Rosszkedv vagy depresszió?

Mindannyiunkat érnek néha veszteségek, kudarcok, ezért természetes, hogy időnként kellemetlenül érezzük magunkat, levertek vagy szomorúak vagyunk. Hol van a határ a természetes szomorúság, illetve a depresszió, mint betegség között?

Érdemes átgondolni ezt a kérdést, merthogy nagyon sokan vannak ma Magyarországon, akik depressziósak és nem kerül ez felfedezésre, így nem kapnak megfelelő kezelést. Ez azért is nagy probléma, mert a legtöbb befejezett öngyilkosságot sajnos a depressziósok követik el. Érdemes gondolnunk erre a betegségre, mint lehetőségre, hogyha azt látjuk, hogy egy szerettünk levert vagy visszahúzódó, kerüli az embereket és esetleg rossz a közérzete.

Mi a különbség a depresszió és az egyszerű szomorúság, levert hangulat között?

Manapság sokszor használjuk a „de depis vagyok” kifejezést, ami sokszor egy átmeneti állapotot jelöl. Tehát, hogyha néhány napig tart a szomorúságunk, akkor valószínűleg nem vagyunk depressziósok. A depressziót az különbözteti meg a hétköznapi rosszkedvtől, hogy sokkal erősebb mértékű. Vagyis, nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy egy depressziós betegnek semmihez sincs kedve, már az is nehézséget okoz számára, hogy reggel kikeljen az ágyból és elvégezze a hétköznapi teendőit. Sok esetben ez minden különösebb ok nélkül jelentkezik, tehát általános rossz kedvvé, lehangoltsággá válik, és nem lehet (könnyen) megmondani, hogy mi váltotta ki.

A depresszió tünetei:

Ha már egyet-kettőt észreveszünk magunkon, vagy szeretteinken, ismerőseinken, akkor keressük fel a háziorvosunkat és járjunk utána, hogy valóban egy betegség áll a háttérben, vagy megnyugodhatunk. Ha családunkban találkozunk hasonlóval, figyeljünk fel és segítsünk. Egy depresszióban szenvedő személy ugyanis lehetséges, nem fog tudni önmaga segítséget kérni!

• A depresszió legfőbb tünete gyakran a levert hangulat, az örömképtelenség elvesztése, az érdeklődés csökkenése. Tehát, azok a tevékenységek, amik régebben örömmel töltöttek el, most már nem adnak nekünk semmilyen pluszt. Cselekedeteink köre beszűkül, egyre kevesebb dologgal töltjük a napunkat.
• Nagyon jellemző a fáradtságérzés, hogy hiába pihen az ember, igazából sosem tudja magát kialudni.
• Tipikus még a nehezített koncentráció, amikor az embernek elkalandozik a figyelme, nem tud kitartóan végezni egy feladatot, romlik az iskolai vagy a munkahelyi teljesítmény.
• Nagyon gyakori depresszióban az alvászavar, tehát az is elképzelhető, hogy valaki sok-sok órát tölt naponta az ágyban, de mégsem tudja kipihenni magát. Akár 12 óra alvás után is fáradtan ébred a beteg.
• Jellemző még sok esetben a bűntudat érzése, illetve az, hogy nem tartjuk magunkat eléggé értékesnek depressziósként.
• Sokszor megjelenik, de nem feltétlen kritériuma a betegségnek, a halál gondolatával való foglalkozás.
• Nagyon sokszor testsúly változása és az étvágyváltozása is megfigyelhető ezeknél a betegeknél.
• Előfordulhat, hogy a megjelenés is megváltozik: öregesebbé, igénytelenebbé válik, akár a mozgás is meglassul.
• Vannak olyan helyzetek, amikben inkább ingerlékenység figyelhető meg, például a gyermekek esetén.

Nagyon sokszor kimerültnek, erőtlennek érzi magát a beteg, és nem is gondolnak depresszióra, pedig sok esetben ez az egyik fő ok.

Ezek a tünetek legalább két hétig kell, hogy tartsanak ahhoz, hogy depresszióról beszéljünk, de itt nem érdemes a saját benyomásainkra hagyatkozni, hanem érdemes orvoshoz fordulni, hiszen a saját állapotunkat nem tudjuk objektíven felmérni.

