Címke: Öngyilkosság

Írások • • • • írta Habis Melinda 0 Hozzászólás

A leggyakoribb evészavarokról

Mai bejegyzésemben a leggyakoribb evészavarokról, az anorexia nervosaról és a bulimia nervosaról olvashat részletesebben. Milyen okok vannak a két betegség kialakulásának háttérében, és milyen kezelési módok léteznek? Hogyan induljunk el, hogyha ezeket a tüneteket tapaszaljuk magunkon, vagy szeretteinken? 

A táplálékfelvétel alapvetően egy ösztönkésztetés, de nagyon sok társadalmi és családi szokás is befolyásolja. Az evészavarnak két klasszikus típusa az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, de ezek mellett érdemes még megemlíteni az elhízást és az egyéb étkezési zavarokat, mint például az egészséges ételfüggőséget, az orthorexiát.

Kik a veszélyeztetettek az evészavarok szempontjából?

A klasszikus evészavarok elsősorban fiatal lányokat érintenek, tehát fiatal korban kezdődik. Az anorexia 12-18 éves korban, a bulimia picit később, 17-25 éves korban szokott kezdődni. Utóbbi betegség két-háromszor gyakoribb, mint az előző. Fontos tudni, hogy mindkét betegség vezethet életveszélyes állapotokhoz, ezért fontos a felismeésük és a szakszerű kezelésük.

Férfiaknál az evészavarok tipikus formája az ún. inverz anorexia, ami azt jelenti, hogy ők nem a karcsúságra, hanem éppen ellenkezőleg, a minél izmosabb testalkat elérésére törekszenek. Nagyon gyakoriak a szubklinikai zavarok, ami azt jelenti, hogy még a diagnosztikai kritériumok nem teljesülnek, de jelentős szenvedés okoz a szenély számára az evészavar. Ez akár a diákok 60%-ánál előfordulhat.

A legtöbb evészavaros páciens a felső és a középső társadalmi rétegből kerül ki, és fokozott kockázatot jelent a kialakulás szempontjából az, hogyha valaki nagyon sok médiumban, tévé vagy online szereplőt lát, akiknek fotóit retusálják.

Az evészavarral együtt járó pszichés betegségek

,Az evészavarok gyakran más pszichés betegségekkel együtt fordulnak elő. Leggyakoribb ezek közül a depresszió, a kényszerbetegség, a különféle függőségek, szociális fóbiák és a borderline személyiségzavar. Ezért nagyon fontos, hogy klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter lássa el az illetőt, aki ki tudja zárni ezeket az egyéb kapcsolódó betegségeket.

Az evészavarok kialakulásával kapcsolatban fontos azt tudni, hogy mind egyéni, mind családi és szociokulturális tényezők is hozzájárulnak a kialakulásához. Ilyen szociokulturális tényező például a tökéletes megjelenésre való vágy, illetve a minél jobb teljesítménnyel kapcsolatos elvárás.

Növelik az evészavar kialakulását a különféle fogyással járó testi betegségek, stresszek, diéták is, ugyanis gyakran kedvet kapnak a fiatalok az önsanyargatáshoz. A saját test feletti kontroll eszközévé válik az evés, kialakul az evészavar.  

Milyen okai vannak és miért alakul ki az evészavar?

A különféle elméletek természetesen más-más okokat helyeznek a fókuszba. A biológiai elméletek különféle hormonok eltéréseivel magyarázzák a betegséget, míg a pszichoanalitikus elméletek egyfajta regresszióként fogják fel az evészavarokat, ami a korai szülő-gyermek kapcsolatra vezethető vissza.

A kognitív modellek elsősorban a testképzavar jelentőségét hangsúlyozzák, ami azt jelenti, hogy gyakran az evészavarban küzdő személyek sokkal kövérebbnek látják magukat, mint amilyennek mások látják őket, vagy mint ami a súlyuk alapján elképzelhető lenne.

A rendszerszemléletű megközelítés pedig az evészavarok családra gyakorolt hatását vizsgálja, a családon belüli ellenállás megnyilvánulási formájaként tekint rá.

Milyen pszichés háttér jellemző az evészavarokra?

Általában bonyolult lélektani folyamatok játszanak szerepet a betegség kialakulásában. Mind biológiai, mind pedig az adott személy lelki működéseire figyelmet kell fordítani.

Az evészavarokban közös:

  • az érzelemkifejezés nehézsége,
  • a kommunikációs készségek hiánya,
  • a különféle én-határ problémák,
  • illetve a kontrollzavarok, tehát nehezen tud határt húzni, nemet mondani

Az evészavarok diagnosztizálásának része a testtömeg index, amit úgy tudunk kiszámolni, hogy a megadott testtömeget a testmagasság négyzetével elosztjuk. Ezt a normál, a túlsúlyos és az alultáplált kategóriákba tudjuk besorolni. Ehhez nyugodtan kérjük akár háziorvosunk segítségét is.

Milyen tünetek jellemzőek az anorexiára?

Az anorexia esetén akaratlagos súlyvesztést figyelhetünk meg, amelyet a páciens kezdeményez. Ez legalább a testsúly 15%-át érinti. Jellemző a zsíros, vagy az egészségtelennek hitt ételek kerülése, és az energiabevitel drasztikus csökkentése.

