Mit tehetünk a magány ellen?

Manapság gyakran érezhetünk magányt. Mit tehetünk a magányosság ellen? Milyen barátságok léteznek? Mi szükséges ahhoz, hogy legyenek barátaink? Mi az, amire érdemes odafigyelni akkor, amikor valamilyen számunkra érzelmileg megterhelő dolgot szeretnénk elmondani egy barátunknak? Mai bejegyzésemben ezekre a kérdésekre fogok bővebben kitérni.

Először is fontos azt tudni, hogy nem vagyunk egyformák és a képességeink sem egyformák azzal kapcsolatban, hogy könnyen vagy nehezen barátkozunk. A kétszemélyes helyzetekben érezzük inkább jól magunkat, vagy nagyobb társaságban. Könnyen feloldódunk-e ha többen vannak körülöttünk.

A barátkozást alapvetően meg lehet tanulni, mindannyian képesek vagyunk arra, hogy társas kapcsolatokat alakítsunk ki. Ezekben több-kevesebb kudarcélmény érhet bennünket, aminek hatására új képességeket, viselkedésmintákat tanulhatunk meg.

Fontos azt tudni, hogy a szoros barátság feltétele az önismeret, illetve az, hogy kíváncsiak legyünk a másik emberre. Lényeges, hogy képesek legyünk a lojalitásra, az empátiára és az elkötelezettségre, hiszen ezek mind-mind hozzásegítenek bennünket ahhoz, hogy a baráti kapcsolataink elmélyülhessenek.

Természetesen a közeli barátságok is megkövetelik tőlünk a rugalmasságot, a megbocsájtás képességét, hiszen a baráti kapcsolatainkban is természetes módon vannak konfliktusok, amelyeket jó, hogyha meg tudunk egymással beszélni. A szociológiai kutatások azt mutatják, hogy rendszerint olyan barátokat választunk magunknak, akik korban, nemben, házassági vagy anyagi állapotukban, helyzetükben hasonlítanak hozzánk, esetleg hasonló az érdeklődésük, attitűdjük, intelligenciájuk a miénkhez.

Miért jó, hogyha vannak barátaink? Miben segítjük egymást a barátainkkal?

A legtöbb trauma, érzelmi megrázkódtatás társas aspektusokkal is rendelkezik. Tehát, sok sérelmet szenvedünk el közeli családtagjainktól, vagy akár vannak olyan traumatúlélők, akikkel együtt nézünk végig egy természeti katasztrófát, vagy más megterhelő eseményt. Ezeknek az embereknek a társasága egyúttal segítséget is adhat a megterhelő életesemények feldolgozásához.

A traumák sokkal könnyebben elviselhetőbbek ugyanis, hogyha vannak olyan emberek, akikkel ezt megoszthatjuk, és akik együtt éreznek velünk. Baráti hálózatunk sokféle módon képes tompítani a ránk zúduló életcsapások terhét, akár pénzzel, étellel, szállással, tanácsokkal, vagy akár csak egy szubjektív helyzetérékeléssel is sokat adhatnak nekünk a legnehezebb pillanatokban.

A barátok ezenkívül tágíthatják a látóterünket, sok kellemes percet, közös programot okozhatnak, vagy akár modellt nyújthatnak számunkra abban is, hogy hogyan viselhetünk el egy nehéz helyzetet. Elfogadnak bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, és mi is elfogadjuk őket – ez egy alapfeltevése a barátságnak.

Milyen barátságtípusok léteznek?

Judith Viorst az alábbi kategóriákat különböztette meg a barátságok típusaiban.

1.kényelmi barátok: azok a barátok – akár szomszédok-, akikkel kis szívességeket cserélünk. Például elvisszük a gyermekeiket az iskolába, ha elutaznak nyaralni akkor megöntözzük a virágjaikat, vagy megetetjük az állataikat. Kölcsönadunk dolgokat, kisegítjük egymást egy kis cukorral, ha éppen elfogy és ők is megteszik ugyanezeket értünk.

Ezek a barátságok a legtöbbször nem mélyülnek el különösebben, hanem megmaradnak a kölcsönös szívességek szintjén.

