Pszichológus válaszol

Kedves Doktornő!
Szakítottunk a barátommal már két hónapja.
A szakítás oka az volt hogy még fiatal de utánna egy hónappal össze jött egy olyan lánnyal akinek már gyereke is van! Az exemmel mai napig tartjuk a kapcsolatot találkozunk is néha! Amikor találkozunk mindig mondja hogy zavarba hozom és mindig ölelget és csókolóztunk is! Mostanába nagyon sokat veszekszik a mostani barátnőjével és velem osztja meg ezeket a problémákat de vajon miért?
És van még rá esélyem hogy vissza szerezzem?

Kedves doktornő!
Máté vagyok 19 éves 2 évvel ezelőtt léptem ki egy olyan kapcsolatból ahol a barátnőm szinte minden haveromal meg csalt, illetve meg alázott nyilvánosan… (És köztünk szex nem is történt)
Azóta úgy érzem hogy képtelen vagyok szeretni és amelyik lány közeledni próbál felém közeledni azt dühösen “el kergetem magamtól” úgy érzem hogy a női rokonaim kívül, minden egyes nőt utálok
Magamat gyötröm minden nap hogy ezek meg torténtek velem
Hogyan tudnám el engedi ezt a dolgott illetve le zárni 2 éve minden egyes napom egy rom halmaz, és a leg rosszabb hogy még mindig szertem az exem sajnos
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Melinda!
Van 2 gyermekem,5 és 2 évesek. Az a problémám, hogy iszonyúan türelmetlen,ingerült vagyok velük. Sokszor megfordul a fejemben, hogy bántom őket, ha nagyon nem fogadnak szót, aztán iszonyat rosszul érzem magam emiatt a gondolat miatt. Sosem bántanám őket. Ezzel a dologgal mit lehetne kezdeni? Köszönöm

Tisztelt Doktornő!
Párom 8 és fél évvel idősebb, semmi gond nincs is vele, nagyon jól elvagyunk már 2 éve, azonban a múltja nagyon bánt, kb. 5 éve volt egy menyasszonya hosszú kapcsolata volt vele, igaz rég volt meg nem is ismertem akkor de bánt. Mivel tudtam ki volt az a lány és a barátom ahol lakik , szembe szomszédba nagyon sokat jár az a bizonyos lány (tudni kell gyereke és barátja van) nem is az zavar hogy nem bízok benne, hanem hogy annyi emlékük van és sok képet is láttam már ismerősök között ahol együtt vannak (régi képek) és mikor meglátom annyira rosszul esik. És nem tudom hogyan tudnám magam túl tenni a múltján. Felek hogy sűrűn vissza gondol mikor még vele volt, vagy ha meglátja mit gondolhat, vajon fog valaha úgy szeretni mint őt. Nagyon sok gondolat bánt ezzel kapcsolatban. Valami tanácsot tudna adni. Előre is köszönöm.
Tisztelettel: Mónika

Kedves Doktornő! Már 2 éve, hogy megismertem valakit akivel egymásba szerettünk. Kevés talalkozás ellenére is szeretem őt nagyon! Elvált nő kinek magyon sok gondjai vannak, viszont vitáztunk múlt év decemberében, azóta nem beszélünk egymással. Nagyon fél a változástól, attól hogy összetörik a szíve, nem mer, nem hisz, nem bízik úgy meg senkiben. Nem tudok túllépni rajta, mint ha hozzám tartozna az érzéseim is sokkal erősebb mint valaha bárkivel is az eddigi kapcsolataim során. Mit tehetnék hogy ne zárkózzon el, ne taszitson el magától? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves dr nő.
Van egy 2eves kislanyom es 8honapos terhes vagyok de a ferjem megcsalt es elhagyott egy mássik nőér. Nem tudom felfogni. A kicsi lány pedig az apját koveteli allandoan szivem szakad erte.
Megcsalt fakeppnel hagyott hivtam haza de nem jon. Mit tegyek hogy konyitsem a fajdalmam es a kicsiet is??! Varjak meg a ferjemre. 5eve voltunk egyutt. Es mikor megszerettnem vele beszelni o hord le engem mindenfelenek.

Jonapot!Szeretnem megkerdezni.h miert ragaszkodok nagyon a pszichiaterhez

Jó napot. Èn azèrt írok mert egy ideje nem vágyom a szexre a fèrjemmel. Règebben se volt túl sok szex de mostanában nem is akarom egyáltalán. Több mint 10 ève vagyunk együtt, 5 ève volt az esküvő, van 2 kicsi gyerek. Az oka az lehet hogy nárcisztikus szemèlyisèg. Szeret, szokott kiabálni, sokat veszekedni. Elmúlt rèszemről a szerelem, nincs vágy sem. Már nem szeretem. Már az èrintèse is “zavar”. Elhidegültem a “csúnya” viselkedésètől. Mostanában próbál kevesebbet így viselkedni,azèrt is mert többször is mondtam neki a válást. De az a baj hogy gyerekkorában ezt a mintát látta, az apja, testvére is ilyen. Azt hiszik hogy mindent mindig jobban tudnak. Ő nem szeretne válni. Az a baj hogy nem is nagyon tudnánk elmenni terápiára pl mert nem nagyon tud senki sem vigyázni sokáig a gyerekekre, körülményes. Ön szerint mit lenne èrdemes csinálni? Van esèly rá hogy jobb legyen a helyzet? Ő szeretne szexelni,èn nem. Èrdemes lenne elválni?

