Kategória: Írások

A betegségbelátás hiánya és ennek kezelése mentális zavarok esetén

Gyakran előfordul, hogy a legsúlyosabb mentális betegségben szenvedő emberek nem látják be, hogy segítségre van szükségük. Nem ismerik fel, mennyire eltávolodtak a valóságtól, vagy a családtagjaik mennyire szenvednek viselkedésüktől. Az Egyesült Államokban a súlyos mentális betegségben szenvedő emberek 50%-a nem hajlandó semmilyen kezelést felfogadni, melynek oka a hiányzó betegségbelátás. Tűnhet úgy, hogy ők maguk nem, sokkal inkább környezetük, szeretteik szenvednek. Ilyenkor a betegségbelátás hiányát a betegség egyik fontos tünetének kell tekinteni és ennek megfelelően kezelni.

Mi az oka a betegségbelátás hiányának és a kezelés elutasításának?

Mindannyian tapasztaltuk már életünk során helyzetet, amelyben könnyebb úgy tennünk, mint hogyha a helyzet nem is lenne olyan rossz, amilyennek látszik. Ezt a személyiségzavarral élő betegek fokozottan élik át! Számunkra a betegség valódi természetével való szembenézés súlyos reménytelenséget keltene. Fontos ilyenkor a családtagok támogató hozzáállása! Hozzátartozónkkal elsősorban egy bizalmi kapcsolatot építsünk fel, ne próbáljuk őt meggyőzni semmiről, inkább próbáljuk megérteni az ő nézőpontját. Fontos azt tudni, hogy a személyiségzavarok, illetve némely hangulatzavarok például bipoláris depresszió esetén a gyógyszerszedés elengedhetetlen ahhoz, hogy tünetek ne jöjjenek újra és újra elő. Ezt azonban az érintett betegek elutasítják.

A probléma gyökerét gyakran az jelenti, hogy az ilyen betegségben szenvedők képtelenek kellő mértékben felmérni saját szükségleteiket, vagy nem kellőképpen tudják ezeket kielégíteni. Az is előfordul, hogy a páciens tudatában van mentális betegsége számos aspektusának, de a környezetében ezeket más címkékkel látják el. Például azt gondolja, megszállták a gonosz szellemek, csak egyszerűen csak idegösszeroppanása van.

Fontos tudni, hogy ezekben a páciensekben az agyi működés zavara figyelhető meg. Azok az agyterületek, amelyek az önmagunkkal kapcsolatos információk regisztrálásáért és frissítéséért felelősek, nem működnek megfelelően. Ennek köszönhető az a gyakran megfigyelhető jelenség, hogy a páciensek nem ismerik fel magukon a betegség tüneteit. Képtelenek az új információkat integrálni az önmagukról alkotott képbe, és ezért tagadják őket. Az is gyakran előfordul, hogy csak bizonyos tünetekről vesznek tudomást. Betegségbelátás hiánya esetén a frontális lebeny funkciói alul működnek. Ilyenkor a beteg gyakran minden logikát nélkülöző magyarázatokkal próbálja megdönteni azokat a bizonyítékokat, melyek a betegség fennállását támasztják alá.

Hogyan segítsünk a kezelés elfogadásában?

Súlyos esetben akár különféle hallucinációk is felléphetnek a betegnél, ami sürgős ellátást igényel. Ön-, vagy közveszélyes állapot (agresszív viselkedés, fenyegetőzés, öndestrukció) esetén azonnal mentőt kell hívni. Ilyen esetben az antipszichotikumok családjába tartozó gyógyszerekre van szükség. A krízishelyzet megszűnése után is ezek szedése szükséges. Ezt a betegek nehezen fogadják el. A kezelőszemélyzet, illetve a családtagok is nehézségekbe ütköznek a fenntartó kezelés biztosításnál.
Az alábbi stratégia jó hatásfokú abban, hogy a személyt a kezelés felfogadása irányába befolyásolja.

Ennek négy fő eleme van. Az első, hogy hallgassuk meg, ne fűzzünk megjegyzéseket a beteg mondandójához. Csak tükrözzük vissza a saját szavainkkal, amit megértettük. Ettől kezd majd nyitottabbá válni a mi szempontjainkra. A második lépés, hogy erős együttérzést tanúsítsunk a páciens szenvedésével kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, hogy a téveszme igazságtartalmára bólintunk rá, hanem elfogadjuk a beteg haragját, érzelmi állapotát. A következő lépésben alaposan meg kell vizsgálnunk mi lehet a közös nevező kettőnk álláspontja között. Felmérjük, hogy a másiknak milyen motivációja lehet a változásra! Mindig létezik valamilyen közös nevező, még akkor is hogyha látszólag teljesen ellentétes a kettőnk nézőpontja. A betegnek joga van a személyes döntéshez és valójában felelősséget kell vállalnia az életével kapcsolatos döntésekért. Ennek mentén javulhat az állapota.

Érzelmi és racionális szempontok

Természetes, hogy aggódunk szerettünkért! A meggyőzéshez azonban semleges megfigyelőként kell felléptünk, hogy rá mutassunk a beteg által hozott döntés negatív és pozitív következményeire. Végül azonosítjuk azokat a tényeket, melyekben egyetértettünk. Elmondhatjuk neki, hogy a gyógyszeres kezelés elfogadásra segítheti őt a céljai elérésében (pl. hogy tudjon dolgozni). Ha egy időre félre tudjuk tenni a saját elgondolásainkat, általában több mindent is találunk, amiben egyetértünk. Ezután kezdődhet egy partneri viszony, melyben együtt működtetünk a célok elérésében. A közös cselekvés része lehet a kezelés megkezdése is. Például ajánljuk fel, hogy elkísérjük hozzátartozóikat a pszichiáterhez, ha szeretné.

Fontos tudni, hogy a súlyos mentális betegség módosítja azt, ahogyan az emberek kommunikálnak egymással és azt is, hogy miről vagyunk hajlandóak beszélni a másikkal. A hatékony meggyőzés feltétele, hogy kíváncsi, interjút készítő újságíróként tudjunk fellépni. Hagyjuk tehát, hogy a páciens arról beszéljen, miért nem szeretné, amit nem szeretne. Elfogultságmentesen hallgassuk meg! Érdemes tudni, hogy a másik által igényelt tanácsnak sokkal nagyobb súlya van, mint a kéretlenül kapottnak. A mentális zavarok gyakran gondolkodási problémákat okoznak, ezért különösen nehézzé válhat a beteg gondolatmenetének követése. Mindenképpen figyeljünk a szavak mögött rejlő érzésekre és tükrözzük azt vissza, hogy elfogadjuk őt az érzéseivel együtt és tiszteletben tartjuk a véleményét. Ha nem találunk olyan problémát, amely közös lehet, akkor is fontos, hogy megőrizzük nyugalmunkat és elfogadó hozzáállásukat! Inkább térjünk vissza a témára később. Fontos, hogy jól kontrolláljuk a saját érzéseinket és mindenképpen együttműködésre törekedjünk.

A meggyőzés folyamata aktív elfogadást igényel

Fontos azt látni, hogy a meghallgatás egy aktív folyamat. Sok kérdést teszünk fel és a céloknak megfelelően reagálunk arra, amit hallunk. Ha sikerül megtudnunk miként éli meg azt, hogy mentális betegségben szenved, meglesz a megfelelő tudásunk ahhoz, hogy megállapodjunk a kezelésről. Amikor a visszatükröző meghallgatás empátiával társul, a beteg megkérdezi a véleményünket! Ez megnyit egy ajtót, hogy segítségére lehessünk a céljai elérésében. Lényeges, hogy közben azt érezze, hogy megértik és tisztelik. Ha kérdés nélkül mondjuk el a véleményünket, akkor csak fájdalmat okozunk és védekezésre késztetjük a másikat! Minél tovább várunk ezzel a beszélgetés során, neki annál több élménye lesz azzal kapcsolatban, hogy meghallgattuk. A konfrontáció során fogalmazzuk meg hogy lehet, hogy bántó lesz, amit mondani fogunk. Ismerjük el, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek és állapodjunk meg abban is, hogy nem kell egyetértünk! Tudjuk, hogy azok az emberek, akik vitában állnak valakivel, automatikusan megvonják a másiktól a figyelmüket amikor meghallják a „de” szócskát. Fontos, hogy normalizáljuk az élményét, amennyire lehet („én is így érezném magam a helyedben, félelmetes lehet beszélgetni ezzel a démonnal”). Csak olyan problémákat említsünk, amelyeket a hozzátartozók is észlel! Foglaljuk össze a kezelés beteg által is észlelt előnyeit és hátrányait! Tisztázzuk a félreértéseket! Ha fel akarjuk hívni a figyelmet valamire, egy kérdéssel készítsük elő a terepet a véleményünknek. Képviseljük kitartóan, hogy együtt szeretnénk működni a másikkal és nem ráerőltetjük a nézőpontunkat. Mindig vegyük komolyan hozzátartozón félelmeit és negatív elvárásait! Minél több emberrel tud partneri viszonyt kialakítani a beteg, annál könnyebb. Motiváljuk őt arra, hogy figyelje meg, hogyan függnek össze a tünetei gyógyszerszedéssel, vagy más életeseményekkel.
Fontos tudni, hogy nem tudható előre biztosan melyik gyógyszer fog beválni az adott páciensnek, emellett ezeknek mellékhatásai is lehetnek. Manapság tartós hatású injekciók is léteznek, melyeket csak néhány havonta kell beadni. A gyógyszeres kezelés mellett gyakran pszichoterápia is szükséges, hogy a személy életminősége javuljon.


Mikor kell mindenképpen erőltetni a kezelést?

 Amikor a beteg testi erőszakot alkalmaz, fenyegetően, vagy veszélyesen lép fel. Ugyanez érvényes akkor is, hogyha a saját életének akar véget vetni. Nem hagyhatjuk ugyanis, hogy kárt tegyen magában, vagy bárki másban. Amikor szerettünkön ilyen magatartás jeleit látjuk, azonnal hívjuk a 112-es segélyhívó számot! Ezek az úgynevezett pszichotikus epizódok sürgős ellátást igényelnek, ezért minden egyéb szempontot felülírnak. Azok közül a mentális betegek közül, akiket nem kezelnek, sokan kerülnek börtönbe. Sok beteg fél a pszichiátriai osztályos ellátástól, pedig a legtöbb helyen törekednek a betegeket megnyugtató légkör kialakítására és a szakszerű ellátásra. A súlyos mentális betegség és pont olyan, mint bármelyik egyéb betegség! Nem szabad figyelmen kívül hagyni! Fontos, hogy a hozzátartozók érdekében aktívan tartsunk kapcsolatot a szerettünkkel foglalkozó mentális egészségügyi szakemberekkel. Családtagként anélkül is megoszthatjuk megfigyeléseinket az orvossal, vagy a terapeutával, hogy az veszélyeztetné az orvos-páciens kapcsolatot. Akkor tudunk egy csapatként működni a kezelőszemélyzettel, ha kapcsolatban vagyunk egymással.

Szempontok a helyzet súlyosságának megítéléséhez

  • Tör-zúz a lakásban. Ne rakjunk rendet mielőtt a rendőrség megérkezne. Mondjuk el, hogy a hozzátartozónk mentális betegségben szenved és aggódunk a biztonságáért. Ha megoldható, mi nyissunk ajtót a rendőröknek és mondjuk el, hol tartózkodik hozzátartozónk.
  • Verbálisan, vagy fizikailag erőszakos.
  • Öngyilkossági gondolatai vannak.
  • Kárt tesz magában, saját vagy mások tulajdonában.
  • Zaklat másokat, vagy nem hajlandó beszélni senkivel.
  • Érthetetlenül beszél.
  • Üldöztetéses gondolatai vannak: úgy gondolja megfigyelik, vagy ártani akarnak neki.
  • Úgy érzi, mások irányítják.
  • Önmagáról kevésbé gondoskodik. A tisztálkodást elhanyagolja, nem tud megfelelően gondoskodni hozzátartozóiról.
  • Romlik az egészségügyi állapota, például éhezik, nem vesz tudomás testi betegségről.

A tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolat kiépítésre kulcsfontosságú ahhoz, hogy a csekély betegség belátással rendelkező páciens elfogadja a kezelést. Ha ismerjük az alap személyiségét könnyebb lesz észre venni az állapot súlyosbodását. Időben keressünk fel szakembert. Ilyenkor érdemes mindig ugyan ahhoz az orvoshoz fordulni, aki képes hosszabb távon kísérni a pácienst.

Felhasznált irodalom:

Amador, X (2008) Nem vagyok beteg, nincs szükséges segítségre! Hogyan segítsünk a mentális betegségben szenvedőknek a kezelés elfogadásában? Budapest: Lélekben Otthon Kiadó

A szorongásról röviden

A szorongás egy olyan intenzív érzelmi állapot, aminek nincsen konkrét tárgya. Abban tér el a félelemtől, hogy nem tudjuk megmondani, hogy mi okozza a kellemetlen állapotunkat. Például, hogy félünk a kutyáktól, vagy a repüléstől, hanem csak érzünk egy kínzó, nyomasztó érzést. Mindenkiben vannak szorongások! Akkor kell csak foglalkozni ezekkel, hogyha ezek túlzottan hevesek – tehát kilátástalanság vagy fenyegetettségérzéssel együtt járó állapotok –, illetve, hogyha hosszasan elhúzódók, mert a szorongás a szervezet kimerüléséhez tud vezetni.

Milyen összetevői vanak a szorongásnak?

A szorongásnak kognitív, tehát gondolati, érzelmi és testi, illetve viselkedési komponensei is vannak. A leggyakoribb testi tünetek a koncentrációzavarok, fejfájás, izomfeszültség, szédülés, fáradtság, gyomorpanaszok, különféle fájdalmak, és gyakran alvászavarok is kísérik. Sokféle testi tünetet okozhat tehát a szorongás, és nagyon gyakran alkoholizmusban, vagy más függőségekben csúcsosodik ki.

A szorongás tehát nem más, mint vészjelzés, ami egy kezelendő külső, vagy belső konfliktusra utal. Éppen ezért nem érdemes figyelmen kívül hagyni! Vannak ún. alapszorongások, amelyek gyermekkorban természetesek, de felnőttkorra rendszerint elhagyjuk őket. Ilyen például a betegségtől, vagy a sötéttől való félelem.

A szorongásra való hajlam genetikailag is meghatározott, valamint erősen befolyásolja a korai szülő-gyermek kapcsolat biztonságossága is, hogy mennyire tudunk majd a stresszes, fenyegető helyzetekkel a későbbiekben megbirkózni.

Miért szükséges kezelni a szorongást?

A hosszantartó szorongás amellett, higy kellemetlen, különböző pszichoszomatikus megbetegedésekhez vezet, ezért érdemes azt mielőbb kezelni. Ilyen pszichoszomatikus betegség például a magas vérnyomás és az irritábilis bél szindróma is. A pszichoszomatikus betegségekről már régóta tudjuk, hogy a kialakulásukban és a fennmaradásukban lelki tényezők játszanak szerepet.

Milyen testi tünetei lehetnek a szorongásnak?

Fontos, hogy akár önmagunkon, vagy szeretteinken észrevehessük az alábbi tüneteket.

Szív és érrendszeri tünetei a szorongásnak a teljesség igénye nélkül: a szapora szívverés, vérnyomás emelkedés, csökkent pulzus, vagy a vérnyomásesés, szívritmuszavarok, szívszúrás, vagy fájdalomérzés.

Légzőszervi tünetek pl.: a légszomj vagy nehéz légzés, mellhasi nyomás, torokgombóc érzés, vagy fulladás.

Neuromuszkuláris tünetek pl. folyamatos izomfeszültség, nyugtalanság, izomrángások, remegés, különféle izomgörcsök, bizonytalanság, gyengeség érzés.

Gasztrointesztinális tünetek pl. az étvágytalanság, hányinger, undor, hasi fájdalom, hányás, hasmenés.

Az urinális rendszert érintő zavarok: fokozott vizelési inger, inkontinencia, illetve, hogy túl gyakran kell meglátogatnunk a mellékhelyiséget.

Bőrtünetek lehetnek a sápadt arc, vagy akár pont ellenkezőleg a kipirult arc, verejtékezés, hőhullámok, viszketés…ezek mind-mind szorongásról is árulkodhatnak.

Természetesen, hogyha ilyesmit tapasztalunk magunkon, akkor elsősorban a háziorvosunkat érdemes felkeresni, aki segít majd kizárni az ezzel összefüggésbe hozható, kezelendő testi betegségeket.

Melyek a leggyakoribb pszichés kórképek, amelyeknek a szorongás a táptalaja?

A leggyakoribb a pánikbetegség, ami heves testi tünetekkel jár, és nagyon jellemző rá a következő rosszulléttől, rohamtól való félelem, ami valójában egy fizikai rosszullétekkel járó rohamig tud fokozódni. Kevésbé gyakoriak, de kevésbé feltűnőek a fóbiák – ezekkel kevésbé fordulnak orvoshoz az emberek. Többféle fóbiáról beszélhetünk. Nagyon sokan vannak a fóbiások közül, akik a zárt terektől félnek, ahonnan nehéz elmenekülni. Vannak specifikus fóbiák, gyakorlatilag bármitől lehet félni: állatoktól, repüléstől, kígyóktól, akár olyan dologtól is félhetünk, amivel még soha életünkben nem találkoztunk. A szociális fóbia egy speciális fajtája a fóbiáknak. Ez azt jelenti, hogy társaságban kellemetlen érzéseket tapasztalunk, ezért bezárkózunk és inkább kerüljük a társaink közelségét.

A kényszeres zavar is egy viszonylag gyakori szorongásos kórkép. Itt elkülöníthetünk kényszergondolatokat és kényszercselekvéseket. Ezek a kényszeres rituálék csökkentik valamelyest a személy szorongását. Ilyen pl. a kézmosás vagy különféle viselkedési kényszerek. Például a csempének csak a közére lehet rálépni, és akkor az ember azt gondolja, hogy ezzel elkerül valamilyen potenciális veszélyforrást.

Szorongásos kórkép a poszttraumás stresszzavar – röviden PTSD – ami különféle lelki traumák után szokott előfordulni. Ez lehet akár egy olyan trauma is, ami nem feltétlenül minket érint, hanem mondjuk szemtanúi vagyunk egy közlekedési balesetnek, ami ránk is érzelmileg nagyon erősen hat. A PTSD tünete, hogy ezt az eseményt a későbbiekben sokszor átéljük, álmodunk vele, illetve az eredeti traumatikus szituációhoz hasonló apró kis jelekből is eszünkbe jut. Pl.: ha valakin hasonló színű felső van, mint azon az emberen, akit mondjuk elütöttek, akkor ez az aprócska hasonlóság az egész élményt, az összes testi-lelki élményaspektusával együtt felidézi bennünk.

A generalizált szorongás szintén gyakori szorongás alapú kórkép. Erről azt érdemes tudni, hogy egy nagyon erős szorongás, ami szintén nem köthető tárgyhoz, vagy helyzethez. Főleg a testi tünetek vannak előtérben ennél a betegségnél, tehát a feledékenység, ingerlékenység, gyomorfájdalom, izomfeszülés, illetve hasonló panaszokkal keresik fel a betegek az orvosukat, és sokszor előfordul, hogy nem is feltétlenül derül ki, hogy ezen panaszok hátterében szorongás áll.

Milyen stratégiákkal küldzhető le a szorongás?

Hasznos stratégia, technika a légzéstechnika megtanulása – ezt pánikbetegség esetén is nagyon hatékonyan lehet alkalmazni. Érdemes relaxációs technikákat is tanulni, de ehhez a kettőhöz is érdemes inkább szakember segítségét kérni. Amit önmagunk is jó szívvel, kockázatmentesen tudunk tenni a saját szorongásunk ellen, az a rendszeres sporttevékenység, illetve az elkerülő viselkedés megakadályozásának is fontos szerepe van. Tehát, ha mondjuk félünk a tömegtől, akkor érdemes nem túlzottan sokáig bezárkózni és elkerülni az emberek társaságát, mert érdemes azt tudnunk, hogy ez csak tovább fokozná a félelmünket. Nyilván az sem működik, hogyha folyamatosan stresszhelyzetben vagyunk és a tűrőképességünk határáig terheljük magunkat, de érdemes ésszerű keretek közt kezelni ezeket a félelmeket, mert az segít ezeknek a leküzdésében.

A pszichoterápia a szorongást olyan módon kezeli, hogy különféle stresszkezelési technikákat tanít, illetve önismereti munka segítségével megérthető, hogy mi az, ami mögötte áll, milyen traumákról vagy hiányokról árulkodik ez a lelki tünet. A szorongás mindig egy jel, ami azt mutatja, hogy valami probléma van a lelkünkben. Érdemes ezt komolyan venni, illetve szakszerűen értelmezni és kezelni. Szakember segítségével javasolt ezeknek a tüneteknek az összefüggéseit megkeresni a személyközi helyzetekkel, valamint saját belső elvárásainkkal, gondolatainkkal, így ezt a tünetet hosszútávon is meg tudjuk szüntetni. Egy jobb életminőség érhető el!

A témában készült videómat ide kattintva is megtekintheti.

párkapcsolat, szülővé válás, kötödés

Hogyan függ össze a párkapcsolatunk azzal, milyen szülővé válunk?

Korábbi blogcikkeimben részletesen volt szó a kötődési stílusokról. Arról, hogy befolyásolja kötődési mintázatunk azt, hogyan működik a szex, tartós lesz-e a párkapcsolat, mennyit veszekszünk a partnerünkkel? Jelen írásunkban arra térek ki, miként hat kötődési stílusunk és párkapcsolatunk minősége a szülői szerepünkre.

Gyermeknevelés a kötődés szemszögéből

A gyermekek számára nagyon fontos, hogy a családjukat biztonságos kikötőnek élhessék meg. Tudják jól érezni magukat otthon, a szülőkkel bensőséges kapcsolatot ápoljanak. Ha szükségük van az iránymutatásra, bármikor fordulhassanak felmenőikhez. Ez biztosítja számunkra a stabil alapot az életben való elinduláshoz. Ebből a szempontból pedig alapvető a szülők egymáshoz fűződő szeretetteljes, bensőséges kapcsolata. A szülők kiegyensúlyozottsága és a jó konfliktuskezelés. Ez megalapozza a gyermekek lelki egészségét, érzelmekre és stresszhelyzetekre való reagálását. Ráadásul követendő mintát ad a számukra a mély, kötődésen és őszinteségen alapuló emberi kapcsolatokra.

