Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 7 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

15 375 Hozzászólás

  • P. Renáta

    Kedves Doktornő!
    Szeretném megkérdezni miért szenvedűnk egy ojan párkapcsolatban ami nem felemel ha nem lehuz a mélyben! Sajnos így kell írjam mióta egyűtt vagyok a párommal 3 éve csak tanítom minden téren! Mindenapom egy rémálom hiába szeretném hogy szervesen kinevet átnéz rajtam! Másokkal nevét és segitőkész alázatos! És mikor rákérdezek hogy én miért nem kapok figyelmet kis segítséget így felel! Fejezd be ne kezd megint! Sokat vagyok egyedül ithol jelenleg. Munkanélkűli vagyok 31 éves és sok trauma ért! Sokszor felteszem a kérdést nemszerete túl sok vagyok neki vagy az hogy mindennap délután egyben vagyunk! Nemhalgat végig kafog velem csúnyán viselkedik! De mikor egy női társaság férfi barát társaság jelenik meg kőrűnkben megváltozik a szemijisége és kedves lesz! Amit én soha nem kapok meg! Kedves szó segitségnyujtás! Sajnos egyedűl egymagamra számíthatók. Kérem segítsen.

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      A párkapcsolat mindig lehetőséget nyújt arra, hogy meglássuk magunkat egy új szempontból. Jónak tartom, hogy feltette azt a kérdést, miért választ olyan partnert, akinek folyton támogatásra van szüksége, a amikor Ön vágyna támaszra, elutasító. Elképzelhető, hogy ez összefügg a levelében leírt korábbi traumákkal is. Önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Petra

    Üdvözlöm!

    Az elmúlt hónapokban teljesen megváltozott minden áprilisban kezdődött, hogy lezártam az előző életszakaszom, változtatni akartam (ami részben sikerült is) .
    Elég motiváltnak éreztem magam, egyébként elég pozitív személyiség vagyok de egyszerűen mindig jött egy olyan probléma ami miatt nehezen sikerülnek a dolgaim.. csak halmozódott minden odáig, hogy teljesen elkeseredtem.. nem érzem jól magam sehol és senkivel (gondolom hogy ez azért van mert magamnak se tudok úgy örülni)
    Egy komoly kapcsolatban élek már évek óta, Én is meg a körülöttem levők is úgy gondolják,hogy jó hatással van rám a párom pozitív dolgokat tapasztalok mellette,nehéz felnőnöm hozzá de igyekszem! nagyon szeretném.
    Sajnos a szüleim messze laknak ők nem igazán támogatnak a korom miatt már, ez is elég kiütő probléma mert párom szülei napi szinten telefonálnak,és gyakran találkoznak.
    Én külföldön éltem, de miatta haza költöztem mert kérte,hogy költözzek hozzá.
    Otthagytam a sulit is miatta kint,hogy itthon majd folytassam de ez is elég döcögősen ment.
    Eléggé bele szólnak a kapcsolatunkba ez nemrégiben kezdődött el, ami nagyon zavaró.
    Mivel páromat támogatják mindenféle értelembe (lakás,autó,iskola,anyagiak,érdeklődnek iránta) ezért ez sokszor kiüt a kapcsolatunkba..
    Én nem szeretném őt elveszteni , de a szülei teljesen tele beszélik a fejét hogy nem vagyok hozzá való,gondolja meg kitől lesz gyereke stb.. Ő meg persze még magáért sem képes kiállni sokszor, akkor mit várjak Én.. Elváltak a szülők és mai napig vannak nézeteltéréseik de a gyerekükről beszélgetnek és persze felváltva hívogatják.
    Szükségem lenne a támogatására, de olyan nyomás alá helyezik őt is és engem is,hogy nem egyszerű ez az egész.
    Mind két szülő külön-külön jó beosztásba van nevezhetjük sikeresnek is őket még is mindkettőnek olyan párja van ami nem egy kategória velük ( akkor engem miért szólnak így meg?) párom sem szereti azt akikkel élnek a szülei. milyen példát mutatnak a gyereküknek? persze minden szülő a legjobbat akarja a gyerekének de azért szerintem már sok kicsit amit művelnek, párom szerint csak jót akarnak neki.(De most maguknak keresnek lányt a családba?) konkrétan a fiuknak nem hagynak magán életet mindenről tudni akarnak mit csinál kivel van hol van éppen azért lassan 30 éves ez normális?
    Persze szemtől szembe kedvesek, de a hátam mögött kibeszélnek ezt elég undorítónak tartom vagy szimplán rossz indulatúságnak..
    Nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet meg párom sem.
    Most úgy néz ki év vége fele, hogy összejön a vállalkozásom de Ő már nem akar rám várni Én meg részben miatta csinálom hogy büszke legyen rám. Rengeteget nélkülöztem miatta, nem bántam meg! Nem akarok nélküle élni, de egyszerűen amit művelnek a szülei nonszensz.. Mi lenne a helyes ebben a helyzetben? Beszéljek a szüleivel,hogy ne legyenek ilyen ellenségesek velem? mert páromat már kértem rá hogy beszéljen velük de mintha meg se hallanák.. csak az Ő elveik számítanak körülbelül, meg az az idill amit elképzelnek. Ennyire nem érdemlek meg egy esélyt? kilátástalan vagyok ebben a helyzetben, mert eléggé magamra maradtam..
    Várom válaszát!

  • Névtelen

    Jó napot kívánok.

    44éves házas nő vagyok. Az utóbbi időben olyan dolgok történnek velem és olyan érzéseim vannak amit még magam sem értek. 22 éve vagyok férjnél. Szeretem a férjem van két fiam. Eddig mindig azt hittem hogy monogám tipus vagyok. A férjem nagyon szereti ha csinosan kicsit szexin öltözöm. Persze sokan megbámulnak ami jól esik mert lányként alig vettek észre a férfiak. Két éve egy férfi folyamatosan próbálkozik. Reggelente találkozom vele. Én megyek a buszhoz ő kocsival jár. Ha meglát mindig lassit csókokat küld és int hogy menjek vele. Eleinte nagyon zavart majd kezdett tetszeni és már szinte vártam hogy másnap reggel legyen.
    A házas életemröl annyit hogy nagyon szuper. Hetente 3-4-5 alkalommal is együtt vagyunk és mindig maximálisan kielégít a férjem. Ezért nem értem hogy miért kezedett el tetszeni ennek a férfinak a közeledése. Egyik reggel pedig beszáltam hozzá. A férfi alkalmi kapcsolatot akart. Én meg nem is tudom hogy mit. Harmadik alkalommal amikor elvitt a munkahelyemre megcsókolt. Még most is beleremeg a gyomrom ha rágondolok. Megbeszéltük hogy lefekszem vele. De nekem kicsit nagyon is rámenős volt ezért bepánikoltam és elutasítottam. Mondtam neki hogy ez így nagyon gyors nekem. És én nem tudom csak úgy étzelmek nélkül csinálni. Azt mondta hogy anélkül neki sem megy. Azóta pedig furcsán viselkedik. Még aznap szerettem volna vele beszélni. Látszólag megértő volt érdekelte mit akarok mondani. De igy tiszta fejjel visszagondolva lehet hogy kicsit gúnyos volt velem. Másnap még egyszer probáltam vele beszélni és mondtam hogy reggel várjon meg. De nem várt. Én csendben szenvedek. Ő meg ha meglát széles mosoly az arcán és nagyon figyeli a reakciómat. Azóta eltelt pár hét én többet nem próbáltam vele beszélni. Olyan érzésem van hogy valaki másssl összejött neki az ami velem nem. Én probálok nem tudomást venni róla. De ő mindig ha meglát azóta is csak mosolyog. Magamat meg nem értem. Ugy érzem hibáztam hogy nemet mondtam. Már megbántam. Ha a férjemre gondolok örülök neki hogy igy alakult. De ha meglátom a férfit görcsbe rándul a gyomrom. Miért csinálja ezt velem ez a férfi? Talán még akar tőlem valamit. Ha elég neki a mostani nője miért bámul annyira? Szívem szerint kipróbálnám nagyon szivesen. Úgy még senki nem ölelt és csókolt meg mint ő. Hogyan tudok vele mégis összejönni? Ön szerint még kellek neki?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem a zavarodottságát. Fontos volna azt is tisztázni (amellett amit kérdezett, hogy mit akar a férfi Öntől) hogy Ön miért ment bele ebbe a helyzetbe. Mik azok a dolgok, melykre vágyik, s nem kapja meg őket a házasságában. Mi az, ami viszont jó Önnek a férjével való viszonyában, hogyan befolyásolná a félrelépése a házasságát. Önismereti munkával lehetene ezekre a kérdésekre adekvát és mély válaszokat adni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Péter

    Kedves doktornő!
    Olyan problémám van hogy sokszor felriadok esténként és ilyenkor olyan dolgokat látok meg hallok amik nincsenek. Például volt olyan hogy az hittem hogy valakivel beszélek telefonon de közben nem.Magamnál vagyok de teljesen elhiszem azt ami történik még úgy is hogy a testvérem akivel egy szobába vagyunk le áll velem veszekedni és ilyenkor teljesen normálisan veszekedni kezdek vele hogy ez tényleg igaz.Ez mi lehet?

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Arra, hogy minek a tünete az éjszakai felriadás és zavartság nem lehet ismeretlenül válaszolni. Ha igényli, hogy szakszerű választ adjak erre a kérdésre, jöjjön el egy személyes szakvizsgálatra a rendelőmbe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eni 31

    Kedves Doktornő!
    31 éves optimista vidám nő vagyok. Viszont olyan párkapcsolati problémával állok szemben jelenleg, amit ezidáig nem tapasztaltam és nem tudom milyen megoldással tudom orvosolni. 1,5 éve tart a kapcsolatom párommal. Az elmúlt 6 hónapban költöztünk össze. Páromról (39 éves) tudni kell, hogy komoly hosszútávú kapcsolata ezidáig nem igen volt. Én vagyok az első kapcsolata akivel az összeköltözésig eljutott. Már a kapcsolatunk elején is észleltem, hogy szexualitás téren nagyon zárkózott, nem tud beszélni a vágyairól és talán egy kezemen meg tudom számolni hányszor kezdeményezett az ágyban. Ha össze bújtunk is viszonylag gyorsan véget ért. Nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget eleinte hiszen ha én kezdeményeztem szerelmeskedtünk. Ez sajnos mostanra teljesen megváltozott. Az utóbbi 7 hónapban rendszeresen visszautasít, és körülbelül 2 hetente egyszer történik köztünk valami. Hiába kezdeményezek a merevedése ellenére is visszautasít. Mondván hogy “nem lehet mindig ha szeretnéd” és hogy “meg fogosz unni”. Viszont mivel együtt élünk látom és tapasztalom, hogy amint egyedül marad a lakásban maszturbál illetve pornót néz. (Majdhogynem minden nap) Összeségében ez nem is zavarna ha nem a közös együttléteink rovására menne. Mostanra kezd magamban is kétségeket ébreszteni olyannyira hogy lassan a kezdeményezéstől is elmegy a kedvem. Az önbizalmamat és önképemet is rongálja ez a visszautasítás. Megbeszélni sajnos nem lehet vele mert egyáltalán nem nyitott ilyen jellegű beszélgetésekre. Ha rá kérdezek, hogy tényleg nem kellek e már neki csak kinevet és azt mondja ha nem kellenék nem lennénk együtt. Megcsalni biztos, hogy nem csal meg bízok benne. Változni sem változtam, nem hiztam meg vagy bármi hasonló. Mindíg figyelek a külsőmre és már egy vagyont költöttem a szexi fehérnemű költeményeimre. Sajnos mindhiába. Nem tudom hogyan tudnék javítani ezen. Nem akarom elhagyni sem mert szeretem egyáltalán nem tudom mi tévő legyek.
    Előre is köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Eni 31!

      A szexuális problémájukkal párterápia keretei között lehetne hatékonyan foglalkozni. Ha igénylik, hogy segítsek ebben hatszemközti keretek között, kérem keressenek meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nika

    Kedves Doktornő!
    6éve élünk együtt a párommal.Szeretjük egymást, legalábbis én biztos.
    1évvel ezelőtt ahova edzeni jár, megtetszett neki egy lány. De azt mondta,hogy komolyabban nem akar tőle,és a lány se,csak egyszerűen nagyon jól eltudnak beszelgetni, mert pont úgy gondolkodik mint ő. De ő egy olyan lány aki elég sok problémát okozna neki.Én ezt szóvá tettem neki,mert azt mondta nekem,hogy valamilyen érzései vannak a lány iránt,de nem tudja pontosan mi. Nagyon fájt,hogy ezt mondta. Sokszor ideges voltam ettől,és kiborultam. Ez nem tetszett neki. Most ott tartunk,hogy időt kért. Így elköltöztem egy másik lakásba. Élem a mindennapjaikat,de nagyon szenvedek. Azt mondta szeret,de változtassak azon,hogy ne legyek görcsös,ideges,mert ezt nem bírja. A barátainak is azt mondta,hogy én vagyok az a lány akivel eltudja képzelni az életét,és családot alapítani,de ezen változtassak mert ez tönkre teszi őt,és neki nyugalomra van szüksége. De hogy legyek nyugott mikor így kijelenti,hogy valami érzései vannak egy másik nő felé? Meddig várjak? Vajon tényleg szeret még? Nagyon hiányzik,és én tiszta szívvel szeretem. Köszönöm a választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Nika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy egy párkapcsolatban nem várható el, hogy valamelyik fél drasztikusan megváltozzon. Inkább érdemes megnézni azt, mi segíthetné Önöket abban, hogy a nehézségeik könnyebben megoldhatók legyenek. A szorongás, vagy hogy neki komolyan megtetszik valaki olyan problémák, amivel együtt kellene megküzdeniük. Nem az eltávolodás, vagy a fenyegetés, hanem az érzelmi munka a megoldás. Ha ketten nem megy jól, akkor akár párterápia segítségével.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen lány

    Kedves Doktor Nő!
    Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy a szüleim vagyis anyukám meg a testvérem ellenzik, hogy a barátommal legyek. Szakítanom kellett vele emiatt mert nekik nem szimpatikus és csak a rosszat látják benne, pedig egy nagyon figyelmes, aranyos ember. Nagyon szeretjük egymást de ez így mindkettőnknek nagyon rossz.
    Mit tanácsol mit csináljak?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz helyzetben van. Javaslom, hogy beszéljen a szeretteivel, próbálja meg megtudni, miért ellenzik ennyire a kapcsolatát. Mit látnak a párjában? Beszéljen nekik a nyomásgyakorlással kapcsolatos érzéseiről is. Ha jól működik a családjuk, megértő fogadtatásban lesz része.
      Kívánom Önnek, hogy mielőbb megoldódjon a helyzet!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Mit tehetek a szociális helyzetekben rámtörő szorongás ellen?

  • Miklos K.

    Tisztelt doktornő!
    11 éve külföldön élünk, két gyermekünk van akik már igen nagyok 26/21 a nagyobbik már saját lábán áll dolgozik az itt elvégzett egyetem után, a kisebbiknek még hátra van 1 év az egyetemből.
    Mi, azt leszámítva hogy hiányoznak a barátaink és a családunk, kimondottan jól érezzük magunkat mind anyagi mind kiegyensúlyozottság szempontból itt.
    Igen sok problémát, nehézséget, kihívást sikerült már meg oldanom, viszont amivel szembesültem a legutóbbi hazalátogatásunk során, azzal nem tudok mit kezdeni, nem tudok jó választ rá mondani és sarokba szorítva érzem magamat!!!
    Mégpedig ez a következő.
    A feleségem testvére azt mondta költözzünk haza és mostantól ápoljuk, gondoskodjunk, törődjünk mi az édesanyjukkal. Mit lehet erre mondani??? Semmi olyan válasz amit megtudna érteni miért is nem költözünk haza, nem jut az eszembe, amivel igazán meg győznénk a kérése ellenére! Mi nem zárkózunk el semmiféle segítségnyújtástól amit innen megtudunk tenni, de haza biztos nem költözünk.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Miklos!

      Levele alapján érthető, hogy nem szeretne hazaköltötzni, hiszen jól érzi magát külföldön. A párja hogyna áll a kérdéshez? Ha vele sikerül konstruktívan megbeszélnie a helyzetet, könnyebb lesz azt a távolabbi család felé is kommunikálniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Heni

    Kedves Habis Melinda!

    32 éves nő vagyok.
    Ez év januárjáig pánikrohamokkal küzdöttem, minden nap jelentkezett. Elkezdtem pszihoterápiára járni, aztán csökkentek a rohamok, majd el is tűntek. 3 hónapja újra felkerestem a pszichológust aki kezelt, mert több dolog össze jött és szerettem volna megelőzni, hogy újból rohamaim legyenek. De azt mondta nincs szükségem a terápia folytatására, meg tudom magamnak is oldani. Közben többször csörgött a telefonja is és mindenkinek felvette. Emiatt teljesen eredménytelennek éreztem azt az alkalmat és csalódott voltam, mert tudtam, egymagam nem tudok megbirkózni az akkori gondommal. Ennek ellenére mégis megpróbáltam, kisebb-nagyobb sikerekkel. Majd október végén 3 tragédia is történt, ami miatt minden nap rosszul vagyok és nem tudom leküzdeni a pánikot.
    Első tragédia. Nagyon közeli ismerős balesetben elhunyt. Egyedül voltam itthon amikor anya közölte a hírt telefonon. Kb. 5perc után tudatosult bennem és iszonyat rosszul lettem. Rá 1 nappal meghalt nagymamám. Igaz, hogy nem tartottuk úgy a kapcsolatot, mert szüleim elváltak gyermekkoromban. A harmadik tragédia teljesen kikészített, az imádott cicám orvosi hiba miatt meghalt. Teljesen félre lett kezelve és a haláltusáját végig néztem, mire beértem vele a kórházba, a bejáratnál meghalt. Nekem ő sokkal több volt mint egy állat! Rengeteg boldogságot, szeretetet kaptam tőle. Jóban-rosszban mellettem volt, sok nehéz helyzeten átsegített. Most űrt és szomorúság érzek és minden napos a roszullétem. Semmi nem okoz örömet, ha mégis mosolygok valamin, azonnal bűntudatot lesz. Alig tudok kimozdulni, mert az első tragédia miatti rosszullét is megmaradt bennem, hogy egyedül voltam és segítség nem volt. Így egyedül is félek azóta lenni. Kérdésem az lenne, hogy elmúlhat-e ez és ezt most “normális” reakció, vagy így teljesen újból kezdődnek a rohamok és újabb terápiára van szükségem? Minden napomat megkeseríti. Meditalok és autogén tréningeket is hallgatok újra, esetleg ez is elegendő lenne?
    Előre is köszönöm válaszát!
    Tisztelettel: Henriett

    • Habis Melinda

      Kedves Henriett!

      Nagyon sajnálom, hogy a korábbi pszichológusa nem figyelt Önre eléggé. Szerintem bárkivel előfordulhat, hogy a lezárt terápia ellenére nehéz élethelyzetbe kerül, s megérdemli a segítséget. Ön szerencsére elég bátor volt, hogy jelezze, valami nem jó Önnek, s hajlandó újra belevágni a terápiába. Érthető, hogy a tripla tragédia igencsak megviselte, s ha igényli akkor szakszerű keretek közt lehet megsegíteni a gyászát. (Minden haláleset megterhelő, de mivel itt háromról van szó szinte egyidőben, küklönösen megterhelő a helyzet.)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Anna

    Tisztelt Doktor Nő! Már korábban írtam Önnek párkapcsolati problémámról. 8 hónapos terhes voltam, amikor kiderült, hogy a férjem chatelni kezdett 3 kolléga nőjével. Testi kapcsolatra nem került sor, legalábbis állítása szerint, csak az egyikkel vált komolyabbá a dolog, már le volt beszélve a randi, akkor bukott le. Ön párterápiát javasolt. Az a gond, hogy mostmár “minden órás” vagyok, nem tudunk elmenni terápiára. Pedig nagyon szükségem lenne rá, mert egyáltalán nem bízom a férjemben. Nagyon szeretném, ha helyre jönne a házasságunk, de nem igazán tudom, mit is tehetnék. Nincs esetleg valami számomra is elérhető könyv vagy bármi, amit most tudnánk használni, hogy a bizalom, még ha minimálisan is, de javulna. Válaszát előre is köszönöm! Üdv :Anna

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      A bizalom helyreállítása rendszerint egy fáradtságos érzelmi folyamat eredménye, emlybena pár mindkét tagja kell hogy részt vegyen. Teljesen érthető, hogy a terhessége végén nem tud időt szánni a párkapcsolatával való foglalatoskodásra, hiszen a gyermekvárásra is koncentrálnia kell, s fizikailag is megterhelő ez az időszak. A megcsaláshoz kapcsolódó (szak)könyv Judith Siegel: A bizalom helyreállítása.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Erzsébet

    Kedves Doktornő!

    A párommal kb 4 hónapja hogy összeköltöztünk (én költöztem a paromhoz egy csalàdi házba) de sűrűn veszekszünk!
    Szàmomra ez munkahely felmondàssal (amit nagyon szerettem) és teljes környezet valtozàssal jàrt, a csaladom és így a baràtaim is messze vannak!
    A legjobban ami zavar mostanàban hogy a párom meg akarja szabni hogy mikor mennyek haza làtogatoba a szüleimhez , hugaimhoz, baràtaimhoz!
    A párom családja nagyon közel lakik hozzánk (2 utcànyira) és bármikor átmehet pl megnézni a szüleit hogy hogy vannak!
    De ha én szeretnék lemenni a szüleimhez ami egy hétvége szokott lenni akkor már huzza a száját! És ha vasàrnap haza jövök a paromhoz akkor meg vitatkozik velem hogy miért csak most jöttem, meg hogy így vele nem vagyok hétvégén és hogy a takaritàst/ hàztartàst is csinàlni kellett volna!
    Màr elmondtam neki hogy ezeken a hétvégéken a pl a szüleim a fontosak és hogy velük töltsek egy kis időt mert ő ezt akàrmikor megteheti a sajàt csalàdjàval de én kb 3 hetente tudok csak lemenni làtogatoba!
    Mióta összeköltöztünk ezek a beszélgetéseink miatt úgy érzem hogy làncra köt, mintha be lennék zàrva a házba és csak dolgozni jàrhatok el!
    Nem tudom hogy hogy javithatnék a helyzeten! Beszéltem màr erről vele hogy ezt ne csinàlja mert ez nagyon rosszul esik és fàj lelkileg hogy ezt így megszabja nekem! De nem adott igazat!
    Próbáltam avval példàlozni hogy milyen rossz lenne neked is ha nem mehetne àt pl apukàjàhoz amikor akar!
    Erre az volt a vàlasz hogy ez a kettő helyzet nem ugyan az!
    És a vitatkozàsink végén egy alkalommal màr ilyet mondott hogy döntsem el hogy kivel akarok élni velem vagy a saját csalàdommal!
    Nem tudom miért csinàlja ezt!

    Ebben kernék tanàcsot!
    Üdv.:Erzsi

  • Névtelen

    Üdv T.K. vagyok segítséget szeretnék kérni ! 5 éve vagyok együtt a párommal és 5 éve folyamatosan negatív kritikákkal próbál engem motiválni ! Igaz nem vagyok egy tanult ember már magam is azt mondom h bármihez is kezdenék nincs hozzá elég eszem ! Egyszerűen átgondolom a dolgokat és mindig arra jövök rá h igaza van ! De az a baj h néha kezdek belefáradni úgy az egész kapcsolatba ! De van ugy amikor minden klappol akkor “Happy” van, majd jönnek azok a pillanatok h vajon most mi nem fog neki tetszeni 😑 hogy is fogalmazzam meg neki a mondanivalómat ! És megint jön ha beszól -:már megint dadogsz … már megint rosszúl fogalmaztad meg a dolgokat ….. 😐 és már nem tudok igazából kihez fordulni :-/

  • B. Katalin

    Kedves Dr.nő! Az én problémám a következő! A párom viselkedése aggaszt! Végtelenül jószívű ember, minden tőle telhetőt megad nekem és a fiamnak, sőt attól is többet (aki nem közös gyermek) de ha problémája volt, azt a kijelentést tette h gyűlöletet vált ki belőle a fiam! Hozzá teszem… nem elvakultságból, de az én fiam végtelenül nyugodt természet és viselkedik! Tulajdonképpen a párom problémája az volt, hogy érdektelen volt vele szemben a fiam! Ilyet egy ép elméjű, jó érzésű ember nem mond! A másik pedig, hogy a saját hibájából munkát kellett váltania és őszintén elmondta, hogy megfordult a fejében, hogy miattunk történt! What?! 😳 viszont a mai napig is tesz rá utalásokat, pl hogy ha mi nem lennénk akkor ez és ez lenne, elment volna külföldre stb! Miért mond ilyeneket? Azt érzem, hogy minket hibáztat… mert gyenge

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Szerintem érdemes lenne átgondolnia, miért ijeszti Önt meg, amit a párja mond. Azt írja a viselkedése egyáltalán nem agresszív, vagy ijesztő, sőt. Ha jól értem, kedvesen bánik Önökkel. Amennyiben a külföldre költözés ennyire foglalkoztatja a párját, érdermes lenne erről beszélgetniük még. Az érzelmek kimutatása/kimondása csepept sem a gyegeség jele, sőt, nagy bátorságra van szükség hozzá!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gabriella

    Kedves Doktornő!
    24 éves vagyok. Ön szerint jó ötlet lenne vissza menni a volt párunkhoz megváltozhatnak-e a dolgok? Mellesleg én szakítottam vele, még mindig szeretem, de más személy iránt is érzek vmit, de nem vagyunk együtt, de őt is szeretem. Nem tudom mi legyen.

    • Habis Melinda

      Kedves Gabriella!

      Sokmindenen múlik egy párkapcsolat sikere. Akárhogyan dönt is, fontos lenne végiggondolnia, miért határozott korábban a szakítás mellett, mik nem működtek elég jól a viszonukban. Ezek változtak-e, mi az Ön része a kapcsolat sikerében és kudarcában. Mint láthatja, ezek eléggé általános kérdések, az Önnek segítő, személyre szabottakat önismereti munka során lehetne megtalálni. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek közt beszéljünk erről, kérem keressen meg elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kristofer V.

    HELO EN KRISTOFER VAGYOK SZATMARNEMETI BOL ROMANIA

    NEM TUDOK NAGYON MAGYARUL IRNI DE VALAHOGY LE IROM ERTHETOEN
    SZOVAL EGY BAJOM VAN AMIRE NEM JOTEM RA MAR 2EVE BAJOLOK EZEN HOGY MITOL LEHET HA EGY OJAN DOLGOT MONDOK VALAKINEK PELDA:(szakitunk) AKOR EGY ERZES JON ELO NEM IS ERZES HANEM MINT HA MEG RAZNA VALAMI NEM KI RAZ A HIDEG NEM AL FEL A SZOR A KAROMON MINT HA HIRTELEN DOBANAST ERZEK NEM TUDOM KI FOGALMAZNI EN EGYRE GONDOLTAM LEHET HUKESEG DE OJANKOR TALAN ASZT ERZEM HOGY FAJ NEKI HOGY ASZT KI MONTAM OEREM SEGICSENEK EN MAR NEM ERTEM ESZT HOGY MITOL NEM VAGYOK HULJE TUDOM MIT ERZEK ES BESZELEK MINT HA EGY KEPESEG LENE VAGY NEM TUDOM.. MINEL HAMAREB VALASZOLJANAK KEREM

    • Habis Melinda

      Kedves Kristofer!

      Teljesen érthetőnek találtam a levelét. A fura érzés szólhat annak, hogy érzi, fájdalmat okoz a társának, de lehetnek más okai is, melyek önismereti munkával deríthetőek ki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Kata

    Kedves doktornő!
    Nem tudom jelenleg kihez fordulhatnék ezügyben így a Googlenak köszönhetően rátaláltam az oldalára.
    Tegnap történt az eset, hogy a párom telefonjába néztem a beszélgetést az édesanyámmal. Olyat találtam amiről azt gondoltam hirtelen, hogy álmodom. Szürreális volt az egész. A párom akivel már 2.5 éve vagyunk együtt azt írta neki, hogy nem tudja elfelejteni és kíváncsi nagyon milyen lenne ha gondolom ők együtt lennének, mert pontosan nem derült ki mi is történt valójában. Az anyukám azt írta neki ő csak el akarja ezt felejteni és borzasztó kellemetlen neki ne beszéljenek erről többet. Először letagadta utána, mikor kerdőre vontam utána elmesélte sajnos zavarosan hogy vonzódik hozzá nem tudja miért.. Először kiakadtan utána leültettem őket, hogy megbeszéljük a dolgot és elvileg a páromnak vannak ilyen gondolatai az anyukámmal kapcsolatban de fordítva ez nincs így. Nem tudom mit gondoljak. Több hazugság volt már a kapcsolatunk során és nem tudom ezek után megbízhatok-e a páromban és meg érdemli-e, hogy vele maradjak. Remélem tud nekem segíteni ezügyben. Üdvözlettel Kata

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      A levelében leírt eset komoly bizalmi törést jelen a kapcsolatukban, melynek érzelmi feldolgozásához párterápiás munkára lenne szükség. Ennek során szükséges beszélni arról, miről szólnak a párja vonzalmai, mik vannak ennek hátterében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonymus

    Kedves Doktornő!
    23 éves egyetemista lány vagyok. 4 hónappal ezelőtt újra összejöttem a párommal, akivel 5 éve csak kerülgetjük egymást. Nagyon boldogok vagyunk, mint régen is, együtt tervezzük a közös életünket is. Nekem ő az, akivel az egész életemet le tudom élni. Sajnos ő 400 km-re tanul tőlem, és a szülővárosunk sem ugyanaz, így távkapcsolatban élünk, de minden héten találkozunk, vagy ő jön, vagy én megyek. A szüleim ezt nagyon nem nézik jó szemmel, mert szerintük nem normális, hogy én mint lány, utazok a páromhoz. Ők nagyon régimódi felfogásúak. Ahogy idősödöm, én természetesen szeretnék egy kicsit eltávolodni tőlük, mind anyagilag mind magánéletileg, de amikor felhozom, hogy én majd nem szeretnék itt lakni velük, hanem elköltözni, azonnal megy a sértődés, hogy én milyen egy hálátlan gyerek vagyok, meg hogy rossz szakember leszek ha nem hallgatok az ő tanácsaikra mert ők már sokkal bölcsebbek, én meg még semmit sem tudok a világról. Amióta együtt vagyunk, azóta nagyon keveset vagyok itthon, és engem okolnak mindenért, hogy én nem segítek nekik semmiben, mert inkább a párkapcsolatomat ápolom. Pedig minden héten hazajövök hozzájuk, igaz hogy sokszor csak egy napra, és azt is csak azért hogy ne legyen akkora pampogás, de nem értik meg, hogy már nem ők állnak a prioritási listám legelején, hogy nem velük akarom tölteni az időmet, hanem a párommal. Nekem a saját szobámban nincs fűtés, így itthon nem is tudnánk lenni főleg ezekben a hideg időkben, ezért legtöbbször náluk vagyunk, vagy a koliban. Nem tudom, hogyan lehetne megértetni velük, hogy nem szeretnék annyi időt itthon tölteni, mert velük erről nem lehet beszélgetni, mert szerintük senki másnak nincs igazuk, csak nekik. És ez a sok veszekedés meg utálás rányomja a bélyegét az én hangulatomra is, amit sokszor a kapcsolatunk is észrevesz, hogy ő nagyon jó hangulatú én meg letargiában vagyok.
    Milyen tanácsa lenne erre a helyzetre? Sajnos elköltözni nem tudok, mert a félretett pénzemet sokszor elkérik a szüleim, mert nem tudják fizetni a számlákat. Én jövőre végzek, a párom utánam egy fél évvel, majd csak utána tudok ebből a mérgező közegből kiszakadni. Addig is próbálok minél kevesebbet itthon lenni, de csak a probléma van belőle a családom tekintetében.
    Hogyan lehetne elengedni ezt a terrorizálást az életemből?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munkával lehetne eltávolodni a szülei által képviselt elvárásoktól. Megértetni ugyanis csak akkor lehet velük bármit, ha ők hajlandóak elfogadni az ővéktől eltérő szempontokat. Ez pedig ha jól értelmeztema sorait, nem áll fenn.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Z. Krisztina

    Kedves Doktornő!

    Az én problémám az, hogy 35 leszek, nemrég mentem férjhez és mindenki azt várja tőlem, hogy letegyem a gyógyszert és kisbabát szüljek.Ettől is tartok, de a másik félelmem emellett, hogy nem futottam még be karriert, mint körülöttem mindenki(család, barátok) és nagyon vágyom rá, hogy én is letegyek végre valamit az asztalra és én is felmutathassak egy jó fizetést, idővel akár egy saját lakást. Egy lehetőség a munkahelyemen talán adódna is a nem túl távoli jövőben, de nem tudom érdemes e rá várnom,mert még semmi előrelépés nem történt ezügyben. Félek, hogy azzal, hogy várok rá, csak az időmet húzom és ennél a cégnél már amúgy is jóideje úgy dolgozom, hogy nem éreztem a megbecsülést. De nagyon vágyom arra, hogy szülés előtt kicsit biztosabb pozícióba kerüljek és ezt látom egyedüli lehetőségnek erre. Közben meg félek, hogy csak szállnak az évek és esetleg se karrier, se baba nem lesz belőle.
    Tudom, hogy nekem kell ezt a döntést meghoznom és nincs hova halogatnom ennyi idősen és ez nagyon nyugtalanná tesz.

    Köszönöm, hogy megoszthattam a problémámat Önnel!
    Tudom, hogy vannak ennél sokkal nagyobb gondok is az életben, de nekem ez jutott(persze sok más mellett, de lelkileg ez emészt leginkább).

    Üdvözlettel :
    Krisztina

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Szerintem angyon jó, hogy kiírta magából azt, ami bántja. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne önismereti munkáéba fognia, hogy megnézze mire is vágyik leginkább, s mi az, amit külső nyomásra tenne inkább. Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek Önnek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Kiara

    Tisztelt doktornő.A barátom nem tud nekem hinni ezért szakított 2 év után mit tegyek hogy ez megvaltozzon és bízzon bennem?

    • Habis Melinda

      Kedves Kiara!

      Ha a barátja meghozta a döntéset, akkor Ön már semmit sem tehet. Ha még nem, akkor érdemes átbeszélniük, miben csalódott. Mire van szüksége ahhoz, hogy ismét merjen megbízni Önben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marika

    Kedves doktornő!
    Én már nem tudom kihez fordulhatnék segítségért de ezt már nem bírom tovább. Nagyon egyedül érzem magam amióta édesanyám meghalt ennek már 1 éve de azóta se tudtam feldolgozni a halálát és szerintem soha nem is fogom. Nekem az anyu volt a mindenem az életben az egyetlen támaszom a legjobb barátom is egyben. Nagyon szoros kapcsolat volt kettőnk között. Soha nem váltunk el egymástól 1 percre sem. Most vagyok 32 éves de mindig az anyuval voltam 30 éven keresztül. Elválaszthatatlanok voltunk mint a sziámi ikrek. De amióta ő meghalt úgy érzem,hogy egy rész bennem is meghalt ezt elmondani nem tudom de nagyon fájdalmas érzés. Nincs olyan nap,hogy ne gondoljak rá és sírjak miatta de tudom,hogy erősnek kell lennem és nem adhatom fel az élet nélküle is megy tovább de akkor se ugyan olyan már. Semmi kedvem az élethez sokszor már az öngyilkosság gondolta is megfordul a fejembe csak az a baj,hogy nem tudom megtenni egyszerűen nem tudok magammal végezni pedig utálok élni és nem is látom értelmét az életemnek. Amig élt az anyu akkor se voltam szerencsés semmiben mindig csak engem bántottak már gyerekkoromtól fogva. Senkire sem számíthatok nagyon egyedül érzem magam pedig itt van a bátyám is velem és a párom is de róluk is lehetne mesélni sokat. Rájuk nem számíthatok se a barátomra se a bátyámra és a nővéremre se. A párkapcsolatom is pocsék a szó minden értelmében olyan pasi mellett vagyok aki komolytalan nem lehet rá számítani semmiben nincs mellette biztos jövőm ő nem az az ember akire támaszkodni lehet nem érzem magam biztonságban mellette hiába szeretem akkor sem. Ő nem veszi komolyan a kapcsolatot meg nagyon sok gond van vele. Lassan 2 éve vele vagyok de semmit nem változik. Rossz a kapcsolatunk nagyon és boldog sem vagyok de elhagyni viszont nem tudom mert kapcsolatfüggő is vagyok meg még van egy pár lelki eredetű betegségem de nem tudok kigyógyulni belőlük rajtam senki sem segít. Nem tudom már kihez forduljak segítségért mert úgy érzem megőrülök. Ön mit tanácsolna nekem? Mit kéne tennem,hogy végre boldog legyek? Az a baj,hogy nem tudok egyedül lenni nekem kell egy társ csak akkor érzem magam boldognak ha van mellettem valaki. Egyedül nem tudok boldog lenni 🙁 Mások meg jól elvannak magukban is és szerintem nekik van igazuk. Sokan mondják pedig nekem,hogy ha ennyire rossz a kapcsolatom akkor miért nem lépek ki belőle inkább egyedül legyek mint egy rossz kapcsolatban és tudom,hogy igazuk van de nekem ez akkor se megy. Lehet akármilyen rossz a kapcsolat akkor se tudok kilépni belőle. Erre a kapcsolatfüggőségre egyáltalán van valami gyógymód???????

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb pszichológussal együtt dolgoznia a nehézségein. Édesanyja elgyászolásán, párkapcsolati problémáinak megértéséen, kapcsolatfüggőségén és az Önt ért bántásokon önismereti munkával lehetne segíteni.
      TB alapon pszichológust a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Karpinschi Nya

    Kedves, doktor nő! ❤️16 éves lány vagyok. Nem rég szakítottam a 31 éves barátommal. Nem tudom feldolgozni a szakítást. Eleinte nagyon szerettük egymást sokszor sírt is miattam. (Szorongásba szenvedek, düh kitöréseim is vannak. Járok pszichoterápiára, pszihiaterhez, gyógyszereket is szedek.) Mikor el mondtam a barátomnak hogy én ebbe szenvedek aszt mondta mindenbe mellettem ál. Eleinte így is volt de egy idő után elkezdődtek a veszekedések. Én fejletteb vagyok szellemileg mint a többi 16 éves, ezt mondták is nekem hogy felnotesebben gondolkozom. Barátkozni is nem az én korosztájommal barátkozom. Az exem mai napig likeol képeimet az Instagram-on. Ez mit jelenthet? 2 és fél hete nem beszélünk. Meg próbáltunk barátok maradni de nem tudtunk. Anyukám is sokszor el beszélgetett a barátommal meg velem is. Tehát anyukám mindenben mellettünk ált. A barátom úgy viselkedik most mintha nem lenne önmaga. Volt ojan eset hogy írt más lányoknak de nem találkozott velük. Csak neki volt egy ilyen maníája. Ő is segítségre szorulna csak nem valja be hogy problémái vannak. Aszt mondta nekem hogy soha nem fog elfelejteni és mindig a szívébe leszek. És nem nagyon fog tudni mással lenni. Szexuális kapcsolat nem történt köztünk, tehát mindig tisztelt és megértett. Nem erőszakoskodot se velem. Nagyon jó családból származom. Nem tudom mi lehet az oka ennek az állapotomnak. Mit tegyek? Nem bírom el viselni hogy nincs mellettem. Már volt egy időszak mikor szakítottunk és vissza kibékültünk. Köszönöm előre is a segítségét.

    • Habis Melinda

      Kedves Karspichni Nya!

      Szerintem nagyon jó, hogy leírta a nehézségeit. Fontos volna bevinnie ezeket a pszichoterápiás folyamatába is, ahol a szakemberrel közösen alaposabban át lehetne gondolni, mi vezetett a szakításhoz és azt is, végleges-e ez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Csak En

    Szeretnek onmagam lenni, de felek , hogy elvesztem magam, mas vagyok, memoria kieseseim vannak, mas korunak Neha mas nemunek Is erzem magam , felek, hogy nincs ertelme igy elnem. Tarsas es barati kapcsolataink romokban. Hangokat hallok, olykor hallucinalok, fel van osztva a memoriam. Gyakran valtok es megvaltozok vele en is. Neha tobb tudatot erzek magammal es beszel hozzam. Felek h bezarnanak mert orult vagyok, pedig nem erzem magam annak , igy elek tobb eve es eddig nem sokaknak tunt fel v nem emlitettek. Szeretnek stabil lenni onmagamban, nem ugralgatni, valtani es megelni magam, emlekezni… It

    • Habis Melinda

      Kedves Csak En!

      Ahhoz, hogy önmaga legyen önismereti munka szükséges. Ennek segítségével a félelmei megérthetők, sőt akár leküzdhetők. A memóriakiesések okát fontos volna kivizsgálni. Az esetleges pszichiátriai betegségek ma már jól kezelhetők, szakszerű terápia mellett teljes életet lehet élni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nevtelen

    Kedves Melinda!

    Másfél éve vagyunk együtt barátommal, egy társkeresőn ismerkedtünk meg. Mindkettőnknek ez az első kapcsolata. Nem egy városban élünk, hétvégente találkozunk. Az első randin nem éreztem azt a nagy fellángolást (és igazából később sem annyira) amit mindig is elképzeltem magamnak, és külsőre sem olyan volt, mint amilyen a zsánerem, de mivel már szimpatikus volt, így tovább randiztam vele. Végül is aztán később összejöttünk. Néha az elején is éreztem magamban a bizonytalanságot, hogy kell-e ő nekem tényleg vagy sem, de aztán valahogy úgy voltam vele, hogy megpróbálom. Végül is meg/beleszerettem. Már az elején leszögeztük, hogy majd mindent őszintén megbeszélünk egymással, ami egyszer meg is történt. Elmondtam neki pár dolgot, ami zavart pár hónapja. De mostanában veszem észre magamon azt, hogy, ami eddig tetszett benne (az, hogy félénkebb, szerény típus) már idegesít és (bármennyire is rossz bevallani) legtöbbször egy béna alaknak tűnik a szememben. Az is zavar, hogy neki nincsenek céljai, én pedig szeretek új dolgokat csinálni/kipróbálni. Sokszor úgy érzem, hogy a gyerekem, mikor alapvető dolgokat kell elmagyaráznom neki (például, hogy mutasson be normálisan a családtagjának vagy barátjának), máskor pedig, hogy ő a nő és én a férfi. Frusztrált vagyok ezek miatt mostanában, de nem akarom megbántani sem. Viszont az is igaz, hogy nem mindig érzem a fent említett dolgokat, mikor együtt vagyunk, meg alapvetően jól el szoktunk lenni, nevetni. Csak néha feljönnek ezek az érzések és nem tudom hova tenni őket. Ő felőle viszont érzem, hogy szeret.
    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos lenne többször beszélnie az érzéseiről a párjának. Minél kevésbé kioktatóan, sokkal inkább nyíltan és őszintén megfogalmazni azt, ami Önnek nehéz. Például, hogy megijeszti Önt a céltalanság, amit rajta tapasztal (nem is biztos hogy Ő is ennek tulajdonítja ezt, elképzelhető, hogy számos félreértés van Önök közt, melykeről ha nem beszélnek, akkor félreismerik egymást).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy romantikus lány

    Jó napot,
    Én egy olyan lány vagyok, aki nagyon vágyik az ember szeretére, és én is nagyon tudok szeretni. Viszont van az életemben egy olyan srác akit szeretek, őt már 10 éve. Viszont nagyon messze él tőlem, és egyben ő a legjobb barátom. Ez a szerelem már nagyon rég óta nem viszonzott. Néha néha feljön, hogy mi lenne ha, mi lett volna ha témakör. Próbálok rajta túl lenni, ezért próbálok új kapcsolatokat keresni. Most is van egy, de nem olyan mint amilyent én szeretnék. Nem romantikus, csak néha néha érzem azt hogy tényleg szeret. De a másik srácot nem tudom elfelejteni, bármennyire akarom is. És nem tudom mit tegyek, mindkettőt szeretem.

    Aláírás:
    Egy romantikus lány, aki nem reménytelen

    • Habis Melinda

      Kedves Romantikus lány!

      Megértem, hogy nehéz Önnek, hiszen a nagy szerelme nem viszonozza az Ön érzéseit, a párkapcsolatából pedig hiányzik valami… az mindenképpen, hogy érzelmileg le tudja zárni a múltat és mélyen tudjon kapcsolódni, adni és elfogadni is képes legyen az igaz szerelmet.
      Ha igényli, ebben az önismereti munkában négyszemközti keretek között szívesen segítek Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gabriella Sz.

    Kedves Habis Melinda!
    Először is nagyon örülök ennek a lehetőségnek, hogy megoszthatom problémámat illetve megoldást találjak rá az ön segítségével.
    3 éve érettségiztem (2017) és nagy vágyam volt hogy egyetemre menjek majd gyógytornász legyen belőlem, sajnos pár pont hiánya miatt nem vettek fel. Nagyon szomorú voltam, de úgy voltam vele hogy a következő évben megpróbálok egy másik, kevesebb felvételi ponttal rendelkező szakra jelentkezni, ami nem volt más, mint a biológia. 2018 szeptemberében fel is vettek, de nem bírtam a nyomást és passzív státuszba léptem 2019 januárjától. A problémám az, hogy amióta nem járok iskolába egyedül vagyok. Kezdetben tetszett, hogy akkor kelek fel amikor szeretnék, oda megyek délelőtt ahova akarok és nincsenek korlátok de egy-két hónap múlva magányosnak éreztem magam. Semmi programom nem volt, hiszen a barátaim elmentek más városokba egyetemre és a sportklub is megszűnt ahova jártam kosárlabdázni, a barátom akkor még egyetemre járt és távkapcsolatban voltunk (sokat vitáztunk miatta). 2019 áprilisában összeköltöztem a barátommal és minden rózsaszín volt, sokat voltunk együtt mert én csak napi 6 órát dolgoztam egy cégnél ő pedig a záróvizsgájára készült és sokat volt otthon, így ha haza mentem mindig várt rám. Idén szeptembertől elkezdett dolgozni napi 8 órában és pluszba még külön órákat tart, felborult a megszokott, együtt töltött idő. A legtökéletesebb szó, hogy magányos vagyok. Egyedül vagyok otthon és az angol külön óráimon kívül nincs más elfoglaltságom. Minden héten kb 3-4 napot sírok ha nincs velem, mert látom hogy neki van célja, halad a dolgával én pedig 3. éve próbálkozok bejutni az egyetemre és munkát sem találok, nincsenek barátaim akikkel beszélgethetnék, szó szerint kivagyok éhezve az emberi szóra. Nem találom a helyem a világban, néhányszor az öngyilkosság gondolata tör ki belőlem.
    A kérdésem mit tehetek a magányosság ellen ?
    Munkát 2 hónapja már aktívan keresem és járok konditerembe is, de nem sokat segít, mert aztán jön egy következő nap és újra több mint 8 órát egyedül vagyok.
    Köszönöm előre is válaszát!
    Üdvözlettel

    • Habis Melinda

      Kedves Gabriella!

      Levele alapjá azt gondolom, hogy nem elég arra összpontosítani, hogy mivel töltheti el az idejét, bár kétség kívül ez is igen lényeges. Jó, hogy eljár sportolni és keres állást is. Fontos lenne emellett önismereti munka segítségével átgondolni, mitől lehetnek a kapcsolatai bensőségesebbek. Mik azok a tevékenységek, melyek örömet okoznak az Ön számára. Az érzelmi munka segíthetne a tanulmányok folytatásával kapcsolatos nyomás csökkentésében is, hogy könnyebben elérhesse a céljait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Laura N.

    Tisztelt Doktornő!

    7 hónapja vagyok együtt a barátommal, és nagyon összezavar a viselkedése. Velem általában nagyon kedves, előzékeny, szenvedélyes stb. Egyfolytában becézget, így szeret, úgy szeret. Egyébként viszont elég öntelt, arrogáns, lenéz másokat, ledominál másokat (fôleg munkahelyen). Normális viselkedés ez? Én szeretném ha működne, de félek, hogy egy elnyomó kapcsolat lehet ebből később.

