Címke: Magány

Külföldre költözés

A külföldre költözés nehézségeiről röviden

Amikor az ember külföldre költözik sok kérdés felmerülhet: Hol fogok aludni, mit fogok dolgozni? Milyenek lesznek a hétköznapjaim? Változnak-e majd a kapcsolataim? Megbánom-e majd a döntésemet? Mélyebb kérdések feltétele is időszerűvé válik, hiszen újra kell definiálnunk a számunkra alapvető dolgokat. Felmerül, hogy ki vagyok én? Mi az, ami igazán fontos nekem az életben? Miben vagyok jó?

A külföldre költözés jelentős próbatételt jelent mindannyiunk számára. Az új kultúra rengeteg újdonságot tartogat, számos változást hoz az életünkbe. Az ezekhez való alkalmazkodás mindenképpen hat ránk. Új képességek kialakítására lesz szükségünk ahhoz, hogy beilleszkedjünk a társadalomba, megteremtsük megélhetésünk körülményeit.

Milyen okai vannak leggyakrabban a külföldre költözésnek?

Sokféle okból dönthet valaki a külföldre költözés mellett. Az anyagi bizonytalanságtól kezdve, a nyugtalanságon át az újdonságkeresésig. Amennyiben nem találjuk a helyünket, gondolhatjuk azt, hogy a környezetváltozás majd segít rajtunk. Sokan szeretteik fojtogató közelségétől menekülnek jó messzire. Legtöbbször fiatal felnőttek indulnak neki a nagyvilágnak. Ilyenkor ennek az életszakasznak a speciális problémáira rakódnak rá a külföldi lét nehézségei.

Külföldön élő magyarokkal végzett Skype konzultációk alapján azt a következtetést szűröm le, hogy gyakran nem kellőképpen átgondolt döntés a külföldre költözés, hiszen előre nem gondolkodnak el azon, pontosan milyen változásokkal jár majd mindez. Gyakran az motiválja a külföldre költöző magyarokat hogy elegük van a munkanélküliségből, anyagi problémákból (abból, hogy nehezen tudják fizetésükből a vágyott életszínvonalat megteremteni, lakáshoz, vagy autóhoz jutni). Máskor a kíváncsiság és a kalandvágy vezet egy új élet felé. Ez azonban hamar elmúlhat. Amikor a valósággal találjuk szembe magunkat, az újdonság izgalmát a megélhetés és a hétköznapi problémák súlya veheti át.

Milyen nehézségek várhatóak a költözés kapcsán?

Nyelvi nehézségek szinte elkerülhetetlenek. Attól, hogy jól beszéljük az adott ország nyelvét, a helyi nyelvjárással még meggyűlhet a bajunk. A helyi emberek is furán reagálhatnak az akcentusunkra, ami megnehezítheti számunkra a beilleszkedést.
A munkahelyen, illetve az iskolában is más elvárások vannak. Ezek nem csak ismeretlenek, de kultúra függők is, ezért nehéz ezeknek megfelelni.
A legtöbb esetben a pénzügyek kezelése is máshogy zajlik, mint itthon. Gyakran jelent problémát, hogy plusz energiába telik a kapcsolat fenntartása az otthon maradottakkal. Ebben mindenféleképpen van egyfajta veszteség, hiszen nem ugyanaz az érzés Skypolni a barátunkkal, mint leülni egy bögre kávé, vagy korsó sör mellé és beszélgetni. A távolság miatt óhatatlanul szegényednek a kapcsolatok.

Egy ismeretlen kultúrában sok minden új, minden más: máshol vannak a boltok, máshogy járnak a buszok, máshogy élnek az emberek. Amíg nem tapasztaljuk meg, hogy ez a sok apróság mennyi biztonságot ad a hétköznapokban nehéz elképzelnünk, milyen talajvesztettnek érezhetjük magunkat ezek nélkül.

A kapcsolataink mindenképpen változnak a költözés hatására…

de nem biztos, hogy pont úgy, ahogyan szeretnénk. A távolság miatt a korábbi kapcsolatok spontaneitása ugyanis megszűnik. A kiköltözés után néhány hétig még fennmaradhat a szoros kapcsolat szeretteinkkel, hiszen mindenkit érdekelni fog, hogy milyen az élet új hazánkban. Ez azonban hamarosan alábbhagy! Sok külföldön élő magyar kliensem számol be arról, hogy megszakadnak, vagy meglazulnak az otthoni kapcsolatai, a virtuális kommunikáció ugyanis sokkal személytelenebb. Ebben generációs különbségek is szerepet játszanak, ugyanis a fiatal barátaink valószínűleg sokkal előbb fognak velünk Skypolni mint az idősebbek, péládul a nagyszüleink.
Az új kultúrában máshogy zajlanak le a hétköznapjaink, amit az otthon maradottak esetleg kevésbé tudnak elképzelni. Családtagjaink elvárják tőlünk, hogy meglátogassuk őket, hiába szeretnénk mi is pihenni a szabadságunk alatt. További nehézséget okoz, hogyha ők nem ismerik kellőképpen az adott kultúrát és nem eléggé rugalmasak. Akkor élményeinket is nehezen oszthatjuk meg velük. Speciális jelenség az úgynevezett “hotel és turizmus” funkció, ami azt jelenti, hogy szeretteink elvárják, hogy nyaralásuk alatt elszállásoljuk őket és megmutassuk nekik a helyi nevezetességeket.