A biztonságosan kötődő családokban felcseperedő gyermekek érdeklődők, empatikusak, rugalmasan reagálnak az élet kihívásaira.

A gyermek mindig hat a szülőre

Fontos szem előtt tartanunk, hogy jó esetben szülőként mi is fejlődünk gyermekeinktől kapott tapasztalatok és szeretet által. Fontos, hogy kövessük figyelemmel a gyermekünk életét, problémáit, hiszen azok számunkra is lényegesek. Kiderül belőle, hogyan él meg minket utódunk, könnyen ráláthatunk vakfoltjainkra a gyermekünk viselkedése és nehézségei által.

A gyermekvállalás alapvetően megváltoztatja a párkapcsolatunkat

Egy párkapcsolatban feltenni a kérdést kedvesünknek, hogy gondoltál-e már arra, hogy egyszer gyermekeid legyenek, automatikusan sebezhetővé tesz bennünket. Azáltal azonban, hogy egy új vágyunkat mutatjuk meg, egy mélyebb kötelék alakulhat ki köztünk a partnerünkkel.

Hogyan befolyásolja a múlt azt, hogyan szeretünk?

Azt a módot, ahogy továbbadjuk a szeretetünket gyermekeinknek jelentősen befolyásolja az, hogy mi milyen tapasztalatokat szereztünk gyermekkorunkban. Hogyan gondoskodtak rólunk a szüleink? Mennyit beszéltek az emócióikról, ki tudták-e mutatni szeretetüket az irányunkban. Ez egyezett-e a mi szeretetnyelvünkkel, elvárásainkkal? Amennyiben tapasztalataink nem voltak jók, nehéz lehet arra az elhatározásra jutnunk, hogy gyermeket vállaljunk. Az is felvállalható, ha a gyermektelenség mellett döntünk. Életünk így is teljes lehet. Nagyon gyakori az is, hogy akik sok mindent nélkülöztek gyermekként, nagyon korán vágynak gyermekre. Emögött az áll, hogy tudattalanul be akarják bizonyítani, hogy ők jobban csinálják majd, mint a szüleik. A görcsös akarás azonban nem feltétlenül vezet jóra.

Azt, hogy hogyan viselkedünk a gyermekünkkel, az önmagunkról alkotott képünk határozza meg. Ha pozitívan tekintünk önmagunkra, tisztában vagyunk gyengeségeinkkel és bízunk képességeinkben, könnyebb lehet számunkra gyermekünket is pozitívan látni. Akkor sem kell kétségbe esnünk, ha ez nem így van, önmagunk fejlesztésébe sosem késő belefogni!

Ahhoz, hogy jó szülők legyünk, jól kell tudnunk alkalmazkodni

A gyermeknevelés azzal jár, hogy folyamatosan kezelnünk kell a váratlan helyzeteket. Minden gyermek a maga sajátos módján fejlődik, szülőként pedig az a dolgunk, hogy lépést tartsunk vele. Figyelembe vegyük mire van szüksége, s mindemellett kezeljük a saját és párkapcsolatunk igényeit is. Ahhoz, hogy ez gördülékenyen menjen, fontos számba vennünk mik azok a dolgok, amiket ugyanúgy szeretnénk csinálni, mint a szüleink. Mik azok, amiket teljesen másképpen. Ha ismerjük a saját érzékeny pontjainkat, kötődési sérüléseinket (igen, ilyenek mindenkinek vannak) az óriási segítséget jelent a gyermeknevelésben (is).

A szülő-gyermek kapcsolat ösztönösen is működhet, mégsem érdemes itt megállni

Kötődési rendszer a gyermekben és a szülőben is automatikusan aktiválódik, hiszen előbb-utóbb minden szülőben megjelenik az a vágy, hogy gondoskodjon a gyermekéről. A gondoskodási rendszer alapja pedig az a biztonság, melyet párkapcsolatunk nyújt. Fontos azonban a gondoskodás mellett az is, hogy gyermekünknek megfelelő önállóságot biztosíthassuk. Ha folyton ölben tartjuk, nem engedjük, hogy felfedezze a külvilágot, nem fog megfelelően fejlődni. Nagyon lényeges hogyan reagálunk a gyermek jelzéseire. Fontos, hogy ráhangolódjunk az igényeire. Ehhez pedig jól kell ismerünk és kezelnünk a saját érzéseinket! Hiszen, ha a baba sír, mi is automatikusan kellemetlen érzéseket élünk át. Ha felvesszük és azonnal vigasztaljuk, mi is átélünk egy hasonló érzést, mint amit ő. Ezt valamelyest csillapítva kell visszatükröznünk és meg fogalmazzunk ahhoz, hogy a gyermek megnyugodjon, elfogadva érezze magát.

Sokszor nem is értjük, mi baja a gyermeknek és ez nagyon frusztráló! Amikor a kicsi végre megnyugszik, mi magunk is ellazulhatunk. Amennyiben ez nem sikerül, stresszesek leszünk. Idővel elbizonytalanodhatunk szülői alkalmasságunkban. Ha valaki szenved, azt kétféle reakciót válthat ki: együttérzést, valamint ellenérzést és zavart. Az emberekben többnyire mindkét érzés egyszerre van jelen! Kötődési stílusunktól függ, hogy melyik kerekedik felül. Segítünk, vagy elutasítóan reagálunk.

Szülőszerep és kötődési stílus

Amennyiben szorongóan kötődők vagyunk, a gyermek viselkedése túl heves reakciókat vált ki belőlünk. Túlértékeljük a rá váró veszélyeket, fokozottan aggódunk, ha leesik a mászókáról. Amikor a baba sír, az olyan heves érzelmeket vált ki belőlünk, hogy nem tudunk a gyermek igényeire adekvát módon reagálni. Muszáj először megnyugodtunk, s csak ezután segíteni a gyereknek. Ahhoz, hogy neki segíthessünk, előbb kiegyensúlyozottnak kell lennünk!

A szorongó kötődésű szülők nagy érzelmi közelséget és gondoskodást nyújtanak, de kevésbé ösztönzik gyermeküket arra, hogy önálló legyen. Könnyen túlzottan rátelepedhetnek.

 Az elkerülőn kötődő szülőknek sok nehézséget okoz a gondoskodás, melyet legtöbbször észre sem vesznek. Inkább távolságot tartanak a gyerek érzéseitől és kevés együttérzést mutatnak. A gyermek sebezhetőségében ugyanis saját sebezhetőségüket látják viszont. A szülői szerep kötelesség a számukra, éppen ezért kritikusak a gyermekekkel szemben. Gyakran feladatközpontúak és szeretnek ellenőrzést gyakorolni a kicsi felett. A szeretet kimutatása kevésbé megy könnyen számukra.

Ha biztonságosan kötődőek vagyunk, kevésbé esik nehezünkre reagálni, ha a gyermek sír. Sok erőtartalékunk van szeretetből és együttérzésből. Jól ráérzünk arra, hogy a gyermeknek mikor van szüksége önállóságra és mikor közelségre. Közben saját érzelmeinket is kontrolláljuk. A biztonságosan kötődő szülők kedvesen viselkednek gyermekükkel, támogatják és segítik őket még a függetlenedés kérdéseiben is.

Változtatni sosem késő!

Amennyiben tudatosítjuk saját kötődési stílusunkat, lehetőségünk adódik a változtatásra. Fontos tudni, hogy a kötődési stílusok megváltoztatásában az élő, támogató kapcsolatoknak van a legnagyobb szerepe, ezért a legjobb segítség, ha felvesszük a kapcsolatot egy terapeutával. Adjunk esélyt önmagunknak, hogy megtanuljunk másként reagálni, mint korábban. Kérjünk támogatást és szeretetet partnerünktől! Ez pozitív hatással lesz a szülői szerepünkre is!

Felhasznált irodalom:


Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Share Button
Twitter
Facebook

Az egészséges életmód alapkövei

Az utóbbi időben sokat voltam beteg, ezért elkezdtem aktívabban foglalkozni azzal, mi minden szükséges a testi – lelki jóléthez. Korábban szakmámból fakadóan az egészség mentális oldalára koncentráltam. Ebben a pandémiás helyzetben azonban úgy gondolom sokaknak hasznára lehet egy olyan blokk cikk, melyben életmódbeli tanácsok is olvashatók. Fontos felelősségünk van ugyanis jelen helyzetben önmagunk iránt, hogy lehetőség szerint megelőzzük a koronavírus fertőzést, illetve, hogy felkészüljünk, hogy minél jobb fizikai állapotban érjen el minket. Ez a közösség érdeke is.
Ezért az alábbi írás az egészséges életmód legfontosabb alapköveit fogja röviden csokorba szedni szigorúan tudományos kritériumok alapján

Étkezzünk egészségesen!

Sokan tudják, hogy az egészséges életmód az egészséges táplálkozásnál kezdődik. Nagyon lényeges tehát, hogy minél több zöldséget-gyümölcsöt fogyasszunk. Lehetőség szerint kerüljük a feldolgozott élelmiszereket, ízfokozókat, tartósítószereket. Egyre elterjedtebb az a tudás is, hogy a transzzsírok mennyire kedvezőtlenül hatnak a szív- és érrendszer állapotára. Kedvező hatású továbbá a magas rost fogyasztás, illetve a finomított étolajok és zsírok elhagyása. Ehelyett különféle olajos magvak rendszeres fogyasztása javasolható. A legújabb tudományos kutatások alapján érdemes minimalizálni a különféle húsfélék (főként a feldolgozott, füstölt termékek) fogyasztását. Szintén javasolható a tej, a cukor és a fehér liszt kerülése. Utóbbi helyett a teljes kiőrlésű gabonákból készült ételekre való átállás szolgálja az egészségünket.

Mozogjunk rendszeresen!

Alapvetően meghatározza egészségünket továbbá, hogy mennyit mozgunk. Testi fittségünk megőrzése érdekében legalább napi 30- 40 perc picit megterhelő (megizzasztó) mozgásra van szükségünk. Ez korunktól és egészségi állapotunktól függően lehet tempós séta, futás, biciklizés, úszás, ki mit szeret. Különféle betegségek (pl. rosszindulatú daganatok) esetén a rendszeres testmozgás kimondottan javítja a túlélést.

Az elegendő, pihentető alvás elengedhetetlen

Testi lelki egészségünk szempontjából alapvető fontosságú továbbá az elegendő mennyiségű és minőségű alvás. A pihentető alvás szempontjából lényeges, hogy lehetőleg mindig ugyanabban az időpontban feküdjünk le! Közvetlenül lefekvés előtt már ne nézzünk tévét és ne használjunk elektronikai eszközöket. Ilyenkor már csak nyugtató tevékenységet érdemes végezni, relaxálni, vagy olyan könyvet olvasni, amely segíti az ellazulást. Jótékony hatású hogyha minden nap beszélgetünk szeretteinkkel az aznapi frusztrációinkról, konfliktusainkról, vagy naplót vezetünk, amely segít kiadni magukból a nap során felgyülemlett feszültségeket. Ez jelentősen javítja az alvás minőségét.

A stressz kezelése mindenki számára szükséges

Tanuljuk meg jobban kezelni a stresszt! Fontos tudni, hogy minél előbb minél többféle stresszkezelő technikák dolgozunk ki, annál többet használunk a saját egészségünknek. Legtöbben bele sem gondolunk abba, hogy ha az élet valamilyen nehézséget gördít elénk, akkor nem mindegy milyen felkészültséggel ér bennünket a trauma. Ha korábban voltak stratégiánk a nehéz élethelyzetek kezelésére, jobban fogjuk bírni a későbbi nehézségeket. A stresszkezelést tehát egy nyugodt időszakban érdemes elkezdeni. Nem érdemes megvárni, míg összecsapnak a fejünk felett a hullámok! Fontos tudni továbbá, hogy minden egyes nap le kell vezetnünk a felgyülemlett feszültséget. Ez olyan, mint a lefekvés előtti rituálé a fürdéssel, fogmosással, ami megszabadítja testünket nap során felgyülemlett szennyező anyagoktól. Lelkünknek is minden nap szüksége van a megtisztulásra, ez biztosítja ugyanis mentális egyensúlyunkat!

Apoljuk az emberi kapcsolatainkat!

Testi-lelki egészségünk megőrzése szempontjából kiemelt szerepe van a támogató környezetnek és a jó minőségű emberi kapcsolatoknak is. Fontos, hogy ápoljuk családi kapcsolatainkat, a baráti kötelékeket ne hanyagoljuk el. Körbevegyük magunkat olyan emberekkel, akikkel jól érezhetjük magunkat. Törődjünk azokkal az emberekkel, akik örülnek ennek. Erősítsük azokat a kötelékeket, ahonnan megértést és szeretetet kaphatunk. Az egyenrangú, kölcsönösen építő kapcsolatok alapvető fontosságúak a mentális egészségünk megőrzésében, ezáltal a testi egészség biztosításában.

Szabaduljunk meg a rossz szokásoktól!


Fontosnak tartom kiemelni, hogy bármilyen függőség nagyon negatívan hat mind a testi, mind a mentális egészségre. Itt ne csak az alkohol fogyasztásra, dohányzásra, vagy a drogokra gondoljunk, hanem más, viselkedési függőségekre is! A viselkedési függőségek közé tartozhat a legtöbb viselkedés, amely életünk alapvető velejárója, amennyiben ezek a tevékenységek uralják az életünket. Tehát érzelmileg túl fontossá válnak, vagy túl sok időt töltünk velük. Ezért károsítják az életminőségünket. Viselkedéses függőségek például az internetfüggőség, játékfüggőség, társfüggőség, vagy a szexuális függőségek. Fontos, hogy amennyiben önmagunkon vagy szerettünkön azt tapasztaljuk, hogy hajlamos túlzásba vinni dolgokat, akkor keressünk fel addikciókban járatos szakembert, tehát pszichiátert, pszichoterapeutát, vagy klinikai szakpszichológust.

Fenti felsorolásból jól látható, hogy testi-lelki egészségünk szorosan összefügg. Ahhoz, hogy lelkileg jól tudjuk érezni magunkat fontos, hogy a testünket is karbantartsuk! Megszabaduljunk a különféle függőségekről, kezeltessük a testi problémáinkat. Ne szorítsuk háttérbe a lelki működésünket sem. Lelkünk karbantartásra legyen olyan rendszeres, mint a fogmosás! Alakítsunk ki olyan életmódot, amely egészséges és tegyük rendszeressé a jó szokásokat. Ne hallgassuk a változtatások bevezetését! Tegyünk jóllétünket még ma!  Ha ehhez segítségre van szükségünk, keressük meg a számunkra megfelelő szakembert. Különféle krízishelyzetek során szervezetünk meg fogja hálálni a korábbi törődést. 

Felhasznált irodalom:

https://www.facebook.com/groups/270601467024951/permalink/832013420883750

Michael Greger, Md, Gene Stone (2020) Hogy ne halj meg. Tudományosan bizonyított módszerek, amelyekkel megelőzhetjük és visszafordíthatjuk a betegségeket. Édesvíz Kiadó: Budapest

2021. január

Kedves Olvasóm!

Az utóbbi időben sajnos kiégtem, ezért blogcikkeket az idei év során csak kéthavonta fogok megjeleníteni a weboldalamon.

Fontos számomra a szakmaiság, ezért nehézségeim ellenére a színvonalból nem vagyok hajlandó engedni!

Átmenetileg új pácienseket sem fogadok, ezért weboldalamról levettem a telefonszámomat, a pszichológus válaszol rovatban pedig megnövekedett válaszadási idő mellett dolgozom. E-mailben továbbra is elérhető vagyok, segítséget tudok adni a szakemberválasztásban.

Megköszönöm, ha továbbra is megtisztel figyelmével!

Üdvözlettel: Habis Melinda

klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, pár- és családterapeuta jelölt

Kiút a társfüggőségből

Korábbi blogbejegyzésemben volt szó róla, rendszerint milyen jellegzetességek köszönnek vissza az alkoholizmussal küzdő nők és férfiak párkapcsolatában. Most arról lesz szó, hogy nem csak a függőnek van szüksége segítségre, hanem partnerének is. Részletesen kitérek arra, hogyan segíthet önmagán az aki nehezen szabadul nem működő párkapcsolatból. Hiszen ez egyáltalán nem csak a diagnosztikus értelemben vett függőknél fordul elő, nagyon is gyakori jelenség!

A függőség normális is lehet

Először is tisztázzuk gyorsan, hogy egy közeli kapcsolatban függni a másiktól tejesen természetes és normális dolog. Jó érzés egy beszélgetés közben, vagy szexuális helyzetben átadni magunkat a másik által okozott élményeknek, vagy szükség esetén támaszkodni egymásra. Vannak azonban olyan emberi viszonyok, melyekben a viszonylagos érzelmi közelség nem hosszú távon fenntartható. Itt most a párkapcsolatokra fókuszálunk. Említés szintjén kitérve rá, milyen jelekből tűnhet fel, ha tartósan többet teszünk bele szerelmi viszonyukba, mint amennyi viszonzásra talál.

Kik azok a kötődéskerülők?

Mivel normál személyeknél is gyakran előfordul ez a jelenség, érdemesebb ezt a párkapcsolati dinamikát a kötődés szempontjából megvizsgálni. A függőket rendszerint jellemző elkerülő kötődésű személyeket most kötelékfóbiásnak fogom nevezni. Ha egy párkapcsolatban az egyik fél kötelékfóbiás, a kezdeti lila köd után hatalmi viszonyok felborulnak. A kötelék kerülő egyre függetlenebbé, a partnere egyre inkább függővé válik. Ha sikerül a kapcsolat lezárásra, rendszerint a kapcsolatfóbiás fél hagyja el a partnerét, akit addigra már érzelmileg teljesen kizsákmányolt és elbizonytalanított. Egy jól működő, bizalmi kapcsolatban a felek bíznak egymásban és egyfajta biztonságérzés alakul ki az évek során. Idővel ugyan eltűnnek a heves szerelem érzései, de ezek helyét a melegség, a nyugalom és a meghittség érzése veszi át. Ha valamelyik fél elkerülő kötődésű, a párkapcsolatban az az érzés, hogy számíthatok a partneremre nem jelenik meg. A félelem a másik elvesztésétől általában növeli a szenvedélyt, mindamellett a félelmet és fájdalmat ébreszt. Ezekben a kapcsolatokban nagyon szélsőségesen váltakozik a közelség és távolság, függés és függetlenség, biztonság és bizonytalanság. A kötelékfóbiás kezében van a kontroll és a hatalom (bár ezt lélekben másként éli meg) a partner pedig kontrollvesztéstől szenved.

Milyen jelekből tűnhet fel, hogy érzelmileg kihasználnak bennünket?

  • Gyakran kiszolgáltatottnak érezzük magukat.
  • A párkapcsolatunkban az érzelmek gyakran és szélsőségesen változnak. Időnként nagyon szenvedélyes és bensőséges, máskor viszont kifejezetten hideg és távolságtartó a viszony.
  • Ennek változékonysága érthetetlen, feldolgozhatatlan. A társfüggő partner ilyenkor a pozitív dolgokra fókuszál a negatívakart próbálja elfelejteni, vagy megoldandó problémaként definiálja.
  • Gyakori ezekben a kapcsolatokban egymás megsértése, féltékennyé és bizalmatlanná tétele.
  • A beszélgetések körbe-körbe forognak, sehová sem vezetnek. Jellemző egymás hibáztatása.

Mi áll a társfüggőség hátterében?


Azok a nők, vagy férfiak akik a kötelékfóbiással való kapcsolatukból nagyon nehezen tudnak kiszabadulni és hagyják hogy a partnerük rosszul bánjon velük, gyakran saját gyermekkorukban olyan mintát hoznak magukkal, ami igencsak hasonlít ehhez. Párkapcsolatainkban újra megismételjük saját régi gyermekkori tapasztalataikat. Ezt ismétlési kényszernek nevezi a szakirodalom. Például egy nő, aki sosem érezte, hogy az apja szereti, később olyan férfiakat választ, akik rosszul bánnak vele. Ebben az a tudatalatti vágy játszik szerepet, hogy megismételjük és a jóvá tegyük, ami a múltban történt. Fontos azonban tudni, hogy nem ez az egyetlen magyarázat. Gyakran egyszerűen az vezet a boldogtalan párkapcsolatok kialakulásához, hogy önmagunkkal túl szigorúak vagyunk. Rendszerint ésszel tudjuk, hogy ez a kapcsolat káros számunkra, mégis benne maradunk. A kapcsolatfüggőknél megfigyelhetjük, hogy az önismeret az önkritika szintjén ragad meg. A kötelékfóbiás ambivalens viselkedése olyan szinten hat rájuk, hogy össze mossák ezt saját érzéseikkel.

Milyen jelekből ismerhetjük fel, hogy túlzottan függünk egy párkapcsolattól?

  • Kényszeresen (túl sokat) foglalkozunk a partnerünkkel.
  • A kapcsolatunk nagyon szélsőséges dimenziók közt változik érzelmi szempontból. Váltakozik bennünk a boldog szerelem érzésre a kétségbeesés és a düh érzéseivel.
  • Úgy éljük meg, óriási a szenvedély és mindent meg akarunk tenni azért, hogy elég jók legyünk a partnerünknek.
  • Gyakran megjelenik féltékenység.
  • Siránkozunk, panaszkodunk kérdezgetjük a másikat szeret-e minket.
  • Leértékeljük önmagunkat, azt hisszük mindent mi rontottunk el.
  • Önkárosító viselkedés, vagy a saját hobbi, érdeklődés elhanyagolása.
  • Magányosság érzés.
  • Gyakran vállunk depresszívvé, vagy indulatossá.
  • A másik képességeit túlbecsüljük.
  • A veszekedés elől való menekülés, bosszúságok lenyelése. Az alárendelt szerep elfogadása.