Kedves Doktor Nő!
Egy olyan problémával kapcsolatban lenne kérdésem, hogy körülbelül egy éve jelentkezett nálam egy IBS nevezetű szorongásos betegség, amely azt eredményezte, hogy kellemetlen érzés fog el, ha bármilyen járművön utaznom kell. Ilyenkor egy pánikrohamhoz hasonló érzés fog el. Eleinte tűrhető volt, de most már egyre elviselhetetlenebb. Nem tudom mi miatt alakulhatott ki, pedig iskola szempontból minden nap kell utaznom órákat, mégis alig várom hogy haza érjek, egész úton szinte rosszul érzem magam, nem vagyok képes elengedni magam.

Üdv. Férjnél vagyok. Van egy közös és egy előző kapcsolatomból született gyermekem. Nem érzem magam boldognak egy éve már. Válni akartam ez miatt, de teherbe estem ikrekkel, ebből az egyik magzatot elvetéltem. Depressziós vagyok, sírok, nincs erőm se kedvem semmihez. Belefásultam a folytonos vitákba. A gyerekek körüli teendőket ha én nem végzem el neki eszébe se jutna. Fellélegzem ha nincs itthon, de mihelyst betoppan lehangolt leszek elkap a sírhatnék vagy a düh! Nem tudom mit tehetnèk?! Nincs akivel beszéljek erről. A férjemmel már többször is leültünk átbeszélni min és hogyan kéne változtatni…de az a “megragasztott csésze” folyton szétesik. Szívem szerint szemrebbenés nélkül elhagynàm, de terhes vagyok…pár hónap és szülök. Ha nem lennék nyámnyila már régesrég öngyilkos lennék…

Tisztelt Doktornő!
17 éves vagyok, középiskolás.Édesanyámnak lett egy betegsége, nagy valószínűséggel bipoláris affektív zavar. Kerek 2 évvel ezelőtt jelentek meg a tünetek, és akkor én és a családom nem tudtuk, hogy mi lehet a probléma. Jellemző tünetek jelentek meg (hangulatingadozás, lehangoltság, felpörgés). 2 éven keresztül itt voltunk mellette ebben a bajban, de már nagyon nehéz ezt kibírni, szenvedő alanyai vagyunk a betegségének. Szűk egy év alatt volt kettő pszichológusnál, akiknél nem is a betegségéről volt szó, hanem ott azt mondott, amit az ő szemszögéből látott. Tehát így nem vettünk észre javulást. Most jelenleg ott hagyta az utolsó szakorvost is. Egy makacs természetű nő, nem hallgat ránk. A betegségét nem ismeri be sajnos. Egy pszichiáterre és gyógyszeres kezelésre lenne szüksége. Rengeteg alkalommal már említettük neki ezt, de mintha meg sem hallaná. A kérdés pedig: Ilyenkor mi a teendő?
Előre is köszönöm a válaszát!
András

Kedves Doktorno. Jelenlegi helyzetben a parom sokat dolgozik en egyaltalan nem … probal a kedvembe jarni neha viszont nagyon keves idot toltunk egyutt ami nekem nagyon hianyzik en meg ertem hogy faradt es sok a munka de ket hetente 1 x igazan tolthetnenk egyutt minosegi idot es barmikor ezt felhozom v barmit teszek ordit velem sokszor csunyan is beszel . Minden stresszt rajtam tolt le, de vannak napok mikor o jar a kedvembe v nincs kedve de megis eljon velem setalni legalabb munka utan. Nem tudom mit tegyek en allandoan egyedul vagyok a negy fal kozt ha hazajon se beszelget velem nem csinalunk semmit es szinte minden nap ordit velem mindenert . Kernek tanacsot hogy mit tegyek , mert mar kezden ugy erezni magam mint egy kutya akit etetnek neha elvisznek setalni es ennyi. Mar a szexualis eletunk sem az igazi…. koszonom a segitseget

Tisztelt Doktornő
Kérem segítsen !!!!!!!!!!!!!!!
Tegnap egy világ omlott össze bennem
30 évi házasság után kiderült hogy a feleségem nárcisztikus!
Hogyan Tovább
Kérem Segítsen
Tisztelettel és reménnyel Zoltán
SOS

Kedves doktorno! Sose volt szerencsem a nokhoz aki nekem tetszet annak en nem kellettem.Vegul ugy 30eve megismertem egy kulfoldi not,aki most a felesegem.Kezdettol tudtam hogy imadja a szexet,igy bar bantot a teny elturtem turom. Viszont azt nem ertem hogy nekem nyalason kivul mast nem nagyon enged.A 30 ev alatt jo ha 100alkalommal be rakhattam, i 8-9alkalommal szopot amit mindig ki kopott.Nem egyszer rajta kaptam mas ffiakkal az oveket mindig lenyelte,nekik mindent meg engedett ahova akartak oda elveztek,mind harom “nyilast”szabadon hasznalhatjak.Nekem a feneket sose engedte.ne ertem miert??

Kedves Doktor nő!
5éve vagyok együtt a férjemmel abból több mint 1 éve házasok..én 29 éves vagyok a férjem pedig 26…
Házassag után eldöntottük,hogy közös lakást fogunk venni….viszont mikor ennek eljött az ideje a férjem visszalépett és azt mondta,hogy inkább hozzuk helyre a házassagunkat mert ő boldogtalannak érzi magát és így nem akar közös lakást venni…
Nagyon meglepett,mert ennek semmi jelét nem mutatta,hogy bármi baj lenne közünk…az elmúlt napokba sokat veszeledtünk volt hogy ő akart elválni volt hogy én…a végen berágtam hogy se lakas se semmi se férj…úgyhogy fogtam és kidobtam a közös albérletünkből…nem akart elmenni,de nem bírtam így tovább lenni hogy folyton veszekedünk…elment az édesanyjához két napot volt ott aztán kivett egy másik albérletet..ennek már 4hónapja…azóta hol kibekültünk hol nem…nem hajlandó visszajönni hiába teszek meg mindnet es engedem el a közös lakást…azt mondja nem szeret szerelemből és váljunk el….de a válást sem intézi mert kértem hogy akkor intézze ha ő vállni akar…szóval nem tudom mi baja van!
Kérem segítsen megfejteni!!nagyon szépen köszönöm!

