Pszichológus válaszol

Kedves Doktornő!
46 évesen sok hosszú magányos év van mögöttem egyedülálló anyaként. Ismerkedtem persze az elmúlt években, de sajnos vagy én nem gyúltam lángra, vagy épp nem az arra érdemes férfiak irányába. Volt, mikor hosszabb ideig a padlón voltam a szerelmi ügyek miatt, és igazából már fel is adtam, hogy ez nekem valaha is sikerülhet. Aztán közel fél évvel ezelőtt megtörtént a csoda, szerelmes lettem, szeretve lettem – ezt így, egyszerre. Olyan embert adott mellém a sors, akitől maximálisan azt kapom testileg-lelkileg, amire mindig is vágytam, ám a történet mégsem felhőtlenül boldog. Ennek oka párom munkája: ő ugyanis fotós, aki finoman kifejezve olyan “hölgyekről” készít fotókat/videókat, akik ezen anyagokat felhasználva hirdetik, árulják magukat a megfelelő felnőtt portálokon… Ezt én sajnos képtelen vagyok megértéssel, gyomorgörcs nélkül elfogadni, mindig iszonyú, mardosó érzések kavarognak bennem, ha ő dolgozni megy, vagy telefonon a kuncsaftokkal munkamegbeszélést tart. Érzem mindezt annak ellenére, hogy ő egyfolytában próbálja nekem elmagyarázni, hogy számára az pusztán munka, és mint férfit hidegen hagyja amit ott lát. Ha meg némelyik ügyfél kezdeményez felé, simán le tudja kezelni, mert … egyrészt ő a szakmában eltöltött kb 20 év alatt kiélte már ez irányú igényeit, amikor nem élt kapcsolatban, másrészt pedig, tudja, hogy mekkorát veszíthet egy alkalmi hülyeséggel. Nem egy vitánk alakult ki már e téma miatt. Nem tudom, hogy tudnék én ehhez a feladathoz felnőni, és nem emészteni magam. Pedig félek, hogy ez tönkretehet mindent. Neki se könnyű, mert nem akar bántani, így már azt se tudja, mivel tesz jót: ha hallgat a munkájáról (amit én titkolózásnak élhetek meg), vagy elmeséli a fotózást/megmutatja az anyagot, de ilyenkor meg látja rajtam,hogy mennyire bánt. A fiaim is imádják őt egyébként, nagyon sokat segít nekik is bármiben, a közel 18 éves nagyfiam nem is érti, miért vagyok féltékeny. És ez igaz, hogy ilyen értelemben nem ad rá okot, a tenyerén hord, istenít engem, mint nőt, én mégis képtelen vagyok megnyugodni. Sokat szenvedek, sírok, szinte már idegbolond vagyok. Pedig olyan boldogok lennénk mi együtt! Nem akarjuk elveszteni egymást, ebben biztos vagyok részéről is. Tud erre a helyzetre valami megoldást, mit tehetnék, hogy lelki nyugalomra leljek végre?! Ha vele beszélek erről, ő is csak őrlődik a megoldáson, és én érzem magam kórosan féltékenynek. Ha viszont pl barátnőnek mondom el érzéseimet, azt hallom, meg tud érteni, ő se lenne nyugodt.
Vajon segítene rajtam, ha igénybe venném szakember segítségét, vagy közösen, párterápia szintjén tudnánk ebből a fájdalmas gödörből kikerülni?
Segítségét nagyon köszönöm!!

Kedves Dr.Nő!
Több éve pánikbetegséget diagnosztizáltak nálam.Ami hol jobb ,hol rosszabb. 1Éve refluxot is megállapitottak.Azóta állandó nyelési problémám kŕnyszerem van
A gegesz szakorvosnál kb 5x is voltam.Aki azt mondta pszihikai vagy neurologiai a dolog.Szeretnék tanácsot kérni hova fordulhatnék,hogy az élet minőségemen javítani tudjak?Köszönettel:Melinda

Tisztelt doktor nő! Beszéltem a barátnőmmel, aki most ballagott, hogy szomorú vagyok, hogy már nem megyünk együtt suliba, nem talizunk minden nap. Elmondta, hogy ő is sajnálja ezt, de meg fogjuk oldani. Ha másik városba megy akkor vagy ő jön haza hétvégente, vagy én megyek. Ha itt marad akkor nyilván könnyebb lesz. Ettől függetlenül még mindig fura lesz, hogy nem lesz ott. Mikor leirtam neki hogy erzek, ő is elkezdett sirni. Remélem minden jo lesz és köszönöm a segítséget! Zsófi

Tisztelt Doktornő!

Ez a masodik évem OKJ-n (Szakács). Az osztalytarsaim 5-6 eve tanuljak a szakmat, mert korábban is hasonlo iskolákba jartak. Nekem ez a masodik évem. Lényegesen nagy a kontraszt köztem es köztük és ezt a tanárok illetve a gyakorlati helyemen ahol voltam, ottani szakácsok is nagyon durvan éreztették velem. Az iskolaban a gyakorlati resz meg ugy ahogy megy, de mar ott is nagyon feszengek. Korábban nagyon szerettem fozni, mostanra mar neki se allok semmihez se. Ha valamit meg kell csinálnom (ételre gondolok), egyfolytaban az jar az eszemben hogy mit fogok elrontani, mibe fognak belekötni. Egyszeruen szorongok főzés kozben. A problemam az hogy 2 het mulva vizsgazok. Nekem diszkalkuliam van, tehát általánostól kezdve a matek számomra kimaradt. Itt szamolni kell, szakmai számítás. Ami nem is nehéz, mert csak összeadás, kivonas, szorzas, osztás. De! Nagyon sok külön korrepetalasra jartam ezzel kapcsolatban es míg ott felfogtam, addig mire haza ertem teljesen elfelejtettem mindent. Úgy erzem magam mint aki semmire nem jo es még egy nyavalyas szakmat sem tud elvégezni. A vizsga napjához közeledve en egyre stresszesebb vagyok es ugy erzem mintha hurok lenne a nyakamon. Tudom hogy nem fog sikerülni. Higyje el! Nekem ez az egesz egy hatalmas csalódás, nagyon sokat ront az önérzetemen. A szuleimnek fel eve mondom hogy szeretnem ott hagyni, mert nem erzem jol magam ebben a szakmaban es nem is akarok mar ezzel foglalkozni. Ilyenkor nagyon összevesztem veluk es mindig azt mondtak hogy ha elkezdtem fejezzem is be. Nem erdekelte oket hogy depresszios vagyok, vagy hogy sirok miatta. Sokszor erzem ugy hogy nem büszkék ram. Ketsegbe vagyok esve, nem tudom mit csinaljak es a napok elteltevel egyre csak azt erzem hogy megfulladok. Ha ott hagyom az iskolat nem fogom megbánni? A legnagyobb felelmem hogy nem talalok munkahelyet es akkor meg nagyobbat fogok csalodni magamban, na meg a szuleim is bennem. Mit tegyek? Kérem segítsen!

Tisztelt Doktorno!
Egy egyetemi buliban talalkoztam egy olasz fiuval aki erasmussal volt Budapesten,de sajnos 2 het mulva vissza kellett menjen haza mivel veget ert az elso felev. Csutortok este talalkoztunk es penteken en hazamentem a szulovarosomba 1 hetre, de o ismerosnek jelolt Facebookon es onnantol kezdve minden nap irt nekem nagyon romantikus volt es minnel hamarabb ujra talalkozni akart velem de en csak 1 het mulva mentem vissza Budapestre es o vart ram kijott elem a buszhoz es segitett a csomagokkal.Kovetkezo heten 1 napot kiveve minden nap talalkoztunk es azt mondta hogy kapcsolatot szeretne velem de en nem igazan hittem neki, hogy telleg komoly szandekai vannak de belementem hogy probaljuk meg a kapcsolatot.Kovetkezo nap hazarepult es meg beszelgettunk de mar ritkabban de mikor beszeltunk romantikus volt orult nekem aztan ugy alakult hogy Olaszorszagban volt dolgom es talalkoztunk par napra nagyon orult hogy megyek nalla szalltam meg es ugy erezte o is es en is hogy sokkal jobban megismertuk egymast nagyon bejovok neki es azt mondta hogy tobbszor fog ram irni hogy telleg probaljunk egy kapcsolatot.Azota eltelt kb egy honap es kerdeztem tole hogy miert nem olyan romantikus velem mint az elejen es azt mondta hogy a tavolsag miatt inkabb baratnak erez, elvesztette a jo erzeseket, megvaltoztak az erzesek azert mert nem latott engem, azt mondta hogy mostmar mas szemmel nez ram, ugy erzi nem vonzodna hozzam ha talalkoznank, nem vagyok erdekes neki, es ha talkoznank baratnak erzne. Azt szeretne hogy baratok legyunk. En azt nem ertem hogy pl marciusban is tavol voltunk es nem erzett baratnak es most is tavol vagyunk es akkor most miert erez baratnak? azt mondta hogy lehetetlen szamara a tavkapcsolat es ha tobbet tudnank talalkozni nem erzne igy. Mint korabban emlitettem nem igazan hittem a szep szavaknak es bizalmatlan voltam vele de miutan talkoztunk Olaszorszagban elkezdtem ragaszkodni hozza es szeretnem visszakapni, szeretnem elerni hogy ujra azt erezze mint az elejen. tudna kerem segiteni ebben hogy mit tegyek? azt mondta nem kell neki mas lany. Hogyha akkor mikor egyutt voltunk nagyon bejottem neki akkor ez hogy mulhatott el 3 het alatt? vagy hogyha nem talakozunk rendszeresen kimulhat az erzes benne? Vagy ezt hogy legyunk csak baratok azert mondja mert tavol vagyok es nem megy neki a tavkapcsolat? Hogyha most talalkoznank akkor telleg csak barat lennek neki nem is jutna eszebe az ami koztunk volt nem elevednenek fel benne az erzesek? Nagyon hianyzonak a romantikus beszlegetesek es veccelodesek szeretnem visszakapni ot es hogy ujra bartnokent tekintsen ram kerem mondja el hogy mit tegyek.Segitseget elore is koszonom.

Szép napot Doktornő!

Olyan problémám van, hogy ha olyan személlyel kell beszélnem, mint pl.főnököm, exem, a srác aki tetszik, még csak épp a közelében vagyok de már érzem, hogy vörösödöm, zavarban vagyok, ránézek a karjaimra és vérvörösek.. inkább nem válaszolok, nem megyek túl közel, visszafordulok…
Vagy olyan helyzetben, ha valaki szemtől szemben megmondja a baját velem kapcsolatban, amiről tudom is, hogy nem igaz, próbálom állni a szemkontaktust, de elkezdek izzadni, érzem, hogy forrósodom, vörös vagyok és ami legutóbb történt, berángott a szemem, majd úgy éreztem elájulok. Szerencsére nem ájultam el, de válaszolni nem igazán tudtam.
Miután ez a beszélgetés lezajlott, a fejemben lejátszottam, hogy mondhattam volna neki én is egyet’s’mást ami igaz is, de ezzel beletapostam volna a lelkébe, vagy nem, mert nem vette volna magára..
Édesanyám mindig azt mondta, illetve kiabálta is sokszor, hogy gondolkodjak mielőtt beszélek, mert nagy a szám és bántó amit mondok, ez megmaradt az emlékeimben, de az, hogy milyen voltam akkor az nem..
A jelenben inkább nem is mondok semmit ha nem muszáj. Csak olyat ami nem bántó.
Próbáltam önismeretet tanulni, próbáltam rájönni mi okozza ezt(elég hosszú lenne leírni) kerülöm a konfliktust, talán úgy érzem, hogy mások hülyének néznek vagy már eleve elvörösödöm és azon jár az agyam, hogy ő látja, hogy zavarban vagyok..
Lehet, hogy nem lennék zavarban ha úgy érezném, hogy nem kell zavarban lennem, de ez egy reakció, nem tudom megállítani.. már próbáltam magamra parancsolni, elhatározni magamban, hogy odamegyek és megmondom amit megakarok, és nincs semmi okom a zavarra, de nem megy, akkor is vörösek lesznek a karjaim és az arcom is égni kezd.. mit tehetnék??
Ha már én sem tudom ezt megállítani akkor ki fogja??
Nagyon zavaró számomra.

Válaszát előre is köszönöm!

jó napot azt szeretném kérdezni hogy az miért van hogy év elején meg normálisan tanultam mostanában nem igazan és nagyon megvagyok zuhanva minden nap szinte rossz kedvem van ez mitől lehet?

Tisztelt doktor nő!
Köszönöm válaszát! Nem tudom hogy hozzam fel neki ezt. Nem szeretnék sírni előtte mert akkor o is rosszul érezné magát. Pedig nyilván nem lehet mit tenni a ballagás ellen. Csak annyira nem szeretem a ballagásokat és a változásokat. De nem szeretnék ebbe beleragadni.
Tisztelettel : Zsófi

Kedves Melinda! Segítséget szeretnék kérni azügyben, kit érdemes keressünk, az alábbi problémával: egy ideje össze szeretnék költözni a párommal, de eddig mindig kitért, csodálkozott, “hogy én vele?!”. 100 km re dolgozunk és lakunk egymástól, hétvégente mindig, hétköznap egy egy nap vagyunk együtt. Az együtt töltött idő mindig programdús. Pár hónap gondolkodás után, egy hetes “türelmi időt” adtam neki, hogy átgondolja mit is akar velünk, elvégre ő is 30 éves már. Ezidő alatt alig beszéltünk, mindig ő keresett, kialvatlan volt, remegett, zokogott, hogy nem érdemlem őt. Önpusztító életet él, megcsalt, és kaszinózott. (most először) Azért tette, “rosszabb legyen” és “minden mindegy” alapon. Arra kért, költözzünk össze egy köztes helyen, ami mindkettőnknek jó, minél hamarabb. A megcsalással jött rá igazán, én vagyok az igazi és hogy nagyon szeret. Tud e ígérni valamit, változik e? Elmegy pszichológushoz. Azóta csend, csak az összeköltözés, és hogy nekem kell majd kezelni a kasszát. Tudni kell, szülei: anyukája alkoholista, apukaja elhagyta őket, szerencsejáték függő. Anyukája mellett volt/van végig, támogatja, de elítéli. Az ilyesfajta életmódot eddig elítélte, és azt látom rajta az ő mostani helyzetét is szégyelli. Teljesen kifordult önmagából, nem így ismertem meg. Depresszió, kapuzárási pánik? Segítene e egy összeköltözés, amennyiben mellette vagyok, (mert szeretem és kitartok), illetve, hogyan tudnék bevonni egy szakember segítségét?

Előre is köszönöm válaszát,
Anonymus

Tisztelt Doktornő,testvéremmel szeretnénk a segítséget kérni.
Bar egyikőnk sem rendelkezik orvosi képesítéssel de úgy gondoljuk Édesanyánknak üldözési mániája van amivel tönkre teszi a saját és férje egészségét is.Elutasít minden lehetőséget,kineziológia,párkapcsolati tanácsadás,mediátor,pszichológus.
Mégis szeretnénk ha lenne egy meggyőző módszer amivel elérhetnénk hogy magától elmenjen egy pszichológushoz akár egyedül,akár a férjével.(a férj menne)
Válaszát előre is köszönöm!
Andrea

Kedves Andrea!
Én 20 éves vagyok a barátom 24 4 éve elünk együtt de 3 éve nem kívánom a sexet egyaltalán és még érdekeltségem sincs a sex irányába. Volt egy durvább együttlétúnk miután elmentem nőgyógyászhoz de semmi problémat nem látott és nem is mondott. Nemtudom én magam se hogy mi miatt nem kívánom a sexet. Esetleg valami irányvonalat tudna mondani hogy hol kezdjem vagy hogyan tudnám megoldani ezt a problémat
Tisztelettel:Nicolett

Tisztelt doktor nő!
Szombaton lesz barátnőm ballagasa, én eggyel alatta járok. Nagyon nem szeretem a ballagásokat. Nagyon félek hogy mi lesz ha elballag. Régóta barátnők vagyunk, már kb ovis korunk óta ismerjük egymást. De így jóval kevesebbet fogunk tudni találkozni. Lehet másik városba megy tanulni. Ez is aggaszt. Nyilván örülök ha felveszik. De nagyon félek hogy nagyon hiányozni fog es nem fogunk tudni annyit találkozni. És már sirtam emiatt. Nem tudom hogy beszeljek e vele vagy mit csináljak hogy ne aggodjak ennyire.
Köszönettel Zsófi

Kedves Melinda!
19 éves leszek, sosem voltam egy túl hamar nyílós típus barátok szempontjából. Viszont van 2 barátnőm, ők számomra nagyon fontosak. Sokszor voltak veszekedések, általában miattam. Mindenféle hülyeségen megsértődtem, amiken nem kellett volna szabad. De mindig megtudtuk beszélni. Egy idő után elegük lett a viselkedésemből, és hiába szeretném újra helyre hozni a barátságunkat nem nagyon akarnak velem beszélni, se semmien kontaktot tartani. Azt mondják hogy lehet később lehet arról szó hogy újra jó barátok lehessünk, de nekik most nem hiányzik ez a feszültség. Mit tegyek? Nekem nagyon fontosak számomra, mindig mindenben mellettük álltam és nem szeretném őket elvesziteni az én hülyeségeim miatt. De nekik elegük van, teljesen tehetetlennek érzem magam.

Jonapot kivanok!
15 ev hazassag utan kiderult hogy a parom 3 eve viszonyt foltatott a hatam mogott.Amikor kiderult elvaltam es most azzal fenyegetozik,hogy ongyilkos lesz ha nem megyek vissza hozza,de en mar nem szeretem es nem tudnek elni vele.Van egy kozos gyerekunk aki most 12 eves meg azzal is probalkoztam hogy koncetraljon a gyerekre es ne mondja hogy senkije sincs mert a gyereknek ugyan olyan szuksege van az apjara is mint az anyjara de hiaba valo volt a noszogatasom .Mind azt hajtogatja ha nem leszek az ove akkor veget vet az eletenek.Mar azzal is probalkoztam hogy elmagyaraztam neki hogy gondoljon bele ha olyan jo felesege lettem volna akkor nem ment volna mashoz,de ez sem jott be.Barmilyen segitseget elfogadok, kerem segitsen!
Elore koszonom segitseget!

Tisztelt Doktornő!
Lassan 3 éve élek párkapcsolatban. Eddig minden a legnagyobb rendben volt. Párom sportoló és a párválasztásnál is fontosnak tartja, hogy a másik fél is sportoljon. Korábban azt mondta, egy hölgy külsejénél nem az számít, hogy hány kiló, hanem, hogy látszódjon rajta, hogy foglalkozik magával. A legtöbb férfihoz hasonlóan vonzzák a nagy mellek. Nekem nagynak nem mondható, átlagos méretű melleim vannak, sosem panaszkodott rájuk, azt mondta, a lényeg, hogy legyek elégedett magammal. A minap a laptopján találtam 2010-ben könyvjelzőzött duci pornót és még pár olyat, amiben a hölgyek méretes mellekkel vannak megáldva. Egy időben sokat vitáztunk a melleim okozta komplexusok miatt. Hiába nem mondja, hogy örülne, ha nagyobbak lennének, már régen leszűrtem, hogy számára a telt, nőies formák a tökéletesek. Tudom, hogy elfogad engem ilyennek, de szexuálisan mégis az a vonzó. Ön szerint működhet hosszútávon úgy egy kapcsolat, hogy ilyen téren nem én vagyok az ideál?Tartok a megcsalástól. Erről sajnos már nem tudunk beszélni, mert annyi vitánk volt, hogy tabu témává vált.
Köszönöm a választ.

Kedves Doktornő!

“Jelenlegi” párommal majdnem másfél éve vagyunk párkapcsolatban, és majdnem két éve találkozgatunk. Igazából igazi szerelmet sosem éreztem iránta, kezdetben szimpátiát, később szeretet (ami az én jelenlegi kiüresedettként megélt belső világomon belül értendő szeretet, de mégis olyan és annyi amennyit én még érezni képes vagyok). Nem állunk szexuális kapcsolatban, néha csókolózunk, simogatjuk egymást, néha sokáig nem, de mindig nyilvános helyeken találkozunk, mindegyikünk szülőknél él. Ő kitartóan, őszintén és sokáig közelített felém, én hagytam és be kell vallanom utólag: sok mindenben kezdeményeztem. Alakult ahogy alakult. Sosem volt igazán olyan érzésem, hogy “révbe értem”, és titkon szeretnék igazán szerelmes lenni, sosem éltem át beteljesült szerelmet, sőt párkapcsolataim sem voltak sosem. Ő 21, én 31. Tudom, hogy amit tőle kapok az a legtöbb, amit egy hosszútávú párkapcsolatban kapni lehet, ő hosszú távra is tervez velem. Tudom, hogy a szerelem elmúlik, de én sosem élhettem át, és hiába tudom, mert belül egy hang mást kiabál, másra vágyik, mint a jelenlegi állapotom. Sokszor mondtam neki, hogy szerintem barátságként lenne csak létjogosultsága a mi kapcsolatunknak, de őt ez mindig nagyon rosszul érintette. Ő talán élete szerelmének tart, valamiféle megmentőnek, nem tudnám őt eltaszítani. A gyerekkorából felnőttkorára “átörökített” egyik fő motívuma az eltaszítottság. A szülők részéről, az iskolában is… Úgy érzem, ha én elküldeném, azzal valami végső ítéletet mondanék ki rá, hogy ő nem érdemes arra, hogy szeressék. És félek ő is így élné meg. Ráadásul valószínű, hogy amikre vágyom senki másban sem találnám meg. Az életem többi területén is kilátástalannak érzem a dolgokat. Ha magamba nézek azt látom, hogy egy “megmentőt” várok, szerelem formájában, ami tovább lendít, valamiféle metamorfózist idéz elő bennem. És hiába tudom, hogy ilyen valószínűleg nem létezik, ha belül mást érzek, és másban reménykedem. Úgy érzem, kétségeim nem fognak feloldódni maguktól, nem tudom mit kéne tennem, talán csak mélyülnek a problémák (amik gondolom elsősorban bennem vannak), lehet hogy ez őt is csak “megfertőzi” idővel…
Elnézést a terjengősségért, de ennyit minimum írnom kellet, hogy legalább hozzávetőlegesen megvilágítsam helyzetem, helyzetünket.
Várom megtisztelő véleményét!

Üdvözlettel
Gergely

Kedves Melinda!

