Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 7 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

15 931 Hozzászólás

  • R. Györgyné

    Kedves doktornö! Én özv. R györgyné /aniko/ azért fordulok önhöz, mert nagyon megmagyarázhatatlannak tartom hogyha valaki mindedj ki egy ujjal is probál hozzám érni pl. karom vállam akkor reflex szerüen elhuzodok miért van az nem értem. Kérem segitsen megérteni köszönöm segitségét

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Több oka lehet annak, hogy reflexszerűen negatívan reagál az érintésekre. A pontos oki tényezőket önismereti munka segítségével lehetne feltárni, melyre négyszemközti keretek között van lehetőség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Berni

    Kedved Melinda!
    Szerelemből mentem férjhez,a házassàg alatt pánikbeteg lettem.Imádtam a férjem, de ő szépen lassan elhidegült, amit én éreztem.Az ő karriere szàrnyalt, vezető lett a cégnèl ahol dolgozott.Èn anyagi problémàkkal küzdő, dolgos családból szàrmazom.Az èn csalàdomat a fèrjem sose fogadta el, én meg sokat jártam haza segiteni Anyukámnak , aki egyedül maradt Apám halála után.Nem váltam ke itthonról sajnos..ez is hiba volt..Én nem diplomáztam,mint a férjem, így kisebbsègi érzèsem volt hozzà, ezt titkoltam.Házassàg utàn nagyon görcsösen akartam gyermeket Tőle, de 1.5 èvi próbàlkozàs utàn sem sikerült.Szerettem volna gyermeket Tőle, mert nagyon szeretem most is, de nem sikerült a baba.Teljesen összeomlottam lelkileg, dúrva pànikrohamaim voltak, megfelelèsi kènyszerem volt a külvilág fele…éreztem, hogy a férjem már nem szeret, tàvolodik, nem tisztelt semmibe, nem kommunikàlt .Talán a gyermektől vàrtam azt, hogy ha szülök neki babát, tisztelni fog..körülöttünk a családban mindenki sorra jelentette be a babaváràst..én meg szègyenkeztem, hogy nem sikerül…hàt milyen nő vagyok…semmilyen..minden èjjel pánikrohamok kínoztak.Haza jöttem pár napra Édesanyámhoz, a férjem meggyanúsított , hogy èn csak ,,gyereket akarok” Nagyon akartam, igen, de tőle, vele, bár amit csináltam túlzás volt…megaláztam sajst magam..Majd mikor haza mentem pàr nap után elmondta a férjem , hogy már nem szeret és vàlni akar..beleolvastam az üzeneteibe, ami nem szèp, de a családjàval a hátam mögött kibeszéltek, hogy orvosra van szükségem, kezelni kell engem….csupàn csak szeretetre, törődésre vàgytam Tőle, lelki törődésre..Azt is éreztem , hogy nem tisztelt se engem, se a családomat…Elvàltunk, de nagyon szeretem a mai napig…Ennek màr 2 ève, de mèg mindig szenvedek ettől, akartam vele beszèlni,de nem kiváncsi rám.Tehetetlen vagyok és úgy èrzem, nagyon megutált,Rengeteget sírtam a pánikbetegsèg miatt és a nehezebb körülményeim miatt, ennek ő is tanúja volt..saját magam alatt vàgtam a fát, mert őszintén kiadtam minden èrzelmemet..Sajnos gyenge , érzèkeny vagyok.Mára sikerült leküzdenem a pánikrohamokat, voltam pszichológusnál is, de nagyon bánt ez az egèsz, nem tudom feldolgozni, hogy ilyen könnyen túllèpett a házassàgon, semmibe sem vett sajnos..látom a hibàimat amit vétettem, de màr késő ès magamat hibáztatom.Erősödtem sokat, de nagyon szeretem.Üdvözlettel:Berni

    • Habis Melinda

      Kedves Berni!

