Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
19 348 Hozzászólás
Kedves Doktornő!
Bármit teszek mindenről az jut az eszembe, hogy ki mit gondol rólam. Ki milyennek lát. Ha pl. Megvásárolok egy ruhát, szinte mindjárt arra gondolok , hogy ő, ès ő mit fog gondolni rólam,ha abban a ruhában meglát. Betegesen úgy èlek, hogy szinte folyton vègigfut az agyamon az,h mások hogyan gondolkodnak rólam. Fiatalabb koromban ez nem volt nálam,csak az utóbbi 3-4èvben kezdődött. Van fèrjem ès egy 5èves fiú gyermekem. Ezt a fèrjem is tudja rólam. Ő szembesített ezzel a dologgal. A házasságunk válságban van, mert rá nem fordítottam kellő figyelmet, amióta a kisfiúnk megszületett. Nem gondolom,h önző volnèk,de azért többet törődtem saját magammal az utóbbi időben, mint a fèrjemmel. Persze a kisfiam az első az èletemben, ő a minden.Most a bocsánatáèrt esedezem,mert utál engem. Le akarok szokni a megfelelèsi kènyszeremről,mert ebbe már beleőrülök. Előre is köszönöm a válaszát.
Kedves Nadin!
A megfelelési kényszer egyéni pszichoterápiával általában jól kezelhető. Ennek hatására többnyire a páciens kapcsolatrendszere is javulni szokott, bensőségesebbé válhat. Amennyiben szeretne, akár online is találhat ilyen jellegű segítséget.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Sajnos párom másképp viselkedett velem ,ezért belenéztem a telefonjába.Kamerába kielégítő nőket…stb találtam benne .Nagyon kikészültem,utána többször megkérdeztem,h nézeget e..Folyamatosan hazudozott ,h nem csinálja.Mindig találtam a telefonjába meztelen őket.
Ezt miért csinálja?Ha hazudott,akkor mindíg is fog?Vagy talán jó útra tér.
Mert már így nem tudok benne megbízni.
Üdvözlettel!Orsolya
Kedves Orsolya!
Megértem, hogy csalódott és nem tud újra megbízni. A változás mindig belátásból fakad, tehát amíg tagadást tapasztal a párja részéről, a gyanakvása indokolt. A bizalom helyreállításához ezután is legtöbbször párterápiás munka szükséges.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Párom (40-es férfi) pszichológushoz jár már évek óta a válása miatt kialakult traumájának kezelése céljából. A kezelés megismerkedésünk előtt kezdődött. Időközben megtudtam, hogy a fiatal (30-as éveinek elején járó), csinos, kihívóan öltözködő pszichológus hölgy még nem végezte el a képzést sem, és a facebook-on aktívan „szívecskézik” egymást a párommal, névnapon, születésnapon felköszöntik egymást, a kezelések között is üzengetnek egymásnak. Időközben a hölgy elvált, tehát maga is komoly problémákkal küzd, amit részletesen meg is oszt a társammal (pl.hogy hogyan csalta meg a férje). „Kedvezményesen” vállalta a kezelést, de mikor látta, hogy új párja van a kliensének, felemelte az óradíjat. Ezenkívül a saját lakásában szerelési munkákban a páromat kéri meg, hogy végezze el. Szerintem ez már rég eléri azt a szintet, h. a pszichológus átlépi a segítő szakember etikai kereteit. Mindez engem nagyon zavar, a társammal beszéltem erről, de vehemensen kiáll a hölgy mellett.
Kedves Adél!
Szerintem is többszörösen átlépi a szakmai határokat, amit leír. Ráadásul a pszichológus diploma nélküli “mentális segítőkkel” szemben a szakma is tehetetlen (etikai biztottásgnál lehet azért jelenteni). Ezen túl pedig érdemes elgondolkodnia azon, hogy ha párja ennyire lojális ezzel a nővel, akkor egy párkapcsolatban mennyire tud elköteleződni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot ! Egy olyan kérdéssel fordulok Önhöz hogy nem tudom hogy hogyan tovább a kapcsolatomba. Lassan 5 éve leszünk együtt. Vannak es voltak hullámvölgyek. Egy éve költöztünk össze “hivatalosan”. Sajnos voltak stresszes időszakok halál,vizsga stb. Most lett két kiskutyánk pár hónaposak. Decemberbe majdnem szétmentünk mert minden apróságon össze tudunk veszni es ki akadunk. (Megcsalás nem történt soha) Sajnos egy hete sikerült összevesszünk de nem tudom hogy hogyan tovább ő már nem lát esélyt a kapcsolatra mert fel hogy mi van ha fájni fog es megy egy pár hétig aztán újra előlrol kezdjük.Nagyon sokszor megtörtént már a dolog es lassan már teljesen el távolodtunk. Most nem beszélünk egymással,egy fedél alatt élünk meg én elkezdtem lakást keresni de nem tudom hogy mi a helyes döntés. Nagyon sok minden all a háttérben. Tudna segíteni?
Kedves O.R!
Levele alapján párterápiés munka megkezdését javaslom. Ha mindketten akarják a kapcsolatuk minősége javulhat. A válás/szakítás pedig mindenképp fájdalmas, ha az ember kötődik a másikhoz. Jó esetben a konfliktusok egysmás jobb megértéséhez és a kapcsolat stabilizálódásához vezetnek, a párkapcsolatban való partneri működés pedig tanulható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Hogyan magyarázzam meg a 13 éves lányomnak hogy nem kövér!13 éves kézilabdázik,és azt mondja nagy a combja!167-170cm és 65kg.
Köszönöm szépen hogy válaszolt.
Kedves Ilona!
A kérdésére nehéz válaszolni, mert érdemes lenne tudni hozzá mi jár a lánya fejében. Hogy milyen hatások érik pl mit lát a tv-ben, telefonon nap mint nap, milyen hatáspk érik a kortársak között, milyen a miliő a csalkádjukban. A gyerekek még azt is érzik a viselkedésünkből, mi mit gondolunk magunkról, elfogadjuk-e a testünket olyannak, amilyen, vagy vigyázunk-e rá. Amennyiben nem eléggé, érdemes ezzel kezdeni, mert elsősorban mintakövetés után tanulnak, s csak ezután jön bármilyen verbálisan átadható információ. Egyébként, ha jó a kapcsolatuk, nyugodtan elmagyarázhatja, hogy Ön szépnek, izmosnak látja, s rákérdezhet őt mi zavarja pontosan, kihez méri magát.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szeretném megkérdezni, hogy a párom, aki coach-ként működik úgy rakta fel a honlapjára a magánéletünk problémáit, hogy nem tudtam róla. Ez etikus? Elfogadható-e a válasz, hogy csak azért tette, mert másokon akart a mi rossz példánkon keresztül segíteni?
Köszönöm a válaszát
Kedves Nikoletta!
