Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 7 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

15 651 Hozzászólás

  • Adrienn

    Kedves Melinda!

    Amikor valaki nagyon haragszik rám, akkor úgy érzem belehalok. Ráz a hideg, szédülök, és bármit próbálok csinálni, egyszerűen nem megy. Sokszor nem is haragszik rám senki, vagy nem annyira, mint amennyire gondolom, de mégis úgy érzem, hogy igen. Nem értem, mi bajom? És hogy tudok rajta változtatni? És miért van az, hogy egyszer minden szép és jó, máskor meg azt hiszem hogy mindenki utál, hacsak nem teszek értük valamit, a szeretetükért cserébe?

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      A haragra adott heves reakcióit önismereti munkával lehetne megérteni és megváltoztatni. Ha igényli, hogy ezen négyszemközti keretek közt együtt dolgozzunk, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot kívánok!

    A segítségét és a tanácsát kérem, hogy segítsen nekem, mert kétségbe vagyok esve. Bűntudatot érzek mindenért amit “a párommal” tettem és egy ideje ezen gondolkozok hogy miért tehettem vele ilyet, hogy miért használtam ki (de én ilyet nem tennék vele) viszont ő ezt állítja és tudja, hogy miért hazudtam neki.
    Nem tudom, hogy miért csalhattam meg. És az a baj, hogy nem őt tettem előtérbe nem az ő érzéseivel foglalkoztam, hanem csak saját magammal. ÉS nem tudom, hogy most mi lenne a helyes megoldás, de azt érzem, hogy nem akarom elveszíteni, még ha ő hiszi hogy nem szeretem és nem vagyok belé szerelmes. Az ellenkezőjét hiszi rólam, azt gondolja hogy ismer engem annyira hogy én mikor hazudok éppen vagy hülyének nézem. Pedig ez nem így van. A párkapcsolatunk elején leszóltam hogy milyen az intim része, de azóta a szavaimat félre érti. Olyanokért is leszóltam ami neki nagyon fájt. Nagyon szeretem őt és tényleg nem szeretném elveszíteni. Helyre szeretném hozni.
    Ebben az egészben szeretném a segítségét kérni, hogy mi lehet az amiért ezt csináltam vele?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján párterápia megkezdését javasolom. Ez segít majd a bizalom helyreállításában és a félreértések tisztázásában, vagyamint egy elfogadóbb egymás iránti vizsonyulás kialakításában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Kedves Doktornő!

    Egy igen pitinek tűnő szánalmas a mai világban megalázó problémával fordulok Önhöz! Elsősorban szeretném őszintén bevallani hogy a gondom olyan mértékű hogy részben emiatt is elkeseredett vagyok kilátastalannak látom az életem, nem tudok munkát vállalni és folyton az önygilkosságon gondolkodom. A problémám nagyon egyszerű mégis egyedül érzem magam. A párkapcsolatomat tönkresteszi a bizalmatlanság mert a párom pornófüggő. Persze állítása szerint ez már a múlté(1 hónapja állítja) hozzáteszem mert izthon vagyok ebből kifolyólag mert én már úgy érzem ebbe belebrtegedtem és nem merek kimozdulni itthonról, magára hagyni. Emiatt folytonos veszekedés zajlik a lakásunkban én már már magamon kìvül vagyok a fájdalomtól amivel nem bírok megbírkózni ezzel szemben a pánikbetegségemmel sem. Kérem segítsen rajtam! Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Fotnos volna szakszerű segítséget igénybe vennie a pánikbetegségére (gyógyszer+pszichoterápia) és a párkapcsolati problémáira is (párterápia). Amennyiben a kedvese szándéka ellenére nem tud leállni a pornófilm nézéssel, a probléma függőségi természetű, aminek szintén megvan a speciális kezelési módja (addiktológiai protokoll követése).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Benedek

    Tisztelt Doktornő!
    Tanácsát szeretném kérni, párkapcsolati problémám megoldására. A barátnőmmel fél éve vagyok együtt, és megismerkedésünk előtt két héttel lépett ki, egy szeretői viszonyból, a főnökével, ami 3évig tartott és nagyon megviselte.A problémám az, hogy mostanáig az az ember a főnöke és időnként utazniuk is kell, ketten vidéki munka miatt.Ezeken a napokon volt már félre érthető szituáció amit meg magyarázott és ideig/óráig elhittem .Beleszerettem a lànyba és azt mondja ő is szeret, de nagyon nehezen tudom kezelni, ezt a helyzetet és már túl sokszor vitáztunk is emiatt.Munkahelyet nem szeretne váltani.Ha tudna, tanácsot adni abban, hogy hogyan tudnám higgadtan és nem önmarcangolva kezelni a helyzetet nagyon megköszönném!
    Szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Benedek!

      Szerintem a helyzetből fakad az Ön bizalmatlansága, ami érthető. Ennek kezelése komplexebb annál, mindhogy pár konkrét tanácsot tudjak adni rá. Párterápiás munka megkezdése javasolt az Önök közti bizalom kialakításához, vagy elmélyítéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Gábor

    Jó napot! Segítségét szeretném kérni. 2019 februárban lett vége 5 éves kapcsolatomnak. Az utolsó 4 hónapban eltitkolta a párját. Vagy egy 5 éves kislányom. Az anyukával kénytelen vagyok tartani a kapcsolatot a kislány végett. Mostanában van egy olyan érzésem, hogy vissza szeretne kapni, de ez nem lehetséges hiszen terhes lett az akkor párjától úgy hogy még ki se mondták nálunk a válást. 1 év elteltével sikerült negatív emlékekkel megutálnom. Viszont a napokban a közös kislányunk vágya az volt h együtt töltsünk el egy délutánt. Elmentem értük, elment fürödni. Szerintem szándékosan egy szál tangába és pólóba jött ki. Elmondtam neki hova vinném nyaralni a kislányunkat ő is jönne. Mikor hazavittem őket szerette volna, hogy maradjak,de én a parkolóra fogtam ami mondjuk igaz is h nehéz találni már este ahol én lakom. Mikor elhozta hozzám a kislányom elköszönésnél felém hajolt, mondván puszit akart adni. Az a lényeg, hogy ezekkel felkavarta az érzéseimet. Én nem szeretnék tőle semmit, sőt egy nőben sem tudok jelenleg megbízni amit tett velem. Szerintem addig nem fog leállni míg nem találok valakit. Mi tévő legyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Szerintem érdemes lenne letisztázni magában jobban az érzéseit. Azt vettem ki a soraiból, hogy Ön már döntött és nem akarja újrakezdeni az exével. Érdemes lenne ezt lekommunikálnia a hölgy felé is, hogy ne hozza Önt kellemetlen helyzetekbe. Ha azt szeretné jobban megérteni, mik miért történket Önök közt a kislánya anyjával, önismereti munka megkezdése szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viola.T

    Kedves Melinda.
    Ez az elsô kapcsolatom a báràtommal távkapcsolatban élünk egy ève ,amikor megismertem egyutt töltöttünk 1honapot utána el ment 4honapra mert külfödön dolgozik nehéz volt de nagyon sokkat beszéltünk videochatan és amikor haza jött és együtt töltöttünk megint egy hónapot nagyon közel kerültünk egymashoz vissza ment és azóta is együtt tervezzük a jővőt.Novemberben haza jött minden rendben volt de amiota vissza ment nem beszélünk màr annyit nem keress annyiszor mint régebb nem meséli el a napját nem mondja el mindennap hogy szeret.Nekem a kezdetektől nehéz ez a távkapcsolat streszes vagyok nem eszek nagyon sokkat fogytam ha nem hív féltékenykedek vajon micsinál mért változott meg.Kiderult zavarja hogy nem törödöm magammal és mégis várom a nagy szerelmet tőle ő már unja hogy egésznap nem csinalok semmit màr nem lát semmi jot bennem mégis azt mondja szeret.Én meg egésznap rá gondolok és csak vele akkarok beszélni nem tudom mit tegyek régebb jobban adtam a külsőmre ,barátaim nincsenek és így egesznap bent vagyok és csak ő az aki boldogít nyáron együtt leszünk mert ki költözöm hozá de most ugyerzem hogy már nem szerett annyira .Mit tegyek hogy ne csak ő számítson és magammal is törödjek?Azt várja legyek olyan mint rég màr nem féltékeny akkor mégis hogy szeret?ha megpróbálok változni és törődni magammal jobb lesz a kapcsolatunk nem tudom mit tegyek..Köszönöm előre is a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Voila!

      Érthető, hogy megviseli Önt a távkapcsolat és az is, hogy az utóbbi időben kevesebbet kommunikálnak. Fontos, hogy a beszélgetéseik továbbra is élvezetesek, izgalmasak legyenek mindkettejük számára, ne csak a kapcsolat fenntartásáról szóljanak. Azon, hogy magával jobban törődjön odafigyeléssel, tudatos tervezéssel tud változtatni. Ha ez nehéznek bizonyul, vagy egyéb kérdések merülnek fel, önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lina

    TISZTELT MELINDA! Nekem az a problémam hogy egy ideje mindennap ideges vagyok mindenre és mindenkire màr a csalàdomnak is elege van belőlem mert igazuk van ha éhesek azért is ideges vagyok ha szomjasak azért is nem vagyok ilyen amugy a csaladom az életem de nem tehetek rola jönnek ezek a roham idegek napi szinten

    • Habis Melinda

      Kedves Lina!

      A fokozott feszültségének megértéséhez önismereti munkára van szükség. Javaslom pszichológus felkeresését négyszemközti beszélgetések céljából.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sylvia P.

    Kedves Melinda. Angliaban elunk, ithon magyarul beszelunk .A kisfiam 3 eves,sokszor rossz sorrendben mondja a mondatokat. Oviba 2 nap jar egy heten angolul meg nem beszel cask par szot tud . Most forduljunk szakemberhez vagy ezt “kinövi” a gyerek. A valaszat elore is koszonom. Sylvia

    • Habis Melinda

      Kedves Sylvia!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy ha nincs más tünet, akkor nem szükséges szakemberhez vinni a gyermeket. A kétnyelvűség lassítja mindkét nyelv elsajátítását, ez idővel megoldódik majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!

    2018. december végén vége szakadt egy 6 éves kapcsolatnak a párommal. 2019 nyár végéig alig voltunk beszélő viszonyban, nem találkoztunk csak nagyon keveset, én próbáltam volna találkozót megbeszélni vele, hogy normálisan le legyen zárva, megbeszélve stb. , de folyton az volt a kifogás, hogy dolgozom sok munkám van, nem jár annak a településnek a közelében ahol lakom. Azt mondtam, oké rendben akkor majd, ha lesz idő. November végén sikerült összehozni a találkozót, elmentünk vacsorázni, haza kísért, majd a semmiből benyögte, hogy nem alszik itt nálam, pedig ezt senki sem mondta, hogy tegye. Búcsúzòul adott két arc puszit. Abban maradtunk, hogy néha, ha a helyzet úgy hozza össze futhatunk, egy kávéra sütire stb. mint, két jó barát. Rá pár napra teljesen megváltozott a viselkedése, azt mondta, hogy nem akarja tartani a kapcsolatot velem, én próbáltam kérdezni, hogy miért, mit csináltam rosszul stb. Választ sajnos nem kaptam, így megírtam neki, hogy oké, akkor a mai nappal idegenek vagyunk egymás számára. A mai napig nem beszéltem azóta vele.
    Nem értem, hogy ha nem szerette volna tartani a kapcsolatot, akkor miért találkoztunk mégis? Miért nem akarja tartani a kapcsolatot?!
    Miért mondta, hogy nem akar itt aludni, ha én erről egy szót sem mondtam.
    Azt, biztosan tudom, hogy nincsen senkije, de vajon ez miattam lehet?
    Nem tudom, hogy mi a helyes döntés ebben a helyzetben, hogy harcolnom kéne kettőnkért vagy sem.

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján felmerül a kérdés, hogy Ön barátként, vagy párként szeretne kapcsolatot tartani az illetővel. A sorai alapján valószínűnek gondolom, hogy a volt párja sem tudja mit szeretne, le is akarja zárni az egészet és vannak benne nosztalgikus érzések is. (Hiszen minden kapcsolatban van sok jó dolog annak ellenére, hogy a lezárás mellett döntünk.)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edina

    Tisztelt Doktornő! Teljes tanácstalanságban írok Önnek. A férjemmel lassan 9,5 éve vagyunk együtt, 3 éve vagyunk házasok, van egy 6 és egy 2 éves kisfiunk. A hétköznapokban vidám, boldog család vagyunk. Alig van nézeteltérés, ha mégis, akkor azt vita nélkül meg tudjuk beszélni, ami óriási fejlődés, hiszen a gyerekek előtt elég heves vitáink voltak. Teltek az évek, és szépen megynugodtznk egymás mellett, megtanultuk békésen kezelni a problémáinkat. Mesébe illőnek hittem az életünket, az a tipikus nevetgélve fürdetős, gyerekekkel birkózós, egymással viccelődős családi jelenet nálunk mindennapos. December 30-án egy egész napos programra indultunk, vásárlással egybekötve. Túl zsúfoltnak, kupisnak, találta a csomagtartót, kifakadt, kiszállt a kocsiból, és km-eket gyalogolt haza, hiába kértem, hogy szálljon vissza. Aznap hozzám se szólt. Másnap annyit tudtam kiszedni belőle, hogy ő nem tudja mi legyen, besokallt az állandó szájkoptatás miatt, nem működik a kommunikáció kettőnk között. Értetlenül állok az egész előtt. Persze vannak apró súrlódások, félreértések, vagy épp mások az igényeink bizonyos dolgokban, de nem érzem, hogy ennyire a szakadék szélén állnánk. Már nem először fordul elő, hogy bedobja a válás kártyát. Félévente előkerült a kicsi születése után, 2 nap után meg jött, hogy nem gondolta komolyan. Legutóbb mondtam neki, hogy nem tudom, el tudnám-e viselni mégegyszer az érzést, hogy elveszíthetem, és hogy nem kellek neki. Most mikor megint nem tudta megmondani, mit akar, mondtam neki, hogy költözzön el, mert így nem tudok élni, hogy nem szól hozzám, amíg el nem dönti, mit szeretne, gondolja át a dolgot, legalább érzi, milyen, amikor nélkülünk él. Egyből elfogadta az ajánlatot. Hatodikán költözik. Ma “Nem szeretkezünk egy utolsót?” kérdéssel várt délután, pedig a konfliktus óta nem beszélünk, fagyos a hangulat. Nemet mondtam. Megalázónak érzem ezt az egészet. Az elutasításra úgy reagált, hogy ne várjak túl sok jót az egy hónap letelte után. Olyan dolgokat mondott amik nagyon fajnak, nem tudom mit csináljak. Szeretem, de a mondatai belém égtek.: A lényemmel van gondja. Én vagyok a gond. Nem megy ez nekünk. Úgyse lesz ez már jobb. Ő nem akar egész életében könyörögni. Arra, hogy mi a valódi gond, nem egetrengető dolgokat mondott: Állandóan könyörögnie kell mindenért. Nem jó a szexuális életünk. Húzom a számat, ha maradnia kell sokáig dolgozni. Kupis a kocsim, utal a szárítóról öltözni. Ezzel szemben, amit kér, igyekszem teljesíteni, bár nyilván nem vagyok tökéletes. A házunk tiszta, mosok, főzök rendesen, a gyerekeinket próbálom lehető legjobban nevelni. Itthon szinte mindent én csinálok, gyerekek körül szintén, de sosem panaszkodtam emiatt. A szexuális életünk az utóbbi időben pont javulni látszott. A “szájhúzás” pedig csak annyi, hogy vagy elmondom, vagy hallja a hangomon, hogy kár, hogy nem jön. Sokszor mondtam már neki, hogy túl sokat dolgozik, és hiányzik mind a hármunknak, de hárít, hogy kell a pénz, pedig nem élünk rosszul. Kérdésemre, hogy szerinte neki kellene-e változni, azt mondta hogy nem. Állítólag szeret, de úgy gondolom, aki szereti a másikat, az nem gondolkozik váláson, csak azért, mert akadnak ellentétek, vagy nem is tudom mik, mert annyira minimálisak és kis mértékűek a konfliktusaink, hogy nem is nevezném konfliktusoknak.
    Tehát most elköltözik. Azt mondta nem fog zaklatni, ne is beszéljünk egyáltalán, és hogy a gyerekekhez sem fog jönni, hogy ne zaklassa fel őket, holott nem fogjuk nekik elmondani, én próbálom majd a lehető legjobban hárítani ezt az egészet addig amíg nem biztos. Elmegy, 1 hónapig várom az ítéletet. Mi van, ha azt mondja váljunk el? Mi van, ha azt mondja maradjunk együtt, de én nem tudom neki megbocsátani, hogy megint bedobta a válás kártyát, mi van, ha nem tudom félretenni, hogy mindenért én vagyok a hibás, és bármit is teszek, soha nem leszek elég jó?
    Mit tudna tanácsolni? Kérem, segítsen levelével, mert rendelésre nem tudok elmenni. Ragaszkodott a férjem hozzá, hogy a második gyermekünkkel maradjak itthon két éves kora után is, aminek én nagyon örültem, mert a nagyobbik fiunkkal nagyon nehéz volt a bölcsis időszak lelkileg. Ebben a hónapban már pont a nevetségesen alacsony GYES-t kapom, ez is elég nagy teher jelenleg, hiszen 2 gyerkőcöt kell ellássak majd ebből a kevés pénzből. Ezért is fordultam ilyen formában segítségért. Kérem, írjon bármit, amivel el tudok indulni. Szükségem van egy kívülálló, szakember segítségére.
    Hálás köszönettel: Egy elkeseredett feleség.

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy párterápia segítségével próbálják megértnei, mi is a baj a kapcsolatukban. Az, hogy egy hónapig nem találkoznak a féjrével, nem fog közelebb vinni a megoldáshoz és a gyermekek számára sem előnyös, hogy megszakad az apjukkal való kapcsolattartás. Kivédhetetlen, hogy bevonódjanak a konfliktusba, ami így kiéleződött. Családsegítő szolgálatnál ingyenesen találnak ilyen lehetőséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mónika

    Kedves Pszichológusnő!

    Segítséget szeretnék kérni. Nem volt még dolgom pánikbetegséggel semmilyen formában, így nem is tudom hogyan kezeljem. Most sem velem történik ez. A páromon (1 éve vagyunk együtt) jelentkeznek tünetek, tehát nem tudom azt mondani, hogy minden egyes rezdülését ismerem.

    Néhány éve diagnosztizálták nála a pánikbetegséget. Bizonyos stresszhelyzetekben pánikrohamra ébred az éjszaka közepén, van hogy többször is, és van hogy bevett gyógyszer ellenére is (Frontin legkisebb adagja). Ő maga is érzi, hogy stresszes, és sok neki, ami körülötte van. De azt nem mondja, hogy mi az, ami sok. Programozóként dolgozik, tehát igen stresszes, szülei nemrégiben váltak, ami igencsak megviselte, és sajnos a mi kapcsolatunk sem felhőtlen. Én úgy érzem, hogy engem okol minden rosszullétéért, mert elmondása alapján mindig folyamatos feszültséget érez. Azt megemlíteném itt, hogy a bizalmam megingott vele kapcsolatban, amikor más nőkkel kezdeményezett ismerkedést amiatt, hogy a problémák elől odamenekült az ismerkedésbe, ahelyett, hogy velem megbeszélte volna. Így sajnos sokszor előjön a bizalmatlanságom miatt némi vitás helyzet, valamint amiatt, hogy szeretete kimutatását igénylem, hogy visszanyerjem a bizalmam. Ő pedig szorong ettől, mert azt gondolja, hogy én mindenbe belekötök.

    Jelenleg az a helyzet van, hogy félek ismét inkább a szakítás mellett akar majd dönteni (amikor ez megtörtént, akkor is voltak rohamai, és a végén ő kezdeményezte a kibékülést). Ami még fontos, hogy mindketten érzékenyebbek vagyunk a kelleténél más-más rajtunk kívül álló okokból, és hogy egész életében a megfelelési kényszer jellemző volt rá: szülei felé, munkahely felé is.
    Nagyon aggódom miatta, kérem, mondjon ötletet arra, hogy hogyan segíthetnék neki. Szeretnék mellette lenni, de úgy nagyon nehéz, hogy sokszor úgy érzem, hogy nem kell neki a támogatás. Mivel ő maga mondta, hogy mindig mindent egyedül oldott meg. Én viszont úgy érzem, hogy segítségre szorul ő is külön, és a kapcsolatunk is.

    Előre is köszönöm a válaszát, üdvözlettel,

    Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Javaslom, hogy kezdjenek mielőbb párterápiás munkába a partnerével. Emellett ha szükséges, a pánikbetegséget is lehet szakszerűen kezeltentni, ha a párjahajlandó rá. Ha nem, első lépésnek ez is megfelelhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Emma

    Jó napot!
    Segítséget szeretnék kérni. Azért választottam Önt, mert maga is egy női személy és talán jobban megérti ezt a helyzetet. Rettentően felelőtlen voltam és 13 évesen a barátommal elkövettünk egy hatalmas hibát, csináltuk. Óvszert használt közben, de kilyukadt és bár kivette az élvezés előtt félek, hogy az előváladéktől terhes leszek. Nem tudjuk mikor lyukadt ki. Egy hatalmas nagy hiba volt és természetesen el kellett valakinek mondanom. Az anyukámat választottam és megkértem, hogy menjünk el esemény utáni tablettáért apám nélkül, mert neki nem szeretném elmondani. Anyukám azt mondta, hogy el kell mondanom apámnak minél hamarabb, mert úgyis kiderül, de ha én el mondanám neki, akkor a barátomat nem látom viszont és bár borzasztóan felelőtlenek voltunk és hülyeséget csináltunk, én szeretem őt és nem akarom elhagyni. Ő is belátta, hogy mit is tettünk és nagyon aggódik. Ön szerint mit kéne tennem? Nem szeretném elveszíteni a barátomat.

    • Habis Melinda

      Kedves Emma!

      Javaslom, hogy beszéljen az édesanyjával a félelmeiről. Ha elismeri
      , hogy hibázott, bizonyára meg fog bocsátani Önnek az édesapja is. Hiszen mindannyian bakizunk időnként, jó ha tanulunk ezekből.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Martin

    Kedves Pszichologús!
    18 éves vagyok 6 éve diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget, de pszichoterápiával másfél év alatt kijöttem belölle. Majd most 2 éve újra pánikbeteg lettem, ezt sikerült újra legyőznöm, de sajnos gyógyszer segített, és abbahagyás után, vagyis ahoz kötöm, nem biztos, de depressziós lettem és nagyon szorongó. Féltem több dologtól, hogy befog következni, rosszul leszek, meghalok stb., erre tett 1 lapáttal az, hogy fél év után kaptam egy 30 perces rohamot, és azután még rosszabbul lettem egész nap szédültem ,de elkezdtem egy pszichologússal a terápiát és sokkal jobban lettem, elmúlt teljesen. Majd szörnyű gondolataim, amiket kényszeres gondolatnak neveznék, törtek rám, elösször még csak olyan gondolatok törtek rám ,hogy attól féltem öngyilkos leszek, majd több hét küzdelem után ez a gondolat elmúlt, mert átfordult egy bizonyos személyre a családból, és most attól félek, hogy “bántani” fogom őt, ez az egész egy film jelenete után keletkezett a fejembe, és aztán elkezdtem ezen gondolkodni, és azóta bárhogyan akarom nem tudom kiverni a fejemből, állandóan ott van, és emiatt nem tudom élni a napjaimat, mert már rettegek tőle, annyira szorongok, hogy még enni se birok, folyton sírok és vagy sírás kerülget, mert nem tudom, hogy mért pont az eggyik legnagyobb szerettem iránt jött ez a gondolat, mivel nagyon nem szeretném, hogy megtörténjen, de az a baj, hogy néha elkezd erősödni ez a gondolat, már arra gondoltam, hogy befekszem pszichiátriára, mert nem akarok ezekkel a gondolatokkal élni, de tudom, hogy a gyógyszer ezen nem segít. A pszichológusomhoz, nem tudok menni egy darabig, tudna valamilyen tanácsot adni, valamilyen gyakorlati tanácsot ez ellen a negatívgondolat ellen, mit tudnék csinálni, nagyon nem szeretném hogyha ezek megtörténnének, de ma is ezen gondolkodtam egész nap, hogy mit csinájak, mért vannak, mitől, mért nem múlnak el, mért vannak fent állandóan. Nem tudom, hogy mit tudnék tenni, egyszer találkoztam csak a pszichologusommal, de ő csak annyit mondott, hogy ne gondoljak rá, ne mondjam senkinek se ki, de nehezen megy, mit tudna tanácsolni?
    Válaszát nagyon várom

    • Habis Melinda

      Kedves Martin!

      Szerintem jó ötlet, hogy elmesélje a gondolatait a pszichiáterének, aki segít eldönteni mi a legmegfelelőbb kezelési mód. A pszichoterápia újrakezdése is hasznos volna, ha lehet mielőbb. Az, hogy próbál nem gondolni a negatív dolgokra, csak felerősíti a negatív spriált, amiben benne van.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Kedves Melinda, a testvérem elég labilis kapcsolatban él a párjával, már rengeteg pszichoszomatikus eredetű betegséget összeszedett. (Hirtelen hallásvesztés is egy ilyen.) Nemrég a tudomásomra jutott, hogy a párja örömlánynál járt (egy bekapcsolva maradt diktafon vette fel) de nem tudom hogyan mondjam el neki. Ha csak erre gondolok remegni kezdek, nem akarom kihúzni a lába alól a talajt, de nem is hagyhatom, hogy ez az ember továbbra is átverje. Hogyan lehet egy labilis lelkiállapotú embernek elmondani egy ilyen dolgot a lehető legkíméletesebben. Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Érthető, hogy nehéz helyzetben van. A legjobb az volna, ha a testvére párja mondaná el ezt, ezért először vele beszélnék. Ha nem jár sikerrel, akkor Önnek jut ez a nem túl nemes feladat. Egy ilyen hírnek persze senki sem örül, de ha mellette van, a testvére bizonyára ki fogja bírni a csalódást. Ha pedig rossznak látja a helyzetet, javasolhatja neki, hogy keressen fel pszichológust a nehézségei kapcsán (akár el is kísérheti, ha ez segítség). A legtöbb probléma megoldható!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rebeka T.

    Tisztelt Doktornő,
    Lassan 50 éves nő vagyok. Házasságban élek, 10 éves gyerekem van.
    A férjemmel több mint 30 éve ismerjük egymást. Voltak zűrös időszakaink, megcsaltam őt, de túl lettünk rajta. A szerelem már régen elmúlt, a kötődés meg van valamilyen szinten.
    Beleszerettem egy tíz évvel fiatalabb kollegámba. Azt gondoltam naívan, hogy én is jelentek neki valamit, sokat beszélgettünk munkahelyi és kívüli személyes témákról is. Soha nem léptünk ennél tovább.
    Most közölte, hogy sok vagyok neki. Nem ezekkel a szavakkal. Hogy nem kell mindig beszélgetnünk, attól még jóban lehetünk.
    Ezelőtt összevesztünk, zokon vett tőlem egy kérdést, amiből azt szürte le, hogy nem bízom benne.
    De szerintem ez csak ürügy volt. Kértem, beszéljük meg, de idő hiányra hivatkozott, de közben más kollegákkal láthatólag jól érezte magát, nevetgéltek, szóval nem volt fontos neki ezt megbeszélni.
    Megalázva, megsemmisülve érzem magam. Buta voltam, hogy bíztam benne, reménykedtem.
    Hogy tudok ezen túllépni úgy, hogy közben a munkámat ne veszítsem el, és tudjsk vele is együtt dolgozni?
    Köszönöm,
    Rebeka

    • Habis Melinda

      Kedves Rebeka!

