Hogyan neveljük gyermekünket szelíd, mégis hatékony módszerekkel?

A fegyelmezés az egyik legszeretetteljesebb és leggondoskodóbb dolog lehet, amit gyermekünkért teszünk. Bár maga a szó negatív érzelmekkel társul, valójában a nevelés eszközei lehetnek csak elítélendők, a gyermek elméjének, viselkedésének formálása igenis fontos szülői feladat. Hiszen jó ha együttműködésre is tanítjuk őt mindamellett, hogy sok-sok szeretetet adunk neki. Hogyan érdemes gyermeket nevelnünk szelíd, de hatékony módszerek segítségével?

Mi a gyermeknevelés célja? Hogyan készíthetjük fel csemeténket hatékonyan az életre?

A nevelés tehát magában foglalja a közös problémamegoldás és az elfogadható viselkedés oktatását. Jó esetben segít kifejleszteni gyermekeinkben azokat a képességeket, amelyek segítségével rugalmasan tudják kezelni a rájuk váró kihívásokat, megfelelően levezethetik az őket érő frusztrációkat. El tudják viselni az érzelmi viharokat, képesek lesznek jó döntéseket hozni és uralkodni magukon.

Miért rosszalkodnak a gyerekek?

Amikor gyermekünk rosszalkodik, akkor nem mindegy, hogy hogyan reagálunk erre! Minden nevelési helyzet más és más, ezért nem lehet jól működő általánosságokat megfogalmazni. Érdemes azonban szem előtt tartanunk, hogy éppen akkor van a legnagyobb szüksége a velünk való kapcsolatra a fiatalnak, amikor rosszalkodik. Vagy amikor dühös, csapkod, vagy hisztizik. Az oda nem illő viselkedés mindig egyfajta segélykiáltás a gyermek részéről, ami azt jelzi, ott és akkor képtelen uralkodni az érzésein, vagy képtelen megfelelő döntést hozni a saját viselkedéséről. Ilyenkor segítsünk neki először lenyugodni és csak azután próbáljuk meg a viselkedését átformálni. Ehhez alapvető fontosságú, hogy mi magunk is higgadtak legyünk! Világosan át kell gondolnunk, mit akarunk valójában elérni. Rövid távon megfelelő viselkedést (megbüntetjük, vagy felelősségre vonjuk), vagy ki építünk egy hosszú távra szóló, belső agyi struktúrát, ami jobb kapcsolati készségeket és szelídebb viselkedést eredményez (növeljük a gyermek érzelmi intelligenciáját). Amennyiben utóbbit választjuk, akkor több kérdést is fel kell tennünk magunknak mielőtt reagálnánk! Az első, hogy miért is tette ezt a gyermekünk? Mit érezhetett? Mit gondolhatott? A második, hogy mit akarok most tanítani neki? Talán az önkontrollról, vagy az osztozkodás fontosságáról kell adnom neki információkat? Milyen leckét szándékozom tanítani az adott probléma helyzet kapcsán? A harmadik kérdés, hogy hogyan tehetem ezt meg a leghatékonyabban?

Szülőként sokszor észrevétlenül is elvárjuk, hogy a gyermek „felnőttesen” viselkedjen

Sok esetben a gyermek döntése/helytelen viselkedése természetes büntetéseket von maga után (pl. ha nem eszik, éhes lesz) és így anélkül is megtanulhatja a leckét, hogy nekünk be kellene avatkoznunk. Más esetekben sokkal hatékonyabb és szeretetteljesebb mód, ha segítünk a gyermeknek megérteni azt, hogy mi miért történik vele. A gyermekek rendszerint nem azért rendeznek hiszti rohamot, mert ez a legegyszerűbb módja annak, hogy elérjék céljaikat, hanem egyszerűen még képtelenek kordában tartani az érzelmi állapotukat. Elszabadulnak az indulataik. Más szóval gyermekünk helytelen viselkedése gyakran azt jelzi, hogy bízik bennünk és biztonságban érzi magát velünk, ezért ki meri engedni magából azt, ami nyomasztja. Jó azonban, ha megtanulja a csalódottságát szavakkal kifejezni ahelyett, hogy törni vagy zúzni kezdene dühében. Mivel minden fegyelmezési helyzet más és más, mindig alaposan át kell gondolnunk, hogy a gyermeknek mit miért tett. Nem elég tehát pusztán a szobájába küldeni. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy ami az egyik nevelési helyzetben beválik, egy másik helyzetben eredménytelen stratégia lehet.

Miért ne üssünk vagy kiabáljunk, ha legszívesebben megtennénk?

