Címke: Pszichoterápia

A testünk nem felejt – a traumák fizikai hatásai

Mióta világ a világ, az emberek természeti és egyéb katasztrófákat élnek túl. Saját életünkben is megélünk erőszakot, cserbenhagyást. Ezek a traumatikus tapasztalatok nyomot hagynak a lelkünkben és testi lenyomatokat is okoznak. Károsítják az örömérzésünket és az intimitás átélésére való képességünket. Átírják génjeinket, negatívan befolyásolják immunrendszerünk működését. Ráadásul a trauma nem csak arra van hatással, aki közvetlenül érintett benne, hanem a körülötte élőkre is.

A trauma hatása a viselkedésünkre és az agyunkra

Nem nehéz elképzelni, hogy a harcmezőről hazatérő katonák dührohamaitól az egész családjuk szenved, a poszttraumás stressz zavarban szenvedő férfiak párjai hajlamosabbak a depresszióra és hogy a depressziós nők gyermekeinek nagyobb esélyük van rá, hogy szorongó felnőtté váljanak.

A trauma természetéből fakadóan kibírhatatlan, ezért az elszenvedője megpróbálja kitörölni az elméjéből. A traumatúlélők próbálnak úgy tenni, mintha mi sem történt volna és szeretnének továbblépni. Ez rengeteg energiát emészt fel. Gyakran szégyenérzetet, gyengeségtől való félelmet élnek meg, miközben szeretnének túllépni a traumán. Agyunknak az a része, amely a túlélésünkért felelős, azonban emlékszik. A stresszes élmény meggyengíti azokat az agyterületeket, melyek a saját testünk érzékeléséért felelősek.

A friss kutatások rengeteg információval szolgálnak arra nézve, hogy hogyan csökkenthetőek a traumák hatásai. Az egyik a testünkkel való újrakapcsolódáson keresztül vezet, és magában foglalja azt, hogy tudatosítjuk és megértjük a velünk történteket: feldolgozzuk a traumákhoz kapcsolódó emlékeket, érzéseket. A másik út olyan gyógyszerek szedése, melyen kikapcsolják bennünk a nem helyénvaló vészreakciót. A harmadik pedig lehetővé teszi, hogy a test olyan tapasztalatokat éljen át, amelyek zsigeri szinten ellentmondanak a traumák nyomán keletkező tehetetlenség érzésnek.

Gyógyulás a traumából?


Minden trauma egyéni, ezért a legtöbb esetben a három út kombinációjára van szükség.

Szenvedésünk legnagyobb forrásai azok a hazugságok, melyeket önmagunknak mesélünk. A trauma túlélők pontosan tudják, milyen gyötrelmes szembenézni a valósággal. Valójában nem akarjuk tudni, min megy keresztül egy katona a harcmezőn, nem akarjuk tudni hány gyereket molesztálnak a szülei, vagy hány embert vernek meg az éjszaka közepén idegenek. Abban a hitben akarjuk ringatni magunkat, hogy az életünk biztonságos, hogy szeretteink megóvnak minket a bajtól.

A trauma egész életünkre beveszi magát az elménkbe és bármilyen hang, illat, vagy kép, amely valamennyire emlékeztet az eredetire, ugyanolyan bénulttá és dühössé tehet bennünket. Sokszor hónapokig tart mire az ember képessé válik arra, hogy beszéljen a fájdalmairól. A trauma azonban mindig megnehezíti a meghitt kapcsolódást másokkal.

Óriási bizalomra és bátorságra van szükség ahhoz, hogy meg tudjuk engedni magunknak az emlékezést és szembenézzünk a fájdalmas dolgokkal. A legtöbb túlélőnek szégyen érzése van azzal kapcsolatban, amit tett, vagy nem tett az esemény kapcsán. A traumatizált emberek a mentális rugalmasság hiányától szenvednek. Nem tudnak elképzelni a maguk számára egy jobb jövőt.

Hogyan él egy traumatizált személy?

A traumatizált emberek a normálisnál sokkal intenzívebb stressz válaszokat adnak azután is, hogy a veszély elmúlt. Sokan arra panaszkodnak, hogy egyfajta üresség érzés önti el őket, amikor nem dühösek, vagy nincsenek kényszerítő körülmények között, esetleg nem űznek valamilyen veszélyes hobbit.

Utóbbit nevezzük traumás újrajátszásnak, amely egy feldolgozási kísérlet arra, hogy a traumatizált személy irányítást nyerjen a fájdalmas helyzet fölött. Azonban ez nem lehet sikeres, csak további fájdalomhoz és önutánathoz vezet. Valójában elősegíti a trauma rögzülését. Erős érzelmek gátolhatják ugyanis a fájdalom érzést, ami amiatt van, hogy az agyban morfin szerű anyagok szabadulnak fel. Sok traumatizált ember esetében a stresszhelyzetek hasonló módon enyhítik az alapszorongást.

A traumafeldolgozás első lépése, hogy képesek legyünk biztonságos környezetet teremteni, hogy kapcsolódjunk olyan emberekhez, közösségekhez, melyek elfogadnak bennünket. A nyelv teszi lehetővé számunkra, hogy változtassunk önmagunkon és kapcsolódjunk másokhoz azáltal, hogy közöljük tapasztalatainkat. A dolgok közös értelemben vett jelentésének megtalálása szintén oldja feszültségünket.

Milyen hatása van a fel nem dolgozott traumának?

A trauma és annak hatása legtöbbször korántsem egyértelmű! A legtöbb páciens, aki terápiába jelentkezik, furcsa panaszokkal küzd, gyakran megfogalmazni sem tudja, mi bántja. Például retteg a férfiaktól, vagy megmagyarázhatatlan dühkitörései vannak. Ezek látszólag semmiféle traumához nem kötődnek, időt kell hagyni arra, hogy a tünetek mögött meghúzódó valóság feltárulhasson.

A traumatúlélőknek a terápia segítségével először támogatásra es elfogadásra kell találniuk, hogy képesek legyenek szembenézni azzal, ami a bizalmatlanságukat, szégyenüket, dühüket táplálja. Nagyon gyakori az úgynevezett konverziós reakció, amely során a páciens valamely testrészeinek működőképességét veszíti el, ezáltal juttatja kifejezésre belső konfliktusait. Ne gondoljuk, hogy ezt puszta hiszti! Egy vizsgálat kimutatta, hogy a vérfertőzésen átesett nők esetében a sejtek arányai megváltoznak. Az úgynevezett CD 45 sejtek az immunrendszer memória sejtjei, amelyek sejtszinten kódolják a traumát. Emiatt nehezen tudnak különbséget tenni biztonságérzet és veszély között.

Ha sokat dolgozunk traumatúlélőkkel, világossá válik számunkra, hogy sajátos módon látják a világot. Ennek megértéséhez szükséges tudnunk, hogy gyerekként mindannyian saját családunk univerzumában létezünk, ahogy a szülő tekint miránk, úgy tekintünk mi is önmagunkra. Ha szeretettel és gyengédséggel vesznek bennünket körül a szüleink, akkor ez lesz számunkra természetes. Ha később olyasvalakivel akadunk össze, aki rosszul bánik velünk, felháborodunk.

Ha azonban bántalmazást, vagy mellőzöttséget kell gyermekként átélünk, én érzésünket a megvetés és a megalázottság jellemzi. Később sem ismerjük fel amikor valaki rosszul bánik velünk. A terápia tehát segít abban, hogy pozitívabban álljunk önmagunkhoz és a világot is másként lássuk. Ne érezzük veszélyben magunkat olyankor, amikor nincs okunk rá. A kötődéskutatók bebizonyították, hogy a legkorábbi gondozóink alakítják, hogy agyunk miként érzékeli a valóságot, kire számíthatunk, ki fog cserbenhagyni.

Mitől függ, hogy látjuk a körülöttünk levő világot?

Ezek a belső térképek az idő során rendkívül stabilak, egy mély szerelmi kapcsolat vagy egy gyermek születése sokkal biztonságosabbá teheti kötődési stílusunkat, mert megtaníthatja nekünk hogyan szeressünk.

A gyermekkori bántalmazást, vagy elhanyagolást elszenvedett felnőttek tehát bármikor elsajátíthatják az intimitás és a kölcsönös bizalom érzését. Ezzel szemben egy korábban teljesen ép gyermekkori kapcsolati térkép is annyira eltorzulhat egy traumatikus élmény hatására, hogy minden útvonalát újra kelljen rajzolni. Mindenkire másként hatnak a traumatikus élmények.

A világról alkotott térképünk az érzelmi agyba kódolódik. Ha változtatni szeretnénk rajta, újra kell alakítanunk az idegrendszerünk ezen részét, melynek leghatékonyabb eszköze a pszichoterápia.

A legtöbb trauma túlélő számára a bizalmatlanság és önutálat megnehezíti a kapcsolódást. Abban a pillanatban, hogy tehetetlennek érezzük magunkat, hajlamossá válunk arra, hogy a régi térképeinket aktiváljuk. A változás akkor áll be, amikor megtanuljuk uralni az érzelmi agyunkat. Csak akkor tudunk megbarátkozni a régi térképeinket változatlan módon fenntartó érzelmeinkkel, ha megtanuljuk elviselni azt, ami bennünk zajlik.

Ha családban történik bántalmazás, az a gyermek számára azért is elviselhetetlen, mert az életben maradásához szükséges a szülők közelsége. A gyermek ezért megtanul felejteni és engedelmesen viselkedni.  A gyermekek ugyanis nem választhatják meg, hogy kik legyenek a szülei, ahogy azt sem tudják feldolgozni, hogy a szülők túl depressziósak vagy gondatlanok. Nincs más választásuk, mint hogy alkalmazkodjanak az elviselhetetlenhez, ezért inkább arra összpontosítják az energiájukat, hogy ne gondoljanak a történtekre és ne érezzék a szenvedést.

Disszociációnak nevezzük azt a jelenséget, amikor az ember a túlélése érdekében kikapcsolja érzelmeit. Ráadásul a rettegés növeli a kötődés iránti igénytakkor is, hogyha a vigasz forrása a rettegés forrása is egyben. Ez a magyarázata annak, hogy a családon belüli erőszak áldozatai gyakran fedezik a bántalmazójukat.