Nem etikus, kérheti az anyag eltávolítását. Személyes példa csak az illető írásbeli hozzájárulása esetén osztható meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdv sajnos gyakran úgy értem hogy már felesleges vagyok hiába vannak gyerekeim unokáim férjem mèg is úgy érzem hogy nincs értelme èlnem a férjem sokszor így bánik velem mint ha csak egy tárgy lennék észre vettem hogy szegyel és ez nekem nagyon rossz sokszor eltűnő dóm hogy minek éljek mi keresni valóm van itt imádom a gyerekeim és az unokáim de úgy érzem hogy jobb lenne nekik nélkülem kérlek segits mert nem bírom már így tovább élni
Kedves Andrea!
Megértem, hogy megviseli a levelében leírt helyzet!
Pszichoterápiás munka segíthet, hogy nagyobb tiszteletet harcoljon ki magának a családjában. Öngyilkossági szándék esetén azonban a 112-t kell hívni!
Kellemes ünnepeket kívánok!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jo estét kívánok.A 15 éves lányom magyar rosszkedvű,zarkozott.Volt családi problémánk, de az többnyire megoldodott.Az apuka alcoohol függő.mit tehetek hogy jobb kedvű legyen ,esetleg ez depresszió?
Kedves Enikő!
Az alkoholfüggő a családban negatívan hat a gyermekek mentális jóllétére, aminek megoldására csalédterápia és a függő hozzátarrtozó számára komplex addiktológiai kezelés szüskéges (amennyiben szeretne leszokni). A gyermeknek pedig egynéni pszichoterápia javasolt az eddig elszenvedett károk enyhítésére.
Kellemes ünnepeket kívánok!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Pánikbetegséggel és agorafóbiával küzdök. Mostanában csak akkor érzem magam biztonságban ha kilépek a lakásból, ha van valaki mellettem. Ha egyedül vagyok olyan érzésem van, hogy képtelen vagyok bármit megtenni, szorongok az emberek között. Olyan érzésem van, mintha nem is önmagam lennék, mintha a világ se olyan lenne mint akkor, amikor még jól voltam és ez nagyon megijjeszt. Pszichológus vagy pszichiáter segítségét kellene inkább igénybe vennem? Budapesten tud ajánlani olyan helyet, ahol ingyen vagy alkalmanként max. 20 ezer ft-ért vállalnák a terápiát?
Nagyon köszönöm!
Kedves Judit!
Pántikbetegség esetén érdemes a pszichoterápiás és a gyógyszeres keezelés kombinációját választani, mert ez hoz a leghamarabb enyhülést, s okozza a legtartósabb változást. TB alapon a területileg illetékes pszichiártiai gondozóban találhat pszichiátert és elvileg pszichológust is tud kérni (jogszabály teszi lejetővé az államilag finanszírozott pszichoterápiás ellátást).
Üdvözlettel Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Tizenkét éve vagyok együtt a párommal van két gyerekünk, elégedett vagyok és szeretem a párom ezzel az egy dologgal kapcsolatban azonban nem vagyok vele őszinte. Gyakran gondolok egy másik férfira. Gimis osztálytársam volt, azóta csak párszor találkoztunk és néha volt egy két üzenetváltásunk. Nem volt köztünk semmi a gimis évek alatt sem és azóta sem. Bár nekem mindig tetszett, de ezt nem mondtam el neki soha. Egyszerűen nem értem miért gondolok Rá ennyit, tényleg jó életem van, a férjem kedves, nagyon szeret és én is őt, a családom is. Ennek ellenére van hogy együttlétek alatt is róla fantaziálok. Gyakran még álmodok is vele. Bűntudatom van, kicsit mintha megcsalnám a férjem és azt is tudom hogy ha lenne rá alkalmam valószínűleg meg is tenném. És érdekel ő maga is az élete hogy hogy van. Mintha egy plátói szerelmem lenne… Nem tudom mi tévő legyek…szeretem ezt az életem, de mégis vágyódom utána…
Kedves Brigitta!
Köszönöm, hogy megírta levelét, felvállalva ezzel a nehéz helyzetet, amiben van.
Sorai alapján azt gondolom, hogy nem a férjével való őszinte beszélgetés, hanem inkább egy belső rendrakás segíthet. Annak átgondolása, mi minden fogja meg és tartja fogva ebben a férfiban, milyen tényezők táplálják az érzést, amit plátói szerelemként definiál. Amennyiben igényli, négyszemközti konzultációk segíthetnek átgondolni ezeket a kérdéseket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó reggelt tanácsért fordulok önhöz
A párom meg csalt érzelmileg és testileg is azt mondta nem érek 1 Ft ot sem nem kellek neki de fel háborodik ha nem fekszem mellé vagy nem csinálom azt amit ö kér ,közös képet ki szívott nyaktól stbrol szereztem tudomást van egy 4 éves gyermekünk mit tegyek teljesen el vesztem 😭😭össze zuhantak kerem segítsen
Kedves Patrícia!
Érthető, hogy nagyon rosszul érzi magát! Amiről a leelében írt azok a bántalmazó kapcsolat ismérvei: megaláztatás, megcsalás, folymaatos kontroll és irányítás. Javaslom, hogy keressen fel pszichológust aki segít átgondolni, hogyan védheti meg magát az agressziótól. A NaNe egyesület weboldalán pedig sok hasznos tanácsot, ingyenes segítséget találhat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda! Felesègem romantikus csalás áldozata. A fèrfi bókol neki, ő megköszöni. Ezt mindenki látja. Már szóltak nekem, hogy a határokat húzzam meg. Már beszèltem a felesègemmel, hogy ez nem tetszik. Erre ő azt mondja, hogy senkinek semmi köze. De engem zavar. Múlt èv novemberében kezdődött. Azóta 1 millió 900 ezer forintot el küldött az ismeretlen külföldi/ vietnám talán /fèrfinek. A pènz küldèst leállítottuk. Sírt, hogy nem tudok megbocsátani neki. Mondom rendben. Azóta is válaszol a fèrfi nak. Pènzügyileg nagyon szar helyzetben vagyunk. Most nem tudok elválni. A 10 èves örökbe fogadott lányunkat nèzem. Mit tegyek?
Kedves Attila!
Javaslom, hogy kérjenek családterápiás segítséget. Családsegítő szolgálatnál elérhető ingyenes lehetősg. Fontos meglátnia a feleségének, hogy szükséges változtatni a viselkedésén az anyagi és az érzelmi stabilitás elérése érdekében. Amennyiben motivált rá, számára egyéni támogatás is szóba jöhet, aminek segítségével talán beláthatná, hogy átverték, kihasználják.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm. Férjem már hosszú idő óta kedvetlen, mindig mindenen morgolódik, (nem agresszív) mindenhol mindenben a negatívumot látja. Próbáltam rávezetni keressen olyan dolgot ami boldoggá teszi de a válasz mindig az hogy semmi nem érdekli. 30 éve vagyunk együtt. Sok nehézségen mentünk keresztül de már jópár éve anyagilag gondtalanul és gyönyörű helyen élünk… megköszönöm segítő válaszát, hogy hogy tudnék segíteni neki
Kedves Edina!