      Levele alapján több probléma is megfogalmazódott. Az egyik kérdés, hogyan zárhatja le ezt a kapcsolatot önmagában a kollégájával, amihez önismereti munka szükséges. Az is fontos lenne, hogy a házasságában jól érezze magát, helyre álljon a viszonyuk a férjével. Attól, hogy évtizedek óta együtt vannak, még lehetnének boldogok.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. József

    Tisztelt Hölgyem!

    Egy 22 éves fiú vagyok és az alábbi párkapcsolati problémával fordulok Önhöz:
    barátnőmmel egy kicsit kevesebb, mint 4 éve vagyunk együtt. Előre is leszögezném, hogy barátnőmet nagyon szeretem, őszintén, tisztelem, sosem bántottam meg, jó kapcsolatunk van. De van egy olyan problémám, hogy nagyjából egy-másfél éve már más hölgyek iránt is erősen kezdek érdeklődni szexuális téren. Nekem barátnőm volt a legelső minden szexuális téren és azóta sem csaltam meg soha, senki mással nem létesítettem semmilyen szexuális kapcsolatot életem során. Az érzés bennem egyre erősebb… Kalandokra vágyok, egyértelműen nem éltem még ki magam, de őszintén úgy érzem, hogy nem lennék képes szakítani, mert egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, minden rendben van, csak borzasztó erős a szexuális vágyódás más lányok iránt. Nem más lány szerelmére vágyok, csak szexuális együttlétre és annyi. Úgy érzem most vagyok fiatal, most kell megtapasztalnom dolgokat, de ezért szakítani semmiképpen nem szeretnék, nem hiszem, hogy találnék ilyen lányt, s bár fiatalok vagyunk még, de szerintem ő lehet a bizonyos “nagy Ő”, tiszta szívből szeretem. Tudom, hogyha ezért (vagy bármilyen más okból) szakítanék vele, összetörném a szívét, s tudom, hogyha fordított helyzetben tenné ezt velem, mennyire borzasztóan esne, képtelen lennék szakítani vele, inkább szenvednék évekig. Próbáltam vele kiélni magam, ki akartam ptóbálni új dolgokat vele, beszélni vele, de mindig visszatérünk ugynaoda, nem vevő sok dologra. Eddig úgy voltam vele, hogy majdcsak lesz valami, majd elmúlik, de csak egyre erősebb az érzés. Tanácsot szeretnék kérni ezzel kapcsolatban, mi tévő legyek?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Azt tudom tanácsolni, hogy gondolkodjon el azon, mire vágyik valójában. Sajnos kevés embernek adatik az meg, hogy az első partnerével élje le az életét, mert az ismeretlen mindig vonzó. Idővel meg kell azonban tanulni határt szabni is, nem mindig csak az újdonságot keresni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lázár

    Kedves Melinda!

    Mit jelent pontosan a féltékenység?
    Az exem egyből összejött utánam egy másik férfivel, a semmiből sokkolt. Arra hivatkozott, hogy neki élnie kell és még nem áll készen egy igazán komolyabb dologra. Egy hosszabb idő után újra elkezdett keresni, először csak érdeklődött felőlem, majd érzelmi manipulációs eszközeit is bevetette, hogy még mindig rám gondold és hiányzom neki. Amikor pedig meglátott egy másik nő társaságában akkor féltékeny lett. Kérdem én miért? Amikor ő már rég mással van, én pedig csak eljártam ismerősökkel beszélgetni. A másik nő is csak egy ismerős volt. Amikor kezdem elhinni, hogy biztos nem keres, mindig felbukkan valahogy. Miközben ő azt mutatja boldog a másik emberrel. Lehet valaki úgy boldog, hogy máson is jár az agya? Én igazából még mindig szeretem, és eléggé megmagyarázhatatlanul hagyott el, különösebb jelek nélkül. De ha még mindig rajtam töpreng miért van mással? Mit tehetek én ilyenkor?

  • Anita

    Tisztelt Habis Melinda!

    42 éves leszek, a párom 44. Pár hónapja vagyunk együtt, szeretetben, békességben. Én már lassan 4 éve voltam szingli egy rosszul sikerült házasság után, ő kb. egy éve van egyedül, elvált, van egy gyereke, aki 12 éves. A felesége csúnyán cserbenhagyta, mostanra már kezdi magát lelkileg is összekapni, ezt a szerelmet ő is egy csodának éli meg, nagyon örülünk egymásnak.

    Társkeresőn ismerkedtünk meg, minden kritériumban stimmeltünk. Mindkettőnknél úgy volt megjelölve, hogy még nem tudjuk, szeretnénk-e gyereket. Mivel nekem szingliként nem ez volt a fő célom, emiatt jelöltem be ezt, meg a korom is azt feltételezi már, hogy kezdek kiszaladni az időből. Az előző kapcsolatomnál derült ki, hogy egy betegség és ezután egy orvosi hiba miatt nem lehet már csak mesterséges megtermékenyítéssel gyermekem, talán erre is ment rá az előző kapcsolatom, mert ő ezt nem tudta elviselni, bele sem vágtunk a procedúrába már, mert a munkatársnőjének sikerült összehoznia egyet.

    Emiatt nem is kerestem senkit 4 évig, rendbe kellett jönnöm lelkileg.

    Most, hogy készen álltam erre az új szerelemre jöttem rá, hogy lehet, ettől a férfitől szeretnék gyereket, persze, nem azonnal, de szeretem és el tudnám képzelni vele már ezt.

    Előttem volt egy kapcsolata egy 25 éves lánnyal, akit -mint kiderült egy beszélgetésből- amiatt engedett el, hogy még ő a gyermekvállalás előtt áll, nem akarja emiatt elvenni tőle ezt a lehetőséget. Én meg itt kerek szemmel néztem rá, hiszen bennem meg egyre erősebb ez az ösztön. Így rákérdeztem, hogy mik a tervei akkor velem. Ő meg közölte, hogy már nem szeretne gyereket. Én elmeséltem neki mindent, amit itt előzőleg leírtam, és ő erre úgy reagált, hogy még nagyon korai erről beszélnünk, de jelen helyzetben gyerekről hallani sem akar.

    Nem tudom, mit tegyek jelen helyzetben. Ha most elhagyom, lehet, tévedek, hiszen most jelen helyzetben nagyon boldog vagyok vele, lehet, sosem találnék olyat, aki készen áll egy gyermekre (nekem nem is ez a fő célom, ez az ösztön évek után most indult be nálam, amikor megismertem őt). Ha együtt maradok vele, lehet, sosem lesz gyermekem. nem is tudom, mi az az időpont, amikor erről már konkrétan tudok vele beszélgetni. Nem tudom, mit kellene tennem, de azt tudom, hogy a volt felesége napi szinten kiborítja (direkt módon, hogy mi ne legyünk boldogok), és emiatt ez is emlékezteti arra, hogy egy házasság és a gyerek csak megnehezíti az életét.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján több kérdés is felmerül. Például, hogy Önben hogyan van ez a gyermekkérdés? Mennyire vágyik erre, vagy esetleg külső tényezők befolyásolják? Ez a kapcsolat elég erős, fontos, stabil-e ahhoz, hogy emiatt akár lemondjon erről a vágyáról? Önismereti munka megkezdését javasolnám hogy közelebb kerüljön az Ön számára legmegfelelőbb válaszokhoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Attila

    Üdvözlöm.Attila vagyok. Olyan problémával fordúlnék önhöz,hogy egy hölggyel nagyon rég ismerjük egymást,egy településen lakunk,az elmúlt hónapokban felerősödött bennem az érzés ami eddig nem volt felszínen de utólag vissza gondolva nagyon is bennem volt,nagyon szeretem. Van egy párja,ő is 20-30 közötti mondjuk úgy,de nem úgy bánik vele,sokat veszekednek,ami rosszúl érint hogy látom is rajta.Jelenleg egy helyen dolgozunk,de a munkát a magánélettől külön tudom választani,ott csak munkatárs. A probléma az hogy nincs erőm hozzá hogy elmondjam neki szeretem nagyon,amit nem tud,és igazából félek is nagyon mert nem szeretném ha ezmiatt esetleg kerülne mivel nem tudom hogyan reagálna. A tanácsát kérném mint nő,és mint pszichológus,mit tegyek? Mondjam el neki őszintén mit érzek iránta? Gyötrődöm már egy idelye ami egészségileg is kihat. Válaszát előre is köszönöm. Attila

    • Habis Melinda

      Kedves Attila!

      Megértem vívódását! Sorai alapján mégis azt gondolom, fontos volna hogy jelezze a vonzódását, hogy a lány megtudja, van olyan lehetősége, hogy Önnel egy szorosabb kapcsolatot építsen fel. Ha titokban maradnának az érzései, azzal csak elzárná magát egy bimbózó kapcsolat lehetőségétől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati I.

    Tisztelt pszichológusnő,Én, egy keresztény-konzervatív szempontból teljesen átlagos, négy gyereket feleségével nevelő apa vagyok, és kissé mintacsaládnak számítunk egy székelyföldi kisvárosban. De amiről nem tud sem szűkebb hazám, sem a nagyvilág, hogy transzszexuális vagyok. Ezt gyerekkorom óta, tudom, majd a negyedik gyerekünk születése után “szintet” léptem, hormonozni kezdtem magam. Akkor úgy spekuláltam, hogy jobban járok napi egy-két milligramm ösztrogénnel, mintha hetente, itteni férfiszokás szerint rendesen leiszom magam mondjuk meccsnézés közben. És bejöttek a számításaim valamelyest, mert 8 év után teljesen rendben a vérképem, vérnyomásom, koleszterinem, és jócskán nőiesedett is a testem. Persze, a férfiak és nemcsak papucsférjnek tartanak, de az legyen az ők bajuk: tudom, hogy a házimunka, ételkészítés a gyerekeknek, egész napos velük foglalkozás az önzetlenség, az pedig maga a nőiség. Csak egy dolgot nem oldottam még meg: a sok bennem kavargó gondolatot, érzelmet sehogy sem tudom lecsapolni rendesen, nincsenek csatornáim, hogy levezessem. Előbújni semmi szín alatt nem akarok, nem lehetek annyira önző, hogy saját megvalósításom érdekében kockára tegyem gyermekeim, feleségem helyzetét, hogy majd pletykálják, ugrasszák őket hülye apjuk miatt. Feleségemet sem akarom ilyesmikkel untatni, elvan ő a rengeteg gondjával, tanárnő, osztályfőnök, inkább ő szorul az én lelki támogatásomra, sokszor nagyon feszült az iskolai balhék miatt. És akkor nekem marad az egyetlen kibeszélőhely, a természet. Az év minden szakában lehet oda menni – sajnos a december-január egy kicsit kivétel – ahol lehet gyalogolni, biciklizni, gyerekekkel vagy nélkülük, és a természetnek lehet szőrtelen testet, kebleket villantani, ő meg elnézően mosolyog, befogad. Nem úgy mint az emberek, hajnalonta böngészem a fórumokat, mifajtánkról szóló cikkeket, és sajnos a világ teljesen kivet és megvet bennünket, gyűlöl úgy a konzervatív mint a liberális véleményformálók nagyon nagy része. És ezért én is lapulok, gyáva is vagyok, és a családom baját sem akarom meggyűjteni: mondom, maradok a millió egy gondolattal. És akkor eljön a december-január, mikor rövidek a nappalok, és nincs mikor a természetnek se beszéljek a bajomról, azok meg gyűlnek és gyűlnek. Hát ettől félek, hogy egyszer kibuggyannak belőlem, és kárt okozok. Életek függnek tőlem, életeket tehetek tönkre. Ebben kérném, hogy segítsen, találjak egy pszichológust/pszichiátert, legjobb volna itt Székelyföldön, aki nem utálja annyira az én fajtámat. És mutat nekem valami tréninget, vagy coachingot, vagy mit tudom minek nevezik ezeket az eljárásokat, mivel levezethetem bajomat, vagy egyszerűen csak kibeszélhetem magamból. Tudtom szerint nincsenek mifelénk, maximum Bukarestben lehetne találni, de egyrészt messze van a főváros, másrészt románul kéne előadjam magam. Ezért is kellett én önsegítő módon, magamat gyógyszerezzem, vállalva egy nem is kis kockázatot (igaz, alacsony dózisban használtam). De hála Istennek nagyon jól reagált a testem, és ebben biztatást éreztem a továbbcsinálásához, és még inkább úgy érzem, hogy nő vagyok. Csak sajnos ezt soha senki nem fogja megtudni, a feleségemen kívül. És esetleg egy jó pszichológus is megtudhatja, az Ön segítségével…Előre is köszönöm: Kati, aki egy apa

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a nemi identiutásának felvállalásával kapcsolatos kétségeiről, nehézségeiről beszélnie szakemberrel akár online. Nagyon megterhelő lehet ugyanis a kettősség, amelyben él. Ha igényli, négyszemközti online konzultáció keretei között is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Veszett macska

    Szeretnék tájékozódni, mi a különbség az emberek és az állatok közöt ?

    • Habis Melinda

      Kedves Veszett macska!

      Erre a kérdésre szerintem nem érdemes konkrét választ adni, javaslom a megfigyelést és az etológiai témájú weboldalak, fórumok, előadások, szakkönyvek tanulmányozását.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vanessza N.

    Kedves Melinda!
    KB. Egy éve indult köztünk párommal ez a kapcsolat, de teljesen különbözőek volt k legfőképp az volt a gond, hogy ő sajnos hajlamos volt csúnya beszédre,én viszont nagyon érzékeny vagyok, ez változott ár az elején sokszor mondta, hogy minden párjának megigerte sosem ment,nekunk is rengeteg vitánk volt, sokszor szakítottunk hetekre, volt, hogy pár nap után kibékültünk. Most legutóbb azt beszéltük meg kB. 1honapja, hogy tiszta lappal kezdünk, de engem zavar, hogy anyukájának be sem mutatott még, sőt most a napokban kezdett el elvinni magához amikor barátaival találkozik, eddig az összejöveteleken sem vehettem részt, pedig tudtak rólam a barátai. Én viszont teljesen bizonytalan vagyok, ugyanis mióta én sajnos egy felnőtt filmben szerepeltem ami engem de őt is igen megviselt ugyerzem ez utunkba áll, ki sem mondja, hogy szeret, de viszont látni rajta és érezni is… Legfőképpen azt nem tudom, hogy van-e értelme ezt folytatni, hiába vagyok szerelmes máig belé és a kémia is nagyon jól működik. De viszont egyrészt zavar, hogy anyukája is tud rólam, mégsem találkozhattam vele eddig… (mindig próbálok valami indokot kitalál i hogy megnyugodjak talán a korkulonbseg a gond 14év van köztünk) a másik pedig, hogy a szüleim ismerik és egyre inkább beszélnek le erről a kapcsolatról, mert szerintük már rég össze kellett volna költözzünk vagy legalább is meg próbálni, és ismernem kéne a szüleit is….ugy gondolják, hogy ebből sosem lesz komoly kapcsolat. És több barátnőm is ezt gondolja, hogy annyira különbözőek vagyunk és a korkulonbseg is nagy…(én 21 ő 35éves)
    Mit gondol?

    • Habis Melinda

      Kedves Vanessza!

      Éne azt gondolom, hogy nem jó, ha hagyja, hogy mások véleménye túlzott mértékben befolyásolja. Ha szeretné jobban megérteni az önmaga és kapcsolatai működését, akkor érdemes önismereti folyamatba kezdenie, ahol kérdéseket és nem kész válaszokat kap majd. Ennek segítségével pedig megtalálhat a asajáét megoldását a problémás helyzetekre. Ha szeretne velem négyszemközti keretek között dolgozni ezen, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. János

    Jó napot! Olyan problémám lenne, hogy naponta csak egyszer tudunk szeretkezni a párommal. A második alkalomnál lelankadok. De ha maszturbálok akkor naponta akár 4-5 x is sikerül elélveznem lankadás nélkül. Mi lehet a probléma?
    Köszönöm a gyors választ.

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Levele alapján azt a kérdést tenném fel, hpgy miben akadályoza Önt/Önöket az, hogy csak naponta egyszer tudnak szeretkezni a partnerével?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Adi

    Kedves Melinda!

    Folyamatos stressz, idegesség, feszültség miatt kérném segítségét.
    Alapjáraton sajnos idegesebb típus vagyok, az a fajta aki folyton aggódik. Pl ha a férjem 1 órát késik és nem érem el telefonon, akkor először is elönt a düh, hogy nem igaz, hogy nem veszi fel a telefont, másrészt elkezdek aggódni, biztos valami baja esett. (Arra nem szoktam gondolni, hogy megcsalna, nem az a típus és szeret engem, én sem tudnám megcsalni soha, 10éve vagyunk együtt, 1 éve házasok)
    Ezt a helyzetet fokozta amikor kiderült, hogy terhes vagyok és gondok vannak. 6. hét után mentem orvoshoz, ahol kiderült van egy nagy miómám, ami szülési akadályt képez, magas a koraszülés kockázata. Ezt tetézte, hogy az integrált teszten magas kockázat jött ki, a Nifty teszt csak a 20. hét után mutatta, ki, hogy semmi baj hálistennek😀🙏💕 De ekkor sem nyugodhattunk meg, ezzel egyidőben már elkezdett megrövidülni a méhnyak, kinyílni a méhszáj stb. Végül egy baktérium miatt a 32. héten sos császárral megszületett kisfiúnk. Egészségesen, de 1 hónapot a Picen töltöttünk, nekem közben begyulladt a sebem … Szinte egy percre sem tudtuk félretennk a problémát, nem volt az a felhőtlen babavárás, boldog első hetek stb. 1 hónap után végre itthon. Kicsit nyugodtabban. De a hétköznapokban nagyon sokszor felidegesítenek dolgok. Legtöbbször a férjem, szegény bármit tesz, idegesít. Sokat segít, de sokszor úgy áll a dolgokhoz, hogy más is odaférjen.😀 Tudom, hogy sokszor jogosan akadok ki. De érzem, hogy sokszor viszont kezelhetném higgadtabban a dolgokat. És ez a legnagyobb problémám apróságokon is felkapom a vizet, kiabálok és idő mire megnyugszom, olyankor is folyton azon rágódok ami történt. Hozzáteszem akkor tettem le a cigit, amikor kiderült, hogy terhes vagyok, biztos vagyok benne, hogy az ingerültségnek ehhez is köze van, de már érzem, hogy kezdek elviselhetetlen lenni.

    • Habis Melinda

      Kedves Adi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiás munkába kezdeniük, hogy az egymással kapcsolatos indulatokat, negatív érzéseket konstruktívabban tudják kezelni a férjével. Sok nehézségről beszámolt, melyek sziontén megviselhették, hozzájárulhatnak az ingerlékenységéhez, s melyeket szintén nem lehet házilagos keretek között feldolgozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elvira

    Kedves Melinda!
    A párommal a munkahelyünkön ismertük meg egymást, de mindketten párkapcsolatban éltünk, nála ráadásul gyerek is volt. Sokáig azt hittem hogy kedves velem mert új vagyok, de később kiderült hogy többről volt szó, szimpatikus voltam neki, együtt dolgoztunk, majd pár hónap után egy összejövetel után megcsókolt. Nagyon meglepődtem, mert addig bár mindig mosolygott rám, csak a munkáról beszéltünk, semmi személyes, és bár mindig együtt ebédeltünk, nem éreztem a közeledését. Az eset után úgy tettem mintha semmi sem történt volna, gondoltam ivott és megbánta, a korábbi mederben folytak a mindennapok, de a következő összejövetel során már egyértelmű volt a helyzet. Tiszteltem és kedveltem, de igyekeztem távol maradni tőle a családi helyzetek miatt. Mégis egymásba szerettünk, mára már együtt élünk, de évekig szerető státuszban voltunk. Az ex egy ronda válás után érkezett az életébe, hirtelen, pár hónap alatt gyermeket vállaltak, de nem volt kettő a kicsi mikor találkoztunk. Imádom őt és kivételes a kapcsolatunk, mégis a minap a hölgy a fejemhez vágta hogy hat évig ő volt a mindene, majd egy eset után elvettem tőle,ez elgondolkodtatott. Létezik hogy ennyire nem vett észre semmit a hölgy az évek alatt? Valóban bánhatott vele úgy a kedvesem hogy ne érezze hogy baj van miközben engem szeretett? Érzem hogy oda van értem, de lehet a mi kapcsolatunk annyira más, hogy ne kelljen aggódnom amiatt hogy egyszer én sem veszem észre?

    • Habis Melinda

      Kedves Elvira!

      Azt gondolom, hogy a párhuzamos kapcsolatok mindig számos veszélyt rejtenek, ezért meglehetősen instabilak. Én nem hiszek abban, hogy valakit akarata ellenére el lehetne venni bárkitől, szerintem szabad döntésünk belemenni, vagy nem belemenni egy házasságon kívüli viszonyba. Hogy milyen tényezők befolyásoljék ezt, mindig egyéni, melyről, ha igényli lehetősége van négyszemközt elbeszélgetni velem a konkrtétukom figyelembe vételável.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alica F.

    Férjemmel kb.7 éve megromlott a házasságunk.Az az érzésem, hogy a saját neméhez vonzódik.Nekem nagyon fáj a lelkem, mintha folyamatosan mázsás kő nyomná.Hiányzik a melegség, az ölelés.Nincs senkim, kínlódom

    • Habis Melinda

      Kedves Alica!

      Érthető, hogy rosszul érzi magát, bár leveléből nem egyértelmű számomra, hogy együtt vannak-e még. Érdemes lenne pszichológust felkeresnie, részletesebben megismerni, megérteni az érzéseit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Etele

    Tisztelt Hölgyem!

    15 éves lányom van és nagyon sok vitánk van egymással különböző okok miatt. Pár napja egyszer otthagyta az asztalon a telefonjanját, és láttam, hogy azt írta az egyik barátjának, hogy reggel óta részeg vagyok, és kiabaltam vele és utána pofán vágtam.

    Ezekből egyik sem igaz. Soha nem ütöttem meg, alkoholista nem vagyok, délelőtt sosem iszom, és nem kiabalok vele soha, nem emelem fel a hangom.

    Miért mond rólam ilyen durva hazugságokat?
    Szembesítsem vele? De akkor kiderül, hogy belenéztem a telefonjába.

    Köszönöm a segítséget! Etele

    • Habis Melinda

      Kedves Etele!

      Igen, javaslom, hogy kérdezze meg, miként látja Önt és a családjukat a lánya. Egy kamasz mindig izgalmas felismerésekhez segítheti hozzá a szüleit egyedi látásmódjával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Ibolya

    5 éves kislány unokám szülei szétköltöztek. A gyerek végtelenül szomorú, nem eszik, sőt a belediktált ételtől öklendezik. 1,5 órán keresztül képes sírni, vigasztalhatatlan. Hogyan tudnék segíteni, a szeretetemen kívül?
    Köszönöm, ha segít!

    • Habis Melinda

      Kedves Ibolya!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a gyermeknek pszichológus segítségére volna szüksége, javaslom, hogy beszéljen erről a lányával/fiával.
      Mielőbbi jobbulást kívánok a kislánynak!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Üdvözlöm!
    Egy kis visszatekintés szükséges a dolgok megértése érdekében.
    Régen nagyon zárkózott voltam, nem akartammegnyilni senkinek viszont lassan egy fél éve volt egy leszbikus kapcsolatom.(az első kapcsolatom)Mostanság is gondolok rá.
    Viszont ma már új emberekkel ismerkedem és megpróbálok a férfiak felé kacsintgatni.Eléggé jól ment mindez, míg a testiségekhez nem értünk, úgy érzem megrémít egy férfi komolyabb érintése. Félek kapcsolatba lépni, pedig szimpatikus az illető és nem tudom hova tenni ezt az egész dolgot.Adtam már időt magamnak, mégis úgy érzem, hogy hiábavaló volt.Az illető többet akar én meg nem akarom elveszíteni őt, de nem tudom eldönteni, hogy akkor a fenti dolgok mivel magyarázhatóak.
    Nem vagyok szerelmes, de azt hiszem szeretem őt, mint ember.
    Választ szeretnék kapni arra, hogy hogyan tudnám legyőzni ezt a “félelmem” és mi lehet ennek az okozója?

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Ahhoz, hogy félelmeit megérthesse önismereti munkát kell végeznie. Sajnos nincsenek készen kapott, vagy sablonválaszok erre a helyzetre (sem). Amennyiben szeretne közösen elgondolkodni kapcsolatain, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    A párommal 2,5 éve voltunk együtt mikor szakítottunk. Én szakítottam vele, mert egy idő után nem osztotta meg a terveit velem, mert folyton bunkózott (pl: Ha gyerekünk lenne Őt jobban szeretné a gyerek mint engem /mert túl konzervatív vagyok/, Túl sokat eszem, Kimentünk nyaralni külföldre, amit előre jeleztem hogy sajnos most nem fogom tudni finanszírozni az én részem és ezért most nem tudunk menni de, azt mondta nem baj csak menjünk és Ő majd kifizeti, utána megkaptam, hogy túl sok pénz költ rám. STB.)és úgy éreztem, hogy egyáltalán nem őszinte. Próbáltam vele többször is leülni beszélgetni de soha nem tudtunk dűlőre jutni, valahogy valami mindig félre siklott. Talán azért mert teljesen más életet éltünk. Míg én már 18 éves korom óta egyedül éltem, dolgoztam és ott volt a suli is Stb.. míg neki igen arany élete volt a szüleinél és a mai napig haza jár 2 hetente hétvégenként akár dolgozom akkor, akár nem. Pedig már 30 éves. (Én 26) Szeretem Őt, nem azért szakítottam vele mert ne így lett volna, hanem azért mert úgy éreztem, hogy megfulladok. És őszintén volt egy bizonyos fajta kisebbségi komplexusom mellette mivel szerette fitogtatni az eszét, ami nem is lett volna baj ha nem teszi állandóan. Ezt is próbáltam vele megbeszélni, megoldást keresni rá, Sikertelenül. Ez egy fél éves periódus volt.
    Szakításkor kérlelt, hogy ne, hogy szeret és meg fog változni de hát volt fél éve. Végül abban maradtunk, hogy kezdjük előröl, ismerkedés szintjén.
    Még el sem költöztem tőle (mert nehéz albérletet találni ilyenkor) de elkezdett a volt szeretőjével írogatni.
    Soha nem szoktam más üzeneteibe bele nézni de most olyan furcsa érzés fogott el így megtettem, pechemre. Amit olvastam egyáltalán nem tetszett. A kapcsolatunkat kibeszélte, ahogyan csak lehetett a szexel bezáróig és flörtölés hegye halmozódott fel. Itt leírta a csajnak, hogy mennyire megviselte a szakításunk és hogy nem is élvezi párkapcsolatban a szexet mert semmi izgalom nincs benn és szeret szabad lenni és amúgy sem tetszettem neki soha 100%-ig. Ő egy nőt akar maga mellé aki mer élni és nem leánykori vágyálmokat kerget.(Ezt nem is értem, hogy mire írhatta) Sorolhatnám a végtelenségig. Mikor számon kértem, azt válaszolta hogy csak valakivel meg akarta beszélni az elmúlt időt. És engem szeret és akar magának.
    Doktornő, Én teljesen össze zavarodtam nem tudom mi tévő legyek, nem tudom mi lenne a megfelelő döntés, nem tudom mit csináljak. Nekem mond igazat vagy a volt szeretőjének?

    Tisztelettel Egy zavarodott Lány!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, hogy felkavarta Önt, amit olvasott. Ennek ellenére ez egy bántalmazó kapcsolat lehetett, amit jobb, hogy Ön lezárt. A párja nem ismerte Önt valójában, hiszen annak, aki ennyire lekezelő más emberekkel és fitogtatja a saját képességeit torz az emberekről (és persze az önmagáról) alkotott képe. A saját szubjektív látásmódját vetítette ki az Önök közt történtekre, ami ezért nehezen érthető az Ön számára. Ha igényli a bántások feldolgozásához négyszemközti konzultációt vehet igénybe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tina

    Tisztelt Habis Melinda!
    Olyan problémám van,hogy állandóan feszűlt vagyok mert vállalkozásba kezdtem és egyszerűen most minden stresszel és nagy a megfelelési kényszerem mindenki felé amiről nem bírok egyszerűen le tenni. Mindenki véleménye sajnos érdekel magammal szemben. És a párom most panaszkodott hogy éjszaka rémálmom volt és behúztam neki úgy hogy fel repedt az orra. Én nem szándékosan tettem mert álmodtam és ha nem meséli akkor nem is tudok róla hogy megtörtént. Ennek mi lehet az oka? és milyen megoldást javasol erre? . Tisztelettel.Tina

    • Habis Melinda

      Kedves Tina!