Ha elvész az emlék, elvész vele a személyiségünk egy része is…

Ahhoz, hogy tudjuk kik vagyunk, tudnunk kell kik voltunk régebben, merre tartunk. Ahhoz, hogy tudjuk, mi a valós, meg kell figyelnünk és helyesen azonosítanunk azt, amit magunk körül látunk. Alapvető, hogy tudunk-e bízni az emlékeinkben és meg kell tudnunk különböztetni őket a képzeletünktől.

A legtöbb ember élénk álomtevékenységet folytat. Ezekben megjelennek nappali körülmények között felkavaró események, vagy korábbi traumák nyomai.

A trauma általában nem elbeszélhető történetként tárolódik el. Az emlékek inkább emlékbetörésként térnek vissza képek és élménytöredékek formájában. Emlékezetünk a túlélés eszköze. A túlélés vágya és a regenerálódás iránti igény hajtja az embereket a terápiába, ahol megtanulnak újra kapcsolódni legbelsőbb valóságukhoz.

Felhasznált irodalom:

Van der Kolk, B (2020) A test mindent számon tart. Az agy, az elme és a test szerepe a traumafeldolgozásban. Ursus Libris. Budapest

Mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között?

A köznyelvben sokszor helytelenül utalnak a pszichológusok és pszichiáterek munkavégzésére, módszereire. Melyik szakemberhez mikor és milyen problémával érdemes fordulni? Hogyan válnak pszichiáterré és pszichológussá ezek a szakemberek? Mai cikkemben ezekre a gyakran felmerülő kérdésekre térek ki.

Pontosan mivel foglalkozik egy pszichiáter?

Alapvetően az emberi viselkedés, a lelki betegségek biológiai alapjaival foglalkozik, tehát az ingerület átvivő anyagok, ún. neurotranszmitterek hatását vizsgálja a viselkedésre. Hogyha például hangulatzavarunk van és pszichiáterhez fordulunk, ő ennek a biológiai alapjait vizsgálja, így elsősorban gyógyszert fog felírni.

Ahhoz, hogy valakiből pszichiáter legyen, az orvosi egyetemet kell elvégezni, és utána szakvizsgát tenni pszichiátriából. Az állami intézményekben – ha pszichiátriai gondozóban fordulunk szakemberhez – akkor arra kell felkészülnünk, hogy viszonylag kevés idő van általában egy – egy páciensre, ezért a pszichoterápiás kezelést általában pszichológus végzettségű terapeuták végzik.

Mit csinál a pszichológus, mi a különbség közte és a pszichiáter között?

A tanulmányaikat tekintve a pszichológusokat bölcsészkaron képzik, így ők nem kapnak olyan részletes képzést élettanból és anatómia tantárgyakból, mint a pszichiáterek, hanem elsősorban az emberi viselkedést, az észlelést, az érzelmeket, a gondolkodást és az emlékezetet tanulmányozzák, illetve az emberi kapcsolatokra és azok jellegzetességeire fókuszálnak.

Ahhoz, hogy valaki pszichológus legyen, egy 3+2 éves képzést kell elvégeznie, ezután tud specializálódni. Hogyha gyógyító tevékenységet szeretne folytatni, akkor klinikai szakpszichológussá tud válni egy újabb négyéves képzés alatt. Klinikai szakpszichológusok tehát elsősorban pszichiátriai gondozókban és osztályokon, valamint magánrendelés formájában dolgoznak, és különféle mentális problémák esetén tudnak hatékony pszichoterápiás segítséget nyújtani.

A klinikai szakpszichológus alappszichoterápiás tevékenységet végez, illetve az általa elsajátított pszichoterápiás módszerben dolgozhat.

Hogyan gyógyít a pszichoterápia?

A pszichoterápiás beavatkozás alapja az, hogy a lelki tünetet a viselkedéses kapcsolati és intrapszichés kontextusában vizsgáljuk. Tehát beszélgetés és a pszichoterápiás kapcsolat segítségével térképezzük fel a beteg problémájának a gyökereit illetve kezeljük azokat. A pszichoterápia alapvetően a tüneteket kialakító, az ezek kialakulásához hozzájáruló okokat keresi, és ezeket különféle pszichoterápiás módszerek segítségével kezeli.

Annyiban különbözik tehát a pszichiáter és a klinikai szakpszichológus vagy pszichoterapeuta feladata, hogy a pszichiáter gyógyszerekkel a tünetet kezeli, illetve magát a biológiai folyamatot. Erről a biológiai folyamatról ma még nem tudjuk, hogy valójában oka vagy következménye az érzelmi változásoknak.

Ezzel szemben a pszichológus, pszichoterapeuta vagy klinikai szakpszichológus pszichoterápiával, tehát az emberek problémái mögött meghúzódó lelki okok kezelésével foglalkozik. Pszichoterapeuta végzettséggel egyébként klinikai szakpszichológus és pszichiáter is rendelkezhet, ez egy ráépülő képzés.

Sok esetben előfordul, hogy a gyógyszeres és a pszichoterápiás kezelés kombinációja hozza a legjobb megoldást. Ilyenkor is érdemes külön pszichiáterhez és pszichoterapeutához vagy pszichológushoz fordulni, ugyanis a gyógyszeres kezelés azt feltételezi, hogy a páciens átadja a kontrolt a gyógyszer hatásainak. A pszichoterápia pedig pont ellenkezőleg úgy hat, hogy megtanítja a pácienst kontrollálni a tünetét, illetve a saját életét, a saját problémáit jobban megérteni és jobban kezelni.

Enyhébb esetekben magában a pszichoterápia is elég szokott lenni.

Azt azonban érdemes tudni, hogy a pszichoterápia meglehetősen időigényes folyamat, ezért a legtöbb pszichiátriai gondozóban nem feltétlenül fogják felajánlani, hogy vágjunk pszichoterápiás munkába. Fontos azt látni, hogy míg egy pszichiáter akár 20-30 pácienst is el tud látni egy nap alatt, addig a pszichoterápia többnyire hónapokig vagy akár évekig is elhúzódik, és ezért az egészségügyi biztosítási rendszer számára nem túl költséghatékony megoldás.

Hogyan történik a diagnosztika?

Pszichiáter esetén a gyógyszer beállítása különféle kritériumok mentén történik, tehát meg van határozva, hogy mely pszichés betegségekre mely gyógyszerek közül lehet választani. Ezzel szemben ha pszichoterápiás folyamatba vágunk, ott a diagnosztika egy kevésbé fontos feladat, mert ott a konkrét élethelyzetbeli nehézségekre fókuszálunk. A pszichoterápia arra tanít, hogy mi magunk vegyük kezünkbe az életünk és a porblémáink feletti kontrollt.

Érdemes tudni, hogy önmagunkat és a szerettünket sem látjuk objektíven, a konkrét tünettanon kívül a diagnosztikai szempontok közül nagy hangsúlya van annak is, hogy a probléma, tünet mennyire korlátozza a személy munkaképességét, miként korlátozza a társas kapcsolataiban, vagy milyen más betegségek merülnek fel az aktuális tünetek kapcsán. Ennek eldöntéséhez pszichiáter, vagy lagalább háziorvos felkeresésére van szükség.

Mit tegyünk, ha valamilyen mentális probléma tünetét tapasztaljuk önmagunkon vagy valakin a környezetünkben?

A legjobbat akkor tesszük, ha a háziorvosunkat keressük fel és beszámolunk neki a problémánkról, aki el tud irányítani különféle vizsgálatokra kizárandó az egyéb betegségeket. Ha mindez megvan, akkor megkezdődhet a pszichoterápia és a pszichiáterrel való kontroll.

Optimális esetben tehát mentális problémák esetén a gyógyszeres kezelést mindig kíséri pszichoterápiás kezelés is, hiszen ez hoz hosszútávú változást a páciens életében.

A pszichoterápiás kezelés ugyan alapvető jog, de mégsem mindenhol elérhető TB keretek között. Gyakori félelem, ami miatt az emberek nem keresnek fel szakembert, mert attól tartanak, hogy rögtön zártosztályra akarják küldeni őket.

Alapvetően két ok miatt szokott sor kerülni pszichiátriai osztályos felvételre:

  • ha ambuláns keretek között a pszichiáter nem tudja beállítani a páciens gyógyszeres kezelését
  • vagy ha annyira súlyossá válik a beteg állapota, hogy önmagára, vagy a környezetére veszélyt jelent.

Ezekben az esetekben szükséges a gyógykezelés akkor is, hogyha a páciens nem együttműködő! Ezt a diagnózisalkotást és a beutalást pszichiáter szakorvos tudja elvégezni.

Amennyiben pedig önmagunkat veszélyben érezzük, ha egy agresszív pácienssel találkozunk (pl. családtag vagy hozzátartozó), akkor a 112-es telefonszámot tudjuk felhívni, ahol megfelelő segítséget kaphatunk.

Fontos tehát, hogy figyeljünk saját magunk és szeretteink egészségére. Ha bármilyen problémát vagy tünetet tapasztalunk, akkor keressünk fel klinikai szakpszichológust, pszichiátert és ne várjuk meg, míg nagyobb nehézségeink adódnak a problémából. Ha időben elkezdjük a megoldás keresését, akár a gyógyszeres kezelés szükségességét is elkerülhetjük!

A blogcikket videó formájában is feldolgoztam. A megtekintéshez kattintson ide.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Egészséges nárcizmus, vagy nárcisztikus személyiségzavar?

Mai bejegyzésemben a nárcisztikus személyiségzavarról fogok bővebben írni, azonban előtte kitérnék arra, hogy mi a különbség az egészséges nárcizmus és a patológiás nárcizmus között.

A nárcizmus korunk népbetegsége, manapság nagyon gyakran találkozunk nárcisztikus emberekkel. Ez azonban nem minden esetben patológiás, szükséges ugyanis egy egészséges nárcizmus, önszeretet ahhoz, hogy jól érvényesüljünk az életben.

Sokszor azt látjuk, hogy a súlyos nárcisztikus páciensek is jól érvényesülnek – például nagyon sikeresek a munkájukban – de az emberi kapcsolataik valahogy nem az igaziak. Nem sikerülnek a párkapcsolatok, sok a családibaráti konfliktus (vagy nincsenek, esetleg látszólagosak a kapcsolódások). Legtöbbször ez utal arra, hogy valamilyen probléma van a háttérben, amivel foglalkozni kell.

