Címke: pszichiáter

Milyen jelei lehetnek az öngyilkosságnak? Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Mai cikkemben az öngyilkosság előjeleiről és az ún. ’cry for help’ szindrómáról olvashat bővebben. Részletesen kitérek rá, hogy milyen előjelei vannak annak, ha valaki öngyilkosságot szeretne elkövetni, illetve, hogy milyen teendőink vannak, hogyha szeretnénk ezt megakadályozni. Milyen lépéseket szükséges megtennünk ahhoz, hogy ezt a folyamatot megszakítsuk, és ennek a krízisállapotnak anélkül legyen vége, hogy az illető kárt tenne önmagában? Olvasson tovább és tudjon meg többet az öngyilkosságról!

Fontos tudni, hogy mindenféleképpen szakembert kell bevonni akkor, ha valaki öngyilkosságot szeretne elkövetni, merthogy mindig oka van annak, hogy valaki fenyegetőzik vagy felhozza az öngyilkosság témáját.

Csak a mentális betegek lehetnek öngyilkosak?

Lényeges, hogy öngyilkosság bárkivel megtörténhet, tehát nem kell mentális betegnek lenni ahhoz, hogy valaki önkezével vessen véget az életének. Sokféle krízishelyzet, érzelmi megterhelés vezethet oda, hogy az illető kilátástalannak érezze a helyzetét, és hogy azt gondolja, arra van szüksége, hogy az életét eldobja magától.

Tehát hangsúlyozni kell, hogy az öngyilkosságot megelőző állapotot mindig a kilátástalanság, illetve a mély lelki fájdalom érzése jellemzi. Ezek önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy valaki eldobja az életét. Érdemes azt is tudni, hogy az esetek nagy többségében a személy különféle vészjelzéseket küld,segélykiáltásokat hallat a környezete felé, ezt nevezzük ’cry for help’ jelenségnek.

Ezek a segélykiáltások lehetnek direktek vagy indirektek: valaki búcsúlevelet ír, vagy végrendelkezik, de az is lehet, hogy szóba hozza azt, hogy vágyik a halálra, vagy hogy értéktelennek érzi az életét. Esetleg különféle eszközöket gyűjt, amivel véget vethetne az életének.

Fontos, hogy felfigyeljünk ezekre a jelekre és ne csak legyintsünk! Ne gondoljuk azt, hogy aki beszél az öngyilkosságról az nem fogja megtenni! Vegyük komolyan ezeket a segélykiáltásokat és kezdeményezzünk beszélgetést! Érdeklődjünk, kérdezzük meg tőle, hogy miért gondolja így, és keressünk fel szakembert, esetleg kísérjük el őt egy pszichológushoz vagy pszichiáterhez, aki hatékony segítséget tud nyújtani a számára.

Néhány szóban a veszélyeztető tényezőkről

Mikor érdemes az öngyilkossági szándékra gondolni akkor is, amikor a személy ezt nem mondja ki direkt vagy indirekt módon?

Hajlamosít az öngyilkosságra:

Ezek a tényezők mind-mind oda juttatják a személyt, hogy kilátástalannak érezze az életét. Ilyenkor általában többféle viselkedéses jegyet is tapasztalhatunk az illetőn.

Például a korábban örömet okozó tevékenységeket elkerüli, vagy már nem okoznak számára örömet, beszűkül a gondolkodása, nem keresi a kapcsolatot a szeretteivel, barátaival.

Ezek a jelek mind arra utalnak, hogy jelenleg egy krízisállapotban van, amiből nem tud egyedül, segítség nélkül kitörni. Ilyenkor fontos, hogy segítő kezet nyújtsunk és felkaroljuk ismerősünket, szerettünket, hogy meglássa azt, hogy van más lehetőség is, minthogy eldobja az életét.

A fiatalkori öngyilkosságról

A fiatalkori öngyilkosság merőben más, mint a felnőtt vagy időskori öngyilkosság. Bár utóbbi is sajnos elég gyakori, sok idős beteg ember jut arra, hogy önkezével vessen véget az életének.

