
A gyermekek elleni erőszakról…
Miért baj az, ha erőszak van a családban?
Írásom aktualitását azt adja, hogy nemrég egy Szegedi bíróságon 5 év börtönre ítéltek egy nőt, aki súlyosan bántalmazta nevelt fiát. A per példaértékű, ami azért is lényeges, mert a családokban előforduló brutalitások igen ritkán derülnek ki. Ennek oka hogy, a gyermekek képesek a családon belüli erőszakot saját rosszaságuknak tulajdonítani (viselkedésükkel magyarázni, bűntudatot érezni miatta), másrészt joggal tartanak az “agresszor” bosszújától is. Az áldozat tehát legtöbbször egyszerűen letagadja a bántalmazást – vagy azért, mert lelkileg, anyagilag kiszolgáltatott helyzetben van, vagy hogy megőrizze a család egységét.
Számos pszichológiai vizsgálat bizonyítja, hogy az a gyermek, aki családjában a szülői agresszivitás rendszeres áldozata, vagy ismétlődően szemtanúja a szülei közötti erőszakos viselkedésnek, felnővén gyakran maga is agresszívvá válik. A kutatások szerint megóvhatja a gyermeket attól, hogy felnőttként agresszív legyen a tanárok támogató, védelmező magatartása vagy a családhoz közel álló felnőttek fellépése. Lényeges megemlíteni, hogy a gyermekvédelmi törvény értelmében nem csak az számít büntetendőnek, aki magát az erőszakot elköveti, hanem az is, aki tud a bántalmazásról, de nem tesz ellene.
Mi számít erőszaknak? Mitől gyermekbántalmazás ez?
Fontos tudni, hogy a mindenki által ismert fizikai és szexuális erőszakon túl érzelmi erőszakról is beszélhetünk. Ez nem más, mint a gyermek egészséges lelki fejlődésének akadályozása leszólás, fenyegetés, vagy kiabálás által.
Bármilyen szülői viselkedés számíthat tehát bántalmazásnak, ami a gyermekben tehetetlenséget, zavarodottságot, bűntudatot vagy félelmet vált ki, gátolja annak személyiségfejlődését. Ezen kívül az elhanyagolás is büntetendő kategória, ami nem más, mint a gyermek testi-lelki szükségleteinek figyelmen kívül hagyása. Ilyen viselkedés például, ha a szülő betegség esetén nem viszi orvoshoz, nem járatja iskolába gyermekét. Sok családban él még a hagyomány, az erőszak elfogadott nevelési eszköz. A túlterhelt szülők gyakran megfeledkeznek arról, hogy a gyermek nem rossz, csak tapasztalatokat szeretne gyűjteni. Fel akarja fedezni a világot, megismerni saját és mások határait. Fontos tisztázni azt is, hogy az önfegyelem stresszt okoz a gyermeknek, ezért túlzott formája gátolja az egészséges személyiségfejlődését. Fontos, hogy egy óvodában vagy iskolában töltött nehéz nap után a kicsinek legyen lehetősége önfeledten játszani, kiadni magából a felgyülemlett feszültséget.
Miből vehetjük észre, hogy egy gyermek erőszak áldozatává vált?
A bántalmazást elszenvedő gyermek környezete gyakran csak azt veszi észre, hogy a gyermek magatartása megváltozott, fejlődésében, tanulásában, emberi kapcsolataiban, szociális beilleszkedésében akadályok mutatkoznak. Sok-sok év elteltével jelentkezhetnek a komolyabb tünetek: a magányosság, szorongás, bűntudat, tehetetlenség, agresszív viselkedés, gátlásosság. A hamis-én kialakulása (ez azt jelenti, az illető úgy viselkedik, ahogy mások várják tőle, saját érdekeinek és vágyainak ellentmondó módon). A bántalmazottak között igen gyakori az öngyilkosság, depresszió, alkohol és/vagy drogfüggés, bűncselekmények.
Ha megtudjuk, hogy a környezetünkben gyermekbántalmazás folyik, fontos, hogy értesítsük a gyermek nem bántalmazó családtagjait. Bárkit, aki segíthet az érzések feldolgozásában, megvédi a gyermeket. Fontos emellett a szülők támogatása is, hogy más, gyermek-barátabb nevelési eszközöket találjanak. Az érzelmi feldolgozás során a legfontosabb hogy a bántalmazóval szembeni dühöt megélhesse a gyerek, ne kelljen ezt mélyen elfojtania.
Fontos tisztázni, hogy a sok idegesség, fáradtság hatására mindenki mondhat olyant gyermekének, ami bántásnak minősül, véletlenül elcsattanhat egy-két pofon, de ne szégyelljünk elnézést kérni ezért, igyekezzünk, hogy a feszültséget ne gyermekünkön töltsük ki, mert azt az ő lelki egészsége és/vagy a vele való kapcsolatunk fogja bánni.
További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.
2 Hozzászólás
Kedves Melinda! A férjemmel mindketten a 2. házasságunk a vagyunk 17éve, 52 évesen. 10éves lesz a lányunk, akiért sokat tettünk, sokat vártunk, hogy megszülessen. A férjem szuper érzékeny lehet, mert mindenben, főleg bennem, a tetteimben legtöbbször a hibát látja és rosszul nevelek. Szinte naponta üvölt, nem nézve, hogy a gyerek is hallja.. Gyógypedagógiai vizsgálaton a kislánynál szenzoros autizmus lett a gyanú, megyünk tovább a vizsgálatra. A mai reggel: férjem ébreszti 6-kor,de nem kelt fel. 15perc után már harmadszorra ment be hozzá és ordítva parancsolta ki az ágyból, fél kapcsolva a nagy villanyt. Utána bejött hozzám (lábműtétem volt) és engem minősített mindennek.. Bemankóztam, kisvillanyt kapcsoltam, így kibujt az ágyból és szépen készülődött, de le volt törve (este 8 után mentek aludni, 20perccel később, miattam). Hetente többször hülyének nevezi az apja, az én válaszom, hogy Nem és Nem mondunk ilyet rá! Néha pofon veri, mert nem csinálja, amit mond neki és még sorolhatnám. Aggódom, mennyire sérül ezek miatt! Mivel segíthetek neki és megállitható/megilyeszthető-e a férjem? Ő szerinte, mindent ő lát jól, amúgy 156-os az IQ-ja. Előre is hálásan köszönöm!
Kedves Éva!
Amit a levelében leír valóban gyermekbántalmazás, sőt a sorai alapján a férje Önt is abuzálja. Ez nem függ IQ-tól, nem magyarázható pusztán a szuperérzékenységgel sem, egy komplex működés. Amennyiben van rálátása a férjének, érdemes elmondani neki, hogy ezzel a viselkedéssel féjdalmat okoz, s a kapcsolatot rombolja. Amennyiben ez nem vezet eredményre, a menekülést lenhet csak javasolni az ilyen dinamikával jellemezhető kapcsolatból, mert az agresszió idővel állandósulni/súlyosbodni szokott. Érdemes még a bántalmazó kapcsolatokról olvasnia a NANE Egywsület weboldalán is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!