Pszichológus válaszol

Kedves Doktornő!
Szerelmes lettem a legjobb barátomba aki meleg.
Hónapok óta szenvedek és egyre erősebb bennem az érzés, főleg, hogy mostanában nem tudom őt hova tenni; sokszor tesz nekem utalásokat pl nagyon jó a combom ilyesmik.Simogat és szeret hozzám érni, megpuszilni.
Sose voltam még szerelmes, rengetegszer jártam emiatt pszichológushoz de valahogy sose jött elő bennem, viszont most ennél a fiúnál nagyon kijött belőlem és pont ezért nagyon nehéz számomra ez a viszonzatlanság.Nem tudom mit tegyek.Elmondjam-e neki?Nem értem ezeket a jeleket se tőle felém.
Szeretnék ezügyben tanácsot kérni öntől
Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt doktornő! 7 éve lettem özvegy,2 gyermekkel maradtam egyedül.
Voltak ferfiak az életemben,de igazán senki nem állt mellém úgy ahogy szerettem volna.
2,5 hónapja kapcsolatot kezdtem egy olyan emberrel akit kb.10 éve ismerem,barátom.
Ő elvált,és viszonylag csunya,aljas módon használta ki a volt neje.
Egy kisfiuk van,10 éves.
A párom minden masodik hetvegen,szünetekben( most nyári) egy hét nála,egy hét anyukájánal.
Megbeszéltük ne sérüljön a fiú,lassan ismerkedünk ,és mutat be.
Viszont ha nála van,nem találkozunk,nem telefonál ,szinte nem ír.
Es arra hivatkozik,hogy lassan haladjunk.
Ha nincs ott a fiú,este kb.9 kötül tudok menni hozzá mert dolgozik/zunk, es 12 kor már haza hoz,nem akarja nála aludjak.
Kerdeztem fog e változni ez mert ez,hogy v.hol az éterben van egy ferfi aki szeret,és elégedjek meg azzal hogy olvasgassam a régi üzeneteit,mert nem ér rá.
Összevesztünk persze megint,és azt mondtam hogy neki egy olyan v.ki kell aki este kielégíti es hazatakarodik,nem aki ír,hív es vele akar lenni.
Szeretem,sőt tudom hogy ő is,mégsem tudunk egyet érteni ebben.
Mittévő legyek? 40 éves nőként,párra van szükségem nem szexpartnerre,hiába szeretjük egymast: nincs,nem akar időt szakítani rám! Köszönöm ha egy picit is tud tanacsot adni.

Tisztelt Doktornő!
Rövid véleményét szeretném kérni. Még többnyire fiatalabb éveimben járok a nálam 1 évvel idősebb barátommal. Elég idelye együtt vagyunk ahoz hogy a közös jövőnket tervezgetjuk alkalom adtán és a baba téma is többször felmerült miszerint kizárólag egymástól akarjuk de még később. Rengeteg mindent éltünk át együtt és minnél több időt szeretnénk egymással tölteni de a körülmények miatt megesik hogy 1-másfél hónapig nemáll módunkban találkozni. De addigis tartjuk a kapcsolatot és utánna ugyanott folytatódik minden, szexuális téren is abszolút rendben vagyunk és figyelünk egymásra. Tudni kell hogy azonban roma szarmazású ezért megesett hogy másokkal chatelt néha mert imádja kiélvezni a figyelmet de ennyiben megis áltt. Mégnem ma megláttam egy képet ahol egy másik nő keze volt az őve mellett és a hölgy “édesem” felirattal díszítette ki. Majd a párom elmesélte hogy ezzel a nővel már szintén egy jóidelye van úgy mint velem, és többször utalt rá hogy engem jobban szeret. A környezete is meglepődött rajtam hisz sosem volt a rendes kapcsolatok híve. Majd utána azt mondta nem tudja mi lesz még így. Én úgy gondolom ezzel a nővel egy szexuális alapú viszonyt ápol ami mivel régota tart apró érzelmek és ragaszkodás alakult ki, de úgy ahogy bizonyítja is mindig a szívében én foglalok helyet. Ön hogy látja?

Tisztelt doktornő!
Az életem során sok nehézségen mentem keresztül, megtanultam túl lendülni dolgokon, menekültem a konfliktusok elől, vagy igyekeztem kimaradni, a lehető leglazábban hozzá állni az élet nehézségeihez. Az utóbbi időben nagyon stresszes vagyok, alvás zavaraim és étvágytalanságom van. Nehéz hogy újra kilátástalan a jelenlegi anyagi helyzet, és igazából nem tudom miért de nagyon nehezen kezelem a párkapcsolati gondokat, ami igazából csak nekem gond. Régen sosem aggódtam, úgy voltam vele aki menni akar menjen aki nem őszinte viszlát… Most ez teljesen ellenkezőleg működik és nem tudom irányítani, pánik roham szerű szorongásaim vannak. Nagyon szeretnék erről beszélgetni mert úgy érzem felrobbanok a fájdalomtól. Köszönettel Linda

Körülöttem mindenki dühös, mindenki ordibál a másikkal. Ezt főleg családon belül értem. Borzasztóan ordibàlnak egymással dobhártyaszaggatóan, gyűlölettel borzalmas szavakat vágva egymáshoz.
Én nem szoktam veszekedni senkivel. Ezeknél a veszekedéseknél én csak hallgatom a többieket de közben nagyon félek és remegek és pánikba esem. De közben azt is érzem hogy legszívesebben ordítanék sokkal hangosabban náluk hogy elég legyen hagyják abba. Úgy érzem ez az üvöltés bármikor kitörhet belőlem de visszafojtom.
Néha, ha különösen nehezen feldolgozható dologgal kerülök szembe ki is tör és nagyon ijesztő hangon üvöltök. Nagyjából 6szor volt ilyen életemben.
Miután hallottam milyen borzasztóan veszekednek egymással az emberek de már elcsitultak sokszor indokolatlan dühöt érzek. Egyszerre szeretnék mozdulni csinálni valamit és nem csinálni semmit. Úgy érzem ha csinálok valamit úgysem múlik el, ezért inkább nem csinálok semmit hátha eszembe jut valami, amivel véget vethetnék ennek.
Úgy érzem képtelen vagyok kiadni a dühömet, de nem tudom elviselni hogy bennem van. És egyszerűen nem értem az embereket, az idegesít legjobban, hogy nem értem miért esnek így egymásnak, miért bántják meg a másikat? Idegesít az ordítozásuk mintha egy olyan frekvenciát ütne meg olyankor a hangjuk amit nem tud elviselni a fülem, vagy mint mikor valami hangosan zúg de nem találod a hang forrását és nem tudod megszüntetni és őrületbe kerget a folyamatos zúgás.
Mikor ilyen dühösek és kiabálnak úgy érzem a gyülöletükkel megtelik a levegő és belémszáll.
Nem tudom mit kezdjek ezekkel az érzésekkel.

Kedved Pszichológus!
Egy dolog folyamatosan forog a fejemben. Van egy két éves kapcsolatom pámrom 10 évvel idősebb nálam. Van egy kilencéves autisztikus kislányom. Jól megvagyunk voktak kisebb bonyodalmak, de ami fúrja az oldalamat, az az hogy a parom neha tesz számomra sokkoló megjegyzéseket ,pl.hogy a lányomnak még szép feneke van nem olyan narancs bőrös mint az enyém, de ami kiütötte a biztosítékot mikor a lányom bepisiléséről beszéltem ő arra következtetett ebből , hogy felnőttkorában így fog elélvezni. Elnézést hogy ezt így leírtam. Nekem van személyes rossz élményem gyermekoromból ezt a párom tudja sőt én kérdőre is vontam és mondtam neki hogy ezt miért nem tudodd válaszolni azt mondta nem azért mondta, de minek mondja egyáltalán. Semmi más rossz nem törtémt sose bántott senkit de én nem tudok ezzen túllépni és szakításon gondolkodom mert szerintem ez beteg dolog. Válaszát előre is köszönöm!

Jó napot kívánok,
Kedves doktornő, a problémám, amivel Onhoz fordulok, ugy érzem nem most kezdodott. 23 éves vagyok, masfél éve vagyok párkapcsolatban és nagyon szeretjuk egymást, a kapcsolatunk a kezdetektol igen hullámzó (8 éve ismerjuk egymást, legjobb barátok voltunk). Ugy érzem nem tudok megnyilni a párom elott. Sokaig ot hibáztattam, kritizáltam és elegedetlen voltam, hogy keveset találkozunk, nem tolt velem elég idot, hogy, nem tudok vele mélly kommunikáciot folytatni. Kesobbiekben rájottem, hogy igazábol bennem van a hiba, elzárkozom elotte. Az elozo párkapcsolatomat okolom ezért, abban teljesen megnyiltam, onmagam adtam és sose voltam elég jó, kihasználtak testileg, lelkileg és sokaig nemtudtam ezt feldolgozni. Azt hittem, már kész vagyok ujjrakezdeni. Ugy érzem, egy gát keletkezett bennem a multban a mint egy trauma után amit a mostani párom és én sem értek, nem is nagyon tudjuk ezt megbeszélni. Szeretnék egy boldog és egészséges párkapcsolatot kialakítani kozosen, igyekszem kielegiteni az igényeit, szexualis téren is, és ugyérzem a félelem erosebb bennem. Félek, hogy megnyílok elotte és kihasznál, elhagy, megbánt. Sokszor fájdalmas a szex, mintha nemtudnám ot befogadni és mintha onmagam akarata ellen mennék, amire a testem fájdalommal válaszol. Abban kérném a tanácsát, hogy ezt a félelmet kettonknek kozosen, vagy egyedul kellene megoldani? Mit gondol, hogyan tudnám lekuzdeni a félelmem és onmagam adni? A párom megérdemli, hogy boldog legyen, és nemszeretném ot folyamatosan megbántani és én sem szeretnék megriadni, visszakozni. Hogyan lehetséges ujjra megbizni valakiben?

Tisztelt Dr. Nő!
25 éve férjezett vagyok. Eddig azt hittem boldog párkapcsolatban, de talán mostanra értem be, hogy észre vegyem a párom sohasem ad nekem igazat, nem áll ki mellettem, sőt felelősséget sem hajlandó vállalni a tetteiért. Mindig rám hárítja a felelősséget. El sem tudom neki magyarázni, hogy mivel bántott meg éppen, mert egyszerűen nem ér el az agyáig a mondandóm, akkora az egója, hogy meg sem hallja amit mondok. Próbáltam szépen – erélyesen de nem megy. Szeretjük egymást de érzelmileg ő nagyon szegény én pedig nagyon érzelmes, figyelmes vagyok. Értelmes emberek vagyunk két gyermekkel jó anyagi körülmények között nem szeretném emiatt a kapcsolatunk végét, de úgy érzem már nem tudok többet elnyelni, megbocsájtani azt, hogy semmibe veszi az érzéseimet s mindíg rám hárítja a felelősséget.
Tanácsát szeretném kérni, hogy mi módon próbáljak vele szót érteni? Hogyan kaphatnék néha egy bocsánatkérést tőle? Párkapcsolati tanácsadóhoz nem hajlandó velem eljönni.
Tisztelettel :
K. Szilvia 🥺

Jó napot !A barátnőm megismerkedett egy közel 2 hónapja egy olyan fiúval aki eddig csak a buszon látott .Nekem nagyon gyanús volt mert a fiú barátságot akart a baratnonktol,de flörtölt vele (ezt nagyon sok jel kimutta)de nagyon sok lányra rairt napi szinten ismerkedés céljából .Ezaltal nagyon sok lánnyal beszélget ,ez lehet egy betegség ?En úgy gondolom hogy interneten keresztül nem lehet szoros baratsagot kötni és nevezni egy 2 hónapos ismerkedést !

Kedves Melinda!
18 éves érettségiző diák vagyok. A korosztályommal ellentétben nem járok bulizni, szórakozni de úgy érzem nem is nagyon vágyom erre néha mégis rossz érzés.
Ha bárhova kimegyek rosszul érzem magam legyen szó vásárlásról vagy bármiről. Minden új dologtól félek nem hiszek magamban. Nem szeretek kimozdulni mintha ezzel valami rossz dolgot tennék. Hányingerem van izzadok. Folyton rossz kedvem van sokszor azt érzem nincs értelme felkelni. Az utóbbi egy évben alakult nálam ez erőteljesebben ki. Az érzéseimről nem szeretek beszélni viszont tenni szeretnék a rossz érzés ellen ami bennem van. Vannak terveim szeretném élni a saját életem a magam ura akarok lenni bebizonyítani hogy magam is tudok érvényesülni viszont ebben is nehezen tudok dönteni. Mit tehetek annak érdekében hogy ez a szorongás ami bennem van elmúljon? Válaszát előre is köszönöm!

Jonapot kívánok Adrienn a nevem lenne pár kérdésem : A párommal 2 éve vagyunk egyutt táv kapcsolatban az elején minden jo volt es az idő teltjével olyan ritkán látogat meg és hiv magához és most a korona vírus miatt nem találkoztunk 3 honapja es nagyon nem izgassa magát hogy találkozzunk és nem tud megválaszolni mikor kérdem mit akar ettol a kapcsolattól mert a 2 év alatt semmi változást nem látok és mar nem vagyunk 20 évesek

Kedves Melinda!
Mindig is nehezen találtam olyan férfit akivel szívesen lennék kapcsolatba. Ha viszont én úgy éreztem hogy szeretnék többet, kapcsolatot a másik nem szerette volna. Az utolsó férfival akibe beleszerettem 6 hónapig összejártunk, ő azt mondta nem képes kapcsolatra, de a jövőbe lenne esély hogy komolyabb legyen a helyzet köztünk. Vártam rá folytattuk az összejárást, érdekes volt mert amikor én láttam rajta hogy talán vannak már érzelmek akkor mindig kicsit hanyagolt eltűnt egy hétre. Most kiderült hogy közbe lett egy párja( aki viszont teljesen úgy néz ki mint a volt párja) de még ő összejött a lánnyal mi is összejártunk. Értelemszerűen ez kiderült és nem lett jó vége, ő teljesen kizárt és azt mondta nem tudja miért csinálta ezt velem hogy tudta hogy szeret de mégis lefeküdtem velem és kialakított egy párkapcsolatot egy másik lánnyal. Bevallom nem igazán tudom hogy ezen a helyzeten hogy tudnék igazán túllépni.
Köszönöm a válaszát!

