Pszichológus válaszol

Jó napot! Igen, mondtam neki hogy több figyelemre van szükségem. Viszont ő úgy vette le az egészet hogy telhetetlen vagyok. A hétvégéket mindig együtt töltjük és sok programot csinálunk. Azt mondta mindig ugy tervez hogy nekem jó legyen, fontos vagyok neki.

Kedves doktornő!
A szüleimmel való kapcsolatom elég rossz és egyre rosszabb így,hogy 18 és fél éves vagyok.A magatartásommal szerintem nincs gond,segítek a házimunkában,nem járok el bulizni sem annyira,nem iszom és nem dohányzom.Van egy barátom akivel 7 hónapja vagyunk együtt és már sokszor találkoztak vele és kedvelik.Párszor már felvetettem azt a kérdést,hogy hagy aludjak a páromnál.Erről hallani sem szerettek volna,mindig valamilyen kifogásokkal és “majd később megbeszéljük” dologgal álltak elő.Beszélni így már semmi kedvem velük erről,hogy ilyen válaszokat adnak.Így már a bizalmamat is kezdik elveszíteni és minnél jobban löknek el maguktól.Ő már aludt egyszer itt nálunk,de nem egy ágyban és én is voltam már vele és a családjával nyaralni több napra.Azzal is tisztában vannak,hogy már nem vagyok szűz.Szeretném megértetni velük,hogy együtt szeretnénk aludni a párommal és hogy elfogadják a tényt,hogy nem vagyok már baba!
Válaszát előre is köszönöm!

Sose gondoltam, hogy használni fogom ezt a felületet, de úgy látszik, hogy kíváncsi vagyok a véleményére. Felnőtt férfi vagyok és van egy lány, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást, és azóta is közös baráti társaságba járunk, újabban sokkal több időt töltöttünk együtt. Mindkettőnknek volt több párkapcsolata az elmúlt években, amik befuccsoltak, neki már több mint féléve, nekem kb. 3 hónapja volt az utolsó.

Bevallom, hogy azért szakítottam a korábbi barátnőmmel, mert az egyik barátom, aki bizalmasabb kapcsolatban van vele azt mondta, hogy tetszek neki és egy másik közös ismerősömtől pedig azt hallottam, hogy azért nem jött egy-két közös programra, mert a korábbi barátnőm is ott volt.

Aztán a magam módján elkezdtem óvatosan közeledni, hogy azért a haverságot se rontsam el. Heti vagy néha napi rendszerességgel kezdtük telefonon beszélgetni, chatelni és legalább heti egyszer személyesen is összefutottunk, de inkább társaságban. A gond, hogy nem léptem határozottabban abból fakadt, hogy úgy éreztem, hogy 90 %-ban én keresem, mivel mindig én hívtam, és egy-két alkalmat leszámítva én indítottam a beszélgetést is a chaten.

Nagyobb társaságban néha érzem a figyelmét, de néha elbizonytalanodok. Mikor kettesben vagyunk, akkor folyamatosan csillog a szeme, mosolyog és nevet, még akkor is, ha nem mondok semmi poénosat. 1-2 hónapja volt egy alkalom, hogy találkoztunk, s azelőtt sosem éreztem olyat, de többször megérintette a vállamat csak úgy, és többször tett pozitív megjegyzést rám, csak akkor pont el voltam bizonytalanodva, hogy mégis közeledjek-e felé vagy ne. Telefonon, mikor beszélünk, sokszor úgy érzem, hogy nem akarja letenni, de amiért elbizonytalanodtam, hogy sokszor megbeszélünk valamit és elfelejt szólni, hogy nem tud jönni vagy éppen sok programot lemond, plusz, hogy mindig én keresem, illetve sokszor felajánlom a segítségemet, de nem fogadja el. Mondjuk az elmúlt időszakban tényleg sok fontos és stresszes dolga volt, plusz depressziós is volt és önbizalomhiánnyal is küszködött, ezt személyesen is láttam és tudom biztosan, de ha valaki tetszik, akkor az az első, nem? Jó, mondjuk én se nagyon mutattam ki, hogy másképp nézek rá, mint egy barátra azon felül, hogy többet kerestem.

Az elmúlt hetekben személyesen nem találkoztunk, mert elutaztam és bevallom, hogy nem nagyon kerestem, mert gondoltam megnézem, hogy mi történik, ha nem érdeklődök felőle és tudom, hogy rossz kedve volt, de nem tudom, hogy mi miatt is, pedig a stresszesebb időszakának közben vége lett. Talán egy másik férfi, mivel mostanában aktívabb chaten? Igazából általában minden férfi odavan érte.

