Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 30 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

16 173 Hozzászólás

  • Mária @ segitség

    Kedves doktornő! Van egy 7 éves lányom aki mostanában nagyon lehangolt ,kedvetlen,ok nélkül elsírja magát, nem talál örömet a játékban ,sokszor úgy érzi mintha álmodna nap közben (ő így irja körül az érzést ) .Fél este lefeküdni mert lehet reggel nem kell fel,sokat van rossz álma is . Nem tudom mit kezdjek vele . Depressziós volna ? Nagyon visszahúzódó halkszavú ,félénk kislány volt mindig .

    • Habis Melinda

      Kedves Mária @ segítség!

      Javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, aki az anamnézis és a kislány vizsgálata (játékos, rajzos módszerekkel) után tud javaslatot tenni arra vonatkozóan, mire van szüksége a gyermeknek ahhoz, hogy lehangoltsága megszűnjön, ismét vidám legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marta B.

    Tisztelt doktornő!

    Az én problémám elég intim. 2019 nyarán találkoztam a mostani párommal. Nagyon szerelmesek lettünk, annyit szeretkeztünk, hogy már egyikőnk sem bírta a tempot. Decemberben összeköltöztünk, és egycsapásra abbamaradt a sex. Nincs kedve, fáradt, nemtudja mi van… Hasonlókat hallok fél éve már. Ő 43, én 33 vagyok. És nem találom a megoldást. Itthon is próbálok csinosan járni, ha elmegyünk valahová akkor is. Szóval próbálok nő lenni mellette. De nem segít. Azt mondja, szerinte ez normális, ilyen minden kapcsolatban van. Szerintem meg nem. Fél év tömény sex és romantika, aztán egyszercsak pont, és ennyi volt. Mit csinálok rosszul? Vagy már nem szeret? Hogyan kérdezzem meg tőle, ha hiába ülünk le beszélgetni, ugy érzem, nem őszinte. Én nem szeretnék félre menni, de azt sem, hogy 33 évesen ne legyen több sex az életemben.
    Mit tanácsol?
    Köszönettel
    M

    • Habis Melinda

      Kedves Marta!

      Egyáltalnán nem biztos, hogy Ön bármit is rosszul csinál. A szexuális problémát párterápiás munkával lehetne átgondolni és rendezni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G V

    Üdv
    Olyan kérdésem lenne h barátnőmmel sokszor mondok oylan dolgokat amiket be képzelek magamnak pl h nem mutatja ki számomra h menyire szeret igaz alch befolyáság alat történik ez de az lenne a kérdésem h lehet hogy azért féltem enyire és vágyom rá h gyerek koromban nem kaptam anyi odafigyelést ,meg hogy miért képzelek dolgokat be magamnak ?

    • Habis Melinda

      Kedves G.V.!

      Igen, ez elképzelhető. A megoldás két szinten történik. Egyrészt tartson mértéket az alkoholfogyasztásban, másrészt pedig önismertei csoport, vagy egyéni terápia segítségével gondolja át a múltban történteket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Dominika

    Tisztelt Habis Melinda!
    18 éves vagyok. 3 évvel ezelőtt a mostani párom és a testvérem csókoloztak. Az esemenyre egy hónapra rá tudtam meg viszont megbocsátottam nekik. Azt mondta a párom, hogy próbáltak szeretkezni de végül nem ment. Nem esik még mai napig jól ez a dolog. Én próbálnék tovább lépni viszont olyan is van, hogy róluk álmodok. Nagyon ki akaszt. Tudna nekem tanácsot adni?
    Üdvözlettel, D.

    • Habis Melinda

      Kedves Dominika!

      Egy ilyen csók elcsattanása komoly bizalmi kérdéseket vethet fel egy párkapcsolatban, melyek nem válaszolódnak meg maguktól, akármennyi idő telik is el. Ha tanácsot kell adnom, akkor az az lenne, hogy ne ostorozza magát. Érthető, ha nehezen lép túl ezen. Rendszerint párterápiás munka szükséges hozzá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Mihály

    Kedves Melina!

    Mit csináljak ha nem tudom elfogadni hogy felnőttem? 19 éves vagyok, és amióta betöltöttem teher számomra minden perc. Egyszerűen semmi nem tesz boldoggá, minden célt amit kitűztem, már nem is foglalkoztat. Csak azt látom magam előtt hogy elmúlt a gyerekkorom, és innen semmi nem vár már engem az életben amiért érdemes lenne maradni. Nem látok semmi pozitivitást. Még is mi történik velem?

    • Habis Melinda

      Kedves Mihály!

      Önismereti munka segítségével lehetne átgondolni, miért gyakorolt Önre ilyen negatív hatást ez a dátum. Milyen kimondott, vagy kimondatan elvárások vannak a felnőttséggel kapcsolatban Önben, vagy a családjában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Nekem egy nagyom bonyolult kerdesem lenne anyának a feltesójának a fiaba lettem szerelmes nem tudom hogy mitcsináljak hogy a fia ki nekem?mi lehet annak az esélye hogy együtt legyünk?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Unokatestvére Önnek. Nem tudom mik az esélyek, ez sokmindentől függ. A kérdését önismereti munka segítségével lehetne átgondolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsani

    Kedves Doktornő!

    A munkahelyemmel összefüggésben lenne kérdésem. Nem szeretem a munkám és ha őszinte akarok lenni, ez az egész pálya nem vonz. Pedig nagyon sokat tanultam érte. Úgy érzem a napi 8-9 óra teljes szellemi leépülés számomra. Most munkát váltani anyagi dolgok miatt nem tudok, teljesen elveszettnek érzem magam emiatt és az önbizalmamat is rombolja, pedig az életem egyéb területein minden rendben van. Nem is tudom mi érdekelne igazán, csak abban vagyok biztos, hogy ezt nem tudom egy életen át csinálni. Mit tegyek, hogy megtaláljam a megfelelő kiutat ebből a helyzetből? 26 éves lány.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsani!

      Érdemes lenne önismereti munkába fognia, hogy átgondolja, mi érdekli Önt igazán. Mi az, amivel szívesen foglalkozna munkaidőben és hogyan juthat el idáig úgy, hogy közben a megélhetése se kerüljön veszélybe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Jártam már pszichológusnál és hisztironikus szemelyiségem van, de sajnos nem sok segítséget kaptam, hogy magát a hisztit adott pillanatban hogyan kezeljem sírás és kiakadás nélkül. Sokszor utólag tényleg szörnyen pitiáner dolgok miatt, de ezt akkor nem látom. Leginkább a párommal teszem ezt, de előfordul családtagokkal is.
    Nem a párommal szeretném a kapcsolatot megszakítani, hanem a reakcióm előtt jobban, globálisan átlátni a helyzetet.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A pszichoterápia hisztrionikus személyiségzavar esetén évekig tartó, heti rendszerességgel végzett érzelmi munkát igényel. Ennélkül sajnos nem várható eredmény.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kriszti

    Kedved Dr.Nő!
    Én egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy a párom édesapja teljes mértékben kihasználja a páromat! Ha próbálom védeni a páromat, akkor az apuka szemében persze én vagyok a rossz és azt mondja én használom ki a fiát. Párom pedig nem áll ki magáért, még értem is nehezen. Olyan mintha tartana az apukájától! Most, hogy strokot kapott pláne úgy bánik vele mint egy hímes tojással. Nem tudom, hogy kezeljem ezt a dolgot. Nagyon rosszul érzem magam tőle! Èn nyugodt életet szeretnék! Pláne az egészben, hogy az apuka nagyon messze él, de még így is megcsinálja köztünk a konfliktust.
    Köszönöm a segítségét!
    Szép napot! Kriszti

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszti!

      A párkapcsolati problémájuk megoldásához páterápiás munkára van szükség. Levele alapján ugyanis felmerül a gyanú, hogy a kedvese érzelmileg nem vált még le az apjáról, azért befolyásolja Őt ennyire. Ezért áll mellé konfliktushelyzetekben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Párom 49 éves depresszióban szenved amit nem ismer be,nekem van egy 10 éves lányom. A lányom elöl menekül,nem szól hozzá,mintha félne,indokokat talál ki miért nem,a kislány pedig ragaszkodna hozzá.A mostani páromnál lakunk,szeretem de nem tudom igy meddig birom!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Érdemes lenne önismereti munkába fognia, hogy kiderüljön, miért ragaszodik ennyire ehhez a férfihoz, aki megbántja a lányát és ezen keresztül fájdalmat okoz Önnek is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Pné T. Zsuzsanna

    Üdvözlöm!
    A férjem alkoholosta és folyamatosan terrorizál lelkileg.
    Próbáltam változtatni de nem is fogja fel, hogy mit művel velem. A 8 hónapos fiunkat többször megtagadta. Engem folyton hűtlenséggel vádol. Közöltem vele, hogy elválok mert képtelenség vele együtt élni. Azóta még rosszabb és nincs hová mennem a két gyermekemmel. A helyi családsegítő nem csinál semmit csak hárít.
    Kihez fordulhatnék segítségért?

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      Sajnálom, hogy ennyire nehéz most Önnek! Kríziskezelő központban lenne érdemes érdeklődnie, ők tudnak elvileg átmneti szállást is biztosítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Tímea

    Tisztelt Habis Melinda!

    A következő problémával fordulok önhöz. Az alábbi tüneteket vettem észre magamon:

    depresszió és a reménytelenség/reményvesztettség érzése (sokan ezt a belső ürességgel írják le)
    önfeláldozó életmód (saját szükségletek háttérbe szorítása, túlzott megfelelési és bizonyítási kényszer a munkában); bizonyos idő eltelte után a teljesítmény látványos csökkenése
    alacsony önértékelés
    lelki és fizikai kimerültség (gyakori az, hogy az érintett mind többet és többet szeretne pihenni, aludni)
    közöny és fásultság
    az empátiás készség csökkenése, az intolerancia növekedése

    A fentieket egy cikkből másoltam, mert magam sem tudnám jobban összefoglalni. Nem csak a munkám, hanem az életem minden terültére vonatkoznak a tünetek. Csak vagyok, vonszolom magamat. Utálom a munkámat, nem elégít ki, ennél sokkal többre vagyok képes. Utálom a munkahelyemet. Utálom a helyet, ahol élek (tartózkodási hely). A párkapcsolatom sem olyan, amit szeretnék. Lassan 17 éve vagyunk együt, de sok veszekedés, szakítási kísérlet, stb. jellemzi a kapcsolatunkat. Én békére, megértésre, a másik elfogadására, türelemre vágynék. Úgy érzem magamat, mint Ady Endre, aki az életbe halt bele. Mit lehet ilyenkor tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      A levelében felsorolt tüneteken önismereti munka segítségével lehet változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Zsanett

    Tisztelt Doktornő!

    Milyen tanácsadást javasol, ha nem tudom elhagyni a párod? Tíz éve vagyunk együtt, de most már eljutottunk oda hogy alig beszélünk. Sokat szorongok a természete miatt, mert mindig szóvá tesz valamit. Egyszer már elhagytam, de visszamentem hozzá. Pszichológusnál voltam két alkalommal, de nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Várom a válaszát!

    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Zsanett!

      Javaslom, hogy menjen vissza a pszichológusához. Sajnos a terápia nem hat azonnal, néhány hónapnyi önismereti munkára mindeképpen szükség van a változáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot!
    Egy 15 éves lány vagyok…nagyon nehéz volt az eddigi gyerekkorom…nagyon sok mindent megéltem már de feldolgoztam…8 éven keresztül nagyon sok gyerek között éltem …és az utóbbi két-három év óta szét vagyok esve …vagyis idegileg…kb 1 éve minden jóra fordult …és már csak a ,,családommal“ vagyok…igazából nekem kell az öcsémmel foglakoznom vagyis tanulnom és magammal és a házi munkába is segítek …és ezzel nincs semmi gond se …mert szívesen segítek …de úgy érzem h az öcsém nincs megnevelve..ő 11 éves és nagyon csúnyán beszél sokszor velem …olyanokat mond h nagyon dagadt vagyok hol ott ez nm is igaz …meg azt h bárcsak meghalnék…temetnének el eléve…és ilyenkor úgy érzem h már túl sok és ilyenkor néha megütöm …pofon vágom de ő nm hagyja abba …ezután mindig azt érzem h én vagyok a világ legrosszabb testvére és állandóan a sírás jön rám…ekkor azt érzem h jobb lenne mind ez nélkül élni …és h miért nekem kell mind ezt csinálnom ..én csak azt akarom h neki később jobb legyen …h legyen tisztelettudó …ennyi a cèlom …és ilyenkor teljesen kész vagyok ….ki vagyok akadva és csak sírni tudok egyszerűen azt érzem h ez már túl sok és anyám semmiségnek veszi az egészet…de számomra nm az …azt érzem h már nm bírom …nem bírok egyszerűen az öcsémmel is foglalkozni és magammal is …nm tudom már elviselni ahogy 11 évesen így velem viselkedik …
    Mit tudnék ilyenkor tenni h jobb legyen?
    Válaszra előre is köszönöm !
    További szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy kérjen segítséget a szüleitől a testvére és Ön közti konfliktusok rendezéséhez. Ha szükségét érzi, bármikor hívhjatja a 116-123-as telefonszámot, ahol mindenféle lelki fájdalmat, megoldandó problémát át lehet beszélni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emese

    Kedves Melinda!
    Pszichològushoz jártam, de 25 òra utan befejeztem, több ok miatt is, peldalul hogy nem bìzom màr benne. De nem nagyon enged el. Manipulàl, büntudatot kelt, megharagszik ha nem megyek. 🙁 Ez nekem nagyon rosszul esik. Ugy érzem visszaél ezzel a helyzettel, mivel a jàrvàny miatt nincs sok pàciense. Ilyeneket mond hogy borozik ha nem megyek, es hogy ne bàntsam.
    Mit tudok tenni hogy ne érezzem magam rosszul emiatt?
    Köszönöm a vàlaszàt.
    Üdvözlettel: Emese

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      Egy terápia csak akkor tud hatni, ha a páciens motivált, önszántából vesz részt a folyamatban és addig tart, amíg szükségét érzi (el nem érték a közösen kitűzött célt). Hogy a terapeuta mit gondol erről, másodlagos. Én legfeljebb javaslatot szoktam tenni az esetleges folytatásra. Ha a “szakember” megharagszik, vagy borozni kezd, az az Ő problémája.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Csaba

    Tisztelt Melinda!

    Az édesanyám az édesapámtól való válás óta egyre letargikusab és depresszívebb. De ez már legalább 10 éve történt és azóta én is mentálisan megrendültem. Gyógyszereket szedek. Az édesanyám nem szól szinte senkihez, nincs jó hangulata, és nincsenek barátai. Még a családtagoktól is tartózkodik. Továbbá nem akar pszichológushoz járni és gyógyszert szedni a munkája miatt.(Büntetés-végrehajtásban dolgozik.) Kérem adjon tanácsot mert nem tudunk vele mit kezdeni. Szeretnénk neki segíteni de nem tudunk.

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      Levele alapján azt gondolom, hogy először a saját mentális egészségét kellene megelapoznia, utána lenne érdemes az édesanyjáéval foglalkozni. A büntetésvégrehajtásban is dolgoznak pszichológusok, de ha az anyja azért nem akar segítséget, nehogy kitudódjon, érdemes magán keretek közt felkeresnie valakit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsuzsanna M.

    Kedves Melinda! Hol kezdjem Tavaly novemberben meg halt az apukam. A tavalyi evem a vele valo intezkedessel telt el. En Angliaban leek hosszu ido ota, onnan voltam Ungarn jaratba egesz evben hozza. Az Igen jsnuarban az anyukam lett beteg. Rupturalt aneurysma az agyban, sikeres mutet kovette Majd vmi korhazi virus miatt 1 honap hasmenes. Szoval januartol, February vegere tudtam haza vinni ugy hogy az Elster me tettem meg a go did apolassal igaz ez mind a korhazban tortent meg. Akkor egy honapot maradtam meg vele az otthonaban Majd ki hozzam Angliaba , 1 honapot Burt itt ki Hogy mar a 3. napon haza akart menni. Okay, hazavittem , inteztem melle 2x napjaban gondozot, ebredtem Jordan’s neki. Az osszes letezo segelyt is elinteztem neki. 2 het karanten utan haza jottem Angliaba h vegre dolgozom egy kicsit. Kozben ra eszmeltem az anyu nagyon feledekeny, elinteztem egy psychiater hazi vizetet neki ahol dementia teszt is keszul, ami kozel kozepsulyos demenciat mutatott. Igaz az orvos szerint a depresszio nagyobb arsnyban volt jelen. Kapott ra gyogyszert de persze az a demencian Nem segit.- Tudom hisz nover vagyok. A helyzet tarthatstlan vele , egyedul otthon…. Tehat 5 honapot aldoztam ra hogy vhogy egyenesbe hozzam ot. Kozben mig otthon voltam vele a vegsokig ki facsart engem , lelkileg Es fizikalisan is. Nem volt es most sincs egy perc nyugodtan tole, Juana vgyok Angliaban! Hogy is lenne? Hisz itt aggodom erte.Ha ott vagyok vele , engem keszit ki… Istenem , be ertse felre,szeretet az anyukamat, sokat tett ertem es ugy gondolom h most itt az en idom h gondjat viseljem. De Hogy? Otthon a Nem akar menni, en Nem tudok mindig vele lenni, ide Nem Tudom elhozni mert nincs olyan fizikalis allapotban. Teljesen fel orlom magam! Segiteni szeretlek de mar Nem Tudom hogyan!! Kerdesem az lenne h mennyire kell felaldoznom magam, a munkaban , a ferjem h ot biztonsagban tudtam? Van ilyen egyaltalan?? Lassan en szorulok gyogyszerte a stressztol. Nem Tudom mi tegyek Es hogyan meg. Kerem h be hany jo tanaccsal legyen a segitsegemre!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      Nem kell feladnia önmagát ahhoz, hogy segítsen az anyjának. A részletek átgondolásához négyszemközti konzultáció(k)ra van szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Titkos Bizamas

    Kedves Melinda !
    Köszönöm a gyors válaszod, de nincs bátorságom kezeltetni magamat, mert ugye a kényszerkezelést nem én választom meg, már pedig én szeretem magam intézni a dolgaimat . Pontosabban saját belátásom mellett szedem a Riseepro-ot és a Questax-ot, amivel ha nemis zavartalan, de úgy-ahogy kiegyensulyozott vagyok . Egyik a dopamin szintet csökenti, a másik alvásjavító . Biztosan kitaláltad, hogy skizofréniám van, de számomra teljesen érzékelhetetlen ez, mert kitűnően érzem magam, leszámítva mások belekontárkodását az életembe .

    Azért írok megint, hogy ha mondtam A-t, akkor mondjak B-ét is . Biztosra veszem, hogy csippeket ültetek bélém az orvosok, hiszen tudod, hogy ott ők mindent megengedhetnek maguknak, és szeretném hivatalosan beperelni őket e miata . Hiszen a klinikai beteg is perelhet ugye, megjegyzem, hogy 30 éve nem voltam a klinikán .

    Azt mond meg nekem, hogy a könyű esetnek számító volt pszichiátriai betegek miképen, milyen kilátással perelhetik be a titkos akciói miat a klinikát ? Ők ott hibáztak, hogy egy nagyon intelligens, de rossz memóriájú, nárcisztikus, egoista, ateista, zseni jellemű emberkébe ülteték be még a rendszerváltás idején . Azért is haragszok rájuk, mert ha jól emlékszek tioriodazint is adtak, talán te is tudod, hogy mire van .

    Mondtam az ambuláns orvosomnak is, 2 havonta 1x látom: de csak legyint egyet, pislog mint a béka, és azt mondja, hogy szedjem a tabletát . Én szedem is, mert jól érzem magam tőle, de nem őt, hanem a titkosokat szeretném beperelni, de nincs rajtuk elég fogódzó .

    • Habis Melinda

      Kedves Titkos Bizalmas!

      Ebben sajnos nem tudok segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Virág

    Tisztelt Pszichológus!
    8 hónapja van terapeutám. Mindig őszintén beszéltem neki az érzéseimről. De most félek elmondani neki valamit. Félek, hogy utána máshogy viszonyul majd hozzám. Magam alatt voltam, arra gondoltam, hogy nem szeretem az életem, nem bánnám ha vége lenne. Máskor is gondoltam már erre. De csak amikor szomorú vagyok, és ez csak futó gondolat. De most más érzés volt erre gondolni. Most nem jött a szomorúság érzés, hogy itt hagynám a szeretteimet. Ez megijesztett. Ezért kellene beszélnem erről a pszichológusommal. De félek, hogy utána csak annyit lát majd belőlem, hogy “a lány aki azt hittem normális, de aztán kiderült h vannak öngyilkos gondolatai”. Nem akarom, hogy megbélyegezzen. Virág

    • Habis Melinda

      Kedves Virág!

      Fontos, hogy mielőbb elmondja ezt a pszichológusának. A terápiának nem része a címkézés, ettől nem kell tartania.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • v. hajnalka

    Jó napot kívánok! Hogy jöhetnék rá hogy a párom az exét szeretné még mindig mert olyan érzésem van hogy neki régebben többet meg tett mint most nekem és ez számomra zavaró el jegyezte régebben és el is vette feleségül viszont tavaly el váltak de velem ezt ezt nem teszi meg és nem látom rajt hogy velem ezt meg tegye pedig én nagyon szeretem és nem válnék el töle mert régi vágyam az hogy én is férjhez mehessek egyszer de nem merem neki mondani mégis mi lenne ajobb hogy beszéljek vele erröl vagy inkább tartsam magamba? a válaszát elöre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Hajnalka!

      Szerintem fontos volna, hogy beszéljen erről, mert csak így tudnának közös nyelvet beszélni egymással. Elképzelhető, hogy a párját megviselte a korábbi válása, ezért nem vetette még fel az ötletet Önnek. Ha tudnak ezekről kommunikálni, akár közeledhetnek is egymáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    A feleségemnek 8 hónapig titokban szeretője volt( egy elvált férfi), 1,5 hónapja bevallotta, kibeszéltük a kapcsolatunkat, hol rontottak el(3 évig tartó érzelmi kiüresedés) Azt mondta, hogy nem tud elhagyni engem(2 majdnem nagykorú fiunk van), de a barátjával sem tud szakítani, mert szerelmes belé. Türelmet kért, meddig várják?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A kivárás szerintem önmagában nem fogja megoldani ezt a helyzetet, azt kellene átgondolnia a feleségének, miért akar egyszerre két férfit. Ehhez párterápiás munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Tekla Alexandra

    Kedves Doktornô,
    Egy ideje zátonyra futni látszik a kapcsolatom, folyamatosan veszekedünk a párommal minden apróságon és ezért állandó a feszültség. Nagyon gyakran a fejemhez vágja hogy engem nem érdekel semmi és hogy nem tudok semmit jól megcsinálni. Igaz, sokat hibázom, mindennapi banális dolgokban de nem tudom miért. Nem tudom mit tehetnék hogy rendbe jöjjön, feleslegesnek érzem magam. Ha nem vagyok jelen mindenki boldog (egy másik párral lakunk és dolgozunk együtt a közös üzletünkben), ha viszont ott vagyok egyből kezdődik a vita. Vannak dolgok amiket nem szeretek és nyűgös vagyok miattunk mindegy hogy milyen szépen kér meg rá. Ez tényleg olyan rossz hogy folyamatos bántó szavakra legyek ítélve? Nagyon elveszettnek érzem magam. Olyan sokáig jól tudtunk műkodni együtt, de most már nem megy és nem tudom miért.

    • Habis Melinda

      Kedves Tekla Alexandra!

      Azt javaslom, hogy ha szeretnék megmenteni a kapcsolatukat, kezdenek párterápiás munkába. A bántó szavak nem részei egy intim párkapcsolatnak. Ahelyett, hogy önmagát hibáztatná, szerencsésebb volna az Önök közt zajló dinamikákra fókuszálniuk. Így lehetne ugyanis változtatni ezeken.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Enikő

    Tisztelt Habis Melinda!

    Szeretnék a lányomnak segítséget ,tanácsot kérni .19 éves lesz nyáron és szorong ,fél emberek közé menni ,azt hiszi mindenki őt nézi.Igazából nem szereti az embereket a tömeget,nincs megelégedve magával ,nincs önbizalma és én tehetetlen vagyok.Tudja hogy probléma van de nem akar segítséget kérni .Pedig nagyon okos most érettségizik le remélem sikeresen és egyetemre is jelentkezett. Csak az a baj hogy nem utazott még egyedül vonaton,nem ment egyedül be a városba mert mindig talált egy barátnőt ha el kellett valahová menni aki elkísérte.
    Így fogalmazta meg nekem ,tudja pontosan hogy az utcán nem nézi senki ,de mégis előjön az az érzés hogy mindenki őt nézi és szorong egyfolytában. Nagyon eleven cserfes kislány volt és teljesen az ellenkezője lett .Valószínű sokat számított a családi háttér is ami nem volt egyszerű.
    Az lenne a kérdésem hogy ki lehetne ebből a szorongásból gyógyítani ? illetve milyen módon tudnám rávenni hogy menjünk el egy beszélgetésre.
    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Enikő!

