Optimizmus és/vagy boldogság?

Optimizmus és/vagy boldogság?

Habár civilizációnk megszállottan keresi a boldogságot, figyelemre méltó, hogy mennyire nem vagyunk képesek ezt a célkitűzést elérni. A boldogság tudományának legfőbb feltételezése, hogy a modern élet előnyei elvezetnek hangulatunk javulásához. A gazdasági növekedés és a magasabb jövedelem, vagy nagyobb szabadság azonban a kutatások alapján nem vezetett jobb közérzethez! Mi akkor a megoldás, ha kiegyensúlyozottabbnak és vidámabbnak szeretnénk érezni magunkat? A cikkemben idézett olvasmányos könyv ezekre a kérdésekre keresi a választ.

Légy pozitív! Vagy inkább ne?

Ha kipróbáljuk, látni fogjuk, hogy az önsegítő könyvek nem működnek! A harag például nem tűnik el attól, hogy szabad folyást engedünk neki és céljaink vizualizálása sem feltétlenül visz közelebb minket azok eléréséhez. Ha meg is próbálnánk szavakba önteni a boldogság érzését, rá kell jönnünk, hogy minden embernek mást és mást jelent.

Mintha a boldogság receptje önmaga gátja lenne: ha elgondolkodunk azon, boldogok vagyunk-e, máris nem leszünk azok! Bizonyára fogunk találni valami kifogásolni valót aktuális helyzetünkben… lehetséges, hogy pont attól vagyunk boldogtalanok, hogy minden erőnkkel próbáljuk kiküszöbölni a negatív érzéseket!

Paradox módon, ha megtanuljuk elfogadni a kudarcot, bizonytalanságot, megkönnyebbülünk. Meg kell tanulnunk leszokni a pozitív gondolkodás erőltetéséről és megismerni saját negatív oldalunkat is! Ha ugyanis fejvesztve menekülni próbálunk ez elől, attól csak gyengébbnek és boldogtalanabbak érezzük majd magunkat.

Már az ókori görög és római filozófusok is felhívják figyelmünket arra, hogy érdemes mindig végig gondolnunk a dolgok kedvezőtlen kimenetelét is. A negatív megközelítés ellensúlyt képezhet abban a kultúrában, melynek meggyőződése a kizárólagos optimizmus. Fontos tehát kiemelni, hogy a boldogság elérése csakis a negativitáson keresztül lehetséges, s nem pedig a negativitás eltüntetése által.

Miért nem működik az optimizmus?

Amikor rosszkedvűek vagyunk és pozitív dolgokat kell csinálnunk, még rosszabbul érezzük magunkat tőle. Egy kutatásban alacsony és normál önértékelésű embereknek kellett a „szeretetre méltó vagyok” mondatot leírni. Az alacsony önértékelésű embereknek sokkal rosszabb lett a hangulata attól, hogy ezt papírra vetették, mint azoknak, akiknek nem volt eleve alacsony az önértékelésük. Paradox módon épp a pozitív gondolkodástól lettek szomorúbbak.

Ezen túl, ha jobban figyelünk a negatív élményekre, váratlan pozitívumokat is felfedezhetünk bennük. Egy másik kísérletsorozat alapján pedig, ha időt és energiát áldozunk a pozitív kimenetel elképzelésére, csökken a motivációnk arra, hogy lépéseket tegyünk a megvalósítás felé.

Ha tehát folyton optimistán tekintünk a jövőbe, sokkal nagyobb csalódásként ér bennünket, hogyha valami nem sikerül – ami előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. Ha emlékeztetjük magunkat, hogy a jelenleg örömet okozó dolgok bármelyikét elveszíthetjük, ez a hatás megfordul!

Tehát ha megnyugtatjuk szorongó ismerősünket, nemsokára újabb megnyugtatásért jelentkezik majd. A szorongást okozó legrosszabb kimenetel elképzelése azonban megfelelő lehet a szorongás leküzdésére. A pozitív gondolkodással elért boldogság sokkal törékenyebb, mint a negatív vizualizáció által biztosított nyugalom.

Az igazán bölcs ember megérti, hogy alig szólhat bele a világ forgásába.

A biztonság iránti igény régen és most

Mindannyiunk alapvető igénye a biztonság. Valójában azonban sosem lehetünk biztonságban! A bizonytalanságtól való rettegés azonban rengeteg energiánkat felemészti. Viselkedésünk döbbenetesen nagy részét az a vágy motiválja, hogy biztonságban érezzük magunkat.

Lényeges tehát kijelenteni, hogy a biztonság önmagában csak egy illúzió. Az emberek mindig úgy érezték, hogy nagyon bizonytalan időket élnek! Betegségek, háború, gazdasági változások és halál… ezek mindig életünk részei voltak. A biztonság azonban egyszerre érzés és valóság is.

Röviden a félelem természetrajzáról…

Jobban félünk az embertársaink felől érkező fenyegetéstől, mint a természettől és jobban egy könnyen elképzelhetőtől, mint a kevésbé konkréttól. Jobban félünk azoktól a helyzetektől is, amelyeket nem tudunk irányítani. Az evolúcióban rejlik ezek magyarázata, mely berögződések most már nem szolgálják az érdekeinket, hiszen a mai élet teljesen átalakult korábbihoz képest.