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Érthetőek a félelmei, fontos volna ezekről beszélgetnie a párjával. Amennyiben számára természetes mások elnyomása, sajnos várható, hogy idővel ez az Önök kapcsolatába is begyűrűzik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B.Enikő

    Tisztelt Doktornő!
    Tanácsot szeretnék kérni öntől, egy számomra és családom számára kényes dologgal kapcsolatban. 26 éves vagyok a családomtól külön élek, bátyám 32 éves és a szüleimmel együtt él. Gyerekkorában rendszeresen piszkálták az osztálytársai visszahúzódó kicsit szerencsétlenkedő viselkedése miatt, olyannyira elfajultak idővel a dolgok, hogy testi épségét féltve családom úgy döntött másik iskolába viszik, sajnos a gondok ott is folytatódtak. Később középiskolában is kollégiumban is kedvelt célpontja volt a viccelődések sorozatának. Az iskola befejeztével a családi vállalkozásunkban helyezkedett el. Nem jár közösségbe, nincsenek barátai. A régebbi baráti kapcsolatai is szinte már-már megszűntek. Nem ismerkedik sehol, interneten keresztül sem. Párkapcsolatról nem tudok, hogy lett volna és jelenleg sincs. Számára ismeretlen emberekről is negatív jelzőkkel nyilatkozik, nagyon bizalmatlan, folyton úgy érzi, ha valaki rá néz, egyből azért figyeli, mert kötözködni akarna vele. Hiába próbáltam társaságba hívni, nem érzi jó magát. Ha tanácsokkal láttuk el az ismerkedés területén, nem vette komolyan, kiforgatta a szavainkat. Esténként későig fent van, nem tud aludni, reggel emiatt alig lehet felébreszteni. Pár évvel ezelőtt feltűnt, hogy esténként megiszik egy-egy kis pohárka alkoholt. Próbáltunk vele beszélni többször is a dologról, de mint mindennel kapcsolatban viccelődve kibújt a kényelmetlen beszélgetésekből. Általában ha komoly dolgokról szeretnénk beszélni vele, inkább elhagyja a szobát. Sajnos a felesek száma időről időre nőtt. Rendszeresen megvárja, hogy elaludjanak a szüleim, ilyenkor kisebb szünetekkel megiszik pár felest, és egy sört. Pár hónapja, eljutott arra a szintre, hogy rosszullétig issza magát. Mostanra már heti 2 alkalommal ébrednek fel arra a szüleim, hogy szinte alig tud magáról. Kértük, hogy forduljon szakemberhez, de a kérésünkre nem hajlandó eleget tenni, elvicceli az egészet, amint szóba kerül tereli a témát. Nagyon szeretnénk neki segíteni, de nem tudjuk, hogyan tehetnénk. A szavainkat kiforgatja, idegenekkel szemben bizalmatlan.
    Kérem segítsen a véleményével!
    Előre is hálásan köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Enikő!

      Az alkoholizmus sajnos rendszeresen felerősíti a beteg gyanakvását. Fontos volna a testvére számára szakszerű addiktológiai és pszichoterápiás segítségben részesüljön. Fontos tudni, hogy a betegség része a betegségbelátás hiánya, ezért az Ön szülei felelőssége óriási abban, hogy rávegyék a tetsvérét változtatásra. A függőségek rendszerint speciális családi mintázatokkal járnak együtt, melyről itt írok részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Gréta

    Üdvözlöm!
    Mit tehetek, ha egy közeli ismerősöm hol öngyilkos akar lenni, hol pedig bosszút akar állni ártatlan idegeneken? (pl egy randis sérelem miatt, megprobalja a randi partner szülei házasságát Facebookos flörtöléssel tönkretenni)
    Olyan bosszú terveket oszt meg velem, amelyek sem embert, sem Istent nem ismernek. A viccelődésen már régen túl jár.
    A névtelenséget köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Gréta!

      Szerintem amit az ismerőséről ír azt valószínűsíti, hogy komoly pzichés zavarokkal küzd az illető. Fontos volna ezért támogatni őt abban, hogy kérjen szakszerű (pszichiáteri és pszichoterápiás)segítséget. Öngyilkossági veszély esetén mentőt kell hívni, vagy pszichiátriai osztályra bemenni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erika T.

    Kedves Doktor Nő!
    28 eves nő vagyok. 7 eve voltunk egyutt a ferjemmel. 2 eves a kislanyunk.2 eve hazasodtunk ossze.
    Rendkivul feltekeny tipusu ferfi volt a kapcsolatunk soran vegig! Nem igazan kaptam szabad teret.
    Jott egy masik ferfi az eletembe. Azt gondoltam bele szerettem. A ferjem elkoltozott, az uj ferfival osszekoltoztunk. Kislanyom is nagyon elfogadta, szeretik egymast. Viszont valamiert azt erzem nem tudom elengedni veglegesen a ferjem,de kozben az uj parommal is mondhatni minden tokeletes. Nem tudom eldonteni a ferjem irant ez csak egyfajta kotodes, a kozos gyermek miatt is. Vagy csak hirtelen fellangolasbol tettem amit tettem es a ferjem mellett lenne az igazi helyem! Nem tudom mi lenne a helyes dontes. Teljesen ossze vagyok zavarodva!
    Várom hatha önnek van valamk jò tanácsa!

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Egyetlen jó tanácsot tudok adni, kezdjen önismereti munkába. Ennek során megértheti az Önben kavargó érzéseket, melyek jelenleg ösztönösen irányítják a viselkedését. Ha tudja, mit miért tesz, az Ön számára hosszútávon is működőképes döntéseket hozhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anett

    Kedves Doktornő! Kétségbe vagyok esve. 26 éves vagyok és egyáltalán nem kívánom a szexet és ehez kapcsolódó gondolataim sincsenek. A párkapcsolatom kezd tropára menni, nyilván a párom önbizalma is csökkent, mert nehezen veszem rá magam olyankor pedig már ideges hogy nehogy rosszul csináljon valamit. KB 2 éve van ez már a párom előtt kezdődött, de a parkapcsolatunk első fél évében nem volt ilyen gond, azóta fokozatosan romlik. Mit kéne tennem? Előre is köszönöm szépen a segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      A vágyhiány okaira önismereti munkával lehetne fényt deríteni. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek között dolgozzunk ezen, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Csilla

    Kedves Doktornő!
    Van egy férfi, akivel randiztam párszor,pontosan három alkalommal. Minden nagyon jól alakult, vagyis én azt hittem, folyton közeledett hozzám, kereste a lehetőséget, hogy akár egy pillanatra is, de hozzámérhessen, folyton dícsért és úgy nézett rám, mint soha senki azelőtt. Csak csókolóztunk, semmi egyéb nem történt. Aztán az utolsó randink másnapján kaptam tőle egy olyan üzenetet, hogy neki ez nem megy, nem érzi azt a pluszt bennem, de nem velem van a baj, szóval ilyen sablon szöveg… Pedig előtte olyanokat mondott, hogy majd elmehetnénk együtt egy konkrét helyre, ergo mintha tervezett volna velem. Ön szerint mi lehetett a probléma? Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel
    Csilla

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Nehéz megmondani a részletek ismeretének hiányában mi lehetett a gond. Valószínűleg valóban nem Önnel volt a probléma, hanem egyszerűen nem találkoztak az elvárásaik egymással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Regina

    Kedves Doktornő!
    23éves lány vagyok. Sajnos hazudtam mindenkinek arról, hogy megvolt a jogosítványom, de akkor még csak csináltam és azt hazudtam, hogy elvették és újra kellett kezdenem. Ugyanis szégyelltem, hogy mindenkinek van körülöttem. Lelkiismeret furdalásom van ez miatt és nem tudom mitevő legyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Regina!

      Mindannyian követünk el hibákat, de jó, ha megpróbáljuk helyrehozni ezeket. Szerintem érdemes lenne elmondania az igazságot, a szerettei bizonyára meg fogják érteni ezt. Ráadásul hamarosan meg is lesz a jogosítványa!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • David

    Tisztelt Doktornő,

    Olyan kérdésem lenne, hogy ön szerint van értelme manapság a párkapcsolatnak? Lassan 30 leszek és nem volt hosszú kapcsolatom,de ugyanakkor meg szeretnék csak az a baj, hogy elég ritka hogy ma egy kapcsolat hosszú távon fenntartható. Így meg nehéz optimistán hozzáálni amikor a környezetünkben sorra hullanak szét az emberi kapcsolatok valahogy nem igazán hiszek ebben az egészben. Mégis jó lenne egy nő számomra, egy idő után vagyik rá az ember ha masnem legalább megélhettem ezt is, viszont nem látok sok esélyt hogy sokáig bírnánk együtt. Általában a rendes nők hülye pasikat fognak ki és fordítva. Én rendes férfinak taryom magam de csak selejt emberekbe akadok. Ezek után nem tudom mit lehet remélni…

    • Habis Melinda

      Kedves David!

      Megértem a csalódottságát, mapaság tényleg rengeteg házasság, kapcsolat végződik válással. Ennek azonban nem kell így lennie, ha hajlandóak vagyunk tenni egymásért. Mindannyiunk életében vannak nehézségek, a párunk mégis kellő támogatást adhat, ha az egymás iránt érzett bizalom és kötődés megfelelő. Ha ezek meginongak, párterápiás munka szükséges. Arról, milyen tényezőktől függ, milyen lesz a prákapcsolatunk, itt olvashat bővebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K.Kriszrián

    Kedves Melinda!
    Feleségemmel két kisfiúnk van. Én két éve nem dolgozom, gerincprotézist kaptam, csigolyáimat összecsavarozták. Néhány hónapja jobban vagyok, visszatért az intimitás is, de csak kis időre. Feleségem új irodába ment dolgozni.
    Kezdett tőlem fizikailag elhidegülni. Beszélni nem tudok vele erről, ha a témát felhozom, hihetetlen agresszív lesz.
    Szerinte csak betegesen féltékeny vagyok.
    Aztán most megtaláltam a telefonjában, hogy a neten rákeresett az egyik kollégájára. Valamit arra, hogy “hogyan lesz szerelmes az ember a kolléganőjébe”.
    Hosszú durcája után annyit mondott, hogy szerinte a kollégája szerelmes belé. Igaz lehet ez így? Valamint imponál neki, hogy tetszik a kollégának.
    Szerintem normális esetben le kellene pattintania a pasit, nem pedig hagyni, tudomisten netán bátorítani.
    Azonkívül tarott kártyás jóslatokat is nézett a youtube-on, mint “Ki a következő személy neked?”, és hasonlók. A tartalmukat ugyanis nem értem, feleségem orosz, oroszul nézi a videóit, Németországban élünk. Nekem itt senkim nincs, nem tudok senkivel beszélni.
    Kérem segítsen véleményével, esetleg tanácsával!
    Előre is hálásan köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy foglalkozzanak a párkapcsolatukkal, eljárjanak párterápiába. Lehet, hogy a felesége erre jelenleg kevésbé fogékony, de talán lehet valahogyan motiválni. Sokszor gyorsabb, vagy kézenfekvőbb megoldásnak tűnik kikacsintgatni a házasságból, mint tenni azért, hogy működjön az együttélés. Az érzelmi munka azonban nem spórolható meg. Néhány év, esetleg egy másik partner mellett úgyis előjönnek a megoldatlan problémák.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot!
    Sajnos az utobbi időben rosszul vagyok, otthon káósz (apámmal élek), informatika képzésen veszek részt, de a tanárokat nem érdekli ha nem volt semmilyen előképzettségem a szakmából, a tanárok haladnak előre én meg csak lemaradok inkább.
    Egyedül érzem magam, zárkozott vagyok, párkapcsolatok terén rosszul állok.(nem voltam nővel sem)
    Kerülöm a szemkontaktust, amint valaki a szemembe néz reflexből elfordulok.( csak lányoknál van igy)
    Folyton szorongok, izgulók, barátaim nincsenek.
    Nem tudom mi érdekelne, tanácstalan vagyok, a jövöm csupa köd. Általános iskolában csúfoltak, piszkáltak, ok nélkül, ezért már a középiskolában is inkább kerültem a társaságot…
    Szúró mellkasi fájdalom(rendszertelenül,valamikor nincs semmi), a fejemet nyomja valami(ma jelentkezett előszőr,majd elmúlt), könnyezik a szemem(rendszertelenűl),alvásom se normális, néha valamiért hajnalba felkelek, majd vissza alszom hol könnyen hol nehezen, attól félek, hogy súlyos betegséget is diagnosztizálhatnak, november 11-én megyek kardiólógiára.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Nagyon jó, hogy kivizsgáltatja a testi tüneteit. Érdemes ezután, vagy akár ezzel párhuzamosan a lelki problémákon is dolgoznia. A magány szorongás, párkapcsolati problémák mind-mind meghatározzák a lelki közérzetünket és hosszú távon hatnak a fizikális egészségünkre is. Klinikai szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitti

    Udvozlom! Olyan problemaval fordulnek okonhoz hogy 3 eve vagyunk eggyutt a ferjemmel es vettunk egy hazat 2 es fel eve es bekoltozed utan 3 honappal,ahogy osszekaptunk mindig undoritoan,tragarul beszeltem vele. Utanna megbantam odamentem bocsanatot kerni ellokott magatol mert melyen a lelkebe tapostam,mert gyerek koraba is igy beszeltek vele. Aztan 1 hete kozolte velem hogy o mar nem ugy szeret mint regen,es nemtudja hogy mit akar,most azt akarja hogy vege legyen. De en nagyon szeretem. Mit csinaljak??? Segitsenek nekem legyszives,mert nem birom,nyugtatokon elek.

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hogy a férje el akarja hagyni Önt. A párkapcsolati problémáikon párterápia segítségével, az indulatosságon pedig egyéni terápiával lehet dolgozni (a párterápia esetleg önmagában is elég lehet, de ezt csak a részletek ismeretében lehetne eldönteni).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Pálma

    Jónapot a nevem pálma és olyan gondom van hogy ha maszturbálok akkor a mellkasom fáj mint az állat s nem tudom mi segítene olyan mintha valakivel csinálnám peddig senki sincs velem s kellene megoldás hogy ez ne fájjon mit tehetnék? Várom válaszát
    Köszönöm pálma

    • Habis Melinda

      Kedves Pálma!

      Érdemes lenne megvizsgáltatnia a szívét, hogy kizárható legyen a szervi ok, majd ezután lehet dolgozni a lelkieken.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő segítségét kérném abban a dologban hogy a lányom szégyenli hogy szegények vagyunk és én nem tudom hogyan kezelni

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem jó, hogy tudnak erről beszélgetni a lányával. Ön hogy van ezzel? Ön is szégyelli/szégyellte?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Tünde

    Jó napot kivánok! Engem az érdekelne hogy mi vissz rá egy 53 éves férfit hogy el dobjon egy 10 éves kapcsolatot egy 19 éves lányért.?tartós kapcsolat várható 33 év korkülönbség esetén.Nincs pénz lakás semmi

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Általánosságban nem sok értelmét látom erről beszélgetni, mert minden helyzet egyedi, s vannak a külső szemlélő számára fura, mégis működőképes kapcsolatok. Mindenki mást vár el egy partnertől, ki többet, ki kevesebbet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Balázs

    Kedves doktornő.
    Nekem egy olyan rövid kérdésem lenne hogy mit tegyek ha a párom a volt szerelmére rá írt olyat hogy szakítana velem miatta meg csak azért nincs vége köztünk mert nincs más. Számon kértem hogy mi ez és azt mondta csak felelsz vagy merszeztek a barátnőjével. +úgy vettem észre már nem is szeret annyira. viszont sokszor érzem azt hogy igazán szeret. Én nagyon szeretem és nem akarom evleszteni. Mit tegyek? beszéljem meg vele? Vagy hagyjam. Nem akarok vele veszekedni.

    • Habis Melinda

      Kedves Balázs!

      Szerintem mindenképpen érdemes beszélgetnie a barátnőjével a rossz érzéseiről. Belemenni a részletekbe azzal kapcsolatban, hogy miből érzi/nem érzi a szeretetét. Ettől a kapcsolatuk bensőségesebbé válhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Gyuláné

    14 éves inzulinos nagylányomat mikor hagyhatom otthon hogy dolgozni mehessek . 1 hete állapitották meg hogy cukros.

    • Habis Melinda

      Kedves K. Gyuláné!

      Fontos volna, hogy beszéljenek róla, a lánya hogyan éli meg a cukorbetegségét, mire van szüksége Öntől. Igényli-e egyáltalán az Ön jelenlétét. Ha igen, akkor milyen formában, meddig (ezek az elvárások a realitáshoz szabhatók).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • XY

    Kedves Melinda!

    Nagyon érzékeny ember vagyok és ha az érzéseimről beszéltem mindig negatív visszajelzéseket kaptam (pl. hogy ez csak hiszti, túl komolyan veszek mindent). Mindig úgy éreztem, hogy az emberek nem képesek megértőek lenni velem, ridegnek és érzéketlennek kezdtem látni mindenkit. Éppen ezért mindig magamba tartottam a véleményem, egy idő után már nem is igényeltem hogy megosszam őket, végül már a barátoknak sem éreztem szükségét, mostanra csakis a párommal vagyok beszélő viszonyba. Később egyre rosszabbul viseltem azokat a helyzeteket ahol másokkal kell beszélnem, vagy az olyan helyeket ahol sokan vannak. (Gyakran rosszul lettem, kerültem az iskolát, volt hogy napokig ki sem léptem otthonról). Jó jegyeim vannak és vannak terveim az életben, a problémáim miatt mégsem tudok haladni az életben. Nem tudom hogy leszek képes elmenni egy szóbeli vizsgára vagy egy állásinterjúra. Emiatt gyakran értelmetlennek látom a fáradozásaim és nem is teszek a céljaimért. Voltam pszichológusnál pár alkalommal, évekig tartott hogy rávegyem magam, de képtelen voltam beszélni a problémáimról személyesen.
    Ön szerint egy kapcsolat is elegendő lehet az életben? Kellene barátságokat kialakítanom a párkapcsolatom mellett vagy nem feltétlenül szükséges? Vannak „trükkök” amik segíthetnek abban hogy motivált tudjak maradni? A párom gyakran elkísér azokra a helyekre/alkalmakra amiktől nagyon tartok, ez sokat segít. Van esetleg még valami amit tudnék tenni ez ügyben?

    • Habis Melinda

      Kedves XY!

      Igen, fontos volna, hogy visszamenjen a pszichológusához és beszéljen vele azokról a dolgokról, amikről nehezére esik. Hosszú távon az egyetlen működőképes megoldás, ha elfogadja és megtanulja kezelni az érzéseit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Roland Erik

    Apukám réggebb hát…..nem mondhatni alkoholista volt de azért ivogatott.2 éve furcsán kezdett viselkedni.Olyan dolgokat mondott anyámnak ami nem igaz vagyis képzelődött.1-2hónapra rá elválltak.Én apukámmal maradtam.Ennek 2 éve azóta egy folytában mondja a hülyeségeit én most már azért nem mindenben adom igazát és igen rosszul döntöttem.És arra is rájöttem hogy apukám csak az ilyen”gondolataiért”hagyta el anyámat(részegen most is mondja hogy mennyire szereti csak ezt azt amazt csinált vele ami nem igaz.Szeretnék segítséget kérni mit tegyünk hogy hejre jöjjön?Nem akar orvoshoz menni.És még egy kérdes:Ha azt mondja anyukámat szereti csak ilyet olyat tett vele ez is a betegségéhez tartozhat?Mármint ha sikerül ki gyógyúlnia lehet esély hogy újra összejöjjenek?Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Roland Erik!

      Levele alapján azt gondolom, hogy Önnek nagyon nehéz lehet, s fontos volna, hogy szakszerű lelki segítséget kapjon. Az apjának is mielőbb segítségre van szüksége (házirovos-pszichiáter-addiktológus), de ez nem az Ön dolga, hiszen feltételezem, hogy van még felnőtt a családban (nagyszülő, apja testvére, stb).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gy. Andrea

    Kedves Doktornő !
    10 éves a fiam, harmadikos. A probléma a tanulással van : ami érdekli ( pl. matematika, műszaki dolgok, szerelés, legózás), azzal jól el van, egész nap ezt csinálná. Ami viszont nem érdekli : nyelvtan, környezet, hiába gyakorlok, tanulok vele, most ebben a tanévben csak 3-as dolgozatot képes írni. Másodikban erős 4-es volt, most kissé visszaesett. Nem értem, hogy miért: otthon, mikor kikérdezem, tudja a tananyagot, a dolgozatban viszont mindig csinál annyi hibát , hogy csak 3-ast tudjon elérni. Nem tudom, milyen eszközökhöz nyúljak : büntessem, tiltsam el attól,a mit szeret, vagy mit tegyek ? Hiába gyakorlunk, mintha nem jutnánk előre. Másodikban járt INPP-re is ( csoportos foglalkozás, a suliban volt), szerintem semmi hatása nincs. A tanárnő javasolta, hogy vigyem el kiropraktőrhöz, de akik elvitték a gyerekeiket, ők se tapasztaltak semmi pozitív változást, két perces kezelés után valószínűleg nem is lehet.. Csúnyán ír, ő tényleg igyekszik, a tanárnő ezzel piszkálja, hogy a dolgozatát egyszerűen át fogja húzni, ha nem bírja elolvasni. Otthon gyakoroltatom az írást is, akkor szebb neki, de a füzetet megnézve az órán ha gyorsabban kell írnia, tényleg csúnya. Hogyan tudok segíteni neki ? Köszönöm, Andrea

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levele alapján az a benyomásom, hogy önt nagyon nyomasztja a fia iskolai teljesítménye. Felmerül a kérdés, hogy a gyermek valóban kifejezetten a képességei alatt teljesít-e, vagy sem. Az, hogy kevésbé jó azokban a tárgyakban, melyek nem érdeklik, érthető. Amennyiben azt érzi, hogy hiába szorgalmas, mégsem tudja az iskolában azt a teljesítményt hoznia fia, amit otthon, gyermekpszichológushoz érdemes fordulni, aki segít majd megfejteni ennek okát és javaslatokkal is ellátja Önöket arra vonatkozóan, mi szükséges a változáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Pályaválasztás előtt állok, ez a 12. Évem, és eddigi egész életemben el volt határozva a célom, az állatorvosi. Viszont sajnos rá kell jönnöm, hogy nem biztos, hogy ezt szeretném csinálni, mert egyenlőre csak az utat látom odafele, ami elég rögös. Viszont ez volt az álmom és gyengeségnek tartanám ha lemondanék róla, de egyenlőre az egészségem fontosobb. Felvettem emelt tárgynak a kémiát és a biológiát, de a kémiát gyűlölöm, és teljesen kikészít, a lelkemet is kitanulom, és ki vagyok merülve, állandóan beteg vagyok és nagyon sokat fogytam az idegtől. Le szeretném adni ezt az órát, de egy olyan gondba ütköztem, hogy nincs B tervem, úgy érzem semmilyen szakma nem illik hozzám. És őszintén nem tudom mit kéne tennem, maradjak és csináljam végig, vagy adjam fel? Az nem lenne nagy gyengeség? Én szívem szerint megtenném, de a családom csalódna bennem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy nincs könnyű helyzetben, hiszen úgy érzi az egészsége és az álmai közül kellene választania. Azt javasolnám, hogy mesélje el gyötrődéseit a szüleinek, s kérjen tőlük segítséget. Akár keressenek fel együtt pályaválasztási tanácsadót, ahol a karrierépítéssel kapcsolatos konkrét tanácsokat kaphat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien

    8 éve vagyok együtt a férjemmel 4 éve vagyunk házasok 5 éve élünk együtt 2 közös gyerekünk van boldogok vagyunk szeretjük egymást és a gyerekeinket is imádjuk de viszont a férjem exe meg mindig képbe van családtagok és közös ismerősök által erdeklodik rólunk meg mindig a férjemmel én előttem 2 évet volt együtt és laktak együtt férjem elmondása szerint nem működtek nem volt jó a viszonyuk……. amikor ősze futunk vele valahol és látom nagyon nehéz visza fogni magam hogy ne szóljak és ne ussem meg a kapcsolatunk elején is meg nagyon sok gondot okozott nekünk mert zaklatta és nem hagyta beken a férjem hol ott a férjem mar nem akart tőle semmit a férjem anyját is hivogatta s ellenem uszitotta hogy engem ne szeressen. Aztán sok vita és balhé után végre találkoztunk hárman egy helyen ahol meg beszéltünk mindent és a férjem engem választott o ezt el fogadta látszólag mert utána egy hónap után lett is valakije neki is férjhez is ment hozza és van egy gyerekük de meg mindig utánunk erdeklodik mindent tud rólunk szinte.
    Sokak szerint meg mindig szereti a férjem és reménykedik és sokak szerint nem akar meg egy gyereket a férjétől mert a ferjemre vár és majd neki akar szülni második és közös gyereket nagyon szepen kérem segítsenek ez ügyben előre is koszonom segítségüket és tanacsaikat

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Érdemes volna négyszemközti munka segítségével átgondolni, miért is tart attól ennyire, hogy a párja elfogadná a hölgy érdeklődését, hiszen azt írta, boldogok együtt. Arról nem ír, hogy fogadja az erőszakos közeledést a párja. A közös család is rendszerint összetartó erő. Ha igényli, hogy beszélgessünk ezekről, vegye fel velem a kapcsolatot valamelyik elérhetőségemen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Babo

    Kedves Melinda,

    Én 23 éves vagyok, a párom pedig 22. Diákok vagyunk így nincs igazán keresetünk, inkább a tanulásra igyekszünk koncentrálni (így csak alkalmanként dolgozom), de ezért egy saját lakást sem engedhetünk meg magunknak (és a közeljövőben sem). Budapesten járunk egyetemre, de mivel a párom vidéki ezért egy darabig külön lakást bérelt a városban, majd idén januártól “hozzám költözött”. Az alsó szinten az én és a nagymamám lakrésze van. Van két külön szobám, így egyáltalán nem zavarjuk egymást, a barátom és a nagymamám jól kijönnek egymással. A felső szinten van a család többi tagja, ahova mivel én nem tudok az ösztöndíjamból elég ételt venni, oda megyek fel enni és főzni többnyire. A szüleim nagyon igyekeznek, hogy összebarátkozzanak a párommal, de mivel ő nagyon nehezen nyílik meg ráadásul nem túl beszédes, így nincs könnyű dolguk.
    Én elkezdtem átalakítani a szobáim, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, mondtam, hogyha valami zavarja vagy nem tetszik neki csak szóljon, ezek csak tárgyak, a lényeg hogy otthon érezze magát.
    Ennek ellenére folyton hazajár vidékre, ami innen majdnem 3 óra út tömegközlekedéssel a városon keresztül, ráadásul nem szeret utazni. Hétfőn feljön este az órájára utána ha teheti szerda este órája után el is megy, vagy néha a kedvemért csütörtök reggel. Próbáltam vele többször beszélni erről, de nem érti mi a problémám. Annyit mond, hogy otthon is akar lenni, meg volt olyan hétvége, amikor nálam volt. Apukájával nincs túl szoros kapcsolata és folyton olyan munkákat vár el tőle amiket nem szeret és nem is tud megcsinálni otthon. Anyukája nevelte egyedül nagyon sokáig, de valahogy az ő viszonyuk egyfajta se vele-se nélküle viszony. Folyton veszekednek, civakodnak, de ennek ellenére például fel kell hívnia az anyját amikor felmegy Pestre, hogy felért pedig már évek óta jár fel.Én sokat voltam náluk és ahogy figyeltem úgy érzem, inkább anyukája nem tud tőle elszakadni, nem fordítva. Nincs privát szférája otthon, nem zárodik az ajtaja (ami amúgy is üvegezett), a szekrényébe tárolja az anyja a ruháit, és olykor nagyon kínos volt, mikor mi ketten beszélgettünk vagy filmet néztünk a szobába és az anyja szó nélkül bejött és elkezdett bent pakolni, fontoskodni vagy odaült mellénk hogy beszélgessen. Ugyanakkor a barátom ha teheti minden héten visszajár, de még haza se ér már panaszkodik mindenre. Teljesen más az értékrendünk az anyukájával, de jól kijövünk egymással.
    Először azt gondoltam, hogy az a baja, hogy a családommal kell találkozni, de ha itt van 1x max 2x fut össze velük kb 15 percre (ha egész héten marad), de úgy tűnik kezd ő is feloldódni a társaságukban. A nagymamám sok vizet nem zavar. Már mondtam neki, hogy tőlem vegyen magának reggelihez alapanyagot, hozzon otthonról ebédet ha szereti cipelni,engem nem érdekel, ha ettől megnyugszi, hogy nem a szüleim veszik neki az ételt (“hogy ne ők tartsák el”). Szüleimnek egyáltalán nem állt szándékában lakbért kérni, de hogy is tudnának ha 2,5 napot van itt a héten összesen.
    Szóval van egy szinte teljesen különálló lakásunk, már minden mosást-takarítást én csinálok itt, csak étkezés miatt megyek fel szinte(de neki nem kell azért sem), ezen kívül nagyon bensőséges és őszinte kapcsoltunk van már több mint két éve. Csak ez bánt engem és sajnos nem tudom mit tudnék tenni.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Babo!

      A párja és a szülei közti kapcsolat minősége nem függ attól, hogy milyen az Önök párkapcsolata. Minél nehezebb a szülő-gyermek viszony az évek során, annál nehezebb lesz leválni. Főleg, ha a szülő nem akarja gyermekét elengedni. Fontos volna tehát, hogy a párja önismereti munkába kezdjen, ennek segítségével megértse az édesanyja túlzott ragaszkodását és rájöjjön arra, hogy nem feladtata kiszolgálni az ő függőségi igényeit. Sőt, hosszú távon mindkettejüknek az lenne a legjobb, ha a saját életüket élnék.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Idegen

    Párom édesanyja elhunyt. Nem igazán ismertem 3x találkoztunk a 4év alatt mióta együtt vagyunk párommal így nem is álltunk közel egymáshoz. Temetésre nem szívesen mennék el. Rossz érzéssel tölt el a gondolata is. Illetlenség lenne ha nem mennék el csak párom?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A legfontosabb kérdés szerintem, hogy a párja mit szólna ehhez? Önt mi tartja távol? Milyen érzései, gondolatai vannak a temetéssel kapcsolatban?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nóra

    Kedves Melinda!

    Az öcsém, B, 23 éves, ő és én együtt élünk a szüleinkkel. Gyerekkora óta játszik számítógépen, és azon kívül, hogy becsülettel dolgozik, semmit sem csinál, csak játszik. Hazaér munkából, velünk eszik, de aztán azonnal a számítógép elé ül, és játszik este 6-tól, 11, éjfélig. Egy rántottát sem tud megcsinálni, semmiben sem segít, mindenért könyörögni kell neki. Próbáltuk programokkal kimozdítani otthonról, kirándulni eljött velünk, fagyizni is, de magától ő nem mondja, nem kéri. Számtalan alkalommal elmondtuk neki, hogy ez nem élet, próbáltunk segíteni, először csak megjegyeztük, hogy ez így nem jó, kértük, könyörögtünk, később már fenyegettük, hogy összetörjük a gépet, de semmi sem használ. Teljesen tanácstalanok vagyunk, és kétségbe vagyunk esve, hogy sosem lesz képes az önálló életre, pedig azt mondja, vágyik rá, mégsem tesz érte semmit. Már nem tudjuk, mi lenne a legcélravezetőbb, hogy felébresszük ebből az állapotból. Nem hallgat ránk, mindig ígér, de semmi sem változik. Most már tényleg azon gondolkodunk, hogy egyszerűen kidobjuk a gépet az ablakon… Tud esetleg valamit ajánlani, mit tehetnénk?

    Előre is nagyon köszönöm, köszönjük a segítségét.
    Nóra

    • Habis Melinda

      Kedves Nóra!

      Levele alapján felmerül számítógépfüggőség a testvére esetében. Fontos tudnia, hogy ez a betegség az egyéb függőségekhez hasonlóan szakszerű kezelést igényel, tehát ha kidobják a számítógépet, az önmagában nem elég a probléma megoldásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Párommal sokat vitazunk!én kamionon vagyok O otthon 2gyerekel!én elég hamar felhuzom magam és elég féltékeny is vagyok most el akkar hagyni a sok vita miatt nem tudom mit tegyek

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Nehéz lehet Önnek ez a helyzet. Fontos lenne, hogy a megoldáson közösen, párterápia segítségével dolgozzanak. A változtatás egy ilyen helyzetben sajnos nem csak elhatározás kérdése.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • László Hajnalka

    Szeretnék érdeklődni hogy mi a teendő olyankor ha két unoka testvér közösül egymással

    • Habis Melinda

      Kedves Hajnalka!

      A teendő több mindentől függ, pl attól, hogy hány évesek az illetők, illetve hogy Ön milyen viszonyban áll velük. Milyen helyzetben, gyakorisággal történik mindez, Ön mit gondol róla.
      Várom válaszát!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Áron

    Tisztelt Habis Melinda!
    Az utóbbi időben egyre bizonytalanabb vagyok minden értelemben. Az önbizalmam nagyjából a 0-ra redukálódott, és ennek persze számos oka lehet. Ez abban nyilvánul meg, hogy néha félek például idegen emberek társaságában a metrón és egyéb más tömegközlekedési járművön utazni. Van egy nagyon fura szokásom, hogy próbálom felvenni egy pár emberrel felvenni a szemkontaktust, egyet rájuk mosolyogni pozitív megerősítést várva. Emellett ha régi ismerőssel találkozom, gyakran előfordul, hogy még köszönni sem merek, mert félek a beszélgetéstől, hogy az kellemetlen pillanatokat is tartogathat számomra, valamint nem tartom magam egyenrangúnak velük. És ez kellemetlen helyzeteket szül időnként, amelyekből az következik számukra, hogy tapló vagyok. Pedig nem, csak akkora szorongás munkálkodik bennem ezekben a helyzetekben, hogy félek megtenni a kezdőlépést, amely egyébként elvárható lenne. Ma pont egy ilyen helyzetbe hozott a sors és az én gyávaságom, amelyet a mai történet alanya neveletlenségként értelmezett. Lényegretörően találkoztam egy volt osztálytársnőmhöz hasonló lánnyal, akivel még össze is néztünk, de rejtélyes okból nem köszöntünk egymásnak. Ő pedig elkezdte szaporázni a lépteit, én meg a lehető legnagyobb hibát követtem el ebben a helyzetben,utánaeredtem. 2 okból kifolyólag :Egyrészt, hogy megnyugtassam magam, hogy az illető nem a volt osztalytarsam, csak osszekevertem vele, mert annyira hasonlítanak. 2.Ha mégis ő, nem mehetek el köszönés nélkül mellette, bár az szerintem jelzeserteku cselekedet volt, hogy ő se mondott semmit, pedignem voltunk rosszban. Egy szó, mint száz, gyorsítottam és követtem (amit így utólag nagyon megbantam), mert ez akár már zaklatasnak is tűnhetett számára, hogy követi valaki, pedig én csak azt egy kérdést akartam neki feltenni, hogy “Szia, nem te vagy az xy? Végül utolértem, és megszolitottam, hogy” Bocsi, ne haragudj “.. De rám sem hederitett. Éppen ezért, otthagytam és hazajottem. Mire haezaertem, arra lettem figyelmes, hogy letiltott az egyik közösségi hálón. Most nagyon szégyellem magam és elég komoly lelkiismeretfurdalasom van. Szóval ez volna a szituáció, ami már az utolsó csepp volt a pohárban. Korábban is szerettem volna pszichologustol tanácsot kérni, de eddig turtem a baromsagaimat és a kínos helyzeteket, amibe kerültem. Viszont irtózatosan frusztrált vagyok mostanában, és szerettem volna egy szakember véleményét kikerni, hogy min kellene változtatni. Ön szerint mit tehetek ebben a konkrét helyzetben, amit az előbbi pár mondatban leirtam Önnek? Írjak neki és kérjek tőle bocsánatot? Ön mit javasol?
    Előre is köszönöm a segítségét!
    Üdvözlettel : Áron

    • Habis Melinda

      Kedves Áron!

      Szerintem jó, hogy leírta, ami nyomasztja. Fontosnak tartom, hogy a szorongásaival máskor is, akár szakszerű keretek között foglalkozzon. Szintén jónak találom, hogy szeretné tisztázni a helyzetet az ismerősével. Szerintem érdemes elmondania, vagy leírnia neki, hogy nem akart rosszat, egyszerűen kedves próbált lenni, csak az adott helyzetben furán jött ki a sietsége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsolt V.

    Kedves doktornő!

    A kapcsolatunk a hölggyel rövidre sikerdett, ám az ok a szétválásra a gyereke. Ugyanis rábizta a döntést, ki lehet vele és ki nem, illetve senki. A gyerek közölte vele a faggatózásra, hogy egyelőre senki sem kell. Az anyja pedig így engem dobott, mondván teljes időt akar vele tölteni a stabadidejéből, ami amúhy is kevés a munkájából adódóan, Remekül indult a kapcsolatunk..

    Azt mondta, talán később megkeres ez ügyben, bár elvileg a kapcsolattartás megmarad, kértem ne hagyjukkihülnia szererlmet, de így hogyan lehet csinálni bármit is. Bezárkozott, összetört, én is össuetörtem.

    Mondtam neki, így sosem lesz senkije. Igaza válás is benne lehet ebben a gyereknél.. biztos, de a párválasztást ne ő döntse már el. igaz, akkor később tehet be zsarolással , rágalmazással.. Érzékeny vagyok vagyok , végre találtam valakit aki viszont tud szeretni. 5 éve nem találtam ilyet, akivel randizni is tudtam.. csak három lett belőle.. sírógörcsök vannak ..

    Mit tehetek? Keresni nem fogok mást.. Még valami. A gyerekre haragszom, holott ő magát védi. félelmem az, ha összejönnénk később, hárman, a rombolót k látnám benne

    Az anyának nem így kellett volna döntenie. Ezt nem csak én látom így. felajánlottama hármas randit, a gyerek nemet mondott arra is..

    Azt gondolom, egydül nem tudja az érzelmi stabilitást megadni neki majd. Bár ő kételkedik abban, hogy a családi háttér miatt alakul ki azt instabil állapot. a nőnek rendezett gyeekora volt, de ezt véleméányem szerint a rossz házasság okozhatja.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsolt!

      Megértem, hogy nagyon megviselte ez a helyzet! Valóban igen szerencsétlen, hogy egy gyermek döntött a párkapcsolatuk sorsáról. Az anya felelőssége kellett volna legyen, hogy kimondja, amit érez, vagy mit akar, így azonban gyermek lett túlterhelve (hiszen nyilvánvaló, hogy csak látszólag döntött Ő).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Petrilla Réka Édua

    Nem tudom rávenni magamat olyan dolgokra amikhez nincs kedvem, amiket nem szeretek. A tanulásban is lusta vagyok, szorgalmam egyáltalán nincs. Nagyon könnyen megjegyzek dolgokat, de csak amik érdekelnek. Ezért tanulásban is van amiben jó vagyok, de van amiben e miatt rossz.

    Mi miatt van ez, és hogy tudnék ezen változtatni?

    • Habis Melinda

      Kedves Petrilla Réka Édua!

      Szerintem természetes, hogy ami jobban érdekel minket, abban motiváltabbak vagyunk. Az, hogy nem lehetünk mindenben jók, hozzánk tartozik. Jó, hogy könnyen megjegyez dolgokat!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • loretta

    Kedves Dr nő
    28 éves vagyok párommal.ossze szeretnék költözni van egy kislányom is
    Jelenleg apukammal vagyok nála lakók sose hagytam el . És sajnos most se bírom de akkor a kapcsolatom megy rá. Sajnálom és gondolom rossz lenne neki is főleg H az unokája is vele nőtt fel mit tegyek??

    • Habis Melinda

      Kedves Loretta!

      A félelmeit önismereti munkával lehetne megérteni és leküzdeni. Miből gondolja, hogy az apukája rosszul viselné, ha ön a párjával és a gyermekével élne? Ha igényli, hogy ezeken négyszemközt, együtt dolgozzunk, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mercédesz

    Kedves Doktor Melinda! Egyszer már írtam önnek, párkapcsolati,- és családi probléma miatt. Ahogy írtam 14 esztendős serdülő leány vagyok. Nevelőszülőnél vagyok, pontosabban a vérszerinti nagymamámnál. Már középkorú, kissé agresszív, (értem ez alatt, hogy ha nem tetszik neki valami, felemeli a hangját, emeli rám illetve vérszerinti öcsémre a kezét) és nehéz vele kommunikálni már csak azért is mert nincs meg köztünk az ,,anya-lánya” bizalom. Nos, én már megtapasztaltam a szerelem jó, s rossz tulajdonságait, mit persze a félelmem miatt nem közöltem édesanyámmal. Manapság összejöttem egy 17 éves érett fiúval, kivel komolyan gondolom a kapcsolatot és ezt viszont be szeretném jelenteni nevelőanyámnak, félelmem leküzdéseként. Természetesen félek a reakciójától, mivel, hogy agresszív tartok attól, eltiltana a fiútól akit igazán tiszta szívemből szeretek és ez Ő felőle is így van. Szeretném segítségét kérni, hogyan közöljem édesanyámmal az ,,örömhírt”. Mit javasolna? Válaszát előre köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Mercédesz!

      Azt tudom javasolni, amit korábban is írtam Önnek. Talán nem voltam elég egyértelmű, ezért leírom más szavakkal a gondolataimat. Gondolja végig a lehetséges következnényeket. Mitől kell tartania, s milyen előnye származhat a kapcsolatuk tényének közléséből. Ezeket mérlegelve döntsön. Amennyiben a családjában az erőszak elfogadott (többször előfordult), sajnos nincsen arra recept, hogyan kerülheti el ezt. Ezért javasoltam, hogy beszéljen a nehézségeiről olyan felnőttel/felnőttekkel, akiben megbízik és aki fizikailag is közel van, nehézségek esetén konkrét segítséget tud nyújtani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Irenke

    Kedves Doktorno,

    sok fajdalom es nehezseg ert a multban: maganyos voltam nagyon, elment az eletkedvem is. Jelenleg nem tudom elengedni a multat, nem tudom elfogadni hogy ezek a dolgok pont velem törtentek meg.

    • Habis Melinda

      Kedves Irénke!

      A nehéz dolgok elengedésében és a múltbéli traumák feldolgozásában a pszichoterápiás munka segíthet. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek közt dolgozzunk ezeken, kérem keressen meg elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • U. Eszter

    Tisztelt Doktornő! Egy harminc éves nő vagyok, akinek olyan problémája támadt a 2 éves kapcsolatában, ami után csorbult az önbizalmam és bizalmam is a párom felé… Megláttam egy olyan üzenet váltást, amiben a párom egy ismerőse párját szívesen tudná magának… Ha ez egy “pixel” nő lenne, nem is csinálnék ebből problémát, de úgy érzem már ennyire sem tisztel. Értem én, hogy férfi, de ha valaki szereti és tiszteli a másikat nem tesz ilyen megjegyzést. Köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Megértem, hogy ez rosszul esett Önnek! Ezért is volna fontos, hogy beszéljenek erről a párjával. Hiszen egymást kell jobban megismerniük, tiszteletben taratni azt, ami a másiknak fontos, kerülni ami rossz érzésekkel töltie el kedvesünket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Brigitta

    Kedves Melinda!
    Önismereti problémával fordulnék önhöz, gyermekkorból hozott sérüléssel, amit nem tudok magamban megoldani egyedül.
    Párkapcsolatban élek, a párom 16 évvel idősebb nálam. Sajnos ezt a kapcsolatomat is, mint a korábbiakat, szép lassan tönkreteszem a féltékenységemmel, az érzékenységemmel és az önbizalom hiányommal.
    Úgy érzem hogy ebben a kapcsolatban a féltékenység részben jogos, vannak olyan szituációk, amelyeket nagyon nehezen élek meg, mint például hogy a párom közösségi oldalán javarészt csak modellek, fitneszlányok és szexbombák oldalai vannak előnyben részesítve, ezeket nézegeti.
    Nekem ez fájdalmas, nem tudom kezelni ezt a dolgot, úgy érzem, hogy elakadtam egy blokkban és nem tudom rendbehozni ezt magamban.
    A barátnőim azt mondják, hogy ezeknek a férfiaknál nincs jelentősége, de én rettentő fájdalmasan elem meg… mintha megcsalnának…
    Talán sokkal mélyebben van a gond, ebben szeretnék segítséget, véleményt kérni öntől.
    Ön szerint mi vezethetett idáig, hogy ezt ennyire drasztikusan élem meg?
    Lehet, hogy ennek tényleg nincs akkora jelentősége?
    Ön mit javasol?
    Válaszát köszönöm szépen.
    Udvozlettel: Brigitta

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Az önismeret lényege a tudás mellett egy másik ember (pszichológus, vagy csoporttag) való érzelmi kapcsolat. Az ennek során keletkező őszinte visszajelzések, a felmerülő speciális kérdések közös átgondolása. Ezért sajnos nem tudok a levelére érdemi választ adni. Az önismereti munka megkezdésének azonban volna értelme, s ennek során át kellene gondolni a félelmeit, ezek gyökereit, valamint a jelen helyzet sajátosságait is (beleértve persze azt, a párja miért nézeget modelleket nap, mint nap, mi a célja a viselkedésének). Ha igényli, hogy ezekről a témákról négyszemközti keretek között beszélgessünk, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Hajnalka

    Kedves doktornő!
    Annyi kérdésem lenne hogy a hutlensegrol szóló blogcikket ami alapján javulhat a kapcsolatom a barátommal mikor fogja megirni?

    • Habis Melinda

      Kedves Hajnalka!

      Új blogcikket minden hónap 21-én szoktam posztolni. A következő valóban a párkapcsolatról fog szólni, de nem javaslom, hogy a kapcsolatuk javulását ettől várják. Ez ugyanis nem csodaszer, hanem pusztán némi innformációt, speciális tudást tartalmaz. Az, hogy ezt mennyire tudjuk beépíteni a saját életünkbe, hétköznapi helyzetekben alkalmazni, számos tényezőtől függ. A hűtelensgről egyébként írtam korábban, talán érdemes ezt elolvasniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Unokam-15 ev fiu- többször hatranez.Ezt nekem mondta, testvere eszrevette.
    Azt mondja, otthon, utcan.De suliban nem.
    Mi ez?
    Együtt le lehet errö szokni?Ha elemezzük, mikor nez hatra, minek a hatasara, Kinek a hatasara.Mi forog ilyenkor vagy elötte a fejeben.Zavarja ez öt,
    En tanacsolni szeretnem neki, hogy röviden jegyezze le 1 hetig a tüneteit.Jo ötlet?
    Ha igen, mit irjon le..
    Köszönettel:OMA

    • Habis Melinda

      Kedves OMA!

      Levele alapján azt hangsúlyoznám, hogy mindannyiunknak vannak egyéni, talán mások számára furcsának tűnő szokásaink. Ezek azonban a legtöbbször ártalmatlanok. Miből gondolja, hogy az unokáját zavarja a hátranézés? Önnek miért kellemetlen mindez? Milyen gondolatai, emlékei vannak ennek kapcsán?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter

    Kedves Doktornő.

    Hol is kezdjem… Számomra nem kicsit kínos erről beszélni de úgy érzem , hogy valakivel meg kell osztanom. 14 éves vagyok és van egy hatalmas nagy titkom… Most kérdezheti magában, hogy mit keres itt egy 14 éves gyerek. A válasz egyszerű. Ez a 14 éves lány nagyon fél beszélni az anyukájával arról, hogy a nevelőapja már egy jó ideje renddzeresen fogdossa mikor az anyukám nincs itthon. Folyton azt mondja, hogy milyen szép és csinos vagyok. Fogdos intim helyeken ott ahol nem szeretném. Mikor ezt szóvá tettem neki, hogy nem akarom mindig elakart hallgattatni olyanokkal mint pl: ez nem fáj…, csak egy kicsit…, iszonyúan szép vagy. A mai volt az utolsó csepp a pohárban amikor bejött a szobámba amikor pakoltam és , elkapta hátulról a derekam. Azt mondta , hogy egyszer úgyis megfoglak hadd ne mondjam ki könyörgöm, hogy mit fog tenni… azt is mondta , hogy nem most hanem később… Ellenkeztem, kapálóztam és azt mondta, hogy jobb ha nem állok ellen…. Én nem kicsit félek doktornő. Sőt. Rettegek elmondani anyának, vagy az osztályfőnökömnek… Nem akarom, hogy felbomoljon a családunk… Nem akarom, hogy anya szomorú legyen mert túl sok mindenen mentünk keresztül…. De egyszerűen már nem bírom ezt a folyamatos “terrort”. Kérem doktornő tanácsoljon valamit mit tegyek?… Rettenetesen félek.

