Pszichológus válaszol

Tisztelt doktornő!
Boldog névnapot kívánok!
Én mindig boldogtalan de nehezen találok társat.Nagyon szeretnék:)
Sokat segített és mindent köszönöm!
Szép estét kívánok!
Üdvözlettel, Tisztelettel: Réka

Heló. Munkahelyemen van egy lány akinek akkor volt barátja de kb márciusba kezdtünk el beszélgetni sokat ahogy telt az idő nem néztem rá úgy hogy most én többet akarnék tőle meg amúgy is volt barátja, csak elvoltunk elment gyorsan az idő hamar vége lett a munkaidőnek és közben megismertük egymást is. Egész közel kerültünk egymáshoz bizalom együtt mentünk szünetre, felmentünk nála, már megszokottá vált hogy munka után mikor másnap nem kellett jönni dolgozni felmentünk ettünk elvoltunk de semmi több. Beszélgetések közben messengeren sok pirulós arc szivek ilyesmik is voltak látszott hogy közel állunk egymáshoz, viszont így visszagondolva ez olyasminek tűnt mintha együtt lennénk. Másfél hónapja lassan vége lett a kapcsolatának, én ápoltam a lelkét és a hangulatingadozásai mellett is ott voltam neki. Kb 12-14 napja bejelölte egy ott dolgozó csávó, akivel elkezdtek beszélgetni. Viszont nekem azt mondta h az idén biztos nem lesz senkije és főleg a munkahelyről nem meg hogy nála nem megy könnyen a tovább lépés ilyen hamar. Na és mindennap beszélnek munka közbe is és otthon is, és azóta azt vettem észre hogy már nem ír olyan szives dolgokat, olyan érzés mintha visszafogottabb lenne és azóta kiemeli hogy legjobb barátok vagyunk, ami oké is. Csak nekem furcsa hogy ezt most miért kezdte elhagyni meg az esti elköszönő szövegnél a sziveket meg minden ilyen cukiskodó dolgot. És azóta idegesít a dolog hogy miért ilyen velem meg máskor mondta h hiányzom meg imád szeret meg hogy foglalkozzak vele otthon is egész nap beszéltünk mostanában meg szinte nem, és egyik munkanap után maradt vele beszélgetni kb félórát és azért sem mentem fel aznap nála meg elvileg ő fáradt volt és pihenni akart. Voltak meccset nézni amit 12 óra válasz nélkül csinált. Na de a lényeg hogy mi lenne a teendő nekem csak fogadjam el vagy kérdezzek rá vagy nem tudom hogyan kezeljem a dolgot, egyszerűen csak jól esett hogy valaki ennyire szeret és foglalkozik velem, nem akarnék vele kapcsolatot meg ő sem, csak hiányzik a dolog. Viszont személyesen olyasmi mint régen meg beszélgetésnél is próbál de azért ennyi idő után észreveszem ha valaki nem olyan. Olyat is csináltam hogy mindig néztem h fent van-e elolvasta már-e az üzenetem meg ilyesmi kicsit beteges vagy nem tudom. És ebben kérnék segítséget hogy mit hogyan kellene tennem mert idegesít és olyan céltalannak érzem most az életem meg egyedül. Köszönöm! 🙂

Tisztelt Doktornő! Párommal 4 éve vagyunk együtt. Hajlamos vagyok hirtelen lobbanékony és féltékeny lenni a semmire is. Tegnap a telefonján láttam, hogy egy régi lány barátjának azt írta, hogy aludjon nála és menjen ki hozzá. Amikor rákérdeztem azt mondta, hogy ‘hülyéskedett’ a lánnyal, soha nem akarna tőle semmit. Maga szerint adjak esélyt, vagy higyjem el, hogy ez egy rossz poén volt?

Jó estét!

Egy olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy vajon miért van az, hogy nem tudok egyetlen egy férfit sem szeretni. Régen volt egy 3 éves kapcsolatom, amely tönkrement, de azóta egyszerűen semmi. Próbáltam kapcsolatban lenni, de semmi érzelem nem volt. Vártam, hátha előjön, de nem jött. Nem szeretnék továbbá senkit megbántani.
Olvastam az elmúlt hónapokban, hogy a gyermekkor is közrejátszhat ilyenkor. Sajnos a nagyszüleim neveltek fel, majd amikor a kamasz éveim elkezdődtek, a szüleim, mintha mi sem történt volna, újra felbukkantak és próbálták az aggódó szülő szerepét játszani. Ezen részének lehet köze ahhoz, amiért most nem tudok szeretni?
Előre is nagyon köszönöm a válaszát!