A kiabálás és az elfenekelés minden esetben helytelen módszerek. Fájdalmat okoznak, félelmet keltenek, melynek hatására stresszhormon (kortizol) termelődik az agyban ami gátolja annak egészséges fejlődését. A kemény büntetés valójában olyan agyi elváltozásokhoz vezethet, mint például az idegi kapcsolatok, vagy akár a teljes agysejtek elhalása. Ráadásul a gyermekünk dühös is lesz ránk, amiért bántottuk. Amennyiben rákiáltunk, lehet, hogy azt sem fogja meghallani, megérteni hogy mi a nevelő szándékunk. Sokkal hatékonyabb, ha megpróbálunk higgadtak maradni és miután megvigasztaltuk, meg kérdezzük mi motiválta arra, hogy például utálatosan viselkedjen a testvérével. Megkérhetjük, hogy tegye valahogyan jóvá ezt. A szülő pozitív viselkedésének megtapasztalása által elkezdenek az agyában új kapcsolatok kialakulni. Megtanulja, hogy ha valamit elrontott, azt rendbe kell hoznia. Ez az érzelmi stabilitás (a helytelen viselkedése során is feléje mutatott szeretetünk, elfogadásunk, szelíd iránymutatásunk) az alapja annak, hogy a fokozott feszültség ellenére is tudjon problémákat megoldani. Képes legyen megnyugodni egy nagyobb megpróbáltatás után. Megtanulja használni az agyát ahelyett, hogy indulatból reagálna. Ez képezi az érzelmi intelligencia alapját. Minél együttérzőbbek tudunk ugyanis lenni önmagunkkal, annál együttérzőbbek lehetünk gyermekeinkkel, vagy másokkal.

Milyen értékeket érdemes szülőként képviselnünk?

Jó, ha gyermekeink számárra a nyugalom és az önuralom, valamint az őszinteség modelljeiként szolgálunk. Természetesen nem probléma, ha néha elszakad a cérna, hiszen emberek vagyunk. Ilyenkor azonban mondjuk el mit érzünk és minél előbb kezeljük a gyermekünk ezzel kapcsolatos kellemetlen érzéseit is. Foglalkozzunk hatékonyan saját nehézségeinkkel! Ezekért ne hibáztassuk a gyermekünket!
Érdemes tudnunk, hogy a felsőbb agyterületek optimális környezeti hatások mellett is csak a húszas életévek közepére fejlődnek ki teljesen. Ezért ne várjuk tőlük azt, hogy mindig megbízhatóan működő logikával és érzelmi egyensúllyal rendelkezzenek. A gyermekek sokszor ösztönösen reagálnak! A felső agyterületek, melyek folyamatosan fejlődnek felelősek a tervezés, a döntéshozatal, az érzelmek szabályozása, a rugalmasság, az alkalmazkodóképesség, az empátia és az erkölcsösség kialakulásáért. Minden egyes konfliktushelyzettel sokat tehetünk azonban ennek az agyterületnek az éréséért. A gyermekeinkkel együttműködve segíthetjük őket hozzá a probléma megértéséhez és a jó döntések meghozatalához.
Azzal, ha időnként szülőként beszélünk az érzéseinkről, jobb érzelmi intelligenciát fejleszthetünk ki a gyermekünknél. Ez ugyanis segít nekik jobban megfigyelni és megérteni a saját érzelmeiket (és másokét is). Ha tiszteletet tanúsítunk a gyermekünk iránt, empátiával fordulunk felé, akkor segítjük a felső agyterületek kialakulását, hiszen biztonságban érzi magát és emiatt jobban képes a gondolkodásra összpontosítani. A szülői hibák is rendkívül értékesek lehetnek a gyermekünk számára! Segítségükkel ugyanis megtaníthatjuk nekik, hogyan vállaljuk a felelősséget a történtekért, amennyiben mi magunk is helyrehozzuk a dolgokat. Ha egy gyermek azon aggódik, hogy hibát fog elkövetni és ezzel boldogtalanná teszi a szüleit, vagy megbüntetik, akkor nagyobb valószínűséggel hibázik. Ráadásul nem fejlődhetnek a felső agy területei sem. Ehhez ugyanis feltétlenül szükséges, hogy egymásra figyeljünk és együttérezzünk a másikkal! A drámamentes fegyelmezés tehát fejleszti gyermekünk agyát. Az, ahogyan a gyermekeinkkel kommunikálunk amikor azok feldúltak jelentősen befolyásolja, hogy hogyan fejlődnek az agytekervényeik és ebből következően azt is, hogy milyen emberré válnak majd felnőtt korukban.

Milyen nevelési célokat érdemes kitűznünk?

Ahány ember, annyiféle értékrend és ez így is van rendjén. Lehet a nevelés egyik célja, hogy gyermekünk jobban megértse önmagát, empatikusabbá váljon és képes legyen önállóan is jó döntéseket hozni. Amikor tehát helytelenül viselkedik, azt egy lehetőségnek kell tekintenünk a tanításra. Fontos készségek fejlesztésére használhatjuk, vagy annak megtanítására, mennyire fontos az egészséges határok kijelölése. Különösen fontos ez a korai életévekben, amikor az agy szabályozásért felelős idegpályái kialakulnak. Ezzel lelkiismeretének kialakulását is elősegítjük.

Következő blogbejegyzésemben folytatom a drámamentes nevelés témáját. Tipikus nevelési/gondozási helyzeteket és ezekben alkalmazható szempontokat, lehetséges megoldásokat fogok leírni. Március 21-én várom vissza szeretettel!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Siegel, D., Bryson, T. P. (2015) Drámamentes fegyelmezés. A káosz lecsillapítása és a fejlődő gyermeki elme integrált szemléletű gondozásra. Ursus Libris