A párommal öt éve vagyunk együtt. A páromnak van egy (szerintem) rossz szokása, nevezetesen, hogy nem bír otthon maradni senki kedvéért. Nagyon tevékeny ember, folyton jön-megy programokat szervez. Volt ebből több nagyobb veszekedésünk, amikor kifejezetten azt éreztem, hogy cserbenhagyott. Ilyen az, hogy a lakógyűlésre rendszeresen egyedül járok (az elmúlt négy alkalommal mindig programja volt, pedig legutóbb megígérte, hogy eljön), egyedül kellett megoldanom a lomtalanítást, volt, hogy úgy gondolta, hogy majd a szüleimmel megoldom a szekrények átmozgatását (ez utóbbit végül egy egészestés veszekedés után átgondolta), de ugyanígy nem érdekli, hogy a névnapomon itthon legyen vagy valentin napon sem marad itthon, az évfordulónkat sem ünnepeljük aznap, hanem csak amikor nincs más programja napokkal később. Ha programot találok ki, akkor persze rögtön benne van, ő is részt akar venni benne, de ha csak szeretnék egy napot itthon tölteni nyugalomban és takarítani vagy elmenni sétálni, akkor rögtön betervez egy háromnapos elutazós kirándulást (mondjuk csütörtök-szombat).

Többször próbáltuk megbeszélni, de az utóbbi időben már csak veszekedünk miatta. A legutóbbi ötlete, hogy kimegy egy évre egy másik kontinensre ösztöndíjjal. Nem tudom, hogy mit reagáljak erre. Azt mondta, hogy pályázzam meg én is, és akkor együtt mehetünk ki. Ő PhD-zik, én dolgozok. Neki jól mutat az önéletrajzában, nekem nem fog, lehet, hogy ki kell lépnem a cégtől is ahol most vagyok. Miközben ő arra nem képes, hogy magától azt mondja, hogy ott lesz a szülinapomon, ha nem szervezek egy bulit, helyette a Balantonra vitorlásozni.

Én családot szeretnék lassan alapítani ő meg utazni, világot látni. Folyton úgy érzi, hogy ha nem zsúfol bele mindent a jövő a évbe, akkor nem lesz rá lehetősége, miközben én meg csak haza szeretnék jönni és pihenni. Amíg én is egyetemre jártam, addig bírtam vele tartani a tempót, mégha nehezemre is esett. Viszont mióta dolgozom, ő meg heti 25-30 órában van az egyetemen, azóta túl fáradt vagyok hozzá. Van értelme folytatni így a kapcsolatot? Még több év mire végez a PhD-val, még ennyi idő, amíg majdnem minden hétvégémen pöröghetek valahol, hogy 2x 5 óra alvás és este 10 órás vasárnapi hazaérkezések után beessek a munkahelyemre hétfőn vagy csinálhatok programot egyedül a hétvégére. Hétközben is heti háromszor jó esetben hétre hazaérünk (kétszer a párom csak 11-re, mert a hobbija elég sokáig tart).

Mit csináljak?

Kedves Doktornő!
Párommal 2 éve vagyunk együtt. Az Ő életébe egy hosszabb egyedül töltött időszak után csöppentem, melyben nagyon sok lánynak csapta a szelet, ismerkedett/próbálkozott. 3 hónappal ezelőtt rájöttem, hogy a kapcsolatunk kb első fél évében még chatelt egy kolléganőjével, amivel nem lenne gond, de ezek a beszélgetések kimerítik a flörtölés fogalmát. Elmondása szerint jóban voltak és volt közöttük egy közvetlen viszony, amibe akár a szexuális jellegű ugratások, viccek is belefértek, a lány fiús természete/gondolkodása miatt és mert egyikük sem értette félre a helyzetet. Ez a “jó viszony” még a megismerkedésünk előtt kezdődött. Arra a kérdésre pedig, hogy miért nem szűnt meg miután összejöttünk, azt a választ kaptam, hogy mert nem beszéltünk soha ezekről a határokról, Ő kamaszkorától olyan környezetben mozgott, ahol teljesen normális és elfogadott, hogy fiúkkal-lányokkal egyaránt ilyen közvetlen a viszony. A kapcsolatunk 3. hónapjában azt mondta, úgy érzi, nem szerelmes. Nagyon szeret, de nem szerelmes. Talán ez volt az ok, bár Ő állítja, hogy ,többet látok bele, mint ami volt és már bánja, hogy anno ezt mondta. Természetesen megígérte, hogy hasonlót többet nem csinál, mert számára ez nem elengedhetetlen, de sajnos azóta nem tudok bízni benne. Úgy érzem, félreismertem. Folyton arra gondolok, hogy talán azért nem lett több, mert a lány nem akarta. Hogy ez nem szimplán közvetlen viszony volt, hanem udvarlás. Felemészt az állandó töprengés.

Előre is köszönöm a választ.

Jó napot! Az ex párommal voltam együtt és nemi beteg lett, teljesen kiakadt azt mondta tőlem kapta el mert mással nem volt egy jó ideje , pedig én is elmentem most szűrésre és semmi bajom nincsen. Azt olvastam ezt a fajta betegséget fertőzött személy törülközőjéről illetve wc ülőkéröl közvetlen fertőzött személy utánis el lehet kapni , bár nagyon ritka. Előtte senkivel nem voltam , illetve volt egy műtétem amihez részletes vérkép kellett. Most engem okol , alig áll velem szóba és gyűlöl. Hogyan tudnám megoldani ezt a problémát? Mit tehetnék, hogy rendbe hozzam a dolgokat? Teljesen tanácstalan vagyok.

Üdvözletem Doktornő!
A történet lehet kissé hosszú. A szüleim elváltak. Anya nevel minket. 15 éves vagyok. Általában jó gyerek. Jól is tanulok. Az öcsémmel több gond szokott lenni. Most én is csináltam valami rosszat. Egy fiú osztály társam nagyon tetszett és mivel cigizett én is kipróbáltam. Körülbelelül 3 hétig cigiztem nem napi redszerességgel. most lassan 2 hette nem gyújtottam rá. Nem is szeretnék többet. Öcsém miatt lebuktam. Anya nem reagált rosszul. Bár nem örült neki. Haragudott is pár napig. Viszont ne szólt apának. Nem valami szoros a viszonyunk. Most viszont nála is lebuktam. Most szombaton fog velem beszélni erről. E- miatt is félek de amiatt jobban, hogy anya nogyon harakszik. Azért mert eddig falazott és hogy nem vagyok jó gyereke. Szeretnék tanácsot kérni. Mit mondjak mejd apának? Hogyan tudnám esetleg kibékíteni anyát?

Kedves Doktornő!
Úgy érzem, hogy mostanában egyfajta megfelelési kényszer kerített hatalmába. 2 éve sminkelni kezdtem és kiderült, hogy ügyes is vagyok ebben. Így elkezdtem feltölteni gyönyörű sminkelt fotókat és persze mindenkinek nagyon tetszett. Egyre több ismeretséget szereztem álltala. Először még nem is volt semmi gond vele, aztán kb pár hónapja azon kaptam magam, hogy már nem azért sminkelek, mert szeretem, hanem azért hogy megfeleljek és hogy mindig azt a formámat hozzam, ami azokon a képeken van. Pedig smink nélkül is láttak nagyon sokan már és senki sem mondta hogy úgy nem vagyok szép, sőt. De én mégis úgy érzem mostanában hogy csak akkor vagyok önmagam, ha elegeteszek annak a képnek amit kialakítottam magamban. És nemrég azon kaptam magam, hogy elkezdtem nézni más lányok profilját és úgy gondoltam, hogy ők smink nélkül is szebbek nálam, holott tudom hogy a virtuális világ nem a valóság és rengeteget lehet csalni pár filterrel is. Ezért szeretnék segítséget kérni hogy újra jól érezzem magam smink nélkül is. Bár nem drasztikus módon sminkelek, csak egy tusvonal, szempillaspirál és rúzs. De úgy látszik ez is okozhat függőséget. Nem szeretnék orvoshoz fordulni vele, mert szerintem ez most nem annyira súlyos probléma, csak segítséget és tanácsot szeretnék kérni a leküzdésében. Köszönöm!

Üdv Doktornő!
Tömören megfogalmazva lassan elvesztem az érdeklődésem minden iránt amit eddig szivesen csináltam. Legyen az meló vagy szabadidős dolog.
Megcsinálom amit nagyon muszáj de hatalmas szenvedéssel. Igen tudom lustaságnak hangzik de érzem nem erről van szó. Már semmi nem hoz lázba,nem érdekel. Vagy itt egy példa a mindennapokból.Ha kitalálok a hétvégére valami programot akkor jó ötletnek tűnik,de már másnap megbánom. Ahogy közeledik egyre rosszabb. Pénteken már minden bajom van. Utána eljön az ideje és végig csinálom ugyan,de nagy szenvedéssel.Semmi örömöm nincs benne. Szinte mindennel így vagyok amit régebben szerettem most semmi kedvem hozzá. Sajnos gondolom a családnak is elege van a lehangoltságomból,és persze nekem is.
Tudna valami tanácsot adni kedves Doktornő?

Kedves doktornő!
Azért írok önnek,mert olyan helyzetbe kerültem ami nagyon fájó nekem és nehezen tudom feldolgozni!
Én 33 éves nő vagyok,van egy 12 éves kapcsolatom és van egy kislányunk is aki hét éves!
Párommal elég sokat veszekedtünk egy időben de nem emiatt irok, hanem azért mert közben a munkahelyemen megismertem egy férfit akivel már három éve együtt dolgozunk ő 31 évesmost.
Nagyon jóban voltunk,sokszor beszélgettünk ,bohockodtunk ,sokszor látott sirni is a veszekedések miatt a munkahelyen.A lényeg az,hogy most az idén januárban itthon kellett maradnom,mert beteg lett a kislányom.Mikor visszamentem dolgozni akkor ez a férfi kolléga nagyon megváltozott velem szemben!Elkezdett kerülni,nehezére esett segíteni a munkában,zavarta ha hozzászolók,rideg lett de hol kedvesen hol hüvösen viselkedett velem!Nem értettem ,most sem értem,Valentin napkor be sem akart jönni dolgozni de jött,de nagyon utálatos volt velem aztán rájött,hogy hogy szólt hozzám és átváltott kedvesre.aztán következő héten letiltott facebookon,de erre rájöttem és ráírtam egy másik facebookról hogy miért csinálta,erre azt irta h feltörték a facebookját,meg utána azt h ne haragudjak de igy jobbnak látta.kérdeztem miért?de letiltott hogy tudjak irni neki.Másnap haragudtam rá végül megkérdezze hogy haragszome el modtam hogy igen.Ujjabb hazugságokat mondott h nem tudja hogy tiltott le ,meg hogyivott,meg ilyesmik.Azóta is fenn áll a helyzet bár néha azt hittem ujra joban elszunk mert közeledett hozzám ért,meg nézett mélyen a szemembe ,érezni köztünk a levegőben a feszűltséget,de valami mást is.Kolléganőm szerint szerelmes belém,ezért viselkedik így,főleg hogy van párom.a facebookja tele van szerelmes számokkal,meg kiirásokkal,meg bocsánatkérésekkel.Most egy másik nő kacérkodik vele,de most is engem néz és szomorú,ha haragszom rá,vagy nem nézek rá,látszik,hogy szenved .De én is,mert ő mindig közel állt hozzám,és most úgy érzem elveszítem.próbáltam beszélni vele kicsit sikerült de nem sok siker.próbáltam kedves lenni,közeledni hátha meg tudok valamit.próbáltam oldani a feszűltséget,de nehéz.
Ön szerint miért távolodik tőlem ennyire?miért lett más azt mondta sose bántottam,nem haragszik.Lehet hogy tényleg szerelmes belém,azért viselkedik így?
Válaszát előre is köszönöm!

Jó estét!
16 éves vagyok és segítséget szeretnék kérni.
Van egy barátom aki 14 éves. Igen ilyenkor sokan meglepődnek, fiatalabb nálam két évvel. Sokkal érettebb a koránál, úgy gondolom, talán a nem tökéletes családi helyzete miatt is. Viszont itt most nem erről lenne szó, hanem hogy neki volt előttem 2 barátnője. Az első barátnőjével van problémám. Ő volt az első lány az életében. Vele volt az első csókja, a szüzességét is vele vesztette el. Nagyon különlegesnek tartotta ezt a kapcsolatot ami persze érthető is. Viszont ez egy évvel ezelőtt volt. Nagyon féltékeny vagyok és egyszerűen nem tudok túllépni ezen a dolgon.
Sokszor hozta fel ezt az említett lányt a kapcsolatunk alatt már egészen az elejétől fogva. Pl.: Sokszor volt hogy arról mesélt hogy miket csináltak együtt a lánnyal, helyekről sokszor eszébe jut, hiszen oda jár iskolába a barátom ahonnan a lány tavaly ballagott. Tehát sűrűn hozza fel. Amikor veszekszünk, vagy valami nézeteltérés támad köztünk, rögtön felhozza direkt, hogy nekem rosszul essen es ezzel visszavagjon esetleg valami miatt. Olyanokat mondd, hogy a lányon szokott gondolkozni, hogy nézi az instagrammoldalát. Amikor haragszik rám elmeséli az első csokjukat vagy a múltkor a szüzessége elvesztését.
Aztán amikor kibekulunk vagy látja rajtam hogy mennyire fáj akkor mindig elmondja hogy ne aggodjak mert csak azért mondta mert ideges volt vagy mert felduhitettem. Párszor elfogadtam ezt a választ. De olyan sokszor fordult már elő hogy egyszerűen nem tudok túllépni ezen. Úgyérzem kezdek belebetegedni.
Ma jutottam el ide hogy leírjam és segítséget kérjek hiszen ez az eset ismét megtörtént a mai napon. Egészen jól túlléptem a dolgon aztán amikor nem veszekedtunk aztmondta hogy neha tényleg gondol a lányra, de nem úgy mint szerelmere csak érdekli mi lehet vele. Ez nekem rettentően fájt, pedig belegondolva ezzel nincs semmi baj.
Próbáltam sírni, futni, írni olvasni, meditálni .. semmi nem használ, kérem segítsen.
Tisztelettel: E.

Tisztelt Doktornő!
Olyan kérdéssel fordulnék Önhöz,hogy páromat sajnos édesanyja lelkileg zsarolja ,próbálja magához láncolni fiát, és ez sajnos kapcsolatunk rovására megy .Mit javasol ,mit tudnék tenni , hogy ráébresszem párom ,hogy az anyja csak kihasználja ,illetve próbája ellehetetleníteni a kapcsolatot, hogy mindig csak ő legyen a fia középpontjában?
Válaszát előre köszönöm!

Kedves Doktornő!

Azért írok Önnek, mert tanácsot szeretnék kérni a párommal kapcsolatban, sajnos már teljes mértékben kifogytam az ötletekből és nagyon el vagyok keseredve. Október óta alkotunk egy párt, őszinte leszek soha nem veszekszünk egy porszemen sem, csak mostanában és olyan dolgokon hogy egyszeruen hihetetlen. Mar egy hete folyamatosan rosszban vagyunk es 3-4 hete ugyanazon a teman kot belem. En soha nem vitazom vele ha menni szeretne valahova, legyen az akar haverokkal bulizni vagy beulni egy bárba de teny nagyon nem szokott. Én meg annyira sem jarok sehova. Kezdetben azt vettem rajta eszre hogy akarmikor felmerult a lehetosege hogy tudnek menni valahova, kitalalta hogy ott alszik nalam, mivel keveset tudunk hetkoznap. Volt egy buli lehetoseg, kerdezte hogy szeretnek e menni, en kozoltem vele hogy nincsen kedvem de a barataimhoz elmegyek attol. Ekkor felhozta nekem hogy pedig ott tudtam volna aludni es ilyenkor megsertodott addig amig mondtam neki hogy akkor nem megyek es vele leszek akkor. Nos ezt el akarta velem jatszani egy szulinapi buli elott is es meg hazudott is hogy raer hogy nincsen oraja, pedig volt neki, hogy en jojjek ki rosszul es tudjon engem bantani hogy o nem fontos nekem. Azota azt hajtja hogy nekem o nem fontos.. Pedig oszinte leszek iden meg sehol sem voltam csak azon az egy szulinapon..
Egy masik pelda: mikor meg ot nem ismertem megbeszeltem a baratnommel hogy iden is elmegyunk az egyik fesztivalra nyaron. Mivel tudtam hogy o nem szereti ezeket meg sem fordult a fejembe hogy mondjam neki hogy nem e jon velem. Csak o kozolte velem hogy lehet o is jon a barataival, aminek en nagyon orultem es mondtam hogy jojjenek velunk. Azota azt hallgatom azon veszekszik velem hogy en ot semmibe veszem , nem kerdezem meg soha nem fontos nekem, mert nem az volt az elso hogy elhivjam a fesztivalra. Oszinte leszek es ezt neki is mondtam hogy meg sem fordult a fejemben hogy o jonni szeretne mivel utalja de nem erti meg sajnos votl ennek egy masik oka is mert par honapja osszeveszett velem azon hogy en nem hagyok engedek neki teret, ami szinten alaptalan dolog volt, nem is tudtam mit gondoljak, mit tudnek mondani ra, hova tenni, persze mikor felhoztam neki tagadta hogy o erre nem emlekszik. Lett volna egy masik buli is ahova szerettem volna elmenni ahova meg o is mondta ( allitasa szerint nem emlekszik) hogy menjunk egyutt. Nem mondtam neki hogy jojjon velem meg ugy voltam vele hogy o is jon mivel mondta korabban es o is hivatalos ra es ezen is osszeveszett velem. Nincs annal rosszabb erzes hogy bunkozik velem egesz heten es en mindent megteszek erte, de o azt hajtja hogy miattam van rosszkedve, miattam szomoru, o nem fontos nekem es hogy fel sem fogom hogy kapcsolatban vagyok es hogy mindent o tesz meg a kapcsolatunkert. Es ugy erzem egyre jobban bant engem a szavaival holott nem adtam okot semmire, nem tettem ellene semmit hogy ezt erezze. Neha olyan mintha bekepzelne dolgokat es elhiszi hogy azok megtortentek. Egy pelda hogy keddenkent atszokott jarni hozzam este ottaludni es most ezt mar azert nem teszi mert allitasa szerint nem tudom ertekelni ot, mert hogy en mindig telefonozok nem figyelek ra. Őszinte leszek ezt a telefonos temat olyan szinten eloadta nekem es megmagyarazta hogy meg en is elgondolkoztam ezen, hogy tenyleg ezt csinalom? Es valahogy kijozanitottam magam hogy nem, ilyen soha sem tortent meg. De o azota szilardan allitja ezeket. Fejemhez vag regebbi vita temakat . Regebben olyan dolgokat hozott fel nekem amikor o meg ott sem volt a multambol..Mult dolgokon veszekedett velem. Neha olyan mintha bekepzelne dolgokat es azokat mar annyira bekepzeli hogy el is hiszi es teljes mertekben kiall mellette amiket gondol, holott ezeknek semmi alapjuk sincsen. Teljes mertekben tanacstalan vagyok mar, nem tudom mit gondoljak mit higyjek rola. Elozo baratnoje megcsalta es szerintem ezert fel bizni bennem, fel hogy csalodni fog csak ugye en sem szeretnek egy kalitkaban elni neha nekem is kijar az hogy a barataimmal legyek, csak nem tudom hogy kozoljem ezeket vele. Oszinten en nagyon szeretem ot es meg szeretnem menteni a kapcsolatunkat de teljesen kifogytam az otleteimbol ezert szeretnem az Ön segitseget, tanacsat kerni.
Valaszat elore is koszonom!

Tisztelettel,
Adrienn

Az iPhone-omról küldve

Tisztelt Doktornő.Tanàcsot szeretnèk kèrni vagy vèlemènyt mi tèvő legyek?Hàzassàgba èltem 8èvet de nem született gyermekünk valami oknàl fogva.Megcsaltam a fèrjemet 2èvig ès abbol a kapcsolatbol teherbe estem.A fèrjemnek elmondtam őszintèn mindent ès elakart vàlni ami èrthető,màra el is vàltunk.A fèrfi akitől a gyermeket vàrtam hallani se akart a gyermekről,a terhessèg első szakaszàba kènyszeriteni akart,hogy ne tartsam meg,a következő szakaszaiba pedig azzal fenyegetözött hogy elveszi ès együtt nevelik az èlettàrsàval akivel szintèn nincs gyerekük,a csaj orvosi kezelèsekre jàr miatta.Az apassàgot nem ismerte el,viszont jàrt hozzàm a terhessèg alatt,szexuàlis kapcsolatunk is volt többször is ès èrdeklődöt a baba felöl is.A szülèsre is bejött,apàs szülès volt ès ő hozott haza is,de azt mondta nem tud dönteni a csaj ès a gyerek közt egy forma fontosak.Ìgy most kèt naponta jön estènkènt a kicsihez fürdeti etteti stb,viszont ami bànt hogy engem levegőnek nèz ès gyülől amièrt a kicsit bevàllaltam.5hónapos a kicsi azt mondta hogy ő nem dönt majd az idő megoldja ès nyerjem vissza a bizalmàt.De kèrdezem èn hogy mit tehetnèk ìgy ha nem nèz semmibe a csalàdja is elitèl amièrt hàzassàgon kivül vàllaltam be ezt a kicsit,csak azt nem èrtik meg hogy azon felül hogy szeretem volna gyermeket 33 èves voltam ès az első gyermekem amit ha nem tartok meg lehet többet se lett volna màsik terhessègem,ès itt lett volna a bűntudat amièrt elvettem volna egy èletet azért hogy az ő becsületükön ne essèk csorba.Nem tudom mi lenne a jó ha a lehető legjobban kizàrnàm apucit az èletünkből vagy hagyni hadd jöjjön ès majd lesz ahogy lesz ?De èn ugy èrzem hogy nem fog mellènk àllni,ès engem ez nagyon bànt hogy nem akarta ezt a kicsit ès mellènk àllni se akar de elvenni elakarja ès ellenem forditani ha nagyobb lesz.

Kedves Melinda!

