Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 30 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

16 496 Hozzászólás

  • admin

    Kedves Doktornő,
    17 éves vagyok, versenysportoló és az elmúlt időben mondák hogy le kell fogyjak. Sajnos akarhogy probálkoztam nem sikerült, minek hatására megundorodtam a testemtől és már nem szeretem a testem, se azt amit a mérleg mutat. Hiába diétázom, nem eszem, egészségesen táplálkozom nem megy és eyszerűen rosszul vagyok ha tükörbe nézek. Mit tegyek hogy visszanyerjen a testszeretetem?

    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Önmaga és a saját testének elfogadását önismereti munkával lehetne elérni. Akár sportpszichológus is tud ebben segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Dr .Nő!! Én sajnos megijedtem ettől a vírustól!! Annyira hogy csak ritkán jàrok ki emberek közé!! A házi orvosok irt gyógyszert de alig hasznàl valamit! Érzem egyedül nem tudom megoldani màr!! Félek kimenni az utcàra! 44 éves vagyok sosem voltam még így!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A vírostól való rettegés számos mentális problémát belobbanthat, ezért pszichoterápiás folyamat megkezdését javaslom. Ez segíthet jobban kontrollálni a félelmeit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztian

    Sziasztok van egy lány akit megismertem nagyon kedvelem meg minden .Küldtem neki egy apró ajándékot ara csak anyit reagált hogy köszönöm későbbiekben mikor rátértem a lényegre hogy nem e lene kedve ismerkedni .Aszt mondta volt egy öt éves kapcsolata ami 1 hónapja let vége sokáig nemfog bízni senkibe és egyedül akar leni csak ara vagyok kíváncsi hogy hagyam vagy ne

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztian!

      Szerintem érthető, hogy ennek a lánynak időre van most szüksége, hogy lezárja magában a korábbi párkapcsolatát. Az pedig, hogy Ön vár-e rá, csakis Önön múlik. Ha szeretne az ezzel kapcsolatos érzéseiről négyszemközt elgondolkodni, kérem vegye fel velem a kapcsolatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Dávid

    Tisztelt doktornő!
    Arcvörösség kérdésében fordulok önhöz.
    Eléggé rányomja bélyegét mindez a mindennapjaimra. Bármikor amikor zavarban vagyok vagy csak szimplán meleg van, az arcom akaratom ellenére elkezd pirosodni, amitől mégjobban stresszelek, idegeskedek ezáltal rákvörös lesz az arcbőröm. Vagy ha sok ember előtt vagyok azt érzem hogy a figyelem rám irányul. Nemtudom megállítani ezt a folyamatot ami komoly pszichés gondot okoz nekem. Már egy kis izgalomtól elindul ami csak rosszabodik.
    Érzem hogy a szívem elkezd erősebben dobogni a belső feszültségtől.
    Ez lehet valami hormonális probléma vagy valami szociális fóbia?
    Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      A túlzott arcvörösség valószínűleg egy vegetatív reakció, amit a stresszre ad a szervezete. A stressz jobb kezelését önismereti munka segítségével lehet elsajátítatni. Javasolt mindemellett felkeresnie a háziorvosát, aki ki tud zárni különféle testi betegségeket (pl kérhet hormonvizsgálatot).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktono.

    Nemreg megismerkedtem egy nagyon helyes holgyel. Nagyon regota nem voltam kapcosalatban mert nem talaltam meg ugymond a parom.O benne megvan minden amit szeretek egy noben es nagyon jo az osszhang.Kicsit nehezkes vele a kommunicio. Megbeszeltunk egy talalkat es en felreertelmeztem az uzenetet, miszerint o jelentkezik mikor szabad. Pedig nekem kellett volna. Nem hivtam es este kuldott egy sms-t hogy nagyon jo volt a tali es hogy tobbe ne hivjam.En elnezest kertem sms-ben.Masnap szemelyesen megkeresem es elnezest kertem.Nagyon rideg volt. Nem orult hogy megkerestem de azert meghalgatott.
    Nagyon szeretnem kijavitabi a hibam es vele lenni.
    A kerdesem a kovetkezo: ilyen helyzetebn mi a teendo ? Elnezest kertem, megkerestem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy megpróbálta tisztázni ezt a félreértést, elnézést kért amiért megvárakoztatta. Ezen kívül nem sok mindent tehet. Innentől kezdve a hölgyön múlik, hogy ismerkedik-e Önnel tovább, vagy sem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S P. Zsigmondné

    Kedves Habis Melinda!

    Azt kérdezem, hogy mit tanácsol, mivel a kerti szomszédaim diszkriminálnak, nem beszélnek hozzám, csak a legszükségesebbet, és átdobálnak mindenféle szemeteket a kerítésen. Amire én gondolok lehetséges-e, nincs férjem és autóm, és még nyugdíjasként dolgozom? Évek óta próbálom magam lefoglalni, de annyira nevetségesen direkt módon teszik.
    Mit tehetek? Nagyon sok kellemetlenséget okoznak, mert feltűnően teszik, mintha fizetnének érte.
    Köszönöm a lehetőséget, várom válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves S-P Zsigmondné!

      Azt gondolom, hogy érdemes lenne beszélnie a szomszédaival. Megkérni őket, hogy ne dobjanak semmit az Ön területére. Megfogalmazhatja, hogy igénye volna jobban megismerni őket. Bizonyára örülnének, ha valami kis aprósággal bekopogna hozzájuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina

    Jó napot!
    30 éves vagyok előző kapcsolatomból van egy 6éves lányom.Párommal 3 éve vagyunk együtt 1 éve el jegyzett Imádja a lányom, tervesztünk közös gyereket meg esküvőt is.Gyerek sikerült szeptemberbe érkezik,de viszont az esküvőt le fujta avval a szöveggel hogy neki ehez most nincs kedve!!
    Kb fél éve furcsán viselkedik elmegy itthonról fél napokra szerelmes levelek apróbb ajándékok..
    Kiderült az exe az illitő
    Rá kérdeztem erre mondta is igen együtt volt vele és kettős életet fog élni
    DE VISZONT ÉN NEM SZERETNÉM EL VESZITENI MÉGIS A KÖZÖS GYEREKÜNKET VÁROM

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz helyzetben van, mivel együtt szeretne lenni a párjával, ő mégis az exével is kapcsolatot ápol. Fontos volna, hogy mielőbb lelki támogatást kapjon, s átgondolja mit kezdhetne ezzel a helyzettel. Ha szeretne minderről négyszemközti keretek között beszélni, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Eszter

    Kedves Melinda!
    Szeretném tanácsát kérni, a következővel kapcsolatban:
    50 éves, 7 éve, jó, szeretetteljes kapcsolatban élek. 25 éve ugyanabban a középiskolában tanítok! Úgy érzem, lelki válságba kerültem, aki 25 év alatt sehova nem jutott. Pedig a gyerekek a suli legjobb tanárának, a kollégák kíváló pedagógusnak szavaztak, csak sikerem van! De… Nem tudok főzni, vezetni, (nagyon félek), informatikát sem tudom(4tanfolyam után is csak a min.)
    3 nyelven beszélek, de semmitérőnek látom az életem. Anyumat 3 éve gondozom, nem egyedül, agyvérzéses. Naponta hazamegyek, h segítsek apunak, ő még dolgozik, 80 évesek. Gyerekem nincs.
    Sajnos semmi nem köt le, de jól játszom a külvilág előtt, h ne terhelje senkit!
    Tudna vmi tanácsot adni?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Eszter

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkába fognia, hogy jobban megismerje a jó és rossz tulajdonságait. Elfogadja önmagát, megtanulja értékelni az erősségeit. Ne csak a hibákat lássa! Ne kelljen megjátszania, hogy nincsenek gondjai, hanem valóban úgy érezze, hogy megoldja az Önre váró feladatokat. Ha igényli, hogy ezenen négyszemközti keretek közt dolgozzunk, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga

    Jo napot dokrornő. 3 hete elhunyt az egyik ismerősöm és azóta képtelen vagyok.megbirkozni a halál gondolatával. Remeg a gyomrom meg néha nem tudok aludni. Van egy 4 hónapos tüneményes kislányom és egy 3 éves kisfiam. Lassan ez a problémám már rájuk is kihat mert türelmetlenebb vagyok és sokszor magamba fordulók. Mit tehetnék??

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      A gyászban pszichológussal való négyszemközti konzultáció segítheti meg Önt. Ilyet ingyenesen a helyileg illetékes pszichiátriia gondozóban talál, vagy magán keretek között szívesen vállalom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Viktória

    Üdv !
    Ha valami negatív dolog történik az életemben, szomorú vagyok, vagy dühös, csalódott, akkor eszem, egyfolytában ennem kell. Aztán amikor ennek az érzésnek vége, bűntudatom van, és pár napig nem eszem. Majd folytatódik tovább….Egy hónappal ezelőtt halt meg az apukám, és akkor kezdődött, és onnantól minden hasonló érzésnél ez van.
    Nem tudom hogy mit tegyek, vagy kihez tudnék fordulni ezzel.

