Címke: alkoholizmus

Szabadulás a szenvedélybetegségtől 2. rész

Az előző blogbejegyzéseimben a függők (alkoholisták, drogosok, gyógyszer és számítógépfüggők, munkamániások, stb) családjáról és párválasztási szokásairól, valamint a függőségből való kilábalásról írtam. Ebben a bejegyzésemben folytatom a leszokás témáját és részletesen kitérek arra, milyen érzések, lelki folyamatok kísérik ezt.

A belső változások a szenvedélybetegségtől való megszabaduláshoz elengedhetetlenek!

A függőknek le kell győzniük önmagukban a szótlanságot és a tehetetlenséget. Felszabadítani önmagukban az elnyomott agressziót, melyet eddig önmaguk ellen fordítottak. Az érzelmileg kizsákmányolt emberek nem bíznak eléggé önmagukban, hiszen túl korán voltak kénytelenek átélni szüleik manipulációját, így megtanulták, hogy saját érzéseiben nem bízhatnak. Inkább a másik véleményére kellett adniuk, ezért képtelenek dönteni. A függő személyiségszerkezetű emberek hajlamosak olyan emberek tanácsait és előírásait követni, akik majd újra bántalmazzák és kihasználják őket. A további kihasználás veszélye miatt tehát mindenképp szükséges egy képzett segítő, vagy önsegítő csoport.

A folyamatos bűntudat csapdájában

A függőben bűntudat alakul ki, amikor képtelen teljesíteni mások elvárásait. A bűnhöz azonban hozzátartozik a szándék és a cselekedet elítélendőségének tudata. Aki tudattalanul vét, az ilyen értelemben nem bűnös. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tartozna felelősséggel a tettéért, az általa okozott kárt/szenvedést tehát illik megtérítenie/jóvátennie. A függőség dinamikájához hozzátartozik a bűntudat feloldhatatlansága. Csak a felelősség felvállalása oldhatja fel a lélekromboló mintázatokat. Az érzelmi függőséget a bűntudat alakítja ki és tartja fent, ez ugyanis alkalmazkodáshoz vezet. Aki enged a lelkiismeret furdalásnak, az átmeneti megkönnyebbüléshez jut. Ilyen körülmények között azonban nem tud kibontakozni az ember személyisége.

Függőségben tipikus a visszaesés: ami azt jelenti hogy a függő elveszíti tartását, én erejét. Ilyenkor fel kell tárni a bűntudat mögött rejlő haragot. Újra kell alkotni a szülőkről és a családról alkotott egész képet! Csak az új látásmód képes tartósan módosítani az érzéseket. Ezen kívül pedig a saját képességeinkbe vetett hitnek is meg kell erősödnie. A betegnek saját problémája legyőzésének szakértőévé kell válnia ahhoz, hogy a függőségtől tartósan megszabadulhasson. Át kell látnunk, hogyan manipulálnak bennünket mások. Hogyan vesznek rá olyan tettekre, amiket valójában nem akarunk. Mindannyiunknak vannak rejtett, fájó gombjai és a saját felelősségünk, hogy ezeket a fájó pontokat megismerjük és kezeljük.

A konfliktuskerülés megszüntetése szükséges a szenvedélybetegséggel való leszámoláshoz

A mindenáron harmóniára törekvést (konfliktuskerülést) csak akkor lehet elengedni, ha sikerül megtanulni konstruktívan vitázni. Az ettől való félelem ugyanis rengeteg destruktív viselkedéshez vezet. Nyilván nem kell törekedni a veszekedésre, de tudni kell kiállni önmagunkért, amikor arra van szükség. Feltétlenül szükséges hogy el tudjuk kerülni a jogtalanságokat és egyáltalán nem ellentmondás az, hogy az ember békésen éli az életét, de a ha kell, képes keményen fellépni. Csak az tudja elhatározni, hogy lemond a veszekedésről, aki tud vitázni, ha arra van szükség. A függők azonban képtelenek veszekedni. Mások érdekében képesek lehetnek fellépni, de saját maguk számára hiányzik belőlük az energia. Jó tudni, hogy a szülőktől való függés az érintett emberek halála után is megmarad, hiszen a függőség addigra a lelkünk részévé válik és sokféleképpen kifejeződik életünk különböző területein.

