Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 60 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

16 738 Hozzászólás

  • Szilvia

    Mèrnem èlveztem szexet de szertnèm nagyon adjon tanacsot

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Érdemes először a háziorvosával beszélnie erről, aki esetleg elküldni majd a nőgyógyászhoz egy konntroll vizsgálatra. Amennyiben a testi okok kizárhatók és lelki okok jönnek szóba, diagnosztikus első interjúra van szükség, melyet klinikai szakpszichológus, vagy pszichoterapeuta végezhet el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Prucsok

    Jô napot. Szobatiszta kisfiam, mióta napközibe jár ( két hónapja) minden nap a délutáni alvásnål a napközibe bepisil. Itthon semmi probléma ott meg minden nap. Tanácstalan vagyok én is az ovónénik is, hogy miért van, pedig szeret járni az oviba, de mégis minden nap bepisikál ( itthon semmi gond). Tanácstalanok vagyunk, hogy mit tehetnénk!

    • Habis Melinda

      Kedves Prucsok!

      Minél fiatalabb a gyermek annál kisebb változásra is driasztikus visszaeséssel reagálhat. A bepisilés 5 éves korig teljesen normális. Mindemellett jó hatású, ha megtudja a nevelőktől, mi történt a kicsivel napközben, közösen játszanak, rajzolnak a nap végén. Az együtt töltött idő során van lehetőség a nap közben megélt fusztrációk átdolgozására.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Tisztelt Doktornő!
    3 hónapja van egy párom, igazándiból olyan ő nekem, mintha mindig is az életem része lett volna, mert szinte az elejétől hozzám költözött. Nagyon jól megvoltunk, sok program, kirándulás, gyorsan összecsiszolódtunk, megszerettük egymást. Mivel még sosem jártam a lakásán, nagyon idegesített, hogy miért nem mutatta meg, de azt mondta, hogy albérletbe ki van adva, így nem erőltettem. Aztán terítette a lapjait: nincs lakása, autója (amivel jár az céges), és mínusz 3 millió mínuszon áll a bankszámlája. Nagyon összeomlottam, majd kiderült, hogy online pókeren és más szerencsejátékokon bukta el ezt az összeget, de már kb. fél éve nem játszik. Nagyon szeretne megváltozni, én egy ilyen mentsvár voltam neki, miattam meg tudna változni. Tegnap elhívott, hogy menjünk el együtt a bankba, törleszt egy nagyobb összeget (jól keres), szeretné, ha látnám, és ezután mindig így fog tenni. Elmentem vele, és kiderült, hogy ennél a banknál is 4 milliós tartozása van, de van egy hasonló egy másiknál (összesen 8,5 millió)… nagyon kiborultam, és szakítottam vele. Elköltözött a szüleihez, de rettenetesen hiányzunk egymásnak. Így hamarosan kibékültünk, és most kért tőlem időt, hogy bizonyítson. A szüleimmel is megbeszéltem, rettenetesen féltenek tőle, de 42 évesen már nem irányítanának.

    Persze, tudom, az a legkönnyebb út, hogy meneküljek, mert baj van. Rámehet a házam, életem is egy ilyen kapcsolatra, emberre… de nagyon szeretem, és bíznék egyelőre benne. Nekem szép házam van, rendezett anyagi körülményeim, félek, hogy csak albérletnek használ, hiszen ő a szüleinél tudna csak lakni. Most felmerült benne, hogy itt, a környéken keresne munkát hasonló (jó) feltételekkel, mint amilyennel most van, és így tud törleszteni. Viszont itt van bennem a félelem, hogy az ilyen játékfüggő vajon tud-e és akar-e valaki miatt változni? Heti szinten lottózik most, a pókert és más játékokat állítólag lerakta. Azzal, hogy együtt élünk úgy tűnik, én tudom ezt kontrollálni, de lehet, naiv vagyok. Mit tehetek?

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Egy függő nem fog senki kedvéért megváltozni, de fontos tudnia, hogy a motiváció sajnos önmagában nem elég. (Hiába dönteném el, hogy nem leszek depressziós, ez nem így működik, ezek ugyanis súlyos mentális betegségek). Fontos , hogy a párja mielőbb komplex addiktológiai kezelésben részesüljön, aminek része az anonim szerencsejátkéfüggők csoportjának rendszeres látogatása (is).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cz. Csilla

    Szép napot! Olyan problémával kapcsolatban fordulok önhöz, hogy van egy 14 éves kamasz fiam,aki lóg az iskolából,nem tanul és nem is érdekli a tanulás.Édesapjával már több mint 2 éve külön mentünk. Ezt nehezen viselte. Azóta van egy élettársam akit nem fogad el, elmondása szerint irritálja hogy velünk lakik,pedig erre semmi oka nincs. A válasza arra hogy miért nem megy iskolába igen változatos.Egyszer azt mondja hogy a párom miatt,meg hogy emiatt én elrontottam az életét, aztán ráfogja a tanárokra,akkor olyat is mondott hogy az osztálytársai miatt….Tehát mindig van valami ürügy. De a tanára szerint szeretik a társai. Nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet.Vittem volna pszichológushoz is tavaly,de mikor megkaptuk az időpontot nem tudtam rávenni hogy elmenjünk.Minden reggel egy rettegés számomra,hogy megint nem megy iskolába. Már nem tudom mit tegyek. Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Levele alapján családterápiát javasolnék. Fontos, hogy a párjával össze tudjanak fogni és elérjék, hogy ne a gyerek döntse el, megy-e éppen iskolába, vagy sem. Fontos, hogy a gyerek megtanuljon alkalmazkodni olyan alapvető szabályokhoz, mint hogy iskolába kell járni. Érdemes meilőbb lépniük. Ha igénylik, hogy közösen vágjunk bele ebbe a munkába, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nincsen

    A tanácsát szeretném kérni . 14 éves vagyok mikor 13 voltam volt egy pedofil férfi aki meg fenyegetett meg mutogatta magát mindig lesett engem én meg már nagyon féltem és azt is mondta ha beszélek valakinek erol meg veri az anyukamat a lényeg az h már el költöztünk meg minden honnan le tiltottam de meg mindig felek mindig h meg talál betör vagy bántalmaz ezért csak lámpával tudok el aludni ha tudok de szoktam rosszat álmodni is de akkor megint nem alszok egész éjjel . Mit csináljak ?😩🥺

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos, hogy ne kelljen félelmben élnie. Nem szabad titokban maradnia ennek a fenyegetésnek és a szexuális abúzusnak! Az agresszor sosem fogja megtudni, Ön kivel beszélt erről. Sőt, annál nagyobb védettséget élvez, minél többen tudják, min megy keresztül.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Léna

    Tisztelt doktornő,14 éves vagyok , a problémám az hogy a családommal és szinte minden emberrel rendkivül agresszív vagyok, egyszerüen undorodom a fizikai kontaktustol legyen az ölelés vagy puszi, még a családomnál is, ez rendkivül befolyásolja a kapcsolatom az emberekkel, de még a kedves gesztusok és szavak is undorítóak/szánalmasak
    számomra vagyis így érzem,ezek az érzések rentkívül erősek, idén kezdődött, ez mitöl lehet ? Hogylehetne hogy ujra a régi legyek ? Lehet hogy csak kamaszkori hormon változás ? Vagy trauma ?

    • Habis Melinda

      Kedves Léna!

      Ha egy ideje már fennáll a változás, akkor érdemes a szüleivel, majd az iskolapszichológusával beszélnie erről. Bizonyára van valamilyen oka ennek, s ez kezelhető. Nem szabad megvárni, míg az emberi kapcsolatai tartósan károsodnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Aeroszol

    Kedves Melinda!
    Segítséget szeretnék kérni, hogy milyen tanácsot adjak sógornőmnek. Egyedül neveli gyerekét, aki rengeteget van nagyszülőkkel vagy velem. Nagyszülők általában beültetik a tv elé. A gyereknek semmi fantáziája, önálló gondolata nincs. Lomha, lassú és most már az iskola sem érdekli. Már az édesanyja is észrevette, hogy gond van. Szeretnék segíteni de nem tudom, hogyan lehetne. Ha nálunk van és játszanak az én gyerekeimmel az kb olyan, hogy még azt is az én gyerekem mondja meg hogy ő mit mondjon. Önállóan ezt sem teszi csak áll és nézi hogy játszanak a többiek.
    Hogy lehet azt tanácsolni, hogy szakemberre van szüksége, hogy ne legyen belőle sértődés. Úgy látom az anyuka erre még nem gondol..
    Válaszát köszönöm előre is

    • Habis Melinda

      Kedves Aeroszol!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez jó ötlet, az önállóság és az indíték hiánya valószínűleg azt jelzi ennél a gyermeknél, hogy pszichológusra van szüksége. Érdemes megfogalmaznia a megfigyeléseit egy megfelelő pillanatban és ha a sógornője nyitott a megoldási javaslatára, akkor jelezni ezt felé. Lehet, hogy többször is kell majd próbálkoznia attól függően, ő aktuálisan mit tud befogadni. Fontos, hogy az édesanya mit érez problémának, miben tud elfogadni segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Nikolett

    Jo napot.ojan problémám van hohy uj kapcsolatom van2honapja mert bolt párom ivott.elkellett jönnöm amunkahejemrol mert ott dolgozik esJelenleg i paromis.amit nagyon megbántam.nem.tudom feldolgozni hogy nm vettek vissza .gyermekeim sem jonnek felem miota eljottemUtolso.dolog hogy mostani párom 1hetet dolgozik 1hetet nem majd igy tovabb.es ezalatt egyedul vagyok itthon amit szinten nm tudok feldolgozni hiszbegesz idaig dolgoztam. Alvas zavarokkal is kuzdok nehezrn alszomel es keveset.segítséget előre is koszonom.Nikoleta

    • Habis Melinda

      Kedves Nikoleta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy mielőbb lelki támogatásra van szüksége. Az alvászavarok miatt keresse fel mielőbb a háziorvosát. Ezután pedig kezdjen pszichoterápiás munkába, hogy kapcsolatait átgondolja, a negatív érzéseket megtanulja másként kezelni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Adrienn

    Jó napot kívánok!
    1 éve pánikbeteg vagyok gyógyszereket is szedek. De év végén leszeretnem tenni ezeket. Lassan 29 éves leszek de nem tudok önmagam lenni a munkahelyemen. 7honapja dolgozok ott és bizonyos emberekkel önmagam vagyok de az erősebb egyéniségekkel szemben nem megy. Nem merek és nem is tudok visszaszólni mert félek a következményektől viszont ez felemészt teljesen. Néha már azt sem tudom ki vagyok. Mert egyszer ilyen masszőr amolyan vagyok. És engem gyengének is néznek azok az emberek akiket én erősnek látok. Ráadásul nulla önbizalmam van. Mit csináljak? Kérem segítsen!!

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      Pszichoterápiás munka tud segíteni abban, hogy a pánikbetegsége elmúljon, illetve ez segíthet egy reálisabb énkép kialakításában is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Balázs

    Pár napja nagyon magamra haragítottam a barátnőm, nagyon csúnya dolgokat mondtam neki. Azóta nem vagyunk együtt mert őneki így tovább nem megy. Irogatunk egymásnak, néha beszélünk telefonon de nem akarja újra kezdeni. Mi tévő legyek, már szinte mindent megpróbáltam. Nagyon szeretem őt, nem szeretném elveszíteni őt! Hiába mondom, hogy megváltozok.

    • Habis Melinda

      Kedves Balázs!

      Fontos lenne megérteni, miről szólt az Önök közti konfliktus a barátnőjével, átbeszélniük hogyan lehetne jóvá tenni, ami történt. Érdemes a bántó szavakat mellőznie a párkapcsolatában, az emberek ezekre rendszerint negatívan reagálnak. Önismereti munka segíthet abban, hogy agresszió nélkül közölhesse az igényeit, jobban megértse a kapcsolatai működését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz92

    Kedves Melinda!
    Egyszer már irtam Önnek párkapcsolati problémám miatt. A válaszában arra utalt, hogy párom elkerülő kötődő lehet. Olvastam a kötődésfóbiaról, úgy gondolom ebben szenved. Amit nem értek, hogy mindig ő kezdett el az érzéseiről beszélni, enyémről kérdezgetni -igaz részegen. Egyszer szerelmet is vallott, hogy ő meg soha senki iránt nem érzett meg ilyet, egy kis időre van szüksége , hogy bízzon bennem. Egy hét múlva rám formedt, nehogy szerelmes legyek, hagyjuk ezt az egészet. Mivel ez nem az első ilyen kitörése volt, miután megnyílt nekem, elhoztam a cuccaim tőle. Ő keresett meg pár nap után,hogy velem akar lenni, mennyire szenved és fél a gondolattól is, hogy nem láthat többet. Bevallotta, hogy sokszor tudatmódosító szerekhez nyúl, de leteszi, mert nem akar elveszíteni, pláne nem a drogok miatt. Bizonyítani fog nekem, mindent meg fog tenni értem. Másfél hétig tartott a lelkesedése, tényleg éreztem, hogy szerelmes belém, majd újból nekem esett, hogy nem érez irántam semmit, nem akarja folytatni.Két hét után újra keresett és találkozni akart, nemet mondtam, ezután annyit mondott, hogy hiányzom, de nagyon sok problemaja van és egyedül kell megoldania.
    Előttem volt több többéves kapcsolata, bár ha jól tudom, azok sem a legegyszerűbbek voltak. Nem értem, ha soha nem érzett meg így senki iránt, ahogy irantam, pont nekem/nekünk miért nem adja meg az eselyt? Miért tőlem fel a legjobban? Esélyes, hogy a kotelekfobianak köze van a droghoz? Abba menekül az érzései elől? Semmit nem tudok tenni, hogy normális kapcsolatom legyen vele? Csak akkor fog valtozni ha elkezd terápiára járni?

    • Habis Melinda

      Kedves Sz92!

      A tudatmódosító szerek sajnos alapvetően meghatározzák egy ember érzelmi működését. Ezért nem érdemes annak hinni, amit egy függő mond. Ez ugyanis pillanatról pillanatra változik! Az Ön kedvéért nem fogja letenni a prája a drogot, mert egy egy súlyos mentális betegség, ami szakszerű addigtológai kezelést igényel. Kérdés, hogy erre motivált-e. Ha ezen Ő túl lesz, utána merülhet fel az a kérdés, amit feltett, hogy lehet-e egyáltalán bármilyen (pl normális?!) párkapcsolatuk. Amíg a szer irányít, addig biztosan nem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő!

    A párommal egy éve vagyunk együtt. Közben vannak összeszólakozásaink és van amikor nem beszélünk két napig de utána átbeszéljük a dolgokat. Azt szokta mondani, hogy szeret velem lenni s tényleg minden jó ne gondoljam túl, csak kell az embernek az “énidő” is. Ön szerint nincs okom idegeskedésre, ha pl. Sörözik a barátaival és nem velem beszél folyton vagy egy napig nem beszélünk?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem abban sem vagyunk egyformák, hogy mennyi énidőre van szükségünk. Mindenesetre jó, ha az embernek vannak barátai, együtt és külön a partnerünkkel is jól érezhetjük magunkat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonim

    Tisztelt Doktornő! Az ügyben kérnék tanácsot hogy hogyan segíthetnék a 7 éves gyermekemnek hogy a gátlásosságot, szégyenlőségét leküzdhesse. Attól tartok hogy ez a továbbiakban a tanulásban is kártokozhat mikor az osztály előtt felelnie kellesz. A választ előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Amennyiben úgy érzi, hogy a gyermeke túlzottan gátlásos, gyermekpszichológust érdemes felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Luca Júlia

    10 évesen magam alatt vagyok mint a fene! Önszerint gondolkodnak vagy kapcsolja ki az agyamat? Örömmel fogadnám a segítségét mivel néha úgy viselkedek mint egy kamasz talán már kamaszodok! Abszolút lázadó, kitartó, magabiztos vagyok, ja meg hülye is.
    Sportolok, tanulok amit csak akar! (még meditálok is csak segítsen!) KÉREM!
    Tisztelettel: Luca Júlia

    • Habis Melinda

      Kedves Luca Júlia!

      Lelki nehézségeit megoszthatja a Kék Vonal munkatársaival a 116-111-es telefonszámon.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kayla

    Kedves Doktornő,
    A napokban történt az, hogy utána néztem a szexuális beállítottságoknak, a nemi indentitásoknak. Csomó mindent olvastam és elgondolkodtam magammal kapcsolatban. Alapjáraton nő nemű vagyok és a férfiakhoz vonzódom, de megesett már, hogy egy lányt is vonzónak találtam. Mindig is úgy éreztem, hogy legbelül van egy fiúsabb énem is. Ez megnyílvánul mind az öltözködésemben, mind az érdeklődési köreimben, mind a viselkedésemben is.
    Ahogy említettem, olvasgattam mindenfélét, és lehetséges hogy találtam magamnak egy besorolást, de nem vagyok benne biztos. Esetleg a doktornő nem tudna nekem segíteni ebben? Megmondani, hogy ez alapján mi is lehetek én.

    • Habis Melinda

      Kedves Kayla!

      Önismereti munka tudna segíteni abban, hogy jobban tudja definiálni önmagát, jobban tudja képviselni a határait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G Zsófia

    Jóestét kívánok!
    22.éves vagyok .Az lenne a problémám hogy nagyon gyakran éjszakánként felriadok hogy megfulladok egy tárgytól a torkomban,volt már (kupak,cukorka de általában egy kupak,de ugye igazából nincs ott semmi.
    Páromat is felriasztom hogy segítsen mert meg fulladok,tegnap este már sírtam is annyira halálfélelmem volt.
    Segítséget kérnéķ hogy ezt kezelteni kell? Vagy mitől lehet?
    Választ nagyon szépen köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Fontos lenne, hogy a panaszait kivizsgálják. A házirovosa után pszichológus felkeresése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alex

    Tisztelt Pszichológusnő!

    13 leszek pár nap múlva, és már 5 éve idegroncsá tettek a szüleim, elváltak mostmeg újra vissza és nagyon durván veszekednek meg minden, és mit tehetnék az ellen hogy egyedül csak az apámmal élhessek együtt?
    sajnos én nem tehetek semmit mert még gyerek vagyok de már nagyon akarok felnőni hogy végre elköltözhessek, mit kéne tennem?

    • Habis Melinda

      Kedves Alex!

      Szerintem beszélgessen az apukájával őszintén arról, amit átél. Mondja el, mennyire megviselik Önt a veszekedések. Hívhatja a 116-111-es telefonszámot is!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szép jónapot!
    Családunk problémája, hogy az anyukám súlyosan depressziós, persze orvos még nem diagnosztizáta, mert nem hajlandó soha semmilyen orvoshoz elmenni, mondván, “az ő problémájára nincsen megoldás”. Bizonyos időnként törnek rá ezek az időszakok, de az idő múlásával egyre gyakrabban, és egyre súlyosabb formában pl. Menekülne vhová, ahol egyedül lehet. Már az ágyból sem kel ki, csak zokog napokig, és most már az öngyilkosságot is felemlegette. Ez teljesen felőrli a családot is-főleg a férjét akivel együtt él-, de nem tudjuk rávenni, hogy menjen szakemberhez, ráadásul tagadja a depresszióját. Abban kérném a segítségét, hogy mit tudnánk az érdekében tenni, mik a lehetőségek, hogy ő mégiscsak beszéljen szakemberrel, hogyan tudnánk rávenni a segítség elfogadására? Úgy tudjuk, hogy ha önszántából nem megy, nem tudunk mit tenni. Mi nem szeretnénk, ha kárt tenne magában, pedig félő, ha”kiicsusszanna” mégis vhogy a kontrol alól, bekövetkezik. Mi tévők lehetnénk, hogy minél előbb vmilyen szakemberhez eljusson? Várom mielőbbi válaszát, köszönettel: Henrietta.

    • Habis Melinda

      Kedves Henrietta!

      Öngyilkossági veszély esetén mielőbb mentőt kell hívni. Ha esetlegesen közvetlen veszély nem is áll fenn, a beteg házoirvosával mindenképpen érdemes beszélnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • ke. éva

    Kedves Melinda, egyszer már írtam Önnek, és sajnos továbbra is ugyanabban a gödörben ülők… nagyonszeretnék végre kiszállni, de hogyan tegyem? vagy tényleg velem van a baj, én vagyok túl sok, nyomasztó és bizalmatlan? köszönöm, ha végolvassa a levelem.

    röviden próbálom leírni az elmúlt 3 évet. 45 pluszos vagyok
    2017 eljöttem egy jól működő párkapcsolatból, mert szerelmes lettem. Párom élettársi kapcsolatból állt fel.
    Albérletet béreltünk, összeköltöztünk.
    2018. decemberben elhagyott, visszaköltözött a családjához. Kiderült, hogy 2017-2018-ban nem jött el otthonról teljesen, hétvégenként hazajárt…
    2019. tavaszán ismét visszajött, hogy velem akar élni, hozzám költözött. 2019 őszén ismét az exének irkált, kiraktam a cuccát..
    2020 február megint a kapumban állt, visszaköltözött részben, mert közben ragaszkodtam ahhoz, hogy legyen albérlete is. 2020. július véletlenül kiderült, hogy társkereső oldalakon van fent.
    Szakítottam, megszakítottam minden kommunikációt.
    Kb. 2 hete megint keres, én pedig tisztára összezavarodom, megijedek.
    Köszönöm a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Ahhoz, hogy jobban értse, mit miért érez, önismereti munkára van szükség. Fontos, hogy ennek segítségével tisztázza magában, mit keres egy partnerben, jobban átlássa, ettől a férfitől megkaphatja-e ezt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Ma fel hívott a volt barátom májusban még terveztük össze költözünk .júliusban már mással lépett kapcsolatba és el mondta együtt él egy nővel de nevetett ..Miért hív fel hónapok után hogy még mindég fájdalmat okozzon? Rá nyomtam a telefont

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem jó, hogy kinyomta, hiszen ha jól értem sorait, csak fádalmat okozott Önnek az exe, szükséges ettől megvédenie magát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara Sz.

    Kedves doktornő!
    Nekem valószinüleg sok megoldatlan problémám van..senkivel sem beszéltem erről csak a hozzám legközelebbi hozátartozóim tudják…
    13 éves voltam mikor a szüleim el váltak. Anyánk alkoholista volt el hagyott minket. Apánk nevelt. 16 éves voltam mikor megtaláltam apámat felaksztva…nénikénk vette át a nevelés szerepét. Folyton bántott minket, főleg engem. 17 voltam mikor az anyánk meghalt agyvérzésben. 18 éves voltam mikor a nevelőanyám el adta a szüzességem…egy évig kb prostit csinált belőlel.. 19 éves koromban szöktem el és hagytam ott azt a családot… azóta el végeztem az egyetemet, óvópedagógus vagyok, a diploma munkámat a gyermekbántalmazásról írtam.. néha vannak visszatérő rémálmaim, sokszor átélem a nénikém által okozott traumákat. Mostanában azt érzem mindenki engem bámul az utcán, vagy rajtam nevetnek. Nagyon frusztrál ez az érzés. Ezen kívül már a gondolattól is kiráz a hideg ha valakivel találkoznom kéne vagy random az utcán össze találkoznék valakivel akit ismerek 🙁 nem tudom mitévő legyek, már ez is nagy hatátást gyakorolt rám hogy általánosanle írtam mik történtek velem… valami tanácst tudna adni hogy hogyan felejtsem el ezeket a dolgokat? Vagy enyhítsek a fájdalmon? Olyan mintha tegnap történt volna, pedig már 15 éve volt…

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Levele alapján azt gondolom, hogy mielőbb pszichoterápiás munkába kellene kezdenie. A múltat elfelejteni nem lehet, de feldolgozni az Önnel történt traumákat igen. Javaslom, hogy keresse fel a helyileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol el tudják dönteni, hogy esetlegesen gyógyszeres terápiára is szükség van-e.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Norbert

    Jó estét kedves Doktornő,
    Nem is tudom hogy kezdjek neki? Néha annyi minden van a fejemben az a sok kattogás olyan dolgokon amik meg történtek meg amik nem,és fel teszem azt a kérdést hogy mi lett volna?/és mi lenne ha ?
    De sajna ez csak az egyik probléma.
    Ez a problémám kb olyan5-6 éve kezdődött ami egyre rosszab lessz ahoyg én látom.(Közben voltak időszakok hogy rendben éreztem magam,azt hiszem jó nagy hullámvölgybe kerültem )
    Szóval minden rendben volt, és akkor lassan észrevettem kevesebben keresnek/írnak.
    Az ismerősök ,a barátok( csajok ,fiuk) egyszer csak semmi. Akkor úgy gondoltam nem írok én sem ha ők sem keresnek.
    Ma meg ott vagyok hogy: nem tudom kivel miről beszéljek .
    Az ikertesómmal is egyre rosszabb a kapcsolatom évről-évre, nem értem mi van .
    Most is voltam az ikertesómnál 1 hetet, de egyáltalán nem telt úgy hogy gazdagabb legyek egy újabb vidám emlékkel
    Előre is köszönöm a válszt .

    • Habis Melinda

      Kedves Norbert!

      Érdemes volna önismereti munkába fognia, hogy a felesleges kattogás helyett értse az érzelmeit. Jobban átlássa, hogyan működik Ön a kapcsolataiban, mit lehet tenni érte, hogy ezek jobban működjenek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • MM

    Üdv!
    Úgy érzem nagyon megrekedtem. 31 éves férfi vagyok. Gyerek korom óta úgy érzem depressziós vagyok, minden nyomaszt, alig emlékszek az egész életemből pár momentumra amikor igazán boldog voltam. Van egy 7éves kapcsolatom amiből már nem számítok semmi jóra. Magát a nőt szeretem, életem lelki társa, de vannak egészségügyi és pszichés problémái, nem tudok túl jutni rajtuk, én tartom el 7 éve, reménykedek hogy jobb lesz de már teljesen elnyom. Idegesít minden ember évek óta, úgy érzem a szüleimmel is valami tarumám lehetett, pedig kedvesek és mindent megadtak amit tudtak. 3 hónapja táppénzen vagyok, alig tudom rászedni magam valamire. Súlyos szívbetegségem van, 2 éve ICD-vel élek. Sejtéseim szerint szexfüggő vagyok. Lehet Noonan-szindrómám van, ami sokmindent magyarázna. Most pakol a párom, megy el, a munkahelyen elvileg várnak vissza, jól fizető hely, de minden idegesít ott is. A helyi TB-s pszichológus felírt 1 hónapra Sertagent, mondtam hogy nem segít, de erre annyi volt a reakciója, hogy: “pedig nem lehet tengni-lengni, valamit csinálni kell.” A háziorvosom is küldene vissza dolgozni. “Röviden” ennyi, köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves MM!

      Fontos volna, hogy mielőbb pszichoterápiás munkába fogjon. Amíg jobban nem lesz, érdemes szednie a pszichiátere által felírt gyógyszert is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Tina

    Üdvözlöm!
    14 éves a fiam, és nem hajlandó a húgához (12) hozzászólni, vagy 2 méternél közelebb menni hozzá. A barátaival való kapcsolata is elég rövid. Nem beszél hangosan, csak motyog az orra alatt. Nem áll ki magáért, nem beszél a rokonokkal csak áll és néz és nem érdekli. Nem hajlandó mesélni semmiről nekem sem. Nem tudom mi jár a fejében. A hugával nem veszekszik hanem tényleg “undorodik” tőle. Ez régóta így megy. Fogalmam sincs mit csináljak, hogyan kezeljem!? Érdemes lenne kivizsgáltatni? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Tina!

      Igen, szerintem érdemes foglalkozni azzal, hogy a fiának milyenek a társas kapcsolatai. Gyermekpszichológus felkeresése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Johanna

    Szia Melinda
    A problémám az az hogy a párom régen elég kaszanova volt de azt állitja hogy már megváltozott miattam .viszont nem ezt mutatja hiszen nemregiben megtaláltam egyket társkereso oldalon .illetve ami lényegesebb ennel is hogy teherbe estem tole decemberbe es a baba nem maradt meg ugyanis edesanyam aki 4lakásra lakik tölunk azt állitotta hogy a párom furcsa dolgait tapasztalja .probal vele ugymond játszadozni mint az ovadaba a gyerek akinek megtetszik egy lány.hozzáteszem semmi kontakt nincs a családba nem jo a viszony .es a párommal se ismerik egymást 2szot ha váltottak.a párommal megis volt a szakittás de.sok kuzzdelem után visszafogadtam.eleg jo is a kapcsolat.viszont azt tapasztalom h kifordul magabol ha látja anyukám es koveti a szemevel .teljesen mint egy szerelmes fiu.azt szeretnem kerdezni hogy on mit gondol errol?

    • Habis Melinda

      Kedves Johanna!

      Azt gondolom, hogy a bizalom hiánya miatt érdemes lenne párterápiás munkába fogniuk. A “Casanova vonások” ugyanis nem biztos, hogy maguktól megváltoznak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda,

    Mit tegyek, ha párom azt mondja, hogy neki nem probléma, ha már keresgélek más partner után ? Amúgy, másfél éve vagyunk együtt és komolyan tervezzük / terveztük, de jelenleg még nem tudjuk megoldani az összeköltözést (gyerekek, pénz gondok miatt). Köszönöm a választ !

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ha szeretné alaposabban átgondolni, mire vágyik Ön, mit érdemes tennie, ha a párja nem akar összeköltözni, nényszemközti keretek között zajló beszélgetések (önismerti munka) megkezdését javaslom. Ha szeretene közösen belevágni ebbe, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mao

    Kedves Doktornő!
    26 éves vagyok, és az elmúlt egy- másfél év az ahol eléggé mélyen érzem magam. Soha nem éreztem még magam ilyen egyedül,leginkább lelkileg, komolyabban önbizlamam sincs sok. Sok mindenre visszavezethető ez a múltamból, de úgy tünt,hogy mindent feldolgoztam és nincsenek gondjaim. Úgy néz ki tévedtem. Bármennyire is hülyén hangzik és tudom,hogy a világ nem így működik, folyton eszembe jut az “Én nem vagyok fontos senkinek.” érzése és napokig eléggé rosszul tudom érezni magam aztán ez egy idő után ismét visszatér. A kérdésem arra vonatkozik leginkább,hogy hogyan tudom az ilyen érzéseket a logikus gondolkodásommal egy szintre vinni? Tudom,hogy ezek falsh érzések, és bárhogy is de el kell fogadni őket. Amúgy is magamtól,magammal szeretnék boldog lenni, nem másoktól szertetném,hogy ez függjön.
    A választ előre is köszönöm!

