Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 7 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

15 479 Hozzászólás

  • RÉKA

    Tisztelt doktornő!
    Boldog névnapot kívánok!
    Én mindig boldogtalan de nehezen találok társat.Nagyon szeretnék:)
    Sokat segített és mindent köszönöm!
    Szép estét kívánok!
    Üdvözlettel, Tisztelettel: Réka

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Köszönöm szépen a köszöntést, nagyon kedves Öntől!
      Kívánom, hogy mielőbb találjon társat!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M Gergely

    Kedves Melinda!

    Tanácsért fordulok önhöz egy megcsalási ügyben. Nagyjából november 19-én tehát kb másfél, lassan két hete rájöttem, hogy a feleségem öt hónapos várandósan kb egy hónapja összejárt alkalmankénti csókolózásra az egyik “kollégájával”, barátjával. Mindketten egy amatőr színtársulat tagjai. Amikor ez kiderült, a feleségem azt mondta hogy teljesen össze volt/van zavarodva. Úgy érezte, hogy vonzódik a másik férfihoz, de velem akarja folytatni, de felém nem tudja azt érezni amit kell. Mondtam neki hogy akkor én folytatom egyedül, a gyermekünket pedig nyilván ellátom minden erőmmel lehetőségeinkhez méltóan, és a békérev törekedve. Ő nem akarta ezt, azt akart x hogy mardjak, mert velem képzelte el a jövőt. A legközelebbi próbájuk alkalmával leárta a másikkal a kapcsolatát, mi pedig elkezdtünk dolgozni azon hogy feltárjuk mi volt a baj kettőnk között.
    Egyre jobban tudunk kommunikálni a helyzetről, az okokról, ő is sokkal nyitottabb felém, ő is nagyon igyekszik.

    Mindez nagyon jól hangzik, de sajnos a színházat nem tudja teljesen feladni, mert van ott egy gyerekcsoportja amit ő vezet, és még van egy két előadása is amiben szerepelnie kell együtt azzal akivel megcsalt.

    Ő azt mondja, hogy egyre könnyebben veszi a helyzetet, a másik fél is tartja magát, nem érintkeznek a szükségesnél többet. Azonban ő azt mondja hogy nagyon szorong, fél hogy “visszaesik” hogy nem tudja lezárni magában a dolgot annak ellenére hogy ésszel felfogta hogy ez egy teljesen terméketlen út lenne, szemben a miénkkel.

    Arról kérném a tanácsát, hogy létezik ilyenkor egy leválási idő, min múlik, nekem mit kell tennem?
    Félek ugyanis hogy becsapja magát, vagy hogy azért maradt csak velem, mert félt a szégyentől, vagy engem szánt meg. Az is megfordult a fejemben, hogy még mindig tart a dolog, csak úgy intézik, hogy ne tudjak róla. Elég bizalmatlan vagyok de korrekten kezelem a dolgot, nem üldözöm vele napi 24 órában.

    Ha tudnám azt hogy ez a leválás természetes dolog, idő kell neki, és hogy érzelmi kapcsolatból vissza lehet-e térni az alap kapcsolatba, akkor én is sokkal jobban tudnék dolgozni kettőnkön is.

    Nagyon köszönöm előre is a segítségét!
    Üdv: G

    • Habis Melinda

      Kedves G!

      Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nagyon nehéz lehet Önnek és a partnerének is, hiszen találkozik azzal a fárfival, akihez köze van és ez lehetőséget ad újabb érzelmek fellobbanására. A kapcsolat lezárása nem biztos, hogy meg fog valósulni spontán, ráadásul ezután is dolgozni szükséges még a viszonyukon. Ezért javasolnám párterápia igénybe vételét. Jó szívvel ajánlom Önnek olvasásra hűtlenségről szóló blogbejegyzésemet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hgod

    Heló. Munkahelyemen van egy lány akinek akkor volt barátja de kb márciusba kezdtünk el beszélgetni sokat ahogy telt az idő nem néztem rá úgy hogy most én többet akarnék tőle meg amúgy is volt barátja, csak elvoltunk elment gyorsan az idő hamar vége lett a munkaidőnek és közben megismertük egymást is. Egész közel kerültünk egymáshoz bizalom együtt mentünk szünetre, felmentünk nála, már megszokottá vált hogy munka után mikor másnap nem kellett jönni dolgozni felmentünk ettünk elvoltunk de semmi több. Beszélgetések közben messengeren sok pirulós arc szivek ilyesmik is voltak látszott hogy közel állunk egymáshoz, viszont így visszagondolva ez olyasminek tűnt mintha együtt lennénk. Másfél hónapja lassan vége lett a kapcsolatának, én ápoltam a lelkét és a hangulatingadozásai mellett is ott voltam neki. Kb 12-14 napja bejelölte egy ott dolgozó csávó, akivel elkezdtek beszélgetni. Viszont nekem azt mondta h az idén biztos nem lesz senkije és főleg a munkahelyről nem meg hogy nála nem megy könnyen a tovább lépés ilyen hamar. Na és mindennap beszélnek munka közbe is és otthon is, és azóta azt vettem észre hogy már nem ír olyan szives dolgokat, olyan érzés mintha visszafogottabb lenne és azóta kiemeli hogy legjobb barátok vagyunk, ami oké is. Csak nekem furcsa hogy ezt most miért kezdte elhagyni meg az esti elköszönő szövegnél a sziveket meg minden ilyen cukiskodó dolgot. És azóta idegesít a dolog hogy miért ilyen velem meg máskor mondta h hiányzom meg imád szeret meg hogy foglalkozzak vele otthon is egész nap beszéltünk mostanában meg szinte nem, és egyik munkanap után maradt vele beszélgetni kb félórát és azért sem mentem fel aznap nála meg elvileg ő fáradt volt és pihenni akart. Voltak meccset nézni amit 12 óra válasz nélkül csinált. Na de a lényeg hogy mi lenne a teendő nekem csak fogadjam el vagy kérdezzek rá vagy nem tudom hogyan kezeljem a dolgot, egyszerűen csak jól esett hogy valaki ennyire szeret és foglalkozik velem, nem akarnék vele kapcsolatot meg ő sem, csak hiányzik a dolog. Viszont személyesen olyasmi mint régen meg beszélgetésnél is próbál de azért ennyi idő után észreveszem ha valaki nem olyan. Olyat is csináltam hogy mindig néztem h fent van-e elolvasta már-e az üzenetem meg ilyesmi kicsit beteges vagy nem tudom. És ebben kérnék segítséget hogy mit hogyan kellene tennem mert idegesít és olyan céltalannak érzem most az életem meg egyedül. Köszönöm! 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Hgod!

      Talán könnyebb lenne elviselnie ezt a helyzetet, ha rákérdezne ennél a lánynál, hogy mi történt. Mi változtatta meg a kommunikációt Önök közt. Elképzelhető, hogy ezzel a férfival kezd alakulni köztük valami, ezért lazult a kapcsolat Önök közt. A barátság viszont így is megmaradhat, s ha tudja mi a helyzet, könnyebb lehet az ezzel kapcsolatos érzelmeket is kezelnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Roland

    Jó napot
    27 éves férfi vagyok, menyasszonyom 23, jövő májusra tervezzuk a lakodalmat.
    Azt hittem minden rendben van, azonban eszrevettem h nagyon dugja a telefonjat előlem, és bavallom nem örömmel, de belenéztem a beszélgetéseibe.
    Egy beszélgetésre lettem figyelmes közte és kollégája között, nagyon nyomult rá a kollégája, próbálta rávenni hogy legyenek barátok extrákkal stb. De ilyenekre a menyasszonyom mindig elutasito volt.
    A beszélgetés végén viszont ketten terveztek egy közös napot együtt, a menyasszonyom irta neki hogy az jo mert akkor Én a volegeny dolgozni fogok. Ez a legfájóbb pont, amit rögtön el is mondtam neki és azt mondja ez semmi mert ugyse ment volna el vele sehova, sírva könyörgött hogy ne haragudjak, mert hülye volt. Mint később kiderulült volt 2 alkalom amikor mialatt Én dolgoztam Ők kimentek egy italra.
    Menyasszonyom azt mondja ez neki nem jelentett semmit, és csak Engem szeret, hozzàm akar jönni, Én viszont azóta csak a gyomorégést érzem és egy lyukat a szívemben, Szeretem Őt, csak sose gondoltam volna hogy velünk előfordulhat ilyen!
    Kérem segítsen hogyan tegyem túl magam ezen, hogyan tudjak ujra bízni benne?

  • Kira

    Tisztelt Doktornő! Párommal 4 éve vagyunk együtt. Hajlamos vagyok hirtelen lobbanékony és féltékeny lenni a semmire is. Tegnap a telefonján láttam, hogy egy régi lány barátjának azt írta, hogy aludjon nála és menjen ki hozzá. Amikor rákérdeztem azt mondta, hogy ‘hülyéskedett’ a lánnyal, soha nem akarna tőle semmit. Maga szerint adjak esélyt, vagy higyjem el, hogy ez egy rossz poén volt?