Szorongás a szeretteink elvesztésétől

A szüleinkkel kapcsolatos meg nem oldott problémáink megjelennek a többi kapcsolatunkban is. Elég ha egy apró külső, vagy belső hasonlóság, hogy beindítsa ezt a folyamatot (amit indulatáttétel reakciónak nevezünk). Ha nem értjük, hogy miért irritál a főnökünk, érdemes elgondolkodni a szüleinkkel kapcsolatos hasonlóságain. Ezek az áttételi reakciók ugyan kellemetlenek lehetnek, de a valódi változás felé vezető utat mutatják. A fejlődéshez szükséges, hogy szembenézzünk saját szorongásainkkal. A függő személyiségszerkezetű embereknek egész életükben foglalkozniuk kell a szorongással, az önérvényesítés és a függetlenség kérdésével. A függő emberek képtelenek kapcsolatokat lezárni. Ha igen, arra a külső nyomás hatására kerül sor.
Jó hatású hogyha a domináns szülő is felismeri a gyermekétől való függőséget és ő is dolgozik a változáson. Fontos tudni hogy a függő kapcsolati minták a társas öröklődés révén adódnak át a következő generációra. Ha tehát valaki érteni szeretné miért nem tudja őt elengedni az édesanyja, akkor meg kell értenie az édesanyja és annak szülei közötti kapcsolatot. Nem nehéz felismerni, hogy ő sem lehetett soha önálló. Fontos szembenézni a saját ezzel kapcsolatos érzéseinkkel. Megbocsátani csak az tud, aki gyűlölni is képes. Aki hagyja magát manipulálni és elnyomni, az képtelen megbocsátani, mert hiányzik belőle az ehhez szükséges érettség.

Megbocsátani önmagunknak és másoknak

Elsősorban saját magunknak kell megbocsátanunk, mert mindenki, akit kihasználtak nemcsak áldozat, hanem kényszerből tevőleges részese is az eseményeknek. Saját szenvedésünk pedig a többi családtag szenvedéseit is meghatározza. Nagyon fontos, hogy megtaláljuk saját negatív és pozitív oldalunkat is! Minden egészséges személyiségben szükség van függő részekre is, hiszen ez szükséges ahhoz, hogy gondoskodjunk szeretteinkről.

Mindig tartsuk észben, hogy csak az tud egy másikra anélkül támaszkodni, hogy elveszítené önmagát aki már rátalált a valódi önmagára! Aki meg tudja engedni magának a teljes önállóságot. A függő személyiségű emberek azonban feláldozzák önmagukat másokért.

Amikor elcsattan egy pofon

Ide kapcsolódik a gyermekbántalmazás témája is. Ennek során a szülők a gyerekükre vetítik a saját sérült énrészeiket és bennük próbálják meg leküzdeni azokat. Saját öngyűlöletüket gyerekeikben reagálják le. Ennek megnyilvánulásai a kontrollálatlan düh és gyűlölet kitörések, melyek testi és lelki erőszakban nyilvánulnak meg. A gyermekek az ijesztő helyzetben disszociálnak, vagyis kikapcsolják az érzelmeiket. Ki kell lépniük a testükből ahhoz, hogy ne érezzék a félelmet és a fájdalmat, hiszen szükségük van a szülőre. Egy idő után azonban az agresszorral azonosulnak: a gyermekek elhiszik hogy megérdemlik a büntetést, mert rosszak. Az elkövető öngyűlölete így tehát tovább adódik a gyermekének.
Érzelmi kihasználásnak számít, hogy ha szülök figyelmen kívül hagyják a gyermekek érzelmi szükségleteit. Az ilyen módon kihasznált emberek folyton elégedetlenek önmagukkal és ezt a sebet a következő generációnak adják tovább, amennyiben nem dolgoznak az önismeretükön. Fontos tudnunk, hogy a gyűlölet mindig a függőség egyik formája. Ennek oka, hogy az emlék megmarad és újra és újra feljönnek a rossz érzések, melyek tönkreteszik a jó kedvünket, végül pedig a lelki életünket.

Alkoholista és társfüggő

A függők egyik fő ismérve, hogy a beteg dacosan reagál az érzelmi nyomás minden formájára és újabb okot talál benne a szerhasználatra. Nem csak az alkohol és a drogok lehetnek függőséget okozó szerek, hanem önmaga a segítés is. Ezt figyelhetjük meg alkoholisták feleségeinél. Ez a segítségről való függés ugyanolyan szenvedély, mint maga a drog. A függés pedig erősebb minden kapcsolatnál. A társfüggő így egyre inkább domináns szerepbe kerül a partner szerhasználata miatt. Egyedül próbál meg mindent működésben tartani, idővel bele is kényszerül a segítségnyújtásba. Ezzel védekezik saját szorongása és bizonytalansága ellen. Végül a függő élete fölött tökéletesen átvállalja a felelősséget.