Magányosan…

Biztos ami biztos, rengeteg új inger ér bennünket. Kiköltözés után idegennek érezzük magunkat, hiszen annyira más az, amit mi megszoktunk, mint az, amit az új körülményeink közt megtapasztalunk. Furának érezhetjük magunkat az eltérő értékek között szocializálódott emberek társaságában. Éppen ezért jó önismereti lehetőség is egy külföldi út! Amennyiben azonban otthon beilleszkedési problémáink voltak, külföldön valószínűleg ez még nagyobb nehézséget jelent majd a számunkra. Gyakran a fizikai távolság segít elrendezni a kapcsolatokat. Legalábbis azt érezhetjük, ha egy kis levegőhöz jutunk, ami segít az öndefinícióban. A szeretteink a fizikai távolság hatására nem szólhatnak bele, hogy mikor hová megyünk, kivel találkozunk, mit csinálunk. Hogyha egy másik országban élünk, ezekről nem is tudnak. Nagyon gyakran meg lehet figyelni a család elől való menekülést, mint a külföldre költözés tudattalan motivációját. Fontos azonban tudni, hogy nem feltétlenül oldja meg ezeket a problémákat a távolság. Sőt, könnyen előfordulhat, hogy még nyomasztóbbnak érezzük majd a szeretteinkkel való kapcsolatot, csak ezentúl nem személyesen, hanem telefonon, vagy Skypon fogunk veszekedni egymással.
Amikor magányosak vagyunk ráadásul, többet gondolunk a problémáinkra.

Mivel a külföldre költözés sok bizonytalansággal jár, még jobban keresnénk a biztonságot a meglevő kapcsolatainkban, illetve még nagyobb igényünk van arra, hogy mielőbb új kapcsolatokat alakíthassunk ki. Az ismeretlenbe való integrálódás ugyanis nem könnyű. Az új kultúrában számunkra speciális tudásra kell szert tennünk, új készségeket kell kialakítanunk. Ehhez pedig szükségünk van a nyitottságunkra és a megfigyelőképességünkre.

A beilleszkedés nehézségei aktiválhatják bennünk a kirekesztéssel kapcsolatos gyermekkori élményeinket. Ilyenkor szükséges szakember felkeresése. Fontos kimondani, hogy külföldön sokkal nehezebb kezdeményezni, ismerkedni. Kivételt képeznek ez alól az Erasmusos diákok, akik egy zárt közösséget alkotnak, erősan támogatják egymást.
Amennyiben sikerül az adott társadalomba való integráció, jobb teljesítményt érhetünk el és elégedettebbek leszünk a külföldi élettel. Szorongásunk lecsökken, önértékelésünk nő.

A kiköltözés jelentős stresszt hoz magával

A kiköltözés utáni első hetekben speciális tüneteket tapasztalhatunk. Az úgynevezett kultúrsokk pszichés tünetei lehetnek a zavarodottság, türelmetlenség, meg nem értettség, talajtalanság érzése. Csökken az önbizalmunk, szorongónak és depressziósnak érezhetjük magunkat. A költözés után jellemző még a fizikai fáradtság, az alvászavar és a fejfájás. Nagyobb a fogékonyság a különféle betegségekre, többet sírunk. Fontos tudni, hogy ez egy normális jelenség az új országba való költözés után, mégis érdemes lehet ilyenkor pszichológus segítségét kérni. Ez segíthet az alkalmazkodás megkönnyítésében. A kulturális krízis legfeljebb hat hétig tart és a megszokott környezet elvesztése és az ezáltal okozott érzelmi megterhelés okozza.

Min múlik, hogy sikeres lesz-e a letelepedés?

Az újrakezdés sikerét mindig a személyiség és a kultúra összeillése határozza meg. Fontos ezért az előzetes tudás megszerzése arról az országról, ahová utazni készülünk. Érdemes nem csak azt feltérképeznünk, hogy milyen lehetőségek vannak a megélhetésre, a munkára, hanem az emberi kapcsolatok szempontjából is jó, ha felkészülünk. Hogyan élnek a helyi emberek? Mennyire elfogadható az életmódjuk/értékrendjük a mi számunkra? Fontos, hogy megismerjük a helyi szlenget és kulturális kódokat is. Ezáltal a helyiek is jobban maguk közé valónak éreznek majd bennünket. Fontos, hogy megtapasztaljuk a helyi szokásokat, értékrendet, rítusokat. Mi is alkalmazkodjunk ezekhez. Ismerjük meg, hogy miről hogyan szokás beszélni, változtassuk meg a szóhasználatunkat.

Sokszor tapasztalt jelenség az úgynevezett kettős honvágy. Ez azt jelenti, hogy sem Magyarországon sem a választott hazájában nem érezzük igazán otthon magunkat.

Mi segíthet abban, hogy sikeresen boldoguljuk az új helyzetben?

Az alkalmazkodás sok képességünket próbára teszi. Fontos, hogy nyitottak legyünk az új kultúrára, próbáljunk rugalmasan idomulni az új helyzetekhez, elvárásokhoz. Hangsúlyossá válnak társas készségeink, frusztrációtűrésünk. Sok-sok apró, kultúraspecifikus gesztust kell észre vennünk és elsajátítanunk ahhoz, hogy elfogadjanak bennünket a helyiek. Gyakran nem könnyű sem az új kapcsolatok kialakítása, sem az otthon maradt családtagokkal és barátokkal a kapcsolat bensőségességének megőrzése.

A külföldre költözés lehet egy izgalmas önismereti út, de sok fájdalmas kudarc is érhet bennünket, ha nem kezeljük jól a ránk váró kihívásokat. Érdemes ezért előre gondolkodni és befelé figyelni. Minden nehézségben benne rejlik ugyanis a fejlődés lehetősége.

Felhasznált irodalom:

Solier-Heller Csilla: Menni vagy maradni? A külföldi lét pszichológiai jelenségvilága. Workshop a Magyar Családterápiás Egyesület XXXIII. Vándorgyűlésén Sopronban, 2019. április 28-án

Koronavírus járvány lelki oldala

A koronavírus-helyzet margójára: korábbi életformánk elvesztése nagy érzelmi terhet jelent

A koronavírus-helyzet mindannyiunkat új kihívások elé állít. Megküzdési képességeinket próbára teszi a bizonytalanság, a folyton változó körülmények. Sok rémhír ömlik ránk a médiából, valójában senki sem tudhatja mikor és hogyan fog a helyzet rendeződni. Ez önmagában is jelentős lelki megterhelés! Ezekre a stresszhelyzetekre sem reagálunk egyformán: mindannyiunknak más stratégiái vannak a túlélésre. Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, hogy könnyebben viseljük ezeket a megterheléseket?