Tisztelt Pszichológus Hölgy!
Párom jövő szeptemberben tervezi, hogy kimegy külföldre, egyetemre. Én is egyetemre járok, de még van vissza 1,5 évem. Attól tartok, hogy bár nagyon szeretjük egymást, meg dög történni az, amire nem vágyunk.. eltávolodunk egymástól. De szeretem és ő is engem. Már most szomorú vagyok, szenvedek a gondolattól. Előre rettegek. De nem akarok szakítani vele mert nagyon szeretem. Félek mégis hogy eltávolodunk egymástól. Kéthavonta tudunk találkozni, nem tudom hogy ez mit fog tenni velünk. Rettegek.
Nem tudom mit tegyek.. nagyon el vagyok keseredve..
üdvözlettel: Tulipán

Kedves doktornő!

A problémám a következő lenne:
Párkapcsolatokban teljesen “függő” leszek. Az elején általában semmi probléma nincs, de egy idő után teljesen rá eroszakolom magam a páromra. Ezt úgy kell érteni, hogy minden szabadidőm vele akarom tolteni, minden szabad percemben vele szeretnék beszélni. Aztán amikor ez nem jön össze, mert nyilván dolga van mindenkinek, akkor elkezdek olyanokon gondolkozni, hogy biztos probléma van a kapcsolattal, el akarnak hagyni stb. Ez nyilván a másik félnek iszonyatosan terhelő és én is tudom, hogy ez nem normális, viszont ez egy visszatérő probléma és nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudok felhőtlenül boldog lenni, mindig félek, hogy valami gond van. Hagytak már el ezért és több ilyet nem szeretnék.
Előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Habis Melinda
Azért kerestem meg önt mivel mostanság önbizalom hiánnyal küzdök .
Sokszor nem tudom mi van velem, egyszerüen nem ismerek magamra rég nagyon vidám életre való nő voltam tele önbizalommal.
Csak mivel volt egy 3 eves kapcsolatom ami nem alakult túl jol igy az önbizalmam is oda lett , ennek köszönhetöen a jelenlegi párom mellet szerethiányt érzek egyszerüen már benne is azt látom amit magamban pontosabban hogy nem szeret nem tudom mi tévő legyek szeretnék segitséget kérni öntöl .
Van egy remek párom akit nem szeretnék el vesziteni csak azert mert nem ismerem magam meg önbizalom hianyos vagyok.
Válaszát előre is köszönöm

Kedves Pszohológus nő!

41 éves vagyok,a volt barátnőm 35 éves! A párommal 2 éve voltunk együtt egészen szeptemberig. Elég furcsán szakítottunk… mondhatni extrém furcsán. Röviden.. Augusztus 20 án elmentünk a nővérével és kissebb családjával nyaralni ami egész jónak igérkezett!! Nem volt semmi különös egy két aprobb sértődés belefért… 26-án haza jöttünk. Nem laktunk együt,én haza mentem és telefonon tartottam vele a kapcsolatot…. hol beszéltünk hol meg a közösségi médián üzentünk egymásnak… 28-án rokonok jöttek hozzám,amit jeleztem is párom felé. néhányóra eltelte után vettem észre hogy írt nekem… mivel nem hallottam nem is válaszoltam. Mikor elolvastam csak ideges hibáztatásokat…”Hogy lehet így el tünni,nem tudom kivel vagy vagy mit csinálsz,hagyjuk egymást ,nem tudok aludni éjjel sokszor mert nem tudom mit csinálsz” olvastam! Kb szakított is velem,így ilyen formában…. amit egyáltalán nem értek… Szerintem más is van a dologban… Amikor próbáltam hívni már fel se vette a telefont…. Azóta kb mindenhonnan letíltott,ha bementem a munkahelyére akkor ugyan pityergett de elég ridegen közöolte velem hogy “Nem hiszem el hogy ilyen gyenge vagy!” Mi lehet ön szerint a háttérben? Megjegyzem a szexualítás az utolsó pillanatig működött, ha együt voltunk nagyon jó hangulatban telt mindig, a bajok ainkább akkor alakúltak szinte mindig, ha mindketten othon voltunk. Válaszát előre is köszönöm!

Miért van az hogy a férjem nem engedi hogy az előző kapcsolatomban van gyerek és nem akarja tarcsam vele kapcsolatot .ha tartanám elzavarják mi ének az oka és még sorolhatnám.ő ha haragszik mindig az italhoz nyúl.

Kedves doktornő!
Sajnos rájöttem hogy kapcsolatfüggő vagyok de már nagyon régóta és ebbe betegedtem bele. Van egy 25 éves pasim akivel már lassan 2 éve se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk már nagyon sokszor szakítottunk de mindig kibékültünk. Most viszont az utolsó szakítás már végleges a barátom részéről amibe én nem tudok beletörődni. Pedig tegnap be is vallotta hogy már nem szeret úgy mint régen nem szerelmes de viszont szexre meg kellek neki én meg hagyom magam kihasználni pedig sokan mondják hogy nem kéne. Le kéne zárnom nekem is végleg ezt a kapcsolatot de nekem ez nem megy úgy mint a barátomnak. Viszont így sem jó hogy néha összejárunk szexelni. Ő már nem szeret ezt érzem is de nem tudom őt elengedni. Kérem mondja meg mit tegyek? Ez a pasi olyan nekem mint egy drog nem tudok nélküle meglenni és csak belebetegszem ebbe. Nagyon rossz érzés ez őrlődök minden nap és csak kettőnkre gondolok. Én akár ezerszer is újrakezdeném vele de ő nem akarja már és igaza van.