Kisfiammal kapcsolatosan van egy olyan problémám,amit nehezen élek meg,ebben kérnék tanácsot. Gyermekemmel,feleségemmel és anyósommal élek együtt. Bence néhány hete elkezdte az óvodát,s ezzel együtt rettenetesen felerősödtek a “Nem kell apa, nem szeretlek apa, menj innen apa ” kifejezések,amit nagyon nehezen élek meg,mert nem tudom/értem az okát. Születése óta érzékenyen közelítek hozzá,soha nem bántottam,nem kiabáltam vele.Az első 2 évben még etettem,pelenkáztam,fürdettem,altattam,aztán ezek a szokások,alkalmak egyre ritkultak,miután Bence az édesanyjával volt csak hajlandó mindezeket megtenni. Bár tény,hogy én nem minden napomat töltöm otthon,heti 4 napot együtt vagyok a családommal,nem hiszem,hogy ez okozza Bencében a változást,hisz a születése óta ez a helyzet. Már ha meglát,azt mondja,apa nem kell,nem szeretlek apa,és mást szinte nem is hajlandó mondani nekem.Sajnos,én egyre nehezebben kezelem ezt a helyzetet,mert azt elfogadom,hogy a fiúgyermek “anyás”,de ezzel az ellenséges viselkedéssel nem tudok mit kezdeni. Tudnának abban tanácsot adni,hogy kezeljem a kialakult helyzetet, s hogy egyáltalán mi történhetett,hogy ez kialakult? Köszönettel: H. Károly

Tisztelt Pszichológus!
Én mindig is egy kicsit “husibb” ember voltam, világ életemben, ami nagyon zavart mindig is, eddig egyszer sikerült fogynom, de az sem volt sok, és vissza is híztam az egészet. Jártam terápiára, ahol feltártuk a dolgokat és nyilvánvalóvá vált, hogy érzelmi evő vagyok és emiatt egyszerűen túl sok ételt eszem meg. Ezeknek megkerestük az okait, illetve a fogyástól való félelmem tudatosítottam. A terápiának vége és úgy érzem mindent átbeszéltünk, tudom is, hogy mit kellene csinálnom, hányszor egyek, mikor, mit csináljak, ha stresszes vagyok stb, és ezekkel tisztában vagyok, azonban egyszerűen nem megy a fogyás. Állandóan éhesnek érzem magam az édességre (másra nem). Számolom a kalóriákat, de mindig valahogy több, mint kellene. Ha azt látom, hogy még keveset ettem, akkor az este során jön egy hullám és zabálok. Tudom, hogy félek a dologtól, mert soha nem voltam vékony, de mégis hogyan lehetne továbblépni a tudatosítás után? Várjam a sült galambot vagy mit tudok tenni?
Közönöm a választ!

Tisztelt Habis Melinda

Van egy kialakult kép bennem magamról és ez nem enged továbblépni.
Buta vagyok! Már a tanuláshoz.Gyenge képességű és lusta is.
Én ezt tanultam meg anno az iskolában.
Nincs végzettségem,nem értek semmihez, de nagyon szükségem lenne egy valamilyen iskola elvégzésére. Így nem tudok olyan helyen lehelyezkedni ahol a megélhetéshez elegendő fizetés adnának.
A gond az,hogy meg sem próbálom hiszen buta vagyok. Irtózok az iskolától. Minden olyan cikk,hír ami arról szól, hogy milyen könnyen meg lehet tanulni valami teljesen kiakaszt!!! Ami tanulás az nem lehet könnyű,szórakoztató,jó. Tanulj velünk matekot,nyelvet olvass villám gyorsan tanulj meg egy könyvet egy éjszaka alatt. NEEEeemmmm. Ilyen nincs. Az iskola csak szenvedés,kudarc,hibázás,nem visz előre,stb. .
Hogy tudnék ebből kilépni. MIt dolgozzak képzetlenül és miféle önbecsülésem legyen magam előtt ha még egy szakmám sincs?
Amit különösebben nem is szeretnék,mert annak nincs társadalmi megbecsültsége. A szakmunkás sokra nem vitte,buta,csak alkalmazott.Bezzeg a diplomás! Még ha kevesebb is a fizetése,de ő legalább értelmiségi,okos. Általában a munkájuk sem olyan nehéz fizikálisan és jobban is keresnek.
Én meg elképesztően buta vagyok a tanuláshoz. Még azt sem tudom megjegyezni ami érdekes a számomra.
MI tévő legyek? Hol kérhetek segítséget és milyen irányút kérdjek?
Melyik fajta terápia lehet jó a számomra ha szükséges egyáltalán?
Köszönettel H. Z.

Kedves Melinda!

Tanácsot szeretnék kérni. 24 éves vagyok, anyagi okok miatt még a szüleimnél lakom, de anyukám néha az őrületbe kerget. Néhány éve hagytuk ott a biológiai apámat, aki alkoholista volt, anyám most újraházasodott, azóta próbálja bepótolni azt a szeretetet, amit kicsi koromban nem kaptam meg.

Sokszor csak úgy beront a szobámba, mert épp olyan kedve van és beszélgetni szeretne, és megsértődik ha épp nem tudok rá figyelni, mert más dolgom van.
Esténként, már szinte szertartás szerűen beül a szobámba beszélgetni (mindig amikor ő épp készül aludni, mert neki úgy jó). Ha szóvá teszem, hogy nekem ez így nem jó, akkor megsértődik, úgy csinál mintha direkt neki akarnék rosszat (“jól van akkor be se megyek többé”).
Hiába próbálom vele megbeszélni, vagy támadásnak veszi, vagy bűntudata lesz, de nem változik semmi.
Most kezte el “bepótolni” a puszikat és öleléseket is, de egyáltalán nem vagyok hozzászokva és valahogy annyira erőltetettnek tűnik. Próbálok pozitívan hozzáállni, de sokszor hirtelen rámnéz és leszúr hogy hogy lehetek ilyen, miért vágok ilyen arcot mintha nyúznának. Pedig esküszöm nem direkt csinálom, néha még jól is esik, de még olyankor is ezt mondja.
Egyszer rákérdeztem, hogy akkor miért nem próbált ennyit szeretgetni amikor kicsi voltam. Azt válaszolta, hogy azért, mert én nem akartam, azt mondtam neki (2. osztályban!) hogy ne puszilgasson a többiek előtt és ne fogja a kezemet, mert ciki.

Mit tehetnék, hogy normális kapcsolatom legyen anyukámmal?

Jonapot.
Remelem hatasos lessz hogy irok mert rettenetesen ketsegbe vagyok esve es nem tudom mitevo legyek. Nagyon sok mindenkitol kaptam tanacsot de ugyerzem hogy azok megse olyan tanacsok amiket valoban tenni kene. A problemam az lenne hogy van a parom aki 24 eves es vagyok en aki 18. Juliusban toltom a 19et.
A parom az apukam munkatarsa. Eleinte jol kijottek a munkahelyen de miutan mi megismerkedtunk a parommal mar kezdte ot kerulgetni az apukam. Mar 9honapja hogy egyutt vagyok a parommal de edesapam nem igazan tudja elfogadni hogy a pici lanyanak mas is van az eleteben. Edesanyam is az elejen ellenezte a kapcsolatunkat de mihelyt osszehoztunk egy csaladi napot mar nem is annyira ellenseges vele. A paromnak akadt egy csaladi tragediaja es nagyon szeretne hogy ott legyek mellete. Es felhozta nekem hogy aludjak ott penteken hogy a temetes napjan ne keljen rohangalni. ( nagyon messze lakunk egymastol). Egyszeruen felek ithon felhozni a temat mert bar mar nem vagyok szuz( edesanyam tud rola de edesapamnak rettegek elmondani) szoval es segitseget szeretnek tenni ezt megis hogy tudnam felhozni hogy ott e aludhassak.
Elore is nagyon szepen koszonom a segitseget!

14 éves vagyok és vagdosás függő.
Múlt nyár óta folyamatosan csinálom mondván magamnak hogy ha kívül fáj belül kevésbé. Most eldontottem hogy leszokok de nem megy mert elvonási tüneteim lesznek (remegés, hányinger, feszültség). Abban szeretném segítséget kérni hogy hogyan kezdjem el ezt az egezs leszokast.

Kedves Melinda!
Szeptemberben megismertem egy fiút, akivel szépen lassan kialakult a szerelem, párkapcsolat is lett belőle. Majd voltak olyan dolgok, melyeket ő nem tudott eltűrni, megbeszéltük, de volt, hogy ugyanúgy felhozta (poénból mondtam neki, hogy még 1 éve az egyik barátja jól nézett ki, nem bejött, csak megjegyeztem, hogy jó nézett ki; vagy beszélgettem egy ismeretlen fiúval egy közösségi hálón; vagy volt, hogy féltékeny voltam, de erről miatta leszoktam; nem mentem fel hozzá hamarabbi vonattal stb)… Most szépen kijelentette, hogy beszélnünk kell, elmondta, hogy mik bántják, az előbbiekhez sorolnám még azt is, hogy az utóbbi időben azt is érezte, mintha a kapcsolatunk már szinte csak a szeretkezésről szólna, és nekem is hiányzott ugyanaz, hogy többet beszélgessünk mélyebb dolgokról például, de én se vagyok gondolatolvasó, és volt, hogy ezek közül 1-2-t nem vettem észre rajta. A találkozó előtt még nem akart szakítani, de aznap beszéltünk erről az egészről, ami nem jól alakult, és szakítás mellett döntött, és azt mondta, hogy ő így érzi helyesnek, hiába szeret… de pedig nem is akart szakítani és adni akart még egy esélyt annak, hogy változni fog ez az egész, de mivel kiprovokáltam a beszélgetéssel a szakítást, így nem adott…. És teljes szívemből szeretem őt (első szerelem is nálam), nem szeretném elveszíteni. A baj az, hogy hiába lehetséges, hogy megbánja ezt a döntést pár nap, hét múlva, de akkora az egoja, hogy nem írna, hogy akkor most tévedett, újból akarja kezdeni… nem tudom mi tévő legyek, mert tudom, hogy ezek olyan dolgok, melyeken lehet változtatni és én mindig a megbeszélés híve vagyok. És tudom, van az a mondás, hogy akiket egymásnak szán a sors, azok úgyis össze fognak keveredni egyszer újból.

Kedves Melinda !
5-6 napja kezdődött ez az egész szorongás ,mellkasban ilyen rossz érzés de a mai nappal már az okát se tudom megmondani próbálom kideríteni de nem tudom.Úgy kezdődött hogy szórakozni mentem el este és mikor hazaértem megtudtam hogy az egyik egykori gyerekkori szerelmem(visszautasított de jó ideje lezártam magamban azóta továbbléptem) akivel azóta jó barátok vagyunk évek óta, csókolózott a legjobb barátommal és ez engem nem is zavart, nem volt semmi ellenvetésem örültem neki de aztán ezzel a lánnyal álmodtam és azóta folyamatosan szorongok lehet csak bebeszélem magamnak de először arra gondoltam hogy esetleg még mindig érzek valamit iránta de ezt elvetettem mert egy jó ideje megtaláltam azt a személyt akit tökéletes páromnak tartok és nagyon szeretjük egymást.Viszont képtelen vagyok kiverni a fejemből ezt az érzést hogy mi van ha kiszeretek belőle vagy nem is szeretem már és ezért jár a fejembe ilyen gondolat.Viszont az elmúlt egy napban annyi változás történt hogy már nem gondolok arra a másik lányra annyit de ez a rossz érzés a mellkasban megmaradt és nem tudom mitől lehetséges hogy a bűntudatomtól hogy ilyenek jártak a fejemben úgy hogy közben boldog kapcsolatom van a barátnőmmel ?Nem szeretném hogy ez a kapcsolatom rovására menjen mert tényleg szeretem mikor találkozok vele akkor is teljesen normálisan tudok viselkedni semmi probléma nincs csak az a szorongás ami nem akar elmúlni. Azt szeretném kérdezni hogy meddig tarthat ez a folyamat vagy egyáltalán mitől alakult ki ?
UI: Mostanában már úgy éreztem hogy nem hiányolom annyira a barátnőmet mint a kapcsolat elején de ez majdnem fél év után szerintem betudható a rózsaszín felhő eloszlásának.Így is nagyon várom mindig hogy találkozhassak vele és hiányzik is csak nem rögtön egy nap után.
Hajlamos vagyok bebeszélni magamnak problémákat és sokat kihozni egy kis gondból.Viszonylag érzékeny lélek vagyok hamar stresszelek a dolgokon. 19F

Kedves Melinda!
Bernadettnek hívnak, 34 éves vagyok. 16 éves korom óta vagyok együtt a férjemmel és van két csodaszép fiúnk(16 és 8 évesek) . A problémám valószínűleg az édesanyámmal való rossz kapcsolatból ered. 16 éves koromban halt meg édesapám, anyukámmal mindig a legjobb volt a viszonyunk, mintha csak a barátnőm lett volna. Egyetlen gyermeke voltam. (azóta született neki egy ikerpár). Édesapám halála után kb 1 évvel ismerkedett meg a párjával, akivel nem jöttünk ki sosem. Amikor a kisebbik fiam született, 8 éve, 1 hónapig az intenzíven volt, nem volt biztos hogy meg tudják menteni a kicsi életét. Édesanyám ezalatt még csak nem is érdeklődött a pici felől. Vagy felőlem, hiszen nagyon nehéz időszak volt ez számomra/számunkra. Sosem tudtam ezt megbocsájtani neki, nem keressük egymás, nem beszélünk egymással. Én úgy gondoltam, úgy éreztem hogy sikerült ezt feldolgoznom, tovább lépnem, hiszen van egy csodálatos családom. A férjem nem iszik, nem dohányzik, nem csavarog, jobb embert nem is találhatnék. Ennek ellenére mégis 1 hete iszonyúan kiborultam, azt éreztem hogy engem senki sem szeret, sem ők, sem a barátaim. Csak teher vagyok számukra, hiszen a saját anyámnak sem kellek. Ez pár nap hisztiroham és egész napos sírás után szaladt ki a számon egy vita alkalmával. Vezetés közben egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elengedem a kormányt, legalább megtudják, milyen rossz ha már nincs többé a szerettük. Ez a gondolat ébresztett rá, hogy itt bizony baj van és segítség kell. Imádom a családomat, ők az életem értelmei és borzasztóan érzem most magam. Soha de soha nem gondoltam volna hogy az én fejemben ilyen gondolat megfordulhat. Imádom őket és a pici fiam… Ő annyira anyás, nem is tudom mi lenne vele nélkülem. A szivem megszakad ha erre gondolok. A férjemnek elmondtam mindent amit érzek, nyilván szeretnek és nekik is én vagyok a minden, támogatnak mindenben, ahogyan eddig is. Szeretném a tanácsát kérni, hogy merre induljak, mitévő legyek, hogy ezt a kuszaságot helyre tudjam hozni?
Válaszát előre is köszönöm!

Kerem mondjak meg mit lehet tenni a rosszindulatu kollega ellen aki keresi mit tehet ellened , szovetkezik igyekszik mindig masok elott lejaratni, Koszonom

Kedves Pszichológus!
Szeretnék segitséget kérni ,mert nem tudom mit tegyek…A barátommal 9 év együttélés után szakitottunk ,9 éveig is jártunk….közösen vigyáztunk egy gyerekre de mivel ö a gyám én elmentem onnan hazaköltöztem anyukámhoz. Pontosabban én szakitottam mert megint durva volt velem….megsokalltam már lehetne mit mesélni erröl a 9 évröl…. beismerte hogy hibázott és h ö volt hülye de ő mindenáron könyörgött nekem hogy adjak még egy esélyt. Nem tettem meg…De mikor 6 napig folyamatosan a nyakamra járt és sirt már akkor is furcsa volt a viselkedése. Mikor utoljára találkoztam vele akkor is fura volt csak akart volna még egy esélyt ,de nem adtam ezért elköszönt tölem és célzott az öngyilkosságra. Nem csak tölem köszönt el aznap még jopár ismeröstöl…egy barátnömtöl is ,aki megijedt és felhivta az anyját ,h mit tegyen , aki ugy tett hivja ki a rendöröket. A rendörök megtalálták mentöt hivtak hozzá és bevitték a pszichiátria zárt osztályára. Már ott kezdte a kötekedést mondta a többieknek ,h nekem meg ne mondják h hol van…Utána a gyereknek akire vigyázztunk közösen, ugy tett h ha meglát köszönni se fog az utcán….a gyerek már fél töle szolt az anyjának h keressen másik gyámot az anyja talált is és még bent volt a korházba közölte vele hogy költözzön el onnan. 2,5 hétig volt a korházba aztán kiengedték a korházbol… de több mindenkitöl tudom h zavart…. Velem meg agressziv-durva tipus az egyik közös barátunknak megtiltotta h nekem bármibe segitsen. Amikor mentem dolgozni pont szembe jött velem az utcán de olyan szinten kikerült mikor észrevett h szándékosan irányt változtatott szinte mondhatni elfutott csakhogy ne kelljen mellettem elmennie…Aznap este a facebook-on felköszöntöttem egy másik közös barátunkat is akit rádásul én már régebb ota ismertem mint ö, amint meglátta olyat irt oda h te a barátaimnak ne kivánjál semmit és egy csomo felkiállto jel…borzaszto durva velem…mit lehetne tenni? félek még a végén egyszer nekem fog jönni. aztán egy barátnöm akinek mellesleg jo barátja az én volt barátom messengeren beszéltek mert a legjobbarátja messze él ….ugy tett a volt barátom h még mindig nem dolgozta fel a dolgokat nem tette tul magát rajta… Ezt se értem h mit nem dolgozott fel? Elöbb utobb az a lakhatása megszünt volna és azt magának köszönheti h vége lett a lakhatásának rádásul még mindig nem hajlando elköltözni onnan pedig a gyerek az uj gyámnál van ö meg már több mint egy hete kijött a korházbol nem is értem mit keres még ott… rajtam elvileg már tul kellett h lépjen ha ilyen ocsmányul viselkedik velem akkor nem értem ezt se mit nem dolgozott fel? Tényleg nem tudom megérteni öt mostmár mindig ez a gyülölködés fog menni csak azért mer nem adtam még egy esélyt? Elöbb utobb képes lesz még nekem is jönni? Szinte lesi az alkalmat h mivel tud belém kötni azt érzem. Kérem segitsen…mit lehetne tenni?

Jó estét!
Krisztina vagyok, 22 éves, Szlovákiában lakok.
Elég nehezen vettem rá magam hogy írjak de úgy gondolom hogy csak magához fordulhatok, ugyanis olyan problémám van amiben úgy gondolom hogy csak maga tud segíteni.
Nagyon céltudatos, maximalista lány vagyok aki mindig segít az embereken. Egyetemi hallgató vagyok, szabadidömben pedig angol és szlovák nyelvet oktatok.
Amiért Önhöz szeretnék fordulni az tulajdonképpen a párkapcsolati probléma.
Rendkívül naiv vagyok nagyon sokan átvertek és kihasználtak az évek alatt. 2 kapcsolatom volt akikkel együtt voltam. Januárban megismertem egy srácot aki 6 évvel fiatalabb nálam, féltem nagyon a korkülömbségtöl de sokkal jobban kijöttem vele mint egy korombelivel. Elég friss ez a téma még, szóval lefeküdtünk és úgy váltunk el hogy majd ír és azóta sem írt… tulajdonképpen nemtudom hogy mi az oka. Úgy gondolom hogy én több lépést tettem felé és nem merek én írni nemakarom öt elijeszteni magam mellöl. Eddig mindig nagyon figyelmes volt, sokat szoktunk beszélgetni… ezért nem is értem. Mindent megtennék érte és még is azt érzem hogy nem lennék elég jó? ugyan ez volt az elözö kapcsolatomban a hiba hogy mindent megtettem érte bármit akit kért, úgy ahogy ö akarta és mégis eldobott. Nemszeretném ezt a hibát újra elkövetni. Mi tévö legyek?
Elöre is köszönöm a válaszát!

Üdvözlöm!
Pàrommal 6.éve vagyunk együtt.Kapcsolatunkból van egy pici 1éves kisfiúnk,nekem van egy 17éves fiam szintén velünk él.Pàrom nàrcisztikus személyiség.Mióta megszültem sokat vitàzom,kötözködő lettem,màr -màr testi bàntalmazàsig fajúlnak a vitàink.Én nem szeretnék elvàlni,szeretném ha a csalàd együtt maradna .A csalàdom ellenem van,hogy miért nem hagyom ott,utàljàk,de én szeretem .Mit tegyek?
Elhagyjam ?A csálàdom szerint nem szeret és csak ki akar készíteni.Szoktam panaszkodni ha össze veszünk de ők mindig azt mondjàk hagyjam el!
Mit tegyek?

