Sajnos az elmúlt hetekben egy technikai probléma miatt nem lehetett kérdést beküldeni, a hibát azonban mostanra elhárítottuk. Várom szeretettel a megkeresését!
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 2 munkanapon belül, random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
14 570 Hozzászólás
Ha a volt pasim újra össze szeretne jönni velem mit tegyek?
Egészséges csaj miatt hagyott, ott s szakítottak
Mozgássérült is vagyok.
Kedves j23vvikiemarika!
Szerintem érthető, ha megviselte a szakítás és jó, hogy elgondolkodik az újrakezdésen. Úgy gondolom, a döntés meghozatala előtt érdemes végiggondolni, milyen tényezők vezettek a kapcsolatuk végéhez, ezek mennyire változtathatók meg a későbbiekben. Ha igényli, ehhez négyszemközti segítséget is igénybe vehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm! Kérem segítsen,mi a baj velem? A párom szüleinél lakunk a 16 hónapos fiúnkkal. A gond az hogy a nagyszülők agyon kényeztetik Zalánt, én viszont nevelni is próbálom. Úgy tűnik ennek az a következménye, hogy nem kellek neki.ha fel ébred, az első hogy át megy a szobájukba. Hozzám csak akkor jön ha valami sérelem éri. Az anyósom folyamatosan az ellenkezőjét mondja neki, mint én, ráadásul mindig az apja társaságára erőlteti. A mama ,papa, apa szót ismeri,az anyát csak tőlem hallja. A párom szerint csak féltékeny vagyok, szerintem direkt csinálják. Ilyenkor “bosszúból” nem foglalkozom vele. Bevallom már arra gondolok,jobb lenne ha eltűnnèk, de nem akarom elveszíteni a fiam. Nagyon szeretem, ő minden gondolatom. Kérem segítsen, tényleg csak anyai féltékenység ez, vagy valóban ellenem nevelik a fiam? A válaszát előre is köszönöm!
Kedves Martina!
Levele alapján azt gondolom, hogy érthető a féltékenysége, ráadásul a gyermeküknek nem érdeke, hogy Önnel ne töltsön túl sok időt, legfőképp a nagyszülőkkel és a párjával legyen. Már egy ekkora gyermeknek is szüksége van szabályokra, korlátokra, melyeket ha csak Ön képvisel, az a gyermek számára nem lesz szimpatikus. Ezért szükség volna a párjával való összefogásra, melyet párterápia segítségével lehetne elérni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Nekem olyan problémám lenne,hogy nem merek nyelni!Ha szilárd ételt eszek azt is sokáig rágom és erőltetvel nyelem le.
Attól félek hogy megfulladok!
Egésznap azon gondolkodom hogy mit egyek ami könnyen lemegy és ne érezzem magam éhesnek.Ez már régóta tart,73 kg rol lefogytam 53 kg ra.
Régen szerettem enni,de most már semmi örömöm benne.Ha enni kell,nem érzem jól magam.Szorongok,ideges vagyok.
Kérem segítsen hogy mitcsináljak,hova forduljak!?
Kedves Klaudia!
Levele alapján azt gondolom, hogy az evéssel kapcsolatos szorongása miatt érdemes volna a pszichológust és pszichiátert is felkeresnie. TB alapon pszichiáter javaslatára tudja felkeresni az előbb említett szakembert. Pszicho-diagnosztikai vizsgálat tud választ adni az okokra és segít felvázolni a kezelés szükséges menetét.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó Napot kívánok! 18 éves lány vagyok. Most leszünk 6 hónaposak a párommal. Távolabb lakunk egymástól és sokat dolgozunk. Így általában csak hétvégente találkozunk,eitkán hétköznap is.Az utóbbi időben viszont volt másfél hét amikor szinte mindig együtt voltunk. Kicsit fel is gyülemlett bennünk pár dolog és össze is kaptunk párszor.És pár napja felmerült benne,hogy jobb lenne,ha most kicsit nem találkoznánk,mert besokalt a sok együttléttől. Nem rudom mit gondoljak,ez rossz előjel? Vagy tényleg csak egy találkozás mentes hét kell neki? Azt mondja szeret és én is nagyon szeretem őt. Menjek bele a kevesebb találkába mert ő azt szeretné? Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Éva!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes beszélgetniük arról, hogy mi volt sok a párjának? Mi az ami nem testszik neki, esetleg könnyebben megvalósítható a számára, ha Önök nem találkoznak? A feszültséget okozó témák higgadt megbeszélése megerősítheti a viszonyukat.
Kívánom, hogy az elképzeléseinek megfelelően alakuljon ez a kapcsolat!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Volt párommal 6 évig voltunk együtt. Szakítás után 5 hónappal lett egy párkapcsolata egy 17 éves lánnyal. Volt párom és én is 25 évesek vagyunk! A lánnyal egy buli során ismerkedett meg, ahol egyből összejöttek, így lettek egy pár. A kapcsolatuk alatt sok a nézeteltérés, 2 hónap után szakítottak, ekkor felkeresett engem volt párom, többször is, illetve találkoztunk is. Azt mondta adjak számára időt, átgondolja mit szeretne és mindenképp leülünk egymással beszélgetni! Ez nem történt meg,ugyanis másfél hónap különlét után újra kibékültek. Lejöttek hozzánk együtt a párjával, hogy a nálam maradt személyes dolgait elvigye! A másfél hónap különlétük alatt,sokat vitáztak egymással. A barátnője felkeresett engem is az egyik közösségi oldalon,amire elvileg a volt párom kérte meg! Volt párom teljesen ignorál engem, mindeközben folyamatosan szidta nekem a mostani párját,amíg külön voltak. A napokban szembe találkoztam a párjával,megállított beszélgetni! Állítása szerint újra veszekedtek. Majd megjelent volt párom is. Ezt követően az egyik internetes portálon újra beszélgetébe került velem a párja, és próbált faggatózni arról,hogy milyen volt velem a volt párom a párkapcsolatunkban, és mesélt az ő kapcsolatukban lévő veszekedéseiről,illetve találkozni is szeretne velem! Azt mondta a lány, hogy többször az én nevemen szólítja őt a volt párom,és elmondta hogy ők mikor és hogyan tervezik a közös jövőt!
Mi állhat a történet hátterében?
Kedves Ági!
Megértem, hogy kíváncsi mi állhat a történet hátterében, mégis először azt javasolnám, vizsgálja meg a történtekkel kapcsolatos érzéseit. Ön mennyire zárta le magában ezt a kapcsolatot? Milyen érzés, hogy az exe és az Ő párja újra meg újra felkeresik Önt? Én azt gondolom, hogy az ilyen se veled, se nélküled kapcsolatokban sok olyan dinamika megbújik, melyeket érdemes megismerni, de ez nem az Ön zavarásával kellene megtenni, önismereti munka segít tisztázni a kapcsolatunkkal kapcsolatban felmerülő kérdéseket. A köztük levő konfliktusokról való véleményalkotás, ezek meghallgatása sem egy exkedves feladata, hanem jó esetben ezt egymással beszélik meg a fiatalok, ha pedig nem jutnak dűlőre, szakembertől érdemes segítséget kérni. Az, hogy nem zárta le az Önök kapcsolatát érzelmileg az exe, szerintem igen valószínű.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Van egy 5 éves óvodás kisfiam. Soha semmi probléma nem volt az oviba járással, de a karácsonyi szunet elott 2-3 héttel valami megváltozott nála. Eloszor csak mondogatta, hogy nem akar menni, a karácsonyi szunetben már volt hogy el is sírta magát már az ovi gondolatától is. Most, hogy újra megkezdodott az ovi minden reggel sír. Csak azt hajtogatja, hogy velem szeretne lenni. Az oviban nem bantja senki, ezt o maga is megmondja. Baratai vannak, amúgy nagyon kedves, barátságos fiú, nem hisztis, vagy akaratos. Otthoni problémáink nincsenek. Rajzolni nagyon szeret, a rajzain 99%-ban én, az apuka és o szerepelunk, házzal, napocskával, felhovel és fáva. Sosem rajzol semmi ijesztot. Ami még aggaszt, hogy nem egyszer elsírja magát otthon, mert fél, hogy megoregszek és meghalok.
Kérem tanácsoljon valamit, amivel ezt megszuntethetem.
Válaszát elore is koszonom.
Anita
Kedves Anita!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna a kisfiával gyermekpszichológust felkeresniük. A szülővel felvett anamnézis és a gyermek szakvizsgálata tud választ adni arra a kérdésre, mi okozza a gyermek szeparációtól való félelmét.
Üdvözlettel: Habis Melinda
A pszichológia (mint tudomány? ), hogy segít a tanult tehetetlenségen?
A pszichológusokban akiknél jártam valamiért ez nem merült fel.
Gúzsba köti az egész életem.
Mi okozza,mitől alakul ki?
A szakma milyen megoldás kínál rá? Csak van valami.
Kimászott már belőle valaki?
A hozzáállásom,hogy minek dolgozzak meg a kudarcért.
Nincs is semmi az életemben,mert meg sem próbálom.
Ha sikerülne az is kudarc lenne, mert eddig miért nem tettem akkor meg. Csak jobban utálnám magam(így sem kicsi az önutálat).Hogy számolnék el az elvesztegetett évekkel, a sok élménnyel amiből kimaradtam.
Szóval már a sikertől is félek.
Mit lehet tenni ilyenkor a szakmabeliek nem segítenek?
Kedves Péter!
A tanult tehetetlenség kezelése igen komplex, a legtöbb esetben nem, vagy csak túl későn derül ki, hogy ez akadályozza a gyógyulást. Ahogy írja is a levelében. Sajnos vannak rossz (képzetlen, vagy önmagukon nem dolgozó) pszichológusok, de ez nem jelenti azt, hogy nincs pszichológiai segítség a problémájára. Azt azonban tudnia kell, hogy nem egy-két alkalomtól, hanem egy akár több éves terápiától várhat hatékony, tarts javulást. Először ugyanis meg kell dolgozni a kudarctól, és a gyógyulástól való félelmét egyaránt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot! 19 éves lány vagyok, a párommal másfél éve vagyunk együtt. Problémám van a féltékenységgel. Már kezdi teljesen tönkre tenni az életemet és ezért szeretnek segítséget kérni. Kb egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a baratom irt egy másik lánynak, amíg én nem voltam otthon. Kesőbb megtudtam hogy sűrűn pornót is néz. (Rendszeres szex mellett). Utána meg láttam hogy nagyon sok csajt nézegetett az Instagramon és a facebook-on. Aztán egy pár hónappal ezelőtt, amikor szinten nem voltam otthon szexchatroulettezett. Én ott teljesen kiakadtam. Azora ezek minden nap eszembe jutnak, és már mindig azon idegeskedem hogy vajon most mi fog következni. Mivel fog megint megbántani. Vagy mire számítsak ezek után? Rendszeresen (akar mellettem is) megnéz más lányokat. Tudom hogy engem szeret, de nem tudom ezeken túllépni. És már csak egyre rosszabb napról napra.
Kedves Vivien!
