Pszichológus válaszol

Jónapot
Kedves Doktornő!

Az iskolában folyton a nevem el bántanak mivel terjeng egy videó amiben a lányt Evelinnek hívják de persze nem én vagyok rajta és folyamatosan azzal a videóval szekalnak és nagyon félek hogy depresszióhoz fog vezetni csak próbálok a barátaimmal lenni akik nem bántanak!

Tisztel Melinda!
Nagyon kényes témában, szeretném véleményét kikérni. A jelenlegi barátnőm exe bosszúból elküldte nekem ,ahogy ők együtt voltak ,lefekudtek video kép formájában. És nem tudom hogyan dolgozzam ezt fel ,mert nagyon megszerettem sőt szerintem szerelmes vagyok! De amikor együtt vagyunk beugranak a képek és nagyon bánt. Tulajdonképp láttam mással és rendben ,hogy ez a múltban történt. De nekem ezt nem lett volna szabad látnom és ez sok fejtörést okoz köztünk. Sűrűn vagyok lehangolt emiatt és tehetetlennek érzem magam nem tudom jól kezelni ezt a dolgot. Sokan mondják engedjem el, ha olyan könnyen menne, mint ahogy mondják ,már régen elengedtem volna. De sajnos nem. Mit tanácsol ,mit tegyek ? Hogy zárjam ezt le ?

Szép estét Melinda! Én egy 18 éves lány vagyok. Akit mindig is dicsértek, bíztattak. Én tisztában vagyok a jó tulajdonságaimmal mint a külsőmet mint a belsőmet illetően. Van egy első szerelmem, akit miután egyszer meg bántottam 3 éven át csak kritizált, én pedig tűrtem és vele voltam úgy szerettem . Aztán elhagytam Őt. Vele együtt a problémáimat is magammal szemben és elfogadtam magam újra úgy ahogy voltam. Nem voltam olyan gátlásos és sikeresebb lettem az életemben. Fél év után felkeresett, belül mindig volt egy hiány érzetem amíg nem volt és káros tevékenységekkel akartam az űrt kitolteni. Úgy éreztem megéri adni egy esélyt. Azóta sem bánom, hogy adtam. Eleinte felszabadult tudtam végre lenni mellette, ami másnál lehet alap dolog,nálam egy csoda volt. Boldog voltam, hogy végre magamat adom gátlások nélkül. Kevesebb mint egy hónap múlva visszatértek a rossz gondolatok, hogy ő miket beszélt belém, miket éreztetett velem, hogy én milyen szerencsétlen, értéktelen, rossz ember vagyok. Ezek a gondolatok gátlásokat halmoznak fel bennem és félek magamat adni újra elfogom felejteni ki vagyok valójában. Pedig fiatal vagyok és belül tudom, hogy egy értelmes normális lány. Viszont szörnyű érezni, hogy újra elveszítem önmagam. Féltékeny vagyok alaptalanul, dühös sokszor és van, hogy tükörbe sem szeretek nézni mert annyira elégedetlen vagyok újra. A párom azóta támogat és érezteti velem milyen ember vagyok, becsül és segít, hogy visszatért az életembe csak sajnos szembe kell végre néznem azzal amit régebben okozott bennem. Szerintem depressziós is vagyok és sokszor zavart a viselkedésem. Pszichológushoz akartam már menni de olyan jelentéktelennek érzem magam, hogy nem akarom elhinni, hogy bárki is komolyan segíteni akarna az én lelkiproblémáimon. Amiket eddig magam oldottam meg sikeresen, de ezt nem tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy segítséget kell kérnem. Jól gondolom? Mit tud tanácsolni nekem, hogyan fogadjam el magam? Hogyan győzzem le végleg a szörnyű gondolatokat magammal szemben? Hogy szeressem meg magam igazán? Előre is nagyon köszönöm!

..Kerem segitcsen rajtunk..parom sajnos borton honapjait tolti en melette vagyok,tamogatom,husegesen varom stb..nemadtam neki okot sose hogy nebizzon bennem megis igy van..,,NEM TUD BIZNI BENNEM,,Hiaba ismetelem neki hogy nekem o a eletem a boldogsagom stb.egyszeruen nembizik.segitsen hogy tudnam ot elvezetni a bizalomig:-(

Szoktam füvezni és úgy es sok ertelmeben egyebkent úgy érzem nemhogy ront hanem javít. A sok lehetőhség talán amiatt van mert ha füvezek objektívabban látom a világot. Nincsen egy jó út. És emiatt mostansban beallva sokat gindolkodok. (Józanul nem nagyon gondolkozok ilyeneken.) Mintha kikezdene alakulni egy màsik személyiségem. Aki teljesen mas utat jarna.De tényleg nemtudom. Egyebkent en annyira nem érzem parának mint amilyennek hangzik, de gondoltam megér egy kérdést.Akár lehet hogy csak fű okozta paranoia hozza ki belőlem. Vagy ez csak az én személyiségem,es éppen probalom megtalalni, es a fű csak segít a depressziót leküzdeni. Igazából az érdekelne hogy ezzel érdemes e pszichologushoz mennem? Igazabol teljesen oszinten az a kerdes zaklat jelen pillanatban, hogy a fűnek igazabol pozitiv hatása van vagy negatív?

Üdvözlöm.
16 éve vagyok házas.2 gyerek 14.12 évessek.A férjem kijelentette ,hogy nem szeret.Családi konfliktusok miatt,sok vita miatt kihaltak belőle az érzések.Ez az első ilyen helyzet az életünkben.Ő először elköltözött a szüleihez.A gyerekeimet ez nagyon rosszul érintette,emiatt a szülei nyomására és az én kérésemre haza jött.Most külön alszunk.Szeretnék hozzá közeledni ,hisz 16 év után lehet h esélyt kéne még adni magunknak.Én még szeretem.A szülei szerint korai kapuzárási pánikja van.A szexuális életünk fellendült.De újra kezdeni és megpróbálni úgy látom nem akarja.Hogyan tudnék közeledni?esetleg ha tényleg kapuzárási panik higyan tudnám ezt a legjobban kezelni.
válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Doktornő!
Nehéz megofgalmazni mit is érzek most, leginkább magányként jellemezném a jelenlegi állapotomat. Tavaly költöztem el otthonról, addig megvolt a társaságom, párkapcsolatom és ami fontos a barátaim. Sajnos- nem sajnos barátcentrikus “felnőtt” lettem a gyerekkori sérelmekből fakadóan (elhanyagolás, kevés figyelem, azt éreztették hogy nem vagyok elég jó a többiekhez képest, nem kaptam szeretet). Nagyon nehezen élem meg ha egy barátom nem keres, vagy látom hogy nélkülem is elmegy valahová. Szinte görcsösen ragaszkodom hozzájuk, a szeretet forrása miatt családomként tekintek rájuk. De hogyan vívtam ki? Folytonos szervezkedéssel és irányítással/ programokkal. Azonban eltelt jó pár év és most hogy belefáradtam a szervezkedésbe, nem érzékelem hogy keresnének vagy fontos lennék nekik. Elég nehéz időszakon megyek keresztül ugyanis a párkapcsolatomnak vége, és a társaságom is feloszlott. Az új lakhelyemen kevés embert ismerek és elveszettnek érzem magam. Mindig feszülök, túlgondolok mindent, úgy érzem az eddigi határozott- mosolygós pozitív énem akinek a kezében volt a gyeplő, most egy érzékeny -pesszimista- szeretethiányos- kétségbeesett emberré vált. Nem tetszik amit látok, és a körülöttem lévő fontos emberek is elkezdtek kerülni amint már nem vagyok olyan ‘szórakoztató’ társaság. Extrábban rosszul kezelem pláne hogy mindig mindent megtettem értük és ott voltam nekik fordított esetben. Bármikor beszélek velük, nem tudok efölött szemet hunyni hiába hogy őszintén elmondtam nekik hogyan is érzek amire rábólintottak de valahogy nem érzem a törődést.
Mi ilyenkor a teendő?