    Üdv.: Mao

    • Habis Melinda

      Kedves Mao!

      Önismereti munka szükséges hozzá, hogy az érzelmei, a gondolatai és a viselkedése összhangban legyenek, végre jól érezze magát a bőrében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Timus35

    Szia!10ev van a hatunk mőgöt parommal.sajnos megcsalas törtent de az semmit nem jelentet nalam. De parom elköltözött 3honapja. 🙁 de az 5eves kozos gyerekünkhöz jar minden 2hetente legtőbbet sexelűnk is! Lehet még ebbol.kapcsolat? Egyenlöre ö idöt ker par dolgot veghez akar vinni pl.jogositvany megszerzese stb!mit tegyek?szeretjuk egymast pedig!mennyi idöt adjak stb? Kellek e meg neki komolyra?

    • Habis Melinda

      Kedves Timus35!

      Ezekre a kérdésekre önismereti munka segítségével, közösen lehetne válaszokat kidolgozni. Ha érdekli a lehetőség, privát keretek között tud megkeresni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Eszter

    Üdvözlöm, én egy 25 éves lány vagyok. Olvastam már hasonló problémát, mint ami nekem van. Nem járok boltba, a szememet sem viszem ki, mert laknak szomszédok az udvarban, de ha valakit felhívok telefonon, egyből kimerészkedek. Elég a tudat, hogy valaki ott van velem. Minek nevezik ezt a fajta szorongás? Hogyan tudnám oldani? A párom azt hiszi, lusta vagyok. Társaságban viszont imádok eljárni és nem szeretek egyedül lenni.

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Ha fél egyedül, akkor érdemes pszichológust felkeresnie emiatt, közösen megkeresni ennek okait és kezelni azokat. A szorongató magány kezelése megtanulható!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Xy

    Jó estét! Párkapcsolati problémában szeretnék kérdezni. A férjem 20 év házasság után bejelentette hogy mást szeret. Én nagyon nehezen viselem, bár tudom hogy én is hibás vagyok hogy lassan eltávolodunk egymástól. Azt mondja hogy ő döntött és a nőt válassza helyettünk (2 kk gyerekünk van). De továbbra is itthon él és dolgozik, de naponta elmegy hozzá pár órára. Nem tudom mit tegyek, várják hátha visszajön hozzánk vagy váljak?
    Ön mit ajanlana?

    • Habis Melinda

      Kedves Xy!

      Én a várakozásban nem hiszek, hiszen ez a kettősség valószínűleg bizonyos szempontból praktikus, ezért fenntartja önmagát. Érdemes inkább arról gondolkoni, hogy Ön mit szeretne. Utána ehhez lehet majd hozzáilleszteni a szükséges lépéseket. Ha szeretene ezekről négyszemközti keretek között beszélni, kérem keressen meg!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • anonim

    jò estèt!a problèmàm nagyvonalakban:a felesègem màr nem akar velem lenni,pedig azt mondja,hogy jò apa vagyok,mindenben segìtek,soha nem csaltam meg,nem emeltem rà kezet,nem iszom,stb.azt is modja,hogy ez neki kevès.mit tehetnèk mèg?nem akarom elveszìteni

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Amennyiben a házasságát megmenteni szeretné, párterápiás munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. L.

    Kedves Doktornő!
    Egy mondhatni klasszikus családunk van, 2 gyerekkel – a fiam nevelt fiam de 2,5éves kora óta úgy élünk és érzünk mint apa és fia. (A kislányunk most múlt 1 éves és ő a harmadik gyerek a családban, előtte lévő terhességet meg kellett szakítani mert olyan mértékű fejlődési rendellenesség lépett fel ami alapján életképtelennek nyilvánították a magzatot. A műtétet ráadásul elrontották és vetélés, majd később újabb műtét követte) De a kislányunk hamar összejött és most egy gyönyörűség aki egészséges, kis csoda.

    Pár éve kezdődhetett a párom és köztem a gond. Mára kicsúcsosodott és lehet rossz a szó ide de érzelmileg kiégett a párom. Már az érintésemet, közelségemet sem tudja elviselni. Kirázza a hideg. Egyedül a masszírozást tudja elviselni de csak ha nem intim területről szól.
    Elkezdtünk erről beszélgetni és keresni az okokat a szakadékra ami közöttünk van és az “undorra” ami kialakult benne velem kapcsolatban. A válaszokat nem találjuk bár sok elkövetett hibát találtam. A túl sok felvállalt tehet 2-3állás, sok hitel és az ezzel járó rohanás. De egy biztos, sosem ártanék/bántanám legyen szó bármiről – szex közben is mindig az volt nekem a fontos hogy neki jó legyen – és ő sem érti miért van ez a dolog.
    Sajnos ő már nem hisz abban hogy megmenthető a kapcsolatunk, mert már egy szakítás volt az életében és a környezetünkben sincs túl sok hosszú boldog házasságban élő pár. Családunkban is van rá példa a válásra, sajnos nem is kevés.
    Én megmenteném a házasságunkat ő gondolkozik a lezáráson. (Nem azért szeretném megmenteni mert a gyerekek miatt, vagy a hitelek miatt, vagy a kényelem miatt, esetleg a szociális forma miatt ami szerint bukásnak érezném ha én is elvált férj lennék. Sokat gondolkoztam rajta és néha azt kell mondanom hogy “sajnos” még mindig szeretem. Könnyebb lenne ha nem mert megőrit a gondolat hogy nem ölelhetem meg, nem csinálhatok semmi mert látom az arcán hogy nem esik neki jól)
    Nem vagyunk az a veszekedős páros akik mindenki szeme láttára ölné egymást de ezt a szintet nem is szeretném elérni.
    Doktornő szerintem ez a pár gondolat alapján érdemes elkezdeni boncolgatni a múltat, vagy ha valakiben kialakul egy ilyen szintű gátlás akkor már csak az okokat lehet megtalálni de abból már nincs visszaút?

    • Habis Melinda

      Kedves C.L.!

      Szerintem nagyon is érdemes lenne párterápiás munkába fogniuk. Ez segíthet megérteni az eltávolodásuk okait, és akár abban is, hogy ismét közel kerülhessenek egymáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Balint T.

    Jó estét kívánok!
    A nagybátyám személyiségzavarral küzd, lényegében teljesen át lett az agya mosva. Azt hiszi, illetve tudja hogy ő egy Fényküldött meg Szivárványharcos. Ezekbe a spirituális dolgokba most inkább nem mennék bele.
    Nem azzal van a gond hogy ezekben hisz, hanem hogy a családot is be akarja szervezni a szektájába.: pl imádkozzunk egy égi kristálypalotához, és küldjük fel neki az energiákat. Akár hányszor találkozunk vele, felhoz egy ilyen szektás összeesküvés elméletet amiből már nagyon elegünk van. Hiába mondjuk neki hogy minket ebből haggyon ki, az volt a válasza hogy neki magasabb az IQ-ja, mi ezeket nem érthetjük. Mit lehet ilyen esetben tenni, hiszen nem lehet vele normális módon beszélgetni. Eléggé kétségbe vagyunk esve. Köszönjük a segítséget.

    • Habis Melinda

      Kedves Bálint!

      Érdemes arról, hogy mit tapasztalnak a nagybátyja viselkedésében rendszeresen tájákoztatni a kezelőorvosát. Elképzelhető, hogy módosítani kell majd a gyógyszerelésén, hogy az emberi kapcsolatai jobban működjenek. Ebben a kérdésben pszichiáter szakorvos tud dönteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V K Krisztina

    Jó napot!
    Olyan gondom van, hogy pár hónapja nagyon nem figyel rám a férjem(13éve vagyunk együtt, 2 csodálatos gyerek), mintha el lenne a saját világában, csak a telefonnal kell,fekszik, nem figyel rám, minden zavarja, amit mondok vagy kérdezek és már 2éve,hogy nem kapok tőle semmit, se szülinapomra, se névnapom rá, minta azt sem tudná mit akarok, mit szeretnék. A másik gond pár hónapja, meg titkolódzik, hogy van egy csomó pénze, közben tőlem kér ha kell valamire, én fizetem a csekket, kajákat, stb. Aztán ha valamit kinéz magának(pl. Láncfűrész) megveszi, de ha nekem kell valami nincs pénze, pl most volt a szülinapom, semmit nem kaptam(én meg mindet megadok neki) Nem tudom miért csinálja ezt…. Reménykedek… Aztán mindig csalódok…. Testileg, lelkileg megviselt.
    Köszönöm a választ, segítségét!!!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Javaslom, hogy beszéljen a férjével a rossz érzéseiről. Egy párkapcsolat jó esetben a kölcsönös odafigyelésen, tiszteleten és szereteten alapul. Ha ez nem működik jól, párterápia segítségével lehet goldozni rajta.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T János

    Kedves Melinda!

    Egy alföldi kisvárosban lakom, itt élem a kis unalmas, jelentéktelen életem egyedül egy lakásban. A szüleim és a nagyszüleim is ebben a kisvárosban élnek. 2 éve elváltam, van egy 5 éves kislányom, akit bírói szokás szerint az anyának ítéltek. Az anya egy másik, tőlem 35 km-re lévő kisvárosban él a lányunkkal, akit kéthetente láthatok és hozhatok el magamhoz. A munkám egy harmadik, de nagyobb városban van, tőlem 25 km-re, de nem érdekel. Csomagolói munka. Aránylag jól fizet, meg tudok élni belőle és a lányomat is el tudom látni. Viszont van egy másik munkalehetőség, ami nagyon érdekelne, csak az több mint 200 km-re van tőlem. Szeretnék egy tisztább világot felépíteni, érdekelnek az alternatív meghajtások. Ezen a területen szeretnék dolgozni és képezni is magam. Van egy olyan vágy is bennem, hogy szeretnék szép helyen lakni, a hegyekben. Hónapok óta őrlődöm, nem tudom mit tegyek? Menjek utamra, vagy maradjak itt, mert a kislányomat sem akarnám itt hagyni. Csak miatta vagyok még itt.

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Megértem a dilemmáját, hiszen, ha költözne, bár közelebb kerülne az álmaihoz, a gyermekét ritkábban láthatná. A döntése alaposabb átgondolásához önismereti munka javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Barbara

    Tisztelt Hölgyem/Uram! Valami baj van velem! A figyelmem 90%-a folyton a saját mozgásomra összpontosul.Figyelem a lépteim,a beszédem,ahova nézek,mindent,aminek teljesen természetesnek kellene lennie. Társaságban súlyosabb,de mikor egyedül vagyok is folyton ez van,és nagyon nehéz a gondolataimat elterelni.Ha beszélek valakivel egy részem mindig a saját mimikám,mozdulataim természetességét figyeli,ami miatt érzem is,hogy merevek az izmaim,természetellenes a járásom,és minden mozdulatom.Mikor nagy nehezen lefoglalom az agyam ez megszűnik és a mozdulataim kisimulnak.Mi ez és mit lehet ellene tenni? Lehetséges ezt gyógyszer nélkül eltüntetni? Előre is köszönöm a válaszát:

    Üdv: Barbara

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Valószínűleg lehetséges, de ezt egy alapos első interjú után lehetne eldönteni. Önismereti munka megkezése mindenképpen javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szép napot!
    Sokszor előfordul velem, hogy azokkal az emberekkel is szoktam néha bunkón viselkedni (nem szándékosan), akik fontosak számomra, ezáltal nagyon sokszor megbántom őket. Ezért gyakran úgy érzem, hogy tönkreteszek dolgokat, pedig nem is ezt szeretném. Sokszor mondták már mások, és vettem észre magamon, hogy nem gondolom át a mondandómat és kicsúsznak olyan megjegyzések, amelyek nem igazán kedvesek, vagy túlságosan elhamarkodott, utána végiggondolom és rájövök arra, hogy mekkora butaságot mondtam, vagy mennyire megsértettem másokat. Esetleg van valami tanácsa, hogy elkerüljem ezeket a negatív dolgaimat? Nem szeretnék olyan ember lenni, aki így viselkedik. Válaszát előre is nagyon köszönöm!
    Üdvözlettel
    Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      A meggondolatlan viselkedésen önismereti munkával lehet javítani. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot! Egy kérdésem lenne. Tegnap szakítottam a barátommal aki szeretett és én is de nem úgy csak mint egy barátot! És ahogy beszéltük ezt, már akkor rossz volt, igazából nagyon meg sem tudtuk beszélni, minden kapcsolatot meg akar velem szüntetni, pedig én jóban akartam elválni. A kérdésem az lenne hogy mégis miért érzem magam rosszul? Elhamarkodott döntés volt? Vagy csak mert sajnálom,vagy szeretem? Teljesen tanácstalan vagyok!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Egy kapcsolet lezárása mindig együtt jár különféle veszteségekkel, amelyeket el kell gyászolni. A rossz érzések valószínűleg az Ön esetében is ehhez köthetőek. Ha szeretene a részletekről négyszemközti keretek között beszélni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anyuka

    Kedves doktornő! Elkeseredett édesanya vagyok. Nyolc évvel ezelőtt súlyos tragikus autóbalesetet szemvedtünk a párommal. Feláldozta az életét értem. Ő szörnyethalt én három hónapig kómában voltam. Amikor magamhoz tértem kiderült megvakultam. Két évig teljes vakként a világtól elzárva éltem. Majd műtétek következtek. Mindent amit felépítettünk elveszítettem. Rokonok család és barátok megloptak elvettek tőlem mindent. Semmiből kezdtem újra. Kilenc éves fiammal menekültünk. Tanyáról tanyára munka után könyörögtünk. Most is egy tanyán dolgozunk. De utcára leszünk téve. Van egy lakókocsink amit időközben vásároltunk. Ezen kívül semmink. Hamarosan el kell menni de nem tudjuk,hogy hogyan hová. Rabszolgaként bánnak mindenkivel. 17 éves fiamtól sajnállják a két nap szabadnapot. Emiatt kell elmennünk. Hová forduljak segítségért? Előre is köszönöm segítségét! További szép estét!

    • Habis Melinda

      Kedves Anyuka!

      Érdemes a helyi családsegítő szolgálathoz fordulniuk, ahol tudnak segíteni többek között szociális ellátások igénylésében is. Ott lelki segítséghez is ingynesen tud hozzáférni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hajnalka T.

    Kedves Melinda!

    Párommal a nyáron nagyon összevesztünk. Én akkor mondtam neki, hogy jó pár napig egyedül szeretnék lenni. Ezt a kijelentést ő is megfogadta, majd még jobban összevesztünk. Majd későbbi bevallása szerint volt mással, addig amig mi nem voltunk együtt ő lefeküdt egy másik nővel. Mindent őszintén elmondott (én is tudni akartam a részleteket), ő igy akart túl lenni rajtam, de nem sikerült neki. Rájött, hogy minden vita ellenére, amit 5 év alatt átéltünk engem szeret. Azóta újra összejöttünk, de nekem nagyon fáj. Vele nem nagyon beszélek már a történtekről, de rengeteg kérdésem van még. Szeretem őt, de a megoldást szeretném megtalálni, hogy mitől tudna feloldódni bennem ez a fájdalom.

    Előre is köszönöm a segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Hajnalka!

      Az Önben levő fájdalmat párterápia, vagy egyéni pszichiterápia oldhatja fel. Ha a párja hajlandó részt venni ebben, az előbbit érdemes választaniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Zsuzsanna

    Kedves Doktornö!
    Külföldön élö magyarok vagyunk, férjem 1 éve elhunyt. Nehéz helyzetemre való tekintettel ideköltözött a fiam, szintén egyedül álló.Nagyon jó lélek, de nem tudtam hogy ilyen mértékben iszik, ami számomra borzasztó. Ezzel egy idöben megismerkedtem egy itteni magyar férfival, aki a legtöbb szabadidejét nálunk tölti.azon gondolkodom, véget kell vetnem a kapcsolatnak, mert minden alkalommal elmondja többször, óriási hibát követtem el azzal, hogy idevettem a fiamat.Mennyivel jobb lett volna, ha Ö jön ide, és a fia marad ott ahol volt,mert egy ilyen emberrel nem lehet együtt élni /ami tényleg kétségbe ejtö/.De elegem van abból, hogy Ö mindíg szembesít ezzel, és szinte tetözi a fájdalmamat. Nem akarok hibásan dönteni, de lehet eltávolodom mind ketejüktöl a saját a saját nyugalmam miatt. Ez azt jelenti: nekem kell elköltöznöm.
    Kérem ha tud, adjon segítséget a döntésemhez!
    Köszönettel: Zsuzsa /63 éves/

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsa!

      Megértem, hogy nehéz helyzetben érzi magát: a fia és a párja között kell választania. Fontos azonban, hogy belássa, a párjának sokmindenben igaza van. A fiának a túlzott ivás abbahagyásához szakemberre (addiktológus, AA…) van szüksége, s az Önök fizikai, vagy lelki közelsége csak ront a dolgokon.
      Ha szeretne a részletekről négyszemközti keretek között beszélni, kérem keressen meg!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tünde

    Kedves Melinda! Férjemmel 20 éve házasok vagyunk, nagyon szeretjük egymást. Van egy közös gyermekük s van egy az elöző kapcsolatombol. A nagyobbik nem jött ki a nevelő apjával, oly annyira ez már tetlegeségig falyult a dolog. Nem tudom mi tévő legyek egyenlőre külön élünk 1 hónapja, a nagy fiú 22 éves sose akarta megbeszélni a problémát a nevelő apjával s ebből fakadt nagyon sok veszekedés . A kisebbik fiú is szeretne haza költözni s én is, nem tudom mitévő legyek. Ebbe a kettős életbe s abba választanom kell köztük kezdek bele betegedni.
    Nem tudom engedje e a nagyobbik kezét el s tanuljon meg lábra állni. A férjem kitart mellettem mert nagyon szeret, de meddig tarthat ez azt nem tudom.
    Üdvözlettel :Tünde

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      A problémák megbeszélése és megoldása családterápia segítségével lehetséges. Ha a fia és a párja között kell választania, a fia, vagy a párkapcsolata mindenképp sérül, ezért ezt nem javasolnám.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N.J. Krisztina

    Tisztelt Doktornő !
    Először is köszönöm a lehetőséget, hogy Önhöz fordulhatok.
    Nekem az önmagam elfogadásával, önszeretet és önbizalom terén vannak súlyos gondjaim. Kevés ember van akit tiszta szívvel, feltétel nélkül szeretek és elfogadok, sajnos én nem tartozom közéjük és ha arra gondolok, hogy szeretni kellene önmagam, egyszerűen nem látom az okát, hogy miért kellene és úgy érzem hogy én ezt nem akarom. Nem látok semmi olyat magamban ami számomra érték lehet. Vannak nekem is erősségeim és jó tulajdonságaim, de önmagam számára ezek nem fontosak, nem érnek túl sokat.
    Tudom hogy ez nincs így rendben és szeretnék normális, elfogadó, szeretetteljes, egészséges kapcsolatot önmagammal és más emberekkel is. Viszont nem tudom pontosan merre induljak. Nem tudom hogyan kellene szerethetőnek éreznem magam.
    Előre is nagyon köszönöm válaszát!

    Krisztina

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Mindig szívesen válaszolok az ilyen kedves megkeresésekre!
      Levelére rátérve szerintem nagyon jó, hogy tudja: az önszeretet fontos. És tanulható! Eredeti családunkban, szüleinktől hozzuk az erre vonatkozó képességeinket, melyeket bármikor fejleszthetünk. Felnőttkorban önismereti munka, súlyosabb esetben (kifejezett önutálat esetén) pszichoterápia segítségével.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Evelin :(

    Jónapot
    Kedves Doktornő!

    Az iskolában folyton a nevem el bántanak mivel terjeng egy videó amiben a lányt Evelinnek hívják de persze nem én vagyok rajta és folyamatosan azzal a videóval szekalnak és nagyon félek hogy depresszióhoz fog vezetni csak próbálok a barátaimmal lenni akik nem bántanak!

    • Habis Melinda

      Kedves Evelin :(!

      Fontos lenne, hogy kérjen segítséget felnőttől ebben a bűntalmazási ügyben! Javaslom, hogy mondja el a szekálást a szüleinek és a tanároknak is. Lelki problémákkal hívhatja a 116-111 es telefonszámot is!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marika

    Kedves Doktornő,3-4 évvel ezelőtt volt egy első eltetetésem, fiatal voltam nem tudtam mit jelent ha az elsőt el vetettem,azóta mondtak sok jót meg rosszat is,inkább azt hogy az elsőt nem szabad! Na mindegy,lelki ismeret furdalásom van bőven és a jelenlegi párom, jegyesek vagyunk,mindig az előzőt látom benne,akitől el tetettem, ez lehetséges? Komplikációk lehetnek? Néha úgy érzem képzelődöm

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sürgős volna, hogy mielőbb felkeresse a háziorvosát és elmondja neki, amit nekem a levelében leírt. Amennyiben úgy egyszerűbb, pszichiáterhez is fordulhat. A képzelődés kóros formáit ugyanis fontos volna mielőbb kizárni!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    hát az Én történetem húsz évre megy vissza de még mindig nem tudom feldolgozni a dolgot
    Az úgy történt hogy akkoriban kezdtem járni a feleségemmel egy pár hónapja és utána találkoztunk egy régebbi haverommal aki oda jött hozzánk köszönt bemutatam őket egymásnak és volt velünk a feleségem egy barátnője is és az én feleségem nagyon akarta hogy ők összejöjjenek mert mondta is a barátnőjének hogy te milyen hülye vagy hogy nem jössz vele össze mert én a helyedben már rég össze jöttem volna vele és volt olyan is hogy az állítólagos barátom is fel járt a nejem ékhez mert ott szoktunk találkozni és volt olyan hogy a nejemet az anyukája állítólag nem engedte el velem sétálni mert már késő van és rá két óra múlva jönnek fel hozzám a barátommal hogy a barátom engem keresett és ezért engedték el a nejemet vele hogy a barátom ne menjen egyedül pedig tudta hol lakom meg volt olyan is hogy sokan mentünk bulizni és ezt mástól tudom hogy a nejem lassút táncolt a barátommal és ott fogdosta a nejemet mert én pont kimentem valamiért és volt olyan is hogy fent vagyok a nejeméknél és hálóing volt rajta és előttem nyakig volt be takarva mert azt mondta hogy nagyon átlátszó és szégyenlős de mikor meg jött a barátom egyből kiugrott az ágyból és mutogatta magát hogy ő terhes és még meg is fordult hogy lássa minden oldalról meg volt olyan is hogy találkoztunk az utcán egy másik haverral és ott volt a másik srác is és mondta a haverom hogy menjek már vele valahova és mondtam a nejemnek hogy menjünk de ő erre azt mondta hogy még vár itt a lépcső házban a sráccal én meg mondtam hogy jó mert mind kettőben meg bíztam meg nem is gondoltam olyanra és mikor vissza értünk arra az történt hogy az emeletről jönnek le és mikor meg láttak engem vissza szaladtak ja és a nejemen volt a srác kabátja mert ugye bár tél volt de akkoriban nem is gondoltam volna semmi rosszra de idővel egy két év múlva eszembe jutottak a dolgok és akkor kezdtem furcsálni a dolgokat a nejemet többször is kérdeztem hogy mi is volt ez mert én azt mondom hogy biztosan megcsalt vele de ő mindig tagadja azt mondja túlságosan féltékeny vagyok meg beteg hogy ilyeneket gondoltam róla de azóta is együtt vagyunk vannak gyerekeink ja és a barátomat azóta nem láttuk kb húsz éve

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A bizalmi kérdések tisztzásához párterápiás munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Márton

    Tisztel Melinda!
    Nagyon kényes témában, szeretném véleményét kikérni. A jelenlegi barátnőm exe bosszúból elküldte nekem ,ahogy ők együtt voltak ,lefekudtek video kép formájában. És nem tudom hogyan dolgozzam ezt fel ,mert nagyon megszerettem sőt szerintem szerelmes vagyok! De amikor együtt vagyunk beugranak a képek és nagyon bánt. Tulajdonképp láttam mással és rendben ,hogy ez a múltban történt. De nekem ezt nem lett volna szabad látnom és ez sok fejtörést okoz köztünk. Sűrűn vagyok lehangolt emiatt és tehetetlennek érzem magam nem tudom jól kezelni ezt a dolgot. Sokan mondják engedjem el, ha olyan könnyen menne, mint ahogy mondják ,már régen elengedtem volna. De sajnos nem. Mit tanácsol ,mit tegyek ? Hogy zárjam ezt le ?

    • Habis Melinda

      Kedves Márton!

      Valóban, ha olyan könnyű lenne elenegedni ezt, már megtette volna. Így viszont ezek az ún. emlékbetörések PTSD-szerű tüneteket jeleznek, amikkel érdemes pszichológust felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Henriett

    Jó napot !
    Eloszor is szeretnek elnézést kerni ha kicsit ossze vissza lesz de másképp nem tudom leírni! Van egy 5eves kapcsolatom 2 gyerekkel! Az egyik 2 eves a masik 2 honapos lesz. Mar egy jo ideje nagyon lehangolt vagyok nincs kedvem semmihez! Egyik percről a másikra ideges leszek es mintha belül görcsölnék nem tudom ennél jobban kifejezni . Ha eppen “jo”kedvem van semmit nem ezek . Olyan mint ha eltűntek volna az érzéseim es csak az idegesség es ez a megmagyarázhatatlan görcs maradt volna . Éjjelente alig tudok elaludni kb 2-3 óra fele alszom el es reggel 5-6 korul ha sír a kisgyerek felkelek es nem tudok vissza aludni, elfelejtek enni csak akkor eszem ha érzem hogy faj a gyomrom de akkor is keveset nem kívánok semmilyen ételét amit regen megette most mar azt sem. Minden feszültségem a baratomon vezetem le emiatt minden napossá váltak a veszekedések. Egyedül vagyok a gyerekekkel, amikor megszületett a kis lányunk 2 hétig itthon volt. En vissza kerültem a kórházba mert be gyulladt a méhem, addig o volt a gyerekkel az nap amikor haza jöttem vissza ment dolgozni. Nagyon nehez, hogy jön es megy ha itt van minden megváltozik felborul a minden napi életünk, es minden amit en addig elértem (pl elpakol a nagyobbik maga után , 9 kor alvás ) es 2 nap múlva ha elment kezdhetel minden elölről, amit nem bírok es stresszes leszek es ideges. Nem is emlékszem, hogy mikor nevettem őszintén utoljára. Boldogan szeretném nevelni a gyerekeimet de ez minden nap egyre csak messzebb lesz .
    Remelem érthetően fogalmaztam.
    Koszonom a válaszát előre is !

    • Habis Melinda

      Kedves Henriett!

      Teljesen érthető volt a levele!
      Nagyon nehéz a jelenlegi helyzete, hiszen rengeteg teher hárul Önre a gyermeknevelésben. Fontos volna, hogy mielőbb segítséget kapjon konkrét és lelki értelemben is! Egyéni terápia és párterápia is szóba jöhet, ha a párja bevonható, az a legjobb.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Julcsi

    kedves Doktornő,
    rövid leszek ,a problemam az ,hogy az osztalyba nem talalom a helyemet es most szerintem mindenki utal mert a tarsamnak elmondtam a pletykat rola. A zon kivul egy fiu lekoverezett es azota alig ettem mert feltem hogy meghizok, remelem visszaír
    Julcsi

    • Habis Melinda

      Kedves Julcsi!

      Érthető, ha rosszul érezte magát a történtek miatt! Remélem azóta már ez javult!
      Sokat segít ilyenkor, ha elmondjuk valakinek ami bánt, pl szüleinek, akik remélhetőleg megerősítik Önt abban, hogy az esetleges pluszkilók ellenére is szerethető. Hibázásaink pedig természetesek, s legtöbbször jóvátehetők (pl bocsánatkéréssel).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • David

    Kedves Melinda!
    Egy olyan helyzetbe csöppentem, hogy a munkámat nem szeretem abszolút, szüleimmel élek és nincs párkapcsolatom sem, igazából nem is volt komoly kapcsolatom sosem. 30 éves vagyok és azt érzem sokszor megalkuvó voltam dolgokkal és nem úgy éltem ahogy igazán szerettem volna vagy amiben jól éreztem volna magam igazán. Szeretnék szüleimtől külön költözni egy saját lakásba majd, váltani akarok munkát ( keresek folyamatosan), illetve egy normális kapcsolatra is vágyom, egy kicsit jobban is, mint az előző kettőre. Igazából mindent akarok kb egyszerre. A kérdésem pedig a következő. Ön szerint hogyan rangsoroljam a dolgaimat? Nem tudom, hogy egy szerelem amire nagyon várok vajon beleférne e ebbe a helyzetbe? Eddig úgy gondoltam h előbb majd ha a saját kis életem rendbe rakom akkor jöhet a kapcsolat, de én nem érzem magam annyira szörnyűen csak elegem van dolgokból és unom h mindig alkalmazkodnom kell folyton olyan helyzetekhez amiket nem tudok mindig irányítani vagy ha tudok nem egyből. A nővérem mikor hozza a gyermekeit hozzánk a szülőkhöz ahol én is lakom, akkor sokszor zavar, mert nem vagyok egy nagy gyerekimádó és ebben a helyzetemben ez csak bosszant h tűrnöm kell. Érdekes, hogy amikor voltunk nővéremmel és a gyerekeivel kirándulni, akkor nagyobb türelmem volt hozzájuk, mert én is kaptam valamit, jobban éreztem magam, szóval nem vagyok én rossz szeretem őket a magam módján, csak a körülmények aggasztanak sokszor és lehet ez vetül ki. A lényeg a lényeg, hogy mit lát hol kellene kezdjem a változást? Nem vagyok depressziós nem szorongok, bár van h ráfeszülök dolgokra vagy agyalok, de olyan nagy mértékben nem befolyásolja az életem. Úgy érzem mindig sodródtam és már jó lenne ha azt kapnám amire vágyom. Egy kapcsolatot szeretnék nagyon, de mennyire kell jóba lenni magammal ehhez? Köszönöm!
    Dávid

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      A rangsorolás szerintem értékrend kérdése, ezért nem volna szerencsés dikerketbben válaszolnom ennél. Ha szeretné, hogy közösen, élőszóban beszéljük meg a kérdéseit, kérem vegye fel velem a kapcsolatot, egyeztessünk egy időpontot! Állítsa meg a saját sodródását – egy pici segítséggel!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nikolett

    Jo napot !
    A párommal 5 éve vagyunk együtt es van 2 kis gyerekünk . 2017 be megcsalt amit egyszerűen nem tudok elfelejteni. Egy szórakozó helyen ismerkedett meg vele es utána meg találkoztak nem tudom hányszor nem az igazi nevet mondta a lánynak így idő volt míg kiderül es megtalálta ! Akkor mar hónapok óta nem beszéltek . Ez idő alatt mi össze költöztünk. Aztán egyik reggel irt neki a lány nem tudott rólam es en se róla a lány elmondott nekem mindent de a barátom és meg en voltam a hibás es a csaj ! Mai napig nem tudom mi az igazság mert akár hányszor kérdezem mindig változik valami hogy éppen kivel volt vagy hogy hol volt arra hogy mikor volt nem emlékszik vagy csak nem akar mert a csaj pont akkoriban lett terhes amikor ok találkoztak ! En azóta beszeltem a lánnyal kérdeztem hogy a baratomé-e a gyerek de azt mondta ,hogy nem terhesség alatt meg házasodott a lány es azt állítja hogy azé a pasie a gyerek . De en nem hiszem el ! Akkor minek kereste fel 3-4 hónappal az utána hogy “szakítottak”? Hogy tudnám ezt elfelejteni vagy megbocsajtani ?