Fontos tudni, hogy a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő páciens nem tudja jól értelmezni mások érzelmeit, szükségleteit, nem tud velük empatizálni, gyakran tárgynak tekinti őket, vagy legalábbis a másik fél ezt így értelmezi. Nehezen van tekintettel mások szükségleteire, amikor a partnere kinyilvánítja az igényeit, akkor inkább kilép a kapcsolatból.

A nárcizmus egy kontinuum – vagyis egy olyan jelenség, amelynek két végpontja van. Az egyik végpontján a figyelmetlen, a másikon a túlérzékeny nárcisztikus áll. Az egyiken az önző, követelőző, állandóan figyelmet és elismerést követelő személyiség található, míg a másikon egy sokkal érzékenyebb, védtelenebb, éretlenebbnek tűnő személyiségű illető helyezkedik el.

Mi a különbség és mi a közös vonás ezek között a nárcisztikus személyiségtípusok között?

Figyelmetlen típusba tartozók látszólag nem keresik a visszajelzést másoktól, önmagukra fókuszálva kommunikálnak, nem tartanak szemkontaktust, nem figyelnek mások jelzéseire, fő témájuk önmaguk és az ő kedvenc területeik. Szeretnek mindig a társaság középpontjában lenni és nehezen hagynak másokat szóhoz jutni.

A túlérzékeny nárcisztikusok ezzel szemben fontosnak tartják azt, hogy mások mit gondolnak róluk. Figyelmük középpontjában rendszerint a másik ember áll. Figyelik, hogy hogyan reagálnak rájuk, gyakran érzik magukat támadva. Nagyon szégyenlősek, gátlásosak, szeretnének inkább a háttérben maradni. Belső világukban gyakran szégyenkeznek, rosszul érzik magukat, mert szeretnének mások szemében pozitívabbnak tűnni, ámde úgy gondolják, hogy erre nem igen képesek. Azt érzik, hogy képtelenek másoknak megfelelni, javíthatatlannak hiszik magukat.

A közös vonás a két típusban tehát a szégyen, a csökkentértékűség érzése, amelyeket próbálnak ezek a személyek távoltartani maguktól, és ezért fejlesztik ki ezeket az elhárításokat, viselkedésmódokat, amelyekre hamarosan részletesen is ki fogok térni.

Tehát, közös a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyénekben, hogy az önértékelésük fenntartása az elsődleges cél a számukra és nem igazán válogatnak az eszközökben. Próbálják elkápráztatni a többi embert, vagy nagyon is figyelnek a másikra, ezért a saját igényeiket háttérbe szorítják, próbálják kitalálni azt, hogy mit akar a másik fél.

Mik a nárcisztikus személyiségzavar tünetei?

Nagyon hangsúlyos az elismerés és a különleges bánásmód iránti igény. Ez megakadályozza a pácienst abban, hogy a másik ember helyébe képzelje magát, és nagyon sok személyközi konfliktusa lesz ennek hatására. Ezek a konfliktusok rendszerint kevésbé zavarják a pácienst, mint annak a környezetét, szeretteit, ezért nagyon gyakran megfigyelhetjük, hogy inkább a rokonok, család vagy partner az, aki elviszi a nárcisztikus személyt terápiára.

A nárcisztikus személyiségzavar súlyossága nagyban függ attól, hogy mennyire érett vagy éretlen a személyiség. Vannak tehát olyan páciensek, akiknél csak bizonyos életesemények hozzák elő ezeket a tüneteket, és vannak olyanok, akiknél ez a hétköznapokban isnagyon nagy hangsúlyt kap.

Mi áll mögötte, hogyan alakul ki a nárcisztikus személyiségzavar?

Bár látszólag a nárcisztikus ugyan önzőnek tűnik, de mégis nagyon súlyos önértékelési problémákkal küzd, folyamatosan keresi másokban a pozitív megerősítéseket, visszajelzéseket. Nagyon függ a környezete reakcióitól.

Gyakran grandiózus fantáziái vannak, máskor pedig épp ellenkezőleg, nagyon lenézi önmagát, kisebbrendűségekkel küzd. Saját értékeit ezért próbálja felnagyítani, másokkal elhitetni, hogy milyen fantasztikus, és várja, hogy csodálják. Amikor ezt nem kapja meg, akkor leértékeli a másik felet, és haraggal reagál.

A partnere gyakran azt érzi, hogy kihasználják, nincsenek tekintettel az érzéseire, és ez óriási szenvedést okoz. A nárcisztikus személy tagadja a másoktól való függőségét, és mégis, amikor nem elégülnek ki a csodálat iránti igényei, akkor leértékeli a másikat. Nárcisztikus düh jelenik meg, s a sértettség állapotában gyakoriak a szidalmazások, akár agresszív kitörések is lehetnek, de ilyenkor előfordulhatnak depresszív érzések is.

Pozitív visszajelzést vár el, enélkül unalmat és ürességet él meg. Gyakran irigykedik másokra, nem szereti, hogyha a környezetében nála sikeresebb, szebb, jobb személyek vannak.

Több tényező is befolyásolja azt, hogy miért alakul ki a nárcisztikus személyiségzavar. Mivel ahány ember, annyi probléma csak pár szóban jellemezném a közös pontokat. Ami közös, az az empátiahiányos, vagy pedig hideg, elutasító, elhanyagoló családi háttér, nehéz gyermekkor.

Hogyan gyógyítható a nárcisztikus személyiségzavar?

Fontos tudni, hogy általában hosszú pszichoterápiára van szükség, gyógyszeres kezelést akkor érdemes kezdeményezni, amikor más betegségek is társulnak. Ez gyakran lehet szenvedélybetegség – például függőség – vagy hangulatzavarok, pl depresszió – ilyenkor feltétlen szükséges a gyógyszeres kezelés.

Rövidebb pszichoterápia is lehet hatékony, hogyha ez a nárcizmus nem érinti az egész személyiséget, hanem csak bizonyos életesemények váltják ki. Ilyenkor azonban ne számítsunk a hosszútávú személyiség átszerveződésére, ugyanis személyiségváltozáshoz általában évekig tartó pszichoterápiás munkára van szükség!

Nagyon hasznos lehet a csoportterápia is az egyéni terápia kiegészítéseként, ahol a páciens megtanulja, megtapasztalja a saját bőrén azt, hogy másoknak is vannak igényei, amelyekre tekintettel kell lennie.

Nárcisztikus személyiségzavar esetén megnő az öngyilkosság kockázata, ami arra vezethető vissza, hogy ezek a páciensek nagyon sérülékeny önértékeléssel rendelkeznek, esetleges kudarcra, munkahelyi konfliktusra, problémára, ezért túl heves reakcióval reagálnak. Mindez akár öngyilkosságig is vezethet.

Fontos tehát, hogyha valamelyik tünetet felismerjük önmagunkban, szeretteinken vagy barátainkon, akkor kérjünk szakszerű segítséget (klinikai szakpszichológustól, pszichoterapeutótól, pszichiátertől), mert a legtöbb esetben ezek a problémák, tünetek kezelhetők. Nárcisztikus személyiségzavar mellett is élhető, jó minőségű élet érhető el.

A témában készült videómat ide kattintva megtekintheti.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Rosszkedv vagy depresszió?

Mindannyiunkat érnek néha veszteségek, kudarcok, ezért természetes, hogy időnként kellemetlenül érezzük magunkat, levertek vagy szomorúak vagyunk. Hol van a határ a természetes szomorúság, illetve a depresszió, mint betegség között?

Érdemes átgondolni ezt a kérdést, merthogy nagyon sokan vannak ma Magyarországon, akik depressziósak és nem kerül ez felfedezésre, így nem kapnak megfelelő kezelést. Ez azért is nagy probléma, mert a legtöbb befejezett öngyilkosságot sajnos a depressziósok követik el. Érdemes gondolnunk erre a betegségre, mint lehetőségre, hogyha azt látjuk, hogy egy szerettünk levert vagy visszahúzódó, kerüli az embereket és esetleg rossz a közérzete.

Mi a különbség a depresszió és az egyszerű szomorúság, levert hangulat között?

Manapság sokszor használjuk a „de depis vagyok” kifejezést, ami sokszor egy átmeneti állapotot jelöl. Tehát, hogyha néhány napig tart a szomorúságunk, akkor valószínűleg nem vagyunk depressziósok. A depressziót az különbözteti meg a hétköznapi rosszkedvtől, hogy sokkal erősebb mértékű. Vagyis, nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy egy depressziós betegnek semmihez sincs kedve, már az is nehézséget okoz számára, hogy reggel kikeljen az ágyból és elvégezze a hétköznapi teendőit. Sok esetben ez minden különösebb ok nélkül jelentkezik, tehát általános rossz kedvvé, lehangoltsággá válik, és nem lehet (könnyen) megmondani, hogy mi váltotta ki.

A depresszió tünetei:

Ha már egyet-kettőt észreveszünk magunkon, vagy szeretteinken, ismerőseinken, akkor keressük fel a háziorvosunkat és járjunk utána, hogy valóban egy betegség áll a háttérben, vagy megnyugodhatunk. Ha családunkban találkozunk hasonlóval, figyeljünk fel és segítsünk. Egy depresszióban szenvedő személy ugyanis lehetséges, nem fog tudni önmaga segítséget kérni!

  • A depresszió legfőbb tünete gyakran a levert hangulat, az örömképtelenség elvesztése, az érdeklődés csökkenése. Tehát, azok a tevékenységek, amik régebben örömmel töltöttek el, most már nem adnak nekünk semmilyen pluszt. Cselekedeteink köre beszűkül, egyre kevesebb dologgal töltjük a napunkat.
  • Nagyon jellemző a fáradtságérzés, hogy hiába pihen az ember, igazából sosem tudja magát kialudni.
  • Tipikus még a nehezített koncentráció, amikor az embernek elkalandozik a figyelme, nem tud kitartóan végezni egy feladatot, romlik az iskolai vagy a munkahelyi teljesítmény.
  • Nagyon gyakori depresszióban az alvászavar, tehát az is elképzelhető, hogy valaki sok-sok órát tölt naponta az ágyban, de mégsem tudja kipihenni magát. Akár 12 óra alvás után is fáradtan ébred a beteg.
  • Jellemző még sok esetben a bűntudat érzése, illetve az, hogy nem tartjuk magunkat eléggé értékesnek depressziósként.
  • Sokszor megjelenik, de nem feltétlen kritériuma a betegségnek, a halál gondolatával való foglalkozás.
  • Nagyon sokszor testsúly változása és az étvágyváltozása is megfigyelhető ezeknél a betegeknél.
  • Előfordulhat, hogy a megjelenés is megváltozik: öregesebbé, igénytelenebbé válik, akár a mozgás is meglassul.
  • Vannak olyan helyzetek, amikben inkább ingerlékenység figyelhető meg, például a gyermekek esetén.

