Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 60 munkanapon belül, random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
16 898 Hozzászólás
Kedves Doktornő!
A nevem Péter, 26 éves vagyok és 3 éve házas.
3 éve élek házasságban de az elmúlt 1 évben nagyon sok volt a veszekedés, feszültség kettőnk közt. Feleségem elég szókimondó, én visszahúzódó típus vagyok.
Ebben az 1 évben, gyűlt a feszültség.
Érzelmileg eltávolodunk egymástól (az én meglátásom szerint).
Kb fél éve, minden nap eszembe jut egy korábbi nagy szerelmem. Akivel inkább távkopcsolatban voltunk, de mégis érzelmileg stabilabbnak éreztem, és érzem ezért állandóan szembe jut “mit mondana\tenne Ő ha ezt vele beszélnék meg”.
Vágyom a régi barátnőm társaságát, megértését, figyelmét, azt a boldogságot amit vele éltem át.
Mit tegyek, hogy újra közelkerüljek a feleségemhez?
Kedves Péter!
Önismereti munka segítségével lehetne megragadni, miben volt vonzóbb a régi kapcsolata a mostaninál. Ha pontosan tudja mire vágyik, érdemes dolgoznia párkapcsolatán, hogy sikerüljön pozitív változásokat elérniük.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő
Mi lenne az esetleg egyéni tanácsadás szóbajöhet az ha igényli?
Köszönöm szèpen
Kedves Hajnalka!
Ez azt jelenti, hogy négyszemközt tudnánk megbeszélni a részleteket, ha szeretné. Ez azonban nem ingyenes szolgáltatás, amire időpontegyeztetés szükséges.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktor nő!
Párommal 1 év után összeköltöztünk. 2 hetet bírt ki. Azt mondta szeret de mióta ott vagyok ő feszültebb. Hogyan lehetséges az, hogy szeretek valakit, de nem birom elviselni huzamosabb ideig? Illetve siman ignoràl, ha ugy alakul a helyzet, de megis figyeli minden lepesem, meg ellenorizget. Feltekeny rettentoen mindenkire. Barmit csinalok abba bele tud kotni. 2 honapig volt, hogy szakitottunk, de o jott vissza hogy hianyzom es massal nem olyan mint velem. Se veled se nelkuled az egesz.
Kedves Kérdező!
A se veled, se nélküled kapcsolatokat párterápiás munkával lehet mindkét fél számára kielégítőbbé tenni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő. Pàrkapcsolatomat egyaltalan nem szivleli sem a csaladom sem a barataim, viselkedesi zavar es nem mutassa ki tiszteletet alazatat. nincs meg a paromnal ami mar egyre jobban zavar kinos.
Kedves Cynthia!
Ha szeretné a párkapcsolatát jobbá tenni, párterápia javasolható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Édesanyám felfokozott idegállapotban van, egész nap megállás nélkül beszél, sehogy sem tudjuk megnyugtatni. A pszichiáter a holnapi ünnep miatt csak csütörtökön rendel, ezért szeretném megkérdezni, van-e valamilyen módszer, amivel meg tudnánk nyugtatni valamennyire édesanyámat?
Kedves Zsuzsánna!
Ha a pszichiátere nem elérhteő, javasolom, hogy hívja fel az anyja házirovosát, aki a konkrétumok ismeretében tud majd segíteni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Hogyha helytelenül írnék akkor azért van mert a jobb kezem amivel írd még és a bal kezem is Hát egy törés szenvedett most nem vagyok író képes de mondani azt tudok a számot Nem sérült meg úgy hát mondanom nem is én baj omat Bocsi helytelen de ez van Nahát az a bajom hogy én egy 15 éves lány vagyok aki valami formátuma beleszületett egy 11 éves fiúba a fiú túlságosan okos és egyfolytában átver rengetegen próbálták lebeszélni nem jön és ő is egyfolytában igazából visszajön hozzám jeleztük letiltottuk egymást mégis valahová keresés és rám ír és megyek előre Ja de mi is el kanyarodok fel is nem tudom hogy hogy tudnék tőle megszabadulni jó volna segítség mert hát én ebbe nem vagyok nagyon jártas még Mint említettem 15 éves vagyok így nem tudok sok mindent ezekről nem csókolóztam meg semmi ilyesmi Nem történt még már nem és nem tudom hogy megéri egy 11 évesen valamit is csinálni vagy sem több eszem kéne legyél most vagy nem tudom tudom hogyha valaki egyáltalán válaszol e Akkor jó tanácsot ad e Na mindegy nem tudok rendesen írni mert tudjátok a Google felmondó ban mondok mert hanem teljes mértékben és ugye volt a két kezemet az egyik meghúzódott nem szabad azt meg a másik meg eltörött Így ezt nem akarom kifejteni csak hogy lásd amíg Üllő székről én hülye karácsony napján Na mindegy remélem hogy segítetek és és köszi jó lesz Na ennyi.
Kedves Kata!
Ha terhes Önnek a fiú közeledése, akkor javaslom, hogy közölje ezt vele, s ha így sem ér célt, kérjen segítséget a szüleitől.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot!Mit csinaljak ha kihagynak valamiből?
Kedves Tamara!
Sokféleképpen lehet reagálni erre. Ön hogy tenné legszívesebben? Ha próbálta ezt, miket tapasztalt?
Üdvözlettel: Habis Melinda
A párommal az elejétől együtt élünk(7hónap), azonban most egy konfligtus miatt visszaköltözött az anyjához (25éves,férfi)nem akarja hogy vége legyen, de kicsit külön szeretne élni és megnézni hogy működik e, egyenlőre nem akar visszaköltözni. Normális ez így?
Kedves Szabina!
Normálisnak normális lehet, kérdés, hogy közelebb jutnak-e ezáltal a párkapcsolati problémáik megoldásához. Párterápiás munka megkezdését javaslom a háttérben meghúzódó dinamikák feltárásához és új megoldásmódok kidolgozásához.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornõ!
Nem èrtem mièrt titkolòzik a fèrjem ha ugyis kiderülplmunkahelyi dolgok,kölcsön kèr titokban a tesòmtòl a baràtjànak pènzt. fèrjemtõl töbedik alkalomal èn nem kapta ajàndèkot.
De az anyukàjànak mindig visz.
Ha mondom valamit csak ideig òràig szàmìtneki.Pòrbàltam kedves èn csunyàn.
Mit csinàltak? Mièrt csinàlja velem ezt?
Kedves Magdolna!
