Címke: Kötődési stílus

párkapcsolati nehézségek, konfliktusok

Ördögi kör a párkapcsolatokban

Mindenki, aki élt már tartós párkapcsolatban megtapasztalhatta a hullámvölgyeket, vagy az ismétlődő, súlyosbodó konfliktushelyzeteket. Min múlik, hogy a vitákból konstruktív megoldások születnek, vagy újabb és újabb veszekedésbe torkollnak a helyzetek? Hogyan törhető meg az ördögi kör?

A konfliktus az kell…

Ahogy korábban írtunk róla, a konfliktusok kapcsolatok növekedésének építőkövei. Egymás jobb megismerését és a kapcsolat fejlődését szolgálják. Persze nem akkor, ha a beszélgetések folyton marakodásba és egymás sértegetésébe torkollnak! Amennyiben negatív spirálba kerülünk, folyamatosan nő a köztünk lévő távolság, pánikba eshetünk.
Kialakulhat egy félreértéseken alapuló kommunikáció. Gyakran észre sem vesszük, hogy kezdünk eltávolodni a kedvesünktől. Talán feltűnik, hogy többször ugyanabba a vitába futunk bele. Egyre nehezebb nyitottan fordulnunk a kedvesünk felé és a negatív dolgok aránytalanul felnagyítódnak. Hiába próbáljuk megbeszélni a nehézségeket, folyton ugyanazokat a dolgokat ismételgetjük. Egyre kétségbeesettebbek leszünk, hiszen bármilyen apróság kirobbanthat egy újabb súlyos vitát.

Félek, hogy elveszítelek…

Ha a kötődési stílusok segítségével vizsgáljuk meg ezt a helyzetet, egyértelművé válik, hogy ezek a viselkedés módok a kapcsolat fenyegetettségére adott reakciók. Valamelyik partner fájdalmasan éli meg, hogy kedvese nincs jelen érzelmileg, amitől megijedhet. A félelem pedig haragot szülhet, amire védekezéssel, vagy támadással, esetleg meneküléssel reagálhat. Nagyon gyakori, hogy valaki lefagy a konfliktushelyzetben. Ezek a viselkedés mintázatok azonban ördögi kört alkotnak, mivel újra meg újra megismétlődnek. Így mindkét fél egyre frusztráltabb lesz.

Melyek azok a viselkedésminták, amelyek meggátolják, hogy szót értsünk egymással?

Az első ilyen, amikor az egyik partner a másikat vádolja, kritizálja az pedig hátralép, mert igyekszik a konfliktust elkerülni. Ezért többet dolgozik, később jár haza, vagy más programokat csinál. Ilyenkor a kritizáló fél a kapcsolat elveszítésétől tartva konfliktust generál. Fel sem merül benne, hogy a másik a viselkedésével a kapcsolatot igyekszik megóvni. Szinte láthatatlanná válik, hogy elejét vegye a konfliktusoknak. Elkerülő módon viselkedik, mert annyira tart tőle, hogy a fokozódó feszültségek a kapcsolat végéhez vezetnek. Megfagy, inkább nem tesz semmit. Nő az érzelmi távolság. Ez fenntartja a partner frusztrációját, hiszen még jobban erősödik a félelme a kapcsolat elvesztésétől. Jól megfigyelhetjük, hogy ezt fenntartja az ördögi kört. Az egyik fél kapcsolódni akar, a másik nem akar konfliktust, ezért távol marad. Mindketten egyre frusztráltabbak, hiszen egyikőjük sem kapja meg azt, amire vágyik. Ez legtöbbször ugyanaz: jóban lenni a másikkal. Egy feszült helyzetben pedig borzasztó nehéz a legmélyebb érzéseinkről beszéli, melyeket ráadásul a harag el is fed.

Gyakran előfordul az is, hogy az egyik fél úgy vágja ki magát nehéz helyzetéből, hogy fájdalmas dolgokat vág a másik fejéhez. Így végül mindkét fél egyre jobban sértettnek és frusztráltnak érzi magát.

Nagyon gyakori probléma a párkapcsolatokban egymás hibáztatása. Ezt a párbeszédet ilyenkor a panaszkodás motiválja. A felek félnek attól, hogy elveszítik egymást és nem mondják el mivel okozott fájdalmat a másik fél. Mindkét fél azzal van elfoglalva, hogy meggyőzze a másikat saját igazáról. Ez azonban csak még több feszültséghez vezet. Akkor a helyzet elmérgesedik, elzárkóznak egymástól. Nehéz megnyílnunk a partnerünknek amikor az éppen fájdalmat okozott, a közeledés azonban enélkül elképzelhetetlen. Ez a mintázat nagyon idegőrlő, rengeteg energiákat felemészti, melyet a kapcsolat érdekében is felhasználhatnánk. Ehhez azonban gyengéden kell egymáshoz közelednünk, ami gyakran professzionális keretek közt sikerül csak (párterapeuta segítségével).

Érdemes tudnunk, hogy érzelmeink kifejezése kockázattal jár. A bizonytalan kötődésű emberek ettől rettegnek, ezért kifejlesztették azt a stratégiát, hogy a rossz dolgokkal igyekeznek inkább nem foglalkozni. Ez pedig még jobban megnehezítheti az újraközeledést.

Mitől csökkenhet a párkapcsolati feszültség?

Ha tetőfokára hágott a feszültség, jó hatású lehet, ha kimozdulunk a megszokott környezetünkből. Valamilyen közös programot szervezünk, melyet mindketten élvezünk. Miután jól lenyugodtunk és kellemes érzésekkel töltődünk fel, érdemes teret adni a beszélgetésnek. Törekedjünk az őszinteségre, a legmélyebb érzelmeink megmutatására. Áruljuk el egymásnak, mire van szükségünk és mitől félünk. Nem kell mindent egy alkalommal megoldani, de fontos, hogy megkezdjük egymással a valódi párbeszédet. Ehhez pedig nyugalom és nyitottság szükséges!

Fontos, hogy megtanuljuk megfogalmazni mi esett rosszul: ez segít a kapcsolat fejlődésében, hiszen partnerünk tudni fogja legközelebb, mire figyeljen. A másik hibáztatása helyett a saját érzéseinkről beszéljünk. Mit élünk meg, amikor az ördögi körbe kerülünk?
Ha nem beszélünk arról, ami fáj, idővel az üresség és magány érzése fog minket eltölteni. A hallgatásba menekülő fél számára ösztönösen úgy tűnik, rövid távon jobb stratégia ez, mint kockáztatni a kapcsolatot azzal, hogy kimondunk bizonyos dolgokat. Amennyiben ez a mintázat hosszabb ideje fennáll, hosszabb idő lesz a megváltoztatása is. Kis lépésekben kell haladnunk. Fontos megfogalmazzuk, miben szeretnénk változást. Mit hiányolunk a kapcsolatunkból, mire van nekünk szükségünk! Ezeket a kérdéseket mindkét félnek fel kell tennie önmagának és utána nyugodtan és kedvesen megbeszélni egymással.

Fontos, hogy felvállaljuk annak kockázatát, hogy többet megmutatunk önmagukból. Előfordulhat, hogy ez nehéz, vagy félelemmel tölt el. Érdemes átgondolni mi köt össze bennünket, mit remélünk a közös jövőtől. Milyennek szeretnénk látni a kapcsolatot 5 év múlva. Amennyiben ezekkel a beszélgetésekkel nem sikerül nagyobb változást elérni, érdemes párterápiás munkába fogni. Sokszor ugyanis nehéz ezekre a kérdésekre őszintén felelni, még önmagunk előtt is.