Üdvözlöm!
A gyermekem 5éves.1hónapja ilyeneket kérdez és mond Nem tudom hogy álmodtam e valamit vagy nem.Nem mondom el hogy álmodtam e valamit.A lakásba leejti a csatját és megkérdezi bele teheti e a hajába nem lesz e baja.Szivacs labdával játszik és utána nézi a kezét hogy az arcához és minden hova nyúlhat nem olyan a keze.Óvodába egy kisgyerek fogta a kezét utána azzal a kezével nem nyúlt semmihez mindaddig míg le nem törölte.Addig kérdezi amíg nem válaszolok a kérdéseire.Nem tudom ez valami rossz szokás vagy óvodából van ez. Lett egy nyuszink amit rendben kell tartani.Ezt is szokta mondani ha elmegy mellette nem lett e nyuszis a ruhája nem ért e a nyuszihoz.Szeretném segítségét mit tegyek.Persze türelmesen válaszolok neki csak már aggódok.Köszönettel. Erika

kedves Doktorno
19 eves lany vagyok .. nem tudom hogy beteg vagyok vagy sem Kerem segitsen .kaptam terepia idopontot.. de az anyukam fel vallra veszi Nemetorszagban elek.. nem beszelem a nyelvet igy nem tudok elmenni orvoshoz. a panaszom ha bemegyek egy boltba felek.. hogy megszolitnak.. felek attol is hogy sokan vannak ..ez meg otthon volt kB 14 eves koromtol erzem a felelmet neha elmulik de most parhonapja elojott es rosszabb lett mar felek az utcara is kimenni igaz nem megyek ki a hazbol.. lehet ez a gond.. de felelem ugy erzem nagyobb mint hogy ki menjek es hogy erezzem a felelmet igy mindenfelet kitalalom hogy ne hogy ki keljen menni .. a szemetet is nem merem levinni ..par het es nyelv iskolaba megyek felek az iskolatol is ..felek a metrotol mert ott sok ember van igy nagyon parazzom mi lesz velem rosszabb is lehet ettol az erzestol .alvaszavarom van ugy gondolom ha reggel 8kor kellek fel fent vagyok hajnal 5 .. van hogy masnap 7-ig es ha felkellek fura erzesem van mintha felnek vagy lampalazzam van fogalmam sincs milyen Erzes de nagyon nem jo.. ez mar parhonapja igy van es mar ha fel kellek ugy erzem unom mar azt a napot is hogy felkeltem es nem neha hanem mindennap ugy erzem unom az eletem ..lehet azert mert bent vagyok egesznap.. nincs baratom 17 evesen volt kapcsolatom.. de neha ugy erzem kenne egy tamasz .. erzem hogy faj a lelkem csaladi gondjaim is vannak anyukammal es az ocsemmel elek de viszont evek ota ugy erzem fekete barany vagyok.. es ez nagyon faj ..15 evesen pszihiatrian voltam ahol elmondtam a panaszom .. Atarax gyogyszert kenne szednem de en ugy dontottem hogy lekuzdom.. nem szeretnek gyogyszert szedni..igy a receptet minden hasonlot elteptem de mostanaban ugy erzem szuksegem van a gyogyszerre rossz gondolataim vannak ongyilkossag.. kart tegyek magamba.. ez a duh miatt van.. nagyon unnom az eletem .. neha nem is szeretnek elni .. Kerem segitsen nekem mi lehet velem szemelyesen orvoshoz nem tudok menni elore is koszonom 🙂

Kedves Doktornő! 15 éves lány vagyok. 1 és fél éve vagyunk együtt a barátommal itt ott vannak veszekedések de alapvetően jól megvagyunk. Már régebbtől nagyon jó barátok voltunk de aztán rájöttünk mindketten hogy többet érzünk egymás iránt. Eljutottunk odáig hogy megtörtént a első nemi érintkezésünk. Minden jó volt amég a szüleim ezt meg nem hallották mert aztán jött az hogy csak 2-3 órára engednek ki a barátommal és nem bíznak benne abszolút pedig már lassan egy éve történt a dolog.Semmi mást nem szeretnék csak hogy átjöhessen hozzánk és hogy legalább 5-6 órára kimehessek. Többször támadtak öngyilkosági hajlamaim sőt volt már eszembe az is hogy megszabadulok a szüleimtől. Rossz azt látnom hogy a barátnőim boldogan alszanak együtt a barátaikkal sőt még a karácsonyt is jóformán együtt tölti a két család én meg ülök itthon és gondolkozok azon miért nem birnak elengedni és megérteni a szüleim. A barátomnak és nekemis nagyon elegünk van már. A válaszát előre is köszönöm!

Kedves doktorno,
A 13eves hugom ma egy problemaval fordult hozzam, egy osztalytarsanak minden nap el kell hogy kuldje a hazit feladatot ha ezt nem teszi meg akkor jonnek a fenyegetesek, egy telepi rosz kislanyrol van szo akinek ha roszat mondasz betorik a feje es nem uszod meg szarazon. Kerdeztem tole hogy az iskolaba nem tudna beszelni az osztalyfonokevel es probaljon o segiteni de azt mondta hogy ezzel csak rosszabat tenne, fel barkinek is beszelni errol hogy ne hogy baja essen! Mi lenne a legjobb tanacs amit ijenkor adhatunk egy ijen szituacioban?

Üdvözlöm. Az lenne a problémám hogy a barátom akivel 4ève vagyok együtt nincs megelègedve a mèretèvel pedig semmi oka nincs rá,de egyszerűen nem tud bele nyugodni hogy nem akkora amekkorát ő szeretne. Ez még rendben lenne de más lányokkal ápolja legyezgeti a hiúságát pedig szexuálisan nincs semmi problémánk. Próbálunk róla beszélni de nemtudom mi lehet ennek az oka és hogy tudnék neki segíteni abban hogy elfogadja önmagát és ne másoknál keresse a pozitív megerősìtèst. Tudna nekem ebben valamit segíteni?!

Kedves Doktornő,

Édesanyámnál melltumort diagnosztizáltak, amit még sikerült áttétmentesen eltávolítani. Most éppen a kemót kapja, én külföldön teljesítek szolgálatot. Az otthoniakkal beszélve lelkileg megvan törve anyu(Nem feltétlen a tumor miatt). Információt szeretnék kérni, hogy Ön szerint érdemes szakember segítségét kérni, vagy a kemó hatása miatt van ez a szörnyű hangulata. Esetleg Onkopszichológiával is foglalkozik Doktornő? Nagyon örülnék, ha önnel anyu feltudná venni a kapcsolatot és kicsit beszélni a múltról és a betegségéről szakértői odafigyeléssel. Várom válaszát, hogy vállal-e rákos klienseket is. Köszönöm,

Bence

Tisztelt Melinda!
Az én problémám 3 hónapja kezdődött. 1-2 alkalommal előfordult, hogy evés közben hirtelen megakadt a nyelés és az étel a nyelvgyökömön maradva nem mozdult. Próbáltam nyelni, de nem tudtam és így fel kellett köhögnöm. A 3. ilyen alkalom óta nem tudok nyelni csak folyékony ételeket, bár egy pár napja már az is sokkal nehezebben megy. Tudom, hogy valószínűleg valamilyen pszichés oka van, de szeretném a segítségét kérni, mert már 6 kilót fogytam, mert hiába eszem meg a megfelelő mennyiségű ételt csak éppen folyékony formában, de olyan lassan megy, hogy néha 2-3 óra egy főzeléket is megenni, így nem valami egészséges. Erőltetem az evést, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot magamhoz vegyem és voltam kivizsgálásokon is, de továbbra sem megy.
Előre is köszönöm a válaszát!

Szép estét kívánok! Tanácsot szeretnék kérni. A húgomról lenne szó. 35 éves lesz jövő hónapban. Jelenleg nincs társa. Tini szerelme volt,ami elég komolynak tűnt,6 éves kapcsolatban voltak és már az eljegyzés is megvolt. Az esküvőt tervezgették. Ám a fiú rossz útra tért,ivott és megcsalta. Szakítottak… Húgomat ez annyira megviselte akkor hogy még öngyilkossággal is fenyegetőzött. Nagy nehezen túl tette magát.. Azóta keresgélt társkereső oldalakon,de valahogy mindig csalódás lett a vége. Most vagy két éve már nem is próbálkozik. Mondogatja hogy szeretne társat meg gyereket.. Azt kérdezném,miért viselkedik így Ön szerint? Hogy tudnék neki segíteni? Az a baj,hogy tanácsot sem fogad el. Aggódom érte..Ráadásul most január elején meghalt édesanyánk is,gondolom ez is közrejátszhat hogy hiányolja. Azt mondja,minden éjjel rosszakat álmodik halottakkal. Köszönöm előre is kedves válaszát. Tisztelettel: Szné

Tisztelt Doktornő!

Párommal babát várunk,már a 6 hónapban járunk.
Gyanítom,hogy kontroll vagy irányításmániás sajnos.
Egy példával szeretnék élni:Vezető beosztásban dolgozom egy multinacionális cégnél a tegnapi napon hívott telefonon ,nem volt kéznél a telefonom és a munkámmal voltam elfoglalva majd egy óra múlva vettem észre ,hogy hívott és vissza is hívtam.Teljesen közömbösen közölte,hogy már egy órája keresett már nem ér rá(édesanyja vállalkozásában dolgozik),de érdekes hogy a messengeren is 5 órája voltam elérhető és mit csinálhatok ugyan(biztos máshol vagyok).Úton hazafelé megláttam hogy sétál így megkérdeztem hová megy a válasz : a barátnőimmel vacsorázni gondoltam ok elviszem pár szón kívül nem mondott semmit. Hazaértem,kitakarítottam az egész lakást amit megbeszéltünk reggel ,hogy együtt megcsinálunk aznap.Megérkezett a vacsoráról ennyit mondott:Kösz a takarítást és a pakolást.Majd egész este a telefonjába bújt majd elaludt.

Mi lehet a megoldás?

Köszönöm!

Kedves Melinda!
Bátyám a feleségével szeretne elmenni nyaralni 2 hétre az 1 éves kislányukkal. Ám az út hosszúsága ( repülő ) és a nyararlás közben fellépő nehézségek miatt úgy döntöttek, hogy itthon hagyják a kislányt a nagymamára, akit 5-10 alkalommal látott.
Vajon, mi játszódik le ilyenkor a kislány fejében, lelkében?
Milyen sérüléseket okozhat az itthon hagyás?
Üdvözlettel

Tisztelt xy. 4 hónapja találkoztam egy 30 éves férfivel egy társkereső oldalról. Én 26 vagyo.Azota mikor találkozunk felhőtlenül boldogok vagyunk.kissé csendes természetű, őszinte mosolyú magass jóképű férfi.Az egyetlen már az enyém vagy az övé nem tudom rögeszmés probléma vele,hogy folyton gyönyörű nőket követ instagramon,facebookon.Eleinte nem zavart ahogy lett kis szabad időm folyton néztem,napirenden voltam igy észre vettem,hogy némely nő kitörlödik pl fb -ről, most kérdéses,hogy ki töröl kit.Kérdezni nem merek egyszer kérdeztem meg, hogy lesz e nő a szülinapon ahova megy, már leszolitott,ne legyek féltékeny.Amugyis butaság lenne idegen bejelölt nők miatt veszekedni.De nem értem ő ha ilyenekről álmodik miért van velem? Magamon kell segitsek minden egyes uljon követet nő fáj és ront az önbizalmamon össze vissza gondolok mindent addig amig nem talalkozunk.1 héten 2 3 szor szoktunk a távolság miadt, akkor is szótlanul de őszinte mosolyal es öleléssel bujunk egymáshoz.Mit tegyek,hogy ne zavarjon amit csinál?

Üdvözlöm! Egy 24 éves srác vagyok aki még nem volt nővel,de már nagyon szeretne. Nagyrészt a szülők is rájátszottak erre hisz, gyerekkoromtól szorongásban volt részem, illetve egyfolytában csesztettek, bármi jót tettem kinevettek,meg nem érdekelte őket. Tehát önbizalomból nem kaptam keveset. Nem tartom magam külsőre borzasztónak,sőt volt már barátnőm is,illetve pár lánnyal kavartam már. Egyszer az egyik lánnyal majdnem megtörtént,de ránk nyitottak, és így nem sikerült a dolog,sőt a kapcsolatnak is vége lett ezáltal. Egyébként továbbra is a szülőkkel élek. Elmentem egy prostituálthoz,egy könnyebb megoldást választva, kölcsönös franciázás volt,de nem volt merevedésem a stressz miatt. Kudarcként éltem meg. Továbbra sem mondtam le erről a dologról,mert nagyon akarom, és nem csak pornó filmeket nézni. Olvastam igazából több önfejlesztő könyvet is ezáltal és próbálok relaxációs technikákat. Az utóbbi időben lehetett volna barátnőm,de féltem belemenni a találkozásba,vagy akár többe,mert mi van ha nem fogadja ezt el,hogy még nem voltam lánnyal, és megint ott a kudarc lehetősége. Kérem segítsen,hogy mit tegyek, köszönöm válaszát. Szép napot.

Tisztelt Doktorno,

A fekesegem a 36. Honapban van a kisfiunkkal. O Magyarorszagon van most en az USA-ban elek. Most hetvegen megyek haza Magyarorszagra. Mi Gyorben elunk, a szuleim es testvereim pedig Budapest mellett, kiket mar nem lattam tobb mint 5 honapja. A felesegem mar elore kijelentette hogy nem mehetek fel meglatogatni a szuleim es a testvereim, mert O mar az itolso 4 hetben van rs barmikor megszulhet es szeretne ha mellette lennek. En is szeretnek mellette kenni, de szeretnem meglatogatni a csalad tobbi tagjat. Az a baj hogy ha elmegyek orult szevekedes lesz (tapasztalatbol mondom) es jem szeretnem ha ezert beindulna a szules. Mi tevo legyek?
Elore is koszonom valaszat.
Udvozlettel,
Jana

Üdvözlöm!
Egy olyan kérdésem lenne Önhöz, hogy én egy lassan 20 éves fiú vagyok és valahogy nagyon nehezen tudok kezdeményezni, ha meg igen, akkor visszautasítanak. Ebben szeretnék támpontot kérni, hogy ön szerint, milyen módszert alkalmazzak vagy hogyan kellene próbálkoznom, azért tartom ezt a dolgot nagyon fontosnak, mert olyan típus vagyok aki számára elengedhetetlen lenne egy mély érzelmi alapú párkapcsolat. Válaszát előre is nagyon köszönöm. További szép napot!

Üdvözlöm!
Problémám az utolsó 2 párkapcsolatomban jelent meg igazán. Kapcsolataim pár hónap után vége szakadtak, mert én több szeretetet adtam, mint amit a másik igényelne. Sokat megtettem nekik, mert féltem, hogy elveszítem őket. Visszafelé viszont nem sokat kaptam. Mindig úgy kezdődik, hogy teljesen odavannak értem, fű-fát ígérnek, tervezgetnek, folyton velem akarnak lenni, aztán egyik napról a másikra már nem foglalkoznak velem, kiderül, hogy nem érzik azt, amit kellene. Amíg ez a hódítási szakasz van náluk, addig én nem ragaszkodok annyira, de mire már nyakig benne vagyok érzelmileg a kapcsolatban, pont akkor lesz vége. Ilyenkor viszont nagyon nehéz nekem, szinte betegesen visszahúznak hozzá az érzelmeim, függök ettől az embertől, nem tudok elszakadni tőle. Olyan, mintha szerelmes lennék belé, de aztán rájövök, hogy ez valami más. Társfüggő lennék? Miért nem tudnak vajon a férfiak hosszú távon kitartani mellettem? Vagy rossz helyen keresgélek? Esetleg bennem van a hiba?

Kedves Melinda!

Párommal majdnem 7 év után külön mentünk lassan egy éve. Neki fél év után kapcsolata lett egy 18 éves lánnyal. (Volt párom és én 25,6 évesek vagyunk.) Szakítottak másfél hónap után, ekkor felkeresett engem, és azt ígérte rendbe hozzuk a kapcsolatunk, találkoztunk is, majd váratlan másfél hónap után kibékültek. Gyakoriak a nézeteltéréseik, letörlik egymást időnként közösségi oldalakról, most legutóbb a közös képük is lekerült újra a közösségi oldalról. A volt párom a személyes dolgait nálam hagyta, és felkeresett hogy mikor adhatnám át neki. Válaszoltam neki, de nem érkezett válasz. Azt mondta a lánynak senki sem fogja őt úgy szeretni,ahogyan én, és többször volt, hogy az én nevemen szólította a mostani párját. Úgy érzem volt párom szereti ezt a lányt,de mégis érthetetlen számomra ez a döntésképtelensége. Előfordulhat, hogy nem tudja eldönteni mit szeretne a jövőben? Létezik olyan, hogy nem zárta még le a mi kapcsolatunk?
Köszönöm előre is a választ!

Jó estét. Már beszeltunk s az zavar a bulikban hogy ittasak részegek.. s egyre tobb a buli.. ő nem volt ilyen elötte. Egymas nélkül sem mentunk el. Ertem ez munkahelyi buli de miért kell berugni mindig?próbálunk beszélni róla.. csak nem könnyű jó döntést hozni. Köszönöm válaszát. Üdvözlettel.

Tisztellt Doktornő!!
Nekem olyan problémám van hogy a hirtelen megszólalással van problémám, pld.: a buszozásnál van ez a hogy mikor jegyet veszek és oda érek a sofőrhöz akkor hirtelen nem tudom kimondani/megszólalni hogy hova kérem a jegyet és így inkább kerülöm a buszozás és minden tömegközlkedési eszközt, kérem ebben mit tud ajánlani hogy ez megszünjön?

Szép estét. Én gyermekneveléssel kapcsolatban szeretnék egy kis segítséget kérni. Kezdem az elején:párom nagyobbik gyermekéről (20 éves ) van szó. Párom pár éve elvált mert az exenek új pasija lett ( és rengeteg hitelt halmozott fel amit jelenleg is a párommal fizetünk és az ezzel járó bürokráciát dokumentumokat én inteintézem) a kisebb gyerekeket magával vitte de a 20 éves gyermeket ott hagyta a páromra és párom édesanyjára. A ráhagyott hitelek miatt páromnak külföldre kellett költöznie és kint munkát vállalni hogy mindent kitudjon fizetni. Na már most a nagyobbik gyermeke ezért a párom édesanyjával lakik, aki a válás előtt sem volt egy jó(állítólag) gyerek (sulit is abbahagyta, sok problema volt vele) de Mióta párom külföldön él semmit nem hajlandó otthon tenni, se iskola se tanfolyam se otthon segíteni (a nyugdíjas idős nagymama főz mos takarít rá jár a boltba – még a cigijét is ő veszi meg mert ő nem megy boltba mert ciki ) se munkát keresni vállalni csak otthon teng leng bulizni jár. Ezt mind apuka és én finanszírozom mert hát ugye jövedelme nincs. Ha kell valami azt mondja apukájának amit hallani akar ( általában utólag kiderül hogy nem fedi a valosagot) illetve csak ilyenkor keresi. Ezekből már az utóbbi időben egyre több probléma van párom és én köztem. mivel mi külföldön élünk a párommal (Itt ismerkedtünk meg) és a gyermekemmel mellette fizetjük párom az exe által okozott tartozatartozásokat és fizetjük mellette a gyerektartást (az édesanyával elő gyermekek után) valamint nagykorú gyermeke és es parom anyukajanak is utaljuk haza a penzt igy egyrol a kettore nem jutunk sose valamint abbol van a legnagyobb probléma hogy 20 évesen semmire nem hajlandó a párom gyermeke. Pl. Mikor hazamegyünk a házba mindent rendbe kell tennünk mindent mi fizetünk megjavítunk pedig lenne rá ideje…. továbbá munkát nem keres de azt hangoztatja hogy ő nem is megy el dolgozni mert az apja külföldön el köteles eltartani, ( tud az édesanyja által okozott tartozásokról sokszor átbeszéltük vele) és még ha el is menne max. Tavasszal még ősszel dolgozna mert neki a nyári téli szünet kell… továbbá otthon rettegésben tartja a nagymamáját mert mindennap buszra szolira edzésre el kéri a pénzt hiába mondja azt a mamája hogy nincs (próbáltunk kevesebbett küldeni hogy hátha akkor elmegy dolgozni) akkor ordít trágár szavakkal illett mindenkit csapkod és szétver mindent amit lát. És ha barmi probléma van otthon (majdmindennap alkot valamit) a párom testvére anyukája engem hívnak hogy mit csináljanak illetve hogy kibeszeljék magukból. Mire a párom maximum felhívja gyermeket ( vagy azt se) és leszidja ami 2 percig tart majd 2 perc után már viccelődnek és mintha misem történt volna. Ilyenekből vannak a párommal köztünk problémák mert én nem tudom azt szó nélkül nézni hogy a gyermeke hogy így beszél az apjával a mamájával családjával és mindemellett semmit sem hajlandó tenni és még az apját is kihasználja mind úgy hogy tudja hogy milyen helyzetbe hozta az anyja és ráadásul még ki is jelenti hogy az apja köteles őt eltartani fizetni mindent utána… nem tudom már mit tegyek hogy egyáltalán hogy tudnék segíteni és észrevétetni párommal azt is hogyha fogja a kezét mindig és mindent ő old meg azzal csak art magának és a gyermekének is és hogy tudom azt megértetni hogy ez a folytonos feszültség a mi kapcsolatunkra is rányomja a bélyeget, pedig tényleg ezen kívül semmi probléma nem lenne köztünk de már időnként azon gondolkozom hogy kelle ez így nekem mert soha nem veszi eszre hogy a saját gyermeke használja ki…. az a baj hogy próbálom én segíteni mindenhogy de egyszer az en erőm is elfog fogyni. Nem tudom mit tegyek. Remélem nagyjából érthető ahogy leírtam és tud nekem valami jó tanáccsal szolgálni. Köszönöm a segítséget

Kedves Melinda!
Egy olyan kérdésel fordulok önhöz hogy van egy lány aki belém szeretet akinek rosz párkapcsolata van napi szinten veszekednek.folytonos ösze zörenés van köztük.ez az érzelem kölcsönös feléje de a jelenlegi párja fojton változtatja a döntését hogy egyszer azt mondta mikor meg beszélik hogy elmegy mâsnap azt mongya hogy mégse megy hozzá teszem hogy van egy gyerek náluk kérném segítségét.
Köszönöm!

Tisztelt Habis Melinda!
Egy évvel ezelőtt karácsonykor derült ki, hogy a hugom próbálja elcsabitani a páromat, akivel 8 éve vagyunk együtt. Sajnos a pénz a domináns, jól élünk, mert ő jól keres, mindent előteremt. Valószínű az irigység vezérelte testvéremet, nem pedig egy 50 éves férfi külseje stb. A hugomek a nyakunkra jártak évekig, gyermekük a keresztfiunk, mindent a párom vett meg nekik is. A hugom egy éve a szüleinket se látogatja, hogy bizonyítsa a párom felé milyen rossz család voltunk, férjét kidobta, engem meg folyamatosan áztat a páromnak hazugságokkal. A baj hogy ő még beszél vele azóta is, holott velem él azóta is, és állítólag így is akarja a jövőben is,de mégsem érezhető, nincs ölelés, szex, csak a monoton élet. A kérdésem az, hogy mit tegyek? Egyre kevésbé bírom, idegileg úgy érzem osszeomlok, mert azon agyalok mi az igazság. A munkamra is kihat, nem tudok egy helyen megállni csak ideig óráig, mert alig tudok már teljesíteni. Elvesztettem az önbizalmam, nem tudom mit akarok. Szeretem a párom, ha beszélünk erről tagad, de azután mégis megjelenik a múlt(hugom) , például egy meglatott üzenet fejléc. Nem tudom mit tegyek, de érzem sokáig nem bírom, összeomlok.
Köszönöm válaszát előre is!
D. Csilla

Kedves Melinda! Azzal a problémával fordulok önhöz hogy teljesen össze vagyok zavarodva. 17 éves biszex lány vagyok és elmeselem most az én történtem. Megismerkedtem egy barátom által egy nagyon kedves és szép lánnyal akivel már első beszélgetesunkkor éreztem hogy van köztünk valami szikra. Ahányszor talakoztunk mindig nagyon zavarban volt a közelemben… Folyamatosan elpirosodott alig mert a szemembe nézni zavartsagaban. Teljesen jól megvoltunk azt mondta hogy kezdett megszeretni es szeretne velem lenni. Pár napra rá rákerdeztem hogy akkor van bármi esély arra hogy legyen köztünk valami több mint barátság.?! Erre az volt a válasza hogy ez nagyon fura neki és nem szeretne elvesziteni mert nagyon jól érzi magát melletem de nagyon össze van most zavarodva es új ez neki meg nem tudja hogy működne e ez neki és nem tudja hogy hogyan tovább. Kértem hogy adjon egy kis időt hogy bebizonyitsam hogy jó ez a dolog és hogy lehet köztünk ennél több is… Nagy nehezen bele egyezett ebbe de engem teljesen össze zavart mert egyáltalán nem ugy viselkedtunk egymással mint a barátok inkább ugy mint egy szerelmes pár… Teljesen össze zavart ezzel! Mi a véleménye erről? Mi tevő legyek?

