Válás után: a szülői elidegenítésről

szülői elidegenítés

Válás után: a szülői elidegenítésről

A gyermekelhelyezési konfliktus érzelmileg igen megterhelő, ráadásul sokszor az egyik fél annyira haragszik a másikra, hogy a gyermek és a másik szülő kapcsolatában próbál meg bosszút állni. Mi az a szülői elidegenítés? Milyen jelekből ismerhető fel és mit tehetünk ellene?

Mi az a szülői elidegenítés?

A szülői elidegenítés azt jelenti az egyik szülő olyan viselkedési formákat alkalmaz, amelyik elősegítik azt, hogy a gyermek elutasítsa a másik szülőt. A gyermek szempontjából nincsen annak jelentősége, hogy az elidegenítő szülő tudatosan, vagy szándék nélkül viselkedik így. Sokszor a gyermekvédelmi rendszer és gyámhivatal munkatársai sincsenek tisztában azzal, hogy egy házasság felbomlásáért nem mindig mindkét fél egyformán felelős, ezért gyakran észrevétlenül is az elidegenítő szülőnek kedveznek a válás során.

Mik az elidegenítő szülő céljai?

Az elidegenítő szülő szándéka, hogy lelki távolságot hozzon létre a gyermek és a célszülő között. A szülőben a gyermek viselkedése miatt érzett fájdalmat növelje. Konfliktust gerjesztenek apa/anya és fia/lánya között. A gyermek és önmaguk között az azonosulás (egymáshoz való hasonlóság) érzéseket növeljék. A legtöbbször az a szülő van előnyben, aki a legtöbb időt tölti a gyermekkel.

Hogyan érik el ezt?

Az elidegenítő szülők sokféle stratégiát választanak ilyen például a másik szülő becsmérlése, vagy lejáratása, a gyermekkel való kapcsolattartás akadályozása vagy a kommunikáció jelképes akadályozása (amikor eltünteti a fényképit, vagy nem beszél a másik szülőről) További stratégia, hogy amikor a gyermek a célszűrőre gondol, megfosztja őt a szeretettől és elismerésről.

elidegenítés
Ha a gyermeket nevelő szülő elveszi a gyermek fotóit, elidegenítésnek számít

Ezzel a gyermek figyelmét magára vonja. Az is elidegenítés, amikor a gyermeknek azt mondják, hogy a másik szülő nem szereti, vagy ha azt erőltetik, hogy válasszon a két szülő közül. Elidegenítés továbbá, hogy ha bizalmas, rá nem tartozó információkat közlünk a gyermekkel (pl. okot adunk arra, hogy haragudhasson rá a gyermek). Elidegenítésnek számít továbbá, ha gyermeket a másik szülő utáni kémkedéssel bízzák meg, vagy titoktartásra kérik meg. Például ne mondd el apának, hogy nyaralni megyünk. A másik szülőnek is joga van a gyermekével kapcsolatos tájékoztatáshoz. Szintén kedvezőtlen a gyermek lelki világára nézve, ha a mostoha szülőt anyának, vagy apának kell szólítania, illetve hogyha a valódi szülőt a keresztnevén kell szólítania. A gyermekre vonatkozó orvosi, tanulmányi, közösségi információk visszatartása is elidegenítésnek számít. Az elidegenítő szülői magatartása megerősíti a gyermeket abban a hitében, hogy kizárólag az elidegenítő szülő viselkedése a tiszteletre méltó és a másik szülő szabályai, kérdései nem számítanak.

Milyen jelei vannak az elidegenített szülő szindrómának?

A gyermek viselkedésében az alábbi tünetek jelzik, hogy valamelyik szülő megpróbálja a másik ellen hangolni a csemetéjét.
A gyermek tiszteletlenül beszél, az egyik szülővel vagy nem vesz róla tudomást. Nem ismeri el a szülő pozitív tulajdonságait, vagy a kellemes közös emlékekre nem emlékszik. Legfeljebb banális dolgokkal indokolja, hogy miért nem találkozik a célszülővel. A gyermek állítja, hogy az elidegenítő szülőnek nem volt szerepe a szülők kapcsolatának megromlásában. A gyermek figyelmen kívül hagyja, hogy bántó viselkedése milyen hatással van a célszülőre. A gyermek olyan szavakat vagy mondatokat használ, amelyeket nem is igazából ért, eltaszítja magától, vagy rossz hírbe hozza az egyik szülőjét és/vagy az ő családtagjait.

A kapcsolat megszakadása jelentős veszteség minden gyermek és célszülő számára!

Milyen házastárs a jövőbeni elidegenítő szülő?

Az elidegenítő szülők általában nagyon ügyesen leplezik azt a képességüket, hogy másokat irányítanak. Alattomos emberek, akik képesek a természetes viselkedést megjátszani (ennek oka gyakran valamilyen pszichés betegség). Hazudnak, amikor valamilyen nyilvánvaló ellentmondással szembesítik őket. Felhasználják a másik fél gyengeségeit és bizonytalanságait. Szívesen élnek a kritizálás, megvetés, hárítás és időhúzás eszközeivel. A családon belüli testi-lelki erőszak jellemzi őket, hiszen rendszerint felsőbbrendűnek érzik magukat. Nem tisztelik mások jogait és érzéseit. Az a személy, aki a saját igényeit fontosabbnak gondolja másokénál, kísértést érez arra, hogy a gyerekeivel is szorosabb kapcsolata legyen, mint a másik szülőnek. Ráadásul a saját gyermeke igényeire sincsen tekintettel. A gyermek megfosztása a másik szülőtől ugyanis csakis az elidegenítő szülő érdekeit szolgálja! Sajnálatos módon a gyermekvédelmi rendszer sokszor nem tudja ezt megakadályozni és az elidegenítő szülő a közösséget is maga mellé állítja a hazugságaival.