Beszéljük meg?!


Fontos tudni, hogy a kötelékfóbiások rendszerint roppant zavarosan és ellentmondásosan fejezik ki magukat, a tisztázás pedig nem igazán megy. Ők ugyanis ezeket a beszélgetéseket fenyegetőnek és terhesnek érzik. Úgy gondolják, magyarázkodniuk, vagy mentegetőzniük kell. Gyakoriak a szemrehányások és vádaskodások melyeket a kötelékfóbiások provokálnak ki. A társfüggők pedig félénk és konfliktuskerülő személyek, akik némán önmagukban hordják bánatukat és haragjukat. A kötelékfóbiásoknál minden hétköznapi apróságon elszakad a cérna. A konfliktuskerülő fél próbálja érzéseit magába fojtani, melynek hatására előbb-utóbb szomatikus, vagy pszichoszomatikus megbetegedései lesznek. A társfüggő gyakran bizonygatja mennyire szereti partnerét, őt azonban ez is legalább annyira idegesíti, mint a folyamatos vádaskodás.

Fontos tudni továbbá, hogy a kötelékfóliás fél mindig nyitva tart egy hátsó kijáratot. Sosem köteleződik el teljesen a partnere mellett. Így bármikor jöhet egy harmadik, aki befurakodik a kapcsolatba, amit a társfüggő természetesen érez.

Mi a megoldás?


Lényeges, hogy megpróbáljuk függetlenebbé válni olyan értelemben, hogy foglalkozzunk többet olyan dolgokkal, melyek számunkra örömet adnak. Tanuljuk meg élvezni az önállóságot, függetlenséget. Az ál-függetlenség ugyanis visszaüt. Fontos tudni, hogy a kötelék fóbiások a lelkük mélyén nagyon gyengének érzik magukat és könnyen manipulálhatónak. Emiatt borzasztóan bizalmatlanok és félnek, hogy végül alárendelt helyzetbe kerülnek.
Az önismereti munka fontos a társfüggő félnek, de nagyon lényeges hogy ezt ne egyedül akarjuk elvégezni. Nehogy belecsússzunk még jobban az önhibáztatásba! Ilyenkor önsegítő csoportok vagy egyéni terápia nyújthat támaszt. Sokat segíthet abban, hogy reálisan lássuk önmagunkat és kapcsolatunkat.

Konkrét tanácsok társfüggőknek

  • Gondoljuk végig, mivel töltenénk szívesen az időnket, ha nem élnénk kapcsolatban.
  • Javítsunk az életminőségükön: csináljunk olyan dolgokat, amelyektől töltődünk, fejlődünk!
  • Gondoljuk végig, mire vágyunk a munkában vagy tanulnánk-e valamit szívesen.
  • Próbáljunk ki új dolgokat!
  • Mozogjunk!
  • Emlékezzünk vissza, miről álmodtunk gyermekként! Van olyan, amit ezekből még nem próbáltunk ki, vagy valósítottuk meg? Ha szerettünk volna mindig megtanulni zenélni, itt a megfelelő alkalom!
  • Keressünk sikerélményt az élet többi területén!
  • Gyakoroljuk az elengedést! A feladás a megfelelő pillanatban erősség lehet. A kapcsolat megmentésébe fordított energiát fordítsuk inkább önmagunkra! Csak a saját sorsunkat tudjuk megváltoztatni!
  • Találkozzunk többet a barátainkkal ápoljuk családi kapcsolatainkat.
  • Flörtöljünk.
  • Írjunk el egy búcsú levelet a partnerünknek, amit nem küldünk el neki. Adjuk ki dühünket, győzzük le a megsértett hiúságunkat. Fogadjuk el, hogy a csalódás az élet része. Azokat a sérelmeket, amelyeket partnerünk okozott nekünk, sosem fogja jóvá tenni. A kötelék fóbiája arra kötelezi ugyanis, hogy újra és újra eltaszítson magától és megbántson.
  • Adjuk fel a reményt abban hogy a kapcsolatunk megváltozik. Gondoljuk át, mióta szenvedünk mellette? Hányszor ígérte meg, hogy változtatni fog?
  • Mennyire van tudatában a partner a problémának? Mennyire látom én komolynak a kötődésfóbiáját?
  • Minél régebb óta áll fenn a probléma annál nehezebb lesz a változtatás. A kötődéskerülő gyakran olyan mélyen elfojtják érzéseiket, hogy egyáltalán nem is szenvednek. Akár együtt akarunk maradni kötelékfóbiás partnerünkkel, akár nem muszáj önállóbbá válnunk. Ha a saját boldogságunk érdekében a szakítás mellett döntünk, muszáj meg tartanunk a távolságot a másiktól ameddig a gyász fázisa le nem zárul, vagyis amíg teljesen kiszeretünk partnerünkből.

Felhasznált és melegen ajánlott irodalom:


Stahl, S. (2019) Igen is, meg nem is. A kötelékfóbia felismerése és legyőzése. Park Könyvkiadó

Az önutálat rejtett jelei

A médiumok az az elvárást árasztják felénk, hogy fogyasszunk, élvezzük az életet. Arra fókuszáljunk, ami örömmel és megelégedettséggel tölt el bennünket. Mégis azt tapasztaljuk, egyre nehezebb közel kerülni önmagunkhoz, felfedezni valódi értékeinket. Szembesülni személyiségünk negatívabb oldalával. Pedig hibái, nehézségei mindannyiunknak vannak. Ha ezeket nem vesszük számba, kiszolgáltatottá válunk nekik!

Jelen blog cikkünkben arról fogunk szót ejteni, hogy milyen jelei vannak annak, hogyha a vágyaink ellenére cselekszünk. Milyen jelekből tudjuk, hogy nem szeretjük eléggé önmagunkat? Ezáltal hajlamosabbá válunk a különféle pszichoszomatikus megbetegedésekre.

A negatív önértékelés könnyen kialakulhat


Gyermekkorunktól megfigyelhető, hogy tanáraink és más felnőttek értékelnek bennünket és megtanuljuk mi is folyamatosan kívülről figyelni, méricskélni önmagunkat. A kisbabák még spontán mozognak, érzelmeik akadálymentesen áramlanak. Nem ítélkeznek és nem korlátozzák önmagukat. Átadják magukat a pillanatnak. Felcseperedvén azonban sokan elveszítjük a spontaneitásra, az „itt és most”-ban való létezésre való képességünket. Belsővé tesszük a kritikákat. Folyamatosan megkérdőjelezik magukat. Ha elutasítjuk önmaguk negatív részeit, ezeket másokban kezdjük el felfedezni. Megbetegszünk, és az orvostól várjuk, hogy gyógyítson meg bennünket. Elhanyagoljuk az egészségünket, lelkünket. Felesleges információkkal vesszük körbe magunkat. Leszokunk a gondolkodásról és a választékos megfogalmazásról. Hagyjuk, hogy kapcsolataink ellaposodjanak. Bele merülünk az önsajnálatba. Gyakran megfigyelhetjük, hogy a panaszkodás nem fordul át cselekvésbe, hanem állandósul az életünkben. Ez aztán forrásra lehet a további önutálatnak. Jó közérzetünk gátja gyakran az önámítás! Azt mantrázzuk, hogy minden rendben, becsapjuk önmagunkat.

Gyakori manapság, hogy bele menekülünk az anyagi javakba, függőségekbe, a tanulásba. Az emberi kapcsolatok megváltozik a szerepünk. Kevésbé figyelünk önmagunkra, emberi viszonyaink felszínessé válnak.

Fejtsük fel önutálatunk történetét, hogy átírhassuk azt!

Az anyanyelv elsajátításával a világ könnyen ketté válhat elmondhatóra és megélhetőre. Ha szüleink a saját érzéseiket nem kezelték megfelelően, mi is érezzük a diszfunkcionális minták hatásait. Ennek persze nem vagyunk tudatában, csak bizonyos jelekből következtethetünk rá.
Gyakran olyan dolgokat csinálunk, amik számunkra fájdalmasak. Vagy olyanokat nem, melyek szolgálnák egészségünket és boldogságunkat. Az önutálat egyik megnyilvánulása mások hibáztatása is. Amíg kritizálunk, vagy bántalmazunk másokat, az önutálat érzése kikapcsol. Az is gyakran megfigyelhető, hogy ha önmagunkkal nem törődünk, a világot akarjuk megváltoztatni.


Fontos megismernünk saját önutálatunk történetét. Kik azok a személyek, akiktől eddigi életünk során kritikus megjegyzéseket kaptunk? Minél közelebbi hozzátartozóról van szó, annál fontosabb lehetett számunkra, hogy ezeket elhiggyük, hiszen ez tette lehetővé szerettünkkel a jó kapcsolatot. A szülők gyakran jó szándékból irányítják figyelmünket gyermekük hibáira. Ez azonban sok későbbi nehézséget vetít előre.

Neveltetésünk árnyoldalai

A továbbiakban röviden ismertetek különféle szülői attitűdöket, melyek hozzájárulhatnak az önutálat kialakulásához. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a legtöbbször nem tudatosak. A szülők viselkedése anélkül is átkerül a gyermekbe, hogy ezt akarnánk. Ha például önmagunkkal kritikusak vagyunk, gyermekünk spontán lemásolhatja tőlünk ennek mintázatát. A kicsik sosem szándékainkra, hanem a viselkedésünkre reagálnak. Pontosan érzik, hogy vagyunk legbelső önmagunkkal és az életünkkel. Ezt a viszonyulást teszik magukévá és ezt fogják megismételni a saját felnőtt életükben. Az azonosulás útján önmagukban is felépítik a szülő személyiségét.

Gyakran a szülők számára csak a tökéletes elfogadható. Önmagukkal szemben is maximalisták. Sok szülő túlkontrollálja gyermekét. Megtanítja a kicsinek, hogy ne legyen túl felszabadult. Ne adja ki magából a dühét, ne terheljen másokat a problémáival.
Sokan roppant feladat-orientáltak és ezt várják el gyermekeiktől is. Mindig valamilyen hasznos dologgal foglalják el magukat. A siettető felmenők is nagyon károsak. Azt az elvárást közvetítik utódaik felé, hogy a pihenés nem megengedhető. Az önbizalom aláásó szülők észrevétlenül is azt sugallják gyermeküknek, hogy nem képesek céljaik elérésére. Saját félelmüket, hogy mások előtt megszégyenülnek továbbadják utódaiknak. Vannak olyan szülők is, akik földbe döngölik, vagy megalázzák gyermekeiket az álmodozásukért, próbálkozásaikért. Így elveszi a fiatal az ambícióit.
Sok felnőtt számára a szabályok betartása az elsődleges. Roppant kötelességtudóak és ezt várják el utódaiktól is. A külső szabályok számukra mindent felülírnak. Sokszor a szülők észre sem veszik, hogy mennyi bűntudatot ébresztenek gyermekükben. Elhitetik velük, hogy valami baj van a személyiségük kel. Túl csúnyák, vagy buták, esetleg betegek.

Felnővén kialakul bennünk egy kritikus rész. Persze vannak pozitív oldalai a szülői szigornak, is hiszen sarkallhat nagyobb teljesítményre, megóvhat mások rosszallásától, segíthet, hogy beilleszkedjünk a közösségbe. Könnyű azonban túlzásba vinni az önkritikát! Összehasonlítani magunkat olyan emberekkel, akiknek könnyebb, akik szebbek, okosabbak, gazdagabbak nálunk. Így észrevétlenül egy belső zsarnokság jön létre. A folyamatos frusztrációt pedig megpróbáljuk különféle stratégiákkal csökkenteni. Ilyen például az érzelmi evés és a különféle függőségek.


Az önutálat tünetei


Önszabotázs alatt olyan cselekvéseket értünk, amik negatívan hatnak ránk. Előfordulhat, hogy ez teljesen öntudatlan, mégis távolabb kerülünk általa a vágyott céljainktól. Például halogatunk bizonyos dolgokat, túl sokat eszünk, keveset alszunk, nem mozgunk. Olyan dolgokat viszont nem csinálunk, amikről tudjuk, hogy hasznosak. Nem tanulunk a vizsgákra, elhanyagoljuk a mozgást, háttérbe szorítjuk az egészséges étkezést, nem keressük szeretteinket annak ellenére, hogy vágyunk rá. Gyakran előfordul vagy rendszeresen olyan dolgok történnek velünk, melyek megakadályoznak bennünket céljaink elérésében. Például kellemetlen véletlenek, időhiány, pénzhiány.


Minden önszabotázs jelenségben ott van a vágy céljaink elérésére és egy ellentétes irányú ellenállás, ami gyakran nem tudatos és ami megakadályoz bennünket céljaink elérésében. Hajlamosak vagyunk úgy érezni, mintha az akadály kívülről került volna elénk. Ez gyakran így is van. Fontos, hogy a bennünk levő negatív (önsorsrontó) szándékkal is foglalkozzunk!


Gyakran az önutálat tünete a sikerfélelem. Próbáljuk elkerülni, hogy a középpontba kerüljünk. Nem szívesen számolunk be másoknak a sikereinkről, olyankor is kompromisszumot ajánlunk, amikor legszívesebben nem tennénk. Félünk a jó érzések elvesztésétől, úgy gondoljuk, sikereinket előbb-utóbb mindenképpen bukás követi. Tartunk szeretteink irigységtől.

Fontos tudni, hogy aki nincs hozzászokva a boldogsághoz, nem bírja túl sokáig elviselni, ha megszűnnek a problémái. Ösztönösen keresi a konfliktust és a megoldandó problémákat. Ezeket aztán nem nehéz megtalálnunk, ha olyan családban nőttünk fel, ahol mindennapi feszültség, aggodalmaskodás volt jellemző. Ilyen esetekben tudattalanul bűntudatot érezhetünk, azt ha jobban érezzük magunkat mint felmenőink. De egy jó hangulatú családban felnőve is számtalan olyan hatás érhet minket, amely azt erősíti bennünk a benyomást, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot. Minden szülői büntetés, kritika azok a momentumok amikor elhanyagolva és kirekesztve éreztük magunkat hozzájárulhat ahhoz, hogy falakat húzzunk magunk köré. Ne legyen engedélyünk arra, hogy tartósan jól érezzük magunkat. Ha olyan helyzetbe keveredtünk, ahol jól bánnak velünk egyszerűen gyanakodni kezdünk úgy alakítjuk, hogy rossz legyen.


Az önszabotázs leggyakoribb gyermekkori okai


Amikor a szüleink idő előtt eltűnnek, vagy meghalnak, esetleg érzelmileg elérhetetlenek megkérdőjeleződik a szerethetőség érzésünk. Gyakran előfordul, hogy a lényünk valamelyik részét utasítják el tudattalanul felmenőink. Például fiút vártak és lánynak születtünk, vagy valakihez hasonlítanak. Nagyon ártalmas amikor a szülő visszaél a hatalmával! Ennek hatására gondjaik lesznek saját határaink védelmével és bántalmazásra hajlamos partnereket fogunk találni. Ha túlgondoznak bennünket, elárasztanak a szeretetükkel felmenőink, félni fogunk mindenféle ragaszkodástól és elköteleződéstől.

A rossz közérzetet betegségek segítségével is könnyű fenntartani. A civilizációs betegségek igen gyakoriak és az egészségtelen életmóddal sokat tehetünk érte, hogy minél nagyobb valószínűséggel forduljanak elő. A betegség gyakran kifejez valami fontosat, figyelmeztet vagy kiutat mutat egy nehezen megoldható helyzetből. Szervezetünk ugyanis reagál a lelki állapotainkra: ha idegesek leszünk, szívünk gyorsabban ver. Ha zavarba jövünk, elpirulunk. Szervezetünk finom jelzéseket ad azzal kapcsolatban, hogy mire van szüksége. Ha nem veszünk ezekről tudomást, akkor egyre hangosabb segélykiáltás sokra lesz szüksége. A modern társadalmakban a legtöbb ember felnőtt korára szinte teljesen elveszíti a kapcsolatot a saját testével. Ennek oka hanyagoljuk a saját testünkkel való kommunikációt. Ettől lelkileg egy hideg önkritikus belső világban találhatjuk magunkat, ahonnan menekülni kell. Erre a modern világ rengeteg alternatívát kínál. Szórakoztató eszközök garmadája áll rendelkezésünkre, hogy ne kelljen szembenéznünk a lelki fájdalmakkal, vagy a belső ürességgel.


A tartós jó közérzet titka azonban az önelfogadás és az önismeret


Önismeret nélkül is lehetünk sikeresek a munkánkban, sőt akár gazdagok is. Emberi kapcsolatainkban azonban mindenféleképpen visszatükröződik az önmagunkról alkotott képünk. Ha nem törődünk az elfojtott érzéseinkkel, annak magányosság, különféle szorongások és testi betegség lehet a következménye. Megtanuljuk, hogy mit szükséges kifelé mutatnunk és ami bennünk van próbáljuk elnyomni: nem tudomást venni a problémákról. A legbelső érzéseinkkel való szembenézés ugyanis átmeneti szorongást, bizonytalanságot szül. Ezért jó, ha van körülöttünk egy önismereti csoport vagy egy képzett pszichológus, aki segít megbirkózni a szorongásokkal. Segít feltérképezni lelkünk legmélyebb, legfélelmetesebb bugyrait. Fontos tudatosítanunk magunkban, hogy személyiségünk részét képezi minden külső és belső konfliktusunk. Ezek megérdemlik a törődést és az elfogadást. Ha megpróbáljuk a problémákat másra hárítani, azzal csak bebetonozzunk őket az életünkbe. Minden, amire szükségünk van, bennünk rejlik, mint lehetőség. A szeretetet és elfogadást nem érdemes kívülről várnunk, tanuljuk meg, hogyan adhatjuk meg önmagunk számára. Ehhez azonban bátran szembe kell néznünk azzal, amit legbelül találunk. Próbáljunk meg bizalommal teli kíváncsisággal viszonyulni önmagunkhoz. A szeretetet nem lehet túlzásba vinni! A nárcisztikus viselkedés ugyanis mindig az önelfogadás hiányából fakad. Ha önmagunkkal jól bánunk, könnyebb lesz embertársainkkal és empatikusabban viselkedünk.

Felhasznált irodalom:

Buda László (2016) Mit üzen a lelked? Önelfogadás, önszeretet, öngyógyítás a gyakorlatban. Kulcslyuk Kiadó. Budapest

Az öngyilkosság jelei és ezek megfelelő kezelése

Fontos tudni, öngyilkosság bárkivel előfordulhat! Nem kell hozzá semmilyen pszichiátriai betegség. Az öngyilkosság legjobb előjele a kilátástalanság és az elviselhetetlen lelki fájdalom érzése. A statisztikák szerint a befejezett öngyilkosságot elkövetők háromnegyede férfi és egynegyede nő. Már javuló tendenciát mutat, de még mindig kirívóan magas az előfordulásának aránya Magyarországon a környező országokkal összehasonlítva. A leggyakoribb öngyilkossági módok a fulladás és a gyógyszermérgezés.

Az öngyilkosságot valójában egy krízis állapot előzi meg, amikor az illető úgy érzi kénytelen szembenézni olyan veszélyeztető körülményekkel, melyeket képtelen a jelenlegi problémamegoldó készségeivel megoldani, vagy elkerülni. Legtöbbször ez egy folyamat, ami rendszerint több ponton is megakasztható.

Milyen jelei vannak gyilkosságnak? Mi az a cry for help jelenség?

 Figyelmeztető jelek, hogy valaki a környezetünkben az önsértésről beszél, eszközöket keres, amikkel végrehajthatná ezt. A legtöbb öngyilkosság nem egyik pillanatról a másikra történik. A veszélyeztetett személy jelzéseket, segélykiáltásokat küld a környezetének. Ezt nevezzük cry for help nek. Az öngyilkosság megelőzésének egyik módja, hogyha felismerjük ezeket a jeleket és megfelelően reagálunk. Fokozza az öngyilkosság veszélyét, hogyha valakinek korábban volt már öngyilkossági kísérlete, vagy a családjában történt már öngyilkosság.

Ha valaki beszél az öngyilkosságról, azt mindig komolyan kell venni! A reménytelenség érzés az egyik legbiztosabb előrejelzője az öngyilkosságnak. Vagy ha valaki elviselhetetlen problémákra, rossz érzésekre panaszkodik. A jövőjét sötéten látja, esetleg nem vár semmit az élettől. A segítségkérés lehet direkt és indirekt. Például a halálvágy kimondása, búcsúlevél, végrendelkezés. Figyelmeztető jel a személy nagyfokú beszűkülése, gondolkodásának, viselkedésének elsivárosodása, vagy megváltozása. A kapcsolatok elértéktelenedése. A korábban jó érzést okozó dolgok elvesztik jelentőségüket, a saját agresszióját önmaga felé fordítja.

Mit tegyünk, ha aggódunk egy barátunkért, vagy családtagunkért?


Mindenképpen menjünk oda hozzá, hívjuk fel. Tegyük egyértelművé, hogy törődünk vele!
Ne aggódjunk a szavak miatt, az őszinte érzések átjönnek! Hallgassuk meg, fogadjuk el az illető elkeseredését, haragját. Az, hogy beszédbe tudunk elegyedni vele, egy pozitív jel. Viselkedjünk együttérzően, ne ítélkezzünk! Tájékoztassuk ismerősünket arról, hogy van segítség. Nyugodtan kérdezzünk rá az öngyilkossági szándékra! Ne próbáljuk őt meggyőzni arról, hogy az öngyilkosság nem jó megoldás! Ne adjunk tanácsot, ne akarjuk, hogy az illető megmagyarázza miért akar öngyilkos lenni. Ennél fontosabbak az érzései! Ne felejtsük el, nem a mi dolgunk megmenteni őt, az a szakemberek feladata. Abban segítsünk, hogy eljusson a megfelelő helyre, ahol hatékony segítséget kap majd!

Nagy lelki teher olyan emberrel beszélni, aki az öngyilkosságot fontolgatja! Teljesen természetes hogyha igénye van erről beszélni valakivel. Vonjon be szakembert a probléma megoldásába, mesélje el ismerősének, vagy hívja a telefonos lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét.