Tisztelt Doktornő! Párommal tavaly augusztusban jöttünk sajnos haza külföldről, embertelenebtol embertelenebb helyzetekbe és lakhatas a kényszerített bele. Én nem akartam hazajonni, kint is sokat sírtam emiatt és könyörögtem, veszekedtunk is . Hazajottunk. Azóta lelki roncs lettem már. Akik haza csaltak a Parom és ami utána is történőt, hogy atvertek és kihasználtak minket. Párom ezt nem látta be sokáig, de mai napig ha vita van agresszíve válik, a külső fele mutatas fontosabb neki mint a lelki bekénk és az életünk. Miatta anno feladtam az magyar életem, így most nincstelenne váltam. Családom bár van, szülők, testvérek, de segítséget, lelki tanaszt nem várhatok, sot rúgnak abba aki bajba van. Vividok és sajnos az öngyilkosság is már megfordult a fejemben, miért sújt a sors, az élet, miért használnak ki és vernek át stb.!? Próbálom magam tartani, a lányom miatt is, de a bezartsag, magány, kommunikáció hiánya, kilátástalanság, gúny és bantas már teljesen felemeszt. Nem tudom hogy tovabb!? Lelkileg meg fűződok a páromhoz, de nem érzem a tanaszt felőle és a megértést stb., sőt elvarasai is vannak. Ugy érzem magam mint egy cseléd már és akinek csak a kotelessegeket és feladatokat kell végezni és semmi más nem lehet. Testi kapcsolat sincs már közöttünk vagy ha ritkán volt is un.wc-nek éreztem magam. Össze vagyok zavarodva, nem tudom hogy építsem újra az életem!? Pedig mindig egy céltudatos, határozott nő voltam, több diplomával a hátam mögött mégis most úgy érzem nincs tovább. Köszönom előre is a válaszát, segítséget!

Tisztelt Melinda!
A problémám igazából a 18 éves lányommal van, és hogy őszinte legyek már nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok.
Volt egy kapcsolata, 16 éves kora óta együtt volt egy sráccal, aki 5 évvel volt idősebb nála. Ez nem okozott igazából gondot, de már az elején figyelmeztettem a lányomat, hogy ezzel a fiúval még lesznek gondok. Rossz a családi háttere, ennek köszönhetően az életvitele is. A lányommal viszont jól bánt mindig, szerették egymást, és amúgy sem vagyok olyan szülő aki beleszól a felnőtt/majdnem felnőtt gyereke életébe.
Viszont másfél hónappal ezelőtt beigazolódott, amitől féltem. Nem tudjuk mi történt, de feltehetően belekeveredett valamibe, ugyanis eltűnt. Egyik napról a másikra. Ennek már másfél hónapja, és semmi életjelet nem adott magáról. Nyomozott a rendőrség is, és nem részletezném a dolgokat, de azok alapján amit kiderítettek azt mondták, kicsi az esélye hogy élve előkerül. Na most, azt hiszem, tudjuk ez mit jelent.
Érthető módon a lányomat ez nagyon megviselte, hiszen imádta ezt a fiút. Azóta nem önmaga. Nem eszik, (fogyott is nagyon sokat) nem alszik, és sokszor sírógörcsök törnek rá, vagy pánikrohamok. Habár úgy tűnik ezek alapján, hogy belenyugodott, és elfogadta a feltételezhető halálát, a felszín alatt azonban nem képes rá. Folyton felhozza, hogy mi lesz majd ha a srác hazajön, tervezget, agyalgat, én meg aggódom érte. Ennyi idő elteltével nem kellett volna már belenyugodnia abba, hogy valószínűleg soha nem jön haza? A srác szülei belenyugodtak, egy temetésszerű búcsúztatót is tartottak neki, de a lányom oda sem volt hajlandó elmenni, mondván nem fog olyat temetni, aki él. Na, de ha élne, már nem jelentkezett volna? Én mint szülő hogy segíthetnék neki? Mit tegyek, hogy könnyítsek a lelkén?
Előre is köszönöm a válaszát. – Egy aggódó édesanya

Jo napot kívánok nekem lennek egy olyan kérdésem ha van egy párom 5éve és neki van egy 11 éves lánya aki szerint én az ellensége de mikor beszélgetni akarunk vele elküld
Enegem.hibábasztat mindenért.maga szerint mit tegyek hagyjam el őket mert szerinte akor többet foglalkozna vele az apja állandó feltünési viszketése van mindig felnotesen viselkedik furán öltözködik feltűnően.

Tisztelt Doktornő!
A Véleményét esetleg segítséget szeretnék kérni!
Pár napja elmentem egy haverommal a vársoba egy kicsit kikapcsolódni. Mivel nem vagyok egy kisdarab ember állandóan megtalálnak és belémkötnek. Azon a bizonyos napon is ez történt. Egy 24 éves alkoholista drogos állat akart velem verekedni a semmiért. Mivel nem szoktam verekedni és próbáltam nyugodtan kezelni a helyzetet nem lett belőle semmi, de nagyon megalázó volt a helyzet… Józanul is volt már, hogy be-be szólogatott az illető. Elegem lett belőle és elégtételt akartam venni, itthon csináltam egy viperával felérő tárgyat és másnap megakartam bosszúlni. Egy barátom lebeszélt ról, hogy nem éri meg, mnodtam neki, hogy csakis azért nem lesz most semmi mert a kocsma ahol ez a féreg van (elnézést) vannak vagy 40-en. Az illetőről még tudni kell, hogy mindig beleköt valakibe és megis veri az illetőt. Én pont miatta nem fogok itthon maradni és megfosztani magamat a kikapcsolódástól. Azóta rengeteg düh van bennem, állandóan feszengek és csak rá tudok gondolni, legszívesebben addig verném amíg mozog. Heti 6x járok konditerembe de nem tudom levezetni a dühümet. A mellkasomnál ilyen szúró érzést érzek. Amikor elégtételt akartam venni már éreztem, hogy felmegy a pulzusom, amikor a hely előtt voltam és a szervezetem készen áll belökni az adrenalin adagot az ereimbe. A hasam görcsöl. Az illető 6 évvel idősebb nálam. Nagyon megakarom bosszúlni, mert minden alkalommal amikor összefutok vele elkezd lökdösődni. Én nem akarok félelemmel kijárni a városba, de úgy érzem, hogy ez már nem félelem hanem átment dühbe. Közeli ismerősökkel, barátokkal úgy érzem nem tudom megbeszélni ezért is fordultam önhöz. Kérem ne mondja azt, hogy menjek el valamilyen kezelésre, mert úgysem fogok. A lány akivel már elég jól alakultak a dolgok, inkább megszakítottam vele is a kapcsolatot, annyira rossz ekdvemben vagyok. Kérem segítsen! Köszönöm előre is!

Jó napot kívánok. Lányom 26 éves szinte retteg az emberek velemenyetol már dolgozni is fél menni. Rengeteg negatív tapasztalata volt. Tanácstalan vagyok egy csöpp önbizalma sincs semminek érzi magát. Próbáltam elmondani hogy az emberek különbözőek és sajnos elég gonoszak úgy kell elfogadni őket amijenek de nem bír ezen a felelmen felulemelkedni. Kétségbe vagyok esve hogy hogyan segítsek neki. A tanácsát hálásan megkoszonom. Tisztelettel Judit

Kedves Melinda !
20 éves sportoló nő vagyok és bulimiás. Pontosan tudom milyen következményei vannak a betegségnek, ennek ellenére már 2éve a rabja vagyok. A falási rohamaim egyetemi vizsgák előtt ( nagyobb stressznél) illetve olyankor jelentkeznek ha unatkozom vagy nagyon megkívánok valami “egészségtelent”. A mértéktartással nagy gondjaim vannak ha nincs velem senki. Olyankor nem tudok megállni 2db keksznél vagy 1sor csokinál. Addig halmozok magamba mindent amíg rosszul nem leszek.. Ha ott van a közelemben valamelyik szerettem, akkor is az ételen jár az eszem de meg tudom állni a rohamot, mert tudom, ” nem szabad”. Szerintem nem vagyok depressziós.
Már nem akarom többé folytatni viszont a szokás rabja lettem.. Abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan tudnék/milyen módszerrel tudok erről leszokni ? Próbáltam más tevékenységgel elterelni a figyelmem de nem igazán működött… Van hogy 1,5 hónapig nem csináltam ( de mindennap gondoltam rá) aztán egyik nap elgyengültem és újra kezdődött..
Várom mihamarabbi válaszát
Tisztelettel
Egy kétségbeesett sportoló

Kedves Melinda!

6 évig tartó kapcsolatomnak lett vége, tavaly tavasszal. A szakítást volt párom kezdeményezte. 5 hónap után neki új kapcsolata lett. Nem korai még ez ennyi idő után? Két hónap után szakítottak, ekkor felkeresett engem, hogy mindenképp átbeszéljük a kapcsolatunkat, találkoztunk is többször. Ezek ellenére másfél hónap után visszament a volt párjához! A barátnője felkeresett, hogy abban a másfél hónapban történt-e valami köztünk! Nem hiszem, hogy ez rá tartozna! Vagy tévedek?! Volt párom előtt azt mondta nekem a barátnője, hogy a volt párom mondta neki, senki se fogja őt úgy szeretni, mint ahogyan én.
Miről szólhat ez a szituáció?
Köszönöm.

Ha a volt pasim újra össze szeretne jönni velem mit tegyek?
Egészséges csaj miatt hagyott, ott s szakítottak
Mozgássérült is vagyok.

Tisztelt Doktornő!
Nekem olyan problémám lenne,hogy nem merek nyelni!Ha szilárd ételt eszek azt is sokáig rágom és erőltetvel nyelem le.
Attól félek hogy megfulladok!
Egésznap azon gondolkodom hogy mit egyek ami könnyen lemegy és ne érezzem magam éhesnek.Ez már régóta tart,73 kg rol lefogytam 53 kg ra.
Régen szerettem enni,de most már semmi örömöm benne.Ha enni kell,nem érzem jól magam.Szorongok,ideges vagyok.
Kérem segítsen hogy mitcsináljak,hova forduljak!?

Kedves Melinda!

Volt párommal 6 évig voltunk együtt. Szakítás után 5 hónappal lett egy párkapcsolata egy 17 éves lánnyal. Volt párom és én is 25 évesek vagyunk! A lánnyal egy buli során ismerkedett meg, ahol egyből összejöttek, így lettek egy pár. A kapcsolatuk alatt sok a nézeteltérés, 2 hónap után szakítottak, ekkor felkeresett engem volt párom, többször is, illetve találkoztunk is. Azt mondta adjak számára időt, átgondolja mit szeretne és mindenképp leülünk egymással beszélgetni! Ez nem történt meg,ugyanis másfél hónap különlét után újra kibékültek. Lejöttek hozzánk együtt a párjával, hogy a nálam maradt személyes dolgait elvigye! A másfél hónap különlétük alatt,sokat vitáztak egymással. A barátnője felkeresett engem is az egyik közösségi oldalon,amire elvileg a volt párom kérte meg! Volt párom teljesen ignorál engem, mindeközben folyamatosan szidta nekem a mostani párját,amíg külön voltak. A napokban szembe találkoztam a párjával,megállított beszélgetni! Állítása szerint újra veszekedtek. Majd megjelent volt párom is. Ezt követően az egyik internetes portálon újra beszélgetébe került velem a párja, és próbált faggatózni arról,hogy milyen volt velem a volt párom a párkapcsolatunkban, és mesélt az ő kapcsolatukban lévő veszekedéseiről,illetve találkozni is szeretne velem! Azt mondta a lány, hogy többször az én nevemen szólítja őt a volt párom,és elmondta hogy ők mikor és hogyan tervezik a közös jövőt!

Mi állhat a történet hátterében?

A pszichológia (mint tudomány? ), hogy segít a tanult tehetetlenségen?

A pszichológusokban akiknél jártam valamiért ez nem merült fel.

Gúzsba köti az egész életem.

Mi okozza,mitől alakul ki?

A szakma milyen megoldás kínál rá? Csak van valami.

Kimászott már belőle valaki?

A hozzáállásom,hogy minek dolgozzak meg a kudarcért.

Nincs is semmi az életemben,mert meg sem próbálom.

Ha sikerülne az is kudarc lenne, mert eddig miért nem tettem akkor meg. Csak jobban utálnám magam(így sem kicsi az önutálat).Hogy számolnék el az elvesztegetett évekkel, a sok élménnyel amiből kimaradtam.

Szóval már a sikertől is félek.

Mit lehet tenni ilyenkor a szakmabeliek nem segítenek?

Tisztelt Doktornő!
Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem.Egyik kollégámmal szexeltünk a munkahelyen.Soha nem csináltam még ilyet,de nem is fogok!Rajtakapott az egyik kolléganőnk és elrohant.Azt hittem,elsüllyedek a szégyentől.Azóta tiszta ideg vagyok,hogy szétkürtöli.Megkértem,hogy ne tegye,és akkor azt mondta,nem mondja,de azóta fura dolgokat írogat facebook-on…és nem nyugtat meg!Hogy még Ő érezte magát kellemetlenül,meg pont azt a két embert kellett így látnia,akik amúgy sem kedvelik(ezt nem tudom,miért gondolja)Én teljesen tanácstalan vagyok!Olyan érzésem van,mintha éreztetni akarná velem,hogy most Ő van nyeregben….és ezzel zsarolhat bármikor!Kérem,adjon tanácsot!Köszönöm!

Kedves doktornő! 43 éves 3gyermekes nő vagyok. Férjemmel 23eve vagyunk házasok. Nagyon szeretjük egymást és elmondhatom hogy a tenyerén hordoz. Kb. 3eve egy komolyabb beszélgetés alkalmával elmondta hogy nagyon izgató számára az a gondolat hogy két nő szeretkezni. Ezt gondoltam én is mert láttam több ízben is hogy ilyen pornót néz. Picit sokkolt amikor bevallotta hogy egyetlen vágya az lenne hogy engem lásson nővel. Arra gondoltam hogy érte kipróbálom, főleg amiért őszintén elmondta a vágyait. Mivel nem éreztem jól magam, közöltem hogy nem szeretném folytatni és úgy tűnt teljesen megértette hogy nem vagyok képes nővel szeretkezni. Pár hónapja féltűnt hogy sokat űl a telefonján de velem ugyanolyan szenvedélyes és figyelmes volt mint mindig. Mivel valósággal zavart hogy késő este és korán reggel is a telefont nézegeti figyelni kezdtem.Nagyon leblokkoltam amikor egy nap kapott egy e mailt egy erotic flirt oldalról. Simán bementem az oldalra ahol ratalaltam a profiljára. Férfiként keresett nőt. Úgy hirdette magát hogy nős férfi normális szexuális élettel de keres valami újat, amit a feleségétől nem kap meg. Legalább 40 nőnek írt. Volt aki válaszolt de legtöbben nem írtak vissza. Ezután még két társkereső oldalon találtam rá. Az egyiken pártként volt jelen és nőt keresett, a másikon nőként regisztrált és ugyancsak nőkre vadászott. Mivel az üzeneteket elolvastam egyértelműen kiderült hogy nekem keres nőket szexuális együttlétre. A legjobban az fájt ahol férfiként volt jelen és nőket keresett. Nagyon kiborultam és összevesztünk. Bevallotta hogy még 2oldalon fent van és mindenhol leszbikusokkal vagy bi nőkkel beszélget mint kíváncsi bi nő. És ez az egész csak fantáziálás, játék, semmi köze a valósághoz. Hogy az sem igaz hogy tőlem nem kapja meg amire vágyik.. Pár nap veszekedés után strokot kapott. Mardosta a bűntudat és az hogy engem megbántott. Most már jobban van én azonban még nem tudtam tiszta szívből megbocsájtani, bár szívből szeretem még tele van a szívem haraggal. Ön szerint én tévedtem valamiben? Ő azt állítja nem, nem az én hibám, inkább valahogy beszippantotta a virtuális világ.

Tisztelt Habis Melinda! Olyan problémám lenne amit egyben szégyellek is már, de nem tudok mit tenni ellene, mert szeretem nagyon a családom. Ezért kérem az ön segítségét! Változni szeretnék!Elég messze lakik a családom ide értve testvéreim, szüleim. A probléma az sokat gondolok rájuk mindig hiányoznak, olyan nap nincs, hogy ne hívjam őket, ők szinte sose hívnak, tudják, hogy hívom őket. Ha nem hívnám, nem hívnának fel 2 napig is akár vagy több. Ezt nem is merem kockáztatni mert sokat gondolok rájuk és inkább megalázkodom mindig én hívom őket. De általában ők mindig elvannak foglalva a saját életükkel nem mindig tudnak beszélni, a húgom kislánya a párja a szüleim és az öcsém lakik egy házban. A növérem itt a közelben lakik nem messze de ő csúnyán kifejezve magam leszar engem, sose hív. Neki már annyira megalázkodtam hogy képes voltam reggel 9kor délután 3ig hívni hogy vegye fel vagy hívjon vissza. Mikor rákérdezek azt mondja nem ért rá vagy levolt némitva, vagy a gyerekénél volt a telefon. Tudom nem igaz de elhiszem magamat nyugtatom.Neki 3 gyermeke van tudom elvan foglalva. Szinte sose mehetek hozzá, hogy lássam a kicsiket is mindig van valami ürügy csak születésnapok vagy ugye ünnepek amiket mindig csak ezért várok!!!!!! Ha ő hív azonnal felveszem, vagy ha a párja hív mert ő is ugyanolyan nem veszi fel nekem és nem ír vissza. De ha küldenek képet a kicsikről vagy betegek, vagy csak valamit írnak azonnal reagálok de ők soha. Egy óriási papucs vagyok a családban tudom sírok is ez miatt sokat, de nem tudok változni. A húgomat szeretem a legjobban sokat hívom, ő a kislányom kereszanyja is hála felveszi anyu is de nem mindig. Szeretnék csak miattuk haza is költözni szülőfalumba, hogy sürűbben legyek velük. Tervbe is van.Nem ellenzik. A saját családommal nincs probléma van egy 12 éves kislányom,és párom. A kislányomnak ez az otthona itt vannak a barátai, közölte velem csak 8. után költözik. Persze megértem nem leszek önző várunk addig, párom is szívesen megy nem szeretünk itt lakni immár 12 éve a párom családi házába lakunk 3an.Az öcsémmel hála jó a kapcsolatom most is hívott e percben, azt tervezzük ide költözik egy mellék épületbe hozzánk miután meglesz a jogsija. Igazából már lakott nálam a húgom is a volt a párjával de ő agresszív volt, nem jőttünk ki, majd pár hónap után elköltöztek. Sok volt a veszekedés a húgommal is más voltam mint most de nem akarok már olyan lenni.A nővéreméket is segítettem és ez a hála pedig terhesen jött ide és 1 szobában voltunk akkor még. Az öcsém pár évvel ezelött akart ide jönni, akkor sajnos hazudtam azt mondtam nem fér el. Nem akartam már senkit tudtam azt is anyunak kell az öcsém fizetése nem akartam veszekedést. Most én akarom hogy jöjjön, meg ő is mert egy ftja se marad miután leadja a fizuját, remélem sikerül. Az életem a gyermekem és a páromon kívül egy kudarc. A munkahelyeimen sokszor vagyok egyedül sosincs senki szinte akivel beszéljek, sokszor ezt érzékelik is és már távolodnak tőlem. Mi lesz hát persze hogy egyedül maradok. Szeretnék barátokat de normálissat sose kapok,általában bolondok, kisegítőssek stb….. a munkahelyeimen hol megaláznak, hol pedig belém szeretnek azért kell eljönnöm. Pedig csak kedves voltam a férfihez, nem akartam semmit. Most kezdek egy másik munkahelyet szinte rettegek attól, hogy kiközösítenek, belém kötnek, belém szeretnek és mások engem hibáztatnak okot adok rá és kurva vagyok senki se áll mellém sőt elvárnák ott hagyjam a jelenlegi párom. Többet vagyok itthon mint dolgozok, sokan meg azt hiszik a faluban munkakerülő vagyok, úgy utálom ha megkérdezik hol dolgozol. Most ezért vagyok itthon egyedül munka nélkül, míg haza nem jön a párom a munkábol és a lányom a suliból. Aztán minden délután ugyanaz a párom elmeséli mi volt a munkahelyén, lányom a szobájába nyomkodja a telefont, én meg hívom a húgomékat anyuékat. Nincs itt senkim.Sose jön hozzánk senki se, mi se megyünk. A párom testvérei pedig mintha nem is lennének sose törődnek párommal velünk,nincs is neki senkije anyja is elhagyta őt 14 éves korába. A párom ezen már túljutott nem érdekli őt nem lelkizik,nem érdekli őt se a testvérei őrül mi vagyunk neki. Ennyi lenne elnézést amiért sokat írtam. Kérem segítsen megváltoznom! Üdvözlettel

Kedves Doktorno,
(sajnos nem tudok ekezeteket irni, elnezest.)
Az edesapam nagyon odaado es mindent megtesz amit tud, ennek tudataban en is segitek neki, egyedul vezetem a haztartast, fozok, mosok, takaritok, boltba jarok, kuzdok a betegsegemmel es tanulok mert foiskolara jarok. 18 eves vagyok es ez mar igy megy 3 es fel eve es mindent megteszek erte. Angliaban elunk es O nem beszel angolul, igyhat mindent en intezek amihez kommunikacio szukseges. Mindennek ellenere nem erzem azt, hogy eleget teszek neki. Tudna esetleg valami tanacsot adni? Dolgozni sajnos nem enged el. Kozsonom szepen.