Arra hogy a férje mit miért tesz önismereti munka keretei között lehetne választ találni. Amennyiben úgy érzi, több mindent sem tudnak hatékonyan megbeszélni egymással, párterápiás munka megkezdése javasolt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Egy számomra zavaró problémával fordulok Önhöz, mely lehet, hogy igazából jelentéktelen, csak én fújom fel. Van pár ismerősöm, barátnőm, akik rendszeresen rám írnak cseten, és felteszik a kérdést: “Szia Andi, Hogy vagy?” Ilyenkor pár sorban leírom, éppen mi van velem, munka, család….röviden. A végén mindig visszakérdezek: “És Veletek mi van?” De az én kérdésemre, rendszeresen nem jön válasz. Én úgy gondolom, ha valakinek elmondom, hogy én hogy vagyok, és visszakérdezek, akkor azért kérdezek vissza, mert én is kiváncsi vagyok, engem is érdekel hogy van a másik. Ez számomra így nagyon egyoldalú “társalgás”. Ott tartok, ha jön egy ilyen üzenet, hogy “hogy vagyok” többé nem fogok rá válaszolni.
Ön mit gondol ez miért van?
Tisztelettel: Andrea.
Kedves Andrea!
Serintem érdemes lenne megfogalmaznia a barátnői felé, hogy mire vágyik. Bizonyára hajlandóak lesznek alkalmazkodni a kéréséhez, hogy ők is többet mondjanak magukról.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot!
A barátnőm lámát szeretne szerintem ez nem normális!
Mit tegyek?
Kedves Zsolt!
Szerintem érdemes lenne beszélgetniük arról, miért nem lehetséges a barátnője kívánságát teljesíteni.
A minősítés (normális, vagy sem) azonban nem szerencsés.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot! Egy olyan kérdésem lenne hogy a párom többször is átvitt olyan emberekhez akihez szexuális téren köze volt a múltba, és én ezt mindig utólag tudtam meg. Megbeszéltük, hogy több ilyen nem lesz de most megint volt ilyen. Miért csinálja ezt? Ennyire nem nézi az érzéseimet?
Én se viszem át az exeimhez.
Kedves Krisztina!
Sajnos vanak olyan emberek, akiknek nehezére esik mások kéréseinek, határainak figyelembe vétele. Úgy tűnik, ez is ilyen helyzet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm Dr. Nő!
Van egy kedves ismerősöm aki miatt írok önnek ! A párja (férfi ) olyan dolgokat művel hogy idegen nőket fotóz és videóz a tudtuk nélkül ! Ez betegség vagy mit lehetne vele kezdeni???
Kedves Dóra!
Igen, ez a viselkedés mentális zavarra utal. Pszichoterápia az illető változtatási szándéka esetén merül fel.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó Napot kívánok. Egy 8 éves házasságban vagyon benne. Emi a 7.évre nagyon megromlott. Szinte semilyen kapcsolat nem volt köztünk a férjemmel de fontosak maradtunk egymásnak. Viszont az, hogy a szétköltözés mellet döntöttünk nagyon megviselt a masikunkat. Kit így kit úgy. Ez alatt az egy év alatt nekem volt egy 1x futó kalandos amire nem vagyok büszke. Sajnos az illető tudta, hogy milyen a házasságom. Mejd a szétköltözés 9 honlapjára a férjemmel elkezdödöt rendeződni köztünk minden és nem a vállás mellett döntöttünk. Én úgy voltam vele akármennyire is szenyelem el mondom neki azt az egy elkalmat. Mert hazugsagra nem lehet semmit újra építeni.. Soha nem csináltam ilyet akkor ez volt ez első és utolsó. A probléma az, hogy nem tudja túl tenni magát ezen a dolgon. Hogy nekem volt valaki egyetlen egyszer. Nagyon bánt a dolog de nem tudja a férjem hogy tegye túl ezen magát és én sem tudom, hogy segíthet ék neki ebben. Válaszát előre is köszönöm
Kedves Bazsalikom!
Érdemes párterápia segítségével dolgozni a kapcsolatuk (újra)felépítésén.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Egy éve ismerkedtem meg tinderen egy Londonban élő magyar sráccal. Órákat beszélgettünk, többször találkoztunk, nagyon passzol minden. Három hónap után mondta el, hogy van egy kisfia, majd idén augusztusban tudtam meg, hogy egy házban lakik velük, nem költöztek külön anyagi okokból. Szeptemberben végül elköltözött, de azóta is napi szinten ha nem dolgozik megy a gyerekért a bölcsödébe, hazaviszi az exe lakásába, ha az exe nincs otthon, az exe lakásában játszik a gyerekkel. Engem ez nagyon zavar, ő azt mondja, hogy mivel nem lakunk együtt, nincs semmi kivetnivaló abban, hogy szabadidejét, amit nem tud velem tölteni, a saját gyerekével tölti, de ha együtt laknánk ez máshogy lenne. Úgy érzem, hogy nem tud elszakadni onnan, s iszonyúan féltékeny vagyok a gyerekre, exre. Hogyan tudnám ezt leküzdeni?Köszönöm a választ 🙂 Anita
Kedves Anita!
Érthető, hogy féltékeny, hiszen ezek az információk szépen lassan derültek ki, ami bizony okot ad a gyanakvásra. A bizalom kialakításán párterápia segítségével lehetne dolgozni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözletem! Van egy régi ismerősöm. Aki nemrég felkeresett, higy meg szeretne ismerni. Aztán azt mindta egy hónap múlva hogy szeretne velem többet. Ami szexualitásra vonatkozott. Nirmalisan megbeszéltük higy részemről ezt nem szeretném. De azóta is keres és beszélünk. Kedves nagyon. Ön szerint érezhet irántam valamit? Más már nem beszelgetne ha visszautasitjak szexuális an. Köszönöm.
Kedves Barbara!
Nem vagyunk egyformák abban a tekintetben, hogy kinek mennyire könnyű a másik döntéseit elfogadni, határait tisztletben tartania. Vannak személyek, akik a kéréseket nehezen tudják teljesíteni, s hogy itt erről van-e szó, önismereti munka segítségével lehetne végiggondolni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő! Kedves Melinda!
Párommal 12 éve vagyunk együtt. Anno Anyukája háza mellé költöztünk ahol párom apai anyukája élt. Esztergályosként dolgozik egy nagy műhelyben rögtön középsuli után óta,mert az apukája hirtelen meghalt szívinfarktusban és átvette a szakmát. Sokat veszekedtem vele,őrlődtem, hogy lehet önálló élet úgy ,hogy ne legyen rálátása és befolyása az életére/ünkre-mivel a műhely is szülei otthonában van.Nem voltak határok húzva(sem érzelmi),de fizikai sem lehetett az elrendezés,átjárási szokások miatt sem. A probléma, hogy páromnak nem volt lehetősége választani,nagy felelősséget kapott, amin nem könnyített az elvárásaival sem az anyukája,lemaradt a saját fiatalságáról(lázadás,barátok,pihenés,magánélet…nem nyílt/nyilhatott ki előtte a világ anyja döntése miatt, hogy odaláncolja) és az ő döntéseire ‘mondott’ igent, fiatalként rábólintott és ‘jó’nak itélte.
