Pszichológus válaszol

Üdvözlöm! Ildikó vagyok, azt vettem észre, hogy nehezen fogadom el a párom szeretetét. Én könnyen tudom szívből adni a szeretetem, boldog vagyok tőle. Viszont kételkedem abban, hogy a párom “jól” , nekem megfelelő formában szeret. Kellemetlen, zavaró érzés. Tudna nekem segíteni?

Azért fordulok magahoz mert nekem van ojan problémam
Hogy van ojan érzésem hogy mintha gyöne valaki vagy gyönének eszt
Belül érzem ojan rosz érzés az utána meg képeket látok de mingyár
Észre veszi a párom és átt ölell és lasan átt megy rajtam de nagyon rosz
érzés lehet hogy atol van hogy nekem agyhartya gyuladáson volt
A segítséget elöre is köszönöm

Kedves Doktornő,
Van az ismeretségi körömben egy Down szindrómás fiatal lány, aki nem tud beszélni és az önálló életre képtelen egyedül. Azonban ügyes, megérti, amit mondanak neki, viszont egész nap csak ül és fekszik, néha sétál a házban, könyveket lapozgat. Évek óta otthon vannak, nem mennek kirándulni, sétálni a természetbe, még az élelmiszereket is házhoz rendelik. Ennek következtében a kislány nagyon meghízott alacsony termetéhez képest. Kérdezem én, mint külsős, ehhez nem értő személy, hogy ennek mik lehetnek a későbbiekben a következményei?

Előre is köszönöm válaszát!

Jónapot! Barátommal lassan egy éve együtt vagyunk és olyan érzésem van mellette hogy bele fog szeretni másba,vagy elfog hagyni más lányért..és hiába mondja hogy nem, ez bennem marad… az utóbbi időkben megint úgy érzem hogy meginogott felém,amikor bízom benne és mégis keresi a lányok társaságát,pedig megadunk egymásnak mindent, megtudunk beszélni egymással mindent,és mégis ilyen..velem lenne a baj?

Tisztelt Melinda!Segitseget kernem mit tenne helyemben vagy mit tanacsolna mert lelkileg osszevagyok torve. Parom hipohonder eleg durvan es mi kapcsolatunk sem legjobb hosszu evek ota egyutt vagyunk es van kozos gyermek de kapcsolatunk elejetol fogva bizalmatlan en elrontottam mert felreertette parom es csaladja tetteim es azota parom nem hisz nem bizzik tobbszor volt bantas veszekedes volt olyan kezet emelt ram megis egyutt vagyunk es probalnak segiteni neki de edesanyja tamasza es en az egesz csaladban senki vagyok ereztetek es csunyan mondtak is nekem hogy fogjam be szam semmi kozom ide anyosom lakasaban elunk es sokat segit a mai napig nemcsak paromnak nekem is de azt erzem hogy azt akarjak gyerekek itt maradjanak parommal es csaladjaval enmeghagyjam el gyermekeim amit soha nem teszek meg hova mehetnek hol kerhetnek segitseget,?egyszer anyosom ki is dobott takarodjak en meg megmondtam gyermekeim nelkul nem erre o ok maradnak te mesz. koszonom segitseget valaszat.

Tegnap este az álmomban egy kocka alakú keretes tükör előtt állok a bal sarkában és a nemrégiben elhúnyt papám a hátam mögött volt a jobb oldalamon és fekete fehér volt minden. Mikor felébredtem nem fogott el félelem. De most kissé parás lett a hangulatom. Szeretném tudni mit jelenthet egy üzenetet akart át adni? Netalántán látni akart? Vagy csak büntetni mert nem köszöntem el tőle……eléggé lelki ismeretfurdalásom van. Köszönő viszonyban voltunk mindig de annyira nem álltunk egymáshoz közel. Szeretném tudni mégis mi lehetett ez az egész. Még sose álmodtam elhunyt rokonoknál, sőt semmilyen elhunyt emberrel legalábbis nem emlékezek rá.