Levele alapján azt gondolom, hogy érthető a féltékenysége. Nem vagyunk egyformák abban, hogy mi számít nekünk megcsalásnak, vagy oknak a gyanakvásra, ezért nagyon fontos hogy erről és az ezzel összefüggő kérdésekről a párjával őszintén beszélgessenek. Meséljen az érzéseiről és kérdezze meg a véleményét, szerinte mi fér bele a kapcsolatukba. Ő hogyan érezné magát, ha Ön nézne meg férfiakat, vagy szexchatelne titokban?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem.Egyik kollégámmal szexeltünk a munkahelyen.Soha nem csináltam még ilyet,de nem is fogok!Rajtakapott az egyik kolléganőnk és elrohant.Azt hittem,elsüllyedek a szégyentől.Azóta tiszta ideg vagyok,hogy szétkürtöli.Megkértem,hogy ne tegye,és akkor azt mondta,nem mondja,de azóta fura dolgokat írogat facebook-on…és nem nyugtat meg!Hogy még Ő érezte magát kellemetlenül,meg pont azt a két embert kellett így látnia,akik amúgy sem kedvelik(ezt nem tudom,miért gondolja)Én teljesen tanácstalan vagyok!Olyan érzésem van,mintha éreztetni akarná velem,hogy most Ő van nyeregben….és ezzel zsarolhat bármikor!Kérem,adjon tanácsot!Köszönöm!
Kedves Andrea!
Megértem, hogy kellemetlenül érzi magát a történtek miatt, a gyanakvásra azonban valószínűleg nincs oka. Miért akarná Önt zsarolni ez a kollégája, amikor azt nehezményezi, hogy Ön nem kedveli Őt? Akkor még inkább haragban lennének. Érdemes volna megtudni, miből gondolja hogy Önök rosszban vannak?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tiszelt Doktornő!
Barátnőm bulimias, tegnap mondta el nekem. Azóta csak ezen gondolkozom, hogy hogy nem vettem észre, hogy ekkora a baj. Beszél pszichológussal. És abba szeretné hagyni. Nem tudom mit csináljak. Segíteni szeretnék neki. És perpill haragszom mindenkire, aki hozzátett ehhez, magamra is, hogy nem vettem észre. Tényleg nem tudom, hogy mit csináljak. Mert már sokat sírtam mert aggódok miatta.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Zsófia!
Nagyon nehéz észrevenni, ha egy barátunk bulímiás, mert a betegek nagyon jól titkolják a problémáikat. Javaslom, hogy próbálja picit befolyásolni a barátnőjét abba az irányba, hogy ne hagyja abba a terápiát, mert magától nem oldódik meg a problémája. Az önismereti munka ugyan érzelmileg megterhelő és nem is hat azonnal, de hosszú távon jobban lesz majd tőle.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő! 43 éves 3gyermekes nő vagyok. Férjemmel 23eve vagyunk házasok. Nagyon szeretjük egymást és elmondhatom hogy a tenyerén hordoz. Kb. 3eve egy komolyabb beszélgetés alkalmával elmondta hogy nagyon izgató számára az a gondolat hogy két nő szeretkezni. Ezt gondoltam én is mert láttam több ízben is hogy ilyen pornót néz. Picit sokkolt amikor bevallotta hogy egyetlen vágya az lenne hogy engem lásson nővel. Arra gondoltam hogy érte kipróbálom, főleg amiért őszintén elmondta a vágyait. Mivel nem éreztem jól magam, közöltem hogy nem szeretném folytatni és úgy tűnt teljesen megértette hogy nem vagyok képes nővel szeretkezni. Pár hónapja féltűnt hogy sokat űl a telefonján de velem ugyanolyan szenvedélyes és figyelmes volt mint mindig. Mivel valósággal zavart hogy késő este és korán reggel is a telefont nézegeti figyelni kezdtem.Nagyon leblokkoltam amikor egy nap kapott egy e mailt egy erotic flirt oldalról. Simán bementem az oldalra ahol ratalaltam a profiljára. Férfiként keresett nőt. Úgy hirdette magát hogy nős férfi normális szexuális élettel de keres valami újat, amit a feleségétől nem kap meg. Legalább 40 nőnek írt. Volt aki válaszolt de legtöbben nem írtak vissza. Ezután még két társkereső oldalon találtam rá. Az egyiken pártként volt jelen és nőt keresett, a másikon nőként regisztrált és ugyancsak nőkre vadászott. Mivel az üzeneteket elolvastam egyértelműen kiderült hogy nekem keres nőket szexuális együttlétre. A legjobban az fájt ahol férfiként volt jelen és nőket keresett. Nagyon kiborultam és összevesztünk. Bevallotta hogy még 2oldalon fent van és mindenhol leszbikusokkal vagy bi nőkkel beszélget mint kíváncsi bi nő. És ez az egész csak fantáziálás, játék, semmi köze a valósághoz. Hogy az sem igaz hogy tőlem nem kapja meg amire vágyik.. Pár nap veszekedés után strokot kapott. Mardosta a bűntudat és az hogy engem megbántott. Most már jobban van én azonban még nem tudtam tiszta szívből megbocsájtani, bár szívből szeretem még tele van a szívem haraggal. Ön szerint én tévedtem valamiben? Ő azt állítja nem, nem az én hibám, inkább valahogy beszippantotta a virtuális világ.
Kedves Katalin!
Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hogy a párja a háta mögött keresett szexuális partnert online. Lehet, hogy ez számára csak a fantáziáról szólt, azt Ön érzelmei azonban nagyon is valóságosak ennek kapcsán. Érthető ha nem tud megbocsátani. Sajnálom, hogy sztrókot kapott a férje, ez is mutatja, hogy valószínűleg bátja őt ez az egész, a kapcsolatukban a bizalom helyreállításához és a mindkettejük számára kielégítő szexualitás eléréséhez azonban párterápiás munkára volna szükség.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Előre is elnézést kérek, ha nem a legjobb helyre fordulok Önhöz a kérdésemmel, de a kifejezetten ezzel a témával foglalkozó speciális tanácsadók sajnos csak borsos árért hajlandóak segíteni nekem, a Google pedig feldobta az Ön honlapját is, amikor a témában keresgéltem.
Szóval: 32 éves, szingli férfi vagyok, online társkeresőkkel próbálkozom, sajnos semmi sikerrel. Azok a nők, akiknek üzenetet írok, többnyire el sem olvassák. Az eddig megírt 18 levélből négy volt, aki egyáltalán elolvasta, de választ tőlük sem kaptam. A legtöbb nő sajnos nem túl sokat árul el magáról az adatlapján, még bemutatkozó szöveget sem ír, csak azt, hogy ha megtetszik nekem, akkor írjak üzenetet, és ismerkedjünk. Éppen ezért én sem tudok neki különösebben egyedi levelet írni, csak sablonos dolgokat, pl. hogy szimpatikusnak tűnik a profilja alapján, bókolok neki, hogy milyen csinos a profilképén, hogy pont az olyan típusú lányok a nőideálom, amilyen ő, hogy szívesen megismerném jobban, hogy rólam minden szükséges adatot megtalál a profilomban, ha azon kívül is van még kérdése, tegye fel, és szívesen válaszolok rá. Igaz, hogy online társkeresőkön a nők rengeteg levelet kapnak, ezért nincs idejük, türelmük, energiájuk mindre válaszolni, hanem kiszűrik a legjobbakat. Viszont volt olyan is, aki frissen regisztrált volt akkor, amikor felvettem vele a kapcsolatot, ezért még nem volt olvasatlan levele (a honlap azt is jelzi nekem, hogy a másik félnek hány olvasatlan üzenete van), és éppen akkor aktív is volt az oldalon, amikor írtam neki, ezért élőben tudta fogadni az üzenetemet, el is olvasta, de nem válaszolt. Itt ugye még csak arra sem lehet fogni, hogy a sok kapott üzenet között elvszett az enyém. Még az adatlapomat sem nyitotta meg (ezt onnan tudom, hogy ha valaki megnézi, azt is jelzi nekem a rendszer), tehát az sem lehet az ok, hogy nem tetszem neki, egyértelműen az üzenetem nem fogta őt meg.
Ezen kívül volt egy hölgy, aki egy kivételesen hosszú bemutatkozó szöveget írt az életéről, a személyiségéről, a céljairól. Tőle különösen rosszul esett, hogy elolvasta az üzenetemet, de nem kaptam választ, mert a neki írt üzenetbe én is szívem-lelkem beleadtam, nem csak egy rövid, egy kaptafára írt szöveget küldtem neki, amit azoknak, akiknek elég hiányos az adatlapjuk, ezért nem tudok nekik többet írni. Megírtam neki, hogy messze az ő profilja tetszik a legjobban az összes megtekintett közül, még meg is dicsértem, amiért a többiekkel ellentétben vette a fáradságot egy tartalmas bemutatkozó szöveg megírására.
Talán Ön is tud segíteni nekem abban, hogy is néz ki egy tökéletes, online társkeresős levél, mit érdemes a felsoroltakon kívül beleírni, ami felkelti egy nő szimpátiáját, amivel kitűnik az üzenetem a másik, akár több száz közül?
Kérem, ne vegye úgy, hogy tiszteletlenül sürgetni szeretném Önt, de azért örülnék egy minél gyorsabb válasznak, mert január 7-én késő este lejár az egy hónapos előfizetésem, amit az oldalon vásároltam, utána már nem fogok tudni üzeneteket küldeni, ezért jó lenne, ha még a hátralévő napokban az Ön által adott tanácsok alapján néhány levelet még ki tudnék küldeni (e-mail címet természetesen cserélnék a kiszemelt hölgyekkel, hogy a lejárat után is tudjuk tartani a kapcsolatot).
Segítségét előre is Köszönöm!
Üdvözlettel:
Zoltán
Kedves Zoltán!