      A megfelelési kényszerén önismereti munkával lehetne változtatni. Ez lehetőséget adhat a rémálmok megérétésére (és egyben kezelésére) is. Ha szeretne ezeken négyszemközti keretek között együtt dolgozni, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Miklós

    Kedves Melinda!
    Feleségemmel teljesen megtörtünk, szinte megszűnt a normális házastársi kapcsolat is fiunk “elvesztése miatt! Fiunk 31 éves koráig, 2016 novemberéig teljesen egészséges, normális kapcsolatot ápolt szüleivel, testvérével, hozzáillő lányokkal foglalkozott, barátai voltak. Fiunk diplomás, jóképű, intelligens, sportos testalkatú, mindenkit tisztelő, mindenki által szeretett férfi volt! 2016 novemberében rászállt egy nála 14 évvel idősebb, 13 éves lánygyerekes nő. Fiunkat úgy behálózta, hogy fiam még a 25 éves barátnőjét is eldobta ez miatt a szakadt (nem szép, nincs alakja, korához képest idősebbnek kinéző) nő miatt!? Ami azonban ennél is sokkal súlyosabb, fiunk tartózkodási helyét a mai napig nem tudjuk, a szülői házba már csak nagyon ritkán, maximum 1 órára jön, akkor is, állandóan az óráját nézi!? Telefonon hiába keressük, nem veszi fel, nem hív vissza! A munkahelyéről kitiltott! Utoljára a cég garázsában láttuk, de akkor sem mert velünk beszélni, faképnél hagyta szüleit, folyamatosan a lift felé nézett, mintha valakitől félne (ugyanis a nő is abban az irodaépületben dolgozik)! Karácsony Szenteste, haza sem jött a szüleihez, testvéréhez (pedig többször hívtuk sms-ben), másnap ebédre sem jött, sötétedéskor jelent meg és vacsora után távozott!
    A családunk tagjaitól már kértünk segítséget, nekik azt mondja,azzal szereli le őket, azért nem jön haza, azért nem veszi fel a telefonjainkat, mert mindig veszekszünk vele. Ez nem igaz, számtalan esetben próbáltunk vele értelmesen beszélni, nem lehetett, nem mer a szemünkbe nézni, láthatóan zavart, félelemben, befolyás alatt lévő, zavart ember! A 14 évvel idősebb nő akivel él a Theta Healing tagja, ahol azt is oktatják, tagad meg családod, barátaid, az anyaméhben töltött kilenc hónapot felejtsd el, szakadj el mindenkitől, köztünk találj új barátokat, családot!!!
    Nagyon erős a gyanúnk, fiunkat ezzel a mocskos, aljas módszerrel behálózták, átmosták az agyát, ezért tagadja meg családját, szüleit, testvérét!

    Kérem adjon tanácsot, mit lehet tenni, mit csináljunk?
    Köszönettel, Miklós

    • Habis Melinda

      Kedves Miklós!

      Megértem, hogy fáj Önnek a fia viselkedése. Levele alapján javaslom, hogy kérjenek családterápiás segítséget, ami lehetőséget ad az Önök közti félreértések tisztázására és az esetleges sérelmek átbeszélésére, jóvátételére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Melinda

    Jó napot kívánok! Körülbelül két hete különös jelenséget tapasztaltam. Este 11-kor a munkahelyemről tartottam haza, céges buszjárattal. Az utolsó megálló előtt általában egyedül utazom a busz hátsó felében. Nem tudom, honnan, hogyan és miért, de a gondolataim között feltűnt egy férfi alak. Mellettem ült, és ijesztően vicsorgott. Pontosan fel tudom idézni, a jellegzetességeit, de az arcát mégsem tudom kivenni. Azóta többször is “láttam”. Például közel jön hozzám, vicsorog, vagy éppen azon “vitázom” vele, hogy nem igazi. Nem hinném, hogy skizofrén lennék. Nem vagyok tőle agresszív, nem buzdít semmire. Egyetlen durva “húzása” volt, amikor mérges voltam, és bevillant a kép, ahogy a párom levágott fejét a kezében tartja. Ez mennyire normális? Másoknak is vannak ehhez hasonló gondolataik? (Azt gondolom, hogy maga az alak a Holló című film főszereplőjére hajaz, szeretem azt a filmet. De mégsem olyan magas, inkább, mintha a férfi kiadásom lenne.) Kérem, válaszoljon az üzenetemre. Segítségét előre is köszönöm! 26/L

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne foglalkozni ezzel az ijesztő élménnyel. Átgondolni egyúttal Ön hogyan kezeli a frusztrációkat, mit kezd a harag érzésével. Önismereti munka megkezdése javasolt. Erre nem csak személyiségzavarok esetén van szükség, levélváltásunk alapján nem eldönthető van-e bármiylen kezelendő lelki betegsége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Xy

    Tisztelt Doktornő! A fiam lopott tőlem. Párszáz forintott. Én megbocsájtottam neki, de az új párom aki nem az apukája nem tudott. Ezek után leírtam a fiamat. Sehova nem volt hajlandó vele menni. Köszönésen kívül semmilyen kommunikáció nem volt. Ez sajnos sok vitát okozott. Én nem értem miért nem segít a fiamat terelgetni. Nem az a jó megoldás szerintem ha büntetem és a hibájára emlékezetem. A párom nem így gondolja. Nem hajlandó beszélni vele. Számára ez nem megbocsájtható. Én gondolom ezt rosszul?

    • Habis Melinda

      Kedves Xy!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a párjával arról beszélgetnie, Ő hogyan kezeli a haragját, mennyire tartja azt, hogy valaki hibázik elfogadhatónak. Milyen gyermeknevelési eszközöket tart adekvátnak ebben a helyzetben. Mit tartana jónak arra vonatkozóan, hogy az Ön fia jóvá tegye amit, tett, ez ne forduljon elő többé. Amennyiben szükséges családterápiás munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Szép napot!
    Olyan problémát szeretnék megosztani, amit szeptember óta érzek, bárhová megyek.
    1 éve vagyok együtt a párommal, viszont előtte volt egy ideálom, akit nagyon szerettem, de az csak ilyen plátói volt, hiszen együtt se voltunk, soha nem is beszéltünk, vissza se írt nekem a srác.
    Mióta elköltöztem Pestre, barátom szegedre, feljött hogy a srác is pesten van. Nem tudok nem agyalni rajta, de tudom hogy nem őt szeretem, hanem a páromat. Ha megyünk valahova félek hogy avval a sráccal találkozunk. Gyakran szorongok, nem eszek, rosszat álmodok miatta. barátommal már beszéltem erről, vele sokat vagyok, és tudja hogy őt szeretem.
    Lehetséges hogy a távtól van? És hogy csak beképzelem az egészet?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna az érzéseit önismereti munka segítségével megérteni, dolgozni azon, hogy szívvel-lélekkel a jelenlegi kapcsolatában tudjon lenni és ne vágyakozzon az elérhetetlen szerelem után.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Borka

    Kedves Pszichológus Nő!
    Férjemmel 11 éve vagyunk együtt van 2 gyönyörű kisfiunk! Masfél évvel ezelőtt megcsalt. Én is hibás voltam nem adtam meg neki azt amire vágyott, de ezt én is beláttam! Folytattuk a kapcsolatunkat, bár azóta nagyon rossz a kapcsolatunk! Azóta megadok neki mindent amit kell! Egy hónapig jó minden, aztán mintha idegenek lemnénk egymásnak! Azt mondja hogy azóta minden jobb velem mint a másikkal volt, de valamiért nem tudja elengedni azt az érzést amit akkor érzett! Sajnos egy munkahelyen dolgoznak…multkor azt mondta minkettönket szeret😣 Nem tudja azt sem hogy vele akar e lenni, azt sem hogy velem…de el sem akar hagyni….ha felmerül hogy nekem is lehetne akár valakim féltékeny,azt is mondta hogy munkahelyet vált ….elment pszichologushoz, de csak annyit mondott hogy magának kell rendbe tennie a fejében a dolgokat! Ezt tudjuk is….Most elküldtem itthonról hogy én ezt így nem bírom tovább….szentestére hazajön.. Nem szeretne már engem, csak nem meri megmondani? Kérem adjon valami tamácsot! Tényleg menthetetlen a kapcsolatunk? Vagy miert teszi ezt velem??? Azt mondja nem szerelmes a másikba, csak az érzést nem tudja elengedni, és lehet emiatt az érzés miatt nem is akarja a mi kapcsolatunkat helyre hozni!
    Köszönöm válaszat!

    • Habis Melinda

      Kedves Borka!

      Levele alapján párterápiás munka megkezdését javaslom. A megcsalás feldolgozása nem oldható meg házilagos keretek között, melyről itt írok bővebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hanni

    Tisztelt Doktornő!
    Szeretném megkérdezni a véleményét!
    10 évig külföldön éltünk együtt és most pár hónapja hazaköltöztünk, hogy itthon legyen családunk. A párom bejelentette, hogy ő most egyedül szeretne élni, mert (nem tudja hogy amit irántam érez az elég lesz -e a következő 30 évre, úgy érzi hogy lemarad valamiről, tisztába akarja tenni az érzéseit, de nem akarja hogy reménykedjek, de ő szeret csak vele van a baj, és sírt is nagyon ezek miatt). Azt monda időt kér, de én nem adok időt. Nem akarok, mert félek , hogy az időt kérek az azt jelenti, hogy esetleg van más is és ha az jó akkor mehetek, ha nem akkor maradhatok. Elhagytam 2 hete. Megvisel ez a probléma, de döntésem helyessége is! Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Hanni!

      Hogy a döntése helyes vagy sem, csak Ön érezheti. Meghozta, ezért mostmár megszenvedi következményeket. Lehet, hasonló helyzetben érdemes átbeszélni a félelmeket, akár párterápia segítségével tisztázni a jövővel kapcsolatos terveket, elvárásokat. Megnézni, ezek hogyan egyeztethetők össze ( összeegyeztethetőek-e egyáltalán) szakszerű keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gréta V.

    Kedves Melinda!
    Komoly problémával fordulok Önhöz. 15 éves lányom évek óta szerelmes egy papba. Nem fordítottam nagy figyelmet erre, gondoltam majd elmúllik a rajongás és hogy az ilyen helyzeteket tudják kezelni a papok. Hívő emberként rendszeresen jár templomba, közösségekbe, így utólag elgondolkodva lehet, hogy csak a pap társaságát kereste. Nyáron elhelyezték az atyát. 3 hete azonban üzenetet kaptam “tőle”, melyben leírta mennyire szereti a lányomat és vázolta terveit, közös jövőjüket. Minden nap váltottunk üzenetet, én biztosítottam jogy támogatom őket ha komolyan gondolhja és személyes találkozást sürgettem, pár napja fogtam gyanút, hogy ez a profil amirő üzenetet kapok talán nem is valódi…sikerült telefonon elérnem az Atyát, és akkor kiderült, hogy 3 héten át a saját lányommal beszélgettem. Összetörtem teljesen. Tehetetlennek érzem magam. Az Atya nem tartja jó ötletnek hogy ő beszéljen vele, bár beismerte, hogy valóban voltak jelek, de ő sem vette komolyan ezeket. A helyi papot javasolta, akit már felkerestem és ismerik is egymást lányommal. Átgobdolhagondolja a dolgozt és majd még beszélni fogunk, hogy hogyan tovább. Tanácstalan vagyok, nem tudom mit tegyek. Vigyem orvoshoz? Kérdésemre csak annyit válaszol, hogy nem tudja mért tette. Nem érdekli az egész. Az atya szerint csak arra volt kíváncsi hogy én hogyan reagálnék ha így történne. Bevallom őszintén, én már abban sem vagyok biztos, hogy az atya teljesen ártatlan, hogy nem mondott olyan dolgot ami miatt esetleg reménykedik.
    Ami még ilyesztő, hogy a telefonjában megtaláltam, hogy saját magával is beszélgetett szeptember óta. Mintha ő és az atya beszélgettek volna. Leginkább hétköznapi dolgokról számolt be, mint egy naplónak. De néha válaszolt is magának az atya nevében.
    Egy álom világban élve töltötte az elmúlt 4 hónapot, mióta az atya elment.
    Most mit tegyek? Tiltsam el a hitétől? Ne engedjem templomba? Abba a közösségbe? Pszichiáterhez vagy pszichológushoz vigyem? És ha nem akar menni? Kérem, segítsen!

    Hálásan köszönöm!
    Hannus

    • Habis Melinda

      Kedves Hannus!

      Levele alapján azt gondolom, hopgy fontos volna megpróbálnia megnyugodni, hiszen a kamaszkor természetes velejárói a meglepő fordulatok. Az, hogy valaki naplót ír, vagy akár önmagával beszélget alapjában véve ártalmatlan elfoglaltságok. Ha tud elfogadással és nyitottsággal fodulni a fiatal felé, akkor érdemes mélyebb beszélgetéseket kezdemányeznie. Megérteni, mi volt vonzó neki ebben az elérhetetlen kapcsolatban. Megtudni, miért nem merte nylítan megkérdezni Öntől, támogatná-e ezt a kapcsolatot. Pszichológus felkeresése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Margaréta

    Üdvözlöm!

    A segítségére lenne szükségem!
    Több mint 1 hónapja történt , hogy az anyukám beleszólt a kapcsolatomba és szakítás lett a vége .. Egy munkahelyünk van a volt párommal , ezért próbáltam megőrizni legalább a baráti vágya munkakapcsolatot , de annyira bánt , nem tudok tovább lépni, személyesen nem ültünk le beszélni , gyakorlatilag minden messengeren történt és azóta konyorgok neki hogy személyesen is üljünk le.. Aminek az lett a vége hogy kiakadt és kiabálva hívott fel engem telefonon …
    Ön szerint mit tegyek hogy javuljon a helyzet?

    • Habis Melinda

      Kedves Margaréta!

      Érthető, hogy megivselik Önt a történtek. Azt javaslom, önismereti munkával járja körbe, miért lehetett az édesanyjának olyan dologra befoláysa, ami alapvetően az Ön hatásköre, a későbbiekben hogyan kerülhető el ez. Ezen kívül a kapcsolat elgyászolásához (érzelmi lezárásához) is szükséges a szakszerű segítség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitti

    Üdvözlöm doktornő!
    Néha rámjönnek ilyen belső érzések ,hogy a párom megcsal!
    4hónapja vagyunk együtt. Munkahelére jött két új lány.. És elég furcsa mostanában,habár már előtte egy-két napja kezdődött.
    És ünnepi vacsora van ma a munkahelyén meg majd iszogatnak (mint tegnap) és már vagy 1órája az az érzésem van hogy ő jelen pillanatban megcsal.
    Itthon a viselkedése is változott velem szemben.
    Mostanában akármit csinalok neki , az esetek 80%ban beleköt valamilyen uton módon.
    Szexet hanyagolja meg kifogást keres. Elhiszem én hogy fáradt , de eddig ez sose allt az útjába..
    A telefonjat mem dugdozza de láttam hogy az egyik nemrég hozzajuk érkezett csajjal chatel. És ezt valahogy ,,elfelejtette,, mondani.. Sőt a beszelgetest is o kezdte.
    Régebben kicsapongó életet élt és ezert is felek mostanában..
    Mindig rám akarja hárítani azt hogy en meg mindig bulizni vágyom.. De ugy vettem észre hogy inkabb ő.. Mert aki nem akar inni az max a tisztelet miatt kocint mindenkivel és ennyi , vagy nem?
    Nagyon fura érzéseim vannak mostanában..mintha hazudna ,titkolozna
    ..és mint mar mondtam , Olyan érzéseim vannak neha mintha megcsalna..
    Mit tud erre mondani?

    Tisztelettel: Kitti

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Javaslom, hogy ossza meg érzéseit a párjával. Egy egyenrangú, biztonságos kapcsolatban ez természetes, sőt javítja az egymás felé érzett elkötelezettséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Orsolya P.

    Kedves Melinda!
    Az utóbbi időben teljesen megváltozott az életem, nem igazán ismerek magamra. Lassan egy hónapja, hogy összejöttem a párommal, akivel teljesen odáig vagyunk egymásért, szüleink is ismerik már a másikat, minden rendben van, kivéve, hogy neki előttem volt egy 2 és fél éves kapcsolata, nekem viszont igazán komoly még sosem. Egy héten kb 4-5-6szor vagyunk együtt 3-4 órákat, viszont ő ezt is kevésli. Nem érti meg, hogy én a legjobb barátaimmal külön iskolába járok, nem látom úgy őket minden nap, mint ő, illetve hogy nálunk a család első számú, és a szüleim is sérelmezték már, hogy alig vagyok otthon. Próbáltam vele erről beszélni, de hárít, azt hiszi nem szeretem, nem szeretnék vele lenni, pedig néha egy kis idő egyedül is jól esne.
    Azt is szeretné, ha karácsony után nála aludnék, de azt sem érti meg, hogy az én szüleim ezt még nem engedik, hiába halad nagyon gyorsan a kapcsolatunk (mindketten 18 évesek vagyunk).
    Nem tudom, mit tehetnék, egyre romlik a kapcsolatom körülöttem mindenkivel, de őt sem szeretném elveszíteni, mert nagyon szeretem és fontos számomra.

    • Habis Melinda

      Kedves Orsolya!

      Javaslom, hogy beszéljen a kétségeiről a párjával és a szeretteivel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Ivett

    Jó napot!
    Segítséget szeretnék kérni. Augusztus 8-án programozott császármetszéssel született a kisfiam,a 38.héten. A 36.héten derült ki hogy muszáj lesz a műtét mert nem fordult meg. Nem tudtam elfogadni és a mai napig nem tudom. Nem tudok aludni, amikor a műtétre gondolok a sírás kerülget. Viszont beszélni sem tudok róla senkinek,egyszerűen nem tudom elmondani milyen érzések vannak bennem. A kisfiam egészséges és mindennél jobban szeretem. De nem tudom elfogadni hogy nem szülhettem természetes úton. Ráadásul tavaly szeptemberben volt egy terhességem (iker terhesség) 8.hétig tartott. Vissza térő álmaim vannak mind a kettő műtétről. Újra és újra átélem az egészet a fájdalmat, az érzéseket. Nem tudom mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Ivett!

      A vetélés és a programozott császármetszés is olyan veszteségek, melyekről fontos lenne szakszerű keretek között beszélnie. A rémálmok azt jelzik, hogy segítsége van szüksége. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek közt dolgozzunk ezen, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bea

    Kedves dr Nő!
    3 hónapja ért véget egy 3 éves kapcsolatom, ami nagyon sok keserűséggel járt, bántalmazott kihasznált, érzelmileg, anyagilag, a nyáron úgy döntöttem hogy elég vissza adom az albit és haza költözöm, én egyedül tartottam fent a lakást bérleti díj, rezsi, fizetni valók, étel. Besokaltam es már nem bírtam. Ezért haza költöztem. Az exem apukája augusztusban elhunyt, kért tőlem kölcsön pénzt, adtam neki, mivel mind végig arról biztosított h szeret családot szeretne velem. Aztán kiderült hogy össze te jött egy 46 éves nővel, akinek 4 gyermeke van. A srác egyébként 33 éves és otthon él, akit oda is költözött hozzá. Igazából én ezt rövidre zártam és csak annyit kértem h a pénzemet amit kicsalt az adja vissza és felejtsen el. Ez így is volt. És mivel volt neki egy közeli haverja ő mindent tudott rólunk. És ő el kezdett keresni, hívni mindennap h vagyok stb… Nagyon sokat beszélgetünk végig hallgatta a nyomorom. És ez piszok jól esett. Most viszont ott tartunk hogy az exem haverjával kölcsönös a vibráció köztünk. Itt igazából max szexről van szó, mert úton van a második gyerkőc, 2 hete pedig esküvője volt. Picit rosszul érzem magam e miatt, h ez eddig fajult… ÉS nem akarok német mondani rá mert annyira összhangban vagyunk… És annyira tetszik ez az egész érdeklődése. Az a gáz h az exem barátjának a felesége évfolyam társam volt, és annyira nehéz belül most h mit tegyek, hisz én egyedül álló vagyok. Ez az ő felelőssége h mi fér bele. Nem voltam még ilyen szituációban, kérem segítsen hogy mit kezdjek ezzel az egésszel. Előre is köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Bea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önsmereti munka segítségével lenne érdemes megközelíteni ezt a helyzetet: átgondolni mi az, amire szüksége van, ami jól esik ebben a helyzetben és mi az ami nehéz. Ennek mentén könnyebben eldöntheti, megéri-e Önnek benne maradni ebben a helyzetben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Valaki:/

    Szia!Hazudtam a szüleimnek és kiderült és most hara:

    • Habis Melinda

      Kedves Valaki!

      Szerintem érthető, hogy haragszanak a szülei, senki sem szereti, ha hazudnak neki. Ha Ön is így érzi, akkor nyugodtan mondja ezt el nekik, sőt, akár bocsánatot is kérhet. Biztosan méltányolni fogják.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szofi

    Kedves Melinda!
    Nem is tudom hol kezdjem. Fiam most első osztályos, kitűnő tanuló, olvas egyedül, a matek tudása is hibátlan, a szorgalmára nem mondhatok semmit, DE a magatartása, lassan már kezelhetetlen.
    Jártam vele az elmúlt 2 évben lovasterápiára, mert minden új dologtól félt, a lovasterapeutája szerint nem volt önbizalma (koraszülött gyermek). Soha nem volt egy egyhelyben ülő kisfiú, mindig ugrált, bohóckodott stb.
    Abszolút nem fogad szót, nem igazán érdekli ha kérünk valamit. Szeptemberben és októberben egész jól belerázódott, persze akkor is “rosszalkodott” de most valami történt vele. Van egy olyan osztálytársa akinek problémásak a családi körülmények és mindig ezt a kisfiút emlegeti, hogy a …. fekete potot kapott, hogy a … szaktanárit kapott és még sorolhatnám. Próbáltam elmagyarázni neki hogy nem helyes ha őt akarja utánozni, próbáltuk neki mondogatni, hogy mit szabad és mit nem, de nem akarja elfogadni a véleményünket. A nagymama tanár így ő is próbálta neki elmondani azt, amit mi is. Kérdeztem őt, hogy mi bántja, ha elmondja a problémáját akkor tudunk segíteni ezen.
    Egyik tanítója azt mondta, hogy legyek még egy kicsit türelemmel, mert ez egy nagy váltás az iskolakezdés az életükben.
    Bízom abban, hogy ez csak az iskolába való belerázódás kissé rögösebb útja számára, és hogy hamar túllendül ezen, és belátja, hogy amit jelenleg “csinál” vagy “tesz” az nem helyes.
    Remélem nem volt kesze-kusza az írásom

    • Habis Melinda

      Kedves Szofi!

      Teljesen érthetőnek találtam az írását.
      Sorai alapján azt hangsúlyozánm, hogy az iskolakedzés általában nagy változást jelent a gyerekeknek, hiszen sokaknak megterhelő, hogy hirtelen rengeteget kell ülni és figyelni. Mindemellett azt is gondolom, hogy azt is érdemes kiemelni, hogy mindig igen aktív, ám félénk volt a gyermeke, aminek kezelését gyermekpszichoterápia, vagy családterápia segíthetné elő. A viselkedési problémnák arra hívják fel a figyelmet, hpgy nehézségei vannak az alkalmazkodással, ami nem biztos, hogy magától megoldódik (és talán a lovasterápia sem elegendő ennek szakszerű kezelésére).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Aki maradt

    Kedves Melinda!

    Tudna tanácsot adni abban, hogyan lehet elengedni egy barátot?

    A lány évekig a barátnőm volt, mert a felsőoktatás évei alatt együtt jártunk gyülekezetbe.
    Más családi háttérből érkező, más személyiségű emberek voltunk, de barátnők voltunk, mert az azonos felekezet összekötött minket. Valahogy azonban a barátkozásunk évei alatt is úgy éreztem, hogy ő nem tud mit kezdeni az introvertáltságommal, azzal, hogy én nem szeretem azt a fokú spontaneitást, amit ő. Pl. nem szeretek telefonon beszélni (inkább személyesen vagy írásban), és nem szeretem, ha előzetes megbeszélés nélkül beállítanak hozzám. Én bennem a meg nem értettségnek ez a vetülete feszültséget keltett, és tüskét hagyott.
    Aztán egy magánéleti válság kapcsán konfliktusba kerültünk, és ez éket vert közénk. Mire újra felépítettem az életemet, eltávolodtunk egymástól. Azonban az ünnepeken azért e-mailben még felköszöntöttem…mire egyszer, az egyik neki küldött születésnapi üzenetemre egy hosszú e-mailben jól beolvasott nekem, hogy ez a kapcsolatunk megfakulása tükrében álságos, és hagyjam őt békén.
    Jópár igaztalan dolgot rögzített az e-mailjében, például hogy irigységgel vádoltam őt. Támadta a hitemet is, de arra nem tért ki, hogy mi a kifogása…pedig egy magát kereszténynek valló ember számára – mint amilyennek ő magát mindig tartotta – ez a kérdés is fontos kell, hogy legyen. Ő mégsem részletezte, csak odaszúrt egyet, hogy bennhagyjon a ködben, és rosszul érezzem magam. Nagyon megbántott.
    Egy évre rá az egyik közösségi oldalon böngészgette a képeimet, és írt egy üzenetet, hogy már nem haragszik rám, sőt, már a születésnapomon is gondolt rám. Én meg naivan le voltam nyűgözve, és egy 5 évig tartó, egyébként szívélyesnek és meleg hangvételűnek mondható e-mail váltás kezdődött köztünk. Az ünnepeinkre még képeslapokat is küldtünk egymásnak, sőt, gyermekszületéskor meglepetéscsomagot is.
    Majd az egyik születésnapi képeslapomra, amit neki küldtem, már a bátyja válaszolt, azt, hogy a húga pár hónapja családostól külföldre költözött. Ő maga miért nem volt képes erről egyetlen szót sem szólni? Hogy ne postázzak semmit arra a címre, mert úgy sem fogja megkapni? Amikor ezt finoman számonkértem tőle e-mailben, kimutatta a foga fehérjét. A fentebb említett, “őszinte”, hosszú e-mailjénél is durvább hangnemű e-mailt írt vissza, arrogánsan, érzéketlenül, hálátlanul, embertelenül és cinikusan. Még ő támadott. Nem érezte, mennyire modortalan, hogy nem szólt előre, számon kérte, hogy miért küldözgetem a képeslapjaimat (a legutolsót, szintén a szülinapjára a külföldi címére küldtem – egy évvel azután, hogy a bátyja írt nekem), és miért nyomozok utána. Pedig a címe egy nyilvános adatbázisban volt elérhető, bármely internethasználó számára, mert az ország, ahova emigrált, a lakcímeket ilyen módon nyilvántartja. Megint tele volt igaztalan állítással az e-mailje, és egyáltalán nem érdekelte, hogy belém gázolt. Csak az érdekelte, hogy ő mit kaphat egy kapcsolattól, hogy a mindennapjaiban mennyire tudja szolgálatába állítani az embereket. Mivel engem a távolból – az általa önként választott távolból – nem tud, ezért leereszkedően azzal zárta az e-mailjét, hogy az elengedés irányába próbál segíteni engem.
    Hihetetlen, hogy erre képes volt. Keresztényként, de bármilyen elvek mentén élő emberként is, egyáltalán.
    Nem maradtam adós a válasszal, amit reggel olvasván az üzenetét, felindulásból megírtam, és elküldtem. Nem volt olyan durva, mint az övé, de nem finomkodtam azt illetően, hogy mit gondolok az efféle erkölcsi hozzáállásról. Majd egy év múlva, szintén a szülinapjára, azt írtam, hogy én sem reagáltam mindenben méltón. (De nem vontam vissza semmit a meglátásaimból.) Megköszönte, és áldást kívánt. Azóta nincs semmilyen kapcsolat. Egyszer – mivel volt olyan úriember, hogy annak idején ő tájékoztatott – még a bátyjának írtam, hogy a testvérével összevesztünk, de erre már a bátyja sem reagált. Most már biztosan ő is haragszik rám. A lányt töröltem a közösségi oldalon az ismerőseim közül, mert úgy éreztem, könnyebb így elszakadnom tőle… (Észre sem vette szerintem..)
    Viszont még mindig gyakran eszembe jut, és indulatokat kelt bennem, hogy ezt képes volt megtenni egy barátnőjével, pláne magát hívőnek valló emberként. Úgy meg tudnám neki mondani a magamét…
    Mit tegyek, hogyan tudnám tényleg elengedni?
    Egyébként van jó barátnőm, régebbi és sokkal jobb és hűségesebb is, mint ő, de ezt a sértést nagyon nehéz feldolgozni.
    Köszönöm, hogy végigolvasott, és köszönöm tanácsát!