A fiatalkori öngyilkosság a kamaszok közötti a harmadik leggyakoribb halálok, ezért mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel! Gyakran a beilleszkedési nehézségek, önértékelési problémák és magányosság vezetnek ahhoz, hogy egy fiatal eldobja az életét. A legtöbb esetben találunk az előzményekben ilyenkor bántalmazást, akár szexuális akár fizikai erőszakot, a szülők részéről elhanyagolást, esetleg a szülők mentális problémáit.

Nagyon gyakran az iskolai viselkedés megváltozik, illetve iskolai bántalmazások, kiközösítések, csúfolódások miatt is jelentkezhet öngyilkosság. A médiában is sűrűn találkozhatunk ezekkel a hírekkel.

Fontos azt tudni, hogy ennek is vannak előjelei. Tehát, ha a gyermekünk viselkedése megváltozik, mindig gondoljunk rá, hogy valamilyen komoly oka van, és járjunk utána annak, hogy mi lehet ez. Sokszor jellemző az öngyilkosságra készülő fiatalok körében az otthonról való menekülés, a drog és alkoholhasználat, illetve az iskolai problémák megjelenése. Külső jelei lehetnek a megjelenés elhanyagolása, koncentrációs problémák és testi tünetek: pl. hasfájás, fejfájás, fáradtságérzet.

Hogyha ilyen tüneteket tapasztalunk fiatal barátunkon, ismerősünkön, akkor érdemes ajánlani a Kék vonal lelki segélyvonal telefonszolgálat felhívását, ami a 116-111-es telefonszámon érhető el, vagy akár önmagunk is jelentkezhetünk ezen a telefonszámon, hiszen hatékony segítséget kaphatunk abban az esetben is, hogyha bárkin tapasztalunk ilyen jeleket.

Mik azok a védőfaktorok, amelyek az öngyilkosság ellen hatnak és megvédhetnek bennünket tőle?

Alapvetően a családi élet, a társas kapcsolatrendszer segíthet megelőzni az öngyilkosságot, illetve kedvező hatású, hogyha valaki sportol, vallásos, vagy ha pici gyereke van, esetleg terhes.

Tévhitek az öngyilkossággal kapcsolatban

Gyakran gondolnánk, hogy aki azt hangoztatja, hogy öngyilkosságot fog elkövetni, az úgysem fogja megtenni, ez azonban nem igaz. A legtöbb esetben az öngyilkosságra készülő személy ugyanis ad segélykiáltásokat, csak a környezetében élő személyek ezt nehezen tudják értelmezni, illetve nem mindenki tudja, hogy mi a szükséges teendő ezek tapasztalása esetén.

Szintén gyakori tévhit az is, hogy aki öngyilkosságra vetemedik az őrült, de ez sem igaz. Bárki kerülhet olyan kilátástalan helyzetbe, ami ahhoz vezet, hogy beszűküljön a gondolkodása és hogy végül eldobja az életét.

Gyakori tévhit továbbá, hogy nem lehet megakadályozni az öngyilkosság elkövetését. Ez sem igaz, mert a legtöbbször aki erre vetemedik, az valójában nem az életétől szeretne megszabadulni, hanem csupán az aktuálisan átélt elviselhetetlen fájdalomtól.

Szintén gyakori tévhit, hogy aki öngyilkosságra készül, az nem hajlandó segítséget elfogadni. Egy kutatás szerint az öngyilkosságot elkövetők több mint fele a tette elkövetését megelőző 6 hónapban kért valamilyen segítséget.

Gyakori tévhit az is, hogy azt gondoljuk, ha beszélgetünk valakivel az öngyilkosságról, akkor azzal ötleteket adhatunk neki ahhoz, hogy megtegye. Ez sem igaz, sőt, pont ennek ellenkezője igaz!

Tehát, ha látjuk valakin, hogy el van keseredve és oda megyünk hozzá, bátran megkérdezhetjük tőle, hogy gondolt-e arra, hogy véget vessen az életének, és van-e arra vonatkozó terve, mert ez nem buzdítja fel őt, hanem inkább elbizonytalaníthatja. Könnyebben megnyílik nekünk, hogyha rá merünk kérdezni.

