Címke: pénz

Mi határozza meg a pénzhez való viszonyunkat?

A belső szabadságérzet és jó közérzet alapja, ha ismerjük és elfogadjuk önmagunkat. Jelen cikkemben Orvos-Tóth Noémi ’Szabad akarat’ című könyvét ajánljuk.

Mai, rohanó világunkban a pénz kérdése központi, de vajon átgondoltuk-e már, hogy a mi életünkben mennyire fontos ez? Rengetegen vannak, akik óriási áldozatot hoznak a megfelelő életszínvonal megtartásáért. dr Brad Klontz szerint az anyagiakhoz fűződő viszonyunkat tudattalan transzgenerációs forgatókönyvek irányítják. Ezek gyermekkorunkban alakulnak ki. Ő 4 forgatókönyvet állapított meg.

1.A pénz elkerülése: amikor negatív képzeteket társítunk az anyagiakhoz. Akik így viszonyulnak a pénzhez, általában túl sokat költenek.

2.A pénz bálványozása: Számukra a pénz a boldogság forrása, nem tudnak betelni vele. A kapcsolataik háttérbe szorulnak a munka miatt.

3.A pénz státuszszimbólum: Önértékelésük miatt dolgoznak sokat, szívesen mutatják magukat gazdagabbnak, mint amilyenek.

4.Aki a pénzt veszélyforrásnak tekinti: Inkább eltitkolják anyagi helyzetüket, spórolósak.

Mindannyiunknak vannak vakfoltjai

Mindannyian tele vagyunk hiedelmekkel, mivel azt a tudást amelyet felmenőink megszereztek, ezek formájában adják át nekünk. Lelkünk mélyében lapulnak, s észrevétlenül irányítják életünket. A pénzhez is számos elvárás kötődik: az otthon gyakran hallott mondatok, vagy a szülőktől átvett érzések meghatározzák viszonyulásainkat. A legtöbb helyzetben az előfeltevések és a hozzájuk kapcsolódó önismereti kérdések is a felszín alatt maradnak. Mindössze a frusztráció tudatosul.

Nem csak akkor csodálkozunk rá ezekre, amikor valamilyen kényszerhelyzetbe kerülünk. Tudattalanul frusztrációt okozhat, amikor szüleinknél jobb életszínvonalat tudunk magunknak kialakítani.

Évszázadokon keresztül a munka az élet értelmét és keretét jelentette. A paraszti világban reggeltől estig dolgoztak az emberek. A lustasághoz pedig bűntudat társult. Fontos hogy felnőve megvizsgáljuk, milyen hiedelem rendszert kaptunk szüleinktől, s átgondoljuk, ebből mi az, ami a javunkat szolgálja. Ebben gyakran a szülők hozzáállása is akadály. Sajnos nem minden szülő szereti elfogadni azt, hogy gyermeke másként él, mint ahogyan ő. Gyakran hangzanak el „a míg az én kenyerem eszed” kezdetű mondatok. A szülők részéről óriási rugalmasság és önismeret szükséges ahhoz, hogy megemésszék, felnőtt gyermekük másként kíván élni. Ennek hiányában pedig gyakran eltávolodnak csemetéikről.

A gyermekek legfiatalabb koruktól kezdve feltétel nélkül hisznek a szüleiknek, s mikor felnőve konfliktusba kerülnek a szülővel, a harag válhat uralkodóvá és a felek tartósan eltávolodhatnak. A békülés azonban sosem kizárt, de ehhez fontos, hogy előbb a saját érzéseinket és ezek gyökereit ismerjük meg.

A pénz az önbecsülés forrása?

Könnyen történhet kiközösítés például ruházat alapján már óvodában is, ami nagyban rombolhatja a gyermek önmagáról alkotott képét. Torz identitás kialakulásához vezethet. Gyakran szégyenkeznek az emberek a pénzhiány miatt. A szégyen nagyon pusztító érzés és mindig mások társaságában lángol fel.

Másfél-két éves kor körül kezd kialakulni az öntudatunk, vagyis az a képességünk, aminek mentén magunkat másoktól elkülönítjük. Amikor rájövünk arra, hogy a mi testünk más, mint a másiké, úgynevezett szégyen krízist élhetünk meg. Ezt az érzést meg kell azonban ismernünk ahhoz, hogy megszelídítsük. Ha ez nem történik meg, az egész életünk a menekülésre épülhet.

Gyakran látjuk, hogy valakinek az élete minden külső jel szerint tökéletes, de eljön egy váratlan krízis. Mondjuk egy gyógyíthatatlan betegség, vagy baleset képében. Ez a helyzet akár oda is elvezethet, hogy az ember szembenézzen az addig vállalhatatlan érzésekkel, beleálljon olyan konfliktushelyzetekbe, amely újabb felismerésekhez vezethet. Ennek hiányában az ember összetörhet, vagy kiüresedettnek érezheti az életét.

Saját testünkkel kapcsolatos elképzeléseink halálunkig formálódnak. Jó esetben újra és újra átgondoljuk, honnan jövünk és megvizsgáljuk, hogy jó irányba tart-e az életünk. Ettől kerül tudatosság az életünkbe.

A pénz a teljesítmény ellenértéke?

Akkor érezzük jól magunkat, amikor a teljesítményünk összhangban van a képességeinkkel. Amikor sokat dolgozunk és mégis túl keveset keresünk, gyakran megfigyelhető, hogy az ember saját pénzügyi gyarapodását tudattalanul szabotálja. Ilyenkor érdemes megnézni, milyen többlet jelentése van családunkban a pénznek. Talán egy rossz gyermekkori emlék akadályozza meg az előre jutást. Napjainkban sok házasságban okoz feszültséget az egszisztenciális bizonytalanság.