Kedves Melinda!
A páromnak rángásai vannak mikor velem van és állítása szerint csak akkor ha velem van. A rángásokat úgy kell elképzelni, hogy hirtelen rándul egyet a teste, de semmi hirtelen behatás nem éri. Friss a kapcsolat és számomra ez elég aggasztóak ezek a rángások, de nem akar orvoshoz fordulni. Én 19 éves nő vagyok, a párom 24 éves.
Mi lehet ennek az oka? Összefüggésben lehet a jelenlétemmel?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
53 éves elmúltam, férfi vagyok, 4 éve élünk itthon megint Magyarországon. Amivel önhöz vagyok kénytelen fordulniaz nem más mint alapvetően a szexualitásom lanyhulása, úgy mond 4.-éve nem volt a párommal közös együttlétünk és ezt így tovább nem tudom csinálni. Ezért kérnék segítséget öntől! A párom és én kb. 12 évet volt külföldön a vendéglátásban dolgoztunk mind a ketten, nagyon megterhelő munkakörökben. A kinti tartózkodásunk alatt kellet elkezdenem vérnyomás csökkentő gyógyszert szednem amiben béta blokkoló is van. A szexuális életünk nagyon is normális volt minadíg míg haza nem jöttünk, Az életünk teljesen megváltozott! A trsessz mindennapos volt számomra és a párom számára is ( családban lévő rákos betegekről beszélek, akik közűl a párom édesanyja közben elhunyt). A kettőnk közti kapcsolat is igen megváltozott! Sokat vitatkozunk, de nem veszekszünk! Apárom erősebb akaratú mint én és ezért hamarabb rá hagyok dolgokat, amiket később szóváteszek neki, én sem értem hogy miért! A nőkhöz való viszonyom igen csak megváltozott: Egyszerűen hidegen hagy egy szép nő látványa vagy ha apárom meztelenűl végigvonul fürdés után a hálószobában! Ez korábban nem így volt! Sajnos észre vettem magamon hogy a merevedések elmaradnak, sőt már egyáltalán nincsennek. Ez aggaszt engem és a páromat! Mi mindent megbeszélünk, mert ez szerintünk így helyes. Amit még magamról elk kell mondanom, mióta itthon vagyunk 30 kg-ot híztam és esténként alkoholt is fogyasztok, amit évekig nem is csináltam! Szerintem ezek is a probléma okozói, de a ránk rakódó teher is és a gyógyszerek is kiváltói együttesen! Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Melinda! Nagyon fájdalmas róla írni! Az életem javát, már megéltem! Egész kemény életem volt .Mindené meg kellett küzdenem! 26 év után meghalt a férjem. Ezután munkába menekültem! Minden rám szakadt.Volt egy vállalkozásom 20 segítséggel. Közben megismerkedtem egy valakivel ,és azzal 12 éve együtt,de tiszta tragédia.Most már békés ,egymás mellett élés.Majd az életembe megjelent egy olyan személy .aki 32 éve vágyott rám,de látta ,hogy boldog párkapcsolatba éltem a férjemmel és ezt tiszteletbe tartotta-Soha nem adta tudtomra ,de fel sem adta..Csak a volt párommal ismerték egymást személyesen .Engem is ismert csak én Őt nem.Majd volt egy ingatlanom és kiakarta venni bérbe.Ez ismeretség által ,közölte finoman érzéseit.Nagyon kedves volt,inteligens szeretett,tisztelt,boldog lettem mellette,és szinte ilyen emberről álmodtam.Nagyon jó megvoltunk,terveztük a jövőt ,de vágtatva.Nem tudott már nélkülem létezni,A házamat gyorsan kis újítás és húsvét után egybeakartunk költözni.Boldogok voltunk nap mint nap.Ez év január30.-án találkoztunk először .Úgy találkoztunk, mint ha már mindig együtt éltünk volna.Szinte rögtön szeretett volna egybe költözni ,mert félt ,hogy ennyi vágyakozás után ,eltudott fizikálisan is érni,és nehogy elveszítsen.Szinte sírt a boldogságtól.Nagyon boldogok voltunk,vágytunk egymás társaságára.Ápr 18.-án egy szép nap után nehezen ,de elváltunk..Majd 19.-én írtunk egész nap Viberen .Majd este 10 57perckor írta, “Fáj a hátam és a karom és elköszönök,,És ez volt az utoldó értekezésünk.Nem tudtam mire vélni.Írtam folyamatosan ,de már nem jött rá válasz.Elnémúlt örökre a telefon.Majd másnap nem jelentkezett és akkor tudtam meg ,hogy az éjszaka vagyis 11-kor este szívelégtelenség rögtön elvitte.ápr.19.-én.Nem volt jele a betegségének.Lehet lelkiismeretfurdalásom ,hogy esetleg nem vettem észre dolgokat??Azóta nem tudom a sebeimet halványítani, nem e én hibáztam valamit?Nagyon hiányzik! Állandóan a hangját hallgatom ,mert van egy pár hangfelvétel a beszélgetésünkről..Nosztalgikus számokat hallgatva ,szinte ömlik a könnyem.Annyira a szívembe zártam ,e rövid idő alatt , és nagyon fáj a hiánya.Imádtam nagyon..,hiszen így még nem tisztelt ill.szeretett senki,de én sem szerettem így senkit.Most már 8 hónapja elmúlt ,hogy elköltözött az örök hazába.Nagyon hiányzik.Sajnos mióta elment még nem álmodtam vele nem jött még vissza álmomba.Próbálok nagyon magamon uralkodni ,csak nem tudom hogy menne könnyebben.Sajnos ,most még pillanatnyilag ott vagyok ,ahonnét szerettem volna elindulni ,az újabb boldog életbe ,de az élet nem engete ,hogy egyszer igazán boldog legyek! Mir tehetek a könnyebb feldolgozáshoz!! Köszönöm Erzsó

