A betegségbelátás hiánya és ennek kezelése mentális zavarok esetén
Gyakran előfordul, hogy a legsúlyosabb mentális betegségben szenvedő emberek nem látják be, hogy segítségre van szükségük. Nem ismerik fel, mennyire eltávolodtak a valóságtól, vagy a családtagjaik mennyire szenvednek viselkedésüktől. Az Egyesült Államokban a súlyos mentális betegségben szenvedő emberek 50%-a nem hajlandó semmilyen kezelést elfogadni, melynek oka a hiányzó betegségbelátás. Tűnhet úgy, hogy ők maguk nem, sokkal inkább környezetük, szeretteik szenvednek. Ilyenkor a betegségbelátás hiányát a betegség egyik fontos tünetének kell tekinteni és ennek megfelelően kezelni.
Mi az oka a betegségbelátás hiányának és a kezelés elutasításának?
Mindannyian tapasztaltuk már életünk során helyzetet, amelyben könnyebb úgy tennünk, mint hogyha a helyzet nem is lenne olyan rossz, amilyennek látszik. Ezt a személyiségzavarral élő betegek fokozottan élik át! Számunkra a betegség valódi természetével való szembenézés súlyos reménytelenséget keltene. Fontos ilyenkor a családtagok támogató hozzáállása! Hozzátartozónkkal elsősorban egy bizalmi kapcsolatot építsünk fel, ne próbáljuk őt meggyőzni semmiről, inkább próbáljuk megérteni az ő nézőpontját. Fontos azt tudni, hogy a személyiségzavarok, illetve némely hangulatzavarok például bipoláris depresszió esetén a gyógyszerszedés elengedhetetlen ahhoz, hogy tünetek ne jöjjenek újra és újra elő. Ezt azonban az érintett betegek elutasítják.
A probléma gyökerét gyakran az jelenti, hogy az ilyen betegségben szenvedők képtelenek kellő mértékben felmérni saját szükségleteiket, vagy nem kellőképpen tudják ezeket kielégíteni. Az is előfordul, hogy a páciens tudatában van mentális betegsége számos aspektusának, de a környezetében ezeket más címkékkel látják el. Például azt gondolja, megszállták a gonosz szellemek, csak egyszerűen csak idegösszeroppanása van.
Fontos tudni, hogy ezekben a páciensekben az agyi működés zavara figyelhető meg. Azok az agyterületek, amelyek az önmagunkkal kapcsolatos információk regisztrálásáért és frissítéséért felelősek, nem működnek megfelelően. Ennek köszönhető az a gyakran megfigyelhető jelenség, hogy a páciensek nem ismerik fel magukon a betegség tüneteit. Képtelenek az új információkat integrálni az önmagukról alkotott képbe, és ezért tagadják őket. Az is gyakran előfordul, hogy csak bizonyos tünetekről vesznek tudomást. Betegségbelátás hiánya esetén a frontális lebeny funkciói alul működnek. Ilyenkor a beteg gyakran minden logikát nélkülöző magyarázatokkal próbálja megdönteni azokat a bizonyítékokat, melyek a betegség fennállását támasztják alá.
Hogyan segítsünk a kezelés elfogadásában?
Súlyos esetben akár különféle hallucinációk is felléphetnek a betegnél, ami sürgős ellátást igényel. Ön-, vagy közveszélyes állapot (agresszív viselkedés, fenyegetőzés, öndestrukció) esetén azonnal mentőt kell hívni. Ilyen esetben az antipszichotikumok családjába tartozó gyógyszerekre van szükség. A krízishelyzet megszűnése után is ezek szedése szükséges. Ezt a betegek nehezen fogadják el. A kezelőszemélyzet, illetve a családtagok is nehézségekbe ütköznek a fenntartó kezelés biztosításnál.
Az alábbi stratégia jó hatásfokú abban, hogy a személyt a kezelés elfogadása irányába befolyásolja.