Ha azt érzi, hogy nincsenek tabuk, akkor valószínű, hogy őszintén el fogja mondani az ezzel kapcsolatos gondolatait, érzelmeit, akár kész terveit is.

Mit tegyünk akkor, hogyha az öngyilkosság jeleit tapasztaljuk?

Ne hagyjuk magára a személyt, hanem menjünk oda hozzá és kezdeményezzünk beszélgetést vele. Semmiféleképpen se próbáljuk meggyőzni arról, hogy a terve butaság, hanem inkább hallgassuk végig és próbáljunk együttérzően viselkedni. Igyekezzünk megérteni azt, hogy mi az ő szenvedésének története. Legyünk vele, bátorítsuk őt arra, hogy beszéljen a problémáiról és ösztönözzük arra, hogy forduljon szakemberhez.

Hogyha valaki megfontolta már az öngyilkosság tettét, esetleg komoly szándéka van erre vonatkozóan, akkor semmiféleképpen sem kerülhető el az, hogy pszichiáterhez vagy klinikai szakpszichológushoz, pszichoterapeutához forduljon, mert akkor ő már olyan súlyos krízisállapotban van, amelyet házi módszerekkel nem lehet feloldani.

Szóval, nyugodtan forduljunk a barátunkhoz, ismerősünkhöz vagy bárkihez, akin tapasztaljuk ezeket a jeleket, és ne azon aggódjunk, hogy esetleg mit mondjunk, vagy hogyan viselkedjünk, hanem adjuk bátran önmagunkat!

Mutassuk ki, hogy törődünk vele, akár meg is fogalmazhatjuk, hogy aggódunk érte, és legyünk vele ebben a nehéz helyzetben. Próbáljunk meg minél több mindent megtudni róla, hogy mitől érzi így magát, illetve hogyha nem zárkózik el szakember segítségétől, akkor ajánljuk fel akár azt is, hogy elkísérjük őt a rendelőbe, hogy szakszerű segítséget kaphasson.

Hogyha erre nem hajlandó, akkor mi magunk is kérhetünk segítséget. Megtudni valakiről azt, hogy fontolgatja az öngyilkosságot, egy óriási lelki teher, úgyhogy nyugodtan hívjuk ilyenkor a különféle lelkisegély telefonszolgálatokat és kérjünk akár a magunk számára is tanácsot, segítséget.

Ha valaki nem akar felkeresni szakembert, akkor érdemes megtudnunk, hogy mennyire súlyos az ő krízisállapota, van-e már kész terve arra, hogy hogyan oltaná ki az életét. Nyugodtan kérdezzünk erre rá, és hogyha kész tervvel rendelkezik – ez azt jelenti, hogy magas a kockázata annak, hogy valóban meg is fogja tenni – ilyenkor hívjuk a 112-es segélyhívó számot, és ameddig meg nem érkezik a segítség, ne hagyjuk őt magára, valamint tegyük el a keze ügyéből a potenciálisan veszélyt okozó tárgyakat.

Hogyha úgy ítéljük meg, hogy a veszély nem ennyire sürgős, akkor maradjunk vele, figyeljünk rá, térjünk vissza erre a kérdésre, és ne engedjük magunkat lebeszélni arról, hogy szakember bevonására van szükség ahhoz, hogy ez a krízisállapot megoldódjon.

Végezetül arra tenném a hangsúlyt, hogy az öngyilkosságot megtudni, vagy bárkit látni, aki ezzel a gondolattal foglalkozik, az igen megterhelő, úgyhogy figyeljünk a saját mentális állapotunkra is! Merjünk a saját részünkre is segítséget kérni!

A témát videó formájában is feldolgoztam. Kattintson ide és nézze meg a YouTube-csatornámon!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között?

A köznyelvben sokszor helytelenül utalnak a pszichológusok és pszichiáterek munkavégzésére, módszereire. Melyik szakemberhez mikor és milyen problémával érdemes fordulni? Hogyan válnak pszichiáterré és pszichológussá ezek a szakemberek? Mai cikkemben ezekre a gyakran felmerülő kérdésekre térek ki.

Pontosan mivel foglalkozik egy pszichiáter?

Alapvetően az emberi viselkedés, a lelki betegségek biológiai alapjaival foglalkozik, tehát az ingerület átvivő anyagok, ún. neurotranszmitterek hatását vizsgálja a viselkedésre. Hogyha például hangulatzavarunk van és pszichiáterhez fordulunk, ő ennek a biológiai alapjait vizsgálja, így elsősorban gyógyszert fog felírni.

Ahhoz, hogy valakiből pszichiáter legyen, az orvosi egyetemet kell elvégezni, és utána szakvizsgát tenni pszichiátriából. Az állami intézményekben – ha pszichiátriai gondozóban fordulunk szakemberhez – akkor arra kell felkészülnünk, hogy viszonylag kevés idő van általában egy – egy páciensre, ezért a pszichoterápiás kezelést általában pszichológus végzettségű terapeuták végzik.

Mit csinál a pszichológus, mi a különbség közte és a pszichiáter között?

A tanulmányaikat tekintve a pszichológusokat bölcsészkaron képzik, így ők nem kapnak olyan részletes képzést élettanból és anatómia tantárgyakból, mint a pszichiáterek, hanem elsősorban az emberi viselkedést, az észlelést, az érzelmeket, a gondolkodást és az emlékezetet tanulmányozzák, illetve az emberi kapcsolatokra és azok jellegzetességeire fókuszálnak.

Ahhoz, hogy valaki pszichológus legyen, egy 3+2 éves képzést kell elvégeznie, ezután tud specializálódni. Hogyha gyógyító tevékenységet szeretne folytatni, akkor klinikai szakpszichológussá tud válni egy újabb négyéves képzés alatt. Klinikai szakpszichológusok tehát elsősorban pszichiátriai gondozókban és osztályokon, valamint magánrendelés formájában dolgoznak, és különféle mentális problémák esetén tudnak hatékony pszichoterápiás segítséget nyújtani.

A klinikai szakpszichológus alappszichoterápiás tevékenységet végez, illetve az általa elsajátított pszichoterápiás módszerben dolgozhat.

Hogyan gyógyít a pszichoterápia?

A pszichoterápiás beavatkozás alapja az, hogy a lelki tünetet a viselkedéses kapcsolati és intrapszichés kontextusában vizsgáljuk. Tehát beszélgetés és a pszichoterápiás kapcsolat segítségével térképezzük fel a beteg problémájának a gyökereit illetve kezeljük azokat. A pszichoterápia alapvetően a tüneteket kialakító, az ezek kialakulásához hozzájáruló okokat keresi, és ezeket különféle pszichoterápiás módszerek segítségével kezeli.

Annyiban különbözik tehát a pszichiáter és a klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta feladata, hogy a pszichiáter gyógyszerekkel a tünetet kezeli, illetve magát a biológiai folyamatot. Erről a biológiai folyamatról ma még nem tudjuk, hogy valójában oka vagy következménye az érzelmi változásoknak.

Ezzel szemben a pszichológus, pszichoterapeuta vagy klinikai szakpszichológus pszichoterápiával, tehát az emberek problémái mögött meghúzódó lelki okok kezelésével foglalkozik. Pszichoterapeuta végzettséggel egyébként klinikai szakpszichológus és pszichiáter is rendelkezhet, ez egy ráépülő képzés.

Sok esetben előfordul, hogy a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelés kombinációja hozza a legjobb megoldást. Ilyenkor is érdemes külön pszichiáterhez és pszichoterapeutához vagy pszichológushoz fordulni, ugyanis a gyógyszeres kezelés azt feltételezi, hogy a páciens átadja a kontrolt a gyógyszer hatásainak. A pszichoterápia pedig pont ellenkezőleg úgy hat, hogy megtanítja a pácienst kontrollálni a tünetét, illetve a saját életét, a saját problémáit jobban megérteni és jobban kezelni.