Megértem, hogy nehezen tud egy üres profil alapján kapcsolatfelvételt kezdeményezni egy hölggyel. Azt gondolom, hogy az online ismerkedés igen személytelen, ezért érdemes olyan információkat megosztani, amikkel felkelhető a másik érdeklődése és mielőbb átváltani minél közvetlenebb kommunikációs csatornára (pl video beszélgetés). Ez persze minden esetben egyéni és függ attól is, Ön mit osztana meg szívesen a kiszemelt nővel. Nem gondolom, hogy van olyan válasz/levél, ami ideális volna, minden nőnek más szimpatikus, más fogja meg őket annyira, hogy reagálni akarjanak Önnek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Habis Melinda! Olyan problémám lenne amit egyben szégyellek is már, de nem tudok mit tenni ellene, mert szeretem nagyon a családom. Ezért kérem az ön segítségét! Változni szeretnék!Elég messze lakik a családom ide értve testvéreim, szüleim. A probléma az sokat gondolok rájuk mindig hiányoznak, olyan nap nincs, hogy ne hívjam őket, ők szinte sose hívnak, tudják, hogy hívom őket. Ha nem hívnám, nem hívnának fel 2 napig is akár vagy több. Ezt nem is merem kockáztatni mert sokat gondolok rájuk és inkább megalázkodom mindig én hívom őket. De általában ők mindig elvannak foglalva a saját életükkel nem mindig tudnak beszélni, a húgom kislánya a párja a szüleim és az öcsém lakik egy házban. A növérem itt a közelben lakik nem messze de ő csúnyán kifejezve magam leszar engem, sose hív. Neki már annyira megalázkodtam hogy képes voltam reggel 9kor délután 3ig hívni hogy vegye fel vagy hívjon vissza. Mikor rákérdezek azt mondja nem ért rá vagy levolt némitva, vagy a gyerekénél volt a telefon. Tudom nem igaz de elhiszem magamat nyugtatom.Neki 3 gyermeke van tudom elvan foglalva. Szinte sose mehetek hozzá, hogy lássam a kicsiket is mindig van valami ürügy csak születésnapok vagy ugye ünnepek amiket mindig csak ezért várok!!!!!! Ha ő hív azonnal felveszem, vagy ha a párja hív mert ő is ugyanolyan nem veszi fel nekem és nem ír vissza. De ha küldenek képet a kicsikről vagy betegek, vagy csak valamit írnak azonnal reagálok de ők soha. Egy óriási papucs vagyok a családban tudom sírok is ez miatt sokat, de nem tudok változni. A húgomat szeretem a legjobban sokat hívom, ő a kislányom kereszanyja is hála felveszi anyu is de nem mindig. Szeretnék csak miattuk haza is költözni szülőfalumba, hogy sürűbben legyek velük. Tervbe is van.Nem ellenzik. A saját családommal nincs probléma van egy 12 éves kislányom,és párom. A kislányomnak ez az otthona itt vannak a barátai, közölte velem csak 8. után költözik. Persze megértem nem leszek önző várunk addig, párom is szívesen megy nem szeretünk itt lakni immár 12 éve a párom családi házába lakunk 3an.Az öcsémmel hála jó a kapcsolatom most is hívott e percben, azt tervezzük ide költözik egy mellék épületbe hozzánk miután meglesz a jogsija. Igazából már lakott nálam a húgom is a volt a párjával de ő agresszív volt, nem jőttünk ki, majd pár hónap után elköltöztek. Sok volt a veszekedés a húgommal is más voltam mint most de nem akarok már olyan lenni.A nővéreméket is segítettem és ez a hála pedig terhesen jött ide és 1 szobában voltunk akkor még. Az öcsém pár évvel ezelött akart ide jönni, akkor sajnos hazudtam azt mondtam nem fér el. Nem akartam már senkit tudtam azt is anyunak kell az öcsém fizetése nem akartam veszekedést. Most én akarom hogy jöjjön, meg ő is mert egy ftja se marad miután leadja a fizuját, remélem sikerül. Az életem a gyermekem és a páromon kívül egy kudarc. A munkahelyeimen sokszor vagyok egyedül sosincs senki szinte akivel beszéljek, sokszor ezt érzékelik is és már távolodnak tőlem. Mi lesz hát persze hogy egyedül maradok. Szeretnék barátokat de normálissat sose kapok,általában bolondok, kisegítőssek stb….. a munkahelyeimen hol megaláznak, hol pedig belém szeretnek azért kell eljönnöm. Pedig csak kedves voltam a férfihez, nem akartam semmit. Most kezdek egy másik munkahelyet szinte rettegek attól, hogy kiközösítenek, belém kötnek, belém szeretnek és mások engem hibáztatnak okot adok rá és kurva vagyok senki se áll mellém sőt elvárnák ott hagyjam a jelenlegi párom. Többet vagyok itthon mint dolgozok, sokan meg azt hiszik a faluban munkakerülő vagyok, úgy utálom ha megkérdezik hol dolgozol. Most ezért vagyok itthon egyedül munka nélkül, míg haza nem jön a párom a munkábol és a lányom a suliból. Aztán minden délután ugyanaz a párom elmeséli mi volt a munkahelyén, lányom a szobájába nyomkodja a telefont, én meg hívom a húgomékat anyuékat. Nincs itt senkim.Sose jön hozzánk senki se, mi se megyünk. A párom testvérei pedig mintha nem is lennének sose törődnek párommal velünk,nincs is neki senkije anyja is elhagyta őt 14 éves korába. A párom ezen már túljutott nem érdekli őt nem lelkizik,nem érdekli őt se a testvérei őrül mi vagyunk neki. Ennyi lenne elnézést amiért sokat írtam. Kérem segítsen megváltoznom! Üdvözlettel
Kedves Katalin!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Igen egyenlőtlennek tűnik a szüleivel és testvéreivel való kapcsolata. Ráadásul úgy tűnik hogy azt érzi, a szűkebb családjában is alkalmazkodnia kell mások elvárásaihoz. Érdemes lenne közösen átgondolni a konfliktuskezelés és a családi kapcsolatok témakörét. Mi van amögött, hogy a lánya döntheti el, hogy mikor hová szeretne költözni, kizárólag az Ő érdeke irányítja a családjuk életét. Nagyon magányosnak érzi magát, habár nincs egyedül. A kellemetlen munkahelyi légkör is megváltozhat, ha aktívabb szerepet szán benne önmagának. Egyáltalán nem kell elviselnie, ha megalázzák! Nem akkor működnek olajozottan a dolgai, ha lemond a jogos igényeiről, sőt. Érdemes önismereti munkával gyakorolnia, hogy végre hatékonyan kiálljon önmagáért!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm.
Azért kerestem fel önt, mert párkapcsolati promlemam van. Több mint 2eve vagyunk együtt a párommal de általában max 1 hónapig működik normálisan a dolog utána következik egy nagyon nagy veszekedés ami van, hogy verekedést is eredményez, aztán kibekulunk utána eltelik egy kis idő és újból vita van. Leginkább akkor történik ha a párom megiszik akár csak pár sört, nagyon agresszív lesz és olyankor meg azon is felhuzza magát ha olyan arckifejezesem van ami neki nem tetszik. És ilyen esetekben mindig én vagyok a szemébe a hibás, mindig azt mondja hogy én generaltam a vitát és hogy én húztam fel miattam van. Sajnos nem csak akkor fordult elő ilyen amikor ivott hanem ritkán józan állapotába is ilyen lekezelo és agresszív, pl most kezdett javulni a kapcsolatunk nagyon boldog voltam minden olyan volt mint amilyennek lennie kéne,es tegnap este mikor haza jött a barátjától megint megcsinálta a feszültséget, és odaaig fajult, hogy lokdosodtunk, elkaptuk egymás torkát, ő szidta az anyukámat meg persze engem is, és utána régi sérelmeket hozott fel teljesen eltért az adott vita témától, meg persze fenyegetőzött és tiszta agresszív volt. Vajon hogyan lehetne erre megoldást találni? Sajnos nem tudok vele szakítani, nagyon ragaszkodom, és mindig reménykedem, hogy jó lesz minden ami sikerül is de csak par hétig sajnos.. O meg olyan nem törődöm, mintha nem érdekelne, hogy együtt vagyunk vagy sem, viszont mikor jó a kapcsolat akkor érzem hogy szeret, de ha vita van elzavar, és sokszor osszepakoltam a dolgaim amikor bántott és mondtam neki hogy elkoltozom, és simán hagyta volna, sőt még ő dobott ki, ráadásul ha kibekulunk ő látszólag hamar túl teszi magát ezeken a nem mindennapi veszekedeseken, én viszont depressziós leszek egy időre, és tudom hogy szakítani kéne vele de valahol meg szeretem, és eszméletlenül ragaszkodom hozzá illetve elturok mindent csak, hogy ne szakitsunk, mert úgy érzem azt jobban megszenvednem mint magát a kapcsolatot. Kérem segítsen valahogyan!!!! Nagyon köszönöm!!!
Kedves Szandra!
Levele alapján azt gondolom, hogy teljesen érthető, hogy zavarja Önt ez a helyzet. Az, hogy a veszekedéseik tettlegességbe fordulnak, igen nyugtalanító, ezért javaslom, hogy kérjen mielőbb segítséget a probléma kezeléséhez (semmiképp se maradjon titokban a bántalmazás). Akit megütnek, egyáltalán nem hibás, az elkövető egymaga felelős az indulatai elszabadulása miatt. A helyzet magától sajnos nem fog megváltozni, sőt az agresszió idővel csak fokozódni, durvulni szokott. Párterápia igénybevételét javaslom. Ha ez nem kivitelezhető, Önnek egyéni pszichés támogatás jön szóba.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktorno,
(sajnos nem tudok ekezeteket irni, elnezest.)
Az edesapam nagyon odaado es mindent megtesz amit tud, ennek tudataban en is segitek neki, egyedul vezetem a haztartast, fozok, mosok, takaritok, boltba jarok, kuzdok a betegsegemmel es tanulok mert foiskolara jarok. 18 eves vagyok es ez mar igy megy 3 es fel eve es mindent megteszek erte. Angliaban elunk es O nem beszel angolul, igyhat mindent en intezek amihez kommunikacio szukseges. Mindennek ellenere nem erzem azt, hogy eleget teszek neki. Tudna esetleg valami tanacsot adni? Dolgozni sajnos nem enged el. Kozsonom szepen.
Kedves Zita!
Köszönöm a levelét!
Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy ennyi mindent megtesz az édesapjáért és mégis azt érzi, hogy ez kevés a számára. Volt már rá példa, hogy említette neki az érzéseit? És azt, hogy szeretne dolgozni? Mit reagált erre?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő
4 hónapja szakítót a párom szeretném vissza szerezni .
de ö semmilyen módon nem jelentkezik, kapcsolatunk jól alakult , ö vidékies én pesti beleszeretett a 50 éves főnökében de novembertől feljött Pestre és hiányzik ö az igaz mit tehetnék ,hogy szerezhetem vissza öt mit tegyek ?
2 évig voltunk együtt meg lehet menteni vagy tényleg menjek tovább.
már személyesen is megkeresném , de azt mondják ha ö szakítót velem akkor neki kéne jelentkezni én 30 /f
Tanácsot kérnék mit tehetnék
Kedves Ferenc!
Levele alapján azt gondolom, hogy annak érdemes a másikat megkeresni, aki akar valamit. Ennek ellenére elképzelhető, hogy az exe ettől elzárkózik, hiszen új életet kezdett. A döntést, érdemes-e próbálkoznia, vagy szerencsésebb lenne lezárni ezt a kapcsolatot megkönnyítené, ha lennének elképzelései arra vonatkozóan, mi vezetett a szakításhoz, miket sérelmezett a párja a kapcsolatukban.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Egy-két éve lehangolt vagyok minden ok nélkül. Kevés dolognak tudok örülni, annak se sok ideig. Mostanában inkább kerülöm a társaságot, gyakran magamba zárkózom. Sokszor önvád gyötör. Bizonytalan vagyok, nehezen tudok döntést hozni. Van, hogy érzékenyebben élek meg adott helyzeteket. Nem tudom mi lehet a probléma. De szeretnék ezen változtatni, s újra régi életemet élni. Mi lehet velem a gond?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Odett!
Levele alapján úgy gondolom, hogy az, hogy Ön nem érti mi hangolja le a szokásosnál jobban, nem jelenti azt, hogy ez ne volna indokolt. Érdemes volna szakemberrel beszélgetnie négyszemközti keretek közt a hétköznapi gondolatairól, érzéseiről, hogy kiderüljön mi okozza Önnél a közérzetváltozást. Az önvádjának is kell valamilyen oka/okai legyen(ek) Önismereti munka megkezdését javaslom.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Habis Melinda!
Azt szeretném megtudni, hogy mi az oka annak, hogy amikor nagyon rossz kedvem van, leülök és több óra telik el úgy, hogy nem érzékelem az idő múlását, szinte meg sem mozdulok, mintha kikapcsolna az agyam.
Kedves Kérdező!
A kérdésére pszicho-diagnosztikai vizsgálat tudna megfelelő megalapozottságú választ adni, ezért azt javaslom, hogy keressen fel személyesen klinikai szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát. Javasolt komolyan venni ezt a tünetet és segítséget kérni a leküzdéséhez. A levelében részletezett tünet ugyanis akár súlyosabb lelki betegség előjele is lehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Este ha lefekszek mindig felek hogy reggelre meghalok mitol van ez?
Kedves Ferenc!