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Nem gondolom, hogy érdemes a felejtésre törekedni! Sokkal inkább megpróbálni feldognozni ennek a kapcsolatnak a lezárását, vagy közösen dolgozni a bizalom újra megteremtésén. Ehhez párterápiás munka szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Léda

    Szép estét Melinda! Én egy 18 éves lány vagyok. Akit mindig is dicsértek, bíztattak. Én tisztában vagyok a jó tulajdonságaimmal mint a külsőmet mint a belsőmet illetően. Van egy első szerelmem, akit miután egyszer meg bántottam 3 éven át csak kritizált, én pedig tűrtem és vele voltam úgy szerettem . Aztán elhagytam Őt. Vele együtt a problémáimat is magammal szemben és elfogadtam magam újra úgy ahogy voltam. Nem voltam olyan gátlásos és sikeresebb lettem az életemben. Fél év után felkeresett, belül mindig volt egy hiány érzetem amíg nem volt és káros tevékenységekkel akartam az űrt kitolteni. Úgy éreztem megéri adni egy esélyt. Azóta sem bánom, hogy adtam. Eleinte felszabadult tudtam végre lenni mellette, ami másnál lehet alap dolog,nálam egy csoda volt. Boldog voltam, hogy végre magamat adom gátlások nélkül. Kevesebb mint egy hónap múlva visszatértek a rossz gondolatok, hogy ő miket beszélt belém, miket éreztetett velem, hogy én milyen szerencsétlen, értéktelen, rossz ember vagyok. Ezek a gondolatok gátlásokat halmoznak fel bennem és félek magamat adni újra elfogom felejteni ki vagyok valójában. Pedig fiatal vagyok és belül tudom, hogy egy értelmes normális lány. Viszont szörnyű érezni, hogy újra elveszítem önmagam. Féltékeny vagyok alaptalanul, dühös sokszor és van, hogy tükörbe sem szeretek nézni mert annyira elégedetlen vagyok újra. A párom azóta támogat és érezteti velem milyen ember vagyok, becsül és segít, hogy visszatért az életembe csak sajnos szembe kell végre néznem azzal amit régebben okozott bennem. Szerintem depressziós is vagyok és sokszor zavart a viselkedésem. Pszichológushoz akartam már menni de olyan jelentéktelennek érzem magam, hogy nem akarom elhinni, hogy bárki is komolyan segíteni akarna az én lelkiproblémáimon. Amiket eddig magam oldottam meg sikeresen, de ezt nem tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy segítséget kell kérnem. Jól gondolom? Mit tud tanácsolni nekem, hogyan fogadjam el magam? Hogyan győzzem le végleg a szörnyű gondolatokat magammal szemben? Hogy szeressem meg magam igazán? Előre is nagyon köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Léda!

      Ezt nem is lehet egyedül megoldani, a pszichológushoz fordulás jó döntés. Az önelfogadásban a terápia segít majd Önnek!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Csilla

    Jó napot kivánok!
    A párom és én eggyütt élünk. Ellvált és van egy gyereke. Tartja vele a kapcsolatot de engem ez zavar mivel hogy nekünk nem lehet közös gyerekünk. A párom nem érti meg hogy ez nekem mennyire fáj. Szoktam találkozni a gyerekkel de utálom. Tudom hogy ő nem hibás ezért de nekem ez nagyon fáj mikor eggyütt látom öket. Nagyon sokat veszekedünk emiatt. Nagyon szeretem őt de nem tudom,hogy mit tegyek…
    Szeretnék tanácsot kérni….

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Levele alaján azt gondolom, hogy érdemes volna érzelmi munkába fognia, melynek témája lehetne az, elgyászolta-e kellőképpen, hogy nem lehet gyermeke a párjától.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Anita

    ..Kerem segitcsen rajtunk..parom sajnos borton honapjait tolti en melette vagyok,tamogatom,husegesen varom stb..nemadtam neki okot sose hogy nebizzon bennem megis igy van..,,NEM TUD BIZNI BENNEM,,Hiaba ismetelem neki hogy nekem o a eletem a boldogsagom stb.egyszeruen nembizik.segitsen hogy tudnam ot elvezetni a bizalomig:-(

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Sehogy. Lelki támogatást a börtönben is kaphat a párja, javasolt neki ott a pszichológust felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. zsófia

    Kedves doktornő
    Olyan gonddal küzdök hogy van egy olyan srác az életemben aki nagyon ragaszkodik hozzám de én már nem szeretem őt és ha ezt megprobálom neki el mondani akkor meg akarja magát ölni és attol félek hogy ezért én leszek a hibás.
    Félelem miatt vagyok még vele de ha megint elhagyom akkor félek hogy tényleg megöli magát.
    És ha beszélni szeretnék vele akkor fujtat és el megy vagy oda ül a gépe elé és nem figyel rám.
    A családdal beszéltem de ök nem haragszanak rám semmibajuk de az én családom is azt szeretné ha elhagynám és tudom hogy ez lenne a helyes döntés de igy félelemben nemakarok élni.
    Kérem adjon tanácsot.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia

      Ha jól értem a sorait, öngyilkossággal zsarolja Önt ez a férfi. Ha igen, akkor ez egy rendőrségi ügy. Amennyiben veszélyben érzi bármelyikük életét, mielőbb mentőt kell hívnia!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Laura

    Kedves doktornő!

    Van egy barátnőm aki nagyon jóban van egy lánnyal gyermekkora óta és egy fél évvel ezelőtt a lány meglopta őt, mikor ott aludt nála (korrektor, alapozó, beautyszivacs stb…). Nem rég egy másik barátnőmnek a testvérét lopta meg, mikor itt aludt nála. A testvére nagyon jól rajzol és volt egy vázlat füzete, amibe állatokat rajzolt. Azt lopta el, és amikor mind két lány ott aludt a lopós lánynál, megkapták a dolgaikat nála és a rajzok is ki voltak rakva a falra. De nem vették vissza a lopott tárgyakat! Egy harmadik barátnőmnek volt – e hétvégén a szülinapja, és a lopós lány is ott volt. A barátnőmet, akiről legelőször beszéltem ismét meglopta a lány. Mikor meglátta hogy nincs meg a fésűje és a szempillaspirálja tudta hogy ki lopta el tőle. Anyukája tanácsára vette vissza a holmiját. Minden ott volt a lopós lány táskájában. Később megint ellopta a lány. A barátnőm remegett, nem tudta elhinni. Így mindenki megtudta mit tett a lány, de annak a tudta nélkül. Később mikor a lopós elment leültünk és elkezdtük beszélni mindezt. Olvastunk a Kleptomániáról, minden jel arra utalt hogy ő ilyen beteg. Mivel ugye a stressz váltja ki a lopást, nem tudjuk mi az oka. Ez az egy nagy kérdő jel van. Később megtudtuk az egyik lánytól a csoportunkban, hogy a lopós egy kamuprofilt is készített, fiúként beállítva magát. És azon a kamuprofilon írogatott saját magával!!! Azután ráírt a lányra aki mesélte mindezt, akivel mellesleg jó barátok. És idővel a lány rájött hogy nincs semmilyen fiú. A barátnője írogat csak neki. És közben egy másik lánnyal is be akarta mindezt etetni a lopós. Ez már eleve egy nagyon beteg dolog, de hogy a kamu profilja hihetőbb is legyen csinált még 22 olyan profilt amik csak az ő hivatalos profilját, a fiús kamuprofilját és egy annak kitalált haver profilját követik, hogy a fő kamu profilokat is kövessék valakik, ne csak ő. Innen mindenkinek lecsengett hogy a lány csinálta mindezt és ez így egyáltalán nincs rendben. Volt olyan alkalom is amikor direkt magára hívva a figyelmet jelentette ki, hogy ő mennyire le van sz@rva. És a lány akinek írt a fiú profilról, azt mondta neki mikor ketten voltak, hogy lenne a helyében. Mármint hogyha egy ilyen jó csávóval beszélgetne. Vissza gondolva a lány, nagyon hülyének érzi magát, hogy nem jött rá az egészre hamarabb. Egy darabig a szemébe sem tudott nézni. Egyikünk sem tudta elhinni hogy lopjon s ilyeneket tegyen. Pedig a családjával minden rendben nem veszekednek, és ha valamit is szeretne biztos hogy megkapná, szóval nem kényszerülne lopni. Ezért is gondoltuk hogy kleptomániás. El akarjuk mindezt mondani az anyukájának. Mert mind csak 14 évesek vagyunk és ez a jövőben egyre csak rosszabodhat. És úgy gondoljuk ezt minél előbb meg kell szüntetni. Gondoltam leírom mindezt, csak hogy mit gondol egy pszichológus erről, mert mióta mindez megtörtént nem tudunk lenyugodni és csak ezen gondolkodom. Mindannyian szeretjük a lányt és tényleg annyira jófej és aranyos lány. Senki ki nem nézné mindezt belőle. Válaszát előre is nagyon köszönöm!!!!

    • Habis Melinda

      Kedves Laura

      Szerintem jó öltet, hogy beszéljen a lány anyukájával. Szükséges, hogy a szülei tudják, milyen problémákkal küzd a gyermekük!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonim

    Szoktam füvezni és úgy es sok ertelmeben egyebkent úgy érzem nemhogy ront hanem javít. A sok lehetőhség talán amiatt van mert ha füvezek objektívabban látom a világot. Nincsen egy jó út. És emiatt mostansban beallva sokat gindolkodok. (Józanul nem nagyon gondolkozok ilyeneken.) Mintha kikezdene alakulni egy màsik személyiségem. Aki teljesen mas utat jarna.De tényleg nemtudom. Egyebkent en annyira nem érzem parának mint amilyennek hangzik, de gondoltam megér egy kérdést.Akár lehet hogy csak fű okozta paranoia hozza ki belőlem. Vagy ez csak az én személyiségem,es éppen probalom megtalalni, es a fű csak segít a depressziót leküzdeni. Igazából az érdekelne hogy ezzel érdemes e pszichologushoz mennem? Igazabol teljesen oszinten az a kerdes zaklat jelen pillanatban, hogy a fűnek igazabol pozitiv hatása van vagy negatív?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sajnos a drogok előhozhatnak olyan mentális problémákat mint paranoia, vagy disszociatív személyiségzavara (magyarul kettős, vagy többes személyiség). Kérdésére válaszolva pedig a fű legfeljebb elfedni képes a depressziót, gyógyítani biztosan nem!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nikolett

    Üdvözlöm !
    21 eves vagyok 2 gyermek édesanya a nagyobb 2 eves a kisebbik 1 hónapos a párom messze dolgozik igy ritkán van velünk minden teendő ram hárul . Hangulat ingadozásom van es állandóan szorongok, feszült vagyok . Ugy érzem hogy nem vagyok önmagam folyamatosan rossz kedvem van nem tud semmi fel vidítani. Rossz anyának érzem magam amiért nem tudom élvezni azt hogy a gyerekeimmel vagyok. Csak sajat magam idegesítem ugy érzem de nem tudom abba hagyni ! Mit tudnék tenni hogy ez megoldódjon ?

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Javaslom pszichológus és/vagy pszichiáter felkeresését. Az élethelyzetetének elfogadásában előbbi tud segíteni, a tünetek kezelésére utóbbi adhat gyors megoldást.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz.Kormos

    Üdvözlöm.
    16 éve vagyok házas.2 gyerek 14.12 évessek.A férjem kijelentette ,hogy nem szeret.Családi konfliktusok miatt,sok vita miatt kihaltak belőle az érzések.Ez az első ilyen helyzet az életünkben.Ő először elköltözött a szüleihez.A gyerekeimet ez nagyon rosszul érintette,emiatt a szülei nyomására és az én kérésemre haza jött.Most külön alszunk.Szeretnék hozzá közeledni ,hisz 16 év után lehet h esélyt kéne még adni magunknak.Én még szeretem.A szülei szerint korai kapuzárási pánikja van.A szexuális életünk fellendült.De újra kezdeni és megpróbálni úgy látom nem akarja.Hogyan tudnék közeledni?esetleg ha tényleg kapuzárási panik higyan tudnám ezt a legjobban kezelni.
    válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kormos!

      Levele alapján bennem párterápia és egyéni terápia lehetősége is felmerült. Amelyikra nyitott a párja, azt érdemes választani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot kívánok!
    Ezeket a tüneteket észlelem,mit tudok tenni, hogy javuljon.
    Külvilági érzés,mintha egy burokban lennék; mintha távcsövön keresztül szemlélném a világot,hogy egy testbe vagyok zárva-mintha elkülönülne a testem és az elmém (de nem lebegek, nem látom magam kívülről)
    hiába vannak körülettem emberek,mégis egyedül érzem magam;
    tompa vagyok; érzelmileg rideg, közben a sírás kerülget
    valamikor ingerlékeny vagyok, ilyenkor félek, hogy dührohamot kapok, amit még kezelni tudok vagy inkább visszafojtani, de félek, hogy elveszítem a kontrollt, kitör és bántani fogok valakit
    nem merek tükörbe nézni,mert bár tudom,hogy az én vagyok, de mégis olyan idegen a tükörképen, ránézek a kezemre tudom, hogy az enyém, de idegennek tűnik, közben ledöbbenek, hogy ilyen egy kéz, a kezem; nem szeretek ránézni a szeretteimre, mert ők is idegennek tűnnek – annak ellenére, hogy felismerem és kétségem sincs afelől,hogy kik ők;
    megkérdőjelezek mindent, például mik vagyunk mi emberek, mit jelent embernek lenni, ki vagyok én, mi a célja az egész létünknek/mi a célja embernek lenni; mi az, hogy lét??
    a rövid távú memóriám borzalmas, nem emlékszem arra amit az előbb csináltam, vagy nem mindig tudom egy emlékről eldönteni,hogy az megtörtént e vagy csak álmodtam
    tompák, és ködösek az emlékeim

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján javaslom, hogy forduljon mielőbb pszichiáterhez!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Boglárka

    Tisztelt Doktornő!
    Nehéz megofgalmazni mit is érzek most, leginkább magányként jellemezném a jelenlegi állapotomat. Tavaly költöztem el otthonról, addig megvolt a társaságom, párkapcsolatom és ami fontos a barátaim. Sajnos- nem sajnos barátcentrikus “felnőtt” lettem a gyerekkori sérelmekből fakadóan (elhanyagolás, kevés figyelem, azt éreztették hogy nem vagyok elég jó a többiekhez képest, nem kaptam szeretet). Nagyon nehezen élem meg ha egy barátom nem keres, vagy látom hogy nélkülem is elmegy valahová. Szinte görcsösen ragaszkodom hozzájuk, a szeretet forrása miatt családomként tekintek rájuk. De hogyan vívtam ki? Folytonos szervezkedéssel és irányítással/ programokkal. Azonban eltelt jó pár év és most hogy belefáradtam a szervezkedésbe, nem érzékelem hogy keresnének vagy fontos lennék nekik. Elég nehéz időszakon megyek keresztül ugyanis a párkapcsolatomnak vége, és a társaságom is feloszlott. Az új lakhelyemen kevés embert ismerek és elveszettnek érzem magam. Mindig feszülök, túlgondolok mindent, úgy érzem az eddigi határozott- mosolygós pozitív énem akinek a kezében volt a gyeplő, most egy érzékeny -pesszimista- szeretethiányos- kétségbeesett emberré vált. Nem tetszik amit látok, és a körülöttem lévő fontos emberek is elkezdtek kerülni amint már nem vagyok olyan ‘szórakoztató’ társaság. Extrábban rosszul kezelem pláne hogy mindig mindent megtettem értük és ott voltam nekik fordított esetben. Bármikor beszélek velük, nem tudok efölött szemet hunyni hiába hogy őszintén elmondtam nekik hogyan is érzek amire rábólintottak de valahogy nem érzem a törődést.
    Mi ilyenkor a teendő?

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez most egy különösen nehéz élethelyzet az Ön számára. Javaslom, hogy vágjon önismereti munkába a belső magány és e leagnoltság érzései kapcsán. Ha szeretene közösen belevágni, kérem keressen meg!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Attila

    Üdvözletem!

    Nem tudom mi tévő legyek!
    Van egy hölgy akinek udvarlok/udvaroltam. 1 hónapos ismerkedés után kiderült ő egy 10 éves házasságon van túl, elvált kb 10 hónapja. Nincsen még rajta túl, hibáztatja magát. Nem érzi magát biztosan, abban sem , hogy a jövőben egyáltalán kapcsolatot szeretne. Ezt velem közölte. 1 hónap után, az elmúlt időszakban, nagyon egymásra vagyunk hangolva, minden nap beszéltünk, nagyon jó embernek tart, viszont részemről is meg van ez a szimpátia. Írta, hogy nem szeretne “elveszíteni” Én viszont nem tudom így tovább folytatni, hogy csak “baráti” kapcsolat, nem is szeretnék a barát kategóriába átkerülni, mert az a legrosszabb. Tanácstalan vagyok, hogy taktikázzak e, vonuljak el, és hagyjam, hogy megérezze hiányomat, hogy rájöjjön dolgokra, valóban hiányoznék e neki, vagyok valóban annyira fontos neki, vagy sem. Vagy inkább folytassuk tovább az ismerkedést. Részemről vannak mélyebb érzések is, ezért nehéz nekem.
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Attila!

      Érthető, hogy nehéz Önnek ez a helyzet. Én nem javaslom a taktikázást, szerintem érdemes inkább az érzéseire hallgatnia. Ha jól értem a levelét, itt ez akár ugyan azt is jelentheti: elmondani, s utána is képviselni, hogy Önnek a barátság kevés.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Gyerekoromban diszlexiás voltam. Lehet, hogy az is vagyok és 13 éves koromig bepisiltem. Felnőtt koromban rá szoktam a piára de 6 éve leszoktam. Azóta egyre egyhangúbb kedvetlenebb vagyok és úgy érzem kevesebb vagyok mint a többi ember kevesebbet érek. Szerintem engem nem is lehet szeretni, gyakran ha beszélgetnek úgy érzem engem szidnak. Kérem segítsen adjon tanácsot mit tegyek? Tisztelettel Mara

    • Habis Melinda

      Kedves Mara!

      Gratulálok hozzá, hogy abbahagyta az alkoholfogyasztást! Javasolt lenne a kisebbrendűségi érzései miatt önismereti munkába fognia, vagy pszichiátert felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P.D.

    Üdvözlöm!

    A feleségem pár napja jelentette be, hogy el akar válni a stílusom miatt.
    Azt mondja, hogy belül eltört valami és nem bírja már tovább. Nincs szó harmadik félről egyikünk részéről sem, de az elmúlt évek sérelmeit, amit elkövettem ellene nem tudta megbocsátani.
    A gond abból ered, hogy sose kommunikálta le Velem, hogy milyen sebeket okoztam Neki és hogy Ő ezt sose tudta megbocsátani, csak látszólag a külvilág és felém is minden rendben volt. Kértem, hogy menjünk el együtt egy pszichológushoz vagy pátterápiára vagy bárhova, ami segíthet megmenteni a házasságunk. Sajnos ettől is elzárkózik …
    Már külön alszik a nappaliban és a gyűrűt sem hordja. Azt mondta, hogy gondoljam át, hogy hova szeretnék költözni, mert Ő is elfog innen, nem akar itt maradni.
    Tudom, hogy ez már egy ideje érlelődött benne, de sajnos vak voltam , hogy nem vettem észre, hogy mit is okoztam Neki az én hülye stílusom miatt, mert lobbanékony vagyok és domináns a kapcsolatban.
    Kértem Tőle, hogy adjon időt , mert nagyon szeretem és dolgozni fogok azon, hogy lobbanékonyságom fenntartható módon megszüntessem és ne bántsam Őt. Természetesen tudom, hogy ehhez külső segítség kell, hisz én nem vettem sokszor észre magam, hogy milyen rossz stílusom van.
    Én változni tudok és akarok és fogok is és bármit megtennék, hogy a házasságunkat megmentsük. A gond ott van, hogy ehhez két ember kell(ene) és jelenleg csak én küzdök, mert Ő elvesztette a bizalmát felém és hiába mondta, hogy jó ember és kedves vagyok, de a rossz modorom kiölte belőle a szerelmet, amiért úgy szeretett.
    Küzdök Érte, de Ő nem hisz a változásban. Nem akarom elveszíteni, mert mindennél jobban szeretem.
    Az elmúlt pár napban volt időm sokat gondolkodni , hisz nem aludtam sokat, s talán így írnám le a jellemvonásaimat: Szókimondó, nagyon cinikus tudok lenne, sokszor ott van a szurka-piszka. de nagyon szerető, gondoskodó, támogató vagyok. Sajnos mint a legtöbb szűz jegyű. Ő viszont Rák, aki nagyon családcentrikus és nyugodt.
    Elképzelhetetlen számomra, hogy külön váljunk, ezért kérem a tanácsát, hogy mit kéne tennem ahhoz, hogy visszanyerjem a bizalmát és megmentsem a házasságunk ebben a szituációban….
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves P.D.!

      Érzékelhetően nincs könnyű helyzetben, hiszen szeretené megmenteni ezt a kapcsolatot, melytől a felesége jelenleg elzárkózik. Valóban párterápia segítségével könnyebb volna a kapcsolatukban változásokat elérni. Amennyiben Ön az egyéni terápiától sem zárkózik el, lobbanékonyáságán, cinizmusán sokat javíthat a felesége aktív közreműködése nélkül is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Luca

    Tisztelt Doktornő!
    Tanacsát szeretném kérni a következő ügyben.
    Van egy kedves ismerősöm, egy férfi, akivel -úgy érzem- mély szimpátia áll fenn mindkét oldalról. Ő a fogorvosom és fiatalabb tőlem. Ha csak latjuk is egymást, azonnal erződik köztünk egy kötelék. Már nagyon finoman jeleztem, hogy gondolok rá és nagyra becsülöm a munkáját. Mindig óriási tisztelettel beszélünk egymashoz vagy írunk egymásnak. Ez már egy éve van így, közben kiderült, elköltözik a szülőhazájába. Ez mindkettőnket rosszul érintett.
    Én még irkálok neki néha, de soha nem az érzelmeimről. Úgyis tudja mi a helyzet. És rajta is látom, mert ha beszélünk a rendelőben, zavarban van. Fülét, szemét piszkálja, stb.
    Sajnos 2 hónapja nem ir vissza semmilyen üzenetre( ezek kis jókivánságok, esemény ajánlások stb) Szinte rögtön elolvassa, még ha éjjel is írom. (Ezt mindig így tette) De sajnos nem ír vissza. Látta, olvasta de nem ír vissza.
    Fáj a szívem.
    Mi zajlik Ön szerint a lelkében?
    Talán semmi?
    Köszönöm, hogy válaszol nekem!
    Tisztelettel: Luca

    • Habis Melinda

      Kedves Luca!

      Valószínűleg valamilyen oka van annak, hogy nem ír vissza ez a férfi! Talán nem akarja hogy feleslegesen reménykedjen…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Andrea

    Kedves doktornő!
    …. (moderálva)
    Kérem ne tegye nyilvánossá ezt segélykérést. Köszönöm előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Sajnálom, de csak nyilvánaosan áll módombvan válaszolni itt!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kalylen

    Joestét adodott hogy meg ismertem egy 10 ével idősebb nőt akinek már gyerek is van de nem ez a Problémám ha nem hogy a nővel eltölttöttem 1 éjszakát és csak csok volt de ez se gond ,Szólt hogy ne éljem magam bele ne érezzek semmit iránta mivel csak csok és alvás volt ez felessleges dolog. Lehett de nekem fontos minden rész !Mivel bele szerettem ebbe a nőbe és a korom miatt semmi nem lehet köztűnk! És ahogy észre vettem folyton leráz pedig én barátként probálok hozzá közeledni ! Erre mi lehet a meg oldás?

    • Habis Melinda

      Kedves Kalylen!

      Levele alapján nem egyértelmű számomra, hogy Ön romantikus kapcsolatot, vagy baráti viszonyt szeretne. Azt gondolom, hogy ha lerázza a hölgy, akkor ennek oka van. Ha gondolja, kérdezzen rá, miért teszi ezt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szép napot. Egy pártanácsadási kérdésem lenne , Megismerkedtem egy hölggyel akiről röviden azt kell tudni : 2 kislánya van , egyedül él de a volt párja nem tud elszakadni tőle hiába rég nincsenek együtt , a “kapcsolatunk olyan mint egy hullámvasút hirtelen alakult ki , 2 nap után már együtt aludtunk , bemutatta másnap az egyik kislányt is amit én 1-2 hónapra tippeltem volna , szóval én érzem azt hogy fontos vagyok neki és érez valamit amit nem mond ki én se akartam elsietni mert nála ez nem menne , a fontos kérdésem az lenne amikor interneten beszélünk olyan lenne mintha egy vad idegen lennék számára és ha valami olyan érzelmi téma van kikerüli vagy 1-2 szót válaszol , most neki időt kell adni ehhez vagy mit javasol?Sajnos nincs ötletem . Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy ezekről az érzéseről beszéljen ezzel a hölggyel. Ez segíthet annak eldöntésében, hogy hasonló elképzeléseik vannak-e, lehet-e közös jövőjük?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gyöngy

    Tisztelt Doktornő!
    Három éve elváltam, van egy barátom akivel az én házamban együtt élünk. Észre vettem, hogy amikor haza érek a munkából és ő odajön hozzám, elkezdek fulladni, nehezen kapok levegőt. Ibgerült leszek.Szeretnék egyedül lakni a házamban, de ezt nem érti meg. Miért jön rám ez a kellemetlen érzés? Mit tegyek?
    Válaszát köszönöm szépen.

    • Habis Melinda

      Kedves Gyöngy!