    • Habis Melinda

      Kedves Kira!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes a féltékenységen és a párkapcsolati problémákon párterápia segítségével elgondolkodni. Ez segíthet a változtatásban és a mindkettejük számára humoros tevékenységek megtalálásában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Krisztina

    Üdvözlöm.
    A kérdésem csak annyi lenne hogy pszihológiai alkalmassági vizsgálatnál miért tesznek fel “megtenné -e” ? Elég buta kérdés pl. Megtenné-e hogy leírja, hogy 32? Mi ezekre a helyes válasz?
    Nagyon várom a segítségét amit előre is köszönök.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Az, hogy ‘megtennénk-e valamit’ egy kedves megfogalmazása a felszólításnak. A vizsgálat célja, hogy a vizsgálatvezető megtudja, általában Ön hogyan reagál a különböző helyzetekben. Ezért Önnek nincs más dolga, mint hogy úgy viselkedjen, mint egyébként.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina K.

    Jó estét!

    Egy olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy vajon miért van az, hogy nem tudok egyetlen egy férfit sem szeretni. Régen volt egy 3 éves kapcsolatom, amely tönkrement, de azóta egyszerűen semmi. Próbáltam kapcsolatban lenni, de semmi érzelem nem volt. Vártam, hátha előjön, de nem jött. Nem szeretnék továbbá senkit megbántani.
    Olvastam az elmúlt hónapokban, hogy a gyermekkor is közrejátszhat ilyenkor. Sajnos a nagyszüleim neveltek fel, majd amikor a kamasz éveim elkezdődtek, a szüleim, mintha mi sem történt volna, újra felbukkantak és próbálták az aggódó szülő szerepét játszani. Ezen részének lehet köze ahhoz, amiért most nem tudok szeretni?
    Előre is nagyon köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Igen, akár ennek is lehet köze hozzá, de ezen kívül más tényezők is közre játszhatnak. Fontos tudnia, hogy nem elég rájönni az okokra, hanem érzelmi munkával kell ezeken dolgozni. Önismereti munka megkezdését javaslom a változtatáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Flora

    4 éve szereto vagyok én már többet akarok mint puszta szeretoi statusz ő azt mondta mindig hogy a gyerekei miatt nem lép ki a kapcsolatból és ezért nem választ engem mindent megadok neki de úgy érzem soha nem fogom elferni hogy engem válasszon.

  • Tulipán

    Tisztelt Pszichológus Hölgy!
    Párom jövő szeptemberben tervezi, hogy kimegy külföldre, egyetemre. Én is egyetemre járok, de még van vissza 1,5 évem. Attól tartok, hogy bár nagyon szeretjük egymást, meg dög történni az, amire nem vágyunk.. eltávolodunk egymástól. De szeretem és ő is engem. Már most szomorú vagyok, szenvedek a gondolattól. Előre rettegek. De nem akarok szakítani vele mert nagyon szeretem. Félek mégis hogy eltávolodunk egymástól. Kéthavonta tudunk találkozni, nem tudom hogy ez mit fog tenni velünk. Rettegek.
    Nem tudom mit tegyek.. nagyon el vagyok keseredve..
    üdvözlettel: Tulipán

    • Habis Melinda

      Kedves Tulipán!

      Érthető, hogy fél ettől a változástól. Az, hogy érzelmileg eltávolodnak-e a fizikai távolság miatt több tényezőn is múlik. Ha mernek beszélni a félelmeikről egymásnak, az segíthet megőrizni az érzelmi közelséget. Tudnak támaszként szolgálni egymásnak a nehéz helyzetekben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Elisabeta

    Kedves Melinda,

    Elisabeta vagyok és már volt egy tanács kérésem Ön felé, a főnököm jó ha útba igazít, viszont minden egyes ilyen helyzetben van valami hozzá szólása, pld. nem tudok logikusan gondolkozni, akkor válaszoltam de tudok logikusan gondolkozni, hiszen 10 éve már könyvelésben dolgozom. Erre, akkor azt mondja, akkor nincs türelmem, abban van némi igaza, de akkor amikor az utolsó pillanatban tudom meg, hogy év vége előtt, egy óriási adatmennyiségű anyagot kell prezentálnom. Nem rég dolgozom itt, és aki helyére jöttem, Ő nem adta át teljesen a munkafeladatot. Mivel nem rég vagyok ott, ezért lehet, hogy amit kérdezek, Ő nem érti, mert nem úgy mondom el, ahogy Ő azt átlátja, és akkor hisztisen olyan jelzést kapok vissza:” jaj, hogy most megint nem értelek”, utána pedig végig gondolhatta, jaj és azt mondja, igen most már értelek.
    Szóval ezeket a helyzeteket lekezelni, ebben kérem a segítségét.

    • Habis Melinda

      Kedves Elisabeta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy megfogalmazódott Önben az, hogy ne hagyja, hogy a főnöke leszólja Önt. Ezt a verbális bántalmazást nem érdemes eltűrnie, hanem nyugodtan kikérheti magának. Nyilvánvaló, hogy minden helyzetben más az adakvát, önérvényesítő válasz. Ezek begyakorlásához hatékony segítség az asszertivitás trénng, vagy az önismereti terápia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztián

    Kedves doktornő!

    A problémám a következő lenne:
    Párkapcsolatokban teljesen “függő” leszek. Az elején általában semmi probléma nincs, de egy idő után teljesen rá eroszakolom magam a páromra. Ezt úgy kell érteni, hogy minden szabadidőm vele akarom tolteni, minden szabad percemben vele szeretnék beszélni. Aztán amikor ez nem jön össze, mert nyilván dolga van mindenkinek, akkor elkezdek olyanokon gondolkozni, hogy biztos probléma van a kapcsolattal, el akarnak hagyni stb. Ez nyilván a másik félnek iszonyatosan terhelő és én is tudom, hogy ez nem normális, viszont ez egy visszatérő probléma és nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudok felhőtlenül boldog lenni, mindig félek, hogy valami gond van. Hagytak már el ezért és több ilyet nem szeretnék.
    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      Az elhagyatástól való félelmén pszichoterápiás munkával lehetne dolgozni. Ha igényli, hogy ebbe közösen vágjunk bele, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Brigitta

    Jó napot!
    7éve vagyunk együtt a férjemmel,van 3gyerekünk,a legkisebb 2éves.
    1honapja teljesen megváltozott velem kapcsolatban,2hete bejelentette,hogy nem akarja velem folytatni.Kerdeztem az okát,csak út mondta,hogy nem akarja már tovább,nem szeret úgy mint előtte.
    Interneten kezdett beszélgetni mással,akkor lett mas.Ezt nem vallotta be,viszont tisztán észre lehetett venni.Mondott egy-ket okot,de azokkal nem tudtam mit kezdeni,mert nem értettem őket.Par napja elköltözött hozzá.Ott is van 3gyerek.Hozzank minden nap jön reggel viszi a gyereket az iskolába,délután hozzá és marad velük 1-2orat.Minden holmiját se vitte még el.
    A kezdeti düh elmúlt,lehiggadtunk mind a ketten,úgy beszélünk egymással mint 1honapja.
    Van-e rá esély,hogy meg visszajön?Valamit nem kapott meg és ezért lett oda érte hirtelen?
    Fellángolás,mert megunta az itthoni dolgokat,és most él?Vagy torodjek bele,hogy vége és ott marad.
    Köszönöm a választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ez a helyet. Azt, hogy mi van a férje döntése hátterében, leginkább Ő tudná megmondani Önnek. Ahogy azon is közösen lehetne elgondolkodni, hogy van-e még visszaút. Ha igen, akkor érdemes párterápiás munkába fogniuk és együtt átgondolni, mi miért történt Önök közt, hogyan lehetne jobbá tenni a viszonyukat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dia

    Kedves Habis Melinda
    Azért kerestem meg önt mivel mostanság önbizalom hiánnyal küzdök .
    Sokszor nem tudom mi van velem, egyszerüen nem ismerek magamra rég nagyon vidám életre való nő voltam tele önbizalommal.
    Csak mivel volt egy 3 eves kapcsolatom ami nem alakult túl jol igy az önbizalmam is oda lett , ennek köszönhetöen a jelenlegi párom mellet szerethiányt érzek egyszerüen már benne is azt látom amit magamban pontosabban hogy nem szeret nem tudom mi tévő legyek szeretnék segitséget kérni öntöl .
    Van egy remek párom akit nem szeretnék el vesziteni csak azert mert nem ismerem magam meg önbizalom hianyos vagyok.
    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Dia!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna alaposabban átgondolni mi történt az előző párkapcsolatában, ami negatívan hatott mind az önbizalmára, mind pedig a közérzetére ebben a jelenlegi viszonyban. Az önismeret fejleszthető, ez azonban egy interaktív folyamat, melyhez vagy egy erre szakosodott csoportra, vagy egyéni terapeutára van szükség. Ha szeretne ezen négyszemközt dolgozni, szeretettel várom megkeresését elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • admin55

    Tisztelt Doktornő!

    Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy a páromnak van egy négyéves kislánya és mindennap illetve minden másnap hívja az exét a gyerek miatt (meg beszél a gyerekkel) valamint ha nála van a gyerek ő küld képet a volt feleségének, ha a volt feleségnél akkor ő küld neki, elváltak két és fél éve, a párom nárcisztikus személyiség (11 év házasság alatt volt tettlegesség is), nem értem a volt feleségét sem, hogy ezt a viszonyt tartja fent így, a páromat sem akinek vagyok én, nem arról van szó természetesen, érdeklődjön a gyermekéről de mindennap túlzás úgy hogy a volt feleségének a válás óta nincs senkije, sőt így , hogy mindennap hívja kapcsolatot sem tud kialakítani senkivel, elég agresszív ember talán nem is hagyja, hogy legyen az exének más, az meg tűri. Próbáltam erről a párommal beszélni ő nem hajlandó ezen változtatni, sokszor azt gondolom nem zárta le a házasságát, és nem képes meglenni csak úgy ha mindennap beszél vele, ez nekem sok, nem féltékeny vagyok csak szeretném érteni mi zajlik körülöttem. Nem szeretnék pótlás lenni. Normális dolog ez egyáltalán, vagy én vagyok az aki nehezen viseli és ez a normális viselkedés?

    • Habis Melinda

      Kedves admin55!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem elég jeleznie a párjának, hogy ez így nem megfelelő az Ön számára, hanem érdemes lenne párterápiás munkába fogniuk. Ennek során Ön és a párja számára is feltárható milyen motivációk vannak e viselkedés mélyén, melynek fényében Ön dönthet a kapcsolat további menetével kapcsolatban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alexander

    Kedves Pszohológus nő!

    41 éves vagyok,a volt barátnőm 35 éves! A párommal 2 éve voltunk együtt egészen szeptemberig. Elég furcsán szakítottunk… mondhatni extrém furcsán. Röviden.. Augusztus 20 án elmentünk a nővérével és kissebb családjával nyaralni ami egész jónak igérkezett!! Nem volt semmi különös egy két aprobb sértődés belefért… 26-án haza jöttünk. Nem laktunk együt,én haza mentem és telefonon tartottam vele a kapcsolatot…. hol beszéltünk hol meg a közösségi médián üzentünk egymásnak… 28-án rokonok jöttek hozzám,amit jeleztem is párom felé. néhányóra eltelte után vettem észre hogy írt nekem… mivel nem hallottam nem is válaszoltam. Mikor elolvastam csak ideges hibáztatásokat…”Hogy lehet így el tünni,nem tudom kivel vagy vagy mit csinálsz,hagyjuk egymást ,nem tudok aludni éjjel sokszor mert nem tudom mit csinálsz” olvastam! Kb szakított is velem,így ilyen formában…. amit egyáltalán nem értek… Szerintem más is van a dologban… Amikor próbáltam hívni már fel se vette a telefont…. Azóta kb mindenhonnan letíltott,ha bementem a munkahelyére akkor ugyan pityergett de elég ridegen közöolte velem hogy “Nem hiszem el hogy ilyen gyenge vagy!” Mi lehet ön szerint a háttérben? Megjegyzem a szexualítás az utolsó pillanatig működött, ha együt voltunk nagyon jó hangulatban telt mindig, a bajok ainkább akkor alakúltak szinte mindig, ha mindketten othon voltunk. Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Alexander!

      Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a párja ilyen durva módon szakított Önnel, ráadásul különösebb lőzmények, vagy magyarázat nélkül. Azt, hogy mi lehet a döntésének hátterében ismeretlenül nem tudom megmondani, de ha igényli, hogy közös munkával gondolkodjunk ezen, négyszemközti keretek között van erre lehetőség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Bernadett

    Szep napot Kivanok!
    B. Bernadett vagyok s parkapcsolati kerdessel fordulnek Onhoz!
    9honapot voltunk eggyutt a Kedvesemmel! (lany)(eleinte tavkapcs. majd kozelebb koltoztem hozza mert ezt szerettuk volna) egybol szerelem volt koztunk! en voltam az elso szamara s igazan nagyon szerettuk egymast!
    volt egy majdnem kapcsolata elottem (egyoldalu volt, csak a Kedvesem akarta a lanyt ,a lany ezt nem akarta, viszonzatlan maradt) ugy indultunk nekina kapcsolatunknak h elmeselte nekem de allitotta h lezarta s h mar bem erez iranta “ugy” csak mint barat! hagytam h beszellgessen vele esetleg talakozzanak ha ugy erzi! el is kezdtek de ezekre mindig utolag kerult sor h elmindja! mint arra is h mar jart nala! nem mondta el rogton! 1hetet vart mire eszrevettem a furcsa viselkedeset (valoszinuleg zavarta h nem volt oszinte ami nalam nagyon alap) majd szova tettem h erzek erzelmi valtozast amit rajta vettem eszre! kerlelt h beszelljuk meg, h nem akar szakitast, hagy nekem idot, nem akar elvesziteni, majd elmondta h jart az exenel! teljesen kiborultam amiert nem tartott annyira tiszteletben h szolljon errol idoben! osszepakoltam s elkoltoztem tole! idore volt szuksegem! 2nap hallgatas! majd kuldott egy kepes lapot amiben megirta h hianyzom neki s szeret! Orultem! mert Igazan szerettem Ot!
    azthittem letudunk ulni s megbeszellni ezt a kilengeset vagy bizonytalansagat! nemakart velem talalkozni aznap (programja volt s nem akarta lemondani mondvan h nemszamitott arra h latni a akarom) megertettem elfogadtam!
    masnap irtam neki (nyilvan fajt h nem en voltam a program) h gondollja at kol a dolgainkat! idot hagyok neki barmennyit, nagyon szeretem, elveszizeni nem akartam! azt is irtam neki ba ugy erzi mas lanynal oroballkozna akkor tegyen igy! de biztam abban h szeret annyira h megtudjuk ezt beszellni! hat nem! mert szakitott velem! szeret de nem akarja fokytatni! voltak vitak koztunk dehat Mi ikyenek voltunk! (meghat lanyok is) azonnal az exehez fordult szakitasunk utan s mint kiderult tartjak ezt a kapcsolatot (bar azt nemtudom h mkkyen szinten) a kerdesem az lenne h van.e eselyunk egy ujjabb kozos kapcsolatra?!
    (mind2en valtoztunk mig egymas mellett voltunk, sokat tanultunk egymastol s ezt mind2en belattuk)

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ez a helyzet, hiszen nagyon ragaszkodik a volt párjához, aki eddig is több vasat tartott a tűzben. Amikor Ön próbálta volna szorosabbra fűzni a viszonyukat, Ő kilépett a kapcsolatból. Érdemes lenne szerintem átgondolni, mi vonzza Önt ennyire benne. Milyen tényezők miatt sírja vissza ezt a kapcsolatot, s mi volt, ami kevésbé volt jó Önnek ebben. Hogy hogyan fog alakulni a vizsonyuk, önismereti munka segítségével lehetne átgondolni, de ebben az Ön érzései és vágyai legalább annyira fontosak, mint az Övé.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erzsike

    Miért van az hogy a férjem nem engedi hogy az előző kapcsolatomban van gyerek és nem akarja tarcsam vele kapcsolatot .ha tartanám elzavarják mi ének az oka és még sorolhatnám.ő ha haragszik mindig az italhoz nyúl.

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsike!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben! Azt gondolom, hogy senki nem dönthet Ön helyett arról, tartja-e a gyermekeivel a kapcsolatot vagy sem. Egy szerető párkapcsolatban, ahol megértés van, fel sem merülhet ez, mint kérdés. Az alkoholizmus egy olyan betegség, ami eltorzítja az ember látásmódját és emberi kapcsolatokhoz, valamint a realitáshoz való viszonyát. Ha igényli, kérhet rendszeres lelki támogatást, hogy jobban ki tudjon állni amellett, ami Önnek fontos.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Anna

    Kedves pschihologus nő!

    Egy várandós anyuka vagyok aki 1,5 éve van együtt a párjával és lakik együtt az anyósával. Sajnos lelkileg ez engem nagyon megvisel, hogy folytonos viták vannak a párom anyával és úgy érzem h megaláztatásban élek.
    Sajnos elkoltozni még nincs lehetőségünk. Anyósom mindenbe beleköt amit teszek, semmi nem jó neki, lehord mindenek. párom se nagyon birja már kimerült. Anyósom nagyon ragaszkodik a fiahoz. ha elmegyünk otthonról hivogatja hogy rosszul van, saját magát betegití, folyton mártirkodik, leskelodik utanunk. nehezen birom és nem tudom hogy mit tudnék még tenni. Szólni nem szolhatok semmit mert én vagyok a rossz akkor is. köszönöm ha pár sorban segít. .