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Nagyon jó, hogy leírta, hogy mitől szenved és fontos, hogy ne hagyja, ami történik Önnel. Egyáltaéán nem kell elviselnie a nevelőapja molesztálását! Javaslom, hogy mielőbb kérjen segítséget az osztályfőnökétől, vagy más megbízható felnőttől, aki segít majd eloszlatni a félelmeit, végiggondolni milyen konrkét lépseket érdemes tenni. Az anyjának is az a jó, ha Ön jól érzi magát a bőrében és mindenféle erőszaktól mentesen nőhet fel. További információért keresse a yelon.hu weboldalt, ahol lehetősége van önkéntes segítőkkel beszélgetni szexről, önvédelemről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Anna

    Kedves Doktor Nő! 34 éves nő vagyok,4 éve házas.Van egy 4 éves kislányunk és jelenleg 8 hónapos terhes vagyok. Egy ideje elidegenedtünk a férjemmel, csak éltünk egymás mellett.Sajnos van egy olyan óriási hibám, hogy nem tudok kommunikálni, szeretem magamban tartani a problémáimat,konfrontálódni végképp nem szeretek. Egy ideje motoszkált bennem valami fura és beleolvastam a férjem levelezésébe és olyanokat találtam, amikre nem számítottam. 3 nővel chatelt, ebből 2-vel 1 munkahelyen dologozott. A 3.nő is ott dolkgozott,csak közben felmondott,vele fotókat is küldözgettek egymásnak ,gondolom sejti, hogy mik voltak a fotókon…. Le volt beszélve egy randi másnapra,úgyhogy pont időben kaptam el a dolgot.Amikor elolvastam, sokkot kaptam, azonnal hazahívtam, nem tagadott semmit.Állította, hogy poénnak indult mind a 3, ez az egy “elsodorta”.A következő 2 napban nagyon sokat beszélgettünk,mindenki elmondta a sérelmeit,én is elismertem,hogy nagyban hozzájárultam, hogy idáig jutottunk.Nagyon igyekezett, telefonálgatott napközben,aggódott, nehogy nekem vagy a babának baja essen. Aztán eltelt 1 hét és én szóvá tettem, hogy kicsit olyan lenne mikntha szőnyeg alá lenne söpörve ez a dolog. Azt mondta, nagyon szívesen válaszol minden kérdésemre,de nemigazán tudom, mit kérdezhetnék még.Aztán eltelt most még egy hét, nem beszélünk róla.Egyébként minden rendben lenne, mintha újra egymásra találtunk volna, de mintha hiányozna nekem az elégtétel, vagy nem is tudom, micsoda.Nem tudom, hogyan tudnánk azon dolgozni, hogy egy újra bízzak benne.
    Üdv:Anna

  • T. Boglárka

    Kedves doktornő!
    Egy 23 éves lány vagyok, jelenleg albérletben élek a barátommal és a szüleimmel Budapesten. A barátom 24 éves. Az lenne a gondom hogy barátommal elég sok gond volt a kezdetektől, és sajnos most is úgy érzem lelki terrorban tart engem. 1,5 hónapja költözött fel hozzám, nem akar semmit sem csinálni, beadta a jelentkezését nagyon sok helyre, a legtöbb helyről elutasították, de mégsem azon van hogy találjon magának valamilyen munkát. Füvezik, hiaba próbálom mondani neki hogy ez amit ő csinál az én anyagi helyzetembe nem fér bele, nem érti meg. Állandóan beteges féltékenykedéseket rendez, teljes mértékben kikészít, és azt érzem lehúzz mind anyagilag, mind szellemileg és azt érzem nem bírom tovább. Amikor szakításra került a sor megfenyegetett. Nagyon sokat gondolkodok hogy mit kezdjek vele, hogyan legyen mert magamat sem akarom tönkrerenni.

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Leveleléből egyértelmű, hogy sok nehéz érzés, gondolat van Önben a párjával kapcsolatban. Fontos volna ezeket mélyen átgondolni, nem hagyni, hogy bárki akár anyagilag, akár érzelmileg kihasználja Önt. Félelemből nem érdemes együtt maradni senkivel. Ha igényli, hogy nágyszemközti keretek között gondolkodjunk erről, kérem keressen fel elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Lara

    Tisztelt Doktor nő.
    Én odáig vagyok a háziorvosomért. Én 34. Ő 42 és családos. 4 éve hordoztam magamban ezt a titkot míg egy napot megírtam neki. Megköszönte és kész. De mindig kedves velem és ha összefutunk vizsgálat miatt mondjuk mert amúgy nagyon nem akkor megkérdezi hogy vagyok. A szemembe néz hosszan. Vegig mér. Látom hogy szimpatikus vagyok neki. Távol dolgozik a családjától többnyire hétvégén jár haza. Én ot nagyon imádom. Látom rajta hogy tetszem neki de nem lép semmit. Nem tudom…Én tegyék újabb lépest felé vagy hagyjam hisz orvos? Mit tanácsol?
    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Lara!

      Levele kapcsán számos önismereti kérdés merül fel, melyeket négyszemközti keretek között lehetne hatékonyan átgondolni. Például milyen kapcsolatra vágyik Ön pontosan? Mi vonzza Önt ebben a családos férfiban? Mit ismer, imád benne?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Katalin

    Kata
    Tisztel Doktórnő!
    Én már egy elég règóta kezdődött lelki probléma miatt fordulok Önhöz és kérnén a tanácsát!Fiatalon szültem 16 évesen,a terhessén túl nagy volt testemhez képest és hát igazából a hasam a melleim minden ami a nőiességem ábrázolta,az szinte eltűnt! A hasam szinte egészén szétrepedezett a bőr ami ami a mai napig ugyan olyan!lassan 12 éve elváltam a gyermekeim apjától,azóta egyedül velem a gyermekeim,volt több páréves éves kapcsolatom.Voltak köztük akivel több évig együtt is éltünk,de sajnos mindet kudarcként éltem meg!Decemberbe lesz 2 éve,hogy szingli vagyok!a legutóbbi pátkapcsolatom teljesen tönkre tett mind lelkileg és érzelmileg!a nőiességem szinte már nem is érzem!a büszkeségem a teljesen eltaposta!nem merek ismerkedni,ha férfi udvarolni próbál én hátrálok,de még csak egy egyéjszakás kaland sem menne!pedig sokszor hiányzik már.Mindig attól félek,ha esetleg valakivel arra kerülne a sor,akkor látványom miatt az lenne az első és utolsó is….pedig már nagyon vágyom a szerelemre a törődésre!kérem adjon tanácsot!hogyan lehetne ezt végre orvosolni!lehet egyáltani valamit tenni ilyenkor?válaszát előre is köszönöm!!!

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Igen, lehet tenni. Fontos volna, hogy elfogadja a terhesség után megváltozott tetsét, mert sokszor alkati kérdés, mennyire tüntethetők el a más állapot nyomai. Érzelmi munkával el kell gyászolni ezt a veszteséget és megtalálni Önben azokat a dolokat, amik vonzók a férfiak számára. Nyilvánvaló, hogy sok ilyen van, csak Ön nem veszi ezeket (eléggé) észre, ezért önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • csaba

    Üdvözlet nekem vanavilágon a legkevesebb önbizalmam,ami néha kiterjed szinte mindenre.Jelenleg ahhoz sincs hogy leirjam bővebben

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      Az önbizalom hiányán önismereti munkával lehet változtatni, ezért érdemes csoportos, vagy egyéni formában elkezdenie ezt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Tavaly decemberben ért véget a 6 éves párkapcsolatunk. Az elmúlt időszakban, sikerült egy enyhe depressziós időszakot lezárnom. A szakítás után a lelkileg megerősödés volt a cél, úgy érzem ez sikerült. Az elmúlt egy hónapban gondoltam elég erős vagyok már hozzá, hogy a volt párom elhívjam az otthonomba vagy valahová vacsorázni, beszélgetni. Azt a választ kaptam, hogy nem gondolja, hogy jó ötlet, hogy találkozzunk és jóban legyünk. Erre nem reagáltam semmit, kerültem a vita helyzetet. A mai nap hallottam, hogy történt vele egy kisebb baleset és megkérdeztem, hogy van. Azt a választ kaptam, hogy nem akarja, hogy aggódjak érte, hogy fontos legyen nekem, mert ő már régen nem szeret. Majd a beszélgetést azzal zárta, hogy nem akar sem a barátom lenni, sem párkapcsolatot tőlem. Megkérdeztem, hogy miért gondolja ezt, de erre már nem kaptam választ.
    Gondolja, hogy ez egyfajta menekülés lenne nála? Esetleg fél valamitől? Menekülne a valós érzései elől? (Ő 31 én 23 éves)
    Ön mit gondol?
    Üdv, Marry96

    • Habis Melinda

      Kedves Marry96!

      Nem gondolom, hogy érdemes volna a volt párja romantikus érzéseinek tulajdonítani azt, hogy elzárkózik a baráti kapcsolat fenntartásától, mert ennek számtalan egyéb oka lehet. Vannak emberek, akik nem szívesen tartják a kapcsolatot az volt párjukkal, s szerintem érdemes lenne ezt tiszteletben tartania (nem sérelemként reagálni rá, hiszen nem Önről szól ez a döntés).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Nikolett

    Udvozlom.K.Nikolett vagyok es parkapcsolati krizisbe kerultunk a ferjemmel.Az alapproblemank a kulonbozo neveltetesben,jellemben,szokasokban van.Roviden mi tul kevesek vagyunk,ok tul sokak.Pl.a ferjem kapott az anyjatol(tulzottan is)szeretetet,az apjatol nem,en egyik szulomtol sem kaptam szeretetet,torodest.Ennek kovetkezteben a ferjem anyuci egy szem kisfia lett,sok noi energiaval,apai,ferfi minta nelkul.En egyik mintat sem kaptam,bennem mindketto van vmilyen szinten.A parkapcsolatban nem vagyunk No,es Ferfi,mivel nincs is ra mintank.En sokat voltam egyedul gyerekkorom ota,o kevesbe,en ezert is szeretek sokat egyedul lenni,o nem.A gyereknevelesben(van 3gyerek)is kulonbozoek vagyunk a fent leirtak alapjan(is).Sajnos a szeretethiany miatt en feltekeny is vagyok,es onbizalmam sincs igazan.Ez szinten eleg nagy problema koztunk.Ez miatt en nem is tudok igazan szeretni,es azt se hagyom h engem szeressenek.Nincs jo parkapcsolati mintam se,a szuleim elvaltak,tobb megcsalas reszese is vagyok mint minta.Termeszetesen en is ezt csinaltam,erre volt mintam.Ma mar nem teszem,husegben elek,mert igy dontottem,de sajnos nincs jo komunikacionk a ferjemmel,ezert nem nagyon tudunk egyutt megoldani semmit.En 10 eve jarok egy pszichologushoz,tobb kevesebb sikerrel.Jelenleg egy masikhoz jarunk,o azt tanacsolta h 1hetig ne szoljunk egymashoz,ez egy nagy proba,de megeri.En szemely szerint a jo kommunikacioban hiszek,az ha nem szolunk egymashoz,nekem csak rosszabbat tett.Meg tart ez az idoszak,de mar az elso nap nem birtuk ki.Nem tudom mi lenne a megoldas,de szerintem ott kellene kezdeni h a serult gyerekkort eloszor helyre kellene rakni,es utana egymason dolgozni.
    Koszonom ha megirja velemenyet.Tisztelettel.

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápia segítségével dolgozni az Önök közti kapcsolaton a férjével. Az egyéni pszichoterápiás (nem hinném, hogy amiről ír, az) munka nem feltétlen elég ahhoz, hogy jól működnjön a házasságuk, hiszen a közös szokások, mintázatok kialakítása kölcsönös alkalmazkodást és magas szintű kommunikációt igényel. Nem tartom helyesnek továbbá, hogy több napig ne szóljanak egymáshoz, ettől csak érzelmileg még jobban eltávolodnak, holott az intimitás megteremtésére (mélyítésére) volna inkább szükségük.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kriszta K

    27 éves vagyok, és amikor külföldre mentem dolgozni, megnyílt a világ előttem, sokkal nyitottabb lettem az emberekre, férfiakra is. A kollégáim is mondták, hogy csak élvezzem ami történik körülöttem, hagyjam magam sodorni az árral, ne gondoljam túl a dolgokat, ne akarjak egyből megházasodni miután történt bármi is valakivel..és ehhez hasonlók. Elismertem, hogy igazuk van, eddig féltem megnyílni másnak, csalódások sorozatából állt az életem. Valahogy mindig az volt a baj, hogy sosem kaptam igazán viszont szerelmet, mindig egyoldalú volt a dolog. Hittem abban, hogy létezik szőke herceg fehér lovon, egyből beleéltem magam , talán túl hamar a helyzetbe, elképzeltem a közös jövőt..stb. Már 4 éve nem volt se párkapcsolatom, se szexuális életem, ezért elhatároztam, hogy itt az ideje ezen változtatni. Nem vagyok az a típus akinek akárki jó, mondhatni válogatós vagyok, igazából, ha nem érzem azt a pluszt, akkor bele se kezdek semmibe, inkább vagyok egyedül mint hogy legyen valakim csakhogy ne legyek egyedül. Szeretek a saját magammal lenni. De ha érzem azt a valamit, akkor nagyon hamar bele tudok szeretni valakibe. Így is történt egy estén elmentem egy bárba ahol élőzene szólt, és szóba elegyedtem a bártender sráccal. Nagyon megnyerő volt, gyönyörű mosoly, jóképű, kedves, érdeklődő..stb. Lehetett érezni, hogy valami van a levegőben köztünk. Persze tisztában voltam vele, hogy ez a munka azzal jár, hogy akárkit megkaphat pillanatok alatt ez egy ilyen életstílus. De engem ez nem érdekelt, én nem akartam semmi komolyat, csak követni akartam végre az ösztöneimet, nem agyalni semmin, csak hagyni hogy történjenek a dolgok. Hát így is lett, a második találkozásnál tulajdonképpen én voltam az aki hagyta, hogy megtörténjen a dolog. És nem is bántam meg. Utána találkoztunk többször de csak szex miatt. Pedig mielőtt ez megtörtént, rám írt, üzenetet küldött, hazakísért, igazi gentleman volt, éreztem, hogy érdeklődik irántam és azt is éreztem, hogy tudja, hogy én nem vagyok ez a könnyűvérű nőcske, láttam is a tekintetén hogy meglepődött, amikor úgy döntöttem, hogy oké menjünk el valahova…Mert eddig tényleg azt vallottam, hogy előbb ismerjük meg egymást, azt utána jöhet a szex, de közben rájöttem, ha két embernek együtt kell lennie, ha ő az én emberem, akkor teljesen mindegy mikor szexelünk, utána is érdeklődni fog irántam, stbstb. Hát érdeklődött is,csak nem úgy ahogy én szerettem volna..Azt érzem, hogy elrontottam..Vajon ha nem adtam volna be a derekam egyből, lehet, hogy szerelem is lehetett volna a dologból? De közben meg a másik oldalon azt gondolom, amit leírtam, sors..és csupán csak a szívemre hallgattam és az ösztöneimre amit nem bánok. Viszont később kezdtem érezni, hogy jó lenne, ha nem csak szexpartnerként tekintene rám, hiszen az elején tényleg azt éreztem, hogy érdeklődik a személyiségem felől. Szeretném ezt megváltoztatni. Nem akarok kapcsolatot, csak szeretném érezni, hogy látja milyen értékes ember vagyok. Dehát ezek után mit várok nem igaz? Nem vagyok már kihívás..

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszta!

      Abban igaza van, hogy rendszerint az elérhetetlen valami (legyen az ember, vagy tárgy) vonzóbb, mint az, ami már a miénk, de nem törvényszerű, hogy megromoljon a viszonyuk attól, hogy hamar fellángolt a szenvedély Önök közt. Sokféleképpen lehet tartalmassá és izgalmassá tenni egy kapcsolatot. Péládul jó hatású, ha getnekaz érzéseikről, elképzeléseikről, megtöltik tartalommal a közös tevékenységeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Melinda

    Kedves Doktornő!Anyosom ide akar költözni hozzam és a páromhoz mert a kedves lánya ki akarja lakni 4 év együtt éles után!Következő honaptòl jönne ide hozzánk mert azt a határidőt beszélte meg a lányával!Arrol volt szó korábban hogy csak pár hónapra jöne ide hozzank,ma közölte velem hogy jaaaa max 1-2evet maradna!!!Erre én:Mi van???Nem tudom hogyan tudnám finoman közölni vele hogy ez így nem jó nekünk és raadassul gyereket szeretnénk a párommal és így max pár hónapra tudjuk ide venni!!!A párom nem akarja ezt közölni vele én meg nem tudom hogy lehetne ezt finoman közölni vele!De Sztem ez így is elég gáz,hogy magától nem tudja hogy nem kene másra ra telepedni,nem!?Köszönöm előre is a választ!Melinda ☺️

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Megártem, hogy nehéz Önnek ez a helyzet. A párja miért nem akrja elmondani az anyjának, hogy csak rövid ideig maradhat? Mitől tart? Nem szerencsés, ha megára marad ezzel a konfliktushelyzettel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mercédesz

    Kedves Doktor nő! Az a nagy problémám van, hogy 14 éves vagyok és már megtapasztaltam a szerelem jó, s rossz tulajdonságait, többnyire édesanyám tudatán kívül. Viszont, elhatároztam legmélyen, hogy a mostani kapcsolatom komolyan gondolom és most el szeretném mondani édesanyámnak. Viszont akadályoz, hogy félek tőle. Agresszív és a korom miatt nem tudom mit szólna reagálna. Segítségét szeretném kérni, hogy tanácsot adjon a közlésben. Sokat segítene.

    • Habis Melinda

      Kedves Mercédesz!

      Mitől tart pontosan? Mit jelent az, hogy agresszív az anyukája? Hogyan szokott regagálni, ha nem tetszik neki valami?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Mercédesz

        Kiabál, szid, napokig nem törődik velem.

      • Mercédesz

        Attól tartok elvenné a mobilom, esetleg bántana. De amitől a legjobban, az az hogy elszakít a fiútól akit mindenkinél és mindennél jobban szeretek.

        • Habis Melinda

          Kedves Mercédesz!

          Szomorú, hogy az anyja így bánik Önnel, ez nagyon bántó. Az Ön és a párja közti szerelmet azonban nem rombolhatja szét az anyja, bármit tesz is.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. ferenc

    Tisztel Doktor nő!

    29 éve vagyunk házasok a feleségem gyűlöli ki nem állhatja a nővérem! 25 éve!
    Első jele volt /300km -re lakunk egymástól/ nővérem első nálunk töltött napjai/kb 2-3 napra jöttek!
    Másnap delelőt feleségem hangos nem tetszését fejezete ki irányába hogy a nővérem 5 éves gyereke hangosan játszik a családi ház udvarán, a mi 6 hónapos gyerekünk aki tetőtérben alszik nemfog tudni aludni.De nem tetszését durván fogalmazta, igy ők könnyek között sietősen távoztak ,megalázva megbántva!
    Én fiatal emberkén ott álltam és feltettem a kérdést a feleségemnek ,miért volt ez jómért bántotta!Elég lett volna annyi: légyszíves szólj a kisfiadra hogy halkabban játsszon! El költöztem összevesztünk!Egy hét múlva vissza sírt hogy megbánta!Sírva ecsetelte : te jobban szereted a nővéred mint egem!!Ez megy 25 éve!
    A nővéremmel 5 évente találkozunk!Ma már ott tartunk hogy válunk!Bármi problémánk van két mondat után nővérem van porondon mindenféle válogatott aljas mocskolódás közepette! Nagyon jó anyagi helyzetben vagyunk! A feleségem 28 éve nem dolgozik! Neki a gyerekkel és háztartással kell csak törődni!Minden meg adtam neki és adok is!A családján is sokat és öntelenül segítettem legyen az pénz vagy fizikai vagy lelki segítség! A feleségem édenanya most 78 éves rossz döntéseket hozott életébe közben özvegy lett!72 évesen elvesztette az otthonát! Én a másik házunkat felújítottam és odaköltözött még a rezsidíját is én fizetem 5 éve! Azért hogy feleségem megnyugodjon!A testvérein is sokat segítek önzetlenül!A nővérem soha nem kért tőlem segítséget pedig szerény körülmények között él! A feleségem az utóbbi egy- három évben meg van győződve arról hogy a nővéremnek lopom a közös pénzünket!Tántoríthatatlan ettől a felvetéstől!Ezekből örökös vita elköltözés óriási veszekedések alakulnak ki! Öngyíkosságot is megkísérelte! Mit tegyek bevallom 29 éve szerelmes vagyok a feleségembe sokan mondják hogy ez nem lehet igaz! Azt mondja a feleségem hogy ő is! Mi az igazság? Most egy hónapja külön élünk!

    • Habis Melinda

      Kedves Ferenc!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon szép, hogy ennyi ideje szerelmesek egymásba a feleségével, láthatóan ez mégsem elég ahhoz, hogy boldogok legynek együtt. Fontos volna a veszekedéseiket konstruktívabb hangemű vitákkal helyettesíteni, melyben a feszültségekre nem a különköltözés a megoldás, hanem ehelyett egymás szemontjainak megértése és támogatása jellemző. Ehhez párterápiás munkára lenne szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Istvánné

    T. Doktornő!

    Férjemmel 40 éve vagyunk együtt. 64 évesek vagyunk. Kb. 3 éve vannak kapcsolati problémáink. Eddig mindig megoldottuk. Én már jártam pszichiáternél is tanácsokkal látott el.(Gyógyszert is szedek alvási problémák miatt már régóta.)
    Férjem nagyon dacos és haragtartó tud lenni. Gyorsan megsértődik és ez hosszan tart nála. Én nem tudok 1 óránál tovább haragudni. Szex van köztünk, de kevesebb, mint régebben. Nekem már nem kell több (3 hetente kb.) Ezt megbeszéltük.
    1 alkalommal férjem itthon felejtette a mobilját. Soha nem ellenőriztem a 40 év alatt. Akkor sokat pittyent a telefonja,megnéztem és meztelen nők képei,üzenetei jöttek elő már az első oldalon.Hazajött rákérdeztem. Ő 5 percre elvonult a telefonjával és utána odajött,hogy mindent kitörölt.Szerettem volna,ha együtt nézzük meg. Azt mondta és azóta is mondja,hogy nem regisztrált sehová és nem keres máik nőt. Véletlen lehetett, hogy Neki ilyeneket küldtek. Ez kb. féléve volt. Azóta nem ellenőriztem, viszont a laptopunkat úgy állították be a fiamék, hogy mindenki előtt állítottak be egy jelszót a férjem hozzáféréseihez ,gondolták úgy sincsenek titkaink egymás előtt. Természetesnek vették. Azóta ránézegetek a laptomon a tevékenység előzményeire. Rendszeresen randioldalakat néz és szexvideókat. Amikor úgymond tényleg nagy a harmónia köztünk,akkor nem,ahogy van egy picike kis összezörrenés valami jelentéktelen dolog miatt, már másnap nézegeti.Nem találtam regisztrációt. Úgy kell csinálnom a harmónia kedvéért ,mint aki nem tud semmit. Szerintem még neki állna feljebb, ha kiderülne.
    Már nem sokáig bírom a feszültséget.
    Mit tegyek?
    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves F. Istvánné!

      Szerintem egyáltalán nem kell úgy tennie, mint ha mit sem tudna, sőt. Ezzel csak tovább nőne Önben a feszültség. Érdemes lenne arról beszélgetniük a párjával, hogy mire volna szükségük (nem csak a szexben). Úgy tűnik nem sikerül kellőképpen megoldaniuk a gondokat, érdemes lenne ezért párterápiába kezdeniük.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. József

    Tisztelt doktornő. Lányom skizoféniás.Kventiniakot 300 mg és gerodormot szed napi 1 et.Sokszor rájön a sirógörcs elég sokáig tart nála.Dominált szedett még németországban élt a férjével.Kapcsolatuk megromlott és hazajött.Először sokáig nem volt baj.Most vagy egy hete egyre többször rájön a sirás.A doktorja megemelte 300 mg ra a kventiniakot.Nem tudom hogy nem e a gerodoerm csinálja ezt.A dominál helyett nem találtunk semmi hasonló tartalmi gyógyszertMár hozattam volna németországbol dominalt de nem egyszerü mert receptköteles.Itt borsodban volt mát kórházba de többet nem engedem mert alig tudtam haza hozmi élve.Biztos hallott az itteni gondokról.Valami tanácsot ha tudna adni nagyon jó lenne.Mát hallottam a cbd olajról vettem is de nem mertem még kipróbálni.Pedig sok jót hallottam és olvastam róla.Tudja doktornő velexinnel kezdte mikor tiz éve meghalt lánya akkor irta fel a doktornő neki. Ha tudom mi ez velaxin eltörtem volna a kezét ha egyet is bevesz.Én 69 éves vagyok de életem során én egy db se vettem be ezekből gyógyszerekből inkább megittam egy felest.De nem szaporitom a szót kérném a véleményét. Köszönettel József

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Érdemes volna pszichiáter szakorvos véleményét kikértni a gyógyszerezés kérdésében. Én pszichoterápiás jellegű kérdésekben tudok segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Hajnalka

    Kedves Doktornő!
    2 évig voltam a párommal miután szakitottam vele. 2 honapig nem voltunk együtt, aztán végül megbeszéltük, hogy újra próbáljuk és ennek szántuk az augusztust. A hónap végén megkerdeztem érez e irántam és azt mondta kezd de neki még idő kell ahoz, hogy kimondja szeretlek. Ekkor én egy butaságot csináltam. Elkezdtem beszélni egy másik sráccal elvoltam vele de akkor is exemet akartam csak ugymond amit nem kaptam még meg szeretet igy kihasználva a másikat kaptam meg. Végül le is feküdtem ezzel a sráccal. Exem ezt megtudta nagyon dühös és haragszik rám. Kérdeztem hogy van e remény hogy jóvá tegyem és azt mondta van de most még nagyon fáj neki. Az lenne a kérdésem hogy tudnám vissza szerezni, ilyenkor mennyi idő kell általában és, hogy ez ido alatt inkább ne is irjak neki? Csak attól félek hogy akkor a harag miatt elfog felejteni es nem arra torekedni hogy megbekeljen vele. Azt mondta hogy nem tudja hogy hozzám tud e érni ugye azóta hogy tudja (2napja) nem talalkoztunk. Beszelni beszeltunk volt h egyik percben normalisan de inkább csak annyi hogy leirva kiadta a haragját.

    • Habis Melinda

      Kedves Hajnalka!

      Köszönöm megkeresését!
      Arról, hogyan alakulhat a párkapcsolat egy hűtlenség után hamarosan írok majd részletesebben, addig is ajánlom figyelmébe ezt a blogcikkemet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Hölgyem!Pánikbetegségem lassan 7 éve tart. 2év volt amikor ez szünetelt és olyan voltam mint rég.Epe műtét után kezdődőt ez az egész rémálom ahol magasnak találták a pulzusomat. És nagyon megijedtem mert azt hittem szív eredetű probléma és nem is kaptam rá magyarázgatott hogy ezt mi okozza ;Azért is féleltem tőle annyira mert a mamám a kezeim közt halt meg és azt hittem szív eredetű problémám van.sok idő telt el mire eljuttotam egy jó kardiológushoz aki kizárta a szív eredetű problémát.akkoriba jártam pszichológushoz és akkor volt ez a 2év amikor jól voltam.De tavaly januárba minden élőről küzdött akkoriba nagyon rossz állapotba kerültem 10kg fogytam egyedül próbáltam megoldani ezt az egészet többnyire sikerült. Orvoshoz azóta nem merek menni félek a vizsgálatoktól. A mostani próblémám hogy kb.3hete nagyon felerősödtek ezek a dolgok a reggeleimet tönkre teszi nem tudok így teljes életet élni hiába szeretnék. Szédülés remegés gyengeség fejfájás hányinger nyugtalanság rossz közérzetet erős szorongás gyomorideg.
    Erre szeretnék valami megoldást mert amíg ez nem szűnik meg nem tudok munkába állni mert folyamatos szorongásom van félelmem ha boltba is kell menni szinte minden második alkalommal rám jönn a pánikroham míg várakozok .hogy tudnám ezt meg oldani .mert az mondják hogy szembe kell nézni a félelemmel de hiába valamiért nem tudok meg szabadulni tőle pedig nem szoktam megfutamodni ha nem bent vagyok a helyzetbe de nem akar jobb lenni. Jelenleg nem tudok pszichológushoz járni.36 éves nő vagyok 3gyeremek anyukája és nem így szeretném leélni az életem mert így már sokat elpazaroltam a betegség miatt. Köszönöm hogy elolvasta levelem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A félelmeivel pszichoterápia segítségével lehetne hatékonyan szembenézni. Megérteni és leküzdeni (vagy megtanulni kontrollálni) őket. Javaslom, hogy keressen fel pszichológust, magán keretek között én is szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hné J. Éva

    Kedves Doktornő,

    31 éve élünk házasságban és az utóbbi másfél, két évben lett tudomásom arról, hogy férjem felregisztrált egy (vagy több) társkereső oldalra, már túl vagyunk néhány találkozáson is. Az első alkalommal, amikor bebizonyosodott számomra, hogy egy ilyen találkozón volt, számonkértem és szembesítettem azzal, hogy mindent tudok: nagyon megbánta, azt mondta, csak visszaigazolásra van szüksége és mellettem akar maradni., bocsássak meg neki. Ezután – gondolom kompenzálásként – megnövekedtek a nyaralások számai, utaztunk sok szép helyre, de bennem a gyanu már nem tud kialudni.
    Mostanában újra kicsit utánanéztem, és még mindig próbálkozik új kapcsolatokkal, közben pedig azt mondja, ennek már régen vége.
    Mit tegyek? Szeretnék mellette megöregedni, a gyerekeink is lassan felnőnek és nem lesz szükségük rám, ránk.
    Nem félek az egyedülléttől, de még szeretem. Másrészről viszont nagyon megalázónak érzem ezt a helyzetet. Sokáig azzal nyugtatgattam magam, hogy csak szórakozik és majd megunja, de mostmár attól tartok, hogy amint megtalálja az “igazit”, úgyis el fog hagyni, addig meg kihasználja ezt a kényelmes helyzetet.

    Köszönöm a válaszát előre is,

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Szerintem érthetők az aggályai. Érdemes volna párterápiás munkába fogniuk a párjával, hogy megfogalmazódhasson milyen jellegű visszajelzés(ek)re van neki szüksége, ezt hogyan kaphatná meg Öntől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Ida

    Kedves Doktornő!
    Borzalmasan szomorú időszak van az életemben. Nagyon szeretem a volt párom de fél éve külön élünk. A lényeg nem tudtunk együtt élni mert én éreztem hogy már nem szeret volt megcsalás is a részéről.Ezért elköltöztem. Az utolsó percig amig el nem jöttem könyörgött ne hagyjam el de mikor eljöttem teljes fordulatot vett megszakitotta velem a kapcsolatot . Az elején még beszéltünk de most már 3 hónapja egy szót sem . Irtam neki egy levelet de nem válaszol arra sem. Én nagyon szeretem és azt hittem ha elköltözöm fogok neki hiányozni és a szeretete vissza tér felém de sajnos nem igy lett. Nagyon nehezen birom nélküle fél év eltelet de nincs olyan óra hogy ne lenne eszembe. Elkeztem tanulni mindennel próbálom elfoglalni magam de sajnos üres az életem nélküle. Próbálok sokat beszélgetni mindenkivel szórakozni járni de mindenről ő jut eszembe . 7 évig éltünk együtt van egy kislányom nem tőle de együtt neveltük 7 évig a gyereket sem keresi nagyon hiányzik neki is mert imádták egymást . Segitsen drága doktornő mit tegyek hogy túl legyek rajta? Voltam jósnál soha nem hittem benne de most felkerestem egyett . Viszont hívő vagyok vagyis csak voltam úgy érzem mert nem tudom elfogadni hogy ezt tette velünk isten annyira hittünk benne ő meg csak rosszat tett. De ez mindegy is. ….Előre is köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Ida!

      A történtek érzelmi feldolgozásához önismereti munka megkezdése szükséges. A kapcsolat megszakítása önmagában nem elégséges ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Ha szeretné, hogy együtt godoljuk át a lehetőségeket, kérem keressen meg elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Ildikó

    Tisztelt Pszichológus!
    53-58 éves házaspár vagyunk férjemmel. Férjem édesanyjával lakunk egy házban de külön lakásban. Az én Édesanyám tőlünk kb. 50 km-re lakik. Ők 77 és 80 évesek. Mindkettőnek decemberben komoly betegsége volt (agyvérzés, mielodiszplázia gyanú) de már “jól” vannak, állapotuk a betegség előttinél ha lehet mondani még jobb (szerintem). Férjem anyjához gondozót fogadtunk, anyukám egy darabig húgomnál volt majd minden hétvégén nála voltunk, ebédet rendeltünk, mindent megcsináltunk amit kért, testvére nem segít, mondván nincs ideje. Kértük anyósomat mivel már jól van ne jöjjön a gondozónő heti öt napon napi négy órát mert nincs rá szükség, végül abba ment bele hogy neki három nap mindenképpen kell, a nyugdíját ő kezeli ami az öt napos gondozásra épphogy elég volt. Anyunak semmi életkedve, szerinte mindenkinek jobb és könnyebb mint neki, szerintem egy kicsit féltékeny. Gyakran azt mondja rosszul van és mi rohanunk vidékre (jelzőrendszeres segítségnyújtás van nála kialakítva). Anyagilag és egyébként minden másban próbálunk segíteni. Dolgozunk, fáradtak vagyunk, anyagilag és mindenhogy kimerültünk már egymással veszekszünk miattuk, és egyik sem látja be , hogy már nem bírjuk. Ha szóba hozunk ezzel kapcsolatba bármit, mindig az a reakció miért bántjuk őket. Nem lehet egyikkel sem beszélni, mert megsértődnek ha kritikát fogalmazunk meg. Mit lehet ilyenkor tenni? Beszélni velük nem lehet az biztos. Hogyan lehet ezt megértetni egy idős szülővel, hogy a gyerekeik már erőn felül segítenek nekik. Nem akarjuk megbántani őket , bár néha már biztosan mondunk olyat ami nem esik nekik jól, de már nem bírunk ennyit. Mit lehet tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      A kérdését fordítva tenném fel. Mit lehet tenni, ha az idős szülők nem akarják megérteni, hogy Önnek saját élete is van? A határok meghúzása lényeges feladat és amennyiben bűntudata van emiatt, mindenképp érdemes erről négyszemközti keretek közt beszélnie pszichológssal. Ha szeretné, hogy az én legyek, kérem keerssen meg elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K Tamara

    Kedves Doktornő!
    Írt a pasim, és boldogan mentem vissza hozzá. 4 kg fogytam a hülyeségem miatt. Kétszer is meggondolok valamit, mielőtt leírom vagy kiejtem a számon. Köszönöm a segítségét, mégha így leírva is válaszolt, de megkönnyebbültem, nincs már gombóc a torkomban.

    • Habis Melinda

      Kedves Tamara!

      Örülök, hogy megkönnyebbült! Sok boldogságot!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Kata

    Tisztelt Doktornő! 34 éves vagyok, 5 és fél éve férjnél, van egy 3 éves kislányunk. A férjem majdnem minden szempontból a tökéletes férfi az életemben. 9 éve volt egy pár hónapig tartó kapcsolatom, ami futó kalandnak indult, több nem is igazán lett belőle, mert ő közben megismert egy másik hölgyet, akivel azóta is együtt vannak. Viszont. A mi kapcsolatunk azóta is tart. Értem ezt úgy, hogy amíg én nem ismerkedtem meg a férjemmel, addig testileg is, azóta csak rendszeresen beszélünk, néha találkozunk. Az okát nagyjából tudom, ez nem szerelem, hanem olyan erős szexuális vonzalom, amit előtte és azóta sem éreztem senki más iránt, és ezzel ő is pont így van. Nekem folyamatos bűntudatom van emiatt, de elengedni ezidáig nem tudtam. Nem is tudom, hogy kérdésem lenne-e, vagy csak szerettem volna kiírni magamból. Ha csak nem annyi, hogy érdemes-e ezzel a problémával bárhova fordulnom, tud-e ebben bárki segíteni, vagy ezt nekem kéne valahogy fejben megoldanom? Bár ez idáig ez nem sikerült. Köszönettel! Kata

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      Igen, lehet ezzel foglalkozni, ha Ön szeretné. Önismereti munka adhat választ arra a kérdésre, miért szükséges két férfi ahhoz, hogy magkapja azt, amire szüksége van.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Marta

    Kedves Melinda érdeklődni szeretnék hogy a szoros baráti körunkbe furakodott nem rosszindulatú de nagyon zavaró szemely. Nem sikerül leraznunk pedig erősen próbálkozunk. Ebben kérnék tanácsot, van e ötlete nem akarom megbántani de szeretnénk ha másokkal találnà meg a kellemes együttlétet. Válaszát előre is köszönöm Marta Gyongyi

    • Habis Melinda

      Kedves Márta!

      Szerintem egy ilyen helyzetben a nyílt kommunikáció szükségszerű. Ahogy leírta ide, a weboldalra, úgy elég kedves is szerintem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rebeka

    Kedves dr.nő az történt hogy tetszett egy fiú és összephotoshopoltam magam vele és azt hittem senki se fogja meglátni de kitettem insta storyba és mindenki meglátta és össze vissza hahudosztam hogy e keljen elmondanom hogy miért csináltam és az a fiú most irogat hogy rossz dolgokrol akar beszélni velem és inkább letöröltem a messengert és suliba se merek bemenni be megyek de nehezen tudna segíteni nagyon félek?

    • Habis Melinda

      Kedves Rebeka!

      Mitől fél pontosan? Ha megbánta, amit tett, akkor érdemes volna elmondania ennek a fiúnak és bocsánatot kérni érte. A probléma elől úgysem tud tartósan elmenekülni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Cecília

    Kedves Doktornő!
    Mit, hogyan kellene csinálnom, van-e remény arra hogy folytathassam a kapcsolatot? Írjak neki (ha írok olybá tűnik futok utána, és ezt a pasik nem szeretik) vagy várjam meg, míg ő jelentkezik?

    • Habis Melinda

      Kedves Cecília!

      Ezeket érdemes lenne végiggondolnia, mi szólna a kezdeményezés mellett, s mi ellene. Ezek hogyan hatnának a viszonyukra. A remény kérdése még összetettebb, hatékonyan négyszemközti keretek között lehetne beszélni róla.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Norbert L.

    Üdvözlöm!
    Norbert vagyok,és 20 éves.Azért kerestem meg mert bizonytalan vagyok a problémáimmal kapcsolatban.
    Arról lenne szó, hogy kb.1 hónapja furcsa tüneteim lettek:egy gyomorrontással kezdődött az egész,aztán gyomorfájdalmaim voltak,hányás,hasmenés stb.
    Fordultam orvoshoz is,és írt fel gyógyszert.Ezután kb.egy hét múlva újra kialakultak a gyomorfájdalmak,de ezúttal már rosszabbul éreztem magam:hányinger,hányás,ájulásérzet,remegés,a végtagjaim lezsibbadtak,és hidegek voltak.
    Aztán ismét voltam az orvoshoz:vettek le elemzéseket,de közölték hogy semmi rosszat nem látnak.
    A munkámat is abba kellett hagynom az ottani rosszulléteim miatt,de mostanában is előfordulnak ezek a tünetek,sőt majdnem napi szinten:Remegés,szorongás,gyomor émelygés,rosszulét,és mintha valamiért aggódnék,vagy minha fájna a lelkem,…nem tudom ezt az érzést elmagyarázni.,félek,hogy ismét elő fog fordulni,az utóbbi időben visszafoghatatlanul rám jött a sírás,bizonytalannak érzem magam a jövőmmel kapcsolatban..stb.A tünetek alatt és utánna is nagyon fáradtnak érzem magam.
    Kb 30 perc,egy óráig tart az egész,utánna úgy érzem,mintha semmi bajom se lenne.
    Külföldön dolgozom,ezért sokszor megvisel,hogy nem vagyok itthol.,először erre gyanakodtam,mert szokott honvágyam lenni,de itthol is ugyan ezek a tüneteim.Az interneten olvastam,és a tüneteim a pánikbetegségről árulkodnak,de mégis bizonytalan vagyok,hogy tényleg igaz-e.
    Gondolkodtam szakembert felkeresni ez ügyben,de előtte szeretnék megbizonyosodni,hogy mi is van velem.
    Válaszát előre is köszönöm!.

    • Habis Melinda

      Kedves Norbert!

      Szerintem is érdemes felkeresnie pszichológust és diagnosztikai vizsgálatot, majd pedig pszichoterápiás kezelést igénybe vennie. Távdiagnosztika lelki problémák esetén sem lehetséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!

    Szeretnék tanácsot kérni Öntől.
    Férjemmel 6,5 éve vagyunk együtt. Annak idején nagyon szerettünk volna gyermeket. Én 1 éven keresztül számos vizsgálaton vettem részt, nem találták az okát, miért nem sikerül a vágyott gyermek. 1 év után orvosom javasolta, hogy párom is menjen el vizsgálatra. Ezt én megbeszéltem vele, azt mondta, hogy a babáért mindent vállal, úgy volt, hogy el is megy, időpont is le volt egyeztetve. A vizsgálat helyett hazajött és vett egy, a vizsgálat árának duplájába kerülő hangfalat. A mélységes döbbenet csak az, amire abból az időszakból emlékszem, szólni nem tudtam, a gyermek témát többször nem hoztam elő. Bocsánatkérés azóta sem történt.
    Az évek alatt számtalanszor fordult elő, hogy ha rosszul lettem munkahelyemen (súlyos migrénes vagyok), és megkértem legyenszíves jöjjön el értem kocsival, folyton azt a választ kaptam, hogy meggondolja, hiszen estig még jobban is lehetek akár, vagy menjek haza taxival, kifizeti, hiszen jól tudom, mennyire utál esténként már kimozdulni a lakásból. Az a fájdalmas ebben, hogy nekem nem arra volt szükségem, hogy kifizesse, hanem hogy érezzem: számíthatok rá.
    Idén tavasszal megtudtam, hogy amikor a családja megismert, azonnal kaptam egy stigmát, beskatulyáztak, mondván, hogy mivel skorpió a csillagjegyem, én is biztosan olyan vagyok, mint az első feleség (szintén skorpió csillagjegyű, de teljesen más karakter, mint én), aki kihasználta, anyagilag padlóra tette és papucsférjet csinált belőle. Javasolták neki annak idején, hogy ne ismerkedjen velem, eszébe ne jusson, hogy engem elvesz feleségül. Amióta ezt tudom, nem szívesen látogatom a családját, szeretem őket annak ellenére, amit megtudtam róluk, de most már tudom mi az oka, hogy nem igazán beszélgettek velem sosem, ha elmentem hozzájuk és tudom azt is, miért éreztem magam mindig idegennek, kirekesztettnek közöttük.
    Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy miként tudnék túllépni ezeket a dolgokon? Hogyan tegyem túl magam rajtuk? Nem a bocsánatkérés hiányzik (bár lehet az is), hanem hogy én érezzem magam jobban, és ez csak úgy menne, ha túl tudnék lépni ezeken a még mindig fájó dolgokon.

    Köszönöm tanácsát,
    tisztelettel:

    Brigitta

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      A levelében leírt dolgokon nem lenne szerencsés, ha csak úgy “túllépne”. Párterápia segítségével hasznos lenne átbeszélni azt, mire van Önnek szüksége, mi kellene ahhoz, hogy a kapcsolatuk jobban működjön. Ha a párja erre nem hajlandó, rendszerszemélletű egyéni terápia jön szóba.
      Ha szeretne/szeretnének velem együtt dolgozni ezen, várom szíves megkeresését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alexandra

    Tisztelt Dr úr/nő! Sajnos nagyon sokszor, általában mindíg bármi apróságon feltudom idegesiteni magam. Pl ha valaki értetlen vagy nem úgy szól ahogy nekem tetszik, de van mikor ok sem kell rá elég 1 nézés. Magamra is tudok ideges lenni nem csak a környezetemre. Azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy ezzel foglalkozni kellene vagy pedig nekem bele kell nyugodni hogy ilyen a személyiségem??

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      Az ingerlékenység lehet ugyan személyiségvonás, de nem egy olyan adottság, ami nem változtatható, tehát a kérdésére a válaszom, hogy igen. Ha foglalkozik vele (önismereti munkába kezd), várhatóan csökkenni fog.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Én egy 14 éves lány vagyok és azért vagyok itt ,mert nem tudok/tudnak a szüleim sem segíteni rajtam lelkileg. 154cm vagyok tehát nagyon alacsony.. Ez a magasság engem iszonyatosan zavar mindennap sírok ,mert az valamilyen szinten megnyugtat. Ha társaságban vagyok elég rosszul érzem magam,mivel mindenki magasabb nálam és jóval fejlettebb. Már ott tartok,hogy az utcára sem mennék ki ,ha nem kellene tehát nincs önbizalmam. Félek attól is ,hogy mi lesz így velem a jövőmre tekintve( párkapcsolat, munkahely) Illetve mindig másokhoz mérem magam,amit tudom nem szabadna ,de ez van. A szüleim próbálnak nyugtatni,hogy még nőhetek ,amit én természetesen nem hiszek el. Azt is mondták,hogyha mégsem nőnék akkor el kell fogadnom ,de nekem ez nem fog menni soha!
    Teljesen magamba fordultam és rossz gondolatokkal van tele a fejem… Én,csak olyan lány szertnék lenni mint a többi 14 éves! Esetleg tudnál valami tanácsot adni?
    Válaszodat előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna személyesen pszichológust felkeresnie, aki segíthet Önnek a félelmei megértésében és az önelfogadásban (az Ön korában ehhez szülői engedély szükséges). Ez egy érzelmi folyamat, amihez rendszeres találkozók kellenek a szakemberrel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Tamara

    Kedves Doktornő!
    Több haragszomrád volt mindkettőnk részéről, de ezeket írásban megoldottuk. Azt érzem, hogy most nagyon hiányzik. Mivel sexkapcsolat volt nem vártam el semmit tőle. Azt írta, hogy csak szeressem, de hogy szerelemmel vagy szimplán kedves legyek vele – mert kétértelműen hangzik – azt nem tudom. Azok után, hogy azt írta nem szerelmes belém, úgyse mondott volna mást. Az bánt, hogy még eleinte írásban nagyon csúnyán írt, aztán ez fokozatosan megváltozott az utóbbi időben, néha hízelgően kedvesen írt, amit én is viszonoztam (többször írta h hiányzom, szüksége van rám, nem akar elveszíteni, de ez részemről is megvolt). Face to face viszont érzéketlen, nem egy simogatós típus, én kedvesen álltam hozzá. Nem mutatta ki az érzelmeit, így én sem – talán védekezésből – csak ahogy a helyzet hozta. Telefonon 4 év alatt kb 3x beszéltünk inkább írásban tartottuk a kapcsolatot. Törődésre, figyelemre vágyom, de nem vagyok egy romantikus, szivecskés nőci. Nem gondolom, hogy főben járó bűnt követtem volna el, amit ne lehetne orvosolni. A pasim fáradt, feszült volt és épp ezért történt, ami történt. Szeretném visszakapni!

    • Habis Melinda

      Kedves Tamara!

      Levelében nem fogalmaz meg olyan jelelgű kérdést, vagy felvetést amire azt érezném, hogy válaszolnom kellene. Örülök, hogy leírta ezeket, ha van kérdése, akkor fogalmazza meg kérem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Ilona

    Kedves Doktornő!
    Van egy Németországban élő férjes barátnőm, akinek nemrég meghalt az apja és anyja egyedül maradt Magyarországon. Mi régi családias kapcsolatban vagyunk gyermekkorunk óta, jól ismertem a szüleit, és őt pedig az egyik unokatestvérem vette el feleségül. Neki 1 db felnőtt gyerek van, aki így a gyermekeim harmadunokatestvére , és aki már kirepült, jelenleg Ausztriában tanul. Nekem 2 kisebb gyermekem van (későn szültem) akiket egyedül nevelek Magyarországon. Rengeteg megoldandó problémám van, és gyerekeim kamaszok: egyik idén fog a gimibe felvételizni, tavaly majdnem megbukott és kiderült utolsó pillanatban bár igen okos ,de mégis bizonyos dolgokban fejlesztésre szorul. Sajnos a munkám miatt korábban nem tudtam eleget foglalkozni vele és ez nem derült ki.
    Barátnőm anyja közel lakik hozzánk (autóval 15 perc). tömegközlekedve nehéz odaérni, mert egy erdő melletti utcában van a házuk, Budán.
    A gondom az, hogy elvárnák, hogy időnként gyógyszerért menjek el, vagy vigyem ki a temetőbe – ami pesti messzi várorészben van -, vagy egyéb pl. masszázsra, vagy vérvételre vigyem el, vagy menjek el egy másik, eladandó lakásuk kulcsáért, amit valaki épp a postaládában hagyott
    Anyja bottal jár, és 80 év feletti. Világéletében kiszolgálták.
    A gondom az, hogy nekem ez a segítségnyújtás nehezemre esik.
    Tudom, hogy van pénzük és vannak különböző emberek , akik pénzért időnként segítenek. Megértem, hogy azok mégsem bizalmas kapcsolatok és nehéz az anyjának érzelmileg egyedül. Hozzáteszem, hogy barátnőm ki akarta vinni véglegesen Németországba az anyját, csak épp nem tudták egymást elviselni, ezért visszajött anyja. Anyja ragaszkodik a budai házhoz és nem hajlandó egy jó tömegközlekedési helyen levő lakásba átköltözni. Bottal jár , de szellemileg igen ép. Kérni is tud.
    Időnként úgy érzem, hogy talán hetente egyszer vagy kéthetente megtehetnék valamit értük.
    Ugyanakkor van elég problémám. Jelenleg egy vállalkozást szeretnék beindítani és bár még elég sok szabadidőm van, azt azonban a “szülésre” szeretném használni, magammal számot vetni, jógázni, ha marad szabadidőm és gyerekeimmel foglalkozni felvételire készülni stb. Egy nagyon nehéz munkát hagytam ott burn out-tal és ugy érzem, hogy életem számvetésére szánt időre máris mások akarnak lecsapni.
    Ugyanakkor lelkiismeretfurdalásom is van (mert jó szándékú vagyok) és nem tudom eldönteni, mi lenne a helyes?
    Zárkózzak el tőlük? Vagy időnként segítsek? Lehet, hogy től önzőnek neveltek, ezért esik nehezemre a segítség? Ugyanakkor szeretem is őket.
    Félek, hogyha segítek, rámszoknak és az terhes lesz, idegesíteni fog, és amúgy is sok minden idegesít, amit helyre kéne tennem az életemben.
    De azt mondja a Biblia, ha kérnek, akkor segíts.

    A körzeti orvosunk meg azt mondta: eszembe sem jusson egy nálam ezerszer jobb helyzetben levő németországi barátnömnek (akik Amerikába jártak nyaralni) épp nehéz élethelyzetébben segítni, amihez a sors nem engem, hanem őt hívta ki, hogy ne hagyjam, hogy bármit is rámpasszoljon.
    Ilyenkor eszembe jut hogy ráadásul épp félállásba akar menni, node akkor sem fog tudni gondoskodni 1000 km-re levő anyjáról. Néha megsajnálom az öregasszonyt.

    De nem szeretnék hülyeséget csinálni. Ön szerint mi lenne a helyes startégia?
    A gond az, hogy úgy érzem végletek vannak: vagy nem segítek vagy rámszállnak. És az ad hoc kívánságokat tartalmazó telefonoktól pedig a hideg ráz előre is.
    Határokat nemeket igen nehéz szabnom és kényelmesen, nem most szeretném ezt általuk kigyakorolni.
    Tanácsát előre is köszönöm!

    Üdvözlettel:
    Ilona (48)

    • Habis Melinda

      Kedves Ilona!

      Szerintem nehéz lehet Önnek ez a helyzet, de csak akkor találja meg a választ arra, hogy Önnek mi lenne a helyes, ha befelé figyel, feltérképezi a saját vágyait és ennek összefüggéseit. Mindannyiunk saját felelőssége tenni jó közérzetünkért, s meghúzni a határokat. Mi az, amit szívesen megteszünk másokért, és mi az ami már nem fér bele. Ahogy írta, a fizetett segítők igénybe vétele is megoldás lehet egy-egy helyzetben. Ha szeretne fejlődni a határszabásban, jobban megérteni a helyzettel kapcsolatos érzéseit, javaslom, hogy vegyen igénybe négyszemközti konzultációt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Kinga

    Kedves Doktornő!
    Őszintén szólva, velem az a probléma fordult most elő, ami szerintem elég sok emberrel már. Visszamentem az exemhez. Én szakítottam vele korábban, mert minden mást a kapcsolatunk elé helyezett, nem tartotta tiszteletben ha kértem valamit és az sem titok, hogy én jobban szerettem őt. Ő nagyon sokaig nyíltan nem tudta elfogadni a szakitást, allandóan keresett, és nagyon rosszul volt. Igazából én úgy érzem rosszabbul voltam, de jó színész vagyok ezért kevésbé látszott. Majd jött a szülinapom, elkezdtük beszélgetni újra, csak ilyen alaptémákról, és elég sok dolog kiderült, hanyagolja az imadott sportágát, mert rájott h az miatt veszített el engem, illevtve amit kértem tőle kapcsolatunk alatt (hogy egy lánnyal szakítson meg minden kapcsolatot) megtette, és én látom rajta a változást. Azt tudni kell rólam, hogy én egy könnyen befolyásolható személyiség vagyok, ezért is szakítottam vele, mert a környezetem ellene beszélt, állandóan. És most a sarkamra álltam, és kibékültem vele, mert úgy érzem, ha nem próbálom meg, meg fogom bánni, hogy nem tettem meg. Viszont a családom és a barátaim, vagyis sokan közülük nem szívlelik a döntésemet, és ki is mutatják rendesen, amivel egyébként a szívem törik ketté, hiszen én vagyok az az ember aki alltalában mindig támogatta őket. És most nem tudom mit csináljak, a fiút nagyon szeretem, és reménykedem, de a családomékat nem szeretném elveszíteni. Ebben szeretném a segítségedet kérni, mit csináljak, mit látsz jónak?

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkába kezdenie, hogy a kívülről történő befolyásolhatósága csökkenjen, megtanuljon jobban befelé, azt érzéseire figyelni. Egyúttal megfelelően értelmezni ezeket. Gondolja át ennek segítségével mik a párkapcsolatának nehézségei és jelezze azokat vissza a partnerének(!), dolgozzanak közösen azon, hogy ezúttal kiegyensúlyozottabb legyen a viszonyuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erika

    Kedves Melinda!
    Szeretnék elválni a férjemtől, nem tudtunk megegyezni, ő nem szeretne válni.
    Annak érdekében, hogy meggondoljam magam zsarol a múltammal. Sajnos van is mivel ezt tennie. Leveleket küldözget a munkahelyemre, a barátaink között is áskálódik. 3 gyermekünk van és már a gyámügyig elment a befeketítéssel, hogy nem vagyok alkalmas a gyereknevelésre.
    Mit tehetnék ez ügyben? Szorongva élem a napjaimat, szégyenkezve.
    Köszönöm a segítségét!
    Erika

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb jogi lépéseket tennie, mert zaklatja a férje. Lelki segítség is szóba jön (hiszen szörnyű lehet ilyen közegben élnie), de ez önmagában nem oldja meg a problémát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jo ecakat szeretnem ha segitene mar egy hete anak ferjemel ha sexelunk de en viszont nem tudok elvezni es ez nagyön bant engem es felek hogy ez ki fog hatni kapcsolatunkra mit tegyek amikor egyut vagyunk jo minden de amikor nar ot vagynk akor en nem tudodk elvezni miert ????? Meg ez soha nem.vokt velem

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A szexuális zavarok igen komplexek, a nehézségek okainak feltárásához egyéni kozultáció (esetleg különféle tesztvizsgálatokkal) szükségesek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nikolett

    Tisztelt doktornő!
    21 éves vagyok a nővérem 23, regebben barátnői kapcsolat volt köztünk sokat beszélgettünk mindig megbíztam benne, ő az a lány aki kimondottan nem bulizik meg egyéb dolgok én ennek az ellenkezője vagyok ennek ellenére testvéri kapcsolat volt köztünk, de ez megváltozott nem tudom pontosan mióta talán mióta komoly kapcsolata van 3 éve, egy kedves szava nincs hozzám, nem lehet megbízni és lenez, kevésnek tart engem, vagyis egy senkinek, próbáltam beszélni vele hogy változzon meg hogy kicsit vegyen engem emberszamba de ő volt felhaborodva hogy ő ilyen, meg nem érzékeny mint én, és hát hiányzik és nem tudom mi tevő legyek ezzel kapcsolatban!?

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Érthető, hogy hiányzik Önnek a nővérével való jó viszony, ahhoz hogy ehhez közelebb kerüljön fontos volna átgondolni, mi(k) történt(ek) Önök közt, amitől eltávolodtak, hogyan lehetne javítani a viszonyukat. Ezt részleteiben négyszemközti keretek közt lehetne átbeszélni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mónika

    Tisztelt Dr.nő. A párommal mély pontra került a kapcsolatunk.2 éve játszik online játékkal.3hete választás elé állítottam a család vagy a játék? Külföldön dolgozik hétvégeken szokott ithon lenni.2 közös gyermekünk van de ugy érzem most ök sem érdeklik. Azt mondta ürességet érez és időre van szüksége.Ugy érzi már nem szerelmes belém és nem szeret. Most elment az időre hivatkozva. Nem tudom mit tegyek?vajon a magány ahoz hogy enyi időt szeretne külön lenni,gondolkodni jo megoldás a részéről? A gyerekekkel is iskola pszichológus foglalkozik már…Köszönöm a választ.

  • Balint N.

    Tisztelt Doktornő!

    Most már másodszorra történik meg velem, hogy egy kapcsolat elején minden teljesen rendben van, de hetekkel később csak úgy magától elillan a kezdeti érdeklődés, lassan elveszítem az érzéseimet, majd a végén pedig semmi sem marad a bűntudaton kívül. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy akármelyik esetben igazán szerelmes voltam-e, de maga az érdeklődés és kezdeti vonzalom biztosan megvolt. Tény, hogy a mostani egy kéthavi együtt töltött idő után távkapcsolatba forduló eset, azonban továbbra is úgy gondolom, hogy valami nincs rendjén. Sokszor érzem azt, hogy az érdeklődésem fellángol egy-egy ember iránt, majd ez rövid időn belül tovatűnik, vagy amint elérhető közelségbe kerül az illető, hirtelen minden elszáll és csak tovább akarok állni. Jelenlegi esetemben próbáltam mindent megtenni, de ez csak hetekig tartó folyamatos szorongásba torkollott, most pedig lassan már azt érzem, hogy nincs erőm tovább kapaszkodni. Ön szerint van még remény ebben a kapcsolatban, ha úgy érzem, hogy a szikra már nincs ott? Mi lehet a megoldás arra, hogy ez ne történjen meg újra? A szívem szakad bele, ha belegondolok, hogy a másik félnek fájdalmat kell okoznom, mikor ő tisztán szeret, ahogyan csak tud.

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Balint!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkába kezdenie, hogy megértse, miért csak addig vonzó egy nő az Ön számára, amíg meg nem szerzi. Milyen ismétlődő mintázatok, tudattalan félelmek és ellenérzések vannak emögött. Ha igényli, hogy ezekről és az ennek kapcsán felmerülő egyéb kérdésekről négyszemközt beszéljünk, keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoro

    Kedves Melinda!

    Megismerkedtem egy csodálatos lánnyal több mint 1.5 éve. Ő 28, èn 33. Többször kihúztam a gyufát szó sem róla( figyelmetlenség, érzelem fukarkodas stb, nem megcsalás és társai!) Soha nem hazudtam neki! Most partvonalra jutott kapcsolatunk, mikor szakítottunk, illetve nem is. Találkoztunk eddig, beszéltünk. Én szeretném SZERETNI őt minden áron. Küldtem virágot, szivcskés luficsokrot, rózsaszirom az ajtó előtt, meglepetés vacsora egy lehetetlen helyre kiszállítva. Ezekről letiltott. Terapeutához jár, tegnap derült ki. Aki 72 órás zéró szabályt javasolt. ( 3 napig nincs személyes találkozás) MI ez????? Ez a felejtés útja. Hogyan tud egy szakember ilyen mély érzelmi szituációban vezetni, feltárni, javasolni a másik fél meghallgatása nélkül. Hangsúlyozom partner lennék benne, közösen is. Hová jut ez a világ?
    Iszonyatos módon szeretem, leírhatatlan földi szavakkal! Vívodik elmondása szerint. Belehalok, már, kapar belülről, folytogat. Teljesen elvett minden “fegyvert” tőlem a kifejezéshez. Nem vagyok törékeny, sőt, most teljesen megrogytam. Hiszem, hogy az igaz, tiszta érzelmek megérdemlik az új próbálkozást, még ha az oda vezető út vérrel és könnyel rajzolódót is. Szeretném, nyomatékosítottam többször, pontosan tudom benne is lángol még csak dacol valamivel esetleg fél. Legjobb barátnővel kommunikálunk háttérben, semmi bizalmast nem árul el számomra csak a lelket tartja bennem. Az én oldalamon állva. Utoljára már mondtam neki, hogy majd értesít ha a szabályok engedik, én mindig vágyom rá. Azóta csend (36 óra kb)

    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Zoro!

      Megértem, hogy nagyon nehéz most Önnek, hiszen nem kap visszajelzést a párjától, pedig krízisben van a kapcsolatuk. Szerintem elég kell legyen, amit megtett, ha nem felejtett el őszintén beszélni az érzéseiről a barátnőjének. Egy magára valamit is adó (pszicho)terapeuta egyébként nem javasolja a kapcsolat megszakítását, inkább a partnerek közti kommunikációt facilitálja a felmerülő problémák kapcsán. Más kérdés, hogy ma már bárki lehet “lelki segítő”, elég, ha jó a marketingje.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K Tamara

    Kedves Doktornő!
    4 év után szakított a pasim, ha ezt annak lehet nevezni, mert csak sexkapcsolat volt közöttünk, de tény vonzódtunk egymáshoz. Nem jártunk sehová többnyire ő jött. Többször összevesztünk kibékültünk, most az én hülyeségem után mondta, hogy nem jön többet, a miértem után azt mondta, hogy nem kell a feszültség de távozóban még egy „vigyázz magadra”-át mondott. Amit sosem szokott, letiltott chaten (nem FB). Másnap bocsánatot (amit sosem csináltam) kértem a viselkedésemért írásban egy másik chaten mert ott még nem tiltott le, és minden jót kívántam. Most annyira megbántódott, hogy szóba sem akar állni velem, vagy még reménykedhetem? Ha ez fontos én oroszlán nő vagyok ő skorpió.

    • Habis Melinda

      Kedves Tamara!

      Levele több önismereti kérdést is felvet. Az egyik, melyet érdems volna alapsabban, négyszeközti keretek közt közösen átgondolni, hogy mit is érez most, mit vár (várt volna) ettől a kapcsolattól. Ön látott-e nehézséget a viszonyukban, ha igen, mit gondol erről/ezekről. Volt-e már korábban hasonló haragszomrád, ha igen az hogyan oldódott meg?
      Ha igényli, hogy privát keretek közt beszéljünk erről, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Orsi

    Szeretném megkérdezni a következőt .
    10 éve ismerem , évente 2 szer találkozunk , kb 1 órára amikor szerelmeskedünk , több mint szex , havonta beszélünk , írásban , ritkán telefonon . Ő Nős, én fél éve külön élek , nem ígért semmit , én még is reménykedem . Most napok óta nem ír választ , már látta , és többször is bejelentkezik , viszont nekem nem ír.
    én 49 Ő 57 éves
    Kérdezzek rá ?

    • Habis Melinda

      Kedves Orsi!

      Javaslom, hogy gondolkodjon el arról, mire vágyik ebben a kapcsolatban, majd egy megfelelő pillanatban kezdeményezzen erről beszélgetést a partnerével. A nehéz témákról való kommunikáció egymás valódi megismerésének alapfeltétele.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Rezső

    Jelenleg – illetve évek óta – életem legnehezebb időszakát élem. Az elmúlt években sok, számomra fontos embert elvesztettem (édesapám halála, több évtizedes barátságok vége).
    Az elmúlt 7 -8 év is igen nehéz volt, én külföldön kezdtem el dolgozni 2012-ben, majd később követett a feleségem és a kislányom. Sajnos akkorra a feleségemmel már megromlott a viszonyunk, nem éreztem a támogatását és a közös célokat, majd ők ketten visszaköltöztek Magyarországra. Én az anyagi gondok miatt így kb. 5 évet egyedül éltem külföldön és 2 hetente látogattam a családom, minden ünnepet és nyaralást együtt töltöttünk. A feleségemmel 24. éve vagyok együtt, ő volt az első és egyetlen nő az életemben – minden szempontból. Tavaly februárban a feleségem elmondta (azt remélve elhagyom), hogy volt egy szeretője. Kiborultam, de mivel szeretem ezért megbocsátottam, hisz benne volt az én “munkám” is az elhidegülésben. Újra kiborultam, amikor erre egy hónapra lebukott, hogy egy közeli közös, házas barátunkkal készül együttlétre. Ekkor elmondta, hogy kényszeresen flörtölhetnékje van. Akkor kijöttünk abból az állapotból és lelkesen mondta, hogy örül, hogy nem adtuk fel egymást és hogy költözzek haza, folytassuk közös utunkat. Remek nyaralásban vettünk részt, őszinte meghittség volt köztünk. Ezután ősz,tél környékén észrevettem, valami megint nem stimmel, gyakorlatilag csak aludni járt haza. Ekkor újra lebukott, hogy egy újabb szeretői viszonya van. Lassan egy éve élünk ebben a szituációban, egyre több fájdalmat megélve, mind én és mind a kislányunk, hisz rendszeresen rajtunk vezeti le a frusztrációját, ha a szeretőjével vagy a helyzet miat kettőnknek van konfliktusa. Sajnos az elmúlt évben azt állította, hogy ő bizonytalan és hogy egyáltalán nem boldog az új “szerelemmel” és rendszeresen eljátszotta, érzelmileg labilissá tett a vislkedésével. Egyszer szeretett és engem akart, másszor az ellenkezője. A napokban közölte, hogy mégis inkább elhagy minlket, mert szabadságra vágyik, de a gyereket szeretné magával vinni. Sajnos én ezt nem tudom elfogadni. Nem tudok már több veszteséget elviselni sem: negyedszázadnyi emlékek, élmények és az érzelmeim, illetve a gyermekem napi szintű láthatásának lehetőségét. De még most is labilis, mert még szeret, de nem szerelemmel. Próbáltam meggyőzni, hogy ebből a helyzetből csak fájdalommal lehet kikerülni, a kérdés az, kinek akar fájdalmat. Viszont nem összeesküvés elméletet szeretnék gyártani és menekülni a felelősség elől (én őszintén bocsánatot kértem tőle, amivel korábban megbántottam, felismertem saját hibáimat, de a nejem viselkedésére gyakorlatilag a nárcisztikus személyiségzavar tüneteinek 90%-a ráillik. Hogy tudnám megoldani a helyzetet? Ha valóban beteg, mit tegyek? Tényleg csak a menekülés az egyetlen lehetőség? Reménykedjek még naívan, hogy meggondolja magát? Hová tegyem a rengeteg fájdalmam, amit megéltem és még meg fogok élni? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Rezső!

      Jó, hogy elgondolkodott azon, Önnek milyen része van a probléma kialakulásában, próbál változtatni. Levele alapján azt gondolom, hogy ezt a helyzetet párterápiás munkával lehetne hatékonyan kezelni. Ennek segítségével a felesége is mélyebben átgondolhatná, mire van szüksége illetve azt, mi szükséges a kapcsolatuk megújulásához. Ha ez megtörténik, a viszonyuk a megcsalás és flörtölések ellenére jobb lehet, mint eddig bármikor.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tibor M

    Tisztelt Doktornő
    Igazából viszonylag profi probléma megoldó embernek tartom magam,de amivel jó ideje küzdök ,életem legnagyobb harcának mutatkozik.Feleségemmel kilenc éve ismerkedtünk meg,2 nap után összeköltöztünk,mind testileg mind lelkileg,gondolkodás módot tekintve ősszeillünk,tiszteljük szeretjük,segítjük egymást.Úgy egy évvel ezelőtt kezdett elromlani a házaséletünk,én akkor ettöl enyhe depreszióba estem,mert nem tudtam mire vélni a hirtelen változást,együttléteink,rohamos csökkenését és minőségbeli hanyatlását,eltávolodásunkat.Tavaly decemberben,karácsony elött pár nappal kezdett feltűnni,hogy feleségem folyton kimaradozik.Mindig talált valami ürügyet,hogy elmenjen itthonról. Se én se a kisfiam nem rendelkeztünk kellő vonzerővel. A feleségem teljesen megváltozott,viselkedése reakciói,gondolkodás módja,képességei mintha egy teljesen új ember lett volna.
    Példa, iszonyatos memóriával rendelkezett,egyszerre több dologra tudott 100% osan figyelni,itt már egy dolog is problémát okozott,folyamatos koncentrációs zavarral küzdött.Érzelem mentes lett,azt mondta nem érez semmit irántam,de ne vegyem magamra mert senki iránt nem érez,csak néha a kisfiúnkkal,voltak jó pillanatai…Remegések,leverte a víz ,heves szívdobogás…Többször is rajtakaptam hogy hazudott nekem,mindig tagadott utolsó pillanatig…Feleségem sosem hazudott elötte ő típikusan az az ember aki nem gondolkozik kit bánt meg vele azonnal elmondja a kendőzetlen őszinte véleményét minden finomítás nélkül. Minden szabadidejét kisfiúnkal és velem töltötte,imádta a kisfiunkat,rajongásig….Minden éjszaka rémálmok gyötörték,leízzadt ,de úgy hogy mintha ruhában úszott volna.
    Márciusig folyamatos kamuk kimaradozások,hazugságok
    Márciusban elment tovább képzésre 2 napra ,kisfiúnkal 2x beszélt fél percet ezalatt. Ekkor olvastam a ptsd ről.Mivel nem értettem ,hogy feleségem ok hogy engem nem akar,mert van más,de fiúnkat miért nem keresi…Miért mondja 2 mondaton belűl hogy legyen vége,és hogy örökké együtt leszünk,vagy hogy napközben puszilgat megölel megörül nekem mikor ősszefutunk az irodába,itthon átnéz rajtam pár óra különbséggel….
    Felvetettem neki ezt a dolgot,találtam egy orvosi tesztet ami persze csak iránymútató,de ptsd felméréshez használják 96 pontból 85 lett a végeredmény,beszélgettünk kiderült számomra, hogy a másfél évvel ezelőtti vetélésünk,élénken él benne,magát okolja,és folyamatosan újraéli emlékkepek formájában nem tud róla beszélni mert leblokkol,kikészül,rosszul lesz,síró görcsöt kap,az a sok érzelem amit hiányoltam,rögtön egy pillanat alatt rámzudult….Azóta idönként próbáltam erről beszélni szóbahozni,egyre jobban ment ,persze féltékenységeim,néha gátat szabtak lojalitásomnak,elmondta hogy csak nekem mesélt róla,a rendszeres rémálmok,szorványossá váltak,és úgy egy hónapja megtört a jég,elutaztunk feleségem legjobb barátnőjével és a férjével,s este miután leraktuk a kisfiunkat beszélgettünk négyesbe,s a barátnő számon kért miért nem boldog ,én mindent erre vezettem vissza,meg a vetélésre,ő egyre felfokozottabb hangulatban hitetlenkedett,ezzel kapcsolatban,s egy pillanat múlva feleségem kitört azt mondta az egész az én hibám,mert bementem aznap dolgozni,nem figyelmeztettem,és nem mentettem meg,nem jöttem haza…A levegő megfagyott s a baráti pár,a védelmünkre kelt,hogy ez nem a mi hibánk (erröl azt olvastam,hogy elöre lépés,az önvád után)
    (A vetélés úgy zajlott hogy ,én dolgoztam délután kimentek a kertbe hintázni,feleségem berakta kisfiunkat habár volt egy rossz előérzete,elkezdett vérezni.)
    Azóta 180′ os fordulat,elkezdtünk újra egy pár lenni,közeledni szeret nem is kicsit,mondjuk olyan 75% os a javulás. Szereztem egy EMDR specialista klinikai szakpszichologust már másfél hónapja jár,neki is leírtam mindezeket,az első alkalommal közölte feleségemmel,hogy helytálló volt a meglátásom,s hogy nagyon szeretem,hogy igy küzdöttem értünk.Azóta nagyon sokmindent feltártak,föleg gyerekkori traumákat. De ami nem változott az az , hogyha a feleségem szeretet nyelvét beszéljük ami programozás,utazgatás élményszerzés,akkor minden ok. Ha viszont szólok valamiért egyből bezár,és nem kezel egyenlő partnerként,úgy csinál mintha csak én akarnám ezt a kapcsolatot,azt mondja kapálozok,amik miatt szólni szóktam ,mond valamit teljesen mást tesz késöbb,nem öszinte velem,bizalmaskodik másokkal,engem elhanyagol. Ilyenkor azt mondja már nem szeret,ha megkérdezem mi változott tegnaphoz képest azt mondja az hogy szóltam valamiért,a reakcióm,a stílus. Csunyán beszél velem,és mindig véghez viszi amit akar,következmények nélkül.Az is kiderült hogy folyamatos elnyomásban élt,él egy függő kapcsolatban.Nekem olyan mintha minden arról szólna,hogy csak ő irányíthat,dönthet,de mi van akkor ha más is van a háttérben,velünk kapcsolatban.Nem tudom,hogy nekem mint felelőség teljes Társnak mi a helyes lereagálásom,viselkedésem ebben a helyzetben?
    Válaszát elöre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Tibor!

      Szerintem nagyon jó, hogy ennyit törődik a párjával, keresett neki terapeutát és nem hagyta cserben a bajban. Elképzelhető, hogy átmeneti a felesége viselkedése, hiszen a terápia felkavaró a számára. Fontos, hogy Ön is jelezzen vissza neki a saját érzéseiről az Ő viselkedésével kapcsolatban, s ha ez nem elegednő, akkor kezdejenek párterápiás munkába. Azt, hogyan kezeljük a konfliktusokat, oldjuk meg a porblémákat korai minták határozzák meg. Erről fog szólni következő blogcikkem. Ha gondolja, október 21-én várom vissza szeretettel!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • admin50

    Admin50

    Kedves Melinda!

    Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy házas nőként megismerkedtem egy férfivel és kialakult köztünk a szerelem, én igaz rossz 20 év házasság után miatta beadtam a válást, a volt férjem megvert stb., ezzel a férfivel összeköltöztem van két gyermekem és őket emiatt otthagytam, persze tartottam velük valamilyen formában kapcsolatot, a páromnak is van gyereke, megismertettük egymással a két gyereket, mivel nekem a kicsi 5 a nagy 17, neki pedig 4 éves, a két gyerek elfogadott minket a mi is őket, a gond akkor kezdődött kb. fél év után amikor az én gyermekem többet volt nálunk az övé kevesebbet mert sokat volt beteg ezt sérelmezte, rám vetítve ki, volt olyan hogy menni szerettem volna a fiaimhoz mert 60 km-re vannak tőlem, ő becsukta az ajtót nem engedett ki így nem tudtam menni vagy csak jóval később a kisebbik fiam tönkrement emiatt is hogy nem csak össze vissza mentem hozzá, viselkedési problémái lettek befordult, úgy döntöttem hogy magamhoz veszem mivel emiatt is és az exem sem tudott foglalkozni vele 6+2-es műszakba jár dolgozni, nem tudta fürdetni gondozni, a jelenlegi párom ezt nem fogadta el azt mondta ő ha nem él a saját gyerekével a máséval sem nem ebbe egyeztünk meg, hanem hogy kéthetente hozzuk a gyerekeket és szórakozunk a köztes időbe, viszont én nem hagyhattam a fiamat anya nélkül elkallódni így elköltöztem, albérletbe. Valamint az ex férjemmel való éltemet is kérdezte elmeséltem, hogy fiatalon 16 évesen ismertem meg és szerelmes voltam belé, és (öngyilkos) is ő erre azt mondta nem tudja feldolgozni a múltamat, hogy ilyen hülye vagyok, akkor rengeteget féltékenykedik és vádol hogyha fel öltözöm szépen és parfümöt fújok magamra akkor másnak akarok tetszeni, igaz férfiak között dolgozom azt várja ne szóljak senkihez sem, ebből már önértékelési zavarom van, viszont azt elvárja hogy én ne kérdezzem meg ő hol van mit csinál mert az az ő dolga. Sok vitánk volt van én fenyegetőztem már a tehetetlenség miatt, ő anyázik férgez moslékol akkor dögöljek meg stb. Tudom hiba a fenygetőzés nem szabadna, ezért most azt mondja nem illünk össze megváltozott a viselkedése íránatam, nem tudom hogy hozzam ezt rendbe mit tegyek, azt mondja pszihés eset vagyok lehet hogy már igen.

    • Habis Melinda

      Kedves Admin50!

      Fontos azt tudnia, hogy az emberek nem azért járnak pszichológushoz, mert pszichés betegek (nekik pszichiátriai segítségre van szükségük, legfeljebb ennek kiegészítése lehet a pszichoterápia), hanem mert javítani akarnak az életükön. Kiegyensúlyozottabb, boldogabb kapcsolatokat szeretnének. Ezért javaslom Önnek is, hogy gondoljuk végig, ami történik Önnel, tegye rendbe az önbecsülését és ismerje fel az Önnel történő erőszakot. Bántalmazést nem csak az jelent, ha megpofoznak valakit, hanem a másik becsmérlése is annak számít, vagy ha kolrátozzuk a személyes szabadságában (nem mehet el a fiához, amikor akar).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina V.

    Kedves Doktorno!
    Nagyon szepen kerem segitseget, tanacsat az alabbi helyzettel kapcsolatban: otthon eveken keresztul lelki es idonkent testi bantalmazas aldozata voltam a szuleim altal, segitseget nem mertem/tudtam kerni igy elszoktem. Az egyik szomszedos orszagban probalok uj eletet kezdeni, vegre nyilt egy fantasztikus lehetosegem lakni valahol, de csak a parommal. Innen el tudnek menni dolgozni es rendezni az eletemet, de a baratommal szakitani akarok… maniakusan feltekeny, korlatoz, duhkitoresei es fuggosegei vannak, a kapcsolatunk elejen nem ilyen volt. Most lassan en leszek a “tipikus arab feleseg” es ha valami nen tetszik termeszetesen az en hibam mert hogy o a ferfi es en a no, nem ertekelem az erzeseit… sokszor felek hogy megut, de nem mutatom ki igy visszakozik de egyre kevesbe, es ugy kezel mintha egy halatlan, buta kisgyerek lennek. Elementaris dolgokat magyaraz, pl a csalad a fontos nem a diszko (eletemben nem voltam diszkoban o viszont igen) ezzel a beszelgetes ki is merult. Ujabban parancsolni is elkezdett. A baj az hogy mar bekoltoztunk egy ideje, ha elhagyom elveszitem a szobat es o marad amig ki nem teszik -merthogy munkat nem keres. Persze, ez esetben ha mennem kell, dolgozni nem tudok es nincs mas csak az utca szamomra. Abban pedig egyaltalan nem vagyok biztos hogy nem keresne es talalna meg, ha pedig megteszi nem csak tarsalogni jonne. Mit tegyek? Senkim sincs es ezt o is tudja, ki vagyok szolgaltatva. Nem tudom eleg eros vagyok-e hogy igy is felepitsem egy normalis elet alapjait. A fizetesemet pedig fejben mar tobbszor is elkoltotte, mondvan o “tervez”. Van egy kistacskom, ot feltem a legjobban, a masik a telefon… tole kaptam es ha felmergesitem rogton visszaveszi vagy lopja. Volt mar ra pelda mindent osszeszedett amit vett nekem meg a tusfurdot is. Tudom ez nagyon extremen hangzik de igaz, szepen kerem segitsen nem akarok megint ugy elni ahogy otthon…
    Varom valaszat es nagyon szepen koszonom Onnek!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szörnyű, amiben él! Fontos mielőbb lelki és gyakorlati segítséget szereznie önmagának. Az első, hogy a fizikai bántalmazás lehetőségét a minimálisra kell korlátozni (bevonni másokat abba, amiben él, utánajárni hol tud konkrét segítséget kapni a közelben) és utána átgondolni a hosszú távú kitörési lehetőségeket. A távolság miatt Skype konzultáció is szóba jöhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita

    Kedves Dr nő.
    A kérdésem egy visszatérő álomról lenne.
    Azt álmodom hogy a parommal egy kiránduláson vagyunk, vannak többen is. Kint a szabadba alszunk és amikor felébredünk, a parom egy dombos rész felé indul. Várom vissza és nem jön. Kérdezem a többi embert hogy nem -e tudják hova ment. Aztán elindulok keresni. Nyitott szállodákat látok , de olyat ami több udvaron van . Eltévedek és segítséget kérek egy hölgytől aki egyedül van egy hófehér köppenyben. Elvisz egy nagy uszodán keresztűl egy folyosóra és elmegy. Én elindulok tovább de oda jutok ahol a hölgyet kérdeztem hogy segítene e. Három ház , három út, szembe egy sarki ház. Egy kanyarban. Megyek tovább és a páromat nem találom. Aztán azt mondogatom hogy eltévedtem, most hogy jutok vissza és sírok. Ezután felébredek.
    Ez az álom ugyanígy már másodjára jött elő. Először kb. 4-5 hónapja.
    Válaszát előre is köszönöm
    Üdvözlettel: Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Az álomelemzéssel a pszichodinamikus pszichoterápiás iskola foglalkozik. Tudnia kell, hogy itt sem önmagában az álmot, hanem ennek az Ön életével való összefüggéseit értelmezzük. Hogy jobban megértse a tudatalattijának Ön számára címzett üzeneteit, érdemes önismereti munkába kezdenie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Bence

    Jó napot!
    Bence vagyok 20 éves. Elég rosszul állok az életben, szüleim vállófélben vannak, apámmal élek borzasztó körülmények között, a házban kupi van (pokháló, penész, büdős van, és káósz).
    Apám sajnos nagyon lusta, ételt csak akkor hoz ha szólok, mert ő mindent elfelejt, de közben van egy nője akinek sose felejt el semmit se, ráadásul ugy, hogy beszállok a rezsibe. (40000 FT)
    Nem volt még párkapcsolatom se.
    Bevallom szűz vagyok, szégyellem.
    Nem merek senki szemébe nézni csak a szeretteimébe tudok, nők terén totál 0 önbizalmam van, állandóan izgulok, félek mi lessz. Túl gyengének érzem magam, nem megy az ismerkedés se,ezért nincsenek barátaim, hiába vagyok pasiból.
    Nem tudom számít-e, a nagymamám 13 éves koromban elvesztettem, de nem gyászoltam, nem mutattam érzelmet, ez bánt mostanság, hogy nem mutattam ki az érzelmemet

    • Habis Melinda

      Kedves Bence!

      Fontos volna, hogy mielőbb rendszeres lelki segítséget kapjon a levelében leírt nehézségek miatt. Tb alapon a területileg ileltékes pszichiátriai gondozóban talál ilyet, vagy magán keretek közt én is szívesen vállalom. Fontos hogy jól érezze magát a bőrében és leszámolhasson a borzasztó életkörülményekkel, szerető emberi kapcsolatokat építhessen fel maga körül.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Angelika

    Tisztelt Doktornő!
    Érdekes problémával fordulok Önhöz , én félek a “jó pasik”-tól!
    Azért érdekes, mert sokan csinosnak mondanak és megvannak döbbenve,hogy miért nem hozzám illő partnerem van…..
    Mindig “csúnya” partnereim voltak, mert csak előttük nem voltam zavarban. Hiába vágytam jóképű férfira, ha ilyennel találkoztam sem tudott kialakulni közöttünk semmi, mert annyira leblokkoltam a közelében, hogy nem tudtam semmi értelmeset mondani!
    Ha lehetőségem adódik jóképű férfival beszélni, teljesen megváltozom, mintha kislánnyá változnék. Csak bámulom, ( mert tetszik!!!),és valami hülyeséget válaszolok, vagy semmit, mert nem tudok megszólalni!

    Hogyan tudnék ebből a helyzetből szabadulni, mert szeretnék csinos, helyes párt találni!
    Válaszát előre is Köszönöm!!

    • Habis Melinda

      Kedves Angelika!

      A viselkedésváltozásával összefüggő tényezőket kellene önismereti munkával jobban megéteni és megváltoztatni, hogy önmagát merje adni egy helyes pasi közelében is. Ka igényli, négyszemközti keretek között tudok ebben segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz, monika

    Tiszteletem.
    Egy dolog nagyon nyomja a lelkemet és faj.9 eve vagyok a párommal es meg mimdig tartja az exevel a kapcsolatot.Allitasa szerint mivel fiatalon ismerkedttek meg es 13 evig voltak eggyutt nincs abba semmi segitik egymast a bajban.pl szervizbe kell vinni a kocsijat stb es a paromnak van kapcsolata.9 eve ezen vitazunk es o nem erti meg ez nekem faj.Szeret allitasa szerint es velem tervezi a jovot.En elmondttam neki ha en tartanam az exemmel a kapcsolatot neki hogy esne?Azt mondja az nem ugyanaz.Nagyon szeretem de faj hogy 9 eve ezen megy a vita es szerinte csak baratok maradnak es ebbe nincs semmi.Elmondttam neki olyan mint ha bekeszitett volna egy b verziot biztos ami biztos.Soha nem viseltem volna el ezt senkinek egy napig sem de szeretem es 9 eve eggyuttvagyunk.A parom tudom engem szeret de a lannyal en is szoktam talalkozni es en ugy erzem o a lepattanora var es hiaba van kapcsolata a lanynak evek ota ezzel mutatja vezekel es kozben tudatja a parom szamithat ra barmikor.allitolag megigertek egymasnak baratkent mindig segiteni fogjak egymast.Nagyon faj ez nekem es kimondhatatlanul unom mar ezt.Tobbszor rengetegszer beszeltunk errol szerinte csak arrol van szo gyerekkent vagyis fuatalon jottek ossze es sokmindent megeltek eggyutt es segiteni fogjak egymast.En ugy erzem amiota ez van nem tudok jokedvu lenni es borzalmasan faj.O nem erti meg szerinte letezik baratsag fiu es lany kozott.szerintem egy darabig mukodik csak mert egy ido utan az eggyik mindig tobbet akar majd. A parom leoltotta evekkel ezelott mikor rolam magyarazott es azt mondtta neki vagy elfogadja baratok vagy tobbet ne keressek egymast.Szeretem a parom de ez 9 eve mergezi a kapcsolatunkat es faj neki tobbet er ez a baratsag mint az nekem ez ennyi ideje fajdalmat okoz.Szeretnek tanacsot kerni.Nagyon elvagyok keseredve.Senkinek se tudok errol beszelni mert mindenki azt mondja hogy o biztos nem hagyna ezt.Szeretem azert vagyok vele 9 eve de nagyon faj a szivem.koszonom a valaszat elore is.

    • Habis Melinda

      Kedves Monika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy párterápia segítségével lehetne elményedni abban a kérdésben, Önnek mi az, ami fájdalmas ebben a párja volt párjával kapcsolatos barátságban. Azt írja, 9 éve szereti, mégis szenved, ezárt egyéni segítség kérése is szóba jöhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara V.

    Kedves Melinda!

    Tanácsát szeretném kérni párkapcsolati kérdésben, problémában.

    Sajnos az utóbbi időben rájöttem, hogy a férjen (41) pornófüggő.
    Nem is tagadja, szerinte normális. Nem tartja magát betegnek, a függőségét azonban elismeri.
    Úgy érzem ez a kapcsolatunk rovására megy. Érdeklődés hiánya, testi kapcsolat ritkulása és önzés jelent meg részéről, az én véleményem szerint.
    Beszéltünk a dologról, azt ígérte leáll, de nem tartja be.
    Mi tanácsolna ebben a helyzetben?
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      A pornófüggőség olyan kezelést igényel, mint a többi függőség (addiktológiai segítség, függőségi csoport) és párterápia, hiszen a kialakult helyzettől Ön is szenved.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Réka

    Kedves Doktornő! 28 éves vagyok. Jelenleg sokszor eszembe jut egy régi korszakom. A középiskola során kollégista voltam, nagyon megviselt de kötelező volt. A nevelőmmel jó kapcsolatot alakítottam ki, sokat beszélgettünk, egy alkalommal meg is ölelték, olyan volt mint a 2. apukám. Azonban egy alkalommal megszorította a fenekemet. Nagyon kiborultam, sírtam egész este de nem mondtam el senkinek mert ő volt a kollégium igazgatója is. Aztán úgy döntöttem hogy biztonságot ad nekem, és szeretem bár nem úgy ahogy ő, így továbbra is lementem hozza beszélgetni. Ezt követően megpróbált később megcsókolni, közel kerülni, de nem engedtem. Később leveleztünk, de az egyetem elkezdtével ez abba maradt, nem válaszoltam.
    Nem tudok mostanság ettől az emlékétől szabadulni, rossz érzésekkel tölt el. A barátnőmmek egyszer elmondtam, azonban nem tudott mit kezdeni az információval emiatt úgy döntöttem hallgatok róla.
    Viszont most kikívánkozott.
    Valaszat előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Ez egy traumatikus emlék, amit pszichoterápia segítségével lehetne feldolgozni. ha igényli, négyszemközti keretek között engem is megkereshet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot kívánok!
    Van egy fiúbarátom, a Zoli, akibe teljesen belezúgtam. Eddig tisztában sem voltam ezzel, aztán valamilyen okból kifolyólag elkezdtem féltékeny lenni a körülötte lévő lányokra. Idegesít, az is ha csak valakire rá néz. Nem tudom, hogyan történt a dolog, de teljesen megbolondultam. Én ezt nem így terveztem.
    Hosszú párkapcsolatban éltem, mellette barátkoztam a Zolival, de soha nem volt köztünk semmi. Viszont, tudom, hogy nem vagyok közömbös számára.
    Most párommal szakítottunk és nem hagyott nyugodni a dolog, ezért rákérdeztem Zolinál, hogy ő gondolkozott-e már azon, hogy lehetne köztünk több is? A nemleges válasz megdöbbentett, nem értettem, hogy miért? Addig húztam a dolgot, míg kibökte, fél attól, hogy ha összejövünk és nem lesz jó a kapcsolatunk, összeveszünk és nem beszélünk többet. Ezt pedig ő nem akarja, mert fontos neki a barátságunk és velem nem akar veszekedni.
    A kérdésem az lenne, van-e valami mód arra, hogy meggyőzzem, hogy ha harmonikus a barátságunk, akkor ugyanilyen harmonikus lehetne köztünk egy párkapcsolat is?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt javaslom inkább járják körbe mitől tart valójában. Miért gondolja, hogy megromlana a kapcsoaltuk? Milyen elvárásai vannak, milyen mintákat lát maga körül Zoli?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Moni

    Kedves Doktornő!

    Segítő válaszra lenne szükségem.
    A jelenlegi parommal tobb mint 5 eve vagyunk egyutt. En 24 o most 23 eves.
    Marciusban 5 ev utan ugy dontottunk osszekoltozunk majusban megkerte a kezem. Aztan hirtelen besokalt a sok vitatol meg minden egyebtol es junius vegen szakitott velem. Alig voltam menyasszony. En elkoltoztem akkor, de most augusztus 16an viszont kibekultunk azota mar 1 honapja tart a kapcsolatunk. Viszont rajottem h abban a masfel honapban egy lannyal osszeakart jonni de az visszautasitotta. Azert bonyolult ez mert egy munkahelyen dolgozunk ahol ott van ez a lany is. Mar elotte is masfel eve utalom a csajt mert folyton jopofiskodott vele es a parom hajlott ra. Emiatt is veszekedtunk sokat h ezt nem akarom mert tudom milyen az a lany. Konnyuveru. Nem is ez a lenyeg. Nem tudom hogyan tegyem tul magam ezen h kepes volt szerelmet vallani neki azalatt a masfel honap alatt. Aztan meg kibekultunk bar a ket dolog kozott eltelt egy kis ido. Elvileg engem szeret. Nem is beszeltek miota visszautasitotta a csaj. De most megint latom h joba lettek es ez faj nekem. Tudja a parom is. Felhoztam neki h nem akarom h tovabbra is joba legyen vele, persze arrol nem tud h en pontosan mit tudtam meg roluk. Erre nagyon hevesen reagalt h nem szabhatom meg neki kivel beszelhet es kivel nem. Es teljesen bepipult miatta. Nem engedi el. Pedig ha engem szeret akkor engednie kellene felem nem? Hogy ne bantson engem mikor tudja h ezt nem szeretnem. Sajnos feltekeny tipus vagyok igyekszem valtoztatni de a rossz megerzeseim mindig beigazolodtak es most is ez tortent. Az egesz masfel honap alatt lattam h sokat beszelnek es folyton ott jart a fejemben h akar tole valamit. Igazam is lett. Rakerdeztem h volt e koztuk barmi is h akart e o tole tobbet es a szemembe hazudott. Pedig en tudom az igazat. Nem tudom h miert nem oszinte velem hiszen a bekulesunknel megbeszeltuk h mindent oszinten elmond akkor azt mondta h nem volt senkije es nem is akart senkit. Akkor meg nem tudtam ezt. Leheet h szegyenli de akkor is oszintenek kellene lennie velem. Meg ha faj is.
    Mit kellene tennem?
    En nagyon szeretem es akarom hogy mukodjon de nem tudom h hagyjam ennyiben az egeszet probaljam elfelejteni mintha nem is tudnek rola mert vegulis ez abban az idoben tortent mig nem voltunk egyutt vagy inkabb szakitsak en mert ez olyan mintha a csajt meg mindig akarna csak var h o lepjen en pedig talomban vagyok. Bar mikor egyutt vagyunk azt erzem h szeret es jol erzi magat velem. Nem tudom. Nem reg megkert h koltozzek ujra vissza hozza. De ha megint joba lesz a csajjal en azt nem tudom elviselni es hiaba mondtam el a paromnak h barki csak o ne.
    A masik h a 1 honapja titkolozunk benta cegnel h ujra kibekultunk. Nem beszelunk egymassal bent mert azzal a valasszal jott nekem h nem akarja h megint mindenki rolunk beszeljen. De mostmar tudom azt is h ez biztos a csaj miatt van. Megmondtam a paromnak h nem akarok tobbet titkolozni. Ha komolyan gondolja, essunk tulrajta es kesz.
    Nem szeretnem h joba maradjon a csajjal. Ki tudja mikor gondolja az meg magat h megis kell neki a parom.

    Kerem ha tud adjon valami segito valaszt mit tegyek. Az h megbeszeljuk a dolgokat nem mindig sul el jol. Sot. Felkapja a vizet rogton de en nem akarok veszekedni. A szakitasunk is amiatt volt h feltekenykedtem sokat vitaztunk nem erezte h szeretem. De en igyekszem valtozni csak ezt az egy dolgot nem birom egyszeruen elengedni elviselni foleg ezek utan. Ha pedig elmondanam mit tudok akkor rogton ram vetitene h en vagyok a rossz h kutakodok,kerdezoskodok.

    Koszonom elore is a valaszt!!

    Udvozlettel
    Moni

    • Habis Melinda

      Kedves Moni!

      A párkapcsolatuk javításához párterápiás munkára lenne szükség. Az, ha szemet húnynak a nehézségek felett nem oldja meg sem a másik nő kérdését, sem a többit. A nehézségek megbeszélése indulatok nélkül megtanulható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Beni

    Tisztelt Doktornő!
    A volt párommal 2évet voltunk együtt, ő most 20éves én 24. Tavaly szeptemberben a születésnapom előtt szakított velem mert már nem tud bízni bennem ahogy mondta sokszor adott már új esélyt. A kapcsolatunk szinte tökéletes volt alig voltak itt-ott némi viták, az én gondolkodás módommal volt a probléma problémáztam mikor épp nem találkoztunk. Persze ő csak hallgatott és kibúvót keresett aztán egyszer leültünk és szóvá tette hogy ez igy nem lesz jó változtassak. Elment egyetemre és pár hétre rá szakított. 1évig nem beszéltünk, próbáltam a szakítás után telefonon keresni, szociális médián keresztül de nem foglalkozott velem. Pénteken volt a születésnapom amikor is felköszöntött és beszélgetni kezdtünk, elmesélte hogy az egyetemet ott kellett hagynia teljesen felborult az élete de össze szedte magát van munkája. Érdeklődött felőlem is, elmeséltem azt hogy velem mi történt ez idő alatt, estig beszélgettünk sem ő sem én nem tettünk utalást valamelyikünk hiányára. Este én irtam utoljára mert nem válaszolt. Másnap este olvasta el az üzenetem amiben csak az állt hogy jó éjt kivántam es bármikor számíthat rám. Azóta nem beszéltünk. Gondolja hogy csak a születésnapom miatt kedves szeretett volna lenni? Esetleg felkavarta volna a beszélgetésünk ami miatt már nem keres? Ön szerint ennek a “kapcsolatnak” lehetne-e újra kezdése? Köszönöm megtisztelő segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Beni!

      Ezeket a kérdéseket ennek a lánynak kellene feltennie. Ő mit élt meg a beszélgetésük alatt. Akar-e még beszélgetni Önnel. Fontos, hogy Ön is kifejezze, kíváncsi rá, hogy legyen tere a kapcsolatfelvételnek. Persze csak, ha Ő is szeretné ezt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Kedves Melinda!
    4 éve élek együtt a barátommal. Nagyon szeretem, őszintén, tiszta szívemből, és ez kölcsönös. Viszont van bennem egy rossz tulajdonság. Szeretek flörtölni mással, aki szimpatikus, és szeretem ha flörtölnek is velem. Nem szeretek senki mást, csak a flört része esik jól. Szeretem a barátomat nagyon, és bűntudatom van egy flört után. Mostmár ritkán fordul elő,de utána megbánom és szenvedek a lelkiismeretemmel. Kérem segítsen, mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Érdemes lenne önismereti munka segítségével megfogalmaznia, miért van szüksége a flörtölésre. Mi az, amit megkap ettől, lehetne-e ezt máshonnan megszereznie. Amennyiben igényli, hogy négyszemközti keretek között beszéljünk erről, keressen meg valamelyik elérhetőségemen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andiii

    Arrol lenne szó, hogy foggalmam sincs, hogy mit tegyek. Barátommal lassal 2 éve leszünk együtt, de rengeteget veszekszünk. Tegnap este nagyon sokat sírtam és nem is jött megvigasztalni. Én nagyon szeretem, de ugy érzem ez igy nem mehet tovább. De viszont nélküle megbolondulnék. Mindig elkap a sírás, ha arra gondolok, hogy nincs tovább. De akárhanyszor megbeszéltük a dolgokat 1-3 napig volt jó aztán megint összevesztünk. Egyszerűen nem tudom mi lenne a jó.

    • Habis Melinda

      Kedves Andiii!