      Levele alapján azt gondolom, hogy most nagyon nehéz Önnek. Igazán fájdalmas ez a szakítás, amit szakszerű segítséggel lehetne feldolgozni. A saját boldogsága az Ön kezében van, ez nem függ gyermekáldástól, vagy más külső tényezőktől. Nem szükséges, hogy beszéljen az exével, elég ha négyszemközti keretek közt végiggondoljuk az Önök közt történteket. Az is jó, ha a korábbi pszichológusával dolgozik ezen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Üdvözlöm! Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy a párommal idén 2 éve leszünk együtt, és ő nagyon makacs. Minden kis dolgon össze veszik velem, és ha egy olyan tárgyról van szó amit pl ő készített, és nekem adott, fontosabbnak tartja, mint a kapcsolatunkat. Nem gondolom, hogy más lány van a dologban, mivel bízom benne, de semmit nem lehet megbeszélni vele úgy, hogy ne legyen vita! Amikor egymással vagyunk, és kicsit több időt szeretnék tölteni vele, néha az a válasza, hogy nem abból áll az élet! Hónapokig küzdött azért, hogy a barátnője lehessek! Túlságosan könnyen megmondja, ha nagyon össze veszünk, hogy keressek mást! Tanácstalan vagyok! Az önbizalmam is elvesztettem! Tehát nem merek már vele beszélni!
    Tudna tanácsot adni nekem, hogy mire számíthatok a jövőben? Vagy hogy hogyan tudnám kezelni ezt a problémát úgy, hogy mentálisan helyre tudjak jönni? Válaszát előre köszönőm!

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      A levelében leírtak alapján elképzelhetőnek tartom, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat. Ez alatt nem csak a testi fenyegetést kell érteni, a lelki hadviselés legalább ilyen káros hatású. Ha szeretné megpróbálni helyre hozni a dolgokat Önök közt, párterápiás munka megkezdése feltétlenül szükséges. Ha Ő ebben nem partner az még egy jel arra vonatkozóan, hogy az erőszak fokozódni fog és idővel egyre több formát is ölt majd Önök között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Mit csináljak ha a párom korlátoz a hivatásomban, mert szerinte túl veszélyes? Nem akarok vele szakítani, mert nagyon szeretem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Hogyan, miért korlátozza Önt a párja? Mit tart veszélyesnek az Ön hivatásában? Jelezte má nekir, hogy ez zavarja Önt? Ha igen, hogyan reagált?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erika Sz.

    Kedves Zsuzsanna!
    Januárban elkezdtem ismerkedni egy magyar sráccal aki kint dolgozik Németországban, másfél hónapot beszélgettünk kamarásztunk is és utána kezdett eltűnni, és nem tudom hogy miért nagyon zavar mert nem tudom elengedni, mert nem tudom hogy mirt tunt el. Rá egy hétre írtam neki egy szöveget mondta bele fogalmaztam azt is hogy nem kell válaszolnia, csak én ezt a dolgot így nem tudom lezárni mert nagyon megfogott és ez egy kicsit ronda dolog volt hogy így eltűnt és nem volt korrekt. A ebben szeretném a segítségedet kérni hogy ez miért lehet. Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Sok oka lehet annak, hogy hirtelen eltűnt az életéből ez a férfi, amit ismeretlenül felelőtlenség lenne megtippelnem. Ha igényli, hogy a történtek feldolgozásán közösen munkálkodnjunk, erre négyszemközti keretek között van lehetőség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati J.

    Draga doktornő segítsen!Kerdezni szeretnem ,hogy a 10 eves unokam lehordja az anyjat mindennek,hazudik ra, mar nem is akar hozza menni miutan az anyja elhagyta az apjat ,mert töbször megverte!Most a gyerek maradt az apjánál aki minden drága videó játéktól kezdve mindent megvesz neki!Anyjával csak akkor beszél mikor kell neki a segítség a tanulasban és nem fogad szót!Mi lenne a helyes az anya részéről ha tenne!Köszönöm doktono ha segít Én a nagymama vagyok !Nem tudom nezni hogy szenved a lányom!