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek ez a folyamatos feszültség. Javasolnám, hogy ha van erre lehetőség, kezdjenek párterápiás munkába, hogy a párja jobban megértse az Ön nehézségeit, konfliktushelyzetben képes legyen megszabadulni a rossz érzésektől és támogatni Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marika

    Kedves doktornő!
    Sajnos rájöttem hogy kapcsolatfüggő vagyok de már nagyon régóta és ebbe betegedtem bele. Van egy 25 éves pasim akivel már lassan 2 éve se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk már nagyon sokszor szakítottunk de mindig kibékültünk. Most viszont az utolsó szakítás már végleges a barátom részéről amibe én nem tudok beletörődni. Pedig tegnap be is vallotta hogy már nem szeret úgy mint régen nem szerelmes de viszont szexre meg kellek neki én meg hagyom magam kihasználni pedig sokan mondják hogy nem kéne. Le kéne zárnom nekem is végleg ezt a kapcsolatot de nekem ez nem megy úgy mint a barátomnak. Viszont így sem jó hogy néha összejárunk szexelni. Ő már nem szeret ezt érzem is de nem tudom őt elengedni. Kérem mondja meg mit tegyek? Ez a pasi olyan nekem mint egy drog nem tudok nélküle meglenni és csak belebetegszem ebbe. Nagyon rossz érzés ez őrlődök minden nap és csak kettőnkre gondolok. Én akár ezerszer is újrakezdeném vele de ő nem akarja már és igaza van.

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Fontos volna önismereti munkával megérteni, mi minden láncolja Önt ehhez a férfihoz. Javaslom, hogy személyesen keressen fel pszichológust, aki segít érzéseinek megértésében és ha igényli, akkor akár a változtatásban is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoltán

    Üdvözlöm
    Nekem az lenne a problémám hogy már lassan 1 éve dadogok és már meguntam hogy már attól is félek hogy egy buszjegyet kell kérnem….ezért tudna segíteni abban hogy valami házi praktikával el lehet e mulasztani??

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      A dadogás nem kezelhető szakszerűáen házilagos keretek között. Javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, aki elküldi a szükséges vizsgálatokra, s emellett a lelki tényezőket is érdemes feltárni. Ebben pszichológus lehet a segítségére, akit személyesen szükséges felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    A páromnak rángásai vannak mikor velem van és állítása szerint csak akkor ha velem van. A rángásokat úgy kell elképzelni, hogy hirtelen rándul egyet a teste, de semmi hirtelen behatás nem éri. Friss a kapcsolat és számomra ez elég aggasztóak ezek a rángások, de nem akar orvoshoz fordulni. Én 19 éves nő vagyok, a párom 24 éves.
    Mi lehet ennek az oka? Összefüggésben lehet a jelenlétemmel?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem fontos lenne kivizsgáltatni, mi okozza a rángásokat, ebben háziorvos tud segíteni. Elképzelhető, hogy csak az izgalom, de fontos lenne a szervi okokat is kizárni. A lelki tényezől is kezelhetők, de először mindig a szomatikus kivizsgálás irányában kell elindulni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Diana

    Kedves Melinda!

    A tanácsát szeretném kérni!
    Kb 4 honapja megismerkedtem egy ffival…en 35 eves vok ő 33.Egyedülallo volt es en is.Igaz en kb.2 honapja jöttem akkor még csak ki egy 9eves kapcsolatbol!Amit nagyon nehezen hagytam ott hiaba volt mar kb 5 eve rossz kapcsolat!Állando veszekedések,viták voltak viszont nagyon nagy összepasszolas es érzelmek!
    A mostani páromtol mindent megkapok amit mastol eddig soha!Anyagilag támogat segìt nekem nagyon sok dologba!Barmikor barmire megkérem ugrik nekem!kedves,figyelmes,odaado…igazabol ezekben a dolgokban nem tudnék ra rosszat mondani!Külsőre teljesen az ellentéte az eddigi ffiaknak!En varosi vok ő falusi!Ez sokszor sokmindebe kiütközik!Undoritoan eszik…undorito eteleket,rágja a körmét..stb..nem ragozom h mennyi ilyen tulajdonsaga van ami taszít!Emberileg viszont a legjobb ember akivel valaha talalkoztam!Nem vok belé szerelmes!Az elején nagyon lelkes voltam…ugy ereztem megtalaltam az igazit!Aztan ez hamar elmult ….nagyon gyorsan kezdte mondogatni h nagyon osszepasszolunk…költözzek hozza..egyedul él 1 nagy házba…be akart mutatni a szuleinek mar 2 het utan…1,5 honap utan elvitt nyaralni egyiptomba!megismerte ö is nagyjabol a csaladom,baratokat!Olyan mintha mar 5 eve vele lennek!Az esti vacsorarol beszelunk es masrol nem!Mar 1x elhagytam ugy kb 2 hete…de akkor meg rosszul ereztem magam emiatt!Fura lett volna ha mar nem resze az eletemnek!De lehet csak az egyedulléttől félek!Szexualisan sem.kivanom!Jo a tarsasagaba lenni de az se mindig…
    Nem tom h mitévő legyek…lépjek tovabb?Neha mar engem bant ahogy beszelek vele…amikert bantom es kötekedek vele!mikor tole csak jot kapok…en viszont semmit nem viszonzok ebből!kérem probaljon meg vmi jotanacsal ellatni…köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Diana!

      Szerintem érdemes lenne finoman megfogalmaznia a párjának azokat a dolgokat, melyek zavarják Önt. Az, hogy az ember honnan származik nem jelenti azt, hogy ne lenne kész arra, hogy figyelembe vegye a partnere kéréseit. Amennyiben magába folytja azokata dolgokat, melyek taszítják, mindenképpen el fognak távolodni egymástól érzelmileg (és szexuálisan is). Amennyiben ez megtörtént, azon is lehet segíteni, de elképzelhető, hogy a házilagos módszerek kevésnek bizonyulnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Károly

    Tisztelt Doktornő!
    53 éves elmúltam, férfi vagyok, 4 éve élünk itthon megint Magyarországon. Amivel önhöz vagyok kénytelen fordulniaz nem más mint alapvetően a szexualitásom lanyhulása, úgy mond 4.-éve nem volt a párommal közös együttlétünk és ezt így tovább nem tudom csinálni. Ezért kérnék segítséget öntől! A párom és én kb. 12 évet volt külföldön a vendéglátásban dolgoztunk mind a ketten, nagyon megterhelő munkakörökben. A kinti tartózkodásunk alatt kellet elkezdenem vérnyomás csökkentő gyógyszert szednem amiben béta blokkoló is van. A szexuális életünk nagyon is normális volt minadíg míg haza nem jöttünk, Az életünk teljesen megváltozott! A trsessz mindennapos volt számomra és a párom számára is ( családban lévő rákos betegekről beszélek, akik közűl a párom édesanyja közben elhunyt). A kettőnk közti kapcsolat is igen megváltozott! Sokat vitatkozunk, de nem veszekszünk! Apárom erősebb akaratú mint én és ezért hamarabb rá hagyok dolgokat, amiket később szóváteszek neki, én sem értem hogy miért! A nőkhöz való viszonyom igen csak megváltozott: Egyszerűen hidegen hagy egy szép nő látványa vagy ha apárom meztelenűl végigvonul fürdés után a hálószobában! Ez korábban nem így volt! Sajnos észre vettem magamon hogy a merevedések elmaradnak, sőt már egyáltalán nincsennek. Ez aggaszt engem és a páromat! Mi mindent megbeszélünk, mert ez szerintünk így helyes. Amit még magamról elk kell mondanom, mióta itthon vagyunk 30 kg-ot híztam és esténként alkoholt is fogyasztok, amit évekig nem is csináltam! Szerintem ezek is a probléma okozói, de a ránk rakódó teher is és a gyógyszerek is kiváltói együttesen! Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Károly!

