Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 30 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

16 586 Hozzászólás

  • Gyöngy

    Tisztelt Doktornő!
    Három éve elváltam, van egy barátom akivel az én házamban együtt élünk. Észre vettem, hogy amikor haza érek a munkából és ő odajön hozzám, elkezdek fulladni, nehezen kapok levegőt. Ibgerült leszek.Szeretnék egyedül lakni a házamban, de ezt nem érti meg. Miért jön rám ez a kellemetlen érzés? Mit tegyek?
    Válaszát köszönöm szépen.

    • Habis Melinda

      Kedves Gyöngy!

      Pszichoterápiás munkával lehetne a kellemetlen, fojtogató érzést megérteni és kezelni. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm! Olyan problémám van, hogy 1éve lebukott a férjem. Messenger üzenetet küldtek neki ami arra utalt, hogy párbeszédben vannak a férjemmel. Ő azt mondta, hogy csak írogattak. Találtam üzeneteket amibe látni lehetett, hogy a csaj nagyon odavan a férjem ért. Megbocsájtottam neki, nagyon jól megvagyunk de nem igazán tudom túltenni magamat a dolgokon, azt érzem, hogy beszélnem kellene a csajszíval hátha akkor megnyugodnék. De nem tudom mit csináljak. Állítólag nem volt köztük semmi.Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ezt a bizalmi törtést párterápiás munka segítségével lehetne hatékonyan kezelni. Az, ha beszél a lánnyal, csak újabb sebeket téphet fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Karolina

    Üdv!
    A párom rendszeresen más nőket néz online holott én itt vagyok neki. Ő azt mondja csak azért nézi mert akkor épp nem vagyok ott. Na de ha én tudok várni pár napot akkor ő miért nem? Engem ez nagyon aggaszt, nagyon sokszor mondtam már és veszekedtünk miatta de így akkor titokban csinálja. Már egyáltalán nem bízok benne, mit tegyek?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Karolina!

      Levele több kérdést is felvet. Más téren mennyire van tekintettel Önre a párja? Mennyire tudnak mindketten beszélni arról, mit éreznek, mi az ami nehéz? Milyen szabályok vannak a kapcsolatukban?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Bernadett

    Kedves Doktornő!!
    Nekem olyan problémám van hogy az anyósom teljesen elvette az anyai szerepeimet, sajnos sokat volt nála a gyermekem beleszol teljesen az életünk, most elköltöztünk másik városba, de a gyermekem folyamatosan zaklatja és ellenünk fordítja, elvagyok keseredve. Mi lenne a megoldás erre a problémára ön szerint? Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel.:S.Detti

    • Habis Melinda

      Kedves Detti!

      Fontos, hogy a párjával beszéljenek erről a helyzetről és közösen lépjenek fel az anyósa viselkedsével szemben. Ha ezt nem sikerül megbeszélniük, vagy kivitelezniük pár- illetve családterápia jön szóba.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szilvia B

    Kedves Doktornő!

    Azt szeretném kérdezni,hogy miért van az,hogy a párom minden barátnőmmel beszélget, kicsit flörtölget,és néha még úgy érzem,én vagyok a felesleges harmadik aki ott van. Már szóltam neki,de megsértődött. Nem értem miért nem vonul el egy rövid beszélgetés után mint úgy általában a férfiak ebben az esetben,miért marad ott , mint ha hozzájöttek volna?Gondoltam rá,hogy én is eljatszom ezt vele,hogy lássa milyen kellemetlen,de hozzá nem jönnek a barátai.

    Válaszát előre is köszönöm!

    Üdvözletem

    Szilvia

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Szerintem nagyon jó, hogy megfogalmazta a párjának, mi az ami nehéz Önnek. Az, hogy Ő ezen megsértődött azt mutatja, hogy nem tudja az adott helyzettel kapcsolatos érzéseit kezelni. Ebben önismereti munka segíthet neki. Ha valaki kevéssé kezeli jól az érzelmeit, a társas kapcsolatokban sem lesz ügyes. Így pedig könnyen elszigetelődik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nikolett

    Kedves Doktornő!
    21 eves vagyok 2 kisgyerek édesanya “egyedul” nevelem oket a párom messze dolgozik heti 6napot ,igy keveset látjuk . Folyamatosan idegeskedek es stresszelek ez mar odáig fajult , hogy 0-24be,görcsbe rándul a gyomrom ha ki kell mennem az utcara es nagyon ideges leszek, az agyamat nem tudom kikapcsolni kb 5-6 orat alszom ha felkelek nem tudok vissza aludni az étvágyam is elment mindentől amit eddig megettem mar azt sem napi 1x eszek akkor se sokat .Lehangoltnak erzem magam es olyan semmilyen kedvem van nagyon régóta ez van. Szeretném en is Jol érezni magam a gyerekeimmel , hogy azt tudjam érezni ez nem kényszer ! Lehet hogy ez mind hülyeség amit leírtam de kérem segítsen ha tud !
    Köszönöm a válaszát előre !

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Fontos volna hogy felkeressen mielőbb pszichológust, pszichiátert. Akut megoldásként gyógyszer jön szóba, de a stresszkezelést pszichoterápia segítségével tanulhatja meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. krisztina

    Udvozlom ont krisztina vagyok mult ev november ota panik beteg vagyok frontint es rexetint kaptam a frontint aprilis ota nem szedem csak az antidepresszanst jol erzem magam de neha olyan gondolataim vannak mi lesz ha gyogyszer elhagyasa utan megint jonnek a rohamok? On szerint szuksegem lenne pszcihoterapias kezelesre? Koszonom a valaszat

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Amenyiben a pánikrohamokat kiváltó élethelyzet, probléma nem szűnt meg, feltétlenül szükséges a pszichoterápia. A gyógyszer önmagában csak a tünetekre hat, a betegség kialakulásában szerepet játszó tényezőket nem kezeli.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.B.Z.

    Tisztelt Doktornő!!
    Egy olyan kérdésem lenne a férjemmel 3 éve vagyunk egy pár neki az előző kapcsolatából született egy gyermek aki most 6 éves
    Ma a gyermekért mentem volna amikor írt a volt élettárs hogy ne menjünk érte mert azt mondta a kisfiú hogy èn bántom és nem szeretem pedig ilyen probléma sosem adódott hogy kezet emeljek és kiabáljak a férjem gyermekére ! Való színűleg ez az anya állítása ! De én nem tudom elviselni hogy ő ezt állítja rólam ilyenkor milyen jogi lépéseket tudok tenni ????
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves M.B.Z!

      Úgy godndolom, hogy a gyermek szempontjából mindenképpen kedvezőbb lenne a békés megoldás. Érdemes volna megpróbálni rendezniük a kapcsolatot a férje exével. Ha Önök felveszik a kesztyűt, még többet fog sérülni a kicsi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jónapot.
    A párommal már 2 eve vagyunk egyutt. De a találkozásokat sajnos elég ritkan es nehezen tudjuk megoldani. De mostanában furcsa velem…mintha nem érdekelné hogy nem találkozunk, napközbe nem is beszélunk csak este pedig ez nem igy volt… meg celozgatott arra is hogy keressel inkább mást meg elege van abbol hogy arrol hisztizek hogy nekem hianyzik…. nemtudom mivan nem ilyen volt és nagyon félek nem értem hogy miert hanyagol ennyire és hogy miert ilyen velem.
    Valaszát előre is koszonom.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos lenne, hogy megfogalmazza a kétségeit a párjának. Ez nem hiszti, hanem őszinte emberi kommunikáció. Amennyiben Ő elutasítóan reagál, az is felmerül, hogy már továbblépett, vagy nem is akar valódi (mély érzéseken alapuló) kapcsolatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. János

    Tisztelt Melinda.
    Azzal a kérdéssel fordulok önökhöz hogy extrém modon finyás vagyok összesen 4 fajta ételt eszek meg már nagyon zavar probálkozok más ételeket megkostolni de elkap a hányinger és nem birom le nyelni. Édesanyám elmondása alapján kiskoromban mindent megettem most 22 éves vagyok. Az egészségemnek se tesz jót hogy nem viszek be egészséges ételt. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Javasolt önismereti munkába fognia, ami segíthet feltárni az ellenérzésének okait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Dr. Nő!
    Nem tudom mi lenne a jó.
    Szeretek egyedűl lenni, de van egy 6éves párkapcsolatom amibe született egy gyerek is 1,5éve. Azóta még rosszabbul érzem magam. Én nem akartam gyereket, de ha nem lett volna szétmegyünk. Fizikai védelmet törődést tudok nyújtani, egyenlőre nagyon mást nem, meg nem is érdekel. Jelenleg járunk párterápiára, de nem rajtam múlt. Legtöbbször direkt később megyek haza. A párom jó anya, de gyerekesnek tartom a mai napig. Azért járunk párterápiára, mert a párom szerint nem normàlis hogy nem értékelem a családot, gyereket és hogy kiderítsék az okát. Nap mint nap rágódok és rágódok. A nadrágot én viszem otthon, sok mindent intézek, csinálok, párom a gyerekkel, és kisebb háztartási munkát csinál, de belefáradtam. Nem egy talpraesett nő. Sokszor úgy érzem hogy ő a 2. gyerekem.
    Van ennek így értelme?
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem fontos volna elmodania a kétségeit, rossz érzéseit a párterápián. Csak úgy várható javulás, ha őszintén tudnak beszélni egymással a párjával, megkezdődhet egy egyezkedés Önök között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G.Petra

    Kedves doktornő!
    Olyan problémám van,hogy olykor bizonytalan a járásom és a beszédem elcsuklik a hangom,az ajkaim mindig kiszáradnak bizonytalanul érzem magam emberek közt és nagyon rosszul leszek ezért nem is dolgozom,mindig másokat nézek,hogy nekik sokkal jobb az életük elmennek bárhová,csak én vagyok ilyen mindent a szívemre veszek bárki bármit mond és évekig ezeken rágódom köszönöm válaszát.23 éves vagyok.

    • Habis Melinda

      Kedves Petra!

      Önnek is lehet olyen élete, mint másoknak, csak pszichoterápiás munka segítségével szembe kell néznie a félelmeivel ehhez. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonimus.

    Kedves doktornő,
    Nem szoktam ezekről beszélni, de úgy érzem most igazán nem vagyok jól. Félek önmagamtól.. minden egyes nap csalódottan ébredek, nem tudom hogy azért mert felkeltem aznap,vagy azèrt mert továbbra is érzéketlennek érzem magam. Több éveken keresztül bántottam magam, és mái napig erős készetésem van. Gyűlölöm önmagam és a helyzeteket amibe magamag sordom.. Minden egyes nap szorongok és képtelen vagyok elaludni. A saját gondolataim néha az örületbe tudnak kergetni, pánikolás közben árnyakat illetve olyan mintha saját magam “rossz” oldalát látnám kivetődni.. Az iskolában rendszeresen bántottak/ bántanak, fizikaikag és èrzelmileg is. Szüleim előtt nem szeretem feszegetni a témát,úgy érzem eleget csalódtak bennem és a gombóc a torkomban megszólalni sem enged.. Úgy érzem segítségre lenne szükségem, de nem akarom a körülöttem lévőket semmilyen kellemetlen helyzetbe sodorni.. Néha tanácstalan vagyok, de nem tartom magam betegnek.. Fogalmam sincs mint tudnék kezdeni magammal…

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos, hogy mielőbb beszéljen a nyomasztó érzéseiről valakivel, akiben megbízhat. Bármikor hívhatja a 116-111-es telefonszámot. Jó volna a szüleit is beavatni, közösen elmenniük pszichológushoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Párommal 4 éve vagyunk együtt, mindkettönk elöző kapcsolatai csalodassal végződtek. Nem egyszer csakltsk meg minket, ebből adodóan nem nagyon bízunk egymásban sem.
    Ez rám különösen igaz.
    A facebook teljesen magával szívja az embert különböző témáju csoportok.
    Többször mondta már a párom, hogy törölni fogja magát, mert amúgy is reggeltől estig nyomjuk és nem normális. Így lett pénteken, pénteken törölte is.
    Előtte viszont nagy vitánk volt emiatt.
    Volt egy rossz álmom, de már előtte pár héttel azt éreztem beszél valakivel amit nem mond el hiába kérdeztem.
    Mikor elment zuhanyozni a rossz álom utáni reggelen belenéztem a telefonjába, nagyon rosszul éreztem magamat de legalább tudtam, hogy igazam volt.
    Láttam, hogy egy lánnyal beszélt, volt egy csoport onnan szedte azt a lányt.
    Kérdeztem később tőle, hogy nem beszél valakivel? Azt mondta , hogy nem. Kérdeztem, hogy akkor megnézhetem a telefonját? Azt mondta nem. Majd elment mosdóba mondtam, hogy azért elég gyanús, hogy egyből telefonnal megy mosdóba. Nyilván akkor törölte, ki a beszélgetést.
    Majd nagyon nehezen de kinyögte, hogy beszélt valakivel de csak mert a lánynak is olyan autója van mint páromnak és sose lehet tudni mikor lesz rá szükség… Én persze kikeltem magamból, hogy akkor beszéljen fiúvalannak a segítségét kérje, de a kész a pizza puszillak nem egyenlő azzal, hogy pl.: nekem is a váltó romlott el de … (Mert ugye sose tudni mikor kell pont egy lány segítsége.)
    Ez után teljesen magamba fordúltam, és nem hagytam őt sem békén.
    Erre jött, hogy törölte a facebookot.
    Mondta, hogy de én biztos úgysem fogom.
    Én is függesztettem a profilom de már a messengert sem használjuk. Nekem viszont hiaba nyugodtabb a lelkem a saját profilomtól nagyon nehéz volt megválni, túl hirtelen ötlet volt.
    Mi a véleménye erről?
    Ködzönöm válaszát,
    Eszter

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezt a bizalmatlanságot nem lehet házilagos módszrekkel kezelni, párterápiás munka, vagy egyéni terápia segíthetne benne. Ettől függetlenül jó döntésnek tartom, ha kevesebbet használják a közösségi oldalakat, inkább minőségi időt töltenek egymással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kétségbeesett

    Kedves Melinda
    25 éves vagyok és egyszerűen nem értem mi történik körülöttem. 4 és fél éve elek együtt valakivel aki évről évre egyre csak önzőbb velem vagy nem is tudom…
    Bármilyen szó is járja el a számat rögtön ideges lesz meg akkor is ha rá nézek. Mindig azt mondja az én hibám vagyis hogy idegesítő vagyok, ahogy nézek ahogy beszélek meg a hangom is. Azthiszem h tényleg elhiszem hogy vélem van a baj. Ha ez nem elég konfliktusnak féltékeny vagyok ha megnéz valakit stb. Viszont talán ha nőként bánná velem néha megsimogatná vagy egy egy bokot mondana néha hogy éreztesse velem hogy nem kell más neki. De semmi és csak sirok merthát mi mást tehetnek?! Olyan mondta nem is a párom lenne. Úgy viselkedik mintha egy rongy lennék amivel azt csinál amit akar… és ráadásul még a testvérei is így vannak velem. Kétségbe vagyok esve. Ha elmondom neki akkor azt mondja hogy csak problémáim vannak mindig csak hisztizek. Pedig érzem hogy csak egy kis szeretet és törődés hiányzik nekem. Annyira jól esne! Kritizál és csak elfogadom és változtatok de úgy ezrem sosemszek neki elég jó hogy foglalkozzon velem,nőnek tekintsen. Megosztani sem merem senkivel mért ha megtudja abból is baj lesz. És annyira felek hogy elveszítem hiszen tiszta szívből szeretem a mai napig annak ellenére amit tesz velem. Mit tegyek mit tehetnek hogy egy kicsit is más legyen, hogy ,,szeressen”?! Ő az életem! Sajnos nem nyitott ember szóval a komunikáció az első perctől kezdve nem működik. Kérem segítsen on az utolsó reményem!

    • Habis Melinda

      Kedves Kétségbeesett!

      Az, hogy hogyan viselkedik a párja Önnel őróla szól, nem Önről. Egy egyenrangú kapcsolatban természetes, hogy figyelembe veszik az igényeinket. Attól, hogy Ön szereti és elfogadja, nem fog megváltozni a párja, legfeljebb még jobban megbántja Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Brigitta

    Üdv. Az én gondom az, hogy amióta megszuletett a lányom, érzem hogy egyre jobban idegesit a saját anyám. Ez onnan jön, hogy 14 evesen elhagyott minket (de joban vagyunk, mindig is tartottuk a kapcsolatot) és akkor ezt nem éltem meg olyan rosszul, ugy gondoltam ha nekik igy jó akkor nekem is. Tett és mondott olyan dolgokat amit egy anya nem mond a lányainak. Sértő és megalazo dolgokat.
    Úgy érzem, most, hogy enis anya lettem, elojott az elfojtott fájdalom, düh, és az, hogy egész gyermekkoromban nem ereztem azt, hogy szeretve vagyok. Ez miatt 6 havonta ramjon egy pár napig tartó siras, szomorúság, feszültség. Elmondom a paromnak a gondom és jobban leszek, de ő segíteni ezen nem tud. Érdemes személyesen is szakembert keresnem, vagy én reagálom túl? Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Igen, érdemes szakemberrel dolgoznia az Önben élő fájdalom mélyebb megértésén és átdolgozásán.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Farkas B.

