Címke: függőség

Az egészséges életmód alapkövei

Az utóbbi időben sokat voltam beteg, ezért elkezdtem aktívabban foglalkozni azzal, mi minden szükséges a testi – lelki jóléthez. Korábban szakmámból fakadóan az egészség mentális oldalára koncentráltam. Ebben a pandémiás helyzetben azonban úgy gondolom sokaknak hasznára lehet egy olyan blokk cikk, melyben életmódbeli tanácsok is olvashatók. Fontos felelősségünk van ugyanis jelen helyzetben önmagunk iránt, hogy lehetőség szerint megelőzzük a koronavírus fertőzést, illetve, hogy felkészüljünk, hogy minél jobb fizikai állapotban érjen el minket. Ez a közösség érdeke is.
Ezért az alábbi írás az egészséges életmód legfontosabb alapköveit fogja röviden csokorba szedni szigorúan tudományos kritériumok alapján

Étkezzünk egészségesen!

Sokan tudják, hogy az egészséges életmód az egészséges táplálkozásnál kezdődik. Nagyon lényeges tehát, hogy minél több zöldséget-gyümölcsöt fogyasszunk. Lehetőség szerint kerüljük a feldolgozott élelmiszereket, ízfokozókat, tartósítószereket. Egyre elterjedtebb az a tudás is, hogy a transzzsírok mennyire kedvezőtlenül hatnak a szív- és érrendszer állapotára. Kedvező hatású továbbá a magas rost fogyasztás, illetve a finomított étolajok és zsírok elhagyása. Ehelyett különféle olajos magvak rendszeres fogyasztása javasolható. A legújabb tudományos kutatások alapján érdemes minimalizálni a különféle húsfélék (főként a feldolgozott, füstölt termékek) fogyasztását. Szintén javasolható a tej, a cukor és a fehér liszt kerülése. Utóbbi helyett a teljes kiőrlésű gabonákból készült ételekre való átállás szolgálja az egészségünket.

Mozogjunk rendszeresen!

Alapvetően meghatározza egészségünket továbbá, hogy mennyit mozgunk. Testi fittségünk megőrzése érdekében legalább napi 30- 40 perc picit megterhelő (megizzasztó) mozgásra van szükségünk. Ez korunktól és egészségi állapotunktól függően lehet tempós séta, futás, biciklizés, úszás, ki mit szeret. Különféle betegségek (pl. rosszindulatú daganatok) esetén a rendszeres testmozgás kimondottan javítja a túlélést.

Az elegendő, pihentető alvás elengedhetetlen

Testi lelki egészségünk szempontjából alapvető fontosságú továbbá az elegendő mennyiségű és minőségű alvás. A pihentető alvás szempontjából lényeges, hogy lehetőleg mindig ugyanabban az időpontban feküdjünk le! Közvetlenül lefekvés előtt már ne nézzünk tévét és ne használjunk elektronikai eszközöket. Ilyenkor már csak nyugtató tevékenységet érdemes végezni, relaxálni, vagy olyan könyvet olvasni, amely segíti az ellazulást. Jótékony hatású hogyha minden nap beszélgetünk szeretteinkkel az aznapi frusztrációinkról, konfliktusainkról, vagy naplót vezetünk, amely segít kiadni magukból a nap során felgyülemlett feszültségeket. Ez jelentősen javítja az alvás minőségét.

A stressz kezelése mindenki számára szükséges

Tanuljuk meg jobban kezelni a stresszt! Fontos tudni, hogy minél előbb minél többféle stresszkezelő technikák dolgozunk ki, annál többet használunk a saját egészségünknek. Legtöbben bele sem gondolunk abba, hogy ha az élet valamilyen nehézséget gördít elénk, akkor nem mindegy milyen felkészültséggel ér bennünket a trauma. Ha korábban voltak stratégiánk a nehéz élethelyzetek kezelésére, jobban fogjuk bírni a későbbi nehézségeket. A stresszkezelést tehát egy nyugodt időszakban érdemes elkezdeni. Nem érdemes megvárni, míg összecsapnak a fejünk felett a hullámok! Fontos tudni továbbá, hogy minden egyes nap le kell vezetnünk a felgyülemlett feszültséget. Ez olyan, mint a lefekvés előtti rituálé a fürdéssel, fogmosással, ami megszabadítja testünket nap során felgyülemlett szennyező anyagoktól. Lelkünknek is minden nap szüksége van a megtisztulásra, ez biztosítja ugyanis mentális egyensúlyunkat!

Apoljuk az emberi kapcsolatainkat!