      Levele alapján azt gondolom, hogy mivel próbálják megbeszélni a gondokat, de tartós változást ez nem hoz, érdemes lenne a párterápiás munkába belefogniuk. Ez segíthet abban, hogy jobban értésk egymást és egymás szükségleteire, vágyaira jobban ráhangolódhassanak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kata72

    Tisztelt Admin!
    Anyukánk ez év április 10en hunyt el Apukánk 2011 02 ban apukank amikor elhunyt ki jartam a temetobe miota edesanyam is meg halt azóta nem birok ki menni mimd a ketto rákban hunyt el. Apukank vese es herre anyukank máj .
    Anyut az utolso napig apoltuk aput nem .Ha szoba kerul hogy temeto felek van ket hugom ők a szuloihaztol egy utcara elnek en 45km re .ha veluk almodok vidamak egeszsegesek at jartam anyukamhoz is az utolso 3 hetbe ket naponkent ott aludni apolni feltem tole vagyi is a betegségtől .Ram nem haragudot egyilsem mert mondtak .Nagyon szeretem mind a ketot .Mi lehet a bajom?

    • Habis Melinda

      Kedves Kata72!

      Fontos volna, hogy az Önnel történt szörnyűségekről beszélgessen rendszeresen pszichológussal, ezáltal lehetőséget kapjon arra, hogy érzelmileg feldolgozza a történteket. Nem csak a szülei halála igen megterhelő, hanem az is, hogy ápolnia kellett az anyját, látta a leépülését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Én igazából ugyan azért írok most, mint mindenki más.. egy jó tanácsért.
    A történetem azonban kicsit szolidabb, bár ennek ellenére sokkal bonyolultabb.
    Középiskolás vagyok és iszonyatosan tetszik egy srác akivel és egy suliba járunk. Szinte minden nap beszélünk, azonban itt még nincs vége a mesének, mivel neki egy nagyon szokatlan, tragikus és rentkívül hosszú,bonyolult múltja/élete van a családja miatt. Senki se tudja de valójában egyedül él és elég jelentőségteljes gondjai vannak az alkohollal. Ennek ellenére az egyik legemberibb és legszerethetőbb srác akivel valaha találkoztam. A csavar viszont az, hogy ez a fiú a nővéremnek a legjobb fiúhaverja és az egyik osztàlytársa… de szerintem a srác többet akar tőle mint pusztán barátság. De állítása szerint nem akar barátnőt és szerlmes meg végképp nem. De mi van ha mégse értem félre a dolgot? Amikor legutoljára berúgott és videóchatben felhívta a nővéremet én is a szobában voltam így elkezdtem én is beszélni vele. Amikor beköszöntem annyit mondott, hogy “Hát itt van a …. is?!? A kis üllőfejűm?!? – igen ez egy hosszú történet😂- …. ugye tudod h mennyire szeretlek?” Nem válaszoltam neki semmit. A videóhívás végére csak ketten beszéltünk már. De erre már úgy se emlékszik szerintem…. Az a helyzet, hogy úgy érzem én tényleg csak egy átlagos barát vagyok számára és ezért nem szeretném… vagyis inkább szerintem félek attól, hogy megtudná, hogy nekem több annál, és vége lenne az egésznek. Azt meg végképp nem szeretném. Fontos még, hogy a tesóm csak annyit tud, hogy szerintem nagyon helyes a srác és, hogy ha úgy alakulnának a dolgok, hogy kiderűlne, hogy nem egyoldalú a dolog összejönnék vele.
    Ui.: A választ lehetne e- mail-ben kérni? De ha nem az se baj! Köszönöm, ha elolvasta és választ ad nekem erre!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az ingyenes tanácsadást ezen a felületen végzem. Amennyiben szeretne négyszekmözt beszélni velem, arra időpontfoglalás után van lehetősége. Amennyiben iskolapszichológus van elérhető közelségben, érdemes vele átbeszélni a kétségeit.
      Levelére rátérve azt gondolom, hogy érdemes lenne alaposan átgondolni, mik azok a dolgok, melyek vonzzák Önt ebben a fiúban. Fontos tudnia, hogy az alkoholprobléma nem gyógyul magától, a barátjának mielőbb addiktológiai segítségre van szüksége. Ezt az alkoholisták nem szokták belátni, míg teljesen ki nem csúszik a lábuk alól a talaj.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kata

    Azt szeretném megkérdezni, hogy miért leszekideges ha arra gondolok ,hogy új munkahelyet kéne váltanom. Tudom ,hogy kell és nem jó már a jelenlegi helyemnél . De akárhányszor új munkahelyet keresek és nézelődök és olvasom a feltételeket mindig úgy érzem nem vagyok alkalmas a pozícióra. Kiment a gyakorlatom a szakmámból és félek . Nem tudom hogyan tudnám ezt legyőzni , hogy ismét merjek új dolgokba fogni. Mindig a kudarctól félek és attól hogy másoknak csalódást okozok mert nem felelek meg munka közben és attól stresszessé válok.
    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      A kudarcoktól való félelmét önismereti munkával lehetne megérteni. ha szeretné, hogy közösen dolgozzunk ezen, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot !
    Azzal a kérdéssel fordulok önhöz:
    – elöször is , 15 éves fiu vagyok , most mentem 9. Osztályba . Van egy lány akivel a suli elött irogattam már messengeren és ö szeretett volna találkozni velem , találkoztunk is a suli elött , összesen 2 szer
    A lánnyal egy osztályban vagyok és apadtársam is lett ( ő kérdezte meg hogy lehet e a padtársam ) üzenetbe leirtam neki hogy kedvelem , es bejön nekem , én is tetszem neki , nyilatkozása szerint
    A kérdésem az lenne , hogy mit tegyek , en kezdeményezzek valamit , mert ugy érzem hogy ő lenne a tökéletes , de nem vagyok elég bátor , az első lépések megtételéhez…
    Ön mit javasol , mit tegyek ?
    Válaszát előre is köszönöm!!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy próbálja meg megfogalmazni, hogy mitől fél, majd (ha tudja) szedje össze a bátorságát. Minden lány szereti, ha a fiúk kedvesek vele.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Niki

    Üvd!
    Nem is tudom hol kezdjem..
    Folyamatosan kudarcot és csalódást érzek a hobbimban és munkámban is. Fusztrált ideges vagyok és sokat stesszelek.
    Régen szerettem ezt az életet amit élek, mivel az állataim (lovak, kutyák, macskák, birkák, tyúk és nyúlak) alakították ki a hobbimat és egyben az életstílusomat is. Munkám is hasonló egy tehenészetben az állatoközött mozgok. Viszont mostanába mintha elveszítettem volna önmagamat és csak idegeskedek miattuk, nem vágyok közéjük.. nem tudom min kellene változtatnom. Félek a stessz miatt a párkapcsolatom is megsinyli ezt az egészet.

    • Habis Melinda

      Kedves Niki!

      Fontos volna önismereti munkával megérteni mi okozza ezt a változást Önben. Érte-e olyan kudarc, vagy trauma, ami miatt a pozitív érzéseket kevésbé tudja átélni. A véltozás természetes, de ha szélsőségesen, vagy hirtelen történik, az mindig gyanús (lelki segítségért kiált). A stressz kezelése szintén tanulható pszichológussal közös munka során.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gy. Pamela

    Mit jelent ha a parom azt elvezi hogy ha lathatja hogy mas elegitene ki ?

    • Habis Melinda

      Kedves Pamela!

      Önnek mit jelenenet, ha más férfi elégítené ki, a párja pedig ezt végignézné? Milyen érzések, gondolatok vannak Önben ezzel kapcsolatban? Miután megfogalmazta ezeket, a párjának is érdemes lenne elmondania és visszakérdeznie, Ő mit vár egy ilyen helyzettől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Laura G.

    Jo napot kivanok!
    Egy 17 eves lany vagyok. Egy eve mindennapos migrenes rohamokkal elem a mindennapjaimat. Ezert sok fajdalomcsillapitot is vettem be. Sajnos a sok rosszul let, es a remenytelenseg elegge megviselt lelkileg. Sokat idegeskedek,de neha meg se tudom mondani miert vagyok ideges. A multkor peldaul a semmibol elsirtam magamat, de nem tudtam megmondani mi a baj. Mit tudnek csinalni,hogy jobban legyek?( voltam mar phszihologusnal is,de nem lett jobb)

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      A pszichológus nem varázsló, ezért egy-két alkalom valóban nem sokat ér, az önismereti munka azonban meghozhatja gyümölcsét. Érzéseink, félelmeink, szorongásaink ugyanis ennek segítségével megérthetők és jobban kontrollálhatók. Javaslom, hogy keresse fel a korábbi szakembert és találkozzon vele rendszersen, amíg meg nem tanulja megfelelően értelmezni és kezelni a tetsi-lelki jelzéseket, vagy vágjon bele velem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.. Alexandra

    Kedves Doktornő!
    Van egy 12 éves fiam, aki elég öntörvényű.Érzésem szerint genetikusan is ilyen, de
    a kialakult következetlenség csak rátesz.A legtöbb napi feladatot, min tanulás,fürdés,pakolás hossza rimánkodás előzi meg, és még akkor sem biztos a siker.A kezdetektől fogva a szigorú elvárásaim lettek volna, de a férjem hajmeresztően engedékeny hozzáállása ebben megakadályozott. Nem elég, hogy a legtöbb dolgot ráhagyta, de még velem is összeveszett, ha keményebben rászóltam. Ma már ő is látja ennek kárát, de ennek ellenére időnként felülkerekedik benne az a hülye szokás, hogy engem szidalmaz, mert erősebben rászólok a fiamra, mert szerinte ez kiabálás, és a kiabálás az nem normális. Szerintem a keményebb rászólás az nem kiabálás, de vele ezt nem lehet megértetni. A gyerekem időnként hangosan és agresszívan ellenkezik,és sokszor már az apja se bír vele, és ő is erősebb hangon nyilvánul meg.Ennek ellenére ezt nem látja be.Hozzá kell tenni, hogy sose emelem a hangom elsőre, de amikor már 6-szor szóltam valamiért, akkor nem fogom magamat összehúzva visszavonulni, csak azért, hogy a látszatbéke fennmaradjon, Nem hiszem el, hogy más családban nem szólnak keményebben az anyák a gyerekre, csak azért hogy drága apuciban a látszatharmónia érzése fennmaradjon. Ma például e fiam elkezdett lökdösni, hogy maradjak csöndben, persze az apja visszhangjaként ismételve, és erre én is megfogtam is kicsit megszorongatva kitoltam a konyhából. Ekkor meg a férjem ahelyett, hogy őt szabályozta volna, engem lökdösött Ennyi nem férhet bele részemről a gyereknevelésbe ?

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      A kiabálás és a szidalmazás is szóbeli erőszak, ezért családi körben (is) kerüledő. Levele alapján úgy tűnik nekem, hogy az Önök családjában a férfiaktól elfogadott az egresszív viselkedés, az Ön egyébként nem durva megnyilvánulásait pedig figyelmen kívül hagyják. Ennek ellenére elvárják Öntől, hogy viselje a bűnbak szerepét. A csaldájuk dinamikáján családterápia segítségével lehetne leggyorsabban változtatni (ha ez nem megodlható, egyéni terápia is szóba jöhet).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsolt

    A haveromnak azt mondtam hogy a untesóm(lány) foglalt.
    Ezt a tesóm megtudta hogy én ezt mondtam ès azt mondta h ilyet többe ne merèszeljek csinálni a háta mögött amiről nm tud, mert külonben elfelejthetem.

    Ki akarok vele bèkulni valahogy és ebbe kérem a segitseget!
    Nem akarok veszekedni a szüleivel sem.

    Előre is köszönom.
    Üdv Zsolt.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsolt!

      Arról nem szól a levele, miért tette mindezt, s a tetsvérének ez miért fájt az ön hazugsága, pedig ez fontos volna a probléma megértéséhez. Kérem fejtse ki egy picit bővebben a történtek érzelmi oldalát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Niki

    Szia!
    Egy olyan kérdéssel fordulok hozzad, hogy a párommal lassan 3 éve vagyunk együtt de volt egy körülbelül 2-3honapos szünet amikor is a párom a legjobb barátjának a noverebe lett szerelmes .Ekkor mentünk mi szét .. majd pár hónap elteltével újra beszélgetni kezdtünk és össze jöttünk . Én elfogadtam és megbocsajtottam az akkori dolgot. Viszont azóta nem is beszélt se a lánnyal se a sraccal. A napokban pedig újra felvette a kapcsolatot a fiúval akivel találkozni is fog. A testvére is ott lakik vagyis ha elmegy a sráchoz ott lesz a lány is akivel majdnem összejöttek.
    Nekem iszonyatosan faj és nemtudom hogy szóvá tegyem e vagy csak én reagálom túl.. kerlek segíts

    • Habis Melinda

      Kedves Niki!

      Ami Önnek fáj, azt mindenképpen érdemes megemlítenie annak, aki ezt okozza. Más kérdés, hogy önismereti munkára is szükség van, hiszen fontos volna megérteni, miért ilyen bizalmatlan. Valóban megbocsátott-e a párjának, van-e oka továbbra is oka a féltékenységre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Adrienne

    Tisztelt Doktornő!

    Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon sértődékeny vagyok. Apró dolgokon képes vagyok megsértődni, és sajnos nem igazán tudom kezelni a konfliktusokat. A negatív érzéseket és a problémáimat általában “elnyomom”, helyette pedig csak duzzogok csöndben, és nagyon nehezen lehet belőlem kihúzni a valódi problémát. Ez sajnos a párkapcsolatomra is egyre inkább hatással van, többet veszekszünk emiatt a párommal.

    Előre is köszönöm a segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienne!

      A levelébven leírt problémán önsimereti munkával lehet változtatni. Megérteni, miért fáj Önnek az apróbb sérelem is ennyire, megtanulni a konfliktusok konstruktívabb kezelését. Amennyiben a párja is szenved, a páreterápia jó megoldás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lana K.

    Kedves Doktornő,
    2 évvel ezelőtt ismerkedtem meg barátommal az interneten. Én 32 éves vagyok, ő 20 éves indiai állampolgár és Delhiben él családjával. Még nem találkoztunk személyesen, de naponta videótelefonálunk. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, megszerettük egymást és ő a hindu hagyományok szerint házasságot szeretne. Ha úgy szeretném, hajlandó lenne ideköltözni és letelepedni, ezt rám bízta hol szeretnénk élni. Igazán szerető, ragaszkodó és őszinte embernek ismertem meg, mert beszélgetéseink során úgy tűnt, igazán szeret és én is őt. Csak őt, mivel úgy vélem, a szerelemi kapcsolat két emberről szól, ahol egy harmadiknak nincs helye. Ezzel ő is egyetértett még az elején. Aztán pár hónappal ezelőtt rajtakaptam, hogy interneten keresztül több nővel is kapcsolatban volt, videóhívta őket és a ruhák is lekerültek. Ezt először tagadta és állította, hogy köztük csak barátság van, de megmutattam neki a bizonyítékokat, amiket előzőleg a nő megosztott velem, amin ő ledöbbent, mert már nem volt mit tagadni. Szakítani akartam, mert az eddigi bizalmam megrendült és éreztem, hogy már nem úgy szeretem mint előtte. Válaszul videohívásban pengével vagdosni kezdte magát és öngyilkossággal fenyegetőzött, ha elhagyom. Maradtam tehát, adva neki egy utolsó lehetőséget. Megígérte, hogy ezután nem lesz semmilyen harmadik a kapcsolatunkban, sem valósan, sem virtuálisan. Pár nappal ezelőtt azonban szembesülnöm kellett azzal, hogy ígéretét nem gondolta komolyan, mivel vannak közös online platformjaink és a keresési előzményekben szerepelt, hogy prostituáltakat keresett a közelében és minden bizonnyal találkoztak is. Ez a felismerés és a nyilvánvaló igazság folyamatos eltagadása azonban most végérvényesen aláásta a felé érzett bizalmamat és szerelmemet és most már semmi esetre sem szeretnék házasságot a későbbiekben. Ezt közöltem is vele és válaszul jött a vagdosás és az öngyilkossági fenyegetőzés. Maradtam tehát, de már végképp semmi nem köt hozzá, csak nem akarom hogy beváltsa a fenyegetőzést. Beszéltem a báttyával is az ügyről, hogy próbáljon testvériség hatni rá, de azt mondta, hogy ha valami történik vele, azért én leszek a felelős. Kérem, segítsen megoldást találni az ügyre, mert teljesen kikészültem és már aludni sem tudok tőle. Válaszát előre is hálásan köszönöm. Üdvözlettel: Lana

    • Habis Melinda

      Kedves Lana!

      Levele alapján azt hangsúlyoznánm, hogy lehetetlenség egy embert online találkozások segítségével teljesen megismerni. Itt ugyanis azt mond magáról midnenki, amit akar, és a legtöbb esetben nincs lehetőség arra, hogy meggyőződjünk valóban így van-e. Öngyilkossági veszély esetén mentőt kell hívni! A kapcsolat elvesztésekor ezzel fenyegetőzni nem más, mint színtiszta manupuláció (mivel több esetben hazudott már, joggal feltételezzük, hogy most is azt teszi). Ráadásul ebben a szerettei is támogatják.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Benjamin

    Kedves Melinda!
    Arról lenne szó hogy úgy érzem magam mintha nem ebbe a testbe kellet volna születnem, és most nem az intim szervekre gondolok. hanem mint mentálisan, mint erönlét mintgondolkodás. ezen nagyon régóta gondolkodom. körülbelül 4. sztálos tanuló lehettem amikor elkezdtem ezen gondolkodni.
    mi lehet a bajom? reinkarnációba nemhiszek.

    • Habis Melinda

      Kedves Benjámin!

      Az adottságainkkal való megbarátkozás és személyiségünk felfedezése egy intenzív belő munkát igénylő folyamat, amit nevezhetnénk akár érzelmi felnőtté válásnak is. Ehhez szükség van mások objektív visszajezéseire, amennyben Ön már nem kamasz, pszichológus segítségére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsani

    Tisztelt Doktornő!
    4 évig voltam egy kapcsolatban mint harmadik fél. Családos ember volt. 4 év alatt utaztunk, rengeteget találkoztunk és háromszor hozzám költözött és háromszor elkötözött. Sok negatív dolog volt a kapcsolatban. Valamiért nem tudom elengedni, a sok rossz után is szívből szeretem. Állandóan sírok és nem tudok elszakadni. Most már teljesen elutasito velem. Folyamatosan rá gondolok. Mit tegyek? Se enni se aludni nem tudok.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsani!

      Fontos volna önismereti munkával megérteni azt, mi az ami fogva tartja Önt ebben a szenvedésekkel teli szerelemben. Amennyiben szeretne ezen közösen dolgozni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Jóci83

    Üdvözlöm!Van egy nő az életemben szeretem meg szerelmes is vágyok belé de ő mást szeret immár 3 éve de pusztán virtuálisan még élőben nem látták egymást.Azt mondta nekem hogy szeret de csak mint embert semmi több.én meg mondtam neki hogy nem tudok csak baráti zónába lenni vele..ez így megy már 1 éve.én már változást szeretnék vagy lelépek végleg vagy szenvedtek így tovább de azt nem sz.ném….amugy kedves velem a holgy mindenrol de mindenrol eltudunk beszelni de ha hozza érek tiszta ideg es haragszik.Mi legyen tovább baráti zóna kizárt.valami radikálist szeretnek.köszönöm József

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Érthető, hogy nem szeretne tovább várni. Fontos megérteni, hogy a virtuális életben megtapasztalt kapcsolatok biztonságosabbnak tűnhetnek, bár kevésbé valóságosak. Jobban alapulnak a saját elvárásainkon, elképzeléseinken, mint a másik megismerésén. Ezért bár irreálisak, jobban fogva tarthatnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy Önnek bármire is várnia kellene.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Péter

    Kedves Doktornő!

    Párommal 8 éve vagyunk együtt, van egy 6 éves kislányunk. Gyönyörű szerelemként indult. Sajnos elhidegültünk egymástól, emiatt másnál keresett boldogságot, egy nős férfinél. A viszonyuk kb. 1 hete derült ki, szakítottunk. Elmondta a fő probléma az volt, hogy nem figyeltem már rá ill. megbeszéltünk rengeteg problémát mindkét oldalról, hogy mi vezethetett idáig. Hosszú beszélgetés után mintha mélyvízből jöttem volna fel, kitisztultam, máshogy láttam sokmindent és próbáltam odatenni magam. Pár napja elmentünk egy régebben befizetett utazásra is, kislányunk miatt. Újra közel kerültünk egymáshoz, nagyon jól éreztük/ érezzük magunkat, rengeteget beszélgetünk azóta is, mintha fellángolt volna újra valami közöttünk, bár azt mondja ennek előbb kellett volna megtörténnie.

    Nem szakította meg a kapcsolatát a harmadik féllel, amely részemről elfogadhatatlan, bár azóta nem találkoztak. Nem szép dolog, de beleolvastam a telefonjába, a barátnőivel váltott üzenetekből az derül ki, egyáltalán nem biztos abban, hogy a megfelelő döntést hoztuk meg.

    Azon gondolkozom, felhívom a harmadik felet normálisan, hogy lépjen ki ebből a viszonyból. A félelmem, hogy nem tudom ez milyen irányba sülne el. Illetve, hogy meg kell-e ennyire alázkodni vagy inkább hagyjam alakulni és ne manipuláljam a dolgokat.

    Mit tegyek Ön szerint?

    Köszönöm előre is a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Nagyon nehéz kérdés, amit a levelében feszeget. Azt gondolom, hogy önmagában is elég lehet, hogy az Önök közti kapcsolat jól alakul, de nyilván befolyásolja mindezt a párja kötődési előélete, az általa megélt kapcsolati minták is. Amennyiben igényli, négyszekmözti kereket között lehetne átgondolni ezt mélyebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Ágnes

    Kedves doktornő!

    A párom attól fél, hogy elhidegülünk egymástól babánk születése után. Ez az érzése a múltban megélt hasonló szituáción alapszik. Neki van egy 4 éves kisfia, aki velük aludt babaként, emiatt nem fordítottak kellő időt egymásra a volt párjával.
    A kérdésem az lenne, hogyan erősíthetném meg a párom abban, hogy az élet nem ismétli meg önmagát, ha esetleg majd velünk is többet alszik majd együtt a pici ( 14 hetes vagyok, gondoltam időben elkezdem az erősítést).
    Előre is köszönöm a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Több tényezőn múlik, hogy a sors megismétli-e önmagát. Például ilyen az önismeret, ha odafigyelnek az intimitás megtartására a pici születése után, vagy ha probléma esetén időben keresnek szakszerű segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • U Zoltánné

    Tisztelt Doktornő!
    Szeretném a véleményét kikérni unokám viselkedésével kapcsolatosan. A kicsi 3 éves elmúlt, oviba jár, de most a nyári szünet után fél a gyerekektől. Nem játszik és eszik velük. Az idegen felnőttektől is fél, pedig szülei kicsi kora óta vitték emberek közé. Ami nekem nagyon fura, hogy ha egy bevásárlóközpontba vagyunk akkor nem fél senkitől, egyedül megy a kis bevásárló kocsijával.Kérem szives válaszát, hogy mit tegyünk. Tisztelettel

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A félelem mindig komplex érzés, még egy kisgyermenknél is. A prbléma megértéséhez ezért az szükségs, hogy a kicsi valamelyik szülőjével keressen fel gyermekpszichológust. Ő a részletes anamnézis felvétele és a gyermek megismerése után tud válaszolni a kérdéseire.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ny. Adel

    Tisztel doktornö
    En Adel vagyok volt egy 15-éves kapcsolatom
    De a 10-fiam apjánal.akkat marafni amit közösen megkérdeztünk
    De az uj párom deután dolgozik és hajnalba jön haza sokat vagyok egyedül A gyerek hiánya és siro görcsim van
    Pedfig nagyon jo viszonyba váltunk el.sokat van itt a fiam de amikor nincs olyan mintha üres lennék éssirogörcsem van
    Az uj párommal szeretnék gyereket még nem.jött ösze talán büntetes hogy ott hagytam a gyerekem
    Ha tud kérem segitsen
    Elöre is köszönöm tiszt Adél

    • Habis Melinda

      Kedves Adél!

      Érdemes volna az üresség érzését önismereti munkával átgondolni. Attól, hogy nem él a fiával, lehet jó anya. A magány ellen is van orvosság, meg kell keresni az Ön számára megfelelő társaságot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Brigi N.

    Tisztelt Pszichologus!

    Nagyon szorongo es teljesiteni akaro szemely vagyok, aki mindig mindent tokeletesen akar kivitelezni, gyakran szorongok csekely helyzetek es problemak miatt is, a gyomrom gyakran gorcsbe szorul, ilyen napokon enni sem tudok rendesen, szinte hetente faj a fejem ugy, hogy muszaj fajdalomcsillapitoval aludjak es ugy erzem nem vagyok kepes beilleszkedni egy munkahelyre sem, mivel a konkret semmitol is szorongok, akkor is ha teljesen kedvesek a fonokok, kollegak, es semmi problema sem lenne…Mar elore felek attol, hogy ujra elkezd fajni a fejem a szemem folott-homlokomnal es emiatt ujra haza kell kereszkednem.Egyenesen kinzasnak elem meg az amugy konnyu es kenyelmes irodai munkat, hogy 8-9 oram ramenjen naponta es felek, hogy lassan itt is fel fogok mondani. Nem tudom mitevo legyek, hogy maskepp tudjak hozzaallni a munkahelyhez. 🙁 Kerem adjon nekem tanacsot, mivel 2 hete valtottam munkahelyet, ezert meg nem tudok elszabadulni pszichologiai konzultaciora.
    Koszonom!

    • Habis Melinda

      Kedves Brigi!

      Fontos volna a szorongásainak megértése és kezelése, pszichoterápiás munkával. Amennyiben nehezen megoldható a személyes találkozás, van lehetőség online konzultációra is. Ha érdekli, keressen meg valamelyik elérhetőségemen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor k.

    Tisztel doktornő. Azzal a kérdéssel fordulok őnhoz hogy, 15 éve vagyok házas de 17 éve vagyok a feleségemmel akit nagyon szeretek imádom vonzodom hozzá és a testét is imádom. De pár éve kezdődőt az hogy a nem életűnk teljesen meg hanyatlott. Ugyan van egy gyerekűnk de nem azóta kezdődtek a gondok mióta meg van hanem kB négy éve. A heti kettő három Jobbik esetben maradt heti egy alkalom hogy őssze bujtunk de az is rővid ideig tartó. Pedig masszával is kényeztettem előtte hogy, el lazuljon. Neki úgymond ez az előjáték. Sőt utóbbi időben úgy kezel mint aki hetven éves ne akarjak más előjátékot meg tartalmasabb szexet. Azt mongya szex fűggő szex mániás vagyok ha heti kettőt akarok és tartalmasabb. Nem tudom mit tehetnék. Mert fontos nekem az ő boldogsága hogy ő is jól érezze magát akkor ne csak én. Ilyenkor még ha nem is jutt el aarra a pontra csak én azt mongya neki így jó. Mit tehetek.

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiás munkába kezdeniük, hogy kiderülhessen, miért romlott al a szex Önök közt, mit kellene tenni, hogy ismét javuljon a helyzet az Ön és a felesége számára is. Ha igényli, magán keretek közt szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Boglárka

    Kedves Doktornő!
    Úgy gondolom, hogy az én esetem kicsit kiüt a hétköznapi történetekből. Nehezen, de vettem a bátorságot hogy leírjam történetem. 29 éves nő vagyok, és a nőkhöz vonzódom. Külföldön élek 5 éve.Körülbelül másfél évvel ezelőtt belebonyolódtam egy párkapcsolatba, amit nem mondanék mindennapinak. Egy nálam 12 évvel idősebb nővel kezdtem randizni az ő kezdeményezésére. Annyit kell tudni róla hogy férjnél, van és van egy 20 éves fiúk. Ő kezdeményezte az első találkozókat és elmondta, hogy mennyire boldogtalan évek óta nem szereti a férjét lévén az többszörösen megcsalta, megalázta és még gyereket is csinált másnak. Együtt éltek ebben az időben, de nem voltak már egy pár csak lakótársak.Mi meg kezdtünk egyre jobban belebonyolódni a dologba és 8 gyönyörű hónap után összeköltöztünk. Természetesen ebben az időben a férje folyamatosan hívogatta nem hagyta békén annak ellenére, hogy nekem azt mondta hogy mindenről tudd nyugodjak meg abba fogja hagyni. Miután összeköltöztünk a zaklatás elviselhetetlenné kezdett válni reggeltől estig az összes forráson keresztül amit el tud képzelni jöttek a gyalázatos üzenetek illetve telefonhívások amire ritkán volt válasz. Nagyon sokat veszekedtünk ezen iszonyatosan fusztráltá váltam. A vége az lett hogy kicsit több mint egy hónap együtt élés után kiraktam a barátnőmet a házból ő pedig visszaköltözött a férjhez. Egyfolytában ivott illetve hazudott a hétvégi találkozóiról, ami egy idő után kiderült, hogy a férjnél volt. Nekem azt hazudta, hogy a férje visszaköltözött Lengyelországba. Egyszerűen nem tudtam eldönteni mit higgyek. Ebben az időben a férj engem is zaklatni kezdett,illetve a fia nem beszélt vele. Nem tudom mi ütött belém de elkezdtem harcolni a barátnőmért és másfél hónap után visszaköltözött a közösen bérelt házunkba. Amíg nem laktunk együtt szinte minden nap találkoztunk volt hogy napokat töltött velem. Elmondta hogy hibát követett el és nem szereti a férjét. Elválik amint tud és mindent elrendez ,beszél a családjával stb. De a zaklatás nem csillapodott így elmentem a rendőrségre ,feljelentettem a férjet miután mindkettőnket megtámadott. Szerencsére nem lett nagy baj de a barátnőm reakciója nagyon meglepett. Elkezdte védeni férjét és engem hibáztatni. Mégse gondolom, hogy börtönbe juttatom a gyereke apját? Nyílván nem én generáltam a szituációt, de elfogadtam az érveket. Nem lett ügy belőle. Kezdünk helyrejönni. A férfi a rendőrségi feljelentés után sokkal csendesebb lett engem már egyáltalán nem zaklatott. Néha beszéltek anyagi dolgokról meg a fiúkról, de nem zavart, tudtam róla. Teltek a hónapok, de a vállas nem jött el vele. Sajnos valami sokkal borzalmasabb történt. A barátnőm húga súlyos állapotban kórházba került. Azóta is kómában van. Innentől kezdődött kapcsolatunk végleges megromlása. A barátnőm elkezdett kommunikálni a férjével és anyagi segítséget kért tőle, hogy testvérét támogassa. Természetesen a férj belement a dologba, ha cserében visszamegy hozzá.. Körülbelül egy hónap leforgása alatt a karjaiban volt, hulla részegen és összeomolva. Mi csak veszekedtünk próbáltam elmagyarázni, hogy nem ez a helyes út. De szavaim üres fülekre akadt sőt ellenséggé váltam. Férjének az akkori barátnőjét vagy szeretőjét zaklatta. Nem szeretném részletezni, hogy mennyire aljas módon és embertelenül történt az újra egymásra találás, de a megcsalástól a hazugságig sajnos minden volt. Körülbelül egy hónapja nem élünk együtt, felmondtam a lakás szerződésünket és költözök Magyarországra pár hónapra. Azóta folyamatosan keres, hogy szeret, hiányzok neki és várjak rá. Költözzek vissza Angliába, ami valószínűleg így is lesz csak másik városba. Egyetemem miatt nincs más választásom, de ebben a városban nem tudok tovább létezni. Nem értem, hogy még mindig mit akar tőlem ? Miért nem hagyja élni az életem. Többek között azért is döntöttem a hazaköltözés mellett, mert nem akarok mérgező és zaklató környezetben lenni. Mind lelkileg mind testileg legyengültem. Ennyi lenne történetem dióhéjban.
    Üdvözlettel ,Boglárka

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, hogy megviselték Önt a történtek. Érdemes lenne ezért pszichoterápiás segítséggel átgondolni ezeket. Megvizsgálni az Ön érzéseit: Önből mit váltottak ki a történtek, mit gondol arról, miért történt mindez a barátnője és Ön között. Akar-e még tőle bármit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófi

    Tisztelt doktornő!
    Barátnőm holnap költözik egy másik városba egyetem miatt. Beszéltünk erről, hogy mi leez velünk. Több, mint 10 éve legjobb barátnők vagyunk. Szeretjük egymást, mindig ott voltunk ha volt valami. Úgy volt, hogy ma talalkozunk, de beteg lett. Holnap költözik. És kicsit bedepiztem emiatt. És egész délután sirok. Nem tudom miért. Van más barátnőm is, akivel nyaron több, mint egy hónap után találkoztam. És nem változott semmi. Fura lesz hogy nem lesz itt. Eddig kb minden nap találkoztunk mert egy suliba jartunk. Nem tudom mit csináljak hogy jobb legyen. Muszáj lesz elfogadni. Csak nehéz.
    Válaszát előre is köszönöm
    Zsófi

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Ahogy írja is a levelében, elfogadni nehéz, fájdalommal jár. Természetes, amit most érez. Ha szabad utat tud engedni az érzelmeinek, hamarosan ismét jobban érzi majd magát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Norbert

    Kedves Doktornő!

    Elnézést kérem, hogy zavarom! Idő, és egyebek hiányában nagyon sok kérdésben bizonytalan vagyok, és sok-sok mindent szerettem volna megkérdezni Öntől! Sajnos néhány éve infarktusban elveszítettem az édesapámat, akitől életében, és egész gyermekkoromban féltem, rettegtem! Édesanyámmal ketten maradtunk! Külföldön szerettem volna munkát vállalni, de sajnos nem merem hátrahagyni hozzátartozóimat, hiszen egymásra vagyunk utalva! A jelenlegi munkaerőpiaci helyzet Magyarországon kilátástalan! Számos állásinterjún, meghallgatáson, castingon, meetingen voltam, ahol vagy idiótának nézték az embert, vagy hitegették, hogy pár napon belül értesítik! Diplomával rendelkezem, de tanári hivatásomat fel kellett adnom, mert nem éreztették azt, hogy megbecsülnék a munkámat, befektetett energiáimat! Sajnos már gyermekkoromban erősen megkísértett az öngyilkosság démona, és bár foggal-körömmel igyekszem tartani magamat önsajnálatra, melankóliára, és enyhe depresszióra hajlamos vagyok! A nagy tömegben kisebb pánikszerű rohamaim lesznek, amikor dörömböl a szívem, és csorog rólam a verejték! Egykori barátai kapcsolataim felbomlottak, mert sokan családos emberek lettek, és a barátságok mintha el lettek volna felejtve! Új kapcsolatokat rendkívül nehéz manapság létrehozni, mert introvertált ember vagyok; elmélkedő, befelé forduló! Néhány éve volt egy párkapcsolatom, mely csúnya szakítással végződött, és volt barátnőm közölte, hogy Senkiházi, szánalmas alak vagyok, akivel nem lehet jövőt tervezni! Főként a téli időszakban októbertől-márciusig szokott volt kiújulni a lélektani mélypont lelkiismeretemben! Sokszor kilátástalanak érzem a jövőt, és kishitűségem miatt egyre kevésbé találok örömöt a túlélhető életben!
    Érdeklődnék hogy mi lehet a megoldás? (Nem szeretnék gyógyszereket bevenni)
    Segítségét előre megköszönöm!

    Üdvözlettel: Norbert

    • Habis Melinda

      Kedves Norbert!

      Fontos volna, hogy mielőbb psziochoterápiás munkába fogjon és ezzel megdolgozzuk (vagy más szakemberrel vegyék célkeresztbe) a kishitűségét, melankolikus hangulatát. Amennyiben igényli, hogy négyszemközti keretek közt beszéljünk erről, kérem keressen elérhetőségeimen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot! Tegnap a 9 éves fiam száját egy olyan mondat hagyta el, hogy:”Nem akar nagy lenni, nincs értelme az életnek mert úgy is meghalunk”… Én úgy érzem, hogy most jött el az a pillanat, hogy szakertohoz kell, forduljak. 2 éves kora óta külön élünk az apjától. Azóta volt 2 gyerek elhelyezési per, mindkettőt megnyertem. Az apjához sokszor nem szívesen megy, csak a mama miatt. Öt nagyon szereti, sokszor sír, hogy hianyzik. 140 km a távolság. Az apa meg a mama egy városban él. Tavaly nekem is vége lett egy 5 éves kapcsolatnak. Azóta egy másikban élek, és elkoltoztunk. Idén januárban az egyik, májusban a masik nagymamát veszítettem el, akikkel a fiam nagyon szeretett együtt lenni. Mindkét temetesen ott volt. Kb egy hónapja azt vettem észre, hogy az alvással is gond van. Sajnos én is gyógyszereket szedek (depresszió, panikbetegseg), így hamar elalszok. A fiam meg vagy a tableten nyomta(azóta azt eltettem), tegnap meg a telefonomat. Éjjel is. Azt mondja nem tud aludni…. Akkor oda szoktam feküdni mellé, vagy ő fekszik mellém. Akkor még a párom piszkal, hogy miért ott fekszek vagy a fiam miért fekszik ott… De nekem ő az első!! Nagyon nagy vonalakban ennyi…. Tudom, hogy így nem lehet megállapítani semmit de segítséget kérnék… Ha kell felutazok Pestre is egy jó szakemberhez… Csak mondja meg, hogy mit csinálok rosszul…

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján két dolgot szeretnék kiemelni, az egyik, hogy a gyermek tünete ennyi idős korban mindig a szülőnek is üzen. Ha tehát Ön gyógyszereket szed, akkor a gyermek is érzi, hogy bajban van. Először Önnek érdemes ezért pszichoterápiás munkával feldolgozni a levelében leírt veszteségeket. Ez elképzelhető, hogy önmagában is elég ahhoz, hogy a fia másként gondolja. Amennyiben nem, akkor gyermekpszichológus bevonása szükséges. Ez azonban az előbb leíratkat nem érinti.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Anna

    Kedves Doktornő!
    Segítséget szeretnék kérni Öntől.
    Pár hónapja a páromnak van egy barátja akit már korábbról ismer, osztálytársak voltak. Eleinte nagyon jól indult a barátságuk, megtalálták egymásban a közös dolgokat. Azonban az illető az utóbbi időkben egy kissé tolakodóan viselkedik ami már engem is és a páromat is kezd zavarni. Naponta többször hívogatja, illetve olyan furcsa dolgokat állít magáról amiket nehezen tudunk elhinni. Ha kettesben vagyunk, akkor is felhívja és órákat képes beszélni érdektelen dolgokról. Ha a párom pihenni szeretne, szintén ezt teszi. Vagy ha mással telefonál éppen akkor is felhívja csakazértis, hogy vele beszélgessen és ne mással. Egyáltalán nem tartja tiszteletben a személyes terét. Ha a párommal történik valami akkor érdekes módon másnap vele is olyan dolog történik. Valósággal beteges a viselkedése és nem tudjuk mire vélni. Bele akarja keverni a saját, sötét dolgaiba. Nem tudjuk eldönteni, mi a szándéka ezzel az erőszakos viselkedéssel.
    Ön szerint mi lehet ennek az erőszakosságnak az oka? Mit tehetünk, ha nem ért a szép szóból sem?

    Válaszát köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Megértem, hogy nehezen viselik ezt az erőszakos viselkedést. Az agresszió ellen sokszor nem elég a szép szó, teljesen el kell határolódni, különben a másik fél nem veszi a lapot. Jó esetben van az ember viselkedésének egy íve, melyben az érzelmi intelligencia igen fontos. Először kedvesen, majd kevésbé szépen kérünk (visszakérdezünk, mi nem volt érthető, elmondjuk a másik viselkedésével kapcsolatos érzéseinket), végül cselekszünk (pl nem vesszük fel a telefont). Sajnos ennek ellenére előfordul, hogy csak a kapcsolat megszakítása szünteti meg az erőszakot.
      Érdemes elolvasniuk az asszertív kommunikációval kapcsolatos cikkemet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dia b.

    Könyörgöm segíts nekem…. Van eggy párom lassan 2 éve hogy eggyut vagyunk és egyszerűen az idő alatt rengeteget veszekedtunk és szakítottunk de én csak egyre jobban megszwrettem….. Nem tudom elfelejteni nem tudok nem rá gondolni… Nem megy! Ő amindenem. 😥És már nem szeret nem akar és ebbe bele halok. Minden nap csak ő rá gondolok mit tegyek ő azt mondta hogy én rontottam el és hogy már semmit se tudok de nem akarom elvesziteni én 20 éves vagyok ő pedig 34 tudom hatalmas korkulombseg… De egyszerűen nem bírom el engedni sehogyan mit tegyek hogy újra szeressen kérlek segíts nekem… Minden éjjel sírva fexem és sírva kelek nem tudok aludni egyszerűen minden hajnalban felriadok és ő már más lányokkal beszélget. Nem bírom meg öl a fájdalom és ebbe bele fogok örülni könyörgöm segíts nekem 😥😥😥😥😥

    • Habis Melinda

      Kedves Dia!

      Megértem, hogy nagyon fáj Önnek a szakítás. Érdemes volna ezért önismereti munkába fognia, hogy kibírja ezt a fájdalmat és el tudja fogadni a volt párja döntését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. éva

    Jónapot!segitséget szeretnék kérni valamiben;Régebben duci voltam és nem voltam jó tesiből, lefogytam és kb mindent megtudok csinálni ami a tornaórához szükséges, viszont minden torna óra elött kész ideggörcs vagyok(valamikor sirok is) és rettegek hogy valamit nem tudok megcsinálni és kicsúfolnak, ugyanis az osztályból az egyik fiú mindig azzal foglalkozik hogy ki milyen tesiből(aki valamiben nem jó csúfolja)+ én nagyon maximalista vafyok suli terén idáig mindig kitünő voltam(most megyek 6.-ba). Azt szeretném kérdezni hogy mit tegyek hogy ne féljek ennyire?

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Érdemes lenne a szüleinek és a testnevelő tanárának bevonásával megoldást keresni. Érthető, hogy fél, hiszen a csúfolódás egy agresszív megnyilvánulás, amit mielőbb leállítani szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gy. Zsófia

    Lassan 9honapja benne vagyok egy kapcsolatban, szeretem a barátom, szerelmes is vagyok, viszont a 3.honapban egy bulin eleg ittas allapotban lefekudtem az egyik baratommal, azota gyulolom a fiut, nem is ez a lenyeg. 2nap utan elmondtam baratomnak nemtudtam hazudni neki, valahogy megtudott nekem bocsatani es ezert halas vagyok neki. De neha meg mindig eszembe jut, es a siras kerulget. Eleg reg tortent mar es azthittem valahogy tul tudok lenni rajta. Mit lehet ilyenkor tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy nem csak a fiút gyűlöli az eset óta, hanem talán önmagára is haragszik. Érdemes lenne tehát önismereti munka segítségével végiggondolni, mi miért történik Önnel és a párkapcsolatában.
      Ha igényli, négyszemközti keretek közt szívesen segítek ebben is!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabone

    Tisztelt Melinda!
    Azert irok, mert miota gyerekunk szuletett, egyeb rokoni kapcsolataink elegge megvaltoztak: kibeszelnek a hatunk mogott, mit hogyan kellene csinalni (nagyszulok). Ez nyilvan nem esik jol, es a bizalmunk is megrendult bennuk. Hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet? Koszonom gyors valaszat!
    Tisztelettel:
    Szabone

    • Habis Melinda

      Kedves Szabone!

      A gyermek születése szinte mindig megváltoztatja a rokonok közötti kapcsolatokat. Érdemes azonban átgondolni, mi az, ami igazán zavarja Önt. Aztán erről kommunikálni is a szerettei felé. Nagyon kedvesen, nem minősítve, szigorúan az Ön érzései mentén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Moni

    Üvd!
    Nem is tudom hol kezdjem..
    Folyamatosan kudarcot és csalódást érzek a hobbimmal kapcsolatba. Fusztrált ideges vagyok és sokat stesszelek.
    Régen szerettem ezt az életet amit élek, mivel az állataim (lovak, kutyák, macskák, birkák, tyúk és nyúlak) alakították ki a hobbimat és egyben az életstílusomat is. Viszont mostanába mintha elveszítettem volna önmagamat és csak idegeskedek miattuk, nem vagyok közéjük.. nem tudom min kellene változtatnom

    • Habis Melinda

      Kedves Moni!