Ha végig nézünk egy televíziós hírműsort egy terrortámadásról, hajlamosak vagyunk lemondani egy távoli nyaralásról, hogy megőrizzük biztonságérzetünket. Pedig a valóságban a tv előtti ücsörgéssel eltöltött órák sokkal károsabbak az egészségünkre (s ezen keresztül az életünk hosszára) nézve, mint egy potenciális terrorveszély.

A lelki biztonságérzet tehát fontos dolog! Nagyon sok múlik azon, hogy hajlandóak vagyunk-e vállalni a bizonytalanságot és a sebezhetőségünket. Az emberi kapcsolataink csak akkor működnek jól, ha nyitottak vagyunk a negatív és pozitív élményekre is.

Amikor vállaljuk sebezhetőségünket, át tudjuk élni a körülöttünk levő világra adott reakciók teljes skáláját. A negatív dolgokkal szemben pedig csak akkor tudunk védekezni, hogyha a pozitív dolgok ellen is védekezünk.

A boldogság ráadásul meglehetősen szubjektív dolog: lehet valaki boldog egy nyomornegyedben, de lehet boldogtalan egy óriási villában is. Leggyakrabban nem arra van szükségünk a boldogsághoz, amiről gondoljuk! A borzasztó bizonytalan körülmények között élő emberek ugyanis gyakran meglepően jól funkcionálnak és cseppet sem elkeseredettek. Ezt támasztja alá az a megfigyelés, hogy a szorongásos és depressziós zavarok ritkábban jelentkeznek a szegényebb országokban. Ennek magyarázata, hogy aki nem lát maga körül kellemesebb életvitelt, az nem ítéli olyan rosszak a saját helyzetét nem.

Mitől leszünk akkor kiegyensúlyozottabbak?

Sebezhetőségünk felvállalása éppen a legnagyobb boldogságot jelentő dolgok, például az erős társas kapcsolatok előfeltétele. Ha egy ember szegény közegbe születik bele, abból kell gazdálkodnia, amije van, például kedvesnek lenni másokhoz. Összefogni szomszédokkal, ismerősökkel és kihasználni a kínálkozó apró lehetőségeket. A folyamatos bizonytalanság nem kellemes, mégis segít a tisztánlátásban! Senki sem irigyli a nyomornegyedben élőket, de mivel kevesebb az illúziójuk, könnyebben néznek szembe a valósággal.

A nehézségek hatására ráadásul kialakul bennük egyfajta rugalmasság, melyet a boldogság szerény, mégis tartós formájának nevezhetünk. Régebben népszerű illúzió volt, de ma a tudományok fejlődésével egyre kevesebben tudják meggyőzni magukat arról, hogy a túlvilágon majd örök boldogság vár rájuk. A kételkedés általánossá vált. Csak a változás és a mulandóság örök.

A biztonság keresésével igyekszünk eltávolodni a változástól, vagyis az életünket meghatározó dologtól! Ha biztonságban akarom tudni magam, egyfajta védelemre vágyom az élettel szemben, s valójában az élettől akarok elkülönülni. Könnyebben érezzük magunkat, hogyha tartozunk valakihez, mint egyedül. A biztonság iránti vágy és a kiszolgáltatottság érzése egy tőről fakad, s a társadalomtól várjuk, hogy kielégítse biztonság iránti vágyunkat. A biztonságérzés tehát tudattalanul a teljes önállóság létét feltételezi.

A legnagyobb biztonságérzetet bizonytalanságérzetünk teljes megélése biztosítja. A kudarctól ugyanis egyikünk sincs megkímélve! Minden próbálkozás magában hordozza ennek lehetőségét, el kell tudnunk tehát fogadni a sikertelenséget. Ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a képességeink megfelelő kihívások hatására jönnek elő, a kudarcot is másként látjuk. Ez esetben úgy gondolunk erre, hogy az aktuális határainkat feszegetjük. Ez a viszonyulás akkor is boldogabbá teheti az embert, ha próbálkozásai soha nem hoznak sikert. Goldberg szerint ráadásul a kudarc teszi elérhetővé, hogy a maga nyers valójában és mélységében élhessük meg létezésünket.

Amikor az élmények és a boldogság hajszolása a jó közérzet gátja…

A boldogság hajszolása gyakran szól a halálfélelemről. A saját halandóságunk tudatával átitatott élet sokkal gazdagabb létezést biztosít, mint a folyton változó, töménytelen új inger. A véggel való szembenézés ugyanis teljes nézőpontváltást eredményezhet, hiszen az élethez való viszonyunkat alakítja át. A külső elvárások és a kudarctól való félelem is szertefoszlik a halál árnyékában. Csak az marad meg, ami igazán fontos. Vannak kultúrák, ahol rendszeresen foglalkoznak a halállal. Például Mexikóban viccelődnek vele, dédelgetik, ünneplik.

Ha jól akarjuk érezni magunkat a bőrünkben, rákényszerülünk, hogy elfogadjuk a tökéletlenséget. Fel kell függesszük a hibátlan megoldások keresését és a tettek mezejére kell lépnünk. A boldogságra való képesség ugyanis a túlzásba vitt küzdelemről való lemondással jár. Hiszen a boldogság és a sebezhetőség gyakran ugyanaz. 

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Burkeman, O (2016) Túladagolt boldogság. A a pozitív gondolkodás mellékhatásai. Libri: Budapest

Share Button

Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

Az email címet nem tesszük közzé.