Csak azt akkarom megkérdezni hogy mért kapom fel a vizet egyszere mindenen felhuzzom magam és akkort egésznap ilyen vagyok mittől van ez

1976 óta dolgozom 12muszak fizettem rezsi plusz kaja föl neveltem két gyermeket csak najki puma adidasz cucokba voltak hajlandók suliba menni finansziroztam párom 5evig nem dolgozott ellatam ki fizettem utánna a tartozásokat Sajnos most nincs semmi be vetelem egy szelet kenyér liter víz IT használok Kertem valamit azt kaptam ha dolgozol meg kapod undorító Arra számítottam anya ne aggódj el látunk míg állások nem lessz Sajnos most jöttem rá ha nincs munkám sehol nem vagyok Keresem az állásokat mivel idős vagyok senki sem alkalmaz Odáig jutottam hogy az idegen rá ment a fizikaira gyenge vagyok le húz a válasz a hozzá állás Álmom egy külön éljek nem kell luxus csak az hogy reggel nyugodtan menni dolgozni Esze nyugodtan feküdni más nem csak zsíros kenyér legyen De nyugalom barhol kivansagom

Tisztelt Hölgyem!
A problémám a következő: ez év januárjában tudomásomra jutott,hogy szakközépiskolai nagy szerelmem 2017-ben elhunyt.Többször kerestem őt az utóbbi években legutóbbi keresésem eredménye ez a szomorú hír lett.Mióta megtudtam teljesen magam alatt vagyok.Sokat sírtam sírok miatta.Felkerestem a sírját,hátha az elbúcsúzás enyhülést hoz,de nem nyertem nyugalmat vele.Van családom párom 2gyerekem.Mégis úgy érzem az ő elvesztésével olyasvalakit veszítettem el akivel teljes volt anno és lehetett volna még az életem.Nagyon megvisel a dolog szinte belebetegedtem a halálába.Tudom hogy itt a 2gyerekem akiknek szüksége van rám ez motivál tovább menni.De nagyon boldogtalan vagyok miatta.Egész nap sokat gondolok rá,reggel este ő a gondolatom.Azt hiszem nem véletlenül kerestem őt,szerettem volna még vele újrakezdeni.Mindig tudtam hogy ő volt a Nagy Ő-m,de nem gondoltam hogy ennyire bennem él még ez a szerelem,hiszen hosszú évek teltek el és mindketten éltük az életünket.
Mit tehetnék,hogy könnyebb legyen ez a helyzet?
Ön szerint miért visel meg ennyire a halála?
Úgy érzem nélküle már sosem lesz teljes az életem,és általa hiányzik az életem egy fontos része.úgy érzem hogy bár idén tudtam meg de már 2017 óta “velehalt a lelkem” és élőhalott vagyok.
Nyilván gyászolom.de meddig normális ez a gyász?egyedül kell feldolgoznom nincs kivel megosztanom.így nehezen megy.
Hamarosan újra megyek ki őt meglátogatni.ön szerint jó ötlet vagy megnehezítem magamnak ezzel a dolgot?ott jó volt a sírjánál megnyugtató érzés melegség járt át mintha ő jelen lenne.
Jól esett leírni ezeket.senki sem érti meg a bánatom a barátaim sem sajnos nem is akarok ezzel a terhükre lenni ezért magamban örlődök rajta.
Válaszát előre is köszönöm.

Jó napot!
Nekem olyan problémám lenne hogy a párommal lassan másfél éve vagyunk együtt párszor szakitotunk is de most újra együtt élek vele mert terhea vagyok tőle a probléma az lenne hogy mig nem laktam vele de beszéltünk ő társkeresőzött 2 oldalon is fent volt megnéztem azt mondja hogy szeret meg voltak olyan oldalai is ahol nőket lájkolt azt már abbahagyta elvileg de engem akkor is zavar h fent van társkeresőn. Már volt hogy szembesitettem a nők lájkjai miatt csúnyán összeis vesztünk de ez más mert terhes vagyok és nem esik jol. Mit tudnék tenni?

Hello! Decemberben jöttem össze egy barátom unokahúgával a dolog tartott január elejéig nagyon bújt nagyon ragaszkodott én bele is szerettem de nagyon, utána egyszer csak annyit irt januárban hogy egyébb problémák miatt nem megy ez most neki, de beszélni nem akart velem , viszont írta hogy a családot ne keverjem bele én sajnos elkövettem azt a hibát hogy bele kevertem, és utána még 2 hét elteltével próbáltam személyesen is megkeresni otthon, aminek az lett a vége hogy felhívott telefonon és össze vesztünk, azóta 2 x írtam rá de nem reagált semmit, eltelt 3 hónap de még mindig szeretem… helyre lehetne ezt még valahogy hozni?

Üdvözlöm!
A párommal 3 éve vagyunk együtt és 10 év korkülönbség van köztünk. Én 23, ő 33 lesz. A kapcsolatunk minden területe rendben van, kivéve a szexuális életünk. Együtt élünk és az utóbbi 1 évben észrevettem, hogy alkalomadtán ő a fürdőszobában elégíti ki magát felnőttfilmekre, miközben én is otthon vagyok, ezzel egyidőben vannak időszakok, amikor 2-3-4 hétig közöttünk nincsen semmi, ha én kezdeményezek pedig sokszor visszautasít, mondván nincs kedve, fáradt. Elmondtam neki, hogy tudok arról, amit csinál, és azt is, hogy ez természetes volna, amennyiben nem ilyen sűrűn és nem “helyettem” választaná ezt a kielégülési formát. Mivel amikor együtt vagyunk általában hamar elélvez, így mindketten tudjuk, hogy ez a fajta megfelelési kényszer uralkodik rajta, ezt be is vallotta, ezért én próbálok türelmes lenni hozzá, dícsérem, igyekszem növelni az önbizalmát, ennek ellenére sajnos nem látok változást. Mit tudnék neki mondani, vagy hogyan tudnék “rajta” segíteni, amivel eredményt érhetnénk el?
Köszönöm válaszát!

6 hetes terhes vagyok nem tudom megtartsam e mert a párom és köztem 26 év korkülönbség van .ő akarja de én nem tudok dönteni .Mit tegyek.

Kedves Melinda! Azzal fordulok hozzad…a parommal 6 eve vagyunk egyutt van 2 kozos gyerekunk,nekem elozo kapcsolatbol van 2 nagyobb gyerkoc…parom furcsan viselkedik…1 hetig kedves, becezget,segit…utana 1 hetig ellentettje,kifordul magabol,m8ntha nem ugyanaz az ember lenne …mindenbe belekot,csunya dolgokat mond nekem stb…neha megremiszt ez a viselkedes . Varom valaszat. Koszonom

Tisztelt Doktornő!

A véleményét szeretném kérni a következőkben. Férjemtől elváltam. Két közös gyermekünk van. 9 és 12 évesek. A férjem ivott és drogozott. Miután albérletbe költözött és itt több albérlővel lakik együtt, nem tudja odavinni a gyerekeket, ezért nálunk találkozik velük. Nem jön be, csak a házunk előtt beszélget és játszik velük. A jelenlegi párom ezt nehezményezi, mert őt rossz érzéssel tölti el, ha látja az exemet. Arra utasít, h ne engedjem, hogy a ház előtt talalkozzanak , küldjem el a gyerekeim a buszmegállóba és találkozzanak ott, ha apjuk megérkezik. Nem foglalkozva azzal, ismerve az ex férjem dolgait, h így biztonságban vannak a gyermekeim. Szeretem a párom, de fáj, h ilyet kér tőlem. Egy másik probléma a jelenlegi párom részéről, h a hűtőszekrényen, ahol nagyon sok fénykép es hutomagnes gyult ossze, van egyetlen egy regi csaladi foto, melyet azert nem szedtem le, mert a gyerekeim ragaszkodtak hozza. Ezt is nagyon nehezményezi! Én kezelem illetve látom rosszul a dolgokat? Mar nem tudom mit gondoljak?

Válaszát előre is köszönöm

Üdvözlettel
Andrea

Kedves Melinda,
Három éve élek párkapcsolatban, mondhatnám azt is hogy minden rendben van, de én mégis a szakítást fontolgatom.
Az első dolog 2 éve történt. Lehet anyagias vagyok, de ez kis mértékben szerintem normális. Amikor megismertem eldicsekedett az autójával, miután beköltöztem hozzá, egyik nap a családja a kocsit az apja autójának hívta, és lesték a reakciómat. Azt mondtam magamnak hogy csak beképzelem és úgy csináltam mint aki nincs meglepve. Amikor rákérdeztem, csúnyán összevesztünk és a fejemhez vágta, hogy nem az én pénzemből lett véve a kocsi nekem ahhoz semmi közöm. Ami igaz is, de kialakított magáról egy képet a fejemben, hogy felelősségteljes ember, aki képes összespórolni egy jobb kocsira is akár, de azóta semmit sem sikerült félretennünk. És én csak tudni akartam a miértet ha már együtt élünk. Arról ne is beszéljünk, hogy a ház amiben élünk az anyja nevén van. Soha nem éreztem otthon és biztonságban magam miután ezt kijelentette a kocsira.
Akármilyen apróságon képes siránkozni, a beszélgetéseink 50%-a ebből áll. Ill. bármikor bármilyen apróság is történik, először én vagyok a hibás, ez az első gondolata.
Az egyik reggel dührohamában összetörte a telefonját, szó szerint ketté roppantotta, mivel elmondása szerint stresszesebb volt az utóbbi időszak, és kiakad, amiért reggel nem volt ideje edzeni.
Ez azon túl hogy ijesztő élmény volt azért is felkavart, mert aztán fapofával mondta, hogy már megnyitotta a weboldalt rendeljem meg az új mobilját.
Amikor később átbeszéltük a kirohanását, volt egy pillanat mikor engem hozott ki a rossznak, de ott sikerült hárítanom, hogy “talán most mégis inkább a te viselkedéseddel van a baj…”
Mindig mondja hogy szeret de sokszor én már nem tudom viszont mondani neki.
Ő ragaszkodott hozzá, hogy legyünk teljesen közös kasszán. Bennem ehhez máig nincs elég bizalom, de mégis engedtem.
Úgy érzem ő nem az a férfi akinek először mutatta magát. Félek ha mélyebben elköteleződnék, soha nem jutnánk egyről a kettőre, max. ha erőltetném a dolgokat, de ahhoz már nem érzek sok erőt.
Önző és anyagias vagyok? Vagy jogosan aggódom és tervezgetem a szakítást? (amit jelenleg csak hitelfelvétellel tudnék megoldani)
Üdvözlettel, Magányos

Nem érzem azt a barátommal mint az elején, egy jó barátként szeretem, de szakítani sem akarok, mert félek hogy nagyon össze törne.
Esetleg van valami tippje?

Tisztelt Doktor nő!

Nem tudom mit tegyek. Az első gyermekem megszületését követően olyan sokszor vagyok ingerült és dühös. Nagyon hamar el pattan a cérna, és olyankor ilyenkor kiabálok, csapkodok. Van amikor a szerencsétlen gyerekemmel beszelek csúnyán (1eves). Utána persze borzasztóan érzem magam, rossz anyának.
Valamiféle düh kezelési technikát keresek.
Előre is köszönöm

Üdvözlöm!
Egy elég érdekes kérdéssel jöttem most.
A párommal 3es fel éve vagyunk együtt. Meg jelent kB 1-1,5eve számára egy barát aki meleg. Elvileg a párom családja is ismeri ezt a pasast nem valami fiatal 40ev körüli. A párom viszont csak 20eves lesz. De ez a pasi nagyon éretlen mint ha a mi korosztályunkból lenne. Abban az időszakban mikor jóba lettem a párommal pont szakito félbe voltunk, igazából akkor lettek jóba igazán. A lényeg hogy azóta is jóba vannak talán mostanaban mélyült el jobban a barátságuk. Mivel a vírus helyzet miatt a pasi hozott, vitt autóval minket majdnem mindenhova, mert neki van jogosítványa. És a párom úgy volt vele hogy muszaly jóba lennie vele most meg át járni hozzá mert most szükség van a segítségére. Ez nem is lenne baj de ez a pasi szemmel láthatóan el kezdett érezni iránta valamit. Ha a párom nem megy át hozzá el kezd duzzogni és rá nyomja a telefont. Ha hamarabb jönne el tőle akkor is idegeskedik hogy miért nem marad, mi dolga van. Becézgeti mindenféle néven hogy életem, drágám meg még különböző módon, a párom rengetegszer mondta neki hogy ne csinálja. De nem érdekelte mert újból kezdte ezeket. Tényleg elég jóba lettek mindennap írnak facebookon is. A pasi mindent megoszt vele mindent el mondd neki. Nekem nem tetszett hogy ennyire jóba lettek. Nem értem egy meleggel mi3rt kell ilyen szoros barátságot ki alakitania. Sokszor heccelte sajnos a párom beszolt neki valamit, vgy tipikusan azon a hangon válaszolt neki ahogy ő is beszélt vele, azt mondta azért hogy vegye észre magát. Mondtam neki hogy ezt hagyja rá mert ez neki csak tetszik és imponál. Meg fordult a fejembe mi van ha a párom érez iránta valamit. Nagyon sokat őrködök rajta, nem tetszik hogy ilyen jóba lettek és hogy a meleg srác nem tartja tiszteletben hogy a párom heteró és van barátnője. Sok mindenbe próbál beleszólni mit hogy csináljon. Ha nem tetszik neki valami el mondja a páromnak hogy miért ilyet vagy olyat vettél. Hogy ilyen fiatalon miért akarnánk össze költözni, mikor kérdezte tőle hogy össze akarunk költözni. Mintha minden lépéséről be kéne számolnia. És a párom meg ezek után is hogy már nem kell a segítsége menne hozzá hogy ne hisztizzen ha nemet mondd arra hogy menjen át hozzá, és hogy ne vágja a fejéhez hogy csak addig volt jó ameddig segítenie kellett. Pedig azt mondta csak azért jár hozzá mert ha nem megy nem fog segíteni se és így nem tudnánk Meg oldani hogy találkozzunk. Egy pár napja nem igazán tartja vele a kapcsolwtot nem ír olyan sűrűn neki , nem megy át hozzá. Majd a pasi at ment hozzá hogy miért szarja le a fejét. Miért nem megy át mi baja van. El kezdett megint duzzogni hogy jólvan akkor elmegyek látom zavarlak meg ilyeneket mondd. Aztán meg köszönt és lelepett inkább. Nagyon zavar ez hogy olyan érzésem van mintha egy pár lennének úgy viselkedik vele. Én érzem magam kellemetlenül hogy az én párom és mégis úgy hisztizik neki mintha meg tehetné. Mintha róla kéne szólnia mindennek

Kedves Doktornő!
Mi lehet az oka annak, ha egy 16 éves gyerek rendszeresen mindenfélét, legfőképp ruhadarabokat húz le a WC-n? Természetesen számtalanszor megkérdeztük már tőle miért csinálja, a válasz csupán annyi, hogy nem kell már neki! Kérem szíves válaszát, amennyiben lehetséges térjen ki arra is, hogy veszélyes lehet e ez a fiú a környezetére arra való tekintettel, hogy nem igazán fogja fel tetteinek következményét!

#szakítás #lelkisegítség #nembírom #egyedülállóanyalettem

Szép napot kívánok!
Segítségre lenne szükségem. Jelen helyzetben nem biztos, hogy szakembert tudnék fizetni, viszont így nem mehet. Szakítás történt férjem részéről. Ketten maradtunk a lassan 1 éves gyermekemmel. Egyéb segítségem nincs, ők ketten jelentették a családot. Teljes összeomlottam lelkileg és nem látom a kiutat. Menni fog ez nekem egyedül? Hogyan tovább? Nagyon azt érzem, hogy én nem tudom elengedni őt, de választásom nincs. Nem tudom mihez kezdjek. Rossz anyának érzem magam, hogy nem tudok űgy foglalkozni a gyermekemmel ahogy eddig tettem! Hogy látnia kell, ahogy éppen a semmiből elkezdek zokogni vagy, hogy nem vagyok a legmegnyugtatóbb számára, hiszen állandóan feszült vagyok. Sajnálom őt, amiért ez történik körülötte és nem vagyok a legjobb anyukája. Emiatt gyűlöletet is érzek a férjem iránt, amiért ekkora gondban hagyott. Szüksége van rám a kicsinek én pedig egyre üresebb és egyre jobban összetört vagyok. Mit tehetnék, hogy menjen az elengedés? Hogy gyermekemnek és nekem jobb legyen? Hogy visszakapja az anyukáját én pedig önmagamat?