Sosem késő a feszültségek gyökereit feltárni. A gyermeki agy tanulásra van tervezve, nyitott környezetéből érkező információkra, és ebből szűri le a saját következtetéseit. Ezek később megmerevednek és ellenállnak a változásnak. Sokan elhatározzák felnőttként, hogy máshogy fognak élni. Ezek az elhatározások azért futnak zátonyra, mert az ösztönös beidegződéseket képtelenség puszta akarattal megváltoztatni. Tapasztalataink ennél összetettebbek! Amikor valami hat ránk egyszerre alakulnak ki bennünk érzelmek, gondolatok és testi reakciók. Ezek pedig összefüggő élmény-csomagokká tömörülnek. Egy apró részlet is elég ahhoz, hogy aktiválódjanak bennünk gyermekkorunkból származó élménycsomagjaink.

Már gyermekként belénkivódik a versengés. Önmagunkat másokhoz viszonyítva ítéljük meg, s ez nem csak a külső jellemzőkre, hanem az anyagi helyzetre is igaz. Ezek a különbségek szorongást okoznak. A szorongás azonban mindenkire negatív hatással van még azokra is, akik a hierarchia csúcsán állnak. Gyakran bántó viselkedéssel kompenzáljuk belső bizonytalanságunkat.

Egyenlőtlenségek a pénztárcák közt és a családban

Ami a társadalmi hadszíntereken nagyban, az kisebb léptékben, a családban is megjelenik. Bár általában a házas felek azonos jogokkal rendelkeznek, ez a gyakorlatban ritkán teljesül. Legtöbbször férfi-női csatározások zajlanak a családokban, melyeknek tudatos, vagy kevésbé tudatos eszköze lehet a pénz.

Gyakran a hiányzó biztonságérzetet fedjük el felesleges dolgok vásárlásával. A szerzés öröme azonban múlandó. A fogyasztói társadalom reklámjai aktuális igényeinknek megfelelő módon zúdulnak ránk. Különféle algoritmusok segítségével még azelőtt felkínálják nekünk az adott tárgyat, mielőtt vágyni kezdenénk rá. Minél frusztráltabbak vagyunk, annál könnyebb bennünket befolyásolni!

Önbizalomhiányunk gyermekkorunkban gyökerezik. A szülőkben gyakran él egy kép arról, milyen gyermekre vágynak. Mi pedig tudattalanul igyekszünk ennek megfelelni gyermekként. Minden ember önbecsülése a szüleivel való kapcsolatából fejlődik ki: ahhoz, hogy csecsemőként tisztában legyünk saját létezésünkkel, szükségünk van édesanyánkra és édesapánkra. Ahogy múlik az idő, identitásunk a másik ember tükrében alakul. Amilyennek a szüleink látnak minket, mi is olyannak fogjuk tartani önmagunkat.

Nem mindegy azonban, hogy a szülői elvárások miben és hogyan nyilvánulnak meg. Nagyon káros, hogyha egy szülő gyengédséget csak feltételhez kötve tud adni. A gyermeknek arra van ugyanis szüksége, hogy bármi történjék, számíthasson a szüleire. Legfőképpen kudarcok és testi-lelki fájdalmak idején. Ha feszültek vagyunk, természetes, hogy keressük a másik közelségét. Amennyiben korai éveinkben szüleink nem tudtak megnyugtatni minket, a másik ember társaságát felnőttként sem találjuk megnyugtatónak.

A pénz az intimitás pótléka

A pénzt könnyen lehet az intimitás pótléka. Egy párkapcsolat állandó ismerkedés önmagunkkal és a másik emberrel, hiszen két sors, két eltérő viszonyulás találkozik egymással. Ez visszarepíti az embert abba az érzelmi állapotba, ami gyermekkorában volt jellemző.

Tudattalanul felidéződik a biztonsághoz, a szeretethez való viszonyunk. Amikor valamire heves érzelmekkel reagálunk, amikor felháborodva megsértődünk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a múltunk befolyásol minket.

Hogy pontosan mi, annak feltárásában segíthet a terápia. Ezek a szembesülések fájdalmasak, ezért azokhoz támogató emberi kapcsolatra is szükség van. Az, amit a felmenőink éheztek, több generáción keresztül érezteti hatását. Érdemes ezért feltárnunk gazdaságunk /szegényégünk érzelmi és gazdasági történetét!

Gyakran az ember az önértékelését a pénzével próbálja ellensúlyozni

Az anyagias emberek hajlamosabbak arra, hogy másokat manipulálni kezdjenek. Az egyik generáció traumái megemelik az ember stressz szintjét, csökkentik az összehangolódás képességét.

A következő generáció ezért születésétől fogva nem kapja meg azokat az élményeket, melyekre szüksége lenne. Felnőve ezért nem lesz képes érzelmeit megfelelőképpen szabályozni.

Mint a fentiekből látható a pénzhez való viszonyunk tudattalanul határozhatja meg viselkedésünket, akár a munkában, akár a családi-, párkapcsolati helyzetekben. Édemes ezért foglalkozni azzal, milyen tudtattalan elvárásokat cipelünk magunkkal, ezáltal harmonikusabbá, sikeressé téve életünket.

Felhasznált szakirodalom

Orvos-Tóth Noémi (2021): Szabad akarat. Jelenkor Kiadó: Budapest