      A szexuális életük nehézségein párterápia segítségével lehetne változtatni. Ez hasznos lehet akár az Önökre nehezedő nagy nyomással való hatékonyabb megküzdés megtanulásában is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Ádám

    Jó napot.
    29 éves vagyok ,párom meg 35″
    8 éve élek már, párommal külföldön ,szinte mindenünk megvan..Jó munka,pénz ,szabadidő,ház,kocsi stb…,De mégis csak egyre rosszabb a párkapcsolatunk. Úgy viselkedik velem,mint ha csak ismerösök vagy haverok lennénk… Nem akar Házasodni,nem akar gyereket,nem akar együtt csinálni szinte semmit! mindig valami fontosabb dolog akad számára.. Napi max 10 percet beszélünk,de sajnos 3 perc után már balhézunk”.Hétvégét mindig kihúzza,hogy ne kelljen otthon lennie..Mondtam már többször,hogy hagyjuk abba,amire azt mondja hogy oké nem gond…. 8 év után! Ez nekem annyira fáj,hogy Depressziós vagyok! ( Nincs szerető vagy bármi ilyen” )
    Folyamatosan azt mondja,hogy,amit csinálok az rossz,hibás,értéktelen,de ha valaki megdicséri a munkámat,akkor ö is hogy jah igen p az párom””.De otthon meg folyamatosan engem mocskol….Szerinte a Kritízálás normális dolog,amiből tanulni kell…. Szégyenlem,de sokszor azt kívánom,vagy álmodom,hogy bárcsak meghalna és soha többet nem kéne látnom 🙁
    Úgy érzem,hogy egy lelketlen Szörny lettem mellette…
    A legnagyobb hiba,hogy tudja, nem tudom feladni ezt a életet,amit már itt külföldön kialakítottam. (Szerintem ezt használja ki a legjobban) Tudja,hogy Otthon nincs semmim és nem tudnám újra kezdeni.
    Többször leültem már vele beszélni erről,de max 1 hétig mükődik utána újra előröl az egész.
    Mit lehet ilyen helyzetbe tenni? sajnos én már kifogytam az erőmből.

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a párkapcsolatban, a kevdese felől érkező kritikákat nem kell elviselnie. Amennyiben szeretnének javítani a viszonyukon, mindenképpen párterápia megkezdése szükséges. Amennyiben azt érzi, nincs ereje ehhez, mégis szeretne segítséget kapni, akkor négyszemközti konzultáció idénybe vételét javaslom. Ha igényli, szívesen segítek Önnek a történtek átgondolásában, akár online is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • jné Erzsó

    Kedves Melinda! Nagyon fájdalmas róla írni! Az életem javát, már megéltem! Egész kemény életem volt .Mindené meg kellett küzdenem! 26 év után meghalt a férjem. Ezután munkába menekültem! Minden rám szakadt.Volt egy vállalkozásom 20 segítséggel. Közben megismerkedtem egy valakivel ,és azzal 12 éve együtt,de tiszta tragédia.Most már békés ,egymás mellett élés.Majd az életembe megjelent egy olyan személy .aki 32 éve vágyott rám,de látta ,hogy boldog párkapcsolatba éltem a férjemmel és ezt tiszteletbe tartotta-Soha nem adta tudtomra ,de fel sem adta..Csak a volt párommal ismerték egymást személyesen .Engem is ismert csak én Őt nem.Majd volt egy ingatlanom és kiakarta venni bérbe.Ez ismeretség által ,közölte finoman érzéseit.Nagyon kedves volt,inteligens szeretett,tisztelt,boldog lettem mellette,és szinte ilyen emberről álmodtam.Nagyon jó megvoltunk,terveztük a jövőt ,de vágtatva.Nem tudott már nélkülem létezni,A házamat gyorsan kis újítás és húsvét után egybeakartunk költözni.Boldogok voltunk nap mint nap.Ez év január30.-án találkoztunk először .Úgy találkoztunk, mint ha már mindig együtt éltünk volna.Szinte rögtön szeretett volna egybe költözni ,mert félt ,hogy ennyi vágyakozás után ,eltudott fizikálisan is érni,és nehogy elveszítsen.Szinte sírt a boldogságtól.Nagyon boldogok voltunk,vágytunk egymás társaságára.Ápr 18.-án egy szép nap után nehezen ,de elváltunk..Majd 19.-én írtunk egész nap Viberen .Majd este 10 57perckor írta, “Fáj a hátam és a karom és elköszönök,,És ez volt az utoldó értekezésünk.Nem tudtam mire vélni.Írtam folyamatosan ,de már nem jött rá válasz.Elnémúlt örökre a telefon.Majd másnap nem jelentkezett és akkor tudtam meg ,hogy az éjszaka vagyis 11-kor este szívelégtelenség rögtön elvitte.ápr.19.-én.Nem volt jele a betegségének.Lehet lelkiismeretfurdalásom ,hogy esetleg nem vettem észre dolgokat??Azóta nem tudom a sebeimet halványítani, nem e én hibáztam valamit?Nagyon hiányzik! Állandóan a hangját hallgatom ,mert van egy pár hangfelvétel a beszélgetésünkről..Nosztalgikus számokat hallgatva ,szinte ömlik a könnyem.Annyira a szívembe zártam ,e rövid idő alatt , és nagyon fáj a hiánya.Imádtam nagyon..,hiszen így még nem tisztelt ill.szeretett senki,de én sem szerettem így senkit.Most már 8 hónapja elmúlt ,hogy elköltözött az örök hazába.Nagyon hiányzik.Sajnos mióta elment még nem álmodtam vele nem jött még vissza álmomba.Próbálok nagyon magamon uralkodni ,csak nem tudom hogy menne könnyebben.Sajnos ,most még pillanatnyilag ott vagyok ,ahonnét szerettem volna elindulni ,az újabb boldog életbe ,de az élet nem engete ,hogy egyszer igazán boldog legyek! Mir tehetek a könnyebb feldolgozáshoz!! Köszönöm Erzsó

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsó!

      Szerintem nagyon jó, hogy kiírta magából, ami fáj!
      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek a szerelme elvesztése. Ha igényli, a gyászfolamaton négyszemközti keretek között lehetne dolgozni. Ennek segítségével könnyebben élné meg ezt a tragédiát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noemi

    Kedves Doktorno!

    A pasim megsimogatta a terhes baratnom hasat es ez bennem fura erzeseket valtot ki. Zavart es nem tudom hogy ez normalis dolog. Feltekeny voltam mert en is szeretnek babat de o meg ugy erzi nincs itt az ido. A parom 31 eves es 5 eve elunk egyutt.
    Koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Szerintem érthető, hogy féltékenynek érezte magát. Hasznos volna, ha beszélgetnének erről a párjával. Talán ez a megtapasztalás közelebb viheti Önöket egymáshoz, vagy akár egy jövőbeli “baba projekthez is”.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bogiii

    Üdv! Ön szerint ha a volt barátom azt híreszteli mindenkinek hogy van valakim csak nem vallom be senkinek de konkrétan ő azt tudja hogy egyedülálló vagyok egyébként! Akkor azt miért teszi miért szeretné azt a tudatod kelteni mindenkibe hogy foglalt vagyok!? Válaszát előre is köszönöm!

  • Névtelen

    Jó napot kívánok Van egy olyan problémám hogy azthiszem mindenki rólam beszél és rosszakat mondanak és ilyenkor azt érzem mindenki utál. Olyan mintha mindenki gonosz lenne körülöttem. Ön szerint ebből ki lehet gyógyulni? 21 éves korom óta van ez most 27 leszek. Szedek gyógyszereket nagyjából tünetmentes vagyok. A pszichiáterek szerint ez gyógyíthatatlan. Ön mit gondol?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A gyógyszerszedés mellett a gyankvó gondolatok pszichoterápiás kezelése is szükséges lenne. Ezek segítségével a legtöbb esetben kielégítő életvitel érhető el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lindt

    Kedves Melinda!
    Tudom,hogy ez egy közhelyes kérdés lesz,de kíváncsi vagyok egy “kívülálló”véleményére.Van egy barátom lassan másfél éve.Első látásra szerelmes lettem.Pedig én nem vagyok az a fajta,aki csak úgy szerelmes lesz,és mégcsak nem is az ideálom.Voltak közben problémáink,de megoldottuk,egy kis “mosolyszünettel”.De mindig visszatérünk egymáshoz.Nem tudunk egymás nélkül lenni sem.A családom nem nézi egészen jó szemmel,mivel 17 évvel fiatalabb.De még ez talán nem a legnagyobb probléma.A személyes kérdésem az,hogy ,természetesen ő is volt másba szerelmes.De úgy érzem és mondta is,hogy neki ő volt az első szerelme.De mit jelentek én neki?Mindig hozzám jön,szeret engem,de nem vagyok olyan fiatal és szép,mint az a lány.Valahogy már nem bánt a dolog,mert arra a lányra még csak nem is hasonlítok.Aminek igazából örülök.Ő fekete,én szőke..és teljesen más felépítésűek vagyunk.Mondta,hogy szeret.Vajon mennyire?Mert a telefonjára véletlenül háttérképnek került az a lány.Ügyet nem csináltam belőle.Mert örülök annak,hogy ő van nekem.Viszont ami meglepő volt,engem otthon bemutatott,azt a lányt meg nem.Soha senkit sem mutatott be otthon.Vajon biztos lehetek-e abban,hogy igazából engem szeret?És az a lány csak egy múlt?A lánynak van barátja is és,mint barátként leveleznek.Nem vagyok féltékeny típus,mondjuk még mindig jobb ő háttérképnek,mint én.Ezt mondtam neki egyik nap és nevetnem kellett.Ő lepődött meg a legjobban.Nem festem magam és sportosan öltözködöm,mert hozzászoktam,hogy sportoltam(tájfutás,kosárlabda).Kicsit szeretnék “nőiesebben” kinézni.Pedig ő mondja,hogy nem szereti a nőn a sok “vakolatot”,de púder nélkül tényleg gáz vagyok,és én meg szeretném tartani őt.Nehéz lesz az biztos,hogy ahhoz legalább hozzászokjak,hogy a szempillámat kifessem.A sport miatt nem igazán festettem magam,mert az izzadság miatt úgyis leázott volna.És ő nem mondta,hogy változzak.Magam miatt szeretnék.Azért,hogy csodálkozva nézzen rám,hogy azt mondja de jól nézel ki…s.t.b. És ezek alapján amit leírtam…Vajon szeret??? ,)

    • Habis Melinda

      Kedves Lindt!