Már egész kis gyerek korom óta jelen van ez a betegség. De akkor még csak itthon ment a cirkusz. Mindenen felkaptam a vizet, és ordítoztam itthon, szidtam mindenkit, káromkodtam és mikor mit, ütöttem-vágtam. Szépen fokozatosan elértem oda, hogy megint a lehető legdurvább vagyok, veszekedések, szidások, káromkodás. Egyedül a testi bántalmazást tudom megállni, mert szeretem a családom és soha nem tudnám bántani, pedig már párszor lehetett volna rá alkalom. Ilyenkor semmi nem érdekel, magamat és Őket illetve mindenkit a közelemben szégyenbe hozok, nyilvánosság előtt is állatként viselkedem akkor, amikor felmegy a pumpa. Ha nincs semmi baj, akkor teljesen más ember vagyok, de ilyenkor egy szörnyeteg. Próbáltam saját magam megállni, mikor rám jön a cirkuszolhatnék, hogy lenyugtassam magam, vagy találjak valamit amivel levezetem a feszültséget, de nem sikerül szembeszegülnöm magammal. Már én érzem a padlón magam emiatt, hogy ilyen vagyok, amiket teszek és mondok ilyenkor, mikor tudom, hogy nem szánt szándékkal teszem, utólag pedig nem tudok változtatni rajta, csak az állandó bocsánat kérések. Piszchológus segíthetne rajtam? Vagy mihez kezdjek? Meg akarok szabadulni a rossz és gyűlölni való énemtől örökre!

Kedves Doktornő!
A párommál tökéleten működik közöttünk minden,de van egy kis gond!Amire nagyon szeretném tudni a választ,többször is kérdeztem már de hazudik,és hozzá kreál még több hazugságot.A lényeg az hogy az intimitás is tökéletesen működik, elég sűrűn.De amikor el kell mennem dolgozni 2-3 napra és csak Face Timeon látjuk egymást elkezd társkereső oldalakon szörfölni,beregisztrálni,és hölgyekkel beszélgetni!Emondtam neki hogy nekem ez nagyon rosszul esik és hogy szeretném megérteni miért csinálja ezt.A szemembe bocsánatot kér! De sajnos a hátam mögött többször kibeszélt a barátainak és úgy àllítja be a dolgokat mintha velem volna a probléma !!! Kérem doktornő segítsen ezt megértenem !

Tisztelt Doktornő!
Az egyik ismerősöm elég sok problémával szenved, és mivel még csak 13 éves, nem is igazán tudja kezelni. Egyszerre küzd pánik rohamokkal, depresszióval, és valószínűleg személyiség zavara is van. Próbált segítséget kérni a szüleitől, mondta nekik, hogy szeretne pszichológushoz menni, de őket ez nem igazán érdekelte. Próbálok neki segíteni a szavaimmal, de nem hiszem, hogy ez elég lenne. Esetleg mit tehetnék? Mit tenne ilyen helyzetben egy pszichológus? Tudom, hogy nincsen semmilyen végzettségem, de mivel nem számíthat senkire, nem igazán marad más választás.
Előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget. További szép napot!

Kedves doktornő!
Nekem már több mint egy nincs étvágyam ami igazából annyit tesz hogy szinte egész nap még egy szelet kenyeret sem tudok megenni. A nincs iskola akkor ki sem megyek az utcára. Néha csak úgy sírok és azt sem tudom hogy miért. Volt amikor nagyon erősen dobogot a szívem annyira hogy úgy is érzetem ha nem tettem oda a kezem. Csúnyának érzem magam. Van olyan amikor lényegtelen dolgokon rágódom szinte egész nap. Amikor ideges vagyok akkor ritkán szoktam remegni, hamar fel tudom kapni a vizet apró dolgokon. És még van egy csomó olyan dolog amit még meg sem tudok fogalmazni. És csak 17 éves vagyok.
Hálás lennék ha válaszolna.

Kedves Doktornő 15 éves munkámat most feladom egy másik munkáért az új többet fizet de hogyan lehet könnyen feldolgozni az előző elengedhetetlen. Köszönöm a választ előre is 🙏

Kedves Melinda!
6 hónapig jártam terápiára egy férfi pszichológushoz. Megmaradt a jó viszony közöttünk. Sokat beszélgettünk, most már szinte naponta. Már 7 hónapja vége a terápiának, és az ő párkapcsolata is a végét járja. Se veled, se nélküled kapcsolatban van. Szeretne velem ismerkedni, de hozzá tette nem ígér semmit! Én nagyon tartok tőle, hogy sérülni fogok, és úgy érzem csak szeretne most valakit maga mellé, hogy ne legyen egyedül. Azt szeretném kérdezni, hogy mekkora probléma lehet, ha mégis belemegyek? Problémás családi életem volt, kötődéssel, és bizalommal is vannak problémáim. De nagyon nehezen tudok ebből a helyzetből kihátrálni.
Köszönöm a válaszát.

Anna vagyok! Lányom felnőtt esti képzésre jár. Nyolcan vannak összese, családosok kivéve a lányom 37-éves. Állandóan azt hallja tőlük, hogy neked könnyű hisz egyedűl élsz. Mit mondthatnék neki, hogy jobban érezze magát?