    Egy becsapott barátnő, aki maradt

    • Habis Melinda

      Kedves Aki maradt!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ilyen mélységű és komolyságú konfliktusokat csakis személyesen érdemes megpróbálni rendezni. Ennek során ugyanis van lehetőség mélységesen megérteni és elmagyarázni egymás szempontjait. Megnézni miért haragudtak meg egymásra és akár őszintán bocsánatot kérni. Levélváltással mindez nem kivitelezhető és a korábbi félreértések/sérelmek hosszú távon is megmaradnak, sőt felhalmozódnak, ami egy idő után ellehetetleníti a kapcsolattartást.
      A kapcsolat érzelmi elengedése önismereti munkával lehetséges. Ennek során alaposan végiggondoljuk mi miért történt Önök között és megtörténhet a veszteség (a kapcsolat) elgyászolása.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Üdv: 32 éves anyuka vagyok,2 hete egy nagyobb bevásárló központban,egyik pillanatról a másikra el kezdett,hevesen dobogni a szívem,izgatottságot és nyugtalanságot éreztem,úgy éreztem még szünik a külvilág és menekülnöm kell kifelé onnan. Egyszer csak el kezdett remegni mind a két lábam. Teljesen bepánikoltam. Mi lehet ez? Már sajnos,akárhová be megyek egy kisebb boltba,ott is jelentkezik. Hogyan kezeljem? Köszönöm a segítséget. Tisztelettel:Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne felkeresnie a háziorvosát, aki elküldheti Ön különféle kivizsgálásokra. Ha ez megnyugtató eredménnyel zárul, elkezdődhet a lelki tényezők vizsgálata, melyben pszichológus tud segíteni Önnek négyszemközti keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noémi Sz.

    Tisztelt Doktornő!
    Úgy érzem,hogy nem vagyok jelen a saját testemben. Sohasem szerettem a külsőm,gyerekként a túlsúlyom miatt apám folyamatosan rombolta az önbizalmam,és ez olyan mély gyökeret vert bennem,hogy hiába fogytam le harminc éves koromra,idegennek érzem magam mindenhol,nem vagyok magabiztos,nehezen állok szóba az emberekkel,párkapcsolati téren is folyamatosan kudarcok érnek,többnyire bántalmazó nárcisztikusok “szednek fel”. Úgy érzem,hogy “takaréklángon működök”,mintha lenne egy szelep rajtam,ami visszafog abban,hogy önmagam merjek lenni. Pedig úgy érzem,értékes ember tudnék lenni,de valahogy már annyira visszahúzódtam a csigaházba,hogy nem látom merre van a kijárat.Próbáltam a komfortzónámból kilendíteni magam azzal,hogy eljártam táncolni (az ismerősök érintését is sokszor nem tudom lereagálni,ott pedig ismeretlenekkel kerülöl szinte már intim közelségbe) tetszett,de az eredményen nem változtatott. Nem tudom mit és hogy tegyek,hogy végre helyemre kerüljek,mert emiatt csak sodródom az életben, csapódok olyanokhoz, akikhez ragaszkodni kezdek,majd eltűnnek az életemből újra és újra. Lehet esetleg valahogy változtatni ezen?

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Igen, lehet változotatni ezen, de a kötődési mintáinak átalakításához hosszabb távú pszichoterápiás munkára van szükség. Ennek részeként jobban meg kell ismernie önmagát és felfedezni a kapcsolatokat az érzelmei, gondolatai és viselkedése között. Jobban elfogadni a testi és egyéb adottságait, megérteni kapcsolatainak működését.
      Ha szeretne ezen négyszemközti keretek között együtt dolgzni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emese B.

    Kedves Melinda!

    A kèrdèsem az lenne,hogy mit tegyek abban a helyzetben,ha több,mint fèl èves pszichoterápiàs kezelés utàn minden jel nélkül gyógyulttá nyilvanítva úgymond “kirúgnak”?
    Borderline szemèlyisègzavart àllapìtottak meg nàlam,talàltam is megfelelő alapìtvànyt,ahova eljàrtam kezelèsre,ahol javult is az àllapotom. Egy hónapja közölte a terapeutàm,hogy meggyógyultam,nem kell jöjjek többet.
    Èn ezt nehezen fogadtam el,mert előtte ezt nem emlìtette egyszer sem.
    Jobban érzem magamat,ez tèny,de nem gondolom úgy,hogy ne lenne rà szüksègem a tovàbbiakban,mert az elmúlt egy hètben is kontrollàlatlan indulataim voltak.
    Lenne valamilyen tanàcsa mit tegyek? A legtöbb hely vàrólistàs vagy csak januàrtól fogadnak új klienst…
    Koszönöm vàlaszàt előre is! Emese

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      Megértem, hogy nehezen viselte, hogy ilyen hirtelen, ráadásul az Ön megkérdezése nélkül zárult le a terápiája. Sajnos a legtöbb helyen megvannak az ingyenes ellátás mennyiségi, vagy idői korlátai akkor is, ha ezek esetleg nincsenek kimondva. A borderline zavar valóban hosszú távú, években mérhető idejű pszichoterápiás kezelésre reagál jól, ezért érdemes tovább keresnie a legetőségeket, vagy magán keretek közt belevágnia a kezelésbe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lengyel Renáta

    Jó reggelt Doktor Nő!
    32 éves nő vagyok elég erős es karakan személyiséggel. Egyértelmü apakomplexussal amit ferfi reál jellegü szakmámmal kompenzálok. Eleg átgondolt és reális nőnek tartom magam. Természetesen belátom hogy vannak hibáim. Nem is kevés. Amik részben neveltetetés részben körülmenyek részben pedig annak oka, hogy hiába probálok minden opciot és nézőpontot figyelembe venni egy probléma megoldásánál sajnos én is ember vagyok és hibázok. Csak azt tehetem ilyenkor, hogy mérlegelek és megpróbalom legalább a következtetéseket levonni, hogy jobb ember lehessek és újra ne essek ugyanabba a hibába. Egyik problémám a nemrég azzá vált exemmel kapcsolatos. Komplexusom ellenére ő az első olyan férfi volt az életemben aki nagyon sok tekintetben, főként természetben ugyanolyan mint édesapám. A kapcsolatnak sajnos vége van és nem is látom már utólag se azt hogy megoldható lenne. Van egy másfél év köröli kisfiunk. Pont most szotatattam be a bölcsödébe. Nagyrészt azért hogy gyerektársaságban lehessen, amire egyértelmüen vágyott. Sajnos ez exem problémákra visszaterő alkolproblémái miatt a plusz pénzre is szükségünk volt, van de probáltam elsősorban a kisfiunk szükségleteit szem előtt tartani. Tegnapi látogatása után nyugtalanító viselkedést figyeltem meg kisfiamnál. Keserves sírás álmából többször is, nyugtalan alvás, hátat fordított és egyedül játszott annak ellenére, hogy leültem hozzá a földre játszani. Egyik barátnőm pont nálam volt mikor jött a kicsiért hogy elvigye a játszótérre. Nem volt hajlandó a kapun se belépni, és hangoztatta hogy ő nem jön be. Egyik barájával érkezett. Több napi ivás es frissen elfogyasztott ital illatát is véltem fefedezni rajtam. Agressziója miatt megkértem baratnőmet hogy kísérjen ki minket. Ha netán elhelyezési procedúrára kerülne a sor legyen ki tanusitsa a viselkedését. A kevés idő ellenére tudatosan a gyermek előtt nem beszélve és nem mutatva lehetőleg problémát eleg jól elengedtem már a kapcsolatunkat. Egyértelmü és sugárzó gyülölettem és haraggal nézett rám az exem, de erre számítottam is. Játszótéren voltak. Kaptam képet is róla hogyan hintázik kisfiunk. Két óra mulva hazahozta. Már behozta a lépcsőházig a kisfiút. Látszott az exemen a megkönnyebbülés. Sajnos a gyerek reakciói csak később jöttek. A kisfiunk elég jól viselte eddig az egész procedúrát, mivel soha nem volt rendszeres apa jelenléte. Sajnos a problémák okozta nyomás miatt már egy éve elég feszült voltam. Az elmúlt hetet pedig a gyerekkel együtt töltöttük betegsége miatt. Nagyon sokat fejlődött és még nyitottabbá vált a kapcsolatunk, gondolom a feszültségmentes légkör és a bölcsöde hatására. Némi pszihológiát tanultam és most utána olvastam pár dolognak. Sajnos úgy érzem, hogy az exem felém irányuló dühét a kisfiunk ugy értelmezte hogy édesapja őt nem szereti. Mindig is nagyon empatikus kisfiú volt. Tisztában vagyok vele, hogy én is hajlamos vagyok túlreagálni esetenként elfogult lenni ilyen esetekben. Exemmel teljesen nyugodt és normális hangnemben írasban (messenger) közöltem az aggályaim. Természetesen elöször védekezőn utana pedig támadólag lépett fel. Mivel egyikünk se ment át váláson úgy gondoltam hárman mindenképp látogassunk meg egy gyermekpszihológust, bár nem tudom mielőtt beszél egy gyerek van e értelme, vagy csak jól beszélő gyereknél mérhető fel már esetleges lelki sérülések. Felsoroltam minden érvet ami bennem is felmerült. Persze anya vagyok, lehet csak túlaggódom. Lehet én is elfogult vagyok akárhogy próbálok tiszta fejjel gondolkozni. Meg azt is elmondtam neki ha mégis problémája lesz a gyereknek akkor valahol jogosan én leszek a hibás mivel nem vettem észre. Természetesen csak támadast és degradáló megjegyzéseket tagadást kaptam. Már utolsó érveimre választ se. Többszöri kérésemre és kompromisszumkészségem ellenére bő egy hétig nem is látogatta a kisfiunkat. Semmi indokkal. Kértem hogy ne igyon amikor érte jön. Tegye félre és ne mutassa a gyerek előtt az érzelmeit. Csak tagadást és támadást kapok úgy is hogy, semmi szemrehányast nem teszek és hangoztatom is. Mivel az exem családja is látja és látta, hogy teljesen elhatalmasodnak az exemen mindenféle problémái és az alkoholizmusa természetesen semmilyen mocskolódásának nem hittek. Semmilyen anyagi segítséget nem kaptunk az exemtől pedig nagyon nagy minusszal hagyott itt minket. A kisfiunk beteg is volt. Ennek ellenére mindenhol hangoztatta hogy ő adott. Biztos, vagyok benne hogy büntudata van amit tett. A szakítast is kiprovokálta, nem volt képes megtenni még ittasan sem. Szeretném kultúráltan intézni és próbálok türelmes is lenni. Nem folyamodtam elhelyezésért. Ezt lehetőleg meg akartuk oldani egymás között. Eddig hagytam is hadd csinálja amit akar. Így már hogy elment se engem se a kisfiunkat nem bántotta tegnapig. Nagyon nyugtalanít a kisgyerekünk lelki állapota a tegnapi események miatt és teljesen tanácstalan vagyok mostmár mit kezdjek így a helyzettel. Megállapítható ez már egyáltalan ilyen korban? Ha elviszem egyedül az apja tiltakozása ellenére nem lesz problémám egy esetleges elhelyezés során ebből? Vagy hogyan tudnám meggyözni hogy jöjjön velünk? Vagy csak ne tiltakozzon ellene? Nem akarom és soha nem is akartam elvenni a kisfiamtól az édesapját, de így is nagyon félek tőle hogy a negativitasát haragját dühét átörökíti ebbe az ártatlan jószívü gyerekbe. Honnan tudhatom azt mikor vigyem el szakemberhez a fiam? Ítélhetem úgy egyáltalán hogy káros az apja látogatása is lelkileg, érzelmileg? Vagy mindenféleképpen látogassa az apja akármekkora sérülést is okoz? Sokan nem tulajdonítanak jelentőséget az országban a lelki es mentális egészségnek. Én nem így gondolom. Hiszem vallom és tapasztalom hogy a mentális egészseg es pozitivitás boldoggá tesz és bármire képessé az életben. Szeretném ezt a kisfiamnak is megadni. Sajnos úgy érzem az apja semmivel nem tud hozzájárulni ehhez a mentális épüléshez, sőt még hátráltatja is. Keleti régióból származunk mindketten. Én több diplomával rendelkezek es mindig egyre nagyobb es nyugatabbra fekvő városokban tanultam. Sajnos az exemnek szinte mindig nehéz sora volt és mentalitasa is elég vidéki maradt. Ez sajnos nem az első olyan dolog lesz amiben zsigerböl és gyülöletből is szembe megy a véleményemmel. Közben pedig hiába állítja nem nézi a gyerekünk érdekeit. Hasonlóan hiányos az érzelmi neveltetésünk, viszont másképp reagálunk e miatt, pedig természetünk eredendően hasonlóan lobbanékony. Próbáltam mindig tudatosan feljleszteni magam ezen a téren is kisebb nagyobb sikerekkel. Úgy gondoltam kis odafigyeléssel nagyon boldog egeszséges felnőttet nevelhetünk a gyerekünkből. Mostmár azt érzem, mint az otthonunkban mindenkitől mindenkitől és amit az exem tovább is tanult vidéken. Hiába szeretet akkor is saját gyerekét is lehúzza az érzelmi posványba, nyomorba és boldogtalanságba. És mivel ő is csak ezt ismeri ezért a gyerekét is erre neveli. Tudom , hogy nincs mindig igazam, annak ellenére hogy a barátaimmal mostmár viccelődök ezen. Maximalista vagyok magammal szemben és úgy gondolom egy kicsi kétely önmagamban mindig kell ahhoz hogy jobb és jobb lehessek. Nagyon átgondoltan mindent figyelembe véve döntök akár napokig is forgatva egy egy komolyabb problémát. Ezért már sokszor a gyors döntéseim is sokszor ösztönösen is helyesek a saját normáim szerint. Mindig hibáztat, hogy nekem van mindig igazam és már rám nézve nincs jelentősége ennek de a kisfiunkra nézve nagyon is van. És napok óta forgatom sőt már a tényleges különválás előtt is gondolkoztam ezen a kapcsolati problémán. A kisfiam az első de én nem emlékezhetek milyen ilyen kicsinek lenni és nem is éltem át válást. Eddig mindig megpróbáltam a másik helyzetébe belegondolni magam. A fiaméba nem tudom. Minden nap biztositom róla hogy én és az apja is szereti es probálok pozitivitást sugározni, mostmár egyre nagyobb sikerrel. Ezzel a koncepció es kontrol nélküli dühvel es gyülölettem nem tudol mit kezdeni, és még a szituáció sem egyszerü. Pedig úgy érzem és még számomra is új emberek is hangoztatják, hogy velem nagyon könnyü kijönni. Normálisan kommunikálva pedig bármit meg lehet oldani. A kapcsolatunk is ezért nem volt menthető, de most a fiam élete jövője boldogsága a tét bizonyos értelemben. Nem tudom, hogyan vagy milyen stílusban kezeljem az exem, hogy legalább abban a kis időben ne érezze a gyermekem ezt a negativitást.
    Úgy érzem talán túl hosszan is írtam le a problémát. Elnézést ezért. Bármilyen iránymutatásnak örülnék, mivel sajnos úgy érzem hiába ismerek es használok sok kofliktuskezelési módot egyikkel sem jártam sikerrel. Sajnos édesapámmal is van hasonló konfliktusom jelenleg is és ciklikusan is, de az ő helyzete más, és vele a kapcsokatom minimális bár hullámzó. Mióta megszületett az unokája azóta szinte soha nem rajtam vezeti le a vélt vagy valós sérelmeit. Hasonlóan se vitázni se meggyőzni nem lehet semmiről. Sajnos tapasztalatom szerint az érvelés és egészséges vita se értelmezett fogalom az egész országban. Vagy elnyomók vagy elnyomottak az emberek és mind az apám mind az exem elég erős személyiség. Ellentmondást nem türnek és ha valamilyen érvet felhozok nekik azért hogy talán nem gondoltak erre már egyből személyük elleni elnyomásnak tekintik a részemről. Nagyon nem szeretném ha bármelykük viselkedését felvenné a kisfiam.
    Előre is köszönöm a tanácsot!
    Üdvözlettel: R

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      A gyermekük szempontjából az az elsődleges, hogy Ön minél inkább értse és érzelmileg feldolgozza, milyen volt a kapcsolata az exével, mik voltak a kapcsolat kerékkötői. Érzelmileg elgyászolja a válást. A harag ilyenkor természetes, ahogy a gyermek iránti aggodalmai is. Amint rendeződik az Önök viszonya (érzelmi elválás) és kialakul a rendszeres kapcsolattartás, a kicsi lelkivilága is sokat fog javulni. Ebben az életkorban gyermekpszichológusi kezelést nem szoktak javasolni, a család, illetve a párterápia, valamint válás után a mediáció (ami segít megegyezni a gyermeknevelési és egyéb fennmaradó közös kérdésekben) megfelelő megoldás. Mivel a kicsi Önnel van a legtöbbet, leginkább az befolyásolja Ön kiegyensúlyozottan éli-e az életét. Az apja negatívitása miatt nem kell aggódnia, a pici könnyen elfogadja, hogy vannak, akik így viszonyulnak a világ dolgaihoz. Azt azonban mindenképp javasolnám, hogy az apa alkoholos befolyásoltság alatt ne találkozzon a gyermekkel.
      Fontos hogy ne érezze magát áldozat szerepben. Érdemes erről elolvasnia az alábbi cikkemet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Renáta

    Kedves Doktornő!
    Multhèten be akartak törni hozzánk, de nem sikerült nekik.
    A fèrjem dolgozik éjszaka èn vagyok itthon 2 pici gyermekemmel..A betörès óta felszereltünk plusz zárakat , kamerát .
    De így is felkelek minden éjszaka 1 órakor és
    minden zajra odafigyelek halgatozom, ideges leszek görcsbe rándul a gyomrom hidegek a vègtagjaim remegek és be kèpzelem , hogy valaki be akar jönni a házba és nyitjah az ajtót és én nem tudom hogy mit tegyek ez addig megy így mèg olyan fárat nem vagyok hogy el alszom van , hogy reggel 5 óra. Nem tudok aludni ezért napal fárat és ideges vagyok.Több mint egy hete vagyok így ès nem akar elmúlni , nem tudom, hogy mit tegyek!?
    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      Nyilvánvaló, hogy nagyon megvisleték Önt a történtek. Ezek érzelmi feldolgozását pszichológussal közös érzelmi munka segítheti elő.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabina

    Tisztelt Doktornő!
    Még 16 éves koromban volt egy 2 éves kapcsolatom, nagyon szerelmes voltam viszont véget kellett hogy érjen mert a srác nem úgy állt az egészhez ahogy én!
    Most jelenleg egy 7 éve tartó kapcsolatom van, viszont ez a srác akivel 2 évig voltam együtt, ismét feltűnt, találkoztunk párszor, nagyon jól el voltunk, beszélgettünk, szeretem a társaságát. Viszont tényleg ritkán beszélünk, egy hete találkoztunk akkor megbeszéltük hogy szombaton találkozunk mert el fog utazni vasárnap. Ez viszont elmaradt mert még sok dolga volt az utazás előtt. Most úgy érzem hogy hiányzik, szeretném ha megölelne, jó lett volna találkozni mielőtt elmegy, de ha viszont arra gondolok hogy ebből több lenne mint ami most van akkor attól nem érezném jól magam, nem lennék boldog és nem tudom vele elképzelni a jövőm. Pedig a srác lehet többet szeretne majd.
    A kérdésem pedig az lenne ha úgy érzem hogy nem ő az igazi akkor mért hiányzik és mért akarok vele találkozni? Mi ennek az oka? Nem tudok rá jönni!!

    • Habis Melinda

      Kedves Szabina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkába foglnia és ennek segítségével átgondolnia, milyen az Ön számára ez a párkapcsolat, amiben él. Milyen érzéseket kelt Önben a korábbi fiú? Mik azok a dolgok, melyekre vágyik? Mi szükséges ahhoz, hogy ezeket meg tudja élni a hétköznapi életében?

      Ha igényli, hogy ezeket a kérdéseket közöseön gondoljuk át, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rene77

    jo napot kivanok szeretnem a segitseget kerni baratnomrol lenne szo volt egy kutyaja amit nagyon regota nevelte 8 eves koratol es most sajnos most meghalt de a bartnom nem tud tovabb lepni magaba van esve minden egyes nap csak o jar eszebe es szomoru nem tudok segitni rajta barmivel is probalkozok csak hajti magaet hogy o akor lesz bolodg ha visza kapja meg varja mindig otet visza hiaba mondom hogy az lenne a legjob ha meg békelne vele és elengedné és tovab lepne de nem az esset nyaron tortent juniusba es meg mindig nem tudja elengedni magaba van esve es pszichologushoz nem akar meni akar hogyis szedem ra nem tudom nem halgat ram

    • Habis Melinda

      Kedves Rene77!

      Levele alapján én is azt gondolom, hogy a barátnőjének szakember segítségére van szüksége. Abban tud segíteni Ön neki, hogy rákérdez a pszichológussal kapcsolatos ellenérzéseire, esetleg segít neki ezeket a félelmeket eloszlatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T-U Dániel

    Üdv! Feleségemmel több mint 10 éve együtt vagyunk. 2015ben házasodtunk született két szép gyermekünk Ők 4 és 2 évesek. Egy hónapja feleségem mintha nem ismerném! Megváltozott, elfordul tőlem, nem érinthetem… Egyik reggel érkezett egy “Hiányzol”os üzenet a telefonjára… Nagyon kiakadtam, hogy megcsal! Azt mondja, hogy csak 1x találkozott azzal a szeméttel. Most meg válni akar! Az egészből semmit sem vettem észre, mint derült égből a villámcsapás! Mondom Neki beszéljük meg, nem hagyja, folyamat csak azzal jön, hogy Ő 10 éve csak szenved mellettem, elnyomom stb csak a saját serelmeit dobja az arcomba, természetesen vita lesz belőle és nincs semmi érdemleges megbeszélés. Szeretem, nem akarom, hogy a családunk tönkremenjen! Párterápiától teljesen elzárkózik, folyamat húzza a megbeszélést az ünnepek utánra. A chat mindeközben is megy -ami csak mérgezi a kapcsolatunk! Vegyem el a telefonját? Mi történt Vele? Mit tehetek, tehetünk? A szemében -akármit is teszek rossz vagyok!

    • Habis Melinda

      Kedves Dániel!

      Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a felesége elzárkózik a problémák megbeszélésétől és tovább folytatja ezt a kapcsolatot. Ha igényli érdemes a történtekról négyszemközt beszélnie pszichológussal. Egyrészt megkönnyebbülhetne, másrészt jobban érthetné, mi történik a kapcsolatukban. Ezen túl pedig talán a felesége ellenállását a párterápia felé is meg lehetne nézni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • János M.

    Jónapot!
    13 éves vagyok és a suli discóba vittem egy kisebb mennyiségű alkoholt a szüleimtől. Ez kiderült a tanárnak pedig azt mondtam hogy találtam a járdán és egy kicsit mégkóstoltam de a szüleim még nem tudják. És e miatt szorongok hogy mi lesz mivel azt mondta a tanárom hogy szól az ofőnek ő meg a szüleimnek.

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Szerintem érdemes lenne elmondania a történteket a szüleinek (jobb, ha Öntől tuják meg, mintha mástól). Ha elmondja, miért tette biztosan megértik majd!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Kinga

    Jónapot!
    Biszexuális lány vagyok. Van barátom, nem jo vele a szex, és inkább a lányok felé hajlok, de egy kis részem még szereti őt is. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Önismereti munka segítségével lehetne megválaszolni azt a kérdést, mikre is vágyik valójában. Megtalálhatja-e a boldogságot a barátja mellett.
      Ha szeretne négyszemközti keretek között belevágni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    32 évvel ezelőtt ismertem meg férjemet, még mindketten gyerekek voltunk mégis én éreztem, hogy ő számomra az igazi. Született két csodálatos gyermekünk. Én csodálatos és tökéletes házasságnak tartottam , bár nagyon sokszor nagyon nehéz volt az életünk, mégis mindig mindent megpróbáltunk közösen megoldani. Nem tagadom voltak veszekedések is az életünkben, de azokon is túl jutottunk mindig. Most októberben férjem közölte velem, hogy elfáradt a 32 év színlelésben, sosem szeretett engem, csak tudta, hogy neki kötelessége a gyermekét felnevelni (első gyermekünk 29 éve házasságunk elött született, szerintem igazi szerelem gyerek és az évek alatt így is neveltük) és tudta ,hogy én csonka családból származom és nem akarta, hogy a gyerekünkel is ez történjen mert az én kedvemben akart járni ezzel. Kéthete
    hazaköltözött édesanyjához , hogy gondolkozzon, mert nem tudja mi legyen mit tegyen. Azóta keveset beszéltünk, ha hazajön megölel, megcsókol, kérdeztem tőle, hogy kötelességből teszi-e, de azt mondja nem. Ma találkoztam édesanyjával aki elmondta, hogy ő sem érti a fiát, de azt el kell mondja, hogy akkor régen amikor teherbe estem , férjével kötelezték hogy hozzám költözzön és nevelje fel a besikeredett gyerekét . (Nagyon szeretik az unokájukat). Nem tudom, hogy mit tegyek!!! Annyira szeretem még mindig, vajon hol rontottam el, ez zakatol bennem, hogy lehet ezt ép ésszel kibírni? Mit kéne tennem. Sajnos nincs senkim akivel ezt megtudjam beszélni, nincsenek barátaim én mindig a családomnak éltem, nem gyüjtöttem magam köré embereket. Gyerekeim is teljesen tanácstalanok, mivel még velünk élnek ők is nehezen viselik. Kérem segítsen tanácsával, nagyon mélyen vagyok!
    Üdvözlettel:Bea
    (kérem ha lehet legyek anonim)

    • Habis Melinda

      Kedves Bea!

      Így értette, hogy legyen anonim? Ha nem, kérem írjon és leveszem a keresztnevét!
      Nem gondolom, hogy bármit elrontott volna, hiszen nem is tudott arról, hogy a párja szülei évtizedekkel ezelőtt nyomást gyakoroltak a férjére. Emiatt lehet, hogy össze van zavarodva, maga sem tudja, hogy mit szeretne. Párterápia megkezdését javaslom, hogy közösen átgondolhassák, milyen jó dolgok vannak, voltak a viszonyukban, s mi az ami hiányzik, vagy nem jó. Ennek hatására megfontosltabb döntést lehet hozni a folytatás vagy együtt marads kérdéséről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noname

    Kedves Melinda!