    Tisztelt doktornő!
    Anyukám 49 éves, én 15 vagyok. Nagyon nehezen éli meg az “öregedést”, nem képes elfogadni magát annak ellenére, hogy mindig dicsérem, ahogy csak tudom. Mint többen is mondták neki 10 évet minimum letagadhatna, de miután néhány kép készült róla tegnap, teljesen összeomlott. Ezt nem mutatja ki, de én látom rajta, ma beszélgettünk is, ami után én nagyon kiborultam, hiszen nagyon rossz így látni Anyukámat, a legfontosabb embert számomra. Látszik rajta, hogy nem érzi jól magát a bőrében, én pedig tanácstalan vagyok, mivel nem tudok neki segíteni, hogy jobban érezze magát. Bármilyen tanács nagyon jól jönne most, mivel mindketten borzasztóan érezzük magunkat ebben a helyzetben. Köszönettel: B.

    • Habis Melinda

      Kedves B.!

      Megértem, hogy aggódik az anyukájáért. Az öregedést elfogadni sokaknak nehéz, érdemes lenne az édesanyjának pszichológushoz fordulnia, aki tud segíteni ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anasztázia

    Tisztelt Doktornő!
    3 gyermekem van.A legnagyobb beköltözött a 3 gyermek nevére vett lakásba aminek a haszonélvezője én vagyok.Fizette a számlákat,de ezen kívül semmi egyéb hajlandóságot nem mutatott a lakás és környezete felé.(takarítás,stb)Közben férjhez ment,-úton volt gyerek- és a férj is oda költözött.Itt kezdőd az én problémám,bár mindig is voltak köztünk viták a gyerekkel.Az esküvő éjszakáján a kedves vőm kijelentette,hogy neki is van joga a lakáshoz,nem mehetünk fel hozzájuk,és még sorolhatnám.De mindezt olyan hangnemben,hogy kinyílt a bicska a zsebemben.Ha nem tetszik elvisz a lányom és az unokám és nem látom őket.Megszületett az unokám.Nem igazán láthattuk őt.Mi nem mehettünk a lakásba,ők nem hozták hozzánk.Ha találkoztunk fél tőlünk a gyerek és sír.Ők ezen csak nevetnek,hogy nem értik miért,idegeneknek mosolyogni szokott.Egy ilyen ritka alkalommal amikor eljöttek megfenyegetett a vőm,hogy fel fog jelenteni,mivel nem fizetem utána az adót.(Nem engedtem hogy bejelentkezzen a lakásba)Megelégelve az egész zsarolást,a lustaságát,a szó szerint koszos életüket abban az ingatlanban ami még 2 másik emberé akik nem is látogathatják,és kifizetni sincs hajlandóságuk utasítottam,hogy költözzön ki a lakásból.Ez meg is történt,de igéretéhez híven viszi magával a lányomat és unokámat.Ezt még elfogadom.Lányom az új családját választja.Így van rendjén.De az anyósomék engem hibáztatnak.Holott szerintük is egy lusta,haszonleső,élősködő link alak a vőm.Merthogy ő városi gyerek.Igen,de elvitte az unokát.Nekem viszont nincs lelkiismeretfurdalásom.Eddig sem láttuk a gyereket,ezután lehet hogy többet fogjuk.A lányomat kértem ha valami baj van telefonáljon,és megyünk értük.Ön szerint hibáztam?Nem kellett volna elengedni Őket?Hallgatnom és tűrnöm kellett volna,Vagy mi egyebet csinálhatnék?Tanácsát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Anasztázia!

      Levele alapján megértem a kétségbeesettségét. Fontos volna azonban a családi kapcsolatokat megpróbálni békés eszközökkel építeni. Hiszen a viszonyuk elmérgesedése senkinek nem jó. Családterápia segíthet rendezni a helyzetet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Evelin

    Jó napot. Az én problémam egyik naprol a masikra jott fojto erzest erzek a torkomban ahogy elkezdek vkivel beszelni errol a temarol vagy stressz er ez napi tobbszor jelentkrzik kaptam antudepresszanst is 2 honapja valo slejmem is van ami nagyon zavar es egy fogaszati zsibbadas miatt be panikoltam mi lenne a legjobb megoldas erre ?

    • Habis Melinda

      Kedves Evelin!

      Javaslom, hogy pszichoterápiás eszközökkel is dolgozzom ezeken a testi tüneteken. Ha pszichiáter írja Önnek az antidepresszánst, nála érdemes érdeklődnie a helyi lehetőségekről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelettel! Marika vagyok 54 éves. Kisbaba koromban 7 hónapos koromtól epilepsziás voltam de kinőttem iskolában meg dikleksziás ezért nehezen tanultam és csúfoltak. Apukám alkoholista volt. Felnőtt koromban esti tagozaton 2-re le érettségiztem. De később el kezdtem inni akkor tudtam nevetni akkor éreztem egész embernek magam. Van 1. 28 éves lányom de igaziból nem tartja velem a kapcsolatot. A szülők meghaltak az örökségből nem kaptam de ki tudja részegen mit írtam alá a 2 testvérem elkerül. Rám tör, hogy engem nem is lehet szeretni. Azért kérdem mit tegyek mert már 6 éve nem iszok és pszichiátriai otthonban vagyok és lehet ezen segíteni? Kérem adjanak tanácsot mert a múltamról itt semmit se tudnak. Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy keressen pszichoterápiás lehetőséget, ennek segítségével ggonolja át a kapcsolatait. Talán az otthonban, ahol él is dolgozik pszichológus.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • No name :)

    Szép napot ! 16 éves vagyok . És az elmúlt kb.1-1,5 hónapban olyan érzésem van mintha meseszerűen latnek,mintha nem kellően érzékelném a környezetem . Foggalmam sincsen hogy mi a bajom. De nagyon rossz így ,az elmúlt 3-4 hónapban igen sok minden történt szó szerint stressz-stressz hátán volt .
    Annyit szeretnék tudni hogy mi ez és hogy mit tehetek ezzel kapcsolatba hogy jobb legyen vagy akár el is mulljon. Nagyon köszönöm a választ !

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos lenne az Önt ért stresszhelyzetek hatékonyabb kezelése (pszichológussal), amennyiben továbbra is vannak furcsa érzései, gyermekpszichiáter felkeresése szükséges. Javaslom, hogy a szülevel is beszéljen ezekről a tünetekről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • kissyfur

    Tisztelt Doktornő
    Köszönöm a válaszát.
    A veszekedés utáni időtől a mai napig azon dolgozunk, hogy helyrejöjjön a kapcsolatunk. A barátnő az én kérésemre eltünt az életünkből, de a gondolatainkból még nem igazán. Sokat beszélgettünk a párommal és bár mindent megtett értem őt sokszor emlegette. Egy idő után kértem a páromat,hogy beszéljen egy másik baráttal aki külső szemlélőként hátha tanácsot tud adni ebben a helyzetben. Megtette és nagyon büszke vagyok rá. A párom kérésére én is beszéltem vele,nagyon tanulságos volt. Nem azt mondta amit szerinte hallanom kell nem volt bologató jános, hanem az igazat mondta, bár hozzátette nem ismeri a helyzetet csak kettőnk véleménye alapján mondja amit mondd. Ami szíven ütött és elgondolkodtatatott, hogy megérti nekem mi fáj neki is szarul esne és én hiába szidom a barátnőt a páromnak kell az álarc mögé néznie. A párom bevalotta neki hogy nem tudta kezelni az én fájdalmamat a csöveket és kifutott volna a világból csakhogy ne kelljen engem így látnia ,és szerinte ilyen okért nem a költözést kéne fontolgatnom hanem megbocsájtanom neki, mert ez nem a párom hibája az érzéseit nem tudta irányitani. Épp tegnap is beszélgettünk hogy most hogy látja a dolgokat a párom és mondta hogy átértékelődtek a dolgok tőlem függetlenül az eltelt időben a barátnő viselkedése miatt és a harmadik féllel folytatott beszélgetések után kezd tisztábban látni,hogy ez egy érdekbarátság volt a barátnő részéről. Ki akarta sajátítíni a páromat mint barát ez is kiderült, mert a haramadik fél egy nagyon helyes jó alakú hölgyemény, amikor még a télen mondta a barátnőnek hogy ha a harmadik fél kér segítséget akkor nagyon szívesen segít neki is és nagyon jókat tudnak beszélgetni( a párom ilyen és én ezért nagyon büszke vagyok rá) mivel a barátnő kiváncsi volt ezért megmutatta a facebook képeket reakció-mit akarsz ettől a nőtől neked egy nő nem elég?-és hogy én nem e vagyok féltékeny.ezt sem igazán értettük, hogy egy barátnak nem mindegy hogy néz ki a másik barát, vagy azt gondolja a páromról, hogy minden jó nőt lefektett? Mit gondol a páromról vagy erre vár? Nem tudom és nem is érdekel nekem a párom és a kapcsolatunk fontos. Tavasszal visszahalottama baránőtől, hogy mennyi mindent megtett értem, a harmadik fél mondta hogy az igaz segítség néma és igaza van, én sem hántorgattam fel neki soha hogy mit tettem érte mert én szívből tettem nem érdekből. A párom szeme elől kezd elmenni a lila köd már az én lelkem is nyugszik és mindent megteszünk hogy megalkuvás és megalázás nélkül újra boldogok legyünk.

    • Habis Melinda

      Kedves kissyfur!

      Örülök, hogy javul a helyzet! A jó beszélgetések fontosak, csak lényeges, hogy minden résztvevő tudja tartani a határokat, ne legyen kérdés, hogy ez baráti kapcsolat, nem több.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Tündi

    Kedves Doktor Nő!

    Egy vagy kèt hete egyfolytába az elhunyt èdes anyámról állmodok. Nem mondanám jó anya lánya kapcsolatnak… Sose èreztem hogy szeretett. Nővèremet szerette a legjobban èn így èreztem. Nem èrdekelte ami velem törtènt… Inkább elvette az önbizalmamat mit èpitette volna….. Állmaimban van mikor kedves de van mikor nagyon ideges tegnap èpp megpofozott az előtt meg megölette a csaladtagjaimat kiveve az öcsit meg engem mert mi elbújtunk . Mi össze fogtunk. Halála után egyèpkent sokat álmodtam vele, mikor abba akartam hagyni a sulit mondta h ne hagyam abba. Egyszer azt álmodtam hogy mondta h egy családtagunk meg fog halni ès szomorú volt…. Aztán felkeltem es mondtam otthon h ezt állmodtam. Utána kaptuk is a hírt h korházba van , kb kèt hèt múlva meg is halt. Szóval most nem tudom hova tenni hogy újból álmodok vele… Meg hogy ilyeneket. 🙁

    Mièrt van ez?

    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Tündi!

      Az álmai azt mutatják, hogy megviseli Önt az édesanyja halála. Ez természetes! Amennyiben igényli, rendszeres lelki támogatás jön szóba. Egy elhanyagoló/bántalmazó szülőt ugyanis nagyon nehéz elgyászolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Abi

    Tisztet Dr.nő!
    A párommal közel 1 éve vagyunk együtt, elég nehezen ment a dolog, az exe miatt, volt 4 hónap kihagyás miután adott neki egy esélyt. De kitartottak végig. Most újra kezdtük tiszta lappal, viszont a probléma az, hogy úgy érzem hanyagol. Lemondja a találkozót amit ő ígért meg, nincs 5 perce hogy egy puszira összefussunk, telefonon beszélünk persze. De nekem ez kevés, ha szóvá teszem egyből hisztinek veszi.
    Ön szerint mi a megoldás erre? Mi lenne a helyes amit tehetek?

    • Habis Melinda

      Kedves Abi!

      Fontos kérdéseket feszeget a levelében: hiszti-e az, ha az embernek vannak igényei? Milyen módon lehet ezeket a vágyakat konstruktívan kezelni, egyértelműen kommunikálni? Hogyan bízhat az ember egy olyan kapcsolatban, ami egyszer már megszakadt egy másik nő miatt? Ha szeretné a fenti kérdéseket négyszemközti keretek közt átgondolni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Roland

    Kedves Habis Melinda!

    Egy 18 éves, biszexuális fiú vagyok és ennek elfogadására képtelen vagyok. Korábban titkoltam is mások előtt, azonban annyira nyomasztott, hogy nem tudok senkivel erről beszélni, néhány közeli barátomnak elmondtam, akik az osztálytársaim is. Akkor megértőek, és segítőkészek voltak, fél év múlva más ismerősömtől hallottam vissza. Kiderült, hogy már sok embernek elmondták, közben még saját magam elfogadásán se vagyok túl. Azóta velük szó nélkül megszüntettem a kapcsolatot. De így is egyre több ismerősömhöz jut el.
    Abban szeretném segítségét/tanácsát kérni, hogy bírnám önmagamat elfogadni? A pletykák ellen mit tudnék tenni? A “barátaimmal” kellene megbeszélnem a dolgot? Attól félek attól még nagyobb bajba sodornám magam, és a jövőben még visszatérő probléma is lehet belőle. Nézelődtem az Interneten, hogy nem kellene a pletykákkal foglalkoznom, de úgy érzem, ezzel muszáj.

    Előre is köszönöm válaszát! Szép napot!
    (Előző üzenetben elfelejtettem az e-mail címemet teljesen leírni, így pótolnám.)

    • Habis Melinda

      Kedves Roland!

      Az önelfogadáshoz önismereti munka szükséges. Szerintem érdemes volna beszélnia arról a barátaival, hogy Ön nem akarja, hogy mások is tudjanak az Ön privát dolgairól (mert ugye a biszexualitás kizárólag az Ön magánügye).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdv ojan problémám van hogy a párom kapot egy levelet amiben az ál hogy meg csaltam és szértegetik Bene de nem hisz nekem hogy nem igaz mit tegyek hogy el hidje

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ez egy alapvető bizalmi kérdés. Párterápiás munka szükségessége merül fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R

    Üdvözlöm!
    Olyan problémával fodulok Önhöz, hogy 5 éves csak egy kapcsolatban. Sexüális kapcsolatunk elég ritka negyedévente kb 1 szer ennek oka( párom anyagi helyzete, családi kapcsolata, mindig feszült, )amikor én kezdeményezek mindig elutasít.., utobbi időben rájöttem hogy pornót néz 2 hetene. Hiába van ilyen fehérnemű ilyen hangulat… semmi sem történik, amikor szóba hozom hogy miért nincs együttlét a válasza hogy elege van mindenből állandóan jár az agya. Beszélni nem szeretnék róla neki hogy tudom amit tudok mert akkor rossz vége lenne hogy mit nézegetem a telefonját.
    Úgy hogy elég tanácstalan vagyok.
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves R!

      Fontos volna az őszinteség a párkapcsolatában, mert ennélkül nincs esélyük mély, intim kapcsolatra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Parommal 4 eve vagyunk egyutt, o 26 en 22 eves vagyok.
    Meg iskolas voltam mikor megismerkedtunk, de ettol fuggetlen kulon koltoztunk anyukam miatt.
    Nehezen de atveszeltuk az iskolas idoszakot, leerettsegiztem.
    Egybol munkat kellett keressek, hogy tudjunk elni es ne az apukamtol kapott segito penzbol kelljen eljunk.
    Masfel eve voltunk egyutt meg epp erettsegi elott mikor gondolkodtam agyaltam es szakitottam vele.
    Haza koltoztem, de beszeltunk, sirtunk hianyoztunk a masiknak.
    A szakitas oka az volt, hogy allandoan vitatkoztunk, hogy masfel ev utan huszon evesen 2 havonta volt szex (elvileg csak azert mert faradt volt, szo sem volt elvileg arrol, hogy azert nem kivan mert felszedtem par kilot), mindenert en voltam a hibas.
    Aztan valamiert megis kibekultunk, de ugy igazabol sose beszeltuk meg mert mindig tamadasnak vett mindent, es talan en is ha o mondott valamit.
    2 eve vagyunk alberletben, mindletten dolgozunk, vagyis most csak en, 8 honapja o itthon van kezdodott egy betegseggel majd a virus miatt kirugtak tappenz alatt es juliusig nagyon nem is hivtak sehonnan. Egyebkent a kettonk netto fizetese nem egeszen eri el a 400ezret egy 100ezer +rezsis alberlet mellett
    Ez a honap volt az elso hogy nem kapott penzt. Ezen kivul az anyjaek is segitettek sokat.
    Sokszor szoba jon, hogy miert nem szakitunk allandoan csak a civakodas, amihez egyikunknek kedve van a masikunknak nincs. Szex egy ideje megint csak 2 havonta van es akkor is csak hogy az alap szukseglet meglegyen es annyi.
    De szoktunk az eljegyzesrol eskuvorol egy a gyerek temarol is beszelni.
    Szeretem es o is engem.
    En javasoltam, hogy menjunk egyutt egy parterapiara, mert ha mashogy nem tudunk segiteni akkor ne szegyelljunk mastol kerni, de o teljesen ellene van, hogy ha mar segitseg kell akkor az mar a veg.
    Nem tudom mit tegyek. Nem nagyon jutunk semmire, nem tudjuk mit hogy beszeljunk meg. 😭😭😭

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerinem ezt nem lehet házi keretek közt orvosolni, párterápiás munkára van szükség a változáshoz. Ha ettől elzárkózik a párja, akkor az Ön kezében van a döntés, hogy ilyen feltételekkel is kitart, s egyre többet ad fel önmagából, vagy sem. Önnek egyéni lelki támogatás is szóba jöhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Viola

    Kedves Melinda!
    39 éves nő vagyok, csinos, sportos, barátaim szerint 30-nak nézek ki. Az a problémám, hogy minden szuperül induló kapcsolatom elromlik pár hónap után. Az elején a csillagokat lehozná nekem, néhány hónap után meg elveszti az érdeklődését, sétál kifelé a kapcsolatból esetleg heti egy alkalomra ritkulnak a találkozások. A szexszel mindig elégedettek , intellektuálisan is hozzám illő férfiakat választok, istenien főzök és anyagilag sem használok ki senkit, jó munkám, saját egzisztenciám van. Talán túlzottan jószívű és törődő vagyok? Nem egyszer fordult elő, hogy az “utódom” számító aranyásó nő lett vagy éppen egy tanulatlan hölgy, aki egyszerű mint a faék, az egyik exem egy mentálisan labilis alkoholproblémákkal küzdő fiatal(26 éves) nőt választott, aki életében nem dolgozott alkalmi modellkedésen kívül . A férfi egy diplomás, jó munkával rendelkező ember. Mi lehet velem a probléma? A szüleim 40 éve élnek boldog házasságban én pedig a 40-hez közel kezdem elhinni, hogy nem vagyok szerethető.