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Az érzelmi evés önismereti munkával szüntethető meg. Fontos hogy minél többféle stresszkezelési stratégiája legyen, valamint segítséget kapjon a gyászában is. Ha szeretne ezekről a dolgokról négyszemközti keretek között beszélni, bátran keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Emőke

    Üdvözlöm! Olyan problémám lenne, hogy összevesztünk a férjemmel 2 napja, én a 11 hónapos kisfiúnkkal eljöttem otthonról, hogy lehiggadjon és gondolkozzon el a dolgokon. Egyébként semmibe nem néz már a férjem, ha valamit mondok vagy csinálok az sose jó neki. Első nap még keresett, de csak vádaskodott és elhordott mindennek, azóta semmi. Én szeretem, de már nem bírom a sok megaláztatást és az állandó veszekedést. Nem lehetséges, hogy másik nő van a dologban, vagy egyáltalán van esély rá, hogy észhez térjen?

    • Habis Melinda

      Kedves Emőke!

      A leheőségek számba vételéhez önismereti munkára van szüksgég. Ezeken kívül azt is lényeges volna átgondolni, miért ragaszkodik egy olyan férfihoz, aki érzései szerint semmibe sem veszi, megalázza Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Orsolya

    Kedves Doktornő.
    Mozaik családban élünk.
    Paromnak van egy 10 éves lánya, és van egy 2 éves közös fiunk.
    Kisfiunk a dackorszak kezdetén van. Sokszor elutasító, verekszik és nem fogadja szívesen a puszikat oleléseket.
    Párom és a lánya ezt nehezményezi. És sokszor dorgaljak azért pl ha nem akar puszit adni.
    Véleményem szerint ezt nem szabadna erőltetni, ők mégis ezt teszik. Ha a fiam nem engedelmeskedik akkor ridegek vele. Erőltetik az ölelést, a vége általában az hogy a kisfiú oda csap. Ilyenkor az apuka kivétel nélkül a lánya partját fogja a fiat pedig leszidja. Előfordulnak olyan megjegyzések az apa szájából hogy “ hagyjad mert bolond” vagy “ már napok óta bunkó ez a gyerek”. Ez nekem nagyon faj. És szerintem ilyet nem mondhat egy szülő, főleg a másik gyereke felé nem közvetíthet ilyet a testvererol.
    Párom azt mondja félti a lányát, mert úgy érzi a kislány hogy ilyenkor nem szereti az öccse és azért nem öleli meg, és ez a kislányt lelkileg megviseli.
    Jól gondolom, hogy az ilyen helyzeteket a lánya úgy tudná jól kezelni, ha az apa megfelelően kommunikálná?
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Orsolya!

      Igen, fontos volna a szülőktől irányuló megfelelő kommunikáció a kicsik felé: attól, hogy épp nincs kedve a gyereknek puszit adni, még szeretheti a testvérét. Párterápiás munka segíthet a gyermeknevelésben konszenzursa jutniuk a párjával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter

    A nevem Eszter.
    A parommal fel eve vagyunk egyutt es azota nagyon megvaltoztam rossz iranyba. Elotte rengeteg onbizalmam volt, szerettem es elfogadtam magam ahogy vagyok. Par honapja ez teljesen elmult. Nem erzem magam szepnek, nem szeretem magam es a legrosszabb amivel kikeszitem a paromat is (nemcsak a sajat lelki vilagomat), hogy beteges feltekenyseg jott ram. Csak az jar a fejemben, hogy valaki elveszi tolem aki okosabb, szebb es talpraesettebb. Nem tudom ilyenkor mi a teendom, de bele bolondulok. Attol is rosszul vagyok ha mas nokkel beszelget, irogat vagy csak koszon nekik. Elutaztam a csaladommal 1 hetre es csak azon jar az eszem, hogy a parom kielegiti sajat magat es mas noket nez kozben. Beteg vagyok es teljesen ketsegbe vagyok esve. Nem tudom elviselni, hogy magahoz nyul vagy mas nokkel kommunikal. Gondolom ez az onbizalom hianyom miatt van, de most mar bele faradtam, hogy emiatt nem tudom magam jol erezni magam barhova is megyek nelkule. Bizok benne, hogy tud nekem segiteni.

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Önismereti munka segítségével lehetne reálisabb irányba tolni az önmagáról alkotott képét, megtanulnia bízni a párjában. Hiszen az, hogy beszélget nem feltétlen jenti azt, hogy meg is csalná.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy kíváncsi fiatal műköröm problémàval

    Tisztelt doktornő!
    A pàrom szakitott velem 8 hónap utàn , volt sok nézeteltérésünk, de mind megbeszéltük. Sokat nyaggatott, hogy csináltassak műkörmöt de én nem szeretem mindig csak igérgettem neki, hogy majd lesz megmég kezdtem is belemenni mert láttam, hogy nagyon szeretné . Egyik este ottaludtam nálla és mire hazaértem jött az üzente, hogy nem szeretne velem lenni többet , nem személyesen csak egy üzenetben majd megkèrdeztem, hogy miért is volt ez a válasza az volt , hogy egy nő adjon magára ez alatt a kivágott tapados minden mutagatós ruhákat és a műkörmöt értette (megjegyezném, tiszta rendezett lány vagyok új ruhákkal csak nem kihívókkal)
    Nagyon szíven ütött ez hiszen mikor megismert akkor se volt műkörmöm se kihívó ruhám és még ő szedett fel engem.
    Volt mèg egy számomra érthetetlen esetünk mikor egy rég ismert ismerősömet tiltott el töllem azt mondván, hogy nem kell ilyen időssekkel barátkozni mivel a hölgy 19 évvel időssebb töllem .
    Nagyon belevagyok betegedbe ebbe a helyzetbe(-4kg egy hét alatt) megszoktam hogy együtt vagyunk , de folyamatos elvárásoknak kellett volna megfelelnem és tiltásoknak
    Lehet jobb ez igy de nagyon fáj
    Magaszerint kellett volna rá hallgatnom, hogy megváltoztasson az ő ideáljának vagy majd lesz olyan akinek így vagyok megfelelő? És a maga véleménye a leirtakról
    Előre is köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kíváncsi fiatal!

      Szerintem egyáltalán nem szerencsés, haegy kapcsolat alapvetően megváltoztassa az embert. Valószínűleg ha csináltatott volna műkörmt és a többi elvárásnak is megfelelt volna, sem tartott volna tovább a kapcsolatuk, hiszen akinek ennyi elvárása van a másikkal szemben legtöbbször nem tud érzelmileg kapcsolódni, s ezt leplezi a külsőségekkel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Tamás

    Tisztel Dr-nö.Azt szeretném megtudni,hogy 1 éve Arisppa 10mg szedek naponta,és ezt teljessen elszeretném hagyni(egyébként gyenge hanghallásra szedem),de viszont az 5mg-os változata csak külföldröl rendelhetö.Ezt a kezelöorvosom nem hajlandó megrendelni arra hivatkozva,hogy nekem a 10mg-os változatott életem végéig szednem kell.Egyébként 2 éve történt traumábol kifolyólag vagyok hanghalló.De,nem érzem, hogy szükségem lenne a gyógyszere.Az orvosom azt mondja ha nem tetszik keressek mást.Joga van ahhoz,hogy nem tartja tiszteletben a kérésemet?

    • Habis Melinda

      Kedves Tamás!

      A gyógyszeradag változtatásához pszichiáter szakorvostól kaphat segítséget. Fontos, hogy bízzon a kezelőjében, elmondja neki a kétségeit, rákérdezzen miért látja szükségét a nagyobb dózisnak. A hanghallás komoly dolog, nem szabad félvállról venni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V Lászlóné Marianna

    Kedves Doktornő!

    Van egy 7 éves és egy 5 éves kislány unokám. Imádom őket és úgy gondolom hogy ez kölcsönös. De kb. fél éve a nagyobbik lány olyan mintha félne tőlem meg a nagyapjától, kicsi kora óta sokat vannak velünk ott is alszanak napokat minden rendben volt eddig. Kicsit akaratos kislány, 3 éves kora körül elég nagy hiszti rohamai voltak ha nem az volt amit ő akart. De ez elmúlt, igaz azóta is néha türelmetlen és mindig ő akarta kell érvényesüljön. alapjában nagyon ügyes kedves. Kb féléve valami történt mert már nem szívesen jön velünk hozzánk, sőt ha meglát mindig fél hogy el akarjuk vinni nem köszön, olyan mintha meg sem látna minket. Volt úgy hogy kijön egy ajtón ott vagyunk és a mellettünk levő ismerős néninek köszön ránk meg oda sem néz. el vagyunk keseredve mi lehet az oka, probáljuk turelemmel hogy még gyerek, majd változik de néha már kellemetlen és fájó tud lenni.
    mi történhetett benne, egy ideig kb egy évig a másik részről a nagyszülők nem igazán foglalkoztak velük, akkor mindig nálunk voltak kb. féléve helyreállt a kapcsolat és többször fejünkhöz vágta hogy a másik nagyi jobb , ott szeret lenni nálunk nem a kisebbik lány néha utánozza de alapjában ő nem csinálja ezt.
    Kérem adjon tanácsot mit tegyünk el vagyunk keseredve, nagyon szeretjük őket.