Testi-lelki egészségünk megőrzése szempontjából kiemelt szerepe van a támogató környezetnek és a jó minőségű emberi kapcsolatoknak is. Fontos, hogy ápoljuk családi kapcsolatainkat, a baráti kötelékeket ne hanyagoljuk el. Körbevegyük magunkat olyan emberekkel, akikkel jól érezhetjük magunkat. Törődjünk azokkal az emberekkel, akik örülnek ennek. Erősítsük azokat a kötelékeket, ahonnan megértést és szeretetet kaphatunk. Az egyenrangú, kölcsönösen építő kapcsolatok alapvető fontosságúak a mentális egészségünk megőrzésében, ezáltal a testi egészség biztosításában.

Szabaduljunk meg a rossz szokásoktól!


Fontosnak tartom kiemelni, hogy bármilyen függőség nagyon negatívan hat mind a testi, mind a mentális egészségre. Itt ne csak az alkohol fogyasztásra, dohányzásra, vagy a drogokra gondoljunk, hanem más, viselkedési függőségekre is! A viselkedési függőségek közé tartozhat a legtöbb viselkedés, amely életünk alapvető velejárója, amennyiben ezek a tevékenységek uralják az életünket. Tehát érzelmileg túl fontossá válnak, vagy túl sok időt töltünk velük. Ezért károsítják az életminőségünket. Viselkedéses függőségek például az internetfüggőség, játékfüggőség, társfüggőség, vagy a szexuális függőségek. Fontos, hogy amennyiben önmagunkon vagy szerettünkön azt tapasztaljuk, hogy hajlamos túlzásba vinni dolgokat, akkor keressünk fel addikciókban járatos szakembert, tehát pszichiátert, pszichoterapeutát, vagy klinikai szakpszichológust.

Fenti felsorolásból jól látható, hogy testi-lelki egészségünk szorosan összefügg. Ahhoz, hogy lelkileg jól tudjuk érezni magunkat fontos, hogy a testünket is karbantartsuk! Megszabaduljunk a különféle függőségekről, kezeltessük a testi problémáinkat. Ne szorítsuk háttérbe a lelki működésünket sem. Lelkünk karbantartásra legyen olyan rendszeres, mint a fogmosás! Alakítsunk ki olyan életmódot, amely egészséges és tegyük rendszeressé a jó szokásokat. Ne hallgassuk a változtatások bevezetését! Tegyünk jóllétünket még ma!  Ha ehhez segítségre van szükségünk, keressük meg a számunkra megfelelő szakembert. Különféle krízishelyzetek során szervezetünk meg fogja hálálni a korábbi törődést. 

Felhasznált irodalom:

https://www.facebook.com/groups/270601467024951/permalink/832013420883750

Michael Greger, Md, Gene Stone (2020) Hogy ne halj meg. Tudományosan bizonyított módszerek, amelyekkel megelőzhetjük és visszafordíthatjuk a betegségeket. Édesvíz Kiadó: Budapest

Kiút a társfüggőségből

Korábbi blogbejegyzésemben volt szó róla, rendszerint milyen jellegzetességek köszönnek vissza az alkoholizmussal küzdő nők és férfiak párkapcsolatában. Most arról lesz szó, hogy nem csak a függőnek van szüksége segítségre, hanem partnerének is. Részletesen kitérek arra, hogyan segíthet önmagán az aki nehezen szabadul nem működő párkapcsolatból. Hiszen ez egyáltalán nem csak a diagnosztikus értelemben vett függőknél fordul elő, nagyon is gyakori jelenség!

A függőség normális is lehet

Először is tisztázzuk gyorsan, hogy egy közeli kapcsolatban függni a másiktól tejesen természetes és normális dolog. Jó érzés egy beszélgetés közben, vagy szexuális helyzetben átadni magunkat a másik által okozott élményeknek, vagy szükség esetén támaszkodni egymásra. Vannak azonban olyan emberi viszonyok, melyekben a viszonylagos érzelmi közelség nem hosszú távon fenntartható. Itt most a párkapcsolatokra fókuszálunk. Említés szintjén kitérve rá, milyen jelekből tűnhet fel, ha tartósan többet teszünk bele szerelmi viszonyukba, mint amennyi viszonzásra talál.

Kik azok a kötődéskerülők?

