Címke: Nyílt kommunikáció

Hogyan legyen a kommunikációnk önérvényesítő, vagy más szóval asszertív? Hogyan érdemes a konfliktusokat kezelnünk úgy, hogy az jó legyen számunkra? Mai bejegyzésemben gyakorlati példákkal is találkozhat a témában. Tartson velem és olvasson tovább!

Fontos azt tudnunk, hogy az életünkben legtöbbször ösztönösen cselekszünk és sokszor észre sem vesszük, hogy alárendelődünk másoknak, hogy a saját igényeinket könnyen mások igényei mögé szoríthatjuk, amitől hosszútávon rosszul érezhetjük magunkat.

Gyakran már gyerekkorunkban megszokjuk, hogy el kell nyomnunk a saját vágyainkat és a másik ember kedvében kell járnunk. Persze vannak olyan emberek is, akik pont ellenkezőképp, hajlandóak inkább önzőként, erőszakosként fellépni, ami szintén nem szerencsés, hiszen mindez emberi kapcsolatainkat rombolja.

Hogyha az első példa jellemző ránk, és saját érdekeinket háttérbe szorítjuk, akkor azzal hosszútávon önmagunknak ártunk. Idővel azt érezhetjük, hogy mindenki csak kihasznál bennünket. Ez akár munkahelyi, akár párkapcsolati vagy egyéb családi–baráti kapcsolati problémákhoz is vezethet.

Az asszertív kommunikáció lényege az, hogy őszintén megfogalmazzuk, hogy mit szeretnénk, és elvárjuk a másiktól azt, hogy figyelembe vegye a kéréseinket. Önbizalmat ad, hogyha asszertíven kommunikálunk, hiszen ennek alapja az, hogy mi magunk is komolyan vesszük a saját érzéseinket.

Hogyan kommunikáljunk őszintén? Hogyan kezeljük a konfliktusokat?

Az asszertív kommunikáció egy konfliktuskezelési módszer, ami a vágyaink nyílt és őszinte kifejezésén alapul. Szükséges hozzá némi önismeret és egy kis nyílt kommunikáció. Az asszertivitás segít megérteni másokat, és abban is segít, hogy bennünket is megértsenek. Megtanít tiszteletet adni és kapni. Segít a stresszkezelésben és a düh kontrollálásában is. Alapja az, hogy jogunk van saját szükségleteink kielégítéséhez, ameddig ez nem sérti mások érdekeit.

Ha érdekeink ütköznek másokéval, akkor pedig próbáljunk meg mindenki számára megfelelő megoldást találni.

Mik az asszertív kommunikáció lépései?

Elősorban magunkat kell megvizsgálnunk, hogy mi az, ami számunkra problémát okoz? Mi az, amit szeretnénk elérni? Hogyan kommunikálunk most, higgadt helyzetben, illetve konfliktus esetén, feszültség hatására? Hajlamosak vagyunk passzívan, alárendelően, vagy inkább agresszíven szoktunk-e reagálni?

Az asszertív kommunikáció első lépése a problémát okozó helyzet vagy viselkedés azonosítása. Utána fontos ezt szavakba öntenünk és a másik számára is érthető módon megfogalmaznunk, hogy miért okoz ez számunkra problémát. Fontos, hogy első szám első személyben beszéljünk, és kifejezetten az illető személy viselkedésére koncentráljunk. Tehát, ne a személyt kritizáljuk, hanem mindig azt a konkrét viselkedést, amely belőlünk rossz érzést vált ki.

Fontos, hogy amikor megfogalmazzuk ezt a kérésünket, akkor megfelelő legyen az időpont és a helyszín választása, illetve a légkör se legyen túl feszült. Kezdetben érdemes gyakorolnunk akár otthoni szituációkban családtaggal, vagy baráttal elpróbálni, hogy mit szeretnénk mondani, vagy akár leírni, pontosan megfogalmazni, érzéseinket és a gondolatainkat.

Fontos, hogy megpróbáljunk magabiztosan és higgadtan fellépni, hogy a viselkedésünk és a nonverbális jegyeink is kedvességet, elfogadást sugározzanak. Ha lehet, az arckifejezésünk legyen pozitív, vagy semleges.

Gyakoroljuk az asszertív kommunikációt!

Nézzünk néhány példát arra, hogy hogyan lehet mindezt a gyakorlatban kivitelezni.

Az első példában egy munkahelyi szituációban idegesít bennünket, hogy valaki hangosan kevergeti a kávéját.

Hogyha úgy gondoljuk, hogy alkalmas a környezet, akkor egyszerűen csak lépjünk oda kollégánkhoz, és fogalmazzuk meg:

• Figyelj, ráérnél egy picit? Szeretnék mondani valamit!
• Persze, most épp ráérek, mondjad.
• Arról van szó, hogy szeretném elmondani neked, hogy nagyon fel tudom magamat idegesíteni azon, hogy hangosan és hosszan kevergeted a kávédat. Tudnál valamit tenni, hogy ez megváltozzon?
• Persze, köszönöm, hogy elmondtad! Ezentúl megpróbálok odafigyelni rá, hogy kevésbé hangosan csináljam!

Egy picit nehezebb helyzet, hogyha mondjuk a főnökünkkel kell konfrontálódni, de érdemes ezt is gyakorolni, hogy éles helyzetben jól menjen.

Például amikor a főnökünk szóváteszi, hogy miért késtünk el a munkából. Hogyan reagálhatnánk erre? Gondoljuk végig!

Például, lehet úgy reagálni, hogy azt mondjuk a felvetésére, hogy: „Elnézést kérek, amiért az utóbbi időben több alkalommal is elkéstem. Igazából nagyon nehéz megoldanom, hogy az óvodába csak 7 órára tudom vinni a gyereket, és hiába szállok fel a következő buszra, nem érek ide 8 óráig. Hogyha szeretné, akkor szívesen ledolgozom a kieső időt délután.”

Fontos összegzésként elmondani, hogy az asszertív kommunikáció sok-sok gyakorlást igényel. Megfelelő hozzáállásal azonban a konfliktushelyzeteinkből mindig tanulhatunk valamit, ami segíthet harmóniában élni önmagunkkal és másokkal.

Nem baj az, hogyha utólag megbánjuk a reakciónkat vagy nem merünk rögtön kellőképpen asszertíven fellépni. Az is tanulságos, ha utólag odamegyünk és megpórbáljuk orvosolni a helyzetet. Ha utólag azt gondoljuk, túl erősen léptünk fel, elnézést kérhetünk. Mindenkinek jól esik az, ha érzi, partnerként bánnak vele.

Hogyha nem merünk egyszerre mindent elmondani, akkor kérhetünk egy következő alkalmat, amiben elmondhatjuk az, amit az első alkalommal szerettünk volna, csak éppen nem jutott eszünkbe. Hogyha ehhez nincsen bátorságunk vagy nem érzünk elegendő erőt magunkban hozzá, akkor sincs probléma, abból is sokat lehet tanulni, hogyha ezeket a szituációkat átgondoljuk és egy következő helyzetben a leszűrt tapasztalatokat alkalmazzuk.

Ne féljünk tehát a konfliktushelyzetektől, hanem próbáljuk meg megfogalmazni az igényeinket és ezeket őszintén, nyíltan kommunikálni a partnereink felé is.

A blogcikket videó formájában is feldolgoztam, amit ide kattintva megtekinthet.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.