Kedves doktor nő!
Olyan panasszal írnék önnek, hogy azt érzem a barátom nem szeret már annyira nagyon mint régebben. Én 20 vagyok ő 21 1 éve és 3 hónapja vagyunk együtt. Szinte soha nem veszekedunk. Tényleg olyan jól osszepasszolunk, de úgy érzem hogy mivel én vagyok a romantikusabb talán több romantikara és szeretetre vágyom. Persze így se mondhatom h nem szeret mert tényleg érzem h szeret csak tudja olyan mintha csak azért szeretne mert én szeretem. Pár hete meg még érzetem ezt az igazi nagy szeretetet, boldogságot ha lát. Most meg már múlt heten nem erztem olyan giga erősnek. Miert lehet ez? Jogosan érzek így vagy csak tulagyalom? Mit tegyek?:(((((

Üdvözlöm.Olyan problémám van,hogy attól rettegek mindig ,hogy rosszul leszek ez úgy kezdődött,hogy eleinte aggódtam ha nem ettem eleget mindenhová vizet viszek magammal félek,hogy megszédülök.Ez olyanná vált az évek alatt,hogy feszült leszek ha mennem kell valahová ezért ami alól csak tudok kibúvót keresek mert tudom,hogy nem tudnék egyből haza rohanni ha bajom lenne.A pulzusom az egekben izzad a tenyerem levegő után kapkodom.Miután otthagytam a munkahelyem arra sem vagyok képes,hogy a családdal egy asztalhoz üljek ugyanis a mukahelyemen a hátam mögött hatalmas nagy tér volt nem tudok bemenni pl az auchanba sem mert elnehezül a lábam és pánikolok,semmi rossz élmény nem történt még velem. Legelőször attól féltem,hogy hányni fogok a buszon pl utánna a szédüléstől végül pedig már nem merek emberek közé menni.Nagyon köszönöm,hogy segít.

Tisztelt Doktornő!
Györgyinek hívnak három gyerekes anya.
Nagy bajban vagyok . Szeretnék időpontot kérni ha lehetséges?
Előre is köszönöm!

Kedves Melinda! Köszönöm ezt a lehetőséget, hogy meghallgat és online válaszol a problémámra. Az üzenetet azért írom, mert kicsit kínlódok egy bizonyos párkapcsolati problémával. Tizeneves koromtol tudom, hogy nem lehet termeszetes uton gyerekem, korai petefeszek kimerulessel (korai menopauza) diagnosztizaltak, nincsenek erett petesejtjeim. A ferjem errol tudott a megismerkedesunk pillanataban, bekesseggel vette tudomasul. Viszont most, hogy a 40-hez kozelebb kerultunk, allando benne a vivodas, hogy vajon nem fogja-e megbanni a döntését, hogy nem lesz biologiai gyereke es velem marad. Donor petesejttel nem szeretne gyereket, az örökbefogadast meg nem igazan fogadta el. Mindketten elsők voltunk egymas eleteben es fizikai vagyai is vannak azirant, hogy mas nőkkel is lehessen. Nem itelem el ezert, teljesen meg tudom erteni a dilemmajat. Mindig el mondom neki, hogy nem kell feltetlenul velem maradnia, ha akar szeretőt is tarthat, el is hagyhat. De azert megis faj. Nagyon kedves ember egyebkent es amikor erről beszelgetunk, tudom, hogy nem bantani akar, hanem csak beszelgetni. Elvegre kivel beszelgessen, ha nem velem. A legtobb esetben vegig tudom hallgatni, elviccelődunk rajta. A vege megis nehanyszor sírásba torkollik, van amikor csak napokkal kesobb. Valahol tudom, hogy egy kicsit talan ő is szeret engem, es szivesen maradna velem, de az önbizalmam megis a romokban hever. Ugy erzem nem is igazan az lesz a problema, hogy ő hogyan dolgozza fel ezt a hianyt, hanem az, hogy en hogyan allok hozza. Sokszor hisztizek napokkal kesobb, hulyesegek miatt-banalis ugyan, de az az igazsag, hogy ez nem igazan a legjobb modszer, hogy kívánatos maradjak egy ferfi szemeben, es ezt neha ő is megemlíti. Ördögi kör :). Kérem, ha tud, írjon egy par sort azert, hogy ujra embernek erezhessem magam, talpra tudjak allni, meltosagteljes tudjak maradni nőként es emberkent.

Kedves Pszichológus!
Segítséget szeretnék kérni. A döntésemet már meghoztam, mégis olyan bizonytalan vagyok és lekiismeret furdalásom van, mert úgy érzem, hogy nem tettem meg mindent és úgy érzem nem is akarok már tenni ezért a kapcsolatért… 15 éve voltunk együtt, amikor úgy éreztem, hogy nem tudok tovább élni a párommal. Egyszer már szakítottunk, azt ő kezdeményezte, de fél év után megpróbáltuk újra. Ez 7 éve történt. Én akkor már nem tudtam úgy visszahelyezkedni a kapcsolatba, mint előtte, valami eltört bennem. Ez egy nehéz időszakban (a munkahelyemen nagyon sok stressz ért) történt. Akkor Ő szakított, de tudtam én is, hogy nem vagyunk rendben, nagyon sokat veszekedtünk és nagyon kevés olyan pillanat volt, ami ezt ellensúlyozta volna. Akkor ő kezdeményezte a békülést is. Most azzal kezdődött a különválásunk, hogy rosszul éreztem magamat mellette, ha úgy érezte, hogy hibázom, akkor azzal büntetett, hogy nem szólt hozzám, nem volt hajlandó kibékülni velem. Volt, hogy ez 3 napig tartott. Azt hiszem ez volt az egyik mélypont, ha ő hibázott, akkor másra, leginkább rám kente. Még olyan dolgokat is, hogy tolatás közben nekifarolt egy másik autónak, mert pl. én hátul ültem és nem húztam el a fejemet és miattam nem látott… Ha elmentünk valahova mindig türelmetlenkedett, vagy mindig volt valami, amin felidegesítette magát és ettől én kényelmetlenül éreztem magamat. Ha beszélgettünk nagyon sokszor nem érdekelte amit mondtam neki, ezt sokszor el is mondta, vagy csak annyit mondott, hogy butaságokat beszélek. Ha elmondtam, hogy ez nekem mennyire rosszul esik, nem nagyon foglalkozott vele, nem is változtatott rajta. Igazából akkor éreztem, hogy ez így nem mehet tovább, amikor velem már csak úgy lett volna hajlandó elmenni ebédelni is, ha én lefoglalom a helyet, viszont a haverjával minden este eljártak edzeni, amikor itthon volt telefonon beszélgetett a családjával, a haverjával, vagy aludt és úgy éreztem rám már csak szexuálisan van szüksége. Szinte már nem is beszélgettünk, vagy nevettünk együtt. Ekkor átköltöztem a nappaliba, amit persze nem értett, de elmondatm neki, hogy miért teszem. Akkor sem változtatott rajta. Tovább folytatta ezeket az eljárkálásokat és nem is nagyon tudtam vele megbeszélni semmit, mert ha kérdeztem, vagy elmondtam neki amit én érzek nem alakult ki belőle beszélgetés. Hallgatott. Viszont elengedni sem akar. Mert én szerettem volna eladni a lakást, de ő fél attól, hogy újra kezdje az életét 40 évesen albérletben, legalábbis én ezt érzem és azt mondta is, hogy sajnálná eladni, mert akkor nem maradna semmije. 1 éve élünk így, mert volt egy nagyon beteg kutyánk, akit egyedül egyikünk sem tudott volna ellátni. Meghalt, így most én szeretnék tovább lépni, de egyszerűen nem nagyon tudok vele mit kezdeni, mert nem tudom hogyan fogjak hozzá. Építőleg nem nagyon szól hozzá a témához, ha én felhozom, ő pedig utána napokig szomorú lesz és engem ez még mindig bánt. Én is félek a jövőtől. 34 éves vagyok. Egy olyan családból származom, ahonnan nem nagyon tudok segítséget kérni, kiskoromban verbálisan bántalmaztak, de őt is féltem, mert most érkezett meg arra a pontra, amikor befordult. Szinte sehova sem megy, egész nap a tv-t nézi. Lehetek annyira önző, hogy a saját érdekeimet nézem és bízom abban, hogy ő is megtalálja azt, ahogy, akivel boldog lehet? Tudom, hogy én is nagyon sok dolgot elrontottam, de már nem tudok rá szerelemmel tekinteni. Nem is vágyom rá, csak szeretem, mint barátot és felelősséget érzek iránta.
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel, Vica

A párommal (30 éves, én 23) lassan 4 éve vagyunk együtt. És az eddig sem túl jó szexuális életünk annyira ellaposodott hogy konkrétan nem is élünk olyat. Nem érzek szenvedélyt és azt hogy lenne kedvem hozza. Viszont szeretem öt, de úgy mint egy testvért vagy legjobb barátot. Ez neki rossz, mert úgy érzem hogy o tényleg szeret és pont emiatt képtelen vagyok szakítani. Attól felek nem találok meg egy olyan embert aki valóban szeret. Viszont a szenvedély hiánya konkrétan együtt élesre korlátozza a kapcsolatot. Felek hogy a szakítás össze törne a szívet. Mit tegyek?

Üdvözlöm
Segítségét szeretném kérni a párommal nem rég óta vagyok együtt nem volt zökkenőmentes a kapcsolatunk nagyon elfoglalt és keveset találkoztunk illetve nem nagyon volt kommunikáció de most szünetet kért túl elfoglalt azt mondta illetve állíása szerint a volt barátnője is feltűnt azzal hogy terhes lett tőle és egy két illetve három hét szünetet kért az a kérdésem hogy kérdezzek rá hogy akar e még tőlem valamit?
Válaszát előre is köszönöm

Anyukám 15 eve depresszioban szenved. Gyogyszert szed, orvoshoz jar, megis jo es nagyon rossz honapok valtjak egymast. Azt mondja a helyzet miatt. A helyzet rossz, de azert nem annyira, viszont minden szamomra lathato utat elutasit. Jo idoszakaiban hihetetlen ugyes, munkaban is mindig vezeto posztot toltott be. A csalad elfordult tole, es bar evek ota van parja, o talan tobbet art mint hasznal. Tudom hogy nem akarva, de ugymond vagja maga alatt a fat es tenyleg egyre kevesebb a lehetosege. Gyerekkent fel akartam noni hogy segithessek, de most mar felnottem es ugyanolyan tehetetlen vagyok. Lelkileg mindig, utobbi evekben penzben is tamogatom. Most mar nekem is van egy pici gyerekem es megint rossz idoszaka van. Felek, mar nem tudok olyan szinten keznél lenni mint a kicsi szuletese elott, mivel most is dolgozok itthonrol amennyit a baba enged. Voltak ongyilkossagi kiserletei is, ettol felek legjobban. Gyomorgorcsom van mi lesz, de nem akarom hogy a babam ezt erezze. Mit tegyek hogy segitseg anyukamnak, vagy legalabb a babara ne vigyem at ezt a borzasztoan nagy feszultseget es bizonytalansag erzetet? Ugy erzem az evek alatt nagyon elfaradtam es egyre rosszabbul viselem, mert baratai sincsenek, csak en igyekszek neki segiteni.

Üdv!
17 éves lány vagyok, van egy barátom, akivel 2 éve vagyubk együtt,időnkét talalkozunk amikor időnk van egymásra, de mindennap beszélünk telefonon, nekem az a problémam hogy nekem a szüleim nem engedik hogy barátom legyen és nagyon szaragszanak érte, és így titokba vagyok vele, többször buktam már le vele. A barátom állandoan engem hibásit minden apró hibáért leszíd, csúnyan beszél velem, mindennek lehord, nagyon féltékeny tipus, nem engedi hogy bárkivel is foglalkozzak, és mikor össze veszünk és nem beszélünk több napokat akkor valahogy a közelembe férkőzik és fenyegetni kezd a szüleimmel hogy mindent el mond nekik hogy vele vagyok, én pedig nem szeretném, mert már egyszer csúnyan le buktam a barátommal a szüleim előtt és a szüleim több hónapokig nem beszéltek velem és levegőnek vettek és nagyon roszzul esett nekem, de viszont a barátommal már nem igazán vagyok boldog, nem akarok már vele együtt lenni, bele untam abba hogy allanodan én vagyok mindenért a hibás, engem szíd, engem ólcsárol mindenért, tudom milyen tulajdonásgú, és ha szakitok vele és több hétig nem beszélek vele akkor fenyegetni kezd, többször volt már ugy hogy fel hívta apukámat hogy én nem hagyom békén zaklatom, és alig tudtam ki mászni ebbol a vitábol, ki akarok szállni ebbol a kapcsolatbol, de viszont úgy hogy ne tudják meg a szüleim hogy vele vagyok, mert tiltanak tőle,és csalódtak bennem,és nem is bíznak már bennem. A baratomal pedig a kapcsolatot minden féleképp meg akarom szakitani, úgy hogyne is tudjon a csaladom se az én életembe bele rontani, tanácstalan vagyok, a barátom össze tört lelkileg, önbizalom hiányom van, félelem hiányom és szinte azt sem tudom mit csináljak.

Üdv!
Ez lehet hülyeség, viszont engem nagyon zavar, hogy nem tudom mi annak az oka, hogy azt bántom, akit szeretek. Főleg az idősebb öcsémet lelkileg, szavakkal. Pedig nagyon szeretem. Bármit megtennék érte, de vannak napok hogy direkt bántom és ebben lelem örömöm, de csak miután úgymond “lenyugodtam” akkor bánom meg és szerintem ez nem normális.
Ez miért van?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt doktornő!

Az én problémám elég intim. 2019 nyarán találkoztam a mostani párommal. Nagyon szerelmesek lettünk, annyit szeretkeztünk, hogy már egyikőnk sem bírta a tempot. Decemberben összeköltöztünk, és egycsapásra abbamaradt a sex. Nincs kedve, fáradt, nemtudja mi van… Hasonlókat hallok fél éve már. Ő 43, én 33 vagyok. És nem találom a megoldást. Itthon is próbálok csinosan járni, ha elmegyünk valahová akkor is. Szóval próbálok nő lenni mellette. De nem segít. Azt mondja, szerinte ez normális, ilyen minden kapcsolatban van. Szerintem meg nem. Fél év tömény sex és romantika, aztán egyszercsak pont, és ennyi volt. Mit csinálok rosszul? Vagy már nem szeret? Hogyan kérdezzem meg tőle, ha hiába ülünk le beszélgetni, ugy érzem, nem őszinte. Én nem szeretnék félre menni, de azt sem, hogy 33 évesen ne legyen több sex az életemben.
Mit tanácsol?
Köszönettel
M

Tisztelt Habis Melinda!
18 éves vagyok. 3 évvel ezelőtt a mostani párom és a testvérem csókoloztak. Az esemenyre egy hónapra rá tudtam meg viszont megbocsátottam nekik. Azt mondta a párom, hogy próbáltak szeretkezni de végül nem ment. Nem esik még mai napig jól ez a dolog. Én próbálnék tovább lépni viszont olyan is van, hogy róluk álmodok. Nagyon ki akaszt. Tudna nekem tanácsot adni?
Üdvözlettel, D.

