Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 2 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

14 730 Hozzászólás

  • Valaki

    Jonapot.
    Remelem hatasos lessz hogy irok mert rettenetesen ketsegbe vagyok esve es nem tudom mitevo legyek. Nagyon sok mindenkitol kaptam tanacsot de ugyerzem hogy azok megse olyan tanacsok amiket valoban tenni kene. A problemam az lenne hogy van a parom aki 24 eves es vagyok en aki 18. Juliusban toltom a 19et.
    A parom az apukam munkatarsa. Eleinte jol kijottek a munkahelyen de miutan mi megismerkedtunk a parommal mar kezdte ot kerulgetni az apukam. Mar 9honapja hogy egyutt vagyok a parommal de edesapam nem igazan tudja elfogadni hogy a pici lanyanak mas is van az eleteben. Edesanyam is az elejen ellenezte a kapcsolatunkat de mihelyt osszehoztunk egy csaladi napot mar nem is annyira ellenseges vele. A paromnak akadt egy csaladi tragediaja es nagyon szeretne hogy ott legyek mellete. Es felhozta nekem hogy aludjak ott penteken hogy a temetes napjan ne keljen rohangalni. ( nagyon messze lakunk egymastol). Egyszeruen felek ithon felhozni a temat mert bar mar nem vagyok szuz( edesanyam tud rola de edesapamnak rettegek elmondani) szoval es segitseget szeretnek tenni ezt megis hogy tudnam felhozni hogy ott e aludhassak.
    Elore is nagyon szepen koszonom a segitseget!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna megtudni, az apukájának milyen ellenérzései vannak az Ön barátjával szemben. Az ottalvással kapcsolatban milyen elveket képvisel? Ő maga hogyan élt, amikor annyi idős volt, mint Ön most? Ha ezekről a témákról tudnak beszélgetni egynással, a kérdését feltenni is könnyebb lesz majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vanesa B.

    Akor így kezdeném volt egy jány aki a fiumal írt gyakran meg stb és ecer fel idegesítet hogy anyit írkált a fiúknak meg minden és rá írtam ara a hányra mer féltékeny voltam de nagyon meg bántam hogy meg tetem mer valójában nem is volt ok féltékenynek lennem mer semmit nem akartak egymástól csak jó barátok és kaptam egy utolsó esélyt a fiámtól mer nem ez volt a első eset hogy féltékeny voltam és mindíg tévedtem meg akarok változni és vissza szerezni a bizalmát

    • Habis Melinda

      Kedves Vanesa!

      A bizalom egy párkapcsolatban igen komplex dolog, sok mindenből fakadhat a hiánya. Például az őszinteség hiányából vagy önbizalomhiányból, korábbi csalódásokból stb. Érdemes önismereti munkába kezdeni, hogy megtalálják és kezeljék az okokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Biborka

    14 éves vagyok és vagdosás függő.
    Múlt nyár óta folyamatosan csinálom mondván magamnak hogy ha kívül fáj belül kevésbé. Most eldontottem hogy leszokok de nem megy mert elvonási tüneteim lesznek (remegés, hányinger, feszültség). Abban szeretném segítséget kérni hogy hogyan kezdjem el ezt az egezs leszokast.

    • Habis Melinda

      Kedves Bíborka!

      Az önsértés mindig nagy belső szenvedés jele, ezért nem lehet róla önerőből leszokni. Javaslom, hogy kérjen segítséget a szüleitől, keressenek fel együtt pszichológust és kezdjen pszichoterápiás munkába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Enikő

    14 éves lány vagyok, és nem tudom mit csináljak. Mert elmondtam a kiszemeltemnek hogy tetszik és most nagyon rosszul reagált. De alattunk lakik így nem tudom őt sehogy se kerülni! Kérlek segíts!

    • Habis Melinda

      Kedves Enikő!

      Szerintem jó, hogy mert beszélni az érzéseiről. Remélhetőleg a kiszemelt is így gondolja, értékeli az Ön őszinteségét, bátorságát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • kl

    Kedves Melinda!
    Szeptemberben megismertem egy fiút, akivel szépen lassan kialakult a szerelem, párkapcsolat is lett belőle. Majd voltak olyan dolgok, melyeket ő nem tudott eltűrni, megbeszéltük, de volt, hogy ugyanúgy felhozta (poénból mondtam neki, hogy még 1 éve az egyik barátja jól nézett ki, nem bejött, csak megjegyeztem, hogy jó nézett ki; vagy beszélgettem egy ismeretlen fiúval egy közösségi hálón; vagy volt, hogy féltékeny voltam, de erről miatta leszoktam; nem mentem fel hozzá hamarabbi vonattal stb)… Most szépen kijelentette, hogy beszélnünk kell, elmondta, hogy mik bántják, az előbbiekhez sorolnám még azt is, hogy az utóbbi időben azt is érezte, mintha a kapcsolatunk már szinte csak a szeretkezésről szólna, és nekem is hiányzott ugyanaz, hogy többet beszélgessünk mélyebb dolgokról például, de én se vagyok gondolatolvasó, és volt, hogy ezek közül 1-2-t nem vettem észre rajta. A találkozó előtt még nem akart szakítani, de aznap beszéltünk erről az egészről, ami nem jól alakult, és szakítás mellett döntött, és azt mondta, hogy ő így érzi helyesnek, hiába szeret… de pedig nem is akart szakítani és adni akart még egy esélyt annak, hogy változni fog ez az egész, de mivel kiprovokáltam a beszélgetéssel a szakítást, így nem adott…. És teljes szívemből szeretem őt (első szerelem is nálam), nem szeretném elveszíteni. A baj az, hogy hiába lehetséges, hogy megbánja ezt a döntést pár nap, hét múlva, de akkora az egoja, hogy nem írna, hogy akkor most tévedett, újból akarja kezdeni… nem tudom mi tévő legyek, mert tudom, hogy ezek olyan dolgok, melyeken lehet változtatni és én mindig a megbeszélés híve vagyok. És tudom, van az a mondás, hogy akiket egymásnak szán a sors, azok úgyis össze fognak keveredni egyszer újból.

    • Habis Melinda

      Kedves Kl!

      Akkor lehet megbeszélni a problémákat egy párkapcsolatban, ha erre mindkét fél hajlandó. Ha a beszélgetéssel a szakítást provokálja ki az egyik, akkor erre kevés esélyt látok. Azokat a nehézségeket, melyekről nem kommunikálunk ugyanis nem lehet megoldani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • muffin

    A barátommal összevesztünk és egy hónapja külön vagyunk. Az oka a “kurva” barátőimmel való csavargásom és stílusom mikor velük vagyok. Tudomásul vettem és teljes mértékben leráztam őket magamról. Nekem fontosabb ez a fiú és a közös jövőnk, mint a szórakozás. Egyszer kétszer beszéltünk, de semmi előrehaladás. Azóta egy szót sem váltottunk, egyszer irtam neki és hívtam, de nem reagál. Szerelmesek voltunk az elején felőlem nem változott, talán azért nem keres mert lemondott rólam vagy csak bosszúból? Látom, hogy a barátaival szórakozni jár és jól érzi magát. Keressem vagy várjak amíg ő keres?

    • Habis Melinda

      Kedves Muffin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy egy igaz szerelemnek egy ilyen konfliktus nem szabad(na), hogy véget vessen. Nem tudhatom, hogy a barátja miért nem keresi Önt, ezt tőle lehetne megtudni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda !
    5-6 napja kezdődött ez az egész szorongás ,mellkasban ilyen rossz érzés de a mai nappal már az okát se tudom megmondani próbálom kideríteni de nem tudom.Úgy kezdődött hogy szórakozni mentem el este és mikor hazaértem megtudtam hogy az egyik egykori gyerekkori szerelmem(visszautasított de jó ideje lezártam magamban azóta továbbléptem) akivel azóta jó barátok vagyunk évek óta, csókolózott a legjobb barátommal és ez engem nem is zavart, nem volt semmi ellenvetésem örültem neki de aztán ezzel a lánnyal álmodtam és azóta folyamatosan szorongok lehet csak bebeszélem magamnak de először arra gondoltam hogy esetleg még mindig érzek valamit iránta de ezt elvetettem mert egy jó ideje megtaláltam azt a személyt akit tökéletes páromnak tartok és nagyon szeretjük egymást.Viszont képtelen vagyok kiverni a fejemből ezt az érzést hogy mi van ha kiszeretek belőle vagy nem is szeretem már és ezért jár a fejembe ilyen gondolat.Viszont az elmúlt egy napban annyi változás történt hogy már nem gondolok arra a másik lányra annyit de ez a rossz érzés a mellkasban megmaradt és nem tudom mitől lehetséges hogy a bűntudatomtól hogy ilyenek jártak a fejemben úgy hogy közben boldog kapcsolatom van a barátnőmmel ?Nem szeretném hogy ez a kapcsolatom rovására menjen mert tényleg szeretem mikor találkozok vele akkor is teljesen normálisan tudok viselkedni semmi probléma nincs csak az a szorongás ami nem akar elmúlni. Azt szeretném kérdezni hogy meddig tarthat ez a folyamat vagy egyáltalán mitől alakult ki ?
    UI: Mostanában már úgy éreztem hogy nem hiányolom annyira a barátnőmet mint a kapcsolat elején de ez majdnem fél év után szerintem betudható a rózsaszín felhő eloszlásának.Így is nagyon várom mindig hogy találkozhassak vele és hiányzik is csak nem rögtön egy nap után.
    Hajlamos vagyok bebeszélni magamnak problémákat és sokat kihozni egy kis gondból.Viszonylag érzékeny lélek vagyok hamar stresszelek a dolgokon. 19F

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A kérdéseit önismereti munkával lehetne megválaszolni. Mélyebb beszélgetés(ek) szükséges(ek) ahhoz, hogy az érzelmeit megértsem, majd ezekből vissza tudjak tükrözni Önnek. Általánosságban elmondható, hogy gyakran az emberek több személyhez is vonzódnak, habár ezek közül valamennyit elfojtanak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Rèka

    Jó estèt!
    Láttam egy filmben, ahogy egy gyilkos elrabolt ès megkínzott egy ügynököt. Nagyon nagy az empátiám, mert úgy nèzek rá, mintha èn lennèk. A gyilkos megölte őt, azután pedig újraèlesztette. Úgy èltem meg, mintha velem törtènt volna. Nagyon fèltem ès itt már sírtam, meg remegett a kezem. Nagyon nagy stressz volt ez nekem ès tehetetlensèget èreztem. Kisebb traumát kaptam ès emlèkbetörèseim vannak. Most krízishelyzetbe kerültem, úgy èrzem, mintha egy pengèn táncolnák a jó ès a rossz között. Folyton sírnom kell, azután tudok nevetni, majd megint sírnom kell, közben pedig remeg a kezem a stressztől. Kèrem valaki segítsen, mert ez így nagyon rossz!

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Fontos volna, hogy mielőbb szakszerű segítséget kapjon. Javaslom, hogy keresse fel a háziorvosát és kérjen sürgős beutalót a területileg illetékes pszichiátirai gondozóba, vagy keressen fel magán keretek között pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Bernadett

    Kedves Melinda!
    Bernadettnek hívnak, 34 éves vagyok. 16 éves korom óta vagyok együtt a férjemmel és van két csodaszép fiúnk(16 és 8 évesek) . A problémám valószínűleg az édesanyámmal való rossz kapcsolatból ered. 16 éves koromban halt meg édesapám, anyukámmal mindig a legjobb volt a viszonyunk, mintha csak a barátnőm lett volna. Egyetlen gyermeke voltam. (azóta született neki egy ikerpár). Édesapám halála után kb 1 évvel ismerkedett meg a párjával, akivel nem jöttünk ki sosem. Amikor a kisebbik fiam született, 8 éve, 1 hónapig az intenzíven volt, nem volt biztos hogy meg tudják menteni a kicsi életét. Édesanyám ezalatt még csak nem is érdeklődött a pici felől. Vagy felőlem, hiszen nagyon nehéz időszak volt ez számomra/számunkra. Sosem tudtam ezt megbocsájtani neki, nem keressük egymás, nem beszélünk egymással. Én úgy gondoltam, úgy éreztem hogy sikerült ezt feldolgoznom, tovább lépnem, hiszen van egy csodálatos családom. A férjem nem iszik, nem dohányzik, nem csavarog, jobb embert nem is találhatnék. Ennek ellenére mégis 1 hete iszonyúan kiborultam, azt éreztem hogy engem senki sem szeret, sem ők, sem a barátaim. Csak teher vagyok számukra, hiszen a saját anyámnak sem kellek. Ez pár nap hisztiroham és egész napos sírás után szaladt ki a számon egy vita alkalmával. Vezetés közben egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy elengedem a kormányt, legalább megtudják, milyen rossz ha már nincs többé a szerettük. Ez a gondolat ébresztett rá, hogy itt bizony baj van és segítség kell. Imádom a családomat, ők az életem értelmei és borzasztóan érzem most magam. Soha de soha nem gondoltam volna hogy az én fejemben ilyen gondolat megfordulhat. Imádom őket és a pici fiam… Ő annyira anyás, nem is tudom mi lenne vele nélkülem. A szivem megszakad ha erre gondolok. A férjemnek elmondtam mindent amit érzek, nyilván szeretnek és nekik is én vagyok a minden, támogatnak mindenben, ahogyan eddig is. Szeretném a tanácsát kérni, hogy merre induljak, mitévő legyek, hogy ezt a kuszaságot helyre tudjam hozni?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes mielőbb önismereti munkába kezdenie, s feldolgozni azt, hogy az Önök közt levő jó kapcsolat ellenére az anyja cserben hagyta, amikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Ha igényli, négyszemközti keretek között én is szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vné Sz Angéla

    Kedves Melinda!
    Szeretném a szakmai segítségét kérni 15 éves tinédzser kislányommal kapcsolatban. Saci 5 éves kora óta aktívan sportol.7 évig úszott,jelenleg 3 éve kajakozik. Nagyon tudatos,szorgalmas kislány .Még tanulmányi eredménye is kiváló.Az “élsportban”is elismerésre méltó eredményei voltak. 2 hónapja a legjobb barátnője abbahagyta a kajakot. Azóta a “nem találom a helyem,egyedül érzem magam”érzések uralkodnak benne.Beszélgetések után elfogadtam döntését,mely szerint befejezte az “élsportot”.Crossfitre szeretne menni ahol a barátnő is van azóta. Az edzőnk /aki nem a szavak embere/nem tudta marasztalni. Szeretném kérdezni,mennyire egészséges “engednem ” a döntésének?Illetve még azt látom, hogy az eddig “magabiztos”kislányom ,az egészséges tinédzserkori bizonytalan lelkiállapotot éli meg.
    Előre is köszönöm segítségét! Tisztelettel: Vné Sz Angéla

    • Habis Melinda

      Kedves Angéla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megérteni, milyen érzelmek munkálnak a kislányban mielőtt a döntést meghoznák. Miért akarja abbahagyni azt, amiben eddig örömöt talált (ha talált egyáltalán), mennyire tud társas kapcsolatokat kialakítani. A barátnőjével vannak-e más kapcsolódási pontok, mint a sport, vagy az ő távozásával a viszonyuk is veszélybe került? Ha ezekről nehezen beszélnek mélységeiben egymással, érdemes pszichológus segítségét igénybe venniük.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonim

    Kerem mondjak meg mit lehet tenni a rosszindulatu kollega ellen aki keresi mit tehet ellened , szovetkezik igyekszik mindig masok elott lejaratni, Koszonom

  • Évi

    Kedves Melinda,

    A párommal 1 hónapja költöztünk össze. Körülbelül 2 hete vettem észre rajta, hogy szokatlanabbul viselkedik, ezért belenéztem a telefonjába. Szexpartner kereső oldalakat találtam az előzményekben és gyanús smseket is találtam. Elsőnek kérdőre vontam, melyre azt a választ kaptam, hogy a barátjának a barátnője valószínűleg itt hirdeti magát és nyomoz utána. Nem tud, hogy elhihetem ezt e neki… Azóta is nézegetem, de nem vonom kérdőre, mert nem tudom hogy mi az igazság. Kérem a segítségét.
    Várom válaszát.
    Előre is köszönöm,
    Üdvözlettel,
    V. Évi

    • Habis Melinda

      Kedves Évi!

      Hogy mit keres valójában a párja a szexpartner kereső oldalon, nem tudhatom. Érdemes azonban önismereti munkával átgondolni, van-e oka a bizalmatlanságra vele kapcsolatban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Detti

    Kedves Pszichológus!
    Szeretnék segitséget kérni ,mert nem tudom mit tegyek…A barátommal 9 év együttélés után szakitottunk ,9 éveig is jártunk….közösen vigyáztunk egy gyerekre de mivel ö a gyám én elmentem onnan hazaköltöztem anyukámhoz. Pontosabban én szakitottam mert megint durva volt velem….megsokalltam már lehetne mit mesélni erröl a 9 évröl…. beismerte hogy hibázott és h ö volt hülye de ő mindenáron könyörgött nekem hogy adjak még egy esélyt. Nem tettem meg…De mikor 6 napig folyamatosan a nyakamra járt és sirt már akkor is furcsa volt a viselkedése. Mikor utoljára találkoztam vele akkor is fura volt csak akart volna még egy esélyt ,de nem adtam ezért elköszönt tölem és célzott az öngyilkosságra. Nem csak tölem köszönt el aznap még jopár ismeröstöl…egy barátnömtöl is ,aki megijedt és felhivta az anyját ,h mit tegyen , aki ugy tett hivja ki a rendöröket. A rendörök megtalálták mentöt hivtak hozzá és bevitték a pszichiátria zárt osztályára. Már ott kezdte a kötekedést mondta a többieknek ,h nekem meg ne mondják h hol van…Utána a gyereknek akire vigyázztunk közösen, ugy tett h ha meglát köszönni se fog az utcán….a gyerek már fél töle szolt az anyjának h keressen másik gyámot az anyja talált is és még bent volt a korházba közölte vele hogy költözzön el onnan. 2,5 hétig volt a korházba aztán kiengedték a korházbol… de több mindenkitöl tudom h zavart…. Velem meg agressziv-durva tipus az egyik közös barátunknak megtiltotta h nekem bármibe segitsen. Amikor mentem dolgozni pont szembe jött velem az utcán de olyan szinten kikerült mikor észrevett h szándékosan irányt változtatott szinte mondhatni elfutott csakhogy ne kelljen mellettem elmennie…Aznap este a facebook-on felköszöntöttem egy másik közös barátunkat is akit rádásul én már régebb ota ismertem mint ö, amint meglátta olyat irt oda h te a barátaimnak ne kivánjál semmit és egy csomo felkiállto jel…borzaszto durva velem…mit lehetne tenni? félek még a végén egyszer nekem fog jönni. aztán egy barátnöm akinek mellesleg jo barátja az én volt barátom messengeren beszéltek mert a legjobbarátja messze él ….ugy tett a volt barátom h még mindig nem dolgozta fel a dolgokat nem tette tul magát rajta… Ezt se értem h mit nem dolgozott fel? Elöbb utobb az a lakhatása megszünt volna és azt magának köszönheti h vége lett a lakhatásának rádásul még mindig nem hajlando elköltözni onnan pedig a gyerek az uj gyámnál van ö meg már több mint egy hete kijött a korházbol nem is értem mit keres még ott… rajtam elvileg már tul kellett h lépjen ha ilyen ocsmányul viselkedik velem akkor nem értem ezt se mit nem dolgozott fel? Tényleg nem tudom megérteni öt mostmár mindig ez a gyülölködés fog menni csak azért mer nem adtam még egy esélyt? Elöbb utobb képes lesz még nekem is jönni? Szinte lesi az alkalmat h mivel tud belém kötni azt érzem. Kérem segitsen…mit lehetne tenni?

    • Habis Melinda

      Kedves Detti!

      Lehetséges, hogy pont azért viselkedik ilyen durván az exe, mert még mindig ragaszkodik Önhöz. A bántalmazó kapcsolatok ismérve, hogy minél jobban “szeret” az illető, annál többet árt a kedvesének. Amennyiben fél tőle, lehetősége van távoltartási végzést kérni ellene, bár ennek pontos jogi feltételeit nem ismerem.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. izabella

    Jó napot kívánok!
    Izabella vagyok, 18 éves.
    A párom (23).
    3 hónapja vagyunk együtt. Sajnos olyan problémákat tapasztalok a kapcsolatunkban amit úgy érzem egyedül nem igazán tudok megoldani. És kíváncsi is lennék az ön véleményére is.
    Tehát.
    Nagyon nehezen tudtam elfogadni a párom volt kapcsolatait. Bővebben a feléjük hajló viszonyodását, amit a mi kapcsolatunkbol hiányoltam. Ez miatt sokszor állt is a bál. Rengeteget veszekedtunk ez miatt. Az utóbbi időben még a bizalmam is eléggé megingott felé. Ez pedig abban nyilvánul meg, hogy amióta új munkahelyen van azóta folyamatosan viszi mindenhova magával a telefonját. Ez azelőtt nem volt rá jellemző. Ez fél is tűnt nekem és kérdőre is vontam. Ő persze azt állította hogy semmilyen rossz szándéka nincs. Rá egy hétre pedig a munkatarsai (köztük egy nő) meghivtak mekizni. Amiről én mit sem sejtettem. Erre is úgy jöttem rá hogy facebookon jött neki egy levél a nőtől. ( hárman mentek volna) kérdeztem a párom tol hogy miért nem szólt nekem. Nyugodtan elmehetett volna de tudhattam volna róla hiszen együtt élünk, kapcsolatban is vagyunk. (
    Azt pedig kifelejtettem hogy eljegyzett) neki erre az volt a válasza hogy amúgy sem volt kedve nélkülem elmenni. Én rá írtam a nőre aki elhivta. Hogy ez így van e. Azt mondta a nő hogy egy szóval nem mondott neki ilyet hogy nélkülem nem menne. Ez is egy kicsit bennem maradt. Aztán a tegnapi nap folyamán is megkerdeztem hogy mi takargatni a valója van, ugyanis a telefonját ismét nem láttam. Végig nála volt és ha nem tartózkodtam vele egy helyen akkor vette csak elő. De hát természetesen nem adta oda a telefonját a 15 kérésre sem. Én megmondom őszintén nagyon félek hogy van valakije vagy esetleg titkolt előlem valamit. Ugyanis nogyogyaszatilag volt egy kis problémám is ami miatt pár hónapig nem is nagyon tudtunk úgy együtt lenni. Ön mit gondol? Megvan az okom a gyanakvasra? Mit tanácsol? Válaszát előre is köszönöm.
    Szép napot.

    • Habis Melinda

      Kedves Izabella!

      Szerintem nagyon fontos a bizalom egy párkapcsolatban, és ebbe természetesen az is beletartozik, hogy őszinték vagyunk egymással. Érdemes beszélnie a párjával arról, miért titkolja el a munkatársnőivel való találkozót, s akár arról is, hogyan érintette őt az Ön műtétje. Igen lényeges, hogy ezen ne számonkérések legyenek, hanem kellemes hangulatú, nyitott hozzáállású, érdeklődő beszélgetések.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó estét!
    Krisztina vagyok, 22 éves, Szlovákiában lakok.
    Elég nehezen vettem rá magam hogy írjak de úgy gondolom hogy csak magához fordulhatok, ugyanis olyan problémám van amiben úgy gondolom hogy csak maga tud segíteni.
    Nagyon céltudatos, maximalista lány vagyok aki mindig segít az embereken. Egyetemi hallgató vagyok, szabadidömben pedig angol és szlovák nyelvet oktatok.
    Amiért Önhöz szeretnék fordulni az tulajdonképpen a párkapcsolati probléma.
    Rendkívül naiv vagyok nagyon sokan átvertek és kihasználtak az évek alatt. 2 kapcsolatom volt akikkel együtt voltam. Januárban megismertem egy srácot aki 6 évvel fiatalabb nálam, féltem nagyon a korkülömbségtöl de sokkal jobban kijöttem vele mint egy korombelivel. Elég friss ez a téma még, szóval lefeküdtünk és úgy váltunk el hogy majd ír és azóta sem írt… tulajdonképpen nemtudom hogy mi az oka. Úgy gondolom hogy én több lépést tettem felé és nem merek én írni nemakarom öt elijeszteni magam mellöl. Eddig mindig nagyon figyelmes volt, sokat szoktunk beszélgetni… ezért nem is értem. Mindent megtennék érte és még is azt érzem hogy nem lennék elég jó? ugyan ez volt az elözö kapcsolatomban a hiba hogy mindent megtettem érte bármit akit kért, úgy ahogy ö akarta és mégis eldobott. Nemszeretném ezt a hibát újra elkövetni. Mi tévö legyek?
    Elöre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon fontos volna megérteni a párkapcsolati dinamikákat (kölcsönhatásokat), amik Ön és az exe, valamint Ön és a januárban megismert srác között zajlanak. Általánosságban elmondható, hogy azt, hogy kihasználják az embert nem kell elfogadni, folyamatos határ húzással kialakítható egy kölcsönösen elfogadható viszony.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Katalin

    Kedves Doktor Nő!

    Enyhén értelmi fogyatékos nővéremnél “egyéb akut döntően paranoid pszichotikus zavar”-t állapítottak meg. 10 napos kezelésen vett részt a pszichiátrián ahol Parnassan-t kapott, és azt azóta is rendszeresen szedi (napi 10 mg). De olyan mintha semmi változás sem történt volna. Úgyanúgy megvannak a téveszméi.

    Kérdésem az lenne, hogy esetleg több idő kell a gyógyszernek ahhoz, hogy kifejtse hatását? Kb egy hete engedték ki a kórházból és a zárójelentésen is rajta van, hogy téveszméi továbbra is fenn állnak.

    Mit tudunk tenni amikor próbálja elhitetni velünk is, hogy a szomszédok “terveket szőnek ellenünk”? Ha azt mondom, hogy hülyeség, akkor inkább nem is akar kommunikálni velünk.