Korábbi életformánk megváltozása jelentős veszteség

Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy a változások számos lemondásra kényszerítenek bennünket: megváltozik a munkarendünk és a társas kapcsolataink. Nem menetünk oda, ahová csak kedvünk tartja, sőt, össze vagyunk zárva szeretteinkkel, ami óriási konfliktusforrás. Az egyedülállók pedig még magányosabbnak érezhetik magukat. Az összezártság kiélezi a meglévő és felszínre hozza a bújtatott feszültségeket. Megváltoztak társas kapcsolódási lehetőségeink is. A baráti találkozók helyét átvette a telefonos, vagy Internetes kapcsolattartás. A szórakozóhelyek bezártak, a kulturális rendezvények elmaradnak. Csak néhány kiragadott példa sok-sok hétköznapi veszteség közül, mellyel egyszerre vagyunk kénytelenek szembenézni.

A veszteségre adott normál reakció a gyász

Minden veszteség külön-külön is megterhelhet bennünket. Fontos tudni, hogy a munkahelyünk elvesztése, társas kapcsolataink megváltozása, vagy a szórakozási lehetőségek beszűkülése mind önmagában is traumatizáló lehet. Mindannyian másra vagyunk érzékenyek. Könnyen megélhetjük, a sarokba szorítottság, kilátástalanság érzéseit, a saját egészségünk és szeretteink miatti aggódást. Ez akár önállóan is gyászfolyamatot indíthat el bennünk. Nagyon gyakori, hogy a jelen helyzet előhoz korábbi, fel nem dolgozott traumákat. A koronavírus-helyzet okozta változások tudat alatt összekapcsolódhat például elvesztett nagymamánk el nem siratott fájdalmával, amely így elviselhetetlenné teheti a hétköznapokat.
Fontos tudni, hogy ebben a helyzetben fokozottan szükségünk van a hétköznapi praktikáinkra mentális egészségünk megőrzése érdekében. Ha a jelen helyzet korábbi nehézségekkel kapcsolódik össze sürgőssé válik pszichológus felkeresése. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az utóbbi időkben számtalan ingyenes a lehetőség is kínálkozik arra, hogy szakszerű segítséget kaphassunk pszichológustól.

Természetes, hogy az utóbbi idők változásai rontják a közérzetünket

Ahogy abban sem vagyunk egyformák, hogy mit mennyire negatívan élünk meg, abban sem egyezünk, hogy pontosan hogyan hat ránk egy-egy veszteség. Mégis vannak a gyászfolyamatnak általános jellemzői, melyekre röviden kitérnék.
A gyász első szakasza a sokk. Ez azt jelenti, hogy érzelmileg bénultnak érezhetjük magunkat, de nem ritka a másik véglet sem, amikor az emberek pánikviselkedésbe kezdenek: például felhalmoznak otthon mindenféle védőeszközt, vagy élelmiszert. Ezt követi egy kontrollált szakasz, amikor azt érezzük, a túléléshez szükségünk van a passzivitásra: megpróbáljuk kivárni, míg csillapodik a helyzet feszültsége, betartjuk az előírásokat. Ezután egy érzelmi viharokkal terhelt időszak következik. Ilyenkor jellemző, hogy magányosnak és üresnek érezzük magunkat. Dühösek leszünk, vagy bűntudatuk van. Esetleg visszahúzódóvá válunk. Különféle testi tünetek is megjelenhetnek. Tipikusan ilyen az alvászavar, vagy az étvágy drasztikus megváltozása fokozódása, vagy akár lecsökkenése. Jelentkezhet ilyenkor gyengeség, lassúság, vagy egyéb tünetek. Gondolkodásunk beszűkül a veszélyhelyzetre: a korábban izgalmas, kihívást jelentő dolgok, tevékenységek már nem érdekelnek. Bizonyos, mindenkinél változó idő kell, hogy elteljen ahhoz, hogy ezek az érzelmi viharok lecsendesedjenek és kialakuljon egy új egyensúly.


Fontos tudni, hogy ez nem feltétlenül következik be magától, hanem érzelmi munkára van szükség ahhoz, hogy a veszélyhelyzetet átdolgozzuk. Beleépítsük a saját életünkbe, szépen lassan megtaláljunk benne a pozitív aspektusokat is. Senki számára nem kedvező, ha elveszíti a munkáját, vagy ha lecsökken a jövedelme. Ezek a kényszerű változások is hozhatnak azonban magukkal pozitív dolgokat. Késztethet ugyanis minket ez a helyzet arra, hogy átgondoljuk, mire van igazán szükségünk és mire nincs. Rádöbbenünk, hogy valójában nem feltétlenül azért vettük meg azt a pár cipőt, vagy a gyereknek a márkás telefont, mert arra volt éppen szükségünk. Hanem mert így próbáltunk beilleszkedni a közösségbe, idomulni másokhoz. Nem mertük önmagunknak sem beismerni, hogy valójában kisebbrendűségi érzésekkel küzdünk, ezért akartunk hasonlítani a környezetünkben élőkre. Pénzen próbáltuk megvenni az elismerést.
Ha rájövünk, hogy miről szól a viselkedésünk, elképzelhető, hogy meg tudjuk változtatni. Lehet, hogy pár hónap, vagy év múlva, mire a válságnak vége lesz, akkor sem fogjuk már megvenni a következő felesleges ruhadarabot, hogyha ismét lesz rá pénzünk. Ily módon ez a krízis pozitív változásokat indíthat el.

Van, akinek könnyebb…

Sokak számára komoly kétségbeeséssel jár a koronavírus járvány. Nem mindegy, hogy milyen mentális állapotban vagyunk, amikor a rossz híreket megkapjuk, mennyire tudunk alkalmazkodni a minket érintő változásokhoz. Embert próbáló feladat megküzdési stratégiáinkat a jelen helyzethez hozzáigazítani és újakat kialakítani. Ha jól megoldottuk életünk eddigi kríziseit (például megfelelően feldolgoztunk korábbi munkahelyvesztést, vagy halálesetet) akkor több belső, mentális erőforrással rendelkezünk. Korábbi stratégiáinkból párat ebben a helyzetben is tudunk alkalmazni, ami adhat egyfajta magabiztosságot. Ha korábban sosem gondolkodtunk a nehézségeinken, nehezebb a helyzetünk.