    Lassan másfél éve alkotunk egy párt a barátommal. Viszont nagyon nem egyezik a szexuális igényünk. Én beérném a minimummal (heti-kétheti egy) Ő viszont folyton csinálná. Voltam már ezzel kapcsolatban két szakembernél is, de nem vette komolyan a véleményüket, tanácsaikat. Nagyon nagyon szeretném szeretni a szexet, de egyszerűen nem megy. Azt szeretném kérdezni, hogy tudna e minket fogadni, ha igen esetleg együtt is lehetséges volna? Egyáltalán van rá bármi esély, hogy egy 21 éves lányból lehessen egy normális nő, akinek nem akadnak minden kapcsolatában hatalmas konfliktusok a szex hiányából?
    Azt még hozzá szeretném tenni, hogy ha magamnak kell csinálni az teljesen más. Orgazmusom van, de általában csak magamnak ha csinálom.
    Válaszát előre is nagyon köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján párterápa megkezdését javasolnám. Mit jelent az, hogy nem vette komolyan a párja az eddig kapott tanácsokat? Milyen konfliktusok vannak most és milyenek voltak korábban (az Ön előző kapcsolataiban) a szex körül? Ha szeretne időpontot egyeztetni a közös munkára, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Zsuzsanna

    A kérdésem ! 5 éve ismerem,de csak 2 éve személyesen ! Most kb.2 honapja párszor találkoztunkn,lehiv magához ,ott aludtam ! Azt álítja,hogy majd párjának akar,de nem kérte el a tel.számom,és messengeren is kb.90%-ban csak sex-el kapcsolatban ír !! Kérdésem az lenne,hogy valóban párjának akar? Vagy vsak azért mond olyanokat,hogy megkaphassa a testem?? Köszönöm előre is a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      Ha leginkább a szexről beszélgetnek, az azt jelentheti, hogy Önnel kapcsolatban ez a legfőbb szándéka ennek a férfinak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andrea Sz.

    Azzal szeretnék önhöz furdulni,hogy a nevelt anyukámmal úgymond rossz lett a kapcsolatom! És olyan rossz dolgot tettem ami nem egy kis dolog! És nagyon megbántam,15 éves vagyok és lány. Én itt leírom,és iszonyatosan gáznak érzem magam,és az a baj,hogy néznem kell a testvéreimnek is mert,nem hagyhatom itt őket! Az volt,hogy a nevelő anyukámnak van az egyik fiú báttya aki 33 éves és kezdett furán viselkedni és mondtam neki,hogy találkozzunk mert ő már 3 lepuszilt szájon! És amikor megbeszéltem vele a találkozót, akkor azt hazudtam a nevelő anyukámnak,hogy benthagytam a teló töltőt,és hogy bemegyek érte.Mondta,hogy jó és után jött mert gondolom sejtett valamit, és kocsival jött utánam, és mi egy térnél talalkoztunk és ez a csók úgy volt hogy közelebb tettem a fejemet a fejéhez és lekapott. És anyukám akkor látta,és persze meg akart verni! Nagyon kivolt törve egyszerűen nagyot csalódótt bennem és a testvérében! És erről nem tud senki! És nagyon szeretnék változtatni ezen szeretném újra az önbizalmát, mert nem akartam attól semmit ,csak hogy megbeszéljük ezeket a puszikat meg stb…válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levele apaján azt javasolnám, hogy mondja el a nevelőanyukájának, hogy megbánta amit tett és beszéljenek azokról a dolgokról, amiket szükséges jóvá tenni! Pl. arról, miért haragudott rá. Lehet, hogy csak félreértés az egész!
      Kívánom, hogy mielőbb megoldódjon ez a konfliktus és újra jóban legyenek egymással!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Lilla

    Kedves Melinda!
    Munkahelyemen közelebbi kapcsolatba kerültem egy nálam pár évvel fiatalabb férfi kollégával (középkorúak vagyunk, mindketten házasságban élünk) Sokéve ismerjük egymást, mindig jó barátságban voltunk. Az utóbbi néhány hónapban sokkal gyakrabban felkeresett mint korábban, és sokszor szeretettel megöleltük egymást (mindig ő kezdeményezett) Meleg, hosszú öleléseken és arcra puszin, kézfogáson kívül más nem történt köztünk. Mire észbekaptam, beleszerettem. Kiderült évek óta érez irántam erős szeretetet, de eddig visszafogottan viselkedett. Elmondtam neki érzéseimet, mire közölte, hogy az ő részéről ez csak baráti közeledés volt. Mély szeretetet érzek iránta, szerintem ő is viszont. Megbeszéltük, hogy családjaink miatt nem lehet több köztünk. Ezt én mondtam ki, de megkönnyebbülten egyetértett velem. Most visszafogjuk magunkat, de nagyon fáj. Hogy tudok ebből a helyzetből kijönni, úgy hogy ne szakadjon szét a lelkem, a szívem? Minden nap találkozunk a munkahelyen és nem akarjuk elveszíteni egymást, jó lenne újra csak barátként nézni egymás szemébe, nekem ez egyenlőre nem megy, sokkal többet érzek, gondoskodó, mély szeretetet, és hiányzik a fizikai érintése, ölelése is. Hogy kell ezt jól kezelni, hogy lehet ebből jól kijönni?
    köszönöm válaszát: Lilla

    • Habis Melinda

      Kedves Lilla!

      Levele alapján érezhető, hogy nagyon szenved. Erre azonban nincs pár mondatos orvosság, önismereti munka szükséges ahhoz, hogy közösen átgondolva rájöjjünk, mitől ilyen nehéz a baráti kapcsolat megtartása és a romantikus szál elengedése. Mik azok a dolgok, melyke az Ön házasságát színesebbé, az Ön számára vonzóbbá tehetnék.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!

    Lassan 2 éve vagyok kapcsolatban a Párommal. Azonban szinte az első összejövetel óta azt érzem, a családja kissé lenéz. Amellett hogy kedvesek velem, rendszeresen alakulnak úgy a dolgok, hogy úgy érezhetem, velem bármit lehet, nekem viszont semmit. Csak neki merem mondani, mert úgy érzem, ha a családjának mondom, csak jobban lenéznek. Azonban ő sem reagál erre jól, sőt. Azt állítja én bántom ezzel a családját, s unja ezt. Pedig az önértékelésemmel vannak gondok…, a megrovás helyett támogatást várnék.
    S vajon azért lehet ez, mert látták rajtam, hogy velem megtehetik, vagy alapból ez lett volna a leosztás? Vagy csak eltúlzom?
    Mit tehetnék ellene mindenesetre?

    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Valószínű, hogy ez a család ugyan így működött akkor is, mielőtt, Ön belelépett volna, a kedvesének azonban nem tűnnek fel azok a dolgok, amik Önnek igen (hiszen neki ez a természetes, Ő mindig így élt). Fontos azonban, hogy megpróbálja képviselni az érzéseit, ne csak a barátnőjének mondja, ami fáj, hanem inkább annak, aki megbántotta Önt. Így lehetőség adüdik arra, hogy kiderüljön, szándékos-e a lenézés, vagy pusztán stílusbeli különbségről van szó. Az önértékelési kérdéseket önismereti munkával lehetne megoldani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Norina

    Kedves Melinda!
    Én egy olyan dologgal fordulok Önhöz,hogy párkapcsolatban élek kicsivel több,mint 3 éve. Ez előtt volt egy hosszú,3,5éves párkapcsolatom,aminek elég rossz vége lett. Se veled,se nélküled kapcsolat volt a végén már.Amikor ez az időszak volt(se veled se nélküled) akkor megismerkedtem egy fiúval,akivel sokáig találkozgattunk,de végül nem jötünk össze. Úgy érzem ebben mind a ketten hibásak voltunk. Úgy gondolom ő még nem teljesen akart elköteleződni,én pedig nem tudtam még lezárni az előző kapcsolatom. Illetve az is közrejátszott,hogy másik városba mentünk egyetemre. Majd ahogy elkezdtem az egyetemet megismerkedtem a mostani párommal. Ahogy teltek az évek nem szakadtunk el teljesen az előbb említett fiúval(akivel nem jöttünk össze)mert közös a baráti társaságunk. Így nem sokszor,de 1évben kétszer biztosan találkoztunk közös baráti összejöveteleken. Úgy gondolom sohasem lesz számomra közömbös,hiszen normális,értelmes és az ideálom. Idén szeptemberben találkoztunk ugyan így egy közös baráti összejövetelen,ahol beszélgettünk. Ekkor mondta el,hogy úgy érzi köztünk azóta is van egy kis vibrálás,és hogy még mindig nagyon tetszek neki,és,hogy tudja,hogy megérdemlem,hogy egy férfi mindenben támogasson. Amióta ismerkedtünk eltelt,3,5év,de neki azóta sem volt komoly kapcsolata,csak alkalmi. Amit nem értek mert azt gondolom,hogy lehetne ha akarna. Amikor ezt elmondta akkor picit úgy gondoltam,hogy az alkohol beszélt belőle,de mivel utána is keresett jó párszor,érdeklődött felőlem(hétköznapi dolgokról)így lehet,hogy valóban így is volt ahogy akkor mondta.Azóta még egyszer ugyan így találkoztunk egy közös baráti összejövetelen,ahol minden folytatódott. Azt mondta,hogy hiányoztam neki,és egyetért abban,hogy ezt nem ilyen helyen kell megbeszélni,de nem találkozunk sűrűn,így máshol nem nyílt alkalma. Azt mondta,hogy ő velem szeretne lenni,és nehéz erről beszélnie mert fél a csalódástól. Egyből az volt a kérdésem,hogy miért nem évvekkel ez előtt állt elő ezzel,amikor senkim nem volt. Amire az volt a válasza,hogy nem tudja az érzéseit befolyásolni,és akkor még csak 20éves volt,azóta sok minden változott.Nagyon sokszor ölelt meg és mondta el,hogy mennyire szép vagyok,és hogy úgy gondolja,hogy mi nagyon össze illenénk,ugyanakkor fél,hogy nem tudja nekem ugyan azt megadni amit a mostani barátom. Sokszor megpuszilta a homlokom például.Semmilyen testiség nem történt közöttünk egyébként.Természetesen tiszteletben tartotta a páromat. Én sokszor mondtam neki,hogy úgy gondolom ezt nem itt kellene megbeszélni,hanem négyszemközt. Amit valóban nagyon nehéz kivitelezni,hiszen ő Budapesten él,én Szegeden,és ritkán járunk haza a szüleinkhez mindketten. Ennek ellenére másnap írt,es mondta,hogy ebben igazam van és,hogy hozzuk össze,mert nem lehetetlen.
    Engem nagyon össze zavart ez az egész. Nagyon felkavart,amit én magam sem értek. Ez után az este után rengetegszer eszembe jutott,pedig nem vagyok az a merengős,túlgondolós típus. A párommal jelenleg nehéz időszakon vagyunk túl,sok veszekedésen(nem megcsalás miatt).
    Nem tudom,hogy miért kavarhatott ez ennyire fel? Amiatt,hogy nem élünk tul jó időszakot a párommal?
    Minden férfi mellett elmennék az utcán,aki nem a párom,és el is mentem,de ez nagyon felkavart. Őszintén szólva nem is értem mi van velem,úgy érzem magam mint egy tini,közben már 25éves vagyok…

    Hálás köszönettel!

    • Habis Melinda

      Kedves Norina!

      Lehet összefüggés aközött, hogy most ennyire felkavarta ez a beszélgetés és hogy az utóbbi időben nehézségek voltak a párkapcsolatában. Érdemes a párjával való viszonyát rendezni és ezután is megnbézni, még mindig ennyit jelent-e Önnek, amiket a másik férfi mondott és tett.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Gábor

    Jónapot elég érdekes érzés nem tudom hogy betegség-e. De folyamatosan ölelést akarok (nem a 18+) hanem egyszerüren ölelés valamit vagy valakit sokszor a takaromat is ez valami betegség jele?

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Diagnosztizálással online nem foglalkozom, csak a személyes magánrendelésemen. Mindazonáltal azt gondolom, hogy lehet egy tünet, hogy vágyik az ölelgetésre, érintésre. Felmerül a kérdés, hogy vajon kap-e ebből eleget a privát életében. Ha nem, milyen változások szükségesek ahhoz, hogy az igényei kielégülhessenek?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lia

    Tisztelt doktornö
    Szeretnék utmutatást kérni öntöl
    Párommal másfél éve vagyunk eggyütt elegge huzos évunk volt szeptemberben haza koltoztunk magyarorszagra de amiota itthon vagyunk párom teljesen meg valtozot el hidegult tolem mar nem is tudom mikor volt az a pillanat amikor magatol adot egy puszit ,mar nem erzem hogy szeret , eddig nem voltak ijen gondjaink s sajnos nem tudom kezelni a helyzetett
    Mivel most anyagi gondjaink is vannak en nem dolgozok gondoltam talan ez allhat a hatterben
    Az a baj hogy napi szinten elo tor belolem egy erzes hogy mar nem akar engem vagy hogy ki tekinget a kapcsolatbol csak nem mondja el nekem vagy nem tudom de nagyon ki latastalan a hejzetem
    Mikor beszeltem vele azt mondta hogy nyugodjal meg mert nincs semmi no meg ha nem szeretne akkor nem fekudnek mellete
    Hogyan tudjam ezt az erzest le gyozni magamban ? Annyira szeretnem ha ujra vissza talalna hozzam ?
    Mit tudjal tenni hogy vegre o is eszre vegyek hogy mennyire szeretem ?

    • Habis Melinda

      Kedves Lia!

      Nem gondolom, hogy le kellene győznie ezt az érzést, sokkal inkább azt javasolnám, hogy nézzük/nézzék meg miből fakad. Miben változott a kapcsolatuk mióta hazatértek? Neki milyen igényei vannak, ezek kielégülnek-e a kapcsolatukban? Mire volna Önnek szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon? Hogy azt, érezze a partnere szereteti Önt? Párterápiás munkával lehetne adekvát és mély válaszokat adni ezekre a kérdésekre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonima

    Kedves Doktornő!
    Én egy 29 éves kallódó vagyok. 9 éve vagyok együtt a párommal, 3éve élünk együtt. Többféle hivatást is próbálgattam, jelenleg van állásom, de nem találom a helyem az emberek között. Kiskorom óta rengeteget problémázom magamban mindenen, szorongás, önutálat, időnként fóbiák és depresszió is előfordul, pár hónapja pedig magas vérnyomást is megállapítottak nálam, bár szervi okot nem találtak. Sokszor bántok meg másokat azzal, hogy figyelmetlen vagyok, mindenki azt gondolja, hogy szándékosan okozom fájdalmat. Ez szörnyen bánt, de mindig későn veszem észre hogy hibáztam. Vannak napok, mikor csak nézek magam elé, és nem tudok szabadulni érzésektől, vagy éppen az apátiától. Rosszul alszom. A mostani környezetem mindebből még nem sokat lát szerintem, de az utóbbi időben egyre nehezebb helytállnom. Sosem mertem ezzel szakemberhez fordulni, mert félek a gyógyszerektől. Elég rosszul néz ki ez így leírva, de a haláltól és a fizikai fájdalomtól való félelmem olyan erős, hogy az önpusztító gondolataim sosem mentek el a tettlegességig. A hormonális dolgaim sem tökéletesek. Azt hittem, miután kilábalok a kamaszkorból, végre lesz tisztább rálátásom a helyzetemre, és szépen lassan megoldom egyedül, önismerettel, de nem megy. Már nagyon kínos nekem ez a káosz, nem tudok szívből örülni semminek, nem tudom a párom meddig bírja még mellettem anélkül, hogy ártanék az ő személyiségének is, teljesen eltávolodtam a családomtól, sürget a tudat, hogy mindjárt elfogy az élet…
    Ön mit javasol?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anonima!

      Levele alapján pszichoterápiás munka megkezdését javasolom, ami segít majd a kínzó érzéseket akár gyógyszer nélkül is kezelni. Ezeket a dolgokat nem lehet egyedül megoldani, az önismeret sem arról szól csupán, hogy megfigyeljükön magunkat. Ennek lényege, hogy egy terapeuta, vagy egy erre szakosodott csoport segítségével párhuzamokat keresünk az érzelmek és a viselkedések között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emoke s.

    Jó reggelt kedves Doktornő! Abban szeretnék tanácsot kérni hogy én 13,17évesen elvesztettem a szüleim nem tudom köze van e problémáimhoz,De van egy 5,5éves kapcsolatom a párom15évvel idősebb nem tudok benne bízni folyton azt érzem hogy megcsal rettegek ettől ha valaki belikolja már elméleteket szövögetek hatalmas viták vannak ebből most ott tartunk hogy szakított velem e miatt. (Volt olyan h azt hazudtam valaki mondta pedig nem). Nem tudom elengedni mert azt érzem nem élném túl nem tudok nélküle élni rettegek hogy elveszítem.

    • Habis Melinda

      Kedves Emőke!

      Igen, lehet köze a szerettei elvesztésének a párkapcsolati problémájához. Az egyéb okok feltárásához és kezeléséhez önismereti munka megkezdése szükséges. Ha szeretne ezen négyzemközti keretek között közösen dolgozni, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anett J.

    Kedves doktornő!
    A páromnál majdnem másfél éve több tünet is jelentkezett, melyekre még mindig nem találtunk megoldást.
    A problémák eleinte kéz és lábfej bizsergéssel kezdődtek, melyet időnként arcon is érzett. Majd észrevettem hogy a karja megemelésénél, illetve leengedésénél remeg a karizma, annak ellenére hogy nem végzett semmilyen megerőltető, fizikai munkát előtte. A harmadik dolog amit elmondása alapján érez hogy nyugalmi állapotban, pl este lefekvésnél is érzi a lüktetés, a szív dobbogását, melyet olykor fülében is hall dobogni. A negyedik dolog a duzzadás érzet mely időnként jelenik csak még és a hónaljban érzi. Ha dolgozik akkor aközben nincs semmi gond, nem fáradékonyabb, nem is köhög, csak jóval azután hogy pihenésre került sor. Viszont ami még talán érdekesebb hogy ezek a tünetek csak 5-6 naponta jelennek meg, ezért gondoltunk arra hogy lehet a vérkeringéssel vagy a vesékkel lesz valami gond. De jártunk kardiológián, neurológián, pszichiátrián, CT és laboratóriumi vizsgálatokon is. A vérképében a bilirubin szint volt magasabb, háromszor több a normál értéknél. De a többi vizsgálat eredménye negatív.

    Várom mielőbbi válaszát és remélem hogy tudna nekünk tanácsot adni hogy merre forduljuk segítségért.

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Mivel a szomatikus kivizsgálás kellőképpen alapos volt és nem talált érdemi magyarázatot a tünetekre, érdemes a lelki okokat is feltárni. Pszicho-diagnosztikai viszgálat szükséges. Ennek céljából keressen fel a párja személyesen klinikai szakpszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő?
    18 éves srác vagyok, aki eddig szerelmi életében a legkevésbé sem volt sikeres. Folyamatosan csalódások és sikertelenségek értek. Konkrétan nem volt egészséges, tartalmas és komolynak mondható kapcsolatom. Rengeteg sérelmet éltem meg ezáltal
    Aztán jött egy lány aki végre úgy szeret ahogy arra tudom hogy szükségem van, és olyan akit én is tudok szeretni ahogy azt mindig is szerettem volna. 4 hónapja tart ez a kapcsolat. Komoly veszekedés sose volt, mindig megtudtuk beszélni mindent. Rengeteg időt töltünk együtt, nyilván emiatt az eddigi barátaimmal sajnos picit kevesebbet tudok(egyetem miatt is). Viszont most elkezdtem úgy érezni mintha kezdene az a láng elmúlni. Amikor vele vagyok nincsen gond, mindig felhőtlenül érezzük magunkat. De amikor egyedül maradok, néha szabályos gyomorgörcs fog el. Nem tudom hogy amiatt mert félek az erős kötődéstől és a könnyen sebezhetőségtől vagy ez teljesen normális hogy ilyenkor jobban agyban dőlnek el a dolgok amikor a “rózsaszín köd” elmúlni látszik. De egyszerűen elválni tőle nem szeretnék, már csak azért sem mert tényleg rettenetes kötődik hozzám, és én sem tudnám elviselni ha miattam kellene azon végig mennie, mint amin én is keresztül mentem más lányok miatt. Nem tudnám végig nézni és szörnyen nehéz lenne ezzel a tudattal élni. Mert tényleg olyan érzésem van hogy ő olyan akiért érdemes mindenemet oda adni, és próbálkozni. Vagy esetleg ez már veszett ügy ha ilyeneken gondolkozok? Vagy esetleg az egészet az okooza hogy túl sokat stresszelek ezen.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azon, hogy fél a tartós elkötelezettségől, kötődéstől pszichoterápiás munkával lehetne változtatni. A gyomorgörcsnek mindig van valamilyen oka, és kezelés is szükséges, hiszen az a természetes, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben. Magától sajnos ez nem fog megoldódni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Kedves Melinda!
    Hogyan bocsássam meg a férjemnek, hpogy megcsalt egy lányommal egykorú nővel?
    Kiderült, hogy évek óta csalt, el akart hagyni, de mikor mondtam, hogy menjen engem választott. 30 év házasság után úgy érzem egy idegennel élek, aki vagy 50 másik nővel lefeküdt mellettem. Ragaszkodik hozzám és a gyerekek is h együtt maradjunk. Én sem akarom elhagyni, biztos megélhetésem van mellette. Szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat és ő is, de vajon bízhatok benne? Főleg mert egy helyen dolgozik a nővel, és tudom, hogy a tiltásom ellenére beszélnek. Azt mondta felmond, csak akkor meg félek, hogy azért amiért vele vagyok, megsemmisül.

  • Kedves Dr.
    Férjemmel 13 éve élünk együtt nekem van egy felnőtt lányom aki velünk nőtt fel. Apja ként tekint férjemre. Az utóbbi időbe férjem a nemi szervét mutogatja neki mintha véletlen ki lógna. És a telefonján is nemi szerveket mutat neki de azt is úgy mintha véletlen lenne.
    Tud nekem ebbe segíteni miért viselkedik így?
    Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az okokat nem tudhatom (hiszen nem ismerem Önöket), de az biztos, hogy a lánya számára ez a helyzet igen kellemetlen és lelki szempontból destruktív hatású. Fontos lenne, hogy a férje mielőbb keressen fel ezzel pszichológust, vagy ha erre nem hajlandó, akkor családterápiás segítséget kapjanak. Addig is jó, ha megpróbálja megóvni felnőtt gyermekét ettől a helyzettől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szia

    Miért van az hogy szex filmre föl áll a farkam a feleségére nem

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ezt egyéni, vagy pártrápia segítségével lehetne kideríteni, mivel számtalan oka lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    6 évet voltunk együtt a párommal, de közel egy éve szakítottunk. Mit gondol mennyi idő szükséges egy 6 éves párkapcsolat lezárásához?! Mit javasol?
    Úgy érzem más férfi felé nem tudok, nem is akarok nyitni, mintha nem is érdekelnének a férfiak. Ez lehet amiatt, hogy még érzek valamit a volt párom iránt…?
    Köszönettel: Manda.

    • Habis Melinda

      Kedves Manda!

      Nagyon változó, hogy mennyi idő szükséges a kapcsolat lezárásához. Alapvetően nem idő kérdése ez, azon több múlik, milyen stratégiáink vannak az elengedésre, a velünk történő veszteségek elgyászolására. Ha igényli, négyszemközti keretek között lehet beszélni erről, ami megkönnyíthati és meggyorsíthatja ezt az érzelmi folyamatot,

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Nikolett

    Kedves Doktornő!
    Gyermek korom óta befelé forduló személyiség voltam,sosem tudtam illetve tudok beilleszkedni, nem tudok semminek sem örülni,az éven sikeresen lediplomáztam de azóta nem látok a jövőben semmit ami boldogítana,munkahelyemen sem kedvelnek, céltalan vagyok,a halál pedig állandó téma amin rágom magam,rettegek tőle,félek hogy hamar következik majd be,folyamatosan változik a hangulatom,többnyire negatív irányban. Mostanában a szociális élet kifáraszt nincs kedvem az emberekhez. Kíváncsi lennék hogy van-e szükségem szakemberre avagy ez csak egy átmeneti állapot, válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Igen, érdemes lenne pszichológust felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Vivien

    Tisztelt doktornő!
    Már évek óta küszködöm lelki problémákkal, 19 éves vagyok. Bonyolult családi háttérrel rendelkezem, nagyon zárkózott és ideges vagyok. Talán a depresszió tünetei enyhén jelentkez(tek)nek!?
    A lényeg hogy az utóbbi pár hónapban azt érzem hogy rendbe szeretném hozni az életem. Viszont amikor 3 éve történt egy tragédia, akkor teljesen magamba fordultam, és masszív evéssel kezdtem el gyógyítani magam (főként édesség), a mai napig is.
    Már egy éve ostorozom magam a súlyom miatt, nagyon rosszul érzem magam a bőrömben. Többször nekifutottam az életmódváltásnak, de mindig feladom, és csak eszem, és ez megnyugtat.
    Kezdem azt érezni hogy képtelen vagyok rá. Tudom hogy addig nem engedhetem másnak hogy igazán szeressen amíg én nem vagyok rendben önmagammal.
    Kérem hogy segítsen véleményével. Előre is nagyon köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Levele alapján azt gondolom, hogy Önnek nem egy véleményre van szüksége, hanem arra hogy megismerje és elfogadja önmagát az erősségeivel ls gyengeségeivel együtt. Ez pedig egy érzelmi munka eredménye, amit önismeretnek hívnak. Ha igényli, hogy ezen a folyamaton négyszemközti keretek között én vezessem végig, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dorina

    Kedves Melinda!

    Nehéz élethelyzetbe kerültem.
    Szeretnék egy kis iránymutatást kérni, ha lehetséges, ami segíthetne a feldolgozásban…
    Van egy 14 hónapos kislányom. Apukájával,- aki vőlegényem is augusztus óta – élünk együtt.
    Néhány hete kezdődött, hogy konfliktusokkal terheltté vált a kapcsolatunk. Nem nagy dolgok, hétköznapi apróságokból eredtek. Ezeket igyekeztünk megbeszélni, leginkább én kezdeményeztem. Mindenképp túl szerettem volna lépni ezeken. Párom viselkedése is megváltozott irányomban. Hűvössé vált, kislányunkkal is kevesebbet foglalkozott és türelmetlenebb is lett. Folyamatosan rossz megérzéseim voltak, szokatlan dolgokat csinált, amik feltűntek.
    A lényeg, hogy november 8-án ismét felhoztuk a problémáinkat, ő mondta, hogy nem jó így a kapcsolat, ellaposodott. Egész este és éjjel nem aludtam. Ugyanis a beszélgetés után éjjel bele néztem a telefonjába és ami elém tárult, attól teljesen ledöbbentem.
    Párom titkos családok átmeneti otthonában dolgozik családgondozóként, ahol bántalmazott édesanyák élnek gyermekeikkel. A párom egy három gyermekes 22 éves édesanyával került viszonyba, aki ott él az otthonban gyermekeivel. A beszélgetés, ami elém tárult teljesen elképesztő volt. Egyszerűen úgy tűnt, elment az esze. Felfedtem előtte másnap mindent, a szüleimnél voltunk. Elviharzott. Másnap sírva jött bocsánatot kérnk és elmondani, hogy velünk akar élni, szeret minket. A nő semmit nem jelentett. Nem érti, hogy tehette. Az egész viszony, elmondása szerint a beszélgetésből állt, amiben előfordult szeretlek szó is, ill. 4-5 alkalommal volt csók. Nem feküdtek le. Ezt egy, a nővel történt üzenetváltással alátámasztotta.
    Miután kibukott ez a dolog, megszakította vele a kapcsolatot írásban (ezt láttam is). Eljutottunk odáig, hogy beszélgessünk magunkról,kapcsolatunkról, hogy megbocsájtottam neki (legalábbis azt mondtam), de még mindig gyakran felhozom a témát és őrlődöm, hogy történhetett ekkora, számomra abszurd dolog. Hogy engedhetett magához egy ilyen szerencsétlen helyzetben lévő nőt. Egyrészt velem, velünk, hogy tehette, másrészt szakemberként, hogy merészelte. Munkahelyet azóta keresgél, de nem egyszerű váltani. A nő kb. márciusig, ha addig nem oldódik meg a helyzete, az otthonban tartózkodik majd.
    Nagyon nehéz ez nekem, van, hogy nyugodt vagyok, de előfordul, hogy újból és újból páromnak mondom a fájdalmaimat, dühössé válok. Tudom, hogy ez nem vezet előre. De nehéz kezelnem a helyzetet.

    Abban szeretnék segítséget kérni, hogy a feldolgozást mi segíthetné? Hogy lenne érdemes felfognom ezt az egészet? Nekem a párom sziklaszilárdnak tűnt, de darabokra tört ezáltal..Nem tudom egyáltalán meg tudom-e ezt emészteni valaha..

    Köszönöm szépen a választ.
    Diána

    • Habis Melinda

      Kedves Diána!

      A felfogást és az érzéseket nem manipulálni és irányítani kell, hanem önismereti munkával megérteni és megtanulni jobban használni és kontrollálni. Ez egy emócio-racionális folyamat, melyből ha kihagyjuk az érzelmi részt, akkor ártunk magunknak. A konkrétumokra rátéve mindenképpen párterápiás munka volna szükséges ahhoz, hogy integrálódhasson a párkapcsolatuk történetébe ez a megcsalás. Ennek során a párja átgondolhatja, miért tette, amit tett, mik azok a dolgok, melyre szüksége volt, csak nem kérte, vagy nem kapta meg a kapcsolatukban. Az Ön oldaláról pedig a bizalom helyreállítása is szükséges, ami szintén egy közös érzelmi munka eredménye. Itt írok részletesebben a megcsalásról.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Admin1111

    Joestet!:) segitseget szeretnek kerni, ahoz hogy elengedjek szamomra egy fontos szemelyt. A mi kapcsolatunk februarban kezdodott, mikor eloszor beszelgettunk messengeren, nem vettem komolyan a dolgot, mert voltakeppen az elozo “baratomert” szenvedtem aki hazudott! (8 honapba telt mire ot eltudtam engedni) de ez a mostaninal nem megy.. peobalkozom de, lehetetlen! Na de nem is huzom tovabb… szoval, februarban en meg semmit nem szerettem volna attol akiert most szenvedem, aztan igazabol csak beszelgettunk, es semmi tobb! Marciusban, ugy voltam ezzel az egesszel hogy jojjon akinek/aminek jonnie kell talakoztam is ezzel a csavoval es volt koztunk egy csok. Azutan, eltavolodtunk egymastol neki volt baratnoje es mint “mondtam” nekem nem jelentett akkor meg semmit! Nem is volt semmibaj egeszen augusztusig, akkor, valahogy eszembe jutott. Es ujra elkezdtunk beszelgetni. Na de akkor mar komolyabban volt koztunk tobb is mint egy csok:)! Szoval, parkapcsolatban eltem vele. De sajnos baratnoje meg mindig volt/van es valojaban a baratnoje is csalta akkoriban ot… a baratnojenek volt elotte egy kapcsolata es abbol a kapcsolatbol van 2 gyerek. Szoval a csavot akivel enis voltam, csalta azzal akitol a 2 gyerek van! Es most terhes is lett.. de nemtudja senki hogy kitol. Lehet hogy azzal akivel en voltam nem is lehet gyereke.. :/ szoval igen ez egy eleg bonyolult helyzet! A csavoka most jelenleg nem torodik velem, es a baratnojet valasztotta, ami ertheto! De sajnos en beleszerettem. Esetleg ha a gyerek nem az ove es ujra megkeres mit tegyek? Vajon komolyan gondolta velem vagy csak jatszott? En elengedni semmikepp nem szeretnem.. nem fog menni!!! 🙂

    Válaszát, előre is köszönöm!
    Kedves Melinda!

    • Habis Melinda

      Kedves Admin1111!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezt az illetőt nehéz lehet elengednie, már csak a kusza körülmények miatt is. A történtekkel összefüggő érzelmi folyamat megsegítéséhez azonban rendszeres, személyes kapcolattartáson alapuló önismereti munkára van szükség. Ennek során fontos lenne azt is körvonalazni, Ön mire vágyik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő. Egy tizenéves ember vagyok. Nagyon sokat küzdök szorongással, stresszel, túlterheléssel. A mindennapjaim ebből állnak. Az osztályom állandóan utálkozik mert volt kapcsolatom egy fiúval az osztályból. Egy lány pedig állandóan rivalizál. Ha lesz egy új barátnőm, vagy csak megállok beszélgetni egy ismerőssel, rögtön elmond a hátam mögött mindennek, és ellenem akarja fordítani a barátaim. Emellett 4 éve az árnyékomban érve mindig les rólam és nyal a tanároknak. Mindig hazaviteti magát velünk és azzal akar felvágni h kisebb gyerekekkel jár. Egyszerre többel is.
    Állandó megfelelési és gondolkodási kényszerem van. Minden pillanatban fáradt vagyok, de amúgy sosincs időm semmire. Keveset alszom, mert egyszerűen nincs időm rá. És nagyon szeretnék egy olyan igaz barátot, aki tényleg mindig mellettem van és nem csalódok. Mert a mai világ szerint mindenki legyen túlsminkelve és k*rva. Én pedig szeretnék kulturalt, okos, intelligens, udvarias, tisztelettudó barátot/barátokat. Remélem tud segíteni. Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem nagyon jó, hogy megfogalmazta mitől szenved és mire vágyik! Ez az első lépés a megvalósítás felé. Szerintem fontos volna, hogy rendszeresen beszélgessen a szüleivel arról, ami nyomasztja. Talán ők segítenek a folyamatos nyomás csökkentésében is. Úgy gondolom, hogy jó, hogy Önnek vannak értékei, s ezek mentén lehetnek új barátságai, csak kezdeményeznie kell. A konkrét lépések kialakításában segítséget kaphat a szeretteitől, vagy felkereshet azár iskolapszichológust is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófi

    Jó estét kívánok!
    Az lenne a problémám hogy ugye több mint 3 éve párkapcsolatban élek és nagyon sok a vita a párom és köztem. Szakítottam vele aztán megbeszéltük hogy próbálunk mindketten változni és nekem sikerült is megváltoznom nem féltékenykedek meg semmi ilyesmi ő pedig ha valami rosszat teszek pl..szólok neki hogy ezt nem így mondta nem ezt mondta akkor egyből idegbeteggé válik és vergődik velem kiabál és leszar szó szerint nem keres nem ir nem hiv semmi es ez nekem olyan mintha leszarna de o szerinte csak en kombinalom tul. Kerem segitsen mit lehetne tenni!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Nagyon jó, hogy próbál kevésbé féltékeny lenni, a változás azonban sokszor nem csak elhatározás kérdése. A párja valószínűleg képtelen kontrollálni az indulatait, aminek megtanulásához terápiás munka volna szükséges. Egyéni, vagy párterápiás segítséggel lehetne ezen változtatni, új képességeket, hatékonyabb kommunikációt kialakítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dorottya

    Tisztelt Habis Melinda

    Én egy bizonyos eset miatt fordulnék önhöz, hogy hogy kezeljem a dolgot vagy mit tegyek?
    Az ominózus eset az, hogy egy nap készítettem otthon egy ételt amiből később a kislányommal meg is vacsoráztunk elő is hagytam mert meleg volt egész éjszakára kint maradt.
    Reggel hallottam, hogy anyukám korábban felkelt hallottam, hogy kotorászik és zörög gondoltam, hogy eszik az ételből hisz nekem egyértelmű volt és természetes, hogy vesz belőle….
    Szóval mikor én is felkeltem akkor gondoltam a maradékot elviszem magammal a munkahelyemre jó lesz ebédnek ámde a buszon mikor voltam anyukám közölte velem, hogy én egy önimádó vagyok mert őket megse kínáltam és azt kívánja, hogy akadjon meg a torkomon ezt muszáj neki elmondania.
    Hát köpni nyelni nem tudtam.
    Utána írtam neki egy smst, hogy nekem nem állt szándékomban meg nem kínálni őket elmondtam, hogy este a azt vacsoráztunk és nem volt megtiltva az, hogy ne egyenek belőle stb. Mondanom se kell, hogy erre nem is válaszolt.
    De mikor hazamentem nem köszönt majd aztán elmondott minden”jónak”, hogy én egy sunyi vagyok stb…..
    Azóta nem is szól hozzám.
    Mit tehetek?
    Mert ez szerintem nem normális viselkedés a részéről.
    Kezelésre nem vihetem mert ő nem egyezne bele.
    Mit tegyek ?
    Köszönettel: Dóri

    • Habis Melinda

      Kedves Dóri!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ebben a családban sok kimondatlan szabály és elvárás lehet, melyeket igen nehéz kezelni. Jól érezte, hogy segítség kérést, konkrétan családterápiát fogok javasolni. Az, hogy valamelyik családtag ettől elzárkózik, nem jeleti azt, hogy ne volna ennek értelme. Ilynekor meg kell nénzi, mi akadályozza a részvételt, vannak-e előítéletek vagy félelmek (esteleg ismerethiány) a terápiás munkával szemben. A duzzogás egyébként a harag kifejezésének képtelenségéből fakad, melyről itt írok részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szonnya2018@freemail.hu

    Jonapot kivanok nekem 3 gyermekem van az elso beteg .nem neveljuk sulyosan beteg azt szeretnem tudni vagy segitseget kerni hogyan lehetne ezen tul tenni magunkat a parommal es mar 7 eves latogatjuk minden honapban de a parom nem akar errol beazelni es mit csinaljak vele hogy megnyiljon nekem

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Egy ilyen veszteséget nagyon nehéz feldolgozni mind egyéni, mind pedig kapcsolati szinten. Levele alapján párterápia szükségessége merül fel. Ingyenesen a helyi családsegítő szolgálatnál kaphatnak ilyen jellegű segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin Zs.

    Kedves dokotornő,

    Úgy érzem hogy a férjem nem tud felnőni. 20 évesen házasodtunk meg ( 6 éve ) akkor is én egyetemre jártam , dolgoztam ő meg inkább játszott otthon a gépen és a suliból is lógott . Persze 20 éves volt gondoltam kinövi . És mostmár dolgozik nem lusta egyáltalán .De úgy hozzá szoktunk hogy én kezelem a pénz ügyeket hogy mindent én csinálok már ezzel kapcsolatban. Plusz amikor valami férfias döntést kellene hozni akkor a férjem leblokkol és mindig a rossz döntést hozza nem érdekelve ezzel hogy engem vagy valaki mást bánt csak ami akkor ott neki tetszik . Utána mindig megbánja és mondja hogy nem tudja hogy mi történt . Ez már sokszor megcsalast jelent . Szerinte most ő bipoláris, de nem szomorú csak leblokkol döntés helyzetben . Hogyan tudnék segíteni neki ?

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem Ön tud segíteni a párjának, hanem Ő kellene, hogy a saját nehézségeivel hatékonyan szembenézzen. Önismereti munkába fogjon akár egyéni, akár párterápiás keretek közt. Az Ő felelőssége ugynais, hogyan dönt, Önt megbántja-e ezzel. Ha Ön ebben segíteni próbálna, akkor Ő nem fog a továbbiakban sem felelősséget vállani és még több hárulna Önre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Judi

    A lányom 39 éves egyedülálló, nem szeret dolgozni, volt pár munkahelye, de mind rossz szerinte. Én ebbe teljesen bele vagyok betegedve, mert nincsenek céljai, mint más hasonló koruaknak

    • Habis Melinda

      Kedves Judi!

      Megértem, hogy aggódik a lányáért. Mivel Ő már felnőtt, házilagos keretek között nem lehet lelki értelemben hatékonyan segíteni neki, mindenképp szaksegítség igénybe vétele szükséges. Érdemes lenne megnézni, Ő motivált-e arra, hogy pszichológushoz forduljon a saját nehézségei kapcsán. Ha nem, miért nem?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. ISTVÁN

    Tisztelt Doktornő!
    Van egy nagyon rossz szokásom, amit a feleségem nagyon nehezen tolerál. Ha napközben meghallok valami dallamot ami tetszik, egész nap halkan azt fütyörészem, amiért a nejem egyre mérgesebb, egyre nehezebben tolerál. Hiába próbálom megálni csak csinálom. Tudni kell rólam, hogy nagyon kreatív ember vagyok, mindig valamin jár az agyam és ennek a hozománya a fütyörészés! Ez egy betegség, vagy egy tolerálható rossz szokás?
    Tisztelettel: O.István

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy nem a normalitás a legfőbb kérdés ebben az esetben, hanem az, hogy mi zavarja a feleségét az Ön fütyörészésében. Milyen érzéseket kelt benne mindez, milyen emlékekkel kapcsolódik össze? Hogyan tudjak egymáshoz jobban alkalmazkodni? Ha igénylik, párterápia segítségével lehet ezeken a kérdéseken mélyebben elgondolkodni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Timea

    Üdvözlöm. Nemtudom kezelni a féltékenységem et rétegek ha elmegy valahova a pasim ha ranez egy nöre a koleganoire szintén az van a fejembe jajj meg ne lásson szeb nőt és az is zavar múltkor azt mondta ha szeretne táncolni és ha elhivnak egy bálba biztos hogy táncolna ismerősökkel. Más nokel ugye na olyan féltékeny lettem maga szerint ebe van valami ha táncol? Mással mert zavar ez ennyire engem? Mert vagyok ilyen féltékeny hogy kezelem? Segítsen köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      A féltékenységének megértéséhez és jobb kezeléséhez önismereti munka megkezdése javasolt. Ha igényli, hogy együtt vágjunk ebbe bele, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • RÉKA

    Tisztelt doktornő!
    Boldog névnapot kívánok!
    Én mindig boldogtalan de nehezen találok társat.Nagyon szeretnék:)
    Sokat segített és mindent köszönöm!
    Szép estét kívánok!
    Üdvözlettel, Tisztelettel: Réka

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Köszönöm szépen a köszöntést, nagyon kedves Öntől!
      Kívánom, hogy mielőbb találjon társat!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M Gergely

    Kedves Melinda!

    Tanácsért fordulok önhöz egy megcsalási ügyben. Nagyjából november 19-én tehát kb másfél, lassan két hete rájöttem, hogy a feleségem öt hónapos várandósan kb egy hónapja összejárt alkalmankénti csókolózásra az egyik “kollégájával”, barátjával. Mindketten egy amatőr színtársulat tagjai. Amikor ez kiderült, a feleségem azt mondta hogy teljesen össze volt/van zavarodva. Úgy érezte, hogy vonzódik a másik férfihoz, de velem akarja folytatni, de felém nem tudja azt érezni amit kell. Mondtam neki hogy akkor én folytatom egyedül, a gyermekünket pedig nyilván ellátom minden erőmmel lehetőségeinkhez méltóan, és a békérev törekedve. Ő nem akarta ezt, azt akart x hogy mardjak, mert velem képzelte el a jövőt. A legközelebbi próbájuk alkalmával leárta a másikkal a kapcsolatát, mi pedig elkezdtünk dolgozni azon hogy feltárjuk mi volt a baj kettőnk között.
    Egyre jobban tudunk kommunikálni a helyzetről, az okokról, ő is sokkal nyitottabb felém, ő is nagyon igyekszik.

    Mindez nagyon jól hangzik, de sajnos a színházat nem tudja teljesen feladni, mert van ott egy gyerekcsoportja amit ő vezet, és még van egy két előadása is amiben szerepelnie kell együtt azzal akivel megcsalt.

    Ő azt mondja, hogy egyre könnyebben veszi a helyzetet, a másik fél is tartja magát, nem érintkeznek a szükségesnél többet. Azonban ő azt mondja hogy nagyon szorong, fél hogy “visszaesik” hogy nem tudja lezárni magában a dolgot annak ellenére hogy ésszel felfogta hogy ez egy teljesen terméketlen út lenne, szemben a miénkkel.

    Arról kérném a tanácsát, hogy létezik ilyenkor egy leválási idő, min múlik, nekem mit kell tennem?
    Félek ugyanis hogy becsapja magát, vagy hogy azért maradt csak velem, mert félt a szégyentől, vagy engem szánt meg. Az is megfordult a fejemben, hogy még mindig tart a dolog, csak úgy intézik, hogy ne tudjak róla. Elég bizalmatlan vagyok de korrekten kezelem a dolgot, nem üldözöm vele napi 24 órában.

    Ha tudnám azt hogy ez a leválás természetes dolog, idő kell neki, és hogy érzelmi kapcsolatból vissza lehet-e térni az alap kapcsolatba, akkor én is sokkal jobban tudnék dolgozni kettőnkön is.

    Nagyon köszönöm előre is a segítségét!
    Üdv: G

    • Habis Melinda

      Kedves G!

      Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nagyon nehéz lehet Önnek és a partnerének is, hiszen találkozik azzal a fárfival, akihez köze van és ez lehetőséget ad újabb érzelmek fellobbanására. A kapcsolat lezárása nem biztos, hogy meg fog valósulni spontán, ráadásul ezután is dolgozni szükséges még a viszonyukon. Ezért javasolnám párterápia igénybe vételét. Jó szívvel ajánlom Önnek olvasásra hűtlenségről szóló blogbejegyzésemet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hgod

    Heló. Munkahelyemen van egy lány akinek akkor volt barátja de kb márciusba kezdtünk el beszélgetni sokat ahogy telt az idő nem néztem rá úgy hogy most én többet akarnék tőle meg amúgy is volt barátja, csak elvoltunk elment gyorsan az idő hamar vége lett a munkaidőnek és közben megismertük egymást is. Egész közel kerültünk egymáshoz bizalom együtt mentünk szünetre, felmentünk nála, már megszokottá vált hogy munka után mikor másnap nem kellett jönni dolgozni felmentünk ettünk elvoltunk de semmi több. Beszélgetések közben messengeren sok pirulós arc szivek ilyesmik is voltak látszott hogy közel állunk egymáshoz, viszont így visszagondolva ez olyasminek tűnt mintha együtt lennénk. Másfél hónapja lassan vége lett a kapcsolatának, én ápoltam a lelkét és a hangulatingadozásai mellett is ott voltam neki. Kb 12-14 napja bejelölte egy ott dolgozó csávó, akivel elkezdtek beszélgetni. Viszont nekem azt mondta h az idén biztos nem lesz senkije és főleg a munkahelyről nem meg hogy nála nem megy könnyen a tovább lépés ilyen hamar. Na és mindennap beszélnek munka közbe is és otthon is, és azóta azt vettem észre hogy már nem ír olyan szives dolgokat, olyan érzés mintha visszafogottabb lenne és azóta kiemeli hogy legjobb barátok vagyunk, ami oké is. Csak nekem furcsa hogy ezt most miért kezdte elhagyni meg az esti elköszönő szövegnél a sziveket meg minden ilyen cukiskodó dolgot. És azóta idegesít a dolog hogy miért ilyen velem meg máskor mondta h hiányzom meg imád szeret meg hogy foglalkozzak vele otthon is egész nap beszéltünk mostanában meg szinte nem, és egyik munkanap után maradt vele beszélgetni kb félórát és azért sem mentem fel aznap nála meg elvileg ő fáradt volt és pihenni akart. Voltak meccset nézni amit 12 óra válasz nélkül csinált. Na de a lényeg hogy mi lenne a teendő nekem csak fogadjam el vagy kérdezzek rá vagy nem tudom hogyan kezeljem a dolgot, egyszerűen csak jól esett hogy valaki ennyire szeret és foglalkozik velem, nem akarnék vele kapcsolatot meg ő sem, csak hiányzik a dolog. Viszont személyesen olyasmi mint régen meg beszélgetésnél is próbál de azért ennyi idő után észreveszem ha valaki nem olyan. Olyat is csináltam hogy mindig néztem h fent van-e elolvasta már-e az üzenetem meg ilyesmi kicsit beteges vagy nem tudom. És ebben kérnék segítséget hogy mit hogyan kellene tennem mert idegesít és olyan céltalannak érzem most az életem meg egyedül. Köszönöm! 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Hgod!

      Talán könnyebb lenne elviselnie ezt a helyzetet, ha rákérdezne ennél a lánynál, hogy mi történt. Mi változtatta meg a kommunikációt Önök közt. Elképzelhető, hogy ezzel a férfival kezd alakulni köztük valami, ezért lazult a kapcsolat Önök közt. A barátság viszont így is megmaradhat, s ha tudja mi a helyzet, könnyebb lehet az ezzel kapcsolatos érzelmeket is kezelnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Roland

    Jó napot
    27 éves férfi vagyok, menyasszonyom 23, jövő májusra tervezzuk a lakodalmat.
    Azt hittem minden rendben van, azonban eszrevettem h nagyon dugja a telefonjat előlem, és bavallom nem örömmel, de belenéztem a beszélgetéseibe.
    Egy beszélgetésre lettem figyelmes közte és kollégája között, nagyon nyomult rá a kollégája, próbálta rávenni hogy legyenek barátok extrákkal stb. De ilyenekre a menyasszonyom mindig elutasito volt.
    A beszélgetés végén viszont ketten terveztek egy közös napot együtt, a menyasszonyom irta neki hogy az jo mert akkor Én a volegeny dolgozni fogok. Ez a legfájóbb pont, amit rögtön el is mondtam neki és azt mondja ez semmi mert ugyse ment volna el vele sehova, sírva könyörgött hogy ne haragudjak, mert hülye volt. Mint később kiderulült volt 2 alkalom amikor mialatt Én dolgoztam Ők kimentek egy italra.
    Menyasszonyom azt mondja ez neki nem jelentett semmit, és csak Engem szeret, hozzàm akar jönni, Én viszont azóta csak a gyomorégést érzem és egy lyukat a szívemben, Szeretem Őt, csak sose gondoltam volna hogy velünk előfordulhat ilyen!
    Kérem segítsen hogyan tegyem túl magam ezen, hogyan tudjak ujra bízni benne?

  • Kira

    Tisztelt Doktornő! Párommal 4 éve vagyunk együtt. Hajlamos vagyok hirtelen lobbanékony és féltékeny lenni a semmire is. Tegnap a telefonján láttam, hogy egy régi lány barátjának azt írta, hogy aludjon nála és menjen ki hozzá. Amikor rákérdeztem azt mondta, hogy ‘hülyéskedett’ a lánnyal, soha nem akarna tőle semmit. Maga szerint adjak esélyt, vagy higyjem el, hogy ez egy rossz poén volt?

    • Habis Melinda

      Kedves Kira!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes a féltékenységen és a párkapcsolati problémákon párterápia segítségével elgondolkodni. Ez segíthet a változtatásban és a mindkettejük számára humoros tevékenységek megtalálásában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Krisztina

    Üdvözlöm.
    A kérdésem csak annyi lenne hogy pszihológiai alkalmassági vizsgálatnál miért tesznek fel “megtenné -e” ? Elég buta kérdés pl. Megtenné-e hogy leírja, hogy 32? Mi ezekre a helyes válasz?
    Nagyon várom a segítségét amit előre is köszönök.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Az, hogy ‘megtennénk-e valamit’ egy kedves megfogalmazása a felszólításnak. A vizsgálat célja, hogy a vizsgálatvezető megtudja, általában Ön hogyan reagál a különböző helyzetekben. Ezért Önnek nincs más dolga, mint hogy úgy viselkedjen, mint egyébként.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina K.

    Jó estét!

    Egy olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy vajon miért van az, hogy nem tudok egyetlen egy férfit sem szeretni. Régen volt egy 3 éves kapcsolatom, amely tönkrement, de azóta egyszerűen semmi. Próbáltam kapcsolatban lenni, de semmi érzelem nem volt. Vártam, hátha előjön, de nem jött. Nem szeretnék továbbá senkit megbántani.
    Olvastam az elmúlt hónapokban, hogy a gyermekkor is közrejátszhat ilyenkor. Sajnos a nagyszüleim neveltek fel, majd amikor a kamasz éveim elkezdődtek, a szüleim, mintha mi sem történt volna, újra felbukkantak és próbálták az aggódó szülő szerepét játszani. Ezen részének lehet köze ahhoz, amiért most nem tudok szeretni?
    Előre is nagyon köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Igen, akár ennek is lehet köze hozzá, de ezen kívül más tényezők is közre játszhatnak. Fontos tudnia, hogy nem elég rájönni az okokra, hanem érzelmi munkával kell ezeken dolgozni. Önismereti munka megkezdését javaslom a változtatáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Flora

    4 éve szereto vagyok én már többet akarok mint puszta szeretoi statusz ő azt mondta mindig hogy a gyerekei miatt nem lép ki a kapcsolatból és ezért nem választ engem mindent megadok neki de úgy érzem soha nem fogom elferni hogy engem válasszon.

  • Tulipán

    Tisztelt Pszichológus Hölgy!
    Párom jövő szeptemberben tervezi, hogy kimegy külföldre, egyetemre. Én is egyetemre járok, de még van vissza 1,5 évem. Attól tartok, hogy bár nagyon szeretjük egymást, meg dög történni az, amire nem vágyunk.. eltávolodunk egymástól. De szeretem és ő is engem. Már most szomorú vagyok, szenvedek a gondolattól. Előre rettegek. De nem akarok szakítani vele mert nagyon szeretem. Félek mégis hogy eltávolodunk egymástól. Kéthavonta tudunk találkozni, nem tudom hogy ez mit fog tenni velünk. Rettegek.
    Nem tudom mit tegyek.. nagyon el vagyok keseredve..
    üdvözlettel: Tulipán

    • Habis Melinda

      Kedves Tulipán!

      Érthető, hogy fél ettől a változástól. Az, hogy érzelmileg eltávolodnak-e a fizikai távolság miatt több tényezőn is múlik. Ha mernek beszélni a félelmeikről egymásnak, az segíthet megőrizni az érzelmi közelséget. Tudnak támaszként szolgálni egymásnak a nehéz helyzetekben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Elisabeta

    Kedves Melinda,

    Elisabeta vagyok és már volt egy tanács kérésem Ön felé, a főnököm jó ha útba igazít, viszont minden egyes ilyen helyzetben van valami hozzá szólása, pld. nem tudok logikusan gondolkozni, akkor válaszoltam de tudok logikusan gondolkozni, hiszen 10 éve már könyvelésben dolgozom. Erre, akkor azt mondja, akkor nincs türelmem, abban van némi igaza, de akkor amikor az utolsó pillanatban tudom meg, hogy év vége előtt, egy óriási adatmennyiségű anyagot kell prezentálnom. Nem rég dolgozom itt, és aki helyére jöttem, Ő nem adta át teljesen a munkafeladatot. Mivel nem rég vagyok ott, ezért lehet, hogy amit kérdezek, Ő nem érti, mert nem úgy mondom el, ahogy Ő azt átlátja, és akkor hisztisen olyan jelzést kapok vissza:” jaj, hogy most megint nem értelek”, utána pedig végig gondolhatta, jaj és azt mondja, igen most már értelek.
    Szóval ezeket a helyzeteket lekezelni, ebben kérem a segítségét.

    • Habis Melinda

      Kedves Elisabeta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy megfogalmazódott Önben az, hogy ne hagyja, hogy a főnöke leszólja Önt. Ezt a verbális bántalmazást nem érdemes eltűrnie, hanem nyugodtan kikérheti magának. Nyilvánvaló, hogy minden helyzetben más az adakvát, önérvényesítő válasz. Ezek begyakorlásához hatékony segítség az asszertivitás trénng, vagy az önismereti terápia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztián

    Kedves doktornő!