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Javaslom, hogy a testvére kezelőorvosának jelezzék, hogy nincs érdemi javulás. Ő tud majd módosítani a terápián, hogy az elégséges legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Bernadett

    Üdvözlöm!
    Pàrommal 6.éve vagyunk együtt.Kapcsolatunkból van egy pici 1éves kisfiúnk,nekem van egy 17éves fiam szintén velünk él.Pàrom nàrcisztikus személyiség.Mióta megszültem sokat vitàzom,kötözködő lettem,màr -màr testi bàntalmazàsig fajúlnak a vitàink.Én nem szeretnék elvàlni,szeretném ha a csalàd együtt maradna .A csalàdom ellenem van,hogy miért nem hagyom ott,utàljàk,de én szeretem .Mit tegyek?
    Elhagyjam ?A csálàdom szerint nem szeret és csak ki akar készíteni.Szoktam panaszkodni ha össze veszünk de ők mindig azt mondjàk hagyjam el!
    Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      Szerintem Ön érzi azt, hogy a kedvesével szeretne-e élni, vagy sem, ezt senki sem mondhatja meg Ön helyett. Amennyiben vannak problémák a kapcsolatukban azt nem csak válással lehet orvosolni, hanem szakszerű segítséggel is. Nem érdemes azonban megvárni, míg túlzottan elharapóznak az indulatok, javaslom, hogy mielőbb kezdjenek párterápiás munkába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ágnes

    Kedves Melinda!
    22 éves lány vagyok,és önértékelési gondokkal kűzdök. Úgy gondolom,a legnagyobb problémám a testképzavarom. Kislány koromban túlsúlyos voltam,pár éve sikerült lefogynom,de még mindig nem tudom elfogadni magam. Sokszor szorongok amiatt,hogy a kívülállók mit gondolhatnak rólam. Ez kihat a párkeresésre és a munkára egyaránt. Úgy érzem semmiben sem vagyok igazán jó,senkinek sem lennék megfelelő. Társaságban inkább háttérbe vonulok,nagyon nem szeretek a középpontban lenni. Elolvastam már 1-2 önsegítő könyvet,de úgy érzem ez még mindig nem volt elég ahhoz,hogy az önbizalmam megnövekedjen. Kérdésem az lenne,hogy mit tudna nekem ezzel kapcsolatban javasolni? Mi lenne a teendőm,hogy végre el tudjam fogadni magam?
    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Nagyon jó, hogy olvassa az önsegítő, pszichológiai irodalmat, de tudnia kell, hogy az önbizalma ettől nem fog megnőni. Ahhoz ugyanis önismereti munka szükséges, ami csoportos, vagy egyéni pszichoterápiás keretek közt képzelhető csak el. Egyetlen írott médium sem fog ugyanis rendszeres személyre szabott objektív visszajelzéseket, valamint együttérzést adni, ami a saját maga elfogadásának alapja kell legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm!
    A gyermekem 5éves.1hónapja ilyeneket kérdez és mond Nem tudom hogy álmodtam e valamit vagy nem.Nem mondom el hogy álmodtam e valamit.A lakásba leejti a csatját és megkérdezi bele teheti e a hajába nem lesz e baja.Szivacs labdával játszik és utána nézi a kezét hogy az arcához és minden hova nyúlhat nem olyan a keze.Óvodába egy kisgyerek fogta a kezét utána azzal a kezével nem nyúlt semmihez mindaddig míg le nem törölte.Addig kérdezi amíg nem válaszolok a kérdéseire.Nem tudom ez valami rossz szokás vagy óvodából van ez. Lett egy nyuszink amit rendben kell tartani.Ezt is szokta mondani ha elmegy mellette nem lett e nyuszis a ruhája nem ért e a nyuszihoz.Szeretném segítségét mit tegyek.Persze türelmesen válaszolok neki csak már aggódok.Köszönettel. Erika

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Szerintem fontos volna a kislányát gyermekpszichológushoz vinnie mert a viselkedése fokozott szorongásra utalhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B Maya

    Jó napot!

    Úgy döntöttem kellene egy külső szemlélő nekem és nagyon hálás lennék, ha egy érettebb gondolkodású ember válaszolna erre nekem.
    Én 22 éves vagyok párommal(25) 3 és fél éve vagyok/élek együtt és szeretem őt persze nem tökéletes a kapcsolatunk, de mindent megbeszélünk legalábbis az én részemről biztosan.
    Viszont most a munkahelyemen egy kínos szituációba kerültem, mert az egyik munkatársam, hát hogy is mondjam szépen fogdossa az “alfelemet” és ölelget ölelget, ha iszik és a mi munkahelyünkön (szórakozóhely) nyugodtan lehet inni normális kereteken belül. Nekem igazából semmilyen reakcióm nincs erre csak zavarba hoz és feszengek kissé nem is tudom mit reagáljak igazán mert neki és nekem is van párunk.
    De valahogy nem szeretném elmondani a páromnak ezt viszont olyan érzésem van mintha rosszat tennék ezzel… Szeretem a munkahelyemet és nem szeretném egy ilyen buta dolog miatt ott hagyni. Viszont azt se szeretném, hogy párom… Megverje esetleg vagy bármi ilyesmi történjen. Elég kellemetlen lenne… (Nem agresszív típus csak védelmező.)
    Igazából ez a lényeg. Nem tudom, hogy inkább magamba tartsam és inkább rakjam el jó mélyre ezt a rossz érzést/bűntudatot vagy beszéljek párommal tudva, hogy lehet hogy következményei lesznek. Pl. ne dolgozzak ott többé, vagy beszélne a munkatársammal ami szintúgy kellemetlen szituációkba torkollhat.

    • Habis Melinda

      Kedves Maya!

      Levele alapján önismereti munka megkezdése ajánlott, hogy megerősödjön a határ húzásban, érdekei képviseletében. Ha Önnek nincs ínyére a fogdosás, akkor fel kellene valahogy lépnie ellene (nem a munkahelyváltásra gondolok). A párjának is elmondhatná a dolgot, hiszen gondolom, hogy nem örül annak, ha tiszteletlen valaki a kedvesével. Ezt a helyzetet azonban nem neki, hanem Önnek kellene valamilyen módon megoldania.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    kedves Doktorno
    19 eves lany vagyok .. nem tudom hogy beteg vagyok vagy sem Kerem segitsen .kaptam terepia idopontot.. de az anyukam fel vallra veszi Nemetorszagban elek.. nem beszelem a nyelvet igy nem tudok elmenni orvoshoz. a panaszom ha bemegyek egy boltba felek.. hogy megszolitnak.. felek attol is hogy sokan vannak ..ez meg otthon volt kB 14 eves koromtol erzem a felelmet neha elmulik de most parhonapja elojott es rosszabb lett mar felek az utcara is kimenni igaz nem megyek ki a hazbol.. lehet ez a gond.. de felelem ugy erzem nagyobb mint hogy ki menjek es hogy erezzem a felelmet igy mindenfelet kitalalom hogy ne hogy ki keljen menni .. a szemetet is nem merem levinni ..par het es nyelv iskolaba megyek felek az iskolatol is ..felek a metrotol mert ott sok ember van igy nagyon parazzom mi lesz velem rosszabb is lehet ettol az erzestol .alvaszavarom van ugy gondolom ha reggel 8kor kellek fel fent vagyok hajnal 5 .. van hogy masnap 7-ig es ha felkellek fura erzesem van mintha felnek vagy lampalazzam van fogalmam sincs milyen Erzes de nagyon nem jo.. ez mar parhonapja igy van es mar ha fel kellek ugy erzem unom mar azt a napot is hogy felkeltem es nem neha hanem mindennap ugy erzem unom az eletem ..lehet azert mert bent vagyok egesznap.. nincs baratom 17 evesen volt kapcsolatom.. de neha ugy erzem kenne egy tamasz .. erzem hogy faj a lelkem csaladi gondjaim is vannak anyukammal es az ocsemmel elek de viszont evek ota ugy erzem fekete barany vagyok.. es ez nagyon faj ..15 evesen pszihiatrian voltam ahol elmondtam a panaszom .. Atarax gyogyszert kenne szednem de en ugy dontottem hogy lekuzdom.. nem szeretnek gyogyszert szedni..igy a receptet minden hasonlot elteptem de mostanaban ugy erzem szuksegem van a gyogyszerre rossz gondolataim vannak ongyilkossag.. kart tegyek magamba.. ez a duh miatt van.. nagyon unnom az eletem .. neha nem is szeretnek elni .. Kerem segitsen nekem mi lehet velem szemelyesen orvoshoz nem tudok menni elore is koszonom 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy mindenképpen pszichoterápiás munka szükség hozzá, hogy a félelmei megérthetők, majd kontrollálhatók legyenek. Skype terápia is szóba jöhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Koszonom Ha lehetseges csinalok akkor skypet es elfogadnam es ez mikora varhato ? 🙂

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Több terapeuta dolgozik Skype segítségével, többek közt én is vállalok online klienseket. Ennek pontos menetéről és árairól e-mailben szívesen tájékoztatom. Amennyiben érdekli, kérem írjon a habismelinda@gmail.com elektronikus levélcímre, vagy keressen telefonon.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kisné Ági

    Megcsalt a férjem,megbeszéltük,kibékültünk,de én nagyon féltékeny ès gyanakvó vagyok.Például tegnap láttam,hogy megosztotta egy számomra idegen nō megosztását.Nézem ismerősök,megkérdeztem a férjem,ki ő.Az volt a válasza,hogy a Facebook kidobta,ő bejelölte ,a csaj meg biztos véletlenül visszjelölte,de nem beszéltek egy szót se.Az én olvasatomban ez egyértelmű próbálkozás,még ha messze is lakik ahölgy.A párom szerint nem.A facebookja televan szenvedős idézetekkel,szerintem ez üzenet a volt barátnőnek,szerinte nem.Én vagyok nagyon féltékeny,önök szerint???Hogy tudnâm ezt elengedni?

    • Habis Melinda

      Kedves Ági!

      Levele alapján azt gondolom, hogy párterápiás munka megkezdésére volna szükség a kapcsolatuk helyrehozásához. A megcsalás után érzelmi munkával lehet helyre hozni a bizalmat, magától ez nem áll helyre, főleg ha még okot is ad a kedvese a gyanakvásra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Erika

    Kedves Doktornő! 15 éves lány vagyok. 1 és fél éve vagyunk együtt a barátommal itt ott vannak veszekedések de alapvetően jól megvagyunk. Már régebbtől nagyon jó barátok voltunk de aztán rájöttünk mindketten hogy többet érzünk egymás iránt. Eljutottunk odáig hogy megtörtént a első nemi érintkezésünk. Minden jó volt amég a szüleim ezt meg nem hallották mert aztán jött az hogy csak 2-3 órára engednek ki a barátommal és nem bíznak benne abszolút pedig már lassan egy éve történt a dolog.Semmi mást nem szeretnék csak hogy átjöhessen hozzánk és hogy legalább 5-6 órára kimehessek. Többször támadtak öngyilkosági hajlamaim sőt volt már eszembe az is hogy megszabadulok a szüleimtől. Rossz azt látnom hogy a barátnőim boldogan alszanak együtt a barátaikkal sőt még a karácsonyt is jóformán együtt tölti a két család én meg ülök itthon és gondolkozok azon miért nem birnak elengedni és megérteni a szüleim. A barátomnak és nekemis nagyon elegünk van már. A válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Megértem, hogy elege van a szigorú korlátokból. Javaslom, hogy mondja el a szüleinek az érzéseit és ha nem sikerül házi keretek közt megoldást találniuk, akkor kezdjenek családterápiába. Egy jól működő család támogatja a gyermek önállóságát, nyitott a kompromisszumokra, de nyilván az észszerű keretek megtartása mellett.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Józsefné

    Kedves Doktornő ! 6 éves unokám kb 2 honapja félrenyelt ., azota nem nagyon akar enni . Fél és ugy látom szorong ,csak nagyokat sohajtozik ,a falat nem akar lemenni . Sajnos az eset elött is rossz evő volt ,válogat és keveset evett . Voltak háziorvosnál ,de azt mondta majd elmulik. A helyzet rosszabb lett ,ugy kell 1-2 falatot belekönyörögni. A kislány nagyon sovány 14 kg . Mit tehetünk ?

    • Habis Melinda

      Kedves Sz. Józsefné!

      Javaslom, hogy keressenek fel gyermekpszichológust, aki részletes anamnézis felvétele és a gyermek szakvizsgálata után tud majd nevelési tanácsokat adni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bri

    Kedves doktorno,
    A 13eves hugom ma egy problemaval fordult hozzam, egy osztalytarsanak minden nap el kell hogy kuldje a hazit feladatot ha ezt nem teszi meg akkor jonnek a fenyegetesek, egy telepi rosz kislanyrol van szo akinek ha roszat mondasz betorik a feje es nem uszod meg szarazon. Kerdeztem tole hogy az iskolaba nem tudna beszelni az osztalyfonokevel es probaljon o segiteni de azt mondta hogy ezzel csak rosszabat tenne, fel barkinek is beszelni errol hogy ne hogy baja essen! Mi lenne a legjobb tanacs amit ijenkor adhatunk egy ijen szituacioban?

    • Habis Melinda

      Kedves Bri!

      Úgy gondolom, hogy a fenyegetéseknek semmilyen körülmények között nem marad titokban maradniuk, hiszen akkor a folyamatos bántalmazásoknak sosem lesz vége. Az osztályközösségben zajló agressziót legjobb csírájában elfojtani, de ehhez a tanárok és ha már elharapóztak a dolgok az egész iskola segítsége szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.B.

    Jó Napot!

    Párommal közel 2 és fél éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, de van egy dolog ami miatt mindig összeveszünk és nem tudunk közös nevezőre jutni. 23 évesek vagyok, párom pedig 24 éves.
    Én már összeköltöznék vele, és próbálok mindent megtenni ezért, hogy ez így is legyen, viszont ő azt mondja, hogy nem áll rá készen, neki idő kellmég ehez, meg fél attól, hogy elveszíti Anyukáját, és az Ikertestvérét a költözés miatt. Neki tökéletes így a kapcsolat, hogy hetente 3,4x találkozunk, nekem nem jó így, próbáltam várni, türelmes lenni hátha változik ez a dolog, de semmi….
    Nem tudom mi tévő legyek, sehogy nem tudom vele ezt megbeszélni, mert mindig veszekedésbe torkollik a dolog…

    Üdvözlettel: M.B

    • Habis Melinda

      Kedves M.B!

      Megértem, hogy vágyna már rá, hogy együtt éljenek a kedvesével. Sorai alapján azt gondolom, hogy azt lenne érdemes megérteni, Ő miért gondolja azt, hogy ha nem élne otthon, akkor elvesztené a családját. Milyen félelmei vannak ennek kapcsán, vagy akár más szemszögből. Élt-e már együtt valakivel, s ha igen, az milyen volt neki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Ildikó

    Üdvözlöm. Az lenne a problémám hogy a barátom akivel 4ève vagyok együtt nincs megelègedve a mèretèvel pedig semmi oka nincs rá,de egyszerűen nem tud bele nyugodni hogy nem akkora amekkorát ő szeretne. Ez még rendben lenne de más lányokkal ápolja legyezgeti a hiúságát pedig szexuálisan nincs semmi problémánk. Próbálunk róla beszélni de nemtudom mi lehet ennek az oka és hogy tudnék neki segíteni abban hogy elfogadja önmagát és ne másoknál keresse a pozitív megerősìtèst. Tudna nekem ebben valamit segíteni?!

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Ahhoz, hogy a párja elfogadja önmagát önismereti munka szükséges. A más lányokkal való flört azonban kapcsolati kérdés, nem javaslom, hogy Ön tartósan elviselje ezt. Párterápia igénybevétele javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonimus

    Kedves Melinda 12éve vagyok a párommal sok mindenen túl vagyunk … Jelenleg az a problémám hogy nem kapok elég figyelmet , törődést ….sok a vita köztünk ez miat azt mondja hogy szeret és hogy buta vagyok mert azt hiszem nem szeret . De ha kérdőre vonom hogy mért nem törödik velem az a válasza hogy nem tudja . Tudom hogy nem csal meg nincs más nő az életébe de sajnos nem értem hogy miért nem foglalkozik velem!? Ezáltal folyton feszült a hangulat nálunk reménytelennek tűnik hogy helyre hozzuk a dolgokat . Nem tudom mivel kelcsem fel a figyelmét.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      levele alapján azt gondolom, hogy mindannyiunknak más az igénye, eltérő a szeretetnyelve stb. Érdemes próbálniuk szemrehányások nélkül kommunikálni ezekről, melyhez ha szükséges, párterápiás segítséget is igénybe vehetnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bence

    Kedves Doktornő,

    Édesanyámnál melltumort diagnosztizáltak, amit még sikerült áttétmentesen eltávolítani. Most éppen a kemót kapja, én külföldön teljesítek szolgálatot. Az otthoniakkal beszélve lelkileg megvan törve anyu(Nem feltétlen a tumor miatt). Információt szeretnék kérni, hogy Ön szerint érdemes szakember segítségét kérni, vagy a kemó hatása miatt van ez a szörnyű hangulata. Esetleg Onkopszichológiával is foglalkozik Doktornő? Nagyon örülnék, ha önnel anyu feltudná venni a kapcsolatot és kicsit beszélni a múltról és a betegségéről szakértői odafigyeléssel. Várom válaszát, hogy vállal-e rákos klienseket is. Köszönöm,

    Bence

  • Kitti Sz.

    A párom és anyukám annyira összevesztek, hogy a párom nem hajlandó átjönni sőt köszönni se anyukámnak. Több mint 1 hónapja van ez. Már sokszor probáltam vele beszélni, hogy ez nekem rossz de makacs és nem hajlandó semmit tenni, az ő szülei is próbálták rávenni. Már félek felhozni a témát mert csak összeveszünk. Mit csináljak?

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Megértem, hogy nagyon bántja Önt ez a feszültség. Ha valaki duzzog, távolságot tart az annak a jele, hogy nem tudja a haragos vagy fájó érzéseit megfelelően megfogalmazni, lereagálni. Ilyenkor szakszerű segítséget, jelen esetben család-koznultációt (terápiát), vagy mediációt érdemes igénybe venni a probléma mélységétől függően.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A.Melinda

    Tisztelt Melinda!
    Az én problémám 3 hónapja kezdődött. 1-2 alkalommal előfordult, hogy evés közben hirtelen megakadt a nyelés és az étel a nyelvgyökömön maradva nem mozdult. Próbáltam nyelni, de nem tudtam és így fel kellett köhögnöm. A 3. ilyen alkalom óta nem tudok nyelni csak folyékony ételeket, bár egy pár napja már az is sokkal nehezebben megy. Tudom, hogy valószínűleg valamilyen pszichés oka van, de szeretném a segítségét kérni, mert már 6 kilót fogytam, mert hiába eszem meg a megfelelő mennyiségű ételt csak éppen folyékony formában, de olyan lassan megy, hogy néha 2-3 óra egy főzeléket is megenni, így nem valami egészséges. Erőltetem az evést, hogy a megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékot magamhoz vegyem és voltam kivizsgálásokon is, de továbbra sem megy.
    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      A nyelési nehézségének lelki okai pszicho-diagnosztikai vizsgálat segítségével megérthetők, a kezelés ez után következik. javaslom, hogy keressen fel személyesen pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Mária

    Kedves Doktornő!
    Online ismerkedés után (chat, telefonbeszélgetés), most első randira kerülne sor. Egyetlen gond van, a távolság kb 200 km választ el minket. Ő budapesti én vidéki vagyok. A randi helyszínnel van gond…ő azt szeretné ha én mennék, én pedig fordítva. Állítása szerint már bele fáradt, hogy minden randira elmegy, programok, mindent fizet aztán mégsem alakul semmi. Ezért most már ő is elvárna egy kis kompromisszumot, pl fizetné az utat stb. Csak menjek én..mert szerinte ez a köztes megoldás és a mai világban már nincsenek olyan szabályok, hogy kinek illő először menni. Én igazság szerint ha a szivemre hallgatnék mennék, de ugyanakkor mégiscsak egy első randin illő lenne a fiúnak jönni. Nagy dilemma… de talán a makacsságunk miatt valami jót szalasztunk el és nem vagyunk már tinik, ő 31 én 32 éves vagyok. Örülnék ha tanácsot tudna adni mint kivülálló.
    Köszönettel! F.Mária

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Abban, hogy Önnek mennyire fontos az, hogy a férfi kezdeményezzen, nem tudok tanácsod adni. Helyesebb talán azÖön belső érzéseire hallgatni és beszélni a partnerével is az ellenérzéseiről. Az, hogy ő sokat csalódott már korábban nem jelenti azt, hogy most már ne kellene áldozatot hoznia a találkozójukért.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szné

    Szép estét kívánok! Tanácsot szeretnék kérni. A húgomról lenne szó. 35 éves lesz jövő hónapban. Jelenleg nincs társa. Tini szerelme volt,ami elég komolynak tűnt,6 éves kapcsolatban voltak és már az eljegyzés is megvolt. Az esküvőt tervezgették. Ám a fiú rossz útra tért,ivott és megcsalta. Szakítottak… Húgomat ez annyira megviselte akkor hogy még öngyilkossággal is fenyegetőzött. Nagy nehezen túl tette magát.. Azóta keresgélt társkereső oldalakon,de valahogy mindig csalódás lett a vége. Most vagy két éve már nem is próbálkozik. Mondogatja hogy szeretne társat meg gyereket.. Azt kérdezném,miért viselkedik így Ön szerint? Hogy tudnék neki segíteni? Az a baj,hogy tanácsot sem fogad el. Aggódom érte..Ráadásul most január elején meghalt édesanyánk is,gondolom ez is közrejátszhat hogy hiányolja. Azt mondja,minden éjjel rosszakat álmodik halottakkal. Köszönöm előre is kedves válaszát. Tisztelettel: Szné

    • Habis Melinda

      Kedves Szné!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a húga valószínűleg nem tette még teljesen túl magát a korábbi szerelmi csalódásain, azért nem keres partnert magának. Pszichológus tudna segíteni neki abban, hogy feldolgozza a történteket és megtalálja a számára megfelelő társat. Az édesanyjuk halálának feldolgozásához is jól jönne, ha a testvére konzultálna pszichológussal. Ezt finoman érdemes felvezetni, a döntés az Ő életével kapcsolatban ugyanis az övé.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Veronika

    Tisztelt Dr Nő!
    Lenne egy olyan gondom;hogy a férjem aki betöltötte a 40 et minden áldott nap szexi lányokat nézeget. Vannak olyan napok mikor egy nap 2×3×. Az ő elmondása alapján nem minden esetben van önkielégítése. Ami nekem lelkileg megterhelő hogy együttlétek után is nézegeti a lányokat. Nem tud rá magyarázatot adni. Mindig csak annyi a válasz hogy nem tudom miért nézem meg ; mert jól esik és pasiból vagyok. Ön szerint ez függőség hogy nem tellik el nap hogy ne nézze akár többször is őket? Mit tudok én csinálni hiszen nagyon rosszul esik az nekem.
    Köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Veronika!

      Megértem, hogy zavarja Önt, hogy a férje még szex után is más nőket nézeget. Érdemes lenne ezt a kérdést párterápiás eszközök segítségével megközelíteni. Ennek hatására nem csak az Ön rossz érzéseit kezelhetnék, hanem a párja is rájöhetne, mire vágyik valójában, nagy eséllyel Ön is meg tudná ezt adni neki.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoltán

    Tisztelt Doktornő!

    Párommal babát várunk,már a 6 hónapban járunk.
    Gyanítom,hogy kontroll vagy irányításmániás sajnos.
    Egy példával szeretnék élni:Vezető beosztásban dolgozom egy multinacionális cégnél a tegnapi napon hívott telefonon ,nem volt kéznél a telefonom és a munkámmal voltam elfoglalva majd egy óra múlva vettem észre ,hogy hívott és vissza is hívtam.Teljesen közömbösen közölte,hogy már egy órája keresett már nem ér rá(édesanyja vállalkozásában dolgozik),de érdekes hogy a messengeren is 5 órája voltam elérhető és mit csinálhatok ugyan(biztos máshol vagyok).Úton hazafelé megláttam hogy sétál így megkérdeztem hová megy a válasz : a barátnőimmel vacsorázni gondoltam ok elviszem pár szón kívül nem mondott semmit. Hazaértem,kitakarítottam az egész lakást amit megbeszéltünk reggel ,hogy együtt megcsinálunk aznap.Megérkezett a vacsoráról ennyit mondott:Kösz a takarítást és a pakolást.Majd egész este a telefonjába bújt majd elaludt.

    Mi lehet a megoldás?

    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Szerintem nagyon jó, hogy elgondolkodik a párja motivációin. Ezek azonban nem megérthetők, ha nem beszél vele róluk. Fontos továbbá azt is kifejeznie, hogy Önnek mi esik rosszul a történtek közül. Ennek hatására tudnak egymással összecsiszolódni, érzelmileg felkészülni a gyermekük fogadására.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Betti

    Tisztelt Doktornő! 1 évvel ezelőtt elváltam ami nagyon megviselt, mostanra sikerült össze szednem magam. Most jutottam el arra a pontra hogy jó lenne már ki alakítani egy párkapcsolatot, de ez az elméletem több ponton vérzik. Voltak próbálkozásaim, de sajnos mindig bele nyúltam. Hazudtak, félre vezettek vagy egyszerűen csak eltűntek ezek a férfiak. Az utolsó ilyen alkalomnál valami nagyon át fordult bennem, és teljesen elzárkózom a férfiak elől. Ha jön egy lehetőség, azonnal bepánikolok, egyből hazugnak titulálom az illetőt és ha találkozóra hív, teljes mértékben elutasitom. Ez egy darabig ment így, viszont az utóbbi időben kezdem tényleg magányosnak érezni magam, bár tudom hogy erről én tehetek, mert minden lehetőséget vissza utasitok. A legnagyobb baj az hogy többnyire házas emberek találnak meg, vagy olyan aki lelkileg sérült egy válás/szakítás után, és ahogy kipanaszkodja magát lelép és talál valaki mást. Én pedig többre tartom magam annál hogy búfelejtő vagy lelki szemetes láda legyek. Abban kérném a tanácsát/segítségét, mit javasol hogyan küzdjem le ezt a falat amit magam elé huztam? Van erre valami megoldás? Köszönöm a segítséget előre is!

    • Habis Melinda

      Kedves Betti!

      Igen, a megoldás neve önismereti munka. Ahhoz, hogy ismét bízni tudjon a férfiakban és megfelelő embereket válasszon maga mellé szükséges a korábbi kapcsolataiban szerzett lelki sebek begyógyítása. Ez azonban csak egy terápiás kapcsolat keretei között képzelhető el. Amennyiben szeretne velem ezen négyszemközti keretek között együtt dolgozni, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim bármelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Úné L. Erika

    Kedves Melinda!
    Bátyám a feleségével szeretne elmenni nyaralni 2 hétre az 1 éves kislányukkal. Ám az út hosszúsága ( repülő ) és a nyararlás közben fellépő nehézségek miatt úgy döntöttek, hogy itthon hagyják a kislányt a nagymamára, akit 5-10 alkalommal látott.
    Vajon, mi játszódik le ilyenkor a kislány fejében, lelkében?
    Milyen sérüléseket okozhat az itthon hagyás?
    Üdvözlettel

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      Amennyiben a kislány és a nagymamája között nincs érzelmileg szoros, bizalmi kapcsolat, a vele való huzamos ideig tartó egyedül hagyás valóban járhat negatív következményekkel a pici személyiségére nézve. Hogy ezek pontosan mik, az az adott körülményektől, pl. a kislány személyisége, a család működési jellegzetességei függ. Egy ilyen fiatal gyermek érzelmileg még nagyon sérülékeny.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B.G.

    Tisztelt Doktornő,
    Mennyire jellemző nők esetében az, hogy párjuk mellett belesodródik egy izgalmasnak tűnő kapcsolatba, de még mielőbb bármi komolyabb dolog történne megáll? Az utolsó pillanatban döbben rá, hogy nem képes rá mert szereti a párját – és bár valami hiányzik az életéből biztos nem ez az.
    Köszönettel, BG

    • Habis Melinda

      Kedves B.G.!

      Nem ismerek ezzel kapcsolatban statisztikát, de ha tudná is a számokat, az sem segítene Önön (hiszen az adott helyzettel kapcsolatban semmit nem mond a valószínűségszámítás). A kérdés megválaszolása lehetséges azonban önismereti munkával. Ahhoz ugyanis, hogy értse, mi miért történik a kapcsolataiban, először a saját érzelmei és viselkedése közötti összefüggést kell alaposan megfejtenie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Liz

    Tisztelt xy. 4 hónapja találkoztam egy 30 éves férfivel egy társkereső oldalról. Én 26 vagyo.Azota mikor találkozunk felhőtlenül boldogok vagyunk.kissé csendes természetű, őszinte mosolyú magass jóképű férfi.Az egyetlen már az enyém vagy az övé nem tudom rögeszmés probléma vele,hogy folyton gyönyörű nőket követ instagramon,facebookon.Eleinte nem zavart ahogy lett kis szabad időm folyton néztem,napirenden voltam igy észre vettem,hogy némely nő kitörlödik pl fb -ről, most kérdéses,hogy ki töröl kit.Kérdezni nem merek egyszer kérdeztem meg, hogy lesz e nő a szülinapon ahova megy, már leszolitott,ne legyek féltékeny.Amugyis butaság lenne idegen bejelölt nők miatt veszekedni.De nem értem ő ha ilyenekről álmodik miért van velem? Magamon kell segitsek minden egyes uljon követet nő fáj és ront az önbizalmamon össze vissza gondolok mindent addig amig nem talalkozunk.1 héten 2 3 szor szoktunk a távolság miadt, akkor is szótlanul de őszinte mosolyal es öleléssel bujunk egymáshoz.Mit tegyek,hogy ne zavarjon amit csinál?