Nekem egy nagyom bonyolult kerdesem lenne anyának a feltesójának a fiaba lettem szerelmes nem tudom hogy mitcsináljak hogy a fia ki nekem?mi lehet annak az esélye hogy együtt legyünk?

Kedves Doktornő!

A munkahelyemmel összefüggésben lenne kérdésem. Nem szeretem a munkám és ha őszinte akarok lenni, ez az egész pálya nem vonz. Pedig nagyon sokat tanultam érte. Úgy érzem a napi 8-9 óra teljes szellemi leépülés számomra. Most munkát váltani anyagi dolgok miatt nem tudok, teljesen elveszettnek érzem magam emiatt és az önbizalmamat is rombolja, pedig az életem egyéb területein minden rendben van. Nem is tudom mi érdekelne igazán, csak abban vagyok biztos, hogy ezt nem tudom egy életen át csinálni. Mit tegyek, hogy megtaláljam a megfelelő kiutat ebből a helyzetből? 26 éves lány.

Kedved Dr.Nő!
Én egy olyan problémával fordulok Önhöz, hogy a párom édesapja teljes mértékben kihasználja a páromat! Ha próbálom védeni a páromat, akkor az apuka szemében persze én vagyok a rossz és azt mondja én használom ki a fiát. Párom pedig nem áll ki magáért, még értem is nehezen. Olyan mintha tartana az apukájától! Most, hogy strokot kapott pláne úgy bánik vele mint egy hímes tojással. Nem tudom, hogy kezeljem ezt a dolgot. Nagyon rosszul érzem magam tőle! Èn nyugodt életet szeretnék! Pláne az egészben, hogy az apuka nagyon messze él, de még így is megcsinálja köztünk a konfliktust.
Köszönöm a segítségét!
Szép napot! Kriszti

Üdvözlöm!
A férjem alkoholosta és folyamatosan terrorizál lelkileg.
Próbáltam változtatni de nem is fogja fel, hogy mit művel velem. A 8 hónapos fiunkat többször megtagadta. Engem folyton hűtlenséggel vádol. Közöltem vele, hogy elválok mert képtelenség vele együtt élni. Azóta még rosszabb és nincs hová mennem a két gyermekemmel. A helyi családsegítő nem csinál semmit csak hárít.
Kihez fordulhatnék segítségért?

Tisztelt Doktornő!

Milyen tanácsadást javasol, ha nem tudom elhagyni a párod? Tíz éve vagyunk együtt, de most már eljutottunk oda hogy alig beszélünk. Sokat szorongok a természete miatt, mert mindig szóvá tesz valamit. Egyszer már elhagytam, de visszamentem hozzá. Pszichológusnál voltam két alkalommal, de nem hozta a hozzá fűzött reményeket. Várom a válaszát!

Köszönöm

Jó napot!
Egy 15 éves lány vagyok…nagyon nehéz volt az eddigi gyerekkorom…nagyon sok mindent megéltem már de feldolgoztam…8 éven keresztül nagyon sok gyerek között éltem …és az utóbbi két-három év óta szét vagyok esve …vagyis idegileg…kb 1 éve minden jóra fordult …és már csak a ,,családommal“ vagyok…igazából nekem kell az öcsémmel foglakoznom vagyis tanulnom és magammal és a házi munkába is segítek …és ezzel nincs semmi gond se …mert szívesen segítek …de úgy érzem h az öcsém nincs megnevelve..ő 11 éves és nagyon csúnyán beszél sokszor velem …olyanokat mond h nagyon dagadt vagyok hol ott ez nm is igaz …meg azt h bárcsak meghalnék…temetnének el eléve…és ilyenkor úgy érzem h már túl sok és ilyenkor néha megütöm …pofon vágom de ő nm hagyja abba …ezután mindig azt érzem h én vagyok a világ legrosszabb testvére és állandóan a sírás jön rám…ekkor azt érzem h jobb lenne mind ez nélkül élni …és h miért nekem kell mind ezt csinálnom ..én csak azt akarom h neki később jobb legyen …h legyen tisztelettudó …ennyi a cèlom …és ilyenkor teljesen kész vagyok ….ki vagyok akadva és csak sírni tudok egyszerűen azt érzem h ez már túl sok és anyám semmiségnek veszi az egészet…de számomra nm az …azt érzem h már nm bírom …nem bírok egyszerűen az öcsémmel is foglalkozni és magammal is …nm tudom már elviselni ahogy 11 évesen így velem viselkedik …
Mit tudnék ilyenkor tenni h jobb legyen?
Válaszra előre is köszönöm !
További szép napot!

Tisztelt Melinda!

Az édesanyám az édesapámtól való válás óta egyre letargikusab és depresszívebb. De ez már legalább 10 éve történt és azóta én is mentálisan megrendültem. Gyógyszereket szedek. Az édesanyám nem szól szinte senkihez, nincs jó hangulata, és nincsenek barátai. Még a családtagoktól is tartózkodik. Továbbá nem akar pszichológushoz járni és gyógyszert szedni a munkája miatt.(Büntetés-végrehajtásban dolgozik.) Kérem adjon tanácsot mert nem tudunk vele mit kezdeni. Szeretnénk neki segíteni de nem tudunk.

Kedves Melinda !
Köszönöm a gyors válaszod, de nincs bátorságom kezeltetni magamat, mert ugye a kényszerkezelést nem én választom meg, már pedig én szeretem magam intézni a dolgaimat . Pontosabban saját belátásom mellett szedem a Riseepro-ot és a Questax-ot, amivel ha nemis zavartalan, de úgy-ahogy kiegyensulyozott vagyok . Egyik a dopamin szintet csökenti, a másik alvásjavító . Biztosan kitaláltad, hogy skizofréniám van, de számomra teljesen érzékelhetetlen ez, mert kitűnően érzem magam, leszámítva mások belekontárkodását az életembe .

Azért írok megint, hogy ha mondtam A-t, akkor mondjak B-ét is . Biztosra veszem, hogy csippeket ültetek bélém az orvosok, hiszen tudod, hogy ott ők mindent megengedhetnek maguknak, és szeretném hivatalosan beperelni őket e miata . Hiszen a klinikai beteg is perelhet ugye, megjegyzem, hogy 30 éve nem voltam a klinikán .

Azt mond meg nekem, hogy a könyű esetnek számító volt pszichiátriai betegek miképen, milyen kilátással perelhetik be a titkos akciói miat a klinikát ? Ők ott hibáztak, hogy egy nagyon intelligens, de rossz memóriájú, nárcisztikus, egoista, ateista, zseni jellemű emberkébe ülteték be még a rendszerváltás idején . Azért is haragszok rájuk, mert ha jól emlékszek tioriodazint is adtak, talán te is tudod, hogy mire van .

Mondtam az ambuláns orvosomnak is, 2 havonta 1x látom: de csak legyint egyet, pislog mint a béka, és azt mondja, hogy szedjem a tabletát . Én szedem is, mert jól érzem magam tőle, de nem őt, hanem a titkosokat szeretném beperelni, de nincs rajtuk elég fogódzó .

Jó napot kívánok! Hogy jöhetnék rá hogy a párom az exét szeretné még mindig mert olyan érzésem van hogy neki régebben többet meg tett mint most nekem és ez számomra zavaró el jegyezte régebben és el is vette feleségül viszont tavaly el váltak de velem ezt ezt nem teszi meg és nem látom rajt hogy velem ezt meg tegye pedig én nagyon szeretem és nem válnék el töle mert régi vágyam az hogy én is férjhez mehessek egyszer de nem merem neki mondani mégis mi lenne ajobb hogy beszéljek vele erröl vagy inkább tartsam magamba? a válaszát elöre is köszönöm

Kedves Doktornô,
Egy ideje zátonyra futni látszik a kapcsolatom, folyamatosan veszekedünk a párommal minden apróságon és ezért állandó a feszültség. Nagyon gyakran a fejemhez vágja hogy engem nem érdekel semmi és hogy nem tudok semmit jól megcsinálni. Igaz, sokat hibázom, mindennapi banális dolgokban de nem tudom miért. Nem tudom mit tehetnék hogy rendbe jöjjön, feleslegesnek érzem magam. Ha nem vagyok jelen mindenki boldog (egy másik párral lakunk és dolgozunk együtt a közös üzletünkben), ha viszont ott vagyok egyből kezdődik a vita. Vannak dolgok amiket nem szeretek és nyűgös vagyok miattunk mindegy hogy milyen szépen kér meg rá. Ez tényleg olyan rossz hogy folyamatos bántó szavakra legyek ítélve? Nagyon elveszettnek érzem magam. Olyan sokáig jól tudtunk műkodni együtt, de most már nem megy és nem tudom miért.

Kedves doktorno
Kozel 30 eves kapcsolatban elek ebbol 25 eve hazzas vagyok
4 eve elkovettem egy hibat
Keves sexualis eletbol adodoan elgyongultem es hagytam a csabitasnak
Akor kulon mentunk de sikerult kibekulni
Azota csak a csaladomnak elek
Videken lakzunk a felesegem varoba vagyott vissza hat megadtam a lehetoseget utana akartam menni de kozben bejott a virus es a munkambol adodoan feltettem igy az utolso kituzott idoponton tul csusztam ket hetet mert nem kaptuk meg a vedofelszerelest
Azota nem hajlando szoba allni velem es a multat roja fel ellenem
Pedig semmi olyat nem tettem
Nagyon szeretem es hianyzik
Azt mondjak hagyak idot neki de mar olyan szinten vagyok hogy nyugtatokat kell szednem
Szenvedek a hianyatol
Mit tegyek?
Konyorgom segitsen

Kedves Doktornő, van egy olyan problémám,ami már nagyon zavar,mégpedig az,hogy elég zárkózott vagyok. Mikor meg egy baráti társaságban vagyok,akkor is,nem tudok megnyilni,nem tudom magamat adni,mindig kiközösítve érzem magam. Leginkább attól tartok,hogy elítélnek azért amit mondok,vagy amit teszek. Kérem segítsen,nagyon rosszul érzem magam emiatt. Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!
Problémám a következő:
Van a családunkban egy 19 éves fiú. Kb. 4 éve kezdődtek a gondok. Az egész hetedikben kezdődött, nem járt rendszeresen iskolába. Szó szerint “halottnak” tette magát az ágyban, csak erőszakkal lehetett volna onnan kihúzni, de szülője ezt nem tette meg. Téli és nyári szünetben hetekig ki sem mozdult az ágyból. Ha az ételt nem kapta ágyba, nem evett napokig, tehát maradt a “kiszolgálás”. Középiskolát nem kezdett el (már nem volt tanköteles), dolgozni egy napot nem dolgozott azóta sem. Barátai nincsenek, a lányok sem érdeklik, de még csak egy film, vagy bármi más program sem. Lényegében ha az apja nem rángatja ki akkor a lakást sem hagyja el. Kb. egy éve nem ment ki az utcára az apja nélkül. Csak az apjával áll szóba. Zsarolja és manipulálja az apját különböző módszerekkel. Ez eddig mondható depressziónak. Viszont ami még ijesztőbb, hogy nyíltan elhangzott többször tőle, hogy nem akar senkivel kapcsolatot tartani, nem érdekli semmi, apjától elvárja, hogy tartsa el élete végéig, mert ő biztos nem fog dolgozni… az apja nem tud tőle sehova menni, csak munkába, ha elmegy bárhova, jön a bosszú. Ha valakivel szóba áll az apja netán nevet, jól érzi magát, jön a bosszú…különböző formákban, tehát az apja mára már inkább csak mellette van egész nap és órákon át csak beszél, könyörög neki, hogy kezdjen valamit az életével…de semmi nem változik. Meglátásom, hogy az apja “engedékenysége” , illetve hogy ráhagyja hogy “eltartalak, minden rendben, semmire nem legyen gondod, itt vagyok, míg meg nem halok” , a legrosszabb amit tesz, mert így tényleg nem fog a saját lábára állni a “gyerek”. Kérdésünk hogy vajon melyik a jobb megoldás:
amit az apja csinál, hogy elé tesz mindent, megpróbálja jobb belátásra bírni és szakemberhez vinni (amit a gyerek szerintem soha nem fog megtenni), vagy amit én gondolok, hogy adni kellene neki 1-2 hónap haladékot és megmondani, hogy onnantól kezdve magára van utalva, álljon igenis a talpára hisz szinte már felnőtt ember.

Kedves Doktornő!

Férjem pár hónapja rendszeresen pornót néz, hetente többször, napszaktól függetlenül.
Nagyon zavar, hiszen mindezt próbálja titokban, a tudtom nélkül csinálni. Már odáig jutott,hogy az ágyban,mellettem fekve is pornót néz.
Fiatalok vagyunk, elvileg jó a kapcsolatunk, igaz, valamivel kevesebb a szex,(2hónapos a kislányunk) de így is heti rendszerességgel összebújunk.
Viszont én kezdem úgy érezni,hogy nem vagyok már elég, megbuktak előtte mint nő.
A kérdésem a következő: hogyan hozzam fel a témát úgy,hogy ne sértsen meg a párom, hogy ne vegye támadásnak. Viszont félrenézni sem tudok már, mert annyira bánt és annyira magam alatt vagyok ettől az egészről. Megalázónak érzem,hogy pornó után rajtam éli ki azt az izgalmat amit egy másik nő váltott ki belőle,hogy hiába vagyok mellette,ő inkább ezeket az olcsó nőket/filmeket nézi.

Jó napot kívanok. Szeretnék segíteni egy barátnőmön. Alkolista. Többen próbálkoztunk a lelkére hatni. Eddig hiába mert nem ismeri be hogy az. Már remeg a feje keze a sok sörtől ami napi 10 nél tán megáll. Már csont és bőr. Hogy tudnék segíteni neki ez lenne a kérdésem. Köszönöm válaszat.

Kedves Dr nő
elkövettem életem legnagyobb hibáját megcsaltam életem szerelmét és hazudtam neki . Ki derült és el küldött már próbáltam beszélni vele de ő hozott egy döntést hogy külön kell mennünk . Én tudom hogy ő az a nő akivel le tudom élni az életem . nem tudom el engedni és fel dolgozni sem a hiányát .
Kérdés : van megbocsájtás , túl lehet élni , mit tegyek hogy vissza kapjam ???

Kedves, Tisztelt Habis Melinda!

Mitől alakul ki valakinél az, hogy nem akarja, hogy mások gyengének lássák?