Szép estét. Segítségre lenne szükségem.. igazából már 19 vagyok. Van egy párom. Aki 29. Már 4 éve vagyunk együtt.. persze meg vannak a vitáink.. de az abból adódik ahogy anyuék bánnak velem. 2 éve megy az hogy,ők döntik el mikor mehetek oda aludni hozzá. Itthon mindig segítek, elmosógatok, kitakarítok. Persze nem az egész házat. És utána el megyek a dolgomra. De mindenről tudni akarnak. Ha nem mondom el,akkor minden vagyok,de jó szó akkor nem jön. És fenyegetve is vagyok,mikor már felnőtt ember vagyok… és szabad akarattal döntéssel. De sajnos még nem állunk úgy, hogy össze tudjunk költözni. Párom ide nem jöhet,én mehetek a páromhaverjához, ott tudok csak aludni a párommal.. Mindig azzal vagyok fenyegetve hogy ki leszek dobva a házból,ki jelent,bírósági út álltal… és hogy nekem itthon kell aludnom.. és nem csak a párommal nem aludhatok,hanem a barátnőmnél sem,mikor csajos estét csinálunk… félelmek között élek… mert nem tudok hova menni ha kidob anyu.. párom barátjához nem tudok menni. Mert nem férnék el. Ott van az ő barátnője is,akivel együtt él. Meg a párom lakik ott.. és nem tudom mit tegyek,hogy párommal ezen ne vitatkozzunk, mert anyuék miatt van a vita,mert már lelkileg oda vagyok,és idegileg is. És anyuékkal meg a párom miatt vitatkozunk.. és teljesen tanácstalan vagyok. Egyiküket sem szeretném el veszíteni… és szeretném hogy jó legyen nekem is..

Üdv! Azért fordulnék segítségért önhöz mert az utóbbi hetekben nagymamám elhunyt egy ideig fájt túl tettem magam rajta, de a napokban volt a temetés és nem tudom elfelejteni mindennap rá gondolok az emlékek hogy nincs többé sokat sírok miatta,imátkozok hálát adok hogy velem lehetet és hogy vigyázz rám fentről. Mit tanácsol hogyan tudjam túl tenni magam? Idővel várhatóan elmúlik ez a rossz érzés?

Tisztelt Doktornő!
Az első és egyetlen igazi barátommal (lány) naponta beszéltünk mindenféle témáról hónapokon át, a március óta lévő bezártságban Ő volt az egyetlen, aki motivált, és boldoggá tette napjaimat.
November közepétől éreztem, hogy már csak tanulással kapcsolatosan beszélgethetek vele; köz- és magánéleti kérdésekben nem reagál, ha kérdezem. December közepén rákérdeztem, jól érzem-e: erre mondta, hogy nem szeretne ilyen sűrűn beszélni: a fejébe vette, hogy nem csak barátként tekintek rá (pedig de!), és megbántom, érzelmileg zsarolom, számonkérem, szinte zaklatom őt; szóval ritkítsunk a beszélgetéseinket, hagyjam békén.
Abszolút nem érzem és nem értem, akárhányszor visszaolvasom/gondolom beszélgetéseinket; így elnézést kérve udvariasan megkértem, hogy legyen szíves magyarázza el mire gondol; mi változott, ha korábban látszólag szívesen beszélgetett velem naponta. Nem tette meg (azóta annyit írt, hogy „BÚÉK”), így magyarázat, reakció híján értetlenül, összetörten és elkeseredve állok egy hónapja, hogy a semmiből hogy tűnt el az életemből a számomra legfontosabb személy. Folyton rajta jár az eszem, alig alszom, nem tudom mit tehetnék, hogy megoldódjon az ügy, vagy túllépjek rajta.
Köszönettel, Péter, 23

Kedves doktornő!
Szeretői viszonyt folytatok egy nős férfival.
Hozzám is költözött lassan 4 hónapja,a válást meg nem adták be.
Az én problémám az hogy mellette nem érzem nyugodtnak magam,mindig ellenőrzöm,mikor mit csinál ,nem bízom benne,nemtudom mit tegyek úgy érzem megbolondulok.

Kedves Doktornő!

Nem igazán vagyok a szavak embere, így röviden, tömören osztanám meg a történetem.