    • Habis Melinda

      Kedves Liz!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Talán érthető is a féltékenysége, hiszen nem tudnak beszélgetni ezekről az érzelmileg igen fontos témákról. Ha valakinek nincs rejtegetnivalója, akkor miért akadna ki azon, hogy a másik rákérdez olyan dolgokra, amik érdeklik őt? A féltékenység alapvetően kapcsolati probléma, mely párterápia segítségével orvosolható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emma

    Tisztelt Doktornő!

    25 éves vagyok. Nemrég ért véget egy komolynak mondható párkapcsolatom, 9 évet voltunk együtt, volt eljegyzés, család tervezés.
    Az igazat megvallva, azt hiszem kb 1,5 éve észrevettem, hogy egy másik nővel beszélget, mikor számonkértem, volt mindenféle magyarázat, de azelőtt sohasem hazudott nekem. Megígérte hogy többet nem fordul elő ilyen, én meg hittem neki.
    Addig az ő szüleinél laktunk, ezután az incidens után végre elköltöztünk. Azt hittem majd jobb lesz minden. De újra és újra beszélt a nővel, kiderült hogy együtt is dolgoznak.
    De váltig állította hogy ő mennyire szeret, én hülye pedig hittem neki. Rengetegszer mondtam neki, hogy menjen el, költözzön haza vagy bárhova, de nem akart, aztán végül év végére sikerült ki tennem őt.
    Egy helyen dolgozunk, naponta látjuk egymást, egy ideig hitegetett hogy ő nem akar elengedni, de kértem hogy ne keressen, ne beszéljünk és kerüljük el egymást annyira amennyire csak lehet.
    Ennek ellenére még mostanában is előfordul hogy keres. Legutóbb megjelent egy este a ház előtt. Ezt később mondta el.
    Nagyon szerettem őt, de már nagyon sokszor bántott meg az utóbbi időben. Volt, hogy öngyilkos akartam lenni, próbát is tettem, de szerencsére nem sikerült.
    Hiába nem szeretem már úgy, hiába tudom hogy ennek vége, még mindig elég sokszor jut eszembe. Néha normális emberek módjára tudunk egymassal beszélni, de utána nekem nagyon nehéz. Valami furcsa érzés van bennem.
    Megszoktuk érezni azt ha a másik keresni fogja a másikat vagy éppen történik valami.
    Csak szeretném magam végleg tultenni ezen az egészen és egyszerűen már nem tudom hogy mit tehetnék.
    Próbálok kimozdulni, lefoglalni magam, ismerkedni, de még mindig érzem azt az űrt amit maga után hagyott. Mit tehetnék hogy elfelejthessem?

    • Habis Melinda

      Kedves Emma!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen nagyon szerette ezt a férfit, ráadásul megnehezíti a kapcsolatuk érzelmi lezárását, hogy még mindig találkoznak. Önismereti munka tud abban segíteni, hogy hatékonyan elrendezze önmagában a történteket és valóban továbbléphessen. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek között dolgozzunk ezen együtt, kérem keressen meg elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztián

    Üdvözlöm! Egy 24 éves srác vagyok aki még nem volt nővel,de már nagyon szeretne. Nagyrészt a szülők is rájátszottak erre hisz, gyerekkoromtól szorongásban volt részem, illetve egyfolytában csesztettek, bármi jót tettem kinevettek,meg nem érdekelte őket. Tehát önbizalomból nem kaptam keveset. Nem tartom magam külsőre borzasztónak,sőt volt már barátnőm is,illetve pár lánnyal kavartam már. Egyszer az egyik lánnyal majdnem megtörtént,de ránk nyitottak, és így nem sikerült a dolog,sőt a kapcsolatnak is vége lett ezáltal. Egyébként továbbra is a szülőkkel élek. Elmentem egy prostituálthoz,egy könnyebb megoldást választva, kölcsönös franciázás volt,de nem volt merevedésem a stressz miatt. Kudarcként éltem meg. Továbbra sem mondtam le erről a dologról,mert nagyon akarom, és nem csak pornó filmeket nézni. Olvastam igazából több önfejlesztő könyvet is ezáltal és próbálok relaxációs technikákat. Az utóbbi időben lehetett volna barátnőm,de féltem belemenni a találkozásba,vagy akár többe,mert mi van ha nem fogadja ezt el,hogy még nem voltam lánnyal, és megint ott a kudarc lehetősége. Kérem segítsen,hogy mit tegyek, köszönöm válaszát. Szép napot.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      Szorongásai leküzdéséghez önismereti munka szükséges, ami pszichoterápia keretei között képzelhető el. TB alapon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban talál pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. A.

    Tisztelt Doktornő!
    Elég bonyolult problémában kérném a segítségét, véleményét.
    A családban édesanyám apai részéről van depresszióra többszörös hajlam. Édesanyám külföldön dolgozik és a téli időszakba általában depresszióval küzd. A családi lakás ahol élünk 2 szobás kertes ház, az egyikbe én és a párom , míg másikba a testvérem lakott. Mikor kiderült, hogy édesanyám visszaesett negyedjére a depresszióba és haza kell jönnie, nekem ugye el kellett költöznöm otthonról mert tesóm ragaszkodott a saját szobához a másikba meg édesanyám volt, így mondhatni kényszerből költöztünk össze a párommal, így a családi gondok miatt feszült voltam és nem igazán kedves a párommal, aki ezt nehezen élte meg, és inkább szakítani akart. Így haza kellett költöznöm a tesómmal közös szobába. A gondok, bántások, amiket lelkileg kaptam, addig fajultak, hogy el kellett költöznöm egy albérletbe, hogy nyugtom legyen és megerősödjek lelkileg a sok bántás után, amit a családtól kaptam így teljesen elszigetelődöm tőlük. A párom 6 éve a barátom volt, és az egész családi problémák kezdete óta mellettem volt ( 5 év ) de azt érzem nem érti meg, hogy a viselkedésem a családi gondokból indult ki mikor összeköltöztünk. Időt kért, hogy ne hívjam, ne keressem. Ma azt mondta, felejtsem el őt és a családját is, mert a szüleinek megköszöntem mikor szétköltöztünk 2 hónapja , hogy mellettem álltak és olyanok voltak nekem mint a szüleim nem tudom miért most jutott ez most eszébe. Viszont azt érzem, hogy az évek óta húzódó családi gondok alatt végig csak ő állt mellettem, ő állt ki értem és nem tudom elengedni. Nagyon összezavar, azzal, hogy azt mondja, majd keres ha úgy gondolja, tudja hol talál meg.
    Ön mit gondol erről, lehet ebből még normális kapcsolt valaha is így 6 év együttlét után vagy ez már lezárt, megromlott végérvényesen tönkrement és jobb továbblépni. Csak a páromra szeretnék építeni nem a szétesett családomra, ahol minden szétesett és elküldtek, mert ott útba vagyok.
    Válaszát, Köszönöm!
    M.A.

    • Habis Melinda

      Kedves M.A.!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a párkapcsolatára nagyon rányomta a bélyegét az a bántalmazó közeg, ahonnan Ön származik. Az azonban, hogy megszakítja a kapcsolatot a családjával nem jelent erre megoldást. Önismereti munkával lehetne megérteni és jobban befolyásolni ennek hatásait. Úgy gondolom, hogy ha szeretnének javítani a kapcsolatukon, akkor érdemes párterápiás munkát kezdeniük.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Jana

    Tisztelt Doktorno,

    A fekesegem a 36. Honapban van a kisfiunkkal. O Magyarorszagon van most en az USA-ban elek. Most hetvegen megyek haza Magyarorszagra. Mi Gyorben elunk, a szuleim es testvereim pedig Budapest mellett, kiket mar nem lattam tobb mint 5 honapja. A felesegem mar elore kijelentette hogy nem mehetek fel meglatogatni a szuleim es a testvereim, mert O mar az itolso 4 hetben van rs barmikor megszulhet es szeretne ha mellette lennek. En is szeretnek mellette kenni, de szeretnem meglatogatni a csalad tobbi tagjat. Az a baj hogy ha elmegyek orult szevekedes lesz (tapasztalatbol mondom) es jem szeretnem ha ezert beindulna a szules. Mi tevo legyek?
    Elore is koszonom valaszat.
    Udvozlettel,
    Jana

    • Habis Melinda

      Kedves Jana!

      Megértem, hogy szeretné meglátogatni a szeretteit, ha végre haza tud jönni. Szerintem érdemes őszintén beszélnie a feleségével erről. Az egymás igényeihez való alkalmazkodás minden kapcsolatban nehéz lehet. Ha igénylik, párterápiás munkával lehet ezt megkönnyíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • A. Tibor

    Tisztelt Doktornő!

    Párommal repülős utat terveztünk egy … szigetre. Az indulás reggelére azonban elhatalmasodtak bennem a félelmek “beparáztam”. Párom már többször repült, nekem ez lett volna az első. Félelmemet megírtam neki, válasz “akkor nem utazunk”. Felbőröndözve elmentem hozzá, még volt idő az indulásig, talán lelket önt belém, de nem került rá sor.
    A mostani állás szerint én miattam nem utaztunk. Talán repülök – ne keressem egy darabig -, de nem szeretném, ha ezen bukna meg a kapcsolat. Mit tehetek??

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem mindenkiben vannak időnként félelmek, ez teljesen természetes. Abban térünk el csupán, hogy felismerjük-e illetve hogy hogyan kezeljük ezeket. Az, hogy a kedvese megijedt ezektől és tehetetlenségében lefújta az utat pedig több mindenre is utalhat. Elképzelhető, hogy nehezen kezeli a saját ilyen jellegű érzéseit. Különösnek találom, hogy Ő fújta le az utat, mégis azt kérte Ön ne keresse. Elképzelhető, hogy haragszik Önre?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm!
    Egy olyan kérdésem lenne Önhöz, hogy én egy lassan 20 éves fiú vagyok és valahogy nagyon nehezen tudok kezdeményezni, ha meg igen, akkor visszautasítanak. Ebben szeretnék támpontot kérni, hogy ön szerint, milyen módszert alkalmazzak vagy hogyan kellene próbálkoznom, azért tartom ezt a dolgot nagyon fontosnak, mert olyan típus vagyok aki számára elengedhetetlen lenne egy mély érzelmi alapú párkapcsolat. Válaszát előre is nagyon köszönöm. További szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azt, hogy pontosan milyen nehézségei vannak a kezdeményezéssel kapcsolatban, ezek milyen lelki tényezőkkel függnek össze, önismereti munka segítségével lehetne feltárni és ezeken dolgozni. Javaslom, hogy keressen csoportos, vagy egyéni lehetőséget és küzdje le ezeket a nehézségeket!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Tamás

    Tisztelt Doktornő!
    9 évvel korábban a kerületi ideg gondozóban paranoiát, depressziót és skizofréniát állapítottak meg nálam, mind ezt úgy, hogy pánikbetegség tüneteivel mentem el segítséget kérni. Gyógyszeresen elkezdtek kezelni és egy túladagolás következtében, majdnem meghaltam. Utána már nem mentem vissza kezelésekre, mert rettegtem a gyógyszerektől. Próbáltam magam megoldani és leküzdeni, de csak nem sikerült. Most 33 éves vagyok a családom elítél, sajnos nem kapok tőlük segítséget. Csak pár tünet a pontosság kedvéért, nem tudok bemenni idegen/új helyre ahol mondjuk 2 embernél több van. Nem kapok levegőt, remegek, ízzadok, ájulás kerülget, gyomor panaszaim lesznek, erősen kezd el verni a szívem, mintha az “utolsókat rúgná”, izomgyengeséget érzek és mind ezek akkor is jelentkezhetnek, ha csak a lakásból kellene kimennem. 15-16 éves koromtól fogva élek ezzel együtt, így az iskolát sem voltam képes befejezni. Dolgozni képtelen vagyok. Hiába jelentkezek egy munkára, ha nem tudok elmenni…
    A kérdésem az lenne, hogy a napokban olvastam létezik olyan, hogy rokkantsági járadék és ellátás. Annyit tudok,, hogy mivel munkaviszonyom sem volt hivatalosan soha, így az ellátásra sem vagyok jogosult, de mivel a betegségem 25. életévem előtt kezdődött, esetleg a járadékot kaphatnám-e támogatásként. Merre induljak el, hogyan lehet igényelni, mit kell tennem, kihez forduljak? Van egy párom aki eltudna kísérni és segítene is amiben tud. Így, hogy Ő mellettem áll szeretnék valamerre elindulni.
    Válaszát előre is köszönöm!

    Tisztelettel P.Tamás

    • Habis Melinda

      Kedves Tamás!

      A rokkantsági ellátásról, ennek pontos feltételeiről a helyileg illetékes társadalombiztosítási szerveknél lehet érdeklődni. A levelében leírt lelki problémák nem gyógyulnak maguktól, mindenki képtelen azokat önállóan, akarattal leküzdeni, ezért javaslom, hogy emellett keressen szakszerű segítséget is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Beáta

    Üdvözlöm!
    Problémám az utolsó 2 párkapcsolatomban jelent meg igazán. Kapcsolataim pár hónap után vége szakadtak, mert én több szeretetet adtam, mint amit a másik igényelne. Sokat megtettem nekik, mert féltem, hogy elveszítem őket. Visszafelé viszont nem sokat kaptam. Mindig úgy kezdődik, hogy teljesen odavannak értem, fű-fát ígérnek, tervezgetnek, folyton velem akarnak lenni, aztán egyik napról a másikra már nem foglalkoznak velem, kiderül, hogy nem érzik azt, amit kellene. Amíg ez a hódítási szakasz van náluk, addig én nem ragaszkodok annyira, de mire már nyakig benne vagyok érzelmileg a kapcsolatban, pont akkor lesz vége. Ilyenkor viszont nagyon nehéz nekem, szinte betegesen visszahúznak hozzá az érzelmeim, függök ettől az embertől, nem tudok elszakadni tőle. Olyan, mintha szerelmes lennék belé, de aztán rájövök, hogy ez valami más. Társfüggő lennék? Miért nem tudnak vajon a férfiak hosszú távon kitartani mellettem? Vagy rossz helyen keresgélek? Esetleg bennem van a hiba?

    • Habis Melinda

      Kedves Beáta!

      Az Ön által feltett egyébként nagyon fontos és adekvát kérdések megválaszolásához önismereti munka szükséges. Ezek átgondolása ugyanis túlmutat a levelezés keretein. Amennyiben szeretne ezekről négyszemközt elbeszélgetni, kérem keressen meg elérhetőségeim valamelyikén és egyeztessünk időpontot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Z

    Kedves Melinda,

    Sok fórumot olvasgattam, hogy mi lehet velem. De végül arra jutottam én is teszek hozzászólást. Ugyanis mint minden másnál is az én esetemet sem lehet teljesen máséhoz hasonlítani.

    Probléma a következő: rettenetes féltékenység.
    Lassan 8 hónapja vagyok a párommal. Hamar egymásra találtunk, hamar össze is költöztünk. Sokat veszekszünk az én hülyeségem miatt. Mindig azt lesem kit és mit néz. Van hogy ránéz valakire de soha nem legelteti a szemét senkin, ezr utólag be is látom. De abba a pillanatban hogy egy vonzóbb nő a közelében van elborul valami és egyből azt gondolom hogy neki tetszik és nézi is. Minap észrevettem hogy bikinis lányokat nézett pár hete youtubeon. Nem rendszeres, de az elmúlt 3 hétben 3-4 naponta nézegette. Megbeszéltük már hogy ezzel nincs gond meg ez nem jelent semmit, hébe -hóba én is nézegetek képeket. De felmerült bennem hogy miért van erre szüksége. És ha a munkahelyén van pár perc szabad ideje miért ezzel üti el az időt. Nem vagyok elég jó? Válasza természetesen az hogy ez nem igy van. Csak nézelődött feldobta a youtube és végig kattingatta ezeket a videókat. Legközelebb meg ugye már automatikusan ajánlja a youtube. Ezért rájuk nézeget. Engem akkor is rettenetesen zavar, de muszáj elfogadnom. A problémám gyökere az hogy az önbizalmam a béka segge alatt van. Pedig megtesz mindent hogy érezzem hogy szeret meg én kellek neki. Magammal kell szembenéznem, de hogyan?

    • Habis Melinda

      Kedves Z!

      Levele alapján azt gondolom, hogy először azzal volna érdemes foglalkozni, hogy az önbizalma kikerüljön a béka segge alól és utána kellene megnézni, hogy a párkapcsolatában változtak-e a dolgok, vagy még mindig fennáll a féltékenykedés. A reálisabb énkép kialakításához önismereti munka szükséges. Ez egyéni vagy csoportos formában is lehetséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Dóri

    Kedves Melinda!

    Párommal majdnem 7 év után külön mentünk lassan egy éve. Neki fél év után kapcsolata lett egy 18 éves lánnyal. (Volt párom és én 25,6 évesek vagyunk.) Szakítottak másfél hónap után, ekkor felkeresett engem, és azt ígérte rendbe hozzuk a kapcsolatunk, találkoztunk is, majd váratlan másfél hónap után kibékültek. Gyakoriak a nézeteltéréseik, letörlik egymást időnként közösségi oldalakról, most legutóbb a közös képük is lekerült újra a közösségi oldalról. A volt párom a személyes dolgait nálam hagyta, és felkeresett hogy mikor adhatnám át neki. Válaszoltam neki, de nem érkezett válasz. Azt mondta a lánynak senki sem fogja őt úgy szeretni,ahogyan én, és többször volt, hogy az én nevemen szólította a mostani párját. Úgy érzem volt párom szereti ezt a lányt,de mégis érthetetlen számomra ez a döntésképtelensége. Előfordulhat, hogy nem tudja eldönteni mit szeretne a jövőben? Létezik olyan, hogy nem zárta még le a mi kapcsolatunk?
    Köszönöm előre is a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Dóri!

      Igen, levele alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a volt párja nem zárta még le az Önök között levő érzelmi kapcsolatot, ez azonban nem igen jelent támpontot arra vonatkozóan, hogy mi lehet Önök között. Érdemes lenne feltennie szerintem magának azt a kérdést, hogy Ön szeretne-e még tőle bármit. Mit gondol azokról a tényezőkről amik miatt tönkrement a kapcsolatuk. Az önismereti munka ugyanis előbb-utóbb mindig megtérül!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Sz. Dóri

        Kedves Melinda!

        Korábban már írtam levelet,azóta fejlemények történtek, miszerint volt párom kezdeményezte a találkozást, arra, hogy a személyes dolgait vissza kérje, írt egy időpontot mikor lenne jó neki/nekem, majd válaszolni sem tudtam, ugyanis letiltott.
        Mire utalhat ez a viselkedés?

        • Habis Melinda

          Kedves Dóri!

          Talán arra utal, hogy Ő akarja megmondani mikor találkozzanak, nem érdekli hogy Önnek ez az időpont megfelelő, vagy sem.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edkó

    T.Doktornő!39éves 2gyermekes anyuka vagyok.Sajnos a férjem italozik…Mondhatnám minden nap.Ő természetesen mindíg tagadja.Nem totál részegen jön haza,de látszik,és érzem rajta.Ilyenkor a fiaimnak mindíg mondom hogy csendesen,mert apa nagyon fáradt.Nekem ez az állapot borzasztó lelki fájdalom.Mikor hétvégén itthon van,akkor úgy érzem szeretem,minden rendben.Sok mindenkitől kapom tanácsként hogy váljak el tőle. De nem tudok.A gyerekeket megviselné,.. Én mindig várom bizakodok hogy megváltozik….és nem tudnék hova menni a két gyerekkel.pedig sokszor jobb lenne,nem lenne ez a stressz hogy hogy jön haza.Bántani nem szokott!!!!Viszont szavakkal igen.szóval nagyon elvagyok keseredve.Nincs semmi amivel rá tudnám venni hogy ne igyon.Mindig azt mondja hogy szeret….pedig nem!!!akkor nem inna,mert ez tönkre tesz.sokat sírok,rossz kedvem van.Mit tegyek???itt hagyni nem tudom…..igazából nem akarom…csak mit tegyek hogy ne igyon????kérem segítsen!!köszönöm szépen!

    • Habis Melinda

      Kedves Edkó!

      Megértem, hogy nagyon el van keseredve, hiszen ez egy érzelmileg megterhelő, bonyolult helyzet. A legfontosabb, hogy azt tudja, Ön semmivel nem veheti rá a párját, hogy ne igyon. Ezt a döntést neki kell meghoznia és megharcolnia érte (szakszerű segítséggel) hogy be is tudja tartani. Amit Ön tehet, hogy nem ringatja magát abban a tévhitben, hogy ez a helyzet jó a gyerekeiknek. Ők igen is tudják, hogy az apjuk nem csak fáradt és a hazugságokkal, csak az Ön és a gyermekek közötti kapcsolatot rombolja. A további kérdések átgondolásához önismereti munka megkezdése szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó estét. Már beszeltunk s az zavar a bulikban hogy ittasak részegek.. s egyre tobb a buli.. ő nem volt ilyen elötte. Egymas nélkül sem mentunk el. Ertem ez munkahelyi buli de miért kell berugni mindig?próbálunk beszélni róla.. csak nem könnyű jó döntést hozni. Köszönöm válaszát. Üdvözlettel.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Köszönöm, hogy válaszolt! Ha jól értem a sorait, akkor próbált már beszélni a párjával arról, hogy zavarja Önt a kollégáival való italozgatás, annyira, hogy emiatt a szakításon gondolkodik. Mégis folytatódik ez. Szerintem mielőtt döntést hozna érdemes volna átgondolna, milyen tényezők vannak még a kapcsolatukban, melyek nincsenek ínyére és szakszerű segítséget kérni ahhoz, hogy tudjanak ezeken változtatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot kívánok ☺ 30 éve élünk boldog házasságban a ferjemmel . Új munkahelye réven sokkal többet iszogatnak amikor bulit tartanak. Rettenetesen zavar mert eddig nem volt ez a most hirtelen jött, nem volt ilyen. Sajnos utoljára nagyon összevesztünk ezen. Nagyon sajnálom s nagyon szeretem őt!!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Mi zavarja Önt ebben az új programban pontosan? Hogyan beszéltek erről a férjével? Mondta neki, hogy sajnálja, hogy így összekaptak és hogy nagyon szereti?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztellt Doktornő!!
    Nekem olyan problémám van hogy a hirtelen megszólalással van problémám, pld.: a buszozásnál van ez a hogy mikor jegyet veszek és oda érek a sofőrhöz akkor hirtelen nem tudom kimondani/megszólalni hogy hova kérem a jegyet és így inkább kerülöm a buszozás és minden tömegközlkedési eszközt, kérem ebben mit tud ajánlani hogy ez megszünjön?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom önismereti munka megkezdését hogy megérthetővé és kezelhetővé váljon ez a nehézség, meg lehessen nézni milyen érzések, tudattalan elvárások akadályozzák a spontán, adekvát reakció adását az Ön esetében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        És pld. mit kéne csinálnom?? mit tud ajánlani?

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Ezekre a kérdésekre önmagának kell válaszokat találnia, egy jó pszichológus nem mondja meg, mit tegyen, hanem ahhoz segíti hozzá, hogy rájöjjön, mi a jó Önnek, milyen tényezők akadályozzák céljai elérésében. Mit kezdhet ezekkel.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Csilla

    Jó napot kívánok. A 10 eves házasságom romokban. Ott kezdeném hogy kb 3 evvel ezelott a ferjem keveselte az intim eggyutletet amit jogosnak veltem es azt mondta ha ezen nem tudunk valtoztatni inkabb váljunk. Nagyon szeretem ot es odafigyeltem hogy minosegi eggyutletunk legyen. Viszont teherbe estem 4 hónap utan. Már volt egy 2 eves lanyunk. Számomra nem volt kerdes hogy megtartsuk de o nem szerette volna. En bele mentem az abortuszba bar az utolso pillanatik kapaszkodtam erte. Végig sirtam az egeszet. Nagyon nehezen dolgoztam fel es a ferjem eggyaltalan nem segitett. O megkonyebult hogy megtettem. Edesanyam segitett lelkileg feldolgozni. Aztan ujra feljott a dolog hogy keves az intim eggyütlet. Én viszont az erzelmi törődést hiányoltam. Igazabol eggyáltalán nem kivantam a ferjem. Mivel elhanyagoltuk egymast en csak a kislanyommal foglalkoztam o meg csak a munkaval es a gyermekunkkel mar eggyaltalan nem foglalkozott elhagytam. A kulonlet alatt nagyon hianyzott. Probaltam tul tenni magam es az exemmel osztottam meg az erzeseim. Aztan összejottunk de testi kapcsolat nem volt. 3 nap mulva tudomasara jutott a ferjemnek es mikor eljott a kislanyert nagyon kiborult. Fajt neki lattam. Akkor ereztem hogy talan megis fontos vagyok meg neki. Ugy ereztem most tonkre tettem mindent es örokre elveszitettem. De vegül kibekultunk. Kb 1 ev mulva megszuletett a kisfiunk. Most 11honapos. De az intim kapcsolat meg mindig problema amit tobbszor jelzett is a ferjem. Viszont erzelmileg nagyon eltavolodtunk nekem igy nem ment. Januar 5.- en meglattam a telefonjaban egy beazelgetest egy novel. Teljesen hidegen azt mondta igen van valakije de nem monta el ki. Összepakoltam es a gyerekekkel elmentem. Ra 1 orara vissza jottem mert nem akartam elvesziteni de o meg azt mondta mar nem akar velem lenni. 1 egesz ejszakat beszelgettunk az mondta egy tarskereson ismerte meg. Kesobb kiderult hogy munkatas de en deritettem ki nem o mondta el. 2x elkuldott hogy remenytelennek latja a hazassagot. Vegul ra vettem hogy probaljuk meg. Sokat beszelgettunk es a 3. napon ugy ereztem en is szeretnem ot testileg. Akkor elerzekenyultem es elmondtam neki hogy nagyon szeretem es nem akarom ot elvesziteni. Innentol par napig jolalakult a dolog. Sokat kerdeztem mik tortentek meddig jutottak. Titkos beszelgetesek voltak intim kep cserek. Mi a picivel 10 napot voltunk a korhazban nem nagyon allt oda. Nem ertettem akkor mert utolag kiderult a masik no miatt. Sokat gondolkodtak hogy es hol fekudhetnenek le egymassal. A ferjem ide akarta hozni mikor mi a korhazban voltunk es ures volt a hazunk mivel o adig a naggyal a szuleinel voltak mig a picivel a korhazban voltunk. Persze mindig kozbe jott valami es nem jott nekik ossze. Gondolkodtak motelen es tarsain. A vegen azt beszeltek meg a ferjem tulorat jelent be es ugy oldjak meg. Csak kozben lebukott a ferjem. Alitolag nem volt testi kapcsolat nem jott ossze. Ezt mind elmonta a ferjem. Nagyon nehez feldolgozni. Azt mondja rajott hogy szeret es latja hogy valtozom es o is szeretne ezt rendbe hozni mar. Bar az elejen engem hibaztatott hogy en kenyszerittettem bele hogy megcsaljon mert ithon nem kapott semmit. Probaljuk helyre hozni de egyszeruen nem tudok benne bizni. Ha rajta mulott volna akkor valunk. Miota ada figyel ram en is at tudom adni magam az intim eggyutletnek es jol erzem magam vele. Megis minden nap szoba hozom neki tudom hogy rosz neki azt mondja furdalja a lelkiismeret. De nincs kivel megbeszeljem es haragszom ra. Ha nem derul ki tovabb mentek volna. Szeretot tartott volna melletem. Hazudott becsapott. Tudom hogy en is hibas vagyok. De ugy erzem elobb le kellet volna ulni megbeszelni es nem mashol keresni a hianyt. Nem tudom mit tegyek. Bizni szeretnek de meg mindig ketlkedem. Rengeteg tarskeresore regisztralva van. De allitolag mar nem hasznalja. Mit tegyunk hogy helyre hozzuk. Ugy erzem hogy most o is igazan szeretne es hogy szeret. Csak most en ketelkedem hogy meg tudok e bocsaltani neki.