Köszönettel: Bernadett

Kedves doktornő!
Nem tudom, hogy mit csináljak. Hangulatingadozásaim vannak. Nem engedek senkit magamhoz közel sőt inkább ellökök magamtól mindenkit. Csúnyán bánok a szeretteimmel akik közel állnak hozzám (anyuval, barátnőmmel)és ezt utálom hisz nem érdemlik meg és szeretem is őket nagyon. Régen is úgy 3 évvel ezelőtt ez volt csak akkoriban összeszedtem magam és ezt “eltemedtem magamba jó mélyre”. Most annyival rosszabb, hogy éjszakánként sokat sírok. Vol, hogy 2 hétig minden este sírtam, elkapott a szomorúság csak úgy spontán. Elveszettnek, magányosnak érzem magam. Úgy érzem nem ér az életem semmit(pedig mindenem megvan és viszonylag sok barátom van). Nem tudom már, hogy mit kezdjek ezze. A legjobban az fáj, hogy a viselkedésemmel megbántok másokat. Pedig én nem ilyen voltam. Sokkal boldogabb és életteli életét éltem régebben
21 éves vagyok

Kedves titkos bizalmas!
Szeretném apukámat felvidítani, mert nincs a legjobb hangulatában. Ideges! És szerinted mivel tudnám felvidítani?

Jó estét kívánok doktornő !
Tanácsot szeretnek kérni :
Házasságban elek 1 éve , viszont volt a múltban egy kapcsolatom ami eléggé mely nyomokat hagyott bennem ! És par nappal újra elkezdtünk beszélni ! Nem tudom hova tenni ezeket a dolgokat . Végülis nem tudtam elfelejteni csak magamban tartottam vagy nem igazán tisztul le nekem …

Tisztelt Melinda !
Már nem tudom kihez forduljak ,ezért írom ezt a levelet. .21 éves vagyok és el vagyok veszve , kifele mindig azt mutatom ,hogy minden jó. De belül nagyon nem ezt érzem ,minden nap érzem azt a nagyon mély szomorúságot,mintha kést döfnének a szívembe.Nem találom az utamat ,a barátaim elhanyagolnak,úgy érzem nem vagyok fontos nekik,pedig jó lenne valakivel ezt megbeszélni.Párkapcsolatom nincs ,és nem is volt .Anya az egyetlen aki igazán megért és tudom hogy o számít az életembe,de neki valahogy nem tudok erről beszelni .Több traumán is túl vagyok ,de úgy érzem ez most más.Egyedül érzem magam ,nem motivál semmi . Sokat vagyok negatív ,és boldogtalan. Rossz leírni de azt hiszem én tényleg nem vagyok elég jó senkinek .
Mit csináljak hogy ki tudjak jönni ebből a mókuskerékből ?

Tisztelt Melinda!

Múlt évben költöztem fel Budapestre a párommal. 2 éve élünk együtt. Ugyanis pár hét randevú után szinte egyből hozzá költöztem, mivel menekültem otthonról! Apum nem beszélt velem majdnem egy évig, mert el mertem költözni és ott hagyni őt! Ekkor ajánlotta fel az akkor még csak ismerősöm, hogy nála lakhatok! Be kell lássam nem szerelemből költöztem hozzá. Féltem egyedül lenni! Szinte már odáig jutottam, hogy nem voltam meg egyedül a lakásban. Aztán teltek a hónapok és én egyre jobban lettem mellette. Sajnos a mai napig nem szeretem szerelemből és nem is vonzódom hozzá. Viszont a lelki társam lett! Múlt nyáron viszont megismertem az egyik munkatársát, aki nagyon közvetlen volt, mikor megismerkedtünk!

Aztán rá egy hétre találkoztunk és került engem. Akkor már bejelöltem az egy közösségi oldalon. Aztán két hónap után nem bírtam tovább és írtam neki, hogy találkozzunk. Találkoztunk és mikor nem tudtam határozott választ adni arra, hogy miért is akartam a találkozót rideggé vált. Majd közölte, hogy ezt beszéljem meg a barátommal. Kértem, hogy ne mondja el a páromnak, hogy találkoztunk, erre azt mondta nem fogja, ha nem írok neki többet! Persze pár napra rá elmondta a barátomnak.

Azóta csak rajta jár az eszem! Szeretném elhagyni a párom, de egyszerűen nem tudom magam ravenni! Nem csak emiatt a férfi miatt, hanem mert nincs meg a szenvedély a részemről! Hol úgy érzem családot szeretnek vele, mert ő egy csodálatos ember. Hol pedig szabad akarok lenni! Vágyom más férfiakra! Őt viszont nem szeretném megbántani és elvesziteni!

Mit gondol, ha szakítanék lehetne esélyem a másik sráccal? Mivel már nem tartják a kapcsolatot a barátommal!

Köszönettel :
S.

Üdvözlöm!
2-3 hónapja rám irt egy nekem szimpatikus férfi.Talalkoztunk többször is már.Tartjuk a kapcsolatot a két találkozás között majdnem hogy minden nap hol ő hol én írok rá.Az első találkozásunkkor nem történt semmi közöttünk a csókon kívül.A többin igen(4x)találkoztunk eddig.Azt hittem az első sex után strigula leszek és nem fog keresni többet.De nem így lett és nem is csak sex van,mert sex után beszélgetünk,legutóbb 4 órát együtt töltöttünk ,ebből 2 és felet filmeztunk,beszélgettünk,hülyéskedtünk.Elkezdtem érezni iránta valamit.De nem beszélünk semmiről ezzel kapcsolatban,se jövőről se kapcsolatról ,nem tudom hogy álljak elé,mert másképp működnek a férfiak.Nem tudom ő többet érez e,vagy csak hiányzik neki is az életéből valami amit az együtt töltött időben meg adunk egymásnak.De lehet neki elég ennyi.Ha azt mondom találkozzunk egy hónap múlva,akkor is kivárja ,ha egy hét,abban is benne van.Mit tegyek?Köszönöm válaszát!

Kedves Doktornő!
Nem tanácsadásért írok. Talán csak azért, hogy kicsit megnyugodjon a lelkem. Van egy 7 éves párkapcsolatom, együtt élünk, s nagyjából már mindent elértünk, amit ellehet. Volt egy rosszul sikerült, elkapkodott házasságom, de azt hamar sikerült lezárnom. A nagyobbik fiam ami csak összeköt a volt férjemmel. Kezdeti zűrök után végre sikerült nagyjából rendezni a problémáinkat a gyerek érdekében. A gyermekem így is dühkezelési problémákkal küszködik, de ez akkor erősödik fel, amikor az apjánál van. Bár próbáltam erről beszélni az exszel, de mint aki süket fülekre talál. De jól vesszük az akadályokat, kértem már 2x gyerekpszichológus segítségét, akik csak tudták tanácsolni, hogy nagyon türelmesnek kell lenni hozzá. Részemről nincs gond ezzel, de az óvoda már más kérdés. Főleg, hogy váltottunk, mert a régi óvodája a merev nevelési rendszere miatt lelki beteggé tették szegénykémet. Szerintem ezért nincs kialakulva a szabálytudata. Bár inkább rám terelték a gyanút, meg arra, hogy elvált szülők gyereke. A régi ovi szerint én sz.r szülő vagyok, és rosszul nevelem a gyerekem. Sőt maga az elítélendő, hogy élettársi viszonyban élek, és a a jelenlegi páromat is apának hívja a gyerek. De nekünk ez már természetes, és a gyereknek is jó így. Hisz ha nem is vérszerinti, de sajátjaként szereti a párom. A gyerek pedig apjaként. Így legalább van apakép előtte.
Igazi problémám mégis a jelenlegi kapcsolatomban keresendő. Annak ellenére, hogy elváltam, szerettem volna újraházasodni. Hisz a párommal éreztük, egymás végzetei vagyunk. Igazi nagybetűs szerelem a miénk. Jó a válás után kb 2-3 évig úgy éreztem, h nem vagyok jó feleségnek, de a párom ezt cáfolta. De valahogy sose mondta el konkrétan, hogy miért nem házasodunk meg. Gyakran felhoztam a témát, és ő mindig kitért előle. Jó ez így, mondogatta, ne bolygassuk. Nos egy év múlva komolyan szándékoztam beszélni a témáról, meg persze ebben közrejátszott az is, hogy a környezetünk is csesztetett a témával kapcsolatban. Komoly beszélgetésünk vége az lett, hogy 4 év után kibökte sose akart házasodni. Ne is reménykedjek benne, hogy valaha a felesége legyek, ő ezt elmondta, ami nem igaz, és én tudtam, hogy mit vállalok. Cáfolni esélyem sem volt, onnantól kezdve a köd eloszlott, és a rajongás helyébe a folyamatos csalódottság lépett. Depressziós lettem, hisz a válásom élményei újra felszakadtak: a volt férj megtett mindent, hogy megalázzon, és női mivoltomat aláássa (csak mondom erős nárcisztikus jeleme van). Aztán pár hónapra rá kiderült, hogy terhes vagyok. Istenemre egy percig sem gondolkoztam azon, hogy megtartsam e, csak azon, hogy megérdemli e, hogy megszüljem vele közös életben a babát. Hazaköltöztem egy időre, annyira fájt, úgy éreztem, mint aki becsapott. Soha nem mondta konkrétan, hogy nem akar feleségül venni. Most is a sírás kerülget, ahogy e sorokat írom. Kerestem eszetlenül a múltban azokat az eseményeket, kutattam az emlékeimben, hogy mit a fenét csináltam rosszul. Aztán rájöttem, én teljes erővel odatettem magam, ő az aki gyáva és nem mer lépni. A gyerekekért vállalja felelősséget, és csodás apjuk. Mindent megtesz értük, de családunk összetartója én vagyok. Amikor Anyuhoz hazaköltöztem, megijedt. Anyu is beszélt vele, kérte gyorsan tisztázzuk, hisz úton van a gyerekünk is. Megkérdezte, ha már jön a baba nem-e házasodunk össze. Snitt. Furcsa tekintettel nézhettem rá, mert aggódva kérdezte, hogy jól vagyok e. Visszautasítottam. A házasság számomra azt jelenti, hogy a kapcsolatomban jelen van a szerelem/szeretet, és a teljes odaadás a másik iránt, és ez a csúcspont. Van egy eskü, ami betartok, attól függetlenül milyenek a körülmények. Nem azért akarok házasodni mert jön a gyerek, vagy hitelhez jussak. Hanem azért mert engem akar, és büszke arra, hogy a felesége lehetek. Nos nem így gondolta a párom. Drága jó “anyós” aki titokban utál mint, a sz.rt, elmondta régebbi komoly kapcsolatában elakart venni egy lányt. De a lány felültette és csúnyán megcsalta. Tudja ezzel azt akarta sugallni, olyan látensen, hogy én nem érek annyit se, mint a fia exe. Milyen kedves, ennek ellenére mindenben igyekszek kedves lenni hozzá. No de a karma csúnya dolgokat produkál. De sikerült megadni azt a döfést, ami beletaszított a máig se múló bánatomba. Nem vagyok depis, csak fáj a lelkem, és meghasad. Míg látom mások örömmel tervezik a jövőjüket, gyűrűt vesznek, eljegyzést tartanak, megesküsznek, én titokban irigykedek, és amikor egyedül vagyok sírok. Bánatomban beiratkoztam egyetemre, az éven végzek. A párom felvetette, diplomaosztó után megesküdhetnénk. Istenemre 5 évet kellett erre várnom, hogy ez a mondat elhangzzon a szájából, és most úgy érzem már elkéstünk vele. 37 évesek vagyunk, 2 gyerekkel, tanulunk, dolgozunk, fizetjük a házunk hitelét. Végül is elértem azt, amire vágytam. Rájöttem nem akarok házasodni, mert elcseszte, és idővel belátta, hogy nem kellett volna azt mondania, de mélyen megbántott vele. Soha nem múló sebet ejtve a szívemen. Azt érzem, hogy amiért ilyen önző volt velem, hiba lenne hozzámennem. Sőt ma már abban sem vagyok biztos, hogy együtt öregszünk e meg. Úgy vagyok vele tart ameddig tart, lesz.rom. Ő próbálkozik, de elég gyenge sikerei vannak. A csalódottságot nem tudom leküzdeni, ha ránézek, csak azt az embert látom, aki miatt sose lesz kerek a történetünk. Önzősége miatt megölte a szerelmünket. Teljes odaadással beleadtam mindenemet ebbe a kapcsolatba, és válaszul ezt kaptam. Parkolópályára való vagyok, és élettársnak. Felesége soha sem lehetek, és ez ő miatta van. Elfogadtam, hogy makacs és önző, de soha nem gondoltam volna, hogy velem is az lesz. Úgy érzi, ha megad mindent, amire vágyom ( elmenni valahová, ruha, ékszer, stb) jóvá teheti a bűnét és bízik az időben. De én ezt valahogy nem tudom neki megbocsátani. Elmondtam neki, hogy most egy lejtőn vagyunk, és a lavinát ő indította el. Válasza csak annyi volt, minek kérdeztem rá, miért nem elég az amim van. Elmondtam neki, hogy más kapcsolatban, egy egészséges kapcsolatban, ez egy természetes folyamat, és mint nőben szerintem jogosan merült fel bennem ez az igény. De ő ezt kis idővel annyira látta be, hogy én őt meg akarom fojtani. Mondtam, ha fele annyira lenne csak önző ebben a témában rájönne, hogy nem olyan félelmetes dolog. Még egy snitt. Úgy értem ezen a ponton jöttem rá, hogy tulajdonképpen győzködöm, és ez a legalja a dolgoknak. Ami végképp megölt lelkileg az unokatesója lagzija volt, olyan programok voltak ott, amikről én is álmodoztam kislány korom óta. A szertartásra nem mentem be, nem kaptam el a csokrot. Csak ettem és jól leittam magam, és hogy ne beszélgessek senkivel kijártam 10 percenként cigizni. Állítólag elég gáz volt a viselkedésem, de tojtam rá. Úgy sem ismertem ott senkit sem, és hála a fiaim sem voltak ott. Így kissé elengedtem magam. A párom pedig feszült volt, mert szerinte leégettem. Részegségemben kitálaltam: lelki fájdalmamról, az exbarátnőjéről, hogy mit foglalkozik vele,hogy viselkedek, hisz nem vagyok neki senkije, csak a lakótársa meg a gyereke anyja, ez már nem nagy szám a mai világban. Összevesztünk. Másnap, amikor józanabb lettem komolyan megkérdezte, hogy ennyire megbántott. Nem mondtam semmit. Ez volt kb 2 éve. Azóta nem változott semmi. Feljön a téma néha, ha vki megesküszik, és olyankor jön a nem hallgatom, hogy mindenki házas csak mi nem szöveg. Nem veszekedek vele már, belefáradtam, de 1-2 mondattal odaszúrom neki, hogy te hibádból már nem akarok házasodni. Mert elcseszte, és nem bízok benne. Elmondtam neki, előbb a bizalmat kell helyreállítania, aztán lehet szó itt házasosdiról. De alapjában úgy teszek mint akit nem érdekel, mélyen legbelül kitör a haragom, sírok és dühöngök, hogy miért én miért nem lehettem egyszerűen feleség, mint a nővérem, vagy a barátnőim? A válasz egyszerű: naivan hittem kaphatok második esélyt és én is lehetek egyszer egy szerető feleség. De idővel lezárom ezt a témát: hisz sok dolgot elértem: család, ház, munkahely, nemsokára 3. diploma, egészségesek vagyunk. A pici hiba: ennek ellenére hiába szeretem a párom, már sosem leszek a felesége. Ez minden nő álma nem?