Ennek négy fő eleme van. Az első, hogy hallgassuk meg, ne fűzzünk megjegyzéseket a beteg mondandójához. Csak tükrözzük vissza a saját szavainkkal, amit megértettük. Ettől kezd majd nyitottabbá válni a mi szempontjainkra. A második lépés, hogy erős együttérzést tanúsítsunk a páciens szenvedésével kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, hogy a téveszme igazságtartalmára bólintunk rá, hanem elfogadjuk a beteg haragját, érzelmi állapotát. A következő lépésben alaposan meg kell vizsgálnunk mi lehet a közös nevező kettőnk álláspontja között. Felmérjük, hogy a másiknak milyen motivációja lehet a változásra! Mindig létezik valamilyen közös nevező, még akkor is hogyha látszólag teljesen ellentétes a kettőnk nézőpontja. A betegnek joga van a személyes döntéshez és valójában felelősséget kell vállalnia az életével kapcsolatos döntésekért. Ennek mentén javulhat az állapota.
Érzelmi és racionális szempontok
Természetes, hogy aggódunk szerettünkért! A meggyőzéshez azonban semleges megfigyelőként kell felléptünk, hogy rá mutassunk a beteg által hozott döntés negatív és pozitív következményeire. Végül azonosítjuk azokat a tényeket, melyekben egyetértettünk. Elmondhatjuk neki, hogy a gyógyszeres kezelés elfogadásra segítheti őt a céljai elérésében (pl. hogy tudjon dolgozni). Ha egy időre félre tudjuk tenni a saját elgondolásainkat, általában több mindent is találunk, amiben egyetértünk. Ezután kezdődhet egy partneri viszony, melyben együtt működtetünk a célok elérésében. A közös cselekvés része lehet a kezelés megkezdése is. Például ajánljuk fel, hogy elkísérjük hozzátartozóikat a pszichiáterhez, ha szeretné.
Fontos tudni, hogy a súlyos mentális betegség módosítja azt, ahogyan az emberek kommunikálnak egymással és azt is, hogy miről vagyunk hajlandóak beszélni a másikkal. A hatékony meggyőzés feltétele, hogy kíváncsi, interjút készítő újságíróként tudjunk fellépni. Hagyjuk tehát, hogy a páciens arról beszéljen, miért nem szeretné, amit nem szeretne. Elfogultságmentesen hallgassuk meg! Érdemes tudni, hogy a másik által igényelt tanácsnak sokkal nagyobb súlya van, mint a kéretlenül kapottnak. A mentális zavarok gyakran gondolkodási problémákat okoznak, ezért különösen nehézzé válhat a beteg gondolatmenetének követése. Mindenképpen figyeljünk a szavak mögött rejlő érzésekre és tükrözzük azt vissza, hogy elfogadjuk őt az érzéseivel együtt és tiszteletben tartjuk a véleményét. Ha nem találunk olyan problémát, amely közös lehet, akkor is fontos, hogy megőrizzük nyugalmunkat és elfogadó hozzáállásukat! Inkább térjünk vissza a témára később. Fontos, hogy jól kontrolláljuk a saját érzéseinket és mindenképpen együttműködésre törekedjünk.
A meggyőzés folyamata aktív elfogadást igényel
Fontos azt látni, hogy a meghallgatás egy aktív folyamat. Sok kérdést teszünk fel és a céloknak megfelelően reagálunk arra, amit hallunk. Ha sikerül megtudnunk miként éli meg azt, hogy mentális betegségben szenved, meglesz a megfelelő tudásunk ahhoz, hogy megállapodjunk a kezelésről. Amikor a visszatükröző meghallgatás empátiával társul, a beteg megkérdezi a véleményünket! Ez megnyit egy ajtót, hogy segítségére lehessünk a céljai elérésében. Lényeges, hogy közben azt érezze, hogy megértik és tisztelik. Ha kérdés nélkül mondjuk el a véleményünket, akkor csak fájdalmat okozunk és védekezésre késztetjük a másikat! Minél tovább várunk ezzel a beszélgetés során, neki annál több élménye lesz azzal kapcsolatban, hogy meghallgattuk. A konfrontáció során fogalmazzuk meg hogy lehet, hogy bántó lesz, amit mondani fogunk. Ismerjük el, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek és állapodjunk meg abban is, hogy nem kell egyetértünk! Tudjuk, hogy azok az emberek, akik vitában állnak valakivel, automatikusan megvonják a másiktól a figyelmüket amikor meghallják a „de” szócskát. Fontos, hogy normalizáljuk az élményét, amennyire lehet („én is így érezném magam a helyedben, félelmetes lehet beszélgetni ezzel a démonnal”). Csak olyan problémákat említsünk, amelyeket a hozzátartozók is észlel! Foglaljuk össze a kezelés beteg által is észlelt előnyeit és hátrányait! Tisztázzuk a félreértéseket! Ha fel akarjuk hívni a figyelmet valamire, egy kérdéssel készítsük elő a terepet a véleményünknek. Képviseljük kitartóan, hogy együtt szeretnénk működni a másikkal és nem ráerőltetjük a nézőpontunkat. Mindig vegyük komolyan hozzátartozón félelmeit és negatív elvárásait! Minél több emberrel tud partneri viszonyt kialakítani a beteg, annál könnyebb. Motiváljuk őt arra, hogy figyelje meg, hogyan függnek össze a tünetei gyógyszerszedéssel, vagy más életeseményekkel.
