Pszichológus válaszol

Kedves Doktornő,
17 éves vagyok, versenysportoló és az elmúlt időben mondák hogy le kell fogyjak. Sajnos akarhogy probálkoztam nem sikerült, minek hatására megundorodtam a testemtől és már nem szeretem a testem, se azt amit a mérleg mutat. Hiába diétázom, nem eszem, egészségesen táplálkozom nem megy és eyszerűen rosszul vagyok ha tükörbe nézek. Mit tegyek hogy visszanyerjen a testszeretetem?

Válaszát előre is köszönöm

Sziasztok van egy lány akit megismertem nagyon kedvelem meg minden .Küldtem neki egy apró ajándékot ara csak anyit reagált hogy köszönöm későbbiekben mikor rátértem a lényegre hogy nem e lene kedve ismerkedni .Aszt mondta volt egy öt éves kapcsolata ami 1 hónapja let vége sokáig nemfog bízni senkibe és egyedül akar leni csak ara vagyok kíváncsi hogy hagyam vagy ne

Kedves Doktono.

Nemreg megismerkedtem egy nagyon helyes holgyel. Nagyon regota nem voltam kapcosalatban mert nem talaltam meg ugymond a parom.O benne megvan minden amit szeretek egy noben es nagyon jo az osszhang.Kicsit nehezkes vele a kommunicio. Megbeszeltunk egy talalkat es en felreertelmeztem az uzenetet, miszerint o jelentkezik mikor szabad. Pedig nekem kellett volna. Nem hivtam es este kuldott egy sms-t hogy nagyon jo volt a tali es hogy tobbe ne hivjam.En elnezest kertem sms-ben.Masnap szemelyesen megkeresem es elnezest kertem.Nagyon rideg volt. Nem orult hogy megkerestem de azert meghalgatott.
Nagyon szeretnem kijavitabi a hibam es vele lenni.
A kerdesem a kovetkezo: ilyen helyzetebn mi a teendo ? Elnezest kertem, megkerestem.

Jó napot!
30 éves vagyok előző kapcsolatomból van egy 6éves lányom.Párommal 3 éve vagyunk együtt 1 éve el jegyzett Imádja a lányom, tervesztünk közös gyereket meg esküvőt is.Gyerek sikerült szeptemberbe érkezik,de viszont az esküvőt le fujta avval a szöveggel hogy neki ehez most nincs kedve!!
Kb fél éve furcsán viselkedik elmegy itthonról fél napokra szerelmes levelek apróbb ajándékok..
Kiderült az exe az illitő
Rá kérdeztem erre mondta is igen együtt volt vele és kettős életet fog élni
DE VISZONT ÉN NEM SZERETNÉM EL VESZITENI MÉGIS A KÖZÖS GYEREKÜNKET VÁROM

Jo napot dokrornő. 3 hete elhunyt az egyik ismerősöm és azóta képtelen vagyok.megbirkozni a halál gondolatával. Remeg a gyomrom meg néha nem tudok aludni. Van egy 4 hónapos tüneményes kislányom és egy 3 éves kisfiam. Lassan ez a problémám már rájuk is kihat mert türelmetlenebb vagyok és sokszor magamba fordulók. Mit tehetnék??

Üdvözlöm! Olyan problémám lenne, hogy összevesztünk a férjemmel 2 napja, én a 11 hónapos kisfiúnkkal eljöttem otthonról, hogy lehiggadjon és gondolkozzon el a dolgokon. Egyébként semmibe nem néz már a férjem, ha valamit mondok vagy csinálok az sose jó neki. Első nap még keresett, de csak vádaskodott és elhordott mindennek, azóta semmi. Én szeretem, de már nem bírom a sok megaláztatást és az állandó veszekedést. Nem lehetséges, hogy másik nő van a dologban, vagy egyáltalán van esély rá, hogy észhez térjen?