Levele alapján felmerül, hogy a férje depressziós lehet. Érdemes ezért pszichiátert felkeresni (aki tudja ezt diagnosztizálni, s középsúlyos-súlyos esetben gyógyszert ír fel), s a probléma súlyosságának tükrében, illetve akár a gyógyszer mellett is pszichoterápiás kezelésbe fogni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktorno!
Avval a kerdessel valasszal szeretnek magahoz fordulni
Hogyan tudnek eltavolodni itthon a csaladomtol megjobban?
Kedves Angela!
Amennyiben egzisztenciáléisan már független, a pszichoterápia/önismereti munka a megfelelő eszköz a családtól való érzelmi eltávolodás elérése érdekében.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Nem értem önmagam. Egyik percben minden rendben, a másikban teljesen más érzelmek törnek ki belőlem. Legtöbbször az ilyen perceimet önbántalmázással vezetem le, és ezen próbálok változtatni, de egyszerűen nem megy.
Kedves Viktria!
Mindenképpen érdemes pszichiátert/klinikai szakpszichológust felkeresnie, hogy mielőbb véget vessen önmaga bántásának, szembe tudjon nézni az emögött álló problémákkal. Öngyilkossági gondolatok/szándék esetén pedig a 112-t kell hívni!
üdvözlettel: Habis Melnda
Kedves Doktornő!
Miért van az, hogy a családom tagjait ( Apám, testvéreimet) többször kértem már hogy ne Barnának hívjanak, hanem Barnabásnak, mert az a nevem. Ezt mégse képesek megtenni? Pedig próbáltam már szépen is haragosan is, de semmi. Én már elmúltam ötven éves, ez csak a nagy családi összejövetelek alkalmával jelent nekem problémát. Köszönöm a válaszát
Kedves Barnabás!
Érthető, hogy frusztrálja Önt, hogy nem hallják meg a családtagjai a kérését. A tisztelet jele, hogy figyelmbe vesszük a másik kérését azzal kapcsolatban, hogyan szeretné, hogy szólítsuk. Hogy ez miért nem működik az Ön családjában, azt önismereti munka segítségével lehetne feltárni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Azzal a problémával fordulnék önhöz, hogy már egy ideje megromlott a szexuális életünk a párommal. Nehezen indul a kezdeményezés és az aktus maga se olyan, nem élvezem annyira, néha szenvedés kibírni, hogy “végezzen”. Félreértés ne essék, nagyon nagyon szeretem őt, csak úgy gondolom, hogy elég alacsony szinten van a libidóm, ez alól kivétel ha alkoholt fogyasztok, akkor az aktus is nagyon jó, és tényleg kívánom őt. Mit tudna tanácsolni?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kinga!
Köszönöm, hogy megírta tapasztalatát!
A levelében megfogalmazott probéma sajnos gyakran előfordul. Egy hosszú távú párkapcsolatban a szexuális vágy/libidó gyakran megváltozik, alábbhagy. Hogy mit lehet tenni ellene, egyéni önismerti munka segítségével deríthető ki, hiszen minden esetben más tényezők állnak emögött.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm! Olyan kérdésem lenne, hogy hogyan tudom lelkileg megszakítani azzal az emberrel kapcsolatot, akitől elváltam évekkel ezelőtt, és csak a gyermekünk miatt kell találkoznunk, de még a mai napig nyilvánosan megaláz, sérteget, írásban már-már zaklatásnak minősíteném, ahogy kommunikál (miközben állítólag boldog párkapcsolatban van). Én kb. fél éve szakítottam a volt párommal (5,5 év után, és azóta az SNI-s fiamat igazgatom, terelem, készülünk a felvételire, nem egyszerű, nem túl önálló a gyermek), de a volt férjem, a gyermek apja semmiben nem segít (anyagiakban is alig), és akárhányszor bármilyen kommunkációba kezdünk (akár írásban, és ezek megmaradnak), borzasztó ocsmány stílusban hord le engem. Nem tudom megszakítani a kapcsolatot vele a gyermek miatt (vagy nem tudom hogyan, jogilag), de ez minden más mellett kezd nagyon sok lenni. Elmenni dolgozni nem tudok a gyermek miatt, egyenlőre, így GYOD-on vagyok, és az anyagi oldala is kezd nagyon terhes lenni (tandíj van az iskolába (már 8 éve, de 3 éve duplára emelték), de apjával erről még beszélni sem lehet. Lassan tehetetlen vagyok, mert nem csak az én felelősségemről van szó. Nem elég az állandó stressz, és a pénztelenség, de még gyakorlatilag lelkileg bántalmaznak is, és már nem is vagyunk házasok…nem mintha akkor természetesebb lenne az ilyen. Előre is köszönök bármilyen véleményt, tanácsot ezzel kapcsolatban.
Üdv
Nóra
Kedves Nóra!
Megértem, hogy nagyon nehéz helyzetben van, mert a bántalmazás semmilyen formában nem természetes, s nem is viselendő el. Mégis úgy tűnik, hogy szükséges levélben kapcsolatot tartania a gyermeke apjával (amennyire lehet, szűkíteni érdemes ezt is). A személyes találkozókat érdemes minimálisra csökkenteni és a helyi szociális rendszerben megérdeklődni, van-e lehetőség esetleg ingyenes pszichológusra. Hiszen a bántalmazás lelki következményeit rendszeres mentális támogatással tudná csökkenteni. Fontos lenne ezen kívül, hogy anyagi támogatást is kapjon, hiszen Önmagát és a gyermekét is el kell tartania. Úgy tudom, hogy az egyedül álló szülők különféle kedvezményeket is kaphatnak, de ebben a családsegítőben dolgozó szociális segítő járatos/kompetens.
Üdvözlettel. Habis Melinda
Kedves Melina !
A helyzetem a következő, nagyon szeretnék megváltozni a féltékenységből, néha úgy érzem sikerül felül kerekedni ezen de aztán újból bele esek.
Röviden , a sogornőm mindig tökéletes, minden alkalommal tökéletes a ruhája, haja alakja minden, persze mindehhez tökéletesen főz, makulátlan a háza stb. egyszerűen akárhányszor találkozzunk én egy szerencsétlennek érzem magam… részben azt gondolom ezt biztos kívülről is így látja a férjem, vagy anyósom stb. de ennek nincs alapja.Én is vékony vagyok, és alapvetően szerintem jó ezekben , bár a soha nem volt valami sok önbizalmam.
Egyszerűen nagyon szeretnék megváltozni ebből , de nem értem saját magamat sem miért vagyok ilyen, ebben hát ha tud egy jó tanáccsal szolgálni .
Köszönöm !
Kedves Hanna!
