Pszichológus válaszol

Kedved Melinda!
Szerelemből mentem férjhez,a házassàg alatt pánikbeteg lettem.Imádtam a férjem, de ő szépen lassan elhidegült, amit én éreztem.Az ő karriere szàrnyalt, vezető lett a cégnèl ahol dolgozott.Èn anyagi problémàkkal küzdő, dolgos családból szàrmazom.Az èn csalàdomat a fèrjem sose fogadta el, én meg sokat jártam haza segiteni Anyukámnak , aki egyedül maradt Apám halála után.Nem váltam ke itthonról sajnos..ez is hiba volt..Én nem diplomáztam,mint a férjem, így kisebbsègi érzèsem volt hozzà, ezt titkoltam.Házassàg utàn nagyon görcsösen akartam gyermeket Tőle, de 1.5 èvi próbàlkozàs utàn sem sikerült.Szerettem volna gyermeket Tőle, mert nagyon szeretem most is, de nem sikerült a baba.Teljesen összeomlottam lelkileg, dúrva pànikrohamaim voltak, megfelelèsi kènyszerem volt a külvilág fele…éreztem, hogy a férjem már nem szeret, tàvolodik, nem tisztelt semmibe, nem kommunikàlt .Talán a gyermektől vàrtam azt, hogy ha szülök neki babát, tisztelni fog..körülöttünk a családban mindenki sorra jelentette be a babaváràst..én meg szègyenkeztem, hogy nem sikerül…hàt milyen nő vagyok…semmilyen..minden èjjel pánikrohamok kínoztak.Haza jöttem pár napra Édesanyámhoz, a férjem meggyanúsított , hogy èn csak ,,gyereket akarok” Nagyon akartam, igen, de tőle, vele, bár amit csináltam túlzás volt…megaláztam sajst magam..Majd mikor haza mentem pàr nap után elmondta a férjem , hogy már nem szeret és vàlni akar..beleolvastam az üzeneteibe, ami nem szèp, de a családjàval a hátam mögött kibeszéltek, hogy orvosra van szükségem, kezelni kell engem….csupàn csak szeretetre, törődésre vàgytam Tőle, lelki törődésre..Azt is éreztem , hogy nem tisztelt se engem, se a családomat…Elvàltunk, de nagyon szeretem a mai napig…Ennek màr 2 ève, de mèg mindig szenvedek ettől, akartam vele beszèlni,de nem kiváncsi rám.Tehetetlen vagyok és úgy èrzem, nagyon megutált,Rengeteget sírtam a pánikbetegsèg miatt és a nehezebb körülményeim miatt, ennek ő is tanúja volt..saját magam alatt vàgtam a fát, mert őszintén kiadtam minden èrzelmemet..Sajnos gyenge , érzèkeny vagyok.Mára sikerült leküzdenem a pánikrohamokat, voltam pszichológusnál is, de nagyon bánt ez az egèsz, nem tudom feldolgozni, hogy ilyen könnyen túllèpett a házassàgon, semmibe sem vett sajnos..látom a hibàimat amit vétettem, de màr késő ès magamat hibáztatom.Erősödtem sokat, de nagyon szeretem.Üdvözlettel:Berni

Mit csináljak ha a párom korlátoz a hivatásomban, mert szerinte túl veszélyes? Nem akarok vele szakítani, mert nagyon szeretem.

Draga doktornő segítsen!Kerdezni szeretnem ,hogy a 10 eves unokam lehordja az anyjat mindennek,hazudik ra, mar nem is akar hozza menni miutan az anyja elhagyta az apjat ,mert töbször megverte!Most a gyerek maradt az apjánál aki minden drága videó játéktól kezdve mindent megvesz neki!Anyjával csak akkor beszél mikor kell neki a segítség a tanulasban és nem fogad szót!Mi lenne a helyes az anya részéről ha tenne!Köszönöm doktono ha segít Én a nagymama vagyok !Nem tudom nezni hogy szenved a lányom!