Itt is előfordulhatnak különféle purgáló magatartások: hánytatás, különféle hashajtók használata. A beteg retteg a kövérségtől és a nem megfelelő testaránytól. Az anorexiások igyekeznek túlkontrollálni a viselkedésüket, különféle érzelmek kifejezése és a szexualitás is gátolt.

A személyiségük a betegség előrehaladtával egyre visszahúzódóbbá válik, betegségbelátásuk nincs. Testi állapotuk is nagyon veszélyessé válhat, tipikus tünet a menstruáció elmaradása, illetve a másodlagos nemi jellegek eltűnése.

Mik a bulimia jelei, tünetei?

A bulimiát ezzel szemben a falásrohamok és a testsúly kontrollálása jellemzi. A hánytatások/hashajtózások hatására itt is kialakulhat egyfajta hormonzavar, illetve különféle testi szövődmények, tehát itt is akár életveszélyes állapot is előállhat.

A falásrohamok során a páciens hatalmas mennyiségű ételt elfogyaszt, ezek általában hizlaló finomságok szoktak lenni. Utána megpróbálja a beteg ezek felszívódását-beépülését megakadályozni, például hánytatás, hashajtózás, böjt, vagy testmozgás segítségével.

Gyakran előfordul, hogy bulimiát anorexia előzi meg, illetve a két betegség kombinálódása sem ritka. Tudni kell, hogy a bulimia minden tápláltsági fokban megjelenhet, tehát attól, hogy valaki túlsúlyos, attól még előfordulhat, hogy bulimiában szenved. A hánytatás miatt a fogak belső felszínén gyakran zománchiány alakul ki, a hashajtás miatt akár életveszélyes állapotok is jelentkezhetnek.

Érdemes tudni, hogy az evészavarok krónikus betegségek, évtizedekig elhúzódhatnak, és gyakran jellemző a tünet-és alakváltás is.

Hogyan kezeljük az evészavarokat?

Fontos, hogy minél előbb felkeressük a háziorvosunkat, hogyha bármilyen tünetet tapasztalunk a fentiek közül. Hasznos tudni, hogy mindig kezelni kell a szomatikus tüneteket és pszichiáter bevonására is szükség van. Az elsődleges az, hogy a beteg testileg jó állapotban legyen, majd ezt követően lehet szó pszichoterápiás kezelésről, ami 18 éves kor alatt optimális esetben családterápiát is magában foglal, illetve egyéb pszichoterápia is szóba jöhet.

A leghatékonyabb a pszichodinamikus pszichoterápia, illetve a tüneti viselkedés korrekcióját célzó viselkedésterápia.

Mit tehetünk hozzátartozóként?

Abban az esetben, ha családtagként, barátként felmerül bennünk, hogy egy szerettünk evészavarral küzd, akkor menjünk oda hozzá, mert jellemző, hogy ezek a páciensek nem kérnek maguktól segítséget. Mondjuk el, hogy aggódunk értük, hogy mi milyennek látjuk őket, mert gyakran nem jönnek arra rá önmaguk, hogy bajban vannak,igen jellemző, hogy a betegségbelátás hiánya miatt a segítséget sem szívesen fogadják el.

Fontos azonban, hogy a véleményünket mindig kedvesen fogalmazzuk meg és ne próbáljunk bennük szégyent vagy egyéb rossz érzést kelteni, hanem a felnőtt személyiségükre, a józan eszükre hassunk, és próbáljuk meg a segítségünket felkínálni akár abban, hogy szakemberhez jusson el.

A blogbejegyzést videó formájában is feldolgoztam. Kattintson ide és tekintse meg. További tartalmakért látogasson el a YouTube-csatornámra és iratkozzon fel.

Írások • • • • írta Habis Melinda 0 Hozzászólás

Milyen jelei lehetnek az öngyilkosságnak? Mit tehetünk a megelőzés érdekében?

Mai cikkemben az öngyilkosság előjeleiről és az ún. ’cry for help’ szindrómáról olvashat bővebben. Részletesen kitérek rá, hogy milyen előjelei vannak annak, ha valaki öngyilkosságot szeretne elkövetni, illetve, hogy milyen teendőink vannak, hogyha szeretnénk ezt megakadályozni. Milyen lépéseket szükséges megtennünk ahhoz, hogy ezt a folyamatot megszakítsuk, és ennek a krízisállapotnak anélkül legyen vége, hogy az illető kárt tenne önmagában? Olvasson tovább és tudjon meg többet az öngyilkosságról!

Fontos tudni, hogy mindenféleképpen szakembert kell bevonni akkor, ha valaki öngyilkosságot szeretne elkövetni, merthogy mindig oka van annak, hogy valaki fenyegetőzik vagy felhozza az öngyilkosság témáját.

Csak a mentális betegek lehetnek öngyilkosak?

Lényeges, hogy öngyilkosság bárkivel megtörténhet, tehát nem kell mentális betegnek lenni ahhoz, hogy valaki önkezével vessen véget az életének. Sokféle krízishelyzet, érzelmi megterhelés vezethet oda, hogy az illető kilátástalannak érezze a helyzetét, és hogy azt gondolja, arra van szüksége, hogy az életét eldobja magától.

Tehát hangsúlyozni kell, hogy az öngyilkosságot megelőző állapotot mindig a kilátástalanság, illetve a mély lelki fájdalom érzése jellemzi. Ezek önmagukban is elegendőek ahhoz, hogy valaki eldobja az életét. Érdemes azt is tudni, hogy az esetek nagy többségében a személy különféle vészjelzéseket küld,segélykiáltásokat hallat a környezete felé, ezt nevezzük ’cry for help’ jelenségnek.