Sok családban a megváltozott viszonyok hatására a felnőttek különféle megszorításokat vezetnek be, a gyermekeknek azonban továbbra is megveszik azt, amire vágynak. Ez azért sem szerencsés stratégia, mert a gyermek így nem tanul meg megküzdeni a nehézségekkel. Ráadásul feszültség-forrás lehet a szülő és gyermekek között az igazságtalanság miatt. Jó, ha szülőként a gyermek életkorának megfelelő módon beszélünk a jelen helyzetről, az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Ha anyagilag megterhelő a helyzet családunk számára, akár bevonhatjuk őt abba is, hogy közösen megbeszéljük, ki miről mond le. A gyermek kiválaszthat nem használt játékokat, vagy ruhadarabokat, amitől megválik, hogy aktív, hasznos családtagnak élje meg önmagát. Fontos, hogy a nehézségek ellenére is összetartsunk szeretteinkkel, a különféle korlátozások ellenére egy stabil, bizalmas érzelmi kapcsolat legyen a családtagok között.

Milyen hétköznapi praktikák segíthetnek túlélni ezt az időszakot?

Nem lehet elégszer kihangsúlyozni, mennyire fontos a jól kialakított napirend. Ha nem tudunk dolgozni, attól még tehetjük hasznossá a hétköznapjainkat, találhatunk értelmes célokat magunknak. Fontos, hogy minden napunkba csempésszünk különféle feltöltő tevékenységeket. Ápoljuk a kapcsolatainkat más módon, mint eddig. Akár telefonáljunk minden nap a szeretteinknek, vagy írjunk egymásnak kedves üzeneteket. Bizonyára ők is magányosabbak, hiszen nem találkozhatunk egymással. Ha időnk szabadul fel, fordíthatjuk azt valamilyen változásra. Kialakíthatunk például egy egészségesebb életmódot, vagy bevezethetünk új szokásokat pl. mozogjunk minden nap, rakjunk rendet stb. Ha kedvünk van, segítsünk a rászorulóknak.

Az ismerkedés útvesztői

Szinte minden ember vágyik társra, hogy megkaphassa azt a figyelmet és intimitást, amit gyermekkorunkban édesanyánk biztosított számunkra. (Ha ebből nem kaptunk eleget két út lehetséges: vagy fokozottan keressük mindezt, vagy mélyen elfojtjuk ilyen irányú vágyainkat, igyekszünk teljesen érzelemmentesen viselkedni.) Tán merésznek tűnik a fenti kijelentés, hiszen a mai világban egészen más értékek hangsúlyosak, még sincs benne semmi különös, hogy legbelül mindannyian bizalmas kapcsolatra vágyunk. Más kérdés hogy a modern korban a nagyvárosi ember túl sok embertársával találkozik nap mint nap, akikkel kénytelen felszínes kapcsolatot kialakítani és fenntartani. Ebben az esetben a másikkal való kommunikáció, csak a jó hangulat megtartását szolgálja, nem tükröz valódi érdeklődést. Nem csoda hát, ha néha magányra is vágyunk. Fontos azonban, hogy ebből ne társas magány legyen, amikor vannak ugyan személyes kapcsolataink, azok azonban nem bensőségesek, támogatóak, el tudjuk dönteni, kivel tudunk mélyebb kapcsolatot kialakítani és ki az, akivel érdemesebb a hétköznapi csevegés szintén megmaradni.

Gyermekként fontos feladatunk volt, hogy édesanyánktól (gondozónktól) érzelmileg eltávolodjunk. Felnőttként ugyan ennyire lényeges, hogy találjuk magunknak egy (többnyire ellenkező nemű) társat, akihez közel kerülhetünk, megoszthatjuk vele életünket, gondjainkat. Mégis sok az olyan partnerkapcsolat, amiben ez a kötődés másodlagos, legfőképp valamilyen gazdasági érdek, társadalmi nyomás vagy egyéb ok köti össze a feleket. Emberi mivoltunkból fakadóan a szerelembe esés  egyébként ekkor is potenciális lehetőség, feldúlva a már kialakult stabil párkapcsolatot.

A vonzalom fellobbanásától azonban hosszú út vezet a teljes bizalomig, melyhez a kölcsönös adás-kapás és a testi közeledés is hozzá tartoznak. A történelem folyamán sokáig fenn állt az érdek-, vagy más néven látszatházasság intézménye: a szülők választottak párt gyermekük számára. Ők megtanulták hogyan illik szeretetteljesen viselkedni mások előtt, hiányzott azonban a valódi gyengédség, melyre gyermekeik ráéreztek, követendő mintakánt vihették tovább az érzelmileg sekélyes kapcsolatokat.

A modern világban a szexuális aktus (és az átélt orgazmusok száma) nagy hangsúlyt kap,  az ismerkedés, közeledés bevezető szakaszai, udvarlás azonban igencsak háttérbe szorulnak, leegyszerűsödnek. Régen fordított volt a helyzet, gardedámok óvták a fiatal lányok legféltettebb kincsét: a szüzességüket, amit manapság inkább béklyónak, mint erénynek vélnek a kamaszok. (Ez ma már sok fiatal szemében inkább a szexuális együttlétre való alkalmatlanság jelévé vált, nem pedig a megfontolt, érett kapcsolatok keresésének velejárója.) A házasság előtti szexuális élet elfogadottá válásának természetesen számtalan előnye is van, az udvarlás lerövidülése azonban nem segíti elő a pár tagjai közti kötődés megerősödését, a valódi intimitás kialakulását. Ez nemcsak az kapcsolat bensőségessége, támogató mivolta miatt fontos, hanem az elköteleződés miatt is. Sokan kellemetlennek érzik kapcsolatukban az elképzeléseikről, vágyaikról való kommunikációt, ami természetes velejárója kellene hogy legyen az együttlétnek, elkerülhetetlen feltétele a kölcsönösen kielégítő párkapcsolatoknak.

