Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 2 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

14 936 Hozzászólás

  • Zsaklin

    Jó napot! Igen, mondtam neki hogy több figyelemre van szükségem. Viszont ő úgy vette le az egészet hogy telhetetlen vagyok. A hétvégéket mindig együtt töltjük és sok programot csinálunk. Azt mondta mindig ugy tervez hogy nekem jó legyen, fontos vagyok neki.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsalkin!

      Javaslom, hogy kezdjenek párterápiás munkába, hogy jobban megértsék egymás szempontjait és a kapcsolatuk kölcsönösen kielégítő legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. annabella

    Üdv! Édesanyám teljesen kikészít idegileg. Állandóan veszekszik velem, lelkileg terrorizál hogy én milyen rossz lánya vagyok stb…. persze nem így van állandóan törődök vele. Ha visszaszólok csak mégrosszabb . Így csak tűrök és tűrök de már nem bírom a gyomrom is fáj depressziós vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Magára mégsem hagyhatom mert senkije nincs. Meg nem is tudnám. De teljesen kikészülök. Nem bírom már ezt lelkileg. 4hónapos babámmal vagyok most gyeden de semmi örömöm nincs benne mert állandóan csak amiatt idegeskedek, hogy min fog veszekedni az anyám. Állandóan jön és veszekszik de nem mondhatom hogy ne jöjjön mégis csak az anyám. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Annabella!

      Mielőbb önismereti munka megkezdését javaslom, ami segít annak megértésében, hogy miért viselkedik ilyen bántón Önnel az anyja, mit lehet tenni azért, hogy a viszonyuk javuljon. Ahogy írta, ez a saját egészsége és a gyermekével való kapcsolat miatt is fontos és sürgős. Amennyiben igényli, magán keretek közt is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien V.

    Kedves doktornő!
    A szüleimmel való kapcsolatom elég rossz és egyre rosszabb így,hogy 18 és fél éves vagyok.A magatartásommal szerintem nincs gond,segítek a házimunkában,nem járok el bulizni sem annyira,nem iszom és nem dohányzom.Van egy barátom akivel 7 hónapja vagyunk együtt és már sokszor találkoztak vele és kedvelik.Párszor már felvetettem azt a kérdést,hogy hagy aludjak a páromnál.Erről hallani sem szerettek volna,mindig valamilyen kifogásokkal és “majd később megbeszéljük” dologgal álltak elő.Beszélni így már semmi kedvem velük erről,hogy ilyen válaszokat adnak.Így már a bizalmamat is kezdik elveszíteni és minnél jobban löknek el maguktól.Ő már aludt egyszer itt nálunk,de nem egy ágyban és én is voltam már vele és a családjával nyaralni több napra.Azzal is tisztában vannak,hogy már nem vagyok szűz.Szeretném megértetni velük,hogy együtt szeretnénk aludni a párommal és hogy elfogadják a tényt,hogy nem vagyok már baba!
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Megértem, hogy szeretne többet együtt lenni a párjával, felvállalni az együtt alvást is. Érdemes volna megtudni, mitől féltik annyira a szülei, ők hogyan élték meg ezt az időszakot a saját életükben. Javaslom, hogy beszélgessen velük erről, s ha jobban megismerik a párját, talán rájönnek, hogy nincs értelme a tiltásoknak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz Ágnes

    Kedves Melinda!
    Egy 4.5 éves kisfiút anyukája vagyok, kérdésem gyermekem viselkedésével van összefüggésben. A fő téma a nemiszerv irritálása és a gyermeki szexuális túlfűtöttség. Tisztában vagyok maga a tevékenység nélkülözhetetlen szerepével illetve hogy ez része a gyermekek egészséges szexuális fejlődésének, de meglátásom szerint kisfiam rettentően sok időt tölt ezen tevékenységgel, amely egy otthon töltött nap jelentős részét kitölti. Amikor szeretne valamit, vagy valamiért zavarban van, mese nézése közben…..
    Egészen addig a pillanatig nem voltak evvel kapcsolatban aggályaim,( alkalmanként figyelmeztetjük, hogy ne fogdossa annyit) amíg más szituációkat nem tapasztaltam. Az utóbbi időben megrögzött módon reagál a női fenékre. Megjegyzéseket tesz maga a testrészre, ha fürdőruhában lát strandolás közben valakit. Állítása szerint álmában is szerepet kapott már ez a vonzalom, miszerint az álmodta, hogy egy néninek fogdosta a fenekét amelybe bele is harapott. Illetve többszörösen feltűnt, hogy szándékosan úgy próbál nem csak engem ( nagymamáját, hugomat) átölelni és megszeretgetni, vagy spontán elsétálni mellettünk, hogy érintse a szóban forgó testrészt.
    Nem értem mi vezetett ehhez a dolgokhoz gyermekemnél, hiszen apukája sem csinál ilyen, vagy ehez hasonló dolgokat, a gyermek jelenlétében, látni hasonló tevékenységet ( fenékre csapás) véletlenszerűen egyszer-kétszer látott. Nemtudom, hogy kell -e evvel foglalkoznunk, vagy ez is része maga a gyermekkori szexuális viselkedéseknek. Esetleg valamilyen érzelmi válság közepén lehetünk jelenleg.!?
    Válaszát köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Elképzelhetőnek tartom, hogy van valami a tünet hátterében, de gyermekpszichológusi vizsgálat szükséges ahhoz hogy kiderüljön, pontosan mi. Az ilyen korú gyermek érdeklődése természetes a teste iránt, de amennyiben ez túlzott mértéket ölt, azt érdemes jelzésként értelmeznünk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Forlise