Üdvözletem lényegeben egy olyan gondom le ne hogy van egy lány kis korom óta ismerem osztálytársak is voltunk és mindi is tecet visszont mikor már nagyobak lettünk nem nyitotam felé mert elintézték az osztály társaim hogy meg utáljon és meg mondták neki hogy nekem tecik ugye emiatt közep iskolában se nyitotam felé .
Egy jóideig de miután azt vetem észre hogy akárhány lánnyal beszélek aki tecik egyik se mozgasa meg úgy a szivem(h meg látom majd fel roban a szivem) még aki lánnyal jártam 3 évig es teljes mérték be szeretem akkor is eszembe jutott és nem értem ezt az egészet mert en mar ugy vagyok vele hogy igazából nem akarnék tőle semit de mégis eszembe jut ez miért van .és félek hogy ez örökre kisérteni fog pedig probáltam kiüzni őt . probáltam beszélni vele találkozni vele hogy csak simán tudjam hogy lehetne esélyem nála vagy nem bármilyen szinten is írtam neki hogy ki hívjam nem mondta hogy nem szeretne találkozni csak azt hogy nagyon elfoglalt mostanában a vizsgák miatt . de félek hogy amíg nem beszélek vele mindig az eszemben lesz.

Tisztelt Doktor Úr!
Párkapcsolati problémám van. Lényegében elképzeltük egymásban a jövőt nagyon szépen haladunk egymással akarjuk leélni az életünket, viszont a barátnőmnek a legnagyobb gondja velem hogy nem beszélgetek és ez a kapcsolatunkra mehet amit érzek és mondott is. Az érdeklődésem már gyakorlatilag egy napi sablonszöveg neki. Mindig is zárkózott voltam mindenkivel, eleinte vele is, majd megnyíltam, de nem érzem úgy hogy teljesen. Rájöttem hogy bennem van a hiba és akár el is veszíthetem őt ezáltal hogy hiányzik a kommunikáció készsége belőlem. Mivel vagy hogyan tudnám fejleszteni? Nem vagyok sem kreativ, témákat is nagyon nehezen találok, programok tervezése sem a legkönnyebb. Első sorban a kapcsolatunkat akarom megmenteni ezzel.
Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel.: P. Á.

Tesztelt psychologus, nagyon gyakran sot egyre gyakrabban almodok a 10 eve meghalt ferjemmel. Ez inkabb szamomra egy kinzas. Mindig ugyan azt almodom hogy el akar hagyni, mar egy idegen no van a lakasunkban es velem nagyon csufondarosan banik. Veszekszunk es igy fejfajassal ebredek egesz napom elvan rontva. Mig elt is megcsalt es ezt nem tudom igy elfelejteni. Mit tegyek? Elore koszonom a tanacsat. ARANKA

Alkoholista férj mellett élve nevelem 2 kiskamasz fiamat.Lànyunk màr a baràtjàval él,23 éves.Mit tehetek azért,hogy a ,fiúk a ne sérüljenek?
Elvàlni,különköltözni anyagi okokból nem tudok.
Köszönöm a választ!

Egymásba szerettűnk. Ő még nős ember. A felesége 72 éves ő 53 éves. Szeretnénk eggyütt leélni az életünket nem szeretőként. De a törvény szerint ha elvàlna asszonytartást kellene fizetni.
A másik indok érzési zsarolással van. A felesége álltal.Biztonságba érzi magát ha vele él az asszony. A felesége állandó hivogatja hogy merre jár. A párom villamos vezető. Én mindent megértek. Nem tudom meddig. Mi lehet a megoldás??Én özvegy asszony vagyok. Hozzá tenném nem érdek szeretet van benne mert nekem nincs vagyonom. Tudja hogy szeretek zenélni megvett minden hangszert. Sőt anyagilag is támogat. Tanácsra szorulok ,hogy kezeljem tovább ezt a kapcsolatott. Senki halálát nem kivánhatom hogy én boldog legyek. De ő az ikerlángom. Megértjük és nagyon szeretjük egymást. Üdvözlettel!!

Kedves Doktornő!

Pánikbeteg vagyok 16 éve. Az utóbbi hónapokban nagyon sok intenzív stressz ért. December elején volt egyik este egy migrénszerű rohamom durva baloldali fejfájással, beszéd és látászavarral. Egész éjjel nem aludtam és hánytam. Másnap a fájdalom elmúlt. Rá 2 napra viszont olyan furcsa tünetem lett, hogy a napok túl gyorsan telnek, mintha csak fél napból állna egy nap. Ez már egy hónapja tart. Nagyon ijesztő mert úgy érzem nem tudom így rendesen megélni a napokat mint máskor. Ön szerint ezt mi okozhatja?

Köszönettel,
M.A.

Kedves Doktornő!
32 éves nő vagyok. A mostani párommal már volt korábban egy hosszantartó kapcsolatom(9 év), pár év külön élés után, 1 évvel ezelőtt újra összehozott minket a sors. Együtt élünk, harmonikus a kapcsolatunk, de úgy érzem, mégis hiányzik valami, ő azt mondja, elégedett az életünkkel és nagyon szeret. Pár hónapja megismertem egy másik férfit, akibe viszont beleszerettem,szeretői viszonyt tartunk fennt, de ő már többet szeretne, közös jövőt tervez velem. A párommal képtelen vagyok szakítani, mert tudom, hogy érzelmileg belerokkanna és mivel külföldön élünk, nélkülem nehezen boldogulna, mert nem beszéli a nyelvet. Ez a vívódás már kezd teljesen felőrölni,nem tudom, mit tegyek. Próbáljam menteni a párkapcsolatomat, vagy kezdjek egy új életet a szeretőmmel?
Előre is köszönöm segítő szavait.