Hamarosan következik írásom folytatása ‘Szexuális kapcsolataink’ címmel.

Habis Melinda

klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

A nyugdíjba vonulás lélektana, avagy miért jó nagyszülőnek lenni

A nyugdíjbamenéstől sokan félnek: a tétlenségtől, a magánytól, az időskori betegségektől és hogy már “nincs rájuk szükség”. Sok függ azonban attól, hogy mennyire készült fel a leendő nyugdíjas erre az életszakaszra, milyen tervei és lehetőségei vannak.

Az ember a nyugdíjkorhatár eléréséig a munkahelyét és a társadalmat szolgálta, amiért megbecsülték, ezért a nyugdíjazás az önértékelés csökkenéséhez vezethet. Sokan (különösen férfiak) nem tudnak mit kezdeni a nyugdíjazáskor hirtelen rájuk szabaduló rengeteg szabadidővel. Sok esetben nehéz  megszokni azt is, hogy a korábban távol lévő házastárs állandóan jelen van, ez konfliktusok forrása lehet. Mindemellett támogatást is jelenthet, ha a partner bevonja az otthoni munkába a friss nyugdíjast, ha hangsúlyozza annak személyes fontosságát. Ezek mind segíthetik az énkép, az elvárások és a viselkedés szükségszerű módosításait. A házaspár nyugdíjas létre való átállásának sikere nagyrészt attól függ, hogy a férj megtalálja-e újfajta szerepét.
Ha nincs család vagy nem jó a kapcsolat a családtagok között, a nyugdíjazás a tartós elszigetelődés veszélyét rejti magában. Éppen ezért egy új lehetőség is a közeledésre, az elfeledett vagy megromlott kapcsolatok helyrehozására, felelevenítésére. Különösen nehéz ilyenkor az egyedül élőknek, özvegyeknek, de lényeges, hogy a párkapcsolat és a munkahely hiánya ne jelentsen szociális elszigetelődést is egyben, nyissunk az új kapcsolatok, például nyugdíjas (vagy vallási) közösségek felé.

Az időskor egyik legnagyobb veszélye az aktivitás elvesztése. Az egyéni tevékenység, annak intenzitása és minősége kifejezi, hogy mennyire tartja magát az egyén fiatalnak. Ez jól jelzi előre, hogy egy ember meddig fog élni (ha valaki testileg vagy lelkileg nagyon rossz állapotban van, szeretne meghalni, aktivitását teljesen beszűkíti). A tétlenség, a monotónia tehát együtt járhat a fizikai és mentális leépüléssel is.

A nyugdíjba vonulás azok közé a nagy események közé tartozik, amelyek előrejelzik az időskor kezdetét. Olyan konkrét jelzés, amelyről nem lehet nem tudomást venni. Nyugdíjazás után minden esetben muszáj az egyénnek az új helyzethez alkalmazkodnia, újra megtalálnia saját magát, kialakítani egy új életformát. Kezdetben a friss nyugdíjasok gyakran mindent be akarnak pótolni, amit fiatalon elmulasztottak.

Fél-egy évig is eltarthat, mire a frissen nyugdíjba vonuló megtalálja a helyét ebben az új élethelyzetben. Ilyenkor számos új lehetőség, belső erőforrás, akár új életpálya bontakozhat ki. Ma már nem meglepő az idősek nyelvtanulása, a fiatalkori érdeklődés pedig akár egyetemi tanulmányokban is megmutatkozhat. Nagyon hasznos időtöltés az is, ha a nyugdíjba vonuló hölgy vagy úr családjára fordítja a felszabaduló idejét és energiáját, hiszen a fiatal társaság mellett itt is újra hasznosnak érezheti magát. Az ifjabb generáció számára is nagy segítséget jelenthet mindez (például az unokákra való vigyázás miatt), azonban kevésbé szerencsés esetben konfliktusforrás is lehet.

Habis Melinda

klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

A szeretet ünnepén magányosan …..avagy hogyan éljük túl a karácsonyt?

Az utcákon karácsonyi zene szól, díszes égősorok világítanak, az adventi kirakodóvásárokban sokan nézelődnek, ajándékok után rohangálnak, mindenki készülődik az ünnepre. Ha nincs kihez mennünk Szenteste, vagy ha családunkból már senki sem él, esetleg túl messze vannak, előfordulhat hogy a karácsonyi mesevilág sokkal inkább negatív érzéseket kelt bennünk, mint meghitt hangulatot. Sok egyedül élő embernek a karácsony a legfélelmetesebb ünnep a világon. „Engem nem szeret senki” – gondolják. Ha legyőz minket az önsajnálat, akkor biztosan nem fog jól sikerülni az ünnep, viszont ha tudatosan készülünk a karácsonyra, sokkal jobban érezhetjük magunkat. A következőekben ehhez adok néhány gyakorlati tanácsot.

  • Keressen magának társaságot az ünnepekre! El sem tudja képzelni hányan járnak hasonló cipőben, mint Ön. Nézzen szét a házban vagy a környéken, biztosan talál valakit, aki szintén magányosan ünnepel. Érdeklődjön a helyi templomban, kisebb közösségeknél, hogy lesz-e valamilyen összejövetel, amihez esetleg Ön is csatlakozhatna! Nem ismeri ezeket az embereket? Nem számít! Fogja fel úgy, mint egy izgalmas kalandot! Ha egy távolabbi családtag vagy barát meghívja magához az ünnep alkalmából, nyugodtan fogadja el. Valószínűleg ő is magányos és örülne a társaságnak.
  • Hívhatunk mi magunk is vendégeket. A készülődés biztosan eltereli majd a gondolatainkat az egyedüllétről.
  •  Tervezzük meg az ünnepet, gondoljuk végig mitől volt szép gyermekkorunkban, próbáljuk ezeket az apró momentumokat megragadni és megismételni.
  • Ha van rá lehetőségünk, segítsünk a nálunk rosszabb helyzetben levőknek: a karitatív szervezetek, vagy a hajléktalanok mindig örülnek egy segítő kéznek vagy egy meleg teának, süteménynek.
  • Egy utazás is feldobhatja a hangulatunkat, ha megtehetjük, kényeztessük magunkat az ünnep alkalmából. Ha nincs rá pénzünk, kényeztessük magunkart máshogyan: finom ételekkel, kedvenc könyvünkket vagy DVD-nkkel.
  • Az év végéhez hozzátartozik a számvetés is. Vegyük sorra, mitől telhetne a 2015-ös év jobban az ideinél, készítsünk tervet céljaink eléréséhez! Sokan hajlamosak rá, hogy a kudarcaikat eltúlozzák, ezért próbáljuk meg az életünket egy külső szemlélő szemszögéből (is) látni. Ha ez nem megy vagy úgy érezzük, túl sok mindenen kellene változtatnunk, kérjük hozzá szakember segítségét.