Üdv! Ön szerint ha a volt barátom azt híreszteli mindenkinek hogy van valakim csak nem vallom be senkinek de konkrétan ő azt tudja hogy egyedülálló vagyok egyébként! Akkor azt miért teszi miért szeretné azt a tudatod kelteni mindenkibe hogy foglalt vagyok!? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Melinda!
Tudom,hogy ez egy közhelyes kérdés lesz,de kíváncsi vagyok egy “kívülálló”véleményére.Van egy barátom lassan másfél éve.Első látásra szerelmes lettem.Pedig én nem vagyok az a fajta,aki csak úgy szerelmes lesz,és mégcsak nem is az ideálom.Voltak közben problémáink,de megoldottuk,egy kis “mosolyszünettel”.De mindig visszatérünk egymáshoz.Nem tudunk egymás nélkül lenni sem.A családom nem nézi egészen jó szemmel,mivel 17 évvel fiatalabb.De még ez talán nem a legnagyobb probléma.A személyes kérdésem az,hogy ,természetesen ő is volt másba szerelmes.De úgy érzem és mondta is,hogy neki ő volt az első szerelme.De mit jelentek én neki?Mindig hozzám jön,szeret engem,de nem vagyok olyan fiatal és szép,mint az a lány.Valahogy már nem bánt a dolog,mert arra a lányra még csak nem is hasonlítok.Aminek igazából örülök.Ő fekete,én szőke..és teljesen más felépítésűek vagyunk.Mondta,hogy szeret.Vajon mennyire?Mert a telefonjára véletlenül háttérképnek került az a lány.Ügyet nem csináltam belőle.Mert örülök annak,hogy ő van nekem.Viszont ami meglepő volt,engem otthon bemutatott,azt a lányt meg nem.Soha senkit sem mutatott be otthon.Vajon biztos lehetek-e abban,hogy igazából engem szeret?És az a lány csak egy múlt?A lánynak van barátja is és,mint barátként leveleznek.Nem vagyok féltékeny típus,mondjuk még mindig jobb ő háttérképnek,mint én.Ezt mondtam neki egyik nap és nevetnem kellett.Ő lepődött meg a legjobban.Nem festem magam és sportosan öltözködöm,mert hozzászoktam,hogy sportoltam(tájfutás,kosárlabda).Kicsit szeretnék “nőiesebben” kinézni.Pedig ő mondja,hogy nem szereti a nőn a sok “vakolatot”,de púder nélkül tényleg gáz vagyok,és én meg szeretném tartani őt.Nehéz lesz az biztos,hogy ahhoz legalább hozzászokjak,hogy a szempillámat kifessem.A sport miatt nem igazán festettem magam,mert az izzadság miatt úgyis leázott volna.És ő nem mondta,hogy változzak.Magam miatt szeretnék.Azért,hogy csodálkozva nézzen rám,hogy azt mondja de jól nézel ki…s.t.b. És ezek alapján amit leírtam…Vajon szeret??? ,)

Tisztelt Doktornő!

Az én kérdésem egy gyerekkori trauma feldolgozásához kapcsolódik. 9 éve vagyok együtt férjemmel és vannak gyerekeink is. A férjemet gyerekkorában az apukája viccből, “puszta szeretetből” azzal piszkálta, hogy a fülét rágcsálta, állítólag elég undorító érzés volt ahogy a férjem fogalmaz és nyálas, nem tetszett neki, hogy a nyál olyan helyen folyik/csorog (fül), ahol nem kellene. Ez ránk úgy van hatással, hogy a férjem nem csókos típus, sose volt az elmondása szerint, és a testváladékok esetén is van némi fenntartása (nem vészesen). Kerüli a csókot, ha ad, akkor se beleérzően és szenvedélyesen, hanem általában röviden és sokszor csak akkor kapható rá, amikor szexre kerül a sor. Ő inkább érintéssel, öleléssel, simogatással (bármivel) próbálja kompenzálni a csókot. Számomra ez nem elég, zavaró, hiányérzetet okoz, a probléma itt kezdődik. A kérdésem a következő lenne, hogyan lehet feloldani ezt itthoni módszerrel, ha a párom semmiképpen sem szeretne terápiára járni? Hogyan tudnék ezen segíteni, hogy tudnám a blokkjai oldásában segíteni?

Köszönettel: Szilvi

Tisztelt Doktor/Doktornő!
Van egy nagy problémám .
Vagyis több is. Jelenleg testkep zavarral küzdök gyakran nem tudok enni (amúgy molett nő vagyok) mert azthiszem hogy nem vagyok elég jó. Igazából bármit teszek egész életemben ez jelen van. Rengeteget sírok és gyakran gondolok az öngyilkosságra pedig amúgy boldog életem lehetne hiszen van párom meg van tető a fejünk felett. Anyagilag moat kicsit méllyen vqgyunk mert éppen munkát keresek.
Mindig úgy érzem hogy bántani akarom magam. Régen vagdostam magam ma mar ennyira nem durva de a gonolat ott van és neha a tett is. Közben párom mondja hogy biztos miatta van. De nem mert talán ő az egyetlen jó. Gyakran megsebesítettm magam . Féltékeny vagyok es úgy érzem hogy is el fog hagyni mind mindenki életemben. Nálunk gyermek koromban nagyon sok mindenki halt meg.
Mi van ha újra nem leszek neki elég jó? És közben rettegek hogy el hagy hiszen próbálom néha elmarni magamtól mert bele örülök abba hogy mi van ha nem vagyok elég jó… mert sosem voltam a szüleimnek sem.
közben hipochonder vagyok és rettegek a haláltól és nem tudom hogy ebből a káoszbol hogyan keveredjek ki. Kértem a haziorvosomtol segitseget de o azt mondta hogy nem fognak velem foglalkozni a pszichológusok mert nem súlyos állapotom. De én borzasztóan érzem magam.
Kérem segitsen mert már nagyon nagyon nem bírom ezt az egészet es szeretnék meggyógyulni.

üdvozlettel
egy elkeseredett 25 éves nõ

Kedves doktor nő
Én egy 22 éves külfoldi fiu vagyok és es a szerelmemel élek 1 éve magyar országon es a szülejim nem tudjak hogy en meleg vagyok hogy azonos neműekhez vonzodom es ugy tudjak a szülejim hogy csak dolgozom es haza akarnak vinni pár hetem van valamit ki kellebe talalnom rá mert nem akarom hogy megtudjak hogy mijen vagyok hogy nem ojan vagyok mint a tobbiek es nem akarom itt hagyni a szerelmem ha hazakell mennem soha nem fogom feldolgozi eszt a traumat ahogyan erre gondolok kogy mi lesz ha mégis mennem kell elfog a sírás ahogy mostt is 😭😭 nagyon faj mostis aluttam de roszat almottam almomban haza vittek es nem ertem el a szerelmem kerem segitsem mar ha tud mar nem bírom továb igy naprolnapra nem tudok aludni elore is köszönom a segitséget es elnézést kérek a hejes írásért.

Tisztelt doktornő!

23 éves nő vagyok, kapcsolatfüggő.
Sajnos erre kellett rájönnöm. Évek óta kapcsolatból kapcsolatba léptem. Az idő elteltével kezdett tudatosulni bennem, hogy nem puszta önzetlen szeretet, hanem borzalmas szereterhiány és ragaszkodás lépett fel nalam. Nemrég ért véget egy 2 éves kapcsolatomnak. Úgy éreztem tudatosan képes leszek kezelni a szakítást is és nyitni szépen-lassan emberek fele is, pusztán ismerkedés szinten. Tévedtem ismét. Egy adott ponton érzelmeket kezdtem táplálni valaki olyan iránt, aki ezt nem viszonozza. Nem értem önmagam sem, hisz mindent de kapcsolatot nem akarnék jelenleg, érzelmi kötődést meg pláne nem, mégis minden akaratom ellenére ez jött össze. Így mostmar nemcsak egy szakításon kell túl legyek hanem meg ezen a hirtelen jött fellángoláson is ami melle társul duplán a ,,nem kellesz érzés,,.
Igazabol túlságosan érzelmes és ragaszkodó vagyok.
A kérdésem az lenne, hogy mit tegyek, hogy képes legyek önálló lenni érzelmi téren?
Tudom arra lenne szükségem, hogy egyedül megtaláljam a belső egyensúlyom és ez bár tudatos bennem, gyakorlatban megsem megy.

