A túlsúly lelki összetevői – a lelki éhség problematikája

Napjainkban rengeteg embert érint az elhízás, ezért nem tudunk elég sokat beszélni a túlevés zavarról. Ennek jellemző mögöttes tényezője az alacsony önértékelés, folyamatos aggódás az alakkal kapcsolatban.

Ez gyakran együtt jelenik meg különféle mentális betegségekkel, például depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel. Jellemző rá a kontrollvesztés az étkezés kapcsán és nagyon gyakran (de nem feltétlenül jellemzik) falásrohamok, melyet bűntudat kísér.

Gyakran tapasztalható, hogy az evés válik a nap fénypontjává, valamiféle kárpótlásként, stresszlevezetési lehetőségként funkcionál.

Fogyókúrázik? Kezdje a lelkével!

Ha megnézzük a túlevés zavarban szenvedő személyek személyiségét, láthatjuk, hogy nehézségük adódik a saját igényeik felismerésével és kifejezésével. Nehézségük adódik a feszültséglevezetéssel és az érzelmekről való kommunikációval. Az evésnek ezért egyfajta plusz funkciója lesz.

Természetesen a túlevések is vannak egyéni, családi és kulturális tényezői is. Ide sorolható, hogy gyakran a családtagok érzelem kimutatási eszköze az etetés. Kulturális tényezőnek számít, hogy a manapság sokan a vékonyságot a sikerességgel azonosítják, s ezáltal túl nagy nyomás nehezedik az erősebb testalkatú nőkre.

Fontos tudni, hogy a túlsúlynak vannak különféle lelki szövődményei például az elszigetelődés másoktól, a kommunikációs zavar, szexuális probléma és a hangulatzavar is. Egy túlsúlyos, evészavaros személy általában gátlásosabb a társas kapcsolataiban.

Mi szükséges a tartós fogyáshoz? Mi áll a túlevés hátterében?

Önmagában tehát nem elég egészségesebb életmódra váltanunk! A fogyáshoz feltétlen szükséges a lelki tényezők vizsgálata, mint a saját belső világunk, mind a társas kapcsolataink szintjén! Ha megnézzük a család egészét, a zavar kapcsán különféle jellegzetességeket figyelhetünk meg.

Egyéni szinten érdemes azon elgondolkodnunk (akár önismereti csoport, vagy terapeuta segítségével), hogy mi a szerepe életünkben az ételnek/evésnek. Milyen plusz funkciókkal ruházzuk fel?

A zavar hátterében gyermekkori traumákat és önismereti hiányosságokat találunk, ami miatt a személy nem érzi magát biztonságban a világban. Gyakran az tárható fel a terápia során, hogy a kliens nem tud örülni az életének, inkább teherként éli meg ezt a lehetőséget. Ez azonban átdolgozható! Az érzésekről való kommunikáció fejleszthető, ami segít a konfliktuskezelésben is.

Mire figyeljünk a család szintjén? Mi jellemző a „túletető családokban”?

Ezekben a családokban különösen fontos a tagok egyetértése, jellemző a konfliktuskerülés. Elvárják egymástól, hogy kitalálják a gondolataikat, nem szívesen kérnek direkt. A saját igényeik felismerésében, vagy kommunikációjában kevésbé ügyesek.

Az evészavaros (pl. túletető) családokban a gyerekek a meg nem értettség tapasztalatát építik be a személyiségükbe. A szülők gyakran túl kontrollálók, a családban a határok összemosódnak. Megjegyzéseket tesznek a gyermek megjelenésére, súlyára. Gyakran a szülők nem vállalják fel nyíltan a vezető szerepet.

A konfliktuskezelés mellett jellemző a negatív érzelmek kifejezésének kerülése, vagy ennek zavara. Gyakran megfigyelhető, hogy a szülő gyermek szerepben van (pl. saját szülőjével túl szoros a viszonya) a családban fokozott az egymástól való függés. Akár átvitt, akár gyakorlati értelemben.

Az evészavar feltétlen összefüggést mutat a felelősségvállalás hiányával.

A túlsúly párkapcsolati aspektusairól röviden

A családi minták alapvetően meghatározzák a párválasztást is. Ezek vagy fenntartják a korábbi mintákat, vagy súlyos konfliktusokat okoznak a párkapcsolatban, amennyiben a partner jelentősen eltérő környezetből származik. Mondhatjuk tehát hogy az evészavar a párkapcsolatra is feltétlenül hatással van.

Az evészavaros nők, vagy férfiak gyakran szenvedélybeteg, agresszív, vagy szorongó, túlkontrolláló partnert választanak. Nem ritka, hogy nehézségeik adódnak az elköteleződéssel (gyakran váltogatják partnereiket) és/vagy a valódi intimitással.

A párkapcsolatban gyakran megfigyelhető a magányosság érzése, illetve a kölcsönösség és a közös célok hiánya. A konfliktuskezelés nehezített. Ahogy fentebb említettem a saját érdekek, szempontok képviselése nehéz. Nem ritka, hogy az evészavar kialakulásának előzményében valamilyen szexuális, vagy egyéb jellegű abúzus/bántalmazás (is) van. A párkapcsolatban rendszerint nincsen közös döntés, a saját szükségletek alárendelődnek a másikénak. A szexualitás rendszerint nem kielégítő.

Párkapcsolatokban el kell érni, hogy a viták előre vezetőek legyenek és egymás megismerését szolgálják. A feszültség tehát feloldódjon (ne legyen szükség a plusz boldogság bonbonokra). A párkapcsolati konfliktusok lehetőséget adnak az önismeret fejlesztésére is. Gyakran megfigyelhető azonban, hogy a túlevők az igazit várják, aki persze sosem jön el.

Az evészavar kezelése alapvető a fogyáshoz!

A túlevés zavar kezelésénél fontos tisztázni, hogy az evés magánügy és a fogyás, illetve az egészséges életmód is csak saját felelősségre érhető el. Ha valaki a partnerének szeretne megfelelni (vagy akár vele közösen lefogyni), és ebből a motivációból változtatni, az eleve kudarcra van ítélve. A folyamatos bűntudat ugyanis aláássa az önbizalmat, függő helyzetet teremt. Épp azt a lelki hátteret erősíti fel, amiből szabadulni szükséges a tartós fogyáshoz.

Érdemes tehát egyedül, vagy erre specializálódott csoport segítségével belevágni az életmódváltásba.

Miért eszünk, ha nem is vagyunk éhesek? A túlevés érzelmi hátteréről

Mint bejegyzésemből is kitűnik, az evésnek számos aspektusa van, nemcsak az éhség miatt nyúlunk az ételhez. Az alábbiakban néhány olyan (egyéni) okot sorolok fel, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy akkor is vegyünk magunkhoz ételt, amikor valójában nem lenne rá szükségünk.

Gyakran az evésnek különleges szerepe van abból a szempontból hogy a különleges ízekben talál az ember örömöt. A világ túl sok stresszforrást tartogat és az evés aktusa megnyugtató.

A kapcsolati éhség azt jelenti, hogy nehezen kommunikáljuk az igényeinket mások felé, ezért tele vagyunk kielégítetlen szükségletekkel.

Vágyunk az elismerésre, ezért a különleges/finom ételekkel ajándékozzuk meg magunkat.

Gyakran előfordul, hogy a kielégítő nemi élet pótléka az evés. A testi vágyak elfojtása valamilyen trauma miatt is előfordulhat, ezért erőltetni nem szabad.

Az ún. strukturális éhség azt jelenti, hogy nehezen tudjuk beosztani az időnket, ezért az étkezés ideje felértékelődik (pl. csak az asztal körül beszélgetünk családtagjainkkal). Kevés idő marad önmagunkra. Gyakran megfigyelhető, hogy nincs rendszer az ember életében és emiatt számára fontos teendők elmaradnak, nem vállal felelősséget a saját sorsáért.

Gyakran jellemző az ún. cselekvési éhség. Ez akkor figyelhető meg hogyha nem találunk elég örömet a munkánkban. Az evés segít, hogy a jelenre koncentráljunk.

Fontos kiemelni, hogy a saját testünkkel szembeni tisztelet hiányáról szól az, hogyha nem elégítjük ki megfelelően a szükségleteinket, egészségtelen, vagy túl nagy mennyiségű ételt veszünk magunkhoz. A saját magunk iránti tiszteletet gyermekkorunktól fokozatosan sajátítjuk el annak alapján, hogy hogyan bántak velünk a szüleink. Kinevettek-e, megengedték-e hogy méltatlan helyzetbe kerüljünk, vagy tisztelettel bántak velünk. Ha fizikai vagy érzelmi bántalmazást szenvedtünk el akkor észrevétlenül is károsodhatott a saját magunk szeretete és tisztelete iránti képességünk, ami pszichoterápia segítségével állítható helyre.

A fogyás felé vezető út mérföldkövei

A túlevés megoldásának első lépése a tudatosítás, ezt követi a felelősségvállalás és utána lehet megnézni, hogy mi a teendő, pontosan milyen lépések szükségesek a mi esetünkben. Nem elég tehát egy egészséges és örömteli életmódot megtervezni, ennek fenntarthatónak is kell lennie. Csak abba vágjunk bele, amit életünk végéig tudnánk csinálni! Ha a szükséges lépéseket nem kellő tudatossággal tervezzük meg, akkor előbb-utóbb testi-lelki hiányokkal fogunk találkozni, ami az életmódváltás útjába áll majd. Ne mondjunk le az élvezetes ízekről, inkább próbáljuk meg az általunk kedvelt ételek egészségesebb verzióját elkészíteni! Fontos szempont a fokozatosság is.

Az önismeret és az önszeretet kialakítása/fejlesztése tehát a fogyáshoz alapvető. Meg kell tanulnunk megfigyelni és értelmezni testünk jelzéseit és életmódunkat ehhez igazítani. Hogyha pedig önmagunkkal jóban vagyunk, akkor kapcsolataink is javulni fognak.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Lukács Liza (2015) Az éhes lélek gyógyítása. Túlsúly, evés zavarok és kapcsolati problémák. Kulcslyuk Kiadó, Budapest