Nagyon sokszor kimerültnek, erőtlennek érzi magát a beteg, és nem is gondolnak depresszióra, pedig sok esetben ez az egyik fő ok.

Ezek a tünetek legalább két hétig kell, hogy tartsanak ahhoz, hogy depresszióról beszéljünk, de itt nem érdemes a saját benyomásainkra hagyatkozni, hanem érdemes orvoshoz fordulni, hiszen a saját állapotunkat nem tudjuk objektíven felmérni.

Néhány érdekesség a depresszióról

A nőknél sokkal gyakrabban előfordul, mint a férfiaknál. A nők 6-12%-át érinti élete során legalább egyszer, míg a férfiaknál ez az arány csupán 3-6%.

Megterhelő életesemények utáni fél évben sokkal gyakrabban előfordul, mint egyébként és nagyon sok válfaja van:

  • szezonális depresszió, ami ősszel-télen szokott tipikusan jelentkezni,
  • illetve szülés utáni depresszió, ami csak ebben az életszakaszban fordul elő,
  • megemlíthető még a maszkolt depressziót, ahol főleg a testi tünetek vannak előtérben és kevésbé jellemző ez az emocionális levertség, lehangoltság.
  • illetve létezik még a bipoláris depresszió, ami a lehangoltság, levertség tüneteit egy felhangolt, optimista, energiával teli állapottal kombinálja. Itt mindenféleképpen fontos, hogy szakorvoshoz forduljunk!

Milyen okai lehetnek a depressziónak – a teljesség igénye nélkül:

  • biológiai háttér: a depresszió különböző ingerület átvivő anyagokkal van összefüggésben, különösen a noragranam és a szterotonin szintje változik depressziós állapotban. Emellett említésre méltó még a melatinin nevű hormon, ami alvás közben keletkezik a szervezetünkben. A depressziós állapot hatására ezek az agyi ingerület átvivő anyagok máshogy termelődnek, a gyógyszeres kezeléssel ezeket szokták megcélozni.
  • Freud a Gyász és melankólia című művében a gyermekkori veszteségeket hozza összefüggésbe a depresszió állapotával. Ezek folyamatosan fennálló sérülékenységet eredményeznek a betegséggel kapcsolatban.
  • Nagyon fontos elmélet Bowlby kötődéselmélete, ami a szülőkhöz való kötődés nehézségeivel, problémáival hozza összefüggésbe a betegséget. Ennek mentén a gyerek úgy fogja látni önmagát, mint aki nem szerethető, és később az életében bekövetkező nehézségek kapcsán ez az érzés újra aktiválódik.
  • Fontos még megemlíteni a depresszió kognitív elméleteit, amik sokszor a kezelésben is nagy hangsúlyt kapnak. Ennek alapja, hogy a depressziós beteg egy torzult percepcióval rendelkezik önmagára vonatkozóan, tehát saját magát sokkal negatívabb színben látja, mint ahogy mások látják őt, és ez a torzult percepció nem csak önmagára vonatkozik, hanem az őt körülvevő világával is. A saját jövőjével kapcsolatban is így gondolkodik.

A depresszió kognitív terápiája elsősorban ezeknek a torzításoknak és ún. logikai hibáknak a feltárására és megváltoztatására irányul.

  • Fontos megemlíteni a szociokulturális elméletet, ami azt mondja ki, hogy a depresszió főleg azokat fenyegeti, akiknek nem megfelelőek az emberi kapcsolatai. Tehát, hogyha vannak barátaink, jó a családunkkal való viszonyunk, van egy bensőséges párkapcsolatunk, akkor jobban fel vagyunk vértezve a depresszióval, mint betegséggel szemben.

Hogyan gyógyítható a depresszió?

Fontos azt tudni, hogy ameddig a tünetek enyhék, addig elég lehet a pszichoterápiás kezelés. Amint azonban súlyosabbá válnak, vagy elhúzódóak lesznek gyógyszeres kezelés is szükséges. Itt mindenféleképpen pszichiáter, illetve klinikai szakpszichológus felkeresése szükséges, aki el tudja dönteni azt, hogy ezek a tünetek mennyire súlyosak és, hogy milyen terápia a legmegfelelőbb. Nagyon gyakran úgy történik a kezelés, hogy az elején szükséges a gyógyszeres terápia, de ahogy halad előre a pszichoterápiás folyamat, úgy a gyógyszer elhagyható és végül a beteg teljesen tünetmentessé, gyógyultá válik. Emellett fontos megemlíteni, hogy a pszichoterápiás munka hatására egy jobb életminőség érhető el, akár a depressziós időszak előtti életszakaszhoz képest is.

Érdemes tehát ebbe a pszichoterápiás munkába belevágni és megérteni a tüneteket.

A témát videó formájában is feldolgoztam, megtekintéséhez kattintson az alábbi linkre:

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Hogyan kezeljük hatékonyan a párkapcsolati problémákat?

Ma már közhelynek számít, hogy a stabil párkapcsolat titka a jó kommunikáció. Beszélgessünk tehát egymással! Na de miről, mikor és hogyan? Ahogy a továbbiakban látni fogjuk, nagyon nem mindegy sem a stílus, sem az időzítés, sem pedig a témaválasztás.

Eléggé ismerjük egymást?

Rohanó világunkban háttérbe szorulnak az emberi kapcsolatok, egyre kevesebb idő és figyelem jut egymásra! A világjárvány idején természetes, hogy tele vagyunk félelmekkel, kétségekkel, jó ha tudunk támaszkodni egymásra! Ebben segít, ha tudunk beszélgetni a partnerünkkel mélyebb témákról is. Ne csak az legyen a fókuszban, hogy mi legyen az ebéd, vagy mikor vegyünk ki szabadságot a munkából. Ha van gyermekünk, ne csak a nevelési kérdésekről tárgyaljunk! Ahhoz, hogy valóban, mélyen megismerjük egymást, fontos hogy a beszélgetéseink során érintsük a saját neveltetésünk kérdéseit is. Mi tetszett a gyermekkorunkban? Mit nem szerettünk? Milyen szokások voltak a családunkban? Mik az örömteli és mik a szomorú emlékeink? Ha gyermekként nem tapasztaltunk meg azt, hogy a szüleink odaadóan gondoskodnak rólunk, akkor sokkal nagyobb erőfeszítéseket kell tennünk azért, hogy a gyermekünknek megfelelő szülői mintát mutassunk. Sokat segít, ha megfelelő partner és/vagy támogató baráti, családi környezet áll mögöttünk.

Minden párkapcsolatban előfordulnak feszültségek. Fontos, hogy milyen mintát láttunk a saját szüleinktől a nehéz helyzetek kezelésére. Kedvesen, őszintén és mélyen meg tudjuk-e fogalmazni partnerünk felé, amit szeretnénk, vagy amit bántónak érzünk. Fontos, hogy sérelmeinket ne egy feszült pillanatban vágjuk a fejéhez, hanem a viharfelhők távozása után, megfelelő stílusban (ne számonkérőn) tegyük ezt meg. Az egyenrangú kapcsolat kulcsa, hogy tudjunk kérni és segítséget elfogadni.

Mi az a párterápia? Miben segít?

A párterápia során a terapeuta/terapeuták segít(enek) a partnereknek megérteni mi húzódik meg veszekedéseik hátterében. Arra törekszik, hogy feltárja a legbelső érzelmi szükségleteket, vágyakat és segítsen ezeket szavakba önteni. Támogassa a feleket abban, hogy újfajta jelzéseket küldjenek egymásnak. Olyanokat, amelyek egyértelműek a partnernek! A kapcsolat így ismét biztonságot és nyugalmat nyújtson a feleknek. A párterápia célja a párkapcsolat elmélyítése, a kötelék megerősítése. Előfordulhat azonban az is, hogy a partnerek valamelyike ráébred arra, hogy nem akar több energiát fektetni a párkapcsolatába. Ilyen (egyébként nem túl gyakori esetben) a terápia az elszakadás folyamatában is támogatást nyújthat. Ilyenkor a terápia célja, hogy teret engedjünk a fájdalom és a szomorúság érzéseinek és ne rekedjünk meg a felszínen megjelenő harag szintjén.

Mikor szükséges a párterápia?

Amikor visszatérően, vagy tartósan nem érezzük, hogy partnerünk odafigyel ránk és megért bennünket. Arra vágyunk, hogy jobban támogasson minket. Amikor kényelmetlenül, vagy magányosnak érezzük magunkat a partnerünk társaságában. Párterápia félelmetes pontja, hogy valójában nem tudhatjuk előre, miként fog reagálni a partnerünk arra, amit mondunk. Ilyenkor a terapeuta nyújtotta biztonság és stabilitás elengedhetetlen. Amikor a kapcsolat megreked, megjelenik a felek között a bizonytalanság, vagy a bizalmatlanság érzése, szintén javasolt segítséget kérni

A problémák megoldásának alapja az érzelmek megfelelő kezelése

Miért fontosak az érzések? Érzelmeink biztosítják túlélésünket! Ezek védenek meg bennünket a veszélyekkel szemben, információkat közvetítenek a külvilágról és cselekvésre sarkallnak bennünket. Ekman 7 alapérzelmet írd le. Ezek a meglepetés, az öröm, a szomorúság, az undor, a szégyen, a megvetés és a félelem. Gyakran előfordul, hogy egyik érzés elfedi a másikat. Gyakran könnyebb haragot mutatnunk, mint szomorúságot, vagy szégyent! Gondoljunk bele a nemi sztereotípiákba is! Melyiket tartjuk férfiasabbnak? Ha megbántódik egy férfi, sírjon, vagy dühösen viselkedjen inkább?