Mivel normál személyeknél is gyakran előfordul ez a jelenség, érdemesebb ezt a párkapcsolati dinamikát a kötődés szempontjából megvizsgálni. A függőket rendszerint jellemző elkerülő kötődésű személyeket most kötelékfóbiásnak fogom nevezni. Ha egy párkapcsolatban az egyik fél kötelékfóbiás, a kezdeti lila köd után hatalmi viszonyok felborulnak. A kötelék kerülő egyre függetlenebbé, a partnere egyre inkább függővé válik. Ha sikerül a kapcsolat lezárásra, rendszerint a kapcsolatfóbiás fél hagyja el a partnerét, akit addigra már érzelmileg teljesen kizsákmányolt és elbizonytalanított. Egy jól működő, bizalmi kapcsolatban a felek bíznak egymásban és egyfajta biztonságérzés alakul ki az évek során. Idővel ugyan eltűnnek a heves szerelem érzései, de ezek helyét a melegség, a nyugalom és a meghittség érzése veszi át. Ha valamelyik fél elkerülő kötődésű, a párkapcsolatban az az érzés, hogy számíthatok a partneremre nem jelenik meg. A félelem a másik elvesztésétől általában növeli a szenvedélyt, mindamellett a félelmet és fájdalmat ébreszt. Ezekben a kapcsolatokban nagyon szélsőségesen váltakozik a közelség és távolság, függés és függetlenség, biztonság és bizonytalanság. A kötelékfóbiás kezében van a kontroll és a hatalom (bár ezt lélekben másként éli meg) a partner pedig kontrollvesztéstől szenved.

Milyen jelekből tűnhet fel, hogy érzelmileg kihasználnak bennünket?

  • Gyakran kiszolgáltatottnak érezzük magukat.
  • A párkapcsolatunkban az érzelmek gyakran és szélsőségesen változnak. Időnként nagyon szenvedélyes és bensőséges, máskor viszont kifejezetten hideg és távolságtartó a viszony.
  • Ennek változékonysága érthetetlen, feldolgozhatatlan. A társfüggő partner ilyenkor a pozitív dolgokra fókuszál a negatívakart próbálja elfelejteni, vagy megoldandó problémaként definiálja.
  • Gyakori ezekben a kapcsolatokban egymás megsértése, féltékennyé és bizalmatlanná tétele.
  • A beszélgetések körbe-körbe forognak, sehová sem vezetnek. Jellemző egymás hibáztatása.

Mi áll a társfüggőség hátterében?


Azok a nők, vagy férfiak akik a kötelékfóbiással való kapcsolatukból nagyon nehezen tudnak kiszabadulni és hagyják hogy a partnerük rosszul bánjon velük, gyakran saját gyermekkorukban olyan mintát hoznak magukkal, ami igencsak hasonlít ehhez. Párkapcsolatainkban újra megismételjük saját régi gyermekkori tapasztalataikat. Ezt ismétlési kényszernek nevezi a szakirodalom. Például egy nő, aki sosem érezte, hogy az apja szereti, később olyan férfiakat választ, akik rosszul bánnak vele. Ebben az a tudatalatti vágy játszik szerepet, hogy megismételjük és a jóvá tegyük, ami a múltban történt. Fontos azonban tudni, hogy nem ez az egyetlen magyarázat. Gyakran egyszerűen az vezet a boldogtalan párkapcsolatok kialakulásához, hogy önmagunkkal túl szigorúak vagyunk. Rendszerint ésszel tudjuk, hogy ez a kapcsolat káros számunkra, mégis benne maradunk. A kapcsolatfüggőknél megfigyelhetjük, hogy az önismeret az önkritika szintjén ragad meg. A kötelékfóbiás ambivalens viselkedése olyan szinten hat rájuk, hogy össze mossák ezt saját érzéseikkel.

Milyen jelekből ismerhetjük fel, hogy túlzottan függünk egy párkapcsolattól?

  • Kényszeresen (túl sokat) foglalkozunk a partnerünkkel.
  • A kapcsolatunk nagyon szélsőséges dimenziók közt változik érzelmi szempontból. Váltakozik bennünk a boldog szerelem érzésre a kétségbeesés és a düh érzéseivel.
  • Úgy éljük meg, óriási a szenvedély és mindent meg akarunk tenni azért, hogy elég jók legyünk a partnerünknek.
  • Gyakran megjelenik féltékenység.
  • Siránkozunk, panaszkodunk kérdezgetjük a másikat szeret-e minket.
  • Leértékeljük önmagunkat, azt hisszük mindent mi rontottunk el.
  • Önkárosító viselkedés, vagy a saját hobbi, érdeklődés elhanyagolása.
  • Magányosság érzés.
  • Gyakran vállunk depresszívvé, vagy indulatossá.
  • A másik képességeit túlbecsüljük.
  • A veszekedés elől való menekülés, bosszúságok lenyelése. Az alárendelt szerep elfogadása.