    Sose gondoltam, hogy használni fogom ezt a felületet, de úgy látszik, hogy kíváncsi vagyok a véleményére. Felnőtt férfi vagyok és van egy lány, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást, és azóta is közös baráti társaságba járunk, újabban sokkal több időt töltöttünk együtt. Mindkettőnknek volt több párkapcsolata az elmúlt években, amik befuccsoltak, neki már több mint féléve, nekem kb. 3 hónapja volt az utolsó.

    Bevallom, hogy azért szakítottam a korábbi barátnőmmel, mert az egyik barátom, aki bizalmasabb kapcsolatban van vele azt mondta, hogy tetszek neki és egy másik közös ismerősömtől pedig azt hallottam, hogy azért nem jött egy-két közös programra, mert a korábbi barátnőm is ott volt.

    Aztán a magam módján elkezdtem óvatosan közeledni, hogy azért a haverságot se rontsam el. Heti vagy néha napi rendszerességgel kezdtük telefonon beszélgetni, chatelni és legalább heti egyszer személyesen is összefutottunk, de inkább társaságban. A gond, hogy nem léptem határozottabban abból fakadt, hogy úgy éreztem, hogy 90 %-ban én keresem, mivel mindig én hívtam, és egy-két alkalmat leszámítva én indítottam a beszélgetést is a chaten.

    Nagyobb társaságban néha érzem a figyelmét, de néha elbizonytalanodok. Mikor kettesben vagyunk, akkor folyamatosan csillog a szeme, mosolyog és nevet, még akkor is, ha nem mondok semmi poénosat. 1-2 hónapja volt egy alkalom, hogy találkoztunk, s azelőtt sosem éreztem olyat, de többször megérintette a vállamat csak úgy, és többször tett pozitív megjegyzést rám, csak akkor pont el voltam bizonytalanodva, hogy mégis közeledjek-e felé vagy ne. Telefonon, mikor beszélünk, sokszor úgy érzem, hogy nem akarja letenni, de amiért elbizonytalanodtam, hogy sokszor megbeszélünk valamit és elfelejt szólni, hogy nem tud jönni vagy éppen sok programot lemond, plusz, hogy mindig én keresem, illetve sokszor felajánlom a segítségemet, de nem fogadja el. Mondjuk az elmúlt időszakban tényleg sok fontos és stresszes dolga volt, plusz depressziós is volt és önbizalomhiánnyal is küszködött, ezt személyesen is láttam és tudom biztosan, de ha valaki tetszik, akkor az az első, nem? Jó, mondjuk én se nagyon mutattam ki, hogy másképp nézek rá, mint egy barátra azon felül, hogy többet kerestem.

    Az elmúlt hetekben személyesen nem találkoztunk, mert elutaztam és bevallom, hogy nem nagyon kerestem, mert gondoltam megnézem, hogy mi történik, ha nem érdeklődök felőle és tudom, hogy rossz kedve volt, de nem tudom, hogy mi miatt is, pedig a stresszesebb időszakának közben vége lett. Talán egy másik férfi, mivel mostanában aktívabb chaten? Igazából általában minden férfi odavan érte.

    Büszke ember vagyok, uh egyelőre nem tudom, hogy mit lépjek, mert a haveri kapcsolatunkat se akarom tönkretenni, mert nagyon régóta ismerjük egymást, de közben meg nagyon tetszik.

    Mi a véleménye? Ha tényleg tetszem vagy már csak tetszettem neki, akkor miért nekem kellett szinte mindig keresni? Úgy gondolom, hogy esetleg csak tartalék voltam, amíg nem talál jobbat? Szóval nem értem.

    • Habis Melinda

      Kedves Forlise!

      Örülök, hogy kipróbálta ezt a felületet!

      Levele alapján azt gondolom, érdemes magabiztosabban, egyértelműbben kimutatnia az érzéseit, főleg, ha tudja hogy ez a lány önbizalomhiánnyal küzd, vagy éppen nehéz időszakon megy át. Talán nem meri viszonozni az Ön kedvességét, mert eleve szorongóbb természet, több időre és apró gesztusra van szüksége ahhoz, hogy elengedje magát. Szóval ha valóban érdekli ez a nő, akkor javaslom, hogy keresse és kezdeményezzen. Amennyiben nem, akkor nyugodtan bízza a szerencsére és a hölgyre a dolgok folyását.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktoria K.