A nevem Eszter.
A parommal fel eve vagyunk egyutt es azota nagyon megvaltoztam rossz iranyba. Elotte rengeteg onbizalmam volt, szerettem es elfogadtam magam ahogy vagyok. Par honapja ez teljesen elmult. Nem erzem magam szepnek, nem szeretem magam es a legrosszabb amivel kikeszitem a paromat is (nemcsak a sajat lelki vilagomat), hogy beteges feltekenyseg jott ram. Csak az jar a fejemben, hogy valaki elveszi tolem aki okosabb, szebb es talpraesettebb. Nem tudom ilyenkor mi a teendom, de bele bolondulok. Attol is rosszul vagyok ha mas nokkel beszelget, irogat vagy csak koszon nekik. Elutaztam a csaladommal 1 hetre es csak azon jar az eszem, hogy a parom kielegiti sajat magat es mas noket nez kozben. Beteg vagyok es teljesen ketsegbe vagyok esve. Nem tudom elviselni, hogy magahoz nyul vagy mas nokkel kommunikal. Gondolom ez az onbizalom hianyom miatt van, de most mar bele faradtam, hogy emiatt nem tudom magam jol erezni magam barhova is megyek nelkule. Bizok benne, hogy tud nekem segiteni.

Tisztel Dr-nö.Azt szeretném megtudni,hogy 1 éve Arisppa 10mg szedek naponta,és ezt teljessen elszeretném hagyni(egyébként gyenge hanghallásra szedem),de viszont az 5mg-os változata csak külföldröl rendelhetö.Ezt a kezelöorvosom nem hajlandó megrendelni arra hivatkozva,hogy nekem a 10mg-os változatott életem végéig szednem kell.Egyébként 2 éve történt traumábol kifolyólag vagyok hanghalló.De,nem érzem, hogy szükségem lenne a gyógyszere.Az orvosom azt mondja ha nem tetszik keressek mást.Joga van ahhoz,hogy nem tartja tiszteletben a kérésemet?

17 éves vagyok
2 éve ismerkedtem egy fiúval ő 21 éves
Nagyon belé szerettem
És en már azt szeretném hogy vele éljek
De viszont a szüleim nem engedik.
Én el is mennék de nem szeretném magamra haragitani apát mert nagyon szeretem
Ez ügyben mit tudnék tenni
Nagyon szépen meg köszönném a válaszát!

Tisztelt Doktornő!
25 éves vagyok, jelenleg egyedül élek, de van párom kicsit több, mint 1 éve. Azt vettem észre, hogy néha kijön rajtam a depresszió, nagyon nem szeretem magam és míg mindenki mással szemben pozitív és optimista vagyok, magamat nem tudom elfogadni és a hibázást sem igazán engedem meg magamnak. Ha mégis hibáznék (ami ugye elkerülhetetlen, ezt tudom nagyon jól és azt is, hogy ezzel nem kéne problémának lennie), akkor teljes letargiába esek és úgy érzem, hogy értelmetlen akármi, amit eddig az életemben csináltam. Emellett van még egy dolog, ami nagyon zavar. Nem lehet rólam fotót készíteni, amit úgy értek, hogy annyira kellemetlenül érzem magam, ha látom, hogy fotóznak, hogy az összes képen látszik a szenvedésem. Ez azért nagyon furcsa számomra, mert amíg ezelőtt körülbelül 1-2 évvel is készültek rólam rosszabb képek, de azon csak nevettem, de azért szerettem őket visszanézni az emlék miatt, manapság viszont meg sem engedem, hogy elkészüljön a kép. Ez már a kapcsolatunkban is kijött kisebb problémaként 1-1 utazás vagy esemény során, hogy közös képet sem tudunk csinálni, mert engedem. Mit tudok ezek ellen tenni? Hogy tudnám visszahozni azt a könnyedséget, ami bennem volt 1-2 éve?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is lehet a baj, de én a lelki okokra gyanakszom, hogy onnan erednek a problémáim. Kb. 2 éve kezdődött, hogy testi tünetek is jelentkeztek márpedig mindig fáj a hasam, puffadok, hányingerem van ha tejterméket fogyasztok akkor is ha glutén terméket fogyasztok akkor is jelentkeznek a tünetek összességében bármit fogyasztok, eszek problémám van. Ilyenkor nagyon megijedek elkezdek pánikolni, hogy rosszul leszek hányni fogok nagyon félek a hányástól bármi mást kibírnék csak hányni ne kelljen ezért pl. nem fogyasztok alkoholt, nem eszem túlzottan zsíros ételt, de ha előfordul akkor már tudom, hogy szenvedni fogok, nem tudok teljesen laposan aludni, mert akkor is azt érzem, hogy forog velem a világ, a tömegben is néha rám jön ez a fajta rosszullét. És ilyenkor vagy Deadelont veszek be vagy Cocculine gyógyszert, mert ezek elmulasztják a hányingert. Allergia vizsgálaton is voltam, hogy van-e valami érzékenységem a laktózra mutatott egy minimálisat, de alapjáraton semmi bajom nincs a vizsgálatok alapján. Tudom, hogy valami baj van lelkileg és nem tudom egyszerűen megoldani és nem akarom így leélni az életem, hogy ezeket a hányáscsillapító gyógyszereket szedem, elvileg nem okoznak függőséget, de ha mindig ahhoz folyamodok, mert az segít akkor már függő vagyok.
Próbáltam meditálni mindenfélét olvasni ami esetleg segítene, de nem jutottam előrébb.
Kérem Doktornő tudna valami féle megoldást ajánlani miféle úton induljak-e? Keressek fel egy szakembert aki segíteni tudna, hogy leküzdjem ezeket vagy mi lenne a jó irány?
Köszönöm szépen!