Vannak, akik magányos óráikban régi emlékeikkel veszik körbe magukat. Szerencsések azok, akik az egykori meghitt pillanatokat nem fájó szívvel élik újra az ünnep óráiban. Sajnos a legtöbben inkább a múltbeli sebeket szakítják fel ilyenkor. Az elveszített szülők, családtagok emlékének fájdalma, a régi boldog karácsonyok nosztalgiája, az előtörő sérelmek,  az elrontott dolgok kapcsán érzett lelkiismeret-furdalás sok-sok gyötrelmet okozhat ilyenkor. Ha nagyon egyedül van és éppen Szentese törnek Önre a rossz gondolatok, kérjen telefonos segítséget. Az ország különböző területein több  ingyenesen hívható segélyvonal üzemel. Higgye el, néhány jó szó sokat javíthat a hangulatán. Az ünnep után pedig vegye a kezébe az irányítást és (ha kell, segítséggel) gyógyítsa be a fájó sebeket!
Gyakran a nem egyedül élőknek is sok fejtörést okoz a karácsony közeledése, mert nagy rajtunk a nyomás, szeretnénk hogy minden tökéletesen sikerüljön, éppen ezért ilyenkor a legtöbb a veszekedés a családtagok között. Az eddig elfedődő konfliktusok az ünnepi hajrában felszínre kerülhetnek. Ebben az esetlen próbáljunk higgadtak maradni, hiszen az karácsony akkor is jól sikerülhet, ha nem minden tökéletes, például nincsen ötféle desszert az asztalon.  Az ünnepek elmúltával pedig tegyünk érte, hogy kapcsolataink ezután jobban működjenek.

GYES betegség

Kisbabával otthon – kimerültség, bizonytalanság, párkapcsolati problémák

Mi várható a szülés után?

Mindenki tudja, hogy a szülés mekkora testi-­lelki erőpróba, kevesen beszélnek azonban arról, hogy ezután mekkora változás történik minden nő életében, amit nem mindenki tud olyan könnyedén feldolgozni, alkalmazkodni a megváltozott elvárásokhoz. Régen a nagycsalád vagy a szomszéd, egyéb kortárs közösségek segítő és megtartó ereje miatt kevesebben élték ezt meg olyan nehezen, a mai anyák többsége azonban egyedül kénytelen az újonnan kialakult nehézségekkel szembe nézni. Az anyaság pedig mindamellett, hogy mennyire csodálatos dolog százszázalékos erőbedobást kíván a nap huszonnégy órájában és sokszor lemondást igényel. Ha viszont hosszú távon nincs meg az adás és kapás egyensúlya, az a belső erőforrások kimerüléséhez vezet. Ráadásul az elismerés is hiányzik, ritkán dicsér meg minket bárki azért, hogy neveljük gyermekünket és ellátjuk a háztartást.

Mi az a GYES betegség?

Az ún. GYES­ – szindróma (más néven: GYES – ­betegség, GYES – ­neurózis), bár gyakori jelenség, mégis megosztja a közvéleményt és a szakembereket is (ritkán hallani róla, hiszen nem valódi diagnózist, hanem csak tünetek összességét jelenti, melyekről ráadásul csak egy speciális élethelyzetben, szülés után beszélünk). A köztudatban az unatkozó kismamák nem létező problémájaként él, akik jó dolgukban nem tudják mitévők legyenek. A GYES – ­betegség valójában egy alkalmazkodási nehézség a megváltozott élethelyzethez, melyet gyermekünk születése okoz.

Az anyuka többnyire egyedül marad egy magatehetetlen csecsemővel, aki teljes mértékben rá van utalva, kiszakad addigi életviteléből (munkahelyi, baráti közösségek), ráadásul a szülés okozta hormonális változások lelkileg is érzékenyebbé teszik. A kialvatlanság, a felelősség és magára maradás érzése nyomán idővel úgy érzi, kezd kicsúszni a talaj a lábai alól. Gyermekünk születése miatt ráadásul megváltozik a párkapcsolatunk, férjünk háttérbe szorul az új jövevénnyel szemben. A társadalmi elvárások nyomása (az újdonsült anyuka legyen mindig tökéletesen boldog, kiegyensúlyozott és türelmes), az azoknak való megfelelési kényszer, a kisgyerekes létről elképzelt idilli kép és a megélt hétköznapi valóság közötti különbség, a hétköznapok egyhangúsága, monotonitása, ingerszegénysége, a bezártság­érzés, az állandó fáradtság, az anya saját inkompetenciájának megélése váltja ki, majd mélyíti el ezt a szorongó állapotot. A Gyes – ­neurózis tehát nem más, mint a bizonytalanság, kisebbrendűségi érzés, ingerlékenység, indokolatlan félelem, melyhez súlyosabb esetben kényszeres viselkedés vagy depresszió is társulhat. Az anya úgy érzi, nem tud megfelelni feladatainak, amelyek váratlanul, csőstül szakadnak rá, emiatt folyton kimerült, frusztrált. Nincs türelme a gyermekhez, ingerlékennyé válik. Kedélyállapota unott, esetleg testi tünetei vannak (pl. fej­ és gyomorfájás) a folyamatos feszültség miatt. Mindinkább befelé fordul, emiatt idővel valóban nem fog tudni megfelelni mindennapi feladatainak, elszakad a környezetétől, a valóságtól. Mindez az egész család életét megmérgezi, hiszen a gyerekek megérzik a szülő elbizonytalanodását és szorongását, ezért maguk is szorongani kezdenek. Többet sírnak, nehezebben alszanak el, fáradtak és fárasztóak, hisztiznek. A gyerek egyre nehezebben kezelhető, a szülő pedig még jobban szorong, kész is az ördögi kör.