Tisztelt Doktornő!
Gyerekoromban diszlexiás voltam. Lehet, hogy az is vagyok és 13 éves koromig bepisiltem. Felnőtt koromban rá szoktam a piára de 6 éve leszoktam. Azóta egyre egyhangúbb kedvetlenebb vagyok és úgy érzem kevesebb vagyok mint a többi ember kevesebbet érek. Szerintem engem nem is lehet szeretni, gyakran ha beszélgetnek úgy érzem engem szidnak. Kérem segítsen adjon tanácsot mit tegyek? Tisztelettel Mara

Tisztelt Doktornő!
Tanacsát szeretném kérni a következő ügyben.
Van egy kedves ismerősöm, egy férfi, akivel -úgy érzem- mély szimpátia áll fenn mindkét oldalról. Ő a fogorvosom és fiatalabb tőlem. Ha csak latjuk is egymást, azonnal erződik köztünk egy kötelék. Már nagyon finoman jeleztem, hogy gondolok rá és nagyra becsülöm a munkáját. Mindig óriási tisztelettel beszélünk egymashoz vagy írunk egymásnak. Ez már egy éve van így, közben kiderült, elköltözik a szülőhazájába. Ez mindkettőnket rosszul érintett.
Én még irkálok neki néha, de soha nem az érzelmeimről. Úgyis tudja mi a helyzet. És rajta is látom, mert ha beszélünk a rendelőben, zavarban van. Fülét, szemét piszkálja, stb.
Sajnos 2 hónapja nem ir vissza semmilyen üzenetre( ezek kis jókivánságok, esemény ajánlások stb) Szinte rögtön elolvassa, még ha éjjel is írom. (Ezt mindig így tette) De sajnos nem ír vissza. Látta, olvasta de nem ír vissza.
Fáj a szívem.
Mi zajlik Ön szerint a lelkében?
Talán semmi?
Köszönöm, hogy válaszol nekem!
Tisztelettel: Luca

Joestét adodott hogy meg ismertem egy 10 ével idősebb nőt akinek már gyerek is van de nem ez a Problémám ha nem hogy a nővel eltölttöttem 1 éjszakát és csak csok volt de ez se gond ,Szólt hogy ne éljem magam bele ne érezzek semmit iránta mivel csak csok és alvás volt ez felessleges dolog. Lehett de nekem fontos minden rész !Mivel bele szerettem ebbe a nőbe és a korom miatt semmi nem lehet köztűnk! És ahogy észre vettem folyton leráz pedig én barátként probálok hozzá közeledni ! Erre mi lehet a meg oldás?

Tisztelt Doktornő!
Három éve elváltam, van egy barátom akivel az én házamban együtt élünk. Észre vettem, hogy amikor haza érek a munkából és ő odajön hozzám, elkezdek fulladni, nehezen kapok levegőt. Ibgerült leszek.Szeretnék egyedül lakni a házamban, de ezt nem érti meg. Miért jön rám ez a kellemetlen érzés? Mit tegyek?
Válaszát köszönöm szépen.

Jo napot szeretném ha tudna ebben a kérdésben segiteni vagy tanácsot adni.
Nem is tudom hogy kezzem. Hát én most vagyok. 21 éves ez mind 2ével ezelőtt kezdődött van egy bátyám és neki van egy nálam sokal idoseb barátja aki 48eves körüli szoval én voltam 19eves mikkor a facebook kozosegi oldalan be jelölt engem es irt egy uzenetet h mivan a batyammal meg ha esetleg barmibe tud segiteni nyugodtan keresem es egy este kaptam egy téves informaciot hogy a bátyám bajba került én egybol irtam is a személynek
Ő nem sokra rá jöt értem hogy nézük meg a bátyámat ez a kis utazas alat eleg jol elbeszélgetünk vicelodtunk es meg volt ojan is mikkor en azt hittem vicelt at karolt a batyam házának bejarati ajtajanal es mondta na most el mondom a batyadnak h meg kérem a kezedet en meg ijedtem es mondtam ijjenel ne vicelodj
A bátyámat otthon talaltuk nem volt semmi problema egy kis idő utan el indultunk vissza mivel nem egy varosba laktam a batyammal ugyab abba a varosba laktam ahol a batyam barátja es ut közbe haza fele mondta hogy meg mutasa a házait meg nézegetem aztan fel mentünk hoza el beszélgetünk aztan haza vit későbbi orakban teszem hoza mar akkor jol ereztem magam a tarsasagaban es igy utana egyre suruben voltunk egybe mint barat
Volt mikkor hajnali 2kor irt egy smt hogy mit csinalok en pedig vissza valaszoltam h fekxek es meg kerdeztem hogy ő mitcsinal es mondta gyere a kapu elé es meg tudod ki mentem es ott vart a kocsinak tamazkodva akkor is ell mentunk csavarogtunk kocsikaztunk aztan fel mentunk hoza beszelgetunk aztan fel fekudt mondta rakjak a leptopon egy filmet es uljek odda mele oda ultem nagy nehezen be raktunk egy filmet kozeleb jot hozam el kezdtük nezni a filmet ő ram nezet es az arcom maga felé forditota és kondta hogy fura érzése van anyira jol erzi magat velem meg akart csokolni én el utasitotam aztan bocsanatot kert es aztan valahogy megis meg tortent az a csok amibol let a szerelem igen csalados apukat tobszor hazasodot de nem él egyut a felesegeivel egyikelsem de tamogatja mind anyagiakban es minden masnap a csaladjat altalaban kint van mivel kinti cegevel dolgozik na es utana egyre kozeleb engetem magamhoz bele szeretem ő nekem a nagy szerelem 2 utan is es volt egy este mikkor azt mondta hogy ő fel akarja valani a batyam előtt nem erdekli a kovetkezmeny o a csaladom közé akkar tartozni en ere rémülten meg gondolatlanul azt valaszoltam dehogy is nem gondolod hogy en egy nalam sokal idoseb emberel elem le az eletem es hordozom a szegyent ere o nem tudot mit mondani el kezdet sirni itta a kis fel edes fehér borját és azt mondta l..jla igy meg soha senki nem sertet meg aztan szo szo utan haza vitt 1teljes hetig nem kereset 1het utan valahogy megint talalkoztunk megint jot a kalandozas 1 2 hetig aztan hirtelen be alitot 1 borondel hozam es azt mondta jösz velem ? Mondom hova hat o megy ki vissza a nagy vilagba pakoljak es menjunk. En mondtam hogy en csak ugy nem hagyok itt mindent a csaladom stb o ugye ki is indult az este utana parszor fel hivot beszeltunk de ahogy elment ugy ereztem nincs ertelme az eletemnek nem tudtam mihez kezdjek nem talaltam a helyem sokat sirtam le fogytam magamba fojtotam mindent 20honapot volt kint most 1honapja haza jot ell jot azzal aki terovel h a batyamat keresi batym pont nem voltt othon beszelgetunk aztan a masik batyammal elkezdet veszelgetni en gyors el tuntem otthonrol de ujra es ujra ugyan azt ereztem mint a leg elejen es mikor jottem haza fele o pont akor indult ki fel hivtam hogy mi a helyzet el e ment mar o montdta h miatam jot h beszeljunk ere én egyből mondtam itt vagyok a sarkon en latom ahogy most kanyaroc és o gyors le parkolt odda mentem beszelgetunk mondta kiserjem el 10perc vissza hoz at mentunk korosre es egy teljes eszakat egyut autokaztunk este 11kor elvit reggel 6kor haza hozot csak beszeltunk es beszeltunk volt h at olelt kerdezgetet mert nem kelle es utana meg parszor beszeltunk ma eszaka is telefonaltunk mert batyam nala van most par napig at akart joni csak batyam lelket apolgasa de most jon reggel 10kor es mar nagyon varom de felek is mert orulten szeretem de nem tudom hogy o mit erezhet vagy h erez e egyataln valamit
Nem tudom mi tévő legyek koszonom elore is varom a valaszát szep napot

Tisztelt Doktornő!
Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy miért lehet az, hogy nem nagyon akarok, és nem is nagyon merek kimozdulni a lakásból? Nem vagyok introvertált személyiség, szeretem ha valahova kimozdulhatok, de csak abban az esetben, ha társaságban tehetem. Úgy érzem, ha egyedül kellene mennem bárhova (ahova talán még szeretnék is menni (pl. kocogni egyet, vagy úszni)), inkább otthon maradok, mert valami visszatart. Az utóbbi pár évben kétszer voltam egyedül boltban, azt is az utóbbi 2-3 hétben, mivel szeretnék valahogy kigyógyulni ebből, de mind a két alkalom pontosan ugyanolyan szörnyű és nyomasztó volt. Ez nagyban kihatással van a párkapcsolati életemre is, ugyanis kezdeményezni sem merek valószínű ugyanezekből a problémákból kifolyólag.
~Ami viszont érdekes, ha utaznom kell valahova, akkor nem érzem ezeket az érzéseket.

Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Sz. Máté

Kedves doktornö! Januàrban 60 èves leszek,màr kb 15 ève àtestem a vàltozókoron.
Sajnos a kor előrehaladtàval egyre csökken az önbizalmam,egyre stresszesebb ,ès idegesebb vagyok minden dolog miatt. Idegi gyógyszereket nem akarok szedni,de nem tudom igy sem èlni az èletem,mert most kellene legjobban az erö,energia,ès pozitiv hozzààllàs az èlethez,hisz jön az első unokàm,akit nagyon vàrok!! De fèlek mindentől,ès bizonyos helyzetektöl.Telhesen elveszitettem az önbizalmam,nehezen fogadom el,hogy màr külsöleg,ès fizikailag sem vagyok a règi!! Kèrnèm szèpen segitsègèt!! Elöre us köszönöm megtisztelő vàlaszàt!! Üdvözlettel Ilona

Kedves doktornő!
20 éves lány vagyok, fél éves kapcsolatban élek, amit közvetlenül megelőzött egy 2 évig tartó rettentően romlott kapcsolat. Míg a mostani partnerem tisztel, szeret, nem ad okot arra, hogy féltékenykedjek, én mégis azt teszem. Nem is féltékenykedem, hanem bekorlátozom, ha a barátaival akar találkozni már akkor is nagyon eluralkodik rajtam egy nagyon erős idegesség, de ha felmerül, hogy akar egy új lány is lesz a társaságban, ez az idegesség még nagyobb lesz, remegek, izzadok, a tenyerem és lábam hideg lesz. A minap nagyon összekaptunk, és mondta hogy neki nem kellett volna lehet kapcsolat, nem gondolt bele, hogy ennyi lemondással jár. Ő még nem élte ki magát, ő 17 éves, első komolyabb kapcsolata vagyok) nem szexuális téren értette, hanem hogy bekorlátozom) és tudom nem helyes amit csinálok, de egyszerűen félek, hogy az új lányt megismeri, elkezdenek beszélgetni, aztán chaten folytatják és így tovább. Vagy akárcsak megtetszik neki. Sajnos nem tudom ezt az érzést felülmúlni, holott semmi okot nem ad arra hogy ezt érezzem. De egyszerűen be akarom zárni, hogy lányokkal még csak érintkezni se tudjon.:( nagyon rossz ez az érzés. Köszönöm előre is válaszát!

Kedves Doktornő!

Azt szeretném kérdezni,hogy miért van az,hogy a párom minden barátnőmmel beszélget, kicsit flörtölget,és néha még úgy érzem,én vagyok a felesleges harmadik aki ott van. Már szóltam neki,de megsértődött. Nem értem miért nem vonul el egy rövid beszélgetés után mint úgy általában a férfiak ebben az esetben,miért marad ott , mint ha hozzájöttek volna?Gondoltam rá,hogy én is eljatszom ezt vele,hogy lássa milyen kellemetlen,de hozzá nem jönnek a barátai.

Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözletem

Szilvia

Udvozlom ont krisztina vagyok mult ev november ota panik beteg vagyok frontint es rexetint kaptam a frontint aprilis ota nem szedem csak az antidepresszanst jol erzem magam de neha olyan gondolataim vannak mi lesz ha gyogyszer elhagyasa utan megint jonnek a rohamok? On szerint szuksegem lenne pszcihoterapias kezelesre? Koszonom a valaszat

Jónapot.
A párommal már 2 eve vagyunk egyutt. De a találkozásokat sajnos elég ritkan es nehezen tudjuk megoldani. De mostanában furcsa velem…mintha nem érdekelné hogy nem találkozunk, napközbe nem is beszélunk csak este pedig ez nem igy volt… meg celozgatott arra is hogy keressel inkább mást meg elege van abbol hogy arrol hisztizek hogy nekem hianyzik…. nemtudom mivan nem ilyen volt és nagyon félek nem értem hogy miert hanyagol ennyire és hogy miert ilyen velem.
Valaszát előre is koszonom.

Kedves Dr. Nő!
Nem tudom mi lenne a jó.
Szeretek egyedűl lenni, de van egy 6éves párkapcsolatom amibe született egy gyerek is 1,5éve. Azóta még rosszabbul érzem magam. Én nem akartam gyereket, de ha nem lett volna szétmegyünk. Fizikai védelmet törődést tudok nyújtani, egyenlőre nagyon mást nem, meg nem is érdekel. Jelenleg járunk párterápiára, de nem rajtam múlt. Legtöbbször direkt később megyek haza. A párom jó anya, de gyerekesnek tartom a mai napig. Azért járunk párterápiára, mert a párom szerint nem normàlis hogy nem értékelem a családot, gyereket és hogy kiderítsék az okát. Nap mint nap rágódok és rágódok. A nadrágot én viszem otthon, sok mindent intézek, csinálok, párom a gyerekkel, és kisebb háztartási munkát csinál, de belefáradtam. Nem egy talpraesett nő. Sokszor úgy érzem hogy ő a 2. gyerekem.
Van ennek így értelme?
Köszönöm válaszát.

Kedves doktornő,
Nem szoktam ezekről beszélni, de úgy érzem most igazán nem vagyok jól. Félek önmagamtól.. minden egyes nap csalódottan ébredek, nem tudom hogy azért mert felkeltem aznap,vagy azèrt mert továbbra is érzéketlennek érzem magam. Több éveken keresztül bántottam magam, és mái napig erős készetésem van. Gyűlölöm önmagam és a helyzeteket amibe magamag sordom.. Minden egyes nap szorongok és képtelen vagyok elaludni. A saját gondolataim néha az örületbe tudnak kergetni, pánikolás közben árnyakat illetve olyan mintha saját magam “rossz” oldalát látnám kivetődni.. Az iskolában rendszeresen bántottak/ bántanak, fizikaikag és èrzelmileg is. Szüleim előtt nem szeretem feszegetni a témát,úgy érzem eleget csalódtak bennem és a gombóc a torkomban megszólalni sem enged.. Úgy érzem segítségre lenne szükségem, de nem akarom a körülöttem lévőket semmilyen kellemetlen helyzetbe sodorni.. Néha tanácstalan vagyok, de nem tartom magam betegnek.. Fogalmam sincs mint tudnék kezdeni magammal…

Kedves Melinda
25 éves vagyok és egyszerűen nem értem mi történik körülöttem. 4 és fél éve elek együtt valakivel aki évről évre egyre csak önzőbb velem vagy nem is tudom…
Bármilyen szó is járja el a számat rögtön ideges lesz meg akkor is ha rá nézek. Mindig azt mondja az én hibám vagyis hogy idegesítő vagyok, ahogy nézek ahogy beszélek meg a hangom is. Azthiszem h tényleg elhiszem hogy vélem van a baj. Ha ez nem elég konfliktusnak féltékeny vagyok ha megnéz valakit stb. Viszont talán ha nőként bánná velem néha megsimogatná vagy egy egy bokot mondana néha hogy éreztesse velem hogy nem kell más neki. De semmi és csak sirok merthát mi mást tehetnek?! Olyan mondta nem is a párom lenne. Úgy viselkedik mintha egy rongy lennék amivel azt csinál amit akar… és ráadásul még a testvérei is így vannak velem. Kétségbe vagyok esve. Ha elmondom neki akkor azt mondja hogy csak problémáim vannak mindig csak hisztizek. Pedig érzem hogy csak egy kis szeretet és törődés hiányzik nekem. Annyira jól esne! Kritizál és csak elfogadom és változtatok de úgy ezrem sosemszek neki elég jó hogy foglalkozzon velem,nőnek tekintsen. Megosztani sem merem senkivel mért ha megtudja abból is baj lesz. És annyira felek hogy elveszítem hiszen tiszta szívből szeretem a mai napig annak ellenére amit tesz velem. Mit tegyek mit tehetnek hogy egy kicsit is más legyen, hogy ,,szeressen”?! Ő az életem! Sajnos nem nyitott ember szóval a komunikáció az első perctől kezdve nem működik. Kérem segítsen on az utolsó reményem!

Tisztelt doktornő!
Anyukám 49 éves, én 15 vagyok. Nagyon nehezen éli meg az “öregedést”, nem képes elfogadni magát annak ellenére, hogy mindig dicsérem, ahogy csak tudom. Mint többen is mondták neki 10 évet minimum letagadhatna, de miután néhány kép készült róla tegnap, teljesen összeomlott. Ezt nem mutatja ki, de én látom rajta, ma beszélgettünk is, ami után én nagyon kiborultam, hiszen nagyon rossz így látni Anyukámat, a legfontosabb embert számomra. Látszik rajta, hogy nem érzi jól magát a bőrében, én pedig tanácstalan vagyok, mivel nem tudok neki segíteni, hogy jobban érezze magát. Bármilyen tanács nagyon jól jönne most, mivel mindketten borzasztóan érezzük magunkat ebben a helyzetben. Köszönettel: B.