Sürgős esetben bármelyik kórház sürgősségi osztályához lehet fordulni. Aktuális veszélyhelyzet esetén, például ha valaki gyógyszereket vett be, azonnal mentőt kell hívni.

Rizikótényezők az öngyilkosságra

Ahogy említettem, az öngyilkosság legnagyobb rizikótényezői a kilátástalanság és a rossz közérzet. Hajlamosít az öngyilkosságra, hogy ha valakinek a gyermekkorában bántalmazás fordult elő, hogyha magányos, vagy ha volt már korábbi kísérlete. További rizikófaktorok öngyilkossági kísérletre, ha volt már öngyilkosság a családban, ha az illető valamilyen testi fájdalomban szenved, veszteség érte a közelmúltban, vagy stresszes élethelyzetben van. Esetleg valamilyen korábbi traumát nem dolgozott fel.

Fontos beszélni róla, hogy a depresszió sokszorosára növeli az öngyilkosság valószínűségét. Ha tehát azt látjuk, hogy szerettünk motiválatlan, nem tud új dolgokba belefogni, vagy gyakran fáradt, gondoljunk a depresszióra és támogassuk őt abban, hogy pszichológust keressen fel. Ilyenkor a gyógyszeres terápián túl vannak olyan célzott pszichoterápiás módszerek melyek hatékonyak az önkárosító viselkedés megelőzésében és kezelésében.

Fontos tudnunk, hogy sokan mentális problémákkal nem mernek segítséget kérni. A depresszióban szenvedő betegek jelentős többsége fél a megbélyegzéstől, ezért nem fordul szakemberhez. Állapota ezért folyamatosan súlyosbodik. A leggyakoribb mentális zavarok, amik öngyilkossághoz vezetnek a depresszió, mániás depresszió, függőségek és a különféle személyiségzavarok

Bárkivel megtörténhet!

Egy nehéz élethelyzet is vezethet oda, hogy valaki meghozza a döntést, hogy eldobja az életét. Ilyenek lehetnek például a válás, az életközépi válság és nagyon gyakori, hogy az időskori depresszió is öngyilkosságba torkollik. Fontos beszélni a fiatalkori öngyilkosságról. A tizenéves korban elkövetett öngyilkosság sajnos a 2-3. leggyakoribb halálok ebben az életkorban. A serdülőkor jelentős stresszt jelent a fiatal számára. Ebben az életszakaszban a beilleszkedési nehézségek, önértékelési problémák, a magányosság érzése bizonyos esetekben öngyilkossági késztetéshez vezetnek. A fiatalkori öngyilkosság egyéb rizikófaktorai a gyermekkori bántalmazás, például szexuális-, fizikai erőszak, vagy elhanyagolás, a szülők mentális problémái. A közelmúltban bekövetkezett traumatikus esemény, a társas kapcsolatok hiánya, vagy nem kielégítő volta. Az ellenséges iskolai környezet, az ismeretségi körben történt öngyilkosság. A fiatalkori öngyilkosság figyelmeztető jelei az általános figyelmeztető jeleken kívül az étkezési és alvási szokások megváltozása, eltávolodás a barátoktól és a családtól. A megszokott viselkedés megváltozása, erőszakos, vagy lázadó, ellenszegülő magatartás. Menekülés otthonról. Drog- vagy alkohol használat, a külső megjelenés elhanyagolása, koncentrációs problémák, vagy az iskolai teljesítmény romlása. Testi tünetek például hasfájás, fejfájás, fáradtság. A dicséret elutasítása. Lelki segítséget a Kék Vonal telefonszámán kaphatnak a fiatalok, amely a 116 111 es telefonszámon érhető el.


Védőfaktorok az öngyilkossággal szemben


A legerősebb védőfaktor az öngyilkossággal szemben a jó családi és társas kapcsolatrendszer. Jó hatású, hogyha valaki sportol, ha vallásos és hogyha egy évesnél fiatalabb gyermeke van, vagy terhes.

Honnan tudom, hogy komolyan gondolja-e? Lehet, hogy csak figyelemfelhívás?


Fontos hangsúlyozni, hogy minden egyes öngyilkossági gondolatot komolyan kell venni. Hallgassuk meg szerettünket, próbáljunk meg együttérezni a fájdalmával és a nehézségeivel. Támogassuk, abban hogy pszichológushoz forduljon. Vannak olyan emberi játszmák ahol öngyilkossággal fenyegetik egymást a házastársak. A családi kapcsolatokat összetartja a félelem. Fontos hogy ilyenkor ne egymagunk próbáljuk megoldani a helyzetet, hanem keressük fel pszichiátert, klinikai szakpszichológust.

Öngyilkosság a Covid idején


Koronavírus idején különösen fontos, hogy figyeljünk egymásra, tartsuk szem előtt az öngyilkosság jeleit. A bezártság és a beláthatatlan kimenetel, hogy nem tudjuk hogy mikor hogyan indulhat újra az élet, fokozhatja a szorongásainkat és a jövővel kapcsolatos kilátástalanság érzéseinket. Ilyenkor még fontosabb kapcsolataink ápolása és a valódi figyelem.
Ne felejtsük el hogy az öngyilkosság megelőzése nemcsak a jelek kereséséről szól, hanem mindannyiunknak joga és kötelezettsége, hogy saját lelki jó közérzetéről gondoskodjon. Figyeljünk szeretteinkre és irányítsuk őket is szakemberhez, ha szükségét érezzük.

Tények és tévhitek az öngyilkossággal kapcsolatban

Fontos szólunk az öngyilkossággal kapcsolatos tévhitekről: egyáltalán nem igaz hogy akik beszélnek az öngyilkosságról, azok nem fogják megtenni. A legtöbb öngyilkos küld különféle figyelemfelhívó jeleket a környezetének. Ők sokszor nem tudják ezeket értelmezni, vagy nem veszik őket kellőképpen komolyan.

Az is tévhit, hogy aki öngyilkossággal próbálkozik, az őrült. Nagyon sokszor a kilátástalanság érzése, egy nehéz élethelyzet vezet el ahhoz, hogy valaki eldobja az életét.

Gyakori tévhit az öngyilkossággal kapcsolatban, hogy ha valaki egyszer eldöntötte, hogy megöli magát akkor azt nem lehet megakadályozni. Legtöbbször az öngyilkosok nem meghalni akarnak, hanem a bennük élő fájdalmat akarják megszüntetni. Gyakran az utolsó pillanatig ambivalens a viszonyuk a halállal kapcsolatban.

Tévhit, hogy az öngyilkosságot elkövetők nem hajlandóak segítséget kérni. A felmérések szerint az öngyilkosságot elkövető több mint fele orvosi segítséget kér az öngyilkosságot megelőző hat hónap során.

Gyakori tévhit, hogy ha valakivel az öngyilkosságról beszélünk, akkor ez ötleteket ad neki. Valójában éppen az ellenkezője igaz, ha beszélgetést kezdeményezünk, az az egyik legnagyobb segítség, amit nyújthatunk. Egy öngyilkosságot fontolgató ember olyan mély fájdalmat él és kilátástalanságot él át, amiből nem talál kiutat. Vágyik egy jobb megoldásra, de nem találja azt a krízisállapot miatti beszűkült gondolkodás miatt.

Ne maradjunk tétlenek!

Fontos beszélgetést kezdeményeznünk, hogyha aggódunk szerettünkért. Minél előbb segítünk, annál jobb. Ne aggódjunk amiatt, hogy a másik esetleg majd megharagszik! Nyugodtan kérdezzünk rá az öngyilkossági gondolatokra! A törődés pozitív hatású: könnyen lehet, hogy az öngyilkosságot fontolgató személy számára ez az egyetlen esély, hogy valakivel megossza a nyomasztó érzéseit. Nyugodtan beszéljünk a saját érzéseinkről: fogalmazzuk meg hogy aggódunk, arra is bátran rákérdezhetünk, hogy hogyan tudnánk a legjobban támogatni őt ebben a helyzetben. Fontos, hogy érezze, nincs egyedül.

Az öngyilkossági veszély mértéke csekély, ha nincs konkrét terv az öngyilkosságra. Közepes, ha homályos, az élet kioltására kevésbé alkalmas terv hangzik el. Annak ellenére, hogy valaki megígéri, hogy nem fog öngyilkosságot elkövetni, lehet magas a rizikó hogyha az élet kioltására alkalmas, kidolgozott tervre van az illetőnek. Nyugodtan kérdezzük meg ismerősünket, hogy van e terve arra, hogy hogyan tenné meg. Azt is megkérdeztük, hogy van-e olyan eszköze, ami a terv kivitelezéséhez kell és rákérdezhetünk az időpontra is, amikor megtenné.

Az öngyilkossági veszély esetén hívjunk fel egy lelkisegély vonalat, vagy a 112-es hívószámot. Bekísérhetjük ismerősünket a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára is. Fontos, hogy azonnal minden veszélyes tárgyat eltávolítsunk a személy közeléből, ne hagyjuk őt egyedül. Ha nincs közvetlen veszély, segítsük őt abban, hogy felkeressen egy szakembert (pszichiátert, klinikai szakpszichológust). Helyette nem érezhetjük magunkat jobban, neki kell fogadalmat tenni a változásra. Figyeljen oda a saját lelki egészségére!

Az öngyilkosság megelőzése tehát jó esetben nem a jelek felismerésénél kezdődik, hanem az önmagunkra és másokra fordított figyelemről, a jó mentális állapotról szól.

Felhasznált irodalom:

http://www.ongyilkossagmegelozes.hu

A testvérkapcsolatokról röviden

Nem is gondolnánk mennyire meghatároz bennünket az, hogy a családunkba hányadik gyermekként születtünk bele. Megalapozza a felnőttekkel való kapcsolatunkat és a testvéreinkhez fűződő viszonyunkat is. Hosszútávon egész személyiségfejlődésünkre kihat. Már egy pár hetes csecsemő is megkülönbözteti testvérét a többi embertől másként viselkedik vele. A testvérek könnyen ráhangolódnak egymás érzelmi állapotára. A gyermekkoromban rögzült mintákat pedig saját gyerekeinknek is továbbadjuk.

A jó testvér kapcsolat óriási erőforrás lehet a családalapítás után. Gyakran a testvérek közötti szövetség olyan erős, hogy az életünk végéig megmarad. Ez megterhelő életesemények átélése során óriási erőforrás. Sokan nem gondolnák, de igaz: a testvér kapcsolatban megtanult dinamikák a párkapcsolatokban is visszaköszönnek.

Személyiségvonásainkat is meghatározza, első, vagy sokadik gyermekként jövünk a világra. Fontos tudni, hogy a testvérkapcsolat a leghosszabb szoros rokoni kapcsolatunk. Ha a szülő távol van, akkor a nagy testvér enyhíti a kicsi fájdalmát. Könnyű azonban sérülni ebben. Hiszen ilyenkor úgynvezett parentifikáció, magyarul szülősítés jöhet létre. Azokban a családokban, ahol a szülők szűkös erőforrásokkal rendelkeznek (pl kevés az idejük, vagy érzelmileg kevéssé elérhetők) ott a testvérkapcsolatok szerepe még jobban megnő.

Mit taníthat számunkra a testvérkapcsolat?

Olyan fontos készségeket tanulhatunk a testvér-kapcsolatunk által, hogy hogyan tudunk meg osztozni dolgokon. Hogyan támogassuk egymást? Mitől érezzük magunkat biztonságban? Hogyan lehetünk egyszerre egymás lelki társai és ellenfelei (a szülők figyelméért folytatott harcban) is?

18 hónapos kortól az önvédelem vágya felerősödik, megindul a testvérek közti civakodás. Gyakran pusztán azért kapnak össze, mert a szülők figyelméért vetélkednek. Nem ritka hogy valamelyik gyermek bajba sodorja önmagát hogy, megkapja ezt!

Ha gyermekkorunkban megaláztatások értek bennünket testvéreinktől, az nagyon mélyen meghatároz minket, felnőttkorunkra is kihat. Tartós párkapcsolatunkban újra előjönnek ezek a gyermekkori minták! Itt is megjelenik hogy hogyan tanultuk meg a konfliktus kezelést. Szüleink milyen stratégiákkal rendelkeztek a megegyezésre. Hiszen a felcseperedés alapvető mechanizmusai a mintakövetés és a szülőkkel való azonosulás!  

Hogyan hat a család milyensége a testvérkapcsolatokra?

A testvérek közötti összefogás 6-14 éves kor körül erősödik fel. Ilyenkor a jó testvérek egymást támogatják, ha kell, összefognak a szülők ellen. A jó szülő-gyermek kapcsolat ismérve ebben az életkorban, hogy a gyerek mer alkudozni. Ettől vitakészsége fejlődik! Ilyenkor sajátítják el a gyermekek a férfi és női szerepeket is. Ha jó a testvérek közötti viszony: jól megy a konfliktuskezelés, az növeli a gyermekek érzelmi intelligenciáját.

Bizonyos kutatók összefüggésbe hozták az anya gyermek kapcsolatot és az ebben megélt biztonságos kötődést a testvérek közötti konfliktusok számával és a bizonytalan kötődéssel. Bizonytalan kötődés esetén stresszhelyzetben felnőtt életünk során is aktiválódnak a negatív minták. Könnyen kialakulhat a bizonytalan, sőt, ellenséges légkör. Amennyiben jó a testvérkapcsolat, az bizonyos szempontból pótolhatja a szülőkkel kapcsolatban megélt hiányosságokat.

Ha család határai túl merevek, vagy összemosódottak, a gyermek nehezebben kapcsolódik a kortársaihoz. Előfordulhat, hogy túl adakozó vagy éppenséggel önző, agresszív viselkedés rögzül nála. Nehézzé válik számára a konfliktuskezelés és a közös szabályok kialakítása.

A születési sorrend hatása a különféle személyiségvonásokra

Az elsőszülöttek és az egykék általában fölényre törekszenek. Több figyelmet kapnak, mint kisebb testvéreik. Minél kisebb a korkülönbség a gyermekek között, annál nagyobb köztük a rivalizáció. Az elsőszülöttek rendszerint könnyebben vállalnak felelősséget, nagyobb teljesítményt várnak el önmaguktól, gyakran bűntudatosak, szorongóbbak. Hiszen amikor ők kicsik, a szülők még rutintalannak számítanak a gyermeknevelésben. Amikor a második gyermek bekerül a családba, a nagyobbik gyermek viselkedése drasztikusan megváltozik. Jobban függ szülei elismerésétől, spontaneitása lecsökken. Jobban hasonlítja önmagát testvéréhez, melyet a szülőknek fontos leállítania. Ha ez nem történik meg, a gyermekek között fokozódhat az agresszió.

A másodszülöttek versengőbbek, kikövetelik maguknak a figyelmet. Le akarják győzni nagyobb testvérünket, akire felnéznek. A legkisebbek rendszerint ügyetlenebbek, gyávábbak.

A középső gyermekek alkalmazkodóbbak, jó szervező készséggel rendelkeznek. Összetartják a családot. Rendszerint jó szociális készséggel rendelkeznek, nyitottak. Könnyen ismerkednek.

 A középső gyermekek gyakran közvetítő szerepet játszanak a szülői és a gyermek alrendszer között. Általában magabiztosabbak, mint az elsőszülöttek, de nehezebben tudnak alkalmazkodni. Felnőve azonban jó házastársakká válnak konfliktuskezelési képességeik miatt. Lázadóbbak, mint az elsőszülöttek. Idegen társaságban jól boldogulnak. Rendszerint szókimondó, akaratos személyiségek. A legkisebbek rendszerint magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, jól értik mások szándékait.

Fontos tudni, hogy minden emberben megvan a hatalomvágy és a felsőbbrendűségi érzése, nem mindegy azonban hogy ez mennyire urallja a viselkedést, hogyan nyilvánul meg a társas helyzetekben.

Mire figyeljünk?

Jó hatású a gyermeknek lehetősége van döntenie bizonyos dolgokban és ezekért megtanul felelősséget vállalni. Fontos, hogy szülőként az adott gyermek korábbi állapotához viszonyítsunk és ne az idősebb, vagy másik testvér testvérhez hasonlítsuk. Csak a valódi teljesítményt ismerjük el!
Gyakori, hogy a családban a gyermekek békéltető szerepet vesznek fel. Ebben az esetben bevonulnak a szülők párkapcsolatába, ami érzelmileg túlterheli őket. Ilyenkor túl korán kell szülő szeretet játszaniuk, bűntudatuk van, amiért nem tudnak egyszerre mindkét szülővel jóban lenni. Felnőttként ezért gyakran feljogosítva érzik magukat a másik fölötti irányításra. Ezekben az esetekben a szülők érzelmileg kihasználják a gyermeket annélkül, hogy észrevennék. Ez megnehezíti a szülővel való egészséges mértékű azonosulást és fenntart egyfajta erős dühöt. Nehézzé válik a saját identitás meghatározása a gyermek számára, még felnőttkorban is.
Hasonlóképp megterhelő a gyermeknek hogyha a szülő túl sok mindenbe beavatja. Hosszútávon ennek az lesz a hatása, hogy a gyermek nem igényli az intimitást, fél ettől. Ennek feloldása csak kitartó önismereti munka segítségével lehetséges.

Mint láthatjuk a testvérsorrendben elfoglalt hely és a családi kapcsolatok dimaikája jelentősen befolyásolja a személyiségfejlődésünket. Ha vannak testvéreink, több lehetőségünk adódik begyakorolni az osztozkodást és a konfliktuskezelést. Akármilyen élményekkel gazdagodunk is családunkban, ha szembenézünk a nehézségekkel, kedvező változásokat érhetünk el. A testvárkapcsolatok még felnőtt korban is javíthatók!

Felhasznált irodalom:

Hammer Zsuzsanna ‘Testvérkapcsolatok pszichológiája’. A Magyar Családterápiás Egyesület workshopja 2019.02.19-én

Ördögi kör a párkapcsolatokban

Mindenki, aki élt már tartós párkapcsolatban megtapasztalhatta a hullámvölgyeket, vagy az ismétlődő, súlyosbodó konfliktushelyzeteket. Min múlik, hogy a vitákból konstruktív megoldások születnek, vagy újabb és újabb veszekedésbe torkollnak a helyzetek? Hogyan törhető meg az ördögi kör?

A konfliktus az kell…

Ahogy korábban írtunk róla, a konfliktusok kapcsolatok növekedésének építőkövei. Egymás jobb megismerését és a kapcsolat fejlődését szolgálják. Persze nem akkor, ha a beszélgetések folyton marakodásba és egymás sértegetésébe torkollnak! Amennyiben negatív spirálba kerülünk, folyamatosan nő a köztünk lévő távolság, pánikba eshetünk.
Kialakulhat egy félreértéseken alapuló kommunikáció. Gyakran észre sem vesszük, hogy kezdünk eltávolodni a kedvesünktől. Talán feltűnik, hogy többször ugyanabba a vitába futunk bele. Egyre nehezebb nyitottan fordulnunk a kedvesünk felé és a negatív dolgok aránytalanul felnagyítódnak. Hiába próbáljuk megbeszélni a nehézségeket, folyton ugyanazokat a dolgokat ismételgetjük. Egyre kétségbeesettebbek leszünk, hiszen bármilyen apróság kirobbanthat egy újabb súlyos vitát.

Félek, hogy elveszítelek…

Ha a kötődési stílusok segítségével vizsgáljuk meg ezt a helyzetet, egyértelművé válik, hogy ezek a viselkedés módok a kapcsolat fenyegetettségére adott reakciók. Valamelyik partner fájdalmasan éli meg, hogy kedvese nincs jelen érzelmileg, amitől megijedhet. A félelem pedig haragot szülhet, amire védekezéssel, vagy támadással, esetleg meneküléssel reagálhat. Nagyon gyakori, hogy valaki lefagy a konfliktushelyzetben. Ezek a viselkedés mintázatok azonban ördögi kört alkotnak, mivel újra meg újra megismétlődnek. Így mindkét fél egyre frusztráltabb lesz.

Melyek azok a viselkedésminták, amelyek meggátolják, hogy szót értsünk egymással?

Az első ilyen, amikor az egyik partner a másikat vádolja, kritizálja az pedig hátralép, mert igyekszik a konfliktust elkerülni. Ezért többet dolgozik, később jár haza, vagy más programokat csinál. Ilyenkor a kritizáló fél a kapcsolat elveszítésétől tartva konfliktust generál. Fel sem merül benne, hogy a másik a viselkedésével a kapcsolatot igyekszik megóvni. Szinte láthatatlanná válik, hogy elejét vegye a konfliktusoknak. Elkerülő módon viselkedik, mert annyira tart tőle, hogy a fokozódó feszültségek a kapcsolat végéhez vezetnek. Megfagy, inkább nem tesz semmit. Nő az érzelmi távolság. Ez fenntartja a partner frusztrációját, hiszen még jobban erősödik a félelme a kapcsolat elvesztésétől. Jól megfigyelhetjük, hogy ezt fenntartja az ördögi kört. Az egyik fél kapcsolódni akar, a másik nem akar konfliktust, ezért távol marad. Mindketten egyre frusztráltabbak, hiszen egyikőjük sem kapja meg azt, amire vágyik. Ez legtöbbször ugyanaz: jóban lenni a másikkal. Egy feszült helyzetben pedig borzasztó nehéz a legmélyebb érzéseinkről beszéli, melyeket ráadásul a harag el is fed.

Gyakran előfordul az is, hogy az egyik fél úgy vágja ki magát nehéz helyzetéből, hogy fájdalmas dolgokat vág a másik fejéhez. Így végül mindkét fél egyre jobban sértettnek és frusztráltnak érzi magát.

Nagyon gyakori probléma a párkapcsolatokban egymás hibáztatása. Ezt a párbeszédet ilyenkor a panaszkodás motiválja. A felek félnek attól, hogy elveszítik egymást és nem mondják el mivel okozott fájdalmat a másik fél. Mindkét fél azzal van elfoglalva, hogy meggyőzze a másikat saját igazáról. Ez azonban csak még több feszültséghez vezet. Akkor a helyzet elmérgesedik, elzárkóznak egymástól. Nehéz megnyílnunk a partnerünknek amikor az éppen fájdalmat okozott, a közeledés azonban enélkül elképzelhetetlen. Ez a mintázat nagyon idegőrlő, rengeteg energiákat felemészti, melyet a kapcsolat érdekében is felhasználhatnánk. Ehhez azonban gyengéden kell egymáshoz közelednünk, ami gyakran professzionális keretek közt sikerül csak (párterapeuta segítségével).