Beszéljük meg?!


Fontos tudni, hogy a kötelékfóbiások rendszerint roppant zavarosan és ellentmondásosan fejezik ki magukat, a tisztázás pedig nem igazán megy. Ők ugyanis ezeket a beszélgetéseket fenyegetőnek és terhesnek érzik. Úgy gondolják, magyarázkodniuk, vagy mentegetőzniük kell. Gyakoriak a szemrehányások és vádaskodások melyeket a kötelékfóbiások provokálnak ki. A társfüggők pedig félénk és konfliktuskerülő személyek, akik némán önmagukban hordják bánatukat és haragjukat. A kötelékfóbiásoknál minden hétköznapi apróságon elszakad a cérna. A konfliktuskerülő fél próbálja érzéseit magába fojtani, melynek hatására előbb-utóbb szomatikus, vagy pszichoszomatikus megbetegedései lesznek. A társfüggő gyakran bizonygatja mennyire szereti partnerét, őt azonban ez is legalább annyira idegesíti, mint a folyamatos vádaskodás.

Fontos tudni továbbá, hogy a kötelékfóliás fél mindig nyitva tart egy hátsó kijáratot. Sosem köteleződik el teljesen a partnere mellett. Így bármikor jöhet egy harmadik, aki befurakodik a kapcsolatba, amit a társfüggő természetesen érez.

Mi a megoldás?


Lényeges, hogy megpróbáljuk függetlenebbé válni olyan értelemben, hogy foglalkozzunk többet olyan dolgokkal, melyek számunkra örömet adnak. Tanuljuk meg élvezni az önállóságot, függetlenséget. Az ál-függetlenség ugyanis visszaüt. Fontos tudni, hogy a kötelék fóbiások a lelkük mélyén nagyon gyengének érzik magukat és könnyen manipulálhatónak. Emiatt borzasztóan bizalmatlanok és félnek, hogy végül alárendelt helyzetbe kerülnek.
Az önismereti munka fontos a társfüggő félnek, de nagyon lényeges hogy ezt ne egyedül akarjuk elvégezni. Nehogy belecsússzunk még jobban az önhibáztatásba! Ilyenkor önsegítő csoportok vagy egyéni terápia nyújthat támaszt. Sokat segíthet abban, hogy reálisan lássuk önmagunkat és kapcsolatunkat.

Konkrét tanácsok társfüggőknek

  • Gondoljuk végig, mivel töltenénk szívesen az időnket, ha nem élnénk kapcsolatban.
  • Javítsunk az életminőségükön: csináljunk olyan dolgokat, amelyektől töltődünk, fejlődünk!
  • Gondoljuk végig, mire vágyunk a munkában vagy tanulnánk-e valamit szívesen.
  • Próbáljunk ki új dolgokat!
  • Mozogjunk!
  • Emlékezzünk vissza, miről álmodtunk gyermekként! Van olyan, amit ezekből még nem próbáltunk ki, vagy valósítottuk meg? Ha szerettünk volna mindig megtanulni zenélni, itt a megfelelő alkalom!
  • Keressünk sikerélményt az élet többi területén!
  • Gyakoroljuk az elengedést! A feladás a megfelelő pillanatban erősség lehet. A kapcsolat megmentésébe fordított energiát fordítsuk inkább önmagunkra! Csak a saját sorsunkat tudjuk megváltoztatni!
  • Találkozzunk többet a barátainkkal ápoljuk családi kapcsolatainkat.
  • Flörtöljünk.
  • Írjunk el egy búcsú levelet a partnerünknek, amit nem küldünk el neki. Adjuk ki dühünket, győzzük le a megsértett hiúságunkat. Fogadjuk el, hogy a csalódás az élet része. Azokat a sérelmeket, amelyeket partnerünk okozott nekünk, sosem fogja jóvá tenni. A kötelék fóbiája arra kötelezi ugyanis, hogy újra és újra eltaszítson magától és megbántson.
  • Adjuk fel a reményt abban hogy a kapcsolatunk megváltozik. Gondoljuk át, mióta szenvedünk mellette? Hányszor ígérte meg, hogy változtatni fog?
  • Mennyire van tudatában a partner a problémának? Mennyire látom én komolynak a kötődésfóbiáját?
  • Minél régebb óta áll fenn a probléma annál nehezebb lesz a változtatás. A kötődéskerülő gyakran olyan mélyen elfojtják érzéseiket, hogy egyáltalán nem is szenvednek. Akár együtt akarunk maradni kötelékfóbiás partnerünkkel, akár nem muszáj önállóbbá válnunk. Ha a saját boldogságunk érdekében a szakítás mellett döntünk, muszáj meg tartanunk a távolságot a másiktól ameddig a gyász fázisa le nem zárul, vagyis amíg teljesen kiszeretünk partnerünkből.