      Pszichoterápia segíthet a lányának kikerülni a szorongás spirálból. Ebben nyugodtan legyen határozott, kísérje el a szakemberhez, ha igényli. Az első alkalom után elmúlik majd a félelme.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. János

    Kedves doktorno
    Kozel 30 eves kapcsolatban elek ebbol 25 eve hazzas vagyok
    4 eve elkovettem egy hibat
    Keves sexualis eletbol adodoan elgyongultem es hagytam a csabitasnak
    Akor kulon mentunk de sikerult kibekulni
    Azota csak a csaladomnak elek
    Videken lakzunk a felesegem varoba vagyott vissza hat megadtam a lehetoseget utana akartam menni de kozben bejott a virus es a munkambol adodoan feltettem igy az utolso kituzott idoponton tul csusztam ket hetet mert nem kaptuk meg a vedofelszerelest
    Azota nem hajlando szoba allni velem es a multat roja fel ellenem
    Pedig semmi olyat nem tettem
    Nagyon szeretem es hianyzik
    Azt mondjak hagyak idot neki de mar olyan szinten vagyok hogy nyugtatokat kell szednem
    Szenvedek a hianyatol
    Mit tegyek?
    Konyorgom segitsen

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Javaslom, hogy a párkapcsolatuk rendehozása érdekében kezdjenek párterápiás munkába. A véletlen elgyengülések sem ok nélküliek, nem várható, hogy a párja idővel elfelejtse a történteket. A bizalom visszaépítéséért meg kell dolgozniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Izolda A.

    Jo napot! A parommal majdnem ket eve elunk egyutt. Neki van ket gyereke, akiket a magam modjan elfogadok. Mellette allok barmiben, de nem vagyok hajlando nekik elni. Nem velunk elnek, az exe ellenem is hangolta teljesen a nagyobbikat. A parom megis azt koveteli, hogy szeressem oket ugy, mintha a sajatom lenne es gyarapitsak az o jobojukert. Nekem nincs gyerekem. Nem is akarok vallalni, mert tul nagy a felelosseg. Elmondtam neki, de o a mi eletunket ugy akarja terelni, h elsosorban a ket gyereknek megfelelo legyen. Termeszetesen tudom,hogy minden gond minket is terhel a gyerekekkel kapcsolatban es ezt fel is vallalom.
    Kerem adjon tanacsot, hogy en latom rosszul, valoban nem en felelek a ket gyerekert es nem nekem kell a jovojukert dolgozzak?

    • Habis Melinda

      Kedves Izolda!

      Nem gondolom, hogy bárkinek meg lehetne/kellene mondani, hogy mit érezzen, vagy hogyan viselkedjen. Azt, hogy Önnek mi a jó, ezt hogyan tudja hatékonyan kommunikálni a partnere felé, önismereti munka segítségével lehet meghatározni. Ha igényli, ebben négyszemközti keretek között szívesen állok a rednelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Debora

    Kedves Doktornő, van egy olyan problémám,ami már nagyon zavar,mégpedig az,hogy elég zárkózott vagyok. Mikor meg egy baráti társaságban vagyok,akkor is,nem tudok megnyilni,nem tudom magamat adni,mindig kiközösítve érzem magam. Leginkább attól tartok,hogy elítélnek azért amit mondok,vagy amit teszek. Kérem segítsen,nagyon rosszul érzem magam emiatt. Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Debora!

      A zárkózottságon önismereti munkával lehetne változtati. Erre csoportos, vagy egyéni formában is találhat lehetőséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien k.

    Az a helyzet, hogy nem sokára egyetemi szakot kéne válasszak, valamint elkéne föntsem mi szeretnék lenni.. Pszichológuson rengeteget gondolkoztam, viszont ismerőseim azt mondják nehéz elhelyezkedni, hogy nagyon drága és sok idő míg saját kabinetted lesz stb.. Románibán lakom és kolozsvárra szeretnék menni a Bábes Bolyaiba. Ezenkívűl gondolkoztam pszichológia tanár-álláson is, de “erre is kevés az igény”..mitévő legyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      A választásban pályaválasztási tanácsadó tud segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Erika

    Üdvözlöm!
    Problémám a következő:
    Van a családunkban egy 19 éves fiú. Kb. 4 éve kezdődtek a gondok. Az egész hetedikben kezdődött, nem járt rendszeresen iskolába. Szó szerint “halottnak” tette magát az ágyban, csak erőszakkal lehetett volna onnan kihúzni, de szülője ezt nem tette meg. Téli és nyári szünetben hetekig ki sem mozdult az ágyból. Ha az ételt nem kapta ágyba, nem evett napokig, tehát maradt a “kiszolgálás”. Középiskolát nem kezdett el (már nem volt tanköteles), dolgozni egy napot nem dolgozott azóta sem. Barátai nincsenek, a lányok sem érdeklik, de még csak egy film, vagy bármi más program sem. Lényegében ha az apja nem rángatja ki akkor a lakást sem hagyja el. Kb. egy éve nem ment ki az utcára az apja nélkül. Csak az apjával áll szóba. Zsarolja és manipulálja az apját különböző módszerekkel. Ez eddig mondható depressziónak. Viszont ami még ijesztőbb, hogy nyíltan elhangzott többször tőle, hogy nem akar senkivel kapcsolatot tartani, nem érdekli semmi, apjától elvárja, hogy tartsa el élete végéig, mert ő biztos nem fog dolgozni… az apja nem tud tőle sehova menni, csak munkába, ha elmegy bárhova, jön a bosszú. Ha valakivel szóba áll az apja netán nevet, jól érzi magát, jön a bosszú…különböző formákban, tehát az apja mára már inkább csak mellette van egész nap és órákon át csak beszél, könyörög neki, hogy kezdjen valamit az életével…de semmi nem változik. Meglátásom, hogy az apja “engedékenysége” , illetve hogy ráhagyja hogy “eltartalak, minden rendben, semmire nem legyen gondod, itt vagyok, míg meg nem halok” , a legrosszabb amit tesz, mert így tényleg nem fog a saját lábára állni a “gyerek”. Kérdésünk hogy vajon melyik a jobb megoldás:
    amit az apja csinál, hogy elé tesz mindent, megpróbálja jobb belátásra bírni és szakemberhez vinni (amit a gyerek szerintem soha nem fog megtenni), vagy amit én gondolok, hogy adni kellene neki 1-2 hónap haladékot és megmondani, hogy onnantól kezdve magára van utalva, álljon igenis a talpára hisz szinte már felnőtt ember.

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Szerintem kedves Öntől, hogy törődik ezzel a családtagjával. Sajnos nem az a lényeg, kinek van igaza, az apának, vagy Önnek, hanem hogy miért rendezkedett be a család a fiú kiszolgálására. Miért marad fent ez a helyzet évekig, habár érthető módon senkinek sem ideális. Sajnos valószínűleg az apának nem elég megmondani, mit kéne tennie, családterápia szükséges a változáshoz!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdv! 🙂 Olyan problémám van, hogy úgy érzem a párom nem figyel rám, hiába próbálkozom, beszéltem is vele. Szeretem és ez felemészt, hogy nem tudom nála elérni azt hogy figyeljen rám, mindig a munkával jön… Sokat dolgozik, viszont ha haza jön félre tehetné a telefont és foglalkozhatna a párkapcsolatunkkal is. Érdekelne a véleménye!

    Köszönöm a válaszát,
    Üdv: Kitti

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Ezen a probémán sajnos csak párterápia segítségével lehetne változtatni. Az, hogy miként viselkedünk a szeretteinkkel, eredeti családunkból hozott minták mentén alakul. Tudatos érzelmi munkával megváltoztatható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Jj

    Kedves Doktornő!

    Férjem pár hónapja rendszeresen pornót néz, hetente többször, napszaktól függetlenül.
    Nagyon zavar, hiszen mindezt próbálja titokban, a tudtom nélkül csinálni. Már odáig jutott,hogy az ágyban,mellettem fekve is pornót néz.
    Fiatalok vagyunk, elvileg jó a kapcsolatunk, igaz, valamivel kevesebb a szex,(2hónapos a kislányunk) de így is heti rendszerességgel összebújunk.
    Viszont én kezdem úgy érezni,hogy nem vagyok már elég, megbuktak előtte mint nő.
    A kérdésem a következő: hogyan hozzam fel a témát úgy,hogy ne sértsen meg a párom, hogy ne vegye támadásnak. Viszont félrenézni sem tudok már, mert annyira bánt és annyira magam alatt vagyok ettől az egészről. Megalázónak érzem,hogy pornó után rajtam éli ki azt az izgalmat amit egy másik nő váltott ki belőle,hogy hiába vagyok mellette,ő inkább ezeket az olcsó nőket/filmeket nézi.

    • Habis Melinda

      Kedves Jj !

      Levele alapján párterápiás munka megkezdését javaslom. Ennek segítségével lehetne rájönni mi változott az utóbbi pár hónapban, miért nőtt meg az igénye erre a fajta izgalomra a férjének.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elonora D

    Tisztelt Doktornő,

    ezúton szeretnék útmutatást és tanácsot kérni Öntől mitévő legyek.
    Kicsivel több, mint 6 éve élek távkapcsolatban a párommal. Hetente 2-3 napot töltünk együtt nála, az ő új házában, aminek alakulásában és berendezésében nagy szerepem volt.
    Az a gondom, hogy lassan 3 éve felvetette a gyerekvállás témát, ami (így visszagondolva) engem eléggé meglepett és automatikusan, illetve gépiesen egyetértettem vele, hogy vágjunk bele. De… Én nem voltam lelkileg felkészülve erre, hogy ilyen (táv)kapcsolatban gyereknek is lenne helye, holott nekem kellett volna még korábban szóba hozni ezt a témát.
    Szóval, természetes úton nem sikerül, lombikprogramon is részt vettünk, eddig az is sikertelen (nem egészségügyi gondok vannak). Van még egy beültetésre váró kis embrió. Nagyon nagy nyomást érzek magamon, mert minden rajtam múlik. Nekem a körülményeket kellene először elfogadnom, hogy nem egy szokványos élethelyezetben találom magam, nem egy szokványos kapcsolatban és most nem egy szokványos fórumtól várom a megoldást.
    A lelki okok, amiket én gátaknak vagy lelki blokknak hívok okai lehetnek a következők: a párommal nem terveztünk hosszú kapcsolatot (ez a 6 év szokatlan számára, pár hónapos kapcsolatai voltak), nem volt mindig hűséges hozzám, amiről tudok is, nem tervez semmiféle hosszú közös jövőt, érdekes magányos farkas típus még érdekesebb családdal. Pl.minden vasárnap hazemegy ebédre, engem egyszer sem hívtak meg, ezt elég rosszul viselem, aminek hangot is adtam hol szépen, hol csúnyán. Állítja nem velem van a baj, de értsem meg, ők nem hívnak meg vendégeket.
    Persze azt még a mai napig sem értem, hogy miért jutott eszébe a gyerekvállalás, ha kérdezem őt róla, akkor az a válasz, hogy mert sokat tettem érte és ő tartozik nekem ennyivel. Elég racionális válasz.
    Ami miatt írok az az, hogy mi lenne az a javaslat, tanács, hogy csak az én jövőmre koncentráljak, legyek kicsit önzőbb és lelkileg erősödjek meg ezen az ingoványos talajon a gyerekvállalás ügyében és miatt.
    Várom szíves válaszát.
    Üdvözlettel

    • Habis Melinda

      Kedves Eleonóra!

      Sajnos nem elég tisztában lenni a lelki okokkal, ezeket pszichoterápiás munka segyítségével kezelni is szükséges. Javaslom, hogy ennek céljából keressen fel pszichológust, vagy vegye fel a kapcsolatot velem. Négyszemközti keretek között szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Eszter

    Jó napot kívanok. Szeretnék segíteni egy barátnőmön. Alkolista. Többen próbálkoztunk a lelkére hatni. Eddig hiába mert nem ismeri be hogy az. Már remeg a feje keze a sok sörtől ami napi 10 nél tán megáll. Már csont és bőr. Hogy tudnék segíteni neki ez lenne a kérdésem. Köszönöm válaszat.

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Alkoholizmus esetén tipikus, hogy nincsen betegségbelátás. Mindenképpen szakszerű addiktológiai segítség szükséges a függőség kezeléséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!

    A kérdés/probléma előtt egy pár korábbi információ. A volt párommal 6 évet voltunk együtt, azután szakítottunk. Emiatt közel fél évig nem beszéltünk és nem is találkoztunk.
    A névnapom alkalmából felköszöntött és elkezdtünk beszélgetni és abban maradtunk, hogy meglátogat az új otthonomban. Átjött, közösen vacsoráztunk, beszélgettünk, majd megcsókolt, aztán mondtam neki, hogy nem akarok csak egy nő lenni a sok közül majd azt mondta, hogy soha nem is leszek, hiszen élete nagy szerelme vagyok és ezután az is megtörtént.
    Úgy voltam vele, hogy csak a régi időkre akar emlékezni nincs jelentősége. Aztán egy héttel később írt, hogy van e kedvem találkozni. Most ő hozott vacsit, végig nagyon figyelmes és kedves volt. Majd megint megcsókolt, de most megkérdeztem ezt miért kaptam, amire az volt a válasza, hogy csak úgy és adott még egyet. (Szerintem ezzel terelt) majd egész este azt leste nekem mi a legjobb én mit szeretnék, mi a jó és ismét megtörtént. Mindkét alkalommal nálam aludt.
    Pár nappal később mondtam, hogy ha ilyen történik csak vannak érzések mögötte, erre azt mondta, hogy nem tudja mi van mögötte, de nem tud mit mondani miért csókolt meg, mert ő már nem szeret engem nem szeretné újra kezdeni.
    A kérdésem az lenne, hogy ha valaki nem szereti a másikat, miért csókolja meg, és miért lessi minden kívánságát az együttlét alatt?! Szerintem, ha ez csak szex kapcsolat lenne részéről, önző lenne és csak saját maga érdekelné, de számára fontosabb voltam én, mint saját maga. Állatkertbe szeretne elvinni, meg közös programokat csinálni néha itt aludni.
    Talán zárkózott, vagy nem tudja mit érez, hogyan lehetne neki segíteni, hogy rájöjjön, hányadán is áll magával és az érzéseivel és mi is van pontosan köztünk?

    Köszönöm a segítséget!

    Üdv, Maya96

    • Habis Melinda

      Kedves Maya96!

      Ezeket a kérdéseket önismereti munka segítségével lehet alaposabban átgondolni és megválaszolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • krisztián h.

    Kedves Dr nő
    elkövettem életem legnagyobb hibáját megcsaltam életem szerelmét és hazudtam neki . Ki derült és el küldött már próbáltam beszélni vele de ő hozott egy döntést hogy külön kell mennünk . Én tudom hogy ő az a nő akivel le tudom élni az életem . nem tudom el engedni és fel dolgozni sem a hiányát .
    Kérdés : van megbocsájtás , túl lehet élni , mit tegyek hogy vissza kapjam ???

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      El lehet fogadni ezt a fájó döntést, de érdemes hozzá önismereti munkába fognia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Evelyn

    Jónapot!

    Azétt írok önnek mert érdekelne a véleménye. A párom 21 éves egyedül lakik 18 éves kora óta én 2 éve lakok vele, úgy viselkedik mintha fel akarna nőni, céget akar igazi birodalmat, később majd gyereket ezek ellenére mégis úgy viselkedik néha mint egy gyerek nem szereti ahol lakik mégse költözne pedig a lehetőség adott de gondolom akkor messze lenne a barátaitól akkikel nagyon szeret együtt lenni. Én viszont már nagyon költöznék egy kertesházba a külvárosba ő még nem áll készen rá és szörnyen érzem magam mert keresztanyámmal pár év múlva megtudnánk valósítani a házat de úgy érzem hogy ehez egy darabot kell itt hagynom magamból.

    Kíváncsi vagyok önnek mi a véleménye erről.

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Evelyn!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna elgondolkodni azon, mire vgyik igazából. Hogyan érintit Önt, hogy a párja mát szeretne, mint Ön. Erről hogyan tudnak beszélni egymással? Tudnak-e alkalmazkodni egymás elvárásaihoz?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K bernadett

    Kedves, Tisztelt Habis Melinda!

    Mitől alakul ki valakinél az, hogy nem akarja, hogy mások gyengének lássák?

    Köszönettel: Bernadett

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      Sokféle oka lehet az érzelmileg nem eléggé támogató családi környezettől kezdve a különféle csalódásokig (rendszerit több is előfordul). A legfontosabbnak azt tartom, hogy önismereti munkával lehet változtatni ezen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mariann

    Kedves Doktor Nő!
    16 hónapos kisfiú édesanyja vagyok,aki egy tervezett gyermek. Sajnos, szexuális kapcsolatunk a teherbeesésem óta nem volt. A férjemnek vannak félelmei a gyermekünkkel kapcsolatban, volt szakembernél is. Nem marad vele kettesben, nem eteti. Segítségünk nincs, így én vagyok egész nap a gyerekkel. Már én is járok szakemberhez mert rendbe szeretném hozni a kapcsolatunkat. Nagyon nyomaszt amit mond a szakember,hogy gyakorlatilag a férjem bennem csak az anyát látja a nőt nem. Úgy érzem képtelen vagyok ezen egyedül változtatni. Már 1 éve próbálom rávenni a párterápiára amiről hallani sem akar. Nagyon azt érzem, hogy elegem van és kitálalok neki. Természetesen ő éli világát, én meg legyek a gyerekkel. Úgy érzem sok. Nem vagyok nő mellette csak tényleg egy anya. Megbánt a szavaival így a közeledésem (sokszor kaptam visszautasítást) is alábbhagyott. Ezzel kelek, fekszem. Szomorú vagyok. Kérem, adjon tanácsot mert úgy érzem lassan nem bírom cipelni ezt a terhet. Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Mariann!

      Levele kapcsán bennem is a párterápia szükségessége merül fel. Érdemes lenne megtudni a párja ellenásának okait. Ha ezekről tudnak beszélni, akkor jó úton járnak abban az iráynben, hogy feloldódjanak a félelmek és bele tudjanak vágni. Ha igénylik, hogy a konkrét munkában segítsek, kérem keressenek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bernadett

    Kedves doktornő!
    Nem tudom, hogy mit csináljak. Hangulatingadozásaim vannak. Nem engedek senkit magamhoz közel sőt inkább ellökök magamtól mindenkit. Csúnyán bánok a szeretteimmel akik közel állnak hozzám (anyuval, barátnőmmel)és ezt utálom hisz nem érdemlik meg és szeretem is őket nagyon. Régen is úgy 3 évvel ezelőtt ez volt csak akkoriban összeszedtem magam és ezt “eltemedtem magamba jó mélyre”. Most annyival rosszabb, hogy éjszakánként sokat sírok. Vol, hogy 2 hétig minden este sírtam, elkapott a szomorúság csak úgy spontán. Elveszettnek, magányosnak érzem magam. Úgy érzem nem ér az életem semmit(pedig mindenem megvan és viszonylag sok barátom van). Nem tudom már, hogy mit kezdjek ezze. A legjobban az fáj, hogy a viselkedésemmel megbántok másokat. Pedig én nem ilyen voltam. Sokkal boldogabb és életteli életét éltem régebben
    21 éves vagyok

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      A hangulatingadozásait önismereti munka segítségével lehetne megérteni. Az, hogy csúnyán bánik a szeretteivel szintén átgondolható ennek segítségével, ami sokat segít a változtatásban is!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Kedves Melinda! Anyósom és apósom iszonyat erős befolyással vannak a mai napig páromra. Utálnak engem és ez így volt mindig is. A manipuláció teljes skáláját végigjátszották már. Sajnos úgy érzem párom fokozatosan csúszik ki a kezeim közül, én pedig tehetetlenül nézem végig, hogy tönkremegy a kapcsolatunk. Van egy közös gyermekünk, együtt kellett laknunk öten a gyermekágyi időszak alatt, maga volt a pokol. Úgy érzem rengeteget traumatizálódtam és hogy párom cserben hagyott. Akaratom ellenére részt vettem valami ostoba versenyben párom kegyeiért, aki sosem ismerte el az igazamat és sosem állt ki mellettem. Iszonyat csalódott és kiábrándult vagyok. Talán páromnak valóban mennie kellene?! Annyira elvették az önbizalmam, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy bármire képes vagyok egyedül, pedig eddig is egyedül éltem át ezeket és kibírtam. Köszönöm ha mondd pár igaz szót!

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a párkapcsolati helyzetben. Az, hogy a párja nem áll ki Ön mellett a konfliktushelyzetekben, az nem Önről szól, hanem a párja saját szüleivel való túlzott lojalitásából. Párterápia tud segíteni az ezen való változtatásban. Ha igénylik, hogy közösen vágjunk bele ebbe, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Luca

    Kedves titkos bizalmas!
    Szeretném apukámat felvidítani, mert nincs a legjobb hangulatában. Ideges! És szerinted mivel tudnám felvidítani?

    • Habis Melinda

      Kedves Luca!

      Szerintem már az, hogy ennyire törődik vele, kedves Öntől. Érdemes belegondolni, hogy minek szokott örülni, s ennek mentén elindulni. Sokszor egy-két kedves szó, vagy ölelés is csodálatosan működik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Evelin

    Pár hete írtam önnek egy üzenetet, elég hosszút. Evelin néven amibe aról írtam, hogy egy hibát követtem el, hogy megcsaltam páromat és hogy mennyire bánom . Arra szeretném kérni , hogy vissza keresne és válaszolna rá ? Szügségem van a tanácsára és hogy meg tudjon nyugtatni.

    • Habis Melinda

      Kedves Evelin!

      Visszagörgetve olvashatja a válaszomat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Karola

    Jó estét kívánok doktornő !
    Tanácsot szeretnek kérni :
    Házasságban elek 1 éve , viszont volt a múltban egy kapcsolatom ami eléggé mely nyomokat hagyott bennem ! És par nappal újra elkezdtünk beszélni ! Nem tudom hova tenni ezeket a dolgokat . Végülis nem tudtam elfelejteni csak magamban tartottam vagy nem igazán tisztul le nekem …

    • Habis Melinda

      Kedves Karola!

      Önismereti munka megkezdését javaslom, ami segít választ adni a következő kérdésekre. Miért kavarta fel Önt ez a kapcsolatfelvétel? Mennyire zárta le annak idején ezt a viszonyt? Jól érzi-e magát a házasságában? Mit tehet azért, hogy jobb legyen?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy kíváncsi fiatal

    Kedves Doktornő!
    A legelső kapcsolatom 4 évig tartott, amiben a barátom és én is először létesitettünk szexuális kapcsolatot. Most van egy fél éves kapcsolatom. A mostani barátom már elöttem volt egy pár lánnyal és engem ez nagyon zavar. Lehet azért is mert az elején hozzám vágta , hogy ő tapasztaltabb töllem mivel én csak egy valakivel voltam(mivel elég fiatalon elköteleztem magam) elentétben vele és még az összes lányt is ismerem akkikel volt. Néha annyira felidegesitem magam ezen, hogy rosszul is leszek . Ő meg avval érvel, hogy mégis engem választott a többi pedig csak arra volt jó.
    Maga szerit akkor is zavarna ha nekem is lett volna több partnerem?
    A kapcsolatunkat komolyra gondoljuk jó el is vagyunk mindaddig még nekem valami oknál fogva nem jutnak eszembe az elöző kalandjai.
    Maga mit tanácsol, hogyan tudjuk ezt megoldani vagy fejezzük be a kapcsolatunkat?
    A válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kíváncsi Fiatal!