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Megértem az aggodalmát. Sajnos a gyerekek könnyen befolyásolhatók és egy nem kellőképen megfontolt szülői mondat, vagy viselkedés is sokat tud ártani nekik. Minden gyermeknek szüksége van szabályokra és a szüleivel történő (biztonságos keretek közt zajló) rendszeres kapcsolattartásra. Ha ez jelenleg meg valósul meg, segítséget kell kérni. A bántalmazásról itt érdemes olvasnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Adri Adrienn

    Kedves Doktornő!Novemberben megismertem 1 olyan férfit,akinek 1,5 éve nem volt komoly kapcsolata,szerelmi csalódás miatt.Minden áron engem akart!Össze költöztünk Decemberben,de úgy éreztem,h csak kihasznál és nem mutatta ki az érzéseit(szex közben éreztem h szeret).Januárban szakítottam vele,mert úgy éreztem h nem őszinte hozzám..megbeszéltük,kibékültünk.Teljesen jól működött minden,veszekedés mentesen,harmonikusan működött a kapcsolat.Február végén egy összeszólalkozás során szakított és azt mondta h nem szeret,szeretett talán,de elmúlt.Együtt éltünk továbbra is a közös munkahelyünk miatt, azt mondta h soha többé nem akar tőlem semmit..és sosem leszünk újra együtt..mondtam h akkor viselkedjünk “ex”-ként..összevesztünk.
    A veszekedés után nem beszéltem vele,aztán pár nap múlva mikor látta h teljesen közömbös vagyok felé, folyamatosan nézett,próbált velem beszélni,ha hozzá szóltam,láttam h “boldog” “kötekedett”,kereste a társaságomat,hülyéskedtünk egész nap..aztán lefeküdtünk. Ez tartott 1 hétig..Nagyon jól éreztük magunkat és én úgy gondoltam,h ezek szerint hajlik a békülésre.Közben egyéb okok miatt el kellett költöznöm tőle,továbbra is tartottuk a kapcsolatot,de a jelenlegi helyzetben nem volt megoldható a találkozás.Facebookon rá kérdeztem h mi most együtt vagyunk-e vagy sem..?! És azt válaszolta h elmondta már h nem akar engem és nem akar velem lenni,aztán letiltott.Próbáltam keresni,h normálisan megbeszéljük,de nem hajlandó a kommunikációra. Szeret? Nem szeret? Csak kihasznált? Vagy fél az érzéseitől? Egyik ismerősömnek azt mondta h többet akart,de nem tudott megszeretni..aztán azt h “kihasznált”, otthon nem kellett semmit csinálnia,mert mindent megcsináltam én..helyette is.. kiismert,irányítani tudott volna,hazug vagyok,nem bízott bennem..nem tudom ebből mi igaz,mi nem…
    Doktornő szerint mire vall ez a fajta viselkedés? Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel: Adrienn

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      A levelében megfogalmazott kérdéséket önismereti munkával lehet megválaszolni. Ismeretlenül felelőtlenség lenne bármi konkrétabbat válaszolnom Önnek, hiszen egyikőjüket sem ismerem. Fontos azonban hogy válaszokat kapjon, ehhez jobban kell értenie mind a saját érzéseit, mind pedig a volt kedvese viselkedésének mozgatórigótit. Ha igényli, hogy ebben közösen mélyedjünk el, közösen dolgozzunk a miértek megválaszolásán, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Gabriella