Jó napot. Az én problémam egyik naprol a masikra jott fojto erzest erzek a torkomban ahogy elkezdek vkivel beszelni errol a temarol vagy stressz er ez napi tobbszor jelentkrzik kaptam antudepresszanst is 2 honapja valo slejmem is van ami nagyon zavar es egy fogaszati zsibbadas miatt be panikoltam mi lenne a legjobb megoldas erre ?

Szép napot ! 16 éves vagyok . És az elmúlt kb.1-1,5 hónapban olyan érzésem van mintha meseszerűen latnek,mintha nem kellően érzékelném a környezetem . Foggalmam sincsen hogy mi a bajom. De nagyon rossz így ,az elmúlt 3-4 hónapban igen sok minden történt szó szerint stressz-stressz hátán volt .
Annyit szeretnék tudni hogy mi ez és hogy mit tehetek ezzel kapcsolatba hogy jobb legyen vagy akár el is mulljon. Nagyon köszönöm a választ !

Kedves Doktor Nő!

Egy vagy kèt hete egyfolytába az elhunyt èdes anyámról állmodok. Nem mondanám jó anya lánya kapcsolatnak… Sose èreztem hogy szeretett. Nővèremet szerette a legjobban èn így èreztem. Nem èrdekelte ami velem törtènt… Inkább elvette az önbizalmamat mit èpitette volna….. Állmaimban van mikor kedves de van mikor nagyon ideges tegnap èpp megpofozott az előtt meg megölette a csaladtagjaimat kiveve az öcsit meg engem mert mi elbújtunk . Mi össze fogtunk. Halála után egyèpkent sokat álmodtam vele, mikor abba akartam hagyni a sulit mondta h ne hagyam abba. Egyszer azt álmodtam hogy mondta h egy családtagunk meg fog halni ès szomorú volt…. Aztán felkeltem es mondtam otthon h ezt állmodtam. Utána kaptuk is a hírt h korházba van , kb kèt hèt múlva meg is halt. Szóval most nem tudom hova tenni hogy újból álmodok vele… Meg hogy ilyeneket. 🙁

Mièrt van ez?

Előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Habis Melinda!

Egy 18 éves, biszexuális fiú vagyok és ennek elfogadására képtelen vagyok. Korábban titkoltam is mások előtt, azonban annyira nyomasztott, hogy nem tudok senkivel erről beszélni, néhány közeli barátomnak elmondtam, akik az osztálytársaim is. Akkor megértőek, és segítőkészek voltak, fél év múlva más ismerősömtől hallottam vissza. Kiderült, hogy már sok embernek elmondták, közben még saját magam elfogadásán se vagyok túl. Azóta velük szó nélkül megszüntettem a kapcsolatot. De így is egyre több ismerősömhöz jut el.
Abban szeretném segítségét/tanácsát kérni, hogy bírnám önmagamat elfogadni? A pletykák ellen mit tudnék tenni? A “barátaimmal” kellene megbeszélnem a dolgot? Attól félek attól még nagyobb bajba sodornám magam, és a jövőben még visszatérő probléma is lehet belőle. Nézelődtem az Interneten, hogy nem kellene a pletykákkal foglalkoznom, de úgy érzem, ezzel muszáj.

Előre is köszönöm válaszát! Szép napot!
(Előző üzenetben elfelejtettem az e-mail címemet teljesen leírni, így pótolnám.)

Üdvözlöm!
Olyan problémával fodulok Önhöz, hogy 5 éves csak egy kapcsolatban. Sexüális kapcsolatunk elég ritka negyedévente kb 1 szer ennek oka( párom anyagi helyzete, családi kapcsolata, mindig feszült, )amikor én kezdeményezek mindig elutasít.., utobbi időben rájöttem hogy pornót néz 2 hetene. Hiába van ilyen fehérnemű ilyen hangulat… semmi sem történik, amikor szóba hozom hogy miért nincs együttlét a válasza hogy elege van mindenből állandóan jár az agya. Beszélni nem szeretnék róla neki hogy tudom amit tudok mert akkor rossz vége lenne hogy mit nézegetem a telefonját.
Úgy hogy elég tanácstalan vagyok.
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Melinda!
39 éves nő vagyok, csinos, sportos, barátaim szerint 30-nak nézek ki. Az a problémám, hogy minden szuperül induló kapcsolatom elromlik pár hónap után. Az elején a csillagokat lehozná nekem, néhány hónap után meg elveszti az érdeklődését, sétál kifelé a kapcsolatból esetleg heti egy alkalomra ritkulnak a találkozások. A szexszel mindig elégedettek , intellektuálisan is hozzám illő férfiakat választok, istenien főzök és anyagilag sem használok ki senkit, jó munkám, saját egzisztenciám van. Talán túlzottan jószívű és törődő vagyok? Nem egyszer fordult elő, hogy az “utódom” számító aranyásó nő lett vagy éppen egy tanulatlan hölgy, aki egyszerű mint a faék, az egyik exem egy mentálisan labilis alkoholproblémákkal küzdő fiatal(26 éves) nőt választott, aki életében nem dolgozott alkalmi modellkedésen kívül . A férfi egy diplomás, jó munkával rendelkező ember. Mi lehet velem a probléma? A szüleim 40 éve élnek boldog házasságban én pedig a 40-hez közel kezdem elhinni, hogy nem vagyok szerethető.

Kedves Melinda!
Igazából nem tudom hogy hogyan is kezdjem , csak két kérdésem van , hogy miért ? Mi okból ?
Az én párom teljesen más karakterű lányokat néz meg , és követ be közösségi oldalakon mint amilyen én vagyok. Teljesen átlagos , semmi extra. És azok akiket bekovet és néz , szilikonmellű, feltöltött szájú , ki tetovált nők , akik igazából abból élnek hogy a testüket mutogatják fényképeken. Es nem tudom magamban hova tenni ezt az érzést sem , hogy miért zavar engem ennyire ? De öt sem értem hogy miért pont az ellenkező kinézetű nőket nézegeti. Már annyira sokat gondolkoztam ezen, és nem tudom megfejteni. Lehet csak én vagyok a “dili “ , és nem kellene vele foglalkoznom ,de hat ha ön tudna ra értelmes választ adni. Előre is köszönöm !:)

Kedves Doktornő!

Elég nehéz helyzetben vagyok, mert tapasztalt férfi létemre, most nem tudom, hogy mit tegyek, vagy egyáltalán tudok-e bármit tenni. Tavaly decemberben megismertem egy hölgyet, aki magasabb nálam 7cm-el (én 180cm vagyok). Ő az első perctől fogva elutasította a közeledésemet, kizárólag barátságot ajánlott fel. Én nem adtam fel és már odáig jutottunk, hogy sokat csókolóztunk, sőt ittas állapotban a szexuális közeledést is részben engedte, de nem viszonozta. Ez miatt elköszöntem tőle, idén februárban, pedig amúgy nagyon jól kijöttünk. Ő is sajnálta a dolgot, de azt mondta, mivel alacsonyabb vagyok, nem tud “úgy rámnézni” mint a magasabb férfiakra. Ezért nem tud hozzám szexuálisan közeledni, egyszerűen nem megy neki még az érintés sem, képtelen rá. Kapcsolatban maradtunk, aztán két hete újra megkeresett, hogy jó lenne újra találkozni, mert hiányzom neki. Múlt héten itt volt nálam, iszogattunk újra csókolóztunk, sőt valahogy elkezdtem simogatni őt ott lenn és nedves volt, élvezte, hogy hozzáérek. Aztán ma üzent, hogy nem változott semmi, ha nem tudom ezt elfogadni, hogy ő nem tudja viszonozni ezt, akkor inkább ne találkozzunk. A Doktornő szerint mit csináljak? Engedjem el ezt az egészet, vagy küzdjek, hiszen jól érezzük magunkat egymás társaságában, de szex nélkül csak ideig óráig fog ez működni, tudom, hiszen már egyszer ez megtörtént velünk. A múltkor felajánlottam neki, hogy menjünk el terapeutához, de mereven elutasította, hiszen ő nem beteg, csak nem vonzódik hozzám szexuálisan…

Várom válaszát,

Üdvözlettel:

Alex

Jó napot doktornő!
Nincs kapcsolatom. Idönként (2-3-6 havonta) alkalmi, probálok leszokni, abbahagyni ami nehezen megy. Ami viszont frusztrál, hogy aktus alatt nem tudok elélvezni és orálnál se könnyen min 30-1 max 2 óra mire sikerül és mire újra töltődik az napok hetek, tehát nem mindig van.
Óvszerbe egyáltalán nem tudok és tartosan nem merev független attól hogy előjáték vagy szex. Ezt előre szoktam mondani nehogy meglepetés érje, de vagy nemgond s tudja kezelni vagy gond s másképp kell csinálni s olyankor csak orál, de szexet se mindig érzem, élvezem..van hogy csak kicsit jo aztán csinálja de semmi nem jön át.
Ez mitől van.
Van egy nő akihez időnként járok már sűrűbben, szép lassan fedez fel, várja hol a pont mikor indulok jobban be hogy irányitsam.
Van fantáziám meg álmomba ez teljesen máshogy van , igaz lassabb lefolyásu is.
A kölcsönös kényeztetést dijazzák.

Miért nem találom az igazit?
Kedves szakértő engem Marikának hívnak 32 éves múltam. Gyerekkorom óta lelkileg sérült vagyok mert nagyon sok rossz dolog ért már az életben amiről lehetne mesélni nagyon sokat. Mindig is szeretethiányos voltam és zárkózott! Nekem az a legnagyobb problémám hogy egyszerűen nem tudok társ nélkül létezni. Muszáj hogy legyen mellettem valaki mert csak úgy érzem magam teljesnek. Itt vagyok lassan 33 éves de még mindig nem találtam meg a hozzám illő társat. Családom sincs férjem sincs még de párom viszont van! Az új kapcsolatom még nagyon friss csak 4 hónapja vagyunk együtt a párommal. De sajnos egyre jobban úgy érzem hogy ő sem az igazi számomra! Sok mindenben hasonlít rám ez igaz de viszont sok ellentét is van kettőnk között! Ő is lelkileg sérült mint én nem szereti az embereket ahogyan én sem. Nem szeret élni őt is csak a rossz dolgok érik az életben akárcsak engem és ez miatt idegbeteg ugyanúgy mint én. Ő is szegény családi körülmények között él és még lehetne sorolni a sok hasonlóságot! De viszont vannak neki rossz tulajdonságai is amik nekem nem jönnek be! Sokszor megsért engem szavakkal de úgy hogy ő ezt észre sem veszi. Csak hirtelen kimondja és nem gondolkodik! Sokszor vitázunk jelentéktelen dolgokon amiknek semmi értelme. Ha együtt vagyunk veszekedünk én ugy érzem mintha egymásnak adnánk át a negatív energiákat vagy nem is tudom. Két lelkileg sérült embernek inkább támogatni kéne egymást és tenni azért hogy jobb legyen. De mi inkább lehúzzuk egymást mint hogy segítenénk egymásnak! Az előző kapcsolatomban más volt a probléma. Az akkori párom ivott is meg cigarettázott is amit én nem tudtam elviselni ez miatt voltak a veszekedések! A jelenlegi párom szintén cigarettázott meg alkoholt is ivott de ő viszont lemondott mindkettőről főként miattam. Igaz csak pár hónapja múlt hogy nem dohányzik de néha úgy érzem hogy hiányzik neki a cigi még mindig és azért olyan feszült meg stresszes. Arról nem is beszélve hogy alig eszik nincs neki étvágya és folyamatosan csak fogy de nem tudom hogy ez miért van! Szerintem lelki eredetű a probléma nála. Én nem tudok rajta segíteni. Szeretem őt és nem szeretném elveszíteni de viszont azt is tudom hogy sose leszek vele sem igazán boldog. Mintha verne engem az isten én úgy érzem. Pedig nem tartom magam rossz embernek! A társamhoz mindig hűséges voltam őszinte, megbízható gyengéd és még sorolhatnám. De mégis ugy érzem hogy egyiknek se vagyok jó. Mindig csak a hibákat keresik bennem a pasik és azt a képembe is vágják. De mikor én megmondom a magamét akkor meg nekik áll feljebb és szájaskodnak velem. Pedig úgy érzem hogy nagyon sokszor igazam van és ez nem tetszik nekik! De mindegyik kapcsolatomban előjött ez a probléma! Mit tegyek nem tudom hogy megfeleljek a férfiaknak! Nem csak akkor kell egy nőt szeretni amikor az szétteszi a lábát. Bocsánat a nyers modorom miatt de sajnos ez az igazság!
Sokszor ugy érzem tényleg hogy jobb lenne egyedül de sajnos nem tudok egyedül lenni ez a legnagyobb baj. Nem szeretek társ nélkül lenni úgy egy senkinek érzem magam meg elveszettnek! Nem tudom miért vannak bennem ezek a rossz érzések. Ha viszont van társam akkor meg bizalmatlan vagyok vele szemben! Nem tudok már megbízni egy pasiban sem. Mi lehet a gond? Köszönöm válaszát!

Tisztelt Doktornő!
Tanàcsàt kèrnèm, teljesen kètsègbe vagyok esve. Fèrjem első hàzassàgàból van egy 27 èves fia. Aki pàrkapcsolatot nem tud felmutatni, igazàból mèg ismerkedèst sem, nem is volt neki senkije. (Nem tudom hogy egyàltalàn melyik nemhez vonzódhat, vagyis lehet egyikhez sem). Szàmítógèpes jàtèkok függő.26 èvesen velünk lakott hónapokig, nekünk az apjàval van egy 6 èves kislànyunk. Többször előfordult, hogy (àllítàsa szerint kèz mosàs miatt) bejàrt a fürdőszobàba amikor fürdött a lànyom. Wc-re is utàna ment (tudta hogy bent van). Elvàrta h szàjàra adjon puszit, egyszer újja nyomàt fedeztem fel comb tövèbe miutàn a lànyom kiküldte a szobàjàból, ő pedig elkapta àllitàsa szerint csiklandozni. Megilyesztette a kislànyt hogy elviszi ès ott hagyja. Rettegek doktornő, ha meglàtom. Gyermekem nem engedem a közelèbe. Többszöri eset volt az is, hogy magàhoz nyúlkàlt, igazgatta nadràgon àt a hímvesszőjèt, ahogy beszèlt hozzànk. Apja szerint ez rossz szokàs, ezzel magyaràzta.Az apja sajnos őt vèdi, többször könyörögtem a fèrjemnek ne engedje a kicsi közelèbe, de ő nem foglalkozik ezzel. Inkàbb velem veszekszik, hogy ne vàdoljam az ő fiàt, a kapcsolatunk megy rà sajnos. Szerinte teljesen normàlis ez, semmi rossz nincs abban, ha bejàr a kicsihez a fürdőbe, vagy wcre. Egyszerűen nem tudom, hogy kellene a fèrjem szemèt felnyitni, hogy ez nem normàlis dolog, ès fèltem a gyermekem. Engem fenyeget hogy ne vàdaskodjak, ès hogy ő fia szava van az enyèmmel szemben. Előző hàzassàgàból a lànya sem àll szóba a testvèrèvel ès ő vele sem valami miatt 10 ève.
Köszönöm vàlaszàt előre is, idegileg kezdek ràmenni erre az egèszre, rettegek, hogy nehogy törtènjen valami, mert az apja szerint nem tilthatom el a kislànyt az ő 27 èves fiàtól.

Kedves doktorno,

A 30-as eveiben jaro ferif vagyok es nagyon sok ido utan vegre talakoztam egy olyan holgyel akit mindig si kerestem.Megvolt a vonzalom koztunk es jol is haladt az ismerkedesunk.Volt par randink is, ami jol ment.Aztan a legutolsot nagyon elszurtam , mert felreertettem a holgy uzenetet es nem hivtam fel hogy aznap mikor talalkozunk. Este kaptam tole egy sms-t hogy nagyon jo volt a tali es kert hogy tobbe ne hivjam. En probaltam neki elmagyarazni uzeneteben es masnap szemelyesen. Megvartam a munkahelyenel es probaltam elmondani hogy hibaztam, elnezest kertem tole.Ahogy eszrevettem nem orult neki es le volt sokkolva. Azota eltelt 2 nap es nem is hallottam felole.
Az en kerdesem az lenne: ilyen esetben mi a teendo? Tudom hogy hibaztam hogy nem hivtyam fel randi elott es nem mentunk sehova. A ne hivj tobbet uzenetet nem tudom hova tenni: vegyem szo szerint vagy hagyjak neki es kis idot.

Ez a bizonytalansag nagyon nem jo erzes es szerettem volan egy szakerto segitseget kerni.

Elore is koszonom valaszat.

Kedves Doktornő!
A problémám hogy nem érzek vannak szakaszok napjaim során (egyre gyakrabban) hogy nem érzek semmit. Semmit az égvilágon. Azok a dolgok amik régen örömet szereztek vagy érdekeltek már hidegen hagynak. Próbálom kényszeríteni magam hogy örüljek ennek vagy annak, de nem mindig hatásos. Először azt gondoltam lustaság vagy céltalanság, a motiváció hiánya teszi, de nem tudom. Semmihez nincs kedvem. Nem okoz különösebb dopamin löketet semmi. Nem tudok izgatott lenni vagy örülni. Nem tudom mit csináljak. Már az edzésekkel sem érek el érzéseket és emberekkel sem akarom körülvenni magam. Annyira idegesítőek…

Szép napot!
20 éves egyetemista lány vagyok, és pár éve maradandó egészségügyi problémával küzdök. A nyaki gerincem sérülése miatt sokszor szédülök, nehezebben kapok levegőt és zúg a fülem. Minden gyógykezelést kipróbáltam, de úgy tűnik már ezzel a problémával kell együtt élnem, ami ráadásul ebben az évben rosszabbodott is. Amióta ez tudatosult bennem, rettegek, hogy mi lesz, ha nyilvános helyen leszek rosszul. Tömegközlekedésen, az egyetemen, egy családi/baráti összejövetelen, kirándulás közben… Így a társas kapcsolataimat hanyagolni kezdtem, utazásokat, programokat mondtam le a szorongás miatt, kezdve például a saját szalagavatómmal… Egy párkapcsolatba sem tudok belevágni, ugyanis mindig arra gondolok, “ugyan kinek kell egy beteg ember?”. Ettől függetlenül próbálom normálisan élni az életem, amennyire csak tudom. Sokat segítene, ha legalább a betegségből adódó szorongást le tudnám csökkenteni, van elég bajom a folyamatos szorongás és a néha rám törő pánik nélkül is. Tudna tanácsot adni, hogyan tudnám elfogadni ezt az állapotot?
Előre is köszönöm.

Kedves Doktono.

Nemreg megismerkedtem egy nagyon helyes holgyel. Nagyon regota nem voltam kapcosalatban mert nem talaltam meg ugymond a parom.O benne megvan minden amit szeretek egy noben es nagyon jo az osszhang.Kicsit nehezkes vele a kommunicio. Megbeszeltunk egy talalkat es en felreertelmeztem az uzenetet, miszerint o jelentkezik mikor szabad. Pedig nekem kellett volna. Nem hivtam es este kuldott egy sms-t hogy nagyon jo volt a tali es hogy tobbe ne hivjam.En elnezest kertem sms-ben.Masnap szemelyesen megkeresem es elnezest kertem.Nagyon rideg volt. Nem orult hogy megkerestem de azert meghalgatott.
Nagyon szeretnem kijavitabi a hibam es vele lenni.
A kerdesem a kovetkezo: ilyen helyzetebn mi a teendo ? Elnezest kertem, megkerestem.

Tisztelt Doktornő!

Nővérem több év ismeretség után ment férjhez a barátjához. A férfi 14 évvel idősebb, de nem ez a probléma.
Mikor összejöttek, teljesen belehabarodott, ami nem csoda, hisz a férfi remek társasági ember, sok jó izgalmas története van, előadásmódja is remek, ráadásul jól is adja elő a dolgait. Művelt, tájékozott ember. Mikor összejöttek, nővérem átvette a mentalitását, a világnézetét, a vérmérsékletét. A férfinek gyerekkori vitája van az édesapjával, mégis a szüleivel lakik, folyton pont az ellenkezőjét teszi annak, amit az apja javasol. Nővérem is elkezdett így viselkedni apánkkal. Ez csak egy példa a sok közül.

A helyzet nehezedett, mikor nővérem tavaly terhes lett. (A férfi elmondása szerint a 40 életéve előtt vagy lesz gyerekük vagy elkötteti magát) Azóta megszületett az unokahúgom, nővérem és ő is egészségesek. Előtte azonban volt egy törés a kapcsolatukban (édesapám daganatos betegsége miatt egy időre nővérem hazajött tartai a lelket anyánkban, amit a férfi hiszninek titulált).

Nővérem elmondása szerint nem tud a férfivel megbeszélni semmit, mert nem hallgatja végig és mindent megmagyaráz úgy, hogy ő ne tűnjön hibásnak és ne igazodjon a helyzethez vagy máshoz. Nem tudja vele megosztani a félelmeit, kétségeit, különösen most, a házasság és szülés után.

Egy mezőgazdasági vállalkozása van a férfinek. Az állatokat van, hogy csak késő délután engedi legelni, addig egy szűk karámban vannak bezárva, víz, élelem, fedél nélkül. A helyet nem takarítja, az állatok hasig a sárban-ürülékben merülnek. A kutyákat sem eteti, egy állat elpusztult a napokban, mert nem volt ólja, nem kapott enni és inni sem. Állítólag már régóta volt baja, bár én az eset előtt etettem-itattam meg az állatot és egészségesnek tűnt.
A férfi elvárja, hogy nővérem és az 5 hónapos unokahúgom kint őrizzék az állatokat a 35 fok melegben, elegendő élelem, víz, és főleg bármi higiéniai lehetőség nélkül. A telken még rendes ásott WC sincs. Ilyenkor a munka csak annyiból áll, hogy ülni kell az árnyékban, a férfi szerint. Mikor pedig meglátogatnánk őket vagy épp hozzánk kellene vendégségbe jönniük, vagy pl a szalagavatómra, a legeltetésre hivatkozva nem jön és arra hivatkozva, hogy több óráig legeltetett, és fáradt. E mellett képes hajnalokig sorozatot nézni, délig aludni úgy, hogy az állatai nincsenek ellátva.

Nővéremnek nincs ideje semmire, mégis mindig hajszolt, nyűgös. A vállalkozás adminisztratív oldalát teljes egészében az ő nyakába varrta a férfi, így kismamaként plusz feladatokat rakott a nyakába nővéremnek.

A férfi impulzívan él és menedzseli a saját, a családja és válalkozása életét. Egyik nap vett 50 mázsa selejtezett krumplit, aminek elhozta a felét, majd hosszas munkával és több ember bevonásával átszállította, majd letette a porta közepén. Mindezt persze nyáron, a szag miatt egyszer már majdnem feljelentették őket a szomsédok, mert nem az első ilyen eset, csak akkor ugyanezt csinálta árpával.

Egyszerűen nincs egy szabályos életvitelük, nem haladnak semmit, mégis folyamatosan elfoglaltak. Nővérem ténylegesen is túlterhelt, (a férfit nem tudom) de úgy érzi nem tud számítani a férjére, mint társra. Nem vállal felelősséget a férfi, mindenért természetesen a szülei, a munkások, a szomszédok, stb az okai, hogy nem halad.

Szüleim borzasztóan belebetegedtek a helyzetbe, édesanyám azóta őszül, mióta e mellett a “férfi” mellett van a lánya, édesapámnál a stressz kiváltott az akut daganatos betegséget. Én próbálom mindannyiukban tartani a lelket, nővéremet meghallgatni és valamiféle egészséges szemléletet adni neki. Nehéz.

Mit tanácsol, doktornő, nagyon nehéz már. Nem mondok nay meglepetést, szívből örülnék én is és szüleim is, ha nem lennének együtt, de ezt nem mondom nővéremnek, próbálom segíteni, hogy kitartson.
Elnézést, hosszú lett a levél. Válaszát előre is köszönöm.

Jó napot!
30 éves vagyok előző kapcsolatomból van egy 6éves lányom.Párommal 3 éve vagyunk együtt 1 éve el jegyzett Imádja a lányom, tervesztünk közös gyereket meg esküvőt is.Gyerek sikerült szeptemberbe érkezik,de viszont az esküvőt le fujta avval a szöveggel hogy neki ehez most nincs kedve!!
Kb fél éve furcsán viselkedik elmegy itthonról fél napokra szerelmes levelek apróbb ajándékok..
Kiderült az exe az illitő
Rá kérdeztem erre mondta is igen együtt volt vele és kettős életet fog élni
DE VISZONT ÉN NEM SZERETNÉM EL VESZITENI MÉGIS A KÖZÖS GYEREKÜNKET VÁROM

Jo napot dokrornő. 3 hete elhunyt az egyik ismerősöm és azóta képtelen vagyok.megbirkozni a halál gondolatával. Remeg a gyomrom meg néha nem tudok aludni. Van egy 4 hónapos tüneményes kislányom és egy 3 éves kisfiam. Lassan ez a problémám már rájuk is kihat mert türelmetlenebb vagyok és sokszor magamba fordulók. Mit tehetnék??

Üdvözlöm! Olyan problémám lenne, hogy összevesztünk a férjemmel 2 napja, én a 11 hónapos kisfiúnkkal eljöttem otthonról, hogy lehiggadjon és gondolkozzon el a dolgokon. Egyébként semmibe nem néz már a férjem, ha valamit mondok vagy csinálok az sose jó neki. Első nap még keresett, de csak vádaskodott és elhordott mindennek, azóta semmi. Én szeretem, de már nem bírom a sok megaláztatást és az állandó veszekedést. Nem lehetséges, hogy másik nő van a dologban, vagy egyáltalán van esély rá, hogy észhez térjen?

