Kiút a társfüggőségből

Korábbi blogbejegyzésemben volt szó róla, rendszerint milyen jellegzetességek köszönnek vissza az alkoholizmussal küzdő nők és férfiak párkapcsolatában. Most arról lesz szó, hogy nem csak a függőnek van szüksége segítségre, hanem partnerének is. Részletesen kitérek arra, hogyan segíthet önmagán az aki nehezen szabadul nem működő párkapcsolatból. Hiszen ez egyáltalán nem csak a diagnosztikus értelemben vett függőknél fordul elő, nagyon is gyakori jelenség!

A függőség normális is lehet

Először is tisztázzuk gyorsan, hogy egy közeli kapcsolatban függni a másiktól tejesen természetes és normális dolog. Jó érzés egy beszélgetés közben, vagy szexuális helyzetben átadni magunkat a másik által okozott élményeknek, vagy szükség esetén támaszkodni egymásra. Vannak azonban olyan emberi viszonyok, melyekben a viszonylagos érzelmi közelség nem hosszú távon fenntartható. Itt most a párkapcsolatokra fókuszálunk. Említés szintjén kitérve rá, milyen jelekből tűnhet fel, ha tartósan többet teszünk bele szerelmi viszonyukba, mint amennyi viszonzásra talál.

Kik azok a kötődéskerülők?

Mivel normál személyeknél is gyakran előfordul ez a jelenség, érdemesebb ezt a párkapcsolati dinamikát a kötődés szempontjából megvizsgálni. A függőket rendszerint jellemző elkerülő kötődésű személyeket most kötelékfóbiásnak fogom nevezni. Ha egy párkapcsolatban az egyik fél kötelékfóbiás, a kezdeti lila köd után hatalmi viszonyok felborulnak. A kötelék kerülő egyre függetlenebbé, a partnere egyre inkább függővé válik. Ha sikerül a kapcsolat lezárásra, rendszerint a kapcsolatfóbiás fél hagyja el a partnerét, akit addigra már érzelmileg teljesen kizsákmányolt és elbizonytalanított. Egy jól működő, bizalmi kapcsolatban a felek bíznak egymásban és egyfajta biztonságérzés alakul ki az évek során. Idővel ugyan eltűnnek a heves szerelem érzései, de ezek helyét a melegség, a nyugalom és a meghittség érzése veszi át. Ha valamelyik fél elkerülő kötődésű, a párkapcsolatban az az érzés, hogy számíthatok a partneremre nem jelenik meg. A félelem a másik elvesztésétől általában növeli a szenvedélyt, mindamellett a félelmet és fájdalmat ébreszt. Ezekben a kapcsolatokban nagyon szélsőségesen váltakozik a közelség és távolság, függés és függetlenség, biztonság és bizonytalanság. A kötelékfóbiás kezében van a kontroll és a hatalom (bár ezt lélekben másként éli meg) a partner pedig kontrollvesztéstől szenved.

Milyen jelekből tűnhet fel, hogy érzelmileg kihasználnak bennünket?

• Gyakran kiszolgáltatottnak érezzük magukat.
• A párkapcsolatunkban az érzelmek gyakran és szélsőségesen változnak. Időnként nagyon szenvedélyes és bensőséges, máskor viszont kifejezetten hideg és távolságtartó a viszony.
• Ennek változékonysága érthetetlen, feldolgozhatatlan. A társfüggő partner ilyenkor a pozitív dolgokra fókuszál a negatívakart próbálja elfelejteni, vagy megoldandó problémaként definiálja.
• Gyakori ezekben a kapcsolatokban egymás megsértése, féltékennyé és bizalmatlanná tétele.
• A beszélgetések körbe-körbe forognak, sehová sem vezetnek. Jellemző egymás hibáztatása.

Mi áll a társfüggőség hátterében?

Azok a nők, vagy férfiak akik a kötelékfóbiással való kapcsolatukból nagyon nehezen tudnak kiszabadulni és hagyják hogy a partnerük rosszul bánjon velük, gyakran saját gyermekkorukban olyan mintát hoznak magukkal, ami igencsak hasonlít ehhez. Párkapcsolatainkban újra megismételjük saját régi gyermekkori tapasztalataikat. Ezt ismétlési kényszernek nevezi a szakirodalom. Például egy nő, aki sosem érezte, hogy az apja szereti, később olyan férfiakat választ, akik rosszul bánnak vele. Ebben az a tudatalatti vágy játszik szerepet, hogy megismételjük és a jóvá tegyük, ami a múltban történt. Fontos azonban tudni, hogy nem ez az egyetlen magyarázat. Gyakran egyszerűen az vezet a boldogtalan párkapcsolatok kialakulásához, hogy önmagunkkal túl szigorúak vagyunk. Rendszerint ésszel tudjuk, hogy ez a kapcsolat káros számunkra, mégis benne maradunk. A kapcsolatfüggőknél megfigyelhetjük, hogy az önismeret az önkritika szintjén ragad meg. A kötelékfóbiás ambivalens viselkedése olyan szinten hat rájuk, hogy össze mossák ezt saját érzéseikkel.

Milyen jelekből ismerhetjük fel, hogy túlzottan függünk egy párkapcsolattól?