A kérdésére pszicho-diagnosztikai vizsgálat tudna megfelelő megalapozottságú választ adni, ezért azt javaslom, hogy keressen fel személyesen klinikai szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát. Javasolt komolyan venni ezt a tünetet és segítséget kérni a leküzdéséhez. E nélkül a probléma súlyosbodása várható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Hatvan éves vagyok. Kéthónapja költöztem össze a 69 éves, özvegy párommal az ő lakásába. Felvállaltam az ő szklerózis multiplexben szenvedő 40 éves fiával való együttélést, akit ő ápol a felesége halála óta. Amiben tudok segítek, de ez inkább az ellátásukra terjed ki, fizikailag nem vagyok képes a gondozásra. Az összecsiszolódás nem probléma mentes, de ezzel tisztában voltunk. Azonban úgy tűnik, nem tudok túllépni azon, hogy a 43 éves, agglegény fia is velünk él. Párom többször úgy nyilatkozott, hogy nem tud ezzel a fiával együtt élni, mert folyamatos a konfliktus vele, de amikor három hét után (mart kamionos és úgy dolgozik hogy három hét munka után egy hét szabad) megjelenik, minden tovább folytatódik. Úgy viselkedik, mint egy gyerek. Nem ad haza pénzt, nem segít a házi munkában, csinálja a rendetlenséget és nem talál semmit, amit én a saját logikám szerint átpakoltam. Jön-megy, mindent úgy használ, mintha az övé lenne, bár én vettem. Nekem két lányom van, akiket egész másképp neveltünk. Sosem nyúltak az én dolgaimhoz, amikor már dolgoztak pénzt adtak haza és mindent megbeszéltünk a napi életvitellel kapcsolatba. Én egyébként konfliktus kerülő vagyok, így úgy döntöttem, hogy amíg ő otthon van én nem megyek haza, hanem a saját lakásomban lakom, de ezzel meg a párommal való kapcsolatom sérül, amin egyébként is sokat kell még dolgoznunk. Nem tudom, mit tegyek, úgy érzem, nem kellett volna egy ilyen problémás férfival összekötni az életemet, de őt szeretem, meg nagyon jó embernek tartom. Szeretek vele lenni, de azt várom, hogy változzanak meg a dolgok, de én ezeken nem tudok változtatni. Mit tehetnék, hogy senki ne sérüljön, de normálisabban tudjunk élni? Várom válaszát, üdvözlettel: Éva
Kedves Éva!
Levele alapján azt gondolom, hogy sokféleképpen lehet megközelíteni ezt a helyzetet. Vagy gyakorolja benne azokat a stratégiákat, amiket korábban (konfliktuskerülés) és ezzel veszélyezteti a kapcsolatát, ahogy írta, vagy kipróbál újakat. Utóbbihoz önismereti munkára volna szükség. Változtatni sosem könnyű, de talán érdemes, hiszen azt írja a párja alapvetően egy szerethető férfi.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Dr.nö!
Nem is válaszért irok. Tulajdonképpen nincsennek kérdéseim. Csak jol esne kiirni magambol, ami kb egy éve nyomaszt. Elváltam, van egy fiam az elsö házasságombol. Kb 5 éve tart kapcsolatom, ami együttélés. Ebböl a kapcsolatombol született szintén egy fiam 1,5 éve.A gondok mindig voltak/ vannak. Sikerrel vettük az akadályokat. Kapcsolatunk hajnalán terveztünk mindent amit más párok. Házasság, gyerek, saját ház, stb. Mi költöztünk hozzá, mert kötötte a munkahelye és a „beteg” anyja. Annyit kértem 3 éven belül házasodni szeretnék. Ennek 5 éve…. Van egy közös gyerek, saját félkész ház. Türöm az idiota anyját. Ellátom azt amit egy feleség. Se élettárs nem vagyok, se feleség. Csak együttélünk. Amikor teherbe estem feldobta viccböl, h mi lenne,ha feleségül venne, nehogy zabiként jöjjön világra a fiunk… Arculcsapás…. Aztán egyszer vettem a bátorságot és rákérdeztem. Feleségül akar egyáltalán venni? Vagy csak a társadalmi kötelezettségböl tette volna meg? Válasz kijozanito volt. Soha sem akart nösülni. Minek? Azota átkozom magam, amiért ilyen naiv voltam. Soha sem csalodtam ekkorát senkiben. Évekig hitegetet,h megadja azt nekem, amit az ex elvett tölem. Erre ö is elvette a reményt,h valaha normális feleség legyek. Ne kelljen szégyenkeznem, h senkiez sem tartozok. Kikészültem. Azota csak vagyok. Igaz az életünk halad tovább, de én legbelül meghaltam. Iszonyat sokat veszekszünk. A párom azota belátta, h hibázott. Mivel mindketten levelezön tanulunk megbeszéltük,h diploma után összeházasodunk. Öszintén? Nem hiszek neki. Azota a veszekedés ota azt érzem, h egy szinésszel élek együtt. Igaz csak egyszer beszéltünk rola,azota kerüli a témát. Hazugság volt minden. Azt érzem,h hiba lenne hozzámennem. Soha nem akart igazán. Azaz érzésem azért szánta rá magát, h kiengeszteljen. Ezt el is mondtam neki, mire lehülyézett. Körülöttem mindenki házasodik. Fáj látni. Titokban bögök,h az összes barátomnak,családtagomnak megadatott az érzés, hogy tartozik vkihez. Szar érzés amikor egy barát bejelenti az eljegyzését. Vagy amikor esküvöre megyünk. A pasim családja se fogad el. Én vagyok az elvált, akit befogadtak. Bonuszként drága „anyos” beköpte, h anno szegény fiacskája nösülni akart, csak a volt csaja átverte és lelépett egy másik fickoval. Hoppá. Én szivok, más hibájáért. Micsoda fair play. Szoval én vagyok a selejt, aki nem kell senkinek. Én megadom amit ö szeretne. De ö? Együtt kell élnem vele. Érjem be ennyivel. A fiuk miatt nem lépek. Ez egy elcseszett dolog. Megeszem, amit megföztem, mégha keserü is.
Kedves Lilike!
Szerintem jó, hogy kiírta magából ami fáj!
Nehéz lehetett átélnie, hogy mást gondolnak a párjával a házasságról, de bármilyen fájdalmas is ez, érdemes őszintén beszélniük az elvárásaikról. A párkapcsolati problémák megbeszélése sokszor nem megy házilagos keretek között, főleg ha valamelyik félnél könnyen elharapóznak az indulatok, vagy vannak tabutémák. Mindenkinek vannak fájó pontjai, levele alapján azt gondolom, hogy Önnek az előző párkapcsolata is az lehet. Amit attól a férfitól nem kapott meg, sajnos hiába várja mástól. Önismereti munkával lehetne a korábbi veszteségeket elgyászolni, minden bizonnyal ettől a mostani párkapcsolata is kiegyensúlyozottabbá válna. Az, hogy valaki nem akar házasodni sok mindenről szólhat, a legritkább esetben szokott a partnerről. Nyilvánvaló, hogy mind Ön, mind a párja sok teherrel érkezett ebbe a viszonyba, amik akadályozzák ennek megfelelő működését. Párterápia igénybevételét javasolom.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Kevert személyiségzavaros emberre mik a jellemző tünetek? Online tanácsadás keretein belül végez egyénileg személyiségtesztet? Melyik személyiségtesztet tartja a leginkább megbízhatónak? Az aktuális gyógyszerek bevétele után rövid időn belül végezhető- e személyiségteszt?
Köszönettel,
Imre
Kedves Imre!
Az online tanácsadás során nem lehet pszicho-diagnosztikát végezni, ehhez személyes szakvizsgálatra van szükség. Ennek része egy első interjú és valamilyen személyiségteszt, vagy tesztek. Legtöbbször valamilyen projektív tesztet használunk erre a célra, mert ezek sok szempontból megbízhatóbban mérnek a kérőíves eljárásoknál. Személyiségzavar esetén személyes pszichoterápiás kezelés szükséges, valamint rendszeres pszichiáteri kontroll is javasolt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Hölgyem, Uram!
Ön szerint miért van az, hogy engem csak a problémás nőkkel hoz össze a sors/ismerkedek/találkozok (férjezett, pasija van, nem teljsen az esetem, messze van, szimplán hazug stb.) akikkel mind van valami, ami miatt nem működik egy kapcsolat? Köszönöm!
Kedves Erik!
Legtöbbször olyan emberekkel hoz minket össze a sors (pontosabban azokra leszünk figyelmesek, hozzájuk vonzódunk romantikus szempontból) akiknek a nehézségei ismerősek számunkra. Hogy miért arról itt írtam bővebben. Ösztönösen a saját problémáinkhoz kapcsolódó partnert választunk. Ezen önismereti munkával lehet segíteni, ezáltal lesz az ösztönös tényezőkből tudatos, vagy legalábbis valamennyire kontrollálható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Egy éve dolgozom a mostani munkahelyemen. Az egyik kollégámmal ez alatt az idő alatt nagyon jó barátok lettünk. Ismerjük egymás mozdulatait mondatait, véleményét. Nagyon hasonlítunk, és nagyon egy hullámhosszon forog az agyunk. Mikor megismertem még kapcsolatban élt, de három év után idén július végén szakítottak. Egyre több időt töltünk egymással a munkahelyen kívül is, nagyon sokat beszélgetünk, mostanában elég komoly dolgokról, amiket nem sok emberrel oszt meg. Az egyik ilyen utóbbi beszélgetés során, pedig elmondottegy olyan dolgot, amit rajtam kívül csak a két exbarátnője tudott. Én pedig úgy gondoltam ezek után, hogy felvállalom előtte, hogy már többként tekintek rá, mint egy barát. A válasza erre az volt, hogy ő hiába hiteti el másokkal és magával is, hogy túl van a volt barátnőjén, még nem lépett tovább, és nincs olyan nap, hogy ne gondolna rá és fáj neki, hogy nem beszélhet vele. Egy párkereső oldalon szédíti a lányokat, de csak azért meri, mert tudja, hogy semmi komoly nem sülhet ki belőle. Velem pedig nem akar játszadozni és megbántani, mert “túl kedves” lettem a számára. Én felajánlottam, hogy ha szeretne beszélgetni róla, akkor csak mondja, ő azt mondta, hogy megköszönné. Már volt rá példa, hogy félreértettem helyzeteket, de ez más mint az eddigiek. Én is másképp éreztem és nem hiszem el, hogy megint tévedtem. Azon őrlődöm folyamatosan, hogy akkor miért osztotta meg velem a személyes dolgait, miért flörtöl velem, miért foglalkozik annyit velem? A környezetünk is észrevette, hogy van valami köztünk, de ezek szerint nincs, vagy csak egy szorosabb barátság ez semmi több? Érzem, hogy fontos vagyok neki, de mégis mennyire? Felajánlottam a segítségem, és mivel fontos nekem, mindent megteszek, hogy jobb legyen neki, de attól félek csak egy jó barát leszek a végére, semmi több. Nem tudom feladjam-e a dolgot, én is lépjek tovább? Mit jelent az, hogy túl kedves vagyok számára?
Előre is köszönöm a tanácsot!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fájó lehet Önnek ez a helyzet, hiszen nagyon megszerette már ezt a kollégáját, amikor kiderült, hogy nincs még túl az exén. Sokféle oka lehet annak, hogy mégis flörtöl a lányokkal. Az, hogy Ön túl kedves a számára az azt jelenti, hogy Önnel őszintébb, mint azokkal a nőkkel, akiket csak szédít. Nem biztos azonban hogy ez elég ahhoz, hogy valódi párkapcsolat legyen Önök közt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Válaszadó!