2. amikor a barátságok közös érdeklődésre épülnek: lehetnek például munkahelyi barátaink, fotózós vagy festős barátaink, sportolós barátaink…ennél a típusnál a közös érdeklődés köt minket össze. Például, jól elbeszélgetünk a tájképekről vagy akár a politikáról, de alapvetően nem mélyülnek el a barátságok ebben az esetben sem.

3. barátok a múltból: ennél a kategóriánál az köt bennünket össze a barátainkkal, hogy régóta ismernek bennünket és sok olyan eseményen mentünk keresztül együtt, amik összekapcsolnak bennünket. Például egy utcában laktunk, közösek bizonyos gyermekkori élményeink, ezekről akár évtizedek múltán is tudunk egymással beszélgetni. Még ha az évek alatt szét is válnak az útjaink, ha találkozunk, egy jót beszélgethetünk egymással, hiszen sok olyan információval rendelkeznek rólunk ezek az emberek, amikről mások esetleg nem is tudnak, és a kapcsolatunk is elég erős ahhoz, hogy kibírja a távolságot, illetve a ritka beszélgetéseket, kapcsolattartást.

4. barátok az élet keresztútjairól: ez is egy kicsit hasonló kategória az előzőhöz, itt is szorosak az érzelmi kapcsolatok, és ez is fennmaradhat a találkozások, beszélgetések gyakoriságától függetlenül, merthogy olyan életesemények kötnek minket össze, amelyek meghatározóak számunkra. Például közösen voltunk terhesek, közösen jártunk az egyetemre, olyan dolgokat életünk meg együtt, amelyeket sosem felejtünk el, hanem mindig szívesen gondolunk rá. Az is lehet, hogy közös nehézségek kötöttek minket össze, és akár erre 20-30 év múlva is kellemes lesz visszagondolnunk.

5. más nemzedékhez tartozó barátságok típusa: ez mindkét fél számára nagyon kellemes és hasznos tud lenni. Például egy idősebb hölgy vagy úr összebarátkozik egy 20-30 évvel fiatalabb nővel vagy férfival. A kapcsolatuk mindkét fél számára lehet gyümölcsöző, hiszen az időseket felüdíti, vidámsággal tölti el a fiatalabbik fél hozzáállása, világlátása, a fiatalabb partner pedig az idősebb tapasztalataiból tud profitálni.

Itt a nemzedékek között különbségeket azon veszélyek nélkül élvezhetnénk, amelyek a tényleges szülő-gyermek kapcsolatban megjelennének.

6. közeli barátok: azok az emberek, akikkel fizikailag és érzelmileg is mélyen, folyamatosan kapcsolatot tartunk. Levélben, telefonon vagy személyesen, de gyakran találkozunk egymással és nagyon sok mindent megosztunk, akár még a legmélyebb titkainkba is beavatjuk őket. Ennek a barátságnak a lényegi eleme a legbensőbb énünk megmutatása, félelmeink, fantáziáink megosztása. Fontos tudni, hogy az intimitás egyfajta bizalmat is feltételez: bár a barátaink nem látnak bennünket tökéletesnek, de mégis elfogadnak bennünket a hibainkkal együtt. Hangsúlyosabban látják bennünk a jó dolgokat, mint a negatív tulajdonságainkat.

A férfi női barátságról

Általában ritkább, mint az azonos nemek közötti barátság. Rangel szerint, ha egy férfi és nő összebarátkoznak, akkor az alábbi 3 kategória egyikébe illeszthető be a kapcsolatuk:

1. azt feltételezi, hogy nem nélkülinek tekintik egymást, tehát nem foglalkoznak azzal, hogy a barátjuk éppen nő vagy férfi, hanem a kapcsolatuk attól függetlenül intimmé, barátivá válhat, hogy szembesülnének a másik biológiai nemével.
2. úgy viselkednek egymással, mintha valójában testvérek lennének, tehát családtagként kezelik egymást, és ennek megfelelően reagálnak a másikra.
3. szerelemmé fejlődő barátságok: a barátságnak alapvetően a szexuális életünk korlátozása az ára a férfi-női barátság esetében. Előfordul, hogy annyi közös élményünk van, hogy ez nem tűnik túl nagy lemondásnak. Rangel szerint a házassági kapcsolatokban is jó, ha vannak baráti érzelmek. A legtöbb pár valójában azt állítja, hogy ők jó barátok is, nem csak szeretők.