Az önbizalmát egyéni, vagy csoportos terápiával tudná megnövelni, leküzdeni azt, hogy másokhoz hasonlítsa önmagát. Fontos volna, hogy megszeresse önmagát, vagy legalább elfogadja a hibáival együtt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Néhány napja azt vettem észre magamon, hogy képtelen vagyok örömérzetre, sírni szintén! Mintha zombi lennék… Ételt és italt is csak azért fogyasztok, mert az agyam tudja, hogy szükség van rá! Elvégzem a napi tevékenységeimet, de nem tudok semmit átélni, mintha nem lennék önmagam! Ha tükörbe nézek, az is semmitmondó! Borzasztó maga a tudat, mintha nem is én lennék! Kétszer fordult velem ilyen elő,sok évvel ezelőtt, de akkor nagy traumán estem át, két hónapon belül ott helyre is rázódtam…. De most nem történt velem semmilyen trauma, sőt új kapcsolatom lett! Igaz az utóbbi hetekben borzasztó fáradt voltam, sokat agyaltam, féltem belevágni az egészbe, azt is tudtam, hogy a munkája miatt rövidesen el fog utazni! Így is lett, de megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot! Viszont mióta kiment egyre tompább vagyok, van nap hogy teljesen kiüresedek, nem sírok, nem nevetek, nem érzek, ha ír sem tudok már örülni mindig, mintha abszolút eltűnt volna minden érzelmem!Pedig az eszemmel tudom, hogy örülök neki! Tele voltam állandóan érzelmekkel, imádtam a zenét, de most semmit nem mond az egész! Szeretném vissza kapni a régi ént, de nem tudom mit tehetnék… Mintha saját magam iktattam volna ki az érzéseimet, de hogyan hozhatom vissza?
Kedves Nelli!
Amiről a levelében ír az egy lelki krízisállapot, aminek a túlterhelődés az oka. Érdemes mielőbb kipihennie magát és pszichoterápiás munkába kezdenie, mert az érzelmek “kikapcsolása/eltűnése” súlyosabb mentális zavarokat is okozhat (vagy akár már annak tünete is lehet).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Lassan több mind 6 hetes terhes vagyok de nem érzem úgy hogy szertnem ezt a babát, lelkileg nagyon roszul vagyok amióta tudom, férjem szertne es a kislányom de en nem, sajnos akor jöttem ra mikor ez valós!
Nem tudom hogy mit tegyek de amióta tudjuk a férjemmel azóta el is távolodtunk egymástól! Kérem segítsen köszönöm
Kedves Beáta!
Megértem, hogy rosszul érzi magát, hiszen szorult helyzetben van. Jó, hogy most írt, mert még van ideje dönteni arról, hogy mit szeretne. Azt gondolom, hogy az Ön teste felett Önnek kell rendelkeznie, akár tetszik ez másoknak, akár nem. Pszichológussal való négyszemközti konzultáció segíthet abban, hogy átgondolja, meg szeretné tartani az embriót, vagy sem.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Úgy érzem elvesztettem a párom bizalmát, és szeretném azt vissza kapni. Ha esetleg tudna ehez tanácsot adni hogy mit tegyek vagy éppen mondjak neki, esetleg hogy érjek hozzá. Szeretném ha a kapcsolatunk újra az eredeti lenne. Kérem segítsen.
Kedves Melinda!
Fontos lenne megérteni, mitől veszett el a kapcsolatukban a bizalom. Hogy a párja kezdetben is gyanakvó/féltékeny volt-e. Ennek mentén lehet beszélni a bizalom újraépítéséről, s ehhez a párja akarata, együttműködése is szükséges. Érdemes lehet párterápiás folyamatba fogni, amennyiben ketten nem jutnak ebben javulást elérni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét kívánok!Van 3 gyerekem de A kilenc éves kisfiam születése óta állandóan sír düh kitörései vannak nagyon ideges ha nem nyer,vagy ha hangosan beszélünk miközben O játszik akkor kiabál legyünk csendben,vagy ha O fent van az emeleten a szobában akkor is mindenkinek csendben kell lennie senki sem szólalhat meg a tv sem.mehet.Nem tudom mit tegyek.Elore is köszönöm a segitseget
Kedves Judita!
Érdemes gyermekpszichológust felkeresni a levelében leírt problémáról. Egy ilyen vizsgálat során részletes anamnézist vesznek fel a szülővel a gyermek vizsgálatán túl és javaslatokat is tesznek a változásra vonatkozóan. Akár konkrét nevelési tanácsokat kaphat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő.
Teljesen kétségbe vagyok esve,nem tudom,mi tévő legyek.Van egy sikeres sportoló 17 éves fiam.Megismerkedett egy lánnyal,akivel helyesen megértik egymást.Mi is elfogadtuk őt,gyakran jár hozzánk.A gond az,mikor látogatóba jön,a fiam nem eszik semmit,émelygést érez a gyomrában és ha valamit mágába nyom,akkor az ki is jön belőle.Nagyon stresszel ezen,nem érti mi ez,mert szereti a lányt.Ma például egy falat reggeli után rohant a toalettre és így ment edzeni,mert tudja,hogy délután jön a barátnője.Hogyan lehetne rajta segíteni,hogy ez a blokk,ez a stressz oldódjon benne?A válaszát előre is köszönöm.Tisztelettel,Éva.
Kedves Éva!
Megértem, hogy aggódik. Érdemes megpróbálni megtudni, amennyiben a fia is igényli az erről való beszélgetést Önnel, hogy mitől izgul pontosan, amikor átmegy Önökhöz a lány. Pszichológus felkeresése is megfontolandó lehet a számára.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő
Én mindig egy zárkózott típusu személy voltam. Nehezen illeszkedtem be minden hová.
Feszéjezetnek érzem magam társaságban ( ez lehet rajtam kívül 5 fő)
Viszont néha vágyok mások társaságában.
Én is szeretnék olyan jól kijönni másokkal, szeretném ha lennének barátaim, de ez nem megy mert néha akarok társaságban lenni néha meg nem.
Amikor voltam baráti társaságban mindenki jól el volt egymással. De engemet nem nagyon vettek számításba. Ennyire nem lehetek önző, irigy.
Nem tudom hogy ez mi. A depressziónak egy fajtája lehet, de melyik?
Ki próbáltam olyat hogy próbáltam másokra figyelni. Ez egy darabig jó volt. De hamar vissza jött az az érzés hogy arra jó vagyok hogy kezdeményezzek mások felé de arra már nem hogy én felém meg nyíljon valaki.
Remélem tud valamit tanácsolni mert már évek óta dillemázok ezen.
Előre is köszönöm ha tud segíteni
Kedves Edina!