    Üdvözlöm! 21 éves lány vagyok, 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. Körülbelül 4 éve szedek fogamzásgátlót. A kapcsolatunk elején minden rendben volt. Csaknem 1 éve vettem észre, hogy egyáltalán nem kívánom a szexet. Talán ha havonta egyszer… A páromat nagyon szeretem, nemtudom mi lehet a probléma. Semmi izgalmat nem vált ki belőlem az előjáték sem. Engem ez nem zavar, de a páromat igen, és nagyon félek, hogy ezért másnál fogja a vágyait kiélni.
    Ez lehet esetleg aszexualitás is?

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem érdemes aszexualitásra gondolni, hiszen korábban érdeklődött a szex iránt, a kapcsolatuk elején ez működött Önök között. Éppen ezért érdemes volna párterápiás munka segítségével megérteni, mi változott, hogyan csempészkető vissza az izgalom és az erotika az életükbe úgy, hogy az Önnek is jó legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Csaba

    Az volna a kérdésem hogy a feleségem folyton féltékenyekedik és vádaskodik meg mindig szidja a családom de olyan hogy napi 24 óra ha otthon vagyok eszt teszi. És üt karon háton meg ahol ér fenyegetőzik hogy így úgy el visszi a két gyereket. Én dolgozom még mindig én fürdetem a gyerekeket meg én főzök mindig. Én imádom a gyerekeimet öt is szeretem de már eszt nem bírom amit csinál nem lehet vele beszélni, féltem a gyerekeimet mellette vannak sokszor. Tegnap úgy veszekedet csapkodot hogy rá csaptam a kezére mert már fájt hogy üt és szid. És ezért mert rá csaptam a kezére és tanú is van hogy csak a kezére már fel jelentett hogy agyon vertem öt és a gyerekeket. Én válnék de ő nem akkar és a gyerekeket nem hagyom mert én neveltem őket gondozta őket ő csak szidja meg volt hogy kezet emelt a kislányra.

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      Levele alapján valószínűnek tartom, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat, amiből jobb mielőbb elmenekülni (s nem megvárni, míg verekedésig fajulnak a dolgok). A gyermekekkel való kapcsolatot azonban fontos ápolnia továbbra is, hiszen szükségük van az Önnel való rendszeres kapcsolattartásra. A gyermekkel kapcsolatos erőszak miatt a gyermekvédelem bevonására is szükség lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Anita

    Jó napot! 38éves vagyok párom 32 éves kb másfél éve költöztünk össze. 8honapja kiderult hogy a párom biszexuális erre különben ő vezetett rá hogy meg tudjam. Azóta volt is szexuális élményei férfival. Szeretem őt és ő is engem de én így nem tudok élni vele és rettentően szenvedek ez és a tudatlanság miadt hogy meg fog ő változni valaha? Vagy ez már így marad és ő soha nem fog már hetero normális életet élni. Kérem segítsen ön hogy lássa mit gondol erről fog ő változni? Már nem bírom szenvedek lelkileg fájdalmasan ettől az állapottól amiben élek. Válaszát előre is köszönöm. Üdv :Betti.

    • Habis Melinda

      Kedves Betti!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes párterápiás munkát kezdeniük, ennek segítségével megérteni az Ön fájdalmát, kétségeit és persze a párja biszexualitását. Megvizsgálni ennek hatását az Önök közti kapcsolatra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Artúr Cs.

    Tisztelt Doktornő!
    A volt kapcsolatomról van szó a 21 éves
    volt barátnőm szakított velem masfél hete, én ez idő tartam alatt csak igyekeztem helyre hozni a kapcsolatunkat, hívtam, írtam kérdezősködtem utána, személyesn be mentem, hozzá a munkahelyére de egyre rosszabb lett a helyzet mivel eljutott odáig, hogy azt mondja, hogy utál, bánja hogy megismert és nem szeret már ez volt most Pénteken de előtte kedden azt mondta, hogy szeret még de nem tudja, hogy szerelmes e még…?
    A szakítás oka pedig sok pici dolog sokra ment nála ami az én természetemből eredt mivel meg szerettem volna változtatni, kisajátítani ezekből adódóan besokalt és határozottan mondja és kitart amelett hogy ő velem végleg befejezte majdnem 5 hónap után…
    Pénteken beszéltem vele utoljára személyesen és messengeren a délutáni órákban.

    Mit tudok kezdeni ezzel a helyzettel Doktornő mivel nagyon szerelmes vagyok még és azt érzem, hogy őt meg az indulatai vezérelik?

    Válaszát köszönöm előre is Doktornő!

    • Habis Melinda

      Kedves Artúr!