Tiszteletem doktornő!
A páromról lenne szó,aki 22 éves.Pánik beteg,és nem igazán tudja kezelni a dolgot.Sajnos ugy veszem észre,a gyógyszerek sem használnak semmit.Segiteni szeretnék neki,de ez már az én hozzáértésemen is túltesz.Mit tehetnék?Kérem segitsen.Köszönettel Róbert

Tisztelt Doktornő!
26 éves vagyok, és mindig is jellemző volt rám, hogy ha valaki/valami sérti az önérzetemet, azt nagyon nehezen napok,hónapok, évek alatt sem tudom elengedni. Lehet az egy idegen buszsofőr, vagy egy vásárló, bárki, ha úgy érzem jogtalanul ítélkezik, vissza szólni nem tudok, csak forrongok magamban és nem tudom abba hagyni. Nagyon túl agyalok dolgokat általában negatív dolgokba nagyon bele tudok merülni es olyan dolgokat képzelek, és szinte tény ként kezelek, amik meg sem történtek még, csak egy lehetséges opció. Fel idegesítem magam ezeken és sokszor el rontom az egész napomat a saját agyalasommal. Mit tudok tenni hogy el tudjak engedni dolgokat, ne foglalkozzam velük, es ne agyaljam túl a minden napjaimat?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Anita

Kedves Doktornő!
Egy ideje már gondolkodtam pszichológus megkeresésén. 22 éves lány vagyok. A történetem nagyon messzire nyúlik vissza fiatal korom ellenére. Kiskoromba nagy szegénységben éltünk, éheztünk, gyakran szakadt ruhakba jártunk oviba, suliba. Ekkor hárman voltunk testvérek. A rossz körülmények miatt állami gondozásba kerültünk de egy idő után visszakerültünk a szüleinhez. Ekkor született mégegy testvérem majd rá 2 évre ismét terhes lett édesanyám. Még mindig szegények voltunk de nagy szeretetben éltünk. Egy napon azonban teljesen megváltozott az életünk. Édesapám váratlanul elhunyt amikor anyukam 7 hónapos terhes volt. Sajnos ezt a tragédiát végignéztem és szemünk előtt történt mindez, ami mai napig is a szemem előtt van rengetegszer. Ekkor az anyai nagymamánkhoz költöztünk egy másik városba, majd egy külön házat sikerült intézni. Megszületett a 4. testvérem. Majd anyukám úgy kezdett el viselkedni hogy rá sem ismertünk. Sok csapás ért minket, anyukámnak új élettársa lett aki ütött vert minket, elvette minden pénzünket, rengetegszer monoklival éhezve fázva megtünk iskolába, óvodába. Rendőrségen, bíróságon minden ilyen helyen kellett lennünk ez ügyben. Ezután anyaotthonba kerültünk, majd anyukám visszament ugyan ehhez a férfihoz és mindem folytatódott tovább ami molesztálásig, erőszakig fajult. Ekkor a férfi börtönbe került mi meg elköltöztünk egy másik városba. Mint említettem anyukám teljesen megváltozott a tragédia óta, nem törődött velünk. Itt megismerkedett szintén egy férfival aki nem volt jó hatással rá, ellenünk uszította anyát és a pénzünkre hajtott. Megint szegénységben kellett élnünk, szégyeltünk iskolába, óvodaba menni, gyámügy folyamatosan ját hozzánk és figyelmeztette anyát hogyha nem változtat akkor állami gondozásba kerülünk. Nekem egy nővérem van, a többi testvérem kisebb nálam. A nővérem közben megismerkedett a párjaval és gyermeke is lett 17 évesen. Nekem ő volt a bizalmasom minden megbeszéltünk, jó testvérek voltunk. Ezután a rossz körülmények miatt államo gondozásba kerültünk ekkor 15 éves voltam és nővérem a babával nem oda került nevelőotthonba mint én. Itt sajnos megszakadt a kapcsolatunk és már 7 éve nem találkoztunk, elhidegültünk egymástól. 1 évi nevelőotthonban élés után (borzalmas volt, bántottak minket sokszor) 3 testvéremmel nevelőszülőkhöz kerültünk. Habár itt jobbak voltak az életkörülmények nem voltam boldog. Úgy éreztem hogy csak magamra számíthatok (a 3 testvérem szellemileg fogyatékos, így ők nem sokat fogtak fel a helyzetből), nem volt kivel megbeszéljem a problémáimat, érzéseimet. Elkezdtem középsuliba járni, barátsagok, szerelmek szövődtek. Itt ismertem meg a legjobb barátnőmet akivel 5 évig töretlen volt a kapcsolatom , mindent meg tudtam vele osztani, ő volt a legnagyobb bizalmasom, testvérekként néztünk egymásra. Mindig segített és meghallgatott, a támaszom volt , végre úgy éreztem fontos vagyok valakinek és boldognak éreztem magam. Minden titkomat és mindent tudott rólam. Közben volt egy hatalmas szerelmi csalódásom de sikerült túltennem magam rajta. Időközben megismerkedtem a mostani párommal, 3 éve vagyunk együtt. Közben kijártam a középsulit, egyetemre kerültem és ekkor következett az hogy a legjobb barátnőm eltávolodott tőlem és mostmár nem beszélünk. A párommal mostanában nem érzem kiegyensúlyozottnak a kapcsolatunkat, gyakran hazudik nekem és nem oszt meg velem dolgokat, a barátai sokkal fontosabbak neki mint én, hanyagol és nem hallgat meg, nem érdekli mi van velem. Sokszor azt érzem hogy a rosszat akarja nekem és nem szeret. Pedig 3 hónapja együtt lakunk. Nagyon el vagyok keseredve. Közben ott kellett hagyjam az egyetemet és egy hónapja dolgozok de nagyon magam alatt vagyok lelkileg, habár ezt nem mutatom senkinek. Éjszakánként és van hogy nappal is síró rohamok jönnek rám, egyedül érzem magam a világban, nincs akivel megbeszélhetném mi bánt vagy egyáltalán akivel őszintén beszélni tudnék. Az évek alatt nagyon visszahúzódó es szótlan lány lettem, nem szívesen keresem a társaságot és nem is szólok senkihez és sokszor arra vágyom hogy senki ne szóljon hozzám mert rámjön a sírás. Mióta elköltöztem a párommal azóta a testvéreimmel sem találkozom ami szintén nagyon megvisel. Nem találom a helyem és nagyon szeretnék beszélni valakivel akinek mindent elmondhatok és meghallgat, segít. Mostanában erős bennem az a gondolat, hogy nincs értelme az életemnek, nem vagyok fontos senkinek és nem szeret senki. Mit tegyek, mit tanácsol? Valaszát köszönöm!!

Kedves Melinda! Párommal lassan 9 hónapja vagyunk együtt. Előttem volt egy három és fél éves kapcsolata. Sajnos a lezárása nem úgy sikerült ahogy szerettük volna. A lány mai napig nem tud beletörödni abba hogy köztük vége. Telefonál, irogat, már postai uton is csomagot küldött. Párom igyekezett úgy kezelni, hogy minél kevesebb hisztivel járjon az elfogadás, de már az ő türelme is elfogyott a lány irányába. Próbáljuk kizárni, de nincs olyan hét hogy legalább kétszer ne telefonáljon, vagy valamilyen módon hírt adjon magáról. Közösségi oldalainkat is figyeli, illetve hol letilt nehogy az újabb akciója után kapcsolatba tudjak lépni vele. Párom elmondása alapján már a kapcsolatukba is ilyen volt, túl ragaszkodó, illetve ha nem az történt amit ő akart nem egyszer sürgősségire kellett vinni annyira belelovalta magát a szituációba. Ön szerint tudunk ezzel kezdeni valamit vagy lassan hatósági segítséget kell kérnünk a nyugalmunk érdekében? Telefonszámcsere megtörtént, de az új számhoz hozzájutott, a lakcím váltás pedig egyenlőre nem megoldható.

Jónapot! A páromról lenne szó. Azt sejtem hogy valami betegsége van pszichikailag. Alapjaraton egy kedves, humoros, szerethető férfi, de amikor valami nem tetszik neki vagy nem úgy alakul ahogy ő akarja, olyna szinten kiakarja vívni az igazát velem szemben hogy kiabal csunyan beszel agresszív lesz rángatja a karom. Aztán masnap azt mondja az a valaki nem ő. És hogy alig emlékszik rá mit tett. Hogy nem tudja ezt uralni. Kerem segitsen. Ez valami betegség lehet ami komolyabb?
Esetleg személyisegzavar? En erre is gondoltam mar. Koszonom szepen

Tiszteletem.
35 éves vagyok. Házas. Egy évvel ezelőtt megjelent az életemben az exem. Úgy érzem érzéseim vannak iránta és az ő elmondása szerint neki is vannak. Elég zárkózott nem igazán akar megnyilni felém. Ahogy én látom az ő véleménye szerint az rossz de nem akar beszélni semmiről. Hogy alljak hozzá? Ha elküldöm hogy ne keressen egy idő után keres mintha nem történt volna semmi. Egy ördögi kor🙂mit tegyek hogy nyisson felém?
Köszönöm a válaszát
M. Anett

Kedves Doktorno,
A parommal 3 eve vagyok egyutt, nem lakunk egyutt meg. Intezetben nott fel a csaladjaval nincs kapcsolata igazan. Errol tobbet nem tudok mert nagyon zarkozott es nem beszel errol. Szerintem meg nehez neki. Nem tudom milyen lelki sebeket hordozhat csak erzem abbol ahogy viselkedik. Nem szereti ha felkoszontik mert nem volt aki csinaljon neki szulinapot. Az enyemet is elfelejteni, nehezen bizik meg barkiben, mindig egyedul volt. Vannak ilyen es ehhez hasonlo dolgai. Probalom megerteni, de nem tudom hogyan kezeljem? Ha ebben tudna nemi tanacsot vagy utmutatast adni. Koszonettel Barbara

Másfél éve együtt vagyok a párommal, viszont egy évvel ezelőtt sajnos egy régi sráccal a múltamból akivel régen kavartam, de akkor soha nem feküdtünk le, meg csaltam a páromat, borzalmasan bánom, soha nem akartam megcsalni senkit, de ez a személy akivel megtörtént elég akaratos is tud lenni és testileg valóban vonzódtam hozzá, de mikor megtörtént már akkor nem akartam az egészet csak azt vártam hogy vége legyen , borzalmasan érzem magam még mindig ennyi idő után is, soha nem mondanám el a páromnak, mert mindenkinél jobban szeretem, és sajnos rajta kívül más értelme nincs az életemnek legalábbis nem látom. A kapcsolatunk egészséges és boldogok vagyunk együtt, nem veszekszünk csak néha vannak kis hisztik, de semmi komoly. Tényleg mindennél jobban szeretem és érte éri meg mindennap fel kellnem. Szörnyen érzem magam és nem tudom, hogy bocsáthatnék meg magamnak. Azok a kérdések járnak a fejemben, hogy rossz ember vagyok ? Megerdemlem egyáltalán őt? Nem tudom tényleg, hogy mit csináljak a bűntudattal, elmondani semmi képen nem akarom, mert nem jelentett nekem semmit és a páromat szeretem és a másik személy tudom soha nem mondaná el senkinek. De sajnos a bűntudatot rosszulétek is követik és ez nem tartom normálisnak. Senkivel nem tudtam róla beszélni senkinek nem mondtam el mert szégyellem, egyedül csak azzal a személyel tudtam róla beszélni akivel megtörtént és ő azt mondta fogjam fel úgy mint egy álom és engedjem el a múltat. De nehéz , mert életem legnagyobb hibájának érzem és borzalmas. Kérem segítsen megnyugtatni a lelkem..

Jónapot
Szeretném a segítségét kérni. A párommal 6eve ismerjük egymást van egy 2éves kisfiúnk voltak hullám völgyeink. Tegnap kideru1 megcsalt. Azt mondta kedveli a lányt. Én ennek ellenére megpróbálom helyrehozni mert én még mindig ugyan úgy szeretem őt mit régen. Azt mondta hogy ő is szeret csak már nem úgy mit az elején. Kiderült ez a félrelépés régóta tart kb fél éve. De én szeretnék adni egy próbát mert szeretem. Ő is benne van h megpróbáljuk. Olyan rideg hozzám. Kérem segítsen. Van még remény, esély ennek a kapcsolatnak?

Jó napot kívánok! A zavaros érzelmi állapotom miatt szeretnék tanácsot kérni.
Kezdjük azzal, hogy sajnos nagyon impulzív lélek vagyok, hamar felmegy a pumpa. Néha olyan idegrohamaim vannak, mint a csuda. Ha valami nem úgy történik, ahogy én szeretném, ha úgy érzem nem figyelnek rám eleget én robbanok. Olyankor mindent csapkodok, kiabálok és káromkodok. Próbálom visszafogni magam, de általában belül addig addig frusztrál valami, amíg ki nem tör belőlem, más formában pedig nem tudom levezetni, nem segít sem a mozgás sem a takarítás. Csak a törés-zúzás, olyan vagyok, mint egy őrült. Lehetséges, hogy kellene szednem rá valamit?
A másik pedig az lenne, hogy egy ideje megcsaltam a párom, aki végülis megbocsátott. Viszont még mindig gyakran gondolok a másik fiúra, ha álmodom szinte mindig szerepel benne. Nem tudtam otthagyni a mostani párom, mert szeretem és jó ideje együtt vagyunk már. De valahogy a napjaink olyan snasszok, mindig ugyanaz, ő makacs nem is törődik velem igazán, azzal hogy én mit szeretnék vagy nekem mi lenne a jó. Már nem tudom szeretem-e igazán, vagy csak félek egyedül maradni. Mit tud tanácsolni egy ilyen helyzetre?

Jó estét kívánok !!
Renáta vagyok 25 éves és egy lassan szerintem fobikussá váló problémával küszködők , ami nem más mindt az hogy nem merem kimondani ami bánt leginkább a szüleimnek . Annyira streszelem magam hogy egy enyhe fájdalmat is szoktam érezni a mejem tájékán és nem kapok olyan könnyen levegőt .
Sokat gondolkodtam hogy ezen muszáj valtoztatnom de nem megy inkább , magamban el gondolom h erős leszek hogy meg mondom amit kell ( hogy érthetőbb legyen édesapámnak el vétték a hajtásiát és el hallgatta előttünk de én és édesanyám tudtuk és nem volt bátorságom szembe szalni és meg mondani neki hogy nem jól csinaja amit csinal ) szóval egész nap képes vagyok ezeken rágódni de Mikó oda jutok hogy meg tudnám mondani amit akarok “le fagyok “ hallgatok … mit tegyek mert lassan bele örülök a gondolatban hogy gyáva vagyok ….

Kedves Melinda!
30 éves, házas nő vagyok, mégis problémát jelent a szüleimmel, testvéremmel való viszony kezelése. Úgy érzem folytogatnak a szeretetükkel. Rendszeresen látogatjuk őket (a testvérem és szüleim együtt élnek), de szerintük kevésszer (kb. 2 hetente másfél nap). Bűntudatom van, mert tudom,hogy hiányzom nekik, de rettenetesen feszült vagyok,mert úgy érzem nem élhetem a saját életemet. Nem tudom hogyan viselkedhetnék úgy,hogy mindenkinek jó legyen. Próbáltam megbeszélni velük, de meddő vitába fulladt a helyzet és hálátlannak neveztek.