Jó ideje már tele van feszültséggel, mert az érzelmi zsarolások, bántások egyre többször jelentkeznek. Haragszik, elkeseredett,nem lát magában elég erőt a változásra, drasztikus változtatásra. Konfliktuskerülő-ami inkább belső feszültség elnyomása-és durván jön elő. Nincs nyílt kommunikáció, pedig értelmiségi család. Én viszonylag elviselem az egyre durvább verbális bántást sok fájdalom és tehetetlenség,nyomasztó érzés árán,de nem avatkozhatok bele. elköltözéshez úgy érzi,nincs ereje,és min 150 km-rel arrébb lenne csak egy nagyobb városban lehetősége gyári munkásként munkát találnia- ha egyáltalán menne.Halogat,talán hogy ne neki kelljen megoldania. Helyette nem dönthetek, viszont nem tudom hogyan segíthetném,mert ezek évek alatt jöttek felszínre és biztos megoldást nem tudok. Meddig folyhatok bele, vagy csak tartsak ki, amíg megérik valami nagyobb változtatásra? Ha belekényszerítem valamibe, az sem az ő döntése.
Kedves Bianka!
Azt gondolom, hogy a saját döntéseit mindenki egymaga tudja megérlelni, az ezek feletti felelősséget felvállalni. Ön a saját vágyai közlésével próbálhatja meg befolyásolni a párját, az ennél nagyobb nyomásgyakorlás rendszerint visszaüt. Persze annak, aki az erőszakhoz van szokva lehet, hogy máshol van az ingerküszöbe. Ilyen esetekben egyéni-, vagy párterápia szükséges.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jo napot. Parkapcsolatban élek van 2 gyermekem es a paromnak is 1.az a helyzet hogy terhes vagyok a kozos babankal. Engem nagyon fogalalkoztat a dolog mivel felek hogy meg nincs tul az exen mivel meg a kozos kepeik is kint vannak. Bar o azt mondja nem erdekli mar ot. Nemreg felhoztam a babankrol a temat hogy mivel o kerüli a temat lehet nem is szeretne a babat pedig meg mikor terveztuk azt mondta nagyon szeretné. Kostmeg legutoljára azt mondta ha tovabra is igy beszelek a dolgokrol meg a vegen megutalja a babat.
Kedves Kérdező!
Attól, hogy beszélnek dolgokról, a párja nem fogja megutálni a gyermekét. Ez kifogásnak tűnik, hogy az érzelmileg nehéz kérdésekkel ne kelljen foglalkozni. Javaslom, hogy ha több nehezen tisztázható kérdés is felmerülne, kezdjenek párterápiás munkába.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt pszichológus asszony! Nagy gondban vagyok, a 15. éves lányommal kapcsolatban. Van egy fiú, akit születése óta ismerek, a barátnőm fia, és tudom, milyen, mire alkalmas, mire nem. A barátnőmmel néhány éve már nem járunk úgy össze, néha összefutunk, beszélünk…de a gyerekeink, lányink elkezdtek barátkozni, jóban lettek. Szinte sorsszerű, mondhatni, nem esik messzire az alma a fájától. A fia az első házasságából van és most 23 éves. Mindketten nyilasok és nagyon egy hullámhosszon lettek, de az én lányomnak nem szeretném, ha ő lenne az első tapasztalata, sajnos végignéztem, ahogy kora tini kortól nem éppen jó úton haladt, folyton gondot, bajt okozva az édesanyjának, nevelő apjának…Nem tudom, hogyan kezeljem és mit tegyek, mert ezt egy anya érzi, zsigerből, hogy nem jó választás, az én kislányom még olyan lelkes, ártatlan lány, nem akarom, hogy ő legyen neki az első kapcsolata, nem akarom, hogy szerelem legyen ebből, hiszen sajnos egy párkapcsolatra nem igazán alkalmas fiú. férfi…nem beszélve arról, hogy 8 év ilyenkor nagyon sok korkülönbség…de ez a fiú folyton olyan lányokat keres, akik 15-17 éves kis fiatal csajszlik, nem maga korabelieket és doggal kapcsolatos gondjai is voltak…egyszerűen nem tudom, mit tegyek?
Kedves Ditta!
Szerintem érdemes volna őszitnén beszélnie a lányával arról, hogy mitől félti. Jó hatású, ha a saját fiatalkorából fel tud idézni emlékeket, melyeket megoszt vele egy-egy hasonló helyzet kapcsán.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Nagyjából egy hete a volt partnereimmel álmodok. Mindegyikükkel vagy újra összejövünk vagy csak találkozunk és jól el vagyunk esetleg szexualitás történik..Összesen 4 férfiról van szó és olyan is előfordul hogy egy álomban ketten is megjelennek..Párkapcsolatban élek és frusztrál hogy miért lehet ez. Köszönöm válaszát!
Kedves Nikolett!
Önismereti munkával lehetne válaszolni erre a kérdésre. Érdemes átgondolni, mi törtnéhetett az utóbbi időben a párkapcsolatában, ez hogyan hatott Önre. Milyen közös pontok vannak a korábbi kapcsolataival?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő! Az a problémám hogy szeretkezés közben le lankad, mikor el mennék, de Elötte minden rendben van!
Van hogy egész végig rendesen müködjön de van hogy egyjátalán nem, van hogy csak második próbálkozásra sikerült!
Nem tudom hogy mi lehet a probléma, pedig én kívánom a partnereket, meg minden! Adjon tanácsot hogy mit tegyek meg hogy lehet ezt helyre hozni! Előre is köszönöm!
Kedves Mihály!
Javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, akinek segítségével a szomatikus okok kizárhatók. Utána érdemes megvizsgálni a lelki tényezőket, akár magát a párkapcsolatot, amiben a szexuális zavar előfordul.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdv. Nekem az a problémám hogy közösülés közben le lankad mikor már majdnem el mennék. De egy 20perc múlva megint fel áll és uttánna sikerül el menni! De van hogy egyjátalán vagy nagyon nehezen megyek el.
Kedves Mihály!