Mire kell odafigyelnünk, hogyha valamilyen intim titkunkat akarjuk megosztani egy barátunkkal?

Fontos volna, hogy legyen mindannyiunknak legalább egy bizalmasa, hiszen ez megvédhetne bennünket a traumáktól. A társas támogatás a lelki betegségek szempontjából egy nagyon fontos védőfaktor. Fontos átgondolnunk, mielőtt megosztanánk valakivel a számunkra megterhelő eseményt, hogy a másik vajon bírni fogja-e ezt. Hogyha elmondunk valakinek egy intim titkot, akkor mindenféleképpen közelebb kerülünk hozzá érzelmileg. Fontos tehát megnéznünk azt, hogy miért pont ezt a személyt választjuk bizalmasként, vajon a számára ez milyen lesz, őt mennyire érinti meg a mi traumánk.

Nagyon sokszor megfigyelhetjük azt, hogy elmondunk valami traumatikusat a barátunknak, barátnőnknek, és hogy ez egyúttal őt is megviseli. Ilyenkor fontos az, hogy bármelyik oldalon állunk – akár a meghallgató, akár az elbeszélő oldalán – hogy merjünk visszajelezni a másiknak a saját érzéseinkről, bártan megfogalmazzuk azt, hogy „ez most már egy kicsit sok volt nekem” vagy „nem tudom ezt hová tenni” vagy egyszerűen csak azt, hogy „váltsunk témát, mert nekem ez most már nem jó…”

Fontos azt tudni, hogy nem mindegy, hogy kinek mondjuk el legintimebb belső titkainkat, hiszen sajnos a társas zsarolás létező jelenség, tehát fontos, hogy olyan embert válasszunk, akiben megbízunk, akivel kapcsolatban tudjuk azt, hogy nem fog visszaélni a mi titkunkkal.

Érdemes azt tudni, hogy a meghallgató elvárásai is befolyásolják az önfeltárásunk jellegét. Tehát, hogyha van valamilyen közös traumatizáltság, vagy tudjuk a másikról, hogy bizonyos témák érzékenyebben érintik, akkor az ezzel kapcsolatos aspektusainkat a mi nehézségeinknek valószínűleg nem fogjuk neki elmondani, vagy teljesen máshogy mondjuk el, mint ahogyan valójában megéltük. Ideális esetben olyan meghallgatót kell választanunk, akinek az eseménnyel kapcsolatban az összes felmerülő érzésünket, gondolatunkat el tudjuk mondani, és nem kell majd emiatt szégyenkeznünk.

Fontos tudnunk azt, hogy sokszor a trauma vagy érzelmi nehézség elmondása cselekvés helyettesítőjévé válik, ami nem szerencsés, hiszen ennek sok negatív következménye van.

Gyakran tapasztaljuk azt például párkapcsolatokban, hogy a férfi megsérti a nőt valamivel, vagy a nő bántja meg a férfi partnerét, és nem egymásnak mondják el, hanem mind a ketten rohannak a barátokhoz és jól kiöntik a szívüket. Ettől egy kicsit megkönnyebbülnek, és elmarad az, hogy ők egymással megbeszéljék azt, hogy mi az, ami nehéz volt, mi az, ami rossz volt. Ezáltal nem történik meg a konfliktushelyzet feloldása, sőt, továbbra is haragszanak egymásra, esetleg elfedik ezeket az érzéseket az egyéb életesemények, és szépen lassan azt figyelhetjük meg, hogy kiüresedik a párkapcsolatuk.

Szóval fontos az, hogy a baráti kapcsolatainkat megfelelő mértékben használjuk arra, hogy megkönnyebbüljünk, és hogy sose felejtsük el azzal is megbeszélni a dolgokat, akikkel valójában a problémánk van.

Összességében tehát elmondható, hogy a baráti kapcsolatok nagyon fontosak számunkra, sokféle érzéssel, érzelmi támogatással, új szemponttal tudják gazdagítani életünket, azonban sosem szabad azt elfelejtenünk, hogy önmagunkad adhassuk ezekben a kapcsolatokban és ne szégyeljük azt, hogyha határt kell húznunk. Mondjuk ki, hogyha valami kellemetlen, egy igazi barát meg fogja azt érteni!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Viorst, J. (2002) Szükséges veszteségeink. Háttér Kiadó, Budapest.