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna szakszerű segítséget kérniük, kérnie. Nem gondolom, hogy egyedül kellene túltennie (vagy akár lehetne) magát a megcsaláson, ez párterápiás probléma. A bizalom helyreállásáért a párjának is tennie kell, ahogy azért is, hogy a szexuális életük mindkettejük számára kielégítő legyen. Ha igényli(k), négy- vagy hatszemközti keretek közt is szívesen állok a rendelkezésükre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsuzsanna J.

    Szép estét. Én gyermekneveléssel kapcsolatban szeretnék egy kis segítséget kérni. Kezdem az elején:párom nagyobbik gyermekéről (20 éves ) van szó. Párom pár éve elvált mert az exenek új pasija lett ( és rengeteg hitelt halmozott fel amit jelenleg is a párommal fizetünk és az ezzel járó bürokráciát dokumentumokat én inteintézem) a kisebb gyerekeket magával vitte de a 20 éves gyermeket ott hagyta a páromra és párom édesanyjára. A ráhagyott hitelek miatt páromnak külföldre kellett költöznie és kint munkát vállalni hogy mindent kitudjon fizetni. Na már most a nagyobbik gyermeke ezért a párom édesanyjával lakik, aki a válás előtt sem volt egy jó(állítólag) gyerek (sulit is abbahagyta, sok problema volt vele) de Mióta párom külföldön él semmit nem hajlandó otthon tenni, se iskola se tanfolyam se otthon segíteni (a nyugdíjas idős nagymama főz mos takarít rá jár a boltba – még a cigijét is ő veszi meg mert ő nem megy boltba mert ciki ) se munkát keresni vállalni csak otthon teng leng bulizni jár. Ezt mind apuka és én finanszírozom mert hát ugye jövedelme nincs. Ha kell valami azt mondja apukájának amit hallani akar ( általában utólag kiderül hogy nem fedi a valosagot) illetve csak ilyenkor keresi. Ezekből már az utóbbi időben egyre több probléma van párom és én köztem. mivel mi külföldön élünk a párommal (Itt ismerkedtünk meg) és a gyermekemmel mellette fizetjük párom az exe által okozott tartozatartozásokat és fizetjük mellette a gyerektartást (az édesanyával elő gyermekek után) valamint nagykorú gyermeke és es parom anyukajanak is utaljuk haza a penzt igy egyrol a kettore nem jutunk sose valamint abbol van a legnagyobb probléma hogy 20 évesen semmire nem hajlandó a párom gyermeke. Pl. Mikor hazamegyünk a házba mindent rendbe kell tennünk mindent mi fizetünk megjavítunk pedig lenne rá ideje…. továbbá munkát nem keres de azt hangoztatja hogy ő nem is megy el dolgozni mert az apja külföldön el köteles eltartani, ( tud az édesanyja által okozott tartozásokról sokszor átbeszéltük vele) és még ha el is menne max. Tavasszal még ősszel dolgozna mert neki a nyári téli szünet kell… továbbá otthon rettegésben tartja a nagymamáját mert mindennap buszra szolira edzésre el kéri a pénzt hiába mondja azt a mamája hogy nincs (próbáltunk kevesebbett küldeni hogy hátha akkor elmegy dolgozni) akkor ordít trágár szavakkal illett mindenkit csapkod és szétver mindent amit lát. És ha barmi probléma van otthon (majdmindennap alkot valamit) a párom testvére anyukája engem hívnak hogy mit csináljanak illetve hogy kibeszeljék magukból. Mire a párom maximum felhívja gyermeket ( vagy azt se) és leszidja ami 2 percig tart majd 2 perc után már viccelődnek és mintha misem történt volna. Ilyenekből vannak a párommal köztünk problémák mert én nem tudom azt szó nélkül nézni hogy a gyermeke hogy így beszél az apjával a mamájával családjával és mindemellett semmit sem hajlandó tenni és még az apját is kihasználja mind úgy hogy tudja hogy milyen helyzetbe hozta az anyja és ráadásul még ki is jelenti hogy az apja köteles őt eltartani fizetni mindent utána… nem tudom már mit tegyek hogy egyáltalán hogy tudnék segíteni és észrevétetni párommal azt is hogyha fogja a kezét mindig és mindent ő old meg azzal csak art magának és a gyermekének is és hogy tudom azt megértetni hogy ez a folytonos feszültség a mi kapcsolatunkra is rányomja a bélyeget, pedig tényleg ezen kívül semmi probléma nem lenne köztünk de már időnként azon gondolkozom hogy kelle ez így nekem mert soha nem veszi eszre hogy a saját gyermeke használja ki…. az a baj hogy próbálom én segíteni mindenhogy de egyszer az en erőm is elfog fogyni. Nem tudom mit tegyek. Remélem nagyjából érthető ahogy leírtam és tud nekem valami jó tanáccsal szolgálni. Köszönöm a segítséget

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munka segítségével átgondolni, hogy a párjával levő kapcsolatára hogyan hat az otthoni helyzet. A kedvese miért hagyja rá ezeket a dogokat az exére és a lányára? Neki miért jó az, hogy kihasználják? Párterápia igénybevételét javaslom, hogy rádöbbenjen a kedvese, másként is lehetne, nem kell beletörődnie ebbe a szereposztásba. Figyelembe tudja venni az Ön és a kapcsolatuk szempontjait is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • István

    Tisztelt Doktornő !
    Véleményére lennék kiváncsi.Szakítottam barátnőmmel.25 éves vagyok ő is ennyi velem egykorú,okos lány .Nekem ő volt első komolyabb kapcsolatom 8 hónapot voltunk együtt.Nagyon idili volt az egész.Mindenki azt mondta ti aztán össze illetek.Tudni kell róla hogy pánikbeteg.Fél minden fajta utazástól.Ezért folyton én mentem ő hozzá ami nem is voltgond, van autóm 25km re lakik megoldottuk ,elfogadtam így ahogy van.Mellete dolgoztam és otthon segítettem ,kis szabad idő hobbi.Én szüleimnél lakok ö külön albérletben.Később egyre többet voltunk együtt , vasárnap voltam otthon meg kedd szerda délután mikor ő tornázni járt.hétvégén nála aludtam többi nap szinte csak aludni jártam haza.Havi egyszer otthon voltam egy hétvégét.Terveztünk gyereket össze költözést.Gyüjtöttemrá a pénzt erősen.Annyira hogy szinte semmire sem költöttem.Hozzá nem költözhettem volna mert 4 en laktak egy házban albérleti panelban.Ez is egy komfliktus lett.Én falusi vagyok és nagyon szeretem .Udvart fákat nyugalmat.Hobbim akvarisztika amit szintén nem tudtam hozzá elvinni nem volt hova .Ő pedig nem akart munkahelyétől 3kmnél távolabbra költözni.Még ebbe is belementem volna mert nagyon szerettem.Terveztem vele a jövőt.Gond akkor lett mikor otthon kellett maradnom segíteni .Fát kellett vágnom .Apám már idős nem bírja,de úgy kellett megoldanom hogy külön szabit kivenni hogy hozzá is menjek meg otthon is segítsek.Akkor már tudtam hogy menni kell.Mert ha nem megyek baj van.Ezt éreztem és éreztette velem.Muszájból mentem hozzá.Szinte már követelte.Mert nem birok elszakadni szüleimtől.Teljesen nem is akarok ,nagyon jó kapcsoltunk mindig számíthatok rájuk.Kire számítson az ember ha nem a szüleire.Hetente kiszámoltam neki 16 órám volt segíteni nekik egy átlagos héten.Ő sokalta.Azt mondta jobban logisztikázzak idővel.Próbáltam.Azt mondta ennyi szabad ideje lenne sokaknak boldogok lennének.Pedig ez sem szabad idő volt valójában.És a hobbimra ami szintén itthon van .Nem volt időm semmire .Döglött halra értem haza olyan is volt.Hatalmas rohanás volt nekem az egész.Munkám elég fárasztó és nehéz fizikai munka.Kamion szerelő vagyok.Semmi időm nem volt magamra .Alig pár pillanat.Teljes hétvégét akart velem lenni havi 3 x ami érthető .Hogy ne rohanjak haza hanem legyek vele .Bele is mentem volna ,de valahogy besokaltam.Nem bírtam a rohanást se fizikailag se lelkileg.Nála is azért pihentünk együtt sokat,kikapcsolodtunk menhelyi kutyákat sétáltattunk filmeztünk ez mind szép volt.Be állt már egy rutin.Én csak azt akartam hogy ő is jöjjön.Hogy én is megmutassam neki a világomat.Ittaludni sem kelett volna.Igaz ami igaz nálunk sajnos elég közel van 2 szoba szüleimmel ,tölűk nyilik az enyém.Falat is kibontottam volna ,hogy máshol legyen az ajtó ha neki igy jobb.Egyszer volt nálunk karácsonykor.Azt mondtam neki ha több időt akar jöjjön ő is mert én nem bírok többet.Osszuk meg tartsunk össze.Persze úgy hogy tekintettel legyek pánikjára nem erőltetem ha úgy érzi most nem megy vissza fordulok.Nagynehezen bele is ment volna ha én cserébe elmegyek pszichologushoz hogy eltudjak szakadni szüleimtől.Ami szerintem nem csak szülőktől való elszakadás lett volna hanem magamtól való elszakadás is .Önnek mi a véleménye ? Most hogy vége ,bár nehéz mert nagyon szerettem őt,most is szeretem barátságunk megmaradt.Úgy éreztem ő az akit mindig is kerestem.Csak elfáradtam.Most tudok rendesen pihenni van időm mindenre csak fáj.Bánt a dolog.Őn szerint mit lehett volna még tenni? Vajon jól tettem ?

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, hogy belefáradt a sok-sok áldozatba. Minden kapcsolatban fontos átbeszélnie a feleknek az egymással és a kapcsolatukkal kapcsolatos elvérásaikat. Szerintem nem elvárható, hogy az ember feladja a hobbiját a párkapcsolata kedvéért. A pánikbetegség szakszerű kezelés mellett gyógyítható, melynek része a pszichoterápia is. Ennek hatására a volt kedvese is ki tudott volna mozdulni otthonról, a kapcsolatuk egyenrangúbb lehetett volna.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Egy olyan kérdésel fordulok önhöz hogy van egy lány aki belém szeretet akinek rosz párkapcsolata van napi szinten veszekednek.folytonos ösze zörenés van köztük.ez az érzelem kölcsönös feléje de a jelenlegi párja fojton változtatja a döntését hogy egyszer azt mondta mikor meg beszélik hogy elmegy mâsnap azt mongya hogy mégse megy hozzá teszem hogy van egy gyerek náluk kérném segítségét.
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben, mert nyilvánvalóan kötődik ehhez a hölgyhöz. Ő azonban nem akarja/tudja lezárni a korábbi kapcsolatát. Érdemes azonban átgondolnia, mi az ami megfogja Önt a hölgyben, milyen tényezők ismerősek ebben a helyzetben az Ön számára. Ha igényli, az önismeretei munkában négyszemközti keretek között szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Béla

    Jó napot kívánok! Érzelmi problémával küzdök.Egy éve megismerkedtem egy leszbikus nővel,elkezdtünk beszélgetni,sokat nevetni együtt,és már legjobb barátok vagyunk.De 1-2 hónapja én már többet érzek barátságnál,és egyszerűen képtelen vagyok elmondani neki és látja rajtam hogy én más vagyok mostanában,és hogy valami nyomaszt,de nem merem neki elmondani,félek hogy hogyan érezne,és hogy megmaradna-e a barátságunk.

    • Habis Melinda

      Kedves Béla!

      Megértem az aggodalmát, hiszen fontos Önnek ez a barátság. Nem gondolom azonban, hogy érdemes volna titkolnia az érzéseit, hiszen ha figyel Önre ez a hölgy, úgyis ki fogja szúrni, hogy megváltozott a viszonyuk. Ha őszinte vele, az talán számára is szimpatikus lesz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Csilla

    Tisztelt Habis Melinda!
    Egy évvel ezelőtt karácsonykor derült ki, hogy a hugom próbálja elcsabitani a páromat, akivel 8 éve vagyunk együtt. Sajnos a pénz a domináns, jól élünk, mert ő jól keres, mindent előteremt. Valószínű az irigység vezérelte testvéremet, nem pedig egy 50 éves férfi külseje stb. A hugomek a nyakunkra jártak évekig, gyermekük a keresztfiunk, mindent a párom vett meg nekik is. A hugom egy éve a szüleinket se látogatja, hogy bizonyítsa a párom felé milyen rossz család voltunk, férjét kidobta, engem meg folyamatosan áztat a páromnak hazugságokkal. A baj hogy ő még beszél vele azóta is, holott velem él azóta is, és állítólag így is akarja a jövőben is,de mégsem érezhető, nincs ölelés, szex, csak a monoton élet. A kérdésem az, hogy mit tegyek? Egyre kevésbé bírom, idegileg úgy érzem osszeomlok, mert azon agyalok mi az igazság. A munkamra is kihat, nem tudok egy helyen megállni csak ideig óráig, mert alig tudok már teljesíteni. Elvesztettem az önbizalmam, nem tudom mit akarok. Szeretem a párom, ha beszélünk erről tagad, de azután mégis megjelenik a múlt(hugom) , például egy meglatott üzenet fejléc. Nem tudom mit tegyek, de érzem sokáig nem bírom, összeomlok.
    Köszönöm válaszát előre is!
    D. Csilla

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Említette már a párjának, hogy igényelné az értintéseket és a szexuális együttléteket? Egyáltalán nem biztos, hogy kizárólag a testvére miatt változott meg az életük. Sok kapcsolat egyszerűen felületessé válik az idők során. Ez ellen párterápia segítségével lehetne hatékonyan fellépni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bnè P. Marianna

    Jónapot kívànok van egy nagyon rossz fóbiàm ami màr nagyon eluralkodott az èletemen vihartól villàmtól fèlek nagyon nem tudok mit tegyek voltam 2 hónapig pszihologusnàl nem segített de lehet nem megfelőhöz mentem tudna segíteni köszönöm

  • H. Kamilla

    Kedves Melinda! Azzal a problémával fordulok önhöz hogy teljesen össze vagyok zavarodva. 17 éves biszex lány vagyok és elmeselem most az én történtem. Megismerkedtem egy barátom által egy nagyon kedves és szép lánnyal akivel már első beszélgetesunkkor éreztem hogy van köztünk valami szikra. Ahányszor talakoztunk mindig nagyon zavarban volt a közelemben… Folyamatosan elpirosodott alig mert a szemembe nézni zavartsagaban. Teljesen jól megvoltunk azt mondta hogy kezdett megszeretni es szeretne velem lenni. Pár napra rá rákerdeztem hogy akkor van bármi esély arra hogy legyen köztünk valami több mint barátság.?! Erre az volt a válasza hogy ez nagyon fura neki és nem szeretne elvesziteni mert nagyon jól érzi magát melletem de nagyon össze van most zavarodva es új ez neki meg nem tudja hogy működne e ez neki és nem tudja hogy hogyan tovább. Kértem hogy adjon egy kis időt hogy bebizonyitsam hogy jó ez a dolog és hogy lehet köztünk ennél több is… Nagy nehezen bele egyezett ebbe de engem teljesen össze zavart mert egyáltalán nem ugy viselkedtunk egymással mint a barátok inkább ugy mint egy szerelmes pár… Teljesen össze zavart ezzel! Mi a véleménye erről? Mi tevő legyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kamilla!

      Szerintem is idő kell az érzelmek kialakulásához. Úgy gondolom, hogy ha vannak arra utaló jelek, hogy vannak romantikus érzelmek Önök közt, akkor ha kellő figyelemmel és türelemmel viseltetnek egymás iránt, van esély arra, hogy párkapcsolat legyen a barátságukból.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. László

    Kedves Melinda!

    Én súlyos párkapcsolati problémával kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni Öntől. Kezdem a legelején már középiskolás korban is tele voltam gátlásokkal a lányokkal kapcsolatban, az esetek elég magas százalékában nem mertem közölni az érintettel, hogy mit érzek iránta. Serdülő koromban egyáltalán nem is volt párkapcsolatom. Csak olyan lányokat szólítottam meg akik külsőre nem tetszettek és nem akartam tőlük semmit azokkal tudtam beszélgetni bármiről, de aki iránt megmozdultak bennem az érzések azokkal nem mertem felvenni a kapcsolatot, mert rettegtem az elutasítástól és a csalódástól, azt gondoltam hogy túl jók hozzám , meg hasonló dolgokat. Később voltam 22 éves amikor megismertem egy lányt ő külsőre olyan volt akivel sohasem kezdenék, de annyira kedves volt meg annyira szerette volna ha összejövünk, mindent megtett az ügy érdekében. Láttam rajta ezt és nem akartam megbántani és végül igent mondtam rá. egyáltalán nem tetszett de úgy voltam vele nem akarom őt megbántani. Úgy voltam vele hát ez van ezt kell szeretni, ezt dobta a gép, elfogadom hogy soha sem lesz olyan társam akit én választok, vagy közösen egybehangzó módon egymást válasszuk…Összejöttünk, rövid idő elteltével együtt is éltünk. Annyira szerettem volna hogy ne okozzak neki csalódást hogy beleszerettem, de az is lehet hogy annyira beleéltem magam ebbe a szerepbe, hogy már elhittem, hogy ez tényleg igaz. Erre a mai napig nem tudom a választ valóság volt vagy illúzió. Az ő részéről tudom hogy tényleg igazi érzelmei voltak irántam. 2 év múlva a családjával történő konfliktus által nagyon megromlott kettőnk kapcsolata, és végül elváltunk. Én évekig nem álltam szóba vele. Néhány éve viszont kibékültünk most olyan nekem mintha a húgom lenne. Utána megpróbáltam ismerkedni élőben de csak elutasítást kaptam azoktól akikkel megpróbálkoztam. Elkezdtem egyre jobban elkeseredni, végül utolsó mentsvárként megpróbálkoztam az online társkereséssel is. Már akkor egyre görcsösebben akartam, hogy végre megtaláljam a páromat, még előnytelen megalázó dolgokat is elviseltem volna, csak végre megtaláljam akit szerethetek. Nagyon kevés válasz érkezett a lányokhoz intézett szívhezszóló levelekre. Nem értettem mi történik velem, miért büntet a sors vagy a Jó Isten. Mivel úgy érzem teljesen alkalmasnak éreztem magam egy csodás kapcsolatra. S megvannak mindazok az erények és emberi értékek amelyek szükségesek egy boldog tartós kapcsolat és házasság kialakításához fenntartásához és működtetéséhez. Olyan értékek mint a hűség, a kedvesség, a gyengédség, felelősség vállalása a kapcsolatért, a közös munkamegosztás, a figyelem és egyéb hasonló értékek. De hiába minden próbálkozás. később egy lány felvette velem a kapcsolatot mivel messze lakott tőlem nem tudtunk azonnal találkozni ő is érezte rajtam a görcsös akarás minden színét. Végül találkoztunk többször nagyon kedves voltam vele elhalmoztam a gyengédségemmel szeretetemmel és figyelmemmel, de a végén nála sajnos nem alakultak ki az érzések iránta. Nagyon elkeseredtem, közben elveszítettem idős nagymamámat is aki tartotta bennem a lelket. utána volt még sok elkeseredett próbálkozás ami szintén nem járt sikerrel, mondhatom úgyis hogy a közelétől is messze volt. Azóta egyre elkeseredettebb és egyre görcsösebb vagyok ezen a területen. Ettől a régóta tartó magánytól már sokszor fizikai fájdalmakat élek át, hiába mondom másoknak nem értik. Volt időszak amikor már annyira elkeseredtem egy sikertelen próbálkozás miatt, hogy elég sokszor nyúltam üveg után és jártam kocsmába úgy éreztem, hogy ez tompítja a lelki fájdalmat, eleinte tévesen így is éltem meg, de egy idő után egyre nyomorultabbul éreztem magam rájöttem ennek semmi értelme, inkább szembe nézek a problémával. Most újra regisztráltam néhány online társkereső oldalra karácsony előtt levelezni is kezdtem egy kedves lánnyal neki sem volt könnyű az élete, de végül ez a görcsös viselkedés ez az önbizalom és önbecsüléshiány amit a csalódások és ez a keserű évek óta tartó egyedüllét és magány okozta görcsös siettetése a dolgoknak, szétzúzta ezt az induló kapcsolatot, így személyes találkozó nem is lett belőle és azóta nem is hajlandó felvenni velem a kapcsolatot. Most ismét levelezek egy kedves korombeli 33 éves nővel ő is észrevette ezt a görcsös állapotot. Írta is: “Ne siettesd a dolgokat ha szeretnél megismerni mert ezzel engem is elijesztesz. Kérlek lassíts és rendben lesz” Megígértem neki de nagyon nehéz mivel csak a hónap végén láthatjuk egymást munkahelyi elfoglaltságai és külföldön élő szülei látogatása miatt.

    Kedves Melinda
    szeretném kérni a tanácsát, hogy tudjak ezen az áldatlan állapoton változtatni. S hogy mielőbb megtalálhassam a páromat.
    Köszönöm előre is segítségét!
    Üdvözlettel : László

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Szerintem nagyon jó, hogy szembenéz a problémával! A gátlásosság, magányosság és a párkapcsolati problémák önismereti munkával megérthetők és kezelhetők. ha szeretne velem ezen négyszemközti keretek között dolgozni, kérem keressen meg elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsuzsanna K.

    Tisztelt Doktornő! Párommal tavaly augusztusban jöttünk sajnos haza külföldről, embertelenebtol embertelenebb helyzetekbe és lakhatas a kényszerített bele. Én nem akartam hazajonni, kint is sokat sírtam emiatt és könyörögtem, veszekedtunk is . Hazajottunk. Azóta lelki roncs lettem már. Akik haza csaltak a Parom és ami utána is történőt, hogy atvertek és kihasználtak minket. Párom ezt nem látta be sokáig, de mai napig ha vita van agresszíve válik, a külső fele mutatas fontosabb neki mint a lelki bekénk és az életünk. Miatta anno feladtam az magyar életem, így most nincstelenne váltam. Családom bár van, szülők, testvérek, de segítséget, lelki tanaszt nem várhatok, sot rúgnak abba aki bajba van. Vividok és sajnos az öngyilkosság is már megfordult a fejemben, miért sújt a sors, az élet, miért használnak ki és vernek át stb.!? Próbálom magam tartani, a lányom miatt is, de a bezartsag, magány, kommunikáció hiánya, kilátástalanság, gúny és bantas már teljesen felemeszt. Nem tudom hogy tovabb!? Lelkileg meg fűződok a páromhoz, de nem érzem a tanaszt felőle és a megértést stb., sőt elvarasai is vannak. Ugy érzem magam mint egy cseléd már és akinek csak a kotelessegeket és feladatokat kell végezni és semmi más nem lehet. Testi kapcsolat sincs már közöttünk vagy ha ritkán volt is un.wc-nek éreztem magam. Össze vagyok zavarodva, nem tudom hogy építsem újra az életem!? Pedig mindig egy céltudatos, határozott nő voltam, több diplomával a hátam mögött mégis most úgy érzem nincs tovább. Köszönom előre is a válaszát, segítséget!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      Megértem, hogy össze van zavarodva, ezért önismereti munka megkezdését javaslom. Ennek segítségével megérthetővé válnak a nehézségei, ezzel kapcsolatos érzelmei, gondolatai. A kapcsolatainak dinamikáját is érdemes alaposan megvizsgálni, hogy megtudhassa, mit tehet az ellen, hogy kihasználják Önt. Ingyenesen a területileg illetékes családsegítő szolgálatnál, vagy pszichiátriai gondozóban talál pszichológust, magán keretek közt én is szívesen segítek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Adél

    Tisztelt Doktornő!
    Soha nem gondoltam, hogy megtörténhet.
    Gyerekem 6. osztályos tanuló. Most január vége van, a félévi bizonyítvány a kezünkben van. Szép bizi. Nem kitűnő, nem színötös, de dicsérettel, és szép jegyekkel zárta a félévet.
    Ennek ellenére azt kell mondanom, családunk életének eddigi legkeményebb, legkegyetlenebb, és legkeserűbb félévén vagyunk túl.
    El sem tudom képzelni, hogy a második félév mit tartogat neki, nekünk.
    Volt itt jogtalanul beírt felszerelés hiány (az osztálytársak is igazolták, hogy nem hiányzott semmije). Mi is próbáltuk tisztázni, de azt a választ kaptuk, a gyerek „ferdít”. Első körben hittünk is a „szakembernek”. Aztán beigazolódott, hogy mégiscsak mi ismerjük jobban.
    Minden ezzel kezdődött…… Innentől kezdve 3 diplomás pedagógus nyírja a gyereket. A már fent említett, plusz még 2 barinő…
    A következő sérelem, egy témazáró dolgozat az egyik barinő tárgyából: 2-es (Gyerek éjt nappallá téve tanult rá.) Kikértük, mert gyanús volt… Másik szakembernek megmutattuk: szakvélemény: „Alsó hangos is egy nagyon erős 3-as, de egy szorgalmas diáktól megelőlegezett 4.” Nem csináltunk semmit. Ennek ellenére ezen tökéletes szakember heti- két heti rendszerességgel alázta az osztály előtt: „A többi tárgyból is cudarul állsz” … vagy a fél napot igénybevevő szorgalmi minősítése: „ ….. te ezzel nem foglalkoztál 20 percet sem!” vagy amit a mi szemünkbe mondott: „….. felületes, nem mond igazat, és látszik, hogy nem érdekli semmi.” Ha jelentkezett, hogy javítani szeretne, akkor a válasz: „Most nem mert azért jelentkezel, mert MOST tanultál!” ha nem jelentkezett: „Nem kaphat 5-öst szorgalomból, mert passzív!” Ezzel birkózzon meg egy 12 éves… aha, kösz … ha kihívta felelni, és tudta, nem kapott rá 5-öst, mert „csak véletlenül készült” Nem baj, mondogattuk, amit tudsz, az a tied. Nem számít a jegyed, a tudásod számít…
    Persze a minősítés kivétel nélkül az osztálytársak előtt. Így jöttek a szünetben az önkéntes kistanárok: „Meg fogsz bukni ………-ből!” vagy „………… Te rontod le az osztályátlagot!” vagy amikor valami számára érdekessel foglalkozott: „Inkább a …………..-t tanulnád, mert abban hülye vagy!” — De ezt már tudja kezelni, hiszen a korosztályával Neki kell megtalálni a közös hangot. Ők még diplomás szakemberek, akiknek a kezébe helyezed a gyereked napi 7-8 órára. Ugye?
    Mire e kedves barinő kicsit visszavett, jött a következő: Ő nem a tantárgy oldaláról közelített… a jellemét minősítette. „Nem illik az osztályba! NAGYON meg kell változnia, hogy elfogadják. És jött egy új tulajdonság, ami fényévekre áll a gyerektől. Irigy is! De igyekezett Ő maga is megerősíteni a többi tanulót ebben, mert mindenkit meg kellett tapsolni, aki így vagy úgy teljesített az első félévben. Ilyen taps járt volna a mi gyerekünknek is, de ez így hangzott el: „………… is, de az mindegy.” Persze nem ezért tapsoltak kevesebben…. dehogy.
    Ez nem elég, mert az osztályozó értekezlet előtt, e kedves, jóindulatú pedagógusok, e véleményüket erőszakosan kinyilvánítva megpróbálták letolni olyan tanárok torkán is, akik valami fura oknál fogva nem ilyennek ismerték meg a gyereket. Sőt olyan híreket terjesztettek róla hogy minden közismereti tárgyból kettesre áll…. (Semmiből nem áll 2-esre, sőt az 1 db 3 is ezen kedves szakemberek egyik tárgya… )
    Szóval: hazudik, lusta, felületes, irigy, és nem illik az osztályba. (3 pedagógus és a kiskorú slepje szerint.)
    Az osztálytársakkal ellavírozik. Nincs különösebb klikk, ahova tartozna, de ennek az az oka, hogy igenis megvan a célja, és ebben stabil. Vannak barátai, Ő is bohóckodik a többiekkel, és bár nem a „népszerűek táborát” erősíti, ritkán van egyedül. Vannak tantárgyak, amiben senki nem éri utol. Nem közismereti tárgy… de kemény munkát, kitartást, plusz gyakorlást igénylő kemény feladat. Ezen tárgyak oktatói értetlenül állnak a jellemzés előtt.
    Kivagyunk… családilag….
    Minden erőnk ráment, hogy tartsuk benne a lelket. A sok-sok negatív véleményt, hozzászólást egyensúlyozzuk…

    Nekiugrunk a második félévnek! De utána? Hogyan tovább? Jövőre találnak maguknak másik boxzsákot a kedves tanárok? Vagy marad így? Iskolaváltás?