A harag gyakori reakció a fenyegető veszteségre. A veszekedések mélyén gyakran a másik elvesztésétől való félelem áll! Valójában a kötődés iránti szükséglet erősödik fel ezekben a feszült helyzetekben! A mélyen fekvő érzéseket azonban nehéz megfogalmazni. A terápia segít abban, hogy jobban megismerjük legmélyebb érzéseinket. Ezáltal könnyebbé teszi, hogy reflektáljunk egymás igényeire! Azok a partnerek, akik elszigetelőnek egymástól, vagy nem rendelkeznek kellő önismerettel, gyakran magányosnak érzik magukat. Ha sikerül kimondanunk ezeket a kellemetlen érzéseket, azok azonnal csökkenni fognak. A folyamathoz azonban kezdetben feltétlenül szükséges a terapeuta által biztosított nyugodt és elfogadó légkör.

                                                                     
A terapeuta hozzáállása által azt érezzük, hogy komolyan vesznek bennünket és meg akarják érteni a viselkedésünket. Ha elismerik haragunk jogosságát, attól az érzés intenzitása csökkenni fog. Nincsenek ugyanis jó, vagy rossz érzések! Ezek mindegyike szükséges, hiszen hozzájárul az alkalmazkodásunkhoz! Gyakran megfigyelhető, hogy a partnerek arra vágynak, értékelje őket a másik. Odafigyeljen rá és éreztesse az szeretetét. Ezek teljesen normális igények, melyeket ki kell elégíteni, ha jól akarjuk érezni magunkat egy kapcsolatban. Fontos tudni, hogy a kötődési szükséglet az életünkben sokszor erősebb, mint a biológiai szükségletek pl. evés, alvás.

Mit várunk egymástól?

A leggyakoribb párkapcsolati szükségletek az elismerés, a figyelem, a szeretet iránti vágy. Az arra irányuló késztetés, hogy fontosnak és értékesnek érezhessük magunkat a másik számára. Az úgynevezett kötődési félelmek (a nem szeretnek eléggé, nem vagyok elég fontos érzése) normális túlélési mechanizmusok, ugyanis a hosszú távú biztonságos párkapcsolat kialakítását szolgálják. Ha rendszeresen előfordul, hogy a partnerünk nem figyel ránk, az bekapcsolja a védelmi rendszerünket, amitől akcióba lendülünk. Ilyenkor az emberek legtöbbször megpróbálják a másikat kizökkenteni, hogy a partner észre vegye szorult helyzetüket és elégítse ki a biztonság iránti szükségletüket. Ha valaki fontos számunkra, akkor természetes, hogy a közelségét keressük distressz esetén.


Ha ismerjük önmagunkat és elfogadjuk saját sebezhetőségünket, könnyebben tudunk másokhoz is kapcsolódni. Ha ezt nem tudjuk megtenni, a másik gyengesége távolságtartást, vagy haragot válthat ki belőlünk.

Fontos azonban tisztázni, hogy vannak olyan helyzetek a partnerek igényei annyira eltérőek, hogy jobb döntés a válás. Szépen elválni is sokszor nehézséget okoz

A párterápia folyamata

Nagyon gyakori, hogy a párterápiás munka kezdetén a partnerek főleg haragot éreznek egymás iránt. Ez rendszerint a tehetetlenségből, és a kétségbeesett korábbi próbálkozások miatt alakul ki. A terapeuta ilyenkor nem konkrét megoldást vagy tanácsot ad, hanem jó esetben megvizsgálja milyen mélyen rejlő fájdalom okozza mindezt. Közös munkával feltérképeződnek az ördögi körök, amelyek eddig újabb és újabb veszekedésekhez vezettek. A terápia középső szakaszában a mélyen rejlő kötődési félelmek szükségletek kerülnek a felszínre. A terápia közege lehetővé teszi a felek közeledését egy teljesen új interakciós mintázat kialakulását. Ez lehetővé teszi a korábbi sérelmek feldolgozását és annak az érzésnek a megerősödését, hogy fontosak vagyunk a másik számára.


Párterápia segítségével megtanuljuk új módon kezelni egymást és a konfliktusok megoldását az új interakciós mintázatok stabilizálása szolgálja. Ez biztosítja azt, hogy a terápia lezárása után a hétköznapokban adódó problémákat a felek közösen tudják megoldani.  

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Share Button
Twitter
Facebook

A betegségbelátás hiánya és ennek kezelése mentális zavarok esetén

Gyakran előfordul, hogy a legsúlyosabb mentális betegségben szenvedő emberek nem látják be, hogy segítségre van szükségük. Nem ismerik fel, mennyire eltávolodtak a valóságtól, vagy a családtagjaik mennyire szenvednek viselkedésüktől. Az Egyesült Államokban a súlyos mentális betegségben szenvedő emberek 50%-a nem hajlandó semmilyen kezelést elfogadni, melynek oka a hiányzó betegségbelátás. Tűnhet úgy, hogy ők maguk nem, sokkal inkább környezetük, szeretteik szenvednek. Ilyenkor a betegségbelátás hiányát a betegség egyik fontos tünetének kell tekinteni és ennek megfelelően kezelni.

Mi az oka a betegségbelátás hiányának és a kezelés elutasításának?

Mindannyian tapasztaltuk már életünk során helyzetet, amelyben könnyebb úgy tennünk, mint hogyha a helyzet nem is lenne olyan rossz, amilyennek látszik. Ezt a személyiségzavarral élő betegek fokozottan élik át! Számunkra a betegség valódi természetével való szembenézés súlyos reménytelenséget keltene. Fontos ilyenkor a családtagok támogató hozzáállása! Hozzátartozónkkal elsősorban egy bizalmi kapcsolatot építsünk fel, ne próbáljuk őt meggyőzni semmiről, inkább próbáljuk megérteni az ő nézőpontját. Fontos azt tudni, hogy a személyiségzavarok, illetve némely hangulatzavarok például bipoláris depresszió esetén a gyógyszerszedés elengedhetetlen ahhoz, hogy tünetek ne jöjjenek újra és újra elő. Ezt azonban az érintett betegek elutasítják.

A probléma gyökerét gyakran az jelenti, hogy az ilyen betegségben szenvedők képtelenek kellő mértékben felmérni saját szükségleteiket, vagy nem kellőképpen tudják ezeket kielégíteni. Az is előfordul, hogy a páciens tudatában van mentális betegsége számos aspektusának, de a környezetében ezeket más címkékkel látják el. Például azt gondolja, megszállták a gonosz szellemek, csak egyszerűen csak idegösszeroppanása van.

Fontos tudni, hogy ezekben a páciensekben az agyi működés zavara figyelhető meg. Azok az agyterületek, amelyek az önmagunkkal kapcsolatos információk regisztrálásáért és frissítéséért felelősek, nem működnek megfelelően. Ennek köszönhető az a gyakran megfigyelhető jelenség, hogy a páciensek nem ismerik fel magukon a betegség tüneteit. Képtelenek az új információkat integrálni az önmagukról alkotott képbe, és ezért tagadják őket. Az is gyakran előfordul, hogy csak bizonyos tünetekről vesznek tudomást. Betegségbelátás hiánya esetén a frontális lebeny funkciói alul működnek. Ilyenkor a beteg gyakran minden logikát nélkülöző magyarázatokkal próbálja megdönteni azokat a bizonyítékokat, melyek a betegség fennállását támasztják alá.

Hogyan segítsünk a kezelés elfogadásában?

Súlyos esetben akár különféle hallucinációk is felléphetnek a betegnél, ami sürgős ellátást igényel. Ön-, vagy közveszélyes állapot (agresszív viselkedés, fenyegetőzés, öndestrukció) esetén azonnal mentőt kell hívni. Ilyen esetben az antipszichotikumok családjába tartozó gyógyszerekre van szükség. A krízishelyzet megszűnése után is ezek szedése szükséges. Ezt a betegek nehezen fogadják el. A kezelőszemélyzet, illetve a családtagok is nehézségekbe ütköznek a fenntartó kezelés biztosításnál.
Az alábbi stratégia jó hatásfokú abban, hogy a személyt a kezelés elfogadása irányába befolyásolja.

Ennek négy fő eleme van. Az első, hogy hallgassuk meg, ne fűzzünk megjegyzéseket a beteg mondandójához. Csak tükrözzük vissza a saját szavainkkal, amit megértettük. Ettől kezd majd nyitottabbá válni a mi szempontjainkra. A második lépés, hogy erős együttérzést tanúsítsunk a páciens szenvedésével kapcsolatban. Ez nem azt jelenti, hogy a téveszme igazságtartalmára bólintunk rá, hanem elfogadjuk a beteg haragját, érzelmi állapotát. A következő lépésben alaposan meg kell vizsgálnunk mi lehet a közös nevező kettőnk álláspontja között. Felmérjük, hogy a másiknak milyen motivációja lehet a változásra! Mindig létezik valamilyen közös nevező, még akkor is hogyha látszólag teljesen ellentétes a kettőnk nézőpontja. A betegnek joga van a személyes döntéshez és valójában felelősséget kell vállalnia az életével kapcsolatos döntésekért. Ennek mentén javulhat az állapota.

Érzelmi és racionális szempontok

Természetes, hogy aggódunk szerettünkért! A meggyőzéshez azonban semleges megfigyelőként kell felléptünk, hogy rá mutassunk a beteg által hozott döntés negatív és pozitív következményeire. Végül azonosítjuk azokat a tényeket, melyekben egyetértettünk. Elmondhatjuk neki, hogy a gyógyszeres kezelés elfogadásra segítheti őt a céljai elérésében (pl. hogy tudjon dolgozni). Ha egy időre félre tudjuk tenni a saját elgondolásainkat, általában több mindent is találunk, amiben egyetértünk. Ezután kezdődhet egy partneri viszony, melyben együtt működtetünk a célok elérésében. A közös cselekvés része lehet a kezelés megkezdése is. Például ajánljuk fel, hogy elkísérjük hozzátartozóikat a pszichiáterhez, ha szeretné.

