Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 30 munkanapon belül, random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
16 173 Hozzászólás
Kedves doktornő! Van egy 7 éves lányom aki mostanában nagyon lehangolt ,kedvetlen,ok nélkül elsírja magát, nem talál örömet a játékban ,sokszor úgy érzi mintha álmodna nap közben (ő így irja körül az érzést ) .Fél este lefeküdni mert lehet reggel nem kell fel,sokat van rossz álma is . Nem tudom mit kezdjek vele . Depressziós volna ? Nagyon visszahúzódó halkszavú ,félénk kislány volt mindig .
Kedves Mária @ segítség!
Javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, aki az anamnézis és a kislány vizsgálata (játékos, rajzos módszerekkel) után tud javaslatot tenni arra vonatkozóan, mire van szüksége a gyermeknek ahhoz, hogy lehangoltsága megszűnjön, ismét vidám legyen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő!
Az én problémám elég intim. 2019 nyarán találkoztam a mostani párommal. Nagyon szerelmesek lettünk, annyit szeretkeztünk, hogy már egyikőnk sem bírta a tempot. Decemberben összeköltöztünk, és egycsapásra abbamaradt a sex. Nincs kedve, fáradt, nemtudja mi van… Hasonlókat hallok fél éve már. Ő 43, én 33 vagyok. És nem találom a megoldást. Itthon is próbálok csinosan járni, ha elmegyünk valahová akkor is. Szóval próbálok nő lenni mellette. De nem segít. Azt mondja, szerinte ez normális, ilyen minden kapcsolatban van. Szerintem meg nem. Fél év tömény sex és romantika, aztán egyszercsak pont, és ennyi volt. Mit csinálok rosszul? Vagy már nem szeret? Hogyan kérdezzem meg tőle, ha hiába ülünk le beszélgetni, ugy érzem, nem őszinte. Én nem szeretnék félre menni, de azt sem, hogy 33 évesen ne legyen több sex az életemben.
Mit tanácsol?
Köszönettel
M
Kedves Marta!
Egyáltalnán nem biztos, hogy Ön bármit is rosszul csinál. A szexuális problémát párterápiás munkával lehetne átgondolni és rendezni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdv
Olyan kérdésem lenne h barátnőmmel sokszor mondok oylan dolgokat amiket be képzelek magamnak pl h nem mutatja ki számomra h menyire szeret igaz alch befolyáság alat történik ez de az lenne a kérdésem h lehet hogy azért féltem enyire és vágyom rá h gyerek koromban nem kaptam anyi odafigyelést ,meg hogy miért képzelek dolgokat be magamnak ?
Kedves G.V.!
Igen, ez elképzelhető. A megoldás két szinten történik. Egyrészt tartson mértéket az alkoholfogyasztásban, másrészt pedig önismertei csoport, vagy egyéni terápia segítségével gondolja át a múltban történteket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Habis Melinda!
18 éves vagyok. 3 évvel ezelőtt a mostani párom és a testvérem csókoloztak. Az esemenyre egy hónapra rá tudtam meg viszont megbocsátottam nekik. Azt mondta a párom, hogy próbáltak szeretkezni de végül nem ment. Nem esik még mai napig jól ez a dolog. Én próbálnék tovább lépni viszont olyan is van, hogy róluk álmodok. Nagyon ki akaszt. Tudna nekem tanácsot adni?
Üdvözlettel, D.
Kedves Dominika!
Egy ilyen csók elcsattanása komoly bizalmi kérdéseket vethet fel egy párkapcsolatban, melyek nem válaszolódnak meg maguktól, akármennyi idő telik is el. Ha tanácsot kell adnom, akkor az az lenne, hogy ne ostorozza magát. Érthető, ha nehezen lép túl ezen. Rendszerint párterápiás munka szükséges hozzá.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melina!
Mit csináljak ha nem tudom elfogadni hogy felnőttem? 19 éves vagyok, és amióta betöltöttem teher számomra minden perc. Egyszerűen semmi nem tesz boldoggá, minden célt amit kitűztem, már nem is foglalkoztat. Csak azt látom magam előtt hogy elmúlt a gyerekkorom, és innen semmi nem vár már engem az életben amiért érdemes lenne maradni. Nem látok semmi pozitivitást. Még is mi történik velem?
Kedves Mihály!
Önismereti munka segítségével lehetne átgondolni, miért gyakorolt Önre ilyen negatív hatást ez a dátum. Milyen kimondott, vagy kimondatan elvárások vannak a felnőttséggel kapcsolatban Önben, vagy a családjában.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Nekem egy nagyom bonyolult kerdesem lenne anyának a feltesójának a fiaba lettem szerelmes nem tudom hogy mitcsináljak hogy a fia ki nekem?mi lehet annak az esélye hogy együtt legyünk?
Kedves Kérdező!
Unokatestvére Önnek. Nem tudom mik az esélyek, ez sokmindentől függ. A kérdését önismereti munka segítségével lehetne átgondolni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A munkahelyemmel összefüggésben lenne kérdésem. Nem szeretem a munkám és ha őszinte akarok lenni, ez az egész pálya nem vonz. Pedig nagyon sokat tanultam érte. Úgy érzem a napi 8-9 óra teljes szellemi leépülés számomra. Most munkát váltani anyagi dolgok miatt nem tudok, teljesen elveszettnek érzem magam emiatt és az önbizalmamat is rombolja, pedig az életem egyéb területein minden rendben van. Nem is tudom mi érdekelne igazán, csak abban vagyok biztos, hogy ezt nem tudom egy életen át csinálni. Mit tegyek, hogy megtaláljam a megfelelő kiutat ebből a helyzetből? 26 éves lány.
Kedves Zsani!
Érdemes lenne önismereti munkába fognia, hogy átgondolja, mi érdekli Önt igazán. Mi az, amivel szívesen foglalkozna munkaidőben és hogyan juthat el idáig úgy, hogy közben a megélhetése se kerüljön veszélybe.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Jártam már pszichológusnál és hisztironikus szemelyiségem van, de sajnos nem sok segítséget kaptam, hogy magát a hisztit adott pillanatban hogyan kezeljem sírás és kiakadás nélkül. Sokszor utólag tényleg szörnyen pitiáner dolgok miatt, de ezt akkor nem látom. Leginkább a párommal teszem ezt, de előfordul családtagokkal is.
Nem a párommal szeretném a kapcsolatot megszakítani, hanem a reakcióm előtt jobban, globálisan átlátni a helyzetet.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
A pszichoterápia hisztrionikus személyiségzavar esetén évekig tartó, heti rendszerességgel végzett érzelmi munkát igényel. Ennélkül sajnos nem várható eredmény.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedved Dr.Nő!
Én egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy a párom édesapja teljes mértékben kihasználja a páromat! Ha próbálom védeni a páromat, akkor az apuka szemében persze én vagyok a rossz és azt mondja én használom ki a fiát. Párom pedig nem áll ki magáért, még értem is nehezen. Olyan mintha tartana az apukájától! Most, hogy strokot kapott pláne úgy bánik vele mint egy hímes tojással. Nem tudom, hogy kezeljem ezt a dolgot. Nagyon rosszul érzem magam tőle! Èn nyugodt életet szeretnék! Pláne az egészben, hogy az apuka nagyon messze él, de még így is megcsinálja köztünk a konfliktust.