    Voltunk benn, próbáltunk közös hangot találni, kértünk segítséget, de csak ártottunk a gyereknek.
    A kérdésem az, hogy merre tovább? Hogyan tudunk Neki a leginkább segíteni?

    • Habis Melinda

      Kedves Adél!

      Megértem, hogy belefáradtak ebbe a sok megaláztatásba! Úgy gondolom, hogy mindenképp érdemes lépniük, és ha intézményen belül nem megállítható ez a gyermekbántalmazás, akkor intézményváltással lehetne megóvni a gyermeket. Nem tartom elfogadhatónak az ilyen erőszakos légkört, szerintem ez nem csak az Ön gyermekének, hanem a többi diáknak is sokat árt (hiszen ahogy Ön is írja, előbb-utóbb bárkiből lehet áldozat!).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Anna

    Tisztelt Melinda!
    A problémám igazából a 18 éves lányommal van, és hogy őszinte legyek már nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok.
    Volt egy kapcsolata, 16 éves kora óta együtt volt egy sráccal, aki 5 évvel volt idősebb nála. Ez nem okozott igazából gondot, de már az elején figyelmeztettem a lányomat, hogy ezzel a fiúval még lesznek gondok. Rossz a családi háttere, ennek köszönhetően az életvitele is. A lányommal viszont jól bánt mindig, szerették egymást, és amúgy sem vagyok olyan szülő aki beleszól a felnőtt/majdnem felnőtt gyereke életébe.
    Viszont másfél hónappal ezelőtt beigazolódott, amitől féltem. Nem tudjuk mi történt, de feltehetően belekeveredett valamibe, ugyanis eltűnt. Egyik napról a másikra. Ennek már másfél hónapja, és semmi életjelet nem adott magáról. Nyomozott a rendőrség is, és nem részletezném a dolgokat, de azok alapján amit kiderítettek azt mondták, kicsi az esélye hogy élve előkerül. Na most, azt hiszem, tudjuk ez mit jelent.
    Érthető módon a lányomat ez nagyon megviselte, hiszen imádta ezt a fiút. Azóta nem önmaga. Nem eszik, (fogyott is nagyon sokat) nem alszik, és sokszor sírógörcsök törnek rá, vagy pánikrohamok. Habár úgy tűnik ezek alapján, hogy belenyugodott, és elfogadta a feltételezhető halálát, a felszín alatt azonban nem képes rá. Folyton felhozza, hogy mi lesz majd ha a srác hazajön, tervezget, agyalgat, én meg aggódom érte. Ennyi idő elteltével nem kellett volna már belenyugodnia abba, hogy valószínűleg soha nem jön haza? A srác szülei belenyugodtak, egy temetésszerű búcsúztatót is tartottak neki, de a lányom oda sem volt hajlandó elmenni, mondván nem fog olyat temetni, aki él. Na, de ha élne, már nem jelentkezett volna? Én mint szülő hogy segíthetnék neki? Mit tegyek, hogy könnyítsek a lelkén?
    Előre is köszönöm a válaszát. – Egy aggódó édesanya

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Megértem, hogy aggódik a lánya miatt. Normál esetben a gyász 1 évig is eltarthat, ám ha ezalatt nagyon drasztikusak a tünetek (pl napokig nem eszik a lánya, vagy tartós, szélsőséges hangulatingadozásai vannak) érdemes pszichológus segítségét kérnie a lányának a gyászfolyamatban való megsegítéshez. Érdemes tudnia, hogy egy ilyen különös körülményekhez kötődő halálon még nehezebb érzelmileg túljutni. Az, hogy ragaszkodik a lánya a reményhez, hogy a kedvese még él, azt mutatja, hogy elakadt a veszteség feldolgozásának folyamtatában, melynek feloldásához szakszerű segítség szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dániel25

    Tisztelt Doktornő!

    Nem is tudom, hol kezdjem, annyi negatív és rossz érzés kering bennem.
    Kérem segítsen objektíven látnom a dolgokat!
    4 hónapja megismertem egy lányt, akivel beleszerettünk egymásba. 1 hónapja megváltozott és egyre kevesebb figyelmet fordít rám. Korábban nagyon kezdeményező volt, sokszor odajött hozzám megölelni, megcsókolt, megfogta a kezem, simogatott , mondta hogy szeret. Mára ebből egyik sem igaz. Mindig én kezdeményezek. Az ágyban is háttal fordulva nyomkodja a telefonját, de minden este. Nem bújik oda hozzám, nem ölel meg, nem ad jóéjt puszit. Mintha ott se lennék. A dolgairól nem nagyon mesél, harapófogóval kell kihúzni belőle, hogy mi van vele! És ami a legjobban megrendített az utóbbi időben, az az volt, hogy azt mondta, hogy szeretne kimenni legalább fél évre külföldre, természetesen nélkülem a barátnőjével..
    Ennek ellenére elfogadja a közeledésemet, sosem utasítja vissza, ha megölelem, megcsókolom, ha azt mondom neki hogy szeretem, akkor azt mondja ő is, és nincsenek konfliktusaink, de én mióta így viselkedik nem vagyok boldog és egész nap sírhatnékom van!
    Még van 2 dolog, amit meg kell említenem. Keresztény értékrend szerint élünk, ezért nem élünk szexuális életet. Ő 15 éves korától élt nemi életet egészen 2 évvel ezelőttig, amikor hívő lett és most már szeretne úgy kapcsolatot, hogy a házasságig nem létesít nemi aktust. Így viszont azt mondja, úgy érzi, hogy a szexualitás nélkül inkább olyan ez a kapcsolat, mintha két barát lennénk és nem tudja meddig bírja szex nélkül. Viszont kitart amellett, hogy ne létesítsünk szexuális kapcsolatot.
    A másik dolog, ami említésre méltó, hogy december óta súlyos depresszióval is küzd, emiatt nagyon bezárkózott, egész nap csak koplal és alszik, meg telefonozik. Mára eljutott odáig, hogy az anorexia határán van.
    Nem élünk együtt, hetente 2 napot vagyok nála kb.
    Beszélgettünk már többször a kapcsolatunkról, meg a külföldi útról. Azt mondja, hogy vannak kételyei, mert úgy érzi, hogy nem lenne belőle jó feleség, és fél ettől a szereptől, emellett pedig nem szeretne gyermeket én viszont igen, de mondtam hogy nekem sem kritérium a gyermek és el tudom fogadni, hogy ő nem szeretne. De elmondása szerint nagyon lelkiismeret furdalása lenne emiatt is egész életében. És ugye itt van a külföldi út, amiről azt nyilatkozta hogy 6 hónapra szeretne kiköltözni barátnőjével valamelyik EU-s országba, hogy kiszellőzzön a feje, mert környezetváltozásra van szüksége, hogy kijöjjön a depressziójából.
    Múltkor azt is olvastam egy oldalon, hogy aki depresszióval küzd, sokszor nem képesek a szeretet érzésére, vagy legalábbis ilyenkor nem a párjuk a legfontosabb, hanem a saját fájdalmaik körül forgolódnak.
    Nem tudom, hogy mindezek a tények, amiket felsoroltam, fakadhatnak-e a depressziójából és a szexualitás hiányából, vagy én vagyok az oka, és esetleg nem szeret?
    Több ismerősöm szerint más férfi van a dologban, vagy csak simán fél elmondani az érzéseit.
    Kérem adjon tanácsot, hogy mit tehetnék? Ne haragudjon, ha nem elég összeszedett az írásom, nagyon el vagyok most keseredve.

    • Habis Melinda

      Kedves Dániel!

      Nem gondolom, hogy Ön lenne az oka a párja depressziójának, de nyilvánvaló, hogy sokat segíthet neki abban, hogy kikeveredjen ebből az állapotból. Hogy miképp, erről itt írok: https://www.onlinepszichologus.net/blog/depresszios-a-parom-a-pszichologus-valaszol
      Nagyon fontosnak tartom, hogy őszintén, több alkalommal beszélgessenek a szexmentesség és a külföldre költözés, valamint családalapítás témájáról. Alaposan átgondolva az ezzel kapcsolatos félelmeket is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • boszi

    Jo napot kívánok nekem lennek egy olyan kérdésem ha van egy párom 5éve és neki van egy 11 éves lánya aki szerint én az ellensége de mikor beszélgetni akarunk vele elküld
    Enegem.hibábasztat mindenért.maga szerint mit tegyek hagyjam el őket mert szerinte akor többet foglalkozna vele az apja állandó feltünési viszketése van mindig felnotesen viselkedik furán öltözködik feltűnően.

    • Habis Melinda

      Kedves Boszi!

      Javaslom, hogy beszélgessen el a párjával lányával kapcsolatos érzéseiről. Nem gondolom, hogy magától megoldódik az, hogyha ellenségnek tekinti Önt, de a kedvese sokat tud segíteni abban, hogy Önök tudjanak közeledni egymáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsofi

    Tisztelt doktor nő!
    Olyan problémám van, hogy mindenen nagyon tudok stresszelni. De annyira hogy hányinger, hasfájás is társul ehhez. Évek óta ez van, hol jobban, hol kevésbé. Az utóbbi időben megint jobban előjött ez. És a másik probléma az, hogy a baratnoim problémáit hajlamos vagyok nagyon magamra venni. Vagyis annak a barátnőmnek, aki a legközelebb áll hozzám. És nem tudom mit tegyek ezek ellen.
    Várom válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      A stressz hatékonyabb levezetéséhez (hogy ez ne okozzon testi tünetet) és az érzelmi távolság megtartásához a legjobb baránőjétől önismereti munkára van szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névetelen.

    Tisztelt Doktornő!
    A Véleményét esetleg segítséget szeretnék kérni!
    Pár napja elmentem egy haverommal a vársoba egy kicsit kikapcsolódni. Mivel nem vagyok egy kisdarab ember állandóan megtalálnak és belémkötnek. Azon a bizonyos napon is ez történt. Egy 24 éves alkoholista drogos állat akart velem verekedni a semmiért. Mivel nem szoktam verekedni és próbáltam nyugodtan kezelni a helyzetet nem lett belőle semmi, de nagyon megalázó volt a helyzet… Józanul is volt már, hogy be-be szólogatott az illető. Elegem lett belőle és elégtételt akartam venni, itthon csináltam egy viperával felérő tárgyat és másnap megakartam bosszúlni. Egy barátom lebeszélt ról, hogy nem éri meg, mnodtam neki, hogy csakis azért nem lesz most semmi mert a kocsma ahol ez a féreg van (elnézést) vannak vagy 40-en. Az illetőről még tudni kell, hogy mindig beleköt valakibe és megis veri az illetőt. Én pont miatta nem fogok itthon maradni és megfosztani magamat a kikapcsolódástól. Azóta rengeteg düh van bennem, állandóan feszengek és csak rá tudok gondolni, legszívesebben addig verném amíg mozog. Heti 6x járok konditerembe de nem tudom levezetni a dühümet. A mellkasomnál ilyen szúró érzést érzek. Amikor elégtételt akartam venni már éreztem, hogy felmegy a pulzusom, amikor a hely előtt voltam és a szervezetem készen áll belökni az adrenalin adagot az ereimbe. A hasam görcsöl. Az illető 6 évvel idősebb nálam. Nagyon megakarom bosszúlni, mert minden alkalommal amikor összefutok vele elkezd lökdösődni. Én nem akarok félelemmel kijárni a városba, de úgy érzem, hogy ez már nem félelem hanem átment dühbe. Közeli ismerősökkel, barátokkal úgy érzem nem tudom megbeszélni ezért is fordultam önhöz. Kérem ne mondja azt, hogy menjek el valamilyen kezelésre, mert úgysem fogok. A lány akivel már elég jól alakultak a dolgok, inkább megszakítottam vele is a kapcsolatot, annyira rossz ekdvemben vagyok. Kérem segítsen! Köszönöm előre is!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, hogy dühíti a levelében említett férfi viselkedése. A verekedés lehet, hogy megszabadítja az embert némi feszültségtől, de indulatainkat másokon levezetni törvénybe ütköző és embertelen módja az indulatok kiélésének. Lehet tanulni szelídebb módokat, de ez nem képzelhető el írásos keretek között, önismereti csoportra, vagy egyéni terápiára van szükség hozzá. Mindenképp érdemes keresnie “élő” segítséget, mert a nem megfelelően kezelt indulatok kapcsolati zavarokhoz és előbb utóbb testi-lelki betegségekhez vezetnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Melinda

    Kedves Melinda!

    17 éves lány vagyok. Egy házibuli alkalmával megismerkedtem egy 25 éves férfival. Hamar egymásra találtunk, még aznap lefeküdtünk egymással, és össze is jöttünk. A kapcsolatunk elég viharos volt, két hónap után szakítottunk. Sokat veszekedtünk, nem is viselkedtünk egymással illendően. A szakítás után felkereste a volt párját, akivel 7 évig volt párkapcsolatban. Találkoztak is, valamint rendbe szerették volna hozni a kapcsolatukat. Mi is beszélő viszonyban maradtunk több kevesebb sikerrel. Végül másfél hónap különlét után újra egy pár lettünk. Ez egy hónapja tart és minden napunk együtt tötljük. Ő dolgozik, én még tanulok, két év múlva érettségizem. Viszont ő a nyáron(amikor még 8 hónaposak leszünk) szeretné ha a családi házhoz költözzek. Valamint két év múlva már esküvőt is szeretne! Ugyanekkor a kapcsolatunk alatt néha a volt párja nevén szólított. Azt is mondta senki se fogja szeretni őt úgy, ahogyan a volt párja. A volt párját mindemellett letiltotta minden közösségi oldalról,de két hete feloldotta. Tulajdonképpen, hol feloldja, hogy letiltja.
    A mi családunkhoz nagyon keveset jár,mondhatni sosem, hisz mindig nála vagyunk. Kérem a segítségét mi állhat a dolog hátterében? Baj hogy hamar odaadtam neki magam? Úgy tudom, ő ellene van azoknak,akik hamar oda adják maguk a másiknak. A kor lehet befolyásoló tényező?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna megfogalmazni azokat a területeket, melyeken kétségei vannak a kapcsolatukkal szemben. A nagy korkülönbség egymaga nem feltétlen hoz nehézséget, de ehhez sokszor társulnak drasztikusan eltérő elvárások. Erről itt írok. Mennyire tudnak beszélni a kedvese és a volt barátnője viszonyáról? Mivel indokolja a párja a közösségi oldalon tanúsított viselkedését?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Judit

    Jó napot kívánok. Lányom 26 éves szinte retteg az emberek velemenyetol már dolgozni is fél menni. Rengeteg negatív tapasztalata volt. Tanácstalan vagyok egy csöpp önbizalma sincs semminek érzi magát. Próbáltam elmondani hogy az emberek különbözőek és sajnos elég gonoszak úgy kell elfogadni őket amijenek de nem bír ezen a felelmen felulemelkedni. Kétségbe vagyok esve hogy hogyan segítsek neki. A tanácsát hálásan megkoszonom. Tisztelettel Judit

    • Habis Melinda

      Kedves Judit!

      Nagyon fontos volna, hogy a lánya pszichoterápiás támogatást kapjon, máskülönben nem sok esélyt látok az önbizalma megerősödésére. Mindkettejüknek üzenem, hogy az, hogy az emberek időnként helytelenül, vagy agresszíven viselkednek, nem jelenti azt hogy gonoszak. Mindannyian követünk el hibákat (akár véletlenül is), amihez nem szükséges rossz szándék. Ha azonban az ellenségességet várjuk, a tapasztalataink meg fogják erősíteni ezeket a negatív elvárásokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktória

    Kedves Melinda,
    Segítségét szeretném kérni a párkapcsolatomhoz. Mostanában amin rágódok, hogy nem tudom hol lehet a hiba. Nem hiszem el, hogy a barátom szerelmes belém vagy hogy szeretne. Ő szembesített vele, hogy mindig számon kérem tőle, hogy többször de ő inkább a tetteivel fejezi ki. Valamiért kevesebbnek érzem magam mellette. Valamiért nincs önbizalmam, pedig eddig ebben sose szenvedtem hiányt. Tudtam, hogy nézek ki és hogy a kedvességem mindenkit elvarázsol, de most kicsit úgy érzem hárpia leszek. Tudom, hogy nagyon szeret mivel rengetek minden megtesz értem és sajnos ő nehéz családból jött. Nehezen mutatja ki az érzelmeit, de tényleg mindent próbál megtenni hogy kedvemre tegyen és lássam kellek neki. Éli a saját életét de minden nap beszéltünk. Messze lakunk egymástól. Viszont bennem valahogy az lehetett kódolva a családom által, hogy ha szerelmesek rohannak a másikhoz. Ezt a szerelmet meg nem tudom hova tenni. Más mint amit képzeltem. 23 éves vagyok és ez az első kapcsolatom. 26 éves a párom. Azt hozom otthonról hogy egyből össze kell költözni meg család meg minden. Viszont a páromnak nincs biztos háttere. Ezért ha nem csinálunk mindent gyorsan, kapkodva akkor már úgy érzem nem is szeret … Nem értem magam …
    Előre is köszönöm némi segítségét. Remélem rá tud mutatni arra hol keressem a hibát.
    Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, de a hibára/hikákra nem lehet levelezés keretein belül rámutatni, erre önmaga tudna rájönni önismereti munka segítségével. Alaposan át kell hozzá gondolni, Ön és a partnere milyen mintákat és elvárásokat hoznak a kapcsolatukba. Jó hatású lenne továbbá, ha kitöltenének egy szeretetnyelv tesztet és ennek eredményeiről elbeszélgetnének egymással.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zita

    Kedves Melinda !
    20 éves sportoló nő vagyok és bulimiás. Pontosan tudom milyen következményei vannak a betegségnek, ennek ellenére már 2éve a rabja vagyok. A falási rohamaim egyetemi vizsgák előtt ( nagyobb stressznél) illetve olyankor jelentkeznek ha unatkozom vagy nagyon megkívánok valami “egészségtelent”. A mértéktartással nagy gondjaim vannak ha nincs velem senki. Olyankor nem tudok megállni 2db keksznél vagy 1sor csokinál. Addig halmozok magamba mindent amíg rosszul nem leszek.. Ha ott van a közelemben valamelyik szerettem, akkor is az ételen jár az eszem de meg tudom állni a rohamot, mert tudom, ” nem szabad”. Szerintem nem vagyok depressziós.
    Már nem akarom többé folytatni viszont a szokás rabja lettem.. Abban szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan tudnék/milyen módszerrel tudok erről leszokni ? Próbáltam más tevékenységgel elterelni a figyelmem de nem igazán működött… Van hogy 1,5 hónapig nem csináltam ( de mindennap gondoltam rá) aztán egyik nap elgyengültem és újra kezdődött..
    Várom mihamarabbi válaszát
    Tisztelettel
    Egy kétségbeesett sportoló

    • Habis Melinda

      Kedves Zita!

      Az evészavarok kezelésénél elengedhetetlen a pszichoterápia. A helyzet súlyosságától függően pszichiátriai támogatásra is szükség lehet. Javaslom, hogy keressen fel személyesen magánrendelésemen, hogy részletes vizsgálat után megbeszéljük a továbbiakat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin

    Tisztelt Doktornö!
    Tanácsát véleményét szeretném kérni ,
    Férjemmel36 éve élünk együtt. A sexuális életünk megromlott az utóbbi években, mivel már nem tud behatokni és nekem ez nagyon hiányzik, észre vettem, hogy rendszeresen pornót néz, amikor alszom vagy nem vagyok otthon. Azt mondja miattam, de sohasem az együttlétünk elött, Ö ezt természetesnek véli, erröl lemondani nem akara bizalmam elveszett, még alkalmi kapcsolat is fennállhat, ha ilyen oldalakat néz,. Más függöségei is vannak, alkohol, vásárlás. Nekem mondja, hogy kezeltessem magam mert féltékeny vagyok. Rendkívül rosszul esik a viselkedése, rosszabb az ivászatánál, igyekszem törödni vele, adok magamra, csinos vagyok. Megfordult a fejemben, hogy keresek valakit magamnak.Nagyon fáj, én úgy érzem mindent megteszek érte. Már aludni sem tudok rendesen napi 4-5 órát csak, mit tegyek?
    Köszönöm válaszát,
    Katalin

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Megértem, hogy nagyon rosszul esik Önnek a férje viselkedése, amit a problémával való szembenézés hiányán kívül még az Ön hibáztatása is megnehezít. A szexuális zavarok kezeléséhez azonban mindketten kellenének. A szervi zavarok kizárása után párterápiás munka szükséges ahhoz, hogy a megoldáshoz közelebb jussanak. Amennyiben ettől a férje elzárkózik, érdemes lehet önismereti munkát kezdenie, ennek segítségével átgondolni, mi a legjobb hosszú távon az Ön számára.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kinga

    Kedves Melinda!

    6 évig tartó kapcsolatomnak lett vége, tavaly tavasszal. A szakítást volt párom kezdeményezte. 5 hónap után neki új kapcsolata lett. Nem korai még ez ennyi idő után? Két hónap után szakítottak, ekkor felkeresett engem, hogy mindenképp átbeszéljük a kapcsolatunkat, találkoztunk is többször. Ezek ellenére másfél hónap után visszament a volt párjához! A barátnője felkeresett, hogy abban a másfél hónapban történt-e valami köztünk! Nem hiszem, hogy ez rá tartozna! Vagy tévedek?! Volt párom előtt azt mondta nekem a barátnője, hogy a volt párom mondta neki, senki se fogja őt úgy szeretni, mint ahogyan én.
    Miről szólhat ez a szituáció?
    Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Szerintem sincsen senkinek köze ahhoz, hogy Ön kivel mit csinál. Mindemellett egyetértek Önnel abban, hogy érdemes elgondolkodni ezen a helyzeten, megfigyelni az ezzel kapcsolatos érzéseit. Érez még valamit a volt párja iránt? Szeretne vele párkapcsolatot? Milyen tényezők játszottak közre abban, hogy tönkrement a kapcsolatuk? Ebben mi az Ön és mi a volt kedvese része?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Fanni

    Kedves Melinda!

    25 éves, tudatos, magabiztos fiatal nő vagyok. Vidékről költöztem fel a fővárosba két és fél éve, és immár másfél éve nem jutottam tovább egy hónapnyi időtartamú kapcsolatokon, ami mostanra határozottan elkezdett zavarni. Alapvetően kiegyensúlyozott életet élek, támogató és kedves baráti társasággal rendelkezem, sokat töprengek magamon, nagyon hálás vagyok azért, amim van jelenleg. Azonban a párkeresésben azt látom, hogy már egy ideje ugyanazt a mintát “vonzom be” vagy választom tudat alatt, és fogalmam sincs, hogyan ismerhetném fel: gyakran az erősen sérült lelkiállapotú, drogokhoz/gyógyszerekhez/munkamániához forduló férfiakat választom, és/vagy elköteleződni képtelenek; mintha már előre tudnám, hogy ez számomra csakis negatív kimenetű lehet, és emiatt gyakran én is leszek az, aki kimondom a végszót. Elkezdtem a szüleimben és korábbi élményeimben keresni a választ: testvérem nincs, a szüleimmel nem ápolok jó viszonyt, anyám egy passzív-agresszív személyiség, aki mindig is lenézte apámat (aki pedig egy rendkívül kedves és szerető ember), és kb. öt éve külföldre költöztek, ami számomra egy nagyon nehéz időszakot jelentett éveken át, mert úgy éreztem, végképp magamra maradtam, a világfelfogásunkban lévő különbségek pedig még jobban felerősödtek. A legelső kapcsolatom ami intenzív érzelmeket váltott ki belőlem, egy három évig tartó “se veled-se nélküled” volt, igaz azóta voltak nagyon értékes emberek is az életemben. Úgy érzem, szándékosan helyezem magam áldozatszerepbe, hogy az enyém lehessen az utolsó szó, és túl hamar is belehelyezem magam az adott kapcsolatba érzelmileg és “szelídítem meg magam” annak az embernek, de nem tudok rájönni, milyen sérelmet akarok így levezetni, vagy hogyan tudnám feloldani.
    Várom válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Fanni!

      Azon, hogy miért vonz be hasonló típusú férfiakat önismereti munkával lehetne dolgozni. A változtatáshoz ugyanis nem elegendő a tudás (megértés), érzelmi munkára is szüksége van, amit csak is egy egyéni, vagy csoportos terápiás kapcsolatban találhat meg. Amennyiben szívesen dolgozna ezen négyszemközti keretek között, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • j23vvikiemarika

    Ha a volt pasim újra össze szeretne jönni velem mit tegyek?
    Egészséges csaj miatt hagyott, ott s szakítottak
    Mozgássérült is vagyok.

    • Habis Melinda

      Kedves j23vvikiemarika!