Fontos tudni, hogy a súlyos mentális betegség módosítja azt, ahogyan az emberek kommunikálnak egymással és azt is, hogy miről vagyunk hajlandóak beszélni a másikkal. A hatékony meggyőzés feltétele, hogy kíváncsi, interjút készítő újságíróként tudjunk fellépni. Hagyjuk tehát, hogy a páciens arról beszéljen, miért nem szeretné, amit nem szeretne. Elfogultságmentesen hallgassuk meg! Érdemes tudni, hogy a másik által igényelt tanácsnak sokkal nagyobb súlya van, mint a kéretlenül kapottnak. A mentális zavarok gyakran gondolkodási problémákat okoznak, ezért különösen nehézzé válhat a beteg gondolatmenetének követése. Mindenképpen figyeljünk a szavak mögött rejlő érzésekre és tükrözzük azt vissza, hogy elfogadjuk őt az érzéseivel együtt és tiszteletben tartjuk a véleményét. Ha nem találunk olyan problémát, amely közös lehet, akkor is fontos, hogy megőrizzük nyugalmunkat és elfogadó hozzáállásukat! Inkább térjünk vissza a témára később. Fontos, hogy jól kontrolláljuk a saját érzéseinket és mindenképpen együttműködésre törekedjünk.

A meggyőzés folyamata aktív elfogadást igényel

Fontos azt látni, hogy a meghallgatás egy aktív folyamat. Sok kérdést teszünk fel és a céloknak megfelelően reagálunk arra, amit hallunk. Ha sikerül megtudnunk miként éli meg azt, hogy mentális betegségben szenved, meglesz a megfelelő tudásunk ahhoz, hogy megállapodjunk a kezelésről. Amikor a visszatükröző meghallgatás empátiával társul, a beteg megkérdezi a véleményünket! Ez megnyit egy ajtót, hogy segítségére lehessünk a céljai elérésében. Lényeges, hogy közben azt érezze, hogy megértik és tisztelik. Ha kérdés nélkül mondjuk el a véleményünket, akkor csak fájdalmat okozunk és védekezésre késztetjük a másikat! Minél tovább várunk ezzel a beszélgetés során, neki annál több élménye lesz azzal kapcsolatban, hogy meghallgattuk. A konfrontáció során fogalmazzuk meg hogy lehet, hogy bántó lesz, amit mondani fogunk. Ismerjük el, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek és állapodjunk meg abban is, hogy nem kell egyetértünk! Tudjuk, hogy azok az emberek, akik vitában állnak valakivel, automatikusan megvonják a másiktól a figyelmüket amikor meghallják a „de” szócskát. Fontos, hogy normalizáljuk az élményét, amennyire lehet („én is így érezném magam a helyedben, félelmetes lehet beszélgetni ezzel a démonnal”). Csak olyan problémákat említsünk, amelyeket a hozzátartozók is észlel! Foglaljuk össze a kezelés beteg által is észlelt előnyeit és hátrányait! Tisztázzuk a félreértéseket! Ha fel akarjuk hívni a figyelmet valamire, egy kérdéssel készítsük elő a terepet a véleményünknek. Képviseljük kitartóan, hogy együtt szeretnénk működni a másikkal és nem ráerőltetjük a nézőpontunkat. Mindig vegyük komolyan hozzátartozón félelmeit és negatív elvárásait! Minél több emberrel tud partneri viszonyt kialakítani a beteg, annál könnyebb. Motiváljuk őt arra, hogy figyelje meg, hogyan függnek össze a tünetei gyógyszerszedéssel, vagy más életeseményekkel.
Fontos tudni, hogy nem tudható előre biztosan melyik gyógyszer fog beválni az adott páciensnek, emellett ezeknek mellékhatásai is lehetnek. Manapság tartós hatású injekciók is léteznek, melyeket csak néhány havonta kell beadni. A gyógyszeres kezelés mellett gyakran pszichoterápia is szükséges, hogy a személy életminősége javuljon.


Mikor kell mindenképpen erőltetni a kezelést?

 Amikor a beteg testi erőszakot alkalmaz, fenyegetően, vagy veszélyesen lép fel. Ugyanez érvényes akkor is, hogyha a saját életének akar véget vetni. Nem hagyhatjuk ugyanis, hogy kárt tegyen magában, vagy bárki másban. Amikor szerettünkön ilyen magatartás jeleit látjuk, azonnal hívjuk a 112-es segélyhívó számot! Ezek az úgynevezett pszichotikus epizódok sürgős ellátást igényelnek, ezért minden egyéb szempontot felülírnak. Azok közül a mentális betegek közül, akiket nem kezelnek, sokan kerülnek börtönbe. Sok beteg fél a pszichiátriai osztályos ellátástól, pedig a legtöbb helyen törekednek a betegeket megnyugtató légkör kialakítására és a szakszerű ellátásra. A súlyos mentális betegség és pont olyan, mint bármelyik egyéb betegség! Nem szabad figyelmen kívül hagyni! Fontos, hogy a hozzátartozók érdekében aktívan tartsunk kapcsolatot a szerettünkkel foglalkozó mentális egészségügyi szakemberekkel. Családtagként anélkül is megoszthatjuk megfigyeléseinket az orvossal, vagy a terapeutával, hogy az veszélyeztetné az orvos-páciens kapcsolatot. Akkor tudunk egy csapatként működni a kezelőszemélyzettel, ha kapcsolatban vagyunk egymással.

Szempontok a helyzet súlyosságának megítéléséhez

  • Tör-zúz a lakásban. Ne rakjunk rendet mielőtt a rendőrség megérkezne. Mondjuk el, hogy a hozzátartozónk mentális betegségben szenved és aggódunk a biztonságáért. Ha megoldható, mi nyissunk ajtót a rendőröknek és mondjuk el, hol tartózkodik hozzátartozónk.
  • Verbálisan, vagy fizikailag erőszakos.
  • Öngyilkossági gondolatai vannak.
  • Kárt tesz magában, saját vagy mások tulajdonában.
  • Zaklat másokat, vagy nem hajlandó beszélni senkivel.
  • Érthetetlenül beszél.
  • Üldöztetéses gondolatai vannak: úgy gondolja megfigyelik, vagy ártani akarnak neki.
  • Úgy érzi, mások irányítják.
  • Önmagáról kevésbé gondoskodik. A tisztálkodást elhanyagolja, nem tud megfelelően gondoskodni hozzátartozóiról.
  • Romlik az egészségügyi állapota, például éhezik, nem vesz tudomás testi betegségről.

A tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolat kiépítésre kulcsfontosságú ahhoz, hogy a csekély betegség belátással rendelkező páciens elfogadja a kezelést. Ha ismerjük az alap személyiségét könnyebb lesz észre venni az állapot súlyosbodását. Időben keressünk fel szakembert. Ilyenkor érdemes mindig ugyan ahhoz az orvoshoz fordulni, aki képes hosszabb távon kísérni a pácienst.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Amador, X (2008) Nem vagyok beteg, nincs szükséges segítségre! Hogyan segítsünk a mentális betegségben szenvedőknek a kezelés elfogadásában? Budapest: Lélekben Otthon Kiadó

2021. január

Kedves Olvasóm!

Az utóbbi időben sajnos kiégtem, ezért blogcikkeket az idei év során csak kéthavonta fogok megjeleníteni a weboldalamon.

Fontos számomra a szakmaiság, ezért nehézségeim ellenére a színvonalból nem vagyok hajlandó engedni!

Átmenetileg új pácienseket sem fogadok, ezért weboldalamról levettem a telefonszámomat, a pszichológus válaszol rovatban pedig megnövekedett válaszadási idő mellett dolgozom. E-mailben továbbra is elérhető vagyok, segítséget tudok adni a szakemberválasztásban.

Megköszönöm, ha továbbra is megtisztel figyelmével!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Üdvözlettel: Habis Melinda

klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, pár- és családterapeuta jelölt

Őszi-téli depresszió

Elmúlt a nyár, egyre kevesebbet élvezhetjük az életető napsütést (ha sokat esik az eső, csak a lehető legminimálisabb időt töltjük a szabadban), ami gyakran rányomja bélyegét nemcsak egészségi állapotunkra, hanem hangulatunkra is. Nem ritka ilyenkor a levertség, hangulati nyomottság, ami akár a leggyakoribb szezonális (évszakfüggő) betegség, a depresszió tünete is lehet. Ez Magyarországon hozzávetőleg a lakosság 10-15 százalékát érinti.

A téli depresszió bár többnyire ősszel jelentkezik és tavasszal spontán rendeződhet, mégis fokozott figyelmet igénylő állapot. A tünetek súlyosságát az aktuális életesemények, lelki történések, az átélt stressz mértéke éppúgy befolyásolhatják, mint a napsütéses órák száma. Fontos tisztázni, hogy régen az emberek télen másfajta életmódot éltek: a kinti munkák befejeződésével több idejük jutott a pihenésre, regenerációra, a következő év tavaszától újrainduló munkafolyamatokra való felkészülésre. Ma már nem szívesen veszünk vissza a tempóból, (sokszor még betegség esetén sem), elvárt dolgoznak számít hogy az emberek télen is ugyan annyit dolgozzanak, mint nyáron.

A téli depresszió tünetei nagyon hasonlóak az ún unipoláris depresszióéhoz, melyről korábbi írásomban részletesebben szóltam. https://onlinetanacsadas.com/a-modern-vilag-betegsege-a-depresszio/

– állandó fáradtságérzet, megnövekedett alvásigény
– negatív gondolatok, sötét jövőkép
– fokozott szénhidrát bevitel (pl. csokoládéfogyasztás növekedése)
– visszahúzódás a társas kapcsolatokból (pl. szexuális érdeklődés csökkenése)
– csökkent koncentrációs készség
– az immunrendszer gyengülése, fokozott fogékonyság a küldöböző fertőző betegségekkel szemben
– pszichoszomatikus betegségek

Hogyan kezeljük?

1. Fontos, hogy igyekezzünk minél több időt tölteni a szabad levegőn, különösen napsütéses időben. Mozogjunk rendszeresen!
2. Törekedjünk az egészséges táplálkozásra! Fontos az vitaminok és ásványi anyagok folyamatos bevitele.
3. Halgassunk testünk jelzéseire! Biztosítsunk időt a megnövekedett alvásigény kielégítésére.
4. Törekedjünk a stressz levezetésére, konfliktushelyzeteink megoldására! Ebben segíthet a pszichoterápia vagy valamely relaxációs technika elsajátítása.
5. Fényterápia rendszeres alkalmazása jó hatású lehet.