Kedves Melinda,
27 eves no vagyok, Budapesten elek.
Amiben a segitseget szeretnem kerni, az az, hogy a heten szakitott velem a parom, akivel 2 eve jartunk, egy eve egyutt eltunk. Igazabol ezzel kapcsolatban szeretnek segitseget kerni, hogy erdemes lehet-e meg remenykedni, vagy egyszeruen csak probaljak tullepni a helyzeten..?
Az ok, ami miatt szakitott, hogy szorong mellettem. Hogy kicsit erthetobb legyen, par pelda:
 Regebben volt, hogy elment bulizni es hat nem voltam boldog tole, nem esett jol h velem van, akkor 10kor mar faradt, de massal hajnalig fent van. Miutan hazaert sertodotten viselkedtem, s a szemere vetettem, h velem bezzeg nem megy bulizni, hiaba kerem.Alkalmanken, ha volt valami ami negativan erintett, nem szoltam hozza, ha kesett akkor pedig szamonkertem, miert nem jelzett. Egy alkalommal esti lefekves elott vartam, hogy furodjon es jojjon O is, es mikor majdnem egy oraig elvolt, beneztem a furdobe es kerdeztem mit csinalt, lattam, hogy mobilozott.. szamonkertem miert nem az agyban nyomkodja inkabb, kicsit olyan erzes ez igy nekem, mintha bujkalna. Ez meg regebben volt ugyan, de most  meselte, hogy par napja ult a mosdoban, szeretett volna megnezni valamit, de nem merte, nehogy megint benyissak, h mit csinal. Mondtam neki, hogy nem tortent volna ilyen, sajnalom hogy igy reagaltam, es ahelyett, hogy azt mondtam volna, hianyoztal szivem, varlak, inkabb tamadtam. 
Ezek mind olyan gondok, melyek valoban abbol fakadtak, hogy nem kommunikalok jol, sokszor nem tudom megallni h ne mondjam ki amit gondolok. A baratom edesanyja gyermekkoraban sosem mutatta ki h szereti, nem olelte meg, nem mondta, hogy buszke lenne ra. Azt hiszem ezert olyan sarkalatos pont szamara a szeretetmegvonasos buntetes. Csak hat sajnos az alap reakciom egy konfliktusra az volt, h merges lettem es nem szoltam hozza, megsertodtem, vagy lgjobb esetben elmondtam, hogy  na ez nem volt jo. 
Decemberben mar szakitott velem a parom, ugyanezen okbol, aztan januar elejen azt mondta hianyol es szeretne h probaljuk meg ujbol. Megbeszeltuk, hogy lassan haladunk, nem alszik nalam minden nap, eljar szorakozni a haverjaival. Persze ebbol az lett, minden nap itt aludt es sosem ment el a haverjaival, pedig tobbszor kertem, mondtam h menjen, akar hetvegere, akar kulfoldre, csak erezze jol magat. 
Most mikor szakitott, megkerdeztem miert nem ment, azt felelte, mert felt, hogy nekem ugyse tetszene a dolog, csak ugy tennek.. mondtam Neki, hogy azt gondolom, ha elment volna, es latja h nem akadok ki, hanem orulok neki, hogy jol erezte magat, talan most nem itt tartanank, nem szorongana annyira. 
Kiderult, eljar pszichologushoz (veletlenul jottem ra, nem akarta elmondani, hogy ne erezzem rosszul magam) es en is elkezdtem egyre tobbet foglalkozni az eroszakmentes kommunikacio technikajaval es olvasni a temaban. 