Köszönöm a segítségét!
Szép napot! Kriszti
Kedves Kriszti!
A párkapcsolati problémájuk megoldásához páterápiás munkára van szükség. Levele alapján ugyanis felmerül a gyanú, hogy a kedvese érzelmileg nem vált még le az apjáról, azért befolyásolja Őt ennyire. Ezért áll mellé konfliktushelyzetekben.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Párom 49 éves depresszióban szenved amit nem ismer be,nekem van egy 10 éves lányom. A lányom elöl menekül,nem szól hozzá,mintha félne,indokokat talál ki miért nem,a kislány pedig ragaszkodna hozzá.A mostani páromnál lakunk,szeretem de nem tudom igy meddig birom!
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne önismereti munkába fognia, hogy kiderüljön, miért ragaszodik ennyire ehhez a férfihoz, aki megbántja a lányát és ezen keresztül fájdalmat okoz Önnek is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm!
A férjem alkoholosta és folyamatosan terrorizál lelkileg.
Próbáltam változtatni de nem is fogja fel, hogy mit művel velem. A 8 hónapos fiunkat többször megtagadta. Engem folyton hűtlenséggel vádol. Közöltem vele, hogy elválok mert képtelenség vele együtt élni. Azóta még rosszabb és nincs hová mennem a két gyermekemmel. A helyi családsegítő nem csinál semmit csak hárít.
Kihez fordulhatnék segítségért?
Kedves Zsuzsanna!
Sajnálom, hogy ennyire nehéz most Önnek! Kríziskezelő központban lenne érdemes érdeklődnie, ők tudnak elvileg átmneti szállást is biztosítani.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Habis Melinda!
A következő problémával fordulok önhöz. Az alábbi tüneteket vettem észre magamon:
depresszió és a reménytelenség/reményvesztettség érzése (sokan ezt a belső ürességgel írják le)
önfeláldozó életmód (saját szükségletek háttérbe szorítása, túlzott megfelelési és bizonyítási kényszer a munkában); bizonyos idő eltelte után a teljesítmény látványos csökkenése
alacsony önértékelés
lelki és fizikai kimerültség (gyakori az, hogy az érintett mind többet és többet szeretne pihenni, aludni)
közöny és fásultság
az empátiás készség csökkenése, az intolerancia növekedése
A fentieket egy cikkből másoltam, mert magam sem tudnám jobban összefoglalni. Nem csak a munkám, hanem az életem minden terültére vonatkoznak a tünetek. Csak vagyok, vonszolom magamat. Utálom a munkámat, nem elégít ki, ennél sokkal többre vagyok képes. Utálom a munkahelyemet. Utálom a helyet, ahol élek (tartózkodási hely). A párkapcsolatom sem olyan, amit szeretnék. Lassan 17 éve vagyunk együt, de sok veszekedés, szakítási kísérlet, stb. jellemzi a kapcsolatunkat. Én békére, megértésre, a másik elfogadására, türelemre vágynék. Úgy érzem magamat, mint Ady Endre, aki az életbe halt bele. Mit lehet ilyenkor tenni?
Kedves Tímea!
A levelében felsorolt tüneteken önismereti munka segítségével lehet változtatni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Milyen tanácsadást javasol, ha nem tudom elhagyni a párod? Tíz éve vagyunk együtt, de most már eljutottunk oda hogy alig beszélünk. Sokat szorongok a természete miatt, mert mindig szóvá tesz valamit. Egyszer már elhagytam, de visszamentem hozzá. Pszichológusnál voltam két alkalommal, de nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Várom a válaszát!
Köszönöm
Kedves Zsanett!
Javaslom, hogy menjen vissza a pszichológusához. Sajnos a terápia nem hat azonnal, néhány hónapnyi önismereti munkára mindeképpen szükség van a változáshoz.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot!
Egy 15 éves lány vagyok…nagyon nehéz volt az eddigi gyerekkorom…nagyon sok mindent megéltem már de feldolgoztam…8 éven keresztül nagyon sok gyerek között éltem …és az utóbbi két-három év óta szét vagyok esve …vagyis idegileg…kb 1 éve minden jóra fordult …és már csak a ,,családommal“ vagyok…igazából nekem kell az öcsémmel foglakoznom vagyis tanulnom és magammal és a házi munkába is segítek …és ezzel nincs semmi gond se …mert szívesen segítek …de úgy érzem h az öcsém nincs megnevelve..ő 11 éves és nagyon csúnyán beszél sokszor velem …olyanokat mond h nagyon dagadt vagyok hol ott ez nm is igaz …meg azt h bárcsak meghalnék…temetnének el eléve…és ilyenkor úgy érzem h már túl sok és ilyenkor néha megütöm …pofon vágom de ő nm hagyja abba …ezután mindig azt érzem h én vagyok a világ legrosszabb testvére és állandóan a sírás jön rám…ekkor azt érzem h jobb lenne mind ez nélkül élni …és h miért nekem kell mind ezt csinálnom ..én csak azt akarom h neki később jobb legyen …h legyen tisztelettudó …ennyi a cèlom …és ilyenkor teljesen kész vagyok ….ki vagyok akadva és csak sírni tudok egyszerűen azt érzem h ez már túl sok és anyám semmiségnek veszi az egészet…de számomra nm az …azt érzem h már nm bírom …nem bírok egyszerűen az öcsémmel is foglalkozni és magammal is …nm tudom már elviselni ahogy 11 évesen így velem viselkedik …
Mit tudnék ilyenkor tenni h jobb legyen?
Válaszra előre is köszönöm !
További szép napot!
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy kérjen segítséget a szüleitől a testvére és Ön közti konfliktusok rendezéséhez. Ha szükségét érzi, bármikor hívhjatja a 116-123-as telefonszámot, ahol mindenféle lelki fájdalmat, megoldandó problémát át lehet beszélni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Pszichològushoz jártam, de 25 òra utan befejeztem, több ok miatt is, peldalul hogy nem bìzom màr benne. De nem nagyon enged el. Manipulàl, büntudatot kelt, megharagszik ha nem megyek. 🙁 Ez nekem nagyon rosszul esik. Ugy érzem visszaél ezzel a helyzettel, mivel a jàrvàny miatt nincs sok pàciense. Ilyeneket mond hogy borozik ha nem megyek, es hogy ne bàntsam.
Mit tudok tenni hogy ne érezzem magam rosszul emiatt?
Köszönöm a vàlaszàt.
Üdvözlettel: Emese
Kedves Emese!
Egy terápia csak akkor tud hatni, ha a páciens motivált, önszántából vesz részt a folyamatban és addig tart, amíg szükségét érzi (el nem érték a közösen kitűzött célt). Hogy a terapeuta mit gondol erről, másodlagos. Én legfeljebb javaslatot szoktam tenni az esetleges folytatásra. Ha a “szakember” megharagszik, vagy borozni kezd, az az Ő problémája.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda!