      Pszichoterápiás munkával lehetne a kellemetlen, fojtogató érzést megérteni és kezelni. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm! Olyan problémám van, hogy 1éve lebukott a férjem. Messenger üzenetet küldtek neki ami arra utalt, hogy párbeszédben vannak a férjemmel. Ő azt mondta, hogy csak írogattak. Találtam üzeneteket amibe látni lehetett, hogy a csaj nagyon odavan a férjem ért. Megbocsájtottam neki, nagyon jól megvagyunk de nem igazán tudom túltenni magamat a dolgokon, azt érzem, hogy beszélnem kellene a csajszíval hátha akkor megnyugodnék. De nem tudom mit csináljak. Állítólag nem volt köztük semmi.Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ezt a bizalmi törtést párterápiás munka segítségével lehetne hatékonyan kezelni. Az, ha beszél a lánnyal, csak újabb sebeket téphet fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K.lejla

    Jo napot szeretném ha tudna ebben a kérdésben segiteni vagy tanácsot adni.
    Nem is tudom hogy kezzem. Hát én most vagyok. 21 éves ez mind 2ével ezelőtt kezdődött van egy bátyám és neki van egy nálam sokal idoseb barátja aki 48eves körüli szoval én voltam 19eves mikkor a facebook kozosegi oldalan be jelölt engem es irt egy uzenetet h mivan a batyammal meg ha esetleg barmibe tud segiteni nyugodtan keresem es egy este kaptam egy téves informaciot hogy a bátyám bajba került én egybol irtam is a személynek
    Ő nem sokra rá jöt értem hogy nézük meg a bátyámat ez a kis utazas alat eleg jol elbeszélgetünk vicelodtunk es meg volt ojan is mikkor en azt hittem vicelt at karolt a batyam házának bejarati ajtajanal es mondta na most el mondom a batyadnak h meg kérem a kezedet en meg ijedtem es mondtam ijjenel ne vicelodj
    A bátyámat otthon talaltuk nem volt semmi problema egy kis idő utan el indultunk vissza mivel nem egy varosba laktam a batyammal ugyab abba a varosba laktam ahol a batyam barátja es ut közbe haza fele mondta hogy meg mutasa a házait meg nézegetem aztan fel mentünk hoza el beszélgetünk aztan haza vit későbbi orakban teszem hoza mar akkor jol ereztem magam a tarsasagaban es igy utana egyre suruben voltunk egybe mint barat
    Volt mikkor hajnali 2kor irt egy smt hogy mit csinalok en pedig vissza valaszoltam h fekxek es meg kerdeztem hogy ő mitcsinal es mondta gyere a kapu elé es meg tudod ki mentem es ott vart a kocsinak tamazkodva akkor is ell mentunk csavarogtunk kocsikaztunk aztan fel mentunk hoza beszelgetunk aztan fel fekudt mondta rakjak a leptopon egy filmet es uljek odda mele oda ultem nagy nehezen be raktunk egy filmet kozeleb jot hozam el kezdtük nezni a filmet ő ram nezet es az arcom maga felé forditota és kondta hogy fura érzése van anyira jol erzi magat velem meg akart csokolni én el utasitotam aztan bocsanatot kert es aztan valahogy megis meg tortent az a csok amibol let a szerelem igen csalados apukat tobszor hazasodot de nem él egyut a felesegeivel egyikelsem de tamogatja mind anyagiakban es minden masnap a csaladjat altalaban kint van mivel kinti cegevel dolgozik na es utana egyre kozeleb engetem magamhoz bele szeretem ő nekem a nagy szerelem 2 utan is es volt egy este mikkor azt mondta hogy ő fel akarja valani a batyam előtt nem erdekli a kovetkezmeny o a csaladom közé akkar tartozni en ere rémülten meg gondolatlanul azt valaszoltam dehogy is nem gondolod hogy en egy nalam sokal idoseb emberel elem le az eletem es hordozom a szegyent ere o nem tudot mit mondani el kezdet sirni itta a kis fel edes fehér borját és azt mondta l..jla igy meg soha senki nem sertet meg aztan szo szo utan haza vitt 1teljes hetig nem kereset 1het utan valahogy megint talalkoztunk megint jot a kalandozas 1 2 hetig aztan hirtelen be alitot 1 borondel hozam es azt mondta jösz velem ? Mondom hova hat o megy ki vissza a nagy vilagba pakoljak es menjunk. En mondtam hogy en csak ugy nem hagyok itt mindent a csaladom stb o ugye ki is indult az este utana parszor fel hivot beszeltunk de ahogy elment ugy ereztem nincs ertelme az eletemnek nem tudtam mihez kezdjek nem talaltam a helyem sokat sirtam le fogytam magamba fojtotam mindent 20honapot volt kint most 1honapja haza jot ell jot azzal aki terovel h a batyamat keresi batym pont nem voltt othon beszelgetunk aztan a masik batyammal elkezdet veszelgetni en gyors el tuntem otthonrol de ujra es ujra ugyan azt ereztem mint a leg elejen es mikor jottem haza fele o pont akor indult ki fel hivtam hogy mi a helyzet el e ment mar o montdta h miatam jot h beszeljunk ere én egyből mondtam itt vagyok a sarkon en latom ahogy most kanyaroc és o gyors le parkolt odda mentem beszelgetunk mondta kiserjem el 10perc vissza hoz at mentunk korosre es egy teljes eszakat egyut autokaztunk este 11kor elvit reggel 6kor haza hozot csak beszeltunk es beszeltunk volt h at olelt kerdezgetet mert nem kelle es utana meg parszor beszeltunk ma eszaka is telefonaltunk mert batyam nala van most par napig at akart joni csak batyam lelket apolgasa de most jon reggel 10kor es mar nagyon varom de felek is mert orulten szeretem de nem tudom hogy o mit erezhet vagy h erez e egyataln valamit
    Nem tudom mi tévő legyek koszonom elore is varom a valaszát szep napot

    • Habis Melinda

      Kedves Leila!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon megterheli Önt ez a bonyolult szerelmi kapcsolat. Érdemes beszélnie erről pszichológussal, négyszemközti keretek között, amennyiben igényli.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Karolina

    Üdv!
    A párom rendszeresen más nőket néz online holott én itt vagyok neki. Ő azt mondja csak azért nézi mert akkor épp nem vagyok ott. Na de ha én tudok várni pár napot akkor ő miért nem? Engem ez nagyon aggaszt, nagyon sokszor mondtam már és veszekedtünk miatta de így akkor titokban csinálja. Már egyáltalán nem bízok benne, mit tegyek?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Karolina!

      Levele több kérdést is felvet. Más téren mennyire van tekintettel Önre a párja? Mennyire tudnak mindketten beszélni arról, mit éreznek, mi az ami nehéz? Milyen szabályok vannak a kapcsolatukban?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Máté

    Tisztelt Doktornő!
    Azzal a kérdéssel fordulnék Önhöz, hogy miért lehet az, hogy nem nagyon akarok, és nem is nagyon merek kimozdulni a lakásból? Nem vagyok introvertált személyiség, szeretem ha valahova kimozdulhatok, de csak abban az esetben, ha társaságban tehetem. Úgy érzem, ha egyedül kellene mennem bárhova (ahova talán még szeretnék is menni (pl. kocogni egyet, vagy úszni)), inkább otthon maradok, mert valami visszatart. Az utóbbi pár évben kétszer voltam egyedül boltban, azt is az utóbbi 2-3 hétben, mivel szeretnék valahogy kigyógyulni ebből, de mind a két alkalom pontosan ugyanolyan szörnyű és nyomasztó volt. Ez nagyban kihatással van a párkapcsolati életemre is, ugyanis kezdeményezni sem merek valószínű ugyanezekből a problémákból kifolyólag.
    ~Ami viszont érdekes, ha utaznom kell valahova, akkor nem érzem ezeket az érzéseket.

    Válaszát előre is köszönöm!
    Tisztelettel: Sz. Máté

    • Habis Melinda

      Kedves Máté!

      Önismereti munkával lehetne az érzéseit megérteni, melyben ha szeretné, négyszemközti keretek között szívesen állok rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kristóf

    Üdv! Nekem olyan problémám van, hogy egy részről amikor távoli célt határozok meg, s mikor közeledik egyszerűen olyan mértékű hipochondria, és pánik jön rám amit nagyon nehezen tudok már kezelni, és elfolytani.
    Elkezdem azokat a dolgokat távolinak érezni amik tényleg hetekre vannak, és még akár sikerülhet is.
    Például most csinálok egy tanfolyamot, hogy a későbbiekben jobban kereshessek, és a jelenlegi rossz helyzet miatt szét idegelem magam, közbe pedig egyéb más problémák is jönnek, és nem nagyon látok kiutat csak ha ez sikerül, de akkor jönnek, a kérdések, hogy most mi lesz! ? Hogyan oldom meg… Mikor lesz már valamo szerencsém… ( természetesen a tanfolyam eleje óta kínoz ez, a Hipochondria[főleg, hogy minden héten valami daganatos betegségem van tőle …] ) hogyan tudnám ezt kontrollálni?Vagy elfogadni?

    • Habis Melinda

      Kedves Kristóf!

      Fontos volna, hogy klinikai szakpszichológussal, vagy pszichoterapeutával kezdjen dolgozni a félelmein. Így tanulhatja meg jobban kontrollálni őket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Ilona

    Kedves doktornö! Januàrban 60 èves leszek,màr kb 15 ève àtestem a vàltozókoron.
    Sajnos a kor előrehaladtàval egyre csökken az önbizalmam,egyre stresszesebb ,ès idegesebb vagyok minden dolog miatt. Idegi gyógyszereket nem akarok szedni,de nem tudom igy sem èlni az èletem,mert most kellene legjobban az erö,energia,ès pozitiv hozzààllàs az èlethez,hisz jön az első unokàm,akit nagyon vàrok!! De fèlek mindentől,ès bizonyos helyzetektöl.Telhesen elveszitettem az önbizalmam,nehezen fogadom el,hogy màr külsöleg,ès fizikailag sem vagyok a règi!! Kèrnèm szèpen segitsègèt!! Elöre us köszönöm megtisztelő vàlaszàt!! Üdvözlettel Ilona

    • Habis Melinda

      Kedves Ilona!

      A félelmeit önismereti munkával lehet megérteni és megváltoztatni. Ha szeretne közösen belefogni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Bernadett

    Kedves Doktornő!!
    Nekem olyan problémám van hogy az anyósom teljesen elvette az anyai szerepeimet, sajnos sokat volt nála a gyermekem beleszol teljesen az életünk, most elköltöztünk másik városba, de a gyermekem folyamatosan zaklatja és ellenünk fordítja, elvagyok keseredve. Mi lenne a megoldás erre a problémára ön szerint? Válaszát előre is köszönöm!
    Üdvözlettel.:S.Detti

    • Habis Melinda

      Kedves Detti!

      Fontos, hogy a párjával beszéljenek erről a helyzetről és közösen lépjenek fel az anyósa viselkedsével szemben. Ha ezt nem sikerül megbeszélniük, vagy kivitelezniük pár- illetve családterápia jön szóba.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • W. Laura

    Kedves doktornő!
    20 éves lány vagyok, fél éves kapcsolatban élek, amit közvetlenül megelőzött egy 2 évig tartó rettentően romlott kapcsolat. Míg a mostani partnerem tisztel, szeret, nem ad okot arra, hogy féltékenykedjek, én mégis azt teszem. Nem is féltékenykedem, hanem bekorlátozom, ha a barátaival akar találkozni már akkor is nagyon eluralkodik rajtam egy nagyon erős idegesség, de ha felmerül, hogy akar egy új lány is lesz a társaságban, ez az idegesség még nagyobb lesz, remegek, izzadok, a tenyerem és lábam hideg lesz. A minap nagyon összekaptunk, és mondta hogy neki nem kellett volna lehet kapcsolat, nem gondolt bele, hogy ennyi lemondással jár. Ő még nem élte ki magát, ő 17 éves, első komolyabb kapcsolata vagyok) nem szexuális téren értette, hanem hogy bekorlátozom) és tudom nem helyes amit csinálok, de egyszerűen félek, hogy az új lányt megismeri, elkezdenek beszélgetni, aztán chaten folytatják és így tovább. Vagy akárcsak megtetszik neki. Sajnos nem tudom ezt az érzést felülmúlni, holott semmi okot nem ad arra hogy ezt érezzem. De egyszerűen be akarom zárni, hogy lányokkal még csak érintkezni se tudjon.:( nagyon rossz ez az érzés. Köszönöm előre is válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Az Ön múltbeli csalódása magyarázza ezt az érzést, melyet önismereti munkával lehetne megdolgozni, átalakítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Niki

    Kedves Doktornő,
    24 éves lány vagyok, van egy 3 hónapos kapcsolatom, ami eléggé megvisel, megvan a szimpátia, összhang, bemutattuk egymást a másik családjának barátainak, de állandó konfliktus jön fel közöttünk, amikor mesélek neki a múltamrol ami nem szándékosan de fel-fel üti a fejét témákban. Én őszintén elmondtam neki mindent magamrol, kivel, meddig, hogy voltam kapcsolatban, nem tagadom, hogy nem hoztam jo donteseket, konnyen mentem bele kapcsolatokba, 2×4 ev is van már mögöttem, s futokaland is. Ö azt mondja könnyüvérü r**anc vagyok, csalódott bennem, állandóan csalódik mikor megtud többet. Súrolom az ő értékrendjét, keressek valaki mást, nem vagyok neki elég jó, ő jobbat érdemel. Szerinte korán kezdtem, sűrűn érzékelteti, hogy baj van velem. Nem értem mit tehetnék a múltammal. Szerinte nincs bennem megbánás és szégyen. Nem tudok felmutatni semmit a kapcsolatokkal pazarolt éveimből. Nem tart sehová az életem. Szüleimnél lakok. Vizsgálatokra is elküldött ami elég érzékenyen érintett. Nem tudom, hogy valóban velem van a baj vagy ő reagálja túl a dolgolat. Szeretném ha nem lenne ez állandó téma és nyugodtan legyünk, de már nagyon gyakran sírásba megy át ez a dolog, s szakítás érzés van a levegőben. Nem birom már.
    Üdvözlettel: Niki

    • Habis Melinda

      Kedves Niki!

      Szerintem amiről a levelében írt az szóbeli bántalmazás. Az Ön múltja Önhöz tartozik és aki ezt nem tudja elfogadni, annak kellene elgondolkodnia a miérteken. Az ember jó esetben egész életében fejlődik, új dolgokat tanul, s ez nem képzelhető el hibák nélkül. Fontos azonban, hogy ezekre ne heves indulatokkal, hanem szeretettel, elfogadással reagáljunk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szilvia B

    Kedves Doktornő!

    Azt szeretném kérdezni,hogy miért van az,hogy a párom minden barátnőmmel beszélget, kicsit flörtölget,és néha még úgy érzem,én vagyok a felesleges harmadik aki ott van. Már szóltam neki,de megsértődött. Nem értem miért nem vonul el egy rövid beszélgetés után mint úgy általában a férfiak ebben az esetben,miért marad ott , mint ha hozzájöttek volna?Gondoltam rá,hogy én is eljatszom ezt vele,hogy lássa milyen kellemetlen,de hozzá nem jönnek a barátai.

    Válaszát előre is köszönöm!

    Üdvözletem

    Szilvia

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Szerintem nagyon jó, hogy megfogalmazta a párjának, mi az ami nehéz Önnek. Az, hogy Ő ezen megsértődött azt mutatja, hogy nem tudja az adott helyzettel kapcsolatos érzéseit kezelni. Ebben önismereti munka segíthet neki. Ha valaki kevéssé kezeli jól az érzelmeit, a társas kapcsolatokban sem lesz ügyes. Így pedig könnyen elszigetelődik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • B. Szilvia

        Kedves Doktornő!
        Köszönöm a választ, erre nem gondoltam, nagyon sokat segített! Más konfliktus helyzetben is hasonlóképpen reagál, vagy támadóan viselkedik, gondolom akkor azért , mert nem tudja kezelni az érzelmeit. Bár mivel nagyon makacs még nem tudom mit tehetnék a változásért?

        Sikeres munkát, szép hetet kívánok!

        Üdvözletem

        B. Szilvi

        • Habis Melinda

          Kedves Szilvia!

          Örülök, hogy hasznosnak találta válaszomat! Az érzelek kezelése minden életkorban tanulható. Felnőttként pszichoterápiás eszközök használatával.
          Köszönöm jókívánságait!

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nikolett

    Kedves Doktornő!
    21 eves vagyok 2 kisgyerek édesanya “egyedul” nevelem oket a párom messze dolgozik heti 6napot ,igy keveset látjuk . Folyamatosan idegeskedek es stresszelek ez mar odáig fajult , hogy 0-24be,görcsbe rándul a gyomrom ha ki kell mennem az utcara es nagyon ideges leszek, az agyamat nem tudom kikapcsolni kb 5-6 orat alszom ha felkelek nem tudok vissza aludni az étvágyam is elment mindentől amit eddig megettem mar azt sem napi 1x eszek akkor se sokat .Lehangoltnak erzem magam es olyan semmilyen kedvem van nagyon régóta ez van. Szeretném en is Jol érezni magam a gyerekeimmel , hogy azt tudjam érezni ez nem kényszer ! Lehet hogy ez mind hülyeség amit leírtam de kérem segítsen ha tud !
    Köszönöm a válaszát előre !

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Fontos volna hogy felkeressen mielőbb pszichológust, pszichiátert. Akut megoldásként gyógyszer jön szóba, de a stresszkezelést pszichoterápia segítségével tanulhatja meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. krisztina

    Udvozlom ont krisztina vagyok mult ev november ota panik beteg vagyok frontint es rexetint kaptam a frontint aprilis ota nem szedem csak az antidepresszanst jol erzem magam de neha olyan gondolataim vannak mi lesz ha gyogyszer elhagyasa utan megint jonnek a rohamok? On szerint szuksegem lenne pszcihoterapias kezelesre? Koszonom a valaszat

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Amenyiben a pánikrohamokat kiváltó élethelyzet, probléma nem szűnt meg, feltétlenül szükséges a pszichoterápia. A gyógyszer önmagában csak a tünetekre hat, a betegség kialakulásában szerepet játszó tényezőket nem kezeli.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.B.Z.

    Tisztelt Doktornő!!
    Egy olyan kérdésem lenne a férjemmel 3 éve vagyunk egy pár neki az előző kapcsolatából született egy gyermek aki most 6 éves
    Ma a gyermekért mentem volna amikor írt a volt élettárs hogy ne menjünk érte mert azt mondta a kisfiú hogy èn bántom és nem szeretem pedig ilyen probléma sosem adódott hogy kezet emeljek és kiabáljak a férjem gyermekére ! Való színűleg ez az anya állítása ! De én nem tudom elviselni hogy ő ezt állítja rólam ilyenkor milyen jogi lépéseket tudok tenni ????
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves M.B.Z!

      Úgy godndolom, hogy a gyermek szempontjából mindenképpen kedvezőbb lenne a békés megoldás. Érdemes volna megpróbálni rendezniük a kapcsolatot a férje exével. Ha Önök felveszik a kesztyűt, még többet fog sérülni a kicsi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jónapot.
    A párommal már 2 eve vagyunk egyutt. De a találkozásokat sajnos elég ritkan es nehezen tudjuk megoldani. De mostanában furcsa velem…mintha nem érdekelné hogy nem találkozunk, napközbe nem is beszélunk csak este pedig ez nem igy volt… meg celozgatott arra is hogy keressel inkább mást meg elege van abbol hogy arrol hisztizek hogy nekem hianyzik…. nemtudom mivan nem ilyen volt és nagyon félek nem értem hogy miert hanyagol ennyire és hogy miert ilyen velem.
    Valaszát előre is koszonom.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos lenne, hogy megfogalmazza a kétségeit a párjának. Ez nem hiszti, hanem őszinte emberi kommunikáció. Amennyiben Ő elutasítóan reagál, az is felmerül, hogy már továbblépett, vagy nem is akar valódi (mély érzéseken alapuló) kapcsolatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. János

    Tisztelt Melinda.
    Azzal a kérdéssel fordulok önökhöz hogy extrém modon finyás vagyok összesen 4 fajta ételt eszek meg már nagyon zavar probálkozok más ételeket megkostolni de elkap a hányinger és nem birom le nyelni. Édesanyám elmondása alapján kiskoromban mindent megettem most 22 éves vagyok. Az egészségemnek se tesz jót hogy nem viszek be egészséges ételt. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Javasolt önismereti munkába fognia, ami segíthet feltárni az ellenérzésének okait.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Dr. Nő!
    Nem tudom mi lenne a jó.
    Szeretek egyedűl lenni, de van egy 6éves párkapcsolatom amibe született egy gyerek is 1,5éve. Azóta még rosszabbul érzem magam. Én nem akartam gyereket, de ha nem lett volna szétmegyünk. Fizikai védelmet törődést tudok nyújtani, egyenlőre nagyon mást nem, meg nem is érdekel. Jelenleg járunk párterápiára, de nem rajtam múlt. Legtöbbször direkt később megyek haza. A párom jó anya, de gyerekesnek tartom a mai napig. Azért járunk párterápiára, mert a párom szerint nem normàlis hogy nem értékelem a családot, gyereket és hogy kiderítsék az okát. Nap mint nap rágódok és rágódok. A nadrágot én viszem otthon, sok mindent intézek, csinálok, párom a gyerekkel, és kisebb háztartási munkát csinál, de belefáradtam. Nem egy talpraesett nő. Sokszor úgy érzem hogy ő a 2. gyerekem.
    Van ennek így értelme?
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem fontos volna elmodania a kétségeit, rossz érzéseit a párterápián. Csak úgy várható javulás, ha őszintén tudnak beszélni egymással a párjával, megkezdődhet egy egyezkedés Önök között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G.Petra

    Kedves doktornő!
    Olyan problémám van,hogy olykor bizonytalan a járásom és a beszédem elcsuklik a hangom,az ajkaim mindig kiszáradnak bizonytalanul érzem magam emberek közt és nagyon rosszul leszek ezért nem is dolgozom,mindig másokat nézek,hogy nekik sokkal jobb az életük elmennek bárhová,csak én vagyok ilyen mindent a szívemre veszek bárki bármit mond és évekig ezeken rágódom köszönöm válaszát.23 éves vagyok.

    • Habis Melinda

      Kedves Petra!

      Önnek is lehet olyen élete, mint másoknak, csak pszichoterápiás munka segítségével szembe kell néznie a félelmeivel ehhez. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonimus.

    Kedves doktornő,
    Nem szoktam ezekről beszélni, de úgy érzem most igazán nem vagyok jól. Félek önmagamtól.. minden egyes nap csalódottan ébredek, nem tudom hogy azért mert felkeltem aznap,vagy azèrt mert továbbra is érzéketlennek érzem magam. Több éveken keresztül bántottam magam, és mái napig erős készetésem van. Gyűlölöm önmagam és a helyzeteket amibe magamag sordom.. Minden egyes nap szorongok és képtelen vagyok elaludni. A saját gondolataim néha az örületbe tudnak kergetni, pánikolás közben árnyakat illetve olyan mintha saját magam “rossz” oldalát látnám kivetődni.. Az iskolában rendszeresen bántottak/ bántanak, fizikaikag és èrzelmileg is. Szüleim előtt nem szeretem feszegetni a témát,úgy érzem eleget csalódtak bennem és a gombóc a torkomban megszólalni sem enged.. Úgy érzem segítségre lenne szükségem, de nem akarom a körülöttem lévőket semmilyen kellemetlen helyzetbe sodorni.. Néha tanácstalan vagyok, de nem tartom magam betegnek.. Fogalmam sincs mint tudnék kezdeni magammal…

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos, hogy mielőbb beszéljen a nyomasztó érzéseiről valakivel, akiben megbízhat. Bármikor hívhatja a 116-111-es telefonszámot. Jó volna a szüleit is beavatni, közösen elmenniük pszichológushoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Párommal 4 éve vagyunk együtt, mindkettönk elöző kapcsolatai csalodassal végződtek. Nem egyszer csakltsk meg minket, ebből adodóan nem nagyon bízunk egymásban sem.
    Ez rám különösen igaz.
    A facebook teljesen magával szívja az embert különböző témáju csoportok.
    Többször mondta már a párom, hogy törölni fogja magát, mert amúgy is reggeltől estig nyomjuk és nem normális. Így lett pénteken, pénteken törölte is.
    Előtte viszont nagy vitánk volt emiatt.
    Volt egy rossz álmom, de már előtte pár héttel azt éreztem beszél valakivel amit nem mond el hiába kérdeztem.
    Mikor elment zuhanyozni a rossz álom utáni reggelen belenéztem a telefonjába, nagyon rosszul éreztem magamat de legalább tudtam, hogy igazam volt.
    Láttam, hogy egy lánnyal beszélt, volt egy csoport onnan szedte azt a lányt.
    Kérdeztem később tőle, hogy nem beszél valakivel? Azt mondta , hogy nem. Kérdeztem, hogy akkor megnézhetem a telefonját? Azt mondta nem. Majd elment mosdóba mondtam, hogy azért elég gyanús, hogy egyből telefonnal megy mosdóba. Nyilván akkor törölte, ki a beszélgetést.
    Majd nagyon nehezen de kinyögte, hogy beszélt valakivel de csak mert a lánynak is olyan autója van mint páromnak és sose lehet tudni mikor lesz rá szükség… Én persze kikeltem magamból, hogy akkor beszéljen fiúvalannak a segítségét kérje, de a kész a pizza puszillak nem egyenlő azzal, hogy pl.: nekem is a váltó romlott el de … (Mert ugye sose tudni mikor kell pont egy lány segítsége.)
    Ez után teljesen magamba fordúltam, és nem hagytam őt sem békén.
    Erre jött, hogy törölte a facebookot.
    Mondta, hogy de én biztos úgysem fogom.
    Én is függesztettem a profilom de már a messengert sem használjuk. Nekem viszont hiaba nyugodtabb a lelkem a saját profilomtól nagyon nehéz volt megválni, túl hirtelen ötlet volt.
    Mi a véleménye erről?
    Ködzönöm válaszát,
    Eszter

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezt a bizalmatlanságot nem lehet házilagos módszrekkel kezelni, párterápiás munka, vagy egyéni terápia segíthetne benne. Ettől függetlenül jó döntésnek tartom, ha kevesebbet használják a közösségi oldalakat, inkább minőségi időt töltenek egymással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kétségbeesett

    Kedves Melinda
    25 éves vagyok és egyszerűen nem értem mi történik körülöttem. 4 és fél éve elek együtt valakivel aki évről évre egyre csak önzőbb velem vagy nem is tudom…
    Bármilyen szó is járja el a számat rögtön ideges lesz meg akkor is ha rá nézek. Mindig azt mondja az én hibám vagyis hogy idegesítő vagyok, ahogy nézek ahogy beszélek meg a hangom is. Azthiszem h tényleg elhiszem hogy vélem van a baj. Ha ez nem elég konfliktusnak féltékeny vagyok ha megnéz valakit stb. Viszont talán ha nőként bánná velem néha megsimogatná vagy egy egy bokot mondana néha hogy éreztesse velem hogy nem kell más neki. De semmi és csak sirok merthát mi mást tehetnek?! Olyan mondta nem is a párom lenne. Úgy viselkedik mintha egy rongy lennék amivel azt csinál amit akar… és ráadásul még a testvérei is így vannak velem. Kétségbe vagyok esve. Ha elmondom neki akkor azt mondja hogy csak problémáim vannak mindig csak hisztizek. Pedig érzem hogy csak egy kis szeretet és törődés hiányzik nekem. Annyira jól esne! Kritizál és csak elfogadom és változtatok de úgy ezrem sosemszek neki elég jó hogy foglalkozzon velem,nőnek tekintsen. Megosztani sem merem senkivel mért ha megtudja abból is baj lesz. És annyira felek hogy elveszítem hiszen tiszta szívből szeretem a mai napig annak ellenére amit tesz velem. Mit tegyek mit tehetnek hogy egy kicsit is más legyen, hogy ,,szeressen”?! Ő az életem! Sajnos nem nyitott ember szóval a komunikáció az első perctől kezdve nem működik. Kérem segítsen on az utolsó reményem!

    • Habis Melinda

      Kedves Kétségbeesett!

      Az, hogy hogyan viselkedik a párja Önnel őróla szól, nem Önről. Egy egyenrangú kapcsolatban természetes, hogy figyelembe veszik az igényeinket. Attól, hogy Ön szereti és elfogadja, nem fog megváltozni a párja, legfeljebb még jobban megbántja Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Brigitta

    Üdv. Az én gondom az, hogy amióta megszuletett a lányom, érzem hogy egyre jobban idegesit a saját anyám. Ez onnan jön, hogy 14 evesen elhagyott minket (de joban vagyunk, mindig is tartottuk a kapcsolatot) és akkor ezt nem éltem meg olyan rosszul, ugy gondoltam ha nekik igy jó akkor nekem is. Tett és mondott olyan dolgokat amit egy anya nem mond a lányainak. Sértő és megalazo dolgokat.
    Úgy érzem, most, hogy enis anya lettem, elojott az elfojtott fájdalom, düh, és az, hogy egész gyermekkoromban nem ereztem azt, hogy szeretve vagyok. Ez miatt 6 havonta ramjon egy pár napig tartó siras, szomorúság, feszültség. Elmondom a paromnak a gondom és jobban leszek, de ő segíteni ezen nem tud. Érdemes személyesen is szakembert keresnem, vagy én reagálom túl? Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Igen, érdemes szakemberrel dolgoznia az Önben élő fájdalom mélyebb megértésén és átdolgozásán.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Farkas B.

    Tisztelt doktornő!
    Anyukám 49 éves, én 15 vagyok. Nagyon nehezen éli meg az “öregedést”, nem képes elfogadni magát annak ellenére, hogy mindig dicsérem, ahogy csak tudom. Mint többen is mondták neki 10 évet minimum letagadhatna, de miután néhány kép készült róla tegnap, teljesen összeomlott. Ezt nem mutatja ki, de én látom rajta, ma beszélgettünk is, ami után én nagyon kiborultam, hiszen nagyon rossz így látni Anyukámat, a legfontosabb embert számomra. Látszik rajta, hogy nem érzi jól magát a bőrében, én pedig tanácstalan vagyok, mivel nem tudok neki segíteni, hogy jobban érezze magát. Bármilyen tanács nagyon jól jönne most, mivel mindketten borzasztóan érezzük magunkat ebben a helyzetben. Köszönettel: B.

    • Habis Melinda

      Kedves B.!

      Megértem, hogy aggódik az anyukájáért. Az öregedést elfogadni sokaknak nehéz, érdemes lenne az édesanyjának pszichológushoz fordulnia, aki tud segíteni ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anasztázia

    Tisztelt Doktornő!
    3 gyermekem van.A legnagyobb beköltözött a 3 gyermek nevére vett lakásba aminek a haszonélvezője én vagyok.Fizette a számlákat,de ezen kívül semmi egyéb hajlandóságot nem mutatott a lakás és környezete felé.(takarítás,stb)Közben férjhez ment,-úton volt gyerek- és a férj is oda költözött.Itt kezdőd az én problémám,bár mindig is voltak köztünk viták a gyerekkel.Az esküvő éjszakáján a kedves vőm kijelentette,hogy neki is van joga a lakáshoz,nem mehetünk fel hozzájuk,és még sorolhatnám.De mindezt olyan hangnemben,hogy kinyílt a bicska a zsebemben.Ha nem tetszik elvisz a lányom és az unokám és nem látom őket.Megszületett az unokám.Nem igazán láthattuk őt.Mi nem mehettünk a lakásba,ők nem hozták hozzánk.Ha találkoztunk fél tőlünk a gyerek és sír.Ők ezen csak nevetnek,hogy nem értik miért,idegeneknek mosolyogni szokott.Egy ilyen ritka alkalommal amikor eljöttek megfenyegetett a vőm,hogy fel fog jelenteni,mivel nem fizetem utána az adót.(Nem engedtem hogy bejelentkezzen a lakásba)Megelégelve az egész zsarolást,a lustaságát,a szó szerint koszos életüket abban az ingatlanban ami még 2 másik emberé akik nem is látogathatják,és kifizetni sincs hajlandóságuk utasítottam,hogy költözzön ki a lakásból.Ez meg is történt,de igéretéhez híven viszi magával a lányomat és unokámat.Ezt még elfogadom.Lányom az új családját választja.Így van rendjén.De az anyósomék engem hibáztatnak.Holott szerintük is egy lusta,haszonleső,élősködő link alak a vőm.Merthogy ő városi gyerek.Igen,de elvitte az unokát.Nekem viszont nincs lelkiismeretfurdalásom.Eddig sem láttuk a gyereket,ezután lehet hogy többet fogjuk.A lányomat kértem ha valami baj van telefonáljon,és megyünk értük.Ön szerint hibáztam?Nem kellett volna elengedni Őket?Hallgatnom és tűrnöm kellett volna,Vagy mi egyebet csinálhatnék?Tanácsát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Anasztázia!