Tudom nagyon sokan örülnének egy pozitív terhességi tesztnek, de sajnos nálam ez nem így alakult, inkább szorongás fogott el és gondolatban eljátszottam az abortusz lehetőségével is.
Párommal 3 éve élünk együtt, idén volt az eljegyzésünk, szóval minden rendben, jól vagyunk.
Korom szerint is abszolút már itt az ideje, 36 éves vagyok, szóval mindenki szerint most vagy soha.

Mindezek ellenére nem érzem azt amit szerintem ilyen esetben kellene és a legrosszabb, hogy nem tudom ez fog-e változni, vagy egyszerűen csak nem vagyok alkalmas erre a feladatra.

Ezért nagyon érdekelne egy szakember véleménye!
Előre is köszönöm
Üdv.,

Kedves Doktor nő!
23 éves férfi vagyok, noha csak az életkorom “tükrözi” felnőtt mivoltomat, egyfelől még is gyereknek, tininek érzem magam aki mindent cikinek érezz ami nem úgy történik ahogy annak lenni kéne. A lényegi problémám az az, hogy a családomnak, testvérem, édesanyámnak nem merek beszélni a szerelemi életemről, valamiért cikinek, szlnegesen élve, gáznak érzem.
Barátaimnak bátran, nyíltan, őszintén tudok ezekről a dolgokról beszélni, de itthon nem. Kerülöm mint a tüzet.
Más dolgokról egy fokkal jobban tudok beszélni velük, de egy szinten pedig kerülöm, hogy szóba jöjjön. Cikinek, kínosnak érzem.
Ez lenne a kérdésem, hogy ez miért lehet, hogy 23 évesen így érzek? Gondoltam arra, hogy én talán későn érő típusú vagyok.

Kedves doktor nő!

Párommal 1 év után összeköltöztünk. 2 hetet bírt ki. Azt mondta szeret de mióta ott vagyok ő feszültebb. Hogyan lehetséges az, hogy szeretek valakit, de nem birom elviselni huzamosabb ideig? Illetve siman ignoràl, ha ugy alakul a helyzet, de megis figyeli minden lepesem, meg ellenorizget. Feltekeny rettentoen mindenkire. Barmit csinalok abba bele tud kotni. 2 honapig volt, hogy szakitottunk, de o jott vissza hogy hianyzom es massal nem olyan mint velem. Se veled se nelkuled az egesz.

Édesanyám felfokozott idegállapotban van, egész nap megállás nélkül beszél, sehogy sem tudjuk megnyugtatni. A pszichiáter a holnapi ünnep miatt csak csütörtökön rendel, ezért szeretném megkérdezni, van-e valamilyen módszer, amivel meg tudnánk nyugtatni valamennyire édesanyámat?

Hogyha helytelenül írnék akkor azért van mert a jobb kezem amivel írd még és a bal kezem is Hát egy törés szenvedett most nem vagyok író képes de mondani azt tudok a számot Nem sérült meg úgy hát mondanom nem is én baj omat Bocsi helytelen de ez van Nahát az a bajom hogy én egy 15 éves lány vagyok aki valami formátuma beleszületett egy 11 éves fiúba a fiú túlságosan okos és egyfolytában átver rengetegen próbálták lebeszélni nem jön és ő is egyfolytában igazából visszajön hozzám jeleztük letiltottuk egymást mégis valahová keresés és rám ír és megyek előre Ja de mi is el kanyarodok fel is nem tudom hogy hogy tudnék tőle megszabadulni jó volna segítség mert hát én ebbe nem vagyok nagyon jártas még Mint említettem 15 éves vagyok így nem tudok sok mindent ezekről nem csókolóztam meg semmi ilyesmi Nem történt még már nem és nem tudom hogy megéri egy 11 évesen valamit is csinálni vagy sem több eszem kéne legyél most vagy nem tudom tudom hogyha valaki egyáltalán válaszol e Akkor jó tanácsot ad e Na mindegy nem tudok rendesen írni mert tudjátok a Google felmondó ban mondok mert hanem teljes mértékben és ugye volt a két kezemet az egyik meghúzódott nem szabad azt meg a másik meg eltörött Így ezt nem akarom kifejteni csak hogy lásd amíg Üllő székről én hülye karácsony napján Na mindegy remélem hogy segítetek és és köszi jó lesz Na ennyi.