      Idővel és a különböző küldő hatások eredményeképpen mindannyian változunk. Fontos azonban megérteni, mitől, s hogyan érdemes ennek megfelelően az életünket átalakítani, hogy ismét kiegyensúlyozottak lehessünk. Ebben segíthet az önismereti munka akár csoportos, vagy egyéni formában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kriszta

    Kedves Melinda.
    Tavaly március közepén már írtam Önnek, azzal kapcsolatban, hogy a férjemmel nem tudjuk megoldani a problémáinkat. Akkor én rögtön nem hoztam szóba a párterápiát. Pár hónap múlva egy újabb konfliktus során úgy éreztem, hogy én már nem bírom tovább és elhagyom. Erre azt mondta, hogy akkor Ő meg felköti magát. Mondtam, hogy ezzel szemétség zsarolni. Mikor szinte már az albérlet is megtaláltam, akkor esett le neki hogy tényleg el akarok költözni. Akkor könnyes szemmel ígérgetett, és azt mondta akár párterápiára is eljön. És ezt Ő hozta szóba. Hát így nem költöztem. Nyári szabadságolást követően őszre kértem időpontot úgy, hogy kérésemre első két alkalommal külön menjünk, majd azután már csak közösen. Szóval először elmentem én, és mondtam a férjemnek hogy kérjen ő is időpontot. Hát ez nem jött össze. Azóta sem volt. A hétköznapok valahogy elsodortak a máig, az elmúlt évben voltak jobb és rosszabb időszakaink. Sokat segített, hogy ez idő alatt kezdtem megint dolgozni gyes után, és újra “emberek között” lehettem. Meggyőztem magam arról, hogy sokmindent túlreagáltam, túlgondoltam. Mégis a felmerülő vitáknál egyre alacsonyabb az ingerküszöböm. Nagyon sokat sírok, hamar megbántódom, nehezen viselem a stresszhelyzetet. Mivel nem akarok a gyerekeimnek egy őrült anyát, én még egyszer felkeresten a doktornőt, ahová együtt kellett volna mennünk. Segített, meghallagatott, tényleg jobb érzés volt utána. Valami sokáig idáig erőt adott a szavaiból. Az, hogy a férjem sérteget, gúnyos, már szinte kontrollmániás, sokszor ellentmondást nem tűrő, az neki a legrosszab. Mert ezt hozta, és hogy a saját bizonytalanságát leplezi. Szóval mint írtam egy ideig tudtam magam ezzel biztatni, hogy értsem meg, ne adjam fel, meg hát -főleg – a gyerekek stb. Ráadásul bocsánatot kérni (igaz kell neki 1-2 nap) azt nagyon tud. Elmondja, hogy mennyire szeret, hogy én vagyok a legfontosabb neki stb. Augusztus 20-án nagyon összevesztünk, és hiába volt jelentéktelen az ami a vitát szülte, felszínre hozott pár olyan dolgot, amit ha működne a kommunikáció, és egyáltalán az egész kapcsolat nem is kellene léteznie. A tűzijátékot a kertünkből néztük, ahová kivitt két mécsest is. A két gyerekünk, és még egy baráti házaspár volt velünk . Mindenkinek jó kedve volt. Miután elmentek, megkérdezte, behoztam-e a mécseseket. Mondtam nem. Elindult vissza a kertbe, közben a nagyobbik fiammal észrevettük hogy az asztalon vannak. Hát nem mentem, és nem is kiabáltam utána. Abban sem voltam biztos, hogy azokat vitte- e ki, vagy nem. A fiam is már másról kezdett beszélgetni, meg nem is gondoltam arra, hogy baj lehet abból ha potyára megy ki a kertbe. 1 perc múlva visszajött, félúton felénk megállt, és azt mondta: “Na gyere ide!… Mondom gyere ide!” Odamentem, folytatta: “Mit kérdeztem én tőled?!… Mit kérdeztem, hol a mécses?!” Próbáltam nem felkapni a vizet, és magyarázkodni, hogy mi is nemrég vettük észre, meg ne legyen ilyen mérges amiért igy alakult. De mintha még sem szólaltam volna, Ő így folytatta:” Na húzzatok befele!…. Mondom húzzatok befele!” Ez azért már túl sok volt nekem, kikértem magamnak ezt a stílust és azt vágtam a fejéhez, csúnya szóval, hogy be van b… va.(Ami egyébként igaz, mert elég részeg volt). Aztán egy újabb sertést követően, nagyon dühös lettem rá, leöntöttem kb. 1 deci pezsgővel, és közöltem vele, hogy ne beszéljen így velem. Ha okos lennék (ami nem vagyok), akkor hagytam volna az egészet szó nélkül, bemenni a házba ahogy mondta mert hát részeg, mit várok. De már annyi sérelem, csalódás van bennem(tudom ez nem jó ), hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimen. Ráadásul ehhez hasonló megnyivánulásai előfordulnak akkor is ha nem iszik. Hidegzuhanyként ért, hogy a férjem egyik percben még csiklandozza a gyerekeinket, nevetgél a másikban meg úgy beszél mint egy ha senki lennék. Egyébként ezek a hirtelen változások is előfordulnak józanon is. A veszekedésünk a házban folyt, de akkor már nem tudtam visszaterelni az alap problémához. Megpróbáltam párszor megkérdezni, tudja-e még honnan indult az egész. Hamar kiderült pl. hogy anyumat hibáztatja mindenért (aznap eljött hozzánk 1 órára). Azt mondta hogy idejön és átprogramozza az agyamat. Minden vitánknál felhozza anyumat, és nem hisz nekem, hogy nem befolyásol. Azt le kell írnom, hogy ő nem hangoskodott annyira, kimérten, gúnyos megjegyzésekkel hajtotta a saját igazságát. Én pedig hülye mód sírtam, hangoskodtam (merthogy szerencsétlen sírós fajta vagyok, és sajnos az alap hangerőm is nagy). Eluralkodik rajtam a kétségbeesés és a tehetetlenség érzése, de ambivalens módon csak bennem van az is hogy ne hagyjam magam sértegetni. Mikor már nem egy szobában voltunk arra gondoltam elszívok egy cigit. Nagyon ritkán teszem ezt, 2-3 havonta kB 1-2 szálat. A férjem nem is szereti. Még ki sem vetem a dobozból, kijött utánam, el akarta venni, de nem engedtem. Ezért erőszakkal akarta kicsavarni a kezemből. Soha ne volt ilyenben részem, nem engedtem, így a karjainkkal “hadakoztunk”. Megint csak nem tudom miért volt annyira fontos, hogy ne hagyjam. Végül fogta magát és lekevert egy nagy pofont. Az asztal alá estem, a bal fülem sípolt pár másodpercig. A nagyobb fiunk pedig sírni kezdett, és az asztal alól csak annyit hajtogattam a magyarázkodni kezdő férjemnek, hogy nyugtassa meg. Azóta kiderült magát a pofont nem látta, de a veszekedés is bőven sok volt már szegénynek. Szégyen amit műveltünk. Megpróbáltam másnap beszélgetni a fiúnkal arról, hogy mennyire helytelenül viselkedünk. Még aznap este a férjem bocsánatot kért a pofon miatt, de azt is hozzátette, oka volt rá. Mert hisztiztem, meg láttam volna magam akkor megtudnám miért. Hát abban igaza van, hogy én voltam vehemensebb, de ezt akkor sem érdemeltem. Másnap elment dolgozni. Én még aludtam. Írt egy cetlit, hogy mennyire sajnálja, és hogy Ő most nagyon rosszul érzi magát. Napközben felhivott, így volt alkalom beszélni vele józanul is az esetről. Mondtam neki, hogy nem tudok nem a pofonra és a gúnyos megjegyzéseire gondolni. És egyáltalán nem tudom mit érzek, mit akarok. Elmondtam, hogy ha lehet még az eddigieknél is jobban össze vagyok zavarodva. Már olyan sokszor mondtam neki korábban, (évek vagy hónapok óta) hogy szerintem nem jutunk soha előre, ha a mi vitáinkért mást okol, hogy mennyi mindent meg kellene beszélnünk, többek között, az anyum helyzetét, elvégre nem tilthatja meg hogy találkozzunk, ráadásul a gyerekek mamája. Soha nem utalt rá, hogy tiltani akarja, de most sem találkozunk gyakran, és minden nézeteltéréseinkbe anyumat látja közvetetten hibásnak. Merthogy átprogramozza a fejem. Úgy viselkedik a férjem, mint akinek üldözési mániája van. Elmodtam, hogy véleményem szerint az alkohol sem tesz jót a kapcsolatunknak, ill. hogy legyen őszinte hozzám, bízzon bennem. De soha nem engedett olyan közel magához érzelmileg. Olyan mintha nem is ismerném. Soha nem tudom mikor mire számíthattok tőle, hol ilyen, hol olyan. De nem is tudom számítanak-e még ezek valamit. Mert ez a pofon csak azt bizonyítja, hogy hiába lehetnek jó pillanataink, mindig jön egy hétköznapi konfliktus (márpedig azok mindig lesznek), és mi nem tudjuk megoldani, ráadásul egyre komolyabban összeveszünk. Amikor hazajött a munkából köszönt és úgy megölelt, mintha mi sem történt volna. Én pedig mondtam neki, hogy most inkább ne. Azt követő első mondatában megkérdezte, hogy meg csinálom-magamnak a paradicsomot salátának.(saját paradicsom a kertből a férjem műveli) Mondtam, hogy nem. Jött a válasz : “Akkor ne egyél, mert tőlem van!” Mondtam, hogy nem vagyok éhes. Aztán pár perc múlva azt kérdezte, hogy akkor most nem szólok hozzá? Mondtam neki, hogy az a helyzet, hogy a paradicsomról, időjárásról stb. nem szeretnék. Nem tudok úgy tenni mintha előző este semmi sem történt volna. Erre azt mondja ő leirta a cetlire, hogy szégyenli magát, és hogy ez neki nagyon rossz érzés. Hát nem vagyok önző alkat, de megkérdeztem tőle, hogy akkor most beszélgessünk arról, hogy neki milyen rossz? Mert, hogy nekem milyen, vagy hogy fáj-e valamim, az merült fel benne. Mondtam neki, hogy én nem tudom ölelgetni, és ő se ölelgesessen inkább, mert ez nekem most nem megy. Erre azt mondta jó akkor megígéri, hogy addig nem is közeledik amíg én nem szólok. Mondtam neki, hogy számomra fontos, hogy alapjaiban gondolja át ő is, hogy hogy gondolná tovább, a kettőnk jövőjét. És beszélje meg velem. Nem tudok már csak egy néma öleléssel átlendülni a dolgon. Eddig amikor felvetődött a “”beszéljük meg” dolog, Ő leült tekintetét rám szegezte, mint aki vallat, majd azt mondta “Na! Beszélj akkor! Hallgatlak!” Én mindig elmondom az aggályaimat, problémáimat, minden kapcsolatunkat érintő dolgokat. Én már csak ismételni tudom magam, mert mindig ugyanazok a problémák merülnek fel. Én már belefáradtam. Ezek után ott tartok, hogy nem tudok mit mondani neki. Két nap úgy telt el, hogy csak köszöntünk egymásnak. Úgy néz ki a helyzet, hogy nem szólunk egymáshoz. Nem direkt, egyszerűen nem tudom mit mondhatnék annak a férfinak, aki megütött. Nem jó érzés, és korábban pont én hoztam fel, milyen bántó a közönyös viselkedése, de nem megy. Még érzem a fülemben a fájdalmat, és még ha az nem is erős fájdalom attól még nem tudom túltenni magam rajta. És közben Ő sem szól hozzám, úgy viselkedünk most mint két idegen. Szerintem megfogadta magában, hogy amiért visszautasítottam a közeledését, Ő nem tesz egy lépést sem felém. Olyan érzésem van, mintha haragudna rám. Nem tudom mire várok. Nem tudom azt sem hogy mit szeretnék mit tegyen, vagy mit mondjon. Ha azt veszem bocsánatot kért, mégsem jobb semmivel. Ha most elém állna és újra bocsánatot kérne, akkor sem lenne jobb. Lehet hogy hülye vagyok, de nem a 3.4.5. bocsánatkérésre van szükségem. Tényleg mindent meg lehet tenni? Legfeljebb majd később bocsánatot kér. Sajnos nekem már semmit sem jelentenek, mert csak üres szavaknak tűnnek. A bocsánat kéréssel akkor már mindent el lehet intézni? Nem nagyon tudok már hinni neki, és emiatt rosszul érzem magam. Az a gyanúm, hogy átbeszélni a dolgainkat ő most sem akarja, csak várja, hogy elüljön a vihar, aztán csak éljünk tovább, szót se ejtsünk semmiről. Azt tudom korábban mire vágytam volna tőle (őszinte, bizalmas beszélgetés, megértés, empatia, bizalom, egymás tiszteletben tartása), de most végképp összezavarodtam. Azt sem tudom érdemes-e vele maradnom. Változtatás nélkül biztos nem,az pedig segítség nélkül nem tudunk. Ha mégis vele maradnék, akkor most a nyakába kellene fonnom magam, és szorosan öleljem. Mert most erre nem lennék képes. Köszönöm hogy “elmondhattam” , és elnézést a kalandozós, vagy zavaros megfogalamzás miatt.

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszta!

      A párterápia lényege, hogy együtt mennek el, s mindkettejük álláspontját lehetőség van egyúttal átbeszélni. Amennyiben először egyéni ülés van, lojalitáskonfliktus állhat fenn a pszichológus és a jelen nem levő fél közt, ami kizárja a párterápiás munkát (ezt a másik szakembernek is tudnia kell).
      Levelére rátérve (mivel igen hosszú volt, nem is emelnék ki belőle egyetlen részletet sem), csak annyit, szerintem valójában nem csak a párja nem akarja/tudja átbeszélni a dolgokat Önnel, hanem Ön sem akar tenni a változásért. Hiszen nehezen szánja rá magát a segítségkérésre. Ha rászánja is, akkor pedig rossz módon és nem a megfelelő szakembernél.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • W. Viktória

    Kedves Melinda!

    Kérem segítsen, mit tudok tenni. Túl vagyok egy zűrös hazasságon. Exem megcsalt többször is, nagyon sokat hazudott nekem. Sose értettem, mással fekszik össze, miért van velem. Se veled, se nélküled volt ez, az ő részéről is. Előttem is már ilyen volt a kapcsolataiban, így nem hiszem, hogy én voltam a kiváltó ok a hazugságoknak, megcsalásoknak. A baráti társaságból is összefeküdt lányokkal. Nehezen, de elváltunk. Van egy párom, már másfél éve, nagyon szeretjük egymást, viszont szépen lassan bekúszott az elmémbe a féltése a kapcsolatnak, az indokolatlan féltékenykedések, amikkel mérgezem a kettőnk közti viszonyt. És már érzem a hangulaton, hogy egyre rosszabb, és félek a vége az lesz, hogy elhagy a párom. Ettől nagyon félek, és attól is, kiszeret belőlem. Ha elutazik, egész nap a telómat lesem, mikor ír, vagy hív, és aggódom, ha nem jelentkezik állandóan. Eddig folyton írt, de a mostani útja során alig keres. Úgy érzem elveszítettem belőle valamit, már nem érez úgy. Eddig mindenről mesélt nekem, mostanában azt veszem észre, elmond valamit, ami napokkal előtte történt, vagy csak meghallom, ahogy másnak mondja, és tudom, máskor már akkor rögtön írt volna erről, és most nem is mesélte. Remegek, izzadok, nem vagyunk együtt nem eszem… nem akarom emiatt a viselkedés miatt elveszíteni. Tudja mit éltem át a volt férjem mellett, meg is érti, hogy sokszor reagálok így, de azt mondja, már nem sokáig bírja ezt, és teljesen megértem. Én se szeretem, hogy így érzek, reagálok, gondolkodok…. mit tegyek? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján önismereti munka megkezdését javaslom. A féltékenység és a párja elvesztése miatti aggódás érzelmi munka segítségével megváltoztathatók. Amennyiben a párja is szenved, párterápiás segítség igénybe vétele szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga K.

    Kedves Doktorno!

    A parommal tobb mint 6 eve vagyunk egyutt, nagyon sok mindenen mentunk keresztul egyutt, elegge rossz csalad mintakat hozva. Az utobbi fel evben lenyegesen valtoztak jo iranyba az eletkorulmenyeink, szoba kerult a hazassag gyerek stb, de nekem hirtelen volt, en picit meg athelyeztem gondolatban kesobbre es paromat ezzel melysegesen megsertettem, mint utolag kiderult, foleg az onbecsuleset es azota o felrelepett, de nem akar elhagyni, kettonk kozotz a hetkoznapokban minden rendben van, de volt egy lefoglalt utazasa, amit a nagy hev idejen foglalt le, amikor azt hitte, hogy a megcsalas utan elhagyom es most elutazott ra. Nem tudom, hogy ilyen formaban mentheto e a kapcsolat egyaltalan, en nagyon szeretem, o is szeret es en latom a kozos jovonket.

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Megmenthető, ha hajlandóak tenni érte, de szakszerű segítség igénybe vételét javaslom, mert a levele alapján egyértelmű, hogy nem tudják mélyen és őszintén megbeszélni egymással, ami fáj. A megcsalás és a bosszú pedig nagyon destruktívan hatnak minden emberi kapcsolatra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Georgina

    Miért van az hogy ràgondolok az elveszitet babàmra és elsírom magam

    • Habis Melinda

      Kedves Georgina!

      Azért, mert még nem dolgozta fel ezt a veszteséget. Egy gyermek halála mindenképpen nehezített gyászfolyamattal jár, érdemes ezért pszichológussal négyszemközt beszélni az ezzel kapcsolatos érzéseiről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Olaszica

    TISZTELT PSZICHOLOGUS!
    A GONDOM INKÁBB OLYAN LENNE,AMIT MAGAM NEM TUDOK MEGOLDANI.4ÉVE VAGYOK EGYÜTT EGY FFIVAL,AKI ALKOHOLISTA.SZERELMES VOLTAM BELE,DE IDŐVEL AZ ITALOZÁSAI,MEG AZ,HOGY NÉHA ÁLLÁST VÁLTOTT,MERT NEM FELELT MEG NEKI,VAGY NEM JÓL DOLGOZOTT AZ ITAL MIATT,ÍGY VÁLTOTT.KŐMŰVES,AMOLYAN HASZNOS,ÜGYES EMBER.TÖBBSZÖR SZAKÍTOTTAM VELE.KIRUGTAM.BEUGROTT A HÁZ UDVARÁBA,VERTE ÉJSZAKA AZ ABLAKOM.ALSÓÉPÜLETEMBEN ALUDT RÉSZEGEN,JÓ IDŐBEN.HÍVTAM RENDŐRT,MIRE KIJÖTTEK,ELTÜNT,REGGELRE MEGINT VISSZATÉRT.SAJNOS TÖBBSZÖR VISSZAENGEDTEM,ÍGÉRTE,HOGY NEM ISZIK.DOLGOZIK.IDEIG ÓRÁIG.MÁR ÉN SZÉGYENLEM MAGAM,HOGY HÜLYÉBB VAGYOK,MINT Ő,MERT KIHASZNÁLTATOM MAGA.SOKSZOR KITÖRTEM,NEKIESTEM,ARTIKULÁLATLANUL ÜVÖLTÖTTEM,HOGY TAKARODJON EL A HÁZAMBÓL.ELMEGY,BERUGIK,AZTÁN BEMÁSZIK,VERI AZ ABLAKOT.AZTÁN 1-2HET UTÁN JÓZANON VISSZAKÖNYÖRGI MAGÁT.MÁR SZEXUÁLISAN SEM SZERETEM,MERT BÜDÖS.AKKOR,HA NEM ENGEDEM,FENYEGET,HOGY BIZTOS VAN VALAKIM.VÁLTOZÓ KORBAN VAGYOK,ÉS NEM MŰKÖDIK.DÜHÖS VAGYOK,MERT OLYAN,MINT EGY HÜLYEGYEREK.SZERETNÉM,HA MAGÁTÓL ELMENNE,ÉS NE KELLJEN NEKEM KIPAKOLNOM A RUHÁIT AZ UDVARRA,MERT NINCS HOVA MENNIE.MIT TEHETEK? HOGYAN SZABADULJAK MEG TŐLE? AZ ILYEN RAGADÓS,ALKOHOLISTA MITŐL VESZI FEL A NYÚLCIPŐT?
    KÖSZÖNÖM VÁLASZÁT.

    • Habis Melinda

      Kedves Olaszica!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna négyszemközt beszélnie pszichológussal erről a helyzetről sé az ezzel kapcsolatos érzéseiről, nehézségeiről. Levele alapján az a benyomásom, hogy az, hogy korábban Ön több alkalommal is meggondolta magát, azt üzente a volt párjának, hogy valójában nem is akar szakítani vele, ezért nem is veszi a lapot, újra meg újra visszatér.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kornél

    Szia,

    Babát várunk a párommal, szeretnék külön költözni akkor majd így hárman, de párom nem akar szüleitől eljönni, azt mondja szeret, nem akarom el szakítani tőlük csak a településen is néztem másik ingatlant magunknak is, de ha feljön a téma mindig vita van bármennyire is én nyugodt maradok, csak azt mondja mennyit segít neki majd az anyja, meg ott meglenne mindenünk könnyebb lenne neki meg nekem is.
    Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kornél!

      Fontos volna, hogy a problémával összefüggő érzésekről is tudjanak egymással kommunikálni. Amennyiben négyszemközt ez nehéz, javasolt párterápiás munkába kezdeni, ennek segítségével megtudni, milyen rejtett minták, kimondatlan elvárások rejlenek a probléma mélyén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Miri

    Jó napot! Azzal a problémával kapcsolatban fordulnék Önhöz, hogy a párommal lassan 4 éve együtt vagyunk. Minden alkalommal mikor összevesztünk, 4-5 napig nem kerestük egymást és nem is beszéltünk semmit. Akkor békültünk ki amikor átmentem bocsánatot kérni. Igaz miattam veszünk össze a legtöbbször, én vagyok a hibás. Vasárnap összekaptunk egy rosszul kiterített pólón, és hazaküldött. Haza gyalogoltam és azóta nem beszéltünk. Nagyon rosszul esett hogy ilyet mondott. Ezek után úgy gondolom nem megyek át, ameddig nem hív. Ő teljesen jól elvan a barátjával, járkálnak ide oda, együtt alszanak, együtt mennek munkába is. Mostanában feleslegesnek érzem magam mert ha találkozunk, a barátja is jön. Minden alkalommal. Én nem nagyon tudok hozzászólni a témáikhoz, így csak csendben figyelek.. Elhanyagoltnak és feleslegesnek érzem hogy ott vagyok olyankor velük. Nem tudom mi tévő legyek. Gondolkozok, próbálkozom elfogadni, de valahogy nem sikerül. Mikor kettesben vagyunk a csillagolat is lehozná nekem, az én érdekeimet tartja szem előtt. Akkor, mikor nem vele vagyunk hanem otthon ketten, minden a legnagyobb rendben. Érdemes ebbe a kapcsolatba energiát fektetnem? Mit csináljak ha nélkülem is jól érzni magát, én pedig csak rágódok a témán.. párkapcsolati tanácsadóhoz semmiképpen nem szeretnék menni mert úgy gondolom hogy ahhoz még túl fiatalok vagyunk. Köszönöm szépen a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Miri!

      Levele alapján több probléma is felmerül, melyekről fontos volna beszélniük a párjával. Az egyik, talán legfontosabb, ahogyan a konfliktusokat kezelik. Az apró hétköznapi feszültségekről nem tudnak nyíltan egyeztetni, hanem elküldik egymást, több napra van szükség, mire lehiggadnak és újra szóba állnak egymással. Kérdés, visszatérnek-e egyáltalán a problémákra, valóban elsimítják- e ezeket, vagy azok csak gyűlnek. Aztán a következő, hogy Ön feleslegesnek érzi magát, amikor Ő a barátjával van. Talán érdemes ilyenkor más elfoglaltságot keresnie, mert a külön töltött idő akár élvezetesebbé is teheti az együttlétet (főleg ha utóbbi tartalmas, bensőséges).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Anett

    Jó napot , elnézést , olyan kérdéssel fordulnék önhöz , hogy külföldről hazajöttem mivel folyamatos szorongás és pánik gyötört , ami annyira elhatalmasodott , hogy nem bírtam munkába menni. Azt hittem a hazi környezet segít , de teljesen érdektelenné vált számomra a külvilág és ha komoly döntés elé kerülök , legyen az állásinterjú vagy más, szorongás és pánik lesz úrrá rajtam olyan szinten hogy szuicid megoldásokat is bevetnék hogy kimeneküljek a szituációból.Kérem segítsen mert félek , hogy egyszer baj lesz ebből. Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Öngyilkossági gondolatok esetén mentőt kell hívni, vagy be kell menni a legközelebbi pszichiátriai osztályra.
      A szorongás és pánik tünetek pszichoterápia segítségével jól kezelhetők, érdemes mielőbb belevágnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Balázs

    Jó estét !
    Új munkahelyen kezdtem még próbaidős vagyok.Többször szembesültem már azzal,hogy amikor a mi csarnokunkba átjön pár raktáros annyira nevetnek rajtam ,hogy az már zavaró.
    Mit tegyek ,hogy ez megszűnjön?
    Az a módszer, hogy ne vegyek róla tudomást nem müködik.
    Hiába nem veszek róla tudomást annál inkább csinálják.
    Balhézni nem akarok mivel próbaidő alatt vagyok.
    Kérem írjon megoldást mitévő legyek ?
    Már sokadjára az állás váltáson gondolkodom .

    • Habis Melinda

      Kedves Balázs!

      Megértem, hogy nagyon szenved emiatt! Miből gondolja, hogy Önön nevetnek a többiek? A felettesének említette ezt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Varga

    Szia.
    Az lenne, hogy nem akarok tovább itthon élni 2x is elmentem itthonról de mindig a rendőrökkel fenyegettek. Csak a pénzcmiatt kellek most is megjött a fizetésem és másnap nem is volt amikor meg kérnék nem kapok vagy szánonkérnem mit vettem a fizetésemből. 16 vagyok de inkább laknál akárkivel mint itthon.

    • Habis Melinda

      Kedves Varga!

      Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy az otthoni közegben rendszeresen fenyegetéseket kap, s elveszik a pénzét is. Úgy tudom bizonyos esetekben van lehetőség a nagykorúsításra, ennek jogász segítségével lehetne utánajárni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Balázs

    Mélyen Tisztelt Doktornő!
    Egy nagyon nehézkes problémával fordulok önhöz. A 21 éves nővéremről van szó, aki elég komolyan már 2 éve, az egyetem megkezdése után nem érzi jól magát. Ezt szó szerint idéztem. Lehet, hogy a dolognak semmi köze az egyetemkezdéshez, de a probléma egyre nagyobbnak látszik.
    “Vagy hogy jobb a kedvem van hogy nem”, “Lehet csak szimplán nem akarok felnőni”, “Egy depis bunkó vagyok”, “Az egész életem nyomaszt”, “Az hogy egyedül vagyok mindig és nem tudok mit csinalni…” és ehhez hasonló mondatok hagyják el a száját egyre többször. A helyzet az, hogy nem tud mit csinálni, egyész nap a nagymamámnál van (balesete miatt ő vigyáz rá… reggelit/ebédet/vacsorát kell adni neki, fürdetni, de egyébként jó állapotban van) nyomkodja a telefonját, eszik és eszik. Már egy disznónak képzeli magát, így sportolni sincs kedve, amit nagyon, de nagyon szeret egyébként. Sajnos apukámmal rossz a kapcsolata, ez is nagyon megbántja, mert nagyon szereti őt és szomorú, hogy nem tudják megoldani a konfliktust. Egyébként érzelmi kitörései is vannak, ami nagyon feldúlt. Van, hogy jó kedve van, aztán teljesen random visszaesik.
    Nagyon nagy segítségre lenne szükségünk, mert természetesen ő nem ismeri el, hogy valahol beteg vagy egyszerűen nem tud róla és családon belül nem sikerül megoldani a problémát.
    Én Pán Péter-szindrómára vagy bipoláris zavarra gyanakszom, de szakmai segítségre van szükségünk!
    Nagyon hálásan köszönöm válaszát, előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Balázs!

      Szerintem is fontos volna, hogy a nővére kapjon segítséget, mind lelki, mind fizikai értelemben. A nagymamájuk ápolása ugyanis rettentően megterhelő és talán nem is az Ő feladata volna (21 évesen a saját jövőjét kellene inkább egyengetnie) főleg úgy, hogy a szüleik is élnek. Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy családsegítő szolgálatnál érhető el pszichológus.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • b. Rózsa

    Kedves Melinda,
    két éve vagyunk együtt a párommal, én 26 évet hagytam magam mögött Ő 10 éves kapcsolatból lépett ki.2018 ban húsvétkor eltűnt , elmondása szerint összeomlott. Októberben meghalt a kerestztmamám, rá két napra eltűnt 4 napra, hogy a gyerekére kell vigyáznia. Novemberben ismét eltűnt 4 napra. December 23.-án elmentem dolgozni és mire hazajöttem egy levél várt, hogy összeonlott és képtelen velem élni. Kórházba kerültem, két hónapig pszichológushoz jártam, felálltam. Idén márciusban újra előkerült, hogy szeret és elköltözött újra a családjától, ahova decemberben visszament.Albérletet bérelt.Megtaláltam a régi telefonját, amin az látszik, hogy gyakorlatilag az első évünkben Ő továbbra is haza járt, kettős életet élt. MIkor megkérdeztem, mindent tagadott, majd megmutattam a közös fotóikat, üzeneteket.. erre teljesen lezárt nem volt hajlandó beszélni róla.
    Március óta ismét velem él, de a holmijait nem hozta el a közös lakásból, a gyerekeivel nem ismertetett össze, a családja nem ismer. A közös családi rendezvényeken az exe is ott van…És bár nem vagyok rá bűszke, de a megnéztem a telefonját és üzenetet találtam az extől (aki lehet nem is ex).. Rákérdeztem tagadott, pedig láttam… Azóta a telefon a kocsi csomagtartójába zárja mikor otthon van..
    Kértem menjen el, de mindig azt mondja azért van velem, mert szeret.. és ha nem így lenne akkor visszament volna…
    Nem tudom mit tegyek, rettegek, hogy újra kórházba kerülök…
    Ön szerint mi a legjobb most nekem?
    köszönöm szépen

    • Habis Melinda

      Kedves Rózsa!

      Szerintem fontos volna, hogy ne szégyellje, hanem elfogadja a pszichológus támogatását. Az önismereti munka mindenkinek csak javára válik, egy érzelmileg ilyen megterhelő esetben pedig elengedhetetlen. Hazugságban élni ugyanis igen fájó.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Beatrix

    Üdvözlöm!
    Olyan problémám van, hogy 8 hónappal ezelőtt megismertem egy srácot, akivel azóta is együtt vagyok. Sajnos csak akkor jöttem rá, hogy valami nincsen rendben vele, amikor már megszerettem. Kiderült, hogy drogfüggő volt, alkoholista és szerintem pszichés problémái is vannak. Rendkívül nehéz volt, de eddig kitartottam mellette. Van egy kislánya is, de nem vele él. Azt mondja, hogy az előző felesége kisemmizte és ezért is van a padlón. Tudom, az alkoholfüggőknél jelentkeznek hangulat ingadozások, de nála ezek elviselhetetlenek. Ráadásul sokszor nem emlékszik dolgokra, amik nemrég történtek. Legnagyobb problémám az, hogy azt mondja nekem, hogy szeret, senkit nem szeretett még így és látom is rajta. Viszont van úgy, hogy 1 hétig majdnem minden nap találkozunk, ki is mutatja, hogy szeret minden téren, amikor vége van ezen szakasznak, akkor pedig van, hogy 1 hétig nem vagy csak alig beszélünk. Azt mondja nekem, hogy dolgozik és ilyenkor fáradt, meg depis, hagyjam békén. Volt már olyan is, hogy 3 hétre eltűnt. Aztán amikor ez elmúlik, megint keres és nagyon-nagyon jó vele, érzem, hogy szeret. Olyan is volt már, hogy minden ok nélkül cikizett, ugratott, sőt sértő dolgokat mondott nekem, ami rosszul esett. Mikor kérdőre vontam, azt mondta, hogy ő mindig is így viselkedett azzal, akit nagyon szeretett. Bunkón viselkedett, bántotta és minél messzebbre tolta magától. Azt mondja, azért, mert csalódott és nem akarja, hogy elbízzam magam, hogy kedves velem, mert akkor biztosan elhagyom. Pedig nagyon tud szeretni, de már sokszor megégette magát. Vannak még furcsa dolgai ezeken kívül, de amit leírtam, nekem azt a legnehezebb kezelni. Ezt az érzelmi hullámzást. Mindenki azt javasolta, hogy szakítsak, de nem tudok, mert szeretem. Volt is olyan már, hogy szakítottunk, de mindig kibékültünk. És segíteni is akarok neki, bár kétlem, hogy orvosi segítség nélkül ez menne, főleg, hogy makacsul ellenáll minden ilyen dolognak. A kérdésem az, hogy lehet esetleg ezeknek a tüneteknek a hátterében valamilyen komolyabb pszichés betegség? Mert én erre gyanakodom, ezért is kértem az ön segítségét.
    Várom válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Beatrix!

      Köszönöm a megkeresését! Szerintem jó, hogy foglalkozik ezzel a problémával.
      A párkapcsolati erőszakról fontos tudnia, hogy idővel nem megszűnni, hanem fokozódni szokott. A párja érzelmi hullámzásai, pedig abszolút az Ön hatáskörén kívül esnek. A párja számára tehát a pszichoterápiás segítség kérése alapvető (akár van mentális problémája, akár nincs) és a függőségét is addiktológiai keretek közt kell kezelni. Ön, ha esetleg szakember, segíteni akkor sem tud, hiszen családon belül nem dolgozunk (ez ugyanis lehetetlen). Fontos önismereti kérdés azonban, hogy miért választ egy olyan partnert, aki rendszeresen eltolja önmagától.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Anita ! Elkeseredett nagymama vagyok, szeretném kikérni a véleményét. Fiam külön él az unokám Édesanyjától. Sokat vagyok vagyunk együtt az unokámkkal, eleinte mikor elköltöztek ez 3 éve volt semmi gondunk nem volt szeretett lenni velünk a gyerek. kb ez 1/2 évig tartott. Aztán egyre jobban távolodik el tőlünk a gyerek, fél tőlünk és azt érezzük hogy nem szeret velünk lenni. Szorong félve kér mindent. nem tud feloédódni velünk. ez eegyre jobban mélyül el az idő mullásával. Órákon át játszom vele, szeretgetném de sajnos nem nagyon hagyja magát szeretgetni. Fél az idegen emberektől is, már nem merjük az utcára sem kivinni, ha szólnak hozzá, még a fejét is elfordítja. A gyerek Édesanyjával nincsen kapcsolatunk, mert amig itt élt a családunkban, a velünk való viseékedését megbocsátani nem lehet. A történtek után semmi rosszat nem mondunk a gyereknek az Édesanyjára, Egyáltalán a megszólitásában nem szerepela Mama. papa szó sem. Tőlem is húzódozik, de a férjrmtől nagyon fél. Pedig egy hangos szó el nem hangzik irányában. Imádjuk őt.Csak a Fiammal hajlandó lenni , ha vele van az Édesapja minket figyelembe sem vesz. Szívem vérzik érte. Hisz mig itt lakott a közelünkben nem voltak ilyen gondok. Szeretett és ragaszkodott hozzánk. Tisztelettel Egy elkeseredett 66 éves nagymama. Várom Válaszát mit tegyünk.

    • Habis Melinda

      Kedves Elkeseredett Nagymama!

      Elképzelhető, hogy nem fog örülni, annak, amit írok, de szembe kell néznie vele: az unokája érdeke, hogy Önök megbocsássanak a volt menyüknek. A gyermek ugyanis lojalitáskonfliktust él át, ha ez nem történik meg, melynek egyik lehetséges megoldása, hogy az egyik szeretett féltől az érzéseit visszavonja. Ezek nyilvánvalóan Önök lesznek, ha a helyzet nem változik. Érdemes tehát pszichológus segítségét kérni a sérelmek feldolgozásához, amennyiben szükséges.
      Remélem mielőbb megoldódik a probléma!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mira

    Kedves Dr.nő. A párommal 2 éve vagyunk együtt. Eléggé indulatos vagyok bevallom, viszont az utóbbi időben változtattam a hozzáállásomon. Viszont a párom a konfliktusban saját magát mindig áldozatnak adja ki, illetve én vagyok a fő gonosz. Legutóbb szó nélkül elment mire én haza jöttem, írtam neki, hívtam. Semmire nem reagált! Mai napig nem tudom kivel, és hol volt. Eldöntöttem aznap éjszaka hogy nem fogok kiakadni. Ez így is lett. Azóta semmi intimitás, se egy ölelés se egy csók. Nem szól hozzám és úgy csinál mintha semmi nem történt volna. Félek hogy ennek így vége lesz. Megpróbáljak én közeledni? Mi lenne a legjobb döntés? Nagyon félek.

    • Habis Melinda

      Kedves Mira!

      Levele alapján több gondolat is felmerült bennem, az egyik, hogy az indulatosságon szükséges, de nem elégséges változtatnia ehhez önismereti munkára van szükség, nem pusztán elhatározás kérdése). A kapcsolatuk működését is meg kell érteni, módosítani, hogy mindkettőjük számára kielégítő legyen. Ehhez párterápiás munkára volna szükség. Első lépésként talán érdemes kezdeményeznie, hogy könnyebb legyen elkezdeniük a kommunikációt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Diana

    Kedves Melinda olyan problémàval fordulok önhöz , amit nem tudok legyözni. Nem tetszik semmi sem nekem , hogy hogyan teritem ki a ruhàkat , nem tudom , hogy hogyan fogjam össze öket , hogy jo legyen , ha megcsinàlom akkor is ugy érzem magam , mintha nem jol csinàltam volna amit kell. Hogyan tudnàm magam ezen àtteni?

    • Habis Melinda

      Kedves Diana!

      Ezt az érzést önismereti munkával lehet megérteni, amelytől valószínűleg változni is fog. Érdemes tehát pszichológust felkeresnie. Amennyiben velem szeretne ezen együtt dolgozni, kérem vegye fel a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Éva

    Ilyen még soha nem fordult elő velem, mint pár napja. Ismerősöm vett egy új lakást, meghívott magukhoz.
    Az ajtón belépve félelem fogott el és pár perc múlva rosszul éreztem magam. Annyira vert a szívem azt hittem kiugrik, és azt hittem megfulladok.
    Ki kellett jönni a lakásból. Az udvaron már nem volt semmi baj. Ilyet én még soha nem éreztem és nem éltem át. Mi okozhatta ?

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Ezt a kérdést önismereti munkával lehet körbejárni, s megérteni. Mit vett észre, amikor ez az érzés jelentkezett? Mire gondolt ennek kapcsán? Volt már korábban is hasonló?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. N. Gizella

    Kedves Melinda!
    Van egy jó barátom. A párjával és a fiával élt együtt(nem házasok). A lényeg, hogy most már végleg külön vannak. Néha szoktunk beszélgetni. Azt mondja, nem akar nélkülük élni. Számára a legjobb döntés, ha már nem lesz közöttünk. Rajtam kívül, talán még egy jó barát tudja. Nem tudom mitévő legyek. Beszélem róla le, de nem sok sikerrel. Számomra nyomasztó lenne, hogy nem tudok segíteni és így éljem tovább az életem, hogy tudtam róla. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha a tesójával beszélek? Akkor meg lehet megutál. De ezzel a tudattal lenni, nagyon rossz. Előre is köszönöm válaszát!
    Gizella

    • Habis Melinda

      Kedves Gizella!

      Öngyilkossági veszély esetén mentőt kell hívni és pszichiátriai osztályra szállítani a beteget. Lehet, hogy ezért először haragudni fog, de később, ha megfelelő kezelést kap és jobban lesz, hálás lesz majd érte.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Tamara

    Kedves Doktornő !
    Nyolc hónapja chaten tartok rendszeres kontaktot egy roppant szimpatikus fiúval. Pár hónappal ezelőtt szorgalmazta a személyes találkozást mostanában nem , de ragaszkodik ehhez a jellegű kapcsolattartáshoz és kötődést érzek. Véletlenül futottunk már össze de zavarban volt. Mi állhat a háttérben , hogy kielégíti ez és nem fejlődik a kapcsolat.

    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Tamara!

      Az online kapcsolattartás roppant kényelmes és nem kíván elköteleződést egyik féltől sem. Nagy veszélye azonban, hogy teljesen félreismerjük a másikat, hiszen a leírtakon kívül nincs más információnk róla. A kötődés így egy “hamis személy” felé alakul ki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Zita

    Szia a párom kint külföldön dolgozik, másfél éve mi is ki mentünk van egy fiúk 12 éves, a kinti élet nem nekünk való a gyerek beilleszkedet de ithol szeretné fojtatni az iskolát…A párom duzog nem ért meg minket nem törődik bele hogy nélkülünk térjen vissza, ithol nem szeretne maradni mert jó munkája és fizetése van így hát zsarol minket ha nem megyünk vele ő sem megy. Próbáltam kommunikálni vele de csak üvölt ordít duzzog, szívem szerint én is ithol szertnék maradni és munkába járni, nem dolgozóm 14 éve tehát lelkileg kivagyok.Most ithol vagyunk és van 3 hetünk hogy döntsek honnan tudóm mi a jó döntés? Hogy nem bánom meg ha ithol maradok? De vissza sem mennénk mert én és a fiam ott nem vagyunk boldogok az egy idegen és rideg villág nekünk, haza köt a házunk a szeretteink a barátaink…És ő eszt nem érti meg sajnos anyagi miatt muszáj visszamennie még egy kicsit.

    • Habis Melinda

      Kedves Zita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy Ön tudja, mit szeretne, s a párjának is van egy határozott elképzelése. Ezek összeegyeztetése azonban lehetetlen, ha kiabálásba torkollnak a beszélgetéseik. Javasolt párterápiás munkával változtatni ezen a mintán s olyan megoldást keresni, ami minden családtag számára elfogadható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Noémi

    Kedves Melinda,
    Most 3 eve vagyok a parommal akibe elsolatasra beleszerettem. Most ö 35 en 29éves vagyok. Közös megeggyezes utan 1 es fel eves kapcsolat utan ugy döntöttünk közös gyereket szeretnénk. Miutan teherbe estem nála minden megvaltozott. Kedtek alkohol problémái lenni, 1héten többször is reszegen jött haza, veszélyeztetve a munķáját es az életet, mivel sokat megy kocsival. Rajta kaptam számomra nem elfogadhato dolgokat csinálni, már teherbe esésem elött is, pornot nézni mikor soha nem volt ilyen téren problémánk, söt. Megszületett a pici és ö mindent folytatott tovább, annyi ideig míg semleges lett számomra. Egy ideje amiota észrevette hogy elveszithet, próbál vagy azt állitja, akar változni, de en már nem bizok benne. Valami elmúlt bennem ennyi rossztevése után.
    Mi tévö legyek? Türnöm kell a közös gyerek miatt? Várom segitö valaszod. Elöre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Semmi esetre sem gondolnám, hogy a gyermeke érdeke az lenne, hogy Ön tűrjön. Sőt! Mindannyiuk közös érdeke, hogy nyugodt és kiszámítható legyen az Ön élete. Ha ez szakítással érhető el, akkor úgy. Amennyiben az együttmaradás mellett döntene, mindenképpen szükséges párterápiás munka megkezdése és amennyiben a függőség fennáll, ennek szakszerű (addiktológiai) kezelése is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Zsuzsa

    Jó napot! Nem tudom pontosan megfogalmazni.. A jelenlegi párommal 5 éve vagyunk együtt együtt is élünk, nagyon szeretem bár vannak összezördülések amik néha elég komoly vitákba mennek át.. Elég feledékeny vagyok és néha szoktam lustalkodni is de nagyon sokszor úgy beszél velem mintha egy darab… lennék! Nem értem miért van ez… Nem szeretne elvenni nem szereti a gyerekeket… Én pedig arra gondoltam ennyi idő után már jó lenne valami.. Aztán az egyik nap böngésztem a közösségi oldalt és felbukkant az egyik exem.. Igazából AZ exem… Ő volt az első nagy szerelem nem az első pasi de vele voltam először együtt! Nagyon fura érzés kapott el és bejelöltem ismerősnek.. Persze még aznap délután visszaigazolt így megneztem a képeit… Semmit nem változott mintha tegnap lett volna… Láttam a mostani barátnőjét de különösebben nem foglalkoztam vele, de aznap éjszaka vele álmodtam… Napközben is sokszor eszembe jutott igazából elgondolkodtam rajta mi lenne ha valamikor találkoznánk és nemtudom…. Lehet nem történne semmi de mivan ha mégis.. Ha mondjuk megint megtortenne még a hideg is futkos a hátamon ha belegondolok.. Nemtudom mit tennék és ez aggaszt.. Velem van a gond hogy eszembe jut? Vagy fantáziálgatok róla? Nem tudom pontosan megkeressem e vagy hagyjam annyiban? Vagy hogy egyáltalán jó ötlet e? Ennek a sok zagyvasagnak van értelme amit írtam? Sajnálom hogy ilyennel zavarom! Köszönöm a segítséget

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      Szerintem érdemes elgondolkodni azokon, amiket írt. Nem azért, hogy megkeresse-e az exét, hanem azért, hogy megfogalmazza mi az, ami nem jó Önnek ebben a kapcsolatban. Enélkül ugyanis nem lehet változtatni rajta! Fontos azt is tisztázni, hogy a másik megalázása semmilyen kapcsolatban nem vezet előre. Ezért Önnek nem szabad ezt eltűrnie. Javaslom, hogy olvassa el ezt a párkapcsolati erőszakról szóló cikket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Noémi

    Kedves Doktornő!
    23 éves nő vagyok, párom pedig 32 éves. Olyan problémám van, hogy sose szokott levetkőzni előttem a párom, pedig már lassan 2 éve együtt vagyunk. Párszor volt olyan, hogy a pólóját átvette előttem, de ez csak nagyon ritkán fordul elő és olyankor is inkább hátat fordít. A testével nincs semmi probléma, minden nap jár edzeni, szoktam is mondani neki, hogy jól néz ki. Szex közben sem szokott levetkőzni. Azt is szoktam neki mondani, hogy vegye le a pólóját mert nekem tetszik, de akkor sem akarja. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka és, hogy ezt hogyan tudnánk megoldani.
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Levele alapján felmerül az a kérdés, hogy a párja mennyire elégedett a saját testével. Az, hogy Önnek tetszik és az hogy edz önmagában jó, de nem jelenti azt, hogy Ő el is fogadja, sőt, szereti önmagát. Ez pedig fontos lenne ahhoz, hogy merjen Ön előtt ruha nélkül is mutatkozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Össze vagyok zárva a kolléganőmmel egy 13 m2 irodában. Nagyon nem egyezünk, már attól tartok megőrülök. Hazug , felszínes, színész, aki nem azt mutatja ami valójában van.
    Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával kértem üljön át máshoz, ne kínozzuk egymást.
    Erre ő , ne örűlj nem fogok!
    Családi problémái vannak, férje alkoholista, folyton engem akar túlszárnyalni.
    Nem bírom már, testi tünetek jelentkeztek, 160as vérnyomásom van, és azt veszem észre, h már otthon is mindíg róla panaszkodom.
    Kérem adjon tanácsot. , köszönöm Tünde10

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Levele alapján azt gondolom, hogy azon, milyen a munkatársa, hogyan él, vagy hogyan bánik Önnel Ön nem tud változtatni. Azon azonban igen, hogyan reagál Ön a történtekre. Önismereti munka megkezdését javasolom, hogy megértse, miért dühíti Önt ennyire ez a viselkedés, honnan ismerős ez az Ön életéből, múltjából.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm!
    Ha a férfi megtiltja egy másik férfinak, hogy ránézzen egy nőre, akkor az azt jelenti hogy tetszik neki az a nő?
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Akár lehet a féltékenység jele is, igen. A tiltás azonban ritkán vezet jóra…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Károly

    Tiszteletem!Abban szeretném a segítségét kérni, hogy tudnám elengedni pszhiésen azt,hogy szüleim alkoholisták,és ez nagyban befolyásolja életem,egészségem,gyermekem nevelését!Már 10 éve,mióta velük élünk tart!Köszönettel Károly

  • Korina

    Kedves Doktornő!
    Tegnap írtam Önnek a munkahelyes történettel.
    Elolvastam a válaszát, többször is. Sajnos külföldiként nem áll módomban a négyszemközti beszélgetésre. Csak szeretném megköszönni a válaszát. Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél kevesebbet agyaljak a történteken, ebben pedig nagyon sokat segít az Ön levele. Hihetetlenül nagy erőt tudok belőle meríteni. Még egyszer köszönöm szépen. Bár nem egy nagy probléma, mégis nagyon nehéz ez számomra, de mindig kicsit jobban érzem magam, ha elolvasom az Ön írását. Nagyon sokat segített nekem.
    Köszönettel és tisztelettel : Korina

    • Habis Melinda

      Kedves Korina!

      Örülök, hogy hasznosnak találta a válaszomat! Amennyiben gondolja, írjon később is, vagy ha ezt kevésnek érzi, Skypos konzultáció keretei között is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Páskuly

    A pàrommal 3 hónapja vagyok együtt,de eddig m3g soha nem mondta,hogy szeret.Ha megkérdezem tőle,hogy hiányzok-e neki akkor az a válasz,hogy ne akarjam kierőszakolni belőle.

    • Habis Melinda

      Kedves Páskuly!

      Megértem, hogy szeretné hallatni, hogy viszontszeretik és hiányzik a párjának. Ezek az érzések azonban más-más idő alatt alakulnak ki bennünk, s mindannyiunknak mást is jelentenek. Érdemes addig is megfigyelnie, milyen gesztusokból, tettekből következtethet a párja szeretetére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ö. Mónik

    22 ev házasság után vállunk . Vañ egy 19 éves fiunk . Megísmerkedtem egy korom beli férfival és szeretnék vele együtt élni de a fiam nem akarja megísmerni de az apját utálja , mit tegyek hogy megváltozzon a véleménye . Köszönöm a választ
    Üd Móni

    • Habis Melinda

      Kedves Móni!

      Nem írja, mikor történt a válás, ezt hogyan fogadta a fia. Elképzelhető, hogy időre van szüksége, amíg megemészti a történteket. Amennyiben a történet nem friss (több éve történt), érdemes megtudni, milyen ellenvetései vannak az Ön új párjával szemben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Korina

    Kedves Doktornő!
    Két hónapja dolgoztam egy szupermarketben brigádosként, kasszában, ami nagy felelősséggel jár. Próbáltam lehető legjobb eredményeket produkálni, ami nagyon nehéz volt számomra, mivel magamtól kellett rájönnöm mindenre. A főnökeim és kollégáim nem voltak megértőek velem, az első perctől kezdve a lehető legjobb eredményeket várták el tőlem, időm sem volt arra, hogy igazán beleszokjak a munkába. Már az első napomtól kezdve éreztem, hogy lenézően tekintenek rám, valószínűleg azért, mert egy fiatal, tudatlan brigádosnak könyveltek el. Ennek ellenére az eredményeimet a többi, nálam idősebb, tapasztaltabb, teljes munkaidős kollégáéval hasonlították össze. Az eredményeim természetesen messze nem voltak olyan jók, mint azoké a kasszásoké, akik már évek óta ott dolgoztak. Ez a két hónap állandó stresszeléssel és szorongással telt számomra. Minden nap úgy jöttem haza, hogy nem lehetett beszélgetni velem, mert a munkahelyem teljesen kikészített idegileg. Állandóan ingerült voltam. Magamat szapultam, mert nem tudok jó eredményeket elérni. A cégben alázattal csináltam, amit mondtak, kerültem a konfliktusokat, inkább nem szóltam vissza, csak némán tűrtem. Két hónap után megtapasztaltam azt is, milyen az, amikor az ember háta mögött valótlan dolgokat pletykálnak róla. Ekkorra lett elegem és nagyon félve, de megtettem a lépést, amit már rég meg kellett volna. Felmondtam. Tisztelettudó voltam, úgy próbáltam elmondani a főnökömnek, ahogy egy érett felnőtt tenné. Ám sose vettek engem felnőtt számba, így a válasz, amit kaptam, nagyon megrendítő volt. A főnököm rá akart kényszeríteni, hogy dolgozzak ott még két hetet, de én semmi esetre sem akartam. Magam mögött akartam hagyni mindent, ami ez alatt a két hónap alatt történt, de ő ezt nem értette meg. Egyszerűen annyit mondott, hogy miattam most az egész cégnek rossz lesz, valamint, hogy soha többé nem akar látni engem. Végül egyszerűen csak bevágta előttem az ajtót, tudtomra adván, hogy mehetek, amerre látok. Örülök, hogy nem kell többé odamennem, de azt sem hiszem, hogy ez így ennyivel el van rendezve. Arról nem beszélve, hogy hatalmas csalódással kellett ezt méglnem. Semmi esetre sem akartam haraggal elválni a munkahelyemtől, de nem tudom mit tehetnék, ha a főnököm beszélni sem hajlandó velem.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel : Korina

    • Habis Melinda

      Kedves Korina!