      Szerintem érthető, ha megviselte a szakítás és jó, hogy elgondolkodik az újrakezdésen. Úgy gondolom, a döntés meghozatala előtt érdemes végiggondolni, milyen tényezők vezettek a kapcsolatuk végéhez, ezek mennyire változtathatók meg a későbbiekben. Ha igényli, ehhez négyszemközti segítséget is igénybe vehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Martina

    Üdvözlöm! Kérem segítsen,mi a baj velem? A párom szüleinél lakunk a 16 hónapos fiúnkkal. A gond az hogy a nagyszülők agyon kényeztetik Zalánt, én viszont nevelni is próbálom. Úgy tűnik ennek az a következménye, hogy nem kellek neki.ha fel ébred, az első hogy át megy a szobájukba. Hozzám csak akkor jön ha valami sérelem éri. Az anyósom folyamatosan az ellenkezőjét mondja neki, mint én, ráadásul mindig az apja társaságára erőlteti. A mama ,papa, apa szót ismeri,az anyát csak tőlem hallja. A párom szerint csak féltékeny vagyok, szerintem direkt csinálják. Ilyenkor “bosszúból” nem foglalkozom vele. Bevallom már arra gondolok,jobb lenne ha eltűnnèk, de nem akarom elveszíteni a fiam. Nagyon szeretem, ő minden gondolatom. Kérem segítsen, tényleg csak anyai féltékenység ez, vagy valóban ellenem nevelik a fiam? A válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Martina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető a féltékenysége, ráadásul a gyermeküknek nem érdeke, hogy Önnel ne töltsön túl sok időt, legfőképp a nagyszülőkkel és a párjával legyen. Már egy ekkora gyermeknek is szüksége van szabályokra, korlátokra, melyeket ha csak Ön képvisel, az a gyermek számára nem lesz szimpatikus. Ezért szükség volna a párjával való összefogásra, melyet párterápia segítségével lehetne elérni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Tisztelt Doktornő!
    Nekem olyan problémám lenne,hogy nem merek nyelni!Ha szilárd ételt eszek azt is sokáig rágom és erőltetvel nyelem le.
    Attól félek hogy megfulladok!
    Egésznap azon gondolkodom hogy mit egyek ami könnyen lemegy és ne érezzem magam éhesnek.Ez már régóta tart,73 kg rol lefogytam 53 kg ra.
    Régen szerettem enni,de most már semmi örömöm benne.Ha enni kell,nem érzem jól magam.Szorongok,ideges vagyok.
    Kérem segítsen hogy mitcsináljak,hova forduljak!?

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az evéssel kapcsolatos szorongása miatt érdemes volna a pszichológust és pszichiátert is felkeresnie. TB alapon pszichiáter javaslatára tudja felkeresni az előbb említett szakembert. Pszicho-diagnosztikai vizsgálat tud választ adni az okokra és segít felvázolni a kezelés szükséges menetét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Éva

    Jó Napot kívánok! 18 éves lány vagyok. Most leszünk 6 hónaposak a párommal. Távolabb lakunk egymástól és sokat dolgozunk. Így általában csak hétvégente találkozunk,eitkán hétköznap is.Az utóbbi időben viszont volt másfél hét amikor szinte mindig együtt voltunk. Kicsit fel is gyülemlett bennünk pár dolog és össze is kaptunk párszor.És pár napja felmerült benne,hogy jobb lenne,ha most kicsit nem találkoznánk,mert besokalt a sok együttléttől. Nem rudom mit gondoljak,ez rossz előjel? Vagy tényleg csak egy találkozás mentes hét kell neki? Azt mondja szeret és én is nagyon szeretem őt. Menjek bele a kevesebb találkába mert ő azt szeretné? Mit tegyek?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes beszélgetniük arról, hogy mi volt sok a párjának? Mi az ami nem testszik neki, esetleg könnyebben megvalósítható a számára, ha Önök nem találkoznak? A feszültséget okozó témák higgadt megbeszélése megerősítheti a viszonyukat.
      Kívánom, hogy az elképzeléseinek megfelelően alakuljon ez a kapcsolat!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Ági

    Kedves Melinda!

    Volt párommal 6 évig voltunk együtt. Szakítás után 5 hónappal lett egy párkapcsolata egy 17 éves lánnyal. Volt párom és én is 25 évesek vagyunk! A lánnyal egy buli során ismerkedett meg, ahol egyből összejöttek, így lettek egy pár. A kapcsolatuk alatt sok a nézeteltérés, 2 hónap után szakítottak, ekkor felkeresett engem volt párom, többször is, illetve találkoztunk is. Azt mondta adjak számára időt, átgondolja mit szeretne és mindenképp leülünk egymással beszélgetni! Ez nem történt meg,ugyanis másfél hónap különlét után újra kibékültek. Lejöttek hozzánk együtt a párjával, hogy a nálam maradt személyes dolgait elvigye! A másfél hónap különlétük alatt,sokat vitáztak egymással. A barátnője felkeresett engem is az egyik közösségi oldalon,amire elvileg a volt párom kérte meg! Volt párom teljesen ignorál engem, mindeközben folyamatosan szidta nekem a mostani párját,amíg külön voltak. A napokban szembe találkoztam a párjával,megállított beszélgetni! Állítása szerint újra veszekedtek. Majd megjelent volt párom is. Ezt követően az egyik internetes portálon újra beszélgetébe került velem a párja, és próbált faggatózni arról,hogy milyen volt velem a volt párom a párkapcsolatunkban, és mesélt az ő kapcsolatukban lévő veszekedéseiről,illetve találkozni is szeretne velem! Azt mondta a lány, hogy többször az én nevemen szólítja őt a volt párom,és elmondta hogy ők mikor és hogyan tervezik a közös jövőt!

    Mi állhat a történet hátterében?

    • Habis Melinda

      Kedves Ági!

      Megértem, hogy kíváncsi mi állhat a történet hátterében, mégis először azt javasolnám, vizsgálja meg a történtekkel kapcsolatos érzéseit. Ön mennyire zárta le magában ezt a kapcsolatot? Milyen érzés, hogy az exe és az Ő párja újra meg újra felkeresik Önt? Én azt gondolom, hogy az ilyen se veled, se nélküled kapcsolatokban sok olyan dinamika megbújik, melyeket érdemes megismerni, de ez nem az Ön zavarásával kellene megtenni, önismereti munka segít tisztázni a kapcsolatunkkal kapcsolatban felmerülő kérdéseket. A köztük levő konfliktusokról való véleményalkotás, ezek meghallgatása sem egy exkedves feladata, hanem jó esetben ezt egymással beszélik meg a fiatalok, ha pedig nem jutnak dűlőre, szakembertől érdemes segítséget kérni. Az, hogy nem zárta le az Önök kapcsolatát érzelmileg az exe, szerintem igen valószínű.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita V.

    Kedves Melinda!
    Van egy 5 éves óvodás kisfiam. Soha semmi probléma nem volt az oviba járással, de a karácsonyi szunet elott 2-3 héttel valami megváltozott nála. Eloszor csak mondogatta, hogy nem akar menni, a karácsonyi szunetben már volt hogy el is sírta magát már az ovi gondolatától is. Most, hogy újra megkezdodott az ovi minden reggel sír. Csak azt hajtogatja, hogy velem szeretne lenni. Az oviban nem bantja senki, ezt o maga is megmondja. Baratai vannak, amúgy nagyon kedves, barátságos fiú, nem hisztis, vagy akaratos. Otthoni problémáink nincsenek. Rajzolni nagyon szeret, a rajzain 99%-ban én, az apuka és o szerepelunk, házzal, napocskával, felhovel és fáva. Sosem rajzol semmi ijesztot. Ami még aggaszt, hogy nem egyszer elsírja magát otthon, mert fél, hogy megoregszek és meghalok.
    Kérem tanácsoljon valamit, amivel ezt megszuntethetem.
    Válaszát elore is koszonom.
    Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna a kisfiával gyermekpszichológust felkeresniük. A szülővel felvett anamnézis és a gyermek szakvizsgálata tud választ adni arra a kérdésre, mi okozza a gyermek szeparációtól való félelmét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Peter

    A pszichológia (mint tudomány? ), hogy segít a tanult tehetetlenségen?

    A pszichológusokban akiknél jártam valamiért ez nem merült fel.

    Gúzsba köti az egész életem.

    Mi okozza,mitől alakul ki?

    A szakma milyen megoldás kínál rá? Csak van valami.

    Kimászott már belőle valaki?

    A hozzáállásom,hogy minek dolgozzak meg a kudarcért.

    Nincs is semmi az életemben,mert meg sem próbálom.

    Ha sikerülne az is kudarc lenne, mert eddig miért nem tettem akkor meg. Csak jobban utálnám magam(így sem kicsi az önutálat).Hogy számolnék el az elvesztegetett évekkel, a sok élménnyel amiből kimaradtam.

    Szóval már a sikertől is félek.

    Mit lehet tenni ilyenkor a szakmabeliek nem segítenek?

    • Habis Melinda

      Kedves Péter!

      A tanult tehetetlenség kezelése igen komplex, a legtöbb esetben nem, vagy csak túl későn derül ki, hogy ez akadályozza a gyógyulást. Ahogy írja is a levelében. Sajnos vannak rossz (képzetlen, vagy önmagukon nem dolgozó) pszichológusok, de ez nem jelenti azt, hogy nincs pszichológiai segítség a problémájára. Azt azonban tudnia kell, hogy nem egy-két alkalomtól, hanem egy akár több éves terápiától várhat hatékony, tarts javulást. Először ugyanis meg kell dolgozni a kudarctól, és a gyógyulástól való félelmét egyaránt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien M.

    Jó napot! 19 éves lány vagyok, a párommal másfél éve vagyunk együtt. Problémám van a féltékenységgel. Már kezdi teljesen tönkre tenni az életemet és ezért szeretnek segítséget kérni. Kb egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a baratom irt egy másik lánynak, amíg én nem voltam otthon. Kesőbb megtudtam hogy sűrűn pornót is néz. (Rendszeres szex mellett). Utána meg láttam hogy nagyon sok csajt nézegetett az Instagramon és a facebook-on. Aztán egy pár hónappal ezelőtt, amikor szinten nem voltam otthon szexchatroulettezett. Én ott teljesen kiakadtam. Azora ezek minden nap eszembe jutnak, és már mindig azon idegeskedem hogy vajon most mi fog következni. Mivel fog megint megbántani. Vagy mire számítsak ezek után? Rendszeresen (akar mellettem is) megnéz más lányokat. Tudom hogy engem szeret, de nem tudom ezeken túllépni. És már csak egyre rosszabb napról napra.

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető a féltékenysége. Nem vagyunk egyformák abban, hogy mi számít nekünk megcsalásnak, vagy oknak a gyanakvásra, ezért nagyon fontos hogy erről és az ezzel összefüggő kérdésekről a párjával őszintén beszélgessenek. Meséljen az érzéseiről és kérdezze meg a véleményét, szerinte mi fér bele a kapcsolatukba. Ő hogyan érezné magát, ha Ön nézne meg férfiakat, vagy szexchatelne titokban?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andrea

    Tisztelt Doktornő!
    Nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem.Egyik kollégámmal szexeltünk a munkahelyen.Soha nem csináltam még ilyet,de nem is fogok!Rajtakapott az egyik kolléganőnk és elrohant.Azt hittem,elsüllyedek a szégyentől.Azóta tiszta ideg vagyok,hogy szétkürtöli.Megkértem,hogy ne tegye,és akkor azt mondta,nem mondja,de azóta fura dolgokat írogat facebook-on…és nem nyugtat meg!Hogy még Ő érezte magát kellemetlenül,meg pont azt a két embert kellett így látnia,akik amúgy sem kedvelik(ezt nem tudom,miért gondolja)Én teljesen tanácstalan vagyok!Olyan érzésem van,mintha éreztetni akarná velem,hogy most Ő van nyeregben….és ezzel zsarolhat bármikor!Kérem,adjon tanácsot!Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Megértem, hogy kellemetlenül érzi magát a történtek miatt, a gyanakvásra azonban valószínűleg nincs oka. Miért akarná Önt zsarolni ez a kollégája, amikor azt nehezményezi, hogy Ön nem kedveli Őt? Akkor még inkább haragban lennének. Érdemes volna megtudni, miből gondolja hogy Önök rosszban vannak?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsofia

    Tiszelt Doktornő!
    Barátnőm bulimias, tegnap mondta el nekem. Azóta csak ezen gondolkozom, hogy hogy nem vettem észre, hogy ekkora a baj. Beszél pszichológussal. És abba szeretné hagyni. Nem tudom mit csináljak. Segíteni szeretnék neki. És perpill haragszom mindenkire, aki hozzátett ehhez, magamra is, hogy nem vettem észre. Tényleg nem tudom, hogy mit csináljak. Mert már sokat sírtam mert aggódok miatta.
    Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Nagyon nehéz észrevenni, ha egy barátunk bulímiás, mert a betegek nagyon jól titkolják a problémáikat. Javaslom, hogy próbálja picit befolyásolni a barátnőjét abba az irányba, hogy ne hagyja abba a terápiát, mert magától nem oldódik meg a problémája. Az önismereti munka ugyan érzelmileg megterhelő és nem is hat azonnal, de hosszú távon jobban lesz majd tőle.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin

    Kedves doktornő! 43 éves 3gyermekes nő vagyok. Férjemmel 23eve vagyunk házasok. Nagyon szeretjük egymást és elmondhatom hogy a tenyerén hordoz. Kb. 3eve egy komolyabb beszélgetés alkalmával elmondta hogy nagyon izgató számára az a gondolat hogy két nő szeretkezni. Ezt gondoltam én is mert láttam több ízben is hogy ilyen pornót néz. Picit sokkolt amikor bevallotta hogy egyetlen vágya az lenne hogy engem lásson nővel. Arra gondoltam hogy érte kipróbálom, főleg amiért őszintén elmondta a vágyait. Mivel nem éreztem jól magam, közöltem hogy nem szeretném folytatni és úgy tűnt teljesen megértette hogy nem vagyok képes nővel szeretkezni. Pár hónapja féltűnt hogy sokat űl a telefonján de velem ugyanolyan szenvedélyes és figyelmes volt mint mindig. Mivel valósággal zavart hogy késő este és korán reggel is a telefont nézegeti figyelni kezdtem.Nagyon leblokkoltam amikor egy nap kapott egy e mailt egy erotic flirt oldalról. Simán bementem az oldalra ahol ratalaltam a profiljára. Férfiként keresett nőt. Úgy hirdette magát hogy nős férfi normális szexuális élettel de keres valami újat, amit a feleségétől nem kap meg. Legalább 40 nőnek írt. Volt aki válaszolt de legtöbben nem írtak vissza. Ezután még két társkereső oldalon találtam rá. Az egyiken pártként volt jelen és nőt keresett, a másikon nőként regisztrált és ugyancsak nőkre vadászott. Mivel az üzeneteket elolvastam egyértelműen kiderült hogy nekem keres nőket szexuális együttlétre. A legjobban az fájt ahol férfiként volt jelen és nőket keresett. Nagyon kiborultam és összevesztünk. Bevallotta hogy még 2oldalon fent van és mindenhol leszbikusokkal vagy bi nőkkel beszélget mint kíváncsi bi nő. És ez az egész csak fantáziálás, játék, semmi köze a valósághoz. Hogy az sem igaz hogy tőlem nem kapja meg amire vágyik.. Pár nap veszekedés után strokot kapott. Mardosta a bűntudat és az hogy engem megbántott. Most már jobban van én azonban még nem tudtam tiszta szívből megbocsájtani, bár szívből szeretem még tele van a szívem haraggal. Ön szerint én tévedtem valamiben? Ő azt állítja nem, nem az én hibám, inkább valahogy beszippantotta a virtuális világ.

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hogy a párja a háta mögött keresett szexuális partnert online. Lehet, hogy ez számára csak a fantáziáról szólt, azt Ön érzelmei azonban nagyon is valóságosak ennek kapcsán. Érthető ha nem tud megbocsátani. Sajnálom, hogy sztrókot kapott a férje, ez is mutatja, hogy valószínűleg bátja őt ez az egész, a kapcsolatukban a bizalom helyreállításához és a mindkettejük számára kielégítő szexualitás eléréséhez azonban párterápiás munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoltán

    Kedves Melinda!

    Előre is elnézést kérek, ha nem a legjobb helyre fordulok Önhöz a kérdésemmel, de a kifejezetten ezzel a témával foglalkozó speciális tanácsadók sajnos csak borsos árért hajlandóak segíteni nekem, a Google pedig feldobta az Ön honlapját is, amikor a témában keresgéltem.
    Szóval: 32 éves, szingli férfi vagyok, online társkeresőkkel próbálkozom, sajnos semmi sikerrel. Azok a nők, akiknek üzenetet írok, többnyire el sem olvassák. Az eddig megírt 18 levélből négy volt, aki egyáltalán elolvasta, de választ tőlük sem kaptam. A legtöbb nő sajnos nem túl sokat árul el magáról az adatlapján, még bemutatkozó szöveget sem ír, csak azt, hogy ha megtetszik nekem, akkor írjak üzenetet, és ismerkedjünk. Éppen ezért én sem tudok neki különösebben egyedi levelet írni, csak sablonos dolgokat, pl. hogy szimpatikusnak tűnik a profilja alapján, bókolok neki, hogy milyen csinos a profilképén, hogy pont az olyan típusú lányok a nőideálom, amilyen ő, hogy szívesen megismerném jobban, hogy rólam minden szükséges adatot megtalál a profilomban, ha azon kívül is van még kérdése, tegye fel, és szívesen válaszolok rá. Igaz, hogy online társkeresőkön a nők rengeteg levelet kapnak, ezért nincs idejük, türelmük, energiájuk mindre válaszolni, hanem kiszűrik a legjobbakat. Viszont volt olyan is, aki frissen regisztrált volt akkor, amikor felvettem vele a kapcsolatot, ezért még nem volt olvasatlan levele (a honlap azt is jelzi nekem, hogy a másik félnek hány olvasatlan üzenete van), és éppen akkor aktív is volt az oldalon, amikor írtam neki, ezért élőben tudta fogadni az üzenetemet, el is olvasta, de nem válaszolt. Itt ugye még csak arra sem lehet fogni, hogy a sok kapott üzenet között elvszett az enyém. Még az adatlapomat sem nyitotta meg (ezt onnan tudom, hogy ha valaki megnézi, azt is jelzi nekem a rendszer), tehát az sem lehet az ok, hogy nem tetszem neki, egyértelműen az üzenetem nem fogta őt meg.
    Ezen kívül volt egy hölgy, aki egy kivételesen hosszú bemutatkozó szöveget írt az életéről, a személyiségéről, a céljairól. Tőle különösen rosszul esett, hogy elolvasta az üzenetemet, de nem kaptam választ, mert a neki írt üzenetbe én is szívem-lelkem beleadtam, nem csak egy rövid, egy kaptafára írt szöveget küldtem neki, amit azoknak, akiknek elég hiányos az adatlapjuk, ezért nem tudok nekik többet írni. Megírtam neki, hogy messze az ő profilja tetszik a legjobban az összes megtekintett közül, még meg is dicsértem, amiért a többiekkel ellentétben vette a fáradságot egy tartalmas bemutatkozó szöveg megírására.
    Talán Ön is tud segíteni nekem abban, hogy is néz ki egy tökéletes, online társkeresős levél, mit érdemes a felsoroltakon kívül beleírni, ami felkelti egy nő szimpátiáját, amivel kitűnik az üzenetem a másik, akár több száz közül?
    Kérem, ne vegye úgy, hogy tiszteletlenül sürgetni szeretném Önt, de azért örülnék egy minél gyorsabb válasznak, mert január 7-én késő este lejár az egy hónapos előfizetésem, amit az oldalon vásároltam, utána már nem fogok tudni üzeneteket küldeni, ezért jó lenne, ha még a hátralévő napokban az Ön által adott tanácsok alapján néhány levelet még ki tudnék küldeni (e-mail címet természetesen cserélnék a kiszemelt hölgyekkel, hogy a lejárat után is tudjuk tartani a kapcsolatot).
    Segítségét előre is Köszönöm!

    Üdvözlettel:
    Zoltán

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Megértem, hogy nehezen tud egy üres profil alapján kapcsolatfelvételt kezdeményezni egy hölggyel. Azt gondolom, hogy az online ismerkedés igen személytelen, ezért érdemes olyan információkat megosztani, amikkel felkelhető a másik érdeklődése és mielőbb átváltani minél közvetlenebb kommunikációs csatornára (pl video beszélgetés). Ez persze minden esetben egyéni és függ attól is, Ön mit osztana meg szívesen a kiszemelt nővel. Nem gondolom, hogy van olyan válasz/levél, ami ideális volna, minden nőnek más szimpatikus, más fogja meg őket annyira, hogy reagálni akarjanak Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin

    Tisztelt Habis Melinda! Olyan problémám lenne amit egyben szégyellek is már, de nem tudok mit tenni ellene, mert szeretem nagyon a családom. Ezért kérem az ön segítségét! Változni szeretnék!Elég messze lakik a családom ide értve testvéreim, szüleim. A probléma az sokat gondolok rájuk mindig hiányoznak, olyan nap nincs, hogy ne hívjam őket, ők szinte sose hívnak, tudják, hogy hívom őket. Ha nem hívnám, nem hívnának fel 2 napig is akár vagy több. Ezt nem is merem kockáztatni mert sokat gondolok rájuk és inkább megalázkodom mindig én hívom őket. De általában ők mindig elvannak foglalva a saját életükkel nem mindig tudnak beszélni, a húgom kislánya a párja a szüleim és az öcsém lakik egy házban. A növérem itt a közelben lakik nem messze de ő csúnyán kifejezve magam leszar engem, sose hív. Neki már annyira megalázkodtam hogy képes voltam reggel 9kor délután 3ig hívni hogy vegye fel vagy hívjon vissza. Mikor rákérdezek azt mondja nem ért rá vagy levolt némitva, vagy a gyerekénél volt a telefon. Tudom nem igaz de elhiszem magamat nyugtatom.Neki 3 gyermeke van tudom elvan foglalva. Szinte sose mehetek hozzá, hogy lássam a kicsiket is mindig van valami ürügy csak születésnapok vagy ugye ünnepek amiket mindig csak ezért várok!!!!!! Ha ő hív azonnal felveszem, vagy ha a párja hív mert ő is ugyanolyan nem veszi fel nekem és nem ír vissza. De ha küldenek képet a kicsikről vagy betegek, vagy csak valamit írnak azonnal reagálok de ők soha. Egy óriási papucs vagyok a családban tudom sírok is ez miatt sokat, de nem tudok változni. A húgomat szeretem a legjobban sokat hívom, ő a kislányom kereszanyja is hála felveszi anyu is de nem mindig. Szeretnék csak miattuk haza is költözni szülőfalumba, hogy sürűbben legyek velük. Tervbe is van.Nem ellenzik. A saját családommal nincs probléma van egy 12 éves kislányom,és párom. A kislányomnak ez az otthona itt vannak a barátai, közölte velem csak 8. után költözik. Persze megértem nem leszek önző várunk addig, párom is szívesen megy nem szeretünk itt lakni immár 12 éve a párom családi házába lakunk 3an.Az öcsémmel hála jó a kapcsolatom most is hívott e percben, azt tervezzük ide költözik egy mellék épületbe hozzánk miután meglesz a jogsija. Igazából már lakott nálam a húgom is a volt a párjával de ő agresszív volt, nem jőttünk ki, majd pár hónap után elköltöztek. Sok volt a veszekedés a húgommal is más voltam mint most de nem akarok már olyan lenni.A nővéreméket is segítettem és ez a hála pedig terhesen jött ide és 1 szobában voltunk akkor még. Az öcsém pár évvel ezelött akart ide jönni, akkor sajnos hazudtam azt mondtam nem fér el. Nem akartam már senkit tudtam azt is anyunak kell az öcsém fizetése nem akartam veszekedést. Most én akarom hogy jöjjön, meg ő is mert egy ftja se marad miután leadja a fizuját, remélem sikerül. Az életem a gyermekem és a páromon kívül egy kudarc. A munkahelyeimen sokszor vagyok egyedül sosincs senki szinte akivel beszéljek, sokszor ezt érzékelik is és már távolodnak tőlem. Mi lesz hát persze hogy egyedül maradok. Szeretnék barátokat de normálissat sose kapok,általában bolondok, kisegítőssek stb….. a munkahelyeimen hol megaláznak, hol pedig belém szeretnek azért kell eljönnöm. Pedig csak kedves voltam a férfihez, nem akartam semmit. Most kezdek egy másik munkahelyet szinte rettegek attól, hogy kiközösítenek, belém kötnek, belém szeretnek és mások engem hibáztatnak okot adok rá és kurva vagyok senki se áll mellém sőt elvárnák ott hagyjam a jelenlegi párom. Többet vagyok itthon mint dolgozok, sokan meg azt hiszik a faluban munkakerülő vagyok, úgy utálom ha megkérdezik hol dolgozol. Most ezért vagyok itthon egyedül munka nélkül, míg haza nem jön a párom a munkábol és a lányom a suliból. Aztán minden délután ugyanaz a párom elmeséli mi volt a munkahelyén, lányom a szobájába nyomkodja a telefont, én meg hívom a húgomékat anyuékat. Nincs itt senkim.Sose jön hozzánk senki se, mi se megyünk. A párom testvérei pedig mintha nem is lennének sose törődnek párommal velünk,nincs is neki senkije anyja is elhagyta őt 14 éves korába. A párom ezen már túljutott nem érdekli őt nem lelkizik,nem érdekli őt se a testvérei őrül mi vagyunk neki. Ennyi lenne elnézést amiért sokat írtam. Kérem segítsen megváltoznom! Üdvözlettel

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. Igen egyenlőtlennek tűnik a szüleivel és testvéreivel való kapcsolata. Ráadásul úgy tűnik hogy azt érzi, a szűkebb családjában is alkalmazkodnia kell mások elvárásaihoz. Érdemes lenne közösen átgondolni a konfliktuskezelés és a családi kapcsolatok témakörét. Mi van amögött, hogy a lánya döntheti el, hogy mikor hová szeretne költözni, kizárólag az Ő érdeke irányítja a családjuk életét. Nagyon magányosnak érzi magát, habár nincs egyedül. A kellemetlen munkahelyi légkör is megváltozhat, ha aktívabb szerepet szán benne önmagának. Egyáltalán nem kell elviselnie, ha megalázzák! Nem akkor működnek olajozottan a dolgai, ha lemond a jogos igényeiről, sőt. Érdemes önismereti munkával gyakorolnia, hogy végre hatékonyan kiálljon önmagáért!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Szandra

    Üdvözlöm.
    Azért kerestem fel önt, mert párkapcsolati promlemam van. Több mint 2eve vagyunk együtt a párommal de általában max 1 hónapig működik normálisan a dolog utána következik egy nagyon nagy veszekedés ami van, hogy verekedést is eredményez, aztán kibekulunk utána eltelik egy kis idő és újból vita van. Leginkább akkor történik ha a párom megiszik akár csak pár sört, nagyon agresszív lesz és olyankor meg azon is felhuzza magát ha olyan arckifejezesem van ami neki nem tetszik. És ilyen esetekben mindig én vagyok a szemébe a hibás, mindig azt mondja hogy én generaltam a vitát és hogy én húztam fel miattam van. Sajnos nem csak akkor fordult elő ilyen amikor ivott hanem ritkán józan állapotába is ilyen lekezelo és agresszív, pl most kezdett javulni a kapcsolatunk nagyon boldog voltam minden olyan volt mint amilyennek lennie kéne,es tegnap este mikor haza jött a barátjától megint megcsinálta a feszültséget, és odaaig fajult, hogy lokdosodtunk, elkaptuk egymás torkát, ő szidta az anyukámat meg persze engem is, és utána régi sérelmeket hozott fel teljesen eltért az adott vita témától, meg persze fenyegetőzött és tiszta agresszív volt. Vajon hogyan lehetne erre megoldást találni? Sajnos nem tudok vele szakítani, nagyon ragaszkodom, és mindig reménykedem, hogy jó lesz minden ami sikerül is de csak par hétig sajnos.. O meg olyan nem törődöm, mintha nem érdekelne, hogy együtt vagyunk vagy sem, viszont mikor jó a kapcsolat akkor érzem hogy szeret, de ha vita van elzavar, és sokszor osszepakoltam a dolgaim amikor bántott és mondtam neki hogy elkoltozom, és simán hagyta volna, sőt még ő dobott ki, ráadásul ha kibekulunk ő látszólag hamar túl teszi magát ezeken a nem mindennapi veszekedeseken, én viszont depressziós leszek egy időre, és tudom hogy szakítani kéne vele de valahol meg szeretem, és eszméletlenül ragaszkodom hozzá illetve elturok mindent csak, hogy ne szakitsunk, mert úgy érzem azt jobban megszenvednem mint magát a kapcsolatot. Kérem segítsen valahogyan!!!! Nagyon köszönöm!!!