Enyhébb esetekben magában a pszichoterápia is elég szokott lenni.

Azt azonban érdemes tudni, hogy a pszichoterápia meglehetősen időigényes folyamat, ezért a legtöbb pszichiátriai gondozóban nem feltétlenül fogják felajánlani, hogy vágjunk pszichoterápiás munkába. Fontos azt látni, hogy míg egy pszichiáter akár 20-30 pácienst is el tud látni egy nap alatt, addig a pszichoterápia többnyire hónapokig vagy akár évekig is elhúzódik, és ezért az egészségügyi biztosítási rendszer számára nem túl költséghatékony megoldás.

Hogyan történik a diagnosztika?

Pszichiáter esetén a gyógyszer beállítása különféle kritériumok mentén történik, tehát meg van határozva, hogy mely pszichés betegségekre mely gyógyszerek közül lehet választani. Ezzel szemben ha pszichoterápiás folyamatba vágunk, ott a diagnosztika egy kevésbé fontos feladat, mert ott a konkrét élethelyzetbeli nehézségekre fókuszálunk. A pszichoterápia arra tanít, hogy mi magunk vegyük kezünkbe az életünk és a porblémáink feletti kontrollt.

Érdemes tudni, hogy önmagunkat és a szerettünket sem látjuk objektíven, a konkrét tünettanon kívül a diagnosztikai szempontok közül nagy hangsúlya van annak is, hogy a probléma, tünet mennyire korlátozza a személy munkaképességét, miként korlátozza a társas kapcsolataiban, vagy milyen más betegségek merülnek fel az aktuális tünetek kapcsán. Ennek eldöntéséhez pszichiáter, vagy lagalább háziorvos felkeresésére van szükség.

Mit tegyünk, ha valamilyen mentális probléma tünetét tapasztaljuk önmagunkon vagy valakin a környezetünkben?

A legjobbat akkor tesszük, ha a háziorvosunkat keressük fel és beszámolunk neki a problémánkról, aki el tud irányítani különféle vizsgálatokra kizárandó az egyéb betegségeket. Ha mindez megvan, akkor megkezdődhet a pszichoterápia és a pszichiáterrel való kontroll.

Optimális esetben tehát mentális problémák esetén a gyógyszeres kezelést mindig kíséri pszichoterápiás kezelés is, hiszen ez hoz hosszútávú változást a páciens életében.

A pszichoterápiás kezelés ugyan alapvető jog, de mégsem mindenhol elérhető TB keretek között. Gyakori félelem, ami miatt az emberek nem keresnek fel szakembert, mert attól tartanak, hogy rögtön zártosztályra akarják küldeni őket.

Alapvetően két ok miatt szokott sor kerülni pszichiátriai osztályos felvételre:

  • ha ambuláns keretek között a pszichiáter nem tudja beállítani a páciens gyógyszeres kezelését
  • vagy ha annyira súlyossá válik a beteg állapota, hogy önmagára, vagy a környezetére veszélyt jelent.

Ezekben az esetekben szükséges a gyógykezelés akkor is, hogyha a páciens nem együttműködő! Ezt a diagnózisalkotást és a beutalást pszichiáter szakorvos tudja elvégezni.

Amennyiben pedig önmagunkat veszélyben érezzük, ha egy agresszív pácienssel találkozunk (pl. családtag vagy hozzátartozó), akkor a 112-es telefonszámot tudjuk felhívni, ahol megfelelő segítséget kaphatunk.

Fontos tehát, hogy figyeljünk saját magunk és szeretteink egészségére. Ha bármilyen problémát vagy tünetet tapasztalunk, akkor keressünk fel klinikai szakpszichológust, pszichiátert és ne várjuk meg, míg nagyobb nehézségeink adódnak a problémából. Ha időben elkezdjük a megoldás keresését, akár a gyógyszeres kezelés szükségességét is elkerülhetjük!

A blogcikket videó formájában is feldolgoztam. A megtekintéshez kattintson ide.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.