Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 100 munkanapon belül, random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
17 117 Hozzászólás
Üdvözlöm! Ildikó vagyok, azt vettem észre, hogy nehezen fogadom el a párom szeretetét. Én könnyen tudom szívből adni a szeretetem, boldog vagyok tőle. Viszont kételkedem abban, hogy a párom “jól” , nekem megfelelő formában szeret. Kellemetlen, zavaró érzés. Tudna nekem segíteni?
Kedves Ildikó!
Önismereti munka segítségével lehetne alaposabban megismerni, mit jelent Önnek a “jól szeretni” kifejezés, s ezt hatékonyabban kommunikálni a párja felé.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Az én problémám kissé összetett. 3 éve egy végrehajtás során elvesztettük a családi házunkat. Ebben a helyzetben talán a pozitívum az volt, hogy nem kerültünk az utcára, hanem béreltünk egy lakást. Mára már saját otthonunk van, de nem tudok neki igazán örülni, mert még mindig fáj a szívem az elvesztett családi házunk miatt. Egy ideig nem gondoltam rá, de egy fél éve csak ezen jár az agyam, hogy mit lett volna ha nem így történik. Mikor nyugszom meg végre és meddig tart míg nyugodtan alszom. Tud ebben valami segítséget adni? Van valami jó tanácsa erre a helyzetre? Ha több infó kellene, akkor e-mail címemen adok.Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Ági!
A megélt trauma érzelmi feldolgozása pszichológussal történő rendszeres találkozások segítségével történhet meg. TB alapon a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál ilyen jellegű ellátást.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Azért fordulok magahoz mert nekem van ojan problémam
Hogy van ojan érzésem hogy mintha gyöne valaki vagy gyönének eszt
Belül érzem ojan rosz érzés az utána meg képeket látok de mingyár
Észre veszi a párom és átt ölell és lasan átt megy rajtam de nagyon rosz
érzés lehet hogy atol van hogy nekem agyhartya gyuladáson volt
A segítséget elöre is köszönöm
Kedves Cselenyi!
Fontos volna, hogy mielőbb felkeresse a háziorvosát és elmondja neki a tüneteit.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
1 éve vagyunk együtt a párommal. Azt mondja túl korainak érzi az összeköltözést.
Én pedig lépnék előre valamit a kapcsolatunkban. Kicsit azt érzem, nem illünk össze, mert én már készen állok lépni ennyi idő után, ő pedig egyáltalán nem. Probáljuk megbeszélni, de mindig veszekedés a vége.
Köszönettel.
Kedves Kérdező!
Érzhető, hogy az eltérő igények feszültségeket szülnek. Érdemes ilyen esetben megnézni, milyen tényezők vannak a háttérben. Megbeszélni, hogy melyiküknek milyen érvei, vágyai vannak, amelyek az összeköltözés mellett, vagy éppen ellene szólnak.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő,
Van az ismeretségi körömben egy Down szindrómás fiatal lány, aki nem tud beszélni és az önálló életre képtelen egyedül. Azonban ügyes, megérti, amit mondanak neki, viszont egész nap csak ül és fekszik, néha sétál a házban, könyveket lapozgat. Évek óta otthon vannak, nem mennek kirándulni, sétálni a természetbe, még az élelmiszereket is házhoz rendelik. Ennek következtében a kislány nagyon meghízott alacsony termetéhez képest. Kérdezem én, mint külsős, ehhez nem értő személy, hogy ennek mik lehetnek a későbbiekben a következményei?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Természetesen lehetnek káros következményei a bezártságnak. Hogy pontosan milyenek, az a helyzet konkrétumaitól függ. Érdemes tájékozódni a Down szinrdómával kapcsolatban, akár más hozzátartozókkal felvenni a kapcsolatot a https://www.downegyesulet.hu címen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
4 éve vagyok együtt a párommal viszont én szerettem volna egy kis szünetet, egy hèt után szakítottam is mert az elhidegülés jeleit véltem felfedezni túl monoton volt a kapcsolat. Viszont nagyon fájt a szívem, mert szerettem akkor is, de megadtam a lehetőséget másnak miközben a párom 1 hónapig próbálkozott vissza szerezni úgy is hogy tudta nekem màr volt valaki az életembe. Mindig nemet mondtam a próbálkozásaira pedig igencsak megváltozott de én húztam halogattam a békülést, majd elmondta, hogy váltott pàr szót egy másik lánnyal ugyan a lány kezdeményezte a beszélgetést, de ezen nem tudom túl tenni magam. Kibékültünk és rendben van a kapcsolatunk talán jobb mint valaha de nekem rengetegszer ez jár a fejembe és őrlődők miatta, holott én a találkozásig is elmentem valakivel nem csak az internetes chatelésig. Ő sose hozza fel az én hibáim és hogy én szakításunk alatt mit tettem vagy mit nem.Nem tudom mit tegyek, hogy képes legyek elfogadni ezeket a dolgokat és ne emésszem magam felesleges dolgokon.Mi baj lehet velem?
Kedves Kérdező!
Leve alapján azt gondolom, hogy érdemes átgondolni, miért jelent ekkora törést Önnek, hogy találkozott valakivel. Mi jelent Önnek a megcsalás? A kapcsolatukban, illetve a tágabb családjában hogyan definiálják ezt?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot! Barátommal lassan egy éve együtt vagyunk és olyan érzésem van mellette hogy bele fog szeretni másba,vagy elfog hagyni más lányért..és hiába mondja hogy nem, ez bennem marad… az utóbbi időkben megint úgy érzem hogy meginogott felém,amikor bízom benne és mégis keresi a lányok társaságát,pedig megadunk egymásnak mindent, megtudunk beszélni egymással mindent,és mégis ilyen..velem lenne a baj?
Kedves Gina!
Önismereti munka tudna választ adni arra a kérdésre, miért van Önben ez a bizonytalanság érzés. Ha szeretne ebbe közösen belevágni, kérem keressen meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Attila vagyok 45 éves.
25 év együttélés és 1 év házasság után úgy döntöttem,hogy elválok a feleségemtől! Van egy 11 éves kisfiam.A feleségem elmondása szerint szeretett még,de rengeteget veszekedtünk!Bennem üresség lett iránta!Én Németországban dolgozom,de m9st már itt is fogok élni!A kérdésem a következő lenne!Hogyan éljem túl a kisfiam hiányát?Az életem ő nagyon szeretem,és ő csalódott bennem,mert elhagytam!110 kg ról már csak 80 kg vagyok!Szenvedek a kisfiam hiányától és,hogy összetörtem a kis szívét!De egyszerűen nem működött a kapcsolatunk a feleségemmel!Mit tegyek,hogy ne szenvedjek ennyire?És a fiam szívéért mit tegyek?Köszönöm,ha válaszol!
Kedves Attila!
Szerintem fontos, hogy továbbra is tartsa a kapcsolatot a gyermekével, amikor lehet, találkozzanak is. Ha igényli, a szakszerű lelki támogatás négyszemközti konzultációk segítségével megoldható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda!Segitseget kernem mit tenne helyemben vagy mit tanacsolna mert lelkileg osszevagyok torve. Parom hipohonder eleg durvan es mi kapcsolatunk sem legjobb hosszu evek ota egyutt vagyunk es van kozos gyermek de kapcsolatunk elejetol fogva bizalmatlan en elrontottam mert felreertette parom es csaladja tetteim es azota parom nem hisz nem bizzik tobbszor volt bantas veszekedes volt olyan kezet emelt ram megis egyutt vagyunk es probalnak segiteni neki de edesanyja tamasza es en az egesz csaladban senki vagyok ereztetek es csunyan mondtak is nekem hogy fogjam be szam semmi kozom ide anyosom lakasaban elunk es sokat segit a mai napig nemcsak paromnak nekem is de azt erzem hogy azt akarjak gyerekek itt maradjanak parommal es csaladjaval enmeghagyjam el gyermekeim amit soha nem teszek meg hova mehetnek hol kerhetnek segitseget,?egyszer anyosom ki is dobott takarodjak en meg megmondtam gyermekeim nelkul nem erre o ok maradnak te mesz. koszonom segitseget valaszat.
Kedves Erika!
Levele alapján pár-, illetve családterápiás munka megkezéséet javaslom. Ingyenesen kaphatnak ilyen jellegű segítséget a helyileg illetékes családsegítő szolgálatnál.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő,
A parom es en mas szakmaban dolgozunk. Neki hetvegente fix szabadnapja van nekem is ugy volt majd a munkavaltas miatt lesz egy olyan munkahelyem ahol a szabadnapja nem hetvegere esnek. Elfogott egy szomoru erzes hogy nem tudjuk egyutt tolteni az idot es emiatt nem vagyom az uj helyre. Tudja esetleg ennek okat? Koszonom szepen
Kedves Kérdező!
A szomorúség természetes érzés, nem kell minden esetben reagálni rá, hiszen elképzelhető, hogy magától is elmúlik. Ebben az esetben lehet, hogy arról szól ez, hogy szeretik egymást, s fáj Önnek a kedvese hiánya.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tegnap este az álmomban egy kocka alakú keretes tükör előtt állok a bal sarkában és a nemrégiben elhúnyt papám a hátam mögött volt a jobb oldalamon és fekete fehér volt minden. Mikor felébredtem nem fogott el félelem. De most kissé parás lett a hangulatom. Szeretném tudni mit jelenthet egy üzenetet akart át adni? Netalántán látni akart? Vagy csak büntetni mert nem köszöntem el tőle……eléggé lelki ismeretfurdalásom van. Köszönő viszonyban voltunk mindig de annyira nem álltunk egymáshoz közel. Szeretném tudni mégis mi lehetett ez az egész. Még sose álmodtam elhunyt rokonoknál, sőt semmilyen elhunyt emberrel legalábbis nem emlékezek rá.
Kedves Kérdező!
Szerintem természetes, hogy álmodik az elhunyt szerettével. Ez része lehet az ilyenkor természetes gyászfolyamatnak. Amennyiben azon töpreng, mit üzenhet ez az Ön számára, érdemes azon a vonalon elindulnia, milyen volt a kapcsolatuk, milyen tényezők játszanak szerepet abban, hogy nem álltak egymáshoz közel.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot kedves Dr nő. A páromal eltávolodtunk egymástól és ő másba kereste azt ami köztünk nem volt meg a beszélgetés meg a törődés. Nem fogalkoztam vele. És más nőbe lett szerelmes de bennünket választot a családját. De én ezen nem birtam magam túl tenni és csináltam egy áll facebookot és annak a nő nevével elkezdtem neki irni akivel ő jóbban volt. De utána bevalotam neki hogy én voltam de ő azt mondta nekem hogy nagyott csalódott bennem és lehet megse birja nekem ezt bocsátani. De én nagyon szeretem nekem ő az első nagy szerelem nem birnám elviselni ha elvesziteném. Mitt tegyek hogy újra vissza szerezem hogy újra belém szeresen.? Válaszát köszönöm 24 éves vagyok és van egy 6 éves kislányom.
Kedves Beáta!
Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy őszinte volt! Feltételezem, hogy elnézést is kért a párjától az okozott fájdalom miatt. Mindannyian hibázunk, ez természetes. Azt, hogy a párja meg tud-e majd bocsátani, nem lehet befolyásolni. Ha igényli, négyszemközti konzultáció segítheti Önt abban, hogy el tudja fogadni az esetleges kedvezőlten kimenetelt is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szép estét. Segítségre lenne szükségem.. igazából már 19 vagyok. Van egy párom. Aki 29. Már 4 éve vagyunk együtt.. persze meg vannak a vitáink.. de az abból adódik ahogy anyuék bánnak velem. 2 éve megy az hogy,ők döntik el mikor mehetek oda aludni hozzá. Itthon mindig segítek, elmosógatok, kitakarítok. Persze nem az egész házat. És utána el megyek a dolgomra. De mindenről tudni akarnak. Ha nem mondom el,akkor minden vagyok,de jó szó akkor nem jön. És fenyegetve is vagyok,mikor már felnőtt ember vagyok… és szabad akarattal döntéssel. De sajnos még nem állunk úgy, hogy össze tudjunk költözni. Párom ide nem jöhet,én mehetek a páromhaverjához, ott tudok csak aludni a párommal.. Mindig azzal vagyok fenyegetve hogy ki leszek dobva a házból,ki jelent,bírósági út álltal… és hogy nekem itthon kell aludnom.. és nem csak a párommal nem aludhatok,hanem a barátnőmnél sem,mikor csajos estét csinálunk… félelmek között élek… mert nem tudok hova menni ha kidob anyu.. párom barátjához nem tudok menni. Mert nem férnék el. Ott van az ő barátnője is,akivel együtt él. Meg a párom lakik ott.. és nem tudom mit tegyek,hogy párommal ezen ne vitatkozzunk, mert anyuék miatt van a vita,mert már lelkileg oda vagyok,és idegileg is. És anyuékkal meg a párom miatt vitatkozunk.. és teljesen tanácstalan vagyok. Egyiküket sem szeretném el veszíteni… és szeretném hogy jó legyen nekem is..
Kedves Annamária!
Érthető, hogy rosszul érzi magát ebben a helyzetben. Fontos volna, hogy mielőbb megoldódjon a lakhatási kérdés, s ne tudják fenyegetni Önt semmivel. Addig is érdemes a lelki nehézségeit megosztania olyan emberrel/emberekkel, aki(k)ben megbízik (ha ilyen nem elérhető, hívhatja a 116-123-as telefonszámot). Pszichológus felkeresése javasolt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
A barátnőm nagyon tud beszélgetni fiúkkal és ők is vele de valahogy én nem tudok. Lehet ez azért van mert soha nem volt egy betöltött apa szerep az életembe? Még egyszer sem láttam. Köszönöm a válaszát!
Kedves Anita!
A levelében megfogalmazott kérdésre önismereti munka adhatja meg a választ. Ha szeretne önfeledten beszélgetni fiúkkal, érdemes belevágnia ebbe.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdv! Azért fordulnék segítségért önhöz mert az utóbbi hetekben nagymamám elhunyt egy ideig fájt túl tettem magam rajta, de a napokban volt a temetés és nem tudom elfelejteni mindennap rá gondolok az emlékek hogy nincs többé sokat sírok miatta,imátkozok hálát adok hogy velem lehetet és hogy vigyázz rám fentről. Mit tanácsol hogyan tudjam túl tenni magam? Idővel várhatóan elmúlik ez a rossz érzés?
Kedves Enikő!
Természetes, hogy a nagymamája halálát elgyászolja. Ez egy fájdalmas folyamat, ami időt vesz igénybe. Amennyiben úgy érzi, hogy a szenvedésnyomása erős, pszichológus tud segíteni a veszteség feldolgozásában.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Most kezdtem dolgozni fél éve. 23 éves vagyok és beleszerettem az egyik főnöknőbe, aki 39 éves.
Nem tudom hogy mitévő legyek, meg azt se hogy most mit kéne tegyek.
Ő azt mondta hogy nagyon aranyos vagyok és emiatt örökbefogadott fiának.
Szóval szerintem én csak egy gyerek vagyok a szemében.
Amikor van időnk kettesben (négyszemközt) beszélgetni, akkor nagyon jól elvagyunk.
Sokat szoktunk nevetni… Azt is mondta hogy jól áll nekem, amikor mosolygok. Meg amikor vele vagyok, akkor mintha más lennék… Szerintem ez neki is feltűnt. Mert már elég sok mindenkinek.
Elég sok mindent elmondtam neki, amiket másoknak nem.
Azután ő is sok mindent elmondott nekem a magánéletéről…
Ahogy azt is hogy jelenleg nincsen senkije, mármint el vállt…
Tavaly Karácsonyra vettem neki ajándékot is. Amikor odaadtam neki az ajándékot, akkor azt mondta hogy mindjárt elsírom magam…. :\
Múltkor nem volt két hétig és már nagyon hiányzott.
Akivel beszéltem, az azt mondta hogy anyakomplexusom van és majd elmúlik idővel. De én szeretem őt.
Most mit kellene tegyek? Mert nagyon rossz.
Mondjam el neki az érzéseimet?
Kedves Rex!
Az érzéseiről és a szükséges teendőkről önismereti munka keretein belül lehetne érdemben kommunikálni. Ha szeretné, kérem keressen meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Az első és egyetlen igazi barátommal (lány) naponta beszéltünk mindenféle témáról hónapokon át, a március óta lévő bezártságban Ő volt az egyetlen, aki motivált, és boldoggá tette napjaimat.
November közepétől éreztem, hogy már csak tanulással kapcsolatosan beszélgethetek vele; köz- és magánéleti kérdésekben nem reagál, ha kérdezem. December közepén rákérdeztem, jól érzem-e: erre mondta, hogy nem szeretne ilyen sűrűn beszélni: a fejébe vette, hogy nem csak barátként tekintek rá (pedig de!), és megbántom, érzelmileg zsarolom, számonkérem, szinte zaklatom őt; szóval ritkítsunk a beszélgetéseinket, hagyjam békén.
Abszolút nem érzem és nem értem, akárhányszor visszaolvasom/gondolom beszélgetéseinket; így elnézést kérve udvariasan megkértem, hogy legyen szíves magyarázza el mire gondol; mi változott, ha korábban látszólag szívesen beszélgetett velem naponta. Nem tette meg (azóta annyit írt, hogy „BÚÉK”), így magyarázat, reakció híján értetlenül, összetörten és elkeseredve állok egy hónapja, hogy a semmiből hogy tűnt el az életemből a számomra legfontosabb személy. Folyton rajta jár az eszem, alig alszom, nem tudom mit tehetnék, hogy megoldódjon az ügy, vagy túllépjek rajta.
Köszönettel, Péter, 23
Kedves Péter!
Hogy mi történt a kapcsolatukban, önismereti munka segítségével lehetne feltárni. Az alvásproblémák miatt emellett feltétlen szükséges, hogy a házorivosát is felkeresse!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő!
A párommal már lassan 2 éve vagyunk együtt, boldogok vagyunk, szeretjük egymást. Viszont a baráti köre nagyon messze áll tőlem, nem szimpatikusak, a hátam közepére sem kívánom, miattuk szoktak néha összezörrenések lenni közöttünk. Tud erről a problémámról, minden alkalommal elmondom neki amire csak annyi választ kapok ők a barátai fogadjam el. Velem van a baj vagy lehet valamit tenni ezzel a dologgal?
Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!
Önismereti munka segíthet megérteni, pontosabban mi zavarja Önt a kedvese barátaiban, s hogy van-e teendő, vagy el tudja fogadni őket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Szeretői viszonyt folytatok egy nős férfival.
Hozzám is költözött lassan 4 hónapja,a válást meg nem adták be.
Az én problémám az hogy mellette nem érzem nyugodtnak magam,mindig ellenőrzöm,mikor mit csinál ,nem bízom benne,nemtudom mit tegyek úgy érzem megbolondulok.
Kedves Amelia!
Érthető, hogy zavarja ez a helyzet! Ha szeretne erről beszélni, négyszemközti konzultációt tud igénybe venni (ami nem ingyenes szolgáltatás).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Van egy 4éves kapcsolatom, múlt év nyár végén úgy döntöttem hogy szüneteltetünk , és meglátjuk hogy az idő nekünk dolgozik vagy sem. Voltak ugyanis problémák. Volt egy hónap mikor nagyon nem kerestük egymást, akkor volt egy egyszeri kalandom. ( azóta már megbántam, túl gyorsan szerettem volna felejteni és jól érezni magam.) Az illetővel nem tartom a kapcsolatot, le van tiltva nekem mindenhol , de félek hogy a páromat esetleg valahogy/ valahol megkeresi.
Aztán kis idő múlva kerestük egymást a párommal programokat szerveztünk stb , nem gondoltam volna hogy sikerül helyre hozni a dolgokat. Viszont erről az incidensről nem tud..
Mit tegyek ,elmondjam? Vagy inkább hagyjam?
Nem szeretném újból elveszíteni..
Kedves Kérdező!
Amennyiben úgy gondolja, hogy ez a kapcsolatuk akadálya lehet, mindenképpen érdemes alaposabban átgondolni mi a szükséges lépés. Akár négyszemközti kontzultáció segítségével. Én azt gondolom, hogy bizalom és őszinteség nélkül nem lehet működtetni egy párkapcsolatot, ennek kivitelezése azonban sokhelyütt kudarcba tud fulladni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Nem igazán vagyok a szavak embere, így röviden, tömören osztanám meg a történetem.
Tudom nagyon sokan örülnének egy pozitív terhességi tesztnek, de sajnos nálam ez nem így alakult, inkább szorongás fogott el és gondolatban eljátszottam az abortusz lehetőségével is.
Párommal 3 éve élünk együtt, idén volt az eljegyzésünk, szóval minden rendben, jól vagyunk.
Korom szerint is abszolút már itt az ideje, 36 éves vagyok, szóval mindenki szerint most vagy soha.
Mindezek ellenére nem érzem azt amit szerintem ilyen esetben kellene és a legrosszabb, hogy nem tudom ez fog-e változni, vagy egyszerűen csak nem vagyok alkalmas erre a feladatra.
Ezért nagyon érdekelne egy szakember véleménye!
Előre is köszönöm
Üdv.,
Kedves Kérdező!
Az anyává válás nem mindig könnyű, érdemes önismereti munkába belevágnia, hogy jobban értse, hatékonyabban kezelje az ezzel járó negatív érzéseket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A nevem Péter, 26 éves vagyok és 3 éve házas.
3 éve élek házasságban de az elmúlt 1 évben nagyon sok volt a veszekedés, feszültség kettőnk közt. Feleségem elég szókimondó, én visszahúzódó típus vagyok.
Ebben az 1 évben, gyűlt a feszültség.
Érzelmileg eltávolodunk egymástól (az én meglátásom szerint).
Kb fél éve, minden nap eszembe jut egy korábbi nagy szerelmem. Akivel inkább távkopcsolatban voltunk, de mégis érzelmileg stabilabbnak éreztem, és érzem ezért állandóan szembe jut “mit mondana\tenne Ő ha ezt vele beszélnék meg”.
Vágyom a régi barátnőm társaságát, megértését, figyelmét, azt a boldogságot amit vele éltem át.
Mit tegyek, hogy újra közelkerüljek a feleségemhez?
Kedves Péter!
Önismereti munka segítségével lehetne megragadni, miben volt vonzóbb a régi kapcsolata a mostaninál. Ha pontosan tudja mire vágyik, érdemes dolgoznia párkapcsolatán, hogy sikerüljön pozitív változásokat elérniük.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktor nő!
23 éves férfi vagyok, noha csak az életkorom “tükrözi” felnőtt mivoltomat, egyfelől még is gyereknek, tininek érzem magam aki mindent cikinek érezz ami nem úgy történik ahogy annak lenni kéne. A lényegi problémám az az, hogy a családomnak, testvérem, édesanyámnak nem merek beszélni a szerelemi életemről, valamiért cikinek, szlnegesen élve, gáznak érzem.
Barátaimnak bátran, nyíltan, őszintén tudok ezekről a dolgokról beszélni, de itthon nem. Kerülöm mint a tüzet.
Más dolgokról egy fokkal jobban tudok beszélni velük, de egy szinten pedig kerülöm, hogy szóba jöjjön. Cikinek, kínosnak érzem.
Ez lenne a kérdésem, hogy ez miért lehet, hogy 23 évesen így érzek? Gondoltam arra, hogy én talán későn érő típusú vagyok.
Kedves Tamás!
Önismereti munka segíthet megérteni, miért lett távolságtartó a viszonya a szüleivel.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő
Mi lenne az esetleg egyéni tanácsadás szóbajöhet az ha igényli?
Köszönöm szèpen
Kedves Hajnalka!
Ez azt jelenti, hogy négyszemközt tudnánk megbeszélni a részleteket, ha szeretné. Ez azonban nem ingyenes szolgáltatás, amire időpontegyeztetés szükséges.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktor nő!
Párommal 1 év után összeköltöztünk. 2 hetet bírt ki. Azt mondta szeret de mióta ott vagyok ő feszültebb. Hogyan lehetséges az, hogy szeretek valakit, de nem birom elviselni huzamosabb ideig? Illetve siman ignoràl, ha ugy alakul a helyzet, de megis figyeli minden lepesem, meg ellenorizget. Feltekeny rettentoen mindenkire. Barmit csinalok abba bele tud kotni. 2 honapig volt, hogy szakitottunk, de o jott vissza hogy hianyzom es massal nem olyan mint velem. Se veled se nelkuled az egesz.
Kedves Kérdező!
A se veled, se nélküled kapcsolatokat párterápiás munkával lehet mindkét fél számára kielégítőbbé tenni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő. Pàrkapcsolatomat egyaltalan nem szivleli sem a csaladom sem a barataim, viselkedesi zavar es nem mutassa ki tiszteletet alazatat. nincs meg a paromnal ami mar egyre jobban zavar kinos.
Kedves Cynthia!
Ha szeretné a párkapcsolatát jobbá tenni, párterápia javasolható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Édesanyám felfokozott idegállapotban van, egész nap megállás nélkül beszél, sehogy sem tudjuk megnyugtatni. A pszichiáter a holnapi ünnep miatt csak csütörtökön rendel, ezért szeretném megkérdezni, van-e valamilyen módszer, amivel meg tudnánk nyugtatni valamennyire édesanyámat?
Kedves Zsuzsánna!
Ha a pszichiátere nem elérhteő, javasolom, hogy hívja fel az anyja házirovosát, aki a konkrétumok ismeretében tud majd segíteni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét. Tanácsot szeretnéknkérni, kit tegyek az amúgy is magának való nemnagyon komunikáló apósommal.
3 hónapja elhunyt anyósom 33 évig voltak házasok. Ő volt a család mindene.
Mióta elhunyt,apósom magába fordult,sokszor ideges egyedül van. Vannak pillanatok,mikor sírás jön rá.
Van 3 unokája nagyon szereti őket 7,5, évesek és egy 2 hónapos. Hiányolják a szomszédban lakó papát,a férjem megemlítette neki hogy jöjjön a gyerekekhez,mire azt a választ kapta hogy “nem mer,mert észrevette sokszor tör rá az idegesség van hogy saját magára ideges tud lenni.” Nem lehet vele komunikálni,mert mindig egyedül akar lenni, az ajtókat bezárja így nem is találkozunk vele max hetente 1x 5 percet. Nos mit tegyünk???? Féltem,hogy nem vezet ez jóra.
Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező!
Elképzelhető, hogy a gyász miatt több magányra van szüksége most az apósának. Javaslom, hogy beszélgessenek a párjával többet arról, szerinte mi lenne a jó ebben a jelyzetben, bizonyára Ő jól ismeri őt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Hogyha helytelenül írnék akkor azért van mert a jobb kezem amivel írd még és a bal kezem is Hát egy törés szenvedett most nem vagyok író képes de mondani azt tudok a számot Nem sérült meg úgy hát mondanom nem is én baj omat Bocsi helytelen de ez van Nahát az a bajom hogy én egy 15 éves lány vagyok aki valami formátuma beleszületett egy 11 éves fiúba a fiú túlságosan okos és egyfolytában átver rengetegen próbálták lebeszélni nem jön és ő is egyfolytában igazából visszajön hozzám jeleztük letiltottuk egymást mégis valahová keresés és rám ír és megyek előre Ja de mi is el kanyarodok fel is nem tudom hogy hogy tudnék tőle megszabadulni jó volna segítség mert hát én ebbe nem vagyok nagyon jártas még Mint említettem 15 éves vagyok így nem tudok sok mindent ezekről nem csókolóztam meg semmi ilyesmi Nem történt még már nem és nem tudom hogy megéri egy 11 évesen valamit is csinálni vagy sem több eszem kéne legyél most vagy nem tudom tudom hogyha valaki egyáltalán válaszol e Akkor jó tanácsot ad e Na mindegy nem tudok rendesen írni mert tudjátok a Google felmondó ban mondok mert hanem teljes mértékben és ugye volt a két kezemet az egyik meghúzódott nem szabad azt meg a másik meg eltörött Így ezt nem akarom kifejteni csak hogy lásd amíg Üllő székről én hülye karácsony napján Na mindegy remélem hogy segítetek és és köszi jó lesz Na ennyi.
Kedves Kata!
Ha terhes Önnek a fiú közeledése, akkor javaslom, hogy közölje ezt vele, s ha így sem ér célt, kérjen segítséget a szüleitől.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot! 19 éves vagyok, rengeteg lehetőségem lett volna már, hogy elveszítsem a szüzességem, (fizikailag és mentálisan már úgy érzem, szükségem lenne rá), de valamiért minden fizikai szexuális kontakt rosszul esik, ha józan vagyok. Nem tudom, hogy ez mennyire normális. A férfiasabb vagy idősebb fiúk inkább váltanak kik belőlem félelmet és undort, mint érdeklődést. Az elmúlt évben rájöttem, hogy számomra lehetetlen a tinderes ismerkedés is. Nem emlékszem, hogy valaha is testileg bántottak volna.
Üdv :Anna
Kedves Anna!
Önismereti munkával lehetne feltárni annak okait, miért esik rosszul Önnek a testi érintés.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Mit tegyek ha a 14 éves barátnőm drogozik?
Kedves János!
Egy ilyen kaliberű problémát nem szabad titokban tartani! Javaslom, hogy beszéljen a barátnőjével, s ha ő nem akarja elmondani, akkor szóljon Ön a szüleinek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdv
Megismertem egy fiút akivel nagyon jól meg voltunk (csak kavartunk)de egy par hónapra rá alig keresett és Én valahogy a legjobb haverjával találkoztam és olyat csináltam amire nem vagyok büszke. Most újra elkezdtünk a fiúval beszélni és csalódott bennem
Azt szeretném kérdezni hogy mit csináljak hogy könnyebben menjen a békülés?
Kedves Bettina!
Javaslom, hogy mondja el az érzéseit ennek a fiúnak, miért, mivel bántotta meg. Jó, ha elnézést is tud kérni az okozott fájdalomért!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő!
Párommal 1 éve vagyunk együtt. 3 hónapja költöztünk össze,a szülei házában éltünk.
Minden szuper jó volt ,amíg el nem jött a karácsony. Sajnos nagyon sok mindent elszurtam,hibáztam. Halál eset is történt a családban. Az egyik reggel párom úgy ébredt fel ,hogy menjek el tőle,mert besokalt és nem bírja most tovább. Jelenleg szünetet tartunk. Én nagyon szeretem ,imádom őt. Bármit megtennék érte ,hogy minden a régi legyen,de ő csak egyszerűen azt mondja nekem ,hogy nem szeret és nem akar kapcsolatot most. Azt mondta egyszer még össze jöhetünk ,de ki tudja mikor. 1 hét eltelt azóta ,próbáltam nem keresni ,de sajnos nem bírtam ki ,őrületesen hiányzik nekem.
Ön szerint mi lenne a helyes lépés ,vagy csak simán hagyjam őt lenyugodni?
Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Szandi
Remélem, hogy azóta már megoldódott a probléma. Amennyiben nem, önismereti munka keretében érdemes boncolgatni a kapcsolatuk kérdéseit, átgondolni, hogy van-e esély a változtatásra, vagy hogy milyen tényezők álltak a boldogságuk útjában. Minek érdemes egy másik kapcsolatban nagyobb figyelmet szentelni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szép napot!
Gyakorta kedvetlenség, álmatlanság, étvágytalanság, gyomorfájás, erős szívverés, szorongás, indokolatlan izomfájdalom, hirtelen jövő ingerültség, lehangoltság és erős fejfájás gyötör.
A fej- és gyomorfájás, valamint az erős szívverés mögött semmilyen szervi probléma nem áll, a kivizsgálások alapján. Enyhe depresszióról lehet szó? Esetleg Ön szerint hogyan tudnék ezen javítani?
Kedves Melinda!
Javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, részletesen számoljon be neki a panaszairól. A lelki tényezők vizsgálatához pszichoterápiás első interjú, vagy pszicho-diagnosztikai vizsgálat szükséges.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot kívánok! 23 éves vagyok, 3 éve kapcsolatban, és hetek óta csak az jár a fejemben, hogy szeretnék kisbabát a közeljövőben. Párom kezdte mondogatni még nyár elején, aztán én is belekapaszkodtam, azóta megszállottan akarok gyerkőcöt! Közben tudom, hogy nem alkalmas, én még egyetemista vagyok és olyan betegségem van, amit nem szívesen adnék tovább, albérletben élünk amolyan átlagos fiatal párként. De néha már a sírhatnék kerülget, annyira akarom. Pedig nem unatkozom, egyetem mellett dolgozom, van kutyusom, amikor vele foglalkozom, kevésbé érzem szükségét a babának, vannak barátaim, oké minden. Csak ez a baba iránti vágy ne lenne ilyen erős… Merre tovább?
Kedves Timi!
Hogy miért erősödöt fel a baba iránti vágy Önben, önismereti munkával lehetne meghatározni. Ez az érzés kezelésében is segíthet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Lelkileg tönkre tesz az a helyzet, hogy a férfi, akivel hónapokig intenzíven irogattam, egyik napról a másikra nem ír. Ő volt a kezdeményező, holott sokkal fiatalabb nálam, naponta irogattunk reggel, napközben és este. Szerelmes verseket küldözgetett naponta, szerelmet vallott nem egyszer. Teljesen belezúgtam és titkos szeretők lettünk. Aztán észre vettem, hogy utóbbi időben kevesebbet írt, de mindig azt mondta, hogy nem akarja befejezni a kapcsolatot, még mindig akar. Ehhez képest már 2 hónapja nem írt. Én nő létemre nem akarok futni olyan szekér után, amely már nem vesz fel, de könnyebb lenne, ha megmondaná, hogy ennyi volt, vége. Kértem is, hogy ha így lesz, mondja meg inkább, de ezt soha nem tette meg. Nem tudok tőle szabadulni, állandóan ő jár a fejemben. Szeretném kitörölni, de nem tudom. Lelkileg beteg vagyok, úgy érzem, nem tudok enni, lefogytam és semmi nem tud lekötni, ami azelőtt érdekelt. Mit tegyek, hogy el tudjam engedni? Köszönöm!
Kedves Anna!
Javaslom, hogy a gyászmunkához keressen pszichoterápiás segítséget, akár online.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Másfél éve vagyunk együtt a párommal, minden jól működik közöttünk. Pár napja vettem észre, hogy december eleje óta bejegyzi a naptárába, hogy mikor szeretkezünk a nevem kezdőbetűjével és a napszakkal. Ő nem tud róla, hogy észrevettem ezt. Ön szerint ez mit jelenthet? Nem merem megkérdezni tőle, hogy miért csinálja, nehogy azt gondolja nyomozok utána.
Kedves Mária!
Érdemes lenne átgondolni, hogy mitől tart, mi történne, ha rákérdezne erre. Azt gondolom, hogy kedvező hatású, ha tudnak ilyen intimebb témákról is beszélgetni, mert ez szükséges ahhoz, hogy jobban megismerjék egymást.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tiszteltem doktornő,
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a párom nem találja meg senkivel sem a közös hangot. Ha például elmegyünk a tátsaságba vagy eljön hozzám egy ismerősöm, akkor nem szól senkihez vagy elvonul. Társaságban ugyanez, senkihez sem beszél rajtam kívül, pedig már nem először találkoznak. Ők nyitottak a beszélgetésre/befogadásra próbálnak vele párbeszédet kezdeményezni,de nem igazán megvalósító… milyen probléma állhat ez mögött? Nem egy emberről van szó, azt még megértem, hogy valakivel nem jön ki,de, hogy senki sem jó, az nehezen felfogható számomra.
Köszönöm szépen a választ, előre is!
Kedves Kérdező!
Sokféle oka lehet annak, ha valaki nem tud, vagy nem akar beszéldbe elegyedni másokkal. A háttérben akár különféle pszichiátriai kórképek is felmerülnek. Érdemes pszichiátriai kicsizsgálást kedzeményezni a tünet kapcsán.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot kívánok ! Olyan problémával küzdök! Lenne egy lány ! Amint meg láttuk egymást ,volt varázsa a dolognak! De viszont ő együtt él valakivel! És azon van ,hogy el költözzön ! Igazából nagyon meg kedveltem ! És látom valamilyen szinten az igyekezetét sokat dolgozik! És heti 2 alkalommal tudunk találkozni! Néha furcsán viselkedik! Furcsán beszél!” Elég kilátástalan a helyzetünk !” Én javasoltam hogy hagyjuk félbe ! De nem hagyta ! Minden erejével azon van ,hogy külön menjen ! Illetve jobban meg akar ismerni!
Kedves Zoltán!
Levele alapján azt gondolom, hogy aki szakítani akar, az tud. Vagy ha nem, akkor profeszszionális segítséget kér hozzá. A fura viselkedés talán abból fakadhat, hogy ő sem tudja, akar-e új életet kezdeni Önnel, vagy sem.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
A nagymamám aki èdesapám anyukája volt már 3 ève meghalt, ami nagyon rosszul èr intett minket.Nagymamám nálunk lakott nagyon sokáig ès hirtelen hunyt el,nem volt beteg semmi.Amióta ő nincs èdesapámnak alvási nehèzsègei vannak ès amikor megkèrdeztük,hogy mi az amit èrez mièrt nem tud aludni akkor az volt a válasza,hogy ő azt gondolja azèrt lehet mert szerinte vigyáz az anyukájára.A kèrdèsem pedig az lenne,hogy ez mi okozhatja?Mit tudnánk neki segíteni?
Kedves Névtelen!
Az apukájának pszichológus/pszichiáter tudna segíteni az anyukája halálának feldolgozásában.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szép jó napot!
28 éves nő vagyok. Férjemmel(42) 8 éve vagyunk együtt, van egy közös fiunk. Férjemnek a kapcsolatunk kezdete előtt lett vége az első házasságának, 1 közös, ma már felnőtt fiú van. Az ex a mai napig a férjemet szereti és minden követ megmozgat, hogy a férjemet visszaszerezze, becsméreljen a hátam mögött, stb. A férjem nem tesz semmit, hogy ez megszűnjön, bár tudja, hogy mennyire megvisel. Belebetegedtem ebbe a helyzetbe, szinte paranoiás vagyok. Egyébként harmónikus a kapcsolatunk, szeretjük egymást, de nem tudok kilábalni ebből lelkileg, egy senkinek érzem magam. Mit tehetnék ez ellen?
Kedves Brigitta!
Javaslom, hogy a férjével közösen kezdejenek párterápiás munkába, hogy jobban tudja a kettejük érdekét kifelé képviselni, s Ön is biztonságban érezhesse magát ebben a kapcsolatban.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt dr.nő.a férjemet el erte a kapuzarasi pánik.errol irtak teljessen ra illik amiket tessz.elmondása szerint nem találja önmagát,lett egy nála fiatalabb barátnője aki egyben munkatarsa is.erre szep lassan ra jöttem karácsony utan elmondtam neki hohy mit tudok.nem veszekedve szepen nyugodtan hogy hátha meg tudjuk beszelni.akkor azt mondta idot ker,ossze van zavarodva.szilveszterkor nagyon rosszul volt szenvedett lattam rajta gondolom a csajjal lett volna inkabb.szinte egésznap írogatnak egymásnak.mit tanácsol? Csináljam ugy mintha nem tudnam mikor is találkoznak titokba?
Kedves Kérdező!
Azt javaslom, hogy ne csukja be a szemét. Inkább pszichoterápiás segítségre van szüksége a férjénak, mintsem türelemre. Egyáltalán nem biztos ugynais, hogy rá fog jönni egyedül, miért vonzóbb a fiatalabb lány, s visszatér majd Önhöz.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedved Melinda!
24 éves vagyok. Jó családi háttérrel rendelkezem, gyerekkoromban sem történt szerintem megrázó trauma. A legkorábbi emlékem kb. 6 éves koromból van, amikor a hugom 1 éves korában kruppos volt és hajnalban szüleim felkeltettek, mert nekem kellett addig fognom a kishuhomat, míg a szüleim összekészülnek. Anyukám a fokotott izgalmak miatt össze ia esett. Erre nem úgy emlékszem vissza, hogy félelmetes volt, de minden esetre meg voltam ijedve, hogy mi fog történni a kishugommal. Mindig nagyon figyeltem, vigyáztam rá, sokszor bízták a szüleim rám, mikor már nagyobb voltam. Általános iskolás vagy középiskolás 9.es lehettem, amikor hajnalban felriadtam,hatalmas rémület fogott el, heves szívdobogás, izzadás. Abban a pillanatban, mikor ez az eddig szämomra ismeretlen érzés elfogott, az volt a következő, ami a gondolataimba jött, hogy nehogy bántsam a testvérem. Ekkor nem tudtam, hogy mi ez az egész állapot, mert nem emlékszem csak egy dologre, ami meghatározottan ez idő tájt történt: édesapám munkából hazajött szívinfarktus gyanús tünetekkel és konkrétan emlékszem, hogy rettegtem, hogy valamj baja lesz.
Ezután volt egy időszak, hogy alig tudtam kezelni ezt a betöri gondolatot, hiszen a testvéremet mindennél jobban szeretem. Teljesen belelovaltam magam abba, hogy megőrültem, és rettentő kínzóak voltak ezek a gondolatok, szinte a fejemben minden lehetségea rossz forgatókönyv lejátszódott, hogy mi lesz ha, bäntani fogom,holott soha sem tenném. Ezután megismerkedtem a mostmár férjemmel és ezek a gondolatok háttérbe szorultak.
A 2020as év nagyon nehéz volt. Februárban egy váratlan telefonhívással tudtam meg, hogy nagypapám hirtelen elhunyt. Teljesen kétségbe voltam esve, hogy mi lesz most az eddigi megszokott életemmel. Nagyon sokat jelentett számomra, kiskoromban is meghatározó szerepet foglalt el az életemben. Nyugalmat, biztonságot adott. Sokáig el sem hittem, hogy meghalt, csak hogy nincs itthon. De szakdolgozat és államvizaga előtt álltam, és hamar túl kellett lépnem rajta. Aztán ahogyan ezek lezajlottak, egy nyári nap hajlamban ismét előjött ez a felriadás, heves szívdobogás, izzadás stb. Emlékeztem, hogy volt már ilyen korábban és ugyan ez a gondolat jött elő, csak hogy nehogy bántsam a férjem, aki szintén az egyik legfontosabb az életemben. Úgy éreztem magam két hétig, mintha nem is én lennék, kétségbe voltam esve, hogy megőrülök. Aztán az eddig soha el nem momdott titkomat, elmondtam a férjemnek. Elmondhatatlanul megkönnyebbültem. Próbálom ezeket a gondolatokat kordában tartani, de úgy gondolom, hogy ez amiatt lehetett esetleg, mert nem hagytam elég időt a gyásznak és úgymond utólag jött elő. Már jelentősen jobb.
Csak azt nem értem, hogy az éjszakai pánik milyen összefüggésben állhat azokkal a rémísztő gondolatokkal, amelyek szinte lejátszódnak a fejemben ezzel pánikot indítva saját magamban. Ön hogyan látja ezt, mi lehet a probléma? Már az is eszembe jutott, hogy mivel rossz dolgokat társítottam, az első pánikhoz, így automatikusan jöttek elő.
Kedves Alexandra!
Ezekre a kérdésekre nem lenne érdemes röviden válaszolni, hiszen önismereti munka hozhaja meg a várt javulást. Fontos tudni, hogy nem elég érteni a miérteket, valódi érzelmi munka szükséges a változáshoz, ami egy terápiás kapcsolat keretein belül képzelhető csak el.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Boldog Új Évet kívanok!
15 éves lány vagyok a barátommal interenet keresztül ismerkedtünk meg. Ő 20 éves, Sopronban lakik én meg Szlovákián. Nyár elején ismerkedtünk meg Augusztus 1.én találkoztunk először. Szeptember 14.én jöttünk össze. Szeptember 27.-től December 20.ig nem találkoztunk. Távkapcsolatban voltunk, soha nem voltam hűtlen. Egyik barátnőmnek szülinapo bulija volt és elcsattant csók egy fiúval akit már régebb óta ismertem. Anyukám azt mondta, hogy ez nem volt kapcsolat ami köztünk volt csak barátság, ezzel nyugtatom magam…Még mindig együtt vagyunk de persze nem mondtam el neki. Sokszor bennem volt, hogy el kell őt hagynom de mások érdekeit előbbre helyezem az enyéménél. Megesz a bűntudat. Mit tegyek?
Kedves Laura!
Szerintem nem érdemes hagynia, hogy mások befolyásolják Önt párkapcsolati kérdésekben. Inkább hallgasson a belső hangjára azzal kapcsolatban, hogy mi a jó Önnek. Tévedni sem szégyen, sokat lehet tanulni ebből!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Katinka,
Pàrom első nője nagy mellű volt. Az enyem kicsi. Nagyon szeret engem, erzelmes, órákig csókolózunk de erekciós problemàja van a mellem miatt. Minden màs passzol közöttünk. Mit tegyek? Szeretem őt.
Kedves Reni!
Nem gondolom, hogy a mellmérete miatt lenne erekciós problémája a párjának, vagy ha igen, akkor ezt nem tudta még, mielőbb megismerkedtek volna?! Párterápia, vagy ha több kapcsolatban is előfordultak a szexuális problémák, egyéni pszichoterápia javasolt a párjának.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözletem, házas vagyok, viszont megismerkedtem valakivel, de a sex nem akar működi, mert merevedési zavaraim vannak, (a feleségemmel nincs) annyira szeretném hogy minden tökéletes legyen, de a végén nem működik. Hogyan lehetne ezt orvosolni? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne átgondolni, hogy a feleségével jó a szex, miért akar mégis mással ágyba bújni. Mi hiányzik a párkapcsolatából és hogyan lehetne belecsempészni ezt/ezeket? Vagy megnézni a dolog másik oldalát, hogyha nem akar már a feleségével lenni, akkor miért nem válik el tőle?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tanácsot szeretnék kérni a feleségem. Elhagyott volt pár vitának az évek során egyszer még össze is verekedtunk amit ő kezdett és a fejemszetutotte. Ezután 2 hónapig nem éltünk együtt aztán újra jovolt minden boldognak voltunk teljesen december 18 ig valaki ellenem uszitotta és azóta nem tudok beszélni vele talán válni akár de én szeretem és tudom higy ő is. Az ok féltékenység egy régi úgy ami akkor történt mikor külön voltunk de megcsalasrol nincs szó csak netes irogatasrol kérem ha tud adjon tanácsot nekem Ő a mindenem
Kedves Peter!
Ha rendbe akarják hozi a kapcsolatukat, érdemes volna párterápiába fogniuk. A gyakran változó, szélsőséges indulatok igen megterhelőek a legtöbb ember számára.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
A párom 12 év után szakított velem. Azt mondta, hogy nem képes elköteleződni és ez szétzilálja és ezért el kell mennie, hogy egyedül tisztázza magában a dolgokat. Megértettem, hogy el kell mennie, de mekkora esély van rá, hogy visszajöjjön?
Köszönettel
Gabriella
Kedves Gabriella!
Nem teljesen értem, miért éppen 12 év után jelentett nehézséget az elkötleződés a párja számára. Ezen kívül azt sem látom át, miben maradtak. Mire kellene várnia? Ha igényli, hogy négyszemközti keretek között beszéljünk erről, kérem keressen meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szép Estét! Elnézést, hogy ilyen későn írok, de most friss az eset úgymond. Remélem kapok segítséget itt, nagyon meg vagyok rémülve. Anonim módon, de szeretném elmondani, hogy az a helyzet, hogy ma párommal vidékre utazunk 4 napra. Én ezt tegnap közöltem is anyukámmal(még vele lakom). Eleve láttam, hogy nem tetszik neki az ötlet (eleve már jo ideje életem minden döntését elképesztő negatívan s ellenségesen fogadja), de végül csak arra kért vegyek előtte kenyeret, mert ha nem tudna lemenni a boltba legyen mit ennie (évek óta minden vagy szinte mindennap én vásárolok, mivel mindig vmi egészségügyi problémára hivatkozva sajnáltatja magát s kiszolgáltatja magát, pedig nem is fekvőbeteg csak könnyű nyöszörögni, hogy jajj fáj a derekam jajj ez jajj az na mindegy is). Mondtam rendben van lemegyek majd előtte mielőtt indulnék a vonathoz(emiatt korábbra is állítottam az ébresztőt). Szépen nyugodtan már orak óta alszom, de egyszer csak felébredek hangos vízcsobogásra meg ajtócsapkodásra, amikor meg megkérdezem mi van semmi válasz. Olyan dührohama volt mint kb soha, s nem tudom, hogy tébyleg ilyen borzalmas lennék, hogy ezt érdemlem, hogy egész évi munkám után pihenni szeretnék párommal így kell viselkednie…Meg például első munkahelysm első napján mikor hazamentem öngyilkossággal fenyegetőzött ha megyek még dolgozni(nappali eladói munkáról volt szó, mielőtt úgy tűnne én kezdtem rossz munkába!). Tehát elnézést a hosszú leírásért..de kérdezem, hogy az 52 éves Rivotril függő anyukám ellen mit tehetnék úgymond? Milyen kezelés vagy valami kéne neki? Én alapjáraton testileg lelkileg egészséges lány vagyok, de ha ez sokáig folytatódik a sok stressz fel fog lehet emészteni!! Nagypn köszönök előre is mindent (közös tulajdonú panellakásban lakunk s én is nagykorú vagyok)
Kedves Emese!
Ha az anyja dühöngni kezd, mentőt lehet hívni hozzá. Ne hagyja magát érzemileg zsarolni! Az anyja felnőtt ember, aki meg tudja szervezni az életét, s ha nem, akkor szakemberek segítségére van szüksége! Önnek az önállósódásban pszichológussal való közös gondolkodás segíthet.
Üdvözlettel: Habis Melinda