Fontos látnunk, hogy ebben a helyzetben a társfüggő ugyanúgy szenvedélybeteg, mint maga az alkoholista. Lelkileg tartós és túlzott igénybevételnek van kitéve, de ennek ellenére képtelen véget vetni a kapcsolatnak. Viszonyuk dinamikája, hogy a szenvedélybeteg megbánásról tanúskodik italozása miatt, a társfüggő pedig elkezd újra bízni benne. Meg akar bocsátani neki. Amint a szenvedélybeteg megérzi a hozzá tartozó törődését, újra jelentkezik az ivás. A hozzátartozó újra csalódik, saját személyisége mind jobban szétforgácsolódik. Megkeseredik és megkeményedik, szorong pánikrohamok, depresszió és különféle testi tünetek jelentkeznek. Ilyenek például a migrén, a porckorongsérv, a szív- és gyomorpanaszok, melyekkel sok sok társfüggő fordul orvoshoz. A társfüggők szégyellik önmagukat és ezért elrejtik gondjaikat és elmulasztják a segítségkérést. Végül a társfüggő is teljesen feladja önmagát és mindenféle konfliktust elkerül. Érzelmi és szociális téren is elszigetelődik.
Fontos tudni, hogy a társfüggőség kezelése is szükséges! A társfüggő személynek tudnia kell hogy a folyamatos segítségnyújtásával fokozza partnere függőségét ezért tartózkodnia kell a segítségnyújtástól. Ennek megvalósításához számára is szükséges lehet a pszichoterápia. A függő gyógyulásának ugyanis alapvető feltétele, hogy a társfüggő levegye a kezét a szenvedélybetegről. Az elvonókúra megkezdéséhez érzelmi és társas nyomásra van szükségük a szenvedélybetegeknek! Ez legtöbbször azt jelenti, hogy a partner kilép a kapcsolatból. A társfüggőség kezelésében fontos lépés hogy az illető meg tudja önmagának bocsátani, hogy társfüggővé vált. Meg kell értenie és fel kell dolgoznia a társfüggőség hátterét.

Következő cikkemben a cukorbetegség lelki oldalával fogok foglalkozni. Szeptember 21-én várom vissza szeretettel!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Heinz-Peter Röhr (2014) Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a családi háttér. Ursus Libris

Kiút a függőségből 1. rész

Az előző két blogbejegyzésemben a függők (alkoholisták, drogosok, gyógyszer és számítógépfügők, munkamániások, stb) családjáról és párválasztási szokásairól írtam. Ebben és a következő bejegyzésemben pedig arról szólok részletesen, hogy mik szükségesek ahhoz, hogy megmenekülhessünk szenvedélyeink rabságából.

Mi segít a gyógyulásban?

Ha az ember alacsonyabb rendűnek érzi önmagát, képtelen jól érezni magát a bőrében. Aki ezt el sem ismeri, annak nincs mi ellen küzdenie. A bizonytalanság és a gátlások, az önmagunkkal kapcsolatos kételkedés nem múlik el attól, hogy felismerjük mindezt. Sőt, előfordul hogy minden ami ellen küzdünk, megerősödik. Teljes külső függetlenség ugyan nem létezik, de az ember érezheti magát teljesen szabadnak és szuverénnek. Az tud azonban boldog lenni, aki megismeri önmagát és elfogadja a negatív tulajdonságait is! Szégyenteljes érzés nem önmagunkat adni, míg boldoggá tesz azt érezni és azt mondani, ami valóban a sajátunk. A függőségek gyógyításában tehát a kisebbrendűségi érzés megváltoztatása a legfőbb feladat. Ehhez fontos hogy legyen egy olyan hely, ahol megvédik a függőt, ahol biztonságban érzi magát. Ahol mindent kimondhat, minden kínzó érzéstől és körülménytől megszabadulhat. Kockázatok nélkül levetkőzheti a gátlásait.

Függőség: természetes érzés, vagy betegség?

Érdemes tudni, hogy a korai bevésődés következménye a függőség: mindannyiunknak szüksége van arra az érzésre kisgyermekként, hogy szüleink vártak ránk, szeretnek bennünket és megvédenek minket. Ha ez az ősbizalom nem alapozódik meg, akkor előbb-utóbb kialakul valamiféle függőség. Akinél hiányzik az ősbizalom, az egész életében támaszt keres. Amit önmaga nem képes egyedül megtalálni. Fontos azt hangsúlyoznunk, hogy a függőség érzése alapvetően nem káros, hiszen a kisgyermeknek az életben maradáshoz szüksége van a szüleire, ezért a gyermekek mindent megtesznek ha szüleiknek segítségre van szükségük. Rengeteg felnőtt fél attól, hogy elveszíti a szüleit. Ez csak akkor változik meg, ha valaki más lép a szülők helyére és átvállalja a függő személyiségű emberért a felelősséget. Ilyenkor kialakul azonban egy újabb függőség. Az érzelmi függés jele, hogy átvesszük szüleink értékrendjét és véleményét anélkül, hogy megkérdőjeleznénk azt. Az érintettek persze legtöbbször azt hiszik, hogy saját meggyőződéseikről beszélek és nem veszik észre hogy sokkal inkább a szüleiktől átvett nézetek között vergődnek. A szülő véleményétől való függés különösen akkor hátrányos, ha az leértékeli vagy megszégyeníti a gyermeket.

Mi szükséges a gyógyuláshoz?