Megértem a vívódását. Sorai alapján úgy tűnik, hogy a zárkózottsága, ami azonban jó kapcsolatteremtő készséggel párosul nem teszi elégedetté Önt. Ahhoz, hogy jobban érthetővé váljon, mi gátolja a kapcsolódásban, vagy önmaga elfogadásában, önismereti munka szükséges. Nem javaslom, hogy öndiagnózisba kezdjen, mert az önmagunkról alkotott képünk rendszerint torzít valamilyen irányban. Inkább keressen fel szakembert, s vele beszélje meg a kétségeit.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
A párommal évek óta elhidegültünk egymással, majd közel fél éve érzelmi megcsalásra kezdtem gyanakodni: párom az egyik kolleganőjével került baráti, bizalmas viszonyba, melyben a flört, “tét nélküli” évődés is helyet kapott. A férjemmel megbeszéltük az esetet és a kapcsolatunk 180 fokos fordulatot vett. Újra intim viszonyba kerültünk, közel 20 év után kivirultunk, élvezzük egymás társaságát, jól megértük egymást. Az ígérete az volt, hogy a kolleganővel folytatott évődéssel felhagy és a munkatársai-baráti kapcsolati szintre korlátozza a kettejük közötti kommunikációt. Az elmúlt 5 hónapban azonban többször is szemtanúja voltam félreérthető üzeneteknek, melyeket a férjem konzekvensen letagad. Ha megkéedezem, hogy aznap pl. írtak-e egymásnak üzenetet vagy beszéltek-e telefonon, szintén nemleges válaazt kapok, miközben a messenger és a híváslista tele van üzenetekkel és hívásokkal. Ebben a bizalmatlan légkörben és a szemmel látható lojalitási problémával teljesen elakadtam. Mit tegyek? Nem szeretném elveszíteni a férjemet. Köszönöm válaszát!
Kedves Emese!
Megértem az elakadását, szomorúságát.
Pszichológussal való egyéni konzultáció segít eldönteni, hogy érdemes-e energiákat fektetni a kapcsolatába a párjával. Átgondolni, hogy a szexuális életük és a párkapcsolat többi aspektusának javulása milyen tényezőkre vezethető vissza, illetve hogy a folyamatos hazugság által generált lojalitás konfliktusnak milyen kimenetelei lehetnek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A páromnak múlt héten váratlanul elhunyt az apukája. Sajnos ő nem volt az a minta apa..gyerekek voltak, mikor az édesanyjuk elhagyta. Ezután sem fordított rájuk sok időt, foglalkozást.. Sajnos alkohol problémája is volt. Igazából az elmúlt években mondhatni csak akkor kereste, ha épp valami kellett neki.. Az utolsó hívása is hasonló volt. Ekkor a párom kissé felhúzta magát, s nem volt vele túl kedves. Mondta neki, hogy jó lenne, ha végre össze kapná magát, mert se ő, sem a testvére nem fogja majd pelenkázni, ha arra kerül sor, stb. Majd rá nyomta a telefont. Érthető, hogy emiatt most lelkifurdalása van és nagyon emészti.. Hogy tudnék neki segíteni, mit mondhatnék neki, amitől kicsit könnyebb lenne neki? Hogy tudna könnyebben megbocsatani magának illetve elengedni őt?
Köszönöm, ha válaszol.!
Kedves Kitti!
Kedves Öntől, hogy törődik a párjával, szeretne segíteni neki, de tudnia kell, hogy egy elhanyagoló, alkoholista apa elvesztése mindenképp nehéz, önmagában is szakember bevonását teheti szükségessé. Az utolsó apa-fiú beszélgetés tovább nehezíti a helyzetet. Mindenképpen előnyös azonban, ha nem erőltet semmit, egyszerűen jelen van és figyel, ha a párja igényli az apjáról való beszélgetést, akkor empatikusan végighallgatja őt. Ennél többet ebben a helyzetben nemigen tehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm!
Egy olyan szobában alszunk amit egy üvegtéglafael választ el az előtértől ahol a 12 éves fiam alszik és pár napja észre vettem, hogy kukucskálni próbál az üvegfalon keresztül, hogy a párommal éppen mit csinálunk, de persze ha esetleg felállok és kimegyek a mosdóba, akkor úgy tesz mintha aludna. Normális ez? Ugyanis az rendben van hogy valaki kíváncsi, na de a saját apjára illetve annak párjára? Általában a cikkek esetek arról szólnak, hogy a gyermek véletlenül rányit a szülőkre de itt egyértelműen leselkedésről van szó. Köszönöm válaszát előre is.
Kedves Viktor!
Levele alapján több kérdés is felmerül, melyet érdemes átgondolni a probléma megoldása érdekében. Az első, hogy vajon hallott-e vagy látott-e a fia olyat, ami a különös érdeklődést magyarázza. Manapság az Interneten könnyen elérhetőek olyan tartalmak, amik összezavarják a kamaszok gondolkodását, ezáltal egy túlfűtött szexualitás irányába mozdítják el őt. Érdemes kérdezni őt arról mit tud szexualitásról, megkérdezni van-e kérdése, vagy kíváncsi-e valamire. Vagy hogy erről mennyire beszélget a kortársaival, honnan tájékozódik. A fiatalok félinformációk alapján alkotnak képet erről a számunkra ismeretlenül (?!) vonzó dologról. Jó esetben a konkrét lépéseket/az érdeklődés kielégítését megelőzi az erről való bensőséges beszélgetés. A testtudatosságra, egészséges szexualitásra való felkészülés pedig a kora gyermekkorban kezdődik az egészséges testhatárok meghúzásával, ezek védelmének megtanításával.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő! Fiam 13 éves lesz idén decemberben. Kb 10 éves koráig egy angyal volt-bár közös tanulás alatt voltak vitáink- de egy igazi Anya-Fia kapcsolat…volt..a miénk. Tegnap este közölte velem egy kisebb vita után-hullafáradt is volt edzés után-hogy fogd fel hogy nem vagyok már baba!!!! Ne aranyoskodj hagyjál békén nem veszed észre magad? 😔 Másik pillanatban: anya kell,legyünk jóban imádlak….. de mostanában az előbbi a jellemző….fáj 😔 Kérem segítsen tanáccsal…egyetlen gyermek… Tisztelettel: Andrea
Kedves Andrea!
Megértem a kétségbeesését, valóban nehéz elviselni a kamaszkorral együtt járó érzelmi hullámokat. Jó hír azonban, hogy ez valószínűleg normális, s bár jelenleg kevesebbet érzékel a fia Ön iránti pozitív viszonyából, ez azt mutatja hogy mer lázadni, önmaga lenni, de ha szüksége van Önre, mer segítséget kérni is. Ebben a korban ez a legmegnyugtatóbb forgatókönyv, ami egy szülő-gyermek kapcsolatban történhet. Bízzon magában, az előző majdnem 13 év munkája nem veszett kárba!
Üdvözlettel: Habis Melinda
A párom mindig azt mondja hogy én nem érdemlek puszit se szeretetet mert nem tudok viselkedni! Hozzáteszem, Ő egy ok és Én az okozat. Miért nem érdemlem a szeretetet miközben én vagyok aki mindent megadott neki?! Egy normál kapcsolatban az időnket a szabadidőnket együtt töltjük.. ha húztam a számat egy ilyen miatt akkor sem tudtam viselkedni..
Kedves Szimonetta!
Érthető, ha nem érzi jól magát, hiszen a szeretet és az elfogadás jó esetben nem függ az ember viselkedésétől, hanem alapból megvan két ember közt, hiszen ezért választották egymást.