Büszke ember vagyok, uh egyelőre nem tudom, hogy mit lépjek, mert a haveri kapcsolatunkat se akarom tönkretenni, mert nagyon régóta ismerjük egymást, de közben meg nagyon tetszik.

Mi a véleménye? Ha tényleg tetszem vagy már csak tetszettem neki, akkor miért nekem kellett szinte mindig keresni? Úgy gondolom, hogy esetleg csak tartalék voltam, amíg nem talál jobbat? Szóval nem értem.

Az volna a kérdésem hogy a feleségem folyton féltékenyekedik és vádaskodik meg mindig szidja a családom de olyan hogy napi 24 óra ha otthon vagyok eszt teszi. És üt karon háton meg ahol ér fenyegetőzik hogy így úgy el visszi a két gyereket. Én dolgozom még mindig én fürdetem a gyerekeket meg én főzök mindig. Én imádom a gyerekeimet öt is szeretem de már eszt nem bírom amit csinál nem lehet vele beszélni, féltem a gyerekeimet mellette vannak sokszor. Tegnap úgy veszekedet csapkodot hogy rá csaptam a kezére mert már fájt hogy üt és szid. És ezért mert rá csaptam a kezére és tanú is van hogy csak a kezére már fel jelentett hogy agyon vertem öt és a gyerekeket. Én válnék de ő nem akkar és a gyerekeket nem hagyom mert én neveltem őket gondozta őket ő csak szidja meg volt hogy kezet emelt a kislányra.

Tisztelt Doktornő!
A volt kapcsolatomról van szó a 21 éves
volt barátnőm szakított velem masfél hete, én ez idő tartam alatt csak igyekeztem helyre hozni a kapcsolatunkat, hívtam, írtam kérdezősködtem utána, személyesn be mentem, hozzá a munkahelyére de egyre rosszabb lett a helyzet mivel eljutott odáig, hogy azt mondja, hogy utál, bánja hogy megismert és nem szeret már ez volt most Pénteken de előtte kedden azt mondta, hogy szeret még de nem tudja, hogy szerelmes e még…?
A szakítás oka pedig sok pici dolog sokra ment nála ami az én természetemből eredt mivel meg szerettem volna változtatni, kisajátítani ezekből adódóan besokalt és határozottan mondja és kitart amelett hogy ő velem végleg befejezte majdnem 5 hónap után…
Pénteken beszéltem vele utoljára személyesen és messengeren a délutáni órákban.

Mit tudok kezdeni ezzel a helyzettel Doktornő mivel nagyon szerelmes vagyok még és azt érzem, hogy őt meg az indulatai vezérelik?

Válaszát köszönöm előre is Doktornő!

Kedves doktornő!