Kedves Melinda!
Egy-két éve lehangolt vagyok minden ok nélkül. Kevés dolognak tudok örülni, annak se sok ideig. Mostanában inkább kerülöm a társaságot, gyakran magamba zárkózom. Sokszor önvád gyötör. Bizonytalan vagyok, nehezen tudok döntést hozni. Van, hogy érzékenyebben élek meg adott helyzeteket. Nem tudom mi lehet a probléma. De szeretnék ezen változtatni, s újra régi életemet élni. Mi lehet velem a gond?
Válaszát előre is köszönöm!

Este ha lefekszek mindig felek hogy reggelre meghalok mitol van ez?

Kedves Dr.nö!

Nem is válaszért irok. Tulajdonképpen nincsennek kérdéseim. Csak jol esne kiirni magambol, ami kb egy éve nyomaszt. Elváltam, van egy fiam az elsö házasságombol. Kb 5 éve tart kapcsolatom, ami együttélés. Ebböl a kapcsolatombol született szintén egy fiam 1,5 éve.A gondok mindig voltak/ vannak. Sikerrel vettük az akadályokat. Kapcsolatunk hajnalán terveztünk mindent amit más párok. Házasság, gyerek, saját ház, stb. Mi költöztünk hozzá, mert kötötte a munkahelye és a „beteg” anyja. Annyit kértem 3 éven belül házasodni szeretnék. Ennek 5 éve…. Van egy közös gyerek, saját félkész ház. Türöm az idiota anyját. Ellátom azt amit egy feleség. Se élettárs nem vagyok, se feleség. Csak együttélünk. Amikor teherbe estem feldobta viccböl, h mi lenne,ha feleségül venne, nehogy zabiként jöjjön világra a fiunk… Arculcsapás…. Aztán egyszer vettem a bátorságot és rákérdeztem. Feleségül akar egyáltalán venni? Vagy csak a társadalmi kötelezettségböl tette volna meg? Válasz kijozanito volt. Soha sem akart nösülni. Minek? Azota átkozom magam, amiért ilyen naiv voltam. Soha sem csalodtam ekkorát senkiben. Évekig hitegetet,h megadja azt nekem, amit az ex elvett tölem. Erre ö is elvette a reményt,h valaha normális feleség legyek. Ne kelljen szégyenkeznem, h senkiez sem tartozok. Kikészültem. Azota csak vagyok. Igaz az életünk halad tovább, de én legbelül meghaltam. Iszonyat sokat veszekszünk. A párom azota belátta, h hibázott. Mivel mindketten levelezön tanulunk megbeszéltük,h diploma után összeházasodunk. Öszintén? Nem hiszek neki. Azota a veszekedés ota azt érzem, h egy szinésszel élek együtt. Igaz csak egyszer beszéltünk rola,azota kerüli a témát. Hazugság volt minden. Azt érzem,h hiba lenne hozzámennem. Soha nem akart igazán. Azaz érzésem azért szánta rá magát, h kiengeszteljen. Ezt el is mondtam neki, mire lehülyézett. Körülöttem mindenki házasodik. Fáj látni. Titokban bögök,h az összes barátomnak,családtagomnak megadatott az érzés, hogy tartozik vkihez. Szar érzés amikor egy barát bejelenti az eljegyzését. Vagy amikor esküvöre megyünk. A pasim családja se fogad el. Én vagyok az elvált, akit befogadtak. Bonuszként drága „anyos” beköpte, h anno szegény fiacskája nösülni akart, csak a volt csaja átverte és lelépett egy másik fickoval. Hoppá. Én szivok, más hibájáért. Micsoda fair play. Szoval én vagyok a selejt, aki nem kell senkinek. Én megadom amit ö szeretne. De ö? Együtt kell élnem vele. Érjem be ennyivel. A fiuk miatt nem lépek. Ez egy elcseszett dolog. Megeszem, amit megföztem, mégha keserü is.

Tisztelt Hölgyem, Uram!

Ön szerint miért van az, hogy engem csak a problémás nőkkel hoz össze a sors/ismerkedek/találkozok (férjezett, pasija van, nem teljsen az esetem, messze van, szimplán hazug stb.) akikkel mind van valami, ami miatt nem működik egy kapcsolat? Köszönöm!

Tisztelt Válaszadó!
Úgy érzem, hogy gasztropszichológusra lenne szükségem. Tüneteim körülbelül 10 éve vannak (jelenleg 29 éves vagyok, férfi), stressz hatására hasi panaszaim szoktak lenni. Az utóbbi 1 évben sokkal több stressz ér, és sokkal több problémám is van, főleg az utóbbi 3.5 hónap az ami megvisel. A székletem nem normális, úgy érzem az étel gyorsabban átmegy rajtam, mint kellene, volt némi fogyás is. Internetet bejárva megijedtem, hogy hasnyálmirigy daganatom van, mivel a tüneteimre passzolt. Azonban az utóbbi 3.5 hónapban volt CT-m, két MRI-m, hasi ultrahangom, vastagbéltükrözésem, gyomortükrözésem, és semmi nem utal hasnyálmirigy problémára, illetve semmilyen daganatra (találtak hemagiomának tűnő képleteket a májamon, vesémen kicsi cystát, és egy melléklépet, de az orvosok elég biztosnak tűnnek abban, hogy ezek valóban jóindulatú elváltozások, és fel sem merült eddig rosszindulatú elváltozás gyanúja, de sajnos ezek a találatok is megijesztettek, mivel tudom, hogy 100%-osan nem lehet megmondani, hogy ezek valóban jóindulatú elváltozások biopszia nélkül). Azonban a panaszaim továbbra is fennállnak, a doktorok IBS-re gyanakodnak, mivel minden más úgy tűnik már kizárásra került. Őszintén szólva nem tudom, hogy a panaszaim stressz hatására jelennek meg, vagy megjelenés után a stressz hatására rosszabbodnak, de úgy érzem, hogy ebbe az irányba is el kell indulnom, mivel igaz, hogy a kelleténél sokkal többet „kattogok” a problémáimon, és amint picit hasi probléma jelentkezik, megijedek, amivel valószínűleg nem segítek a problémán. Nem tudom, hogy mehetek-e a problémámmal pszichológushoz, vagy esetleg a területre specializálódott szakemberre lenne szükségem. Szívesen venném javaslatát, hogy Ön mit tanácsolna, illetve, ha tudna szakembert javasolni (lehetőleg Budapesten, 9. kerülethez minél közelebb) azt megköszönném.
Köszönettel!

Jó napot! Szeretnék tanácsot kérni , a nagymamám ügyében. 80 éves és nemrég stroke-ot kapott, fél oldala teljesen lebénult, beszédképtelen és a nyeléssel is problémák vannak. Az orvosok szerint valószínűbb az, hogy sohasem fog annyira felépülni, hogy elláthassa magát, a család pedig nem fogja tudni ápolni. Így gyermekei úgy döntöttek hogy a kórházból nem haza viszik , hanem beadják egy idösotthonba. Nem lehet egyikőjüknek sem könnyű döntés. Viszont én elképzelni sem tudom ezt a helyzetet, hogy heti egyszer vagy többször bemenjek mint unokája és előadjam hogy mennyire szeretjük mikor lemondtunk róla. Nem hibáztatom a szüleimet , testvéreit, de én ezt nem tudom feldolgozni, annyira sajnálom. Ilyen esetben sajnálom hogy ennyire empatikus vagyok. Kérem adjon tanácsot, hogyan dolgozzam fel? Hogy sírás nélkül menjek be hozzá és más szemszögből láthassam a helyzetet. Kicsit önzőnek tűnhet hogy magamat féltem, de talán majdcsak olyan rossz ez nekem, mint neki amikor szembesülni fog a helyzetével. Válaszát előre is köszönöm.

Zoltán !
Kedves doktornő !
47 Éves férfi vagyok. Olyan problémával keresem meg önt. Hogy szégyen, vagy nemszégyen, de még nem volt soha szexuális kapcsolatom semmilyen hölgyel ! Pedig mindég társra vágytam, csak nem jött össze.
Eleibe gazdálkodtam mamámmal. Sokat dolgoztam, csak ott is volt egy igen nagy természetű nagymama, aki mindég megmondta hogy mit és hogyan, és szórakozásra semmi időt nem hagyott . Pedig én sem voltam már 20 évvel ezelőtt sem kisfiú. Mondjuk amúgy sokat köszönhetek neki mert gyerekoromban sokat nála voltam. Aztán meguntam a kínlódást, idegeskedés, és elmentem munkahelyre dolgozni. Utána jártam szórakozni, de akkor meg a gátlásaim miatt nem mertem a lányokhoz odamenni, megszólítani. Addig, addig hogy pszichiáter orvoshoz kellett fordulnom kb: 30-32 éves koromba, hogy nincs partnerem ( semmi szexuális életem,csak az önkielégítés) tiszta ideg, és feszültség lettem! Kényszeres depressziós lettem. Olyan munkahelyet találtam, ahol sok hölgy dolgozott egy se magányos, de legalább a gátlásom megszünt. Utána egy jó ideig ettem rendesen a gyógyszert majd az orvosommal megbeszélve fokozatosan csökkentettük. Úgy hogy nyugtatót már nem is igen eszek, Csak egy kis 15 mg- Yarocelt, esetleg néha 0,5-ös Rivotrilt fél szemet. Az előtt: 2 szem 7,5 mg Olanzapin,1x 15mg+1x 45mg Yarocel. És most már elégé jól el volnék, ha mos meg nem az bántana! Hogy már el telt felettem az idő és én még mindég egyedül vagyok! Pedig az interneten is. meg ahol lehet keresem a társat. Hogy mért kellett azt a gyógyszereket is olyan sokáig, enni hogy el nyomjanak! Azóta jobban meg nézem megint a hölgyeket! Úgy érzem hogy ebböl nincs kiút!! Van ilyen helyzetben más is hogy 47 évesen még nem volt nővel ?? Fordulhat ez még jóra is?? Mert én eléggé elvagyok keseredve !! Előre is köszönöm! Üdvözlettel : Zoltán.

Kedves Melinda!

Azt szeretném kérdezni, hogy mi számít súlyos mentális, illetve pszichés zavarnak?
Szeretnék felsőoktatásba jelentkezni, ahova szükséges pályaalkalmassági vizsgát is tenni a jelentkezőknek. A kizáró okok között leírták a mentális ès a pszichés zavart is.
Ez engem abból a szempontból aggaszt, hogy régebben jártam pszichológushoz is, illetve a közeljövőben is szeretnék, mert úgy érzem, van néhány dolog, amit egyedül nem tudok megoldani. Régebben súlyosabb volt a helyzet, de sikerült enyhítenem a tüneteket. Mostanában szorongást szoktam tapasztalni, félelmet a jövőtől, önértékelési gondokat, illetve esetenként érzelmi hullámzásokat, pl. hamar elsírom magam, nem tudok komoly beszélgetéseket folytatni másokkal. Ezeknek tudom az okát, illetve azt is, hogy egyedül nem tudom megoldani, viszont hiszem,hogy a jövőben sikerül megoldanom ezeket a problémákat. Sokszor előjönnek ezek a gondok, viszont vannak céljaim, amiket mindenképpen megvalósítok. Csupán az aggaszt, hogy ha később pszichológushoz járok, talán nem fogok megfelelni az alkalmassági vizsgán. Ez az az egy dolog, ami miatt még nem tudtam felkeseni egy pszichológust, mert úgy tudom, hogy ilyen esetekben nem érvényes a pszichológusi titoktartás.
Ön szerint a fentebb leírtak olyan pszichés zavaroknak felelnek meg, amik miatt nem felelek majd meg az alkalmasságin? Ilyenkor a felsőoktatási intézménynek joga van felkeresni a pszichológust, akihez járok? Ha igen, akkor mi az, amit a pszichológus elmondhat az intézménynek?

Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!

2 éve vagyok együtt a párommal. A napokban kiderült, hogy férfiakkal találkozgat, akik ilyen-olyan módon szexuálisan kényeztetik. Állítása szerint ő nem meleg. Szerintem ezt abból gondolja, hogy egy-egy ilyen találkán ő nem viszonozza a dolgokat, csak olyanokkal találkozgat, akik megteszik neki. Most, hogy lebukott, kiderült, hogy hosszú évek óta nézegeti ezeket az oldalakat és levelezget. Állítása szerint csak az elmúlt 1 évben jött létre a találka. Mindig is potenciazavara volt. Legalábbis nálam. Most el akar venni feleségül és biztos benne, hogy abba tudja hagyni ezt az egészet. Szerintem beteg. Van-e valami esélye a normális életre? Kihez forduljon segítségért?
Köszönöm a válaszát.
K. Kriszta

Kedves Doktornö!Szeretném kérdezni élettársam,kényszeres irodat hölgyeknek interneten,ö azt mondja semmit nem érez irántuk csak ugy jön hogy irjon!Létezik ilyen?ha igen hova kell fordulnunk hogy,ezt leküzdje!

Kedves Doktornő!
Tanácsra lenne szükségem. Több mint egy éve együtt járok a legjobb barátnőmmel. Mielőtt kialakult volna köztünk a dolog, ő nagyon ellenezte az azonos neműek kapcsolatát, de miután rájött hogy pont ebbe csöppen bele ő is, nem zárkózott el a dologtól, bár hónapokig tartott mire legyőzte az ezzel kapcsolatos frusztrációit és bele mert menni a dologba. Viszont mikor arról beszéltünk hogy kezdjünk e kapcsolatba, azt mondta hogy ha igen, akkor sem mondhatjuk el senkinek. Először beleegyeztem ebbe, mert tudom, hogy neki sokkal nehezebb volt ez az egész már az elejétől fogva. De egy év alatt csak addig jutottunk el, hogy 3 közeli barátnak elmondtuk a dolgot (persze teljesen pozitív véleményük volt). Már nagyon rég óta győzködöm, hogy vállaljuk fel a kapcsolatunkat, mert már így is mindenkinek nyilvánvaló az egész, ráadásul így, hogy sokan beszélnek is rólunk az iskolában emiatt (nyilván érdekli az ismerőseinket az igazság, ezért találgatnak hogy lehet e valami köztünk), visszahallok véleményeket erről és eddig egyetlen egy rosszat sem hallottam, csak azt hogy “miért nem vállalják már fel?”. Mindenki tisztában van igazából az egésszel, mert egy ilyet nagyon nehéz teljes titokban tartani, de a barátnőm foggal körömmel küzd az ellen, hogy felvállaljuk, pedig én egyre kevésbé bírom már ennek a titoknak a nyomását. Fél éve egyre boldogtalanabb vagyok, mert nem lehetek önmagam és ezt ő is tudja. Folyamatosan csak azt mondja, hogy gondolkozik a dolgon és nem sok idő már, de 8 hónap ígérgetés után kezdem elveszíteni a reményt. Tudom hogy nagyon fél az emberek reakciójától, de ő is tudja hogy mi a véleménye a körülöttünk lévőknek a dologról, így azt is tudja, hogy semmi baj nem lenne. Ön szerint lehetséges, hogy mivel ő régen nem igazán pártolta az ilyen embereket, a saját régi véleményét és hozzáállását várja a környezetünktől is? Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mert nagyon szeretem, de nem bírom már ezt tovább. Hogyan vehetném rá, hogy leküzdje a félelmét és ki merjen állni velem a világ elé? Én nagyon türelmes vagyok vele, de több mint egy éve titok a kapcsolatunk és úgy érzem, ez egyre kevésbé egészséges.
A válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!

Az akinek nincsen pénze, nem tudja megfizetni a pszichológusokat, egyedül van, mert már senkit sem tud közel engedni magához és ezzel már veszélybe sodorja a munkahelyét is hiszen senki sem akar egy zarkozott mindig komor emberrel dolgozni. Nem tartja sem magát sem a problémáját annyira fontosnak és veszélyesnek hogy foglalja a lelki segélyszolgálatot mások elől az önsegítő könyvekből és filmekből már elege van, nagyjából tudja mit kéne tennie de egyedül nem megy neki az hova menjen, kihez forduljon hogy birkózzon meg a kialakult problémákkal és a magánnyal?
Szerintem többen vagyunk akik nem engedhetjük meg a pszichológust mindig csak még egy napot túl élünk csak a mai napot mert reménykedünk hogy holnap könnyebb lesz, de sosem az csak mindig kicsit nagyobb lesz a sötétség bennünk alig észre vehetően de picit mégis sötétebb…

Jó napot !
22 éves vagyok. Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a barátnőim elfordultak mellőlem, kibeszélnek a hátam mögött. Az egész talán ott kezdődött, hogy másik munkahelyre kerültem, ahol nem tehetem meg, hogy farmernadrágba és sport cipőbe megyek be, ezért elkezdtem csinosabban öltözködni, amit én nagyon élvezek. (ki ne élvezné) És, ha elmegyünk a városba én akkor is szeretek csinosan öltözni. Kaptam egyszer egy szép kis levelet a 32 éves barátnőmtől, hogy ha nem tudom az általános viselkedési normákat betartani és nem tudok szoknyát hordani, akkor ne vegyem fel. Meg hogy az ő barátja előtt úgy ültem, hogy kint olt mindenem, és hogy viselkedjek már.. ez mind a semmiből jött. Nem volt hogy előtte bármi miatt is szólt volna, vagy mondott volna bármi olyat, ami erre utal. És persze mindezt facebookon. Válaszoltam neki,amit én gondoltam erről, és igazából ennyi is volt. Aztán eltelt pár hónap és egyik barátnőmmel, akit régebb óta ismertem mint a másik kettőt, egy orbitális hülyeségen összevesztünk, vagyis ő velem, és konkrétan leírta, hogy senkinek nem tetszik a munka amit csinálok, ő észrevette, hogy én olyan akarok lenni mint a főnököm, elindultam lefele a lejtő, és hogy mindenkivel a közvetlen közelemben beszélt a munkámról és senkinek nem tetszik, persze ezt is facebookon. Aztán utána észrevettem, hogy a másik két lány is fura velem. Írtam nekik, hogy mikor érnek rá, mert szeretnék velük beszélni, az egyikőjük válaszolt csak, hogy nem ér rá a héten írjam le neki facebookon, mondtam neki, hogy ezt személyesen akarom, itt facebookon nem lehet és ennyibe is maradt mert a másik barátnőm nem írt vissza. És akkor este látom, hogy ők hárman együtt vannak kiposztolták instagramra. Jó nem foglalkoztam vele, majd megbeszéljük. És akkor pár napra rá, szintén jött az üzenet a 32 éves barátnőmtől, hogy ha valami bajom van velük akkor keressem meg őket és mondjam el nekik, ha valamit előadok akkor úgy adjam elő, ahogy történt ne máshogy, meg hogy miért fordul el tőlem pár ember, el kéne gondolkodnom rajta, és hogy nem miattuk. ( Rajtuk kívül nem fordult el tőlem senki) És hogy neki se erője 32 évesen se energiája se ideje erre. És ez mind a semmiből jött. És akkor mondtam nekik, hogy rendben van, akkor most már tényleg találkozzunk ezt megbeszélni. És akkor itt is jött a válasz, hogy neki már most elege van az egészből és hogy hányingere van, hogy ő tudja már most, hogy mi lesz, és hogy tőlem mindig csak azt hallgatják hogy milyen szar minden stb. és hogy tulajdonképpen nekem köszönheti, hogy “tönkrement”. A másik két lánnyal találkoztunk, de persze a 32 éves barátnőm, aki az egészet csinálta nem jött el. A két lány olyanokat vágott a fejemhez, hogy mióta ez a munkahelyem van megváltoztam, csinosabban öltözködök, csúnyán beszélek. Amit nem értettem, mert nem gondolom, hogy ez ekkora baj lenne. ÉS azt se értettem, hogyha őket bármi is zavarta akár a viselkedésemben akár másban, miért nem szóltak akkor amikor ők ezt észrevették ? Bármit mondtam akkor mindenre az volt a válasz, hogy én nem fogadom el a kritikát és, hogy mindenre van valami magyarázatom. Azóta nem beszéltünk, a 32 éves barátnőm pár napra rá rám írt, hogy beszéljünk. Mondtam neki, hogy én már mondtam hogy beszéljünk ő azt mondta nem ér rá. Azt mondta, hogy ő ketten akar velem beszélni. Aztán volt egy szülinap, amin mindannyian ott lettünk volna és felhívott, hogy nem e tudna velünk jönni meg haza is mondtam neki, hogy persze jöjjön, és úgy csinált mintha nem történt volna semmi. Aztán írtam neki, hogy mikor ér rá, azt mondta a héten nem, mondtam neki majd írjon ha ráér. Egyik nap a párom a városban volt a haverjaival, és azzal jött haza, hogy az egyik szórakozóhelyen amikor voltak kb négyen odamentek hozzá azzal, hogy látják és hallják, hogy hogy öltözködöm, az egyik legjobb haverja meg azt mondta neki, hogy azt hallotta valakitől, hogy én milyen nagyképű lettem, de nem mondta el, hogy kitől hallotta. Nem értem őket, hogy miért történt ez. Akikkel eddig beszéltem erről mindannyian azt mondják, hogy féltékenység az egész. Ami engem bosszant, hogy egyik pillanatról a másikra történt ez. Ha tényleg barátnők vagyunk, akkor miért nem álltak oda elém,(ahogy ők mondták hogyha bajom van velük, akkor nekik mondjam) és mondták el, hogy ez és ez a bajuk?!
Ö mit gondol erről ?

Tisztelt Melinda!
Exem szociopata jellem. Történtek dolgok, nem szeretném ideírni.
Van esély rá hogy meggyógyulok? Mindenképp kell pszichológus segítsége?
6 stádiuma van a gyógyulásnak, kb 3as-4esben vagyok…
Köszi, Klári

Tisztelt Cim!
19 eves vagyok, es meg a nyaron megismerkedtem egy 24eves sraccal. Sokszor hivott, hogy talalkozzunk es vegul par hete sikerult ossze is hoznunk. Felmentem hozza, filmet neztunk beszelgettunk es teljesen ugy ereztem, hogy ugyan olyan, mint en. Oszinten kicsit feltem felmenni hozza, mivel elotte csak egyszer talalkoztunk, de semmi nem tortent a romantikus filmes osszeebujason kivul. Majd masnap nem irt, igy gondoltam rairok. Ekkor elkovettem azt a hibat, hogy megirtam neki egy sraccal vagyok es iszogatunk, majd ezt ki is posztoltam. Masnap nagyon csunyan kiosztott engem ,hogy nem szereti ha faggatjak, nem illunk ossze es en csak arra kellettem neki, ne irjak tobbet neki. Nagyon rosszul erintett a dolog, mert ugy erzem amiket irt nem tukrozi azt amilyen o valojaban. Nem tudom elfogadni ,hogy akivel nyolc orat eltoltok es semmi nem tortent, annak tenyleg csak arra kellettem volna, foleg, hogy teljesen ellentmond egymasnak az amit csinalt es amit messengeren irt. Mit tegyek?irjak neki? Vagy tenyleg ennyire nem vagyok jo emberismero?
Elore is koszonom valaszat!