      Javaslom, hogy önismereti munkával gondolja át, milyen tényezők vezettek a szakításukhoz, mi volt ebben az Ön szerepe. Ezt egyéni vagy csoportos formában lehet hatékonyan megtenni, s sokat segít abban hogy a nehézségekből tanuljunk. Lehetővé teheti, hogy újra kezdjék (amennyiben a lány is akarja), vagy továbblépjen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna 72

    Kedves Melinda!
    Régen már írtam,hogy beleszerettem egy férfiba..(egy helyen dolgozunk) kért tőlem emaileket…hogy képzelem el stb..majd hol belépett az emailbe hol nem..volt naponta többszőr….Van,hogy kéri h mutassak képet..van h menekül…nem akar elvileg semmi h történjen közöttünk…3 éve ez megy…tegnap kicsit közel engedett magához,ahhoz képest h 2 hete mondta h felejtsem el…most először értem hozzá…oda is..és nem lökte el a kezem…szoknyába voltam megnézte…de semmi tovább….ma bíztam benne,hogy tovább folytatódik…de ma már mondta h nem…miért csinálja ezt? Miért lök el magától?Vagy miért húzz vissza?úgy érzem fél kettesben lenni velem…de van mikor ő keresi a helyzetet h a szex szóba kerüljön(persze van családja,tudom nem szép dolog,de valami van a levegőben) Mit tegyek? Nem tudom hova tenni a dolgokat.Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem csak az a kérdés hogy Ő miért csinálja, hanem az is, hogy Ön miért reménykedik és próbálkozik ilyen kitartóan 3 éve. Javaslom, hogy olvassa el a kötődéssel kapcsolatos cikkeimet, mert szorosan kapcsolódnak ehhez a problémához.

      https://www.onlinepszichologus.net/blog/futo-romanc-vagy-tartos-kapcsolat-min-mulik
      https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-valasszunk-hozzank-illo-partnert
      Van egy teszt is, amiből megtudhatja, hogy Önre milyen kötődési stílus jellemző: Kötődési stílus kérdőív

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Kedves Doktor nő! Igen 3 éve kötődöm.Nem tudok róla lemondani,megörülök érte és amikor halvány reményt add akkor ismét reménykedem.Peldául ismét olvassa az üzeneteket a közös oldalon.Kb 3 het meg kérte ,hogy töröljem.Úgy érzem ő is akar engem csak visszatartja a család,amibe még se boldog.Ha meg még se akar engem? Akkor miért olvass reggel, éjjel..miért közelít aztán ellök…

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Ez a helyzet nagyon nehéz lehet Önnek, bizonyára sokat szenved már 3 éve emiatt. Érdemes volna önismereti munkával átgondolni, honnan ismerős mindez, mit lehet tenni a kellemetlen érzések feloldásáért. Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek átgondolni ezeket.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdező

    Kedves doktornő!

    Sok emberi kapcsolatot láttam , jókat rosszakat, helyzeteket, akik tényleg szeretnék és akik azt mondják a masiknak. Közel 30 éves vagyok, a munkám, karrierem, tanulmányaim és családom részesítették előnyben. A magán életemben nem voltam annyira sikeres valahogy nem volt/voltak az igaziak számomra. Ezàltal szerelmes sem voltam. De most még történt. És szerintem nem tudom kezelni. Más a család által vagy barátok kollégák mindenki által való szeretet ( amiből valahogy igazán én nem éreztem,de tudom hogy szeretnék,de valahogy én mégsem éreztem). Viszont most Ő , tényleg mindenben a legjobb amit elképzeltem életemben,hogy egy igazi egy aki mindenben. Ahogy megölel, megcsókolta a homlokom, a szám ahogy beszél ahogy érzem magam mellette, aki vagyok mellette, a beszelgeteseink minden szinte hibátlan.. Szinte megáll a levegő ha együtt vagyunk. Igaz kicsit göröngyös az utunk eddig,de végül kitartottunk. Annyira szeretem, nem tudok enni, aludni, koncentrálni, állandóan ő jár a fejemben, de ha nem együtt vagyunk akkor még ,,rosszabb,,. És ami igazság szerint nem tetszik amiért írtam önnek, az hogy ha nem együtt vagyunk szinte nem is keres. Mintha elvesztem önmagam, nem tudom kezelni. Annyira új ,nem tudom ,hogy nyugtassam le valamelyest e érzést. bízom benne, és bennünk. Ha írok vissza ír, kérdezi hogy vagyok ,de van hogy választ sem várja meg. Van hogy írja szeret és hiányzok máskor meg egy szívet sem küld. És beszéltünk róla, hogy nekem ez igazán fontos hogy érezzem. Ne csak ha együtt vágyunk. Ha nem vágyunk együtt szinte mintha nem lennél, úgy valahol neha mint egy ,,havernak,,. És most igazán fontos pont előtt állunk. És ezzel annyira kétségeket kelt bennem, hogy ő hogy is érez?! Nyilván én tudom és teszek érte/ értünk. Alig van ideje mondván annyit dolgozik, én ezt el is hiszem, de öt perc hogy érdemben tudjuk beszélni, nem olyan nagy dolog, ha érdekelné tényleg hogy vagyok. Vagy csak ápolnà és együtt építenénk a kapcsolatot. Nem régóta vagyunk együtt és ebben volt már nehézség. ( Külső tényezők) talán én ,,vakultam,, meg mert ő volt az első aki eljutott ilyen szintre nálam ? Talán nem látom a valóságot? Talán annyira ,,ragaszkodok,, ehhez az erzeshez amit kivált belőlem és aki vagyok mellette.
    Kedves doktornő bízom benne tud választ adni esetleg tanácsot. Sokat olvasok emberi kapcsolatokról, helyzet kezelés de nyilván más amit érez az ember. Ellentmegy az elmével, talán legyek türelmesebb. Hogyan tudnék vele erről beszélni,hogy miért tesz így ( kérdeztem mindig van válasz) . Tudtom ,hogy szeret. De nem mutatja,csak ha együtt vagyunk. Azaz akkor érzem. És tényleg beszéltünk már róla. De lehet nem nyílt ki, vagy nem tudja kimutatni. Nem tudom, de ezzel összezava. Nem tudom mit tegyek. Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerelmesnek lenni fantasztikus és megterhelő érzés is egyben. Érdemes a negatív érzésekről önismereti munkával elgondolkodni. Mit érez pontosan fenyegetésnek? Miből érezné azt, hogy szereti Önt a párja?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Regina Laura