Mi az, ami segít a GYES betegségben szenvedő anyukának?

A GYES­ – betegség tehát fokozatosan alakul ki, és ­ ha nem érkezik időben segítség egyre mélyül, talaján komolyabb pszichiátriai kórképek jelenhetnek meg, például a szülés utáni depresszió (melyeket diagnózissal címkéznek és valódi betegségként, gyógyszerekkel kezelnek). A környezet sokszor valóban nem érti az anya problémáját, az anya pedig teljesen egyedül, segítség nélkül marad, holott ebben a helyzetben az anyáknak megértésre, együttérzésre és támogatásra van leginkább szükségük. A megoldást többnyire a környezet megértő odafordulása, egy kis tehermentesítés jelentik. Pihenés, akár rövid időre való kiszakadás is a fojtogató környezetből, valami valódi feltöltődést eredményező külső program (pl. találkozás a barátnőkkel, rendszeres testmozgás). A lényeg, hogy az anyukának néha (hetente pár órára) legyen ideje saját magára, amivel szabadon rendelkezhet. Fontos az új emberi kapcsolatok kialakítása, gyermekkel szintén otthon lévő kismamákkal való beszélgetések. Nagyon lényeges, hogy jusson a párnak ideje kettesben is lenni. Ne felejtsenek el házaspárként, egymás társaként is funkcionálni, hiszen anélkül úgysem lehetnek jó szülők. Nem könnyű, de többnyire szervezésen és odafigyelésen múlik az egész. Természetesen, ha mindez nem elég, szakember segítségét kell igénybe venni, ami elsősorban pszichoterápiás segítséget jelentsen.

Az írás megjelent a Szülők lapja portálon is, melynek szakértője lettem.

http://www.szuloklapja.hu/szules/2682/kisbabaval-otthon-%E2%80%93-bizonytalansag-faradtsag-kimerultseg-parkapcsolati-problemak.html

gyermekvállalás

Gyermekvállalás: amikor a legnagyobb boldogság házassági krízist okoz

Mit hoz magával a gyermekvállalás?

Mi okozhatna annál nagyobb boldogságot egy nő életében, mint amikor megtalálja a másik felét, férjhez megy, majd megfogan szerelmünk gyümölcse? Természetesen ezek minden ember életének legemlékezetesebb, legörömtelibb pillanatai, de mint minden változás, ez is sok nehézséget és megoldandó problémát hoz magával. Erről az oldaláról azonban mintha nem szívesen beszélnénk, sokszor csak saját bőrünkön tapasztaljuk meg a boldogság árnyoldalát, egyedül maradunk a problémáinkkal.

Amikor párunkkal megismerkedünk, meg kell ismerni egyúttal önmagunkat is, szerepünket az új kapcsolatban. Nem mindegy az sem, honnan jöttünk, milyen szokásokat, családi hagyományokat hoztunk magunkkal. Ilyenkor a két családból egy új születik, kialakulnak a közös szokások, kölcsönösen kialakítjuk az új szabályokat (pl. kapcsolattartás az eredeti családdal, megtörténik az új (közös) és régi értékrendek összeegyeztetése, határvonalak meghúzása.) Nem könnyű feladat, de a szerelem erőt ad a nehézségek leküzdéséhez, a közös lét megteremtéséhez. A férj és feleség közti őszinte és nyílt kommunikáció a közös élet kialakításához elengedhetetlen.

A fogantatás párkapcsolati krízist okozhat?

Amikor első gyermekünk megfogan, a földöntúli boldogság mellett házasságunkban új nehézségek is várhatók. A meglévő női és a férfi szerepek mellé bekerül repertoárunkba az anya és apaszerep. A szülőpár tagjai ismételten találkoznak az általuk korábban átélt mintákkal, ezeket felülvizsgálják és kialakítják saját elgondolásainkat a gyermeknevelésről. (Problémás lehet a saját anyával való megoldatlan (korábbi) konfliktus, ami megnehezíti az anyává válás érzelmi folyamatát.) Nem csoda hát, hogy a terhesség örömteli szakaszát sokszor szorongás árnyékolja be. A várandóssággal járó testséma változás, a félelem az öröklődő betegségektől, és a szüléstől, illetve a saját gyermekkorból hozott rossz emlékek megterhelik a szülői szerepre való felkészülést. A házastársak közötti összhang kialakításához elengedhetetlenül szükséges a bizalom, az intimitás valamint a fontos kérdésekben való egyetértés, az ezekről való nyílt és feszültségmentes kommunikáció.

Milyen változásokat hoz magával a gyermekszületés?

A várva várt utód megérkezése a boldogságon túl sok-sok nehézséget is magával hoz: megszűnik a szülőpár közt a kölcsönös, személyes fontosság érzése, a gyermek irányítja életüket, kapcsolataikat és intim életüket is beleértve. Mindemellett megoldást kell találni eddig ismeretlen problémákra (a kialvatlanság okozta feszültség, a túl sok gyermek körüli/otthoni feladat, beszűkült életvitel stb.. Amennyiben gyermekünk hasfájós, a sok sírás is folyamatos stresszforrást jelent). A férfi úgy élheti meg, elvesztette a nő gondoskodását, kevesebb figyelem fordul felé, a feleség egyedül maradhat nehézésgeivel és az elhanyagoltság bánatába merülhet. A szülés után gyakran előfordulnak szexuális problémák is, ami további konfliktusok forrása lehet. A pár számára ennek az életszakasznak fontos feladata, hogy átalakítsák a kétszemélyes családot háromszemélyessé, úgy, hogy kapcsolatuk ne sérüljön. Akorábban kettesben megélt kellemes élmények és a gyermek születése felett érzett boldogság adhat erőt, hogy alkalmazkodjanak a radikális változásokhoz. Az új családforma kialakításához sok türelem és igyekezet szükséges. A házasság a gyermek egyéves korára gyakran megterhelődik: az anya érezheti úgy, hogy számára beszűkült a világ; félhet a kiszolgáltatottságtól, munkahelyének elvesztésétől, újabb testvér érkezésétől. Az apa szerepe megnő, hiszen ő a családfenntartó, a kapocs a külvilág felé. Ha a szülők nem hangolják össze a szükségleteiket, az anya úgy élheti meg, hogy az apa családon kívüli élete fokozza az ő bezártságát. Az idősebb generáció jó esetben nagy segítséget jelenthet (elsősorban időt biztosíthat), hogy a pár rendezze a konfliktusokat és az anya is kimozdulhasson. Ha a nagyszülők túlságosan nagy befolyást gyakorolnak a családra, az szintén káros lehet.