Az édesanyám az édesapámtól való válás óta egyre letargikusab és depresszívebb. De ez már legalább 10 éve történt és azóta én is mentálisan megrendültem. Gyógyszereket szedek. Az édesanyám nem szól szinte senkihez, nincs jó hangulata, és nincsenek barátai. Még a családtagoktól is tartózkodik. Továbbá nem akar pszichológushoz járni és gyógyszert szedni a munkája miatt.(Büntetés-végrehajtásban dolgozik.) Kérem adjon tanácsot mert nem tudunk vele mit kezdeni. Szeretnénk neki segíteni de nem tudunk.
Kedves Csaba!
Levele alapján azt gondolom, hogy először a saját mentális egészségét kellene megelapoznia, utána lenne érdemes az édesanyjáéval foglalkozni. A büntetésvégrehajtásban is dolgoznak pszichológusok, de ha az anyja azért nem akar segítséget, nehogy kitudódjon, érdemes magán keretek közt felkeresnie valakit.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda! Hol kezdjem Tavaly novemberben meg halt az apukam. A tavalyi evem a vele valo intezkedessel telt el. En Angliaban leek hosszu ido ota, onnan voltam Ungarn jaratba egesz evben hozza. Az Igen jsnuarban az anyukam lett beteg. Rupturalt aneurysma az agyban, sikeres mutet kovette Majd vmi korhazi virus miatt 1 honap hasmenes. Szoval januartol, February vegere tudtam haza vinni ugy hogy az Elster me tettem meg a go did apolassal igaz ez mind a korhazban tortent meg. Akkor egy honapot maradtam meg vele az otthonaban Majd ki hozzam Angliaba , 1 honapot Burt itt ki Hogy mar a 3. napon haza akart menni. Okay, hazavittem , inteztem melle 2x napjaban gondozot, ebredtem Jordan’s neki. Az osszes letezo segelyt is elinteztem neki. 2 het karanten utan haza jottem Angliaba h vegre dolgozom egy kicsit. Kozben ra eszmeltem az anyu nagyon feledekeny, elinteztem egy psychiater hazi vizetet neki ahol dementia teszt is keszul, ami kozel kozepsulyos demenciat mutatott. Igaz az orvos szerint a depresszio nagyobb arsnyban volt jelen. Kapott ra gyogyszert de persze az a demencian Nem segit.- Tudom hisz nover vagyok. A helyzet tarthatstlan vele , egyedul otthon…. Tehat 5 honapot aldoztam ra hogy vhogy egyenesbe hozzam ot. Kozben mig otthon voltam vele a vegsokig ki facsart engem , lelkileg Es fizikalisan is. Nem volt es most sincs egy perc nyugodtan tole, Juana vgyok Angliaban! Hogy is lenne? Hisz itt aggodom erte.Ha ott vagyok vele , engem keszit ki… Istenem , be ertse felre,szeretet az anyukamat, sokat tett ertem es ugy gondolom h most itt az en idom h gondjat viseljem. De Hogy? Otthon a Nem akar menni, en Nem tudok mindig vele lenni, ide Nem Tudom elhozni mert nincs olyan fizikalis allapotban. Teljesen fel orlom magam! Segiteni szeretlek de mar Nem Tudom hogyan!! Kerdesem az lenne h mennyire kell felaldoznom magam, a munkaban , a ferjem h ot biztonsagban tudtam? Van ilyen egyaltalan?? Lassan en szorulok gyogyszerte a stressztol. Nem Tudom mi tegyek Es hogyan meg. Kerem h be hany jo tanaccsal legyen a segitsegemre!
Kedves Zsuzsanna!
Nem kell feladnia önmagát ahhoz, hogy segítsen az anyjának. A részletek átgondolásához négyszemközti konzultáció(k)ra van szükség.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda !
Köszönöm a gyors válaszod, de nincs bátorságom kezeltetni magamat, mert ugye a kényszerkezelést nem én választom meg, már pedig én szeretem magam intézni a dolgaimat . Pontosabban saját belátásom mellett szedem a Riseepro-ot és a Questax-ot, amivel ha nemis zavartalan, de úgy-ahogy kiegyensulyozott vagyok . Egyik a dopamin szintet csökenti, a másik alvásjavító . Biztosan kitaláltad, hogy skizofréniám van, de számomra teljesen érzékelhetetlen ez, mert kitűnően érzem magam, leszámítva mások belekontárkodását az életembe .
Azért írok megint, hogy ha mondtam A-t, akkor mondjak B-ét is . Biztosra veszem, hogy csippeket ültetek bélém az orvosok, hiszen tudod, hogy ott ők mindent megengedhetnek maguknak, és szeretném hivatalosan beperelni őket e miata . Hiszen a klinikai beteg is perelhet ugye, megjegyzem, hogy 30 éve nem voltam a klinikán .
Azt mond meg nekem, hogy a könyű esetnek számító volt pszichiátriai betegek miképen, milyen kilátással perelhetik be a titkos akciói miat a klinikát ? Ők ott hibáztak, hogy egy nagyon intelligens, de rossz memóriájú, nárcisztikus, egoista, ateista, zseni jellemű emberkébe ülteték be még a rendszerváltás idején . Azért is haragszok rájuk, mert ha jól emlékszek tioriodazint is adtak, talán te is tudod, hogy mire van .
Mondtam az ambuláns orvosomnak is, 2 havonta 1x látom: de csak legyint egyet, pislog mint a béka, és azt mondja, hogy szedjem a tabletát . Én szedem is, mert jól érzem magam tőle, de nem őt, hanem a titkosokat szeretném beperelni, de nincs rajtuk elég fogódzó .
Kedves Titkos Bizalmas!
Ebben sajnos nem tudok segíteni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Pszichológus!
8 hónapja van terapeutám. Mindig őszintén beszéltem neki az érzéseimről. De most félek elmondani neki valamit. Félek, hogy utána máshogy viszonyul majd hozzám. Magam alatt voltam, arra gondoltam, hogy nem szeretem az életem, nem bánnám ha vége lenne. Máskor is gondoltam már erre. De csak amikor szomorú vagyok, és ez csak futó gondolat. De most más érzés volt erre gondolni. Most nem jött a szomorúság érzés, hogy itt hagynám a szeretteimet. Ez megijesztett. Ezért kellene beszélnem erről a pszichológusommal. De félek, hogy utána csak annyit lát majd belőlem, hogy “a lány aki azt hittem normális, de aztán kiderült h vannak öngyilkos gondolatai”. Nem akarom, hogy megbélyegezzen. Virág
Kedves Virág!