Mit tegyek ha a 14 éves barátnőm drogozik?

Tisztelt doktornő!
Párommal 1 éve vagyunk együtt. 3 hónapja költöztünk össze,a szülei házában éltünk.
Minden szuper jó volt ,amíg el nem jött a karácsony. Sajnos nagyon sok mindent elszurtam,hibáztam. Halál eset is történt a családban. Az egyik reggel párom úgy ébredt fel ,hogy menjek el tőle,mert besokalt és nem bírja most tovább. Jelenleg szünetet tartunk. Én nagyon szeretem ,imádom őt. Bármit megtennék érte ,hogy minden a régi legyen,de ő csak egyszerűen azt mondja nekem ,hogy nem szeret és nem akar kapcsolatot most. Azt mondta egyszer még össze jöhetünk ,de ki tudja mikor. 1 hét eltelt azóta ,próbáltam nem keresni ,de sajnos nem bírtam ki ,őrületesen hiányzik nekem.
Ön szerint mi lenne a helyes lépés ,vagy csak simán hagyjam őt lenyugodni?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!

Jó napot kívánok! 23 éves vagyok, 3 éve kapcsolatban, és hetek óta csak az jár a fejemben, hogy szeretnék kisbabát a közeljövőben. Párom kezdte mondogatni még nyár elején, aztán én is belekapaszkodtam, azóta megszállottan akarok gyerkőcöt! Közben tudom, hogy nem alkalmas, én még egyetemista vagyok és olyan betegségem van, amit nem szívesen adnék tovább, albérletben élünk amolyan átlagos fiatal párként. De néha már a sírhatnék kerülget, annyira akarom. Pedig nem unatkozom, egyetem mellett dolgozom, van kutyusom, amikor vele foglalkozom, kevésbé érzem szükségét a babának, vannak barátaim, oké minden. Csak ez a baba iránti vágy ne lenne ilyen erős… Merre tovább?

Kedves Melinda!

Másfél éve vagyunk együtt a párommal, minden jól működik közöttünk. Pár napja vettem észre, hogy december eleje óta bejegyzi a naptárába, hogy mikor szeretkezünk a nevem kezdőbetűjével és a napszakkal. Ő nem tud róla, hogy észrevettem ezt. Ön szerint ez mit jelenthet? Nem merem megkérdezni tőle, hogy miért csinálja, nehogy azt gondolja nyomozok utána.

Jó napot kívánok ! Olyan problémával küzdök! Lenne egy lány ! Amint meg láttuk egymást ,volt varázsa a dolognak! De viszont ő együtt él valakivel! És azon van ,hogy el költözzön ! Igazából nagyon meg kedveltem ! És látom valamilyen szinten az igyekezetét sokat dolgozik! És heti 2 alkalommal tudunk találkozni! Néha furcsán viselkedik! Furcsán beszél!” Elég kilátástalan a helyzetünk !” Én javasoltam hogy hagyjuk félbe ! De nem hagyta ! Minden erejével azon van ,hogy külön menjen ! Illetve jobban meg akar ismerni!

Szép jó napot!
28 éves nő vagyok. Férjemmel(42) 8 éve vagyunk együtt, van egy közös fiunk. Férjemnek a kapcsolatunk kezdete előtt lett vége az első házasságának, 1 közös, ma már felnőtt fiú van. Az ex a mai napig a férjemet szereti és minden követ megmozgat, hogy a férjemet visszaszerezze, becsméreljen a hátam mögött, stb. A férjem nem tesz semmit, hogy ez megszűnjön, bár tudja, hogy mennyire megvisel. Belebetegedtem ebbe a helyzetbe, szinte paranoiás vagyok. Egyébként harmónikus a kapcsolatunk, szeretjük egymást, de nem tudok kilábalni ebből lelkileg, egy senkinek érzem magam. Mit tehetnék ez ellen?

Kedved Melinda!