    • Habis Melinda

      Kedves Szandra!

      Levele alapján azt gondolom, hogy teljesen érthető, hogy zavarja Önt ez a helyzet. Az, hogy a veszekedéseik tettlegességbe fordulnak, igen nyugtalanító, ezért javaslom, hogy kérjen mielőbb segítséget a probléma kezeléséhez (semmiképp se maradjon titokban a bántalmazás). Akit megütnek, egyáltalán nem hibás, az elkövető egymaga felelős az indulatai elszabadulása miatt. A helyzet magától sajnos nem fog megváltozni, sőt az agresszió idővel csak fokozódni, durvulni szokott. Párterápia igénybevételét javaslom. Ha ez nem kivitelezhető, Önnek egyéni pszichés támogatás jön szóba.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. Zita

    Kedves Doktorno,
    (sajnos nem tudok ekezeteket irni, elnezest.)
    Az edesapam nagyon odaado es mindent megtesz amit tud, ennek tudataban en is segitek neki, egyedul vezetem a haztartast, fozok, mosok, takaritok, boltba jarok, kuzdok a betegsegemmel es tanulok mert foiskolara jarok. 18 eves vagyok es ez mar igy megy 3 es fel eve es mindent megteszek erte. Angliaban elunk es O nem beszel angolul, igyhat mindent en intezek amihez kommunikacio szukseges. Mindennek ellenere nem erzem azt, hogy eleget teszek neki. Tudna esetleg valami tanacsot adni? Dolgozni sajnos nem enged el. Kozsonom szepen.

    • Habis Melinda

      Kedves Zita!

      Köszönöm a levelét!
      Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy ennyi mindent megtesz az édesapjáért és mégis azt érzi, hogy ez kevés a számára. Volt már rá példa, hogy említette neki az érzéseit? És azt, hogy szeretne dolgozni? Mit reagált erre?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • k. ferenc

    Kedves Doktornő
    4 hónapja szakítót a párom szeretném vissza szerezni .
    de ö semmilyen módon nem jelentkezik, kapcsolatunk jól alakult , ö vidékies én pesti beleszeretett a 50 éves főnökében de novembertől feljött Pestre és hiányzik ö az igaz mit tehetnék ,hogy szerezhetem vissza öt mit tegyek ?
    2 évig voltunk együtt meg lehet menteni vagy tényleg menjek tovább.
    már személyesen is megkeresném , de azt mondják ha ö szakítót velem akkor neki kéne jelentkezni én 30 /f
    Tanácsot kérnék mit tehetnék

    • Habis Melinda

      Kedves Ferenc!

      Levele alapján azt gondolom, hogy annak érdemes a másikat megkeresni, aki akar valamit. Ennek ellenére elképzelhető, hogy az exe ettől elzárkózik, hiszen új életet kezdett. A döntést, érdemes-e próbálkoznia, vagy szerencsésebb lenne lezárni ezt a kapcsolatot megkönnyítené, ha lennének elképzelései arra vonatkozóan, mi vezetett a szakításhoz, miket sérelmezett a párja a kapcsolatukban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Odett

    Kedves Melinda!
    Egy-két éve lehangolt vagyok minden ok nélkül. Kevés dolognak tudok örülni, annak se sok ideig. Mostanában inkább kerülöm a társaságot, gyakran magamba zárkózom. Sokszor önvád gyötör. Bizonytalan vagyok, nehezen tudok döntést hozni. Van, hogy érzékenyebben élek meg adott helyzeteket. Nem tudom mi lehet a probléma. De szeretnék ezen változtatni, s újra régi életemet élni. Mi lehet velem a gond?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Odett!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy az, hogy Ön nem érti mi hangolja le a szokásosnál jobban, nem jelenti azt, hogy ez ne volna indokolt. Érdemes volna szakemberrel beszélgetnie négyszemközti keretek közt a hétköznapi gondolatairól, érzéseiről, hogy kiderüljön mi okozza Önnél a közérzetváltozást. Az önvádjának is kell valamilyen oka/okai legyen(ek) Önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kiss

    Tisztelt Habis Melinda!

    Azt szeretném megtudni, hogy mi az oka annak, hogy amikor nagyon rossz kedvem van, leülök és több óra telik el úgy, hogy nem érzékelem az idő múlását, szinte meg sem mozdulok, mintha kikapcsolna az agyam.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A kérdésére pszicho-diagnosztikai vizsgálat tudna megfelelő megalapozottságú választ adni, ezért azt javaslom, hogy keressen fel személyesen klinikai szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát. Javasolt komolyan venni ezt a tünetet és segítséget kérni a leküzdéséhez. A levelében részletezett tünet ugyanis akár súlyosabb lelki betegség előjele is lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • . Fetenc

    Este ha lefekszek mindig felek hogy reggelre meghalok mitol van ez?

    • Habis Melinda

      Kedves Ferenc!

      A kérdésére pszicho-diagnosztikai vizsgálat tudna megfelelő megalapozottságú választ adni, ezért azt javaslom, hogy keressen fel személyesen klinikai szakpszichológust, vagy pszichoterapeutát. Javasolt komolyan venni ezt a tünetet és segítséget kérni a leküzdéséhez. E nélkül a probléma súlyosbodása várható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Éva

    Kedves Melinda!
    Hatvan éves vagyok. Kéthónapja költöztem össze a 69 éves, özvegy párommal az ő lakásába. Felvállaltam az ő szklerózis multiplexben szenvedő 40 éves fiával való együttélést, akit ő ápol a felesége halála óta. Amiben tudok segítek, de ez inkább az ellátásukra terjed ki, fizikailag nem vagyok képes a gondozásra. Az összecsiszolódás nem probléma mentes, de ezzel tisztában voltunk. Azonban úgy tűnik, nem tudok túllépni azon, hogy a 43 éves, agglegény fia is velünk él. Párom többször úgy nyilatkozott, hogy nem tud ezzel a fiával együtt élni, mert folyamatos a konfliktus vele, de amikor három hét után (mart kamionos és úgy dolgozik hogy három hét munka után egy hét szabad) megjelenik, minden tovább folytatódik. Úgy viselkedik, mint egy gyerek. Nem ad haza pénzt, nem segít a házi munkában, csinálja a rendetlenséget és nem talál semmit, amit én a saját logikám szerint átpakoltam. Jön-megy, mindent úgy használ, mintha az övé lenne, bár én vettem. Nekem két lányom van, akiket egész másképp neveltünk. Sosem nyúltak az én dolgaimhoz, amikor már dolgoztak pénzt adtak haza és mindent megbeszéltünk a napi életvitellel kapcsolatba. Én egyébként konfliktus kerülő vagyok, így úgy döntöttem, hogy amíg ő otthon van én nem megyek haza, hanem a saját lakásomban lakom, de ezzel meg a párommal való kapcsolatom sérül, amin egyébként is sokat kell még dolgoznunk. Nem tudom, mit tegyek, úgy érzem, nem kellett volna egy ilyen problémás férfival összekötni az életemet, de őt szeretem, meg nagyon jó embernek tartom. Szeretek vele lenni, de azt várom, hogy változzanak meg a dolgok, de én ezeken nem tudok változtatni. Mit tehetnék, hogy senki ne sérüljön, de normálisabban tudjunk élni? Várom válaszát, üdvözlettel: Éva

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Levele alapján azt gondolom, hogy sokféleképpen lehet megközelíteni ezt a helyzetet. Vagy gyakorolja benne azokat a stratégiákat, amiket korábban (konfliktuskerülés) és ezzel veszélyezteti a kapcsolatát, ahogy írta, vagy kipróbál újakat. Utóbbihoz önismereti munkára volna szükség. Változtatni sosem könnyű, de talán érdemes, hiszen azt írja a párja alapvetően egy szerethető férfi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lilike

    Kedves Dr.nö!

    Nem is válaszért irok. Tulajdonképpen nincsennek kérdéseim. Csak jol esne kiirni magambol, ami kb egy éve nyomaszt. Elváltam, van egy fiam az elsö házasságombol. Kb 5 éve tart kapcsolatom, ami együttélés. Ebböl a kapcsolatombol született szintén egy fiam 1,5 éve.A gondok mindig voltak/ vannak. Sikerrel vettük az akadályokat. Kapcsolatunk hajnalán terveztünk mindent amit más párok. Házasság, gyerek, saját ház, stb. Mi költöztünk hozzá, mert kötötte a munkahelye és a „beteg” anyja. Annyit kértem 3 éven belül házasodni szeretnék. Ennek 5 éve…. Van egy közös gyerek, saját félkész ház. Türöm az idiota anyját. Ellátom azt amit egy feleség. Se élettárs nem vagyok, se feleség. Csak együttélünk. Amikor teherbe estem feldobta viccböl, h mi lenne,ha feleségül venne, nehogy zabiként jöjjön világra a fiunk… Arculcsapás…. Aztán egyszer vettem a bátorságot és rákérdeztem. Feleségül akar egyáltalán venni? Vagy csak a társadalmi kötelezettségböl tette volna meg? Válasz kijozanito volt. Soha sem akart nösülni. Minek? Azota átkozom magam, amiért ilyen naiv voltam. Soha sem csalodtam ekkorát senkiben. Évekig hitegetet,h megadja azt nekem, amit az ex elvett tölem. Erre ö is elvette a reményt,h valaha normális feleség legyek. Ne kelljen szégyenkeznem, h senkiez sem tartozok. Kikészültem. Azota csak vagyok. Igaz az életünk halad tovább, de én legbelül meghaltam. Iszonyat sokat veszekszünk. A párom azota belátta, h hibázott. Mivel mindketten levelezön tanulunk megbeszéltük,h diploma után összeházasodunk. Öszintén? Nem hiszek neki. Azota a veszekedés ota azt érzem, h egy szinésszel élek együtt. Igaz csak egyszer beszéltünk rola,azota kerüli a témát. Hazugság volt minden. Azt érzem,h hiba lenne hozzámennem. Soha nem akart igazán. Azaz érzésem azért szánta rá magát, h kiengeszteljen. Ezt el is mondtam neki, mire lehülyézett. Körülöttem mindenki házasodik. Fáj látni. Titokban bögök,h az összes barátomnak,családtagomnak megadatott az érzés, hogy tartozik vkihez. Szar érzés amikor egy barát bejelenti az eljegyzését. Vagy amikor esküvöre megyünk. A pasim családja se fogad el. Én vagyok az elvált, akit befogadtak. Bonuszként drága „anyos” beköpte, h anno szegény fiacskája nösülni akart, csak a volt csaja átverte és lelépett egy másik fickoval. Hoppá. Én szivok, más hibájáért. Micsoda fair play. Szoval én vagyok a selejt, aki nem kell senkinek. Én megadom amit ö szeretne. De ö? Együtt kell élnem vele. Érjem be ennyivel. A fiuk miatt nem lépek. Ez egy elcseszett dolog. Megeszem, amit megföztem, mégha keserü is.

    • Habis Melinda

      Kedves Lilike!

      Szerintem jó, hogy kiírta magából ami fáj!

      Nehéz lehetett átélnie, hogy mást gondolnak a párjával a házasságról, de bármilyen fájdalmas is ez, érdemes őszintén beszélniük az elvárásaikról. A párkapcsolati problémák megbeszélése sokszor nem megy házilagos keretek között, főleg ha valamelyik félnél könnyen elharapóznak az indulatok, vagy vannak tabutémák. Mindenkinek vannak fájó pontjai, levele alapján azt gondolom, hogy Önnek az előző párkapcsolata is az lehet. Amit attól a férfitól nem kapott meg, sajnos hiába várja mástól. Önismereti munkával lehetne a korábbi veszteségeket elgyászolni, minden bizonnyal ettől a mostani párkapcsolata is kiegyensúlyozottabbá válna. Az, hogy valaki nem akar házasodni sok mindenről szólhat, a legritkább esetben szokott a partnerről. Nyilvánvaló, hogy mind Ön, mind a párja sok teherrel érkezett ebbe a viszonyba, amik akadályozzák ennek megfelelő működését. Párterápia igénybevételét javasolom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Lilike

        Kedves Doktornő!

        Eltelt egy kis idő, és bevallom jól esett kiírni magamból ezt a sok keserűséget. Nem vagyok a panaszkodás híve, de úgy éreztem megfulladok. Annyi szomatikus tünettel küszködtem, hogy szegény édesanyámnak nem volt ennyi baja, mint nekem. De ezek elmúltak. Túllendültem a holtponton, és csinálom a megszokott dolgokat. Annak ellenére, hogy párom szeretne még egy gyereket. S most már házasodna is. De bennem ez akkora sebet ejtett, hogy nem tudom kiheverni. Nem is az akkori mondat fáj, hanem a tudat, hogy hazudott és elárult. Természetesen nem akarok vállalni több gyereket. S megmondtam a páromnak, hogy most már házasodni sem akarok. Elmúlt a pillanat, ő ezzel tisztában van és tényleg látom, hogy szenved, ha felkerül a téma. Tudja, hogy összetört. Tudja azt is, hogy ezt nem tudjuk helyrehozni. A kapcsolatunk instabil lett. Ezekről őszintén beszélgettünk. Ő meg akar győzni, sőt úgy tűnik bizonyítani akarja, hogy nincs igazam. De én már tényleg nem akarom. Jelenleg tanulok, és a fiúkat nevelem. Ő dolgozik, szabadidejében mindig mást csinál. Közös program nálunk amikor a család együtt van. Nem igénylem őt, se azt, hogy minőségi időt töltsünk el kettesben. Nem élvezem a társaságát, és nem szeretek vele már mélyre szántóan beszélgetni, ahogy azelőtt. Teljesen elhidegültem tőle. S tudom fura, de vmilyen formában még szeretem. Ennek ellenére Ő jó ember, és nagyszerű apa, mindent biztosít számunkra. De ott van azaz eltört dolog. Így ettől már nem teljes a kép. Ezen egy újabb gyerek sem, se a házasság nem változtatna. Teljes a káosz a fejemben. Próbálom helyre rakni magamban a dolgokat. Csak nehéz. Ha visszatekintek olyan szép volt mindent, olyan idilli. S olyan szép családom van. Nem akarom veszni hagyni. Próbáljak esélyt adni neki? Vagy magunknak? Köszönöm.

        • Habis Melinda

          Kedves Lilike!

          Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiás munkába kezdeniük, amivel az elveszett bizalom helyreállítható a kapcsolatukban. Mindkettejüknek tenni kell ugyanis ezért. Az egymástól való elhidegülésbe nem érdemes beletörődni, hiszen Ön is megérdemli a boldogságot. Ráadásul a gyermekeik szemszögéből sem mindegy, hogy anya és apa szeretik-e egymást, vagy megelégszenek egy megszokott, unalmas kapcsolattal. Vajon mit üzen ez a számukra a párkapcsolatokról?

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Imre

    Kedves Melinda!

    Kevert személyiségzavaros emberre mik a jellemző tünetek? Online tanácsadás keretein belül végez egyénileg személyiségtesztet? Melyik személyiségtesztet tartja a leginkább megbízhatónak? Az aktuális gyógyszerek bevétele után rövid időn belül végezhető- e személyiségteszt?
    Köszönettel,
    Imre

    • Habis Melinda

      Kedves Imre!

      Az online tanácsadás során nem lehet pszicho-diagnosztikát végezni, ehhez személyes szakvizsgálatra van szükség. Ennek része egy első interjú és valamilyen személyiségteszt, vagy tesztek. Legtöbbször valamilyen projektív tesztet használunk erre a célra, mert ezek sok szempontból megbízhatóbban mérnek a kérőíves eljárásoknál. Személyiségzavar esetén személyes pszichoterápiás kezelés szükséges, valamint rendszeres pszichiáteri kontroll is javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erik

    Tisztelt Hölgyem, Uram!

    Ön szerint miért van az, hogy engem csak a problémás nőkkel hoz össze a sors/ismerkedek/találkozok (férjezett, pasija van, nem teljsen az esetem, messze van, szimplán hazug stb.) akikkel mind van valami, ami miatt nem működik egy kapcsolat? Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Erik!

      Legtöbbször olyan emberekkel hoz minket össze a sors (pontosabban azokra leszünk figyelmesek, hozzájuk vonzódunk romantikus szempontból) akiknek a nehézségei ismerősek számunkra. Hogy miért arról itt írtam bővebben. Ösztönösen a saját problémáinkhoz kapcsolódó partnert választunk. Ezen önismereti munkával lehet segíteni, ezáltal lesz az ösztönös tényezőkből tudatos, vagy legalábbis valamennyire kontrollálható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Egy éve dolgozom a mostani munkahelyemen. Az egyik kollégámmal ez alatt az idő alatt nagyon jó barátok lettünk. Ismerjük egymás mozdulatait mondatait, véleményét. Nagyon hasonlítunk, és nagyon egy hullámhosszon forog az agyunk. Mikor megismertem még kapcsolatban élt, de három év után idén július végén szakítottak. Egyre több időt töltünk egymással a munkahelyen kívül is, nagyon sokat beszélgetünk, mostanában elég komoly dolgokról, amiket nem sok emberrel oszt meg. Az egyik ilyen utóbbi beszélgetés során, pedig elmondottegy olyan dolgot, amit rajtam kívül csak a két exbarátnője tudott. Én pedig úgy gondoltam ezek után, hogy felvállalom előtte, hogy már többként tekintek rá, mint egy barát. A válasza erre az volt, hogy ő hiába hiteti el másokkal és magával is, hogy túl van a volt barátnőjén, még nem lépett tovább, és nincs olyan nap, hogy ne gondolna rá és fáj neki, hogy nem beszélhet vele. Egy párkereső oldalon szédíti a lányokat, de csak azért meri, mert tudja, hogy semmi komoly nem sülhet ki belőle. Velem pedig nem akar játszadozni és megbántani, mert “túl kedves” lettem a számára. Én felajánlottam, hogy ha szeretne beszélgetni róla, akkor csak mondja, ő azt mondta, hogy megköszönné. Már volt rá példa, hogy félreértettem helyzeteket, de ez más mint az eddigiek. Én is másképp éreztem és nem hiszem el, hogy megint tévedtem. Azon őrlődöm folyamatosan, hogy akkor miért osztotta meg velem a személyes dolgait, miért flörtöl velem, miért foglalkozik annyit velem? A környezetünk is észrevette, hogy van valami köztünk, de ezek szerint nincs, vagy csak egy szorosabb barátság ez semmi több? Érzem, hogy fontos vagyok neki, de mégis mennyire? Felajánlottam a segítségem, és mivel fontos nekem, mindent megteszek, hogy jobb legyen neki, de attól félek csak egy jó barát leszek a végére, semmi több. Nem tudom feladjam-e a dolgot, én is lépjek tovább? Mit jelent az, hogy túl kedves vagyok számára?
    Előre is köszönöm a tanácsot!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fájó lehet Önnek ez a helyzet, hiszen nagyon megszerette már ezt a kollégáját, amikor kiderült, hogy nincs még túl az exén. Sokféle oka lehet annak, hogy mégis flörtöl a lányokkal. Az, hogy Ön túl kedves a számára az azt jelenti, hogy Önnel őszintébb, mint azokkal a nőkkel, akiket csak szédít. Nem biztos azonban hogy ez elég ahhoz, hogy valódi párkapcsolat legyen Önök közt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • László

    Tisztelt Válaszadó!
    Úgy érzem, hogy gasztropszichológusra lenne szükségem. Tüneteim körülbelül 10 éve vannak (jelenleg 29 éves vagyok, férfi), stressz hatására hasi panaszaim szoktak lenni. Az utóbbi 1 évben sokkal több stressz ér, és sokkal több problémám is van, főleg az utóbbi 3.5 hónap az ami megvisel. A székletem nem normális, úgy érzem az étel gyorsabban átmegy rajtam, mint kellene, volt némi fogyás is. Internetet bejárva megijedtem, hogy hasnyálmirigy daganatom van, mivel a tüneteimre passzolt. Azonban az utóbbi 3.5 hónapban volt CT-m, két MRI-m, hasi ultrahangom, vastagbéltükrözésem, gyomortükrözésem, és semmi nem utal hasnyálmirigy problémára, illetve semmilyen daganatra (találtak hemagiomának tűnő képleteket a májamon, vesémen kicsi cystát, és egy melléklépet, de az orvosok elég biztosnak tűnnek abban, hogy ezek valóban jóindulatú elváltozások, és fel sem merült eddig rosszindulatú elváltozás gyanúja, de sajnos ezek a találatok is megijesztettek, mivel tudom, hogy 100%-osan nem lehet megmondani, hogy ezek valóban jóindulatú elváltozások biopszia nélkül). Azonban a panaszaim továbbra is fennállnak, a doktorok IBS-re gyanakodnak, mivel minden más úgy tűnik már kizárásra került. Őszintén szólva nem tudom, hogy a panaszaim stressz hatására jelennek meg, vagy megjelenés után a stressz hatására rosszabbodnak, de úgy érzem, hogy ebbe az irányba is el kell indulnom, mivel igaz, hogy a kelleténél sokkal többet „kattogok” a problémáimon, és amint picit hasi probléma jelentkezik, megijedek, amivel valószínűleg nem segítek a problémán. Nem tudom, hogy mehetek-e a problémámmal pszichológushoz, vagy esetleg a területre specializálódott szakemberre lenne szükségem. Szívesen venném javaslatát, hogy Ön mit tanácsolna, illetve, ha tudna szakembert javasolni (lehetőleg Budapesten, 9. kerülethez minél közelebb) azt megköszönném.
    Köszönettel!

    • Habis Melinda

      Kedves László!

      Szerintem is érdemes volna pszichológust felkeresnie és segítségével fejlesztenie a stresszkezelési stratégiáit. Nem szükséges speciális szakembert keresnie, de érdemes jól megfontolnia, hogy az önismereti munkára választott partnere ne csak szakmailag legyen felkészült (klinikai szakpszichológus), hanem egyúttal hiteles szakember is legyen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • C. R

    Üdvözlöm! Olyan problémával fordulok önhöz, amiről már többször is olvastam, sajnos más is szenved ebben.. 18 éves vagyok, már körülbelül 7 hónapja elvesztettem a szüzességem, persze a párommal akivel most is boldog kapcsolatban élek. Az egyetlen bökkenő az hogy rettegek, félek a teherbeeséstől, pedig rendszeresen fogamzásgátlót is szedek, és közben megszakításos szokott lenni az együttlét. Nem tudom mit tegyek, hogy leszokjak erről, mert mindig ez a vita tárgya, mivel párom szerint ez azt jelenti hogy nem bízom benne.., hogy én nem tudom megélni a pillanatot mert ezen aggódom és olyan szinten rettegek, hogy be beszélem már a terhesség előjeleit is… Nem tudom hogy foghatnám fel máshogy. Olvastam azt is, hogy emiatt van aki pszichológiai eset.. Válaszát vagy tanácsát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves C.R.!

      Szerintem érthető, hogy nem akar teherbe esni. Levele alapján az is felmerült bennem, hogy ha ez a védekezési mód nem megfelelő Önnek, akkor lehetséges-e erről beszélniük a barátjával, lehet-e ezen változtatni. Akár több fogamzásgátló módszert kombinálni egyúttal. A párja miből érzi a vele kapcsolatos bizalmatlanságot?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. bogi

    Jó napot! Szeretnék tanácsot kérni , a nagymamám ügyében. 80 éves és nemrég stroke-ot kapott, fél oldala teljesen lebénult, beszédképtelen és a nyeléssel is problémák vannak. Az orvosok szerint valószínűbb az, hogy sohasem fog annyira felépülni, hogy elláthassa magát, a család pedig nem fogja tudni ápolni. Így gyermekei úgy döntöttek hogy a kórházból nem haza viszik , hanem beadják egy idösotthonba. Nem lehet egyikőjüknek sem könnyű döntés. Viszont én elképzelni sem tudom ezt a helyzetet, hogy heti egyszer vagy többször bemenjek mint unokája és előadjam hogy mennyire szeretjük mikor lemondtunk róla. Nem hibáztatom a szüleimet , testvéreit, de én ezt nem tudom feldolgozni, annyira sajnálom. Ilyen esetben sajnálom hogy ennyire empatikus vagyok. Kérem adjon tanácsot, hogyan dolgozzam fel? Hogy sírás nélkül menjek be hozzá és más szemszögből láthassam a helyzetet. Kicsit önzőnek tűnhet hogy magamat féltem, de talán majdcsak olyan rossz ez nekem, mint neki amikor szembesülni fog a helyzetével. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Bogi!

      Megértem, hogy nehéz Önnek, de azt gondolom hogy sok olyan eset van, amikor a legjobb döntés az, hogy idősek otthonában helyeznek el egy beteg ember. Itt nagy eséllyel megfelelőbb ellátást tud kapni, mint ha családtagok szabadidejükben gondoskodnának róla. Ettől még lehet szeretetteljes a kapcsolatuk. Szerintem nem jelent róla való lemondást, hogy szakképzett személyzet fogja ápolni őt. Ha továbbra is nehezen dolgozza fel a történteket, javasolt önismereti munka megkezdése.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Júlia

    Kedves Doktornő!
    Epilepsziás testvéremmel élek együtt. Sajnos az utóbbi időben egyre gyakoribbá váltak a rohamai. Ő azt állítja, hogy a mostanában átélt stressz váltja ki az eszméletvesztéses rohamait. Lehet a stressz a rohamok kiváltója? Igaz ez?
    Ismerőseim azt javasolták, ha látom (vagy szól, hogy érzi), gyorsan kössem ki valahova. Vagy a székhez, ha ül, vagy gyorsan fektessem le és az ágyhoz kössem ki mind a két kezét, amíg magához nem tér!
    Mások azt mondják, hogy ezt nem szabad, sőt kifejezetten tilos! Ez igaz? Ha tilos, miért tilos?
    Kinek a tanácsát fogadjam el? Rosszat nem akarok okozni!
    Válaszát várva!
    Tisztelettel! Júlia

    • Habis Melinda

      Kedves Júlia!

      Javaslom, hogy az epilepsziás tünetek rosszabbodása miatt keressenek fel neurológus (ideggyógyász) szakorvost. Remélhetőleg a tünetek gyógyszerrel kordában tarthatók. Pszichoterápia pedig a stresszkezelésben segíthet. Mielőbbi jobbulást kívánok a testvérének!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Zoltán !
    Kedves doktornő !
    47 Éves férfi vagyok. Olyan problémával keresem meg önt. Hogy szégyen, vagy nemszégyen, de még nem volt soha szexuális kapcsolatom semmilyen hölgyel ! Pedig mindég társra vágytam, csak nem jött össze.
    Eleibe gazdálkodtam mamámmal. Sokat dolgoztam, csak ott is volt egy igen nagy természetű nagymama, aki mindég megmondta hogy mit és hogyan, és szórakozásra semmi időt nem hagyott . Pedig én sem voltam már 20 évvel ezelőtt sem kisfiú. Mondjuk amúgy sokat köszönhetek neki mert gyerekoromban sokat nála voltam. Aztán meguntam a kínlódást, idegeskedés, és elmentem munkahelyre dolgozni. Utána jártam szórakozni, de akkor meg a gátlásaim miatt nem mertem a lányokhoz odamenni, megszólítani. Addig, addig hogy pszichiáter orvoshoz kellett fordulnom kb: 30-32 éves koromba, hogy nincs partnerem ( semmi szexuális életem,csak az önkielégítés) tiszta ideg, és feszültség lettem! Kényszeres depressziós lettem. Olyan munkahelyet találtam, ahol sok hölgy dolgozott egy se magányos, de legalább a gátlásom megszünt. Utána egy jó ideig ettem rendesen a gyógyszert majd az orvosommal megbeszélve fokozatosan csökkentettük. Úgy hogy nyugtatót már nem is igen eszek, Csak egy kis 15 mg- Yarocelt, esetleg néha 0,5-ös Rivotrilt fél szemet. Az előtt: 2 szem 7,5 mg Olanzapin,1x 15mg+1x 45mg Yarocel. És most már elégé jól el volnék, ha mos meg nem az bántana! Hogy már el telt felettem az idő és én még mindég egyedül vagyok! Pedig az interneten is. meg ahol lehet keresem a társat. Hogy mért kellett azt a gyógyszereket is olyan sokáig, enni hogy el nyomjanak! Azóta jobban meg nézem megint a hölgyeket! Úgy érzem hogy ebböl nincs kiút!! Van ilyen helyzetben más is hogy 47 évesen még nem volt nővel ?? Fordulhat ez még jóra is?? Mert én eléggé elvagyok keseredve !! Előre is köszönöm! Üdvözlettel : Zoltán.