      Levele alapján megértem a kétségbeesettségét. Fontos volna azonban a családi kapcsolatokat megpróbálni békés eszközökkel építeni. Hiszen a viszonyuk elmérgesedése senkinek nem jó. Családterápia segíthet rendezni a helyzetet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Evelin

    Jó napot. Az én problémam egyik naprol a masikra jott fojto erzest erzek a torkomban ahogy elkezdek vkivel beszelni errol a temarol vagy stressz er ez napi tobbszor jelentkrzik kaptam antudepresszanst is 2 honapja valo slejmem is van ami nagyon zavar es egy fogaszati zsibbadas miatt be panikoltam mi lenne a legjobb megoldas erre ?

    • Habis Melinda

      Kedves Evelin!

      Javaslom, hogy pszichoterápiás eszközökkel is dolgozzom ezeken a testi tüneteken. Ha pszichiáter írja Önnek az antidepresszánst, nála érdemes érdeklődnie a helyi lehetőségekről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelettel! Marika vagyok 54 éves. Kisbaba koromban 7 hónapos koromtól epilepsziás voltam de kinőttem iskolában meg dikleksziás ezért nehezen tanultam és csúfoltak. Apukám alkoholista volt. Felnőtt koromban esti tagozaton 2-re le érettségiztem. De később el kezdtem inni akkor tudtam nevetni akkor éreztem egész embernek magam. Van 1. 28 éves lányom de igaziból nem tartja velem a kapcsolatot. A szülők meghaltak az örökségből nem kaptam de ki tudja részegen mit írtam alá a 2 testvérem elkerül. Rám tör, hogy engem nem is lehet szeretni. Azért kérdem mit tegyek mert már 6 éve nem iszok és pszichiátriai otthonban vagyok és lehet ezen segíteni? Kérem adjanak tanácsot mert a múltamról itt semmit se tudnak. Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy keressen pszichoterápiás lehetőséget, ennek segítségével ggonolja át a kapcsolatait. Talán az otthonban, ahol él is dolgozik pszichológus.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • No name :)

    Szép napot ! 16 éves vagyok . És az elmúlt kb.1-1,5 hónapban olyan érzésem van mintha meseszerűen latnek,mintha nem kellően érzékelném a környezetem . Foggalmam sincsen hogy mi a bajom. De nagyon rossz így ,az elmúlt 3-4 hónapban igen sok minden történt szó szerint stressz-stressz hátán volt .
    Annyit szeretnék tudni hogy mi ez és hogy mit tehetek ezzel kapcsolatba hogy jobb legyen vagy akár el is mulljon. Nagyon köszönöm a választ !

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Fontos lenne az Önt ért stresszhelyzetek hatékonyabb kezelése (pszichológussal), amennyiben továbbra is vannak furcsa érzései, gyermekpszichiáter felkeresése szükséges. Javaslom, hogy a szülevel is beszéljen ezekről a tünetekről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • kissyfur

    Tisztelt Doktornő
    Köszönöm a válaszát.
    A veszekedés utáni időtől a mai napig azon dolgozunk, hogy helyrejöjjön a kapcsolatunk. A barátnő az én kérésemre eltünt az életünkből, de a gondolatainkból még nem igazán. Sokat beszélgettünk a párommal és bár mindent megtett értem őt sokszor emlegette. Egy idő után kértem a páromat,hogy beszéljen egy másik baráttal aki külső szemlélőként hátha tanácsot tud adni ebben a helyzetben. Megtette és nagyon büszke vagyok rá. A párom kérésére én is beszéltem vele,nagyon tanulságos volt. Nem azt mondta amit szerinte hallanom kell nem volt bologató jános, hanem az igazat mondta, bár hozzátette nem ismeri a helyzetet csak kettőnk véleménye alapján mondja amit mondd. Ami szíven ütött és elgondolkodtatatott, hogy megérti nekem mi fáj neki is szarul esne és én hiába szidom a barátnőt a páromnak kell az álarc mögé néznie. A párom bevalotta neki hogy nem tudta kezelni az én fájdalmamat a csöveket és kifutott volna a világból csakhogy ne kelljen engem így látnia ,és szerinte ilyen okért nem a költözést kéne fontolgatnom hanem megbocsájtanom neki, mert ez nem a párom hibája az érzéseit nem tudta irányitani. Épp tegnap is beszélgettünk hogy most hogy látja a dolgokat a párom és mondta hogy átértékelődtek a dolgok tőlem függetlenül az eltelt időben a barátnő viselkedése miatt és a harmadik féllel folytatott beszélgetések után kezd tisztábban látni,hogy ez egy érdekbarátság volt a barátnő részéről. Ki akarta sajátítíni a páromat mint barát ez is kiderült, mert a haramadik fél egy nagyon helyes jó alakú hölgyemény, amikor még a télen mondta a barátnőnek hogy ha a harmadik fél kér segítséget akkor nagyon szívesen segít neki is és nagyon jókat tudnak beszélgetni( a párom ilyen és én ezért nagyon büszke vagyok rá) mivel a barátnő kiváncsi volt ezért megmutatta a facebook képeket reakció-mit akarsz ettől a nőtől neked egy nő nem elég?-és hogy én nem e vagyok féltékeny.ezt sem igazán értettük, hogy egy barátnak nem mindegy hogy néz ki a másik barát, vagy azt gondolja a páromról, hogy minden jó nőt lefektett? Mit gondol a páromról vagy erre vár? Nem tudom és nem is érdekel nekem a párom és a kapcsolatunk fontos. Tavasszal visszahalottama baránőtől, hogy mennyi mindent megtett értem, a harmadik fél mondta hogy az igaz segítség néma és igaza van, én sem hántorgattam fel neki soha hogy mit tettem érte mert én szívből tettem nem érdekből. A párom szeme elől kezd elmenni a lila köd már az én lelkem is nyugszik és mindent megteszünk hogy megalkuvás és megalázás nélkül újra boldogok legyünk.

    • Habis Melinda

      Kedves kissyfur!

      Örülök, hogy javul a helyzet! A jó beszélgetések fontosak, csak lényeges, hogy minden résztvevő tudja tartani a határokat, ne legyen kérdés, hogy ez baráti kapcsolat, nem több.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Tündi

    Kedves Doktor Nő!

    Egy vagy kèt hete egyfolytába az elhunyt èdes anyámról állmodok. Nem mondanám jó anya lánya kapcsolatnak… Sose èreztem hogy szeretett. Nővèremet szerette a legjobban èn így èreztem. Nem èrdekelte ami velem törtènt… Inkább elvette az önbizalmamat mit èpitette volna….. Állmaimban van mikor kedves de van mikor nagyon ideges tegnap èpp megpofozott az előtt meg megölette a csaladtagjaimat kiveve az öcsit meg engem mert mi elbújtunk . Mi össze fogtunk. Halála után egyèpkent sokat álmodtam vele, mikor abba akartam hagyni a sulit mondta h ne hagyam abba. Egyszer azt álmodtam hogy mondta h egy családtagunk meg fog halni ès szomorú volt…. Aztán felkeltem es mondtam otthon h ezt állmodtam. Utána kaptuk is a hírt h korházba van , kb kèt hèt múlva meg is halt. Szóval most nem tudom hova tenni hogy újból álmodok vele… Meg hogy ilyeneket. 🙁

    Mièrt van ez?

    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Tündi!

      Az álmai azt mutatják, hogy megviseli Önt az édesanyja halála. Ez természetes! Amennyiben igényli, rendszeres lelki támogatás jön szóba. Egy elhanyagoló/bántalmazó szülőt ugyanis nagyon nehéz elgyászolni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Abi

    Tisztet Dr.nő!
    A párommal közel 1 éve vagyunk együtt, elég nehezen ment a dolog, az exe miatt, volt 4 hónap kihagyás miután adott neki egy esélyt. De kitartottak végig. Most újra kezdtük tiszta lappal, viszont a probléma az, hogy úgy érzem hanyagol. Lemondja a találkozót amit ő ígért meg, nincs 5 perce hogy egy puszira összefussunk, telefonon beszélünk persze. De nekem ez kevés, ha szóvá teszem egyből hisztinek veszi.
    Ön szerint mi a megoldás erre? Mi lenne a helyes amit tehetek?

    • Habis Melinda

      Kedves Abi!

      Fontos kérdéseket feszeget a levelében: hiszti-e az, ha az embernek vannak igényei? Milyen módon lehet ezeket a vágyakat konstruktívan kezelni, egyértelműen kommunikálni? Hogyan bízhat az ember egy olyan kapcsolatban, ami egyszer már megszakadt egy másik nő miatt? Ha szeretné a fenti kérdéseket négyszemközti keretek közt átgondolni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Roland

    Kedves Habis Melinda!

    Egy 18 éves, biszexuális fiú vagyok és ennek elfogadására képtelen vagyok. Korábban titkoltam is mások előtt, azonban annyira nyomasztott, hogy nem tudok senkivel erről beszélni, néhány közeli barátomnak elmondtam, akik az osztálytársaim is. Akkor megértőek, és segítőkészek voltak, fél év múlva más ismerősömtől hallottam vissza. Kiderült, hogy már sok embernek elmondták, közben még saját magam elfogadásán se vagyok túl. Azóta velük szó nélkül megszüntettem a kapcsolatot. De így is egyre több ismerősömhöz jut el.
    Abban szeretném segítségét/tanácsát kérni, hogy bírnám önmagamat elfogadni? A pletykák ellen mit tudnék tenni? A “barátaimmal” kellene megbeszélnem a dolgot? Attól félek attól még nagyobb bajba sodornám magam, és a jövőben még visszatérő probléma is lehet belőle. Nézelődtem az Interneten, hogy nem kellene a pletykákkal foglalkoznom, de úgy érzem, ezzel muszáj.

    Előre is köszönöm válaszát! Szép napot!
    (Előző üzenetben elfelejtettem az e-mail címemet teljesen leírni, így pótolnám.)

    • Habis Melinda

      Kedves Roland!

      Az önelfogadáshoz önismereti munka szükséges. Szerintem érdemes volna beszélnia arról a barátaival, hogy Ön nem akarja, hogy mások is tudjanak az Ön privát dolgairól (mert ugye a biszexualitás kizárólag az Ön magánügye).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdv ojan problémám van hogy a párom kapot egy levelet amiben az ál hogy meg csaltam és szértegetik Bene de nem hisz nekem hogy nem igaz mit tegyek hogy el hidje

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ez egy alapvető bizalmi kérdés. Párterápiás munka szükségessége merül fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R

    Üdvözlöm!
    Olyan problémával fodulok Önhöz, hogy 5 éves csak egy kapcsolatban. Sexüális kapcsolatunk elég ritka negyedévente kb 1 szer ennek oka( párom anyagi helyzete, családi kapcsolata, mindig feszült, )amikor én kezdeményezek mindig elutasít.., utobbi időben rájöttem hogy pornót néz 2 hetene. Hiába van ilyen fehérnemű ilyen hangulat… semmi sem történik, amikor szóba hozom hogy miért nincs együttlét a válasza hogy elege van mindenből állandóan jár az agya. Beszélni nem szeretnék róla neki hogy tudom amit tudok mert akkor rossz vége lenne hogy mit nézegetem a telefonját.
    Úgy hogy elég tanácstalan vagyok.
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves R!

      Fontos volna az őszinteség a párkapcsolatában, mert ennélkül nincs esélyük mély, intim kapcsolatra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Parommal 4 eve vagyunk egyutt, o 26 en 22 eves vagyok.
    Meg iskolas voltam mikor megismerkedtunk, de ettol fuggetlen kulon koltoztunk anyukam miatt.
    Nehezen de atveszeltuk az iskolas idoszakot, leerettsegiztem.
    Egybol munkat kellett keressek, hogy tudjunk elni es ne az apukamtol kapott segito penzbol kelljen eljunk.
    Masfel eve voltunk egyutt meg epp erettsegi elott mikor gondolkodtam agyaltam es szakitottam vele.
    Haza koltoztem, de beszeltunk, sirtunk hianyoztunk a masiknak.
    A szakitas oka az volt, hogy allandoan vitatkoztunk, hogy masfel ev utan huszon evesen 2 havonta volt szex (elvileg csak azert mert faradt volt, szo sem volt elvileg arrol, hogy azert nem kivan mert felszedtem par kilot), mindenert en voltam a hibas.
    Aztan valamiert megis kibekultunk, de ugy igazabol sose beszeltuk meg mert mindig tamadasnak vett mindent, es talan en is ha o mondott valamit.
    2 eve vagyunk alberletben, mindletten dolgozunk, vagyis most csak en, 8 honapja o itthon van kezdodott egy betegseggel majd a virus miatt kirugtak tappenz alatt es juliusig nagyon nem is hivtak sehonnan. Egyebkent a kettonk netto fizetese nem egeszen eri el a 400ezret egy 100ezer +rezsis alberlet mellett
    Ez a honap volt az elso hogy nem kapott penzt. Ezen kivul az anyjaek is segitettek sokat.
    Sokszor szoba jon, hogy miert nem szakitunk allandoan csak a civakodas, amihez egyikunknek kedve van a masikunknak nincs. Szex egy ideje megint csak 2 havonta van es akkor is csak hogy az alap szukseglet meglegyen es annyi.
    De szoktunk az eljegyzesrol eskuvorol egy a gyerek temarol is beszelni.
    Szeretem es o is engem.
    En javasoltam, hogy menjunk egyutt egy parterapiara, mert ha mashogy nem tudunk segiteni akkor ne szegyelljunk mastol kerni, de o teljesen ellene van, hogy ha mar segitseg kell akkor az mar a veg.
    Nem tudom mit tegyek. Nem nagyon jutunk semmire, nem tudjuk mit hogy beszeljunk meg. 😭😭😭

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerinem ezt nem lehet házi keretek közt orvosolni, párterápiás munkára van szükség a változáshoz. Ha ettől elzárkózik a párja, akkor az Ön kezében van a döntés, hogy ilyen feltételekkel is kitart, s egyre többet ad fel önmagából, vagy sem. Önnek egyéni lelki támogatás is szóba jöhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Viola

    Kedves Melinda!
    39 éves nő vagyok, csinos, sportos, barátaim szerint 30-nak nézek ki. Az a problémám, hogy minden szuperül induló kapcsolatom elromlik pár hónap után. Az elején a csillagokat lehozná nekem, néhány hónap után meg elveszti az érdeklődését, sétál kifelé a kapcsolatból esetleg heti egy alkalomra ritkulnak a találkozások. A szexszel mindig elégedettek , intellektuálisan is hozzám illő férfiakat választok, istenien főzök és anyagilag sem használok ki senkit, jó munkám, saját egzisztenciám van. Talán túlzottan jószívű és törődő vagyok? Nem egyszer fordult elő, hogy az “utódom” számító aranyásó nő lett vagy éppen egy tanulatlan hölgy, aki egyszerű mint a faék, az egyik exem egy mentálisan labilis alkoholproblémákkal küzdő fiatal(26 éves) nőt választott, aki életében nem dolgozott alkalmi modellkedésen kívül . A férfi egy diplomás, jó munkával rendelkező ember. Mi lehet velem a probléma? A szüleim 40 éve élnek boldog házasságban én pedig a 40-hez közel kezdem elhinni, hogy nem vagyok szerethető.

    • Habis Melinda

      Kedves Viola!

      Az kezdődő kapcsolatai mintázatainak mély, dinamikai szempontú átgondolása önismereti munka segítségével lehetséges. Ha szeretne közösen belevágni ebbe, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Laura

    Kedves Doktornő!

    Három éve együtt vagyunk a párommal és eddig minden elképzelésében támogattam és bíztattam benne. El is érte a karrierjében amit szeretett volna, külföldre költöztünk.
    Találtam munkát de egyáltalán nem a szakmámban azonban azt is elvesztettem jó ideje a vírus miatt. Azóta sem találok és a legrosszabb ha találnék is végre akkor is csak olyat amihez semmi képesítés nem kell. Nem kell hozzá gondolkodni és nem is szeretem sajnos. Egyre jobban kezdem elveszteni a türelmem és egyre boldogtalanabb vagyok. Ha hazaköltöznék dolgozhatnék abban amit szeretek és el is tudnék helyezkedni de akkor a párkapcsolatommal mi lesz? Óriási harcot vívok magammal és úgy érzem nem megy tovább. Mind egzisztenciálisan, pénzügyileg, karrierügyileg itt borzasztó rossz nekem. Fontos számomra hogy jó munkám legyen, amihez gondolkodni kell ami kreatív nem csak egy gyári betanított munka. (Félreértés ne essék nincs azzal baj de egyszerűen nem hozzám való). Úgy érzem ha az agyam nem kap elég kihívást impulzust akkor teljesen kiégek lelkileg. A párom élete és karrierje egyre jobb míg ezzel egy időben én egyre jobban kezdek elveszni önmagamban. Mit tehetnék?

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Levelében fontos kérdéseket fogoalmaz meg, melyeket önismereti munka segítségével lehetne mélységeiben feltárni. Egy közülük, hogy hogyan hangolja össze a saját igényeit a párjáéval? Miként találja meg a számításait külföldön?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Barbara

    Kedves Melinda!
    Igazából nem tudom hogy hogyan is kezdjem , csak két kérdésem van , hogy miért ? Mi okból ?
    Az én párom teljesen más karakterű lányokat néz meg , és követ be közösségi oldalakon mint amilyen én vagyok. Teljesen átlagos , semmi extra. És azok akiket bekovet és néz , szilikonmellű, feltöltött szájú , ki tetovált nők , akik igazából abból élnek hogy a testüket mutogatják fényképeken. Es nem tudom magamban hova tenni ezt az érzést sem , hogy miért zavar engem ennyire ? De öt sem értem hogy miért pont az ellenkező kinézetű nőket nézegeti. Már annyira sokat gondolkoztam ezen, és nem tudom megfejteni. Lehet csak én vagyok a “dili “ , és nem kellene vele foglalkoznom ,de hat ha ön tudna ra értelmes választ adni. Előre is köszönöm !:)

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Szerintem nem dili ez, hanem egy jogos felvetés! Az is érdekes kérdés, miért nézegeti a párja ezeket a nőket? Mi a funkciója ennek a viselkedésnek? Másrészt Önben ez milyen érzéseket generéál? Önismereti munka segíthet választ adni ezekre a kérdésekre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő,
    Egy éve vagyunk együtt a barátommal, külföldön dolgozik ezért van hogy hetekig vagy hónapokig nem látjuk egymást, nemrèg utazott vissza. Mielőtt elment megkèrdeztem, hogy ott van -e valakije , aztmondta nincs, azt is megkérdeztem, hogy megcsalt-e ? (mert utoljára három hónapot volt ott) , erre is nem volt a válasza, de viszont azt is hozzátette, hogy ha meg is csalna úgyse mondaná el nekem! Mit kezdjek ezzel a válasszal ?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ez a válasz azt jelenti, hogy a hűség nem fontos a párjának. Önnek milyen a viszonya ehhez a kérdéshez? Milyen érzés volt ezt hallania?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alex F.

    Kedves Doktornő!

    Elég nehéz helyzetben vagyok, mert tapasztalt férfi létemre, most nem tudom, hogy mit tegyek, vagy egyáltalán tudok-e bármit tenni. Tavaly decemberben megismertem egy hölgyet, aki magasabb nálam 7cm-el (én 180cm vagyok). Ő az első perctől fogva elutasította a közeledésemet, kizárólag barátságot ajánlott fel. Én nem adtam fel és már odáig jutottunk, hogy sokat csókolóztunk, sőt ittas állapotban a szexuális közeledést is részben engedte, de nem viszonozta. Ez miatt elköszöntem tőle, idén februárban, pedig amúgy nagyon jól kijöttünk. Ő is sajnálta a dolgot, de azt mondta, mivel alacsonyabb vagyok, nem tud “úgy rámnézni” mint a magasabb férfiakra. Ezért nem tud hozzám szexuálisan közeledni, egyszerűen nem megy neki még az érintés sem, képtelen rá. Kapcsolatban maradtunk, aztán két hete újra megkeresett, hogy jó lenne újra találkozni, mert hiányzom neki. Múlt héten itt volt nálam, iszogattunk újra csókolóztunk, sőt valahogy elkezdtem simogatni őt ott lenn és nedves volt, élvezte, hogy hozzáérek. Aztán ma üzent, hogy nem változott semmi, ha nem tudom ezt elfogadni, hogy ő nem tudja viszonozni ezt, akkor inkább ne találkozzunk. A Doktornő szerint mit csináljak? Engedjem el ezt az egészet, vagy küzdjek, hiszen jól érezzük magunkat egymás társaságában, de szex nélkül csak ideig óráig fog ez működni, tudom, hiszen már egyszer ez megtörtént velünk. A múltkor felajánlottam neki, hogy menjünk el terapeutához, de mereven elutasította, hiszen ő nem beteg, csak nem vonzódik hozzám szexuálisan…

    Várom válaszát,

    Üdvözlettel:

    Alex

    • Habis Melinda

      Kedves Alex!

      Levele alapján ézékelhető, hogy Ön akarja ezt a kapcsolatot. A hölgy azonban egyértelműen elmondta, hogy nem kíván kapcsolatot, majd belesodródott egyoldalú szexuális helyzetekbe. Érdemes volna átgondolni, miért vonzó Önnek ez a nő, honnan ismerős a helyzet, hogy olyan megoldást találhasson, ami az Ön számára is megfelelő. Önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • admin

    Kedves Doktornő,
    17 éves vagyok, versenysportoló és az elmúlt időben mondák hogy le kell fogyjak. Sajnos akarhogy probálkoztam nem sikerült, minek hatására megundorodtam a testemtől és már nem szeretem a testem, se azt amit a mérleg mutat. Hiába diétázom, nem eszem, egészségesen táplálkozom nem megy és eyszerűen rosszul vagyok ha tükörbe nézek. Mit tegyek hogy visszanyerjen a testszeretetem?

    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Önmaga és a saját testének elfogadását önismereti munkával lehetne elérni. Akár sportpszichológus is tud ebben segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • R Péter

    Jó napot doktornő!
    Nincs kapcsolatom. Idönként (2-3-6 havonta) alkalmi, probálok leszokni, abbahagyni ami nehezen megy. Ami viszont frusztrál, hogy aktus alatt nem tudok elélvezni és orálnál se könnyen min 30-1 max 2 óra mire sikerül és mire újra töltődik az napok hetek, tehát nem mindig van.
    Óvszerbe egyáltalán nem tudok és tartosan nem merev független attól hogy előjáték vagy szex. Ezt előre szoktam mondani nehogy meglepetés érje, de vagy nemgond s tudja kezelni vagy gond s másképp kell csinálni s olyankor csak orál, de szexet se mindig érzem, élvezem..van hogy csak kicsit jo aztán csinálja de semmi nem jön át.
    Ez mitől van.
    Van egy nő akihez időnként járok már sűrűbben, szép lassan fedez fel, várja hol a pont mikor indulok jobban be hogy irányitsam.
    Van fantáziám meg álmomba ez teljesen máshogy van , igaz lassabb lefolyásu is.
    A kölcsönös kényeztetést dijazzák.

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Először utológust szükéges felkeresnie, utána kezdődhet el a lelki okok feltárása, mely személyesen történő szakvizsgálat (különféle pszichológiai tesztek) segítségével végezhető el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Tímea

    Tisztelt Doktornő!
    Próbálom elfogultság nélkül a történetet leirni. Szeretném a véleményét kérni az alábbi esetben.
    Párom nővére külföldön él, minden évben haza látogatnak. Eddig repülővel jöttek és csak Pestre kellett felmenni értük. Most kitaláltak hogy egészen Németországig menjen ki értük…. Velem erről nem beszélt semmit, természetesen neki igent mondott,velem már csak tényként közölte, mert a családjáért megtesz mindent. Próbáltam ész érvekkel alatamasztani az én meglátásom mi szerint ha nekünk az üzemanyagot úgy is kifizeti akkor miért nem a férjét kéri meg hogy őket haza hozza, miért az én páromat kell ugráltatni.1 hónap múlva a férje jön értük kocsival és haza mennek.
    Erre az a válasz hogy én ne akarják szembe menni az ő családjával. Ez az a kijelentés aminél elgondolkodtam hogy mi is van akkor köztünk. Ő erről nem nyit vitát. Ha törik ha szakad kimegy értük,mert megkérték rá. Egyébként is ha az én családomnak kell valami segítség ő mindig segít…
    Rengeteget dolgozik és egyedül vagyok 2 kicsi gyermekkel.
    Köszönettel

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Megértem, hogy zavarja Önt, hogy a párja és a testvére az Ön háta mögött egyeztek meg. A párkapcsolatuk megerősítésében párterápiás munka segíthet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marika

    Miért nem találom az igazit?
    Kedves szakértő engem Marikának hívnak 32 éves múltam. Gyerekkorom óta lelkileg sérült vagyok mert nagyon sok rossz dolog ért már az életben amiről lehetne mesélni nagyon sokat. Mindig is szeretethiányos voltam és zárkózott! Nekem az a legnagyobb problémám hogy egyszerűen nem tudok társ nélkül létezni. Muszáj hogy legyen mellettem valaki mert csak úgy érzem magam teljesnek. Itt vagyok lassan 33 éves de még mindig nem találtam meg a hozzám illő társat. Családom sincs férjem sincs még de párom viszont van! Az új kapcsolatom még nagyon friss csak 4 hónapja vagyunk együtt a párommal. De sajnos egyre jobban úgy érzem hogy ő sem az igazi számomra! Sok mindenben hasonlít rám ez igaz de viszont sok ellentét is van kettőnk között! Ő is lelkileg sérült mint én nem szereti az embereket ahogyan én sem. Nem szeret élni őt is csak a rossz dolgok érik az életben akárcsak engem és ez miatt idegbeteg ugyanúgy mint én. Ő is szegény családi körülmények között él és még lehetne sorolni a sok hasonlóságot! De viszont vannak neki rossz tulajdonságai is amik nekem nem jönnek be! Sokszor megsért engem szavakkal de úgy hogy ő ezt észre sem veszi. Csak hirtelen kimondja és nem gondolkodik! Sokszor vitázunk jelentéktelen dolgokon amiknek semmi értelme. Ha együtt vagyunk veszekedünk én ugy érzem mintha egymásnak adnánk át a negatív energiákat vagy nem is tudom. Két lelkileg sérült embernek inkább támogatni kéne egymást és tenni azért hogy jobb legyen. De mi inkább lehúzzuk egymást mint hogy segítenénk egymásnak! Az előző kapcsolatomban más volt a probléma. Az akkori párom ivott is meg cigarettázott is amit én nem tudtam elviselni ez miatt voltak a veszekedések! A jelenlegi párom szintén cigarettázott meg alkoholt is ivott de ő viszont lemondott mindkettőről főként miattam. Igaz csak pár hónapja múlt hogy nem dohányzik de néha úgy érzem hogy hiányzik neki a cigi még mindig és azért olyan feszült meg stresszes. Arról nem is beszélve hogy alig eszik nincs neki étvágya és folyamatosan csak fogy de nem tudom hogy ez miért van! Szerintem lelki eredetű a probléma nála. Én nem tudok rajta segíteni. Szeretem őt és nem szeretném elveszíteni de viszont azt is tudom hogy sose leszek vele sem igazán boldog. Mintha verne engem az isten én úgy érzem. Pedig nem tartom magam rossz embernek! A társamhoz mindig hűséges voltam őszinte, megbízható gyengéd és még sorolhatnám. De mégis ugy érzem hogy egyiknek se vagyok jó. Mindig csak a hibákat keresik bennem a pasik és azt a képembe is vágják. De mikor én megmondom a magamét akkor meg nekik áll feljebb és szájaskodnak velem. Pedig úgy érzem hogy nagyon sokszor igazam van és ez nem tetszik nekik! De mindegyik kapcsolatomban előjött ez a probléma! Mit tegyek nem tudom hogy megfeleljek a férfiaknak! Nem csak akkor kell egy nőt szeretni amikor az szétteszi a lábát. Bocsánat a nyers modorom miatt de sajnos ez az igazság!
    Sokszor ugy érzem tényleg hogy jobb lenne egyedül de sajnos nem tudok egyedül lenni ez a legnagyobb baj. Nem szeretek társ nélkül lenni úgy egy senkinek érzem magam meg elveszettnek! Nem tudom miért vannak bennem ezek a rossz érzések. Ha viszont van társam akkor meg bizalmatlan vagyok vele szemben! Nem tudok már megbízni egy pasiban sem. Mi lehet a gond? Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Azt, hogy megtanuljon egyedül lenni pszichoterápiás munkával érheti el. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Tiszteletem
    Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz hogy hogyan tudnék komoly dologról beszélni a párommal ha mindent vissza mond az anyjának? Annyira ragaszkodnak egymáshoz meg mindent nagyrészt vele beszél meg a szexuális életünket is kifecsegi neki és még sorolhatnám. És rettenetesen zavarnak dolgok hogy mindenbe beleszol az anyósom. Múltkor a fiam kifecsegte nekem hogy az anyósom azt mondta neki a hátam mögött hogy én nem tudom levágni a körmüket hogy csak úgy jó ahogy ö csinálja pedig elvégre ez a szakmám körmös vagyok.. Meg olvastam egy cikket amit már én is meg kaptam. Ugye, én megmondtam…” – “Ezt nem így kellene csinálni…” – “Az én fiam nem így szereti…” – “Csináld, ahogy szeretnéd, de…” – “Tudom, te másképp szoktad, mint én, de…” – “Én nem akarok beleszólni, de…”
    De hogy tudnám ezt vele meg beszélni mert azt mondta ha valami rosszat merek mondani az anyjárol be visz a szobába és meg ver. Annyira örlödök magamba hogy inkább le lépjek a gyerekekkel vagy ne. Föleg hogy a párom eléggé agresszív típus de mostanság türtöszteti magát de néha próbál kostolgatni beszolni. Várom válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Levele alapján több probléma merül fel: a párja az anyjával lojálisabb, mint Önnel, ráadásul agresszív Önnel, fenyegeti. Ez azt jelzi, hogy Önnek mielőbb segítségre van szüksége a testi-lelki önvédelemhez, illetve a kapcsolat megszakításához. javaslom, hogy keresse fel a nane honlapját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elkeseredett anya