    • Habis Melinda

      Kedves Marianna!

      Megértem, hogy fáj Önnek ez a változás. Javaslom, hogy beszéljenek a szülőkkel a nagylány viselkedéséről. Együtt bizonyára rá fognak jönni mi lehet a gond, hogyan orvosolható mindez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. melinda

    17 éves vagyok
    2 éve ismerkedtem egy fiúval ő 21 éves
    Nagyon belé szerettem
    És en már azt szeretném hogy vele éljek
    De viszont a szüleim nem engedik.
    Én el is mennék de nem szeretném magamra haragitani apát mert nagyon szeretem
    Ez ügyben mit tudnék tenni
    Nagyon szépen meg köszönném a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Szerintem érdemes volna beszélnie a szüleivel arról, mit szeretne. Ha jobban megismerik egymás álláspontját, talán sikerül közös nevezőre jutniuk!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • kissyfur

    Jó napot kívánok.
    A párom és én elég nehéz időszakon vagyunk túl,elég komoly műtétem volt és még be nem mentem a kórházba addig minden műkődőtt köztünk és barátnő is támogatott, bár a párom barátja inkább ezzel nincs is gondom ami viszont nagyon zavar hogy amikor kijöttem a kórházból sokat kellett feküdnöm de a barátnő oltott a trombózis elleni szúrival, a párom dolgozott igy este ért haza minden nap és a barátnő átjött amint a párom hazaért és 9-10 között ment el, én nem sokszor tudtam kimenni hozzájuk a műtétem miatt.voltak dühkitöréseim mert úgy éreztem elhanyagol és a barátnővel folytatott beszélgetések nevetések fontosabbak mint én. Ilyenkor mindig megmagyarázták hogy a párom miattam aggodott, igaz amikor beszöktek hozzám a kórházba nagyon ramaty állapotban voltam és a párom ott teljesen összetört. A helyzet sajnos 6 hétig tartott utána ismét kórházba kerültem, akkor már én az örök optimista is meg voltam törve. Egy hónapja volt egy kemény vitánk kiabálás, veszekedés és ilyen állapotban is átengedte a barátnőt és az addigra hazaérő párját hozzánk kártyázni. Ekkor már olyan ideges voltam hogy mindenki előtt mindennek elmondtam a páromat, és ők csak ültek fél óra múlva elhozatattam előlük a piát uána negyed órával mentek el. A helyzet kicsit csitult ebben a párhétben, de nem tudom mit tegyek mit érezzek és miben bízzak ezek után. A barátnő párjának utána mondtam hogy valószínű elköltözöm mert nem bírom tovább egy hét múlva azzal jött haza a párom, hogy a barátnő mennyi mindent megtett hogy ők barátságban legyenek mert ha a párján múlott volna köszönő viszonyban sem lennének. Én ezt megint támadásnak vettem mert tud a költözési szándékomról. A hétem átjött hozzánk nem őt hívtuk, a párom azt kérte tőlem hogy ezt se azt se említsem az már naqgyon régren volt, ne hozz példákat és én mivel szinte semmiről nem beszélhettem ami zavar az időjárásról nem volt kedvem igy 20 percig csenden voltam.Néha elég kínos volt. Ő sem szolt hozzám, vágott egy pofát-Hát, mentem- ennyi volt a reakciója. Megírtam neki utána hogy semmiről nem beszélhetek ami zavar mert a párom szerint ez csak felhántorgatás de nem leszek hazug vagy képmutató. válasz-soha nem gondoltam hogy hazug vagy-ennyi.radikális méh eltávolításom volt így a változó kor előbb jött mint terveztem, lehet ezért látok rémeket, de mellette erős személyiség is vagyok, tudom mi helyes és mi nem. De nem tudok túllépni hogy amikor a kapcsolatunkn alatt egyszer volt igazán nagy szükségem rá mással töltötte az időt. sokat kötöszködött velem akkoriban a párom, nem igazán tudta elfogadni a helyzetemet. Úgy érzem ha barátnő mindkettőnk barátja lett volna észreveszi magát és hagy nekünk életteret. mind a műtét után mind a veszekedés alkalmával. A barátnő azt állítja magáról hogy milyen sok empátia van benne, szerintem nem ismeri hirből sem, nem tudja hogy ezzel a műtéttel beindult a változókor, nem tudja kezelni a beteg embereket, nem tudja mit kell tenni úgy gondolja ha a páromat felviditja az nekem is jó. Jelenleg meg van sértődve a barátnő, hogy mennyi mindent megtett értem és így hálálom meg. Kértem a páromat hogy egy ideig szüneteltessék a barátságukat, mig mi rendbe nem hozzuk a kapcsolatunkat, megigerte megteszi hogy nem keresi de ha a barátnő ráír nem lesz bunkó visszaír, mert neki sokat segített. A kérdésem az lenne a változó kor miatt látom a barátnőt ellenségnek? A párom miért ragaszkodik ennyire hozzá? Költözzek el és kezdjek új életet? Már többször el akartam menni de a párom mindig azt mondja velem és a gyerekünkkel akar élni, neki a barátnő csak egy barát nem több soha nem akar tőle semmit csak- bírja a hülye fejét-. Változtatnom kell bárminn? Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves kissyfur!

      Fontos volna a rossz érzéseit a párjával megosztania, alaposabban átgondolni ezt a baráti kapcsolatot s a helyzet párkapcsolati vonatkozásait. Önnek milyen támogatásra lett volna szüksége a műtétek kapcsán? A párja menyire tudta megdani ezt? A barátnőjével beszélt már az igényeiről?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Vivien

    Tisztelt Doktornő!
    25 éves vagyok, jelenleg egyedül élek, de van párom kicsit több, mint 1 éve. Azt vettem észre, hogy néha kijön rajtam a depresszió, nagyon nem szeretem magam és míg mindenki mással szemben pozitív és optimista vagyok, magamat nem tudom elfogadni és a hibázást sem igazán engedem meg magamnak. Ha mégis hibáznék (ami ugye elkerülhetetlen, ezt tudom nagyon jól és azt is, hogy ezzel nem kéne problémának lennie), akkor teljes letargiába esek és úgy érzem, hogy értelmetlen akármi, amit eddig az életemben csináltam. Emellett van még egy dolog, ami nagyon zavar. Nem lehet rólam fotót készíteni, amit úgy értek, hogy annyira kellemetlenül érzem magam, ha látom, hogy fotóznak, hogy az összes képen látszik a szenvedésem. Ez azért nagyon furcsa számomra, mert amíg ezelőtt körülbelül 1-2 évvel is készültek rólam rosszabb képek, de azon csak nevettem, de azért szerettem őket visszanézni az emlék miatt, manapság viszont meg sem engedem, hogy elkészüljön a kép. Ez már a kapcsolatunkban is kijött kisebb problémaként 1-1 utazás vagy esemény során, hogy közös képet sem tudunk csinálni, mert engedem. Mit tudok ezek ellen tenni? Hogy tudnám visszahozni azt a könnyedséget, ami bennem volt 1-2 éve?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Az önelfogadást önismereti csoportban, vagy egyéni terápia segítségével tudja “megtanulni”. Ez segíthet jobban felfedezni az önfeledtebb arcát is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Ti a

    Tisztelt Habis Melinda!
    Több mint 2 éve ért véget az első kapcsolatom amely több mint 3 évig tartott,nagyon nehéz volt,de valahogy sikerült átlendülnöm. A szakítás után 1 évvel megismerkedtem valakivel lassan 1,5éve tart a kapcsolatunk,az elején minden csodás volt teljesen mas embert mutatott akkor,de változott és folyamatosan csak bánt ,megaláz,gyanusitgat,és nem tisztel! Tudom hogy nem ezt érdemlem,mégsem tudom lezárni ezt a kapcsolatot! Mit tehetnék?

    • Habis Melinda

      Kedves S.Ti a!

      Levele alapján fontosnak tartom, hogy mielőbb önismereti munkába kezdjen, hogy jobban átlássa, miért ragaszkodik egy érzelmileg bántalmazó kapcsolathoz, a döntésének megfelelően szabadulni tudjon ebből. Az önállóságának növelése lehet a megoldás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Karina K.