      Nem szeretnék semmit sem tanácsolni, mert az Ön életével kapcsolatban Önnek kell döntéseket hoznia. Levele alapján viszont úgy gondolom, hogy érdemes volna azon eltöprengeni, miért vágta a fejéhez a barátja azt, hogy kevés a szexuális tapasztalata. Hogyan érinti Őt az, hogy Önnek egy komoly kapcsolata volt előtte. Erről, vagy a szexuális vágyaikról mennyire tudnak nyíltan beszélni? Mennyire megy az egymás iránti elköteleződés?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H.Ágo

    Tisztelt Melinda !
    Már nem tudom kihez forduljak ,ezért írom ezt a levelet. .21 éves vagyok és el vagyok veszve , kifele mindig azt mutatom ,hogy minden jó. De belül nagyon nem ezt érzem ,minden nap érzem azt a nagyon mély szomorúságot,mintha kést döfnének a szívembe.Nem találom az utamat ,a barátaim elhanyagolnak,úgy érzem nem vagyok fontos nekik,pedig jó lenne valakivel ezt megbeszélni.Párkapcsolatom nincs ,és nem is volt .Anya az egyetlen aki igazán megért és tudom hogy o számít az életembe,de neki valahogy nem tudok erről beszelni .Több traumán is túl vagyok ,de úgy érzem ez most más.Egyedül érzem magam ,nem motivál semmi . Sokat vagyok negatív ,és boldogtalan. Rossz leírni de azt hiszem én tényleg nem vagyok elég jó senkinek .
    Mit csináljak hogy ki tudjak jönni ebből a mókuskerékből ?

    • Habis Melinda

      Kedves Ágo!

      Levele alapján fontosnak tartom, hogy pszichológussal beszélgessen az Önt ért traumákról. Ezek ugyanis tartósan rányomják bélyegüket az Ön közérzetése, ha nem tesz ez ellen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Titkos Bizamas

    Én az üldözési mánia 51 éves mintapéldánya vagyok . Szerintem igazam is van . IQ-úm 130
    Milyen összefüggése van ennek ?
    De ne akarj mindjárt a klinikára beutalni .

    • Habis Melinda

      Kedves Titkos Bizalmas!

      Az “üldözési mánia” minden IQ övezetben előfordul, kezelés nélkül azonban ön- és közveszélyes állapotba torkollhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Stella B.

    Tisztelt Melinda!

    Múlt évben költöztem fel Budapestre a párommal. 2 éve élünk együtt. Ugyanis pár hét randevú után szinte egyből hozzá költöztem, mivel menekültem otthonról! Apum nem beszélt velem majdnem egy évig, mert el mertem költözni és ott hagyni őt! Ekkor ajánlotta fel az akkor még csak ismerősöm, hogy nála lakhatok! Be kell lássam nem szerelemből költöztem hozzá. Féltem egyedül lenni! Szinte már odáig jutottam, hogy nem voltam meg egyedül a lakásban. Aztán teltek a hónapok és én egyre jobban lettem mellette. Sajnos a mai napig nem szeretem szerelemből és nem is vonzódom hozzá. Viszont a lelki társam lett! Múlt nyáron viszont megismertem az egyik munkatársát, aki nagyon közvetlen volt, mikor megismerkedtünk!

    Aztán rá egy hétre találkoztunk és került engem. Akkor már bejelöltem az egy közösségi oldalon. Aztán két hónap után nem bírtam tovább és írtam neki, hogy találkozzunk. Találkoztunk és mikor nem tudtam határozott választ adni arra, hogy miért is akartam a találkozót rideggé vált. Majd közölte, hogy ezt beszéljem meg a barátommal. Kértem, hogy ne mondja el a páromnak, hogy találkoztunk, erre azt mondta nem fogja, ha nem írok neki többet! Persze pár napra rá elmondta a barátomnak.

    Azóta csak rajta jár az eszem! Szeretném elhagyni a párom, de egyszerűen nem tudom magam ravenni! Nem csak emiatt a férfi miatt, hanem mert nincs meg a szenvedély a részemről! Hol úgy érzem családot szeretnek vele, mert ő egy csodálatos ember. Hol pedig szabad akarok lenni! Vágyom más férfiakra! Őt viszont nem szeretném megbántani és elvesziteni!

    Mit gondol, ha szakítanék lehetne esélyem a másik sráccal? Mivel már nem tartják a kapcsolatot a barátommal!

    Köszönettel :
    S.

    • Habis Melinda

      Kedves Stella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket Ön tudná megválaszolni, ha önismereti munkába fogna. Erre a helyzetre sincsenek instant megoldások, csak alaposan átgondolandó szempontok, melyekre írásban nincs értelme kitérni. Ha szeretne erről négyszemközti keretek közt beszélni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kristóf

    Jónapot! Kristóf vagyok 14 éves és a szüleim folyton verbálisan bántanak és dolgoztatnak
    Már nagyon rosszul érzem magam majdnem minden nap sírok miattuk mit tudnék ellene tenni? Sajnos nincsenek nagyszüleim akikhez forduljak

    • Habis Melinda

      Kedves Kristóf!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a családban élni! A verbális bántások jobb kezeléséhez hívja a 116-123-as, vagy a 116-111-es telefonszámot, ahol részletesen át tudják beszélni a helyzetét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm!
    2-3 hónapja rám irt egy nekem szimpatikus férfi.Talalkoztunk többször is már.Tartjuk a kapcsolatot a két találkozás között majdnem hogy minden nap hol ő hol én írok rá.Az első találkozásunkkor nem történt semmi közöttünk a csókon kívül.A többin igen(4x)találkoztunk eddig.Azt hittem az első sex után strigula leszek és nem fog keresni többet.De nem így lett és nem is csak sex van,mert sex után beszélgetünk,legutóbb 4 órát együtt töltöttünk ,ebből 2 és felet filmeztunk,beszélgettünk,hülyéskedtünk.Elkezdtem érezni iránta valamit.De nem beszélünk semmiről ezzel kapcsolatban,se jövőről se kapcsolatról ,nem tudom hogy álljak elé,mert másképp működnek a férfiak.Nem tudom ő többet érez e,vagy csak hiányzik neki is az életéből valami amit az együtt töltött időben meg adunk egymásnak.De lehet neki elég ennyi.Ha azt mondom találkozzunk egy hónap múlva,akkor is kivárja ,ha egy hét,abban is benne van.Mit tegyek?Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt gondolom, hogy először érdemes átgondolnia, Ön mire vágyik, majd erről beszélnie a partnerével. A férfiak is vágyhatnak kapcsolatra, szerelmere, nem csak a nők.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Eszter

    Tisztelt Doki!
    Párkapcsolati problémám van!
    Mozaik család 9éve! Kétgyerek páromé,két gyerek enyém!(17-21évesek)Mind a két oldalon van egy-egy aki kivívta a másik 9ldal szülő elenszenvét!
    Ezmellett a páromnak egyre töbször vannak hangulat változása(férfi,44éves)
    Most ott tartunk,hogy a párom tarskereső oldalon talált valakit.Így úgy döntott,hogy (mivel az ő háza) költőzzek át a másik szobábaEz kb.3hete történt!.Egy világ dölt össze bennem! Most rájött,hogy mégis én jobb vagyok mint az internetes barátnők,és rendbe akarja hozni a kapcsolatot,udvarol,kedveskedik,mosolyog rám!!
    Én meg nem tudom mit tegyek! Nem érzek semmit,bár jó volt együtt bicikli turázni tegnap.Van mikor úgy érzem mennem kell tovább,van mikor talán maradnék!!
    Szeretnék erre valamilyen támpontot kapni!
    Köszönöm!!

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Hogy mi a jobb döntés, annak átgondolásában önismereti munka segíthet. Egy dolog bizonyos, a bizalom nem magától térhet vissza Önök közé, érdemes lenne ezért átgondolni miért vetett szemet a párja másik nőre, hogy ez ne ismétlődjön meg többé.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Kedves Doktornő!
    Nem tanácsadásért írok. Talán csak azért, hogy kicsit megnyugodjon a lelkem. Van egy 7 éves párkapcsolatom, együtt élünk, s nagyjából már mindent elértünk, amit ellehet. Volt egy rosszul sikerült, elkapkodott házasságom, de azt hamar sikerült lezárnom. A nagyobbik fiam ami csak összeköt a volt férjemmel. Kezdeti zűrök után végre sikerült nagyjából rendezni a problémáinkat a gyerek érdekében. A gyermekem így is dühkezelési problémákkal küszködik, de ez akkor erősödik fel, amikor az apjánál van. Bár próbáltam erről beszélni az exszel, de mint aki süket fülekre talál. De jól vesszük az akadályokat, kértem már 2x gyerekpszichológus segítségét, akik csak tudták tanácsolni, hogy nagyon türelmesnek kell lenni hozzá. Részemről nincs gond ezzel, de az óvoda már más kérdés. Főleg, hogy váltottunk, mert a régi óvodája a merev nevelési rendszere miatt lelki beteggé tették szegénykémet. Szerintem ezért nincs kialakulva a szabálytudata. Bár inkább rám terelték a gyanút, meg arra, hogy elvált szülők gyereke. A régi ovi szerint én sz.r szülő vagyok, és rosszul nevelem a gyerekem. Sőt maga az elítélendő, hogy élettársi viszonyban élek, és a a jelenlegi páromat is apának hívja a gyerek. De nekünk ez már természetes, és a gyereknek is jó így. Hisz ha nem is vérszerinti, de sajátjaként szereti a párom. A gyerek pedig apjaként. Így legalább van apakép előtte.
    Igazi problémám mégis a jelenlegi kapcsolatomban keresendő. Annak ellenére, hogy elváltam, szerettem volna újraházasodni. Hisz a párommal éreztük, egymás végzetei vagyunk. Igazi nagybetűs szerelem a miénk. Jó a válás után kb 2-3 évig úgy éreztem, h nem vagyok jó feleségnek, de a párom ezt cáfolta. De valahogy sose mondta el konkrétan, hogy miért nem házasodunk meg. Gyakran felhoztam a témát, és ő mindig kitért előle. Jó ez így, mondogatta, ne bolygassuk. Nos egy év múlva komolyan szándékoztam beszélni a témáról, meg persze ebben közrejátszott az is, hogy a környezetünk is csesztetett a témával kapcsolatban. Komoly beszélgetésünk vége az lett, hogy 4 év után kibökte sose akart házasodni. Ne is reménykedjek benne, hogy valaha a felesége legyek, ő ezt elmondta, ami nem igaz, és én tudtam, hogy mit vállalok. Cáfolni esélyem sem volt, onnantól kezdve a köd eloszlott, és a rajongás helyébe a folyamatos csalódottság lépett. Depressziós lettem, hisz a válásom élményei újra felszakadtak: a volt férj megtett mindent, hogy megalázzon, és női mivoltomat aláássa (csak mondom erős nárcisztikus jeleme van). Aztán pár hónapra rá kiderült, hogy terhes vagyok. Istenemre egy percig sem gondolkoztam azon, hogy megtartsam e, csak azon, hogy megérdemli e, hogy megszüljem vele közös életben a babát. Hazaköltöztem egy időre, annyira fájt, úgy éreztem, mint aki becsapott. Soha nem mondta konkrétan, hogy nem akar feleségül venni. Most is a sírás kerülget, ahogy e sorokat írom. Kerestem eszetlenül a múltban azokat az eseményeket, kutattam az emlékeimben, hogy mit a fenét csináltam rosszul. Aztán rájöttem, én teljes erővel odatettem magam, ő az aki gyáva és nem mer lépni. A gyerekekért vállalja felelősséget, és csodás apjuk. Mindent megtesz értük, de családunk összetartója én vagyok. Amikor Anyuhoz hazaköltöztem, megijedt. Anyu is beszélt vele, kérte gyorsan tisztázzuk, hisz úton van a gyerekünk is. Megkérdezte, ha már jön a baba nem-e házasodunk össze. Snitt. Furcsa tekintettel nézhettem rá, mert aggódva kérdezte, hogy jól vagyok e. Visszautasítottam. A házasság számomra azt jelenti, hogy a kapcsolatomban jelen van a szerelem/szeretet, és a teljes odaadás a másik iránt, és ez a csúcspont. Van egy eskü, ami betartok, attól függetlenül milyenek a körülmények. Nem azért akarok házasodni mert jön a gyerek, vagy hitelhez jussak. Hanem azért mert engem akar, és büszke arra, hogy a felesége lehetek. Nos nem így gondolta a párom. Drága jó “anyós” aki titokban utál mint, a sz.rt, elmondta régebbi komoly kapcsolatában elakart venni egy lányt. De a lány felültette és csúnyán megcsalta. Tudja ezzel azt akarta sugallni, olyan látensen, hogy én nem érek annyit se, mint a fia exe. Milyen kedves, ennek ellenére mindenben igyekszek kedves lenni hozzá. No de a karma csúnya dolgokat produkál. De sikerült megadni azt a döfést, ami beletaszított a máig se múló bánatomba. Nem vagyok depis, csak fáj a lelkem, és meghasad. Míg látom mások örömmel tervezik a jövőjüket, gyűrűt vesznek, eljegyzést tartanak, megesküsznek, én titokban irigykedek, és amikor egyedül vagyok sírok. Bánatomban beiratkoztam egyetemre, az éven végzek. A párom felvetette, diplomaosztó után megesküdhetnénk. Istenemre 5 évet kellett erre várnom, hogy ez a mondat elhangzzon a szájából, és most úgy érzem már elkéstünk vele. 37 évesek vagyunk, 2 gyerekkel, tanulunk, dolgozunk, fizetjük a házunk hitelét. Végül is elértem azt, amire vágytam. Rájöttem nem akarok házasodni, mert elcseszte, és idővel belátta, hogy nem kellett volna azt mondania, de mélyen megbántott vele. Soha nem múló sebet ejtve a szívemen. Azt érzem, hogy amiért ilyen önző volt velem, hiba lenne hozzámennem. Sőt ma már abban sem vagyok biztos, hogy együtt öregszünk e meg. Úgy vagyok vele tart ameddig tart, lesz.rom. Ő próbálkozik, de elég gyenge sikerei vannak. A csalódottságot nem tudom leküzdeni, ha ránézek, csak azt az embert látom, aki miatt sose lesz kerek a történetünk. Önzősége miatt megölte a szerelmünket. Teljes odaadással beleadtam mindenemet ebbe a kapcsolatba, és válaszul ezt kaptam. Parkolópályára való vagyok, és élettársnak. Felesége soha sem lehetek, és ez ő miatta van. Elfogadtam, hogy makacs és önző, de soha nem gondoltam volna, hogy velem is az lesz. Úgy érzi, ha megad mindent, amire vágyom ( elmenni valahová, ruha, ékszer, stb) jóvá teheti a bűnét és bízik az időben. De én ezt valahogy nem tudom neki megbocsátani. Elmondtam neki, hogy most egy lejtőn vagyunk, és a lavinát ő indította el. Válasza csak annyi volt, minek kérdeztem rá, miért nem elég az amim van. Elmondtam neki, hogy más kapcsolatban, egy egészséges kapcsolatban, ez egy természetes folyamat, és mint nőben szerintem jogosan merült fel bennem ez az igény. De ő ezt kis idővel annyira látta be, hogy én őt meg akarom fojtani. Mondtam, ha fele annyira lenne csak önző ebben a témában rájönne, hogy nem olyan félelmetes dolog. Még egy snitt. Úgy értem ezen a ponton jöttem rá, hogy tulajdonképpen győzködöm, és ez a legalja a dolgoknak. Ami végképp megölt lelkileg az unokatesója lagzija volt, olyan programok voltak ott, amikről én is álmodoztam kislány korom óta. A szertartásra nem mentem be, nem kaptam el a csokrot. Csak ettem és jól leittam magam, és hogy ne beszélgessek senkivel kijártam 10 percenként cigizni. Állítólag elég gáz volt a viselkedésem, de tojtam rá. Úgy sem ismertem ott senkit sem, és hála a fiaim sem voltak ott. Így kissé elengedtem magam. A párom pedig feszült volt, mert szerinte leégettem. Részegségemben kitálaltam: lelki fájdalmamról, az exbarátnőjéről, hogy mit foglalkozik vele,hogy viselkedek, hisz nem vagyok neki senkije, csak a lakótársa meg a gyereke anyja, ez már nem nagy szám a mai világban. Összevesztünk. Másnap, amikor józanabb lettem komolyan megkérdezte, hogy ennyire megbántott. Nem mondtam semmit. Ez volt kb 2 éve. Azóta nem változott semmi. Feljön a téma néha, ha vki megesküszik, és olyankor jön a nem hallgatom, hogy mindenki házas csak mi nem szöveg. Nem veszekedek vele már, belefáradtam, de 1-2 mondattal odaszúrom neki, hogy te hibádból már nem akarok házasodni. Mert elcseszte, és nem bízok benne. Elmondtam neki, előbb a bizalmat kell helyreállítania, aztán lehet szó itt házasosdiról. De alapjában úgy teszek mint akit nem érdekel, mélyen legbelül kitör a haragom, sírok és dühöngök, hogy miért én miért nem lehettem egyszerűen feleség, mint a nővérem, vagy a barátnőim? A válasz egyszerű: naivan hittem kaphatok második esélyt és én is lehetek egyszer egy szerető feleség. De idővel lezárom ezt a témát: hisz sok dolgot elértem: család, ház, munkahely, nemsokára 3. diploma, egészségesek vagyunk. A pici hiba: ennek ellenére hiába szeretem a párom, már sosem leszek a felesége. Ez minden nő álma nem?

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Örülök, hogy kiírta magából, ami bántja! Minden nő más és más, másról is álmodunk. Szerintem nem érdemes általánosítani. Annak viszont látnám értelmét, hogy önismereti munkába fogjon, ennek segítségével átgondoljuk, miért őriz ennyi haragot magában évek óta. Mi kellene ahhoz, hogy el tudja ezt engedni, végre olyan életet éljen, amilyet szeretne. Hisz ez nem csak az Ön lelkét mérgezi, hanem a kapcsolatait is negatívan befolyásolják.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hana

    Kedves Melinda!

    Anyámmal egyre rosszabb a kapcsolatunk. A baj az, hogy nem tudom vele megbeszélni, mert vagy elbagatellizálja az egészet, vagy sértésnek veszi, és bűntudatot próbál kelteni bennem. Mostanában véletlenszerűen elkezd üldözni a szeretetével, ölelgetni próbál, aztán megsértődik amikor elhúzódok tőle. Nem direkt csinálom, egyszerűen nagyon rossz érzés fog el, szinte pánik, és távolabb akarok menni tőle. Máskor kiforgatja a szavaim, és piszkálódik, de gyakoribb hogy egyáltalán nem érdeklem. Mikor ezek után jön felém tárt karokkal, úgy érzem az egész egy rossz vicc. Életében nem ért soha rám, mindig valamilyen halaszthatatlan dolga volt, a figyelméért szinte könyörögni kellett. Azt se mondhatom, hogy egyáltalán nem érdeklem, mert ha baj volt, akkor segített, sőt mondhatjuk, hogy csak olyankor tudtunk normálisan beszélgetni ha valamelyikünknek valami baja volt.
    Nem értem az egészet.
    Nagyon óvatosan és kedvesen fogalmazva többször próbáltam vele megbeszélni, de lehetetlen. Elköltözni még nem tudok itthonról, pedig valószínűleg mindkettőnknek jót tenne.
    Komolyan mondom nem vagyunk normálisak, se ő, se én.
    Csak azt szeretném tudni, hogy mégis mért irtózóm ennyire a hirtelen jött fene nagy lelkesedésétől? Inkább örülnöm kéne neki, hiszen jobb később, mint soha, de miért nem megy?

    • Habis Melinda

      Kedves Hana!

      Az érzéseket nem lehet megerőszakolni, ha tehát nem örül, akkor nem kell ezt magára erőltetnie. Ennek bizonyára oka van. Talán fájdalamsan érinti Önt az, hogy eddig nem volt olyan a kapcsolatuk az édesanyjával, amilyennek szeretné. Sok olyan kapcsolat van, melyben nem lehet a sérelmeket nyíltan megbeszélni, ilyenkor az önismereti munka segít.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Róbert

    Tiszteletem doktornő!
    A páromról lenne szó,aki 22 éves.Pánik beteg,és nem igazán tudja kezelni a dolgot.Sajnos ugy veszem észre,a gyógyszerek sem használnak semmit.Segiteni szeretnék neki,de ez már az én hozzáértésemen is túltesz.Mit tehetnék?Kérem segitsen.Köszönettel Róbert

    • Habis Melinda

      Kedves Róbert!

      A pánikbetegség hatékony kezeléséhez elengedhetetlen a pszichoterápia. Javaslom, hogy ha a párja szeretne ebbe belevágni, akkor keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Zsófia

    Kedves Doktornő!
    Végzős diák vagyok. Időközben pánikbeteg lettem úgyhogy eleg sokat hianyoztam az iskolából. Most hogy megvolt a “ballagás”, eléggé elszomorodtam. A kedvenc tanárom, aki tesit tanít, egy videót készített nekünk. Nagyon aranyos lett. És en nagyon sírtam, hogy vége. Olyan nehezen kezelem a változást. Fura, hogy vége. Hogy nem fogunk együtt oda visszamenni. És nem szeretem a változásokat. Szeretem ha nincsenek meglepetések, és minden marad a megszokott. Ezért most el vagyok keseredve. Tudom, hogy jobb lesz. Általános iskola után is jobb lett. Csak mindig megvisel a változás.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Zsófi

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Érthető, hogy megviseli Önt a változás. A búcsú fájdalma természetes, merni kell megélni, hogy idővel könnyebb legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Anita

    Tisztelt Doktornő!
    26 éves vagyok, és mindig is jellemző volt rám, hogy ha valaki/valami sérti az önérzetemet, azt nagyon nehezen napok,hónapok, évek alatt sem tudom elengedni. Lehet az egy idegen buszsofőr, vagy egy vásárló, bárki, ha úgy érzem jogtalanul ítélkezik, vissza szólni nem tudok, csak forrongok magamban és nem tudom abba hagyni. Nagyon túl agyalok dolgokat általában negatív dolgokba nagyon bele tudok merülni es olyan dolgokat képzelek, és szinte tény ként kezelek, amik meg sem történtek még, csak egy lehetséges opció. Fel idegesítem magam ezeken és sokszor el rontom az egész napomat a saját agyalasommal. Mit tudok tenni hogy el tudjak engedni dolgokat, ne foglalkozzam velük, es ne agyaljam túl a minden napjaimat?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel: Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Önismereti munka segítene a jobb önvédelem kialakításában és a túlzott “agyalás” leküzdésében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga

    Kedves doktorno.
    18 eves vagyok es van 10 honapja egy baratom aki mar le akar velem fekudni de en meg szuz vagyok. Nem tudom hogy akarom e vagy nem. Adjon tanacsot, koszonom!