    Kedves Melinda,
    27 eves no vagyok, Budapesten elek.
    Amiben a segitseget szeretnem kerni, az az, hogy a heten szakitott velem a parom, akivel 2 eve jartunk, egy eve egyutt eltunk. Igazabol ezzel kapcsolatban szeretnek segitseget kerni, hogy erdemes lehet-e meg remenykedni, vagy egyszeruen csak probaljak tullepni a helyzeten..?
    Az ok, ami miatt szakitott, hogy szorong mellettem. Hogy kicsit erthetobb legyen, par pelda:
     Regebben volt, hogy elment bulizni es hat nem voltam boldog tole, nem esett jol h velem van, akkor 10kor mar faradt, de massal hajnalig fent van. Miutan hazaert sertodotten viselkedtem, s a szemere vetettem, h velem bezzeg nem megy bulizni, hiaba kerem.Alkalmanken, ha volt valami ami negativan erintett, nem szoltam hozza, ha kesett akkor pedig szamonkertem, miert nem jelzett. Egy alkalommal esti lefekves elott vartam, hogy furodjon es jojjon O is, es mikor majdnem egy oraig elvolt, beneztem a furdobe es kerdeztem mit csinalt, lattam, hogy mobilozott.. szamonkertem miert nem az agyban nyomkodja inkabb, kicsit olyan erzes ez igy nekem, mintha bujkalna. Ez meg regebben volt ugyan, de most  meselte, hogy par napja ult a mosdoban, szeretett volna megnezni valamit, de nem merte, nehogy megint benyissak, h mit csinal. Mondtam neki, hogy nem tortent volna ilyen, sajnalom hogy igy reagaltam, es ahelyett, hogy azt mondtam volna, hianyoztal szivem, varlak, inkabb tamadtam. 
    Ezek mind olyan gondok, melyek valoban abbol fakadtak, hogy nem kommunikalok jol, sokszor nem tudom megallni h ne mondjam ki amit gondolok. A baratom edesanyja gyermekkoraban sosem mutatta ki h szereti, nem olelte meg, nem mondta, hogy buszke lenne ra. Azt hiszem ezert olyan sarkalatos pont szamara a szeretetmegvonasos buntetes. Csak hat sajnos az alap reakciom egy konfliktusra az volt, h merges lettem es nem szoltam hozza, megsertodtem, vagy lgjobb esetben elmondtam, hogy  na ez nem volt jo. 
    Decemberben mar szakitott velem a parom, ugyanezen okbol, aztan januar elejen azt mondta hianyol es szeretne h probaljuk meg ujbol. Megbeszeltuk, hogy lassan haladunk, nem alszik nalam minden nap, eljar szorakozni a haverjaival. Persze ebbol az lett, minden nap itt aludt es sosem ment el a haverjaival, pedig tobbszor kertem, mondtam h menjen, akar hetvegere, akar kulfoldre, csak erezze jol magat. 
    Most mikor szakitott, megkerdeztem miert nem ment, azt felelte, mert felt, hogy nekem ugyse tetszene a dolog, csak ugy tennek.. mondtam Neki, hogy azt gondolom, ha elment volna, es latja h nem akadok ki, hanem orulok neki, hogy jol erezte magat, talan most nem itt tartanank, nem szorongana annyira. 
    Kiderult, eljar pszichologushoz (veletlenul jottem ra, nem akarta elmondani, hogy ne erezzem rosszul magam) es en is elkezdtem egyre tobbet foglalkozni az eroszakmentes kommunikacio technikajaval es olvasni a temaban. 

    Egyebkent ezt leszamitva azt hiszem kijelenthetjuk, hogy minden tokeletes volt. Szerelmesek vagyunk, sokat beszelgetunk, tamogatjuk egymast, sokat nevetunk, a szexualis eletunk is szuper. Egyszoval, tenyleg minden tokeletes lenne, ezt leszamitva. 
     Igazabol a fo kerdes, ami kavarog bennem, hogy ha sikerul kicsit tavolabbrol latnia a kapcsolatunkat, rajohet vajon, hogy a gondjaink megoldhatoak lennenek, ha betartanank a social contractot, amit az elejen megbeszeltunk? 
    Vagy mindegy mit teszek, szorongani fog, mert van mar rossz tapasztalata velem? Es azt nem lehet felulirni pozitiv tapasztalattal? Tehat peldaul ha kesik es nem leszidom, hanem csak jelzem neki, hogy megertem, hogy nem szandekosan jott kesobb, esetleg ha maskor jelzi elore, az szuper lenne. 
    Vajon akkor is szorongast erezne? Es hogy tudnek addig is jobban lenni? Mas esetben eljarkalnek baratokkal, randizni esetleg, de ehelyett most egesz nap itthon kell ulnom, es attol felek igy nehezebben leszek tul ezen a szakitos gyaszfazison. 
    Termeszetesen tisztaban vagyok vele, hogy sem On, sem mas nem tud felelni ezekre a kerdesekre teljes bizonyossaggal, azt hiszem csak amolyan koltoi kerdesek, amikre valaszt keresek… 
    Illetve jo lenne tudni, hogy ilyen esetben lehet e meg esely arra, hogy kozos jovonk legyen..
    Ha neki sikerul dolgoznia magan es nekem is, en kicsit meg remenykedem, hogy ujra boldogok lehetunk, szorongasok nelkul