24 éves vagyok. Jó családi háttérrel rendelkezem, gyerekkoromban sem történt szerintem megrázó trauma. A legkorábbi emlékem kb. 6 éves koromból van, amikor a hugom 1 éves korában kruppos volt és hajnalban szüleim felkeltettek, mert nekem kellett addig fognom a kishuhomat, míg a szüleim összekészülnek. Anyukám a fokotott izgalmak miatt össze ia esett. Erre nem úgy emlékszem vissza, hogy félelmetes volt, de minden esetre meg voltam ijedve, hogy mi fog történni a kishugommal. Mindig nagyon figyeltem, vigyáztam rá, sokszor bízták a szüleim rám, mikor már nagyobb voltam. Általános iskolás vagy középiskolás 9.es lehettem, amikor hajnalban felriadtam,hatalmas rémület fogott el, heves szívdobogás, izzadás. Abban a pillanatban, mikor ez az eddig szämomra ismeretlen érzés elfogott, az volt a következő, ami a gondolataimba jött, hogy nehogy bántsam a testvérem. Ekkor nem tudtam, hogy mi ez az egész állapot, mert nem emlékszem csak egy dologre, ami meghatározottan ez idő tájt történt: édesapám munkából hazajött szívinfarktus gyanús tünetekkel és konkrétan emlékszem, hogy rettegtem, hogy valamj baja lesz.
Ezután volt egy időszak, hogy alig tudtam kezelni ezt a betöri gondolatot, hiszen a testvéremet mindennél jobban szeretem. Teljesen belelovaltam magam abba, hogy megőrültem, és rettentő kínzóak voltak ezek a gondolatok, szinte a fejemben minden lehetségea rossz forgatókönyv lejátszódott, hogy mi lesz ha, bäntani fogom,holott soha sem tenném. Ezután megismerkedtem a mostmár férjemmel és ezek a gondolatok háttérbe szorultak.
A 2020as év nagyon nehéz volt. Februárban egy váratlan telefonhívással tudtam meg, hogy nagypapám hirtelen elhunyt. Teljesen kétségbe voltam esve, hogy mi lesz most az eddigi megszokott életemmel. Nagyon sokat jelentett számomra, kiskoromban is meghatározó szerepet foglalt el az életemben. Nyugalmat, biztonságot adott. Sokáig el sem hittem, hogy meghalt, csak hogy nincs itthon. De szakdolgozat és államvizaga előtt álltam, és hamar túl kellett lépnem rajta. Aztán ahogyan ezek lezajlottak, egy nyári nap hajlamban ismét előjött ez a felriadás, heves szívdobogás, izzadás stb. Emlékeztem, hogy volt már ilyen korábban és ugyan ez a gondolat jött elő, csak hogy nehogy bántsam a férjem, aki szintén az egyik legfontosabb az életemben. Úgy éreztem magam két hétig, mintha nem is én lennék, kétségbe voltam esve, hogy megőrülök. Aztán az eddig soha el nem momdott titkomat, elmondtam a férjemnek. Elmondhatatlanul megkönnyebbültem. Próbálom ezeket a gondolatokat kordában tartani, de úgy gondolom, hogy ez amiatt lehetett esetleg, mert nem hagytam elég időt a gyásznak és úgymond utólag jött elő. Már jelentősen jobb.
Csak azt nem értem, hogy az éjszakai pánik milyen összefüggésben állhat azokkal a rémísztő gondolatokkal, amelyek szinte lejátszódnak a fejemben ezzel pánikot indítva saját magamban. Ön hogyan látja ezt, mi lehet a probléma? Már az is eszembe jutott, hogy mivel rossz dolgokat társítottam, az első pánikhoz, így automatikusan jöttek elő.

Kedves Katinka,
Pàrom első nője nagy mellű volt. Az enyem kicsi. Nagyon szeret engem, erzelmes, órákig csókolózunk de erekciós problemàja van a mellem miatt. Minden màs passzol közöttünk. Mit tegyek? Szeretem őt.