Sok emberi kapcsolatot láttam , jókat rosszakat, helyzeteket, akik tényleg szeretnék és akik azt mondják a masiknak. Közel 30 éves vagyok, a munkám, karrierem, tanulmányaim és családom részesítették előnyben. A magán életemben nem voltam annyira sikeres valahogy nem volt/voltak az igaziak számomra. Ezàltal szerelmes sem voltam. De most még történt. És szerintem nem tudom kezelni. Más a család által vagy barátok kollégák mindenki által való szeretet ( amiből valahogy igazán én nem éreztem,de tudom hogy szeretnék,de valahogy én mégsem éreztem). Viszont most Ő , tényleg mindenben a legjobb amit elképzeltem életemben,hogy egy igazi egy aki mindenben. Ahogy megölel, megcsókolta a homlokom, a szám ahogy beszél ahogy érzem magam mellette, aki vagyok mellette, a beszelgeteseink minden szinte hibátlan.. Szinte megáll a levegő ha együtt vagyunk. Igaz kicsit göröngyös az utunk eddig,de végül kitartottunk. Annyira szeretem, nem tudok enni, aludni, koncentrálni, állandóan ő jár a fejemben, de ha nem együtt vagyunk akkor még ,,rosszabb,,. És ami igazság szerint nem tetszik amiért írtam önnek, az hogy ha nem együtt vagyunk szinte nem is keres. Mintha elvesztem önmagam, nem tudom kezelni. Annyira új ,nem tudom ,hogy nyugtassam le valamelyest e érzést. bízom benne, és bennünk. Ha írok vissza ír, kérdezi hogy vagyok ,de van hogy választ sem várja meg. Van hogy írja szeret és hiányzok máskor meg egy szívet sem küld. És beszéltünk róla, hogy nekem ez igazán fontos hogy érezzem. Ne csak ha együtt vágyunk. Ha nem vágyunk együtt szinte mintha nem lennél, úgy valahol neha mint egy ,,havernak,,. És most igazán fontos pont előtt állunk. És ezzel annyira kétségeket kelt bennem, hogy ő hogy is érez?! Nyilván én tudom és teszek érte/ értünk. Alig van ideje mondván annyit dolgozik, én ezt el is hiszem, de öt perc hogy érdemben tudjuk beszélni, nem olyan nagy dolog, ha érdekelné tényleg hogy vagyok. Vagy csak ápolnà és együtt építenénk a kapcsolatot. Nem régóta vagyunk együtt és ebben volt már nehézség. ( Külső tényezők) talán én ,,vakultam,, meg mert ő volt az első aki eljutott ilyen szintre nálam ? Talán nem látom a valóságot? Talán annyira ,,ragaszkodok,, ehhez az erzeshez amit kivált belőlem és aki vagyok mellette.
Kedves doktornő bízom benne tud választ adni esetleg tanácsot. Sokat olvasok emberi kapcsolatokról, helyzet kezelés de nyilván más amit érez az ember. Ellentmegy az elmével, talán legyek türelmesebb. Hogyan tudnék vele erről beszélni,hogy miért tesz így ( kérdeztem mindig van válasz) . Tudtom ,hogy szeret. De nem mutatja,csak ha együtt vagyunk. Azaz akkor érzem. És tényleg beszéltünk már róla. De lehet nem nyílt ki, vagy nem tudja kimutatni. Nem tudom, de ezzel összezava. Nem tudom mit tegyek. Köszönöm

Jo napot!
Szedtem a scippat 3evig de Abba hagytam a terhesseg miatt és halistennek nem is voltak panikrohamaim csak vagy. 3szor
De most rosszabbodott miutan megszultem voltam orvoshoz és pszihiatria javasolt ujra… Az lenne a kerdesem ugyan ugy lehetne szednem a scippat? Akkor ha ujra szednem megint Jok ereznem magam elmulnanak ezek a panik rohamok?

Mit tegyek? Döntésképtelennek érzem magam. Jelenlegi barátommal 5 éve vagyunk együtt, együtt is élünk külföldön. 2 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, akivel azóta nap mint nap beszélek. Ő egy másik országban él. Nincsenek tabutémák közöttünk, ugyanúgy beszélünk az intimitásról, mint az időjárásról. Szerelmes belém, és azt hiszem én is belé, mert képtelen vagyok kiverni a fejemből, ha esetleg összeveszünk. Tudom, hogy helytelen a jelenlegi barátommal szemben. Úgy érzem mégis, hogy képtelen vagyok elveszíteni bármelyiküket is. Próbáltam mérlegelni, de nem billen egyik oldalra sem a mérleg. Amikor elhatározom, hogy kitartok egyikük mellett, mindig jön valami, és újra és újra csak agyalok rajta. A segítségét szeretném kérni, mit tegyek?
Előre is köszönöm válaszát: Kitty!

Kedves Doktornő!
Többször rajta kaptam a párom, heti rendszeressèggel, hogy anya-fia pornót nèz.
Megkèrdeztem tőle, hogy mièrt nèzi valamint mièrt pont ezt a kategóriát.
Meg szeretett volna nyugtatni, hogy nincs jelentősège, csak a milfekre gerjed.
De engem mègis aggaszt ez a dolog!

Mit tegyek senki nem szeret és ez már gyermek köröm óta így van de most el döntöttem nem fogok többet meg szólalni és így nekik sem kel meg erőltetniük magukat