Ezek a segélykiáltások lehetnek direktek vagy indirektek: valaki búcsúlevelet ír, vagy végrendelkezik, de az is lehet, hogy szóba hozza azt, hogy vágyik a halálra, vagy hogy értéktelennek érzi az életét. Esetleg különféle eszközöket gyűjt, amivel véget vethetne az életének.

Fontos, hogy felfigyeljünk ezekre a jelekre és ne csak legyintsünk! Ne gondoljuk azt, hogy aki beszél az öngyilkosságról az nem fogja megtenni! Vegyük komolyan ezeket a segélykiáltásokat és kezdeményezzünk beszélgetést! Érdeklődjünk, kérdezzük meg tőle, hogy miért gondolja így, és keressünk fel szakembert, esetleg kísérjük el őt egy pszichológushoz vagy pszichiáterhez, aki hatékony segítséget tud nyújtani a számára.

Néhány szóban a veszélyeztető tényezőkről

Mikor érdemes az öngyilkossági szándékra gondolni akkor is, amikor a személy ezt nem mondja ki direkt vagy indirekt módon?

Hajlamosít az öngyilkosságra:

Ezek a tényezők mind-mind oda juttatják a személyt, hogy kilátástalannak érezze az életét. Ilyenkor általában többféle viselkedéses jegyet is tapasztalhatunk az illetőn.

Például a korábban örömet okozó tevékenységeket elkerüli, vagy már nem okoznak számára örömet, beszűkül a gondolkodása, nem keresi a kapcsolatot a szeretteivel, barátaival.

Ezek a jelek mind arra utalnak, hogy jelenleg egy krízisállapotban van, amiből nem tud egyedül, segítség nélkül kitörni. Ilyenkor fontos, hogy segítő kezet nyújtsunk és felkaroljuk ismerősünket, szerettünket, hogy meglássa azt, hogy van más lehetőség is, minthogy eldobja az életét.

A fiatalkori öngyilkosságról

A fiatalkori öngyilkosság merőben más, mint a felnőtt vagy időskori öngyilkosság. Bár utóbbi is sajnos elég gyakori, sok idős beteg ember jut arra, hogy önkezével vessen véget az életének.

A fiatalkori öngyilkosság a kamaszok közötti a harmadik leggyakoribb halálok, ezért mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel! Gyakran a beilleszkedési nehézségek, önértékelési problémák és magányosság vezetnek ahhoz, hogy egy fiatal eldobja az életét. A legtöbb esetben találunk az előzményekben ilyenkor bántalmazást, akár szexuális akár fizikai erőszakot, a szülők részéről elhanyagolást, esetleg a szülők mentális problémáit.

Nagyon gyakran az iskolai viselkedés megváltozik, illetve iskolai bántalmazások, kiközösítések, csúfolódások miatt is jelentkezhet öngyilkosság. A médiában is sűrűn találkozhatunk ezekkel a hírekkel.

Fontos azt tudni, hogy ennek is vannak előjelei. Tehát, ha a gyermekünk viselkedése megváltozik, mindig gondoljunk rá, hogy valamilyen komoly oka van, és járjunk utána annak, hogy mi lehet ez. Sokszor jellemző az öngyilkosságra készülő fiatalok körében az otthonról való menekülés, a drog és alkoholhasználat, illetve az iskolai problémák megjelenése. Külső jelei lehetnek a megjelenés elhanyagolása, koncentrációs problémák és testi tünetek: pl. hasfájás, fejfájás, fáradtságérzet.

Hogyha ilyen tüneteket tapasztalunk fiatal barátunkon, ismerősünkön, akkor érdemes ajánlani a Kék vonal lelki segélyvonal telefonszolgálat felhívását, ami a 116-111-es telefonszámon érhető el, vagy akár önmagunk is jelentkezhetünk ezen a telefonszámon, hiszen hatékony segítséget kaphatunk abban az esetben is, hogyha bárkin tapasztalunk ilyen jeleket.

Mik azok a védőfaktorok, amelyek az öngyilkosság ellen hatnak és megvédhetnek bennünket tőle?

Alapvetően a jó családi élet, a társas kapcsolatrendszer segíthet megelőzni az öngyilkosságot, illetve kedvező hatású, hogyha valaki sportol, vallásos, vagy ha pici gyereke van, esetleg terhes.

Tévhitek az öngyilkossággal kapcsolatban

Gyakran gondolnánk, hogy aki azt hangoztatja, hogy öngyilkosságot fog elkövetni, az úgysem fogja megtenni, ez azonban nem igaz. A legtöbb esetben az öngyilkosságra készülő személy ugyanis ad segélykiáltásokat, csak a környezetében élő személyek ezt nehezen tudják értelmezni, illetve nem mindenki tudja, hogy mi a szükséges teendő ezek tapasztalása esetén.

Szintén gyakori tévhit az is, hogy aki öngyilkosságra vetemedik az őrült, de ez sem igaz. Bárki kerülhet olyan kilátástalan helyzetbe, ami ahhoz vezet, hogy beszűküljön a gondolkodása és hogy végül eldobja az életét.