Fontos, hogy mielőbb elmondja ezt a pszichológusának. A terápiának nem része a címkézés, ettől nem kell tartania.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot kívánok! Hogy jöhetnék rá hogy a párom az exét szeretné még mindig mert olyan érzésem van hogy neki régebben többet meg tett mint most nekem és ez számomra zavaró el jegyezte régebben és el is vette feleségül viszont tavaly el váltak de velem ezt ezt nem teszi meg és nem látom rajt hogy velem ezt meg tegye pedig én nagyon szeretem és nem válnék el töle mert régi vágyam az hogy én is férjhez mehessek egyszer de nem merem neki mondani mégis mi lenne ajobb hogy beszéljek vele erröl vagy inkább tartsam magamba? a válaszát elöre is köszönöm
Kedves Hajnalka!
Szerintem fontos volna, hogy beszéljen erről, mert csak így tudnának közös nyelvet beszélni egymással. Elképzelhető, hogy a párját megviselte a korábbi válása, ezért nem vetette még fel az ötletet Önnek. Ha tudnak ezekről kommunikálni, akár közeledhetnek is egymáshoz.
Üdvözlettel: Habis Melinda
A feleségemnek 8 hónapig titokban szeretője volt( egy elvált férfi), 1,5 hónapja bevallotta, kibeszéltük a kapcsolatunkat, hol rontottak el(3 évig tartó érzelmi kiüresedés) Azt mondta, hogy nem tud elhagyni engem(2 majdnem nagykorú fiunk van), de a barátjával sem tud szakítani, mert szerelmes belé. Türelmet kért, meddig várják?
Kedves Kérdező!
A kivárás szerintem önmagában nem fogja megoldani ezt a helyzetet, azt kellene átgondolnia a feleségének, miért akar egyszerre két férfit. Ehhez párterápiás munka megkezdését javaslom.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornô,
Egy ideje zátonyra futni látszik a kapcsolatom, folyamatosan veszekedünk a párommal minden apróságon és ezért állandó a feszültség. Nagyon gyakran a fejemhez vágja hogy engem nem érdekel semmi és hogy nem tudok semmit jól megcsinálni. Igaz, sokat hibázom, mindennapi banális dolgokban de nem tudom miért. Nem tudom mit tehetnék hogy rendbe jöjjön, feleslegesnek érzem magam. Ha nem vagyok jelen mindenki boldog (egy másik párral lakunk és dolgozunk együtt a közös üzletünkben), ha viszont ott vagyok egyből kezdődik a vita. Vannak dolgok amiket nem szeretek és nyűgös vagyok miattunk mindegy hogy milyen szépen kér meg rá. Ez tényleg olyan rossz hogy folyamatos bántó szavakra legyek ítélve? Nagyon elveszettnek érzem magam. Olyan sokáig jól tudtunk műkodni együtt, de most már nem megy és nem tudom miért.
Kedves Tekla Alexandra!
Azt javaslom, hogy ha szeretnék megmenteni a kapcsolatukat, kezdenek párterápiás munkába. A bántó szavak nem részei egy intim párkapcsolatnak. Ahelyett, hogy önmagát hibáztatná, szerencsésebb volna az Önök közt zajló dinamikákra fókuszálniuk. Így lehetne ugyanis változtatni ezeken.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Habis Melinda!
Szeretnék a lányomnak segítséget ,tanácsot kérni .19 éves lesz nyáron és szorong ,fél emberek közé menni ,azt hiszi mindenki őt nézi.Igazából nem szereti az embereket a tömeget,nincs megelégedve magával ,nincs önbizalma és én tehetetlen vagyok.Tudja hogy probléma van de nem akar segítséget kérni .Pedig nagyon okos most érettségizik le remélem sikeresen és egyetemre is jelentkezett. Csak az a baj hogy nem utazott még egyedül vonaton,nem ment egyedül be a városba mert mindig talált egy barátnőt ha el kellett valahová menni aki elkísérte.
Így fogalmazta meg nekem ,tudja pontosan hogy az utcán nem nézi senki ,de mégis előjön az az érzés hogy mindenki őt nézi és szorong egyfolytában. Nagyon eleven cserfes kislány volt és teljesen az ellenkezője lett .Valószínű sokat számított a családi háttér is ami nem volt egyszerű.
Az lenne a kérdésem hogy ki lehetne ebből a szorongásból gyógyítani ? illetve milyen módon tudnám rávenni hogy menjünk el egy beszélgetésre.
Köszönöm a válaszát.
Kedves Enikő!
Pszichoterápia segíthet a lányának kikerülni a szorongás spirálból. Ebben nyugodtan legyen határozott, kísérje el a szakemberhez, ha igényli. Az első alkalom után elmúlik majd a félelme.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktorno
Kozel 30 eves kapcsolatban elek ebbol 25 eve hazzas vagyok
4 eve elkovettem egy hibat
Keves sexualis eletbol adodoan elgyongultem es hagytam a csabitasnak
Akor kulon mentunk de sikerult kibekulni
Azota csak a csaladomnak elek
Videken lakzunk a felesegem varoba vagyott vissza hat megadtam a lehetoseget utana akartam menni de kozben bejott a virus es a munkambol adodoan feltettem igy az utolso kituzott idoponton tul csusztam ket hetet mert nem kaptuk meg a vedofelszerelest
Azota nem hajlando szoba allni velem es a multat roja fel ellenem
Pedig semmi olyat nem tettem
Nagyon szeretem es hianyzik
Azt mondjak hagyak idot neki de mar olyan szinten vagyok hogy nyugtatokat kell szednem
Szenvedek a hianyatol
Mit tegyek?
Konyorgom segitsen
Kedves János!
Javaslom, hogy a párkapcsolatuk rendehozása érdekében kezdjenek párterápiás munkába. A véletlen elgyengülések sem ok nélküliek, nem várható, hogy a párja idővel elfelejtse a történteket. A bizalom visszaépítéséért meg kell dolgozniuk.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jo napot! A parommal majdnem ket eve elunk egyutt. Neki van ket gyereke, akiket a magam modjan elfogadok. Mellette allok barmiben, de nem vagyok hajlando nekik elni. Nem velunk elnek, az exe ellenem is hangolta teljesen a nagyobbikat. A parom megis azt koveteli, hogy szeressem oket ugy, mintha a sajatom lenne es gyarapitsak az o jobojukert. Nekem nincs gyerekem. Nem is akarok vallalni, mert tul nagy a felelosseg. Elmondtam neki, de o a mi eletunket ugy akarja terelni, h elsosorban a ket gyereknek megfelelo legyen. Termeszetesen tudom,hogy minden gond minket is terhel a gyerekekkel kapcsolatban es ezt fel is vallalom.
Kerem adjon tanacsot, hogy en latom rosszul, valoban nem en felelek a ket gyerekert es nem nekem kell a jovojukert dolgozzak?
Kedves Izolda!
Nem gondolom, hogy bárkinek meg lehetne/kellene mondani, hogy mit érezzen, vagy hogyan viselkedjen. Azt, hogy Önnek mi a jó, ezt hogyan tudja hatékonyan kommunikálni a partnere felé, önismereti munka segítségével lehet meghatározni. Ha igényli, ebben négyszemközti keretek között szívesen állok a rednelkezésére.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő, van egy olyan problémám,ami már nagyon zavar,mégpedig az,hogy elég zárkózott vagyok. Mikor meg egy baráti társaságban vagyok,akkor is,nem tudok megnyilni,nem tudom magamat adni,mindig kiközösítve érzem magam. Leginkább attól tartok,hogy elítélnek azért amit mondok,vagy amit teszek. Kérem segítsen,nagyon rosszul érzem magam emiatt. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Debora!