Kedves Doktorno!
26 eves vagyok. A problemam elegge osszetett, es talan bonyolult is. Az eletem mar 3 eves korom ota rosszul alakul. Azota nem ereztem egy biztos pontot sem az eletemben. Nem atlagos problemak, es nem atlagos fogjuk ra gyermekkor kezdodott el. A sajat csaladom kirekesztett, amitol kisebbsegi erzesem is lett. Sokaig nem tudtam elfogadni onmagam sem e miatt. A mai napig kuzdok ezzel. 11 eves korom ota nagyon sok muteten estem at, amelyektol szorongasos panikbetegseg is kialakult nalam. Gyogyszereket irtak fel(Xanaxot), de egy ido utan mar nem birtam szedni, es feltem a fuggosegtol. Ez 19 eves koromban tortent, mert olyan allapotba kerultem, hogy ket mento jott ertem. A sok mutet miatt az iskolat sem sikerult befejeznem. Ha vizsgakig eljutottam, addigra mindig mar mutottek, es honapokig fel sem allhattam. Parkapcsolati teren sem alltam, es a mai napig nem allok a helyzet magaslatan. Hat evvel ezelott sajnos ongyilkossagi kiserletem is volt. Arrol nem sok emlekem van, csak, hogy korhazban ebredtem. A szuleimmel problemam olyan teren nincs, hogy ne probaltak volna segiteni, de mivel nem beszelek, igy mindig probaltak mas dolgokkal segiteni. Ettol fuggetlenul eleg sok szemelyes dolog miatt haragszom rajuk, es jelenleg ott tartok, hogy apukammal sem igen beszelek, pedig egy alberletben lakunk, mivel a lakasunkat is arveresre bocsajtotta a bank, pedig fizettuk. Ok technikai hibanak tekintettek, nekunk viszont tonkre tettek az egyebkent sem zokkenomentes eletunket. Mellettunk volt, de igazan sosem ereztem, hogy mi lennenk az elsok szamara. Inkabb csak egy vallalt felelosseg vagyok. A gyermekkorom sem volt atlagos. Sok nehezseg volt, es En igyekeztem felnottek modjara kezelni a problemakat, megha masnak is ereztem magam ezek miatt a tarsaimtol, akik szinten kirekesztettek. Nem igazan mondanam, hogy legalabb csak hasonlo lett volna a tarsaimehoz. Felkerestem mar orvosokat, de egyik sem segitett. Csak megtobb gyogyszert adtak, amiktol csak rosszul voltam, fizikalisan is. Jelenleg ugy erzem senki sem veszi igazan komolyan a problemankat. Azt mondjak igen, de valamiert ugy erzem nem felnottek modjara kezelik. Talan En latom teljesen mashogyan a dolgokat, mint ok. Jelenleg minden osszeomlott korulottem. A kornyezetemben is, es belul is. A fizikalis betegsegembol kifolyolag nem hogy azzal foglalkozni nem tudok, amivel szeretnek, de sokszor meg dolgozni sem. Ugy erzem ez nem En vagyok, egyedul vagyok, es talan kiszolgaltatott, es igazan senki sem ert meg. Tanacsot szeretnek kerni, mert nem szeretnek gyogyszerfuggove valni, de ezt az allapotot sem birom elviselni. Igyekszem eros lenni, de a belso gondjaim nem szunnek. Egyaltalan nem. Arra gondoltam, esetleg Onnek van valami otlete szamomra, vagy olyan meglatasa, amit talan En erzek rosszul, vagy En kepzelem magamba.(Legalabb is ebben remenykedem) Elore is koszonom!

Mit tegyek ha mindenki azzal van , hogy budos vagyok es osszefogtak ellenem, mivel megbeszeltek hogy nem szeretnek es milyen vaganyul budos vagyok , minden szavukba beleteszik hogy tetszik vagy nem , vagany es hasonlok, segitseget elore is koszonom, mert nagyon eldurvult a helyzet es mar nem igazan birom tovabb. koszonom..

Arról lenne szó, hogy nem tudom mit tegyeke de hiszem van megoldás. Megcsaltam a baratomat most egy hete mikor most egy hete is szakított velem. Eleinte nem mondta el miért szakit es utana 3 napra mondta el mivel vádol, avval hogy meg csaltam őtet. Sajnos igen igaz meg csaltam es tegnapig tagadtam, meg tegnap nem cikeket olvasgattam es az lett a legjobb döntés, hogy el mondjam az igazat. Sajnos nem örült, dühös volt de közben eléggé szomorú is és csalódott. Nem tudom mit tegyek, hogy ujra együtt legyünk. En tényleg szeretem es tényleg együtt akarok ujra lenni vele. Ha nem lenne igy es magamat ismerve, mar fel adnám es keresnek mast. De nem. Az illető szemelyel akivel meg csaltam avval meg szakitottam minden kapcsolatot. És a baratom az transznemű személy es meg nincs meg mutve vagyis meg nemileg lany. Szeretném, ha segitene hiszen mindenre van megoldás. Es szerintem es gondolom en mindenki érdemel egy második esélyt mert ez volt az első es utolsó esett, hogy meg csaltam.