    • Habis Melinda

      Kedves Viola!

      Az kezdődő kapcsolatai mintázatainak mély, dinamikai szempontú átgondolása önismereti munka segítségével lehetséges. Ha szeretne közösen belevágni ebbe, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Laura

    Kedves Doktornő!

    Három éve együtt vagyunk a párommal és eddig minden elképzelésében támogattam és bíztattam benne. El is érte a karrierjében amit szeretett volna, külföldre költöztünk.
    Találtam munkát de egyáltalán nem a szakmámban azonban azt is elvesztettem jó ideje a vírus miatt. Azóta sem találok és a legrosszabb ha találnék is végre akkor is csak olyat amihez semmi képesítés nem kell. Nem kell hozzá gondolkodni és nem is szeretem sajnos. Egyre jobban kezdem elveszteni a türelmem és egyre boldogtalanabb vagyok. Ha hazaköltöznék dolgozhatnék abban amit szeretek és el is tudnék helyezkedni de akkor a párkapcsolatommal mi lesz? Óriási harcot vívok magammal és úgy érzem nem megy tovább. Mind egzisztenciálisan, pénzügyileg, karrierügyileg itt borzasztó rossz nekem. Fontos számomra hogy jó munkám legyen, amihez gondolkodni kell ami kreatív nem csak egy gyári betanított munka. (Félreértés ne essék nincs azzal baj de egyszerűen nem hozzám való). Úgy érzem ha az agyam nem kap elég kihívást impulzust akkor teljesen kiégek lelkileg. A párom élete és karrierje egyre jobb míg ezzel egy időben én egyre jobban kezdek elveszni önmagamban. Mit tehetnék?

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Levelében fontos kérdéseket fogoalmaz meg, melyeket önismereti munka segítségével lehetne mélységeiben feltárni. Egy közülük, hogy hogyan hangolja össze a saját igényeit a párjáéval? Miként találja meg a számításait külföldön?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Barbara

    Kedves Melinda!
    Igazából nem tudom hogy hogyan is kezdjem , csak két kérdésem van , hogy miért ? Mi okból ?
    Az én párom teljesen más karakterű lányokat néz meg , és követ be közösségi oldalakon mint amilyen én vagyok. Teljesen átlagos , semmi extra. És azok akiket bekovet és néz , szilikonmellű, feltöltött szájú , ki tetovált nők , akik igazából abból élnek hogy a testüket mutogatják fényképeken. Es nem tudom magamban hova tenni ezt az érzést sem , hogy miért zavar engem ennyire ? De öt sem értem hogy miért pont az ellenkező kinézetű nőket nézegeti. Már annyira sokat gondolkoztam ezen, és nem tudom megfejteni. Lehet csak én vagyok a “dili “ , és nem kellene vele foglalkoznom ,de hat ha ön tudna ra értelmes választ adni. Előre is köszönöm !:)

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Szerintem nem dili ez, hanem egy jogos felvetés! Az is érdekes kérdés, miért nézegeti a párja ezeket a nőket? Mi a funkciója ennek a viselkedésnek? Másrészt Önben ez milyen érzéseket generéál? Önismereti munka segíthet választ adni ezekre a kérdésekre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő,
    Egy éve vagyunk együtt a barátommal, külföldön dolgozik ezért van hogy hetekig vagy hónapokig nem látjuk egymást, nemrèg utazott vissza. Mielőtt elment megkèrdeztem, hogy ott van -e valakije , aztmondta nincs, azt is megkérdeztem, hogy megcsalt-e ? (mert utoljára három hónapot volt ott) , erre is nem volt a válasza, de viszont azt is hozzátette, hogy ha meg is csalna úgyse mondaná el nekem! Mit kezdjek ezzel a válasszal ?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ez a válasz azt jelenti, hogy a hűség nem fontos a párjának. Önnek milyen a viszonya ehhez a kérdéshez? Milyen érzés volt ezt hallania?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alex F.

    Kedves Doktornő!

    Elég nehéz helyzetben vagyok, mert tapasztalt férfi létemre, most nem tudom, hogy mit tegyek, vagy egyáltalán tudok-e bármit tenni. Tavaly decemberben megismertem egy hölgyet, aki magasabb nálam 7cm-el (én 180cm vagyok). Ő az első perctől fogva elutasította a közeledésemet, kizárólag barátságot ajánlott fel. Én nem adtam fel és már odáig jutottunk, hogy sokat csókolóztunk, sőt ittas állapotban a szexuális közeledést is részben engedte, de nem viszonozta. Ez miatt elköszöntem tőle, idén februárban, pedig amúgy nagyon jól kijöttünk. Ő is sajnálta a dolgot, de azt mondta, mivel alacsonyabb vagyok, nem tud “úgy rámnézni” mint a magasabb férfiakra. Ezért nem tud hozzám szexuálisan közeledni, egyszerűen nem megy neki még az érintés sem, képtelen rá. Kapcsolatban maradtunk, aztán két hete újra megkeresett, hogy jó lenne újra találkozni, mert hiányzom neki. Múlt héten itt volt nálam, iszogattunk újra csókolóztunk, sőt valahogy elkezdtem simogatni őt ott lenn és nedves volt, élvezte, hogy hozzáérek. Aztán ma üzent, hogy nem változott semmi, ha nem tudom ezt elfogadni, hogy ő nem tudja viszonozni ezt, akkor inkább ne találkozzunk. A Doktornő szerint mit csináljak? Engedjem el ezt az egészet, vagy küzdjek, hiszen jól érezzük magunkat egymás társaságában, de szex nélkül csak ideig óráig fog ez működni, tudom, hiszen már egyszer ez megtörtént velünk. A múltkor felajánlottam neki, hogy menjünk el terapeutához, de mereven elutasította, hiszen ő nem beteg, csak nem vonzódik hozzám szexuálisan…

    Várom válaszát,

    Üdvözlettel:

    Alex

    • Habis Melinda

      Kedves Alex!

      Levele alapján ézékelhető, hogy Ön akarja ezt a kapcsolatot. A hölgy azonban egyértelműen elmondta, hogy nem kíván kapcsolatot, majd belesodródott egyoldalú szexuális helyzetekbe. Érdemes volna átgondolni, miért vonzó Önnek ez a nő, honnan ismerős a helyzet, hogy olyan megoldást találhasson, ami az Ön számára is megfelelő. Önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • admin

    Kedves Doktornő,
    17 éves vagyok, versenysportoló és az elmúlt időben mondák hogy le kell fogyjak. Sajnos akarhogy probálkoztam nem sikerült, minek hatására megundorodtam a testemtől és már nem szeretem a testem, se azt amit a mérleg mutat. Hiába diétázom, nem eszem, egészségesen táplálkozom nem megy és eyszerűen rosszul vagyok ha tükörbe nézek. Mit tegyek hogy visszanyerjen a testszeretetem?

    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Önmaga és a saját testének elfogadását önismereti munkával lehetne elérni. Akár sportpszichológus is tud ebben segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R Péter

    Jó napot doktornő!
    Nincs kapcsolatom. Idönként (2-3-6 havonta) alkalmi, probálok leszokni, abbahagyni ami nehezen megy. Ami viszont frusztrál, hogy aktus alatt nem tudok elélvezni és orálnál se könnyen min 30-1 max 2 óra mire sikerül és mire újra töltődik az napok hetek, tehát nem mindig van.
    Óvszerbe egyáltalán nem tudok és tartosan nem merev független attól hogy előjáték vagy szex. Ezt előre szoktam mondani nehogy meglepetés érje, de vagy nemgond s tudja kezelni vagy gond s másképp kell csinálni s olyankor csak orál, de szexet se mindig érzem, élvezem..van hogy csak kicsit jo aztán csinálja de semmi nem jön át.
    Ez mitől van.
    Van egy nő akihez időnként járok már sűrűbben, szép lassan fedez fel, várja hol a pont mikor indulok jobban be hogy irányitsam.
    Van fantáziám meg álmomba ez teljesen máshogy van , igaz lassabb lefolyásu is.
    A kölcsönös kényeztetést dijazzák.

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Először utológust szükéges felkeresnie, utána kezdődhet el a lelki okok feltárása, mely személyesen történő szakvizsgálat (különféle pszichológiai tesztek) segítségével végezhető el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Tímea

    Tisztelt Doktornő!
    Próbálom elfogultság nélkül a történetet leirni. Szeretném a véleményét kérni az alábbi esetben.
    Párom nővére külföldön él, minden évben haza látogatnak. Eddig repülővel jöttek és csak Pestre kellett felmenni értük. Most kitaláltak hogy egészen Németországig menjen ki értük…. Velem erről nem beszélt semmit, természetesen neki igent mondott,velem már csak tényként közölte, mert a családjáért megtesz mindent. Próbáltam ész érvekkel alatamasztani az én meglátásom mi szerint ha nekünk az üzemanyagot úgy is kifizeti akkor miért nem a férjét kéri meg hogy őket haza hozza, miért az én páromat kell ugráltatni.1 hónap múlva a férje jön értük kocsival és haza mennek.
    Erre az a válasz hogy én ne akarják szembe menni az ő családjával. Ez az a kijelentés aminél elgondolkodtam hogy mi is van akkor köztünk. Ő erről nem nyit vitát. Ha törik ha szakad kimegy értük,mert megkérték rá. Egyébként is ha az én családomnak kell valami segítség ő mindig segít…
    Rengeteget dolgozik és egyedül vagyok 2 kicsi gyermekkel.
    Köszönettel

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Megértem, hogy zavarja Önt, hogy a párja és a testvére az Ön háta mögött egyeztek meg. A párkapcsolatuk megerősítésében párterápiás munka segíthet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marika

    Miért nem találom az igazit?
    Kedves szakértő engem Marikának hívnak 32 éves múltam. Gyerekkorom óta lelkileg sérült vagyok mert nagyon sok rossz dolog ért már az életben amiről lehetne mesélni nagyon sokat. Mindig is szeretethiányos voltam és zárkózott! Nekem az a legnagyobb problémám hogy egyszerűen nem tudok társ nélkül létezni. Muszáj hogy legyen mellettem valaki mert csak úgy érzem magam teljesnek. Itt vagyok lassan 33 éves de még mindig nem találtam meg a hozzám illő társat. Családom sincs férjem sincs még de párom viszont van! Az új kapcsolatom még nagyon friss csak 4 hónapja vagyunk együtt a párommal. De sajnos egyre jobban úgy érzem hogy ő sem az igazi számomra! Sok mindenben hasonlít rám ez igaz de viszont sok ellentét is van kettőnk között! Ő is lelkileg sérült mint én nem szereti az embereket ahogyan én sem. Nem szeret élni őt is csak a rossz dolgok érik az életben akárcsak engem és ez miatt idegbeteg ugyanúgy mint én. Ő is szegény családi körülmények között él és még lehetne sorolni a sok hasonlóságot! De viszont vannak neki rossz tulajdonságai is amik nekem nem jönnek be! Sokszor megsért engem szavakkal de úgy hogy ő ezt észre sem veszi. Csak hirtelen kimondja és nem gondolkodik! Sokszor vitázunk jelentéktelen dolgokon amiknek semmi értelme. Ha együtt vagyunk veszekedünk én ugy érzem mintha egymásnak adnánk át a negatív energiákat vagy nem is tudom. Két lelkileg sérült embernek inkább támogatni kéne egymást és tenni azért hogy jobb legyen. De mi inkább lehúzzuk egymást mint hogy segítenénk egymásnak! Az előző kapcsolatomban más volt a probléma. Az akkori párom ivott is meg cigarettázott is amit én nem tudtam elviselni ez miatt voltak a veszekedések! A jelenlegi párom szintén cigarettázott meg alkoholt is ivott de ő viszont lemondott mindkettőről főként miattam. Igaz csak pár hónapja múlt hogy nem dohányzik de néha úgy érzem hogy hiányzik neki a cigi még mindig és azért olyan feszült meg stresszes. Arról nem is beszélve hogy alig eszik nincs neki étvágya és folyamatosan csak fogy de nem tudom hogy ez miért van! Szerintem lelki eredetű a probléma nála. Én nem tudok rajta segíteni. Szeretem őt és nem szeretném elveszíteni de viszont azt is tudom hogy sose leszek vele sem igazán boldog. Mintha verne engem az isten én úgy érzem. Pedig nem tartom magam rossz embernek! A társamhoz mindig hűséges voltam őszinte, megbízható gyengéd és még sorolhatnám. De mégis ugy érzem hogy egyiknek se vagyok jó. Mindig csak a hibákat keresik bennem a pasik és azt a képembe is vágják. De mikor én megmondom a magamét akkor meg nekik áll feljebb és szájaskodnak velem. Pedig úgy érzem hogy nagyon sokszor igazam van és ez nem tetszik nekik! De mindegyik kapcsolatomban előjött ez a probléma! Mit tegyek nem tudom hogy megfeleljek a férfiaknak! Nem csak akkor kell egy nőt szeretni amikor az szétteszi a lábát. Bocsánat a nyers modorom miatt de sajnos ez az igazság!
    Sokszor ugy érzem tényleg hogy jobb lenne egyedül de sajnos nem tudok egyedül lenni ez a legnagyobb baj. Nem szeretek társ nélkül lenni úgy egy senkinek érzem magam meg elveszettnek! Nem tudom miért vannak bennem ezek a rossz érzések. Ha viszont van társam akkor meg bizalmatlan vagyok vele szemben! Nem tudok már megbízni egy pasiban sem. Mi lehet a gond? Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Azt, hogy megtanuljon egyedül lenni pszichoterápiás munkával érheti el. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Tiszteletem
    Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz hogy hogyan tudnék komoly dologról beszélni a párommal ha mindent vissza mond az anyjának? Annyira ragaszkodnak egymáshoz meg mindent nagyrészt vele beszél meg a szexuális életünket is kifecsegi neki és még sorolhatnám. És rettenetesen zavarnak dolgok hogy mindenbe beleszol az anyósom. Múltkor a fiam kifecsegte nekem hogy az anyósom azt mondta neki a hátam mögött hogy én nem tudom levágni a körmüket hogy csak úgy jó ahogy ö csinálja pedig elvégre ez a szakmám körmös vagyok.. Meg olvastam egy cikket amit már én is meg kaptam. Ugye, én megmondtam…” – “Ezt nem így kellene csinálni…” – “Az én fiam nem így szereti…” – “Csináld, ahogy szeretnéd, de…” – “Tudom, te másképp szoktad, mint én, de…” – “Én nem akarok beleszólni, de…”
    De hogy tudnám ezt vele meg beszélni mert azt mondta ha valami rosszat merek mondani az anyjárol be visz a szobába és meg ver. Annyira örlödök magamba hogy inkább le lépjek a gyerekekkel vagy ne. Föleg hogy a párom eléggé agresszív típus de mostanság türtöszteti magát de néha próbál kostolgatni beszolni. Várom válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Levele alapján több probléma merül fel: a párja az anyjával lojálisabb, mint Önnel, ráadásul agresszív Önnel, fenyegeti. Ez azt jelzi, hogy Önnek mielőbb segítségre van szüksége a testi-lelki önvédelemhez, illetve a kapcsolat megszakításához. javaslom, hogy keresse fel a nane honlapját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elkeseredett anya

    Tisztelt Doktornő!
    Tanàcsàt kèrnèm, teljesen kètsègbe vagyok esve. Fèrjem első hàzassàgàból van egy 27 èves fia. Aki pàrkapcsolatot nem tud felmutatni, igazàból mèg ismerkedèst sem, nem is volt neki senkije. (Nem tudom hogy egyàltalàn melyik nemhez vonzódhat, vagyis lehet egyikhez sem). Szàmítógèpes jàtèkok függő.26 èvesen velünk lakott hónapokig, nekünk az apjàval van egy 6 èves kislànyunk. Többször előfordult, hogy (àllítàsa szerint kèz mosàs miatt) bejàrt a fürdőszobàba amikor fürdött a lànyom. Wc-re is utàna ment (tudta hogy bent van). Elvàrta h szàjàra adjon puszit, egyszer újja nyomàt fedeztem fel comb tövèbe miutàn a lànyom kiküldte a szobàjàból, ő pedig elkapta àllitàsa szerint csiklandozni. Megilyesztette a kislànyt hogy elviszi ès ott hagyja. Rettegek doktornő, ha meglàtom. Gyermekem nem engedem a közelèbe. Többszöri eset volt az is, hogy magàhoz nyúlkàlt, igazgatta nadràgon àt a hímvesszőjèt, ahogy beszèlt hozzànk. Apja szerint ez rossz szokàs, ezzel magyaràzta.Az apja sajnos őt vèdi, többször könyörögtem a fèrjemnek ne engedje a kicsi közelèbe, de ő nem foglalkozik ezzel. Inkàbb velem veszekszik, hogy ne vàdoljam az ő fiàt, a kapcsolatunk megy rà sajnos. Szerinte teljesen normàlis ez, semmi rossz nincs abban, ha bejàr a kicsihez a fürdőbe, vagy wcre. Egyszerűen nem tudom, hogy kellene a fèrjem szemèt felnyitni, hogy ez nem normàlis dolog, ès fèltem a gyermekem. Engem fenyeget hogy ne vàdaskodjak, ès hogy ő fia szava van az enyèmmel szemben. Előző hàzassàgàból a lànya sem àll szóba a testvèrèvel ès ő vele sem valami miatt 10 ève.
    Köszönöm vàlaszàt előre is, idegileg kezdek ràmenni erre az egèszre, rettegek, hogy nehogy törtènjen valami, mert az apja szerint nem tilthatom el a kislànyt az ő 27 èves fiàtól.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján családterápia megkezdése javasolt. Ha erre a párja nem hajlandó, a gyermekvédelem bevonása szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Dr .Nő!! Én sajnos megijedtem ettől a vírustól!! Annyira hogy csak ritkán jàrok ki emberek közé!! A házi orvosok irt gyógyszert de alig hasznàl valamit! Érzem egyedül nem tudom megoldani màr!! Félek kimenni az utcàra! 44 éves vagyok sosem voltam még így!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A vírostól való rettegés számos mentális problémát belobbanthat, ezért pszichoterápiás folyamat megkezdését javaslom. Ez segíthet jobban kontrollálni a félelmeit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonymus

    Kedves doktorno,

    A 30-as eveiben jaro ferif vagyok es nagyon sok ido utan vegre talakoztam egy olyan holgyel akit mindig si kerestem.Megvolt a vonzalom koztunk es jol is haladt az ismerkedesunk.Volt par randink is, ami jol ment.Aztan a legutolsot nagyon elszurtam , mert felreertettem a holgy uzenetet es nem hivtam fel hogy aznap mikor talalkozunk. Este kaptam tole egy sms-t hogy nagyon jo volt a tali es kert hogy tobbe ne hivjam. En probaltam neki elmagyarazni uzeneteben es masnap szemelyesen. Megvartam a munkahelyenel es probaltam elmondani hogy hibaztam, elnezest kertem tole.Ahogy eszrevettem nem orult neki es le volt sokkolva. Azota eltelt 2 nap es nem is hallottam felole.
    Az en kerdesem az lenne: ilyen esetben mi a teendo? Tudom hogy hibaztam hogy nem hivtyam fel randi elott es nem mentunk sehova. A ne hivj tobbet uzenetet nem tudom hova tenni: vegyem szo szerint vagy hagyjak neki es kis idot.