Felhasznált és melegen ajánlott irodalom:


Stahl, S. (2019) Igen is, meg nem is. A kötelékfóbia felismerése és legyőzése. Park Könyvkiadó

A függők párválasztása és párkapcsolata

Előző blogcikkemben részletesebben írtam a különböző függőségek egyéni és családi jellemzőiről. Ebben az írásban arra fogok kitérni, milyen párkapcsolati jellegzetességeket okoz az alkoholizmus, vagy az egyéb függőségek. Milyen párt választ magának egy függő személyiségű ember? Hogyan hat a függőség a szexuális életünkre?

Milyen partnert választ a függőségtől szenvedő személy?

A függők párkapcsolatában tipikusan érvényesül a zsák a foltját elv, hiszen a pár két tagja kiegészíti egymást a nehézségekben. Gyakran olyan partnert választanak, aki kifelé önbizalmat, agresszivitást és önérvényesítő képességet sugároz. Tudattalanul a függő éppen azokért a tulajdonságokért csodálja a partnerét, ami benne nincs meg, pedig szüksége volna rá, hogy kifejlessze önmagában. A függő személyiség legtöbbször talál valakit, akit bálványozhat (vagy utálhat). A kapcsolat így tudattalanul válik problémamegoldóvá. Az ilyen kapcsolat azonban visszaélésen alapul, hiszen a függő kihasználja a társát annak érdekében, hogy biztonságra tegyen szert. Az egyik partnerről gondoskodni kell, a másik pedig megerősítést és csodálatot kap cserébe a törődésért. Az egyik tehát dominánssá válik a kapcsolatban, a másik fél pedig alárendelt szerepbe kerül, hiszen nem tanult meg megfelelően kiállni a saját szükségleteiért.

Az önállóság útja…

Gyakran a partnerválasztás az első önálló döntés a fiatal életében. A függő dinamika ennek ellenére fennmarad, hiszen a függő ösztönösen olyan partnert választ magának, aki látszólag biztosítja neki a szükséges tartást, hogy kiszakadhasson a szülői befolyás alól. Ezért egy újabb függő kapcsolatba kerül. Ennek fenntartó motivációja, hogy el akar kerülni mindenféle veszekedést és mindenkinek meg akar felelni. Ez azonban nem lehetséges! A párkapcsolatokat gyakran féltékenység és rivalizálás is mérgezi.

Pár szó a féltékenységről

Nagyon gyakori a függőséggel élők párkapcsolatában a partner elvesztésétől való félelem, ami gyenge önbizalommal társul, ennek pedig féltékenykedés lesz az eredménye. Párterápiában gyakran megfigyeljük, hogy az erős és kölcsönös gyűlölet ellenére lehetetlennek tűnik az elválás. A függő személyiségű ember gyakran erősen nárcisztikus partnert választ. Utóbbira jellemző, hogy fél a függőségtől, azt hiszi egyedül mindent elérhet. Érzelmileg gyakran elutasító, bár ezt jól álcázza. A függők családjában tipikus, hogy belekapaszkodnak a gyerekeikbe és nem hagyják, hogy azok önállóak legyenek. Amikor a gyermek párt talál, a szülő rettegni kezd, hiszen a gyermeke megházasodásával ő háttérbe szorul. A szülő ilyenkor mindenféle (rejtett vagy nyílt) eszközzel harcol a párkapcsolat megszüntetéséért, gyakran a féltékeny szülői szív riasztja el a potenciális partner jelölteket.

A párkapcsolati problémák megoldása lehetetlen

Nem ritka hogy a párkapcsolatában fellépő nehézségeit az egyik fél valamelyik szülőjével beszéli meg, így ő lesz valódi beszélgetőtársa, miközben párkapcsolatában végleg megszűnik az érdemi kommunikáció. Ilyen körülmények között a pár tagjai mindenképpen eltávolodnak egymástól. A konfliktuskerülés miatt boldogtalanságra ítélt kapcsolatból nemcsak a szülő felé sodródhat a korábban is függő személyiségű “gyermek”, hanem új hobbik, vagy italozás felé is. Nem ritka, hogy a házasság ellenére tovább éli felelősséget nem vállaló életét a férfi (vagy nő) és házasságon kívüli kapcsolatokat tart fenn.