    Tisztelt Doktornő!
    Tanàcsàt kèrnèm, teljesen kètsègbe vagyok esve. Fèrjem első hàzassàgàból van egy 27 èves fia. Aki pàrkapcsolatot nem tud felmutatni, igazàból mèg ismerkedèst sem, nem is volt neki senkije. (Nem tudom hogy egyàltalàn melyik nemhez vonzódhat, vagyis lehet egyikhez sem). Szàmítógèpes jàtèkok függő.26 èvesen velünk lakott hónapokig, nekünk az apjàval van egy 6 èves kislànyunk. Többször előfordult, hogy (àllítàsa szerint kèz mosàs miatt) bejàrt a fürdőszobàba amikor fürdött a lànyom. Wc-re is utàna ment (tudta hogy bent van). Elvàrta h szàjàra adjon puszit, egyszer újja nyomàt fedeztem fel comb tövèbe miutàn a lànyom kiküldte a szobàjàból, ő pedig elkapta àllitàsa szerint csiklandozni. Megilyesztette a kislànyt hogy elviszi ès ott hagyja. Rettegek doktornő, ha meglàtom. Gyermekem nem engedem a közelèbe. Többszöri eset volt az is, hogy magàhoz nyúlkàlt, igazgatta nadràgon àt a hímvesszőjèt, ahogy beszèlt hozzànk. Apja szerint ez rossz szokàs, ezzel magyaràzta.Az apja sajnos őt vèdi, többször könyörögtem a fèrjemnek ne engedje a kicsi közelèbe, de ő nem foglalkozik ezzel. Inkàbb velem veszekszik, hogy ne vàdoljam az ő fiàt, a kapcsolatunk megy rà sajnos. Szerinte teljesen normàlis ez, semmi rossz nincs abban, ha bejàr a kicsihez a fürdőbe, vagy wcre. Egyszerűen nem tudom, hogy kellene a fèrjem szemèt felnyitni, hogy ez nem normàlis dolog, ès fèltem a gyermekem. Engem fenyeget hogy ne vàdaskodjak, ès hogy ő fia szava van az enyèmmel szemben. Előző hàzassàgàból a lànya sem àll szóba a testvèrèvel ès ő vele sem valami miatt 10 ève.
    Köszönöm vàlaszàt előre is, idegileg kezdek ràmenni erre az egèszre, rettegek, hogy nehogy törtènjen valami, mert az apja szerint nem tilthatom el a kislànyt az ő 27 èves fiàtól.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján családterápia megkezdése javasolt. Ha erre a párja nem hajlandó, a gyermekvédelem bevonása szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Dr .Nő!! Én sajnos megijedtem ettől a vírustól!! Annyira hogy csak ritkán jàrok ki emberek közé!! A házi orvosok irt gyógyszert de alig hasznàl valamit! Érzem egyedül nem tudom megoldani màr!! Félek kimenni az utcàra! 44 éves vagyok sosem voltam még így!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A vírostól való rettegés számos mentális problémát belobbanthat, ezért pszichoterápiás folyamat megkezdését javaslom. Ez segíthet jobban kontrollálni a félelmeit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonymus

    Kedves doktorno,

    A 30-as eveiben jaro ferif vagyok es nagyon sok ido utan vegre talakoztam egy olyan holgyel akit mindig si kerestem.Megvolt a vonzalom koztunk es jol is haladt az ismerkedesunk.Volt par randink is, ami jol ment.Aztan a legutolsot nagyon elszurtam , mert felreertettem a holgy uzenetet es nem hivtam fel hogy aznap mikor talalkozunk. Este kaptam tole egy sms-t hogy nagyon jo volt a tali es kert hogy tobbe ne hivjam. En probaltam neki elmagyarazni uzeneteben es masnap szemelyesen. Megvartam a munkahelyenel es probaltam elmondani hogy hibaztam, elnezest kertem tole.Ahogy eszrevettem nem orult neki es le volt sokkolva. Azota eltelt 2 nap es nem is hallottam felole.
    Az en kerdesem az lenne: ilyen esetben mi a teendo? Tudom hogy hibaztam hogy nem hivtyam fel randi elott es nem mentunk sehova. A ne hivj tobbet uzenetet nem tudom hova tenni: vegyem szo szerint vagy hagyjak neki es kis idot.

    Ez a bizonytalansag nagyon nem jo erzes es szerettem volan egy szakerto segitseget kerni.

    Elore is koszonom valaszat.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az ismerkedés szakaszában a kapcsolatok különösen törtékenyek. Úgy gondolom, hogy jó, ha tudomásul tudja venni a hölgy kérését, miután tisztázta vele a helyzetet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztian

    Sziasztok van egy lány akit megismertem nagyon kedvelem meg minden .Küldtem neki egy apró ajándékot ara csak anyit reagált hogy köszönöm későbbiekben mikor rátértem a lényegre hogy nem e lene kedve ismerkedni .Aszt mondta volt egy öt éves kapcsolata ami 1 hónapja let vége sokáig nemfog bízni senkibe és egyedül akar leni csak ara vagyok kíváncsi hogy hagyam vagy ne

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztian!

      Szerintem érthető, hogy ennek a lánynak időre van most szüksége, hogy lezárja magában a korábbi párkapcsolatát. Az pedig, hogy Ön vár-e rá, csakis Önön múlik. Ha szeretne az ezzel kapcsolatos érzéseiről négyszemközt elgondolkodni, kérem vegye fel velem a kapcsolatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    A problémám hogy nem érzek vannak szakaszok napjaim során (egyre gyakrabban) hogy nem érzek semmit. Semmit az égvilágon. Azok a dolgok amik régen örömet szereztek vagy érdekeltek már hidegen hagynak. Próbálom kényszeríteni magam hogy örüljek ennek vagy annak, de nem mindig hatásos. Először azt gondoltam lustaság vagy céltalanság, a motiváció hiánya teszi, de nem tudom. Semmihez nincs kedvem. Nem okoz különösebb dopamin löketet semmi. Nem tudok izgatott lenni vagy örülni. Nem tudom mit csináljak. Már az edzésekkel sem érek el érzéseket és emberekkel sem akarom körülvenni magam. Annyira idegesítőek…

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy tüneteivel keresse fel a háziorvosát. Utána történhet kicsizsgálás egy esetleges depresszió irányába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz92

    Tisztelt Melinda!
    Párommal (30ffi) 3 hónapja vagyunk együtt, egyikünk sem akart komoly kapcsolatot mikor megismerkedtünk, de idő közben elkezdett máshogy viselkedni velem. Elkezdett a barátaihoz vinni, családjához, ha nem tudunk találkozni hosszabb ideig, a következő találkozásnál százszor elmondja, mennyire hianyoztam és mennyire imád, el sem tudom képzelni, mennyit gondol rám egész nap stb. A barátai előtt is hosszan ölel, és bújik hozzám, el sem enged.. Mindenben kikeri a véleményem. Olyan bútort vettünk hozzá, ami nekem is tetszik. Volt egy tökéletes hetvegenk kb 3 hete es azóta kicsit visszavett a lelkesedésből. Pár napja megkérdezte, hogy szerelmes e vagyok már, mondtam hogy nem tudom, csak azt, hogy vele szeretnék lenni. Erre, ő sem szerelmes es ha én érzem, h az leszek akkor inkább hagyjuk ezt, mert ő független akar maradni. Mondtam neki, hogy ellentmond sokszor a viselkedése és szavai, mert egyszer már mondta, hogy még nem bízik bennem, mert mi van ha rájövök hogy én még élni akarok és nem állok készen egy komoly kapcsolatra,miért is mondta akkor ezt. A válasza az volt, ezt most is így gondolja, de ő nem lehet szerelmes mert akkor megáll az élet és neki most a munkára kell koncentrálnia és megbeszéltük az elején, hogy nem akarunk semmi komolyat. Mondtam, hogy igen ezt beszéltük, de közben máshogy alakultak a dolgok és amikor éreztem rajta, hogy ez nála több már, akkor én is belementem, nem tudom miert fel ettől ennyire. Szerinte én úgy is meg fogom unni, hogy alig van szabad ideje. Kérdeztem, hogy akkor hagyjuk e ezt, a válasza az volt, hogy nem mert velem szeretne lenni, és már próbál nem dolgozni hétvégén, hogy együtt tudjunk lenni. Mondtam, hogy nem értem akkor miért csapja be magát, és ne döntse el helyettem, hogy mit bírok ki és mit nem. Ezután tök szerelmesen nézett rám, megfogta az arcom és megcsókolt. Kicsit úgy érzem, hogy megijedt az érzéseitől és inkább elnyomja azokat, visszavesz a rajongasból, fél beismerni, hogy működhet ez a dolog kettőnk között. Nem tudom, mit csináljak, minek higyjek, mert ez a kettőség nagyon osszezavar. Én vele szeretnék lenni, de nem tudom hova tenni, hogy egyszer ezt mondja, egyszer azt. Mi van, ha csak belelatom ezt, hogy ő fél a szerelemtől. Ön szerint mi az oka a viselkedésének?

    • Habis Melinda

      Kedves Sz92!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes az érzéseire hallgatnia, olvasgatni a kötődési stílusokról, köztük az elkerülő kötődésről. Ajánlom figyelmébe korábbi írásaimat a témában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Szép napot!
    20 éves egyetemista lány vagyok, és pár éve maradandó egészségügyi problémával küzdök. A nyaki gerincem sérülése miatt sokszor szédülök, nehezebben kapok levegőt és zúg a fülem. Minden gyógykezelést kipróbáltam, de úgy tűnik már ezzel a problémával kell együtt élnem, ami ráadásul ebben az évben rosszabbodott is. Amióta ez tudatosult bennem, rettegek, hogy mi lesz, ha nyilvános helyen leszek rosszul. Tömegközlekedésen, az egyetemen, egy családi/baráti összejövetelen, kirándulás közben… Így a társas kapcsolataimat hanyagolni kezdtem, utazásokat, programokat mondtam le a szorongás miatt, kezdve például a saját szalagavatómmal… Egy párkapcsolatba sem tudok belevágni, ugyanis mindig arra gondolok, “ugyan kinek kell egy beteg ember?”. Ettől függetlenül próbálom normálisan élni az életem, amennyire csak tudom. Sokat segítene, ha legalább a betegségből adódó szorongást le tudnám csökkenteni, van elég bajom a folyamatos szorongás és a néha rám törő pánik nélkül is. Tudna tanácsot adni, hogyan tudnám elfogadni ezt az állapotot?
    Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      A szorongása csökkentéséhez pszichoterápiás munka szükséges. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Dávid

    Tisztelt doktornő!
    Arcvörösség kérdésében fordulok önhöz.
    Eléggé rányomja bélyegét mindez a mindennapjaimra. Bármikor amikor zavarban vagyok vagy csak szimplán meleg van, az arcom akaratom ellenére elkezd pirosodni, amitől mégjobban stresszelek, idegeskedek ezáltal rákvörös lesz az arcbőröm. Vagy ha sok ember előtt vagyok azt érzem hogy a figyelem rám irányul. Nemtudom megállítani ezt a folyamatot ami komoly pszichés gondot okoz nekem. Már egy kis izgalomtól elindul ami csak rosszabodik.
    Érzem hogy a szívem elkezd erősebben dobogni a belső feszültségtől.
    Ez lehet valami hormonális probléma vagy valami szociális fóbia?
    Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      A túlzott arcvörösség valószínűleg egy vegetatív reakció, amit a stresszre ad a szervezete. A stressz jobb kezelését önismereti munka segítségével lehet elsajátítatni. Javasolt mindemellett felkeresnie a háziorvosát, aki ki tud zárni különféle testi betegségeket (pl kérhet hormonvizsgálatot).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktono.

    Nemreg megismerkedtem egy nagyon helyes holgyel. Nagyon regota nem voltam kapcosalatban mert nem talaltam meg ugymond a parom.O benne megvan minden amit szeretek egy noben es nagyon jo az osszhang.Kicsit nehezkes vele a kommunicio. Megbeszeltunk egy talalkat es en felreertelmeztem az uzenetet, miszerint o jelentkezik mikor szabad. Pedig nekem kellett volna. Nem hivtam es este kuldott egy sms-t hogy nagyon jo volt a tali es hogy tobbe ne hivjam.En elnezest kertem sms-ben.Masnap szemelyesen megkeresem es elnezest kertem.Nagyon rideg volt. Nem orult hogy megkerestem de azert meghalgatott.
    Nagyon szeretnem kijavitabi a hibam es vele lenni.
    A kerdesem a kovetkezo: ilyen helyzetebn mi a teendo ? Elnezest kertem, megkerestem.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy megpróbálta tisztázni ezt a félreértést, elnézést kért amiért megvárakoztatta. Ezen kívül nem sok mindent tehet. Innentől kezdve a hölgyön múlik, hogy ismerkedik-e Önnel tovább, vagy sem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • eva p.

    Tisztelt Doktornö.
    Nem vagyok mar mai gyermek ,megis tanacstalanul allok sok apro kerdes elott ami engem es a paromat illet..10 honappal ezelött megismertem egy 10 evvel fiatalabb fiut .en 37 ö 27 eves..kalandnak indult,több lett belole…egy igen erdekes karakterrel rendelkezö ember.12 en vannak testverek,ö volt az ötödik.25 evesen hagyta el a szulo hazat,szorgalmas,szeret dolgozni..van benne elorehaladasi vagy.az elsö szerelme 16-17 evesen lehetett kb 2 evig tartott es azota csak futo kapcsolatai voltak csak a szexre alapulva,en vagyok az elso nö akivel szinte minden nap egyutt alszik..intelligens viszont nem szeret beszelgetni ..ritkan.kerdezem miert nem beszelgetünk..ha nem szolok hozza el van egesz nap csendben mellettem.nem szeret csokolozni.puszit ad,de igazi csokot ritkan..testi intimitast nem igazan szeret adni…kapni annal inkabb..ha megemlitem nem erti mit akarok hisz ö ad eleg szeretetet nekem.az erzeseirol beszelni vagy a jovorol nem szeret..viszont allitja hogy szeret…a 3 . honap utan elkuldtem,hogy nekem több szeretetre es szerelemre van szüksegem..de visszajott…terhes lettem,de könyörgött vetessem el a babat mert meg alig ismerjük egymast es meg nem eleg erös a szerelme egy gyermek felnevelesehez..sok tenyezo közrejatszott de mivel sarokba szoritott en is kikotottem,ha osszeköltözünk es megnyilik nekem megteszem.en betartottam a szavam ö nem.gondoltam adok meg neki idöt.jön minden nap.nalam alszik talan egy honapban 2-3 szor alszik a sajat lakasaban..ugyebar jott a corona,sok a kiadasom,lassan elverzek hisz csökkentet a fizetesem es luxust amit eddig sikerült fizetnem sajnos mar nem megy. az elmult par honapban nagyon sok penztköltött ram ,rank, nehez idok jarnak.valaszut elott allok mert vagy egy kissebb lakast kell nezzek ami olcsobb vagy ossze kell költöznunk..gondoltam ha mar ugyis velem van minden nap.. miert ne,de o azt mondta nem eleg erös a szerelme hogy együtt eljünk.es igen.nem ertem.minek jön minden nap miert aldoz annyi penzt ram,ha nem eleg erös a szerelme.a szülei meg mindig csak sejtik hogy van baratnoje ,de biztosan nem tudjak.a varos ahol elünk eleg kicsi.az hogy vegigmenjünk az utcan el is felejthetem,azt mondta nem szereti ha beszelnek rola.mas varosokban mikor uton vagyunk nem problema.kerdeztem hogy szegyenli e hogy együtt van velem..kimagyarazza azzal hogy ugyis tudjak de ne laasak nem kell hogy rolunk beszeljenek.sokszor ugy erzem nem vagyok neki eleg jo. es idonkent ezt meg is emlitem.de nem erti a problemamat es persze utana megjobban megprobal a kedvemben jarni….mi kell ahoz ,minek kell törtennie hogy el tudja donteni mennyire kötödik hozzam.. mindig mindenre nemtudoom a valasz.nem ertem..a testiseget sem .hogyan lehet csokolozas nelkul lenni..intimitas,..azt hoiszi pornofilmben vagyunk..erotika sehol..azt gondoltam olyan mint a tiszta papir..ugy formazhatom ahogy en szeretem.megmutatni hogyan kell..de egyszeruen nem fogadja be …megis azt gondolom megeri energiat bele fektetni mert szep a lelke..csak nem tudom hogyan vezessem ra..en megprobaltam beszelgetni vele szepen..de tamadasnak veszi es azt sem szeretnem ha megserülne es megjobban vissza huzodna.van e esetlek a vilagon valami megoldas,hogyan tudnam ravezetni hogy mi is a szerelem m,hogyan kell szeretnni,hogy mi az a szenvedely.hogy hogyan tudna vegleg atadni az erzelmeinek..nem tudom mennyire tudtam atadni a problemat ,a leirast hogy ö milyn..kavarognak a gondolataim..tanacstalan vagyok.mennyi ido utan illik bemutatkozni a csaladnak.miertt nem szerethet egy ember csokolozni..es a többi..

    • Habis Melinda

      Kedves Eva!

      Levele alapján azt gondolom, hogy Ön magyon ragaszkodik a párjához, ami nem kölcsönös. A “nem elég erős a szerelme’ szöveggel ugyanis ki tud bújni a számára nem tesző helyzetek elől. Ön nem tudja őt megtanítani a szerelemre, csak a saját sorsán tud változtatni, ha akar. Javaslom, hogy olvasson a kötődési stílusok témájában és/vagy kezdjen önismereti munkába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!

    Nővérem több év ismeretség után ment férjhez a barátjához. A férfi 14 évvel idősebb, de nem ez a probléma.
    Mikor összejöttek, teljesen belehabarodott, ami nem csoda, hisz a férfi remek társasági ember, sok jó izgalmas története van, előadásmódja is remek, ráadásul jól is adja elő a dolgait. Művelt, tájékozott ember. Mikor összejöttek, nővérem átvette a mentalitását, a világnézetét, a vérmérsékletét. A férfinek gyerekkori vitája van az édesapjával, mégis a szüleivel lakik, folyton pont az ellenkezőjét teszi annak, amit az apja javasol. Nővérem is elkezdett így viselkedni apánkkal. Ez csak egy példa a sok közül.

    A helyzet nehezedett, mikor nővérem tavaly terhes lett. (A férfi elmondása szerint a 40 életéve előtt vagy lesz gyerekük vagy elkötteti magát) Azóta megszületett az unokahúgom, nővérem és ő is egészségesek. Előtte azonban volt egy törés a kapcsolatukban (édesapám daganatos betegsége miatt egy időre nővérem hazajött tartai a lelket anyánkban, amit a férfi hiszninek titulált).

    Nővérem elmondása szerint nem tud a férfivel megbeszélni semmit, mert nem hallgatja végig és mindent megmagyaráz úgy, hogy ő ne tűnjön hibásnak és ne igazodjon a helyzethez vagy máshoz. Nem tudja vele megosztani a félelmeit, kétségeit, különösen most, a házasság és szülés után.

    Egy mezőgazdasági vállalkozása van a férfinek. Az állatokat van, hogy csak késő délután engedi legelni, addig egy szűk karámban vannak bezárva, víz, élelem, fedél nélkül. A helyet nem takarítja, az állatok hasig a sárban-ürülékben merülnek. A kutyákat sem eteti, egy állat elpusztult a napokban, mert nem volt ólja, nem kapott enni és inni sem. Állítólag már régóta volt baja, bár én az eset előtt etettem-itattam meg az állatot és egészségesnek tűnt.
    A férfi elvárja, hogy nővérem és az 5 hónapos unokahúgom kint őrizzék az állatokat a 35 fok melegben, elegendő élelem, víz, és főleg bármi higiéniai lehetőség nélkül. A telken még rendes ásott WC sincs. Ilyenkor a munka csak annyiból áll, hogy ülni kell az árnyékban, a férfi szerint. Mikor pedig meglátogatnánk őket vagy épp hozzánk kellene vendégségbe jönniük, vagy pl a szalagavatómra, a legeltetésre hivatkozva nem jön és arra hivatkozva, hogy több óráig legeltetett, és fáradt. E mellett képes hajnalokig sorozatot nézni, délig aludni úgy, hogy az állatai nincsenek ellátva.

    Nővéremnek nincs ideje semmire, mégis mindig hajszolt, nyűgös. A vállalkozás adminisztratív oldalát teljes egészében az ő nyakába varrta a férfi, így kismamaként plusz feladatokat rakott a nyakába nővéremnek.

    A férfi impulzívan él és menedzseli a saját, a családja és válalkozása életét. Egyik nap vett 50 mázsa selejtezett krumplit, aminek elhozta a felét, majd hosszas munkával és több ember bevonásával átszállította, majd letette a porta közepén. Mindezt persze nyáron, a szag miatt egyszer már majdnem feljelentették őket a szomsédok, mert nem az első ilyen eset, csak akkor ugyanezt csinálta árpával.

    Egyszerűen nincs egy szabályos életvitelük, nem haladnak semmit, mégis folyamatosan elfoglaltak. Nővérem ténylegesen is túlterhelt, (a férfit nem tudom) de úgy érzi nem tud számítani a férjére, mint társra. Nem vállal felelősséget a férfi, mindenért természetesen a szülei, a munkások, a szomszédok, stb az okai, hogy nem halad.

    Szüleim borzasztóan belebetegedtek a helyzetbe, édesanyám azóta őszül, mióta e mellett a “férfi” mellett van a lánya, édesapámnál a stressz kiváltott az akut daganatos betegséget. Én próbálom mindannyiukban tartani a lelket, nővéremet meghallgatni és valamiféle egészséges szemléletet adni neki. Nehéz.

    Mit tanácsol, doktornő, nagyon nehéz már. Nem mondok nay meglepetést, szívből örülnék én is és szüleim is, ha nem lennének együtt, de ezt nem mondom nővéremnek, próbálom segíteni, hogy kitartson.
    Elnézést, hosszú lett a levél. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy a nővérének pszichológusra volna szüksége, hogy átgondolja a helyzetét, tisztábban lássa, mit szeretne. A leírtak alapján azt gondolom, hogy igen frusztrált lehet ebben a kapcsoaltban, de próbál kitartani, ami felőrli az energiáit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S P. Zsigmondné

    Kedves Habis Melinda!

    Azt kérdezem, hogy mit tanácsol, mivel a kerti szomszédaim diszkriminálnak, nem beszélnek hozzám, csak a legszükségesebbet, és átdobálnak mindenféle szemeteket a kerítésen. Amire én gondolok lehetséges-e, nincs férjem és autóm, és még nyugdíjasként dolgozom? Évek óta próbálom magam lefoglalni, de annyira nevetségesen direkt módon teszik.
    Mit tehetek? Nagyon sok kellemetlenséget okoznak, mert feltűnően teszik, mintha fizetnének érte.
    Köszönöm a lehetőséget, várom válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves S-P Zsigmondné!

      Azt gondolom, hogy érdemes lenne beszélnie a szomszédaival. Megkérni őket, hogy ne dobjanak semmit az Ön területére. Megfogalmazhatja, hogy igénye volna jobban megismerni őket. Bizonyára örülnének, ha valami kis aprósággal bekopogna hozzájuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina

    Jó napot!
    30 éves vagyok előző kapcsolatomból van egy 6éves lányom.Párommal 3 éve vagyunk együtt 1 éve el jegyzett Imádja a lányom, tervesztünk közös gyereket meg esküvőt is.Gyerek sikerült szeptemberbe érkezik,de viszont az esküvőt le fujta avval a szöveggel hogy neki ehez most nincs kedve!!
    Kb fél éve furcsán viselkedik elmegy itthonról fél napokra szerelmes levelek apróbb ajándékok..
    Kiderült az exe az illitő
    Rá kérdeztem erre mondta is igen együtt volt vele és kettős életet fog élni
    DE VISZONT ÉN NEM SZERETNÉM EL VESZITENI MÉGIS A KÖZÖS GYEREKÜNKET VÁROM

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz helyzetben van, mivel együtt szeretne lenni a párjával, ő mégis az exével is kapcsolatot ápol. Fontos volna, hogy mielőbb lelki támogatást kapjon, s átgondolja mit kezdhetne ezzel a helyzettel. Ha szeretne minderről négyszemközti keretek között beszélni, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Eszter

    Kedves Melinda!
    Szeretném tanácsát kérni, a következővel kapcsolatban:
    50 éves, 7 éve, jó, szeretetteljes kapcsolatban élek. 25 éve ugyanabban a középiskolában tanítok! Úgy érzem, lelki válságba kerültem, aki 25 év alatt sehova nem jutott. Pedig a gyerekek a suli legjobb tanárának, a kollégák kíváló pedagógusnak szavaztak, csak sikerem van! De… Nem tudok főzni, vezetni, (nagyon félek), informatikát sem tudom(4tanfolyam után is csak a min.)
    3 nyelven beszélek, de semmitérőnek látom az életem. Anyumat 3 éve gondozom, nem egyedül, agyvérzéses. Naponta hazamegyek, h segítsek apunak, ő még dolgozik, 80 évesek. Gyerekem nincs.
    Sajnos semmi nem köt le, de jól játszom a külvilág előtt, h ne terhelje senkit!
    Tudna vmi tanácsot adni?
    Válaszát előre is köszönöm!
    Eszter

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkába fognia, hogy jobban megismerje a jó és rossz tulajdonságait. Elfogadja önmagát, megtanulja értékelni az erősségeit. Ne csak a hibákat lássa! Ne kelljen megjátszania, hogy nincsenek gondjai, hanem valóban úgy érezze, hogy megoldja az Önre váró feladatokat. Ha igényli, hogy ezenen négyszemközti keretek közt dolgozzunk, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga

    Jo napot dokrornő. 3 hete elhunyt az egyik ismerősöm és azóta képtelen vagyok.megbirkozni a halál gondolatával. Remeg a gyomrom meg néha nem tudok aludni. Van egy 4 hónapos tüneményes kislányom és egy 3 éves kisfiam. Lassan ez a problémám már rájuk is kihat mert türelmetlenebb vagyok és sokszor magamba fordulók. Mit tehetnék??

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      A gyászban pszichológussal való négyszemközti konzultáció segítheti meg Önt. Ilyet ingyenesen a helyileg illetékes pszichiátriia gondozóban talál, vagy magán keretek között szívesen vállalom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Viktória

    Üdv !
    Ha valami negatív dolog történik az életemben, szomorú vagyok, vagy dühös, csalódott, akkor eszem, egyfolytában ennem kell. Aztán amikor ennek az érzésnek vége, bűntudatom van, és pár napig nem eszem. Majd folytatódik tovább….Egy hónappal ezelőtt halt meg az apukám, és akkor kezdődött, és onnantól minden hasonló érzésnél ez van.
    Nem tudom hogy mit tegyek, vagy kihez tudnék fordulni ezzel.

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Az érzelmi evés önismereti munkával szüntethető meg. Fontos hogy minél többféle stresszkezelési stratégiája legyen, valamint segítséget kapjon a gyászában is. Ha szeretne ezekről a dolgokról négyszemközti keretek között beszélni, bátran keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Emőke

    Üdvözlöm! Olyan problémám lenne, hogy összevesztünk a férjemmel 2 napja, én a 11 hónapos kisfiúnkkal eljöttem otthonról, hogy lehiggadjon és gondolkozzon el a dolgokon. Egyébként semmibe nem néz már a férjem, ha valamit mondok vagy csinálok az sose jó neki. Első nap még keresett, de csak vádaskodott és elhordott mindennek, azóta semmi. Én szeretem, de már nem bírom a sok megaláztatást és az állandó veszekedést. Nem lehetséges, hogy másik nő van a dologban, vagy egyáltalán van esély rá, hogy észhez térjen?

    • Habis Melinda

      Kedves Emőke!

      A leheőségek számba vételéhez önismereti munkára van szüksgég. Ezeken kívül azt is lényeges volna átgondolni, miért ragaszkodik egy olyan férfihoz, aki érzései szerint semmibe sem veszi, megalázza Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Orsolya

    Kedves Doktornő.
    Mozaik családban élünk.
    Paromnak van egy 10 éves lánya, és van egy 2 éves közös fiunk.
    Kisfiunk a dackorszak kezdetén van. Sokszor elutasító, verekszik és nem fogadja szívesen a puszikat oleléseket.
    Párom és a lánya ezt nehezményezi. És sokszor dorgaljak azért pl ha nem akar puszit adni.
    Véleményem szerint ezt nem szabadna erőltetni, ők mégis ezt teszik. Ha a fiam nem engedelmeskedik akkor ridegek vele. Erőltetik az ölelést, a vége általában az hogy a kisfiú oda csap. Ilyenkor az apuka kivétel nélkül a lánya partját fogja a fiat pedig leszidja. Előfordulnak olyan megjegyzések az apa szájából hogy “ hagyjad mert bolond” vagy “ már napok óta bunkó ez a gyerek”. Ez nekem nagyon faj. És szerintem ilyet nem mondhat egy szülő, főleg a másik gyereke felé nem közvetíthet ilyet a testvererol.
    Párom azt mondja félti a lányát, mert úgy érzi a kislány hogy ilyenkor nem szereti az öccse és azért nem öleli meg, és ez a kislányt lelkileg megviseli.
    Jól gondolom, hogy az ilyen helyzeteket a lánya úgy tudná jól kezelni, ha az apa megfelelően kommunikálná?
    Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Orsolya!