Az önismeret segít…

Érdemes azt is átgondolunk, hogyan kerültünk bele az ördögi körbe. Megsebezzük egymást szavakkal és ilyenkor nagyon nehéz a haragon kívül másra koncentrálni. Legtöbbször arról van szó, hogy a partnerünk egy korábban kialakult érzékeny pontunkat találta el. Ilyenkor annyira fáj ez, hogy hevesen reagálunk. Kötődési stílusunktól függ, hogy küzdésre, vagy menekülésre vagyunk-e inkább hajlamosak. Ha rögtön vádaskodni kezdünk, azzal önmagunknak és a partnerünknek is fájdalmat okozunk. Ez pedig fenntartja az ördögi kört. Az érzelmi távolság vagy a biztonság elvesztése mindenkiből a legősibb érzéseket hozza ki. A fájdalmas pontok az életünk korábbi szakaszában szerzett tapasztalatokból alakulnak ki. Mindannyiunknak vannak fájó pontjai! Amennyiben megismerjük ezeket, jobban meg fogjuk érteni saját viselkedésünket és megoszthatjuk ezt a másikkal is. Minél világosabban kommunikálunk az igényeinkről, annál jobban tiszteletben tudja tartani őket a kedvesünk.

Van megoldás?!

Az ismétlődő mintázat megtöréséhez szükséges egy kicsit magunkba nézünk. Vizsgáljuk meg milyen pontot érintettek bennünk a másik szavai, vagy tettei? Miről szól az a fájdalmas pont mennyibe éppen beletiportak? Akármilyen nehéz is érdemes megpróbálni szavakba önteni ezt! Beszéljünk a saját félelmeinkről és szükségleteinkről ahelyett, hogy támadnánk. Ne arra fókuszáljunk, hogy a másik mit rontott el, hanem arra, hogy nekünk mire van szükségünk! Amennyiben ezt olyan módon tudjuk megtenni, ami nem vádló, teljesen más reakcióra számíthatunk. Gyakran találkoznak fájó pontjaink partnerünkével, ezért nem könnyű áttörni az ördögi kört. A mintázat tudatosítása azonban mindenképpen jó hatású. Ha szem előtt tartjuk azt, hogy mire van szükségünk és ezt meg tudjuk fogalmazni a partnerünk felé, az lecsendesíti a vitákat. Amennyiben kettesben ez nem sikerül, nem szégyen segítséget kérni! Gyakran már néhány párterápiás ülés jó eredményt hoz. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy ha túl sokáig várunk, annyi fájdalmat okozhatunk egymásnak és önmagunknak, melyet jóval nehezebb lesz jóvá tenni! Vegyük tehát komolyan a saját érzéseinket és a kapcsolatunkat is. Amennyiben gyermekeink is vannak, az ő szempontjából is fontos, hogy kiegyensúlyozott és harmonikus legyen a párkapcsolatunk. Hogy miért, arról hamarosan bővebben is szólunk.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Szexuális zavarok kezlése

Szexuális zavarok kezelése a gyakorlatban

Sokan azt hiszik, hogy a szex ösztönös viselkedés, pedig az ember szexuális viselkedése igen összetett, ezért sok minden okozhat zavart benne. Pszichológusi munkám során gyakran találkozom azzal a hozzáállással, hogy az együttlétek behatolás központúak, ami háttérbe szorítja az örömszerzés egyéb lehetőségeit. Ezzel megnehezíti a párok dolgát. Jelen írásomban a leggyakoribb szexuális zavarokat és az ezek mögött megbújó tényezőket tárgyalom, valamint kitérek a változtatás lehetséges módjaira is.

Ahhoz, hogy jól működjön a szex két ember között, hosszú távon szükséges, hogy a párkapcsolat is jól funkcionáljon. Vannak továbbá ennek egyéni feltételei is. Nem ritka ugyanis, hogy az örömképesség, vagy az érdeklődés hiánya gyermekkora vezethetőek vissza. Igen korai bevésődés eredménye, hogy alapvetően igényeljük-e, élvezzük-e a másik testi érintését.

A szexuális viselkedésről röviden

A szexuális válasz-folyamat sorrendisége. Első az izgalom, majd a plató fázis következik, ezután jön az orgazmus, melyet az elernyedés szakasza követ. Nőknél az izgalmi fázis megelőzi a nemi vágy kialakulását, amire később részletesen is kitérek. A szexuális viselkedésnek bármely szakaszában előfordulhat zavar mindkét nemnél. Gyakoriak még a fájdalom zavarok (pl fájdalmas közösülés, vaginizmus), melyek a szexuális problémák körébe sorolhatók. A vágy fázis zavarai közé tartozik például a szexuális averzió, vagy a hipoaktív vágy zavar. Az izgalmi fázis zavarai férfiaknál erektilis diszfunkció, nőknél a szexuális izgalom zavar. Az orgazmus zavarai közé tartozik a korai magömlés és az orgazmus tartós, vagy ismétlődő késése, vagy elmaradása.

A szexuális zavarok lehetnek primérek és szekunderek. A primér azt jelenti, hogy elsődlegesen ez a probléma, a szekunder pedig azt, hogy ez valamilyen egyéb tünethez, problémához társul. Lehetnek generaizáltak, tehát minden helyzetben előfordulók és szituatívak (pl csak az élettársunkkal fordul elő, mással azonban nem).

Min múlik az, hogy képesek vagyunk-e átélni a szexuális örömet?

Ha a gyermek élvezte életének legelső időszakában a gondozója testi érintését és a szoptatást, akkor felnőve jobban fogja igényelni a testkontaktust. További fontos feltétel, hogy a szülő legkorábbi életévekben adekvátan kielégítette a gyermek testi-lelki (!) igényeit. Élvezetes volt-e a kisgyermek számára a szülő közelsége, a hozzá való kötődés. További fontos feltétel, hogy a szülők mennyire engedték a kisgyermek számára az önállósodást. Meg tudták-e engedni a kisgyermeknek, hogy bűntudat nélkül élvezze az életet, vagy nehezen engedték el? Ha a másiktól való érzelmi függés érzéséhez negatív érzelmek társulnak, az gátolhatja a szexuális működést. A gyermek autonómia törekvéseinek tiszteletben tartását sok tényező akadályozhatja. Ilyen például a szülők válása, valamelyik szülő szorongása, esetleg negatív életesemények. Gyakran tapasztalom pácienseim körében, hogy alkalmi kapcsolatban működik a szex, csak a partnerrel nem. Ennek hátterében gyakran a szülőkről való érzelmi leválás hiánya, vagy nem tisztázott családi konfliktusok állnak.

Idővel a szex is változik

A párkapcsolat idővel átalakul. Az izgalmas együttlétek helyét átveszi az érzelmi biztonság. Ha ez nem társul az érzelmi intimitás növekedésével, drasztikusan lecsökkenthet az együttlétek gyakorisága. A sok jól működő szexuális együttlét és az igényekről, erotikus vágyakról való kommunikáció hatására nagyobb érzelmi biztonságot és megelégedettséget élhetünk meg. Az ennek hiányában lecsökkent szexuális intenzitást egyik, vagy másik fél szorongást keltőnek élheti meg.

A gyermekvállalás és a szülés körüli sérülések is negatívan befolyásolhatják a párok közti szexualitást. Fontos azt tudni, hogy ha apuka bent van a szülésnél, ő is traumatizálódhat. A szülőszobában történő esetleges komplikációk a nőt és a férfit is megviselhetik. Előfordulhat, hogy bár a férfi is jelen van, nem tudja a nőt megvédeni a nehézségektől, ami kapcsolati sérüléseket okozhat.

Fontos hangsúlyozni, hogy a házasságban vagy tartós élettársi viszonyban élő párok jelentős százaléka szembesül hűtlenséggel élete során. Sokszor látom, hogy a férfiak és nők évekig tartó párhuzamos kapcsolatokkal próbálják elfedni a szexuális problémákat. Fontos ezért, hogy ne bagatellizáljuk a szexuális nehézségeket, hanem nézzük velük szembe és keressünk rájuk hatékony megoldást! A statisztika szerint minden ötödik házasság szexmentes (ez évi 10-nél kevesebb együttlétet jelent)!