    Ez a bizonytalansag nagyon nem jo erzes es szerettem volan egy szakerto segitseget kerni.

    Elore is koszonom valaszat.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az ismerkedés szakaszában a kapcsolatok különösen törtékenyek. Úgy gondolom, hogy jó, ha tudomásul tudja venni a hölgy kérését, miután tisztázta vele a helyzetet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztian

    Sziasztok van egy lány akit megismertem nagyon kedvelem meg minden .Küldtem neki egy apró ajándékot ara csak anyit reagált hogy köszönöm későbbiekben mikor rátértem a lényegre hogy nem e lene kedve ismerkedni .Aszt mondta volt egy öt éves kapcsolata ami 1 hónapja let vége sokáig nemfog bízni senkibe és egyedül akar leni csak ara vagyok kíváncsi hogy hagyam vagy ne

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztian!

      Szerintem érthető, hogy ennek a lánynak időre van most szüksége, hogy lezárja magában a korábbi párkapcsolatát. Az pedig, hogy Ön vár-e rá, csakis Önön múlik. Ha szeretne az ezzel kapcsolatos érzéseiről négyszemközt elgondolkodni, kérem vegye fel velem a kapcsolatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    A problémám hogy nem érzek vannak szakaszok napjaim során (egyre gyakrabban) hogy nem érzek semmit. Semmit az égvilágon. Azok a dolgok amik régen örömet szereztek vagy érdekeltek már hidegen hagynak. Próbálom kényszeríteni magam hogy örüljek ennek vagy annak, de nem mindig hatásos. Először azt gondoltam lustaság vagy céltalanság, a motiváció hiánya teszi, de nem tudom. Semmihez nincs kedvem. Nem okoz különösebb dopamin löketet semmi. Nem tudok izgatott lenni vagy örülni. Nem tudom mit csináljak. Már az edzésekkel sem érek el érzéseket és emberekkel sem akarom körülvenni magam. Annyira idegesítőek…

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy tüneteivel keresse fel a háziorvosát. Utána történhet kicsizsgálás egy esetleges depresszió irányába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz92

    Tisztelt Melinda!
    Párommal (30ffi) 3 hónapja vagyunk együtt, egyikünk sem akart komoly kapcsolatot mikor megismerkedtünk, de idő közben elkezdett máshogy viselkedni velem. Elkezdett a barátaihoz vinni, családjához, ha nem tudunk találkozni hosszabb ideig, a következő találkozásnál százszor elmondja, mennyire hianyoztam és mennyire imád, el sem tudom képzelni, mennyit gondol rám egész nap stb. A barátai előtt is hosszan ölel, és bújik hozzám, el sem enged.. Mindenben kikeri a véleményem. Olyan bútort vettünk hozzá, ami nekem is tetszik. Volt egy tökéletes hetvegenk kb 3 hete es azóta kicsit visszavett a lelkesedésből. Pár napja megkérdezte, hogy szerelmes e vagyok már, mondtam hogy nem tudom, csak azt, hogy vele szeretnék lenni. Erre, ő sem szerelmes es ha én érzem, h az leszek akkor inkább hagyjuk ezt, mert ő független akar maradni. Mondtam neki, hogy ellentmond sokszor a viselkedése és szavai, mert egyszer már mondta, hogy még nem bízik bennem, mert mi van ha rájövök hogy én még élni akarok és nem állok készen egy komoly kapcsolatra,miért is mondta akkor ezt. A válasza az volt, ezt most is így gondolja, de ő nem lehet szerelmes mert akkor megáll az élet és neki most a munkára kell koncentrálnia és megbeszéltük az elején, hogy nem akarunk semmi komolyat. Mondtam, hogy igen ezt beszéltük, de közben máshogy alakultak a dolgok és amikor éreztem rajta, hogy ez nála több már, akkor én is belementem, nem tudom miert fel ettől ennyire. Szerinte én úgy is meg fogom unni, hogy alig van szabad ideje. Kérdeztem, hogy akkor hagyjuk e ezt, a válasza az volt, hogy nem mert velem szeretne lenni, és már próbál nem dolgozni hétvégén, hogy együtt tudjunk lenni. Mondtam, hogy nem értem akkor miért csapja be magát, és ne döntse el helyettem, hogy mit bírok ki és mit nem. Ezután tök szerelmesen nézett rám, megfogta az arcom és megcsókolt. Kicsit úgy érzem, hogy megijedt az érzéseitől és inkább elnyomja azokat, visszavesz a rajongasból, fél beismerni, hogy működhet ez a dolog kettőnk között. Nem tudom, mit csináljak, minek higyjek, mert ez a kettőség nagyon osszezavar. Én vele szeretnék lenni, de nem tudom hova tenni, hogy egyszer ezt mondja, egyszer azt. Mi van, ha csak belelatom ezt, hogy ő fél a szerelemtől. Ön szerint mi az oka a viselkedésének?

    • Habis Melinda

      Kedves Sz92!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes az érzéseire hallgatnia, olvasgatni a kötődési stílusokról, köztük az elkerülő kötődésről. Ajánlom figyelmébe korábbi írásaimat a témában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Szép napot!
    20 éves egyetemista lány vagyok, és pár éve maradandó egészségügyi problémával küzdök. A nyaki gerincem sérülése miatt sokszor szédülök, nehezebben kapok levegőt és zúg a fülem. Minden gyógykezelést kipróbáltam, de úgy tűnik már ezzel a problémával kell együtt élnem, ami ráadásul ebben az évben rosszabbodott is. Amióta ez tudatosult bennem, rettegek, hogy mi lesz, ha nyilvános helyen leszek rosszul. Tömegközlekedésen, az egyetemen, egy családi/baráti összejövetelen, kirándulás közben… Így a társas kapcsolataimat hanyagolni kezdtem, utazásokat, programokat mondtam le a szorongás miatt, kezdve például a saját szalagavatómmal… Egy párkapcsolatba sem tudok belevágni, ugyanis mindig arra gondolok, “ugyan kinek kell egy beteg ember?”. Ettől függetlenül próbálom normálisan élni az életem, amennyire csak tudom. Sokat segítene, ha legalább a betegségből adódó szorongást le tudnám csökkenteni, van elég bajom a folyamatos szorongás és a néha rám törő pánik nélkül is. Tudna tanácsot adni, hogyan tudnám elfogadni ezt az állapotot?
    Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      A szorongása csökkentéséhez pszichoterápiás munka szükséges. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Dávid

    Tisztelt doktornő!
    Arcvörösség kérdésében fordulok önhöz.
    Eléggé rányomja bélyegét mindez a mindennapjaimra. Bármikor amikor zavarban vagyok vagy csak szimplán meleg van, az arcom akaratom ellenére elkezd pirosodni, amitől mégjobban stresszelek, idegeskedek ezáltal rákvörös lesz az arcbőröm. Vagy ha sok ember előtt vagyok azt érzem hogy a figyelem rám irányul. Nemtudom megállítani ezt a folyamatot ami komoly pszichés gondot okoz nekem. Már egy kis izgalomtól elindul ami csak rosszabodik.
    Érzem hogy a szívem elkezd erősebben dobogni a belső feszültségtől.
    Ez lehet valami hormonális probléma vagy valami szociális fóbia?
    Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      A túlzott arcvörösség valószínűleg egy vegetatív reakció, amit a stresszre ad a szervezete. A stressz jobb kezelését önismereti munka segítségével lehet elsajátítatni. Javasolt mindemellett felkeresnie a háziorvosát, aki ki tud zárni különféle testi betegségeket (pl kérhet hormonvizsgálatot).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktono.

    Nemreg megismerkedtem egy nagyon helyes holgyel. Nagyon regota nem voltam kapcosalatban mert nem talaltam meg ugymond a parom.O benne megvan minden amit szeretek egy noben es nagyon jo az osszhang.Kicsit nehezkes vele a kommunicio. Megbeszeltunk egy talalkat es en felreertelmeztem az uzenetet, miszerint o jelentkezik mikor szabad. Pedig nekem kellett volna. Nem hivtam es este kuldott egy sms-t hogy nagyon jo volt a tali es hogy tobbe ne hivjam.En elnezest kertem sms-ben.Masnap szemelyesen megkeresem es elnezest kertem.Nagyon rideg volt. Nem orult hogy megkerestem de azert meghalgatott.
    Nagyon szeretnem kijavitabi a hibam es vele lenni.
    A kerdesem a kovetkezo: ilyen helyzetebn mi a teendo ? Elnezest kertem, megkerestem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy megpróbálta tisztázni ezt a félreértést, elnézést kért amiért megvárakoztatta. Ezen kívül nem sok mindent tehet. Innentől kezdve a hölgyön múlik, hogy ismerkedik-e Önnel tovább, vagy sem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • eva p.

    Tisztelt Doktornö.
    Nem vagyok mar mai gyermek ,megis tanacstalanul allok sok apro kerdes elott ami engem es a paromat illet..10 honappal ezelött megismertem egy 10 evvel fiatalabb fiut .en 37 ö 27 eves..kalandnak indult,több lett belole…egy igen erdekes karakterrel rendelkezö ember.12 en vannak testverek,ö volt az ötödik.25 evesen hagyta el a szulo hazat,szorgalmas,szeret dolgozni..van benne elorehaladasi vagy.az elsö szerelme 16-17 evesen lehetett kb 2 evig tartott es azota csak futo kapcsolatai voltak csak a szexre alapulva,en vagyok az elso nö akivel szinte minden nap egyutt alszik..intelligens viszont nem szeret beszelgetni ..ritkan.kerdezem miert nem beszelgetünk..ha nem szolok hozza el van egesz nap csendben mellettem.nem szeret csokolozni.puszit ad,de igazi csokot ritkan..testi intimitast nem igazan szeret adni…kapni annal inkabb..ha megemlitem nem erti mit akarok hisz ö ad eleg szeretetet nekem.az erzeseirol beszelni vagy a jovorol nem szeret..viszont allitja hogy szeret…a 3 . honap utan elkuldtem,hogy nekem több szeretetre es szerelemre van szüksegem..de visszajott…terhes lettem,de könyörgött vetessem el a babat mert meg alig ismerjük egymast es meg nem eleg erös a szerelme egy gyermek felnevelesehez..sok tenyezo közrejatszott de mivel sarokba szoritott en is kikotottem,ha osszeköltözünk es megnyilik nekem megteszem.en betartottam a szavam ö nem.gondoltam adok meg neki idöt.jön minden nap.nalam alszik talan egy honapban 2-3 szor alszik a sajat lakasaban..ugyebar jott a corona,sok a kiadasom,lassan elverzek hisz csökkentet a fizetesem es luxust amit eddig sikerült fizetnem sajnos mar nem megy. az elmult par honapban nagyon sok penztköltött ram ,rank, nehez idok jarnak.valaszut elott allok mert vagy egy kissebb lakast kell nezzek ami olcsobb vagy ossze kell költöznunk..gondoltam ha mar ugyis velem van minden nap.. miert ne,de o azt mondta nem eleg erös a szerelme hogy együtt eljünk.es igen.nem ertem.minek jön minden nap miert aldoz annyi penzt ram,ha nem eleg erös a szerelme.a szülei meg mindig csak sejtik hogy van baratnoje ,de biztosan nem tudjak.a varos ahol elünk eleg kicsi.az hogy vegigmenjünk az utcan el is felejthetem,azt mondta nem szereti ha beszelnek rola.mas varosokban mikor uton vagyunk nem problema.kerdeztem hogy szegyenli e hogy együtt van velem..kimagyarazza azzal hogy ugyis tudjak de ne laasak nem kell hogy rolunk beszeljenek.sokszor ugy erzem nem vagyok neki eleg jo. es idonkent ezt meg is emlitem.de nem erti a problemamat es persze utana megjobban megprobal a kedvemben jarni….mi kell ahoz ,minek kell törtennie hogy el tudja donteni mennyire kötödik hozzam.. mindig mindenre nemtudoom a valasz.nem ertem..a testiseget sem .hogyan lehet csokolozas nelkul lenni..intimitas,..azt hoiszi pornofilmben vagyunk..erotika sehol..azt gondoltam olyan mint a tiszta papir..ugy formazhatom ahogy en szeretem.megmutatni hogyan kell..de egyszeruen nem fogadja be …megis azt gondolom megeri energiat bele fektetni mert szep a lelke..csak nem tudom hogyan vezessem ra..en megprobaltam beszelgetni vele szepen..de tamadasnak veszi es azt sem szeretnem ha megserülne es megjobban vissza huzodna.van e esetlek a vilagon valami megoldas,hogyan tudnam ravezetni hogy mi is a szerelem m,hogyan kell szeretnni,hogy mi az a szenvedely.hogy hogyan tudna vegleg atadni az erzelmeinek..nem tudom mennyire tudtam atadni a problemat ,a leirast hogy ö milyn..kavarognak a gondolataim..tanacstalan vagyok.mennyi ido utan illik bemutatkozni a csaladnak.miertt nem szerethet egy ember csokolozni..es a többi..

    • Habis Melinda

      Kedves Eva!

      Levele alapján azt gondolom, hogy Ön magyon ragaszkodik a párjához, ami nem kölcsönös. A “nem elég erős a szerelme’ szöveggel ugyanis ki tud bújni a számára nem tesző helyzetek elől. Ön nem tudja őt megtanítani a szerelemre, csak a saját sorsán tud változtatni, ha akar. Javaslom, hogy olvasson a kötődési stílusok témájában és/vagy kezdjen önismereti munkába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!

    Nővérem több év ismeretség után ment férjhez a barátjához. A férfi 14 évvel idősebb, de nem ez a probléma.
    Mikor összejöttek, teljesen belehabarodott, ami nem csoda, hisz a férfi remek társasági ember, sok jó izgalmas története van, előadásmódja is remek, ráadásul jól is adja elő a dolgait. Művelt, tájékozott ember. Mikor összejöttek, nővérem átvette a mentalitását, a világnézetét, a vérmérsékletét. A férfinek gyerekkori vitája van az édesapjával, mégis a szüleivel lakik, folyton pont az ellenkezőjét teszi annak, amit az apja javasol. Nővérem is elkezdett így viselkedni apánkkal. Ez csak egy példa a sok közül.

    A helyzet nehezedett, mikor nővérem tavaly terhes lett. (A férfi elmondása szerint a 40 életéve előtt vagy lesz gyerekük vagy elkötteti magát) Azóta megszületett az unokahúgom, nővérem és ő is egészségesek. Előtte azonban volt egy törés a kapcsolatukban (édesapám daganatos betegsége miatt egy időre nővérem hazajött tartai a lelket anyánkban, amit a férfi hiszninek titulált).

    Nővérem elmondása szerint nem tud a férfivel megbeszélni semmit, mert nem hallgatja végig és mindent megmagyaráz úgy, hogy ő ne tűnjön hibásnak és ne igazodjon a helyzethez vagy máshoz. Nem tudja vele megosztani a félelmeit, kétségeit, különösen most, a házasság és szülés után.