Érdemes tudnunk, hogy érzelmeink kifejezése kockázattal jár. A bizonytalan kötődésű emberek ettől rettegnek, ezért kifejlesztették azt a stratégiát, hogy a rossz dolgokkal igyekeznek inkább nem foglalkozni. Ez pedig még jobban megnehezítheti az újraközeledést.

Mitől csökkenhet a párkapcsolati feszültség?

Ha tetőfokára hágott a feszültség, jó hatású lehet, ha kimozdulunk a megszokott környezetünkből. Valamilyen közös programot szervezünk, melyet mindketten élvezünk. Miután jól lenyugodtunk és kellemes érzésekkel töltődünk fel, érdemes teret adni a beszélgetésnek. Törekedjünk az őszinteségre, a legmélyebb érzelmeink megmutatására. Áruljuk el egymásnak, mire van szükségünk és mitől félünk. Nem kell mindent egy alkalommal megoldani, de fontos, hogy megkezdjük egymással a valódi párbeszédet. Ehhez pedig nyugalom és nyitottság szükséges!

Fontos, hogy megtanuljuk megfogalmazni mi esett rosszul: ez segít a kapcsolat fejlődésében, hiszen partnerünk tudni fogja legközelebb, mire figyeljen. A másik hibáztatása helyett a saját érzéseinkről beszéljünk. Mit élünk meg, amikor az ördögi körbe kerülünk?
Ha nem beszélünk arról, ami fáj, idővel az üresség és magány érzése fog minket eltölteni. A hallgatásba menekülő fél számára ösztönösen úgy tűnik, rövid távon jobb stratégia ez, mint kockáztatni a kapcsolatot azzal, hogy kimondunk bizonyos dolgokat. Amennyiben ez a mintázat hosszabb ideje fennáll, hosszabb idő lesz a megváltoztatása is. Kis lépésekben kell haladnunk. Fontos megfogalmazzuk, miben szeretnénk változást. Mit hiányolunk a kapcsolatunkból, mire van nekünk szükségünk! Ezeket a kérdéseket mindkét félnek fel kell tennie önmagának és utána nyugodtan és kedvesen megbeszélni egymással.

Fontos, hogy felvállaljuk annak kockázatát, hogy többet megmutatunk önmagukból. Előfordulhat, hogy ez nehéz, vagy félelemmel tölt el. Érdemes átgondolni mi köt össze bennünket, mit remélünk a közös jövőtől. Milyennek szeretnénk látni a kapcsolatot 5 év múlva. Amennyiben ezekkel a beszélgetésekkel nem sikerül nagyobb változást elérni, érdemes párterápiás munkába fogni. Sokszor ugyanis nehéz ezekre a kérdésekre őszintén felelni, még önmagunk előtt is.

Az önismeret segít…

Érdemes azt is átgondolunk, hogyan kerültünk bele az ördögi körbe. Megsebezzük egymást szavakkal és ilyenkor nagyon nehéz a haragon kívül másra koncentrálni. Legtöbbször arról van szó, hogy a partnerünk egy korábban kialakult érzékeny pontunkat találta el. Ilyenkor annyira fáj ez, hogy hevesen reagálunk. Kötődési stílusunktól függ, hogy küzdésre, vagy menekülésre vagyunk-e inkább hajlamosak. Ha rögtön vádaskodni kezdünk, azzal önmagunknak és a partnerünknek is fájdalmat okozunk. Ez pedig fenntartja az ördögi kört. Az érzelmi távolság vagy a biztonság elvesztése mindenkiből a legősibb érzéseket hozza ki. A fájdalmas pontok az életünk korábbi szakaszában szerzett tapasztalatokból alakulnak ki. Mindannyiunknak vannak fájó pontjai! Amennyiben megismerjük ezeket, jobban meg fogjuk érteni saját viselkedésünket és megoszthatjuk ezt a másikkal is. Minél világosabban kommunikálunk az igényeinkről, annál jobban tiszteletben tudja tartani őket a kedvesünk.

Van megoldás?!

Az ismétlődő mintázat megtöréséhez szükséges egy kicsit magunkba nézünk. Vizsgáljuk meg milyen pontot érintettek bennünk a másik szavai, vagy tettei? Miről szól az a fájdalmas pont mennyibe éppen beletiportak? Akármilyen nehéz is érdemes megpróbálni szavakba önteni ezt! Beszéljünk a saját félelmeinkről és szükségleteinkről ahelyett, hogy támadnánk. Ne arra fókuszáljunk, hogy a másik mit rontott el, hanem arra, hogy nekünk mire van szükségünk! Amennyiben ezt olyan módon tudjuk megtenni, ami nem vádló, teljesen más reakcióra számíthatunk. Gyakran találkoznak fájó pontjaink partnerünkével, ezért nem könnyű áttörni az ördögi kört. A mintázat tudatosítása azonban mindenképpen jó hatású. Ha szem előtt tartjuk azt, hogy mire van szükségünk és ezt meg tudjuk fogalmazni a partnerünk felé, az lecsendesíti a vitákat. Amennyiben kettesben ez nem sikerül, nem szégyen segítséget kérni! Gyakran már néhány párterápiás ülés jó eredményt hoz. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy ha túl sokáig várunk, annyi fájdalmat okozhatunk egymásnak és önmagunknak, melyet jóval nehezebb lesz jóvá tenni! Vegyük tehát komolyan a saját érzéseinket és a kapcsolatunkat is. Amennyiben gyermekeink is vannak, az ő szempontjából is fontos, hogy kiegyensúlyozott és harmonikus legyen a párkapcsolatunk. Hogy miért, arról hamarosan bővebben is szólunk.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Szexuális zavarok kezelése a gyakorlatban

Sokan azt hiszik, hogy a szex ösztönös viselkedés, pedig az ember szexuális viselkedése igen összetett, ezért sok minden okozhat zavart benne. Pszichológusi munkám során gyakran találkozom azzal a hozzáállással, hogy az együttlétek behatolás központúak, ami háttérbe szorítja az örömszerzés egyéb lehetőségeit. Ezzel megnehezíti a párok dolgát. Jelen írásomban a leggyakoribb szexuális zavarokat és az ezek mögött megbújó tényezőket tárgyalom, valamint kitérek a változtatás lehetséges módjaira is.

Ahhoz, hogy jól működjön a szex két ember között, hosszú távon szükséges, hogy a párkapcsolat is jól funkcionáljon. Vannak továbbá ennek egyéni feltételei is. Nem ritka ugyanis, hogy az örömképesség, vagy az érdeklődés hiánya gyermekkora vezethetőek vissza. Igen korai bevésődés eredménye, hogy alapvetően igényeljük-e, élvezzük-e a másik testi érintését.

A szexuális viselkedésről röviden

A szexuális válasz-folyamat sorrendisége. Első az izgalom, majd a plató fázis következik, ezután jön az orgazmus, melyet az elernyedés szakasza követ. Nőknél az izgalmi fázis megelőzi a nemi vágy kialakulását, amire később részletesen is kitérek. A szexuális viselkedésnek bármely szakaszában előfordulhat zavar mindkét nemnél. Gyakoriak még a fájdalom zavarok (pl fájdalmas közösülés, vaginizmus), melyek a szexuális problémák körébe sorolhatók. A vágy fázis zavarai közé tartozik például a szexuális averzió, vagy a hipoaktív vágy zavar. Az izgalmi fázis zavarai férfiaknál erektilis diszfunkció, nőknél a szexuális izgalom zavar. Az orgazmus zavarai közé tartozik a korai magömlés és az orgazmus tartós, vagy ismétlődő késése, vagy elmaradása.

A szexuális zavarok lehetnek primérek és szekunderek. A primér azt jelenti, hogy elsődlegesen ez a probléma, a szekunder pedig azt, hogy ez valamilyen egyéb tünethez, problémához társul. Lehetnek generaizáltak, tehát minden helyzetben előfordulók és szituatívak (pl csak az élettársunkkal fordul elő, mással azonban nem).

Min múlik az, hogy képesek vagyunk-e átélni a szexuális örömet?

Ha a gyermek élvezte életének legelső időszakában a gondozója testi érintését és a szoptatást, akkor felnőve jobban fogja igényelni a testkontaktust. További fontos feltétel, hogy a szülő legkorábbi életévekben adekvátan kielégítette a gyermek testi-lelki (!) igényeit. Élvezetes volt-e a kisgyermek számára a szülő közelsége, a hozzá való kötődés. További fontos feltétel, hogy a szülők mennyire engedték a kisgyermek számára az önállósodást. Meg tudták-e engedni a kisgyermeknek, hogy bűntudat nélkül élvezze az életet, vagy nehezen engedték el? Ha a másiktól való érzelmi függés érzéséhez negatív érzelmek társulnak, az gátolhatja a szexuális működést. A gyermek autonómia törekvéseinek tiszteletben tartását sok tényező akadályozhatja. Ilyen például a szülők válása, valamelyik szülő szorongása, esetleg negatív életesemények. Gyakran tapasztalom pácienseim körében, hogy alkalmi kapcsolatban működik a szex, csak a partnerrel nem. Ennek hátterében gyakran a szülőkről való érzelmi leválás hiánya, vagy nem tisztázott családi konfliktusok állnak.

Idővel a szex is változik

A párkapcsolat idővel átalakul. Az izgalmas együttlétek helyét átveszi az érzelmi biztonság. Ha ez nem társul az érzelmi intimitás növekedésével, drasztikusan lecsökkenthet az együttlétek gyakorisága. A sok jól működő szexuális együttlét és az igényekről, erotikus vágyakról való kommunikáció hatására nagyobb érzelmi biztonságot és megelégedettséget élhetünk meg. Az ennek hiányában lecsökkent szexuális intenzitást egyik, vagy másik fél szorongást keltőnek élheti meg.

A gyermekvállalás és a szülés körüli sérülések is negatívan befolyásolhatják a párok közti szexualitást. Fontos azt tudni, hogy ha apuka bent van a szülésnél, ő is traumatizálódhat. A szülőszobában történő esetleges komplikációk a nőt és a férfit is megviselhetik. Előfordulhat, hogy bár a férfi is jelen van, nem tudja a nőt megvédeni a nehézségektől, ami kapcsolati sérüléseket okozhat.

Fontos hangsúlyozni, hogy a házasságban vagy tartós élettársi viszonyban élő párok jelentős százaléka szembesül hűtlenséggel élete során. Sokszor látom, hogy a férfiak és nők évekig tartó párhuzamos kapcsolatokkal próbálják elfedni a szexuális problémákat. Fontos ezért, hogy ne bagatellizáljuk a szexuális nehézségeket, hanem nézzük velük szembe és keressünk rájuk hatékony megoldást! A statisztika szerint minden ötödik házasság szexmentes (ez évi 10-nél kevesebb együttlétet jelent)!

A szexuális vágy eltér a két nemnél

Fontos tudni, hogy a férfi és a női vágy jelensége meglehetősen eltér. A férfiak számára fontosabb a vizuális inger, mint a nőknél. A női vágy reszponzív abból a szempontból, hogy nem váltódik ki azonnal az ingerlés hatására. Szükséges hozzá a nő elégedettsége a párkapcsolattal és gyakran a férfi izgalma is. Férfiaknál gyakran előfordul a spontán merevedés. Nőknél először jelentkezik az izgalom, majd ezután alakul ki a szexuális vágy.

Basson a női szexuális vágy három komponensét azonosította. Ezek az érzelmi közelség, a szexuális ingerlés és a párkapcsolattal való elégedettség. Fontos tehát látnunk azt, hogy biztonságos kötődés esetén a női vágy bonyolultabban működik, mint férfiaké. Sok páciens csodálkozva, hitetlenkedve fogadja ezt, hiszen a különféle médiumokból azt a benyomást szerezhetjük, hogy mindennek spontán kellene működnie. Fontos tudni, hogy a női vágy szempontjából alapvető tényező a nő érzelmi és fizikai elégedettsége is az ingerlés mellett. A „női fejfájás” (szexuális együttlét elől való menekülés), tehát nem csak hiszti, hanem egyfajta tudáshiány következménye!

A két nemben a szexuális élvezet is eltérő. Nők esetén ugyanis rövidebb a platófázis (korábban ingerelhetők újra), de többszörös orgazmus is előfordulhat. Ezen kívül érdemes tudni, hogy a fizikai gyönyör és a lelki kielégülés kettéválik a nőknél. Előfordulhat orgazmus érzelmi kielégülés nélkül és fordítva, érzelmi kielégülés is orgazmus nélkül. Érdemes megjelezni, hogy sok nő számára a lelki kielégülés fontosabb az orgazmusnál. Fontos azonban tudni, hogy a korábbi, akár szexuális, akár egyéb traumák például fizikai bántalmazás gátolják az orgazmus átélését. Az is könnyen előfordulhat, hogy ugyan van testi gyönyör érzés, de a lelki kielégülést érzelmi problémák akadályozzák meg. Ezek lehetnek egyéni, vagy párkapcsolati vonatkozásúak is. Fontos tehát tudni, hogy a nők számára a biztonság és az elégedettség a párkapcsolattal szexuális hatótényezők is!

A pornófogyasztásról röviden

Napjainkban igen gyakori, hogy az emberek pornót néznek. A gyakorlatban azt mondhatjuk, hogy ha ehhez nem társulnak szexuális problémák, akkor ez nem feltétlenül rontja párkapcsolatot, vagy az együttlétek minőségét. Fontos azonban, hogy egyik fél se a szex helyett, hanem emellett használja ezeket termékeket. Gyakran megfigyelhetjük azonban, hogy ha valaki sokáig fogyaszt pornót, megnő az ingerküszöbe és a hagyományos szexuális helyzetek képtelenek lesznek izgalmi állapotot előidézni.

Napjainkban gyakoribbak a szexuális zavarok?!

Napjainkban a kultúra is növeli a szexuális problémák előfordulásának gyakoriságát. A különféle médiumokból ugyanis az az elvárás ömlik ránk, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Ez önmagunkkal kapcsolatban és a párkapcsolatunkkal szemben és okozhat bennünk gátlásokat. (Lehet-e szőrösen szexelni, elég jó-e, amit én adok, vagy amit a partnerem nyújt nekem?!) Nagy hangsúlyt kap az orgazmus, erre hegyezik ki az együttlétet, ami fokozza a felek teljesítményszorongását.

Milyen tényezők állhatnak a szexuális zavarok mögött?

Minden helyzet és probléma egyedi, ezért itt csak néhány gyakran előforduló jelenséget említek meg. Sokszor látom, hogy akkor jelennek meg a szexuális problémák, amikor a párok szorosabbra fűzik a viszonyukat: összeköltöznek, vagy összeházasodnak. Ilyenkor a szexuális problémákat a kötődés kontextusában kell megvizsgálni. A leghatékonyabb megoldást ilyenkor a párterápia jelenti. Ugyanis a párkapcsolattal szemben támasztott elvárások és a korábbi kötődések tisztázása elengedhetetlen!

A szexuális örömök átélését a bűntudatkeltő családi környezet, illetve a rátelepedő, kisajátító szülői viselkedés is gátolhatja. Gyakran a szexuális problémákat az eltérő hiedelem rendszer és nem megfelelő kommunikáció fokozza.

Nagyon gyakran vezetnek szexuális zavarokhoz a kimondatlan párkapcsolati konfliktusok és az elhúzódó hatalmi harcok. Ide tartozik például, hogy ha az egyik félnek dominánsabb a személyisége. Jel lehet, ha valamelyik partner magányosnak érzi magát .

Az elhagyástól, vagy a túlzott közelségtől való félelem is gátolhatja a felhőtlen nemi életet.

Leggyakrabban a személyes tér hiánya a túlzott összemosódás, vagy a valódi intimitás hiánya vezet a szexuális érdeklődés csökkenéséhez.

Érzelmek és szexualitás

A kötődéselmélet szerint a biztonságos kötődés lehetővé teszi az optimális párkapcsolat és szexualitás megvalósulását. Ennek következményei ugyanis a nyitottság és önátadás képessége. Adottság a vágyak és szükségletek őszinte kifejezésre. Rugalmasság, hogy a partnerek elfogadják egymás különbségeit. Biztonságos kötődés esetén az összehangolódás érzelmi és testi síkon is megtörténik. Kialakul az érintések közös nyelve, az erotikus válaszkészség fokozódik.

Bizonytalan kötődés esetén előfordulhat a szex túlhangsúlyozása és a szexuális igények háttérbe szorítása is. Mindkét esetben nehéz kifejezni a saját szükségleteket és megfelelően figyelni a partnerre. Károsodik az örömkészség. A túlzott szexuális aktivitást gyakran az elhagyatástól való félelem motiválja. A szorongás csökkenti a spontaneitást, nyitottságot és a kölcsönösséget.

Mi a különbség a szexuálterápia és a párterápia között?

A szexterápia kifejezetten gyakorlatorientált. Figyelmen kívül hagyja a szexuális zavarok mögött megbújó érzelmi tényezőket. Ez előnye és hátránya egyben, hiszen az esetleges gyors javulás után igen gyakori a probléma visszatérése más köntösben. További nehézség, hogy az esetlegesen traumatizált felek újabb sérüléseket szenvedhetnek.

A párterápia keretei között zajló szexterápia feltétele, hogy a terapeuta próbálja megtalálni a kapcsolati probléma és a szexuális probléma közös gyökerét/gyökereit. Fontos, hogy a pár merjen egymással őszintén beszélni a szexuális igényeiről, ismerje saját izgalmát ezt a tudását megossza kedvesével is. Az érzelmi biztonság megteremtése az alapja a szexuális intimitás rendezésének. 

Mint láthatjuk a szexuális zavarok mögött egyéni és/ vagy párkapcsolati tényezők állnak. Amennyiben több párkapcsolatban is jelentkezik ez, érdemesebb az egyéni, amennyiben a jelenlegiben először, akkor inkább a páterápiás irányban elindulni.

Felhasznált irodalom:

dr. Barát Katalin: Szexproblémák kezelése a pár- és családterápia keretei között című online szemináriuma 2020.06.10-én

Megterhelő életesemények: közelebb hoznak, vagy eltávolítanak egymástól?

Minden hosszútávú párkapcsolatban vannak olyan életesemények, amelyek megterhelik a viszonyt. Előző blogbejegyzésünkben említettük, hogy a krízisek életünk velejárói, ezek mentén alakul ki a valódi, mély kötelék férfi és nő között. A nehézségek leküzdése szorosabbá teheti kapcsolatunkat partnerünkkel. Vannak persze váratlan nehézségek is, mint például egy krónikus betegség, munkahelyváltozás, vagy egy szerettünk elvesztése. Érdemes ezekről elgondolkodni. Min múlik, hogy ezekre hogyan reagálunk? Mit tehetünk a kapcsolat megerősítéséért a nehezebb időkben?

Min múlik, hogy ott tudunk-e lenni egymás mellett krízishelyzetben?

Bizonyos életszakaszokban megnő a feszültség a partnerek között. Fontos, hogy ilyenkor is megtaláljuk a közös hangot, próbáljunk meg kedvesünk mellé állni, ha szüksége van ránk. Egy egyenrangú, biztonságos kapcsolat alapvető kritériuma, hogy segítsünk egymásnak. Ha ez nem történik meg, a nehézségek eltávolítanak bennünket a másiktól. A váratlan nagy stresszel és bizonytalansággal járnak. Gyakran nem tudhatjuk előre, hogy mit hoz majd a jövő. Krízishelyzetben ősi, ösztönös reakcióik erősödek fel.

Az ösztönök hatása a viselkedésünkre

Stresszhelyzetekben nem a józan eszünkre hallgatunk, hanem előtör belőlünk a menekülés, vagy a küzdelem (támadás). Igen gyakori, hogy egyik, vagy másik fél lefagy, amikor azt érzi tehetetlen. Pontosan ezekben az nehezebb időszakokban a legfontosabb, hogy jól ismerjük önmagunkat és saját kötődési stílusunkat. Ezáltal szépen lassan változtathatunk automatikus reakcióinkon.

Hogyan hat a kötődési stílus arra, mennyire tudjuk támogatni partnerünket?

Amennyiben biztonságosan kötődők vagyunk, bízunk a partnerünkben. Jól viseljük a nagyobb változásokat is. Megosztjuk egymással a félelmeinket és hagyjuk, hogy a másik megnyugtasson bennünket. Nyitottan fogadjuk az általa felvetett új nézőpontokat. Mi a teendő, ha bizonytalanul kötődők vagyunk? Ha nem volt előttünk példa biztonságos kötődésre, attól még kifejezhetjük magunkban azt a képességet, hogy pozitív kapcsolatokat keressünk olyan emberekkel, akik biztonságosan kötődnek. A kapcsolat egy idősebb és bölcsebb emberrel, akinek kérdéseket teszünk fel és akivel megbeszélhetjük kétségeinket. Ez remek lehetőség a fejlődésre és a pszichoterápia is egy lehetséges alternatíva. Ezek segíthetnek abban, hogy a kötődési stílusunkat biztonságos irányba mozdíthassuk el.

Ha ismerjük önmagunkat, könnyebb lesz változtatnunk a rossz berögződéseken

Ha visszatekintünk az életünkre és keressük az összefüggéseket a tapasztalataink között, az segít abban, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ha át gondoljuk, milyen közegben nőttünk fel, meg fogjuk érteni, hogy a szüleink miért hoztak meg bizonyos döntéseket. Jobban átlátjuk, hogy ez milyen hatással volt az életünkre. Összekötjük a múltunkat a jelenünkkel. Ettől jobban képesek leszünk irányítani az életünket. Segíthet az önismeret megszerzésében az is, hogyha regényeket olvasunk. A főszereplő belső vívódásaiban, sorsában könnyen önmagunkra ismerhetünk.

Egyedül könnyebb?!