    Üdvözlöm!
    Mar 11 napja hogy ki lepett a parom az életemből.
    2,5evig voltunk együtt. Nagy szerelemnek indult majd az ido elorehaladraval jöttek a viták. Sokszor megbeszeltuk es ugy indnultunk neki h javitunk rajta, de valamelyikunk mindig vissza esett. Aztan ujbol megbeszeltunk. Lenyegeben mindig egymáson vezettunl le mindent. Egyszer mar szakitottunk 1hetig tartott. De kozbe beszelgettunk. Akkor azt mondta szeret meg es szeretne h baratok maradjunk. De nem birtuk sokaig egymas nélkül. Tiszta lappal indultunk ujbol. Megbeszeltuk mit kene maskent csinalni. Majd sajnos 2hónapra ra történt egy kis gond ami miatt idegesebb voltam sokszor mint kellett volna. Hormon problemaim miatt 2hónapon keresztul vereztem. Sokszor ideges voltam es rajta csattan. Sokszir hisztis voltam es ugy beszeltem ahogy nem kellett volna. Majd 10napja kozolte hogy mar nem szerelmes. Szeret es ragaszkodik hozzam de mae nem szerelmes ugy. Azt modnta tolem fugg h igy folytatni akarom e mert o igen. Mert meg visszq hozhato ez az erzes ha egyikünknel meg nagyobb a szerelem. En persze sirtam neki hogy ezt miert most mondja, pedig mar egs hete erezte. Es mondtam neki igy h nem erzel szerelmet mi van ha jon valaki akiert majd ott hagysz hogy ateld ujra. Azt mondta miert ezt kell az egeszbol ki hozni. nem mondta el idobe. Majd aznap meg el mentunk cukrázdaba, de érezhető volt a feszultseg mind kettonk reszerol. Delutan haza ment meg ugy koszontunk el egymastol hogy szeretlek. Majd másnap ugy jott vissza az apjatol (akivel egyebkent mindent megbeszel, es ugy lattam hogy befolyasolja sokszor)
    Hogy gondolkozott es neki igy nem fog menni. Hogy en szerelmes vagyok o meg mar nem. Nem akar hitegetni. Besokalt. Lepjek tovabb es ne sirjak erte mert nem eri meg. Aztan elment. Azota egyszer beszeltunk hogy valamelsik nap tiszta fejjel at kene beszelni a dolgokat hogy tovabb tudjak lepni normalisan. Azt mondta rendben majd talalunk ra alkalmat. Azt mondta neha beszelni akar mert tudni szeretne mi van velem. De azota nem keres. Ugy nezem el van nélkülem. Egyszeruen olyan hirtelen ert ez az egesz
    Vegleg lepjek tovabb rajta? Ne remenykedjek hogy meg gondolhatja magát? Lehet csqk besokkalt? Nagyon szeretem meg

    • Habis Melinda

      Kedves Regina Laura!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen szereti még a párját, s szíve szerint újra kezdené vele. Szerintem is fontos átgondolnia, mi miért történt a kapcsolatukban, s mit lehet tenni hogy legközelebb máshogyan alakuljon. Ha egymáson vezetik le a feszültséget, az előbb-utóbb a kapcsolat rovására megy, ezért érdemes más feszültséglevezetési stratégiákat elsajátítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Betti

    Jo napot!
    Szedtem a scippat 3evig de Abba hagytam a terhesseg miatt és halistennek nem is voltak panikrohamaim csak vagy. 3szor
    De most rosszabbodott miutan megszultem voltam orvoshoz és pszihiatria javasolt ujra… Az lenne a kerdesem ugyan ugy lehetne szednem a scippat? Akkor ha ujra szednem megint Jok ereznem magam elmulnanak ezek a panik rohamok?