    Egy mezőgazdasági vállalkozása van a férfinek. Az állatokat van, hogy csak késő délután engedi legelni, addig egy szűk karámban vannak bezárva, víz, élelem, fedél nélkül. A helyet nem takarítja, az állatok hasig a sárban-ürülékben merülnek. A kutyákat sem eteti, egy állat elpusztult a napokban, mert nem volt ólja, nem kapott enni és inni sem. Állítólag már régóta volt baja, bár én az eset előtt etettem-itattam meg az állatot és egészségesnek tűnt.
    A férfi elvárja, hogy nővérem és az 5 hónapos unokahúgom kint őrizzék az állatokat a 35 fok melegben, elegendő élelem, víz, és főleg bármi higiéniai lehetőség nélkül. A telken még rendes ásott WC sincs. Ilyenkor a munka csak annyiból áll, hogy ülni kell az árnyékban, a férfi szerint. Mikor pedig meglátogatnánk őket vagy épp hozzánk kellene vendégségbe jönniük, vagy pl a szalagavatómra, a legeltetésre hivatkozva nem jön és arra hivatkozva, hogy több óráig legeltetett, és fáradt. E mellett képes hajnalokig sorozatot nézni, délig aludni úgy, hogy az állatai nincsenek ellátva.

    Nővéremnek nincs ideje semmire, mégis mindig hajszolt, nyűgös. A vállalkozás adminisztratív oldalát teljes egészében az ő nyakába varrta a férfi, így kismamaként plusz feladatokat rakott a nyakába nővéremnek.

    A férfi impulzívan él és menedzseli a saját, a családja és válalkozása életét. Egyik nap vett 50 mázsa selejtezett krumplit, aminek elhozta a felét, majd hosszas munkával és több ember bevonásával átszállította, majd letette a porta közepén. Mindezt persze nyáron, a szag miatt egyszer már majdnem feljelentették őket a szomsédok, mert nem az első ilyen eset, csak akkor ugyanezt csinálta árpával.

    Egyszerűen nincs egy szabályos életvitelük, nem haladnak semmit, mégis folyamatosan elfoglaltak. Nővérem ténylegesen is túlterhelt, (a férfit nem tudom) de úgy érzi nem tud számítani a férjére, mint társra. Nem vállal felelősséget a férfi, mindenért természetesen a szülei, a munkások, a szomszédok, stb az okai, hogy nem halad.

    Szüleim borzasztóan belebetegedtek a helyzetbe, édesanyám azóta őszül, mióta e mellett a “férfi” mellett van a lánya, édesapámnál a stressz kiváltott az akut daganatos betegséget. Én próbálom mindannyiukban tartani a lelket, nővéremet meghallgatni és valamiféle egészséges szemléletet adni neki. Nehéz.

    Mit tanácsol, doktornő, nagyon nehéz már. Nem mondok nay meglepetést, szívből örülnék én is és szüleim is, ha nem lennének együtt, de ezt nem mondom nővéremnek, próbálom segíteni, hogy kitartson.
    Elnézést, hosszú lett a levél. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy a nővérének pszichológusra volna szüksége, hogy átgondolja a helyzetét, tisztábban lássa, mit szeretne. A leírtak alapján azt gondolom, hogy igen frusztrált lehet ebben a kapcsoaltban, de próbál kitartani, ami felőrli az energiáit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S P. Zsigmondné

    Kedves Habis Melinda!

    Azt kérdezem, hogy mit tanácsol, mivel a kerti szomszédaim diszkriminálnak, nem beszélnek hozzám, csak a legszükségesebbet, és átdobálnak mindenféle szemeteket a kerítésen. Amire én gondolok lehetséges-e, nincs férjem és autóm, és még nyugdíjasként dolgozom? Évek óta próbálom magam lefoglalni, de annyira nevetségesen direkt módon teszik.
    Mit tehetek? Nagyon sok kellemetlenséget okoznak, mert feltűnően teszik, mintha fizetnének érte.
    Köszönöm a lehetőséget, várom válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves S-P Zsigmondné!

      Azt gondolom, hogy érdemes lenne beszélnie a szomszédaival. Megkérni őket, hogy ne dobjanak semmit az Ön területére. Megfogalmazhatja, hogy igénye volna jobban megismerni őket. Bizonyára örülnének, ha valami kis aprósággal bekopogna hozzájuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina

    Jó napot!
    30 éves vagyok előző kapcsolatomból van egy 6éves lányom.Párommal 3 éve vagyunk együtt 1 éve el jegyzett Imádja a lányom, tervesztünk közös gyereket meg esküvőt is.Gyerek sikerült szeptemberbe érkezik,de viszont az esküvőt le fujta avval a szöveggel hogy neki ehez most nincs kedve!!
    Kb fél éve furcsán viselkedik elmegy itthonról fél napokra szerelmes levelek apróbb ajándékok..
    Kiderült az exe az illitő
    Rá kérdeztem erre mondta is igen együtt volt vele és kettős életet fog élni
    DE VISZONT ÉN NEM SZERETNÉM EL VESZITENI MÉGIS A KÖZÖS GYEREKÜNKET VÁROM

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz helyzetben van, mivel együtt szeretne lenni a párjával, ő mégis az exével is kapcsolatot ápol. Fontos volna, hogy mielőbb lelki támogatást kapjon, s átgondolja mit kezdhetne ezzel a helyzettel. Ha szeretne minderről négyszemközti keretek között beszélni, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Eszter

    Kedves Melinda!
    Szeretném tanácsát kérni, a következővel kapcsolatban:
    50 éves, 7 éve, jó, szeretetteljes kapcsolatban élek. 25 éve ugyanabban a középiskolában tanítok! Úgy érzem, lelki válságba kerültem, aki 25 év alatt sehova nem jutott. Pedig a gyerekek a suli legjobb tanárának, a kollégák kíváló pedagógusnak szavaztak, csak sikerem van! De… Nem tudok főzni, vezetni, (nagyon félek), informatikát sem tudom(4tanfolyam után is csak a min.)
    3 nyelven beszélek, de semmitérőnek látom az életem. Anyumat 3 éve gondozom, nem egyedül, agyvérzéses. Naponta hazamegyek, h segítsek apunak, ő még dolgozik, 80 évesek. Gyerekem nincs.
    Sajnos semmi nem köt le, de jól játszom a külvilág előtt, h ne terhelje senkit!
    Tudna vmi tanácsot adni?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Eszter

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkába fognia, hogy jobban megismerje a jó és rossz tulajdonságait. Elfogadja önmagát, megtanulja értékelni az erősségeit. Ne csak a hibákat lássa! Ne kelljen megjátszania, hogy nincsenek gondjai, hanem valóban úgy érezze, hogy megoldja az Önre váró feladatokat. Ha igényli, hogy ezenen négyszemközti keretek közt dolgozzunk, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga

    Jo napot dokrornő. 3 hete elhunyt az egyik ismerősöm és azóta képtelen vagyok.megbirkozni a halál gondolatával. Remeg a gyomrom meg néha nem tudok aludni. Van egy 4 hónapos tüneményes kislányom és egy 3 éves kisfiam. Lassan ez a problémám már rájuk is kihat mert türelmetlenebb vagyok és sokszor magamba fordulók. Mit tehetnék??

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      A gyászban pszichológussal való négyszemközti konzultáció segítheti meg Önt. Ilyet ingyenesen a helyileg illetékes pszichiátriia gondozóban talál, vagy magán keretek között szívesen vállalom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Viktória

    Üdv !
    Ha valami negatív dolog történik az életemben, szomorú vagyok, vagy dühös, csalódott, akkor eszem, egyfolytában ennem kell. Aztán amikor ennek az érzésnek vége, bűntudatom van, és pár napig nem eszem. Majd folytatódik tovább….Egy hónappal ezelőtt halt meg az apukám, és akkor kezdődött, és onnantól minden hasonló érzésnél ez van.
    Nem tudom hogy mit tegyek, vagy kihez tudnék fordulni ezzel.

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Az érzelmi evés önismereti munkával szüntethető meg. Fontos hogy minél többféle stresszkezelési stratégiája legyen, valamint segítséget kapjon a gyászában is. Ha szeretne ezekről a dolgokról négyszemközti keretek között beszélni, bátran keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Emőke

    Üdvözlöm! Olyan problémám lenne, hogy összevesztünk a férjemmel 2 napja, én a 11 hónapos kisfiúnkkal eljöttem otthonról, hogy lehiggadjon és gondolkozzon el a dolgokon. Egyébként semmibe nem néz már a férjem, ha valamit mondok vagy csinálok az sose jó neki. Első nap még keresett, de csak vádaskodott és elhordott mindennek, azóta semmi. Én szeretem, de már nem bírom a sok megaláztatást és az állandó veszekedést. Nem lehetséges, hogy másik nő van a dologban, vagy egyáltalán van esély rá, hogy észhez térjen?

    • Habis Melinda

      Kedves Emőke!

      A leheőségek számba vételéhez önismereti munkára van szüksgég. Ezeken kívül azt is lényeges volna átgondolni, miért ragaszkodik egy olyan férfihoz, aki érzései szerint semmibe sem veszi, megalázza Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Orsolya

    Kedves Doktornő.
    Mozaik családban élünk.
    Paromnak van egy 10 éves lánya, és van egy 2 éves közös fiunk.
    Kisfiunk a dackorszak kezdetén van. Sokszor elutasító, verekszik és nem fogadja szívesen a puszikat oleléseket.
    Párom és a lánya ezt nehezményezi. És sokszor dorgaljak azért pl ha nem akar puszit adni.
    Véleményem szerint ezt nem szabadna erőltetni, ők mégis ezt teszik. Ha a fiam nem engedelmeskedik akkor ridegek vele. Erőltetik az ölelést, a vége általában az hogy a kisfiú oda csap. Ilyenkor az apuka kivétel nélkül a lánya partját fogja a fiat pedig leszidja. Előfordulnak olyan megjegyzések az apa szájából hogy “ hagyjad mert bolond” vagy “ már napok óta bunkó ez a gyerek”. Ez nekem nagyon faj. És szerintem ilyet nem mondhat egy szülő, főleg a másik gyereke felé nem közvetíthet ilyet a testvererol.
    Párom azt mondja félti a lányát, mert úgy érzi a kislány hogy ilyenkor nem szereti az öccse és azért nem öleli meg, és ez a kislányt lelkileg megviseli.
    Jól gondolom, hogy az ilyen helyzeteket a lánya úgy tudná jól kezelni, ha az apa megfelelően kommunikálná?
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Orsolya!

      Igen, fontos volna a szülőktől irányuló megfelelő kommunikáció a kicsik felé: attól, hogy épp nincs kedve a gyereknek puszit adni, még szeretheti a testvérét. Párterápiás munka segíthet a gyermeknevelésben konszenzursa jutniuk a párjával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter

    A nevem Eszter.
    A parommal fel eve vagyunk egyutt es azota nagyon megvaltoztam rossz iranyba. Elotte rengeteg onbizalmam volt, szerettem es elfogadtam magam ahogy vagyok. Par honapja ez teljesen elmult. Nem erzem magam szepnek, nem szeretem magam es a legrosszabb amivel kikeszitem a paromat is (nemcsak a sajat lelki vilagomat), hogy beteges feltekenyseg jott ram. Csak az jar a fejemben, hogy valaki elveszi tolem aki okosabb, szebb es talpraesettebb. Nem tudom ilyenkor mi a teendom, de bele bolondulok. Attol is rosszul vagyok ha mas nokkel beszelget, irogat vagy csak koszon nekik. Elutaztam a csaladommal 1 hetre es csak azon jar az eszem, hogy a parom kielegiti sajat magat es mas noket nez kozben. Beteg vagyok es teljesen ketsegbe vagyok esve. Nem tudom elviselni, hogy magahoz nyul vagy mas nokkel kommunikal. Gondolom ez az onbizalom hianyom miatt van, de most mar bele faradtam, hogy emiatt nem tudom magam jol erezni magam barhova is megyek nelkule. Bizok benne, hogy tud nekem segiteni.

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Önismereti munka segítségével lehetne reálisabb irányba tolni az önmagáról alkotott képét, megtanulnia bízni a párjában. Hiszen az, hogy beszélget nem feltétlen jenti azt, hogy meg is csalná.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy kíváncsi fiatal műköröm problémàval

    Tisztelt doktornő!
    A pàrom szakitott velem 8 hónap utàn , volt sok nézeteltérésünk, de mind megbeszéltük. Sokat nyaggatott, hogy csináltassak műkörmöt de én nem szeretem mindig csak igérgettem neki, hogy majd lesz megmég kezdtem is belemenni mert láttam, hogy nagyon szeretné . Egyik este ottaludtam nálla és mire hazaértem jött az üzente, hogy nem szeretne velem lenni többet , nem személyesen csak egy üzenetben majd megkèrdeztem, hogy miért is volt ez a válasza az volt , hogy egy nő adjon magára ez alatt a kivágott tapados minden mutagatós ruhákat és a műkörmöt értette (megjegyezném, tiszta rendezett lány vagyok új ruhákkal csak nem kihívókkal)
    Nagyon szíven ütött ez hiszen mikor megismert akkor se volt műkörmöm se kihívó ruhám és még ő szedett fel engem.
    Volt mèg egy számomra érthetetlen esetünk mikor egy rég ismert ismerősömet tiltott el töllem azt mondván, hogy nem kell ilyen időssekkel barátkozni mivel a hölgy 19 évvel időssebb töllem .
    Nagyon belevagyok betegedbe ebbe a helyzetbe(-4kg egy hét alatt) megszoktam hogy együtt vagyunk , de folyamatos elvárásoknak kellett volna megfelelnem és tiltásoknak
    Lehet jobb ez igy de nagyon fáj
    Magaszerint kellett volna rá hallgatnom, hogy megváltoztasson az ő ideáljának vagy majd lesz olyan akinek így vagyok megfelelő? És a maga véleménye a leirtakról
    Előre is köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kíváncsi fiatal!

      Szerintem egyáltalán nem szerencsés, haegy kapcsolat alapvetően megváltoztassa az embert. Valószínűleg ha csináltatott volna műkörmt és a többi elvárásnak is megfelelt volna, sem tartott volna tovább a kapcsolatuk, hiszen akinek ennyi elvárása van a másikkal szemben legtöbbször nem tud érzelmileg kapcsolódni, s ezt leplezi a külsőségekkel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Regina

    Kedves Doktornő!

    Tegnap elhagyott a párom, 4 év után. Nem éltünk együtt, de mindig a jövőt tervezgettük. Középiskolában ismerkedtünk meg. Én most vagyok 19,ő 25 éves. Az egész olyan hirtelen történt hogy nem is fogom fel még mindig. 2 napja küldött egy fényképet az új autójáról amit a szülei vettek neki és aminek nagyon örült. Én nem örültem neki, mert még nem neki való egy olyan fajta autó, de nem ez a lényeg, hanem hogy csak annyit írtam neki vissza: oké, szia. Tudom hogy ez nem eshetett neki jól, de rá 2 nappal hívott fel hogy találkozzunk e, kicsit mérges rám. Mondom persze, úgyvolt hogy mindjárt indul. Majd 10 perc múlva felhív hogy még se jön, nem tudja mit csináljon. És elkezdte mondani hogy azt érzi hogy már nem szeretem, erre azt mondtam hogy már én se érzem hogy ő szeretne. Erre nem mondott semmit. Majd azt mondta hogy nem egy irányba tartunk. Meg kitalálta hogy anyukám azt mondta neki hogy ő nem illik a családba (ez nem igaz). Megkérdezte hogy én tudok e örülni az ő örömének, erre azt mondtam én mindig örülök ha ő is örül. Rövidesen elkezdtem sírni, ekkor azt mondta ne sírjak, úgy is találok mást.
    Azt tudni kell erről a kapcsolatról hogy sokáig nagyon szerettük egymást, bár én nem mindig mutattam ki az érzéseimet, de nagyon szerettem. De mióta elkezdtem dolgozni, azóta egyre kevesebbet tudtunk találkozni (egy héten 1-2 alkalom) , sokszor teleonon hívtuk egymást.
    De ezek ellenére nagyon szerettem, viszont a szülei sosem fogadtak el engem, nem kedveltek. Arra gondolok hogy talán ők beszélték teli a fejét, és ezért hagyott el.
    Én viszont képtelen vagyok mással lenni, mert én azt érzem hogy a lelkitársamat találtam meg benne. Kérem segítsen, mit tehetnék hogy visszakapjam őt?

    • Habis Melinda

      Kedves Regina!

      Érthető, hogy nagyon nehéz most Önnek, hiszen szerette ezt a férfit. Ráadásul valójában meg sem beszélték miért mennek külön. Önismereti munka megkezdését javaslom, hogy kiderüljön, van-e még visszauút, vagy a volt párja döntésének megfelelően le kell zárniuk ezt a kepcsolatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Tamás

    Tisztel Dr-nö.Azt szeretném megtudni,hogy 1 éve Arisppa 10mg szedek naponta,és ezt teljessen elszeretném hagyni(egyébként gyenge hanghallásra szedem),de viszont az 5mg-os változata csak külföldröl rendelhetö.Ezt a kezelöorvosom nem hajlandó megrendelni arra hivatkozva,hogy nekem a 10mg-os változatott életem végéig szednem kell.Egyébként 2 éve történt traumábol kifolyólag vagyok hanghalló.De,nem érzem, hogy szükségem lenne a gyógyszere.Az orvosom azt mondja ha nem tetszik keressek mást.Joga van ahhoz,hogy nem tartja tiszteletben a kérésemet?

    • Habis Melinda

      Kedves Tamás!

      A gyógyszeradag változtatásához pszichiáter szakorvostól kaphat segítséget. Fontos, hogy bízzon a kezelőjében, elmondja neki a kétségeit, rákérdezzen miért látja szükségét a nagyobb dózisnak. A hanghallás komoly dolog, nem szabad félvállról venni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V Lászlóné Marianna

    Kedves Doktornő!