El hagyot a feselgem

Kedves Dr nö Mit tegyek? Van egy férfi aki állandóan írogat a feleségemnek. Tegyek úgy mint ha mi sem történt volna. Vagy kit vonjak kérdőre. Ferenc

Üdvözletem.
Egy èrdekes kèrdèsem lenne. 30 èves vagyok, házas ès 2 kislány èdesapja. Mièrt van az ha a párom meg ölelgetem napi szinten, szeretem szorongatni, vagy csapdosni a fenekèt elèg sürven. Èn ezt èlvezem ès igènylem , ő ezt nem igazán. De szeretem a gyerekeim is így gyurmazni. Ès ők is szeretik egymást is ès minket is így szorongatva szeretni. Gondolom ez a hajlam le öröklődött tőlem. De vajon ez mièrt van?

Én és a párom három éve vagyunk házasok. Az elején semmi probléma nem volt köztünk. Közös vállalkozásba kezdtünk és mind a ketten akaratosak vagyunk, de én egyre jobban ki vagyok szorítva ès nőként úgy sem tudom annyira, mert ez férfias foglalkozás és jobban tudja a párom..(fuvarozunk) tény.. de véleménye az embernek lehet, de sajnos mindig veszekedésnek veszi, pedig szívemre teszem a kezem, hogy nem azt szeretnék, de 3 tesóm van, tudok egyezkedni és tudom mi az a közös érdek.. vagy ez a “betörés” és be kell állnom a sorba? Elég sokat sírok titokban, mert felhozom akkor ugyebár a nyávogás és ne sírjak már.. szóval teljesen tanácstalan vagyok, ez az alkalmazkodás a pasikhoz? Nincs apukám, nem tudom, ez rendjén van?

Kedves doktornő,
egy 15 éves kamasz fiam van, aki ebben a tanévben vizsgázni fog. Aggódom a tanulmányi eredményeiért, de főleg hogy a vizsgára fel legyen készülve. Segítek neki bármiben, matekben, magyarban stb. Az online tanulás nagyon hátrányára vált, lelassult, rossz jegyek, elmaradt házik…. Szigorúbban bánok vele, követelem hogy többet dolgozzon, olvasson. A telefonját élveztem többször is, 1-2 napra, maximum egy hétre. Aggaszt hogy ellenséges szemekkel néz felém. Ma mondta, hogy neki nem tetszik ahogy én viselkedek és többet ne segitsek neki. Mit tegyek?

Kedves Doktornő!

20 éves lány vagyok. A párom 21. Neki van egy 2 éves barátsága egy lánnyal, aki elmondása szerint a legjobb barátja. Régebben “kavartak”, de nem jött össze nekik és azóta barátok. 8 hónapja vagyunk együtt és sajnos az utóbbi időben, ez a lány probléma forrássá vált. A kapcsolatunk elején felhívta magához a páromat, kettesben vacsorázni, kocsikázni, lelkizni. Ettől mi összevesztünk. Azután javultak a dolgok, szerencsére. De mostanában újra sokat lógnak egyutt, vásárolgatnak, kajálgatnak stb . (Heti 3 alkalom) Velem heti 1-1,5 alkalommal találkozik.
Mit tegyek?

Kedves doktornő.
13-évig éltünk együtt,van 3-gyerekünk. Már több mint 4-éve külön élünk ,és ez idő alatt sokszor vissza hívott,de szex nélkül együtt éltünk,több kevesebb idő után vagy ő,zavart,vagy én hagytam ott. Én úgyérzem mai napig szeretem,és bármitis tesz,megaláz vagy bármi,én nem haragszom csak vágyom arra hogy velem legyen. Ha partnert talál az rosszul esik nekem és fájdalmas,de ez őt nemérdekli. Mindíg ő keres engem ,van hogy 3 hónap után, és a gyerekkel jön és anyagi téma és hogy mért nem keresem a srácokat. Köszönöm a választ

Üdvözlöm.
A párommal egy munkahelyen dolgozunk. Nekem jöttek ilyen szedüléses-depresszios problémák,tényleg nagyon rossz állapotban voltam. Erre a párom az egyik kollégájával váltott pár olyan üzit ami picit súrolta a féltékenység határát. Ez kb.6éve volt. Csak ezt pont akkor kaptam a hátamba mikor a padló legalján voltam,akkor úgy volt hogy végzek is magammal emiatt,annyira rosszul és rosszkor ért,de persze ahoz gyenge voltam szerencsére. És emiatt gyűlöltem meg azt az embert annyira! Azóta gyerek,párom most jött vissza dolgozni,és beindult nálam ez a féltékenység ismét. Jó ötlet lenne beszélni az illetővel,kicsit barátkozni úgymond vele,hogy letudjam ezt győzni? Más ötletem nincs és nem akarom elveszíteni emiatt a családomat! Ez segíthet hogy megnyugodjak? Mert azóta gyűlölöm az illetőt,de ha ez változna talán sikerülne túljutnom ezen! Nagyon szépen köszönöm.

Lehetséges, hogy valami betegségem van, mert egyszerűen szerelmes vagyok de sose vagyok benne 100%-osan biztos.

Jó napot..
Ez a dolgot már egy ideje észre vettem magamon.. nem tudom hogy kell reagálni dolgokra(pl: ha felköszöntenek, ajándékot adnam, veszekedéaben vagyok) egyszerűen csak nem tudok reagálni és kellemetlenül érzem magam.. ezen kivül nem tudok párkapcsoatban lenni mert rosszul érzem magam tőle.. kínosnak és szomorúnal érzek mindem helyzetet és állandóan rosszz kedvem lesz.. de ha a kapcsolatnak vége jobban leszek..és nem bírom ha megérintenek.. utálom és megijedek tőle.. mi lehet a gond velem?