      Igen, fontos volna a szülőktől irányuló megfelelő kommunikáció a kicsik felé: attól, hogy épp nincs kedve a gyereknek puszit adni, még szeretheti a testvérét. Párterápiás munka segíthet a gyermeknevelésben konszenzursa jutniuk a párjával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter

    A nevem Eszter.
    A parommal fel eve vagyunk egyutt es azota nagyon megvaltoztam rossz iranyba. Elotte rengeteg onbizalmam volt, szerettem es elfogadtam magam ahogy vagyok. Par honapja ez teljesen elmult. Nem erzem magam szepnek, nem szeretem magam es a legrosszabb amivel kikeszitem a paromat is (nemcsak a sajat lelki vilagomat), hogy beteges feltekenyseg jott ram. Csak az jar a fejemben, hogy valaki elveszi tolem aki okosabb, szebb es talpraesettebb. Nem tudom ilyenkor mi a teendom, de bele bolondulok. Attol is rosszul vagyok ha mas nokkel beszelget, irogat vagy csak koszon nekik. Elutaztam a csaladommal 1 hetre es csak azon jar az eszem, hogy a parom kielegiti sajat magat es mas noket nez kozben. Beteg vagyok es teljesen ketsegbe vagyok esve. Nem tudom elviselni, hogy magahoz nyul vagy mas nokkel kommunikal. Gondolom ez az onbizalom hianyom miatt van, de most mar bele faradtam, hogy emiatt nem tudom magam jol erezni magam barhova is megyek nelkule. Bizok benne, hogy tud nekem segiteni.

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Önismereti munka segítségével lehetne reálisabb irányba tolni az önmagáról alkotott képét, megtanulnia bízni a párjában. Hiszen az, hogy beszélget nem feltétlen jenti azt, hogy meg is csalná.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy kíváncsi fiatal műköröm problémàval

    Tisztelt doktornő!
    A pàrom szakitott velem 8 hónap utàn , volt sok nézeteltérésünk, de mind megbeszéltük. Sokat nyaggatott, hogy csináltassak műkörmöt de én nem szeretem mindig csak igérgettem neki, hogy majd lesz megmég kezdtem is belemenni mert láttam, hogy nagyon szeretné . Egyik este ottaludtam nálla és mire hazaértem jött az üzente, hogy nem szeretne velem lenni többet , nem személyesen csak egy üzenetben majd megkèrdeztem, hogy miért is volt ez a válasza az volt , hogy egy nő adjon magára ez alatt a kivágott tapados minden mutagatós ruhákat és a műkörmöt értette (megjegyezném, tiszta rendezett lány vagyok új ruhákkal csak nem kihívókkal)
    Nagyon szíven ütött ez hiszen mikor megismert akkor se volt műkörmöm se kihívó ruhám és még ő szedett fel engem.
    Volt mèg egy számomra érthetetlen esetünk mikor egy rég ismert ismerősömet tiltott el töllem azt mondván, hogy nem kell ilyen időssekkel barátkozni mivel a hölgy 19 évvel időssebb töllem .
    Nagyon belevagyok betegedbe ebbe a helyzetbe(-4kg egy hét alatt) megszoktam hogy együtt vagyunk , de folyamatos elvárásoknak kellett volna megfelelnem és tiltásoknak
    Lehet jobb ez igy de nagyon fáj
    Magaszerint kellett volna rá hallgatnom, hogy megváltoztasson az ő ideáljának vagy majd lesz olyan akinek így vagyok megfelelő? És a maga véleménye a leirtakról
    Előre is köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kíváncsi fiatal!

      Szerintem egyáltalán nem szerencsés, haegy kapcsolat alapvetően megváltoztassa az embert. Valószínűleg ha csináltatott volna műkörmt és a többi elvárásnak is megfelelt volna, sem tartott volna tovább a kapcsolatuk, hiszen akinek ennyi elvárása van a másikkal szemben legtöbbször nem tud érzelmileg kapcsolódni, s ezt leplezi a külsőségekkel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Regina

    Kedves Doktornő!

    Tegnap elhagyott a párom, 4 év után. Nem éltünk együtt, de mindig a jövőt tervezgettük. Középiskolában ismerkedtünk meg. Én most vagyok 19,ő 25 éves. Az egész olyan hirtelen történt hogy nem is fogom fel még mindig. 2 napja küldött egy fényképet az új autójáról amit a szülei vettek neki és aminek nagyon örült. Én nem örültem neki, mert még nem neki való egy olyan fajta autó, de nem ez a lényeg, hanem hogy csak annyit írtam neki vissza: oké, szia. Tudom hogy ez nem eshetett neki jól, de rá 2 nappal hívott fel hogy találkozzunk e, kicsit mérges rám. Mondom persze, úgyvolt hogy mindjárt indul. Majd 10 perc múlva felhív hogy még se jön, nem tudja mit csináljon. És elkezdte mondani hogy azt érzi hogy már nem szeretem, erre azt mondtam hogy már én se érzem hogy ő szeretne. Erre nem mondott semmit. Majd azt mondta hogy nem egy irányba tartunk. Meg kitalálta hogy anyukám azt mondta neki hogy ő nem illik a családba (ez nem igaz). Megkérdezte hogy én tudok e örülni az ő örömének, erre azt mondtam én mindig örülök ha ő is örül. Rövidesen elkezdtem sírni, ekkor azt mondta ne sírjak, úgy is találok mást.
    Azt tudni kell erről a kapcsolatról hogy sokáig nagyon szerettük egymást, bár én nem mindig mutattam ki az érzéseimet, de nagyon szerettem. De mióta elkezdtem dolgozni, azóta egyre kevesebbet tudtunk találkozni (egy héten 1-2 alkalom) , sokszor teleonon hívtuk egymást.
    De ezek ellenére nagyon szerettem, viszont a szülei sosem fogadtak el engem, nem kedveltek. Arra gondolok hogy talán ők beszélték teli a fejét, és ezért hagyott el.
    Én viszont képtelen vagyok mással lenni, mert én azt érzem hogy a lelkitársamat találtam meg benne. Kérem segítsen, mit tehetnék hogy visszakapjam őt?

    • Habis Melinda

      Kedves Regina!

      Érthető, hogy nagyon nehéz most Önnek, hiszen szerette ezt a férfit. Ráadásul valójában meg sem beszélték miért mennek külön. Önismereti munka megkezdését javaslom, hogy kiderüljön, van-e még visszauút, vagy a volt párja döntésének megfelelően le kell zárniuk ezt a kepcsolatot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Tamás

    Tisztel Dr-nö.Azt szeretném megtudni,hogy 1 éve Arisppa 10mg szedek naponta,és ezt teljessen elszeretném hagyni(egyébként gyenge hanghallásra szedem),de viszont az 5mg-os változata csak külföldröl rendelhetö.Ezt a kezelöorvosom nem hajlandó megrendelni arra hivatkozva,hogy nekem a 10mg-os változatott életem végéig szednem kell.Egyébként 2 éve történt traumábol kifolyólag vagyok hanghalló.De,nem érzem, hogy szükségem lenne a gyógyszere.Az orvosom azt mondja ha nem tetszik keressek mást.Joga van ahhoz,hogy nem tartja tiszteletben a kérésemet?

    • Habis Melinda

      Kedves Tamás!

      A gyógyszeradag változtatásához pszichiáter szakorvostól kaphat segítséget. Fontos, hogy bízzon a kezelőjében, elmondja neki a kétségeit, rákérdezzen miért látja szükségét a nagyobb dózisnak. A hanghallás komoly dolog, nem szabad félvállról venni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V Lászlóné Marianna

    Kedves Doktornő!

    Van egy 7 éves és egy 5 éves kislány unokám. Imádom őket és úgy gondolom hogy ez kölcsönös. De kb. fél éve a nagyobbik lány olyan mintha félne tőlem meg a nagyapjától, kicsi kora óta sokat vannak velünk ott is alszanak napokat minden rendben volt eddig. Kicsit akaratos kislány, 3 éves kora körül elég nagy hiszti rohamai voltak ha nem az volt amit ő akart. De ez elmúlt, igaz azóta is néha türelmetlen és mindig ő akarta kell érvényesüljön. alapjában nagyon ügyes kedves. Kb féléve valami történt mert már nem szívesen jön velünk hozzánk, sőt ha meglát mindig fél hogy el akarjuk vinni nem köszön, olyan mintha meg sem látna minket. Volt úgy hogy kijön egy ajtón ott vagyunk és a mellettünk levő ismerős néninek köszön ránk meg oda sem néz. el vagyunk keseredve mi lehet az oka, probáljuk turelemmel hogy még gyerek, majd változik de néha már kellemetlen és fájó tud lenni.
    mi történhetett benne, egy ideig kb egy évig a másik részről a nagyszülők nem igazán foglalkoztak velük, akkor mindig nálunk voltak kb. féléve helyreállt a kapcsolat és többször fejünkhöz vágta hogy a másik nagyi jobb , ott szeret lenni nálunk nem a kisebbik lány néha utánozza de alapjában ő nem csinálja ezt.
    Kérem adjon tanácsot mit tegyünk el vagyunk keseredve, nagyon szeretjük őket.

    • Habis Melinda

      Kedves Marianna!

      Megértem, hogy fáj Önnek ez a változás. Javaslom, hogy beszéljenek a szülőkkel a nagylány viselkedéséről. Együtt bizonyára rá fognak jönni mi lehet a gond, hogyan orvosolható mindez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. melinda

    17 éves vagyok
    2 éve ismerkedtem egy fiúval ő 21 éves
    Nagyon belé szerettem
    És en már azt szeretném hogy vele éljek
    De viszont a szüleim nem engedik.
    Én el is mennék de nem szeretném magamra haragitani apát mert nagyon szeretem
    Ez ügyben mit tudnék tenni
    Nagyon szépen meg köszönném a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Szerintem érdemes volna beszélnie a szüleivel arról, mit szeretne. Ha jobban megismerik egymás álláspontját, talán sikerül közös nevezőre jutniuk!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • kissyfur

    Jó napot kívánok.
    A párom és én elég nehéz időszakon vagyunk túl,elég komoly műtétem volt és még be nem mentem a kórházba addig minden műkődőtt köztünk és barátnő is támogatott, bár a párom barátja inkább ezzel nincs is gondom ami viszont nagyon zavar hogy amikor kijöttem a kórházból sokat kellett feküdnöm de a barátnő oltott a trombózis elleni szúrival, a párom dolgozott igy este ért haza minden nap és a barátnő átjött amint a párom hazaért és 9-10 között ment el, én nem sokszor tudtam kimenni hozzájuk a műtétem miatt.voltak dühkitöréseim mert úgy éreztem elhanyagol és a barátnővel folytatott beszélgetések nevetések fontosabbak mint én. Ilyenkor mindig megmagyarázták hogy a párom miattam aggodott, igaz amikor beszöktek hozzám a kórházba nagyon ramaty állapotban voltam és a párom ott teljesen összetört. A helyzet sajnos 6 hétig tartott utána ismét kórházba kerültem, akkor már én az örök optimista is meg voltam törve. Egy hónapja volt egy kemény vitánk kiabálás, veszekedés és ilyen állapotban is átengedte a barátnőt és az addigra hazaérő párját hozzánk kártyázni. Ekkor már olyan ideges voltam hogy mindenki előtt mindennek elmondtam a páromat, és ők csak ültek fél óra múlva elhozatattam előlük a piát uána negyed órával mentek el. A helyzet kicsit csitult ebben a párhétben, de nem tudom mit tegyek mit érezzek és miben bízzak ezek után. A barátnő párjának utána mondtam hogy valószínű elköltözöm mert nem bírom tovább egy hét múlva azzal jött haza a párom, hogy a barátnő mennyi mindent megtett hogy ők barátságban legyenek mert ha a párján múlott volna köszönő viszonyban sem lennének. Én ezt megint támadásnak vettem mert tud a költözési szándékomról. A hétem átjött hozzánk nem őt hívtuk, a párom azt kérte tőlem hogy ezt se azt se említsem az már naqgyon régren volt, ne hozz példákat és én mivel szinte semmiről nem beszélhettem ami zavar az időjárásról nem volt kedvem igy 20 percig csenden voltam.Néha elég kínos volt. Ő sem szolt hozzám, vágott egy pofát-Hát, mentem- ennyi volt a reakciója. Megírtam neki utána hogy semmiről nem beszélhetek ami zavar mert a párom szerint ez csak felhántorgatás de nem leszek hazug vagy képmutató. válasz-soha nem gondoltam hogy hazug vagy-ennyi.radikális méh eltávolításom volt így a változó kor előbb jött mint terveztem, lehet ezért látok rémeket, de mellette erős személyiség is vagyok, tudom mi helyes és mi nem. De nem tudok túllépni hogy amikor a kapcsolatunkn alatt egyszer volt igazán nagy szükségem rá mással töltötte az időt. sokat kötöszködött velem akkoriban a párom, nem igazán tudta elfogadni a helyzetemet. Úgy érzem ha barátnő mindkettőnk barátja lett volna észreveszi magát és hagy nekünk életteret. mind a műtét után mind a veszekedés alkalmával. A barátnő azt állítja magáról hogy milyen sok empátia van benne, szerintem nem ismeri hirből sem, nem tudja hogy ezzel a műtéttel beindult a változókor, nem tudja kezelni a beteg embereket, nem tudja mit kell tenni úgy gondolja ha a páromat felviditja az nekem is jó. Jelenleg meg van sértődve a barátnő, hogy mennyi mindent megtett értem és így hálálom meg. Kértem a páromat hogy egy ideig szüneteltessék a barátságukat, mig mi rendbe nem hozzuk a kapcsolatunkat, megigerte megteszi hogy nem keresi de ha a barátnő ráír nem lesz bunkó visszaír, mert neki sokat segített. A kérdésem az lenne a változó kor miatt látom a barátnőt ellenségnek? A párom miért ragaszkodik ennyire hozzá? Költözzek el és kezdjek új életet? Már többször el akartam menni de a párom mindig azt mondja velem és a gyerekünkkel akar élni, neki a barátnő csak egy barát nem több soha nem akar tőle semmit csak- bírja a hülye fejét-. Változtatnom kell bárminn? Köszönöm válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves kissyfur!

      Fontos volna a rossz érzéseit a párjával megosztania, alaposabban átgondolni ezt a baráti kapcsolatot s a helyzet párkapcsolati vonatkozásait. Önnek milyen támogatásra lett volna szüksége a műtétek kapcsán? A párja menyire tudta megdani ezt? A barátnőjével beszélt már az igényeiről?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Vivien

    Tisztelt Doktornő!
    25 éves vagyok, jelenleg egyedül élek, de van párom kicsit több, mint 1 éve. Azt vettem észre, hogy néha kijön rajtam a depresszió, nagyon nem szeretem magam és míg mindenki mással szemben pozitív és optimista vagyok, magamat nem tudom elfogadni és a hibázást sem igazán engedem meg magamnak. Ha mégis hibáznék (ami ugye elkerülhetetlen, ezt tudom nagyon jól és azt is, hogy ezzel nem kéne problémának lennie), akkor teljes letargiába esek és úgy érzem, hogy értelmetlen akármi, amit eddig az életemben csináltam. Emellett van még egy dolog, ami nagyon zavar. Nem lehet rólam fotót készíteni, amit úgy értek, hogy annyira kellemetlenül érzem magam, ha látom, hogy fotóznak, hogy az összes képen látszik a szenvedésem. Ez azért nagyon furcsa számomra, mert amíg ezelőtt körülbelül 1-2 évvel is készültek rólam rosszabb képek, de azon csak nevettem, de azért szerettem őket visszanézni az emlék miatt, manapság viszont meg sem engedem, hogy elkészüljön a kép. Ez már a kapcsolatunkban is kijött kisebb problémaként 1-1 utazás vagy esemény során, hogy közös képet sem tudunk csinálni, mert engedem. Mit tudok ezek ellen tenni? Hogy tudnám visszahozni azt a könnyedséget, ami bennem volt 1-2 éve?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Az önelfogadást önismereti csoportban, vagy egyéni terápia segítségével tudja “megtanulni”. Ez segíthet jobban felfedezni az önfeledtebb arcát is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S.Ti a

    Tisztelt Habis Melinda!
    Több mint 2 éve ért véget az első kapcsolatom amely több mint 3 évig tartott,nagyon nehéz volt,de valahogy sikerült átlendülnöm. A szakítás után 1 évvel megismerkedtem valakivel lassan 1,5éve tart a kapcsolatunk,az elején minden csodás volt teljesen mas embert mutatott akkor,de változott és folyamatosan csak bánt ,megaláz,gyanusitgat,és nem tisztel! Tudom hogy nem ezt érdemlem,mégsem tudom lezárni ezt a kapcsolatot! Mit tehetnék?

    • Habis Melinda

      Kedves S.Ti a!

      Levele alapján fontosnak tartom, hogy mielőbb önismereti munkába kezdjen, hogy jobban átlássa, miért ragaszkodik egy érzelmileg bántalmazó kapcsolathoz, a döntésének megfelelően szabadulni tudjon ebből. Az önállóságának növelése lehet a megoldás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Karina K.

    Tisztelt Doktornő!
    Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is lehet a baj, de én a lelki okokra gyanakszom, hogy onnan erednek a problémáim. Kb. 2 éve kezdődött, hogy testi tünetek is jelentkeztek márpedig mindig fáj a hasam, puffadok, hányingerem van ha tejterméket fogyasztok akkor is ha glutén terméket fogyasztok akkor is jelentkeznek a tünetek összességében bármit fogyasztok, eszek problémám van. Ilyenkor nagyon megijedek elkezdek pánikolni, hogy rosszul leszek hányni fogok nagyon félek a hányástól bármi mást kibírnék csak hányni ne kelljen ezért pl. nem fogyasztok alkoholt, nem eszem túlzottan zsíros ételt, de ha előfordul akkor már tudom, hogy szenvedni fogok, nem tudok teljesen laposan aludni, mert akkor is azt érzem, hogy forog velem a világ, a tömegben is néha rám jön ez a fajta rosszullét. És ilyenkor vagy Deadelont veszek be vagy Cocculine gyógyszert, mert ezek elmulasztják a hányingert. Allergia vizsgálaton is voltam, hogy van-e valami érzékenységem a laktózra mutatott egy minimálisat, de alapjáraton semmi bajom nincs a vizsgálatok alapján. Tudom, hogy valami baj van lelkileg és nem tudom egyszerűen megoldani és nem akarom így leélni az életem, hogy ezeket a hányáscsillapító gyógyszereket szedem, elvileg nem okoznak függőséget, de ha mindig ahhoz folyamodok, mert az segít akkor már függő vagyok.
    Próbáltam meditálni mindenfélét olvasni ami esetleg segítene, de nem jutottam előrébb.
    Kérem Doktornő tudna valami féle megoldást ajánlani miféle úton induljak-e? Keressek fel egy szakembert aki segíteni tudna, hogy leküzdjem ezeket vagy mi lenne a jó irány?
    Köszönöm szépen!

    • Habis Melinda

      Kedves Karina!

      Igen, javaslom, hogy keresse fel a háziorvosát, aki el tudja küldeni a különféle szomatikus kivizsgálásokra. A hányással kapcsolatos félelmeit pedig önismereti munkával érdemes megközelíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H.V.

    Tisztelt Doktornő!

    Azzal a kérdéssel fordulok Önhöz,hogy tudnék a páromnak segíteni a dühkitöréseiben. Lehet nem a megfelelő szót használom de ez jut eszembe róla.
    Ami a probléma,hogy úgy feltudja idegesíteni bármilyen apró dolog,hogy az elképesztő. Ha valamibe belerúg…vagy csak leesik vagy valamit kiakar szedni és beakad vagy tényleg legyen az bármi. Ha nem talál valamit. Ha valaki kérdez valamit es nem teljesen hallja a választ tőle masodszorra már ordítva válaszol. Képes 10percig tartó ordító monológot intézni akár egy vödörhöz is ami őt akadályozza valamiben. Olyankor lehetetlenség vele szót érteni. Egy darabig megy higgadtsággal a környezetének is és nekem is de már ott tartok,hogy napi 5* biztos az agyvérzés kerülget már az állandó rikogatásától. Eltelik x idő és mint ha mi sem történt volna újra normál hangnemben kommunikál de addigra már az ember idegeit úgy felhúzza,hogy legszivesebbeb kiütném. Nem tudom ennyire gyorsan napjában százszor kezelni a dolgait. (Abszolút nem tettleges maximum csak az adott tárggyal szemben, de sem élőlennyel sem emberrel kapcsolatban nem.) Viszont a közvetlen környezetét teljesen kicsinálja. A legrosszabb az,hogy utana abszolut semmi megbánás. Számára ez teljesen normálisnak tűnik és nem érzi magát hibásnak.

    • Habis Melinda

      Kedves H.V.!

      A dühkitörések pszichoterápiás munka segítségével kezelhetők. Ha ezektől a párja nem szenved, akkor kevés rá az esély, hogy rá tudja beszélni erre, inkább párterápia megkezdését javaslom, hogy ő is értse, hogyan hat Önre a viselkedése. Nem szabad folyamatos idegeskedésben élnie!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Orsi B.

    Kedves Melinda,

    Szeretném abban segítségét kérni, hogy mit tegyek, ha férjem minden nap 3 sört megiszik? Van egy 6 hónapos gyermekünk akit szoptatok és úgy érzem a férjem egyáltalán nincs jelen a hétköznapjainkban. Ha hazajön munkából csak alszik és semmiben sem segít. Ha játszik is vele, 10 percnél tovább nem bírja cigaretta nélkül.. Kimegy és én még el sem mosogattam. Már arra is gondoltam, hogy rossz döntést hoztam mikor hozzámentem feleségül. Azt ígérte változtatni fog. Ezt már sokszor hallottam tőle… Felvett egy nagyobb (10milliós) hitelt, amitől én kifejezetten elzárkóztam…, édesapjával meggyőztek, hogy nem lesz gond. Amit persze remélek én is, de úgy érzem, az ilyen döntéseikkel teljesen kirekesztenek a saját életemből. Kértem a férjemtől azt is, hogy maximum 2 sört igyon egy nap, de a legszebb az lenne, ha egyáltalán elfelejtené a sörözést. Hisz van egy gyönyörű egészséges gyermekünk! Miért nem boldog? Van, hogy 5 sört iszik meg, amie csak később jövök rá. Nagyon kimerültnek és magányosnak érzem magam, mert ha szeretnék ezekről vele beszélni, folyton hárit és más témát hoz fel.

    Köszönöm, hogy “meghallgatott” és várom válaszát!
    Üdvözlettel,
    Borsi

    • Habis Melinda

      Kedves Orsi!

      Javaslom, hogy kezdjenek párterápiás munkába, mert úgy tűnik az otthoni beszélgetés itt már kevés. Ráadásul az őszintételnség is felültötte a fejét a kapcsolatukban. Ha időben érkezik a segítség és mindketten akarják, sikerülhet változtatni!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • GG

    Jó napot egy olyan kérdésem lenne hogy miért nem izgul fel rám a barátnőm egyáltalán kérdeztem már tőle azt mondogatja hogy még ő sem tudja az előző barátjára viszont fel izgult. Úgy érzem hogy nem kíván engem egyáltalán. Még én magam sem tudom mit csináljak hanyagoljam e öt hagyjam ott nem akarom mert szeretem öt és én is úgy érzem hogy szeret

    Előre köszönöm a válaszát 🙂

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    Szüleimnek 10 éve megromlott 28 éves házassága, melyben 4 gyerek született.
    Apukám megcsalta anyukámat, anyukám teljesen belebolondult ebbe mert azt hitte ez vele sosem történhet meg. 6 éve apukám külföldre költözött, anyukámat elhagyta rá 2 évre elváltak. Anyukám 10 éve már, hogy varja apukám mikor megy vissza hozzá. Mai napig tartják a kapcsolatot, beszélnek találkoznak ha apukám hazajön (anyukám a közös tulajdonu házban él).
    4 éve vagyok együtt a párommal és azóta anyukámmal rohamosan romlik a kapcsolatom. Nem élünk túl nagy lábon, tehát ha kimegyünk apukámhoz pihenni vagy valahova máshova megfogjuk az összes forintot. Emiatt anyukám pénzéhesnek tartja a páromat. Pl ha kimegyünk apukámhoz és jönni akar anyukám is akkor el szoktuk fogadni, ha belead a benzinbe mert hát 500 km nem kevés. Ha azt mondjuk valamit nem csinálunk mert nincs pénz akkor megint azt hiszi csak ez a lényeg. Mert ő azt hiszi, hogy akár egy horvát nyaralást 100 ezerből szállással kajával utazással meg lehet úszni.
    Rengeteget szidja anyukám a páromat… Szinte nincs beszélgetés mikor ne hozná fel, hogy milyen rossz ember. De ha beszélünk akkor apukámról is állandóan panaszkodik illetve Nagyiról aki anyukámmal él, hogy már nem bírja elviselni a dolgait és már azt sem bánná ha meghalna… De ezt bele is mondja Nagyi szemébe. Mikor mondtam neki, hogy ne mondjon ilyet mert ha nem lesz akkor még úgy is vissza szeretné majd kapni amilyen most 92 évesen. De erre csak annyit mondott, hogy így neki nem kell és nem fog hiányozni.
    MOst legutóbb mikor beszéltem vele születésnapja alkalmából hívtam felköszönteni.
    A válasz az volt, hogy köszönöm, vártunk haza a bátyáid is itthon voltak.
    Én nem voltam itthon, de ha itthon is lettem volna nem szólt senki, hogy összejövetel lesz.
    Ezeket a kitöréseit nem tudom kezelni, csak némán hallgatom amit mond. Hozzá tette, hogy tudja hogy most ő a gonosz és rossz anya, hogy jó szándékkal felhívom aztán ő elpanaszolja magát, de ha 2 napja hívom is elmondta voltna ezt.Aztán a végén csak sóhajtottam mire sértödőtten elköszönt. 1 órával később írt egy üzenetet hogy ne haragudjak, mikorbelkezdte megbánta, de nagyon bántja hogy így megromlott a kapcsolatunk, nem tudja miért utálom ennyire és reméli egyszer érezni fogom hogy ő szeret engem.
    Én nem utálom és ezt szoktam is neki mondani, hogy szeretem őt.
    De ha aut mondom, hogy nem tudok mit kezdeni a panaszkodásával, hogy hol apukámat, hogy nagymamámat szídja hol a páromat akkor megy az, hogy én csak a rosszat látom benne és utálom őt. Azzal meg sem merek próbálkozni, hogy azt mondjam neki, hogy menjen orvoshoz mert csak olaj lenne a tűzre.
    Bánt és fáj, hogy ilyen a viszonyunk, kicsot mint ha féltékeny lenne, hogy boldog vagyok a párommal neki meg nincs senki.
    Nem tudom kezelni a kettőnk közti feszültséget

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Igen megterhelő lehet Önnek az édesanyjával való kapcslat, hiszen Ő folyton a saját frusztrációit fogalmazza meg és vetíti ki az Önhöz közel álló személyekbe. Ezt pedig frusztráló hallgatni, s az anyja nem is lesz jobban tőle. Valóban pszichoterápiára volna szüksége, s ha igényli az önismereti munka Önnek is javasolható. Hogy jobban értse mi miért történik Önök közt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Eszter

    Tisztelt Doktornő!

    Nekem egy olyan problémám lenne, hogy a párommal kicsivel több mint két éve vagyunk együtt, de mégis alig van közös képünk. Ő az elején erőltette, mondogatta, hogy csináljunk, de akkor én még nem voltam fel oldodva teljesen. Ön szerint ez a mai modern világban jelent valamit? Vagyunk egy kicsivel is rosszabbak mint mások, hogy kevesebb (alig néhány) képünk van egyenlőre?

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Ha szeretne képeket csináltatni közösen, akkor javaslom, hogy kezdeményezze ezt. Ha ez nem foglalkoztatja különösebben sem Önt, sem a párját, akkor szerintem jól van így.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Julianna G.

    Szünetet tartottunk a párommal, amit ő kezdeményezett. Utána együtt maradtunk, közös döntés alapján, viszont konkrétan semmit nem beszéltünk meg. Folytatódhat így a kapcsolat? Épült a szünet miatt/alatt? Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Julianna!

      Egy párkacsolatot csak tudatosan, érzelmi munkával, sok mély beszélgetéssel lehet építeni. Az idő önmagában nem befolyásolja a közelséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lilla

    Középkorú nő vagyok,egy kollégám többször átölelt, közel vagyunk egymáshoz emberileg, mondhatni szeretjük egymást. De nincs köztünk semmi más, csak néha egy-egy ölelés, kölcsönös mosoly, szemezés. Elmondása szerint ő csak barátnak tart engem. Mindketten kapcsolatban élünk (család) és középkorúak vagyunk. Mégis mikor néha átölel erősen dobog a szíve és kissé reszket is, szinte beleremeg az ölelésbe.Ez mitől van? Nem lehetséges, hogy többet érez, csak tagadja előttem és önmaga előtt is? Ha csak tiszta barát, az ölelése miért ilyen?

    • Habis Melinda

      Kedves Lilla!