    Tisztelt Doktornő!
    Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is lehet a baj, de én a lelki okokra gyanakszom, hogy onnan erednek a problémáim. Kb. 2 éve kezdődött, hogy testi tünetek is jelentkeztek márpedig mindig fáj a hasam, puffadok, hányingerem van ha tejterméket fogyasztok akkor is ha glutén terméket fogyasztok akkor is jelentkeznek a tünetek összességében bármit fogyasztok, eszek problémám van. Ilyenkor nagyon megijedek elkezdek pánikolni, hogy rosszul leszek hányni fogok nagyon félek a hányástól bármi mást kibírnék csak hányni ne kelljen ezért pl. nem fogyasztok alkoholt, nem eszem túlzottan zsíros ételt, de ha előfordul akkor már tudom, hogy szenvedni fogok, nem tudok teljesen laposan aludni, mert akkor is azt érzem, hogy forog velem a világ, a tömegben is néha rám jön ez a fajta rosszullét. És ilyenkor vagy Deadelont veszek be vagy Cocculine gyógyszert, mert ezek elmulasztják a hányingert. Allergia vizsgálaton is voltam, hogy van-e valami érzékenységem a laktózra mutatott egy minimálisat, de alapjáraton semmi bajom nincs a vizsgálatok alapján. Tudom, hogy valami baj van lelkileg és nem tudom egyszerűen megoldani és nem akarom így leélni az életem, hogy ezeket a hányáscsillapító gyógyszereket szedem, elvileg nem okoznak függőséget, de ha mindig ahhoz folyamodok, mert az segít akkor már függő vagyok.
    Próbáltam meditálni mindenfélét olvasni ami esetleg segítene, de nem jutottam előrébb.
    Kérem Doktornő tudna valami féle megoldást ajánlani miféle úton induljak-e? Keressek fel egy szakembert aki segíteni tudna, hogy leküzdjem ezeket vagy mi lenne a jó irány?
    Köszönöm szépen!

    • Habis Melinda

      Kedves Karina!

      Igen, javaslom, hogy keresse fel a háziorvosát, aki el tudja küldeni a különféle szomatikus kivizsgálásokra. A hányással kapcsolatos félelmeit pedig önismereti munkával érdemes megközelíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H.V.

    Tisztelt Doktornő!

    Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz,hogy tudnék a páromnak segíteni a dühkitöréseiben. Lehet nem a megfelelő szót használom de ez jut eszembe róla.
    Ami a probléma,hogy úgy feltudja idegesíteni bármilyen apró dolog,hogy az elképesztő. Ha valamibe belerúg…vagy csak leesik vagy valamit kiakar szedni és beakad vagy tényleg legyen az bármi. Ha nem talál valamit. Ha valaki kérdez valamit es nem teljesen hallja a választ tőle masodszorra már ordítva válaszol. Képes 10percig tartó ordító monológot intézni akár egy vödörhöz is ami őt akadályozza valamiben. Olyankor lehetetlenség vele szót érteni. Egy darabig megy higgadtsággal a környezetének is és nekem is de már ott tartok,hogy napi 5* biztos az agyvérzés kerülget már az állandó rikogatásától. Eltelik x idő és mint ha mi sem történt volna újra normál hangnemben kommunikál de addigra már az ember idegeit úgy felhúzza,hogy legszivesebbeb kiütném. Nem tudom ennyire gyorsan napjában százszor kezelni a dolgait. (Abszolút nem tettleges maximum csak az adott tárggyal szemben, de sem élőlennyel sem emberrel kapcsolatban nem.) Viszont a közvetlen környezetét teljesen kicsinálja. A legrosszabb az,hogy utana abszolut semmi megbánás. Számára ez teljesen normálisnak tűnik és nem érzi magát hibásnak.

    • Habis Melinda

      Kedves H.V.!

      A dühkitörések pszichoterápiás munka segítségével kezelhetők. Ha ezektől a párja nem szenved, akkor kevés rá az esély, hogy rá tudja beszélni erre, inkább párterápia megkezdését javaslom, hogy ő is értse, hogyan hat Önre a viselkedése. Nem szabad folyamatos idegeskedésben élnie!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Orsi B.

    Kedves Melinda,

    Szeretném abban segítségét kérni, hogy mit tegyek, ha férjem minden nap 3 sört megiszik? Van egy 6 hónapos gyermekünk akit szoptatok és úgy érzem a férjem egyáltalán nincs jelen a hétköznapjainkban. Ha hazajön munkából csak alszik és semmiben sem segít. Ha játszik is vele, 10 percnél tovább nem bírja cigaretta nélkül.. Kimegy és én még el sem mosogattam. Már arra is gondoltam, hogy rossz döntést hoztam mikor hozzámentem feleségül. Azt ígérte változtatni fog. Ezt már sokszor hallottam tőle… Felvett egy nagyobb (10milliós) hitelt, amitől én kifejezetten elzárkóztam…, édesapjával meggyőztek, hogy nem lesz gond. Amit persze remélek én is, de úgy érzem, az ilyen döntéseikkel teljesen kirekesztenek a saját életemből. Kértem a férjemtől azt is, hogy maximum 2 sört igyon egy nap, de a legszebb az lenne, ha egyáltalán elfelejtené a sörözést. Hisz van egy gyönyörű egészséges gyermekünk! Miért nem boldog? Van, hogy 5 sört iszik meg, amie csak később jövök rá. Nagyon kimerültnek és magányosnak érzem magam, mert ha szeretnék ezekről vele beszélni, folyton hárit és más témát hoz fel.

    Köszönöm, hogy “meghallgatott” és várom válaszát!
    Üdvözlettel,
    Borsi

    • Habis Melinda

      Kedves Orsi!

      Javaslom, hogy kezdjenek párterápiás munkába, mert úgy tűnik az otthoni beszélgetés itt már kevés. Ráadásul az őszintételnség is felültötte a fejét a kapcsolatukban. Ha időben érkezik a segítség és mindketten akarják, sikerülhet változtatni!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • GG

    Jó napot egy olyan kérdésem lenne hogy miért nem izgul fel rám a barátnőm egyáltalán kérdeztem már tőle azt mondogatja hogy még ő sem tudja az előző barátjára viszont fel izgult. Úgy érzem hogy nem kíván engem egyáltalán. Még én magam sem tudom mit csináljak hanyagoljam e öt hagyjam ott nem akarom mert szeretem öt és én is úgy érzem hogy szeret

    Előre köszönöm a válaszát 🙂

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Szüleimnek 10 éve megromlott 28 éves házassága, melyben 4 gyerek született.
    Apukám megcsalta anyukámat, anyukám teljesen belebolondult ebbe mert azt hitte ez vele sosem történhet meg. 6 éve apukám külföldre költözött, anyukámat elhagyta rá 2 évre elváltak. Anyukám 10 éve már, hogy varja apukám mikor megy vissza hozzá. Mai napig tartják a kapcsolatot, beszélnek találkoznak ha apukám hazajön (anyukám a közös tulajdonu házban él).
    4 éve vagyok együtt a párommal és azóta anyukámmal rohamosan romlik a kapcsolatom. Nem élünk túl nagy lábon, tehát ha kimegyünk apukámhoz pihenni vagy valahova máshova megfogjuk az összes forintot. Emiatt anyukám pénzéhesnek tartja a páromat. Pl ha kimegyünk apukámhoz és jönni akar anyukám is akkor el szoktuk fogadni, ha belead a benzinbe mert hát 500 km nem kevés. Ha azt mondjuk valamit nem csinálunk mert nincs pénz akkor megint azt hiszi csak ez a lényeg. Mert ő azt hiszi, hogy akár egy horvát nyaralást 100 ezerből szállással kajával utazással meg lehet úszni.
    Rengeteget szidja anyukám a páromat… Szinte nincs beszélgetés mikor ne hozná fel, hogy milyen rossz ember. De ha beszélünk akkor apukámról is állandóan panaszkodik illetve Nagyiról aki anyukámmal él, hogy már nem bírja elviselni a dolgait és már azt sem bánná ha meghalna… De ezt bele is mondja Nagyi szemébe. Mikor mondtam neki, hogy ne mondjon ilyet mert ha nem lesz akkor még úgy is vissza szeretné majd kapni amilyen most 92 évesen. De erre csak annyit mondott, hogy így neki nem kell és nem fog hiányozni.
    MOst legutóbb mikor beszéltem vele születésnapja alkalmából hívtam felköszönteni.
    A válasz az volt, hogy köszönöm, vártunk haza a bátyáid is itthon voltak.
    Én nem voltam itthon, de ha itthon is lettem volna nem szólt senki, hogy összejövetel lesz.
    Ezeket a kitöréseit nem tudom kezelni, csak némán hallgatom amit mond. Hozzá tette, hogy tudja hogy most ő a gonosz és rossz anya, hogy jó szándékkal felhívom aztán ő elpanaszolja magát, de ha 2 napja hívom is elmondta voltna ezt.Aztán a végén csak sóhajtottam mire sértödőtten elköszönt. 1 órával később írt egy üzenetet hogy ne haragudjak, mikorbelkezdte megbánta, de nagyon bántja hogy így megromlott a kapcsolatunk, nem tudja miért utálom ennyire és reméli egyszer érezni fogom hogy ő szeret engem.
    Én nem utálom és ezt szoktam is neki mondani, hogy szeretem őt.
    De ha aut mondom, hogy nem tudok mit kezdeni a panaszkodásával, hogy hol apukámat, hogy nagymamámat szídja hol a páromat akkor megy az, hogy én csak a rosszat látom benne és utálom őt. Azzal meg sem merek próbálkozni, hogy azt mondjam neki, hogy menjen orvoshoz mert csak olaj lenne a tűzre.
    Bánt és fáj, hogy ilyen a viszonyunk, kicsot mint ha féltékeny lenne, hogy boldog vagyok a párommal neki meg nincs senki.
    Nem tudom kezelni a kettőnk közti feszültséget