Gyakori tévhit továbbá, hogy nem lehet megakadályozni az öngyilkosság elkövetését. Ez sem igaz, mert a legtöbbször aki erre vetemedik, az valójában nem az életétől szeretne megszabadulni, hanem csupán az aktuálisan átélt elviselhetetlen fájdalomtól.

Szintén gyakori tévhit, hogy aki öngyilkosságra készül, az nem hajlandó segítséget elfogadni. Egy kutatás szerint az öngyilkosságot elkövetők több mint fele a tette elkövetését megelőző 6 hónapban kért valamilyen segítséget.

Gyakori tévhit az is, hogy azt gondoljuk, ha beszélgetünk valakivel az öngyilkosságról, akkor azzal ötleteket adhatunk neki ahhoz, hogy megtegye. Ez sem igaz, sőt, pont ennek ellenkezője igaz!

Tehát, ha látjuk valakin, hogy el van keseredve és oda megyünk hozzá, bátran megkérdezhetjük tőle, hogy gondolt-e arra, hogy véget vessen az életének, és van-e arra vonatkozó terve, mert ez nem buzdítja fel őt, hanem inkább elbizonytalaníthatja. Könnyebben megnyílik nekünk, hogyha rá merünk kérdezni.

Ha azt érzi, hogy nincsenek tabuk, akkor valószínű, hogy őszintén el fogja mondani az ezzel kapcsolatos gondolatait, érzelmeit, akár kész terveit is.

Mit tegyünk akkor, hogyha az öngyilkosság jeleit tapasztaljuk?

Ne hagyjuk magára a személyt, hanem menjünk oda hozzá és kezdeményezzünk beszélgetést vele. Semmiféleképpen se próbáljuk meggyőzni arról, hogy a terve butaság, hanem inkább hallgassuk végig és próbáljunk együttérzően viselkedni. Igyekezzünk megérteni azt, hogy mi az ő szenvedésének története. Legyünk vele, bátorítsuk őt arra, hogy beszéljen a problémáiról és ösztönözzük arra, hogy forduljon szakemberhez.

Hogyha valaki megfontolta már az öngyilkosság tettét, esetleg komoly szándéka van erre vonatkozóan, akkor semmiféleképpen sem kerülhető el az, hogy pszichiáterhez vagy klinikai szakpszichológushoz, pszichoterapeutához forduljon, mert akkor ő már olyan súlyos krízisállapotban van, amelyet házi módszerekkel nem lehet feloldani.

Szóval, nyugodtan forduljunk a barátunkhoz, ismerősünkhöz vagy bárkihez, akin tapasztaljuk ezeket a jeleket, és ne azon aggódjunk, hogy esetleg mit mondjunk, vagy hogyan viselkedjünk, hanem adjuk bátran önmagunkat!

Mutassuk ki, hogy törődünk vele, akár meg is fogalmazhatjuk, hogy aggódunk érte, és legyünk vele ebben a nehéz helyzetben. Próbáljunk meg minél több mindent megtudni róla, hogy mitől érzi így magát, illetve hogyha nem zárkózik el szakember segítségétől, akkor ajánljuk fel akár azt is, hogy elkísérjük őt a rendelőbe, hogy szakszerű segítséget kaphasson.

Hogyha erre nem hajlandó, akkor mi magunk is kérhetünk segítséget. Megtudni valakiről azt, hogy fontolgatja az öngyilkosságot, egy óriási lelki teher, úgyhogy nyugodtan hívjuk ilyenkor a különféle lelkisegély telefonszolgálatokat és kérjünk akár a magunk számára is tanácsot, segítséget.

Ha valaki nem akar felkeresni szakembert, akkor érdemes megtudnunk, hogy mennyire súlyos az ő krízisállapota, van-e már kész terve arra, hogy hogyan oltaná ki az életét. Nyugodtan kérdezzünk erre rá, és hogyha kész tervvel rendelkezik – ez azt jelenti, hogy magas a kockázata annak, hogy valóban meg is fogja tenni – ilyenkor hívjuk a 112-es segélyhívó számot, és ameddig meg nem érkezik a segítség, ne hagyjuk őt magára, valamint tegyük el a keze ügyéből a potenciálisan veszélyt okozó tárgyakat.

Hogyha úgy ítéljük meg, hogy a veszély nem ennyire sürgős, akkor maradjunk vele, figyeljünk rá, térjünk vissza erre a kérdésre, és ne engedjük magunkat lebeszélni arról, hogy szakember bevonására van szükség ahhoz, hogy ez a krízisállapot megoldódjon.

Végezetül arra tenném a hangsúlyt, hogy az öngyilkosságot megtudni, vagy bárkit látni, aki ezzel a gondolattal foglalkozik, az igen megterhelő, úgyhogy figyeljünk a saját mentális állapotunkra is! Merjünk a saját részünkre is segítséget kérni!

A témát videó formájában is feldolgoztam. Kattintson ide és nézze meg a YouTube-csatornámon!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Írások • • • írta Habis Melinda 0 Hozzászólás

Az öngyilkosság jelei és ezek megfelelő kezelése

Fontos tudni, öngyilkosság bárkivel előfordulhat! Nem kell hozzá semmilyen pszichiátriai betegség. Az öngyilkosság legjobb előjele a kilátástalanság és az elviselhetetlen lelki fájdalom érzése. A statisztikák szerint a befejezett öngyilkosságot elkövetők háromnegyede férfi és egynegyede nő. Már javuló tendenciát mutat, de még mindig kirívóan magas az előfordulásának aránya Magyarországon a környező országokkal összehasonlítva. A leggyakoribb öngyilkossági módok a fulladás és a gyógyszermérgezés.

Az öngyilkosságot valójában egy krízis állapot előzi meg, amikor az illető úgy érzi kénytelen szembenézni olyan veszélyeztető körülményekkel, melyeket képtelen a jelenlegi problémamegoldó készségeivel megoldani, vagy elkerülni. Legtöbbször ez egy folyamat, ami rendszerint több ponton is megakasztható.

Milyen jelei vannak gyilkosságnak? Mi az a cry for help jelenség?

 Figyelmeztető jelek, hogy valaki a környezetünkben az önsértésről beszél, eszközöket keres, amikkel végrehajthatná ezt. A legtöbb öngyilkosság nem egyik pillanatról a másikra történik. A veszélyeztetett személy jelzéseket, segélykiáltásokat küld a környezetének. Ezt nevezzük cry for help nek. Az öngyilkosság megelőzésének egyik módja, hogyha felismerjük ezeket a jeleket és megfelelően reagálunk. Fokozza az öngyilkosság veszélyét, hogyha valakinek korábban volt már öngyilkossági kísérlete, vagy a családjában történt már öngyilkosság.

Ha valaki beszél az öngyilkosságról, azt mindig komolyan kell venni! A reménytelenség érzés az egyik legbiztosabb előrejelzője az öngyilkosságnak. Vagy ha valaki elviselhetetlen problémákra, rossz érzésekre panaszkodik. A jövőjét sötéten látja, esetleg nem vár semmit az élettől. A segítségkérés lehet direkt és indirekt. Például a halálvágy kimondása, búcsúlevél, végrendelkezés. Figyelmeztető jel a személy nagyfokú beszűkülése, gondolkodásának, viselkedésének elsivárosodása, vagy megváltozása. A kapcsolatok elértéktelenedése. A korábban jó érzést okozó dolgok elvesztik jelentőségüket, a saját agresszióját önmaga felé fordítja.

Mit tegyünk, ha aggódunk egy barátunkért, vagy családtagunkért?


Mindenképpen menjünk oda hozzá, hívjuk fel. Tegyük egyértelművé, hogy törődünk vele! Ne aggódjunk a szavak miatt, az őszinte érzések átjönnek! Hallgassuk meg, fogadjuk el az illető elkeseredését, haragját. Az, hogy beszédbe tudunk elegyedni vele, egy pozitív jel. Viselkedjünk együttérzően, ne ítélkezzünk! Tájékoztassuk ismerősünket arról, hogy van segítség. Nyugodtan kérdezzünk rá az öngyilkossági szándékra! Ne próbáljuk őt meggyőzni arról, hogy az öngyilkosság nem jó megoldás! Ne adjunk tanácsot, ne akarjuk, hogy az illető megmagyarázza miért akar öngyilkos lenni. Ennél fontosabbak az érzései! Ne felejtsük el, nem a mi dolgunk megmenteni őt, az a szakemberek feladata. Abban segítsünk, hogy eljusson a megfelelő helyre, ahol hatékony segítséget kap majd!

Nagy lelki teher olyan emberrel beszélni, aki az öngyilkosságot fontolgatja! Teljesen természetes hogyha igénye van erről beszélni valakivel. Vonjon be szakembert a probléma megoldásába, mesélje el ismerősének, vagy hívja a telefonos lelki elsősegély szolgálatok valamelyikét.

Sürgős esetben bármelyik kórház sürgősségi osztályához lehet fordulni. Aktuális veszélyhelyzet esetén, például ha valaki gyógyszereket vett be, azonnal mentőt kell hívni.

Rizikótényezők az öngyilkosságra

Ahogy említettem, az öngyilkosság legnagyobb rizikótényezői a kilátástalanság és a rossz közérzet. Hajlamosít az öngyilkosságra, hogy ha valakinek a gyermekkorában bántalmazás fordult elő, hogyha magányos, vagy ha volt már korábbi kísérlete. További rizikófaktorok öngyilkossági kísérletre, ha volt már öngyilkosság a családban, ha az illető valamilyen testi fájdalomban szenved, veszteség érte a közelmúltban, vagy stresszes élethelyzetben van. Esetleg valamilyen korábbi traumát nem dolgozott fel.

Fontos beszélni róla, hogy a depresszió sokszorosára növeli az öngyilkosság valószínűségét. Ha tehát azt látjuk, hogy szerettünk motiválatlan, nem tud új dolgokba belefogni, vagy gyakran fáradt, gondoljunk a depresszióra és támogassuk őt abban, hogy pszichológust keressen fel. Ilyenkor a gyógyszeres terápián túl vannak olyan célzott pszichoterápiás módszerek melyek hatékonyak az önkárosító viselkedés megelőzésében és kezelésében.

Fontos tudnunk, hogy sokan mentális problémákkal nem mernek segítséget kérni. A depresszióban szenvedő betegek jelentős többsége fél a megbélyegzéstől, ezért nem fordul szakemberhez. Állapota ezért folyamatosan súlyosbodik. A leggyakoribb mentális zavarok, amik öngyilkossághoz vezetnek a depresszió, mániás depresszió, függőségek és a különféle személyiségzavarok

Bárkivel megtörténhet!

Egy nehéz élethelyzet is vezethet oda, hogy valaki meghozza a döntést, hogy eldobja az életét. Ilyenek lehetnek például a válás, az életközépi válság és nagyon gyakori, hogy az időskori depresszió is öngyilkosságba torkollik. Fontos beszélni a fiatalkori öngyilkosságról. A tizenéves korban elkövetett öngyilkosság sajnos a 2-3. leggyakoribb halálok ebben az életkorban. A serdülőkor jelentős stresszt jelent a fiatal számára. Ebben az életszakaszban a beilleszkedési nehézségek, önértékelési problémák, a magányosság érzése bizonyos esetekben öngyilkossági késztetéshez vezetnek. A fiatalkori öngyilkosság egyéb rizikófaktorai a gyermekkori bántalmazás, például szexuális-, fizikai erőszak, vagy elhanyagolás, a szülők mentális problémái. A közelmúltban bekövetkezett traumatikus esemény, a társas kapcsolatok hiánya, vagy nem kielégítő volta. Az ellenséges iskolai környezet, az ismeretségi körben történt öngyilkosság. A fiatalkori öngyilkosság figyelmeztető jelei az általános figyelmeztető jeleken kívül az étkezési és alvási szokások megváltozása, eltávolodás a barátoktól és a családtól. A megszokott viselkedés megváltozása, erőszakos, vagy lázadó, ellenszegülő magatartás. Menekülés otthonról. Drog- vagy alkohol használat, a külső megjelenés elhanyagolása, koncentrációs problémák, vagy az iskolai teljesítmény romlása. Testi tünetek például hasfájás, fejfájás, fáradtság. A dicséret elutasítása. Lelki segítséget a Kék Vonal telefonszámán kaphatnak a fiatalok, amely a 116 111 es telefonszámon érhető el.


Védőfaktorok az öngyilkossággal szemben


A legerősebb védőfaktor az öngyilkossággal szemben a jó családi és társas kapcsolatrendszer. Jó hatású, hogyha valaki sportol, ha vallásos és hogyha egy évesnél fiatalabb gyermeke van, vagy terhes.

Honnan tudom, hogy komolyan gondolja-e? Lehet, hogy csak figyelemfelhívás?


Fontos hangsúlyozni, hogy minden egyes öngyilkossági gondolatot komolyan kell venni. Hallgassuk meg szerettünket, próbáljunk meg együttérezni a fájdalmával és a nehézségeivel. Támogassuk, abban hogy pszichológushoz forduljon. Vannak olyan emberi játszmák ahol öngyilkossággal fenyegetik egymást a házastársak. A családi kapcsolatokat összetartja a félelem. Fontos hogy ilyenkor ne egymagunk próbáljuk megoldani a helyzetet, hanem keressük fel pszichiátert, klinikai szakpszichológust.

Öngyilkosság a Covid idején


Koronavírus idején különösen fontos, hogy figyeljünk egymásra, tartsuk szem előtt az öngyilkosság jeleit. A bezártság és a beláthatatlan kimenetel, hogy nem tudjuk hogy mikor hogyan indulhat újra az élet, fokozhatja a szorongásainkat és a jövővel kapcsolatos kilátástalanság érzéseinket. Ilyenkor még fontosabb kapcsolataink ápolása és a valódi figyelem.
Ne felejtsük el hogy az öngyilkosság megelőzése nemcsak a jelek kereséséről szól, hanem mindannyiunknak joga és kötelezettsége, hogy saját lelki jó közérzetéről gondoskodjon. Figyeljünk szeretteinkre és irányítsuk őket is szakemberhez, ha szükségét érezzük.

Tények és tévhitek az öngyilkossággal kapcsolatban

Fontos szólunk az öngyilkossággal kapcsolatos tévhitekről: egyáltalán nem igaz hogy akik beszélnek az öngyilkosságról, azok nem fogják megtenni. A legtöbb öngyilkos küld különféle figyelemfelhívó jeleket a környezetének. Ők sokszor nem tudják ezeket értelmezni, vagy nem veszik őket kellőképpen komolyan.

Az is tévhit, hogy aki öngyilkossággal próbálkozik, az őrült. Nagyon sokszor a kilátástalanság érzése, egy nehéz élethelyzet vezet el ahhoz, hogy valaki eldobja az életét.

Gyakori tévhit az öngyilkossággal kapcsolatban, hogy ha valaki egyszer eldöntötte, hogy megöli magát akkor azt nem lehet megakadályozni. Legtöbbször az öngyilkosok nem meghalni akarnak, hanem a bennük élő fájdalmat akarják megszüntetni. Gyakran az utolsó pillanatig ambivalens a viszonyuk a halállal kapcsolatban.

Tévhit, hogy az öngyilkosságot elkövetők nem hajlandóak segítséget kérni. A felmérések szerint az öngyilkosságot elkövető több mint fele orvosi segítséget kér az öngyilkosságot megelőző hat hónap során.

Gyakori tévhit, hogy ha valakivel az öngyilkosságról beszélünk, akkor ez ötleteket ad neki. Valójában éppen az ellenkezője igaz, ha beszélgetést kezdeményezünk, az az egyik legnagyobb segítség, amit nyújthatunk. Egy öngyilkosságot fontolgató ember olyan mély fájdalmat él és kilátástalanságot él át, amiből nem talál kiutat. Vágyik egy jobb megoldásra, de nem találja azt a krízisállapot miatti beszűkült gondolkodás miatt.

Ne maradjunk tétlenek!

Fontos beszélgetést kezdeményeznünk, hogyha aggódunk szerettünkért. Minél előbb segítünk, annál jobb. Ne aggódjunk amiatt, hogy a másik esetleg majd megharagszik! Nyugodtan kérdezzünk rá az öngyilkossági gondolatokra! A törődés pozitív hatású: könnyen lehet, hogy az öngyilkosságot fontolgató személy számára ez az egyetlen esély, hogy valakivel megossza a nyomasztó érzéseit. Nyugodtan beszéljünk a saját érzéseinkről: fogalmazzuk meg hogy aggódunk, arra is bátran rákérdezhetünk, hogy hogyan tudnánk a legjobban támogatni őt ebben a helyzetben. Fontos, hogy érezze, nincs egyedül.

Az öngyilkossági veszély mértéke csekély, ha nincs konkrét terv az öngyilkosságra. Közepes, ha homályos, az élet kioltására kevésbé alkalmas terv hangzik el. Annak ellenére, hogy valaki megígéri, hogy nem fog öngyilkosságot elkövetni, lehet magas a rizikó hogyha az élet kioltására alkalmas, kidolgozott tervre van az illetőnek. Nyugodtan kérdezzük meg ismerősünket, hogy van e terve arra, hogy hogyan tenné meg. Azt is megkérdeztük, hogy van-e olyan eszköze, ami a terv kivitelezéséhez kell és rákérdezhetünk az időpontra is, amikor megtenné.

Az öngyilkossági veszély esetén hívjunk fel egy lelkisegély vonalat, vagy a 112-es hívószámot. Bekísérhetjük ismerősünket a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára is. Fontos, hogy azonnal minden veszélyes tárgyat eltávolítsunk a személy közeléből, ne hagyjuk őt egyedül. Ha nincs közvetlen veszély, segítsük őt abban, hogy felkeressen egy szakembert (pszichiátert, klinikai szakpszichológust). Helyette nem érezhetjük magunkat jobban, neki kell fogadalmat tenni a változásra. Figyeljen oda a saját lelki egészségére!

Az öngyilkosság megelőzése tehát jó esetben nem a jelek felismerésénél kezdődik, hanem az önmagunkra és másokra fordított figyelemről, a jó mentális állapotról szól.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

http://www.ongyilkossagmegelozes.hu

Írások • • • • • • • írta Habis Melinda 1 Hozzászólás

Őszi-téli depresszió

Elmúlt a nyár, egyre kevesebbet élvezhetjük az életető napsütést (ha sokat esik az eső, csak a lehető legminimálisabb időt töltjük a szabadban), ami gyakran rányomja bélyegét nemcsak egészségi állapotunkra, hanem hangulatunkra is. Nem ritka ilyenkor a levertség, hangulati nyomottság, ami akár a leggyakoribb szezonális (évszakfüggő) betegség, a depresszió tünete is lehet. Ez Magyarországon hozzávetőleg a lakosság 10-15 százalékát érinti.

A téli depresszió bár többnyire ősszel jelentkezik és tavasszal spontán rendeződhet, mégis fokozott figyelmet igénylő állapot. A tünetek súlyosságát az aktuális életesemények, lelki történések, az átélt stressz mértéke éppúgy befolyásolhatják, mint a napsütéses órák száma. Fontos tisztázni, hogy régen az emberek télen másfajta életmódot éltek: a kinti munkák befejeződésével több idejük jutott a pihenésre, regenerációra, a következő év tavaszától újrainduló munkafolyamatokra való felkészülésre. Ma már nem szívesen veszünk vissza a tempóból, (sokszor még betegség esetén sem), elvárt dolgoznak számít hogy az emberek télen is ugyan annyit dolgozzanak, mint nyáron.

A téli depresszió tünetei nagyon hasonlóak az ún unipoláris depresszióéhoz, melyről korábbi írásomban részletesebben szóltam. https://onlinetanacsadas.com/a-modern-vilag-betegsege-a-depresszio/

– állandó fáradtságérzet, megnövekedett alvásigény
– negatív gondolatok, sötét jövőkép
– fokozott szénhidrát bevitel (pl. csokoládéfogyasztás növekedése)
– visszahúzódás a társas kapcsolatokból (pl. szexuális érdeklődés csökkenése)
– csökkent koncentrációs készség
– az immunrendszer gyengülése, fokozott fogékonyság a küldöböző fertőző betegségekkel szemben
– pszichoszomatikus betegségek

Hogyan kezeljük?

1. Fontos, hogy igyekezzünk minél több időt tölteni a szabad levegőn, különösen napsütéses időben. Mozogjunk rendszeresen!
2. Törekedjünk az egészséges táplálkozásra! Fontos az vitaminok és ásványi anyagok folyamatos bevitele.
3. Halgassunk testünk jelzéseire! Biztosítsunk időt a megnövekedett alvásigény kielégítésére.
4. Törekedjünk a stressz levezetésére, konfliktushelyzeteink megoldására! Ebben segíthet a pszichoterápia vagy valamely relaxációs technika elsajátítása.
5. Fényterápia rendszeres alkalmazása jó hatású lehet.