Amennyiben elkerülően kötődők vagyunk, nehezen tudjuk felismerni, hogy fontosak vagyunk a partnerünknek. Fenyegetésként élhetjük meg, ha a partnerünk kéréssel fordul hozzánk, mert azt érezzük, hogy teljesítenünk kell. Reakcióink mások számára távolságtartónak, elutasítónak hatnak. Ahhoz, hogy az elkerülő kötődést a biztonságos kötődés irányába lehessen módosítani, sok munkára van szükség. Ennek egy jelentős részét pedig nekünk magunknak kell elvégeznünk. Lényeges ehhez, hogy a testünkre figyeljünk. Gondoskodjunk kellőképpen önmagunkról is! Gyakoroljuk a másik ember nonverbális jelzéseinek értelmezését. Tudatosan kell megfigyelünk a saját és mások arckifejezését és megtanulni olvasni a sorok között. Nem mindent szó szerint venni, hanem kiismerni önmagunkat és az embereket. Egy elkerülő személy a mára a távolságtartás a legbiztonságosabb, de legbelül van egy belső hang, ami kötődésre vágyik. A cél, hogy megtanuljuk az érzelmeket jobban kezelni, ez megváltoztatja a többi emberhez és a világhoz való viszonyunkat.
Az egymásra hangolódás, ami számunkra nehéz, hiszen gyakran úgy érezzük, hogy a sarokba szorítanak. Túl sokat várnak tőlünk. Ilyenkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy valóban a másik célja az, hogy minket elnyomjon, vagy keretek közé kényszerítsen. (Mi más motiválhatja?)

Félek, hogy elveszítelek!

Amennyiben szorongóan kötődőek vagyunk erősen kapaszkodunk a partnerünkbe. Ettől ő úgy érezheti, hogy túl sokat várunk tőle és hajlamos lehet visszavonulni. Félelmüket, hogy cserben hagynak szorongóan kötődőként meg kell tanulnunk kontrollálni. Tudatosítani önmagunkban miről szól mindez. Meg kell vizsgálnunk saját reakcióinkat: miért reagálunk úgy, ahogy. Honnan származnak ezek az érzések? Ha ezeket nemcsak a jelennel, hanem múlt a múltunkkal is összefüggésbe hozzuk, közel járunk a megoldáshoz. Ettől a párkapcsolatunkban több tér keletkezik. Partnerünk nem érzi fojtogatónak szeretetünket. Jó módszer lehet, ha leírjuk magunknak, hogy mi történt és mi kellett ahhoz, hogy a félelmek vegyék át az irányítást az életünk felett. Ha kiírjuk magunkból a történteket, sokkal könnyebb felismerni az összefüggéseket. Egyszerűbben meg tudjuk érteni, mire hogyan reagálunk. Ezzel önmagunk és kedvesünk számára is tisztább képet adunk arról, hogy mi játszódik le bennünk. Fel kell először ismernünk, hogy az érzelmek nem azonosak a tényekkel. Tudatosítani önmagunkban, hogy az érzésünk nem csupán a másikról mond valamit, hanem rólunk, önmagunkról is. Meg kell figyelnünk hogyan reagálunk bizonyos dolgokra és felismerni, hogy ez milyen összefüggésben lehet azzal ahogy neveltek bennünket. Így könnyebb különválasztani a korábban szerzett fájdalmat a mostani nehézségektől. Itt is az a cél, hogy az értelmet jobban összekapcsoljuk az érzelemmel. A kedvesünk iránt érzett haragot és a félelmet tágabb összefüggésekbe helyezük. Ettől könnyebben tudjuk majd kezelni

Összegzésként elmondhatjuk, hogy korábbi tapasztalataink és kötődési stílusunk alapvetően meghatározza azt, hogy mennyire tudjuk odatenni magunkat, ha partnerünknek segítségre van szüksége. Ahogy azt is, tudunk/merünk-e segítséget kérni, ha szükségünk van rá. Fontos ezért megismerni saját tipikus nehézséginket, azonosítanunk a visszatérő mintázatokat. Kötődési stílusunk tudatossággal, sok munkával megváltoztatható. A biztonságos kötődés feltétele, hogy toleránsak legyünk önmagunkkal és egymással. Ismerjük a saját határainkat és kedvességgel, szeretettel forduljunk egymást iránt, még a feszült helyzetekben is.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

A külföldre költözés nehézségeiről röviden

Amikor az ember külföldre költözik sok kérdés felmerülhet: Hol fogok aludni, mit fogok dolgozni? Milyenek lesznek a hétköznapjaim? Változnak-e majd a kapcsolataim? Megbánom-e majd a döntésemet? Mélyebb kérdések feltétele is időszerűvé válik, hiszen újra kell definiálnunk a számunkra alapvető dolgokat. Felmerül, hogy ki vagyok én? Mi az, ami igazán fontos nekem az életben? Miben vagyok jó?

A külföldre költözés jelentős próbatételt jelent mindannyiunk számára. Az új kultúra rengeteg újdonságot tartogat, számos változást hoz az életünkbe. Az ezekhez való alkalmazkodás mindenképpen hat ránk. Új képességek kialakítására lesz szükségünk ahhoz, hogy beilleszkedjünk a társadalomba, megteremtsük megélhetésünk körülményeit.

Milyen okai vannak leggyakrabban a külföldre költözésnek?

Sokféle okból dönthet valaki a külföldre költözés mellett. Az anyagi bizonytalanságtól kezdve, a nyugtalanságon át az újdonságkeresésig. Amennyiben nem találjuk a helyünket, gondolhatjuk azt, hogy a környezetváltozás majd segít rajtunk. Sokan szeretteik fojtogató közelségétől menekülnek jó messzire. Legtöbbször fiatal felnőttek indulnak neki a nagyvilágnak. Ilyenkor ennek az életszakasznak a speciális problémáira rakódnak rá a külföldi lét nehézségei.

Külföldön élő magyarokkal végzett Skype konzultációk alapján azt a következtetést szűröm le, hogy gyakran nem kellőképpen átgondolt döntés a külföldre költözés, hiszen előre nem gondolkodnak el azon, pontosan milyen változásokkal jár majd mindez. Gyakran az motiválja a külföldre költöző magyarokat hogy elegük van a munkanélküliségből, anyagi problémákból (abból, hogy nehezen tudják fizetésükből a vágyott életszínvonalat megteremteni, lakáshoz, vagy autóhoz jutni). Máskor a kíváncsiság és a kalandvágy vezet egy új élet felé. Ez azonban hamar elmúlhat. Amikor a valósággal találjuk szembe magunkat, az újdonság izgalmát a megélhetés és a hétköznapi problémák súlya veheti át.

Milyen nehézségek várhatóak a költözés kapcsán?

Nyelvi nehézségek szinte elkerülhetetlenek. Attól, hogy jól beszéljük az adott ország nyelvét, a helyi nyelvjárással még meggyűlhet a bajunk. A helyi emberek is furán reagálhatnak az akcentusunkra, ami megnehezítheti számunkra a beilleszkedést.
A munkahelyen, illetve az iskolában is más elvárások vannak. Ezek nem csak ismeretlenek, de kultúra függők is, ezért nehéz ezeknek megfelelni.
A legtöbb esetben a pénzügyek kezelése is máshogy zajlik, mint itthon. Gyakran jelent problémát, hogy plusz energiába telik a kapcsolat fenntartása az otthon maradottakkal. Ebben mindenféleképpen van egyfajta veszteség, hiszen nem ugyanaz az érzés Skypolni a barátunkkal, mint leülni egy bögre kávé, vagy korsó sör mellé és beszélgetni. A távolság miatt óhatatlanul szegényednek a kapcsolatok.

Egy ismeretlen kultúrában sok minden új, minden más: máshol vannak a boltok, máshogy járnak a buszok, máshogy élnek az emberek. Amíg nem tapasztaljuk meg, hogy ez a sok apróság mennyi biztonságot ad a hétköznapokban nehéz elképzelnünk, milyen talajvesztettnek érezhetjük magunkat ezek nélkül.

A kapcsolataink mindenképpen változnak a költözés hatására…

de nem biztos, hogy pont úgy, ahogyan szeretnénk. A távolság miatt a korábbi kapcsolatok spontaneitása ugyanis megszűnik. A kiköltözés után néhány hétig még fennmaradhat a szoros kapcsolat szeretteinkkel, hiszen mindenkit érdekelni fog, hogy milyen az élet új hazánkban. Ez azonban hamarosan alábbhagy! Sok külföldön élő magyar kliensem számol be arról, hogy megszakadnak, vagy meglazulnak az otthoni kapcsolatai, a virtuális kommunikáció ugyanis sokkal személytelenebb. Ebben generációs különbségek is szerepet játszanak, ugyanis a fiatal barátaink valószínűleg sokkal előbb fognak velünk Skypolni mint az idősebbek, péládul a nagyszüleink.
Az új kultúrában máshogy zajlanak le a hétköznapjaink, amit az otthon maradottak esetleg kevésbé tudnak elképzelni. Családtagjaink elvárják tőlünk, hogy meglátogassuk őket, hiába szeretnénk mi is pihenni a szabadságunk alatt. További nehézséget okoz, hogyha ők nem ismerik kellőképpen az adott kultúrát és nem eléggé rugalmasak. Akkor élményeinket is nehezen oszthatjuk meg velük. Speciális jelenség az úgynevezett “hotel és turizmus” funkció, ami azt jelenti, hogy szeretteink elvárják, hogy nyaralásuk alatt elszállásoljuk őket és megmutassuk nekik a helyi nevezetességeket.

Magányosan…

Biztos ami biztos, rengeteg új inger ér bennünket. Kiköltözés után idegennek érezzük magunkat, hiszen annyira más az, amit mi megszoktunk, mint az, amit az új körülményeink közt megtapasztalunk. Furának érezhetjük magunkat az eltérő értékek között szocializálódott emberek társaságában. Éppen ezért jó önismereti lehetőség is egy külföldi út! Amennyiben azonban otthon beilleszkedési problémáink voltak, külföldön valószínűleg ez még nagyobb nehézséget jelent majd a számunkra. Gyakran a fizikai távolság segít elrendezni a kapcsolatokat. Legalábbis azt érezhetjük, ha egy kis levegőhöz jutunk, ami segít az öndefinícióban. A szeretteink a fizikai távolság hatására nem szólhatnak bele, hogy mikor hová megyünk, kivel találkozunk, mit csinálunk. Hogyha egy másik országban élünk, ezekről nem is tudnak. Nagyon gyakran meg lehet figyelni a család elől való menekülést, mint a külföldre költözés tudattalan motivációját. Fontos azonban tudni, hogy nem feltétlenül oldja meg ezeket a problémákat a távolság. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy még nyomasztóbbnak érezzük majd a szeretteinkkel való kapcsolatot, csak ezentúl nem személyesen, hanem telefonon, vagy Skypon fogunk veszekedni egymással.
Amikor magányosak vagyunk ráadásul, többet gondolunk a problémáinkra.

Mivel a külföldre költözés sok bizonytalansággal jár, még jobban keresnénk a biztonságot a meglevő kapcsolatainkban, illetve még nagyobb igényünk van arra, hogy mielőbb új kapcsolatokat alakíthassunk ki. Az ismeretlenbe való integrálódás ugyanis nem könnyű. Az új kultúrában számunkra speciális tudásra kell szert tennünk, új készségeket kell kialakítanunk. Ehhez pedig szükségünk van a nyitottságunkra és a megfigyelőképességünkre.

A beilleszkedés nehézségei aktiválhatják bennünk a kirekesztéssel kapcsolatos gyermekkori élményeinket. Ilyenkor szükséges szakember felkeresése. Fontos kimondani, hogy külföldön sokkal nehezebb kezdeményezni, ismerkedni. Kivételt képeznek ez alól az Erasmusos diákok, akik egy zárt közösséget alkotnak, erősan támogatják egymást.
Amennyiben sikerül az adott társadalomba való integráció, jobb teljesítményt érhetünk el és elégedettebbek leszünk a külföldi élettel. Szorongásunk lecsökken, önértékelésünk nő.

A kiköltözés jelentős stresszt hoz magával

A kiköltözés utáni első hetekben speciális tüneteket tapasztalhatunk. Az úgynevezett kultúrsokk pszichés tünetei lehetnek a zavarodottság, türelmetlenség, meg nem értettség, talajtalanság érzése. Csökken az önbizalmunk, szorongónak és depressziósnak érezhetjük magunkat. A költözés után jellemző még a fizikai fáradtság, az alvászavar és a fejfájás. Nagyobb a fogékonyság a különféle betegségekre, többet sírunk. Fontos tudni, hogy ez egy normális jelenség az új országba való költözés után, mégis érdemes lehet ilyenkor pszichológus segítségét kérni. Ez segíthet az alkalmazkodás megkönnyítésében. A kulturális krízis legfeljebb hat hétig tart és a megszokott környezet elvesztése és az ezáltal okozott érzelmi megterhelés okozza.

Min múlik, hogy sikeres lesz-e a letelepedés?

Az újrakezdés sikerét mindig a személyiség és a kultúra összeillése határozza meg. Fontos ezért az előzetes tudás megszerzése arról az országról, ahová utazni készülünk. Érdemes nem csak azt feltérképeznünk, hogy milyen lehetőségek vannak a megélhetésre, a munkára, hanem az emberi kapcsolatok szempontjából is jó, ha felkészülünk. Hogyan élnek a helyi emberek? Mennyire elfogadható az életmódjuk/értékrendjük a mi számunkra? Fontos, hogy megismerjük a helyi szlenget és kulturális kódokat is. Ezáltal a helyiek is jobban maguk közé valónak éreznek majd bennünket. Fontos, hogy megtapasztaljuk a helyi szokásokat, értékrendet, rítusokat. Mi is alkalmazkodjunk ezekhez. Ismerjük meg, hogy miről hogyan szokás beszélni, változtassuk meg a szóhasználatunkat.

Sokszor tapasztalt jelenség az úgynevezett kettős honvágy. Ez azt jelenti, hogy sem Magyarországon sem a választott hazájában nem érezzük igazán otthon magunkat.

Mi segíthet abban, hogy sikeresen boldoguljuk az új helyzetben?

Az alkalmazkodás sok képességünket próbára teszi. Fontos, hogy nyitottak legyünk az új kultúrára, próbáljunk rugalmasan idomulni az új helyzetekhez, elvárásokhoz. Hangsúlyossá válnak társas készségeink, frusztrációtűrésünk. Sok-sok apró, kultúraspecifikus gesztust kell észre vennünk és elsajátítanunk ahhoz, hogy elfogadjanak bennünket a helyiek. Gyakran nem könnyű sem az új kapcsolatok kialakítása, sem az otthon maradt családtagokkal és barátokkal a kapcsolat bensőségességének megőrzése.

A külföldre költözés lehet egy izgalmas önismereti út, de sok fájdalmas kudarc is érhet bennünket, ha nem kezeljük jól a ránk váró kihívásokat. Érdemes ezért előre gondolkodni és befelé figyelni. Minden nehézségben benne rejlik ugyanis a fejlődés lehetősége.

Felhasznált irodalom:

Solier-Heller Csilla: Menni vagy maradni? A külföldi lét pszichológiai jelenségvilága. Workshop a Magyar Családterápiás Egyesület XXXIII. Vándorgyűlésén Sopronban, 2019. április 28-án

A koronavírus-helyzet margójára: korábbi életformánk elvesztése nagy érzelmi terhet jelent

A koronavírus-helyzet mindannyiunkat új kihívások elé állít. Megküzdési képességeinket próbára teszi a bizonytalanság, a folyton változó körülmények. Sok rémhír ömlik ránk a médiából, valójában senki sem tudhatja mikor és hogyan fog a helyzet rendeződni. Ez önmagában is jelentős lelki megterhelés! Ezekre a stresszhelyzetekre sem reagálunk egyformán: mindannyiunknak más stratégiái vannak a túlélésre. Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, hogy könnyebben viseljük ezeket a megterheléseket?

Korábbi életformánk megváltozása jelentős veszteség

Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy a változások számos lemondásra kényszerítenek bennünket: megváltozik a munkarendünk és a társas kapcsolataink. Nem menetünk oda, ahová csak kedvünk tartja, sőt, össze vagyunk zárva szeretteinkkel, ami óriási konfliktusforrás. Az egyedülállók pedig még magányosabbnak érezhetik magukat. Az összezártság kiélezi a meglévő és felszínre hozza a bújtatott feszültségeket. Megváltoztak társas kapcsolódási lehetőségeink is. A baráti találkozók helyét átvette a telefonos, vagy Internetes kapcsolattartás. A szórakozóhelyek bezártak, a kulturális rendezvények elmaradnak. Csak néhány kiragadott példa sok-sok hétköznapi veszteség közül, mellyel egyszerre vagyunk kénytelenek szembenézni.

A veszteségre adott normál reakció a gyász

Minden veszteség külön-külön is megterhelhet bennünket. Fontos tudni, hogy a munkahelyünk elvesztése, társas kapcsolataink megváltozása, vagy a szórakozási lehetőségek beszűkülése mind önmagában is traumatizáló lehet. Mindannyian másra vagyunk érzékenyek. Könnyen megélhetjük, a sarokba szorítottság, kilátástalanság érzéseit, a saját egészségünk és szeretteink miatti aggódást. Ez akár önállóan is gyászfolyamatot indíthat el bennünk. Nagyon gyakori, hogy a jelen helyzet előhoz korábbi, fel nem dolgozott traumákat. A koronavírus-helyzet okozta változások tudat alatt összekapcsolódhat például elvesztett nagymamánk el nem siratott fájdalmával, amely így elviselhetetlenné teheti a hétköznapokat.
Fontos tudni, hogy ebben a helyzetben fokozottan szükségünk van a hétköznapi praktikáinkra mentális egészségünk megőrzése érdekében. Ha a jelen helyzet korábbi nehézségekkel kapcsolódik össze sürgőssé válik pszichológus felkeresése. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az utóbbi időkben számtalan ingyenes a lehetőség is kínálkozik arra, hogy szakszerű segítséget kaphassunk pszichológustól.

Természetes, hogy az utóbbi idők változásai rontják a közérzetünket

Ahogy abban sem vagyunk egyformák, hogy mit mennyire negatívan élünk meg, abban sem egyezünk, hogy pontosan hogyan hat ránk egy-egy veszteség. Mégis vannak a gyászfolyamatnak általános jellemzői, melyekre röviden kitérnék.
A gyász első szakasza a sokk. Ez azt jelenti, hogy érzelmileg bénultnak érezhetjük magunkat, de nem ritka a másik véglet sem, amikor az emberek pánikviselkedésbe kezdenek: például felhalmoznak otthon mindenféle védőeszközt, vagy élelmiszert. Ezt követi egy kontrollált szakasz, amikor azt érezzük, a túléléshez szükségünk van a passzivitásra: megpróbáljuk kivárni, míg csillapodik a helyzet feszültsége, betartjuk az előírásokat. Ezután egy érzelmi viharokkal terhelt időszak következik. Ilyenkor jellemző, hogy magányosnak és üresnek érezzük magunkat. Dühösek leszünk, vagy bűntudatuk van. Esetleg visszahúzódóvá válunk. Különféle testi tünetek is megjelenhetnek. Tipikusan ilyen az alvászavar, vagy az étvágy drasztikus megváltozása fokozódása, vagy akár lecsökkenése. Jelentkezhet ilyenkor gyengeség, lassúság, vagy egyéb tünetek. Gondolkodásunk beszűkül a veszélyhelyzetre: a korábban izgalmas, kihívást jelentő dolgok, tevékenységek már nem érdekelnek. Bizonyos, mindenkinél változó idő kell, hogy elteljen ahhoz, hogy ezek az érzelmi viharok lecsendesedjenek és kialakuljon egy új egyensúly.


Fontos tudni, hogy ez nem feltétlenül következik be magától, hanem érzelmi munkára van szükség ahhoz, hogy a veszélyhelyzetet átdolgozzuk. Beleépítsük a saját életünkbe, szépen lassan megtaláljunk benne a pozitív aspektusokat is. Senki számára nem kedvező, ha elveszíti a munkáját, vagy ha lecsökken a jövedelme. Ezek a kényszerű változások is hozhatnak azonban magukkal pozitív dolgokat. Késztethet ugyanis minket ez a helyzet arra, hogy átgondoljuk, mire van igazán szükségünk és mire nincs. Rádöbbenünk, hogy valójában nem feltétlenül azért vettük meg azt a pár cipőt, vagy a gyereknek a márkás telefont, mert arra volt éppen szükségünk. Hanem mert így próbáltunk beilleszkedni a közösségbe, idomulni másokhoz. Nem mertük önmagunknak sem beismerni, hogy valójában kisebbrendűségi érzésekkel küzdünk, ezért akartunk hasonlítani a környezetünkben élőkre. Pénzen próbáltuk megvenni az elismerést.
Ha rájövünk, hogy miről szól a viselkedésünk, elképzelhető, hogy meg tudjuk változtatni. Lehet, hogy pár hónap, vagy év múlva, mire a válságnak vége lesz, akkor sem fogjuk már megvenni a következő felesleges ruhadarabot, hogyha ismét lesz rá pénzünk. Ily módon ez a krízis pozitív változásokat indíthat el.

Van, akinek könnyebb…

Sokak számára komoly kétségbeeséssel jár a koronavírus járvány. Nem mindegy, hogy milyen mentális állapotban vagyunk, amikor a rossz híreket megkapjuk, mennyire tudunk alkalmazkodni a minket érintő változásokhoz. Embert próbáló feladat megküzdési stratégiáinkat a jelen helyzethez hozzáigazítani és újakat kialakítani. Ha jól megoldottuk életünk eddigi kríziseit (például megfelelően feldolgoztunk korábbi munkahelyvesztést, vagy halálesetet) akkor több belső, mentális erőforrással rendelkezünk. Korábbi stratégiáinkból párat ebben a helyzetben is tudunk alkalmazni, ami adhat egyfajta magabiztosságot. Ha korábban sosem gondolkodtunk a nehézségeinken, nehezebb a helyzetünk.