A nevem Eszter.
A parommal fel eve vagyunk egyutt es azota nagyon megvaltoztam rossz iranyba. Elotte rengeteg onbizalmam volt, szerettem es elfogadtam magam ahogy vagyok. Par honapja ez teljesen elmult. Nem erzem magam szepnek, nem szeretem magam es a legrosszabb amivel kikeszitem a paromat is (nemcsak a sajat lelki vilagomat), hogy beteges feltekenyseg jott ram. Csak az jar a fejemben, hogy valaki elveszi tolem aki okosabb, szebb es talpraesettebb. Nem tudom ilyenkor mi a teendom, de bele bolondulok. Attol is rosszul vagyok ha mas nokkel beszelget, irogat vagy csak koszon nekik. Elutaztam a csaladommal 1 hetre es csak azon jar az eszem, hogy a parom kielegiti sajat magat es mas noket nez kozben. Beteg vagyok es teljesen ketsegbe vagyok esve. Nem tudom elviselni, hogy magahoz nyul vagy mas nokkel kommunikal. Gondolom ez az onbizalom hianyom miatt van, de most mar bele faradtam, hogy emiatt nem tudom magam jol erezni magam barhova is megyek nelkule. Bizok benne, hogy tud nekem segiteni.

Kedves Doktornő!

Tegnap elhagyott a párom, 4 év után. Nem éltünk együtt, de mindig a jövőt tervezgettük. Középiskolában ismerkedtünk meg. Én most vagyok 19,ő 25 éves. Az egész olyan hirtelen történt hogy nem is fogom fel még mindig. 2 napja küldött egy fényképet az új autójáról amit a szülei vettek neki és aminek nagyon örült. Én nem örültem neki, mert még nem neki való egy olyan fajta autó, de nem ez a lényeg, hanem hogy csak annyit írtam neki vissza: oké, szia. Tudom hogy ez nem eshetett neki jól, de rá 2 nappal hívott fel hogy találkozzunk e, kicsit mérges rám. Mondom persze, úgyvolt hogy mindjárt indul. Majd 10 perc múlva felhív hogy még se jön, nem tudja mit csináljon. És elkezdte mondani hogy azt érzi hogy már nem szeretem, erre azt mondtam hogy már én se érzem hogy ő szeretne. Erre nem mondott semmit. Majd azt mondta hogy nem egy irányba tartunk. Meg kitalálta hogy anyukám azt mondta neki hogy ő nem illik a családba (ez nem igaz). Megkérdezte hogy én tudok e örülni az ő örömének, erre azt mondtam én mindig örülök ha ő is örül. Rövidesen elkezdtem sírni, ekkor azt mondta ne sírjak, úgy is találok mást.
Azt tudni kell erről a kapcsolatról hogy sokáig nagyon szerettük egymást, bár én nem mindig mutattam ki az érzéseimet, de nagyon szerettem. De mióta elkezdtem dolgozni, azóta egyre kevesebbet tudtunk találkozni (egy héten 1-2 alkalom) , sokszor teleonon hívtuk egymást.
De ezek ellenére nagyon szerettem, viszont a szülei sosem fogadtak el engem, nem kedveltek. Arra gondolok hogy talán ők beszélték teli a fejét, és ezért hagyott el.
Én viszont képtelen vagyok mással lenni, mert én azt érzem hogy a lelkitársamat találtam meg benne. Kérem segítsen, mit tehetnék hogy visszakapjam őt?

Kedves Doktornő!

Van egy 7 éves és egy 5 éves kislány unokám. Imádom őket és úgy gondolom hogy ez kölcsönös. De kb. fél éve a nagyobbik lány olyan mintha félne tőlem meg a nagyapjától, kicsi kora óta sokat vannak velünk ott is alszanak napokat minden rendben volt eddig. Kicsit akaratos kislány, 3 éves kora körül elég nagy hiszti rohamai voltak ha nem az volt amit ő akart. De ez elmúlt, igaz azóta is néha türelmetlen és mindig ő akarta kell érvényesüljön. alapjában nagyon ügyes kedves. Kb féléve valami történt mert már nem szívesen jön velünk hozzánk, sőt ha meglát mindig fél hogy el akarjuk vinni nem köszön, olyan mintha meg sem látna minket. Volt úgy hogy kijön egy ajtón ott vagyunk és a mellettünk levő ismerős néninek köszön ránk meg oda sem néz. el vagyunk keseredve mi lehet az oka, probáljuk turelemmel hogy még gyerek, majd változik de néha már kellemetlen és fájó tud lenni.
mi történhetett benne, egy ideig kb egy évig a másik részről a nagyszülők nem igazán foglalkoztak velük, akkor mindig nálunk voltak kb. féléve helyreállt a kapcsolat és többször fejünkhöz vágta hogy a másik nagyi jobb , ott szeret lenni nálunk nem a kisebbik lány néha utánozza de alapjában ő nem csinálja ezt.
Kérem adjon tanácsot mit tegyünk el vagyunk keseredve, nagyon szeretjük őket.

Jó napot kívánok.
A párom és én elég nehéz időszakon vagyunk túl,elég komoly műtétem volt és még be nem mentem a kórházba addig minden műkődőtt köztünk és barátnő is támogatott, bár a párom barátja inkább ezzel nincs is gondom ami viszont nagyon zavar hogy amikor kijöttem a kórházból sokat kellett feküdnöm de a barátnő oltott a trombózis elleni szúrival, a párom dolgozott igy este ért haza minden nap és a barátnő átjött amint a párom hazaért és 9-10 között ment el, én nem sokszor tudtam kimenni hozzájuk a műtétem miatt.voltak dühkitöréseim mert úgy éreztem elhanyagol és a barátnővel folytatott beszélgetések nevetések fontosabbak mint én. Ilyenkor mindig megmagyarázták hogy a párom miattam aggodott, igaz amikor beszöktek hozzám a kórházba nagyon ramaty állapotban voltam és a párom ott teljesen összetört. A helyzet sajnos 6 hétig tartott utána ismét kórházba kerültem, akkor már én az örök optimista is meg voltam törve. Egy hónapja volt egy kemény vitánk kiabálás, veszekedés és ilyen állapotban is átengedte a barátnőt és az addigra hazaérő párját hozzánk kártyázni. Ekkor már olyan ideges voltam hogy mindenki előtt mindennek elmondtam a páromat, és ők csak ültek fél óra múlva elhozatattam előlük a piát uána negyed órával mentek el. A helyzet kicsit csitult ebben a párhétben, de nem tudom mit tegyek mit érezzek és miben bízzak ezek után. A barátnő párjának utána mondtam hogy valószínű elköltözöm mert nem bírom tovább egy hét múlva azzal jött haza a párom, hogy a barátnő mennyi mindent megtett hogy ők barátságban legyenek mert ha a párján múlott volna köszönő viszonyban sem lennének. Én ezt megint támadásnak vettem mert tud a költözési szándékomról. A hétem átjött hozzánk nem őt hívtuk, a párom azt kérte tőlem hogy ezt se azt se említsem az már naqgyon régren volt, ne hozz példákat és én mivel szinte semmiről nem beszélhettem ami zavar az időjárásról nem volt kedvem igy 20 percig csenden voltam.Néha elég kínos volt. Ő sem szolt hozzám, vágott egy pofát-Hát, mentem- ennyi volt a reakciója. Megírtam neki utána hogy semmiről nem beszélhetek ami zavar mert a párom szerint ez csak felhántorgatás de nem leszek hazug vagy képmutató. válasz-soha nem gondoltam hogy hazug vagy-ennyi.radikális méh eltávolításom volt így a változó kor előbb jött mint terveztem, lehet ezért látok rémeket, de mellette erős személyiség is vagyok, tudom mi helyes és mi nem. De nem tudok túllépni hogy amikor a kapcsolatunkn alatt egyszer volt igazán nagy szükségem rá mással töltötte az időt. sokat kötöszködött velem akkoriban a párom, nem igazán tudta elfogadni a helyzetemet. Úgy érzem ha barátnő mindkettőnk barátja lett volna észreveszi magát és hagy nekünk életteret. mind a műtét után mind a veszekedés alkalmával. A barátnő azt állítja magáról hogy milyen sok empátia van benne, szerintem nem ismeri hirből sem, nem tudja hogy ezzel a műtéttel beindult a változókor, nem tudja kezelni a beteg embereket, nem tudja mit kell tenni úgy gondolja ha a páromat felviditja az nekem is jó. Jelenleg meg van sértődve a barátnő, hogy mennyi mindent megtett értem és így hálálom meg. Kértem a páromat hogy egy ideig szüneteltessék a barátságukat, mig mi rendbe nem hozzuk a kapcsolatunkat, megigerte megteszi hogy nem keresi de ha a barátnő ráír nem lesz bunkó visszaír, mert neki sokat segített. A kérdésem az lenne a változó kor miatt látom a barátnőt ellenségnek? A párom miért ragaszkodik ennyire hozzá? Költözzek el és kezdjek új életet? Már többször el akartam menni de a párom mindig azt mondja velem és a gyerekünkkel akar élni, neki a barátnő csak egy barát nem több soha nem akar tőle semmit csak- bírja a hülye fejét-. Változtatnom kell bárminn? Köszönöm válaszát.