Fontos tudni, hogy nem tudható előre biztosan melyik gyógyszer fog beválni az adott páciensnek, emellett ezeknek mellékhatásai is lehetnek. Manapság tartós hatású injekciók is léteznek, melyeket csak néhány havonta kell beadni. A gyógyszeres kezelés mellett gyakran pszichoterápia is szükséges, hogy a személy életminősége javuljon.
Mikor kell mindenképpen erőltetni a kezelést?
Amikor a beteg testi erőszakot alkalmaz, fenyegetően, vagy veszélyesen lép fel. Ugyanez érvényes akkor is, hogyha a saját életének akar véget vetni. Nem hagyhatjuk ugyanis, hogy kárt tegyen magában, vagy bárki másban. Amikor szerettünkön ilyen magatartás jeleit látjuk, azonnal hívjuk a 112-es segélyhívó számot! Ezek az úgynevezett pszichotikus epizódok sürgős ellátást igényelnek, ezért minden egyéb szempontot felülírnak. Azok közül a mentális betegek közül, akiket nem kezelnek, sokan kerülnek börtönbe. Sok beteg fél a pszichiátriai osztályos ellátástól, pedig a legtöbb helyen törekednek a betegeket megnyugtató légkör kialakítására és a szakszerű ellátásra. A súlyos mentális betegség és pont olyan, mint bármelyik egyéb betegség! Nem szabad figyelmen kívül hagyni! Fontos, hogy a hozzátartozók érdekében aktívan tartsunk kapcsolatot a szerettünkkel foglalkozó mentális egészségügyi szakemberekkel. Családtagként anélkül is megoszthatjuk megfigyeléseinket az orvossal, vagy a terapeutával, hogy az veszélyeztetné az orvos-páciens kapcsolatot. Akkor tudunk egy csapatként működni a kezelőszemélyzettel, ha kapcsolatban vagyunk egymással.
Szempontok a helyzet súlyosságának megítéléséhez
- Tör-zúz a lakásban. Ne rakjunk rendet mielőtt a rendőrség megérkezne. Mondjuk el, hogy a hozzátartozónk mentális betegségben szenved és aggódunk a biztonságáért. Ha megoldható, mi nyissunk ajtót a rendőröknek és mondjuk el, hol tartózkodik hozzátartozónk.
- Verbálisan, vagy fizikailag erőszakos.
- Öngyilkossági gondolatai vannak.
- Kárt tesz magában, saját vagy mások tulajdonában.
- Zaklat másokat, vagy nem hajlandó beszélni senkivel.
- Érthetetlenül beszél.
- Üldöztetéses gondolatai vannak: úgy gondolja megfigyelik, vagy ártani akarnak neki.
- Úgy érzi, mások irányítják.
- Önmagáról kevésbé gondoskodik. A tisztálkodást elhanyagolja, nem tud megfelelően gondoskodni hozzátartozóiról.
- Romlik az egészségügyi állapota, például éhezik, nem vesz tudomás testi betegségről.
A tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolat kiépítésre kulcsfontosságú ahhoz, hogy a csekély betegség belátással rendelkező páciens elfogadja a kezelést. Ha ismerjük az alap személyiségét könnyebb lesz észre venni az állapot súlyosbodását. Időben keressünk fel szakembert. Ilyenkor érdemes mindig ugyan ahhoz az orvoshoz fordulni, aki képes hosszabb távon kísérni a pácienst.
További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.
Felhasznált irodalom:
Amador, X (2008) Nem vagyok beteg, nincs szükséges segítségre! Hogyan segítsünk a mentális betegségben szenvedőknek a kezelés elfogadásában? Budapest: Lélekben Otthon Kiadó
Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!