Az, hogy mennyi idő és igény van a közös tevékenységekre, programokra jó esetben azon alapul, hogy a felek miben egyeznek meg, hogyan tudják az egyéni igényeiket összeegyeztetni. Tehát ebben az értelemben nincs ok és okozat, hanem félresiklott egyeztetés, vagy az egyeztetés/alkalmazkodás hiánya állhat fenn. Amennyiben mindketten szeretnének dolgozni azon, hogy kapcsolatuk jobban működjön, párterápia megkezdése javasolt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Korábbi vőlegényem szakítás után hívogat, gúnyt űz majd fél hogy ne vigyem rossz hírét kifejezve h már nem kellek neki és sokat veszítettem. Ezen felül a sok kilométeres távolságok ellenére is a barátimat, a kedvenc helyeimet, kondi termet keresi és gúnyolódik. Mi e célja és h lehetne kezelni a helyzetet?
Kedves kis bog!
Amit levelében elír egy bántalmazási stratégia lehet a korábbi vőlegénye részéről. Érdemes határozottan meghúzni a határt és közölni vele, hogy feljelenti zaklatás miatt, ha továbbra is keresi (és ezt megtenni is érdemes, amennyiben szükséges, természetesen). Amennyiben szeretne lelki támogatást ehhez, érdemes pszichológust felkeresnie.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda,
Párommal párterápiára járunk, mivel egy mókuskerékben őrlődünk hat éve és sokat veszekszünk ugyanazon a témákon .A párom már korábban úgy döntött, hogy az ölelésen kívül kivesz minden testi kontaktust a kapcsolatunkból, hogy őszintén tudjunk beszélni. Ez működik is, de a terapeuta is ezt javasolta 1 hétre rá az első alkalmon. 1 hónapja csak érintés van kerülve az intim területeket . Többször felmerült a kérdés, hogy ez meddig lesz így. A páromat ez a téma ingerülté teszi és nem tud válaszolni. A következő terápiás ülés 3 nap múlva lesz, de szkeptikus vagyok, hogy választ kapok, illetve nem is tudom megkerdezhetem e úgy hogy a feleségem nem akar erről beszélni. Meddig “egészséges” a majdnem teljes érzelmi illetve a teljes szex megvonás ? A párom egyébként eljutott oda, hogy kiüresedett , bár igyekezett ott lenni velem érzelmileg és testileg 1 hónappal ezelőttig , amikor megtörtént az első nyugodt és őszinte beszélgetésünk ami azóta is tart? A másik kérdés, hogyan tudok nyitni felé ezekben a témákban?
Kedves Péter!
Javaslom, hogy mindenképpen tegye fel ezeket a kérdéseket a párterápiás ülés alatt. Fontos, hogy őszintén tudjon beszélni a vágyairól, félelmeiről, kétségeiről, hogy találjanak ezekre mindkettejük számára működő megoldást, kezdetben a terapeutával közösen, majd remélhetőleg már kettesben is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Az lenne a kérdésem, hogy a párkapcsolatomban nagyon sokat veszekszünk, úgy érzem, hogy a párom nem figyel rám, nem szeret eléggé, neki nagyon rossz gyermekkora volt, az apja bántalmazta, ezért Velem is tiszteletlenül beszél, illetve valószínű tudja magáról, hogy változtatnia kellene magán, de azt mondja, hogy nekem kellene rajta segíteni, minden tudásomat át adni neki, csak akkor működne köztünk.
Hogyan magyarázzam el neki, hogy ilyen terhet nem rakhat senkire sem?
Köszönöm a válaszát!
Kedves Alexandra!
Az, hogy mennyi veszekedés van egy párkapcsolatban a kötődési stílusunkon és a kapcsolódás mélységén, minőségén múlik. Fontos azonban megjegyezni, hogy mindenki csak a saját problémáin tud dolgozni, sokszor azon sem egyedül, hanem pszichoterápia segítségével. Ne higgye el tehát, hogy Ön tud segíteni a párjának. Neki a saját problémáival szükséges szembenéznie, Önnek meg azzal, hogy ha valakinek nehéz a gyermekkora és nem dolgozik önmagán, az a felnőtt kötődéseit is negatívan befolyásolhatja.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A párom , ( friss 3 hónapos kapcsolat) egyszercsak nem válaszol nem reagál semmire.. sem üzenet , sem hívásra. Elolvassa persze.
Azért nem értem , mert pár napja volt egy beszélgetésünk, ahol elmondta azt is mit érez irántam, szakítani egyáltalán nem szeretne..
Viszont ő lassú típus..
Másnap már semmire sem reagált!
Hiába kértem adjon erre választ hogy mi történt már 1,5 hete várom de semmi válasz!
Ez normális egy férfinél ? (48) éves
Kértem mondja vagy írja le ha szakítani szeretne, elfogadom. Arra sincs válasz. Pedig ez volt a megegyezésünk, ha bármelyik fél szakítani szeretne, meg fogja mondani nem kell találgatni..
Van elképzelése ilyenkor mi lehet a háttere ennek a viselkedésnek?
Köszönöm ha bármi kézzelfoghatót tud erre válaszolni nekem .
Emilia
Kedves Emilia!
Amiről a levelében ír az az érzelmi bántalmazás egy formája, az ún ghosting jelensége. Ennek lényege hogy az egyik fél hirtelen kilép az áldozat életéből magára hagyva azt a kétségeivel (mi történt?), fájdalmával.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szeretnék kiállni magam ért de nem tudom hogy csináljam úgy hogy nem legyek egy bunkó és legyek határozottabb az emberekkel
Kedves Valéria!
Önismereti munka megkezdése javasolt, hogy tudjon fejlődni a határhúzásban és az asszertív kommunikációban.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot! Nekem azzal van problémám hogy a férjem teste már számomra egyszerűen kiábrándító. Egyáltalán nem ad magára és így a szex sajnos nekem már nem megy egyáltalán bármennyire is szeretném. Szeretem őt és megakarom oldani. Már többször felis hoztam beszéltünk róla hogy őt is zavarja de nem tesz semmit ellene sajnos évek óta. Pedig még csak 30 éves fiatal nem értem miért nem akar tetszeni nekem, magának. Nekem tényleg sokat segítene a szexualis életen hisz az ember vizuális típus mégha szeretem is de azert ennyi év után kell hogy tetszünk is egymásnak. Tehát a kérdésem igazából az lenne hogy mit tudnék még neki mondani tenni hogy végre változtasson vagy én mit tegyek? Köszönöm!
Kedves Kata!