A konfliktusok elkerülésének vágya konzerválja a nehézségeket

A bűntudattól való szorongás megveti a konfliktuskerülő viselkedés alapjait. Emiatt az illető nem kezeli jogos szükségleteit megfelelően, halogatja a számára fontos dolgok elvégzését, ha azok kellemetlenek a számára. Szorong, hogy nem tudja megoldani a nehéz szituációt, az emberektől visszahúzódik. A konfliktuskerülés további önlebecsüléshez, végül depresszióhoz vezet. Jó tudni, hogy a konfliktuskerülés egy olyan ördögi kört generál, ami fenntartja önmagát. Ráadásul az emberek ösztönösen megérzik, ha olyan emberrel állnak szemben aki alacsony önértékelése miatt nem tudja megvédeni magát és ki lehet őt használni. A konfliktuskerülés emellett pszichoszomatikus betegségekhez és pszichés zavarokhoz is vezet. Nem ritka hogy a függő személyiségű emberek szociális szakmát választanak maguknak, ahol másoknak segíteni tudnak és ezáltal növelik valamennyire az önbizalmukat. Továbbra is engedik magukat kizsákmányolni, előbb utóbb azonban belebetegszenek: kiesnek a munkából és ez gyakran további bűntudatot okoz.

A függőség és a szex

Nagyon gyakran a függő személyiség szexuális problémákkal jár együtt. Bár megvan a függőben a testi közelségre való igény, általában korlátozott a nemi életre való képesség. Ezért a párkapcsolatában kerüli, vagy legalábbis nehezen éli meg a szexuális energiákat. Sokszor a pornóba menekül. Ettől a férfi gyakran még üresebbnek érzi magát, a kedvesétől eltávolodik.

A függő személyiségű emberek akár egész életüket leélhetik úgy, hogy képtelenek önmagukká válni. Reménytelenséget, szorongást és kényszeres gondolatokat éreznek. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni hogy nőkre és férfiakra is jellemző lehet bármelyik szerep (az alkoholista és a megmentő közül). Gyakran előfordul hogy a függő személyiségű páciens szenvedésnyomása nem elég erős, csak a függőségek pozitív oldalát akarja meglátni. A szüleitől kapott finom ételt, hogy nem kell gondoskodnia tiszta ruháról, vagy a takarításról. Pusztán a szenvedélybetegség utal arra, hogy valójában nem kielégítő az élete. Igen gyakori, hogy ilyen pácienseknél evészavar is kialakul. Sok esetben az figyelhető meg, hogy az evés „pótolja” a nem kielégítő szexualitást. A kábítószereket és az alkoholt sokszor a belső elégedetlenség és mély harag ellen használják. Bár a családban mindenki szenved, sokszor senki sem veszi észre, hogy viselkedésével mekkora fájdalmat okoz szeretteinek. A domináns szülő önmaga is bűntudattal küzd, ezért próbálja túlóvni, túlgondozni gyermekét aki viszont így továbbra is éretlen marad és a helyzet konzerválódik.

Következő cikkemben a függőségből való felgyógyulás alapköveivel fogok foglalkozni. Július 21-én várom vissza szeretettel!

Segítség, függő van a családomban!

A szenvedélybetegség igen gyakori Magyarországon. Gyakran hallani, hogy kis hazánkban minden ötödik embert érinti az alkoholizmus, tehát szinte minden családban van valaki, aki valamilyen mértékben benne ragad az alkoholproblémában. Az italon kívül sokféle dologtól lehet függeni, például drogoktól, munkától, szerencsejátéktól, vagy képernyőtől. Ezek látszólag teljesen eltérő dolgok, mégis sok közös van bennük. Például, hogy a való élet nehézségei ellen, pótszerként használjuk őket. Jelen írásomban a függőséggel élők családjainak jellegzetes dinamikájával (kapcsolatrendszerével) foglalkozom. Következő blogcikkeimben pedig a függők párkapcsolatával és a függőségből való kilábalás lépéseivel foglalkozom majd részletesebben.

Mit érdemes tudni a függők családjáról?