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Igen megterhelő lehet Önnek az édesanyjával való kapcslat, hiszen Ő folyton a saját frusztrációit fogalmazza meg és vetíti ki az Önhöz közel álló személyekbe. Ezt pedig frusztráló hallgatni, s az anyja nem is lesz jobban tőle. Valóban pszichoterápiára volna szüksége, s ha igényli az önismereti munka Önnek is javasolható. Hogy jobban értse mi miért történik Önök közt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Eszter

    Tisztelt Doktornő!

    Nekem egy olyan problémám lenne, hogy a párommal kicsivel több mint két éve vagyunk együtt, de mégis alig van közös képünk. Ő az elején erőltette, mondogatta, hogy csináljunk, de akkor én még nem voltam fel oldodva teljesen. Ön szerint ez a mai modern világban jelent valamit? Vagyunk egy kicsivel is rosszabbak mint mások, hogy kevesebb (alig néhány) képünk van egyenlőre?

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Ha szeretne képeket csináltatni közösen, akkor javaslom, hogy kezdeményezze ezt. Ha ez nem foglalkoztatja különösebben sem Önt, sem a párját, akkor szerintem jól van így.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Julianna G.

    Szünetet tartottunk a párommal, amit ő kezdeményezett. Utána együtt maradtunk, közös döntés alapján, viszont konkrétan semmit nem beszéltünk meg. Folytatódhat így a kapcsolat? Épült a szünet miatt/alatt? Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Julianna!

      Egy párkacsolatot csak tudatosan, érzelmi munkával, sok mély beszélgetéssel lehet építeni. Az idő önmagában nem befolyásolja a közelséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lilla

    Középkorú nő vagyok,egy kollégám többször átölelt, közel vagyunk egymáshoz emberileg, mondhatni szeretjük egymást. De nincs köztünk semmi más, csak néha egy-egy ölelés, kölcsönös mosoly, szemezés. Elmondása szerint ő csak barátnak tart engem. Mindketten kapcsolatban élünk (család) és középkorúak vagyunk. Mégis mikor néha átölel erősen dobog a szíve és kissé reszket is, szinte beleremeg az ölelésbe.Ez mitől van? Nem lehetséges, hogy többet érez, csak tagadja előttem és önmaga előtt is? Ha csak tiszta barát, az ölelése miért ilyen?

    • Habis Melinda

      Kedves Lilla!

      Vannak olyan emberek, akik kevésbé igénylik/élvezik a testközelséget. A remegés tehát sokmindennek szólhat. A legjobb mégis az volna, ha szóbahozná ezt, tudnának erről beszélgetni egymással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • László

    Tisztelt Doktornő ,

    Olyan problémám van hogy Állandóan mélylevegőt Szeretnék venni,
    Szorongok félek szinte egész nap
    Alvás is nehezen megy ,nem tudok ellazulni
    Folyamatos Feszültség érzet.
    Sport közben (bicikli ,futás ) sokkal jobb
    De aztán vissza tér.
    Tudna ebbe tanácsot adni ?
    Előre is köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Ezek lehetnek akár a szorongás tünetei is. Javaslom, hogy keresse fel a háziorvosát, hogy részt vehessen egy alaposabb kivizsgáláson.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Tiszteletem
    Olyan problémával fordulok Önökhöz hogy a párom rettenetesen agresszív, folyton ordibál velem a gyerekek elött is van hogy a gyerekekkel is.. Majdnem sikerült rá venni hogy elmentem magát kezeltetni mert már félek töle hogy vajon mit fogok kapni most. Csak az anyja küldött neki egy gyógyszert stressz oldásra hogy inkább szedje azt így elvetödött a terápia pedig rengeteg fajta stressz oldott kipróbált de semmi nem hadznált. Ma már meg is fenyegetett hogy ha egy rossz szót is merek mondani az anyjárol mert sajnos anyuci pici fia akkor beviszi a szobába azt nagyon meg fog verni.. Nincs kedvem hozzá lassan undorodom már töle.. Nem mindegy az se hogy milyen fejet vágok mert abba is bele köt mert biztos hogy valami bajom van és ezzel felhergelem.. Ön szerint helyre lehet ezt hozni vagy inkább meneküljek? Előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Nem látom át, a párja miért lenne motivált arra, hogy bármin is változtasson. Úgy gondolom, hogy jobb, ha a kezébe veszi a saját sorsát!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Péter

    Kedves Habis Melinda!
    21 éves férfi vagyok, meleg. (remélem e tény ellenére is kapok választ) Párkeresési problémákkal küzdök. Már több mint 4 éve regisztráltam a Tinderre párkeresés céljából, ahol inkább kudarcok értek/érnek. Sajnos korán szembesülnem kellett a cudar valósággal, vagyis szembesülnöm kellett azzal a ténnyel hogy nem mindenkinek olyan komolyak a szándékai ezeken a felületeken mint nekem. Legtöbben sajnos csak gyors szexuális kielégülést keresnek ezeken a platformokon, amely eléggé megnehezíti a párkeresést egy komoly szándékkal rendelkező embernek, mint én. Nekem is volt ilyen időszakom nem tagadás amikor még a szexualitásomat fedeztem fel és alkalmi kapcsolatot kerestem, de mindig is éreztem hogy legbelül valami tartalmasabbra és mélyebbre vágyok. Mindig törekedtem az itt “megismert” emberrekkel minél hamarabb a való világban találkozni, de sajnos ez az esetek 90 százalékában nem jött össze, hiszen az illető behátrált. Vagy olyan is volt, hogy látszólag jóképű, okos intelligens ember egyszer csak megszakította velem a beszélgetést minden ok nélkül, pedig semmi rosszat nem írtam. Olyan is volt aki csak szórakozásból és unaloműzés gyanánt használja…Az a kevés ember, akivel pedig sikerült találkozni, sajnos nem tartott sokáig, áltlában az első randi volt az utolsó is egyben. Egy esetet kivéve, de sajnos az illető nem tetszett nekem. (perzse volt olyan is hogy tetszett nekem vki, de sajnos nem volt kölcsönös ez a vonzalom)Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont online ismerkedek? Az az igazság, hogy úgy érzem melegként korlátozottabbak az ismerkedési lehetőségeim mint heteró társaimnak. Naivitás lenne azt hinni, hogy én az utcán fogom megismerni a párom, hiszen nem tudni a szembejövő emberről hogy milyen a szexuális orientációja meg úgy gondolom nagy szerencse is kell hozzá… Mindenesetre ha így jönne össze, nem lenne elég egyszer találkozni, többször kéne látni egymást utána kiszakadni abból a közegből(közös programokkal). Többen írták ezt(hogy az utcán találkoztak) le nekem, mindezzel fokozva egy kicsit a szorongásomat e téren. Félreértés ne essék, magamat vonzónak találom, meg minden csak nagyon nehezen akar nekem ez az egész összejönni… Szeretnék egy társat, nemcsak a környezetemből érkező impulzusok miatt, belül is érzem… Igaz most megismertem egy nálam 13 évvel idősebb férfit, akivel találkozgatunk, részemről megvan a vonzalom, remélem az ő részéről is(úgy érzem igen), ő is mondta hogy komoly kapcsolatot keres, vette a fáradtságot és még a fővárosból is lejött hozzám, jól éreztük magunkat, már 2 randin túl vagyunk. Benne most látom a reményt. De kicsit félek és szorongok, ha pl nem ír(meg alapból), tudom infantilis ez az egész, meg hogy dolgozik, elfoglalt, de valahogy mindig ő jár a fejemben. Jó lenne ha írna és találkoznánk megint, úgy érzem kevés olyan erényekkel rendelkező ember van mint ő, nem szeretném hagyni , de viszont rá se akarok csüngni és erőltetni az egészet, az se jó. Néha rám törnek olyan érzések(leginkább akkor amikor nem keres), hogy mi van ha megint úgy járok mint a többinél, meg hogy mi van ha ennyi volt… Tudom túlgondolom és aggódom az egészet, de sok sérülés ért. Remélem lesz folytatás, szeretném nagyon. Mit tanácsol ? Mit tegyek ha véletlen nem lesz folytatás, a feldolgozásra értve és a párkeresésnél? Bízok abban, hogy kapok választ a levelemre. Köszönöm megértését és segítségét előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Természetes, hogy válaszolok a megkeresésére!
      A pártalálás gyakran okoz nehézséget, de az ebből fakadó szorongásokat lehet kezelni. Ha igényli, ezekről négyszemközti keretek között lehetne mélyebben elgondolkodni. Addig is javaslom Önnek blogcikkeimet a témában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 2020