Ha a tünetek túlzottan kínzóvá válnak (pl. akadályoznak minket kapcsolataink fenntartásában vagy a munkavégzésben), érdemes szakember segítségét kérnünk. Súlyos esetekben a pszichoterápia mellett gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Ne vegyük félvállról ezt a betegséget, mert megnövelheti az öngyilkosság kockázatát. Ráadásul a szezonális depresszió kezelés nélkül évről évre egyre súlyosabb formában térhet vissza.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda
klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Írások • • • • • • • • • • írta Habis Melinda 0 Hozzászólás

Öngyilkosság-sorozat Székesfehérváron, szakértői szemmel

Tragikus módon az elmúlt három hónapban négy fiatal is megpróbálta városunkban saját életét eldobni. 2013. november végén egy 17 éves székesfehérvári gimnazista fiú ugrott ki egy Cserepes közben levő 8. emeleti lakás ablakából. December 15-én az Árpád Szakképző Iskola diákja, Márk és társa Kiscséripuszta megállóhely közelében a vonatsínekre feküdtek. 2014. január 7-én pedig a szintén 17 éves Krisztián ugrott le az imént említett szakközépiskolában a belső aula 3. emeletéről öngyilkossági szándékkal. Utóbbi tragédiáról többet lehetett olvasni, hallani: a társak szekírozásáról, a fiú visszahúzódó természetéről, egyes források az iskola és a tanárok felelősségét is felvetik. Mindenkit megérint a fiatalok öngyilkossági szándéka, de legtöbben csak a fejünket fogva értetlenkedünk. Érdemes lenne tehát a történtek mögé nézni és többet megtudni az öngyilkos viselkedésről és a mögötte meghúzódó okokról.

Mit kell tudni az öngyilkosságról?

Az öngyilkosság sajnos egyre növekvő tendenciát mutat, serdülőkorban a 2—3. leggyakoribb haláloknak számít. Ezek a tettek lehetnek impulzív jellegűek (hirtelen felindulásból elkövetettek, bár ezt több szakmai forrás vitatja) vagy elhúzódó krízisállapot végét jelenthetik. Ilyenkor is van egy kiváltó ok a háttérben, de ez többnyire nem kirívó. A tényleges cselekvést gyakran megelőzi egy segítségkérés, ún. „cry for help”, amit nagyon komolyan kell vennünk. Kutatások tudatos és nem tudatos, indirekt jelzések egész skáláját tárták fel (pl a halálvágy verbalizálása, búcsúlevél, végrendelkezés, gyógyszerek gyűjtögetése), amelyeket az öngyilkosjelölt közvetlen környezetének lead. Az ún „preszuicidális állapot” időben nagyon változó lehet. Sokszor szinte pillanatnyi reakcióként, váratlanul jelenik meg az öngyilkosság. Figyelmeztető jelek lehetnek a személy nagyfokú beszűkülése, szorongása, gondolkodásának, viselkedésének elsivárosodása, uniformizálódása. Ilyenkor a dolgokat negatívan látja, az elgondolásainak ellentmondó információkat nem veszi észre, az öngyilkosságot mint kiutat látja, erről fantáziál. A kapcsolatok elvesznek, a személy bezárkózik gondjaival, holott vágyik egyfajta intim közelségre, szeretné a számára fontos személyt/személyeket kisajátítani. Az értékrend beszűkül, az eddig jó érzést okozó dolgok elvesztik jelentőségüket, az agresszió elfojtódik, saját maga felé fordul.

Milyen lelki tényezők állhatnak az öngyilkosság mögött?

Freud befelé fordított agresszióként értelmezte az öngyilkosságot. Az egyén a szeretet korábbi tárgyát magába vetítve „kívánja megölni”. Gyerekkori fantázia is újraéledhet: majd meghalok és akkor a szeretteim sirathatnak. Büntetés is lehet, a szeretetet nem viszonzó, elhagyó szeretett személynek. Az elkövető a benne lévő képet öli meg önmagával együtt. Lehet mögötte egyfajta nárcisztikus sérelem is, valamilyen vágy meghiúsulása, kudarc után.

A szuicidum rizikóját növeli (többek közt) a korábbi kísérlet, a családi kapcsolatok problémája, a negatív életesemények, a magány, de biológiai faktorok is hozzájárulnak (szerotonin és szérum koleszterin szint eltérések). Az alkohol, dohányzás és drog használat is növeli a szuicidum előfordulásának valószínűségét. Nagyon lényeges kiemelni a modell hatását, ami különösen gyermek és serdülőkorban érdekes. Ha a fiatal közvetlen környezetében vagy akár a médiában hasonló viselkedést lát, probléma megoldási módnak, menekülési útvonalnak gondolhatja az öngyilkosságot. Bálványozott személyek, sztárok öngyilkossága után „járvány” törhet ki. Például Goethe: Az ifjú Werther szenvedései c. regénye után, de Elvis Presley is hatással volt „követőire”.

Mit tehetünk az öngyilkosság ellen?

Éppen ezért nagyon fontos a megelőzés, hogy figyeljünk egymásra és ha baj van, keressünk segítséget. Bár sokan még mindig „cikinek” tartják, hogy pszichológushoz forduljanak, de még így is kellemesebb, mint azzal a tudattal élni, hogy esetleg tehettünk volna valamit…

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Ez az írás megjelent a Pszichológuskereső oldalon is:
http://pszichologuskereso.hu/blog/ongyilkossag-sorozat-szekesfehervaron-szakertoi-szemmel