Ha a tünetek túlzottan kínzóvá válnak (pl. akadályoznak minket kapcsolataink fenntartásában vagy a munkavégzésben), érdemes szakember segítségét kérnünk. Súlyos esetekben a pszichoterápia mellett gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Ne vegyük félvállról ezt a betegséget, mert megnövelheti az öngyilkosság kockázatát. Ráadásul a szezonális depresszió kezelés nélkül évről évre egyre súlyosabb formában térhet vissza.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda
klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Mobbing: lelki terror a munkahelyen vagy az iskolában (bullying)

Mi a mobbing?

Olyan cselekedetek sorozata (egy egyén vagy egy közösség részéről), ami legalább hetente egyszer, fél éven keresztül zajlik, amelyek az áldozatnál komoly mentális vagy fizikális problémákhoz, betegségekhez vezetnek.
Ez a rosszindulatú viselkedésforma legelőször az óvodáskorú gyermekeknél figyelhető meg, de a legtöbb munkahelyi vagy iskolai közösségben előfordul. Sajnos előfordulása egyre gyakoribb. A látszólag minden ok nélkül kiválasztott gyermeket a többség csúfolni vagy bántalmazni kezdi. Az áldozat teljesen a pszichológiai terror hatása alá kerül és nem képes kezelni a kialakult helyzetet. A cselekedetek elkövetői nem feltétlenül negatív karakterrel jellemezhető személyek. Mivel azonban az apró, bántó dolgok hosszú időn át gyakran ismétlődnek, tartalmuk megváltozik és veszélyes kommunikációs fegyverekké válnak.

Miben nyilvánul meg általában?

– Az áldozat kommunikációs lehetőségeinek csökkentése.
– Társas kapcsolatai fenntartásának lehetetlenné tétele (pl. a kollégák nem állnak szóba a személlyel)
– A jó hírnév fenntartásával kapcsolatos problémák (pletykálkodás, gúnyolódás)
– Munkával kapcsolatos hatások (munkamegbízások elmaradása, lényegtelen feladatok kiadása)
– Testi egészséggel kapcsolatos tényezők (veszélyes megbízások, fenyegetés, támadás)

Okai

Kiváltó ok lehet a stressz, példéul feszített munkatempó, a munkanélküliségtől való félelem, a pontatlan munkaköri leírások,  a túlzott felelősség. A vezetők gyakran észre sem veszik, vagy szemet hunynak a mobbing felett mondván, hogy nem az ő feladatuk személyes konfliktusokba beleavatkozni. Sőt, a lelki terror kezdeményezője gyakran a menedzsment maga. A kialakult belső morált ráadásul rendkívül nehéz javítani, gyakran a legjobb döntést a munkahelyváltás jelenti.

Mit tehetünk az áldozattá válás ellen?

Bárkiből lehet áldozat, de vannak olyan tényezők, melyek hajlamosítanak erre. Például ha kisebbségi vagy hátrányos helyzetű csoportok tagjai vagyunk (nők, melegek, stb.). Ismerünk továbbá olyan viselkedési vagy személyiségjegyeket melyek hajlamosítanak áldozattá válásra. Ilyenek az alacsony stressztűrés, érzékenység, visszavonulásra, alárendelődésre és pesszimizmusra való hajlam. Nem megfelelő  önbizalom, rossz konfliktus kezelő képesség, a kezdeményezőképesség hiánya, saját érdekeket háttérbe szorító magatartás, kudarckerülés, tekintélytisztelet.

Hogyan kezeljük?

Ha észrevesszük, hogy rendszeres piszkálódás céltáblájává váltunk, érdemes lehet felettesünk (iskolai esetben osztályfőnöki vagy szülői) segítségét kérni a helyzet megoldásához. Ha ez nem hoz megoldást, szükség lehet munkahelyváltásra is. Nagyon fontos mindemellett önbizalmunk újraépítése, egy magabiztos fellépés kialakítása, melyet pszichoterápia segítségével érhetünk el. Fontos a hatékony konfliktuskezelés, a saját igények megfelelő kommunikációja, mások jogtalan elvárásainak visszautasítása.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Alkohol és drog serdülőkorban … mitől függ hogy “kinő-e” belőle a csemeténk?

Kultúránkban az alkoholfogyasztásnak nagy hagyománya van. Ünnepekkor legtöbben valamilyen szeszes ital fogyasztásával fejezzük be az étkezéseket, szinte kivétel nélkül koccintunk a jeles alkalmakkor. A fiatalok körében az alkoholfogyasztás még elfogadottabb, a középiskolai évek alatt egyfajta beavatási rítusnak tekinthető, a főiskolai évek alatt pedig gyakran szokássá válnak a bulik és a rendszeres italozás.

Mitől függ, hogy valaki csak az „buli miatt”, alkalmanként használja ezeket az élvezeti szereket vagy valóban függővé válik?

Egyrészt ha rögzül a szokás (tehát rendszeressé válik , például minden hétvégén jellemző lesz a lerészegedés), nehéz tőle megszabadulni akkor is, ha nincsenek elvonási tünetek (vagyis nem áll fenn kémiai függőség), ilyenkor ugyanis ún. viselkedési függés alakul ki. Másrészt lényeges megemlíteni, hogy az alapvetően szorongó emberek könnyen gyógyírként használhatják az alkoholt (vagy drogot) kellemetlen érzéseik csillapítására. Amikor belekóstolnak a lerészegedés vagy a drogok nyújtotta kábulatba, minden addigi gondjuk elszáll, végre normálisan érzik magukat, ezért náluk egyre gyakoribbá válik ez a viselkedés. A depresszív tünetek előfordulása egyébként a stimulánsok közé sorolható drogfajták fogyasztásának valószínűségét növeli, míg a düh csillapítására leginkább opiát származékokat használnak. Többnyire tehát kétféle út vezet a függőségek hálójába. Az egyik, ha valaki alapvetően szorong, vagy lehangolt, a másik pedig a kockázatkereső viselkedés. Az utóbbi csoportba tartozók az unalom elűzése miatt bármire képesek, nem számolnak tetteik következményeivel. A drogok kipróbálása és az alkoholfogyasztás szinte hétköznapi része lett a serdülők, fiatal felnőttek életének.

Mit tehetünk szülőként?

Ha valaki már gyermekkorában elsajátítja az érzelmek kezelésének mikéntjét, nagy valószínűséggel fiatal felnőttként (és a későbbiekben is) meg tud majd maradni az alkalmankénti fogyasztás szintjén. Ha azonban már kialakult a probléma, fontos a mielőbbi beavatkozás és a teljes absztinencia. Ehhez orvosi segítségnyújtás válik szükségessé. A kezelés részeként egyébként megküzdésmódokat is szoktak tanítani a drog vagy szeszfüggőknek (pszichoterápiás folyamatba ágyazottan). A megelőzés azonban ebben az esetben is kulcsfontosságú, ezért fontos, hogy gyermekeinket érzelmi munícióval feltöltve indítsuk útnak az életben, hogy az alkohol és a drogok kipróbálása csak a kíváncsiság megszüntetését (és társasági funkciót) szolgáljon, ne pedig menekülési útvonalat nyújtson.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontu terapeuta

Gondolatok a pszichoterápiáról

“Biztos, hogy kell ez nekem?”

Sajnos még ma is él az a nézet, hogy pszichológusokhoz csak a „bolondok” járnak, ezért sokan félnek felvállalni mások előtt, hogy olyan élethelyzetbe kerültek, aminek megoldásához szakszerű segítségre van szükségük.  Pedig a gondokkal való szembenézés nem elkerülhető, idővel a problémák súlyosbodnak, egymásra rakódhatnak. Például ha sikerül is kilépünk egy rossz házasságból, de nem gondoljuk végig a kapcsolat megromlásának okait, új kapcsolatunkban könnyen előbukkanhatnak a régi problémák. Fontos hát megismernünk problémáink gyökerét, egyedül azonban ez nem lehetséges.

A laikusok egy része úgy véli, hogy a pszichológusok nagyon súlyos, valóságtól teljesen eltávolodott személyek gyógyításával foglalkoznak. Ezek a betegek azonban többnyire gyógyszeres segítséget igényelnek, amit pszichiáter ír fel, a pszichológus csak pszichoterápiásan támogatja, kíséri az ilyen betegek gondozását. Mások úgy gondolják, hogy aki ki tudja önteni a lelkét valakinek, annak nincsen szüksége pszichológsra. Ez azonban nem helytálló feltételezés, mert a családtagokra vagy barátokra tett érzelmi gondok igencsak megterhelhetik a kapcsolatot. Ezen kívül barátaink gyakran elfogultak, családtagjaink pedig tudattalanul is saját szempontjaik, érdekeik szerint ítélik meg a helyzetünket. Egy pszichológus azonban mindenkor reális, objektív szemléletet kölcsönöz.

A félelem alapja továbbá, hogy sokan (fiatalkori önmagamat is beleértve) legfeljebb filmek alapján tudják elképzelni, mit művelhet egy pszichológus a kliensével, amitől az „meggyógyul”, állapota javulni kezd. Ez a különféle médiumok által generált kép azonban többnyire nem valós, sokszor az alkotók fantáziáján alapul, ráadásul sokszor negatív színben tünteti fel a szakembert. Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba, ezzel is elősegítve az új helyzettől való félelem legyőzését.

Mi az a pszichoterápia?

A pszichológusi munka lényege többnyire a hozzánk forduló személy problémájának megismerése, annak okainak, kontextusának megértése, ebben a kliens támogatása. Nem célunk a problémahozót kioktatni vagy megváltoztatni. Sokkal inkább a benne meglévő erősségeket, probléma megoldó módokat erősíteni. A közös munka során fejlődnek a kliens konfliktusmegoldási képességei, jobban megismeri saját magát, ezáltal a későbbiekben el tudja kerülni vagy könnyen megoldani a hasonló helyzeteket. Az önismeret fejlődése gyakran a személyes kapcsolatok javulását is magával hozza, ami az élet minden területén megmutatkozhat. Ezáltal a munkahelyi és a családi kapcsolatok is könnyebben kezelhetővé válnak. Fontos kiemelni még az önbecsülés növekedését, mint “mellékhatást”.