A gyógyuláshoz tehát szükséges az hogy ezek az emberek átmenetileg megszakítsák a kapcsolatukat a domináns szüleikkel. Enélkül a függő személyiségű emberek képtelenek reálisan látni őket. Tudnunk kell azt is, hogy a függetlenséggel kapcsolatban óriási szorongás van a függőkben. Ha az ember személyes határait gyermekként megsértik és ezt a határátlépést rendszeresen elkövetik akkor annak az lesz a következménye, hogy túlzottan kiszolgáltatottnak érzi majd magát másoknak. Nem mer érvényt szerezni a saját álláspontjának, vagy megvédeni magát. Mások kritikáját megsemmisítőnek éli meg. A függetlenné váláshoz tehát meg kell ismernünk saját sebezhető, belső önmagunkat! Mindemellett kifejleszteni a védekező képességeket. Akkor fogják ugyanis csak tisztelni mások az embert, ha az érdekeit védelmezni és képviselni tudja.

A változás útján

Amikor a függő személyiség szerkezetű ember változni kezd, jellegzetes ellenállással találja magát szembe a családjában. A körülötte élő emberek megszokták már, hogy feláldozza magát alkalmazkodik ezért a környezet ellen fog állni a változásnak. Újra és újra megpróbálják majd manipulálni, hogy minden olyan legyen, mint régen. A függők terápiájában ezért a leghatékonyabb az addiktológiai/rehabilitációs osztályos kezelés. Ennek során az új közösségben a függőnek lehetősége van begyakorolni az új viselkedésmódokat. A szakemberek gyakran tapasztalják hogy a klinikán lezajló pozitív fejlődés a hazatérés után visszaesik, a függők újra az alkoholban, vagy más szerekben keresnek vigaszt.

A belső szabadság elengedhetetlen…

A függőségtől és a kisebbrendűségi érzésektől való megszabaduláshoz szükséges, hogy megszüntessük a gondolkodásunk korlátait és olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek valójában. A korai években a szüleinktől elszenvedett érzelmi kizsákmányolás az oka a belső szabadság hiányának. Gyakran segít, hogyha egy levél formájában megfogalmazzuk álláspontunkat a szüleink felé. Tudomásul kell vennünk, hogy az emberek megismétlik gyermekkori drámájukat akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. Más kérdés, hogy felnőttként más módon nyilvánul meg ez. Bár a szereplők mások, a téma ugyanaz marad. A felnőttkori konfliktusok sokszor nagyobb szenvedést okoznak mint a gyermekkoriak.

A függőségek és a pszichoszomatikus megbetegedések sokszor olyan gondokra utalnak melyeket nem akarunk felismerni!

A nehézségek legyőzéséhez azonban feltétlenül szükséges hogy megértsük saját személyes drámákat és ezt pszichoterápia segítségével feldolgozzuk. Ha tetszik, ha nem, már kora gyermekkorunkban megírják életünk forgatókönyvét, ami a férfi-nő és a szülő-gyermek kapcsolatokat illeti. A szülők feltétel nélküli szeretetére minden embernek szüksége van. Ez elengedhetetlen a gyermek egészséges testi-lelki fejlődéséhez. A szülő-gyermek kapcsolat megoldatlan konfliktusai olyan érzelmi sebeket okoznak, amelyeket ha nem sikerül a szülővel rendezni, az ember tudattalanul olyan társat választ magának, akivel ezt újra megpróbálhatja. Például a lány az iszákos apját nem tudta megmenteni, ezért most megpróbálja részeges férjét ki gyógyítani az alkoholizmusból. Ha valaki a szüleitől nem kapott kellő mennyiségű/minőségű szeretetet és elismerést, az ösztönösen olyan partnert talál, akitől ugyanúgy nem kaphatja ezt meg. Akit a szülei függő szerepben tartottak az olyan partnert keres magának, aki uralkodik felette és mindent elintéz neki.

Drasztikus változások kellenek

A függőségtől való megszabaduláshoz sajnos csak radikális változások útján lehet eljutni: le kell válni a domináns szülőkről, ahhoz hogy önálló életet élhessünk. Gyász nélkül tehát a gyógyulás elképzelhetetlen. Aki felismerte a saját történetét az tudja hogy mekkora erőknek volt kiszolgáltatva és hogy ennek következményeképpen mennyire meg kellett sérülnie. Fontos hogy a haragunk kifejeződése juttathassuk. Aki dühében sír az utána nem könnyebbül meg, hanem még rosszabbul érzi majd magát. A valódi gyászmunka ismérve hogy utána jobban érzi magát az ember. Ez szükséges ahhoz, hogy az ember megtanuljon kiegyezni a sorsával. Óriási bátorság kell ehhez a lelki munkához! A terápiás közösség (osztály, AA csoport) feladata tehát a bátorítás illetve az, hogy reális tükröt tartson a függő elé. A társak körében történő tanulásra azért van szükség, hogy a függő érzelmileg is utolérje a valódi életkorát. A függők terápiája évekig eltart, mivel ezek az emberek nagyon alkalmazkodók és barátságosak, nem mutatják ki a foguk fehérjét még a klinikán sem. Itt is a függő viselkedésmintákra rendezkednek be, ezért ha nem kapnak kritikát úgy érezhetik, hogy haladnak. Ehhez azonban szükséges kibontakoztatnunk a csakis miránk jellemző destruktív viselkedésmintázatokat. Ez után lehet csak megváltoztatni ezt a dinamikát. A függők alapvető problémája a saját szükségleteik elhanyagolása. Önértékelésüket gyakran azáltal próbálják meg stabilizálni, hogy folyton elérhetőek mások számára. Boldogok ha segíthetnek, de legbelül üresnek és értéktelennek érzik magukat. A terápiás kezelés csak akkor lehet sikeres, ha fel lehet ismerni ennek a viselkedésnek a romboló hatását és meg lehet változtatni azt.

A terápia első része tehát mindig a megvilágosodásé: meg kell értenünk a saját drámákat az érzelmi kizsákmányolásunkat. Miután tudatosultak bennünk a nehézségeink és ezek összefüggései, akkor a hiányosságainkra is jobban rálátunk. Ilyenkor a páciensnek elismerésre van szüksége, mert ez biztosítja számára a motivációt a további változáshoz. A függőség dinamikája más utakat is követhet. Nagyon gyakori az is, hogy a függők túlzottan pozitív módon látják önmagukat és a legnagyobb lelki nyugalommal helyezik a saját szükségleteiket a többieké elé. Nehezen fogadják el a valóságot. Ebben az esetben is szükség van azonban a hitelessé válásra. Arra, hogy beismerjük saját gyengeségeinket. Ettől szabadabbak és magabiztosabbak leszünk. Minden függő és családtagja számára elengedhetetlen, hogy a személyisége árnyékban levő oldalával is foglalkozzon. Itt találjuk meg ugyanis azokat a dolgokat, melyekre szükségünk van a gyógyuláshoz. Még a legfélénkebb embernek is szüksége van néha az uralkodó és erőszakos fellépésre, melyet ha mi magunk nem merünk megtenni, akkor majd olyan partnert választunk aki hajlamos erre.

Következő cikkemben a függőségből való kilábalást kísérő belső változásokkal fogok részletesebben foglalkozni. Augusztus 21-én várom vissza szeretettel!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Heinz-Peter Röhr (2014) Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a családi háttér. Ursus Libris

A függők párválasztása és párkapcsolata

Előző blogcikkemben részletesebben írtam a különböző függőségek egyéni és családi jellemzőiről. Ebben az írásban arra fogok kitérni, milyen párkapcsolati jellegzetességeket okoz az alkoholizmus, vagy az egyéb függőségek. Milyen párt választ magának egy függő személyiségű ember? Hogyan hat a függőség a szexuális életünkre?

Milyen partnert választ a függőségtől szenvedő személy?

A függők párkapcsolatában tipikusan érvényesül a zsák a foltját elv, hiszen a pár két tagja kiegészíti egymást a nehézségekben. Gyakran olyan partnert választanak, aki kifelé önbizalmat, agresszivitást és önérvényesítő képességet sugároz. Tudattalanul a függő éppen azokért a tulajdonságokért csodálja a partnerét, ami benne nincs meg, pedig szüksége volna rá, hogy kifejlessze önmagában. A függő személyiség legtöbbször talál valakit, akit bálványozhat (vagy utálhat). A kapcsolat így tudattalanul válik problémamegoldóvá. Az ilyen kapcsolat azonban visszaélésen alapul, hiszen a függő kihasználja a társát annak érdekében, hogy biztonságra tegyen szert. Az egyik partnerről gondoskodni kell, a másik pedig megerősítést és csodálatot kap cserébe a törődésért. Az egyik tehát dominánssá válik a kapcsolatban, a másik fél pedig alárendelt szerepbe kerül, hiszen nem tanult meg megfelelően kiállni a saját szükségleteiért.

Az önállóság útja…

Gyakran a partnerválasztás az első önálló döntés a fiatal életében. A függő dinamika ennek ellenére fennmarad, hiszen a függő ösztönösen olyan partnert választ magának, aki látszólag biztosítja neki a szükséges tartást, hogy kiszakadhasson a szülői befolyás alól. Ezért egy újabb függő kapcsolatba kerül. Ennek fenntartó motivációja, hogy el akar kerülni mindenféle veszekedést és mindenkinek meg akar felelni. Ez azonban nem lehetséges! A párkapcsolatokat gyakran féltékenység és rivalizálás is mérgezi.

Pár szó a féltékenységről

Nagyon gyakori a függőséggel élők párkapcsolatában a partner elvesztésétől való félelem, ami gyenge önbizalommal társul, ennek pedig féltékenykedés lesz az eredménye. Párterápiában gyakran megfigyeljük, hogy az erős és kölcsönös gyűlölet ellenére lehetetlennek tűnik az elválás. A függő személyiségű ember gyakran erősen nárcisztikus partnert választ. Utóbbira jellemző, hogy fél a függőségtől, azt hiszi egyedül mindent elérhet. Érzelmileg gyakran elutasító, bár ezt jól álcázza. A függők családjában tipikus, hogy belekapaszkodnak a gyerekeikbe és nem hagyják, hogy azok önállóak legyenek. Amikor a gyermek párt talál, a szülő rettegni kezd, hiszen a gyermeke megházasodásával ő háttérbe szorul. A szülő ilyenkor mindenféle (rejtett vagy nyílt) eszközzel harcol a párkapcsolat megszüntetéséért, gyakran a féltékeny szülői szív riasztja el a potenciális partner jelölteket.