Tisztelt Habis Melinda!
Több mint 2 éve ért véget az első kapcsolatom amely több mint 3 évig tartott,nagyon nehéz volt,de valahogy sikerült átlendülnöm. A szakítás után 1 évvel megismerkedtem valakivel lassan 1,5éve tart a kapcsolatunk,az elején minden csodás volt teljesen mas embert mutatott akkor,de változott és folyamatosan csak bánt ,megaláz,gyanusitgat,és nem tisztel! Tudom hogy nem ezt érdemlem,mégsem tudom lezárni ezt a kapcsolatot! Mit tehetnék?

Tisztelt Doktornő!

Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz,hogy tudnék a páromnak segíteni a dühkitöréseiben. Lehet nem a megfelelő szót használom de ez jut eszembe róla.
Ami a probléma,hogy úgy feltudja idegesíteni bármilyen apró dolog,hogy az elképesztő. Ha valamibe belerúg…vagy csak leesik vagy valamit kiakar szedni és beakad vagy tényleg legyen az bármi. Ha nem talál valamit. Ha valaki kérdez valamit es nem teljesen hallja a választ tőle masodszorra már ordítva válaszol. Képes 10percig tartó ordító monológot intézni akár egy vödörhöz is ami őt akadályozza valamiben. Olyankor lehetetlenség vele szót érteni. Egy darabig megy higgadtsággal a környezetének is és nekem is de már ott tartok,hogy napi 5* biztos az agyvérzés kerülget már az állandó rikogatásától. Eltelik x idő és mint ha mi sem történt volna újra normál hangnemben kommunikál de addigra már az ember idegeit úgy felhúzza,hogy legszivesebbeb kiütném. Nem tudom ennyire gyorsan napjában százszor kezelni a dolgait. (Abszolút nem tettleges maximum csak az adott tárggyal szemben, de sem élőlennyel sem emberrel kapcsolatban nem.) Viszont a közvetlen környezetét teljesen kicsinálja. A legrosszabb az,hogy utana abszolut semmi megbánás. Számára ez teljesen normálisnak tűnik és nem érzi magát hibásnak.

Jó napot egy olyan kérdésem lenne hogy miért nem izgul fel rám a barátnőm egyáltalán kérdeztem már tőle azt mondogatja hogy még ő sem tudja az előző barátjára viszont fel izgult. Úgy érzem hogy nem kíván engem egyáltalán. Még én magam sem tudom mit csináljak hanyagoljam e öt hagyjam ott nem akarom mert szeretem öt és én is úgy érzem hogy szeret

Előre köszönöm a válaszát 🙂

Tisztelt Doktornő!

Nekem egy olyan problémám lenne, hogy a párommal kicsivel több mint két éve vagyunk együtt, de mégis alig van közös képünk. Ő az elején erőltette, mondogatta, hogy csináljunk, de akkor én még nem voltam fel oldodva teljesen. Ön szerint ez a mai modern világban jelent valamit? Vagyunk egy kicsivel is rosszabbak mint mások, hogy kevesebb (alig néhány) képünk van egyenlőre?

Középkorú nő vagyok,egy kollégám többször átölelt, közel vagyunk egymáshoz emberileg, mondhatni szeretjük egymást. De nincs köztünk semmi más, csak néha egy-egy ölelés, kölcsönös mosoly, szemezés. Elmondása szerint ő csak barátnak tart engem. Mindketten kapcsolatban élünk (család) és középkorúak vagyunk. Mégis mikor néha átölel erősen dobog a szíve és kissé reszket is, szinte beleremeg az ölelésbe.Ez mitől van? Nem lehetséges, hogy többet érez, csak tagadja előttem és önmaga előtt is? Ha csak tiszta barát, az ölelése miért ilyen?

Tiszteletem
Olyan problémával fordulok Önökhöz hogy a párom rettenetesen agresszív, folyton ordibál velem a gyerekek elött is van hogy a gyerekekkel is.. Majdnem sikerült rá venni hogy elmentem magát kezeltetni mert már félek töle hogy vajon mit fogok kapni most. Csak az anyja küldött neki egy gyógyszert stressz oldásra hogy inkább szedje azt így elvetödött a terápia pedig rengeteg fajta stressz oldott kipróbált de semmi nem hadznált. Ma már meg is fenyegetett hogy ha egy rossz szót is merek mondani az anyjárol mert sajnos anyuci pici fia akkor beviszi a szobába azt nagyon meg fog verni.. Nincs kedvem hozzá lassan undorodom már töle.. Nem mindegy az se hogy milyen fejet vágok mert abba is bele köt mert biztos hogy valami bajom van és ezzel felhergelem.. Ön szerint helyre lehet ezt hozni vagy inkább meneküljek? Előre is köszönöm

Kedves Melinda!
Egy hónapja vagyunk együtt a párommal, előtte mind a ketten kb 2 évig voltunk egyedül, én nagyon sérültem az előző kapcsolatomban. Sajnos nagyon keveset tudunk találkozni, mind a ketten napi 12-14 órákat dolgozunk, ő legtöbbször hétvégén is, de hétvégén mindig együtt vagyunk, munka után egyből jön értem. Már kérdezte tőlem, hogy hol bujkaltam 30evig?! Mindig mondja hogy mennyire hiányoztam, és annyira jó, hogy ott vagyok vele. Néha kicsuszik a száján, hogy mennyire imád. Legutolsó együtt alvasunknal éjjel amikor atoltelt, félig álmában azt mondta, hogy, annyira imádlak szívem, majd adott a fejemre egy puszit és aludt is tovább. Viszont amiért aggódom, hogy napközben egyalaltan nem keres, csak késő este amikor hazaér. Ezt már említettem neki,  mondta, hogy sokat dolgozik, enni sincs ideje napközben, de ahogy végez mindennel az az első hogy hív és el sem tudom képzelni, mennyit gondol rám egész nap, de én is hívhatom őt bármikor. Az előző csalódásom miatt, nagyon aggódom emiatt, nem akarom, hogy megint hulyitsenek, és ilyenkor napközben mindig arra gondolok , hogy már nem is kellek neki és csak szórakozik velem. Ön mit gondol? Csak én látom bele a rosszat?

Kedves Doktornő!
Olyan 6-7 hónapja úgy érzem szociális fóbiám van. Viszont ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Ha egyedül vagyok és online beszélgetek valakivel sokkal boldogabb vagyok és nem érzem magam furcsán. Viszont ha közösségbe megyek ez megváltozik nem tudok senki szemébe nézni, ha mégis hirtelen tempóban ver a szívem és szorongást érzek, ha beszélgetek egy barátommal akkor is furcsán érzem magam, esetleg remeg a kezem a hangom is. Van hogy hirtelen feszül a mellkasom és elkezd fájni a szívem emiatt de az általában a beszélgetések után van. Ha egy ismeretlen ember megszólít az utcán nem is tudok neki válaszolni mivel úgy érzem egy szó nem jön ki a torkomon. Nagyon megköszönném ha válaszolna és segítene hogy esetleg ennek mi lehet az oka. Orvoshoz vizsont nem szeretnék menni ezzel kapcsolatban mivel valószínűleg nem tudnék erről beszélni az említett dolgok miatt, Köszönöm a válaszát előre is

Kedves doktornő!
Nagy valószínűséggel szorongok. A tünetek nagy része rám is hat. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék erről a szüleimmel beszélni? Mert nem tudom, hogy anyukám komolyan venné-e. Arra fognak következtetni, hogy ez csak tinédzser kor, és vele járnak ezek a dolgok, miközben lehet hogy egyre nagyobb lesz bennem a nyomás. Hogyan tudnám ezt velük megbeszélni? Köszönöm a válaszát!

Tisztelt Doktornő!
4.alkalommal jártam pszichológusnál,és első pillanattól kezdve szimpatikus volt/tetszett nekem a férfi és ez továbbra is így van.Milyen érzelmeket várhatok a részéről?Gondoltam rá,hogy nem megyek többet hozzá,mielőtt jobban belemerülnék.mit javasol?
Én 21éves nő,ő32éves férfi.