Kedves Melinda!
Az a helyzet, hogy igazán tanácstalan vagyok. 17 éves vagyok, van egy fiú is, ő is annyi. Azt mondta nekem, hogy nagyon jól érzi magát velem és hogy imád, és rengeteget gondol rám de kevésnek érzi a köztünk lévő dolgot ahhoz hogy járjunk. Pedig már csókolóztunk és többször le is feküdtünk. Arra gondoltam, hogy nem meri megengedni magának, hogy szeressen valakit, mert már nagyon régóta nem volt kapcsolata és fel. De nem tudom. Maga mit gondol? Előre is köszönöm!

Kedves Melinda! Mit tegyek ha 13eves vagyok és ezt nem tudom elfogadni? Idősebb szeretnék lenni főleg amilyen világba élünk nem vagyok előrébb semmivel de nagyon szeretnek már 15lenne és nem tudom elfogadni hogy csak 13vagyok,kérem segítsen! Köszönöm szépen előre is!

Kedves Doktornô!
Két éven keresztül együtt (nem egy háztartásban) éltem társammal. Részemröl a kapcsolat kezdettöl fogva nem annyira szerelem, mint inkább szeretet volt. Ô nagyon szerelmes volt és úgy érezte, érzelmeit viszonzom. A családja engem vallási okokból nem fogadott el, neki pedig fontos – és mindennél fontosabb – volt a környezetének ítélete. A kapcsolatnak vége lett, de szoktunk találkozni rendszeresen. Neki láthatóan nem ártott a változás, én viszont nem tudom magam túltenni a szakításon. Ez azért lep meg, mert nem éreztem érzelmi kötödést, viszont mivel szeretek adni, nagyon sokat « adtam », amit egy hosszabb periódus után, mikor úgy éreztem, észre sem veszi, szóvá tettem és azóta áltában ezt « értékelte » (szavakban, ùgy, ahogy elvártam) és nekem is tudatos lett, hogy mindig érezte a figyelmet, amit kapott, még akkor is, ha nem mondta külön.
Miért bánt engem annyira, hogy nincs szüksége rám ? Mi hiányzik belöle (?) nekem?
Segítségét elöre is köszönöm.
Tisztelettel
Lia

Jónapot kívánok!

Azt szeretnèm kérdezni, hogy mit lehetne akkor tenni, ha a szeretteimet folyamatosan megbántom szavakkal. Amit nem szándékosan csinálok. Elveszett a bizalmuk is felèm, sajnos jogosan, ugyanis tettem érte. A tanulásban sem jeleskedek, jelenleg kettőből állok bukásra. Azt hiszik, hogy nem szeretem őket, mert folyamatosan megbántom. De ez nem igaz. Èn mást nem szeretek és nem is szerettem soha annyira, mint a család tagjaimat. Ez ellenére elég sokszor megbántom, csak nem szándékosan. Van az ilyenre valami megoldás, vagy szakember, hogy ezek a dolgok ellen változtatni tudjak? Várom mielőbbi válaszát.

Üdvözlettel :
Árpád

Hello!
Szeretném meg kérdezni mit csináljak hogy ha szüleimmel nem jövök ki jól de mar van párom akit nagyon szeretek de a szüleim még nem engedik el a kezemet hiszen mar lassan 20 éves vagyok.???
Még mindig meg mondjak mit csináljak, az életemmel.
El költözzek tőlük vagy ne???

Tisztelt Habis Melinda!
Az a helyzet, hogy barátom szülei pár hete nagyon összevesztek, sőt apukája kérte hogy anyukájával költözzenek ki. Ezután időt kért tőlem,majd pár nap múlva hívott hogy a szülei kibékültek,de nagyot csalódott az apjában és szülei kapcsolatában, egy ideje szomorú és le van hangolva, úgy érzi időre van szüksége, hogy rendben jöjjön. Biztosítottam róla hogy annyi időt kap amennyi csak kell, emiatt ne aggódjon. Azt tudnia kell, hogy másfél éve vagyunk együtt és ő külföldön él, pár hónaponta találkozunk, de minden nap többször beszélünk telefonon általában, én 24 éves vagyok, ő pedig egy évvel idősebb. Tehát az a kérdésem, van-e esély arra hogy tényleg visszajön hozzám? És mennyi idő lehet egy ilyen eset után lelkileg helyreállni? Komoly problémát jelent a szüleivel elszenvedett incidens kapcsolatunkra nézve?

Kedves Melinda!
Rájöttem, hogy a párom még az exfelesége után vágyakozik. Egy éve váltak el, mert a nő megcsalta egy férfival, akivel azóta együtt is laknak, mi fél éve voltunk együtt. Persze, voltak arra utaló jelek, hogy bajok lesznek, de próbáltam normálisan hozzá állni, nem hisztizni. 5 hónapig napi szinten ölték egymást, a gyerekükön csattant sokszor ez, na meg persze rajtam (öngyilkossággal fenyegetés, a gyerek bőröndjeinek kipakolása az utcára, hogy “majd az új anyuka felneveli”, a láthatóság korlátozása, stb.) Engem is gyakran megkeresett a feleség, hogy mit fog velem tenni, ha nem takarodok el a volt párja közeléből. Nagyon szeretem a párom, de egyre nehezebben viseltem ezt a helyzetet. Úgy éreztem, egyedül maradtam. Egyszer belenéztem a párom gépébe és sajnos előtte való napokban történt beszélgetésüket láttam meg. Az exfeleség engem szidott mindenféle ledegradáló jelzőkkel, a párom pedig szinte könyörög neki, hogy találkozzanak, illetve a múlt szép pillanatait említette. Meg hogy még vannak érzelmei. Rettenetes volt ezt végigolvasni. Egyből szakítottam a párommal, aki először tagadott, majd elkezdett fenyegetőzni, hogy milyen jogon néztem bele az ő magánlevelezésébe.
Nagyon bánt, mert még mindig nagyon szeretem, szeretném, ha felocsúdna… Rá fog jönni vajon, hogy nagyot tévedett? Várjak rá? Mit tehetek? Tudom, 13 év együttélés kontra fél év nem versenyezhet, de jó lenne tudni, mit kezdjek a mostani helyzettel.

jó napot!
nekem olyan problémám lenne,hogy a párommal már 3 éve vagyunk együtt,de egy éve szét mentünk egy hónapra. ő ez idő alatt együtt volt egy nővel. De utána rájött, hogy én kellek neki. Akkoriban felsem fogtam hofy mi is volt köztük de utána olyan 2 hónapra rá ébredtem rá igazán,hogy mit is tett és hogy nekem ez mennyire fáj. Sokszor volt veszekedés köztünk és sokszor hazudott is nekem a párom,hogy például elmegy a haverjaival valakinek a bucsubulijara de nem mondta hogy ez a lany is ott lesz. Sajnos nem tudok benne már megbizni. De ő azóta (elmondasa szerint) sok mindent megbant. Nagyon sokszor bizonyitja hogy tenyleg szeret, de en akkor is felek ot mar mondjuk a boltba is elengedni mert akkor elkezdek szorongani vagy olyan dolgokra gondolni ami talan nem is igaz. Nagyon sokszor sirtam mar neki hogy mondja el az igazat de o azt allitja hogy az igazat mondja.
Azt tudni kell a paromrol hogy egxebkent ilyen szituaciokban nagyon lelkiismeretes(megcsalasba)
tudom rola mert amikor mi elkezdtunk csak irogatni(3evvel ezelott) akkor o meg egy boldogtalan parkapcsolatban elt es amikor mar egy icikepiciket tobbet kezdett el erezni irantam akkor egybol elmondta az akkori baratnojenek es szakitott is vele
szoval azt gondolom hogy nem lenne szive ezt velem is megtenni foleg ugy hogy en annyiszor sirtam mar neki.
erzem es tudom hogy szeret es az a gond hogy en a multban elek es annyira szeretnek ezen valtoztatni de nem tudok hogyan tudnek csak a jelenre es a jovore koncentralni?
szeretnek benne bizni de hogyan?
es ha megint hazudik?
tudom hogy egyszerubb lenne szakitani vele de nem enged el(es en sem akarom igazan) ezert is gondolom hogy megcsalni nem csal meg kulonben nem sirva konyorogne nekem
mert a parom nrm egy olyan ember aki kimutatja igazan az erzelmeit es foleg nem sirva.
mar nem tudom hogy mit kene gondoljak vagy csinalnom mert boldogok szeretnenk lenni de en mindig vissza gondolok es kezdem a kotekedest.
köszönöm a valaszat

Kedves doktornõ.
Igazából rengeteg kérdésem lenne önhöz, de meg probálok rövid lenni. Van egy borzasztó kényszer betegségem amivel állandoan ismetelek meg dolgokat. Már túl gyakran el uralkodik rajtam de valahogy le győzöm őket , ez miatt voltak borzasztó időszakok is az életemben amit senkinek nem kívánnák viszont így a minden napokban meg tanultam le győzni őket és nagyon jól vagyok. De az igazság az, hogy vannak úgy nevezett ismetlések amik nagyon nagy szorongást kelltenek ki és olyankor rá jövök , hogy nagyon meg szeretnék ettől szabadulni , el sem tudom mondani , hogy mennyire ,de nem tudok , mert igazaból más esetben de úgy is elő jön. Másoknak nem nagyon beszéltem erről , mert nincs meg a bátorságom , még ide is nehezen vettem rá magam , hogy írjak , és a másik meg az, hogy őrültségnek is hangzana. Ön azon kivül , hogy szak emberhez forduljak mit tanácsol ? Tudom , hogy ez lenne a helyes de nincs meg a bátorságom és ezt nem is szerétném. Esetleg van rá lehetőség akkor privátban tarthatnak egy beszélgetést ha önnek is jó.
Előre is köszönöm és el nézést hogyha túl nyomatékos voltam.
Szép napot.

Egy kérdésem lenne hogy 17 éves vagyok házasodni szeretnek szeptemberbe és okjzok éppen és nincs munkám hogy valamit fel lehet ilyenkor mutatni hogy a házasságot engedélyezzék? Mert csak úgy lehet hogy munkám van de most a vírus miatt se tudok menni meg a tanfolyamom miatt se válaszát előre koszonom

Üdvözlöm
Viszont Önnel más irányból szeretném megközelíteni a dolgot.Szóval a feleségem viselkedése megváltozott.Feltűnt, hogy egy férfivel váltanak üzeneteket órákig.Majd egyik este kaptam a feleségemtől egy üzenetet, hogy ne aggódjak majd jön.Én munkából hazaérve este tapasztaltam,hogy valóban nincs otthon.Majd éjfél is elmult mikor elkezdtem aggódni, hisz nem szokott ilyen késöig elmaradni.Aggódtam, hogy valami baja esett, mert telefonra nem reagált.Majd hajnali 6órakor megjelent otthon ittas állapotban, pedig nem szokott inni.Én viszont sajnos egyből letámadtam, hogy hol volt, mit csinált, kivel volt,megcsalt-e?Erre ö azt mondta nem vagyok az apja, és semmi közöm hozzá hol volt, kivel ,de nem csalt meg.Nem szép dolog, de a telefonjából megtudtam, hogy a férfinél töltötte az időt.Viszont olyan jelet nem láttam, hogy valami történt volna köztük, bár a fiú úgy tűnt szerette volna.Bennem ez hatalmas törést okozott, bár már rájöttem, hogy nagyon rosszul reagáltam a helyzetre.Lehet ezt valahogy kezelni?

17 éves vagyok és a barátom bátyjának már 6 éve van barátnője a neve Eszter, és én csak 1 éve vagyok együtt a barátommal. Olyan problémám van, hogy egyszerűen féltékeny vagyok Eszterre. Zavar, hogy ő előttem illeszkedett be a családba, ő már egyetemre jár, az apja vett egy lakást Pesten és ott laknak a barátom bátyjával és amikor ott vagyunk a barátoméknál nagyon idegesít mikor az anyósómmal beszélgetnek. Egyszerűen irritál a személyisége de mikor meg beszélgetek vele akkor meg ez a féltékenységem elszáll. Mit tudok ez ellen tenni?

Jó napot kívánok van egy alakuló kapcsolatom és a fiú szeretne rólam fehér neműs képet snapen ahol lehet látni, ha mentik vagy fényképezik mi lenne a helyes ötlet??

Jò estèt. El vàlt szülők 4 èves kislànya nem eszik hùs fèlèt ès időközönkent vannak düh ki törèsei csapkod anyukàm szerint ez nem hiszti. Ma elővett egy fotòt amin 3 an az apukàlyàval vagyunk ès el kezdett sķrni a tatàval volt itthon ès nagyon sokàra nyugodott meg. Köszönöm.

Kedves Doktornő!
Egy olyan nehéz időszakon megyek most Át az életemben, hogy úgy érzem segítséget kell kérnem mert én sem tudom mi történik velem. Régen mindig is egy cserfes közvetlen boldog lány voltam, imádtam társaságban lenni, ismerkedni. Az elmúlt egy évem viszont borzalmasan telt, belekeveredtem olyan társaságba amibe nem kellett volna, dohányoztam és használtam rendszeresen tudatmódosító szereket is. Az elmúlt 2 hónapba már teljesen tiszta vagyok, nem iszom, nem dohányzom át tértem egy egészségesebb életmódra. Viszont sokkal zárkózottabb lettem, zavarban vagyok ha beszélgetnem kell valakivel , remegek és nagyon rossz érzésem lesz akkor is ha a saját barátaimmal kell találkoznom. Ez ma már odáig fajult hogy a házból sem megyek ki és kezdek teljesen antiszociális lenni. Nem tudom mi történhetett velem és hogy oldhatnám meg ezt a problémát 🙁
Köszönöm a segítséget!

Kedves doktorno! Azert kerestem fel ont mert azt szeretném kérdezni normalis dolog az ha a parom folyton kiteszi a facebookra h. Egyedulallo? Egyutt elunk ket eve de lanyoknak irogat es mindig ki irja a facebookra h. Egyedulallo. Szerinte en viszem tulzasba h. Zavar ez. Probaltam megbeszelni vele többször is.

Üdvözlöm! 10 éve vagyunk házasok 3 gyönyörű gyerekünk van. Tavaly decemberben vallotta be a férjem, hogy vonzódik a saját neméhez, azt is elmondta orálisan elégitett már ki férfit ez akkor volt mikor mi már házasok voltunk. Egyszerűen nem tudom feldolgozni és elfogadni ezt. De elhagyni sek szeretném hiszen itt vannak a gyeremekeink, sok szép évet éltünk már meg egymás mellett. Csak telnek a hónapok és én nem tudom hogyan tovább. Szeretem de össze vagyok zavarodva mi tevő legyek.