Sok családban a megváltozott viszonyok hatására a felnőttek különféle megszorításokat vezetnek be, a gyermekeknek azonban továbbra is megveszik azt, amire vágynak. Ez azért sem szerencsés stratégia, mert a gyermek így nem tanul meg megküzdeni a nehézségekkel. Ráadásul feszültség-forrás lehet a szülő és gyermekek között az igazságtalanság miatt. Jó, ha szülőként a gyermek életkorának megfelelő módon beszélünk a jelen helyzetről, az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Ha anyagilag megterhelő a helyzet családunk számára, akár bevonhatjuk őt abba is, hogy közösen megbeszéljük, ki miről mond le. A gyermek kiválaszthat nem használt játékokat, vagy ruhadarabokat, amitől megválik, hogy aktív, hasznos családtagnak élje meg önmagát. Fontos, hogy a nehézségek ellenére is összetartsunk szeretteinkkel, a különféle korlátozások ellenére egy stabil, bizalmas érzelmi kapcsolat legyen a családtagok között.

Milyen hétköznapi praktikák segíthetnek túlélni ezt az időszakot?

Nem lehet elégszer kihangsúlyozni, mennyire fontos a jól kialakított napirend. Ha nem tudunk dolgozni, attól még tehetjük hasznossá a hétköznapjainkat, találhatunk értelmes célokat magunknak. Fontos, hogy minden napunkba csempésszünk különféle feltöltő tevékenységeket. Ápoljuk a kapcsolatainkat más módon, mint eddig. Akár telefonáljunk minden nap a szeretteinknek, vagy írjunk egymásnak kedves üzeneteket. Bizonyára ők is magányosabbak, hiszen nem találkozhatunk egymással. Ha időnk szabadul fel, fordíthatjuk azt valamilyen változásra. Kialakíthatunk például egy egészségesebb életmódot, vagy bevezethetünk új szokásokat pl. mozogjunk minden nap, rakjunk rendet stb. Ha kedvünk van, segítsünk a rászorulóknak.

Elkerülhetetlen krízisek egy párkapcsolatban/házasságban

Ahogy korábban említettük a bizonyos élethelyzetek mindenféleképpen megterhelik a párkapcsolatunkat most ezekről beszélünk röviden. Fókuszba helyezzük azt, hogy mi az, ami segíthet a megterhelések átvészelésében.

Már a kezdet sem mindig könnyű

Az első jelentősebb nehézséget azt jelenti a párkapcsolatokban, hogy összekötjük az életünket kedvesünkkel. Ehhez ugyanis alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Ezt rendszerint megelőzi valamennyi együtt töltött idő, amíg mindketten hozzászoktunk a gondolathoz, hogy nem vagyunk már egyedülállók. Benyomásokat szerzünk arról, hogy fog-e működni a kapcsolatunk hosszabb távon. Egyénenként eltérő, kinek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy döntést hozzon arról merjen-e a másikkal összeköltözni. Minél biztonságosabb kötődésűek vagyunk, annál könnyebben becsülhetjük meg, hogy számunkra a másik megfelelő partner-e és annál könnyebben birkózunk meg a változásokkal.
Az esküvő megszervezése sokszor feszültségekkel jár. Itt a párnak mindkét család elvárásaihoz szükséges alkalmazkodnia, az esemény megszervezése sok közös döntést igényel. Sok feszültséggel járhat, hogy közösen határozzuk meg, melyik városba, vagy ingatlanba költözzünk. Hogyan nézzen ki az otthonunk. Milyen legyen a lakás berendezése, vagy a falak színe. Sok apróság merül fel a közös életünk kezdetén, amiben valahogyan megegyezésre kell jutnunk.

A problémák kezelése a kötődés szempontjából

Az, hogy milyen kötődési stílussal rendelkezünk, meghatározza hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. A szorongóan kötődő partnereknek nagyon nehéz megbíznia abban, hogy a másik jó döntést hoz. Az elkerülően kötődők azt érzik, hogy a párjuk üldözi őket a kérdéseivel és nem hagy számukra teret. Az ilyesfajta kezdeti nehézségekből sokat lehet tanulni. Merjük egymás érzékeny pontjait jobban megismerni! Ehhez persze az szükséges, hogy felismerjük saját érzékeny pontjainkat és beszélgessünk ezekről a másikkal. Ne akarjuk ráerőltetni a kedvesünkre, hogy ő is mindent ugyanúgy csináljon, ahogyan mi. Érdeklődéssel és tisztelettel szemléljük egymást. Vizsgáljuk meg hogyan tudják egymást ezek a kötődési stílusok kiegészíteni, ahelyett, hogy összevesznénk rajtuk.

A gyermekvállalás miatt megváltozik a párkapcsolat

A következő potenciálisan nehéz életszakasz, amikor gyermekünk születik. Egy kiszolgáltatott kis életről gondoskodni ugyanis nem könnyű feladat. Sok párnál nehézséget jelent egy aprócska gyermek mellett az intimitást megteremteni a férfi-nő viszonyban. A korábbi spontán szexualitás háttérbe szorul, vagy akár teljesen elvész. Nehéz lehet rendszerességet vinni az életünkbe és a gyermekért érzett aggodalom miatt a partnerkapcsolat gyakran háttérbe szorul. Ilyenkor sok férfi azt érzi, többet kell dolgoznia, hogy eltartsa a családot. A nők pedig magányosnak érezhetik magukat. A felek korábbi otthoni egyenrangúságukat is elveszíthetik.


A szex háttérbe szorulásának részben biológiai oka, van hiszen a szoptatással és a csecsemő érintésével oxitocin hormon termelődik a nőkben. Emiatt inkább a gyermekükkel keresik a kontaktust. A férfiak azonban továbbra is érezhetnek nemi késztetést és azt élhetik meg, hogy a gyermek a helyükbe lépett a párjuk szívében. Azon az az időn, amit korábban csak egymásnak szenteltek már gyermekükkel kell megosztaniuk. Kevesebb idejük marad egymásra, természetes hogyha többet veszekednek.
Ilyenkor előtérbe kerül az, hogy a gyermek születése előtt milyen volt a kapcsolatuk. Ha kialakult közöttünk a biztonságos kötődés, akkor könnyebben élhetik meg ezt az életszakaszt. Ez esetben kevésbé esik nehezünkre bízni abban, hogy minden jóra fordul majd.
Ahogy a gyermek cseperedik, a családtagok között is folyamatosan változnak a kapcsolatok. Az egymáshoz való alkalmazkodást a kisgyermek is fokozottan sajátíja el. Amennyiben újra újabb terhesség következik be, a családi felállás ismét megváltozik.

A kamaszkor a szülőpárnak is megterhelő lehet

Nagyon nehéz tud lenni amikor a gyermek kamaszodik. Ez sokszor nemcsak a gyermeket viseli meg, hanem a szüleit is. A kamaszoknak szükségük van rá, hogy néha visszahúzódjanak, elutasítóan viselkedjenek a szüleikkel. Gyakran kifürkészhetetlenek a felmenőik számára, ami a felnőtteknek megterhelő lehet. A változások a szülőket ijedtséggel, a zárkózott viselkedés a magányosság nyomasztó érzésével töltheti el.
Ilyenkor a szülőknek meg kell változtatniuk a gondoskodást megszokott módját. Az igen gyorsan változó, szélsőséges viselkedés gyakran bizonytalanságot szül a szülőkben. A szülői alkalmasság útban való elbizonytalanodás is kötődési mintázatunkat hívja elő. A bizonytalan kötődésű szülőnek nehéz alkalmazkodnia a kamasz változó szükségleteihez. Nehéz nagyobb teret engednie a gyermek egyéniségének és autonómiájának. Érdemes tudnunk, hogy teljesen háttérbe vonulnunk mégsem tanácsos. Az átlátható rendszer és az érthető szabályok ugyanis segítenek a kamasznak, hogy lázadhasson ellenünk és ennek segítségével kialakíthassa saját identitását.
Ilyenkor nagy segítség, hogyha a párkapcsolatunk stabil. A szülőknek még nagyobb szükségük van egymásra, hogy meg tudják fejteni a kamasz viselkedését. Fontos, hogy bátorítsák és támogassák egymást ezekben a feszült pillanatokban. Ugyan fizikailag kevésbé kell gondoskodni a gyermekről, de érzelmileg elérhetőnek kell lennünk a számára. A biztonságos kötődés alapvető az önállóság felé vezető úton.

A biztonságos kötődés megteremti az állandóságot a változások közepette is

Egy kamasznak hihetetlenül nagy erőforrást jelent, hogyha a családjában példát láthat a biztonságos kötődésre. Agykérge jobban fejlődik és ennek következtében az ingereket jobban tudja integrálni, kevésbé lesz érzékeny a stresszre. A biztonságosan kötődő szülőpár pozitív példát mutat arra vonatkozóan, hogyan kell helytállni egy kapcsolatban. Miként tudjuk egyszerre megőrizni önmagunkat és kapcsolódni másokhoz. A biztonságos kötődés tehát az alkalmazkodó képességet és a rugalmasságot alapozza meg.
Jó, ha felnőttként is tudunk tanulni a fiataloktól. Kamaszkorunkban számos új készséget és tulajdonságot fejlesztünk ki önmagunkban, melyeket később felnőtt életünk folyamán elveszítünk. Például a szociális érzékenység a társadalmi szerepvállalás, a nyitottság gyakran kevésbé erőteljes bennünk idősebb korban. Ezek a képességek segíthetnének abban, hogy a kapcsolatainkat jobbá tegyük Nem csak a gyermek tanul valamit a szüleitől a kamaszkor során, hanem jó esetben a szülők is átvesznek némi rugalmasságot a gyermektől. Ennek hatására megtanulhatunk jobban bánni önmagunkkal és szeretteinkkel.

Krízisek a házasságban

Amikor a gyermeknek már nincs szüksége ránk

Mindig nehéz életszakasz egy pár számára, amikor a gyermekeik kirepülnek. Komoly feladat ismét egymásra találni a közös és az egyéni tevékenységek harmóniáját megteremteni. Egy másfajta intimitást megszokni. Előfordulhat, hogy hirtelen távol érzik magukat a partnerünktől, hiszen hosszú ideig a gyerekekre fókuszáltak. Most számukra más erőforrásokat kell találni. Ilyenkor természetes, hogy visszagondolunk a saját ifjúságunkra, szabadságunkra szülőként. Ha a partnerek kevés dolgot osztanak meg erről egymással, megnő a félrelépés kockázata.
Érdemes tudni, hogy az elkerülőn kötődő partnerek hajlamosabbak arra, hogy a bennük támadt űrt egy szeretővel orvosolják. Ők ugyanis be nem teljesült vágyaikra már azelőtt megoldást keresnek mielőtt ezt önmaguk számára megfogalmazható lenne. Egyszer csak elkezdik magányosnak érezni magukat és hirtelen belép valaki az életükbe. Ennek oka, hogy saját érzéseiket nem ismerik kellőképpen. Következménye pedig gyakran az, hogy bonyolult helyzetekbe sodorják önmagukat. Amikor a bizalom elvész egy párkapcsolatban, nagyon sok munkába kerül azt visszaszerezni.

Amennyiben szorongóan kötődők vagyunk, az űrt úgy akarjuk betölteni, hogy több együttlétre törekszünk a partnerünkkel. Ez főleg akkor lehet megterhelő, ha az igényeink sok mindenben eltérnek egymástól. Minden viszonyban fontos, hogy a feleknek a saját dolgaikra is maradjon elég idejük. Ilyenkor jó megoldás lehet, ha tovább fejlesztik önmagunkat a munka, a társas kapcsolatok, vagy a barátságok területén.

Öregedő párok harmóniában

Az élet vége mindenképpen problémákat hoz magával. Mire megöregszünk és elérjük életünk utolsó szakaszát, már sok mindenen keresztül mentünk. Voltunk szerelmesek és csináltunk együtt izgalmas, spontán dolgokat a partnerünkkel. Sok minden változott, sokat veszekedtünk egymással. Életünk során néhányszor újra kellett gondolnunk önmagunkhoz és a párunkhoz való viszonyunkat. A nyugdíjazással a munkahelyi barátságok fokozatosan elmaradtak és ismét a családi kötelékek kerülnek előtérbe.
Fel kellett dolgoznunk az életünk során szerzett tapasztalatokat, megtalálni ezek értelmét. Talán még mindig sok felfedeznivaló van az életünkben. Bár talán már nehezebben vállalkozunk új dolgokra, az intenzitás, amellyel megéljük azokat ugyanakkora. Egészségünk megőrzésének legjobb módja a szoros érzelmi kapcsolatok ápolása.
A stabil párkapcsolat erős védelmet nyújt a betegségek ellen, mivel lecsökkenti a ettől a stresszhormonok szintjét. Minél biztonságosabb a kötődési stílusunk, annál könnyebben tudunk segítséget kérni és elfogadni azt. Egészségünk megromlása sajnos az öregedés természetes velejárója. Ez pedig szorongató élmény. Ennek elviselése könnyebb hogyha a kapcsolat kölcsönös és egyenrangú. Egyszer egyikünk szorul segítségre, máskor másikunk.

Ha váratlanul magunkra maradunk, nehéz a magányt elviselni. Partnerünk hiánya idővel halványul ugyan, de teljesen sosem szűnik meg. Az elhagyatottság érzéséhez nem lehet hozzászokni. Az érzelmi közelség iránti igény ugyanis a késői életkorban és ugyanolyan. Az idősek is képesek újra szerelembe esni és ilyenkor megint ugyan azt érezzük, akár az ifjak. A valakihez való tartozás igénye a sírig elkísér minket.

Összegzés

Ahogy blogcikkünkben áttekintettük a különféle életszakaszok tipikus problémáit, igyekeztünk azt is felvázolni, hogy ha mindketten akarjuk partnerünkkel, megoldást is találhatunk a nehézségekre. Sosem késő dolgozni önmagunkért, bensőségesebbé tenni kapcsolatainkat. Ha elkerülhetetlenné válik az elválás, akkor se adjuk fel. Gondoljuk át nehézségeink tanulságait és őrizzük meg azt egy következő kapcsolat számára.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Hogyan válhatok önmagammá?

Akár tudomást veszünk róla, akár nem, mindannyiunknak megvan a maga története. Ezt akkor tudjuk tudatosan alakítani, ha ismerjük. Fontos tehát feltárni és átgondolni a saját múltunkkal és hozzátartozóinkkal kapcsolatos viszonyunkat. Ez ugyanis meghatározza a jelen viszonyulásainkat. Fontos szembenéznünk a múltunkkal kapcsolatos hiányérzettel, bűntudattal. Amíg nem ismerjük meg saját gyökereinket, addig legfeljebb halvány sejtéseink lehetnek arról, kik vagyunk és miért azt az életet éljük, amit élünk. A transzgenerációs elmélet szerint soha nem látott őseink szenvedései befolyásolják a mi sorsunk alakulását. Erről szól az önismeret, önmagunk megtalálása, egy tudatosabb, a saját szándékainkat és céljainkat tükröző életút kialakítása.

A saját sorsunkkal való szembenézés és az összefüggések megismerése tehát alapvető céljaink eléréséhez és a változtatáshoz. Szükséges kimondanunk, helyre tennünk azt, hogy milyen volt gyermekként a sorsunk. Meglátni mi mindent tettünk meg azért, hogy szüleinket meggyőzzük arról, szerethetők vagyunk. Az önismeret segít egyensúlyt teremteni értelem és érzelem között. Kialakítani egy jó közérzetet annak ellenére, ami a múltban velünk történt. Megérteni, hogy szüleink drámái hogyan nyomják rá béklyójukat a mi életünkre és eszközöket ad a változtatáshoz.

Kora gyermekkori tapasztalataink hatása a személyiségünkre


Érdemes megismerni születésünk körülményeit. Ma már a legtöbben tudják, hogy fejlődésünk a gének és a környezet kölcsönhatásában zajlik. A legelső környezet, amivel kapcsolatba kerülünk, édesanyánk teste. A magzat már itt is reagál a különféle ingerekre. Ha az anya jól érzi magát, a magzat boldogsághormonokban fürdik, ha feszült, részesül a stresszhormonokból. Ezek a sejtszintű tapasztalatok bár megfogalmazhatatlanok, hatással vannak későbbi életünkre. Nem véletlen, hogy a szorongó, vagy depressziós anyák gyermekei nagyobb valószínűséggel szenvednek majd ilyen tünetektől.


Minden gyermek szempontjából alapvető, hogy a szülei pozitív érzéseket tápláljanak iránta, sőt, jónak lássák őt. Ezt a képet ugyanis a gyermek felnőve belsővé teszi önmagáról. Így fog később önmagára gondolni.

Példák arra, amikor nehezített a család helyzete

A nem várt gyerekek lassabban fejlődnek és érzékenyebben a különféle betegségekre, valamint a mentális problémákra is. Kutatások igazolták, hogy a nem kívánt gyerekek gyakrabban keverednek futó kalandokba és nagyobb arányban válnak el, mint kívánt társaik. A kezdeti szeretethiány rányomhatja bélyegét az egész életükre, ha nem dolgozzák fel azokat a hiányokat, melyekben részük volt. Ennek tünete lehet például, ha képtelenek vagyunk küzdeni, vagy kiállni önmagukért. Hanem dolgozzuk fel az elutasítottság élményét, továbbadhatjuk ezt a gyermekeinknek is. Igazolt tény az is, hogy a nem kívánt gyerekek több bántalmazást szenvednek el a családjukban, mint a többiek. A bántalmazott gyerekek egyharmada pedig maga is bántalmazó szülővé válik felnőttként.
Szintén nehézséget okozhat, ha szüleink más nemű gyermeket vártak. Nem mindegy az sem, milyen eszközökkel közvetítették felénk az elvárásaikat. Ha nem ismerjük meg ennek történetét, egész életünkben problémáink lehetnek a saját nemiségünkkel. Minél korábbi egy sérülés, annál tovább tart előcsalogatni, majd felülírni az emiatt berögződött káros mintázatokat.

Vannak olyan gyermekek, akiknek szüleik már meg születésük előtt bizonyos feladatokat szántak, például azt, hogy a szülők házasságát egyben tartsa, vagy hogy a szülő beteljesületlen álmát megvalósítsa. Sok családban megfigyelhető, hogy a kislány már picike korában szépségversenyekre jár, vagy a kisfiúnak akkor is fociznia kell, ha semmi labdaérzéke. A szülők azt hiszik, hogy ami számukra boldogságot okoz, az a gyermeküknek is jó. Gyakran kiderül azonban, hogy ez épp ellenkezőleg van. Mire szülővé vállunk rengeteg frusztrációt halmozhatunk fel saját életünkben. Ha nem dolgozunk önismeretünkön, annak könnyen a gyermekünkkel való kapcsolatunk láthatja kárát. Hiszen feldolgozatlan frusztrációink hatására feltételezzük, hogy neki is az a jó, ami nekünk az lett volna. A szülő-gyermek kapcsolatban alapvető, hogy szülőként bízzunk a belső iránytűnkben, hiszen csakis így taníthatjuk meg őt arra, hogy hallgasson a megérzéseire. Segíthetünk neki döntések meghozásában, szempontjainkkal, ne akarjuk azonban befolyásolni. Gyermekünk valódi szükségleteit neki kell a legjobban ismernie! Szülőként nekünk a támogatás a feladatunk.

A múlt nyomában
Múltunk meghatározza a jelenünket és a jövőnket

Különösen nehéz kezdet, ha egy család elveszíti gyermekét és utána egy következő gyermeket vállal. A szülők könnyen belevetíthetik ugyanis a halott gyermekkel kapcsolatos elvárásaikat másik gyermekükbe, akinek így bűntudat lesz az osztályrésze. Az elhunyt gyermeket gyakran idealizálják. Az így felcseperedő gyermekeknek különösen nehézzé válhat a bensőséges kapcsolatok kialakítása, vagy akár maga a gyermekvállalás. Gyakran megfigyelhetjük, hogy ezek a „helyettesítő gyerekek” maguk is keresik a pusztulás lehetőségét. Tudattalanul azt élik meg, hogy nincs joguk az élethez, képtelenek önálló identitást kialakítani. Egy gyermek elvesztése nemcsak a szülők személyiségét, hanem a család rendszerét is átformálja. Az élők mellett lesz egy hiányzó tag is. Minél inkább feldolgozatlan a veszteség, annál jobban torzul életben maradók egymással való kapcsolata.
Az örökbefogadott gyermekek dilemmája is hasonló. Náluk a kimondatlan elvárások kapcsán nagyobb valószínűséggel alakul ki valamilyen pszichés zavar, a bűntudat gyakoribb. Szintén nehéz helyzetet teremt, ha egy beteg gyerek van a családban, aki nagyobb figyelmet igényel a szülőktől. Az egészségestől így gyakran ösztönösen elvárják, hogy kettejük helyett teljesítsen. Ezáltal csökkentse szülei frusztrációját és aggodalmait.

Testvérkapcsolatokkal összefüggésbe hozható problémák


A testvér sorrend is jelentősen meghatározza azt, hogy a szülők hogyan bánnak gyermekükkel.
Itt fontos szempont a korkülönbség és a gyermek neme is.
Fontos kimondani, hogy a szülők mindig másként bánnak gyermekeikkel, ami nem is feltétlenül probléma, hiszen nincs két olyan ember, akinek egyforma szükségletei volnának. Fontos azonban az empátia és az önismeret. Hiszen mindannyian belevisszük saját családunkba a születési családunk megtapasztalásait. Annál meghatározóbb mindez, minél kevesebbet foglalkozunk vele.
Egykének lenni sem feltétlenül egyszerű, hiszen ebben az esetben neki egyedül kell megfelelnie az összes – sokszor akár ellentmondó – szülői elvárásnak. Ilyen esetekben a leválás is nehezebb lehet a szülőkhöz fűződő szoros és kizárólagos viszony miatt.

Fontos tudnunk, hogy reakcióinkat szubjektív valóságunk határozza meg, különösen feszült helyzetekben. Amennyiben gyerekként nem kaptunk számunkra elegendő szülői figyelmet, könnyen előfordulhat, hogy felnőttkorukban elköteleződésre képtelen férfiakat, vagy érzelemmentes nőket gyűjtünk magunk köré.
Az ikreknek különösen nehéz lehet a saját identitásuk kialakítása, hiszen a szülők gyakran egyformán bánnak velük. Könnyen beleragadhatnak egy kölcsönösen függő kapcsolati rendszerbe.