Üdvözlöm! 6,5 éve vagyunk együtt a párommal ebből 5,5 éve együtt élünk! Ő 32 éves ,Én 39. Nekem volt már egy házasságom amiből egy gyermekem is van ,volt férjem többször megcsalt ,ezért is ment tönkre a házasság ,nem volt többé bizalom! Igyekeztem ezt a bizalmatlanságim nem kivetíteni a következő párkapcsolatomra és így kaptam egy igazi társat ,akivel hasonlóan gondolkodunk minden szép és jó… volt egészen egy évvel ezelőttig! Külföldön élünk egy kis faluban és itt él az egész családom is ,az Ő családja magyarországon távol tőlünk. 1 éve folyamatosan azt vágja a fejemhez hogy csak miattam van itt,illetve hogy a családom gyűlöli őt ,valóban voltak az elején problémák a családom rs közötte ,de ezek idővel helyrejöttek viszont Ő folyamatosan azt az időt emlegeti amikor bajuk volt egymással! Mindig is szeretett legútitani 1-2 sört nem volt vele semmi bajom de az utóbbi időben már több is lecsúszik ,nem bánt engem viszont kötöszködik ,elmondok neki valamit 2-3 nap múlva szóba kerül és azt mondta titkolózom mert Ő erről most hall először! Ha felhozom a témát az ivásról akármilyen stílusban támadásnak veszi meg hogy Én le alkoholistázom! Hétköznap még el is vagyunk de komolyan minden hétvégére jut egy olyan veszekedés aminek az a vége hogy talán jobb lenne külön de aztán egyikünk mindig enged! Viszont úgy érzem ez már egyáltalán nem egézséges így,mit tudom tenni? Tényleg jobb lenne külön?
Válaszát előre is köszönöm! Üdv.

Szépnapot. Lenne egy elég bonyolult kérdésem illetve egy sajàt magam fele megmagyaràzhatatlan tettem amit nem tudok fel dolgozni. A páromal es egy kisebb “tàrsasàgal” töltöttünk egy estét és kicsit túl léptünk a hétköznapon majd az éjszaka folytán észleltem h pàrom az egyik làny fele érdeklődést mutat majd kis idő elteltével elővete a nemi szervét és elkezdte verni ugy h mindenki jelen volt majd en mar ere annyira be rágtam h idegeségembe azt mondtam h a kiscsaj verje neki meg is engedte neki hagyta a parom majd abba maradt az ejszaka folyamàn parom fel dobta a labdat h mi lenne ha en egyutt lenek a lànyal es mar anyira ideges voltam zavart állapotba hogy mar nem erdekelt semi mondom jolvan oke ere megtortent az egesz a lamyal es velem kb 5 perc leforgasa alat mert nem voltam kepes tovabb folytatni parom ezt végig nézte majd egyutt szajal elégitük a lànyal őt majd ra ultem es le àlt neki utána a lànyt akarta megbaszni en mar akor nem birtam ott hagytam oket abba a tudatba hogy eszre veszi magat es utanam jon de nem tette több oráig egyutt voltak. Most fogalmam sincs mi van velem velünk pàrom el akart hagyni en sirtam könyörögtem h ne tegye ezt velem velünk ne hagyjon el ki békültünk majd egy fél nap elteltével ujra szoba jött az az este és fel tettem a kérdést h ő is olyan nyugodtan tudta volna kezelni a helyzetett ahogyan én 🙂 ? Erre hogy hat o nem meg h én akartam anyira azert tette meg mondom ha en azt mondom h ugordj ki az ablakon megteszed elkezdi meg teszi mert anyira szeret. Teljesen össze omlotam undorodok magamtól mert kepes voltam egy ilyen helyzetbe bele menni akivel beszeltem erol azok csodalkoznak rajtam rajtunk mert mi nagyon szeretuk egymast es nem tudtunk egymas nelkul létezni se és mára mar nem tudom hogyan tovàbb megbànàs részéről egy szikra sincs ahogy én làttom mert azt modja h mivan akor ha egyutt volt velemeg ilyenek. Én már félek hogy ujra megtörténik hogy megcsal és vagy ép etől durvàbb lesz nagyon nem tudom mi legyen. Félek hogy megbolondultam egyszerűen nem tudom mit tegyek mere legyen hogyan legyen könyörgöm segîtsen.

Kedves Pszohológus nő!

Párkalcsolatban élek majdnem 6 éve a barátommal. Sajnos megzavarodtam. Olyat érzek amit még nem. Van egy családos házas munkatársam. Mióta hozzánk került azóta ha csak találkozunk mindig mosoly van az arcán. Néha azt érzem hogy követ ha épp tudja indulok a mosdóba. A céges bulin bókolt kissé lazább volt az italtol. De mindig bámul a szünetekben. Elhivtam ebédelni munkaidőben persze nem a munkahelyi ebédlőbe mert ott mar voltunk hanem máshova. Belement. Érdekelne hogy ön mit gondol a helyzetről? Csak szeretne kikapcsolódni vagy tetszem neki?