    • Habis Melinda

      Kedves Betti!

      A gyógyszeres kezelés a pánik tüneteket kezeli, de a hosszú távú megoldást a pszichoterápiás munka adná meg. Ennek segítségével megérthető, milyen tényezők járulnak hozzá a rosszullétekhez és ezek kiiktatásával megszűnhet a betegség. Ha igényli, hogy segítsek ebben négyszemközti keretek között, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsaklin

    Jó napot! A párommal több mint 3 éve együtt vagyunk. Érzem hogy szeret, törődik velem. Hétvégén mindig programokat csinálunk. Viszont hétköznap este találkozunk csak, munka után . Akkor alig figyel rám, folyamatosan közösségi oldalon tölti az idejét és a kollégáival van elfoglalva. Megértem hogy nincs ideje napközben hireket /információkat nézegetni. Viszont a kollégáival(barátok is) együtt van. Nem értem miert nem tudja lezárni a napot velük mikor minimum 8 órát együtt töltenek, nevetnek, beszélgetnek. Ha átjön akkor miért nem teszi le a telefont és koncentrál rám. Tudom hogy fáradt, nem kérek tőle semmi mást, csak szeretném ha foglalkozna velem is. Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsaklin!

      Mondta már a párjának, hogy erre vágyik? Hogy fontos volna Önnek, hogy hét közben is tartalmasabbak legyenek az együtt töltött percek. Ha igen, hogyan reagált rá?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitty

    Mit tegyek? Döntésképtelennek érzem magam. Jelenlegi barátommal 5 éve vagyunk együtt, együtt is élünk külföldön. 2 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, akivel azóta nap mint nap beszélek. Ő egy másik országban él. Nincsenek tabutémák közöttünk, ugyanúgy beszélünk az intimitásról, mint az időjárásról. Szerelmes belém, és azt hiszem én is belé, mert képtelen vagyok kiverni a fejemből, ha esetleg összeveszünk. Tudom, hogy helytelen a jelenlegi barátommal szemben. Úgy érzem mégis, hogy képtelen vagyok elveszíteni bármelyiküket is. Próbáltam mérlegelni, de nem billen egyik oldalra sem a mérleg. Amikor elhatározom, hogy kitartok egyikük mellett, mindig jön valami, és újra és újra csak agyalok rajta. A segítségét szeretném kérni, mit tegyek?
    Előre is köszönöm válaszát: Kitty!

    • Habis Melinda

      Kedves Kitty!

      Ezt a döntést nem érdemes elkapkodni, mielőtt meghozná érdemes pár önismereti kérdést átgondolnia. Mi volt az, ami hiányzott a kapcsolatából, amikor ismerkedni kezdett? Hogyan próbált meg erről beszélni a partnerével? Mi az, amit a másik fiúhoz vonzza ilyen erősen? Önismereti csoport, vagy pszichológussal négyszemközti helyzet jelentősen javítja ennek eredményességét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Antónia

    Édesanyámmal és az ő felőli rokonsággal nem tartom a kapcsolatot. Anyukámnak van egy féltestvére aki 4 évvel idősebb mint én (én 18 vagyok). Szóval februárban felvettem a kapcsolatot a nagybátyámmal és nem tudunk rokonként tekinteni egymásra és most kapcsolatban vagyunk, titokban, úgy hogy a családunk nem tudja, mert ha kiderülne akkor abból nagyon baj lehetne. De viszont mi nem akarunk titokban együtt lenni, és nem tudjunk hogyan kéne kezelni a helyzetet. Hogyan mondjuk el a családunknak és mennyi lehet az esélyünk hogy együtt maradhassunk?

    • Habis Melinda

      Kedves Antónia!

      Szerintem ezt a kérdést alaposa át kellene gondolni, ami nem lehetséges levélben. Javaslom, hogy keressen fel a pszichológust személyesen, akár én is szívesen a rendelkezésére állok időpontfoglalás után.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Anikó

    Kedves Doktornő!
    Többször rajta kaptam a párom, heti rendszeressèggel, hogy anya-fia pornót nèz.
    Megkèrdeztem tőle, hogy mièrt nèzi valamint mièrt pont ezt a kategóriát.
    Meg szeretett volna nyugtatni, hogy nincs jelentősège, csak a milfekre gerjed.
    De engem mègis aggaszt ez a dolog!