A zárkózottságon önismereti munkával lehetne változtati. Erre csoportos, vagy egyéni formában is találhat lehetőséget.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Az a helyzet, hogy nem sokára egyetemi szakot kéne válasszak, valamint elkéne föntsem mi szeretnék lenni.. Pszichológuson rengeteget gondolkoztam, viszont ismerőseim azt mondják nehéz elhelyezkedni, hogy nagyon drága és sok idő míg saját kabinetted lesz stb.. Románibán lakom és kolozsvárra szeretnék menni a Bábes Bolyaiba. Ezenkívűl gondolkoztam pszichológia tanár-álláson is, de “erre is kevés az igény”..mitévő legyek?
Kedves Vivien!
A választásban pályaválasztási tanácsadó tud segíteni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm!
Problémám a következő:
Van a családunkban egy 19 éves fiú. Kb. 4 éve kezdődtek a gondok. Az egész hetedikben kezdődött, nem járt rendszeresen iskolába. Szó szerint “halottnak” tette magát az ágyban, csak erőszakkal lehetett volna onnan kihúzni, de szülője ezt nem tette meg. Téli és nyári szünetben hetekig ki sem mozdult az ágyból. Ha az ételt nem kapta ágyba, nem evett napokig, tehát maradt a “kiszolgálás”. Középiskolát nem kezdett el (már nem volt tanköteles), dolgozni egy napot nem dolgozott azóta sem. Barátai nincsenek, a lányok sem érdeklik, de még csak egy film, vagy bármi más program sem. Lényegében ha az apja nem rángatja ki akkor a lakást sem hagyja el. Kb. egy éve nem ment ki az utcára az apja nélkül. Csak az apjával áll szóba. Zsarolja és manipulálja az apját különböző módszerekkel. Ez eddig mondható depressziónak. Viszont ami még ijesztőbb, hogy nyíltan elhangzott többször tőle, hogy nem akar senkivel kapcsolatot tartani, nem érdekli semmi, apjától elvárja, hogy tartsa el élete végéig, mert ő biztos nem fog dolgozni… az apja nem tud tőle sehova menni, csak munkába, ha elmegy bárhova, jön a bosszú. Ha valakivel szóba áll az apja netán nevet, jól érzi magát, jön a bosszú…különböző formákban, tehát az apja mára már inkább csak mellette van egész nap és órákon át csak beszél, könyörög neki, hogy kezdjen valamit az életével…de semmi nem változik. Meglátásom, hogy az apja “engedékenysége” , illetve hogy ráhagyja hogy “eltartalak, minden rendben, semmire nem legyen gondod, itt vagyok, míg meg nem halok” , a legrosszabb amit tesz, mert így tényleg nem fog a saját lábára állni a “gyerek”. Kérdésünk hogy vajon melyik a jobb megoldás:
amit az apja csinál, hogy elé tesz mindent, megpróbálja jobb belátásra bírni és szakemberhez vinni (amit a gyerek szerintem soha nem fog megtenni), vagy amit én gondolok, hogy adni kellene neki 1-2 hónap haladékot és megmondani, hogy onnantól kezdve magára van utalva, álljon igenis a talpára hisz szinte már felnőtt ember.
Kedves Erika!
Szerintem kedves Öntől, hogy törődik ezzel a családtagjával. Sajnos nem az a lényeg, kinek van igaza, az apának, vagy Önnek, hanem hogy miért rendezkedett be a család a fiú kiszolgálására. Miért marad fent ez a helyzet évekig, habár érthető módon senkinek sem ideális. Sajnos valószínűleg az apának nem elég megmondani, mit kéne tennie, családterápia szükséges a változáshoz!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdv! 🙂 Olyan problémám van, hogy úgy érzem a párom nem figyel rám, hiába próbálkozom, beszéltem is vele. Szeretem és ez felemészt, hogy nem tudom nála elérni azt hogy figyeljen rám, mindig a munkával jön… Sokat dolgozik, viszont ha haza jön félre tehetné a telefont és foglalkozhatna a párkapcsolatunkkal is. Érdekelne a véleménye!
Köszönöm a válaszát,
Üdv: Kitti
Kedves Kitti!
Ezen a probémán sajnos csak párterápia segítségével lehetne változtatni. Az, hogy miként viselkedünk a szeretteinkkel, eredeti családunkból hozott minták mentén alakul. Tudatos érzelmi munkával megváltoztatható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Férjem pár hónapja rendszeresen pornót néz, hetente többször, napszaktól függetlenül.
Nagyon zavar, hiszen mindezt próbálja titokban, a tudtom nélkül csinálni. Már odáig jutott,hogy az ágyban,mellettem fekve is pornót néz.
Fiatalok vagyunk, elvileg jó a kapcsolatunk, igaz, valamivel kevesebb a szex,(2hónapos a kislányunk) de így is heti rendszerességgel összebújunk.
Viszont én kezdem úgy érezni,hogy nem vagyok már elég, megbuktak előtte mint nő.
A kérdésem a következő: hogyan hozzam fel a témát úgy,hogy ne sértsen meg a párom, hogy ne vegye támadásnak. Viszont félrenézni sem tudok már, mert annyira bánt és annyira magam alatt vagyok ettől az egészről. Megalázónak érzem,hogy pornó után rajtam éli ki azt az izgalmat amit egy másik nő váltott ki belőle,hogy hiába vagyok mellette,ő inkább ezeket az olcsó nőket/filmeket nézi.
Kedves Jj !
Levele alapján párterápiás munka megkezdését javaslom. Ennek segítségével lehetne rájönni mi változott az utóbbi pár hónapban, miért nőtt meg az igénye erre a fajta izgalomra a férjének.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő,
ezúton szeretnék útmutatást és tanácsot kérni Öntől mitévő legyek.
Kicsivel több, mint 6 éve élek távkapcsolatban a párommal. Hetente 2-3 napot töltünk együtt nála, az ő új házában, aminek alakulásában és berendezésében nagy szerepem volt.
Az a gondom, hogy lassan 3 éve felvetette a gyerekvállás témát, ami (így visszagondolva) engem eléggé meglepett és automatikusan, illetve gépiesen egyetértettem vele, hogy vágjunk bele. De… Én nem voltam lelkileg felkészülve erre, hogy ilyen (táv)kapcsolatban gyereknek is lenne helye, holott nekem kellett volna még korábban szóba hozni ezt a témát.
Szóval, természetes úton nem sikerül, lombikprogramon is részt vettünk, eddig az is sikertelen (nem egészségügyi gondok vannak). Van még egy beültetésre váró kis embrió. Nagyon nagy nyomást érzek magamon, mert minden rajtam múlik. Nekem a körülményeket kellene először elfogadnom, hogy nem egy szokványos élethelyezetben találom magam, nem egy szokványos kapcsolatban és most nem egy szokványos fórumtól várom a megoldást.