Úgy érzem, hogy gasztropszichológusra lenne szükségem. Tüneteim körülbelül 10 éve vannak (jelenleg 29 éves vagyok, férfi), stressz hatására hasi panaszaim szoktak lenni. Az utóbbi 1 évben sokkal több stressz ér, és sokkal több problémám is van, főleg az utóbbi 3.5 hónap az ami megvisel. A székletem nem normális, úgy érzem az étel gyorsabban átmegy rajtam, mint kellene, volt némi fogyás is. Internetet bejárva megijedtem, hogy hasnyálmirigy daganatom van, mivel a tüneteimre passzolt. Azonban az utóbbi 3.5 hónapban volt CT-m, két MRI-m, hasi ultrahangom, vastagbéltükrözésem, gyomortükrözésem, és semmi nem utal hasnyálmirigy problémára, illetve semmilyen daganatra (találtak hemagiomának tűnő képleteket a májamon, vesémen kicsi cystát, és egy melléklépet, de az orvosok elég biztosnak tűnnek abban, hogy ezek valóban jóindulatú elváltozások, és fel sem merült eddig rosszindulatú elváltozás gyanúja, de sajnos ezek a találatok is megijesztettek, mivel tudom, hogy 100%-osan nem lehet megmondani, hogy ezek valóban jóindulatú elváltozások biopszia nélkül). Azonban a panaszaim továbbra is fennállnak, a doktorok IBS-re gyanakodnak, mivel minden más úgy tűnik már kizárásra került. Őszintén szólva nem tudom, hogy a panaszaim stressz hatására jelennek meg, vagy megjelenés után a stressz hatására rosszabbodnak, de úgy érzem, hogy ebbe az irányba is el kell indulnom, mivel igaz, hogy a kelleténél sokkal többet „kattogok” a problémáimon, és amint picit hasi probléma jelentkezik, megijedek, amivel valószínűleg nem segítek a problémán. Nem tudom, hogy mehetek-e a problémámmal pszichológushoz, vagy esetleg a területre specializálódott szakemberre lenne szükségem. Szívesen venném javaslatát, hogy Ön mit tanácsolna, illetve, ha tudna szakembert javasolni (lehetőleg Budapesten, 9. kerülethez minél közelebb) azt megköszönném.
Köszönettel!
Kedves László!
Szerintem is érdemes volna pszichológust felkeresnie és segítségével fejlesztenie a stresszkezelési stratégiáit. Nem szükséges speciális szakembert keresnie, de érdemes jól megfontolnia, hogy az önismereti munkára választott partnere ne csak szakmailag legyen felkészült (klinikai szakpszichológus), hanem egyúttal hiteles szakember is legyen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm! Olyan problémával fordulok önhöz, amiről már többször is olvastam, sajnos más is szenved ebben.. 18 éves vagyok, már körülbelül 7 hónapja elvesztettem a szüzességem, persze a párommal akivel most is boldog kapcsolatban élek. Az egyetlen bökkenő az hogy rettegek, félek a teherbeeséstől, pedig rendszeresen fogamzásgátlót is szedek, és közben megszakításos szokott lenni az együttlét. Nem tudom mit tegyek, hogy leszokjak erről, mert mindig ez a vita tárgya, mivel párom szerint ez azt jelenti hogy nem bízom benne.., hogy én nem tudom megélni a pillanatot mert ezen aggódom és olyan szinten rettegek, hogy be beszélem már a terhesség előjeleit is… Nem tudom hogy foghatnám fel máshogy. Olvastam azt is, hogy emiatt van aki pszichológiai eset.. Válaszát vagy tanácsát előre is köszönöm!
Kedves C.R.!
Szerintem érthető, hogy nem akar teherbe esni. Levele alapján az is felmerült bennem, hogy ha ez a védekezési mód nem megfelelő Önnek, akkor lehetséges-e erről beszélniük a barátjával, lehet-e ezen változtatni. Akár több fogamzásgátló módszert kombinálni egyúttal. A párja miből érzi a vele kapcsolatos bizalmatlanságot?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot! Szeretnék tanácsot kérni , a nagymamám ügyében. 80 éves és nemrég stroke-ot kapott, fél oldala teljesen lebénult, beszédképtelen és a nyeléssel is problémák vannak. Az orvosok szerint valószínűbb az, hogy sohasem fog annyira felépülni, hogy elláthassa magát, a család pedig nem fogja tudni ápolni. Így gyermekei úgy döntöttek hogy a kórházból nem haza viszik , hanem beadják egy idösotthonba. Nem lehet egyikőjüknek sem könnyű döntés. Viszont én elképzelni sem tudom ezt a helyzetet, hogy heti egyszer vagy többször bemenjek mint unokája és előadjam hogy mennyire szeretjük mikor lemondtunk róla. Nem hibáztatom a szüleimet , testvéreit, de én ezt nem tudom feldolgozni, annyira sajnálom. Ilyen esetben sajnálom hogy ennyire empatikus vagyok. Kérem adjon tanácsot, hogyan dolgozzam fel? Hogy sírás nélkül menjek be hozzá és más szemszögből láthassam a helyzetet. Kicsit önzőnek tűnhet hogy magamat féltem, de talán majdcsak olyan rossz ez nekem, mint neki amikor szembesülni fog a helyzetével. Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Bogi!
Megértem, hogy nehéz Önnek, de azt gondolom hogy sok olyan eset van, amikor a legjobb döntés az, hogy idősek otthonában helyeznek el egy beteg ember. Itt nagy eséllyel megfelelőbb ellátást tud kapni, mint ha családtagok szabadidejükben gondoskodnának róla. Ettől még lehet szeretetteljes a kapcsolatuk. Szerintem nem jelent róla való lemondást, hogy szakképzett személyzet fogja ápolni őt. Ha továbbra is nehezen dolgozza fel a történteket, javasolt önismereti munka megkezdése.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Epilepsziás testvéremmel élek együtt. Sajnos az utóbbi időben egyre gyakoribbá váltak a rohamai. Ő azt állítja, hogy a mostanában átélt stressz váltja ki az eszméletvesztéses rohamait. Lehet a stressz a rohamok kiváltója? Igaz ez?
Ismerőseim azt javasolták, ha látom (vagy szól, hogy érzi), gyorsan kössem ki valahova. Vagy a székhez, ha ül, vagy gyorsan fektessem le és az ágyhoz kössem ki mind a két kezét, amíg magához nem tér!
Mások azt mondják, hogy ezt nem szabad, sőt kifejezetten tilos! Ez igaz? Ha tilos, miért tilos?
Kinek a tanácsát fogadjam el? Rosszat nem akarok okozni!
Válaszát várva!
Tisztelettel! Júlia
Kedves Júlia!
Javaslom, hogy az epilepsziás tünetek rosszabbodása miatt keressenek fel neurológus (ideggyógyász) szakorvost. Remélhetőleg a tünetek gyógyszerrel kordában tarthatók. Pszichoterápia pedig a stresszkezelésben segíthet. Mielőbbi jobbulást kívánok a testvérének!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Zoltán !
Kedves doktornő !
47 Éves férfi vagyok. Olyan problémával keresem meg önt. Hogy szégyen, vagy nemszégyen, de még nem volt soha szexuális kapcsolatom semmilyen hölgyel ! Pedig mindég társra vágytam, csak nem jött össze.
Eleibe gazdálkodtam mamámmal. Sokat dolgoztam, csak ott is volt egy igen nagy természetű nagymama, aki mindég megmondta hogy mit és hogyan, és szórakozásra semmi időt nem hagyott . Pedig én sem voltam már 20 évvel ezelőtt sem kisfiú. Mondjuk amúgy sokat köszönhetek neki mert gyerekoromban sokat nála voltam. Aztán meguntam a kínlódást, idegeskedés, és elmentem munkahelyre dolgozni. Utána jártam szórakozni, de akkor meg a gátlásaim miatt nem mertem a lányokhoz odamenni, megszólítani. Addig, addig hogy pszichiáter orvoshoz kellett fordulnom kb: 30-32 éves koromba, hogy nincs partnerem ( semmi szexuális életem,csak az önkielégítés) tiszta ideg, és feszültség lettem! Kényszeres depressziós lettem. Olyan munkahelyet találtam, ahol sok hölgy dolgozott egy se magányos, de legalább a gátlásom megszünt. Utána egy jó ideig ettem rendesen a gyógyszert majd az orvosommal megbeszélve fokozatosan csökkentettük. Úgy hogy nyugtatót már nem is igen eszek, Csak egy kis 15 mg- Yarocelt, esetleg néha 0,5-ös Rivotrilt fél szemet. Az előtt: 2 szem 7,5 mg Olanzapin,1x 15mg+1x 45mg Yarocel. És most már elégé jól el volnék, ha mos meg nem az bántana! Hogy már el telt felettem az idő és én még mindég egyedül vagyok! Pedig az interneten is. meg ahol lehet keresem a társat. Hogy mért kellett azt a gyógyszereket is olyan sokáig, enni hogy el nyomjanak! Azóta jobban meg nézem megint a hölgyeket! Úgy érzem hogy ebböl nincs kiút!! Van ilyen helyzetben más is hogy 47 évesen még nem volt nővel ?? Fordulhat ez még jóra is?? Mert én eléggé elvagyok keseredve !! Előre is köszönöm! Üdvözlettel : Zoltán.
Kedves Zoltán!
Azt gondolom, hogy a problémájával nincs egyedül, de ennek ellenére érdemes kezébe vennie a dolgok irányítását, hiszen 47 évesen nehezebb partnert találni, mint fiatalabban. Ráadásul rendszerint a kapcsolatban élést, mindemellett önmagunk megtartását is tanulnunk kell. Javaslom, hogy próbálkozzon az ismerkedéssel és ha tapasztal visszatérő nehézségeket, ezek kapcsán kezdjen önismereti munkába.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves admin.
Sajnos párom el hagyott (Úgy hogy szeret de hianyoznak neki a barátok cimszóval ) . 2honap beszed utan csak együtt maradt velem , és megsem vagyok boldog kezd a düh és a bosszúvágy felülkerekedni bennem a szerelmemet és a szeretetemet elnyomva . És nem szűnik a fálydalom bennem hogy 12év utan ezt tette velem, azóta egy bizalmatlan antiszociális ember vagyok akitől én is kezdek félni némi depresszió kíséretében. Vane valami meglátásod vagy megoldásod velem kapcsolatban 🙁
Kedves Stefan!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munkával átgondolni ezt a szakítást. Ez hosszabb távon segítene a fájdalom enyhítésében és a depresszív tünetek megszüntetésében. Milyen hullámhegyek és völgyek jellemezték a kapcsolatukat. Milyen tényezők vezethettek a szakításhoz? Ebben mi volt az Ön szerepe? Többek közt ezeket a kérdéseket kellene alaposan átgondolnunk.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Azt szeretném kérdezni, hogy mi számít súlyos mentális, illetve pszichés zavarnak?
Szeretnék felsőoktatásba jelentkezni, ahova szükséges pályaalkalmassági vizsgát is tenni a jelentkezőknek. A kizáró okok között leírták a mentális ès a pszichés zavart is.
Ez engem abból a szempontból aggaszt, hogy régebben jártam pszichológushoz is, illetve a közeljövőben is szeretnék, mert úgy érzem, van néhány dolog, amit egyedül nem tudok megoldani. Régebben súlyosabb volt a helyzet, de sikerült enyhítenem a tüneteket. Mostanában szorongást szoktam tapasztalni, félelmet a jövőtől, önértékelési gondokat, illetve esetenként érzelmi hullámzásokat, pl. hamar elsírom magam, nem tudok komoly beszélgetéseket folytatni másokkal. Ezeknek tudom az okát, illetve azt is, hogy egyedül nem tudom megoldani, viszont hiszem,hogy a jövőben sikerül megoldanom ezeket a problémákat. Sokszor előjönnek ezek a gondok, viszont vannak céljaim, amiket mindenképpen megvalósítok. Csupán az aggaszt, hogy ha később pszichológushoz járok, talán nem fogok megfelelni az alkalmassági vizsgán. Ez az az egy dolog, ami miatt még nem tudtam felkeseni egy pszichológust, mert úgy tudom, hogy ilyen esetekben nem érvényes a pszichológusi titoktartás.