Az igényesség/igénytelen megjelenés gyakran visszatükrözi az egyén mentális állapotát. Amennyiben a szép szóból nem ért a párja, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon mennyire képes az életének más területeit karban tartani boldogulni, céltudatos módon viselkedni. Amennyiben más tünet is jelentkezik (vagy motivált a változásra a külsőségek megváltozása miatt, de abba egymaga képtelen belefogni), egyéni pszichoterápia javasolható a párjának. Amennyiben a szexuális probléma miatt a kapcsolat újraépítésén/lezárásán gondolkodik párterápia lehet a segítségükre.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot tisztelt hölgyem/úram . Páromal kapcsolatban szeretnék írni ő 22 éves lány én 28 éves férfi 6 éve vagyunk együtt. Sajnos olyan problémával küzd hogy ha el megyünk akár egy étterembe akár koncert, strand , akár intim szféra hogy nem tudja a pillanatott megélni hanem azon gondolkozik hogy ki mit gondol róla ez olyan szinten hogy ha egy ruha nem ugy all rajta mint egy modellen már egy vásárló központba se szívesen lép be . De az étteremben is azon agodik hogy a 6/8 ik asztalnál ülő ember mit gondol rola . S intim reszen is ilyen szégyenlős zárkózott. Kérdésem az lenne hogy milyen szakiranyu pszichológust keresünk fel . ( ő tisztaban van ezzel es be is ismeri hogy segítségre van szüksége)
Kedves Zsolty!
Az önmaga elfogadásában, mások véleménynek hatékonyabb kezelésévben bármely pszichológus képes lehet segíteni, sőt akár önismereti csoportban való részvétel is hatékony segítség lehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Felnőtt nő vagyok és pár hete motoszkál a fejemben , de ma 90%-ig biztos vagyok hogy Anyukám megcsalja apukámat, nem tudom mit tegyek, nem akarom erről beszélni se Anyukámmal se Apukámmal, talán homokba dugnám a fejem, de annyi érzelem van bennem, harag, félelem , csalódottság. Tudna segíteni hogyan tudnám ezeket az érzéseket kezelni?
Kedves Boglárka!
Szerintem jó, hogy nem avatkozik bele a szülei dolgába, az Ő életüket úgyis úgy élik, ahogyan ők akarják.
Az érzelmei kezelésében pszichológussal való négyszemközti konzultáció tudna segíteni Önnek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Van egy 10éves párkapcsolatom(első szerelmem),idén januárban házasodtunk össze és februárban megszületett a kisbabánk. Nagyon nagy szerelem volt a miénk. A babánk születése után kezdtünk elhidegülni egymástól. Egy hónapja elárulta ő már nem szeret,csak mint a gyermeke anyját. Még mindig velünk él és azt mondta napi szinten fogunk majd beszélni,találkozni a baba miatt,de én úgy érzem erre képtelen vagyok. Nem akarom elengedni,én még mindig nagyon szeretem! Tudom én is hibáztam az állandó féltékenykedéssel,pedig sosem csalt meg. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
A levelében egy nagyon nehéz problémát fogalmaz meg. A párja, ha jól értem meg akarja szakítani a női-férfi kapcsolódást Önök között, s csak szülőpárként működni együtt a továbbiakban. Én azt gondolom, hogy ez csak úgy tud működni, ha lezárják, érdemben átbeszélik mi volt a gond, s Ön is eljut arra a pontra, hogy nem akarja már visszafordítani mindezt. Ehhez egyéni önismereti folyamatot tud igénybe venni, amennyiben szeretne. A napi kapcsolattartás a gyerek miatt hasznos és fontos is, de az Ön egyéni érdekeit nézve érzelmileg sokat árthat, ha a feldolgozás nem történik meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Nagyon fáj egy mondat amit egy férfi válaszként adott nekem. Nagyon kattogok, sírdogálok azon miszerint még azt se tudná mondani, hogy én olyan értékes lennék. Miért mondhatta ezt? Hogyan lehet ilyet mondani egyáltalán egy embernek? Miért is, mikor korábban meg írásba adta, hogy értékes vagyok. Szóval nagyon fáj. A férfi fontos volt számomra. Nem volt még kapcsolatom, mert félek.
Remélem válaszol most nekem. Előző levelemre nem válaszolt. Gondolom kérdést elfelejtettem feltenni. Köszönöm.
Kedves D.E.!
Amit a levelében megfogalmaz, bántalmazó kapcsolati dinamikáról árulkodik.
Az, hogy Ön értékes, vagy sem, nem azon múlik, mit mond, vagy gondol valaki más, hanem szükséges, hogy Ön alapvetésként ezt tudja magáról. Ne hagyja, hogy bárki megkérdőjelezze ezt! Aki ezt megteszi az Ön önértékelését próbálja lerombolni, amit nem szabad hagyni. Az erre hajlamos emberektől szükséges megfelelő távolságot tartani.
Elnézését kérek, amiért nem válaszoltam a korábbi levelére! Naponta akár 10-15 levelet is kapok ezen a felületen. Törekszem a szakmailag helytálló, olvasók számára hasznos válaszadásra, aminek azonban mennyiségi korlátai vannak.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Ha valamely szülőnek egy válási gyermekelhelyezési perben a ritkán látott gyermeke, akivel azelőtt értelemszerűen napi kapcsolata volt, hiányzik és ezt nehezen kezeli, akkor ez a szülő depressziósnak számit?
Kedves Gergely!
Amit a levelében leír egy természetes veszteség, de hogy okoz-e depressziót, sok mindentől függ. Úgynevezett gyászmunka szükséges, amikor valaki kevesebb időt tölthet a szeretteivel, mint korábban, amiben pszichológus, vagy pszichoterapeuta tud segíteni. Amennyiben diagnózist, vagy gyógyszert szeretne kapni, pszichiáter szakorvot érdemes felkeresnie.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jo napot.
Gyászfeldolgizás, 6 honapja. Miért élek, csak kolonc vagyok a gyerekeim nyakán. Semmi nem ji.
Kedves Gabriella!
Öngyilkossági gondolatok/szándék esetén hívja mielőbb a 112-es telefonszámot!
Amennyiben a gyász feldolgozásában szeretne segítséget kapni, pszichoterapeutával való négyszemközti munka javasolt.
Üdvözlettel. Habis Melinda
Jó napot nem tudom működik e még ez az oldal de szeretnék feltenni egy kérdést.. anyám pár éve le mondott rólam pontosabban 9 éve egy férfi miatt aki bántalmazott minket..mivel be töltöttem már a 18 at és újból felvette velem a kapcsolatot újra hozzá költöztem de ez a férfi mentálisan és fizikailag is bántalmazza anyámat de sajnos anyám nem hajlandó el hagyni őt sok mindenen mentem keresztül és nemtudom van e még az egészből ki út..a férfi testi erőszakot is használt rám kétszeri alkalommal.. mentálisan bántalmaz és eltilt a családomtól nem lehetnek saját döntéseim..maga szerint ha el megyek akkor ezzel önző leszek anyámmal szemben? De tudom ha maradok a saját mentális egészségemet kockáztatom már az öngyilkosság is szóba jött többször is
Kedves Jázmin!
Örülök, hogy leírta kérdését, már ez bátorságra vall.