Sziasztok. Most másztam ki egy borzasztó szerelmes kapcsolatból. A szakítás nem mérges volt csupán azert mentünk szét mert a párom lelki problémakkal kűzd és szeret de úgyérzi nemtud úgy szeretni engem ahogy ő szeretne mert önmagával sincsen rendben. De en beleőrülök a hianyába. Vele akarok lenni de nemtudom mit tegyek. Szeretnék újra vele lenni de nemtudom mennyit kéne várnom hogy felkeressem. Hogy beszélhessek vele. Hogy egyáltalán volna e barmi esély arra hogy újra egy párt alkossunk. Rendbe akarom hozni a dolgainkat de elveszett vagyok és tanácstalan.

Tisztelt Habis Melinda és Kolléganői!

21 éves egyetemista fiú vagyok. Nemrégiben olvastam el az érzelmileg éretlen szülőkről írt két szeptemberi cikküket. Telitalálat. Édesanyám érzelmes típusú, édesapám 100% céltudatos szülő. Az a pár mondat róla íródott, ezt innen üzenem.

És sajnos rám is telitalálat a két cikk. Érzelmek, vágyak elfojtása korán, családon belüli manipulatív kommunikáció, mások túlzott önzetlen segítése. Nem jegyzetelem Önnek/Önöknek a saját cikkeiket. Sajnos nálam fennállnak az ott leirtak. Mióta az eszemet tudom, ilyen vagyok. Mindig is éreztem valahogy, hogy ez nem én vagyok, nem ilyennek kellene lennem. Most úgy gondolom, végre megtaláltam magamhoz a használati utasítást.

Az egész problémám gyakorlatilag 2016-ban kezdődött, mikor egyetemre kerültem. Ki merem állítani, burokban nőttem fel, fizikailag és lelkileg is. Talán szellemileg is, ha szabad így fogalmaznom. Erősen befolyásoltak szüleim nézetei. Mikor elkerültem Pestre egyetemre, mellbevágott látnom velem egy időseket, akiknek szakmailag vagy tarsaságilag mennyi élménye, sikere, tapasztalata volt.

Értéktelennek és butának éreztem magam. Ezen az sem segitett , hogy egy félév csúszást is összeszedtem.

Most csatlakoztam egy számomra szimpatikus, szakmai hallgatói csoporthoz. A képzés élvonalában vannak, TDK-t irnak, hallgatóként már kutatnak, nemzetközi konferenciákra járnak. Iszonyúan szeretnék közéjük tartozni. Igazán közéjük. Én is ott akarok állni közöttük valamelyik európai fővárosban a díjátadón. Ott akarok lenni én is a szak élén.

A problémám, hogy erre képtelennek érzem magam. Úgy érzem nincs tehetségem hozzá, hogy én vagyok az akivel “hígul” a csapat szellemileg és emberileg is. Félek, hogy bármennyire igyekeznék ezt megvalósitani, én lennék a kudarc a csapatban.

Ráadásul tanulási nehézségeim is vannak. Sem otthon nem tudok tanulni, sem kollegiumban ha ott van valamelyik szobatársam. Ha pedig teljesen egyedül vagyok, akár otthon akár koliban, azt vettem észre, hogy hangosan beszélek magamban, közben fel-alá jarkálok. Órákat tudok így elcs_szni. Általában magamról, mintha egy ott ülő barátomnak mesélnék. Ez lehet faradtságtól is, de kezdek félni ettől. És nem tudok rendszeresen tanulni. Rávenni is nehéz magam. Halogatok mindent.

Igazából már ha a tanulási gondjaim megoldódnának, annak is örülnék. Úgy érzem a süllyedő hajón vagyok, tudom, hogy így keserű jövőm lesz, de nem mozdulok. Nem változtatok semmin. Minden szalad ugyanúgy a veszte felé, és én annyit teszek, hogy végignézem.

Elnézest, kissé ömlengős lett a szövegem. Jól esett kiírnom, lehet összefüggéstelen emiatt.

Segítségüket előre is köszönöm és várom megtisztelő válaszukat!

Tisztelettel,
SM

Kedves Melinda!
27 éves lány vagyok. Soha nem volt még párkapcsolatom, mert nem akartam. Bízom az Úrban illetve továbbra is szeretnék. Megszoktam válogatni a baráti társaságom. Egy és féléve egy vallásos környezetben egy ötven éves férfivel csakúgy beszélgettem telefonon, watsapp, általános dolgok, habár angyalkának nevezett. Gondoltam hogy majd jól elküldöm. Dehát bezavart hogy vallásos.. nem kell olyan bunkonak lennem. Párhonap észrese vettem eltelt beszélgetéssel. Majd háromszor csakugy megjelent a házam előtt ahol lakom. Dühös voltam mondtam is neki.. picit beszeltünk.. de nem küldtem el drasztikusan. Egyidő utam bejött aztán a házba is hiszen már ismerem szekrenyt csinalta.. nem volt olyan idegen. Ott is beszéltünk egyidőután, megölelt, megpuszilta a mellem kétszer, megsimogatta. Masnap elküldtem elmondtam a szüleimnek h segitsenek. Sikerült is. 1 ev eltelt. Nem volt semmi..azert par dühös smst kapott. Haragudtam. Telt az idő nem hivtam ő se. Elmondtam a szüleimnek es neki is tudják ugyhogy hagyjon beken. Igy oke.A beszelgetesek alatt Úgytűnt mintha szeretne, volt h elhittem. De tudtam h nem akarok semmit tőle túl idős…De eddig csak a platoi szerelmek voltak. Amiota egyedül elek ugyerzem szeretetre van szükségem, pedig a szüleim szeretnek. De ez már masféle szeretet..1 fiuval mar jartam volna de az nem várt, összese jöttünk. Ez viszont vár..szoval 1 ev utan felhivtam Majd eljött hozzám sétáltunk. Ez volt a masodik alkalom.ennyi. majd időt kértem. Mondtam döntést szeretnék h járunk e vagy sem! Valami miatt végülis kedveltem!? Talan mert türelmes volt!? De mit akarhat egy 50 eves egy 27 evestol hat sex.. elmeletben jolmegy a dolog..bárcsak ne alltam volna vele szoba.. szóval összeìrtam h miket mondott hogyan cselekedett velem. Mondta: jóbőr vagyok, édes. Feltudna falni. Maradok még egy órát ha bemegyünk a házba. Ezt masodik alkalommal mondta. Megtörtent a mellpuszi. Nem volt jo. (Csak szeretre vagyom nem sexre.) vedd le a nadragod legyél harisnyába, 20 perc kedvezmenye lejarta utan leakarta tenni a telefont, Ha komoly hangon beszéltem menni akart. Simogatott.. csak utána nem amikor mar mondtam h ez a lelkemnek nem esik jól, de vándorolt volna a keze ha nem állitom le. Ez nem tetszett. Ugy gondolom egy egészséges ferfinak is kell tudni magát fékezni nemcsak a nőnek.
8nap utan felhivtam es megmondtam h ennyi volt.. elmondtam h tiszteletlen volt es leakart huzni az ő szìntjére. Es amiket mondott az nem szép.. azt mondta: de te kedves voltal! Mondtam nem vok szerelmes beled nem tudom, valoszinű megakartam élni valamit amit eddig nem sikerült ez a kedvesseg nem neked szolt. Te csak sexet akartal de nem jött össze.Ugygondolom csak megjátszotta h türelmes( az elején ez valoszinű tetszett.) Végülis nem bolond.de ez mindent tud. Ez nem tetszik..mindent tud a nőkről.. . Mondtam neki h ha nem is mondod ugyis tudom hogy sexre hatottal. Ugyse fogod mondani. Erre azt mondta: igen, deaztán rájöttem hogy nem lehet.
Ezzel bevallotta h tényleg azt akarta!?
Majd kinyomott engem észre se vettem. Azert irtam mert, Haragszom magamra is. Felkavart a dolog. Rossznak érzem magam nagyon. Nem szoktam ilyet csinálni. Es neha ugyerzem bántottak, habar sex nem történt se vetközés..de a mellem megpuszilta.ez az ember is vallásos sőt régota. Tudta hogy még szűz vok es nem volt kapcsolatom. Csokolodzni se csokoloztam meg. Vele se. Meg azt is mondta h azt szeretne h boldog legyek… Rosszul esik h tényleg sexet akart!? Hiszen mondta is ugye!?- igen, de aztan rajött h nem lehet.valaszolta. Tiszeletlenül beszélt velem ugye!? Ha bevallotta, miert valotta be? Miert mondta h en kedves voltam? Hat szerintem ő azert nem volt annyira az. A megnyilvanulasai alapjan. Semmi okot nem talatam arra h szerelmes legyek vagy megprobaljam vele. Ugyis atgondoltam h a kort nem vettem figyelembe ugy. Amikor mondtam h na akkor mostmar ideje kezdeni vagy zárni ezt.. megkerdezte hogy akkor elmondom e a szüleimenk!! Mondtam hogyha igent mondok akkor persze elmondom deha nemet mondok akkor nem mondok már semmit. Ebből nekem ugytűnt reménykedik a pozitiv valaszban. De lehet ezt is megjatszotta?vagy fél a szüleimtől.!?ők azt mondták mán felejtsd el mert Tata. Ez az ember elvalt, feleseg csalta meg 7 eve.Nem szeretnék megbuggyani csak nyomaszt a dolog ilyen meg nem volt sőt semmi fiu dolog. Nem jo területre leptem.. nem akarom ezt. Nem tudom mit kell gondoljak magamról errol az egészről.?Kicsit összezavarodtam, kicsit megijedtem magamtól is. inkább leirtam köszönöm a válaszát. Minden jót!

Tiszteletem!
A kérdésem az lenne, hogy ön szerint, ha épp nagyon válságos a kapcsolat, hogy kellene ezt kezelni? : (tápkapcsolatban élnek. Két hetente a hétvégét töltik együtt) Volt két nagy hazugság a férfi részéről, ami sok embernek nem okozna gondot, de a nőt nagyon zavarta a téma (önvecsülésében nagy kárt okozott a férfi azzal, hogy nem dícsérte a nőt, és mikor hiánya volt, akkor pornót nézett, ahelyett amit megbeszéltek, hogy a nőről vagy kettőjükről készült videókra csinálta volna) . Ezt tudta az férfi is. Mégis majdnem egy évig hazudott róla. Ezután a nő nem tudta folytassák-e a kapcsolatot így kis szünetet kért. Nem szakítós, csak csend szünet, hogy tudjanak gondolkodni. Ezalatt a férfinek az egyik ismerőse munkát aljánlott külföldön. Ez csak akkor lett volna lehetséges, ha végleg szakítanak, mert azt tuti nem bírta volna el a kapcsolat. Megbeszélte az ismerőssel, hogy kimegy hozzá és megbeszélik a részleteket. Ez után jobbra fordult a viszony a kapcsolatban és újra a közös jövőt tervezgették. Viszont a férfi nem mondta el ezt a munka ügyet a nőnek. Véletlenül mégis kiderült és akkor azzal védekezett, hogy azért nem mondta el, mert gondolni sem akart arra, hogy ne a nővel maradjon, így nem tudta elmondani. A látogatást baráti látogatásként elmondta volna. Persze a külföldi ismerős nem tudott arról, hogy sztornózva lett a munka része. A férfi nem érti, hogy miért baj, hogy ezt nem osztotta meg a nővel. És hogy ennek mi köze a korábbi hazugság okozta bizalmatlansághoz, hisz teljesen más téma. A nő viszont azt érzi, hogy újra elárulták és még kevésbé bízik. Hogyan lehet ezt rendbe tenni? Mit kell másképp csinálnia a nőnek és mit a férfinek?

Kedves Doktornő!

27 éves vagyok. Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon ragaszkodom általam kiválasztott emberekhez ( nálam idősebb nőkhöz). 13 éves korom óta élek együtt ezzel a problémával. Egyre inkább zavar, nem tudom kezelni, bizalmatlan vagyok.
Gyermekként, az édesanyámmal nagyon szoros kapcsolatom volt. Sajnos alkoholista. Ennek ellenére a kapcsolatunk nagyon jó volt, soha nem éreztem, hogy nem lehet rá számítani, ha bajban voltam, vagy valami rossz dolog történt. 12 éves voltam mikor a szüleim elváltak, Édesapám eltiltott Édesanyámtól, okát sajnos nem tudom pontosan, valószínűleg az alkoholproblémája miatt. Apai nagymamáméknál laktunk, anya a szomszédban, és leveleztünk. Akkor ezzel nekem nem volt semmi problémám. Édesapám sokat dolgozott, kevésbé foglalkozott velem. Sokat voltam a barátnőmnél. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy szeretek egyedül lenni, és nem mindenki társaságát szeretem. Középiskolába felkerülve volt két tanárom, mind a kettőhöz nagyon ragaszkodtam, nem egy időben. Az elsőnél akinél ezt a ragaszkodást tapasztaltam, miután sokat tudtam vele beszélgetni, ez az érzés elmúlt. Nem sokkal utána megismertem a másik tanáromat, és hozzá évekig ragaszkodtam. Ha megláttam mindig szerettem volna vele beszélgetni. Semmi többre nem vágytam. Ő azonban megtartotta a 3 lépés távolságot, így aztán esélyem nem volt sokat beszélgetni vele. Egy idő után flegmán kezdtem el viselkedni vele, amiről jött is a visszajelzés. Vele erről a dologról akkor beszéltem, mikor nála előjött ez az érzés. Szerintem megijedhetett, lényeg, hogy érettségi után kezdett ez az érzés múlni, amikor már nem láttam minden nap. Utána valamilyen szintem valakinél mindig előjött, általában annál, akinél éreztem, hogy törődik velem. Jelen esetben van egy ismerősöm, akivel durván 3 éve ismerjük egymást. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk. Nála soha nem éreztem ilyet. Idő közben megkeresztelkedtem, és Ő lett a Keresztanyám. Akkor minden megváltozott, azóta érzem nála is ezt a ragaszkodást. Akkor mikor ez az érzés előjött nála is, finomat megpróbáltam erről beszélni vele, nehogy félreértse, illetve, hogy értse, mi is ez. Nagyon félve, óvatosan próbáltam neki elmondani, hogy mivel küzdök évek óta. Megértő volt, érzem, hogy szeret, és tisztában vagyok azzal is, hogy Ő benne nem fogok csalódni, mindig számíthatok rá. Mostanában csak időnként jön elő ez a fajta érzés nálam. Számomra ez érdekes, mert volt hogy nála voltam egy óra hosszát is, beszélgettünk, semmi különösebb érzés nem volt. Másnap elég fáradt voltam, és azt éreztem, hogy szükségem lenne rá, egy ölelésre, beszélgetésre, mindegy, csak a társaságában legyek. Szóval mindaz ellenére, hogy tudom, hogy szeret és mindig számíthatok rá, és rám tör egy ilyen érzés, nem merek neki erről beszélni, általában csak annyit mondok neki: “megint kínlódok.” Ebből tudja miről beszélek, de azt már nem tudom neki mondani, hogy “szükségem lenne a társaságodra”, csak valahogy megpróbálom elintézni, hogy találkozhassak vele. Pedig tudom, hogy szívesen lát bármikor.
Szívem szerint leülnék vele négyszemközt, és elmondanám neki, hogy valójában mit érzek. Csak nem tudom mit szólna hozzá, azt sem tudom, én mit várok Tőle.
Válaszát előre is köszönöm

Üdvözlettel: F. Csilla

Szia
18 éves vagyok lassan 19..
A szüleim úgy érzik teljes hatalmuk van felettem
Nem engednek nagyon sehova nem igazán találkozhat barátaimmal ha elmegyek akkor is hívnak merre vagyok mikor érek már haza
Este 8 vagy 9 után már nem is nagyon mehetek sehova
Apukám minden héten legalább egyszer elmondja hogy nem lesz belőlem senki nem viszem semmire.
Dolgozok. Sulim felét én fizetem a másikat apa mert nem keresek annyit az edzőm én fizetem a telefonom magamnak vettem a ruháimat is saját pénzből veszem. Ezek után meg azt mondja ő jó apa hogy nem kér pénzt a közösbe.
Mindennap a tanulással piszkal hogy nem tanulok soha nem végzem el a sulit kuka lesz belőlem.
Beszéltem már velük meghalgattak másnap ugyanúgy szarba néztek nem tudom tisztelni őket és nem tudok fel ez i rájuk nem szeretek itthon lenni nagyon sok a vita és nagyon rossz hogy ennyire a semmibe vesz a saját apám anya meg nem ellenkezik vele.
Mit tehetnek hogy egy átlagos 18 éves életét elhessem?

Szép napot 4éve suedem a scippát probáltam már lerakni .de sikertelenül sueretném megprobálni ujra.10mg kezdtem majd feleztem most pedig 3napja negyedelem hogyan tovább hogy ne legyen elvonási tünetek?köszönöm marika

Tisztelt Habis Melinda
Lehet, hogy már feltettem a kérdést, csak a választ nem találom.

a kérdésem, hogy mi állhat -e mögött. Nem tudom, hogy miért van, de 30 éves férfi létemre egyre gyakrabban érdekel,hogy milyen lehet az ágyban egy másik férfivel. Milyen lehet a passzív szerep. Azért lehet ez az érdeklődés,mert biszexuális lennék vagy azért, mert nincs dolgom nőkkel és a meg nem élt,ki nem élt szexualitás így tör utat magának? Ha nem tudom megélni nőkkel akkor a férfiak felé terelődik az érdeklődés, a vágy? Ennek van értelme? Lehet ez a hátterében? A nők vonzanak csak nem merek közeledni feléjük. Számtalan oka van. Kórosan negatív az énképem és önbizalmam sose volt. Ugyan most lenne lehetőségem összejönni egy kedves,okos lánnyal,de nem érzem azt a pluszt ráadásul külsőre sem vonz olyan rettentően,de más oka is van. Ő vallásos én meg kevésbé. A kérdés inkább az, hogy miért kezdhetett el érdekelni már vagy 1-1,5 éve,hogy milyen lehet a szex egy férfivel. Lehetőségem is lenne kipróbálni. Nem tudom, hogy merjem-e megtenni. Mi van ha nagyon nem lesz jó? Hogy fogom ezt feldolgozni? Milyen lesz amikor mások erről viccelődnek és én meg hallgatom? Mi lesz ha élvezem? Azt, hogy fogom feldolgozni? Ha kiderülne, hogy biszex vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Mitől lehet ez az érdeklődés? Honnan tudjam , hogy ki akarom-e próbálni vagy csak egy hiányt pótol ez az érdeklődés? Időről időre felmerül bennem ez az irányú kíváncsiság. Nyomjam el? Ne foglalkozzak vele? Majd egy nő feledteti? Vagy próbáljam ki? nem tudom mi tévő legyek.

Üdv
A kérdésem az hogy a párommal 1 hónapja szakítottunk. Ő velem. 2.5 év után avval az indokkal hogy így érzi bezárom lehet benne valami elismerem
A kapcsolatunk nagyon mély volt És őszintén imádtuk egymást.
A kérdésem hogy lehet rá esély hogy vissza hódítsam a szívét vagy ilyenkor már reménytelen?
És azt hallottam most tetszik neki valaki.
Ilyenkor is van még esély? Vagy inkább később? Pár hónap múlva?
Válaszát köszönöm

Kedves Melinda!

30 éves vagyok, elvált. Volt feleségem és köztem alapvető különbségek voltak/vannak, amik egyébként is megnehezítették a kapcsolatot. Ezek többsége jellemzően az esküvő után kerültek felszínre. Tovább nehezítette kapcsolatunkat az elhidegülés egymástól. Több örömet leltem, ha igényeimet magam elégítem ki, az ágyban maradt a kifogáskeresés. Több évig ment ez így, majd elváltunk. Rendszeresen éltem a magam szexuális életét, nem ritkán hívva segítségül egyéb audio-vizuális eszközöket. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy függő lettem-e ezektől az egyértelműen káros dolgoktól, vagy csak tünete volt a rossz kapcsolatnak. Jelenleg is párkapcsolatban élek, nehéz helyzetekben előfordul a korábbi cselekedetek gyakorlása, naponta akár többször is, de van úgy, hogy hetente csupán egyszer. Ha függő lennék, akkor sem okozna problémát az önkielégítés elhagyása, 4-5-6 napig? Korábban évekig dohányoztam, egyedül abba tudtam hagyni, mivel éreztem pozitív élettani hatásait. Amennyiben függő lennék ( azért a gondolatokban ott van, milyen jó lenne, ha… ) véget tudok vetni pusztán akaraterővel, vagy mindenképp szakemberre lenne szükség?

Köszönettel: András

Üdv a nevem Zsolt. Azon gondolkoztam miért van az, hogy a legtöbb lányt nem tudom szeretni. Van akiket viszont igen. Kis listára szedve őket és a természetes szerelmet kihúzva róla rájöttem valamire. Azokat a lányokat tudtam, tudom csak megszeretni úgy igazán akiknek segítségre van szükségük és én tudok segíteni, ez által hasznosnak, értékesnek tudom magam érezni. Arra vezettem eszt vissza, hogy azért van ez mert életem során akármit csináltam mindig leszólták, leminősítették… Ezáltal most ha egy lánynak tudok segíteni és hasznosnak tudom magam így érezni akkor megszeretem de úgy igazán. Látásmódom szerint feltettem a kérdést, hogy ez vajon jó e? Nem vagyok biztos benne h egy kapcsolat ilyenre épülve jó e. Ez lehet egy téves szeretet fajta is…. mint mikor a beteg beleszeret az ápolójába. Ebben szeretném kikérni a véleményét h ez vajon csak egy “torzulása” a “szeretetnek/szerelemnek”? Válaszát előre köszönöm 🙂

Tisztelt Hölgyem!

Kétségbe vagyok esve hogy teljesen tönkre ment a 15 éves kapcsolatom.