A lelki okok, amiket én gátaknak vagy lelki blokknak hívok okai lehetnek a következők: a párommal nem terveztünk hosszú kapcsolatot (ez a 6 év szokatlan számára, pár hónapos kapcsolatai voltak), nem volt mindig hűséges hozzám, amiről tudok is, nem tervez semmiféle hosszú közös jövőt, érdekes magányos farkas típus még érdekesebb családdal. Pl.minden vasárnap hazemegy ebédre, engem egyszer sem hívtak meg, ezt elég rosszul viselem, aminek hangot is adtam hol szépen, hol csúnyán. Állítja nem velem van a baj, de értsem meg, ők nem hívnak meg vendégeket.
Persze azt még a mai napig sem értem, hogy miért jutott eszébe a gyerekvállalás, ha kérdezem őt róla, akkor az a válasz, hogy mert sokat tettem érte és ő tartozik nekem ennyivel. Elég racionális válasz.
Ami miatt írok az az, hogy mi lenne az a javaslat, tanács, hogy csak az én jövőmre koncentráljak, legyek kicsit önzőbb és lelkileg erősödjek meg ezen az ingoványos talajon a gyerekvállalás ügyében és miatt.
Várom szíves válaszát.
Üdvözlettel
Kedves Eleonóra!
Sajnos nem elég tisztában lenni a lelki okokkal, ezeket pszichoterápiás munka segyítségével kezelni is szükséges. Javaslom, hogy ennek céljából keressen fel pszichológust, vagy vegye fel a kapcsolatot velem. Négyszemközti keretek között szívesen segítek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot kívanok. Szeretnék segíteni egy barátnőmön. Alkolista. Többen próbálkoztunk a lelkére hatni. Eddig hiába mert nem ismeri be hogy az. Már remeg a feje keze a sok sörtől ami napi 10 nél tán megáll. Már csont és bőr. Hogy tudnék segíteni neki ez lenne a kérdésem. Köszönöm válaszat.
Kedves Eszter!
Alkoholizmus esetén tipikus, hogy nincsen betegségbelátás. Mindenképpen szakszerű addiktológiai segítség szükséges a függőség kezeléséhez.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
A kérdés/probléma előtt egy pár korábbi információ. A volt párommal 6 évet voltunk együtt, azután szakítottunk. Emiatt közel fél évig nem beszéltünk és nem is találkoztunk.
A névnapom alkalmából felköszöntött és elkezdtünk beszélgetni és abban maradtunk, hogy meglátogat az új otthonomban. Átjött, közösen vacsoráztunk, beszélgettünk, majd megcsókolt, aztán mondtam neki, hogy nem akarok csak egy nő lenni a sok közül majd azt mondta, hogy soha nem is leszek, hiszen élete nagy szerelme vagyok és ezután az is megtörtént.
Úgy voltam vele, hogy csak a régi időkre akar emlékezni nincs jelentősége. Aztán egy héttel később írt, hogy van e kedvem találkozni. Most ő hozott vacsit, végig nagyon figyelmes és kedves volt. Majd megint megcsókolt, de most megkérdeztem ezt miért kaptam, amire az volt a válasza, hogy csak úgy és adott még egyet. (Szerintem ezzel terelt) majd egész este azt leste nekem mi a legjobb én mit szeretnék, mi a jó és ismét megtörtént. Mindkét alkalommal nálam aludt.
Pár nappal később mondtam, hogy ha ilyen történik csak vannak érzések mögötte, erre azt mondta, hogy nem tudja mi van mögötte, de nem tud mit mondani miért csókolt meg, mert ő már nem szeret engem nem szeretné újra kezdeni.
A kérdésem az lenne, hogy ha valaki nem szereti a másikat, miért csókolja meg, és miért lessi minden kívánságát az együttlét alatt?! Szerintem, ha ez csak szex kapcsolat lenne részéről, önző lenne és csak saját maga érdekelné, de számára fontosabb voltam én, mint saját maga. Állatkertbe szeretne elvinni, meg közös programokat csinálni néha itt aludni.
Talán zárkózott, vagy nem tudja mit érez, hogyan lehetne neki segíteni, hogy rájöjjön, hányadán is áll magával és az érzéseivel és mi is van pontosan köztünk?
Köszönöm a segítséget!
Üdv, Maya96
Kedves Maya96!
Ezeket a kérdéseket önismereti munka segítségével lehet alaposabban átgondolni és megválaszolni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Dr nő
elkövettem életem legnagyobb hibáját megcsaltam életem szerelmét és hazudtam neki . Ki derült és el küldött már próbáltam beszélni vele de ő hozott egy döntést hogy külön kell mennünk . Én tudom hogy ő az a nő akivel le tudom élni az életem . nem tudom el engedni és fel dolgozni sem a hiányát .
Kérdés : van megbocsájtás , túl lehet élni , mit tegyek hogy vissza kapjam ???
Kedves Krisztián!
El lehet fogadni ezt a fájó döntést, de érdemes hozzá önismereti munkába fognia.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot!
Azétt írok önnek mert érdekelne a véleménye. A párom 21 éves egyedül lakik 18 éves kora óta én 2 éve lakok vele, úgy viselkedik mintha fel akarna nőni, céget akar igazi birodalmat, később majd gyereket ezek ellenére mégis úgy viselkedik néha mint egy gyerek nem szereti ahol lakik mégse költözne pedig a lehetőség adott de gondolom akkor messze lenne a barátaitól akkikel nagyon szeret együtt lenni. Én viszont már nagyon költöznék egy kertesházba a külvárosba ő még nem áll készen rá és szörnyen érzem magam mert keresztanyámmal pár év múlva megtudnánk valósítani a házat de úgy érzem hogy ehez egy darabot kell itt hagynom magamból.
Kíváncsi vagyok önnek mi a véleménye erről.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Evelyn!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna elgondolkodni azon, mire vgyik igazából. Hogyan érintit Önt, hogy a párja mát szeretne, mint Ön. Erről hogyan tudnak beszélni egymással? Tudnak-e alkalmazkodni egymás elvárásaihoz?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves, Tisztelt Habis Melinda!
Mitől alakul ki valakinél az, hogy nem akarja, hogy mások gyengének lássák?
Köszönettel: Bernadett
Kedves Bernadett!
Sokféle oka lehet az érzelmileg nem eléggé támogató családi környezettől kezdve a különféle csalódásokig (rendszerit több is előfordul). A legfontosabbnak azt tartom, hogy önismereti munkával lehet változtatni ezen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktor Nő!