Egyebkent ezt leszamitva azt hiszem kijelenthetjuk, hogy minden tokeletes volt. Szerelmesek vagyunk, sokat beszelgetunk, tamogatjuk egymast, sokat nevetunk, a szexualis eletunk is szuper. Egyszoval, tenyleg minden tokeletes lenne, ezt leszamitva. 
 Igazabol a fo kerdes, ami kavarog bennem, hogy ha sikerul kicsit tavolabbrol latnia a kapcsolatunkat, rajohet vajon, hogy a gondjaink megoldhatoak lennenek, ha betartanank a social contractot, amit az elejen megbeszeltunk? 
Vagy mindegy mit teszek, szorongani fog, mert van mar rossz tapasztalata velem? Es azt nem lehet felulirni pozitiv tapasztalattal? Tehat peldaul ha kesik es nem leszidom, hanem csak jelzem neki, hogy megertem, hogy nem szandekosan jott kesobb, esetleg ha maskor jelzi elore, az szuper lenne. 
Vajon akkor is szorongast erezne? Es hogy tudnek addig is jobban lenni? Mas esetben eljarkalnek baratokkal, randizni esetleg, de ehelyett most egesz nap itthon kell ulnom, es attol felek igy nehezebben leszek tul ezen a szakitos gyaszfazison. 
Termeszetesen tisztaban vagyok vele, hogy sem On, sem mas nem tud felelni ezekre a kerdesekre teljes bizonyossaggal, azt hiszem csak amolyan koltoi kerdesek, amikre valaszt keresek… 
Illetve jo lenne tudni, hogy ilyen esetben lehet e meg esely arra, hogy kozos jovonk legyen..
Ha neki sikerul dolgoznia magan es nekem is, en kicsit meg remenykedem, hogy ujra boldogok lehetunk, szorongasok nelkul

Tovabbi szep napot!Gabi

Kedves Doktorno!
Olyan kapcsolatban elek amelyben a paromat zavarja ha magabiztos vagyok es van onbizalmam ezert soha nem bokol nekem,nem flortol velem nem kezel nokent,soha nem kezdemenyez,nem nyit felem,ha en nem teszem meg,neki jo anelkul is,semmi jelet nem adja annak hogy nokent nez meg ram,elzarkozott tolem mind ferfi …hozzatennem azt is hogy 4 eve vagyunk egyutt az elejen minden mukodott koztunk,sot nagyon jol,aztan egy jo ideig nagyon feltekeny volt ,tulzottan ok nelkul mert o szerinte tul szep vagyok hozza es mindenkitol feltett….a feltekenyseg halvanyult normalis szintre egy jo ideje viszont ahelyett bekovetkezett ez hogy semmivel nem erositi a noi ertekeimet es onbizalmam,probaltam minden fele keppen megbeszelni,idot is hagyni es nyitottam en feleje,bokolok neki ,dicserem de nem kolcsonos….es ha probalom megbeszelni h mi a gond es hozzuk helyre akkor engem vadol mindig hogy en vagyok a hibas mert ezzel h rakerdek elveszem az onbizalmat hogy nem jo nekem,es akkor meg jobban elzarkozik…dehat nem jo nekem igy ,nem tudni mi a gond,hogy hozzuk helyre ,neki jol van ugy hogy el van tolem zarkozva mind ferfi de nem erti meg hogy ez nem egeszseges kapcsolat igy… az o onertekelesevel lenne gond es ezert probal engem is lehuzni ?sajnos a kommunikacio se megy neki a legjobban,nem csak vele hanem az elet minden teren,nehezen kommunikal es mindent magaba tart…sokszor olyan mintha nema emberrel elnek

Jó napot azt szeretném kérdezni hogy mi csináljak ha anyum nem engedi hogy azt csináljam amit szeretek és nem tudok vele beszélni

Jó napot.Én igazéból nagyon magányosnak érzem magam így a karantén idelyén mivel a testvérem barátja nálunk van és ők annyira jól megvannak és én egyész nap egyedül vagyok.Mit tegyek?

Tisztelt Habis Melinda!
20 éves egyetemista vagyok, aki 1,5 éve komoly kapcsolatban van. Egy olyan probléma merült fel, hogy amikor egy attraktív, csinos hölgyet látok (akár véletlenül online felületen vagy személyes interakció során) nem tudom kezelni a helyzetet és nagyon bűnösnek érzem magam, hiszen barátnőm van, akit szeretek. Próbáltam beszélni vele erről, viszont csak a féltékenységét indukáltam, ami manapság rosszabbodik. Mit tehetnék? Normális az ha rosszul érzem magam emiatt? Hogyan segítsek a barátnőmnek a féltékenység leküzdésében, amit én indukáltam?