Ez egy tini szerelem volt a részemről tervek voltak csak a körülmények eléggé hátráltatták az embert.

A volt párom abszolút nem nyitott semmilyen téren szakemberhez fordulni. Szent meggyőződése hogy én tehetek erről.

Én magam részéről tudom hibáimat és be is látom, sőt még bocsánatot is kéretem mindig!

Egyszerűen hiába az alkalmazkodás és az igyekezet a végeredmény az lett, hogy míg én ő érte változtam magamat kaptam vissza.

A probléma ott kezdődött, hogy ő egy családi vállalkozásba van benne már 13 éve.

Nekem mindig is furcsa volt, hogy őt szó szerint percre pontosan leszabályozzák mit, egy óvodást és ez neki meg is fele gondolom én.

Mert hiába kértem töltsünk, több minőségi időt itt sose lehet el kérezkedni vagy szabit kérni csak a vasárnapok.

Hiába kértem szóltam érte az volt a válasz nekem hogy nem, de a családjának igen. Állandóan hozzájuk kellet alkalmazkodni.

Azon kaptam magam, hogy effektíven olyan szinten be van oda szippantva, mint ha nem is lenne neki önálló gondolata.

A család is úgy nyilatkozót nekem mikor szóltam ezért, hogy Én fel sem tűntem, Senki nem mondta, hogy gyere ide, náluk az alap hogy senki senkivel nem tárgyal..! Számomra fájó sértő szavak ezek. Meg ilyen szöveg hogy a munkát valakinek el kell végezni.? Heti 7 napból csak a vasárnap jutott, amúgy meg 20:30-nál hamarabb sose volt otthon mindig egyedül voltam és persze fáradtan jött haza stb.. semmihez nincs kedve.

Hozzá teszem a szülők 15 év alatt egyszer se voltak hajlandóak bemutatkozni az én családomnak sajnos közbe az apukám meg halt. Érdekes ezt se zavarta sose a páromat. Egyszerűen nekem felfoghatatlan az, hogy 33 éve férfinak nincs önálló gondolata? Vagy csak én hittem magunkba?

Azóta is egyfajta szorongás van bennem, hogy a kis úját se mozdította hol ott egy kapcsolatba a kölcsönösség és a tisztelet az alap nem de? Mindkét félnek dolgoznia kell a kapcsolatán, hogy tudjon fejlődni.

Tény én költöztem hozzá már csak a vállalkozás végett is mivel ő nem volt hajlandó Kecskemétre jönni.

Neki könnyebb volt az, hogy lakást adtak neki ott és autót is. De azt már ő nem veszi, észre be is vasalják kő kemény rajta azt, hogy pénzbe került a szülőknek. Nekem ez a meglátásom! Ő ezen is meg sértődött mikor mondtam neki szeretném, ha függetlenek lennénk tőlük és adjon, mindent vissza, menjünk, el egy albérletbe kezdjen egy új munkahelyen.

De ő erről hallani se akart. Hiszem azt, ha meglépte volna teljesen más élete, életünk lehetett volna és nem ez, hogy a család dirigál a 365 napból 365 napot.

Próbáltam praktikákat bevetni, de hiába a mamafőztjét senki se múlhatja felül. Hiába vártam ebédel haza csak egyedül kelet megebédelni is.

Igyekezetem úgy nyitni a szülők felé, hogy sütit is küldtem egyéb csecsebecséket, de azt se köszönték meg sose!

Teljesen kiégve érzem magam hogy semmi se volt jó, amit csináltam.

Olyan sokkot kaptam olyan benyomást csinált nekem, hogy nem vagyok szerethető és értékelhető bármit is csinálhatok!

Én jó magam is tudom mik a rossz és a jó tulajdonságaim, de ő benne hogy nem merült fel az, hogy nemcsak a családjához, ha nem a barátnőjéhez az élettársashoz is kellene alkalmazkodni.

Én is szerettem volna kapni a szertettedből az ölelésből, a lelkéből.

Mit kellet volna még tennem, hogy elismerjen, észrevegyen?

Sokszor elcsodálkoztam a körül ölelő környezetemen, hogy mások hogy csinálják, hogy van, intim közös pillanatuk van édes kettes szabad idő?

Mit tudnak mások, amit én, nem hogy ez nekem nem jár? Vagy én ezt nem is érdemelhettem meg?

Nekem csendben a társas magányt biztosította. Mindig egyedül voltam otthon. Ő azt se vette észére, hogy a barátaink mind fejlődtek valamerre önerőből és senki se dirigált nekik. Sőt én családod is szerettem volna arra lusta volt, hogy orvoshoz menjen, mert nem jött össze a baba és én elmentem kivizsgálásra is. Részemről én meg tettem azokat a lépéseket is.

Tényleg a kommunikáció minden formáját bevettem és semmi. Mindig mellőzött, ha rólam volt szó és a kapcsolatunkról.

Mindig azzal jött náluk nem szokás megbeszélni a dolgokat. Nekem mindig is furcsa volt ez.

Én nem ilyen családba nőttem fel ahol az effajta viselkedés megengedett lenne.

Vagy ez a családi vállalkozásnak a hozadék? Nem is értem.

Nagyon fáj, hogy a családja felülírt mindent a sok igyekezetem mellet. Teljesen padlót fogtam.

Azóta is egyfajta kisebbségi komplexusom alakult ki és szorongok.

Már én magam se tudom, hogy mit is kellet volt tennem, hogy értékelhető és szerethető legyek a volt párom szemében. Egyáltalán ezek után, hogy lehet bárkire is alapozni meg bízni?

Ön, mint szakember mire véli az effajta viselkedést hozzá állást?

Kétségbe vagyok esve azért is mertem önnek írni.

Kedves doktornő! 2-hónapja rosszullét miatt éjjel bementem a sürgősségire, ahol bél elzárodást állapítottak meg,mivel nagyon sokan voltak, és nagyon rosszul éreztem magam nagyon féltem az esetleges műtét miatt.10 óra várakozás után átvittek a sebészeti klinikára ahol további 6-órát várakoztam,majd mivel kicsit jobban éreztem magam,és úgy ítélték meg hogy nincsen bélelzáródás hazaengedtek. Ez az eset óta először csak rövid ideig,most így két hónap után egyre gyakrabban és hosszabb ideig, van olyan hogy egész nap.mindkét fülemben sípoló hangot hallok,mellkasi nyomás érzés,hányinger,hidegrázás. Különösen akkor erős amikor újra fáj a gyomrom és megijedek hogy újra kórházba kerülök a korábbi probléma miatt.Azt még megemlíteném hogy a tünetek ha édességet vagy cukrot eszek akkor nagyon erősek. Mivel fül orr gégészeten nem találtak a fülzúgással és a hányingerrel kapcsolatos problémát,felmerül bennem hogy idegi alapon lehet,hogy akkor hosszabb időn át féltem, megvoltam ijedve az esetleges komolyabb orvosi beavatkozástól.Szeretném megkérdezni lehet-e ettől,és hogy ön szerint mennyi ideig fog tartani. Válaszát előre is köszönöm.

Üdv! Nekem egy olyan problémán van hogy úgy érzem teljesen kimerültem (22 évesen) az örökös küzdelemben a depresszióval.
Elegem van hogy a szüleim és szinte senki sosem segített ebben nekem. Már gyerekkoromban is említésre méltó jó problémamegoldó képességgel rendelkeztem.. De 18 eves korom óta mióta erősebb depressziós epizódok jelentek meg és szinte semmi mánia.. mintha csak depressziós lennék.. azóta vhogy nem tudom megoldani ezt az egészet.. és pedig évek óta ezen jár az eszem.. A területileg illetékes pszchiatriarol inkább nem is írnék semmit.. Egyszer voltam egy ott dolgozó pszichológus maganrendelésén és ő maga se ajánlta nekem.. persze megpróbáltam! De mindhiába..Vhogy nem jött össze. Azóta 4 éve magam maradtam.. jobban mondva én és a xanax, meg a közepes, és súlyos dep.epizodok..
Jelenleg egy civi szervezetnél segítséget kertem. A leszokás kapcsán.
De vhogy mindig úgy érzem annyira elegem van már ezekből annyira belemerültem sajnos.. Mindig sajnalgatom magam.. nagyon.. meg akkor is ha 4 éve már sírni se tudok.. teljes kiegés.. deperszonalizacio..
Vettem igénybe tavaly nyáron egy kedves fiatal pszichológus segítséget hetente m.rendelesen de sajnos előrébb úgy érzem nem jutottam..
A kérdésem az lenne hogy mit lehet/kene tenni ilyen esetekben amikor már saját magam sem tudok helyt állni.. minden egyes nap egy küzdelem..főleg az ébredés..
ön mit tanácsol? Gondoltam rá hogy újból felkeressem a pszichologusomat.Válaszát köszönöm előre is.

Tiszteletem!
Nekem az a problémám,hogy a párom,élettársam akivel pár éve élek együtt fura dolgai vannak amit nem nagyon értek….Már többször volt éjjel,hogy felébredtem Gábor nevű párom tapogatott ,rázta a mellem,simogatott…Ha észrevette ébredésem gyorsan elhúzta a kezét.Szeretkezés is érdekes nála mostanában,mert nem szereti magát az aktust és nem keményedik,hanem inkább puhul a nemi szerve.Az jó neki,ha én vagy ő maga (veri)ki .Aztán nem érdekli,hogy én elélveztem vagy sem ….illetve egyszer azt mondta….hogy oldjam meg.Aztán olyant is mondott már,hogy a szex az munka…..nem értem ezeket a dolgokat és beszélni sem lehet vele róla….Mit tegyek?

Kedves Melinda !öt hónapja élek kapcsolatban – tavkapcsolatban. Szeretjük egymást de fel lépni komolyabban. A hetvegeink sem sűrűn megoldottak. Nagyon nehezen elem meg és tanácstalan vagyok. 60km választ el. Sajnos lassan tonkretesz ez lelkileg minden téren. Gyerekeim szeretik, ő is. Mit tanácsol, hogyan kozelitsem meg ezt a helyzetet. ? 43 éves vagyok és nem szeretnék hónapokat várni. Köszönöm szépen.

Üdv ! Annyira félek a nyilvános beszédtől,hogy remeg mindenem fejem…stb és egésznap képes vagyok azon gondolkodni,hogy mi lesz ha olyan helyzetbe kerülők ahol meg kell szólalnom! Mit tegyek nem tudok ezen túl lenni!? Rettegek

Tisztelt Melinda! Nehezen viselem a szingliseget. Folyton erzem,hogy jo lenne mar egy kapcsolat, de nem alakul es meg nem is volt tartos kapcsolatom. 28 vagyok viszont jo lenne ha ez nem nyomasztana ez a furcsa erzes hanem turelmesen higadtan tudnam ezt kezelni. Erzelmileg zavar ez az egesz mert amugy ne aggodnek es nem agyalnek..Mit gondol? Udvozlettel
D.

Kedves Melinda! Gyermekem miatt irok Önnek, segitseget, tanacsat kérve. Gyermekem 11 eves volt amikor tavaly ev novembereben kijottem Ausztriaba dolgozni, mivel egyedul neveltem, külso segitsegem nem volt. A hitelünket nem tudtam fizetni, hiaba van felsofoku vegzettsegem nem talaltam kornyekunkon munkat. Apukajanal van a gyermekem en hotelban dolgozom konyhan. Mindig megyek amikor tudok, allandoan beszelunk, telefonon , kameran. Megbeszelunk mindent. Viszont sajat magat kezdi hibaztatni, hogy kulfoldre kellett jonnom dolgozni es miatta nehez az eletunk. Ez nem igy van en mondtam neki, most o. .szi szunetben is egyutt leszunk. Mivel tudnam megerositeni biztatni naponta?? Szeretnek jovore vegleg visszamenni vagy ha ugy alakul ot is kihozni ide. A kotodes nagy hozzam. Kolcsonosen igy van, hiszen elvaltunk, 8 evig egyedul neveltem ot. Lelkileg nekem is nehez. Mindkettonknek nehéz. ..Szuksegem van kulso szemely tanacsara, segitsegere. Nagyon koszonom kedves Melinda!

Azután szeretnék érdeklődni,hogy működik-e a pszichológia?
Hogy miért nem tudnak segíteni.

Sajnálatos módon többel is találkoztam és azt amivel a szakma reklámozza önmagát még sosem találkoztam

Úgy értem mégis mit tanulnak olyan sokáig ha segíteni nem tudnak? Elemezni lehet, de amit a marketing kínál abból a valóságban semmi sem valósul meg.

Tulajdonképpen nem tudnak segíteni.

Szerencsés esetben meghallgatnak,de ettől ne lesz jobb.

Nem tudnak tanácsot adni,nem tanítanak semmit, nem világítanak rá semmire, nincs múlt feltárása és újraírása,értelmezése. Semmit sem láttatnak más szemszögből. tulajdonképpen semmi sem történik.Jó esetben meghallgatnak,mert van aki azt sem.

10 perce nehéz is fér bele. Aztán találkozzunk 3 hét múlva. Jártam is. Van aki azt mondja erről ne beszélj,mert ezt rossz hallgatni, arra nem vagyok kíváncsi. Jártam így. Terapeutánál ! Pénzért !

Semmi sincs abból amivel a szakma eladja magát.

Feltárjuk a múltat,megértjük amitől majd beindul egy folyamat és szépen lassan megváltozik az illető,megoldja a problémáit, stb.

Ilyenek nincsenek ! Tapasztaltam .

Kicsi úgy érzem,hogy egy erős önreklámot tolnak amivel megteremtik maguknak a munkahelyet és a lehetőséget,de amit kínálnak az leginkább a nesze semmi fogd meg jól.

Nem értem, hogy előre szerződést ktnek,hogy 20 alkalommal találkozunk.
Még azt se tudja mi a bajom, de szerinte 20 találkozó segíteni fog?

Van aki rendszeresen lemondja vagy elfelejti az általa adott időpontot !
tulajdonképpen, hogy is működik a pszichológia,hogyan segít ha semmit nem tapasztalni abból amivel reklámozz önmagát.

Kihez kellene segítségért fordulni ha pont azok nem segítenek akiktől az ember várja,ez a munkájuk?
Talán rossz a hozzáállásom.
Mi várható a pszichológiától?egy terápia mire lesz jó?Miben fog segíteni?
Mert eddig nem értettem meg semmit, nem gondolkodok másképp magamról, ugyan úgy utálom magam, a problémáim is ugyan akkorák, nem látom az okát sem azt, hogy tudnám megoldani.
Természetesen a hibás mindig csak én vagyok.
Amikor kértem,hogy mondják meg alkalmas vagyok-e pszichológiai segítség befogadására nem válaszoltak, amikor kértem ajánljanak valaki aki az én problémáimmal foglalkozik nem ajánlottak.
Megkérdeztem milyen módszerrel dolgozik-nem válaszolt. Kérdeztem milyen féle segítségre van szükségem- nem kaptam rá választ.
Hogyan is segítenek akkor a pszichológusok?
Olyan érzésem, hogy csak visszaélnek az emberek helyzetével.
Nyitottan mentem, őszinte voltam és átvertek,kihasználtak.

más :

Aztán, amikor lejárt minden határidő, hasra ütéssel „kialakítottuk” a pszichológiai profilokat. Nem lennék meglepve, ha ma is azokat használnák.

Fura,hogy a szakemberek a felelősséget mindig a másikra tolják, ők nem vállalnak belőle semmit.

Ha ők megtették és az ország benyelte akkor mások is megtehették idehaza is meg külföldön és és a világ simán elhihette.

Megtehette Freud meg Jung is. Ellenőrizni úgy sem tudták. Az előremenetlenek jót tesz.

Ma is.

Vajon mekkora része kamu,alaptalan hazugság a pszichológiának?

forrás:

Vaskuti Pál pszichológus: A család a beteg, a “rossz gyerek” csupán tünethordozó | 24.hu

Kedves Melinda!

A feleségem és köztem a szex nem teljesen működik. Pár sorban leírni nem könnyű, röviden az a lényeg, hogy időszakokra bontva egy darabig minden jól működik. Ez az időszak változó de 1-2 havonta változik, tehát 1-2 hónap után jön 3-4 alkalom, amikor nem tudom kielégíteni a feleségem, annak ellenére, hogy mindent úgy csinálunk, mint máskor.
Természetesen az első ilyen eset után próbálom másképp csinálni a dolgokat, de ez sajnos nem működik. Viszonylag passzív az ágyban, ez azt jelenti, hogy csak a missziónárius pózt kedveli. Ő nem segít megoldani a problémát, ha kérdezem mi nem volt jó, mit csináljunk másképp, azt válaszolja nem tudja, nem érezte azt a nagyon jó érzést, mint máskor. Valószínűleg a következő vagy azutáni alkalommal már sikerül neki, és megint, minden a régi. Ezzel semmi bajom nincs, mert nem lehet mindig mindenkinek orgazmusa, emiatt letörni nem szabad, mert felemészti az embert.
A gondom, ahogy reagál, segítséget nem akar adni (se szóbeli tanácsot, se gyakorlatit aktus közben), de utána duzzog, ami nekem rosszul esik. Hozzátenném, hogy a 3 alkalomból az utóbbi 2 esetén Ő kezdeményezett nem Én.
A kérdésem, hogy ilyenkor mi a teendő? Hagyjam figyelmen kívül a duzzogást – elvégre Én nyitott lennék a megoldásra, de Ő nem segít – és majd minden megoldódik, mint mindig? Nehéz úgy megoldani valamit, ha a másik fél nem segít.

Üdv.: Dávid

Kedves Melinda!
Köszönöm szépen válaszát. Sajnos a párom szakember segítségéről hallani sem akar. Szerinte lépjek túl a hisztimen és pakoljak vissza. Kicsit az üzenetei, hívásai is kezdenek eldurvulni, már életveszélyes fenyegetések is rendszeresen vannak benne. Annak ellenére, hogy ő zavart el minket, most engem vádol, hogy elvettem a családját. Képtelen vagyok eldönteni mi lenne a helyes lépés. Visszamenni nem fogok, a gyerekek sem akarnak. Fogalmam sincs, hogy rendőrséget van-e értelme belevonni? Tettlegesség még nem történt. Nem tudom rendőrség tesz-e egyáltalán valamit, és ha beidézik, számonkérik az nem csak felbőszítené-e a volt páromat? Nyilván több védelmet nem tudnak feljelentés után sem biztosítani, mint anélkül. Hetek óta félelemben élek, amit igyekszem a gyerekek előtt nem mutatni, de a legutóbbi veszekedést, fenyegetést ők is hallották. A múlt este, amikor a kutyák ugattak kérték, hogy ne menjek ki, hátha az apjuk az. Több mint 10 évig éltünk együtt, de úgy érzem nem ismerem ezt az embert, nem tudom mire számíthatok.
Köszönettel
B.Magdi

Szakított velem a barátom. Aki nalam 20 evel idosebb pasi volt. Csalad 2 gyerek barátnő stb.. Velem csalta a párját 2 éven keresztul es most ennek vege es nem tudom fel dolgozni. Egyedul nem megy.

Üdvözlöm! Az alábbi problémával kapcsolatban kérném segítségét. Kislányom májusban múlt 2 éves. Kb. 2-3 hónapja ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné vagy elvesznek tőle játékot, akkor odacsap vagy eltolja/ellöki a másik gyereket. De volt már rá példa, hogy az apukájának vagy nekem csapott oda. Sajnos nem találjuk a probléma okát és eddig bármivel próbálkoztunk nem javul a helyzet. Elmagyaráztuk neki, hogy nem szabad, csak simogatunk, nem csapkodunk. Ezt tudja, el is mondja sokat, aztán mégis csapkod. Néhány hete, ha bábozunk, akkor a bábokkal is úgy játszana, hogy a nála lévő báb odacsap a nálam lévő bábnak. Ha megkérdezem miért, nem válaszol rá. Kérem segítsen mi lehet ennek a problémának az oka? Hogyan tudnánk segíteni neki, hogy ez megoldódjon. Egyébként ügyes, okos, társaitól nincs elmaradva. Sokat olvasunk, mondókázunk együtt. A családi vagy egyéb problémák nincsenek. Kb. 1 hónapja kezdtük a bölcsit, de ez a probléma már előtte is fenn állt. Köszönöm a válaszát előre is.

Tisztelt doktornő! Válásom után mindenkiben a rossz tulajdonságokat, jellemvonásokat veszem észre. Létezik vajon olyan emberi kapcsolat amely nem érdeken alapul?
Gondolok itt a barátságra, lehet csak azért áll szóba velem mert szórakoztatom ?
Vagy a rokonoknak anyagi érdekük fűződik a szeretetükhöz?
Ismerek olyan mindenkinek segítő embert, aki ezzel építi az egóját.
Azt hiszem ezentúl senkitől se várom el az önzetlen szeretet, hanem mindenkivel üzletelni fogok, kölcsönösen előnyös helyzetek alapján. Senkiben nem szabad bízni. Gondolom eddig naív voltam.

Tisztellt Doktornő !
46 éves férfi vagyok, 25 év házasság és 3 gyerek után a feleségem beleszeretett egy 17 éves fiúba. A feleségem 50 éves. Ős is érti hogy ez nonszensz dolog de azt mondta nem tudja megerőszakolni magát és igy érez.Legalább őszinte volt .Mert rákérdeztem mi a helyzet mostanában mivel éreztem hogy valami megváltozott.Lártom rajta hogy ő is szenved mert ez a szerelem halott ügy.
Velem most teljesen semlegesen viselkedik.Ha kérdezem hogyan tovább csak azt mondogatja nemtudja.Én majd bele örülök mert nagyon szeretem.És még ő sem mondta hogy nem szeret csak most egy ilyen helyzetbe keveredett.És csak azt mondolgatja ő sem tudja hogyan tovább.Ráadásul a legjobb barátnőjének a fia tehát mikor megy beszélgetni stb. mindig találokzik a gyerekkel.Elméletileg még testi kapcsolat nem történt,legalább is nekem ezt mondta.Csak legszivesebben egész nap vele lenne ….
Nem értem mi történik !!!!Mi ez kapuzárás előtti pánik vagy mi ?
Valahol tudom hogy ennek a kapcsolatnak vége , de a szivem nem engedi ,ha csak ránézek még mindig elönt a forróság mert még mindig tiszta szivemből szeretem.

Mit tegyek kérem segitsen.Nagyon nagy lelki válságaban vagyok