Kedves Doktornő! 23 éve vagyunk együtt a párommal, 2 kiskorú gyermekünk van. Párom habitusa:nagy hangú, kioktató. Minden összekapásnál kicsit emiatt kiábrándulok belőle.Nem tudom már ezért úgy szeretni, mint régen..Persze mindig bocsánatot kér ,de az kevés..a szex sem működik köztünk rendesen, persze hianyzik a lelki alap. Lehet ezen segiteni, Jó lenne még szerelmesnek lenni ,de “szenvedek”igy ebben a kapcsolatban.Köszönöm válaszát:TAndrea

Jó napot kívánok. Már jó ideje nem érzem magamat jól a bőrömben. És ezt a külvilág is megszenvedi. A múltban sok minden történt velem amit nem teljesen tudtam meg emészteni. Én úgy gondolom,hogy emiatt nem érzem jól magam a jelenben. A párommal nem jövök ki túl jól,gyakran okozok neki fájdalmat és szenvedést pedig nagyon szeretem. És sokszor még én sem értem hogy miért tettem azt amit. Néha enyhe depressziót érzek. Meg nagyon erős hangulatingadozást. Ön szerint ez mitől lehet? Előre is köszönöm válaszát.

Kedves Doktornő!
A mi esetünkben 12 éve alkotunk egy párt,van 2 gyermekünk. A férjem a kapcsolat 7 évében egy tőle több mint 10 évvel fiatalabb lánynak tette a szépet a facebookon.Akkor véletlenül az egyik üzenetet láttam.Bejelentkezve maradt a gépen,azt hittem az én oldalam.Teljesen lezsibbadtam,mert kapcsolatunk kiegyesnsúlyozottnak tünt. Kérdőre vontam. Nem volt mit tagadnia,ő hajtott a lányra. Együttmaradtunk,a lánnyal állítólag nem tartotta a kapcsolatot.Törölte ismerősei közzül. Amióta lehetősége van, kódolja a telefonját.Eddig ismertem a kódot,és egy alkalommal,amikor enyhén becsiccsentett,kapott egy sms-t.Ő aludt én meg mint aki sejt valamit,megnéztem.Most másodszor a 12 év alatt.Ismét egy nőnek írt,mikor beszélhetnének.Stb.Nem volt benne semmi személyes,de a szám nem volt a névjegyzékében.Kérdőre vontam még akkor este.Olyan állapotban volt,hog, alig bírta a szemét nyitvatartani,de rögtön fenyegetett,hogy nekem jön. Másnap mint aki nem emlékszik semmire,úgy tett.Estére nem bírtam magammal,rákérdeztem.Nem mondott semmi konkrétat.Azóta új kódja van,vig,áz rá,hogy ne is lássam.Először azt mondta,hogy azt hitte,hogy nem szeretetem.Pedig ő goromba sokszor velem.Azt mondta hogy ő szeret. Engem azóta sem hagy nyugodni az egész,ha rákèrdezek,hogy mit akart tőle,tegnap azt mondta,hogy már nem emlékszik.Mit csináljak?Napont mondja,hogy szeret,azóta 2 hete nem ivott.Elég könnyen maga alá zuhan.A tesztoszteron szintje elég ala sony,de ha nem iszik,nem cigizik,akkor sokkal jobb.A házaséletünk is jó,de több hónapon keresztül megállja a fogyasztásukat,majd visszaesik. Az eset óta többet közeledik felém. Mondtam neki beszélgessünk többet,menjünk párterápiára. Én csak a családomnak élek.Az utóbbi 2 hónapban tornázok,egy kicsit fogytam is.Nem voltam kövér,de még csinosabb szeretnék lenni. Mit csináljak?Én is kódoljam a telefonom?:)

Tisztelt Habis Melinda!
Nagyon érzékeny vagyok már kiskorom óta, sokszor sírtam kisebb dolgok miatt is. Voltak azonban abba nem maradó nevetőgörcseim is. Volt hogy egyszerre sírtam és nevettem. Eddig még nem foglalkoztam vele igazán, mert annak tudtam be, hogy biztos csak érzékenyebb vagyok a többieknél. A kamaszkorom során rengeteg hangulatingadozásom volt, úgy tudom, ez normális. 19 éves vagyok, lassan 20 felé jobban szembetűnik az, hogy egyszer dühös vagyok, majd sírok végül nevetek vagy nevetni kezdek, végül sírásba megy át. Történt velem az is, hogy a párommal szeretkeztünk, majd elkezdtem zokogni a boldogságtól. Ez mennyire normális?
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm.
Egy lángoló szerelemmel indult a kapcsolatunk a párommal.Van egy 2 és fél éves gyerekünk is,akit 10 hónapja egyedül nevelek.Sokat veszekedtünk és elköltözött.Hónapokig azt igérte,hogy visszajön.Nem jött.De azt mondta közben,hogy szeret és hianyzom neki.2 hónapja nem kérdezek nem írok neki semmit.Vártam.Nem zaklattam.Most karácsony előtt magam alatt vagyok,ezert megkérdeztem,hogy szeret e még,azt válaszolta,nem utál.A gyermeke anyja vagyok,de jól elvan egyedül.
Nagyon bízom a kibékülésben ennek ellenére is.Ön szerint Bízhatok?Tul kellenne lépjek rajta?Nem megy.10 hónapja nem megy.
Köszönóm a válaszát.

Üdvözlöm! Másfél éve vagyunk együtt párommal, korán hozzám költözött de ez egyik napról a másikra történt észre sem vettük. Nagyon jól meg voltunk addig amíg volt normális munkahelyem. Munkanélkülin voltam nagyon sokat segített támogatott mindenhogy egy rossz szavam nem lehet rá! Azonban itthon sok volt nekem teljesen ki fordultam magamból mindennapi kérdésekkel halmoztam el “ meddig bírja ezt ?” “Szeret meg ?” “ jó velem élni ?” Stb besokallt elment elköltözött pár hét után kibekultunk újra kezdtük most ismét nálunk élünk de neki lett egy alberlete, és valahol bánt hogy anyagilag nem állunk jól mert fizeti az albérletet de ott se vagyunk ő se mert mindig nálunk ahol eddig éltünk egy éven át és nem tudom h h tudnék a témához közelíteni ? Magunkon szeretnek segíteni h anyagilag is jobb legyen … csak nem szeretném ha ezzel azt hinne hogy én türelmetlen vagyok vagy megint épp kombinalok és ilyeneken agyalok … mert mikor kibekultunk annyit mondott mindent szép lassan akar felépíteni azt ami eddig volt hogy együtt éltünk …

Kedves doktornő!