Kedves doktornő! Olyan helyzetbe kerultem, ahol nem tudom mi a helyes dontes. Én 25 éves vagyok a férfi 47.A férfi családos és ket gyereke van(21,12evesek).Egy hónapja ismerkedtünk össze egy oktató-tanuló kapcsolatnak indult (jogsit akartam), de aztán szerelem alakult ki mindkét részről! A férfi mar azon gondolkozik hogy elváljon, a feleségének az érintése is zavarja már,vagyis ezt mondta, de a feleség semmiről nem tud és még 30ev utan is a ferfi szerint szerelembol szereti a felesege. De ami köztünk alakult az egy csodás dolog. Valoszinuleg a tenyeren hordozna a férfi egy életen át, annyira különleges ami koztunk van. A ferfi szerint nem veletlen hogy minket osszehozott a sors. De dobjam el ezt az egészet, a nagyőt azért mert masok azt várják el (családom, barataim) hogy egy korombeli ferfit talaljak? De igazabol az en lelkem lehet nem viselné el ha miattam menne szét egy házasság. Mert ha eleve rossz egy házassag, ne miattam menjen szét! Ez a ferfi kepes lenne civilizalt módon elválni ha, en is azt szeretném hogy kiteljesedjen a kapcsolatunk. Teljesen kétségbe vagyok esve hogy itt mi a jó döntés. Elengedjem, mert szeretem és tisztelem annyira hogy lemondok a közös boldogsagunkról a családja javára? Vagy megprobáljam vele a közös életet úgy hogy a kornyezetem nehezen fogadná el hogy egy idősebb férfival boldog vagyok , de lehet mindig ott lenne a bűntudad hogy tonkretettem egy családot? Tudna adni valami tanácsot ilyen helyzetben? Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt Doktornő! A menyemnek sajnos nem tudom mi okozza ezt a problémát kisbabája született és annyira ideges mindig, szülés előtt is be volt pánikolva,hogy nem fog rá érni semmire neki nincs ideje semmire.A fiam mindenben be segít neki főz, takarít .állandóan ideges türelmetlen gyerekkorában sok sérelem érte és most a családján tölti ki minden régi fájdalmát.Mindig azt képzeli ,hogy a másik ember a rossz azt mondta hogy ő gyűlöli a férfiakat és nem tudom ez mire vezethető vissza.Valami a múltjába nagyon fájdalmas dolog volt amiről nem beszél szeretném tudni,hogy mi a baja.

Kedves Melinda!
A barátomat akaratom ellenére lelkileg bántom, ideiglenesen szakítok vele sokszor, de szeretem.
Mit tehetnék, hogy meg szűnjön ez a rossz szokásom?
15 éves vagyok a barátom is 15 éves

Kedves doktornö! Én özv. R györgyné /aniko/ azért fordulok önhöz, mert nagyon megmagyarázhatatlannak tartom hogyha valaki mindedj ki egy ujjal is probál hozzám érni pl. karom vállam akkor reflex szerüen elhuzodok miért van az nem értem. Kérem segitsen megérteni köszönöm segitségét

Üdvözlöm! Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy a párommal idén 2 éve leszünk együtt, és ő nagyon makacs. Minden kis dolgon össze veszik velem, és ha egy olyan tárgyról van szó amit pl ő készített, és nekem adott, fontosabbnak tartja, mint a kapcsolatunkat. Nem gondolom, hogy más lány van a dologban, mivel bízom benne, de semmit nem lehet megbeszélni vele úgy, hogy ne legyen vita! Amikor egymással vagyunk, és kicsit több időt szeretnék tölteni vele, néha az a válasza, hogy nem abból áll az élet! Hónapokig küzdött azért, hogy a barátnője lehessek! Túlságosan könnyen megmondja, ha nagyon össze veszünk, hogy keressek mást! Tanácstalan vagyok! Az önbizalmam is elvesztettem! Tehát nem merek már vele beszélni!
Tudna tanácsot adni nekem, hogy mire számíthatok a jövőben? Vagy hogy hogyan tudnám kezelni ezt a problémát úgy, hogy mentálisan helyre tudjak jönni? Válaszát előre köszönőm!

Kedves Zsuzsanna!
Januárban elkezdtem ismerkedni egy magyar sráccal aki kint dolgozik Németországban, másfél hónapot beszélgettünk kamarásztunk is és utána kezdett eltűnni, és nem tudom hogy miért nagyon zavar mert nem tudom elengedni, mert nem tudom hogy mirt tunt el. Rá egy hétre írtam neki egy szöveget mondta bele fogalmaztam azt is hogy nem kell válaszolnia, csak én ezt a dolgot így nem tudom lezárni mert nagyon megfogott és ez egy kicsit ronda dolog volt hogy így eltűnt és nem volt korrekt. A ebben szeretném a segítségedet kérni hogy ez miért lehet. Előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!Novemberben megismertem 1 olyan férfit,akinek 1,5 éve nem volt komoly kapcsolata,szerelmi csalódás miatt.Minden áron engem akart!Össze költöztünk Decemberben,de úgy éreztem,h csak kihasznál és nem mutatta ki az érzéseit(szex közben éreztem h szeret).Januárban szakítottam vele,mert úgy éreztem h nem őszinte hozzám..megbeszéltük,kibékültünk.Teljesen jól működött minden,veszekedés mentesen,harmonikusan működött a kapcsolat.Február végén egy összeszólalkozás során szakított és azt mondta h nem szeret,szeretett talán,de elmúlt.Együtt éltünk továbbra is a közös munkahelyünk miatt, azt mondta h soha többé nem akar tőlem semmit..és sosem leszünk újra együtt..mondtam h akkor viselkedjünk “ex”-ként..összevesztünk.
A veszekedés után nem beszéltem vele,aztán pár nap múlva mikor látta h teljesen közömbös vagyok felé, folyamatosan nézett,próbált velem beszélni,ha hozzá szóltam,láttam h “boldog” “kötekedett”,kereste a társaságomat,hülyéskedtünk egész nap..aztán lefeküdtünk. Ez tartott 1 hétig..Nagyon jól éreztük magunkat és én úgy gondoltam,h ezek szerint hajlik a békülésre.Közben egyéb okok miatt el kellett költöznöm tőle,továbbra is tartottuk a kapcsolatot,de a jelenlegi helyzetben nem volt megoldható a találkozás.Facebookon rá kérdeztem h mi most együtt vagyunk-e vagy sem..?! És azt válaszolta h elmondta már h nem akar engem és nem akar velem lenni,aztán letiltott.Próbáltam keresni,h normálisan megbeszéljük,de nem hajlandó a kommunikációra. Szeret? Nem szeret? Csak kihasznált? Vagy fél az érzéseitől? Egyik ismerősömnek azt mondta h többet akart,de nem tudott megszeretni..aztán azt h “kihasznált”, otthon nem kellett semmit csinálnia,mert mindent megcsináltam én..helyette is.. kiismert,irányítani tudott volna,hazug vagyok,nem bízott bennem..nem tudom ebből mi igaz,mi nem…
Doktornő szerint mire vall ez a fajta viselkedés? Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel: Adrienn

Tisztelt Doktornő! Az én történetem elég hosszú és bonyorult. Nagyon fiatal voltam mikor legelsőbe szerelmes lettem. Az életről egésszen más véleményem volt, mint most. Talán mondhatjuk azt, hogy akkoriba túl naiv voltam. Mindenkinek mindent el hittem , és tökéletesnek láttam az életett. Bele szeretem egy fiúba, aki csak ki akart használni. Tiszta szivemből szeretem őt, elég sokáig voltam vele kapcsolatban. És váratlanul el hagyot engem, azt mondta, hogy neki nem kell senki és meg lesz egyedül is. Ősszetörte a szivemmet darabokra. Mivel én tényleg szeretem, és mikor mástól tudtam meg minek volt velem, hogy mit is akart , bennem egy világ omlott össze. Tényleg azt hittem, hogy szeret engem, mivel én egy rossz szót sem mondtam neki soha sem. Persze azóta el telt 5 év és én is meg változtam . Mára már nem ismer rám senki sem. Annyira mély nyomot hagyott bennem ez, hogy idáig fajult a helyzet. Aztán persze idővel azt is meg tudtam, hogy volt valakie és még rosszabb lett nekem. Sajnos mivel szeretem biztam benne, hogy egyszer vissza tér hozzám, de nem .Rengeteg fiúval beszéltem és találkozgattam, hogy el tudjam felejteni. És a lánynak akivel össze jött volt egy testvére, aki szerelmes volt belém. Én bosszut akartam állni és ki használtam a helyzetett. Persze én nem szeretem ezt a fiút és ugy mond mássokkal is beszéltem és találkozgatam a háta mögött. Mikor meg tudta ezt, nagyon haragudott és el váltak útjaink. Valami fura oknál fogva az interneten megismertem egy fiút akivel 4 hónapig voltam kapcsolatban. Egyáltalán nem illetünk össze se semmi, magam sem értem, hogy miért kellet ő az életembe? De el követtem egy hibát amit szégyelek, de nem bántam meg. Meg csaltam, a háta mögött találkozgatam a lány tesójával, aki jelenleg is az én nagy szerelmem barátnője. Úgy lett vége ennek a szerelmi körnek, hogy minden kapcsolatott meg szakitottam velük és éltem az életem. Éreztem, hogy ez nem én vagyok, el keztem festeni magam, ki hivóan öltözködni és rengeteg mindenkivel beszélgetni. Egyáltalán nem ériztem magam jól. Sok mindenkit meg is bántottam, nagy lett az egom és flegma lettem mindenkivel. Aztán mikor már fejeztem be fele az iskolát rá döbbentem, hogy ezt az életett nem kell folytatni mert nagyon rossz vége lett. Elengedtem a múltatt , ami folyamatosan kisért. Mivel nagyon allábecsül engem mindenki, és nem hisszenek bennem, hogy képes vagyok meg változni. Túl nagy bennem a nyomás. Tavaly ismerkedtem meg egy igazán rendes és értelmes fiúval, akibe persze bele is szeretem és a fiú is belém. Rendesen keztem el beszélni mint régen, önmagamatt adtam, olyan lett minden mint mikor régen voltam. Tökéletesen ment minden és egyszer csak minden el romlott. Erős szerelem volt , mert rengeteg veszekedés és kisebb cirkuszok is voltak, de mindent meg tudtunk beszélni. Ott kezdődött minden, mikor ő is és én is más-más intézménybe mentünk tovább tanulni. Bennem elő jött az amit az első igaz szerelmem tett velem és féltem, retegtem, hogy meg fog csalni. Mikor a barátaival volt én kombináltam rengetegszer, sokszor olyat is ami meg sem történt, és a fejéhez vágtam. Egy nap nagy veszekedés volt, és neki elege lett és szakitott velem. Amit persze teljes mértékben meg is érdemeltem. De én nem harcoltam még ennyire fiúért, utánna mentem és bocsánatott kértem, persze a családja engem elődte mindennek le hordott. De kaptam egy második esélyt tőlle, de sajnos el basztam ezt szó szerint. Mivel bennem volt a rengeteg fájdalom és folyton vádaskodtam újra, mindennek le hortam és flegmán beszéltem vele, nem értékeltem ellégé. Aztán 14 napig nem beszéltünk, ez alatt én mindent meg tettem, irtam neki, és hivtam, de ő nem válaszolt semmire sem. Csak annyit mondott, neki elege lett és nem hisz bennem , hogy meg tudok változni. A családja nem szeret engem. Ki lépet az életemből, és nem jön vissza már. Örökre el ment..pedig tudom jól, hogy szeret engem. Sajnos idegbeteg lett a rengeteg veszekedéstől, amiért én vagyok a hibás és mindha két személyiségem lenne, nem tudok küzdeni ez ellen. Be ismerem , hogy én rontottam el, de nagyon szeretem ,ő a mindenem .És el vesztettem életem nagy szerelmét. Mert ez a kettős énnem nagyon rossz hatással van rám, és a környezetemre is. Tanácstalan vagyok. Nem tudom mit kellene tennem, hiszen nem igy akartam, mivel ő az életem. De idegbeteggé váltam, a bennem lévő nyomás miatt.

Kedves Doktornő. 19 éves vagyok a párom pedig 26. 1 hónapja vagyunk együtt. Ő rendőrként dolgozik egy másik városban messzebb tőlem, és mióta itt van a vírus többet dolgozik és elvették a szabadnapjait így minden nap reggel 8 tól este 8 ig ott van. Nem tudja rendesen kipihenni magát és ez álltal nagyon negatív és nem is kedves. Úgy beszél velem mintha nem is a barátnője lennék. Oróbálom minden nap felvidítani és kedves lenni vele de sehogy se sikerül. Kezdünk eltávolodni egymástól egyre jobban de én nagyon szeretem és nem szeretném elveszteni.

Jó estét!
Zsófi vagyok, 14 lassan 15 éves leány. Súlyosnak nem mondható problémám van , de én nagyon nehezen birkózok meg vele. Senkinek nem beszélhetek a gondjaimról. A mostani időben összegyűltek a problémáim. Magammal, családommal, barátaimmal, és az iskola végett. Nagyon mélyen vagyok és úgy érzem öngyilkosság az egyetlen kiutam. Nem bírom sokáig. Semmi motiváciom nincs az élethez. Minden rossz. Persze nem irom le összes gondomat mert az sokaig tartana. Kérem segítsenek!

Kedves Doktorno!
Olyan kapcsolatban elek amelyben a paromat zavarja ha magabiztos vagyok es van onbizalmam ezert soha nem bokol nekem,nem flortol velem nem kezel nokent,soha nem kezdemenyez,nem nyit felem,ha en nem teszem meg,neki jo anelkul is,semmi jelet nem adja annak hogy nokent nez meg ram,elzarkozott tolem mind ferfi …hozzatennem azt is hogy 4 eve vagyunk egyutt az elejen minden mukodott koztunk,sot nagyon jol,aztan egy jo ideig nagyon feltekeny volt ,tulzottan ok nelkul mert o szerinte tul szep vagyok hozza es mindenkitol feltett….a feltekenyseg halvanyult normalis szintre egy jo ideje viszont ahelyett bekovetkezett ez hogy semmivel nem erositi a noi ertekeimet es onbizalmam,probaltam minden fele keppen megbeszelni,idot is hagyni es nyitottam en feleje,bokolok neki ,dicserem de nem kolcsonos….es ha probalom megbeszelni h mi a gond es hozzuk helyre akkor engem vadol mindig hogy en vagyok a hibas mert ezzel h rakerdek elveszem az onbizalmat hogy nem jo nekem,es akkor meg jobban elzarkozik…dehat nem jo nekem igy ,nem tudni mi a gond,hogy hozzuk helyre ,neki jol van ugy hogy el van tolem zarkozva mind ferfi de nem erti meg hogy ez nem egeszseges kapcsolat igy… az o onertekelesevel lenne gond es ezert probal engem is lehuzni ?sajnos a kommunikacio se megy neki a legjobban,nem csak vele hanem az elet minden teren,nehezen kommunikal es mindent magaba tart…sokszor olyan mintha nema emberrel elnek

Jó napot azt szeretném kérdezni hogy mi csináljak ha anyum nem engedi hogy azt csináljam amit szeretek és nem tudok vele beszélni

Jó napot.Én igazéból nagyon magányosnak érzem magam így a karantén idelyén mivel a testvérem barátja nálunk van és ők annyira jól megvannak és én egyész nap egyedül vagyok.Mit tegyek?

Tisztelt Habis Melinda!
20 éves egyetemista vagyok, aki 1,5 éve komoly kapcsolatban van. Egy olyan probléma merült fel, hogy amikor egy attraktív, csinos hölgyet látok (akár véletlenül online felületen vagy személyes interakció során) nem tudom kezelni a helyzetet és nagyon bűnösnek érzem magam, hiszen barátnőm van, akit szeretek. Próbáltam beszélni vele erről, viszont csak a féltékenységét indukáltam, ami manapság rosszabbodik. Mit tehetnék? Normális az ha rosszul érzem magam emiatt? Hogyan segítsek a barátnőmnek a féltékenység leküzdésében, amit én indukáltam?