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Azt javaslom, hogy akkor tegye meg, amikor már biztos benne, hogy szeretné. Ebben senki sem sürgetheti Önt. Esetleg érdemes a félelmeiről beszélgetniük a barátjával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Lili

    Kedves Doktornő!
    Egy ideje már gondolkodtam pszichológus megkeresésén. 22 éves lány vagyok. A történetem nagyon messzire nyúlik vissza fiatal korom ellenére. Kiskoromba nagy szegénységben éltünk, éheztünk, gyakran szakadt ruhakba jártunk oviba, suliba. Ekkor hárman voltunk testvérek. A rossz körülmények miatt állami gondozásba kerültünk de egy idő után visszakerültünk a szüleinhez. Ekkor született mégegy testvérem majd rá 2 évre ismét terhes lett édesanyám. Még mindig szegények voltunk de nagy szeretetben éltünk. Egy napon azonban teljesen megváltozott az életünk. Édesapám váratlanul elhunyt amikor anyukam 7 hónapos terhes volt. Sajnos ezt a tragédiát végignéztem és szemünk előtt történt mindez, ami mai napig is a szemem előtt van rengetegszer. Ekkor az anyai nagymamánkhoz költöztünk egy másik városba, majd egy külön házat sikerült intézni. Megszületett a 4. testvérem. Majd anyukám úgy kezdett el viselkedni hogy rá sem ismertünk. Sok csapás ért minket, anyukámnak új élettársa lett aki ütött vert minket, elvette minden pénzünket, rengetegszer monoklival éhezve fázva megtünk iskolába, óvodába. Rendőrségen, bíróságon minden ilyen helyen kellett lennünk ez ügyben. Ezután anyaotthonba kerültünk, majd anyukám visszament ugyan ehhez a férfihoz és mindem folytatódott tovább ami molesztálásig, erőszakig fajult. Ekkor a férfi börtönbe került mi meg elköltöztünk egy másik városba. Mint említettem anyukám teljesen megváltozott a tragédia óta, nem törődött velünk. Itt megismerkedett szintén egy férfival aki nem volt jó hatással rá, ellenünk uszította anyát és a pénzünkre hajtott. Megint szegénységben kellett élnünk, szégyeltünk iskolába, óvodaba menni, gyámügy folyamatosan ját hozzánk és figyelmeztette anyát hogyha nem változtat akkor állami gondozásba kerülünk. Nekem egy nővérem van, a többi testvérem kisebb nálam. A nővérem közben megismerkedett a párjaval és gyermeke is lett 17 évesen. Nekem ő volt a bizalmasom minden megbeszéltünk, jó testvérek voltunk. Ezután a rossz körülmények miatt államo gondozásba kerültünk ekkor 15 éves voltam és nővérem a babával nem oda került nevelőotthonba mint én. Itt sajnos megszakadt a kapcsolatunk és már 7 éve nem találkoztunk, elhidegültünk egymástól. 1 évi nevelőotthonban élés után (borzalmas volt, bántottak minket sokszor) 3 testvéremmel nevelőszülőkhöz kerültünk. Habár itt jobbak voltak az életkörülmények nem voltam boldog. Úgy éreztem hogy csak magamra számíthatok (a 3 testvérem szellemileg fogyatékos, így ők nem sokat fogtak fel a helyzetből), nem volt kivel megbeszéljem a problémáimat, érzéseimet. Elkezdtem középsuliba járni, barátsagok, szerelmek szövődtek. Itt ismertem meg a legjobb barátnőmet akivel 5 évig töretlen volt a kapcsolatom , mindent meg tudtam vele osztani, ő volt a legnagyobb bizalmasom, testvérekként néztünk egymásra. Mindig segített és meghallgatott, a támaszom volt , végre úgy éreztem fontos vagyok valakinek és boldognak éreztem magam. Minden titkomat és mindent tudott rólam. Közben volt egy hatalmas szerelmi csalódásom de sikerült túltennem magam rajta. Időközben megismerkedtem a mostani párommal, 3 éve vagyunk együtt. Közben kijártam a középsulit, egyetemre kerültem és ekkor következett az hogy a legjobb barátnőm eltávolodott tőlem és mostmár nem beszélünk. A párommal mostanában nem érzem kiegyensúlyozottnak a kapcsolatunkat, gyakran hazudik nekem és nem oszt meg velem dolgokat, a barátai sokkal fontosabbak neki mint én, hanyagol és nem hallgat meg, nem érdekli mi van velem. Sokszor azt érzem hogy a rosszat akarja nekem és nem szeret. Pedig 3 hónapja együtt lakunk. Nagyon el vagyok keseredve. Közben ott kellett hagyjam az egyetemet és egy hónapja dolgozok de nagyon magam alatt vagyok lelkileg, habár ezt nem mutatom senkinek. Éjszakánként és van hogy nappal is síró rohamok jönnek rám, egyedül érzem magam a világban, nincs akivel megbeszélhetném mi bánt vagy egyáltalán akivel őszintén beszélni tudnék. Az évek alatt nagyon visszahúzódó es szótlan lány lettem, nem szívesen keresem a társaságot és nem is szólok senkihez és sokszor arra vágyom hogy senki ne szóljon hozzám mert rámjön a sírás. Mióta elköltöztem a párommal azóta a testvéreimmel sem találkozom ami szintén nagyon megvisel. Nem találom a helyem és nagyon szeretnék beszélni valakivel akinek mindent elmondhatok és meghallgat, segít. Mostanában erős bennem az a gondolat, hogy nincs értelme az életemnek, nem vagyok fontos senkinek és nem szeret senki. Mit tegyek, mit tanácsol? Valaszát köszönöm!!

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna pszichológushoz fordulnia, rendszeresen és részletesen átbeszélniük a problémákat. TB alapon a helyi pszichiátriai gondozóban talál ilyen segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Abigél L.

    Tisztelt Doktornő!
    A párommal való kapcsolatom miatt írnék.
    3es fel éve vagyunk együtt. Nekem ő az első kapcsolatom fiatalon jöttünk össze 16evesek voltunk. Mindig voltak nézet eltérések kisebb nagyobb veszekedések. Amiket sokszor megbeszéltünk és tovább léptünk. De nagyon sokszor elojottek a veszekedesek sokszor minden kis szóra figyelünk hogy mit és hogyan mondunk egymásnak. Ő idegileg elég labilis. Gyorsan fel kapja a vizet, régebben is ilyen volt de mikor az élete egyenes úton halad sokkal nyugodtabban kezel dolgokat. Nem volt egyszerű gyerekkora az anyja terrorban tartotta lényegében saját magára volt utalva. Én ennek tulajdonít ezt az ideg állapotot. Egy párszor már elofordult hogy úgy össze vesztünk hogy ordibaltunk egymással és amit csak látott szét ütött, csapkolozott, szét tört. Ilyenkor sok mindent egymás fejéhez vágunk. Persze ezek a veszekedesek hosszas nézet eltérésekbol alakulnak ki mikor huzamosabb ideig vitazunk valamin vagy úgy beszélt az egyikünk a másikkal hogy ez meg maradt bennünk általában ilyenkor tör ki belőle ez.
    A legutóbbi ilyen veszekedésnél is szintén el durvult a helyzet. Meg volt az előzménye is hogy miért jutottunk el odáig ismét. Amiben én is hibás voltam. Kicsit sokat vártam el tőle hogy oldja meg a dolgokat, mondván ha annyira akarna és szeretne meg tudná oldani hogy együtt legyünk. De sajnos utólag be kell látnom hogy nem. Neki sem volt egyszerű csak úgy ugrálni nekem. Mondtam neki hogy úgy érzem nem szeret és nem foglalkozik már úgy vélem csak kötöszködik velem. Azt mondta ez szíven ütötte. Hogy én érzelmileg zsarolom. Majd aztán el kezdett gunyolodni velem beszologatott és ha esetleg el sírtam vele úgy válaszolt hogy mit bőgök most vagy mit sirok
    Gyorsan fel kapta rám a vizet bármin és aztán veszekedtunk persze nem hallgattuk meg egymást csak mondtuk mondtuk. Dobaltuk egymáshoz folyamatosan hogy mit csinálunk rosszul, és ha meg akartam szólalni akkor végig se hallgatott cdak beszélt magába meg istenemezett mintha nagyin nem érdekelte volna az én mondani valóm. Majd annál a nagy veszekedésnél mondott olyan dolgokat amikrol nem is tudtam mert nem mondta el hogy mi a problémája. És az a baj hogy veszekedés közepette mondta ki. Azt mondta az utóbbi időbe elnyomtam ot. Sokszor úgy érezte hogy nem hallgatom végig mert ő engem meg hallgatott de ha ő elmondtad volna vele Mivan behisztiztem és nem hallgattam végig. Ezt nem észleltem észre se vettem hogy ez így lenne. Konkrétan nem mondta el maximum utalt rá de én akkor azt mondtam hogy ez nem így van el tulozza. Mert tényleg nem vettem eszre
    Sok minent elfolytott mert azt mondta felt tőlem felt elmondani. Az utóbbi veszekedésnél mintha nem is ő lett volna. Kicsit féltem is tőle úgy el szállt az agya. Én csak sírtam de mintha hiába lett volna. Továbbrw is úgy beszélt mintha nem érdekelte volna hogy meg bánt. Aztán mondtam hogy elég elmegyek ennek így nincs értelme. Mondta hogy menjek de aztán utánam jött. Azt mondta menjek be es beszéljünk nem engedett el hiába akartam menni. Azt mondta adják meg egy esélyt. El mondta mi volt a baj én is el mondtam mondtam ha megegyszer Előfordul akkor vége. Azt mondta hogy igazam van. Mondra hogy a düh rohama miatt szeretne majd eljárni orvoshoz. És be láttuk hogy magunk is hiábaswk vagyunk ebbe nem csak a másik. Viszont azóta eltelt egy hónap és bennem még Meg maradt ez a veszekedés. Félek tőle hogy elkezdodik megint. Látom rajta hogy valtoztatnib akar és másképp reagál ha el kezdenénk veszekedni. de már egy párszor beszéltünk ilyenekrol. És maradt is bennem sérelem bár Meg ígérte hogy el mondd mindent mert nem tesz jót ha elhwllgatunk dolgokat és ezen is szeretne változtstni de bennem maradt ami volt hogy nem beszéltük meg a dolgokat elhallgattw és félek hohy újból ez lesz. Mert akkor vége a kapcsolatmak
    Mi a véleménye erről? Van még értelme?

    • Habis Melinda

      Kedves Abigél!

      Szerintem érthetőek a félelmei. A nehéz témákról való kommunikáció a párkapcsolatban párterápiás munka segítségével fejleszthető.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alexandra S.

    Kedves Melinda! Párommal lassan 9 hónapja vagyunk együtt. Előttem volt egy három és fél éves kapcsolata. Sajnos a lezárása nem úgy sikerült ahogy szerettük volna. A lány mai napig nem tud beletörödni abba hogy köztük vége. Telefonál, irogat, már postai uton is csomagot küldött. Párom igyekezett úgy kezelni, hogy minél kevesebb hisztivel járjon az elfogadás, de már az ő türelme is elfogyott a lány irányába. Próbáljuk kizárni, de nincs olyan hét hogy legalább kétszer ne telefonáljon, vagy valamilyen módon hírt adjon magáról. Közösségi oldalainkat is figyeli, illetve hol letilt nehogy az újabb akciója után kapcsolatba tudjak lépni vele. Párom elmondása alapján már a kapcsolatukba is ilyen volt, túl ragaszkodó, illetve ha nem az történt amit ő akart nem egyszer sürgősségire kellett vinni annyira belelovalta magát a szituációba. Ön szerint tudunk ezzel kezdeni valamit vagy lassan hatósági segítséget kell kérnünk a nyugalmunk érdekében? Telefonszámcsere megtörtént, de az új számhoz hozzájutott, a lakcím váltás pedig egyenlőre nem megoldható.

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      A minél kevesebb hisztivel való kezelés mit jelent pontosan?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Alexandra S.

        Kedves Melinda! A minél kevesebb hisztivel való kezelés alatt azt értettem, hogy érvekkel való meggyőzés, hogy mindannyiunknak jobb lenne ha végre elfogadná hogy ők ketten már nem egy pár. Hogy azt az időt és energiát amit abba fektet hogy minket szétszedjen mondván kölcsön kenyér vissza jár (mert a szemébe én vagyok maga az ördög akit “el kell tüntetni”, pedig az ő kapcsolatuk már akkor is menthetetlem volt, de páromnak nem volt elég ereje kilépni a kapcsolatból, mert tudta hogy ez lesz ami most van ) foglalkozhatna a kamaszodó fiával is (aki nem a páromtól van), vagy a munkájával, a hobbijaival.
        csak ő ezt úgy veszi, mintha ez egy fajta támadás ő ellene, és erre válasza a sírógörcs, az utcán való ordítozás vagy az hogy, addig hergeli magát amíg el nem ájul.
        sajnos a helyzet április vége óta nem változott, heti 3-4 telefonbeszélgetést, találkozást még mindig kicsikar…

        • Habis Melinda

          Kedves Alexandra!

          Értem. Úgy tűnik ennek a lánynak nem sajnálatra van szüksége, hanem szakszerű mentális segítségre illetve olyan határokra, amiket nem tud átlépni. Heti egyetlen telefonbeszélgetés is túl sok, hiszen így sosem lesz vége a kapcsolatuknak. Úgy gondolom, érdemes megnézni minek mentén tudja az Ön partnerét ennyire manipulálni a hölgy.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Inez

    Kedves Doktornő!
    14 éves vagyok és van egy fiú osztálytársam aki már 15 éves. Nagyon tetszik nekem. Nemigazán szoktunk beszélgetni sehol. Vannak talán nagyon apró jelek de nem vagyok bennük biztos. Néha kérdez tőlem vaamit és olyankor a szemembe néz végig,de nem mosolyog. Ha velem beszél halkabb és lágyabb lesz a hangja. Órákon többször is észrevettem hogy néz és amikor én is oda néztem elvette a tekintetét. Egyik nap ráirtam és nagyon kedves volt és meglepő módon helyesen írt ami nem vall a fiú osztálytársaimra. Az üzenet végén szivet is kaptam tőle. Pedig nem szoktunk beszélni. Egy dolog ami nagyon zavar hogy ilyen kis apró jelek vannak, de instagrammon pedig nem követ vissza. Az lenne öntől a kérdésem, hogy az elmondottak szerint én is tetszem a fiúnak?

    • Habis Melinda

      Kedves Inez!

      Lehet, hogy tetszik neki, hiszen ezt érzi. Hogy miért nem követi Önt a közösségi oldalon, annak sok oka lehet, legegyszerűbben tőle tudhatná meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien

    Jónapot! A páromról lenne szó. Azt sejtem hogy valami betegsége van pszichikailag. Alapjaraton egy kedves, humoros, szerethető férfi, de amikor valami nem tetszik neki vagy nem úgy alakul ahogy ő akarja, olyna szinten kiakarja vívni az igazát velem szemben hogy kiabal csunyan beszel agresszív lesz rángatja a karom. Aztán masnap azt mondja az a valaki nem ő. És hogy alig emlékszik rá mit tett. Hogy nem tudja ezt uralni. Kerem segitsen. Ez valami betegség lehet ami komolyabb?
    Esetleg személyisegzavar? En erre is gondoltam mar. Koszonom szepen

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Sajnos lehetséges, hogy valamilyen mentális zavar áll a háttérben. Érdemes mielőbb pszichiáterhez fordulniuk (jó, ha elkíséri), aki szakszerű elláttásban részesíti a párját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mné J. Ildikó

    Kedves Doktornő!A gyerekem 19 éves december óta börtönbe van drog miatt kezdem elveszteni vele a kapcsolatot nem akar velünk komunikálni kezd szétesni nem egy bűnöző alkat megviseli az ottlét.Hogyan tudnék neki segíteni lelket önteni belé?

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Érdemes lenne abból kiindulni, mitől “kezd szétesni” a fia. A legtöbb helyen van börtönpszichológus, aki segíthet átvészelni ezt a nehéz időszakot. Sőt, sok esetben pozitív változások elindítására is lehetőség van a vele közös munka által.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • m.anett@freemail.hu

    Tiszteletem.
    35 éves vagyok. Házas. Egy évvel ezelőtt megjelent az életemben az exem. Úgy érzem érzéseim vannak iránta és az ő elmondása szerint neki is vannak. Elég zárkózott nem igazán akar megnyilni felém. Ahogy én látom az ő véleménye szerint az rossz de nem akar beszélni semmiről. Hogy alljak hozzá? Ha elküldöm hogy ne keressen egy idő után keres mintha nem történt volna semmi. Egy ördögi kor🙂mit tegyek hogy nyisson felém?
    Köszönöm a válaszát
    M. Anett

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Azt javaslom, hogy ne erőltesse ezt. A bizalom kialakulása nem minden kapcsolatban lehetséges. Javaslom, hogy olvasson ebben a témában blogcikkeim között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ági

    Arra lennék kiváncsi mi annak az oka hogy azzal akit a legjobban szeretek/fiam/ nem igazán tudunk bezélgetni ? /magamban eltervezek mindent de ha felhívom max 2 perc/

    • Habis Melinda

      Kedves Ági!

      Ennek sokféle oka lehet, ismeretlenül nehéz lenne megmondani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara M.

    Kedves Doktorno,
    A parommal 3 eve vagyok egyutt, nem lakunk egyutt meg. Intezetben nott fel a csaladjaval nincs kapcsolata igazan. Errol tobbet nem tudok mert nagyon zarkozott es nem beszel errol. Szerintem meg nehez neki. Nem tudom milyen lelki sebeket hordozhat csak erzem abbol ahogy viselkedik. Nem szereti ha felkoszontik mert nem volt aki csinaljon neki szulinapot. Az enyemet is elfelejteni, nehezen bizik meg barkiben, mindig egyedul volt. Vannak ilyen es ehhez hasonlo dolgai. Probalom megerteni, de nem tudom hogyan kezeljem? Ha ebben tudna nemi tanacsot vagy utmutatast adni. Koszonettel Barbara

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Nehéz erre általánosságban válaszolni, ismernem kellene hozzá a körülményeket. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek közt beszélgessünk erről, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Ágnes

    Kedves doktornő
    Lenne egy nagyon nagy kérdésem
    Elso szerelmem el 26 év után találkoztam
    De neki 26 évig volt párkapcsolata a feleségével .Ossze jöttünk találkozgatunk éreztem hogy szeret de sajnos a Sex nem ment neki velem nem állt fel neki .A feleségével azért ment külön mert megcsalta .Most elhagyott és vissza ment a feleségéhez és vele ugyan úgy megy a Sex .Mi ennek az oka annyira bánt hogy miért nem ment velem a Sex?En nem voltam rámenős gondoltam 26 év hosszú idő és a feleségéhez van szokva ..Tudna nekem mondani valamit erről ..Vagy nem tudta elengedni a volt feleséget ?Koszonom a válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Az, hogy az exének nem ment a szex Önnel sokmindenről szólhat, nem csak Önről. Ha szeretné ezt a szakítást feldolgozni, önismereti munkával megérteni a történéseket, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Evelin

    Másfél éve együtt vagyok a párommal, viszont egy évvel ezelőtt sajnos egy régi sráccal a múltamból akivel régen kavartam, de akkor soha nem feküdtünk le, meg csaltam a páromat, borzalmasan bánom, soha nem akartam megcsalni senkit, de ez a személy akivel megtörtént elég akaratos is tud lenni és testileg valóban vonzódtam hozzá, de mikor megtörtént már akkor nem akartam az egészet csak azt vártam hogy vége legyen , borzalmasan érzem magam még mindig ennyi idő után is, soha nem mondanám el a páromnak, mert mindenkinél jobban szeretem, és sajnos rajta kívül más értelme nincs az életemnek legalábbis nem látom. A kapcsolatunk egészséges és boldogok vagyunk együtt, nem veszekszünk csak néha vannak kis hisztik, de semmi komoly. Tényleg mindennél jobban szeretem és érte éri meg mindennap fel kellnem. Szörnyen érzem magam és nem tudom, hogy bocsáthatnék meg magamnak. Azok a kérdések járnak a fejemben, hogy rossz ember vagyok ? Megerdemlem egyáltalán őt? Nem tudom tényleg, hogy mit csináljak a bűntudattal, elmondani semmi képen nem akarom, mert nem jelentett nekem semmit és a páromat szeretem és a másik személy tudom soha nem mondaná el senkinek. De sajnos a bűntudatot rosszulétek is követik és ez nem tartom normálisnak. Senkivel nem tudtam róla beszélni senkinek nem mondtam el mert szégyellem, egyedül csak azzal a személyel tudtam róla beszélni akivel megtörtént és ő azt mondta fogjam fel úgy mint egy álom és engedjem el a múltat. De nehéz , mert életem legnagyobb hibájának érzem és borzalmas. Kérem segítsen megnyugtatni a lelkem..

    • Habis Melinda

      Kedves Evelin!

      Azt gondolom, hogy önismereti munkára volna szükség ahhoz, hogy átgondolja, mire is van szüksége ebben a kapcsolatban. Miért történt a megcsalás, ez miként befolyásolja a párja és Ön közti viszonyt. Mennyire lehet ez intim az őszintség nélkül, vagy tartós hosszú távon. Szerintem nem a megnyugvás itt a lényeg, hanem hogy jobban átlássa, mire van szüksége, mit, miért tesz, abba az irányba hajtsa az életét és a kapcsolatait, amerre valóban szeretné.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdv!
    8 éves kapcsolatom januárban ért véget, a kapcsolat kihűlése miatt. Még utána is együtt éltünk a régi párommal, mivel nem volt egyikőnknek sem hová menni. Most, egy hete úgy alakult, hogy neki adódott egy lehetőség, megragadta és elköltözött. Én pedig találtam egy lakótársat, hisz így könnyebben jövök ki anyagilag.
    Most, összehozott a sors egy fiúval, akivel régen nagyon jó barátok voltunk. Akkoriban semmi sem volt köztünk, mert nekem ugye párom volt, viszont most, hogy ismét találkoztunk, kiderült, hogy régen is tetszettünk egymásnak és úgy döntöttünk megpróbáljuk együtt. 1 hete vagyunk együtt, kicsit gyorsan alakulnak a dolgok, de látom rajta, hogy ő is komolyan gondolja ezt velem és nagyon boldog vagyok.
    Egyetlen probléma, hogy a szüleim, ellenzik a kapcsolatunkat, mert ő roma és azt mondják, hogy ha folytatom vele a kapcsolatot kitiltanak a családból. Itt meg kell említenem, hogy párom, egy nagyon igényes, roma hagyományokat nem tisztelő, dolgozó, rendes fiatalember.
    Szüleim nem is ismerik őt, és máris elítélik, de én nem szeretnék véget vetni ennek a kapcsolatnak miattuk, mert most végre igazán boldognak érzem magam és sok esélyt látok rá, hogy ezzel az emberrel tervezzem a jövőmet.
    Dolgozó, önellátó, 23 éves nő vagyok és szerintem a szüleim nem azzal kéne foglalkozzanak, hogy a párom milyen származású, vagy milyen a bőrszíne, hanem annak kellene örüljenek, hogy a lányuk végre boldog.
    Ebben az ügyben szeretném kikérni az ön véleményét, hogy ön szerint most mit kellene tennem és segítséget szeretnék kérni, abban, hogy hogyan tudnám meggyőzni a szüleimet arról, hogy ne kelljen választanom köztük és aközött az ember között akit kis idő alatt nagyon megszerettem.
    Válaszát előre is nagyon köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem is az a legfontosabb, hogy Ön boldog ezzel a fiatalemberrel! Ahhoz, hogy megérthető legyen, a szülei miért nem fogadják el, hogyan tarthatnák jobban tiszteletben az Ön döntését, önismereti munka szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina

    Jónapot
    Szeretném a segítségét kérni. A párommal 6eve ismerjük egymást van egy 2éves kisfiúnk voltak hullám völgyeink. Tegnap kideru1 megcsalt. Azt mondta kedveli a lányt. Én ennek ellenére megpróbálom helyrehozni mert én még mindig ugyan úgy szeretem őt mit régen. Azt mondta hogy ő is szeret csak már nem úgy mit az elején. Kiderült ez a félrelépés régóta tart kb fél éve. De én szeretnék adni egy próbát mert szeretem. Ő is benne van h megpróbáljuk. Olyan rideg hozzám. Kérem segítsen. Van még remény, esély ennek a kapcsolatnak?

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      A bizalom helyreállítása és a kapcsolat valódi újraszervezése párterápiás munka segítségével lehetséges. Ha szeretnének velem együtt belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Máté Cs.

    Tisztelt Habis Melinda!

    Barátnőmmel két éve élünk boldog párkapcsolatban, ám van egy olyan fétisem amiről még nem tud, és nem tudom, hogy hozzam fel neki. Izgat, ha megcsalnak. Körülbelül tíz éve tudom magamról, hogy ez a “gyengém”, szex közben is gyakran gondolok arra, hogy most épp valaki mással van, de fogalmam sincs, hogy hozzam fel neki a témát, a mai normákhoz képest, az átlagnál szerintem erkölcsösebb lány, nem az a fajta, akinél aggódnom kéne azon, hogy megcsal. Viszont tudom magamról, hogy ez a dolog nem fog hagyni nyugodni, az előző barátnőimnél is szerettem volna ezt elérni, de az egyikükkel pont emiatt ment tönkre a kapcsolatom, mert neki bevallottam, hogy ezt szeretném (onnantól kezdve azt hitte, hogy tuti én is megcsalom őt). Egyfelől azt sem igazán értem, hogy miért izgat ha megcsalnak (csaltak már meg, még tinédzser koromban, és piszok jó érzés volt), másfelől fogalmam sincs, hogy miként hozzam ezt fel neki.

    Segítségét, tanácsát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel: Máté

    • Habis Melinda

      Kedves Máté!

      A levelében két kérdés fogalmazódik meg. Az egyik, hogy miért izgatja Önt ennyire a megcsalás. A másik, hogy ez veszélybe sodorja-e majd a párkapcsolatát ezzel a konzervatívabb lánnyal. Mindkét kérdésre önismereti munka adhatja meg a választ. Ha szeretné, hogy közösen gondolkodjunk el ezeken, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Lola

    Jó napot kívánok! A zavaros érzelmi állapotom miatt szeretnék tanácsot kérni.
    Kezdjük azzal, hogy sajnos nagyon impulzív lélek vagyok, hamar felmegy a pumpa. Néha olyan idegrohamaim vannak, mint a csuda. Ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném, ha úgy érzem nem figyelnek rám eleget én robbanok. Olyankor mindent csapkodok, kiabálok és káromkodok. Próbálom visszafogni magam, de általában belül addig addig frusztrál valami, amíg ki nem tör belőlem, más formában pedig nem tudom levezetni, nem segít sem a mozgás sem a takarítás. Csak a törés-zúzás, olyan vagyok, mint egy őrült. Lehetséges, hogy kellene szednem rá valamit?
    A másik pedig az lenne, hogy egy ideje megcsaltam a párom, aki végülis megbocsátott. Viszont még mindig gyakran gondolok a másik fiúra, ha álmodom szinte mindig szerepel benne. Nem tudtam otthagyni a mostani párom, mert szeretem és jó ideje együtt vagyunk már. De valahogy a napjaink olyan snasszok, mindig ugyanaz, ő makacs nem is törődik velem igazán, azzal hogy én mit szeretnék vagy nekem mi lenne a jó. Már nem tudom szeretem-e igazán, vagy csak félek egyedül maradni. Mit tud tanácsolni egy ilyen helyzetre?

    • Habis Melinda

      Kedves Lola!

      Azt javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába, melynek segítségével átgondolhatja, mire vágyik igazán. Ez a kiegyensúlyozott párkapcsolati működés előfeltétele. Az indulati töltés is alacsonyabbá válik, ha jobban el tud mélyülni a saját érzéseiben, megfelelő időben tudja ezeket a megfelelő módon felhasználni, hétköznapi frusztrációit levezetni. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N.Erika

    Kedves Melinda!
    Párkapcsolati kérdésem lenne.Rájöttem hogy a férjem partnerkereső oldalakon van regisztrálva.Nincs kép feltöltve sem egyéb elérhetősége de mégis csak nézegeti ezeket az oldalakat.Mit gondoljak erről ?Egy személynél láttam ,hogy küldött el neki egy elég gusztustalan üzenetet aztán abbamaradt a levelezés ez az egy üzenet volt.23 éve ismerem 19 éve a férjem.Unatkozik sexre vágyik mással ?Én ezt nem értem megnézegeti a képeket csámcsognak rajta a kollégákkal?Önnek mi a meglátása?

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Nem az én véleményem a fontos, hanem, hogy Önnek milyen érzés ez. Gondolom, hogy nem örül neki! Jó volna megérteni, mit keres a párja a partnerkereső oldalon. Javaslom, hogy mondja el neki, ami a tudomására jutott és ha azt érzi, nem haladnak előre, kezdjenek párterápiás munkába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. F Renata

    Jó estét kívánok !!
    Renáta vagyok 25 éves és egy lassan szerintem fobikussá váló problémával küszködők , ami nem más mindt az hogy nem merem kimondani ami bánt leginkább a szüleimnek . Annyira streszelem magam hogy egy enyhe fájdalmat is szoktam érezni a mejem tájékán és nem kapok olyan könnyen levegőt .
    Sokat gondolkodtam hogy ezen muszáj valtoztatnom de nem megy inkább , magamban el gondolom h erős leszek hogy meg mondom amit kell ( hogy érthetőbb legyen édesapámnak el vétték a hajtásiát és el hallgatta előttünk de én és édesanyám tudtuk és nem volt bátorságom szembe szalni és meg mondani neki hogy nem jól csinaja amit csinal ) szóval egész nap képes vagyok ezeken rágódni de Mikó oda jutok hogy meg tudnám mondani amit akarok “le fagyok “ hallgatok … mit tegyek mert lassan bele örülök a gondolatban hogy gyáva vagyok ….

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      Amiről a levelébe ír nem gyávaság, hanem félelem, ami önismereti munkával érthető meg, küzdhető le.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Kata

    Jó napot kívánok !
    20 éves lány vagyok . Van egy barátom akit másfél éve ismerek és azóta vagyunk is kb.együtt . Elég gyakran veszekszünk ,viszont ez az én lobbanékony természetemen alapul ,hogy mindenen felkapom a vizet, de nagyon szeretjük egymást. Mivel senkivel még csak nem is csókolóztam előtte kicsit olyan érzésem támadt annak ellenére ,hogy imádjuk egymást ,hogy mi lesz ,ha egyszer azon kapom magam ,hogy nem éltem ki magam. Nem akarok vele semmilyen szünetet ,hogy másokkal legyek ,mert én őt szeretem, csak nem tudom később ha évek múlva felébredek nem-e fog hiányozni ,hogy nem volt semmi olyanban részem amiben neki volt sok lánnyal , viszont senkivel nem volt pár hétnél tovább ,mert nem szerette őket. A családom nagyon sok tagja úgy házasodott meg ,hogy az első férfihez mentek hozzá akivel voltak és boldogok , de én mindig egy lázadó típus voltam, lehet ,hogy ebbe a gondolkodásba is az tolt ,hogy ne ,hogy már én is olyan legyek ,mint ők , mert a családommal nincs valami jó kapcsolatom ,mert nagyon különbözünk. Az egyetlen szikla biztos pont az életemben a szerelmem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      Szerintem jó, hogy elgondolkodik ezeken a kérdéseken. Érdemes növelnieaz önismeretét, ami segíthet az indulati töltés csökkentésében. Akár csoportos, akár egyéni munka hatékony lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Rita

    Kedves Melinda!
    30 éves, házas nő vagyok, mégis problémát jelent a szüleimmel, testvéremmel való viszony kezelése. Úgy érzem folytogatnak a szeretetükkel. Rendszeresen látogatjuk őket (a testvérem és szüleim együtt élnek), de szerintük kevésszer (kb. 2 hetente másfél nap). Bűntudatom van, mert tudom,hogy hiányzom nekik, de rettenetesen feszült vagyok,mert úgy érzem nem élhetem a saját életemet. Nem tudom hogyan viselkedhetnék úgy,hogy mindenkinek jó legyen. Próbáltam megbeszélni velük, de meddő vitába fulladt a helyzet és hálátlannak neveztek.

    • Habis Melinda

      Kedves Rita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkába fognia, hogy megértse a szülei és Ön, valamint a testvére és Ön közötti kapcsolati dinamikákat. Ezekben a relációkban is hatékonyan tudja képviselni a saját elképzeléseit. Ha igényli, hogy ezen négyszemközti keretek között dolgozzunk, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. L.

    Jónapot!
    18 éves vagyok, gimis, a barátommal teljesen más az elképzelésünk a jövőnkről. pl Ő szeretne gyerekeket én viszont nem, ő nagyon vallásos én viszont már egy ideje teljesen hidegen állok ehhez a témához. stb. Persze ehezek nem most dölnek el, sok minden változhat még. Sokat beszélünk erről, igazából a szakítás is felmerült. Mit lehet ilyen helyzetben tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves N.L.!

      Úgy gondolom, hogy a jövőről alkotott elképzelések változhatnak, közeledhetnek ha egyébként jól működik a kapcsolatuk. Érdemes azonban továbbra is beszélgetniük az Önök számára fontos témákról.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Zsanett

    Kedves Melinda!
    Az a helyzet, hogy igazán tanácstalan vagyok. 17 éves vagyok, van egy fiú is, ő is annyi. Azt mondta nekem, hogy nagyon jól érzi magát velem és hogy imád, és rengeteget gondol rám de kevésnek érzi a köztünk lévő dolgot ahhoz hogy járjunk. Pedig már csókolóztunk és többször le is feküdtünk. Arra gondoltam, hogy nem meri megengedni magának, hogy szeressen valakit, mert már nagyon régóta nem volt kapcsolata és fel. De nem tudom. Maga mit gondol? Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsanett!

      Sok oka lehet annak, hogy ez a fiú nem akar kapcsolatot, bármi álljon is a háttérben, szerintem a legfonosabb, hogy a saját érzéseivel dolgozzon. Milyen érzés Önnek, hogy elzárkódik az együttléttől, de a szextől nem?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    EDiT: Kedves doktornő!Tanàcsàt szeretnèm kèrni, pàrkapcsolati ügyben. Szeretnèm ha segítene. Egy ève sem vagyok együtt a baràtommal, ès terhes vagyok tőle. Mostvagyok kb…3 hetes terhes. Hirtelen jött az egèsz. Örülök is, meg nem is. Nekem ez mèg túl koràn van😏 Mostanàban sokat veszekszünk. Azt vettem èszre hogy ő inkàbb a szüleihez ragaszkodik jobban, mint hozzàm. Folyton nàluk kell ülnöm a szüleinèl, vagy a testvèrènèl. Nekem ebből màr elegem van. Sokszor azt veszem èszre, hogy figyelembe sem vesznek.De a bàràtom ahogy elnèzem, őt nemnagyon èrdekli. Mèg a levegő sem jó nàluk.Csunyàn is beszèlnek, a viselkedèsük pedig, sokszor felhàboríttó. (Egyszóval hànyinger) Èn nemtudom ijen emberek közt elkèpzelni magam. Màr mondtam a baràtomnak is. De szerintem őt ez nemnagyon èrdekli. Kezdem őt nem igazànn szeretni. Ès elgondolkodtam azon is hogy megsem tartom a babàt. Sokszor azt veszem èszre, hogy parancsolgatni akar nekem a baràtom. Mèg csak aztkellene hogy idővel odaköltözzünk a szüleihez. Kinem bírnàm. Egyszóval nemszeretem a csalàdjàt, mert visszataszító emberek. Baràtommal màr beszèltem erről a dologról, ès erre azt mondta ojan gúnyosan…….. akkor többet nem is kell jönnöd oda. Kèrem öntől mihamarabbi vàlaszàt. Előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy kavarognak Önben a gondolatok és az érzelmek… a nem tervezett, korai terhesség és a párja rokonaival való negatív színezetű kapcsolat önmagában is megterhelő. A párja hozzáállását is érdemes lenne jobban átgondolni, mielőtt döntést hozna a babáról. Javaslom, hogy kezdjen mielőbb önismereti munkába, hogy megtalálja az Ön számára legjobb megoldásokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Bella

    Kedves Melinda! Mit tegyek ha 13eves vagyok és ezt nem tudom elfogadni? Idősebb szeretnék lenni főleg amilyen világba élünk nem vagyok előrébb semmivel de nagyon szeretnek már 15lenne és nem tudom elfogadni hogy csak 13vagyok,kérem segítsen! Köszönöm szépen előre is!

    • Habis Melinda

      Kedves Bella!

      Javaslom, hogy hívja a 116-111-es telefonszámot, ahol tud beszélgetni a nehézségeiről, segíthetnek Önnek önmaga elfogadásában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. rózsa

    18 éves vagyok . 12 évesen már szerelmes voltam az exembe ! Tőle kaptam az első csokomat is 12 évesen és már 14 évesen tudták a szüleink is hogy együtt vagyunk .. 15 évesen már vele laktam .. szeptemberben nagyon csúnyán szakítottunk , elkezdődött a suli és egy kis 14 éves csaj ki kezdett vele ! És mi miatta szakítottunk suli első héten ! Én könyörögtem neki le terdepelve hogy ne küldjön el de el küldött ! Aztán egy hónapig nem is beszéltünk szinte ! És utánna elkezdett nekem könyörgni ! Jönni utánnam ,de én nem fogadtam vissza direkt hogy lássam egy kicsit hogy ő is szenved mint én szenvedtem .. de végül be adtam a derekam de neki közbe ott volt a másik lány is ! És még mindig ott van neki de enis ! Tudom mi lenne a helyes hogy el hagyom ! De nem bírom bele bolondulok a tudtatba hogy más ölelni és csokolja ha bele gondolok inkabb meg akarok halni ! A mai nap volt hogy egy hétig ott voltam vele ott aludtam nalla ! De akkor is mikor végig ott voltam a telefont nyomta ! És ma pedig el küldött mert megy a másik lány ! Ordítva visitva jöttem el nagyon fájt .. azt éreztem hogy meg kell oljem azt a lányt , hogy inkább ki harapnám a torkát vagy ki szakitanam a szívet csak ne letezzen !!!!!!!! Nagyon fáj nem bírom elengedni kérem segítsen !!!!! Én el akarom engedni azért fordultam ide

    • Habis Melinda

      Kedves Rózsa!

      Levele alapján érezhető, hogy nagyon szenved. Fontos lenne ezért mielőbb pszichológushoz fordulnia. Érthető, hogy haragszik a lányra, de a fájdalmat önnek nem ő okozta, hanem a párja, akihez pedig szó nélkül visszamenne. Ha szeretne a történtekről négyszemközti keretek között beszélni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lia P.

    Kedves Doktornô!
    Két éven keresztül együtt (nem egy háztartásban) éltem társammal. Részemröl a kapcsolat kezdettöl fogva nem annyira szerelem, mint inkább szeretet volt. Ô nagyon szerelmes volt és úgy érezte, érzelmeit viszonzom. A családja engem vallási okokból nem fogadott el, neki pedig fontos – és mindennél fontosabb – volt a környezetének ítélete. A kapcsolatnak vége lett, de szoktunk találkozni rendszeresen. Neki láthatóan nem ártott a változás, én viszont nem tudom magam túltenni a szakításon. Ez azért lep meg, mert nem éreztem érzelmi kötödést, viszont mivel szeretek adni, nagyon sokat « adtam », amit egy hosszabb periódus után, mikor úgy éreztem, észre sem veszi, szóvá tettem és azóta áltában ezt « értékelte » (szavakban, ùgy, ahogy elvártam) és nekem is tudatos lett, hogy mindig érezte a figyelmet, amit kapott, még akkor is, ha nem mondta külön.
    Miért bánt engem annyira, hogy nincs szüksége rám ? Mi hiányzik belöle (?) nekem?
    Segítségét elöre is köszönöm.
    Tisztelettel
    Lia

    • Habis Melinda

      Kedves Lia!

      Ezeket a kérdéseket önismereti munka segítségével lehetne megválaszolni. Sokszor előfordul, hogy nem mérjük fel reálisan a másik felet, nem is az hiányzik, ami volt, hanem a róla alkotott kép, a lehetséges boldogság illúziója. Persze mindemellett mindig van többféle veszteség. Ha szeretné, hogy partnere legyek a gyászfolyamat megsegítésében, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. Renáta

    Üdvözlöm kérem segítsen.. Eddig egy nagyon bőbeszédű vidám barátságos lány voltam, de valami megváltozott. Nem tudok beszélgetni senkivel,
    párom szerint ez nem így van de vele se olyan már mint régen. Ha valami témát dob fel akkor válaszolok van hozzá szólás de egyébként nem sokat beszélek. Családdal szintén. Szeretnék munkát de egyszerűen félek hogy nem tudok megszólalni.Nagyon elvagyok keseredve szeretnék a régi lenni de már félek sose leszek az, így élni sincs kedvem komolyan.Mindig csak a meg akarok halni, így nincs kedvem élni körül forog az agyam… Nagyon rossz így.. Félek emberek közé menni mert ők elvannak én meg nem tudok olyan lenni mint ők. Kb fél éve van ez így. Nem tudom mit csináljak hogy változzon ez az egész. Egy szomorú 30 éves 😭nem meghalni akarok hanem a régi lenni de hogy sikerülhet ez?

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      Öngyilkossági gondolatok esetén hívja a 116-123-as telenfoszámot. Ha a veszély elhárult, pszichoterápiás munkára van szükség ahhoz, hogy kikristályosodhasson, milyn változásokra van szükség ahhoz, hogy hosszú távon jobban legyen. Olyan legyen az élte, amilyenre vágyik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Árpád

    Jónapot kívánok!

    Azt szeretnèm kérdezni, hogy mit lehetne akkor tenni, ha a szeretteimet folyamatosan megbántom szavakkal. Amit nem szándékosan csinálok. Elveszett a bizalmuk is felèm, sajnos jogosan, ugyanis tettem érte. A tanulásban sem jeleskedek, jelenleg kettőből állok bukásra. Azt hiszik, hogy nem szeretem őket, mert folyamatosan megbántom. De ez nem igaz. Èn mást nem szeretek és nem is szerettem soha annyira, mint a család tagjaimat. Ez ellenére elég sokszor megbántom, csak nem szándékosan. Van az ilyenre valami megoldás, vagy szakember, hogy ezek a dolgok ellen változtatni tudjak? Várom mielőbbi válaszát.

    Üdvözlettel :
    Árpád

    • Habis Melinda

      Kedves Árpád!

      Szerinten nagyon jó, hogy leírta, megbánta, hogy megbántotta a szeretteit. Érdemes ezt nekik is elmondania, közösen átgondolniuk, mit lehetne tenni, hogy ez változni tudjon a kommunikációjuk. Ha az Ön indulatainak kezelésével van probléma, az önismereti munka hatására tud változni. Ha igényli, hogy ebben négyszemközti keretek között segítsek Önnek, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Beatrix

    Kedves Doktornő!
    A férjem (38)es kis kollégája (24)kozott volt egy futó kapcsolat (csók és beszélgetések, sex nem), annak idején amikor a mi kapcsolatunk a férjemmel kise megromlott. Lezárt a dolgot vele, kb 1 éve, többször kérte a lány h beszéljenek, adjon magyarázatot a szakitasra stb…
    Mindig megtortent. Aztán ideig óráig nyugi volt, de mivel kollégák muszáj beszélni. Ezen a lány mindig felbuzdult. A lány újra elkezdte hivogatni is írogatni is kamu problémákkal és h nem tudja kivel megbeszelni. A férjem meg valszol meghallgatja de csak általánosan. Sajnos kiderult h a hátam mögött is teszi ezt mert vahol sajnálja lányt és csak meghallgatja. De a lány többet akar. Olyanokra már nem válaszolt a férjem vissza h felhivhatja e mert jó lenne legalább a hangját hallani. Nem száll le rólunk. Mert a férjem is foglalkozik vele. Velem akar maradni szeret többször megbeszéltük. Csak félt h botrányt csinálok ha megmkdja a lány meg mindig keresi öt de csak baratilag, általánosan… Hát nem azért keresi, tudjuk.
    Mi tevő legyek? Tudom a páromnak kéne leszarni de annyira naiv ugymond meg nem akarja megbantani. Mondtam akkor inkább engem bánt? Sajnos eltelik kis idő és újra felbukkan a lány. Igyexunk nem foglalkozni vele… Önnek mi lenne a javaslata? Köszönöm szépen!

    • Habis Melinda

      Kedves Beatrix!

      Az, hogy a párja nem tudja/akarja képviselni az exe felé az Önök párkapcsolatának határait, párkapcsolati probléma. Ezen párterápiás munka segítségével lehetne szakszerűen dolgozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Orsolya

    Hello!
    Szeretném meg kérdezni mit csináljak hogy ha szüleimmel nem jövök ki jól de mar van párom akit nagyon szeretek de a szüleim még nem engedik el a kezemet hiszen mar lassan 20 éves vagyok.???
    Még mindig meg mondjak mit csináljak, az életemmel.
    El költözzek tőlük vagy ne???

    • Habis Melinda

      Kedves Orsolya!

      Ön azt nehezményezi, hogy a szülei megmondják, hogy mit tegyen, s levelében engem is arra kér, hogy adjak iránymutatást. Ezt az ellentmondást önismereti munka segítségével lehetne feloldani. Ahhoz ugyanis, hogy önállóan döntsön alaposan ismernie kell a saját vágyait és a kapcsolatainak működését is. Ha szívesen belevágna velem ebbe, kérem keressen!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tiszteletem !
    Egy olyan kérdéssel fordulnák önhöz hogy megismertem egy lányt de 6 évvel idősebb de gond ott kezdődik hogy testvérem volt barátnője és a szülei nem engednék neki meg.Erre van esetleg valami megoldás a titkolózáson kívül ?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A pszichológia tudmánya nem csak a megoldásokat keresi bizonyos helyzetekre, hanem elsősorban a miérteket tárja fel, aminek hatására az emberek másként látják a saját helyzetüket, képessé válnak a változásra, változtatásra. Ebben a helyzetben arról kezdenék el gondolkodni, hogy miért ilyen vonzó Önnek az a lány, aki elérhetetlen? Történt-e már hasonló helyzet Önnel?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Gréta

    Tisztelt Habis Melinda!
    Az a helyzet, hogy barátom szülei pár hete nagyon összevesztek, sőt apukája kérte hogy anyukájával költözzenek ki. Ezután időt kért tőlem,majd pár nap múlva hívott hogy a szülei kibékültek,de nagyot csalódott az apjában és szülei kapcsolatában, egy ideje szomorú és le van hangolva, úgy érzi időre van szüksége, hogy rendben jöjjön. Biztosítottam róla hogy annyi időt kap amennyi csak kell, emiatt ne aggódjon. Azt tudnia kell, hogy másfél éve vagyunk együtt és ő külföldön él, pár hónaponta találkozunk, de minden nap többször beszélünk telefonon általában, én 24 éves vagyok, ő pedig egy évvel idősebb. Tehát az a kérdésem, van-e esély arra hogy tényleg visszajön hozzám? És mennyi idő lehet egy ilyen eset után lelkileg helyreállni? Komoly problémát jelent a szüleivel elszenvedett incidens kapcsolatunkra nézve?

    • Habis Melinda

      Kedves Gréta!

      Ezekre a kérdésekre a részletek ismeretében (önismereti munka segítségével) lehetne válaszolni. Ha szeretné, hogy közösen gondolkodjunk el a történtekről, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter B.

    Tisztelt H. Melinda!
    1,5 hónapja küszködöm különböző kisebb betegségekkel (megfázás, köhögés, felfázás) rendszerint ilyenkor kitartok, nem veszem figyelembe, hogy beteg vagyok. Viszont most a tünetek a vártnál jobban megviseltek lelkileg, főleg az, hogy nem volt gyógyszer a vírusos megbetegedésre csak a pihenés. Ez tehetetlenség érzést és stresszt okozott, hogy nem vagyok képes dolgozni-tanulni, ill. az hogy amint jobban lettem, reménykedtem, de beleestem a következő betegségbe. Húsvétra hazajöttem a családomhoz és az anyám kinevetett, apámat pedig idegesítette, ha mondtam mi a bajom. Nem szeretném szüleimet terhelni, és már magam is ideges-depressziós vagyok, viszont vágyom arra, ha beteg vagyok, akkor legyen együttérzés-segítség irányomba, de megértem a reakciójukat, hisz kívülről semmiségnek tűnnek ezek, belülről szenvedek. Nagyon nehezen viselem az erőtlenséget, a motiválatlanságot, szeretnék fitt-lenni, haladni, meggyógyulni. Zavar, hogy van bennem egy félelem hogy a sok betegség mögött valami nagyobb betegség áll, de jelenlegi koronavírus helyzet miatt a kórházba nem végeznek kivizsgálásokat csak sürgős esetben. Hogyan tovább?

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Érthető, hogy szeretné a tetsi panaszait mielőbb kivizsgáltatni. Javaslom, hogy hívja fel a háziorvosát, aki tovább tudja irányítani, vagy legalábbis ellátja hasznos tanácsokkal. Amennyibe a helyzet, vagy a tünetek lelki oldalával szeretne foglalkozni, igénybe vehet négyszemközti konzultációt pszichológussal.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita

    Kedves Melinda!
    Rájöttem, hogy a párom még az exfelesége után vágyakozik. Egy éve váltak el, mert a nő megcsalta egy férfival, akivel azóta együtt is laknak, mi fél éve voltunk együtt. Persze, voltak arra utaló jelek, hogy bajok lesznek, de próbáltam normálisan hozzá állni, nem hisztizni. 5 hónapig napi szinten ölték egymást, a gyerekükön csattant sokszor ez, na meg persze rajtam (öngyilkossággal fenyegetés, a gyerek bőröndjeinek kipakolása az utcára, hogy “majd az új anyuka felneveli”, a láthatóság korlátozása, stb.) Engem is gyakran megkeresett a feleség, hogy mit fog velem tenni, ha nem takarodok el a volt párja közeléből. Nagyon szeretem a párom, de egyre nehezebben viseltem ezt a helyzetet. Úgy éreztem, egyedül maradtam. Egyszer belenéztem a párom gépébe és sajnos előtte való napokban történt beszélgetésüket láttam meg. Az exfeleség engem szidott mindenféle ledegradáló jelzőkkel, a párom pedig szinte könyörög neki, hogy találkozzanak, illetve a múlt szép pillanatait említette. Meg hogy még vannak érzelmei. Rettenetes volt ezt végigolvasni. Egyből szakítottam a párommal, aki először tagadott, majd elkezdett fenyegetőzni, hogy milyen jogon néztem bele az ő magánlevelezésébe.
    Nagyon bánt, mert még mindig nagyon szeretem, szeretném, ha felocsúdna… Rá fog jönni vajon, hogy nagyot tévedett? Várjak rá? Mit tehetek? Tudom, 13 év együttélés kontra fél év nem versenyezhet, de jó lenne tudni, mit kezdjek a mostani helyzettel.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Önismereti munka során tud választ kapni ezekre a kérdésekre. Egy szakítás fájdalmas élmény, melynek feldolgozásához jól jöhet a szakszerű segítség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Arnold

    Jónapot ! A barátnőm a sok probléma miatt amiket én okoztam ebben a boldog kapcsolatban megtörte őt és elege lett és boldogtalan volt már és elhagyott engem. Egy hónap telt el én azóta csak minden nap sírok és szenvedek és próbáltam már sok dolgot hogy visszakapjam de nem sikerült. Nagyon szeretem őt és barmit megtennék hogy visszakapjam. Múltkor elmentem hozzájuk sétáltunk beszélgettem vele és a vége az lett belőle hogy már késő és hogy akkor kellett volna megváltoznom mikor volt lehetőségem. Azt mondta hogy ő már boldog de én egyre jobban megyek lefele a lejtőn és nem bírom elfogadni hogy elveszítettem őt és továbblépni sem vagyok képes. Nekem ő kell és szeretem nagyon de már nem tudom mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Arnold!

      Érthetően nagyon nehéz Önnek elfogadnia a volt barátnője döntését, hiszen még nagyon ragaszkodik hozzá. Érdemes lenne pszichológussal négyszemközti keretek között konzultálnia a történtekről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edina

    jó napot!
    nekem olyan problémám lenne,hogy a párommal már 3 éve vagyunk együtt,de egy éve szét mentünk egy hónapra. ő ez idő alatt együtt volt egy nővel. De utána rájött, hogy én kellek neki. Akkoriban felsem fogtam hofy mi is volt köztük de utána olyan 2 hónapra rá ébredtem rá igazán,hogy mit is tett és hogy nekem ez mennyire fáj. Sokszor volt veszekedés köztünk és sokszor hazudott is nekem a párom,hogy például elmegy a haverjaival valakinek a bucsubulijara de nem mondta hogy ez a lany is ott lesz. Sajnos nem tudok benne már megbizni. De ő azóta (elmondasa szerint) sok mindent megbant. Nagyon sokszor bizonyitja hogy tenyleg szeret, de en akkor is felek ot mar mondjuk a boltba is elengedni mert akkor elkezdek szorongani vagy olyan dolgokra gondolni ami talan nem is igaz. Nagyon sokszor sirtam mar neki hogy mondja el az igazat de o azt allitja hogy az igazat mondja.
    Azt tudni kell a paromrol hogy egxebkent ilyen szituaciokban nagyon lelkiismeretes(megcsalasba)
    tudom rola mert amikor mi elkezdtunk csak irogatni(3evvel ezelott) akkor o meg egy boldogtalan parkapcsolatban elt es amikor mar egy icikepiciket tobbet kezdett el erezni irantam akkor egybol elmondta az akkori baratnojenek es szakitott is vele
    szoval azt gondolom hogy nem lenne szive ezt velem is megtenni foleg ugy hogy en annyiszor sirtam mar neki.
    erzem es tudom hogy szeret es az a gond hogy en a multban elek es annyira szeretnek ezen valtoztatni de nem tudok hogyan tudnek csak a jelenre es a jovore koncentralni?
    szeretnek benne bizni de hogyan?
    es ha megint hazudik?
    tudom hogy egyszerubb lenne szakitani vele de nem enged el(es en sem akarom igazan) ezert is gondolom hogy megcsalni nem csal meg kulonben nem sirva konyorogne nekem
    mert a parom nrm egy olyan ember aki kimutatja igazan az erzelmeit es foleg nem sirva.
    mar nem tudom hogy mit kene gondoljak vagy csinalnom mert boldogok szeretnenk lenni de en mindig vissza gondolok es kezdem a kotekedest.
    köszönöm a valaszat

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Levele alapján önismereti munka megkezdését javaslom. A jelenben az tud csak élni, aki a múltban vele történt esenényeket feldolgozta és beépítette a személyiségébe. Ha valakiben csalódtunk, akkor természetes, ha nehezebb benne újra megbízni, ez önmagában nem baj. Önvédelmünket szolgálja. Az, hogy valaki sír, hogy ne hagyja el nem feltétlenül jeenti azt, hogy nem csalja meg. Ezek között a dolgok közt nem feltétlen van ilyen jellegű összefüggés.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • LL

    Kedves Melinda,

    Minap rábukkantam oldalára és úgy gondoltam, hogy helyzetem kezelésének következő lépéseként Önhöz fordulok.
    Mielőtt belekezdenék a probléma felvázolásába, engedje meg, hogy egy pár szóval bemutassam magamat és helyzetemet.
    25 éves férfi vagyok, közel 4 éve élek külföldön párommal. Több országban is megfordultunk már és kemény munka illetve fegyelmezettség árán kiváló sikereket tudhatunk magunknak. Előző hónapban elveszítettem állásomat egyik napról a másikra és ez a tény nagyon megviselt, hiszem hirtelen jött és tömény bizonytalanságot hozott magával. Ezt követte a jelenlegi országunkba bekövetkező teljes karantén ami miatt már 5 hete nem mehetünk ki a lakásból. A helyzet mihamarabbi kezelése érdekében belekezdtem a munkakeresése ami legnagyobb örömömre sikerrel zárult, ekkor egy nagy stressz forrástól sikerült megszabadulnom. Ebben a pár hétben számos alkalommal volt enyhébb pánik rohamom amiről senkinek nem merek beszélni. Mivel korábban már volt részem ilyen rohamokban, tudom kezelni de úgy érzem, hogy nagyban javítana életminőségemen ha sikerülne egy mindennapi nyugodt lelkiállapotot elérnem. A tünetek melyek alapján úgy vélem, hogy pánik rohamokról beszélhetünk a következők voltak, általános nyugtalanság érzése, mely sokszor ideges, gyors mozdulatokkal jár, ezen kívül gyakori volt még a szédülés érzése, egyhe szívtáji feszültség, koordinációs zavarok, hirtelen jövő környezetre való ráeszmélés valamint heves szívdobogás, illetve gyakran menekülési késztetéssel és elájulától való félelemmel egészül ki. A tünetek észlelésekor általában meg szoktam mérni vérnyomásomat ami középmagasnak tekinthető. A rohamokat követően legtöbbször fél órán belül helyreáll a közérzetem illetve a vérnyomásom is. Számos oldalon olvastam a pánikbetegségről, valamint kurzusokat is vettem a témával kapcsolatban így úgy gondolom, hogy valóban pánikbetegségben szenvedek. Ez legtöbbször komolyabb lelki megpróbáltatások során jön elő, mint például a mostani helyzet, mely általános szorongást vált ki sokunkból. Legelőször gimnazista koromban volt pánikrohamom (kb. 5 éve), mely a teljes megsemmisülés érzésével volt egyenlő és borzasztó érzés volt. Azóta sokat olvastam a témáról és megértettem egy ilyen roham működését. Jelenleg párommal élek aki mellett voltak már ilyen rohamaim de nem mertem neki elmondani, mert féltem attól, hogy gyengének tart, esetleg veszítek a szemében.
    Szüleimet szintén nem avattam be, hiszen több ezer kilóméterre vannak és nem szeretném őket megijeszteni. Legtöbbször magam birkózok meg ezzel az egésszel jóga, illetve meditáció segítségével. A napokban, hetekben sokat gondolkodtam azon, hogy mi lehet ennek az oka és a következők jutottak eszembe.

    – Álmaim 80%-a gyermekkoromhoz illetve az otthonhoz kapcsolódik (általános iskolai kirándulások, otthoni nyaralások)
    – Gyakran érzem úgy, hogy jó lenne otthon, a családommal lenni (párom nem igazán szeret hazajárni, én minden alkalmat megragadok)
    – Mivel már 20 évesen elköltöztem otthonról, ráadásul külföldre és teljesen egyedül gyakran érzem azt, hogy hamar fel kellett nőnöm kortársaimhoz képest, hogy sikeres külföldi életet alakíthassak ki, emiatt kicsit lelkilek fáradtnak érzem magam
    – Például a munkakereséssel kapcsolatos kihívásokat is akadály nélkül vettem de egyre többször vagyok úgy, hogy tudom magamról, hogy a következó kihívást és akadályt is venni fogom, viszont sokkal több motivációra van szükségem mint ezelőtt. (nagy sóhaj egy kihívás előtt)
    – Mindig nagyon nagy öröm hazautazni és a szeretteimmel lenni de sokszor már a visszautazás gondolata foglalkoztat egyből megérkezéskor ami miatt sokszor nem tudom teljesen kihasználni az otthon töltött időt, hogy ezt orvosoljam kitaláltam, hogy sűrűbben járok haza akár egyedül is
    – Gyakran megfordul bennem a hazaköltözés gondolata, mert első körben úgy gondolom, hogy lelkilek egyszerűbb lenne viszont ha az életszínvonalt, anyagiakat átgondolom mindig arra a döntésre jutok, hogy megérné még 1-2 évet kint töltenem, hiszen 25 évesen csúcsfizetésem van és rengeteg olyan dolgot engedhetek meg magamnak amit valószínűleg otthon nem tudnék, gondolok itt például az utazásokra
    – Párommal egyszer, felületesen érintve a témát beszélgettem erről és egyértelműen azt mondta, hogy látszik rajtam az, hogy korán értem és emiatt gyorsabban történtek nálam az események mint a korombelieknél (munkába állás, otthonról elköltözés, saját élet kiépítése) és teljes mértékben igazat adok neki. Sokszor elcsodálkoznak a koromon miután megválaszolom a karrierrel kapcsolatos kérdésüket, hiszen ennyi idősen saját életem van (lassan 5 éve), remek állásom van és két európai, külföldi orszábgan is megálltam a helyem.

    Ez az üzenetem hosszúra sikeredett, sok témát érintettem, az említettekkel kapcsolatban a következő kérdéseim lennének:
    – Mit gondol a jelenlegi helyzetemről?
    – Szükséges lenne pszichológushoz fordulnom?
    – Ha igen, hogyan tudnám ezt nem rejteni a családom elől?

    Előre is köszönöm válaszát,
    L

    • Habis Melinda

      Kedves L!

      A pánikszerű tüneteket fontos volna pszichoterápiás munka segítségével átgondolni. Ez tartós gyógyulást hozhatna.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • István

    Kedves doktornõ.
    Igazából rengeteg kérdésem lenne önhöz, de meg probálok rövid lenni. Van egy borzasztó kényszer betegségem amivel állandoan ismetelek meg dolgokat. Már túl gyakran el uralkodik rajtam de valahogy le győzöm őket , ez miatt voltak borzasztó időszakok is az életemben amit senkinek nem kívánnák viszont így a minden napokban meg tanultam le győzni őket és nagyon jól vagyok. De az igazság az, hogy vannak úgy nevezett ismetlések amik nagyon nagy szorongást kelltenek ki és olyankor rá jövök , hogy nagyon meg szeretnék ettől szabadulni , el sem tudom mondani , hogy mennyire ,de nem tudok , mert igazaból más esetben de úgy is elő jön. Másoknak nem nagyon beszéltem erről , mert nincs meg a bátorságom , még ide is nehezen vettem rá magam , hogy írjak , és a másik meg az, hogy őrültségnek is hangzana. Ön azon kivül , hogy szak emberhez forduljak mit tanácsol ? Tudom , hogy ez lenne a helyes de nincs meg a bátorságom és ezt nem is szerétném. Esetleg van rá lehetőség akkor privátban tarthatnak egy beszélgetést ha önnek is jó.
    Előre is köszönöm és el nézést hogyha túl nyomatékos voltam.
    Szép napot.

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      Megértem, hogy nehéz beszélni a szorongásairól és a kényszeres tüneteiről. Fontos, hogy merjen ezekkel szembenézni, mert szakszerű keretek közt ezek legyőzhetők, vagy legalábbis jobban kontroll alatt tarthatók. Ha szeretné felvenni velem a kapcsolatot és négyszeközti keretek között, közösen megnézni miről szól a problémája, miként orvosolható, kérem írjon, vagy hívjon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Szilárd

    Jó napot kívánok! Egy kamasz fiú vagyok és az lenne a problémám, hogy kezdek önmagam árnyéka lenni. Ez abban nyilvánul meg, hogy a teljesítményen romlott/romlik (mivel a felvételi előtt állok ez ebből a szempontból sem előnyös) és az akaraterőm mintha egyszerűen eltűnt volna. Amikor változtatni szeretnék valamit vagy valamibe bele akarok kezdeni, sokszor még megkezdeni sem tudom az adott dolgot, nemhogy befejezni

    • Habis Melinda

      Kedves Szilárd!

      A motiválatlanságnak mindig van legalább egy oka, melyet önismereti munkával lehet feltárni és kezelni. Javaslom, hogy beszéljen a nehézségeiről a szüleivel, vagy más megbízható felnőttel, aki segít Önnek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Anna

    Egy kérdésem lenne hogy 17 éves vagyok házasodni szeretnek szeptemberbe és okjzok éppen és nincs munkám hogy valamit fel lehet ilyenkor mutatni hogy a házasságot engedélyezzék? Mert csak úgy lehet hogy munkám van de most a vírus miatt se tudok menni meg a tanfolyamom miatt se válaszát előre koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      A házasságkötés jogi vonatkozásaival sajnos nem vagyok tisztában. Javaslom, hogy tegye fel kérdését ezzel foglalkozó weboldalon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Agnes Iutka B.

    Kedves Melinda

    Az elettarsam megcsalt a fiam baratnojevel , 4 evig tartott a kapcsolat , most lett vege , a parom mindent elmondott nekem , azotta egy remalom az eletunk , a helyzetett megnehiziti hogy egy munkahelyen dolgoznak ,igy minden nap talalkoznak . A parom nagyon nehezen viseli . A kerdesem az lenne hogy mit tegyek , hogyan tovabb , mondjam el a fiamnak vagy nem , mi a hejes. Valaszat nagyon koszonom
    Tisztelettel , egy agodo anya.

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes Jutka!

      Érthető, hogy megviseli Önt ez a helyzet. A fiának valóban joga van tudni a történteket, de a legjopbb volna, ha a volt élettársa, vagy a barátnője mondaná el neki. Ha lehetősége van rá, érdemes lelki segítséget kérnie a történtek átgondolásához, feldolgozásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ferenc

    Üdvözlöm
    Viszont Önnel más irányból szeretném megközelíteni a dolgot.Szóval a feleségem viselkedése megváltozott.Feltűnt, hogy egy férfivel váltanak üzeneteket órákig.Majd egyik este kaptam a feleségemtől egy üzenetet, hogy ne aggódjak majd jön.Én munkából hazaérve este tapasztaltam,hogy valóban nincs otthon.Majd éjfél is elmult mikor elkezdtem aggódni, hisz nem szokott ilyen késöig elmaradni.Aggódtam, hogy valami baja esett, mert telefonra nem reagált.Majd hajnali 6órakor megjelent otthon ittas állapotban, pedig nem szokott inni.Én viszont sajnos egyből letámadtam, hogy hol volt, mit csinált, kivel volt,megcsalt-e?Erre ö azt mondta nem vagyok az apja, és semmi közöm hozzá hol volt, kivel ,de nem csalt meg.Nem szép dolog, de a telefonjából megtudtam, hogy a férfinél töltötte az időt.Viszont olyan jelet nem láttam, hogy valami történt volna köztük, bár a fiú úgy tűnt szerette volna.Bennem ez hatalmas törést okozott, bár már rájöttem, hogy nagyon rosszul reagáltam a helyzetre.Lehet ezt valahogy kezelni?

    • Habis Melinda

      Kedves Ferenc!

      Megértem, hogy felkavarta ez az eset! Érdmes higgadt körülmények közt megbeszélni a feleségével, ami történt. Őszintén beszélni az Ön aggodalmairól és a párja viselkedésének okairól. Amennyiben ez kevésnek bizonyul, párterápiás segítséget lehet igénybe venni. Ha érdeklik ennek részletei, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dia

    Jonapot drnő!
    Ilyan kérdéssel fordnek önhöz hogy van a mostani parom akinek van egy 5 eves kisfia.. Az exevel nem a legszebben valtak el es azota is azt hiszi a no h o az agya uristen. Utasitgatja az apukaz hogy ezt csinalja azt. Apuka jo jo sokszor megxsinalja de van mikor megmagyarazza a nonek h na most mar elég. A gyerek elegge hisztis es mindent sirassal er el.. Addig nyavog mi apuka azt nem mondja h jo.En ezen sokat idegeskedek de apuka mondig azzal jon h en mit idegeskedek az exen ha o leszarja elmondja 2percben amit eppen vergodni akar utanna o leszarja. Es h miattam fogunk szetmenni mert en rastresszelem magam. Nekem is van egy fiam aki mar nagyobb mint az övé. Allandoan kisirja h menni akar gepezni a gyerekemmel aki nem igazan akar vele jatszani mert allandoan sir ha nem az van amit o akar. Hiaba magyarazom a paromnak h ez igy nem jo, o akkor igy igy van a gyerekevel h mindent megkap ha sir emrt alig latja. Nekem bem volt ilyen nyavogos a gyerek megertette ha vmi nem akkor sajnos nem.
    Nem tudom higy alljak a dolgokhoz. Nem az a nagy lelkis ember elvan o maganak otthon. Csak az elejen olyan oda ado volt kedveskedo es egy ideje mar nem ugy foglalkozik velem pedig mondja h szerete mert ha nem szeretne mar nem lenne velem, de o nem kapott szeretet koskoraba es ezt hozta.. En se nagyon de megis vagyok a szeretetre a torodesre.
    Mit tehetnek? Csak nekem kell mkndig valtozni,? Kicsit felorol a dolog!

    • Habis Melinda

      Kedves Dia!

      Nem, nem csak Önnek kell alkalmazkodni, változtatni. Egy párkapcsolat a kölcsönös figyelemről és támogatásról szól jó esetben, amit nehezebb megvalósítani, ha valaki nem (vagy nem úgy, ahogy neki jó lett volna) kapta meg kiskorában. Egy mozaikcsaládot működetni pedig még nehezebb, erről itt írok. Javasolt ezért családterápiába fogniuk, hogy a konfliktusokat magasabb szinten kezeljék, a párkapcsolatuk újra bensőségesebb legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Solya

    17 éves vagyok és a barátom bátyjának már 6 éve van barátnője a neve Eszter, és én csak 1 éve vagyok együtt a barátommal. Olyan problémám van, hogy egyszerűen féltékeny vagyok Eszterre. Zavar, hogy ő előttem illeszkedett be a családba, ő már egyetemre jár, az apja vett egy lakást Pesten és ott laknak a barátom bátyjával és amikor ott vagyunk a barátoméknál nagyon idegesít mikor az anyósómmal beszélgetnek. Egyszerűen irritál a személyisége de mikor meg beszélgetek vele akkor meg ez a féltékenységem elszáll. Mit tudok ez ellen tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves Solya!

      Javaslom, hogy gondolja át, mi idegesíti ennyire Eszterben. Az irigység/féltékenység természetes érzések, nincs velük baj, amíg megfelelően (pl agresszió nélkül) tudjuk kezelni őket. Mi az, ami neki megvan és amire Ön is vágyik?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • I. Sz.

    Jo napot. Sokszor negativ gondolatok jutnak az eszemben , nem vagyok eleg hatarozott s nagyon afektal hogy mit mond mas szemely nekem. Parkapcsolatban elek s majdnem vagy lehet azt is elveszitettem mert folyamatosan kritizaltam es nagyon lehangolt alapotban latott. Nem tudom latni es ertekelni az eletem. Mit tanacsol? Nem vagyok talpraesett es olyan ember vagyok aki folyamatosab sajnaltassa magat es mas embert

    • Habis Melinda

      Kedves I.Sz.!

      Önismereti munka segít az önsajnálaton való túllépésben és céljai megvalósításában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Anikó

    Jó napot kívánok van egy alakuló kapcsolatom és a fiú szeretne rólam fehér neműs képet snapen ahol lehet látni, ha mentik vagy fényképezik mi lenne a helyes ötlet??

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Úgy gondolom, hogy ha rossz érzései vannak, akkor ezt nyugodtan jelezheti. Semmire ilyesmire nem kötelezhetik, ha nem szeretné.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • József

    Tiszteletem! Kezdek elfogyni, érzem, hogy fogy az erőm! Lassan 9-éve egyedűl, hiába a jó szívem, odadásom kezdek kisiklani! Kint dolgozom, újra építettem az életem, jelenleg mindenem megvan mégis boldogtalan! Parkapcsolat nulla, nem dohányzok, nem iszok, sportolok megis egyedűl! Ilyen kifogasok miatt, kopaszodok, szőrősebb vagyok az átlagnál, stb…! Magány megemészt! Van kiút ebből!

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Igen, van kiút, érdemes azonban nem egyedül próbálkoznia. Önismereti munka segít abban, hogy átgondolja a lehetősgeit és a korábbi kapcsolódásait másokhoz. Abban, hogy különféle tanulságokat szűrjön le, új stratégiákat tanuljon meg. Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Tünde

    Jò estèt. El vàlt szülők 4 èves kislànya nem eszik hùs fèlèt ès időközönkent vannak düh ki törèsei csapkod anyukàm szerint ez nem hiszti. Ma elővett egy fotòt amin 3 an az apukàlyàval vagyunk ès el kezdett sķrni a tatàval volt itthon ès nagyon sokàra nyugodott meg. Köszönöm.

  • Dorottya

    Tisztelt Doktornő!

    Párommal két éve vagyok együtt. Mindketten 30 évesek vagyunk együtt is élünk. Nagyon szeretjük egymást együtt képzeljük el a jövőt. Jól tudunk egymással kommunikálni.
    A problémám az intim együttlétekkel van.
    Amikor összejöttünk párom nagyon hamar elélvezett. Kezdeményező volt odafigyelt rám az előjáték alatt még -bírta de ahogy ténylegesen közösültünk egy-két perc alatt elment és elég bátortalan is volt.
    Ezt a problémát hamar megbeszéltük. Kiderült hogy ez nála edddig is probléma volt illetve tinédzser korában műtötték fitymaszűkülettel az sem lehetett túl jó élmény.
    Hála a beszélgetéseinkben sokat fejlődtek az együttléteink. Én könnyen felizgulok hamar a csúcsra érek ő igyekszik tartani magát jelzi ha már nem bírja.. Ez néha sikerül néha nagyon jól sikerül néha csak rövidke amivel nekem -így hogy már összecsiszolódtunk- nincs nagy bajom főleg ha az előjáték már kielégít. És legalább volt köztünk valami intim pillanat, törődött velem. Nyilván örülnék ha tovább tartana a dolog és bátrabb lenne az ágyban de ebben tudok kompromisszumot kötni. És az elejéhez képest sokat fejlődött a dolog egyre bátrabb szenvedésesebb ha összebújunk és jó passzban van.
    Viszont sajnos valószínű emiatt a teljesítmény-probléma miatt párom sokkal kevesebbszer kívánja a szexet mint én. Szinte nem is kezdeményez azt mondja ha fáradt vagy rossz kedvű nem is akar inkább belemenni ilyen ‘ helyzetekbe’ mert fél hogy nem bírja majd jól. Volt is rá példa hogy merevedési zavara lett közben.
    Heti egyszer kétszer szeretkezünk de sajnos én gyakrabban igényelném. Kezdeményezni én szoktam. Bár nem szeretek egyrészt mert ilyenkor úgy érzem kierőszakolom az együttlétet másrészt nem akarom ‘kiherélni’ a párom hogy csak én csábítok. És sajnos ilyenkor is van hogy visszautasít mert nyűgös-fáradt nem mer belekezdeni. Hiába produkáltunk már nagyon jó együttléteket..
    Van persze olyan hogy ez nem gond de ettől az állandó pengeélen táncolástól én is görcsös leszek.. Már kevés türelmem van állandóan arra várni hogy neki épp legyen kedve meg ereje velem lefeküdni. És nem esik jól a sok visszautasítás. Rögtön lesz köztünk olyankor egy fal.
    Sokat beszélgettünk ezekről. Azt mondja ő nem ilyen típus hogy minden nap megdöntse a lányt. Ezt is elfogadom de sokszor érzem úgy hogy ez vagy a fáradtság csak kifogás a teljesítmény kényszer miatt…. Még azt is elmesélte hogy szokott maszturbálni tehát nem hiszem hogy a étvágyunk annyira különbözne. Nem tudom mit tegyek. Erőltessem a szexet mert ha belelendül jó élményeink lesznek vagy hagyjam amíg ő kezdeményez amire ki tudja meddig kell várnom? Terápia is szóba került már de csak említés szintjén ezt sem szeretném én ráerőltetni… És ettől én is egyre görcsösebb leszek.. Nem akarok tartani a szextől mert kellemetlen helyzetet hozhat.. Nem akarom félni a közös jövőtől mert esetleg nem lesz benne szex..
    Kérem segítsen hogy kéne nekem ebben a helyzetben viselkednem hogy segíthetek a páromnak? És hogy ne legyek eközben egy kiéhezett elvárásokkal teli nő?

    • Habis Melinda

      Kedves Dorottya!

      A levele alapján párterápiás munka megkedését javaslom a szexuális problémák jobb megértése céljából. Az emberi szexualitás bonyolultabb annál, minthogy egy-két jótanáccsaol orvosolni lehessen a zavarait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P.Laura

    Kedves Doktornő!
    Egy olyan nehéz időszakon megyek most Át az életemben, hogy úgy érzem segítséget kell kérnem mert én sem tudom mi történik velem. Régen mindig is egy cserfes közvetlen boldog lány voltam, imádtam társaságban lenni, ismerkedni. Az elmúlt egy évem viszont borzalmasan telt, belekeveredtem olyan társaságba amibe nem kellett volna, dohányoztam és használtam rendszeresen tudatmódosító szereket is. Az elmúlt 2 hónapba már teljesen tiszta vagyok, nem iszom, nem dohányzom át tértem egy egészségesebb életmódra. Viszont sokkal zárkózottabb lettem, zavarban vagyok ha beszélgetnem kell valakivel , remegek és nagyon rossz érzésem lesz akkor is ha a saját barátaimmal kell találkoznom. Ez ma már odáig fajult hogy a házból sem megyek ki és kezdek teljesen antiszociális lenni. Nem tudom mi történhetett velem és hogy oldhatnám meg ezt a problémát 🙁
    Köszönöm a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Valószínűleg az történt, hogy felerősödött a szorongása (melyeket korábban a tudtamódosító szerek elfedtek). Érdemes lenne önismereti munkába fognia és szembenéznie a nehézségekkel, hogy hatékonyan és tartósan oldja meg a problémákat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Brigitta

    Kedves Doktornő! Sajnos 2 héttel ezelőtt elveszítettem tatámat, akit a családból talán a legjobban szerettem. Egész életemben ettől a pillanattól féltem és majdnem minden héten sírtam amiatt, hogy mi lesz, ha majd ez megtörténik. Most viszont sokkal ‘jobban’ viselem, mint ahogy azt vártam. Félek attól, hogy a jelenlegi helyzet miatt (nagyon féltem a családom többi tagját a vírustól) nem dolgozom fel kellően a történteket, hanem magamba fojtom. Nyilván nagyon sokat sírtam, de valamiért hárítom ezt magamtól. Mi lenne vajon a teendőm?

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Nem biztos, hogy magába fojtja a történtek fájdalmát (bár ezt nem tudhatom), létezik ugyanis egy úgynevezett anticipátoros gyász, melynek lényege, hogy a haláleset bekövetkezése előtt megindul a veszteség érzelmi feldolgozása. Ilyen esetekben a tragédia bekövetkezése után könnyebb, rövidebb a gyászfolyamat. Ha úgy érzi szeretne erről, vagy a koronavírushelyzettek kapcsolatos félelmeiről beszélni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gyongyi

    Kedves doktorno! Azert kerestem fel ont mert azt szeretném kérdezni normalis dolog az ha a parom folyton kiteszi a facebookra h. Egyedulallo? Egyutt elunk ket eve de lanyoknak irogat es mindig ki irja a facebookra h. Egyedulallo. Szerinte en viszem tulzasba h. Zavar ez. Probaltam megbeszelni vele többször is.

    • Habis Melinda

      Kedves Gyöngyi!

      Egy párkapcsolat jó esetben a kölcsönös alkalmazkodásról szól, tehát jelen esetben elvárható, hogy a párja tiszteletben tartsa a kérését: ne állítson valótlanságot a közösségi oldalán. Ha elzárkózik a megbeszéléstől/változtatástól az arra utal, hogy a kapcsolatuk nem partneri, melyen csak szakszerű keretek között (párterápia) lehetne változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szép esteét oan problémám van egy év alat 3 szor nagyon meg bántotam a barát nömet hogy lehetne here hozni

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ez sokmindentől függ. Ha elmondja neki, hogy szeretné helyrehozni, az lehet egy első lépés. A többit remélhetőleg közösen kitalálják. Ha szükséges, párterápiát lehet igénybe venni a problémák mélyebb átgondolására.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Nikolett

    Üdvözlöm! 10 éve vagyunk házasok 3 gyönyörű gyerekünk van. Tavaly decemberben vallotta be a férjem, hogy vonzódik a saját neméhez, azt is elmondta orálisan elégitett már ki férfit ez akkor volt mikor mi már házasok voltunk. Egyszerűen nem tudom feldolgozni és elfogadni ezt. De elhagyni sek szeretném hiszen itt vannak a gyeremekeink, sok szép évet éltünk már meg egymás mellett. Csak telnek a hónapok és én nem tudom hogyan tovább. Szeretem de össze vagyok zavarodva mi tevő legyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Amiről levelében ír, az nagyon megterhelő. Fontos lenne önsimereti munkába fognia, hogy elgyászolja ezt a veszteséget (a fárje a saját neméhez vonzódik). Végiggondolnia, hogyan tovább, minek kell változnia a jelenlegi életében, hogy kialakujon újra egy egyensúlyi állapot. Ha igényli, hogy ebben négyszemközti keretek között segítsek, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Andrea

    Kedves doktornő. Körülbelül egy éve eléggé aktív drogfogyasztó voltam. Már nem használok semmit viszont késztetést érzek néha hogy most azonnal használjak valamit. Néha nagyon jó kedvem van neha élni sincs kedvem. Sokszor vagyok ideges ok nélkül. És sokszor éreztem már azt hogy kárt szeretnék tenni magamban illetve hogy nincs értelme az életemnek. Régebben vágtam magam ugyan nem mely vágások inkább karcolások de jó érzés volt. Nem tudom mi van velem. Egyszer jónak gondolom az életemet és egyszer meg tragédiának. Azért írtam önnek mert szeretném tudni ennek az állapotnak mi az oka és mi a teendőm a továbbiakban. Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Fontos volna mielőbb pszichológushoz fordulnia, aki pszichodiagnosztikai vizsgálat segítségével tud választ adni a kérdéseire.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Veronika

    Kedves doktornő! Olyan helyzetbe kerultem, ahol nem tudom mi a helyes dontes. Én 25 éves vagyok a férfi 47.A férfi családos és ket gyereke van(21,12evesek).Egy hónapja ismerkedtünk össze egy oktató-tanuló kapcsolatnak indult (jogsit akartam), de aztán szerelem alakult ki mindkét részről! A férfi mar azon gondolkozik hogy elváljon, a feleségének az érintése is zavarja már,vagyis ezt mondta, de a feleség semmiről nem tud és még 30ev utan is a ferfi szerint szerelembol szereti a felesege. De ami köztünk alakult az egy csodás dolog. Valoszinuleg a tenyeren hordozna a férfi egy életen át, annyira különleges ami koztunk van. A ferfi szerint nem veletlen hogy minket osszehozott a sors. De dobjam el ezt az egészet, a nagyőt azért mert masok azt várják el (családom, barataim) hogy egy korombeli ferfit talaljak? De igazabol az en lelkem lehet nem viselné el ha miattam menne szét egy házasság. Mert ha eleve rossz egy házassag, ne miattam menjen szét! Ez a ferfi kepes lenne civilizalt módon elválni ha, en is azt szeretném hogy kiteljesedjen a kapcsolatunk. Teljesen kétségbe vagyok esve hogy itt mi a jó döntés. Elengedjem, mert szeretem és tisztelem annyira hogy lemondok a közös boldogsagunkról a családja javára? Vagy megprobáljam vele a közös életet úgy hogy a kornyezetem nehezen fogadná el hogy egy idősebb férfival boldog vagyok , de lehet mindig ott lenne a bűntudad hogy tonkretettem egy családot? Tudna adni valami tanácsot ilyen helyzetben? Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Veronika!

      Ebben a kérdésnek az eldöntésében önismereti munka adhat segítséget. A szerelem gyakran eltorzítja az ember látásmódját, melynek hatására nem mindig mérhető fel reálisan, miért is marad benne valaki egy boldogtalan kapcsolatban. Igen gyakori az, hogy a szerető belépése stabilizálja a házasságot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Azért írok Önnek mert jelenleg nagyon csalódott vagyok, szükségesnek éreztem ezt kibeszélni magamból. A barátomnak volt születésnapja pár hete, írt neki egy lány akivel egy suliba jártunk, de 1 évvel felette járt,sosem beszéltek. Vele mégis beszélgetést kezdeményezett a felköszöntés után, de csak ilyen miújság, hol dolgozol, miért írtál stb., ilyen alap dolgokkal. Emojikat nem igen használt a barátom, ellenben nála szinte majdnem minden üzenetnél. Ismerem a barátomat, tudom milyen valójában, nekem is teljesen máshogy ír most, mint abban az időben mielőtt összejöttünk volna, a megismerkedésünk után 2 évvel jöttünk össze. A lány elfoglalt eléggé ezért volt hogy félnapok után írt csak vissza neki. Belájkolta a profilképét is a lánynak. Több mint másfél éve vagyunk együtt a párommal. Megemlítettem ezt neki, hogy tudok erről, hiszen ő nem mondta el. Itt nem különösebben az zavar hogy csak beszélgetnek, hanem hogy nem mondta el, mert feleslegesen kiakadtam volna és ezt nem akarta. Mondtam neki, hogy zavar engem ez a dolog, mégis azzal jött hogy nem akar tőle semmit, és mivel nem az exe, nem kavart vele, ezért nincs úgymond “tiltólistán”. Fordított helyzetbe én elvből se beszélgetnék random emberekkel ha van valakim. Meg ő se örülne ennek, sőt volt dolog amit megtiltott ő is, ha én csinálnám ezt vele, de annyira bízik bennem, vagy szimplán nem érdekli kikkel beszélgethetek. Ráadásul ők 2 hete beszélgetnek már. A lányt néhány hónapja dobta a palija, nem akarna semmi újba belevágni. Mégis csalódottnak és átvertnek érzem magam. Próbáltam rávezetni hogy tudok róla, de nem mondta volna el magától, ezért döntöttem úgy, hogy elmondom, tudok róla. Teljesen kiborultam lelkileg. Köszönöm előre is, válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem jó, hogy leírta, ami nyomasztja! Azt is támogatom, hogy elmondta a párjának mi bántja! Remélem sikerül megoldaniuk ezt a helyzetet!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő! A menyemnek sajnos nem tudom mi okozza ezt a problémát kisbabája született és annyira ideges mindig, szülés előtt is be volt pánikolva,hogy nem fog rá érni semmire neki nincs ideje semmire.A fiam mindenben be segít neki főz, takarít .állandóan ideges türelmetlen gyerekkorában sok sérelem érte és most a családján tölti ki minden régi fájdalmát.Mindig azt képzeli ,hogy a másik ember a rossz azt mondta hogy ő gyűlöli a férfiakat és nem tudom ez mire vezethető vissza.Valami a múltjába nagyon fájdalmas dolog volt amiről nem beszél szeretném tudni,hogy mi a baja.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      levele alapján azt gondolom, hogy a menyének szüksége volna pszichológusi segítségre. A szülés körüli időszak érzelmileg igen intenzív. Fontos, hogy kedvesen és finoman vesse fel neki a témát: bárkinek jót tesz ilyenkor az önismereti munka.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ella

    Tisztelt Habis Melinda
    nekünk elég komplex a problémánk de szinte a kapcsolatunk elejéig nyúlik vissza. Lassan 10 éve ismerem a férjemet mindent megtudunk beszélni de sajnos a sex nem működik köztünk belőlem nem vált ki olyant amit eddig nem volt gond az előző kapcsolatomban. Lelki társak vagyunk igazán de sajnos a szét költözés sem oldotta meg ezt a problémát. újra össze kovácsolt bennünk de valami miatt a sex nem működik és ez elég megmérgezi a kapcsolatunkat. Nincs senkije de vagy stressze van vagy valami mindig van és számomra 33 évesen az évi 2 alkalom kevés és mindig én kezdeményezek. 10 év alatt sok minden változott . Mikor szét költöztünk nem rég 1 évre hát ha segít a másik nem vonzónak talál nem tudja ö sem én sem hogy ez nála miért nem változik ki. Inkább olyanok vagyunk mint 2 testvér vagy mint 2 nagyon jó barát. nem tudom ,hogy érdemes e egyáltalán reménykedni ,hogy ez a dolog helyre jöhet -e. Őszinte válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Ella!

      Reménykedni lehet, de nem magától fog ez megoldódni, sőt, idővel akár rosszabb is lehet. A szexuális problémákon párterápia segítségével lehet változtatni. Ha igénylik, hogy segítsek ebben, kérem keressnek meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Kamilla

    Kedves Melinda!
    A barátomat akaratom ellenére lelkileg bántom, ideiglenesen szakítok vele sokszor, de szeretem.
    Mit tehetnék, hogy meg szűnjön ez a rossz szokásom?
    15 éves vagyok a barátom is 15 éves

    • Habis Melinda

      Kedves Kamilla!

      Jó, hogy elgondolkodik ilyesmin! Érdemes megnézni, miről szólnak a szakítások, hiszen azt írja, ezek átmenetiek, nem vágyik a tényleges elválásra. Hogyan kezeli a konfliktusoakat általában? Mivel vezeti le a frusztrációt? Mennyire tud/mer a párjával beszélni arról, ami fáj Önnek?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita

    Kedves Melinda!

    Három hete egy kis családi veszekedés után elkezdetem egy nagyon furcsa érzést érezni este, félálomban vagy álmomban nem is tudom pontosan. Azt éreztem, hogy megakarom ölni a családom és kivert víz alig tudtam visszafogni magam már ebben az állapotban, hogy tegyem meg. Pedig már nem haragudtam rájuk, meg is beszéltük, és ez érzés néha felbukkan bennem, pedig nem akarom őket bántani csak mindig mikor lefekszem és már tudom, hogy mindenki alszik eszembe jut és attól félek, hogy egyszer bekattanok és megteszem. Soha nem voltak ilyen gondoltaim és rejtett agresszivitásom se. De valahogy nem tudom elengedi az azon az estén történő emléket és félek tőle, pedig van olyan hogy eszembe se jut egész nap. Igazából megszeretnék győződni róla, hogy ezen gondolatok ártalmatlanok!
    Ez nem lehet valami kiújuló elmebaj?

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb önismereti munkába kezdenie. Nem csak a potenciálisan fenyegető elmebaj miatt, hanem a saját közérzete javítása érdekében is!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Györgyné

    Kedves doktornö! Én özv. R györgyné /aniko/ azért fordulok önhöz, mert nagyon megmagyarázhatatlannak tartom hogyha valaki mindedj ki egy ujjal is probál hozzám érni pl. karom vállam akkor reflex szerüen elhuzodok miért van az nem értem. Kérem segitsen megérteni köszönöm segitségét

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Több oka lehet annak, hogy reflexszerűen negatívan reagál az érintésekre. A pontos oki tényezőket önismereti munka segítségével lehetne feltárni, melyre négyszemközti keretek között van lehetőség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Berni

    Kedved Melinda!
    Szerelemből mentem férjhez,a házassàg alatt pánikbeteg lettem.Imádtam a férjem, de ő szépen lassan elhidegült, amit én éreztem.Az ő karriere szàrnyalt, vezető lett a cégnèl ahol dolgozott.Èn anyagi problémàkkal küzdő, dolgos családból szàrmazom.Az èn csalàdomat a fèrjem sose fogadta el, én meg sokat jártam haza segiteni Anyukámnak , aki egyedül maradt Apám halála után.Nem váltam ke itthonról sajnos..ez is hiba volt..Én nem diplomáztam,mint a férjem, így kisebbsègi érzèsem volt hozzà, ezt titkoltam.Házassàg utàn nagyon görcsösen akartam gyermeket Tőle, de 1.5 èvi próbàlkozàs utàn sem sikerült.Szerettem volna gyermeket Tőle, mert nagyon szeretem most is, de nem sikerült a baba.Teljesen összeomlottam lelkileg, dúrva pànikrohamaim voltak, megfelelèsi kènyszerem volt a külvilág fele…éreztem, hogy a férjem már nem szeret, tàvolodik, nem tisztelt semmibe, nem kommunikàlt .Talán a gyermektől vàrtam azt, hogy ha szülök neki babát, tisztelni fog..körülöttünk a családban mindenki sorra jelentette be a babaváràst..én meg szègyenkeztem, hogy nem sikerül…hàt milyen nő vagyok…semmilyen..minden èjjel pánikrohamok kínoztak.Haza jöttem pár napra Édesanyámhoz, a férjem meggyanúsított , hogy èn csak ,,gyereket akarok” Nagyon akartam, igen, de tőle, vele, bár amit csináltam túlzás volt…megaláztam sajst magam..Majd mikor haza mentem pàr nap után elmondta a férjem , hogy már nem szeret és vàlni akar..beleolvastam az üzeneteibe, ami nem szèp, de a családjàval a hátam mögött kibeszéltek, hogy orvosra van szükségem, kezelni kell engem….csupàn csak szeretetre, törődésre vàgytam Tőle, lelki törődésre..Azt is éreztem , hogy nem tisztelt se engem, se a családomat…Elvàltunk, de nagyon szeretem a mai napig…Ennek màr 2 ève, de mèg mindig szenvedek ettől, akartam vele beszèlni,de nem kiváncsi rám.Tehetetlen vagyok és úgy èrzem, nagyon megutált,Rengeteget sírtam a pánikbetegsèg miatt és a nehezebb körülményeim miatt, ennek ő is tanúja volt..saját magam alatt vàgtam a fát, mert őszintén kiadtam minden èrzelmemet..Sajnos gyenge , érzèkeny vagyok.Mára sikerült leküzdenem a pánikrohamokat, voltam pszichológusnál is, de nagyon bánt ez az egèsz, nem tudom feldolgozni, hogy ilyen könnyen túllèpett a házassàgon, semmibe sem vett sajnos..látom a hibàimat amit vétettem, de màr késő ès magamat hibáztatom.Erősödtem sokat, de nagyon szeretem.Üdvözlettel:Berni

    • Habis Melinda

      Kedves Berni!

      Levele alapján azt gondolom, hogy most nagyon nehéz Önnek. Igazán fájdalmas ez a szakítás, amit szakszerű segítséggel lehetne feldolgozni. A saját boldogsága az Ön kezében van, ez nem függ gyermekáldástól, vagy más külső tényezőktől. Nem szükséges, hogy beszéljen az exével, elég ha négyszemközti keretek közt végiggondoljuk az Önök közt történteket. Az is jó, ha a korábbi pszichológusával dolgozik ezen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Üdvözlöm! Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy a párommal idén 2 éve leszünk együtt, és ő nagyon makacs. Minden kis dolgon össze veszik velem, és ha egy olyan tárgyról van szó amit pl ő készített, és nekem adott, fontosabbnak tartja, mint a kapcsolatunkat. Nem gondolom, hogy más lány van a dologban, mivel bízom benne, de semmit nem lehet megbeszélni vele úgy, hogy ne legyen vita! Amikor egymással vagyunk, és kicsit több időt szeretnék tölteni vele, néha az a válasza, hogy nem abból áll az élet! Hónapokig küzdött azért, hogy a barátnője lehessek! Túlságosan könnyen megmondja, ha nagyon össze veszünk, hogy keressek mást! Tanácstalan vagyok! Az önbizalmam is elvesztettem! Tehát nem merek már vele beszélni!
    Tudna tanácsot adni nekem, hogy mire számíthatok a jövőben? Vagy hogy hogyan tudnám kezelni ezt a problémát úgy, hogy mentálisan helyre tudjak jönni? Válaszát előre köszönőm!

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      A levelében leírtak alapján elképzelhetőnek tartom, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat. Ez alatt nem csak a testi fenyegetést kell érteni, a lelki hadviselés legalább ilyen káros hatású. Ha szeretné megpróbálni helyre hozni a dolgokat Önök közt, párterápiás munka megkezdése feltétlenül szükséges. Ha Ő ebben nem partner az még egy jel arra vonatkozóan, hogy az erőszak fokozódni fog és idővel egyre több formát is ölt majd Önök között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Mit csináljak ha a párom korlátoz a hivatásomban, mert szerinte túl veszélyes? Nem akarok vele szakítani, mert nagyon szeretem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Hogyan, miért korlátozza Önt a párja? Mit tart veszélyesnek az Ön hivatásában? Jelezte má nekir, hogy ez zavarja Önt? Ha igen, hogyan reagált?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erika Sz.

    Kedves Zsuzsanna!
    Januárban elkezdtem ismerkedni egy magyar sráccal aki kint dolgozik Németországban, másfél hónapot beszélgettünk kamarásztunk is és utána kezdett eltűnni, és nem tudom hogy miért nagyon zavar mert nem tudom elengedni, mert nem tudom hogy mirt tunt el. Rá egy hétre írtam neki egy szöveget mondta bele fogalmaztam azt is hogy nem kell válaszolnia, csak én ezt a dolgot így nem tudom lezárni mert nagyon megfogott és ez egy kicsit ronda dolog volt hogy így eltűnt és nem volt korrekt. A ebben szeretném a segítségedet kérni hogy ez miért lehet. Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Sok oka lehet annak, hogy hirtelen eltűnt az életéből ez a férfi, amit ismeretlenül felelőtlenség lenne megtippelnem. Ha igényli, hogy a történtek feldolgozásán közösen munkálkodnjunk, erre négyszemközti keretek között van lehetőség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati J.

    Draga doktornő segítsen!Kerdezni szeretnem ,hogy a 10 eves unokam lehordja az anyjat mindennek,hazudik ra, mar nem is akar hozza menni miutan az anyja elhagyta az apjat ,mert töbször megverte!Most a gyerek maradt az apjánál aki minden drága videó játéktól kezdve mindent megvesz neki!Anyjával csak akkor beszél mikor kell neki a segítség a tanulasban és nem fogad szót!Mi lenne a helyes az anya részéről ha tenne!Köszönöm doktono ha segít Én a nagymama vagyok !Nem tudom nezni hogy szenved a lányom!

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Megértem az aggodalmát. Sajnos a gyerekek könnyen befolyásolhatók és egy nem kellőképen megfontolt szülői mondat, vagy viselkedés is sokat tud ártani nekik. Minden gyermeknek szüksége van szabályokra és a szüleivel történő (biztonságos keretek közt zajló) rendszeres kapcsolattartásra. Ha ez jelenleg meg valósul meg, segítséget kell kérni. A bántalmazásról itt érdemes olvasnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Adri Adrienn

    Kedves Doktornő!Novemberben megismertem 1 olyan férfit,akinek 1,5 éve nem volt komoly kapcsolata,szerelmi csalódás miatt.Minden áron engem akart!Össze költöztünk Decemberben,de úgy éreztem,h csak kihasznál és nem mutatta ki az érzéseit(szex közben éreztem h szeret).Januárban szakítottam vele,mert úgy éreztem h nem őszinte hozzám..megbeszéltük,kibékültünk.Teljesen jól működött minden,veszekedés mentesen,harmonikusan működött a kapcsolat.Február végén egy összeszólalkozás során szakított és azt mondta h nem szeret,szeretett talán,de elmúlt.Együtt éltünk továbbra is a közös munkahelyünk miatt, azt mondta h soha többé nem akar tőlem semmit..és sosem leszünk újra együtt..mondtam h akkor viselkedjünk “ex”-ként..összevesztünk.
    A veszekedés után nem beszéltem vele,aztán pár nap múlva mikor látta h teljesen közömbös vagyok felé, folyamatosan nézett,próbált velem beszélni,ha hozzá szóltam,láttam h “boldog” “kötekedett”,kereste a társaságomat,hülyéskedtünk egész nap..aztán lefeküdtünk. Ez tartott 1 hétig..Nagyon jól éreztük magunkat és én úgy gondoltam,h ezek szerint hajlik a békülésre.Közben egyéb okok miatt el kellett költöznöm tőle,továbbra is tartottuk a kapcsolatot,de a jelenlegi helyzetben nem volt megoldható a találkozás.Facebookon rá kérdeztem h mi most együtt vagyunk-e vagy sem..?! És azt válaszolta h elmondta már h nem akar engem és nem akar velem lenni,aztán letiltott.Próbáltam keresni,h normálisan megbeszéljük,de nem hajlandó a kommunikációra. Szeret? Nem szeret? Csak kihasznált? Vagy fél az érzéseitől? Egyik ismerősömnek azt mondta h többet akart,de nem tudott megszeretni..aztán azt h “kihasznált”, otthon nem kellett semmit csinálnia,mert mindent megcsináltam én..helyette is.. kiismert,irányítani tudott volna,hazug vagyok,nem bízott bennem..nem tudom ebből mi igaz,mi nem…
    Doktornő szerint mire vall ez a fajta viselkedés? Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel: Adrienn

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      A levelében megfogalmazott kérdéséket önismereti munkával lehet megválaszolni. Ismeretlenül felelőtlenség lenne bármi konkrétabbat válaszolnom Önnek, hiszen egyikőjüket sem ismerem. Fontos azonban hogy válaszokat kapjon, ehhez jobban kell értenie mind a saját érzéseit, mind pedig a volt kedvese viselkedésének mozgatórigótit. Ha igényli, hogy ebben közösen mélyedjünk el, közösen dolgozzunk a miértek megválaszolásán, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Gabriella

    Kedves Melinda,
    27 eves no vagyok, Budapesten elek.
    Amiben a segitseget szeretnem kerni, az az, hogy a heten szakitott velem a parom, akivel 2 eve jartunk, egy eve egyutt eltunk. Igazabol ezzel kapcsolatban szeretnek segitseget kerni, hogy erdemes lehet-e meg remenykedni, vagy egyszeruen csak probaljak tullepni a helyzeten..?
    Az ok, ami miatt szakitott, hogy szorong mellettem. Hogy kicsit erthetobb legyen, par pelda:
     Regebben volt, hogy elment bulizni es hat nem voltam boldog tole, nem esett jol h velem van, akkor 10kor mar faradt, de massal hajnalig fent van. Miutan hazaert sertodotten viselkedtem, s a szemere vetettem, h velem bezzeg nem megy bulizni, hiaba kerem.Alkalmanken, ha volt valami ami negativan erintett, nem szoltam hozza, ha kesett akkor pedig szamonkertem, miert nem jelzett. Egy alkalommal esti lefekves elott vartam, hogy furodjon es jojjon O is, es mikor majdnem egy oraig elvolt, beneztem a furdobe es kerdeztem mit csinalt, lattam, hogy mobilozott.. szamonkertem miert nem az agyban nyomkodja inkabb, kicsit olyan erzes ez igy nekem, mintha bujkalna. Ez meg regebben volt ugyan, de most  meselte, hogy par napja ult a mosdoban, szeretett volna megnezni valamit, de nem merte, nehogy megint benyissak, h mit csinal. Mondtam neki, hogy nem tortent volna ilyen, sajnalom hogy igy reagaltam, es ahelyett, hogy azt mondtam volna, hianyoztal szivem, varlak, inkabb tamadtam. 
    Ezek mind olyan gondok, melyek valoban abbol fakadtak, hogy nem kommunikalok jol, sokszor nem tudom megallni h ne mondjam ki amit gondolok. A baratom edesanyja gyermekkoraban sosem mutatta ki h szereti, nem olelte meg, nem mondta, hogy buszke lenne ra. Azt hiszem ezert olyan sarkalatos pont szamara a szeretetmegvonasos buntetes. Csak hat sajnos az alap reakciom egy konfliktusra az volt, h merges lettem es nem szoltam hozza, megsertodtem, vagy lgjobb esetben elmondtam, hogy  na ez nem volt jo. 
    Decemberben mar szakitott velem a parom, ugyanezen okbol, aztan januar elejen azt mondta hianyol es szeretne h probaljuk meg ujbol. Megbeszeltuk, hogy lassan haladunk, nem alszik nalam minden nap, eljar szorakozni a haverjaival. Persze ebbol az lett, minden nap itt aludt es sosem ment el a haverjaival, pedig tobbszor kertem, mondtam h menjen, akar hetvegere, akar kulfoldre, csak erezze jol magat. 
    Most mikor szakitott, megkerdeztem miert nem ment, azt felelte, mert felt, hogy nekem ugyse tetszene a dolog, csak ugy tennek.. mondtam Neki, hogy azt gondolom, ha elment volna, es latja h nem akadok ki, hanem orulok neki, hogy jol erezte magat, talan most nem itt tartanank, nem szorongana annyira. 
    Kiderult, eljar pszichologushoz (veletlenul jottem ra, nem akarta elmondani, hogy ne erezzem rosszul magam) es en is elkezdtem egyre tobbet foglalkozni az eroszakmentes kommunikacio technikajaval es olvasni a temaban. 

    Egyebkent ezt leszamitva azt hiszem kijelenthetjuk, hogy minden tokeletes volt. Szerelmesek vagyunk, sokat beszelgetunk, tamogatjuk egymast, sokat nevetunk, a szexualis eletunk is szuper. Egyszoval, tenyleg minden tokeletes lenne, ezt leszamitva. 
     Igazabol a fo kerdes, ami kavarog bennem, hogy ha sikerul kicsit tavolabbrol latnia a kapcsolatunkat, rajohet vajon, hogy a gondjaink megoldhatoak lennenek, ha betartanank a social contractot, amit az elejen megbeszeltunk? 
    Vagy mindegy mit teszek, szorongani fog, mert van mar rossz tapasztalata velem? Es azt nem lehet felulirni pozitiv tapasztalattal? Tehat peldaul ha kesik es nem leszidom, hanem csak jelzem neki, hogy megertem, hogy nem szandekosan jott kesobb, esetleg ha maskor jelzi elore, az szuper lenne. 
    Vajon akkor is szorongast erezne? Es hogy tudnek addig is jobban lenni? Mas esetben eljarkalnek baratokkal, randizni esetleg, de ehelyett most egesz nap itthon kell ulnom, es attol felek igy nehezebben leszek tul ezen a szakitos gyaszfazison. 
    Termeszetesen tisztaban vagyok vele, hogy sem On, sem mas nem tud felelni ezekre a kerdesekre teljes bizonyossaggal, azt hiszem csak amolyan koltoi kerdesek, amikre valaszt keresek… 
    Illetve jo lenne tudni, hogy ilyen esetben lehet e meg esely arra, hogy kozos jovonk legyen..
    Ha neki sikerul dolgoznia magan es nekem is, en kicsit meg remenykedem, hogy ujra boldogok lehetunk, szorongasok nelkul

    Tovabbi szep napot!Gabi

    • Habis Melinda

      Kedves Gabi!

      A rossz tapasztalatok jó esteben felülírhatók. A sorai alapján érzékeltem egyfajta bizalmatlanságot a párja részéről Ön iránt, melyen érdemes lenne szakszerű segítséggel dolgozni. Az erőszakmentes kommunikáció elsajátításában is segíthetne, ha párterápiás munkába fognának. A szorongás az életünk része, ettől megszabadulni nem lehet, sokkal inkább érdemes megtanulni jól kezelni. Ez az érzés (is) sok lehetőséget tartogat magában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K

    Tisztelt Doktornő! Az én történetem elég hosszú és bonyorult. Nagyon fiatal voltam mikor legelsőbe szerelmes lettem. Az életről egésszen más véleményem volt, mint most. Talán mondhatjuk azt, hogy akkoriba túl naiv voltam. Mindenkinek mindent el hittem , és tökéletesnek láttam az életett. Bele szeretem egy fiúba, aki csak ki akart használni. Tiszta szivemből szeretem őt, elég sokáig voltam vele kapcsolatban. És váratlanul el hagyot engem, azt mondta, hogy neki nem kell senki és meg lesz egyedül is. Ősszetörte a szivemmet darabokra. Mivel én tényleg szeretem, és mikor mástól tudtam meg minek volt velem, hogy mit is akart , bennem egy világ omlott össze. Tényleg azt hittem, hogy szeret engem, mivel én egy rossz szót sem mondtam neki soha sem. Persze azóta el telt 5 év és én is meg változtam . Mára már nem ismer rám senki sem. Annyira mély nyomot hagyott bennem ez, hogy idáig fajult a helyzet. Aztán persze idővel azt is meg tudtam, hogy volt valakie és még rosszabb lett nekem. Sajnos mivel szeretem biztam benne, hogy egyszer vissza tér hozzám, de nem .Rengeteg fiúval beszéltem és találkozgattam, hogy el tudjam felejteni. És a lánynak akivel össze jött volt egy testvére, aki szerelmes volt belém. Én bosszut akartam állni és ki használtam a helyzetett. Persze én nem szeretem ezt a fiút és ugy mond mássokkal is beszéltem és találkozgatam a háta mögött. Mikor meg tudta ezt, nagyon haragudott és el váltak útjaink. Valami fura oknál fogva az interneten megismertem egy fiút akivel 4 hónapig voltam kapcsolatban. Egyáltalán nem illetünk össze se semmi, magam sem értem, hogy miért kellet ő az életembe? De el követtem egy hibát amit szégyelek, de nem bántam meg. Meg csaltam, a háta mögött találkozgatam a lány tesójával, aki jelenleg is az én nagy szerelmem barátnője. Úgy lett vége ennek a szerelmi körnek, hogy minden kapcsolatott meg szakitottam velük és éltem az életem. Éreztem, hogy ez nem én vagyok, el keztem festeni magam, ki hivóan öltözködni és rengeteg mindenkivel beszélgetni. Egyáltalán nem ériztem magam jól. Sok mindenkit meg is bántottam, nagy lett az egom és flegma lettem mindenkivel. Aztán mikor már fejeztem be fele az iskolát rá döbbentem, hogy ezt az életett nem kell folytatni mert nagyon rossz vége lett. Elengedtem a múltatt , ami folyamatosan kisért. Mivel nagyon allábecsül engem mindenki, és nem hisszenek bennem, hogy képes vagyok meg változni. Túl nagy bennem a nyomás. Tavaly ismerkedtem meg egy igazán rendes és értelmes fiúval, akibe persze bele is szeretem és a fiú is belém. Rendesen keztem el beszélni mint régen, önmagamatt adtam, olyan lett minden mint mikor régen voltam. Tökéletesen ment minden és egyszer csak minden el romlott. Erős szerelem volt , mert rengeteg veszekedés és kisebb cirkuszok is voltak, de mindent meg tudtunk beszélni. Ott kezdődött minden, mikor ő is és én is más-más intézménybe mentünk tovább tanulni. Bennem elő jött az amit az első igaz szerelmem tett velem és féltem, retegtem, hogy meg fog csalni. Mikor a barátaival volt én kombináltam rengetegszer, sokszor olyat is ami meg sem történt, és a fejéhez vágtam. Egy nap nagy veszekedés volt, és neki elege lett és szakitott velem. Amit persze teljes mértékben meg is érdemeltem. De én nem harcoltam még ennyire fiúért, utánna mentem és bocsánatott kértem, persze a családja engem elődte mindennek le hordott. De kaptam egy második esélyt tőlle, de sajnos el basztam ezt szó szerint. Mivel bennem volt a rengeteg fájdalom és folyton vádaskodtam újra, mindennek le hortam és flegmán beszéltem vele, nem értékeltem ellégé. Aztán 14 napig nem beszéltünk, ez alatt én mindent meg tettem, irtam neki, és hivtam, de ő nem válaszolt semmire sem. Csak annyit mondott, neki elege lett és nem hisz bennem , hogy meg tudok változni. A családja nem szeret engem. Ki lépet az életemből, és nem jön vissza már. Örökre el ment..pedig tudom jól, hogy szeret engem. Sajnos idegbeteg lett a rengeteg veszekedéstől, amiért én vagyok a hibás és mindha két személyiségem lenne, nem tudok küzdeni ez ellen. Be ismerem , hogy én rontottam el, de nagyon szeretem ,ő a mindenem .És el vesztettem életem nagy szerelmét. Mert ez a kettős énnem nagyon rossz hatással van rám, és a környezetemre is. Tanácstalan vagyok. Nem tudom mit kellene tennem, hiszen nem igy akartam, mivel ő az életem. De idegbeteggé váltam, a bennem lévő nyomás miatt.

    • Habis Melinda

      Kedves K!

      Fotnos volna mielőbb önismereti munkába fognia, hogy megértse mit miért tett, hogyan hatott mindez a kapcsolatára és a párja hogyan hatott Önre. A “kettős személyiség” kezelhető.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Éva

    Jónapot!

    Tanáccsal szeretnék fordulni önhöz.
    17 éves vagyok 2 és fél hónap múlva 18 leszek.
    És arról lenne szó hogy nagyon nem szeretek màr itt lakni… elobb elszeretnék menni de nemtudom hogy lehetséges e. Persze lenne hova mennem. Csak nemtudom hogy ha most pl elmegyek ezzel foglalkozna e bárki is a járvány idején. Viszont anyámtol is nagyon félnék ha vissza hoznának…

    Az oka pedig az hogy anyám és a mamám mindig sérteget. Mindennap a kiabálás megy. És én ezt már nem bírom.
    Anyám azt mondta hogy ha 18 leszek sem mehetek elinnen mert csak az övé vagyok.
    Nagyon rossz és idegesito hogy szinte megfolyt ezzel a viselkedésével.

    Mit tegyek?

    Valaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      A kiabálást és a sértegetést nem kell eltűrnie! Senkinek nincsen joga rendelkezni Ön felett se később, se most. Javaslom, hogy hívja a 116-111-et.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Éva

    Kedves Doktornő. 19 éves vagyok a párom pedig 26. 1 hónapja vagyunk együtt. Ő rendőrként dolgozik egy másik városban messzebb tőlem, és mióta itt van a vírus többet dolgozik és elvették a szabadnapjait így minden nap reggel 8 tól este 8 ig ott van. Nem tudja rendesen kipihenni magát és ez álltal nagyon negatív és nem is kedves. Úgy beszél velem mintha nem is a barátnője lennék. Oróbálom minden nap felvidítani és kedves lenni vele de sehogy se sikerül. Kezdünk eltávolodni egymástól egyre jobban de én nagyon szeretem és nem szeretném elveszteni.

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Javaslom, hogy beszéljen a párjának az érzéseiről. Fontos, hogy megértsük a szempontjait (elfoglalt, fáradt), mindamellett Ő is értse és figyelembe vegye az Önét. Attól, hogy frusztrált, vagy fáradt nincs joga Önnel csúnyán bánni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Kevin

    Mit tegyek ha van egy lány szeretjük egymást de a szülei nem engedik hogy 13 evésen valakivel együtt legyen már kérdezgette a szüleit hogy miért nem lehetek vele együtt meg ilyesmi de csak annyi volt a válasz mert 13 éves vagy és ezt így nem értem hogy miért nem lehet egy 13 éves lánynak barátja mikor szeretjük egymást és nem csak egy fellángolás

    • Habis Melinda

      Kedves Kevin!

      Nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen szerelmes, de a kapcsolatukat nem támogatják. Fontos lenne, hogy megpróbáljanak mégis szót érteni a szülőkkel, finoman megtudják, mitől óvják ennyire a párját a felmenői. Ennek mentén lehetne találni megoldást.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófia

    Jó estét!
    Zsófi vagyok, 14 lassan 15 éves leány. Súlyosnak nem mondható problémám van , de én nagyon nehezen birkózok meg vele. Senkinek nem beszélhetek a gondjaimról. A mostani időben összegyűltek a problémáim. Magammal, családommal, barátaimmal, és az iskola végett. Nagyon mélyen vagyok és úgy érzem öngyilkosság az egyetlen kiutam. Nem bírom sokáig. Semmi motiváciom nincs az élethez. Minden rossz. Persze nem irom le összes gondomat mert az sokaig tartana. Kérem segítsenek!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Mielőbb hívja a 116-111-es telefonszámot!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Melania

    Kedves Doktornő!

    A párom gondolkodási időt kért tőlem, mert van egy problémánk, ami a három év alatt folyton visszatér az életünkbe. Időről időre eljutok arra a pontra, hogy nem érzem szeretve, nem érzem nőnek, a nagy Ő-nek , fontosnak magam. Az elején nagyon romantikus volt, majd idővel, a nyugalommal, a jelenlétemmel, a biztonsággal a tudatában elkezdett elkényelmesedni, elmaradtak az ölelések, csókok, puszik, bókok.

    Én nyitottabb vagyok a pszichológiára, egyébként is sokat olvasok, szóval tisztában vagyok azzal is, hogy létezik olyan, hogy emberek különböző szeretetnyelvet beszélnek. És hogy ez normális, és megfelelő odafigyeléssel képesek lehetünk megtanulni azt a szeretetnyelvet, amire a másiknak szüksége van. És hogy a másik csak akkor fogja szeretve érezné magát, ha JÓL szeretem.

    Tudom, hogy tisztán, feketén – fehéren, nyugodtan le kell ülni, és elmondani, hogy boldoggá tenne, ha több ölelést kapnék, több csókot, cirógatást stb.
    Én el is mondtam a páromnak.
    Emiatt, hogy én felszólaltam, már kétszer tartottunk szünetet a kapcsolatban, és most itt a harmadik. Nagyon fáj a szívem, mert alapvetőleg Ő lenne a nagy Ő. Viszont az, hogy ő erre szünettel, védekezéssel, falakkal reagál, teljesen megbénít. Nem játszom, nem akarom, hogy a fejemből olvasson, kimondom mi a baj, és hogy tudnánk megoldani. Viszont szerinte nem azért van egy kapcsolat, hogy azzal dolgozzunk, az vagy jó, vagy nem, ő nem tudja megerőszakolni magát, és több ölelést adni, ha neki csak a napi kettő jön zsigerből.

    Azt mondja, ha ő megjátssza magát, és ad nekem több ölelést, akkor én boldog leszek, de ő a megjátszás miatt rosszul érezné magát. Az ő véleménye az, hogy egészen egyszerűen akkor nem vagyunk egymáshoz valóak, ha nem bírom elfogadni a mindennapos formáját, az ő beállítottságát…

    Harmadik alkalommal tartunk ugyanitt, ugyanazzal a problémával. Én úgy gondolom, hogy nagyon emberien próbálom kezelni, tudom, hogy egy kapcsolatban vannak megoldandó feladatok, nem is ijedek meg tőlük, hisz én vele már hosszú távra terveztem. Úgy érzem mindent megteszek, az internetes fórumokon is csak azt olvasom, hogy le kell ülni és elmondani, mi az ami bánt és hogy lehetne megoldani.
    Leültem. Elmondtam.
    Teljesen elutasítja, hogy ő meg tudna változni, s szerinte úgymond felháborító, hogy én nem tudom azért szeretni aki, hogy én nem tudom a teljes lényét elfogadni… holott erről szó sincs, csak vérzik a szívem néha egy ölelésért…

    Kicsit feldolgozhatatlannak tartom, hogy ilyen piti dolog miatt akar ennek a kapcsolatnak véget vetni, a közös életünket felrúgni. Előfordulhat, hogy nem szeret Ő engem annyira, hogy nem vagyok olyan fontos, ha ilyen szinten visszautasítja a változást és megoldás helyett lassan egy hete hallgatásba burkolódzik? Vagy létezik, hogy ennyire nem érti?

    Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Melania!

      Szerintem nagyon jó, hogy megpróbált beszélni a párjával arról, hogy mire vágyik. Az, hogy Ő erre hallgatással, szünettel, vagy távolságfokozással reagált arra utal, hogy valamilyen kötődési problémája lehet, ezért érdemes volna közösen párterápiás munkába fogniuk. Ha igénylik, ebben szívesen segítek, ha felveszik velem a kapcsolatot. Addig is ajánlom figyelmébe a blogban a kötődési stílusokkal kapcsolatos írásaimat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina

    Kedves Doktorno!
    Olyan kapcsolatban elek amelyben a paromat zavarja ha magabiztos vagyok es van onbizalmam ezert soha nem bokol nekem,nem flortol velem nem kezel nokent,soha nem kezdemenyez,nem nyit felem,ha en nem teszem meg,neki jo anelkul is,semmi jelet nem adja annak hogy nokent nez meg ram,elzarkozott tolem mind ferfi …hozzatennem azt is hogy 4 eve vagyunk egyutt az elejen minden mukodott koztunk,sot nagyon jol,aztan egy jo ideig nagyon feltekeny volt ,tulzottan ok nelkul mert o szerinte tul szep vagyok hozza es mindenkitol feltett….a feltekenyseg halvanyult normalis szintre egy jo ideje viszont ahelyett bekovetkezett ez hogy semmivel nem erositi a noi ertekeimet es onbizalmam,probaltam minden fele keppen megbeszelni,idot is hagyni es nyitottam en feleje,bokolok neki ,dicserem de nem kolcsonos….es ha probalom megbeszelni h mi a gond es hozzuk helyre akkor engem vadol mindig hogy en vagyok a hibas mert ezzel h rakerdek elveszem az onbizalmat hogy nem jo nekem,es akkor meg jobban elzarkozik…dehat nem jo nekem igy ,nem tudni mi a gond,hogy hozzuk helyre ,neki jol van ugy hogy el van tolem zarkozva mind ferfi de nem erti meg hogy ez nem egeszseges kapcsolat igy… az o onertekelesevel lenne gond es ezert probal engem is lehuzni ?sajnos a kommunikacio se megy neki a legjobban,nem csak vele hanem az elet minden teren,nehezen kommunikal es mindent magaba tart…sokszor olyan mintha nema emberrel elnek

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján érthető, hogy nem érzi jól magát a párkapcsolati problémáik miatt. Érdemes lenne párterápiás munkába fogniuk, amennyiben mindketten nyitottak erre. A túl nagy különbség a felek közt és a pozitív kommunikációs stratégiák hiánya hosszú távon veszélyes lehet. A másik önbizalmának gyengítése nem természetes, bántalmazó kapcsolati dinamikába is torkollhat. Bár kezdetben ártalmetlannak tűnhet, súlyos kövekezményei vannak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Zsuzsanna

    Üdvözlöm Doktornő!

    Lenne egy furcsa problémám. 5 éve vagyunk házasok a férjemmel, mégis úgy élünk együtt mint akik harminc éve, szerelem semmi, inkább megszokás, neki kényelem. Plusz még nőgyógyászati betegségem is van amiatt nagyon ritkák az együttlétek.
    Ma hajnalban arra ébredtem hogy a férjem egy idegen nó nevét mondja hangosan álmában és közben olyan hangokat adott ki mintha szeretkezne vele.
    Lehet hogy buta kérdés, de ez egyértelmű jele a megcsalásnak, és így sikerült elárulnia magát, vagy lehet más oka is?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel : Zsuzsanna

  • K. Lázár

    Jó napot azt szeretném kérdezni hogy mi csináljak ha anyum nem engedi hogy azt csináljam amit szeretek és nem tudok vele beszélni

    • Habis Melinda

      Kedves Lázár!

      Miről nem tud beszélni az édesanyjával? Hány éves? Szüleivel él?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Berta G.

    Doktornő!
    Olyan kérdésem lenne Ön felé, hogy mit tudok tenni az érdekében, hogy a félelmem elmúljon? Az élettartam viccből megijesztett és én rendkívül sokkos állapotba kerültem. Az eset óta félek tőle, illetve attól, hogy újfent megijeszt.
    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Berta!

      Javaslom, hogy beszéljenek arról az élettársával, hogy Ön nem szereti az ijesztgetős vicceket, kérje meg, hogy a továbbiakban kerülje ezeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Timi

    Jó napot.Én igazéból nagyon magányosnak érzem magam így a karantén idelyén mivel a testvérem barátja nálunk van és ők annyira jól megvannak és én egyész nap egyedül vagyok.Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Timi!

      Ez a vírushelyzet mindannyiunkat megvisel. Fontos azonban, hogy a meglevő kapcsolatainkat ápoljuk, akár telefonos, vagy interneten keresztül kapcsolatban maradjunk a barátainkal, szeretteinkel. A magány lehetsőéget ad arra is, hogy elgondolkodjunk a nehézségeinken, új célokat tűzzünk ki magunk elé.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szia! Névtelenül. Megismertem egy fiatalembert szimpatikus nekem ő is így van velem 2 szer talalkoztunk neten irkalunk találkoznánk de mindig közbe jön valami de most nehéz időket él most meg a vírus miatt 2 honapra a munkahelye is megszunt gondja is vannak erdemes rá varnom? Köszönöm választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt, hogy érdemes-e várnia, csakis Ön érezheti. Ami a döntésben segíthet az az önismeret: annak átgondolása, mire vágyna Ön, van-e ebben a kapcsolatban potenciál. Miről szól az, hogy gyakran közbe jön valami, elmaradoznak a találkozások.
      Ha igényli, az önismereti munkába négyszemközti keretek között szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Máté

    Tisztelt Habis Melinda!
    20 éves egyetemista vagyok, aki 1,5 éve komoly kapcsolatban van. Egy olyan probléma merült fel, hogy amikor egy attraktív, csinos hölgyet látok (akár véletlenül online felületen vagy személyes interakció során) nem tudom kezelni a helyzetet és nagyon bűnösnek érzem magam, hiszen barátnőm van, akit szeretek. Próbáltam beszélni vele erről, viszont csak a féltékenységét indukáltam, ami manapság rosszabbodik. Mit tehetnék? Normális az ha rosszul érzem magam emiatt? Hogyan segítsek a barátnőmnek a féltékenység leküzdésében, amit én indukáltam?

    • Habis Melinda

      Kedves Máté!

      Javaslom, hogy beszéljenek minél nyíltabban a féltékenységről. Ez egy természetes érzés, hiszen, ha szeretünk valakit, nem akarjuk őt elveszíteni. Amennyiben ez szélsőséges méreteket ölt, pszichológus felkeresése szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.