A párkapcsolati problémák megoldása lehetetlen

Nem ritka hogy a párkapcsolatában fellépő nehézségeit az egyik fél valamelyik szülőjével beszéli meg, így ő lesz valódi beszélgetőtársa, miközben párkapcsolatában végleg megszűnik az érdemi kommunikáció. Ilyen körülmények között a pár tagjai mindenképpen eltávolodnak egymástól. A konfliktuskerülés miatt boldogtalanságra ítélt kapcsolatból nemcsak a szülő felé sodródhat a korábban is függő személyiségű “gyermek”, hanem új hobbik, vagy italozás felé is. Nem ritka, hogy a házasság ellenére tovább éli felelősséget nem vállaló életét a férfi (vagy nő) és házasságon kívüli kapcsolatokat tart fenn.

A konfliktusok elkerülésének vágya konzerválja a nehézségeket

A bűntudattól való szorongás megveti a konfliktuskerülő viselkedés alapjait. Emiatt az illető nem kezeli jogos szükségleteit megfelelően, halogatja a számára fontos dolgok elvégzését, ha azok kellemetlenek a számára. Szorong, hogy nem tudja megoldani a nehéz szituációt, az emberektől visszahúzódik. A konfliktuskerülés további önlebecsüléshez, végül depresszióhoz vezet. Jó tudni, hogy a konfliktuskerülés egy olyan ördögi kört generál, ami fenntartja önmagát. Ráadásul az emberek ösztönösen megérzik, ha olyan emberrel állnak szemben aki alacsony önértékelése miatt nem tudja megvédeni magát és ki lehet őt használni. A konfliktuskerülés emellett pszichoszomatikus betegségekhez és pszichés zavarokhoz is vezet. Nem ritka hogy a függő személyiségű emberek szociális szakmát választanak maguknak, ahol másoknak segíteni tudnak és ezáltal növelik valamennyire az önbizalmukat. Továbbra is engedik magukat kizsákmányolni, előbb utóbb azonban belebetegszenek: kiesnek a munkából és ez gyakran további bűntudatot okoz.

A függőség és a szex

Nagyon gyakran a függő személyiség szexuális problémákkal jár együtt. Bár megvan a függőben a testi közelségre való igény, általában korlátozott a nemi életre való képesség. Ezért a párkapcsolatában kerüli, vagy legalábbis nehezen éli meg a szexuális energiákat. Sokszor a pornóba menekül. Ettől a férfi gyakran még üresebbnek érzi magát, a kedvesétől eltávolodik.

A függő személyiségű emberek akár egész életüket leélhetik úgy, hogy képtelenek önmagukká válni. Reménytelenséget, szorongást és kényszeres gondolatokat éreznek. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni hogy nőkre és férfiakra is jellemző lehet bármelyik szerep (az alkoholista és a megmentő közül). Gyakran előfordul hogy a függő személyiségű páciens szenvedésnyomása nem elég erős, csak a függőségek pozitív oldalát akarja meglátni. A szüleitől kapott finom ételt, hogy nem kell gondoskodnia tiszta ruháról, vagy a takarításról. Pusztán a szenvedélybetegség utal arra, hogy valójában nem kielégítő az élete. Igen gyakori, hogy ilyen pácienseknél evészavar is kialakul. Sok esetben az figyelhető meg, hogy az evés „pótolja” a nem kielégítő szexualitást. A kábítószereket és az alkoholt sokszor a belső elégedetlenség és mély harag ellen használják. Bár a családban mindenki szenved, sokszor senki sem veszi észre, hogy viselkedésével mekkora fájdalmat okoz szeretteinek. A domináns szülő önmaga is bűntudattal küzd, ezért próbálja túlóvni, túlgondozni gyermekét aki viszont így továbbra is éretlen marad és a helyzet konzerválódik.

Következő cikkemben a függőségből való felgyógyulás alapköveivel fogok foglalkozni. Július 21-én várom vissza szeretettel!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Segítség, függő van a családomban!

A szenvedélybetegség igen gyakori Magyarországon. Gyakran hallani, hogy kis hazánkban minden ötödik embert érinti az alkoholizmus, tehát szinte minden családban van valaki, aki valamilyen mértékben benne ragad az alkoholproblémában. Az italon kívül sokféle dologtól lehet függeni, például drogoktól, munkától, szerencsejátéktól, vagy képernyőtől. Ezek látszólag teljesen eltérő dolgok, mégis sok közös van bennük. Például, hogy a való élet nehézségei ellen, pótszerként használjuk őket. Jelen írásomban a függőséggel élők családjainak jellegzetes dinamikájával (kapcsolatrendszerével) foglalkozom. Következő blogcikkeimben pedig a függők párkapcsolatával és a függőségből való kilábalás lépéseivel foglalkozom majd részletesebben.

Mit érdemes tudni a függők családjáról?

A függők családjában megfigyelhetjük hogy az egyik szülő domináns szerepet játszik. A másik szülőfél pedig nem viseli a családban a hagyományos értelemben vett apa/anya szerepet. Például soha sincs otthon, így nem tud pozitív hatást gyakorolni a családra. Legtöbbször így az otthon maradó szülő arra törekszik, hogy kitöltse másik által hagyott űrt, vagyis helyettesítse őt. Ezért ő válik a család a legfontosabb emberévé. Neki azonban szüksége van arra, hogy értelmet adjon életének, ezért saját gyermekei dolgaiba túlzottan beleavatkozik. Szeretete túlzott mértéket ölt, mivel örül annak, hogy törődhet valakivel. Ezzel azonban megnyirbálja a gyermekei önállóságát. Mivel házassága boldogtalan, gyakorlatilag saját gyengédség-szükségleteinek kielégítésére használja fel gyermekét. Manapság nagyon gyakran megfigyelhető, hogy a szülők nem engedik el felnőtt leányaikat és fiaikat. Az ő jólétükkel foglalkoznak gondolataikban, nem adják át nekik a felelősséget saját életükkel kapcsolatban. A valódi szeretethez azonban hozzátartozik a felelősségre, önállóságra és szabadságra nevelés is. Az igazi szeretet nem akar birtokolni!

Amikor árt a sok szeretet…

Érdemes szem előtt tartanunk, hogy ha valaki a koránál fogva már felnőtt, akkor a szüleinek összes segítségnyújtási kísérlete haszontalan, sőt tovább támogatja a függőséget. A domináns szülő a függők családjában sokszor bűntudatkeltően viselkedik. Mivel tekintélye rejtett módon fejeződik ki, nem világosak a játékszabályok. A gyermek ezért fél szembefordulni a szüleivel. A domináns szülő a tolerancia és nagylelkűség látszata mögé bújva folytatja játszmáját. A családi dinamika akkor is folytatódik, ha a gyermek is függő szerepbe kerül. Az alkohol vagy a drogok segítenek ugyanis elfojtani a saját szüleink iránt érzett dühünket. A fiataloknak az érzelmi fejlődéshez arra van szükségük, hogy megfelelő mértékű frusztrációt tapasztaljanak meg. Ha ettől megóvjuk őket, megakadályozzuk a lelki értelemben vett érésüket. Sokszor megfigyeljük hogy azért válik valaki szenvedélybeteggé, mert mindig jó kislány vagy jó kisfiú akart lenni és ezért a háttérbe szorította a saját szükségleteit. Mindenki a saját eredeti családjában tanulja meg hogyan működik a szeretet. Ha az egymás iránti haragunk kifejeződése gátolt, akkor ez meghatározhatja az egész életünket.

Szorongás és függőségek

Ha szorongunk, az kedvez a függőségek kialakulásának. Gyakran megfigyelhető, hogy a szülők anyagi gondoskodásért cserébe engedelmességet várnak el a felnőtt gyermekeiktől. Elkényeztetik gyermekeiket hogy ne kelljen azoknak felnőniük. A gyermek pedig megtanulja, hogy a segítség csakis kívülről jöhet. A szülő gondoskodik róla, minden problémát megold helyette. Gyakran ez azt is jelenti, hogy a gyereket ránevelik a problémásságra, aki szélsőséges viselkedést mutat. A domináns szülők gyakran a saját betegségeikkel manipulálják felnőtt gyerekeiket. Például heves szívdobogást kapnak hogy ha gyermekünk el akar menni nyaralni. A függőségi dinamika kialakulásához szükséges az, hogy a gyereket megfosszák a saját észlelésétől. Bár Ő legbelül érzi, hogy a szülő nem lehet annyira beteg, de azt gondolja, hogy nem szabad ebben a megérzésében megbíznia, ezért megmarad az alkalmazkodásnál. Emellett persze dühös arra, aki manipulálja és önmagára is, amiért hagyja magát becsapni. A folyamatosan alkalmazkodásra nevelt gyermek személyisége azonban szintén függővé válik. Sokan azért maradnak egyedül, mert nem sikerül függetlenné válniuk (akár már régen halott felmenőiktől). Sem saját érdeklődési-, sem saját baráti körük nincs.

Az elkényeztetett gyerek személyisége éretlen marad

Az elkényeztetés tehát mindenképpen depresszióhoz vezet. Ennek oka, hogy az önállóságot ezáltal nem sikerül megtanulni. Ráadásul az elkényeztetett emberek azt az érzést hordozzák, hogy sosem elég, amit kapnak. Téves elképzeléseik lesznek a kapcsolatokról. Ahhoz hogy érzelmileg felnőtté váljunk, meg kell tanulnunk elviselni a frusztrációkat és együtt élni a fájdalommal. Kudarcainkból megtanulni leszűrni a szükséges következtetéseket. Az önállóságot tehát nem lehet elérni akadályoztatás, feszültség és csalódások nélkül.

Mit érez, hogyan viselkedik a függők családjában felnövő gyermek?

A függő személyiségű gyermekek sosem helyezkednek szembe valójában a szüleikkel, megtanulnak inkább engedelmeskedni. Azt várják, hogy mások tegyenek valamit értük és igazságtalannak élik meg a világot. Csalódniuk kell, hiszen a többi ember nem hajlandó valóra váltani azokat a kívánságokat, melyeket a szülők készségesen megtesznek. Az elkényeztetett gyerekek – akik helyet mindent mások csinálnak – nem tanulnak nem tanulják meg hogyan legyenek aktívak. Ha a gyerek a saját lábán állt volna, nevelői veszítettek volna személyes fontosságukból. A gyerekből így kis zsarnok válhat. Mindemellett nem tanulja meg hogy hogyan kell kezelni a negatív érzéseket, nincsenek korlátozások az életében. Valójában szenvednek a belső ürességtől és tele vannak haraggal azért mert érzelmi függőségben kell élniük.

A probléma gyökere gyakran az, hogy szüleik korábban partner-helyettesítő szerepbe emelték őket. Legbelül bizonytalanságot éreznek, ezt gyakran túlzott magabiztossággal, vagy fontoskodással fedik el. A belső szabadság hiányát pedig alkohollal, vagy kábítószerrel tompítják.

Összetartunk a bajban?!

Látnunk kell, hogy a függők családjában valójában mindenki szenved, a kínzó érzések átmeneti csökkentésének vágya tartja fenn a megbetegítő családi dinamikát. A szülő azért sem tudja elengedni a lányát, vagy fiát mert saját boldogságát kizárólag az övére építette. Mivel a saját élete frusztráló, nincs olyan párja, akivel boldog, nincsenek saját céljai, nincsen válasz arra kérdésre sem, mitől lenne értelme az életének azonkívül hogy a gyermekéért él. Ezért féltékeny lesz és képtelen elviselni, ha ő szabadnak és függetlennek érzi magát.

Amikor a világ fekete-fehér…

A legtöbb függő személyiségű ember ösztönösen olyan társat talál magának, aki hasonló szerepet játszik az életében, mint korábban a szülei. A függők családjaiban a világ fekete vagy fehér, vagyis az ember velünk van, vagy ellenünk. Hiányzik belőlük a többi emberrel való együttérzés képessége. Ezért a gyermekeik kicsinek és értéktelennek érzik magukat. A függő személyiség szerkezettel bíró emberek nem hisznek abban hogy szeretetreméltók, mégis lehetnek nagyzásos megnyilvánulásaik. A tehetetlenség és függőség érzés hatja át életüket. Nem hisznek benne, hogy meg tudnak változni. Sötét szemüvegen keresztül át szemlélik a világot, a katasztrófaváró gondolkodásnak pedig szorongás és depresszió lehet a következménye. Félnek a kritikáról. Gyakran bármit megtennének, hogy szeretetet kapjanak, azonban olyan embereknél keresik a törődést, akik képtelenek azt megadni.

Saját magunk szeretetének és elfogadásának hiánya tehát függővé tesz!

A harag és a függőség

A függő személyiség szerkezettel bíró emberekben gátolva vannak a düh és harag érzései. Ez azt jelenti, hogy amikor indokolt lenne ezt érezniük és megvédeniük magukat, akkor erre képtelenek. Vannak olyan típusú függők, akik érzik ugyan a dühöt, de lenyelik azt: jó képet vágnak a rossz dolgokhoz is. Vannak olyanok is, akik valóban nem éreznek haragot, hanem lehasítják ezt magukról. Így ez az energia más csatornákat keres magának, például túlzott szorongás vagy depresszió formáját ölti. Gyakran megfigyelhető, hogy amikor egy függő személyiség szerkezetű ember dühös lesz, akkor ez túlzott formában, pl. dühkitörésekben nyilvánul meg. Ez azonban nem az elhatárolódást szolgálja, mint a kimondott harag, hanem további bűntudatra ad okot. Hiszen a függő is tudja, hogy eltúlzott mértékben, vagy nem a megfelelő emberre zúdította az indulatait. A bűntudat miatt aztán még jobban megpróbál alkalmazkodni az illető, ami további frusztrációk forrása. Ez pedig előbb-utóbb újabb indulat kitöréshez vezet. Ez az az ördögi kör, ami megerősíti a túlalkalmazkodást és a függőséget. A bűntudat ugyanis öngyűlölethez és depresszióhoz vezet.

Következő cikkemben a függők párválasztásával és párkapcsolati jellegzetességeivel fogok foglalkozni. Június 21-én várom vissza szeretettel!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Heinz-Peter Röhr (2014) Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a családi háttér. Ursus Libris