Elég nehéz helyzetben vagyok mivel bekerült az életembe egy olyan férfi aki egyáltalán nem egy könnyü eset és nem lehet rajta kiigazodni
Van közöttünk jo pár év korkülönbség de azt mondta hogy öt ez nem zavarja mert ha zavarná akkor nem jelent volna meg velem nyilvánosan.
Mikor először meglátott engem akkor nagyon nézett ,én is öt mert részemröl szerelem volt első látásra,a városban többször is elmentünk egymás mellett véletlenül akkor is nagyon zavarban volt.Egyszer ugy adódott hogy egy étteremben pont ott volt az egyik barátjával akit én régóta ismerek ,az pedig oda hivott az asztalhoz hogy üljek le és vacsorázzak velük.
A vacsora alatt sikerült a férfi nevét megtudnom és vettem a bátorságot és bejelöltem a facebookon.
A képeimet napi szinten lájkolta mig egyszer rám irt igy kezdtünk beszélgetni.
A randira is sor került,nagyon tisztelettudó volt velem,egy ujjal sem probált hozzám érni csak annyit kérdett hogy állok a férfiakkal mig én elmondtam hogy nekem még nem volt párom soha. Erre ö nagyon meglepödött.
Leadta a telefon számát és azt mondta amikor csak szeretném öt látni szivesen jön és találkozzunk tehát rám hagyjta a randik megszervezését
Egy alkalommal én bevallottam hogy többet érzek
erre azt felelte hogy ne féljek mert nem utasitott vissza csak neki kell idő hogy jobban megismerjen mert sokat nem tud még rolam,meg hozzá tette hogy eddig azért nem probált hozzám érni ilyen rővid idő elteltével mivel akkor lehet én azt gondolnám hogy ö csak egy éjszakát szeretne tölem.
4 honap telt el és még mindig itt tartunk hogy találkozzunk,beszélgetünk de semmi több,mikor megprobálom megsimogatni a hátát zavarban van ,vagy csak simán néz és mosolyog és nem tudja mit mondjon
Egy elég félénk ember az tény,több embertöl is ezt a véleményt hallottam
A többi tapasztalatomat vele kapcsolatban mióta járok ki vele reggelig tudnám mesélni egyszóval ugy érzem mostanában menekül elölem ami nagyon bánt aztán csak visszajön és felkeres. Fél megismerni a szüleimet az okát nem tudom miért
Egyszer nagyon kedves egyszer tartozkodó
Ki szeretném kérni az ön véleményét ezzel kapcsolatban mert fogalmam sincs hogy mit érez
Van esély rá hogy idővel ő is kezdjen lépni felém ?

Kedves Melinda!

5 éve vagyok együtt a párommal. Gyorsan beleugrottam ebbe a kapcsolatba, állapotos lettem és kiköltöztem hozzá Németországba. Szülés elôtt màr nagyon durván bánt velem, közben a szülőágyon is lejáratott s utána a kisbabámmal hazamentem, nagyon durván bánt velem. El kellett szöknöm, mert rettegtem tőle. Elmentem éjjel a gyerekkel barátokhoz. De ő gyorsan megtalált, jóvá akarta tenni, meg is kérte a kezem. Sok gondolkodás és nem volt más lehetőségem, visszamentem hozzá. Rokonom megfenyegetett, hogy vagy gyorsan döntök, vagy letesz rólam. Aztán utána se volt jobb. Sok idő után eljegyeztük egymást. Ösdzeházasodtunk. Most csak takarítóként dolgozok. Úgy gondoltam ez maradok a szakmában, mert semmire sem vagyok való. Aztán összeszoktunk. Megismertük egymást. Jól megélünk egymás mellett, csendben. Az érdeklődési körünk nem igazán hasonló, ő sokat dolgozik, én elégedetlen vagyok magammal sokszor. A tanácsaimat nem igazán hallgatja meg, mikor szüksége volna rá. Pl. vegyen egy sálat, meg ne fázzon. Ha vettem neki jegyet masszázsra, azt se váltotta be. Én festettem ki az egész lakást. Én kényszerítettem, hogy ápolja magát, mert nem szerette, hogy ezt elvárom. Most már hozzá szokott a testápoláshoz, meg ahhoz hogy játsszon a fiával is. Szex ritka de inkább nincs.Ő türelmes most. Jobb ember lett, én viszont elviselhetetlen lettem. Kiharcoltam its. owning n I woke up n do you know what I am thinking. a helyemet, miután elnyomott. Most beszélgető viszonyban vagyok egy barátommal, akivel idő közben érzelmeink támadtak egymás iránt. Most úgy érzem, a két szék közé csúsztam. Mindkettő megért, támogat. Az új férfi felkeltette bennem az alvó énemet, aki hisz magában. Már majdnem teljesen eldöntöttem, hogy keresek egy rendes állást, és talán ki is költözök a gyerekkel. De a férjem észrevette, hogy távolodok, ezért most odafigyel rám. Most elbizonytalanodtam. Nem tudom, mit tegyek. Nem tudom, mit érzek. Talán szeretetet.

Jó napot Doktornő. 17 éves lány vagyok, a fiú másfél évvel fiatalabb tőlem. A panaszom az lenne hogy, egy 13 hónapos kapcsolatomnak 3 hónapja lett vége. Vannak nehezebb és boldogabb pillanataim. Kijelenthetem hogy valamennyire toxikus kapcsolatban voltam. Talán jó ember rossz időben. Ez a megfelelő leírás. A napokban tett ki képet egy új lánnyal. Hirtelen ért pedig tudtam róla. Nemtudok tovább lépni, és folyton visszaesek a legmélyebbre. Mindig abba reménykedem hogy visszajön, mert havonta 1x felhív lelkis dolgokkal amiket csak velem tud megbeszélni. Nemtudom mi lesz velem.

Kedves Doktornő!

Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy megismerkedtem egy férfival két hónapja (azóta már együtt vagyunk és a barátnőjének tart). Ő 25, én 27 éves vagyok. Az elején nagyon érdeklődő volt, sokszor írt, viszont mostanában úgy érzem, (1-2 hete) mintha csökkent volna az érdeklődése. Múltkor mondtam neki, hogy nekem fontos az őszinte és nyílt kommunikáció és, hogy szeretném, ha megtudnánk mindent beszélni. Kérdeztem arról, hogy mi fontos neki egy kapcsolatban, azt felelte, hogy próbál mindent elfogadni olyannak, amilyen és, hogy minden rendben van (azzal ő is egyetértett, hogy a jó kapcsolatból is lehet jobbat varázsolni) Én elmondtam még azt is neki, hogy szeretem, ha érdeklődnek irántam . Kíváncsi voltam, hogy mi lesz, így a mai nap folyamán nem kerestem, amiből az lett, hogy nem is beszéltünk. Persze, tudom, hogy egy nap még nem a világ vége és, hogy még nem igazán ismerjük egymást, de valamiért még is aggódom emiatt.

Köszönöm a választ!

Kedves Doktorúr/Doktornő,
Edesanyammal kapcsolatban fordulnek magahoz.
Nem tudjuk hogy mi lehet a hattereben az evek ota zajlo folyamatos viselkedesingadozasainak. Tudni kell rola, hogy eleg hanyatatott gyerekkora volt, sokszor bantalmaztak, vertek. Az utobbi evekben kb 10 eve, folyamatosan valtozott a viselkedese, annyira hogy mostmar megnehiziti az egyuttelest az egesz csalad szamara. Az egyik pillanatban kedves mosolygos a kovetkezoben szinte mar mar gonosz, teljesen kikel magabol es agressziv. A legaprobb dolgon is kepes teljesen folvhuzni magat, kikel magabol, kiabal es nem egyszer agressziot is mutatott. Nem alszik jol, es az eves is kihivas szamara, ugyan is elofordul hogy rosszul lesz etkezes utan es nem marad meg az etel. Nem tudjuk, hogy milyen lepeseket tehetnenk, mert nem ismeri be hogy esetleg segitsegre szorulhat. Nagyon szeretjuk es nem ertjuk, hogy hogy kelhet ki ennyire magabol. Sokszor az idegenekkel is durva, elutasito, neha tarsasagban is kijon belole ez az enje, igy eleg sok ismeros tavolodott mar el ennek kovetkezteben a csaladtol.
Mi ugy gondoljuk ennek valamilyen mentalis betegseg lehet a hattereben, tenyleg ennyire ilyeszto mereteket oltott ez mar. Egyszeruen latni rajta amikor “atkattan” ebbe az allapotba es kezelhetetlen lesz.
Valaszat elore is koszonom.

Kedves doktornő!
Körübelül 3 hete tart a problémám.
Mikor egyik este a barátnőmmel voltunk együtt és elég korán elmentem a behatolás követően. Ezután folyton azon agyaltam, hogy mi miatt lehetett ez. Következő estén is ez történt, viszont az ezt követő napon minden remekül ment. Elég sokáig bírtam, igazából nem is kellett nagy erőfeszítés ehhez, egyszerűen nem jött az inger, hogy ejakuáljak (pedig élveztem az együttlétet). Ekkor azthittem, hogy minden rendben lesz, de mégis bennem volt az a kis félelem, hogy mi lesz ha mégsem. Következő együttléteken megint előjött a probléma. Megint nagy pánikokba estem, hogy mi lehet. Azóta megint volt 2 olyan aktus ami nagyon jól sült el. Rögtön behatolás utáni ejakuálás szerencsére elmúlt, de még mindig nem érzem az igazinak, elég gyorsan rámtör aktus közben, hogy nemsokára elmegyek.
18 éves vagyok, és 3 éve élek nemi életet. De ehhez hasonló még sosem volt.

Előre köszönöm a válaszát!

Jó napot!Mit csinaljak ha kihagynak valamiből?

43 éves a barátom 1 hónapja vagyunk együtt és most közöli szeret de nem érzi miért van ez

Tisztelt doktornő!
Miért érzem úgy, hogy nem vagyok elég jó a páromnak?

Kedves orvos nő én 4 ével élek eģyut paromal de van egy gond egyfojtaba asút hajtogatja hogy egyedül akar élni hogy komoj szándékai nincsenek ,persze volták vitáink mert én Londonba éltem érte mindent fel átam ő nevelte a fiát az exe vele hagyta..A fiú egy alkoholista sajnos.En szeretem de ő nem szeret ha elhagynám mert ő fűgetlen életet akar élni. Egy párszor elakartam menni mindég visszatartót azzal hogy ülhetek míg fereteszek pénzt albérletre.Tegnap kijelentett hogy látni se bír hogy egy durva nő vagyok amit ő nem bír és mikor fogom fel hogy nem kellek mert nincs OJAN nő mint a volt -félesége akit szeretet és míg el így is lesz.A -félesége egy másikért elhagyta sajnos.De a parom egy depresios pánik beteg ember ráadásul hipomonder is Nem tudom mit tegyek mert szeretem sajnos és úgy érzem nem tudnak élni nélküle