Hogyan adódik át a lelki trauma generációról generációra?

Fontos megismernünk felmenőink traumáit annál inkább, minél kevésbé beszélnek róluk. A háborút átélő nemzedékek gyakran komoly lelki sérülésekkel térnek haza. A fronton átélt borzalmak a katonák egész további életére, sőt gyerekeik és családjuk életére is hatással vannak. A pszichés trauma ugyanis nem elfelejthető, nem kitörölhető és nem tehető semmissé. Ha nem dolgozunk ennek feldolgozásán, a múlt utódaink zsigereiben él majd tovább. Hogy miért? Azért, mert amikor valami fenyegetés ér minket, a szimpatikus idegrendszer izgalmi állapotba kapcsolva mozgósítja a szervezetünket. Egyetlen pillanat alatt bekapcsolnak az ősi védőmechanizmusok: minden szervünk akcióba lép a túlélés érdekében.
Traumaként hathat ránk bármilyen helyzet, amikor azt érezzük, elveszítjük az irányításunkat az események felett. Ez különféle érzéseket, például kiszolgáltatottságot, félelmet vált ki belőlünk, ami sejtszinten rögzül. Feldolgozás nélkül a veszély megszűnése után is így marad. Amikor traumatikus helyzetet élünk át, önvédelmi rendszerünk aktiválódik és a veszély elmúltával sem nyugszik meg automatikusan. Ennek tünete lehet, hogy feszültebbnek érezzük magunkat, éjszaka rosszul alszunk. Ezek a tünetek bár igen kellemetlenek, túlélésünket segítik. Ezek segítségével tudjuk ugyanis túlélési stratégiánkat átadni utódainknak. Fontos kiemelnünk azonban, hogy a fenyegetettség állapotában gondolkodásunk szétesik: az információk a szavak nélküli tudat szintre hatolnak, ahol testi érzetek, töredezett képek és emlékfoszlányok formájában védődnek bele elménkbe. Éppen ezért olyan nehéz (sokszor lehetetlen) beszélni életük legfájdalmasabb emlékeiről.
Az ismétlési kényszer segítségével próbálja meg elménk feldolgozni a történteket. Ez azt jelenti, hogy amikor egy családban a generáció nem dolgozza fel saját nehézségeit, átadja azt utódainak. Így újra meg újra megismétlik a feldolgozatlan traumákat. Ha megismerjük szüleink, nagyszüleink szenvedéstörténetét, ráébredtünk mennyi veszteség és fájdalom halmozódott fel bennük. Minél kevesebbet tudunk arról, mi mindenen mentek keresztül felmenőink, annál nagyobb eséllyel ismételjük meg az ő traumáikat a saját életünkben és adjuk tovább a gyermekeinknek ezeket. Érdemes tudni, hogy vannak úgynevezett kollektív traumák is. Ilyen például egy földrengés, egy árvíz, vagy a háború. Legtöbben mégsem a külvilágban sérülünk, hanem a saját családunkban a fentebb leírtak miatt.

Felhasznált irodalom:


Orvos-Tóth N. (2018) Örökölt sors. Családi sebek és a gyógyulás útjai. Kulcslyuk Kiadó: Budapest

Lehet jó a szex a párunkkal évtizedek múlva is?

Előző blogcikkemben arról volt szó, mi kell hozzá, hogy párkapcsolatunk hasonlóan izgalmas és bizalmas legyen évek múlva is, mint a megismerkedésünkkor. Most arról lesz szó, hogyan alakul a szex egy tartós kapcsolatban, mit tehetünk, hogy megőrizzük az egymás iránti vonzalmat.

A szex és a kötődés kapcsolatáról

Biztonságos kötődés esetén egy intim kapcsolatban alapvető, hogy megmutassuk egymásnak sebezhető oldalunkat. Megfogalmazzuk mit érzünk, mi hogyan hat ránk. Az által, hogy megmutatjuk sebezhetőségünket, partnerünk különlegesnek és fontosnak érzi magát mellettünk. Ezért a kapcsolat elmélyítésére és megszilárdítására fog törekedni. Bizonytalan kötődés esetén azonban a gyengeség kimutatása sokszor fordítva sül el. Egy bizonytalan párkapcsolatban önmagunkat kell megvédenünk a partnerünk destruktív erejével szemben.

Az érintés egy párkapcsolatban létfontosságú. A tapintás az első érzékelési mód, amit csecsemőként használunk és egész életünket elkíséri. Érzelmeink kifejezésének leggazdagabb formája. Fizikai szükséglet, ami elősegíti a jó közérzetet. Vannak azonban akik azt hozzák otthonról, hogy idegenkednek az érintéstől. Szeretteink érintések biztonságos, vagy szorongó kötődés esetén csillapítja a stresszt. A másik kezének érintése által jobban megtapasztaljuk saját testhatárainkat is.

Miért fontos a szex?

A szexualitás gyakran a párkapcsolat legérzékenyebb pontja. Amennyiben ebben probléma áll fenn, azt mindenképpen kezelni kell. Összetartozásunk minősége határozza meg milyen és mennyire kielégítő a szexuális életünk. Kötődési stílusunk ebben alapvető fontosságú. Ahogy korábban is írtunk róla, az elkerülőn kötődő embereknek gyakran nehézségeik adódnak az érzelmi közönséggel ezért a szexben is kerülik az intimitást. Az együttlétek célja pusztán a testi örömszerzés, ez nem erősíti a partnerrel való kapcsolatot. Nagy benne az igény a technikai újítások és izgalmas kísérletek iránt. Ez gyakran ahhoz vezet, hogy a partnerek egyikére ráerőltetettnek valamit, amit az nem talál kellemesnek. Ettől plusz feszültség keletkezik a viszonyban, ami meggátolja a kötődést. Úgy tűnik, mint hogyha a szex független lenne a kapcsolattól. Ha elkerülőn kötődők vagyunk, akkor ezt nem éljük meg problémának. Partnerünk azonban talán igen. Ezért a legjobb, ha megbeszéljük hogy mire vágyunk és mire nem, valamint hogy mire van szükségünk. A párkapcsolat fennmaradásához alapvető fontosságú, hogy figyeljünk arra mit akarunk mi és mit a másik. Igyekezzünk ebben egymásra hangolódni.

Az érzelmi közelség szerepe a szexben

A szorongó kötődésű emberek számára a szexben nagyon fontos az érzelmi kontaktus, és a közelség. A simogatás és a csók az együttlét előtt és után is. Az aktusnak nem annyira az orgazmus van a középpontjában, hanem inkább a másik felől érzett szeretet. Gyakran előfordul, hogy a szorongóan kötődő emberek annyira rettegnek, hogy a másik nem szereti őket hogy folyamatosan együtt akarnak lenni vele. Ilyenkor fontos megfogalmazni félelmeinket és szexuális téren keletkezdő elvárásainkat is. Fontos, hogy ha valamelyikünk éppen nem tud, vagy nem akar szexelni, azt ne egy tragédia előjeleként értelmezzük! Lesz majd másik pillanat, amikor egymásra hangolódhatunk. A biztonságosan kötődő emberek bíznak saját vonzerejükben és szexuális képességeikben, ezért annak, hogy éppen hogyan alakut az aktus, kevés hatása van a párkapcsolatra. A kudarcokon akár nevetni is tudnak! Ez az egymás iránti elkötelezettségüket nem ássa alá.

A tartós örömök forrása

A kötődés biztonságot nyújt ami lehetővé teszi, hogy újra felfedezzük egymást így a hosszú távú párkapcsolatban is izgalmasak és vonzóak maradhatssunk egymás számára. A biztonságosan kötődő partnerek számára a szex egy összekötő erő a párkapcsolatban, ha ideiglenesen eltávolodtunk egymástól és segíthet a kötelék helyreállításában. Eszköz az izgalom iránti szükséglet megélésére. A szexuális vágy életben tartásához fontos, hogy próbálkozzunk!

Amennyiben a párkapcsolatunkból hiányzik a szexualitás, az azzal fenyeget hogy épp azt a különlegességét veszti el a viszonyunk, amely más (baráti) kapcsolatoktól megkülönbözteti. Ameddig nyíltan tudunk beszélni kedvesünk el a szexualitásról, bensőségessé tudjuk varázsolni a szexet, addig a kapcsolatunk eleven marad. A kapcsolat megjavításának alapja a szerelem és a szexualitás életben tartása.

Mi segíthet, ha már eltávolodtunk egymástól érzelmileg?

Ha nehézségeink vannak, akkor kezdjünk el erről kommunikálni a partnerünkkel. Ne titkoljuk el semmit annak reményében, hogy majd magától megoldódik! Néha egy érintés, vagy egy puszi többet mond minden szónál. Beszéljük ki azt, ami rosszul esik. Nem baj, ha nem tudjuk azonnal megfogalmazni. Egy nyugodt pillanatban könnyebben fog menni! A másik hibáztatása helyett vállaljuk a felelősséget a saját tetteiért és érzéseinkért. Szinte minden veszekedés mögött meg nem értés, vagy félreértések húzódnak. Gyakran nem tudjuk világosan megfogalmazni, hogy mi játszódik le bennünk, nem megfelelően reagálunk. Hajlamosak lehetünk az elégedetlenségünket kivetíteni a másikra és őt hibáztatni. Pedig mindannyian tele vagyunk korábbi sérelmekkel. Ha elmondjuk a partnerünknek, milyen terheket cipelünk a múltból, jobban meg fog minket érteni. Könnyebb lesz számára támogatni bennünket és nem kell folyton védekeznie olyasmi miatt, amiről nem is ő tehet.

Találjunk ki közös feladatokat (pl kertészkedjünk) az értelmes elfoglaltságok megfűszerezhetik az együttlétünket. Ha csak úgy egymás mellett élünk, üressé válhatnak a mindennapjaink. A gyereknevelés is lehet egy közös projekt. Amikor a gyerekek kirepülnek, jó új tevékenységbe fognunk. Sokféle lehetőség adódik arra, hogy közösen időt töltsünk egymással. Amikor közösen munkálkodunk valamin, újra azt érezhetjük, hogy kiegészítjük egymást. Olyasvalamit érünk el együtt, amit egyedül nem tudnák.

Alakítsunk ki rituálékat a kapcsolatunkban! A közös szokások megerősítik a kapcsolatot! Ezek a tudatosan megtervezett pillanatok erőt adhatnak a stresszes helyzetekben. Ha tudjuk például, hogy minden hétvégén együtt fogunk kirándulni, a hétköznapi bosszúságok elviselhetőbbnek tűnnek. Önmagában a reggeli búcsú, vagy az esti találkozás pillanata is nagyon intim lehet. Ezek fontos momentumok, melyek megadják a kapcsolatunknak a keretét és kiszámíthatóságát. Jó hatású, hogyha minél több közös rituálénk van, ezek ugyanis a biztonság érzését adják. Tisztában vagyunk vele, hogyan mennek a dolgok és mi az, ami fontos. Este, amikor ér véget a munkanap, érdemes valamilyen közös szokást kialakítani. Lehet mondjuk ilyen a közös vacsora is. Fontos, hogy ezek jól illeszkedjenek az életünkhöz és mindkettőnk számára kellemesek legyenek!

Szerezzünk együtt élményeket, olyanokat, melyekre később jó érzés lesz visszagondolni! Fontos, hogy élvezzük egymás társaságát akkor is, ha esetleg épp távol vagyunk egymástól. Egy apró kedves üzenet sokat jelenthet egy nehéz napon.

Legyen játékosság, életenergia a kapcsolatunkban! Ha közösen tudunk nevetni és játszani az nagy összekötő erő egy párkapcsolatban. Ezen kívül remek lehetőség a stresszoldásra. A vidámság természetes ellenszert jelenthet a rossz fizikai állapot és a kimerültség ellen. A nevetés ellazít és segít távolról szemlélni a nehézséget. A meglepetések is segíthetnek fiatalon tartani a kapcsolatot. Tanuljunk meg nevetni önmagunkon!

Legyenek közös családi rituáléink, például születésnapok, vagy évfordulók. Ez figyelemről és gondoskodásról tanúskodik. Foglalkozzunk a jelen örömével, szakítsunk időt a közös kikapcsolódásra. Egy közösen eltöltött vacsora nem túl nagy erőfeszítés, mégis óriási élményt jelenthet.

Beszélgessünk arról a napról, amikor megismerkedtünk. Tegyünk fel partnerünknek másfajta kérdéseket, mint eddig. Talán új arcát ismerhetjük meg! Válasszunk olyan témát, amelyről általában nem beszélünk. A szerelemben fontos, hogy megőrizzük a másik iránti kíváncsiságunkat. Teljesen sosem fogjuk tudni megismerni, de épp ez benne az izgalmas. Fontos, hogy kifejezzük a másik iránti elismerésünket! Egy dicséret nagy ösztönző erőt adhat, fontos azonban, hogy őszinte legyen.


Összegzésként elmondható, hogy a szerelmet életben tartani élethosszig tartó feladat. Ugyanúgy ahogyan minden nap eszünk és iszunk, hogy a testünket tápláljuk, a szerelemben is nap mint nap tennünk kell valamit. Ha elfelejtünk bele életet lehelni, annak meglesznek a következményei. Ne feledjük, hogy a tartós párkapcsolat alapja a biztonságos kötődés, ami megteremti a lehetőséget arra, hogy a felek nyitottak és elkötelezettek legyenek egymás iránt. Ha ez nincs meg, szakszerű keretek közt érdemes dolgozni a kötődés biztonságossá tételén, vagy a szexuális izgalom visszacsempészésén és a párkapcsolat stabilizálásán.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Hogyan tarthatjuk életben a szerelmet?

Két részes cikksorozatunk arról fog szólni, hogy mit tehetünk azért, hogy évek, vagy évtizedek múlva is ugyanolyan elégedettek legyünk a párkapcsolatunkkal, mint amilyenek a megismerkedésünk után voltunk. Mi kell ahhoz, hogy biztonságos köteléket alakítsunk ki egymással? Hogyan tudjuk jobban megerősíteni a kapcsolatunkat? A biztonságos kötelék megteremtése azért lényeges, hogy az egymás iránt érzett szeretet és vonzalom egész életünkben kitartson.

A tartós kapcsolatok alapkövei

Nagyon fontos, hogy mindannyiunknak legyen saját tere a kapcsolatban. A házasságunk (partnerkapcsolatunk) mellett önmagunk maradhassunk. Kell, hogy továbbra is legyen bátorságunk és lehetőségünk felfedezni a külvilágot, időt szánni azokra a dolgokra, melyeket a kapcsolatunk előtt szerettünk. Amennyiben csak egymásba kapaszkodhatunk, az könnyen felemésztheti a kapcsolatot. Jó hogyha van saját kis helyünk, ahová visszavonulhatunk, ahol szükség esetén egyedül lehetünk, ahol lélegzetvételnyi szünethez jutunk. Szintén kellemes élmény lehet, ha egymás mellett tevékenykedünk anélkül, hogy egymásra figyelnék közben. Egy lelkileg egészséges ember számára megnyugtató, hogyha a partnere jól érzi magát egyedül is.

A csend nagyon fontos a szerelem megőrzéséhez! Ezzel ugyanis fenntartható valamilyen ismeretlen, izgalmas dolog egymás közt, ami után lehet vágyakozni. Ennek a csendnek azonban meghittnek kell lennie. Olyannak, amelyben mindkét partner jól érzi magát.

A párkapcsolat jó esetben intim kötelék, ami azt jeleni, hogy nyitottak és őszinték vagyunk egymással. Megmutatjuk kedvesünknek saját sebezhetőségünket. Ez persze jár egyfajta kockázattal. Egy biztonságos kapcsolatban azonban számíthatunk a másik pozitív visszajelzéseire. Amennyiben valakit sérülékenynek látunk, egy biológiai ösztönük azt súgja, hogy vigasztaljuk meg. (Ez azonban csak akkor működik megfelelően, ha gyerekként minket is megvigasztaltak!) Ezért szükséges, hogy egyértelmű jelzéseket adjunk a partnerünknek azzal kapcsolatban, hogy mire van szükségünk. Gyakran előfordul, hogy az egyik fél a párkapcsolat elé helyezi a munkáját. Ilyenkor lehet arról szó, hogy nem küldtünk neki elég egyértelmű jelzéseket arról, hogy nagy szükségünk van rá. Talán mi magunk is kevés jelet kaptunk arról, hogy fontosak vagyunk az ő számára, ezért belekerültünk egy ördögi körbe.

Amennyiben érzelmeink komolyak, érdemes ezt kimutatnunk egymás felé! Itt röviden szólnék a szeretetnyelvek fontosságáról (hiszen nem biztos, hogy ugyan abból érzem én és a másik, hogy szeretve vagyunk). Kinek az elismerő szavak, kinek a szívességek, másnak az ajándékok, a minőségi idő, vagy az érintések  a legfontosabbak. Ezek erősítik a kettőnk közötti köteléket! A kapcsolatot azonban közösen kell ápolunk: mondjuk meg partnerünknek érthetően, mire van szükségünk. Amennyiben nyugodt és kedves hangnemben tudjuk ezt közölni, nagy a valószínűsége, hogy a másik megteszi, amit kérünk. Persze ilyenkor is előfordulhat, hogy nem tudja, vagy nem akarja ezt, de ilyenkor lehet kompromisszumokat kötni. Amennyiben meg tudjuk beszélni a nehézségeinket, ettől a kapcsolatunk erősebbé válik, mint amilyen a konfliktus előtt volt.

Mutassuk ki a külvilág felé is, hogy összetartozunk! A külvilágtól való elhatárolódás szükséges ahhoz, hogy párként fejlődni tudjunk. Mi ketten szeretnénk ugyanis az első helyre kerülni egymás számára. Ez azt jelenti, hogy nem választhatunk automatikusan egyéni programot, hanem ezt érdemes megemlítenünk először partnerünknek. A kapcsolat elején közösen munkáljuk ki kapcsolatunk határait és szabályait. A legtöbben szeretnénk megtartani a barátainkat és több időt tölteni szerelmünkkel. Ha a külvilág felé egyértelműek a kapcsolatunk határai, akkor a többi nő illetve férfi tudni fogja, hogy nincs helye a próbálkozásoknak.

A nehézségek idővel mindenképpen felbukkannak

Valószínűleg azért választottuk a partnerünket, mert valami megtetszett benne. Talán lenyűgözött, hogy hogyan áll az élethez. Később azonban kiderül, hogy nagyon mások vagyunk bizonyos dolgokban, amit a kapcsolatunk elején észre sem vettünk, vagy amit kezdetben nagyon izgalmasnak találtunk. Nagyon gyakran előfordul, hogy ahogy telik az idő, ami korábban vonzó volt a számunkra, idegesíteni kezd. Miért is történik mindez? Azért, mert tudat alatt a másik viselkedése ilyenkor elbizonytalanít bennünket önmagunkban. Sokszor ezt nem vesszük észre, egyszerűen azt érezzük, hogy valami kellemetlen. Gyakori, hogy ilyenkor a másikat okoljuk, vagy visszavágunk. Ez könnyen létrehozhatja az ördögi kört, megindul a szurka-piszka. Érdemes ilyenkor megfigyelni érzelmeinket és megfogalmazni bizonytalanságunkat a partnerünk felé.

Minden kapcsolatban vannak olyan pillanatok amikor úgy érezzük, hogy mást akarunk. Egy hosszútávú kapcsolatnál azonban fontos, hogy mindkét fél önmaga lehessen és felelősséget vállaljon a saját viselkedéséért. Tiszteletben tudjuk tartani egymást különbözőségét. Ez ugyanis az igazi szeretet alapvető feltétele. Amennyiben meg tudjuk beszélni egymással a csalódásainkat, már nem fenyegetésként éljük meg a másik negatív viselkedését. Azok a párok, akik jól kiegészítik egymást, rugalmasan tudják kezelni a nehéz helyzeteket. Több mindennel tudnak együtt megbirkózni.
Fontos fenntartani, vagy megteremteni a kapcsolat intimitását: nézzünk egymás szemébe, csókoljuk és érintsük meg egymást, beszélgessünk azokról a dolgokról, melyek számunkra fontosak! Szánjunk időt arra, hogy egymásra figyeljünk. Ha hosszan egymás szemébe nézünk, az segíthet előcsalogatni a korábbi érzéseket.

Legyünk jóban önmagunkkal!

Talán elsőre közhelyesnek hangzik, de a stabil párkapcsolat alapvető feltétele, hogy mi magunk jól érezzük magunkat a bőrünkben. Vegyük komolyan saját érzéseinket és szükségleteinket, hallgassunk a belső hangunkra! Ha fáradtak vagyunk, pihenjünk! Ha önmagunkhoz őszinték vagyunk, partnerünkkel is könnyebb lesz kommunikálunk. Az első lépés tehát a kielégítő tartós párkapcsolat felé vezető úton ráhangolódni önmagunkra.

Ha ismerjük önmagunkat, az elősegíti a kedvesünkkel történő a gördülékeny kommunikációt. Ez azonban nem mindenkinek könnyű! Amennyiben elkerülő kötődéssel rendelkezünk, nem ismerjük fel az érzéseinket. Amennyiben felismerjük és komolyan tudjuk venni ezeket, ezt követően tudunk ráhangolódni a partnerünk igényeire is. Ehhez meg kell figyelnünk nonverbális jelzéseit: milyenek a gesztusai, a hangszíne, mikikája, a testtartása merevnek tűnik-e. Ha vállaljuk a kockázatot és közeledünk a másik felé, az biztonságos kötődés esetén mindkettőnkre pozitív hatású. Fontos tudnunk, hogy mi zajlik le önmagunkban és a másikban, ahhoz, hogy tisztelni tudjuk önmagunkat és partnerünket is.

A következő blogcikkben arról lesz szó, miért fontos még a biztonságos kötődés, ez hogyan befojásolja a partnerek közti szexualitást. Január 21-én várom vissza szeretettel!

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest