Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 2 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

15 164 Hozzászólás

  • Krisztina V.

    Kedves Doktorno!
    Nagyon szepen kerem segitseget, tanacsat az alabbi helyzettel kapcsolatban: otthon eveken keresztul lelki es idonkent testi bantalmazas aldozata voltam a szuleim altal, segitseget nem mertem/tudtam kerni igy elszoktem. Az egyik szomszedos orszagban probalok uj eletet kezdeni, vegre nyilt egy fantasztikus lehetosegem lakni valahol, de csak a parommal. Innen el tudnek menni dolgozni es rendezni az eletemet, de a baratommal szakitani akarok… maniakusan feltekeny, korlatoz, duhkitoresei es fuggosegei vannak, a kapcsolatunk elejen nem ilyen volt. Most lassan en leszek a “tipikus arab feleseg” es ha valami nen tetszik termeszetesen az en hibam mert hogy o a ferfi es en a no, nem ertekelem az erzeseit… sokszor felek hogy megut, de nem mutatom ki igy visszakozik de egyre kevesbe, es ugy kezel mintha egy halatlan, buta kisgyerek lennek. Elementaris dolgokat magyaraz, pl a csalad a fontos nem a diszko (eletemben nem voltam diszkoban o viszont igen) ezzel a beszelgetes ki is merult. Ujabban parancsolni is elkezdett. A baj az hogy mar bekoltoztunk egy ideje, ha elhagyom elveszitem a szobat es o marad amig ki nem teszik -merthogy munkat nem keres. Persze, ez esetben ha mennem kell, dolgozni nem tudok es nincs mas csak az utca szamomra. Abban pedig egyaltalan nem vagyok biztos hogy nem keresne es talalna meg, ha pedig megteszi nem csak tarsalogni jonne. Mit tegyek? Senkim sincs es ezt o is tudja, ki vagyok szolgaltatva. Nem tudom eleg eros vagyok-e hogy igy is felepitsem egy normalis elet alapjait. A fizetesemet pedig fejben mar tobbszor is elkoltotte, mondvan o “tervez”. Van egy kistacskom, ot feltem a legjobban, a masik a telefon… tole kaptam es ha felmergesitem rogton visszaveszi vagy lopja. Volt mar ra pelda mindent osszeszedett amit vett nekem meg a tusfurdot is. Tudom ez nagyon extremen hangzik de igaz, szepen kerem segitsen nem akarok megint ugy elni ahogy otthon…
    Varom valaszat es nagyon szepen koszonom Onnek!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szörnyű, amiben él! Fontos mielőbb lelki és gyakorlati segítséget szereznie önmagának. Az első, hogy a fizikai bántalmazás lehetőségét a minimálisra kell korlátozni (bevonni másokat abba, amiben él, utánajárni hol tud konkrét segítséget kapni a közelben) és utána átgondolni a hosszú távú kitörési lehetőségeket. A távolság miatt Skype konzultáció is szóba jöhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita

    Kedves Dr nő.
    A kérdésem egy visszatérő álomról lenne.
    Azt álmodom hogy a parommal egy kiránduláson vagyunk, vannak többen is. Kint a szabadba alszunk és amikor felébredünk, a parom egy dombos rész felé indul. Várom vissza és nem jön. Kérdezem a többi embert hogy nem -e tudják hova ment. Aztán elindulok keresni. Nyitott szállodákat látok , de olyat ami több udvaron van . Eltévedek és segítséget kérek egy hölgytől aki egyedül van egy hófehér köppenyben. Elvisz egy nagy uszodán keresztűl egy folyosóra és elmegy. Én elindulok tovább de oda jutok ahol a hölgyet kérdeztem hogy segítene e. Három ház , három út, szembe egy sarki ház. Egy kanyarban. Megyek tovább és a páromat nem találom. Aztán azt mondogatom hogy eltévedtem, most hogy jutok vissza és sírok. Ezután felébredek.
    Ez az álom ugyanígy már másodjára jött elő. Először kb. 4-5 hónapja.
    Válaszát előre is köszönöm
    Üdvözlettel: Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Az álomelemzéssel a pszichodinamikus pszichoterápiás iskola foglalkozik. Tudnia kell, hogy itt sem önmagában az álmot, hanem ennek az Ön életével való összefüggéseit értelmezzük. Hogy jobban megértse a tudatalattijának Ön számára címzett üzeneteit, érdemes önismereti munkába kezdenie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Bence

    Jó napot!
    Bence vagyok 20 éves. Elég rosszul állok az életben, szüleim vállófélben vannak, apámmal élek borzasztó körülmények között, a házban kupi van (pokháló, penész, büdős van, és káósz).
    Apám sajnos nagyon lusta, ételt csak akkor hoz ha szólok, mert ő mindent elfelejt, de közben van egy nője akinek sose felejt el semmit se, ráadásul ugy, hogy beszállok a rezsibe. (40000 FT)
    Nem volt még párkapcsolatom se.
    Bevallom szűz vagyok, szégyellem.
    Nem merek senki szemébe nézni csak a szeretteimébe tudok, nők terén totál 0 önbizalmam van, állandóan izgulok, félek mi lessz. Túl gyengének érzem magam, nem megy az ismerkedés se,ezért nincsenek barátaim, hiába vagyok pasiból.
    Nem tudom számít-e, a nagymamám 13 éves koromban elvesztettem, de nem gyászoltam, nem mutattam érzelmet, ez bánt mostanság, hogy nem mutattam ki az érzelmemet

    • Habis Melinda

      Kedves Bence!

      Fontos volna, hogy mielőbb rendszeres lelki segítséget kapjon a levelében leírt nehézségek miatt. Tb alapon a területileg ileltékes pszichiátriai gondozóban talál ilyet, vagy magán keretek közt én is szívesen vállalom. Fontos hogy jól érezze magát a bőrében és leszámolhasson a borzasztó életkörülményekkel, szerető emberi kapcsolatokat építhessen fel maga körül.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Angelika

    Tisztelt Doktornő!
    Érdekes problémával fordulok Önhöz , én félek a “jó pasik”-tól!
    Azért érdekes, mert sokan csinosnak mondanak és megvannak döbbenve,hogy miért nem hozzám illő partnerem van…..
    Mindig “csúnya” partnereim voltak, mert csak előttük nem voltam zavarban. Hiába vágytam jóképű férfira, ha ilyennel találkoztam sem tudott kialakulni közöttünk semmi, mert annyira leblokkoltam a közelében, hogy nem tudtam semmi értelmeset mondani!
    Ha lehetőségem adódik jóképű férfival beszélni, teljesen megváltozom, mintha kislánnyá változnék. Csak bámulom, ( mert tetszik!!!),és valami hülyeséget válaszolok, vagy semmit, mert nem tudok megszólalni!

    Hogyan tudnék ebből a helyzetből szabadulni, mert szeretnék csinos, helyes párt találni!
    Válaszát előre is Köszönöm!!

    • Habis Melinda

      Kedves Angelika!

      A viselkedésváltozásával összefüggő tényezőket kellene önismereti munkával jobban megéteni és megváltoztatni, hogy önmagát merje adni egy helyes pasi közelében is. Ka igényli, négyszemközti keretek között tudok ebben segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz, monika

    Tiszteletem.
    Egy dolog nagyon nyomja a lelkemet és faj.9 eve vagyok a párommal es meg mimdig tartja az exevel a kapcsolatot.Allitasa szerint mivel fiatalon ismerkedttek meg es 13 evig voltak eggyutt nincs abba semmi segitik egymast a bajban.pl szervizbe kell vinni a kocsijat stb es a paromnak van kapcsolata.9 eve ezen vitazunk es o nem erti meg ez nekem faj.Szeret allitasa szerint es velem tervezi a jovot.En elmondttam neki ha en tartanam az exemmel a kapcsolatot neki hogy esne?Azt mondja az nem ugyanaz.Nagyon szeretem de faj hogy 9 eve ezen megy a vita es szerinte csak baratok maradnak es ebbe nincs semmi.Elmondttam neki olyan mint ha bekeszitett volna egy b verziot biztos ami biztos.Soha nem viseltem volna el ezt senkinek egy napig sem de szeretem es 9 eve eggyuttvagyunk.A parom tudom engem szeret de a lannyal en is szoktam talalkozni es en ugy erzem o a lepattanora var es hiaba van kapcsolata a lanynak evek ota ezzel mutatja vezekel es kozben tudatja a parom szamithat ra barmikor.allitolag megigertek egymasnak baratkent mindig segiteni fogjak egymast.Nagyon faj ez nekem es kimondhatatlanul unom mar ezt.Tobbszor rengetegszer beszeltunk errol szerinte csak arrol van szo gyerekkent vagyis fuatalon jottek ossze es sokmindent megeltek eggyutt es segiteni fogjak egymast.En ugy erzem amiota ez van nem tudok jokedvu lenni es borzalmasan faj.O nem erti meg szerinte letezik baratsag fiu es lany kozott.szerintem egy darabig mukodik csak mert egy ido utan az eggyik mindig tobbet akar majd. A parom leoltotta evekkel ezelott mikor rolam magyarazott es azt mondtta neki vagy elfogadja baratok vagy tobbet ne keressek egymast.Szeretem a parom de ez 9 eve mergezi a kapcsolatunkat es faj neki tobbet er ez a baratsag mint az nekem ez ennyi ideje fajdalmat okoz.Szeretnek tanacsot kerni.Nagyon elvagyok keseredve.Senkinek se tudok errol beszelni mert mindenki azt mondja hogy o biztos nem hagyna ezt.Szeretem azert vagyok vele 9 eve de nagyon faj a szivem.koszonom a valaszat elore is.

    • Habis Melinda

      Kedves Monika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy párterápia segítségével lehetne elményedni abban a kérdésben, Önnek mi az, ami fájdalmas ebben a párja volt párjával kapcsolatos barátságban. Azt írja, 9 éve szereti, mégis szenved, ezárt egyéni segítség kérése is szóba jöhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara V.

    Kedves Melinda!

    Tanácsát szeretném kérni párkapcsolati kérdésben, problémában.

    Sajnos az utóbbi időben rájöttem, hogy a férjen (41) pornófüggő.
    Nem is tagadja, szerinte normális. Nem tartja magát betegnek, a függőségét azonban elismeri.
    Úgy érzem ez a kapcsolatunk rovására megy. Érdeklődés hiánya, testi kapcsolat ritkulása és önzés jelent meg részéről, az én véleményem szerint.
    Beszéltünk a dologról, azt ígérte leáll, de nem tartja be.
    Mi tanácsolna ebben a helyzetben?
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      A pornófüggőség olyan kezelést igényel, mint a többi függőség (addiktológiai segítség, függőségi csoport) és párterápia, hiszen a kialakult helyzettől Ön is szenved.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Réka

    Kedves Doktornő! 28 éves vagyok. Jelenleg sokszor eszembe jut egy régi korszakom. A középiskola során kollégista voltam, nagyon megviselt de kötelező volt. A nevelőmmel jó kapcsolatot alakítottam ki, sokat beszélgettünk, egy alkalommal meg is ölelték, olyan volt mint a 2. apukám. Azonban egy alkalommal megszorította a fenekemet. Nagyon kiborultam, sírtam egész este de nem mondtam el senkinek mert ő volt a kollégium igazgatója is. Aztán úgy döntöttem hogy biztonságot ad nekem, és szeretem bár nem úgy ahogy ő, így továbbra is lementem hozza beszélgetni. Ezt követően megpróbált később megcsókolni, közel kerülni, de nem engedtem. Később leveleztünk, de az egyetem elkezdtével ez abba maradt, nem válaszoltam.
    Nem tudok mostanság ettől az emlékétől szabadulni, rossz érzésekkel tölt el. A barátnőmmek egyszer elmondtam, azonban nem tudott mit kezdeni az információval emiatt úgy döntöttem hallgatok róla.
    Viszont most kikívánkozott.
    Valaszat előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Ez egy traumatikus emlék, amit pszichoterápia segítségével lehetne feldolgozni. ha igényli, négyszemközti keretek között engem is megkereshet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot kívánok!
    Van egy fiúbarátom, a Zoli, akibe teljesen belezúgtam. Eddig tisztában sem voltam ezzel, aztán valamilyen okból kifolyólag elkezdtem féltékeny lenni a körülötte lévő lányokra. Idegesít, az is ha csak valakire rá néz. Nem tudom, hogyan történt a dolog, de teljesen megbolondultam. Én ezt nem így terveztem.
    Hosszú párkapcsolatban éltem, mellette barátkoztam a Zolival, de soha nem volt köztünk semmi. Viszont, tudom, hogy nem vagyok közömbös számára.
    Most párommal szakítottunk és nem hagyott nyugodni a dolog, ezért rákérdeztem Zolinál, hogy ő gondolkozott-e már azon, hogy lehetne köztünk több is? A nemleges válasz megdöbbentett, nem értettem, hogy miért? Addig húztam a dolgot, míg kibökte, fél attól, hogy ha összejövünk és nem lesz jó a kapcsolatunk, összeveszünk és nem beszélünk többet. Ezt pedig ő nem akarja, mert fontos neki a barátságunk és velem nem akar veszekedni.
    A kérdésem az lenne, van-e valami mód arra, hogy meggyőzzem, hogy ha harmonikus a barátságunk, akkor ugyanilyen harmonikus lehetne köztünk egy párkapcsolat is?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt javaslom inkább járják körbe mitől tart valójában. Miért gondolja, hogy megromlana a kapcsoaltuk? Milyen elvárásai vannak, milyen mintákat lát maga körül Zoli?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Moni

    Kedves Doktornő!

    Segítő válaszra lenne szükségem.
    A jelenlegi parommal tobb mint 5 eve vagyunk egyutt. En 24 o most 23 eves.
    Marciusban 5 ev utan ugy dontottunk osszekoltozunk majusban megkerte a kezem. Aztan hirtelen besokalt a sok vitatol meg minden egyebtol es junius vegen szakitott velem. Alig voltam menyasszony. En elkoltoztem akkor, de most augusztus 16an viszont kibekultunk azota mar 1 honapja tart a kapcsolatunk. Viszont rajottem h abban a masfel honapban egy lannyal osszeakart jonni de az visszautasitotta. Azert bonyolult ez mert egy munkahelyen dolgozunk ahol ott van ez a lany is. Mar elotte is masfel eve utalom a csajt mert folyton jopofiskodott vele es a parom hajlott ra. Emiatt is veszekedtunk sokat h ezt nem akarom mert tudom milyen az a lany. Konnyuveru. Nem is ez a lenyeg. Nem tudom hogyan tegyem tul magam ezen h kepes volt szerelmet vallani neki azalatt a masfel honap alatt. Aztan meg kibekultunk bar a ket dolog kozott eltelt egy kis ido. Elvileg engem szeret. Nem is beszeltek miota visszautasitotta a csaj. De most megint latom h joba lettek es ez faj nekem. Tudja a parom is. Felhoztam neki h nem akarom h tovabbra is joba legyen vele, persze arrol nem tud h en pontosan mit tudtam meg roluk. Erre nagyon hevesen reagalt h nem szabhatom meg neki kivel beszelhet es kivel nem. Es teljesen bepipult miatta. Nem engedi el. Pedig ha engem szeret akkor engednie kellene felem nem? Hogy ne bantson engem mikor tudja h ezt nem szeretnem. Sajnos feltekeny tipus vagyok igyekszem valtoztatni de a rossz megerzeseim mindig beigazolodtak es most is ez tortent. Az egesz masfel honap alatt lattam h sokat beszelnek es folyton ott jart a fejemben h akar tole valamit. Igazam is lett. Rakerdeztem h volt e koztuk barmi is h akart e o tole tobbet es a szemembe hazudott. Pedig en tudom az igazat. Nem tudom h miert nem oszinte velem hiszen a bekulesunknel megbeszeltuk h mindent oszinten elmond akkor azt mondta h nem volt senkije es nem is akart senkit. Akkor meg nem tudtam ezt. Leheet h szegyenli de akkor is oszintenek kellene lennie velem. Meg ha faj is.
    Mit kellene tennem?
    En nagyon szeretem es akarom hogy mukodjon de nem tudom h hagyjam ennyiben az egeszet probaljam elfelejteni mintha nem is tudnek rola mert vegulis ez abban az idoben tortent mig nem voltunk egyutt vagy inkabb szakitsak en mert ez olyan mintha a csajt meg mindig akarna csak var h o lepjen en pedig talomban vagyok. Bar mikor egyutt vagyunk azt erzem h szeret es jol erzi magat velem. Nem tudom. Nem reg megkert h koltozzek ujra vissza hozza. De ha megint joba lesz a csajjal en azt nem tudom elviselni es hiaba mondtam el a paromnak h barki csak o ne.
    A masik h a 1 honapja titkolozunk benta cegnel h ujra kibekultunk. Nem beszelunk egymassal bent mert azzal a valasszal jott nekem h nem akarja h megint mindenki rolunk beszeljen. De mostmar tudom azt is h ez biztos a csaj miatt van. Megmondtam a paromnak h nem akarok tobbet titkolozni. Ha komolyan gondolja, essunk tulrajta es kesz.
    Nem szeretnem h joba maradjon a csajjal. Ki tudja mikor gondolja az meg magat h megis kell neki a parom.

    Kerem ha tud adjon valami segito valaszt mit tegyek. Az h megbeszeljuk a dolgokat nem mindig sul el jol. Sot. Felkapja a vizet rogton de en nem akarok veszekedni. A szakitasunk is amiatt volt h feltekenykedtem sokat vitaztunk nem erezte h szeretem. De en igyekszem valtozni csak ezt az egy dolgot nem birom egyszeruen elengedni elviselni foleg ezek utan. Ha pedig elmondanam mit tudok akkor rogton ram vetitene h en vagyok a rossz h kutakodok,kerdezoskodok.

    Koszonom elore is a valaszt!!

    Udvozlettel
    Moni

    • Habis Melinda

      Kedves Moni!

      A párkapcsolatuk javításához párterápiás munkára lenne szükség. Az, ha szemet húnynak a nehézségek felett nem oldja meg sem a másik nő kérdését, sem a többit. A nehézségek megbeszélése indulatok nélkül megtanulható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Beni

    Tisztelt Doktornő!
    A volt párommal 2évet voltunk együtt, ő most 20éves én 24. Tavaly szeptemberben a születésnapom előtt szakított velem mert már nem tud bízni bennem ahogy mondta sokszor adott már új esélyt. A kapcsolatunk szinte tökéletes volt alig voltak itt-ott némi viták, az én gondolkodás módommal volt a probléma problémáztam mikor épp nem találkoztunk. Persze ő csak hallgatott és kibúvót keresett aztán egyszer leültünk és szóvá tette hogy ez igy nem lesz jó változtassak. Elment egyetemre és pár hétre rá szakított. 1évig nem beszéltünk, próbáltam a szakítás után telefonon keresni, szociális médián keresztül de nem foglalkozott velem. Pénteken volt a születésnapom amikor is felköszöntött és beszélgetni kezdtünk, elmesélte hogy az egyetemet ott kellett hagynia teljesen felborult az élete de össze szedte magát van munkája. Érdeklődött felőlem is, elmeséltem azt hogy velem mi történt ez idő alatt, estig beszélgettünk sem ő sem én nem tettünk utalást valamelyikünk hiányára. Este én irtam utoljára mert nem válaszolt. Másnap este olvasta el az üzenetem amiben csak az állt hogy jó éjt kivántam es bármikor számíthat rám. Azóta nem beszéltünk. Gondolja hogy csak a születésnapom miatt kedves szeretett volna lenni? Esetleg felkavarta volna a beszélgetésünk ami miatt már nem keres? Ön szerint ennek a “kapcsolatnak” lehetne-e újra kezdése? Köszönöm megtisztelő segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Beni!

      Ezeket a kérdéseket ennek a lánynak kellene feltennie. Ő mit élt meg a beszélgetésük alatt. Akar-e még beszélgetni Önnel. Fontos, hogy Ön is kifejezze, kíváncsi rá, hogy legyen tere a kapcsolatfelvételnek. Persze csak, ha Ő is szeretné ezt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Kedves Melinda!
    4 éve élek együtt a barátommal. Nagyon szeretem, őszintén, tiszta szívemből, és ez kölcsönös. Viszont van bennem egy rossz tulajdonság. Szeretek flörtölni mással, aki szimpatikus, és szeretem ha flörtölnek is velem. Nem szeretek senki mást, csak a flört része esik jól. Szeretem a barátomat nagyon, és bűntudatom van egy flört után. Mostmár ritkán fordul elő,de utána megbánom és szenvedek a lelkiismeretemmel. Kérem segítsen, mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Érdemes lenne önismereti munka segítségével megfogalmaznia, miért van szüksége a flörtölésre. Mi az, amit megkap ettől, lehetne-e ezt máshonnan megszereznie. Amennyiben igényli, hogy négyszemközti keretek között beszéljünk erről, keressen meg valamelyik elérhetőségemen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andiii

    Arrol lenne szó, hogy foggalmam sincs, hogy mit tegyek. Barátommal lassal 2 éve leszünk együtt, de rengeteget veszekszünk. Tegnap este nagyon sokat sírtam és nem is jött megvigasztalni. Én nagyon szeretem, de ugy érzem ez igy nem mehet tovább. De viszont nélküle megbolondulnék. Mindig elkap a sírás, ha arra gondolok, hogy nincs tovább. De akárhanyszor megbeszéltük a dolgokat 1-3 napig volt jó aztán megint összevesztünk. Egyszerűen nem tudom mi lenne a jó.

    • Habis Melinda

      Kedves Andiii!

      Levele alapján azt gondolom, hogy mivel próbálják megbeszélni a gondokat, de tartós változást ez nem hoz, érdemes lenne a párterápiás munkába belefogniuk. Ez segíthet abban, hogy jobban értésk egymást és egymás szükségleteire, vágyaira jobban ráhangolódhassanak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kata72

    Tisztelt Admin!
    Anyukánk ez év április 10en hunyt el Apukánk 2011 02 ban apukank amikor elhunyt ki jartam a temetobe miota edesanyam is meg halt azóta nem birok ki menni mimd a ketto rákban hunyt el. Apukank vese es herre anyukank máj .
    Anyut az utolso napig apoltuk aput nem .Ha szoba kerul hogy temeto felek van ket hugom ők a szuloihaztol egy utcara elnek en 45km re .ha veluk almodok vidamak egeszsegesek at jartam anyukamhoz is az utolso 3 hetbe ket naponkent ott aludni apolni feltem tole vagyi is a betegségtől .Ram nem haragudot egyilsem mert mondtak .Nagyon szeretem mind a ketot .Mi lehet a bajom?

    • Habis Melinda

      Kedves Kata72!

      Fontos volna, hogy az Önnel történt szörnyűségekről beszélgessen rendszeresen pszichológussal, ezáltal lehetőséget kapjon arra, hogy érzelmileg feldolgozza a történteket. Nem csak a szülei halála igen megterhelő, hanem az is, hogy ápolnia kellett az anyját, látta a leépülését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Én igazából ugyan azért írok most, mint mindenki más.. egy jó tanácsért.
    A történetem azonban kicsit szolidabb, bár ennek ellenére sokkal bonyolultabb.
    Középiskolás vagyok és iszonyatosan tetszik egy srác akivel és egy suliba járunk. Szinte minden nap beszélünk, azonban itt még nincs vége a mesének, mivel neki egy nagyon szokatlan, tragikus és rentkívül hosszú,bonyolult múltja/élete van a családja miatt. Senki se tudja de valójában egyedül él és elég jelentőségteljes gondjai vannak az alkohollal. Ennek ellenére az egyik legemberibb és legszerethetőbb srác akivel valaha találkoztam. A csavar viszont az, hogy ez a fiú a nővéremnek a legjobb fiúhaverja és az egyik osztàlytársa… de szerintem a srác többet akar tőle mint pusztán barátság. De állítása szerint nem akar barátnőt és szerlmes meg végképp nem. De mi van ha mégse értem félre a dolgot? Amikor legutoljára berúgott és videóchatben felhívta a nővéremet én is a szobában voltam így elkezdtem én is beszélni vele. Amikor beköszöntem annyit mondott, hogy “Hát itt van a …. is?!? A kis üllőfejűm?!? – igen ez egy hosszú történet😂- …. ugye tudod h mennyire szeretlek?” Nem válaszoltam neki semmit. A videóhívás végére csak ketten beszéltünk már. De erre már úgy se emlékszik szerintem…. Az a helyzet, hogy úgy érzem én tényleg csak egy átlagos barát vagyok számára és ezért nem szeretném… vagyis inkább szerintem félek attól, hogy megtudná, hogy nekem több annál, és vége lenne az egésznek. Azt meg végképp nem szeretném. Fontos még, hogy a tesóm csak annyit tud, hogy szerintem nagyon helyes a srác és, hogy ha úgy alakulnának a dolgok, hogy kiderűlne, hogy nem egyoldalú a dolog összejönnék vele.
    Ui.: A választ lehetne e- mail-ben kérni? De ha nem az se baj! Köszönöm, ha elolvasta és választ ad nekem erre!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az ingyenes tanácsadást ezen a felületen végzem. Amennyiben szeretne négyszekmözt beszélni velem, arra időpontfoglalás után van lehetősége. Amennyiben iskolapszichológus van elérhető közelségben, érdemes vele átbeszélni a kétségeit.
      Levelére rátérve azt gondolom, hogy érdemes lenne alaposan átgondolni, mik azok a dolgok, melyek vonzzák Önt ebben a fiúban. Fontos tudnia, hogy az alkoholprobléma nem gyógyul magától, a barátjának mielőbb addiktológiai segítségre van szüksége. Ezt az alkoholisták nem szokták belátni, míg teljesen ki nem csúszik a lábuk alól a talaj.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kata

    Azt szeretném megkérdezni, hogy miért leszekideges ha arra gondolok ,hogy új munkahelyet kéne váltanom. Tudom ,hogy kell és nem jó már a jelenlegi helyemnél . De akárhányszor új munkahelyet keresek és nézelődök és olvasom a feltételeket mindig úgy érzem nem vagyok alkalmas a pozícióra. Kiment a gyakorlatom a szakmámból és félek . Nem tudom hogyan tudnám ezt legyőzni , hogy ismét merjek új dolgokba fogni. Mindig a kudarctól félek és attól hogy másoknak csalódást okozok mert nem felelek meg munka közben és attól stresszessé válok.
    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      A kudarcoktól való félelmét önismereti munkával lehetne megérteni. ha szeretné, hogy közösen dolgozzunk ezen, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot !
    Azzal a kérdéssel fordulok önhöz:
    – elöször is , 15 éves fiu vagyok , most mentem 9. Osztályba . Van egy lány akivel a suli elött irogattam már messengeren és ö szeretett volna találkozni velem , találkoztunk is a suli elött , összesen 2 szer
    A lánnyal egy osztályban vagyok és apadtársam is lett ( ő kérdezte meg hogy lehet e a padtársam ) üzenetbe leirtam neki hogy kedvelem , es bejön nekem , én is tetszem neki , nyilatkozása szerint
    A kérdésem az lenne , hogy mit tegyek , en kezdeményezzek valamit , mert ugy érzem hogy ő lenne a tökéletes , de nem vagyok elég bátor , az első lépések megtételéhez…
    Ön mit javasol , mit tegyek ?
    Válaszát előre is köszönöm!!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy próbálja meg megfogalmazni, hogy mitől fél, majd (ha tudja) szedje össze a bátorságát. Minden lány szereti, ha a fiúk kedvesek vele.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Niki

    Üvd!
    Nem is tudom hol kezdjem..
    Folyamatosan kudarcot és csalódást érzek a hobbimban és munkámban is. Fusztrált ideges vagyok és sokat stesszelek.
    Régen szerettem ezt az életet amit élek, mivel az állataim (lovak, kutyák, macskák, birkák, tyúk és nyúlak) alakították ki a hobbimat és egyben az életstílusomat is. Munkám is hasonló egy tehenészetben az állatoközött mozgok. Viszont mostanába mintha elveszítettem volna önmagamat és csak idegeskedek miattuk, nem vágyok közéjük.. nem tudom min kellene változtatnom. Félek a stessz miatt a párkapcsolatom is megsinyli ezt az egészet.

    • Habis Melinda

      Kedves Niki!

      Fontos volna önismereti munkával megérteni mi okozza ezt a változást Önben. Érte-e olyan kudarc, vagy trauma, ami miatt a pozitív érzéseket kevésbé tudja átélni. A véltozás természetes, de ha szélsőségesen, vagy hirtelen történik, az mindig gyanús (lelki segítségért kiált). A stressz kezelése szintén tanulható pszichológussal közös munka során.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gy. Pamela

    Mit jelent ha a parom azt elvezi hogy ha lathatja hogy mas elegitene ki ?

    • Habis Melinda

      Kedves Pamela!

      Önnek mit jelenenet, ha más férfi elégítené ki, a párja pedig ezt végignézné? Milyen érzések, gondolatok vannak Önben ezzel kapcsolatban? Miután megfogalmazta ezeket, a párjának is érdemes lenne elmondania és visszakérdeznie, Ő mit vár egy ilyen helyzettől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Laura G.

    Jo napot kivanok!
    Egy 17 eves lany vagyok. Egy eve mindennapos migrenes rohamokkal elem a mindennapjaimat. Ezert sok fajdalomcsillapitot is vettem be. Sajnos a sok rosszul let, es a remenytelenseg elegge megviselt lelkileg. Sokat idegeskedek,de neha meg se tudom mondani miert vagyok ideges. A multkor peldaul a semmibol elsirtam magamat, de nem tudtam megmondani mi a baj. Mit tudnek csinalni,hogy jobban legyek?( voltam mar phszihologusnal is,de nem lett jobb)

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      A pszichológus nem varázsló, ezért egy-két alkalom valóban nem sokat ér, az önismereti munka azonban meghozhatja gyümölcsét. Érzéseink, félelmeink, szorongásaink ugyanis ennek segítségével megérthetők és jobban kontrollálhatók. Javaslom, hogy keresse fel a korábbi szakembert és találkozzon vele rendszersen, amíg meg nem tanulja megfelelően értelmezni és kezelni a tetsi-lelki jelzéseket, vagy vágjon bele velem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.. Alexandra

    Kedves Doktornő!
    Van egy 12 éves fiam, aki elég öntörvényű.Érzésem szerint genetikusan is ilyen, de
    a kialakult következetlenség csak rátesz.A legtöbb napi feladatot, min tanulás,fürdés,pakolás hossza rimánkodás előzi meg, és még akkor sem biztos a siker.A kezdetektől fogva a szigorú elvárásaim lettek volna, de a férjem hajmeresztően engedékeny hozzáállása ebben megakadályozott. Nem elég, hogy a legtöbb dolgot ráhagyta, de még velem is összeveszett, ha keményebben rászóltam. Ma már ő is látja ennek kárát, de ennek ellenére időnként felülkerekedik benne az a hülye szokás, hogy engem szidalmaz, mert erősebben rászólok a fiamra, mert szerinte ez kiabálás, és a kiabálás az nem normális. Szerintem a keményebb rászólás az nem kiabálás, de vele ezt nem lehet megértetni. A gyerekem időnként hangosan és agresszívan ellenkezik,és sokszor már az apja se bír vele, és ő is erősebb hangon nyilvánul meg.Ennek ellenére ezt nem látja be.Hozzá kell tenni, hogy sose emelem a hangom elsőre, de amikor már 6-szor szóltam valamiért, akkor nem fogom magamat összehúzva visszavonulni, csak azért, hogy a látszatbéke fennmaradjon, Nem hiszem el, hogy más családban nem szólnak keményebben az anyák a gyerekre, csak azért hogy drága apuciban a látszatharmónia érzése fennmaradjon. Ma például e fiam elkezdett lökdösni, hogy maradjak csöndben, persze az apja visszhangjaként ismételve, és erre én is megfogtam is kicsit megszorongatva kitoltam a konyhából. Ekkor meg a férjem ahelyett, hogy őt szabályozta volna, engem lökdösött Ennyi nem férhet bele részemről a gyereknevelésbe ?

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      A kiabálás és a szidalmazás is szóbeli erőszak, ezért családi körben (is) kerüledő. Levele alapján úgy tűnik nekem, hogy az Önök családjában a férfiaktól elfogadott az egresszív viselkedés, az Ön egyébként nem durva megnyilvánulásait pedig figyelmen kívül hagyják. Ennek ellenére elvárják Öntől, hogy viselje a bűnbak szerepét. A csaldájuk dinamikáján családterápia segítségével lehetne leggyorsabban változtatni (ha ez nem megodlható, egyéni terápia is szóba jöhet).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsolt

    A haveromnak azt mondtam hogy a untesóm(lány) foglalt.
    Ezt a tesóm megtudta hogy én ezt mondtam ès azt mondta h ilyet többe ne merèszeljek csinálni a háta mögött amiről nm tud, mert külonben elfelejthetem.

    Ki akarok vele bèkulni valahogy és ebbe kérem a segitseget!
    Nem akarok veszekedni a szüleivel sem.

    Előre is köszönom.
    Üdv Zsolt.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsolt!

      Arról nem szól a levele, miért tette mindezt, s a tetsvérének ez miért fájt az ön hazugsága, pedig ez fontos volna a probléma megértéséhez. Kérem fejtse ki egy picit bővebben a történtek érzelmi oldalát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Niki

    Szia!
    Egy olyan kérdéssel fordulok hozzad, hogy a párommal lassan 3 éve vagyunk együtt de volt egy körülbelül 2-3honapos szünet amikor is a párom a legjobb barátjának a noverebe lett szerelmes .Ekkor mentünk mi szét .. majd pár hónap elteltével újra beszélgetni kezdtünk és össze jöttünk . Én elfogadtam és megbocsajtottam az akkori dolgot. Viszont azóta nem is beszélt se a lánnyal se a sraccal. A napokban pedig újra felvette a kapcsolatot a fiúval akivel találkozni is fog. A testvére is ott lakik vagyis ha elmegy a sráchoz ott lesz a lány is akivel majdnem összejöttek.
    Nekem iszonyatosan faj és nemtudom hogy szóvá tegyem e vagy csak én reagálom túl.. kerlek segíts

    • Habis Melinda

      Kedves Niki!

      Ami Önnek fáj, azt mindenképpen érdemes megemlítenie annak, aki ezt okozza. Más kérdés, hogy önismereti munkára is szükség van, hiszen fontos volna megérteni, miért ilyen bizalmatlan. Valóban megbocsátott-e a párjának, van-e oka továbbra is oka a féltékenységre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Adrienne

    Tisztelt Doktornő!

    Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon sértődékeny vagyok. Apró dolgokon képes vagyok megsértődni, és sajnos nem igazán tudom kezelni a konfliktusokat. A negatív érzéseket és a problémáimat általában “elnyomom”, helyette pedig csak duzzogok csöndben, és nagyon nehezen lehet belőlem kihúzni a valódi problémát. Ez sajnos a párkapcsolatomra is egyre inkább hatással van, többet veszekszünk emiatt a párommal.

    Előre is köszönöm a segítségét!

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienne!

      A levelébven leírt problémán önsimereti munkával lehet változtatni. Megérteni, miért fáj Önnek az apróbb sérelem is ennyire, megtanulni a konfliktusok konstruktívabb kezelését. Amennyiben a párja is szenved, a páreterápia jó megoldás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lana K.

    Kedves Doktornő,
    2 évvel ezelőtt ismerkedtem meg barátommal az interneten. Én 32 éves vagyok, ő 20 éves indiai állampolgár és Delhiben él családjával. Még nem találkoztunk személyesen, de naponta videótelefonálunk. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, megszerettük egymást és ő a hindu hagyományok szerint házasságot szeretne. Ha úgy szeretném, hajlandó lenne ideköltözni és letelepedni, ezt rám bízta hol szeretnénk élni. Igazán szerető, ragaszkodó és őszinte embernek ismertem meg, mert beszélgetéseink során úgy tűnt, igazán szeret és én is őt. Csak őt, mivel úgy vélem, a szerelemi kapcsolat két emberről szól, ahol egy harmadiknak nincs helye. Ezzel ő is egyetértett még az elején. Aztán pár hónappal ezelőtt rajtakaptam, hogy interneten keresztül több nővel is kapcsolatban volt, videóhívta őket és a ruhák is lekerültek. Ezt először tagadta és állította, hogy köztük csak barátság van, de megmutattam neki a bizonyítékokat, amiket előzőleg a nő megosztott velem, amin ő ledöbbent, mert már nem volt mit tagadni. Szakítani akartam, mert az eddigi bizalmam megrendült és éreztem, hogy már nem úgy szeretem mint előtte. Válaszul videohívásban pengével vagdosni kezdte magát és öngyilkossággal fenyegetőzött, ha elhagyom. Maradtam tehát, adva neki egy utolsó lehetőséget. Megígérte, hogy ezután nem lesz semmilyen harmadik a kapcsolatunkban, sem valósan, sem virtuálisan. Pár nappal ezelőtt azonban szembesülnöm kellett azzal, hogy ígéretét nem gondolta komolyan, mivel vannak közös online platformjaink és a keresési előzményekben szerepelt, hogy prostituáltakat keresett a közelében és minden bizonnyal találkoztak is. Ez a felismerés és a nyilvánvaló igazság folyamatos eltagadása azonban most végérvényesen aláásta a felé érzett bizalmamat és szerelmemet és most már semmi esetre sem szeretnék házasságot a későbbiekben. Ezt közöltem is vele és válaszul jött a vagdosás és az öngyilkossági fenyegetőzés. Maradtam tehát, de már végképp semmi nem köt hozzá, csak nem akarom hogy beváltsa a fenyegetőzést. Beszéltem a báttyával is az ügyről, hogy próbáljon testvériség hatni rá, de azt mondta, hogy ha valami történik vele, azért én leszek a felelős. Kérem, segítsen megoldást találni az ügyre, mert teljesen kikészültem és már aludni sem tudok tőle. Válaszát előre is hálásan köszönöm. Üdvözlettel: Lana

    • Habis Melinda

      Kedves Lana!

      Levele alapján azt hangsúlyoznánm, hogy lehetetlenség egy embert online találkozások segítségével teljesen megismerni. Itt ugyanis azt mond magáról midnenki, amit akar, és a legtöbb esetben nincs lehetőség arra, hogy meggyőződjünk valóban így van-e. Öngyilkossági veszély esetén mentőt kell hívni! A kapcsolat elvesztésekor ezzel fenyegetőzni nem más, mint színtiszta manupuláció (mivel több esetben hazudott már, joggal feltételezzük, hogy most is azt teszi). Ráadásul ebben a szerettei is támogatják.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Benjamin

    Kedves Melinda!
    Arról lenne szó hogy úgy érzem magam mintha nem ebbe a testbe kellet volna születnem, és most nem az intim szervekre gondolok. hanem mint mentálisan, mint erönlét mintgondolkodás. ezen nagyon régóta gondolkodom. körülbelül 4. sztálos tanuló lehettem amikor elkezdtem ezen gondolkodni.
    mi lehet a bajom? reinkarnációba nemhiszek.

    • Habis Melinda

      Kedves Benjámin!

      Az adottságainkkal való megbarátkozás és személyiségünk felfedezése egy intenzív belő munkát igénylő folyamat, amit nevezhetnénk akár érzelmi felnőtté válásnak is. Ehhez szükség van mások objektív visszajezéseire, amennyben Ön már nem kamasz, pszichológus segítségére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsani

    Tisztelt Doktornő!
    4 évig voltam egy kapcsolatban mint harmadik fél. Családos ember volt. 4 év alatt utaztunk, rengeteget találkoztunk és háromszor hozzám költözött és háromszor elkötözött. Sok negatív dolog volt a kapcsolatban. Valamiért nem tudom elengedni, a sok rossz után is szívből szeretem. Állandóan sírok és nem tudok elszakadni. Most már teljesen elutasito velem. Folyamatosan rá gondolok. Mit tegyek? Se enni se aludni nem tudok.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsani!

      Fontos volna önismereti munkával megérteni azt, mi az ami fogva tartja Önt ebben a szenvedésekkel teli szerelemben. Amennyiben szeretne ezen közösen dolgozni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Jóci83

    Üdvözlöm!Van egy nő az életemben szeretem meg szerelmes is vágyok belé de ő mást szeret immár 3 éve de pusztán virtuálisan még élőben nem látták egymást.Azt mondta nekem hogy szeret de csak mint embert semmi több.én meg mondtam neki hogy nem tudok csak baráti zónába lenni vele..ez így megy már 1 éve.én már változást szeretnék vagy lelépek végleg vagy szenvedtek így tovább de azt nem sz.ném….amugy kedves velem a holgy mindenrol de mindenrol eltudunk beszelni de ha hozza érek tiszta ideg es haragszik.Mi legyen tovább baráti zóna kizárt.valami radikálist szeretnek.köszönöm József

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Érthető, hogy nem szeretne tovább várni. Fontos megérteni, hogy a virtuális életben megtapasztalt kapcsolatok biztonságosabbnak tűnhetnek, bár kevésbé valóságosak. Jobban alapulnak a saját elvárásainkon, elképzeléseinken, mint a másik megismerésén. Ezért bár irreálisak, jobban fogva tarthatnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy Önnek bármire is várnia kellene.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Péter

    Kedves Doktornő!

    Párommal 8 éve vagyunk együtt, van egy 6 éves kislányunk. Gyönyörű szerelemként indult. Sajnos elhidegültünk egymástól, emiatt másnál keresett boldogságot, egy nős férfinél. A viszonyuk kb. 1 hete derült ki, szakítottunk. Elmondta a fő probléma az volt, hogy nem figyeltem már rá ill. megbeszéltünk rengeteg problémát mindkét oldalról, hogy mi vezethetett idáig. Hosszú beszélgetés után mintha mélyvízből jöttem volna fel, kitisztultam, máshogy láttam sokmindent és próbáltam odatenni magam. Pár napja elmentünk egy régebben befizetett utazásra is, kislányunk miatt. Újra közel kerültünk egymáshoz, nagyon jól éreztük/ érezzük magunkat, rengeteget beszélgetünk azóta is, mintha fellángolt volna újra valami közöttünk, bár azt mondja ennek előbb kellett volna megtörténnie.

    Nem szakította meg a kapcsolatát a harmadik féllel, amely részemről elfogadhatatlan, bár azóta nem találkoztak. Nem szép dolog, de beleolvastam a telefonjába, a barátnőivel váltott üzenetekből az derül ki, egyáltalán nem biztos abban, hogy a megfelelő döntést hoztuk meg.

    Azon gondolkozom, felhívom a harmadik felet normálisan, hogy lépjen ki ebből a viszonyból. A félelmem, hogy nem tudom ez milyen irányba sülne el. Illetve, hogy meg kell-e ennyire alázkodni vagy inkább hagyjam alakulni és ne manipuláljam a dolgokat.

    Mit tegyek Ön szerint?

    Köszönöm előre is a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Nagyon nehéz kérdés, amit a levelében feszeget. Azt gondolom, hogy önmagában is elég lehet, hogy az Önök közti kapcsolat jól alakul, de nyilván befolyásolja mindezt a párja kötődési előélete, az általa megélt kapcsolati minták is. Amennyiben igényli, négyszekmözti kereket között lehetne átgondolni ezt mélyebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Ágnes

    Kedves doktornő!

    A párom attól fél, hogy elhidegülünk egymástól babánk születése után. Ez az érzése a múltban megélt hasonló szituáción alapszik. Neki van egy 4 éves kisfia, aki velük aludt babaként, emiatt nem fordítottak kellő időt egymásra a volt párjával.
    A kérdésem az lenne, hogyan erősíthetném meg a párom abban, hogy az élet nem ismétli meg önmagát, ha esetleg majd velünk is többet alszik majd együtt a pici ( 14 hetes vagyok, gondoltam időben elkezdem az erősítést).
    Előre is köszönöm a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Több tényezőn múlik, hogy a sors megismétli-e önmagát. Például ilyen az önismeret, ha odafigyelnek az intimitás megtartására a pici születése után, vagy ha probléma esetén időben keresnek szakszerű segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • U Zoltánné

    Tisztelt Doktornő!
    Szeretném a véleményét kikérni unokám viselkedésével kapcsolatosan. A kicsi 3 éves elmúlt, oviba jár, de most a nyári szünet után fél a gyerekektől. Nem játszik és eszik velük. Az idegen felnőttektől is fél, pedig szülei kicsi kora óta vitték emberek közé. Ami nekem nagyon fura, hogy ha egy bevásárlóközpontba vagyunk akkor nem fél senkitől, egyedül megy a kis bevásárló kocsijával.Kérem szives válaszát, hogy mit tegyünk. Tisztelettel

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A félelem mindig komplex érzés, még egy kisgyermenknél is. A prbléma megértéséhez ezért az szükségs, hogy a kicsi valamelyik szülőjével keressen fel gyermekpszichológust. Ő a részletes anamnézis felvétele és a gyermek megismerése után tud válaszolni a kérdéseire.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ny. Adel

    Tisztel doktornö
    En Adel vagyok volt egy 15-éves kapcsolatom
    De a 10-fiam apjánal.akkat marafni amit közösen megkérdeztünk
    De az uj párom deután dolgozik és hajnalba jön haza sokat vagyok egyedül A gyerek hiánya és siro görcsim van
    Pedfig nagyon jo viszonyba váltunk el.sokat van itt a fiam de amikor nincs olyan mintha üres lennék éssirogörcsem van
    Az uj párommal szeretnék gyereket még nem.jött ösze talán büntetes hogy ott hagytam a gyerekem
    Ha tud kérem segitsen
    Elöre is köszönöm tiszt Adél

    • Habis Melinda

      Kedves Adél!

      Érdemes volna az üresség érzését önismereti munkával átgondolni. Attól, hogy nem él a fiával, lehet jó anya. A magány ellen is van orvosság, meg kell keresni az Ön számára megfelelő társaságot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Brigi N.

    Tisztelt Pszichologus!

    Nagyon szorongo es teljesiteni akaro szemely vagyok, aki mindig mindent tokeletesen akar kivitelezni, gyakran szorongok csekely helyzetek es problemak miatt is, a gyomrom gyakran gorcsbe szorul, ilyen napokon enni sem tudok rendesen, szinte hetente faj a fejem ugy, hogy muszaj fajdalomcsillapitoval aludjak es ugy erzem nem vagyok kepes beilleszkedni egy munkahelyre sem, mivel a konkret semmitol is szorongok, akkor is ha teljesen kedvesek a fonokok, kollegak, es semmi problema sem lenne…Mar elore felek attol, hogy ujra elkezd fajni a fejem a szemem folott-homlokomnal es emiatt ujra haza kell kereszkednem.Egyenesen kinzasnak elem meg az amugy konnyu es kenyelmes irodai munkat, hogy 8-9 oram ramenjen naponta es felek, hogy lassan itt is fel fogok mondani. Nem tudom mitevo legyek, hogy maskepp tudjak hozzaallni a munkahelyhez. 🙁 Kerem adjon nekem tanacsot, mivel 2 hete valtottam munkahelyet, ezert meg nem tudok elszabadulni pszichologiai konzultaciora.
    Koszonom!

    • Habis Melinda

      Kedves Brigi!

      Fontos volna a szorongásainak megértése és kezelése, pszichoterápiás munkával. Amennyiben nehezen megoldható a személyes találkozás, van lehetőség online konzultációra is. Ha érdekli, keressen meg valamelyik elérhetőségemen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gábor k.

    Tisztel doktornő. Azzal a kérdéssel fordulok őnhoz hogy, 15 éve vagyok házas de 17 éve vagyok a feleségemmel akit nagyon szeretek imádom vonzodom hozzá és a testét is imádom. De pár éve kezdődőt az hogy a nem életűnk teljesen meg hanyatlott. Ugyan van egy gyerekűnk de nem azóta kezdődtek a gondok mióta meg van hanem kB négy éve. A heti kettő három Jobbik esetben maradt heti egy alkalom hogy őssze bujtunk de az is rővid ideig tartó. Pedig masszával is kényeztettem előtte hogy, el lazuljon. Neki úgymond ez az előjáték. Sőt utóbbi időben úgy kezel mint aki hetven éves ne akarjak más előjátékot meg tartalmasabb szexet. Azt mongya szex fűggő szex mániás vagyok ha heti kettőt akarok és tartalmasabb. Nem tudom mit tehetnék. Mert fontos nekem az ő boldogsága hogy ő is jól érezze magát akkor ne csak én. Ilyenkor még ha nem is jutt el aarra a pontra csak én azt mongya neki így jó. Mit tehetek.

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiás munkába kezdeniük, hogy kiderülhessen, miért romlott al a szex Önök közt, mit kellene tenni, hogy ismét javuljon a helyzet az Ön és a felesége számára is. Ha igényli, magán keretek közt szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Boglárka

    Kedves Doktornő!
    Úgy gondolom, hogy az én esetem kicsit kiüt a hétköznapi történetekből. Nehezen, de vettem a bátorságot hogy leírjam történetem. 29 éves nő vagyok, és a nőkhöz vonzódom. Külföldön élek 5 éve.Körülbelül másfél évvel ezelőtt belebonyolódtam egy párkapcsolatba, amit nem mondanék mindennapinak. Egy nálam 12 évvel idősebb nővel kezdtem randizni az ő kezdeményezésére. Annyit kell tudni róla hogy férjnél, van és van egy 20 éves fiúk. Ő kezdeményezte az első találkozókat és elmondta, hogy mennyire boldogtalan évek óta nem szereti a férjét lévén az többszörösen megcsalta, megalázta és még gyereket is csinált másnak. Együtt éltek ebben az időben, de nem voltak már egy pár csak lakótársak.Mi meg kezdtünk egyre jobban belebonyolódni a dologba és 8 gyönyörű hónap után összeköltöztünk. Természetesen ebben az időben a férje folyamatosan hívogatta nem hagyta békén annak ellenére, hogy nekem azt mondta hogy mindenről tudd nyugodjak meg abba fogja hagyni. Miután összeköltöztünk a zaklatás elviselhetetlenné kezdett válni reggeltől estig az összes forráson keresztül amit el tud képzelni jöttek a gyalázatos üzenetek illetve telefonhívások amire ritkán volt válasz. Nagyon sokat veszekedtünk ezen iszonyatosan fusztráltá váltam. A vége az lett hogy kicsit több mint egy hónap együtt élés után kiraktam a barátnőmet a házból ő pedig visszaköltözött a férjhez. Egyfolytában ivott illetve hazudott a hétvégi találkozóiról, ami egy idő után kiderült, hogy a férjnél volt. Nekem azt hazudta, hogy a férje visszaköltözött Lengyelországba. Egyszerűen nem tudtam eldönteni mit higgyek. Ebben az időben a férj engem is zaklatni kezdett,illetve a fia nem beszélt vele. Nem tudom mi ütött belém de elkezdtem harcolni a barátnőmért és másfél hónap után visszaköltözött a közösen bérelt házunkba. Amíg nem laktunk együtt szinte minden nap találkoztunk volt hogy napokat töltött velem. Elmondta hogy hibát követett el és nem szereti a férjét. Elválik amint tud és mindent elrendez ,beszél a családjával stb. De a zaklatás nem csillapodott így elmentem a rendőrségre ,feljelentettem a férjet miután mindkettőnket megtámadott. Szerencsére nem lett nagy baj de a barátnőm reakciója nagyon meglepett. Elkezdte védeni férjét és engem hibáztatni. Mégse gondolom, hogy börtönbe juttatom a gyereke apját? Nyílván nem én generáltam a szituációt, de elfogadtam az érveket. Nem lett ügy belőle. Kezdünk helyrejönni. A férfi a rendőrségi feljelentés után sokkal csendesebb lett engem már egyáltalán nem zaklatott. Néha beszéltek anyagi dolgokról meg a fiúkról, de nem zavart, tudtam róla. Teltek a hónapok, de a vállas nem jött el vele. Sajnos valami sokkal borzalmasabb történt. A barátnőm húga súlyos állapotban kórházba került. Azóta is kómában van. Innentől kezdődött kapcsolatunk végleges megromlása. A barátnőm elkezdett kommunikálni a férjével és anyagi segítséget kért tőle, hogy testvérét támogassa. Természetesen a férj belement a dologba, ha cserében visszamegy hozzá.. Körülbelül egy hónap leforgása alatt a karjaiban volt, hulla részegen és összeomolva. Mi csak veszekedtünk próbáltam elmagyarázni, hogy nem ez a helyes út. De szavaim üres fülekre akadt sőt ellenséggé váltam. Férjének az akkori barátnőjét vagy szeretőjét zaklatta. Nem szeretném részletezni, hogy mennyire aljas módon és embertelenül történt az újra egymásra találás, de a megcsalástól a hazugságig sajnos minden volt. Körülbelül egy hónapja nem élünk együtt, felmondtam a lakás szerződésünket és költözök Magyarországra pár hónapra. Azóta folyamatosan keres, hogy szeret, hiányzok neki és várjak rá. Költözzek vissza Angliába, ami valószínűleg így is lesz csak másik városba. Egyetemem miatt nincs más választásom, de ebben a városban nem tudok tovább létezni. Nem értem, hogy még mindig mit akar tőlem ? Miért nem hagyja élni az életem. Többek között azért is döntöttem a hazaköltözés mellett, mert nem akarok mérgező és zaklató környezetben lenni. Mind lelkileg mind testileg legyengültem. Ennyi lenne történetem dióhéjban.
    Üdvözlettel ,Boglárka

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, hogy megviselték Önt a történtek. Érdemes lenne ezért pszichoterápiás segítséggel átgondolni ezeket. Megvizsgálni az Ön érzéseit: Önből mit váltottak ki a történtek, mit gondol arról, miért történt mindez a barátnője és Ön között. Akar-e még tőle bármit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófi

    Tisztelt doktornő!
    Barátnőm holnap költözik egy másik városba egyetem miatt. Beszéltünk erről, hogy mi leez velünk. Több, mint 10 éve legjobb barátnők vagyunk. Szeretjük egymást, mindig ott voltunk ha volt valami. Úgy volt, hogy ma talalkozunk, de beteg lett. Holnap költözik. És kicsit bedepiztem emiatt. És egész délután sirok. Nem tudom miért. Van más barátnőm is, akivel nyaron több, mint egy hónap után találkoztam. És nem változott semmi. Fura lesz hogy nem lesz itt. Eddig kb minden nap találkoztunk mert egy suliba jartunk. Nem tudom mit csináljak hogy jobb legyen. Muszáj lesz elfogadni. Csak nehéz.
    Válaszát előre is köszönöm
    Zsófi

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Ahogy írja is a levelében, elfogadni nehéz, fájdalommal jár. Természetes, amit most érez. Ha szabad utat tud engedni az érzelmeinek, hamarosan ismét jobban érzi majd magát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Norbert

    Kedves Doktornő!

    Elnézést kérem, hogy zavarom! Idő, és egyebek hiányában nagyon sok kérdésben bizonytalan vagyok, és sok-sok mindent szerettem volna megkérdezni Öntől! Sajnos néhány éve infarktusban elveszítettem az édesapámat, akitől életében, és egész gyermekkoromban féltem, rettegtem! Édesanyámmal ketten maradtunk! Külföldön szerettem volna munkát vállalni, de sajnos nem merem hátrahagyni hozzátartozóimat, hiszen egymásra vagyunk utalva! A jelenlegi munkaerőpiaci helyzet Magyarországon kilátástalan! Számos állásinterjún, meghallgatáson, castingon, meetingen voltam, ahol vagy idiótának nézték az embert, vagy hitegették, hogy pár napon belül értesítik! Diplomával rendelkezem, de tanári hivatásomat fel kellett adnom, mert nem éreztették azt, hogy megbecsülnék a munkámat, befektetett energiáimat! Sajnos már gyermekkoromban erősen megkísértett az öngyilkosság démona, és bár foggal-körömmel igyekszem tartani magamat önsajnálatra, melankóliára, és enyhe depresszióra hajlamos vagyok! A nagy tömegben kisebb pánikszerű rohamaim lesznek, amikor dörömböl a szívem, és csorog rólam a verejték! Egykori barátai kapcsolataim felbomlottak, mert sokan családos emberek lettek, és a barátságok mintha el lettek volna felejtve! Új kapcsolatokat rendkívül nehéz manapság létrehozni, mert introvertált ember vagyok; elmélkedő, befelé forduló! Néhány éve volt egy párkapcsolatom, mely csúnya szakítással végződött, és volt barátnőm közölte, hogy Senkiházi, szánalmas alak vagyok, akivel nem lehet jövőt tervezni! Főként a téli időszakban októbertől-márciusig szokott volt kiújulni a lélektani mélypont lelkiismeretemben! Sokszor kilátástalanak érzem a jövőt, és kishitűségem miatt egyre kevésbé találok örömöt a túlélhető életben!
    Érdeklődnék hogy mi lehet a megoldás? (Nem szeretnék gyógyszereket bevenni)
    Segítségét előre megköszönöm!

    Üdvözlettel: Norbert

    • Habis Melinda

      Kedves Norbert!

      Fontos volna, hogy mielőbb psziochoterápiás munkába fogjon és ezzel megdolgozzuk (vagy más szakemberrel vegyék célkeresztbe) a kishitűségét, melankolikus hangulatát. Amennyiben igényli, hogy négyszemközti keretek közt beszéljünk erről, kérem keressen elérhetőségeimen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot! Tegnap a 9 éves fiam száját egy olyan mondat hagyta el, hogy:”Nem akar nagy lenni, nincs értelme az életnek mert úgy is meghalunk”… Én úgy érzem, hogy most jött el az a pillanat, hogy szakertohoz kell, forduljak. 2 éves kora óta külön élünk az apjától. Azóta volt 2 gyerek elhelyezési per, mindkettőt megnyertem. Az apjához sokszor nem szívesen megy, csak a mama miatt. Öt nagyon szereti, sokszor sír, hogy hianyzik. 140 km a távolság. Az apa meg a mama egy városban él. Tavaly nekem is vége lett egy 5 éves kapcsolatnak. Azóta egy másikban élek, és elkoltoztunk. Idén januárban az egyik, májusban a masik nagymamát veszítettem el, akikkel a fiam nagyon szeretett együtt lenni. Mindkét temetesen ott volt. Kb egy hónapja azt vettem észre, hogy az alvással is gond van. Sajnos én is gyógyszereket szedek (depresszió, panikbetegseg), így hamar elalszok. A fiam meg vagy a tableten nyomta(azóta azt eltettem), tegnap meg a telefonomat. Éjjel is. Azt mondja nem tud aludni…. Akkor oda szoktam feküdni mellé, vagy ő fekszik mellém. Akkor még a párom piszkal, hogy miért ott fekszek vagy a fiam miért fekszik ott… De nekem ő az első!! Nagyon nagy vonalakban ennyi…. Tudom, hogy így nem lehet megállapítani semmit de segítséget kérnék… Ha kell felutazok Pestre is egy jó szakemberhez… Csak mondja meg, hogy mit csinálok rosszul…

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján két dolgot szeretnék kiemelni, az egyik, hogy a gyermek tünete ennyi idős korban mindig a szülőnek is üzen. Ha tehát Ön gyógyszereket szed, akkor a gyermek is érzi, hogy bajban van. Először Önnek érdemes ezért pszichoterápiás munkával feldolgozni a levelében leírt veszteségeket. Ez elképzelhető, hogy önmagában is elég ahhoz, hogy a fia másként gondolja. Amennyiben nem, akkor gyermekpszichológus bevonása szükséges. Ez azonban az előbb leíratkat nem érinti.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Anna

    Kedves Doktornő!
    Segítséget szeretnék kérni Öntől.
    Pár hónapja a páromnak van egy barátja akit már korábbról ismer, osztálytársak voltak. Eleinte nagyon jól indult a barátságuk, megtalálták egymásban a közös dolgokat. Azonban az illető az utóbbi időkben egy kissé tolakodóan viselkedik ami már engem is és a páromat is kezd zavarni. Naponta többször hívogatja, illetve olyan furcsa dolgokat állít magáról amiket nehezen tudunk elhinni. Ha kettesben vagyunk, akkor is felhívja és órákat képes beszélni érdektelen dolgokról. Ha a párom pihenni szeretne, szintén ezt teszi. Vagy ha mással telefonál éppen akkor is felhívja csakazértis, hogy vele beszélgessen és ne mással. Egyáltalán nem tartja tiszteletben a személyes terét. Ha a párommal történik valami akkor érdekes módon másnap vele is olyan dolog történik. Valósággal beteges a viselkedése és nem tudjuk mire vélni. Bele akarja keverni a saját, sötét dolgaiba. Nem tudjuk eldönteni, mi a szándéka ezzel az erőszakos viselkedéssel.
    Ön szerint mi lehet ennek az erőszakosságnak az oka? Mit tehetünk, ha nem ért a szép szóból sem?

    Válaszát köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Megértem, hogy nehezen viselik ezt az erőszakos viselkedést. Az agresszió ellen sokszor nem elég a szép szó, teljesen el kell határolódni, különben a másik fél nem veszi a lapot. Jó esetben van az ember viselkedésének egy íve, melyben az érzelmi intelligencia igen fontos. Először kedvesen, majd kevésbé szépen kérünk (visszakérdezünk, mi nem volt érthető, elmondjuk a másik viselkedésével kapcsolatos érzéseinket), végül cselekszünk (pl nem vesszük fel a telefont). Sajnos ennek ellenére előfordul, hogy csak a kapcsolat megszakítása szünteti meg az erőszakot.
      Érdemes elolvasniuk az asszertív kommunikációval kapcsolatos cikkemet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dia b.

    Könyörgöm segíts nekem…. Van eggy párom lassan 2 éve hogy eggyut vagyunk és egyszerűen az idő alatt rengeteget veszekedtunk és szakítottunk de én csak egyre jobban megszwrettem….. Nem tudom elfelejteni nem tudok nem rá gondolni… Nem megy! Ő amindenem. 😥És már nem szeret nem akar és ebbe bele halok. Minden nap csak ő rá gondolok mit tegyek ő azt mondta hogy én rontottam el és hogy már semmit se tudok de nem akarom elvesziteni én 20 éves vagyok ő pedig 34 tudom hatalmas korkulombseg… De egyszerűen nem bírom el engedni sehogyan mit tegyek hogy újra szeressen kérlek segíts nekem… Minden éjjel sírva fexem és sírva kelek nem tudok aludni egyszerűen minden hajnalban felriadok és ő már más lányokkal beszélget. Nem bírom meg öl a fájdalom és ebbe bele fogok örülni könyörgöm segíts nekem 😥😥😥😥😥

    • Habis Melinda

      Kedves Dia!

      Megértem, hogy nagyon fáj Önnek a szakítás. Érdemes volna ezért önismereti munkába fognia, hogy kibírja ezt a fájdalmat és el tudja fogadni a volt párja döntését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. éva

    Jónapot!segitséget szeretnék kérni valamiben;Régebben duci voltam és nem voltam jó tesiből, lefogytam és kb mindent megtudok csinálni ami a tornaórához szükséges, viszont minden torna óra elött kész ideggörcs vagyok(valamikor sirok is) és rettegek hogy valamit nem tudok megcsinálni és kicsúfolnak, ugyanis az osztályból az egyik fiú mindig azzal foglalkozik hogy ki milyen tesiből(aki valamiben nem jó csúfolja)+ én nagyon maximalista vafyok suli terén idáig mindig kitünő voltam(most megyek 6.-ba). Azt szeretném kérdezni hogy mit tegyek hogy ne féljek ennyire?

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Érdemes lenne a szüleinek és a testnevelő tanárának bevonásával megoldást keresni. Érthető, hogy fél, hiszen a csúfolódás egy agresszív megnyilvánulás, amit mielőbb leállítani szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gy. Zsófia

    Lassan 9honapja benne vagyok egy kapcsolatban, szeretem a barátom, szerelmes is vagyok, viszont a 3.honapban egy bulin eleg ittas allapotban lefekudtem az egyik baratommal, azota gyulolom a fiut, nem is ez a lenyeg. 2nap utan elmondtam baratomnak nemtudtam hazudni neki, valahogy megtudott nekem bocsatani es ezert halas vagyok neki. De neha meg mindig eszembe jut, es a siras kerulget. Eleg reg tortent mar es azthittem valahogy tul tudok lenni rajta. Mit lehet ilyenkor tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy nem csak a fiút gyűlöli az eset óta, hanem talán önmagára is haragszik. Érdemes lenne tehát önismereti munka segítségével végiggondolni, mi miért történik Önnel és a párkapcsolatában.
      Ha igényli, négyszemközti keretek közt szívesen segítek ebben is!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabone

    Tisztelt Melinda!
    Azert irok, mert miota gyerekunk szuletett, egyeb rokoni kapcsolataink elegge megvaltoztak: kibeszelnek a hatunk mogott, mit hogyan kellene csinalni (nagyszulok). Ez nyilvan nem esik jol, es a bizalmunk is megrendult bennuk. Hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet? Koszonom gyors valaszat!
    Tisztelettel:
    Szabone

    • Habis Melinda

      Kedves Szabone!

      A gyermek születése szinte mindig megváltoztatja a rokonok közötti kapcsolatokat. Érdemes azonban átgondolni, mi az, ami igazán zavarja Önt. Aztán erről kommunikálni is a szerettei felé. Nagyon kedvesen, nem minősítve, szigorúan az Ön érzései mentén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Moni

    Üvd!
    Nem is tudom hol kezdjem..
    Folyamatosan kudarcot és csalódást érzek a hobbimmal kapcsolatba. Fusztrált ideges vagyok és sokat stesszelek.
    Régen szerettem ezt az életet amit élek, mivel az állataim (lovak, kutyák, macskák, birkák, tyúk és nyúlak) alakították ki a hobbimat és egyben az életstílusomat is. Viszont mostanába mintha elveszítettem volna önmagamat és csak idegeskedek miattuk, nem vagyok közéjük.. nem tudom min kellene változtatnom

    • Habis Melinda

      Kedves Moni!

      Idővel és a különböző küldő hatások eredményeképpen mindannyian változunk. Fontos azonban megérteni, mitől, s hogyan érdemes ennek megfelelően az életünket átalakítani, hogy ismét kiegyensúlyozottak lehessünk. Ebben segíthet az önismereti munka akár csoportos, vagy egyéni formában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kriszta

    Kedves Melinda.
    Tavaly március közepén már írtam Önnek, azzal kapcsolatban, hogy a férjemmel nem tudjuk megoldani a problémáinkat. Akkor én rögtön nem hoztam szóba a párterápiát. Pár hónap múlva egy újabb konfliktus során úgy éreztem, hogy én már nem bírom tovább és elhagyom. Erre azt mondta, hogy akkor Ő meg felköti magát. Mondtam, hogy ezzel szemétség zsarolni. Mikor szinte már az albérlet is megtaláltam, akkor esett le neki hogy tényleg el akarok költözni. Akkor könnyes szemmel ígérgetett, és azt mondta akár párterápiára is eljön. És ezt Ő hozta szóba. Hát így nem költöztem. Nyári szabadságolást követően őszre kértem időpontot úgy, hogy kérésemre első két alkalommal külön menjünk, majd azután már csak közösen. Szóval először elmentem én, és mondtam a férjemnek hogy kérjen ő is időpontot. Hát ez nem jött össze. Azóta sem volt. A hétköznapok valahogy elsodortak a máig, az elmúlt évben voltak jobb és rosszabb időszakaink. Sokat segített, hogy ez idő alatt kezdtem megint dolgozni gyes után, és újra “emberek között” lehettem. Meggyőztem magam arról, hogy sokmindent túlreagáltam, túlgondoltam. Mégis a felmerülő vitáknál egyre alacsonyabb az ingerküszöböm. Nagyon sokat sírok, hamar megbántódom, nehezen viselem a stresszhelyzetet. Mivel nem akarok a gyerekeimnek egy őrült anyát, én még egyszer felkeresten a doktornőt, ahová együtt kellett volna mennünk. Segített, meghallagatott, tényleg jobb érzés volt utána. Valami sokáig idáig erőt adott a szavaiból. Az, hogy a férjem sérteget, gúnyos, már szinte kontrollmániás, sokszor ellentmondást nem tűrő, az neki a legrosszab. Mert ezt hozta, és hogy a saját bizonytalanságát leplezi. Szóval mint írtam egy ideig tudtam magam ezzel biztatni, hogy értsem meg, ne adjam fel, meg hát -főleg – a gyerekek stb. Ráadásul bocsánatot kérni (igaz kell neki 1-2 nap) azt nagyon tud. Elmondja, hogy mennyire szeret, hogy én vagyok a legfontosabb neki stb. Augusztus 20-án nagyon összevesztünk, és hiába volt jelentéktelen az ami a vitát szülte, felszínre hozott pár olyan dolgot, amit ha működne a kommunikáció, és egyáltalán az egész kapcsolat nem is kellene léteznie. A tűzijátékot a kertünkből néztük, ahová kivitt két mécsest is. A két gyerekünk, és még egy baráti házaspár volt velünk . Mindenkinek jó kedve volt. Miután elmentek, megkérdezte, behoztam-e a mécseseket. Mondtam nem. Elindult vissza a kertbe, közben a nagyobbik fiammal észrevettük hogy az asztalon vannak. Hát nem mentem, és nem is kiabáltam utána. Abban sem voltam biztos, hogy azokat vitte- e ki, vagy nem. A fiam is már másról kezdett beszélgetni, meg nem is gondoltam arra, hogy baj lehet abból ha potyára megy ki a kertbe. 1 perc múlva visszajött, félúton felénk megállt, és azt mondta: “Na gyere ide!… Mondom gyere ide!” Odamentem, folytatta: “Mit kérdeztem én tőled?!… Mit kérdeztem, hol a mécses?!” Próbáltam nem felkapni a vizet, és magyarázkodni, hogy mi is nemrég vettük észre, meg ne legyen ilyen mérges amiért igy alakult. De mintha még sem szólaltam volna, Ő így folytatta:” Na húzzatok befele!…. Mondom húzzatok befele!” Ez azért már túl sok volt nekem, kikértem magamnak ezt a stílust és azt vágtam a fejéhez, csúnya szóval, hogy be van b… va.(Ami egyébként igaz, mert elég részeg volt). Aztán egy újabb sertést követően, nagyon dühös lettem rá, leöntöttem kb. 1 deci pezsgővel, és közöltem vele, hogy ne beszéljen így velem. Ha okos lennék (ami nem vagyok), akkor hagytam volna az egészet szó nélkül, bemenni a házba ahogy mondta mert hát részeg, mit várok. De már annyi sérelem, csalódás van bennem(tudom ez nem jó ), hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimen. Ráadásul ehhez hasonló megnyivánulásai előfordulnak akkor is ha nem iszik. Hidegzuhanyként ért, hogy a férjem egyik percben még csiklandozza a gyerekeinket, nevetgél a másikban meg úgy beszél mint egy ha senki lennék. Egyébként ezek a hirtelen változások is előfordulnak józanon is. A veszekedésünk a házban folyt, de akkor már nem tudtam visszaterelni az alap problémához. Megpróbáltam párszor megkérdezni, tudja-e még honnan indult az egész. Hamar kiderült pl. hogy anyumat hibáztatja mindenért (aznap eljött hozzánk 1 órára). Azt mondta hogy idejön és átprogramozza az agyamat. Minden vitánknál felhozza anyumat, és nem hisz nekem, hogy nem befolyásol. Azt le kell írnom, hogy ő nem hangoskodott annyira, kimérten, gúnyos megjegyzésekkel hajtotta a saját igazságát. Én pedig hülye mód sírtam, hangoskodtam (merthogy szerencsétlen sírós fajta vagyok, és sajnos az alap hangerőm is nagy). Eluralkodik rajtam a kétségbeesés és a tehetetlenség érzése, de ambivalens módon csak bennem van az is hogy ne hagyjam magam sértegetni. Mikor már nem egy szobában voltunk arra gondoltam elszívok egy cigit. Nagyon ritkán teszem ezt, 2-3 havonta kB 1-2 szálat. A férjem nem is szereti. Még ki sem vetem a dobozból, kijött utánam, el akarta venni, de nem engedtem. Ezért erőszakkal akarta kicsavarni a kezemből. Soha ne volt ilyenben részem, nem engedtem, így a karjainkkal “hadakoztunk”. Megint csak nem tudom miért volt annyira fontos, hogy ne hagyjam. Végül fogta magát és lekevert egy nagy pofont. Az asztal alá estem, a bal fülem sípolt pár másodpercig. A nagyobb fiunk pedig sírni kezdett, és az asztal alól csak annyit hajtogattam a magyarázkodni kezdő férjemnek, hogy nyugtassa meg. Azóta kiderült magát a pofont nem látta, de a veszekedés is bőven sok volt már szegénynek. Szégyen amit műveltünk. Megpróbáltam másnap beszélgetni a fiúnkal arról, hogy mennyire helytelenül viselkedünk. Még aznap este a férjem bocsánatot kért a pofon miatt, de azt is hozzátette, oka volt rá. Mert hisztiztem, meg láttam volna magam akkor megtudnám miért. Hát abban igaza van, hogy én voltam vehemensebb, de ezt akkor sem érdemeltem. Másnap elment dolgozni. Én még aludtam. Írt egy cetlit, hogy mennyire sajnálja, és hogy Ő most nagyon rosszul érzi magát. Napközben felhivott, így volt alkalom beszélni vele józanul is az esetről. Mondtam neki, hogy nem tudok nem a pofonra és a gúnyos megjegyzéseire gondolni. És egyáltalán nem tudom mit érzek, mit akarok. Elmondtam, hogy ha lehet még az eddigieknél is jobban össze vagyok zavarodva. Már olyan sokszor mondtam neki korábban, (évek vagy hónapok óta) hogy szerintem nem jutunk soha előre, ha a mi vitáinkért mást okol, hogy mennyi mindent meg kellene beszélnünk, többek között, az anyum helyzetét, elvégre nem tilthatja meg hogy találkozzunk, ráadásul a gyerekek mamája. Soha nem utalt rá, hogy tiltani akarja, de most sem találkozunk gyakran, és minden nézeteltéréseinkbe anyumat látja közvetetten hibásnak. Merthogy átprogramozza a fejem. Úgy viselkedik a férjem, mint akinek üldözési mániája van. Elmodtam, hogy véleményem szerint az alkohol sem tesz jót a kapcsolatunknak, ill. hogy legyen őszinte hozzám, bízzon bennem. De soha nem engedett olyan közel magához érzelmileg. Olyan mintha nem is ismerném. Soha nem tudom mikor mire számíthattok tőle, hol ilyen, hol olyan. De nem is tudom számítanak-e még ezek valamit. Mert ez a pofon csak azt bizonyítja, hogy hiába lehetnek jó pillanataink, mindig jön egy hétköznapi konfliktus (márpedig azok mindig lesznek), és mi nem tudjuk megoldani, ráadásul egyre komolyabban összeveszünk. Amikor hazajött a munkából köszönt és úgy megölelt, mintha mi sem történt volna. Én pedig mondtam neki, hogy most inkább ne. Azt követő első mondatában megkérdezte, hogy meg csinálom-magamnak a paradicsomot salátának.(saját paradicsom a kertből a férjem műveli) Mondtam, hogy nem. Jött a válasz : “Akkor ne egyél, mert tőlem van!” Mondtam, hogy nem vagyok éhes. Aztán pár perc múlva azt kérdezte, hogy akkor most nem szólok hozzá? Mondtam neki, hogy az a helyzet, hogy a paradicsomról, időjárásról stb. nem szeretnék. Nem tudok úgy tenni mintha előző este semmi sem történt volna. Erre azt mondja ő leirta a cetlire, hogy szégyenli magát, és hogy ez neki nagyon rossz érzés. Hát nem vagyok önző alkat, de megkérdeztem tőle, hogy akkor most beszélgessünk arról, hogy neki milyen rossz? Mert, hogy nekem milyen, vagy hogy fáj-e valamim, az merült fel benne. Mondtam neki, hogy én nem tudom ölelgetni, és ő se ölelgesessen inkább, mert ez nekem most nem megy. Erre azt mondta jó akkor megígéri, hogy addig nem is közeledik amíg én nem szólok. Mondtam neki, hogy számomra fontos, hogy alapjaiban gondolja át ő is, hogy hogy gondolná tovább, a kettőnk jövőjét. És beszélje meg velem. Nem tudok már csak egy néma öleléssel átlendülni a dolgon. Eddig amikor felvetődött a “”beszéljük meg” dolog, Ő leült tekintetét rám szegezte, mint aki vallat, majd azt mondta “Na! Beszélj akkor! Hallgatlak!” Én mindig elmondom az aggályaimat, problémáimat, minden kapcsolatunkat érintő dolgokat. Én már csak ismételni tudom magam, mert mindig ugyanazok a problémák merülnek fel. Én már belefáradtam. Ezek után ott tartok, hogy nem tudok mit mondani neki. Két nap úgy telt el, hogy csak köszöntünk egymásnak. Úgy néz ki a helyzet, hogy nem szólunk egymáshoz. Nem direkt, egyszerűen nem tudom mit mondhatnék annak a férfinak, aki megütött. Nem jó érzés, és korábban pont én hoztam fel, milyen bántó a közönyös viselkedése, de nem megy. Még érzem a fülemben a fájdalmat, és még ha az nem is erős fájdalom attól még nem tudom túltenni magam rajta. És közben Ő sem szól hozzám, úgy viselkedünk most mint két idegen. Szerintem megfogadta magában, hogy amiért visszautasítottam a közeledését, Ő nem tesz egy lépést sem felém. Olyan érzésem van, mintha haragudna rám. Nem tudom mire várok. Nem tudom azt sem hogy mit szeretnék mit tegyen, vagy mit mondjon. Ha azt veszem bocsánatot kért, mégsem jobb semmivel. Ha most elém állna és újra bocsánatot kérne, akkor sem lenne jobb. Lehet hogy hülye vagyok, de nem a 3.4.5. bocsánatkérésre van szükségem. Tényleg mindent meg lehet tenni? Legfeljebb majd később bocsánatot kér. Sajnos nekem már semmit sem jelentenek, mert csak üres szavaknak tűnnek. A bocsánat kéréssel akkor már mindent el lehet intézni? Nem nagyon tudok már hinni neki, és emiatt rosszul érzem magam. Az a gyanúm, hogy átbeszélni a dolgainkat ő most sem akarja, csak várja, hogy elüljön a vihar, aztán csak éljünk tovább, szót se ejtsünk semmiről. Azt tudom korábban mire vágytam volna tőle (őszinte, bizalmas beszélgetés, megértés, empatia, bizalom, egymás tiszteletben tartása), de most végképp összezavarodtam. Azt sem tudom érdemes-e vele maradnom. Változtatás nélkül biztos nem,az pedig segítség nélkül nem tudunk. Ha mégis vele maradnék, akkor most a nyakába kellene fonnom magam, és szorosan öleljem. Mert most erre nem lennék képes. Köszönöm hogy “elmondhattam” , és elnézést a kalandozós, vagy zavaros megfogalamzás miatt.

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszta!

      A párterápia lényege, hogy együtt mennek el, s mindkettejük álláspontját lehetőség van egyúttal átbeszélni. Amennyiben először egyéni ülés van, lojalitáskonfliktus állhat fenn a pszichológus és a jelen nem levő fél közt, ami kizárja a párterápiás munkát (ezt a másik szakembernek is tudnia kell).
      Levelére rátérve (mivel igen hosszú volt, nem is emelnék ki belőle egyetlen részletet sem), csak annyit, szerintem valójában nem csak a párja nem akarja/tudja átbeszélni a dolgokat Önnel, hanem Ön sem akar tenni a változásért. Hiszen nehezen szánja rá magát a segítségkérésre. Ha rászánja is, akkor pedig rossz módon és nem a megfelelő szakembernél.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • W. Viktória

    Kedves Melinda!

    Kérem segítsen, mit tudok tenni. Túl vagyok egy zűrös hazasságon. Exem megcsalt többször is, nagyon sokat hazudott nekem. Sose értettem, mással fekszik össze, miért van velem. Se veled, se nélküled volt ez, az ő részéről is. Előttem is már ilyen volt a kapcsolataiban, így nem hiszem, hogy én voltam a kiváltó ok a hazugságoknak, megcsalásoknak. A baráti társaságból is összefeküdt lányokkal. Nehezen, de elváltunk. Van egy párom, már másfél éve, nagyon szeretjük egymást, viszont szépen lassan bekúszott az elmémbe a féltése a kapcsolatnak, az indokolatlan féltékenykedések, amikkel mérgezem a kettőnk közti viszonyt. És már érzem a hangulaton, hogy egyre rosszabb, és félek a vége az lesz, hogy elhagy a párom. Ettől nagyon félek, és attól is, kiszeret belőlem. Ha elutazik, egész nap a telómat lesem, mikor ír, vagy hív, és aggódom, ha nem jelentkezik állandóan. Eddig folyton írt, de a mostani útja során alig keres. Úgy érzem elveszítettem belőle valamit, már nem érez úgy. Eddig mindenről mesélt nekem, mostanában azt veszem észre, elmond valamit, ami napokkal előtte történt, vagy csak meghallom, ahogy másnak mondja, és tudom, máskor már akkor rögtön írt volna erről, és most nem is mesélte. Remegek, izzadok, nem vagyunk együtt nem eszem… nem akarom emiatt a viselkedés miatt elveszíteni. Tudja mit éltem át a volt férjem mellett, meg is érti, hogy sokszor reagálok így, de azt mondja, már nem sokáig bírja ezt, és teljesen megértem. Én se szeretem, hogy így érzek, reagálok, gondolkodok…. mit tegyek? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján önismereti munka megkezdését javaslom. A féltékenység és a párja elvesztése miatti aggódás érzelmi munka segítségével megváltoztathatók. Amennyiben a párja is szenved, párterápiás segítség igénybe vétele szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga K.

    Kedves Doktorno!

    A parommal tobb mint 6 eve vagyunk egyutt, nagyon sok mindenen mentunk keresztul egyutt, elegge rossz csalad mintakat hozva. Az utobbi fel evben lenyegesen valtoztak jo iranyba az eletkorulmenyeink, szoba kerult a hazassag gyerek stb, de nekem hirtelen volt, en picit meg athelyeztem gondolatban kesobbre es paromat ezzel melysegesen megsertettem, mint utolag kiderult, foleg az onbecsuleset es azota o felrelepett, de nem akar elhagyni, kettonk kozotz a hetkoznapokban minden rendben van, de volt egy lefoglalt utazasa, amit a nagy hev idejen foglalt le, amikor azt hitte, hogy a megcsalas utan elhagyom es most elutazott ra. Nem tudom, hogy ilyen formaban mentheto e a kapcsolat egyaltalan, en nagyon szeretem, o is szeret es en latom a kozos jovonket.

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Megmenthető, ha hajlandóak tenni érte, de szakszerű segítség igénybe vételét javaslom, mert a levele alapján egyértelmű, hogy nem tudják mélyen és őszintén megbeszélni egymással, ami fáj. A megcsalás és a bosszú pedig nagyon destruktívan hatnak minden emberi kapcsolatra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Georgina

    Miért van az hogy ràgondolok az elveszitet babàmra és elsírom magam

    • Habis Melinda

      Kedves Georgina!

      Azért, mert még nem dolgozta fel ezt a veszteséget. Egy gyermek halála mindenképpen nehezített gyászfolyamattal jár, érdemes ezért pszichológussal négyszemközt beszélni az ezzel kapcsolatos érzéseiről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Olaszica

    TISZTELT PSZICHOLOGUS!
    A GONDOM INKÁBB OLYAN LENNE,AMIT MAGAM NEM TUDOK MEGOLDANI.4ÉVE VAGYOK EGYÜTT EGY FFIVAL,AKI ALKOHOLISTA.SZERELMES VOLTAM BELE,DE IDŐVEL AZ ITALOZÁSAI,MEG AZ,HOGY NÉHA ÁLLÁST VÁLTOTT,MERT NEM FELELT MEG NEKI,VAGY NEM JÓL DOLGOZOTT AZ ITAL MIATT,ÍGY VÁLTOTT.KŐMŰVES,AMOLYAN HASZNOS,ÜGYES EMBER.TÖBBSZÖR SZAKÍTOTTAM VELE.KIRUGTAM.BEUGROTT A HÁZ UDVARÁBA,VERTE ÉJSZAKA AZ ABLAKOM.ALSÓÉPÜLETEMBEN ALUDT RÉSZEGEN,JÓ IDŐBEN.HÍVTAM RENDŐRT,MIRE KIJÖTTEK,ELTÜNT,REGGELRE MEGINT VISSZATÉRT.SAJNOS TÖBBSZÖR VISSZAENGEDTEM,ÍGÉRTE,HOGY NEM ISZIK.DOLGOZIK.IDEIG ÓRÁIG.MÁR ÉN SZÉGYENLEM MAGAM,HOGY HÜLYÉBB VAGYOK,MINT Ő,MERT KIHASZNÁLTATOM MAGA.SOKSZOR KITÖRTEM,NEKIESTEM,ARTIKULÁLATLANUL ÜVÖLTÖTTEM,HOGY TAKARODJON EL A HÁZAMBÓL.ELMEGY,BERUGIK,AZTÁN BEMÁSZIK,VERI AZ ABLAKOT.AZTÁN 1-2HET UTÁN JÓZANON VISSZAKÖNYÖRGI MAGÁT.MÁR SZEXUÁLISAN SEM SZERETEM,MERT BÜDÖS.AKKOR,HA NEM ENGEDEM,FENYEGET,HOGY BIZTOS VAN VALAKIM.VÁLTOZÓ KORBAN VAGYOK,ÉS NEM MŰKÖDIK.DÜHÖS VAGYOK,MERT OLYAN,MINT EGY HÜLYEGYEREK.SZERETNÉM,HA MAGÁTÓL ELMENNE,ÉS NE KELLJEN NEKEM KIPAKOLNOM A RUHÁIT AZ UDVARRA,MERT NINCS HOVA MENNIE.MIT TEHETEK? HOGYAN SZABADULJAK MEG TŐLE? AZ ILYEN RAGADÓS,ALKOHOLISTA MITŐL VESZI FEL A NYÚLCIPŐT?
    KÖSZÖNÖM VÁLASZÁT.

    • Habis Melinda

      Kedves Olaszica!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna négyszemközt beszélnie pszichológussal erről a helyzetről sé az ezzel kapcsolatos érzéseiről, nehézségeiről. Levele alapján az a benyomásom, hogy az, hogy korábban Ön több alkalommal is meggondolta magát, azt üzente a volt párjának, hogy valójában nem is akar szakítani vele, ezért nem is veszi a lapot, újra meg újra visszatér.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kornél

    Szia,

    Babát várunk a párommal, szeretnék külön költözni akkor majd így hárman, de párom nem akar szüleitől eljönni, azt mondja szeret, nem akarom el szakítani tőlük csak a településen is néztem másik ingatlant magunknak is, de ha feljön a téma mindig vita van bármennyire is én nyugodt maradok, csak azt mondja mennyit segít neki majd az anyja, meg ott meglenne mindenünk könnyebb lenne neki meg nekem is.
    Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kornél!

      Fontos volna, hogy a problémával összefüggő érzésekről is tudjanak egymással kommunikálni. Amennyiben négyszemközt ez nehéz, javasolt párterápiás munkába kezdeni, ennek segítségével megtudni, milyen rejtett minták, kimondatlan elvárások rejlenek a probléma mélyén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Miri

    Jó napot! Azzal a problémával kapcsolatban fordulnék Önhöz, hogy a párommal lassan 4 éve együtt vagyunk. Minden alkalommal mikor összevesztünk, 4-5 napig nem kerestük egymást és nem is beszéltünk semmit. Akkor békültünk ki amikor átmentem bocsánatot kérni. Igaz miattam veszünk össze a legtöbbször, én vagyok a hibás. Vasárnap összekaptunk egy rosszul kiterített pólón, és hazaküldött. Haza gyalogoltam és azóta nem beszéltünk. Nagyon rosszul esett hogy ilyet mondott. Ezek után úgy gondolom nem megyek át, ameddig nem hív. Ő teljesen jól elvan a barátjával, járkálnak ide oda, együtt alszanak, együtt mennek munkába is. Mostanában feleslegesnek érzem magam mert ha találkozunk, a barátja is jön. Minden alkalommal. Én nem nagyon tudok hozzászólni a témáikhoz, így csak csendben figyelek.. Elhanyagoltnak és feleslegesnek érzem hogy ott vagyok olyankor velük. Nem tudom mi tévő legyek. Gondolkozok, próbálkozom elfogadni, de valahogy nem sikerül. Mikor kettesben vagyunk a csillagolat is lehozná nekem, az én érdekeimet tartja szem előtt. Akkor, mikor nem vele vagyunk hanem otthon ketten, minden a legnagyobb rendben. Érdemes ebbe a kapcsolatba energiát fektetnem? Mit csináljak ha nélkülem is jól érzni magát, én pedig csak rágódok a témán.. párkapcsolati tanácsadóhoz semmiképpen nem szeretnék menni mert úgy gondolom hogy ahhoz még túl fiatalok vagyunk. Köszönöm szépen a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Miri!

      Levele alapján több probléma is felmerül, melyekről fontos volna beszélniük a párjával. Az egyik, talán legfontosabb, ahogyan a konfliktusokat kezelik. Az apró hétköznapi feszültségekről nem tudnak nyíltan egyeztetni, hanem elküldik egymást, több napra van szükség, mire lehiggadnak és újra szóba állnak egymással. Kérdés, visszatérnek-e egyáltalán a problémákra, valóban elsimítják- e ezeket, vagy azok csak gyűlnek. Aztán a következő, hogy Ön feleslegesnek érzi magát, amikor Ő a barátjával van. Talán érdemes ilyenkor más elfoglaltságot keresnie, mert a külön töltött idő akár élvezetesebbé is teheti az együttlétet (főleg ha utóbbi tartalmas, bensőséges).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Anett

    Jó napot , elnézést , olyan kérdéssel fordulnék önhöz , hogy külföldről hazajöttem mivel folyamatos szorongás és pánik gyötört , ami annyira elhatalmasodott , hogy nem bírtam munkába menni. Azt hittem a hazi környezet segít , de teljesen érdektelenné vált számomra a külvilág és ha komoly döntés elé kerülök , legyen az állásinterjú vagy más, szorongás és pánik lesz úrrá rajtam olyan szinten hogy szuicid megoldásokat is bevetnék hogy kimeneküljek a szituációból.Kérem segítsen mert félek , hogy egyszer baj lesz ebből. Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Öngyilkossági gondolatok esetén mentőt kell hívni, vagy be kell menni a legközelebbi pszichiátriai osztályra.
      A szorongás és pánik tünetek pszichoterápia segítségével jól kezelhetők, érdemes mielőbb belevágnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Balázs

    Jó estét !
    Új munkahelyen kezdtem még próbaidős vagyok.Többször szembesültem már azzal,hogy amikor a mi csarnokunkba átjön pár raktáros annyira nevetnek rajtam ,hogy az már zavaró.
    Mit tegyek ,hogy ez megszűnjön?
    Az a módszer, hogy ne vegyek róla tudomást nem müködik.
    Hiába nem veszek róla tudomást annál inkább csinálják.
    Balhézni nem akarok mivel próbaidő alatt vagyok.
    Kérem írjon megoldást mitévő legyek ?
    Már sokadjára az állás váltáson gondolkodom .

    • Habis Melinda

      Kedves Balázs!

      Megértem, hogy nagyon szenved emiatt! Miből gondolja, hogy Önön nevetnek a többiek? A felettesének említette ezt?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Varga

    Szia.
    Az lenne, hogy nem akarok tovább itthon élni 2x is elmentem itthonról de mindig a rendőrökkel fenyegettek. Csak a pénzcmiatt kellek most is megjött a fizetésem és másnap nem is volt amikor meg kérnék nem kapok vagy szánonkérnem mit vettem a fizetésemből. 16 vagyok de inkább laknál akárkivel mint itthon.

    • Habis Melinda

      Kedves Varga!

      Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy az otthoni közegben rendszeresen fenyegetéseket kap, s elveszik a pénzét is. Úgy tudom bizonyos esetekben van lehetőség a nagykorúsításra, ennek jogász segítségével lehetne utánajárni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Balázs

    Mélyen Tisztelt Doktornő!
    Egy nagyon nehézkes problémával fordulok önhöz. A 21 éves nővéremről van szó, aki elég komolyan már 2 éve, az egyetem megkezdése után nem érzi jól magát. Ezt szó szerint idéztem. Lehet, hogy a dolognak semmi köze az egyetemkezdéshez, de a probléma egyre nagyobbnak látszik.
    “Vagy hogy jobb a kedvem van hogy nem”, “Lehet csak szimplán nem akarok felnőni”, “Egy depis bunkó vagyok”, “Az egész életem nyomaszt”, “Az hogy egyedül vagyok mindig és nem tudok mit csinalni…” és ehhez hasonló mondatok hagyják el a száját egyre többször. A helyzet az, hogy nem tud mit csinálni, egyész nap a nagymamámnál van (balesete miatt ő vigyáz rá… reggelit/ebédet/vacsorát kell adni neki, fürdetni, de egyébként jó állapotban van) nyomkodja a telefonját, eszik és eszik. Már egy disznónak képzeli magát, így sportolni sincs kedve, amit nagyon, de nagyon szeret egyébként. Sajnos apukámmal rossz a kapcsolata, ez is nagyon megbántja, mert nagyon szereti őt és szomorú, hogy nem tudják megoldani a konfliktust. Egyébként érzelmi kitörései is vannak, ami nagyon feldúlt. Van, hogy jó kedve van, aztán teljesen random visszaesik.
    Nagyon nagy segítségre lenne szükségünk, mert természetesen ő nem ismeri el, hogy valahol beteg vagy egyszerűen nem tud róla és családon belül nem sikerül megoldani a problémát.
    Én Pán Péter-szindrómára vagy bipoláris zavarra gyanakszom, de szakmai segítségre van szükségünk!
    Nagyon hálásan köszönöm válaszát, előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Balázs!

      Szerintem is fontos volna, hogy a nővére kapjon segítséget, mind lelki, mind fizikai értelemben. A nagymamájuk ápolása ugyanis rettentően megterhelő és talán nem is az Ő feladata volna (21 évesen a saját jövőjét kellene inkább egyengetnie) főleg úgy, hogy a szüleik is élnek. Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy családsegítő szolgálatnál érhető el pszichológus.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • b. Rózsa

    Kedves Melinda,
    két éve vagyunk együtt a párommal, én 26 évet hagytam magam mögött Ő 10 éves kapcsolatból lépett ki.2018 ban húsvétkor eltűnt , elmondása szerint összeomlott. Októberben meghalt a kerestztmamám, rá két napra eltűnt 4 napra, hogy a gyerekére kell vigyáznia. Novemberben ismét eltűnt 4 napra. December 23.-án elmentem dolgozni és mire hazajöttem egy levél várt, hogy összeonlott és képtelen velem élni. Kórházba kerültem, két hónapig pszichológushoz jártam, felálltam. Idén márciusban újra előkerült, hogy szeret és elköltözött újra a családjától, ahova decemberben visszament.Albérletet bérelt.Megtaláltam a régi telefonját, amin az látszik, hogy gyakorlatilag az első évünkben Ő továbbra is haza járt, kettős életet élt. MIkor megkérdeztem, mindent tagadott, majd megmutattam a közös fotóikat, üzeneteket.. erre teljesen lezárt nem volt hajlandó beszélni róla.
    Március óta ismét velem él, de a holmijait nem hozta el a közös lakásból, a gyerekeivel nem ismertetett össze, a családja nem ismer. A közös családi rendezvényeken az exe is ott van…És bár nem vagyok rá bűszke, de a megnéztem a telefonját és üzenetet találtam az extől (aki lehet nem is ex).. Rákérdeztem tagadott, pedig láttam… Azóta a telefon a kocsi csomagtartójába zárja mikor otthon van..
    Kértem menjen el, de mindig azt mondja azért van velem, mert szeret.. és ha nem így lenne akkor visszament volna…
    Nem tudom mit tegyek, rettegek, hogy újra kórházba kerülök…
    Ön szerint mi a legjobb most nekem?
    köszönöm szépen

    • Habis Melinda

      Kedves Rózsa!

      Szerintem fontos volna, hogy ne szégyellje, hanem elfogadja a pszichológus támogatását. Az önismereti munka mindenkinek csak javára válik, egy érzelmileg ilyen megterhelő esetben pedig elengedhetetlen. Hazugságban élni ugyanis igen fájó.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Beatrix

    Üdvözlöm!
    Olyan problémám van, hogy 8 hónappal ezelőtt megismertem egy srácot, akivel azóta is együtt vagyok. Sajnos csak akkor jöttem rá, hogy valami nincsen rendben vele, amikor már megszerettem. Kiderült, hogy drogfüggő volt, alkoholista és szerintem pszichés problémái is vannak. Rendkívül nehéz volt, de eddig kitartottam mellette. Van egy kislánya is, de nem vele él. Azt mondja, hogy az előző felesége kisemmizte és ezért is van a padlón. Tudom, az alkoholfüggőknél jelentkeznek hangulat ingadozások, de nála ezek elviselhetetlenek. Ráadásul sokszor nem emlékszik dolgokra, amik nemrég történtek. Legnagyobb problémám az, hogy azt mondja nekem, hogy szeret, senkit nem szeretett még így és látom is rajta. Viszont van úgy, hogy 1 hétig majdnem minden nap találkozunk, ki is mutatja, hogy szeret minden téren, amikor vége van ezen szakasznak, akkor pedig van, hogy 1 hétig nem vagy csak alig beszélünk. Azt mondja nekem, hogy dolgozik és ilyenkor fáradt, meg depis, hagyjam békén. Volt már olyan is, hogy 3 hétre eltűnt. Aztán amikor ez elmúlik, megint keres és nagyon-nagyon jó vele, érzem, hogy szeret. Olyan is volt már, hogy minden ok nélkül cikizett, ugratott, sőt sértő dolgokat mondott nekem, ami rosszul esett. Mikor kérdőre vontam, azt mondta, hogy ő mindig is így viselkedett azzal, akit nagyon szeretett. Bunkón viselkedett, bántotta és minél messzebbre tolta magától. Azt mondja, azért, mert csalódott és nem akarja, hogy elbízzam magam, hogy kedves velem, mert akkor biztosan elhagyom. Pedig nagyon tud szeretni, de már sokszor megégette magát. Vannak még furcsa dolgai ezeken kívül, de amit leírtam, nekem azt a legnehezebb kezelni. Ezt az érzelmi hullámzást. Mindenki azt javasolta, hogy szakítsak, de nem tudok, mert szeretem. Volt is olyan már, hogy szakítottunk, de mindig kibékültünk. És segíteni is akarok neki, bár kétlem, hogy orvosi segítség nélkül ez menne, főleg, hogy makacsul ellenáll minden ilyen dolognak. A kérdésem az, hogy lehet esetleg ezeknek a tüneteknek a hátterében valamilyen komolyabb pszichés betegség? Mert én erre gyanakodom, ezért is kértem az ön segítségét.
    Várom válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Beatrix!

      Köszönöm a megkeresését! Szerintem jó, hogy foglalkozik ezzel a problémával.
      A párkapcsolati erőszakról fontos tudnia, hogy idővel nem megszűnni, hanem fokozódni szokott. A párja érzelmi hullámzásai, pedig abszolút az Ön hatáskörén kívül esnek. A párja számára tehát a pszichoterápiás segítség kérése alapvető (akár van mentális problémája, akár nincs) és a függőségét is addiktológiai keretek közt kell kezelni. Ön, ha esetleg szakember, segíteni akkor sem tud, hiszen családon belül nem dolgozunk (ez ugyanis lehetetlen). Fontos önismereti kérdés azonban, hogy miért választ egy olyan partnert, aki rendszeresen eltolja önmagától.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Anita ! Elkeseredett nagymama vagyok, szeretném kikérni a véleményét. Fiam külön él az unokám Édesanyjától. Sokat vagyok vagyunk együtt az unokámkkal, eleinte mikor elköltöztek ez 3 éve volt semmi gondunk nem volt szeretett lenni velünk a gyerek. kb ez 1/2 évig tartott. Aztán egyre jobban távolodik el tőlünk a gyerek, fél tőlünk és azt érezzük hogy nem szeret velünk lenni. Szorong félve kér mindent. nem tud feloédódni velünk. ez eegyre jobban mélyül el az idő mullásával. Órákon át játszom vele, szeretgetném de sajnos nem nagyon hagyja magát szeretgetni. Fél az idegen emberektől is, már nem merjük az utcára sem kivinni, ha szólnak hozzá, még a fejét is elfordítja. A gyerek Édesanyjával nincsen kapcsolatunk, mert amig itt élt a családunkban, a velünk való viseékedését megbocsátani nem lehet. A történtek után semmi rosszat nem mondunk a gyereknek az Édesanyjára, Egyáltalán a megszólitásában nem szerepela Mama. papa szó sem. Tőlem is húzódozik, de a férjrmtől nagyon fél. Pedig egy hangos szó el nem hangzik irányában. Imádjuk őt.Csak a Fiammal hajlandó lenni , ha vele van az Édesapja minket figyelembe sem vesz. Szívem vérzik érte. Hisz mig itt lakott a közelünkben nem voltak ilyen gondok. Szeretett és ragaszkodott hozzánk. Tisztelettel Egy elkeseredett 66 éves nagymama. Várom Válaszát mit tegyünk.

    • Habis Melinda

      Kedves Elkeseredett Nagymama!

      Elképzelhető, hogy nem fog örülni, annak, amit írok, de szembe kell néznie vele: az unokája érdeke, hogy Önök megbocsássanak a volt menyüknek. A gyermek ugyanis lojalitáskonfliktust él át, ha ez nem történik meg, melynek egyik lehetséges megoldása, hogy az egyik szeretett féltől az érzéseit visszavonja. Ezek nyilvánvalóan Önök lesznek, ha a helyzet nem változik. Érdemes tehát pszichológus segítségét kérni a sérelmek feldolgozásához, amennyiben szükséges.
      Remélem mielőbb megoldódik a probléma!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mira

    Kedves Dr.nő. A párommal 2 éve vagyunk együtt. Eléggé indulatos vagyok bevallom, viszont az utóbbi időben változtattam a hozzáállásomon. Viszont a párom a konfliktusban saját magát mindig áldozatnak adja ki, illetve én vagyok a fő gonosz. Legutóbb szó nélkül elment mire én haza jöttem, írtam neki, hívtam. Semmire nem reagált! Mai napig nem tudom kivel, és hol volt. Eldöntöttem aznap éjszaka hogy nem fogok kiakadni. Ez így is lett. Azóta semmi intimitás, se egy ölelés se egy csók. Nem szól hozzám és úgy csinál mintha semmi nem történt volna. Félek hogy ennek így vége lesz. Megpróbáljak én közeledni? Mi lenne a legjobb döntés? Nagyon félek.

    • Habis Melinda

      Kedves Mira!

      Levele alapján több gondolat is felmerült bennem, az egyik, hogy az indulatosságon szükséges, de nem elégséges változtatnia ehhez önismereti munkára van szükség, nem pusztán elhatározás kérdése). A kapcsolatuk működését is meg kell érteni, módosítani, hogy mindkettőjük számára kielégítő legyen. Ehhez párterápiás munkára volna szükség. Első lépésként talán érdemes kezdeményeznie, hogy könnyebb legyen elkezdeniük a kommunikációt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Diana

    Kedves Melinda olyan problémàval fordulok önhöz , amit nem tudok legyözni. Nem tetszik semmi sem nekem , hogy hogyan teritem ki a ruhàkat , nem tudom , hogy hogyan fogjam össze öket , hogy jo legyen , ha megcsinàlom akkor is ugy érzem magam , mintha nem jol csinàltam volna amit kell. Hogyan tudnàm magam ezen àtteni?

    • Habis Melinda

      Kedves Diana!

      Ezt az érzést önismereti munkával lehet megérteni, amelytől valószínűleg változni is fog. Érdemes tehát pszichológust felkeresnie. Amennyiben velem szeretne ezen együtt dolgozni, kérem vegye fel a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Éva

    Ilyen még soha nem fordult elő velem, mint pár napja. Ismerősöm vett egy új lakást, meghívott magukhoz.
    Az ajtón belépve félelem fogott el és pár perc múlva rosszul éreztem magam. Annyira vert a szívem azt hittem kiugrik, és azt hittem megfulladok.
    Ki kellett jönni a lakásból. Az udvaron már nem volt semmi baj. Ilyet én még soha nem éreztem és nem éltem át. Mi okozhatta ?

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Ezt a kérdést önismereti munkával lehet körbejárni, s megérteni. Mit vett észre, amikor ez az érzés jelentkezett? Mire gondolt ennek kapcsán? Volt már korábban is hasonló?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. N. Gizella

    Kedves Melinda!
    Van egy jó barátom. A párjával és a fiával élt együtt(nem házasok). A lényeg, hogy most már végleg külön vannak. Néha szoktunk beszélgetni. Azt mondja, nem akar nélkülük élni. Számára a legjobb döntés, ha már nem lesz közöttünk. Rajtam kívül, talán még egy jó barát tudja. Nem tudom mitévő legyek. Beszélem róla le, de nem sok sikerrel. Számomra nyomasztó lenne, hogy nem tudok segíteni és így éljem tovább az életem, hogy tudtam róla. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha a tesójával beszélek? Akkor meg lehet megutál. De ezzel a tudattal lenni, nagyon rossz. Előre is köszönöm válaszát!
    Gizella

    • Habis Melinda

      Kedves Gizella!

      Öngyilkossági veszély esetén mentőt kell hívni és pszichiátriai osztályra szállítani a beteget. Lehet, hogy ezért először haragudni fog, de később, ha megfelelő kezelést kap és jobban lesz, hálás lesz majd érte.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Tamara

    Kedves Doktornő !
    Nyolc hónapja chaten tartok rendszeres kontaktot egy roppant szimpatikus fiúval. Pár hónappal ezelőtt szorgalmazta a személyes találkozást mostanában nem , de ragaszkodik ehhez a jellegű kapcsolattartáshoz és kötődést érzek. Véletlenül futottunk már össze de zavarban volt. Mi állhat a háttérben , hogy kielégíti ez és nem fejlődik a kapcsolat.

    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Tamara!

      Az online kapcsolattartás roppant kényelmes és nem kíván elköteleződést egyik féltől sem. Nagy veszélye azonban, hogy teljesen félreismerjük a másikat, hiszen a leírtakon kívül nincs más információnk róla. A kötődés így egy “hamis személy” felé alakul ki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Zita

    Szia a párom kint külföldön dolgozik, másfél éve mi is ki mentünk van egy fiúk 12 éves, a kinti élet nem nekünk való a gyerek beilleszkedet de ithol szeretné fojtatni az iskolát…A párom duzog nem ért meg minket nem törődik bele hogy nélkülünk térjen vissza, ithol nem szeretne maradni mert jó munkája és fizetése van így hát zsarol minket ha nem megyünk vele ő sem megy. Próbáltam kommunikálni vele de csak üvölt ordít duzzog, szívem szerint én is ithol szertnék maradni és munkába járni, nem dolgozóm 14 éve tehát lelkileg kivagyok.Most ithol vagyunk és van 3 hetünk hogy döntsek honnan tudóm mi a jó döntés? Hogy nem bánom meg ha ithol maradok? De vissza sem mennénk mert én és a fiam ott nem vagyunk boldogok az egy idegen és rideg villág nekünk, haza köt a házunk a szeretteink a barátaink…És ő eszt nem érti meg sajnos anyagi miatt muszáj visszamennie még egy kicsit.

    • Habis Melinda

      Kedves Zita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy Ön tudja, mit szeretne, s a párjának is van egy határozott elképzelése. Ezek összeegyeztetése azonban lehetetlen, ha kiabálásba torkollnak a beszélgetéseik. Javasolt párterápiás munkával változtatni ezen a mintán s olyan megoldást keresni, ami minden családtag számára elfogadható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Noémi

    Kedves Melinda,
    Most 3 eve vagyok a parommal akibe elsolatasra beleszerettem. Most ö 35 en 29éves vagyok. Közös megeggyezes utan 1 es fel eves kapcsolat utan ugy döntöttünk közös gyereket szeretnénk. Miutan teherbe estem nála minden megvaltozott. Kedtek alkohol problémái lenni, 1héten többször is reszegen jött haza, veszélyeztetve a munķáját es az életet, mivel sokat megy kocsival. Rajta kaptam számomra nem elfogadhato dolgokat csinálni, már teherbe esésem elött is, pornot nézni mikor soha nem volt ilyen téren problémánk, söt. Megszületett a pici és ö mindent folytatott tovább, annyi ideig míg semleges lett számomra. Egy ideje amiota észrevette hogy elveszithet, próbál vagy azt állitja, akar változni, de en már nem bizok benne. Valami elmúlt bennem ennyi rossztevése után.
    Mi tévö legyek? Türnöm kell a közös gyerek miatt? Várom segitö valaszod. Elöre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Semmi esetre sem gondolnám, hogy a gyermeke érdeke az lenne, hogy Ön tűrjön. Sőt! Mindannyiuk közös érdeke, hogy nyugodt és kiszámítható legyen az Ön élete. Ha ez szakítással érhető el, akkor úgy. Amennyiben az együttmaradás mellett döntene, mindenképpen szükséges párterápiás munka megkezdése és amennyiben a függőség fennáll, ennek szakszerű (addiktológiai) kezelése is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Zsuzsa

    Jó napot! Nem tudom pontosan megfogalmazni.. A jelenlegi párommal 5 éve vagyunk együtt együtt is élünk, nagyon szeretem bár vannak összezördülések amik néha elég komoly vitákba mennek át.. Elég feledékeny vagyok és néha szoktam lustalkodni is de nagyon sokszor úgy beszél velem mintha egy darab… lennék! Nem értem miért van ez… Nem szeretne elvenni nem szereti a gyerekeket… Én pedig arra gondoltam ennyi idő után már jó lenne valami.. Aztán az egyik nap böngésztem a közösségi oldalt és felbukkant az egyik exem.. Igazából AZ exem… Ő volt az első nagy szerelem nem az első pasi de vele voltam először együtt! Nagyon fura érzés kapott el és bejelöltem ismerősnek.. Persze még aznap délután visszaigazolt így megneztem a képeit… Semmit nem változott mintha tegnap lett volna… Láttam a mostani barátnőjét de különösebben nem foglalkoztam vele, de aznap éjszaka vele álmodtam… Napközben is sokszor eszembe jutott igazából elgondolkodtam rajta mi lenne ha valamikor találkoznánk és nemtudom…. Lehet nem történne semmi de mivan ha mégis.. Ha mondjuk megint megtortenne még a hideg is futkos a hátamon ha belegondolok.. Nemtudom mit tennék és ez aggaszt.. Velem van a gond hogy eszembe jut? Vagy fantáziálgatok róla? Nem tudom pontosan megkeressem e vagy hagyjam annyiban? Vagy hogy egyáltalán jó ötlet e? Ennek a sok zagyvasagnak van értelme amit írtam? Sajnálom hogy ilyennel zavarom! Köszönöm a segítséget

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      Szerintem érdemes elgondolkodni azokon, amiket írt. Nem azért, hogy megkeresse-e az exét, hanem azért, hogy megfogalmazza mi az, ami nem jó Önnek ebben a kapcsolatban. Enélkül ugyanis nem lehet változtatni rajta! Fontos azt is tisztázni, hogy a másik megalázása semmilyen kapcsolatban nem vezet előre. Ezért Önnek nem szabad ezt eltűrnie. Javaslom, hogy olvassa el ezt a párkapcsolati erőszakról szóló cikket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Noémi

    Kedves Doktornő!
    23 éves nő vagyok, párom pedig 32 éves. Olyan problémám van, hogy sose szokott levetkőzni előttem a párom, pedig már lassan 2 éve együtt vagyunk. Párszor volt olyan, hogy a pólóját átvette előttem, de ez csak nagyon ritkán fordul elő és olyankor is inkább hátat fordít. A testével nincs semmi probléma, minden nap jár edzeni, szoktam is mondani neki, hogy jól néz ki. Szex közben sem szokott levetkőzni. Azt is szoktam neki mondani, hogy vegye le a pólóját mert nekem tetszik, de akkor sem akarja. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka és, hogy ezt hogyan tudnánk megoldani.
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Levele alapján felmerül az a kérdés, hogy a párja mennyire elégedett a saját testével. Az, hogy Önnek tetszik és az hogy edz önmagában jó, de nem jelenti azt, hogy Ő el is fogadja, sőt, szereti önmagát. Ez pedig fontos lenne ahhoz, hogy merjen Ön előtt ruha nélkül is mutatkozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Össze vagyok zárva a kolléganőmmel egy 13 m2 irodában. Nagyon nem egyezünk, már attól tartok megőrülök. Hazug , felszínes, színész, aki nem azt mutatja ami valójában van.
    Legutóbbi beszélgetésünk alkalmával kértem üljön át máshoz, ne kínozzuk egymást.
    Erre ő , ne örűlj nem fogok!
    Családi problémái vannak, férje alkoholista, folyton engem akar túlszárnyalni.
    Nem bírom már, testi tünetek jelentkeztek, 160as vérnyomásom van, és azt veszem észre, h már otthon is mindíg róla panaszkodom.
    Kérem adjon tanácsot. , köszönöm Tünde10

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Levele alapján azt gondolom, hogy azon, milyen a munkatársa, hogyan él, vagy hogyan bánik Önnel Ön nem tud változtatni. Azon azonban igen, hogyan reagál Ön a történtekre. Önismereti munka megkezdését javasolom, hogy megértse, miért dühíti Önt ennyire ez a viselkedés, honnan ismerős ez az Ön életéből, múltjából.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm!
    Ha a férfi megtiltja egy másik férfinak, hogy ránézzen egy nőre, akkor az azt jelenti hogy tetszik neki az a nő?
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Akár lehet a féltékenység jele is, igen. A tiltás azonban ritkán vezet jóra…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Károly

    Tiszteletem!Abban szeretném a segítségét kérni, hogy tudnám elengedni pszhiésen azt,hogy szüleim alkoholisták,és ez nagyban befolyásolja életem,egészségem,gyermekem nevelését!Már 10 éve,mióta velük élünk tart!Köszönettel Károly

  • Korina

    Kedves Doktornő!
    Tegnap írtam Önnek a munkahelyes történettel.
    Elolvastam a válaszát, többször is. Sajnos külföldiként nem áll módomban a négyszemközti beszélgetésre. Csak szeretném megköszönni a válaszát. Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél kevesebbet agyaljak a történteken, ebben pedig nagyon sokat segít az Ön levele. Hihetetlenül nagy erőt tudok belőle meríteni. Még egyszer köszönöm szépen. Bár nem egy nagy probléma, mégis nagyon nehéz ez számomra, de mindig kicsit jobban érzem magam, ha elolvasom az Ön írását. Nagyon sokat segített nekem.
    Köszönettel és tisztelettel : Korina

    • Habis Melinda

      Kedves Korina!

      Örülök, hogy hasznosnak találta a válaszomat! Amennyiben gondolja, írjon később is, vagy ha ezt kevésnek érzi, Skypos konzultáció keretei között is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Páskuly

    A pàrommal 3 hónapja vagyok együtt,de eddig m3g soha nem mondta,hogy szeret.Ha megkérdezem tőle,hogy hiányzok-e neki akkor az a válasz,hogy ne akarjam kierőszakolni belőle.

    • Habis Melinda

      Kedves Páskuly!

      Megértem, hogy szeretné hallatni, hogy viszontszeretik és hiányzik a párjának. Ezek az érzések azonban más-más idő alatt alakulnak ki bennünk, s mindannyiunknak mást is jelentenek. Érdemes addig is megfigyelnie, milyen gesztusokból, tettekből következtethet a párja szeretetére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ö. Mónik

    22 ev házasság után vállunk . Vañ egy 19 éves fiunk . Megísmerkedtem egy korom beli férfival és szeretnék vele együtt élni de a fiam nem akarja megísmerni de az apját utálja , mit tegyek hogy megváltozzon a véleménye . Köszönöm a választ
    Üd Móni

    • Habis Melinda

      Kedves Móni!

      Nem írja, mikor történt a válás, ezt hogyan fogadta a fia. Elképzelhető, hogy időre van szüksége, amíg megemészti a történteket. Amennyiben a történet nem friss (több éve történt), érdemes megtudni, milyen ellenvetései vannak az Ön új párjával szemben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Korina

    Kedves Doktornő!
    Két hónapja dolgoztam egy szupermarketben brigádosként, kasszában, ami nagy felelősséggel jár. Próbáltam lehető legjobb eredményeket produkálni, ami nagyon nehéz volt számomra, mivel magamtól kellett rájönnöm mindenre. A főnökeim és kollégáim nem voltak megértőek velem, az első perctől kezdve a lehető legjobb eredményeket várták el tőlem, időm sem volt arra, hogy igazán beleszokjak a munkába. Már az első napomtól kezdve éreztem, hogy lenézően tekintenek rám, valószínűleg azért, mert egy fiatal, tudatlan brigádosnak könyveltek el. Ennek ellenére az eredményeimet a többi, nálam idősebb, tapasztaltabb, teljes munkaidős kollégáéval hasonlították össze. Az eredményeim természetesen messze nem voltak olyan jók, mint azoké a kasszásoké, akik már évek óta ott dolgoztak. Ez a két hónap állandó stresszeléssel és szorongással telt számomra. Minden nap úgy jöttem haza, hogy nem lehetett beszélgetni velem, mert a munkahelyem teljesen kikészített idegileg. Állandóan ingerült voltam. Magamat szapultam, mert nem tudok jó eredményeket elérni. A cégben alázattal csináltam, amit mondtak, kerültem a konfliktusokat, inkább nem szóltam vissza, csak némán tűrtem. Két hónap után megtapasztaltam azt is, milyen az, amikor az ember háta mögött valótlan dolgokat pletykálnak róla. Ekkorra lett elegem és nagyon félve, de megtettem a lépést, amit már rég meg kellett volna. Felmondtam. Tisztelettudó voltam, úgy próbáltam elmondani a főnökömnek, ahogy egy érett felnőtt tenné. Ám sose vettek engem felnőtt számba, így a válasz, amit kaptam, nagyon megrendítő volt. A főnököm rá akart kényszeríteni, hogy dolgozzak ott még két hetet, de én semmi esetre sem akartam. Magam mögött akartam hagyni mindent, ami ez alatt a két hónap alatt történt, de ő ezt nem értette meg. Egyszerűen annyit mondott, hogy miattam most az egész cégnek rossz lesz, valamint, hogy soha többé nem akar látni engem. Végül egyszerűen csak bevágta előttem az ajtót, tudtomra adván, hogy mehetek, amerre látok. Örülök, hogy nem kell többé odamennem, de azt sem hiszem, hogy ez így ennyivel el van rendezve. Arról nem beszélve, hogy hatalmas csalódással kellett ezt méglnem. Semmi esetre sem akartam haraggal elválni a munkahelyemtől, de nem tudom mit tehetnék, ha a főnököm beszélni sem hajlandó velem.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel : Korina

    • Habis Melinda

      Kedves Korina!

      Megértem, hogy nagyon megviseli Önt ez a munkahelyi helyzet. Igen szerencsétlen, hogy főnöke így reagált. Valószínűleg neheztel azért, mert Ön egyik pillanatról a másikra ment el, s nem nézi, mi van ennek hátterében. Ön sok bántást, s stresszhelyzetet tűrt el ezen a munkahelyen, ahonnan érthető módon szeretne mielőbb elmenekülni. Fontos volna az Önnel történtek érzelmi feldolgozása és önérvényesítő készségeinek növelése. Javaslom tehát, hogy keressen fel négyszemközti keretek között, vagy beszéljen másik pszichológussal a nehézségeiről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot!Krisztina vagyok 1agodó anyuka!13éves fiam annyira magába zárkózik, hogy nem beszél az iskolában nincsenek barátai!A tavalyi év úgy zajlott, hogy piszkálták,csúfolták amit persze nem akkorbtudtam meg.Ez odáig fajult,hogy már reggelente sírva unszolva ment iskolába!Voltunk fent a z iskolában és azt mondták jobban odafigyelnek!Ez év márciusában az epilepsziája is előjött.Nem tudom, hohyan lehetne bátrabbá magabiztosabbá nyitotabbá tenni!Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Javaslom, hogy mielőbb keressenek fel gyermekpszichológust, aki szakvizsgálat után tud segíteni abban, mi a teendő, hogy bátrabbá váljon a fia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    szeretném tudni ,hy csak csettelünk egy mással ! Néha találkozunk és megtörténik a szex. Semi más kapcsolatunk nincs. Néha rám ir. Nem nagy szavakat. Ha irok neki csak tő mondatokban válaszol. Ami bosszantó vagy a Viberen vagy a mesenzseren szünet nélkül fent van. Én géltékeny vagyok nagyon. Hogy lépjek ki ebből.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sorai alapján azt gondolom, hogy érdemes volna átgondolnia, mire is vágyik valójában. Miért ment bele egy szexkapcsolatba, ha ennél többet/mást is szeretne. Amennyiben tudja mit vár, tudnak róla beszélni. Érdemes megpróbálni, hátha a partnere is vágyik hasonlóra, s tud a kapcsolatuk fejlődni. Amennyiben elmondja neki, hogy mi bosszantja fel Önt, elképzelhető, hogy figyelembe fogja ezt venni. Ha nem mondja el, akkor erre nem számíthat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P.Geri

    Tisztelt Melinda.
    Azt szeretném megkérdezni elő fordulhat esetleg olyan dolog hogy a barátnőm barátnője rombolja a kapcsolatom csak azért mert neki nem mennek jól a dolgai pl (válás rossz kapcsolatok stb..)
    13 éve vagyok együtt a barátnőmmel és mint minden kapcsolatba voltak jobb és rosszabb évek is ő az összes negatív dolgot megosztotta a barátnőjével és ö emiatt folyton biztatja hogy szakítson velem mert neki akár egyedül is jobb mint velem vagy éppen arra biztatja ismerkedjen a hátam mögött nyugodtan barátnőm ezt mondjuk nem akarja de barátnője folyton próbálja rávenni a szakításra és az lenne a kérdésem ez a folytonos külső behatás miatt lehet az hogy barátnőm elhidegül kedvtelenedik . És ha tényleg befolyásolhatja ez a mi kapcsolatunkat hogy állandó jelleggel uszítja ellenem akkor ez ügyben milyen lépéseket lehet tenni részemről már ha lehet. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Geri!

      A barátságok egymás támogatásáról szólnak, s talán a kedvese barátnője másként látja a dolgokat a kapcsolatukkal kapcsolatban. Ameddig Önök dolgoznak rajta, hogy jól legyenek együtt, addig nem tartom ezt veszélyesnek. Nyugodtan bízzon a barátnőjében (ha nem történt megcsalás) és tegyen az ellen, ami nem működik jól.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm azt lenne a kèrdèsem hogy mindig is korai magömlésem volt àltalàban, 38 éves férfi vagyok tavaly műtöttek baloldali heretumorraljelenleg másfél éve van állandó párkapcsolatom igaz a szexuális kapcsolatunk elég ritka ő nem kívánja olyan sűrűn mint én tehát én heti két szeri alkalommal szeretném de már hogy csak egy hónapban vagyunk együtt kétszer tehát mihelyst berakom a nemiszervem a hüvelyébe egy másfél perc múlva azt érzem hogy orgazmusom lenne tehát ejakuláció következne be a megszakításos módszer t szoktam alkalmazni de azt vettem észre az utóbbi időben hogy ha megállok kétszer háromszor az ejakulàció előtt aztán át Billenek egy olyan holtpontra amikor a nemiszervem lelankad.voltam andrológus nál ő azt mondta hogy ad egy gyógyszert amitől aktus előtt egy fél szemet kell be szednem és a megszakításos módszer szempontjából nem fog leállni a nemiszervem de van úgy akkor is lelankad a gyógyszer neve tadafil 20 mg os.mikor beszélek barátnőmmel és esetleg telefonban mondja hogy elkezdi izgatni már akkor is olyan izgalmi állapotba kerülök hogy majdnem az ejakuoàció következik be pedig csak telefonon beszélgetünk tehát régebben is az a volt hogy nem bírtam sokáig de ettől azért hosszabb ideig volt úgy a gyermekem anyjával a akàr húsz harminc percig is szeretkeztünk de most a mostani párommalsajnos nem igazán jó a szexuális kapcsolata részben én miattam részben ő miatta is mert előjáték nincs a számára Nem egyből azt mondja hogy durr bele tehát dugjam be a vaginájába a nemiszervem tehát nem híve az előjáték nak én pedig szeretném jól felizgatni ,most nem tudom hogy ez szervi baj e vagy sem urológiai szempontból mikor tavaly műtöttek sokáig jártam urológushoz.tehát az lenne a kérdésem hogy hogy tudnám azt megcsinálni a megszakításos módszerrel hogy a két három meg szakítás után ne lankadjon le a nemiszervem majd valami megoldást erre a dologra tudna e ajànlani,köszönöm szépen a segítséget előre is.probàltam krèmeket is lidokainost de az sem hatott.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy párterápiás munka hozhatná a megoldást a szexuális gondjaikra. Érdemes volna mielőbb belefogni, s az igényeiket ennek segítségével összehangolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófi

    Tisztelt doktor nő!
    Legjobb barátnőmet felvették egyetemre egy tőlünk kb 2 órányira lévő városba. Ez volt a célja, úgyhogy nagyon örült neki. Én is örülök a sikerének, viszont annak nem, hogy ilyen messze lesz tőlem. Én eléggé ragaszkodó típus vagyok, és nem nagyon szeretem a változást. Igazából ha úgy veszem félek a változástól. Pedig tudom, hogy ez az élet rendje, és az embernek szüksége van a változásra. De megbeszéltük, hogy hétvégente, ha úgy van vagy ő jön haza vagy én megyek hozzá, de ez nyilván nem lesz így minden héten. Eddig egy suliba jártunk, így minden nap találkoztunk. Nem tudom mi segítene, hogy elfogadjam, hogy valószínű így is tartjuk majd a kapcsolatot és a változás nem feltétlenül rossz.
    Zsófi

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Megértem, hogy megviseli Önt ez a változás, s habár a barátnője vágya teljesült, ez jár lemondásokkal. Érdemes volna önismereti munkával átgondolni, mitől tart, s akár megosztani ezt a barátnőjével. Ha mély tud maradni a kapcsolatuk, akkor kevésbé látja kárát a távolságnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • vivi

    Kedves Melinda!
    Én egy fiú barátom miatt írok.
    Vele kiskoromban nagyon jóban voltam viszont a szülei elváltak és az anyukája ki vitte őt német országba és mivel még kiskorú volt ezért nem mondhatott nemet.
    Most vissza jött és már nem is megy vissza (szerencsére). Neki van egy félestvére akivel az anyukája nagyon jól bánt de viszont vele nem mindenért amiért a húga volt a felelős ő volt leszidva. Most nincs még alsógatyája se mivel az anyja nem mosta ki és főzni se nagyon főzött.

    Szóval most a nagyijával fog lakni és majd fog menni pszihológus hoz is mivel nagyon magába fórdúlt viszont én csak abban szeretném kérni a segítséged hogy hogyan tudnám szóra bírni mivel senkivel se beszél nagyon és folyton csak a telefonját búja.

    • Habis Melinda

      Kedves Vivi!

      Nagyon kedves Öntől, hogy így törődik ezzel a baráttal. Nem feltétlenül tartom azonban szerencsésnek, hogy mindenáron szóra akarja bírni, hiszen lehet, hogy nem szívesen beszél a vele történtekről. Remélhetőleg a pszichológus segít majd neki az Őt ért szörnyűségek feldolgozásában, s akkor tud majd kezdeményezni. Addig is elég, ha Ön mellette van.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • csak 1 beteg

    (csak 1 beteg)
    Kedves Dr nő
    a kérdésem a következő,
    van egy férfi akit szeretek 4 éve. akkor találkoztunk elöször. tehát amiota meg láttam azota szeretem. ő ezt tudja rolam. csak táv kapcsolatban voltunk egymással országok választanak el minket. kb 2 éve kezdödött az egész ő csak szexet akart persze az elején nem igy kezdte de mindegy fel fogta hogy mélyek az érzéseim iránta ezért lenézett engem ki gunyolt és betegnek nevezett nem tetszett neki hogy szeretem és hogy rá várok, nem kezdtem új kapcsolatot senkivel. igy folyton tiltott eltünt. de számomra érdekes vagy csak beképzelem!?hogy vagy karácsony, vagy egy fontos dátum, vagy valami nagyobb családi akármi történik nálla, leg utobb eljegyzés, most pedig esküvö. ilyen események alkalmak amikor felold holott azt mondtta nem kellek neki nincs esélyem nálla bár nagyon fáj de fel fogttam de attol az érzéseim nem változtak iránta. pár napja újra fel oldott én pedig nagyo erőssen vissza kell fogjam magam nem írok neki beszéltünk igaz de úgygondolom neki kell mostmár írnia. de valahogy nem értem miért teszi ezt velem. miért kínoz?
    előre is köszönöm a segítséget

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat volt, hiszen a férfi kigúnyolta és megalázta, amíg együtt voltak. Azt, hogy miért ragaszkodik ehhez a férfihoz mégis, önismereti munka segítségével deríthető ki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Judit

    Jo estét kívánok. Segítségért ill.tanacsert szeretnék magukhoz fordulni, és mivel 3gyermek édesanyja vagyok, így számomra megfelelőbb lenne az online folyamat. nehéz eldönteni,h hol és mivel is kezdjem. 11,5 éve élünk együtt párommal, 2 év együtt élés után lettünk házasok. gyermekeink: leanyunk 9,5 éves, középső fiunk 4 és a kisebbik fiunk jövő hónapban tölti be a 3 évet. úgy érzem elejétől fogva,H párom nem egyszerű eset, addig mennek vita nélkül a dolgok, amíg mindenre rábólintott, amint ellent mondok v más a véleményem nagyon hamar vita alakul ki. 🙁 nem szeretek vitázni,de véleményem szerint nem várható el 1 embertől,H mindent úgy tegyen,ah a másik szeretne és nincs kompromisszum kötés. legtobbszor engedek az adott dologból,csakh ne legyen vita, DE úgy érzem, H ez így nem jó. minden vita úgy néz ki, úgy zajlik,H én vagyok lemondva, lenezve, leku…zva, én nem tudok semmit magam megoldani, én nem vok való csaladanyanak, mivel szüleinél lakunk kb 2 hónapja számtalanszor kidobott, zavart, H nekem itt semmi keresni valom, és még sorolhatnam. meg kell jegyeznem,H szüleim korán meghaltak, szétesett a család és a bővebb családtagok közül is mindenki elfordult tőlem – tőlünk tavolsag és egyéb más okból kifolyolag.meg kell jegyeznem, H bocsanatkerest én nem várhatók el, mert mindenről én tehetek és magamnak koszonhetem. Házas élet terén minden ok, minden jó, bár neha-neha akadbak furcsaságok és kételyek, de nincd konkrét bizonyíték és megfordult a fejemben az is,H ,,csak,, én kepzelodom. Olyankor persze minden ok, nem szeretné elveszíteni, stb, de annak ellenére,H elmondtam nem 1 alkalommal mennyire fájó és bantoak a szavai ugyanúgy ocsarolas a vége minden vitanak. gyerekeket is rettentő nehéz olilyen helyzetben nevelni, legfőképp mióta párom szuleihez kerültünk lakni a berlakasunkbol amíg felepitjuk a hazunkat. középső fiunk 4 éves, 4 ill. 3 éve a gyerekekkel vok össze zárva,sose volt olyan,H csajos napon vehettem volna részt, v barátnőkkel 1 kávét megihattunk volna gyerekek nélkül.Ha O nem szeretné,H a gyerekekkel kimozduljunk, nem mehetünk sehova sem, legtöbbször 4 fal között ill. udvaron toltjuk mindennapjainkat. ha párom nem akarja meg az a szomszéd utcában sem mehetek unokatestverehez sem. nem beszélve arról, H anyósom folyton elakad abban, amit megengedték a gyerekeknek, ha még vmit nem akarok megengedni akkor én vok a legkegyetlenebb, szívtelen anya és ha nincs vmi megengedve részemről akkor vmelyik fel ott megengedi azért is. azt veszem észre egyre kevésbé fogadnak szót a gyerekek, a nagyleany meg abszolút, nem kérhetek tőle annyit,H a vasalt ruhákat a szekrénybe rakja, v H szetturta a szekrényben a vasalt ruhát rakja el, egyszóval abszolút nem segít semmiben es azt vágja a fejemet,H én vok az anyuka és az én dolgom minden – gondolom felnőttek közül vkitol hallotta. úgy érzem ennél többet nem tudok kihozni magamból, azonban valtozasra van szükség. Nem tudom mi tévő is legyek, de egyre jobban azt érzem,H ez így nem jó, és néha már azt érzem,H megőrülök. Mi ilyenkor a teendő, miben hibázok, mi az amin változtatni kéne?

    • Habis Melinda

      Kedves Judit!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez egy érzelmileg bántalmazó kapcsolat, melyet nagyon fontos volna mielőbb megváltoztatni (ehhez kell az ön párjának belátása, s szakszerű külső segítség), vagy ebből kilépni az Ön és gyermekei mentális egészsége érdekében. A kiskorúak számára előnytelen, hogy az Ön anyósa ilyen mértékben beleszól a nevelésükbe, igenis kellenek határok, korlátok a gyermekek számára. Az Ön számára lelki támogatás igénybe vétele sürgős, hogy felismerje és ne engedje az erőszakot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien Cs.

    Jó napot kívánok! Olyan kérdésem lenne, hogy az exemmel 4 évig éltem együtt,van egy lányunk,3 éves, 7 hónapja szétmentünk, az exemnek van barátnője, s miért van az, hogy nem engedem,hogy a kislányomat megismerje? Kijelentettem az exemnek,hogy ha megtudom hogy a közelébe vitte más nőnek a kislányt, többet nem megy hozzá. Miért van ez??? és meg fog ez idővel változni bennem??

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      A levele kapcsán azt gondolom, hogy négyszemközti munkára volna szükség, hogy elgondolkodjunk ezen. A gyermek számára az, hogy Ön nem akarja, hogy lássa az apját (és annak új párját) kifejezetten káros. Kérdés, hogy Ön mennyire tudta elfogadni, hogy az exe továbblépett. Ha nem kellőképpen, akkor az ebben való megsegítése mindenképpen szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Era 456

    Kedves Melinda!
    Két évig jártam egy sráccal együtt is éltünk de nem működött ezért úgy döntöttünk külön megyünk. Szépen váltunk külön. Aztán eltelt egy kis idő és ő megkeresett engem hogy nem tudott elfelejteni és hogy még szeret. Rájöttem hogy én is szeretem őt de nekem a családom nem fogadta el ezt a kapcsolatot az apukám fél évig nem szólt hozzám emiatt. Amikor vége lett a kapcsolatunknak az apam a nővérem nagyon örültek hogy vége lett de én szenvedek mert szeretem őt.

    • Habis Melinda

      Kedves Era!

      Nehéz lehet Önnek ez a szakítás. Levele alapján azt gondolom, hogy több mindent kellene átgondolni a kialakult helyzettel kapcsolatban. Például azt, hogy miért próbál a családja ennyire beleszólni az Ön döntéseibe. Önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ani

    Tisztelt Melinda!
    4 éve vagyok együtt párommal. Az első 2 évben még jó volt minden. Azután kezdődött olyan szituáció hogy a párom állandóan nézegette a nőket. (ez pasiknál persze természetes). Viszont volt hogy egy boltban a pénztárnál álltunk és egy hölgy tolta a kosarat. Párom megnyilvanulasa hangos szóval és hozzá testmozgással közölte hogy Ó hogy bxxxnám szét. Majdnem elsüllyedtem szegyenembe. Aztán ezek a dolgok folytatódtak a mai napig. Igaz bevallom féltékeny is voltam /vagyok és mindig magyarázok is neki. De csak annyit mond rá hogy bolond, gyogyos, pszichopata, elmebeteg vagyok. Menjek pszichológushoz mert nem vagyok normális. Folyamatosan szexoldalakat néz. Furcsa a viselkedese, azt mondja hogy a nők csak k betűsök, őket csak baxxxni kell. Nem kell hozzá érzelem. Páromat nem lehet ölelgetni, nem csokolozik, együttlétkor sem tesz semmit hogy jó legyen a szex. Van hogy olyanokat mond hogy fogjam be a pofám, duguljak el, rám sem tud nézni stb. Aztán meg kisidő múlva hizeleg. Gondoltam már rá hogy nem e lehet neki valamilyen pszichikai problémája.
    Ön szerint mi lehet a probléma és mit javasolna nekem.
    Üdv Ani

    • Habis Melinda

      Kedves Ani!

      Levele alapján azt gondolom, hogy egymás címkézgetése helyett (kinek milyen problémája van, pszichopata-e valaki a családban) érdemes volna arra fókuszálni, ami Önöknek nem jó a viszonyukban. Ha ez Önnél az, hogy a párja nem kedveskedik Önnek, vagy miért nyilvánul meg nőket megalázó módon, akkor ezekre. Párterápiás munka megkezdése javasolt ezek megoldásához.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Joe Jurassic

    Voltam osztálykiránduláson, nyolcadik végin. Nagyon jól telt, de közben hirtelen szerelmes lettem egy osztálytársamba. Már régóta tetszett, nagyon, de most valahogy úgy éreztem hogy ő a legszebb lány az osztályban, meg ha ránéztem vagy rágondoltam, dobbant egyet a szívem. Már ovi óta ismerem. Úgy éreztem hogy nem tudok többé rajta kívül senkit se szeretni. Gondolkodtam azon, hogy csak ő lehet majd egyszer a feleségem, csak őt tudom majd magam mellett elképzelni. Egyik este sokáig fennmaradtunk a barátaimmal, a szobánkban és elkezdtünk a szerelemről beszélgetni. Elmondtam nekik,ők azt mondták, hogy mondjam el neki. Másnap magammal hívtam sétálni, ahol elmondtam neki. A következőt mondtam: ….El akarok mondani valamit. Én nagyon kedvellek. Szép vagy, nagyon tettszel nekem.. Már régóta el akartam mondani. Ő meg azt mondta, hogy nem tud csak barátként gondolni rám. Ön szerint abból érződött amit mondtam, hogy szeretem?
    Én nem tudom elfelejteni, szeretem, nagyon. Még mindig. Az a baj hogy az osztály szétválik. Más iskolába megy, de viszont ugyanabba a városba, Debrecenbe. Nagyon szeretem, úgy érzem hogy nem tudok többé mást szeretni, csak őt. Nem akarom elfelejteni, azt szeretném, ha járna velem. Azt, ha ő is viszonozná. Mit tegyek? Nem tudom és nem is akarom elfeljteni soha. Mit tegyek hogy belémszeressen? Teljes szívemből szeretem.

    • Habis Melinda

      Kedves Joe!

      Megértem a fájdalmát. Egyrészt jó, hogy ilyen erős szerelmet érez ez iránt a lány iránt, de nehéz is, hogy ezt ő nem viszonozza. Kérdés, tehet-e bármit, hogy ez megváltozzon, ne zárkózzon el attól, hogy barátságnál több is legyen Önök közt. Talán érdemes egy keveset udvarolnia neki, de az Ő érzéseit ez nem biztos, hogy megváltoztatja. S ha esetleg így alakul, Önnek ezt el kell fogadnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Timea

    Kedves Melinda,
    Timea a nevem es 30 eves vagyok. Nagyon erzekeny es öszinte embernek tartom magam. Nagyon bant egy Sologitarre, amit nem tudok lelkileg feldolgozni. Szeretnem az Ön tanacsat kerni! A kishugom esküvöjeröl van szo. 5 evvel fiatalabb nalam. A kapcsolatunk felszines, nem öszinte, nem keressük egymas tarsasagat. Vele nöttem fel csaladom köreben, de külföldre költöztem a rossz viszonyok miatt.
    Augustus auf lesz az esküvöje, amin sajnos reszt kell vennem😥! Nagyon nehez elfogadnom, hogy a kishugom hamarabb megy ferjhez mint en, retteten, hogy hogyan fogom elfogadni, ha meglatom öt a menyasszonyi Rihanna, a templomban😥😭! Nagyon nem akarom! Csak sirdogalok egymagamban. S ami a legrosszabb, hogy még az apám is a fejenhez vágta jo gúnyos hangnemen, hogy „ latod, neked kellett volna lenni az elsönek, s ö megelözött“! Jaj ne, a gyomromban egy oriasi sziklatömb all, nem birom! Mit tegyek? Legszivesebben nem mennek el!😥sehitsen kerem!
    Köszönöm!
    Üdvözlettel: Timea

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkával megközelíteni ezt a helyzetet. Mi a jelentősége az Ön családjában annak, hogy ki megy először férjhez? Az apja miért próbálja meg Önt egy ilyen intim dologban befolyásolni? Önnek milyen tervei vannak, s mennyiben befolyásolják mások elvárásai?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nevtelen

    Kerem segitsenek 44 evesen stabilan sose erzem ereztem jol magma emberek kozott, se a munkaba se az egyetemen, sehol., altalaban senki se szeret, pedig en mindenkit szeretek . Mit tehetnek mert ez nekem regota faj….?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos volna önismereti munkával megközelíteni a rossz közérzetét és azt is, hogy az a benyomása, nem szeretik Önt. Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust, vagy magán keretek között én is szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Dorina

    Kedves Dr nő.. Dorinanak hívnak és 22 éves vagyok nagyon nehéz időszakon megyek most keresztül.. Egyszerűen nem tudom. El viselni anyira fáj.. A volt párommal 1 évig voltam együtt nagyon szeretem/szeretem egyszerűen már 1 hónapja haza költöztem és non stop ő jár a fejemben és már nem. Bírom.. Én kerestem de ő hátat fordított nekem szótlanul. Ott hagyott nem szólt semit. Csak hagyta azt h haza költözek minden ok nélkül.. Babát szeretünk volna de ugye pici apró nőgyógyászati problémam van ami kezelhető és ő azt mondta a családjának otthon h nekem nem. Lehet gyerek és ő már 1 évnél tovább nem akarta velem húzni.!!! Egyszerűen nm. Tudom fel fogni és el fogadni.. Ezt.. Nem. Tudom miért pedig még nagyon fiatal vagyok. Kérem segítsen

    • Habis Melinda

      Kedves Dorina!

      Megértem, hogy rosszul éli meg a szakítást. Fontos volna ezért szakszerű támogatást igénybe vennie. Ingyenesen a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust, vagy magán keretek között én is szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Erika

    Kedves Doktornő!
    5 éve vàltam el a férjemtől, amiért én vagyok a hibàs. A lànyaim màr egxetemistàk. Van egy baràtom – nem.kiatta vàltam el- de egyre depressziósabb vagyok. Ahogy telnek az évek nem jobb, hanem rosszabb az àllapotom. Jàrtam pszichológushoz. Kapok gyógyszert pszichiàtertől de rengeteget sírok és minden munks megerőltető szàmomra. Most – ha nincsenek.izthon a lànyok – gyakorlatilag van.olyan hogy napokig ki sem kelek az àgyból. Màr nem tudom hovà forduljak, ki tidna segìteni. Tudom , hogy elsősorban magamon, a hozzàllàsomon kellene vàltoztatnom de nincs erőm hozzà.
    Mit tanàcsol, mit tehetnék?
    Köszönettel:
    A Sìrós

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Azt tanácsolom, hogy mindenről őszintén számoljon be a pszichológusnak, akivel együtt dolgozik. Tudnia kell, hogy a pszichoterápia sok esetben egy lassú és nehéz folyamat, melyben vannak hullámvölgyek. Rendszerint ezután jön a javulás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin Z-K

    Kedves Melinda!
    Azt szeretném kérdezni, mi lenne a javaslata egy ilyan helyzetre, hogy férjemmel egy munkahelyen dolgozunk, ahol van egy olyan kolléganő, aki nagyon flőrtölget a pasikkal. Én nagyon nem szeretem őt, csak köszönünk egymásnak, de megvan a három lépés távolság. Férjemmel viszont jóban vannak, minap is összemosolyogtak, miközben én ott álltam férjem mellett. Ha ezt szóvá teszem, férjem azt mondja, attól, hogy én haragban vagyok a hölggyel, nem kötelező neki is. Hogy lehet egy ilyen helyzetet jól kezelni?
    Üdvözlettel, (Anonim)

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A kérdésére nehéz válaszolni, mert nem gondolom, hogy lenne egy séma, melyet mindannyiunknak követnie kellene hasonló helyzetben. Érhető, hogy megviseli Önt ez a helyzet, mégis érdemes átgondolni, van-e oka a gyanakvásra. Milyennek éli meg Ön ezt a párkapcsolatot, mennyire stabil ez. Ha igényli, négyszemközti konzultációt vehet igénybe a témában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edina

    Tisztelt Doktornő!

    Ismerkedek egy fiúval. 2 hónapja találkoztam egy fiúval. Az első alkalomnál elmondta hogy nagyon tetszem neki, és ezt éreztem is. A viselkedését azonban azóta sem értem. Állandóak az ígérgetések és magyarázkodások. Sokszor napokig elérhetetlen amit mindig megmagyaráz. Volt hogy felhívott aztán 5 perc múlva annyit mondott pár perc és hívlak aztán semmi nem történt. Nem igazán tudom hova tenni ezt, hogy mit jelenthet. Pár napja találkoztunk és találtam egy női fehérneműt az ágya mellett. Természetesen megkérdeztem hogy ez mégis mi? Azt mondta nagyon régen lehetett. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog csak elkezdtem kérdezni erről és azt állította nem találkozott azóta senkivel mióta velem. De hozzám szegezte a kérdést hogy mit csinalok ha igen. Ez után a találkozás után még 2 alkalommal beszéltünk, azóta ismént eltűnt, nem reagál a hívásomra és el se elovassa amit írtam Neki. Ez volt lassan már 5 napja.
    Ön szerint ez a viselkedés mit takar? Így zárná le a köztünk levő dolgot?
    Ön szerint valóban lenne másik lány?

    Köszönettel
    Edina

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Elképzelhetőnek tartom, hogy van másik lány. Mindenesetre fura, hogy ilyen következetlenül, megbízhatatlanul viselkedik Önnel, habár tetszenek egymásnak. Ennek nyilvánvalóan van valami oka, ha nem egy másik partner, akkor valami más.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Reménytelen Szerelem

    Jónapot!
    Az lenne a kérdésem hogy, szeretek egy fiút már több mint 5 éve régebben ő is szerette volna hogy több legyen köztünk mint barátság viszont amint átment középiskolába megváltozott és onnantól kezdve nem tartottuk már a kapcsolatot kb 3 éve és ez nekem nagyon fáj, néha-néha összefutunk valahol és mindig mikor meglát szomorú lesz vagy feszült, nem rég kórházba kerültem és a testvérem megkérdezte tőle hogy be e jönne hát ha jobb kedvem lesz és azt mondta rá hogy nem hiszi de megpróbál bejönni, aztán végül lemondta, és nem értem hogy miért? Lehetséges hogy félt attól hogy nem tud belenézni a szemembe? Mert elég sok fájdalmat okozott nekem sajnos.
    Megvan a telefonszáma és volt mikor sokszor hívtam és blokkolta a számom viszont rá 1 hónapra feloldott és újra tudtam hívni. Nemrégiben is ugyanez volt és megint feloldott, közbe azt mondta hogy utál és hogy nem érez irántam semmit, csak akkor nem értem hogy minek old fel ha nem szeretné hogy keressem, és mikor sokáig nem kerestem megint felbukkant azzal hogy a tesomat felhívta azzal hogy nem érdeklem őt, a semmiből, és mindig mindenkinek rólam beszél, viszont sose keresett mert tudta jól hogy én mindig megkerestem, lehetséges hogy attól fél hogy sokszor megbántott és hogy nem tudnék neki megbocsájtani?
    Nagyon megköszönném ha segítene mert ezekre a kérdésekre találom a válaszokat de nem találom,és senki nem tud rá reális vagy megmagyarázható választ adni.
    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt, hogy Ő mit miért tesz, nem tudhatjuk, önismereti munka vihet közelebb az Önök közt történtek megértéséhez. Azt azonban mindenképp át kellene gondolni, Ön miért ragaszkodik hozzá ennyire, hiszen ahogy írta rengetegszer megbántotta, s most sem keresi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Ildikó

    Kedves Doktornő!
    Másfél éve elveszítettem a társam,akivel 16 évig voltunk együtt…Nem rég,kb 1 hónapja rám írt egy korban hasonló férfi. Barátkozni,ismerkedni szeretne velem. Mindennap írunk egymásnak,és hasonló gondolkodású,és elvi kérdésekben is azonos lelkűek vagyunk.Viszont fél a találkozástól! Megmagyarázni nem tudja,kifogása az,hogy ha meglátom,sarkon fordulok,és beletaposok a pedálba.
    Nos egy kicsit érdeklődtem másoktól felőle,állítólag van egy lezáratlan kapcsolata.Akkor viszont nem értem,mit akar tőlem!!! Én nem az a nő vagyok,akit belehet szédíteni…nem adom fel az elveimet,és a női mivoltomat.!Kérdésem,hogy óvatosan kérdezzek rá,vagy várjak,hogy egyszer lesz bátorsága,és őszintén elmondja,hogy mi is ez köztünk.Ő azt érzi,amit mindig is mond,hogy lelkitársra talált bennem.
    Köszönöm előre is a válaszát4
    Tisztelettel:Ildikó

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Szerintem érdemes mielőbb nyílttá tenni a helyzetet (rákérdezni arra, amit megtudott róla), hiszen amíg csak leveleznek, nagyon valószínű, hogy félreismerik egymást. Nincs lehetősége mélyebb benyomásokat szerezni a férfi viselkedéséről, hiszen csak a szavakra hagyatkozhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • ilona

    kérdés
    KEDVES DOKTORNŐ
    Lehet hogy én beleőrülök de ami történt az sok tavaly márciusban elhunyt a férjem ezt nem bírom feldolgozni ugyan abban az évben szeptembedr a nevelő anyám idén márciusban a Húgom és Juliusban szintén idén a legkissebb Húgom nos ez nekem sok

    • Habis Melinda

      Kedves Ilona!

      Ennyi veszteséget átélni nagyon megterhelő, főleg ilyen gyors egymásutánban. Mindenképp pszichoterápiás támogatást tartok szükségesnek, hogy felépüljön a sokszoros gyászból.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

    • Ildikó

      Köszönöm a válaszát!
      Nos megtörténtek a beszélgetések…nagyon belém szeretett,de viszont van egy lezáratlan kapcsolata,ami kizárólagosan csak a szexről szól…
      Állítólag a barátnője ragaszkodik hozzá.
      Ő nem szereti,csak sajnálatból fogadja vissza.
      Én viszont ebben nem szeretnék részt venni.
      Próbáltam neki elmagyarázni,hogy nem helyes amit tesz kettőnkre nézve…
      Miért nem tudja lezárni,
      és tiszta lappal nyitni felém?

      • Habis Melinda

        Kedves Ildikó!

        Miért is kellene lezárnia mindezt? Attól, hogy azt mondja ez a férfi, szereti önt, még nem biztos, hogy a tiszta helyzetre is őszintén vágyik, vagy képes azt létrehozni. Személyiségünk tele van számunkra is ismeretlen impulzusokkal, vágyakkal, melyek észrevétlen módon irányítják a viselkedésünket. Az önismeret ezt segít csökkenteni, de teljes tudatosság nem létezik. Így tehát, amit mond valaki, sosem lehet teljes mértékben készpénznek venni, mert sok más (ismeretlen) tényező is befolyásolja azt.

        Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Agnes ny

    Üdvözlöm!
    Párom 10 ev utan elhagyott másfel hónappal ezelőtt. En 33 ő 31. Nem éltünk együtt ,ideje nagy részét édesanyjaval és a 23 éves öccsével töltötte.. akkor is ha velem volt. . Sosem mentünk nyaralni ,kirandulni ,szórakozni.. folyton csak velük telt a hétvégénk. Babat nem akart mondvan nem keresek méltón hozzá. . Voltak nő ügyei is es sokszor lekezelő volt velem Ezek hatasara elegge megkeseredtem es rosz kedvűvé valtam . Ennek ellenère én megis kitartottam mellette. Jo párszor elhagyott de az en kéresemre folytattuk.. aztan most legutobb azt mondta nem szeret es nem akar velem lenni.. en masfel honapon at kerestem es olyan lett velem mint egy idegen.. nem érdeklem.. most mar eljar otthonrol a haverjaival .. ugyan tagadja de biztos vagyok benne hogy más nő a fő indok.. Hallani se akar rolam mert ő élni akar es miattam nem tudott es en rontottam el mindent…
    Jelenleg ott tartok hogy teljesen összetortem nagyon lefogytam. Üresnek es ertektelennek érzem magam. Ugy erzem mint ha egy oriasi darabot teptek volna ki belőlem. Baratok persze ilyenkor sehol es mindezt egyedul kell vegig szenvednem. De nagyon faj! Sajnos szeretem.. Nagyon nehez tartani magam. Mig en tönkre mentem ő vigan éli világát. Mit tegyek hogy ne menjek ra erre teljesen?

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Szerintem nem szabad egyedül szenvednie, javasolom, hogy keressen mielőbb szakszerű támogatást. Egy kapcsolat felbomlása mindig két emberen múlik, s levele alapján az a benyomásom, hogy Ön nagyon is sokat tett, rengeteg áldozatot hozott érte, hogy együtt legyenek. Érdemes azonban önismereti munkába kezdenie, hogy megértse, mi miért történt Önnel ebben a viszonyban, s tovább tudjon lépni. Fontos lenne, hogy egy következő kapcsolatban jobban megbecsüljék Önt, de ehhez a saját magához való viszonyának pozitív változásán keresztül vezet az út.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Nikoletta

    Jó napot!
    Szeretnék érdeklődni,hogy mi a baja a barátnőmnek szükséges e az orvosi segitség,az elmúlt időszaka igen nehéz volt,es a párja csúnyán cserben hagyta,sokat sírt de attól a naptól nem,csak ül és néz maga elé,nem vagy csak nehezen reagál,de ellatja magát,dolgozik,a lakást amolyan várnak tekinti,sokszor bolyong ugy szedjük össze,de ugy szeretném tudni mi jár a fejében,nekem ugy tünik mintha önmagába zárkozott volna a fájdalom elől.

    • Habis Melinda

      Kedves Nikoletta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a szakszerű segítség a barátnőjének. Az, hogy bezárkózik, nehezen reagál a kérdésekre, bolyong azt mutatja, hogy egyedül képtelen feldolgozni a vele történteket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Ádám

    Jó napot
    Minap kaptam meg a pszichodiagnosztikai eredményemet, amiben fel van sorolva pár olyan dolog, amit nem teljesen értek!
    Az alábbiak: Bűnözési hajlam II.skála Acting Out Impulzivitás-sk Szkizoidia sklálák szadisztikus fantazma

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Javasolt lenne a kapott eredményeket megbeszélni azzal a szakemberrel, aki megállapította őket. Én a kapott eredményeket minden esetben felhasználom pszichoterápiásan, tehát az önismereti munka részeként átbeszéljük őket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy elkeseredett lány

    Tisztelt Doktornő !
    Egy gimnazista lány vagyok . A párom jóval idősebb nálam . Van egy 2 éves kislánya . Az exe megtudta hogy én képbe vagyok és lehet meg fog keresni . A szüleim erről az egèszről semmit sem tudnak . Nagyon óvnak és féltenek mindentől . Még a páromról sem tudnak . Félek ha megtudják az igazat és ha a barátom exe felkeresi őket is akkor eltiltanak tőle és nem láthatom többé . Kérem segitsen . Nem tudom mi tévő legyek .

    • Habis Melinda

      Kedves Elkeseredett Lány!

      Szerintem érdemes lenne beavatnia a szüleit azokba a nehézségekbe, amelyekkel küzd. Remélhetőleg megértőek lesznek, ha Öntől hallják a történetet. Az igazság előbb-utóbb rendszerint kiderül. Addig is érdemes elgondolkodnia azon, mire vágyik Ön, mi vonzza ebben a kapcsolatban, mik kötik ehhez a családos férfihoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Viràg

    Kedves doktornő,

    Azért fordulok önhöz mert nagyon kétségbe vagyok esve. 24 éves vagyok és most az elmúlt két három évben érzem azt hogy folyamatosan csúszok le. Sajnos édesanyám 14 éves koromban elment otthonrol és azóta sem tartja velem a kapcsolatot. Van egy öcsém akit ez nagyon megviselt akkor még csak 11 éves volt és mostanra mentális betegség alakult ki nála. Apukámnak pedig nem a legjobb a természete sajnos sokszor beszél csúnyán amit talán nem gondol komolyan de bennem megmaradnak a szavai. Úgy érzem hogy az elmúlt az évek másból sem álltak mint hogy próbáltam tanulni, dolgozni és megfelelni a családom elvárásainak, sokat nélkülöztem és sajnos nagy csalódásaim is voltak családon kívül is. Úgy érzem mostanra az önbizalmam teljesen tönkre van, úgy érzem nem vagyok értékes, és borzasztóan érzem magam otthon mert azt látom hogy az öcsém folyamatosan ki be járkál órákon keresztül mint egy bolond. Sajnos a kórházból hazaküldték és egyelőre kérdéses milyen kezelést fog kapni, nekem viszont hatalmas fájdalom ezt elnézni és még minden más rájön erre. Nincs lehetőségem arra hogy kiszakadjak otthonrol sajnos nem tudom mitévő legyek, érzem hogy az segitene ha valaki doppingolná az önbizalmam vagy valami hasonló de úgy érzem egyedul nem fogok tudni helyrejönni, a családom nem támogat és minden csak egyre rosszabb lesz. Legszivesebben törnék, zúznék vagy kirohannék a világból, de ma reggel odaig jutottan hogy elöször életemben bántottam magam mert egyszerűen annyi feszültség van már bennem. Bevettem egy Xanaxot de nem segitett, tegnap pedig xanaxot es valerianat is hogy tudjak aludni de igy is 2 oramba telt mire sikerult. Nem akarom hogy tönkremenjen az életem de nem tudom mi a bajom pontosan és mi segítene. Ezért fordultam önhöz. Kérem adjon tanácsot!

    • Habis Melinda

      Kedves Virág!

      Szerintem is fontos, hogy lelki támogatást kapjon, hiszen nem csak az öccsét, hanem Önt is megviselte ez a helyzet, s most is nagy terhek nyomják a vállát. Javaslom, hogy keresse fel a helyileg illetékes pszichiátriai gondozót (vagy ha magán keretek között keres megoldást, akár engem), ahol elvileg kell hogy TB alapon is találjon pszichológust. A gyógyszer önmagában kevés, szakszerű pszichoterápiás támogatásra is szükség van.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Klaudia

    Joestét dr nő !
    Az anyukam miota ferjhezz ment azota nem erdeklem annyira mint regen . Regen nem voltam le rongyolodva ruhakba .. nem is ez a baj .. regen sokat törödött velem … es amiota a ferje van nincs ram ideje .. mindig vele van el foglalva .. es az a bajom hogy egy folytaba mondjak hogy menjek el dolgozni ha ruhákat szeretnék meg uj telefont .. de a ferjenek uj dolgai vannak .. nekem semmim .. hogy tudnám vissza kapni az anyukám ?

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Szerintem fontos volna, hogy beszéljen az édesanyjával az érzéseiről, főként a nem külsőségekkel kapcsolatosakról.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Edit

    Üdvözlöm!
    El szeretném érni egy férfinál, hogy rájöjjön arra, hogy nem mindig az a jó, ahogy ő elgondolja a dolgokat. Nem szeretném konkrétan ezt megfogalmazni neki, sokkal jobb lenne ha ő maga jönne erre rá. Létezik valami megoldás amivel ezt elérhetem?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Edit!

      Szerintem a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindannyian másként éljük meg a dolgokat. Nyugodtan fogalmazza ezt meg a férfinak is. Nem szükséges finomkodnia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noémi

    Kedves Doktornő!
    Párommal 16 éve élünk házasságban, 3 gyermekünk van. Tanácstalan vagyok párom időnkénti ki borító viselkedése miatt. Időről-időre valami apróságon kiakad, szinte keresi a hibát az otthoni munkákban, ilyenkor hirtelen nagyon dühös lesz, lekezelő és megalázó. Később jelzi hogy nem úgy gondolta, és bánja és kis idő elteltével ismét föl háborodik és trágár kifejezéseket használ. A gyerekeket is meg viselik a helyzetek, és már nagyon sokszor elmondtam hogy mennyire károsak a kirohanásai a kapcsolatunkra. Terápiára nem szeretne menni.

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      A rendszeres indulatkitörések a párja részéről valóban károsak az Önök kapcsolatára és a gyermekeik mentális jóllétére nézve is. Mindenképpen szakszerű segítség szükséges. Amennyiben a párja az egyéni kezeléstől elzárkózik, párterápia megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Dora

    Kedves Doktornő!

    Nagyon elvagyok keseredve a párommal lassan 1 éve vagyunk együtt.De a sexuális életünk nem.müködik az ő részéről.Próbáltam megbeszélni vele a dolgokat Kérdeztem h nem szereti velem a sexet ,vagy nem izgatom fel vagy mi a problémája,mert minden helyre hozható.De az volt rá a válsza h soha nem erdekelte a sex igazán..Észrevettem h viszont ön kielégitést szokott minden héten csinálni. Amikor szabadnapos itthon van velem Tv zunk megpuszil;fogja a kezem amikor ágyban vagyunk reklámnal a fejet a hasamra teszi en meg cirogatom a hátat.Amikor dolgozik mindig elmondja mennyire szeret.És mennyire hianyzom neki.De nemtudom hogyan lenditsem fel a sexualis életünket…

    • Habis Melinda

      Kedves Dóra!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezt a helyzetet Ön egyedül nem fogja tudni orvosolni, hiszen nem Ön az, akinek nincs szexuális motivációja. Párterápia megkezdését javaslom amennyiben korábban jó volt a szexuális életük, s szeretnék ismét helyrehozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barack

    Tisztelt doktorno!
    Elosszor is szeretnem tudatni,hogy en nem szeretnek senkit senkitol elvalasztani de mivel izgatom a pasit (nos de felesleg energiaja van mondta meg hogy izgatom)es o is engem mig mindig annyi idore ra(jo sokara talalkoztam tegnap vele es beszelgettunk de csak ennyi mert epp elozo nap kaptam meg a havi bajom),gondoltam kaland erejeig beadom a derekamat aztan legyen mainek lenni kell.
    Viszont cseng a fulemben egy bizonyos kerdes.Ha mar ennyire kivan akkor par ejszaka utan belem bir szeretni?Csak erdekelne a valasz.

    • Habis Melinda

      Kedves Barack!

      A szerelem kiszámíthatatlan, de azt gondolom, hogy érdemes lenne azt a kérdést is tisztázni, Ön miért menne bele ebbe a kalandba, Mit vár ettől pontosan. Örülne, ha Önbe szeretne ez a férfi?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Bettina

    Jó napot! 20 éves vagyok a párom 22 és 2 év 3 hónapja párkapcsolatban élünk, de.. megtetszett egy másik srác .. Sokat gondolok ra és fantáziálok róla, rólunk.. Viszont nagyon szeretem a párom. Vele tervezem az életem.. Nem tudom mi tevő legyek..

    • Habis Melinda

      Kedves Bettina!

      Azt gondolom, hogy a helyzet kapcsán igen fontos volna önismereti munkába kezdenie, hogy megértse az Önben kavargó érzéseket. Mi tetszett meg önnek pontosan az új srácban. Milyennek éli meg a kedvesével való kapcsolatot. Ezekből milyen fontos dolgok hiányoznak az ön számára, ezekért Ön hogyan próbál/próbált küzdeni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. alexandra

    Jonapot kivánok én egy 9 honapos kismama vagyok és ugy érzem elvesztettem a gondolkodasi képességem minden zavaros a fejemben szorongok és nem értem miért aludni sem birok úgy érzem ebből nincs kiút néha eszembe jut hogy jobb lenne ha nem élnék de itt van a lányom akire gondolni kell de ugy érzem elvesztem ugy érzem hogy meg őrülök nagyon félek soha nem leszek már normális

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb részletesen átbeszélnie a félelmeit egy pszichológussal. Amennyiben igényli, négyszemközti keretek között is szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ara96

    Kedves Doktornő!
    Számomra elég bonyolultnak tűnik a helyzet, amibe kerültem.
    Volt egy párkapcsolatom ami tőlem egy 8 évvel idősebb sráccal alakult ki, mikor összejöttünk én 16 ő 24 éves volt. Ez 6 éve történt. 6 éves párkapcsolatunk alatt rengeteg dolgot éltünk át. Sajnos a kapcsolatunk alatt a szüleim eltávolodttak egymástól, hűtlenség miatt. Ez idő alatt ,azt érzem egyedül kellett felnőnöm, mert a párom nem élt át ilyet és nem gondolom, hogy megértette volna. Anyukám mély depressziós lett közel 5 éve. Emiatt a kialakult dolog miatt nálam kialakult egy depresszió jellegű dolog ,ami akkor nem tűnt fel, később egy kényszerösszeköltözés során a párommal derült ki. Így kellett otthonról is elköltöznöm, mert megromlott a kapcsolat anyummal. Voltam orvosnál, minden rendben. Viszont a párom ez idő alatt történt dolgok, amik azt hozták ki belőlem, hogy párfüggő lettem és ő úgy gondolta, hogy én piszkálom őt és hisztizek. Emiatt a dolog miatt a volt párom azt gondolja nem vagyok teljesen százas, normális. Szerintem nem ért meg. Emiatt sem szeretne újra párkapcsolatban lenni. Nem tudom, hogy szeret emerz mert nem mutatja ki az érzéseit. Nem tudom hogy van e azóta valakije. Én viszont tiszta szívből őszintén szerelmes vagyok belé úgy érzem ő életem szerelme. Nem csak azért mert első szerelem.
    Mit tudnék tenni ebben a bonyolult elég zűrös helyzetben?! Vele képzelem el az életem, nem tudnék mással együtt lenni.
    Mindennél fontosabb nekem és bármire képes vagyok érte.
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Ara96!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem igazán értik egymás szempontjait a párjával, melynek rendezéséhez párterápiás munkára lenne szükség. Szerintem elég bántó, hogy Önt nem százasnak címkézte, mert az, hogy nem értik egymást, még nem jelenti azt, hogy az Ön készülékében lenne a hiba. Mégis úgy tűnik, az Ön számára ez a bántás természetes, hiszen ettől, vagy ennek ellenére még jobban ragaszkodik hozzá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitti

    Tisztelt Doktornő!
    A párom 20 éves és képtelen figyelni arra amit mondok. Ha nem is csinál semmit és úgy tűnik hogy engem figyel, egy szavamat sem hallja meg csak azt veszi észre hogy mérges vagyok de fogalma sincs róla hogy miért. Ugyan ezt csinálja a családtagokkal is. Nagyon intelligens de néha az egyszerű kéréseket sem érti. Úgy hallottam ez egy mentális betegség jele is lehet és szeretnék megbizonyosodni róla hogy pontosan mi. Válaszát köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Sokféle oka lehet annak, hogy valaki nem reagál a számára fenyegető helyzetekben. Gyakran ez egyfajta konfliktuskezelési stratégia, amin azonban érdemes változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mano

    Jo napot kivanok.Tancsot szeretnek.kerni.en mar 30 eves vagyok de soha nem elveztem a sexet.Miert???azt sem.rudom.mijen a sex

    • Habis Melinda

      Kedves Mano!

      Sokféle oka lehet annak, ha nem élvezzük a szexet. Hogy Önnél mi/mik vannak a háttrében, azt egyéni konzultáció(k) után lehetne megmondani. Ha szeretné igénybe venni a segítségemet ebben, keressen fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Férjemmel 13 éve vagyunk együtt, van 2 kislányunk. A férjem az utóbbi időben elgondolkozott, hogy akarj e még a házasságot. Annak ellenére, hogy már 12 éves házasok vagyunk, még mindketten viszonylag fiatalok: férjem 30, én 32 éves. Mindkettőnknek a másik volt az első és eddig egyetlen az életében. Azt hiszem talán ez is a probléma, hogy a férjem úgy érzi nem élt eleget, nem volt szexuális kapcsolata más nőkkel és most kíváncsi (ezt el is mondta). Sosem volt az az érzelgős, kitárulkozós típus, általában én voltam a bujós, kedveskedős a kapcsolatunkban, azonban az utóbbi időben belefáradtam, hogy alig kapok vissza valamit a szeretetből. Néhány hónapja volt egy beszélgetésünk, akkor elmondta, hogy már nem szerelmes belém, és miattam lehet hogy jobb lenne, ha elengedne és találhatnék valakit, aki úgy szeret, ahogy én szeretném. Aztán közben abban maradtunk, hogy megpróbáljuk helyrehozni, de ismét nem láttam, hogy különösebben igyekezne, pedig egy wellness hétvégére is elmentünk kettesben. Talált egy új hobbit és közben új emberekkel ismerkedett meg. Addig sosem járt el bulizni, nem ivott alkoholt, de azóta elkezdett eljárogatni. Én örültem neki, hogy végre vannak barátai akikkel eljár, nem is mondtam soha hogy ne menjen. Most sem zavarna, ha nem lenne ez a feszültség köztünk. Ráadásul elmondta, hogy érez valamit az egyik nő iránt, ebből a baráti körből. A nőt én is ismerem és sejtettem is, hogy a férjemnek tetszik. Ő nem tud róla, neki is férje van és gyerekei. A férjem elmondása szerint nem is fogja neki elmondani, nem akar az ő házasságába is belerondítani. Ezután a vallomása után ismét azt kérte, próbáljuk meg elengedni a dolgokat és egymással foglalkozni. Nekem érthetően nehezen megy, hiszen fáj, hogy belém nem szerelmes, más nő iránt pedig érzelmeket táplál. Ma ismét azt mondta, hogy nem akarja elveszíteni a gyerekeket, de azt sem akarja, hogy én boldogtalan legyek, így talán az lenne a legjobb ha külön mennénk. Én semmiképp nem akarom, hogy a gyerekek sérüljenek, és egyelőre nem is tudok elköltözni velük. Nem tudom, lehet e úgy együtt élni, hogy közben már nincs közünk egymáshoz. Nem tudom, mit tegyek. Hétvégére foglaltam ismét kettőnknek szállást, de ezek után már azt sem tudom, érdemes e elmennünk. Ő azt mondja nem tudja mit akar, de ha együtt vagyunk úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Egyébként szexinek talál, okosnak gondol (legalábbis ő ezt mondja), valamiért mégsem vagyok már elég neki. Én szeretem őt, és ha érezném, hogy ő is komolyan gondolja és próbálkozik, ismét belé tudnék szeretni. De egyedül már nem megy. Arra is gondoltam, hogy együtt maradunk, de amolyan nyitott házasság módján, megengedem neki, hogy más nőkkel legyen. Csak félek, hogy tudnám kezelni, ahhoz teljesen el kellene engednem. De talán, ha ő is azt látná, hogy én más férfiakkal vagyok, rájönne, hogy nem akar elveszíteni. Párterápiáról hallani sem akar, én pedig már teljesen tanácstalan vagyok. Hogy kezelhetném okosan ezt a helyzetet úgy, hogy nem válunk el rögtön? Köszönettel: N.M.

    • Habis Melinda

      Kedves N.M.!

      Nem javasolnám, hogy úgy éljenek együtt, hogy nincsenek érzelmek(vagy csak bánat és frusztráció) Önök közt. Hiszen mit üzenne ez a szerelemről az utódjaiknak? Ha a különélés mellett döntenek, akkor azt egyértelműen és mielőbb közölni kell a gyermekekkel. Amennyiben szeretné rendbe hozni a dolgokat, mindenképp párterápiás munka megkezdését javaslom. Amennyiben Ő elzárkózik ettől, érdemes finoman megérdeklődnie mitől tart, mi van a háttérben, hogy segíthessen neki leküzdeni az ellenérzéseit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Villő

    Üdv! Az édesanyám és az édesapám pár hónapja váltak el, és máris van új párjuk. Anyám és az új pasija 40-50 évesen a Sziget fesztiválra mennek, és novemberben pedig Prágába mennek repülővel. Én pedig a nagymamámnál fogok poshadni. Szeretnék elfogadóbb lenni velük szemben, de nem tudom mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Villő!

      Nehéz elfogadónak lenni, ha legszívesebben Ön is fesztiválozna, de ezt csak a szülei tehetik meg. Érdemes volna az érzéseiről beszélnie valakivel, aki segít átgondolni, hogyan kerülhetne a céljaihoz közelebb.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R. Monika

    Kedves Doktornő.Parkapcsolati kerdesem lenne.2eve osszejottem egy nalam 7evvel fiatalabb ferfival.mind a ketten elvaltak vagyunk,en egy kisfiut nevelek,o 2kislanyt akiket az anyjuk itthagyott.a gyerekek osszeszoktatasaval nem volt gond kisebb nagyobb sikerrel jol mukodik.ossze is koltoztunk,kb egy het utan miutan osszejottunk.a gyerekek szeretnek ugy erzem elfogadtak.a parom sajnos nagyon szorahajlo,es a kedves anyukaja megtette a magaet,egy evre ra kulonmentunk,mert anyukaja azt mondta hogy keressen maganak mast,mert en szigoru vagyok a gyerekekkel.utana csak megkeresett ujbol es ott folytattuk ahol abbahagytuk,azzal hogy a mamat a hatterbe szoritottuk.ugy erzem a szerelem megvan koztunk,de valami megsem vilagos,es erre sose kapok feleletet .egy eve kaptam egy karikagyurut ugy kerte meg a kezem,hogy akarsz e a felesegem lenni,nem baj ha nem!es ramhuzta a gyurut.utanna azt mondta hogy neki egy karikagyuru nem jelent semmit se.az esku az igen.na most en mar parszor felhoztam az eskuvot.ilyenkor csak a nagy nema csend van.nem ertem ha mar csaladba szeretnenk elni gyerekeket nevelunk,es csak az esku szamit kotesnek,akkor most mi a baj.en 45 vagyok.mennek az eveim,az erom,az idom.elotte 23evig eltem hazassagban ami kihult,elvaltunk.o 8evig elt egy viszonylag rossz,hutlen tars melett.velem 2eve van,de ugy erzem valami koztunk van amitol nem teljes ez az egesz.hiaba kerdezem azt mondja semmi baj nincsen.Doktornő hogy kell lekezelni egy ilyen helyzetet.Elore is koszonom a valaszat.Üdv vajdasagbol

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Szerintem fontos volna megnézni mi az, amit nem tud megfogalmazni sem Ön, sem a párja, s mégis Önök közé áll. Ez azonban csak párterápiás munka segítségével deríthető ki.
      Ha szeretnék, akár közösen is belevághatunk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Kinga

    Kedves Melinda!
    Valahogy soha nem voltam szerencsés a párválasztás/keresés terén. Párkeresés tekintetében már korábban is viszonzatlan érzelmekkel találtam szembe magam, ahol szinte magamat hitegettem azzal, hogy hátha kialakul majd a másik félben is érzelem, de nem így történt. Szinte rajongtam érte és rózsaszínben láttam a világot, és nem pedig tudomásul véve, hogy az illető valójában semmit nem szeretne tőlem. Pedig a környezetem mindig figyelmeztetett erre. 34 éves vagyok, egy olyan jellegű kapcsolatom volt eddig, amit kapcsolatnak nevezhetnénk, bár egyikőnk részéről sem volt meg az a nagybetűs érzelem, inkább az emberi szeretet volt jellemző. Ez másfél évig tartott, miután kimondtuk, hogy ennek így nincs értelme, tartottuk a kapcsolatot, és minden hétvégét együtt töltöttünk, mint régen, de mindketten úgy éreztük, hogy ez addig fog működni amíg az életünkbe nem lép be valaki. Aztán baráti ajánlásra belevetettem magam az internetes társkeresésbe, mert úgy éreztem, hogy már valami mást szeretnék és nem éreztem volna korrektnek vele szemben, ha több vasat tartanék a tűzben, így általam kimondva befejeztük ezt a „barátság extrákkal” dolgot. Ez 3 éve történt. Azóta főleg társkereső oldalakon próbálkozok, mivel szórakozóhelyre nem igazán járok. Nincs olyan barátom, akit igaz barátnak mondanék és megosztanák vele komolyabb lelki terhet. Munkatársakkal szoktam beszélni nagy vonalakban a gondjaimról, de a valós félelmeimet senki nem tudja. Amikor ritkán beülök valahova velük, szinte láthatatlannak érzem magam és nem figyelnek fel rám a férfiak. Nyilván nem minden társkereső szól alkalmi kapcsolatokról, de a tények ezt támasztják alá. Volt közöttük olyan ki nagyon tetszett már az első alkalommal és én úgy érzem viszonylag gyors tempót diktáltam és intenzív voltam, nem véve figyelembe azt, hogy a másik mit és kit is keres valójában. Ezen férfiak többsége pár találkozás után meg is szakította velem a kapcsolatot. Körülbelül 6-7 ilyen jellegű próbálkozásom volt, mind sikertelenül zárult (nem kapcsolattal) és 1 vagy pár találkozás után véget is értek. Egy-egy csalódás után szüneteltettem az internetes ismerkedést, de végül mindig megpróbálom. Általában persze mindenki próbálja felmérni az elején, hogy a másik milyen célból is ismerkedik és ezen férfiak egy része vagy azt mondja, hogy kapcsolatot keres (ami végül nem igaz és még kiderül, hogy kapcsolatban is van), vagy tényként közli, hogy csak alkalmi dolgot) de a vége mindig csalódás lesz. Nem rendelkeztem soha nagy önbizalommal és nem tartom magam szépnek, nem szeretem fotókon nézni magam mert nem tetszem saját magamnak. Mások szerint egy nagyon szép és csinos lány vagyok. Sajnos ezen próbálkozások után csak még rosszabbul érzem magam, hogy nem vagyok elég szép és jó. Ez rányomja a bélyegét a mindennapjaimra, nem találom a boldogságot és a mindennapok értelmét és még jobban zárkózottá válok egy-egy ilyen jellegű csalódás után. Vágyom egy kapcsolatra, ahol nem én szaladok egy férfi érdeklődése után, hanem Ő teszi ezt meg azért, mert én fontos vagyok neki. Az utolsó próbálkozásom döbbentett rá, hogy segítségre van szükségem. Szintén internetes ismerkedés, 7 évvel fiatalabb nálam jelenleg tanul, körülbelül 1-1,5 hónapja ismertem meg. Az elején elmondta, hogy mivel nem látja a jövőjét Ő nem tudja mit is keres most, de próbáljunk meg egy találkozást, ami jól sikerült, tetszettünk egymásnak. Tartottuk a kapcsolatot és újra találkoztunk, ott én úgy éreztem, hogy gyorsan szeretne a lényegre térni a szexualitás terén. Többször beszéltünk napközben, vagy esténként is sokszor telefonon. Majd a következő találkozásnál nála töltöttem az estét. Mondtam neki, hogy tartok tőle, hogy utána Ő is megszakítja a kapcsolatot, mert ez csak erről szól, de állította, hogy nem így lesz. Másnap már a búcsú furcsa volt, mert egy ölelést kaptam tőle csak, amit azzal magyarázott, hogy nem szereti, ha az emberek látnának minket, de nagyon jól érezte magát velem. Aztán ritkultak a beszélgetések, én persze ugyanúgy próbálkoztam, vagy még jobban. Sokszor esténként kikapcsolta a telefonját, másnap annyit mondott, hogy fáradt volt. Így az esti hívások, amik eddig voltak kezdtek elmaradni. Mindig a munkára és fáradtságra hivatkozott. Napközben volt, hogy pár percet beszéltünk telefonon, majd úgy zárta, hogy este hívni fog és biztos. Amiből semmi nem lett, én próbáltam hívni és órákig másik hívásban volt, ami után nem hívott vissza. Sokszor ígérte, hogy hív este és sokat beszélünk, majd a telefont kikapcsolta így nem volt rá mód. Én úgy érzem, hogy más Nő lépett a képbe Nála és ez magyarázza a hosszú telefonokat, de már nem velem, amikor pedig ígértet tesz rá, hogy hív, kikapcsolja végül. Kérem segítsen ezt értelmezni, utat mutatni, hogy mi állhat ennek hátterében, illetve annak a hátterében, hogy nem kellek senkinek.

    Hálás köszönettel:
    Kinga

  • Zsaklin

    Jó napot! Igen, mondtam neki hogy több figyelemre van szükségem. Viszont ő úgy vette le az egészet hogy telhetetlen vagyok. A hétvégéket mindig együtt töltjük és sok programot csinálunk. Azt mondta mindig ugy tervez hogy nekem jó legyen, fontos vagyok neki.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsalkin!

      Javaslom, hogy kezdjenek párterápiás munkába, hogy jobban megértsék egymás szempontjait és a kapcsolatuk kölcsönösen kielégítő legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. annabella

    Üdv! Édesanyám teljesen kikészít idegileg. Állandóan veszekszik velem, lelkileg terrorizál hogy én milyen rossz lánya vagyok stb…. persze nem így van állandóan törődök vele. Ha visszaszólok csak mégrosszabb . Így csak tűrök és tűrök de már nem bírom a gyomrom is fáj depressziós vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Magára mégsem hagyhatom mert senkije nincs. Meg nem is tudnám. De teljesen kikészülök. Nem bírom már ezt lelkileg. 4hónapos babámmal vagyok most gyeden de semmi örömöm nincs benne mert állandóan csak amiatt idegeskedek, hogy min fog veszekedni az anyám. Állandóan jön és veszekszik de nem mondhatom hogy ne jöjjön mégis csak az anyám. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Annabella!

      Mielőbb önismereti munka megkezdését javaslom, ami segít annak megértésében, hogy miért viselkedik ilyen bántón Önnel az anyja, mit lehet tenni azért, hogy a viszonyuk javuljon. Ahogy írta, ez a saját egészsége és a gyermekével való kapcsolat miatt is fontos és sürgős. Amennyiben igényli, magán keretek közt is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien V.

    Kedves doktornő!
    A szüleimmel való kapcsolatom elég rossz és egyre rosszabb így,hogy 18 és fél éves vagyok.A magatartásommal szerintem nincs gond,segítek a házimunkában,nem járok el bulizni sem annyira,nem iszom és nem dohányzom.Van egy barátom akivel 7 hónapja vagyunk együtt és már sokszor találkoztak vele és kedvelik.Párszor már felvetettem azt a kérdést,hogy hagy aludjak a páromnál.Erről hallani sem szerettek volna,mindig valamilyen kifogásokkal és “majd később megbeszéljük” dologgal álltak elő.Beszélni így már semmi kedvem velük erről,hogy ilyen válaszokat adnak.Így már a bizalmamat is kezdik elveszíteni és minnél jobban löknek el maguktól.Ő már aludt egyszer itt nálunk,de nem egy ágyban és én is voltam már vele és a családjával nyaralni több napra.Azzal is tisztában vannak,hogy már nem vagyok szűz.Szeretném megértetni velük,hogy együtt szeretnénk aludni a párommal és hogy elfogadják a tényt,hogy nem vagyok már baba!
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Megértem, hogy szeretne többet együtt lenni a párjával, felvállalni az együtt alvást is. Érdemes volna megtudni, mitől féltik annyira a szülei, ők hogyan élték meg ezt az időszakot a saját életükben. Javaslom, hogy beszélgessen velük erről, s ha jobban megismerik a párját, talán rájönnek, hogy nincs értelme a tiltásoknak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz Ágnes

    Kedves Melinda!
    Egy 4.5 éves kisfiút anyukája vagyok, kérdésem gyermekem viselkedésével van összefüggésben. A fő téma a nemiszerv irritálása és a gyermeki szexuális túlfűtöttség. Tisztában vagyok maga a tevékenység nélkülözhetetlen szerepével illetve hogy ez része a gyermekek egészséges szexuális fejlődésének, de meglátásom szerint kisfiam rettentően sok időt tölt ezen tevékenységgel, amely egy otthon töltött nap jelentős részét kitölti. Amikor szeretne valamit, vagy valamiért zavarban van, mese nézése közben…..
    Egészen addig a pillanatig nem voltak evvel kapcsolatban aggályaim,( alkalmanként figyelmeztetjük, hogy ne fogdossa annyit) amíg más szituációkat nem tapasztaltam. Az utóbbi időben megrögzött módon reagál a női fenékre. Megjegyzéseket tesz maga a testrészre, ha fürdőruhában lát strandolás közben valakit. Állítása szerint álmában is szerepet kapott már ez a vonzalom, miszerint az álmodta, hogy egy néninek fogdosta a fenekét amelybe bele is harapott. Illetve többszörösen feltűnt, hogy szándékosan úgy próbál nem csak engem ( nagymamáját, hugomat) átölelni és megszeretgetni, vagy spontán elsétálni mellettünk, hogy érintse a szóban forgó testrészt.
    Nem értem mi vezetett ehhez a dolgokhoz gyermekemnél, hiszen apukája sem csinál ilyen, vagy ehez hasonló dolgokat, a gyermek jelenlétében, látni hasonló tevékenységet ( fenékre csapás) véletlenszerűen egyszer-kétszer látott. Nemtudom, hogy kell -e evvel foglalkoznunk, vagy ez is része maga a gyermekkori szexuális viselkedéseknek. Esetleg valamilyen érzelmi válság közepén lehetünk jelenleg.!?
    Válaszát köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Elképzelhetőnek tartom, hogy van valami a tünet hátterében, de gyermekpszichológusi vizsgálat szükséges ahhoz hogy kiderüljön, pontosan mi. Az ilyen korú gyermek érdeklődése természetes a teste iránt, de amennyiben ez túlzott mértéket ölt, azt érdemes jelzésként értelmeznünk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Forlise

    Sose gondoltam, hogy használni fogom ezt a felületet, de úgy látszik, hogy kíváncsi vagyok a véleményére. Felnőtt férfi vagyok és van egy lány, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást, és azóta is közös baráti társaságba járunk, újabban sokkal több időt töltöttünk együtt. Mindkettőnknek volt több párkapcsolata az elmúlt években, amik befuccsoltak, neki már több mint féléve, nekem kb. 3 hónapja volt az utolsó.

    Bevallom, hogy azért szakítottam a korábbi barátnőmmel, mert az egyik barátom, aki bizalmasabb kapcsolatban van vele azt mondta, hogy tetszek neki és egy másik közös ismerősömtől pedig azt hallottam, hogy azért nem jött egy-két közös programra, mert a korábbi barátnőm is ott volt.

    Aztán a magam módján elkezdtem óvatosan közeledni, hogy azért a haverságot se rontsam el. Heti vagy néha napi rendszerességgel kezdtük telefonon beszélgetni, chatelni és legalább heti egyszer személyesen is összefutottunk, de inkább társaságban. A gond, hogy nem léptem határozottabban abból fakadt, hogy úgy éreztem, hogy 90 %-ban én keresem, mivel mindig én hívtam, és egy-két alkalmat leszámítva én indítottam a beszélgetést is a chaten.

    Nagyobb társaságban néha érzem a figyelmét, de néha elbizonytalanodok. Mikor kettesben vagyunk, akkor folyamatosan csillog a szeme, mosolyog és nevet, még akkor is, ha nem mondok semmi poénosat. 1-2 hónapja volt egy alkalom, hogy találkoztunk, s azelőtt sosem éreztem olyat, de többször megérintette a vállamat csak úgy, és többször tett pozitív megjegyzést rám, csak akkor pont el voltam bizonytalanodva, hogy mégis közeledjek-e felé vagy ne. Telefonon, mikor beszélünk, sokszor úgy érzem, hogy nem akarja letenni, de amiért elbizonytalanodtam, hogy sokszor megbeszélünk valamit és elfelejt szólni, hogy nem tud jönni vagy éppen sok programot lemond, plusz, hogy mindig én keresem, illetve sokszor felajánlom a segítségemet, de nem fogadja el. Mondjuk az elmúlt időszakban tényleg sok fontos és stresszes dolga volt, plusz depressziós is volt és önbizalomhiánnyal is küszködött, ezt személyesen is láttam és tudom biztosan, de ha valaki tetszik, akkor az az első, nem? Jó, mondjuk én se nagyon mutattam ki, hogy másképp nézek rá, mint egy barátra azon felül, hogy többet kerestem.

    Az elmúlt hetekben személyesen nem találkoztunk, mert elutaztam és bevallom, hogy nem nagyon kerestem, mert gondoltam megnézem, hogy mi történik, ha nem érdeklődök felőle és tudom, hogy rossz kedve volt, de nem tudom, hogy mi miatt is, pedig a stresszesebb időszakának közben vége lett. Talán egy másik férfi, mivel mostanában aktívabb chaten? Igazából általában minden férfi odavan érte.

    Büszke ember vagyok, uh egyelőre nem tudom, hogy mit lépjek, mert a haveri kapcsolatunkat se akarom tönkretenni, mert nagyon régóta ismerjük egymást, de közben meg nagyon tetszik.

    Mi a véleménye? Ha tényleg tetszem vagy már csak tetszettem neki, akkor miért nekem kellett szinte mindig keresni? Úgy gondolom, hogy esetleg csak tartalék voltam, amíg nem talál jobbat? Szóval nem értem.

    • Habis Melinda

      Kedves Forlise!

      Örülök, hogy kipróbálta ezt a felületet!

      Levele alapján azt gondolom, érdemes magabiztosabban, egyértelműbben kimutatnia az érzéseit, főleg, ha tudja hogy ez a lány önbizalomhiánnyal küzd, vagy éppen nehéz időszakon megy át. Talán nem meri viszonozni az Ön kedvességét, mert eleve szorongóbb természet, több időre és apró gesztusra van szüksége ahhoz, hogy elengedje magát. Szóval ha valóban érdekli ez a nő, akkor javaslom, hogy keresse és kezdeményezzen. Amennyiben nem, akkor nyugodtan bízza a szerencsére és a hölgyre a dolgok folyását.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktoria K.

    Üdvözlöm! 21 éves lány vagyok, 4,5 éve vagyunk együtt a párommal. Körülbelül 4 éve szedek fogamzásgátlót. A kapcsolatunk elején minden rendben volt. Csaknem 1 éve vettem észre, hogy egyáltalán nem kívánom a szexet. Talán ha havonta egyszer… A páromat nagyon szeretem, nemtudom mi lehet a probléma. Semmi izgalmat nem vált ki belőlem az előjáték sem. Engem ez nem zavar, de a páromat igen, és nagyon félek, hogy ezért másnál fogja a vágyait kiélni.
    Ez lehet esetleg aszexualitás is?

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem érdemes aszexualitásra gondolni, hiszen korábban érdeklődött a szex iránt, a kapcsolatuk elején ez működött Önök között. Éppen ezért érdemes volna párterápiás munka segítségével megérteni, mi változott, hogyan csempészkető vissza az izgalom és az erotika az életükbe úgy, hogy az Önnek is jó legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Csaba

    Az volna a kérdésem hogy a feleségem folyton féltékenyekedik és vádaskodik meg mindig szidja a családom de olyan hogy napi 24 óra ha otthon vagyok eszt teszi. És üt karon háton meg ahol ér fenyegetőzik hogy így úgy el visszi a két gyereket. Én dolgozom még mindig én fürdetem a gyerekeket meg én főzök mindig. Én imádom a gyerekeimet öt is szeretem de már eszt nem bírom amit csinál nem lehet vele beszélni, féltem a gyerekeimet mellette vannak sokszor. Tegnap úgy veszekedet csapkodot hogy rá csaptam a kezére mert már fájt hogy üt és szid. És ezért mert rá csaptam a kezére és tanú is van hogy csak a kezére már fel jelentett hogy agyon vertem öt és a gyerekeket. Én válnék de ő nem akkar és a gyerekeket nem hagyom mert én neveltem őket gondozta őket ő csak szidja meg volt hogy kezet emelt a kislányra.

    • Habis Melinda

      Kedves Csaba!

      Levele alapján valószínűnek tartom, hogy ez egy bántalmazó kapcsolat, amiből jobb mielőbb elmenekülni (s nem megvárni, míg verekedésig fajulnak a dolgok). A gyermekekkel való kapcsolatot azonban fontos ápolnia továbbra is, hiszen szükségük van az Önnel való rendszeres kapcsolattartásra. A gyermekkel kapcsolatos erőszak miatt a gyermekvédelem bevonására is szükség lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Anita

    Jó napot! 38éves vagyok párom 32 éves kb másfél éve költöztünk össze. 8honapja kiderult hogy a párom biszexuális erre különben ő vezetett rá hogy meg tudjam. Azóta volt is szexuális élményei férfival. Szeretem őt és ő is engem de én így nem tudok élni vele és rettentően szenvedek ez és a tudatlanság miadt hogy meg fog ő változni valaha? Vagy ez már így marad és ő soha nem fog már hetero normális életet élni. Kérem segítsen ön hogy lássa mit gondol erről fog ő változni? Már nem bírom szenvedek lelkileg fájdalmasan ettől az állapottól amiben élek. Válaszát előre is köszönöm. Üdv :Betti.

    • Habis Melinda

      Kedves Betti!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes párterápiás munkát kezdeniük, ennek segítségével megérteni az Ön fájdalmát, kétségeit és persze a párja biszexualitását. Megvizsgálni ennek hatását az Önök közti kapcsolatra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Artúr Cs.

    Tisztelt Doktornő!
    A volt kapcsolatomról van szó a 21 éves
    volt barátnőm szakított velem masfél hete, én ez idő tartam alatt csak igyekeztem helyre hozni a kapcsolatunkat, hívtam, írtam kérdezősködtem utána, személyesn be mentem, hozzá a munkahelyére de egyre rosszabb lett a helyzet mivel eljutott odáig, hogy azt mondja, hogy utál, bánja hogy megismert és nem szeret már ez volt most Pénteken de előtte kedden azt mondta, hogy szeret még de nem tudja, hogy szerelmes e még…?
    A szakítás oka pedig sok pici dolog sokra ment nála ami az én természetemből eredt mivel meg szerettem volna változtatni, kisajátítani ezekből adódóan besokalt és határozottan mondja és kitart amelett hogy ő velem végleg befejezte majdnem 5 hónap után…
    Pénteken beszéltem vele utoljára személyesen és messengeren a délutáni órákban.

    Mit tudok kezdeni ezzel a helyzettel Doktornő mivel nagyon szerelmes vagyok még és azt érzem, hogy őt meg az indulatai vezérelik?

    Válaszát köszönöm előre is Doktornő!

    • Habis Melinda

      Kedves Artúr!

      Javaslom, hogy önismereti munkával gondolja át, milyen tényezők vezettek a szakításukhoz, mi volt ebben az Ön szerepe. Ezt egyéni vagy csoportos formában lehet hatékonyan megtenni, s sokat segít abban hogy a nehézségekből tanuljunk. Lehetővé teheti, hogy újra kezdjék (amennyiben a lány is akarja), vagy továbblépjen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna 72

    Kedves Melinda!
    Régen már írtam,hogy beleszerettem egy férfiba..(egy helyen dolgozunk) kért tőlem emaileket…hogy képzelem el stb..majd hol belépett az emailbe hol nem..volt naponta többszőr….Van,hogy kéri h mutassak képet..van h menekül…nem akar elvileg semmi h történjen közöttünk…3 éve ez megy…tegnap kicsit közel engedett magához,ahhoz képest h 2 hete mondta h felejtsem el…most először értem hozzá…oda is..és nem lökte el a kezem…szoknyába voltam megnézte…de semmi tovább….ma bíztam benne,hogy tovább folytatódik…de ma már mondta h nem…miért csinálja ezt? Miért lök el magától?Vagy miért húzz vissza?úgy érzem fél kettesben lenni velem…de van mikor ő keresi a helyzetet h a szex szóba kerüljön(persze van családja,tudom nem szép dolog,de valami van a levegőben) Mit tegyek? Nem tudom hova tenni a dolgokat.Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem csak az a kérdés hogy Ő miért csinálja, hanem az is, hogy Ön miért reménykedik és próbálkozik ilyen kitartóan 3 éve. Javaslom, hogy olvassa el a kötődéssel kapcsolatos cikkeimet, mert szorosan kapcsolódnak ehhez a problémához.

      https://www.onlinepszichologus.net/blog/futo-romanc-vagy-tartos-kapcsolat-min-mulik
      https://www.onlinepszichologus.net/blog/hogyan-valasszunk-hozzank-illo-partnert
      Van egy teszt is, amiből megtudhatja, hogy Önre milyen kötődési stílus jellemző: Kötődési stílus kérdőív

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Kedves Doktor nő! Igen 3 éve kötődöm.Nem tudok róla lemondani,megörülök érte és amikor halvány reményt add akkor ismét reménykedem.Peldául ismét olvassa az üzeneteket a közös oldalon.Kb 3 het meg kérte ,hogy töröljem.Úgy érzem ő is akar engem csak visszatartja a család,amibe még se boldog.Ha meg még se akar engem? Akkor miért olvass reggel, éjjel..miért közelít aztán ellök…

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Ez a helyzet nagyon nehéz lehet Önnek, bizonyára sokat szenved már 3 éve emiatt. Érdemes volna önismereti munkával átgondolni, honnan ismerős mindez, mit lehet tenni a kellemetlen érzések feloldásáért. Ha igényli, négyszemközti keretek között szívesen segítek átgondolni ezeket.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdező

    Kedves doktornő!

    Sok emberi kapcsolatot láttam , jókat rosszakat, helyzeteket, akik tényleg szeretnék és akik azt mondják a masiknak. Közel 30 éves vagyok, a munkám, karrierem, tanulmányaim és családom részesítették előnyben. A magán életemben nem voltam annyira sikeres valahogy nem volt/voltak az igaziak számomra. Ezàltal szerelmes sem voltam. De most még történt. És szerintem nem tudom kezelni. Más a család által vagy barátok kollégák mindenki által való szeretet ( amiből valahogy igazán én nem éreztem,de tudom hogy szeretnék,de valahogy én mégsem éreztem). Viszont most Ő , tényleg mindenben a legjobb amit elképzeltem életemben,hogy egy igazi egy aki mindenben. Ahogy megölel, megcsókolta a homlokom, a szám ahogy beszél ahogy érzem magam mellette, aki vagyok mellette, a beszelgeteseink minden szinte hibátlan.. Szinte megáll a levegő ha együtt vagyunk. Igaz kicsit göröngyös az utunk eddig,de végül kitartottunk. Annyira szeretem, nem tudok enni, aludni, koncentrálni, állandóan ő jár a fejemben, de ha nem együtt vagyunk akkor még ,,rosszabb,,. És ami igazság szerint nem tetszik amiért írtam önnek, az hogy ha nem együtt vagyunk szinte nem is keres. Mintha elvesztem önmagam, nem tudom kezelni. Annyira új ,nem tudom ,hogy nyugtassam le valamelyest e érzést. bízom benne, és bennünk. Ha írok vissza ír, kérdezi hogy vagyok ,de van hogy választ sem várja meg. Van hogy írja szeret és hiányzok máskor meg egy szívet sem küld. És beszéltünk róla, hogy nekem ez igazán fontos hogy érezzem. Ne csak ha együtt vágyunk. Ha nem vágyunk együtt szinte mintha nem lennél, úgy valahol neha mint egy ,,havernak,,. És most igazán fontos pont előtt állunk. És ezzel annyira kétségeket kelt bennem, hogy ő hogy is érez?! Nyilván én tudom és teszek érte/ értünk. Alig van ideje mondván annyit dolgozik, én ezt el is hiszem, de öt perc hogy érdemben tudjuk beszélni, nem olyan nagy dolog, ha érdekelné tényleg hogy vagyok. Vagy csak ápolnà és együtt építenénk a kapcsolatot. Nem régóta vagyunk együtt és ebben volt már nehézség. ( Külső tényezők) talán én ,,vakultam,, meg mert ő volt az első aki eljutott ilyen szintre nálam ? Talán nem látom a valóságot? Talán annyira ,,ragaszkodok,, ehhez az erzeshez amit kivált belőlem és aki vagyok mellette.
    Kedves doktornő bízom benne tud választ adni esetleg tanácsot. Sokat olvasok emberi kapcsolatokról, helyzet kezelés de nyilván más amit érez az ember. Ellentmegy az elmével, talán legyek türelmesebb. Hogyan tudnék vele erről beszélni,hogy miért tesz így ( kérdeztem mindig van válasz) . Tudtom ,hogy szeret. De nem mutatja,csak ha együtt vagyunk. Azaz akkor érzem. És tényleg beszéltünk már róla. De lehet nem nyílt ki, vagy nem tudja kimutatni. Nem tudom, de ezzel összezava. Nem tudom mit tegyek. Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerelmesnek lenni fantasztikus és megterhelő érzés is egyben. Érdemes a negatív érzésekről önismereti munkával elgondolkodni. Mit érez pontosan fenyegetésnek? Miből érezné azt, hogy szereti Önt a párja?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Regina Laura

    Üdvözlöm!
    Mar 11 napja hogy ki lepett a parom az életemből.
    2,5evig voltunk együtt. Nagy szerelemnek indult majd az ido elorehaladraval jöttek a viták. Sokszor megbeszeltuk es ugy indnultunk neki h javitunk rajta, de valamelyikunk mindig vissza esett. Aztan ujbol megbeszeltunk. Lenyegeben mindig egymáson vezettunl le mindent. Egyszer mar szakitottunk 1hetig tartott. De kozbe beszelgettunk. Akkor azt mondta szeret meg es szeretne h baratok maradjunk. De nem birtuk sokaig egymas nélkül. Tiszta lappal indultunk ujbol. Megbeszeltuk mit kene maskent csinalni. Majd sajnos 2hónapra ra történt egy kis gond ami miatt idegesebb voltam sokszor mint kellett volna. Hormon problemaim miatt 2hónapon keresztul vereztem. Sokszor ideges voltam es rajta csattan. Sokszir hisztis voltam es ugy beszeltem ahogy nem kellett volna. Majd 10napja kozolte hogy mar nem szerelmes. Szeret es ragaszkodik hozzam de mae nem szerelmes ugy. Azt modnta tolem fugg h igy folytatni akarom e mert o igen. Mert meg visszq hozhato ez az erzes ha egyikünknel meg nagyobb a szerelem. En persze sirtam neki hogy ezt miert most mondja, pedig mar egs hete erezte. Es mondtam neki igy h nem erzel szerelmet mi van ha jon valaki akiert majd ott hagysz hogy ateld ujra. Azt mondta miert ezt kell az egeszbol ki hozni. nem mondta el idobe. Majd aznap meg el mentunk cukrázdaba, de érezhető volt a feszultseg mind kettonk reszerol. Delutan haza ment meg ugy koszontunk el egymastol hogy szeretlek. Majd másnap ugy jott vissza az apjatol (akivel egyebkent mindent megbeszel, es ugy lattam hogy befolyasolja sokszor)
    Hogy gondolkozott es neki igy nem fog menni. Hogy en szerelmes vagyok o meg mar nem. Nem akar hitegetni. Besokalt. Lepjek tovabb es ne sirjak erte mert nem eri meg. Aztan elment. Azota egyszer beszeltunk hogy valamelsik nap tiszta fejjel at kene beszelni a dolgokat hogy tovabb tudjak lepni normalisan. Azt mondta rendben majd talalunk ra alkalmat. Azt mondta neha beszelni akar mert tudni szeretne mi van velem. De azota nem keres. Ugy nezem el van nélkülem. Egyszeruen olyan hirtelen ert ez az egesz
    Vegleg lepjek tovabb rajta? Ne remenykedjek hogy meg gondolhatja magát? Lehet csqk besokkalt? Nagyon szeretem meg

    • Habis Melinda

      Kedves Regina Laura!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen szereti még a párját, s szíve szerint újra kezdené vele. Szerintem is fontos átgondolnia, mi miért történt a kapcsolatukban, s mit lehet tenni hogy legközelebb máshogyan alakuljon. Ha egymáson vezetik le a feszültséget, az előbb-utóbb a kapcsolat rovására megy, ezért érdemes más feszültséglevezetési stratégiákat elsajátítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Betti

    Jo napot!
    Szedtem a scippat 3evig de Abba hagytam a terhesseg miatt és halistennek nem is voltak panikrohamaim csak vagy. 3szor
    De most rosszabbodott miutan megszultem voltam orvoshoz és pszihiatria javasolt ujra… Az lenne a kerdesem ugyan ugy lehetne szednem a scippat? Akkor ha ujra szednem megint Jok ereznem magam elmulnanak ezek a panik rohamok?

    • Habis Melinda

      Kedves Betti!

      A gyógyszeres kezelés a pánik tüneteket kezeli, de a hosszú távú megoldást a pszichoterápiás munka adná meg. Ennek segítségével megérthető, milyen tényezők járulnak hozzá a rosszullétekhez és ezek kiiktatásával megszűnhet a betegség. Ha igényli, hogy segítsek ebben négyszemközti keretek között, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsaklin

    Jó napot! A párommal több mint 3 éve együtt vagyunk. Érzem hogy szeret, törődik velem. Hétvégén mindig programokat csinálunk. Viszont hétköznap este találkozunk csak, munka után . Akkor alig figyel rám, folyamatosan közösségi oldalon tölti az idejét és a kollégáival van elfoglalva. Megértem hogy nincs ideje napközben hireket /információkat nézegetni. Viszont a kollégáival(barátok is) együtt van. Nem értem miert nem tudja lezárni a napot velük mikor minimum 8 órát együtt töltenek, nevetnek, beszélgetnek. Ha átjön akkor miért nem teszi le a telefont és koncentrál rám. Tudom hogy fáradt, nem kérek tőle semmi mást, csak szeretném ha foglalkozna velem is. Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsaklin!

      Mondta már a párjának, hogy erre vágyik? Hogy fontos volna Önnek, hogy hét közben is tartalmasabbak legyenek az együtt töltött percek. Ha igen, hogyan reagált rá?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitty

    Mit tegyek? Döntésképtelennek érzem magam. Jelenlegi barátommal 5 éve vagyunk együtt, együtt is élünk külföldön. 2 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, akivel azóta nap mint nap beszélek. Ő egy másik országban él. Nincsenek tabutémák közöttünk, ugyanúgy beszélünk az intimitásról, mint az időjárásról. Szerelmes belém, és azt hiszem én is belé, mert képtelen vagyok kiverni a fejemből, ha esetleg összeveszünk. Tudom, hogy helytelen a jelenlegi barátommal szemben. Úgy érzem mégis, hogy képtelen vagyok elveszíteni bármelyiküket is. Próbáltam mérlegelni, de nem billen egyik oldalra sem a mérleg. Amikor elhatározom, hogy kitartok egyikük mellett, mindig jön valami, és újra és újra csak agyalok rajta. A segítségét szeretném kérni, mit tegyek?
    Előre is köszönöm válaszát: Kitty!

    • Habis Melinda

      Kedves Kitty!

      Ezt a döntést nem érdemes elkapkodni, mielőtt meghozná érdemes pár önismereti kérdést átgondolnia. Mi volt az, ami hiányzott a kapcsolatából, amikor ismerkedni kezdett? Hogyan próbált meg erről beszélni a partnerével? Mi az, amit a másik fiúhoz vonzza ilyen erősen? Önismereti csoport, vagy pszichológussal négyszemközti helyzet jelentősen javítja ennek eredményességét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Antónia

    Édesanyámmal és az ő felőli rokonsággal nem tartom a kapcsolatot. Anyukámnak van egy féltestvére aki 4 évvel idősebb mint én (én 18 vagyok). Szóval februárban felvettem a kapcsolatot a nagybátyámmal és nem tudunk rokonként tekinteni egymásra és most kapcsolatban vagyunk, titokban, úgy hogy a családunk nem tudja, mert ha kiderülne akkor abból nagyon baj lehetne. De viszont mi nem akarunk titokban együtt lenni, és nem tudjunk hogyan kéne kezelni a helyzetet. Hogyan mondjuk el a családunknak és mennyi lehet az esélyünk hogy együtt maradhassunk?

    • Habis Melinda

      Kedves Antónia!

      Szerintem ezt a kérdést alaposa át kellene gondolni, ami nem lehetséges levélben. Javaslom, hogy keressen fel a pszichológust személyesen, akár én is szívesen a rendelkezésére állok időpontfoglalás után.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Anikó

    Kedves Doktornő!
    Többször rajta kaptam a párom, heti rendszeressèggel, hogy anya-fia pornót nèz.
    Megkèrdeztem tőle, hogy mièrt nèzi valamint mièrt pont ezt a kategóriát.
    Meg szeretett volna nyugtatni, hogy nincs jelentősège, csak a milfekre gerjed.
    De engem mègis aggaszt ez a dolog!

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Meg tudja fogalmazni, hogy mi aggasztja Önt pontosan? A nemi életüket milyennek érzi?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Valaki

    Jonapot!
    Nem is tudom hol kezdjem. Van egy baratom es vele mar egy eve vagyok egyutt az elejen a szuleim elleneztek hogy vele legyek. De anyukam mar megkedvelte es mar ugymond sokat beszelunk anyukammal is arrol hogy osszekoltoznek a parommal. Azt hogy osszekoltozzunk azt engedig. De pl azt hogy az elkovetkezendo idoben elmennyunk nyaralni erre kivannak akadva. Pedig nekem azt mondta apukam hogy semmi problema a parommal csak szeretne ha lenne eretsegim meg jo munkam. Hozzateszem most fogok eretsegizni. Most hogy a kivansaguk teljesul megvalamit kifognak talalni hogy miert nem lehetek a parommal. Hogy tudnam elerni hogy bizzanak bennunk? Anyukam allandoan arra van kiakadva hogy fel hogy terhes leszek. En mar arra is gondoltam hogy elmegyek es irok fel tablettat hatha az megynyuktatja oket. Tegyem azt hogy a nyaralasra csak ugy elmegyek?
    Mit tegyek hogy ne legyenek ennyire maradiak es lehessen eletem? Ugy erzem magam mint egy bortonbe. Mar mindenen gondolkoztam…. lehet az lenne a megoldas hogy vegeznek magammal…..

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Öngyilkossági gondolatok esetén hívja mielőbb a 116-123-as telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Mit tegyek senki nem szeret és ez már gyermek köröm óta így van de most el döntöttem nem fogok többet meg szólalni és így nekik sem kel meg erőltetniük magukat

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy keressen pszichológusi segítséget, akivel a közös munka során átgondolható, miből érzi, hogy senki sem szereti, mire volna szüksége valójában. Ha tudjuk magunkról ezeket, akkor megkapni is könnyebb a számunkra megfelelő törődést.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Zsanett

    Jó estét. Nem tudom mi tevő legyek,mély ponton vagyok nagyon is. Angliaban éltünk jött egy telefon 1 hónappal ezelőtt hogy elvesztettem szeretett Édesapamat, erre haza költöztünk hiányzott a család. Most pedig kiderult hogy nagy mamám súlyos beteg, leált a veséje talán órái napjai vannak hátra. És most természetesen mivel költözés volt, új munka hely esetleg új szakma, és most kezdtem el a jogsit is. Úgy érzem nem birom tovább, folyamatosan gyomor idegem van.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsanett!

      Javasolt lenne mielőbb lelki támogatást kérnie pszichológustól, négyszemközti keretek között. Fontos kimondania és átgondolnia azt, ami nehéz és mi fáj, hogy könnyebb legyen.Ha igényli, szívesen állok rendelkezésére magán keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Maria

    Kedves Doktorno!
    26 eves vagyok. A problemam elegge osszetett, es talan bonyolult is. Az eletem mar 3 eves korom ota rosszul alakul. Azota nem ereztem egy biztos pontot sem az eletemben. Nem atlagos problemak, es nem atlagos fogjuk ra gyermekkor kezdodott el. A sajat csaladom kirekesztett, amitol kisebbsegi erzesem is lett. Sokaig nem tudtam elfogadni onmagam sem e miatt. A mai napig kuzdok ezzel. 11 eves korom ota nagyon sok muteten estem at, amelyektol szorongasos panikbetegseg is kialakult nalam. Gyogyszereket irtak fel(Xanaxot), de egy ido utan mar nem birtam szedni, es feltem a fuggosegtol. Ez 19 eves koromban tortent, mert olyan allapotba kerultem, hogy ket mento jott ertem. A sok mutet miatt az iskolat sem sikerult befejeznem. Ha vizsgakig eljutottam, addigra mindig mar mutottek, es honapokig fel sem allhattam. Parkapcsolati teren sem alltam, es a mai napig nem allok a helyzet magaslatan. Hat evvel ezelott sajnos ongyilkossagi kiserletem is volt. Arrol nem sok emlekem van, csak, hogy korhazban ebredtem. A szuleimmel problemam olyan teren nincs, hogy ne probaltak volna segiteni, de mivel nem beszelek, igy mindig probaltak mas dolgokkal segiteni. Ettol fuggetlenul eleg sok szemelyes dolog miatt haragszom rajuk, es jelenleg ott tartok, hogy apukammal sem igen beszelek, pedig egy alberletben lakunk, mivel a lakasunkat is arveresre bocsajtotta a bank, pedig fizettuk. Ok technikai hibanak tekintettek, nekunk viszont tonkre tettek az egyebkent sem zokkenomentes eletunket. Mellettunk volt, de igazan sosem ereztem, hogy mi lennenk az elsok szamara. Inkabb csak egy vallalt felelosseg vagyok. A gyermekkorom sem volt atlagos. Sok nehezseg volt, es En igyekeztem felnottek modjara kezelni a problemakat, megha masnak is ereztem magam ezek miatt a tarsaimtol, akik szinten kirekesztettek. Nem igazan mondanam, hogy legalabb csak hasonlo lett volna a tarsaimehoz. Felkerestem mar orvosokat, de egyik sem segitett. Csak megtobb gyogyszert adtak, amiktol csak rosszul voltam, fizikalisan is. Jelenleg ugy erzem senki sem veszi igazan komolyan a problemankat. Azt mondjak igen, de valamiert ugy erzem nem felnottek modjara kezelik. Talan En latom teljesen mashogyan a dolgokat, mint ok. Jelenleg minden osszeomlott korulottem. A kornyezetemben is, es belul is. A fizikalis betegsegembol kifolyolag nem hogy azzal foglalkozni nem tudok, amivel szeretnek, de sokszor meg dolgozni sem. Ugy erzem ez nem En vagyok, egyedul vagyok, es talan kiszolgaltatott, es igazan senki sem ert meg. Tanacsot szeretnek kerni, mert nem szeretnek gyogyszerfuggove valni, de ezt az allapotot sem birom elviselni. Igyekszem eros lenni, de a belso gondjaim nem szunnek. Egyaltalan nem. Arra gondoltam, esetleg Onnek van valami otlete szamomra, vagy olyan meglatasa, amit talan En erzek rosszul, vagy En kepzelem magamba.(Legalabb is ebben remenykedem) Elore is koszonom!

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb szakszerű pszichés támogatást kérnie. A gyógyszerszedés mellett pszichoterápiás munkába is belekezdenie. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Edit

    T.Doktornő,köszönöm eddigi válaszait.A férfi akihez erős vonzalom fűz,és ő is ugyanígy érez,nem élünk együtt,valami miatt.Amikor beszélgetünk,időnként nem mer rám nézni,inkább lesüti a szemét.Afélelme talán attól van,hogy nem akar még inkább kötődni hozzám?Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Edit!

      Elképzelhetőnek tartom ezt a magyarázatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • nev nelkul

    Mit tegyek ha mindenki azzal van , hogy budos vagyok es osszefogtak ellenem, mivel megbeszeltek hogy nem szeretnek es milyen vaganyul budos vagyok , minden szavukba beleteszik hogy tetszik vagy nem , vagany es hasonlok, segitseget elore is koszonom, mert nagyon eldurvult a helyzet es mar nem igazan birom tovabb. koszonom..

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb szakszerű pszichés támogatást kérnie. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál ilyen lehetőséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anett Sz.

    Kedves Doktor nő! 23 éves dolgozó nő vagyok . A párom most fog diplomázni és ha neki is sikerül jó munkahelyet találni össze költözünk. De addig is anyukámmal és öcsémmel kell élnem. Akik sem aludni sem pihenni nem hagynak. Uralkodni akarnak rajtam és a pénzemen is. Úgy, hogy közben vagy olyan ételt készítenek itthonra amire vagy érzékeny vagyok vagy annyira nem szeretem, hogy az illatától is rosszul vagyok. Tehát arra is külön költenem kell. (de egyébként minden költsége be szállok számlák, étel, tisztítószer stb) A lakás úgy néz ki az esetek 80%ban mint egy dzsungel. De nem tudok én főzni minden nap és én takarítani mert dolgoznom is kell. Se nem én megvásárolni mindent mert sajnos nem vagyok milliomos. És már nem csak itthon vagyok idegroncs hanem folyamatosan akárhol vagyok. Hogyan tudnám le győzni ezt?

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkát, hogy vagy ki tudjon mielőbb törni ebből a megterhelő közegből, vagy jobban viselje a nap mint nap Önt érő frusztrációkat. Tb alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Krisztina Izabella

    Arról lenne szó, hogy nem tudom mit tegyeke de hiszem van megoldás. Megcsaltam a baratomat most egy hete mikor most egy hete is szakított velem. Eleinte nem mondta el miért szakit es utana 3 napra mondta el mivel vádol, avval hogy meg csaltam őtet. Sajnos igen igaz meg csaltam es tegnapig tagadtam, meg tegnap nem cikeket olvasgattam es az lett a legjobb döntés, hogy el mondjam az igazat. Sajnos nem örült, dühös volt de közben eléggé szomorú is és csalódott. Nem tudom mit tegyek, hogy ujra együtt legyünk. En tényleg szeretem es tényleg együtt akarok ujra lenni vele. Ha nem lenne igy es magamat ismerve, mar fel adnám es keresnek mast. De nem. Az illető szemelyel akivel meg csaltam avval meg szakitottam minden kapcsolatot. És a baratom az transznemű személy es meg nincs meg mutve vagyis meg nemileg lany. Szeretném, ha segitene hiszen mindenre van megoldás. Es szerintem es gondolom en mindenki érdemel egy második esélyt mert ez volt az első es utolsó esett, hogy meg csaltam.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina Izabella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes átgondolni, mi miért történik a kapcsolatukban. Hogyan viszonyul Ön a párja transzneműségéhez? Milyen tényezők motiválták Önt a megcsalásra? Megoldás akkor van a problémára, ha hajlandóak aktívan tenni érte.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.