Ön szerint a fentebb leírtak olyan pszichés zavaroknak felelnek meg, amik miatt nem felelek majd meg az alkalmasságin? Ilyenkor a felsőoktatási intézménynek joga van felkeresni a pszichológust, akihez járok? Ha igen, akkor mi az, amit a pszichológus elmondhat az intézménynek?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Mindenkinek vannak szorongásai, ezek a legtöbb esetben nem számítanak súlyos pszichés zavarnak. Az, ha Ön magén keretek között, vagy állami egészségügyi intézményben jár pszichológushoz az nem kell hogy korlátozza a pályaalkalmasságát (nem tudom pontosan milyen szakmáról van szó). Amennyire én tudom a felvételinél lehet alkalmassági vizsgálatot készíteni a jelentkezőről, de kikérni az Ön személyes dokumentációját csak büntetőjogi esetekben lehet. Az üléseken elhangzottakat titoktartási kötelezettség védi, mely alól csak igen speciális esetekben lehet kivétel (én ilyen esetben is legfeljebb az ülések dátumát szoktam kiadni).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda,
Segítségét szeretném kérni, hogy jobban megismerjem a páromat valamint miképpen hatottak rá gyerekkori traumái. Az apja alkoholista volt és verte őt meg az anyját. Világi cuki gyerek volt és nagyon okos. Apja rossz emberekkel állt össze. Végül mikor már nagyobb volt anyjával eltudtak menekülni. Letudott így érettségizni, de apja meghalt. Sose békültek ki, sose volt bocsánat kérés. Így egy örök tüske. Azt mondta túl tette magát rajta. Azt hiszi magáról hogy ő rossz ember. Azt hiszi bárki bármit mond hogy őt bántjuk. Nagyon okos, pszichológiában jártas ő is egy kicsit. Többnyire azt érzem, hogy neki legyen jó. Nem tudd szeretni, szeretett adni. Azt mondja ő már sose lesz szerelmes. Szeret, de nem szerelmes. Azt mondja végre én normális vagyok, de nem érzem hogy bármit megtenne értem. Nem érzem a védelmező férfit. Fél év után is úgy érzem kicsit távol tart magától. Sok szerelmi csalódása is volt. Túlságosan szeretett és ő koppant végül. Túlságosan szeretem én is. Első komoly kapcsolatom. Vele vesztettem el. Bár én hiszek abban hogy van igazi és nagyon nem véletlen hogy megtaláltuk egymást. Próbálom fenntartani magamat örömteli nőnek, de néha lehúz mert nem kapom meg azt a szeretett amit várok. (23 éves vagyok, ő meg 26)
Előre is köszönök némi segítséget.
Üdvözlettel,
Nikolett
Kedves Nikolett!
Abban, hogy jobban megismerje a párját nem lehet írásos keretek között segíteni. Javaslom, hogy beszélgessenek a múltról, ennek összefüggéseiről a jelennel. A pszichológiai témákban való jártasság adhat erre valamennyi rálátást, de az önismereti munka (pszichológussal négyszemközt vagy csoportban) nem spórolható meg, mert a számunkra túlzottan fájó pontok feltárása csak egy speciális, megtartó kapcsolatban lehetséges. Párterápia igénybevétele javasolt, ha azt érzi, nem tudnak egymáshoz kellően közel kerülni, a beszélgetések ellenére sem értik egymás szeretetnyelvét.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm!
2 éve vagyok együtt a párommal. A napokban kiderült, hogy férfiakkal találkozgat, akik ilyen-olyan módon szexuálisan kényeztetik. Állítása szerint ő nem meleg. Szerintem ezt abból gondolja, hogy egy-egy ilyen találkán ő nem viszonozza a dolgokat, csak olyanokkal találkozgat, akik megteszik neki. Most, hogy lebukott, kiderült, hogy hosszú évek óta nézegeti ezeket az oldalakat és levelezget. Állítása szerint csak az elmúlt 1 évben jött létre a találka. Mindig is potenciazavara volt. Legalábbis nálam. Most el akar venni feleségül és biztos benne, hogy abba tudja hagyni ezt az egészet. Szerintem beteg. Van-e valami esélye a normális életre? Kihez forduljon segítségért?
Köszönöm a válaszát.
K. Kriszta
Kedves Kriszta!
Levele alapján azt gondolom, hogy nem lehet könnyű Önnek. Bár a párja ragaszkodik Önhöz, sőt megkérte a kezét férfiakkal él nemi életet. Ahhoz, hogy kiderüljön, miért van erre szüksége önismereti munka javasolt. Első ránézésre párterápiát javasolnék. A homoszexualitás nem betegség és nem megváltoztatható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt dr.nő!
Az utobbi időben rengeteget veszekedtünk a párommal , ami miatt ..
A Múlt hét pénteken ért véget egy közel 3éves kapcsolatom ..,de még a volt párommal folyamatosan tartsuk a kapcsolatot illetve ,a személyes találkozást is tervezzük . Ráadasként még mindig nálam vannak a személyes holmiai…
Ön szerint mèg van esély ,hogy ujra összejöjjünk?
Kedves Andi!
Nem tudom hogy van-e rá esély. Ön mire vágyna pontosan? Mit gondol róla, hogy miért nem működött ez és milyen tényezők miatt a korábbi kapcsolata? Ha ezeket végiggondolja, nagyobb sikerre számíthat a következő párkapcsolatában.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornö!Szeretném kérdezni élettársam,kényszeres irodat hölgyeknek interneten,ö azt mondja semmit nem érez irántuk csak ugy jön hogy irjon!Létezik ilyen?ha igen hova kell fordulnunk hogy,ezt leküzdje!
Kedves Szimonetta!
Az, hogy az élettársa nem tudja mit miért csinál, elképzelhető. Kérdés, hogy akarja-e megérteni. Újabb érdekes szempont, hogy el tudja-e fogadni, hogy Önnek rosszul esik amikor a párkapcsolatuk mellett idegen nőknek írogat. Ha igen, önismereti munkával (itt párterápiát javasolnék) lehet változtatni ezen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Nekem az beilleszkedéssel vannak gondjaim. Egyetemista vagyok. Az iskolákban mindig egyedül éreztem magam. Biztosan velem van a baj. Valahogy a velem egykorúakkal nem tudok kijönni. Már a kezdetektől komolyabb a gondolkodásom. Mikor általánosban is a többiek mentek szaladozni a parkba engem sosem érdekelt. Mindig komolyabb dolgok érdekeltek ezért nem tudom megtalálni a közös hangot velük. Félős, visszahúzódó vagyok, nehezen barátkozok. Voltak próbálkozásaim, de az illetők mindig megbántottak és nagyon rosszul estek ezek a dolgok így megszakadtak a kapcsolatok. Lehet kissé túl is reagálom a dolgokat, de eddig mindegyik barátságomba úgy volt, hogy az én véleményem sosem számított sehol, mindig azt kellett csinálnom, amit a másik mondott és ami a legrosszabb még egy jobb jegyet is sajnáltak tőlem. Próbáltam felháborodni, próbáltam tűrni egyik sem vált be. Úgy vagyok vele, hogy egyedül is jobb, mint egy rosszal, de az osztályban is egyedüli vagyok, akinek nincsenek barátai. Szórakozni nem járok, nem szeretem a mostani szórakozást, nekem az nem bulizás, hogy részegre iszom magam. Van egy kis önbizalomhiányom is azt is hozzá kell tenni. Az idősebbek még jobban eltudok beszélgetni, de az osztálytársaimmal…. másnak annyi barátja van, ismerőse én meg nem ismerek senkit, nincs kit elhívnom valahova. Azért írok, hogy egy szakember mit mond erre, hogy mi lehet bennem a hiba. Szeretnék ezen változtatni, csak nem tudom, hogy min kellene.
Előre is köszönöm!
Kedves Móni!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munkával leküzdenie az önbizalomhiányát, átgondolnia mire is vágyik leginkább. Szerintem attól még elmehetne szórakozni, hogy nem fog lerészegedni. Milyen akadályai vannak a barátkozásának? Ha megbántják, azt hogyan lehetne még konstruktívabban kezelni? Nem jó, ha magába folytja a frusztrációját, de az sem mindegy hogyan ad neki hangot.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Tanácsra lenne szükségem. Több mint egy éve együtt járok a legjobb barátnőmmel. Mielőtt kialakult volna köztünk a dolog, ő nagyon ellenezte az azonos neműek kapcsolatát, de miután rájött hogy pont ebbe csöppen bele ő is, nem zárkózott el a dologtól, bár hónapokig tartott mire legyőzte az ezzel kapcsolatos frusztrációit és bele mert menni a dologba. Viszont mikor arról beszéltünk hogy kezdjünk e kapcsolatba, azt mondta hogy ha igen, akkor sem mondhatjuk el senkinek. Először beleegyeztem ebbe, mert tudom, hogy neki sokkal nehezebb volt ez az egész már az elejétől fogva. De egy év alatt csak addig jutottunk el, hogy 3 közeli barátnak elmondtuk a dolgot (persze teljesen pozitív véleményük volt). Már nagyon rég óta győzködöm, hogy vállaljuk fel a kapcsolatunkat, mert már így is mindenkinek nyilvánvaló az egész, ráadásul így, hogy sokan beszélnek is rólunk az iskolában emiatt (nyilván érdekli az ismerőseinket az igazság, ezért találgatnak hogy lehet e valami köztünk), visszahallok véleményeket erről és eddig egyetlen egy rosszat sem hallottam, csak azt hogy “miért nem vállalják már fel?”. Mindenki tisztában van igazából az egésszel, mert egy ilyet nagyon nehéz teljes titokban tartani, de a barátnőm foggal körömmel küzd az ellen, hogy felvállaljuk, pedig én egyre kevésbé bírom már ennek a titoknak a nyomását. Fél éve egyre boldogtalanabb vagyok, mert nem lehetek önmagam és ezt ő is tudja. Folyamatosan csak azt mondja, hogy gondolkozik a dolgon és nem sok idő már, de 8 hónap ígérgetés után kezdem elveszíteni a reményt. Tudom hogy nagyon fél az emberek reakciójától, de ő is tudja hogy mi a véleménye a körülöttünk lévőknek a dologról, így azt is tudja, hogy semmi baj nem lenne. Ön szerint lehetséges, hogy mivel ő régen nem igazán pártolta az ilyen embereket, a saját régi véleményét és hozzáállását várja a környezetünktől is? Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mert nagyon szeretem, de nem bírom már ezt tovább. Hogyan vehetném rá, hogy leküzdje a félelmét és ki merjen állni velem a világ elé? Én nagyon türelmes vagyok vele, de több mint egy éve titok a kapcsolatunk és úgy érzem, ez egyre kevésbé egészséges.
A válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy ez a titkolózás nagy nyomást helyez Önre, melyet jó volna mielőbb megszüntetni. Mennyire lehet arról beszélni, mitől fél pontosan a barátnője? Milyen ellenérzései voltak korábban a homoszexuális kapcsolatokkal szemben?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Sokszor próbálom felhozni a témát, de ilyenkor még ha lehet is vele beszélni, látom rajta, hogy nagyon ideges és csak azt várja hogy abbahagyjuk a beszélgetést. Korábban igazából nem voltak konkrét fenntartásai erről, csak szimplán nem támogatta és ha szóba került egy ilyen téma, akkor egyértelműen az ellene szólókkal értett egyet. Tudom, hogy a legnagyobb félelme a szülei reakciója és főként ezért halogatja folyamatosan és azt is megértem hogy konzervatív szülőkkel sokkal nehezebb ez, de a szülei nagyon szeretik és szerintem egy idő után megbékélnének vele. Most úgy tudják, hogy a lányuk legjobb barátnője vagyok, ismernek már évek óta és szeretnek is, úgyhogy az sem probléma, hogy hogy viszonyuljanak a lányuk barátnőjéhez, hiszen nagyon rég ismernek, állandóan náluk vagyok, igazából nem is lenne olyan nagy változás, csak magával a gondolattal kéne kibékülniük, hogy már nem csak a legjobb barátnő vagyok. Azzal érveltem a barátnőmnek, hogy nem tudja megvárni a megfelelő pillanatot, mert olyan nem lesz soha. A szüleinek valószínűleg évek múlva is ugyanaz lenne a reakciója és ugyanannyi idő kellene nekik mint most. Ez az utolsó évünk a gimiben, most még a megszokott barátok és tanárok vannak körülöttünk, akik mind sejtik már valamennyire a kapcsolatunkat, ezért gondolom, hogy ez lenne a legmegfelelőbb idő a felvállalásra, mert mindenki ismer már minket és mellettünk állnának. Sokkal nehezebb lenne egyetem alatt teljesen új közegben, külön egyetemen, kevésbé szoros baráti és tanári kapcsolatokkal. Akkor már senki nem tudna támogatni minket, mert senki nem tudna semmit. Ezeket a dolgokat többször is elmagyaráztam már a barátnőmnek, de mégis tiltakozik. Ott tartunk, hogy naponta összeveszünk miatta, mert én már azt sem bírom nézni, ha egy másik párt látok kézenfogva sétálni, szörnyű azt látni, hogy mások megtehetik, de én nem. Nem tudom mi segíthetne a helyzeten.
Köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy pórbálja meg megtudni, mitől tart. Ha ez nem sikerül, akkor javasolja neki hogy keressen fel pszichológust, hiszen nyilván szorong amiatt a barátnője, hogy nem lehet őszinte a szeretteivel és korrekt Önnel. Az is lehet, hogy azt sem tudja mitől tart valójában, ami igen nyomasztó érzés.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Pár évvel ezelőtt volt egy hosszú, és komoly kapcsolatom. Mivel fiatal voltam, 4,5 év után kiléptem a kapcsolatból. A mai napig gyűlölöm magam, amiért ezt tettem. A szakítás után sokáig egyedül voltam, imádtam a szabadságot. Végül éreztem, hogy hiányzik az életemből egy társ. 2 éven át rengeteg sráccal megismerkedtem. Volt ahol én hibáztam, volt ahol kihasználtak, volt amikor pár hét találkozás beszélgetés után egyszer csak eltűntek. Nagyon érzelmes típus vagyok, mindent 120%-al csinálok. Így ezek után nagyon összetörtem. Azt éreztem képtelen vagyok a boldogságra. Ekkor voltam is pár alkalommal pszichológusnál. Segített is, meg nem is. Megértettem, hogy nem szabad lejjebb adnom az elvárásaimból, csak azért, hogy ne legyek egyedül. Akkor sikerült összeszedni magam, újra talpra állni. Boldog voltam, találtam új barátokat. Ekkor ismerkedtem meg egy sráccal, aki az első perctől tetszett nekem, viszont kerültem, mert tudtam, hogy fiatal még, én meg már családot szeretnék. Végül nem tudtam elkerülni, mert annyira nagyszerű és érett ember, ráadásul belül azt éreztem, ő az igazi. Teljesen más érzésekkel voltam felé, mint azelőtt valaha. Jól elvoltunk, összeillettünk. Folyamatosan ő is azt mondta, hogy velem akar lenni minden nap, összeköltözne már velem, ha tehetné, de ő még iskolába jár. Végül a bennem ejtett régi sebek miatt egyre többet veszekedtünk. Nem bíztam benne, azt hittem neki sem kellek, mikor kevesebbet akart találkozni. Bepánikoltam, hogy ő is olyan lesz, mint a többi. Ezt elmondta neki, hátha megérti majd. Tudtam legbelül, hogy neki még kell a szabadság is mert sose volt kapcsolata előttem. Végül elüldöztem a viselkedésemmel. Ez egy hónapja volt. Én teljesen összetörtem. Naponta 50x változik a hangulatom, rengetegszer sírok, sajnos sokszor munkahelyen sem tudom tartani magam. Itthon bezárkózom. Barátom nem sok van, és akárhányszor jelzem nekik, hogy nem vagyok jól, mindig azt kapom, nem tudják mitől lehetne jobb. Nem értik, min megyek keresztül, hogy ez most súlyosabb. A srácnak azóta is folyamatosan írok, hívogatom, úgy érzem ha beszélünk attól jobb. Így tőle várom a segítséget. Próbáltam nem zaklatni, de nem megy. A mai napig ugyanúgy szeretem, képtelen vagyok elengedni. És az ilyenkor megszokott általános igazságokat ismerem, túl vagyok mára pár szakításon, de csak felidegesít. Nekem nem idő kell, hanem őt akarom visszakapni. Jelenleg nem látom, hogy valaha leszek-e még boldog. És ettől azt érzem, hogy nincs már helyem a világban. Nem tudom megölni magam,mert félek, és legbelül talán nem is akarom, de sokszor gondolok erre. 25 éves vagyok, tudom, fiatal még, van időm, de mégis én ilyenkorra családot képzeltem el magamnak, és ez is bánt, hogy ebben is kudarcot vallottam.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna ismét felkeresnie a pszichológust, akihez korábban járt. A problémáit megoldani Ő nem fogja, de abban segít, hogy Ön tisztábban lással a helyzetét és erőt gyűjthessen a szükséges változtatásokhoz. Nagyon nehéz ez, de el kell gyászolni azokat a veszteségeket, melyekről álmodtunk (pl gyermeke, családja lesz 25 évesen), de valamilyen okból nem sikerült. Ez ad lehetőséget arra, hogy megvalósíthassa az álmait, ha nem is épp úgy vagy akkor, amikor eredetileg elgondoltam.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm!
Az akinek nincsen pénze, nem tudja megfizetni a pszichológusokat, egyedül van, mert már senkit sem tud közel engedni magához és ezzel már veszélybe sodorja a munkahelyét is hiszen senki sem akar egy zarkozott mindig komor emberrel dolgozni. Nem tartja sem magát sem a problémáját annyira fontosnak és veszélyesnek hogy foglalja a lelki segélyszolgálatot mások elől az önsegítő könyvekből és filmekből már elege van, nagyjából tudja mit kéne tennie de egyedül nem megy neki az hova menjen, kihez forduljon hogy birkózzon meg a kialakult problémákkal és a magánnyal?
Szerintem többen vagyunk akik nem engedhetjük meg a pszichológust mindig csak még egy napot túl élünk csak a mai napot mert reménykedünk hogy holnap könnyebb lesz, de sosem az csak mindig kicsit nagyobb lesz a sötétség bennünk alig észre vehetően de picit mégis sötétebb…
Kedves Kérdező!
TB alapú pszichológusi ellátást a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban vagy alapítványoknál tud igénybe venni. Nem mindig egyszerű találni, de érdemes keresni a lehetőséget.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét!
Lassan 1 éve vagyunk együtt a párommal(26, én 21). A kapcsolatunk 2 hónap beszelgetés után kezdődött egy közösen megbeszélt találkozóval, aminek a végen egymás karjaiban kötöttünk ki. Természetesen nem előre eltervezett módón. Egy darabig csak a testiség miatt jártunk össze elég intenzíven, 2 hetente. Eleinte csak pár óraról volt szó, beszelgetéssel egybekötve, aztán egyre sűrűsödtek a találkozások, míg végül hazavitt hozzájuk, a barátnőjeként mutatott be, de még nem voltam az. Eljátszottuk, hogy együtt vagyunk, csak hogy az édesanyja ne kérdezősködjön. De időközben a légyottok már nem csak a testiségről szóltak, egymásra is kíváncsiak voltunk, éjszakákat, végtelen órákat beszélgettünk át mindenféléről. Kezdtem magam a barátnőjének érezni, míg végül meg is kért, hogy legyünk együtt.
Úgy látszott tényleg egymásra találtunk, bár egy -két összezörrenésnél elhamarkodottnak véltük a dolgot.
Aztán elkezdődött az egyetem számomra, ő meg egyre több munkát kapott a munkahelyén, illetve a hőn szeretett kocsijával foglalkozik. Megbeszéltük, hogy a hétvégéket együtt töltjük, hol nálunk, hol nála-az időközben kiüresedett lakásában-,hol pedig a kollégiumban egy éjszakát.
Csakhogy ez nem így lett. Egy ideig tartottuk a kapcsolatot rendesen a közösségin, de akárhányszor a találkozásra került a sor, mindig történt valami : hol nem volt pénzem elmenno hozzá- ő meg nem tudott bejönni, mert szerelte a kocsit, buszra meg nem volt hajlandó ülni (másfél órás útról van szó)- , hol pedig dolgozott vagy a kocsit intézte, amikor én tudtam volna menni.
Elfoglalt én ezt megértem, én is az vagyok, de miért nem tud időt szakítani rám? Szeptember óta 2x sikerült találkoznunk. Legutoljára tegnap. Másfél napra, mivel neki programja van a hétvégén. Próbáltam egy darabig ráhagyni, elfogadni, hogy más a fontossági sorrend. Másabb, mint mikor csak amiatt jártunk össze. Ennek tetejében alig beszélünk, ha én nem keresem ő nem keres, nem akar a mindennapok unalmas történeteivel traktálni. Másra viszont van ideje, értem ezalatt a haverjait és más nőket. Nem tudom hogy megcsal-e, valóban elfoglalt ahhoz.
Próbaltam beszélni vele, arról hogy merre fele haladunk. Belátása szerint sem tartható fent így ez az állapot huzamosabb ideig. De arra konkrét választ nem adott, hogy hagyjuk -e abba ezt az egészet. Én nem szeretnék vele szakítani, szeretem, bár nem mondtam neki, ő sem nekem.
Ön szerint mit kellene tennem? Helyre lehet még hozni a dolgot?
Kedves Krisztina!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes átgondolni, hogy mitől lett ez a kapcsolat párkapcsolat. Önnek milyen igényei vannak egy férfival/társsal szemben? A kedvesének mik az elképzelései ezekről. Mennyire egyeztethető össze a jövőképük? Ha mindketten úgy érzik most nem jó, mitől lesz/lenne jobb a viszonyuk?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot !
22 éves vagyok. Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a barátnőim elfordultak mellőlem, kibeszélnek a hátam mögött. Az egész talán ott kezdődött, hogy másik munkahelyre kerültem, ahol nem tehetem meg, hogy farmernadrágba és sport cipőbe megyek be, ezért elkezdtem csinosabban öltözködni, amit én nagyon élvezek. (ki ne élvezné) És, ha elmegyünk a városba én akkor is szeretek csinosan öltözni. Kaptam egyszer egy szép kis levelet a 32 éves barátnőmtől, hogy ha nem tudom az általános viselkedési normákat betartani és nem tudok szoknyát hordani, akkor ne vegyem fel. Meg hogy az ő barátja előtt úgy ültem, hogy kint olt mindenem, és hogy viselkedjek már.. ez mind a semmiből jött. Nem volt hogy előtte bármi miatt is szólt volna, vagy mondott volna bármi olyat, ami erre utal. És persze mindezt facebookon. Válaszoltam neki,amit én gondoltam erről, és igazából ennyi is volt. Aztán eltelt pár hónap és egyik barátnőmmel, akit régebb óta ismertem mint a másik kettőt, egy orbitális hülyeségen összevesztünk, vagyis ő velem, és konkrétan leírta, hogy senkinek nem tetszik a munka amit csinálok, ő észrevette, hogy én olyan akarok lenni mint a főnököm, elindultam lefele a lejtő, és hogy mindenkivel a közvetlen közelemben beszélt a munkámról és senkinek nem tetszik, persze ezt is facebookon. Aztán utána észrevettem, hogy a másik két lány is fura velem. Írtam nekik, hogy mikor érnek rá, mert szeretnék velük beszélni, az egyikőjük válaszolt csak, hogy nem ér rá a héten írjam le neki facebookon, mondtam neki, hogy ezt személyesen akarom, itt facebookon nem lehet és ennyibe is maradt mert a másik barátnőm nem írt vissza. És akkor este látom, hogy ők hárman együtt vannak kiposztolták instagramra. Jó nem foglalkoztam vele, majd megbeszéljük. És akkor pár napra rá, szintén jött az üzenet a 32 éves barátnőmtől, hogy ha valami bajom van velük akkor keressem meg őket és mondjam el nekik, ha valamit előadok akkor úgy adjam elő, ahogy történt ne máshogy, meg hogy miért fordul el tőlem pár ember, el kéne gondolkodnom rajta, és hogy nem miattuk. ( Rajtuk kívül nem fordult el tőlem senki) És hogy neki se erője 32 évesen se energiája se ideje erre. És ez mind a semmiből jött. És akkor mondtam nekik, hogy rendben van, akkor most már tényleg találkozzunk ezt megbeszélni. És akkor itt is jött a válasz, hogy neki már most elege van az egészből és hogy hányingere van, hogy ő tudja már most, hogy mi lesz, és hogy tőlem mindig csak azt hallgatják hogy milyen szar minden stb. és hogy tulajdonképpen nekem köszönheti, hogy “tönkrement”. A másik két lánnyal találkoztunk, de persze a 32 éves barátnőm, aki az egészet csinálta nem jött el. A két lány olyanokat vágott a fejemhez, hogy mióta ez a munkahelyem van megváltoztam, csinosabban öltözködök, csúnyán beszélek. Amit nem értettem, mert nem gondolom, hogy ez ekkora baj lenne. ÉS azt se értettem, hogyha őket bármi is zavarta akár a viselkedésemben akár másban, miért nem szóltak akkor amikor ők ezt észrevették ? Bármit mondtam akkor mindenre az volt a válasz, hogy én nem fogadom el a kritikát és, hogy mindenre van valami magyarázatom. Azóta nem beszéltünk, a 32 éves barátnőm pár napra rá rám írt, hogy beszéljünk. Mondtam neki, hogy én már mondtam hogy beszéljünk ő azt mondta nem ér rá. Azt mondta, hogy ő ketten akar velem beszélni. Aztán volt egy szülinap, amin mindannyian ott lettünk volna és felhívott, hogy nem e tudna velünk jönni meg haza is mondtam neki, hogy persze jöjjön, és úgy csinált mintha nem történt volna semmi. Aztán írtam neki, hogy mikor ér rá, azt mondta a héten nem, mondtam neki majd írjon ha ráér. Egyik nap a párom a városban volt a haverjaival, és azzal jött haza, hogy az egyik szórakozóhelyen amikor voltak kb négyen odamentek hozzá azzal, hogy látják és hallják, hogy hogy öltözködöm, az egyik legjobb haverja meg azt mondta neki, hogy azt hallotta valakitől, hogy én milyen nagyképű lettem, de nem mondta el, hogy kitől hallotta. Nem értem őket, hogy miért történt ez. Akikkel eddig beszéltem erről mindannyian azt mondják, hogy féltékenység az egész. Ami engem bosszant, hogy egyik pillanatról a másikra történt ez. Ha tényleg barátnők vagyunk, akkor miért nem álltak oda elém,(ahogy ők mondták hogyha bajom van velük, akkor nekik mondjam) és mondták el, hogy ez és ez a bajuk?!
Ö mit gondol erről ?
Kedves Krisztina!
Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek, hogy a barátai hirtelen így megorroltak Önre. Jó volna megtudni, hogy miért. Igaza van abban is, hogy a legkorrektebb szemtől szembe intézni a konfliktusokat. Az, hogy úgy gondolják, hogy Ön beképzelt lett valószínűleg megváltoztatható, ha Ön személyesen négyszemközt leül velük. Megkérdezi egyenként tőlük, hogy mi is tulajdonképpen a problémájuk az öltözködésével vagy a viselkedésével.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Egy olyan problémával fordulnék magához, hogy most váltottam iskolát, idén kerültem középiskolába. Kollégista is vagyok, nem túl messze az otthonomtól. A gondom az lenne, hogy szinte minden második éjjel, és minden hétvégén amikor hazajövök éjjelente valamilyen formában eszembe jut a régi iskolám és vagy egy 10 perces sírógörcsöt kapok. Nincs is olyan sok barátom az új suliban és nem úgy alakulnak most ott a dolgaim ahogy szeretném. Nincsenek szimpatikus tanárok, az itteni iskolámban sokkal jobban kijöttem az oktatóimmal is. Nem tudom mit csináljak. Nem vagyok boldog ezen a helyen, de csalódást okoznék azzal sok mindenkinek, magamnak is ha iskolát váltanék. Viszont nem tartom normálisnak, hogy még mindig sírok a régi iskolám miatt és nem tudok napiremdre térni efelett. A tanulás is sokkal nehezebben megy már mint régebben.
Mit gondol erről?
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Adél!
Szerintem egy új iskolába és közösségbe kerülés mindig nehéz. Mit gondol arról, mi okozza a hogy nem úgy alakulnak a dolgai, ahogyan szeretné? Mi a baj a tanárokkal és a diáktársakkal? Ön hogyan viselkedik velük?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda!
Exem szociopata jellem. Történtek dolgok, nem szeretném ideírni.
Van esély rá hogy meggyógyulok? Mindenképp kell pszichológus segítsége?
6 stádiuma van a gyógyulásnak, kb 3as-4esben vagyok…
Köszi, Klári
Kedves Klári!
Nem egyértelmű számomra a leveléből, hogy miből kellene meggyógyulnia. Miféle bántások voltak a kapcsolatukban? Ezek hogyan hatottak Önre?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő !
13 éve vagyok a párommal , 5 éve házasok vagyunk, két gyermekünk van. 4 éve nagyon megromlott a kapcsolatunk a férjemmel, mert az anyja mióta elköltöztünk tőlük es összeházasodtunk folyamatosan kisebb nagyobb intenzitással furkál, be feketit, úgy adja elő a dolgokat, hogy engem állítson be rossznak. Régebben jóban voltam vele, de ahogy elkezde ezt csinálni egyre inkább úgy éreztem, hogy nekem nincs szükségem arra, Hogy minden találkozás után vita legyen miatta a párommal. Így egyre jobban harcoltam az ellen, hogy ne kelljen velük találkozni. Férjem ezt nagyon rosszul viselte. Iszonyúan nagy veszekedések, sajnos néha tetlegesség is előfordult emiatt. A mai napig az anyja az aki minden egyes találkozáskor csinál valamilyen drámát, balhét. Ennek ellenére a férjem szerint nekem kéne rendeznem a kapcsolatomat vele. Nem igazán tudom ezt megbeszélni, mert ahogy feljön ez a téma olyan, mintha elborul na az agya és nem lehet vele beszélni. Mit tanácsolsz mit tegyek? Sajnos a válás mar rengetegszer szoba jött
Kedves Hella!
Levele alapján azt gondolom, hogy szükséges mielőbb párterápiás segítséget kérniük, a kapcsolati erőszak ugyanis igen veszélyes. Amíg ez fennáll nem is érdemes az anyósa témájával mélyebben foglalkozni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Cim!
19 eves vagyok, es meg a nyaron megismerkedtem egy 24eves sraccal. Sokszor hivott, hogy talalkozzunk es vegul par hete sikerult ossze is hoznunk. Felmentem hozza, filmet neztunk beszelgettunk es teljesen ugy ereztem, hogy ugyan olyan, mint en. Oszinten kicsit feltem felmenni hozza, mivel elotte csak egyszer talalkoztunk, de semmi nem tortent a romantikus filmes osszeebujason kivul. Majd masnap nem irt, igy gondoltam rairok. Ekkor elkovettem azt a hibat, hogy megirtam neki egy sraccal vagyok es iszogatunk, majd ezt ki is posztoltam. Masnap nagyon csunyan kiosztott engem ,hogy nem szereti ha faggatjak, nem illunk ossze es en csak arra kellettem neki, ne irjak tobbet neki. Nagyon rosszul erintett a dolog, mert ugy erzem amiket irt nem tukrozi azt amilyen o valojaban. Nem tudom elfogadni ,hogy akivel nyolc orat eltoltok es semmi nem tortent, annak tenyleg csak arra kellettem volna, foleg, hogy teljesen ellentmond egymasnak az amit csinalt es amit messengeren irt. Mit tegyek?irjak neki? Vagy tenyleg ennyire nem vagyok jo emberismero?
Elore is koszonom valaszat!
Kedves F.D.!
Nem tudom, hogy a düh szólt a srácból, vagy valóban azt gondolja, hogy inkább legyen vége a kapcsolatuknak. Az is kérés számomra, Ön miért dörgölte az orra alá, hogy mással van, ha vele akar párkapcsolatot. Ha ezt megértettük, utána lehetne elgondolkodni azon, jóvá tehető-e a helyzet valahogyan.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Miért van az,hogy ha iszok /nem túl sok/ alkoholt,teljesen kifordulok magamból.Alapjáraton teljesen visszafogott,szinte szégyenlős lány vagyok.Ha iszok,akkor viszont teljesen elmegy az eszem.Értem ebben az esetben azt is,hogy képes vagyok minden zokszó nélkül lefeküdni valakivel.Van párom 13 éve,bár nem igazán jó a kapcsolatunk.
Kedves Erika!
A kérdést én úgy tenném fel, hogy miért van együtt 13 éve egy olyan férfival, akivel nem boldog, mit lehetne tenni, hogy a kapcsolatukban ismét örömet találjon. Mindemellett az alkohol a sok negatív hatása mellett remek szorongásoldó, de vigyázni kell vele, mert igen addiktív. Ráadásul vannak egészségesebb feszültség csökkentő módok is pl. sport, relaxáció, önismeretünk növelése.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Sziasztok. Most másztam ki egy borzasztó szerelmes kapcsolatból. A szakítás nem mérges volt csupán azert mentünk szét mert a párom lelki problémakkal kűzd és szeret de úgyérzi nemtud úgy szeretni engem ahogy ő szeretne mert önmagával sincsen rendben. De en beleőrülök a hianyába. Vele akarok lenni de nemtudom mit tegyek. Szeretnék újra vele lenni de nemtudom mennyit kéne várnom hogy felkeressem. Hogy beszélhessek vele. Hogy egyáltalán volna e barmi esély arra hogy újra egy párt alkossunk. Rendbe akarom hozni a dolgainkat de elveszett vagyok és tanácstalan.
Kedves Klaudia!
Ha jól értelmeztem sorait, Ön annyira megijedt a párja lelki problémáitól, hogy inkább szakított vele, melyet megbánt, hiszen szereti Őt. Szerintem érdemes ezt elmondania neki, támogatni Őt abban, hogy kérjen professzionális segítséget, hiszen a lelki bajok nem gyógyulnak maguktól.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm! Nati vagyok szeretnék kérdezni kezdö kapcsolatomról..1hónapja vagyunk együtt “párommal” és sajnos érzem hogy kezdünk eltávolodni egymástól nem találkozunk mindennap és nem keres úgy mint az elején..én igazán kedvelem és szeretném ha továbbra is együtt maradnánk!
Az igazi probléma köztünk az hogy irásban idegennek tünik beszélgetésünk de viszont élöben teljesen jó a kapcsolatunk..többször is kérdeztem magamtól hogy mi lehet a baj talán velem van a baj, mert többféle kapcsolatom is tönkre ment már és sosem jöttem rá igazán hogy mi lehet a problema velem? Szeretném tanácsát kérni abban hogy hogyan tartsam meg párom??
Elöre is köszönöm!