      Vannak olyan emberek, akik kevésbé igénylik/élvezik a testközelséget. A remegés tehát sokmindennek szólhat. A legjobb mégis az volna, ha szóbahozná ezt, tudnának erről beszélgetni egymással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • László

    Tisztelt Doktornő ,

    Olyan problémám van hogy Állandóan mélylevegőt Szeretnék venni,
    Szorongok félek szinte egész nap
    Alvás is nehezen megy ,nem tudok ellazulni
    Folyamatos Feszültség érzet.
    Sport közben (bicikli ,futás ) sokkal jobb
    De aztán vissza tér.
    Tudna ebbe tanácsot adni ?
    Előre is köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Ezek lehetnek akár a szorongás tünetei is. Javaslom, hogy keresse fel a háziorvosát, hogy részt vehessen egy alaposabb kivizsgáláson.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Tiszteletem
    Olyan problémával fordulok Önökhöz hogy a párom rettenetesen agresszív, folyton ordibál velem a gyerekek elött is van hogy a gyerekekkel is.. Majdnem sikerült rá venni hogy elmentem magát kezeltetni mert már félek töle hogy vajon mit fogok kapni most. Csak az anyja küldött neki egy gyógyszert stressz oldásra hogy inkább szedje azt így elvetödött a terápia pedig rengeteg fajta stressz oldott kipróbált de semmi nem hadznált. Ma már meg is fenyegetett hogy ha egy rossz szót is merek mondani az anyjárol mert sajnos anyuci pici fia akkor beviszi a szobába azt nagyon meg fog verni.. Nincs kedvem hozzá lassan undorodom már töle.. Nem mindegy az se hogy milyen fejet vágok mert abba is bele köt mert biztos hogy valami bajom van és ezzel felhergelem.. Ön szerint helyre lehet ezt hozni vagy inkább meneküljek? Előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Nem látom át, a párja miért lenne motivált arra, hogy bármin is változtasson. Úgy gondolom, hogy jobb, ha a kezébe veszi a saját sorsát!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Péter

    Kedves Habis Melinda!
    21 éves férfi vagyok, meleg. (remélem e tény ellenére is kapok választ) Párkeresési problémákkal küzdök. Már több mint 4 éve regisztráltam a Tinderre párkeresés céljából, ahol inkább kudarcok értek/érnek. Sajnos korán szembesülnem kellett a cudar valósággal, vagyis szembesülnöm kellett azzal a ténnyel hogy nem mindenkinek olyan komolyak a szándékai ezeken a felületeken mint nekem. Legtöbben sajnos csak gyors szexuális kielégülést keresnek ezeken a platformokon, amely eléggé megnehezíti a párkeresést egy komoly szándékkal rendelkező embernek, mint én. Nekem is volt ilyen időszakom nem tagadás amikor még a szexualitásomat fedeztem fel és alkalmi kapcsolatot kerestem, de mindig is éreztem hogy legbelül valami tartalmasabbra és mélyebbre vágyok. Mindig törekedtem az itt “megismert” emberrekkel minél hamarabb a való világban találkozni, de sajnos ez az esetek 90 százalékában nem jött össze, hiszen az illető behátrált. Vagy olyan is volt, hogy látszólag jóképű, okos intelligens ember egyszer csak megszakította velem a beszélgetést minden ok nélkül, pedig semmi rosszat nem írtam. Olyan is volt aki csak szórakozásból és unaloműzés gyanánt használja…Az a kevés ember, akivel pedig sikerült találkozni, sajnos nem tartott sokáig, áltlában az első randi volt az utolsó is egyben. Egy esetet kivéve, de sajnos az illető nem tetszett nekem. (perzse volt olyan is hogy tetszett nekem vki, de sajnos nem volt kölcsönös ez a vonzalom)Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont online ismerkedek? Az az igazság, hogy úgy érzem melegként korlátozottabbak az ismerkedési lehetőségeim mint heteró társaimnak. Naivitás lenne azt hinni, hogy én az utcán fogom megismerni a párom, hiszen nem tudni a szembejövő emberről hogy milyen a szexuális orientációja meg úgy gondolom nagy szerencse is kell hozzá… Mindenesetre ha így jönne össze, nem lenne elég egyszer találkozni, többször kéne látni egymást utána kiszakadni abból a közegből(közös programokkal). Többen írták ezt(hogy az utcán találkoztak) le nekem, mindezzel fokozva egy kicsit a szorongásomat e téren. Félreértés ne essék, magamat vonzónak találom, meg minden csak nagyon nehezen akar nekem ez az egész összejönni… Szeretnék egy társat, nemcsak a környezetemből érkező impulzusok miatt, belül is érzem… Igaz most megismertem egy nálam 13 évvel idősebb férfit, akivel találkozgatunk, részemről megvan a vonzalom, remélem az ő részéről is(úgy érzem igen), ő is mondta hogy komoly kapcsolatot keres, vette a fáradtságot és még a fővárosból is lejött hozzám, jól éreztük magunkat, már 2 randin túl vagyunk. Benne most látom a reményt. De kicsit félek és szorongok, ha pl nem ír(meg alapból), tudom infantilis ez az egész, meg hogy dolgozik, elfoglalt, de valahogy mindig ő jár a fejemben. Jó lenne ha írna és találkoznánk megint, úgy érzem kevés olyan erényekkel rendelkező ember van mint ő, nem szeretném hagyni , de viszont rá se akarok csüngni és erőltetni az egészet, az se jó. Néha rám törnek olyan érzések(leginkább akkor amikor nem keres), hogy mi van ha megint úgy járok mint a többinél, meg hogy mi van ha ennyi volt… Tudom túlgondolom és aggódom az egészet, de sok sérülés ért. Remélem lesz folytatás, szeretném nagyon. Mit tanácsol ? Mit tegyek ha véletlen nem lesz folytatás, a feldolgozásra értve és a párkeresésnél? Bízok abban, hogy kapok választ a levelemre. Köszönöm megértését és segítségét előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      Természetes, hogy válaszolok a megkeresésére!
      A pártalálás gyakran okoz nehézséget, de az ebből fakadó szorongásokat lehet kezelni. Ha igényli, ezekről négyszemközti keretek között lehetne mélyebben elgondolkodni. Addig is javaslom Önnek blogcikkeimet a témában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • 2020

    Kedves Melinda!
    Egy hónapja vagyunk együtt a párommal, előtte mind a ketten kb 2 évig voltunk egyedül, én nagyon sérültem az előző kapcsolatomban. Sajnos nagyon keveset tudunk találkozni, mind a ketten napi 12-14 órákat dolgozunk, ő legtöbbször hétvégén is, de hétvégén mindig együtt vagyunk, munka után egyből jön értem. Már kérdezte tőlem, hogy hol bujkaltam 30evig?! Mindig mondja hogy mennyire hiányoztam, és annyira jó, hogy ott vagyok vele. Néha kicsuszik a száján, hogy mennyire imád. Legutolsó együtt alvasunknal éjjel amikor atoltelt, félig álmában azt mondta, hogy, annyira imádlak szívem, majd adott a fejemre egy puszit és aludt is tovább. Viszont amiért aggódom, hogy napközben egyalaltan nem keres, csak késő este amikor hazaér. Ezt már említettem neki,  mondta, hogy sokat dolgozik, enni sincs ideje napközben, de ahogy végez mindennel az az első hogy hív és el sem tudom képzelni, mennyit gondol rám egész nap, de én is hívhatom őt bármikor. Az előző csalódásom miatt, nagyon aggódom emiatt, nem akarom, hogy megint hulyitsenek, és ilyenkor napközben mindig arra gondolok , hogy már nem is kellek neki és csak szórakozik velem. Ön mit gondol? Csak én látom bele a rosszat?

    • Habis Melinda

      Kedves 2020!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna dolgozni az előző párkapcsolatából származó rossz élmények feldolgozásán, hogy ezek ne károsítsák a mostani viszont és javuljon a közérzete is. Jobban bízzon abban, hogy szerethető, nem fogják megbántani. Ha szeretné, hogy négyszemközti keretek közt foglalkozzunk ezzel, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt doktornő!
    Nem tudom mi a bajom de egész nap csak ara tudok gondolni és meg győzni magamat hogy én most lanyokhoz vonzódok vagy a fiukhoz de legbelulrol tudom hogy a fiukat szeretem csak ezt nehéz valami miatt meg értetni magamal,pedig van is egy fiu akit szeretek csak nem viszonozza,néha ezek miatt úgy érzem hogy élni se akarok mivel nem tudok dönteni de lanyal nem tudnék lenni de mégse tudom meg értetni magamal,ilyenkor betegnek érzem magam és össze zavarodva!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A szexuális vonzalom nem akarat, vagy elhatározás kérdése, ezért azt javaslom, hogy ne helyezzen magára ekkora nyomást. Ha szeretne a vágyairól mélyebb szinten elgondolkodni, önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Olyan 6-7 hónapja úgy érzem szociális fóbiám van. Viszont ebben egyáltalán nem vagyok biztos. Ha egyedül vagyok és online beszélgetek valakivel sokkal boldogabb vagyok és nem érzem magam furcsán. Viszont ha közösségbe megyek ez megváltozik nem tudok senki szemébe nézni, ha mégis hirtelen tempóban ver a szívem és szorongást érzek, ha beszélgetek egy barátommal akkor is furcsán érzem magam, esetleg remeg a kezem a hangom is. Van hogy hirtelen feszül a mellkasom és elkezd fájni a szívem emiatt de az általában a beszélgetések után van. Ha egy ismeretlen ember megszólít az utcán nem is tudok neki válaszolni mivel úgy érzem egy szó nem jön ki a torkomon. Nagyon megköszönném ha válaszolna és segítene hogy esetleg ennek mi lehet az oka. Orvoshoz vizsont nem szeretnék menni ezzel kapcsolatban mivel valószínűleg nem tudnék erről beszélni az említett dolgok miatt, Köszönöm a válaszát előre is

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy keressen szakszerű segítséget a problémára. Írásban is kommunikálhat az orvosával, ha szóban nem mer. Vannak olyan önismereti/terápiás csoportok is, amelyben hasonló problémával küzdő személyek segítik egymást a társas kapcsolatok jobb kezelésében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Zsuzsanna

    Jó napot Doktor Nő!
    3 gyermekem van, ami októberben változott, lett egy új kapcsolatom, neki szintén 3 gyermeke van. Az online tanítás alatt jött ki nálam a nehézlégzés, félelem, remegés, hol hidegrázás, hol izzadás, megemelkedett pulzus,ami hidegfront hatására erősödik fel. Szeretném kérdezni, hogy ez pánik, szorongás vagy esetleg depresszió?
    Előre is köszönöm szépen a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      A differenciáldiagnózis szakvizsgálat után lehetséges. Ennek elvégzése céljából pszichiátert, vagy klinikai szakpszichológust keressen fel!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. Nóra

    Kedves doktornő!
    Nagy valószínűséggel szorongok. A tünetek nagy része rám is hat. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék erről a szüleimmel beszélni? Mert nem tudom, hogy anyukám komolyan venné-e. Arra fognak következtetni, hogy ez csak tinédzser kor, és vele járnak ezek a dolgok, miközben lehet hogy egyre nagyobb lesz bennem a nyomás. Hogyan tudnám ezt velük megbeszélni? Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Nóra!

      Azt gonodolom, hogy alapvetően a legtöbb szülő jót akar a gyermekének. A szorongás pedig olyan probléma, ami bár szakszerű kezelést igényel, orvosolható. Szóval csak vágjon bele bátran!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Viktória

    Üdvözlöm!
    Két éve vagyok együtt a párommal. Első kapcsolatom, mármint komoly. 1,5 hónapos kapcsolataim voltak. 25 éves vagyok, ő meg 28. Nagyon jól el vagyunk. Tervezzük a közös jövőt. Egész jól el tudjuk képzelni. Jól összetudunk dolgozni. Olyan mint egy nagyon jó barát. Szex egyre ritkábban fordul elő. Valamiért nem kívántam. A koronavírus miatt ideköltöztem hozzá. Kicsit felfordult az életem és nem tudtam senkivel találkozni így lehet attól volt hogy a szexet sem kívántam. Magamat sem láttam szépnek. Még mindig nem tudok a barátaimmal találkozni mert vezetni még nem tudok és messze vagyunk egymástól. Szex jelenleg azért pihen mert kihúzták a fogam. Viszont egy valami nem hagy teljesen nyugodni. Többször is mondtam neki hogy nagy szeretett éhségem van (amennyi szeretetet adok annyit el is várok …). Sajnos ő nem igazán tudja kimutatni sz érzéseit. Tipikus pokerface ember. Próbálja mindettől függetlenül, hogy nekem jó legyen. Na viszont tényleg az nem hagy nyugodni, hogy a párkapcsolatunk elején közölte velem, hogy szeret de nem szerelmes. Én mondtam neki hogy lehet így nincs is értelme csak barátok vagyunk extrákkal. Másnap felkeltünk és azt mondta, hogy de ők is egymásba szerettek végül (ugye a filmre utalva). Mai napig mondja, hogy ha úgy hozom fel a dolgot hogy ő nem szerelmes, nem érzem hogy szeret, hogy ő megmondta előre hogy nem szerelmes és ezt tudatosítja bennem. Ennek így van értelme ? Tényleg nem tudom már. Én sokszor azért tartok ki mellette mert szerelmes vagyok, legalábbis voltam és szeretem. Sok vitánál ő menekülne, hogy neki ez nem megy. De tényleg emellett tudni kell hogy szeret és próbál a kedvembe járni csak ezt vagyis ezeket nem tudom hova tenni. Mi lehet nálunk a baj? Lehet úgy boldog párkapcsolatom érzelmekkel, élményekkel teli hogy ő nem szerelmes ?
    Előre is köszönöm a választ.
    Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele lapján azt gondolom, hogy ha a párja nem akarna Önnel lenni, mert nem szeretné, akkor nem tenné. Ez inkább valamiféle kibúvónak tűnik, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, hogy az érzelmek terén vannak hiányosságai, ezeket nem tudja/akarja megmutatni, emiatt a konfliktuskezelés sem megy. Más kérdés, hogy ebben remélhet-e változást. Úgy gondolom, hogy fontos volna, hogy a párapcsolatában megkapja azokat a dolgokat, melyekre vágyik. Párterápiás munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    4.alkalommal jártam pszichológusnál,és első pillanattól kezdve szimpatikus volt/tetszett nekem a férfi és ez továbbra is így van.Milyen érzelmeket várhatok a részéről?Gondoltam rá,hogy nem megyek többet hozzá,mielőtt jobban belemerülnék.mit javasol?
    Én 21éves nő,ő32éves férfi.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy beszéljen ezekről az érzésekről a pszichológusával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Nikolett

    Kedves Melinda!
    Férjemmel egészen fiatal korunk óta ismerjük egymást, 14 éve egy pár vagyunk, 6 éve házasok. Gyermeket szeretnénk. Többnyire elégedett vagyok a kapcsolatunkat, jól megvagyunk, én vagyok a dominánsabb, a felelősségteljesebb (ami olykor terhes számomra, jó volna nem mindenben nekem dönteni). Férjem konfliktuskerülő típus, és ezért aggódok a jövőképünk miatt. Nagyon kedves, megértő, szinte mindenkivel, és nem tud/akár nemet mondani senkinek. Szeretnék segíteni neki, hogy kicsit nagyobb önbizalma, határozottabb kiállás legyen önmagáért is, meg azért is, mert a konfliktuskerülő magatartásával én többször kényszerülök túlgondoskodó vagy éppen főnökösködő funkcióba(mert különben saját maga körüli feleősségeket sem vállalja pl. Autó müszakiztatása, vagy hivatalos ügyek intézése). Kérem adjon tanácsot, hogy hogyan segíthetném a fejlődését ebben a helyzetben!
    Hálásan köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      A fejlődéshez az kell, hogy a párja is motivált legyen, illetve hogy külső szempontból lássa önmagát és a viselkedését. Párterápia keretei belül volna érdemes beszélniük arról, Önt hogyan terheli túl az Ő konfliktuskerülése.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Habis Melinda

    Kedves Boglárka!

    Szerintem lehet, hogy érdemes lenne rákérdeznie miért küldi Önnek ezeket a jeleket a barátja. A pszichológusának is nyugodtan mondja el ezt, meg fogja érteni!

    Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Fanni

    Üdv!
    Kedves Melinda, 20 eves vagyok, 2011-óta nem láttam az édesapámat mivel elváltak és alkoholista. Nos azóta vannak problémáim. Időről időre előjönnek bélproblémák, már voltam millió kivizsgáláson szerencsére szervi megbetegedés nincs. Voltam mar pszichológusnál is, de sajnos nem járt sikerrel. Lehet, hogy velem van a baj? 2011-ben egyébként mikor utoljára láttam éppen március 15-én adtunk műsort és ő is megjelent. Akkor is részeg volt és megalázott mindeki előtt. Késsel hadonászott. Életemben nem szégyelltem úgy magam mint akkor. Talán ez hagyhatott bennem akkora nyomot? Nem dolgozhattam fel? Javasolták már, hogy engedjem el. Sajnos eddig ez sikertelen. Utoljára amikor telefonon beszeltem vele 2012 január. Akkor éppen 12 évesen mondtam el a félévi bizimet. Akkor is leszólt. Miert csak 4-es, miért nem 5-ös? Soha nem viszem semmire. Azt hiszem meg mindig próbálok bizonyítani. Köszönöm a válaszát. Szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Fanni!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna pszichológussal beszélnie ezekről a dolgokról. Ne egy-két alkalomra gondoljon, a fel-/átdolgozás rendszerint ennél több időt vesz idénybe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita H.

    Jó napot Doktornő!

    Arra szeretnék választ kapni, hogy miért félek attól ha valaki ordít (velem vagy mással) ? Ilyenkor szorító érzés van a mellkasomban. És ha én ordítok akkor miért szegyenllem el magam? De tényleg úgy érzem ilyenkor, hogy helyben el tudnék süllyedni.
    Válaszát köszönöm előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Az ordibálás az agresszió durva formája, ezért kerülendő az emberi kapcsolatokban. Szégyent is ezért érez, ha Ön folyamodik rá.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Mónika

    Szép napot! A páromnak és az exének van egy közös barátjuk, aki bulit szervezett. Mindketten hívatalosak voltak, de ez a barát megkérte a párom, hogy nélkülem menjen, nekem ne szóljon.
    Nem csak ezt, de az egészet elhallgatta előlem, azonban egy fotó miatt kitudódott, hogy hazudott.
    Hogyan kezeljem mindezt? Nem haragot, de mérhetetlen szomorúságot érzek, hogy egy barát kérése miatt szemrebbenés nélkül hazudott heteken át. És ha szeret, akkor miért nem mondta ennek a barátnak, hogy ne haragudj, de ő a párom, nélküle nem megyek el?
    Mit csináljak, hisz nagyon szeretem, de nagy fájdalmat okozott?
    Köszönöm a válaszát!
    Üdvözlettel: Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Javaslom, hogy beszéljenek erről őszintén. Fontos, hogy megértsék egymás érzéseit, mert ennélkül előfordulthat, hogy legközelebb is megbánja Önt a párja hasonló helyzetben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Adrienn

    37 éves vagyok. Világ életemben független voltam. Sose akartam igazán gyereket mert tudtam önző vagyok a kényelem nyugalom és a szabadság a legfontosabb nekem. Megismertem a párom. Jött a szerelem. Terhes lettem véletlenül. Megtartottam hülye fejjel. Akkor nem tudtam, nem gondoltam végig, mit is teszek. Ahogy megszületett a gyerek 180 fokot fordult az életem. Oda lett a függetlenségem, nyugalmam, csend, béke. Minden nap sirtam és sírok, hogy elegen van, ez egy börtön, minden nap ugyanarról szól. Tudtam a munkahely se fog ezen segíteni, mert jönnöm kell haza a börtönbe. Ez van 3 éve. Nem szeretem a gyerekem. Mind miatta van. Nem tudom elfeledni ezt a ballépésem, ami egy életre szól. Egy életen keresztül aggódni érte, felnevelni, és a tudat, hogy van belőlem még egy, megőrjít. El akarom őket hagyni. El akarom felejteni, nekem nincs gyerekem és új életet kezdeni egyedül. Végre tudom akkor, de csak akkor fogok megnyugodni teljesen, ha úgy élhetek ahogy akarok. Van segítségem, de semmit se ér, hisz utána jönnöm kell haza. Lelkileg ki vagyok készülve. Minden porcikám vágyam azt kívánja, menjek el, hagyjam el őket. Ez sose lesz jobb, még ha nagyobb lesz. 18 év múlva talán. De addigra már én se leszek fiatal és 18 évig nem úgy élek, ahogy szeretnék. Hanem kötöttségek között. Egyáltalán nem bánom, ha többet nem látom a gyerekem, csak a férjem hiányozna, akit szeretek. Minden nap sírok a régi szép idökről, amikor csak ketten voltunk. Nézegetem a régi képeket. Ha olyan képet látok, ahol gyerektelenek raknak fel képet magukról, összeszorul a szívem és akkor rögtön el akarok költözni. Nem bírom már, be fogok golyózni, úgy érzem, ha nem lépek. Voltam pszichológusnál, semmit se ér. Ezen csak én tudok változtatni. 3 éve így élek szenvedek, sírok, szabadulni akarok, de nem tudok, mert félek a családom elítél. Szeretném, ha a gyereket örökbe adhatnánk és végre ketten újra élvezhetnénk nyugiban az életet. Férjem hallani se akar ezekről. Nem bírom elviselni, hogy anya vagyok és nem gyerektelen már. A tudat kikészít. Ez lesz a legjobb, mint 18 évig szenvednem, mire talán elköltözne itthonról, hogy újra kettesben lehessünk a férjemmel és oda menjünk. akkor, amikor akarunk. Kérem segítsen, megbolondultam? Ön szerint helyesen döntök? Nem akarom, hogy megkedveljem, elfogadjam az anyaságot nem ez a célom. Menekülni akarok a gondtalanságba és ha kell, a férjemről is lemondok, egy élete van mindenkinek, nem mindegy azt hogyan éljük. Én boldogan nyugiban szeretném élni.
    Olyan jó volt mikor a féejemmel egymásra tudtunk figyelni programokat szerveztünk. Most ez a múlt. Csak anya apa vagyunk ennyi. Megőrjít az hogy sose élhetünk úgy mint régen ahol egymásra figyelhetünk csak. Minden nap azt érzem mennem kell el kell költözni mert be fogok csavarodni. Bánt hogy ezek az évek nem jönnek vissza amit nem úgy éltünk ahogy akartunk. Mondtam a férjemnek adjuk örökbe és kezdjünk új életet ketten. Igen erre vágyok igazából. Férjem hallani se akar erről.
    Ha elmegyek pszichológushoz ezen segíthet? Mit kellene rennem hogy ez elmúljon? Csoportos terápia?

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      Gyermekvállalás mellet is élhet úgy, hogy Önnek is jó legyen. Sőt, ez kötelessége önmagával és a gyermekkel szemben is! Ennek kulcsa pedig az önismeret. Ez azonban nem egy-két alkalom, hanem egy folyamat, melynek során megérti, az Ön korábbi tapasztalatai hogyan függnek össze azzal, hogy a gyermekében szinte ellenséget lát. Az élet gyermek nélkül sem gondtalan, csak talán könnyebb elfedni a problémákat, vagy elmenekülni előlük. Egyéni terápián való részvételt javaslok. Ha szeretne közösen belevágni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin F.

    Kedves Segítőm!
    Sajnos úgy néz ki pánikbetegség,depresszió alakult ki nálam. Nekem az első gondolatom, hogy Mirena spirál is befolyásolhatta ennek kialakulását (22hónapja van fent). Ezt a héten leveszik.
    3gyerek anyukája vagyok (7,4,2évesek). Valószínű a karantén,online oktatás hozta ki belőlem. Először szédülések, aztán gyomorideg, szív össze-visszakalimpálásával kezdődött. Voltam orvosnál, először vérnyomást kellett mérnem, max 135/86 volt. Aztán kardiológián is voltam, szív uh és terheléses ekg volt, minden rendben volt. A rosszullétek azonban 1,5 hét után folytatódtak, rossz közérzet, érzéketlennek tűnő karok, folyamatos izgulás. Voltam pszihiáternél, kaptam gyógyszert. Citalopran 20mg(1 héten negyed tabletta), 200mg szelén, 40mg cink, lavekan. 1hete szedem, de nem érzem hogy jobb lenne, sőt vannak időszakok amikor sokkal rosszabb. Mellkas nyomás, fogyás, rossz közérzet,levertség.
    Doktornőhöz hétfőn megyek ismét.
    Normálisak ezek a tűnetek? Vagy hagyjam abba a gyógyszert? Mit tanácsolna? Kérem segítsen,nagyon el vagyok keseredve, nem merek a gyerekekkel egyedül maradni

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      A pánikbetegség és depresszió hatékony kezeléséhez pszichoterápiás munkára is szükség van. A helyi ideggondozóban érdemes érdeklődni, milyen TB alapú lehetőségek vannak. A gyógyszer önmagában csak tüneti kezelésre szolgál.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Anita

    Tisztelt doktornő! 7 éve lettem özvegy,2 gyermekkel maradtam egyedül.
    Voltak ferfiak az életemben,de igazán senki nem állt mellém úgy ahogy szerettem volna.
    2,5 hónapja kapcsolatot kezdtem egy olyan emberrel akit kb.10 éve ismerem,barátom.
    Ő elvált,és viszonylag csunya,aljas módon használta ki a volt neje.
    Egy kisfiuk van,10 éves.
    A párom minden masodik hetvegen,szünetekben( most nyári) egy hét nála,egy hét anyukájánal.
    Megbeszéltük ne sérüljön a fiú,lassan ismerkedünk ,és mutat be.
    Viszont ha nála van,nem találkozunk,nem telefonál ,szinte nem ír.
    Es arra hivatkozik,hogy lassan haladjunk.
    Ha nincs ott a fiú,este kb.9 kötül tudok menni hozzá mert dolgozik/zunk, es 12 kor már haza hoz,nem akarja nála aludjak.
    Kerdeztem fog e változni ez mert ez,hogy v.hol az éterben van egy ferfi aki szeret,és elégedjek meg azzal hogy olvasgassam a régi üzeneteit,mert nem ér rá.
    Összevesztünk persze megint,és azt mondtam hogy neki egy olyan v.ki kell aki este kielégíti es hazatakarodik,nem aki ír,hív es vele akar lenni.
    Szeretem,sőt tudom hogy ő is,mégsem tudunk egyet érteni ebben.
    Mittévő legyek? 40 éves nőként,párra van szükségem nem szexpartnerre,hiába szeretjük egymast: nincs,nem akar időt szakítani rám! Köszönöm ha egy picit is tud tanacsot adni.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába és ennek segítségével vegye számba az érzelmi okokat. Gondolja végig, mire van szüksége, s ez a párapcsolat illeszkedhet-e az Ön igényeihez. A lassú haladás nem jelenti azt, hogy Ön ne alhatna a párjánál, a gyereket belekeverni ebbe az ügybe kifejezetten káros.
      Ha szeretne négyszemközti keretek közt elgondolkodni a történteken, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Bogi

    Tisztelt Habis Melinda!
    Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy van egy 4 évvel idősebb testvérem, aki soha nem hagy békén hiába kérem őt szépen. Mit tudok ez ellenne tenni, hogy egy kis nyugtom legyen?

    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Bogi!

      Javaslom, hogy kérjen segítséget a szüleitől, a nyugodt környezet biztosítása az ő feladatuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő,

    Gyönyörű családunk van, nagy megértés volt mindig köztünk, szexuális életünk nem ismert határokat, tökéletesen működött minden. Van egy 2 éves gyerekünk is akit imádunk.

    Minden egy ève, pont az evfordulónkon kezdődött (legalàbbis én azt hittem). A férjem bevallotta hogy egy másik ferfival akar kimondottan szexuális élményben részesülni, és hogy ő biszex. Mondanom sem kell sokkot kaptam, de ugyanakkor próbaltam megérteni is. A férjem akkor ezt úgy adta elő hogy miòta gyerekünk született azóta erősödött ez fel benne és hogy velem tènyleg semmi baj, csupán ő szeretné férfiakkal is csinàlni baráti szinten.

    Èn attól a perctől egy belső sugallatra (sajnos) elkezdtem nyomozni utàna, interneten. Rátalaltam ,,ismerkedős” oldalakon, ahol az általam keszült szexis kèpeivel próbálta ,,eladni magát” és tobb 100 emberrel vette fel a kapcsolatot. Megtalàltam közben élő videós csatornakon is ahol mar sok sok éve aktív és több 1000 videó van archiválva vele miközben gondolom más férfiakkal együtt veri a lompost…

    Mindezt persze sose vallotta be, amíg az orra alá nem dugtam a piszkos videóit… hát persze hogy csak egy kitalálmány volt az is hogy mióta gyerek van azóta változott meg, stb stb. Ő már nagy veterán volt ebben az egészben.

    Én ezek után úgy érzem hogy csak egy donor voltam aki életet adott csodás gyerekének, és most hogy lefoglalta minden időm es figyelmem, neki volt ideje és lehetősége akciòzni. De már olyan szinten hogy konkrét emberekkel vette fel a kapcsolatot szonszédos városban (ahová havonta leutazott munka ügyben 1-1 hétre) és időpontokat beszélt le vele a hátam mögött (bár elmondása szerint még nem tette meg senkivel)… Én mindezt sajnos kutakodva derítettem ki, és idáig süllyedtem mert másképp mindent tagadott és mindent masképp adott be nekem.

    Mindketten egy megcsalt kapcsolatból léptünk ki annak idején és a kapcsolatunk elején leszögeztük, hogy ha barmelyikünk is úgy érzi hogy lépni akar akkor szólunk egymásnak őszintén, mivel legalább tiszteljük egymást.

    De mint kiderült az egész kapcsolat egy hazugságra épült. Próbáltam megérteni, beszélni erről, informálódni, elfogadni, de ahogy egyre több és több mindent nyomoztam ki a kedvem nagyon elhagyott…azóta bennem megfagyott valami, bizalmam nincs feléje, szexuálisan se kívanom már úgy, mivel tudom mennyi ember látta már a szerszámát, már az önbizalmam is oda veszett, pedig még tervünk volt hogy akkor hármasban is megpróbaljuk csak hogy ő is legyen teljes…de túl sok hazugság derült ki és ki akartam ebből az egész kapcsolatból lépni.

    A férjem viszont úgy döntött hogy leáll ezzel…hirtelen lemondott erről a hajlamáról, mert neki fontosabbak vagyunk mi a család, és arra kért hogy segítsem a szeretetemmel mert ő csupán beteg volt, és meg akar gyógyulni.

    Én adtam ennek esélyt, mégis csak egy családot építettünk fel…de nehéz igy bizalmatlanul előre lépni…

    Ön szerinvan rá esély hogy visszaáljon minden egy jobb szintre? Érdemes meg bizalmat szavazni a férjemnek? Szeretnék erőt meríteni valahonnan…talán senki se tud ezen segíteni csak mi magunk… vagy ha egy új életet kezdek… ?

    Előre köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A nemi vonzalom sajnos nem akaratlagos döntés kérdése, ezért nem megváltoztatható. Ráadásul abban sem vagyok túl optimista, hogy egy olyan kapcsolatot, amiben ilyen tartós hazudozás volt, helyre lehessen hozni. Sajnálom!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.