A függők családjában megfigyelhetjük hogy az egyik szülő domináns szerepet játszik. A másik szülőfél pedig nem viseli a családban a hagyományos értelemben vett apa/anya szerepet. Például soha sincs otthon, így nem tud pozitív hatást gyakorolni a családra. Legtöbbször így az otthon maradó szülő arra törekszik, hogy kitöltse másik által hagyott űrt, vagyis helyettesítse őt. Ezért ő válik a család a legfontosabb emberévé. Neki azonban szüksége van arra, hogy értelmet adjon életének, ezért saját gyermekei dolgaiba túlzottan beleavatkozik. Szeretete túlzott mértéket ölt, mivel örül annak, hogy törődhet valakivel. Ezzel azonban megnyirbálja a gyermekei önállóságát. Mivel házassága boldogtalan, gyakorlatilag saját gyengédség-szükségleteinek kielégítésére használja fel gyermekét. Manapság nagyon gyakran megfigyelhető, hogy a szülők nem engedik el felnőtt leányaikat és fiaikat. Az ő jólétükkel foglalkoznak gondolataikban, nem adják át nekik a felelősséget saját életükkel kapcsolatban. A valódi szeretethez azonban hozzátartozik a felelősségre, önállóságra és szabadságra nevelés is. Az igazi szeretet nem akar birtokolni!

Amikor árt a sok szeretet…

Érdemes szem előtt tartanunk, hogy ha valaki a koránál fogva már felnőtt, akkor a szüleinek összes segítségnyújtási kísérlete haszontalan, sőt tovább támogatja a függőséget. A domináns szülő a függők családjában sokszor bűntudatkeltően viselkedik. Mivel tekintélye rejtett módon fejeződik ki, nem világosak a játékszabályok. A gyermek ezért fél szembefordulni a szüleivel. A domináns szülő a tolerancia és nagylelkűség látszata mögé bújva folytatja játszmáját. A családi dinamika akkor is folytatódik, ha a gyermek is függő szerepbe kerül. Az alkohol vagy a drogok segítenek ugyanis elfojtani a saját szüleink iránt érzett dühünket. A fiataloknak az érzelmi fejlődéshez arra van szükségük, hogy megfelelő mértékű frusztrációt tapasztaljanak meg. Ha ettől megóvjuk őket, megakadályozzuk a lelki értelemben vett érésüket. Sokszor megfigyeljük hogy azért válik valaki szenvedélybeteggé, mert mindig jó kislány vagy jó kisfiú akart lenni és ezért a háttérbe szorította a saját szükségleteit. Mindenki a saját eredeti családjában tanulja meg hogyan működik a szeretet. Ha az egymás iránti haragunk kifejeződése gátolt, akkor ez meghatározhatja az egész életünket.

Szorongás és függőségek

Ha szorongunk, az kedvez a függőségek kialakulásának. Gyakran megfigyelhető, hogy a szülők anyagi gondoskodásért cserébe engedelmességet várnak el a felnőtt gyermekeiktől. Elkényeztetik gyermekeiket hogy ne kelljen azoknak felnőniük. A gyermek pedig megtanulja, hogy a segítség csakis kívülről jöhet. A szülő gondoskodik róla, minden problémát megold helyette. Gyakran ez azt is jelenti, hogy a gyereket ránevelik a problémásságra, aki szélsőséges viselkedést mutat. A domináns szülők gyakran a saját betegségeikkel manipulálják felnőtt gyerekeiket. Például heves szívdobogást kapnak hogy ha gyermekünk el akar menni nyaralni. A függőségi dinamika kialakulásához szükséges az, hogy a gyereket megfosszák a saját észlelésétől. Bár Ő legbelül érzi, hogy a szülő nem lehet annyira beteg, de azt gondolja, hogy nem szabad ebben a megérzésében megbíznia, ezért megmarad az alkalmazkodásnál. Emellett persze dühös arra, aki manipulálja és önmagára is, amiért hagyja magát becsapni. A folyamatosan alkalmazkodásra nevelt gyermek személyisége azonban szintén függővé válik. Sokan azért maradnak egyedül, mert nem sikerül függetlenné válniuk (akár már régen halott felmenőiktől). Sem saját érdeklődési-, sem saját baráti körük nincs.

Az elkényeztetett gyerek személyisége éretlen marad

Az elkényeztetés tehát mindenképpen depresszióhoz vezet. Ennek oka, hogy az önállóságot ezáltal nem sikerül megtanulni. Ráadásul az elkényeztetett emberek azt az érzést hordozzák, hogy sosem elég, amit kapnak. Téves elképzeléseik lesznek a kapcsolatokról. Ahhoz hogy érzelmileg felnőtté váljunk, meg kell tanulnunk elviselni a frusztrációkat és együtt élni a fájdalommal. Kudarcainkból megtanulni leszűrni a szükséges következtetéseket. Az önállóságot tehát nem lehet elérni akadályoztatás, feszültség és csalódások nélkül.

Mit érez, hogyan viselkedik a függők családjában felnövő gyermek?

