Címke: járvány

Koronavírus járvány lelki oldala

A koronavírus-helyzet margójára: korábbi életformánk elvesztése nagy érzelmi terhet jelent

A koronavírus-helyzet mindannyiunkat új kihívások elé állít. Megküzdési képességeinket próbára teszi a bizonytalanság, a folyton változó körülmények. Sok rémhír ömlik ránk a médiából, valójában senki sem tudhatja mikor és hogyan fog a helyzet rendeződni. Ez önmagában is jelentős lelki megterhelés! Ezekre a stresszhelyzetekre sem reagálunk egyformán: mindannyiunknak más stratégiái vannak a túlélésre. Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni, hogy könnyebben viseljük ezeket a megterheléseket?

Korábbi életformánk megváltozása jelentős veszteség

Nem könnyíti meg a helyzetünket, hogy a változások számos lemondásra kényszerítenek bennünket: megváltozik a munkarendünk és a társas kapcsolataink. Nem menetünk oda, ahová csak kedvünk tartja, sőt, össze vagyunk zárva szeretteinkkel, ami óriási konfliktusforrás. Az egyedülállók pedig még magányosabbnak érezhetik magukat. Az összezártság kiélezi a meglévő és felszínre hozza a bújtatott feszültségeket. Megváltoztak társas kapcsolódási lehetőségeink is. A baráti találkozók helyét átvette a telefonos, vagy Internetes kapcsolattartás. A szórakozóhelyek bezártak, a kulturális rendezvények elmaradnak. Csak néhány kiragadott példa sok-sok hétköznapi veszteség közül, mellyel egyszerre vagyunk kénytelenek szembenézni.

A veszteségre adott normál reakció a gyász

Minden veszteség külön-külön is megterhelhet bennünket. Fontos tudni, hogy a munkahelyünk elvesztése, társas kapcsolataink megváltozása, vagy a szórakozási lehetőségek beszűkülése mind önmagában is traumatizáló lehet. Mindannyian másra vagyunk érzékenyek. Könnyen megélhetjük, a sarokba szorítottság, kilátástalanság érzéseit, a saját egészségünk és szeretteink miatti aggódást. Ez akár önállóan is gyászfolyamatot indíthat el bennünk. Nagyon gyakori, hogy a jelen helyzet előhoz korábbi, fel nem dolgozott traumákat. A koronavírus-helyzet okozta változások tudat alatt összekapcsolódhat például elvesztett nagymamánk el nem siratott fájdalmával, amely így elviselhetetlenné teheti a hétköznapokat.
Fontos tudni, hogy ebben a helyzetben fokozottan szükségünk van a hétköznapi praktikáinkra mentális egészségünk megőrzése érdekében. Ha a jelen helyzet korábbi nehézségekkel kapcsolódik össze sürgőssé válik pszichológus felkeresése. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az utóbbi időkben számtalan ingyenes a lehetőség is kínálkozik arra, hogy szakszerű segítséget kaphassunk pszichológustól.

Természetes, hogy az utóbbi idők változásai rontják a közérzetünket

Ahogy abban sem vagyunk egyformák, hogy mit mennyire negatívan élünk meg, abban sem egyezünk, hogy pontosan hogyan hat ránk egy-egy veszteség. Mégis vannak a gyászfolyamatnak általános jellemzői, melyekre röviden kitérnék.
A gyász első szakasza a sokk. Ez azt jelenti, hogy érzelmileg bénultnak érezhetjük magunkat, de nem ritka a másik véglet sem, amikor az emberek pánikviselkedésbe kezdenek: például felhalmoznak otthon mindenféle védőeszközt, vagy élelmiszert. Ezt követi egy kontrollált szakasz, amikor azt érezzük, a túléléshez szükségünk van a passzivitásra: megpróbáljuk kivárni, míg csillapodik a helyzet feszültsége, betartjuk az előírásokat. Ezután egy érzelmi viharokkal terhelt időszak következik. Ilyenkor jellemző, hogy magányosnak és üresnek érezzük magunkat. Dühösek leszünk, vagy bűntudatuk van. Esetleg visszahúzódóvá válunk. Különféle testi tünetek is megjelenhetnek. Tipikusan ilyen az alvászavar, vagy az étvágy drasztikus megváltozása fokozódása, vagy akár lecsökkenése. Jelentkezhet ilyenkor gyengeség, lassúság, vagy egyéb tünetek. Gondolkodásunk beszűkül a veszélyhelyzetre: a korábban izgalmas, kihívást jelentő dolgok, tevékenységek már nem érdekelnek. Bizonyos, mindenkinél változó idő kell, hogy elteljen ahhoz, hogy ezek az érzelmi viharok lecsendesedjenek és kialakuljon egy új egyensúly.