Mi az, ami segíthet a megbékélésben?

Ha a gyermeknek több lehetősége van megfigyelni, hogy más családokban hogyan viselkednek, lassan elkezdheti megkérdőjelezni a saját családja történetét. Ha a kedvelt szülő túlzottan ellenőrzővé, vagy keménnyé válik a gyermekkel és megmutatja a valódi bosszúálló személyiségét, a gyermek máshogy láthatja a történteket. Gyakran megtörténik, hogy egy felnőtt elidegenített gyermek házasságot köt egy elidegenítő szülővel és megtapasztalja szülői elidegenítést a másik oldalról. Segítség lehet, ha bírósági határozat segítségével a gyermeknek lehetősége van megtapasztalni az elutasított szülőt: megismeri, hogy nem olyan szörnyeteg, mint amilyennek beállították. A szülővé válás, tanulmányok végzése vagy más életesemények szintén felébreszthetik a vágyat, hogy az elidegenített szülővel felvegyük a kapcsolatot. A pszichoterápia is gyakran segít, hiszen egy harmadik féllel folytatott beszélgetések során megkérdőjelezik a korábbi, családról szóló feltételezéseiket. Nagyon hasznos, ha egy megbízható rokon ösztönzi a gyermeket arra, hogy kérdőjelezze meg a véleményét az elutasított szőlőről. Ha a gyermek tanúja a kedvelt szülő kegyetlen bánásmódjának másokkal, rájöhet, hogy a célszülő is áldozat lehetett. Ha saját gyermeke lesz, felismeri annak fontosságát, hogy mindkét szülőre szükség van a gyermek jó fejlődése és kellemes közérzete szempontjából.

Mit tehetünk, hogy felvegyük a kapcsolatunkat az elidegenített felnőtt gyermekünkkel?

Próbáljuk meg megérteni az elidegenítést a gyermekünk szempontjából!

elidegenített szülő
Ha kitartóan keressük gyermekünket, egy idő után csökken az ellenállása

Gondoljuk át, milyen üzeneteket kaphatott rólunk? Mely viselkedésünk lehetett az, ami támogatta ezt a negatív üzenetet? A gyermeknek minden bizonnyal van egy magyarázata kapcsolat megszakadására. Ezt kell megértenünk ahhoz, hogy közös nyelvet találjunk vele! Írjunk neki egy levelet, amiben kapcsolódni tudunk a gyermekünk látásmódjához! Megszólításunk legyen kedves, ismerjük el a kapcsolat megszakítását és mondjuk el hogy vágyunk a helyzet javítására. Ismerjük e az ezzel okozott fájdalmat és haragot. Próbáljuk meg kitalálni, hogy mi bántja a gyermekünket. Például “nagyon szeretném megértetni az érzéseidet, hogy közelebb kerülhessek hozzád” javasoljuk, hogy ossza meg velünk a szempontjait akár írásban, telefonon, személyesen vagy akár egy terapeutánál. Jó hatású lehet, ha fel tudunk idézni egy korábbi pozitív közös élményt, melyre gyermekünk is emlékszik. Levelet befejezéseként említsük meg, hogy bennünket bármikor elérhet. Ne legyenek túl nagy elvárásaink, ha gyermekünk hajlandó is megosztani velünk a saját nézőpontját elképzelhető, hogy egy goromba levelet küld válaszként. Ez azonban mégis egy párbeszéd kezdete lehet, hiszen választhatunk rá szeretettel és megértéssel.

Szülőként ne adjuk fel a reményt, próbálkozzunk kitartóan a kapcsolatfelvétellel

Nagyon gyakran a folyamatos elutasítások ellenére a célszülők nem adják fel, mert a gyermek iránt érzett szeretet erősebb, mint a gyermek ellenségessége miatt érzett fájdalom. Bár a gyermek nem válaszol a hívásokra, továbbra is keresik, elmennek az iskolai eseményekre, e-maileket, sms-eket, vagy ajándékokat küldenek neki. Annak ellenére, hogy a gyermekek ellenségesen kezelik őket, a szülők kitartanak és a kapcsolat egy idő után újra éled. Ennek ellenére látni a gyermekünk fájdalmát mérhetetlen szenvedést okoz! A közeledés során nagyon fontos tiszteletben tartanunk a gyermek tempóját. Fontos, hogy a célszülőnek legyen egy cselekvési terve, melyhez minden nap tartja magát. Ha nem adjuk fel a reményt, a kapcsolatunk előbb-utóbb újra fog éledni elidegenített gyermekünkkel! Az ide vezető úton kérjünk bátran szakszerű segítséget.

Felhasznált irodalom:

Baker, A.J.L., Fine, P.R. (2016) A szülői elidegenítésről. A remény és a gyógyulás útján. Kalliopé Kiadó

Share Button

Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

Az email címet nem tesszük közzé.