Én úgy gondolom, hogy nem szabad kockáztatnia a saját mentális, vagy fizikai épségét senki kedvvért sem. Ha az édesanyja képes a szeretetre, akkor be fogja látni, hogy egy ilyen helyzetből a menekülés a legjobb megoldás és nem fogja hibáztatni Önt, sőt akár Ő is lemásolhatja a döntését. Egy bántalmazó kapcsolatban maradni nagyon veszélyes, folyamatos mentális leépüléssel jár. Hogy miért, arról a NANE weboldalán olvashat bővebben.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő! az utóbbi 2 évben a fiam gimnáziumával szembeni óvodában kezdtem el dolgozni. Már sok éve vagyok óvónő, 47 éves . A fiam most végezte el a 12. osztályt, megvolt érettségi, búcsú bál, stb. Nekem egyre nehezebb feldolgozni ezt, h ő már nincs a suliban és hogy már nem iskolás.Egyszerűen sírás jön rám, ha erre gondolok. Otthon is rámtör ez a gondolat és igazából fáj a lelkem. Egyetlen gyerek, igaz, de ez nem ok erre. Ön szerint ez csak átmeneti, mert minden nap az iskolát látom vagy több annál? Köszönöm válaszát előre is. Tisztelettel Évi
Kedves Évi!
Úgy gondolom, hogy bár a leválás/elengedés fájdalmas dolog, a diszkomfort érzés mértéke miatt érdemes ezzel a témával önismereti munka keretein belül dolgoznia. Egy egyke gyermeket sokszor nehezebb elengedni, de attól még érdemes, mert ez a gyermeknek is megkönnyíti a felnőtté válás folyamatát.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Nemrég ért véget a kapcsolatom egy nővel, akit pár nappal a szakítás előtt magas fokú depresszióval diagnosztizáltak. Szó nélkül, levélben rúgott ki, holott előtte még elmondása szerint én voltam a mindene (nekem ő biztosan), és arról beszéltünk, hogyan csináljuk ezt végig ketten. A kapcsolatnak jól látható dinamikája volt, egyfolytában a szüleiről és az exeiről beszélt, akik egytől-egyik elhagyták, ha én megfogalmaztam számomra rossz dolgokat, akkor elutasított és kizárt és gyakorlatilag a szakítása előtt is ez történt (a ruháimat kidobálta az árokba). Az elejétől láttam, hogy nincs rendben, csak próbál kapcsolódni, én pedig azt hittem, a stabil érzelmi intelligenciával segíthetem ebben. Aztán kivert kutyaként végeztem, minden felületről letiltott egyik napról a másikra. Hirtelen, nem engedte a személyes lezárást. A kérdésem az, hogy mennyire jellemző az, hogy a depresszió (nárcisztikus) személyiségzavarral társul? Hogy lehet ezt a hirtelenséget túlélni? Egy hónapja történt az eset, de nem tudok kijönni belőle érzelmileg. Nagyon megbántott, nagyon keveset adott, mégis éreztem iránta. Nagyon köszönöm a válaszát!
Kedves Gábor!
Megértem a fájdalmát, egy ilyen drasztikus szakítás még megterhelőbbé teszi, hogy elvesztette azt a nőt, akit szeretett. Egyéni terápia segíthet átgondolni, s érzelmileg lezárni a történteket. Konkrét kérdésére válaszolva nem ritka, hogy a személyiségzavarok depresszióval társulnak. Minél éretlenebb valakinek az alapszemélyisége, annál kiszámíthatatlanabb, szélsőségesebb reakciót adhat a stresszes helyzetekre.
üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
A párom (férfi) bántó szavakat mond a kisfiamnak (nem közös gyerek). 2éve vagyunk együtt, de a kislányommal ezt nem csinálja, csak a fiúval. Pedig neki is van gyereke. Az bántaná, hogy az övé nincs minden nap vele, az enyémeim pedig igen? Pedig máskor szereti, de van hogy lekezelően szól hozzá, és mostmár gyakran hozzám is. Egyre rosszabb. Sokat segitett talpra állnunk, de ezt mindig a fejemhez is vágja.
Kedves Kérdező!
Amiről a levelében ír, egy érzelmileg bántalmazó kapcsolat. Az, hogy segített Önön ez a férfi, az Ő döntése volt, nem szép dolog utólag az Ön fejéhez vágni. Az alapvető tisztelet hiánya egy olyan probléma, amit nagyon komolyan kell venni. A bántásokat nem szabad eltűrnie, mert idővel még több, mélyebb formát ölthet. Lehet, hogy a fiérfinak hiányzik a saját gyereke, de ez nem ok arra, hogy a frusztrációját Önön és/vagy az Ön szintén ártatlan gyermekén töltse ki!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Egy párkapcsolatban voltam benne ahol minden a lehető legnagyobb rendben volt. Szerelem, szeretet mind a kettőnk részéről és szerettük mind a ketten az egymással töltött időt. Aztán párom dolgozott és írt egyszer csak egy üzenetet, hogy ő nem jön már haza ma, másnap pedig ha dolgozok elviszi s cuccait mert neki vége mert nem tud megbízni bennem és senki másban sem, bármennyire is próbál és szeretne, mindig rengeteg gondolat van a fejében, hiába szeret. nincsen senki más neki, ezt tudom. És nem hajlandó beszélni róla és többször is megkérdeztem, hogy minden rendben, montdam ha valami van akkor beszéljünk.
Soha nem volt semmi baj. és egyik napról a másikra elment. Előttem egy rossz kapcsolata volt, bezárták, verték. a családjával is mindig is voltak problémái. Lehetséges, hogy ő mentálisan sérült a családja és az előző kapcsolata miatt és ez az oka? lehetséges hogy neki jó volt velem és ezt hirtelen élte meg és nem tudta feldolgozni ezt, hogy valaki végre jó vele és félelmei vannak vagy szorong és ez az oka?
Kedves Richard!
A levelében leírtak bármelyike lehetséges, ezt a konkrétumok ismeretében, egy négyszemközti konzultáció során lehetne eldönteni.
Aki gyermekkorában nem kap elég szeretetet, vagy bántják a szülei egész életre sérülhet, ami rányomja bélyegét a felnőtt kapcsolatokra. Amikor egy szülő bántalmazó, az erősen károsítja a gyermek mentalizációs képességét, aminek hatására nem tudja elmondani, mi a problémája, mi bántja. Ezért orvosolni sem lehet azt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
13 éves lányom testképzavaros illetve ezt követte az evészavar. Minimálisan eszik s retteg az elhízástól. Hogyan tudnék neki én is segítséget nyújtani?
Kedves Noémi!
A családterápia jelenti az elsődlegesen választandó gyógymódot evészavarok esetén ebben az életkorban.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot. Szeretnék segítséget kérni abban, hogyan tudnám a gyermekemet rábirni arra hogy többet meséljen nekem, akár az érzéseirõl, vagy éppen arról mi bántsa. Sokat játszanak az utcán, õsztõl ovis lesz (5 éves). Ha az utcán összevesznek, azt is napokkal késõbb mondja mileg. Mit nem csinálok jól ? 🙁
Kedves Dia!
Levelében egy fontos, sokakat érintő témát boncolgat!