A szexuális vágy eltér a két nemnél

Fontos tudni, hogy a férfi és a női vágy jelensége meglehetősen eltér. A férfiak számára fontosabb a vizuális inger, mint a nőknél. A női vágy reszponzív abból a szempontból, hogy nem váltódik ki azonnal az ingerlés hatására. Szükséges hozzá a nő elégedettsége a párkapcsolattal és gyakran a férfi izgalma is. Férfiaknál gyakran előfordul a spontán merevedés. Nőknél először jelentkezik az izgalom, majd ezután alakul ki a szexuális vágy.

Basson a női szexuális vágy három komponensét azonosította. Ezek az érzelmi közelség, a szexuális ingerlés és a párkapcsolattal való elégedettség. Fontos tehát látnunk azt, hogy biztonságos kötődés esetén a női vágy bonyolultabban működik, mint férfiaké. Sok páciens csodálkozva, hitetlenkedve fogadja ezt, hiszen a különféle médiumokból azt a benyomást szerezhetjük, hogy mindennek spontán kellene működnie. Fontos tudni, hogy a női vágy szempontjából alapvető tényező a nő érzelmi és fizikai elégedettsége is az ingerlés mellett. A „női fejfájás” (szexuális együttlét elől való menekülés), tehát nem csak hiszti, hanem egyfajta tudáshiány következménye!

A két nemben a szexuális élvezet is eltérő. Nők esetén ugyanis rövidebb a platófázis (korábban ingerelhetők újra), de többszörös orgazmus is előfordulhat. Ezen kívül érdemes tudni, hogy a fizikai gyönyör és a lelki kielégülés kettéválik a nőknél. Előfordulhat orgazmus érzelmi kielégülés nélkül és fordítva, érzelmi kielégülés is orgazmus nélkül. Érdemes megjelezni, hogy sok nő számára a lelki kielégülés fontosabb az orgazmusnál. Fontos azonban tudni, hogy a korábbi, akár szexuális, akár egyéb traumák például fizikai bántalmazás gátolják az orgazmus átélését. Az is könnyen előfordulhat, hogy ugyan van testi gyönyör érzés, de a lelki kielégülést érzelmi problémák akadályozzák meg. Ezek lehetnek egyéni, vagy párkapcsolati vonatkozásúak is. Fontos tehát tudni, hogy a nők számára a biztonság és az elégedettség a párkapcsolattal szexuális hatótényezők is!

A pornófogyasztásról röviden

Napjainkban igen gyakori, hogy az emberek pornót néznek. A gyakorlatban azt mondhatjuk, hogy ha ehhez nem társulnak szexuális problémák, akkor ez nem feltétlenül rontja párkapcsolatot, vagy az együttlétek minőségét. Fontos azonban, hogy egyik fél se a szex helyett, hanem emellett használja ezeket termékeket. Gyakran megfigyelhetjük azonban, hogy ha valaki sokáig fogyaszt pornót, megnő az ingerküszöbe és a hagyományos szexuális helyzetek képtelenek lesznek izgalmi állapotot előidézni.

Napjainkban gyakoribbak a szexuális zavarok?!

Napjainkban a kultúra is növeli a szexuális problémák előfordulásának gyakoriságát. A különféle médiumokból ugyanis az az elvárás ömlik ránk, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Ez önmagunkkal kapcsolatban és a párkapcsolatunkkal szemben és okozhat bennünk gátlásokat. (Lehet-e szőrösen szexelni, elég jó-e, amit én adok, vagy amit a partnerem nyújt nekem?!) Nagy hangsúlyt kap az orgazmus, erre hegyezik ki az együttlétet, ami fokozza a felek teljesítményszorongását.

Milyen tényezők állhatnak a szexuális zavarok mögött?

Minden helyzet és probléma egyedi, ezért itt csak néhány gyakran előforduló jelenséget említek meg. Sokszor látom, hogy akkor jelennek meg a szexuális problémák, amikor a párok szorosabbra fűzik a viszonyukat: összeköltöznek, vagy összeházasodnak. Ilyenkor a szexuális problémákat a kötődés kontextusában kell megvizsgálni. A leghatékonyabb megoldást ilyenkor a párterápia jelenti. Ugyanis a párkapcsolattal szemben támasztott elvárások és a korábbi kötődések tisztázása elengedhetetlen!

A szexuális örömök átélését a bűntudatkeltő családi környezet, illetve a rátelepedő, kisajátító szülői viselkedés is gátolhatja. Gyakran a szexuális problémákat az eltérő hiedelem rendszer és nem megfelelő kommunikáció fokozza.

Nagyon gyakran vezetnek szexuális zavarokhoz a kimondatlan párkapcsolati konfliktusok és az elhúzódó hatalmi harcok. Ide tartozik például, hogy ha az egyik félnek dominánsabb a személyisége. Jel lehet, ha valamelyik partner magányosnak érzi magát .

Az elhagyástól, vagy a túlzott közelségtől való félelem is gátolhatja a felhőtlen nemi életet.

Leggyakrabban a személyes tér hiánya a túlzott összemosódás, vagy a valódi intimitás hiánya vezet a szexuális érdeklődés csökkenéséhez.

Érzelmek és szexualitás

A kötődéselmélet szerint a biztonságos kötődés lehetővé teszi az optimális párkapcsolat és szexualitás megvalósulását. Ennek következményei ugyanis a nyitottság és önátadás képessége. Adottság a vágyak és szükségletek őszinte kifejezésre. Rugalmasság, hogy a partnerek elfogadják egymás különbségeit. Biztonságos kötődés esetén az összehangolódás érzelmi és testi síkon is megtörténik. Kialakul az érintések közös nyelve, az erotikus válaszkészség fokozódik.

Bizonytalan kötődés esetén előfordulhat a szex túlhangsúlyozása és a szexuális igények háttérbe szorítása is. Mindkét esetben nehéz kifejezni a saját szükségleteket és megfelelően figyelni a partnerre. Károsodik az örömkészség. A túlzott szexuális aktivitást gyakran az elhagyatástól való félelem motiválja. A szorongás csökkenti a spontaneitást, nyitottságot és a kölcsönösséget.

Mi a különbség a szexuálterápia és a párterápia között?

A szexterápia kifejezetten gyakorlatorientált. Figyelmen kívül hagyja a szexuális zavarok mögött megbújó érzelmi tényezőket. Ez előnye és hátránya egyben, hiszen az esetleges gyors javulás után igen gyakori a probléma visszatérése más köntösben. További nehézség, hogy az esetlegesen traumatizált felek újabb sérüléseket szenvedhetnek.

A párterápia keretei között zajló szexterápia feltétele, hogy a terapeuta próbálja megtalálni a kapcsolati probléma és a szexuális probléma közös gyökerét/gyökereit. Fontos, hogy a pár merjen egymással őszintén beszélni a szexuális igényeiről, ismerje saját izgalmát ezt a tudását megossza kedvesével is. Az érzelmi biztonság megteremtése az alapja a szexuális intimitás rendezésének. 

Mint láthatjuk a szexuális zavarok mögött egyéni és/ vagy párkapcsolati tényezők állnak. Amennyiben több párkapcsolatban is jelentkezik ez, érdemesebb az egyéni, amennyiben a jelenlegiben először, akkor inkább a páterápiás irányban elindulni.

Felhasznált irodalom:

dr. Barát Katalin: Szexproblémák kezelése a pár- és családterápia keretei között című online szemináriuma 2020.06.10-én

párkapcsolati krízisek

Megterhelő életesemények: közelebb hoznak, vagy eltávolítanak egymástól?