Kedves Melinda,

Szeretném abban segítségét kérni, hogy mit tegyek, ha férjem minden nap 3 sört megiszik? Van egy 6 hónapos gyermekünk akit szoptatok és úgy érzem a férjem egyáltalán nincs jelen a hétköznapjainkban. Ha hazajön munkából csak alszik és semmiben sem segít. Ha játszik is vele, 10 percnél tovább nem bírja cigaretta nélkül.. Kimegy és én még el sem mosogattam. Már arra is gondoltam, hogy rossz döntést hoztam mikor hozzámentem feleségül. Azt ígérte változtatni fog. Ezt már sokszor hallottam tőle… Felvett egy nagyobb (10milliós) hitelt, amitől én kifejezetten elzárkóztam…, édesapjával meggyőztek, hogy nem lesz gond. Amit persze remélek én is, de úgy érzem, az ilyen döntéseikkel teljesen kirekesztenek a saját életemből. Kértem a férjemtől azt is, hogy maximum 2 sört igyon egy nap, de a legszebb az lenne, ha egyáltalán elfelejtené a sörözést. Hisz van egy gyönyörű egészséges gyermekünk! Miért nem boldog? Van, hogy 5 sört iszik meg, amie csak később jövök rá. Nagyon kimerültnek és magányosnak érzem magam, mert ha szeretnék ezekről vele beszélni, folyton hárit és más témát hoz fel.

Köszönöm, hogy “meghallgatott” és várom válaszát!
Üdvözlettel,
Borsi

Tisztelt Doktornő!
Szüleimnek 10 éve megromlott 28 éves házassága, melyben 4 gyerek született.
Apukám megcsalta anyukámat, anyukám teljesen belebolondult ebbe mert azt hitte ez vele sosem történhet meg. 6 éve apukám külföldre költözött, anyukámat elhagyta rá 2 évre elváltak. Anyukám 10 éve már, hogy varja apukám mikor megy vissza hozzá. Mai napig tartják a kapcsolatot, beszélnek találkoznak ha apukám hazajön (anyukám a közös tulajdonu házban él).
4 éve vagyok együtt a párommal és azóta anyukámmal rohamosan romlik a kapcsolatom. Nem élünk túl nagy lábon, tehát ha kimegyünk apukámhoz pihenni vagy valahova máshova megfogjuk az összes forintot. Emiatt anyukám pénzéhesnek tartja a páromat. Pl ha kimegyünk apukámhoz és jönni akar anyukám is akkor el szoktuk fogadni, ha belead a benzinbe mert hát 500 km nem kevés. Ha azt mondjuk valamit nem csinálunk mert nincs pénz akkor megint azt hiszi csak ez a lényeg. Mert ő azt hiszi, hogy akár egy horvát nyaralást 100 ezerből szállással kajával utazással meg lehet úszni.
Rengeteget szidja anyukám a páromat… Szinte nincs beszélgetés mikor ne hozná fel, hogy milyen rossz ember. De ha beszélünk akkor apukámról is állandóan panaszkodik illetve Nagyiról aki anyukámmal él, hogy már nem bírja elviselni a dolgait és már azt sem bánná ha meghalna… De ezt bele is mondja Nagyi szemébe. Mikor mondtam neki, hogy ne mondjon ilyet mert ha nem lesz akkor még úgy is vissza szeretné majd kapni amilyen most 92 évesen. De erre csak annyit mondott, hogy így neki nem kell és nem fog hiányozni.
MOst legutóbb mikor beszéltem vele születésnapja alkalmából hívtam felköszönteni.
A válasz az volt, hogy köszönöm, vártunk haza a bátyáid is itthon voltak.
Én nem voltam itthon, de ha itthon is lettem volna nem szólt senki, hogy összejövetel lesz.
Ezeket a kitöréseit nem tudom kezelni, csak némán hallgatom amit mond. Hozzá tette, hogy tudja hogy most ő a gonosz és rossz anya, hogy jó szándékkal felhívom aztán ő elpanaszolja magát, de ha 2 napja hívom is elmondta voltna ezt.Aztán a végén csak sóhajtottam mire sértödőtten elköszönt. 1 órával később írt egy üzenetet hogy ne haragudjak, mikorbelkezdte megbánta, de nagyon bántja hogy így megromlott a kapcsolatunk, nem tudja miért utálom ennyire és reméli egyszer érezni fogom hogy ő szeret engem.
Én nem utálom és ezt szoktam is neki mondani, hogy szeretem őt.
De ha aut mondom, hogy nem tudok mit kezdeni a panaszkodásával, hogy hol apukámat, hogy nagymamámat szídja hol a páromat akkor megy az, hogy én csak a rosszat látom benne és utálom őt. Azzal meg sem merek próbálkozni, hogy azt mondjam neki, hogy menjen orvoshoz mert csak olaj lenne a tűzre.
Bánt és fáj, hogy ilyen a viszonyunk, kicsot mint ha féltékeny lenne, hogy boldog vagyok a párommal neki meg nincs senki.
Nem tudom kezelni a kettőnk közti feszültséget

Szünetet tartottunk a párommal, amit ő kezdeményezett. Utána együtt maradtunk, közös döntés alapján, viszont konkrétan semmit nem beszéltünk meg. Folytatódhat így a kapcsolat? Épült a szünet miatt/alatt? Mit tegyek?

Tisztelt Doktornő ,

Olyan problémám van hogy Állandóan mélylevegőt Szeretnék venni,
Szorongok félek szinte egész nap
Alvás is nehezen megy ,nem tudok ellazulni
Folyamatos Feszültség érzet.
Sport közben (bicikli ,futás ) sokkal jobb
De aztán vissza tér.
Tudna ebbe tanácsot adni ?
Előre is köszönöm válaszát

Kedves Habis Melinda!
21 éves férfi vagyok, meleg. (remélem e tény ellenére is kapok választ) Párkeresési problémákkal küzdök. Már több mint 4 éve regisztráltam a Tinderre párkeresés céljából, ahol inkább kudarcok értek/érnek. Sajnos korán szembesülnem kellett a cudar valósággal, vagyis szembesülnöm kellett azzal a ténnyel hogy nem mindenkinek olyan komolyak a szándékai ezeken a felületeken mint nekem. Legtöbben sajnos csak gyors szexuális kielégülést keresnek ezeken a platformokon, amely eléggé megnehezíti a párkeresést egy komoly szándékkal rendelkező embernek, mint én. Nekem is volt ilyen időszakom nem tagadás amikor még a szexualitásomat fedeztem fel és alkalmi kapcsolatot kerestem, de mindig is éreztem hogy legbelül valami tartalmasabbra és mélyebbre vágyok. Mindig törekedtem az itt “megismert” emberrekkel minél hamarabb a való világban találkozni, de sajnos ez az esetek 90 százalékában nem jött össze, hiszen az illető behátrált. Vagy olyan is volt, hogy látszólag jóképű, okos intelligens ember egyszer csak megszakította velem a beszélgetést minden ok nélkül, pedig semmi rosszat nem írtam. Olyan is volt aki csak szórakozásból és unaloműzés gyanánt használja…Az a kevés ember, akivel pedig sikerült találkozni, sajnos nem tartott sokáig, áltlában az első randi volt az utolsó is egyben. Egy esetet kivéve, de sajnos az illető nem tetszett nekem. (perzse volt olyan is hogy tetszett nekem vki, de sajnos nem volt kölcsönös ez a vonzalom)Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont online ismerkedek? Az az igazság, hogy úgy érzem melegként korlátozottabbak az ismerkedési lehetőségeim mint heteró társaimnak. Naivitás lenne azt hinni, hogy én az utcán fogom megismerni a párom, hiszen nem tudni a szembejövő emberről hogy milyen a szexuális orientációja meg úgy gondolom nagy szerencse is kell hozzá… Mindenesetre ha így jönne össze, nem lenne elég egyszer találkozni, többször kéne látni egymást utána kiszakadni abból a közegből(közös programokkal). Többen írták ezt(hogy az utcán találkoztak) le nekem, mindezzel fokozva egy kicsit a szorongásomat e téren. Félreértés ne essék, magamat vonzónak találom, meg minden csak nagyon nehezen akar nekem ez az egész összejönni… Szeretnék egy társat, nemcsak a környezetemből érkező impulzusok miatt, belül is érzem… Igaz most megismertem egy nálam 13 évvel idősebb férfit, akivel találkozgatunk, részemről megvan a vonzalom, remélem az ő részéről is(úgy érzem igen), ő is mondta hogy komoly kapcsolatot keres, vette a fáradtságot és még a fővárosból is lejött hozzám, jól éreztük magunkat, már 2 randin túl vagyunk. Benne most látom a reményt. De kicsit félek és szorongok, ha pl nem ír(meg alapból), tudom infantilis ez az egész, meg hogy dolgozik, elfoglalt, de valahogy mindig ő jár a fejemben. Jó lenne ha írna és találkoznánk megint, úgy érzem kevés olyan erényekkel rendelkező ember van mint ő, nem szeretném hagyni , de viszont rá se akarok csüngni és erőltetni az egészet, az se jó. Néha rám törnek olyan érzések(leginkább akkor amikor nem keres), hogy mi van ha megint úgy járok mint a többinél, meg hogy mi van ha ennyi volt… Tudom túlgondolom és aggódom az egészet, de sok sérülés ért. Remélem lesz folytatás, szeretném nagyon. Mit tanácsol ? Mit tegyek ha véletlen nem lesz folytatás, a feldolgozásra értve és a párkeresésnél? Bízok abban, hogy kapok választ a levelemre. Köszönöm megértését és segítségét előre is.

Tisztelt doktornő!
Nem tudom mi a bajom de egész nap csak ara tudok gondolni és meg győzni magamat hogy én most lanyokhoz vonzódok vagy a fiukhoz de legbelulrol tudom hogy a fiukat szeretem csak ezt nehéz valami miatt meg értetni magamal,pedig van is egy fiu akit szeretek csak nem viszonozza,néha ezek miatt úgy érzem hogy élni se akarok mivel nem tudok dönteni de lanyal nem tudnék lenni de mégse tudom meg értetni magamal,ilyenkor betegnek érzem magam és össze zavarodva!

Jó napot Doktor Nő!
3 gyermekem van, ami októberben változott, lett egy új kapcsolatom, neki szintén 3 gyermeke van. Az online tanítás alatt jött ki nálam a nehézlégzés, félelem, remegés, hol hidegrázás, hol izzadás, megemelkedett pulzus,ami hidegfront hatására erősödik fel. Szeretném kérdezni, hogy ez pánik, szorongás vagy esetleg depresszió?
Előre is köszönöm szépen a válaszát!

Üdvözlöm!
Két éve vagyok együtt a párommal. Első kapcsolatom, mármint komoly. 1,5 hónapos kapcsolataim voltak. 25 éves vagyok, ő meg 28. Nagyon jól el vagyunk. Tervezzük a közös jövőt. Egész jól el tudjuk képzelni. Jól összetudunk dolgozni. Olyan mint egy nagyon jó barát. Szex egyre ritkábban fordul elő. Valamiért nem kívántam. A koronavírus miatt ideköltöztem hozzá. Kicsit felfordult az életem és nem tudtam senkivel találkozni így lehet attól volt hogy a szexet sem kívántam. Magamat sem láttam szépnek. Még mindig nem tudok a barátaimmal találkozni mert vezetni még nem tudok és messze vagyunk egymástól. Szex jelenleg azért pihen mert kihúzták a fogam. Viszont egy valami nem hagy teljesen nyugodni. Többször is mondtam neki hogy nagy szeretett éhségem van (amennyi szeretetet adok annyit el is várok …). Sajnos ő nem igazán tudja kimutatni sz érzéseit. Tipikus pokerface ember. Próbálja mindettől függetlenül, hogy nekem jó legyen. Na viszont tényleg az nem hagy nyugodni, hogy a párkapcsolatunk elején közölte velem, hogy szeret de nem szerelmes. Én mondtam neki hogy lehet így nincs is értelme csak barátok vagyunk extrákkal. Másnap felkeltünk és azt mondta, hogy de ők is egymásba szerettek végül (ugye a filmre utalva). Mai napig mondja, hogy ha úgy hozom fel a dolgot hogy ő nem szerelmes, nem érzem hogy szeret, hogy ő megmondta előre hogy nem szerelmes és ezt tudatosítja bennem. Ennek így van értelme ? Tényleg nem tudom már. Én sokszor azért tartok ki mellette mert szerelmes vagyok, legalábbis voltam és szeretem. Sok vitánál ő menekülne, hogy neki ez nem megy. De tényleg emellett tudni kell hogy szeret és próbál a kedvembe járni csak ezt vagyis ezeket nem tudom hova tenni. Mi lehet nálunk a baj? Lehet úgy boldog párkapcsolatom érzelmekkel, élményekkel teli hogy ő nem szerelmes ?
Előre is köszönöm a választ.
Viktória

Kedves Melinda!
Férjemmel egészen fiatal korunk óta ismerjük egymást, 14 éve egy pár vagyunk, 6 éve házasok. Gyermeket szeretnénk. Többnyire elégedett vagyok a kapcsolatunkat, jól megvagyunk, én vagyok a dominánsabb, a felelősségteljesebb (ami olykor terhes számomra, jó volna nem mindenben nekem dönteni). Férjem konfliktuskerülő típus, és ezért aggódok a jövőképünk miatt. Nagyon kedves, megértő, szinte mindenkivel, és nem tud/akár nemet mondani senkinek. Szeretnék segíteni neki, hogy kicsit nagyobb önbizalma, határozottabb kiállás legyen önmagáért is, meg azért is, mert a konfliktuskerülő magatartásával én többször kényszerülök túlgondoskodó vagy éppen főnökösködő funkcióba(mert különben saját maga körüli feleősségeket sem vállalja pl. Autó müszakiztatása, vagy hivatalos ügyek intézése). Kérem adjon tanácsot, hogy hogyan segíthetném a fejlődését ebben a helyzetben!
Hálásan köszönöm!