      Javasolnám, hogy beszélgessen a párjával arról (is), ami Önnek rosszul esik. Érthető, ha nem örül, hogy egy másik lányt tett ki háttérképnek a telefonján. Csak a párja tudja, mit jelent ez, illetve hogy az Önnel való kapcsolatáról mit gondol. Elégedett-e ezzel, vagy változtatna valamin?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • zoltán

    Tiszteletem! Zoltán vagyok. 52. Nem tudom hol kezdjem, nagy a baj, 1.5 éve halt meg a bátyám ön akaratából és a testvérem húgom ezt nem tudta szerintem feldolgozni. azóta az alkoholba menekül és már veszélyes a környezetére is. ő is azt mondja végez magával ,hiába a szerető család , a gyerekek, ő eltervezte .Nem tudom mit tegyek, látva hogy szét esik egy boldog család. Mem dudtuk a TESTVÉRÜNKET MEGMENTENI
    Most segítséget kérek hogy a Hugomat meg menthessem, Mit tegyek? hová forduljak?

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Az öngyilkossági szándék és az alkoholizmus is olyan problémák, melyek szakszerű kezelést igényelnek. Az öngyilkossági gondolatok esetén pszichiátriai és pszichológiai terápia, függőségek esetén addiktológiai kezelés szükséges. Amennyiben a betegnek nincs, vagy nem elégséges a betegségbelátása, háziorvosától kérhet segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szilvia

    Tisztelt Doktornő!

    Az én kérdésem egy gyerekkori trauma feldolgozásához kapcsolódik. 9 éve vagyok együtt férjemmel és vannak gyerekeink is. A férjemet gyerekkorában az apukája viccből, “puszta szeretetből” azzal piszkálta, hogy a fülét rágcsálta, állítólag elég undorító érzés volt ahogy a férjem fogalmaz és nyálas, nem tetszett neki, hogy a nyál olyan helyen folyik/csorog (fül), ahol nem kellene. Ez ránk úgy van hatással, hogy a férjem nem csókos típus, sose volt az elmondása szerint, és a testváladékok esetén is van némi fenntartása (nem vészesen). Kerüli a csókot, ha ad, akkor se beleérzően és szenvedélyesen, hanem általában röviden és sokszor csak akkor kapható rá, amikor szexre kerül a sor. Ő inkább érintéssel, öleléssel, simogatással (bármivel) próbálja kompenzálni a csókot. Számomra ez nem elég, zavaró, hiányérzetet okoz, a probléma itt kezdődik. A kérdésem a következő lenne, hogyan lehet feloldani ezt itthoni módszerrel, ha a párom semmiképpen sem szeretne terápiára járni? Hogyan tudnék ezen segíteni, hogy tudnám a blokkjai oldásában segíteni?

    Köszönettel: Szilvi

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvi!

      Egy ilyen lelki trauma feloldása mindig egy komplex érzelmi folyamat eredménye, ezért házi keretek közt nem megoldható. A másik probléma, hogy Ön a társa, ezért a kapcsolatuk miatt nem állhat fent pszichológusi értelemben vett segítő-segített helyzet Önök közt, mert a két szerep sok szempontból kizárja egymást. Párterápia igénybevétele javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Ildikó

    Üdvözlöm. A problémám az anyámmal van. Tönkretette a gyerekkorom, alig vártam hogy elköltözzek otthonról. Apuval sosem volt jó a kapcsolatuk, de nem váltak el csak mikor nagykorú lettem és anyám sm betegséggel diagnosztizálták. Ennek az lett a következménye, hogy az én nyakamba szakadt (testvérem nincs) most tönkreteszi a maradék életem, ahhoz fiatal és túlsagosan jól van hogy otthonba adjam, én meg kikeszülök teljesen. Gonosz, undok, egész nap semmit nem csinál semmit, mert ő beteg. De szerintem kutya baja csak lusta, de kritizálni azt tud. Gyülölöm ezt az egész helyzetet. Véletlenül sem hajlandó elismerni ha nem neki van igaza. Utál mindent és mindenkit. Legszivesebben meghal ék csak megszabaduljak tőle…

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben, hiszen azt érzi, köteles ápolni az anyját annak ellenére, hogy sok harag van Önben a múltban Önök közt történtek miatt. Ez a helyzet akkor is megterhelő lenne lelkileg, ha egyébként jó lenne a kapcsolatuk. Ezért fontos volna pszichológussal beszélnie erről. Ha igényli, hogy négyszemközt gondoljuk át a részleteket, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Tisztelt Doktor/Doktornő!
    Van egy nagy problémám .
    Vagyis több is. Jelenleg testkep zavarral küzdök gyakran nem tudok enni (amúgy molett nő vagyok) mert azthiszem hogy nem vagyok elég jó. Igazából bármit teszek egész életemben ez jelen van. Rengeteget sírok és gyakran gondolok az öngyilkosságra pedig amúgy boldog életem lehetne hiszen van párom meg van tető a fejünk felett. Anyagilag moat kicsit méllyen vqgyunk mert éppen munkát keresek.
    Mindig úgy érzem hogy bántani akarom magam. Régen vagdostam magam ma mar ennyira nem durva de a gonolat ott van és neha a tett is. Közben párom mondja hogy biztos miatta van. De nem mert talán ő az egyetlen jó. Gyakran megsebesítettm magam . Féltékeny vagyok es úgy érzem hogy is el fog hagyni mind mindenki életemben. Nálunk gyermek koromban nagyon sok mindenki halt meg.
    Mi van ha újra nem leszek neki elég jó? És közben rettegek hogy el hagy hiszen próbálom néha elmarni magamtól mert bele örülök abba hogy mi van ha nem vagyok elég jó… mert sosem voltam a szüleimnek sem.
    közben hipochonder vagyok és rettegek a haláltól és nem tudom hogy ebből a káoszbol hogyan keveredjek ki. Kértem a haziorvosomtol segitseget de o azt mondta hogy nem fognak velem foglalkozni a pszichológusok mert nem súlyos állapotom. De én borzasztóan érzem magam.
    Kérem segitsen mert már nagyon nagyon nem bírom ezt az egészet es szeretnék meggyógyulni.

    üdvozlettel
    egy elkeseredett 25 éves nõ

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy fontos volna foglalkozni a lelki nehézségeivel. A háziorvosa valószínűleg arra gondolhatott (csak ezt igen szerencsétlenül fogalmazta meg), hogy önmagában nem elenegdő valószínűleg az Ön esetében a pszichoterápia, hanem gyógyszeres támogatás is szükséges (hiszen testképzavar és hipochondria is fennáll). Érdemes ezért pszichiátert és személyesen dolgozó pszichológust is felkeresnie, akivel rendszeresen át tudja beszélni a problémáit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Evelin

    Kedves Doktornő!
    Azért írok Önnek, mert kétségbeestem a pánikrohamok jelentkezésétől. Megpróbálom összefoglalni történetemet, amit az évek során már szinte teljesen tisztán látok. 22 éves nő vagyok, az első pánikrohamom 16 évesen volt, egy nyaralás alkalmával. Azon a nyaraláson több családdal együtt vettünk részt, ahol szinte mindenki rajtam kívül elkapott egy hányós-hasmenéses vírust. Utólag rájöttem, hogy hányásfóbiám is van, illetve félek a legtöbb betegségtől és annak tüneteitől. Azon a nyáron minden reggel pánikba estem, hányingerrel keltem, majd szeptembertől el kezdtem pszichológushoz járni. A pszichiáter Xanaxot és még kétféle antidepresszáns gyógyszert írt fel, az utóbbiakat 1 évig szedtem, hatásukat nem igazán éreztem. A pszichoterápia hasznosnak bizonyult, de a pánikom miatt mindig kell lennie nálam hányinger csillapítónak, szőlőcukornak és egyéb olyan dolognak, amely enyhíti a szorongásom.
    Az utóbbi időben észre vettem, hogy ha nagyobb stresszhelyzet következik az életemben megfelelően helyt tudok állni, de utólag előjön a pánikrohamom. Az államvizsgát követően is így történt, valamint most is, mert két fontos embert is elveszítettünk az életünkből.
    Sokszor azt érzem, hogy nem tudom irányítani és elveszítem a kontrollt, pedig évekig azt gondoltam, hogy már képes vagyok a kezemben tartani az irányítást. Ebben most meginogtam és félek. Remegek, szorongok és magas a pulzusom. Nem szeretnék így élni, hiszen teljes mértékben bekorlátozza a mindennapjaimat.
    Érdeklődni szeretnék, hogy Ön mit javasolna, mit tegyek?

    Köszönöm szépen a válaszát!

    Üdvözlettel: Evelin

    • Habis Melinda

      Kedves Evelin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a pszichoterápiás munka mielőbbi folytatása. Ez nem a tudásról szól első sorban, tehát nem elég érteni, mitől jönnek a pánikrohamok, hanem a megtartó érzelmni kapcsolatról, melynek keretében lehetősége van a saját magával kapcsolatos érzések megváltoztatására.
      Ha szeretne ezen közösen dolgozni, keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Shawen

    Kedves doktor nő
    Én egy 22 éves külfoldi fiu vagyok és es a szerelmemel élek 1 éve magyar országon es a szülejim nem tudjak hogy en meleg vagyok hogy azonos neműekhez vonzodom es ugy tudjak a szülejim hogy csak dolgozom es haza akarnak vinni pár hetem van valamit ki kellebe talalnom rá mert nem akarom hogy megtudjak hogy mijen vagyok hogy nem ojan vagyok mint a tobbiek es nem akarom itt hagyni a szerelmem ha hazakell mennem soha nem fogom feldolgozi eszt a traumat ahogyan erre gondolok kogy mi lesz ha mégis mennem kell elfog a sírás ahogy mostt is 😭😭 nagyon faj mostis aluttam de roszat almottam almomban haza vittek es nem ertem el a szerelmem kerem segitsem mar ha tud mar nem bírom továb igy naprolnapra nem tudok aludni elore is köszönom a segitséget es elnézést kérek a hejes írásért.

    • Habis Melinda

      Kedves Shawen!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna kiállnia azokért a dolgokért, melyeket szeretne. Péládul azért, hogy marad, ha így jobb Önnek. A párkapcsolata is ilyen lehet. Amennyiben ezt nehéznek érzi, javaslom, hogy keressen fel négyszemközti keretek között és beszéljünk róla részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Boglárka

    Kedves Doktornő! Gyerekkorom óta nagyon érzékeny vagyok, ez körülbelül azt jelenti hogy nagyon könnyen megbántódok apróságokon és elég gyakran előfordul hogy e miatt zokogásba kezdek, ez nagyon nagy szerepet játszik a párkapcsolatomban is, ugyanis a párom már nem igazán veszi komolyan a a szomorúságomat, illetve a sírásomat, röviden, hidegen hagyja. Mindenképpen szeretném megtudni hogy mi az oka ennek a hatalmas érzékenységnek és hogy hogyan lehetne ezen legalább egy kicsit segíteni, sok bántó szó után elgondolkodtam az életemen és azon is hogy nem kéne folytatnom, ezért többször is bántalmaztam magam, de igazán sosem merném megtenni azt amire igazán gondolok.

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Az érzékenység egyfajta adottság, melynek jó és rossz oldalai egyaránt lehetnek. Lehetőséget ad önmagunk és mások jobb megfigyelésére és megértésére. Érdemes lenne ezért önismereti munkába fognia, ami egy reflektív folyamat (szükséges hozzá a teraoeuta, vagy a visszajelző csoport). Öngyilkossági gondolatok esetén hívja a 116-123-as teelfonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Linda

    Tisztelt doktornő!

    23 éves nő vagyok, kapcsolatfüggő.
    Sajnos erre kellett rájönnöm. Évek óta kapcsolatból kapcsolatba léptem. Az idő elteltével kezdett tudatosulni bennem, hogy nem puszta önzetlen szeretet, hanem borzalmas szereterhiány és ragaszkodás lépett fel nalam. Nemrég ért véget egy 2 éves kapcsolatomnak. Úgy éreztem tudatosan képes leszek kezelni a szakítást is és nyitni szépen-lassan emberek fele is, pusztán ismerkedés szinten. Tévedtem ismét. Egy adott ponton érzelmeket kezdtem táplálni valaki olyan iránt, aki ezt nem viszonozza. Nem értem önmagam sem, hisz mindent de kapcsolatot nem akarnék jelenleg, érzelmi kötődést meg pláne nem, mégis minden akaratom ellenére ez jött össze. Így mostmar nemcsak egy szakításon kell túl legyek hanem meg ezen a hirtelen jött fellángoláson is ami melle társul duplán a ,,nem kellesz érzés,,.
    Igazabol túlságosan érzelmes és ragaszkodó vagyok.
    A kérdésem az lenne, hogy mit tegyek, hogy képes legyek önálló lenni érzelmi téren?
    Tudom arra lenne szükségem, hogy egyedül megtaláljam a belső egyensúlyom és ez bár tudatos bennem, gyakorlatban megsem megy.

    • Habis Melinda

      Kedves Linda!

      Önismereti munka megkezdését javaslom, ami segíthet abban, hogy megszeresse önmagát, valamint megtalálja a belső egyesúlyát. Ez külső segítség nélkül sajnos nem elképzelhető. A kapcsolatfüggőség leküzdéséhez fontos volna, hogy megtapasztaljon egy megtartó, bensőséges, ám kellő önállóságot biztosító terápiás kapcsolatot.

      Ha szeretne ezen négyszemközti keretek között dolgozni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szimonetta K.

    Jó estét kívánok! Rengeteg betegségem/traumám és iskolai kikösösítésim voltak/vannak. A szuleimnek ha elmeselem hogy mennyire rosszul vagyok,azt hiszik sajnaltataom magam,meg hogy csak tinédzser vagyok pedig ez több ennél…senkinek nincs beszelejek ezekrol,nem tudom már mi segíthetne…előre is köszönöma választ

    • Habis Melinda

      Kedves Szimonetta!

      Sajnálom, hogy a szülei nem értették meg, amiket elondott nekik. Bármilyen témában hívhatja a 116-111-es telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Tünde

    Üdvözlöm! 6,5 éve vagyunk együtt a párommal ebből 5,5 éve együtt élünk! Ő 32 éves ,Én 39. Nekem volt már egy házasságom amiből egy gyermekem is van ,volt férjem többször megcsalt ,ezért is ment tönkre a házasság ,nem volt többé bizalom! Igyekeztem ezt a bizalmatlanságim nem kivetíteni a következő párkapcsolatomra és így kaptam egy igazi társat ,akivel hasonlóan gondolkodunk minden szép és jó… volt egészen egy évvel ezelőttig! Külföldön élünk egy kis faluban és itt él az egész családom is ,az Ő családja magyarországon távol tőlünk. 1 éve folyamatosan azt vágja a fejemhez hogy csak miattam van itt,illetve hogy a családom gyűlöli őt ,valóban voltak az elején problémák a családom rs közötte ,de ezek idővel helyrejöttek viszont Ő folyamatosan azt az időt emlegeti amikor bajuk volt egymással! Mindig is szeretett legútitani 1-2 sört nem volt vele semmi bajom de az utóbbi időben már több is lecsúszik ,nem bánt engem viszont kötöszködik ,elmondok neki valamit 2-3 nap múlva szóba kerül és azt mondta titkolózom mert Ő erről most hall először! Ha felhozom a témát az ivásról akármilyen stílusban támadásnak veszi meg hogy Én le alkoholistázom! Hétköznap még el is vagyunk de komolyan minden hétvégére jut egy olyan veszekedés aminek az a vége hogy talán jobb lenne külön de aztán egyikünk mindig enged! Viszont úgy érzem ez már egyáltalán nem egézséges így,mit tudom tenni? Tényleg jobb lenne külön?
    Válaszát előre is köszönöm! Üdv.

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      A párkapcsolatukon párterápia segítségével lehetne változtatni. Arra a kérdésre, Önnek jobb-e külön szintén nem tudok adekvát választ adni, hiszen az Ön érzéseit és szükségleteit Ön ismeri legjobban. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek közt gondolkodjunk erről, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Gábor

    Üdvözlöm!

    A szadisztikus szarkasztikus ember kezelése érdekelne, örülnék ha írna néhány tanácsot. Az illető irigykedik a kollégájára, ezért elkezdi piszkálni, aljas sunyi módon PROVOKÁL. TUDATOSAN mond valami sértőt, aztán kaján álvigyorral hozzáteszi, hogy csak poén volt, ne vedd magadra. Ha az illető hagyja, akkor tovább folytatja a piszkálódást, vesztes a helyzet. Ha ilyenkor beleáll a dologba, akkor nem elég poénos, nem érti a poént és sértődékenynek van titulálva, megint vesztes a helyzet. Közönség esetén még hozzá is teszi kaján álvigyorral , “nézzétek, hogy megsértődött”! Teljesen összezavar az, hogy hátulról támad, alattomosan. Mosolyog, de pontosan tudom, hogy dúl benne az agresszió, csak nem konfrontálódik nyíltan, egyenesen. És pontosan ez a sunyi viselkedés az ami a végére feldühít. 12-13 ember előtt csinálja, tehát reagálni kell a dologra mindenképp, úgy is időzíti a beszólásait. Mit tanácsol az ilyen sunyi emberek kezelésére? Köszönöm válaszát.