Az probléma átterében felmerülő szervi okokat a házirovosa tud segíteni Önnek kizárni. Ezután jöhet a lelki tényezők kivizsgálása, melyre klinikai szakpszichológus/pszicoterapeuta képes.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot. Számomra egy igen nagy kérdés kapcsán kerestem fel ezt az oldalt. Megismerkedtem egy fiúval az új sulimabn és hát sokat beszélgettünk. Viszonylag korán megnyilt nekem majd aztán nemsokára rá szerelmet vallott. Sokat agyaltam rajta, végül Úgy döntöttem adok egy esélyt a dolognak. Szeretem a fiút de ő az első kapcsolatom. Kiderűlt róla hogy biszex.. Áll facrbookja van és azon nem egy olyan profilja van amin nyíltan vállalja hogy biszex. Ez egy picit megieszt ezt. Rengeteg kérdés merült fel bennem. Azt el tudnám fogadni hogy biszex de félek attól hogy még nem tudja hogy pontosan ki is ő. Amikor finoman tapogatozni kezdtem a témában ő azt mondta még nem volt kapcsolata úgy fiúval csak neten dumalgatott párral. Egy időre feledésbe merült a téma. Most két hete lettünk egy honaposak és most szerzett tudomást anyám a barátom szexuális beallitotsagarol. Érthetően beszélni akart velem de ez ugynezett ki hogy az agyamon ülve orditozott hogy még fog csalni és miket muvelhetett már és stb… Ez elohozza a félelmei et. Megint megprobaltam beszélni a batmratommal erol. Most nem először állította hogy ő már nem biszex és a lányokat szereti. Ez egy picit megnyugtat ott. De honnan tudatja igaz e ez az érzés ha még nem volt fiúval? Leh az hogy csak kissé korában volt egy közeli fiú barátja és azt hitte szerelmes bele és ebbol a helyzetbol azt szurtem le hogy ő biszex, sosem volt még fiúval és eddig rengeteg lánnyal volt kapcsolata. Lehet hogy pont nálam jön rá hogy nem biszex hogy még is csak a nők az igaziak?
Kedves Nikolett!
Levele alapján azt gondolom, hogy talán nem csak a szexuális orientációról érdemes beszélhetniük, hanem az álprofilról is. Miért fontos ez a párjának? Mik azok az aspektusai, amikben örömet talál?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Habis Melinda!
Ideges vagyok a nyelvvizsga és tulajdonképpen minden vizsga miatt. Jól beszélem az angolt, de nagyon sokszor érzem magam lámpalázasnak és ijedtnek, amikor meg kell nyilvánulnom. Mivel, hogy diák vagyok, már egy feleléstől is teljesen ideges leszek, annak ellenére, hogy szinte mindent jól tudok. Izgulós fajtának mondom magam… Hogyan lehetne ezen gyökeresen változtatni? Sajnos amikor izgulok, akkor képes vagyok elfelejteni sok mindent vagy nem tudok koncentrálni , így megakad a beszédem…
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Richárd
Kedves Richárd!
Érdemes iskolapszichológust felkeresnie, vele részletesebben átbeszélnie a problémát.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Olyan kérdéssel fotdulok önhöz hogy a férjem agresszív, depressziós és ezt folyamatosan rajtam és felém kimutatja. Nagyon félek de elválni vagy elengedni nem akar. Persze probálom nyugodtan és higgadtan megbeszélni vele hogy ez nem vezet közös jövönk felé de úgy csinál mitha nem is mondtam volt semmit.
Azzal fenyegetőzik hogy öngyilkos lesz miattam és én tehet róla. Nagyon félek hogy bántalmazni fog esetleg.
Ilyen esetben mit lehet tenni mivel próbáltam pszihológushoz is elvinni de nem akara. Várom válaszát! Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Anita!
Agresszív, vagy veszélyeztető (ön, vagy közveszély) viselkedés esetén azonnal mentőt kell hívni. A lelki segítségre Önnek is szüksége van ebben a helyzetben, ugyanis nem szabad, hogy engedje magát öngyikossággal (vagy mással) manipulálni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő
Sajnos úgy néz ki depresszió leszek . A párom 52 éve , 36 éves vagyok . 5 évet együtt vágyunk nem költöztünk össze mert nincs pénzünk ez mondja, az igazság nem tudtom mi a baj a kapcsolatba . Ő nem szeretne gyereket mert tudja kényelemes szabadság a legfontosabb neki.
Minden nap sírok félek. nem bírom már! úgy érzem.
ha egy új életet kezdek !?
Előre köszönöm válaszát
Kedves Hajnalka!
A párkapcsolati problémák átgondolásáhz a párterápia az egyik leghatékonyabb megoldás. Esetleg egyéni tanácsadás is szóbajöhet az Ön számára, ha igényli.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Hát nem is tudom hol kezdjem, bele szeretem a szeretőmbe,a 4-5 hónapja tart a románc de ez egyre mélyebb és mélyebb kapcsolat… Tudja, hogy szeretem őt de mégis még a meg romlott kapcsolatában van és egyszerűen nem logikus hogy engem el lök azért, hogy ne bantson tovább… Viszont a meghalt kapcsolatba még próbálkozik belefektetni energiát… Mért? Mit is kéne tennem hogy ne bezarjon ellökjön hanem befogadjon….?
Kedves Mackó!
Megértem, hogy megviseli Önt ez a helyzet! Ennek ellnére sajnos azt kell mondjam, hogy a legtöbb szeretői kapcsolat nem fejlődik tovább, megmarad a másodlagos viszony szintjén.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szia!
Megtaláltam az oldaladat és gondoltam írok.
16 éves vagyok.
A szüleim elváltak és anyukámmal a pasijánál(élettársával élünk).
A férfi mindenbe beleköt.Például ha egy kis rendetlenség is van azért is kiabál.Ha nem ott vannak a dolgok ahol kellenének hogy legyenek.Folyton megszól hogy visszabeszélek,nem tanulok,miért festem magam,buta vagyok nem lesz belőlem semmi.Aztán meg olyan kedves mint még soha.Mintha nem mondott volna rólam olyanokat.Legjobban azt utálom amikor anyukámmal kiabál hogy nem főz vagy nem jól főz,ne költsön hülyeségekre(pedig inkább a férfi költ) és nem is anyumnál van a pénz se semmi.Én pedig utálom legszívesebben vissza beszélnék neki de nem tehetem ahogy anyum sem teszi mert nem lenne hová menjünk. Vannak jó napok is de akkor is olyan mintha kétszínű lenne.
Mikor veszekszik akkor olyan nagyon fájdalmat érzek hogy a szobámba sírok és muszáj bántanom valahogy magam. Nem rég a hajamat vágtam le durván kicsire mert nem akartam megsérteni a bőrömet, az öngyilkosságon is gondolkoztam már. Úgy érzem mintha én lennék a hibás mindenért és soha de soha nem lehetnék boldog. A családomban mindíg részeges emberek éltek és veszekedtek,verekedtek.A legfontosabb ember is meghalt az életemben miattam akit nagyon szerettem .
A férfi most is jelen pillanatban azt beszélti hogy elhagyja így meg úgy. Én pedig már nem bírom mit tehetnék?Idegen országban is vagyunk a nyelvet se beszélem.Azt sem tudom mi szeretnék lenni nincsenek céljaim. Egy semmi vagyok.
Próbálok pozitív lenni de nagyon nehéz.
Mit tehetnék?
Kedves Lia!
Javaslom, hogy az édesanyjának, vagy más megbízható felnőttnek beszéljen a nyomasztó gondolatokról és az önsértési vágyáról. Javasolt lenne pszichoterápiás folyamatba kezdenie.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Habis Melinda!