Hogyan hat a terápia?

A változások alapja a terapeuta feltétlen elfogadó attitűdje (hozzáállása), maga a terápiás kapcsolat. Tehát bármilyen kellemetlennek tűnik is jelenleg problémája, biztos lehet benne, hogy pszichológusa nem fog ítélkezni, igyekszik megérteni és elfogadni Önt. (Ha mégsem ezt érzi, akkor valószínűleg nem megfelelően képzett szakemberrel találkozott.) A beszélgetések légköre kellemes, bensőséges. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy mindezek ellenére sem szabad kedélyes csevegésre számítani, hiszen az önismereti munka lényege, hogy saját sötét oldalunkat is megismerjük. Csak így lehetünk urrá a későbbiekben önmagunk is a problémákon. Ki szeretne a saját rossz tudaldonságaival szembesülni? Ez nyilvánvalóan nem kellemes dolog, a pszichológus támogató attitűdje azonban segít feldolgozni a negatív érzéseket.

Az első találkozás végén a szakember és kliense megbeszélik, hogy miben kellene változást elérni, kitűznek egy közösen elfogadott célt, ami felé aztán a terápia halad. (Természetesen ezen időközben lehet változtatni, figyelembe véve a páciens életében bekövetkezett változásokat.) Megegyeznek a beszélgetések gyakoriságában, kereteiben. Ahogyan megfogalmazási módomból is látszik, ez egy olyan folyamat, amelynek két egyenrangú résztvevője van, lényege maga a kapcsolat ami őszinteségen és nyitottságon alapul. Fontos azonban tisztázni, hogy minden szakember más és más. Szemléletük és munkamóduk is eltér, ezért minden terápiás folyamat más és más. A terapeuta választásban véleményem szerint a személyes szimpátia kell, hogy döntő legyen. A terápiás folyamat többnyire nem lineáris (egyenes, logikus) módon halad előre, természetesen vannak hullámvölgyek, amik nem szabad, hogy a kedvünket szegjék. Ha a cél felé való haladással kapcsolatos, vagy bármilyen egyéb kételyünk, rossz értésünk van, ne féljünk azt visszajelezni a terapeutánk felé. Ahogy már említettem, az őszinte és nyílt kommunikáció a terápia sikerének kulcsa.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

A pszichoterápia hatásmechanizmusáról, avagy mire képes az emberi kapcsolat?

Megnyugtatás a gyógyszertől tartó betegeknek: alátámasztást nyert, amit eddig is tudtunk. A gyógyító kapcsolat, a pszichoterápiás kommunikáció hatása már MR segítségével is kimutatható. Biológiailag is igazolható a pszichoterápia hatásmechanizmusa, gyógyító ereje.

http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/az_mri_megmutatja__mit_csinalt_a_pszichiater

Az alábbiakban további ehhez kapcsolódó érdekes blogbejegyzéseket olvashat:

Mire jó a terápia? Hogyan hat?

Milyen tévhitek vannak a pszichoterápiával kapcsolatban? Hogyan zajlik egy beszélhetés a pszichológussal?

Mik az online terápia sajátosságai?

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Miért félünk a pszichológustól?

Számoljunk le az előítéletekkel! Miért jó pszichológushoz fordulni?

Sajnos még ma is él az a nézet, hogy pszichológusokhoz csak a „bolondok” járnak, ezért sokan félnek felvállalni mások előtt, hogy olyan élethelyzetbe kerültek, melynek megoldásához szakszerű segítségre van szükségük. Pedig a gondokkal való szembenézés nem elkerülhető, idővel a problémák súlyosbodnak, egymásra rakódhatnak. Például ha egy rossz házasságból kilépünk, új kapcsolatunkban könnyen előbukkanhatnak a régi problémák, ha nem ismerjük meg a gondok gyökerét és nem tanuljuk meg kezelni azokat.

Az emberek többsége úgy gondolja, hogy a pszichológusok nagyon súlyos, valóságtól teljesen eltávolodott személyek gyógyításával foglalkoznak. Ezek a betegek azonban többnyire gyógyszeres segítséget igényelnek, amit pszichiáter ír fel, a pszichológus csak pszichoterápiásan támogatja, kíséri az ilyen betegek gondozását, segíti visszailleszkedésüket a társadalomba.

A félelem alapja továbbá, hogy sokan (fiatalkori önmagamat is beleértve) legfeljebb filmek alapján tudják elképzelni, mit művelhet egy pszichológus a kliensével, amitől az „meggyógyul”, állapota javulni kezd. Ez a különféle médiumok által generált kép azonban többnyire nem valós, sokszor az alkotók fantáziáján alapul. Öntsünk hát tiszta vizet a pohárba, ezzel is elősegítve az új helyzettől való félelem legyőzését.

Mi történik a pszichológusnál? Hogyan hat a pszichoterápia?

A pszichológusi munka lényege többnyire a hozzánk forduló személy problémájának megismerése, annak okainak, kontextusának megértése, ebben a kliens támogatása. Nem célunk a problémahozót kioktatni vagy megváltoztatni. Sokkal inkább a benne meglévő erősségeket, probléma megoldó módokat erősíteni. A közös munka során fejlődnek a kliens konfliktusmegoldási képességei, jobban megismeri saját magát, ezáltal a későbbiekben el tudja kerülni vagy könnyen megoldani a hasonló helyzeteket. Az önismeret fejlődése gyakran a személyes kapcsolatok javulását is magával hozza, ami az élet minden területén megmutatkozhat. A munkahelyi és a családi kapcsolatok is könnyebben kezelhetővé válnak. Fontos kiemelni még az önbecsülés növekedését. A változások alapja a terapeuta feltétlen elfogadó attitűdje (hozzáállása). Tehát bármilyen kellemetlennek tűnik is jelenleg problémája, biztos lehet benne, hogy pszichológusa nem fog ítélkezni, igyekszik megérteni és elfogadni Önt. (Ha mégsem ezt érzi, akkor valószínűleg nem megfelelően képzett szakemberrel találkozott.) A beszélgetések légköre kellemes, bensőséges. A pszichoterápia nem más, mint a pszichológus és kliens közötti gyógyító kapcsolat, melyben megjelennek a kliens problémái, ezekre új megoldásmódok születnek.

Az első találkozás végén a szakember és kliense megbeszélik, hogy miben kellene változást elérni, kitűznek egy közösen elfogadott célt, ami felé aztán a terápia halad. (Természetesen ezen időközben lehet változtatni, figyelembe véve a páciens életében bekövetkezett változásokat.) Megegyeznek a beszélgetések gyakoriságában, kereteiben. Ahogyan megfogalmazási módomból is látszik, ez egy olyan folyamat, amelynek két egyenrangú résztvevője van, lényege maga a kapcsolat, ami őszinteségen és nyitottságon alapul. A javulás kulcsa tehát hogy mind a kliens mind a terapeuta akarja a változást és ne legyen rest tenni is érte.

Ha nincsen lehetőségünk személyesen pszichológushoz fordulni, akkor is igénybe vehetjük jól képzett szakember segítségét, hogy hatékonyabban gondolhatssuk át a nehézségeinket. Az online pszichológiai tanácsadás előnyeiről és hátrányairól itt olvashat bővebben. Ha időpontot szeretne foglalni egy négyszemközti konzultációra, itt tudja felvenni a kapcsolatot velem.

Az írás megjelent a pszichologuskereso.hu oldalon is.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Az online tanácsadásról

Az online pszichológiai tanácsadás előnyei

  • Önnek nem kell utaznia, kényelmesen, biztonságot nyújtó otthonában tudja elmondani legféltettebb titkait, végiggondolni problémáit. Így időt és energiát spórolhat.
  • A szolgáltatás teljesen anonim, mivel Ön otthonából veszi idénybe, akár legszűkebb környezetének sem kell tudnia, hogy segítségre van szüksége. A beszélgetésünket csak Ön és én látjuk és halljuk, számíthat teljes diszkréciómra.
  • Ön saját igényei (problémája természete és személyes szimpátiája) alapján tud szakembert választani.
  • Nincsen hosszú váralozási idő, az igényeinek legmegfelelőbb időpotnban tudunk találkozni.
  • A legtöbb probléma átbeszélésére alkalmas az online konzultáció.

Az online tanácsadás hátrányai

  • Nehézséget okozhat hogy a kamera és a monitoron megjelenő kép nem esik egybe, így nehéz a szemkontaktust fenntartani.  Az kamera és a monitor távolsága azt a hatást keltheti, mintha a terapeuta valami mást nézne. Ez kezdetben zavaró lehet.
  • Az internetkapcsolat szakadozhat, ami kellemetlenségeket okozhat.

Mire való az online pszichológiai tanácsadás?

  • Ha gyorsan pszichológus segítségére van szükségünk ahhoz, hogy új szempontokat lássunk meg.
  • A konfliuktushelyzetek jobb megértéséhez.
  • Ha nincsen lehetőségünk személyesen pszichológust felkeresni.
  • Önismeretünk növelésére, mások viselkedésének megértéséhez. Ha érdekli, hogyan segít a pszichológus? Mire való a pszichoterápia, kattintson ide!

Mikor érdemes személyesen pszichológushoz fordulni?

Mivel online konzultáció (Skype pszichológiai tanácsadás) esetén a szakember és a kliens fizikailag távol eshetnek egymástól, ez a segítési forma nem alkalmas súlyos pszichés betegségek kezelésére (hiszen itt nem adott a közvetlen közbe avatkozás lehetősége). Pl. öngyilkossági szándék, sok éve fennálló, diagnosztizált alkalmazkodási- és személyiségzavarok esetén érdemes személyesen pszichológust felkeresni. A személyes pszichoterápiás kezelés alkalmas ezen problémák megoldására is. Ha igényli, szívesen látom Székesfehérváron található magánrendelőmben!

Ha érdekli az online szolgáltatásom, vagy személyesen szeretne találkozni, az alábbi elérhetőségek valamelyikén tud kapcsolatba lépni velem időpontfoglalás céljából.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.