  • Egy làny

    Szépnapot. Lenne egy elég bonyolult kérdésem illetve egy sajàt magam fele megmagyaràzhatatlan tettem amit nem tudok fel dolgozni. A páromal es egy kisebb “tàrsasàgal” töltöttünk egy estét és kicsit túl léptünk a hétköznapon majd az éjszaka folytán észleltem h pàrom az egyik làny fele érdeklődést mutat majd kis idő elteltével elővete a nemi szervét és elkezdte verni ugy h mindenki jelen volt majd en mar ere annyira be rágtam h idegeségembe azt mondtam h a kiscsaj verje neki meg is engedte neki hagyta a parom majd abba maradt az ejszaka folyamàn parom fel dobta a labdat h mi lenne ha en egyutt lenek a lànyal es mar anyira ideges voltam zavart állapotba hogy mar nem erdekelt semi mondom jolvan oke ere megtortent az egesz a lamyal es velem kb 5 perc leforgasa alat mert nem voltam kepes tovabb folytatni parom ezt végig nézte majd egyutt szajal elégitük a lànyal őt majd ra ultem es le àlt neki utána a lànyt akarta megbaszni en mar akor nem birtam ott hagytam oket abba a tudatba hogy eszre veszi magat es utanam jon de nem tette több oráig egyutt voltak. Most fogalmam sincs mi van velem velünk pàrom el akart hagyni en sirtam könyörögtem h ne tegye ezt velem velünk ne hagyjon el ki békültünk majd egy fél nap elteltével ujra szoba jött az az este és fel tettem a kérdést h ő is olyan nyugodtan tudta volna kezelni a helyzetett ahogyan én 🙂 ? Erre hogy hat o nem meg h én akartam anyira azert tette meg mondom ha en azt mondom h ugordj ki az ablakon megteszed elkezdi meg teszi mert anyira szeret. Teljesen össze omlotam undorodok magamtól mert kepes voltam egy ilyen helyzetbe bele menni akivel beszeltem erol azok csodalkoznak rajtam rajtunk mert mi nagyon szeretuk egymast es nem tudtunk egymas nelkul létezni se és mára mar nem tudom hogyan tovàbb megbànàs részéről egy szikra sincs ahogy én làttom mert azt modja h mivan akor ha egyutt volt velemeg ilyenek. Én már félek hogy ujra megtörténik hogy megcsal és vagy ép etől durvàbb lesz nagyon nem tudom mi legyen. Félek hogy megbolondultam egyszerűen nem tudom mit tegyek mere legyen hogyan legyen könyörgöm segîtsen.

    • Habis Melinda

      Kedves Egy lány!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a történtek feldolgozásához mindenképp négyszemközt kellene beszélnie pszichológussal (pl velem). Fontos volna a konzultációk során foglalkozi a határhúzás és az önfeladás kérdéseivel, hogy feszült helyzetben is képes legyen nemet mondani, ha szükségét érzi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.

    Kedves Doktornő. En egy 31 éves leszbikus nő vagyok. 9éve elek együtt a párommal. Nagyon szeretem őt becsülöm mint embert mert nagyon jo ember. Viszont nagyon nehezen kezdődött a kapcsolatunk mert neki is voltak lelki problemai es nekem is sok szenvedes árán tudtum az eletunket felepiteni. A problema az, hogy mielott en ossze jottem volna vele elotte volt masik parom. Es azzal a masik parommal szakitas lett ő erte nagyon oda voltam langoltam. De akivel most elek, soha nem volt az a nagy vonzalom erzetem csak bele csoppentem a kapcsolatba nagyon hamar jott ugy hogy fel sem eszmeltem es mar ossze koltoztunk. A lenyeg az hogy sajnos volt hogy megcsaltam mert ugy ereztem valami hianyzik a kapcsolatunkbol. Az a tűz amit kene ereznem az nem volt es nincs is. Ő tudja hogy megcsaltam mert megbeszeltuk. Lenyeg az hogy a mai napig nincs meg az a tűz bennem felé, szeretem tiszta szivembol de talan ugy mint egy tetsvert nem mint szerelmet. Nemi élet sem mumodik koztunk, nem erzem azt hogy kivannam de ő sem annyira es honapokig szex nelkul elvagyunk egymas mellett. Sokan azt tanacsoltak hogy vessek veget ennek a kapcsolatnak mert ez igy nem jo. De az a baj hogy en nem akarom őt ossze torni mert ő nagyon szeret engem es nagyon sok mindenben kitartott mellettem. ő nem az az ember aki csak ugy tultudná tenni magat. Ő ebbe bele betegedne. A masik hogy en is szeretem ot csak nem szerelemből. Sok mindenben amugy megegyezunk, sok kozos can amit szeretunk. De megsincs meg nalam az a tűz ami kene hogy legyen, mindig hanyzik nekem az a tűz. Mikor megismertem, nekem mint nő nem tetszett, a belső vilaga tetszett amilyen ember ő. Es aki azt m9ndja nem fontos a kulső az hazudik. Mert valami kell hogy kivulrol is megfogjon. Es engem nem fogott meg benne semmi kivulrol. Nem tudom mit tegyek, es most a munkahelyemen van egy lány aki nagyon tetszik. Es nagyon szenvedek hogy en nem akarom a parom megcsalni semmi ilyet nem szeretnek mert az nem megoldas. De sajnos nem tudok szakitani a parommal nagyon feltem. Meg nem is tudom mi lenne a megoldas. Ha kerhetnem a tanacsod azt megkoszonnem.

    • Habis Melinda

      Kedves M.!

      Az, hogy egy párkapcsolatban mennyi örömet találunk sokmindentől függ, rengeteg múlik azon, mennyire tudunk nyitni érzelmileg a másik felé. Leveléből azt gondolom, hogy Önnél ez nem igazán volt/van meg, mert igen gyorsan történt minden, érzelmileg nem zárta le a korábbi viszonyát, amikor elköteleződött a jelenlegi párja felé. Ez pedig egy sor problémát vetíte előre, melyeken lehet változtatni, de mindenképp párterápiás segítésg szükséges hozzá. Önismereti munka megkezdése mindenképpen fontos volna, hogy jobban értse mire vágyik a párkapcsolatában, lehetsősége legyen arra, hogy akár egyetlen partnertől is megkaphassa ezeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Henrietta L.

    Kedves Pszohológus nő!

    Párkalcsolatban élek majdnem 6 éve a barátommal. Sajnos megzavarodtam. Olyat érzek amit még nem. Van egy családos házas munkatársam. Mióta hozzánk került azóta ha csak találkozunk mindig mosoly van az arcán. Néha azt érzem hogy követ ha épp tudja indulok a mosdóba. A céges bulin bókolt kissé lazább volt az italtol. De mindig bámul a szünetekben. Elhivtam ebédelni munkaidőben persze nem a munkahelyi ebédlőbe mert ott mar voltunk hanem máshova. Belement. Érdekelne hogy ön mit gondol a helyzetről? Csak szeretne kikapcsolódni vagy tetszem neki?

    • Habis Melinda

      Kedves Henrietta!

      Érdemes lenne beszélgetnie ezzel a fiúval olyan téámákról, melyekből jobban megismerhetik egymást. Be lehetne ezek közé venni a kapcsolatok és a jövő kérdéskörét, aminek mentén kiderülhet, mennyire hasonlók a terveik. Vagy van-e esély ezek összehangolására. Ezen kívül persze vannak nonverbális jelei is annak, hogy lehet-e komoly a kapcsolat. Erről itt írok részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sky

    Üdv! Milyen gondja van a fejével annak, aki egy hús-vér kapcsolatot lecserél egy olyanra, akivel még soha életében nem találkozott, aki azelőtt évekig hülyitette, hazudozott, nem ment el a randikra stb. Csak telefonon és neten hajlandó beszélni, egy képet küld magáról és ennyi. Egyértelmű, h csak szórakozik a társkeresőn, személyes találkozót sosem lehet vele összehozni. Aki egy ilyenbe beleszeret, és hűséges hozzá, nyilvánvalóan nem normális. Gyógyítható a gondja, vagy végérvényesen menthetetlen? És amennyiben van rá remény, h észhez térjen, azt hogyan tudom elérni? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Sky!

      Leveléből érezhető a sértettsége, bár azt nem írja kiről, s milyen helyzetben van szó. A megcsalásról itt írtam bővebben. Amennyiben szeretne a részletekről négyszemközt beszélni, kérem keressen elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.