Néhány érdekesség a depresszióról

A nőknél sokkal gyakrabban előfordul, mint a férfiaknál. A nők 6-12%-át érinti élete során legalább egyszer, míg a férfiaknál ez az arány csupán 3-6%.

Megterhelő életesemények utáni fél évben sokkal gyakrabban előfordul, mint egyébként és nagyon sok válfaja van:

• szezonális depresszió, ami ősszel-télen szokott tipikusan jelentkezni,
• illetve szülés utáni depresszió, ami csak ebben az életszakaszban fordul elő,
• megemlíthető még a maszkolt depressziót, ahol főleg a testi tünetek vannak előtérben és kevésbé jellemző ez az emocionális levertség, lehangoltság.
• illetve létezik még a bipoláris depresszió, ami a lehangoltság, levertség tüneteit egy felhangolt, optimista, energiával teli állapottal kombinálja. Itt mindenféleképpen fontos, hogy szakorvoshoz forduljunk!

Milyen okai lehetnek a depressziónak – a teljesség igénye nélkül:

• biológiai háttér: a depresszió különböző ingerület átvivő anyagokkal van összefüggésben, különösen a noragranam és a szterotonin szintje változik depressziós állapotban. Emellett említésre méltó még a melatinin nevű hormon, ami alvás közben keletkezik a szervezetünkben. A depressziós állapot hatására ezek az agyi ingerület átvivő anyagok máshogy termelődnek, a gyógyszeres kezeléssel ezeket szokták megcélozni.
• Freud a Gyász és melankólia című művében a gyermekkori veszteségeket hozza összefüggésbe a depresszió állapotával. Ezek folyamatosan fennálló sérülékenységet eredményeznek a betegséggel kapcsolatban.
• Nagyon fontos elmélet Bowlby kötődéselmélete, ami a szülőkhöz való kötődés nehézségeivel, problémáival hozza összefüggésbe a betegséget. Ennek mentén a gyerek úgy fogja látni önmagát, mint aki nem szerethető, és később az életében bekövetkező nehézségek kapcsán ez az érzés újra aktiválódik.
• Fontos még megemlíteni a depresszió kognitív elméleteit, amik sokszor a kezelésben is nagy hangsúlyt kapnak. Ennek alapja, hogy a depressziós beteg egy torzult percepcióval rendelkezik önmagára vonatkozóan, tehát saját magát sokkal negatívabb színben látja, mint ahogy mások látják őt, és ez a torzult percepció nem csak önmagára vonatkozik, hanem az őt körülvevő világával is. A saját jövőjével kapcsolatban is így gondolkodik.

A depresszió kognitív terápiája elsősorban ezeknek a torzításoknak és ún. logikai hibáknak a feltárására és megváltoztatására irányul.

• Fontos megemlíteni a szociokulturális elméletet, ami azt mondja ki, hogy a depresszió főleg azokat fenyegeti, akiknek nem megfelelőek az emberi kapcsolatai. Tehát, hogyha vannak barátaink, jó a családunkkal való viszonyunk, van egy bensőséges párkapcsolatunk, akkor jobban fel vagyunk vértezve a depresszióval, mint betegséggel szemben.

Hogyan gyógyítható a depresszió?

Fontos azt tudni, hogy ameddig a tünetek enyhék, addig elég lehet a pszichoterápiás kezelés. Amint azonban súlyosabbá válnak, vagy elhúzódóak lesznek gyógyszeres kezelés is szükséges. Itt mindenféleképpen pszichiáter, illetve klinikai szakpszichológus felkeresése szükséges, aki el tudja dönteni azt, hogy ezek a tünetek mennyire súlyosak és, hogy milyen terápia a legmegfelelőbb. Nagyon gyakran úgy történik a kezelés, hogy az elején szükséges a gyógyszeres terápia, de ahogy halad előre a pszichoterápiás folyamat, úgy a gyógyszer elhagyható és végül a beteg teljesen tünetmentessé, gyógyultá válik. Emellett fontos megemlíteni, hogy a pszichoterápiás munka hatására egy jobb életminőség érhető el, akár a depressziós időszak előtti életszakaszhoz képest is.

Érdemes tehát ebbe a pszichoterápiás munkába belevágni és megérteni a tüneteket.

A témát videó formájában is feldolgoztam, megtekintéséhez kattintson az alábbi linkre:

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.