Hogyan neveljünk lelkileg egészséges, szüleivel együttműködő gyermeket? 2. rész

Hogyan neveljünk lelkileg egészséges, szüleivel együttműködő gyermeket? 2. rész

 Az előző írásomban részletesen szóltam arról, milyen fontos a gyermekek egészséges lelki fejlődéséhez a szülő felől érkező gondoskodás, feltétel nélküli szeretet és az ezáltal a gyermek felé sugározott biztonság. Hiszen ez teremti meg a későbbi kiegyensúlyozottság, érzelmi önállóság alapjait. Lényeges azonban kiemelni, hogy a szeretet zászlaja alatt se essünk át a ló túloldalára (ezt hajlamosak az elfoglaltabb, lelkiismeret-furdalással küzdő szülők megtenni), ne engedjük, hogy életünket hosszútávon a gyerek irányítsa. Nyilvánvaló, hogy egy újszülött szükségleteire elengedhetetlenül rá kell hangolódnunk, de ennek idővel változnia kell. Törekedjünk arra, hogy olyan (napi)rendet alakítsunk ki, ami a szülő és gyermeke számára egyaránt elfogadható. Ezt a szülő és ne a gyerek diktálja. Evidensnek tűnik, mégsem az, hogy a gyerek még nem tudja, mire van szüksége, ezért a rá vonatkozó szabályokat nekünk kell meghoznunk. Mégis sokszor egy fárasztó, stresszes munkanap végén ráhagyjuk gyermekünkre, hogy a tv előtt egyen, akkor feküdjön, amikor szeretne, csak hogy a hisztit elkerüljük. Talán a lelkiismeretünket próbáljunk megnyugtatni, amiért keveset vagyunk vele, nem figyelünk rá eléggé, azért teszünk ilyen kedvezményeket. Fontos azonban tisztázni, hogy a gyermek számára nagyon lényegesek a szabályok, melyekhez alkalmazkodniuk kell, ez ad nekik biztonságot egy folyton változó világban.

     Könnyen azt gondolhatjuk (hiszen minden médiumból ez árad felénk), hogy akkor tesszük boldoggá a gyermekünket, ha folyton kedvére teszünk, nem tesszük ki semmiféle frusztrációnak. Ez azonban nagy tévedés, gyermekünknek olyan erős és következetes szülőre van szüksége, akire felnézhet, aki mellett biztonságban érezheti magát. Ki ne ismerné a dackorszakot, hogy milyen hiszti tud kerekedni egy-egy apróságból? Minden szülő tapasztalta már, hogy a gyermekek ösztönösen harcolnak a hatalomért, irányításért. Ez akaratuk fejlődésével magyarázható, teljesen természetes és egészséges folyamat. Lényeges azonban tisztázni, hogy a szülőnek csak akkor lesz tekintélye, gyermekünk csak akkor lesz engedelmes, ha következetesek maradunk, betartatjuk velük a korábban lefektetett regulákat. Ezt elvben a legtöbb szülő tudja, de mégis kinek van kedve egy végigrobotolt nap után „apróságokon” harcolni? Érdemes ilyenkor erőt venni magunkon és utolsó energiánkkal kezünkbe venni az irányítást és bármilyen nehéz is, következetesnek maradni! A túl nagy hatalommal rendelkező gyermek ugyanis hosszú távon indulatos, haragos, szorongó és bizonytalan lesz. Ezen túlmenően pedig a gyerek megérzi gyengeségünket és élni fog vele a továbbiakban is: még több hatalomért küzd majd. Bármilyen viselkedéssel ér célt, az megerősítődik és a továbbiakban egyre gyakrabban ismétlődik majd. Annak ellenére ösztönösen keresi minden (lelkileg többnyire egészséges) gyerek az irányítást, hogy ezzel a hatalommal ő még nem tud élni. Sőt, ha ráhagyjuk, a súlya alatt összeroppan. Tehát lényeges, hogy a döntés mindig a szülő kezében legyen. Persze életkorának megfelelően adhatunk (és jó ha adunk!) a gyermekünknek választási lehetőségeket, például eldöntheti, hogy melyik pólót vagy desszertet szeretné, de azt hogy téli vagy nyári ruhát vesz fel a hidegben, mikor fekszik le vagy megy-e óvodába, ne ő szabja meg. Ez maradjon a mi felelősségünk.

Neveléséről szóló cikksorozatom utolsó részélben arról lesz majd szó, hogyan vívhatjuk ki, hogy gyermekeink tiszteljenek minket, mitől lesznek sikeresek a gyermekközösségben majd később, felnőttkorukban is.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Share Button

5 Hozzászólás

  • RÉKA

    Legfontosabb,hogy megértjük egymást!Üdv:RÉKA

  • ANNEE

    Kedves Melinda!
    Kisfiam 4 eves, aki az allatkerti Halloween-i dekoraciokkal valo talalkozas(csontvaz,boszorkany,veres kez) ota,nem mer egeydul bemeni a szobaba ill.ott maradni. Ha 2 percre kilepek a furdoszobabol furdes kozben,mar akkor is sir. Hogyan es mivel segithetnek neki a legjobban a felelme lekuzdeseben?
    Az ovodai tarsait gyakran olelgeti,simogatja az arcukat…mindig is szerette a gyerekeket,de hogyan lehetne leszoktatni Errol a viselkedesrol? Kinovi v.mi allhat ennek a hattereben?
    Koszonom szepen a segitseget!
    Annee

    • admin

      Kedves Annee!

      A kisfia félelnének legyőzéséhez segítség lehet, ha sokat van vele, odafigyel rá, közös elfoglaltságokat szerveznek. Amennyiben ez kevésnek bizonyul, érdemes személyesen felkeresniük egy szakembert.
      A simogatás szintén kérdés, hogy honnan fakad (a Haloween csontvázakkal való találkozás sem sam önmagában ijesztő, ha más okok, korábbi félelmek is lehetnek a hátterében). Ha csak a családtagjait utánozza, természetes viselkedésnek tekinthető, idővel megtapasztalja majd, kinél milyen hatást érhet el vele.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Van nekem is 8 eves fiam nem lehet vele birni ha valaki ott van cirkuszol o kell beszeljen ha nem az van amit o akar cirkuszol meg halt az edesapja beteges is volt epelepszias rohamja azutan kezelest kap de sokazor nem tudom hogy mit tegyek vele csuful beszel a nagyszulokel az szeretne oroketig hogy fuson es rosszat csubaljon ha azt mondjuk hogy nem szabad akkor meg azert is azt csinalja azt keresi gogy hogyan tudjon rosszat csinalni el vigyeme sziologushoz

    • admin

      Kedves Kérdező!

      Igen, szerintem érdemes szakemberhez fordulniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.