    Tovabbi szep napot!Gabi

    • Habis Melinda

      Kedves Gabi!

      A rossz tapasztalatok jó esteben felülírhatók. A sorai alapján érzékeltem egyfajta bizalmatlanságot a párja részéről Ön iránt, melyen érdemes lenne szakszerű segítséggel dolgozni. Az erőszakmentes kommunikáció elsajátításában is segíthetne, ha párterápiás munkába fognának. A szorongás az életünk része, ettől megszabadulni nem lehet, sokkal inkább érdemes megtanulni jól kezelni. Ez az érzés (is) sok lehetőséget tartogat magában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Melania

    Kedves Doktornő!

    A párom gondolkodási időt kért tőlem, mert van egy problémánk, ami a három év alatt folyton visszatér az életünkbe. Időről időre eljutok arra a pontra, hogy nem érzem szeretve, nem érzem nőnek, a nagy Ő-nek , fontosnak magam. Az elején nagyon romantikus volt, majd idővel, a nyugalommal, a jelenlétemmel, a biztonsággal a tudatában elkezdett elkényelmesedni, elmaradtak az ölelések, csókok, puszik, bókok.

    Én nyitottabb vagyok a pszichológiára, egyébként is sokat olvasok, szóval tisztában vagyok azzal is, hogy létezik olyan, hogy emberek különböző szeretetnyelvet beszélnek. És hogy ez normális, és megfelelő odafigyeléssel képesek lehetünk megtanulni azt a szeretetnyelvet, amire a másiknak szüksége van. És hogy a másik csak akkor fogja szeretve érezné magát, ha JÓL szeretem.

    Tudom, hogy tisztán, feketén – fehéren, nyugodtan le kell ülni, és elmondani, hogy boldoggá tenne, ha több ölelést kapnék, több csókot, cirógatást stb.
    Én el is mondtam a páromnak.
    Emiatt, hogy én felszólaltam, már kétszer tartottunk szünetet a kapcsolatban, és most itt a harmadik. Nagyon fáj a szívem, mert alapvetőleg Ő lenne a nagy Ő. Viszont az, hogy ő erre szünettel, védekezéssel, falakkal reagál, teljesen megbénít. Nem játszom, nem akarom, hogy a fejemből olvasson, kimondom mi a baj, és hogy tudnánk megoldani. Viszont szerinte nem azért van egy kapcsolat, hogy azzal dolgozzunk, az vagy jó, vagy nem, ő nem tudja megerőszakolni magát, és több ölelést adni, ha neki csak a napi kettő jön zsigerből.