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Meg tudja fogalmazni, hogy mi aggasztja Önt pontosan? A nemi életüket milyennek érzi?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Valaki

    Jonapot!
    Nem is tudom hol kezdjem. Van egy baratom es vele mar egy eve vagyok egyutt az elejen a szuleim elleneztek hogy vele legyek. De anyukam mar megkedvelte es mar ugymond sokat beszelunk anyukammal is arrol hogy osszekoltoznek a parommal. Azt hogy osszekoltozzunk azt engedig. De pl azt hogy az elkovetkezendo idoben elmennyunk nyaralni erre kivannak akadva. Pedig nekem azt mondta apukam hogy semmi problema a parommal csak szeretne ha lenne eretsegim meg jo munkam. Hozzateszem most fogok eretsegizni. Most hogy a kivansaguk teljesul megvalamit kifognak talalni hogy miert nem lehetek a parommal. Hogy tudnam elerni hogy bizzanak bennunk? Anyukam allandoan arra van kiakadva hogy fel hogy terhes leszek. En mar arra is gondoltam hogy elmegyek es irok fel tablettat hatha az megynyuktatja oket. Tegyem azt hogy a nyaralasra csak ugy elmegyek?
    Mit tegyek hogy ne legyenek ennyire maradiak es lehessen eletem? Ugy erzem magam mint egy bortonbe. Mar mindenen gondolkoztam…. lehet az lenne a megoldas hogy vegeznek magammal…..

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Öngyilkossági gondolatok esetén hívja mielőbb a 116-123-as telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Mit tegyek senki nem szeret és ez már gyermek köröm óta így van de most el döntöttem nem fogok többet meg szólalni és így nekik sem kel meg erőltetniük magukat

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy keressen pszichológusi segítséget, akivel a közös munka során átgondolható, miből érzi, hogy senki sem szereti, mire volna szüksége valójában. Ha tudjuk magunkról ezeket, akkor megkapni is könnyebb a számunkra megfelelő törődést.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Zsanett

    Jó estét. Nem tudom mi tevő legyek,mély ponton vagyok nagyon is. Angliaban éltünk jött egy telefon 1 hónappal ezelőtt hogy elvesztettem szeretett Édesapamat, erre haza költöztünk hiányzott a család. Most pedig kiderult hogy nagy mamám súlyos beteg, leált a veséje talán órái napjai vannak hátra. És most természetesen mivel költözés volt, új munka hely esetleg új szakma, és most kezdtem el a jogsit is. Úgy érzem nem birom tovább, folyamatosan gyomor idegem van.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsanett!

      Javasolt lenne mielőbb lelki támogatást kérnie pszichológustól, négyszemközti keretek között. Fontos kimondania és átgondolnia azt, ami nehéz és mi fáj, hogy könnyebb legyen.Ha igényli, szívesen állok rendelkezésére magán keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Maria

    Kedves Doktorno!
    26 eves vagyok. A problemam elegge osszetett, es talan bonyolult is. Az eletem mar 3 eves korom ota rosszul alakul. Azota nem ereztem egy biztos pontot sem az eletemben. Nem atlagos problemak, es nem atlagos fogjuk ra gyermekkor kezdodott el. A sajat csaladom kirekesztett, amitol kisebbsegi erzesem is lett. Sokaig nem tudtam elfogadni onmagam sem e miatt. A mai napig kuzdok ezzel. 11 eves korom ota nagyon sok muteten estem at, amelyektol szorongasos panikbetegseg is kialakult nalam. Gyogyszereket irtak fel(Xanaxot), de egy ido utan mar nem birtam szedni, es feltem a fuggosegtol. Ez 19 eves koromban tortent, mert olyan allapotba kerultem, hogy ket mento jott ertem. A sok mutet miatt az iskolat sem sikerult befejeznem. Ha vizsgakig eljutottam, addigra mindig mar mutottek, es honapokig fel sem allhattam. Parkapcsolati teren sem alltam, es a mai napig nem allok a helyzet magaslatan. Hat evvel ezelott sajnos ongyilkossagi kiserletem is volt. Arrol nem sok emlekem van, csak, hogy korhazban ebredtem. A szuleimmel problemam olyan teren nincs, hogy ne probaltak volna segiteni, de mivel nem beszelek, igy mindig probaltak mas dolgokkal segiteni. Ettol fuggetlenul eleg sok szemelyes dolog miatt haragszom rajuk, es jelenleg ott tartok, hogy apukammal sem igen beszelek, pedig egy alberletben lakunk, mivel a lakasunkat is arveresre bocsajtotta a bank, pedig fizettuk. Ok technikai hibanak tekintettek, nekunk viszont tonkre tettek az egyebkent sem zokkenomentes eletunket. Mellettunk volt, de igazan sosem ereztem, hogy mi lennenk az elsok szamara. Inkabb csak egy vallalt felelosseg vagyok. A gyermekkorom sem volt atlagos. Sok nehezseg volt, es En igyekeztem felnottek modjara kezelni a problemakat, megha masnak is ereztem magam ezek miatt a tarsaimtol, akik szinten kirekesztettek. Nem igazan mondanam, hogy legalabb csak hasonlo lett volna a tarsaimehoz. Felkerestem mar orvosokat, de egyik sem segitett. Csak megtobb gyogyszert adtak, amiktol csak rosszul voltam, fizikalisan is. Jelenleg ugy erzem senki sem veszi igazan komolyan a problemankat. Azt mondjak igen, de valamiert ugy erzem nem felnottek modjara kezelik. Talan En latom teljesen mashogyan a dolgokat, mint ok. Jelenleg minden osszeomlott korulottem. A kornyezetemben is, es belul is. A fizikalis betegsegembol kifolyolag nem hogy azzal foglalkozni nem tudok, amivel szeretnek, de sokszor meg dolgozni sem. Ugy erzem ez nem En vagyok, egyedul vagyok, es talan kiszolgaltatott, es igazan senki sem ert meg. Tanacsot szeretnek kerni, mert nem szeretnek gyogyszerfuggove valni, de ezt az allapotot sem birom elviselni. Igyekszem eros lenni, de a belso gondjaim nem szunnek. Egyaltalan nem. Arra gondoltam, esetleg Onnek van valami otlete szamomra, vagy olyan meglatasa, amit talan En erzek rosszul, vagy En kepzelem magamba.(Legalabb is ebben remenykedem) Elore is koszonom!