Tanácsot szeretnék kérni a feleségem. Elhagyott volt pár vitának az évek során egyszer még össze is verekedtunk amit ő kezdett és a fejemszetutotte. Ezután 2 hónapig nem éltünk együtt aztán újra jovolt minden boldognak voltunk teljesen december 18 ig valaki ellenem uszitotta és azóta nem tudok beszélni vele talán válni akár de én szeretem és tudom higy ő is. Az ok féltékenység egy régi úgy ami akkor történt mikor külön voltunk de megcsalasrol nincs szó csak netes irogatasrol kérem ha tud adjon tanácsot nekem Ő a mindenem

Szép Estét! Elnézést, hogy ilyen későn írok, de most friss az eset úgymond. Remélem kapok segítséget itt, nagyon meg vagyok rémülve. Anonim módon, de szeretném elmondani, hogy az a helyzet, hogy ma párommal vidékre utazunk 4 napra. Én ezt tegnap közöltem is anyukámmal(még vele lakom). Eleve láttam, hogy nem tetszik neki az ötlet (eleve már jo ideje életem minden döntését elképesztő negatívan s ellenségesen fogadja), de végül csak arra kért vegyek előtte kenyeret, mert ha nem tudna lemenni a boltba legyen mit ennie (évek óta minden vagy szinte mindennap én vásárolok, mivel mindig vmi egészségügyi problémára hivatkozva sajnáltatja magát s kiszolgáltatja magát, pedig nem is fekvőbeteg csak könnyű nyöszörögni, hogy jajj fáj a derekam jajj ez jajj az na mindegy is). Mondtam rendben van lemegyek majd előtte mielőtt indulnék a vonathoz(emiatt korábbra is állítottam az ébresztőt). Szépen nyugodtan már orak óta alszom, de egyszer csak felébredek hangos vízcsobogásra meg ajtócsapkodásra, amikor meg megkérdezem mi van semmi válasz. Olyan dührohama volt mint kb soha, s nem tudom, hogy tébyleg ilyen borzalmas lennék, hogy ezt érdemlem, hogy egész évi munkám után pihenni szeretnék párommal így kell viselkednie…Meg például első munkahelysm első napján mikor hazamentem öngyilkossággal fenyegetőzött ha megyek még dolgozni(nappali eladói munkáról volt szó, mielőtt úgy tűnne én kezdtem rossz munkába!). Tehát elnézést a hosszú leírásért..de kérdezem, hogy az 52 éves Rivotril függő anyukám ellen mit tehetnék úgymond? Milyen kezelés vagy valami kéne neki? Én alapjáraton testileg lelkileg egészséges lány vagyok, de ha ez sokáig folytatódik a sok stressz fel fog lehet emészteni!! Nagypn köszönök előre is mindent (közös tulajdonú panellakásban lakunk s én is nagykorú vagyok)

Helo
Nemtudom h jo helyre irok e, de azert megprobalom
Szoval volt egy lany aki szakitott velem, es en meg szerettem, akkor is ugyereztem h depresszios vagyok, utana volt meg egy lany, es vele azert szakitottunk mert nem tudtam csak ot szeretni, az exemet is szerettem
Utana elkezdtem drogozni h jol erezzem magam, es most ha nem szivok akkor nem megyek emberek koze, a semmin elkezdek sirni, senkihez nincs kedvem, semmint nem csinalok csak fekszek egesznap, es ugyerzem h nem tudok szeretni
Meg csak 16 eves vagyok, nem akarom igy leelni az eletem