Egy szexuális fétisemmel kapcsolatban fordulok önhöz, mivel kifejezetten nem szeretem ezt a vágyamat. Még soha nem próbáltam ki ezt a fétist élőben, és úgy érzem, hogy nem is szeretném kipróbálni, viszont mostanában egyre gyakrabban fantáziálok róla. A cuckold fétisről van szó, ami arról szól, hogy egy párhoz becsatlakozik egy harmadik fél, és a pár egyik tagja – jelen esetben én – végignézi semmi, vagy minimális közbeavatkozással az együttlétet. Én lelki mazochista vagyok, ha mondhatom így, egyszerűen imádom a lelki alázást, akár fájdalmat (kizárólag partnertől). Ezért tetszik a cuckold is, mert ebben érzem a legnagyobb szintű megaláztatást, hogy a szemem láttára történik az aktus. Mostanában nagyon ráfüggtem az ebből kapott extrém lelki megaláztatás érzésére, és arányosan 10 maszturbálás alatt legalább 7 alkalommal erre gondolva élveztem el.
Viszont nagyon szeretnék megszabadulni ettől a fétisemtől, amennyire lehet. Tegnap ismertem fel azt, hogy ez mindennél jobban izgat, és ha nem cuckoldra gondolok maszturbálás közben, akkor már-már fel sem akar mindig állni rendesen. Tegnap ezt felismerve elsavanyodtam, és felhoztam a páromnak, történt egy incidens (miattam, mert bunkón álltam hozzá), ami majdnem veszekedéssé fajult, csak az ő gyors felismerése és reagálása miatt tudtuk megbeszélni ezt normálisan. Soha nem veszekedtünk még, tegnap bunkón viselkedtem vele, és a világért sem akarnám megbántani, ezért úgy érzem a tudatom most összekötötte a cuckoldot ezzel a tegnapi negatív érzéssel, és hála az égnek eléggé utálom jelenleg az egészet és semmi kedvem hozzá, ezt próbálom is így tartani magamban hosszútávon. Én lennék a legboldogabb, ha örökre megutálnám. Abban reménykedek, hogy a többi módszerrel elegendő lesz a megalázó érzés, amit kapok, és ezt a cuckold fétist örökre elengedhetem.
Az lenne a kérdésem, hogy van-e valami megoldás erre, vagy legalább arra, hogy lecsökkentsem ezt a vágyamat minimálisra? Milyen módon tudnék ezen segíteni esetleg?
Ezzel a problémámmal kapcsolatban el is szeretnék menni terápiára felgöngyölíteni ezt az egészet, viszont jelenleg ez nem áll módomban.
Előre is köszönöm a segítségét!
Tisztelettel,
B.
Kedves B.!
Szerintem a terápia jó ötlet, ennek segítségével feltárhatók, átdolgozhatók az Önt kért korábbi megaláztatások.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot!
Egy 3 hónapos kisfiú édesanyja vagyok. Az anyósommal együtt élünk, rengeteg időt tölt vele amivel nem is lenne probléma, azonban egyre jobban úgy érződik, mintha ki akarná sajátítani magának, mintha az ő gyereke lenne és nem is a miénk a férjemmel. Hiába próbálok én lenni vele minél többet, a nagyi szinte versenyez velem. Nagy félelmem hogy a fiam sokkal inkább a nagyihoz fog kötődni emiatt és nem hozzám. Valós lenne a félelmem?
Köszönöm a válaszát!
Kedves Dóra!
Úgy gondolom, hogy egy édesanyát nem lehet lecserélni, vagy helyettesíteni, pláne nem, ha Ön kapcsolódik a gyerekéhez, időt tölt vele.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő!
Olyan problémával fordulok Önhöz,Úgy érzem depresszió leszek !
36 éves vagyok , A barátom 52 éves ,5 éve együtt vagyunk de nem költöztünk össze még. A mostanában nem is szexelünk se. Ő azt mondja nincs pénzünk mindhez és nem szeretne gyereket önző a kényelem nyugalom és a szabadság a legfontosabb neki. De néha megtekint baba videót , néha nem értem mit is akar tőlem.( Ha egy új életet kezdek)
Előre köszönöm válaszát
Kedves Hajnalka!
Levele alapján úgy tűnik, nagyon mást terveznek a párja és Ön. Nehéz közös nevezőt találniuk. Ez nehéz helyzetbe hozza, hiszen elképzelhető, hogy ha szeretné megőrizni ezt a viszonyt, akkor sok áldozatot kell meghoznia. Érdemes erről önismereti munka segítségével elgondolkodni, hogy később ne bánja ezeket meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot!
25 éves nő vagyok a párom 39 éves két gyerekes elvált férfi. Mikor gyerekek kapcsán találkozom az ex feleséggel vagy a közösségi oldalon feltesz valami képet, folyamatosan azt érzem hogy hozzá képest alul vagyok maradva, hogy ő jobb nő. Mintha meg kellene felelnem, jobbnak lenni, túl lőni rajta. De ott van még bennem az irigységnek, az utálatnak az érzése is. Párom azonban semmit nem tesz vagy mond, ami miatt ezt kellene éreznem és vele is beszélgettem már erről. Félek hogy ez megmérgez és idegesít is, meg fárasztó. Miben tudnék változtatni? Túl kicsi az önbecsülésem?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Letti!
Fontos lenne ezeket az érzéseket önismereti munka keretei között feltárni, átgondolni. Elképzelhető, hogy nem ismeri kellőképpen a saját erősségeit és ezért marad alul az exxel való összehasonlításban. Ha szeretne négyszemközti keretek között belevágni ebbe, kérem keressen meg!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A problémám nagy vonalakban, hogy világéletemben negatív beállítottságú, pesszimista ember voltam. Ha valamilyen helyzet alakult az életemben úgy voltam vele úgy se sikerül, nem vagyok elég jó ehhez. Olyan szituációba ahol meg kellene védenem magam soha nem kerültem, magamba fojtottam a dühömet is mások előtt. Nem szeretek szerepelni. Pedig ennek igazából nincs olyan oka, hogy bántalmaztak volna, vagy nem lennék a külsőmmel megelégedve, és még is! Egyszer egy családi vita után agresszív kényszer-gondolatokkal küzdöttem, melyek volt hogy eltűntek több hónapra aztán visszajöttek. Nem vagyok orvos de úgy gondolom, hogy lehet hogy van bennem egy kis depresszió vagy ez hogy nem hiszem magamban sem és ez okozta ezeket a kényszer-gondolatokat is. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek és ha párommal vagyok mintha nem ezek a dolgok meg sem történtek volna soha, semmi gond nincs de mikor egyedül vagyok akkor jönnek a kósza gondolatok. Ha kocsival megyünk valahova az jut eszembe ha gyorsabban megy hogy tuti balesetünk lesz tehát mindent felnagyítok feleslegesen aggódok előre. Ehhez kellene nekem segítség, hogy higgyek magamba és nem mindig a negatív gondolatok keringjenek a fejembe!
Üdv
Erika
Kedves Erika!
A félelmeket, negatív gondolatokat önismereti munkával lehetne megérteni. ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Érdekes felismerés tudatosult bennem már egy ideje. Csak most jutottam el ahhoz hogy „tollat” ragadjak és szakmai véleményt kérjek. Eléggé megvilágosult és nagyvilági férfinak tartom magam. Nem tudnak meglepni már engem sok dologgal. Most lesz decemberben egy éves kapcsolatom és 3 hónapja hogy együtt is élünk. Én 41 éves vagyok a lány 26. Nekem elég sok szexuális kapcsolatom volt neki kevés(legalább is azt mondja hogy csak három). Ezek még nem aggasztó dolgok amiért még nem kellene „tollat” ragadnom de sajna hozzá tartozik hogy „teljes” képet lásson. Én olyan férfi vagyok aki szereti a szeretkezést hosszan végezni napi szinten. Előjáték és még utójáték is. Kiélvezni a testét. Csak ő(lány) erre nem vevő. Elején volt is gond. Kb. fél óra után elvesztette az érdeklődését és elkezdett viccelődni és szemmel láthatóan már nem látszott rajta a vágy hogy szeretkezzen velem. Továbbá én szeretem reggel is megszeretni,engem nagyon vonz minden benne az illata a teste az egész lénye. Reggelente ő nincs még felkészülve arra hogy azonnal rávessem magam. Ebből is volt gond sőt nem volt jó neki és én nem vettem észre és azt mondta nyugodtan dugjam fel az ujjam egészen a torkáig. Utána persze én visszavettem nem akartam szeretkezni vele reggel mert nem vagyok önző férfi hisz nekem az a lényeg hogy neki is jó legyen. Persze ezeket átbeszéltük és ő azt mondta hogy kell neki reggel kis idő. Azután erre figyelve visszatértünk az reggeli szeretkezéshez én félek persze hogy csak miattam csinálja és nem e csak erőltetés. Ő akarja azt mondja de én aggódom ez miatt figyelek rá mert akarom hogy neki is jó legyen. Ez kicsit aggasztó, de még ezért sem ragadtam volna „tollat”. Ami számomra aggasztó hogy nem tud elmenni csak akkor ha pornófilmet nézünk. Akkor is csak is akkor ha több férfi egy nőt. Ez már aggasztó. Elején ezt szóvá tettem és persze aztán elment akkor is mikor nem néztünk pornót, hogy valóságos elmenés e volt nem tudom. Örültem hogy akkor tévedtem. De már egy ideje figyelek és azt veszem észre hogy 10 elmenésből 1 van ami csak akkor megy el mikor benne vagyok. A többi úgy van hogy ő fekszik a hátán és nézzük a többes pornót és ő egyre nedvesedik aztán elmegy. Sajnos így van. Ez most kezd már kicsit zavarni. Kérem adjon véleményt és javaslatot. Mi tévő legyek. A netem csak a férfiakról találtam cikket akik így mennek el és a nő azt gondolja a férfi ilyenkor megcsalja mert nem azért megy el mert ő van ott vele hanem más nő izgatja fel. Én pedig csak meg szeretném érteni és ha neki valami hiányzik és nem meri elmondani akkor meg szeretném adni neki. Szeretem őt. Azt akarom hogy jó legyen neki. Ha így fogunk házas életet élni hosszú távon az sem baj nekem, csak ne az legyen hogy valami hiányzik neki vagy valamit nem úgy él meg velem ami neki nem jó. Vagy így a tökéletes?
Üdvözlettel István
Kedves István!
A szexuális probléma átbeszéléséhez párterápiás munkára van szükség. Javaslom, hogy vesse fel a párjának ezt a lehetőséget.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét.. én egy olyan kérdésel fordulnák önhöz, hogy az öcsém egy ideje nem tud normálisan gondolkodni vagy nem tudom miez.. kb egy hónapja el hagyta a barátnőjét és a kislányát egy másik nőért azzal a kifogással,hogy bele szeretett de viszont egy két hétig müködött aztán vissza könyörögte a gyereke annyát mert hogy nem tud nélküle élni és mikor visza kapta 2 napig rendben volt közöttük minden de aztán megin elkezdte hogy nem szereti undorodik tőle és pár napja megint el küldte és vissza ment a másikhoz tervezett külön menni vele de amint észhez kapott h a gyereke annya elfogadta ezt és próbál élni nélküle mindent kezd előről … Lehetséges, hogy ez már betegség? Mert ez már nem normális .. köszönöm.
Kedves Vanesa!
Levele alapján egyértelmű, hogy az öccse sem tudja mit akar valójában, azért változtatja meg a döntéseit. Érdemes volna szakemberhez fordulnia az öccsének, hogy ne első felindulásból lépjen meg ilyen horderejű lépéseket, értse mi van az érzései mögött. Ennélkül ugyanis bármely párkapcsolat könnyen zátonyra futhat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot.
Nem tudom az oldalt használják e még.
Egy olyan kérdésem lenne hogyan tegyem túl magam azon , hogy elveszítettem a szerelmem. Lehet Gyerekes és ostoba kérdés de több mint 2éve szakítottunk és még mai napig felőröl. 20 éves voltam mikor együtt jártunk közel egy évig, sajnos volt egy abortuszom is tőle. Nagyon szerettük egymás és harmonikus kapcsolatunk volt. De megbántottam, nem megcsalás. Szakítás óta mindkettőnknek volt már párkapcsolata de minden évben egyszer felkeres és teljesen úgy érzem olyankor, hogy békülni szeretne. Tudom, hogy neki és én voltam az aki. De akárkivel vagyunk egymást keressük mindenkibe. Nem első szerelem, de úgy érzem a legnagyobb.. Nem találok hozzáfoghatót. Sajnos ő a szülei előtt nem vállalta fel az abortuszt és úgy érzem ez az egyik oka amiért nem békülne ki.. félelem, hogy kiderül vagy, hogy újra megbántom. Elfogadtam, viszont nem tudok tovább lépni. Mindenkiben őt keresem és úgy érzem ez teljesen felőröl. Volt már egy egy éves kapcsolatom egy nagyon rendes és jó sráccal. De nem tudok senkivel lenni..
Ez az abortuszom miatt lehet? Hogyan lendüljek ezen tovább?
Előre is köszönöm a választ.
Kedves Kitti!
Igen, használatban van a weboldal.
Levelére rátérve pszichoteerápiás munkára van szükség, hogy elfogadja az Önt ért veszteségeket (pl abortusz, a párkacsolat lezárása). Ez feltétlen szükséges ahhoz, hogy tovább tudjon lépni, érzelmileg felszabaduljon.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Nekem Olyan problémám van hogy tegnap a páromat rajtakaptam a fürdőben hogy magához nyúlt el is élvezett
Az lenne a kérdésem hogy ezt miért csinálja? pedig mindent megkap tőlem!
És persze tagadja vannak nézeteltérések sokat veszekszünk az a baj hogy engem mindennek lemond és szerintem nem az első alkalom hogy magához nyúlt
Kedves Alexandra
Az önkielégítés a párkapcsolat folyamán is természetes. Amennyiben a szexuális életük rendben van, nem kell vele foglalkozni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét doktornő
Azt szeretném tudni hogy hogyan tudnék segíteni barátnőmön hogy elfogadja testé?.
Választ erőre is köszönöm szépen.
Kedves István!
Az önelfogadásban önismereti csoport, vagy egyéni terápia tud segíteni a párjának.
Üdvözlettel: Habis Melinda
azon szoktam mostanaban gondolkozni hogy lehet nem is akarok ferjhez menni de kozben meg vagyok ra es nem tudom miert van ez
Kedves Emese!
Az ambivalens érzések természetesek, de érdemes elgondolkodni arról, ezek milyen történésekkel, emlékekkel kapcsolatosak. Önismereti munka javasolható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Szeretném a véleményét kérni. Többször fordult már elő velem, hogy ha tetszik egy férfi akkor elkezdek minden ok nélkül rajongani érte. Mondjuk csak a képeit látom az Instagrammon, tudok róla pár dolgot és ez alapján ítélem meg, pedig tudom, hogy igazából minden egy működőképes kapcsolatban azon múlik amit nem tudunk kiposztolni. Percenként képes vagyok megnézni, hogy megnézte-e a képemet. Egész nap a fejemben jár. Viszont ha megszólítom akkor mindig arra gondolok, hogy mást kell adnom mint aki vagyok, mert az aki vagyok biztosan nem klassz neki. Pedig nem tartom magamat annyira rossz partynak. A végén annyira izgulok, hogy nem tudom magamat adni és ebbe annyira beleforgatom magamat, hogy valóban ezért rontom el az ismerkedés. Köszönöm!
Kedves Szabina!
Nagyon jó, hogy gondolkodik arról, miért sikerülnek félre az ismerkedései. Enek hatására elképzelései is vannak róla, mit kellene másként csinálnia. A változtatások kivitelezéséhez azonban énerőre van szükség, amit önismereti munka keretei között tudna megszerezni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
A párommal februárig távkapcsolatban kényszerültünk, ő Békéscsabán egy C kategóriás jogosítványt szerez meg német nyelvtudással, én német gyárban dolgozom februárban jön vissza dolgozni újonnan szerzett állására, amint az iskolába ért megváltozott a hozzámállása. Alig beszélünk, telefonon is ritkán keres, nem érdeklődik felém, érzelmileg hidegséget mutat, írásai válaszai semlegesek, inkább saját magával dicsekedik, azt se kérdezi meg hogy vagyok? Mi van velem? Hogy álljak ehez? Meddig legyek türelmes? Érthetetlenül állok a helyzet előtt, nem tudom mit tehetnék?
Kedves Klementina!
Szerintem nem érdemes várnia, inkább jeleznie kellene a párja felé, hogy mi az, ami rosszul esik Önnek. Utána megfigyelni, hogyan reagál, s ebből már lehet következtetéseket leszűrni. Ha szeretne a részletekről négyszemközt beszélni, kérem keressen meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Mièrt fordul ellenem a családom? Ok nélkül le hordtak minden fèle(csunyat mondtak) meg hogy bánják hogy megszulettem. Jo enis ludas vagyok de en csak megkerdeztem a mamámtól valamit kerlek valaszoljon
Kedves Lili!
Nagyon bántó, hogy azt mondák a szerettei, hogy bánják, hogy Ön megszületett! Javaslom, hogy kommunikálja feléjük egy nyugodt pillanatban a fájdalmas érzéseit. Remélhetőleg meg fogják próbálni jóvá tenni ami történt!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
25 éves vagyok és már 21-22 éves koromban voltak pánik problémáim. Ezek megszűntek, ahogy leszoktam a dohányzásról és elkezdtem úszni. Aztán 24 éves koromban amszterdamban voltam, rossz társasággal, főiskolai osztálytársakkal, akik társaságát nem kedvelem. Tudni kell, hogy nem drogozom, de mint egyetemista, alkoholt iszom. Félek a marihuánától és mindenféle drogtól. Egyik este rábeszéltek hogy szívjak bele egy füves cigibe, melynek elég magas a THC tartalma. Ekkor már 2-3 sört ittam, gondoltam legyőzöm a félelmem, 3-4 slukkot beleszívtam. Szinte azonnal éreztem, hogy baj van. Bizsergés/külvilági érzés stb. Ezt követte az ágyban hidegrázás reszketés. Másnap mikor felkeltem, furcsa érzést éreztem a fejemben/ szédülést,( majd összeesek) nem akartam emberek társaságába menni stb. Ennek már másfél éve. Azt mondják pánikbeteg vagyok, már 2 pszichozerápián túl vagyok, szedtem scippat is fél évig. Szinte semmi változás. A rohamaim megszűntek, de annyira rossz kedvem van, hogy majd elviselhetetlen. Csak nézek magam elé a nap nagy részében. Attól félek, hogy ez egy kialakuló elmebetegség. A pszichológus és pszichiáter szerint kevert szorongásos/depressziós zavar/epizód. Azt szeretném kérdezni, kialakulhat-e ebből elmebetegség/pszichózis? Esetleg lehet-e, hogy ez már az? (Annak függvényében gondolom, hogy semmilyen terápia és gyógyszer/ életmódváltás nem segített.) ez a furcsa látás és érzés a fejben, nyakfajdalom, állandó feszültség másfél éve nem akar megszűnni. Olyan gyenge vagyok, alig állok meg a lábamon, szédelgek, megszólalni is alig tudok. Közben foltok, árnyékok cikáznak a szemem előtt, melyek nagyon zavaróak. Immáron 5 éve van tinnitusom. Természetesen a létező összes vizsgálaton túlvagyok már. Egy pinealis cystat talált az mri vizsgált 8mm átmérőjűt. Üvegtesti homályok látszanak pupillatágítás után, valamint a szivem kicsit gyorsabban ver, vérnyomás picit magas ( egyébként szervi elváltozást sehol nem találtak.)
Kérem segítsen, mert beleőrülök, hogy senki nem tudta megmondani, mi történt / történik velem! Hol van ennek a vége ? Meddig kell még szenvednem?
Köszönöm és minden jót!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a testi kezeléseken túl (melyre háziorvosa elküldi) fontos lenne a pszichoterápiás munka folytatása. Ez egy viszonylag hosszú folyamat, de érdemes belevágnia, mert segítségével megtanulhatja kontrollálni a szorongásait.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Tanácsot szeretnék kérni Öntöl.
Van egy 36 éves mentálisan beteg, válófélben lévő lányom, akivel 2 éve önhibájából nem lehet kapcsolatot teremteni.
Sikerült 2 hónapja rávenni, hogy heti rendszerességgel járjon el pszychológushoz, amit finanszírozok.
A lányom kinyomja a telefont, 2 hete is smsben elhordott mindennek, (bolond, beteg, nem áll szóba velem, stb. )
Úgy érzem, csak addig voltam jó, amíg lakást vettem, most kifizettem a férjét, ( természetesen önzetlenül tettem, de meg sem köszönte a lányom) hogy a lányom visszamehessen a lakásába ( melyet ott hagyott egy férfi miatt, de neki sem kellett a viselkedése miatt), mert most egy cigány fiúnál lakik albérletbe.
Szeretem a lányomat, s örlődök, hogy nem áll velem szóba, engem büntet a hibáiért és hogy nem engedem, hogy eladja a lakást, (amiért én dolgoztam meg, illetve családi örökség), mert eljátszaná kaszinón, pókeren, kaparós sorsjegyen.
Nincsenek barátai, a testvérével sem tartja a kapcsolatot. Elváltam az alkoholista apukájától, aki 10 éve meghalt, de a lányom még mindenért engem és az édesapját hibáztatja.
A tanácsáért fordulok, mert nem bírom ép ésszel felfogni, hogy jó nevelést kapott, s úgy érzem, 3-4 évvel ezelöttig azért volt közöttünk egy normálishoz megközelítö kapcsolatunk. Legalábbis úgy érzem.
Kérdésem, hogy
ezek után, hogy mindíg megbánt, kinyomja a telefont, sorban megalázkodok neki, a 19-én lévő születésnapján felhívjam őt? Mit csináljak?
Nagyon köszönöm előre is a válaszát!
Üdvözlettel
Gabi
Kedves Gabi!
Mivel azt írja, hogy a lány a mentális gondokkal küzd, javaslom, hogy támogassa őt, amiben csak tudja. Mutassa ki a szeretetetét felé, hívja fel, s remélhetőleg ha jobban lesz értékelni, viszonozni fogja mindezt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
1 hónapja szakított velem a párom. De a szakítás után 1 nappal szeretkeztünk. Másnap reggel mikor utazott el szájra puszival köszönt el. Utána kerdezgetett hogy vagyok. Facebookon még mindig ismerősöm. A messenger beszélgetésben még ott a szív jel. Amikor elment annyit mondott hogy a jellememmel nincs baja. Ezek után mit higyjek, lesz még jövője a kapcsolatunknak? Angliában élek, és elvileg még jön vissza. Ő is itt él 10 éve.
Köszönöm válaszát
Kedves Erzsébet!
Ennyiből nehéz lenne eldönteni, mit jelenhetnek a történtek. Érdemes önismereti munka segítségével átgondolni a felmerülő kérdéseket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Sziasztok . Nagyon sokszor elmagyaráztam a baratnomnek bizonyos dolgokat azért hogy neki legyen jó de kezdem azt észrevenni hogy meghalgat de nem igazán izgatja . Úgy érzem hogy hiába probalkozok akkor is olyan mintha a falnak beszélnek . Mi lehet ennek az oka ?
Kedves Alex!
Sokféle oka lehet annak, hogy nem ér célba a mondandója. Nem biztos hogy ez minden esetben baj, hiszen a barátnője dönthet úgy, hogy nem követi az Ön javaslatait. Elvégre jó esetben ő tudja a legjobban, hogy neki mire van szüksége.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő a nevem Marika 33 éves vagyok!
Nekem az a legnagyobb problémám,hogy mindegy párkapcsolatomban nagyon sok a veszekedés.
Ráadásul sokszor apró jelentéktelen dolgokon kapunk össze de mindegyik pasimmal aki eddig volt. Soha nem értettek meg engem lelkileg. Az a bajuk a pasiknak legalábbis a legtöbbnek hogy nincs önkritikájuk és mindig a nőkben keresik a hibákat magukba meg nem veszik észre. Azt is észrevettem hogy csak addig kedvesek a nőkkel amig meg nem szerzik maguknak és ha már sikerült akkor elkanászodnak megmutatják hamar a valódi arcukat. Meg csak a barátnőjükkel tudnak szájaskodni veszekedni a munkahelyen meg behúzzák fülüket farkukat ott félnek. Én ezt nem értettem meg soha hogy miért van így. Vagy csak velem szemben ilyenek? Vagy az a baj hogy túl jó vagyok hozzájuk? Mindent elnézek nekik? Minden kapcsolatomban engem okoltak a veszekedésekért hogy én kreálom amikor ez hazugság. Én ok nélküli soha nem veszekedek senkivel csak ha valami nem tetszik. Nem hagyom magam ez a legnagyobb bajuk szerintem. Ön szerint mi lehet a probléma? Tényleg bennem van csak a hiba? Vagy csak az a baj,hogy nem a hozzám illő férfiakkal találkozom?
Kedves Marika!
Ahhoz, hogy át lehessen megoldni, miért sikerülnek félre az ismeretségei önimereti munka szükésges. Ha szeretne négyszemközti keretei között belefogni, kérem keressen meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Többször hallottam már, hogy nem szeretem magam, ezért más sem tud engem szeretni. Hogy érzi meg a másik, hogy én nem szeretem magam? Mikor én úgy érzem, hogy nagyon tudok szeretni. Úgy hagynak el a férfiak, hogy nem tudom az okát, ha sikerül valamit is kicsikarnom belőlük, az a válasz, hogy semmi probléma velem… Nyilván ez nem így van, mert akkor nem hagynának el. Hogy szerethetem magam?
Köszönöm a válaszát!
Kedves Zizi!
Az önszeretet önismereti munkával fejleszthető. Kérdésére válaszolva pedig apró gesztusokon keresztül érezhető, hogy ki milyen viszonyban van önmagával, ez valamilyen módon minden viselkedésünkön lecsapódik.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szép napot!
A problémám az, hogy a testvérem képtelen elfogadni a páromat. Ennek vannak előzményei…ez már harmadik próbálkozásunk, mert kétszer “nem kellettem eléggé”, tehát valahol megértem a kétségeit, de ez az én életem és az én döntésem. Viszont nyilván nagyon fájna, ha ez a helyzet rossz végkifejltettel zárulna a testvérem és köztem. Hogy tudnám elérni, hogy kevésbé legyen gyülölködő és jobban elfogadja a döntésem?
Segítséget köszönöm!
Kedves Nóra!
Megértem, hogy bántja Önt a kialakult helyzet. Azért azonban, hogy a testvére ne vidselkedjen gyűlölködő módon, semmit nem tehet. Mindenki a saját életéért és viselkedéséért felelős!
Üdvözlettel: Habis Melinda