    Kedves Melinda!
    Egy hónapja vagyunk együtt a párommal, előtte mind a ketten kb 2 évig voltunk egyedül, én nagyon sérültem az előző kapcsolatomban. Sajnos nagyon keveset tudunk találkozni, mind a ketten napi 12-14 órákat dolgozunk, ő legtöbbször hétvégén is, de hétvégén mindig együtt vagyunk, munka után egyből jön értem. Már kérdezte tőlem, hogy hol bujkaltam 30evig?! Mindig mondja hogy mennyire hiányoztam, és annyira jó, hogy ott vagyok vele. Néha kicsuszik a száján, hogy mennyire imád. Legutolsó együtt alvasunknal éjjel amikor atoltelt, félig álmában azt mondta, hogy, annyira imádlak szívem, majd adott a fejemre egy puszit és aludt is tovább. Viszont amiért aggódom, hogy napközben egyalaltan nem keres, csak késő este amikor hazaér. Ezt már említettem neki,  mondta, hogy sokat dolgozik, enni sincs ideje napközben, de ahogy végez mindennel az az első hogy hív és el sem tudom képzelni, mennyit gondol rám egész nap, de én is hívhatom őt bármikor. Az előző csalódásom miatt, nagyon aggódom emiatt, nem akarom, hogy megint hulyitsenek, és ilyenkor napközben mindig arra gondolok , hogy már nem is kellek neki és csak szórakozik velem. Ön mit gondol? Csak én látom bele a rosszat?

    • Habis Melinda

      Kedves 2020!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna dolgozni az előző párkapcsolatából származó rossz élmények feldolgozásán, hogy ezek ne károsítsák a mostani viszont és javuljon a közérzete is. Jobban bízzon abban, hogy szerethető, nem fogják megbántani. Ha szeretné, hogy négyszemközti keretek közt foglalkozzunk ezzel, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt doktornő!
    Nem tudom mi a bajom de egész nap csak ara tudok gondolni és meg győzni magamat hogy én most lanyokhoz vonzódok vagy a fiukhoz de legbelulrol tudom hogy a fiukat szeretem csak ezt nehéz valami miatt meg értetni magamal,pedig van is egy fiu akit szeretek csak nem viszonozza,néha ezek miatt úgy érzem hogy élni se akarok mivel nem tudok dönteni de lanyal nem tudnék lenni de mégse tudom meg értetni magamal,ilyenkor betegnek érzem magam és össze zavarodva!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A szexuális vonzalom nem akarat, vagy elhatározás kérdése, ezért azt javaslom, hogy ne helyezzen magára ekkora nyomást. Ha szeretne a vágyairól mélyebb szinten elgondolkodni, önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Olyan 6-7 hónapja úgy érzem szociális fóbiám van. Viszont ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Ha egyedül vagyok és online beszélgetek valakivel sokkal boldogabb vagyok és nem érzem magam furcsán. Viszont ha közösségbe megyek ez megváltozik nem tudok senki szemébe nézni, ha mégis hirtelen tempóban ver a szívem és szorongást érzek, ha beszélgetek egy barátommal akkor is furcsán érzem magam, esetleg remeg a kezem a hangom is. Van hogy hirtelen feszül a mellkasom és elkezd fájni a szívem emiatt de az általában a beszélgetések után van. Ha egy ismeretlen ember megszólít az utcán nem is tudok neki válaszolni mivel úgy érzem egy szó nem jön ki a torkomon. Nagyon megköszönném ha válaszolna és segítene hogy esetleg ennek mi lehet az oka. Orvoshoz vizsont nem szeretnék menni ezzel kapcsolatban mivel valószínűleg nem tudnék erről beszélni az említett dolgok miatt, Köszönöm a válaszát előre is

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy keressen szakszerű segítséget a problémára. Írásban is kommunikálhat az orvosával, ha szóban nem mer. Vannak olyan önismereti/terápiás csoportok is, amelyben hasonló problémával küzdő személyek segítik egymást a társas kapcsolatok jobb kezelésében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Zsuzsanna

    Jó napot Doktor Nő!
    3 gyermekem van, ami októberben változott, lett egy új kapcsolatom, neki szintén 3 gyermeke van. Az online tanítás alatt jött ki nálam a nehézlégzés, félelem, remegés, hol hidegrázás, hol izzadás, megemelkedett pulzus,ami hidegfront hatására erősödik fel. Szeretném kérdezni, hogy ez pánik, szorongás vagy esetleg depresszió?
    Előre is köszönöm szépen a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      A differenciáldiagnózis szakvizsgálat után lehetséges. Ennek elvégzése céljából pszichiátert, vagy klinikai szakpszichológust keressen fel!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Nóra

    Kedves doktornő!
    Nagy valószínűséggel szorongok. A tünetek nagy része rám is hat. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék erről a szüleimmel beszélni? Mert nem tudom, hogy anyukám komolyan venné-e. Arra fognak következtetni, hogy ez csak tinédzser kor, és vele járnak ezek a dolgok, miközben lehet hogy egyre nagyobb lesz bennem a nyomás. Hogyan tudnám ezt velük megbeszélni? Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Nóra!

      Azt gonodolom, hogy alapvetően a legtöbb szülő jót akar a gyermekének. A szorongás pedig olyan probléma, ami bár szakszerű kezelést igényel, orvosolható. Szóval csak vágjon bele bátran!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Viktória

    Üdvözlöm!
    Két éve vagyok együtt a párommal. Első kapcsolatom, mármint komoly. 1,5 hónapos kapcsolataim voltak. 25 éves vagyok, ő meg 28. Nagyon jól el vagyunk. Tervezzük a közös jövőt. Egész jól el tudjuk képzelni. Jól összetudunk dolgozni. Olyan mint egy nagyon jó barát. Szex egyre ritkábban fordul elő. Valamiért nem kívántam. A koronavírus miatt ideköltöztem hozzá. Kicsit felfordult az életem és nem tudtam senkivel találkozni így lehet attól volt hogy a szexet sem kívántam. Magamat sem láttam szépnek. Még mindig nem tudok a barátaimmal találkozni mert vezetni még nem tudok és messze vagyunk egymástól. Szex jelenleg azért pihen mert kihúzták a fogam. Viszont egy valami nem hagy teljesen nyugodni. Többször is mondtam neki hogy nagy szeretett éhségem van (amennyi szeretetet adok annyit el is várok …). Sajnos ő nem igazán tudja kimutatni sz érzéseit. Tipikus pokerface ember. Próbálja mindettől függetlenül, hogy nekem jó legyen. Na viszont tényleg az nem hagy nyugodni, hogy a párkapcsolatunk elején közölte velem, hogy szeret de nem szerelmes. Én mondtam neki hogy lehet így nincs is értelme csak barátok vagyunk extrákkal. Másnap felkeltünk és azt mondta, hogy de ők is egymásba szerettek végül (ugye a filmre utalva). Mai napig mondja, hogy ha úgy hozom fel a dolgot hogy ő nem szerelmes, nem érzem hogy szeret, hogy ő megmondta előre hogy nem szerelmes és ezt tudatosítja bennem. Ennek így van értelme ? Tényleg nem tudom már. Én sokszor azért tartok ki mellette mert szerelmes vagyok, legalábbis voltam és szeretem. Sok vitánál ő menekülne, hogy neki ez nem megy. De tényleg emellett tudni kell hogy szeret és próbál a kedvembe járni csak ezt vagyis ezeket nem tudom hova tenni. Mi lehet nálunk a baj? Lehet úgy boldog párkapcsolatom érzelmekkel, élményekkel teli hogy ő nem szerelmes ?
    Előre is köszönöm a választ.
    Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele lapján azt gondolom, hogy ha a párja nem akarna Önnel lenni, mert nem szeretné, akkor nem tenné. Ez inkább valamiféle kibúvónak tűnik, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, hogy az érzelmek terén vannak hiányosságai, ezeket nem tudja/akarja megmutatni, emiatt a konfliktuskezelés sem megy. Más kérdés, hogy ebben remélhet-e változást. Úgy gondolom, hogy fontos volna, hogy a párapcsolatában megkapja azokat a dolgokat, melyekre vágyik. Párterápiás munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    4.alkalommal jártam pszichológusnál,és első pillanattól kezdve szimpatikus volt/tetszett nekem a férfi és ez továbbra is így van.Milyen érzelmeket várhatok a részéről?Gondoltam rá,hogy nem megyek többet hozzá,mielőtt jobban belemerülnék.mit javasol?
    Én 21éves nő,ő32éves férfi.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy beszéljen ezekről az érzésekről a pszichológusával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Nikolett