      Megértem, hogy nagyon megviseli Önt ez a munkahelyi helyzet. Igen szerencsétlen, hogy főnöke így reagált. Valószínűleg neheztel azért, mert Ön egyik pillanatról a másikra ment el, s nem nézi, mi van ennek hátterében. Ön sok bántást, s stresszhelyzetet tűrt el ezen a munkahelyen, ahonnan érthető módon szeretne mielőbb elmenekülni. Fontos volna az Önnel történtek érzelmi feldolgozása és önérvényesítő készségeinek növelése. Javaslom tehát, hogy keressen fel négyszemközti keretek között, vagy beszéljen másik pszichológussal a nehézségeiről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot!Krisztina vagyok 1agodó anyuka!13éves fiam annyira magába zárkózik, hogy nem beszél az iskolában nincsenek barátai!A tavalyi év úgy zajlott, hogy piszkálták,csúfolták amit persze nem akkorbtudtam meg.Ez odáig fajult,hogy már reggelente sírva unszolva ment iskolába!Voltunk fent a z iskolában és azt mondták jobban odafigyelnek!Ez év márciusában az epilepsziája is előjött.Nem tudom, hohyan lehetne bátrabbá magabiztosabbá nyitotabbá tenni!Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Javaslom, hogy mielőbb keressenek fel gyermekpszichológust, aki szakvizsgálat után tud segíteni abban, mi a teendő, hogy bátrabbá váljon a fia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    szeretném tudni ,hy csak csettelünk egy mással ! Néha találkozunk és megtörténik a szex. Semi más kapcsolatunk nincs. Néha rám ir. Nem nagy szavakat. Ha irok neki csak tő mondatokban válaszol. Ami bosszantó vagy a Viberen vagy a mesenzseren szünet nélkül fent van. Én géltékeny vagyok nagyon. Hogy lépjek ki ebből.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sorai alapján azt gondolom, hogy érdemes volna átgondolnia, mire is vágyik valójában. Miért ment bele egy szexkapcsolatba, ha ennél többet/mást is szeretne. Amennyiben tudja mit vár, tudnak róla beszélni. Érdemes megpróbálni, hátha a partnere is vágyik hasonlóra, s tud a kapcsolatuk fejlődni. Amennyiben elmondja neki, hogy mi bosszantja fel Önt, elképzelhető, hogy figyelembe fogja ezt venni. Ha nem mondja el, akkor erre nem számíthat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P.Geri

    Tisztelt Melinda.
    Azt szeretném megkérdezni elő fordulhat esetleg olyan dolog hogy a barátnőm barátnője rombolja a kapcsolatom csak azért mert neki nem mennek jól a dolgai pl (válás rossz kapcsolatok stb..)
    13 éve vagyok együtt a barátnőmmel és mint minden kapcsolatba voltak jobb és rosszabb évek is ő az összes negatív dolgot megosztotta a barátnőjével és ö emiatt folyton biztatja hogy szakítson velem mert neki akár egyedül is jobb mint velem vagy éppen arra biztatja ismerkedjen a hátam mögött nyugodtan barátnőm ezt mondjuk nem akarja de barátnője folyton próbálja rávenni a szakításra és az lenne a kérdésem ez a folytonos külső behatás miatt lehet az hogy barátnőm elhidegül kedvtelenedik . És ha tényleg befolyásolhatja ez a mi kapcsolatunkat hogy állandó jelleggel uszítja ellenem akkor ez ügyben milyen lépéseket lehet tenni részemről már ha lehet. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Geri!

      A barátságok egymás támogatásáról szólnak, s talán a kedvese barátnője másként látja a dolgokat a kapcsolatukkal kapcsolatban. Ameddig Önök dolgoznak rajta, hogy jól legyenek együtt, addig nem tartom ezt veszélyesnek. Nyugodtan bízzon a barátnőjében (ha nem történt megcsalás) és tegyen az ellen, ami nem működik jól.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm azt lenne a kèrdèsem hogy mindig is korai magömlésem volt àltalàban, 38 éves férfi vagyok tavaly műtöttek baloldali heretumorraljelenleg másfél éve van állandó párkapcsolatom igaz a szexuális kapcsolatunk elég ritka ő nem kívánja olyan sűrűn mint én tehát én heti két szeri alkalommal szeretném de már hogy csak egy hónapban vagyunk együtt kétszer tehát mihelyst berakom a nemiszervem a hüvelyébe egy másfél perc múlva azt érzem hogy orgazmusom lenne tehát ejakuláció következne be a megszakításos módszer t szoktam alkalmazni de azt vettem észre az utóbbi időben hogy ha megállok kétszer háromszor az ejakulàció előtt aztán át Billenek egy olyan holtpontra amikor a nemiszervem lelankad.voltam andrológus nál ő azt mondta hogy ad egy gyógyszert amitől aktus előtt egy fél szemet kell be szednem és a megszakításos módszer szempontjából nem fog leállni a nemiszervem de van úgy akkor is lelankad a gyógyszer neve tadafil 20 mg os.mikor beszélek barátnőmmel és esetleg telefonban mondja hogy elkezdi izgatni már akkor is olyan izgalmi állapotba kerülök hogy majdnem az ejakuoàció következik be pedig csak telefonon beszélgetünk tehát régebben is az a volt hogy nem bírtam sokáig de ettől azért hosszabb ideig volt úgy a gyermekem anyjával a akàr húsz harminc percig is szeretkeztünk de most a mostani párommalsajnos nem igazán jó a szexuális kapcsolata részben én miattam részben ő miatta is mert előjáték nincs a számára Nem egyből azt mondja hogy durr bele tehát dugjam be a vaginájába a nemiszervem tehát nem híve az előjáték nak én pedig szeretném jól felizgatni ,most nem tudom hogy ez szervi baj e vagy sem urológiai szempontból mikor tavaly műtöttek sokáig jártam urológushoz.tehát az lenne a kérdésem hogy hogy tudnám azt megcsinálni a megszakításos módszerrel hogy a két három meg szakítás után ne lankadjon le a nemiszervem majd valami megoldást erre a dologra tudna e ajànlani,köszönöm szépen a segítséget előre is.probàltam krèmeket is lidokainost de az sem hatott.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy párterápiás munka hozhatná a megoldást a szexuális gondjaikra. Érdemes volna mielőbb belefogni, s az igényeiket ennek segítségével összehangolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófi

    Tisztelt doktor nő!
    Legjobb barátnőmet felvették egyetemre egy tőlünk kb 2 órányira lévő városba. Ez volt a célja, úgyhogy nagyon örült neki. Én is örülök a sikerének, viszont annak nem, hogy ilyen messze lesz tőlem. Én eléggé ragaszkodó típus vagyok, és nem nagyon szeretem a változást. Igazából ha úgy veszem félek a változástól. Pedig tudom, hogy ez az élet rendje, és az embernek szüksége van a változásra. De megbeszéltük, hogy hétvégente, ha úgy van vagy ő jön haza vagy én megyek hozzá, de ez nyilván nem lesz így minden héten. Eddig egy suliba jártunk, így minden nap találkoztunk. Nem tudom mi segítene, hogy elfogadjam, hogy valószínű így is tartjuk majd a kapcsolatot és a változás nem feltétlenül rossz.
    Zsófi

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Megértem, hogy megviseli Önt ez a változás, s habár a barátnője vágya teljesült, ez jár lemondásokkal. Érdemes volna önismereti munkával átgondolni, mitől tart, s akár megosztani ezt a barátnőjével. Ha mély tud maradni a kapcsolatuk, akkor kevésbé látja kárát a távolságnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • vivi

    Kedves Melinda!
    Én egy fiú barátom miatt írok.
    Vele kiskoromban nagyon jóban voltam viszont a szülei elváltak és az anyukája ki vitte őt német országba és mivel még kiskorú volt ezért nem mondhatott nemet.
    Most vissza jött és már nem is megy vissza (szerencsére). Neki van egy félestvére akivel az anyukája nagyon jól bánt de viszont vele nem mindenért amiért a húga volt a felelős ő volt leszidva. Most nincs még alsógatyája se mivel az anyja nem mosta ki és főzni se nagyon főzött.

    Szóval most a nagyijával fog lakni és majd fog menni pszihológus hoz is mivel nagyon magába fórdúlt viszont én csak abban szeretném kérni a segítséged hogy hogyan tudnám szóra bírni mivel senkivel se beszél nagyon és folyton csak a telefonját búja.

    • Habis Melinda

      Kedves Vivi!

      Nagyon kedves Öntől, hogy így törődik ezzel a baráttal. Nem feltétlenül tartom azonban szerencsésnek, hogy mindenáron szóra akarja bírni, hiszen lehet, hogy nem szívesen beszél a vele történtekről. Remélhetőleg a pszichológus segít majd neki az Őt ért szörnyűségek feldolgozásában, s akkor tud majd kezdeményezni. Addig is elég, ha Ön mellette van.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • csak 1 beteg

    (csak 1 beteg)
    Kedves Dr nő
    a kérdésem a következő,
    van egy férfi akit szeretek 4 éve. akkor találkoztunk elöször. tehát amiota meg láttam azota szeretem. ő ezt tudja rolam. csak táv kapcsolatban voltunk egymással országok választanak el minket. kb 2 éve kezdödött az egész ő csak szexet akart persze az elején nem igy kezdte de mindegy fel fogta hogy mélyek az érzéseim iránta ezért lenézett engem ki gunyolt és betegnek nevezett nem tetszett neki hogy szeretem és hogy rá várok, nem kezdtem új kapcsolatot senkivel. igy folyton tiltott eltünt. de számomra érdekes vagy csak beképzelem!?hogy vagy karácsony, vagy egy fontos dátum, vagy valami nagyobb családi akármi történik nálla, leg utobb eljegyzés, most pedig esküvö. ilyen események alkalmak amikor felold holott azt mondtta nem kellek neki nincs esélyem nálla bár nagyon fáj de fel fogttam de attol az érzéseim nem változtak iránta. pár napja újra fel oldott én pedig nagyo erőssen vissza kell fogjam magam nem írok neki beszéltünk igaz de úgygondolom neki kell mostmár írnia. de valahogy nem értem miért teszi ezt velem. miért kínoz?
    előre is köszönöm a segítséget

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat volt, hiszen a férfi kigúnyolta és megalázta, amíg együtt voltak. Azt, hogy miért ragaszkodik ehhez a férfihoz mégis, önismereti munka segítségével deríthető ki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Judit

    Jo estét kívánok. Segítségért ill.tanacsert szeretnék magukhoz fordulni, és mivel 3gyermek édesanyja vagyok, így számomra megfelelőbb lenne az online folyamat. nehéz eldönteni,h hol és mivel is kezdjem. 11,5 éve élünk együtt párommal, 2 év együtt élés után lettünk házasok. gyermekeink: leanyunk 9,5 éves, középső fiunk 4 és a kisebbik fiunk jövő hónapban tölti be a 3 évet. úgy érzem elejétől fogva,H párom nem egyszerű eset, addig mennek vita nélkül a dolgok, amíg mindenre rábólintott, amint ellent mondok v más a véleményem nagyon hamar vita alakul ki. 🙁 nem szeretek vitázni,de véleményem szerint nem várható el 1 embertől,H mindent úgy tegyen,ah a másik szeretne és nincs kompromisszum kötés. legtobbszor engedek az adott dologból,csakh ne legyen vita, DE úgy érzem, H ez így nem jó. minden vita úgy néz ki, úgy zajlik,H én vagyok lemondva, lenezve, leku…zva, én nem tudok semmit magam megoldani, én nem vok való csaladanyanak, mivel szüleinél lakunk kb 2 hónapja számtalanszor kidobott, zavart, H nekem itt semmi keresni valom, és még sorolhatnam. meg kell jegyeznem,H szüleim korán meghaltak, szétesett a család és a bővebb családtagok közül is mindenki elfordult tőlem – tőlünk tavolsag és egyéb más okból kifolyolag.meg kell jegyeznem, H bocsanatkerest én nem várhatók el, mert mindenről én tehetek és magamnak koszonhetem. Házas élet terén minden ok, minden jó, bár neha-neha akadbak furcsaságok és kételyek, de nincd konkrét bizonyíték és megfordult a fejemben az is,H ,,csak,, én kepzelodom. Olyankor persze minden ok, nem szeretné elveszíteni, stb, de annak ellenére,H elmondtam nem 1 alkalommal mennyire fájó és bantoak a szavai ugyanúgy ocsarolas a vége minden vitanak. gyerekeket is rettentő nehéz olilyen helyzetben nevelni, legfőképp mióta párom szuleihez kerültünk lakni a berlakasunkbol amíg felepitjuk a hazunkat. középső fiunk 4 éves, 4 ill. 3 éve a gyerekekkel vok össze zárva,sose volt olyan,H csajos napon vehettem volna részt, v barátnőkkel 1 kávét megihattunk volna gyerekek nélkül.Ha O nem szeretné,H a gyerekekkel kimozduljunk, nem mehetünk sehova sem, legtöbbször 4 fal között ill. udvaron toltjuk mindennapjainkat. ha párom nem akarja meg az a szomszéd utcában sem mehetek unokatestverehez sem. nem beszélve arról, H anyósom folyton elakad abban, amit megengedték a gyerekeknek, ha még vmit nem akarok megengedni akkor én vok a legkegyetlenebb, szívtelen anya és ha nincs vmi megengedve részemről akkor vmelyik fel ott megengedi azért is. azt veszem észre egyre kevésbé fogadnak szót a gyerekek, a nagyleany meg abszolút, nem kérhetek tőle annyit,H a vasalt ruhákat a szekrénybe rakja, v H szetturta a szekrényben a vasalt ruhát rakja el, egyszóval abszolút nem segít semmiben es azt vágja a fejemet,H én vok az anyuka és az én dolgom minden – gondolom felnőttek közül vkitol hallotta. úgy érzem ennél többet nem tudok kihozni magamból, azonban valtozasra van szükség. Nem tudom mi tévő is legyek, de egyre jobban azt érzem,H ez így nem jó, és néha már azt érzem,H megőrülök. Mi ilyenkor a teendő, miben hibázok, mi az amin változtatni kéne?

    • Habis Melinda

      Kedves Judit!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez egy érzelmileg bántalmazó kapcsolat, melyet nagyon fontos volna mielőbb megváltoztatni (ehhez kell az ön párjának belátása, s szakszerű külső segítség), vagy ebből kilépni az Ön és gyermekei mentális egészsége érdekében. A kiskorúak számára előnytelen, hogy az Ön anyósa ilyen mértékben beleszól a nevelésükbe, igenis kellenek határok, korlátok a gyermekek számára. Az Ön számára lelki támogatás igénybe vétele sürgős, hogy felismerje és ne engedje az erőszakot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien Cs.

    Jó napot kívánok! Olyan kérdésem lenne, hogy az exemmel 4 évig éltem együtt,van egy lányunk,3 éves, 7 hónapja szétmentünk, az exemnek van barátnője, s miért van az, hogy nem engedem,hogy a kislányomat megismerje? Kijelentettem az exemnek,hogy ha megtudom hogy a közelébe vitte más nőnek a kislányt, többet nem megy hozzá. Miért van ez??? és meg fog ez idővel változni bennem??

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      A levele kapcsán azt gondolom, hogy négyszemközti munkára volna szükség, hogy elgondolkodjunk ezen. A gyermek számára az, hogy Ön nem akarja, hogy lássa az apját (és annak új párját) kifejezetten káros. Kérdés, hogy Ön mennyire tudta elfogadni, hogy az exe továbblépett. Ha nem kellőképpen, akkor az ebben való megsegítése mindenképpen szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Era 456

    Kedves Melinda!
    Két évig jártam egy sráccal együtt is éltünk de nem működött ezért úgy döntöttünk külön megyünk. Szépen váltunk külön. Aztán eltelt egy kis idő és ő megkeresett engem hogy nem tudott elfelejteni és hogy még szeret. Rájöttem hogy én is szeretem őt de nekem a családom nem fogadta el ezt a kapcsolatot az apukám fél évig nem szólt hozzám emiatt. Amikor vége lett a kapcsolatunknak az apam a nővérem nagyon örültek hogy vége lett de én szenvedek mert szeretem őt.

    • Habis Melinda

      Kedves Era!

      Nehéz lehet Önnek ez a szakítás. Levele alapján azt gondolom, hogy több mindent kellene átgondolni a kialakult helyzettel kapcsolatban. Például azt, hogy miért próbál a családja ennyire beleszólni az Ön döntéseibe. Önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ani

    Tisztelt Melinda!
    4 éve vagyok együtt párommal. Az első 2 évben még jó volt minden. Azután kezdődött olyan szituáció hogy a párom állandóan nézegette a nőket. (ez pasiknál persze természetes). Viszont volt hogy egy boltban a pénztárnál álltunk és egy hölgy tolta a kosarat. Párom megnyilvanulasa hangos szóval és hozzá testmozgással közölte hogy Ó hogy bxxxnám szét. Majdnem elsüllyedtem szegyenembe. Aztán ezek a dolgok folytatódtak a mai napig. Igaz bevallom féltékeny is voltam /vagyok és mindig magyarázok is neki. De csak annyit mond rá hogy bolond, gyogyos, pszichopata, elmebeteg vagyok. Menjek pszichológushoz mert nem vagyok normális. Folyamatosan szexoldalakat néz. Furcsa a viselkedese, azt mondja hogy a nők csak k betűsök, őket csak baxxxni kell. Nem kell hozzá érzelem. Páromat nem lehet ölelgetni, nem csokolozik, együttlétkor sem tesz semmit hogy jó legyen a szex. Van hogy olyanokat mond hogy fogjam be a pofám, duguljak el, rám sem tud nézni stb. Aztán meg kisidő múlva hizeleg. Gondoltam már rá hogy nem e lehet neki valamilyen pszichikai problémája.
    Ön szerint mi lehet a probléma és mit javasolna nekem.
    Üdv Ani

    • Habis Melinda

      Kedves Ani!

      Levele alapján azt gondolom, hogy egymás címkézgetése helyett (kinek milyen problémája van, pszichopata-e valaki a családban) érdemes volna arra fókuszálni, ami Önöknek nem jó a viszonyukban. Ha ez Önnél az, hogy a párja nem kedveskedik Önnek, vagy miért nyilvánul meg nőket megalázó módon, akkor ezekre. Párterápiás munka megkezdése javasolt ezek megoldásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Joe Jurassic

    Voltam osztálykiránduláson, nyolcadik végin. Nagyon jól telt, de közben hirtelen szerelmes lettem egy osztálytársamba. Már régóta tetszett, nagyon, de most valahogy úgy éreztem hogy ő a legszebb lány az osztályban, meg ha ránéztem vagy rágondoltam, dobbant egyet a szívem. Már ovi óta ismerem. Úgy éreztem hogy nem tudok többé rajta kívül senkit se szeretni. Gondolkodtam azon, hogy csak ő lehet majd egyszer a feleségem, csak őt tudom majd magam mellett elképzelni. Egyik este sokáig fennmaradtunk a barátaimmal, a szobánkban és elkezdtünk a szerelemről beszélgetni. Elmondtam nekik,ők azt mondták, hogy mondjam el neki. Másnap magammal hívtam sétálni, ahol elmondtam neki. A következőt mondtam: ….El akarok mondani valamit. Én nagyon kedvellek. Szép vagy, nagyon tettszel nekem.. Már régóta el akartam mondani. Ő meg azt mondta, hogy nem tud csak barátként gondolni rám. Ön szerint abból érződött amit mondtam, hogy szeretem?
    Én nem tudom elfelejteni, szeretem, nagyon. Még mindig. Az a baj hogy az osztály szétválik. Más iskolába megy, de viszont ugyanabba a városba, Debrecenbe. Nagyon szeretem, úgy érzem hogy nem tudok többé mást szeretni, csak őt. Nem akarom elfelejteni, azt szeretném, ha járna velem. Azt, ha ő is viszonozná. Mit tegyek? Nem tudom és nem is akarom elfeljteni soha. Mit tegyek hogy belémszeressen? Teljes szívemből szeretem.

    • Habis Melinda

      Kedves Joe!

      Megértem a fájdalmát. Egyrészt jó, hogy ilyen erős szerelmet érez ez iránt a lány iránt, de nehéz is, hogy ezt ő nem viszonozza. Kérdés, tehet-e bármit, hogy ez megváltozzon, ne zárkózzon el attól, hogy barátságnál több is legyen Önök közt. Talán érdemes egy keveset udvarolnia neki, de az Ő érzéseit ez nem biztos, hogy megváltoztatja. S ha esetleg így alakul, Önnek ezt el kell fogadnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Timea

    Kedves Melinda,
    Timea a nevem es 30 eves vagyok. Nagyon erzekeny es öszinte embernek tartom magam. Nagyon bant egy Sologitarre, amit nem tudok lelkileg feldolgozni. Szeretnem az Ön tanacsat kerni! A kishugom esküvöjeröl van szo. 5 evvel fiatalabb nalam. A kapcsolatunk felszines, nem öszinte, nem keressük egymas tarsasagat. Vele nöttem fel csaladom köreben, de külföldre költöztem a rossz viszonyok miatt.
    Augustus auf lesz az esküvöje, amin sajnos reszt kell vennem😥! Nagyon nehez elfogadnom, hogy a kishugom hamarabb megy ferjhez mint en, retteten, hogy hogyan fogom elfogadni, ha meglatom öt a menyasszonyi Rihanna, a templomban😥😭! Nagyon nem akarom! Csak sirdogalok egymagamban. S ami a legrosszabb, hogy még az apám is a fejenhez vágta jo gúnyos hangnemen, hogy „ latod, neked kellett volna lenni az elsönek, s ö megelözött“! Jaj ne, a gyomromban egy oriasi sziklatömb all, nem birom! Mit tegyek? Legszivesebben nem mennek el!😥sehitsen kerem!
    Köszönöm!
    Üdvözlettel: Timea

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkával megközelíteni ezt a helyzetet. Mi a jelentősége az Ön családjában annak, hogy ki megy először férjhez? Az apja miért próbálja meg Önt egy ilyen intim dologban befolyásolni? Önnek milyen tervei vannak, s mennyiben befolyásolják mások elvárásai?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nevtelen

    Kerem segitsenek 44 evesen stabilan sose erzem ereztem jol magma emberek kozott, se a munkaba se az egyetemen, sehol., altalaban senki se szeret, pedig en mindenkit szeretek . Mit tehetnek mert ez nekem regota faj….?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos volna önismereti munkával megközelíteni a rossz közérzetét és azt is, hogy az a benyomása, nem szeretik Önt. Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust, vagy magán keretek között én is szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Dorina

    Kedves Dr nő.. Dorinanak hívnak és 22 éves vagyok nagyon nehéz időszakon megyek most keresztül.. Egyszerűen nem tudom. El viselni anyira fáj.. A volt párommal 1 évig voltam együtt nagyon szeretem/szeretem egyszerűen már 1 hónapja haza költöztem és non stop ő jár a fejemben és már nem. Bírom.. Én kerestem de ő hátat fordított nekem szótlanul. Ott hagyott nem szólt semit. Csak hagyta azt h haza költözek minden ok nélkül.. Babát szeretünk volna de ugye pici apró nőgyógyászati problémam van ami kezelhető és ő azt mondta a családjának otthon h nekem nem. Lehet gyerek és ő már 1 évnél tovább nem akarta velem húzni.!!! Egyszerűen nm. Tudom fel fogni és el fogadni.. Ezt.. Nem. Tudom miért pedig még nagyon fiatal vagyok. Kérem segítsen

    • Habis Melinda

      Kedves Dorina!

      Megértem, hogy rosszul éli meg a szakítást. Fontos volna ezért szakszerű támogatást igénybe vennie. Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust, vagy magán keretek között én is szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Erika

    Kedves Doktornő!
    5 éve vàltam el a férjemtől, amiért én vagyok a hibàs. A lànyaim màr egxetemistàk. Van egy baràtom – nem.kiatta vàltam el- de egyre depressziósabb vagyok. Ahogy telnek az évek nem jobb, hanem rosszabb az àllapotom. Jàrtam pszichológushoz. Kapok gyógyszert pszichiàtertől de rengeteget sírok és minden munks megerőltető szàmomra. Most – ha nincsenek.izthon a lànyok – gyakorlatilag van.olyan hogy napokig ki sem kelek az àgyból. Màr nem tudom hovà forduljak, ki tidna segìteni. Tudom , hogy elsősorban magamon, a hozzàllàsomon kellene vàltoztatnom de nincs erőm hozzà.
    Mit tanàcsol, mit tehetnék?
    Köszönettel:
    A Sìrós

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Azt tanácsolom, hogy mindenről őszintén számoljon be a pszichológusnak, akivel együtt dolgozik. Tudnia kell, hogy a pszichoterápia sok esetben egy lassú és nehéz folyamat, melyben vannak hullámvölgyek. Rendszerint ezután jön a javulás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin Z-K

    Kedves Melinda!
    Azt szeretném kérdezni, mi lenne a javaslata egy ilyan helyzetre, hogy férjemmel egy munkahelyen dolgozunk, ahol van egy olyan kolléganő, aki nagyon flőrtölget a pasikkal. Én nagyon nem szeretem őt, csak köszönünk egymásnak, de megvan a három lépés távolság. Férjemmel viszont jóban vannak, minap is összemosolyogtak, miközben én ott álltam férjem mellett. Ha ezt szóvá teszem, férjem azt mondja, attól, hogy én haragban vagyok a hölggyel, nem kötelező neki is. Hogy lehet egy ilyen helyzetet jól kezelni?
    Üdvözlettel, (Anonim)

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A kérdésére nehéz válaszolni, mert nem gondolom, hogy lenne egy séma, melyet mindannyiunknak követnie kellene hasonló helyzetben. Érhető, hogy megviseli Önt ez a helyzet, mégis érdemes átgondolni, van-e oka a gyanakvásra. Milyennek éli meg Ön ezt a párkapcsolatot, mennyire stabil ez. Ha igényli, négyszemközti konzultációt vehet igénybe a témában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edina

    Tisztelt Doktornő!

    Ismerkedek egy fiúval. 2 hónapja találkoztam egy fiúval. Az első alkalomnál elmondta hogy nagyon tetszem neki, és ezt éreztem is. A viselkedését azonban azóta sem értem. Állandóak az ígérgetések és magyarázkodások. Sokszor napokig elérhetetlen amit mindig megmagyaráz. Volt hogy felhívott aztán 5 perc múlva annyit mondott pár perc és hívlak aztán semmi nem történt. Nem igazán tudom hova tenni ezt, hogy mit jelenthet. Pár napja találkoztunk és találtam egy női fehérneműt az ágya mellett. Természetesen megkérdeztem hogy ez mégis mi? Azt mondta nagyon régen lehetett. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog csak elkezdtem kérdezni erről és azt állította nem találkozott azóta senkivel mióta velem. De hozzám szegezte a kérdést hogy mit csinalok ha igen. Ez után a találkozás után még 2 alkalommal beszéltünk, azóta ismént eltűnt, nem reagál a hívásomra és el se elovassa amit írtam Neki. Ez volt lassan már 5 napja.
    Ön szerint ez a viselkedés mit takar? Így zárná le a köztünk levő dolgot?
    Ön szerint valóban lenne másik lány?

    Köszönettel
    Edina

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Elképzelhetőnek tartom, hogy van másik lány. Mindenesetre fura, hogy ilyen következetlenül, megbízhatatlanul viselkedik Önnel, habár tetszenek egymásnak. Ennek nyilvánvalóan van valami oka, ha nem egy másik partner, akkor valami más.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Reménytelen Szerelem

    Jónapot!
    Az lenne a kérdésem hogy, szeretek egy fiút már több mint 5 éve régebben ő is szerette volna hogy több legyen köztünk mint barátság viszont amint átment középiskolába megváltozott és onnantól kezdve nem tartottuk már a kapcsolatot kb 3 éve és ez nekem nagyon fáj, néha-néha összefutunk valahol és mindig mikor meglát szomorú lesz vagy feszült, nem rég kórházba kerültem és a testvérem megkérdezte tőle hogy be e jönne hát ha jobb kedvem lesz és azt mondta rá hogy nem hiszi de megpróbál bejönni, aztán végül lemondta, és nem értem hogy miért? Lehetséges hogy félt attól hogy nem tud belenézni a szemembe? Mert elég sok fájdalmat okozott nekem sajnos.
    Megvan a telefonszáma és volt mikor sokszor hívtam és blokkolta a számom viszont rá 1 hónapra feloldott és újra tudtam hívni. Nemrégiben is ugyanez volt és megint feloldott, közbe azt mondta hogy utál és hogy nem érez irántam semmit, csak akkor nem értem hogy minek old fel ha nem szeretné hogy keressem, és mikor sokáig nem kerestem megint felbukkant azzal hogy a tesomat felhívta azzal hogy nem érdeklem őt, a semmiből, és mindig mindenkinek rólam beszél, viszont sose keresett mert tudta jól hogy én mindig megkerestem, lehetséges hogy attól fél hogy sokszor megbántott és hogy nem tudnék neki megbocsájtani?
    Nagyon megköszönném ha segítene mert ezekre a kérdésekre találom a válaszokat de nem találom,és senki nem tud rá reális vagy megmagyarázható választ adni.
    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt, hogy Ő mit miért tesz, nem tudhatjuk, önismereti munka vihet közelebb az Önök közt történtek megértéséhez. Azt azonban mindenképp át kellene gondolni, Ön miért ragaszkodik hozzá ennyire, hiszen ahogy írta rengetegszer megbántotta, s most sem keresi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Ildikó

    Kedves Doktornő!
    Másfél éve elveszítettem a társam,akivel 16 évig voltunk együtt…Nem rég,kb 1 hónapja rám írt egy korban hasonló férfi. Barátkozni,ismerkedni szeretne velem. Mindennap írunk egymásnak,és hasonló gondolkodású,és elvi kérdésekben is azonos lelkűek vagyunk.Viszont fél a találkozástól! Megmagyarázni nem tudja,kifogása az,hogy ha meglátom,sarkon fordulok,és beletaposok a pedálba.
    Nos egy kicsit érdeklődtem másoktól felőle,állítólag van egy lezáratlan kapcsolata.Akkor viszont nem értem,mit akar tőlem!!! Én nem az a nő vagyok,akit belehet szédíteni…nem adom fel az elveimet,és a női mivoltomat.!Kérdésem,hogy óvatosan kérdezzek rá,vagy várjak,hogy egyszer lesz bátorsága,és őszintén elmondja,hogy mi is ez köztünk.Ő azt érzi,amit mindig is mond,hogy lelkitársra talált bennem.
    Köszönöm előre is a válaszát4
    Tisztelettel:Ildikó

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Szerintem érdemes mielőbb nyílttá tenni a helyzetet (rákérdezni arra, amit megtudott róla), hiszen amíg csak leveleznek, nagyon valószínű, hogy félreismerik egymást. Nincs lehetősége mélyebb benyomásokat szerezni a férfi viselkedéséről, hiszen csak a szavakra hagyatkozhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • ilona

    kérdés
    KEDVES DOKTORNŐ
    Lehet hogy én beleőrülök de ami történt az sok tavaly márciusban elhunyt a férjem ezt nem bírom feldolgozni ugyan abban az évben szeptembedr a nevelő anyám idén márciusban a Húgom és Juliusban szintén idén a legkissebb Húgom nos ez nekem sok

    • Habis Melinda

      Kedves Ilona!

      Ennyi veszteséget átélni nagyon megterhelő, főleg ilyen gyors egymásutánban. Mindenképp pszichoterápiás támogatást tartok szükségesnek, hogy felépüljön a sokszoros gyászból.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Ildikó

      Köszönöm a válaszát!
      Nos megtörténtek a beszélgetések…nagyon belém szeretett,de viszont van egy lezáratlan kapcsolata,ami kizárólagosan csak a szexről szól…
      Állítólag a barátnője ragaszkodik hozzá.
      Ő nem szereti,csak sajnálatból fogadja vissza.
      Én viszont ebben nem szeretnék részt venni.
      Próbáltam neki elmagyarázni,hogy nem helyes amit tesz kettőnkre nézve…
      Miért nem tudja lezárni,
      és tiszta lappal nyitni felém?

      • Habis Melinda

        Kedves Ildikó!

        Miért is kellene lezárnia mindezt? Attól, hogy azt mondja ez a férfi, szereti önt, még nem biztos, hogy a tiszta helyzetre is őszintén vágyik, vagy képes azt létrehozni. Személyiségünk tele van számunkra is ismeretlen impulzusokkal, vágyakkal, melyek észrevétlen módon irányítják a viselkedésünket. Az önismeret ezt segít csökkenteni, de teljes tudatosság nem létezik. Így tehát, amit mond valaki, sosem lehet teljes mértékben készpénznek venni, mert sok más (ismeretlen) tényező is befolyásolja azt.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Agnes ny

    Üdvözlöm!
    Párom 10 ev utan elhagyott másfel hónappal ezelőtt. En 33 ő 31. Nem éltünk együtt ,ideje nagy részét édesanyjaval és a 23 éves öccsével töltötte.. akkor is ha velem volt. . Sosem mentünk nyaralni ,kirandulni ,szórakozni.. folyton csak velük telt a hétvégénk. Babat nem akart mondvan nem keresek méltón hozzá. . Voltak nő ügyei is es sokszor lekezelő volt velem Ezek hatasara elegge megkeseredtem es rosz kedvűvé valtam . Ennek ellenère én megis kitartottam mellette. Jo párszor elhagyott de az en kéresemre folytattuk.. aztan most legutobb azt mondta nem szeret es nem akar velem lenni.. en masfel honapon at kerestem es olyan lett velem mint egy idegen.. nem érdeklem.. most mar eljar otthonrol a haverjaival .. ugyan tagadja de biztos vagyok benne hogy más nő a fő indok.. Hallani se akar rolam mert ő élni akar es miattam nem tudott es en rontottam el mindent…
    Jelenleg ott tartok hogy teljesen összetortem nagyon lefogytam. Üresnek es ertektelennek érzem magam. Ugy erzem mint ha egy oriasi darabot teptek volna ki belőlem. Baratok persze ilyenkor sehol es mindezt egyedul kell vegig szenvednem. De nagyon faj! Sajnos szeretem.. Nagyon nehez tartani magam. Mig en tönkre mentem ő vigan éli világát. Mit tegyek hogy ne menjek ra erre teljesen?

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Szerintem nem szabad egyedül szenvednie, javasolom, hogy keressen mielőbb szakszerű támogatást. Egy kapcsolat felbomlása mindig két emberen múlik, s levele alapján az a benyomásom, hogy Ön nagyon is sokat tett, rengeteg áldozatot hozott érte, hogy együtt legyenek. Érdemes azonban önismereti munkába kezdenie, hogy megértse, mi miért történt Önnel ebben a viszonyban, s tovább tudjon lépni. Fontos lenne, hogy egy következő kapcsolatban jobban megbecsüljék Önt, de ehhez a saját magához való viszonyának pozitív változásán keresztül vezet az út.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Nikoletta

    Jó napot!
    Szeretnék érdeklődni,hogy mi a baja a barátnőmnek szükséges e az orvosi segitség,az elmúlt időszaka igen nehéz volt,es a párja csúnyán cserben hagyta,sokat sírt de attól a naptól nem,csak ül és néz maga elé,nem vagy csak nehezen reagál,de ellatja magát,dolgozik,a lakást amolyan várnak tekinti,sokszor bolyong ugy szedjük össze,de ugy szeretném tudni mi jár a fejében,nekem ugy tünik mintha önmagába zárkozott volna a fájdalom elől.

    • Habis Melinda

      Kedves Nikoletta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a szakszerű segítség a barátnőjének. Az, hogy bezárkózik, nehezen reagál a kérdésekre, bolyong azt mutatja, hogy egyedül képtelen feldolgozni a vele történteket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Ádám

    Jó napot
    Minap kaptam meg a pszichodiagnosztikai eredményemet, amiben fel van sorolva pár olyan dolog, amit nem teljesen értek!
    Az alábbiak: Bűnözési hajlam II.skála Acting Out Impulzivitás-sk Szkizoidia sklálák szadisztikus fantazma

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Javasolt lenne a kapott eredményeket megbeszélni azzal a szakemberrel, aki megállapította őket. Én a kapott eredményeket minden esetben felhasználom pszichoterápiásan, tehát az önismereti munka részeként átbeszéljük őket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy elkeseredett lány

    Tisztelt Doktornő !
    Egy gimnazista lány vagyok . A párom jóval idősebb nálam . Van egy 2 éves kislánya . Az exe megtudta hogy én képbe vagyok és lehet meg fog keresni . A szüleim erről az egèszről semmit sem tudnak . Nagyon óvnak és féltenek mindentől . Még a páromról sem tudnak . Félek ha megtudják az igazat és ha a barátom exe felkeresi őket is akkor eltiltanak tőle és nem láthatom többé . Kérem segitsen . Nem tudom mi tévő legyek .

    • Habis Melinda

      Kedves Elkeseredett Lány!

      Szerintem érdemes lenne beavatnia a szüleit azokba a nehézségekbe, amelyekkel küzd. Remélhetőleg megértőek lesznek, ha Öntől hallják a történetet. Az igazság előbb-utóbb rendszerint kiderül. Addig is érdemes elgondolkodnia azon, mire vágyik Ön, mi vonzza ebben a kapcsolatban, mik kötik ehhez a családos férfihoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Viràg

    Kedves doktornő,

    Azért fordulok önhöz mert nagyon kétségbe vagyok esve. 24 éves vagyok és most az elmúlt két három évben érzem azt hogy folyamatosan csúszok le. Sajnos édesanyám 14 éves koromban elment otthonrol és azóta sem tartja velem a kapcsolatot. Van egy öcsém akit ez nagyon megviselt akkor még csak 11 éves volt és mostanra mentális betegség alakult ki nála. Apukámnak pedig nem a legjobb a természete sajnos sokszor beszél csúnyán amit talán nem gondol komolyan de bennem megmaradnak a szavai. Úgy érzem hogy az elmúlt az évek másból sem álltak mint hogy próbáltam tanulni, dolgozni és megfelelni a családom elvárásainak, sokat nélkülöztem és sajnos nagy csalódásaim is voltak családon kívül is. Úgy érzem mostanra az önbizalmam teljesen tönkre van, úgy érzem nem vagyok értékes, és borzasztóan érzem magam otthon mert azt látom hogy az öcsém folyamatosan ki be járkál órákon keresztül mint egy bolond. Sajnos a kórházból hazaküldték és egyelőre kérdéses milyen kezelést fog kapni, nekem viszont hatalmas fájdalom ezt elnézni és még minden más rájön erre. Nincs lehetőségem arra hogy kiszakadjak otthonrol sajnos nem tudom mitévő legyek, érzem hogy az segitene ha valaki doppingolná az önbizalmam vagy valami hasonló de úgy érzem egyedul nem fogok tudni helyrejönni, a családom nem támogat és minden csak egyre rosszabb lesz. Legszivesebben törnék, zúznék vagy kirohannék a világból, de ma reggel odaig jutottan hogy elöször életemben bántottam magam mert egyszerűen annyi feszültség van már bennem. Bevettem egy Xanaxot de nem segitett, tegnap pedig xanaxot es valerianat is hogy tudjak aludni de igy is 2 oramba telt mire sikerult. Nem akarom hogy tönkremenjen az életem de nem tudom mi a bajom pontosan és mi segítene. Ezért fordultam önhöz. Kérem adjon tanácsot!

    • Habis Melinda

      Kedves Virág!

      Szerintem is fontos, hogy lelki támogatást kapjon, hiszen nem csak az öccsét, hanem Önt is megviselte ez a helyzet, s most is nagy terhek nyomják a vállát. Javaslom, hogy keresse fel a helyileg illetékes pszichiátriai gondozót (vagy ha magán keretek között keres megoldást, akár engem), ahol elvileg kell hogy TB alapon is találjon pszichológust. A gyógyszer önmagában kevés, szakszerű pszichoterápiás támogatásra is szükség van.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Klaudia

    Joestét dr nő !
    Az anyukam miota ferjhezz ment azota nem erdeklem annyira mint regen . Regen nem voltam le rongyolodva ruhakba .. nem is ez a baj .. regen sokat törödött velem … es amiota a ferje van nincs ram ideje .. mindig vele van el foglalva .. es az a bajom hogy egy folytaba mondjak hogy menjek el dolgozni ha ruhákat szeretnék meg uj telefont .. de a ferjenek uj dolgai vannak .. nekem semmim .. hogy tudnám vissza kapni az anyukám ?

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Szerintem fontos volna, hogy beszéljen az édesanyjával az érzéseiről, főként a nem külsőségekkel kapcsolatosakról.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Edit

    Üdvözlöm!
    El szeretném érni egy férfinál, hogy rájöjjön arra, hogy nem mindig az a jó, ahogy ő elgondolja a dolgokat. Nem szeretném konkrétan ezt megfogalmazni neki, sokkal jobb lenne ha ő maga jönne erre rá. Létezik valami megoldás amivel ezt elérhetem?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Edit!

      Szerintem a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindannyian másként éljük meg a dolgokat. Nyugodtan fogalmazza ezt meg a férfinak is. Nem szükséges finomkodnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noémi

    Kedves Doktornő!
    Párommal 16 éve élünk házasságban, 3 gyermekünk van. Tanácstalan vagyok párom időnkénti ki borító viselkedése miatt. Időről-időre valami apróságon kiakad, szinte keresi a hibát az otthoni munkákban, ilyenkor hirtelen nagyon dühös lesz, lekezelő és megalázó. Később jelzi hogy nem úgy gondolta, és bánja és kis idő elteltével ismét föl háborodik és trágár kifejezéseket használ. A gyerekeket is meg viselik a helyzetek, és már nagyon sokszor elmondtam hogy mennyire károsak a kirohanásai a kapcsolatunkra. Terápiára nem szeretne menni.

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      A rendszeres indulatkitörések a párja részéről valóban károsak az Önök kapcsolatára és a gyermekeik mentális jóllétére nézve is. Mindenképpen szakszerű segítség szükséges. Amennyiben a párja az egyéni kezeléstől elzárkózik, párterápia megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Dora

    Kedves Doktornő!

    Nagyon elvagyok keseredve a párommal lassan 1 éve vagyunk együtt.De a sexuális életünk nem.müködik az ő részéről.Próbáltam megbeszélni vele a dolgokat Kérdeztem h nem szereti velem a sexet ,vagy nem izgatom fel vagy mi a problémája,mert minden helyre hozható.De az volt rá a válsza h soha nem erdekelte a sex igazán..Észrevettem h viszont ön kielégitést szokott minden héten csinálni. Amikor szabadnapos itthon van velem Tv zunk megpuszil;fogja a kezem amikor ágyban vagyunk reklámnal a fejet a hasamra teszi en meg cirogatom a hátat.Amikor dolgozik mindig elmondja mennyire szeret.És mennyire hianyzom neki.De nemtudom hogyan lenditsem fel a sexualis életünket…

    • Habis Melinda

      Kedves Dóra!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezt a helyzetet Ön egyedül nem fogja tudni orvosolni, hiszen nem Ön az, akinek nincs szexuális motivációja. Párterápia megkezdését javaslom amennyiben korábban jó volt a szexuális életük, s szeretnék ismét helyrehozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barack

    Tisztelt doktorno!
    Elosszor is szeretnem tudatni,hogy en nem szeretnek senkit senkitol elvalasztani de mivel izgatom a pasit (nos de felesleg energiaja van mondta meg hogy izgatom)es o is engem mig mindig annyi idore ra(jo sokara talalkoztam tegnap vele es beszelgettunk de csak ennyi mert epp elozo nap kaptam meg a havi bajom),gondoltam kaland erejeig beadom a derekamat aztan legyen mainek lenni kell.
    Viszont cseng a fulemben egy bizonyos kerdes.Ha mar ennyire kivan akkor par ejszaka utan belem bir szeretni?Csak erdekelne a valasz.

    • Habis Melinda

      Kedves Barack!

      A szerelem kiszámíthatatlan, de azt gondolom, hogy érdemes lenne azt a kérdést is tisztázni, Ön miért menne bele ebbe a kalandba, Mit vár ettől pontosan. Örülne, ha Önbe szeretne ez a férfi?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Bettina

    Jó napot! 20 éves vagyok a párom 22 és 2 év 3 hónapja párkapcsolatban élünk, de.. megtetszett egy másik srác .. Sokat gondolok ra és fantáziálok róla, rólunk.. Viszont nagyon szeretem a párom. Vele tervezem az életem.. Nem tudom mi tevő legyek..

    • Habis Melinda

      Kedves Bettina!

      Azt gondolom, hogy a helyzet kapcsán igen fontos volna önismereti munkába kezdenie, hogy megértse az Önben kavargó érzéseket. Mi tetszett meg önnek pontosan az új srácban. Milyennek éli meg a kedvesével való kapcsolatot. Ezekből milyen fontos dolgok hiányoznak az ön számára, ezekért Ön hogyan próbál/próbált küzdeni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. alexandra

    Jonapot kivánok én egy 9 honapos kismama vagyok és ugy érzem elvesztettem a gondolkodasi képességem minden zavaros a fejemben szorongok és nem értem miért aludni sem birok úgy érzem ebből nincs kiút néha eszembe jut hogy jobb lenne ha nem élnék de itt van a lányom akire gondolni kell de ugy érzem elvesztem ugy érzem hogy meg őrülök nagyon félek soha nem leszek már normális

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb részletesen átbeszélnie a félelmeit egy pszichológussal. Amennyiben igényli, négyszemközti keretek között is szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ara96

    Kedves Doktornő!
    Számomra elég bonyolultnak tűnik a helyzet, amibe kerültem.
    Volt egy párkapcsolatom ami tőlem egy 8 évvel idősebb sráccal alakult ki, mikor összejöttünk én 16 ő 24 éves volt. Ez 6 éve történt. 6 éves párkapcsolatunk alatt rengeteg dolgot éltünk át. Sajnos a kapcsolatunk alatt a szüleim eltávolodttak egymástól, hűtlenség miatt. Ez idő alatt ,azt érzem egyedül kellett felnőnöm, mert a párom nem élt át ilyet és nem gondolom, hogy megértette volna. Anyukám mély depressziós lett közel 5 éve. Emiatt a kialakult dolog miatt nálam kialakult egy depresszió jellegű dolog ,ami akkor nem tűnt fel, később egy kényszerösszeköltözés során a párommal derült ki. Így kellett otthonról is elköltöznöm, mert megromlott a kapcsolat anyummal. Voltam orvosnál, minden rendben. Viszont a párom ez idő alatt történt dolgok, amik azt hozták ki belőlem, hogy párfüggő lettem és ő úgy gondolta, hogy én piszkálom őt és hisztizek. Emiatt a dolog miatt a volt párom azt gondolja nem vagyok teljesen százas, normális. Szerintem nem ért meg. Emiatt sem szeretne újra párkapcsolatban lenni. Nem tudom, hogy szeret emerz mert nem mutatja ki az érzéseit. Nem tudom hogy van e azóta valakije. Én viszont tiszta szívből őszintén szerelmes vagyok belé úgy érzem ő életem szerelme. Nem csak azért mert első szerelem.
    Mit tudnék tenni ebben a bonyolult elég zűrös helyzetben?! Vele képzelem el az életem, nem tudnék mással együtt lenni.
    Mindennél fontosabb nekem és bármire képes vagyok érte.
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Ara96!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem igazán értik egymás szempontjait a párjával, melynek rendezéséhez párterápiás munkára lenne szükség. Szerintem elég bántó, hogy Önt nem százasnak címkézte, mert az, hogy nem értik egymást, még nem jelenti azt, hogy az Ön készülékében lenne a hiba. Mégis úgy tűnik, az Ön számára ez a bántás természetes, hiszen ettől, vagy ennek ellenére még jobban ragaszkodik hozzá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitti

    Tisztelt Doktornő!
    A párom 20 éves és képtelen figyelni arra amit mondok. Ha nem is csinál semmit és úgy tűnik hogy engem figyel, egy szavamat sem hallja meg csak azt veszi észre hogy mérges vagyok de fogalma sincs róla hogy miért. Ugyan ezt csinálja a családtagokkal is. Nagyon intelligens de néha az egyszerű kéréseket sem érti. Úgy hallottam ez egy mentális betegség jele is lehet és szeretnék megbizonyosodni róla hogy pontosan mi. Válaszát köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Sokféle oka lehet annak, hogy valaki nem reagál a számára fenyegető helyzetekben. Gyakran ez egyfajta konfliktuskezelési stratégia, amin azonban érdemes változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mano

    Jo napot kivanok.Tancsot szeretnek.kerni.en mar 30 eves vagyok de soha nem elveztem a sexet.Miert???azt sem.rudom.mijen a sex

    • Habis Melinda

      Kedves Mano!