Fontos tudni, hogy ez nem feltétlenül következik be magától, hanem érzelmi munkára van szükség ahhoz, hogy a veszélyhelyzetet átdolgozzuk. Beleépítsük a saját életünkbe, szépen lassan megtaláljunk benne a pozitív aspektusokat is. Senki számára nem kedvező, ha elveszíti a munkáját, vagy ha lecsökken a jövedelme. Ezek a kényszerű változások is hozhatnak azonban magukkal pozitív dolgokat. Késztethet ugyanis minket ez a helyzet arra, hogy átgondoljuk, mire van igazán szükségünk és mire nincs. Rádöbbenünk, hogy valójában nem feltétlenül azért vettük meg azt a pár cipőt, vagy a gyereknek a márkás telefont, mert arra volt éppen szükségünk. Hanem mert így próbáltunk beilleszkedni a közösségbe, idomulni másokhoz. Nem mertük önmagunknak sem beismerni, hogy valójában kisebbrendűségi érzésekkel küzdünk, ezért akartunk hasonlítani a környezetünkben élőkre. Pénzen próbáltuk megvenni az elismerést.
Ha rájövünk, hogy miről szól a viselkedésünk, elképzelhető, hogy meg tudjuk változtatni. Lehet, hogy pár hónap, vagy év múlva, mire a válságnak vége lesz, akkor sem fogjuk már megvenni a következő felesleges ruhadarabot, hogyha ismét lesz rá pénzünk. Ily módon ez a krízis pozitív változásokat indíthat el.

Van, akinek könnyebb…

Sokak számára komoly kétségbeeséssel jár a koronavírus járvány. Nem mindegy, hogy milyen mentális állapotban vagyunk, amikor a rossz híreket megkapjuk, mennyire tudunk alkalmazkodni a minket érintő változásokhoz. Embert próbáló feladat megküzdési stratégiáinkat a jelen helyzethez hozzáigazítani és újakat kialakítani. Ha jól megoldottuk életünk eddigi kríziseit (például megfelelően feldolgoztunk korábbi munkahelyvesztést, vagy halálesetet) akkor több belső, mentális erőforrással rendelkezünk. Korábbi stratégiáinkból párat ebben a helyzetben is tudunk alkalmazni, ami adhat egyfajta magabiztosságot. Ha korábban sosem gondolkodtunk a nehézségeinken, nehezebb a helyzetünk.


Sok családban a megváltozott viszonyok hatására a felnőttek különféle megszorításokat vezetnek be, a gyermekeknek azonban továbbra is megveszik azt, amire vágynak. Ez azért sem szerencsés stratégia, mert a gyermek így nem tanul meg megküzdeni a nehézségekkel. Ráadásul feszültség-forrás lehet a szülő és gyermekek között az igazságtalanság miatt. Jó, ha szülőként a gyermek életkorának megfelelő módon beszélünk a jelen helyzetről, az ezzel kapcsolatos kérdésekről. Ha anyagilag megterhelő a helyzet családunk számára, akár bevonhatjuk őt abba is, hogy közösen megbeszéljük, ki miről mond le. A gyermek kiválaszthat nem használt játékokat, vagy ruhadarabokat, amitől megválik, hogy aktív, hasznos családtagnak élje meg önmagát. Fontos, hogy a nehézségek ellenére is összetartsunk szeretteinkkel, a különféle korlátozások ellenére egy stabil, bizalmas érzelmi kapcsolat legyen a családtagok között.

Milyen hétköznapi praktikák segíthetnek túlélni ezt az időszakot?

Nem lehet elégszer kihangsúlyozni, mennyire fontos a jól kialakított napirend. Ha nem tudunk dolgozni, attól még tehetjük hasznossá a hétköznapjainkat, találhatunk értelmes célokat magunknak. Fontos, hogy minden napunkba csempésszünk különféle feltöltő tevékenységeket. Ápoljuk a kapcsolatainkat más módon, mint eddig. Akár telefonáljunk minden nap a szeretteinknek, vagy írjunk egymásnak kedves üzeneteket. Bizonyára ők is magányosabbak, hiszen nem találkozhatunk egymással. Ha időnk szabadul fel, fordíthatjuk azt valamilyen változásra. Kialakíthatunk például egy egészségesebb életmódot, vagy bevezethetünk új szokásokat pl. mozogjunk minden nap, rakjunk rendet stb. Ha kedvünk van, segítsünk a rászorulóknak.