16 hónapos kisfiú édesanyja vagyok,aki egy tervezett gyermek. Sajnos, szexuális kapcsolatunk a teherbeesésem óta nem volt. A férjemnek vannak félelmei a gyermekünkkel kapcsolatban, volt szakembernél is. Nem marad vele kettesben, nem eteti. Segítségünk nincs, így én vagyok egész nap a gyerekkel. Már én is járok szakemberhez mert rendbe szeretném hozni a kapcsolatunkat. Nagyon nyomaszt amit mond a szakember,hogy gyakorlatilag a férjem bennem csak az anyát látja a nőt nem. Úgy érzem képtelen vagyok ezen egyedül változtatni. Már 1 éve próbálom rávenni a párterápiára amiről hallani sem akar. Nagyon azt érzem, hogy elegem van és kitálalok neki. Természetesen ő éli világát, én meg legyek a gyerekkel. Úgy érzem sok. Nem vagyok nő mellette csak tényleg egy anya. Megbánt a szavaival így a közeledésem (sokszor kaptam visszautasítást) is alábbhagyott. Ezzel kelek, fekszem. Szomorú vagyok. Kérem, adjon tanácsot mert úgy érzem lassan nem bírom cipelni ezt a terhet. Köszönöm.
Kedves Mariann!
Levele kapcsán bennem is a párterápia szükségessége merül fel. Érdemes lenne megtudni a párja ellenásának okait. Ha ezekről tudnak beszélni, akkor jó úton járnak abban az iráynben, hogy feloldódjanak a félelmek és bele tudjanak vágni. Ha igénylik, hogy a konkrét munkában segítsek, kérem keressenek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Nem tudom, hogy mit csináljak. Hangulatingadozásaim vannak. Nem engedek senkit magamhoz közel sőt inkább ellökök magamtól mindenkit. Csúnyán bánok a szeretteimmel akik közel állnak hozzám (anyuval, barátnőmmel)és ezt utálom hisz nem érdemlik meg és szeretem is őket nagyon. Régen is úgy 3 évvel ezelőtt ez volt csak akkoriban összeszedtem magam és ezt “eltemedtem magamba jó mélyre”. Most annyival rosszabb, hogy éjszakánként sokat sírok. Vol, hogy 2 hétig minden este sírtam, elkapott a szomorúság csak úgy spontán. Elveszettnek, magányosnak érzem magam. Úgy érzem nem ér az életem semmit(pedig mindenem megvan és viszonylag sok barátom van). Nem tudom már, hogy mit kezdjek ezze. A legjobban az fáj, hogy a viselkedésemmel megbántok másokat. Pedig én nem ilyen voltam. Sokkal boldogabb és életteli életét éltem régebben
21 éves vagyok
Kedves Bernadett!
A hangulatingadozásait önismereti munka segítségével lehetne megérteni. Az, hogy csúnyán bánik a szeretteivel szintén átgondolható ennek segítségével, ami sokat segít a változtatásban is!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda! Anyósom és apósom iszonyat erős befolyással vannak a mai napig páromra. Utálnak engem és ez így volt mindig is. A manipuláció teljes skáláját végigjátszották már. Sajnos úgy érzem párom fokozatosan csúszik ki a kezeim közül, én pedig tehetetlenül nézem végig, hogy tönkremegy a kapcsolatunk. Van egy közös gyermekünk, együtt kellett laknunk öten a gyermekágyi időszak alatt, maga volt a pokol. Úgy érzem rengeteget traumatizálódtam és hogy párom cserben hagyott. Akaratom ellenére részt vettem valami ostoba versenyben párom kegyeiért, aki sosem ismerte el az igazamat és sosem állt ki mellettem. Iszonyat csalódott és kiábrándult vagyok. Talán páromnak valóban mennie kellene?! Annyira elvették az önbizalmam, hogy már abban sem vagyok biztos, hogy bármire képes vagyok egyedül, pedig eddig is egyedül éltem át ezeket és kibírtam. Köszönöm ha mondd pár igaz szót!
Kedves Anna!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a párkapcsolati helyzetben. Az, hogy a párja nem áll ki Ön mellett a konfliktushelyzetekben, az nem Önről szól, hanem a párja saját szüleivel való túlzott lojalitásából. Párterápia tud segíteni az ezen való változtatásban. Ha igénylik, hogy közösen vágjunk bele ebbe, kérem keressen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves titkos bizalmas!
Szeretném apukámat felvidítani, mert nincs a legjobb hangulatában. Ideges! És szerinted mivel tudnám felvidítani?
Kedves Luca!
Szerintem már az, hogy ennyire törődik vele, kedves Öntől. Érdemes belegondolni, hogy minek szokott örülni, s ennek mentén elindulni. Sokszor egy-két kedves szó, vagy ölelés is csodálatosan működik.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Pár hete írtam önnek egy üzenetet, elég hosszút. Evelin néven amibe aról írtam, hogy egy hibát követtem el, hogy megcsaltam páromat és hogy mennyire bánom . Arra szeretném kérni , hogy vissza keresne és válaszolna rá ? Szügségem van a tanácsára és hogy meg tudjon nyugtatni.
Kedves Evelin!
Visszagörgetve olvashatja a válaszomat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét kívánok doktornő !
Tanácsot szeretnek kérni :
Házasságban elek 1 éve , viszont volt a múltban egy kapcsolatom ami eléggé mely nyomokat hagyott bennem ! És par nappal újra elkezdtünk beszélni ! Nem tudom hova tenni ezeket a dolgokat . Végülis nem tudtam elfelejteni csak magamban tartottam vagy nem igazán tisztul le nekem …
Kedves Karola!
Önismereti munka megkezdését javaslom, ami segít választ adni a következő kérdésekre. Miért kavarta fel Önt ez a kapcsolatfelvétel? Mennyire zárta le annak idején ezt a viszonyt? Jól érzi-e magát a házasságában? Mit tehet azért, hogy jobb legyen?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A legelső kapcsolatom 4 évig tartott, amiben a barátom és én is először létesitettünk szexuális kapcsolatot. Most van egy fél éves kapcsolatom. A mostani barátom már elöttem volt egy pár lánnyal és engem ez nagyon zavar. Lehet azért is mert az elején hozzám vágta , hogy ő tapasztaltabb töllem mivel én csak egy valakivel voltam(mivel elég fiatalon elköteleztem magam) elentétben vele és még az összes lányt is ismerem akkikel volt. Néha annyira felidegesitem magam ezen, hogy rosszul is leszek . Ő meg avval érvel, hogy mégis engem választott a többi pedig csak arra volt jó.
Maga szerit akkor is zavarna ha nekem is lett volna több partnerem?
A kapcsolatunkat komolyra gondoljuk jó el is vagyunk mindaddig még nekem valami oknál fogva nem jutnak eszembe az elöző kalandjai.
Maga mit tanácsol, hogyan tudjuk ezt megoldani vagy fejezzük be a kapcsolatunkat?
A válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kíváncsi Fiatal!
Nem szeretnék semmit sem tanácsolni, mert az Ön életével kapcsolatban Önnek kell döntéseket hoznia. Levele alapján viszont úgy gondolom, hogy érdemes volna azon eltöprengeni, miért vágta a fejéhez a barátja azt, hogy kevés a szexuális tapasztalata. Hogyan érinti Őt az, hogy Önnek egy komoly kapcsolata volt előtte. Erről, vagy a szexuális vágyaikról mennyire tudnak nyíltan beszélni? Mennyire megy az egymás iránti elköteleződés?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda !
Már nem tudom kihez forduljak ,ezért írom ezt a levelet. .21 éves vagyok és el vagyok veszve , kifele mindig azt mutatom ,hogy minden jó. De belül nagyon nem ezt érzem ,minden nap érzem azt a nagyon mély szomorúságot,mintha kést döfnének a szívembe.Nem találom az utamat ,a barátaim elhanyagolnak,úgy érzem nem vagyok fontos nekik,pedig jó lenne valakivel ezt megbeszélni.Párkapcsolatom nincs ,és nem is volt .Anya az egyetlen aki igazán megért és tudom hogy o számít az életembe,de neki valahogy nem tudok erről beszelni .Több traumán is túl vagyok ,de úgy érzem ez most más.Egyedül érzem magam ,nem motivál semmi . Sokat vagyok negatív ,és boldogtalan. Rossz leírni de azt hiszem én tényleg nem vagyok elég jó senkinek .
Mit csináljak hogy ki tudjak jönni ebből a mókuskerékből ?
Kedves Ágo!
Levele alapján fontosnak tartom, hogy pszichológussal beszélgessen az Önt ért traumákról. Ezek ugyanis tartósan rányomják bélyegüket az Ön közérzetése, ha nem tesz ez ellen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Én az üldözési mánia 51 éves mintapéldánya vagyok . Szerintem igazam is van . IQ-úm 130
Milyen összefüggése van ennek ?
De ne akarj mindjárt a klinikára beutalni .
Kedves Titkos Bizalmas!
Az “üldözési mánia” minden IQ övezetben előfordul, kezelés nélkül azonban ön- és közveszélyes állapotba torkollhat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda!
Múlt évben költöztem fel Budapestre a párommal. 2 éve élünk együtt. Ugyanis pár hét randevú után szinte egyből hozzá költöztem, mivel menekültem otthonról! Apum nem beszélt velem majdnem egy évig, mert el mertem költözni és ott hagyni őt! Ekkor ajánlotta fel az akkor még csak ismerősöm, hogy nála lakhatok! Be kell lássam nem szerelemből költöztem hozzá. Féltem egyedül lenni! Szinte már odáig jutottam, hogy nem voltam meg egyedül a lakásban. Aztán teltek a hónapok és én egyre jobban lettem mellette. Sajnos a mai napig nem szeretem szerelemből és nem is vonzódom hozzá. Viszont a lelki társam lett! Múlt nyáron viszont megismertem az egyik munkatársát, aki nagyon közvetlen volt, mikor megismerkedtünk!
Aztán rá egy hétre találkoztunk és került engem. Akkor már bejelöltem az egy közösségi oldalon. Aztán két hónap után nem bírtam tovább és írtam neki, hogy találkozzunk. Találkoztunk és mikor nem tudtam határozott választ adni arra, hogy miért is akartam a találkozót rideggé vált. Majd közölte, hogy ezt beszéljem meg a barátommal. Kértem, hogy ne mondja el a páromnak, hogy találkoztunk, erre azt mondta nem fogja, ha nem írok neki többet! Persze pár napra rá elmondta a barátomnak.
Azóta csak rajta jár az eszem! Szeretném elhagyni a párom, de egyszerűen nem tudom magam ravenni! Nem csak emiatt a férfi miatt, hanem mert nincs meg a szenvedély a részemről! Hol úgy érzem családot szeretnek vele, mert ő egy csodálatos ember. Hol pedig szabad akarok lenni! Vágyom más férfiakra! Őt viszont nem szeretném megbántani és elvesziteni!
Mit gondol, ha szakítanék lehetne esélyem a másik sráccal? Mivel már nem tartják a kapcsolatot a barátommal!
Köszönettel :
S.
Kedves Stella!
Levele alapján azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket Ön tudná megválaszolni, ha önismereti munkába fogna. Erre a helyzetre sincsenek instant megoldások, csak alaposan átgondolandó szempontok, melyekre írásban nincs értelme kitérni. Ha szeretne erről négyszemközti keretek közt beszélni, kérem keressen meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot! Kristóf vagyok 14 éves és a szüleim folyton verbálisan bántanak és dolgoztatnak
Már nagyon rosszul érzem magam majdnem minden nap sírok miattuk mit tudnék ellene tenni? Sajnos nincsenek nagyszüleim akikhez forduljak
Kedves Kristóf!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a családban élni! A verbális bántások jobb kezeléséhez hívja a 116-123-as, vagy a 116-111-es telefonszámot, ahol részletesen át tudják beszélni a helyzetét.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm!
2-3 hónapja rám irt egy nekem szimpatikus férfi.Talalkoztunk többször is már.Tartjuk a kapcsolatot a két találkozás között majdnem hogy minden nap hol ő hol én írok rá.Az első találkozásunkkor nem történt semmi közöttünk a csókon kívül.A többin igen(4x)találkoztunk eddig.Azt hittem az első sex után strigula leszek és nem fog keresni többet.De nem így lett és nem is csak sex van,mert sex után beszélgetünk,legutóbb 4 órát együtt töltöttünk ,ebből 2 és felet filmeztunk,beszélgettünk,hülyéskedtünk.Elkezdtem érezni iránta valamit.De nem beszélünk semmiről ezzel kapcsolatban,se jövőről se kapcsolatról ,nem tudom hogy álljak elé,mert másképp működnek a férfiak.Nem tudom ő többet érez e,vagy csak hiányzik neki is az életéből valami amit az együtt töltött időben meg adunk egymásnak.De lehet neki elég ennyi.Ha azt mondom találkozzunk egy hónap múlva,akkor is kivárja ,ha egy hét,abban is benne van.Mit tegyek?Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Azt gondolom, hogy először érdemes átgondolnia, Ön mire vágyik, majd erről beszélnie a partnerével. A férfiak is vágyhatnak kapcsolatra, szerelmere, nem csak a nők.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doki!
Párkapcsolati problémám van!
Mozaik család 9éve! Kétgyerek páromé,két gyerek enyém!(17-21évesek)Mind a két oldalon van egy-egy aki kivívta a másik 9ldal szülő elenszenvét!
Ezmellett a páromnak egyre töbször vannak hangulat változása(férfi,44éves)
Most ott tartunk,hogy a párom tarskereső oldalon talált valakit.Így úgy döntott,hogy (mivel az ő háza) költőzzek át a másik szobábaEz kb.3hete történt!.Egy világ dölt össze bennem! Most rájött,hogy mégis én jobb vagyok mint az internetes barátnők,és rendbe akarja hozni a kapcsolatot,udvarol,kedveskedik,mosolyog rám!!
Én meg nem tudom mit tegyek! Nem érzek semmit,bár jó volt együtt bicikli turázni tegnap.Van mikor úgy érzem mennem kell tovább,van mikor talán maradnék!!
Szeretnék erre valamilyen támpontot kapni!
Köszönöm!!