      Sokféle oka lehet annak, ha nem élvezzük a szexet. Hogy Önnél mi/mik vannak a háttrében, azt egyéni konzultáció(k) után lehetne megmondani. Ha szeretné igénybe venni a segítségemet ebben, keressen fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Férjemmel 13 éve vagyunk együtt, van 2 kislányunk. A férjem az utóbbi időben elgondolkozott, hogy akarj e még a házasságot. Annak ellenére, hogy már 12 éves házasok vagyunk, még mindketten viszonylag fiatalok: férjem 30, én 32 éves. Mindkettőnknek a másik volt az első és eddig egyetlen az életében. Azt hiszem talán ez is a probléma, hogy a férjem úgy érzi nem élt eleget, nem volt szexuális kapcsolata más nőkkel és most kíváncsi (ezt el is mondta). Sosem volt az az érzelgős, kitárulkozós típus, általában én voltam a bujós, kedveskedős a kapcsolatunkban, azonban az utóbbi időben belefáradtam, hogy alig kapok vissza valamit a szeretetből. Néhány hónapja volt egy beszélgetésünk, akkor elmondta, hogy már nem szerelmes belém, és miattam lehet hogy jobb lenne, ha elengedne és találhatnék valakit, aki úgy szeret, ahogy én szeretném. Aztán közben abban maradtunk, hogy megpróbáljuk helyrehozni, de ismét nem láttam, hogy különösebben igyekezne, pedig egy wellness hétvégére is elmentünk kettesben. Talált egy új hobbit és közben új emberekkel ismerkedett meg. Addig sosem járt el bulizni, nem ivott alkoholt, de azóta elkezdett eljárogatni. Én örültem neki, hogy végre vannak barátai akikkel eljár, nem is mondtam soha hogy ne menjen. Most sem zavarna, ha nem lenne ez a feszültség köztünk. Ráadásul elmondta, hogy érez valamit az egyik nő iránt, ebből a baráti körből. A nőt én is ismerem és sejtettem is, hogy a férjemnek tetszik. Ő nem tud róla, neki is férje van és gyerekei. A férjem elmondása szerint nem is fogja neki elmondani, nem akar az ő házasságába is belerondítani. Ezután a vallomása után ismét azt kérte, próbáljuk meg elengedni a dolgokat és egymással foglalkozni. Nekem érthetően nehezen megy, hiszen fáj, hogy belém nem szerelmes, más nő iránt pedig érzelmeket táplál. Ma ismét azt mondta, hogy nem akarja elveszíteni a gyerekeket, de azt sem akarja, hogy én boldogtalan legyek, így talán az lenne a legjobb ha külön mennénk. Én semmiképp nem akarom, hogy a gyerekek sérüljenek, és egyelőre nem is tudok elköltözni velük. Nem tudom, lehet e úgy együtt élni, hogy közben már nincs közünk egymáshoz. Nem tudom, mit tegyek. Hétvégére foglaltam ismét kettőnknek szállást, de ezek után már azt sem tudom, érdemes e elmennünk. Ő azt mondja nem tudja mit akar, de ha együtt vagyunk úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Egyébként szexinek talál, okosnak gondol (legalábbis ő ezt mondja), valamiért mégsem vagyok már elég neki. Én szeretem őt, és ha érezném, hogy ő is komolyan gondolja és próbálkozik, ismét belé tudnék szeretni. De egyedül már nem megy. Arra is gondoltam, hogy együtt maradunk, de amolyan nyitott házasság módján, megengedem neki, hogy más nőkkel legyen. Csak félek, hogy tudnám kezelni, ahhoz teljesen el kellene engednem. De talán, ha ő is azt látná, hogy én más férfiakkal vagyok, rájönne, hogy nem akar elveszíteni. Párterápiáról hallani sem akar, én pedig már teljesen tanácstalan vagyok. Hogy kezelhetném okosan ezt a helyzetet úgy, hogy nem válunk el rögtön? Köszönettel: N.M.

    • Habis Melinda

      Kedves N.M.!

      Nem javasolnám, hogy úgy éljenek együtt, hogy nincsenek érzelmek(vagy csak bánat és frusztráció) Önök közt. Hiszen mit üzenne ez a szerelemről az utódjaiknak? Ha a különélés mellett döntenek, akkor azt egyértelműen és mielőbb közölni kell a gyermekekkel. Amennyiben szeretné rendbe hozni a dolgokat, mindenképp párterápiás munka megkezdését javaslom. Amennyiben Ő elzárkózik ettől, érdemes finoman megérdeklődnie mitől tart, mi van a háttérben, hogy segíthessen neki leküzdeni az ellenérzéseit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Villő

    Üdv! Az édesanyám és az édesapám pár hónapja váltak el, és máris van új párjuk. Anyám és az új pasija 40-50 évesen a Sziget fesztiválra mennek, és novemberben pedig Prágába mennek repülővel. Én pedig a nagymamámnál fogok poshadni. Szeretnék elfogadóbb lenni velük szemben, de nem tudom mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Villő!

      Nehéz elfogadónak lenni, ha legszívesebben Ön is fesztiválozna, de ezt csak a szülei tehetik meg. Érdemes volna az érzéseiről beszélnie valakivel, aki segít átgondolni, hogyan kerülhetne a céljaihoz közelebb.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Monika

    Kedves Doktornő.Parkapcsolati kerdesem lenne.2eve osszejottem egy nalam 7evvel fiatalabb ferfival.mind a ketten elvaltak vagyunk,en egy kisfiut nevelek,o 2kislanyt akiket az anyjuk itthagyott.a gyerekek osszeszoktatasaval nem volt gond kisebb nagyobb sikerrel jol mukodik.ossze is koltoztunk,kb egy het utan miutan osszejottunk.a gyerekek szeretnek ugy erzem elfogadtak.a parom sajnos nagyon szorahajlo,es a kedves anyukaja megtette a magaet,egy evre ra kulonmentunk,mert anyukaja azt mondta hogy keressen maganak mast,mert en szigoru vagyok a gyerekekkel.utana csak megkeresett ujbol es ott folytattuk ahol abbahagytuk,azzal hogy a mamat a hatterbe szoritottuk.ugy erzem a szerelem megvan koztunk,de valami megsem vilagos,es erre sose kapok feleletet .egy eve kaptam egy karikagyurut ugy kerte meg a kezem,hogy akarsz e a felesegem lenni,nem baj ha nem!es ramhuzta a gyurut.utanna azt mondta hogy neki egy karikagyuru nem jelent semmit se.az esku az igen.na most en mar parszor felhoztam az eskuvot.ilyenkor csak a nagy nema csend van.nem ertem ha mar csaladba szeretnenk elni gyerekeket nevelunk,es csak az esku szamit kotesnek,akkor most mi a baj.en 45 vagyok.mennek az eveim,az erom,az idom.elotte 23evig eltem hazassagban ami kihult,elvaltunk.o 8evig elt egy viszonylag rossz,hutlen tars melett.velem 2eve van,de ugy erzem valami koztunk van amitol nem teljes ez az egesz.hiaba kerdezem azt mondja semmi baj nincsen.Doktornő hogy kell lekezelni egy ilyen helyzetet.Elore is koszonom a valaszat.Üdv vajdasagbol

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Szerintem fontos volna megnézni mi az, amit nem tud megfogalmazni sem Ön, sem a párja, s mégis Önök közé áll. Ez azonban csak párterápiás munka segítségével deríthető ki.
      Ha szeretnék, akár közösen is belevághatunk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Kinga

    Kedves Melinda!
    Valahogy soha nem voltam szerencsés a párválasztás/keresés terén. Párkeresés tekintetében már korábban is viszonzatlan érzelmekkel találtam szembe magam, ahol szinte magamat hitegettem azzal, hogy hátha kialakul majd a másik félben is érzelem, de nem így történt. Szinte rajongtam érte és rózsaszínben láttam a világot, és nem pedig tudomásul véve, hogy az illető valójában semmit nem szeretne tőlem. Pedig a környezetem mindig figyelmeztetett erre. 34 éves vagyok, egy olyan jellegű kapcsolatom volt eddig, amit kapcsolatnak nevezhetnénk, bár egyikőnk részéről sem volt meg az a nagybetűs érzelem, inkább az emberi szeretet volt jellemző. Ez másfél évig tartott, miután kimondtuk, hogy ennek így nincs értelme, tartottuk a kapcsolatot, és minden hétvégét együtt töltöttünk, mint régen, de mindketten úgy éreztük, hogy ez addig fog működni amíg az életünkbe nem lép be valaki. Aztán baráti ajánlásra belevetettem magam az internetes társkeresésbe, mert úgy éreztem, hogy már valami mást szeretnék és nem éreztem volna korrektnek vele szemben, ha több vasat tartanék a tűzben, így általam kimondva befejeztük ezt a „barátság extrákkal” dolgot. Ez 3 éve történt. Azóta főleg társkereső oldalakon próbálkozok, mivel szórakozóhelyre nem igazán járok. Nincs olyan barátom, akit igaz barátnak mondanék és megosztanák vele komolyabb lelki terhet. Munkatársakkal szoktam beszélni nagy vonalakban a gondjaimról, de a valós félelmeimet senki nem tudja. Amikor ritkán beülök valahova velük, szinte láthatatlannak érzem magam és nem figyelnek fel rám a férfiak. Nyilván nem minden társkereső szól alkalmi kapcsolatokról, de a tények ezt támasztják alá. Volt közöttük olyan ki nagyon tetszett már az első alkalommal és én úgy érzem viszonylag gyors tempót diktáltam és intenzív voltam, nem véve figyelembe azt, hogy a másik mit és kit is keres valójában. Ezen férfiak többsége pár találkozás után meg is szakította velem a kapcsolatot. Körülbelül 6-7 ilyen jellegű próbálkozásom volt, mind sikertelenül zárult (nem kapcsolattal) és 1 vagy pár találkozás után véget is értek. Egy-egy csalódás után szüneteltettem az internetes ismerkedést, de végül mindig megpróbálom. Általában persze mindenki próbálja felmérni az elején, hogy a másik milyen célból is ismerkedik és ezen férfiak egy része vagy azt mondja, hogy kapcsolatot keres (ami végül nem igaz és még kiderül, hogy kapcsolatban is van), vagy tényként közli, hogy csak alkalmi dolgot) de a vége mindig csalódás lesz. Nem rendelkeztem soha nagy önbizalommal és nem tartom magam szépnek, nem szeretem fotókon nézni magam mert nem tetszem saját magamnak. Mások szerint egy nagyon szép és csinos lány vagyok. Sajnos ezen próbálkozások után csak még rosszabbul érzem magam, hogy nem vagyok elég szép és jó. Ez rányomja a bélyegét a mindennapjaimra, nem találom a boldogságot és a mindennapok értelmét és még jobban zárkózottá válok egy-egy ilyen jellegű csalódás után. Vágyom egy kapcsolatra, ahol nem én szaladok egy férfi érdeklődése után, hanem Ő teszi ezt meg azért, mert én fontos vagyok neki. Az utolsó próbálkozásom döbbentett rá, hogy segítségre van szükségem. Szintén internetes ismerkedés, 7 évvel fiatalabb nálam jelenleg tanul, körülbelül 1-1,5 hónapja ismertem meg. Az elején elmondta, hogy mivel nem látja a jövőjét Ő nem tudja mit is keres most, de próbáljunk meg egy találkozást, ami jól sikerült, tetszettünk egymásnak. Tartottuk a kapcsolatot és újra találkoztunk, ott én úgy éreztem, hogy gyorsan szeretne a lényegre térni a szexualitás terén. Többször beszéltünk napközben, vagy esténként is sokszor telefonon. Majd a következő találkozásnál nála töltöttem az estét. Mondtam neki, hogy tartok tőle, hogy utána Ő is megszakítja a kapcsolatot, mert ez csak erről szól, de állította, hogy nem így lesz. Másnap már a búcsú furcsa volt, mert egy ölelést kaptam tőle csak, amit azzal magyarázott, hogy nem szereti, ha az emberek látnának minket, de nagyon jól érezte magát velem. Aztán ritkultak a beszélgetések, én persze ugyanúgy próbálkoztam, vagy még jobban. Sokszor esténként kikapcsolta a telefonját, másnap annyit mondott, hogy fáradt volt. Így az esti hívások, amik eddig voltak kezdtek elmaradni. Mindig a munkára és fáradtságra hivatkozott. Napközben volt, hogy pár percet beszéltünk telefonon, majd úgy zárta, hogy este hívni fog és biztos. Amiből semmi nem lett, én próbáltam hívni és órákig másik hívásban volt, ami után nem hívott vissza. Sokszor ígérte, hogy hív este és sokat beszélünk, majd a telefont kikapcsolta így nem volt rá mód. Én úgy érzem, hogy más Nő lépett a képbe Nála és ez magyarázza a hosszú telefonokat, de már nem velem, amikor pedig ígértet tesz rá, hogy hív, kikapcsolja végül. Kérem segítsen ezt értelmezni, utat mutatni, hogy mi állhat ennek hátterében, illetve annak a hátterében, hogy nem kellek senkinek.

    Hálás köszönettel:
    Kinga

  • Zsaklin

    Jó napot! Igen, mondtam neki hogy több figyelemre van szükségem. Viszont ő úgy vette le az egészet hogy telhetetlen vagyok. A hétvégéket mindig együtt töltjük és sok programot csinálunk. Azt mondta mindig ugy tervez hogy nekem jó legyen, fontos vagyok neki.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsalkin!

      Javaslom, hogy kezdjenek párterápiás munkába, hogy jobban megértsék egymás szempontjait és a kapcsolatuk kölcsönösen kielégítő legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. annabella

    Üdv! Édesanyám teljesen kikészít idegileg. Állandóan veszekszik velem, lelkileg terrorizál hogy én milyen rossz lánya vagyok stb…. persze nem így van állandóan törődök vele. Ha visszaszólok csak mégrosszabb . Így csak tűrök és tűrök de már nem bírom a gyomrom is fáj depressziós vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Magára mégsem hagyhatom mert senkije nincs. Meg nem is tudnám. De teljesen kikészülök. Nem bírom már ezt lelkileg. 4hónapos babámmal vagyok most gyeden de semmi örömöm nincs benne mert állandóan csak amiatt idegeskedek, hogy min fog veszekedni az anyám. Állandóan jön és veszekszik de nem mondhatom hogy ne jöjjön mégis csak az anyám. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Annabella!

      Mielőbb önismereti munka megkezdését javaslom, ami segít annak megértésében, hogy miért viselkedik ilyen bántón Önnel az anyja, mit lehet tenni azért, hogy a viszonyuk javuljon. Ahogy írta, ez a saját egészsége és a gyermekével való kapcsolat miatt is fontos és sürgős. Amennyiben igényli, magán keretek közt is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien V.

    Kedves doktornő!
    A szüleimmel való kapcsolatom elég rossz és egyre rosszabb így,hogy 18 és fél éves vagyok.A magatartásommal szerintem nincs gond,segítek a házimunkában,nem járok el bulizni sem annyira,nem iszom és nem dohányzom.Van egy barátom akivel 7 hónapja vagyunk együtt és már sokszor találkoztak vele és kedvelik.Párszor már felvetettem azt a kérdést,hogy hagy aludjak a páromnál.Erről hallani sem szerettek volna,mindig valamilyen kifogásokkal és “majd később megbeszéljük” dologgal álltak elő.Beszélni így már semmi kedvem velük erről,hogy ilyen válaszokat adnak.Így már a bizalmamat is kezdik elveszíteni és minnél jobban löknek el maguktól.Ő már aludt egyszer itt nálunk,de nem egy ágyban és én is voltam már vele és a családjával nyaralni több napra.Azzal is tisztában vannak,hogy már nem vagyok szűz.Szeretném megértetni velük,hogy együtt szeretnénk aludni a párommal és hogy elfogadják a tényt,hogy nem vagyok már baba!
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Megértem, hogy szeretne többet együtt lenni a párjával, felvállalni az együtt alvást is. Érdemes volna megtudni, mitől féltik annyira a szülei, ők hogyan élték meg ezt az időszakot a saját életükben. Javaslom, hogy beszélgessen velük erről, s ha jobban megismerik a párját, talán rájönnek, hogy nincs értelme a tiltásoknak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz Ágnes

    Kedves Melinda!
    Egy 4.5 éves kisfiút anyukája vagyok, kérdésem gyermekem viselkedésével van összefüggésben. A fő téma a nemiszerv irritálása és a gyermeki szexuális túlfűtöttség. Tisztában vagyok maga a tevékenység nélkülözhetetlen szerepével illetve hogy ez része a gyermekek egészséges szexuális fejlődésének, de meglátásom szerint kisfiam rettentően sok időt tölt ezen tevékenységgel, amely egy otthon töltött nap jelentős részét kitölti. Amikor szeretne valamit, vagy valamiért zavarban van, mese nézése közben…..
    Egészen addig a pillanatig nem voltak evvel kapcsolatban aggályaim,( alkalmanként figyelmeztetjük, hogy ne fogdossa annyit) amíg más szituációkat nem tapasztaltam. Az utóbbi időben megrögzött módon reagál a női fenékre. Megjegyzéseket tesz maga a testrészre, ha fürdőruhában lát strandolás közben valakit. Állítása szerint álmában is szerepet kapott már ez a vonzalom, miszerint az álmodta, hogy egy néninek fogdosta a fenekét amelybe bele is harapott. Illetve többszörösen feltűnt, hogy szándékosan úgy próbál nem csak engem ( nagymamáját, hugomat) átölelni és megszeretgetni, vagy spontán elsétálni mellettünk, hogy érintse a szóban forgó testrészt.
    Nem értem mi vezetett ehhez a dolgokhoz gyermekemnél, hiszen apukája sem csinál ilyen, vagy ehez hasonló dolgokat, a gyermek jelenlétében, látni hasonló tevékenységet ( fenékre csapás) véletlenszerűen egyszer-kétszer látott. Nemtudom, hogy kell -e evvel foglalkoznunk, vagy ez is része maga a gyermekkori szexuális viselkedéseknek. Esetleg valamilyen érzelmi válság közepén lehetünk jelenleg.!?
    Válaszát köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Elképzelhetőnek tartom, hogy van valami a tünet hátterében, de gyermekpszichológusi vizsgálat szükséges ahhoz hogy kiderüljön, pontosan mi. Az ilyen korú gyermek érdeklődése természetes a teste iránt, de amennyiben ez túlzott mértéket ölt, azt érdemes jelzésként értelmeznünk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Forlise

    Sose gondoltam, hogy használni fogom ezt a felületet, de úgy látszik, hogy kíváncsi vagyok a véleményére. Felnőtt férfi vagyok és van egy lány, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást, és azóta is közös baráti társaságba járunk, újabban sokkal több időt töltöttünk együtt. Mindkettőnknek volt több párkapcsolata az elmúlt években, amik befuccsoltak, neki már több mint féléve, nekem kb. 3 hónapja volt az utolsó.

    Bevallom, hogy azért szakítottam a korábbi barátnőmmel, mert az egyik barátom, aki bizalmasabb kapcsolatban van vele azt mondta, hogy tetszek neki és egy másik közös ismerősömtől pedig azt hallottam, hogy azért nem jött egy-két közös programra, mert a korábbi barátnőm is ott volt.

    Aztán a magam módján elkezdtem óvatosan közeledni, hogy azért a haverságot se rontsam el. Heti vagy néha napi rendszerességgel kezdtük telefonon beszélgetni, chatelni és legalább heti egyszer személyesen is összefutottunk, de inkább társaságban. A gond, hogy nem léptem határozottabban abból fakadt, hogy úgy éreztem, hogy 90 %-ban én keresem, mivel mindig én hívtam, és egy-két alkalmat leszámítva én indítottam a beszélgetést is a chaten.

    Nagyobb társaságban néha érzem a figyelmét, de néha elbizonytalanodok. Mikor kettesben vagyunk, akkor folyamatosan csillog a szeme, mosolyog és nevet, még akkor is, ha nem mondok semmi poénosat. 1-2 hónapja volt egy alkalom, hogy találkoztunk, s azelőtt sosem éreztem olyat, de többször megérintette a vállamat csak úgy, és többször tett pozitív megjegyzést rám, csak akkor pont el voltam bizonytalanodva, hogy mégis közeledjek-e felé vagy ne. Telefonon, mikor beszélünk, sokszor úgy érzem, hogy nem akarja letenni, de amiért elbizonytalanodtam, hogy sokszor megbeszélünk valamit és elfelejt szólni, hogy nem tud jönni vagy éppen sok programot lemond, plusz, hogy mindig én keresem, illetve sokszor felajánlom a segítségemet, de nem fogadja el. Mondjuk az elmúlt időszakban tényleg sok fontos és stresszes dolga volt, plusz depressziós is volt és önbizalomhiánnyal is küszködött, ezt személyesen is láttam és tudom biztosan, de ha valaki tetszik, akkor az az első, nem? Jó, mondjuk én se nagyon mutattam ki, hogy másképp nézek rá, mint egy barátra azon felül, hogy többet kerestem.

    Az elmúlt hetekben személyesen nem találkoztunk, mert elutaztam és bevallom, hogy nem nagyon kerestem, mert gondoltam megnézem, hogy mi történik, ha nem érdeklődök felőle és tudom, hogy rossz kedve volt, de nem tudom, hogy mi miatt is, pedig a stresszesebb időszakának közben vége lett. Talán egy másik férfi, mivel mostanában aktívabb chaten? Igazából általában minden férfi odavan érte.

    Büszke ember vagyok, uh egyelőre nem tudom, hogy mit lépjek, mert a haveri kapcsolatunkat se akarom tönkretenni, mert nagyon régóta ismerjük egymást, de közben meg nagyon tetszik.

    Mi a véleménye? Ha tényleg tetszem vagy már csak tetszettem neki, akkor miért nekem kellett szinte mindig keresni? Úgy gondolom, hogy esetleg csak tartalék voltam, amíg nem talál jobbat? Szóval nem értem.

    • Habis Melinda

      Kedves Forlise!

      Örülök, hogy kipróbálta ezt a felületet!

      Levele alapján azt gondolom, érdemes magabiztosabban, egyértelműbben kimutatnia az érzéseit, főleg, ha tudja hogy ez a lány önbizalomhiánnyal küzd, vagy éppen nehéz időszakon megy át. Talán nem meri viszonozni az Ön kedvességét, mert eleve szorongóbb természet, több időre és apró gesztusra van szüksége ahhoz, hogy elengedje magát. Szóval ha valóban érdekli ez a nő, akkor javaslom, hogy keresse és kezdeményezzen. Amennyiben nem, akkor nyugodtan bízza a szerencsére és a hölgyre a dolgok folyását.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktoria K.

    Üdvözlöm! 21 éves lány vagyok, 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. Körülbelül 4 éve szedek fogamzásgátlót. A kapcsolatunk elején minden rendben volt. Csaknem 1 éve vettem észre, hogy egyáltalán nem kívánom a szexet. Talán ha havonta egyszer… A páromat nagyon szeretem, nemtudom mi lehet a probléma. Semmi izgalmat nem vált ki belőlem az előjáték sem. Engem ez nem zavar, de a páromat igen, és nagyon félek, hogy ezért másnál fogja a vágyait kiélni.
    Ez lehet esetleg aszexualitás is?

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem érdemes aszexualitásra gondolni, hiszen korábban érdeklődött a szex iránt, a kapcsolatuk elején ez működött Önök között. Éppen ezért érdemes volna párterápiás munka segítségével megérteni, mi változott, hogyan csempészkető vissza az izgalom és az erotika az életükbe úgy, hogy az Önnek is jó legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Csaba

    Az volna a kérdésem hogy a feleségem folyton féltékenyekedik és vádaskodik meg mindig szidja a családom de olyan hogy napi 24 óra ha otthon vagyok eszt teszi. És üt karon háton meg ahol ér fenyegetőzik hogy így úgy el visszi a két gyereket. Én dolgozom még mindig én fürdetem a gyerekeket meg én főzök mindig. Én imádom a gyerekeimet öt is szeretem de már eszt nem bírom amit csinál nem lehet vele beszélni, féltem a gyerekeimet mellette vannak sokszor. Tegnap úgy veszekedet csapkodot hogy rá csaptam a kezére mert már fájt hogy üt és szid. És ezért mert rá csaptam a kezére és tanú is van hogy csak a kezére már fel jelentett hogy agyon vertem öt és a gyerekeket. Én válnék de ő nem akkar és a gyerekeket nem hagyom mert én neveltem őket gondozta őket ő csak szidja meg volt hogy kezet emelt a kislányra.

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      Levele alapján valószínűnek tartom, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat, amiből jobb mielőbb elmenekülni (s nem megvárni, míg verekedésig fajulnak a dolgok). A gyermekekkel való kapcsolatot azonban fontos ápolnia továbbra is, hiszen szükségük van az Önnel való rendszeres kapcsolattartásra. A gyermekkel kapcsolatos erőszak miatt a gyermekvédelem bevonására is szükség lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Anita

    Jó napot! 38éves vagyok párom 32 éves kb másfél éve költöztünk össze. 8honapja kiderult hogy a párom biszexuális erre különben ő vezetett rá hogy meg tudjam. Azóta volt is szexuális élményei férfival. Szeretem őt és ő is engem de én így nem tudok élni vele és rettentően szenvedek ez és a tudatlanság miadt hogy meg fog ő változni valaha? Vagy ez már így marad és ő soha nem fog már hetero normális életet élni. Kérem segítsen ön hogy lássa mit gondol erről fog ő változni? Már nem bírom szenvedek lelkileg fájdalmasan ettől az állapottól amiben élek. Válaszát előre is köszönöm. Üdv :Betti.

    • Habis Melinda

      Kedves Betti!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes párterápiás munkát kezdeniük, ennek segítségével megérteni az Ön fájdalmát, kétségeit és persze a párja biszexualitását. Megvizsgálni ennek hatását az Önök közti kapcsolatra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Artúr Cs.

    Tisztelt Doktornő!
    A volt kapcsolatomról van szó a 21 éves
    volt barátnőm szakított velem masfél hete, én ez idő tartam alatt csak igyekeztem helyre hozni a kapcsolatunkat, hívtam, írtam kérdezősködtem utána, személyesn be mentem, hozzá a munkahelyére de egyre rosszabb lett a helyzet mivel eljutott odáig, hogy azt mondja, hogy utál, bánja hogy megismert és nem szeret már ez volt most Pénteken de előtte kedden azt mondta, hogy szeret még de nem tudja, hogy szerelmes e még…?
    A szakítás oka pedig sok pici dolog sokra ment nála ami az én természetemből eredt mivel meg szerettem volna változtatni, kisajátítani ezekből adódóan besokalt és határozottan mondja és kitart amelett hogy ő velem végleg befejezte majdnem 5 hónap után…
    Pénteken beszéltem vele utoljára személyesen és messengeren a délutáni órákban.

    Mit tudok kezdeni ezzel a helyzettel Doktornő mivel nagyon szerelmes vagyok még és azt érzem, hogy őt meg az indulatai vezérelik?

    Válaszát köszönöm előre is Doktornő!

    • Habis Melinda

      Kedves Artúr!

      Javaslom, hogy önismereti munkával gondolja át, milyen tényezők vezettek a szakításukhoz, mi volt ebben az Ön szerepe. Ezt egyéni vagy csoportos formában lehet hatékonyan megtenni, s sokat segít abban hogy a nehézségekből tanuljunk. Lehetővé teheti, hogy újra kezdjék (amennyiben a lány is akarja), vagy továbblépjen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna 72

    Kedves Melinda!
    Régen már írtam,hogy beleszerettem egy férfiba..(egy helyen dolgozunk) kért tőlem emaileket…hogy képzelem el stb..majd hol belépett az emailbe hol nem..volt naponta többszőr….Van,hogy kéri h mutassak képet..van h menekül…nem akar elvileg semmi h történjen közöttünk…3 éve ez megy…tegnap kicsit közel engedett magához,ahhoz képest h 2 hete mondta h felejtsem el…most először értem hozzá…oda is..és nem lökte el a kezem…szoknyába voltam megnézte…de semmi tovább….ma bíztam benne,hogy tovább folytatódik…de ma már mondta h nem…miért csinálja ezt? Miért lök el magától?Vagy miért húzz vissza?úgy érzem fél kettesben lenni velem…de van mikor ő keresi a helyzetet h a szex szóba kerüljön(persze van családja,tudom nem szép dolog,de valami van a levegőben) Mit tegyek? Nem tudom hova tenni a dolgokat.Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem csak az a kérdés hogy Ő miért csinálja, hanem az is, hogy Ön miért reménykedik és próbálkozik ilyen kitartóan 3 éve. Javaslom, hogy olvassa el a kötődéssel kapcsolatos cikkeimet, mert szorosan kapcsolódnak ehhez a problémához.

      https://www.onlinepszichologus.net/blog/futo-romanc-vagy-tartos-kapcsolat-min-mulik
      https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-valasszunk-hozzank-illo-partnert
      Van egy teszt is, amiből megtudhatja, hogy Önre milyen kötődési stílus jellemző: Kötődési stílus kérdőív

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Kedves Doktor nő! Igen 3 éve kötődöm.Nem tudok róla lemondani,megörülök érte és amikor halvány reményt add akkor ismét reménykedem.Peldául ismét olvassa az üzeneteket a közös oldalon.Kb 3 het meg kérte ,hogy töröljem.Úgy érzem ő is akar engem csak visszatartja a család,amibe még se boldog.Ha meg még se akar engem? Akkor miért olvass reggel, éjjel..miért közelít aztán ellök…

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Ez a helyzet nagyon nehéz lehet Önnek, bizonyára sokat szenved már 3 éve emiatt. Érdemes volna önismereti munkával átgondolni, honnan ismerős mindez, mit lehet tenni a kellemetlen érzések feloldásáért. Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek átgondolni ezeket.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdező

    Kedves doktornő!

    Sok emberi kapcsolatot láttam , jókat rosszakat, helyzeteket, akik tényleg szeretnék és akik azt mondják a masiknak. Közel 30 éves vagyok, a munkám, karrierem, tanulmányaim és családom részesítették előnyben. A magán életemben nem voltam annyira sikeres valahogy nem volt/voltak az igaziak számomra. Ezàltal szerelmes sem voltam. De most még történt. És szerintem nem tudom kezelni. Más a család által vagy barátok kollégák mindenki által való szeretet ( amiből valahogy igazán én nem éreztem,de tudom hogy szeretnék,de valahogy én mégsem éreztem). Viszont most Ő , tényleg mindenben a legjobb amit elképzeltem életemben,hogy egy igazi egy aki mindenben. Ahogy megölel, megcsókolta a homlokom, a szám ahogy beszél ahogy érzem magam mellette, aki vagyok mellette, a beszelgeteseink minden szinte hibátlan.. Szinte megáll a levegő ha együtt vagyunk. Igaz kicsit göröngyös az utunk eddig,de végül kitartottunk. Annyira szeretem, nem tudok enni, aludni, koncentrálni, állandóan ő jár a fejemben, de ha nem együtt vagyunk akkor még ,,rosszabb,,. És ami igazság szerint nem tetszik amiért írtam önnek, az hogy ha nem együtt vagyunk szinte nem is keres. Mintha elvesztem önmagam, nem tudom kezelni. Annyira új ,nem tudom ,hogy nyugtassam le valamelyest e érzést. bízom benne, és bennünk. Ha írok vissza ír, kérdezi hogy vagyok ,de van hogy választ sem várja meg. Van hogy írja szeret és hiányzok máskor meg egy szívet sem küld. És beszéltünk róla, hogy nekem ez igazán fontos hogy érezzem. Ne csak ha együtt vágyunk. Ha nem vágyunk együtt szinte mintha nem lennél, úgy valahol neha mint egy ,,havernak,,. És most igazán fontos pont előtt állunk. És ezzel annyira kétségeket kelt bennem, hogy ő hogy is érez?! Nyilván én tudom és teszek érte/ értünk. Alig van ideje mondván annyit dolgozik, én ezt el is hiszem, de öt perc hogy érdemben tudjuk beszélni, nem olyan nagy dolog, ha érdekelné tényleg hogy vagyok. Vagy csak ápolnà és együtt építenénk a kapcsolatot. Nem régóta vagyunk együtt és ebben volt már nehézség. ( Külső tényezők) talán én ,,vakultam,, meg mert ő volt az első aki eljutott ilyen szintre nálam ? Talán nem látom a valóságot? Talán annyira ,,ragaszkodok,, ehhez az erzeshez amit kivált belőlem és aki vagyok mellette.
    Kedves doktornő bízom benne tud választ adni esetleg tanácsot. Sokat olvasok emberi kapcsolatokról, helyzet kezelés de nyilván más amit érez az ember. Ellentmegy az elmével, talán legyek türelmesebb. Hogyan tudnék vele erről beszélni,hogy miért tesz így ( kérdeztem mindig van válasz) . Tudtom ,hogy szeret. De nem mutatja,csak ha együtt vagyunk. Azaz akkor érzem. És tényleg beszéltünk már róla. De lehet nem nyílt ki, vagy nem tudja kimutatni. Nem tudom, de ezzel összezava. Nem tudom mit tegyek. Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerelmesnek lenni fantasztikus és megterhelő érzés is egyben. Érdemes a negatív érzésekről önismereti munkával elgondolkodni. Mit érez pontosan fenyegetésnek? Miből érezné azt, hogy szereti Önt a párja?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Regina Laura

    Üdvözlöm!
    Mar 11 napja hogy ki lepett a parom az életemből.
    2,5evig voltunk együtt. Nagy szerelemnek indult majd az ido elorehaladraval jöttek a viták. Sokszor megbeszeltuk es ugy indnultunk neki h javitunk rajta, de valamelyikunk mindig vissza esett. Aztan ujbol megbeszeltunk. Lenyegeben mindig egymáson vezettunl le mindent. Egyszer mar szakitottunk 1hetig tartott. De kozbe beszelgettunk. Akkor azt mondta szeret meg es szeretne h baratok maradjunk. De nem birtuk sokaig egymas nélkül. Tiszta lappal indultunk ujbol. Megbeszeltuk mit kene maskent csinalni. Majd sajnos 2hónapra ra történt egy kis gond ami miatt idegesebb voltam sokszor mint kellett volna. Hormon problemaim miatt 2hónapon keresztul vereztem. Sokszor ideges voltam es rajta csattan. Sokszir hisztis voltam es ugy beszeltem ahogy nem kellett volna. Majd 10napja kozolte hogy mar nem szerelmes. Szeret es ragaszkodik hozzam de mae nem szerelmes ugy. Azt modnta tolem fugg h igy folytatni akarom e mert o igen. Mert meg visszq hozhato ez az erzes ha egyikünknel meg nagyobb a szerelem. En persze sirtam neki hogy ezt miert most mondja, pedig mar egs hete erezte. Es mondtam neki igy h nem erzel szerelmet mi van ha jon valaki akiert majd ott hagysz hogy ateld ujra. Azt mondta miert ezt kell az egeszbol ki hozni. nem mondta el idobe. Majd aznap meg el mentunk cukrázdaba, de érezhető volt a feszultseg mind kettonk reszerol. Delutan haza ment meg ugy koszontunk el egymastol hogy szeretlek. Majd másnap ugy jott vissza az apjatol (akivel egyebkent mindent megbeszel, es ugy lattam hogy befolyasolja sokszor)
    Hogy gondolkozott es neki igy nem fog menni. Hogy en szerelmes vagyok o meg mar nem. Nem akar hitegetni. Besokalt. Lepjek tovabb es ne sirjak erte mert nem eri meg. Aztan elment. Azota egyszer beszeltunk hogy valamelsik nap tiszta fejjel at kene beszelni a dolgokat hogy tovabb tudjak lepni normalisan. Azt mondta rendben majd talalunk ra alkalmat. Azt mondta neha beszelni akar mert tudni szeretne mi van velem. De azota nem keres. Ugy nezem el van nélkülem. Egyszeruen olyan hirtelen ert ez az egesz
    Vegleg lepjek tovabb rajta? Ne remenykedjek hogy meg gondolhatja magát? Lehet csqk besokkalt? Nagyon szeretem meg

    • Habis Melinda

      Kedves Regina Laura!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen szereti még a párját, s szíve szerint újra kezdené vele. Szerintem is fontos átgondolnia, mi miért történt a kapcsolatukban, s mit lehet tenni hogy legközelebb máshogyan alakuljon. Ha egymáson vezetik le a feszültséget, az előbb-utóbb a kapcsolat rovására megy, ezért érdemes más feszültséglevezetési stratégiákat elsajátítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Betti

    Jo napot!
    Szedtem a scippat 3evig de Abba hagytam a terhesseg miatt és halistennek nem is voltak panikrohamaim csak vagy. 3szor
    De most rosszabbodott miutan megszultem voltam orvoshoz és pszihiatria javasolt ujra… Az lenne a kerdesem ugyan ugy lehetne szednem a scippat? Akkor ha ujra szednem megint Jok ereznem magam elmulnanak ezek a panik rohamok?

    • Habis Melinda

      Kedves Betti!

      A gyógyszeres kezelés a pánik tüneteket kezeli, de a hosszú távú megoldást a pszichoterápiás munka adná meg. Ennek segítségével megérthető, milyen tényezők járulnak hozzá a rosszullétekhez és ezek kiiktatásával megszűnhet a betegség. Ha igényli, hogy segítsek ebben négyszemközti keretek között, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsaklin

    Jó napot! A párommal több mint 3 éve együtt vagyunk. Érzem hogy szeret, törődik velem. Hétvégén mindig programokat csinálunk. Viszont hétköznap este találkozunk csak, munka után . Akkor alig figyel rám, folyamatosan közösségi oldalon tölti az idejét és a kollégáival van elfoglalva. Megértem hogy nincs ideje napközben hireket /információkat nézegetni. Viszont a kollégáival(barátok is) együtt van. Nem értem miert nem tudja lezárni a napot velük mikor minimum 8 órát együtt töltenek, nevetnek, beszélgetnek. Ha átjön akkor miért nem teszi le a telefont és koncentrál rám. Tudom hogy fáradt, nem kérek tőle semmi mást, csak szeretném ha foglalkozna velem is. Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsaklin!

      Mondta már a párjának, hogy erre vágyik? Hogy fontos volna Önnek, hogy hét közben is tartalmasabbak legyenek az együtt töltött percek. Ha igen, hogyan reagált rá?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitty

    Mit tegyek? Döntésképtelennek érzem magam. Jelenlegi barátommal 5 éve vagyunk együtt, együtt is élünk külföldön. 2 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, akivel azóta nap mint nap beszélek. Ő egy másik országban él. Nincsenek tabutémák közöttünk, ugyanúgy beszélünk az intimitásról, mint az időjárásról. Szerelmes belém, és azt hiszem én is belé, mert képtelen vagyok kiverni a fejemből, ha esetleg összeveszünk. Tudom, hogy helytelen a jelenlegi barátommal szemben. Úgy érzem mégis, hogy képtelen vagyok elveszíteni bármelyiküket is. Próbáltam mérlegelni, de nem billen egyik oldalra sem a mérleg. Amikor elhatározom, hogy kitartok egyikük mellett, mindig jön valami, és újra és újra csak agyalok rajta. A segítségét szeretném kérni, mit tegyek?
    Előre is köszönöm válaszát: Kitty!

    • Habis Melinda

      Kedves Kitty!

      Ezt a döntést nem érdemes elkapkodni, mielőtt meghozná érdemes pár önismereti kérdést átgondolnia. Mi volt az, ami hiányzott a kapcsolatából, amikor ismerkedni kezdett? Hogyan próbált meg erről beszélni a partnerével? Mi az, amit a másik fiúhoz vonzza ilyen erősen? Önismereti csoport, vagy pszichológussal négyszemközti helyzet jelentősen javítja ennek eredményességét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Antónia

    Édesanyámmal és az ő felőli rokonsággal nem tartom a kapcsolatot. Anyukámnak van egy féltestvére aki 4 évvel idősebb mint én (én 18 vagyok). Szóval februárban felvettem a kapcsolatot a nagybátyámmal és nem tudunk rokonként tekinteni egymásra és most kapcsolatban vagyunk, titokban, úgy hogy a családunk nem tudja, mert ha kiderülne akkor abból nagyon baj lehetne. De viszont mi nem akarunk titokban együtt lenni, és nem tudjunk hogyan kéne kezelni a helyzetet. Hogyan mondjuk el a családunknak és mennyi lehet az esélyünk hogy együtt maradhassunk?

    • Habis Melinda

      Kedves Antónia!

      Szerintem ezt a kérdést alaposa át kellene gondolni, ami nem lehetséges levélben. Javaslom, hogy keressen fel a pszichológust személyesen, akár én is szívesen a rendelkezésére állok időpontfoglalás után.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Anikó

    Kedves Doktornő!
    Többször rajta kaptam a párom, heti rendszeressèggel, hogy anya-fia pornót nèz.
    Megkèrdeztem tőle, hogy mièrt nèzi valamint mièrt pont ezt a kategóriát.
    Meg szeretett volna nyugtatni, hogy nincs jelentősège, csak a milfekre gerjed.
    De engem mègis aggaszt ez a dolog!

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Meg tudja fogalmazni, hogy mi aggasztja Önt pontosan? A nemi életüket milyennek érzi?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Valaki

    Jonapot!
    Nem is tudom hol kezdjem. Van egy baratom es vele mar egy eve vagyok egyutt az elejen a szuleim elleneztek hogy vele legyek. De anyukam mar megkedvelte es mar ugymond sokat beszelunk anyukammal is arrol hogy osszekoltoznek a parommal. Azt hogy osszekoltozzunk azt engedig. De pl azt hogy az elkovetkezendo idoben elmennyunk nyaralni erre kivannak akadva. Pedig nekem azt mondta apukam hogy semmi problema a parommal csak szeretne ha lenne eretsegim meg jo munkam. Hozzateszem most fogok eretsegizni. Most hogy a kivansaguk teljesul megvalamit kifognak talalni hogy miert nem lehetek a parommal. Hogy tudnam elerni hogy bizzanak bennunk? Anyukam allandoan arra van kiakadva hogy fel hogy terhes leszek. En mar arra is gondoltam hogy elmegyek es irok fel tablettat hatha az megynyuktatja oket. Tegyem azt hogy a nyaralasra csak ugy elmegyek?
    Mit tegyek hogy ne legyenek ennyire maradiak es lehessen eletem? Ugy erzem magam mint egy bortonbe. Mar mindenen gondolkoztam…. lehet az lenne a megoldas hogy vegeznek magammal…..

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Öngyilkossági gondolatok esetén hívja mielőbb a 116-123-as telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Mit tegyek senki nem szeret és ez már gyermek köröm óta így van de most el döntöttem nem fogok többet meg szólalni és így nekik sem kel meg erőltetniük magukat

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy keressen pszichológusi segítséget, akivel a közös munka során átgondolható, miből érzi, hogy senki sem szereti, mire volna szüksége valójában. Ha tudjuk magunkról ezeket, akkor megkapni is könnyebb a számunkra megfelelő törődést.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Zsanett

    Jó estét. Nem tudom mi tevő legyek,mély ponton vagyok nagyon is. Angliaban éltünk jött egy telefon 1 hónappal ezelőtt hogy elvesztettem szeretett Édesapamat, erre haza költöztünk hiányzott a család. Most pedig kiderult hogy nagy mamám súlyos beteg, leált a veséje talán órái napjai vannak hátra. És most természetesen mivel költözés volt, új munka hely esetleg új szakma, és most kezdtem el a jogsit is. Úgy érzem nem birom tovább, folyamatosan gyomor idegem van.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsanett!

      Javasolt lenne mielőbb lelki támogatást kérnie pszichológustól, négyszemközti keretek között. Fontos kimondania és átgondolnia azt, ami nehéz és mi fáj, hogy könnyebb legyen.Ha igényli, szívesen állok rendelkezésére magán keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Maria

    Kedves Doktorno!
    26 eves vagyok. A problemam elegge osszetett, es talan bonyolult is. Az eletem mar 3 eves korom ota rosszul alakul. Azota nem ereztem egy biztos pontot sem az eletemben. Nem atlagos problemak, es nem atlagos fogjuk ra gyermekkor kezdodott el. A sajat csaladom kirekesztett, amitol kisebbsegi erzesem is lett. Sokaig nem tudtam elfogadni onmagam sem e miatt. A mai napig kuzdok ezzel. 11 eves korom ota nagyon sok muteten estem at, amelyektol szorongasos panikbetegseg is kialakult nalam. Gyogyszereket irtak fel(Xanaxot), de egy ido utan mar nem birtam szedni, es feltem a fuggosegtol. Ez 19 eves koromban tortent, mert olyan allapotba kerultem, hogy ket mento jott ertem. A sok mutet miatt az iskolat sem sikerult befejeznem. Ha vizsgakig eljutottam, addigra mindig mar mutottek, es honapokig fel sem allhattam. Parkapcsolati teren sem alltam, es a mai napig nem allok a helyzet magaslatan. Hat evvel ezelott sajnos ongyilkossagi kiserletem is volt. Arrol nem sok emlekem van, csak, hogy korhazban ebredtem. A szuleimmel problemam olyan teren nincs, hogy ne probaltak volna segiteni, de mivel nem beszelek, igy mindig probaltak mas dolgokkal segiteni. Ettol fuggetlenul eleg sok szemelyes dolog miatt haragszom rajuk, es jelenleg ott tartok, hogy apukammal sem igen beszelek, pedig egy alberletben lakunk, mivel a lakasunkat is arveresre bocsajtotta a bank, pedig fizettuk. Ok technikai hibanak tekintettek, nekunk viszont tonkre tettek az egyebkent sem zokkenomentes eletunket. Mellettunk volt, de igazan sosem ereztem, hogy mi lennenk az elsok szamara. Inkabb csak egy vallalt felelosseg vagyok. A gyermekkorom sem volt atlagos. Sok nehezseg volt, es En igyekeztem felnottek modjara kezelni a problemakat, megha masnak is ereztem magam ezek miatt a tarsaimtol, akik szinten kirekesztettek. Nem igazan mondanam, hogy legalabb csak hasonlo lett volna a tarsaimehoz. Felkerestem mar orvosokat, de egyik sem segitett. Csak megtobb gyogyszert adtak, amiktol csak rosszul voltam, fizikalisan is. Jelenleg ugy erzem senki sem veszi igazan komolyan a problemankat. Azt mondjak igen, de valamiert ugy erzem nem felnottek modjara kezelik. Talan En latom teljesen mashogyan a dolgokat, mint ok. Jelenleg minden osszeomlott korulottem. A kornyezetemben is, es belul is. A fizikalis betegsegembol kifolyolag nem hogy azzal foglalkozni nem tudok, amivel szeretnek, de sokszor meg dolgozni sem. Ugy erzem ez nem En vagyok, egyedul vagyok, es talan kiszolgaltatott, es igazan senki sem ert meg. Tanacsot szeretnek kerni, mert nem szeretnek gyogyszerfuggove valni, de ezt az allapotot sem birom elviselni. Igyekszem eros lenni, de a belso gondjaim nem szunnek. Egyaltalan nem. Arra gondoltam, esetleg Onnek van valami otlete szamomra, vagy olyan meglatasa, amit talan En erzek rosszul, vagy En kepzelem magamba.(Legalabb is ebben remenykedem) Elore is koszonom!

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb szakszerű pszichés támogatást kérnie. A gyógyszerszedés mellett pszichoterápiás munkába is belekezdenie. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Edit

    T.Doktornő,köszönöm eddigi válaszait.A férfi akihez erős vonzalom fűz,és ő is ugyanígy érez,nem élünk együtt,valami miatt.Amikor beszélgetünk,időnként nem mer rám nézni,inkább lesüti a szemét.Afélelme talán attól van,hogy nem akar még inkább kötődni hozzám?Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Edit!

      Elképzelhetőnek tartom ezt a magyarázatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • nev nelkul

    Mit tegyek ha mindenki azzal van , hogy budos vagyok es osszefogtak ellenem, mivel megbeszeltek hogy nem szeretnek es milyen vaganyul budos vagyok , minden szavukba beleteszik hogy tetszik vagy nem , vagany es hasonlok, segitseget elore is koszonom, mert nagyon eldurvult a helyzet es mar nem igazan birom tovabb. koszonom..

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb szakszerű pszichés támogatást kérnie. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál ilyen lehetőséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anett Sz.

    Kedves Doktor nő! 23 éves dolgozó nő vagyok . A párom most fog diplomázni és ha neki is sikerül jó munkahelyet találni össze költözünk. De addig is anyukámmal és öcsémmel kell élnem. Akik sem aludni sem pihenni nem hagynak. Uralkodni akarnak rajtam és a pénzemen is. Úgy, hogy közben vagy olyan ételt készítenek itthonra amire vagy érzékeny vagyok vagy annyira nem szeretem, hogy az illatától is rosszul vagyok. Tehát arra is külön költenem kell. (de egyébként minden költsége be szállok számlák, étel, tisztítószer stb) A lakás úgy néz ki az esetek 80%ban mint egy dzsungel. De nem tudok én főzni minden nap és én takarítani mert dolgoznom is kell. Se nem én megvásárolni mindent mert sajnos nem vagyok milliomos. És már nem csak itthon vagyok idegroncs hanem folyamatosan akárhol vagyok. Hogyan tudnám le győzni ezt?

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkát, hogy vagy ki tudjon mielőbb törni ebből a megterhelő közegből, vagy jobban viselje a nap mint nap Önt érő frusztrációkat. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Krisztina Izabella

    Arról lenne szó, hogy nem tudom mit tegyeke de hiszem van megoldás. Megcsaltam a baratomat most egy hete mikor most egy hete is szakított velem. Eleinte nem mondta el miért szakit es utana 3 napra mondta el mivel vádol, avval hogy meg csaltam őtet. Sajnos igen igaz meg csaltam es tegnapig tagadtam, meg tegnap nem cikeket olvasgattam es az lett a legjobb döntés, hogy el mondjam az igazat. Sajnos nem örült, dühös volt de közben eléggé szomorú is és csalódott. Nem tudom mit tegyek, hogy ujra együtt legyünk. En tényleg szeretem es tényleg együtt akarok ujra lenni vele. Ha nem lenne igy es magamat ismerve, mar fel adnám es keresnek mast. De nem. Az illető szemelyel akivel meg csaltam avval meg szakitottam minden kapcsolatot. És a baratom az transznemű személy es meg nincs meg mutve vagyis meg nemileg lany. Szeretném, ha segitene hiszen mindenre van megoldás. Es szerintem es gondolom en mindenki érdemel egy második esélyt mert ez volt az első es utolsó esett, hogy meg csaltam.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina Izabella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes átgondolni, mi miért történik a kapcsolatukban. Hogyan viszonyul Ön a párja transzneműségéhez? Milyen tényezők motiválták Önt a megcsalásra? Megoldás akkor van a problémára, ha hajlandóak aktívan tenni érte.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.