    A problémám a következő lenne:
    Párkapcsolatokban teljesen “függő” leszek. Az elején általában semmi probléma nincs, de egy idő után teljesen rá eroszakolom magam a páromra. Ezt úgy kell érteni, hogy minden szabadidőm vele akarom tolteni, minden szabad percemben vele szeretnék beszélni. Aztán amikor ez nem jön össze, mert nyilván dolga van mindenkinek, akkor elkezdek olyanokon gondolkozni, hogy biztos probléma van a kapcsolattal, el akarnak hagyni stb. Ez nyilván a másik félnek iszonyatosan terhelő és én is tudom, hogy ez nem normális, viszont ez egy visszatérő probléma és nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudok felhőtlenül boldog lenni, mindig félek, hogy valami gond van. Hagytak már el ezért és több ilyet nem szeretnék.
    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      Az elhagyatástól való félelmén pszichoterápiás munkával lehetne dolgozni. Ha igényli, hogy ebbe közösen vágjunk bele, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Brigitta

    Jó napot!
    7éve vagyunk együtt a férjemmel,van 3gyerekünk,a legkisebb 2éves.
    1honapja teljesen megváltozott velem kapcsolatban,2hete bejelentette,hogy nem akarja velem folytatni.Kerdeztem az okát,csak út mondta,hogy nem akarja már tovább,nem szeret úgy mint előtte.
    Interneten kezdett beszélgetni mással,akkor lett mas.Ezt nem vallotta be,viszont tisztán észre lehetett venni.Mondott egy-ket okot,de azokkal nem tudtam mit kezdeni,mert nem értettem őket.Par napja elköltözött hozzá.Ott is van 3gyerek.Hozzank minden nap jön reggel viszi a gyereket az iskolába,délután hozzá és marad velük 1-2orat.Minden holmiját se vitte még el.
    A kezdeti düh elmúlt,lehiggadtunk mind a ketten,úgy beszélünk egymással mint 1honapja.
    Van-e rá esély,hogy meg visszajön?Valamit nem kapott meg és ezért lett oda érte hirtelen?
    Fellángolás,mert megunta az itthoni dolgokat,és most él?Vagy torodjek bele,hogy vége és ott marad.
    Köszönöm a választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ez a helyet. Azt, hogy mi van a férje döntése hátterében, leginkább Ő tudná megmondani Önnek. Ahogy azon is közösen lehetne elgondolkodni, hogy van-e még visszaút. Ha igen, akkor érdemes párterápiás munkába fogniuk és együtt átgondolni, mi miért történt Önök közt, hogyan lehetne jobbá tenni a viszonyukat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dia

    Kedves Habis Melinda
    Azért kerestem meg önt mivel mostanság önbizalom hiánnyal küzdök .
    Sokszor nem tudom mi van velem, egyszerüen nem ismerek magamra rég nagyon vidám életre való nő voltam tele önbizalommal.
    Csak mivel volt egy 3 eves kapcsolatom ami nem alakult túl jol igy az önbizalmam is oda lett , ennek köszönhetöen a jelenlegi párom mellet szerethiányt érzek egyszerüen már benne is azt látom amit magamban pontosabban hogy nem szeret nem tudom mi tévő legyek szeretnék segitséget kérni öntöl .
    Van egy remek párom akit nem szeretnék el vesziteni csak azert mert nem ismerem magam meg önbizalom hianyos vagyok.
    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Dia!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna alaposabban átgondolni mi történt az előző párkapcsolatában, ami negatívan hatott mind az önbizalmára, mind pedig a közérzetére ebben a jelenlegi viszonyban. Az önismeret fejleszthető, ez azonban egy interaktív folyamat, melyhez vagy egy erre szakosodott csoportra, vagy egyéni terapeutára van szükség. Ha szeretne ezen négyszemközt dolgozni, szeretettel várom megkeresését elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Kedves doktornő
        Köszönöm elöző válaszát .
        Szeretném megint a segitségét kérni mostanság ugy erzem a párom nem hüséges hozzám olyan mintha már el laposodott volna a kapcsolatunk probalok vele beszelni errol de mindig duhos lesz mindig azt mondja mar a kapcsolatunk elejetol kezdve hogy o huseges de valamiert olyan rossz megerzesem van vagy lehet csak velem van a problema tulsagosan feltekeny vagyok
        Nem tudom mi tevo legyek nagyon szeretem de nem akarom ezt erezni hogyan tudnal orvosolni a problemat ?
        Koszonom

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          A féltékenységet párkapcsolati kontextusában lehet a leghatékonyabban kezelni, ami azt jelenti, hogy párterápia megkezdése javasolt.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • admin55

    Tisztelt Doktornő!

    Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy a páromnak van egy négyéves kislánya és mindennap illetve minden másnap hívja az exét a gyerek miatt (meg beszél a gyerekkel) valamint ha nála van a gyerek ő küld képet a volt feleségének, ha a volt feleségnél akkor ő küld neki, elváltak két és fél éve, a párom nárcisztikus személyiség (11 év házasság alatt volt tettlegesség is), nem értem a volt feleségét sem, hogy ezt a viszonyt tartja fent így, a páromat sem akinek vagyok én, nem arról van szó természetesen, érdeklődjön a gyermekéről de mindennap túlzás úgy hogy a volt feleségének a válás óta nincs senkije, sőt így , hogy mindennap hívja kapcsolatot sem tud kialakítani senkivel, elég agresszív ember talán nem is hagyja, hogy legyen az exének más, az meg tűri. Próbáltam erről a párommal beszélni ő nem hajlandó ezen változtatni, sokszor azt gondolom nem zárta le a házasságát, és nem képes meglenni csak úgy ha mindennap beszél vele, ez nekem sok, nem féltékeny vagyok csak szeretném érteni mi zajlik körülöttem. Nem szeretnék pótlás lenni. Normális dolog ez egyáltalán, vagy én vagyok az aki nehezen viseli és ez a normális viselkedés?

    • Habis Melinda

      Kedves admin55!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem elég jeleznie a párjának, hogy ez így nem megfelelő az Ön számára, hanem érdemes lenne párterápiás munkába fogniuk. Ennek során Ön és a párja számára is feltárható milyen motivációk vannak e viselkedés mélyén, melynek fényében Ön dönthet a kapcsolat további menetével kapcsolatban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alexander

    Kedves Pszohológus nő!

    41 éves vagyok,a volt barátnőm 35 éves! A párommal 2 éve voltunk együtt egészen szeptemberig. Elég furcsán szakítottunk… mondhatni extrém furcsán. Röviden.. Augusztus 20 án elmentünk a nővérével és kissebb családjával nyaralni ami egész jónak igérkezett!! Nem volt semmi különös egy két aprobb sértődés belefért… 26-án haza jöttünk. Nem laktunk együt,én haza mentem és telefonon tartottam vele a kapcsolatot…. hol beszéltünk hol meg a közösségi médián üzentünk egymásnak… 28-án rokonok jöttek hozzám,amit jeleztem is párom felé. néhányóra eltelte után vettem észre hogy írt nekem… mivel nem hallottam nem is válaszoltam. Mikor elolvastam csak ideges hibáztatásokat…”Hogy lehet így el tünni,nem tudom kivel vagy vagy mit csinálsz,hagyjuk egymást ,nem tudok aludni éjjel sokszor mert nem tudom mit csinálsz” olvastam! Kb szakított is velem,így ilyen formában…. amit egyáltalán nem értek… Szerintem más is van a dologban… Amikor próbáltam hívni már fel se vette a telefont…. Azóta kb mindenhonnan letíltott,ha bementem a munkahelyére akkor ugyan pityergett de elég ridegen közöolte velem hogy “Nem hiszem el hogy ilyen gyenge vagy!” Mi lehet ön szerint a háttérben? Megjegyzem a szexualítás az utolsó pillanatig működött, ha együt voltunk nagyon jó hangulatban telt mindig, a bajok ainkább akkor alakúltak szinte mindig, ha mindketten othon voltunk. Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Alexander!

      Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a párja ilyen durva módon szakított Önnel, ráadásul különösebb lőzmények, vagy magyarázat nélkül. Azt, hogy mi lehet a döntésének hátterében ismeretlenül nem tudom megmondani, de ha igényli, hogy közös munkával gondolkodjunk ezen, négyszemközti keretek között van erre lehetőség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Bernadett

    Szep napot Kivanok!
    B. Bernadett vagyok s parkapcsolati kerdessel fordulnek Onhoz!
    9honapot voltunk eggyutt a Kedvesemmel! (lany)(eleinte tavkapcs. majd kozelebb koltoztem hozza mert ezt szerettuk volna) egybol szerelem volt koztunk! en voltam az elso szamara s igazan nagyon szerettuk egymast!
    volt egy majdnem kapcsolata elottem (egyoldalu volt, csak a Kedvesem akarta a lanyt ,a lany ezt nem akarta, viszonzatlan maradt) ugy indultunk nekina kapcsolatunknak h elmeselte nekem de allitotta h lezarta s h mar bem erez iranta “ugy” csak mint barat! hagytam h beszellgessen vele esetleg talakozzanak ha ugy erzi! el is kezdtek de ezekre mindig utolag kerult sor h elmindja! mint arra is h mar jart nala! nem mondta el rogton! 1hetet vart mire eszrevettem a furcsa viselkedeset (valoszinuleg zavarta h nem volt oszinte ami nalam nagyon alap) majd szova tettem h erzek erzelmi valtozast amit rajta vettem eszre! kerlelt h beszelljuk meg, h nem akar szakitast, hagy nekem idot, nem akar elvesziteni, majd elmondta h jart az exenel! teljesen kiborultam amiert nem tartott annyira tiszteletben h szolljon errol idoben! osszepakoltam s elkoltoztem tole! idore volt szuksegem! 2nap hallgatas! majd kuldott egy kepes lapot amiben megirta h hianyzom neki s szeret! Orultem! mert Igazan szerettem Ot!
    azthittem letudunk ulni s megbeszellni ezt a kilengeset vagy bizonytalansagat! nemakart velem talalkozni aznap (programja volt s nem akarta lemondani mondvan h nemszamitott arra h latni a akarom) megertettem elfogadtam!
    masnap irtam neki (nyilvan fajt h nem en voltam a program) h gondollja at kol a dolgainkat! idot hagyok neki barmennyit, nagyon szeretem, elveszizeni nem akartam! azt is irtam neki ba ugy erzi mas lanynal oroballkozna akkor tegyen igy! de biztam abban h szeret annyira h megtudjuk ezt beszellni! hat nem! mert szakitott velem! szeret de nem akarja fokytatni! voltak vitak koztunk dehat Mi ikyenek voltunk! (meghat lanyok is) azonnal az exehez fordult szakitasunk utan s mint kiderult tartjak ezt a kapcsolatot (bar azt nemtudom h mkkyen szinten) a kerdesem az lenne h van.e eselyunk egy ujjabb kozos kapcsolatra?!
    (mind2en valtoztunk mig egymas mellett voltunk, sokat tanultunk egymastol s ezt mind2en belattuk)

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ez a helyzet, hiszen nagyon ragaszkodik a volt párjához, aki eddig is több vasat tartott a tűzben. Amikor Ön próbálta volna szorosabbra fűzni a viszonyukat, Ő kilépett a kapcsolatból. Érdemes lenne szerintem átgondolni, mi vonzza Önt ennyire benne. Milyen tényezők miatt sírja vissza ezt a kapcsolatot, s mi volt, ami kevésbé volt jó Önnek ebben. Hogy hogyan fog alakulni a vizsonyuk, önismereti munka segítségével lehetne átgondolni, de ebben az Ön érzései és vágyai legalább annyira fontosak, mint az Övé.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erzsike

    Miért van az hogy a férjem nem engedi hogy az előző kapcsolatomban van gyerek és nem akarja tarcsam vele kapcsolatot .ha tartanám elzavarják mi ének az oka és még sorolhatnám.ő ha haragszik mindig az italhoz nyúl.

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsike!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben! Azt gondolom, hogy senki nem dönthet Ön helyett arról, tartja-e a gyermekeivel a kapcsolatot vagy sem. Egy szerető párkapcsolatban, ahol megértés van, fel sem merülhet ez, mint kérdés. Az alkoholizmus egy olyan betegség, ami eltorzítja az ember látásmódját és emberi kapcsolatokhoz, valamint a realitáshoz való viszonyát. Ha igényli, kérhet rendszeres lelki támogatást, hogy jobban ki tudjon állni amellett, ami Önnek fontos.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Anna

    Kedves pschihologus nő!

    Egy várandós anyuka vagyok aki 1,5 éve van együtt a párjával és lakik együtt az anyósával. Sajnos lelkileg ez engem nagyon megvisel, hogy folytonos viták vannak a párom anyával és úgy érzem h megaláztatásban élek.
    Sajnos elkoltozni még nincs lehetőségünk. Anyósom mindenbe beleköt amit teszek, semmi nem jó neki, lehord mindenek. párom se nagyon birja már kimerült. Anyósom nagyon ragaszkodik a fiahoz. ha elmegyünk otthonról hivogatja hogy rosszul van, saját magát betegití, folyton mártirkodik, leskelodik utanunk. nehezen birom és nem tudom hogy mit tudnék még tenni. Szólni nem szolhatok semmit mert én vagyok a rossz akkor is. köszönöm ha pár sorban segít. .

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek ez a folyamatos feszültség. Javasolnám, hogy ha van erre lehetőség, kezdjenek párterápiás munkába, hogy a párja jobban megértse az Ön nehézségeit, konfliktushelyzetben képes legyen megszabadulni a rossz érzésektől és támogatni Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marika

    Kedves doktornő!
    Sajnos rájöttem hogy kapcsolatfüggő vagyok de már nagyon régóta és ebbe betegedtem bele. Van egy 25 éves pasim akivel már lassan 2 éve se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk már nagyon sokszor szakítottunk de mindig kibékültünk. Most viszont az utolsó szakítás már végleges a barátom részéről amibe én nem tudok beletörődni. Pedig tegnap be is vallotta hogy már nem szeret úgy mint régen nem szerelmes de viszont szexre meg kellek neki én meg hagyom magam kihasználni pedig sokan mondják hogy nem kéne. Le kéne zárnom nekem is végleg ezt a kapcsolatot de nekem ez nem megy úgy mint a barátomnak. Viszont így sem jó hogy néha összejárunk szexelni. Ő már nem szeret ezt érzem is de nem tudom őt elengedni. Kérem mondja meg mit tegyek? Ez a pasi olyan nekem mint egy drog nem tudok nélküle meglenni és csak belebetegszem ebbe. Nagyon rossz érzés ez őrlődök minden nap és csak kettőnkre gondolok. Én akár ezerszer is újrakezdeném vele de ő nem akarja már és igaza van.

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Fontos volna önismereti munkával megérteni, mi minden láncolja Önt ehhez a férfihoz. Javaslom, hogy személyesen keressen fel pszichológust, aki segít érzéseinek megértésében és ha igényli, akkor akár a változtatásban is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoltán

    Üdvözlöm
    Nekem az lenne a problémám hogy már lassan 1 éve dadogok és már meguntam hogy már attól is félek hogy egy buszjegyet kell kérnem….ezért tudna segíteni abban hogy valami házi praktikával el lehet e mulasztani??

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      A dadogás nem kezelhető szakszerűáen házilagos keretek között. Javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, aki elküldi a szükséges vizsgálatokra, s emellett a lelki tényezőket is érdemes feltárni. Ebben pszichológus lehet a segítségére, akit személyesen szükséges felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    A páromnak rángásai vannak mikor velem van és állítása szerint csak akkor ha velem van. A rángásokat úgy kell elképzelni, hogy hirtelen rándul egyet a teste, de semmi hirtelen behatás nem éri. Friss a kapcsolat és számomra ez elég aggasztóak ezek a rángások, de nem akar orvoshoz fordulni. Én 19 éves nő vagyok, a párom 24 éves.
    Mi lehet ennek az oka? Összefüggésben lehet a jelenlétemmel?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem fontos lenne kivizsgáltatni, mi okozza a rángásokat, ebben háziorvos tud segíteni. Elképzelhető, hogy csak az izgalom, de fontos lenne a szervi okokat is kizárni. A lelki tényezől is kezelhetők, de először mindig a szomatikus kivizsgálás irányában kell elindulni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Diana

    Kedves Melinda!

    A tanácsát szeretném kérni!
    Kb 4 honapja megismerkedtem egy ffival…en 35 eves vok ő 33.Egyedülallo volt es en is.Igaz en kb.2 honapja jöttem akkor még csak ki egy 9eves kapcsolatbol!Amit nagyon nehezen hagytam ott hiaba volt mar kb 5 eve rossz kapcsolat!Állando veszekedések,viták voltak viszont nagyon nagy összepasszolas es érzelmek!
    A mostani páromtol mindent megkapok amit mastol eddig soha!Anyagilag támogat segìt nekem nagyon sok dologba!Barmikor barmire megkérem ugrik nekem!kedves,figyelmes,odaado…igazabol ezekben a dolgokban nem tudnék ra rosszat mondani!Külsőre teljesen az ellentéte az eddigi ffiaknak!En varosi vok ő falusi!Ez sokszor sokmindebe kiütközik!Undoritoan eszik…undorito eteleket,rágja a körmét..stb..nem ragozom h mennyi ilyen tulajdonsaga van ami taszít!Emberileg viszont a legjobb ember akivel valaha talalkoztam!Nem vok belé szerelmes!Az elején nagyon lelkes voltam…ugy ereztem megtalaltam az igazit!Aztan ez hamar elmult ….nagyon gyorsan kezdte mondogatni h nagyon osszepasszolunk…költözzek hozza..egyedul él 1 nagy házba…be akart mutatni a szuleinek mar 2 het utan…1,5 honap utan elvitt nyaralni egyiptomba!megismerte ö is nagyjabol a csaladom,baratokat!Olyan mintha mar 5 eve vele lennek!Az esti vacsorarol beszelunk es masrol nem!Mar 1x elhagytam ugy kb 2 hete…de akkor meg rosszul ereztem magam emiatt!Fura lett volna ha mar nem resze az eletemnek!De lehet csak az egyedulléttől félek!Szexualisan sem.kivanom!Jo a tarsasagaba lenni de az se mindig…
    Nem tom h mitévő legyek…lépjek tovabb?Neha mar engem bant ahogy beszelek vele…amikert bantom es kötekedek vele!mikor tole csak jot kapok…en viszont semmit nem viszonzok ebből!kérem probaljon meg vmi jotanacsal ellatni…köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Diana!

      Szerintem érdemes lenne finoman megfogalmaznia a párjának azokat a dolgokat, melyek zavarják Önt. Az, hogy az ember honnan származik nem jelenti azt, hogy ne lenne kész arra, hogy figyelembe vegye a partnere kéréseit. Amennyiben magába folytja azokata dolgokat, melyek taszítják, mindenképpen el fognak távolodni egymástól érzelmileg (és szexuálisan is). Amennyiben ez megtörtént, azon is lehet segíteni, de elképzelhető, hogy a házilagos módszerek kevésnek bizonyulnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Károly

    Tisztelt Doktornő!
    53 éves elmúltam, férfi vagyok, 4 éve élünk itthon megint Magyarországon. Amivel önhöz vagyok kénytelen fordulniaz nem más mint alapvetően a szexualitásom lanyhulása, úgy mond 4.-éve nem volt a párommal közös együttlétünk és ezt így tovább nem tudom csinálni. Ezért kérnék segítséget öntől! A párom és én kb. 12 évet volt külföldön a vendéglátásban dolgoztunk mind a ketten, nagyon megterhelő munkakörökben. A kinti tartózkodásunk alatt kellet elkezdenem vérnyomás csökkentő gyógyszert szednem amiben béta blokkoló is van. A szexuális életünk nagyon is normális volt minadíg míg haza nem jöttünk, Az életünk teljesen megváltozott! A trsessz mindennapos volt számomra és a párom számára is ( családban lévő rákos betegekről beszélek, akik közűl a párom édesanyja közben elhunyt). A kettőnk közti kapcsolat is igen megváltozott! Sokat vitatkozunk, de nem veszekszünk! Apárom erősebb akaratú mint én és ezért hamarabb rá hagyok dolgokat, amiket később szóváteszek neki, én sem értem hogy miért! A nőkhöz való viszonyom igen csak megváltozott: Egyszerűen hidegen hagy egy szép nő látványa vagy ha apárom meztelenűl végigvonul fürdés után a hálószobában! Ez korábban nem így volt! Sajnos észre vettem magamon hogy a merevedések elmaradnak, sőt már egyáltalán nincsennek. Ez aggaszt engem és a páromat! Mi mindent megbeszélünk, mert ez szerintünk így helyes. Amit még magamról elk kell mondanom, mióta itthon vagyunk 30 kg-ot híztam és esténként alkoholt is fogyasztok, amit évekig nem is csináltam! Szerintem ezek is a probléma okozói, de a ránk rakódó teher is és a gyógyszerek is kiváltói együttesen! Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Károly!

      A szexuális életük nehézségein párterápia segítségével lehetne változtatni. Ez hasznos lehet akár az Önökre nehezedő nagy nyomással való hatékonyabb megküzdés megtanulásában is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Ádám

    Jó napot.
    29 éves vagyok ,párom meg 35″
    8 éve élek már, párommal külföldön ,szinte mindenünk megvan..Jó munka,pénz ,szabadidő,ház,kocsi stb…,De mégis csak egyre rosszabb a párkapcsolatunk. Úgy viselkedik velem,mint ha csak ismerösök vagy haverok lennénk… Nem akar Házasodni,nem akar gyereket,nem akar együtt csinálni szinte semmit! mindig valami fontosabb dolog akad számára.. Napi max 10 percet beszélünk,de sajnos 3 perc után már balhézunk”.Hétvégét mindig kihúzza,hogy ne kelljen otthon lennie..Mondtam már többször,hogy hagyjuk abba,amire azt mondja hogy oké nem gond…. 8 év után! Ez nekem annyira fáj,hogy Depressziós vagyok! ( Nincs szerető vagy bármi ilyen” )
    Folyamatosan azt mondja,hogy,amit csinálok az rossz,hibás,értéktelen,de ha valaki megdicséri a munkámat,akkor ö is hogy jah igen p az párom””.De otthon meg folyamatosan engem mocskol….Szerinte a Kritízálás normális dolog,amiből tanulni kell…. Szégyenlem,de sokszor azt kívánom,vagy álmodom,hogy bárcsak meghalna és soha többet nem kéne látnom 🙁
    Úgy érzem,hogy egy lelketlen Szörny lettem mellette…
    A legnagyobb hiba,hogy tudja, nem tudom feladni ezt a életet,amit már itt külföldön kialakítottam. (Szerintem ezt használja ki a legjobban) Tudja,hogy Otthon nincs semmim és nem tudnám újra kezdeni.
    Többször leültem már vele beszélni erről,de max 1 hétig mükődik utána újra előröl az egész.
    Mit lehet ilyen helyzetbe tenni? sajnos én már kifogytam az erőmből.

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a párkapcsolatban, a kevdese felől érkező kritikákat nem kell elviselnie. Amennyiben szeretnének javítani a viszonyukon, mindenképpen párterápia megkezdése szükséges. Amennyiben azt érzi, nincs ereje ehhez, mégis szeretne segítséget kapni, akkor négyszemközti konzultáció idénybe vételét javaslom. Ha igényli, szívesen segítek Önnek a történtek átgondolásában, akár online is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • jné Erzsó

    Kedves Melinda! Nagyon fájdalmas róla írni! Az életem javát, már megéltem! Egész kemény életem volt .Mindené meg kellett küzdenem! 26 év után meghalt a férjem. Ezután munkába menekültem! Minden rám szakadt.Volt egy vállalkozásom 20 segítséggel. Közben megismerkedtem egy valakivel ,és azzal 12 éve együtt,de tiszta tragédia.Most már békés ,egymás mellett élés.Majd az életembe megjelent egy olyan személy .aki 32 éve vágyott rám,de látta ,hogy boldog párkapcsolatba éltem a férjemmel és ezt tiszteletbe tartotta-Soha nem adta tudtomra ,de fel sem adta..Csak a volt párommal ismerték egymást személyesen .Engem is ismert csak én Őt nem.Majd volt egy ingatlanom és kiakarta venni bérbe.Ez ismeretség által ,közölte finoman érzéseit.Nagyon kedves volt,inteligens szeretett,tisztelt,boldog lettem mellette,és szinte ilyen emberről álmodtam.Nagyon jó megvoltunk,terveztük a jövőt ,de vágtatva.Nem tudott már nélkülem létezni,A házamat gyorsan kis újítás és húsvét után egybeakartunk költözni.Boldogok voltunk nap mint nap.Ez év január30.-án találkoztunk először .Úgy találkoztunk, mint ha már mindig együtt éltünk volna.Szinte rögtön szeretett volna egybe költözni ,mert félt ,hogy ennyi vágyakozás után ,eltudott fizikálisan is érni,és nehogy elveszítsen.Szinte sírt a boldogságtól.Nagyon boldogok voltunk,vágytunk egymás társaságára.Ápr 18.-án egy szép nap után nehezen ,de elváltunk..Majd 19.-én írtunk egész nap Viberen .Majd este 10 57perckor írta, “Fáj a hátam és a karom és elköszönök,,És ez volt az utoldó értekezésünk.Nem tudtam mire vélni.Írtam folyamatosan ,de már nem jött rá válasz.Elnémúlt örökre a telefon.Majd másnap nem jelentkezett és akkor tudtam meg ,hogy az éjszaka vagyis 11-kor este szívelégtelenség rögtön elvitte.ápr.19.-én.Nem volt jele a betegségének.Lehet lelkiismeretfurdalásom ,hogy esetleg nem vettem észre dolgokat??Azóta nem tudom a sebeimet halványítani, nem e én hibáztam valamit?Nagyon hiányzik! Állandóan a hangját hallgatom ,mert van egy pár hangfelvétel a beszélgetésünkről..Nosztalgikus számokat hallgatva ,szinte ömlik a könnyem.Annyira a szívembe zártam ,e rövid idő alatt , és nagyon fáj a hiánya.Imádtam nagyon..,hiszen így még nem tisztelt ill.szeretett senki,de én sem szerettem így senkit.Most már 8 hónapja elmúlt ,hogy elköltözött az örök hazába.Nagyon hiányzik.Sajnos mióta elment még nem álmodtam vele nem jött még vissza álmomba.Próbálok nagyon magamon uralkodni ,csak nem tudom hogy menne könnyebben.Sajnos ,most még pillanatnyilag ott vagyok ,ahonnét szerettem volna elindulni ,az újabb boldog életbe ,de az élet nem engete ,hogy egyszer igazán boldog legyek! Mir tehetek a könnyebb feldolgozáshoz!! Köszönöm Erzsó

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsó!

      Szerintem nagyon jó, hogy kiírta magából, ami fáj!
      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek a szerelme elvesztése. Ha igényli, a gyászfolamaton négyszemközti keretek között lehetne dolgozni. Ennek segítségével könnyebben élné meg ezt a tragédiát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noemi

    Kedves Doktorno!

    A pasim megsimogatta a terhes baratnom hasat es ez bennem fura erzeseket valtot ki. Zavart es nem tudom hogy ez normalis dolog. Feltekeny voltam mert en is szeretnek babat de o meg ugy erzi nincs itt az ido. A parom 31 eves es 5 eve elunk egyutt.
    Koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Szerintem érthető, hogy féltékenynek érezte magát. Hasznos volna, ha beszélgetnének erről a párjával. Talán ez a megtapasztalás közelebb viheti Önöket egymáshoz, vagy akár egy jövőbeli “baba projekthez is”.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bogiii

    Üdv! Ön szerint ha a volt barátom azt híreszteli mindenkinek hogy van valakim csak nem vallom be senkinek de konkrétan ő azt tudja hogy egyedülálló vagyok egyébként! Akkor azt miért teszi miért szeretné azt a tudatod kelteni mindenkibe hogy foglalt vagyok!? Válaszát előre is köszönöm!