A függő személyiségű gyermekek sosem helyezkednek szembe valójában a szüleikkel, megtanulnak inkább engedelmeskedni. Azt várják, hogy mások tegyenek valamit értük és igazságtalannak élik meg a világot. Csalódniuk kell, hiszen a többi ember nem hajlandó valóra váltani azokat a kívánságokat, melyeket a szülők készségesen megtesznek. Az elkényeztetett gyerekek – akik helyet mindent mások csinálnak – nem tanulnak nem tanulják meg hogyan legyenek aktívak. Ha a gyerek a saját lábán állt volna, nevelői veszítettek volna személyes fontosságukból. A gyerekből így kis zsarnok válhat. Mindemellett nem tanulja meg hogy hogyan kell kezelni a negatív érzéseket, nincsenek korlátozások az életében. Valójában szenvednek a belső ürességtől és tele vannak haraggal azért mert érzelmi függőségben kell élniük.

A probléma gyökere gyakran az, hogy szüleik korábban partner-helyettesítő szerepbe emelték őket. Legbelül bizonytalanságot éreznek, ezt gyakran túlzott magabiztossággal, vagy fontoskodással fedik el. A belső szabadság hiányát pedig alkohollal, vagy kábítószerrel tompítják.

Összetartunk a bajban?!

Látnunk kell, hogy a függők családjában valójában mindenki szenved, a kínzó érzések átmeneti csökkentésének vágya tartja fenn a megbetegítő családi dinamikát. A szülő azért sem tudja elengedni a lányát, vagy fiát mert saját boldogságát kizárólag az övére építette. Mivel a saját élete frusztráló, nincs olyan párja, akivel boldog, nincsenek saját céljai, nincsen válasz arra kérdésre sem, mitől lenne értelme az életének azonkívül hogy a gyermekéért él. Ezért féltékeny lesz és képtelen elviselni, ha ő szabadnak és függetlennek érzi magát.

Amikor a világ fekete-fehér…

A legtöbb függő személyiségű ember ösztönösen olyan társat talál magának, aki hasonló szerepet játszik az életében, mint korábban a szülei. A függők családjaiban a világ fekete vagy fehér, vagyis az ember velünk van, vagy ellenünk. Hiányzik belőlük a többi emberrel való együttérzés képessége. Ezért a gyermekeik kicsinek és értéktelennek érzik magukat. A függő személyiség szerkezettel bíró emberek nem hisznek abban hogy szeretetreméltók, mégis lehetnek nagyzásos megnyilvánulásaik. A tehetetlenség és függőség érzés hatja át életüket. Nem hisznek benne, hogy meg tudnak változni. Sötét szemüvegen keresztül át szemlélik a világot, a katasztrófaváró gondolkodásnak pedig szorongás és depresszió lehet a következménye. Félnek a kritikáról. Gyakran bármit megtennének, hogy szeretetet kapjanak, azonban olyan embereknél keresik a törődést, akik képtelenek azt megadni.

Saját magunk szeretetének és elfogadásának hiánya tehát függővé tesz!

A harag és a függőség

A függő személyiség szerkezettel bíró emberekben gátolva vannak a düh és harag érzései. Ez azt jelenti, hogy amikor indokolt lenne ezt érezniük és megvédeniük magukat, akkor erre képtelenek. Vannak olyan típusú függők, akik érzik ugyan a dühöt, de lenyelik azt: jó képet vágnak a rossz dolgokhoz is. Vannak olyanok is, akik valóban nem éreznek haragot, hanem lehasítják ezt magukról. Így ez az energia más csatornákat keres magának, például túlzott szorongás vagy depresszió formáját ölti. Gyakran megfigyelhető, hogy amikor egy függő személyiség szerkezetű ember dühös lesz, akkor ez túlzott formában, pl. dühkitörésekben nyilvánul meg. Ez azonban nem az elhatárolódást szolgálja, mint a kimondott harag, hanem további bűntudatra ad okot. Hiszen a függő is tudja, hogy eltúlzott mértékben, vagy nem a megfelelő emberre zúdította az indulatait. A bűntudat miatt aztán még jobban megpróbál alkalmazkodni az illető, ami további frusztrációk forrása. Ez pedig előbb-utóbb újabb indulat kitöréshez vezet. Ez az az ördögi kör, ami megerősíti a túlalkalmazkodást és a függőséget. A bűntudat ugyanis öngyűlölethez és depresszióhoz vezet.

Következő cikkemben a függők párválasztásával és párkapcsolati jellegzetességeivel fogok foglalkozni. Június 21-én várom vissza szeretettel!

Felhasznált irodalom:

Heinz-Peter Röhr (2014) Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a családi háttér. Ursus Libris