Mint láthatjuk a fenti élethelyzetek a leírhatatlan öröm mellett sok-sok új problémát is magukkal hoznak, melyek megoldása azonban megerősíti a párkapcsolatot. Ellenkező esetben viszont nagyon romboló tud lenni, ami saját lelki egészségünk mellett gyermekünk egészséges fejlődésére is rányomja bélyegét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne várjuk meg, míg a helyzet elmérgesedik, ha nem tudunk a gondokkal megbirkózni, bátran kérjünk (szakértő) segítséget.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta
Az írás megjelent a babafalva.hu oldalon is.

Megbetegíthet a stressz?

Csak a testünk lehet beteg?

Sajnos az orvoslásban még ma is hátérbe szorulnak lelki gondjaink: testünk betegségeire jóval nagyobb figyelem fordul, mint pszichés problémáinkra. Amikor egy náthával vagy felfázással elmegyünk a háziorvoshoz akkor a fizikai tünetek felsorolásán túl nagyon ritkán kerül szóba, hogy volt-e mostanában valamilyen konfliktusunk, pedig a legbanálisabb betegségnek is van lelki vonatkozása. Gondoljunk csak arra, hogy manapság mennyire gyakoriak az allergiás és az ún. autoimmun betegségek (melyben az immunrendszer a saját test ellen fordul, pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex stb.) A túlzott stressz sokféle betegséget okoz (ezekről egy későbbi írásban ejtek majd szót), de önmagában is markáns tüneteket produkál. Ezek lehetnek az alvászavarok, kedvetlenség, figyelmetlenség, különféle fájdalmak, szívdobogásérzés, mellkasi fájdalom, emésztési, nőgyógyászati és szexuális problémák. Túlpörgetett, elvárásokkal teli világunkban rengeteg teher nyomja a vállunkat, az élet minden területén, akár naponta ér bennünket stresszhatás. Elég ha csak a munkába jutásra, a megélhetési/munkahelyi nehézségekre, közelebbi kapcsolatainkban megjelenő konfliktusainkra gondolunk.

Mitől függ, mennyire vagyunk stresszesek?

A stressz mértékét befolyásolja, hogy mennyire éljük meg az adott eseményt váratlannak, befolyásolhatatlannak. Feszültséget nem csak környezetünk okoz, hanem belső vívódásaink is. Nagyban befolyásolja a stresszel való megküzdés képességét, hogy optimistán állunk-e a dolgokhoz, a velünk történő rossz dolgokban meg tudjuk-e találni a jót, megfejtjük-e a tünetek jelentését, üzenetét. (Sokszor utólag úgy gondoljuk, hogy akár munkahelyünk elvesztése is lehet hasznos, hiszen nélküle nehezen váltottunk volna, átmenetileg több időt tölthetünk családunkkal.) Az optimista hozzáállás javítja immunrendszerünk működését így védetté tesz a betegségekkel szemben. Emellett a már kialakult betegségek lefolyását is pozitívan befolyásolja. (Például kutatások kimutatták hogy azoknál a rákos betegeknél, akik hittek saját gyógyulásukban lassabban osztódtak a káros sejtek, mint a magukat tehetetlennek érzőknél.) A pesszimista ember az feltételezi, hogy rossz fog vele történni, így szervezete állandó készenlétben áll (szíve gyorsan ver, izmai megfeszülnek, anyagcseréje felgyorsul), könnyen kimerül.

Mit tehetünk a tartós stressz ellen?

A tartós stressz megviseli testünket, bizonyítottan magas vérnyomáshoz, szív és érrendszeri betegségekhez, gyomorfekélyhez stb. vezet. Amennyiben a lelki feszültség testünkben kóros elváltozást okoz, ún. pszichoszomatikus betegségről beszélünk.

A fent felsoroltak tükrében tehát kijelenthetjük, hogy a stressz csökkentése egész testünkre jó hatást gyakorol. Ennek érdekében többféle dolgot is tehetünk.

A testmozgás segít megszabadulni a feszültségtől, fizikálisan elfáraszt, mentálisan azonban felfrissít. Javítja önértékelésünket, növeli fizikai teljesítményünket: energikussá és fittebbé tesz. Emellett immunrendszerünket is erősíti, ráadásul bárki számára elérhető.

A pozitív emberi kapcsolatok, melyben önmagunk lehetünk, érzelmeinket nyíltan kifejezhetjük, szintén erősítik a stresszel szembeni megküzdőképességünket. A magány és a negatív érzelmekkel / indulatokkal terhelt szociális kapcsolatok viszont épp ellenkező hatásúak.

A relaxáció során megtanuljuk izmainkat ellazítani, anyagcsere folyamatainkat lassítani, befelé figyelni. Testünk ellazul, elménk megtisztul a negatív gondolatoktól. Ezt azonban meg kell tanulni, hogy aztán önállóan is sikeresen alkalmazhassuk. Kiváló és elterjedt módszer az autogén tréning, mellyel testünk öngyógyító törekvését fokozhatjuk, javul fizikai tűrőképességünk, teljesítményünk. Nyugodtabban és mélyebben pihenünk.

Érdekli, hogyan hat immunkrendszerünkre a stressz? Megtudhatja a következő blogcikkemből!

Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, személyközpontú terapeuta