• Kényszeresen (túl sokat) foglalkozunk a partnerünkkel.
• A kapcsolatunk nagyon szélsőséges dimenziók közt változik érzelmi szempontból. Váltakozik bennünk a boldog szerelem érzésre a kétségbeesés és a düh érzéseivel.
• Úgy éljük meg, óriási a szenvedély és mindent meg akarunk tenni azért, hogy elég jók legyünk a partnerünknek.
• Gyakran megjelenik féltékenység.
• Siránkozunk, panaszkodunk kérdezgetjük a másikat szeret-e minket.
• Leértékeljük önmagunkat, azt hisszük mindent mi rontottunk el.
• Önkárosító viselkedés, vagy a saját hobbi, érdeklődés elhanyagolása.
• Magányosság érzés.
• Gyakran vállunk depresszívvé, vagy indulatossá.
• A másik képességeit túlbecsüljük.
• A veszekedés elől való menekülés, bosszúságok lenyelése. Az alárendelt szerep elfogadása.

Beszéljük meg?!

Fontos tudni, hogy a kötelékfóbiások rendszerint roppant zavarosan és ellentmondásosan fejezik ki magukat, a tisztázás pedig nem igazán megy. Ők ugyanis ezeket a beszélgetéseket fenyegetőnek és terhesnek érzik. Úgy gondolják, magyarázkodniuk, vagy mentegetőzniük kell. Gyakoriak a szemrehányások és vádaskodások melyeket a kötelékfóbiások provokálnak ki. A társfüggők pedig félénk és konfliktuskerülő személyek, akik némán önmagukban hordják bánatukat és haragjukat. A kötelékfóbiásoknál minden hétköznapi apróságon elszakad a cérna. A konfliktuskerülő fél próbálja érzéseit magába fojtani, melynek hatására előbb-utóbb szomatikus, vagy pszichoszomatikus megbetegedései lesznek. A társfüggő gyakran bizonygatja mennyire szereti partnerét, őt azonban ez is legalább annyira idegesíti, mint a folyamatos vádaskodás.

Fontos tudni továbbá, hogy a kötelékfóliás fél mindig nyitva tart egy hátsó kijáratot. Sosem köteleződik el teljesen a partnere mellett. Így bármikor jöhet egy harmadik, aki befurakodik a kapcsolatba, amit a társfüggő természetesen érez.

Mi a megoldás?

Lényeges, hogy megpróbáljuk függetlenebbé válni olyan értelemben, hogy foglalkozzunk többet olyan dolgokkal, melyek számunkra örömet adnak. Tanuljuk meg élvezni az önállóságot, függetlenséget. Az ál-függetlenség ugyanis visszaüt. Fontos tudni, hogy a kötelék fóbiások a lelkük mélyén nagyon gyengének érzik magukat és könnyen manipulálhatónak. Emiatt borzasztóan bizalmatlanok és félnek, hogy végül alárendelt helyzetbe kerülnek.
Az önismereti munka fontos a társfüggő félnek, de nagyon lényeges hogy ezt ne egyedül akarjuk elvégezni. Nehogy belecsússzunk még jobban az önhibáztatásba! Ilyenkor önsegítő csoportok vagy egyéni terápia nyújthat támaszt. Sokat segíthet abban, hogy reálisan lássuk önmagunkat és kapcsolatunkat.

Konkrét tanácsok társfüggőknek

• Gondoljuk végig, mivel töltenénk szívesen az időnket, ha nem élnénk kapcsolatban.
• Javítsunk az életminőségükön: csináljunk olyan dolgokat, amelyektől töltődünk, fejlődünk!
• Gondoljuk végig, mire vágyunk a munkában vagy tanulnánk-e valamit szívesen.
• Próbáljunk ki új dolgokat!
• Mozogjunk!
• Emlékezzünk vissza, miről álmodtunk gyermekként! Van olyan, amit ezekből még nem próbáltunk ki, vagy valósítottuk meg? Ha szerettünk volna mindig megtanulni zenélni, itt a megfelelő alkalom!
• Keressünk sikerélményt az élet többi területén!
• Gyakoroljuk az elengedést! A feladás a megfelelő pillanatban erősség lehet. A kapcsolat megmentésébe fordított energiát fordítsuk inkább önmagunkra! Csak a saját sorsunkat tudjuk megváltoztatni!
• Találkozzunk többet a barátainkkal ápoljuk családi kapcsolatainkat.
• Flörtöljünk.
• Írjunk el egy búcsú levelet a partnerünknek, amit nem küldünk el neki. Adjuk ki dühünket, győzzük le a megsértett hiúságunkat. Fogadjuk el, hogy a csalódás az élet része. Azokat a sérelmeket, amelyeket partnerünk okozott nekünk, sosem fogja jóvá tenni. A kötelék fóbiája arra kötelezi ugyanis, hogy újra és újra eltaszítson magától és megbántson.
• Adjuk fel a reményt abban hogy a kapcsolatunk megváltozik. Gondoljuk át, mióta szenvedünk mellette? Hányszor ígérte meg, hogy változtatni fog?
• Mennyire van tudatában a partner a problémának? Mennyire látom én komolynak a kötődésfóbiáját?
• Minél régebb óta áll fenn a probléma annál nehezebb lesz a változtatás. A kötődéskerülő gyakran olyan mélyen elfojtják érzéseiket, hogy egyáltalán nem is szenvednek. Akár együtt akarunk maradni kötelékfóbiás partnerünkkel, akár nem muszáj önállóbbá válnunk. Ha a saját boldogságunk érdekében a szakítás mellett döntünk, muszáj meg tartanunk a távolságot a másiktól ameddig a gyász fázisa le nem zárul, vagyis amíg teljesen kiszeretünk partnerünkből.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált és melegen ajánlott irodalom:

Stahl, S. (2019) Igen is, meg nem is. A kötelékfóbia felismerése és legyőzése. Park Könyvkiadó