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb szakszerű pszichés támogatást kérnie. A gyógyszerszedés mellett pszichoterápiás munkába is belekezdenie. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Edit

    T.Doktornő,köszönöm eddigi válaszait.A férfi akihez erős vonzalom fűz,és ő is ugyanígy érez,nem élünk együtt,valami miatt.Amikor beszélgetünk,időnként nem mer rám nézni,inkább lesüti a szemét.Afélelme talán attól van,hogy nem akar még inkább kötődni hozzám?Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Edit!

      Elképzelhetőnek tartom ezt a magyarázatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • nev nelkul

    Mit tegyek ha mindenki azzal van , hogy budos vagyok es osszefogtak ellenem, mivel megbeszeltek hogy nem szeretnek es milyen vaganyul budos vagyok , minden szavukba beleteszik hogy tetszik vagy nem , vagany es hasonlok, segitseget elore is koszonom, mert nagyon eldurvult a helyzet es mar nem igazan birom tovabb. koszonom..

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb szakszerű pszichés támogatást kérnie. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál ilyen lehetőséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anett Sz.

    Kedves Doktor nő! 23 éves dolgozó nő vagyok . A párom most fog diplomázni és ha neki is sikerül jó munkahelyet találni össze költözünk. De addig is anyukámmal és öcsémmel kell élnem. Akik sem aludni sem pihenni nem hagynak. Uralkodni akarnak rajtam és a pénzemen is. Úgy, hogy közben vagy olyan ételt készítenek itthonra amire vagy érzékeny vagyok vagy annyira nem szeretem, hogy az illatától is rosszul vagyok. Tehát arra is külön költenem kell. (de egyébként minden költsége be szállok számlák, étel, tisztítószer stb) A lakás úgy néz ki az esetek 80%ban mint egy dzsungel. De nem tudok én főzni minden nap és én takarítani mert dolgoznom is kell. Se nem én megvásárolni mindent mert sajnos nem vagyok milliomos. És már nem csak itthon vagyok idegroncs hanem folyamatosan akárhol vagyok. Hogyan tudnám le győzni ezt?

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkát, hogy vagy ki tudjon mielőbb törni ebből a megterhelő közegből, vagy jobban viselje a nap mint nap Önt érő frusztrációkat. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Krisztina Izabella

    Arról lenne szó, hogy nem tudom mit tegyeke de hiszem van megoldás. Megcsaltam a baratomat most egy hete mikor most egy hete is szakított velem. Eleinte nem mondta el miért szakit es utana 3 napra mondta el mivel vádol, avval hogy meg csaltam őtet. Sajnos igen igaz meg csaltam es tegnapig tagadtam, meg tegnap nem cikeket olvasgattam es az lett a legjobb döntés, hogy el mondjam az igazat. Sajnos nem örült, dühös volt de közben eléggé szomorú is és csalódott. Nem tudom mit tegyek, hogy ujra együtt legyünk. En tényleg szeretem es tényleg együtt akarok ujra lenni vele. Ha nem lenne igy es magamat ismerve, mar fel adnám es keresnek mast. De nem. Az illető szemelyel akivel meg csaltam avval meg szakitottam minden kapcsolatot. És a baratom az transznemű személy es meg nincs meg mutve vagyis meg nemileg lany. Szeretném, ha segitene hiszen mindenre van megoldás. Es szerintem es gondolom en mindenki érdemel egy második esélyt mert ez volt az első es utolsó esett, hogy meg csaltam.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina Izabella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes átgondolni, mi miért történik a kapcsolatukban. Hogyan viszonyul Ön a párja transzneműségéhez? Milyen tényezők motiválták Önt a megcsalásra? Megoldás akkor van a problémára, ha hajlandóak aktívan tenni érte.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.