    Kedves Melinda!
    Férjemmel egészen fiatal korunk óta ismerjük egymást, 14 éve egy pár vagyunk, 6 éve házasok. Gyermeket szeretnénk. Többnyire elégedett vagyok a kapcsolatunkat, jól megvagyunk, én vagyok a dominánsabb, a felelősségteljesebb (ami olykor terhes számomra, jó volna nem mindenben nekem dönteni). Férjem konfliktuskerülő típus, és ezért aggódok a jövőképünk miatt. Nagyon kedves, megértő, szinte mindenkivel, és nem tud/akár nemet mondani senkinek. Szeretnék segíteni neki, hogy kicsit nagyobb önbizalma, határozottabb kiállás legyen önmagáért is, meg azért is, mert a konfliktuskerülő magatartásával én többször kényszerülök túlgondoskodó vagy éppen főnökösködő funkcióba(mert különben saját maga körüli feleősségeket sem vállalja pl. Autó müszakiztatása, vagy hivatalos ügyek intézése). Kérem adjon tanácsot, hogy hogyan segíthetném a fejlődését ebben a helyzetben!
    Hálásan köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      A fejlődéshez az kell, hogy a párja is motivált legyen, illetve hogy külső szempontból lássa önmagát és a viselkedését. Párterápia keretei belül volna érdemes beszélniük arról, Önt hogyan terheli túl az Ő konfliktuskerülése.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Habis Melinda

    Kedves Boglárka!

    Szerintem lehet, hogy érdemes lenne rákérdeznie miért küldi Önnek ezeket a jeleket a barátja. A pszichológusának is nyugodtan mondja el ezt, meg fogja érteni!

    Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Fanni

    Üdv!
    Kedves Melinda, 20 eves vagyok, 2011-óta nem láttam az édesapámat mivel elváltak és alkoholista. Nos azóta vannak problémáim. Időről időre előjönnek bélproblémák, már voltam millió kivizsgáláson szerencsére szervi megbetegedés nincs. Voltam mar pszichológusnál is, de sajnos nem járt sikerrel. Lehet, hogy velem van a baj? 2011-ben egyébként mikor utoljára láttam éppen március 15-én adtunk műsort és ő is megjelent. Akkor is részeg volt és megalázott mindeki előtt. Késsel hadonászott. Életemben nem szégyelltem úgy magam mint akkor. Talán ez hagyhatott bennem akkora nyomot? Nem dolgozhattam fel? Javasolták már, hogy engedjem el. Sajnos eddig ez sikertelen. Utoljára amikor telefonon beszeltem vele 2012 január. Akkor éppen 12 évesen mondtam el a félévi bizimet. Akkor is leszólt. Miert csak 4-es, miért nem 5-ös? Soha nem viszem semmire. Azt hiszem meg mindig próbálok bizonyítani. Köszönöm a válaszát. Szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Fanni!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna pszichológussal beszélnie ezekről a dolgokról. Ne egy-két alkalomra gondoljon, a fel-/átdolgozás rendszerint ennél több időt vesz idénybe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita H.

    Jó napot Doktornő!

    Arra szeretnék választ kapni, hogy miért félek attól ha valaki ordít (velem vagy mással) ? Ilyenkor szorító érzés van a mellkasomban. És ha én ordítok akkor miért szegyenllem el magam? De tényleg úgy érzem ilyenkor, hogy helyben el tudnék süllyedni.
    Válaszát köszönöm előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Az ordibálás az agresszió durva formája, ezért kerülendő az emberi kapcsolatokban. Szégyent is ezért érez, ha Ön folyamodik rá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Szép napot! A páromnak és az exének van egy közös barátjuk, aki bulit szervezett. Mindketten hívatalosak voltak, de ez a barát megkérte a párom, hogy nélkülem menjen, nekem ne szóljon.
    Nem csak ezt, de az egészet elhallgatta előlem, azonban egy fotó miatt kitudódott, hogy hazudott.
    Hogyan kezeljem mindezt? Nem haragot, de mérhetetlen szomorúságot érzek, hogy egy barát kérése miatt szemrebbenés nélkül hazudott heteken át. És ha szeret, akkor miért nem mondta ennek a barátnak, hogy ne haragudj, de ő a párom, nélküle nem megyek el?
    Mit csináljak, hisz nagyon szeretem, de nagy fájdalmat okozott?
    Köszönöm a válaszát!
    Üdvözlettel: Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Javaslom, hogy beszéljenek erről őszintén. Fontos, hogy megértsék egymás érzéseit, mert ennélkül előfordulthat, hogy legközelebb is megbánja Önt a párja hasonló helyzetben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Adrienn

    37 éves vagyok. Világ életemben független voltam. Sose akartam igazán gyereket mert tudtam önző vagyok a kényelem nyugalom és a szabadság a legfontosabb nekem. Megismertem a párom. Jött a szerelem. Terhes lettem véletlenül. Megtartottam hülye fejjel. Akkor nem tudtam, nem gondoltam végig, mit is teszek. Ahogy megszületett a gyerek 180 fokot fordult az életem. Oda lett a függetlenségem, nyugalmam, csend, béke. Minden nap sirtam és sírok, hogy elegen van, ez egy börtön, minden nap ugyanarról szól. Tudtam a munkahely se fog ezen segíteni, mert jönnöm kell haza a börtönbe. Ez van 3 éve. Nem szeretem a gyerekem. Mind miatta van. Nem tudom elfeledni ezt a ballépésem, ami egy életre szól. Egy életen keresztül aggódni érte, felnevelni, és a tudat, hogy van belőlem még egy, megőrjít. El akarom őket hagyni. El akarom felejteni, nekem nincs gyerekem és új életet kezdeni egyedül. Végre tudom akkor, de csak akkor fogok megnyugodni teljesen, ha úgy élhetek ahogy akarok. Van segítségem, de semmit se ér, hisz utána jönnöm kell haza. Lelkileg ki vagyok készülve. Minden porcikám vágyam azt kívánja, menjek el, hagyjam el őket. Ez sose lesz jobb, még ha nagyobb lesz. 18 év múlva talán. De addigra már én se leszek fiatal és 18 évig nem úgy élek, ahogy szeretnék. Hanem kötöttségek között. Egyáltalán nem bánom, ha többet nem látom a gyerekem, csak a férjem hiányozna, akit szeretek. Minden nap sírok a régi szép idökről, amikor csak ketten voltunk. Nézegetem a régi képeket. Ha olyan képet látok, ahol gyerektelenek raknak fel képet magukról, összeszorul a szívem és akkor rögtön el akarok költözni. Nem bírom már, be fogok golyózni, úgy érzem, ha nem lépek. Voltam pszichológusnál, semmit se ér. Ezen csak én tudok változtatni. 3 éve így élek szenvedek, sírok, szabadulni akarok, de nem tudok, mert félek a családom elítél. Szeretném, ha a gyereket örökbe adhatnánk és végre ketten újra élvezhetnénk nyugiban az életet. Férjem hallani se akar ezekről. Nem bírom elviselni, hogy anya vagyok és nem gyerektelen már. A tudat kikészít. Ez lesz a legjobb, mint 18 évig szenvednem, mire talán elköltözne itthonról, hogy újra kettesben lehessünk a férjemmel és oda menjünk. akkor, amikor akarunk. Kérem segítsen, megbolondultam? Ön szerint helyesen döntök? Nem akarom, hogy megkedveljem, elfogadjam az anyaságot nem ez a célom. Menekülni akarok a gondtalanságba és ha kell, a férjemről is lemondok, egy élete van mindenkinek, nem mindegy azt hogyan éljük. Én boldogan nyugiban szeretném élni.
    Olyan jó volt mikor a féejemmel egymásra tudtunk figyelni programokat szerveztünk. Most ez a múlt. Csak anya apa vagyunk ennyi. Megőrjít az hogy sose élhetünk úgy mint régen ahol egymásra figyelhetünk csak. Minden nap azt érzem mennem kell el kell költözni mert be fogok csavarodni. Bánt hogy ezek az évek nem jönnek vissza amit nem úgy éltünk ahogy akartunk. Mondtam a férjemnek adjuk örökbe és kezdjünk új életet ketten. Igen erre vágyok igazából. Férjem hallani se akar erről.
    Ha elmegyek pszichológushoz ezen segíthet? Mit kellene rennem hogy ez elmúljon? Csoportos terápia?

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      Gyermekvállalás mellet is élhet úgy, hogy Önnek is jó legyen. Sőt, ez kötelessége önmagával és a gyermekkel szemben is! Ennek kulcsa pedig az önismeret. Ez azonban nem egy-két alkalom, hanem egy folyamat, melynek során megérti, az Ön korábbi tapasztalatai hogyan függnek össze azzal, hogy a gyermekében szinte ellenséget lát. Az élet gyermek nélkül sem gondtalan, csak talán könnyebb elfedni a problémákat, vagy elmenekülni előlük. Egyéni terápián való részvételt javaslok. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin F.

    Kedves Segítőm!
    Sajnos úgy néz ki pánikbetegség,depresszió alakult ki nálam. Nekem az első gondolatom, hogy Mirena spirál is befolyásolhatta ennek kialakulását (22hónapja van fent). Ezt a héten leveszik.
    3gyerek anyukája vagyok (7,4,2évesek). Valószínű a karantén,online oktatás hozta ki belőlem. Először szédülések, aztán gyomorideg, szív össze-visszakalimpálásával kezdődött. Voltam orvosnál, először vérnyomást kellett mérnem, max 135/86 volt. Aztán kardiológián is voltam, szív uh és terheléses ekg volt, minden rendben volt. A rosszullétek azonban 1,5 hét után folytatódtak, rossz közérzet, érzéketlennek tűnő karok, folyamatos izgulás. Voltam pszihiáternél, kaptam gyógyszert. Citalopran 20mg(1 héten negyed tabletta), 200mg szelén, 40mg cink, lavekan. 1hete szedem, de nem érzem hogy jobb lenne, sőt vannak időszakok amikor sokkal rosszabb. Mellkas nyomás, fogyás, rossz közérzet,levertség.
    Doktornőhöz hétfőn megyek ismét.
    Normálisak ezek a tűnetek? Vagy hagyjam abba a gyógyszert? Mit tanácsolna? Kérem segítsen,nagyon el vagyok keseredve, nem merek a gyerekekkel egyedül maradni

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      A pánikbetegség és depresszió hatékony kezeléséhez pszichoterápiás munkára is szükség van. A helyi ideggondozóban érdemes érdeklődni, milyen TB alapú lehetőségek vannak. A gyógyszer önmagában csak tüneti kezelésre szolgál.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Anita

    Tisztelt doktornő! 7 éve lettem özvegy,2 gyermekkel maradtam egyedül.
    Voltak ferfiak az életemben,de igazán senki nem állt mellém úgy ahogy szerettem volna.
    2,5 hónapja kapcsolatot kezdtem egy olyan emberrel akit kb.10 éve ismerem,barátom.
    Ő elvált,és viszonylag csunya,aljas módon használta ki a volt neje.
    Egy kisfiuk van,10 éves.
    A párom minden masodik hetvegen,szünetekben( most nyári) egy hét nála,egy hét anyukájánal.
    Megbeszéltük ne sérüljön a fiú,lassan ismerkedünk ,és mutat be.
    Viszont ha nála van,nem találkozunk,nem telefonál ,szinte nem ír.
    Es arra hivatkozik,hogy lassan haladjunk.
    Ha nincs ott a fiú,este kb.9 kötül tudok menni hozzá mert dolgozik/zunk, es 12 kor már haza hoz,nem akarja nála aludjak.
    Kerdeztem fog e változni ez mert ez,hogy v.hol az éterben van egy ferfi aki szeret,és elégedjek meg azzal hogy olvasgassam a régi üzeneteit,mert nem ér rá.
    Összevesztünk persze megint,és azt mondtam hogy neki egy olyan v.ki kell aki este kielégíti es hazatakarodik,nem aki ír,hív es vele akar lenni.
    Szeretem,sőt tudom hogy ő is,mégsem tudunk egyet érteni ebben.
    Mittévő legyek? 40 éves nőként,párra van szükségem nem szexpartnerre,hiába szeretjük egymast: nincs,nem akar időt szakítani rám! Köszönöm ha egy picit is tud tanacsot adni.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába és ennek segítségével vegye számba az érzelmi okokat. Gondolja végig, mire van szüksége, s ez a párapcsolat illeszkedhet-e az Ön igényeihez. A lassú haladás nem jelenti azt, hogy Ön ne alhatna a párjánál, a gyereket belekeverni ebbe az ügybe kifejezetten káros.
      Ha szeretne négyszemközti keretek közt elgondolkodni a történteken, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Bogi

    Tisztelt Habis Melinda!
    Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy van egy 4 évvel idősebb testvérem, aki soha nem hagy békén hiába kérem őt szépen. Mit tudok ez ellenne tenni, hogy egy kis nyugtom legyen?

    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Bogi!

      Javaslom, hogy kérjen segítséget a szüleitől, a nyugodt környezet biztosítása az ő feladatuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő,

    Gyönyörű családunk van, nagy megértés volt mindig köztünk, szexuális életünk nem ismert határokat, tökéletesen működött minden. Van egy 2 éves gyerekünk is akit imádunk.

    Minden egy ève, pont az evfordulónkon kezdődött (legalàbbis én azt hittem). A férjem bevallotta hogy egy másik ferfival akar kimondottan szexuális élményben részesülni, és hogy ő biszex. Mondanom sem kell sokkot kaptam, de ugyanakkor próbaltam megérteni is. A férjem akkor ezt úgy adta elő hogy miòta gyerekünk született azóta erősödött ez fel benne és hogy velem tènyleg semmi baj, csupán ő szeretné férfiakkal is csinàlni baráti szinten.

    Èn attól a perctől egy belső sugallatra (sajnos) elkezdtem nyomozni utàna, interneten. Rátalaltam ,,ismerkedős” oldalakon, ahol az általam keszült szexis kèpeivel próbálta ,,eladni magát” és tobb 100 emberrel vette fel a kapcsolatot. Megtalàltam közben élő videós csatornakon is ahol mar sok sok éve aktív és több 1000 videó van archiválva vele miközben gondolom más férfiakkal együtt veri a lompost…

    Mindezt persze sose vallotta be, amíg az orra alá nem dugtam a piszkos videóit… hát persze hogy csak egy kitalálmány volt az is hogy mióta gyerek van azóta változott meg, stb stb. Ő már nagy veterán volt ebben az egészben.

    Én ezek után úgy érzem hogy csak egy donor voltam aki életet adott csodás gyerekének, és most hogy lefoglalta minden időm es figyelmem, neki volt ideje és lehetősége akciòzni. De már olyan szinten hogy konkrét emberekkel vette fel a kapcsolatot szonszédos városban (ahová havonta leutazott munka ügyben 1-1 hétre) és időpontokat beszélt le vele a hátam mögött (bár elmondása szerint még nem tette meg senkivel)… Én mindezt sajnos kutakodva derítettem ki, és idáig süllyedtem mert másképp mindent tagadott és mindent masképp adott be nekem.

    Mindketten egy megcsalt kapcsolatból léptünk ki annak idején és a kapcsolatunk elején leszögeztük, hogy ha barmelyikünk is úgy érzi hogy lépni akar akkor szólunk egymásnak őszintén, mivel legalább tiszteljük egymást.

    De mint kiderült az egész kapcsolat egy hazugságra épült. Próbáltam megérteni, beszélni erről, informálódni, elfogadni, de ahogy egyre több és több mindent nyomoztam ki a kedvem nagyon elhagyott…azóta bennem megfagyott valami, bizalmam nincs feléje, szexuálisan se kívanom már úgy, mivel tudom mennyi ember látta már a szerszámát, már az önbizalmam is oda veszett, pedig még tervünk volt hogy akkor hármasban is megpróbaljuk csak hogy ő is legyen teljes…de túl sok hazugság derült ki és ki akartam ebből az egész kapcsolatból lépni.

    A férjem viszont úgy döntött hogy leáll ezzel…hirtelen lemondott erről a hajlamáról, mert neki fontosabbak vagyunk mi a család, és arra kért hogy segítsem a szeretetemmel mert ő csupán beteg volt, és meg akar gyógyulni.

    Én adtam ennek esélyt, mégis csak egy családot építettünk fel…de nehéz igy bizalmatlanul előre lépni…

    Ön szerinvan rá esély hogy visszaáljon minden egy jobb szintre? Érdemes meg bizalmat szavazni a férjemnek? Szeretnék erőt meríteni valahonnan…talán senki se tud ezen segíteni csak mi magunk… vagy ha egy új életet kezdek… ?

    Előre köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A nemi vonzalom sajnos nem akaratlagos döntés kérdése, ezért nem megváltoztatható. Ráadásul abban sem vagyok túl optimista, hogy egy olyan kapcsolatot, amiben ilyen tartós hazudozás volt, helyre lehessen hozni. Sajnálom!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.