    Azt mondja, ha ő megjátssza magát, és ad nekem több ölelést, akkor én boldog leszek, de ő a megjátszás miatt rosszul érezné magát. Az ő véleménye az, hogy egészen egyszerűen akkor nem vagyunk egymáshoz valóak, ha nem bírom elfogadni a mindennapos formáját, az ő beállítottságát…

    Harmadik alkalommal tartunk ugyanitt, ugyanazzal a problémával. Én úgy gondolom, hogy nagyon emberien próbálom kezelni, tudom, hogy egy kapcsolatban vannak megoldandó feladatok, nem is ijedek meg tőlük, hisz én vele már hosszú távra terveztem. Úgy érzem mindent megteszek, az internetes fórumokon is csak azt olvasom, hogy le kell ülni és elmondani, mi az ami bánt és hogy lehetne megoldani.
    Leültem. Elmondtam.
    Teljesen elutasítja, hogy ő meg tudna változni, s szerinte úgymond felháborító, hogy én nem tudom azért szeretni aki, hogy én nem tudom a teljes lényét elfogadni… holott erről szó sincs, csak vérzik a szívem néha egy ölelésért…

    Kicsit feldolgozhatatlannak tartom, hogy ilyen piti dolog miatt akar ennek a kapcsolatnak véget vetni, a közös életünket felrúgni. Előfordulhat, hogy nem szeret Ő engem annyira, hogy nem vagyok olyan fontos, ha ilyen szinten visszautasítja a változást és megoldás helyett lassan egy hete hallgatásba burkolódzik? Vagy létezik, hogy ennyire nem érti?

    Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Melania!

      Szerintem nagyon jó, hogy megpróbált beszélni a párjával arról, hogy mire vágyik. Az, hogy Ő erre hallgatással, szünettel, vagy távolságfokozással reagált arra utal, hogy valamilyen kötődési problémája lehet, ezért érdemes volna közösen párterápiás munkába fogniuk. Ha igénylik, ebben szívesen segítek, ha felveszik velem a kapcsolatot. Addig is ajánlom figyelmébe a blogban a kötődési stílusokkal kapcsolatos írásaimat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina

    Kedves Doktorno!
    Olyan kapcsolatban elek amelyben a paromat zavarja ha magabiztos vagyok es van onbizalmam ezert soha nem bokol nekem,nem flortol velem nem kezel nokent,soha nem kezdemenyez,nem nyit felem,ha en nem teszem meg,neki jo anelkul is,semmi jelet nem adja annak hogy nokent nez meg ram,elzarkozott tolem mind ferfi …hozzatennem azt is hogy 4 eve vagyunk egyutt az elejen minden mukodott koztunk,sot nagyon jol,aztan egy jo ideig nagyon feltekeny volt ,tulzottan ok nelkul mert o szerinte tul szep vagyok hozza es mindenkitol feltett….a feltekenyseg halvanyult normalis szintre egy jo ideje viszont ahelyett bekovetkezett ez hogy semmivel nem erositi a noi ertekeimet es onbizalmam,probaltam minden fele keppen megbeszelni,idot is hagyni es nyitottam en feleje,bokolok neki ,dicserem de nem kolcsonos….es ha probalom megbeszelni h mi a gond es hozzuk helyre akkor engem vadol mindig hogy en vagyok a hibas mert ezzel h rakerdek elveszem az onbizalmat hogy nem jo nekem,es akkor meg jobban elzarkozik…dehat nem jo nekem igy ,nem tudni mi a gond,hogy hozzuk helyre ,neki jol van ugy hogy el van tolem zarkozva mind ferfi de nem erti meg hogy ez nem egeszseges kapcsolat igy… az o onertekelesevel lenne gond es ezert probal engem is lehuzni ?sajnos a kommunikacio se megy neki a legjobban,nem csak vele hanem az elet minden teren,nehezen kommunikal es mindent magaba tart…sokszor olyan mintha nema emberrel elnek

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján érthető, hogy nem érzi jól magát a párkapcsolati problémáik miatt. Érdemes lenne párterápiás munkába fogniuk, amennyiben mindketten nyitottak erre. A túl nagy különbség a felek közt és a pozitív kommunikációs stratégiák hiánya hosszú távon veszélyes lehet. A másik önbizalmának gyengítése nem természetes, bántalmazó kapcsolati dinamikába is torkollhat. Bár kezdetben ártalmetlannak tűnhet, súlyos kövekezményei vannak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Zsuzsanna

    Üdvözlöm Doktornő!

    Lenne egy furcsa problémám. 5 éve vagyunk házasok a férjemmel, mégis úgy élünk együtt mint akik harminc éve, szerelem semmi, inkább megszokás, neki kényelem. Plusz még nőgyógyászati betegségem is van amiatt nagyon ritkák az együttlétek.
    Ma hajnalban arra ébredtem hogy a férjem egy idegen nó nevét mondja hangosan álmában és közben olyan hangokat adott ki mintha szeretkezne vele.
    Lehet hogy buta kérdés, de ez egyértelmű jele a megcsalásnak, és így sikerült elárulnia magát, vagy lehet más oka is?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel : Zsuzsanna

  • K. Lázár

    Jó napot azt szeretném kérdezni hogy mi csináljak ha anyum nem engedi hogy azt csináljam amit szeretek és nem tudok vele beszélni

    • Habis Melinda

      Kedves Lázár!

      Miről nem tud beszélni az édesanyjával? Hány éves? Szüleivel él?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Berta G.

    Doktornő!
    Olyan kérdésem lenne Ön felé, hogy mit tudok tenni az érdekében, hogy a félelmem elmúljon? Az élettartam viccből megijesztett és én rendkívül sokkos állapotba kerültem. Az eset óta félek tőle, illetve attól, hogy újfent megijeszt.
    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Berta!

      Javaslom, hogy beszéljenek arról az élettársával, hogy Ön nem szereti az ijesztgetős vicceket, kérje meg, hogy a továbbiakban kerülje ezeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Timi

    Jó napot.Én igazéból nagyon magányosnak érzem magam így a karantén idelyén mivel a testvérem barátja nálunk van és ők annyira jól megvannak és én egyész nap egyedül vagyok.Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Timi!

      Ez a vírushelyzet mindannyiunkat megvisel. Fontos azonban, hogy a meglevő kapcsolatainkat ápoljuk, akár telefonos, vagy interneten keresztül kapcsolatban maradjunk a barátainkal, szeretteinkel. A magány lehetsőéget ad arra is, hogy elgondolkodjunk a nehézségeinken, új célokat tűzzünk ki magunk elé.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szia! Névtelenül. Megismertem egy fiatalembert szimpatikus nekem ő is így van velem 2 szer talalkoztunk neten irkalunk találkoznánk de mindig közbe jön valami de most nehéz időket él most meg a vírus miatt 2 honapra a munkahelye is megszunt gondja is vannak erdemes rá varnom? Köszönöm választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt, hogy érdemes-e várnia, csakis Ön érezheti. Ami a döntésben segíthet az az önismeret: annak átgondolása, mire vágyna Ön, van-e ebben a kapcsolatban potenciál. Miről szól az, hogy gyakran közbe jön valami, elmaradoznak a találkozások.
      Ha igényli, az önismereti munkába négyszemközti keretek között szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Máté

    Tisztelt Habis Melinda!
    20 éves egyetemista vagyok, aki 1,5 éve komoly kapcsolatban van. Egy olyan probléma merült fel, hogy amikor egy attraktív, csinos hölgyet látok (akár véletlenül online felületen vagy személyes interakció során) nem tudom kezelni a helyzetet és nagyon bűnösnek érzem magam, hiszen barátnőm van, akit szeretek. Próbáltam beszélni vele erről, viszont csak a féltékenységét indukáltam, ami manapság rosszabbodik. Mit tehetnék? Normális az ha rosszul érzem magam emiatt? Hogyan segítsek a barátnőmnek a féltékenység leküzdésében, amit én indukáltam?

    • Habis Melinda

      Kedves Máté!

      Javaslom, hogy beszéljenek minél nyíltabban a féltékenységről. Ez egy természetes érzés, hiszen, ha szeretünk valakit, nem akarjuk őt elveszíteni. Amennyiben ez szélsőséges méreteket ölt, pszichológus felkeresése szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.