Minden hosszútávú párkapcsolatban vannak olyan életesemények, amelyek megterhelik a viszonyt. Előző blogbejegyzésünkben említettük, hogy a krízisek életünk velejárói, ezek mentén alakul ki a valódi, mély kötelék férfi és nő között. A nehézségek leküzdése szorosabbá teheti kapcsolatunkat partnerünkkel. Vannak persze váratlan nehézségek is, mint például egy krónikus betegség, munkahelyváltozás, vagy egy szerettünk elvesztése. Érdemes ezekről elgondolkodni. Min múlik, hogy ezekre hogyan reagálunk? Mit tehetünk a kapcsolat megerősítéséért a nehezebb időkben?

Min múlik, hogy ott tudunk-e lenni egymás mellett krízishelyzetben?

Bizonyos életszakaszokban megnő a feszültség a partnerek között. Fontos, hogy ilyenkor is megtaláljuk a közös hangot, próbáljunk meg kedvesünk mellé állni, ha szüksége van ránk. Egy egyenrangú, biztonságos kapcsolat alapvető kritériuma, hogy segítsünk egymásnak. Ha ez nem történik meg, a nehézségek eltávolítanak bennünket a másiktól. A váratlan nagy stresszel és bizonytalansággal járnak. Gyakran nem tudhatjuk előre, hogy mit hoz majd a jövő. Krízishelyzetben ősi, ösztönös reakcióik erősödek fel.

Az ösztönök hatása a viselkedésünkre

Stresszhelyzetekben nem a józan eszünkre hallgatunk, hanem előtör belőlünk a menekülés, vagy a küzdelem (támadás). Igen gyakori, hogy egyik, vagy másik fél lefagy, amikor azt érzi tehetetlen. Pontosan ezekben az nehezebb időszakokban a legfontosabb, hogy jól ismerjük önmagunkat és saját kötődési stílusunkat. Ezáltal szépen lassan változtathatunk automatikus reakcióinkon.

Hogyan hat a kötődési stílus arra, mennyire tudjuk támogatni partnerünket?

Amennyiben biztonságosan kötődők vagyunk, bízunk a partnerünkben. Jól viseljük a nagyobb változásokat is. Megosztjuk egymással a félelmeinket és hagyjuk, hogy a másik megnyugtasson bennünket. Nyitottan fogadjuk az általa felvetett új nézőpontokat. Mi a teendő, ha bizonytalanul kötődők vagyunk? Ha nem volt előttünk példa biztonságos kötődésre, attól még kifejezhetjük magunkban azt a képességet, hogy pozitív kapcsolatokat keressünk olyan emberekkel, akik biztonságosan kötődnek. A kapcsolat egy idősebb és bölcsebb emberrel, akinek kérdéseket teszünk fel és akivel megbeszélhetjük kétségeinket. Ez remek lehetőség a fejlődésre és a pszichoterápia is egy lehetséges alternatíva. Ezek segíthetnek abban, hogy a kötődési stílusunkat biztonságos irányba mozdíthassuk el.

Ha ismerjük önmagunkat, könnyebb lesz változtatnunk a rossz berögződéseken

Ha visszatekintünk az életünkre és keressük az összefüggéseket a tapasztalataink között, az segít abban, hogy biztonságban érezzük magunkat. Ha át gondoljuk, milyen közegben nőttünk fel, meg fogjuk érteni, hogy a szüleink miért hoztak meg bizonyos döntéseket. Jobban átlátjuk, hogy ez milyen hatással volt az életünkre. Összekötjük a múltunkat a jelenünkkel. Ettől jobban képesek leszünk irányítani az életünket. Segíthet az önismeret megszerzésében az is, hogyha regényeket olvasunk. A főszereplő belső vívódásaiban, sorsában könnyen önmagunkra ismerhetünk.

Egyedül könnyebb?!

Amennyiben elkerülően kötődők vagyunk, nehezen tudjuk felismerni, hogy fontosak vagyunk a partnerünknek. Fenyegetésként élhetjük meg, ha a partnerünk kéréssel fordul hozzánk, mert azt érezzük, hogy teljesítenünk kell. Reakcióink mások számára távolságtartónak, elutasítónak hatnak. Ahhoz, hogy az elkerülő kötődést a biztonságos kötődés irányába lehessen módosítani, sok munkára van szükség. Ennek egy jelentős részét pedig nekünk magunknak kell elvégeznünk. Lényeges ehhez, hogy a testünkre figyeljünk. Gondoskodjunk kellőképpen önmagunkról is! Gyakoroljuk a másik ember nonverbális jelzéseinek értelmezését. Tudatosan kell megfigyelünk a saját és mások arckifejezését és megtanulni olvasni a sorok között. Nem mindent szó szerint venni, hanem kiismerni önmagunkat és az embereket. Egy elkerülő személy a mára a távolságtartás a legbiztonságosabb, de legbelül van egy belső hang, ami kötődésre vágyik. A cél, hogy megtanuljuk az érzelmeket jobban kezelni, ez megváltoztatja a többi emberhez és a világhoz való viszonyunkat.
Az egymásra hangolódás, ami számunkra nehéz, hiszen gyakran úgy érezzük, hogy a sarokba szorítanak. Túl sokat várnak tőlünk. Ilyenkor érdemes feltenni magunknak a kérdést, hogy valóban a másik célja az, hogy minket elnyomjon, vagy keretek közé kényszerítsen. (Mi más motiválhatja?)

Félek, hogy elveszítelek!

Amennyiben szorongóan kötődőek vagyunk erősen kapaszkodunk a partnerünkbe. Ettől ő úgy érezheti, hogy túl sokat várunk tőle és hajlamos lehet visszavonulni. Félelmüket, hogy cserben hagynak szorongóan kötődőként meg kell tanulnunk kontrollálni. Tudatosítani önmagunkban miről szól mindez. Meg kell vizsgálnunk saját reakcióinkat: miért reagálunk úgy, ahogy. Honnan származnak ezek az érzések? Ha ezeket nemcsak a jelennel, hanem múlt a múltunkkal is összefüggésbe hozzuk, közel járunk a megoldáshoz. Ettől a párkapcsolatunkban több tér keletkezik. Partnerünk nem érzi fojtogatónak szeretetünket. Jó módszer lehet, ha leírjuk magunknak, hogy mi történt és mi kellett ahhoz, hogy a félelmek vegyék át az irányítást az életünk felett. Ha kiírjuk magunkból a történteket, sokkal könnyebb felismerni az összefüggéseket. Egyszerűbben meg tudjuk érteni, mire hogyan reagálunk. Ezzel önmagunk és kedvesünk számára is tisztább képet adunk arról, hogy mi játszódik le bennünk. Fel kell először ismernünk, hogy az érzelmek nem azonosak a tényekkel. Tudatosítani önmagunkban, hogy az érzésünk nem csupán a másikról mond valamit, hanem rólunk, önmagunkról is. Meg kell figyelnünk hogyan reagálunk bizonyos dolgokra és felismerni, hogy ez milyen összefüggésben lehet azzal ahogy neveltek bennünket. Így könnyebb különválasztani a korábban szerzett fájdalmat a mostani nehézségektől. Itt is az a cél, hogy az értelmet jobban összekapcsoljuk az érzelemmel. A kedvesünk iránt érzett haragot és a félelmet tágabb összefüggésekbe helyezük. Ettől könnyebben tudjuk majd kezelni

Összegzésként elmondhatjuk, hogy korábbi tapasztalataink és kötődési stílusunk alapvetően meghatározza azt, hogy mennyire tudjuk odatenni magunkat, ha partnerünknek segítségre van szüksége. Ahogy azt is, tudunk/merünk-e segítséget kérni, ha szükségünk van rá. Fontos ezért megismerni saját tipikus nehézséginket, azonosítanunk a visszatérő mintázatokat. Kötődési stílusunk tudatossággal, sok munkával megváltoztatható. A biztonságos kötődés feltétele, hogy toleránsak legyünk önmagunkkal és egymással. Ismerjük a saját határainkat és kedvességgel, szeretettel forduljunk egymást iránt, még a feszült helyzetekben is.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Krízisek a házasságban

Elkerülhetetlen krízisek egy párkapcsolatban/házasságban

Ahogy korábban említettük a bizonyos élethelyzetek mindenféleképpen megterhelik a párkapcsolatunkat most ezekről beszélünk röviden. Fókuszba helyezzük azt, hogy mi az, ami segíthet a megterhelések átvészelésében.

Már a kezdet sem mindig könnyű

Az első jelentősebb nehézséget azt jelenti a párkapcsolatokban, hogy összekötjük az életünket kedvesünkkel. Ehhez ugyanis alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Ezt rendszerint megelőzi valamennyi együtt töltött idő, amíg mindketten hozzászoktunk a gondolathoz, hogy nem vagyunk már egyedülállók. Benyomásokat szerzünk arról, hogy fog-e működni a kapcsolatunk hosszabb távon. Egyénenként eltérő, kinek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy döntést hozzon arról merjen-e a másikkal összeköltözni. Minél biztonságosabb kötődésűek vagyunk, annál könnyebben becsülhetjük meg, hogy számunkra a másik megfelelő partner-e és annál könnyebben birkózunk meg a változásokkal.
Az esküvő megszervezése sokszor feszültségekkel jár. Itt a párnak mindkét család elvárásaihoz szükséges alkalmazkodnia, az esemény megszervezése sok közös döntést igényel. Sok feszültséggel járhat, hogy közösen határozzuk meg, melyik városba, vagy ingatlanba költözzünk. Hogyan nézzen ki az otthonunk. Milyen legyen a lakás berendezése, vagy a falak színe. Sok apróság merül fel a közös életünk kezdetén, amiben valahogyan megegyezésre kell jutnunk.

A problémák kezelése a kötődés szempontjából

Az, hogy milyen kötődési stílussal rendelkezünk, meghatározza hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. A szorongóan kötődő partnereknek nagyon nehéz megbíznia abban, hogy a másik jó döntést hoz. Az elkerülően kötődők azt érzik, hogy a párjuk üldözi őket a kérdéseivel és nem hagy számukra teret. Az ilyesfajta kezdeti nehézségekből sokat lehet tanulni. Merjük egymás érzékeny pontjait jobban megismerni! Ehhez persze az szükséges, hogy felismerjük saját érzékeny pontjainkat és beszélgessünk ezekről a másikkal. Ne akarjuk ráerőltetni a kedvesünkre, hogy ő is mindent ugyanúgy csináljon, ahogyan mi. Érdeklődéssel és tisztelettel szemléljük egymást. Vizsgáljuk meg hogyan tudják egymást ezek a kötődési stílusok kiegészíteni, ahelyett, hogy összevesznénk rajtuk.

A gyermekvállalás miatt megváltozik a párkapcsolat

A következő potenciálisan nehéz életszakasz, amikor gyermekünk születik. Egy kiszolgáltatott kis életről gondoskodni ugyanis nem könnyű feladat. Sok párnál nehézséget jelent egy aprócska gyermek mellett az intimitást megteremteni a férfi-nő viszonyban. A korábbi spontán szexualitás háttérbe szorul, vagy akár teljesen elvész. Nehéz lehet rendszerességet vinni az életünkbe és a gyermekért érzett aggodalom miatt a partnerkapcsolat gyakran háttérbe szorul. Ilyenkor sok férfi azt érzi, többet kell dolgoznia, hogy eltartsa a családot. A nők pedig magányosnak érezhetik magukat. A felek korábbi otthoni egyenrangúságukat is elveszíthetik.


A szex háttérbe szorulásának részben biológiai oka, van hiszen a szoptatással és a csecsemő érintésével oxitocin hormon termelődik a nőkben. Emiatt inkább a gyermekükkel keresik a kontaktust. A férfiak azonban továbbra is érezhetnek nemi késztetést és azt élhetik meg, hogy a gyermek a helyükbe lépett a párjuk szívében. Azon az az időn, amit korábban csak egymásnak szenteltek már gyermekükkel kell megosztaniuk. Kevesebb idejük marad egymásra, természetes hogyha többet veszekednek.
Ilyenkor előtérbe kerül az, hogy a gyermek születése előtt milyen volt a kapcsolatuk. Ha kialakult közöttünk a biztonságos kötődés, akkor könnyebben élhetik meg ezt az életszakaszt. Ez esetben kevésbé esik nehezünkre bízni abban, hogy minden jóra fordul majd.
Ahogy a gyermek cseperedik, a családtagok között is folyamatosan változnak a kapcsolatok. Az egymáshoz való alkalmazkodást a kisgyermek is fokozottan sajátíja el. Amennyiben újra újabb terhesség következik be, a családi felállás ismét megváltozik.

A kamaszkor a szülőpárnak is megterhelő lehet

Nagyon nehéz tud lenni amikor a gyermek kamaszodik. Ez sokszor nemcsak a gyermeket viseli meg, hanem a szüleit is. A kamaszoknak szükségük van rá, hogy néha visszahúzódjanak, elutasítóan viselkedjenek a szüleikkel. Gyakran kifürkészhetetlenek a felmenőik számára, ami a felnőtteknek megterhelő lehet. A változások a szülőket ijedtséggel, a zárkózott viselkedés a magányosság nyomasztó érzésével töltheti el.
Ilyenkor a szülőknek meg kell változtatniuk a gondoskodást megszokott módját. Az igen gyorsan változó, szélsőséges viselkedés gyakran bizonytalanságot szül a szülőkben. A szülői alkalmasság útban való elbizonytalanodás is kötődési mintázatunkat hívja elő. A bizonytalan kötődésű szülőnek nehéz alkalmazkodnia a kamasz változó szükségleteihez. Nehéz nagyobb teret engednie a gyermek egyéniségének és autonómiájának. Érdemes tudnunk, hogy teljesen háttérbe vonulnunk mégsem tanácsos. Az átlátható rendszer és az érthető szabályok ugyanis segítenek a kamasznak, hogy lázadhasson ellenünk és ennek segítségével kialakíthassa saját identitását.
Ilyenkor nagy segítség, hogyha a párkapcsolatunk stabil. A szülőknek még nagyobb szükségük van egymásra, hogy meg tudják fejteni a kamasz viselkedését. Fontos, hogy bátorítsák és támogassák egymást ezekben a feszült pillanatokban. Ugyan fizikailag kevésbé kell gondoskodni a gyermekről, de érzelmileg elérhetőnek kell lennünk a számára. A biztonságos kötődés alapvető az önállóság felé vezető úton.

A biztonságos kötődés megteremti az állandóságot a változások közepette is

Egy kamasznak hihetetlenül nagy erőforrást jelent, hogyha a családjában példát láthat a biztonságos kötődésre. Agykérge jobban fejlődik és ennek következtében az ingereket jobban tudja integrálni, kevésbé lesz érzékeny a stresszre. A biztonságosan kötődő szülőpár pozitív példát mutat arra vonatkozóan, hogyan kell helytállni egy kapcsolatban. Miként tudjuk egyszerre megőrizni önmagunkat és kapcsolódni másokhoz. A biztonságos kötődés tehát az alkalmazkodó képességet és a rugalmasságot alapozza meg.
Jó, ha felnőttként is tudunk tanulni a fiataloktól. Kamaszkorunkban számos új készséget és tulajdonságot fejlesztünk ki önmagunkban, melyeket később felnőtt életünk folyamán elveszítünk. Például a szociális érzékenység a társadalmi szerepvállalás, a nyitottság gyakran kevésbé erőteljes bennünk idősebb korban. Ezek a képességek segíthetnének abban, hogy a kapcsolatainkat jobbá tegyük Nem csak a gyermek tanul valamit a szüleitől a kamaszkor során, hanem jó esetben a szülők is átvesznek némi rugalmasságot a gyermektől. Ennek hatására megtanulhatunk jobban bánni önmagunkkal és szeretteinkkel.

Krízisek a házasságban

Amikor a gyermeknek már nincs szüksége ránk

Mindig nehéz életszakasz egy pár számára, amikor a gyermekeik kirepülnek. Komoly feladat ismét egymásra találni a közös és az egyéni tevékenységek harmóniáját megteremteni. Egy másfajta intimitást megszokni. Előfordulhat, hogy hirtelen távol érzik magukat a partnerünktől, hiszen hosszú ideig a gyerekekre fókuszáltak. Most számukra más erőforrásokat kell találni. Ilyenkor természetes, hogy visszagondolunk a saját ifjúságunkra, szabadságunkra szülőként. Ha a partnerek kevés dolgot osztanak meg erről egymással, megnő a félrelépés kockázata.
Érdemes tudni, hogy az elkerülőn kötődő partnerek hajlamosabbak arra, hogy a bennük támadt űrt egy szeretővel orvosolják. Ők ugyanis be nem teljesült vágyaikra már azelőtt megoldást keresnek mielőtt ezt önmaguk számára megfogalmazható lenne. Egyszer csak elkezdik magányosnak érezni magukat és hirtelen belép valaki az életükbe. Ennek oka, hogy saját érzéseiket nem ismerik kellőképpen. Következménye pedig gyakran az, hogy bonyolult helyzetekbe sodorják önmagukat. Amikor a bizalom elvész egy párkapcsolatban, nagyon sok munkába kerül azt visszaszerezni.

Amennyiben szorongóan kötődők vagyunk, az űrt úgy akarjuk betölteni, hogy több együttlétre törekszünk a partnerünkkel. Ez főleg akkor lehet megterhelő, ha az igényeink sok mindenben eltérnek egymástól. Minden viszonyban fontos, hogy a feleknek a saját dolgaikra is maradjon elég idejük. Ilyenkor jó megoldás lehet, ha tovább fejlesztik önmagunkat a munka, a társas kapcsolatok, vagy a barátságok területén.

Öregedő párok harmóniában

Az élet vége mindenképpen problémákat hoz magával. Mire megöregszünk és elérjük életünk utolsó szakaszát, már sok mindenen keresztül mentünk. Voltunk szerelmesek és csináltunk együtt izgalmas, spontán dolgokat a partnerünkkel. Sok minden változott, sokat veszekedtünk egymással. Életünk során néhányszor újra kellett gondolnunk önmagunkhoz és a párunkhoz való viszonyunkat. A nyugdíjazással a munkahelyi barátságok fokozatosan elmaradtak és ismét a családi kötelékek kerülnek előtérbe.
Fel kellett dolgoznunk az életünk során szerzett tapasztalatokat, megtalálni ezek értelmét. Talán még mindig sok felfedeznivaló van az életünkben. Bár talán már nehezebben vállalkozunk új dolgokra, az intenzitás, amellyel megéljük azokat ugyanakkora. Egészségünk megőrzésének legjobb módja a szoros érzelmi kapcsolatok ápolása.
A stabil párkapcsolat erős védelmet nyújt a betegségek ellen, mivel lecsökkenti a ettől a stresszhormonok szintjét. Minél biztonságosabb a kötődési stílusunk, annál könnyebben tudunk segítséget kérni és elfogadni azt. Egészségünk megromlása sajnos az öregedés természetes velejárója. Ez pedig szorongató élmény. Ennek elviselése könnyebb hogyha a kapcsolat kölcsönös és egyenrangú. Egyszer egyikünk szorul segítségre, máskor másikunk.

Ha váratlanul magunkra maradunk, nehéz a magányt elviselni. Partnerünk hiánya idővel halványul ugyan, de teljesen sosem szűnik meg. Az elhagyatottság érzéséhez nem lehet hozzászokni. Az érzelmi közelség iránti igény ugyanis a késői életkorban és ugyanolyan. Az idősek is képesek újra szerelembe esni és ilyenkor megint ugyan azt érezzük, akár az ifjak. A valakihez való tartozás igénye a sírig elkísér minket.

Összegzés

Ahogy blogcikkünkben áttekintettük a különféle életszakaszok tipikus problémáit, igyekeztünk azt is felvázolni, hogy ha mindketten akarjuk partnerünkkel, megoldást is találhatunk a nehézségekre. Sosem késő dolgozni önmagunkért, bensőségesebbé tenni kapcsolatainkat. Ha elkerülhetetlenné válik az elválás, akkor se adjuk fel. Gondoljuk át nehézségeink tanulságait és őrizzük meg azt egy következő kapcsolat számára.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Gyermeknevelés

A rosszalkodás lélektana… az értő nevelés alapjai

Előző blogbejegyzésemben részletesen kifejtettem, milyen nehéz helyzetekkel találkozhatunk a gyermeknevelés során, milyen szempontokat érdemes figyelembe vennünk ezek megoldásánál. Ebben az írásban néhány hétköznapi helyzetre adható reakciókat mutatok be.

Sokan vannak, akik nehezen találják meg az arany középutat a gyermeknevelésben. Folyton visszautasítják gyermeküket, vagy mindent megengednek neki. Számukra jó stratégia lehet a feltételes igen. Például ahelyett, hogy azt mondanánk hogy ma már nincs idő mesélni, felajánlhatjuk, hogy elolvashatunk egy másik mesét holnap. Nem az a lényeg hogy elvi kérdést csináljunk a nemet mondásból, hanem hogy megértsük segítenünk kell a gyermekeinknek felismerni a határokat. Ennek célja, hogy idővel önmaguk is egyre jobban rálépjenek majd a fékre, amikor szükséges.

Mit üzen a helytelen viselkedés?

A fegyelmezés arra is ösztönzi a gyermeket hogy magába nézzen, figyelembe vegye mások érzéseit. Segíti a gyermekeket, hogy nehéz (helyes) döntéseket hozzanak még akkor is, amikor vágyaik szerint máshogy döntenének. Csemetéink ugyanis a helytelen viselkedésen keresztül közlik velünk, hogy min kell dolgozniuk. Az úgynevezett proaktív nevelés azt jelenti, hogy figyelünk azokra a jelekre amik bejósolják, hogy érzelmi kitörés következik. Így megelőző lépéseket tehetünk annak érdekében, hogy ez ne történjen meg. Például néhány perccel az indulás előtt közölhetjük a gyermekünkkel hogy távozni készülünk a játszótérről. Amikor látjuk, hogy kezd megéhezni, akkor rögtön ennivalót adunk neki. Jó ha tudjuk, hogyha a gyermekek éhesek, magányosak, fáradtak akkor nem észszerűen viselkednek.

Hogyan taníthatjuk meg a helyes viselkedést?

Ha már bekövetkezett a helytelen viselkedés, akkor mielőtt nevelni próbálnánk csemeténket, először kapcsolódnunk kell hozzá érzelmileg. Értsük meg mi zajlik benne – ez fejleszti a prefrontális kérget és segít a gyakorlatba átültetni azokat a társas készségeket, amelyeket szeretnék gyermekünkben kifejleszteni. Például hogy tiszteljük a másik mentális világát. Saját különbözőségünket megtartva kapcsolódjunk hozzá. Ez úgynevezett integrációs idegrostokat fejleszt ki az agyunkban. Sokan úgy kezelik a hisztirohamokat, hogy tudomást sem vesznek róluk. Ez azonban egy segélykérés a gyermek felől. A hiszti azt mutatja, hogy hiányzik gyermekünkből azt önmaga irányítására és megnyugtatására való képesség. Ha pedig ennyire zaklatott, akkor valójában szüksége van rá, hogy mellette legyünk és támogatást, vigaszt nyújtsunk neki. A kapcsolódás feloldja a konfliktusokat, fejleszti a gyermeket és megerősíti a szülő-gyermek viszonyt. Ezzel szemben, ha nem reagálunk, könnyen bizonytalan kötődés alakulhat ki. Ne gondoljuk, hogy ezt túlzásba lehet vinni! Az elkényeztetés akkor történik, amikor a gyermek úgy érzi hogy joga van megkapni azt amit akar, pontosan akkor és pontosan úgy, ahogyan ő akarja és hogy mindenhez könnyedén hozzá kell jutnia. Ha a gyermekünknek segítünk amikor bajban van, az korántsem elkényeztetés. Megmutathatjuk nekik, hogyan lehet jól kezelni a frusztráló helyzeteket. Ha gyermek hisztizni kezd egy kis játékautóért, akkor választhatunk: ha a vágyai azonnali kielégítése mellett döntünk, a könnyebbik utat választjuk. Ha azt mondjuk, nekünk is tetszik ez a kis autó, de most nem engedhetjük meg magunknak, akkor az együttérzés mellett határokat is szabunk. A valódi önbizalom és alkalmasság érzése nem abból fakad, hogy sikerül megszereznünk azt amire vágyunk, hanem abból amit önerőből megvalósítottunk és elsajátítottunk.

Ha osztozunk a gyermek fájdalmában, sok mindent megtaníthatunk neki. Lehetőséget adunk arra, hogy gyakorolja mi az, amit megtehet és mi az amit nem. Segítünk neki megkülönböztetni, hogy mi az elvárás adott helyzetben. Miután a gyermek lehiggadt, megkezdhetjük a viselkedésének formálását. Például elmagyarázhatjuk neki, hogy a csúszda mindenkié. Megkérhetjük, hogy próbáljon meg valahogyan megosztozni a többiekkel. Ha ez mégsem sikerül, akkor érdemes keresnünk egy másik elfoglaltságot. Ilyenkor is felkínálhatunk a gyermekünknek alternatívákat: például „Magadtól jössz a kocsihoz, vagy odavigyelek?” Azzal, hogy határokat szabunk a számára, közöljük az elvárásainkat. Ha ráhangolódunk a gyermekünk belső világra, megértjük, meghalljuk, azzal azt közvetítjük, hogy szeretjük és elfogadjuk őt. Ne higgyük, hogy ezt üres dicséretekkel elérhetjük! A gyerek úgyis érzi, amit mi érzünk, ezért ha nem jön őszintén, inkább ne mondjunk semmit!

Ne feledjük, a gyermekünknek az érzelmileg felfokozott pillanatokban van a legnagyobb szüksége a velünk való kapcsolatra!

A fegyelmezés módjának megválasztásakor tekintetbe kell vennünk a gyermek temperamentumát, életkorát és az adott körülményeket. Az ebben az írásban megfogalmazott megközelítéseket mindig saját nevelési stílusunkhoz igazítsuk!

Nem probléma ha nem abban a pillanatban reagálunk, ahogy észleljük a problémát! Egy néhány éves gyermek már emlékszik arra, hogy mi történt egy nappal korábban. Ne próbáljuk meg mindenáron megóvni gyermekünket a tettei következményeitől! Ha az iskolában felejtette a holmiját, ne rohanjunk érte eszeveszettül. Van amikor jobb döntés, hogy ha hagyjuk hogy a gyermek megtapasztalja a tetteinek következményeit, mintha kihúznánk őt a csávából. Ne feledjük azonban, hogy mi az adott gyermekünket neveljük ebben a bizonyos pillanatban! Ebben sokat segít, ha nem aggódjuk túl a történéseket.

Mit tegyünk szülőként?

Szülőként az a dolgunk, hogy feltétel nélküli szeretetet és nyugodt jelenlétet nyújtsunk a gyermekeinknek még akkor is, amikor a legrosszabb formájukat hozzák. Sőt, kiváltképpen akkor. Ez tökéletesen összefér azzal, hogy több felelősséget várunk tőlük a döntéseikért. Odafigyelünk a saját szükségleteinkre, vágyainkra és múltbéli tapasztalatainkra, amelyek gátolhatnak minket abban, hogy képesek legyünk pillanatról pillanatra jó döntéseket hozni a gyermeknevelésben. Ha sikeresen kapcsolódtunk a nehéz helyzetben gyermekünkhöz, a következő lépés hogy keressük a miérteket. Viselkedésének okait (nagyobb gyermeknél kérdezzük is meg). Legyünk kíváncsiak a gyermekünk motivációira! Tegyük fel magunknak további kérdéseket: „Mit akar ezzel?” „Mit próbál közölni?” Ha megfelelően akarjuk kezelni a gyermekünk viselkedését, meg kell értenünk a miérteket. Ha kizárólag a viselkedésre fordítjuk figyelmünket, akkor mellőzzük a kiváltó okok megvizsgálását és csak a tünetre koncentrálunk.

Hogyan teremtsünk kapcsolatot a rosszalkodás után gyermekünkkel?

A rosszalkodás azonban mindig válaszreakció valamire, amit túl nagy kihívást jelent a gyermeknek. Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi áll a viselkedésének hátterében előbb vagy utóbb válaszokat fogunk kapni a kérdéseinkre. Persze nem a gyermekünk fogja megindokolni ezt, hanem mi magunk fogjuk összerakni a kis mozaik darabkákat. Először meg kell nyugtatni, hadd érezze hogy mellette állunk: meg kell őt erősítenünk abban, hogy szeretjük akkor is, ha jelenleg egy rossz döntést hozott. Ettől megnyílik felénk, lehetőségünk lesz meghallgatni az indítékait. Ezután jöhet, hogy kedvesen, de határozottan visszatükrözzük, hogy helytelenítjük a viselkedését. A testi érintés gyakran nagyon hatékony nyugtató: a legnehezebb pillanatokban is segíthet kapcsolódni egymáshoz. Jó, ha gyermekkel azonos szemmagasságban helyezkedünk el és nyugalmat közvetítő testtartást veszünk fel. Szavaink empátiát fejezzenek ki. Célunk, hogy nyugalmat teremtsünk. Ha verbális és nonverbális üzenetünk ellentmond egymásnak, akkor a gyermekünk az utóbbinak fog hinni. Hiába próbálunk tehát nyugalmat sugározni, ha legbelül szétrobbanunk a dühtől. Fontos megerősíteni gyermekünket abban, hogy értjük és elismerjük amit érez, talán ha a helyében volnánk mi is ugyanúgy éreznénk. Ettől megtanul megnyugodni és jobb döntéseket hozni. Tulajdonképpen elméje kinyílik arra, hogy meghallgassa azt, amit tanítani szeretnénk neki. Amikor megmondjuk gyermekeinknek, hogy hogyan érezzék, vagy ne érezzék magukat, gyakorlatilag semmibe vesszük őket. A drámamentes fegyelmezés lényege, hogy a gyermek viselkedésére nemet mondunk, de az érzéseit elismerjük! Például így: „Biztosan nehéz időszakon mész most keresztül!” Amikor a gyermek sértődött vagy csalódott, a felsőbb agyterületek nem működnek. Előfordul, hogy a beszéd csak tovább súlyosbítja a problémát! A hallottak visszatükrözése azonban segíthet gyermekünknek azt érezni, hogy megértettük, nem hibáztatjuk. „Megértem, hogy dühös lettél, én is utálom amikor valaki így kötekszik velem!” Minden gyermeknek szüksége van a figyelemre!

Hogyan fejlesszük gyermekünk érzelmi intelligenciáját?

A leghatékonyabban akkor bírjuk munkára a felsőbb agyterületeket, amikor mi kérjük meg a gyermekünket, hogy ő maga gondolja át a helyzetet és figyeljen arra, hogy mit él át a másik. Tehát nem mondjuk meg a gyermeknek, hogy mit kellene csinálnia, hanem lehetőséget biztosítunk a számára azzal kapcsolatban, hogy ő maga gondolja át azt. Például így: „Tudod hogyan nevezik azt, amikor elveszünk valamit, ami nem a miénk? Gondoltad hogy az eladó néni a boltban a saját pénzéből vette a zsírkrétát hogy a boltjában árusíthassa?” Meg kell tanítanunk a gyermeket akkor is helyesen cselekedni, amikor az nem könnyű! Segíthetünk neki kigondolni, hogy hogyan juttassuk vissza az eltulajdonított tárgyat a tulajdonosához. Ne feledjük, célunk azt hogy a gyermekünk megtapasztalja a természetes következményeit a rossz döntésnek. A természetes bűntudatot és azt, hogy jóvá kell tennie a tettét. Az önkontroll és az etikus magatartás alapja, hogy összekapcsoljuk a negatív érzéseinket azzal, hogy rosszat tettünk. Ehhez fontos, hogy a gyermekünk nyugodt és fogékony tudatállapotban legyen. Amikor mindenki ideges, jobb inkább azt mondani: „Most túl dühösek vagyunk, ahhoz hogy hatékonyan tudjunk beszélgetni, ezért inkább majd később megbeszéljük” Ne legyünk a szabályokban túl merevek, alkalmazzuk ezeket rugalmasan, ha lehetséges. Ha például hirtelen betoppan a nagymama holott még ő nem írta meg a leckét köthetünk egy új alkut erre vonatkozóan. Időnként adhatunk második esélyt. Végül is a fegyelmezés készségfejlesztésről szól. Lehetünk következetesek úgy is, hogy közben rugalmasak és nyitottak maradunk.

A drámamentes nevelés következménye, hogy gyermekünk empatikus lesz önmagával és másokkal szemben is. Az érzelmi intelligencia alapja pedig, ha gyermekünk képes megfigyelni a benne zajló élményeket és azt hogy milyen hatással vannak rá a tapasztalatai. Jó ha meg tudja fogalmazni, mitől van kiborulva. Ha gyermekünk túlzottan izgatott, akkor megpróbálhatjuk őt kizökkenteni ebből az állapotból azzal, hogy emlékeztetjük rá milyen volt amikor korábban egy hasonló szituációt megoldott. Ha gyermekek biztonságban érzik magukat, megtanulnak bízni benne, hogy egy konfliktus után mindig nyugalom és kikapcsolódás következik. Azzal hogy minél hamarabb, minél őszintébben és szeretetteljesebben rendbe hozzuk a dolgokat, azt az üzenetet közvetítjük a csemeténknek, hogy a kapcsolatunk sokkal fontosabb annál, mint ami a konfliktust okozta.

Felhasznált irodalom:

Siegel, D., Bryson, T. P. (2015) Drámamentes fegyelmezés. A káosz lecsillapítása és a fejlődő gyermeki elme integrált szemléletű gondozásra. Ursus Libris

A meddőség lelki okai és ezek kezelése

Ahogy írásom első részében már említettem ma Magyarországon a meddőség vizsgálatának  egyik legelhanyagoltabb tényezője a párkapcsolat minősége annak ellenére, hogy mindez döntő tényező a teherbeesés bekövetkezése és annak egészséges kihordása szempontjából. Az utódnevelés egyik leglényegesebb evolúciós apektusa hogy a férfi mennyi energiát fektet gyermeke nevelésébe, melynek legfőbb mutatója a párkapcsolat minősége és biztonságossága. A sikeres reprodukcióhoz tehát szükséges, hogy a pár tagjai közt szilárd kötődés alakuljon ki: a nő hűséges legyen, a férfi pedig hajlandó legyen energiát fordítani az utód felnevelésére (és ezt a nő is így lássa). Több kutatás is igazolta az érzelmi biztonság szerepét nemcsak a teherbeesés, hanem az utód megfelelő kihordása tekintetében is. A nem házasságban élő nők körében a koraszülés jóval gyakoribb, ezen túl nagyobb a kis súlyú újszülöttek aránya is.

Ahogy előző cikkemben már említettem a fokozott szorongáskészség oka is a korai kötődési kapcsolat minőségében keresendő. Első tapasztalatunk a gondoskodásról szolgál alapul minden későbbi érzelmi kapcsolathoz, így többek közt a házastárshoz való kapcsolódás modellje is. Bowlby kötődéselmélete szerint az egészséges csecsemőkben 8-9 hónapos kor környékén kialakul egy biológiailag megalapozott, erős kötődés az állandó gondviselő felé, melynek alapja, hogy a csecsemő szükségleteit az késlekedés nélkül kielégítse. Ezután a gondviselőtől való szeparáció intenzív szorongást vált ki, de a biztonságosan kötődő gyermek stresszhelyzetben keresi a gondviselő közelségét és menedéknek tekinti őt minden fenyegetéssel szemben (tehát gondozója minden körülmények közt meg tudja őt nyugtatni).

Ha ez a kötődés nem alakul ki, bizonytalan kötődési stílusról beszélhetünk, melynek két altípusa az elkerülő és az ambivalens kötődés. Közös vonásuk, hogy az ilyen kötődési stílussal jellemezhető személyek stresszhelyzetben nem keresik a szoros kapcsolatot másokkal. Az elkerülő személyek ezen túl hajlamosak tagadni negatív érzéseiket annak ellenére, hogy pszichofiziológiai mérések szerint  rejtett szorongást élnek át. Hajlanak a kapcsolat idealizálására, vágynak ugyan az extrém közelségre, de félnek a veszteségtől és a megszégyenüléstől. A párkapcsolattól elsősorban infantilis szexuális igényeiket (babusgatás, simogatás) várják kielégülni.
Az elkerülő kötődési típusba tartozó emberek félnek az intimitástól és az elköteleződéstől. Bizalmatlanok, sőt, ellenségesek, negatív érzéseiket azonban gyakran tagadják vagy elfojtják. Nem bírják a túlzott közelséget, fontos számukra a saját autonómiájuk, teljesítményük és egyéni céljaik. Megemlítendő hogy a bizonytalan kötődési stílusok evolúciós szempontból a mostoha környezethez való alkalmazkodás következményei, melynek következtében a személy később zavarokat fog mutatni a szociális kötődési viselkedésben valamit a párkapcsolatok kialakításában és fenntartásában.

Fontos hangsúlyozni, hogy a kötődést nem csak az elsődleges gondozóval (többnyire anyával) megélt tapasztalatok, hanem az későbbi gyermekkorban átélt érzelmek is befolyásolják. Például a szülők válása, vagy feszültséggel teli házassága is hathat a gyermek későbbi kötődési mintázatára és ezen keresztül a bekövetkező terhesség kimenetelére. Kutatások igazolták, hogy azok a nők, akiket anyjuk egyedül nevelt, kétszer olyan gyakran vetélnek el, vagy szülnek éretlen gyermeket mint hagyományos családban felnövő társaik.

Bár a kötődési stílusunk alapvetően meghatározza kapcsolatainkat, mégis kiemelném, hogy a későbbi tapasztalatok módosíthatják a korán berögzült mintákat, pszichoterápia segítségével kapcsolataink jobbá (evolúciós szempontból is sikeresebbé) tehetőek. A meddőségben szerepet játszó korai traumák hatása is ily módon csökkenthető, a stressz levezetéséhez pedig különféle relaxációs technikák taníthatóak a hölgyek számára. Fontos tehát hogy a meddőség orvosi kezelése mellett a lelki tényezők szerepe se szoruljon a háttérbe, hiszen a meddőségi kezelések önmagukban is szorongást, depressziót okozhatnak, ami így tovább nehezíti a teherbe esést.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta