Pszichológus válaszol

A szolgáltatás a korábbi, 48 órás határidővel ide kattintva érhető el, ahol felkészült kolléganőimmel együtt várjuk kérdését!

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és a folyamatosan érkező rengeteg kérdésre való tekintettel általában 10 munkanapon belül, random sorrendben történik. Amennyiben ennél gyorsabban szeretne választ kapni, javaslom, hogy kérdését a fenti linken tegye fel.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

14 330 Hozzászólás

  • Edina B.

    Kedves Doktornő! 36 éves nő vagyok. 2 évig volt egy viharos kapcsolatom, többször szakitottunk, tobbszor félrelépett, mindig kibékültünk, úgytűnt lesz változás de sohem volt! Szakítottunk végleg, nem probáltuk újra hiszen az alap probléma nem oldódott meg! Nagyon szerettem továbbra is az exem , de nem akartam folytatni ! Talalkoztam egy fiúval, akivel minden adott normális életre, családra, amire vágytam ! Az exem azóta ostromol, belátta hogy mit tett, jóvá szeretné tenni új eséjt egy magát “új embernek” nevező férfival!Èn sokáig ellenálltam de sokszor elgondolkodtatott meg kellene e probálnom újra vele?! Ez azóta tart mióta az új párom megvan, és ez tönkretette az új szerelmet! Mindenki belerokkant kicsit ebbe a 3 hónapba! Az exem is própált másik kapcsolatot de nem működött neki mert állítólag engem szeret! Nem tudom mit tegyek , nem tudok dönteni ! Most ott tartok hogy időt kértem mindkettőjüktől ! Kérem hogy segítsen milyen úton induljak el hogy döntésem végleges és őszinte lehessen ? Köszönöm !

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Azt javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába hogy mélyésgeiben átgondolhassa, hogy van-e értelme új esélyt adni ennek a kapcsolatnak. Mi változna, ha újrakezdenék? Mitől nem csalná meg ismét? Hogyan változott meg Ő? Mitől nevezi magát új embernek? Önnek milyen volt a korábbi kapcsolatuk, milyen tényezők tartották Önt benne?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • sz. rita

    Kedves DOKTORNO!
    18 eves lany anyukaja vagyok…Nehez kisse a modornak koszonhetoen 1 velemenyen lennuk…..de ez cask kialakul majd…
    A nagy gondom az,hogy meselt a lanyom a baratnorol* kivel mostanaban jon-megy tanitas utan,hogy a csaj leszbikus…..ugy derult feny ra ,h az en lanyom erdeklodott a nemi kapcsolatairol es akkor mondta a masik,h a noi nemhez vonzodik……hiaba tiltom mert az meg rosszabb.Nem hiszem ,legalabbis remelem,h nem volt….mitevo legyek??????????
    igazabol amit tudok az enyem eddig a fiukhoz vonzodott es vonzodik cask a csajt elfogadja,hogy O ilyen s kesz….de akkor miert maszkal vele?

    van e okom aggodalomra?

    NAGYON KOSZONOM!

    • Habis Melinda

      Kedves Rita!

      Szerintem nincsen oka aggodalomra. Attól, hogy a lánya egy leszbikus lánnyal barátkozik, még nem fog ő maga is a női nemhez vonzódni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K.L.

    Kedves Pszichológusnő! Egy 13 és egy 11 éves kislány nagymamája vagyok. A családból kilépett a vejem, mintegy 3-4 éve élnek külön, el is váltak. A gyerekeket a bíróság mindkettőjükre bízta, két hetente hétvégeken az apjuknál kéne legyenek, hétközben egyszer pedig ugyancsak nála. A 11 éves lány mindig nagyon apás volt, pici korában is képes volt csongolygatni apja izzadt blúzát, ha ő elutazott vagy éppen velem voltak a gyerekek (nagyon jó, szinte napi kapcsolatban voltam velük kb. 1 évvel ezelőttig).
    Bejelentette, hogy az apjához költözik a vakáció kezdetével. A lányom nem akarta megakadályozni, megtiltani, félve attól, hogy még nagyobb ellenállást vált ki belőle. Mai helyzet: Nem jön haza, teljesen mellőz engem is, sőt egy barátnője(osztálytársa) anyukájának a hálójába került oly módon, hogy az apja nem ér rá, de ma sem a lányommal jött haza az iskolából, hanem elment hozzájuk. Megjegyzem, hogy a barátnő anyukája vallási leader, nagyon szuggesztív egyéniség, ami természetesen nem a mi vallásunk. Azóta vegetáriánussá vált az unokám, az apja pedig bármit elkövet, hogy a gyereket felhasználva bizonyítsa, hogy neki a válás értelemszerű döntés volt. Sajnos a szülők ezt sem tudják megbeszélni, a vejem mindig keresztbe tesz. Mi a teendő? Hogyan lehet/lehet-e visszahozni. Mindenkitől eltávolodott aki nem az apja oldalán áll, teljesen elment egyirányba, egy 5. osztályt kezdő gyermekre nem lehet hatással az anyja… Mi a teendő? Köszönettel várom tanácsát.

    • Habis Melinda

      Kedves K.L.!

      Javaslom mielőbb gyermekpszichológusi vagy családterápiás segítség igénybevételét (az otpimális az volna, hogyha a lánya és a veje viszonya normalizálódna a válás után). Jó volna minden szülőnek tudnia azt, hogy ha a másik fél ellen próbálja meg neveli a gyereket, azzal neki, a szeretett csemetéjének árt a legtöbbet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Sándor

    Kedves pszichologusnő!
    Én biszexuálisnak tartom magamat, és segítségét szeretném kérni.
    Régen eszembe se jutott hogy érdekelnek az azonos neműek, és csak a nőkhöz vonzódtam míg egyszer rájöttem hogy a másik nemhez is vonzódom. Ez olyan erős lett ez a vonzalom hogy fiúkba tudok szinte csak szerelmes lenni. Hogyan tudnék esetleg valahogyan vissza térni a másik nemhez a nőkhöz ? hogy azok iránt érezzek vonzódást és szerelmet ?

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Sándor!

      Kikek vagy minek a hatására érzi úgy, hogy meg kellene erőszakolnia önmagát, hogy ismét a nőkhöz vonzódjon? Ha azt mondanám, hogy ez nem döntés kérdése, akkor mit érezne?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Krisztián

    Tiszteletem!
    Talán furcsa lesz a kérdésem férfiként,lehet olykor furcsa és értelmetlen,de tanácstalan vagyok,most először igazán..(sajnos kénytelen vagyok a rövid verziót leírni) Egy számomra nagyon fontos személlyel ismerkedtem meg tavaly Novemberben..Mindketten ugyanazt éreztük már rögtön a legelejétől kezdve..Gyönyörűen alakult minden ahogy egy igazi felnőtt kapcsolatnak működnie kell..Megtudtunk mindig mindent beszélni,oldani…De sajnos a múltunkból hozott dolgok mindkettőnkben nyomot hagyó érzések bennünket is megváltoztattak és olykor sajnos veszekedésbe fulladt egy egy esténk..Minden ilyen alkalom után bocsánatot kértünk egymástól,de sokszor választotta azt a párom reakcióként,hogy nem reagált a megkeresésemre,semmire sem igazából..Voltak napok mikor gyönyörű helyeken bújtunk el a világ elől hetekre..semmi más nem érdekelt minket csak a másik..De voltak olyan időszakok amikor azt mondta,hogy Ő nem ilyen.És,hogy igazából nem is akar kapcsolatot…Most szakítottunk a párommal 9 hónap után..Jelen pillanatban ami történik,hogy ritkán beszélünk,találkozunk..de főleg én keresem..Valamikor a zenén keresztül üzenünk egymásnak üzenetben,tudatva hogy igazából hiányzunk egymásnak,de Ő még sem lép..Inkább álarcot húz és azt mondja nem szerelmes,de ha találkozunk,megölel,mindig a közelemben van,és megcsókol könnyes szemekkel azzal a mondattal,hogy vigyázzak magamra.De most egy kis idő kell külön..Majd eltelik 2-3 nap szintén úgy,hogy hozzám sem szól..Programokat szervezek amiken nem kettőnkről szeretnék beszélgetni,csak azokat a dolgokat amiket mindketten szeretünk/szerettünk együtt csinálni,hogy újra egymásra hangolódjunk (táncórák,séta,kirándulás,utazás,vacsora, stb..)de ami az elejétől kezdve létezik nálunk az a mozi..van egy rutinja magának a készülésnek,a
    napja mikor megyünk moziba (ami a csütörtök) csak akkor semmikor máskor nem megyünk..Ezt igazából azért hoztam fel példának mert most utoljára mikor vitatkoztunk,azt mondta hogy gondolkozzak el azon miért beszélget olyan emberekkel akik megbántották,eltiporták,kihasználták inkább mint velem akitől tudja,hogy milyen boldogságot kaphatna,figyelmet amit igazából soha senkitől nem kapott csak tőlem..Sexelhetne mással is ,de nem tette meg,Azt mondja..De minden este programja van..Amit bevallok egyszer ellenőriztem,és csak hazasétált a kutyával..Nem értem akkor..Tényleg ennyire vak lennék,hogy nem értem? Visszakapcsolódva nyertem közben 2 jegyet egy olyan filmre amit mindketten szeretünk.Én megkérdeztem mást,hogy ki jönne velem..Erre ő pedig hajnalban válaszolt a bocsánatkérő levelemre,hogy Ő is sajnálja nem akart vitatkozni,de az hogy mással megyek moziba az bosszantja..Tudom,hogy nagyon megbántottam és nehezen tartom be a zéró kontakt szabályt,de bármilyen gyerekesen is hangzik,ő az akit kerestem..És Ő is ezt mondja rólam..De nem enged közelebb magához,és nem szeretném Őt elveszteni..hetek óta van nálam egy gyűrű is számára,amiről nem beszélek neki..Köszönöm a válaszát is előre..
    Tisztelettel
    Krisztián

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      Megértem, hogy nagyon nehezére esik, hogy ne keresse ezt a nőt. Sorai alapján azt gondolom, hogy valóban azért zárkózhatott el Öntől, mert az Önök közt történtek valószínűleg megnyomhatták az egyik fájó pontját. A múltjából hozott dolgok miatt most lezárt Ön felé, melyet feloldalni csak szakszerű segítséggel lehetne.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Peter

    szia en tanacsot szeretnek kerni szerelem teren

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Várom kérdését szeretettel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tamara

    Jó napot!

    Felismerve a lelki terrort és a lelkileg bántalmazó páromat hamar felismerve 5 hónap után elhagytam. Nagyon nehezen sikerült és a szochiopata nárcisztikus embert felismerve egy “lelki bántalmazást” köveően 1 hét után még mindig úgy érzem mint akit szó szerinte vertek meg. Volt már egy hosszú távú kapcsolatom, de ott nem volt agresszió, csak mérhetetlen közöny, ami itt is jelen volt,ó és most hamarabb felismertem ezt, kérdésem a következő: Tudatában vagyok már mi történt velem, és tudom, jól tettem , hogy kiléptem ebből a kapcsolatból azon az estén mikor már úgy éreztem fizikálisan is meg leszek ütve. Az életerőm tényleg ilyenkor annyira “leszívódik”, hogy fizikálisan betegnek és kimerültnek érzem magam?
    Ha igen szeretnék tanácsot kérni hogyan rövidíthető a gyógyulás. Nincs szerelmi bánatom, csak a szorongásos fáradtságérzet azóta is.

    • Habis Melinda

      Kedves Tamara!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy felismerte a bántalmazást és nem hagyta, hogy tovább folytatódjon mindez. Fontos volna azonban pszichoterápia segítségével érzelmileg is feldolgozni ezeket a traumákat, mert ez szükséges ahhoz hogy újra jól érezze magát a bőrében és ahhoz is, hogy legközelebb elkerülje a hasonló kapcsolati dinamikákat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • IBOLYA M.

    Szép jónapot kívánok!
    A párkapcsolati problémám abból adódik, hogy 17 éve együtt élünk és együtt is dolgozunk. Minden tekintetben a párom irányít. Sajnos én nagyon szeretnék más emberekkel dolgozni, kicsit külön lenni tőle. Nem azért, mert nem szeretem őt, csak egyre többször érzem,hogy idegesít, untat, nehezen érvénesülök mellette és hiányzik egy kis idő, amit önmagamra szánok. Ő ezt nem akarja érteni, bennem meg nő a menekülési vágy. Hogy tudnám megértetni vele, hogy nem vezet jóra ennyit együtt lenni? Válaszát és segítségét előre is Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Ibolya!

      Szerintem teljesen érthető, hogy időnként külön is szeretne lenni a párjától. Neki ezzel mi a problémája? Mitőlt tart? Ha nen tudnak erről hatékonyan négyszemközt elbeszélgetni, álláspontjaikat közelíteni, érdemes lehet párterápiás segítséget igénybe venniük.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Melinda

    Tisztelt doktornő! Körülbelül fél éve ismertem meg a barátomat. Nagyon szeretjük egymást de megis amikor a szexről van szó ő nem akarja csak nagyon ritkán (kb 2 hétben 1 szer) . Tudni kell hogy én igényelném többször is egy héten, de ő azt mondja hogy inkább vágyik az összebújásra mint a szexre. Nem értem mi a probléma hiszen fiatalabb mint én 12 évvel. Nem kéne többször vágyjon rá? Rákérdeztem hogy maszturbál e otthon es mondta hogy igen. Nincs is ezzel probléma, de azért jó lenne ha velem is többször szeretkezne. De inkább választja a saját magának okozott örömöt. Azt is megkérdeztem tőle hogy nem talál e elég szexinek vagy valamit nem csinálok jól de azt mondta hogy nem én velem van a baj és nem tudja miért nem kívánja a szexet.
    Kérem segítsen megértenem őt mert már a szakításon gondolkodom! Előre is köszönöm a válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Szerintem érthető az Ön frusztrációja, hiszen úgy tűnik, hogy az önkielégítéssel a párja megelégszik, legalábbis azt a szexuális energiát, amit a kapcsolatukba fordíthatna, inkább ebbe fekteti. Hogy mi az oka a viselkedésének, azt párterápia segítségével lehetne feltárni, mert valószínűleg a párja sem tudja és eléggé valószínű, hogy egymaga nem is fog rájönni erre/ezekre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tisztelt doktornő! A problémám a következő:2eve vagyok együtt a párommal csak hétvégén találkozunk nem együtt lakunk.1 éve rájöttem hogy interneten intim kapcsolatot folytat. Elmondtam neki hogy nem kell idegen nővel csinálja énis benne lennék nem gond sőt örülnék neki. Azt válaszolta hogy velem nem csinál ilyet mert nem szabad ő tisztel engem. A másikat nem ismeri és vele csak szórakozásból kovácsiságból csinálja .Mondtam hogy ez engem nagyon zavar fejezze be.Megigerte de még félév múlva is rajtakaptam ilyesmin Szerintem nem tudja ezt abbahagyni
    Kérdeznem hogy miért másnál keres ilyen örömöt és velem miért érzi ezt tisztességtelennek?egyenként amikor együtt vagyunk nincs gond s szexel. Néha még úgy is érzem hogy ez felpörgeti. Köszönöm mielőbbi válaszát Tisztelettel és köszönettel

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párjának egyrészt jelenleg szüksége van ezekre az izgalmakra, másrészt ő maga sem tudja, hogy mi ennek az oka. Azért nem mondja el Önnek, hogy miért érezné a hasonló szexuális tevékenységeket tiszteletlenaségnek Önnel szemben, mert ő maga sem tudja. Párterápiás munkára volna szükség, hogy Önnel szemben is felbátorodjon és ne idegen nőknél keresse ezt az érzést.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Éva

    Kedves Doktornő.

    Segítségre lenne szükségem. A párommal sajnos már több mint egy éve nem sikerül csiszolódnunk, ennek a legfőbb oka az Én vagyok. Valamiért azt érzem hogy nem tudok könnyen alkalmazkodni. A viselkedésemmel vannak jelentős problémák ez alatt azt értem hogy nem sikerül kontrollálni a dühömet,sokszor idegeskedem és hangulat ingadozásaim vannak. A párom jó ember és kimutatja az érzéseit felém,de én viszont kevésbé viszonoztam az utóbbi időben. De ezen már változtatok.. Sajnos már nem igazán érzem hogy szerelmes lennék. Inkább csak kötődés, Szeretet, Megszokás. Azt érzem hogy nekem a biztonság kell.. Sok fájdalmat okoztam a páromnak… De nem volt szándékos. Legutóbb elkövettem azt a hibát hogy megnéztem Facebook..on a volt páromat. Persze kíváncsiságból.. Milyen az élete,miket oszt meg. Persze több alkalommal is megtettem. Aztán a párom hazáért a munkából és megnézte a keresési előzményeket. Hozzátenném hogy bizalom semmi. Ha már idáig jutottunk hogy egymás profilját nézegettük. Azt hittem itt a vég. Majdnem elveszítettük egymást. De sikerült megbeszélni egy időre. Aztán felhozza hogy mit hibáztam időnként.. Rossz látni hogy lehangolt és tudom hogy jogos a harag. De én nem akarok így létezni mellette. Mégis mit tegyek mi lenne a helyes érdemes lenne küzdeni,változtatni a kapcsolatunkért?! Vagy engedjük el egymást. Sajnos ő is kilátástalan.. Viszont olyant is mondott párszor hogy azon gondolkodik hogy el kéne engednie. Kétségbe vagyok esve,szeretném ha segítene.

    Tisztelettel

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Szerintem mindig érdemes küzdeni és legalább megérteni, hogy mitől vett negatív fordulatot a kapcsolatuk. A külcsönös bántások miken alapulnak, hogyna helyezhetőek tágabb kontextusba? A problémák alaposabb átgondolásához önismereti munka szükséges, melyben szívesen segítek, ha igényli.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Magdi

    Kedves Melinda!
    Több mint 10 éve vagyok/ voltam együtt a párommal, van közös gyermekünk is. Az utóbbi években gondjaink vannak a házasélettel, illetve ezzel inkább nekem, mert egyre nehezebben viselem a közeledését (én nem is kezdeményeztem az utóbbi évben, amit rendszeresen nehezményez is). Sajnos fiatal koromból volt negatív tapasztalatom szexuális téren, apám zaklatott kamasz koromban, ezért sokáig el sem tudtam képzelni, hogy én valaha valakit közel engedek magamhoz. 20 éves elmúltam, mikor ez megtörtént. Ezután sem lett ez a kedvenc elfoglaltságom, de gondoltam, ha a páromnak örömet jelent… Sajnos az évek múltával az én amúgy sem nagy libidóm egyre csökkent, ellentétben a pároméval. Emiatt folyamatosak voltak részéről az elégedetlenkedések, mert bár nem mondtam neki nemet, ha közeledett, de szerinte én túl ritkán kezdeményezek. Egyre inkább kezdtem kötelességnek érezni a szexet, ami még nehezebbé tette számomra, hogy kellemes élményként éljem meg. A probléma fokozódott, amikor 3 év börtön után hazajött, mert nem voltunk olyanok (akkor már meg voltak a gyerekek), mint ahogy azt bent elképzelte (kedves, mosolygós gyerekek helyett rosszcsont fiúkat kapott, és persze tőlem is elvárta volna, hogy körbe ugráljam nap mint nap, ami nem ment), no meg én is megtapasztaltam, hogy mennyivel jobb volt egyedül. Ugyan adtunk még pár esélyt, de többször felmerült, hogy jobb lenne külön menni. Nem rég egy szintén a nemi élet miatt kialakult veszekedés során el is zavart, én pedig elköltöztem. Most próbál győzködni, hogy menjek vissza, mert nem gondolta komolyan. Pár hét győzködés után viszont megint számonkérés, hogy én tehetek mindenről, miért csinálom ezt vele, hogy lehetek ilyen önző, elvettem tőle mindent (semmit sem hoztunk el a közös házból, csak a gyerekek holmiját), miért nem vagyok hajlandó újra megpróbálni, az sem igaz, hogy nem élvezem a szexet, ha meg igen, akkor csinálni kéne többször, majd csak újra jó lesz nekem is….
    Abban biztos vagyok, hogy amíg nekem nem esik jól az intimitás, nem fogok tudni neki megfelelni, kezdődik minden elölről, ahogy eddig is, hiszen ami neki a legfontosabb, az nekem egyáltalán nem az!
    Már túl vagyok a 40-en, egyre inkább érzem azt, hogy itt az ideje magamat is figyelembe venni, nem mindig hátra sorolni, arra várni, hogy majd talán egyszer jobb lesz.
    Szeretném megkérdezni, Ön szerint van-e olyan terápia, vagy más mód, hogy ne érezzem kényszernek, nyűgnek az együttléteket? Van értelme egyáltalán próbálkozni?
    Szeretem, volt sok szép közös évünk, de sajnos egyre gyakoribbak a dühkitörései, és egyre rosszabbak, utána pedig úgy tesz, mintha nem is mondott volna semmi rosszat előző nap.
    Őszintén megmondom én egyedül teljesen jól érez magam, rég voltam ennyire kiegyensúlyozott. Gyerekek nem szívesen mennek még látogatóba sem az apjukhoz, főleg a kisebb. Ennek is az a fő oka szerintem, hogy teljesen váratlanul kezd el dühöngeni sokszor érthetetlen okból. A párom szerint én uszítom ellene őket, de sajnos már nem annyira kicsik, hogy ne értsék amit mond és ahogy mondja…
    Elég tanácstalan vagyok, nem tudom mi a jó döntés. Most jól érzem magam nélküle, de nem tudom valaha békén fog-e hagyni? Marad-e a fenyegetőzésnél vagy félnem kellene? Lehet még köztünk valaha normális kapcsolat?
    Segítségét nagyon szépen köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Magdi!

      Szerintem bár lehetséges volna ledolgozni a szexxel kapcsolartos ellenérzéseit (ami valószínűleg még a korábbi zaklatással is összefügg) mégsem ezt érzem a legfőbb problémának. A kapcsolatuk ugyanis a külön töltött évek alatt a férjével megváltozott, amit együtt tudnának megújítani. Ehhez azonban az egymásra mutogatás helyett párterápiás munka volna szükséges. Szerintem sem elvárható, hogy a saját igényeit továbbra is hátra sorolja, ennek a családnak Ön ugyan olyan fontos része, mint a többiek, sőt. Az Ön vágyaiért Önnek kell kardoskodnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Kitti

    A párommal másfél éve vagyok együtt és ha eljövök tőle akkor valamiért akaratomon kívül sírok vele szeretnék lenni! Máskor amikor nem vagyok vele a nyáriszünetben,vagy nyaralok semmi bajom! Tudok nélküle lenni. De ha az iskoláról van szó stresszelek sírok akaratomon kívűl és nagyon rossz érzés. Mit tehetek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Szerintem érthető, hogy nehéz Önnek az elválás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viki

    Tisztelt doktornő/úr
    39 éves,19 éve házasságban élő,két gyermekes anyuka vagyok!Olyan kérdéssel fordúlnék önhöz,hogy kb 2 éve ért egy trauma,amikor a párom megcsalt(bizonyára mindketten hibásak voltunk,hisz a szexuális kapcsolatunk nem volt túl gyakori)Akkor nagyon sokminden megváltozott bennem iránta,de mégsem hagytam el,és nem csaltam meg!Nekem ő volt az életemben az első pasi,sem előtte ,sem közben nem volt senkim!Viszont azóta eljátszottam a gondolattal,(azelőtt meg sem fordúlt a fejemben)hogy milyen lehet más pasival együtt lenni?!Meg tegyem,ne tegyem?Nem a bosszú vezérel,de azt gondolom,hogy ha ő megtehette,én is!A párommal beszéltünk róla,hogy így érzek,és kipróbálnám,és a párom azt javasolta,hogy éljük meg közösen úgy,hogy választunk egy pasit harmadiknak,és ott lenne velem,partner lenne,és segítene ellazúlni,mert eléggé gátlásos vagyok,és akkor megélhetem a vágyaim!De én ezt nem tudom így megélni,nem akarom,hogy ott legyen!Ha megteszem egyedűl akarom megtenni!Ön szerint mi lenne a legjobb megoldás?

    • Habis Melinda

      Kedves Viki!

      Szerintem érdemes volna még erről beszélgetniük a párjával. Végülis az is kérdés, hogy mit bír el a kapcsolatuk, nem csak az, hogy Ön mire vágyna. Az is érdekes kérdés véleményem szerint, hogy Önt mi motiválja erre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Éva

    Tisztelt Doktornő!

    Hogyan lehet azt elérnem, hogy tiszteljenek?

    34 éves vagyok, 6 éves kapcsolatban, 2 éve férjnél és senki az égvilágon nem tisztel. A férjemnek mindent megadok, ami elvárható, sőt erőmön felül is teljesítek sokszor. Mindketten zárkózottak vagyunk, nagyon nehezen nyitunk, elvagyunk a magunk világában.
    Próbáltam beilleszkedni a családjába (anyósomék 100 km-re laknak, sógornőmmel egy városban vagyunk)
    Anyósoméknál takarítottam, ha kellett teregettem, fát hordtam, mindent megcsináltam első perctől fogva.
    Sógornőmnek vigyáztam a gyerekére, vacsorázni mentünk együtt.
    Aztán ezek megváltoztak. 2016-ban meg kellett szakítani a terhességemet orvosi hiba miatt. Tény, hogy magamba zuhantam, és a környezetem sem segített sokat. Akkor úgy gondoltam, hogy soha többé gyerekvállalás. ’17-ben anyósom úgy gondolta, majd ő megmondja erről az egészről a véleményét. Jól sikerült neki, újra a ’16-os állapotomba zuhantam vissza. Azóta anyósomat kerülöm, félek attól, hogy mikor bújik ki belőle a majd én megmondom. ( ezeket a sorokat már valószínűleg terhesen írom, tehát abból a gödörből kimásztam). A férjem sem áll ki, az anyjával-testvérél szemben értem, de mai napig hibáztat, hogy nem megyek vele a szüleihez.
    Sógornőm egyenesen gyűlöl. Olykor írogat nekem, hogy milyen rossz ember vagyok, milyen neveltetésem van, csak temetésre vagyok hajlandó menni a családjukba. ( arra is csak azért megyek, mert a férjemnek szüksége van támaszra. A családi ebédjeiken a férjem nagyon jól elvan velük, alig alig vesz engem észre. Ha pozitív esemény van, akkor abban nem veszek részt, mert úgysincs ott rám szükség.)
    Férjem imádott nagymamájának egészsége ’16 novemberében megrokkant. Többször voltunk intenzíven, aztán ’17ben az utolsó végzetes agyvérzése után, kettőnktől még el tudott köszönni (sosem lehetek ezért elég hálás a sorsnak). Amíg kórházban volt, volt olyan, hogy én mostam haját, zuhanyoztattam, elláttam a felfekvését, sógornőm nem vette ilyesmire a fáradságot. S amikor meghalt, sógornőm világgá kiáltotta fájdalmát. Nem érdekelt, mindenki úgy gyászol ahogy tud.

    Tehát tényleg ott voltam, tényleg segítettem. Nekem a család azt jelenti, ha baj van segítünk, ott vagyunk, támaszt és vigaszt nyújtunk. Én próbáltam megtenni a tőlem telhetőt, de belefáradtam. Tudom én, hogy felettem állnak, de tisztelni még az ilyen kis szerencsétlent is lehetne, mint én.
    Mit kellene tennem?

    Saját szüleimhez minden szombaton megyek, jön a férjem is, ott is segítünk, ha szükséges. Húgom egyedül maradt a kislányával, neki a lakásfelújításban segítek (festek, takarítok).

    A férjem akkor megy a családjához, testvéréhez amikor akar.

    Nagyon elrontottam ezt az egészet valahol, és nem tudok belőle kimászni. A tisztelendő atya azt mondja, hogy emelkedjek ezen felül, de amikor a sógornőm tudom, hogy miket írogat a férjemnek rólam, akkor ez nagyon nehéz. Borzasztó gyarló vagyok.

    Éva

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Azt, hogy tiszteljék Önt csakis úgy lehet elérni, hogy Ön is tiszteli saját magát és egyértelműen meghúzza a határokat. Ön dönti el, hol van az, ameddig mások elmehetnek. Szerintem nem gyarlóság az, hogy rosszul esnek Önnek a bántások, sőt, az ezekkel kapcsolatos a negatív érzések nagyon is szükségesek ahhoz, hogy ne hagyja magát. A családjában zajló kihasználós-dinamikát önismereti munka segítségével lehetne megérteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viki N.

    Kedves Melinda,
    Kérem segítsen. Párkapcsolatban vagyok 4 hónapja. Nem indult valami fényesen, nem azért mert nem lennénk szerelmesek, csak betegségek körül vesznek. Torokgyulladás, pánikroham, most ő lett beteg. Folyamatosan van valami, de nem is ez a baj. Tény hogy ő szeret engem de azt mondja nem szerelmes. Nem hiszi hogy valaha újra szerelmes lehet (régebbi csalódások miatt teljesen elzárkózott). Nehezen mutatja az érzelmeit is bár tényleg megerőlteti magát miattam (azt mondta csak miattam, másoknál még erre sem volt hajlandó). Értékelnem kéne az igyekezetét, de én meg szerelmes vagyok és folyton vele lennék. Valamint nem valami párkapcsolat barát szakmát választott. Létezik olyan hogy pick up artist, lényegében arról szól hogy a csajozást tanítják. Régen elment egy ilyen táborba mert nagyon önbizalom hiányos volt és az lett a célja, hogy ő is oktató legyen. Nem a csajozás neki a lényeg hanem hogy az önbizalom hiányos fiúkat/férfiakat rávegye hogy nőkkel beszéljenek. Leküzdjék a gátlásaikat. Megértem valamilyen szinten hogy segíteni akar, mivel nekem is régi álmom volt pszichológusnak menni valamint mindig én voltam a lelkiszemetes láda és szerettem ezt csinálni. Viszont nem tudom feldolgozni. Folyton nyugtalan vagyok ha ilyen esti túrákra megy. Rend ellenes hogy esténként amikor ugye a szinglik buliznak (a kapcsolatban lévők meg romantikáznának), ő elmegy. Nem volt sokszor és egyszer elvitt magával hogy lássam. Végig a kezemet fogta és ott állt mellettem és figyelte hogy viselem. Amikor elég volt elmentünk és megbeszéltük ezt az egészet, de nem tudom hogyan tudnám elfogadni. Féltékenység, megértés, a céljában biztatás, az az érzés hogy épp nem velem van pedig lehetne, minden, minden kavarog bennem.
    Tudna segíteni nekem egy keveset.?
    Előre is köszönöm,
    Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján párterápia igénybevétele lenne javasolt. Ez azért is hasznos volna, hogy megtapasztalhassa, hogy milyen a másik oldalon lenni. A legjobb segítő az, akinek rendben van a lelki élete (és az tud valóban megtanítani jól csajozni , aki maga is közel mer engedni magához egy ellenkező nemű embert). Tudja, az emberek előbb-utóbb kiszúrják a hamisságot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Viki N.

        Kedves Melinda
        Köszönöm szépen. Nagyon hálás vagyok. Tényleg próbálom már az ő szemszögéből is nézni a dolgokat. Valamint próbálok magunkkal foglalkozni és nem szakmájával mert van teendő a kapcsolatunkkal és magunk körül. Viszont sajnálom, de nem teljesen értem a hamisságot. Közel mert engedni magához nőket az azt jelenti hogy könnyen el is csábíthatják vagy engem engedett magához közel? Az ő hamissága, hogy valójában nem vagyok elég?
        Előre is köszönöm,
        Viki

        • Habis Melinda

          Kedves Viki!

          Igen, úgy értettem a hamisságot, hogy fontos megérteni, miért nem jelezte a párja az igényeit Önnek, s fordult inkább másik nőhöz.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mónika

    Tisztelt doktornő!
    Azzal a problémával fordulok önhöz hogy ugy érzem megbolondultam teljesen nem vagyok normális!
    20 éves múltam. Munkahelyem nincsen mert nem merek sehova elmenni dolgozni mert szégyellem magam mindenki előtt mert csúnyának érzem magam. Otthagytam a munkahelyemet mert sajnos nagyon izzadós vagyok és ugy szégyelltem már magam ahol dolgoztam hogy folyt a fejemről a viz mások meg nemis izzadtak.
    Azóta nem merek sehova menni az utcára se ugy szégyellem magam és undorytónak tartom magam. Kezdenek itthon is megutálni mert nem nagyon csinálok semmit csak nagy nehezen mert olyan rosszul érzem magam hogy felkelni is alig birok egésznap gondolkodok szurást érzek a mellkasomban már 2 hónapja. Egyszerűen olyan csúnyának érzem magam. Meg mindig buszmáskodok ha valaki néz és előtte csinálok valamit olyan zavarban vagyok szinte mindig ilyen voltam régen jártam pszichologushoz szedtem gyógyszereket is aztán ez abbamaradt. De amiota otthagytam a munkahelyemet azóta csak gondolkodok és felfedtem magamon a hibákat hogy igazából hogy is nézek ki kicsit kövér vagyok az alakom sem jó és egésznap sokszor megse szólalok annyit gondolkodok egyszerűen ugy szégyellem magam mindenki szebb nálam ugy érzem. Elakarok bujni mindenki elől hogy ne lásson senki. nem festem magam mert ahhoz is béna vagyok. A páromnak tetszek mindennap mondja hogy szép vagyok de én akkoris csunyának érzem magam. Itt lakok náluk és már tudom hogy utálnak mert biztos észrevették valami bajom van és alig merek már előttük mutatkozni. Kérem ha tud valahogy segyteni hogy hogyan lábaljak ki ebből nagyon megköszönném. Az utcán pedig ka nagy nehezen kimegyek olyan rossz érzés ha rám néz valaki én nem nézek a szemébe szégyellem magam. Válaszát előre is köszönöm . Tisztelettel Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Javaslom, hogy forduljon pszichológushoz és közös munkával tárják fel a szégyenérzete okait. Önmaga elfogadása az első lépés, amit a kapcsolatai sikeréért tehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • W. bella

    Jó estét doktornő!a lányom nagyon szorong az iskolába,gyomorpanaszok és egyéb tünetek vannak nála .hogy segithetnék rajta?

    • Habis Melinda

      Kedves Bella!

      Javaslom, hogy vigye el mielőbb gyermekpszichológushoz, hogy felderítsék a gyermek szorongásának okait és javasloatot kapjon a kezelésükre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Margit

    Kedves Doktor nő!
    Úgy érzem 35 éven át egy kirakati család voltunk. A férjemmel próbálok erről beszélni de valahogy nem érti az én mondataimat csak a sajátját fújja. A felhalmozott sérelmeken nem tudunk vagy akarunk túllépni.Annyi minden van amit rosszul csináltam és annyi embert megbántottam hogy nem tudom hol kezdjem a bocsánat kérést. Legfőképp talán magamnak hazudtam a legtöbbet. Ami még most is így van,peddig a józan eszem tudja a kapcsolatnak nem most lett vége,talán el se kezdődött.Mi lenne a helyes?
    Üdv. Margit

    • Habis Melinda

      Kedves Margit!

      Javaslom, hogy először önmagához legyen őszinte és önismereti munkával gondolja át, miért nem tudott korábban az lenni, aki valójában. Az Ön változása valószínűleg kedvezően fog hatni a családja többi tagjára is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő. Kamasz lány vagyok és 3 éve kapcsolatban vagyok. Rendkívűl jól működött ez a kapcsolat és nagyon szerettem a barátomat, aki egy nagyon rendes és hűséges fiu. Fél éve nagyon megtetszett egy másik fiu és bármennyire is probálom kiverni a fejemből, sajnos nem tudom. A jelenlegi kapcsolatom nagyon megromlott és az érzéseim is elmúltak a barátom iránt. Azt érzem ki szeretnék lépni ebből a kapcsolatból hiszen a barátommal szemben sem fer, hogy máson jár az eszem, viszont szakítani képtelen vagyok. Ha a szakítás szóba kerül kifordulok önmagamból, magányos leszek és az életemet értelmetlennek érzem. Nagyon sok emlék köt a barátomhoz amiket nem tudok elengedni, mint már mondtam nagyon rendes és félek, hogy több ilyen fiu nem lesz az életemben. Viszont a kapcsolatban már nem érzem boldognak magam és szeretnék valami változást. Hogy tudnám őt elengedni mikor az évek során nagyon hozzánőttem? Képes leszek túltenni ezen magam? Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna minél alaposabban végiggondolnia, mit tartja Önt benne ebben a kapcsolatban, mi fűzi a másik férfihoz. Az érzelmi szálak elvágása sokkal egyszerűbb, ha tudatosítja hogyan hatottak egymásra az együtt töltött idő alatt. Ehhez önismereti munka javasolható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nóri

    Tisztelt Doktornő!
    A párom 2 évvel ezelőtt közlekedési balesetet szenvedett, ami nem az ő hibájából történt. A csodával határos módon viszonylag gyorsan (5 hét kórház+5 hónap otthoni lábadozas után) felépült fizikailag.
    A baleset után azonban a személyiségében változasok történtek. Egy végtelenül kedves, nyugodt, szerény, de magabiztos ember volt, aki ki tudta mutatni a szeretetét, és képes volt felmérni és beismerni az esetleges korlátait. A felépülést követően azt tapasztaltam, hogy nem enged közel magához senkit, nem tudja kifejezni az érzéseit, és dührohamokat kap, vagy éppen kicsattan a jókedvtől.
    Rajta kívül mindenki észlelte a változást, de ő nem hajlandó beismerni (felismerni?). Segítséget nem fogad el, és hallani sem akar pszihológusról, mert elmondása szerint semmi baja, régen túltette magát az egész baleseten.
    Kérem, hogy legyen kedves tanácsot adni, mert szeretnék vele közös, hosszú és boldog életet, de teljesen kimerít érzelmileg az instabilitása.
    Köszönettel:
    SZ.N.

    • Habis Melinda

      Kedves Nóri!

      Elképzelhető, hogy a párja olyan sérülést szenvedett, ami személyiségváltozást okozott, vagy a fel nem dolgozott trauma is lehet drasztikus hatással a személyiségére. Amennyiben a férfi nem hajlandó pszichológusi segítséget kérni, javaslom párterápiás munka megkezdését, hiszen a baleset kapcsán a kapcsolatuk is megváltozott és a levelévől azt vettem ki, hogy az Ön számára ez nem kedvező.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L.sz.

    Kedves Melinda!
    Párommal(ffi28) 7 hónapja vagyunk egyutt, most költöznénk össze. A kapcsolatukkal minden a legnagyobb rendben volt, együtt tervezzuk/ terveztük az eletunket. Egymás családját és barátait is nagyon szeretjük. O mindenhova szerette volna H menjek vele, ha nem akartam menni, ő sem akart, hogy együtt legyünk. O már kb 2 hónapja szerette volna hogy odakoltozzek hozzá, de nekem is van egy albérletem, ezért állapodtunk meg a szeptemberbsn.egy nagyobb beszélgetésen estünk át 2 hete,hogy milyen jó a kapcsolatunk, mennyire szeretjük egymást, és hogy így egymásra találtunk, mennyire várjuk az összeköltözést . Ezután a beszelgetes után 3 nappal közölte minden előjel nélkül, hogy O nagyon szeret, de nem szerelmes, vagyis csak hullámokban az, de nem tudja mi az a szerelem, es kis időt kér hogy rendbe tegye a gondolatait, mert lehet hogy ez a szerelem. . Ez volt másfél hete. Én azóta érthetetlenül állok a helyzet előtt és nem fogom fel, mert tényleg ahogy viselkedett velem, amiket tett értem, amilyen terveink voltak, nem csinál egy olyan ember aki nem szerelmes.A legjobb barátja és a családja sem érti ezt a helyzetet, mert azt mondják ezer éve nem látták őt ilyen boldognak egy lány mellett.. ilettve a barátjával akárhányszor szoba kerültem, mindig azt mondta neki,hogy úgy érzi én vagyok az igazi. A barátja és tesója próbálja bennem tartani a lelket, hogy legyek türelmes, keresni fog…egy hét után írtam neki h én ezt nem bírom, találkozzunk beszélgessünk, megírtam nekem melyik napok lennének jók. Annyit írt H beszélgethetünk, kitalálja mikor jó neki is is. Ez volt 1 napja és nem jelentkezett. Érthetetlenül állok a helyzet előtt, mert erzem hogy ez szerelem az ő részéről is, és nem véletlenül nem érti most ezt sem a családja sem a barátai. Nem tudom mit kellene csinálnom, vagy hogyan segíthetnek neki, illetve hogy ha tényleg nem volt szerelmes mi volt ez a tökéletesnek mondhato 7hónap.

    • Habis Melinda

      Kedves L.Sz.!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párja valószínűleg össze van zavarodva, de remélhetőleg, ha sikerül összehozniuk a beszélgetést, akkor meg tudják majd osztani egymással, hogy milyen érzések kavarognak Önökben. Ez segíteht abban, hogy ismét visszataláljanak egymáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T.A.

    Kedves Dr.Nő!
    Először csinálok ilyet.Elég hosszú és sajnos elég bonyolult is de igyekszem a lényegre törni. Lassan 11 ével ezelőtt meg ismertem egy fiút..( Én :17 Ő:21)nekem minden téren ő volt az első..nagy szerelem volt..aztán eléggé hamara jött is a közös gyerek,közös élet minden amikor egy családdá válásal jár.Nagyon sokáig nehéz volt fontos dolgok meg beszélése,nagy sok mindenről lekkelet mondanom hogy neki és családjának meg felejek.Ahogy teltek az évek nagyon sok rossz dolog történt köztünk de valahogy mindig vissza találtunk egymáshoz…a szerelem át alakult mássá..igyekeztem kitartani és mindig meg felelni..annyiszor be csapott,és hazudot történtek ennél komolyab dolgok is sajnos…de én mindig mellete akartam maradni..azért egy pár szor elköltöztem tőle,de újra vissza mentem mert reménykedtem..közben született egy másik gyerekünk is akit én csodának gondolok,de már lassan 2 éve hogy elment..mindenért engem hibáztatot.Sajnos én is nagyon sok hibát követem el..sok mindent meg is tudtam neki bocsáltani..de még vannak dolgok amiket nem tudok…azt hittem hogy ő olyan apuka aki soha nem hagyná hátra a gyerekeit,akire majd lehet számítani.Tudom hogy szereti őket de még is úgy tűnik ebben nagyot tévedtem.Azóta már volt kapcsolata azért is ment el.ami vége lett.Persze azt hittem újra lehet kezdeni mert közben probáltuk tisztázni az elmúlt éveket..és így néha amikor engedünk az érzéseiknek be hálóztuk egymást..Majd végül nekem ez rosszab volt így ezért elhatároztam bármennyire is fáj kizárom az életemből amennyire csak lehet,hogy túl legyek rajta..új életet tudjak kezdeni…és bizony ebbe bele kell hogy vegyem a gyerekeimet..nem úgy foglalkozik velük ahogy egy igazi apának kellene,de hétvégi apának se tudnám mondani.Még is úgy érzem nem tudok tőle elszakadni,haragszom rá éa közben úgy érzem életem végéig szeretni is fogom.De nem tudok új életet kezdeni nem megy.Mélyen belül forog velem minden és nincs aki ezt meg tudná érteni.Sokan vannak melletem,se sokan hülyének is néznek.Nem tudom elengedni…akkár mennyire is szeretném..pedig nagyon szeretnék még jobban meg felelni a gyermekeimnek és kiegyensúlyozott életet élni.Tudom hogy most is van valakije de néha olyan érzésem van hogy ő se tud elszakadni tőlem.De akkor is meg bánt.

    • Habis Melinda

      Kedves T.A!

      Level alapján önismereti munka megkezdését javaslom, hiszen fontos volna megérteni milyen tényezők vannak jelen a kapcsolatukban, amik bár nem boldogok együtt megadadályozzák, hogy elengedjék egymást. A gyermekei és önmaga számára is fontos volna, hogy ne függjön ettől a szerelemtől, hanem önállóan is jól érezze magát a bőrében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Anna

    Üdvözlöm!
    EGY olyan kérdésem lenne mivel szakított velem a párom, nagyon szeretem őt és valószínűleg sok idő is kell mire túl tudom tenni magam rajta. És az a legfájdalmasabb hogy már el terveztem vele a jovomet.
    Szeretnék segítséget kérni öntől, hogy hogyan tudnam magamat túl tenni a paromon?
    Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Javaslom, hogy a szakítás feldolgozásához kezdjen önismereti munkába. Amennyiben igényli, hogy segítsek Önnek ebben, azt négyszemközti keretek között lenne lehetséges és nem ingyenes szolgáltatás. Elérhetőségeim bármelyikén szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Thomas H.

    Tisztelt Doktornő!
    A segítségét és a javaslatát szeretném kérni, súlyos problémával fordulok Önhöz. 31 éves miskolci férfi vagyok és egy furcsa és ritka fóbiától, emetofóbiától szenvedek immáron több mint két évtizede. Nem az interneten megtalálható leírások szerinti “típusos” formájától. Korábban akkor is szorongtam, ha valaki rosszul volt mellettem, ez azonban többszöri expozíció nyomán szinte teljesen megszűnt. Pánikbeteg is vagyok, tulajdonképpen szinte minden gastrointestinalis kellemetlen folyamattól szorongok. Hányinger esetén pedig nagyon bizarr pánikrohamot tudok produkálni. Ilyenkor minden erőmmel, ösztönösen (tudattalanul) az ingerek (öklendezés, expulsio) ellen küzdök és próbálom visszafojtani és/vagy a figyelmemet elterelni. Tekintve, hogy a pánikom pontosan ilyen tüneteket generál, egy öngerjesztő folyamatba csúszok bele. A sors fintora, hogy sajnos gyakran vannak ilyen tüneteim, azonban szerencsére az inger nem mindig olyan erőteljes, hogy az öngerjesztő folyamat beindulhasson és a pánikroham kiteljesedhessen. Sajnos ezidáig nem tudtam megfigyelni, hogy ez minek a függvénye, a psyches izgatottság meggátol abban, hogy a folyamatot vizsgálhassam. Korom előrehaladtával a tünetek még gyakrabban jelentkeztek és egyre intenzívebben, ezért három alkalommal is gastroscopiát javasoltak, melyek minden alkalommal negatív eredménnyel zárultak. Így a panaszaim hátterében psychés eredetet állapítottak meg és ebben az irányban javasolták a további diagnosztikus vizsgálatokat és kezelést. Tekintve, hogy ezt nem tudtam elfogadni, önkényesen további invazív vizsgálatoknak vetettem alá magamat, melyek mind negatív eredményt hoztak. Mostanra magam is beláttam, hogy az esetek többségében psychés folyamatok okozzák a tüneteimet. Azonban abban az esetben is ugyanúgy reagálok, ha a panasznak valamilyen vegetatív oka van (pl. ételabusus, vagy infectio). Tehát gyakorlatilag “nem tudok” hányni, bármennyire szürreálisan hangzik is. Tágabban összefoglalva, a saját szomatikus folyamataimtól félek, leginkább azoktól, amelyek valamilyen formában a gastrointestinumot is érintik. Ezzel így nagyon nehéz egészséges, normális felnőtt életet élni. A probléma mostanra oly mértékben súlyosbodott, hogy a mindennapi élet korábban triviálisnak tűnő feladatainak elvégzése is komoly problémát okoz. A megoldást mindenképpen két fronton szeretném keresni, az egyik, hogy mi váltja ki a tüneteket, a másik pedig, hogy miért így reagálok rájuk, hiszen a fentebb említett fizikai kiváltó okok esetében ez is nagyon fontos lenne. A szakemberek többsége ezt a másodikat figyelembe sem vette, nem hallgatták meg az érveimet. Keresem tehát a hányingerre, öklendezésre hányásra jelentkező pánikreakcióm okát. Nagymater elmondása szerint, édesanyám kisgyermekkoromban többször hagyott magamra veszélyhelyzetekben. Gyakorlatilag megijedt ezekben a szituációkban és próbált belőlük kimenekülni, ahelyett, hogy rólam gondoskodott volna. Ilyen esetekben, állítólag több alkalommal előfordult, hogy sikítozva menekült a szoba másik végébe, ahol becsukott szemmel, befogott füllel a sarokba guggolt. Édesanyám psychés problémáiból adódó megnyilvánulásai egyéb kritikus helyzetekben, sajnos más, biztonságérzettel kapcsolatos, ill. személyiségfejlődési problémát okoztak. Egyértelmű caracteropathias jegyeket mutatok, melyeket én magam is felismerek a viselkedésemben. A kezdetektől fogva, szociális, beilleszkedési problémáim voltak, vannak. Ezek megjelennek a baráti- és párkapcsolatokban, kollegális- illetve minden más emberi kapcsolatok vonatkozásában. Ezt azonban jelenlen másodlagos problémának tartom. Az elsődleges a fentebb leírt. Úgy vélem, hogy sokkal jobban tudnék fókuszálni a másodlagos problémára, ha az elsődleges megoldódna. Számos szakembert felkerestem már, több alkalommal feküdtem hónapokat a MISEK Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztályán, de az alapprobléma perzisztens, ezen nem tudtak segíteni. A hagyományos, feltáró jellegű terápiák nem váltak be a problémára, véleményem szerint bármilyen hosszú távon lehetne folytatni, de nem járnának eredménnyel, mert az alapproblémával kapcsolatos konfliktusok non-verbális korból származnak. Amennyiben már találkozott hasonló problémával és/vagy tud bármilyen javaslatot tenni, hogy hova fordulhatok ezzel, kérem tegye meg.
    Köszönettel,
    T.H.

    • Habis Melinda

      Kedves Thomas!

      Levele alapján javasolnám, hogy kezdjen pszichoterápiás munkába, a tünetei ugyanis nagy valószínűséggel megérthetőek és orvosolhatóak pszichológiai módszerek segítségével. A feltáró pszichoterápia – ahogy agyon helyesen írta is – bár hosszú távú, de segíthet feloldani a preverbális korból számarzó traumák hatását is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Rebeka

    Tisztelt doktornő!
    A párom az útóbbi időben nagyon szomorú, folyton csak alkoholba önti bánatát, mert azt mondja, hogy az a pár óra részekség megváltást jelent számára. Tőlem is szünetet kért, mert nagyon össze van zavarodva. Azt mondja szeret még, de nem akar segítséget. Viszont ő maga sem tudja mi baja, hogy mi váltotta ki ezt az állapotot. Pszichológushoz nem akar elmenni. Mi tévő legyek? Hogyan tudnám neki megmagyarázni, hogy az alkohol nem megoldás és hogy ne meneküljön, hanem nézzen szembe a problémáival?

    • Habis Melinda

      Kedves Rebeka!

      Sehogy, sajnos a legtöbb esetben a teljes összeomlás szükséges ahhoz, hogy egy alkoholbeteg belássa hogy segítségre van szüksége. A munkahely elvesztése és a párkapcsolat megszűnése, másnéven a krízis elengedhetetlen a problémával való szembenézéshez. Gondolom, hogy ezt nagyon nehéz lehet elfogadnia, de akkor segít a legtöbbet, ha hagyja, hogy a párja egymaga nézzen szembe a tettei következményeivel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati

    Normális vagyok?A férjem megcsalt a szomszéd,barátnőmmel.Megbocsátottam nekik,jó a férjemmel a kapcsolatunk de nagyon hiányzik a barátság,lehet jobban mint a férjem szeretete?Fölépíthetek egy barátságot újból ezzel a barátnőmmel,vagy hülye vagyok?Nincs más a közelembe.

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Miért is ne lenne normális? Érdemes volna azonban azon elgondolkodnia, hogy valóban ezt a barátnőt hiányolja-e, vagy magát a barátságot. A bizalmat hogyan lehetne visszahozni Önök közé? Beszéltek már a történtekről mélységeiben?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Izabell H.

    Kedves Doktornő,
    A párommal 6 éve és 3 hónapja vagyunk együtt. Szeretném már ha eljegyezne. Ha felhozom azt mondja fél és hogy csalódást okozna mert nem úgy kérne meg ahogy akarnám. Utána pedig ezt hallgathatná, hogy jajj nem olyan volt mont amilyet szerettem volna. Most pedig azt mondja ,hogy már traktálom ezzel. Ennyire nem akar megkérni? A félelmére nem adtam okot. Nem tudok már rá sokáig várni. Ha szeret megkér….nem igaz? Mi tévő legyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Izabell!

      Szerintem érdemes volna beszélgetniük a párja félelmeiről attól függetlenül, hogy talán nem Önről szólnak. Nem biztos, hogy érdemes ultimátumot adnia a barátjának, egymás megértése és támogatása stabilabb alapja egy hosszú távú szövetségnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm ! ….
    Ha esetleg kérhetem ez az írás ne kerüljön ki a közös platformra.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Kérésének megfelelően töröltem a kérdéseit!
      Az ingyenes tanácsadást weboldalamon keresztül végzem, ezért ha kérdezni szeretne, akkor azt olyan formában teheti meg ezen a felületen, hogy az ne legyen felismerhető (pl ne írja le lakcímét vagy pontos munkahelyét).
      Várom szeretettel a megkeresését!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • dalma

    Jo napot. kérem segitsen pár kérdésemre választ kapni. egy puszta flört tart 2,5 éve? átmehet igaz szerelembe? ha csak flört akkor miért nézz titokban, miért féltékeny ha más férfival beszélgettek, miért figyel, miért keres a tekintetével, miért van zavarban a jelenlétemben? ez mind flört vagy már kialakuló szerelem? és miért fél retteg tőle? köszönöm szépen 🙂 (mind2en foglaltak vagyunk)

    • Habis Melinda

      Kedves Dalma!

      A szeretői kapcsolat sajátossága, hogy sosem teljesedhet be, hiszen ha elsődleges párkapcsolattá válna, megszűnne az a sóvárgás, ami eddig összetartotta a titkolózó feleket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Endre

    Pár hónap múlva egészen biztosan 26 éves leszek!
    Úgy érzem, hogy tegnap még csak 17 voltam… Volt egy kedves barátnőm… Történetesen az első… Ő volt aki először összepuncizta a pöcsömet… Ő volt akit megbántottam és aki helyett a “szórakozást” választottam. De engem nem érdekelt… Engem csak a pia érdekelt, na meg a drogok és minden egyéb más szenvedélybetegség… Azt az életet amit 17 éves koromig tapasztaltam, azt kurvára nem akartam józanul továbbélni… Ez az én hibám lenne? Igen! Egyértelműen! Egy embernek kutya kötelessége minden helyzetben jól döntenie, még akkor is ha erre nem tanította meg senki… Mindig… Akkor is ha a fasszopó élettől és emberektől többnyire negatív impulzusok érték… Akkor is ha tele baszták az agyát mindenféle fossal amitől nem lát tisztán… Senki nem fogja megkérdezni, hogy miért döntöttél rosszul… Senki nem fogja megkérdezni, miért tetted. Csak elítélnek. Halkan vagy hangosan elítélnek és leköpnek… Senki sem fog segíteni annak aki hibázik, mert az ember egyszerúen képtelen jobban szeretni bárkit vagy bármit önmagánál… Nem akarom ezt a világot élni ezekkel az emberekkel. Nem akarom ezt a sok fájdalmat. Ezt a sok szart. mert nekem nem ér annyit. Szarok az arányok. Ezt hívnák depressziónak? Szuicid hajlamnak? Az lennék? Egy kibaszott emós kis köcsög aki sírva vagdossa fel az ereit otthon a szájbabaszott fürdőkádban? Nem hiszem. Én nem ez vagyok. “Mosolygok akkor is ha legbelül sírok.” Ez egy baszottul szép kifejezés, amit elbasztak azok, akik azért veszik a szánalomra méltóan remegő szájukra, mert apucikájuk nem vett nekik karácsonyra csillámfaszlámát… Szánalmas világban élünk ami számomra ijesztő. Az emberek miatt. Félek az emberektől. Menekülni szeretnék innen… Amilyen messze csak lehet.
    Mi a baj velem doktornő? mik ezek a hullámvölgyek? miért vagyok képtelen a boldogságot érezni? kérem segítsen nekem…

    • Habis Melinda

      Kedves Endre!

      Szerintem nagyon is fontos volna megérteni, miért döntött úgy ahogyan, hogy a későbbiekben adott esetben akár máshogy is tudjon dönteni. Ehhez azonban önismereti munka szükséges. Az, hogy magára erőlteti a mosolygós álarcot, még nem fog valódi örömhöz vezetni sajnos.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Mária

    Tisztelt Doktornő!
    Szeretném a véleményét kérni,pár mondatban vázolnám a gondjaimat…
    Nyolc éve egy internetes társkereső oldalon ismertem meg a mostani férjemet.Sajnos hazugsággal nyitott a kapcsolatban.Egyedülállónak mondva magát vette fel velem a kapcsolatot,mikor már hozzámköltözött derült ki egy jóakaró által írotte-mail ből,hogy 18 éves kapcsolatot rúgott fel.Előző párja 20 évvel fiatalabb volt nála jó alakú csinos.Megbeszéltük..úgy-ahogy elfogadható választ is kaptam az eljárása okára.Kértem mondja el van-e még valami a múltjába amit tudnom kellene.Őszintének tűnt ,sok mindent megtudtam,egy év múlva hozzá is mentem feleségül.A családja elfogadott ,úgy éreztem,érzem szeretnek.Két évig minden rendben volt nagyon megszerettem,minden működött köztünk ,és szeretem is a mai napig.Szinte el sem hittem,hogy nekem ilyen sármos, kellemes, szerető férjem van.Teljesen véletlenül ,nyitva hagyta a Facebook-ját, láttam meg ,hogy levelezget egy anno.. társkeresős volt hölgyismerősével.Nem találkoztak sosem(több 100 km távolság miatt).Egyértelmű szexuális utalgatásokkal volt tele az egész levelezés.Miköztünk még ekkor semmi probléma nem volt ilyen téren.Legalábbis azt hittem.Sajnos nekem elég súlyos önértékelési problémáim vannak.10 éve többször is operálva voltam egy kezdeti stádiumban levő mellrák miatt ,bal mellem csonkolva van,aztán pajzsmirigydaganatom miatt a nyakam is össze van vagdosva.Mikor megismert azt mondta elfogad így is,és ezzel együtt is nagyon szeret.Boldog voltam,nagyon.Régen elváltam,van egy fiam,(34)közben sokáig csak egy partnerem volt (18 évig)őt sajnos elvesztettem,stroke miatt ,egy perc alatt.Szóval új életet szerettem volna kezdeni vele 47 voltam ő 54.Neki 3 gyermeke van elvált.
    Számonkértem,mert megfogadtuk ,hogy ezentúl őszinték leszünk egymással,nem tudta megmagyarázni ,csak azzal jött ,hogy miért vagyok én annyira féltékeny hiszen ez nem valódi kapcsolat.
    A következő eset…a fia bemutatta a barátnőjét,hosszú idő után ez a kislány tűnt az első komoly kapcsolatának.Pár hónap múlva a kislány e-mail ben felhívta a figyelmemet,hogy a férjem állandóan hívogatja,és pl.olyan kérdéseket tesz fel neki,hogy szerinte mennyire választható szét a szex és az érzelem.Szeretőiről mesélt neki stb…a fia kapcsolatának ezzel vége is lett,az apa-fiú kontakt sem igazán működik.Magyarázata szerint a kislány teljesen félreértette az ő gyakori érdeklődését.(a fiúnak komoly drogproblémái voltak korábban).A következő évben névtelen levelekkel kezdett zaklatni valaki,hogy a férjemm megcsal a közeli kisbolt női vezetőjével.Megnéztem magamnak ,nem tartottam esélyesnek.Hozzá tartozik,hogy a munkám miatt korán reggeltől du.5-ig nem vagyok otthon.Közben elköltöztünk,a levelek viszont tovább jöttek,e-mailokat is kaptam.Minden esetben az említett boltvezető hölgyre utalással.Komoly beszélgetéseink után bevalotta ,hogy baráti kapcsolat van köztük,egymás lelki szemetesládái,én állandóan féltékenykedek,a hölgy férje hűtlenkedik,de nem akar válni.Szükségük volt arra ,hogy kibeszéljék ezt magukból.Aztán nemrégiben,mivel közben született egy gyönyörű unokám(fiam révén)képeket keresgéltem a férjem telefonján,és olyan képeket találtam amin nem sok magyarázni való volt.Konkrétan egy szeretkezés dokumentációja,mosolygós egymásba kapaszkodós szelfivel a végén,a boltos hölggyel….Kiderült,kb.4 éve van “lelki”kapcsolat köztük,ez csak állítólag egyszeri alkalom volt.Sajnos nem hiszem el…Ki akartam dobni azonnal,de könyörgött hogy legalább a fizetésnapot várjam meg,most nem tudna hová menni.Felhívtam a hölgyet ,hogy viheti ,ő közölte nem akar vele semmi “komolyat”neki nem kell.Egyébként sem volt valami eget rengető az az alkalom…Az én lelkem összetört rendesen,többször megnéztem a fotókat,mindegyiken kiemelve szerepelt a hölgy melle ,dekoltázsa,ami még plusz hab volt a tortán.Azóta kissé megnyugodtam,még mindig nem akar elmenni,kéri,hogy bocsássak meg,nem tesz ilyent többet,csak engem szeret stb.stb….Bűnbánóan viselkedik, a kedvemet keresi,és nem tudja megérteni,miért nem tudom túltenni magamat ezen.Felejtsd el! Fátylat rá! Nem jelentett semmit! Csupán szex volt! Téged szeretlek! Ez a mindennapi műsor.Elvárná,hogy úgy viselkedjek vele mintha mi sem történt volna.Igaz,hogy nem csináltam botrányt,senki sem tudja ,egyedül a távol élő nővére,vele vagyok nagyon jó viszonyban.Ő nem ítélkezik,teljes mértékben megértené ha kitenném.De a testvére…A legnagyobb problémám pedig az,hogy ezek ellenére sem tudom gyűlölni,megvetni ,útálni.Úgy vonz a mai napig mint egy mágnes.Nagyon szeretem,igaz próbálom nem mutatni….lehet,hogy nem sikerül,és érzi, tudja.Mit tegyek? Bocsássak meg ,vagy éljek így tovább,már 65 éves….én 56nem tudok újrakezdeni.Bizalmat kér tőlem,az sajnos nincs.Szeretném,ha bízhatnék benne.Egyenlőre nem megy.
    Várom megtisztelő válaszát:Mária

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Levele alapján egyértelmű, hogy a bizalom a kpacsolatukban már a kezdetekkor sérült és ami nem fog visszatérni magától. Párterápia segítségével lehetne ezen dolgozni, ha igénylik. Újrakedzeni mindig lehet (akár egyedül, akár párosan), az ehhez szükséges erőforrások azonban önismereti munka segítségével kereshetőek meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Ágnes

    Tisztelt Doktornő!
    Értetlenül állok egy probléma előtt: 6 év után közölte a párom, hogy hiába szeret de szakítani szeretne.Tudja, hogy az utóbbi hónapokban csak én voltam mellette, velem mindent megbeszélt, támogattam, tanácsot adtam, próbáltam időt szakítani, hogy igenis menjen a barátaival egyszer-kétszer beszélgetni, sörözni. (lelkileg megviselte az édesanyja parancsolgató természete, nagymamája daganatos betegségének kiderülése, államvizsgára készülés.) Ezek ahogy mondta, sok volt egy éven belül.Imádja a lányomat (aki tegyük hozzá jobban megszerette, mint a saját apját aki nem igazán tart kapcsolatot vele). A fő ok számára, hogy magányra vágyik, senki ne mondja meg a napját, ne ossza be az idejét. Persze okozatként megemlítette, hogy van a munkahelyén egy csinos fiatal lány, akinek a kacérkodása nagyon tetszik neki. Megjegyzem önmagával kritíkus, mivel az utóbbi években elhízott. Engem soha nem zavart, sőt ezt jeleztem is felé. Az utóbbi hónapokban úgy érezte, hogy nem érzi jól magát ebben a kapcsolatban de nem akar tovább bántani. Megfogalmazta: vágyik arra, hogy megtalálja a boldogságot ami ha nem sikerül akkor egyedül marad. Viszont 2 hetet(tervezett szabadság) még együtt töltöttünk, mintha semmi baj nem lenne. Ahogy teltek a napok, szinte mindennap ivott és tiszta ideg lett. Azt mondja 6 évet nem lehet egyszerűen lezárni, majd jön a cuccaiért, pakolgat stb. Ez most mi? Hagyjam az egészet?
    Köszönöm válaszát, szép napot kívánok!!
    Ági

    • Habis Melinda

      Kedves Ági!

      Levele alapján azt gondolomm hogy valószínűleg a párja sem tudja, hogy mit is akar valójában. Nyilván megvielte a sok vele történt szörnyűség, ezért nem tudja az Ön szeretetét, gondoskodását elfogadni. Érdemes volna ezért szakemberhez fordulnia a párjának, aki támasza lehet a történtek végiggondolásban, feldolgozásáben. Amennyiben Ön szeretne esélyt adni a kapcsolatuknak, párterápiás munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Imre

    Tisztelt Doktornő!
    Pár honapja megismertem egy nálam 3 évvel idősebb lányt.En 25 éves vagyok. Nagyon szeretem,minden rendben van közöttünk,Ő almaim nője konkrétan de mégsem akarom magam elkötelezni vagy megrémít ez az érzés,nem is tudom elmagyarázni mi is zajlik a fejemben.Félek a csalódástól is.Egyszer nagyon ragaszkodom hozzá màskor behúzom a kéziféket.Most szakítottam vele mert nem akarom bántani mert én sem tudom mi ez a dolog nálam de iszonyatosan hiányzik.Mit tanácsol el kellene mennem orvoshoz? Nem tudom hogy ezt letudom -e magammal rendezni.

    • Habis Melinda

      Kedves Imre!

      Szerintem nem érdemes egyedül küszködnie, önismereti munkával ugyanis hamarabb megoldaná ezt a problémát. Speciális segítséggel ugyanis megérthető és leküdhető az elköteleződéstől és a csalódástól való félelme.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Anita

    Kedves Doktornő!

    A kisfiam 5,5 éves, 2 éve jár oviba. Nagyon anyás, az ovin kívül az ideje nagy részét mindig is velem töltötte. Tavaly a nyári szabadságok után is “haragudott” rám, amiért újra oviba viszem és ovi után 1-2 órát hisztizett mindenen, bármin. Ez 1-2 hónap alatt elmúlt. Idén újra előjött ez a probléma és úgy érzem erősebben. Ma reggel sírva, üvöltve jött velem az utcán, illetve húzni kellett, nem akart jönni, vagy azt szerette volna, hogy vigyem, amit talán a testközelség miatt szeretne (bár sokszor amúgy is szeretné, mert nem szeret gyalogolni, ha nem kirándulunk, így nem vagyok biztos a “diagnózisomban”), de nem “merem” felvenni és vinni (hogy összebújhassunk), nehogy ez rendszeres legyen és cipelhessem minden nap. Az ovi után szintén hisztiroham, ami most is abbamarad, de azért utána is nyűgös, mindenért engem okol. Természetesen többször elmagyaráztam Neki (amikor már lenyugodott), hogy nem azért viszem óvodába, mert nem szeretem, nem akarok Vele lenni, nagyon szeretem, szeretek Vele játszani, hiányzik, ha a munkahelyemen vagyok, de dolgozni kell, Neki kötelező az óvoda, de ilyenkor dacból kiabál, hogy ez nem igaz. Amikor együtt vagyunk, nem foglalkozom mással, csak Vele játszom, inkább akkor végzem a házimunkát, mikor alszik, hátha ez segít. De sajnos nem. Ön szerint hogy tudnék segíteni Neki, hogy fel tudja dolgozni ezt a helyzetet?

    Segítségét előre is megköszönve, tisztelettel:

    Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapjén azt gondolom, hogy érdemes volna mielőbb gyermekpszichológust felkeresniük. Az ennyire szoros szülő-gyermek kapcsolat ugyanis valamilyen szorongásra utal, ami szakszerű eszközökkel kezelhető.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Molnar M.

    Kedves Doktornő!
    Azért fordulok önhöz, mert úgy érzem képtelen vagyok egészséges kapcsolatban élni, őszintén szeretni a páromat. Amikor kinéztem az elején bármit megtettem volna azért hogy megszerezzem , így is történt nagy volt a szerelem, aztán valami megváltozott, csak akkor tudom szeretni ha azt csinálja amit mondok, velem tölti az összes idejét, és fizikailag is szükségem van ra. De valamilyen furcsa elégedettséggel tolt el amikor kiborul, hogy senkije nem maradt csak én mert mindenkit elmartam mellőle .
    Akkor sem sajnálom ha sírni látom, és azt sem tudom értékelni mikor értünk dolgozi.
    Ha nem az történik amit akarom kiborulok és dühös leszek ezeket egyre nehezebb kezelnie. Mindig ereztetnie kell hogy különleges vagyok és mindent meg tenne értem akkor úgy érzem minden rendben van. Van egy 10 hónapos babának akit viszont nagyon szeretek és azt szeretném ha egészséges családban nőhetne fel, ezért valahogy szeretnek megváltozni. nem tudom hova fordulhatnek, nevetsegesnek érzem magam egyre elviselhetetlenebb vagyok, a páromnak felemesztem az összes energiajat. De én is ki vagyok merulve a saját viselkedesemtol. Kérem adjon tanácsot.
    Válaszát előre is köszönöm !

    Tisztelettel: M.martina

    • Habis Melinda

      Kedves Martina!

      Javaslom Önnek, hogy önismereti munkával értse meg az Önben kavargó érzéseket. Ez segít jobban kontrollálni a dühét és a szeretetét olyan módon kimutatni, ami a párjának, a kisbabájuknak és Önnek is jó.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mimi

    Jó napot kívánok! Tanácsot szeretnék kérni! A párommal majdnem elváltunk, van egy gyerekünk, házunk, igaz azt hitelre vettük a nagyszülei segítségével. A válás a családja számlájára róható fel, mert mindig mindenbe bele akarták ütni az orrukat, irányítani akartak, csak engem nem lehetett. Ezért a párom nem szeretett velem otthon lenni, mert mindig veszekedtünk. Kibékültünk, közelebb kerültem a rokonságához, de úgy veszem észre, hogy ők nem változtak! 🙁 Várjuk a második babát, és nem tudom melyikük, elmondta anyósomnak, pedig megkértük őket. hogy majd mi közöljük vele. Így csalódnom kellett most! De ez csak azt bizonyítja, hogy nem bízhatok bennük. Hiába mondom páromnak, mintha a falnak beszélnék, még védi őket!
    Nemsokára újra összeköltözünk, és félek, hogy megint ugyanoda fogunk jutni! Tudna esetleg valami okosat mondani ezzel kapcsolatban? Úgy érzem nem bízhatok senkiben, de párom az szeret fecsegni, akármit elmond! Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel: Mimi

    • Habis Melinda

      Kedves Mimi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy azon, hogy a párja kapcsolata túl szoros a saját szüleivel és ezért folyton kifecseg dolgokat, vagy konfliktushelyzetben nem áll Ön mellé, önismereti munkával lehetne változtatni. Javalom párterápia megkezdését! Az emberek maguktól valóban nem változnak meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rolpilla

    Jó napot!
    Férjemmel jó házasságban élünk.Előtte egy hosszú “első szerelem” kapcsolatban éltem,ahol ritkák voltak a szexuális együttlétek,sokszor részemről “kicsit muszályból” . Jelenleg nagyon élvezem a szexet,ha eljutunk odáig és ezzel van a gond. Ha nem kezdeményez én nem nagyon érzem a szükségét,de ha belekezdünk onnantól nincs gond. Elég sok gondunk van,stresszes az életünk,de szeretjük egymást. Van egy két éves fiunk,így kettesben nem tudunk lenni,nincs segítségünk. Mivel tudnék változtatni ezen?

    • Habis Melinda

      Kedves Rolpilla!

      Javaslom, hogy először az életüknek többi területét tegyék rendbe, ezután a szexualitással kapcsolatos probléma nagy valószínűséggel magától megoldódik majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ildiko

    Szeretném megkérdezni,a pàrom két év utàn szakitott velem,de titkolja mindenki elött,sogornöjének mondta csak el,ildi nincs.baràtnömnek azt mondta,én kezdeményezzem a békülést
    .miért nem azt mondta végleg szakitottunk?mi a nincs?

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Szerintem a legfőbb kérdés, hogy Ön szeretne-e még ezzel a férfival kapcsolatot. Ha igen, érdemes ezügyben lépéseket tennie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T József

    Kedves Doktornő!
    Májusban megismerkedtem a nálam 15 évvel fiatalabb nővel – Ő most 27 éves – akivel elkezdődött valami közöttünk. Ő egy introvertált lány, elég csendes és zárkózott típus. Azt mondja, hogy tetszem neki külsőleg és belsőleg egyaránt, de jelenleg párkapcsolatban él (nyolc éve), és nem tudja mit csináljon. Állítása szerint nagyon nehezen dönt legyen az bármilyen kérdés. Azóta is találkozgatunk, de csak rövid időre, lefeküdni még nem feküdtünk le egymással, bár ő jelezte, hogy szeretné, de ott is állnak a dolgok. Kérdésem az lenne, hogy Ön szerint egy ilyen típusú embernél van e értelme sürgetni a dolgokat? Én magamból indulok ki – elég extrovertált vagyok – általában gyorsan és jól döntök, számomra ez a tétovázás, nehezen elfogadható, hiszen közben hónapok telnek el. Nő létére elég nehezen kommunikál, inkább csak hallgat, szóval nehéz belőle bármit is kiszedni. Ön mit javasol, mert én is szeretem, de attól félek, hogy ha így marad minden akkor szépen ellaposodik az egész.
    Köszönettel
    József

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Szerintem egy párkapcsolatban fontos, hogy figyelembe tudják venni egymás igényeit (mind szexuális, mind pedig egyéb téren), ezekről bátran kommunikáljanak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Petro tamasne

    Tisztelt Doktornő, az èn problémám a következő: 17 éve vagyok együtt a férjemmel, van két szép és okos lányunk (8 és 13). A kapcsolatunk elején, kb egy éve voltunk együtt (ő külföldön dolgozott), én megcsaltam, kb. négyszer voltam együtt valakivel. A férjem ezt megtudta, sokáig gyötört ezzel, a mai napig felemlegeti, de én nagyon megbántam akkor. Hat ève kiköltöztünk külföldre a gyerekekkel a férjemhez, együtt élünk. Kb három-négy éve a kapcsolatunk ellaposodott, sokat veszekedett velem a mult miatt, pénzügyi dolgok miatt. Tavaly több mint fél évig viszonys volt a kollégája feleségével, akik szintén kiköltöztek ide, ès èn segítettem nekik szinte mindenben, mert nem volt nyelvtudásuk. Befogadtam őket az otthonunkba, már barátként tekintettem rájuk. Mikorca férjem elmondta, teljesen összetörtem, és hullámvölgyek hada tarkította életem. Elköltöztek vissza Magyarországra, azt gondoltam talán helyre tudom állítani, de ez a nő ujra és ujra felbukkant az internet segítségèvel, ès két hónappal ezelőtt is irkált a férjemnek, aki még gondolkozott azon kit válasszon. Azota teljesen bizonytalan vagyok, ráadásul munkám sincs, sok az adósság, ès úgy èrzem nem tudom elfelejteni a tavalyi évet, hiába én is annak idején én is hibáztam. Ùgy érzem, teljeswn kiüresedtem, kiégtem, a házastársi élethez végképp nincs kedvem, erōm…ugy érzem hayzontalan vagyok, 40évesen ott tartok, hogy ami a fejmben és lelkemben van, egy sivatag…és nem találom az utat az oázishoz…reménytelen…attól függetlenül, hogy azt mondta ő már nem akar semmit attól a nőtől. Azt mondta, mondjam meg mit akarok, neki már elege van az,egészből, inkább elmegy próbáljuk meg külön. Fogalm sincs mit tegyek, hogy másszak ki a gödörbōl, nincs akivel megbeszélj ezt, csak magamban örlődök napról napra, nincs olyan idő, amikor ne arra gondolnék, hogy ezek ketten mit csinálhattak, és hogy az a nō minden segítséget elfogadott tōlem, miközben ezt csinálta a hátam mögött. Szeretnék végre nyugodt èletet élni, szörnyű gondolatok nélkül. Köszönöm előre is a válaszát, és hogy elolvasta levelem. Üdv, Orsi

    • Habis Melinda

      Kedves Orsi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ha esélyt szeretnének adni annak, hogy a házasságuk megmenthető legyen, mindenképpen párterápiás segítséget kellene keresniük és közös munával végoggondolni a történteket. Az egymás felé érzett bizalmat csak így lehetne helyreállítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Lina

    Üdvözlöm!
    Én azzal a problémával fordulok önökhöz, hogy egy másfél hónapja hazudtam a barátomnak. Aznap este nagyon rosszul volt, szenvedett, el akart menni, pszichiátert akart mert azt hitte megőrült. Én pedig még akkor sem mondtam el az igazat. Húztam egy hónapon át aztán kiborult a bili, bevallottam mindent. Nem azért haragudott mert hazudtam, hanem mert hagytam szenvedni. Nagyon megbántam amit tettem és minden erőmmel azon vagyok hogy helyre tudjam hozni. Ő már nem bízik meg bennem annyira és olyan rossz állapotban van hogy nem eszik, mégis van hogy hány és szúr a bordájánál. Mindig próbálok programokat csinálni vele, kimozdulni, ráébreszteni hogy én tényleg szeretem őt teljes szívemből. De mindig azt mondja soha sem lesz jobban. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Lina!

      Javaslom, hogy legyenek egymással őszinték, és ha bármelyikükl igényli, keressenek fel szakembert. A sok testi tünetet érdemes kivizsgáltatni mind szomatikus, mind pedig lelki oldalról.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Erika

    Tisztelt Doktornő!

    Másfél éve szakított velem az exem, mondván jobbat érdemlek (vannak önértékelési gondjai). Úgy ahogy túlléptem rajta, sokat változtam pozitív irányba, és pár hónapja ezt meg is írtam neki, plusz elköszöntem, mert azt valahogy nem tettük meg. Az üzenetem látta, de nem válaszolt. Majd nemrég jött tőle egy üzenet, hogy igazából örült, hogy írtam, nem érti miért nem válaszolt előbb, majd később még hozzátette, hogy örül a változásaimnak is. Csak egy smiley-val reagáltam. Ezután 1 héttel ismét beszéltünk pár szót, majd néhány napja az instagram felületen is bekövetett, és be is likeolt 1 képet, amin èn szerepelek. Fogalmam sincs ezek jelentenek-e egyáltalán valamit, vagy csak úgy csinálja, vagy csak nő hiánya van. Nem tudom kérdezzek-e rá bármire is? Igazából szívesen találkoznék vele, mert nagyon sok évig voltunk csak barátok is.
    Válaszát előre is köszönöm!

    Üdvözlettel: Erika

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Szerintem hallgasson az érzéseire. Egy találkozás, vagy beszélgetés még semmire sem kötelezi Önöket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. József

    Kedves Melinda!

    Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy volt kedvesemmel egy munkahelyen dolgozunk és sajnos nem tudjuk elkerülni egymást. Szakítasunk közel 3 hónapja történt sok munkahelyi veszekedés miatt ami kihatott a magánéletre is, sajnos meggondolatlanul mondtam ki hogy szakitsunk , amit ő nem akart, de én azt éreztem nem jó nekem ez az egész kapcsolat. Hosszas unszolás után bele egyezett, hogy legyen vége. Bevallom nem jó döntés volt, mert még mindig nagyon hiányzik és érzem hogy szerettem még. De sajnos már olyan szinten el fajultak a dolgok, hogy kiabálás, veszekedés még így ennyi idő után is és hogy ő nem akar velem már megbeszélni semmit és utal, látni se akar, ez pedig ki hat a munkára is. Tudom elrontottam, hogy üzenetekkel bombaztam, folyton bocsánatot kertem, meg akartam beszélni, az agyára mentem, de kétségbe voltam esve. De most próbálok normálisan viselkedni mint munkatársak, de nagyon fúj rám látom hogy dühös rám. De vannak olyan pillanatok amikor keressük egymás szemet és tudunk egymásra mosolyogni, mint ahogy régen. De ő nem akar meg enyhülni sehogy. Mert őt nem erdeklem én számára nem létezek és hasonlókat mondd. Az érdekelne milyen viselkedéssel és hogy tudnám rá bírni, hogy egy kávéra le üljünk és ezeket a sebeket amik bennem és benne vannak ( én szerintem) . Azért is gondolom hogy van benne mert meg mindig olyan vehemenciával beszél velem és veszekedik ami szerintem nem közömbös, figyeli mit csinálok és fejemhez vágja hogy miért depizek a munkahelyen. Próbáltam le írni ezt az egész szituációt.

    Kérem adjon valamilyen tanácsot, hogy viselkedjek vele, mert mindig kritizál ha épp hozza se szólok vagy ha túl kedves vagyok vagy ha normális vagyok.

    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Szerintem jó ötlet, hogy egy kávé mellett megbeszéljék ami történt és elmondja neki, amiket érez, tisztázzák a félreértéseiket. Hiszen így is-úgy is együtt dolgoznak, ha jól értettem. Amennyiben a hölgy azt érzi, hogy Ön nem nyomul, talán ad majd egy lehetőséget egy tisztázó beszélgetésre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Erna

    Kedves Doktornő!
    A vőlegényemről kiderült, hogy súlyosan kényszeres hazudozó. Olyan szinten belemerült a saját maga által képzelt világba, hogy már ténylegesen nem tudja megkülönböztetni a valóságot, a valótlantól. Sajnos emiatt bajba is került. Feljelentették csalásért. Most ellenem is ellenem fordult, mert azt hiszi, hogy mindenki ellene van. Mindenkivel megszakította a kapcsolatát. Senkivel nem beszél. Eltűnt. Kérem, adjon tanácsot, hogy hogyan tudnám éreztetni vele, hogy bennem bízhat, és még a betegsége ellenére is kitartok mellette?!
    Köszönöm a válaszát!

    Üdv: Erna

    • Habis Melinda

      Kedves Erna!

      Szerintem a legjobb, ha vár. Majd ha valóban nagy bajban érzi magát a barátja, úgyis felkeresi azt, akitől segítséget remélhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Katalin

    Tisztelt Doktornő!

    Hetek óta nagyon bánt a mi barátnőm és köztem történt,nem tudok napi rendre térni a viselkedésével kapcsolatosan.!40 éve vagyunk barátnők a legintimebb dolgainkat csak egymással osztottuk meg.Azzal kezdeném hogy barátnőmnek beajánlottam a” titkos” barátomat házának kifestésére.Első személyes találkozásnál mikor bemutattam egymásnak őket rossz érzés fogott el.Ezt szóvá is tettem neki melyen nagyon felháborodott és kikérte magának hogy hogy feltételezek én róla ilyet mikor én vagyok az egyedüli ember akinek sose okozna fájdalmat.Telt az idő és egyre több aggály merült fel a viselkedése kapcsán amiket elhintett nekem.Rossz érzéseim tovább erősödtek,feltünt a nagyfokú segitőkészségük a barátom iránt. A biztositékot az ütötte ki nálam mikor felhivott azzal hogy az anyukája milyen jó üzletet kötött a barátommal(ingyen hozzá segitették egy hétvégi ház használásához,csak a rezsit kell fizetnie annak fejében hogy rendbe tartsa a birtokot).Óriási csalódás uralkodott el rajtam hogy csak utólag tudtam meg a kész tényeket.Ki is irtam magamból neki mi bennem felhalmozódott.Erre válaszul el kezdett támadni hogy hagyjam őt békén,hülye volt hogy elfogadta a segitségem,hogy kiboritottam hogy ilyet feltételezek róla s nem tekint már barátnőjének.Közölte hogy letilt minden elérhetőségen majd az idő megold mindent.Minden úgy lett beállitva mintha én tettem volna neki rosszat.A barátnőmről tudni kell hogy évek óta alkoholproblémákkal küzd estéi nagy részét azzal lazitja,persze családja mit sem tud róla. Depressziós,labilis tüneteit is többször érzékeltem(több napig nem válaszolt,lebeszélt programot hirtelen lemondott stb.)Szerettem volna személyesen leülni vele és megbeszélni a problémát de teljesen elzárkózott ettől,mint irtam minden elérhetőséget letiltott.Kérdésem valójában az lenne miért nem vállalja a személyes találkozást velem és létezik hogy ennyire bele gázoltam volna a lelkivilágába hogy meg mertem kérdőjelezni az őszinteségét felém?40 évet le lehet igy zárni?

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a barátnője talán félhet a személyes találkozástól, mert valószínűleg legbelül érzi, hogy a viselkedése hagy kívánnivalókat maga után. Szerintem jó, hogy Ön mer beszélni az érzéseiről, más kérdés, hogy erre nem mindenki vevő. Sokakat irigységgel tölt el, ha a másik ügyesebb valamiben náluk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 25

    Tisztlet Doktorno,
    4 eve vagyok egyutt a mostani parommal aki jatekfuggo. En par honapja regisztraltam egy tarskereso oldalra ahol megismerkedtem valakivel(31eves) aki mas varosba lakik es a talalkozas valahogy nem akar ossze jonni a munkaja miatt. Mar szamtalanszor felajanlotta nekem,hogy mehetek hozza es bizhatok benne es,hogy semmi rosszat nem akar nekem;csak velem szeretne lenni. Mondjuk ez igy oke,hogy velem szeretne lenni csak az a resze nem,hogy en napokig egy vadidegennel uljek. Es tenyleg nem tudom,hogy mit gondoljak errol az egeszrol. Valahogy nem tudok megbizni benne mar csak azert sem mert a parom minden masodik szava hazugsag. Tudom,hogy nem mindenki egyforma es van aki oszinte,de azt nem tudom eldonteni,hogy tenyleg semmi hatso szandek nelkul mondta amit mondott vagy kellenne tartanom tole. En nem tudom,hogy mit hidjek vagy nem es a velemenyere lennek kivancsi mert van aki azt mondja a barati korombol,hogy semmi vesziteni valom nem lenne es van aki azt mondja ,hogy jobb ha hagyom ezt az egeszet. Valaszat elore is koszonom!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem érthető a bizalmatlansága, mert ha jól értelmeztem, akkor még nem is találkozott ezzel a férfival, csak interneten keresztül beszélgettek. Az online csevegés nagyon csalóka lehet, ezért javaslom, hogy az első találkozást mindenképpen nyilvános helyre beszéljék meg. A játékfűgő párjával való kapcsoatát is érdemesnek tartanám az átgondolásra. Milyen tényezők tartják Önt mellette?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • 25

        A kerdesere valaszolva elso sorban az,hogy nem vagyok egyedul. Valahogy nagyon rettegek az egyedul lettol es attol,hogy haza kuldjem a szuleihez. Pedig megerdemelne mert sose en voltam az elso. Panik rohaim szoktak lenni mikor minden a nyakamba szakad kisebb nagyobb szerencsevel van,hogy kontrolalni tudom oket es van,hogy nem sikerul. Ezert is nem szabadultam meg meg tole. A parommal semmit meg nem beszelunk es ujabban meg szexualis kapcsolatunk sincs. En ha mondok valamit egyik fulen be masikon ki. Azt se erdekli,hogy velem mi van. Mellesleg kezdem azt feltelezni,hogy felre jar. Piszchologusrol meg hallani se akar. Ugyhogy foggalmam nincs,hogy van-e igy ertelme folytatni?.

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Ugyanígy folytatni tovább szerintem sem érdemes, ha akarnak javítani a kapcsolatukon, akkor pedig mindenképpen párterápia szükséges ehhez.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nóri

    Tisztelt Doktor Nő/Úr!
    Összetörtem, újra. Próbálok erős lenni, határozottan dönteni, azt nézni, hogy nekem mi a jó, de az utolsó pillanatban meggondolom magam és ezzel megbántok másokat. Mindig csak menekülnék. Minden helyzetben keresem, hogy ha nem jól jön össze a dolog akkor hogyan úszhatom meg a következményeket. Esetleg, hogyan szállhatok ki egy rossz döntésből. Minden döntést rossznak érzek. Úgy érzem sokszor azt sem tudom, hogy mit akarok. Nincs célom, nem érzem, hogy mi lenne jó nekem. Másoktól várok megoldást. Tudom, hogy csak én dönthetnek, senki más helyettem nem, ezt az elmúlt napokban sokszor hallottam. Túl aggódok. Ezt is sokat hallom. 2-3 napig szinte semmit nem eszem, nem iszom. Gyomorgörcs, hasmenés, fejfájás. A félelmem a bizonytalanságom miatt, csak kárt teszek. Hogyan tudnék egy kicsit erősebb, határozottabb lenni? Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Nóri!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az Önben levő bizonytalanság, szorongás olyan mértékű, amire nem lehet házi keretek között megoldást találni. Javaslom, hogy keresse fel vele háziorvosát és kérjen tőle segítséget, vagy kezdjen pszichoterápiás munkába ezek megértéséhez és leküzdéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Andrea

    Tisztelt dr nő. Én azt szeretném megkérdezni mi lehet annak az oka ha popo szex nél kijön a kaki?

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Mivel ez nem lelki kérdés, nem érzem kompetensnek magamat a megválaszolására. Javaslom, hogy keressen fel speciálisan szexológiai témájú weboldalt és kérdezze meg ott.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabina

    Olyan problémával kapcsolatban kérnek tanácsot, hogy a gyermekem apjaval 4 hónapja külön költöztünk, 2 éves a lányunk. Eddig ment az mióta szét költöztünk hogy hol joba voltunk, reményt látva az ujrakezdehez, hol rosszba, egymást ocsalva fenyegetve. A problémám az, hogy tudom mit akarok, és már nem öt! Viszont valamiert felek az új kapcsolattól.. és menekülő útnak ‘vissza’ megyek hozza, akkor elhitetemmagammal hogy jó lesz és öt szeretem, de ez egy hétnél tovább nem tart. Mindig kibukik, hogy mégsem ezt szeretném, nem szeretem már. De akkor mi az oka amiért visszamegyek mindig? Nagyon szeretnek új eletet kezdeni és leküzdeni a szorongásom, ami valószínű abból adódik, hogy mindig azt mondja, ha mással leszek neki már nem fogok kelleni. Hozza teszem mindig id viharos volt a kapcsolatunk, sott neki a kapcsolatunk elején meg volt élettársa.
    Köszönöm ha tud tanacsod adni!

    • Habis Melinda

      Kedves Szabina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a félelmeit önismereti munkával megdolgoznia. Hasznos volna továbbá végoggondolni a viharos kapcsolatukat, megfejteni a szakításukban közrejátszó kapcsolati kölcsönhatásokat. Ez segíthet lezárni Önben ezt a viszonyt, vagy akár új alapokra helyezni azt, ha esetleg mégis a folytatás mellett döntene a dolgok alaposabb átgondolása után.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsuzsa

    Kedves Doktornő!
    A párommal igazan 3 éve vagyok együtt, ezalatt az idő alatt váltak el ahogy megismerkedtünk. Nem éltek jól, nem én vagyok az ok hogy elváltak, de folyamatossan engem hibaztat az exe. 3 gyerekük van, 23, 15, 8. Minden második hétvégén nálunk vannak. A párom buszvezető az exétől azt hallgattam, hogy miattam kijött az éjszakából és nappal dolgozik, hogy együtt legyünk mint egy normális pár mert én nappal dolgozom. A pihenő idő neki hétköznap van amikor én dolgozom, csak a hétvégeim szabadok, hétvégén meg akkor szabad amikor láthatás van. Nekem felnőtt gyerekem van, nem velünk él. Eddig türtem mindent, de betelt a pohár, mikor közölte hogy vissza megy az éjszakába, mert nem birja a koránkelést. Tehát szinte nem fogunk találkozunk, csak arra leszek jó, hogy háztartást vezesem, amikor jönnek a gyerekei akkor serénykedjek és egy gyorss szex amikor ráér. Nem vagyok a felesége, nagyon szeretem, de megmontam, hogy szakitok vele, mert én nem ilyen kapcsolatra vágyom. Megsértődőtt, nem lehet beszélni vele, csak az ő érdekeit nézi. Mindketten 50 évesek vagyunk, nagyon fiatalosak kinézetre. Nagyon sokat vitatkozunk, valahogy meg is változott. A megbeszélés mindig veszekedésbe megy át, mert én nem érzem át az ő problémáját. És az enyémet ki érzi át?Sok dolog van, hogy igy döntöttem, de ez volt a pont mindenre.Remélem jól döntöttem.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      Megértem, hogy arra a döntésre jutott, hogy lezárja a kapcsolatát. Valóban fontos volna, hogy mindketten jól érezzék magukat ebben a viszonyban és bele tudják képzelni magukat a másik helyzetébe is. Ez sokszor nehéz, ilyenkor jön szóba a párterápia, vagy a szakítás. Az önismereti munka mindenképp javasolható, mert tudatosság nélkül könnyen előfordulhat, hogy az élet megismétli önmagát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.E

    Kedves Doktornő!
    Nem tudom hogy mit tegyek..17éves koromra elesztettem mind két szülőmet 19évesen összejöttem a szerelmemmel akit mindennél jobban szeretek de nagyon sok csalódást okoztam neki online flört ,hazugságok, olyan helyzetbe keveredtem hogy azt mutatjak a jelek hogy megcsaltam de nem tettem meg nem tudom hogyan bizonyithatnam és elvagyok keseredve hogy nem hisz nekem és elhagyott ez volt a legnagyobb rémálmom hogy elvesztem és bekövetkezett nem tudok enni inni aludni nem akarok élni nélküle mit tehetnék?köszönöm válaszát S.E

    • Habis Melinda

      Kedves S.E.!

      Megértem, hogy nagyon nehéz most Önnek, hiszen a szülei elvesztése után még a szeretett párja is elhagyta. Amennyiben nem tud enni és aludni sema csalódás miatt, javasolt lenne mielőbb pszichológiai tanácsadás segítségével végiggondolnia a helyzetet. Miről szólnak az online flörtök, hazugságok, milyen érzések motiválták erre? Helyreállítható-e még Önök között a bizalom valahogyan, vagy bele kell törődnie a szakításba?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andrea A.

    Kedves Doktornö,

    A problèma köztem ès a pàrom közt a fèltèkenysègèvel kezdödött evekkel ezelott. Azota jobb a helyzet viszont en alaptalannak tartottam de probaltam segiteni ahogy tudtam( nem kihivo oltözködes, nem megbamulni mas embereket) Ami engem most nagyon zavar hogy èn rajtakaptam öt amint megbàmul egy lànyt ès ez most engem rettenetesen zavar. Ö ugy gondolom nem tud sokmindent tenni hiszen megtörtènt èn viszont rettentö duhös vagyok emiatt. Ès nem tudom hogyan lepjek ezen túl. A bosszu gondolata is megfordul a fejemben mert azt akarom èrezze milyen szörnyü mikor èvekig alaptanul szenvedtem olyasmi miatt amire nem adtam okot ès erre ö az aki màs csajokat bàmul. Megkèrdöjelezem ez alapjàn az egèsz kapcsolatunkat. Bàr azt èrzem ö eljatszotta nekem a szentet- hogy ö engem sosem bantana. Mit tegyek? Bennem van a hiba?

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volan átgondolni, hogy miért gyakorolt ez a bántás ekkora hatást Önre. Milyennek éli meg a kapcsolatukat, mennyire tud benne önmaga lenni? Volt már korábban is, hogy megingott a bizalma a párjában? Mi történik olyankor, amikor megbántják egymást?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Petra

    Most fogok közép iskolába menni. De még a nyár előtt. Meg kerestük egy mást azokkal akikkel majd egy osztályba fogok járni. Na de most össze vesztem az eggyik csajjal és azzal a volt osztálytársaimmal is akikkel majd most is egy osztályba leszek. Nem tudom mit csináljak. Mert eleve azt akartam hogy majd az első nap ismerkedek.

    • Habis Melinda

      Kedves Petra!

      Ha bántja Önt az, hogy összeveszett ezekkel az osztálytársakkal, akkor javaslom, hogy beszljen velük a korábbi konfliktusról. Természetesen arra is lesz majd lehetősége, hogy az iskolakezdés után megismerje a többieket. Ezt akkor is megteheti, ha van már olyan ember, akit korábbról ismer és akivel jóban vannak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Noémi

    Jó napot kívánok !
    Hogyan tudom a pánikbetegséget leküzdeni meg mostanában sírok a minden miért van ez mit csináljak ?

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Javaslom, hogy kezdjen pszichoterápiás munkába, hogy a pánik tünetei megérthetővé és leküzdhetővé váljanak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nhajni

    Kedves Melinda!
    3 èvet egyut vagyunk mèg nem költöztünk össze . Meg kérdeztem páromtól azt mondta egyszer össze költözunk .
    Mert csinalja ezt velem ?
    Köszönöm szèpen .

    • Habis Melinda

      Kedves Nhajni!

      Szerintem természetes, hogy nem ugyan arra vágyik Ön, mint amire a párja. Javaslom, hogy pórbáljanak meg beszélgetni ezekről, mert ennek során közeledhetnek az álláspontjaik és akár közös nevezőt is találhatnak, akár az összeköltözés kérdésében is, mindamellett hogy jobban megismerik egymást.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonim 21

    Kedves Melinda! Azt szeretném kérdezni,hogy ön szerint, hogyan ehetne kideríteni egy férfi szándékait velem kapcsolatban?A férfi 43 éves én 32 .Már régóta kerülget és figyel egyszer besszéltünk is ,de csak általános dolgokról soha nem hívott randevúra és nem is irogat nekem.Viszont facebookon fojton lájkolja a dolgaimat,de nem ismerősöm,volt hogy bejelölt de vissza is vonta.És ha közelebb engedem akkor htárálni kezd,aztán újra ő közeledik de csak ilyen ljk szinten,de közben meg úgy néz rám,hogy így még talán senki sem.Beszélni nem merek vele,mert félek,hogy csak játszadozik velem,és nem akarok hülyét csinálni magamból.Hogy lehetne máshogy megtudni a szándékát,lenne esetleg valami ötlete?,mert én már nem bírom ezt.Válaszát köszönöm előre is!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Miről tart pontosan, mi történne, ha beszélgetésbe elegyednének? Mitől csinálna hülyét önmagából? Más emberekkel is szokott beszélgetni?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Béla

    Tisztelettel kérdezem, hogy mi állhat -e mögött. Nem tudom, hogy miért van, de 30 éves férfi létemre egyre gyakrabban érdekel,hogy milyen lehet az ágyban egy másik férfivel. Milyen lehet a passzív szerep. Azért lehet ez az érdeklődés,mert biszexuális lennék vagy azért, mert nincs dolgom nőkkel és a meg nem élt,ki nem élt szexualitás így tör utat magának? Ha nem tudom megélni nőkkel akkor a férfiak felé terelődik az érdeklődés, a vágy? Ennek van értelme? Lehet ez a hátterében? A nők vonzanak csak nem merek közeledni feléjük. Számtalan oka van. Kórosan negatív az énképem és önbizalmam sose volt. Ugyan most lenne lehetőségem összejönni egy kedves,okos lánnyal,de nem érzem azt a pluszt ráadásul külsőre sem vonz olyan rettentően,de más oka is van. Ő vallásos én meg kevésbé. A kérdés inkább az, hogy miért kezdhetett el érdekelni már vagy 1-1,5 éve,hogy milyen lehet a szex egy férfivel. Lehetőségem is lenne kipróbálni. Nem tudom, hogy merjem-e megtenni. Mi van ha nagyon nem lesz jó? Hogy fogom ezt feldolgozni? Milyen lesz amikor mások erről viccelődnek és én meg hallgatom? Mi lesz ha élvezem? Azt, hogy fogom feldolgozni? Ha kiderülne, hogy biszex vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Mitől lehet ez az érdeklődés? Honnan tudjam , hogy ki akarom-e próbálni vagy csak egy hiányt pótol ez az érdeklődés? Időről időre felmerül bennem ez az irányú kíváncsiság. Nyomjam el? Ne foglalkozzak vele?Majd egy nő feledteti? Vagy próbáljam ki? nem tudom mi tévő legyek.válaszút

    • Habis Melinda

      Kedves Béla!

      A saját szexualitással kapcsolatos kérdéseire ömagának kell megkeresnie a válaszokat. Ebben szívesen segítek négyszemközti keretek között, de ez csak párbeszédes formában képzelhető el, levelezés során nem. Ha érdekli a lehetőség, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Melinda

    Tisztelt Melinda!
    14 éves lány vagyok. Rákerestem a nárcisztikus szó jelentésére. Teljesen magamra ismertem. Az osztályban érnek bántó megjegyzések, de már megszoktam. A kérdésem az lenne hogy: hogyan tudnám nem a családomra vetíteni a saját érzéseimet? Azt vettem észre rajtuk hogy nekik ez nagyon fáj. Például amikor anya próbál velem lenni, akkor mindig elküldöm. Egyszer sírt is emiatt, ami rosszul esett. Tudna segíteni?

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nyugodtn beszéljen az érzéseiről. Az, hogy van, hogy egyedül szeretne lenni, még nem jelenti azt, hogy ellöki magától az anyukáját.
      A különféle cikkek és tünetlisták a pszichés betegségekről igen csalókák, hiszen sokmindenben magára ismerhet az ember. Ezért ha felmerül valamilyen lelki probléma gyanúja, érdemes elmenni egy pszicho-diagnosztikai vizsgálatra, szakember kezébe adni ezt a kérdést, aki alapos vizsgálódás után foglal majd állást.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katbad

    Kedves Doktornő!

    Pontosan magam sem tudom miért írok! Lehet nem is tanácsra van szükségem, csak arra, hogy kiírjam magamból az elmúlt egy év bánatát, mivel ennyi ideje majd megszakad a szívem. Alapjába véve egy normális hétköznapi gondolkodású nőnek tartom magam. Mindig is szerettem volna családot, vmint feleség és anya lenni. Az első párkapcsolatom 6 évig tartott, amiből nem lett semmi. A következő pedig már 2 év után a férjem lett. Elég hamar beleugrottam ebbe az egészbe, de jó színész volt a férjem. Én hittem neki. Szültem neki egy gyereket, akit utólag kiderülve csak én akartam. A váláskor kiderült, hogy nem én voltam az egyetlen nő az életében és nem a fiam volt az egyetlen gyereke. Tetejébe még jól meg is vert terhesen. Kibuktam, de túl éltem, hisz a fiam miatt amúgy sem értem rá siránkozni és depizni. A jelenlegi párkapcsolatom immáron 5 éve tart. Együtt élünk és 1 éve született meg a közös gyerekünk. A párom megígérte megadja nekem azt, amire mindig vágytam. Családom általa így lett, már csak igazi feleség szerettem volna lenni. A kapcsolatunk elején tisztáztuk, hogy igen mind ketten szeretnénk majd valamikor összeházasodni. Aztán kb egy fél éve nagyon összevesztünk vmin, de a lényeg, hogy nagyon sok elhallgatott sérelem került felszínre a párom részéről. Amiből csak egy ütött nagyon szíven, hogy soha nem akart elvenni feleségül. Ő nem házasság párti, és ne is ábrándozzak erről. Akkor meghalt bennem vmi. Nem tudom pontosan leírni mi az, de nevezzük árulásnak. Ismét magamat okolom, hogy lehettem ilyen hülye és naiv. 30 évesen rá kellett döbbenem, hogy neki sem kellek igazán. A kényelmet megadtam neki, és a biztonságot is. Szültem neki egy gyereket, és ezzel ő azt gondolja innen tovább nem kell fejlődnie a kapcsolatunknak. Ő nem adja be a derekát és én pedig sírok, és emészt a bánat. Jó apja a gyerekeimnek, kiváló családfenntartó, mindent megtesz a jólétünkért. Anyagi szempontból. De mint társ, nem tudom mi akarhatnék ezek után tőle.Próbáltam vele megbeszélni ezt a témát, sikertelenül. Összetörte a reményeimet, és a bizalmamat felé. De a fiúk miatt képtelen vagyok lépni. Aztán egyszer kiderült az anyja általi beszélgetésből, hogy az előző barátnőjét, aki megcsalta és elhagyta, annyira szerette, hogy még feleségül is akarta venni.(sugallva ezzel, hogy nem igazán csipi a fejemet) Na itt lett végem. Ha ránézek csak azt látom, hogy nem vagyok neki elég jó. Nem tudom a másik nő mit tudhatott, amit én nem. Én mindenemet odaadtam neki, és ő erre ezt a picit sem tudja megadni. Elég megalázó. A volt férjem szerint én nem vagyok jó nő, se jó anya. S a jelenlegi párkapcsolatomban is u.ezt érzem. Felsültem mint nő, mint társ, mint anya. Az ex csak azért vett el, mert jött a gyerek. Én szerelemből mentem hozzá. Most pedig ott tartok, hogy elváltként még a 2. gyerekem apjának sem kellek. Csak mint egy társ, akivel együtt él, és aki mos-főz rá. Ha esküvőre megyünk előtte muszáj komoly önuralmat gyakorolnom, nehogy rosszul legyek, vagy ne kapjak sírógörcsöt. Ha látom, hogy más boldogan újságolja az eljegyzési vagy házassági hírét, akkor a wc.be elvonulok és halkan sírok. A párom (látva szomorúságomat és ezzel megbánva a kirohanását) egy kis idő múlva megkérdezte, hogy a suli után (mind ketten levelezőn tanulunk egyetemen) összeházasodnánk e. Visszautasítottam. Miért? Mert tudom, hogy ő nem tartja továbbra sem fontosnak a papírt, és nem akarom hogy évek múlva megkapjam, hogy kényszerből tette meg ezt a lépést. Mert összetörte a bizalmamat, és kételkedek, hogy egyáltalán örökre együtt maradunk. Neki ez egy felelőtlen mondat volt, nekem egy olyan seb ami soha nem fog behegedni. Már nem tartom jó ötletnek, hogy összeházasodjunk. Szeretem, ahogy ő is engem. De ennyi. Lassan elfogadom, hogy én csak félig fogok hozzá tartozni és soha nem kellek neki igazán. A családja így nem igazán fogad el. De vhol ez már nem is érdekel. Irigykedve fogom nézni, ahogy a barátaim és rokonaim mennyire lesznek boldogok és kiteljesedettek. Mindegy rövid vagy hosszú együttélés után kötik össze az életüket. Én pedig maradok a parkoló pályán, csupán mert a párom büszkeségből nem akart elvenni. S halkan sírok tovább, hogy nekem ez nem jár, ami másnak természetes.

    • Habis Melinda

      Kedves Katbad!

      Örülök hogy kiríta magából a fájdalmait! Sorait olvasva azt gondolom, hogy hasznos volna önismereti munkába kezdenie, hogy érzelmileg eltávolodjon attól a hamis képtől amit a volt férje és a párja sugallnak Önnek. Ennek segítségével megtalálja és felerősítse önmagában a jó nőt és anyát (aki megérdemli a tiszteletet, kedvességet és akit nem lehet többé megverni). Javaslom átgondolásra a házasság és a boldogság témáját is. Ezek mit jelentenek Önnek pontosan, hogyan lehetne ezekhez közelebb kerülnie?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Jazmin D.

    Kedves Melinda!
    Olyan problémám van,hogy pályaválasztás előtt fogok állni idén,viszont egy dolog megnehezíti a döntésem. Nagyon tartózkodom az emberektől,valójában utálatot érzek ha egy idegen van a közelemben és rettentő ideges leszek valamint menekülnék az emberektől. Ez a probléma megbélyegzi a mindennapi életemet. Például amikor elmegyek a boltba vagy az iskolába egyszerűen olyan sok az ember hogy iszonyúán rosszul érzem magam.

    • Habis Melinda

      Kedves Jazmin!

      Az emberekkel kapcsolatos rossz érzéseit önismereti munkával lehetne megérteni és megváltoztatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ani

    Üdvözlöm. Egy olyan kérdésem lenne,hogy a férjem nem őszinte velem. 4,5 éve vagyunk együtt van egy kisfiúnk is. A kapcsolatunk elején sokat hazudott nekem a volt kapcsolataival élettársaival kapcsolatban,amiről persze utólag mindig kiderült az igazság amit mindig másoktól tudtam meg. Azt mondta csak megakart kímélni hogy ne fájjon nekem. A másik dolog a cigi volt. Sokszor becsapott hogy nem cigizik aztán mindig lebukott sírt…utolsó pillanatig tagadta megjátszotta magát aztán nagynehezen bevallotta mindig. Most egy ideje nem érzetem rajta de most a napokban újra éreztem rákérdeztem tagadta…pedig megbeszéltük már nagyon sokszor ha gy is alakul hogy beleszív elmondja. Mondtam neki ne hazudjon nekem mindegy milyen hazugság az nekem akkor is sokat jelent…mert hazudik. Állandóan igérget… És most azt gondolom ha hazudik ebben hazudhat másban is. Csalódtam újra benne nemtudok benne megbízni azt tervezem elhagyom. Ön mit gondol? Ha hazudil ebben lehet abban is hazudik hogy nem kell neki rajtam kívül senki…

    • Habis Melinda

      Kedves Ani!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a bizalommal kapcsolatos kérdéseket érdemes volna alaposabban átgondolni a kapcsolatukban. Az, hogy le akar-e szokni a dohányzásról a párja nehéz kérdés, ráadásul a cigaretta igen addiktív, ezért nehéz végleg letenni. Talán szégyelli Ön előtt a sikertelenségét, azért nem vallja be. Van más oka is arra, hogy kételkedjen abban, amit mond a férje?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita

    Tisztelt Doktornő!
    Az lenne a kérdésem, hogy aggódjak-e? Párommal 2 éve vagyunk együtt, nagyon jó a szexuális kapcsolatunk, ám ő minden szombat és vasárnap reggel pornót néz. ( Nem tudja , hogy én tudom, de annyira óvatlan, hogy külön fájlban gyűjti a ” jó anyagokat”). Nem csalt meg soha, és nagyon szeret ez biztos. Elmondjam neki, hogy tudok róla, vagy hagyjam békén, mert ez az egyetlen szórakozása ( nem jár el sehová, nem iszik, nem cigizik). Vagy ez csak az első lépés a kapcsolat megromlásához?
    Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      A rendszeres pornófogyasztásnak valamilyen oka szokott lenni. Hogy ez az Önök kapcsolatában, vagy a párja személyiségében keresendő-e, azt nem tudom levélváltás alapján megmondani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Ronáldó

    Ha össze vesztem,azzal akit nagyon szeretek! Mit tegyek hogy vissza jöjjön hozzám?

    • Habis Melinda

      Kedves Ronáldó!

      Min vesztek össze? Miért ment el a hölgy? Próbálta valahogy rendbehozni eddig a dolgokat?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P.László

    Tisztelt Doktornő! Párommal 1,5éve vagyunk együtt tegnap kijelentette hogy nem tudja ezt tovább folytatni mert lelkileg kivan , meg mondja túl rendes vagyok stb, ez tudom kamu, és kideritettem a valódi okot.

    Párom 7éve elvált született egy gyerekük 16éves) volt párja ivott és családját eldobta, párom ekkor összeomlott 2évig egy pasija sem volt, majd volt 3 rövidebb kapcsolata max 5-6hónaposak,, utána jöttem én 1.5évvel , idézem Párom mit irt sógornőmnek
    Mert 7 évig tartott a hàzassàgom aminek én vezettem véget ,nem szeretek semmilyen kàros szenvedélyt (emiatt) amit túlzásba visznek .Utànna szó szerint összeomlottam .És talàn ezért ,mert mindig arra gondolok ,hogy ismét kualakitok valakivel valamit ami szép és jó és utànna összeomlik mint egy kàrtyavàr .

    valószínűsitem most is ezért akar eldobni de nem hagyom nem adom fel küzdök! tudom szeret! küzdöttem eddig is sikerrel mert anno 1éve hasonló cipőben voltunk , hasonló ok ok és nem adtam fel küzdöttem és együtt maradtunk,
    sajnos míg nem győzi le a félelmét addig soha sem lesz boldog senkivel! szerintem
    párkapcsolati tanácsadó nem jöhet szóba nála! sose menne el ilyenhez,
    kérem doktornő adjon tanácsot nem akarom elvesziteni azt a nőt kivel leakarom élni életem!
    adok neki most időt nem írok rá de persze elmondtam mit gondolok hogy mi is a baj! nem kaptam választ,
    sógornőmnek leírta én megadok neki mindent amit elvár egy pasitól, szeret, és válása óta én vagyok a legjobb pasija eddig, kérem segitsen össze vagyok törve 🙁

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár szép, hogy szeretné megmenteni ezt a kapcsolatot, ehhez azonban két ember szükséges. Miből gondolja, hogy a párja nem menne el párkapcsolati tanácsadásra? Ha van ezzel kapcsolatban valamilyen konkrét félelme vagy ellenérzése, azt lehetne kezelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • P.László

        Kedves Doktornő!

        Abból indulok ki régebben kérdeztem ezt a pártanácsadást tőle és nem is akar hallani róla!

        lassan alakulunk de egy dolgot meg kell még oldani, mondja lelkileg nem tudd megnyugodni és nem tudja mitől… én ezt nem hiszem el hogy nem tudja mitől,, ez valahogy hihetetlen!

        Tudom jól mai napig arra fogja még dolgokat, ő pici én óriás stb de mondtam neki méret különbség nem akadály! tudom neki sem, hanem azt mondja nem biztos fog szülni még egy gyereket 32éves most és benne van az az érzés nem lesz saját gyerekem amiért magát okolná… pedig mondtam ezt neki nekem legelső boldogság ha ez nincs meg mit sem ér a többi!

        • Habis Melinda

          Kedves László!

          Vannak emberek, akiknek fogalmuk sincs arról, milyen érzések kavarognak bennük, képtelenek ezt megfogalmazni. Sok esetben előbb-utóbb testi tünetekben nyilvánul meg náluk a lelki feszültség. Ezen önismereti munkával lehet változtatni.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Regina

    Tisztelt doktornő!Megtalaltam a potanyam es nagyon ragaszkodom hozza.Neha mar ugy gondolom hogy betegesen.Sajat anyammal sose volt meg az igazi anya lanya kapcsolat mert rosszabb mint egy mostoha.Vajon nem veszitem el azert mert ennyire szeretem?A nő a volt tanarnom es kb egy eve kerultunk bizalmas baratsagba.

    • Habis Melinda

      Kedves Regina!

      Az, hogy mikortól lesz tolakodás a másik közeledése, mindig az adott helyzettől függ. Érdemes ezért rákérdeznie, ha azt érzi, hogy pótanyja nem úgy reagál az Ön kezdeményezésére ahogy szokott, hogy mi van a viselkedésváltozása mögött.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kriszta

    Tisztelt Doktornő !

    Januárban kezdtem el dolgozni egy új munkahelyen,már az első nap kiakadtam azon amit tapasztaltam új főnökömnél,igaz elődöm figyelmeztetett.Emberekkel foglalkozunk ezért megdöbbentett amit hallottam.Főnököm beszél majd mint ha egy másik ember lenne elkezd csúnyán beszélni k.anyád és hasonló szavak,majd folytatja a teendőket mintha mi sem történt volna.Vagy csak ül és motyog maga elött szintén ezeket a csúnya szavakat,amiket már sértőnek tartok még ha lehet ,hogy nem is nekem vagy a pácienseknek szánja. Szeretném megkérdezni,hogy ez milyen pszichés betegség lehet ?Kell e tartani hogy ez az állapot tovább romlik?
    Köszönettel:Kriszta

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszta!

      Levele alapján nem szívesen bocsátkoznék találgatásokba arról, milyen pszichés probléma lehet ez (ugyanis ezt szakvizsgálat után lehetne megmondani). Javaslom, hogy inkább beszéljünk arról, hogyna érdemes kezelni ezt a helyzetet. Önnel is vol már ilyen sértő a főnöke viselkedése? Ha igen, hogyan reagált rá?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Réka

    Olyan problémával fordulnék Önhöz, hogy párommal 3 éve vagyunk együtt. Ő 43 én 27 éves vagyok. Fél éve.nincs köztünk szexuális együttlét. Ő azt mondja h nem miattam van, ő lelki állapota a baj. Már hete észre vettem h ő pornóra elégíti ki magát. Párnapja összevesztünk és ő elmondta h depressziós de nem akar orvoshoz menni mert úgyse segít. Családi probléma van bőven…. ez miatt rajtam csattan. Azt is mondta h nem segítek neki eleget, ( én ezt egy kicsit cáfolnám )én szüleimmel élek ő egyedül.
    Olyan kérdéssel fordulnék Önhöz hogy a saját kielégítése miért van, és hogy tudnék senki segíteni a depresszió leküzdésékben.

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Javaslom Önnek a korábbi cikkem átolvasását a témában. Ezen a linken tudja elérni ezt.
      A depresszió tüneteit érdemes komolyan venni, mert bár az érintett az gondolhatja, hogy a szakember se tud segíteni, ez nincs így. Egymaga azonban biztosan nem képes kijönni a gödör mélyéről és ezen az Ön, vagy más szerette támogatása sem változtat sajnos.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Kedves Doktornő!

    Kérdésem az volna, hogy a pszichológusommal (középkorú férfi, én 22 éves lány vagyok) végig mosolyogjuk az üléseket és nem értem néha miért is van ez, de mindig adódik jó néhány másodperc amikor csak nézzük egymást és mosolygunk, sokszor ezek eléggé hosszú másodpercek, nem csak az a ” gyors pillantás és egy kis mosoly.”
    Esetleg önnek van ebben tapasztalata, tudna segíteni ez miért idéződik elő?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Szerintem a csendnek is fontos szerepe van a pszichoterápiában. Érdemes volna azonban a pszichológusának is elmondania: milyen Önnek az, amikor csak csendben mosolyognak egymásra. Mit érez akkor? Ehhez milyen gondolatai kapcsolódnak? A hatékony munka szükséges feltétele, hogy a terapeutájával kapcsolatos negatív érzéseit is el merje mondani, közösen dolgozhassanak ezekkel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Nikolett

    Jónapot kívànok nekem lenne egy olyan problèmàm hogy rettenetesen fèltèkeny vagyok de ez már beteges a pàrommal màr 6 ève vagyunk együtt most nem règ született egy közös gyermekünk de nekünk ez a kapcsolat olyan hogy a legelejèn megcsalt és onnantól fogva nincs bennem az hogy megbízzak benne egyszer èn is megcsaltam ezt elismerem amit azóta is bànok de ő ezt tudja is ès egyből külön mentem tőlle eltelt 2 èv ismét együtt vagyunk de addig ameddig nem voltunk együtt neki volt egy màsfèl éves kapcsolata nekem senkim se volt ès aztàn kibèkültünk ès terhes lettem ès terhessègem elejèn kb 4 hónapig folyton megcsalt a volt barátnőjével ès nem tudok benne megbízni azóta pedig semmit nem csinàlt de bennem van ès ebbe szeretnèm a segítsèget kèrni hogy mivel tudnàm leküzdeni esetleg

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Szerintem érthető, hogy nem működik a bizalom a kapcsolatukban ezek után a viharos történések után. Ezen párterápia segítségével lehetne dolgozni, megérteni, milyen dolgok függnek össze az életükben a megcsalásokkal. A bizalom újra kialakítása egy érzelmi munka eredménye lehetne.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Tibor

    Szép estét.

    Nekem lenne egy olyan kérdésem hogy a párom barátai szeretnének megismerni de a párom azt mondja nekik hogy az még odébb van.
    Vajon miért mondhatta ezt?
    Szégyell?Bizonytalan?
    3 hónapja leszünk együtt.

    • Habis Melinda

      Kedves Tibor!

      Szerintem ezeket a kérdéseket neki is érdemes volna feltennie. Ő hogyan érzi, mikor jön el az ideje a bemutatkozásnak? Milyen érzelem van a válasza mögött?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. B. Kitti

    Kedves Doktornő!

    Megismertem egy 48 éves jóképű, tisztességes, rendes kedves férfit, akivel össze is jöttem, csak egy gond van vele: a szüleivel él és nem akar onnan elköltözni. Én 29 éves vagyok, saját lakással, autóval, neki nincs lakása, háza ilyesmi. Felmerült az összeköltözés, amit ő csak és kizárólag a szüleinél tud elképzelni. Jelenleg ott tartunk, hogy ígérgeti, hogy talán a jövőben máshogy fogja ezt gondolni. A baj az hogy az édesanyja kedvéért lemond előre megbeszélt programokat, ami nem lenne indokolt, mert a szülei teljesen egészségesek, nem szorulnak semmilyen támogatásra. Édesanyja mindenben kiszolgálja, a kis ujját se kell megmozdítania. Nekem az előző páromra 9 év ment el az életemből, hogy leválasszam, nem sikerült. Ön szerint higgyek a mostani párom ígéreteinek, vagy pár év múlva azon kapom magam, hogy megint kifogtam egy anyucipici fiát?

    Válaszát köszönöm: Kitti

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Levele alapján azt gondolom, hogy valószínűleg a mostani párja is kifejezetten ragaszkodik az édesnajyához, nem csak az exe, akire ahogy írta 9 év ment el az életéből. A szülőkről való leválás egy érzelmi folyamat, melyet meg lehet segíteni például önismereti munkával. Javasolt lenne ezért párterápia során végiggondolniuk, hogyan egyeztethetők össze a céljaik, találhatnak olyan megoldást a problémákra, ami mindkettőjüknek megfelelő.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Szabina

    Kedves Doktornő!
    Tetszik számomra egy férfi akivel már egy ideje ismerjük egymást de csak most nemrég kezdtünk el másképp tekinteni egymásra. Hihetetlenül odaadó és kedves személy akiről tudom hogy nem csak a szexuális vágyait akarja kielégíteni hanem igenis egy kapcsolatot akar. Nagyon szeretnék vele lenni de tudni kell rólam hogy eléggé önbizalom hiányos és negatív személy is tudok lenni persze ezt mind magamba folytva tartom és nem terhelek ezzel mást, de most úgy gondoltam önhöz fordulok hogy mit tegyek. Van egy kis testi problémám mégpedig mell asszimetria ami álltal sokszor vagyok depressziós,negatív és szomorú. Szégyenfoltként tekintek rá amely nőiességemre is igen nagy hatással van ami fájdalmas számomra. Rengeteg férfit taszítottam el magamtól ez miatt de őt nem szeretném mert igazán kedvelem. Mit tegyek? Nem akarok kés alá feküdni,félek és ráadásul mellimplantátummal nem érezném azt hogy igazán az én mellem lenne. Jelenleg semmi természetes gyógymódról nem tudok ami megoldaná a problémám így az elfogadás témája jutott az eszembe ami lehet számomra abszurd dolog de egy próbát megér. Egyik nap viszont azon kaptam magam hogy el akarok távolodni tőle hogy soha ne tudja ezt meg és olyan gondolataim támadtak hogy soha nem lesz se élettársam vagy férjem se gyerekeim ez miatt. Egyszerűen megőrülök ezektől a gondolatoktól ahogy a fejemben felvillannak és ott lebegnek előttem, attól se érzem jobban magam ha valaki pozitív dolgokat kezd el felsorolni nekem ezzel kapcsolatban hogy “majd lesz valahogy” meg “majd megoldódik nem lesz baj” de a mostani állásomat nézve ez már nem fog változni. Mihez kezdjek ? Elmondjam neki még az elején hogy ha úgy gondolja hogy ő ezt nem tudja elfogadni akkor külön utakon folytatjuk tovább vagy még várjak vele amíg egy kicsivel komolyabbra fordul? Vagy mihez kezdjek magammal?
    Előre is köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Szabina!

      Szerintem nagyon jó, hogy szeretné elfogadni önmagát a testi adottságaival együtt! Ehhez azonban önismereti munkára van szükség. Ha hosszú távon is megpróbálja elnoymni a netagív érzelmeit, az azt eredményezi, hogy ezek felerősödnek és előbb-utóbb kikerülnek az Ön irányítása alól. Bár ez a folyamat általában visszafordítható, szerintem jobb mielőbb szembenézni a nehézségekkel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Pszichológus! 23 éves lány vagyok. Szélsőséges hangulatingadozásaim vannak. Időnként, minden ok nélkül egyszerűen csak egy borzalmasan rossz érzés fog el, amit erős félelem és/vagy sztoikus halálvárás követ. Nem tudom mitől félek. Egyszerűen csak érzem a rettegést valamitől. Halállal kapcsolatos gondolataim csak fantáziák maradnak. Nem tudnék fájdalmat és bármilyen törést okozni családomnak. Ilyenkor csak fekszem és várom, hogy végre megtörténjen. Ezeket a dolgokat mindenki előtt titkolom. Édesanyám az egyetlen, aki néha valamit észrevesz ebből, de mindig megnyugtatom, hogy ez kézben tartható dolog. És az is, hiszen elmúlik napok vagy hetek alatt és újra őszintén mosolygós, normális, boldog és aktív vagyok. Van szerető és támogató családom, sok barátom. Semmi trauma nem történt velem gyerekkoromban. 16-18 éves koromban kezdődött és akkor erőteljesebben megjelent ez a dolog, azután minden normalizálódott és csak néha törtek rám ilyen gondolatok, de nem ilyen erősséggel. Most viszont, egy pár hete újra ezeket érzem, de kilábalni látszok belőle, ezért írok most “tisztább” fejjel. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy alapvetően egy túlérzékeny, önbizalomhiányos, konfliktuskerülő, néha szorongó személyiség vagyok, amiket bizonyos időkben jól lehet kezelni, néha viszont sírógörcsöt okoznak ezek a dolgok is. A sírásból megint jön a halálvágy, ilyen esetekben viszont visszatudok következtetni az okokra, de nagyon idegesít az, hogy egy kis semmiség ilyen mély hatással van rám. 1-2 embernél nagyobb társaságban úgy érzem elveszítem önmagam, kukává és szótlanná válok, nem merem elmondani a gondolataimat vagy leblokkolok. Holott 1 emberrel például (legyen az bárki) bármiről tudok beszélni. Nagyon empatikus vagyok és jó az alkalmazkodóképességem, viszont néha azt érzem, hogy már túlzásba viszem azt, hogy megfeleljek az embereknek. Szórakozni csak alkohollal tudok, és igénylem is a hatását, hiszen akkor feloldódnak a gátlások, szociális vagyok és talán boldogabb is. Azonban látom ennek az árnyoldalát, hogy nem csak a gátlásaimat küzdöm le ilyenkor, hanem az erkölcsömet és a felelősségtudatomat is. Romlott a memóriám és a koncentrációm, céltalan és néha döntésképtelen vagyok, bármilyen rossz szituációban önmagamat hibáztatom. Általában tökéletesen működik az életem a rendszereimmel. Mindenféle rendszert iktattam az életembe, mert ezek nélkül döntésképtelen és motiválatlan lennék az élethez. Viszont amikor jön ez a rossz érzés, akkor sajnos már ezek sem segítenek és a kötelező feladataimon kívül nem csinálok mást, csak fekszem, bámulok, félek, sírok, megijedek attól, hogy megőrültem és csak aludni akarok. Próbáltam objektíven és túlzások nélkül leírni a dolgokat. Azzal nem vagyok tisztában, hogy tényleg van valami probléma, amivel szakemberhez kéne fordulnom, vagy ezek csak természetes szomorúságok, amiket eltúlzok, és ez csak önsajnálat. Válaszát köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna komolyan venni a halálváró gondolatait és terápiás munka segítségével megnézni mi van ezek mélyén. Másképpen megfoglalmazva milyen tényezők függnek össze az önbizalomhiánnyal, konfliktuskerüléssel az életében. Ha a negatív érzelmeit megtanulja a helyükön kezelni és értelmezni, sokkal több lesz őszinte örömben lesz része.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz.Kamilla

    Kedves Melinda!
    6 éves kapcsolat után 3 hónapja külön váltak az útjaink a párommal. A szakítást a párom kezdeményezte. 2 hete felvette velem a kapcsolatot, (előtte is volt egy minimális kontakt, majd utána teljesen megszakadt). Amikor felvette velem a kapcsolatot, azt kérte hogy érte szeretne jönni a nálam maradt személyes dolgaiért. Megbeszéltük a találkozót, és időközben felvetette ha már találkozunk benne lennék-e egy szexuális viszonyban. Megtörtént az eset, amikor hazaért még keresett, váltottunk pár szót, majd másnap azt mondta elfoglalt, nem fog tudni írni sűrűn. Előtte letiltotta az összes kontaktot, amikor felkeresett feloldotta és azóta sem tiltott le, valamint a találkozás előtt egyszerre több online felületen, telefonon, sms-ben is keresett. A napokban váltottunk ugyan pár szót, de azt mondta vendégül lát egy lányt a szülői házban két hétre, aki messziről érkezik és még nem találkoztak. Ez a lány az amikor a párom szakított velem és már akkor mondta hogy össze fognak jönni, de a találkozásra még ezidáig nem került sor. Illetve a távolság is nagy, hiszen több mint 200km van a lány és párom között. Érdeklődnék hogy mire utalhat ez a hozzáállás?

    • Habis Melinda

      Kedves Kamilla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy mindkét oldalt érdemes volna végiggondolni. Hogy a volt párja miért kezdeményezte a szexuális együttlétet, amikor elvitte a maradék holmiját (és egyébként van az életében egy másik nő is) és hogy Ön miket érez, gondol erről illetve a korábbi viszonyukról. Ön szerint miért lett vége a kapcsolatuknak? Milyen hatással volt Önre a “búcsú szex”?

      Ezeket a kérdéseket önismereti munka segítségével lehetne hatékonyan végiggondolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • amanda

    Tisztelt doktornő.Egymásba szerettünk a munkatársammal kb 2 éve. előre leirom hogy mind2en párkapcsolatban vagyunk neki van 2 fia is. de nagyon rossz házasságban él..nem mondtuk ki nyiltan a szerelmünket még konkrétan csak várunk a másikra . nem merek lépni és ő sem,rettegünk ettől a kialakult helyzettől hiszen nekünk nem szabad,ráadásul az ő felesége a 2 gyerekkel ugymond zsarolja…. 2 éve csak nézzük egymást bámuljuk a másikat titokban figyeljük egymást, leskelődik uttánam. váratlanul megérint és borzasztóan zavarban van mikor velem vagy a közelemben van. ha más férfival beszélgettek zavarja ideges. elmondtam neki hogy nagyon félek tőle és tudom h ő is de erre nem válaszolt csak nézett. mit tegyek? vagy ő mit akar ? rám vár hogy én tegyem meg az első lépést mondjam ki nyiltan arra vár? vagy nem is akar tőlem semmit:? 2 és fél éve ez megy köztünk nem tudjuk abba hagyni ő sem én sem….. mit tegyek? köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Amanda!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy amennyiben szeretne bármilyen változást a kapcsolatukban, érdemes lépnie valamit. Ezelőtt azonban javasolnám, hogy gondolja át alaposan, mit lát ebben a férfiban illetve milyen tényezők tartják Önt benne a jelenlegi párkapcsolatában. Mi az ami nem működik jól? Ebben mi az Ön része és mi a partneréé?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Csilla

    Tisztelt Doktornő!
    Előre is köszönöm szépen, ha időt szán a levelemre, és válaszol nekem.
    A probléma sajnos sok-sok éve kezdődött, de a hatása ma is tart. 2002-ben meghalt az akkor 30 éves bátyám, ikertestvéremmel csak ketten maradtunk a három testvérből. Engem nagyon megviselt a dolog, a testvéremet kevésbé. Még a halál évében új párt talált, aki kezdetben szeretetreméltóan viselkedett, mindannyian megszerettük. Annyira, hogy amikor a testvérem elmondta, hogy Szegedről Budapestre költöznek, én is Budapestre költöztem, hogy az egyetlen élő testvéremmel, aki ráadásul ikertestvérem, többször találkozhassam. Ez így utólag sajnos nem volt jó ötlet. Testvérem párja féltékeny lett a kapcsolatunkra, és fél év után teljesen megtitotta, hogy találkozzam vele, illetve azt is megtiltotta, hogy a testvérem a szüleivel, addigi barátaival találkozzon, mindenkit leépített körülötte. Ekkor a férfit a családunk már nem tudta szeretni, döbbenten álltunk a tény előtt, hogy a bátyám korai halála után még egy embert el kell veszítenünk. Így egyedül maradtam Budapesten, a hozzájuk közeli albérletemből is elüldözött, nehogy véletlenül is találkozzak az ikertestvéremmel. Akkortájt munkahelyi terror áldozata is voltam, akkori főnökasszonyom rendszeresen minősíthetetlenül bánt velem, pályakezdő voltam sajnos, és neki nem lehetett gyermeke-szerintem ezt is rajtam akarta levezetni. Ebben a helyzetben fordultam volna testvérem felé támaszként, de a párja megtiltotta a lelki segítséget. A testvérem azért mégis segített átkerülni máshová, ahol jól éreztem magam. Hamarosan párra is leltem, aki megismerkedésünk után pár hónappal megkérte a kezem, és az esküvő meg is lett 1 évre megismerkedésünk után. Mivel a testvérem továbbra is tiltva volt tőlem és a szüleimtől is, alig beszéltünk. Neki viszont kezdett feltűnni, hogy engem pár hónap után feleségül vettek, őt pedig évek múlva sem kérték meg, pedig együtt élt a párjával, kezdett féltékeny lenni és gyanakodni, mivel ő is férjhez akart menni. Abbahagyta a fogamzásgátló használatát, hamarosan teherbe is esett. A férfi nem örült a gyereknek, de azért elvette feleségül. Mivel továbbra is éltek a tilalmak (nem találkozhatott, nem telefonálhatott a családjával, csak ha a párja esetleg engedélyt adott rá), ezért a család nem örült az esküvőnek, sejtettük, hogy a kisbabát sem látogathatjuk majd. Mivel egy mhelyen, csak más osztályon dolgoztunk, mindenfélét hazudnom kellett, miért nem megyek segíteni a baba körül. Ajándékokkal felszerelve elment a család meglátogatni az újszülöttet, de a férfi kidobta az egész családot, szüleimmel, és akkor már szeretett apósomékkal és velünk együtt. Az esküvőnk után fél évvel teherbe estem, hamarosan szép fiunk született, akit a szüleim nagy örömmel fogadtak, őt nyugodtan szerethették. Ikertestvéremmel egyszerre voltunk gyesen, de sohasem találkozhattunk. Mikor a lánya két és fél éves eltt, testvérem már nem bírta a magányt, ezért elköltözött a férjétől anyukámékhoz vidékre, hamarosan el is váltak 2009-ben, azóta ő neveli. 2004-2009-ig nem találkozhattunk csak karácsonykor egymással. 2009-től úgy toppant be hozzánk, mintha mi sem történt volna, elvárta,hogy azonnal bocsássunk meg, és mindent onnan folytassunk, ahol 2004-ben abbahagytuk. Természetes volt, hogy “visszafogadtuk” bár azt az öt évet úgy érzem, sosem fogom feldolgozni, lévén, hogy ikrek vagyunk. Már 2018. van, és a gyermek 12 éves. Testvérem amennyire teheti, elkényezteti, sokkal liberálisabb elveket követ a gyermeknevelésben, mint én, akinek férje és azóta már két gyermeke van. A mi családunkban kell alkalmazkodni, vannak szabályok az esti lefekvés, étkezés, házimunka terén. Mivel ő egyedül neveli a kislányát, mindenben alkalmazkodott a gyerekhez, szinte a gyermek lett a “főnök”. Most nálunk laktak egy hétig, és sajnos nem tudtam szó nélkül hagyni ezt a tényt. Mindenben a gyermeke dönt, mindent tőle kell megkérdezni, a testvérem akkor dönt, ha a gyerek mondja, mi legyen. Nem szabad rászólni a kislányra, ha nem tisztelettel szól az idősebbnek-nekem,mint vendéglátónak. Sajnos többször káromkodni is hallottam, nem tudtam szó nélkül megállni, félve attól, hogy az enyémek is eltanulhatják-és ezt az egész liberális gyermeknevelési elveket féltem a családunktól: a gyereknek mindent lehet, a szülő nem büntethet-nálunk fekete pont a büntetés, amely jócselekedettel azonnal piros pontra váltható, testvérem szerint ez gonoszság, árt a gyermeknek. Szóvá tettem, hogy náluk a kislány a főnök, de nálunk nem, itt szabályok vannak. Este 10-kor le kell feküdni, és illik az ételt elfogadni, nem utálkozni, ha nem ízlik, hanem egy “köszönöm, nem kérek” bőven megteszi. Sajnos egy hétig voltak itt, és a végére már összevesztünk a testvéremmel. Számviteli zárás volt a héten a mhelyemen, fáradt is voltam, rosszul esett a gyermek viselkedése hozzám, és az, hogy külön kellett neki mindig főzni, ezért este tízre nem lettünk kész, nem feküdtek le este 10-kor, pedig ötkor kellett nekünk kelni. A testvérem azt mondta, nem létezek számára, amiért szóvá tettem a nevelési elveit, és időnként azt is, ha nem illedelmesen viselkedett a 12 éves kislány. Testvérem szerint a gyermek nehéz korban van, ezért nem szabad rászólni. A véleményét szeretném kérni abban, meddig tartanak a vendéglátás határai, amikor a vendégek egy hétig itt vannak, kell-e hagyni, hogy a 12 éves vendég kislány uralja a 6 fős közösséget, tényleg nem szabad-e szóvá tenni egy hétig semmit, a testvéremnek rendben vannak-e ezek az ultraliberális elvei, ami miatt a gyermeke irányítja őt, és nem fordítva. Én aggódva nézem, az amúgy nagyon is értelmes és okos kislány hogyan tartja sakkban a majdnem 40 éves testvéremet, aki elvárja, hogy a mi családunkat is irányíthassa a 12 éves gyermek. Kérem, adjon tanácsot, rendben van-e ez így, főleg amiatt is, hogy a gyermek édesapja azóta már külföldön él, de rendszeres láthatása van, és úgy gondolom, mivel a viszonya sem velünk, sem szüleimmel nem rendeződött, szerintem ellenünk is nevelheti a gyermeket. Szinte félek ettől a kislánytól, ahogyan annak idején az apjától is féltem már. Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm, nagy szükségem lenne a tanácsára. Őszinte tisztelettel: L. Csilla

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár nincsenek általánosan előírható szabályok ebben, érdemes egymás igényeit egy látogatás során figyelembe venni. Szerintem jól tette, hogy szóvá tette, ami nem tetszett Önnek az itt tartózkodásuk alatt, hiszen ők jöttek Önökhöz vendégségbe, ezért illett volna valamennyire alkalmazkodniuk. Érdekes kérdésnek tartom, hogy Önt miért zavarja ennyire a testvére liberális stílusa (ami manapság nagy divat, de a véleményemet erről leírtam már itt, itt és itt is.)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita sz.

    Szép napot kívánok!
    Az én problémám párkapcsolati jellegű, 15 éve vagyunk együtt a férjemmel viszont az elmúlt 2 év katasztrófa.
    Már nem kommunikálunk kivéve persze a bevásárló listáról körül belül.
    Már minden módon próbáltam beszélni vele , sajnos kiborulós hisztis időszakok is vannak , önmarcangoló depresszió, és súlyos társas magány . Ő nem hajlandó velem beszelni a problémákról és rendíthetetlen. Lassan nekem kell orvos úgy érzem hogy feldolgozzam . Soha nem tudok jókor közelíteni és mindig ellenségesen fogadja . Négy gyermek után nem szeretnék egyedül maradni de ebbe belebetegedtem sajnos van hogy munkából haza felé hasi fájdalmaim vannak vagy éppen elmegy a hangom , már itthon sem csinál semmit és nem foglalkozik a gyerekekkel sem . Dolgozok utána itthon is van munka aztán tanulni a gyerekekkel és érdemben foglalkozni velük. Kérem segítsen utat találni hozzá!

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. A sok teendő mellett igen kínzó tud lenni, hogy a közeledési és kommunikációs kísérletei is kudarcba fulladnak a párjánál. A hozzá vezető út megtalálásához azonban önismereti munka szükséges. Nincsen olyan aranyszabály, ami minden kapcsolatban működik. 15 év után ugyanis a párkapcsolatok nagyon átalakulnak, az otthonról hozott viselkedésminták uralkodnak el bennük. Ezeken pedig nem lehet házi eszközök segítségével változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Remy H.

    Tisztelt Doktornő!
    Fiatalon megerőszakoltak, egy férfi fojtogatott is majd utána egyre több férfi erőszakolt meg még végül a szexrabszolgájuk voltam három éven kersztül. Életem legkeményebb három érve volt vagdostam magam, úgy büntettem magam ahogy csak bírtam undorodok magamtól, a testemtől. A mai napig nem bírom ha hozzám érnek elrántom a kezem, bepánikolok( a családba senkinek sem engedem meg, hogy megérintsen legyen az egy ölelés vagy csak egy kézfogás). Elkezdtem egy érintéses csoportot de nem segített nagyon. Ezen kívül meddő vagyok mivel nem fejlődött ki rendesen a méhem meg a fiatalon szerzett traumák nem tettek jót a testemnek. Fáj, hogy nem lehetek sohasem rendes nő vagy anya ez miatt. Eddig eltudtam ezeket viselni de két hónapja a legjobb barátnőmnek abortusza volt és csak én kísértem el a kórházba. Nem akartam elmenni mert hiszen nekem nem lehet soha gyermekem én nem akartam a kisbabának sem ártani, de meg kellett tennünk. Miután megtörtént az abortusz a barátnőm engem okolt a magzat halála miatt. Segítettem neki, kisírhatta magát rajtam és ez a hála… Összevesztünk. Vége a barátságunknak. Azóta vagdosom magam újra amióta meg volt az abortusz. Az egyik rokonunk tegnap halt meg öngyilkos lett. Nehezen viselem a halál gondolatát. Fáj minden, minden olyan üres és rossz. Elmondtam ezeket egy fiúnak akiben végre megbíztam( amióta megerőszakoltak nem nagyon bízok az emberekben főleg a férfiakban, de ő más volt!) Elmondtam neki sokat is segített, de mér túl sok volt neki az én problémám azt mondta hogy nem viheti helyettem a keresztem amiben igaza is van, de már nem beszélünk és hiányzik a társasága! Szeretném, hogy olyan legyen minden mint amikor beszéltünk, nagyon megnyugtatott, nem ítélt el attól függetlenül hogy szaxrabszolga voltam vagy meddő vagyok! Tudom, mindenkinek az jár ami jár és ez nem érdem kérdése de nekem ez már túl sok. Szeretnék megváltozni, segítséget kérni!
    Válaszát ekére is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Remy!

      Levele alapján azt gondolom, hogy olyan szörnyű dolgokon ment keresztül, melyek nagyon mély fájó nyomot hagytak az Ön lelkén, testén és a kapcsolatain is. Érdemes volna ezért mielőbb pszichoterápiás munkába kezdenie, melyet TB alapon a terüleileg illetékes pszichiátriai gondozóban érhet el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • VZsuzsanna

    Tisztelt Doktornő!
    Szükségesnek érzem, hogy kicsit elnyújtsam a levelem és ezzel a kérdésem, mert úgy tartom szükségét. Előre is köszönöm, hogy végigolvassa problémámat.
    Harminchoz közelítve elmondhatom, hogy lassan húsz éve szenvedek különböző eredetű, súlyos, évek alatt alig kiderülő betegségektől, átestem pár műtéten, stb. Most javuló félben érzem magam fizikailag. Elfogadtam, hogy ezzel is lehet élni és amennyire lehet, teljesen élem a napjaimat. Lelkileg viszont egyre inkább rosszabbul vagyok, ugyanis… nincs senkim, ezt érzem. A valóságban egy négy fős családba születtem bele, apa, anya, egy testvér. Senki egyéb. Sosem. Egymásra támaszkodtunk, úgy hittem, de nem így történt. Jó pár éve, többször elárult, hátbatámadott a családom- megvádoltak, megfenyegettek avval, hogy kidobnak, ellehetetlenítenek, mert én lelkileg tönkreteszem őket. Hogy az állandó stressz a betegségeim, műtéteim miatt szétzilálják őket. Hogy nem akarnak beledögleni, mondták. Mennyire voltam megértő? Amennyire lehet. Nem vagyok gyorsan hevülő típus, mondhatni, addig rúgdostak, addig mondták, ameddig pánikrohamot nem kaptam. Aztán még kettőt, ugyanazon a héten. Végül bekérettem magam pszichiátriára, nyílt osztályra. Szerencsémre elláttak, pedig nagyon féltem a dologtól- a kórház nem volt új nekem, de…mégis csak, tudja, milyen híre van ezeknek a helyeknek és főleg, a családom sem hitt abban, hogy létezik olyan, hogy lelkiprobléma. Hát, én rácáfoltam. Igen, ezt elég cinikusan jelenthetem ki. Pedig, én szeretném a legkevésbé, hogy egy újabb szőrfelállós, leizzadós, ájulós jelenetet végig éljek. Szóval, összekaptam magam, kijöttem a kórházból és határozottan nekiláttam rácáfolni a szavaikra- jól akartam érezni magam, minden ellenére. Ha nem ment, nem stresszeltem, végig gondoltam, mit tehetnék még. És itt jött az utolsó pofon, ami miatt most magának írok: ugyanúgy néznek rám, és tovább bántanak, felhánytorgatnak nekem mindent és a mai napig bármi problémájuk akad, annak okozóját, kiváltóját bennem keresik, eredeztetik. Pedig ez nyilvánvalóan nem lehet igaz. Mindenben nem lehet igazuk.

    A kérdésem az lenne, hogyan hárítsam a bántó megjegyzéseiket és hogyan gondoljak magamra úgy, hogy én egy jó, teljes, egész(séges) ember vagyok, miközben ők a szöges ellentétét állítják mindennek?
    Válaszát nagyon-nagyon megköszönöm és megszívlelem, Zsuzsa

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      Levele alapján azt gondolom, hogy mindenképpen javasolt volna önismereti munka megkezdése. Ennek segítségével fel kellene dolgoznia az Önt a családjában ért bántásokat. Egy jól működő famíliában ugyanis nem lesz bűnbak abból, akinek valamilyen betegsége van. Nagyon sok testi betgség ráadásul a lelki megterhelésekből fakad (lagalább részben). Erről bővebben írok itt és itt is írok.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot! Olyan problémám lenne ami igazából nem is probléma várandós vagyok és több ideje próbálkoztunk. Soha sem csaltam meg a férjem. Néha maszturbaltam de más férfival sosem volt semmi fele kapcsolatom rajta kívül. Most jutottam el arra a szintre h segítségre lenne szükségem mert tehetetlennek érzem magam de én félek hogy nem a párom az apuka akit egyébként nagyon szeretek. De tudom hogy sose csaltam meg akkor miért érzem ezt? Rajta kívül nem volt más kapcsolatom se testi semmilyen. Nagyon rossz hogy ezen agyalok közben nagyon boldognak kéne lennem. Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy a félelmének megértéséhez pszichoterápiás munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Kedves Doktornő!
    Nem tudom a kérdéseimre a választ és azt sem hogy mit tegyek jelenlegi helyzetembe..Már több mint 1 éve együtt vagyok a barátommal az én szüleim nem tudtak róla mivel rasszisták és tudom hogy nem engednék,a barátom akkor is kérte hogy mondjam el nem tettem neg voltak köztünk ezért viták de mindig figyelmen kívül hagytuk végül,nem rég elmondta anyukámnak mert félreértett..Azt hittem elfogadta anya és így minden rendben lesz,de tévedtem elmondtam rá 2 hónapra hogy mi is a helyzet,amit sejtettem be is következett,elvették a telefonon,az elérhetőségeimet megszakították és megtiltották hogy menjek bárhová vagy hogy beszéljek bárkivel is.Én 14 éves vagyok a barátom 20 éves.Feltettem azt az ötletet a szüleimnek hogy elköltözöm otthonról mert én ezt így nem fogom bírni kinevettek és azt mondták hogy felejtsem el terrorba fogok élni 3 éven keresztül majd ha meg betöltöm a 18-at akkor takarodok itthonról. (azért 3 év mert a 15. életévemet most töltöm be augusztusban.)A barátomnak saját lakása van,beszéltünk róla hogy elszököm hozzá és vele fogok élni,más megoldást nem látok én sem,nagyon szeretjük egymást és nagyon sok mindenen keresztül mentünk már,de ha elszököm akkor tuti hogy bemennek majd a rendőrségre,ez nem is nagxon érdekel,de most kezdeném el a középiskolát és megszeretném ha meglenne az érettségi nem is vagyok rossz tanuló.De így ha elszököm gondolom semmi lehetőségem nincsen rá hogy ugyanúgy elvégezzem az iskolát..
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nheéz helyzetben van és mivel a szülei az kényszerítés hangját ütötték meg igen nehéz lehet ezt a szituációt a békés hangnembe visszaterelni. Javaslom, hogy alaposan beszélje át ezt a helyzetet egy felnőttel (hívjon fel egy lelki-segély telefonvonalat) és gondolják végig, hogyan lehetne meggyőzni arról a szüleit, hogy az Ön érzelmeit is vegyék figyelembe. Hiszen attól, hogy Ön még csak 14 éves, ugyan olyan értékes emberi lény marad, mint egy felnőtt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Daryl I.

    Tisztelt Doktornő!
    Mostanában egy nehéz időszakon megyek keresztül. Teljesen tudatában vagyok annak,hogy nem normális amit csinálok ,mégsem tudok leállni. Már gyerekkoromban szorongásos tüneteim voltak, amelyek elsősorban az alacsony önbizalmam miatt alakultak ki. Ez odáig fajult,hogy ha túl “dominánsnak” látok egy bolti eladót, inkább hagyom a vásárlást. Az egyszerű ,hétköznapi dolgok ,mint pl kimozdulni egy baráttal, vagy telefonon időpontot kérni ,nehézséget okoznak és stresszel járnak. Úgy gondoltam megoldást jelenthet az,ha leadok pár kg-t. Azt képzeltem attól nőne az önbizalmam és jobb lenne a közérzetem. Eleinte csak odafigyeltem a táplálkozásra, majd amikor nem láttam az eredményt elkezdtem egyre kevesebbet enni. Az utóbbi pár hétben már szinte alig eszek, vannak napok ,amikor engedek a csábításnak és eszek valami hizlalót,de ilyenkor szégyenérzet támad bennem. A nyaralást se tudtam élvezni, megvontam magamtól az ételt, de a testem miatt annyira nem tudtam feloldódni,hogy teljesen felöltözve ültem a tengerparton. A diéta és a testmozgás mellett pár napja kipróbáltam egy fogyasztó teát és kapszulát. Annyira csak a fogyás lebeg a szemem előtt,hogy a rosszullétek sem állítanak meg a kúra folytatásában. Odáig fajult a fogyás mániám,hogy a saját fényképeim láttán, amelyeken vékonyabb vagy vékony vagyok ,irigységet érzek. Nem tudok megnézni úgy egy filmet ,hogy ne csak azt figyelném mennyire vékonyak a színészek.
    Tudom,hogy az aggodalmaim nevetségesek, de nem tudom ,mit kellene tennem ahhoz ,hogy jobban legyek. Nem érzem magam egészségesnek se testileg ,se lelkileg. Belátom azt is,hogy a fogyásom nem szükségszerű ,ugyanis 161 cm vagyok és 54-55 kg, de nem merem abbahagyni ,mert félek az esetleges plusz kilóktól.
    Köszönöm a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Daryl!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna komolyan venni ezeket az étkezési zavarokat és szakemberhez fordulnia. Az önbizalma pszichoterápiás eszközökkel megerősíthető és ettől elmúlhatnak a tünetei is. Ha Ön még nincs 18 éves, szólnia kellene a szüleinek és elmenniük együtt pszichológushoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Miklós V.

    Kedves Doktornő!
    A probléma megfogalmazása: Hogyan tudok elfogadni egy olyan embert, aki nem tudja elfogadni önmagát?
    Részletesebben: hosszú ideig voltam együtt barátnőmmel, 3.5 évig. Őszintén mondhatom, hogy nagyon jó ember, nagyon sok pozitív tulajdonsággal, amitől a mai napig jó szívvel gondolok rá. Viszont egyszerűen képtelen volt elfogadni önmagát, és bármennyi jót is tett újra meg újra (közös nyaralás szervezése, fogyatékos gyerekek táboroztatása, háziasszonykodás, odaadó magatartás a családért mindenek felett), mégis, nem tudta meglátni azt, hogy ő valójában egy nagyon jó ember, sajat véleményem szerint ritka jó ember. Masszív elégedetlenséggel tudott csak önmaga felé lenni, minden rossz dologért magát hibáztatta, és nem tudta meglátni, hogy amit tesz az emberekért, az mennyire szép, és nem tudta ez sem egy természetes elégedettséggel eltölteni őt. Én nagy fájdalmakkal szakítottam vele, mert nem tudtam inspirálni arra, hogy meglássa ezeket, és emiatt boldogtalan volt a kapcsolatunk. Tudom, nem válthatjuk meg más emberek életét, de akkor is, sokak változnak pozitív irányba az által, hogy van pozitív megerősítésük (nem is kevés).
    Mi a véleménye erről?
    Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Miklós!

      Nagyon nehéz lehetett Önnek ez a szakítás, hiszen érezhető a soraiból, hogy mennyire szerette ezt a lányt. Azt gondolom, hogy ha az ember nem tudja önmagát elfogadni, akkor hiába jönnek a külső pozitív megerősítések, vagy egy szerető társ, ezek hatástalanok maradnak. Az önutálat/bűntudat idővel a kapcsolataink rovására megy. Önismereti munka szükséges ahhoz, hogy megismerjük önmagunkat és elfgoadjuk, sőt megszeressük a saját negatívabb oldalunkat is. Hiszen az esendőségeink tesznek minket emberivé.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Bendegúz

    Kedves doktornő! Egy olyan problémám van, hogy tegnap egy weboldalon ahol ismeretlen emberekkel lehet beszélgetni írásban és csak a nemét illetve a korát tudhatjuk, 18 év alatt lányoktól kértem intim képeket de úgy hogy ők is belegyeznek tehát nem zsarolással vagy erőszakosan. Én is 18 éven alatti vagyok és bűncselekménynek számít e ha egy lány ebbe beleegyezett és küldött nekem ilyen képet. Folyamatosan ezen gondolkodok és nem hagy nyugodni a gondolat hogy valamit elkövettem.

    • Habis Melinda

      Kedves Bendegúz!

      Abban nem vaygok biztos, hogy ez bűncselekménynek számít, vagy sem, ezért ebben nem is foglalnék állást (jogi tanácsokkal foglalkozó weboldalon tudná ezt megérdeklődni). Javaslom azonban végiggondolásra, hogy mi motiválta Önt ebben illetve hogy mennyire vannak más, élő kapcsolatai is hölgyekkel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Tímea

    Kedves Melinda,

    2015-ben depressziós voltam, gyógyszert is szedtem másfél évig, ezután saját döntésből abbahagytam.
    Ez egyidőbe esett egy szakítással, amely elég fájó pont az életemben, talán nem túlzok, ha azt mondom, az eddigi legfájóbb. Több évig éltünk együtt és én 6 év után is nagyon szerettem még, de Ő már nem szeretett engem. Nem tudta kimondani, hogy elhagy, csak elhanyagolt, folyamatosan megbántott szavakkal, így én költöztem el egyik pillantról a másikra.

    Előtte is csak komoly, több éves kapcsolataim voltak, amikből én léptem ki, mégsem okoztak ekkora fájdalmat, mint ez. Mindegyiket el tudtam engedni rövid időn belül.

    Ennek már másfél éve, azóta viszont összetörtem, megváltoztam, nem találom a helyem a világban. Az életemet és magamat is üresnek érzem. Régebben mindig vidám voltam, felszabadult, társasági ember. A szakítás óta viszont megkeseredettnek érzem magam, nincs kedvem semmihez és úgy érzem megragadtam. Nem érdekel és nem motivál semmi, azt érzem elvesztem teljesen, elvesztettem önmagam is.

    Pszichológushoz is járok folyamatosan, de úgy érzem az sem segít.

    Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnék ebből kiszakadni.

    Lehetséges, hogy ez is depresszió? Talán ismét a gyógyszer lehetne a megoldás?

    Köszönettel!

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Javaslom, hogy a pszichológusának is mondja el azokat a dolgokat amiket leírt a levelében. Közös munkával végiggondolhatják, hogy milyen tényezők játszanak közre abban, hogy ennyire megsemmisítőleg hatott Önre ennek a kapcsolanak az elvesztése. Milyen korábbi veszteségekkel kapcsolódhat össze ez, vagy mitől változott meg ennyire a szakítás óta.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Andrea

    Kedves doktornő!
    Tanácsát szeretném kérni az alábbi problémára: akaratlanul csalom meg a barátom akit őszintén szeretek. A megcsalás neten keresztül történik és nem érzek semmit olyankor, hirtelen tör rám és nem tudom kontrollálni. Későn tisztul ki mit tettem. Évek óta küzdök ezzel sikertelenül. Segítségét kérem, köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levelében benne van a kulcsszó, ami segítene megoldani a problémáját, azt írja ugyanis, hogy akaratlanul csalja meg a kedvesét. A megoldást tehát az jelentené, ha önismereti munkával dolgozna azon, hogy ezeket az öszönös vágyakat tudatossá tegye, megértse. Ha érti, milyen érzelmek, vágyak kavarognak Önben akkor irányítani is tudja majd azokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Katalin

    Kedves Doktornő!

    A levelemnek azt a nevet adtam, hogy hárman egy párban. Igaz nem a klasszikus hármas de az eredmény a részemről ugyan az. Nagyon megalázottnak és ostobának érzem magam tőle. Lehet, hogy túl reagálom a dolgot, de nem tudok józan ésszel felülkerekedni a szituáción.
    Egy éve megismerkedtem a metrón egy nagyon szimpatikus férfival, német és itt lakik egy pár hónapig Magyarországon. Ő magyarul tanul én németül, így aztán hamar megtaláltuk a közös hangot. Közös tanulás, szimpátia, szerelem alakult ki köztünk. Már az elején tisztáztuk, mindketten egyedülállók vagyunk. Mondta, hogy van egy régi barátnő, de már csak a szó szoros értelmében barátnő. A barátom nyugdíjas gyógyszerész a volt élettársa egy magyar származású orvosnő, aki hol itt, hol kint él. Nincs köztük más, csak közös anyagi érdekeltség, amit a barátnő nem akar felszámolni “állítólag” Ezt a szituációt megértettem és ha nem is boldogan, de elfogadtam.
    Amikor komolyabbra fordult a kapcsolatunk egy pár napra meghívott, aztán többre és többre. A végén már több hónapot töltöttünk együtt. Amikor ott voltam vele, szembesültem a barátságukkal. Minden nap hívják egymást telefonon, 2-3 órát beszélgetnek, ha kell hajnalba ugrik ki az ágyból, vagy az ebédet hagyja ott egy jóízű beszélgetés kedvéért. A hölgy minden nap kiadja, az arra a napra kirótt feladatot, ő pedig mint egy gyerek, vagy kis kutya rohan és maradéktalanul teljesíti. Szóva tettem és nemtetszésemet fejeztem ki, a sok telefonbeszélgetés miatt, mivel gyakran a megbeszélt programjainkat változtatja meg egy-egy beszélgetésük. Nagyon kedvesen közölte velem, hogy ő egy önálló személyiség és nem hagyja magát korlátozni semmiben, bármennyire szeret is. A párom még soha nem volt nős, a szeretet és megbecsülés is mást jelent neki. Mostanáig 7 hónapot éltünk együtt kissebb nagyobb megszakításokkal. Most sok időt töltött otthon és mint kiderült találkozgattak is. Amikor hazajött Magyarországra nagyon különösen viselkedett, sokáig próbáltam megtudni, hogy mi történt? mi a baj? Semmi, semmi volt a válasz. A végén csak elárulta. Volt egy olyan elképzelése, hogy megkér, menjek vele Németországba és nézzük meg, hogy ott is működne-e? “Természetesen” kikérte a barátiköre véleményét is. Többek között a legjobb barátnője véleményét is, aki azonnal óva intette tőlem, mert csak kihasználom, csak a pénze, vagyona kell. A kihasználáshoz annyit, hogy az eltelt 1 év alatt soha semmit nem kértem és nem fogadtam el. Ha ott vagyok nála, gondoskodom róla, dolgozom a kertben, most már a rengeteg befőzésen is túl vagyok, mind ezt ellenszolgáltatás nélkül, csak szeretetből. Egy közös ismerősükkel beszélgettem és megkérdezte, miért csinálom ezt, mondtam, szeretetből, igaz ha jobban tudnék németül, akkor mint idősgondozó 3 hónap alatt, akár 1 milliót is kereshetnék kint. Nos ezt úgy mondták vissza neki, hogy 1 milliót vesztettem miatta. Ezért gondolta meg a velem való szorosabb kapcsolatot. Az összegyűjtött információt elmondta a pszichológusának, aki ezek után óva intette tőlem, mondván, hogy a barátai csak az ő érdekeit védik. Elmondta azt is, hogy haragszom ha néha beszélnek telefonon a volt élettársával, igaz azt elfelejtette megemlíteni, hogy napi 3 óra az a kis beszélgetés. A pszichológusa megnyugtatta, hogy nagyon értékes dolog, ha vége van egy szerelemnek és ilyen jó barátok tudnak maradni.
    A kérdésem ezek után, hogy érdemes-e folytatnom, csodára várnom? változhat-e még valami a javamra? Hagyjam az egészet? Állítólag nagyon szeret, de már ebben is kételkedem, ha egy év alatt nem ismert meg annyira, hogy ne kelljen külső segítséget kérnie, mit várhatok? Arra már rég rájöttem a kapcsolatuk olyan szoros, hogy soha nem lesznek képesek megszakítani. Van-e helyem közöttük, vagy fejezzem be?
    Üdvözlettel: Katalin

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna ezt a kapcsolatot önismereti munka segítségével megérteni. Ennek segítségével megválaszolni azt a kérdést, miért ragaszkodik az Ön párja ennyire ehhez a hölgyhöz? Miképp tudja őt ennyire befolyásoni? Szerintem nagyon gyanús, hogy ha egy szerelem “végeztével” valaki ilyen szoros kapcsolatban marad az exével.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P.László

    Kedves Doktornő!

    Párkapcsolati problémám van,
    párommal (32ves) 15 hónapja vagyunk együtt első 2 hónap nagyon jó volt majd 2hét mosoly szünet majd múlthét péntekig minden gyönyörű volt.

    Voltunk nyaralni 4napra én ő lánya meg testvére párjával, 4nap után jöttek felszínre gondok..
    Pénteken már alig irt elmondta az a baja 4 nap alatt semmit se vettem neki se lányának akár egy fagyi vagy lányának egy körhinta stb ez rosszul esett neki. megjegyzem többször kérdeztem szükségük van e valamire vegyek e válasz mindig nem volt! én nem vagyok erőszakos e téren így nem vettem.
    tegnap elhivtam párom a jövőheti falunapra ez is rosszul esett neki miért nem hivtam lányát is legalább szóban ez neki nagyon fáj..
    tudom hibás vagyok de komolyan ezek olyna hibák amiért ezt kell művelni és lehet akár a kapcsolatunkba kerül?
    elmondtam neki hibáztam tudom, de ezt meg kell beszélni hogy máskor ez ne forduljon elő, továbbá közöltem neki én tapasztalatlannak érzem magam olyan téren neki van gyerek nekem nincs és sok mindent nem tudok még..
    most kérdezi szüleimnek nem mondok el néha valamit hogy adjanak tanácsot, de elmondtam anyámnak ki elmondta ez hiba de le kell ülni megbeszélni, nem kell túl komplikálni mint párom műveli!

    Doktor nő adjon tanácsot segítsen, nem szeretném elvesziteni az életem értelmét!

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      A kérdését néhány napja megválaszoltam, kérem gördítse lejjebb az oldalt és olvassa el.
      Megértését és együttműködését előre is köszönöm!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Vőlegényem(24 éves) munkahelyén az alábbi dologra lettem figyelmes, kisért ki és utunk közben az egyik titkárnő(főnőké) kalimpálva köszönt kedvesemnek de szinte feltűnően kalimpalt neki kezével. Kérdőre vontam a párom miért köszön neked így… ő csak hárít támad és nem tudja okát. kértem tőle vond kérdőre a nőt mire volt ez a köszönési mód erre azt a választ kaptam ő tiszta ő nem vonja kérdőre őt ezért kirughatják stb… azóta nem keres nem hiv csak smsben közli én kepzelgek stb… hozzáteszem voltak nőügyei már Ön szerint a nőnek tetszik a párom? esetleg van köztük valami? köszönettel egy kétségbe esett nő.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt természetesen nem tudom, hogy van-e bármi a párja és a munkatársnője között, mindensesetre különösnek találom a vőlegénye viselkedését. Hogy mi lehet az oka ennek, azt vagy megkérdezi tőle, vagy lehetséges önismereti munkával végiggondolni a kapcsolatukat és ez alapján összerakni a mozaikdarabkákat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita

    Jo napot! 28 eves,6 eve hazas vagyok,es most valunk a parommal. Nem mukodik a kapcsolatunk,legalabb 3 eve mar,nincsennek intim kontaktusok,csak egyszeruen a megszokott mindennapi elet. Egyutt vasarlunk,rendezzuk a dolgainkat,beszelgetunk,de semmi tobb. Megis mikor ide jutottunk h elvaljanak utaink,mindd a ketten ugy erezzuk h ezt nem akarjuk,pedig szerelem nincs egyik fel reszerol sem. Miert erezzuk ezt igy,a megszokas beszel belolunk,vagy megis csak maradt meg a szerelembol,csak ennyi ev eltelte utan nagyon elridegultunk egymastol es nem igazan tudjuk hogy viszonyuljunk egymashoz. Kozben az eletemben felbukkant egy ferfi,a regi kapcsolatombol,bar most ugy erzem h nem szeretnek vele sem lenni. Annyit erzek h vissza szeretnem kapni a regi eletemet. Koszonom elore is a segitseget,jo tanacsat,mert most nagyon ossze vagyok zavarodva. Szep napot kivanok!

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Szerintem sokféle okból lehet ragaszkodni a társunkhoz, a szerelem csak egy ezek közül. Javaslom, hogy mivel nem akarnak külön menni, kérjenek párterápiéás segítséget, hogy együtt hatékonyan végiggondolhassák, milyen változásokra volna szükség az életükben ahhoz, hogy ismét boldogok lehessenek együtt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ivett

    Kedves Doktornő!
    Elég tanácstalan helyzetben vagyok! A legjobb barátom haverjába lettem szerelmes. 8 éve vagyunk barátok, de az utolsó 2-3 évben figyeltem fel a haverjára (Dani) , vele is próbáltunk baráti kapcsolatot kialakítani, de sajnos ez nem működött. Nem tudok rá barátként tekinteni. Sajnos így 2 éve szinte “barátság extrákkal” kapcsolatban vagyunk, de nekem ez nem elég, viszont Dani nem hiszem hogy szeretne velem kapcsolatot. Mikor próbálok tőle távolodni, akkor mindig visszahúz, egyszerűen nem engedi, hogy elfelejtsem. Mindig keres telefonon, közösségi oldalakon..vagy esetleg csak úgy meglátogat. Lehetséges hogy ő is többet szeretne? Vagy csak játszik az érzéseimmel? Én úgy érzem, hogy neki egy úgymond B terv vagyok. Az viszont tény hogy foglalkozik velem, meghallgat, ő is minden gondját nekem mondja el, ajándékokkal lep meg. Lehetséges hogy ez is csak a játék része? Ha felhozom neki a kapcsolatot akkor mindig azt mondja, hogy majd lehet egyszer úgy alakul, hogy összejövünk, de nem akarja ezt elrontani ami köztünk van, mert lehet elveszítenénk egymást. Ha más sráccal találkoztam, vagy randiztam azt mindig elrontotta nekem, hirtelen felbukkant és elérte hogy ne érdekeljen a másik srác, vagy féltékenykedett és ellenérvekkel győzött meg, hogy miért nem lenne jó választás. Nem tudom mit csináljak. Mit tanácsol, mit kellene tennem? Úgy érzem már nem bírom ezt tovább, én nem akarom elveszíteni, de szerintem ez nem mehet így tovább.

    Előre is köszönöm a válaszát!
    Üdvözlettel: Ivett

    • Habis Melinda

      Kedves Ivett!

      Levele alapjén én is azt gondolom, hogy nem volna jó így folytatni tovább ezt a “barátság extrákkal” kapcsolatot. Önismereti munka segítségével lehetne megérteni, hogyan és miért úgy alakult a kapcsolatuk dinamikája, hol lehetne ebben a folyamatba beleavatkozni, hogy valamilyen egyértelműbb kimenetele legyen a helyzetnek. Azt kapja meg ebben a viszonyban, amire Ön vágyik, vagy érthetővé váljon, miért nem lehet ezt elérni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ditta

    Kedves Doktornő!
    Ditta vagyok az a kérdező akinek 9 éve meg halt a gyermeke és a párom ezek után meg csalt mivel engem hibáztatott a történtek miatt! ez 2009 májusában történt és rá három hónapra édes anyám is meghalt! sajnos ezt nem tudtam fel dolgozni és pánikrohamaim vannak depressziós vagyok! mivel előző levelemben le írtam hogy párkapcsolatban vagyok de valamiért azt érzem h meg csal tudom hogy sokszor túlreagálom a dolgokat de nem tudom azóta senkibe sem tudok meg bízni! Lényegében azért írtam még mert küldött nekem egy kis levelet és lenne egy kérdésem!

    (( i Bár talán most hihetetlennek hangzik, érzelmi munka hatására ezekből a nehézségekből akár előnyt is lehetne kovácsolni.

    szeretném meg kérdezni milyen előnyre gondolt sajnos ezt nem nagyon értettem! válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Ditta!

      Általánosságban írtam, hogy a megfelelően feldolgozott traumák úgynevezett “poszttraumás növekedést” szoktak okozni. Hogy az Ön esetében mi lehet a tanulság/előny, azt Ön tudja majd meghatározni a nehézségek szakszerű feldolgozása után. Szeretteink halála kapcsán például ilyen lehet az édesanyjától kapott jó dolgok (pl. szeretet, gondoskodás) önmagában való megtalálása.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdv!Érdeklődni szeretnék 6 hónapos kismama vagyok 1,5 éve lennénk együtt párommal de 2 hete kidobott a lakásából.Össze vesztünk nagyon mivel én túlzottan féltékeny típus vagyok ő meg ragaszkodó jellem a “barátnőihez” hiába ígérte nem keresi őket megtette.8 hónapja ígérte h együtt maradjunk akkor a baba sehol se volt. Most hogy dobott terhesen néha keres de csak a baba miatt.Azt mondja ha nem lenne a baba nem keresne.Akkor miért hitegetett? NEM fogja fel.Nekem terhesen szüleim házában egyedülálló nőként fel kell dolgoznom ezeket miért hitegetett.Nem tudok még boldogan baba várásra gondolni.Kérem adjon tanácsot.Nagyon köszönöm.Szép napot.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek és nincs az a jótanács, amitől most jobban érezné magát. Ez sajnos ennél sokkal bonyolultabb. Szükséges volna hogy önismereti munkával megértse a kapcsolatuk dinamikáját, feldolgozza, hogy ilyen csúnya véget ért ez a viszony.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Dorina

    Szóval nem vagyok elég idős és épp ezért nehéz feldolgoznom a történteket.Nekem volt egy párom akivel 9-napig voltunk együtt és én nagyon megkedveltem azt hogy ő engem szeretett-e én azt màr nem tudom.De ennek a kapcsolatnak vége lett és én ezt nem tudom feldolgozni legfőbb képpen azért is mert nem a legmegfelelőbb körülmények között szakítottunk szidtuk egymást,és ez még nem a legrosszabb hallottam hogy megoldás lehet a vágdosás avval az indokkal hogy legalább kívül fáj és nem belül.Én elkezdtem ehez a megoldáshoz folyamodni,a kezemen combomon találhatóak a Hegek melyek emlékeztetnek a sok sok szenvedésre.Én tudom hogy nem ez a legjobb megoldás de már rengetegszer az öngyilkosságon forog az agyam mert én úgy érzem az a fiú nélkül nem értelmes élnem…….

    • Habis Melinda

      Kedves Dorina!

      Megértem, hogy megviselte Önt a szakítás. Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mielőbb pszichológushoz fordulnia, a vagdosás, mint fájdalom levezetési mód ugyanis igen veszélyes (és sajnos a feldolgozásban sem segít). Javaslom, hogy a szüleinek is mondja el az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatait (is).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Motoros man

    Jó napot!
    Nekem 1 kérdésem lenne
    Most lesz 3éve hogy volt egy motor balesetem. És ahogy vissza gondolok az egészre olyan mintha nem is én lettem volna az, akivel ez megtörtént.
    Ahogy nézegetem a régi képeimet olyan homályos az egész multam, mintha nem is az én életem lett volna. Ez miért lehet? Vagy a baleset tényleg 1 új életet adott volna? Kíváncsi vagyok mit mond! Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Motoros man!

      A traumatikus történések – mint amilyen egy motorbaleset is – lelkileg annyira megterhelő hatásúak, hogy könnyebb “elfelejteni őket” mint itegrálni az élettörténetünkbe. Ennek ellenére ez a mechanizmus kevésbé egészséges (sok negatív mellékhatása van), ezért érdemes egy-egy nehézség kapcsán átgondolni az ezzel kapcsolaban felmerülő emlékeinket, érzéseinket, gondolatainkat, másnéven önismereti munkába kezdeni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • László89

    Jó Napot!

    szóval hétfőn mentünk szoboszlóra egy 4 csillagos szállodába szálltunk meg, amit tavaly intéztek mikor ott nyaraltak így 50%os kedvezmény volt első nap hamar elment masszás pancsolás majd vacsi séta.,
    második nap reggeli után egy ilyen tréning volt minden új vendégnek, majd jött két úri ember ki felvázolta hogy van egy kedvezmény kártya 3évre szól amit lehet használni több 100 helyen, és 50-50% kedvezményt adnak, már nekem ez nem nagyon tetszett de nem mondtam senkinek, úgy lett volna én éva és tesójáék megvesszük közösen, de végül tesójáék kiszálltak, így mi maradtubnk, meg egy másik család közben Párom lányának megtetszett hogy ezzel a kártyával 200ezerért lehet menni kanári szigetekre 5 vagy 6 éjjelre oda, ment a csuda amiért kiszálltak a tesójáék és ezt nem beszélték meg velem évával.. én mondtam Évának felét állom mondja nem.. ő fizeti ki a mi részünk 80ezer ft …

    egész nap ideges, feszült volt,

    tegnap mikor jelentkeztünk ki akkor adják számlát, 0 megbeszélt 60ezer helyett, 95 ezer ftba került minden én meg éva egymásra néztünk és kérdeztük recepcióstól hogy van ez így.. majd elmesélte.. elvileg úgy beszéltük meg Párommal felét állom akkor 30lett volna de így adtam 45ezret,
    de már ez nem jött ki jól mert a tesójáék többiek mondják jó fukar vagyok… én kaptam.. ismét feszült ideges Párom…
    Mellé milliószor kérdeztem kell e valami neki, lányának bármi kaja pia,, de mindig a nemet kaptam,,
    pedig én bármit megvettem volna…

    tegnap is feszült ideges volt Párom így,….

    én tudtam hogy e miatt, 😞

    este hazaértünk ő dobronyba szüleihez én ide. nem is irt már szinte semmit én is bealudtam…

    ma kaptam mindent ismét én voltam a szar..

    bemásolom..

    Ezt nem kellett volna mondani .Én a tesodekna soha nem mentem üres kézzel mert tudom hogy gyerek van ,az más hogy nálatok nem viszek mindig valamit .Meg az utolsót is odaadnam barátaim gyerekének .Most is az utolsó kólát Lilinek adtam csakhogy lássák a figyelmesseget.De az hogy a baratnödnek meg Evinek semmi ?Ez kicsit szarul esett ,pedig én ràd is gondoltam minden téren amit magunknak vittünk .
    Gyüjtögessél így több lessz .
    Ha nyaralás számomra sose az van hogy spórolás ,nem hànyom pénzt de tudom mi az illendő …

    jelzem ismét többször kérdeztem egy nap vegyek e valamit éhesek e szomjasak e…. többet adtam szállásba is majd később vissza adta ,… nem értem mit kellett volna tennem? kapásból kifizetni 95ezret?? tuti vissza dobta volna.. mindent nyeljek be? nem kérdezhetek meg semmit se mi hogy van??

    most kurva szarul érzem magam hogy ilyen szerencsétlen, idióta,, semmire se való ember vagyok! 😞
    most ezt hogy tegyem jóvá??? mert ÉN VAGYOK A HIBÁS!!! 😞

    meglepem lányát egy mínőségi füllhallgatóval ez már folyamatban van… (hamarosan szülinapja és erre lenne szüksége így ezt gondoltam ki egyik meglepinek)

    irta is eddig milyen figyelmes voltam most meg nem tudja …

    várom tanácsát mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Nem gondolom, hogy Ön idióta, vagy semmire való volna, ahohy írta. Levele alapján azonban úgy vélem, hogy a párkapcsolatában fontos volna a nyít és őszinte kommunikáció magvait elvetni, ami a legtöbb esetben otthoni keretek között nem szokott sikerülni. Ezen kívül pőedig véget vetni a bűnbakkeresésnek, a párkapcsolatokban ugyanis kölcsönös egymásra hatások zajlanak. Javaslom ezért párterápia megkezdését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gy. János

    Tisztelt doktornő!
    Nem tudom merre lenne az előre. Barátnőmmel szeretjük egymást mindent megkapok tőle, ő is tőlem boldog a kapcsolatunk. De sajnos édesanyám, és két nővérem nem jön ki vele. Kezdetben minden tökéletes volt, édesanyám még az eljegyzés kérdését is felvetette. De egyszer csak történt valami amit még a mai napig nem tudom, hogy mi és sajnos a “család” és a barátnőm kapcsolata eléggé lejtőn van. Azt hiszik hogy ő nem szereti őket, csak pár alkalommal a sokból mikor találkoztak barátnőmnek is megvoltak a gondjai, amiket nem tudott elrejteni és azt hiszik, ő nem szereti őket. Hogyan lehetne, helyrehozni a dolgokat? Köszönöm, János.

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Levele alapján javaslom Önöknek a problémák nyílt megbeszélését, a félreértések tisztázását.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zs. Krisztina

    Tisztelt Doktornő!

    Vagy egy fiu az eletemben, aki megismerkedesunk tudtomra hozta, hogy daganata van. Osszejottunk, ez 2016.05.17.-en volt. Kezelesekre jart, minden oke volt. Megemlitem hogy egy tavkapcsolatrol van szo. A napokban kiderult, hogy a daganata ujra kialakult, mellesleg kozolte hogy nem erzi azt amit regen irantam (ezt nem azert mondta mert kiujult a daganata), es mind ezt a koltozese elott egy nappal. Az is kiderult, hogy egy masik lany is kepbe kerult, akirol nem tudom hogy kicsoda, mert a nevet nem mondja el. Azt mondja, hogy van eselyunk meg ujra egyutt lenni, hiszen en kuzdok, mert nem akarok egy 2 eves kapcsolatot csak ugy a semmibe hajitani.

    Nem tudom mit tehetnek, hogy hogyan viselkedjek, remelem tud egy kis motivaciot, segitseget adni.
    Elore is koszonom!
    Udv.: Kriszti

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszti!

      Levele alapján megértem, hogy nehéz lehet Önnek ez a helyzet. A valódi motivációt önmagában tudja leghatékonyabban megtalálni, ha végiggondololja, mi miért történhetett eddig a kapcsolatunkban. Mitől vált az szorosabbá, hogy változott a távkapcsolat jelleg miatt (volt-e egyáltalán valaha élő?) Mitől jöhetett a képbe a másik lány? Mit talál a párja őbenne? A párja akar-e még küzdeni a kapcsolatukért stb. A kérdések alapos átgondolásához önismereti munkára van szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edina B.

    Kedves Doktornö!
    nagyon kinos szituacioba kerultem.39 éves elvalt anyuka vagyok.Van egy 14 és fel eves fiam.kb 3-4 honapja észrevettem,hogy probal meglesni.eéiente ugy tettem mint aki nem veszi eszre..Aztan par het utan,megtalaltam a parnaja alatt egy bugyiban.Rögtön tudtam hogy miért van nála.Nem tudom mivel tennek jót neki..ha hagynam ,hogy kielje a kivancsisagat ugy teve mintha nem vennem eszre vagy ha kérdore vonnam?
    Nagyon jo a viszonyunk,de ez most egy kényes szituacio.Teny,hogy a válasom ota ami 2 eve tortent,nem volt kapcsolatom.Furcsa de egyben valahol izgato is,hogy nökent vonzonak talál.Ezt nem szabadna éreznem,de neha átfut az agyamon.Szoval nem tudom mit tegyek
    Köszönom a tanacsát
    Edina

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munkával kellene átgondolnia, hogy milyen hatással volt Önre a válása, miért nem kezdett azóta párkapcsolatba. Hogyan éli ki a szexuális igényeit? Az, hogy a fiával kettesben élnek, tudattalanul is beránthatja Őt az Ön párjának szerepébe, ami az Ő lelki fejlődésére nincs kedvező hatással. Az Önben meglevő “tiltott érzések” megfelelő keretek közötti komondása is nagyon fontos volna, mert ha ezt nem teszi meg, ezek az emóciók tudat alatt még erősebben fognak hatni az Ön viselkedésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eva

    Jo napot kivanok,

    kerem segitsen, mert megfogok mar bolondulni. Teljesen talacstalan vagyok. Szeptermberben volt a lagzim, es 2 evvel volt egy nagy csaladi vita anyukam tesojaval es annak 3 gyerekevel (40evesek). A sztori akor az volt, h mindennek az unokatesom elhorta az en testverem alaptalul. Ebbol kezdodott a botrany. tesom akkor 18 eves volt kb. Vilag eletebe provokaltak a tesomat es annak a pasijat. allanodan masztak ra a 40 eves unokatesom gyerekei (szinten 18 evesek)

    Na most, lagzi utan tortentek dolgok. A lagzimon ennek a nennyemnek az unokaja kiprovokalta a tesomat (elkezdte szopni az ujjat, ismet provokacobol es bele akarta dugni a tesom fiujanak a szakaba) a tesomnal sajnos letabadt es mindennek elhordta az unokatesom gyereket. Kozbe a masik unokatesomnak a gyereke lagzi utan elcsabitotta a sogorom (ha erti mire gondolok)…..na most anyukamnak a gonosz tesoja annyi mindent kitalalt rank, es kavart hogy ebbol lett egy nagy csaladi cirkusz. es kiabalja ki h mert milyen buszkek vagyunk, lenezzuk oket, (mert jo csaladba mentem ferjhez) pedig ez nemigaz. Egesz eletukben mindenkit csak kinevetnek, kibeszelnek leneznek, es aki nem osztja velemenyuket azok a rosszak. Kiprovoalnak, utana martirkodnak hogy oket hogy megbantottak.

    Most a mai napokba, csaljak el naluk allandoan a sogoromat, szeditik, jarnak egyutt boltba. direkt provokalnak. direkt. pedig Isten latja lelkem nem csinaltam nekik soha semmi roszat. irigyseg? ok is be akarnak vagodni? nemtudom mar teljesen hogy mi tevo legyek, igyekszem ignoralni. de egyszeruen nem megy, rajuk gondolok es gyomor idegem van. 1 eve is probalkozunk mar gyerekkel, nem akar ossze jonni, szerintem ennek is koszonheto…. mondtam a sogoromnak h mi nem vagyunk joban, de nem erdekli. ugyanugy veluk baratkozik. holott lagzi elott nemis ismertek egymast. most meg nagy puszi baratok hirtelen.

    en ezt mar nembirom, pedig annyira szep eletem lehetne komolyan, de allandoan van aki tonkre akar tenni es nem tudom ignoralni ezeket egyszeruen, mert tudom h szandekosan provokalnak. .:(((

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sürgető volna a családjában zajló tudattalan kapcsolati minták és dinamikák feltárása, ami csak négyszemközti keretek között lehetséges. Ezután lehetne csak a hatékony reakció módokat kidolgozni ezekre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Angelina S.

    Kedves Doktornő!
    Áprilisban férjem telefonján belebotlottam az előzményekbe. Október óta napi 3szor nézett pornót. Nem örültem neki, de a legjobban az zavart,hogy anya fia néven kereste a legtöbbet. Ez nekem elég perverz főleg,hogy néha úgy érzem kicsit szorosabb a kapcsolat közöttük mint kellene. Anyuka mindent a férjemtől kérdez. Állandóan kérdezi a véleményét. Régebben még férjem is gyakrabban hívogatta anyukát de ebből visszafogott mikor megemlítettem neki,hogy ez talán annyira nem egészséges. Főleg nem hogy férjemnek 2 báttya is van akiknek a kapcsolata a szülőkkel elég távolságtartó. Apuka mindenből kihúzza magát nincs nagyon véleménye semmihez. Nem tudom mit gondoljak, van két gyermekünk 1 és 3 évesek. Nem szeretném ha apa nélkül kellene felnőniük. Férjem nagyon szereti őket és engem is. Tudom érzem. Csak néha félek,hogy mi van ha valami “perverz ember” ami miatt még hülyén érzem magam hogy én 10 évvel vagyok idősebb a férjemnek és ugyanaz a keresztnevét mint anyukájának. Nem tudom, hogy ez valami komplexum lehet,. kezelhető-e vagy fussak? Anyukát ha rájön az 5perc elkezd sírni, hogy férjem a legjobb gyereke őt szereti a legjobban stb. Ja és mikor ez a filmes korszak kezdődött férjem akkor közös megegyezéssel magára vállalta a védekezést és elköttette magát. Mondván ő nem akar több gyereket. Mást nőt sem mi elegem vagyunk neki. Ez mind nagyon nagy vonalú és tudom, hogy nekem van a legjobb férjem. Csak ezt miért ilyen szavakkal kell beírni a keresőbe? Van milf meg mit tudom én. De pont ez? Kérdésem lenne,hogy ez normális egy 26 éves férfinél és én reagálom túl? Vagy van megoldás?

    • Habis Melinda

      Kedves Angelina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető az aggodalma. Az igen szoros anya-fiú viszony és az ilyen jellegű pornó fogyasztása között valóban elképzelhető, hogy van kapcsolat. Érdemes volna szerintem beszélgetnie arról a párjával, hogy hogyan éli meg ezt a viszonyt az édesanyjával. Mikor imponáló és mikor terhes a számára az Ő viselkedése. Fontos volna, hogy sikerüljön ésszerű határokat húznia a férjének a közelség-távolság kérdésében, hiszen ott vannak az egyéb családtagok is, akiknek szintén kellemetlen lehet ez a helyzet. Ha ebben komolyabb nehézésget tapasztal, akkor pedig érdemes lehet pszichológushoz fordulnia/fordulniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    Már 6 éve vagyok együtt a párommal. Pontosabban már vőlegényemmel. Én 24 vagyok, ő pedig 30.
    Az a problémám, hogy nem tudok szexet kezdeményezni nála. Mármint mindig eltervezem, hogy mikor haza ér kezdeményezni fogok, de amikor haza ér, egyszerűen nem megy. Egy r*bancnak érzem magam tőle, és félek a visszautasítástól is.
    Már nem egyszer leültünk megbeszélni ezt a problémát, hátha megoldást találunk rá, de nem sikerült.
    Az első 1-2 évben csak egy kicsit éreztem magam kényelmetlenül, de kezdeményeztem. Utána Ő munkahelyet váltott és akkoriban többször visszautasított, mivel fáradt volt és stresszes. Ezért nem csináltam többet.
    Most viszont szeretnék kezdeményezni és Ő is nagyon örülne neki, hogyha nem csak Ő kezdeményezne, de egyszerűen nem megy a fenti okok miatt. Tudom, hogy szeret és én vagyok számára a legvonzóbb nő, de valahogy nem tudok áttörni ezen a “gáton”. Azt is tudom, hogy teljesen normális lenne kezdeményeznem, hiszen már 6 éve vagyunk együtt. Semmit nem titkolunk egymás elől és mindent megbeszélünk. Egy pár pohár alkohol után minden gátlásom feloldódik és úgy sikerül, de hosszú távon nem megoldás.
    Hálás lennék, ha lenne valamilyen tanácsa a számomra.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sokféle tudattalan összetevője lehet annak, hogy nem mer szexuális közeledést kezdeményezni a vőlegényével. Önismereti munka szükséges az Önben meglevő gátak feloldásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. László

    Jó napot! Az lenne a problémám hogy az utóbbi pár hétben nagyon sokat gondolok a halálra.Emiatt nagyon rossz a kedvem,és nem tudom mit tegyek ellene.15 éves vagyok és nem szeretnék ilyeneken gondolkodni,de szinte mindenről a halál jut eszembe.Mit tegyek? Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      A halállal való mindennapos foglalkozásnak valamilyen oka kell legyen, ami önismereti munka segítségével tárható fel. Az ezzel kapcsolatos rosszkedv is így számolható fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Évi

    Van egy kedves ismerősünk, aki mindig mindenért megsértődik, pedig senki nem akarja megsérteni, megbántani. Ráadásul a sértettségét őrzi is, évekig neheztel a “sértőre”, pedig olyan nincs is.
    Egész életében tanult, mai napig foglalkozik az agysejtjei jó karban tartásával.
    A legutolsó főiskolát azért hagyta ott, mert a tanárja viccből azt mondta, hogy a vizsgára 4-es jegyet ad. Évek múlva (15 év után) nézte meg és derült ki, hogy jelest kapott.
    Állítólag ugyanezért köhög évek óta, főleg éjjel, illetve hajnalban.

    Tudunk segíteni neki, hiszen szeretetre méltó, csupa szív 70 feletti asszony?
    Köszönjük szépen.

    • Habis Melinda

      Kedves Évi!

      Levele alapján felmerült bennem, hogy az ismerősének olyan pszichiátriai zavara van, amin pszichiáter és gyógyszeres kezelés tudna csak hatékonyan segíteni. A gyanakvó gondolatok ugyanis megakadályozhatják az idős hölgyet az emberi kapcsolatok kialakításában és ápolásában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ene

    Mihez kezdjek az életemmel? Felnőttek a gyerekek, munkám van, családom van, csodás házunk van, viszont egyre unalmasabbá válik, hogy minden nap felkelek elmegyek munkába, hazajövök, takarítok.. Meguntam, és színt szeretnék vinni az életembe. Mit tegyek? Mivel dobhatnám fel az életem, s lehetne érdekesebb?

    • Habis Melinda

      Kedves Ene!

      A gyermekeinek kirepülése olyan krízis, ami után újra kell szerveznie az életét. A saját életének célját, önismereti munkával tudná megtalálni. Erről az életszakaszról itt írok részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Gréta

    Jo napot anyukám be képzeli magának hogy követik meg hangokat hall hogy rola beszélnek ez a 2. Dik eset 1 eve volt pont ugyan ilyen kérem segicsen köszönom 😀

    • Habis Melinda

      Kedves Gréta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ha az édesanyja szenved, akkor érdemes tanácsolni neki, hogy forduljon szakemberhez (akár háziorvosához, vagy közvetlenül pszicháterhez). Ha Ő nem, hanem Ön igényelne segítséget, akkor javaslom, hogy első körben a családtagjaihoz, vagy az Önt iskolából ismerő felnőttekhez (tanár, iskolapszichológus) forduljon. Ők a továbbiakkal kapcsolatban is tudnak iránymutatást adni Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina K

    Üdvözlöm!
    Kérdésem lenne. Terhes vagyok, épp a 25. héten járok. Mivel veszélyeztetettnek nyilvánított az orvos, már március óta nem dolgozhatok. Eleinte ágyhoz is voltam kötve, viszont május óta már szerencsére minden rendben. Igyekszem feltalálni magam, háztartást vezetek stb. A párom hajnali 4:45-től délután 3-ig dolgozik, miután hazaér nyilván gyakran fáradt és leginkább kicsit aludni, pihenni van kedve. Viszont az utóbbi időben egyre jobban foglalkozik magával. Mindig is hiú volt de mostanában egyre inkább a külsejével foglalkozik. Munka után minimum heti 3 alkalommal az edzőterembe megy pár órára, utána pedig szoláriumba jár. Leghamarabb 5 óra körül találkozunk de azután is készül a tudatos étkezésekre, másnapra, picit pihen vagy épp valami más elfoglaltságot talál itthon. Oda-vissza van a külsejétől és ezt itthon is gyakran emlegeti. Még a terhesség előtt abba kellett hagynom az edzést mert annyira féltékeny volt, hogy nem bírta elviselni, hogy nem odajárok edzeni ahova ő. Már jó ideje abba is hagyta az edzést. Most semmiképp nem mehetek edzeni a terhességem alatt, így ez nagyon kényelmes neki. Nyilván látom, hogy azért rám férne már egy kicsi edzés és barnulás de nem lehet, épp ezért nem érzem fairnek, hogy ő pont most kezd el ennyire foglalkozni magával amikor én kifejezetten nem nézek ki valami jól és esélyem sincs ezen változtatni még jó néhány hónapig. Állítólag nekem szeretne tetszeni és ezért csinálja, de mivel én semmi erre utaló megjegyzést nem tettem soha, nem vagyok ebben olyan biztos. Ráadásul így még kevesebb időnk van arra, hogy esetleg csináljunk valamit együtt délutánonként. Kb csak futtában 2 puszira, 1 ölelésre találkozunk és az ágyban este ahol ő egyből elalszik a fáradtságtól. Normális ez, hogy a terhességem alatt, így, hogy én nem vagyok épp a legjobb formámban ennyire elkezdjen a külsejével foglalkozni?
    Előre is köszönöm a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna megérteni a párkapcsolatában zajló folyamatokat. Azt írja, a párja korábban is hiú volt, sokat törődött a kinézetével. A terhesség előtt mennyi időt töltöttek együtt? Miben nyilvánult meg az Ő féltékenysége? Hogyan éli meg a párja az Ön állapotosságát? És a veszélyeztetett terhességet? Milyen az ő apasághoz való viszonya? Ön jelezte már felé, hogy több figyelmet igényelne? Ha igen, hogy reagált erre? Sokféle kérdés felmerül a probléma kapcsán, melyeket legkönnyebben párterápiás munka segítségével lehetne végigbeszélni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bné K. Zsanett

    Üdvözlöm! A 13 éves lányommal lennének problémák. Teljesen eltávolodott, utál. Nem akarja megmondani az okokat. Éhezteti magát, csak ebédet eszik azt is a telefonjáért cserébe. Júniusban kezdődött, mikor a facebookjába beléptem és szembesültem, hogy egy tanár bácsival és másik három 13 éves lányokkal létrehozták a Family nevű zárt csoportot. Amelyben a tanár buzdítja is a lányomat, hogy jogai vannak a szüleivel ellen fellépni, a túlzott korlátozás büncselekmény… stb. A tanár vett neki telefont, majd mikor azt megtaláltam, akkor a lányom saját telefonjára töltött 15ezer forintot. Így elvettem a telefonját, eltiltottam a tanártól meg a barátnőitől is, akik ugyanebben a csoportban benne voltak. Szerintem ezért utál. De ő azt mondja, hogy már nagyon régóta utál,csak most adja ki, eddig megjátszotta. Szerintem meg csak a tanárt védi, mert szerintem az tömte tele a fejét. Folyamatban van az ügy a tanár ellen, de pszichológusi segítség kellene, de csak augusztus 27.-ére kaptunk időpontot. Addig mit csináljak vele? Az hogy nem beszél velem az is rossz, de hogy enni se akar! Félek hogy valami baja lesz.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsanett!

      Levele alapján megértem, hogy nagyon nehéz lehet Önnek most. Fontos volna hogy pszichológusi segítséggel átbeszéljék, miért utálja Önt a gyermek, Ön türelemesen végighallgassa, milyen sérelmei vannak a lányának. Mi az, ami közel sodorta őt ezekhez az emberekhez? Nem gondolom, hogy az étkezésre rá kellene görcsölnie, mert ebből komoly játszmák lehetnek (kinek fontos, hogy egyen?).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S Sári

    Van egy fiú akivel egy ideje beszélgetek és párszor találkoztunk is. Kb négy hete kiderült, hogy még a volt barátnőjét szereti és jelenleg nem akar tőlem semmit. Viszont most újra elkezdtünk beszélni és egyszer találkoztunk is azóta. Legtöbb találkozás úgy ment hogy ott volt két barátja is. Egyszer találkoztunk csak kettesben. Most mit is szeretne? És miért hívja mindig a barátait is?

    • Habis Melinda

      Kedves Sári!

      Elképzelhető, hoy így akarja az Ön tudomására hozni, hogy pusztán barátkozni akar, nem pedig nőként közeledni Önhöz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Enikő Z Tné

    Sziasztok! Nagyon ki vagyok készülve! A férjemmel 2 éve vagyunk házasok és van 2 pici gyermekünk egy másfél éves kisfiú és egy 3 hónapos kislány! Nagyon sokat veszekedünk szülők miatt is mindenben nekik ad igazat lassan egy éve költöztünk össze de nem is velem tervezget hanem a szüleivel! Amit én mondok az sosem jó! Mindenre sajnálja a pénzt! De a cigi meg a kocsmázás a fontosabb mint a családja! Hétvégén is inkább kint van egésznap az udvaron mint hogy velünk legyen vagy inkabb a tesóival vagy szüleivel! Én már teljesen kivagyok készülve! Semmit nem tudunk megbeszélni mert akkor üvöltünk egymással! Nem tudom mit tegyek! Nem bírom…

    • Habis Melinda

      Kedves Enikő!

      Level alapján azt gondolom, hogy mindenképpen párterápiás segítséget kellene kérniük, ahol higgadtan tudnak majd beszélni a problémáikról. A párjának kellene ugyanis rájönnie, hogy honnan fakad az, hogy lojálisabb a szüleivel, mint a feleségével és a pici gyermekeivel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Diana

    Kedves Doktornő !
    Van egy volt kapcsolatom ami mar 10 hónapja véget ért számomra ….De a kedves Ex számára nem …
    Én azota elköltöztem tőle uj életet próbáltam kezdeni …. addig jól is ment ez a dolog még nem jött nálam szoba egy uj ferfi …tehát idaig en azt gondoltam hogy mi t barátok tudtunk maradni …azok utan hogy ő megcsalt levideozta es feltette a laptopjara amit en meg lattam utanna kivertem a balhet ő meg ütott rá lökött az ágyra majd onnan lerantott közben osszetorte a telofonomat ….na szoval most az a helyzet hogy ő erre az uj csávora nagyon kiborult mert én hazudtam neki hogy nekem nincs senkim persze azert nem momdtam neki mert tudom hogy kiborult volna es egyebkent is félek tőle …igy is lett kiborult mert meg lattam a lakasom elott parkolni az autojat …balhezik azota is es most mar oda jutottunk hogy szétszereli az automat hogy ne tudjak elmenni itthonrol van egy drónja amivel a haz felett szokott videozni figyeli az autot mikor van itthon es mikor megyek el valahova ha elmegyek itthonrol azonnal telefonlgat fenyeget mert tartozok neki egy osszegel es nem tudom meg adni meg egy regi titokkal nem merek most mar elmenni itthonrol az ember egyebkent ejszaka jon a parkolobs kontrolálni az autot ki van nálam meg ilyenek szombaton felhivott hogy szerelmet valljon betegesen szerelmes belém …nem tudom hogy mit csináljak ?! Külföldön elünk …. köszönöm a válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Diana!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna ebbe a helyzetbe másokat is bevonni és egyértelműen az exe tudomására hozni, hogy a félelemkeltő viselkedéssel sem fogja elérni, hogy Ön visszamenjen hozzá. Amennyire tudom, a zaklatás külföldön is jogi kategórai, ezért nem szükséges félelmben élnie. A barátság fenntartása a szakítás után a legtöbb esetben nem szerencsés, mert ha egy darabig nem beszszélnek/találkoznak egymással hamarabb alábbhagynak az egymás iránt érzett érzelmek és indulatok.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Admin

    Segítségre lenne szükségem! Mindjárt 8 hónapja nem működik köztünk a nemi élet. Nem tudom mit tudjak tenni mi a megoldás. Nagyon el vagyok keseredve ő azt mondja szeret nem csal meg inkább el hagy. Úgy másképp rendbe van amennyire lehet de a nemi kapcsolatunk az nem jo egyáltalán.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A szexuális probléma megértéséhez és megoldási lehetőségek kereséséhez párterápiás munka szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Maria P.

    Kedves Doktornő!
    Egy elég komplex problémával keresném meg, mely végül egy kérdésbe fog befutni.
    Születtem 1993 februárban, amikor édesanyám 21, apukám 46 éves volt. Utánam született még egy kislány. Azonban hamar kitűnt a korból adódó különbség. Apa nem véletlenül maradt ilyen sokáig agglegény, anya pedig vidékről felköltözve látott fantáziát a világlátott úrban.
    Először 1997-ben hagytuk el édesapámat, akinek akkor már anyukája tartott minket fogva a pincéjében, ekkor anyukám apukája szabadított ki minket végül.
    Tudom hihetetlennek tűnik, de emlékszem rá. A fogvatartott idő nincs meg, de mama dulakodása anya apukájával tisztán. Nem elmondásokból.
    Majd pár év vidéki, szoba-konyha/4 fő és “kád”, budi a kertben lét után anyukám 2002-ben visszament apukámhoz.
    Szigorúan fogtak, neveltek. Olyan hobbit választottak, amit nagyon nem szerettem, és cserébe 5 másikat soroltam fel, hiába. Nem lehettek barátaim, legalábbis iskolán kívül nem találkozhattunk. 12-13 évesen ki-kiszökdöstem otthonról. Anyu is érezte, hogy túl szoros a kötél, már félrelépegetett, melyekhez az alibit én szolgáltattam. (Közben mélyen elítéltem.)
    Apukám további terrora miatt (fegyverrel mászkált otthon, éjjel) egyik reggel anyukámat görcsben látva közöltem, hogy innen most megyünk. El is mentünk.
    Sajnos túl sokat zűllöttem, de közben a háztartást viseltem.
    Sokáig lehetne húzni ezt a rétest… volt egy nevelőapukám, aki hasonlóképp keményen fogott, testvéremmel ellentétben. Édes- és a nevelőapukám is a húgomat részesítette a szociális kimaradás előnyében.
    3 évvel időssebbként (már 18 évesen) sem lehetett barátom, illetve baráti társaságom.
    Elszöktem, végül apukám fogadott be. 2 év alatt, 1 év úgy telt el, hogy nem szólt hozzám, lehetetlen mennyiségű kacattal halmozta fel a házat, amin csak kis ösvény vezetett. Nem tudtam rendet tartani, lehetetlen lett volna, nem állt velem szóba, elköltöztem.
    Megint fűzhetném a szót. Utcán kirabolás (2-szer apukám, 1-szer idegen), megerőszakolás (barát 1-szer, idegen 2-szer), de ezeket érdemesebb tömören leírni.
    Ezeknek már 5 éve, és a köztes időt is kitölthetném balsorssal (azokat már magamnak okoztam, mert hiszek a döntésekben).
    Most itt vagyok 25 évesen 10 éve albérletben, 13 költözéssel a hátam mögött, miközben 2 fél ház van a nevemen, de aput nem lehet kirakni, mert gonosz. Folyamatos rettegésben vagyok, hogy mit vásárol/köt a nevemre a személyi adataim tudtában.
    Jelenlegi párom teljes családból származik, ahol apuka nagy vagyonra tett szert, aztán elbukta, a családi látszatot fenntartva.
    Az anyu szoknyája alul szabadult 26 éves fiút, aki ugyan érzte a nincstelenséget, de sok helyzethez képest relatívan, most én tartom el. Nem érzi a számlákat, az étel értékét. Szeretne segíteni házkörüli teendőkkel, de csak katasztófába fullad. (Egy víztartályt próbált megszerelni legutóbb, 50 000 Ft kiadást generált.)
    Szeretem, és úgy gondolom egyébként tökéletesek vagyunk egymásnak.
    Azonban a kiszolgáltatottsága és a “bénázásai” miatt egyre kevésbé vonz szexuálisan.
    Mit tehetnék? Hogyan segíthetnék a láng visszajöttén? Nem csak szexuálisan. Lehet ez még működő kapcsolat?

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Levelében nagyon komoly leki traumákról ír, melyek feldolgozása sürgető volna. Ha az ember ezek által megsebzetten él, ösztönösen is olyan helyzeteket teremt, amelyben a fájó élményeket újraélheti. Például olyan párt választ, akiről gondoskodni szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • E.Bálint

    Üdv.
    Egy olyan problémáról szeretnék önnel beszélni, ami már nagyon sok ideje tart, és az egész életem körül öleli. Biztos hogy nagyon sok mindenkit átélte ezt/ élt már ebbe. Én a maga segítségét szeretném kérni.
    Volt egy barátnőm, távkapcsolatban éltünk. Ezzel nem volt probléma, nem a távkapcsolat volt a probléma kiváltó oka. Minden más emberi kapcsolatomnál előfordul,ez , ez pedig nem más mint a féltékenység.A már-már beteges féltékenység. De tényleg. Megőrülök ettől. 17 éves kamasz gyerek vagyok, és nem tudok ez ellen mit tenni. A krónikus féltékenység miatt vesztettem el őt is, és jelenleg kilátástalannak érzem az egészet.
    Szóval a kérdésem fő témája, van mód a “gyógyulásra”? Próbáltam megismerni önmagam, tudatosítani önmagamba hogy nem jó dolog ez, de nem ment. Az egyik felem tudja, hogy alaptalanul féltékenykedek, és rászól a másikra, hogy álljon le, és ne féltékenykedjen, de a féltékeny énem teljesen elemészt a mérhetetlen szorongás érzet és fájdalom mellett. Ilyenkor úgy érzem hogy senkiben sem bízhatok. Kérem segítsen!
    Üdvözlettel: Bálint

    • Habis Melinda

      Kedves Bálint!

      Igen, van mód a gyógyulásra, de ehhez speciális keretek szükségesek. Önismereti munkával lehetne megérteni, milyen érzésekkel, emlékekkel és gondolatokkal kapcsolódik össze Önben a féltékenység. Ezeket mi aktiválja. Önismereti csoportban való rendszeres, hosszabb távú részvétel, vagy négyszemközti beszélgetés sorozat egy pszichológussal tudna segíteni ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lajos N.

    Tiszteletem, a problémám a következő: Párom munka mániás. Munkahelyén sajnos szezonban nincs megállás. Ez tart májustól októberig. Ilyenkor úgy érzem, hogy nem is párkapcsolatban élünk. Amikor végre otthon van akkor is a cég ügyeit intézi telefonon. Ennek ellenére mikor reggel elmegy dolgozni űr keletkezik a lelkemben annyira hiányzik. Nagyon rosszul érzem magam. talán depressziós vagyok, de nem biztos. Sírhatnékom van és azon rágódóm, hogy miért nem tudok annyit keresni, hogy neki ne kelljen túlóráznia. Ilyenkor semmihez nincs kedvem. Nincs ötletem és egyszerűen semmire sem vagyok jó. Érdeklődve várom tanácsát. Előre is köszönöm.
    Lajos

    • Habis Melinda

      Kedves Lajos!

      Levele apalján azt gondolom, hogy önismereti munkával kellene végiggondolni, milyen érzések és gondolatok kavarognak Önben, amikor a párja dolgozik. Ezek hogyan illeszkednek az Ön személyes múltjából fakadó gondolat- és elvárásrendszerébe. Az ézelmi munka hatására megváltozhatnak az Ön ezzel kapcsolatos érzései, vagy könnyebben elfogadhatja azt, ami nem lehet változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. István

    Üdvözlet! Én egy 31 éves fiatalember vagyok, nem túl sok tapasztalatom van az életben szerelemben meg főként, volt komoly kapcsolatom kettö is, de nem mondanám egyáltalán azt,hogy rendelkezem kellő tapasztalattal ,illetve probléma megoldó képességgel. Nos, a problémám a következö: tavaly tavasszal meg ismerkedtem egy gyönyörü nővel aki tölem 2 évvel fiatalabb és volt 2 gyereke 2 apától,nem is ez a gond, hanem az ,ami hónapok alatt történtek, 3.hónapunk után teherbe esett tölem, igaz, én szerettem volna,mivel erröl álmodoztam, egy családról ,közös életröl stb stb… hónapról hónapra egyre gyakoribbak lettek a veszekedéseink,eleinte miattam, mert szemen ütöttek olyan dolgok,hogy milyen elö élete volt a páromnak, rengeteg férfi megfordult nála és hagy ne mondjam milyenek… teltek múltak a napok,hónapok és kezdtem el felejteni ezeket a dolgokat, de szinte minden alkalommal meg gyanusított mindenféle növel,betegesen féltékeny volt és sokszor el fajult odáig a dolog,hogy kezet emelt rám, de nem is akárhogyan, ököllel ütött,rúgott,fojtogatott, autópályán vezetés közben elkapta a kormányt tőlem ami miatt majdnem balesetet csináltam 140es tempónál, ezek így mentek nagyon sokszor, el zavart sokszor tölük ugyanis anyjával él és két gyerekével, elhordott mindennek és megalázott szomsuédok elött, családja elött,kollégáim elött stb stb… egyre jobban emésztettem magam, hiába igérgette meg változik,nem tette. Nagyon durván meg vert fizikailag, ami sajnos hatott a lelkemre is,szó szerint meg viselt, munkában nem tudtam és nem tudok teljesiteni, este nem tudok aludni. Odáig fajult minden, hogy öngyilkossággal fenyegetett nem egyszer nem kétszer, egyszer rendöröket is hívtam hozzá mert én 250kmre dolgoztam és este 11kor azt mondta ,hogy végez magával és gyerekünkkel aki már pocakjában volt kb 4hónapos lehetett. Egyre jobban el gurult nálam is a gyógyszer,már nem tudtam elfogadni azt,hogy ennyire gonosz és rossz velem, hiába szerettem, már nem tudtam benne hinni és saját magától tolt el ezzel a viselkedéssel,mint közben ki derült, egyik exét se verte, pedig elvileg én voltam neki a leg helyesebb,engem szeretett legjobban, én voltam neki álmai férfija, mégse voltam neki jó. Dolgoztam éjjel nappal,hogy több legyen, igényesnek tartom magam és anyagiasnak hozzá teszem nem keresek rosszul,nem csavargom,nem iszok alkoholt,nem drogozom és soha nem csaltam meg mégse voltam neki semmibe sem jó!! Odáig fajult minden, hogy majdnem egy hete megint nekem esett amiatt, mert bele olvasott messsnger beszélgetésembe amit növéremmel beszéltünk,méghozzá pont a kapcsolatunkról volt szó, le irtam benne egyre jobban utálom,már nem tudom ezeket el viselni és folyton az exem miatt vergödik nekem,mert állitása szerint még mindig köztünk van és azon ügyködik ,hogy minket szét válasszon,hozzá teszem nem igy van, és egyikönk se akar semmit a masiktól csak van egy közös lányunk aki már 7 éves… szóval odáig jutottam,hogy totál ki forditott magamból ,nagyon nem érzem magam annak aki voltam és rettenetes nagy düh és fájdalom van bennem, a babánk közben meg született 1 hónapos múlt már , és nagykn sajnálom, nagyon hiányzik és az apai ösztön bennem meg van, annyira fáj ,hogy így alakult, annyira hiányzik a drága kis lányom, totál nem tudom mi tévö legyek, és már nem tudok normális mondatot se írni vagy mondani a mostani páromnak, úgy érzem ezek annyira meg bocsáthatatlan dolgok,hogy nem tudok többé normális lenni vele, hiába szeretem még ezek után is, már nem tudok benne bízni,mert igérte változik,mégse tette,én pedig már emiatt nem hiszek benne, így nem làtom értelmét, föleg nem ekkora cirkusz után… köszönöm türelmét ,hogy el olvasta ezt a jó pár sort, rövidebben sajnos nem tudtam volna le írni. Üdvözlettel, István

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      Levele alapján azt godolom, hogy szörnyen fájó dolgok történtek ebben a kapcsolatban, amik nem maradhetnak következmények nélkül. Ha szeretnék, hogy változások történjenek Önök között, akkor ehhez párterápiára volna szükség. Ez sajnos elengedhtetelen, a párja ígérete ugyanis sajnos édes kevés a probléma megoldásához. Ebben a helyzetben pedig Ön és a gyermek mindenképpen szenved, de lehet hogy a párja is. Egy ilyen érzelmi hullámvasúton ülni ugyanis nem kellemes.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Szabella

    Tisztelt Doktornő!

    A napokban döbbentem rá, hogy anyám súlyos narcisztikus személyiségzavarban szenved. Egyértelműen beteg, amelyet egy trauma váltott ki belőle, amely gyermekkorában érte.
    Apám évekkel ezelőtt elvált tőle, ám ő folyamatosan keres bennünket – ezzel lesz kapcsolatos a kérdésem.

    A gyerekkorom alatt alaposan kiismertem, így pszichológiai képzés nélkül is szinte bizton merem állítani, hogy narcisztikus személyiségzavarban szenved. Iskolásként rám erőltette, hogy csak ötösöket hordjak haza. Ha becsúszott egy négyes, rögtön ordított. A pénzt arra költötte, hogy minél jobban nézzen ki, így igen szűkösen éltünk. Segítséget kérni nem mertem, mert azt hittem, velem van a baj, annyira sokszor okolt engem, ha valami rossz történt. Amikor pedig (úgy gondolom) depressziós lettem a viselkedésétől, még akkor sem fordult felém segítő szándékkal, csak szidott, mert a faluban milyen furcsán néznek rá az emberek miattam. Én pedig az öngyilkosságot fontolgattam, és legalább háromszor tettem rá kísérletet (hála Istennek sikertelenül).
    Masszívan nem lát magában hibát, mi több, a valóságot is elferdíti, hogy igazolja saját magát. Amikor már nem lakott itthon, egy volt kolleginája visszamondta nekünk, hogy nekik azt mondta, habart bablevest főzött nekem. Pedig már napok óta nem lakott itt, és még csak a habartat sem szererem.
    Amikor apám számon kérte, miért költ el annyit magára, és miért nem törődik a számlákkal, még saját magát állt neki sajnáltatni, hogy neki milyen kevés jut. Persze apám tajtékzott továbbra is, ő meg kitalálta, hogy akkor felvágja az ereit. Ezzel az öngyilkossági hajlammal folyvást kibújt a felelősség alól – míg apám képes volt szeretni őt.
    Aztán már egyikünk sem bírta őt elviselni, és meg is csalta apámat. Előttünk tagadta, de az anyjáéknál dicsekedett vele, hogy már hónapok óta együtt van a fiúval (aki velem egyidős). Ezt pedig egyikünk sem tudta elnézni, így eldöntöttük, hogy kirakjuk a szűrét, mire nekiállt fenyegetőzni, hogy akkor feljelent a rendőrségen. Ha este elment a kis pasijához, apa “véletlenül” kizárta – ő betörte az ablakot és bemászott. Apám kétségbeesésében a nyilvánosság felé fordult: facebookos bejegyzésekben emlegette, mi minden rosszat tesz, amivel tudatlanul is pont azt érte el, amit kellett. Hamarosan megunta velünk a létet, és úgy döntött, visszaköltözik az anyjáékhoz. De oda is stílusosan tette: kivágta az ajtót és fújtatva annyit zengett: “Most mit bámultok? Hazajöttem!” Mondanom sem kell, az öccse, nagybácsim által ott is nem egyszer “véletlenül” kizárva találta magát.

    Most viszont behálózott egy másik férfit, vele él együtt. Ez nekem nem baj, vigye, aki csak tudja! Csak a probléma az, hogy kiköveteli magának azt, hogy visszajárjon hozzánk. A váláskor a bíróság előtt megegyezés született, mely szerint heti egyszer vasárnap látogathat. Ő azt állítja, megtörténik, mialatt havi egyszer, ha jön – de bár ne jönne! Egy szót sem szól, tévét néz, apámat elüldözi, hogy ne legyen jelen, mellettem elmegy szó nélkül, az öcsém nyakán ül, aki úgy undorodik tőle, hogy vagy befordul neki háttal a kanapén és csak fekszik, vagy inkább feláll és kimegy. Maximum megkérdi, beteg-e.
    Én azóta elköltöztem hazulról, a vőlegényemmel első gyermekünk születését várjuk. Csakhogy történt egy incidens otthon: kérdezte öcsémet, zavarja-e, hogy ott van, mire öcsém kijelentette, hogy igen, zavarja, és örülne neki, ha elmenne. Hát ezt ő meg is tette, becsapva maga mögött az ajtót, mert ő olyan sértett lett. Másnap meg küldte az sms-t apámnak: “Ha ezt nem fejezed be, feljelentelek!” Ő meg csak néz, hogy mégis mire fel jelenthetné fel? Amikor ha jött, mindig beengedte, és még az ellen sem lázadt, hogy ő fennhangon kikövetelte magának, hogyha jön, akkor az apa ne legyen jelen, neki addig át kell vonulnia másik helyiségbe.
    Úgyhogy kikövetelte apámtól, hogy adja meg neki a telefonszámomat, és most engem zaklat (egy hívására sem reagáltam, és nem is kívánok).

    A kérdésem kissé hosszú történetem után összetett lenne: hogyan kezelhetnénk ezt a helyzetet? Én próbáltam eltitkolni a kisfiam születését előle, de nyilván nem ment, egy faluban gyorsan mennek a hírek. Eddig sikerült elkerülnöm, de fog ez a stratégia működni a továbbiakban is? Vagy ha nem, mit kezdhetnék vele? Nem akarom, hogy a fiunkat is a saját eszközének tekintse.
    Valóban feljelentheti apámat bármiért is? Hazudhatja például azt, hogy ellene neveli a gyereket, amikor ez nincs így? Hiszen adott elég okot arra, hogy megutáljuk, csakhogy ő ezeket szerintem nem véli hibáknak. És ha azt hazudja, hogy apám nem engedi be, holott ez megtörténik? Veszélyben vagyunk?

    Az új párjának szívem szerint segítenék, akik ismerik, mind remek embernek tartják, én pedig nem szívesen látnám azt, hogy anyám őt is tönkreteszi. A kérdésem az volna, hogyan beszéljek vele, hogy megértessem vele, milyen emberre bukkant? Úgy látom, előtte anyám még nem fedte fel a “sötétebbik arcát”, ezért nem igazán hiszi el, hogy rossz ember lehet. De szeretném, hogy ő ne essen abba a verembe, mint mi, hogy anyám tovább szállva még további embereket tegyen tönkre. Vagy hagyjam, hadd ámokfusson? Jó lenne valahogy rádöbbenteni arra, hogy amit tesz, az mivel jár, hogy egyszer és mindenkorra vége legyen annak is, hogy folyvást keres minket, illetve annak is, hogy másokat féltsek az ő karmaitól.

    Mit kellene tennünk?

    Válaszát előre is nagyon köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Szabella!

      Köszönöm megkeresését!

      Egy családtagot – hiába ezzel foglalkozik az ember – még egy tapasztalt klinikus sem diagnosztizálhat éppen az érzelmi kapcsolat miatt. Így tehát a megalapozott diagnózis felállításához mindenképpen szakamber felkeresésére volna szükség. Ahogy annek megítélésére is, hogy okozhat-e bármilyen veszélyt az édesanyja lelki állapota önmagára, vagy a környezetére nézve.

      Az anyukájával való kapcsolatának átgondolásához pedig önismeretimunkára volna szükség. Nem elég igyanis “kiismerni a másikat”, meg is kell értenünk, hogy miért viselekdik úgy ahogyan, hogy minél jobban tudjuk kezelni a vele kapcsolatos konfliktusokat. Az Ön esetében pedig azt, hogy ne kavarják ennyire fel a vele kapcsolatos történések. A legagresszívebbnek és legrosszindulatúbbnak tűnő viselkedéseknek is megvan a saját, igen agresszív története.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bazsarózsa

    Elhagyhat a férjem azért mert nem tudok főzzni-sűtni, legtöbbször anyukámat hívom ha valamit nem tudok öszintén soha sem érdekelt a főzés,amúgy csak ezzel van bajom, takarítani azt szeretek, és van egy közös kis babánk is a férjemel 4 hónapja lakunk együtt egész jól kijővűnk egymással csak a főzéssel vagyok nagy bajban! Nem akarom hogy haza pakoljon a szüleimhez ez miatt a kis babámmal. Ön szerint mit csináljak hogyan tanuljak meg csak úgy egyik napról a másikra főzzni ??

    • Habis Melinda

      Kedves Bazsarózsa!

      Szerintem ezt a kérdést érdemes volna a férjének is feltennie. A párja talán látja, hogy Ön igyekszik megtanulni főzni, amit bizonyára értékel. Éppen ezért azt gondolom, hogy ez önmagában valószínűleg nem válóok.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Levente K.

    Üdvözlöm. A következő lenne a problemam, mely sajnos egy kicsit hosszúra sikeredett es mergemben talán nem mindenhol szalonképes a stílus de kérem nézze el nekem. Elképzelésem sincs mit kezdjek. Kérem olvassa vegig.

    Rájöttem hogy a parom nem szazas, Sot komoly problémái vannak. A gond az hogy most született kozos gyerekünk es c sokkal lett sajat lakásunk, amit nagyjabol az enpenzembol ujitottunk fel plusz apam segítségével. Csak 1,4 eve vagyunk egyutt, es hogy őszinte legyek nagyon megbantam. A csodas gyerekunket nem, de azt igen hogy egy elmebeteggel kell felnőnie, mert en ezt sajnos nem fogom tudni csinalni. Mar az elejen is furcsa volt nekem, mindig eljátszotta hogy vege szakitunk stb Aztan meg utánna mintha semmi. Azt hittem csak egy játék es majd kinövi. O gyereket akart mar az elejétől. De olyan dolgokat csinalt hogy megsértődött pl hogy fel nap utan nem hívtam leírta kb 5 oldalban hogy ez mennyire nem fog menni stb en mennyire leszarom nem foglalkozok vele vegul mindig letiltott facebookrol telefonról stb Aztan masnap felold de vegig eljatsza mintha szakitanank. Na ezt csinálta regen is. Terhes lett kozbe össze költöztünk mert en 200km re dolgoztam es csak hétvégente voltam ott, igen minden heten 200kmt utaztam. Aztan amikor Enis szakítani akartam nem engedte mar kb, hirtelen rendbe lett minden stb.. ez meg a gyerek elott volt. De minden heten veszekedtunk valami agymenesen. Az anyjaval is mindig össze veszik hogy mekkora szar nem foglalkozott vele stb de általaban csak facebookon. Am meg egy kis szelid halk lánykanak latszik, amíg valaki meg nem ismeri. Tragarkodik, uvoltozik a gyerek mellett is ha valami baja van. Pl volt olyan amikor terhes volt, kb 3 honapos, en felmentem 1 napra Pestre apam hoz. Egyszer csak jott a telefon hogy rajott hogy en oda megyek inni elvalunk soha nem latom a gyereket stb..de egész ejjel hivogatott, úgyhogy kikapcsoltam, na ez olaj volt a tűzre, Mind1. igaz hogy ittunk is apámmal de ezer eve nem beszéltünk szerintem ebbe nincs semmi. Volt olyan is hogy azzal fenyegetőzött hogy ongyilkos lesz ha elhagyom. Olyan dráma facebook szövegeket le tud irni hogy hihetetlen. Pl hogy en etlen szomjan vittem ot akorhazbA nem volt se vize semmi. Hat ez igaz mivel nem tudtam mit adnak ott es senki nem mondta hogy ezek kellenek, amint felhívott vittem mindent egybol. Anyam meg apam elutazott ide 200km re hogy felújítsák a lakast kb fel millios munkat végeztek ha nem tobb, ok fizettek minden anyagot kölcsönbe, es veluk is ugy össze veszett hogy égett a pofam vegig. Hívogatott hogy mit csinalok egész nap mikor itt festettem a lakasunkban, nem tudtam felhivni, na erre: ez volt az utolso o ezt nem csinalja nem latom a gyereket stb, de le se akarja tenni ilyenkor az a legszebb hanem provokál. Ezek utan mar en is bele mentem hogy Oke nekem is lesz jo ügyvédem, na ennyi se kellett. Azota is ezt nyomatja hogy Jajj igy ment el a kórházba hogy meg se született a gyerek mar el akarom venni tőle, meg ilyen hazugsag drámazos baromságok . Apámmal nem is beszelnek mert latjak hogy tok hulye. Nem zavarna ha nem menne a gyerek rovására. De ez barmikor uvoltozik kiabál rugdos siman hogy ott van a gyerek a kezebe. Van egy 3millios autóm, sajat lakasunk es jo fizetesem. A lanyok jóképűnek mondtak mindig is, sportos is vagyok, bár komolyabb kapcsolatom nem nagyon volt elotte, ez az en hibám is.. En 25 vagyok o 23 mindenünk meglenne de kb semmi halat nem latok csak hogy miert ilyen olcso kadat vettunk miert ez miert az stb.. szaros 160 ezres fizetése van (majdnem ezt kapta szülés elott is mert nalunk 90%ot fizetnek) csak a gyerek miatt próbálom elviselni de nem tudom mar Eskuszom. Es am meg elvárja hogy minden este kis puszikat adjak stb mennyire szeretjük egymast(kivéve persze habekattan) ez a mániája hogy atmegy masik szobaba ha nem megyek ki a szovabol, viszi a gyereket agyastul stb… Ugyh mindig en megyek ki. Ha meg elmondom neki hogy beteg állat azt csak sertegetesnek veszi. Ja vitatkozni nem lehet vele mert sertegetesesel reagál meg bezzeg te.. te meg ez te meg az… nem arra reagál amit mond neki az ember. Ja nem egyszer meg harapott hogy tobb hetig lila volt utoget rugdal stb.. nyilvan nem utok vissza. Mit lehet tenni kérlek mondjon valamit.

    • Habis Melinda

      Kedves Levente!

      Levele alapján egyértelmű, hogy mennyire megterhelő az Ön számára ez a párkapcsolat. Érdemes lenne ezért ezt részletekbe menően átbeszélnie pszichológussal, hogy kiadja magából ezt a sok feszültséget és hogy meglássa és végül megváltoztassa a saját szerepét ebben a megbetegítő kapcsolati dinamikában. Az Ön és a gyermeke érdekében ugyanis mielőbb valamilyen hatékony megoldást kellene találni az otthoni konfliktusokra. Ez azonban jóval bonyolultabb annál, minthogy egy-két jótanáccsal el lehessen intézni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • László K.

    Üdv!
    Barátnőm szexel zsarol hogy gyereket akar . Szexuális életünk egyre unalmasabb lett az évek során es persze egyre kevesebbszer . Ezt többször elmondtam a páromnak hogy nekem ez így ne jó ilyenkor mindig megsértődik ki cikiz hogy már megint ezzel jövök és mért nem akarok már gyereket. Itt sír hogy mért nem látja bennem a hajlandóságot miközben ő hogy igyekszik. 27 éves vagyok ebben a hónapban kb 4-5 szexeltem hol ebben az igyekezett. Állandóan hisztizik veszekszik.

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Levele alapján azt gondolom, hogy több probléma is felmerül. Előszöris a szexuális igények összeegyeztetése fontos volna a párjával, hiszen az együttléteikben mindkettejüknek kellene örömöt találnia. A gyermekvállaással kapcsolatos nézeteiket is jó volna megbeszélniük, megpróbálni közös nevezőt találni. A sok veszekedés hátterében megbújó érzelmeket is fel kellene tárni, hogy a helyzet megváltozhasson, higgadtabban folyjon a kommunikáció. Párterápia igénybevételét javaslom, ami segítene hatékonyan leküzdeni ezeket a nehézségeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vki mesekekekekt

    Nekem most az a gondom, hogy diák vagyok és, hogy meglegyen a 12 . osztály
    agusztus 30. pótvizsgáznom kell sajnos. Egész évben 1 bombázott a tanár pedig feleltetnie kellett volna és nem szeretem. MIT tehetnek, hogy legyen kedvem a tételekhez? Valami onile töri tanár esetleg?

    • Habis Melinda

      Kedves Vki mesekekket!

      Ha az online tanuláshoz van kedve, akkor az is jó ötlet lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Szidonia

    Egy fiatal lány vagyok, erdélyből 15 éves.
    Már egy jóideje bánt valami lelkelmben..
    12-13 évesen egyszer édesapukám összeveszett velem mert részeg volt.. egyedül voltam itthon mosogattam és az állította hogy hazudok neki.. hogy beszélek a kolegája fiával. S több mint beszélés. Ezt mondta. Beszéltem de mondtam neki hogy nincs semmi köztünk lehazudtolt.. elkezdtem sírni és majd odajött hogy miért sírok s elmondtam. Nemtudom akkor mi lett egyböl megölelt s bocsánatot kért sírva. Majd lefeküdt aludni.. azóta félek hogy megint ez lesz.. hogy nem vagyok jó gyerek számára.. van még egy 18 éves testvérem s olyan érzésem van hogy fomtosabb.. és az utolsó ok amiért érzem hogy más lettem az hogy multévben volt egy számomra fontos szerelmi kis kapcsolatom.. egyszer elhagyott mert állítólag részeg volt s azért szakított mivel nagyon nagyon szerettem a koromhoz képest jó kis idöbe telt amig kivertem a fejemből.. majd újra elkezdtet írni s visszairtam mert haragban nem szeretek lenni senkivel. És újra összejöttünk rá 2-3 hétre elhagyott.. megint, egy lány miatt. És úgy érzem elvette a bizalamam . Elvette a szeretetem. Már nem tudok bízni jol senkibe.. csaj jó kis idő után. És ezért kerestem fel. Nagyon szépen köszönöm előre.

    • Habis Melinda

      Kedves Szidonia!

      Levele alapján azt gonoldom, hogy több dolog is van, amiről érdemes volna rendszeresen elbeszélgetnie egy megbízható felnőttel. Van az Ön közelében iskolapszichológus? Szerintem nagyon fájó, hogy az apja nem hitt Önnek. Lehet, hogy az alkohol az oka… önismereti munkával lehetne tisztázni ezt. Ahogy azt is, miből érzi, hogy nem elég jó gyerek? Miben bánnak máshogyan Önnel és a testvérével? A párkapcsolatában is igen megterhelő ez a sok csalódás, törés. Érdemes volna végiggondolni, mik játszanak közre ezekben az fájdalmas eseményekben, a kapcsolatuk dinamikájából hogyan következnek a szakítások.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin T.

    Kedves Melinda!
    Nekem olyan problémám lenne már kb. 4 éve ami időnként enyhül, de aztán ismét felerősödik, hogy nem merek sok ételt megenni. Olyanokat sem amiket addig megettem. Mert félek,hogy allergiás leszek, bedagad a torkom stb…. 3 évig nem ettem halat, pedig szeretem. Most egy éve összeszedtem minden bátorságom és elkezdtem enni. De még most is csak akkor merem megenni, ha itthon van a férjem. Vagy mogyorót nem eszek, régen pedig nagyon szerettem, de már nem merem. Gyógyszereket sem merek bevenni, sőt még a vitaminokat is csak fokozatosan viszem be az életembe, mert félek az adalékaiktól. 5 éve halt meg apukám , hirtelen én találtam rá az otthonában. Rá egy évre kezdődött ez. Volt ez után olyan is, hogy nem mertem egyedül otthon maradni, de ez már szerencsére elmúlt. Nem tudom, hogy esetleg nem e ez a trauma ami kiváltotta ezt belőlem? Mit tudnék ezzel kezdeni. Nagyon zavaró dolog. A másik dolog ami van azóta, hogy sokszor félek,hogy rosszul leszek az utcán egyedül. Vagy sokszor jut eszembe olyan dolog, hogy mi lenne ha itthon lennék rosszul amikor egyedül vagyok. Nagyon idegtépő dolgok ezek. Mit tanácsol? Már gondolkoztam azon, hogy felkeresek egy kineziologust, hogy esetleg feltudja oldani ha van mit. Mit tanácso l mit tegyek? Egyáltalán miért van ez? 49 éves vagyok, gondolom változó korban is vagyok, már arra gondoltam lehet ez hozta ki ezeket a félelmeket. Előre is köszönöm válaszát.

    Üdvözlettel:Katalin

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Elképzelhető, hogy a feldolgozatlan trauma összefüggésben áll a tünetével. Ennek a kapcsolatnak a megváltoztatásához és a tünet elmúlásához pedig önismereti munkára van szükség. A változó kor is lehet érzelmileg megterhelő, hiszen ennek hatására megváltozik a nő szerepe a társadalmunkban. A lelki blokkok oldásának tudományosan bizonyított hatású módszere a pszichoterápia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Előre is elnézést ha hosszúra sikeredik a levelem. Volt egy hosszú komoly kapcsolatom, ami maga volt a tökéletesség minden téren. Leírhatatlanul szerelmesek voltunk egymásba. Sajnos évekkel később a családjával megromlott a viszonyom, a mamája mindenáron ki akart fúrni onnan, mindent elkövetett hogy elűzzön, pedig semmit sem ártottam neki soha. Végül elérte a célját sikerült tele beszélnie a volt párom fejét. Mikor elköltöztem persze futott utánam de nekem betelt a pohár. Lett egy új kapcsolatom, bennem nem tudott kialakulni a szerelem, csak szeretet. Azóta is a volt párom után vagyakozom, de kiderült időközben hogy terhes lettem, és már nem tudtam mit tenni, későn derült ki. Teljesen kétségbe estem, pláne hogy a párom azóta teljesen elhanyagol, semmi intimitás nincs köztünk pedig már 3 hónapos a gyerekünk. Az a kis szeretet is elmúlt belőlem.. Úgy érzem csapdába estem ahonnan nem tudok szabadulni, vissza szeretném kapni a régi kapcsolatomat, aki nem tud a gyermekről, de napi szinten tartjuk a kapcsolatot, és még ő is szeretne engem nagyon is de tudom hogyha elmondom neki a gyermeket abból balhé lesz, és el is veszthetem amibe végképp bele betegednék. Az apuka nem engedné el maga mellől a gyereket, és valószínű nem is hoznám magammal, mert az apja mindent meg tud neki adni, én sajnos jelenleg semmit sem. Emiatt is el vagyok keseredve. Ennek ellenére nem tudok és nem is szeretnék ilyen boldogtalan kapcsolatban benne maradni a baba miatt. Mit tehetnék? Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele nagyon sok, igen bonyolult kérdést vet fel, ráadásul ezek érzelmileg mind igen megterhelőek, ezért javaslom, hogy mielőbb kezdjen önismereti munkába. (TB alapon pszichológust a területileg illetékes pszichiártiai gondozóban talál, magán keretek között pedig én is szívesen segítek.) Ennek során többek között átgondolandó, hogy az anyósjelöltje vislekedése miként és miért tudta szétzúzni a szerelmüket, ebben mi szerelme és mi az Ön része. Mik azok a dolgok, melyek miatt nem tud elszakadni ettől a férfitól, annak ellenére, hogy látszólag már új életet kezdett. Hogyan alakult az, hogy bár érzelmileg ennyire közel érzi magát hozzá, a gyermekéről mégsem beszélt még neki. Miből gondolja azt, hogy azok a dolgok, amiket Ön ad meg a gyermekének kevésbé fontosak, mint amit az apja tud megadni? Abban egyet értek, hogy boldogtalan kapcsolatban élni semmiképp sem szerencsés hosszú távon, de a helyzet megváltoztatására többféle lehetőség is kínálkozik. Hogy az Ön számára melyik a legjobb, azt pedig csakis alapos átgondolás és érzelmi munka után lenne érdemes eldönteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktória

    Tisztelt Doktornö! Tanácsát szeretnem kerni. Öt honappal ezelött megismertem egy fiut, megbeszeltük h csak szex lesz köztünk és csinalunk majd közösprogramokat. Az elejen tetszett de aztan keztem ugy erezni mintha automatikus lennek számára, nem tekintett rám már nőkent. Ekkor szerettem volna befelyezni, de nem hagyta, azt allitotta már több vagyok neki mint egy szeretö. Megbeszeltük hogy egymáson kívül nem fekszünk le mással. Ezt mindketten megszegtük, de bevalottuk egymasnak és nem haragudtunk egymasra. Viszont most már az ötödik honapja ismerem és beleszerettem. Megmondtam neki, de nem igazan reagalt rá. Nem szeretnem vele megszakitani a kapcsolatot mert jol erzem magam vele, és ugy erzem nagyon jo barát, de azt szeretnem hogy ez a kötödes iránta elmuljon. Ha mással szeretkeznek ugy talán enyhülne? Köszönöm valaszat!

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Szerintem nem enyhülne a kötődés iránta attól, hogy mással van együtt szexuálisan és ez a helyzet érzelmileg már így is meglehetősen bonyolult. Javaslom önismereti munka megkezdését, hogy hatékonyan végig tudja gondolni, miért volt vonzó az Ön számára egy ilyen pusztán szexualitáson alapuló kapcsolat. Milyen a viszonya Önnek és partnerének az elköteleződéshez és az intimitáshoz. Ez hogyan értelmezhető tágabb kontextusában (péládul hogyan tükrözi a családi mintákat, elvárásokat, melyekben felnőtt).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Virag L.

    Egy kenyes kerdesben kerem a segitseget!
    En kulfoldon dolgozom,ellek, a felesegem othon el es dolgozik.Evente 4_5 szor talakozunk mar lassan 10 eve.
    Kb. 2 eve ereztem rajta hogy megcsal,igaz is volt,beismerte.Kb 2 even keresztul elt egy 10 evvel fiatalab ferfival. Miutan beismerte,megkert,maradjunk egyut,velem akar maradni.Megbocsajttotam,egyut maradtunk a csalad kedveert.Ennek orultem is elejeben,de ahogy teltek a napok minnel jobban ereztem rajta hogy irtozik tolem,a simogatasaimtol,a csokjaimtol.Nekem pedig hianyzik hogy erezzem hogy vonzodik hozzam,hogy ertekel.Hianyzik a noi vozodas erzese,az hogy kivan es ertekel.
    A kerdessem az mit javasol,mit csinaljak?En szeretnek vele maradni,de ez az eltaszitas,az hogy nem kivan es irtozik tollem g nagyon zavar,lassan kibirhattatlan,o nem ismeri el hogy igy van,mindig azt mondja hogy mit akkarok ebben a korban,megjegyzem hogy 50 eves vagyok,a felesegem pedig 44,26 eve vagyunk hazasok.
    Elore is koszonom a valaszat,akarmilyen fajdalmas lesz a szamomra!

    • Habis Melinda

      Kedves Virág!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Ragaszkodna is a feleségéhez, de teljesen egyetértek Önnel abban is, hogy egy álásgos kapcsolatban nem érdemes benne maradni. Valamilyen változásra tehát szükség van a kapcsolat javítása vagy lezárása érdekében. Úgy gondolom azonban, hogy bármilyen döntést csak a történtekkel kapcsolatos érzéseinek és gondolatainak alapos elemzése után volna érdemes meghoznia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    55 vagyok, feleségem 53, 35 éve ismerjük egymást, három nagyfiú, kettő házas, jól megvagyunk, hűségesen, feleségem templomba is jár, diplomások vagyunk.
    Utóbbi kb 2-3 éve figyeltem föl arra, hogy a feleségem a kelleténél hosszabb ideig megnézi a férfiakat, utána olvastam, 2-3 másodperc, többször is, pl boltban sorban álláskor vagy strandon, stb, már az az időtartam, ami után bármi is jöhet.
    Van jó pár “esemény” a tekintetekről ,de nem akarom untatni.
    Februárban volt az első hangosabb szóváltásunk ezzel kapcsolatban és teljesen fel volt háborodva, hogy kapuzárásom van, féltékeny vagyok, magamból indulok ki, nézessem meg magam orvossal, stb. Egyáltalán nem is tudja miről beszélek, májusban már sírt is, hogy nem jön velem sehova, nem bízom meg benne, meg hogy mennyire szeret. Biztos, hogy szeret, csak engem nagyon zavar, hogy az én jelenlétemben is ezek lejátszódnak, ha a barátnőivel van, az nem érdekel, mert nem tudok róla. (Egyébként volt egy pszichológussal egy bejelentkezett beszélgetésem és sajnos semmi érdemlegeset nem tudott mondani)
    Talán ezek a pasi nézegetések már régebbtől vannak és nem volt jelentőségük, vagy neki egy “kapuzárási” korszaka, vagy nekem és tényleg velem van a baj?
    Vagy engedjem el, úgy ahogy van? Mert tulajdonképpen semmi más nem történik, szinte mindenhova együtt megyünk, viszont ha rossz passzban vagyok, lerontja a hangulatomat, pár óráig nem beszélgetek vele, és folyamatosan küzdök magamban, hogy semmi nem volt, hiszen mindenki megnéz mindenkit, ő egy kicsit hosszabban, hát istenem!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezt a problémát nem egyéni keretek között, hanem párkapcsolati tanácsadás segítségével kellene kezelni. Ennek segítségével feltárható, hogy Ő miért bámul meg az Ön jelenlétében más férfiakat és gyanusítja Önt kapuzárási pánikkal. Elképzelhetőnek tartom, hogy Ő sem érti a saját érzéseit, motivációit, ezért a támadás a legjobb reakciója az Ön kérdéseire. Ha a kapcsolatuk megfelelően bizamlasan és jól működik, akkor meg tudják majd beszéni ezeket a sérelmeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    T.Zsanett! Lehet, hogy amit leirok csak nekem probléma , de nem tudok megoldást rá. A férjemmel közel 30 éve vagyunk együtt mindig is szerette a pornot. Ezt nem ugy kell elképzelni hogy napi gyakorisággal vagy hogy függö lenne, de bele-bele néz. Ez engem mindig is zavart. Elmodtam neki, azt mondta ez csak egy film és csak engem szeret. Ez biztos mert nap mint nap tapasztalom, de ha észreveszem iszonyu rossz kedv és egy csomo más érzés kerit hatalmába. Mit tegyek, hogy ezt eltudtam fogadni hisz nem tesz semmi bünös dolgot. Azt kérni hogy ne nézze szerintem önzés. De én meg rosszul érzem magam. Ne érezzem magam emiatt rosszul ? Gondolom nem olyan nagy bün ez csak én nem tudom elfogadni. Köszönöm. Anna

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Szerintem sem bűn a pornónézés, de könnyen okoz függőséget és irreális elvárásokat a szexualitás terén. Javaslom, hogy beszélgessenek az Ön ezzel kapcsolatos rossz érzéseiről illetve arról is, hogy neki miért okoz ez örömöt. Mit talál benne, ami miatt nézi. Ha izgalmat, vagy újdonságot keres, azt együtt is megtalálhatják a szexualitásban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. Lili

    A párommal egy hónapja szakítottunk, próbáltam randizni, de akkor mindig csak az jutott eszembe milyen jó volt vele..
    úgy érzem nem találok jobbat. Leszek még szerelmes ? Van értelme külső segítséget kérni ? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Levele alapján azt gondolom, hogy valószínűleg azért nem megy a randizás, mert erre még nem áll készen érzelmileg. Ha elgyászolja a kapcsolatuk felszakadásával kapcsolatos veszteséget, minden bizonnyal ismét készen áll majd egy párkapcsolatra. Ha erősen szenved, vagy úgy érzi, szeretné pszichológussal átbeszélni a történteket, érdemes lehet segítséget kérnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tímea

    Tisztelt Doktornő!

    Van egy fiu, akit nagyon szeretek, együtt is voltunk, de ő azt mondta hogy a szülei nem engedik sehova, ezért inkább legyen vége. Elhittem neki. Azóta, láttam és mondták is, hogy ugyanugy mehet bárhova. Ez nagyon fáj, és nagyon hiányzik és komolyan bármit megtennék azért,hogy az enyémnek tudhassam. Aztmondták,hogy harcoljak érte, de fogalmam sincs mit kéne tennem. Ön mit javasol? Válaszát köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Levele alapján felmerül a kérdés, hogy vajon miért mondta ezt a fiú, ha valójában elengedik a szülei. Lehet hogy ez egy kifogás, vagy Ő sem tudja, miért akar pontosan kilépni ebből a kapcsolatból? Ha nem lehet tudni mi volt a baja, ezt orvosolni is nehéz volna.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nikoletta

    Kedves Melinda!
    2014 -ben megismerkedtem egy férfival. Nagyon jókat beszélgettünk,röhögtünk. Mikor legelőször megláttam azt éreztem hogy mindig is rá vágytam. Minden nap beszélünk. Ha dolgozott személyesen ha nem telefonon. Egy áruházban dolgoztam ahol volt hogy hirtelen megjelent és meglepett. Mindig kaptam valamit tőle. Vagy egy bon bont vagy egy orchideát,amit mikor oda adott azt mondta addig éljen az a virág ameddig a szerelmünk,és h reméli sose hervad el. Imádtam ezt az időszakot vele,de a fekete leves csak most jön. 30 éves vagyok és ő50. De nem is a kor a bajunk mert azt megbeszéltük hogy a kor miatt nem lehet külön két szerelmes ember. Csak hogy ő nős volt. De nem tettünk semmit,mert szex nem volt köztünk. Bár volt h nagyon nehéz volt,de tudtuk h nem helyes. Aztán egy nap megkeresett és elmondta h a feleségének mesélt rólam. Persze megkeresett a neje bejárkált a munkahelyemre,telefonon zaklatott. Hónapokon keresztül ment mikor beszélhetett vele a férje hogy áljon le. Hál istennek vége lett. Akkor a szeretett férfi bejött hozzám,elmondta h elköltözött otthonról ,de vissza ment pár hónap után mert nem bírja a lánya nélkül hogy ne legyen a mindennapjaiban benne. Tudomásul vettem és ajánlottam,igaz fájó szívvel próbálja meg a nejével. Aztán nagyon rossz napokat éltem meg minden nap mert el is tünt. Aztán az egyik kollégámnak össze jöttünk. Született egy kisfiúnk. Aztán véletlen szerűen találkoztam a szeretett férfival aki elmondta h elvált és külön van a nejétől. Mikor kérdeztem hogy miért nem beszélt velem mikor összejöttem a gyerekem apjával azt mondta nem akart bekavarni mert neki az volt a fontos h boldog legyek és tapasztaljam meg milyen családban élni. 50 évesen ő tudta h gyereket nem akar. Azóta többször láttom. A problémám az h még mindig nagyon szeretem. Szeretem a gyerekem apját is de szerelmes a másik férfiba vagyok. De itt ez a tündéri 1 éves kisfiú akit nem tudnék elszakítani az apjától mert imádják egymást. Borzasztó rossz ez az állapot. Mert nagyon vágyom a szeretett férfira. Hogy miért szültem akkor egy másik embernek gyereket? Mert azt gondoltam a szeretett férfi választott és tovább akartam lépni hogy boldog legyek . De hiába itt a kisfiam aki a mindenem,még sem vagyok boldog. A gyerekem apjával képtelen vagyok szexuálisan együtt lenni vele. Ön kívülállóként hogy ítéli meg a dolgot? Előre is köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Nikoletta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, mert érzelmileg ez egy nagyon bonyolult helyzet. Önismereti munka megkezdését javaslom annak kiderítésére, mire vágyik Ön a leginkább (és miért) illetve hogy hosszú távon melyik út volna Önnek és a kisfiának a legjobb.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Renáta

    Tisztelt Doktornő!

    Nagyjából egy pár hónapja vannak gondjaink a párommal. Azaz inkább nekem vannak gondjaim, a párom próbálja ezeket kezelni. A probléma a féltékenység. Sajnos olyan mértékeket ölt, amiket nehez tudok kezelni. Amit már nem csinálok, de volt példa rá korábban, hogy beléptem a közösségi oldalára ott letiltottam egyes nőket, majd folyamatosan ellenőriztem, hogy így is maradtak e. Kerestem üzeneteket, amik nagy valószínűséggel soha nem is léteztek. Egyes képeken visszavontam a kedvelést, vagy kiléptettem nekem nem tetsző csoportokból. Ami még mindig gondot okoz, hogy nem tud eljárni a barátaival esténként (közös megegyezés alapján rz akkor történik amikor én este dolgozom, mert így nem vesz el a közös időnkből) mert én sokszor képtelen vagyok megállni, hogy üzeneteket irjak neki. Olyankor nem tudok figyelni a munkámra, egyre csak az jár a fejemben, hogy kivel van, mit csinál. Többször fordult elő, hogy írtam az adott barátnak, hogy tényleg vele van e stb.
    Ezek sajnos olyan dolgok lettek, amiket az esetek többségében egyszerűen mem tudok megállni és mindenféle összeesküvés elméletet szőni köréjük.
    Emiatt bajba került a kapcsolatunk, és mivel nem szeretném ha el kellene válnunk, látszólak gyerekes gondok miatt, úgy döntöttem tennem kell valamit,remdeznem kell a fejemben zajló gondolatokat.

    Köszönettel
    Renáta

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a féltékenysége megértéséhez és leküzdéséhez önismereti munkára volna szükség. Ennek segítségével a túlzott féltése és az emögött rejlő összesküvés elméletek is nagy valószínűséggel feloldhatóak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz.Kamilla

    Tisztelt Melinda!
    6 éves párkapcsolatomnak 3 hónapja lett vége. Ez idő alatt nem keresett engem, és ő kezdeményezte a szakítást. Voltak néha pontok, amikor beszéltünk egymással, egy két alkalommal amikor kerestem őt, és volt amikor nem reagált semmire. Az utóbbi 3 hétben heti egyszer felkeresett, volt amikor válaszoltam neki, viszont ő már nekem nem. És az elmúlt egy hónapban én őt egyszer sem kerestem fel, viszont az elmúlt egy hét során ő olyat csinál hogy letilt Viberen, majd két nap múlva feloldja, én ekkor sem kerestem,majd pár nap múlva letiltott, utána feloldott írt nekem, viszont válaszolni nem tudtam ugyanis újra letiltott, majd egy másik közösségi oldalon ahol két hónapja szintén letiltotta az üzeneteket, feloldott egyik nap majd másik nap újra letiltott. Érdeklődnék hogy ez a viselkedés mire utal, hiszen egyáltalán nem kerestem hogy esetlegesen ez zavarja és emiatt tegye ezt.
    Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kamilla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy elképzelhető, hogy az exe vívódik azon, hogy akar-e Önnel bármilyen (online) kapcsolatban maradni, vagy sem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Heni

    Kedves Melinda,

    az exem külföldi, én itthon vagyok 2 éve kb…de mindig kapcsolatban vagyunk.( Viber) Most közös nyaralást szervezek vele…nem birom öt elfelejteni akkor se ha minden ellenünk van. Kint nem volt állásom…és munka miatt jöttem haza…sokat is vitáztunk az utobbiakban mikor együtt éltem vele….de senkivel se éreztem olyat mint vele..bár volt pár kalandom itthon azota…de még mindig töle akarok gyereket. Mi a baj velem? Mit tegyek….olyan se veled se nélküled…megörülök igy.

    • Habis Melinda

      Kedves Heni!

      Megértem, hogy igen nehéz lehet Önnek ez a párkapcsolat, de mégsem tud kilépni belőle. Sőt, a nehézségek ellenére mintha még jobban kötődne ehhez a férfihez. A se veled, se nélküled kapcsolat dinamikájának megértéséhez önismereti munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Emese

    Azzal a problémával fordulok ide hogy a barátom akivel 8 hónapja együtt vagyok egyszerűen gyűlöli a családom beleértve édesanyámat is. 15 éves vagyok es először érzem azt hogy igazán szerelmes vagyok lehet hogy gyerekes de kimondhatatlanul szeretem ezért okoz akkora fájdalmat hogy folyamat ocsarolja illetve szidja nekem a családomat. Próbáltam vele beszélni egy kis ideig minden rendben ment aztan újra kezdődött..mit tegyek? Tanácstalan vagyok.

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      Megértem, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a párja nem kedveli a családját és ezt rendszeresen kifejezésre is juttatja. Javaslom, hogy beszélják át egyszer alaposan, kivel mi a baja, ha szükségét érzi bíztassa Őt a konfrontációra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • -

    Tisztelt Doktornő!
    14 éves lány vagyok, és tanácsot szeretnék kérni. Pár hete kezdődött, hogy abbahagytam a rendes étkezést. Először 3 napig nem ettem, aztán némi zöldséget. Négy napja valamivel több ételhez nyúltam, de akaratlanul meghánytattam magam. Azóta nem tudok vele leállni. Mindennap próbálok tenni ellene. Próbálok enni, és ha nagy nehezen sikerül, magamba tartani, de mindig kudarcba fulladok. Mi lenne a helyes? Mit kéne tenném, hogy ez máshogy legyen?
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne pszichológushoz fordulnia, mert az evéssel (hányással) kapcsolatos zavarok kezáse nem oldható meg házi körülmények között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Beti k.

    Tisztelt doktornő szeretnèm tudni mi történik velem .Az utobbi időben azt tapasztalom hogy mikor tavol vagyok a páromtol őrülten hiányzik és a vonzalom köztünk továbra is a tetőfokon van.De mégis mikor szeretkezünk én érzéketlenné válok .Mintha aktus közben már nem Ő lenne velem és minden vágy amit iránta érzek megszűnik létezni.Mi lehet a gond velem ?Nagyon szeretem Őt és nem tudnám elviselni ha elveszíteném .Félek ha rájön hogy nem tudom élvezni vele a sexet akkor majd elhagy mert nem fogja elhinni hogy szeretem Őt.Előre is köszönöm válaszát,tanácsát

    • Habis Melinda

      Kedves Beti!

      A szexuális aktus közbeni érzéketlenné válásnak sokféle oka lehet, melyet nem lehet levelezés útján kideríteni. Javaslom, hogy forduljon pszichológushoz személyesen, ahol lehetősége lesz részletesen is átbeszélni ezt a problémát, önismereti munka segítségével megérteni érzelmei és teste működését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. annamaria

    Jo napot kivanok es ojan problemaval fordulok onokhoz szeretnem a segicsegukot keni mitol lehet ez nekem a fejem mindig megy fere inkabb jobb irany ba soha nem tudom egyenesen tartani es remeg is

    • Habis Melinda

      Kedves Annamária!

      Levele alapján neurológiai vizsgálat szükségessége merül fel, javaslom, hogy kérje először a házoirvosa segítségét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ditta

    Tisztelt Doktornő!
    olyan problémával fordulok önhöz hogy 9 éve halva született a gyermekem! sajnos mai napig nem tudtam fel dolgozni ezt a szörnyű tragédiát. azóta a párommal szét mentünk meg tudtam h meg csalt engem és engem hibáztatott a történtek miatt! Próbáltam fel dolgozni de nem sikerült azóta depressziós vagyok pánik rohamaim voltak! de ahogyan próbáltam ujj életet kezdeni elmúlt egy idő után ! Azóta persze van ujj párom de sajnos nem tudok benne meg bízni azt érzem h meg csal engem és a sok képzelgésem miatt újra előjöttek a rohamok ! persze nem teszi félek hogy tönkre fogom tenni a kapcsolatunkat a képzelgéseim miatt!
    doktornő mit tegyek hogy ujjra a régi önmagam legyek ? vagy talán az már soha nem lesz? válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Ditta!

      Levele alapján érthető, hogy nagyon nehéz Önnek. A gyermekének halála és a megcsalás azonban olyan szörnyű traumák, melyket pszichoterápiás munka segítségével lehetne csak feldolgozni. Bár talán most hihetetlennek hangzik, érzelmi munka hatására ezekből a nehézségekből akár előnyt is lehetne kovácsolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Tisztelt Pszichológus!
    Olyan problémám van,hogy stresszhelyzetek,illetve unalom esetén nagyon sokszor nyúlok ételek felé,mert az evés megnyugtat és kellemes időtöltésem is. Szeretnék leszokni erről,mert az utóbbi időben sokat híztam. Olyan kérdésem lenne,hogy milyen tevékenységgel tudnám helyettesíteni az evést pl. stresszhelyzetekben?
    Köszönöm a válaszát!
    Anna

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Bármilyen, Önnek tetsző pótcselekvést választhat az evés helyett. Amennyiben nyitott erre én, önismereti munka megkezdését (is) javasolnám, hogy többféle stresszkelési technikát is megtanulhasson, fejlődjön a nehézségekkel való megküzdésre vonatkozó képessége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marcsi

    Tisztelt Doktornő!
    25 éves pánikbeteg vagyok. A problémam 2010-ben kezdődött, szülés utáni súlyos depresszióval, melyet a Falven nevű kedely javítóval kezeltek. Mivel egy idő után jobban éreztem magam, így el hagytam a gyógyszert, a kezelesekre sem jártam. Azt követően, rá 2 évre, családi problémaim miatt, gyakori volt az alkohol és különböző, pszicho aktív szerek használata, amely(úgy vélem és háziorvos szerint is) a panikbetegseg kivalto oka volt. Frontin ajánlottak, amit alkalom szeruen be vettem. Majd az elet vitel hatására szerencsére ez el múlt. Egy kisebb mértékű, “trauma” hatására viszont, a korábbinal is több alkoholt fogyasztottam fel éven keresztül. Ennek véget vetettem, viszont, 2017- októberében elhunyt édesapám, akivel bár kis gyermekként nem volt közeli kapcsolatom, az utóbbi években viszont annál inkább, így a halála eléggé megviselt. Attól a pillanattol kezdve lettem ismét pánikbeteg. Nem éreztem szükségét a gyógyszer szedésnek mert tartottam a függösegtol, de mivel külföldre költöztem, ahol elszigetelten éltem a csaladtagjaimtol és a kommunikáció sem volt lehetséges így teljesen magamba fordultam, ami által a panikbetegsegem és a rohamok is fel erősödtek, így a gyógyszer mellett döntöttem. 0,25-os frontint szedek naponta 2 és felet. De időközben terhes lettem, viszont mára már úgy érzem képtelen lennék, gyógyszer nélkül élni a napjaimat. Sajnos mindezek mellett párkapcsolati problémákkal is küzdök. Amiről úgy vélem, hogy a depresszió illetve a ki égés is közre játszik. Érdeklődésem a pszichológia iránt, elég nagy, igyekszem először fel ismerni magamban a problémakat,viszont ezek megerositesere van szükségem, illetve tanácsra, a panik betegségem kezelesere!. Ezen információk remélem segítenek önnek, hogy megfelelő tanáccsal tud szolgálni, válaszát pedig előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Marcsi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szükséges volna az Önnel történtek pszichoterápiás munkával történő feldolgozása, ami tökéletesen és hosszú távon ki tudná váltani a gyógyszerszedést, amely terhesség mellett a legtöbb pszichiáter és gyógyszerész szerint nem javasolt. A lelki munka csakis speciális, négyszemközti keretek között történhet, ami nem egyenlő az írásos tanácsadással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viki N.

    Kedves Melinda,
    Éveken keresztül vágytam egy kapcsolatra, a szerelemre. Végre összejött 2 hónappal ez előtt, de ez alatt a két hónap alatt én egy másfél hónapig tartó torokgyulladással küzdöttem. Mellette kijött a pánikrohamom is hogy nem javul az állapotom. Mellette elkezdtem fogamzásgátlót is szedni amit sose akartam. Én már tudom mennyi minden bajom volt mellette. Szerencsésen talán mondhatom, hogy most jól vagyok viszont el vagyok keseredve a párom miatt. Én egy nagyon sok szeretetet adó ember vagyok, viszont megtanultam, hogy másoktól ne várjam. Arra nem voltam felkészülve hogy a szerelmemtől se. Nagyon hányatott gyerekkora volt. Verték. Nem szerették. Nem tanult meg szeretetet adni. Én még is hogyan segíthetnék neki ebben ? Mivel nem kapok szeretett tőle úgy ahogy szeretném és sokszor elutasító mert nem tudja kezelni így kicsi lelkemnek néha ez fájó … Nagyon szeretem és szeretnék rajta segíteni nem pedig azt a megoldást választani, hogy elhagyjam …
    Tudna tanácsot adni ?
    Mindig azt mondja hogy megold mindent egyedül, mint eddig is. Nem számíthat senkire. Próbálom rávenni hogy rám számíthat, valamennyire már megnyílt nekem. Mondtam neki hogy beszéljen, beszéljen az érzéseiről, a megélt eseményekről legalább közben is rájöhet valamire. Reménytelenek érzi. Érzéketlennek érzi magát. Azt hiszi nem tudd megtanulni szeretni. Nem tudja ezt hogyan lehetséges. Szívesen fejleszti magát de zsákutcába ért és úgy érzi nincs értelme így …
    Kérem segítsen pár tanáccsal.
    Köszönöm szépen és örök hálám,
    Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párkapcsolatgában Ön sem lehet tanító szerepben (vagy, ha ezt választja, akkor pedig a romantikus viszonyt kellene lezárniuk, mert a kettő összeférhetetlen). Ezért párterápiás munka szükséges ahhoz, hogy megismerjék egymás szeretetnyelvét. Közösen kimunkálják az adás és a kapás egyensúlyát a kapcsolatukban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Alexandra

    Tisztelt Doktornő!

    A problémám a következő lenne: Egész életemben szóbeli bántalmazásokat kaptam a családomtól hogy en nem vagyok jó semmire és semmire sem viszem majd az életben, ezért folyamatos megfelelési kényszerrel küzdök/küzdöttem. A szüleim elváltak anyukámmal élek kiskorom óta a nagymamáméknál, mivel az ‘apám’ születésemkor lemondott rólam mert lány nemű gyereke lett. Gyerekkorom alatt sem kaptam túl sok szeretet hanem csak a folyamatos bántásokat bármit is tehettem. Legtöbbször sajnos a pénzen megy a vita, hiszen én még nem dolgozom mert tanulok, és mondván így ők eltartanak engem. Úgy érzem ezektől a dolgoktól teljesen érzelem mentessé váltam, nem tudom elhinni vagyis elképzelni hogy bárkinek is megfelelnék vagy szerethető lennék. Párkapcsolataim sem voltak túl hosszúak, mert ha arra került a sor hogy a családomat kelljen bemutatni vagy átjönni hozzánk inkább hagytam az egészet. A másik pedig hogy nem is tudom hogy ennyi bántás után egyáltalán én képes lennék e bárkit szeretni, mert egyszerűen kiöltek belőlem mindent. Állandó szorongásom van, félek a holnaptól és teljesen döntésképtelen vagyok. Ha valamit elrontok haza sem merek menni, mert megint tudom csak azt kapnám hogy ezt is elrontottad látod semmire sem vagy jó. Nem tudom mit kéne tennem, vagy hogy ne legyek ennyire elcseszett, de ez az üresség annyira elhatalmasodik rajtam hogy én már az öngyilkosság gondolatát is megfogalmaztam a fejemben. Kicsit összeszedetlen az írásom és gondolatmenetem de remélem megérti majd amit akarok ezzel kifejezni.
    Előre is köszönöm válaszát!
    Alexandra

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      Teljesen érthetőnek találtam a sorait.
      A súlyosan bántalmazó család negatív hatásait pszichoterápiás munklával lehetne ellensúlyozni. Ha ennek során feldolgozza az Önt ért bántásokat, megszabadulhat attól az érzéstől, hogy Ön nem szerethető és sikeresek lehetnek a párkapcsolatai is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ella

    Kedves Doktornő!

    Van egy volt munkatársam ” akit utálnak a volt munkahelyemen mert nem nyit senki felé ami érthető ezen a helyen” a harcsa hogy nagyon jól néz ki sportos és intelligens de 3 éve nincs kapcsolata. Rendkívül bizalmatlan de annyira ,hogy a telefonszámát is 2-3 ember tudja és nem adja meg senkinek. Az utolsó nap amikor eljöttem 4 órát beszélgetünk de mindenről amit más nem tud róla. Fontos neki és jól esik ha valaki olyan dicséri… Rólam tudni kell ,hogy nem hazudok és nyíltan meg mondom neki is a véleményem . Én vagyok az egyetlen akitől el is tűri. Nem tudom mit gondoljak róla mert mondta Télen meglátogat és lekontrollálja ,hogy igaz-e “jól főzök” Télen nem jött el is felejtettem. Ahogy Májusban kinyitottunk rá 2 hétre ott is volt és ugyan olyan kisfiús volt mint Novemberbe. De el érhetőséget most sem kaptam a válasz ,hogy “ha meg van írva úgy is találkozunk. Amit tudok ,hogy volt egy nagy csalódása 8 éve és a fia az exével lakik. Vér szerinti apukájáról nem tudok semmit de édesanyjával és nevelő apjával nőtt fel de velük se nagyon tartja a kapcsolatot. Mondtam neki bizalom , annyi volt a válasz meg kell tanulnia bízni tőlem . Azóta ugyan úgy felszívódott mint novemberben :S A mondanivalójában felfedeztem rengeteg ellentmondást. Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Ella!

      Levele alapján nem tudom eldönteni, hogy miben/miről várna véleményt. Megkérném, hogy tegyen fel konkrét kérdést, hogy hatékonyabban tudjak válaszolni Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Ella

        Kedves Habis Melinda
        Azt szeretném kérdezni hogy a levelembe leírtak alapján ismerősömnek lehet-e bármilyen személyiség zavara? Ez a túlzott bizalmatlanság mindenkivel szemben ok nélkül és egy olyan maszk félépítése ,hogy jobb ha öt mindenki 3m körzetbe kikerüli . Számomra nem átlagos emberi viselkedés nem ezt tapasztalom 99%ban

        • Habis Melinda

          Kedves Ella!

          A megalapozott pszicho-diangosztikához a kliens szakszerű pszichológusi vizsgálata szükséges. Én úgy gondolom, hogy nem az a kérdés, van-e valakinek bármilyen diagnózisa (sok a kezeletlen pszichés beteg egyébként), hanem hogy Ön mennyire tudja megtalálni a közös hangot az ismerősével. Ha hosszú távon (többféle stratégia kipróbálása után) sem sikerül megnyugtatóan rendezni a konfliktusaikat, akkor diagnózistól föggetlenül hallgathat az érzéseire és megtarthatja tőle a 3 lépés távolságot. Ha kapcsolatuk az Ön számára jó, akkor pedig lényegtelen, hogy lehetne-e diagnosztikus címkét alkotni Őrá.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Aggódó anya

    Kedves doktornő , kisfiam egy éves és másfél hónapos . Nagyon szeretem őt, próbálok a lehető legjobb szülő lenni és rengeteg szeretetet adni neki. Történt két feldolgozhatatlan eset számomra , amit sehogy nem sikerül megbocsátani magamnak , mások szerint butaság , nekem mégse megy.
    Egyik amikor először beteg volt lázas volt , és a férjemmel rohantunk vele egy maganklinikara a legjobb ellátásban reménykedve , ahol nem épp úgy bántak vele ahogy mi el képzeltük, többször meg szúrtak hogy vert tudjanak venni, végül a fejéből sikerült ,szegénykém beteg is volt és ez a “kínzás “‘meg ráadás volt amit végig néztünk , végül kiderült semmi komoly csak egy enyhe vírusos fertőzés . Azóta is ostorzom magam hogy miért tettem ki ennek a gyerekem , hogy nem tudtam mit is kell tenni ebben a helyzetben, és aggódom hogy neme okoztunk valami traumát ezzel neki .
    Másik dolog, amikor ügyesen el kezdett fel állni minden mellett, a baba hintajaba kapaszkodva fel állt és lelkesen rángatta örömében ., meg csinálta ezt , ott voltunk nem történt semmi , egy ijen esetnél én ki léptem a fürdőbe a hajolajamert , gondoltam hamar el veszem amíg így el van…,sajnos magára húzta a hintàt és az az orra alatt egy kis sebet okozott aminek most is látszik a helye, ahányszor rá pillanatok azt látom meg , és tudom hogy az én felelőtlenségem miatt van, másnak nem szembetűnő de nekem a gyomrom mindig össze rándul mikor eszembe jut. Nem tudom fel dolgozni. Többnyire kettesben vagyunk , mivel külföldön élünk és férjem dolgozik. Ha nagymamát meg látogatjuk vagy a rokonokat , nem igazán szeretem mással hagyni , féltem … ha hagyom is max 1 órát azt is hegyi beszéddel hogy nagyon vigyázzanak .
    Magamon kellene változtatni ? Jó szülő akarok lenni és a legjobbat adni a gyerekemnek. Mit tanácsol ?

    • Habis Melinda

      Kedves Aggódó Anya!

      A legtöbb trauma nyoma spontán begyógyul, ha a gyermeket szerető környezet veszi körül. A szülő magabiztossága azonban a gyermek számára elengedhetetlen, ezért ha bűntudata van a korábban történtek miatt, érdemes önimsereti munkát kezdenie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Az én problémám már elég régóta jelen van az életemben.Csak otthon érzem magam biztonságban,ha mégis nagy nehezen ráveszem magam arra,hogy kimozduljak..pánik jön rám és elkezd fájni a hasam.Onnantól kezdve hasmenésem van.Most már odáig jutottam hogy ha mégis mennék valahová,alkoholt iszom.Nem sokat,nem is szoktam máskor inni,de így akkor nem esek pánikba.Természetesen tudom,hogy ez nem megoldás.Senki nem érti meg,hogy nem direkt csinálom.Mindig azt mondják,hogy “már megint fáj a hasad”és ennyi.Dolgozni is csak azért tudok(bár munkahelyen is rosszul szoktam lenni)mert pár lépésnyire van attól ahol lakom.Így már élni sincs kedvem,annyira elvagyok keseredve.Az lenne a kérdésem,hogy ebből hogyan lehetne kikeveredni és normális életet élni?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a hasmenés egy olyan tünet, melyet komolyan kellene venni. Ezért javaslom, hogy keresse fel vele a háziorvosát. A biztonságérzet hiányát pedig pszichoterápiásan lehet kezelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Aggódó anya

    Azért fordulok önhöz mert nem tudok megbocsátani magamnak. Édesanya vagyok és ha valami törteénik a gyerekemell nem tudom magamnak megbocsátani hogy miért nem vigyáztam jobban , állandóan rágòdom rajta. Egy konkrét eset: ezelőtt kb. 3-4 hónapja amikor meg tanult fel állni a kisfiam , a baba hintajaba kapaszkodva fel állt és boldogan rángatta hogy ő milyen ügyes , én gondolván hamar ki lépek a fürdőbe a hajolajamért amíg így el van , a hinta nem volt stabil és hatra dőlt vele , az rá esett és az orra alatt okozott egy fel centis sebet, aminek a nyoma mai napig ott van. ahányszor rá pillanatok a kicsi szép arcára rögtön abban akad meg a szemem és lelkiismeret furdalást érzek , hogy hogy lehettem ijen felelőtlen. Egyébként nem nagyon szembetűnő a sebhely , más nem veszi észre , de én mivel tudom hogy az én meggondolatlansagom miatt van , rengeteget rágoódom miatta. Milyen anya vagyok ?
    Próbálok odafigyelni rá sokkal jobban és rengeteg szeretetet adni de magamban melyen nem tudom fel dolgozni hogy miattam van . Előtte nem sokkal meg volt egy ojan eset , hogy kb 8 hónaposan először meg betegedett, lázas volt és mi reggel rohantunk vele egy magán klinikára , remélve hogy jó helyre megyünk és megfelelően el látják , ott sajnos nagyon meg kínozták , vert vettek több kevesebb sikerrel, karját szúrták nem volt jó , kéz fejét majd a fejecskejebol . Borzasztó volt végig nézni , és utólag ki derült hogy felesleges az egész . Ezt se tudom meg bocsátani magamnak a mai napig hogy nem tudtam abban a helyzetben mit tegyek, attól felek hogy neme okozott a kicsi lelkének ez valami maradandót . Annyira szeretnék jó szülő lenni és a legjobbat nyújtani neki amit tehetek , de ezekkel a lelkiismereti gondjaimmal lehet hogy nem vagyok jó úton . Másik dolog , hogy nem szívesen hagyom senki másra mert nagyon féltem , ha hagyom is nagy hegyi beszéddel hogy vigyázzanak rá , ami persze soha nem volt hosszabb idő egy óránál .
    Valami lelki útmutató jól jönne e téren . Nem nagyon tudom kivel beszélhetnem ezt meg, más butaságnak tartja.

    • Habis Melinda

      Kedves Aggógó Anya!

      Szerintem minden édesanya követ el hibákat a gyermeknevelésben, az ezek által okozott sebek azonban a legtöbbször begyógyíthatók. Ha Ön gondoskodóan ápolja és odafigyelőn neveli a gyermekét, akkor a testi fájdalmat is egyre jobban viseli majd (ezek sajnos az életünk részei, nem elkerülhetők). A bűntudatán azonban úgy gondolom, hogy önismereti munka segítségével kellene dolgoznia. Ahhoz hogy a kisfia jól legyen ugyanis elengedhetetlen, hogy Ön is jól érezze magát (magabiztos legyen) az anyaszerepben és életének többi területén is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Erzsebet

    Szeretnem tudni kedves hogy jol cselekszem e.Az anyai szeretet hianyt szeretnem potolni mert lassan ez tesz tonkre.A sajat anyamtol sose kaptam szeretetet.Az egyik tanarno segit ebben nekem csak nem szeretnem elvesziteni azzal hogy a fejire novok avval hogy surun keresem mert nagyon megszerettem hianyzik.Torodese legfokepp nagyon ragaszkodom hozza.

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsébet!

      Szerintem a tanárán és Önön is múlik, hogy mennyi és milyen mindőségű kapcsolatot tartanak elfogadhatóak. Javaslom, hogy ha módjuk adódik rá, beszéljen neki a félelmeiről és a múltjáról is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andi

    Tisztelt Doktornő!
    Sokat gondolkoztam érdemes e egyáltalán problémámmal bárkit is megkeresni, végül úgy látom talán egy kis útmutatás segíthet nekem is.
    Az én életem elégé problémás szó se róla, de a legnagyobb gondom a párkapcsolatomban van. Én 27 éves vagyok, a barátom 22. Most lettünk 5 évesek, ami eddig a leghosszabb kapcsolat mindkettőnk életében. Természetesen szeretjük egymást ez nem is kérdés, tudom jól hogyan érez irántam. Ugyanakkor mindig is sokat vitáztunk, mostanában már a leg apróbb dolgokon is összekapunk. A gondot az jelenti, hogy én szeretnék elköltözni vele közösen és egy életet kialakítani.., gyerekek…házaság..stb.
    Mert jelenleg a szüleivel élünk, dolgozik ugyan de egyáltalán nem azon van hogy akár csak megkérje a kezem vagy egy családi fészket kialakítson velem. Egy csöppet sem törekszik, helyette hétvégente és munka után esténként ül a gép előtt és játszik. A barátaival is sokkal többet beszélget mint velem, már nem egyszer kétszer beszéltem vele ezekről de mindig csak rám fordítja vissza és csak ordibálunk. Abszolut nem visz el sehova hétvégenként sem, nem is járunk el itthonról. Mindig csak itthon ülünk és ő Szombat reggel beül a géphez és ki se száll egész nap. Én egyedül járhatok vásárolni, vagy igazából akárhova. Még örül is neki ha eljárok a barátnőmmel ritkán. Igazából mindent barátnőmmel csinalok amit vele kéne, eljárunk moziba, enni és a többi. Ráadásul már legalább 2 éve nem csókolózik velem, hiába kezdeményezek. Azt mondja nem szereti! Már egy ideje a szexben sem figyel rám csak lezavarja hogy neki jó legyen. Én igényelném a törődést a gyengédséget, a simogatást a csókokat…, mint minden normális ember. Nem rossz ember a párom, de egyszerűen túl sokat enged meg magának. Ő így érzi jól magát ebben az egész mindenségben. Egyszerűen nem akar elszakadni az anyjától vagy nem tudom. Tényleg nem tudom mit tegyek, érdemes egyáltalán még ebben a kapcsolatban maradnom? Félek eltelnek fölöttem az évek és talán végül meg sem éri mellette küzdenem és csak várnom, hogy valami változzon.
    Nagyon nehéz lenne egyedül, csak magamra számíthatok a világban szinte. Köszönöm, hogy szánt időt a levelem elolvasására! Előre is köszönöm válaszát!
    Üdvözlettel Andi

    • Habis Melinda

      Kedves Andi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ebben a kapcsolatban, mert eltűnt az intimitás Önök közül és a közös tervek, célok is hiányoznak. A tartós párkapcsolatok érzelmi klímájáról itt írtam részletesebben. A konkrét problémaára visszatérve pedig azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiát kezdeniük, megérteni, mi tartja össze ezt a kapcsolatot, hogyan lehetne ismét mindkettőjük számára kielégítő a viszonyuk. A változásokért meg kell küzdenünk, magától sajnos nem szokott bekövetkezni a kedvező fordulat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Vivien

    Az lenne a kérdésem, hogy moért történik velem az, hogyha elmegyünk vásárolni sétálni a férjemmel kisbabámmal rögtön rám jön a hasmenés. Nem értem az okát mert nem érzem magam idegesnek.

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Levele alapján azt javaslom, hogy menjen el a háziorvosához és kérjen kivizsgálást a tünetei miatt. A lelki feszültség szubjektív, tehát az, hogy Ön nem érzékeli ezt nem jelenti azt, hogy a testében ne jelentkeznének az erre jellemző biokémiai változások.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Karolina.L

    Jó napot kívánok!
    Olyan élethelyzetbe kerültem amiben még nem voltam soha. Tanácstalan vagyok. A párommal 2 éve vagyunk együtt. Ő már elmúlt 40 éves én nemsokára 30 leszek. A probléma, hogy nem akar gyereket. Azt mondta, most véglegesnek gondolja a választ. Az okául a szorongásos betegségét említi. A téma felhozásakor leveri a víz és remeg a gyomra, aludni sem tud napokig. Nagyon szeretjük egymást. Nem tudom nélküle elképzelni az életem, de gyerek nélkül sem. Ketyeg a biológiai órám. Úgy érzem ha tovább eröltetem/rábeszélem, elhagy 🙁
    Válaszát előre is köszönöm!
    (nő/29)

    • Habis Melinda

      Kedves Karolina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a gyermekvállalás kérdését párterápia segítségével lehetne hatékonyan körbejárniuk. A párja ezzel kapcsolatos szorongása nagy valószínűséggel kezelhető volna ennek során.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Krisztina

    Üdvözlöm!DEcemberben kiderült a férjem megcsal,már 2 éve 🙁 3 éve Németországban dolgozik,kettős eletett élt a nő akivel megcsalt úgyszintén! 4 gyerekünk van,a nőnek akivel megcsalt 3 .A nő elhagyta a gyerekeit a férjem miatt miután kiderült,a férjem december óta 10 szer jött vissza hozzám,10 jere most két hete,én elengedtem,nem kerestem ,ő keresett hívott hogy velem akar élni szeret stb,újra hidtem neki,haza ért és újra minden kezdődött elölről,a nő hiányzott neki hivogata ,az én lelkem újra össze tört,és azt mondta nem tudja mit akar ,azt mondta szerinte kell egy nagy szünet ,úgy döntöttem ha elmegy újra nem veszem fel ha hivna és én semm keresem ,nem tudom ezek után még reménykedhet e hogy eltudja azt a nőt hagyni,vagy engem örökre a távolság és ,hogy azza a nővel lesz,nap mint nap.De mindig veszekednek ! Kérem a tanácsát ! Mit tegyek még mindig szeretem és jó lenne észhez terne !

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ha a történtek után újra szeretné kedzeni a párjával, akkor mindenképpen érdemes volna párterápiát kezdeniük. Ennek segítségével megérteni, miért távolodik el és jön vissza újra meg újra. Egy ilyen esetleges kapcsolatban a bizalom újraépítése alapvető kell(ene) hogy legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nóra

    Üdvözlöm!

    25 éves vagyok és 1 éve vagyok életem egyik legkiegyensúlyozottabb párkapcsolatában. Februárban egy kisebb vita alkalmával derült ki, hogy párom nem szerelmes belém, addig erről nem beszélgettünk, valamiért kerültük a témát, mert ő folyton azt hangsúlyozta, hogy nem igazán kötődik senkihez. Talán ezt csak azért viseltem el, mert mindig máshogy viselkedett velem, úgy éreztem a szavak nem ezt mutatják, de nagyon fájt ezt hallani, amit kezdetben nem tettem szóvá. Nem tisztáztuk, hogy mit jelentünk egymásnak.
    Próbáltam helyre tenni magamban a dolgokat, de nem sikerült és pár hétre rá akkora volt a feszültség bennem, hogy szakítanom kellett. Az indokom az volt, hogy szerelem nélkül számomra nincs kapcsolat. Az akkori beszélgetésben elmondta, hogy “egyszer lehet igazán szerelmes egy férfi. Ő szeret engem, de nem akar hazudik, hogy nem szerelmes belém. És miért lenne jobb ha azt mondná szerelmes és közben olyanokat tenne velem mint az exem?”
    A szakítás után kibékültünk, mert azt mondta nagyon szeret és szeretne bizonyítani, mivel az én érzéseim nem változtak, így szerettem volna ha kibékülünk. Ahogy a szakítás előtt is, most is megkapom amire vágyom . Sok időt töltünk együtt, tervezzük a közös nyaralást, folyton apróságokkal kedveskedünk a másiknak. Nagyon figyelmes,összességében megkapok mindent a párkapcsolattól amit évekig kerestem, de azt nem érezhetem, hogy szerelmes. Mellette rettentően féltékeny lettem az ex barátnőjére, akiről szinte szó sem esik a kapcsolatunkban, mindig hozzá hasonlítom magam. Naponta többször megnézem a nyilvános képeit, ami után még jobban bűntudatom van, mert tudom milyen nevetséges. A párom is megjegyezte, hogy sokszor azt látja rajtam, hogy töprengek . Ilyenkor sokszor az jut eszembe, hogy vele hogy érezhette magát, velem is érzi-e olyan jól magát mint az exével. A tanácsára lenne szükségem, hogy a bennem lévő feszültség, szomorúság feloldására milyen megoldási javaslatot tanácsol?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Nóra!

      Miből érezné azt, hogy a párja szerelmes Önbe? Mi az, amit hiányol, de nem kap meg ebben a kapcsolatban? Önismereti munkával lehetne megérteni, mivek kapcsolatos az Önben levő feszültség. Ez azonban csak speciális, négyszemközti keretek között lehetséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • temke

    Lassan 2 éve vagyok férjnél. 8 hónap együttjárás után házasodtunk össze a férjemmel. Ő korábban is az édesanyjával élt, akinek nagy befolyása van az életére. Az édesapjával igen rossz volt a kapcsolata, aki alkoholista volt. Ő 3 éve halt, néhány hónappal a megismerkedésünk előtt. Házasságkötés után odaköltöztem a családi házukba. Az édesanyjával kezdetek óta nem jó a kapcsolatunk. Bevallom én az elején annyira szerelmes voltam, hogy fel sem merült bennem, hogy a férjem ne engem támogatna egy-egy kialakult konfliktusban. De mégis így van. Az édesanyja részben rokkant, és emiatt és a hosszú, szenvedéssel teli házasság miatt eléggé megtört a lelke. A legkisebb dologból is világvége katasztrófát tud csinálni. A férjem nem hajlandó elköltözni, amivel meg is tudnék barátkozni, ha azt érezném hogy mellettem áll és támogat? Hogyan tudnám kifejezni hogy férjként ez “természetes” dolog kellene legyen? Ha pedig neki ez természetes, akkor ez mit jelent?
    Egy ilyen gondokkal küzdő kapcsolatban érdemes előhozni a gyerek témát?
    Köszönöm a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Temke!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár igaza van abban, hogy természetes kellene legyen, hogy a párja kiáll a kapcsolatuk mellett, ezt hiába mondaná Ön el neki. Azt kellene inkább megérteni, neki miért nem az, melyhez párterápiás munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    A lányok állandóan elutasitanak,bárhogy közeledek feléjük,már vagy 10 lány utasitott el sorban,és nem tudom,hogy velem van-e a probléma.Kezdem elveszteni a hitem magamban,és letört is vagyok majdnem minden nap emiatt. Azt érzem,hogy egy borzalmas ember vagyok,és az összes lány utál valamiért,és napról napra egyre rosszabbul érzem magam.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Hogyan próbált közeledni eddig a lányokhoz? Az ismerkedés is egy megtanulható folyamat, ha elutasításban van része, az nem biztos, hogy Önről szól, sőt. Lehet, hogy csak egy kicsit csiszolnia kell a stratégiáján…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P-né

    Tisztelt Doktornő!
    Van egy 17 éves fiam.Pár éve nem felhőtlen a kapcsolatunk,mivel a volt anyósom ellenünk uszította.Telebeszélte a fejét,hogy odaköltözhet hozzájuk. Ám apuka nem vitte,így minket hibáztat ezért.A férjemmel nagyon jóban voltak,amíg el nem kezdődtek ezek az “agymosások”!
    Azóta nagyon hullámzó a kapcsolatunk.
    2.5 éve van egy barátnője,akit szerettünk mi is. Mind addig,amíg idén januárban szakítottak és a lány elkezdett inni meg csavarogni.Ez a fiamnak sem tetszett,de sajnos kibékültek és azóta teljesen kifordult magából. A lány miatt volt egy komoly vitánk. Borzalmas stílusban beszélt velünk,és azóta nem lehet vele bírni. Elmegy itthonról,azt sem tudom hol van,és akkor jár haza,amikor ő akar. Hiába kértem,hiába próbáltam bármit,egyszerűen hatástalan. Csak az van,ami neki jó. Senkivel és semmivel nem foglalkozik.A tanulással aránylag nincs gond,csak ezzel a kimaradozással. Az apjára abszolút nem számíthatunk,nem foglalkozik vele.
    Mit lehet ilyenkor tenni???

    • Habis Melinda

      Kedves Pné!

      Szerintem érthető, hogy nem felhőtlen a kapcsolatuk a fiával, a konfliktusok természetesek az anya-gyermek kapcsolatban (is). Javaslom, hogy a barátnőjével kapcsolatos vitában elhagzottakat és az egyéb sérelmeiket is próbálják meg tisztázni egymással. Emellett pedig érdemes a békés együttélés szabályait is lefektetni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Zsófi

    Kedves Doktornő!Már régebben írtam Önnek.Az volt a kérdése h honnan tudom hogy megcsal a párom?!Onnan hogy látták mással együtt meg már ezt egyszer megtette velem meg sokszor általába egy hónapba egyszer látom vagy még annyiszor se.A szexre visszatérve meg még jó volt a viszony napi szinten igényelte most meg semmi.Ezért furcsa.Ja az utolsó alkalommal aktus után eltolt magától meg elég feszült volt mintha félt volna valamitől.Azóta a szexet letudja 10 perc alatt ami nekem kevés és ez nekem vérzéssel jár.Én többre vágyok.Olyanokat csinált amikor nem tudtunk találkozni h arra kért h küldjek neki fehérneműs képet..Engem ez is megviselt mert ha kíván akkor jöjjön el.Az meg főképp érthetetlen a számomra hogy miért kérte tőlem ezeket a képeket meg miért irta hogy szeret meg miért szeretkezett velem ha van mellettem párkapcsolata?!Ja és mikor lelepleztem hogy van valakije csak 2 napra rá cáfolta meg.Én ha valakit szeretek nem hagyom kétségek közt.Azt érzem hogy nem őszinte.Az édesanyja nem fogadott el.Rengeteget nyeltem tűrtem az anyukának mindez a semmiért.Az eszem már elengedte de a szívem nem tudja.Rengeteget álmodok vele fáj lelkileg nagyon.Nem tudom mit tegyek.Már volt egy rossz kapcsolat tapasztalatom meg most itt van ez és már nem merek ismerkedni.Ön hogy látja a helyzetemet?Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Szerintem tűrni és nyelni senki kedvéért nem érdemes, finoman mindig ki kellene fejeztünk, ha valami rosszul esik a számunkra. A szexualiás pedig a kölcsönös örömszerzésen kellene, hogy alapuljon. Ha az együttlét után vérzés is fellép, akkor egyértelmű, hogy ez nincs meg. Lelki munka megkezdését javaslom annak megértéséhez, hogy milyen tényezők ragadják meg Önt egy ilyen őszintétlen kapcsolatban. Ismerős-e ez valahonnan? Az ebben és a korábbi párkapcsolatában elszenvedett bántásokat is önismereti munkával lehetne feldolgozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    Egy barátnőnk problémájával fordulnánk Önhöz és kérnénk a segítségét, tanácsát. Előre is elnézést a hosszú levélért. Annyit kell tudni róla, hogy 23 éves és mozgássérült (ujjai össze vannak nőve, Apert-szindrómás).
    A barátnőnknek az az alapvető problémája, hogy teljesen beleszerelmesedett az egyik magyar énekesbe és már többször találkozott is vele egy fénykép erejéig. Ezzel még nem is lenne gond, de már odáig fajult a dolog, hogy 0-24-ben csak róla beszél és róla álmodozik és minden idejét ez tölti ki. Az adott énekesről keresgél állandóan fényképeket, videókat néz róla. Próbáltuk megszervezni, hogy az adott énekes eljöjjön egy fél órára beszélgetni velünk a barátnőnk születésnapján de sajnos nem fért bele az idejébe. Erre a barátnőnk reakciója teljes depresszió, bezárkózás, “én a Dunának megyek” lett. Volt olyan alkalom, hogy előadás után egy gyrososnál ültünk, ahol egyszercsak megjelent az énekes is és konkrétan 40 percig sorban állt. Mondtuk neki, hogy menjen oda hozzá nyugodtan beszélgetni, mert ráér. De nem akart odamenni. Utánna , mivel látásból ismer minket, az énekes még oda is jött hozzánk pár szót váltani, de mivel tele volt a keze, így nem tudott a barátnőnk fényképet készíteni vele. Miután elment, a barátnőm konkrétan hiszti rohamot kapott, hogy ő milyen egy szar ember, mert még oda se mer menni hozzá. Még az a legnagyobb probléma, hogy a nap 24 órája arról szól, hogy az adott énekes milyen cuki, aranyos stb. Elkezd tanulni (egyetemre jár) és 5 perc után azon kapja magát, hogy a fényképét nézegeti és ezzel kb. el is megy a nap. A “legdurvább” álma, hogy az első szexuális kapcsolatát is vele képzeli el. Közben az énekes kétgyermekes családapa, férj. Amikor úgy volt, hogy az énekes többet nem fog játszani a városunk színházában a barátnőmmel teljesen magába fordult, bezárkózott és azt tervezte, hogy tudna az énekes után menni. Amikor vhol koncertje van rögtön az az első, hogy megnézi, hogy hogyan tud oda eljutni és ha nem tud, teljesen letört lesz. Közösségbe nem akar menni, mert fél, hogy kicsúfólják, más fiúktól fél, mert úgy érzi, hogy úgy néznek rá mint egy ufóra. Meghát nem úgy néznek ki mint az adott énekes. Ezért ismerkedni se akar. A másik dolog pedig, hogy mindennek a rossz oldalát látja. Bármi történik a rossz oldalát nézi, hiába történik vmi jó, azt nem tudja értékelni. Mindenhez negatívan áll hozzá. Ebben szeretnénk a tanácsát kérni, hogy hogyan tudnánk neki segíteni. Előre is köszönjük. Amanda és Mariann

    • Habis Melinda

      Kedves Amanda és Mariann!

      Levelük alapján azt gondolom, hogy a barátnőjünkek szakember segítségére volna szüksége, hogy rájöjjön, miért ragaszkodik ennyire ehhez az elérhetetlen szerelemhez. Gubózik be teljesen miatta? Az, hogy a jó dolgoknak nem tud örülni szintén lelki problémák miatt lehet, melyen önismereti munka segítségével lehetne változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonymus

    Kedves Melinda!

    Egy olyan problemaval fordulok Onhoz,amiben ugy gondoltam korabban,hogy soha nem leszek. A ferjemmel 7 eve vagyunk egy par,van egy kislanyunk is. Sajnos a kapcsolatunk nem igazan tokeletes mostanaban,talan ugy erzem,hogy veget ert a szerelem . Szeretem(szeretettel) es tisztelem amiert olyan sokat dolgozik ertunk,es tenyleg szinte megvan mindenunk. De sajnos nem vagyunk mar egymasra hangolva,probaltam errol vele beszelni,o nem erti,hogy mi a baj.
    Lenyegeben, szerintem beleszerettem a munkahelyemen az egyik kollegamba. Nem tortent eddig semmi fizikalis kontaktus,nem randiztunk stb. csak a m.helyen vagyunk kapcsolatban. Feltetelezem,hogy mivel a kapcsolatomban res van,ugymondva ezert tudott ez a srac beferkozni a szivembe. Hozzateszem,en elotte nem foglalkoztam senkivel a ferjem mellett,mert boldog voltam vele.
    Szoval most harcolok ez ellen az erzes ellen,de nem tudom,hogy mit csinaljak,mert most tenyleg foleg csak a negativ oldalat latom a ferjemnek..(szokasait stb.) Es feltettem magamnak a kerdest,hogy igy egyutt maradjak e vele? Viszont az egy nagyon nagy visszatarto ero,hogy van egy kozos gyerekunk…..
    De,egy boldogtalan kapcsolatban nem szeretnek benne maradni, es a kislanyunknak sem fogunk tudni egy megfelelo,jo,pozitiv apa-anya peldat mutatni igy sajnos.
    Elore is koszonom a tanacsat!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem teljesen igaza van abban, hogy egy boldogtalan kapcsolatban nem érdemes benne maradni. Még a közös gyerek miatt sem, mert Ő is érzi a szülei közti távolságot. Erről itt írok részletesebben. Javaslom, hogy önismereti munkával értse meg mi okozta a részt aviszonyukban. A kapcsolat rendezéséhez pedig párterápiás munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Boglárka

    Tisztelt Doktornő! Férjemmel 11 éve vagyunk együtt. 1 éve vagyunk házasok. 10 éve élünk együtt. Anyósom kicsinál minket. Férjem egyedüli gyerek. Rengeteg problémánk volt emiatt, hogy “elvettem”a kisfiát. /Én egy talpraesett, pörgős nő vagyok, a jég hátán is megélek. Sajnos erre az élet is rákényszerìtett, 8 éve meghalt az édesanyám. 31 éves pedagógus vagyok. / Hosszú idő után elviselhető volt a viszonyunk Anyósommal a kezdeti nehézségek ellenére. Ő vállalkozó, egész nap egy butikban üldögél. Egyetlen egy barátja sincs. Nagyon elmérgesedett közöttünk a viszony, mióta megszületett a kislányunk. 1 éves lesz. Azt hiszi a gyereket neki szültem. Állandóan kritizál. A gyereket folyton rángatná, idegesìtően gügyög neki. 1 héten egyszer megyünk. Amint megérkezünk, tépné ki a gyereket a kezemből. Nem hagyom. A kislány nagyon ingerült, ha ott vagyunk. /Tudom, érzi rajtam./ De úgy látom azt is érzi, amit Én. Megfolyt minket ezzel a viselkedéssel. Megfulladunk a majomszeretetétől. Minden nap látni akarja, sajnos nagyon közel lakunk. Ennek a kislány 3 hónapos korába pontot tettem a végére. Már reggel 7 előtt itt volt. Egyszerűen nem lehet élni tőle. Többször próbáltam ezt vele megbeszélni, képtelen elfogadni bármit amit mondok, kérek. Egyszerűen rosszul vagyok ha a kislányomhoz hozzáér. A ruhája alá nyúkál, szorongatja. Én úgy látom, érzem, ez beteges. Nem akarom tiltani tőle. És nem is fogom. De képtelen vagyok már kezelni ezt a helyzetet. Minden hétvégén fényképezgeti a gyereket, és mondja, egész héten ezt nézegeti. Csak a mi életünkkel van elfoglalva. Nem jár sehova, nincs hobbija, barátja. Unatkozik mindig. Egy érdektelen ember.A férjem többször rászólt már kedvesen. Meg sem hallja. Csak ha már Én szólok rá. Nem akarom a férjemet és a gyerekemet sem ellene uszítani, de nem bírom tovább. Apósom nagyon rendes ember, de csak élnek egymás mellett. Olyan üres az életük. Semmi érzelem benne. Kérem, segìtsen! Mit tegyek, hogy senki ne sérüljön, de kicsit távol tartsam az életünktől az Anyósom. Folyton hívogat minket, ide akar jönni. Már rettegésben élek a saját otthonomban. Szakmunkás végzettsége van. Nekem egyetem. Folyton megkapom, h de okos vagyok. Bármit mondok, kérek, azt mondja valahol olvastam. Imádom a gyerekeket, ők is engem. A munkám is imádom. A kislányommal is rengeteget foglalkozok, dalolunk, mondókázunk, de nem telepedek rá. Hagyom egyedül játszsni, közben kényelmesen elvégzem a házimunkát. Rendszeresen járunk közösségbe is. Nagyon boldog Anya-lánya kapcsolat a miénk. De úgy érzem ő ettől rosszul van, és féltékeny ránk. Nem hagy minket élni. Nincs magánéletünk, megkeserìti az életünket ezzel a viselkedéssel. Várom mielőbbi válaszát! Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes a párjával együtt tisztázniuk a határokat és az elvárásokat a nagyszülők felé. Ha ez nem elég, családterápia megkezdését javaslom, melynek során kimondhatóak lesznek az anyósa elvárásai, a szakember segíthet olyan megoldásmódokat találni ezekre, hogy az minden családtag számára megfelelő legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Nem lakok már otthon, de tudomásomra jutott, hogy az anyám megcsalja apámat. Felemészt ez a tudat, aludni sem tudok. Senkinek nem mondhatom el és nagyon nehezen bírom ezt. Mit tegyek? Forduljak szakemberhez segítségért?
    Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Igen, ha megteheti, érdemes szakember segítségével végiggondolnia, milyen érzéseket és gondolatokat aktivál Önben az, hogy tudomására jutott a megcsalás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Milán

    hogyan értessem meg valaki vel hogy nekem nem tetszik anélkül hogy megbántanám?

    • Habis Melinda

      Kedves Milán!

      Erre sokféle lehetőség kínálkozik. Van valamilyen ötlete?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Viktória

    Kedves Doktornő!
    Egy 6 honapos kisfiú Anyukája vagyok es egy 28 eves szerencsejatek fuggő(rulett) férfi parja.
    Kb 3 havonta ratör az erzes es vagy onlone vagy szemelyesen jatszik, az osszegek valtoznak , a 20etől akar 200e ig is….ami pl. Az egesz fizetése.
    Ezt a kozos szamlankrol a tudtom nélkul tolti fel, általaban kesobb derül ki s akkor is én fedezem fel a helyzetet.
    Ez a problema mar 6-7 éve fenn áll , 1,5 éve vagyok csak részese az életének. Voltak probalkozasok a problema megoldasra, pszihologushoz is eljart par alkalommal de abba maradt….az mar biztos hogy segitseg nelkul nem tudja megoldani ezt a helyzetet…….bár néha ugy gondolom nem is akarja.
    Most érzem azt hogy elegem lett ebbol es nem tudok segiteni neki es ilyen bizonytalansagban es hazudozasokban nem szeretnek vele egyutt élni, annak ellenére hogy nagyon szeretem es alapvetöen jó ember.
    A kerdesem az lenne hogy ilyen helyzetben mi a jó megoldas? Mit tudok tenni hogy segitsek neki?
    Fokozzom-e a helyzetet ha elhagyom ?

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      A függőség sajnos egy nehezen megoldható porbléma. Ha a függő maga nem látja be hogy segítségre van szüksége, akkor pedig teljesen reménytelen a dolog. Javaslom, hogy éppen ezért a saját és a gyermeke érdekeit nézze elsősorban. Sok esetben egyébként a család elvesztése okoz olyan krízist, ami a problémával való szembenézés szándékát eredményezi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Roland Sz.

    Kedves Melinda!

    26 éves vagyok jelenleg boldog párkapcsolatban élek a párommal már másfél éve 1 éve együtt is élünk. Gyerekkorom óta vágyom ki az USAba. Nemrégiben kaptam egy munka lehetőséget 8 hónapra az államokban. Párom teljes mértékben támogat viszont én bizonytalan vagyok a dologgal kapcsolatban. Az igazat megvallva nem a szakmai fejlődés vagy a pénz az ami vonz hanem az hogy ott lehetek. Nem vagyok benne biztos, hogy ki akarom tenni a távkapcsolattal járó nehézségeknek magunkat csak azért, hogy lássam az országot. Jelenleg teljesen hullámvölgyben vagyok a dologgal kapcsolatban nem igazán tudom eldönteni hogy mit is akarok vagy mi lenne a jó döntés. Ebben a kérdésben szeretném a segítségét kérni.

    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Roland!

      A kérdés alaposabb átgondolásához négyszemközti konzultációra volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barna K.

    Jó napot kívánok.

    A nevem K. Barna és néhány hasznos tanácsra lenne szükségem, ha lehetséges. Íme a töténetem:
    Angliában élő magyar pár vagyunk. 14 éve vagyunk együtt, és 8 éve élünk boldog házasságban (így gondoltam én), és van egy 6 éves kisfiunk.
    A problémáink tavaly szeptemberben kezdődtek, mikor a feleségem egy új munkahelyen kezdett. Mint minden kezdet, ez is nehéz volt. Nem ismert senkit a kollégák közül, és mivel az angol nyelvtudása sem éppen tökéletes ez kissé még megnehezítette a helyzetet, hisz egyetlen magyar munkatársa sem volt. Kis idő elteltével került s férfi kolléga, akik kedvesek voltak, társalgásba elegyedtek vele és “nem nevették ki ha nem éppen helyesen mondott valamit angolul”, és azt is felajánlották neki a szállítást munkába és haza, mivel ők autóval járnak, nem is laknak távol tőlünk, és még van szabad hely az autóban. Feleségem megnyugtatott hogy aggodalomra semmi ok, hiszen nagyon rendes, nős és családos emberekről van szó. Persze utólag kiderült, hogy mindkettő elvált, és 2-2 gyerekük van első házasságból, akik persze az anyukákkal élnek, tehát ebből ítélve nem is lehetnek éppen olyan jó emberek. Visszatérve a gondolatmenetemhez, az elején örültem is neki hogy sikerül beilleszkednie, sikerül barátokat szereznie és nem kell autóbuszra várnia vagy a méreg drága taxit fizetnie. Időközben elkezdet már munka után is facebook messengeren beszélgetni, de még ez sem zavart, örültem hogy gyakorolja és fejleszti az angol nyelvtudását. Azonban rövidesen már elég félreérthető üzenetváltásoknak is lettem tanúja. Megemlítettem neki hogy nem igazán lelkesedek ilyen fajta beszélgetések láttán, aminek az lett a következménye hogy megváltoztatta a jelszavát a laptopján és a telefonján, hogy többé ne tudjak hozzáférni a dolgaihoz, és folytatódott minden tovább mintha mi sem történt volna. Azonban mindez csak rontott a helyzeten, hisz ez a nagy titkolózás még jobban felborzolta bennem a kedélyeket, sokat kezdtünk emiatt vitatkozni. Persze ő égre-földre esküdött hogy nincs semmi, csak zavarja hogy nem bízok meg benne és nyomozok utána.
    Egy alkalommal egy újabb hevesebb vita közepette elvettem a telefonját és arra kértem hogy oldja fel a telefonzárat hadd nézzek bele. Mire ő ordítozni kezdett és azzal fenyegetőzött hogy felvágja az ereit ha nem adom vissza a telefon. Ebben a pillanatban már biztos voltam hogy nem épp egy plátói dologgal állok szemben. Végül nagy nehezen, elefánt könnyek hullatása közben megtette amire kérte. És csodák csodája, mit találtam? Egyik kollégájáról két pucér képet, és a feleségemről több tucat szexi fotót fehérneműben, és akár az nélkül is. Mellékesen megjegyzem, hogy a feleségem több képet azok közül fél órával azután készített hogy a kollégája küldte magáról a fentebb említett két képet. Természetesen a nejem esküszik hogy ő nem küldött magáról senkinek semmi képet, de ezt nem tudhatom, mert a messengerben az üzenetek törölve voltak, a képeket a galériában találtam meg. Gondolom semmi szükség leírnom hogy mekkora pofonként ért az egész. Az elkövetkező napok maga a pokol volt számomra. Minden megfordult a fejemben, válás, öngyilkosság, elbujdosás. De végül gyerekünk érdekeit tettem az első helyre, és megbeszéltem a nejemmel, hogy mindenre szemet hunyok és még csak emlegetni sem fogom a történteket, abban az esetben ha megszakít velük minden kapcsolatot, a facebookon tiltó listára teszi azon két személyt, hogy többé ne is legyen rá mód, hogy kapcsolatba lépjenek vele és persze többet nem megy velük egy autóban munkába, és hozzáférést garantál számomra a telefonjához, stb. Elfogadta a feltételeimet, és attól a perctől kezdve többet meg sem említettem a témát. És kezdtem úgy érezni, hogy azért a dolgok jó irányba megváltoztak. Mindez történt tavaly november elején.
    Közben eltelt 5 hónap ami alatt azt hittem hogy most már minden rendben. Április elején egy este kedves feleségem korán visszavonult a hálószobánkba, mivel másnap reggel korán kellett kelnie, munkába menni. Annak ellenére hogy 5 hónapig nem feszegettem a témát, azért a lelkem mélyén nem voltam soha egészen megnyugodva, hisz a bizalmammal visszaélt. Úgy döntöttem belenézek még egyszer alaposabban a telefonjába, hogy győzzem meg magam, hogy minden rendben, és aggodalomra semmi ok. Azonban sajnálatos módon újra csalódás ért. Találtam egy új, álneves facebook profilt, ahol továbbra is tartotta velük a kapcsolatot. Azt hogy miről beszélhettek most sem tudtam meg, mert az üzenetek akárcsak korábban mind törölve voltak. Nejem szerint semmi komoly, csak hétköznapi dolgok. De nem értem, akkor miért kell kitörölni? Újabb pár nap cirkusz után megint úgy döntöttem hogy még egy esélyt adok magunknak. Megegyeztünk töröljük a profilt, s megígérte (ÚJRA) hogy ezennel valóban végleg befejezte velük. Tehát megint úgy tettem mintha mi sem történt volna.
    Újabb két hét telt el, boldogságban, egyetértésben, mikor egy nap munkában a szünetben küldtem egy üzenetet a feleségemnek, és látom hogy az üzenet nincs kézbesítve, ami azt jelenti hogy ki van jelentkezve a messengerről, amit soha nem szokott tenni. Este mikor hazaértem leültem mellé és azt kérdeztem “Kincsem biztos minden rendben most már köztünk, nincs semmi titkolnivalód, mint például egy újabb facebook fiók vagy bármi?” , mire ő azt válaszolta hogy persze hogy nincs semmi titkolnivalója. Miután elaludt ismét elvettem a telefonját és sajnálatos módon újabb álneves facebook fiókot találtam, ahol újra azzal a két illetővel vette fel a kapcsolatot. Megjegyezném hogy az előző titkos profilját április 6.-án töröltük, és az új 9.-én készült. Tehát 3 napig bírta nélkülük.
    Ekkor nagyon elborult az agyam. Felkeltettem, a kezébe adtam 2 bőröndöt és azt mondtam csomagoljon és takarodjon. És habár fizikailag egy ujjal sem bántalmaztam, azért ami cifra jelző a számra jött azt mind ráhordtam, és a telefonját apró darabokra zúztam(habár azóta vettem neki egy vadonatúj, egyik legújabb típusú telefont, Samsung Galaxy S9+. Tehát még ezzel is jól járt) . Könnyek közt összepakolt, de mégsem volt szívem az éjszaka közepén kitenni az útra. Reggelre viszont haragom csillapodott és végül mégsem küldtem el. Napokig töprengtem mit lehetne tenni, végül úgy döntöttem adok még egy esélyt, azonban ezúttal csak a becsület szavára nem tudok alapozni, hisz ahhoz hogy újra vakon tudjak bízni benne el kell telnie egy kis időnek és mindenek előtt ki kell érdemelje a bizalmam.
    Kértem hogy váltson munkahelyet, és akkor megnyugtat a gondolat, hogy nincsenek egymás közelében, viszont erről hallani sem akar, mert itt már jól boldogul a munka terén, és nem akar újra a nulláról indulni. Akkor mondtam hogy készítsünk egy írott megegyezést, amibe belefoglaljuk, hogy abban az esetben, ha továbbra is bármilyen kapcsolatot fog kezdeményezni vagy fenntartani ezen illetőkkel, akkor lemond szülői jogairól a gyerekünkkel kapcsolatban. De ezt sem hajlandó megtenni, és elgondolkodtat hogy vajon miért? Hisz a gyereket csak akkor veszítené el, ha nem tudná betartani a megállapodást. Attól félne hogy képtelen lesz betartani? Holott újra azt mondja, hogy végérvényesen befejezte velük, viszont akkor aggodalomra nem lenne semmi oka.
    Végül mivel hogy kifogytam minden hasznos ötletből felajánlottam, hogy még egy leges-legutolsó esélyt adok neki feltétel nélkül, de ha ezzel a lehetőséggel sem tud élni, akkor már többet nem tudok megbocsájtani. És legnagyobb meglepetésemre az volt a válasza, hogy annak ellenére hogy belássa, hogy ő rontott el mindent és a két kollégájával véglegesen befejezte, mégis úgy látja hogy a házasságunknak nincs semmi jövője.
    Most érkeztem el a kérdésemhez. Erre most mit kellene lépnem? Eddig is azért nyeltem le mindent hogy bármi áron egyben tartsam a családom, és továbbra is ez a szándékom. Annak ellenére hogy oly sokszor visszaélt a bizalmammal, lelkiismeret furdalás nélkül a szemembe hazudott, megalázott és átvert, mégis szeretem a feleségem és nem akarok több mint tíz évet csak úgy a sárba tiporni. Kérem az önök tanácsát, hogy mit tehetek ezek után.

    Hálás köszönet, BK

    • Habis Melinda

      Kedves Barna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiás segítséget kérniük a kapcsolatuk megmentéséhez. A tiszta lappal kezdés ugyanis nem szokott segíteni. A bizalom helyreállítása egy érzelmi folyamat eredménye, amihez szakember bevonására van szükség. Nem hibásokat kellene keresniük, hanem megérteni a kapcsolatuk dinamikáját. Mitől távolodtak el egymástól, mit kap ezektől a férfiaktól a párja, amit az Önök kapcsolatában nem?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Fiatal koromban lettem anyuka így most 37 évesen van 21 éves fiam. Amit sosem bantam meg 3 gyermekem van , mindegyikkel nagyon jó kapcsolatot ápolunk, mondhatnám barátok vagyunk. A problémám a fent említett már nem kamasz fiammal lenne. Nem olyan régen kikezdett velem. Természetes megbeszeltük, hogy én az anyja vagyok s soha nem lesz köztünk olyan ami amiről ő fantáziál, ugyhogy ezt gyorsan verje ki a fejéből. Viszont felek , hogy ez a késöbbi kapcsolatunkra rányomja a bélyegét, valamint nem ertem hogy ennyi idősen már felnőttként hogy fordulhat meg ilyen, dolog a fejében. Vagy ön szerint e miatt nem kell aggódnom? Esetleg vigyem el orvoshoz? Igazából nem tudom , nem ertem mit tegyek. Amiert a probléma s az aggódás felütötte a fejét az az , hogy 3 évvel ezelött a bátyám kikezdett a 12 eves nevelt lányával 🙁 , s félek hogy ez a beteg gondolat menet esetleg örökletes lehet. Kérem mondja, hogy nem az s hogy ez termeszetes egy ennyi idős fiúnál, vagyis inkább hogy nem szokatlan, hogy ijen gondolatai vannak.

    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem nem természetes, hogy valaki az anyjára szexuális értelemben vágyjon. Érdemes volna ezért családterápiás segítséget kérniük. Lehetségesnek tartom, hogy a fia számára az Ön bátyjának mintája követendő példaként szolgált, ez azonban korántsem nevezhető kívánatos viselekdésnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Mònika

    Tisztelt szakertő. Nekem olyan problemam lenne hogy a 20 eves lanyom évek ota agressziv annak ellenere tul sok mindent meg kap. Semmibe nem segit nincs tisztelet. En 3 eve latas serült lettem beteg ez sem hatja meg. Most 3 hete megismerkedett egy fiuval aki drogozik. A lanyomat folyamatosan zaklatjak es engem ragalmaz engem gyanusit hogy én zaklatom masok segitsége alltal. Nos odaig fajult a dolog hogy atneztem a facebookjat ahol olyanokat irt egy baratjaval hogy meg kellene engem ölni mert skizofren vagyok es el kellene valahogy vitetni engem hogy boldog legyen. Az is elhangzott az irasba hogy ejjel sokszor szive szerint parnat szoritana az arcomhoz meg en alszom. Kicsinek beteges volt nem tudtam dolgozni mert mindig kórhazba voltam vele es ezt is mondja sosem tettem le az asztalra semmit es nem tehet rola nem tud halas lenni amit tettem erte. Mondtam menjen albérletbe most meg azzal zsarol hogy nem tehetem ki innen mert ide van bejrlentve. Olyanokat is irt hogy azon lesz az apja elhagyon. Minden baratjanak skizofren elmebetegnek allit be. Mit tudnek ellene tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a legjobb az volna, ha családterápia segítségével próbálnák meg rendezni a kapcsolatukat. A lánya valószínűleg sok minden miatt haragszik Önre, amiket jó volna professzionális keretek közt átbeszélni. Tisztázni, hogy Önt a jó szándék vezérelte a gyermeknevelésben. Ennek ellenére minden szülő követ el hibákat, melyek azonban többnyire jóvátehetőek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Anita

    Kedves Doktornő! Szeretném a tanácsát kérni,mert mióta összeházasodtam a párommal a szüleim megváltoztak. Az édesanyám mindent sértésnek vesz akármit mond vagy csinál a férjem és utánna egy nagy vita keletkezik mivel a férjem pedig ugy látja hogy édesanyám csak vitatkozik vele és nem felel meg neki. Én külső szemmel látom,hogy a férjem próbál neki mindent megcsinálni amire kéri az édesanyám, van mikor nem tudja szóljon vagy jobb ha nem szól mert ugyis valamit kezd megint. Édesanyám pedig mindig azt hiszi hogy a férjem nem állja és mindent sértésnek vesz utánna pedig mondja nekem én persze külső szemmel nem úgy látom mint ő ezért kezdődik egy nagy vita én utánna mondom a férjemnek hogy mit mondott már megint, ő ideges lesz hogy ő nem mondott semmi sértőt, ő már semmit nem mondhat. Én pedig ott maradok kiborulva egyenlítenek amit a végén sikerül is de már egyre rosszabb. Elfelejtettem mondani hogy még együtt lakunk a szüleimmel mivel épp építkezünk, és édesanyámnak az sem tetszik hogy elköltözünk. Már azt is mondta hogy biztos nem johet majd oda mert a férjem nem fogja hagyni, pedig az egy szóval meg se említett ilyet. De mostmár látom hogy a férjem sem bírja sokáig hogy mindig ő a rossz és félek hogy a végén az is meg makacsolja magát és tényleg nem lesznek jóban. Nekem mar folytja az ideg a torkomat annyira ideges vagyok sokszor, már volt hogy nagyon is kiakadtam de édesanyám nem veszi észre hogy bánt ezzel,nem is érdekli ha sirok se. Édesanyámat télen rá vettem hogy menjen el egy pszihologushoz 1 alkalommal ment el aki azt mondta hogy tarsfuggo és emiatt nem tud elfogadni maga körül senkit. Lehet ez is közbe játszik mivel mindig otthol van már nem szeret menni sehova mikor beszélgetünk mindig azt mondja őt ez se állja, őt az se állja ő pedig rosszul érzi magát a társaságban nagyon aggódom érte de nem hallgat meg se azt mondja hogy én nem látom jól. De akkor mindenki rosszul látja csak ő nem? Mit tegyek ebben a helyzetben? Mert már tanácstalan vagyok olykor már rosszul is érzem magam az idegtől,mert én velem szembe is ugy tesz hogy ő kigondol valamit,ő azt hiszi ugy van és jön velem veszekedni én pedig persze az én szemszögemből mondom a magamét és vitázunk újra és újra. Kérem segítsen mit tehetnék ebben a helyzetben.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a családi dinamikák megértéséhez önismereti munka volna javasolt. Az ennek során átgondolandó kérdések pélédul: az anyja miért fél attól, hogy a költözésükkel megváltozik majd a kapcsolatuk? Milyen okai vannak arra, hogy nem kedveli a párját? Ez a tágabb családban hogy volt? Van “hagyománya” a férjek/feleségek “kiutálásának”? Valóban elgondolkodható, hogy az anyja szerint mindenki rosszul látja a dolgokat, csak ő nem. Ez a rugalmatlanság gyakran komolyabb lelki betegségek velejárója. A lelki munka lényege azonban az volna, hogy Önt ne idegesítse fel ez az igazságtalan hozzáállás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ismeretlen

    Kedves Doktor/nő

    En mar lassan hogy két és fél éve nem dolgozom ugyan is külföldre költöztem itt mentem ferjhez..es iskolaba jartam mind idáig…de közötte nagyon sokat voltam es vagyok is egyedul
    Ugy erzem depresszios vagyok es mar egy eve sulyos kenyszerbetegségem is volt rossz negagiv szörnyü gondolatok akaratom ellenere es szorongás…. még neha bennem van de nem.olyan erossen nagyon nehez igy elni…. szörnyü szamomra…de munkat keresek mielöbb …mit ajánlana ??? Köszönöm…tisztelettel..B..

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy mielőbb kérjen pszichoterápiás segítséget a depresszív gondolatok és a szorongások leküzdéséhez. Ma már szakszerű támogatás érhető el akár Skypeon keresztül is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Tina

    Kedves Doktornő!

    32.hetes terhes vagyok és teljesen kilátástalannak látom az életem. Nem látok jövőt a párommal, úgy érzem magamra maradok a babával. Túl gyorsan történtek az események és még az egyetemet sem végeztem el. Nem vagyok még eljegyezve sem. Kivettünk párommal egy albérletet, ahol majd elférhetünk hárman. Azóta egyedül vagyok itt és fekszem, mert a veszélyeztetett terhes vagyok. Nem csinálhatok semmit, csak pihenhetek, picit sétálhatok. Nagyon magányosnak érzem magam, a barátaim is elfordultak tőlem. Senki nem is érdeklődik felőlem, akár a baba felől. Szüleimet legfőképpen csak az unoka érdekli, de annyira nem izgatja őket amin keresztül megyek. Páromnak is csak a teher vagyok. Mióta itt kell feküdnöm, nem törődik annyit velem sem. Néha örülnék egy kis meglepetésnek, vagy egy kis gesztusnak ami örömmel tölt el. Ő csak azt mondja,hogy rohanós lett az élete, erre nincs ideje. Azt mondja mindig siet haza hozzám, ne legyek egyedül. Úgy érzem, akkor sem törődik annyira velem, és mindent amit tesz a baba miatt teszi. Nem tudok már kiigazodni ezen az egészen. Ön szerint is túl reagálom ezt a helyzetet? Hogyan változtathatnék?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Tina!

      Szerintem nehéz lehet Önnek, hogy ennyi változás történik egyszerre az életében, ráadásul a veszélyeztetett terhesség miatt az élettere is teljesen beszűkült. Úgy tűnik a barátai, a párja és a szülei sem tudják most azt a támaszt nyújtani, amire szüksége volna. Az ezzel kapcsolatos érzések átgondolásához javasolt volna önismereti munkát kezdenie, akár Skypeon keresztül.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elizabet B.

    Kedves Melinda!
    Nehéz kapcsolaton vagyok túl,úgy érzem teljesen soha nem leszek ezen túl.Nem mert nem akarom,hanem mert mély nyomot hagyott bennem,az illető nagyon megbántott,de én sokáig tűrtem,szerettem őt! Most van egy másik párkapcsolatom,szeretem őt és boldog vagyok vele,de nagyon sokat veszekszünk,én sokszor mondok neki bántó dolgokat “én jobbat érdemlek” “írnék az exemnek” és ő mindent megtesz értünk,szeret engem és én is őt,kitartó és türelmes,semmit nem erőltet,de folyamatosan bántom,és minden összeveszés alkalmával,elhatározom hogy nem bántom tovább,összeszedem magam,de újra és újra előjön és gondoljodás nélkül mondom és cselekszem.
    Ön szerint miért van ez? Mit kellene tennem?
    Válaszát előre is köszönöm
    Elizabet

    • Habis Melinda

      Kedves Elizabet!

      Az ösztönös viselkedések megértéséhez és megváltoztatásához pszichozerápiás munkára van szükség. Mindenképp javasolt a korábbi szakításának (és a kapcsolat alatt történt nehézségek) segítséggel való feldolgozása, ez ugyanis ahogy a levelében is írja, folyamatosan mérgezi a jelenlegi viszonyát.
      Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek ebben!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hné Viktória

    Jó napot kívánok.
    Viktória vagyok. Három éve megszültem a kisfiam. Sajnos azóta depresszióba szenvedek. Ami nem lett kikezelve. Ebben kérnem a segítségüket.

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      A szülés utáni depresszió pszichoterápiásan rendszerint jól kezelhető. Javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, vagy magánban is találhat pszichológust. Személyesen Székesfehérváron, vagy akár Skype-on keresztül én is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Ágnes

    Üdvözlöm .Én szakítottam a párommal mert többször bántott .Most pedig zaklat fenyeget és mindenféle videókat oszt meg rólam nyilvánosan és a képeimet is felrakja és szex hirdetést ír a képeim alá .Azt mondta hogy addig csinálja míg nem megyek vissza hozzá.de soha nem megyek vissza hozzá és ezt nem érti meg.mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Szomorúan olvasom, hogy ilyen zaklatáson kell keresztül mennie. Feltételezem, hogy mondta már az exének, hogy bármit tesz is, nem fogja már vele újra kezdeni. Ha ezután sem történik/történt változás, akkor javaslom, hogy jelentse a történteket a hivatalos szervek felé. Az, hogy valaki visszaél az Ön fényképével/videójával ugyanis bűncselekmény!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zavart lány

    Nekem az a problémám, hogy nem tudom ki vagyok. Néha úgy érzem, két elkülönült személyiség lakik bennem. Ehhez hozzájarulhatott az is, hogy két keresztnevem van, és máshogy viselkedek, amikor a 2.at használom, mint amikor az elsőt. Félek, hogy egy nap elvesztem az irányítást, és elborulok. Néha attól is félek, hogy valami rosszat teszek, pl. Sokszor gondoltam már hogy milyen lenne összeroppantani egy fejet. Nem akarok bántani, sot senkit sem, de felek hogy vagy magamban teszek kárt vagy másokban

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a félelmeit szükséges volna komolyan venni és önismereti munka segítségével megérteni. Pszichológusi segítséget TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dori

    Üdvözlöm!
    Az a problémám, hogy kicsinek találom a melleim, és emiatt szegyenlős vagyok melltartó nélkül a párom előtt, hiába vagyunk együtt lassan egy éve. Már mondtam korábban olyat neki, hogy biztosan megfogom majd az orrom és a melleim műttetni, csak túl sokba kerül.
    Most ő pedig azt a “meglepetést” találta ki a születésnapomra, hogy ha megműttetem a mellem ő is beszáll a műtét költségeibe.
    Idézem, amit mondott: “mondtad egyszer, hogy megműtteted majd az orrod és a melleid. Az orroddal nincs semmi baj, de ha a melleid megműtteted abba beszállok én is anyagilag.”
    Ezen én ledöbbentem, nagyon megbántott ezzel.
    Elmondasa szerint ő ezzel csak jót akart, mert tudja, hogy engem zavar és ha én nem mondom korábban, hogy meg akarom műttetni, akkor ő sem hozta volna fel magától.
    De nekem ebből csak az jött le, hogy ő sincs velem ezen a tèren megelégedve.
    Ön mit gondol erről?
    Nem tudom ezt, hogyan tudom elnézni és elfelejteni. Nem haragszom rá emiatt, mert elhiszem, hogy tényleg csak jót akart. De engem még is nagyon bánt ez. Ezekután mégjobban felerősödött bennem az a gondolat, hogy kicsik a melleim és nem vagyok emiatt eleg vonzó a számára. Hogyan tudnék ezen túllépni?
    Ugyanakkor valóban szeretném megműttetni magam, de csakis magam miatt, senki más kedvéért.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Dori!

      Levele alapján azt gondolom, hogy valószínűleg azért esett ennyire rosszul Önnek a párja megjegyzése, mert annyira elégedetlen a testével, hogy azt várta volna, Ő bizonygassa, hogy mást gondol. Ő viszont ezt nem tette meg és ezzel még jobban aláásta az Ön önbizalmát. Én azt javaslom, hogy dolgozzon saját maga elfogadásán (önismereti munkára van ehhez szükség), hogy a saját magáról alkotott megatív képe ne okozzon plusz feszültésget a kapcsolataiban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tina

    A baratom 3 ev utan szakitott velem! Aztmondta mar nem szerelmes belem , es elni akar .. nsgxon megvisel hogy megjatszotta az erzeseit, es hogx igazabol nem is szeretett.. szota folyamatosan minden novel beszelget, ismerkedik .. a kapcsolatunkrol meg mindenkinek ugy beszel hogy csak szenvedett mellettem , es az elejen szeretett csak.. soha nem gondoltam volna ezeket rola.. van esetleg arra esely , hogy kesobb vissza tancoljon es en inthessek neki bucsut?!:) azt mondta fel attol hogy kesobb megbanja

    • Habis Melinda

      Kedves Tina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az, hogy a batátja szakított Önnel, nem jelenti feltétlenül azt, hogy korábban megjátszotta volna, hogy szereti. Nyilván a kapcsolatuk elején nem szenvedett és a döntést, hogy menjenek külön is fontolgathatta már akár korábban is. Mióta meghozta pedig nyugodtan, kötöttségek nélkül ismerkedhet már. Elhiszem, hogy Önnek ez fáj, hiszen talán szereti még, ezért is vágyik rá, hogy bosszút álljon. Ennek azonban szerintem nem sok értelme volna…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • háromgyermekes apuka

    Tisztelt doktornő!

    Szeretném a tanácsát kérni. A feleségemmel a házasságunk mélypontra került. Én 41 éves vagyok, a feleségem 36 éves és három gyermekünk van: 7 és fél éves iskolásfiúnk, 5 éves óvodáslányunk és az 1 éves éppen múlt kisfiúnk. A feleségemmel 9 éve vagyunk házasok, de már 14 éve vagyunk együtt. Házasságunk sosem volt mintaszerűnek mondható, nehezítette a sok anyagi gond is (törlesztjük az egykori svájci frank alapú ingatlanhitelünket és gyakorlatilag egy fizetésből gazdálkodunk). Én korábban kénytelen voltam éjszakás-nappalos váltott műszakban dolgozni, hogy több pénz álljon a házhoz. Nem voltam sosem mintaférj, korábban az alkoholizmus rabja is voltam, de már egy éve teljesen tiszta vagyok. A gondom az, hogy mire felnőttem a feladathoz a feleségemnek elege lett. Négy hónapja (számomra minden előjel nélkül) kijelentette, hogy már régóta nem szerelmes belém és már nem szeret, mint embert se. Azt mondta költözzek a „padlásra” (ami egyébként nincs lakhatásra kialakítva), de a gyerekek miatt ne váljunk el. Nekem eszem ágában sincs elválni és a feleségemet is nagyon szeretem. Sajnos ő azóta nem él velem szexuális életet, mondván olyannal nem bír, akit nem szeret. Azóta nem hajlandó megölelni, nem ad még egy puszit se. Már ezt is nehéz elviselni, de a viselkedése is megváltozott. Korábban is eljárt tornázni, de most már eljár futni is, ami nem lenne önmagában gond, de ilyenkor másfél órára elmegy itthonról. Volt többször is, hogy kimaradt a barátnőivel késő éjszakáig. A nagyobb fiamnak azt mondta, ő 19 évesnek érzi magát és most már nem mond le többet azokról, ami neki jár. Legutóbb koncertre ment a barátaival külföldre több napra, rám hagyta a gyerekeket. Attól félek, hogy sok volt neki a nyolc év „szobafogság” vagy hogy van valakije (mikor ez utóbbira rákérdeztem, tagadta). Nem szeretném elveszíteni őt, nagyon szeretem és hiányzik a szerelme. A három gyermekünknek se jó ez, a legnagyobb már azt kérdezte tőlem, válunk-e. Mondtam a feleségemnek, hogy járjunk el tanácsadásra. Erre elég érdekesen reagált; kijelentette, hogy persze, miért ne, de ő engem már sose fog szeretni, és a jövőben szexről már szó sem lehet. Mi tévő legyek, szeretném jóvá tenni mindazon hibáimat, ami ahhoz vezetett, hogy a feleségem így érez, de ő teljesen elzárkózik tőlem.

    Köszönettel,

    háromgyermekes apuka

    • Habis Melinda

      Kedves Háromgyerekes apuka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna a párjával párterápiás segítséget kérniük. A jelenlegi kapcsolatukat ugyanis minden fél, különösen a gyerekek szenvedik meg. Erről bővebben írtam az utolsó blogbejegyzésemben, melyet ide kattintva is elolvashat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L.Katalin

    KEDVES MELINDA!!

    Van egy 16 éves kamasz Fiam,aki nem beszélget Velem a sexről.Nem foglalkozi semmivel,csak az internetes játékokkal.Egxedül nevelem Őt 3 éves kora óta,nem egyszerű.Nemigazán őszinte Velem,és aggódom.Hozzá hasonló korúak már haveroznak,moziznak,stb,Ő meg csak itthon ül,ki nem mozdul sehová.Semmi nem érdekli,csak a számítógép.Ismerőseim azt mondják,keressek fel egy szexuálpszihológust,én nem tudom,tnácstalan vagyok.

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Levele alapján bennem családterápia szükségessége merülne fel. Nagyon nehéz lehet Önnek egyedül nevelnie a fiát, aki valami miatt nem nyit a külvilág felé. Nem gondolom azonban, hogy tulnyomórészt szexuális jelelgű volna ez a probléma, a legtöbb esetben az internetes világ vonzóbb, mint a valódi élet. Ha ez megváltozik, a kamasz sikeresebbnek, vonzóbbnak érzi a valódi kapcsolatait, mint a virtuális világot, a zavar rendeződni szokott.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Szilvia

    Üdv. Étkezési zavarokkal küldöm. Nem tudom elhagyni a kalóriák számlálását. Olykor a hangulatom is az határozza meg hogy az adott napban mennyi kaloria menyiség maradt. Már teljesen belebolondultam. .

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Az egészavarok komoly lelki betegségek, ezért javaslom, hogy kérjen mielőbb pszichoterápiás és pszichiáteri segítséget is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katika

    Tisztelt doktornő!

    44 éves nő vagyok,17 éve élek együtt a párommal,4 közös gyerekünk van.
    Ezelőtt 6 évvel derült ki hogy a páromnak szeretője van.
    A probléma az köztünk,hogy én (szerinte) nem vagyok őszinte,nem komunikálok,nem tárom ki a szívem.Ő azóta is üzenetezik,beszél ,találkozik a szeretőjével,de azt mondja hogy csak barátok,vége van a viszonyuknak.Ha elutazik,nem alszik itthon,fel van háborodva,ha felhívom,mert ellenőrizni akarom.Azt mondja bízzak benne,mert ha le is fekszik mással az nem megcsalás,mert gondoskodik a családjáról,s ha én nem tudom a lelki életét kielégíteni,akkor másnáll kell ezt megtalálja.Ha soha nem volt az enyém a lelke miért fáj ha másé.Azt mondja bízzak benne.Nagyon szertnék bízni benne de így nem tudok.Mindig bennem van a kétely.Hogyan tudjak bízni benne?Hogyan tudjak jobban komunikálni?

    • Habis Melinda

      Kedves Katika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, ha nem tud megbízni a párjában. Amennyiben a férfi úgy érzi, hogy Ön nem tudja jelenleg kielégíteni a lelki igényeit, akkor párterápiát kellene kezdeniük, hogy ez megváltozzon és nem pedig egy másik nő meleltt keresni a boldogságot. Javaslom, hogy vesse fel neki ezt az ötletlet. Egy kapcsolat sikere vagy sikertelensége, ugyanis mindkét félen múlik!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. K.

    Kedves Doktornő!
    25 éves lány vagyok szegény családból származom, bár mindig megpróbáltam feljebb jutni a ranglétrán, de valahogy úgy érzem sosem mosom le magamról a múltbeli sérlemeimet. Apám, anyám alkoholista volt. Apám 4 éve lassan meghalt. Amióta el ment egyszerre haragszom is rá és egyszerre megkönnyebbülés ez nekem, mivel rengeteget bántott minket és a testvéreimet. Családommal nagyon szoros a kapcsolatom, egy ikertestvérem is van. Párkapcsolatban élek jelenleg külföldön de álláskereső vagyok. A párkapcsolatom eléggé zavaros. A párom rettentően apás és mindenben igaza van, de egyszerűen nem vagyok boldog, ha ő irányít nem tudok neki megfelelni, szeretem, de nem bírom el fogadni, hogy irányítani próbál. Együtt élünk, de lassan tönkre megy a kapcsolatunk, mert emiatt nagyon sokat veszekedünk. A tisztelet lassan el múlik egymás felől. Dirigál, okít és tanítgat, de nem bírom el fogadni, hogy ennyi megpróbáltatás után, meg kell valakinek felelnem. Csak a párkapcsolatomat szeretném megmenteni, de úgy érzem csak rosszat teszek és el távolodik tőlem. Hogyan tudnék neki eleget tenni? Harmonikus kapcsolatot szeretnék ki alakítani. Önbizalmam a múlt miatt.. egyszerűen sose volt és úgy érzem senki nem érti meg miért vagyok zárkózott és irányíthatatlan. A dühkitöréseim inkább hisztik, sírás és csapkodás ezeket sem tudom el fojtani. Szeretnék kiegyensúlyozott lenni, de semmi nem segít még a sport sem időről-időre visszaesem a szomorúságba és kedvtelenségbe. Várom válaszát. Kérem segítsen!

    • Habis Melinda

      Kedves G.K.!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sok-sok traumán mehetett keresztül a felnövekedése során, egy ilyen családban ez sajnos elkerülhetetlen. Ez ha akarja, ha nem, ez rányomja a bélyegét a felnőtt életére is. Önismereti munkával lehetne ezt az összefüggést behatóbban áttanulmányozni, megváltoztatni a diszfunkcionális kapcsolati mintákat. Amennyiben a párja is érzi, hogy valami nem működik jól Önök között, párterápia igénybevételét javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Milike

    Nagyon elvagyok keseredve 11 éve vagyok férjnél és van 3 kisfiúnk, de 2 éve a férjem megváltozott teljesen mindenbe kötözködik minden nap semmi nem jó neki.Szeretkezni már 9 hónapja nem semmi nincs köztünk még csók sem.Én már próbálkoztam de elutasitott,és nagyon rosszul esett kerestem mást aki miatt váltam volna ha ugy alakult volna de az csak kihasznált eleinte azt mondta szeret de csak hogy megkapjon,de lelkileg megvagyok törve hogy engem senki nem tud szeretni.

    • Habis Melinda

      Kedves Milike!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hogy sem a férjétől, sem ettől a férfitől nem kapta/kapja meg azt a szeretetet, amire vágyna. Azt javaslom, hogy kezdjen önismereti munkát, hogy megérthető legyen, milyen tényezők állnak emögött, ne csak azt gondolja erről, hogy Önt nem lehet szeretni. Az adás és kapás egyensúlyát a szülő-gyermek kapcsolatunkban tanuljuk, de ez az ösztönös tudás érzelmi munkával megváltoztatható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Lilla

    Üdvözlöm!
    A jelenlegi párommal 2,5 hónapja ismertük meg egymást (én 27 éves vagyok, ő 28 éves). Nagyon intenzíven indult ez a kapcsolat. Sajnos nem egy városban élünk, hanem közel 70 km távolságban egymástól, így hétköznap nem tudunk találkozni, jobbára csak hétvégén. Mindketten dolgozunk, a probléma fő gyökere ebből származik. Két saját vállalkozást vezet, így nincs kötött munkaideje, ő gyakran hétvégén is dolgozik. Ezt tudtam is róla, mikor ismerkedni kezdtünk, és elfogadtam, tudom róla, hogy így szereti az életét, és a jövőjéért dolgozik.

    Viszont az elmúlt időszakban hanyagolni kezdte a kommunikációt, lemondja a hétvégi találkozóinkat, arra hivatkozva, hogy rengeteg a munkája. Ezzel egy időben kezdett el hűvösen viselkedni, amit meg is osztottam vele, de azt mondta, csak a csomó munka miatt van. Előtte nem jelentkezett probléma a kommunikációval, mindig igyekezett egy-egy kedves üzenettel bókolni, szebbé tenni a napot, érdeklődött és figyelt arra, amit meséltem. Ez mintha megszűnt volna. Kezdek azon aggódni, hogy megismerkedett egy másik nővel, annak ellenére, hogy az elmondása szerint ő egyenes ember.

    Inkább hagynom kellene, vagy még adjak neki időt?

    • Habis Melinda

      Kedves Lilla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem szabad az érzéseit figyelmen kívül hagynia. Ha nem tudnak ketten beszélni arról, mi változott a kapcsolatukban, amitől Ön hűvösebbnek, távolságtartóbbnak érzi Őt, akkor javaslom, hogy keressenek párterápiás segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ági

    Párommal négy és fél év után szakítottunk!!Sajnos én hoztam meg ezt a döntést.Nem fogadja el a családom egyik tagját mivel neki nem szimpatikus ezáltal a vejem(mert róla van szó)minden amit tessz az csak rossz.Szeretnék újra vele lenni de nagyon bizonytalan vagyok!,Ő teljesen ki akarja zárni a vejemet de sajnos ez álltal félek,hogy a lányommal is megromlik a viszonyunk!!Ha tud valami tanácsot adni megköszönném!!Vagy érdemes lenne elmenni neki pszhihologushóz!!(amit már montam is neki)

    • Habis Melinda

      Kedves Ági!

      A családi konfliktusok tisztázása, ha otthoni keretek között nem lehetséges, akkor ezek megoldására családterápia javasolható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Linda

    Szeretném megkérdezni, hogy miért hazudik egy férj a feleségének?

    • Habis Melinda

      Kedves Linda!

      A hazugság sokszor nem szándékos, igen gyakori, hogy valaki nem tud vagy nem akar szembenézni a fájdalmas valósággal, azért állít valótlant. A szándékos füllentésnek is sokféle oka lehet, ezt a részletek ismeretében lehetne megmondani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    A lányom depresszios lett ,mert véget ért 24 éves kapcsolata én már nem tudomhogy viszonyuljak hozzá,mert mindenen felkapja a vizet és akkor rám zuditja az élete összes problémáját 52 éves a lányom tanácstalan vagyok.Kösönom válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a lányának érdemes volna önismereti munkát kezdenie, mert felnőttként – bár meg kell hogy értsük mi miért történik velünk, nem tehetjük a nehézségek súlyát mindig másra. A depreszió legatékonyabb kezelési módja egyébként a pszichoterápia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. LANA

    Tisztelt Doktornő!

    Kb. másfél éve elveszitettem a páromat, 9 éves öszinte szerelmi kapcsolat után hirtelen egyik napról a másikra hagyott itt a völegényem…súlyos beteg volt, amiröl sajnos nem tudtunk. Pár hónapja megismerkedtem valakivel, családom, barátaim örülnek, biztatnak, hisz mind azt mondják fiatal vagyok (31), tovább kell lépnem…pedig tudom, hogy nekik is éppúgy hiányzik volt párom, mint nekem és ez a helyzet senkinek sem könnyü. A probléma az, hogy én lépnék is, de annyira össze vagyok zavarodva, hogy magam sem értem. Egyik nap teljesen boldog vagyok, másnapra már másképp gondolkozok és csak a hibákat keresem új udvarlómban. Neki még nem volt igazán komoly kapcsolata, nem élt együtt senkivel ezért sokszor sok dologban nem értünk egyet és szerintem ő fel sem fogja igazán azt ami velem történt, úgy gondolja, hogy majd az idö segít és az évek múltán elfelejtem azt ami történt. Sokszor mikor emlegetem elhunyt párom (amit természetesen próbálok minimálisra csökkenteni) csak elhallgat és nem szól semmit, pedig néha igazan jól esne egy két vigasztaló szó, vagy egy megértö ölelés. Valójában új párom még sose kérdezte meg, hogy mi is történt, vagy mégis, hogy vészeltem át ezt a tragédiát. Fáj, hogy nem érdekli ez, hiszen ez is én vagyok és voltam. Próbálom magam azzal vigasztalni, hogy lehet nem akarja felszakítani a régi sebeimet, de ez engem mégis bánt. Sokszor ok nélkül ingerült vagyok vele és felesleges vitákat váltok ki kettőnk közt. Én sosem voltam ilyen és saját magamon meg vagyok lepödve. A tragédia után sokan mondták, hogy keressek lelki segitséget, de nem éreztem szükségét, viszont most úgy érzem nem vagyok önmagam, bármikor sírok és ingerült vagyok ok nélkül, bár munkám elég stresszes, de erre mégsem hivatkozhatom minden egyes alkalommal, ha csipös kedvemben találnak. Mindennap azon gondolkozom, hogy vajon helyes döntés volt e új kapcsolatba ugranom, vajon ö e a megfelelö számomra, hogy fogja fogadni a környezetem és egyéb hasonló kérdések. Nem vagyok biztos magamban és ez teljesen kiborít. Kérem adjon tanácsot, mi lehet a baj? Én egy két lábbal a talajon álló személy voltam és most úgy érzem, h minden nap mást érzek és gondolok, nem vagyok tisztában magammal. Válaszát elöre is köszönöm! Tisztelettel Lana

    • Habis Melinda

      Kedves Lana!

      Megértem, hogy nehéz lehet, hogy nem érti meg Önt a párja. A volt kedvese elvesztése nyilvánvalóan egy óriási csapás volt Önnek, melyet nehéz egyedül feldolgoznia. A gyász sajnos tabu a társadalmunkban, ezért a legtöbb ember nem tudja hogyan reagáljon, ha egy szerette ezzel küzd. Nem biztos tehát, hogy a párjának ez a viselekdése az Ön iránti érzéseiről árulkodik. Fájhat neki továbbá, hogy az exéhez még mindig ennyire kötődik, ezért javaslom hogy forduljon szakemberhez, hogy minél könnyebben és gyorsabban le tudja zárni az életének ezt a szakaszát. Nyilvánvalóan nem az a cél, hogy elfelejtse a történteket, hanem hogy a múlt szörnyűségei ne károsítsák a jelenben meglevő kapcsolatait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Segítséget szeretném kérni . Nagyon nehezemre esett írni önnek , de tanácstalan vagyok ezért fordulok önhöz.
    Van egy párkapcsolatom ami viszonylag jól működött. Nézeteltéréseink mindig voltak , de mostanában állandó veszekedés van jelen az életünkben , nem tudunk semmit megbeszélni mindennek az a vége hogy én vagyok a hibás mindenért. Ha ezt felhozom tagadás a válasz . Mit tehetnék? Szüleimtől messze élek , nem jó a kalcsolatom velük , sosem értettek meg , csak én szoktam őket keresni , ők nem . Barátaim nincsennek , nem tudok kikalcsolódni , egy gyárban dolgozom 2 műszakban 12 órában az éjszakázás kikészít nem tudok rendesen aludni . Öngyilkos gondolataim vannak . Nagyon félek , nem tudom mit tegyek.Kérem segítsen! Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem nagyon jó, hogy megfogalmazta azt, ami bántja Önt!
      Megértem, hogy nagyon megviselik a párkapcsolati konfliktusok. Hibást keresni egyébként nincs értelme, mert minden párkapcsolatban kölcsönhatások zajlanak. Ezek megértéséhez párterápiára volna szükség. Ha erre nincs lehetősége, akkor javaslom önismereti (pszichoterápiás) munka megkezdését. Az öngyilkossági gondolatokat ugyanis mindig komolyan kell venni és kezelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin H.

    Doktornő! Kérem segítsen nekem abban hogy miként tudjam kezelni a követ kézi helyzetet:párommal 3 éve élünk együtt.Neki 2 élettársi kapcsolatbol van 2 lánya Magyarországon aki 18eves S itt Angliában aki 9 éves Őt imádja szerelemem hívta évekig Nekem nagyon fáj H 3 év alatt azt hallom tőle H nem szerelmes belém nem tud becezni semmi olyan szot nem mond ami megszólítás ként tudná használni max baby a lánya itt van minden heten neki kicsi drágám szeretlek imádlak ..ilyenkor elmegyek másik helyiségbe sírni ..Neki minden helyzetbenegha az negatív dolog is csak szépen beszél nekem ha hibázik stb akkor csúnyán beszél Kérdésem hogy kezeljem ezt a dolgot nem akarok féltékeny lenni egy gyerekre az egyensúly fenntartása az ő dolga lenne ..mikor a gyerek itt van igyekszem dolgozni azokon a napokon bár sok közös program is van 3 ban .tudni kell hogy az exbarátnő sokszor zsarolja apát a gyerekkel manipulativ személyiségű nő .mit tegyek máshogy velem akar élni közös jövőkép stb Lehet H túlzottan elkényeztetett én udvarlok neki kenyeztetem amit anno ő nem tanult meg

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Megértem, hogy fáj Önnek, hogy a párja nem becézgeti Önt, a lányát viszont igen. Azt javaslom, hogy beszéljenek erről. Ha a helyzet nem javul akkor pedig párterápia megkezdése javasolt. Mindannyian úgy működünk ugyanis a párkapcsolatunkban, ahogy a szüleink viszonyában láttuk, míg ezek a minták nem tudtatosulnak. Erről szól tegnap megjelent blogbejegyzésem is. Ha gondolja, olvassa el!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kata

    Van egy 6 hetes gyönyörű kislányom, akit mindennél jobban szeretek, de mégsem tudom élvezni az anyaságot, mert a mindennapjaim csak az aggódásból és stresszből, sírásból állnak. Kislányom hasfájós és refluxos, néhány napja visszajött neki a reflux úgy, hogy nem kapott levegőt, fuldoklott. Azóta egy másodpercre se merem magára hagyni. Tudom, hogy a babáknál a hasfájás és a reflux normális, de annyira féltem. Se éjjelem, se nappalom. Nem tudom elhinni, hogy ilyen szerencsés vagyok, hogy van egy gyönyörű gyermekem, mindig attól félek, hogy történik vele valami, merthogy túl szép minden.

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      Levele alapján azt gondolom, hogy bár az ijedtség természetes ilyen esetben, ha hosszasan fennáll a gyermeke elvesztésétől való félelme, akkor érdemes önismereti munkába kezdenie. Vannak kifejezetten kismamáknak indított csoportok is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    A lányom érzései és problémái miatt vagyok tanácstalan. 21 éves, okos, szép nő, de a gond, hogy mindenki így gondolja, kivéve saját magát. Időnként az önképe vagy önbecsülése még mintha mélyrepülésbe is menne, rátesz egy lapáttal..mivel abszolút nincs alapja a rossz érzéseinek, nem tudom már, hogy mivel nyissam fel a szemét, hogy csak saját magának csinálja a feszültséget. Egyetemre jár, a tanulás jól megy, nem panaszkodhat–de ugye utálja. Barátnői nincsenek, mert nagyon erős a kritikai érzéke, vagyis olyanokba botlott aki csalódást okozott vagy hazudott vagy túl beképzelt vagy az érdeklődése más stb. Pedig nagyon kellene a társaság, szerintem.Van egy barátja, egy földre szállt jólélek, de kíváncsi vagyok meddig bírja a fiú a nyomást, mert őt se kíméli a lányom. Nincs könnyű dolga. Jár kondiba pl. de utálja, hogy nézik…én mindom neki, hogy ilyeneken ne akadjon fel, ezek semmiségek. (megjegyzem, nagyon formás , naná, hogy megnézik) AZt hiszem egyszerre akar tetszeni is meg nem bírja, ha bámulják. A kettő eleve üti egymást. Mondom, hogy lazítson, gondolkodjon pozitívan, de hát ő nem egy laza alkat…na és itt jövök én a képbe. Már nagyon fáraszt, hogy bármi kinja-baja van nekem jön az sms, üzenetek , naponta nem kevés…( távol lakik, albérletben)és én ezt igen unom. Látom, hogy a lelke nincs rendben, alaptalanul elégedetlen a külsejével, az élettel, sokan vannak a vonaton, miért lakunk ott ahol lakunk, miért csak neki van kiütése, miért van hideg stb stb..mindenre van valami zokszava.Semmiségek. De látom, hogy neki ezek nagyon mélyen okoznak lelki traumákat, ez nem normális. Mit tudnék én segíteni javítani a közérzetén. Nem titkolva, hogy akkor én is megszabadulnék a tehertől.Azt gondolom, én azért nem tudok az ő fejével gondolkodni mert én alapvetően pozitív gondolkodású vagyok és megéltem már nehéz időket, szóval én azokkal a dolgokkal amitől őt kikészül, hát őszintén szólva nem is értem az okát.Mivel lehetne őt helyrerázni, főleg, hogy magát megszeresse?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a lányának önismereti munkára volna szüksége, hogy elfogadja, sőt megszeresse önmagát. Ez lehetséges egyéni és csoportos formában is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. arnold

    Lenne egy olyan kérdésem hogy mit tegyek?? Szombaton meg ismerkedtem egy lánnyal búcsúzáskor volt csók is vasárn ap még minden oké volt beszélgettünk de már hétfőtől nem akar vissza írní köszönöm előre segítségét

    • Habis Melinda

      Kedves Arnold!

      Megértem, hogy rosszul érinti ez, ha reménykedett a kapcsolatban. Ha fontos Önnek a lány, akkor próbálkozhat még másképpen. Vagy akár várhat is egy keveset, hogy kiderüljön, csak közbe jött-e neki valami, vagy azért nem válaszolt, mert nem akar mégsem többet Öntől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Binda

    Kedves doktornő,nekem az lenne a kérdésem hogy mit tehetnék nekem van egy jól működő párkapcsolatom itt élünk kint Németországban,de a barátnőmnek van egy barátnője akikével állandóan a meszen beszél és azóta engem elhanyagol meg latom hogy rosz hatással van a kapcsolatunkra kérem a tanácsát mit tegyek köszönöm előre is válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Binda!

      Azt javaslomn, hogy mondja el ezt az érzését, észrevételét a barátnőjének.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. Zoltán

    Zoltán
    Kedves doktornő!
    A barátnőmmel kb 3hete szakítottunk de ő közben összejött eggyik közös ismerősünkel amit nem igazàn értek. 3évig jártunk és most meg azt mondja h most igy jó neki meg h ő már lezárta ezt velem. Ennyire könnyen túl tett volna magán? Én szeretem es örülnék ha visszajönne. Van értelme várni? vagy ez csak egy menekülés?

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Tapasztalataim szerint ritkán forful az elő, hogy egy hosszú és mély kapcsolatot az egyik napról a másikra lezárjon az ember. Ez egy érzelmi folyamat (munka) hatására történik meg, ami azonban már a szakítás kimondása előtt megkezdődhet. Eképzelhető, hogy az exe egy másik férfi karjaiban vigasztalódik, de ez szerintem önmagában nem ad okot a reménykedésre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szép Napot!

    Az a kérdésem, hogy depressziós vagyok-e? Alapból befordulós vagyok de szeretek magamban lenni. Viszont mostanában észre vettem valamit. Ha szocializálódom, akkor nincs semmi bajom. De ha egyedül maradok elszáll minden motivációm, akaraterőm. Tudom, hogy kéne tenni valamit, és terv is van hogy mit, de egyszerűen úgy érzem nincs értelme. Nem akarok pszichológushoz menni, mert nem hiszek a gyógyszeres kezelésben. Esetleg nincs egy másik módszer, arra hogy az ember magára találjon?

    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az alábbi teszt segíthet megítélni, szüksége van-e rá, hogy szakemberhez forduljon.
      A pszichológusok pszichoterápiával segítenek megérteni, majd leküzdeni a negatív érzésetet, gyógyszert nem írnak fel (azt pszichiáter vagy háziorvos tudna).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Melinda!
    Házasságom ügyében szeretnék tanácsot kérni. Férjem rendkívül kreatív és okos. Viszont a habitusa számomra taszító: rendkívül könnyen ismerkedik, és hölgyek, fiatal lányok a baráti körünkben könnyen a bizalmukba fogadják, és tanácsot kérnek tőle. Sok mindenkinek segített már. Ehhez képest az én depressziómat csak úgy kezeli, mint valami hisztit, és az a véleménye, hogy én csak kötekedni akarok. Boltban, utcán,stb. rendszeresen bókol a jelenlétemben, s ha ezt szóvá teszem, mindig az a válasza, hogy nem dugta meg. Nekem ez konkréten rendkívül taszító, és már nem vonzódom úgy hozzá, mert neheztelek rá. Ha megpróbálom ez ügyben a véleményemet, az érzéseimet megértetni vele, mindig heves vita lesz a vége. Állítólag csak azt keresem mibe köthetnék bele. Pld. spórolásból, kérésem, és érveim teljes figyelmen kívül hagyásával rendszeresen egy elvált asszonynál alszik, ha abba a térségbe utazik, ahol az asszony lakik. Ha jelzem neki, hogy ez nem illendő, akkor is az a válasz, hogy nem dugta meg. (amit én sem feltételezek, ennek ellenére nagyon dühít a dolog, hogy nem érti meg, hogy engem ez zavar) Én már passzív agresszíy vagyok, és nagyon rossz a kapcsolatunk. Édesanyám azt tanácsolja, hogy a házasságom érdekében ne foglalkozzak ezekkel a dolgokkal, mert alapvetően ő egy jó férj. Mániás lennék, hogy ezek a dolgok dühítenek? Ráadásul, most nem lenne pénzünk párterápiára.Én mit tehetek hogy a helyzet javuljon?

    Válaszát előre is köszönöm: Rozália 53

    • Habis Melinda

      Kedves Rozália!

      Szerintem nem lehet megtenni és nem volna egészséges törekedni az érzéseinek elfojtására. Inkább az segítene szerintem, ha párterápia segítségével néznének rá a problémára. Miért van az, hogy a párja empatikusabb másokkal, mint Önnel? Az érzelmei kimondását pedig miért címkézi Ő kötöszködésnek? TB alapon családsegítő központban és alapítványoknál érhető el ilyen jellegű szolgáltatás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Laura

    Jó estét kívánok!
    Nemrég szakitottam a barátommal… Több mint egy éve együtt voltunk és egyszer ő már szakított velem, de en vissza fogadtam ez volt május közepe táján. Viszont rosszabbodott a helyzet napi veszekedesek amik ramentem az egészségemre a napi több órás sírástol egyszerűen nem akarta megbeszelni velem ezt nemtudtam vele normálisan beszelni akárhányszor felhoztam a témát kiakadt rajtam es ideges lett. Nekem betekt a pohár es szakitottam vele, de nemertem miert van lelkiismeret furdolasom?

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Hogy miért van lelkiismeretfurdalása, amiért kilépett egy olyan kapcsolatból, amiben Ön szevedett önismereti munkával lehetne megérteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Júlia

    Kedves Doktornő!
    Van egy barátnőm akit nagyon szeretek barátilag.Szeptemberben lettünk nagyon nagyon jó barátnők csak azomban oktoberben kibékült a legjobb barátnőjével..így szüneteken 4-en sétáltunk az udvaron..mostanáig odáig fajult higy 3-an mennek kacagnak,beszélgetnek és én hátul egyedül maradok,ha kérnek valamit szívesen segítek nekik de ha én kérek valamit le vagyok szarva.Ma az egyik lány hiányzott 4-ünk közül és az a lány akivel jóba voltam mindig melletem ült majd szó nélkül vette a cokmokját és elült a másik lány mellé engem egyedül hagyva,ha nekem van valamennyi pénzem mindig elköltik,és szerintem ki is beszélnek….hogy tudnák magamon segíteni?ne barátkozzak többet vele vagy mondjam el neki mit érzek(valoszínű hogy le se szarja vagy megharakszik rám)és az a legrosszab hogy ők mind a suli legmenöbbjei és szépek én meg nem mondanám annak magam..és amikor valaki mond rólam valami rosszat az a lány mindig momdja hogy engem kurvára szeret stb..pedig tudom hogy nem..kérlek segítsen helyes döntést hozni..válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Júlia!

      Én mindenképpen azt javaslom, hogy mondja el azt, ami Önt bántja. Nem kell sem a pénzét odaadnia, sem a kibeszélést eltűrnie senkitől. Ha esetleg nem lesz ennek ellenére sem együttműködő a lány, akkor talán nem is értékeli eléggé az Ön barátságát, vagy nem tudja hogyan kellene ezt kimutatnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdező

    Kedves Melinda! Tortent velem egy olyan eset hogy osztállyal buliztunk ittunk stb. Es egy osztalytarsammal elkezdtunk setalni leültünk egy helyen Es hogyan is mondjam a fiu rendesen elkezdett nyomulni, megcsokolt Es be akart nyúlni de nem engedtem, erőszakos volt Es lehúzta a gatyáját Es megfogatta velem a peniszet. Nem akartam de elkezdte mozgatni rajta a kezem Aztan elvettem Es ez folytatódott addig amig En csinaltam neki “önkényesen” nagyon rövid ideig mivel be voltam rúgva, tudtam hogy nem kene Es féltem hogy mi lesz belole. Ilyen eset mar tortent az osztályban csak masokkal Es azt a lányt emiatt sokaig csesztettek piszkaltak Es nem szeretnem hogy velem is ez legyen
    A fiu kozben mindig nyugtatott hogy nem lesz semmi baj meg koztunk marad de Nemtudom hogy mennyire hiszek neki.
    Emiatt mar 2. Napja nem megyek iskolaba, nagyon szorongok miatta folyton eszembe jut
    Egyik osztalytarsamnak elmondtam akivel jóba vagyok Es ois jol ismeri a fiut Es mondta nekem hogy nem kell aggódni miatta de benne is benne volt a minimális félelem hogy mi van ha elmondja
    Mit tegyek hogyan tudnám legyőzni ezt a szorongást? Beszéljek a fiuval hogy tenyleg komolyan vegye hogy maradjon minden koztunk? Nagyon reménytelennek erzem magam.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy nagyon nehéz most Önnek, hiszen szexuális visszaélés áldozatává vált. Ráadásul a lepelpeződéstől is tart. Azt javaslom, hogy a szüleivel, vagy más felnőttel (pl. iskolapszichológus vagy tanár beszélje meg a történteket). A bántalmazás mindig az elövető felelőssége, Önnek nincs mit szégyellnie azon, ami történt!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rita

    Kedves Doktornő!
    Szeretnék segítséget kérni. A párom egy jó ideje már elkezdett úgy viselkedni, hogy ha van egy helyzet, elmondja, hogy ezt vagy azt szeretne és részemről teljesen rendben van a dolog és mondom neki, hogy “persze, rendben” vagy “igen, szerintem is” vagy bármilyen egyetértést fejezek ki, akkor az esetek egy részében minden teljesen rendben van, de néha (számomra teljesen váratlanul és kiszámíthatatlanul) felhúzza magát mondván, hogy megsértődtem és nem igaz, hogy ezt csinálom… Eleinte nagyon elszégyelltem mindig magam, hogy te jó ég, lehet tényleg úgy válaszoltam, és magamat hibáztattam, hogy jobban kéne figyelnem a szavaimra, hangsúlyra, akármire, lehet fáradtabb vagyok és bántóan szóltam. Szóval kerestem magamban a hibát. De mostmár elviselhetetlenségig fajult ez. Egyszerűen már nem bírom, hogy van egy helyzet, amiben teljesen egyetértek azzal, amit szeretne vagy kér, tök jól érzem magam, mondom, hogy persze jó, azt hiszem, hogy minden rendben és mint a derült égből villám bumm, jön az, hogy na persze megint megsértődtem, nem igaz, hogy ezt most kell, direkt akadályozni akarom, stb. És már komolyan elszaladnék ilyenkor, hogy ilyen a világon nincs. Ne haragudjon, hogy ennyire felzaklatva írok, de már egyszerűen nem bírom ezt. Szeretem őt és ő is engem. De ez a… nem is tudom “üldözési mániája” már teljesen tönkretesz mindent köztünk. Ma is történt egy ilyen eset, amivel már egyszerűen nem tudok mit kezdeni, elsőre próbáltam kedvesen elmondani, hogy egyáltalán nem sértődtem meg, tényleg egyet értek. De erre mindig az jön, hogy persze még nézzem hülyének és tagadjam le. Azt mondja ezzel csak mégjobban bántom, ahelyett, hogy legalább beismerném. De hát nincs mit beismernem!!! 🙁 Kérem, segítsen, hogy mit lehet ilyenkor tenni, mert megőrülök így. Alapvetően teljesen normális minden, de időről időre, hol gyakran hol ritkábban jön egy ilyen, ami után van hogy még másnapis rossz a hangulat és úgy érzi, hogy direkt játszom vele és szándékosan csinálok hülyét belőle. Hogyan lehet bebizonyítani, hogy az ember nem sértődött meg?? Ez annyira abszurd. Mitől működik ugyanolyan helyzetekben normálisan a dolog és mitől van az, hogy egyszercsak ez történik? Az élethelyzetünk most olyan. hogy mindkettőnknek nagyon sok a munkája és sok a feszültség a munkahelyünkön. Szóval ezt még betudnám ennek, de ez akkor sem megoldás így. Nagyon sokszor leültünk már ezt átbeszélni. Legutóbb konkrétan tegnap. Nyugodtan, nem veszekedve, megegyeztünk, hogy igyekszik nem egyből ideges lenni egy ilyen helyzetben, hanem elhiszi, hogy nem sértődtem meg. Erre ma máris megint ez van. Most kicsit megint ezt megbeszélni, de most csak azt hajtogatja, hogy jó, majd akkor eljátssza a hülyét és úgy tesz, hogy elhiszi, hogy nem sértődtem meg. De hát én nem ezt akarom, hogy eméssze magát közben! Én szeretném, ha tényleg elhinné, mert így van! És tényleg már kétségbe vagyok esve ettől.
    Elnézést és előre is köszönöm a válaszát!
    Rita

    • Habis Melinda

      Kedves Rita!

      Levele alapján az gondolom, hogy érdemes volna alaposabban górcső alá venni a kapcsolatukban zajló kölcsönhatásokat. Miért bizonytalanítja el Önt a párja abban, megsértődött-e valójában. Mi van amögött, hogy a kedvese azt várja, hogy Ön bizonygassa a szándékait. Miből feltételezi a párja, hogy Ön negatívan áll Őhozzá? Mitől fél a párja mi történne, ha Ön tényleg megsértődne? Milyen korábbi tapasztalatai vannak a duzzogással?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Zsófi

    Kedves Doktornő!Tanácsát szeretném kérni!Arról lenne szó hogy van egy 2 éves kapcsolatom ahol a párom fiatalabb mint én.Nagyon hamar összeköltöztünk meg eljegyeztük egymást.Náluk laktunk és az édesanyjával nagyon rossz volt a viszonyom.És emiatt nagyon megromlott a kapcsolatunk.Hazajöttem és azóta van olyan hogy hónapokig nem látom mindig van valami kifogás.Hazaköltözés után lehuztuk a gyűrűt.Ha találkozunk néha akkor is még órákat sincs velem.Közben hallottam olyat h megcsal mert látták más nővel.Rákérdeztem de csak napokkal később válaszolt rá h nem igaz.Ön szerint egy fiatal férfi birja egy hónapig vagy akár több hónapon keresztül szex nélkül?Mert szerintem nem.Csak nem értem miért kell hazudozni miért nem tud őszinte lenni és azt mondani h nem akarok veled lenni van valakim?!Mert én elengedném ha mondaná ..Én igy csak örlődök..Miközben én már családot szeretnék mivel már olyan korban vagyok.Ön mit tenne a helyemben?!Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Azt gondolom a sorai alapján, hogy önismereti munkával lehetne megérteni, hogy miért alakult úgy a viszonyuk ahogy alakult. Miből gondolja, hogy a férfi hazudik Önnek? Konkrét kérdésére válaszolva pedig, bírhatja szex nélkül egy fiatal férfi hónapokig, ez teljesen egyénfüggő (ezért nem is érdemes általánosítani).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rozsa

    Tissztelt dőktórnő. Van nekem egy problémám. Az egyik szülő rosszul bánik a gyermekével miot őssze jőtt egy srácal tőbb szerettet kap a srác mint a gyerek az anya nem foglalkozik a gyerekével és a gyerek 7 éves fél az anyátol az anya azt szeretné ha lánya szeretné a srácot a gyerek azt mondja az anyának hogy szereti mert fél és az anya iszik a srácal és a srác nem szereti a kislány és milyen dolog hogy a srác a kislány után megy a wécébe utána hogy segicsen neki. Mit tegyek hogy segicsek a kislányon.?

    • Habis Melinda

      Kedves Rozsa!

      Leveléből nem derül ki a számomra, hogy Ön milyen viszonyban van a gyermekkel. Amennyiben közeli hozzátartozó, javaslom, hogy a szülőkre próbáljon meg hatni, hogy azok a kislánnyal törődjenek, félelmektől mentesen neveljék és találkozzon rendszeresen a gyermekkel is. Ha nem családtag, és felmerül fizikai vagy érzelmi bántalmazás gyanúja, akkor a gyermekvédelem értesítése szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Szilvia

    Tisztelt Doktornő!

    Férjemnek egyetlen barátja van 14éve aki nő,(férjemnek volt már feléje fellángolása,ami miatt a házasságunk tavaly majdnem véget ért,).Most ez a nő épp válik a férjétől 2 gyereke van és állandoan keresi a férjem társaságát,minden nap beszélnek telefonon,és messengeren,és kb 2hetente találkozok velük,vagy rendezvényen vagy az otthonunkba.
    Ugy érzem ránk telepszik( a férjem olyan kijelentéseket tett nemrég,hogy ha nem lenne neki család vagy én akkor már rég megszerezte volna magának.)2 napja megbeszélték a férjemmel hogy átjön hozzánk,ugy hogy a férjem tényként közölte velem.
    És ma is olyan kérdéssel állt elő felém a nő,hogy hétvégén elmehetnénk játszotérre(nekunk is van egy 3,5 éves kislányunk)
    Nem tudom mitévő legyek,egyáltalán hogyan kezeljem ezt a baráti kapcsolatot(mert számomra férfi és nő között ilyen nem létezik csak szex után) És náluk miota ismerik egymást csak plátoi szinten volt minden,sose semmi.
    Elég féltékeny természet vagyok és most megint ugy érzem urrá lett rajtam,mit csináljak?
    Válaszát előre is köszönöm!

    Tisztelettel : Szilvia

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mélyebben átgondolniuk miért kapott ilyen nagy szerepet ez a barát az életükben. A férje mit kap ettől a nőtől, amit Öntől nem? Mi magyazázza a fellángolását? Ennek mitől lett vége, milyen most az Önök viszonya? Párterápia megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Kornél

    Tisztelt Doktornő!

    Segítségét szeretném kérni, hogy hogyan tudnék túllépni, vagy elfogadni-feldolgozni, hogy a feleségemmel, műtét során (vakbél műtét-itt ugye teljesen meztelenül van) más is látja anyaszült meztelenül, illetve nőgyógyászati vizsgálatok alkalmával is.
    Rendkívül zavar, hogy fiatal fèrfiak a lábaközött dolgoznak, vizsgáljàk ès, hogy egyaltalán más is látja azt amit elég lenne nekem làtni! Talán kicsit komikusan hangzik, de nagyon hosszú ideje ezen gondolkodom és sokszor nagyon nagy dűh-és harag alakul ko bennem 🙁

    Tisztelettel Kornél

    • Habis Melinda

      Kedves Kornél!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna tovább gondolni, mi áll a haragja mögött. Mitől fél valójában, mi történhet, ha más is látja a felesége testét vagy nemi szervét. Milyen a viszonyuk, mennyire biztos Ön ebben? Önbizalom terén mennyire erős Ön?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Edit Nikolett

    Kedves Doktornő!
    Nem tudom mit tegyek, a párommal nagyon boldogok voltunk… Aztán még boldogabbak mikor kiderült hogy kisbabánk lesz, megszuletett a gyönyörű szép kislányunk aki már 1 éves . A kapcsolatunk a szülés után 4 hónappal szépen lassan ment tönkre… Ma már úgy érzem néha, hogy már nem szeretem és sokkal jobb lenne nélküle (csak a kislányommal) lenni,van amikor meg jó minden . Sajnos a csaladjàt egyáltalán nem szeretem és is befolyásoló tényező. Már mondtam neki hogy menjen el, költözzön el, de nem foglalkozik vele…

    • Habis Melinda

      Kedves Edit Nikolett!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megérteni, hogy mi történt a kapcsolatukban, aminek kapcsán érzelmileg ennyire eltávolodtak egymástól. A kislányuk születése körül milyen változások történtek, hogyan élték meg az anyaságot/apaságot, ez hogyan hatott a viszonyukra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kezi csokolom.
    Röviden az a gondom h azt hiszem feltekeny vagyok a Nevelt lányomra.
    Amiket eszre veszek magamon:azonnali harag,ha megemliti a baratja nevet,ha hallom h vele beszel telefonon,V barmi ami a baratjat és öt erinti. Söt tovabb megyek – ez a srac volt a lányom eleteben az elsö Akit en nem talaltam megfelelonek De a lányom igy dontott. A lényeg h mar szexualis vonzalmat is erzek a lányom irant. Ezt mar nem tudom kezelni.! Ezert fordulok önhöz.
    Biztos vagyok abban h elmondani neki ezt nem fogom,sem pedig kozeledni nem fogok. /tisztaban vagyok vele / ! hogy ez lehetetlen. De sajnos a haragom egyre csak nö. Ö nem tudja miert romlik rohamosan a kapcsolatunk. Veszekszem vele-elutasitom a baratjat-Sok mindent nem teszek mar meg vele. Együtt csavargas,mozi,hetvegi csatangolasok. Csak azt halja menyire elutasitom a baratjat. /mindezek mellet utan/ meg mindig ragaszkodik hozzam / Ez az allapot 8 honapja tart. Kezdem el veszteni az önkotrolom.
    Kerem adjon tanacsot. Koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy meg akarja érzeni az érzéseit: a haragot és a vonzalmat, melyet a nevelt lánya iránt érez. Önkontrollja további megtartásához azonban önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N

    Tisztelt Doktornő!
    Lassan 9 éve vagyok együtt a párommal,és sajnos az idei évben a részemről be lépett egy harmadik fél is a kapcsolatunkba. Semmi nem történt köztünk,sms váltás, műszak át adás közbeni találkozás és ennyi. Munkahelyen kívül egyszer sem találkoztunk, mert én Győrben ő pedig Bécsben él. A párom szeretné helyre hozni a dolgot, kész változtatni a dolgokon,amik nem mindig mentek jól köztünk,kevés volt a kommunikáció,nem voltak őszinte beszélgetéseink sem,és az évek haladtával mindketten meguntuk egymást. Ő most szeretné helyre hozni a dolgokat én pedig nem tudom mit tegyek. A legnagyobb problémám, hogy vágyom az újdonságra és vágyom arra a férfira,akivel össze ismerkedtem. De fogalmam nincs mi lenne a helyes megoldás. Maradjak ebben a kapcsolatban és próbálkozzak vagy lépjek ki?Nem tudom mi lenne a helyes megoldás!

    • Habis Melinda

      Kedves N!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munka megkezdése volna javsoltható, hogy végiggondolhassa, mire vágyik valójában. Mit adott meg Önnek az új férfi, melyre régóta vágyott. Próbálta-e ezeket a dolgkat a partnerétől is kérni. Ragaszkodik-e hozzá még valamennyirte, hogy érdemes legyen dolgozni a kapcsolatukon? Ha nem, akkor is érdemes átgondolni mi biztosítaná leginkább, hogy a következő viszonya másképp végződjön.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P Józsefné(Julianna)

    Szép napot kivánok. Nagyon fontos lenne megtudnom ha 21 éves fiam nembirja a kőmüvesmunkát mivel tériszonyos,ésmár az első napon maximális elvárások voltak nemtudott teljesiteni egyáltalán.Nehéz tárgyakat nembir felemelni.sem hegeszteni.Ma kén választ adni mert egik közeli rokona aki akarná alkalmazni.Sajnos nemérti meg hogy nembirja a munkát és döntés elé állittota hogy vállajae tovább a munkát?….Utóirat Már első nap kiabált vel stb..arogáns volt..Fél a fiam már menni..SNI-s de nemtudja és nem merei mondani se mivel engem is hibáztatnak mint anyát oy én miattam ilyen..Engem okolnak mindenért éshogy nembirja a nehéz munkákat…Sajnos 5 osztáltól kollégimos voltmár…Mit tegyünk hogy harag ne legyen belőle mit válaszoléjunk?..Sajnos ők ezt nértik meg hiába közeli rokon….Köszönömszépen..:(

    • Habis Melinda

      Kedves Julianna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a fiának olyan munkát keresni, amit el tud végezni. Addig átmenetileg is lehet keresni valamilyen lehetőséget, hiszen a fizikai erőnlétet is fokozatosan lehet csak felépíteni. A rokon munkaadóval kapcsolatban pedig az őszinteséget tudom javasolni Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Ágnes

    Kedves Melinda !
    Igyekszem röviden ,de lényegre tőröen leírni mindent!Az én történetem januárban kezdödött egy fiúval ,nekem akkor volt egy 7,5 éves kapcsolatom! elkezdtem ezzel a fiúval beszélgetni ,nagyon figyelmes volt ,kedves …már szóba jött a nyári nyaralás ,sok közös program ! Elköltöztem ,pár hét múlva a fiú azzal állt elő ,hogy ne haragudjak de neki nem alakultak ki olyan érzései..,majd megbeszéltük ,hogy rendben akkor jóban leszünk…majd kis idő múlva szóba jött ,hogy legyünk barátok “extrákkal …ez a mai napig tart! Minden héten találkozunk ott alvás szempontjából ,és mindig is van ez az úgy nevezett “extra ” viszont ilyenkor mindig szoktunk inni egy két pohár bort…és mintha egy másik embert kapnék…odaadó,figyelmes,hozzám ér ,megcsokol,rengeteg félre érthető kijelntése van …ami azt mutatja hogy a jövöben is lesz olyan hogy “Mi ” és még elnem jön a másnap reggel ,teljesen jó minden….de utánna minden a régi…mindennap órákon át beszélgetünk ,mindenről…utánna jön az újjabb találkozás …és ő megint teljesen más…olyan mint aki szerelmes…mindig figyel,hogy csak valahogy megérintsen…hozzám érjen…lehetséges az hogy ez neki tényleg csak egy barátság “extrákkal ” ? azt még fontosnak tartom leírni,hogy ő hamarosan elmegy kamionozni …ez is benne lehet abban hogy nem mer ” szeretni ” ? Válaszát előre is köszönöm ! Tisztelettel : Ágnes

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna belegondolni, mi jó Önnek ebben a barátság extrákkal helyzetben és mik azok a dolgok, melyekre vágyna, de nem kapja meg. A férfi érthető módon élvezi ezt a helyzetet, hiszen nem kell elköteleződnie a kapcsolat mellett, ami nem felétleül függ össze a kamionozással. (Sokan vannak, akik csalódtak már és ezért kerülik az érzelmi közelséget, vagy egyszerűen ez az ismerős kapcsolati minta számukra.)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    tisztelt doktornö
    AZt szeretném megkérdezni hogy én miért nem kellek egy férfinak normális párkapcsolatra ???
    Másfél éve kezdödött egy szakitáson voltam tul és megismertem egy srácot aki ugyanugy maga allatt volt mint én és össze barátkoztunk megkedveltük egymást és több is lett belöle mint barátság szo szerint az anya voltam az anyja helyett és a szihologusa a szihologus helyett
    a srác elkezdett féltékeny kedni kedves kedni ugy viselkedett vellem mintha járnánk az megfogta mindenhol a kezem mindig ö csokolt elöször mindig tudni akkarta hol vagyok kivel vagyok
    és mikor elmondtam neki hogy mivan válaszoljon csak anyit mondodt hogy ö nem szeret
    aztán jöttek a veszekedések mer én többet kezdtem érezni iránta bárhogy probáltam lerázni magamrol nem tudtam mindig vissza jött
    egyszer husvét elött azt mondta ne találkozunk többet jobb lesz mind ketönknek
    viszont most május végén megin felkerest és találkoztni akkart nem tudom hogy én miért is kellek neki ???? hogy tönkre tegye az életem ??

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem önismereti munkával lehetne magválaszolni a levelében feltett kérdést (miért nincs hagyományos párkapcsolata). Pszichológus-kliens kapcsolatból nem szokott több, más jellengű kapcsolat lenni, ezért nem szerencsés arra törekedni, hogy ilyen jellegű, vagy anya-gyermek viszony legyen a párkapcsolatban. Ez a helyzet ugyanis sok indulatot szülne, melyet a kapcsolat nem szokott kibírni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Mostanában úgy érzem számomra miden a lehető legrosszabb. Eszméletlenül lelkiismeretes és maximalista vagyok. 11.-es vagyok a gimnáziumban ami azt jelenti rengeteget tanulok és nagyon komolyan veszem. Ez által hatalmas stresszben vagyok nap mint nap és soha nem tudok megelégedni magammal. Emellett fél éve ért véget a kapcsolatom ami szinten hatalmas lelki teherrel járt ugyanis a volt barátom nem tudott békén hagyni hónapikig fenyegetett, zaklatott. De sikerült tul lennem rajta. A zaklatások közepette egy fiu állt mellettem akivel annyire tökéletes összhangban voltunk annyire megértettük egymást minden velem volt és mindenben segített. Beleszerettem. Azonban egyik pillanatról a másikra lekoptatptt és azóta sem keresett. Nagyon nagyon nagyon nehéz időszak volt ez nekem. Hiszem egy iskolában járunk sőt óránk is van együtt és mindennap látnom kellett ugy hogy szinte hozzám sem szólt az előtt pedig napi 12 órában csak egymással beszéltünk. Hihetetlenül nehéz időszak volt számomra de a barátaim segítettek. Akad egy masik fiu par honapra erre, aki szinten ezt csinalta velem. Majdnem hogy ugyanezt. A különbség az volt hogy ő még csak le sem koptatott hanem szimplán nem keressett és nem reagált az üzenetemre. Ezek után itt vagyok most és Önnek írok. Ugyanis szörnyen nehéz és nem tudom hogy élem ezt az egészet túl .Egy jelentéktelen embernek érzem magam akinek semmi helye a világban és semmi értelme hogy napról napra ne éljek csak létezzek ezen a Földön. Kérem segítsen. Magamtól nem biztos hogy kibirom ezt.
    Válaszát köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sajnálom, hogy ennyire szörnyen érzi magát, javaslom, hogy kérjen pszichológustól rendszeres négyszemközti segítséget az Önnel történt szörnyűségek feldolgozásához, a kapcsolatai átgondolásához és önmaga elfogadásához. Ha iskolapszichológussal átbeszélné az Önt nyomasztó dolgokat, valószínűleg az Önön levő fokozott nyomást is jobban viselné, sőt ez akár enyhülhetne is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gergö

    Üdv Doktornö!!olyan kérdésem lenne h mitöl van az h egyszerüen felesleges dolognak tartom az életem?nem vagyok depis vagy ilyesmi ugyan az öngyilkossag megfordult már a fejemben de a jozan paraszti eszem és a logikam eztis feleslegesnek tartja….ez a dolog lassan 3 éve kezdödött nálam ….4éve összejöttem egy lánnyal mondhatni mesebe illöen jött össze az életem minden fazisa…..mindig szegeny körülmények között éltem de egyszer csak az ölembe hullot egy vagyon amire mindig vagytam lett egy álom baratnöm egy baromi jo autom és egy jol fizetö állás ami ugymond a semmittevesröl szolt és mégis jol fizetett teljes gondtalanság volt minden szinte majd egyszer csak eggyik naprol a másikra összedölt minden csalodas a csajban munkahely elvesztese az összes vagyonom tönkre tétele autotol a telefonig mindent azota bármibe fognek bele lassan 2 éve semmi nem jön össze elkezdtem hiteleket felhalmozni h befektessek pénzt ami megvaltoztatja a jövömet de ott tartok h ujjab több millio ft ment a kukaba mer barmibe kezdtem mindenbe eluszott a pénzem és nem h elöre vitt volna inkább jobban padlora kerültem ….szo szerint semmi sem sikerul de semmi…már ott tartok h a hazbol kisem mozdulok mer félek a pénzköltestöl még egy üditöre is …és ezek mellett semmi nem érdekel és senki nincsenek barataim nincs élet célom nincsenek álmaim sem vagyaim csak h valami olyan történjen ami megszunteti a létezésem kb…állando fekvés alvás fekvés alvás….se séta se a természet nem kelti fel a figyelmem állando sttressz ideg övez de föleg az emberektöl undorodom h közéjük menjek …tulestem egy gyogyszerfuggösegen és kábitoszerfüggöségen is ez idö alatt már amiböl magam kilábaltam nemis tudom miér …de ennyi ….nemtudok talpra állni sehogy …jelenleg 25éves srác vagyok aki a semmiböl feljutott a csucsra sikeres volt és most egy hajléktalan szintjén vagyok h szarok mindenre bármi lessz nemtudom mit tegyek hogyan tegyek nincs kihez forduljak ismeröseim közül senki semmibe nem segit nem támogat szoval totális padlon vagyok ….változtatni akarnék probaltam magamra eröltetni mindent egyiknaprol a masikra kimentem külföldre dolgozni h valtozas erjen de teljesen antiszocialis voltam az emberekhez konkrétan nem érdekelt még a nevük sem munkaundorom lett h szaros fillérekér kell dolgozni reggeltöl estig a belem kihajtva h élehssem a szar eletem erre hazajöttem és fekszem tovabb….elmentem setalgatni külömbözö helyekre de mindenhova egyszer most sehova nem megyek mer ugyavagyok vele minek menjek voltam már és nem.érdekel….nemtudom magam kizökkenteni ebböl a létformabol és nemtudom mit tegyek ….van értelme bárminek is?mer sztem abszolut nincs ugyanaz a körforgás zajlik az életben és csak kinlodás és szenvedés minden mozdulat…..illetve semmi nem tud örömet v boldogságot okozni ….nem nevettem lassan 3éve még egy kacagast sem ….nemtudom hova tenni magam ….kérem segitsen ha tud elöre is köszönöm mer nemtudom hova vezet ez az ut de kilátástalan az egeész szamomra és csak pörögnek az évek!!! tisztelettel : g.g

    • Habis Melinda

      Kedves Gergő!

      Javaslom, hogy kérjen mielőbb pszichoterápiás segítséget, mert valamilyen lelki probléma állhat amögött hogy nem élvezi az életét (ennek okait nem szívesen tippelném meg egy levélváltás alapján, szakvizsgálatra volna szükség hozzá), melyen ily módon lehetne segíteni. Ha ezt nem teszi, a vegetáció, levelében részletezett kilátástalanság csak tovább folytatódhat, sőt, fokozódhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 0120

    Kedves Melinda!
    Párommal (ffi 28) 5 honapja vagyunk egyutt, ő már össze szeretne költözni, nagyjábol ki is tűztük a datumot. Heti 4szer alszunk egyutt, erzem rajta nagyon, hogy szeret, viszont amikor külön vagyunk, nem nagyon keres, jobb esetben felhiv estenkent es atbeszeljuk a napot 2 perc alatt, de legtobbszor nem is ir. Ha kerdezem hogy vegzett e mar, altalaban az a valasz h igen a barataival van, utana tobb hirt nem kapok rola. Tudja, hogy engem zavar, mondtam neki hogy ilyenkor azt erzem h nem is szeretne velem lenni igazan, mindig azt a valaszt kapom, hogy ne gondoljak semmi rosszra, nyugodjak meg nagyon szeret es oda van ertem, ha nem igy lenne nem lenne velem. 100%ig megbizom benne, de ugy erzem hogy ilyenkor eszebe sem jutok, es csak akkor vagyok jo, ha eppen egyutt vagyunk.En sem irok neki megallas nelkul, ha a baratátaimmal vagyok, de mindig tudatom vele h eppen hova tartunk, vagy ha hazaertem. Ennyit varok el en is tole. A kapcsolatunk elején ilyen szempontbol aktivabb volt, mióta biztos a kapcsolatunkban azota ilyen. Aggodhatok, hogy ennek van valami oka mégis, vagy hozzá kell ehhez szoknom? Válaszat előre is köszönom!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem érdemes volna a rossz érzéseit önismereti munkával megérteni. Miért nehéz elfogadnia azt, hogy a párja csak este hívja fel és meséli el, ami aznap vele történt? Miért kell tudnia, pontosan hol és kivel jár ahhoz, hogy biztosnágban érezze magát ebben a párkapcsolatban?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Én

    Tisztelt Doktornő!
    Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy sajnos merevedési problémám van mikor a partneremmel akarok szeretkezni. De csak ilyenkor van ilyen gondom. Ha önkielégítést végzek akkor semmi ilyen gondom és a reggeli merevedésem is általános. 49 éves vagyok és kb 3 éve van ez a problémám. (Sajnos ezt személyesen ki sem merem mondani , vagy ha ki is mondanám akkor nagy bizalom szükséges hozzá.) Azután jött ez a probléma, hogy elváltam. 2 gyermekem magam nevelem és ha esetleg van valakim akkor a 2 gyermekem rögtön megpróbál szétszakítani minket , persze szép alattomosan. Nem mondják, hanem mindig utalnak rá, hogy …. szidják a partnerem. Szervi gondra nem gyanakszok, mert nincs panaszom , vérnyomásom rendben és semmilyen gyógyszert nem szedek. Már nem merek kapcsolatot létesíteni , mert félek egyrészt a gyermekeimtől másrészt a “leégéstől”. Titokban csinálom és talán ez is lehet a baj forrása.
    Válaszát előre is Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez egy összetett probléma, mellyel érdemes volna pszichológust felkeresnie. A gyermekei csak addig tudják Önt elválasztani a partnerétől, amíg Ön megengedi ezt nekik. Fontos volna velük tisztázni, hogy Ön szeretne egy társat, akit nekik el kell fogadniuk az Ön boldogsága érdekében. A megfelelő startégiák kialakításában szintén négyszemközti konzultáció segítene.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Á. Annamária

    Tisztelt Hölgyem/Uram!
    Jelenleg a 3-dik gyermekemmel vagyok gyed-en, és néhány hónapja úgy érzem, hogy céltalan, monoton az életem, és közben folyematosan szorongok, hogy mi lesz a jövőben(sokat gondolok a múltbeli sikertelenségekre). Régen nagyon határozott, céltudatos voltam, szerettem barátkozni, és mindig a középpontban voltam. Most nem vagyok képes beszélgetésbe elegyedni emberekkel, félek, hogy rólam beszélnek a hátam mögött…, nagyon gyenge, szerencsétlen és társaságkerülő lettem. Nem szívesen teszem ki a lábam itthonról. Plusz 35 kg-ot híztam a terhesség alatt, és szégyenlem magam a barátok előtt is.
    Kérem segítsen, mit tehetnék?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Annamária!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szükséges volna szembenéznie a negatív érzésekkel, önismereti munkával átdolgozni azokat. Ebben szívesen segítek négyszemközti keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonim

    Kedves Szakértő!

    21 éves nő vagyok. A párommal közel 6 évig voltunk együtt, első szerelem volt. Osztálytársak voltunk általános iskolában és mindig nagyon közeli volt a kapcsolatunk, lelki társi. Tudom, hogy nagyon fiatalon találtunk egymásra, de nagyon harmonikus és kiegyensúlyozott volt minden, össze is költöztünk 2 éve. Sajnos féltékeny típus vagyok és emiatt többször volt konfliktusunk, illetve ő nagyon hirtelen haragú és türelmetlen. Nagyon zavart, hogy neki sok lány csoporttársa volt, pedig nem adott okot féltékenységre. Nagyon féltem benne megbízni és az elején közel engedni magamhoz, mert féltem, hogy egyszer minden figyelmeztetés nélkül elhagy. Voltak nagyobb konfliktushelyzetek de mindig meg tudtuk beszélni és mindent együtt terveztünk. Mindenkinek azt mondta, hogy én leszek a felesége és utólag kiderült, hogy a nyáron tervezte megkérni a kezem. Hozzáteszem, hogy kb. 2 éve kiderült, hogy az Édesanyja, aki egyedül neveli gyógyíthatatlan beteg. Ez is megbélyegezte a kapcsolatunkat, hiszen mikor kiderült teljesen eltaszított magától egy időre. Azóta többet kellett otthon lennie és az Anyukájával tölteni az időt. Lelkiismeret furdalása volt sokszor, hogy néha az Anyukája egyedül van otthon, ő meg velem van.
    A 2018. március stresszes volt nagyon számomra, minden teher rám nehezedett és emiatt én is türelmetlen voltam vele, mindketten a saját problémáinkkal foglalkozunk, nem mindig úgy szóltunk egymáshoz, ahogy kellett volna. Április elején az egyetemi képzése miatt táborba kellett utaznia de ott is végig beszéltünk, minden napra írtunk egymásnak levelet, amibe beleírta azt is, hogy én vagyok a mindene és nagyon csodálatos életünk lesz. Mindig bebiztosított olyan üzenetekkel, hogy ő sosem kételkedik az érzéseiben és értsem hogy ő érzi, mi egymásnak vagyunk teremtve. Az utolsó este viszont hazudott nekem. Mikor azt mondta zuhanyozni megy és aludni, akkor bulizni ment, de csak egy félórára-órára. Amit másnap tudtam meg egy közösségi oldalról. Nagyon csalódott voltam és azt hittem, hogy mindenben hazudott. Nem tudtam, hogyan lendülhetünk azon túl, hogy inkább hazudik, csak ne legyen probléma. De tudom már, hogy azért nem mondta el, mert biztosan nem örültem volna neki. Csalódottságomban sok mindent a fejéhez vágtam, többek között, hogy sosem fogok benne megbízni és részletesen szerettem volna tudni, hogy miért tette ezt. Akkor még könyörgött, hogy jóvá szeretné tenni és nagyon szeret, nem akar elveszíteni. Mégsem múlt el a feszültség, nem bírt enni, rosszul volt, hányt az idegességtől, amit okoztam neki, vagy a helyzet, nem tudom. Ezt rettenetesen sajnálom. 2 napra rá elém állt, hogy szeret de az erősségében nem biztos. Teljesen hideg zuhanyként ért. Mert a szerelmében én biztos voltam. Semmi jelét nem adta, hogy másképp lenne. Meg szerette volna oldani, majd mindketten egyedül maradtunk pár órára, hogy kiszellőztessük a fejünket és ő úgy jött vissza, hogy szakítsunk mert ennek nincs jövője, nem bírja a számonkérést és a túlzott féltést. Nem bírja ezt a feszültséget magában. És állítása szerint ő már 1 hónapja bizonytalanságot érez az érzéseiben (az volt a nehéz hónap számomra lelkileg) de magában tartotta, nem mutatta. Számomra ez azért is felfoghatatlan mert közben azt állítja, hogy mindaz amit mondott nekem (szeret, nem akar elveszíteni) az igaz volt és ez szerintem nem tud 2 nap alatt megváltozni. Volt érintés, dicséret, törődés, féltékenység az ő részéről is abban az 1 hónapban is. Semmi jele nem volt a bizonytalanságnak. Lassan 2 hónapja történt a szakítás és nem térek magamhoz. Nem tudom a kapcsolatunkat lezárni. Megesküdött rá, hogy nincs harmadik és nem érdekli senki más, de nem szeretne visszazökkenni. Hiába próbáltam vele beszélni, hiába mondtam, hogy próbáljuk megoldani, kész vagyok változtatni. Teljesen elzárkózik. Azóta is beszélünk egy-egy szót és ha a kapcsolat nem kerül szóba normálisan tudunk. Én ennyi idő és azok után, hogy elhagyott is szeretem és még mindig bízom benne, hogy az a sok dolog, amit együtt terveztünk valóra tud válni, tiszta lappal. Lehetséges, hogy ő sincs tisztában az érzéseivel? Lehetséges, hogy hirtelen döntés volt? Azóta nagyon szabad és meg sem áll, sokat sportol. Állítása szerint gondolkozni sincs ideje, nem gondolta még át ezt az egészet. Nem volt egy jól átgondolt döntés. De azt érzem, hogy nem hiányzom neki és félek, hogy egyáltalán nincs szüksége rám. Közel 6 év után nincs kötődés? Rettegek a gondolattól, hogy megjátszotta magát. Azt mondja, hogy vonzódik hozzám és mikor meglát vannak érzései, de nem szerelmes. Januárban még arról számolt be, hogy a pillangók is megvannak neki ha rám gondol. Olyan sorsszerűnek gondoltam a kapcsolatunkat, ahogy mindenki körülöttünk és most minden összeomlott. Imádta a családom, nemrég könnybe lábad szemmel mesélte az Apukámnak, hogy alig várja, hogy gyerekeink legyenek. Nem értem. Azóta nagyon sokat fogytam az amúgy is átlag alatti súlyomból és minden nap sírok, nem tudom elengedni. Sosem szerettem mást. Van esély, hogy rájön, szüksége van rám? Lehetséges, hogy szeret még?

    Köszönöm szépen előre is!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon alaposan át kellene gondolni a kapcsolatukat ahhoz, hogy érzelmileg le tudja azt zárni. A sorai alapján én nem éreztem az Ön féltését túlzónak. Egy párkapcsolatban azonban mindig bonyolult kölcsönhatások zajlanak, melyeket az egyéni félelmeink (sérüléseink) is jelentősen befolyásolnak. Vannak olyan szituációk is, amikor az ember úgy reagál a korábbi sérülésekre, hogy kerüli az érzelmi bevonódást egy párkapcsolatba. Ezért kilépni ebből sem különösebben megterhelő.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anyuka

    Kedves Doktornő!
    Segítséget szeretnék kérni hova forduljak? A lányom 18 éves, sajnos magas pulzus problémái vannak,mellyel kezelik 6 éve.Emellé társul egy IR problémája is.Teljes életmódváltás 2 éve.Nehezen,de elfogadta ezeket a betegségeket.
    Sajnos előfordultak rosszullétei ezen betegségek miatt. Az utóbbi időben egyre többször és sajnos ezek miatt egyre rosszabbul viseli.
    Napi szinten ingadozik a vérnyomása, magas a pulzusa.Nem nagyon van étvágya.Melegség önti el,majd fázik, remeg.Leginkább ami zavarja,hogy úgy érzi mint ha nem ő irányítaná a testét ilyenkor. Azt mondja olyan az agya mint ha “kótyagos lenne”. Ez egy nap alatt 2-3 alkalommal előfordul.nem szeret kimozdulni emiatt.Fél hogy mi lesz ha ezek a tünetek nem múlnak el.Már reggel úgy ébred,hogy feszült és jár az agya ezeken a dolgokon.Mit javasol hova forduljunk?
    Várom mielőbbi válaszát.
    Üdvözlettel: egy aggódó anya

    • Habis Melinda

      Kedves Aggógó anyuka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az egészségügyi problémákkal kapcsolatos lelki megterhelés feldolgozásához a lányának pszichoterápiás támogatásra volna szüksége. Ezt TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tudja igénybe venni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Petra

    Kedves Melinda!
    Volt párommal 6 évig voltunk együtt, kisebb megszakítással. Közös jövőt terveztünk együtt, hiszen szóba jött az összeköltözés is, illetve az esküvő. Legutóbbi számításunk alkalmával az egyik közösségi oldalon letiltotta az üzenetet, hogy ne tudjam őt felkeresni, de két nap múlva pár szót beszéltünk telefonon, ahol kért pár napos időt, mire ő nem jelentkezett, a szakítást ő kezdeményezte. Közben a tiltást feloldotta majd én kerestem fel őt, viszont azt mondta ne folytassuk tovább ugyanis idézem ‘nem tudsz sajnos boldoggá tenni, ez itt a baj’ választ kaptam, illetve hogy ő már mással ismerkedik, és ez a szakítást követő egy hét múlva volt. Én próbáltam kérni hogy próbáljuk meg sajnos sikertelenül, mire ő mindenhonnan letiltott. Ezt követően én volt amikor próbáltam őt kérni hogy beszéljünk mégis. Majd egy másfél hétig egyáltalán nem kerestem és újra feloldotta a tiltást. Pár nap múlva írtam neki nem a kettőnk kapcsolatáról, hanem teljesen általános dologban. Majd újra letiltott válasz nélkül. Ezt követően két hét múlva máshol kezdeményeztem nála a kommunikációt, mire újra írta hogy neki ‘van más nő a képben’, de időközben én tartom a kapcsolatot a nővérével aki azt mondta nincs neki kapcsolata, barátnője. És amikor újra felvettem vele a kapcsolatot, akkor ő is feltett egy kérdést nekem teljesen általános dologban, illetve még azt mondta ‘szerezzek valami palit’. Én volt amikor leírtam az érzéseim neki, hogy még nagyon szeretem, de nem kaptam rá válaszokat, mire én írtam neki hogy akkor tényleg én is ismerkedek másokkal, letiltott újra. Szeretném megkérdezni, mire utalhat ez a viselkedés?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Petra!

      Levele alapján szerintem egyértelmű, hogy ez a férfi nem akar Önnel párkapcsolatot. Érdemes volna szerintem azt végiggondolnia, milyen tényezők vezettek a szakításhoz a kapcsolatukban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Piri

    Tisztelt Doktornő! Sajnos már gyerekkorom óta van az hogy nem tudok beilleszkedni egy normális társaságba, és csak 1-2 fiubarátom, haverom van, meg van egy komoly párkapcsolatom is. Meg van egy barátnőm de sajnos az csak netes, pedig iskolában hiába próbáltam kialakítani barátságokat vagy átvertek, vagy elmentek messzire tanulni és megszakadt a barátság. Velük jól érzem magam, de már ha több emberrel kell beszélnem lefagyok és csendes vagyok, pedig szeretek barátkozni megismerni új embereket. Kiskoromba valami kihatott rám valamilyen félelem és azóta tart ez sajnos. Már 27 éves vagyok. Akik beképzeltek, meg vagányok azok sajnos lenéznek, meg a romák. Velük nem tudom megérteni magam az ilyen emberekkel mert nem olyan vagyok. A munkámban is megmutatkozik sajnos, voltam már szocális gondozó de sajnos azt mondták az öregek, még fiatal vagyok ehez meg nem nekem való, meg hiába elbeszélgettem velük meg takarítottam mindent megcsináltam sajnos nem volt jó nekik. Aztán most dolgoztam legutóbb bolti eladóként, mármint nem a kasszánál hanem csak annyi feladatom volt hogy az árut fel kellett tölteni, csipogókat tenni a ruhákra táskákra stb, meg kiszolgálni a vevőket. De egy roma asszony miatt nem maradtam ott mert belémkötött hogy nem vagyok munkára alkalmas, maradjak otthon a párommal, valami bajom van szte, meg egy érettségivel semmire sem megyek, meg egyáltalán nem vagyok sem tanult sem művelt, még főzni mosni meg takarítani sem tudok, nem beszélve a fizetésről hogy napi 9 órát dolgozunk, és csak 8 órába vagyunk bejelentve és 4 órás bért kapunk naponta, napi 3125 ft ot nettóba. Meg feketén akartak bejelenteni, de letagadják, már sokszor bejelentették a kinai üzletet a NAV felé. Ön szerint mit csináljak? Romokban hever az életem. Pszichológushoz elmennék de nem tudom kifizetni mert még munkahelyem sincs. Néha nem tudom kifejezni önmagam, önbizalom hiányos vagyok, félek az uj dolgoktól, és előfordul néha hogy többször kell elmondani dolgokat mert nem jegyzem meg elfelejtem, de ez lehet csak a fáradságtól van? Igaz barátnőket és munkahelyet is szeretnék találni. Mit tanácsol nekem? Köszönöm szépen előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Piri!

      Javaslom, hogy forduljon TB alapon pszichológushoz, akivel lehetősége lesz rendszeresen találkozni és részletesen átbeszélni minden nehézségét és megoldásokat keresni rájuk. Az önbizalom alapja a reális önkép, ami önismereti terápia segítségével érhető el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 123

    Szia! Névtelenül írok. Több traumán is átestem életem során. 23 éves vagyok. Sikerült mindent feldolgoznom barátok segítségével , szerencsém volt mert mindig volt mellettem valaki aki támaszt nyújtott. Ez sosem a családom volt. velük is gondban vagyok sosem volt kiegyensúlyozott csaladi életünk. Apám alkoholista, testvérem “autista” anyukám szerint ő is az, magyarán a családban úgy nőttem fel, hogy normalis viselkedést nem láttam.. Persze nem autisták hanem pszichés betegek, de nem járnak kezelésre és sohasem jártak. Az évek során erőt vettem magamon és szembenéztem a problémáimmal mi miért lehet így például a viselkedésem miért ilyen és volt szerencsém visszakanyarodni olyan emlékképekig, hogy legtöbb esetben megtaláltam a problémám születése pontját. Öngyógyításban vagyok , mindig próbálom segíteni magamat és leásni a gyökerekig, hogy megértsem ezáltal gyógyuljak. Sajnos ami megmaradt a visszahúzodottságom és ilyen lehangoló viselkedésem, ami álltal sajnos nem nagyon tudok beilleszkedni munkahelyre, ez szorongást vállt ki belőlem. Nem tudom, hogy milyen munka lenne nekem a jó, de azt tudom, hogy nem vagyok emberek közé való, nem vagyok lelkes és életrevaló típus. Depresszív hangulat jellemez engem, de én magamon szinte észre se veszem. Kitől tudnék segítséget kérni?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Nem lehet könnyű Önnek ebben a családban élni! Tudnia kell, hogy túlélni és feldolgozni valamit, nem ugyan az, sőt. Önisemereti munkával érezne rá a kettő közötti különbségre, alakíthatna ki “normális” mintákat a kapcsolatok működtetésére vonatkozóan. Ami kapcsolatban romlott el (például a közérzete, a saját magáról kialakult képe), az csakis egy másik kapcsolatban jöhet teljesen rendbe. TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud pszichológustól rendszeres segítséget kapni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Éva

    Tisztelt Doktornő!
    Olyan problémával fordulok önhöz, hogy van egy 13 éves lányom aki nem tudja kezelni az indulatait. Jártam már vele pszichológushoz azt mondták nincs vele semmi probléma csak a kudarc helyzeteket kezeli nehezen. Ha valami sérelem éri az iskolában vagy itthon vagy valami nem úgy történik ahogy ő szeretné akkor ennek hatására dühkitörései lesznek. Nagyon csúnyán beszél jellemzi a körülötte lévőket. Van egy öccse is őszintén nehezen viseli el maga körül, és Jelenleg most vagyok várandós aminek elmondása szerint nagyon örül, mégis a minap a hiszti során azt mondta nekem dögöljön meg a baba a hasadba. Próbálok leülni vele és megbeszélni a dolgokat de minden támadásnak vesz föl azt hiszi mindenki őt bántja és nem érti meg de mikor segíteni próbálok azt sem fogadja el. Már egyszerűen nem tudom hogy mit csináljak hogy a helyzet változzon.

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Van a családban más is, akinek nehézségei vannak az indulatok kezelésével vagy az érzelemkifejezéssel? Ha igen, akkor a gyermek kezelése ebben az iránybán csak kisekégsző megoldás lehet. Hiába a szép szó szülőként, elsősorban a saját példánkkal nevelünk. Hogyan lehet elfogadott módon levezetni az indulatokat a családjukban? Érdemes ezt átgondolni, majd együtt is átbeszélni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • RÉKA

    Tisztelt Doktornő!

    Elnézést kérek,hogy írok!
    Szeretnék kérdezni,hogy valakibe szerelmes vagyok,de még nincs kapcsolatunk.Jóba vagyunk,de mit tegyek?Elmondjam,mit érzek,mit szólna?Nagyon nehéz,jót akarok!Nagyon rendes férfi!Köszönöm előre is!
    Üdvözlettel,Tisztelettel:RÉKA

    U.I.:Szép napot kíván:RÉKA

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Örülök, hogy írt ide, a weboldalra!
      Szerintem ha jóban vannak akkor tehetne felé gesztusokat, péládul szervezhetnének kettesben valamilyen programot. Ha férfinek is tetszik Ön, valószínűleg Ő is tesz majd lépéseket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Niki Cs.

    Kedves Melinda!
    Azért fordulok Önhöz mert időközönként egy kérdés röppen fel az életemben. Röviden volt egy nagyon hosszú kapcsolatom amiből egy másik férfi karjaiba menekültem. Viszont mind a kettőnk párban élt, a kémia volt az egyetlen ami működött köztünk. Sokszor beszéltünk a szakításról de sosem léptük meg,az egyikünk sosem akarta. Mikor én megtettem a viszonyunk még évekig tartott ám Ő nem lépett, pedig titokban akartam. Nem szerette szerelemmel a már menyasszonyát, de valószínűleg a leányzó jómodja fontosabb volt neki mint a boldogság De a legrosszabb hogy azóta Én megtaláltam az igazit, akit nekem szántak még ott fent is, és boldog vagyok. De még is sokat gondolok arra a viszonyra! Rá! A pillanatokra
    Mi a baj velem?

    • Habis Melinda

      Kedves Niki!

      Szerintem nincsen Önnel baj, de szükséges volna alaposabban átgondolnia, mi ragasztja még mindig ehhez a férfihez? A párhuzamosan zajló viszonyok mögött rendszerint igen bonyolult érzelmi dinamikák húzódnak meg. Ezek átgondolása volna szükséges a viszony érzelmi lezárásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Melinda

    Tisztelt Doktornő!

    A problémám elég bonyolult és összetett, ezért kérném az Ön segítségét.
    26 éves egyedülálló nő vagyok, megismerkedtem egy 38 éves, nős férfivel.
    Ő több mint 10 éve házas, a felesége beteg, sokszor gyenge emiatt, nem tudnak sehova elmenni, se nyaralni, se szórakozni. (hasmenés, kórház, láz, nap nem érheti…)
    Egy közös ismerős által találkoztunk, az első alkalommal felfigyeltünk egymásra, mint később kiderült.
    Elkezdtünk messengeren beszélgetni,az ismerősről, később kérdezgetett rólam, és egyértelmű volt, hogy érdeklem, mert szexuális jellegű kérdése is volt. Én pedig válaszoltam és kerestem én is őt később.
    Én külföldön dolgozom, egyszer tudtunk találkozni pár percre akkor volt pár csók, semmi több.
    Hamarosan utazom haza, és szeretnénk találkozni, akkor pedig valószínű szex is lenne.
    Nekik saját gyerekünk nem lehet, a feleség miatt, a férfi egyébként elfogadta ezt,bát vágyna sajátra. Folyamatban van az örökbe fogadás. A férfi dolgozik csak, ő teremti elő az anyagiakat, és helyt áll otthon is, ha a felesége nem jól van. Erre még jön majd egy gyerek is, de vállalja, ebből azt gondolom, igazat mond, hogy szereti feleségét, de kell neki, egy kis kikapcs ebből a monoton mindennapokból.
    Nem beszéli ki a feleségét, kb.ennyit tudok a házasságukról, és azt, hogy van otthon szex, de a töredéke se annak amit a férfi igényelne.
    Több mint egy éve megy ez a beszélgetés köztünk, majdnem napi szinten, a szex minden oldalát körbejártuk már, volt kép csere, kívánjuk egymást, ez biztos.
    Nem akarjuk bántani a feleséget, többször megbeszéltük már, hogy befejezzük ezt, de pár napnál tovább sosem bírtuk.
    Én is voltam megcsalt barátnő, azt a részt is tudom hogy milyen.
    Úgy érzem mindketten harcolunk ez ellen, de a vonzalom erősebb.
    Nem értem ha több mint egy évig nem tudtuk megoldani a találkát, miért foglalkozik még velem.
    Lehetséges, hogy kialakult egyfajta kötődés részéről is? Mert részemről biztosan.
    Tanácstalan vagyok most is, hogy jó ötlet-e találkozni. Szexuálisan teljesen egy hullám hosszon vagyunk, és bár erről nem beszél, úgy gondolom, otthon ezeket a dolgokat nem kapja meg, a vágyait nem élheti ki.
    Megmondta az elején, hogy nem fogja elhagyni a feleségét, utána többször mondta, hogy nem igazán tudja mit akar. A feleség rá van utalva, és ezt ő is tudja.
    Közben biztos vagyok benne, hogy nem boldog, mert akkor nem jöhettem volna én a képbe.
    Mi lenne a helyes megoldás? Én nem akarom pángálni a felsége ellen, közben szeretném ha velem lenne.
    Hiányzik ha egy két napig nem tudunk beszélni.
    Engedjünk a Vágynak vagy szakítsuk meg a kapcsolatot? Hogy lehet elszámolni a lelkiismerettel ha mégis megtörténik a szex? Hogy lehet elnyomni ezeket a vágyakat?
    Attól is tartok, mi lesz ha esetleg lebukik, és azután miattam megy teljesen tönkre a házassága.
    És attól is, hogy a testiség után még jobban fog fájni, hogy nem lehetünk együtt.
    Előre is köszönöm ha ad egy kis iránymutatást ebbe a kusza történetbe.
    Tisztelettel Melinda

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna felntennie Önmagának azt a kérdést, hogy mit vár ettől a kapcsolattól. A férfi nem fogta elhagyni a párját, ezt elmondta Önnek. Mi az ami megfogja Önt ebben az elérhetetlen férfiban? Szerintem teljesn érthető lenne, ha a szexuális együttlét után még jobban fájna Önnek az Önök közti távolság.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Ágnes

    Kedves Melinda !
    A felnőtt fiammal kapcsolatban lenne kérdésem. 21 éves korában kiment külföldre dolgozni, 3 évig volt kint. Ott volt egy barátnője, akit nagyon szeretett, de mivel a lány jóval idősebb volt (10 évvel), egy idő után vége lett a kapcsolatnak, és mivel én meg az apja, abban az időszakban váltunk szét, ő, akkor haza jött. Nagyon rendes, nem iszik, nem csinál balhékat, éveken keresztül segített nekem a – nála 16 évvel fiatalabb – testvére nevelésébe. Az a probléma, hogy megrekedt az életébe, és, sehogy nem tudom rávenni, hogy elmenjen dolgozni, ill. társasága, baráti köre sincs. Számítógépen csinálgat valamit, de abból még bevétel nem jött össze – valamilyen szinten szerintem függő is, mármint a számítógéptől . Egyszer, annyit mondott, hogy valami nagyon rossz dolog történt vele, de, azt nem mondja el senkinek. Próbáltam rábeszélni, hogy menjen pszichológushoz, de, sehogy sem akar. Nem tudom, hogyan tudnék neki segíteni. Tudom, hogy, amíg ő nem akar változtatni, addig nem lehet, de egyszerűen nem tudom feladni a próbálkozást, hogy változtassak ezen a dolgon, mert most már 30 éves és az élete elmegy mellette. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Megértem az aggodalmát. Szerintem is szükséges volna a fiának pszichológus segítségével átgondolnia, mit is akar az életétől. Mivel önmaga erre nem hajlandó, javaslom családterápiás munka megkezdését. Elvégre is nem élhet otthon a végtelensgig és várhatja, hogy a szülei tartsák el, előbb-utóbb meg kell tanulnia vállalni a felelősséget. Ön pedig ebben sokkal hatékonyabb tanítója lehet, ha együtt fordulnak szakemberhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Piroska

    Tisztelt Doktornő!

    Ez már végső elkeseredésemben teszem,hogy szakembernél kérek tanácsot párom miatt. 32 éve vagyunk együtt nyugodtan mondhatom teljes boldogságban, veszekedések nélkül. Másfél éve egyszer csak azt vettem észre nem érdeklődik utánam szexuálisan,nem ad puszit kerüli a testi kontaktust. Mint aki írtózik. Nem érdekli semmi a régi barátai hobbijai ,mindent szinte kötelesség szerűen csinál . Megkérdeztem mi a gond de nagyon nehezen lehet lelki dolgokról beszélni ,ez mindig így volt de most fokozottan. Begurul és faképnél hagy. Rákerestem és minden depressziós tünetet produkál. Aluszékony ,fáradékony.Stb Most lesz az első unokánk és az sem tölti el örömmel inkább nyűgnek érzi. Gondoltam arra is van valakije de mikor kérdeztem mereven elutasította és tudni kell nem tud hazudni az első lenne ,hogy elmondja nekem de nem is az a fajta. (tudom senki sem de ő főleg nem,ezt kizárhatjuk) Idáig próbáltam megértően kerülni a témát és tenni a minden napok dolgait, ő is kedves ,megcsinálja a dolgait de már mindenki észre vette milyen rossz kedvű. Ma újra megpróbáltam beszélni vele de annyival elintézett ő sem tudja mi a baj de ez így nem jó ,céltalanul van a világba és ha lenne annyi pénze már vett volna egy kis házat és egyedül lenne. Semmi nem érdekli. Nagyon megijesztett de arra ,hogy menjünk el pszihiáterhez segítséget kérni ,merev elutasítás volt a válasz és ,hogy hallani se akar róla őt nem érdekli mi lesz és kirohant a műhelybe dolgozni. Most ezért kérem adjon tanácsot ,hogy tudok rajta segíteni? és helyre lehet ezt hozni?? Nagyon szeretjük mind annyian mi voltunk a minta pár a gyerekeknél és ,most itt tartunk. NAgyon félek!! Előre is köszönöm a tanácsát ha tud adni nekem!!! Tisztelettel N piroska

    • Habis Melinda

      Kedves Piroska!

      Szerintem helyre lehet és kell is hozni ezt! Ha nem hajlandó a párja egyedül elmenni szakemberhez (pszichológushoz is elég lenne, a terápia segítene megfejteni, miből gondolja hogy jobb volna neki egyedül. Mit nem mer mondjuk az Ön társaságában megtenni, amire vágyik). Párterápiás segítség kérését javasolnám, mert attól, hogy úgy tesznek, mintha nem lenne gond, nem fog semmi sem megváltozni, sőt. Mindketten egyre magányosabbak és szomorúbbak lehetnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz.Emma

    Kedves Melinda,

    18 éves vagyok és a barátommal évek óta vagyunk együtt. Én külföldön élek a szüleimmel. A szüleim nagyon szerették a baràtom, és személyesen is ismerik. A barátom is szerette őket. De, sajnos nagyon csúnyán összevesztek, és sosem fognak már kibékülni. Az anyukám tilt a barátomtól. Viszont én és a barátom továbbra is együtt vagyunk, és titokban beszélünk. Viszont mindkét fél választás elé állít. Nemtudom mi tévő legyek. Mindkettőjüket nagyon szeretem, egyiket sem szeretném elveszteni. Attol tartok, hogy ezeket hiába ülnék le és beszélném meg az anyukámmal, nem értené meg. Azt mondják nem való hozzám stb. De én szeretem, és Ő is engem. És elfogadom Őt akármilyennek.
    Ön mit tenne a helyzetemben?
    Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Emma!

      Szerintem érdemes volna alaposabban átgondolni, miért is hanagudtak meg ennyire egymásra a párja és a szülei. Miért nem akarják rendezni ezt a konfliktust, hozzák inkább Önt ilyen fájdalmas helyzetbe? Bármelyiküket is választja, komolyan sérül ugyanis. Azzal, akit szeretünk nem viselekdhetünk így…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Gabor

    Udv.Gabor vagyok.
    Kerdesem lenne.Kovetkezo:
    -Van egy parkapcsolatom.4eve.Ebbol van egy kozos kisfiunk.
    Egy jo ideje nem volt kozottunk se romantika,se testi kapcsolat.Vitak abbol eleg sok.
    Facebook,a csalad,baratok,ill.ingatlan haztartas nem jo vezetese,es az anyagi resze.
    En vasarolok,gyerek orvoshoz hordas,szamlak fizetese,O ad a rezsi felet(90-100e bol 70e rezsibe,etelbe.A tobbit elteszi,en sporolok,felaldozom a fizetes tobbi reszet O felhaborodik mikor elszorta a honap vegere a tobbit hogy nincs penze.Zsarol hogy itt hagy.Biztos van vmi kapcsolata kialakuloba mert szoktak hivogatni mikor itthon van.
    —Van ertelme folytatni a kapcsolatott?
    Van tobb gyermeke de az elozo kapcsolatabol.Akiket ott hagyott a volt ferjnel,viszont a gyermeket nem akarom elvigye.
    Engem mindennek elmond hogy milyen szornyu vagyok..
    Koszonom figyelmet es varom velemenyet,es tanacsat.Udv. Gabor

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párkapcsolatát párterápia segítségével lehetne csak megmenteni, ha mindketten szeretnék ezt. A folyamatos fenyegetésben és kritikában pokoli lehet élni, nem javaslom hogy megpróbáljanak úgy tenni, mintha ez nem lenne probléma.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Viktória

    Kedves Doktornő!
    Hónapok óta őrlődöm egy kérdésen, mely nagyon megosztja az embereket, ezért szeretném tanácsát kérni. Sajnos egymás után kétszer jártam úgy, hogy olyan férfival hozott össze a sors, akinek kapcsolata van.
    Az első csalódás sem volt könnyű, de mivel ott a férfi színt vallott nekem, és döntését,miszerint maradna a 10 éves kapcsolatában (!) meg is indokolta, könnyebb volt elfogadni a szituációt. Bár megfordult a fejemben,hogy a másik lánynak joga lenne tudnia,hogy kinek fog gyereket szülni,merthogy a döntés oka az volt, hogy férfi mindenképpen gyereket akart, amit én (két gyerekem egyedül nevelem) nem adtam volna már meg neki. Vívódtam egy-két napot,hogy felkeressem-e a lányt, hogy gondolja át döntését, hogy hanyatló kapcsolatukra valóban ez lesz-e a gyógyír, de aztán nem tettem meg.
    Ezután a második eset már teljesen padlóra tett. Ennek indulásakor különélő feleségről, már csak papíron meglevő házasságról kaptam információt, aki mellett végre megtalálta most személyemben a nagy szerelmet, akivel a jövőjét képzeli…így itt első perctől fogva próbáltam ezt a helyzetet tiszta útra terelni, kérni a férfit,hogy vállaljon fel,és csak aztán tervezze velem a jövőt. Egy év alatt lassanként kiderült, hogy a különélés csak feleség külföldi munkája miatt van, mikor nem dolgozik, közös házukba megy haza, gyerekeik előtt pedig ők egy családot alkotnak. Bár az utolsó percig hitegetett, megértést várt tőlem, hogy csak tini korú gyereke lelki békéje miatt nem léphet még…feladtam a küzdelmet, lezártam a nagy szerelmet. Gyűlölnöm kéne ezt az embert, de a szívem még mindig szereti, annak ellenére,hogy ma már tudom, nem az első esete voltam, hosszú évek óta hitegeti a szeretőit, hogy ő ki akar lépni a házasságából. Én már nem akarok tőle semmit, nem tudnék bízni benne, de…
    Ismét őrlődöm, hogy a feleségének elmondjam-e, mit művel vele, és több más nővel a férje. Tenném ezt azért, mert felháborít, hogy mivel az emberek többsége szerint nem helyénvaló mások életébe beleavatkozni, épp ezért tart itt ez a világ, ahol tart, hogy ki tudja hány nő él ilyen megalázó kapcsolatokban, mit sem tudva róla. Tudom, hogy nem váltanám meg ezzel az esettel a világot, de ha hallgatok, és csendben továbbállok, úgy érzem, az ilyen “férfiakat” támogatom, akik minden következmények nélkül folytathatják tovább kicsapongó életüket. Ha az előttem levő szerető megtette volna, hogy kitálal a feleségnek, épp én lettem volna az, aki nem válik ennek az embernek lelki áldozatává.

    Írja meg nekem kérem, hogy valóban ilyenkor hallgatnom kell, és ha felkeresem az asszonyt, én viselkedem elítélendő módon?!

    Véleményét kíváncsian várom, és előre is nagyon köszönöm!
    Viki

    • Habis Melinda

      Kedves Viki!

      A levelében feltett kérdést (hogy miért gabalyodik szerelmi viszonyba foglalt férfiakkal) önismereti munka segítségével lehetne megválaszolni, melyben ha igényi négyszemközti keretek közt szívesen leszek a partnere. Hogy elmondja-e a férfi felségének a történteket szerintem azon múlik, Önnek könnyebb volna-e feldolgoznia a történteket, ha tudná, hogy rossz perceket szerzett ezzel mindkét embernek. Hiszem, hogy előbb-utóbb úgyis minden turpisság kitudódik. Mennyire intim lehet az a párkapcsolat, melyben nem tűnik fel, hogy a másik fél félre lépeget? Vagy valójában azt reméli, hogy ha egyszer kiderül a megcsalás, akkor a férfi nem meri már többször (mással) megtenni ugyanezt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Margit

    Tisztelt Hölgyem!
    Először is Rólam idén töltöm a 30at, van egy 13 éves kapcsolatom, ebből született két lány és egy fiú gyermekem. Közös háztartást alkotunk, jó anYagi körülmények között.Párom nagyon sokat dolgozik, napi 11-12 óra hosszát. Itthon szinte minden Rám szakad. A legkisebbik gyermekem 7 hónapos a legnagyobb idén tölti az 5évet. A párommal olyan problémáink vannak hogy a gyermeknevelésben nem igazán partner, olyan értelemben hogy mivel kevés időt tud Velük tölteni, így az engedékenységgel próbálja kompenzálni. A szüleimmel jobban itt is az Édesanyámmal és a kisebbik húgommal van problémám. Édesanyáméknak Én egy nem tervezett gyermeke vagyok, Édesanyám 21 Édesapám 19 éves volt amikor megfogantam. Édesanyámnak Én szerintem a legkisebbik húgom a “kedvenc”, mert nagyon sok bántás után is Őt védelmezi bármilyen probléma esetében. Bocsánat a kifejezésért de Édesanyám a Tőlem hallott dolgokat másítva adja tovább akár húgomnak akár Édesapámnak. Valamint ha Édesapám vagy bárkitől hoz valami sérelemmel kapcsolatos információt az kicsit megcsavarva teszi, de ezt is nagyon ritkán.Ez már nem egy alkalommal így történt. Valamint kritizálja a gyereknevelésemet, mert próbálok kiabálást, “verekedést” alkalmazni. A kezükre jelzésértékűen ritkán rászoktam csapni, de a pofoszkodás, verés nagyon távol állnak Tőlem, pedig Én kaptam a szüleimtől. Az Én általam elképzelt Anyai kép nem ilyen mint amilyen az Édesanyám. Húgom Én úgy jellemezném, hogy egy gyerek aki felnőttnek képzeli Magát és a gondolkodását is, pedig egy felelőtlen személy (idén lesz 25). Korán elköltözött a szülői házból, még középiskolás volt. Vitákban fellengzősen, lekezelően, okoskodóan,számára ” felnőttesnek tűnően nyilatkozik, mikor szerintem butaság. Sok esetben generál problémákat Én és a Szüleim között. Jelen esetben is van egy vita a családommal egy kérdést tettem fel Mindenkinek mert nagyon ritkán és kis időre látogattak meg otthonunkban, Főleg a Szüleim részéről esett rosszul, meg a nagyobbik húgomtól, de velük az Apró problémákat sikerült megbeszélni. Míg a kisebbik húgommal is sikerült a problémákat megbeszélni, de tett a beszélgetésbe olyan megnyilvánulást amit nem tudok mire vélni. Pl.: lelkileg terrorizálom a Családomat azért mert megjegyzem hogy hozzájuk tudnak menni ide pedig nem. Valamint hogy beteges ahogy viselkedek, ezt úgy kell értenem hogy forduljak orvoshoz? Szeretném kérni a segítségét, hogy most mit tegyek, Én látom tényleg rosszul a dolgokat, vagy Én gondolom túl. Most ebben az esetben mit javasol. Válaszát nagyon szépen köszönöm, és további jó munkát.

    • Habis Melinda

      Kedves Margit!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a szerettei viselkedését önismereti munkával lehetne megérteni. Az, hogy Önt nem tervezték a szülei már önmagában okozhat egyfajta konfliktust, hiszen emiatt már gyerekként eltérően bánhattak Önnel és a testvéreivel. Az eltérő bánásmódra azonban a gyerekek is sokszor rátanulnak, tovább szítva az otthoni feszültséget. Mivel ebben a családban Ön az aki legjoban szenved, Önnek javaslom, hogy forduljon szakemberhez, de nem azért mert betegesnek találom amit leír. Sőt, valószínűleg a rokonai ítélkező, ellenséges viselkedése komolyabb lelki problémákat takar.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Krisztina

    Kedves Doktornő!

    Segítségét, tanácsát szeretném kérni. Van egy nagycsoportos, 6,5 éves kislányom. Apukájával fél éve romlott meg a kapcsolatunk és 3 hónapja élünk külön. (Ő költözött el.)
    Szeptembertől iskolás és mindenfelől ezzel sokkolják, hogy így meg úgy viselkedj, meg így meg úgy ne csinálj, mert te már mindjárt iskolás vagy… Főleg apuka szülei, de szerencsére messze laknak, és mára már erőteljesebben lépek fel velük szemben is, hogy fejezzék be a kritikát. Nincs rá szükség.
    Viszont az óvónő jelezte, hogy kislányom az oviban sírdogált. Következő nap már testi tüneteket produkált, hogy fáj a füle. Tudtam, hogy csak azért mondhatja, mert nem akar menni oviba. Megbeszéltem vele, és elmondta, hogy otthon akar maradni velem, ezért találta ki.
    Viszont nem szeretnék belemenni ebbe a spirálba, hogy otthon maradok vele, mert akkor mindig ezt az eszközt veszi majd elő, ami nem lesz jó irány.
    Reggelente úgy kell rólam lefeszíteni, hogy be tudja adni a csoportba. Eddig ilyen nem volt, még kis korában sem. Most viszont már a táncon sem szerepelt a csoporttal. Elkezdett sírni, hogy pisilni kell, nem veszi fel a ruhát, a haját sem lehet úgy ahogy a többieknek. Csak anya öléből nézte a kicsiket.
    Nem tudom mitévő legyek. Teljesen tanácstalan vagyok.
    Én őszintén, szépen megfogalmazva beszélem meg kislányommal a válást, és hogy apukája szereti. Csak szép szavakat használok, de nem vagyok túlcsorduló sem.
    Minden megfeszülésem ellenére megzuhanni látom. Padlón van és nem tudom mi a jó, mit tegyek?
    Nem tudok tanácsot kérni ismerőstől, baráttól, szerencsére nincs ilyen cipőben senki.

    Köszönöm, ha válaszol és annak nagyon örülni fogok.

    Üdvözlettel: Krisztina

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nyilván nehéz lehet ennek a gyermeknek a családi viszonyok miatt, ezért érthető, hogy most jobban ragaszkodik Önhöz. Javaslom, hogy az iskolával kapcsolatban ne hozzanak fel negatív elvárásokat, hiszen nem a suli miatt kell rendesen viselekdni, ráadásul ez felesleges félelmeket kelt a gyermekben. Gyermekpszichológus felkeresését javaslom a gyermeke szorongásának megértéséhez és a megfelelő szülői viselkedési stratégiák kialakításához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Dalma

    Kedves Melinda!
    Sulyos szerelmi csalodason vagyok tul,tortent ez 4eve.
    Azota ha egy ferfi kozeledni probal felem szinte gyomorgorcsom tamad es olyan erzesem,mintha fuldokolnek.
    Miert lehet ez?
    Valaszat elore is koszonom!

    Tisztelettel,
    Dalma

    • Habis Melinda

      Kedves Dalma!

      Akár amiatt is lehet, amit a levelében leírt, hogy nem dolgoztamég fel a 4 évvel ezelőtti szerelmi csalódást. Ennek megoldására önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.