  • Névtelen

    Jó napot kívánok Van egy olyan problémám hogy azthiszem mindenki rólam beszél és rosszakat mondanak és ilyenkor azt érzem mindenki utál. Olyan mintha mindenki gonosz lenne körülöttem. Ön szerint ebből ki lehet gyógyulni? 21 éves korom óta van ez most 27 leszek. Szedek gyógyszereket nagyjából tünetmentes vagyok. A pszichiáterek szerint ez gyógyíthatatlan. Ön mit gondol?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A gyógyszerszedés mellett a gyankvó gondolatok pszichoterápiás kezelése is szükséges lenne. Ezek segítségével a legtöbb esetben kielégítő életvitel érhető el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lindt

    Kedves Melinda!
    Tudom,hogy ez egy közhelyes kérdés lesz,de kíváncsi vagyok egy “kívülálló”véleményére.Van egy barátom lassan másfél éve.Első látásra szerelmes lettem.Pedig én nem vagyok az a fajta,aki csak úgy szerelmes lesz,és mégcsak nem is az ideálom.Voltak közben problémáink,de megoldottuk,egy kis “mosolyszünettel”.De mindig visszatérünk egymáshoz.Nem tudunk egymás nélkül lenni sem.A családom nem nézi egészen jó szemmel,mivel 17 évvel fiatalabb.De még ez talán nem a legnagyobb probléma.A személyes kérdésem az,hogy ,természetesen ő is volt másba szerelmes.De úgy érzem és mondta is,hogy neki ő volt az első szerelme.De mit jelentek én neki?Mindig hozzám jön,szeret engem,de nem vagyok olyan fiatal és szép,mint az a lány.Valahogy már nem bánt a dolog,mert arra a lányra még csak nem is hasonlítok.Aminek igazából örülök.Ő fekete,én szőke..és teljesen más felépítésűek vagyunk.Mondta,hogy szeret.Vajon mennyire?Mert a telefonjára véletlenül háttérképnek került az a lány.Ügyet nem csináltam belőle.Mert örülök annak,hogy ő van nekem.Viszont ami meglepő volt,engem otthon bemutatott,azt a lányt meg nem.Soha senkit sem mutatott be otthon.Vajon biztos lehetek-e abban,hogy igazából engem szeret?És az a lány csak egy múlt?A lánynak van barátja is és,mint barátként leveleznek.Nem vagyok féltékeny típus,mondjuk még mindig jobb ő háttérképnek,mint én.Ezt mondtam neki egyik nap és nevetnem kellett.Ő lepődött meg a legjobban.Nem festem magam és sportosan öltözködöm,mert hozzászoktam,hogy sportoltam(tájfutás,kosárlabda).Kicsit szeretnék “nőiesebben” kinézni.Pedig ő mondja,hogy nem szereti a nőn a sok “vakolatot”,de púder nélkül tényleg gáz vagyok,és én meg szeretném tartani őt.Nehéz lesz az biztos,hogy ahhoz legalább hozzászokjak,hogy a szempillámat kifessem.A sport miatt nem igazán festettem magam,mert az izzadság miatt úgyis leázott volna.És ő nem mondta,hogy változzak.Magam miatt szeretnék.Azért,hogy csodálkozva nézzen rám,hogy azt mondja de jól nézel ki…s.t.b. És ezek alapján amit leírtam…Vajon szeret??? ,)

    • Habis Melinda

      Kedves Lindt!

      Javasolnám, hogy beszélgessen a párjával arról (is), ami Önnek rosszul esik. Érthető, ha nem örül, hogy egy másik lányt tett ki háttérképnek a telefonján. Csak a párja tudja, mit jelent ez, illetve hogy az Önnel való kapcsolatáról mit gondol. Elégedett-e ezzel, vagy változtatna valamin?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • zoltán

    Tiszteletem! Zoltán vagyok. 52. Nem tudom hol kezdjem, nagy a baj, 1.5 éve halt meg a bátyám ön akaratából és a testvérem húgom ezt nem tudta szerintem feldolgozni. azóta az alkoholba menekül és már veszélyes a környezetére is. ő is azt mondja végez magával ,hiába a szerető család , a gyerekek, ő eltervezte .Nem tudom mit tegyek, látva hogy szét esik egy boldog család. Mem dudtuk a TESTVÉRÜNKET MEGMENTENI
    Most segítséget kérek hogy a Hugomat meg menthessem, Mit tegyek? hová forduljak?

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Az öngyilkossági szándék és az alkoholizmus is olyan problémák, melyek szakszerű kezelést igényelnek. Az öngyilkossági gondolatok esetén pszichiátriai és pszichológiai terápia, függőségek esetén addiktológiai kezelés szükséges. Amennyiben a betegnek nincs, vagy nem elégséges a betegségbelátása, háziorvosától kérhet segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szilvia

    Tisztelt Doktornő!

    Az én kérdésem egy gyerekkori trauma feldolgozásához kapcsolódik. 9 éve vagyok együtt férjemmel és vannak gyerekeink is. A férjemet gyerekkorában az apukája viccből, “puszta szeretetből” azzal piszkálta, hogy a fülét rágcsálta, állítólag elég undorító érzés volt ahogy a férjem fogalmaz és nyálas, nem tetszett neki, hogy a nyál olyan helyen folyik/csorog (fül), ahol nem kellene. Ez ránk úgy van hatással, hogy a férjem nem csókos típus, sose volt az elmondása szerint, és a testváladékok esetén is van némi fenntartása (nem vészesen). Kerüli a csókot, ha ad, akkor se beleérzően és szenvedélyesen, hanem általában röviden és sokszor csak akkor kapható rá, amikor szexre kerül a sor. Ő inkább érintéssel, öleléssel, simogatással (bármivel) próbálja kompenzálni a csókot. Számomra ez nem elég, zavaró, hiányérzetet okoz, a probléma itt kezdődik. A kérdésem a következő lenne, hogyan lehet feloldani ezt itthoni módszerrel, ha a párom semmiképpen sem szeretne terápiára járni? Hogyan tudnék ezen segíteni, hogy tudnám a blokkjai oldásában segíteni?

    Köszönettel: Szilvi

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvi!

      Egy ilyen lelki trauma feloldása mindig egy komplex érzelmi folyamat eredménye, ezért házi keretek közt nem megoldható. A másik probléma, hogy Ön a társa, ezért a kapcsolatuk miatt nem állhat fent pszichológusi értelemben vett segítő-segített helyzet Önök közt, mert a két szerep sok szempontból kizárja egymást. Párterápia igénybevétele javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Ildikó

    Üdvözlöm. A problémám az anyámmal van. Tönkretette a gyerekkorom, alig vártam hogy elköltözzek otthonról. Apuval sosem volt jó a kapcsolatuk, de nem váltak el csak mikor nagykorú lettem és anyám sm betegséggel diagnosztizálták. Ennek az lett a következménye, hogy az én nyakamba szakadt (testvérem nincs) most tönkreteszi a maradék életem, ahhoz fiatal és túlsagosan jól van hogy otthonba adjam, én meg kikeszülök teljesen. Gonosz, undok, egész nap semmit nem csinál semmit, mert ő beteg. De szerintem kutya baja csak lusta, de kritizálni azt tud. Gyülölöm ezt az egész helyzetet. Véletlenül sem hajlandó elismerni ha nem neki van igaza. Utál mindent és mindenkit. Legszivesebben meghal ék csak megszabaduljak tőle…

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben, hiszen azt érzi, köteles ápolni az anyját annak ellenére, hogy sok harag van Önben a múltban Önök közt történtek miatt. Ez a helyzet akkor is megterhelő lenne lelkileg, ha egyébként jó lenne a kapcsolatuk. Ezért fontos volna pszichológussal beszélnie erről. Ha igényli, hogy négyszemközt gondoljuk át a részleteket, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Tisztelt Doktor/Doktornő!
    Van egy nagy problémám .
    Vagyis több is. Jelenleg testkep zavarral küzdök gyakran nem tudok enni (amúgy molett nő vagyok) mert azthiszem hogy nem vagyok elég jó. Igazából bármit teszek egész életemben ez jelen van. Rengeteget sírok és gyakran gondolok az öngyilkosságra pedig amúgy boldog életem lehetne hiszen van párom meg van tető a fejünk felett. Anyagilag moat kicsit méllyen vqgyunk mert éppen munkát keresek.
    Mindig úgy érzem hogy bántani akarom magam. Régen vagdostam magam ma mar ennyira nem durva de a gonolat ott van és neha a tett is. Közben párom mondja hogy biztos miatta van. De nem mert talán ő az egyetlen jó. Gyakran megsebesítettm magam . Féltékeny vagyok es úgy érzem hogy is el fog hagyni mind mindenki életemben. Nálunk gyermek koromban nagyon sok mindenki halt meg.
    Mi van ha újra nem leszek neki elég jó? És közben rettegek hogy el hagy hiszen próbálom néha elmarni magamtól mert bele örülök abba hogy mi van ha nem vagyok elég jó… mert sosem voltam a szüleimnek sem.
    közben hipochonder vagyok és rettegek a haláltól és nem tudom hogy ebből a káoszbol hogyan keveredjek ki. Kértem a haziorvosomtol segitseget de o azt mondta hogy nem fognak velem foglalkozni a pszichológusok mert nem súlyos állapotom. De én borzasztóan érzem magam.
    Kérem segitsen mert már nagyon nagyon nem bírom ezt az egészet es szeretnék meggyógyulni.

    üdvozlettel
    egy elkeseredett 25 éves nõ

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy fontos volna foglalkozni a lelki nehézségeivel. A háziorvosa valószínűleg arra gondolhatott (csak ezt igen szerencsétlenül fogalmazta meg), hogy önmagában nem elenegdő valószínűleg az Ön esetében a pszichoterápia, hanem gyógyszeres támogatás is szükséges (hiszen testképzavar és hipochondria is fennáll). Érdemes ezért pszichiátert és személyesen dolgozó pszichológust is felkeresnie, akivel rendszeresen át tudja beszélni a problémáit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Evelin

    Kedves Doktornő!
    Azért írok Önnek, mert kétségbeestem a pánikrohamok jelentkezésétől. Megpróbálom összefoglalni történetemet, amit az évek során már szinte teljesen tisztán látok. 22 éves nő vagyok, az első pánikrohamom 16 évesen volt, egy nyaralás alkalmával. Azon a nyaraláson több családdal együtt vettünk részt, ahol szinte mindenki rajtam kívül elkapott egy hányós-hasmenéses vírust. Utólag rájöttem, hogy hányásfóbiám is van, illetve félek a legtöbb betegségtől és annak tüneteitől. Azon a nyáron minden reggel pánikba estem, hányingerrel keltem, majd szeptembertől el kezdtem pszichológushoz járni. A pszichiáter Xanaxot és még kétféle antidepresszáns gyógyszert írt fel, az utóbbiakat 1 évig szedtem, hatásukat nem igazán éreztem. A pszichoterápia hasznosnak bizonyult, de a pánikom miatt mindig kell lennie nálam hányinger csillapítónak, szőlőcukornak és egyéb olyan dolognak, amely enyhíti a szorongásom.
    Az utóbbi időben észre vettem, hogy ha nagyobb stresszhelyzet következik az életemben megfelelően helyt tudok állni, de utólag előjön a pánikrohamom. Az államvizsgát követően is így történt, valamint most is, mert két fontos embert is elveszítettünk az életünkből.
    Sokszor azt érzem, hogy nem tudom irányítani és elveszítem a kontrollt, pedig évekig azt gondoltam, hogy már képes vagyok a kezemben tartani az irányítást. Ebben most meginogtam és félek. Remegek, szorongok és magas a pulzusom. Nem szeretnék így élni, hiszen teljes mértékben bekorlátozza a mindennapjaimat.
    Érdeklődni szeretnék, hogy Ön mit javasolna, mit tegyek?

    Köszönöm szépen a válaszát!

    Üdvözlettel: Evelin

    • Habis Melinda

      Kedves Evelin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a pszichoterápiás munka mielőbbi folytatása. Ez nem a tudásról szól első sorban, tehát nem elég érteni, mitől jönnek a pánikrohamok, hanem a megtartó érzelmni kapcsolatról, melynek keretében lehetősége van a saját magával kapcsolatos érzések megváltoztatására.
      Ha szeretne ezen közösen dolgozni, keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Shawen

    Kedves doktor nő
    Én egy 22 éves külfoldi fiu vagyok és es a szerelmemel élek 1 éve magyar országon es a szülejim nem tudjak hogy en meleg vagyok hogy azonos neműekhez vonzodom es ugy tudjak a szülejim hogy csak dolgozom es haza akarnak vinni pár hetem van valamit ki kellebe talalnom rá mert nem akarom hogy megtudjak hogy mijen vagyok hogy nem ojan vagyok mint a tobbiek es nem akarom itt hagyni a szerelmem ha hazakell mennem soha nem fogom feldolgozi eszt a traumat ahogyan erre gondolok kogy mi lesz ha mégis mennem kell elfog a sírás ahogy mostt is 😭😭 nagyon faj mostis aluttam de roszat almottam almomban haza vittek es nem ertem el a szerelmem kerem segitsem mar ha tud mar nem bírom továb igy naprolnapra nem tudok aludni elore is köszönom a segitséget es elnézést kérek a hejes írásért.

    • Habis Melinda

      Kedves Shawen!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna kiállnia azokért a dolgokért, melyeket szeretne. Péládul azért, hogy marad, ha így jobb Önnek. A párkapcsolata is ilyen lehet. Amennyiben ezt nehéznek érzi, javaslom, hogy keressen fel négyszemközti keretek között és beszéljünk róla részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Boglárka

    Kedves Doktornő! Gyerekkorom óta nagyon érzékeny vagyok, ez körülbelül azt jelenti hogy nagyon könnyen megbántódok apróságokon és elég gyakran előfordul hogy e miatt zokogásba kezdek, ez nagyon nagy szerepet játszik a párkapcsolatomban is, ugyanis a párom már nem igazán veszi komolyan a a szomorúságomat, illetve a sírásomat, röviden, hidegen hagyja. Mindenképpen szeretném megtudni hogy mi az oka ennek a hatalmas érzékenységnek és hogy hogyan lehetne ezen legalább egy kicsit segíteni, sok bántó szó után elgondolkodtam az életemen és azon is hogy nem kéne folytatnom, ezért többször is bántalmaztam magam, de igazán sosem merném megtenni azt amire igazán gondolok.

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Az érzékenység egyfajta adottság, melynek jó és rossz oldalai egyaránt lehetnek. Lehetőséget ad önmagunk és mások jobb megfigyelésére és megértésére. Érdemes lenne ezért önismereti munkába fognia, ami egy reflektív folyamat (szükséges hozzá a teraoeuta, vagy a visszajelző csoport). Öngyilkossági gondolatok esetén hívja a 116-123-as teelfonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Linda

    Tisztelt doktornő!

    23 éves nő vagyok, kapcsolatfüggő.
    Sajnos erre kellett rájönnöm. Évek óta kapcsolatból kapcsolatba léptem. Az idő elteltével kezdett tudatosulni bennem, hogy nem puszta önzetlen szeretet, hanem borzalmas szereterhiány és ragaszkodás lépett fel nalam. Nemrég ért véget egy 2 éves kapcsolatomnak. Úgy éreztem tudatosan képes leszek kezelni a szakítást is és nyitni szépen-lassan emberek fele is, pusztán ismerkedés szinten. Tévedtem ismét. Egy adott ponton érzelmeket kezdtem táplálni valaki olyan iránt, aki ezt nem viszonozza. Nem értem önmagam sem, hisz mindent de kapcsolatot nem akarnék jelenleg, érzelmi kötődést meg pláne nem, mégis minden akaratom ellenére ez jött össze. Így mostmar nemcsak egy szakításon kell túl legyek hanem meg ezen a hirtelen jött fellángoláson is ami melle társul duplán a ,,nem kellesz érzés,,.
    Igazabol túlságosan érzelmes és ragaszkodó vagyok.
    A kérdésem az lenne, hogy mit tegyek, hogy képes legyek önálló lenni érzelmi téren?
    Tudom arra lenne szükségem, hogy egyedül megtaláljam a belső egyensúlyom és ez bár tudatos bennem, gyakorlatban megsem megy.

    • Habis Melinda

      Kedves Linda!

      Önismereti munka megkezdését javaslom, ami segíthet abban, hogy megszeresse önmagát, valamint megtalálja a belső egyesúlyát. Ez külső segítség nélkül sajnos nem elképzelhető. A kapcsolatfüggőség leküzdéséhez fontos volna, hogy megtapasztaljon egy megtartó, bensőséges, ám kellő önállóságot biztosító terápiás kapcsolatot.

      Ha szeretne ezen négyszemközti keretek között dolgozni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szimonetta K.

    Jó estét kívánok! Rengeteg betegségem/traumám és iskolai kikösösítésim voltak/vannak. A szuleimnek ha elmeselem hogy mennyire rosszul vagyok,azt hiszik sajnaltataom magam,meg hogy csak tinédzser vagyok pedig ez több ennél…senkinek nincs beszelejek ezekrol,nem tudom már mi segíthetne…előre is köszönöma választ

    • Habis Melinda

      Kedves Szimonetta!

      Sajnálom, hogy a szülei nem értették meg, amiket elondott nekik. Bármilyen témában hívhatja a 116-111-es telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Tünde

    Üdvözlöm! 6,5 éve vagyunk együtt a párommal ebből 5,5 éve együtt élünk! Ő 32 éves ,Én 39. Nekem volt már egy házasságom amiből egy gyermekem is van ,volt férjem többször megcsalt ,ezért is ment tönkre a házasság ,nem volt többé bizalom! Igyekeztem ezt a bizalmatlanságim nem kivetíteni a következő párkapcsolatomra és így kaptam egy igazi társat ,akivel hasonlóan gondolkodunk minden szép és jó… volt egészen egy évvel ezelőttig! Külföldön élünk egy kis faluban és itt él az egész családom is ,az Ő családja magyarországon távol tőlünk. 1 éve folyamatosan azt vágja a fejemhez hogy csak miattam van itt,illetve hogy a családom gyűlöli őt ,valóban voltak az elején problémák a családom rs közötte ,de ezek idővel helyrejöttek viszont Ő folyamatosan azt az időt emlegeti amikor bajuk volt egymással! Mindig is szeretett legútitani 1-2 sört nem volt vele semmi bajom de az utóbbi időben már több is lecsúszik ,nem bánt engem viszont kötöszködik ,elmondok neki valamit 2-3 nap múlva szóba kerül és azt mondta titkolózom mert Ő erről most hall először! Ha felhozom a témát az ivásról akármilyen stílusban támadásnak veszi meg hogy Én le alkoholistázom! Hétköznap még el is vagyunk de komolyan minden hétvégére jut egy olyan veszekedés aminek az a vége hogy talán jobb lenne külön de aztán egyikünk mindig enged! Viszont úgy érzem ez már egyáltalán nem egézséges így,mit tudom tenni? Tényleg jobb lenne külön?
    Válaszát előre is köszönöm! Üdv.

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      A párkapcsolatukon párterápia segítségével lehetne változtatni. Arra a kérdésre, Önnek jobb-e külön szintén nem tudok adekvát választ adni, hiszen az Ön érzéseit és szükségleteit Ön ismeri legjobban. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek közt gondolkodjunk erről, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Gábor

    Üdvözlöm!

    A szadisztikus szarkasztikus ember kezelése érdekelne, örülnék ha írna néhány tanácsot. Az illető irigykedik a kollégájára, ezért elkezdi piszkálni, aljas sunyi módon PROVOKÁL. TUDATOSAN mond valami sértőt, aztán kaján álvigyorral hozzáteszi, hogy csak poén volt, ne vedd magadra. Ha az illető hagyja, akkor tovább folytatja a piszkálódást, vesztes a helyzet. Ha ilyenkor beleáll a dologba, akkor nem elég poénos, nem érti a poént és sértődékenynek van titulálva, megint vesztes a helyzet. Közönség esetén még hozzá is teszi kaján álvigyorral , “nézzétek, hogy megsértődött”! Teljesen összezavar az, hogy hátulról támad, alattomosan. Mosolyog, de pontosan tudom, hogy dúl benne az agresszió, csak nem konfrontálódik nyíltan, egyenesen. És pontosan ez a sunyi viselkedés az ami a végére feldühít. 12-13 ember előtt csinálja, tehát reagálni kell a dologra mindenképp, úgy is időzíti a beszólásait. Mit tanácsol az ilyen sunyi emberek kezelésére? Köszönöm válaszát.

  • Egy làny

    Szépnapot. Lenne egy elég bonyolult kérdésem illetve egy sajàt magam fele megmagyaràzhatatlan tettem amit nem tudok fel dolgozni. A páromal es egy kisebb “tàrsasàgal” töltöttünk egy estét és kicsit túl léptünk a hétköznapon majd az éjszaka folytán észleltem h pàrom az egyik làny fele érdeklődést mutat majd kis idő elteltével elővete a nemi szervét és elkezdte verni ugy h mindenki jelen volt majd en mar ere annyira be rágtam h idegeségembe azt mondtam h a kiscsaj verje neki meg is engedte neki hagyta a parom majd abba maradt az ejszaka folyamàn parom fel dobta a labdat h mi lenne ha en egyutt lenek a lànyal es mar anyira ideges voltam zavart állapotba hogy mar nem erdekelt semi mondom jolvan oke ere megtortent az egesz a lamyal es velem kb 5 perc leforgasa alat mert nem voltam kepes tovabb folytatni parom ezt végig nézte majd egyutt szajal elégitük a lànyal őt majd ra ultem es le àlt neki utána a lànyt akarta megbaszni en mar akor nem birtam ott hagytam oket abba a tudatba hogy eszre veszi magat es utanam jon de nem tette több oráig egyutt voltak. Most fogalmam sincs mi van velem velünk pàrom el akart hagyni en sirtam könyörögtem h ne tegye ezt velem velünk ne hagyjon el ki békültünk majd egy fél nap elteltével ujra szoba jött az az este és fel tettem a kérdést h ő is olyan nyugodtan tudta volna kezelni a helyzetett ahogyan én 🙂 ? Erre hogy hat o nem meg h én akartam anyira azert tette meg mondom ha en azt mondom h ugordj ki az ablakon megteszed elkezdi meg teszi mert anyira szeret. Teljesen össze omlotam undorodok magamtól mert kepes voltam egy ilyen helyzetbe bele menni akivel beszeltem erol azok csodalkoznak rajtam rajtunk mert mi nagyon szeretuk egymast es nem tudtunk egymas nelkul létezni se és mára mar nem tudom hogyan tovàbb megbànàs részéről egy szikra sincs ahogy én làttom mert azt modja h mivan akor ha egyutt volt velemeg ilyenek. Én már félek hogy ujra megtörténik hogy megcsal és vagy ép etől durvàbb lesz nagyon nem tudom mi legyen. Félek hogy megbolondultam egyszerűen nem tudom mit tegyek mere legyen hogyan legyen könyörgöm segîtsen.

    • Habis Melinda

      Kedves Egy lány!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a történtek feldolgozásához mindenképp négyszemközt kellene beszélnie pszichológussal (pl velem). Fontos volna a konzultációk során foglalkozi a határhúzás és az önfeladás kérdéseivel, hogy feszült helyzetben is képes legyen nemet mondani, ha szükségét érzi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.

    Kedves Doktornő. En egy 31 éves leszbikus nő vagyok. 9éve elek együtt a párommal. Nagyon szeretem őt becsülöm mint embert mert nagyon jo ember. Viszont nagyon nehezen kezdődött a kapcsolatunk mert neki is voltak lelki problemai es nekem is sok szenvedes árán tudtum az eletunket felepiteni. A problema az, hogy mielott en ossze jottem volna vele elotte volt masik parom. Es azzal a masik parommal szakitas lett ő erte nagyon oda voltam langoltam. De akivel most elek, soha nem volt az a nagy vonzalom erzetem csak bele csoppentem a kapcsolatba nagyon hamar jott ugy hogy fel sem eszmeltem es mar ossze koltoztunk. A lenyeg az hogy sajnos volt hogy megcsaltam mert ugy ereztem valami hianyzik a kapcsolatunkbol. Az a tűz amit kene ereznem az nem volt es nincs is. Ő tudja hogy megcsaltam mert megbeszeltuk. Lenyeg az hogy a mai napig nincs meg az a tűz bennem felé, szeretem tiszta szivembol de talan ugy mint egy tetsvert nem mint szerelmet. Nemi élet sem mumodik koztunk, nem erzem azt hogy kivannam de ő sem annyira es honapokig szex nelkul elvagyunk egymas mellett. Sokan azt tanacsoltak hogy vessek veget ennek a kapcsolatnak mert ez igy nem jo. De az a baj hogy en nem akarom őt ossze torni mert ő nagyon szeret engem es nagyon sok mindenben kitartott mellettem. ő nem az az ember aki csak ugy tultudná tenni magat. Ő ebbe bele betegedne. A masik hogy en is szeretem ot csak nem szerelemből. Sok mindenben amugy megegyezunk, sok kozos can amit szeretunk. De megsincs meg nalam az a tűz ami kene hogy legyen, mindig hanyzik nekem az a tűz. Mikor megismertem, nekem mint nő nem tetszett, a belső vilaga tetszett amilyen ember ő. Es aki azt m9ndja nem fontos a kulső az hazudik. Mert valami kell hogy kivulrol is megfogjon. Es engem nem fogott meg benne semmi kivulrol. Nem tudom mit tegyek, es most a munkahelyemen van egy lány aki nagyon tetszik. Es nagyon szenvedek hogy en nem akarom a parom megcsalni semmi ilyet nem szeretnek mert az nem megoldas. De sajnos nem tudok szakitani a parommal nagyon feltem. Meg nem is tudom mi lenne a megoldas. Ha kerhetnem a tanacsod azt megkoszonnem.

    • Habis Melinda

      Kedves M.!

      Az, hogy egy párkapcsolatban mennyi örömet találunk sokmindentől függ, rengeteg múlik azon, mennyire tudunk nyitni érzelmileg a másik felé. Leveléből azt gondolom, hogy Önnél ez nem igazán volt/van meg, mert igen gyorsan történt minden, érzelmileg nem zárta le a korábbi viszonyát, amikor elköteleződött a jelenlegi párja felé. Ez pedig egy sor problémát vetíte előre, melyeken lehet változtatni, de mindenképp párterápiás segítésg szükséges hozzá. Önismereti munka megkezdése mindenképpen fontos volna, hogy jobban értse mire vágyik a párkapcsolatában, lehetsősége legyen arra, hogy akár egyetlen partnertől is megkaphassa ezeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Henrietta L.

    Kedves Pszohológus nő!

    Párkalcsolatban élek majdnem 6 éve a barátommal. Sajnos megzavarodtam. Olyat érzek amit még nem. Van egy családos házas munkatársam. Mióta hozzánk került azóta ha csak találkozunk mindig mosoly van az arcán. Néha azt érzem hogy követ ha épp tudja indulok a mosdóba. A céges bulin bókolt kissé lazább volt az italtol. De mindig bámul a szünetekben. Elhivtam ebédelni munkaidőben persze nem a munkahelyi ebédlőbe mert ott mar voltunk hanem máshova. Belement. Érdekelne hogy ön mit gondol a helyzetről? Csak szeretne kikapcsolódni vagy tetszem neki?

    • Habis Melinda

      Kedves Henrietta!

      Érdemes lenne beszélgetnie ezzel a fiúval olyan téámákról, melyekből jobban megismerhetik egymást. Be lehetne ezek közé venni a kapcsolatok és a jövő kérdéskörét, aminek mentén kiderülhet, mennyire hasonlók a terveik. Vagy van-e esély ezek összehangolására. Ezen kívül persze vannak nonverbális jelei is annak, hogy lehet-e komoly a kapcsolat. Erről itt írok részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sky

    Üdv! Milyen gondja van a fejével annak, aki egy hús-vér kapcsolatot lecserél egy olyanra, akivel még soha életében nem találkozott, aki azelőtt évekig hülyitette, hazudozott, nem ment el a randikra stb. Csak telefonon és neten hajlandó beszélni, egy képet küld magáról és ennyi. Egyértelmű, h csak szórakozik a társkeresőn, személyes találkozót sosem lehet vele összehozni. Aki egy ilyenbe beleszeret, és hűséges hozzá, nyilvánvalóan nem normális. Gyógyítható a gondja, vagy végérvényesen menthetetlen? És amennyiben van rá remény, h észhez térjen, azt hogyan tudom elérni? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Sky!

      Leveléből érezhető a sértettsége, bár azt nem írja kiről, s milyen helyzetben van szó. A megcsalásról itt írtam bővebben. Amennyiben szeretne a részletekről négyszemközt beszélni, kérem keressen elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.