    Van egy 7 éves és egy 5 éves kislány unokám. Imádom őket és úgy gondolom hogy ez kölcsönös. De kb. fél éve a nagyobbik lány olyan mintha félne tőlem meg a nagyapjától, kicsi kora óta sokat vannak velünk ott is alszanak napokat minden rendben volt eddig. Kicsit akaratos kislány, 3 éves kora körül elég nagy hiszti rohamai voltak ha nem az volt amit ő akart. De ez elmúlt, igaz azóta is néha türelmetlen és mindig ő akarta kell érvényesüljön. alapjában nagyon ügyes kedves. Kb féléve valami történt mert már nem szívesen jön velünk hozzánk, sőt ha meglát mindig fél hogy el akarjuk vinni nem köszön, olyan mintha meg sem látna minket. Volt úgy hogy kijön egy ajtón ott vagyunk és a mellettünk levő ismerős néninek köszön ránk meg oda sem néz. el vagyunk keseredve mi lehet az oka, probáljuk turelemmel hogy még gyerek, majd változik de néha már kellemetlen és fájó tud lenni.
    mi történhetett benne, egy ideig kb egy évig a másik részről a nagyszülők nem igazán foglalkoztak velük, akkor mindig nálunk voltak kb. féléve helyreállt a kapcsolat és többször fejünkhöz vágta hogy a másik nagyi jobb , ott szeret lenni nálunk nem a kisebbik lány néha utánozza de alapjában ő nem csinálja ezt.
    Kérem adjon tanácsot mit tegyünk el vagyunk keseredve, nagyon szeretjük őket.

    • Habis Melinda

      Kedves Marianna!

      Megértem, hogy fáj Önnek ez a változás. Javaslom, hogy beszéljenek a szülőkkel a nagylány viselkedéséről. Együtt bizonyára rá fognak jönni mi lehet a gond, hogyan orvosolható mindez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. melinda

    17 éves vagyok
    2 éve ismerkedtem egy fiúval ő 21 éves
    Nagyon belé szerettem
    És en már azt szeretném hogy vele éljek
    De viszont a szüleim nem engedik.
    Én el is mennék de nem szeretném magamra haragitani apát mert nagyon szeretem
    Ez ügyben mit tudnék tenni
    Nagyon szépen meg köszönném a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Szerintem érdemes volna beszélnie a szüleivel arról, mit szeretne. Ha jobban megismerik egymás álláspontját, talán sikerül közös nevezőre jutniuk!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • kissyfur

    Jó napot kívánok.
    A párom és én elég nehéz időszakon vagyunk túl,elég komoly műtétem volt és még be nem mentem a kórházba addig minden műkődőtt köztünk és barátnő is támogatott, bár a párom barátja inkább ezzel nincs is gondom ami viszont nagyon zavar hogy amikor kijöttem a kórházból sokat kellett feküdnöm de a barátnő oltott a trombózis elleni szúrival, a párom dolgozott igy este ért haza minden nap és a barátnő átjött amint a párom hazaért és 9-10 között ment el, én nem sokszor tudtam kimenni hozzájuk a műtétem miatt.voltak dühkitöréseim mert úgy éreztem elhanyagol és a barátnővel folytatott beszélgetések nevetések fontosabbak mint én. Ilyenkor mindig megmagyarázták hogy a párom miattam aggodott, igaz amikor beszöktek hozzám a kórházba nagyon ramaty állapotban voltam és a párom ott teljesen összetört. A helyzet sajnos 6 hétig tartott utána ismét kórházba kerültem, akkor már én az örök optimista is meg voltam törve. Egy hónapja volt egy kemény vitánk kiabálás, veszekedés és ilyen állapotban is átengedte a barátnőt és az addigra hazaérő párját hozzánk kártyázni. Ekkor már olyan ideges voltam hogy mindenki előtt mindennek elmondtam a páromat, és ők csak ültek fél óra múlva elhozatattam előlük a piát uána negyed órával mentek el. A helyzet kicsit csitult ebben a párhétben, de nem tudom mit tegyek mit érezzek és miben bízzak ezek után. A barátnő párjának utána mondtam hogy valószínű elköltözöm mert nem bírom tovább egy hét múlva azzal jött haza a párom, hogy a barátnő mennyi mindent megtett hogy ők barátságban legyenek mert ha a párján múlott volna köszönő viszonyban sem lennének. Én ezt megint támadásnak vettem mert tud a költözési szándékomról. A hétem átjött hozzánk nem őt hívtuk, a párom azt kérte tőlem hogy ezt se azt se említsem az már naqgyon régren volt, ne hozz példákat és én mivel szinte semmiről nem beszélhettem ami zavar az időjárásról nem volt kedvem igy 20 percig csenden voltam.Néha elég kínos volt. Ő sem szolt hozzám, vágott egy pofát-Hát, mentem- ennyi volt a reakciója. Megírtam neki utána hogy semmiről nem beszélhetek ami zavar mert a párom szerint ez csak felhántorgatás de nem leszek hazug vagy képmutató. válasz-soha nem gondoltam hogy hazug vagy-ennyi.radikális méh eltávolításom volt így a változó kor előbb jött mint terveztem, lehet ezért látok rémeket, de mellette erős személyiség is vagyok, tudom mi helyes és mi nem. De nem tudok túllépni hogy amikor a kapcsolatunkn alatt egyszer volt igazán nagy szükségem rá mással töltötte az időt. sokat kötöszködött velem akkoriban a párom, nem igazán tudta elfogadni a helyzetemet. Úgy érzem ha barátnő mindkettőnk barátja lett volna észreveszi magát és hagy nekünk életteret. mind a műtét után mind a veszekedés alkalmával. A barátnő azt állítja magáról hogy milyen sok empátia van benne, szerintem nem ismeri hirből sem, nem tudja hogy ezzel a műtéttel beindult a változókor, nem tudja kezelni a beteg embereket, nem tudja mit kell tenni úgy gondolja ha a páromat felviditja az nekem is jó. Jelenleg meg van sértődve a barátnő, hogy mennyi mindent megtett értem és így hálálom meg. Kértem a páromat hogy egy ideig szüneteltessék a barátságukat, mig mi rendbe nem hozzuk a kapcsolatunkat, megigerte megteszi hogy nem keresi de ha a barátnő ráír nem lesz bunkó visszaír, mert neki sokat segített. A kérdésem az lenne a változó kor miatt látom a barátnőt ellenségnek? A párom miért ragaszkodik ennyire hozzá? Költözzek el és kezdjek új életet? Már többször el akartam menni de a párom mindig azt mondja velem és a gyerekünkkel akar élni, neki a barátnő csak egy barát nem több soha nem akar tőle semmit csak- bírja a hülye fejét-. Változtatnom kell bárminn? Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves kissyfur!

      Fontos volna a rossz érzéseit a párjával megosztania, alaposabban átgondolni ezt a baráti kapcsolatot s a helyzet párkapcsolati vonatkozásait. Önnek milyen támogatásra lett volna szüksége a műtétek kapcsán? A párja menyire tudta megdani ezt? A barátnőjével beszélt már az igényeiről?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Vivien

    Tisztelt Doktornő!
    25 éves vagyok, jelenleg egyedül élek, de van párom kicsit több, mint 1 éve. Azt vettem észre, hogy néha kijön rajtam a depresszió, nagyon nem szeretem magam és míg mindenki mással szemben pozitív és optimista vagyok, magamat nem tudom elfogadni és a hibázást sem igazán engedem meg magamnak. Ha mégis hibáznék (ami ugye elkerülhetetlen, ezt tudom nagyon jól és azt is, hogy ezzel nem kéne problémának lennie), akkor teljes letargiába esek és úgy érzem, hogy értelmetlen akármi, amit eddig az életemben csináltam. Emellett van még egy dolog, ami nagyon zavar. Nem lehet rólam fotót készíteni, amit úgy értek, hogy annyira kellemetlenül érzem magam, ha látom, hogy fotóznak, hogy az összes képen látszik a szenvedésem. Ez azért nagyon furcsa számomra, mert amíg ezelőtt körülbelül 1-2 évvel is készültek rólam rosszabb képek, de azon csak nevettem, de azért szerettem őket visszanézni az emlék miatt, manapság viszont meg sem engedem, hogy elkészüljön a kép. Ez már a kapcsolatunkban is kijött kisebb problémaként 1-1 utazás vagy esemény során, hogy közös képet sem tudunk csinálni, mert engedem. Mit tudok ezek ellen tenni? Hogy tudnám visszahozni azt a könnyedséget, ami bennem volt 1-2 éve?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Az önelfogadást önismereti csoportban, vagy egyéni terápia segítségével tudja “megtanulni”. Ez segíthet jobban felfedezni az önfeledtebb arcát is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Ti a

    Tisztelt Habis Melinda!
    Több mint 2 éve ért véget az első kapcsolatom amely több mint 3 évig tartott,nagyon nehéz volt,de valahogy sikerült átlendülnöm. A szakítás után 1 évvel megismerkedtem valakivel lassan 1,5éve tart a kapcsolatunk,az elején minden csodás volt teljesen mas embert mutatott akkor,de változott és folyamatosan csak bánt ,megaláz,gyanusitgat,és nem tisztel! Tudom hogy nem ezt érdemlem,mégsem tudom lezárni ezt a kapcsolatot! Mit tehetnék?

    • Habis Melinda

      Kedves S.Ti a!

      Levele alapján fontosnak tartom, hogy mielőbb önismereti munkába kezdjen, hogy jobban átlássa, miért ragaszkodik egy érzelmileg bántalmazó kapcsolathoz, a döntésének megfelelően szabadulni tudjon ebből. Az önállóságának növelése lehet a megoldás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Karina K.

    Tisztelt Doktornő!
    Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is lehet a baj, de én a lelki okokra gyanakszom, hogy onnan erednek a problémáim. Kb. 2 éve kezdődött, hogy testi tünetek is jelentkeztek márpedig mindig fáj a hasam, puffadok, hányingerem van ha tejterméket fogyasztok akkor is ha glutén terméket fogyasztok akkor is jelentkeznek a tünetek összességében bármit fogyasztok, eszek problémám van. Ilyenkor nagyon megijedek elkezdek pánikolni, hogy rosszul leszek hányni fogok nagyon félek a hányástól bármi mást kibírnék csak hányni ne kelljen ezért pl. nem fogyasztok alkoholt, nem eszem túlzottan zsíros ételt, de ha előfordul akkor már tudom, hogy szenvedni fogok, nem tudok teljesen laposan aludni, mert akkor is azt érzem, hogy forog velem a világ, a tömegben is néha rám jön ez a fajta rosszullét. És ilyenkor vagy Deadelont veszek be vagy Cocculine gyógyszert, mert ezek elmulasztják a hányingert. Allergia vizsgálaton is voltam, hogy van-e valami érzékenységem a laktózra mutatott egy minimálisat, de alapjáraton semmi bajom nincs a vizsgálatok alapján. Tudom, hogy valami baj van lelkileg és nem tudom egyszerűen megoldani és nem akarom így leélni az életem, hogy ezeket a hányáscsillapító gyógyszereket szedem, elvileg nem okoznak függőséget, de ha mindig ahhoz folyamodok, mert az segít akkor már függő vagyok.
    Próbáltam meditálni mindenfélét olvasni ami esetleg segítene, de nem jutottam előrébb.
    Kérem Doktornő tudna valami féle megoldást ajánlani miféle úton induljak-e? Keressek fel egy szakembert aki segíteni tudna, hogy leküzdjem ezeket vagy mi lenne a jó irány?
    Köszönöm szépen!

    • Habis Melinda

      Kedves Karina!

      Igen, javaslom, hogy keresse fel a háziorvosát, aki el tudja küldeni a különféle szomatikus kivizsgálásokra. A hányással kapcsolatos félelmeit pedig önismereti munkával érdemes megközelíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H.V.

    Tisztelt Doktornő!

    Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz,hogy tudnék a páromnak segíteni a dühkitöréseiben. Lehet nem a megfelelő szót használom de ez jut eszembe róla.
    Ami a probléma,hogy úgy feltudja idegesíteni bármilyen apró dolog,hogy az elképesztő. Ha valamibe belerúg…vagy csak leesik vagy valamit kiakar szedni és beakad vagy tényleg legyen az bármi. Ha nem talál valamit. Ha valaki kérdez valamit es nem teljesen hallja a választ tőle masodszorra már ordítva válaszol. Képes 10percig tartó ordító monológot intézni akár egy vödörhöz is ami őt akadályozza valamiben. Olyankor lehetetlenség vele szót érteni. Egy darabig megy higgadtsággal a környezetének is és nekem is de már ott tartok,hogy napi 5* biztos az agyvérzés kerülget már az állandó rikogatásától. Eltelik x idő és mint ha mi sem történt volna újra normál hangnemben kommunikál de addigra már az ember idegeit úgy felhúzza,hogy legszivesebbeb kiütném. Nem tudom ennyire gyorsan napjában százszor kezelni a dolgait. (Abszolút nem tettleges maximum csak az adott tárggyal szemben, de sem élőlennyel sem emberrel kapcsolatban nem.) Viszont a közvetlen környezetét teljesen kicsinálja. A legrosszabb az,hogy utana abszolut semmi megbánás. Számára ez teljesen normálisnak tűnik és nem érzi magát hibásnak.

    • Habis Melinda

      Kedves H.V.!

      A dühkitörések pszichoterápiás munka segítségével kezelhetők. Ha ezektől a párja nem szenved, akkor kevés rá az esély, hogy rá tudja beszélni erre, inkább párterápia megkezdését javaslom, hogy ő is értse, hogyan hat Önre a viselkedése. Nem szabad folyamatos idegeskedésben élnie!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Orsi B.

    Kedves Melinda,

    Szeretném abban segítségét kérni, hogy mit tegyek, ha férjem minden nap 3 sört megiszik? Van egy 6 hónapos gyermekünk akit szoptatok és úgy érzem a férjem egyáltalán nincs jelen a hétköznapjainkban. Ha hazajön munkából csak alszik és semmiben sem segít. Ha játszik is vele, 10 percnél tovább nem bírja cigaretta nélkül.. Kimegy és én még el sem mosogattam. Már arra is gondoltam, hogy rossz döntést hoztam mikor hozzámentem feleségül. Azt ígérte változtatni fog. Ezt már sokszor hallottam tőle… Felvett egy nagyobb (10milliós) hitelt, amitől én kifejezetten elzárkóztam…, édesapjával meggyőztek, hogy nem lesz gond. Amit persze remélek én is, de úgy érzem, az ilyen döntéseikkel teljesen kirekesztenek a saját életemből. Kértem a férjemtől azt is, hogy maximum 2 sört igyon egy nap, de a legszebb az lenne, ha egyáltalán elfelejtené a sörözést. Hisz van egy gyönyörű egészséges gyermekünk! Miért nem boldog? Van, hogy 5 sört iszik meg, amie csak később jövök rá. Nagyon kimerültnek és magányosnak érzem magam, mert ha szeretnék ezekről vele beszélni, folyton hárit és más témát hoz fel.

    Köszönöm, hogy “meghallgatott” és várom válaszát!
    Üdvözlettel,
    Borsi

    • Habis Melinda

      Kedves Orsi!

      Javaslom, hogy kezdjenek párterápiás munkába, mert úgy tűnik az otthoni beszélgetés itt már kevés. Ráadásul az őszintételnség is felültötte a fejét a kapcsolatukban. Ha időben érkezik a segítség és mindketten akarják, sikerülhet változtatni!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • GG

    Jó napot egy olyan kérdésem lenne hogy miért nem izgul fel rám a barátnőm egyáltalán kérdeztem már tőle azt mondogatja hogy még ő sem tudja az előző barátjára viszont fel izgult. Úgy érzem hogy nem kíván engem egyáltalán. Még én magam sem tudom mit csináljak hanyagoljam e öt hagyjam ott nem akarom mert szeretem öt és én is úgy érzem hogy szeret

    Előre köszönöm a válaszát 🙂

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Szüleimnek 10 éve megromlott 28 éves házassága, melyben 4 gyerek született.
    Apukám megcsalta anyukámat, anyukám teljesen belebolondult ebbe mert azt hitte ez vele sosem történhet meg. 6 éve apukám külföldre költözött, anyukámat elhagyta rá 2 évre elváltak. Anyukám 10 éve már, hogy varja apukám mikor megy vissza hozzá. Mai napig tartják a kapcsolatot, beszélnek találkoznak ha apukám hazajön (anyukám a közös tulajdonu házban él).
    4 éve vagyok együtt a párommal és azóta anyukámmal rohamosan romlik a kapcsolatom. Nem élünk túl nagy lábon, tehát ha kimegyünk apukámhoz pihenni vagy valahova máshova megfogjuk az összes forintot. Emiatt anyukám pénzéhesnek tartja a páromat. Pl ha kimegyünk apukámhoz és jönni akar anyukám is akkor el szoktuk fogadni, ha belead a benzinbe mert hát 500 km nem kevés. Ha azt mondjuk valamit nem csinálunk mert nincs pénz akkor megint azt hiszi csak ez a lényeg. Mert ő azt hiszi, hogy akár egy horvát nyaralást 100 ezerből szállással kajával utazással meg lehet úszni.
    Rengeteget szidja anyukám a páromat… Szinte nincs beszélgetés mikor ne hozná fel, hogy milyen rossz ember. De ha beszélünk akkor apukámról is állandóan panaszkodik illetve Nagyiról aki anyukámmal él, hogy már nem bírja elviselni a dolgait és már azt sem bánná ha meghalna… De ezt bele is mondja Nagyi szemébe. Mikor mondtam neki, hogy ne mondjon ilyet mert ha nem lesz akkor még úgy is vissza szeretné majd kapni amilyen most 92 évesen. De erre csak annyit mondott, hogy így neki nem kell és nem fog hiányozni.
    MOst legutóbb mikor beszéltem vele születésnapja alkalmából hívtam felköszönteni.
    A válasz az volt, hogy köszönöm, vártunk haza a bátyáid is itthon voltak.
    Én nem voltam itthon, de ha itthon is lettem volna nem szólt senki, hogy összejövetel lesz.
    Ezeket a kitöréseit nem tudom kezelni, csak némán hallgatom amit mond. Hozzá tette, hogy tudja hogy most ő a gonosz és rossz anya, hogy jó szándékkal felhívom aztán ő elpanaszolja magát, de ha 2 napja hívom is elmondta voltna ezt.Aztán a végén csak sóhajtottam mire sértödőtten elköszönt. 1 órával később írt egy üzenetet hogy ne haragudjak, mikorbelkezdte megbánta, de nagyon bántja hogy így megromlott a kapcsolatunk, nem tudja miért utálom ennyire és reméli egyszer érezni fogom hogy ő szeret engem.
    Én nem utálom és ezt szoktam is neki mondani, hogy szeretem őt.
    De ha aut mondom, hogy nem tudok mit kezdeni a panaszkodásával, hogy hol apukámat, hogy nagymamámat szídja hol a páromat akkor megy az, hogy én csak a rosszat látom benne és utálom őt. Azzal meg sem merek próbálkozni, hogy azt mondjam neki, hogy menjen orvoshoz mert csak olaj lenne a tűzre.
    Bánt és fáj, hogy ilyen a viszonyunk, kicsot mint ha féltékeny lenne, hogy boldog vagyok a párommal neki meg nincs senki.
    Nem tudom kezelni a kettőnk közti feszültséget

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Igen megterhelő lehet Önnek az édesanyjával való kapcslat, hiszen Ő folyton a saját frusztrációit fogalmazza meg és vetíti ki az Önhöz közel álló személyekbe. Ezt pedig frusztráló hallgatni, s az anyja nem is lesz jobban tőle. Valóban pszichoterápiára volna szüksége, s ha igényli az önismereti munka Önnek is javasolható. Hogy jobban értse mi miért történik Önök közt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Eszter

    Tisztelt Doktornő!

    Nekem egy olyan problémám lenne, hogy a párommal kicsivel több mint két éve vagyunk együtt, de mégis alig van közös képünk. Ő az elején erőltette, mondogatta, hogy csináljunk, de akkor én még nem voltam fel oldodva teljesen. Ön szerint ez a mai modern világban jelent valamit? Vagyunk egy kicsivel is rosszabbak mint mások, hogy kevesebb (alig néhány) képünk van egyenlőre?

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Ha szeretne képeket csináltatni közösen, akkor javaslom, hogy kezdeményezze ezt. Ha ez nem foglalkoztatja különösebben sem Önt, sem a párját, akkor szerintem jól van így.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Julianna G.

    Szünetet tartottunk a párommal, amit ő kezdeményezett. Utána együtt maradtunk, közös döntés alapján, viszont konkrétan semmit nem beszéltünk meg. Folytatódhat így a kapcsolat? Épült a szünet miatt/alatt? Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Julianna!

      Egy párkacsolatot csak tudatosan, érzelmi munkával, sok mély beszélgetéssel lehet építeni. Az idő önmagában nem befolyásolja a közelséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lilla

    Középkorú nő vagyok,egy kollégám többször átölelt, közel vagyunk egymáshoz emberileg, mondhatni szeretjük egymást. De nincs köztünk semmi más, csak néha egy-egy ölelés, kölcsönös mosoly, szemezés. Elmondása szerint ő csak barátnak tart engem. Mindketten kapcsolatban élünk (család) és középkorúak vagyunk. Mégis mikor néha átölel erősen dobog a szíve és kissé reszket is, szinte beleremeg az ölelésbe.Ez mitől van? Nem lehetséges, hogy többet érez, csak tagadja előttem és önmaga előtt is? Ha csak tiszta barát, az ölelése miért ilyen?

    • Habis Melinda

      Kedves Lilla!

      Vannak olyan emberek, akik kevésbé igénylik/élvezik a testközelséget. A remegés tehát sokmindennek szólhat. A legjobb mégis az volna, ha szóbahozná ezt, tudnának erről beszélgetni egymással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • László

    Tisztelt Doktornő ,

    Olyan problémám van hogy Állandóan mélylevegőt Szeretnék venni,
    Szorongok félek szinte egész nap
    Alvás is nehezen megy ,nem tudok ellazulni
    Folyamatos Feszültség érzet.
    Sport közben (bicikli ,futás ) sokkal jobb
    De aztán vissza tér.
    Tudna ebbe tanácsot adni ?
    Előre is köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Ezek lehetnek akár a szorongás tünetei is. Javaslom, hogy keresse fel a háziorvosát, hogy részt vehessen egy alaposabb kivizsgáláson.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Tiszteletem
    Olyan problémával fordulok Önökhöz hogy a párom rettenetesen agresszív, folyton ordibál velem a gyerekek elött is van hogy a gyerekekkel is.. Majdnem sikerült rá venni hogy elmentem magát kezeltetni mert már félek töle hogy vajon mit fogok kapni most. Csak az anyja küldött neki egy gyógyszert stressz oldásra hogy inkább szedje azt így elvetödött a terápia pedig rengeteg fajta stressz oldott kipróbált de semmi nem hadznált. Ma már meg is fenyegetett hogy ha egy rossz szót is merek mondani az anyjárol mert sajnos anyuci pici fia akkor beviszi a szobába azt nagyon meg fog verni.. Nincs kedvem hozzá lassan undorodom már töle.. Nem mindegy az se hogy milyen fejet vágok mert abba is bele köt mert biztos hogy valami bajom van és ezzel felhergelem.. Ön szerint helyre lehet ezt hozni vagy inkább meneküljek? Előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Nem látom át, a párja miért lenne motivált arra, hogy bármin is változtasson. Úgy gondolom, hogy jobb, ha a kezébe veszi a saját sorsát!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Péter

    Kedves Habis Melinda!
    21 éves férfi vagyok, meleg. (remélem e tény ellenére is kapok választ) Párkeresési problémákkal küzdök. Már több mint 4 éve regisztráltam a Tinderre párkeresés céljából, ahol inkább kudarcok értek/érnek. Sajnos korán szembesülnem kellett a cudar valósággal, vagyis szembesülnöm kellett azzal a ténnyel hogy nem mindenkinek olyan komolyak a szándékai ezeken a felületeken mint nekem. Legtöbben sajnos csak gyors szexuális kielégülést keresnek ezeken a platformokon, amely eléggé megnehezíti a párkeresést egy komoly szándékkal rendelkező embernek, mint én. Nekem is volt ilyen időszakom nem tagadás amikor még a szexualitásomat fedeztem fel és alkalmi kapcsolatot kerestem, de mindig is éreztem hogy legbelül valami tartalmasabbra és mélyebbre vágyok. Mindig törekedtem az itt “megismert” emberrekkel minél hamarabb a való világban találkozni, de sajnos ez az esetek 90 százalékában nem jött össze, hiszen az illető behátrált. Vagy olyan is volt, hogy látszólag jóképű, okos intelligens ember egyszer csak megszakította velem a beszélgetést minden ok nélkül, pedig semmi rosszat nem írtam. Olyan is volt aki csak szórakozásból és unaloműzés gyanánt használja…Az a kevés ember, akivel pedig sikerült találkozni, sajnos nem tartott sokáig, áltlában az első randi volt az utolsó is egyben. Egy esetet kivéve, de sajnos az illető nem tetszett nekem. (perzse volt olyan is hogy tetszett nekem vki, de sajnos nem volt kölcsönös ez a vonzalom)Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont online ismerkedek? Az az igazság, hogy úgy érzem melegként korlátozottabbak az ismerkedési lehetőségeim mint heteró társaimnak. Naivitás lenne azt hinni, hogy én az utcán fogom megismerni a párom, hiszen nem tudni a szembejövő emberről hogy milyen a szexuális orientációja meg úgy gondolom nagy szerencse is kell hozzá… Mindenesetre ha így jönne össze, nem lenne elég egyszer találkozni, többször kéne látni egymást utána kiszakadni abból a közegből(közös programokkal). Többen írták ezt(hogy az utcán találkoztak) le nekem, mindezzel fokozva egy kicsit a szorongásomat e téren. Félreértés ne essék, magamat vonzónak találom, meg minden csak nagyon nehezen akar nekem ez az egész összejönni… Szeretnék egy társat, nemcsak a környezetemből érkező impulzusok miatt, belül is érzem… Igaz most megismertem egy nálam 13 évvel idősebb férfit, akivel találkozgatunk, részemről megvan a vonzalom, remélem az ő részéről is(úgy érzem igen), ő is mondta hogy komoly kapcsolatot keres, vette a fáradtságot és még a fővárosból is lejött hozzám, jól éreztük magunkat, már 2 randin túl vagyunk. Benne most látom a reményt. De kicsit félek és szorongok, ha pl nem ír(meg alapból), tudom infantilis ez az egész, meg hogy dolgozik, elfoglalt, de valahogy mindig ő jár a fejemben. Jó lenne ha írna és találkoznánk megint, úgy érzem kevés olyan erényekkel rendelkező ember van mint ő, nem szeretném hagyni , de viszont rá se akarok csüngni és erőltetni az egészet, az se jó. Néha rám törnek olyan érzések(leginkább akkor amikor nem keres), hogy mi van ha megint úgy járok mint a többinél, meg hogy mi van ha ennyi volt… Tudom túlgondolom és aggódom az egészet, de sok sérülés ért. Remélem lesz folytatás, szeretném nagyon. Mit tanácsol ? Mit tegyek ha véletlen nem lesz folytatás, a feldolgozásra értve és a párkeresésnél? Bízok abban, hogy kapok választ a levelemre. Köszönöm megértését és segítségét előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Természetes, hogy válaszolok a megkeresésére!
      A pártalálás gyakran okoz nehézséget, de az ebből fakadó szorongásokat lehet kezelni. Ha igényli, ezekről négyszemközti keretek között lehetne mélyebben elgondolkodni. Addig is javaslom Önnek blogcikkeimet a témában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 2020

    Kedves Melinda!
    Egy hónapja vagyunk együtt a párommal, előtte mind a ketten kb 2 évig voltunk egyedül, én nagyon sérültem az előző kapcsolatomban. Sajnos nagyon keveset tudunk találkozni, mind a ketten napi 12-14 órákat dolgozunk, ő legtöbbször hétvégén is, de hétvégén mindig együtt vagyunk, munka után egyből jön értem. Már kérdezte tőlem, hogy hol bujkaltam 30evig?! Mindig mondja hogy mennyire hiányoztam, és annyira jó, hogy ott vagyok vele. Néha kicsuszik a száján, hogy mennyire imád. Legutolsó együtt alvasunknal éjjel amikor atoltelt, félig álmában azt mondta, hogy, annyira imádlak szívem, majd adott a fejemre egy puszit és aludt is tovább. Viszont amiért aggódom, hogy napközben egyalaltan nem keres, csak késő este amikor hazaér. Ezt már említettem neki,  mondta, hogy sokat dolgozik, enni sincs ideje napközben, de ahogy végez mindennel az az első hogy hív és el sem tudom képzelni, mennyit gondol rám egész nap, de én is hívhatom őt bármikor. Az előző csalódásom miatt, nagyon aggódom emiatt, nem akarom, hogy megint hulyitsenek, és ilyenkor napközben mindig arra gondolok , hogy már nem is kellek neki és csak szórakozik velem. Ön mit gondol? Csak én látom bele a rosszat?

    • Habis Melinda

      Kedves 2020!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna dolgozni az előző párkapcsolatából származó rossz élmények feldolgozásán, hogy ezek ne károsítsák a mostani viszont és javuljon a közérzete is. Jobban bízzon abban, hogy szerethető, nem fogják megbántani. Ha szeretné, hogy négyszemközti keretek közt foglalkozzunk ezzel, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt doktornő!
    Nem tudom mi a bajom de egész nap csak ara tudok gondolni és meg győzni magamat hogy én most lanyokhoz vonzódok vagy a fiukhoz de legbelulrol tudom hogy a fiukat szeretem csak ezt nehéz valami miatt meg értetni magamal,pedig van is egy fiu akit szeretek csak nem viszonozza,néha ezek miatt úgy érzem hogy élni se akarok mivel nem tudok dönteni de lanyal nem tudnék lenni de mégse tudom meg értetni magamal,ilyenkor betegnek érzem magam és össze zavarodva!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A szexuális vonzalom nem akarat, vagy elhatározás kérdése, ezért azt javaslom, hogy ne helyezzen magára ekkora nyomást. Ha szeretne a vágyairól mélyebb szinten elgondolkodni, önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Olyan 6-7 hónapja úgy érzem szociális fóbiám van. Viszont ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Ha egyedül vagyok és online beszélgetek valakivel sokkal boldogabb vagyok és nem érzem magam furcsán. Viszont ha közösségbe megyek ez megváltozik nem tudok senki szemébe nézni, ha mégis hirtelen tempóban ver a szívem és szorongást érzek, ha beszélgetek egy barátommal akkor is furcsán érzem magam, esetleg remeg a kezem a hangom is. Van hogy hirtelen feszül a mellkasom és elkezd fájni a szívem emiatt de az általában a beszélgetések után van. Ha egy ismeretlen ember megszólít az utcán nem is tudok neki válaszolni mivel úgy érzem egy szó nem jön ki a torkomon. Nagyon megköszönném ha válaszolna és segítene hogy esetleg ennek mi lehet az oka. Orvoshoz vizsont nem szeretnék menni ezzel kapcsolatban mivel valószínűleg nem tudnék erről beszélni az említett dolgok miatt, Köszönöm a válaszát előre is

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy keressen szakszerű segítséget a problémára. Írásban is kommunikálhat az orvosával, ha szóban nem mer. Vannak olyan önismereti/terápiás csoportok is, amelyben hasonló problémával küzdő személyek segítik egymást a társas kapcsolatok jobb kezelésében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Zsuzsanna

    Jó napot Doktor Nő!
    3 gyermekem van, ami októberben változott, lett egy új kapcsolatom, neki szintén 3 gyermeke van. Az online tanítás alatt jött ki nálam a nehézlégzés, félelem, remegés, hol hidegrázás, hol izzadás, megemelkedett pulzus,ami hidegfront hatására erősödik fel. Szeretném kérdezni, hogy ez pánik, szorongás vagy esetleg depresszió?
    Előre is köszönöm szépen a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      A differenciáldiagnózis szakvizsgálat után lehetséges. Ennek elvégzése céljából pszichiátert, vagy klinikai szakpszichológust keressen fel!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Nóra

    Kedves doktornő!
    Nagy valószínűséggel szorongok. A tünetek nagy része rám is hat. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék erről a szüleimmel beszélni? Mert nem tudom, hogy anyukám komolyan venné-e. Arra fognak következtetni, hogy ez csak tinédzser kor, és vele járnak ezek a dolgok, miközben lehet hogy egyre nagyobb lesz bennem a nyomás. Hogyan tudnám ezt velük megbeszélni? Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Nóra!

      Azt gonodolom, hogy alapvetően a legtöbb szülő jót akar a gyermekének. A szorongás pedig olyan probléma, ami bár szakszerű kezelést igényel, orvosolható. Szóval csak vágjon bele bátran!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Viktória

    Üdvözlöm!
    Két éve vagyok együtt a párommal. Első kapcsolatom, mármint komoly. 1,5 hónapos kapcsolataim voltak. 25 éves vagyok, ő meg 28. Nagyon jól el vagyunk. Tervezzük a közös jövőt. Egész jól el tudjuk képzelni. Jól összetudunk dolgozni. Olyan mint egy nagyon jó barát. Szex egyre ritkábban fordul elő. Valamiért nem kívántam. A koronavírus miatt ideköltöztem hozzá. Kicsit felfordult az életem és nem tudtam senkivel találkozni így lehet attól volt hogy a szexet sem kívántam. Magamat sem láttam szépnek. Még mindig nem tudok a barátaimmal találkozni mert vezetni még nem tudok és messze vagyunk egymástól. Szex jelenleg azért pihen mert kihúzták a fogam. Viszont egy valami nem hagy teljesen nyugodni. Többször is mondtam neki hogy nagy szeretett éhségem van (amennyi szeretetet adok annyit el is várok …). Sajnos ő nem igazán tudja kimutatni sz érzéseit. Tipikus pokerface ember. Próbálja mindettől függetlenül, hogy nekem jó legyen. Na viszont tényleg az nem hagy nyugodni, hogy a párkapcsolatunk elején közölte velem, hogy szeret de nem szerelmes. Én mondtam neki hogy lehet így nincs is értelme csak barátok vagyunk extrákkal. Másnap felkeltünk és azt mondta, hogy de ők is egymásba szerettek végül (ugye a filmre utalva). Mai napig mondja, hogy ha úgy hozom fel a dolgot hogy ő nem szerelmes, nem érzem hogy szeret, hogy ő megmondta előre hogy nem szerelmes és ezt tudatosítja bennem. Ennek így van értelme ? Tényleg nem tudom már. Én sokszor azért tartok ki mellette mert szerelmes vagyok, legalábbis voltam és szeretem. Sok vitánál ő menekülne, hogy neki ez nem megy. De tényleg emellett tudni kell hogy szeret és próbál a kedvembe járni csak ezt vagyis ezeket nem tudom hova tenni. Mi lehet nálunk a baj? Lehet úgy boldog párkapcsolatom érzelmekkel, élményekkel teli hogy ő nem szerelmes ?
    Előre is köszönöm a választ.
    Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele lapján azt gondolom, hogy ha a párja nem akarna Önnel lenni, mert nem szeretné, akkor nem tenné. Ez inkább valamiféle kibúvónak tűnik, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, hogy az érzelmek terén vannak hiányosságai, ezeket nem tudja/akarja megmutatni, emiatt a konfliktuskezelés sem megy. Más kérdés, hogy ebben remélhet-e változást. Úgy gondolom, hogy fontos volna, hogy a párapcsolatában megkapja azokat a dolgokat, melyekre vágyik. Párterápiás munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    4.alkalommal jártam pszichológusnál,és első pillanattól kezdve szimpatikus volt/tetszett nekem a férfi és ez továbbra is így van.Milyen érzelmeket várhatok a részéről?Gondoltam rá,hogy nem megyek többet hozzá,mielőtt jobban belemerülnék.mit javasol?
    Én 21éves nő,ő32éves férfi.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy beszéljen ezekről az érzésekről a pszichológusával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Nikolett

    Kedves Melinda!
    Férjemmel egészen fiatal korunk óta ismerjük egymást, 14 éve egy pár vagyunk, 6 éve házasok. Gyermeket szeretnénk. Többnyire elégedett vagyok a kapcsolatunkat, jól megvagyunk, én vagyok a dominánsabb, a felelősségteljesebb (ami olykor terhes számomra, jó volna nem mindenben nekem dönteni). Férjem konfliktuskerülő típus, és ezért aggódok a jövőképünk miatt. Nagyon kedves, megértő, szinte mindenkivel, és nem tud/akár nemet mondani senkinek. Szeretnék segíteni neki, hogy kicsit nagyobb önbizalma, határozottabb kiállás legyen önmagáért is, meg azért is, mert a konfliktuskerülő magatartásával én többször kényszerülök túlgondoskodó vagy éppen főnökösködő funkcióba(mert különben saját maga körüli feleősségeket sem vállalja pl. Autó müszakiztatása, vagy hivatalos ügyek intézése). Kérem adjon tanácsot, hogy hogyan segíthetném a fejlődését ebben a helyzetben!
    Hálásan köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      A fejlődéshez az kell, hogy a párja is motivált legyen, illetve hogy külső szempontból lássa önmagát és a viselkedését. Párterápia keretei belül volna érdemes beszélniük arról, Önt hogyan terheli túl az Ő konfliktuskerülése.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Habis Melinda

    Kedves Boglárka!

    Szerintem lehet, hogy érdemes lenne rákérdeznie miért küldi Önnek ezeket a jeleket a barátja. A pszichológusának is nyugodtan mondja el ezt, meg fogja érteni!

    Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Fanni

    Üdv!
    Kedves Melinda, 20 eves vagyok, 2011-óta nem láttam az édesapámat mivel elváltak és alkoholista. Nos azóta vannak problémáim. Időről időre előjönnek bélproblémák, már voltam millió kivizsgáláson szerencsére szervi megbetegedés nincs. Voltam mar pszichológusnál is, de sajnos nem járt sikerrel. Lehet, hogy velem van a baj? 2011-ben egyébként mikor utoljára láttam éppen március 15-én adtunk műsort és ő is megjelent. Akkor is részeg volt és megalázott mindeki előtt. Késsel hadonászott. Életemben nem szégyelltem úgy magam mint akkor. Talán ez hagyhatott bennem akkora nyomot? Nem dolgozhattam fel? Javasolták már, hogy engedjem el. Sajnos eddig ez sikertelen. Utoljára amikor telefonon beszeltem vele 2012 január. Akkor éppen 12 évesen mondtam el a félévi bizimet. Akkor is leszólt. Miert csak 4-es, miért nem 5-ös? Soha nem viszem semmire. Azt hiszem meg mindig próbálok bizonyítani. Köszönöm a válaszát. Szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Fanni!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna pszichológussal beszélnie ezekről a dolgokról. Ne egy-két alkalomra gondoljon, a fel-/átdolgozás rendszerint ennél több időt vesz idénybe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita H.

    Jó napot Doktornő!

    Arra szeretnék választ kapni, hogy miért félek attól ha valaki ordít (velem vagy mással) ? Ilyenkor szorító érzés van a mellkasomban. És ha én ordítok akkor miért szegyenllem el magam? De tényleg úgy érzem ilyenkor, hogy helyben el tudnék süllyedni.
    Válaszát köszönöm előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Az ordibálás az agresszió durva formája, ezért kerülendő az emberi kapcsolatokban. Szégyent is ezért érez, ha Ön folyamodik rá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Szép napot! A páromnak és az exének van egy közös barátjuk, aki bulit szervezett. Mindketten hívatalosak voltak, de ez a barát megkérte a párom, hogy nélkülem menjen, nekem ne szóljon.
    Nem csak ezt, de az egészet elhallgatta előlem, azonban egy fotó miatt kitudódott, hogy hazudott.
    Hogyan kezeljem mindezt? Nem haragot, de mérhetetlen szomorúságot érzek, hogy egy barát kérése miatt szemrebbenés nélkül hazudott heteken át. És ha szeret, akkor miért nem mondta ennek a barátnak, hogy ne haragudj, de ő a párom, nélküle nem megyek el?
    Mit csináljak, hisz nagyon szeretem, de nagy fájdalmat okozott?
    Köszönöm a válaszát!
    Üdvözlettel: Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Javaslom, hogy beszéljenek erről őszintén. Fontos, hogy megértsék egymás érzéseit, mert ennélkül előfordulthat, hogy legközelebb is megbánja Önt a párja hasonló helyzetben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Adrienn

    37 éves vagyok. Világ életemben független voltam. Sose akartam igazán gyereket mert tudtam önző vagyok a kényelem nyugalom és a szabadság a legfontosabb nekem. Megismertem a párom. Jött a szerelem. Terhes lettem véletlenül. Megtartottam hülye fejjel. Akkor nem tudtam, nem gondoltam végig, mit is teszek. Ahogy megszületett a gyerek 180 fokot fordult az életem. Oda lett a függetlenségem, nyugalmam, csend, béke. Minden nap sirtam és sírok, hogy elegen van, ez egy börtön, minden nap ugyanarról szól. Tudtam a munkahely se fog ezen segíteni, mert jönnöm kell haza a börtönbe. Ez van 3 éve. Nem szeretem a gyerekem. Mind miatta van. Nem tudom elfeledni ezt a ballépésem, ami egy életre szól. Egy életen keresztül aggódni érte, felnevelni, és a tudat, hogy van belőlem még egy, megőrjít. El akarom őket hagyni. El akarom felejteni, nekem nincs gyerekem és új életet kezdeni egyedül. Végre tudom akkor, de csak akkor fogok megnyugodni teljesen, ha úgy élhetek ahogy akarok. Van segítségem, de semmit se ér, hisz utána jönnöm kell haza. Lelkileg ki vagyok készülve. Minden porcikám vágyam azt kívánja, menjek el, hagyjam el őket. Ez sose lesz jobb, még ha nagyobb lesz. 18 év múlva talán. De addigra már én se leszek fiatal és 18 évig nem úgy élek, ahogy szeretnék. Hanem kötöttségek között. Egyáltalán nem bánom, ha többet nem látom a gyerekem, csak a férjem hiányozna, akit szeretek. Minden nap sírok a régi szép idökről, amikor csak ketten voltunk. Nézegetem a régi képeket. Ha olyan képet látok, ahol gyerektelenek raknak fel képet magukról, összeszorul a szívem és akkor rögtön el akarok költözni. Nem bírom már, be fogok golyózni, úgy érzem, ha nem lépek. Voltam pszichológusnál, semmit se ér. Ezen csak én tudok változtatni. 3 éve így élek szenvedek, sírok, szabadulni akarok, de nem tudok, mert félek a családom elítél. Szeretném, ha a gyereket örökbe adhatnánk és végre ketten újra élvezhetnénk nyugiban az életet. Férjem hallani se akar ezekről. Nem bírom elviselni, hogy anya vagyok és nem gyerektelen már. A tudat kikészít. Ez lesz a legjobb, mint 18 évig szenvednem, mire talán elköltözne itthonról, hogy újra kettesben lehessünk a férjemmel és oda menjünk. akkor, amikor akarunk. Kérem segítsen, megbolondultam? Ön szerint helyesen döntök? Nem akarom, hogy megkedveljem, elfogadjam az anyaságot nem ez a célom. Menekülni akarok a gondtalanságba és ha kell, a férjemről is lemondok, egy élete van mindenkinek, nem mindegy azt hogyan éljük. Én boldogan nyugiban szeretném élni.
    Olyan jó volt mikor a féejemmel egymásra tudtunk figyelni programokat szerveztünk. Most ez a múlt. Csak anya apa vagyunk ennyi. Megőrjít az hogy sose élhetünk úgy mint régen ahol egymásra figyelhetünk csak. Minden nap azt érzem mennem kell el kell költözni mert be fogok csavarodni. Bánt hogy ezek az évek nem jönnek vissza amit nem úgy éltünk ahogy akartunk. Mondtam a férjemnek adjuk örökbe és kezdjünk új életet ketten. Igen erre vágyok igazából. Férjem hallani se akar erről.
    Ha elmegyek pszichológushoz ezen segíthet? Mit kellene rennem hogy ez elmúljon? Csoportos terápia?

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      Gyermekvállalás mellet is élhet úgy, hogy Önnek is jó legyen. Sőt, ez kötelessége önmagával és a gyermekkel szemben is! Ennek kulcsa pedig az önismeret. Ez azonban nem egy-két alkalom, hanem egy folyamat, melynek során megérti, az Ön korábbi tapasztalatai hogyan függnek össze azzal, hogy a gyermekében szinte ellenséget lát. Az élet gyermek nélkül sem gondtalan, csak talán könnyebb elfedni a problémákat, vagy elmenekülni előlük. Egyéni terápián való részvételt javaslok. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin F.

    Kedves Segítőm!
    Sajnos úgy néz ki pánikbetegség,depresszió alakult ki nálam. Nekem az első gondolatom, hogy Mirena spirál is befolyásolhatta ennek kialakulását (22hónapja van fent). Ezt a héten leveszik.
    3gyerek anyukája vagyok (7,4,2évesek). Valószínű a karantén,online oktatás hozta ki belőlem. Először szédülések, aztán gyomorideg, szív össze-visszakalimpálásával kezdődött. Voltam orvosnál, először vérnyomást kellett mérnem, max 135/86 volt. Aztán kardiológián is voltam, szív uh és terheléses ekg volt, minden rendben volt. A rosszullétek azonban 1,5 hét után folytatódtak, rossz közérzet, érzéketlennek tűnő karok, folyamatos izgulás. Voltam pszihiáternél, kaptam gyógyszert. Citalopran 20mg(1 héten negyed tabletta), 200mg szelén, 40mg cink, lavekan. 1hete szedem, de nem érzem hogy jobb lenne, sőt vannak időszakok amikor sokkal rosszabb. Mellkas nyomás, fogyás, rossz közérzet,levertség.
    Doktornőhöz hétfőn megyek ismét.
    Normálisak ezek a tűnetek? Vagy hagyjam abba a gyógyszert? Mit tanácsolna? Kérem segítsen,nagyon el vagyok keseredve, nem merek a gyerekekkel egyedül maradni

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      A pánikbetegség és depresszió hatékony kezeléséhez pszichoterápiás munkára is szükség van. A helyi ideggondozóban érdemes érdeklődni, milyen TB alapú lehetőségek vannak. A gyógyszer önmagában csak tüneti kezelésre szolgál.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Anita

    Tisztelt doktornő! 7 éve lettem özvegy,2 gyermekkel maradtam egyedül.
    Voltak ferfiak az életemben,de igazán senki nem állt mellém úgy ahogy szerettem volna.
    2,5 hónapja kapcsolatot kezdtem egy olyan emberrel akit kb.10 éve ismerem,barátom.
    Ő elvált,és viszonylag csunya,aljas módon használta ki a volt neje.
    Egy kisfiuk van,10 éves.
    A párom minden masodik hetvegen,szünetekben( most nyári) egy hét nála,egy hét anyukájánal.
    Megbeszéltük ne sérüljön a fiú,lassan ismerkedünk ,és mutat be.
    Viszont ha nála van,nem találkozunk,nem telefonál ,szinte nem ír.
    Es arra hivatkozik,hogy lassan haladjunk.
    Ha nincs ott a fiú,este kb.9 kötül tudok menni hozzá mert dolgozik/zunk, es 12 kor már haza hoz,nem akarja nála aludjak.
    Kerdeztem fog e változni ez mert ez,hogy v.hol az éterben van egy ferfi aki szeret,és elégedjek meg azzal hogy olvasgassam a régi üzeneteit,mert nem ér rá.
    Összevesztünk persze megint,és azt mondtam hogy neki egy olyan v.ki kell aki este kielégíti es hazatakarodik,nem aki ír,hív es vele akar lenni.
    Szeretem,sőt tudom hogy ő is,mégsem tudunk egyet érteni ebben.
    Mittévő legyek? 40 éves nőként,párra van szükségem nem szexpartnerre,hiába szeretjük egymast: nincs,nem akar időt szakítani rám! Köszönöm ha egy picit is tud tanacsot adni.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába és ennek segítségével vegye számba az érzelmi okokat. Gondolja végig, mire van szüksége, s ez a párapcsolat illeszkedhet-e az Ön igényeihez. A lassú haladás nem jelenti azt, hogy Ön ne alhatna a párjánál, a gyereket belekeverni ebbe az ügybe kifejezetten káros.
      Ha szeretne négyszemközti keretek közt elgondolkodni a történteken, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Bogi

    Tisztelt Habis Melinda!
    Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy van egy 4 évvel idősebb testvérem, aki soha nem hagy békén hiába kérem őt szépen. Mit tudok ez ellenne tenni, hogy egy kis nyugtom legyen?

    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Bogi!

      Javaslom, hogy kérjen segítséget a szüleitől, a nyugodt környezet biztosítása az ő feladatuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő,

    Gyönyörű családunk van, nagy megértés volt mindig köztünk, szexuális életünk nem ismert határokat, tökéletesen működött minden. Van egy 2 éves gyerekünk is akit imádunk.

    Minden egy ève, pont az evfordulónkon kezdődött (legalàbbis én azt hittem). A férjem bevallotta hogy egy másik ferfival akar kimondottan szexuális élményben részesülni, és hogy ő biszex. Mondanom sem kell sokkot kaptam, de ugyanakkor próbaltam megérteni is. A férjem akkor ezt úgy adta elő hogy miòta gyerekünk született azóta erősödött ez fel benne és hogy velem tènyleg semmi baj, csupán ő szeretné férfiakkal is csinàlni baráti szinten.

    Èn attól a perctől egy belső sugallatra (sajnos) elkezdtem nyomozni utàna, interneten. Rátalaltam ,,ismerkedős” oldalakon, ahol az általam keszült szexis kèpeivel próbálta ,,eladni magát” és tobb 100 emberrel vette fel a kapcsolatot. Megtalàltam közben élő videós csatornakon is ahol mar sok sok éve aktív és több 1000 videó van archiválva vele miközben gondolom más férfiakkal együtt veri a lompost…

    Mindezt persze sose vallotta be, amíg az orra alá nem dugtam a piszkos videóit… hát persze hogy csak egy kitalálmány volt az is hogy mióta gyerek van azóta változott meg, stb stb. Ő már nagy veterán volt ebben az egészben.

    Én ezek után úgy érzem hogy csak egy donor voltam aki életet adott csodás gyerekének, és most hogy lefoglalta minden időm es figyelmem, neki volt ideje és lehetősége akciòzni. De már olyan szinten hogy konkrét emberekkel vette fel a kapcsolatot szonszédos városban (ahová havonta leutazott munka ügyben 1-1 hétre) és időpontokat beszélt le vele a hátam mögött (bár elmondása szerint még nem tette meg senkivel)… Én mindezt sajnos kutakodva derítettem ki, és idáig süllyedtem mert másképp mindent tagadott és mindent masképp adott be nekem.

    Mindketten egy megcsalt kapcsolatból léptünk ki annak idején és a kapcsolatunk elején leszögeztük, hogy ha barmelyikünk is úgy érzi hogy lépni akar akkor szólunk egymásnak őszintén, mivel legalább tiszteljük egymást.

    De mint kiderült az egész kapcsolat egy hazugságra épült. Próbáltam megérteni, beszélni erről, informálódni, elfogadni, de ahogy egyre több és több mindent nyomoztam ki a kedvem nagyon elhagyott…azóta bennem megfagyott valami, bizalmam nincs feléje, szexuálisan se kívanom már úgy, mivel tudom mennyi ember látta már a szerszámát, már az önbizalmam is oda veszett, pedig még tervünk volt hogy akkor hármasban is megpróbaljuk csak hogy ő is legyen teljes…de túl sok hazugság derült ki és ki akartam ebből az egész kapcsolatból lépni.

    A férjem viszont úgy döntött hogy leáll ezzel…hirtelen lemondott erről a hajlamáról, mert neki fontosabbak vagyunk mi a család, és arra kért hogy segítsem a szeretetemmel mert ő csupán beteg volt, és meg akar gyógyulni.

    Én adtam ennek esélyt, mégis csak egy családot építettünk fel…de nehéz igy bizalmatlanul előre lépni…

    Ön szerinvan rá esély hogy visszaáljon minden egy jobb szintre? Érdemes meg bizalmat szavazni a férjemnek? Szeretnék erőt meríteni valahonnan…talán senki se tud ezen segíteni csak mi magunk… vagy ha egy új életet kezdek… ?

    Előre köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A nemi vonzalom sajnos nem akaratlagos döntés kérdése, ezért nem megváltoztatható. Ráadásul abban sem vagyok túl optimista, hogy egy olyan kapcsolatot, amiben ilyen tartós hazudozás volt, helyre lehessen hozni. Sajnálom!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.