Tisztelt Melinda! A 2. férjemmel hosszú évek óta élek házasságban. Voltak ezidő alatt problémáink, főleg az én első házasságomból származó gyerekeim miatt, akik ugyan már felnőttek, de igazából sohasem tudták ők elfogadni. Mi egymásnak nemcsak a házastársai, hanem barátai, bizalmasai, jó szeretői is voltunk. Viszont volt egy megállapodás köztünk, mégpedig a feltétlen őszinteség. Teszem azt bármelyikünknek is megtetszene valaki más, akkor tisztességesen odaállnánk egymás elé és elmondanánk a történteket, és kulturáltan megbeszélnénk hogy hogyan tovább. Kb. másfél éve vettem észre a férjem viselkedésében változásokat. Zárkózott lett velem, nem beszélgettünk, rossz kedvű volt, ha kérdeztem mi a baj, nem mondta meg, csak még idegesebb lett. Időnként elrévedezett, szenvedő-szerelmes verseket írt (amit azelőtt sohasem tett). Ezért, amikor dolgozott belenéztem a Facebook levelezéseibe és ott olyanokat találtam, hogy megfagyott a vér az ereimben! 2 kolléganőjével is levelezett. Az egyiknek naponta írta, hogy milyen gyönyörű, milyen csodálatos! Küldte neki a virágokat, imádlak szíveket stb. A másiknak pedig azt írta, hogy Szeretlek, hiányzol! Amire a hölgy azt válaszolta neki, hogy tudom, hogy szerelmes vagy belém! – Ez másfél éve volt. Azóta nem tudok ezen túllépni! Főleg, hogy a férjem is azt mondta, hogy a második hölgybe beleszeretett, de igazából nem akart egyiktől sem semmit! Azóta is együtt vagyunk, a munkahelyéről kilépett, a kapcsolatot nem tartja egyikkel sem, nap-mint nap biztosít arról, hogy nagyon szeret engem,… de bennem viszont valami megtört. Nem akarunk elválni, mert már középkoron túl lévő emberek vagyunk. .. de nem tudom azt hogy tudnám ezt a lelkemben lezárni? Ez az 50-s férfiak kapuzárási pánikja? Vagy plátói szerelem? Bármi volt is nagyon fáj! … és nem tudok tőle szabadulni!

Röviden :ma megtudtam, hogy csal a férjem. Nagyon szeretem s tudom ő is. Mindig kívánt most sűrűbben. Folyamatosan kimondjuk, hogy szeretjük egymást. Mégis megcsal. Nem tudom elmondjam neki, hogy tudom vagy csendben szenvedjek. Erős vagyok de nem ennyire.

18 éves vagyok, magamon ki tapasztaltam, hogy nimfomániával és depresszióval is küzdök. A nimfomániával kapcsolatban érdekelne az, hogy ezt hogyan lehet kontrollálni vagy hasonló?!

Arra keresem a választ, hogy mért lehet az, hogy a testvérem mindenkit segít anyagilag( nagyon gazdag) még idegeneket is, csak a két testvérét nem?
Jó a kapcsolatunk, mindig hozzám fordul a bajaival, meg is köszöni, hogy mindig számíthat rám…erre most karácsonyra pl.egy kis szobrot kaptam tőle.

Kedves Doktornő!
Párom 27 éves férfi, és probléma az, hogy az Ő családja nagyon zárkózott, nem osztanak meg egymással túl sok dolgot. Ezt erősen beleviszi a kettőnk kapcsolatába is, például 2 évig félt elmondani, hogy van egy rossz foga. Nekem szokásom megjegyezni számára ha az utcán latok egy csinos nőt, ő pedig az ilyen dolgok miatt kellemetlenül érzi magát, törli még a pornós előzményeit is, pedig tudja jól hogy nem haragszom miatta, egyszerűen szégyenli. Mit tehetnék hogy változzon? Én nem szeretnék olyan kapcsolatban élni, ahol bármit titkolni kell a másik elől.

Kedves Dr. Nő!
Egy olyan kérdésem lenne hogy van egy 3 éves kislányunk, és a párommal egyáltalán nem tudunk közeledni egymáshoz, sokszor már beszélgetni sem, mert a kislányunk meg üt minket, sír, és nem tudom már kezelni szinte, nem tudom miért csinálja ezt. Mit kellene tennem? Mi válthatja ki ezt belőle hogy nem közeledhetünk egymáshoz a párommal? Se egy puszi se egy ölelés. Mihamarabbi válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Hölgyem/ Uram!

Újabban azt vettem észre a 18éves lányomnál, hogy zavarja ha hozzáérek. Rákérdeztem és azt mondta, hogy ő nem ilyen ölelgetős, szeretgetős, és nem csak az én érintésem, hanem senki más érintését nem bírja elviselni.
Nem igazán értem mi történt, hisz eddig, főként kisebb korában folyamatosan rajtam lógott, ölelgetett és a barátait is öleléssel üvözölte.

Mi lehet ennek az oka?

Válaszát előre is köszönöm!