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Azt gondolom, hogy a problémájával nincs egyedül, de ennek ellenére érdemes kezébe vennie a dolgok irányítását, hiszen 47 évesen nehezebb partnert találni, mint fiatalabban. Ráadásul rendszerint a kapcsolatban élést, mindemellett önmagunk megtartását is tanulnunk kell. Javaslom, hogy próbálkozzon az ismerkedéssel és ha tapasztal visszatérő nehézségeket, ezek kapcsán kezdjen önismereti munkába.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Stefan

    Kedves admin.
    Sajnos párom el hagyott (Úgy hogy szeret de hianyoznak neki a barátok cimszóval ) . 2honap beszed utan csak együtt maradt velem , és megsem vagyok boldog kezd a düh és a bosszúvágy felülkerekedni bennem a szerelmemet és a szeretetemet elnyomva . És nem szűnik a fálydalom bennem hogy 12év utan ezt tette velem, azóta egy bizalmatlan antiszociális ember vagyok akitől én is kezdek félni némi depresszió kíséretében. Vane valami meglátásod vagy megoldásod velem kapcsolatban 🙁

    • Habis Melinda

      Kedves Stefan!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munkával átgondolni ezt a szakítást. Ez hosszabb távon segítene a fájdalom enyhítésében és a depresszív tünetek megszüntetésében. Milyen hullámhegyek és völgyek jellemezték a kapcsolatukat. Milyen tényezők vezethettek a szakításhoz? Ebben mi volt az Ön szerepe? Többek közt ezeket a kérdéseket kellene alaposan átgondolnunk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!

    Azt szeretném kérdezni, hogy mi számít súlyos mentális, illetve pszichés zavarnak?
    Szeretnék felsőoktatásba jelentkezni, ahova szükséges pályaalkalmassági vizsgát is tenni a jelentkezőknek. A kizáró okok között leírták a mentális ès a pszichés zavart is.
    Ez engem abból a szempontból aggaszt, hogy régebben jártam pszichológushoz is, illetve a közeljövőben is szeretnék, mert úgy érzem, van néhány dolog, amit egyedül nem tudok megoldani. Régebben súlyosabb volt a helyzet, de sikerült enyhítenem a tüneteket. Mostanában szorongást szoktam tapasztalni, félelmet a jövőtől, önértékelési gondokat, illetve esetenként érzelmi hullámzásokat, pl. hamar elsírom magam, nem tudok komoly beszélgetéseket folytatni másokkal. Ezeknek tudom az okát, illetve azt is, hogy egyedül nem tudom megoldani, viszont hiszem,hogy a jövőben sikerül megoldanom ezeket a problémákat. Sokszor előjönnek ezek a gondok, viszont vannak céljaim, amiket mindenképpen megvalósítok. Csupán az aggaszt, hogy ha később pszichológushoz járok, talán nem fogok megfelelni az alkalmassági vizsgán. Ez az az egy dolog, ami miatt még nem tudtam felkeseni egy pszichológust, mert úgy tudom, hogy ilyen esetekben nem érvényes a pszichológusi titoktartás.
    Ön szerint a fentebb leírtak olyan pszichés zavaroknak felelnek meg, amik miatt nem felelek majd meg az alkalmasságin? Ilyenkor a felsőoktatási intézménynek joga van felkeresni a pszichológust, akihez járok? Ha igen, akkor mi az, amit a pszichológus elmondhat az intézménynek?

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Mindenkinek vannak szorongásai, ezek a legtöbb esetben nem számítanak súlyos pszichés zavarnak. Az, ha Ön magén keretek között, vagy állami egészségügyi intézményben jár pszichológushoz az nem kell hogy korlátozza a pályaalkalmasságát (nem tudom pontosan milyen szakmáról van szó). Amennyire én tudom a felvételinél lehet alkalmassági vizsgálatot készíteni a jelentkezőről, de kikérni az Ön személyes dokumentációját csak büntetőjogi esetekben lehet. Az üléseken elhangzottakat titoktartási kötelezettség védi, mely alól csak igen speciális esetekben lehet kivétel (én ilyen esetben is legfeljebb az ülések dátumát szoktam kiadni).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nikolett N.

    Kedves Melinda,
    Segítségét szeretném kérni, hogy jobban megismerjem a páromat valamint miképpen hatottak rá gyerekkori traumái. Az apja alkoholista volt és verte őt meg az anyját. Világi cuki gyerek volt és nagyon okos. Apja rossz emberekkel állt össze. Végül mikor már nagyobb volt anyjával eltudtak menekülni. Letudott így érettségizni, de apja meghalt. Sose békültek ki, sose volt bocsánat kérés. Így egy örök tüske. Azt mondta túl tette magát rajta. Azt hiszi magáról hogy ő rossz ember. Azt hiszi bárki bármit mond hogy őt bántjuk. Nagyon okos, pszichológiában jártas ő is egy kicsit. Többnyire azt érzem, hogy neki legyen jó. Nem tudd szeretni, szeretett adni. Azt mondja ő már sose lesz szerelmes. Szeret, de nem szerelmes. Azt mondja végre én normális vagyok, de nem érzem hogy bármit megtenne értem. Nem érzem a védelmező férfit. Fél év után is úgy érzem kicsit távol tart magától. Sok szerelmi csalódása is volt. Túlságosan szeretett és ő koppant végül. Túlságosan szeretem én is. Első komoly kapcsolatom. Vele vesztettem el. Bár én hiszek abban hogy van igazi és nagyon nem véletlen hogy megtaláltuk egymást. Próbálom fenntartani magamat örömteli nőnek, de néha lehúz mert nem kapom meg azt a szeretett amit várok. (23 éves vagyok, ő meg 26)
    Előre is köszönök némi segítséget.
    Üdvözlettel,
    Nikolett

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Abban, hogy jobban megismerje a párját nem lehet írásos keretek között segíteni. Javaslom, hogy beszélgessenek a múltról, ennek összefüggéseiről a jelennel. A pszichológiai témákban való jártasság adhat erre valamennyi rálátást, de az önismereti munka (pszichológussal négyszemközt vagy csoportban) nem spórolható meg, mert a számunkra túlzottan fájó pontok feltárása csak egy speciális, megtartó kapcsolatban lehetséges. Párterápia igénybevétele javasolt, ha azt érzi, nem tudnak egymáshoz kellően közel kerülni, a beszélgetések ellenére sem értik egymás szeretetnyelvét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Kriszta

    Üdvözlöm!

    2 éve vagyok együtt a párommal. A napokban kiderült, hogy férfiakkal találkozgat, akik ilyen-olyan módon szexuálisan kényeztetik. Állítása szerint ő nem meleg. Szerintem ezt abból gondolja, hogy egy-egy ilyen találkán ő nem viszonozza a dolgokat, csak olyanokkal találkozgat, akik megteszik neki. Most, hogy lebukott, kiderült, hogy hosszú évek óta nézegeti ezeket az oldalakat és levelezget. Állítása szerint csak az elmúlt 1 évben jött létre a találka. Mindig is potenciazavara volt. Legalábbis nálam. Most el akar venni feleségül és biztos benne, hogy abba tudja hagyni ezt az egészet. Szerintem beteg. Van-e valami esélye a normális életre? Kihez forduljon segítségért?
    Köszönöm a válaszát.
    K. Kriszta

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem lehet könnyű Önnek. Bár a párja ragaszkodik Önhöz, sőt megkérte a kezét férfiakkal él nemi életet. Ahhoz, hogy kiderüljön, miért van erre szüksége önismereti munka javasolt. Első ránézésre párterápiát javasolnék. A homoszexualitás nem betegség és nem megváltoztatható.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G.Andi

    Tisztelt dr.nő!
    Az utobbi időben rengeteget veszekedtünk a párommal , ami miatt ..
    A Múlt hét pénteken ért véget egy közel 3éves kapcsolatom ..,de még a volt párommal folyamatosan tartsuk a kapcsolatot illetve ,a személyes találkozást is tervezzük . Ráadasként még mindig nálam vannak a személyes holmiai…
    Ön szerint mèg van esély ,hogy ujra összejöjjünk?

    • Habis Melinda

      Kedves Andi!

      Nem tudom hogy van-e rá esély. Ön mire vágyna pontosan? Mit gondol róla, hogy miért nem működött ez és milyen tényezők miatt a korábbi kapcsolata? Ha ezeket végiggondolja, nagyobb sikerre számíthat a következő párkapcsolatában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szimonetta

    Kedves Doktornö!Szeretném kérdezni élettársam,kényszeres irodat hölgyeknek interneten,ö azt mondja semmit nem érez irántuk csak ugy jön hogy irjon!Létezik ilyen?ha igen hova kell fordulnunk hogy,ezt leküzdje!

    • Habis Melinda

      Kedves Szimonetta!

      Az, hogy az élettársa nem tudja mit miért csinál, elképzelhető. Kérdés, hogy akarja-e megérteni. Újabb érdekes szempont, hogy el tudja-e fogadni, hogy Önnek rosszul esik amikor a párkapcsolatuk mellett idegen nőknek írogat. Ha igen, önismereti munkával (itt párterápiát javasolnék) lehet változtatni ezen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Móni

    Kedves Doktornő!

    Nekem az beilleszkedéssel vannak gondjaim. Egyetemista vagyok. Az iskolákban mindig egyedül éreztem magam. Biztosan velem van a baj. Valahogy a velem egykorúakkal nem tudok kijönni. Már a kezdetektől komolyabb a gondolkodásom. Mikor általánosban is a többiek mentek szaladozni a parkba engem sosem érdekelt. Mindig komolyabb dolgok érdekeltek ezért nem tudom megtalálni a közös hangot velük. Félős, visszahúzódó vagyok, nehezen barátkozok. Voltak próbálkozásaim, de az illetők mindig megbántottak és nagyon rosszul estek ezek a dolgok így megszakadtak a kapcsolatok. Lehet kissé túl is reagálom a dolgokat, de eddig mindegyik barátságomba úgy volt, hogy az én véleményem sosem számított sehol, mindig azt kellett csinálnom, amit a másik mondott és ami a legrosszabb még egy jobb jegyet is sajnáltak tőlem. Próbáltam felháborodni, próbáltam tűrni egyik sem vált be. Úgy vagyok vele, hogy egyedül is jobb, mint egy rosszal, de az osztályban is egyedüli vagyok, akinek nincsenek barátai. Szórakozni nem járok, nem szeretem a mostani szórakozást, nekem az nem bulizás, hogy részegre iszom magam. Van egy kis önbizalomhiányom is azt is hozzá kell tenni. Az idősebbek még jobban eltudok beszélgetni, de az osztálytársaimmal…. másnak annyi barátja van, ismerőse én meg nem ismerek senkit, nincs kit elhívnom valahova. Azért írok, hogy egy szakember mit mond erre, hogy mi lehet bennem a hiba. Szeretnék ezen változtatni, csak nem tudom, hogy min kellene.

    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Móni!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munkával leküzdenie az önbizalomhiányát, átgondolnia mire is vágyik leginkább. Szerintem attól még elmehetne szórakozni, hogy nem fog lerészegedni. Milyen akadályai vannak a barátkozásának? Ha megbántják, azt hogyan lehetne még konstruktívabban kezelni? Nem jó, ha magába folytja a frusztrációját, de az sem mindegy hogyan ad neki hangot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    Tanácsra lenne szükségem. Több mint egy éve együtt járok a legjobb barátnőmmel. Mielőtt kialakult volna köztünk a dolog, ő nagyon ellenezte az azonos neműek kapcsolatát, de miután rájött hogy pont ebbe csöppen bele ő is, nem zárkózott el a dologtól, bár hónapokig tartott mire legyőzte az ezzel kapcsolatos frusztrációit és bele mert menni a dologba. Viszont mikor arról beszéltünk hogy kezdjünk e kapcsolatba, azt mondta hogy ha igen, akkor sem mondhatjuk el senkinek. Először beleegyeztem ebbe, mert tudom, hogy neki sokkal nehezebb volt ez az egész már az elejétől fogva. De egy év alatt csak addig jutottunk el, hogy 3 közeli barátnak elmondtuk a dolgot (persze teljesen pozitív véleményük volt). Már nagyon rég óta győzködöm, hogy vállaljuk fel a kapcsolatunkat, mert már így is mindenkinek nyilvánvaló az egész, ráadásul így, hogy sokan beszélnek is rólunk az iskolában emiatt (nyilván érdekli az ismerőseinket az igazság, ezért találgatnak hogy lehet e valami köztünk), visszahallok véleményeket erről és eddig egyetlen egy rosszat sem hallottam, csak azt hogy “miért nem vállalják már fel?”. Mindenki tisztában van igazából az egésszel, mert egy ilyet nagyon nehéz teljes titokban tartani, de a barátnőm foggal körömmel küzd az ellen, hogy felvállaljuk, pedig én egyre kevésbé bírom már ennek a titoknak a nyomását. Fél éve egyre boldogtalanabb vagyok, mert nem lehetek önmagam és ezt ő is tudja. Folyamatosan csak azt mondja, hogy gondolkozik a dolgon és nem sok idő már, de 8 hónap ígérgetés után kezdem elveszíteni a reményt. Tudom hogy nagyon fél az emberek reakciójától, de ő is tudja hogy mi a véleménye a körülöttünk lévőknek a dologról, így azt is tudja, hogy semmi baj nem lenne. Ön szerint lehetséges, hogy mivel ő régen nem igazán pártolta az ilyen embereket, a saját régi véleményét és hozzáállását várja a környezetünktől is? Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, mert nagyon szeretem, de nem bírom már ezt tovább. Hogyan vehetném rá, hogy leküzdje a félelmét és ki merjen állni velem a világ elé? Én nagyon türelmes vagyok vele, de több mint egy éve titok a kapcsolatunk és úgy érzem, ez egyre kevésbé egészséges.
    A válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Megértem, hogy ez a titkolózás nagy nyomást helyez Önre, melyet jó volna mielőbb megszüntetni. Mennyire lehet arról beszélni, mitől fél pontosan a barátnője? Milyen ellenérzései voltak korábban a homoszexuális kapcsolatokkal szemben?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Sokszor próbálom felhozni a témát, de ilyenkor még ha lehet is vele beszélni, látom rajta, hogy nagyon ideges és csak azt várja hogy abbahagyjuk a beszélgetést. Korábban igazából nem voltak konkrét fenntartásai erről, csak szimplán nem támogatta és ha szóba került egy ilyen téma, akkor egyértelműen az ellene szólókkal értett egyet. Tudom, hogy a legnagyobb félelme a szülei reakciója és főként ezért halogatja folyamatosan és azt is megértem hogy konzervatív szülőkkel sokkal nehezebb ez, de a szülei nagyon szeretik és szerintem egy idő után megbékélnének vele. Most úgy tudják, hogy a lányuk legjobb barátnője vagyok, ismernek már évek óta és szeretnek is, úgyhogy az sem probléma, hogy hogy viszonyuljanak a lányuk barátnőjéhez, hiszen nagyon rég ismernek, állandóan náluk vagyok, igazából nem is lenne olyan nagy változás, csak magával a gondolattal kéne kibékülniük, hogy már nem csak a legjobb barátnő vagyok. Azzal érveltem a barátnőmnek, hogy nem tudja megvárni a megfelelő pillanatot, mert olyan nem lesz soha. A szüleinek valószínűleg évek múlva is ugyanaz lenne a reakciója és ugyanannyi idő kellene nekik mint most. Ez az utolsó évünk a gimiben, most még a megszokott barátok és tanárok vannak körülöttünk, akik mind sejtik már valamennyire a kapcsolatunkat, ezért gondolom, hogy ez lenne a legmegfelelőbb idő a felvállalásra, mert mindenki ismer már minket és mellettünk állnának. Sokkal nehezebb lenne egyetem alatt teljesen új közegben, külön egyetemen, kevésbé szoros baráti és tanári kapcsolatokkal. Akkor már senki nem tudna támogatni minket, mert senki nem tudna semmit. Ezeket a dolgokat többször is elmagyaráztam már a barátnőmnek, de mégis tiltakozik. Ott tartunk, hogy naponta összeveszünk miatta, mert én már azt sem bírom nézni, ha egy másik párt látok kézenfogva sétálni, szörnyű azt látni, hogy mások megtehetik, de én nem. Nem tudom mi segíthetne a helyzeten.

        Köszönöm a válaszát!

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Javaslom, hogy pórbálja meg megtudni, mitől tart. Ha ez nem sikerül, akkor javasolja neki hogy keressen fel pszichológust, hiszen nyilván szorong amiatt a barátnője, hogy nem lehet őszinte a szeretteivel és korrekt Önnel. Az is lehet, hogy azt sem tudja mitől tart valójában, ami igen nyomasztó érzés.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Pár évvel ezelőtt volt egy hosszú, és komoly kapcsolatom. Mivel fiatal voltam, 4,5 év után kiléptem a kapcsolatból. A mai napig gyűlölöm magam, amiért ezt tettem. A szakítás után sokáig egyedül voltam, imádtam a szabadságot. Végül éreztem, hogy hiányzik az életemből egy társ. 2 éven át rengeteg sráccal megismerkedtem. Volt ahol én hibáztam, volt ahol kihasználtak, volt amikor pár hét találkozás beszélgetés után egyszer csak eltűntek. Nagyon érzelmes típus vagyok, mindent 120%-al csinálok. Így ezek után nagyon összetörtem. Azt éreztem képtelen vagyok a boldogságra. Ekkor voltam is pár alkalommal pszichológusnál. Segített is, meg nem is. Megértettem, hogy nem szabad lejjebb adnom az elvárásaimból, csak azért, hogy ne legyek egyedül. Akkor sikerült összeszedni magam, újra talpra állni. Boldog voltam, találtam új barátokat. Ekkor ismerkedtem meg egy sráccal, aki az első perctől tetszett nekem, viszont kerültem, mert tudtam, hogy fiatal még, én meg már családot szeretnék. Végül nem tudtam elkerülni, mert annyira nagyszerű és érett ember, ráadásul belül azt éreztem, ő az igazi. Teljesen más érzésekkel voltam felé, mint azelőtt valaha. Jól elvoltunk, összeillettünk. Folyamatosan ő is azt mondta, hogy velem akar lenni minden nap, összeköltözne már velem, ha tehetné, de ő még iskolába jár. Végül a bennem ejtett régi sebek miatt egyre többet veszekedtünk. Nem bíztam benne, azt hittem neki sem kellek, mikor kevesebbet akart találkozni. Bepánikoltam, hogy ő is olyan lesz, mint a többi. Ezt elmondta neki, hátha megérti majd. Tudtam legbelül, hogy neki még kell a szabadság is mert sose volt kapcsolata előttem. Végül elüldöztem a viselkedésemmel. Ez egy hónapja volt. Én teljesen összetörtem. Naponta 50x változik a hangulatom, rengetegszer sírok, sajnos sokszor munkahelyen sem tudom tartani magam. Itthon bezárkózom. Barátom nem sok van, és akárhányszor jelzem nekik, hogy nem vagyok jól, mindig azt kapom, nem tudják mitől lehetne jobb. Nem értik, min megyek keresztül, hogy ez most súlyosabb. A srácnak azóta is folyamatosan írok, hívogatom, úgy érzem ha beszélünk attól jobb. Így tőle várom a segítséget. Próbáltam nem zaklatni, de nem megy. A mai napig ugyanúgy szeretem, képtelen vagyok elengedni. És az ilyenkor megszokott általános igazságokat ismerem, túl vagyok mára pár szakításon, de csak felidegesít. Nekem nem idő kell, hanem őt akarom visszakapni. Jelenleg nem látom, hogy valaha leszek-e még boldog. És ettől azt érzem, hogy nincs már helyem a világban. Nem tudom megölni magam,mert félek, és legbelül talán nem is akarom, de sokszor gondolok erre. 25 éves vagyok, tudom, fiatal még, van időm, de mégis én ilyenkorra családot képzeltem el magamnak, és ez is bánt, hogy ebben is kudarcot vallottam.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna ismét felkeresnie a pszichológust, akihez korábban járt. A problémáit megoldani Ő nem fogja, de abban segít, hogy Ön tisztábban lással a helyzetét és erőt gyűjthessen a szükséges változtatásokhoz. Nagyon nehéz ez, de el kell gyászolni azokat a veszteségeket, melyekről álmodtunk (pl gyermeke, családja lesz 25 évesen), de valamilyen okból nem sikerült. Ez ad lehetőséget arra, hogy megvalósíthassa az álmait, ha nem is épp úgy vagy akkor, amikor eredetileg elgondoltam.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm!

    Az akinek nincsen pénze, nem tudja megfizetni a pszichológusokat, egyedül van, mert már senkit sem tud közel engedni magához és ezzel már veszélybe sodorja a munkahelyét is hiszen senki sem akar egy zarkozott mindig komor emberrel dolgozni. Nem tartja sem magát sem a problémáját annyira fontosnak és veszélyesnek hogy foglalja a lelki segélyszolgálatot mások elől az önsegítő könyvekből és filmekből már elege van, nagyjából tudja mit kéne tennie de egyedül nem megy neki az hova menjen, kihez forduljon hogy birkózzon meg a kialakult problémákkal és a magánnyal?
    Szerintem többen vagyunk akik nem engedhetjük meg a pszichológust mindig csak még egy napot túl élünk csak a mai napot mert reménykedünk hogy holnap könnyebb lesz, de sosem az csak mindig kicsit nagyobb lesz a sötétség bennünk alig észre vehetően de picit mégis sötétebb…

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      TB alapú pszichológusi ellátást a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban vagy alapítványoknál tud igénybe venni. Nem mindig egyszerű találni, de érdemes keresni a lehetőséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina Sz.

    Jó estét!
    Lassan 1 éve vagyunk együtt a párommal(26, én 21). A kapcsolatunk 2 hónap beszelgetés után kezdődött egy közösen megbeszélt találkozóval, aminek a végen egymás karjaiban kötöttünk ki. Természetesen nem előre eltervezett módón. Egy darabig csak a testiség miatt jártunk össze elég intenzíven, 2 hetente. Eleinte csak pár óraról volt szó, beszelgetéssel egybekötve, aztán egyre sűrűsödtek a találkozások, míg végül hazavitt hozzájuk, a barátnőjeként mutatott be, de még nem voltam az. Eljátszottuk, hogy együtt vagyunk, csak hogy az édesanyja ne kérdezősködjön. De időközben a légyottok már nem csak a testiségről szóltak, egymásra is kíváncsiak voltunk, éjszakákat, végtelen órákat beszélgettünk át mindenféléről. Kezdtem magam a barátnőjének érezni, míg végül meg is kért, hogy legyünk együtt.
    Úgy látszott tényleg egymásra találtunk, bár egy -két összezörrenésnél elhamarkodottnak véltük a dolgot.
    Aztán elkezdődött az egyetem számomra, ő meg egyre több munkát kapott a munkahelyén, illetve a hőn szeretett kocsijával foglalkozik. Megbeszéltük, hogy a hétvégéket együtt töltjük, hol nálunk, hol nála-az időközben kiüresedett lakásában-,hol pedig a kollégiumban egy éjszakát.
    Csakhogy ez nem így lett. Egy ideig tartottuk a kapcsolatot rendesen a közösségin, de akárhányszor a találkozásra került a sor, mindig történt valami : hol nem volt pénzem elmenno hozzá- ő meg nem tudott bejönni, mert szerelte a kocsit, buszra meg nem volt hajlandó ülni (másfél órás útról van szó)- , hol pedig dolgozott vagy a kocsit intézte, amikor én tudtam volna menni.
    Elfoglalt én ezt megértem, én is az vagyok, de miért nem tud időt szakítani rám? Szeptember óta 2x sikerült találkoznunk. Legutoljára tegnap. Másfél napra, mivel neki programja van a hétvégén. Próbáltam egy darabig ráhagyni, elfogadni, hogy más a fontossági sorrend. Másabb, mint mikor csak amiatt jártunk össze. Ennek tetejében alig beszélünk, ha én nem keresem ő nem keres, nem akar a mindennapok unalmas történeteivel traktálni. Másra viszont van ideje, értem ezalatt a haverjait és más nőket. Nem tudom hogy megcsal-e, valóban elfoglalt ahhoz.
    Próbaltam beszélni vele, arról hogy merre fele haladunk. Belátása szerint sem tartható fent így ez az állapot huzamosabb ideig. De arra konkrét választ nem adott, hogy hagyjuk -e abba ezt az egészet. Én nem szeretnék vele szakítani, szeretem, bár nem mondtam neki, ő sem nekem.
    Ön szerint mit kellene tennem? Helyre lehet még hozni a dolgot?

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes átgondolni, hogy mitől lett ez a kapcsolat párkapcsolat. Önnek milyen igényei vannak egy férfival/társsal szemben? A kedvesének mik az elképzelései ezekről. Mennyire egyeztethető össze a jövőképük? Ha mindketten úgy érzik most nem jó, mitől lesz/lenne jobb a viszonyuk?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Krisztina

    Jó napot !
    22 éves vagyok. Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a barátnőim elfordultak mellőlem, kibeszélnek a hátam mögött. Az egész talán ott kezdődött, hogy másik munkahelyre kerültem, ahol nem tehetem meg, hogy farmernadrágba és sport cipőbe megyek be, ezért elkezdtem csinosabban öltözködni, amit én nagyon élvezek. (ki ne élvezné) És, ha elmegyünk a városba én akkor is szeretek csinosan öltözni. Kaptam egyszer egy szép kis levelet a 32 éves barátnőmtől, hogy ha nem tudom az általános viselkedési normákat betartani és nem tudok szoknyát hordani, akkor ne vegyem fel. Meg hogy az ő barátja előtt úgy ültem, hogy kint olt mindenem, és hogy viselkedjek már.. ez mind a semmiből jött. Nem volt hogy előtte bármi miatt is szólt volna, vagy mondott volna bármi olyat, ami erre utal. És persze mindezt facebookon. Válaszoltam neki,amit én gondoltam erről, és igazából ennyi is volt. Aztán eltelt pár hónap és egyik barátnőmmel, akit régebb óta ismertem mint a másik kettőt, egy orbitális hülyeségen összevesztünk, vagyis ő velem, és konkrétan leírta, hogy senkinek nem tetszik a munka amit csinálok, ő észrevette, hogy én olyan akarok lenni mint a főnököm, elindultam lefele a lejtő, és hogy mindenkivel a közvetlen közelemben beszélt a munkámról és senkinek nem tetszik, persze ezt is facebookon. Aztán utána észrevettem, hogy a másik két lány is fura velem. Írtam nekik, hogy mikor érnek rá, mert szeretnék velük beszélni, az egyikőjük válaszolt csak, hogy nem ér rá a héten írjam le neki facebookon, mondtam neki, hogy ezt személyesen akarom, itt facebookon nem lehet és ennyibe is maradt mert a másik barátnőm nem írt vissza. És akkor este látom, hogy ők hárman együtt vannak kiposztolták instagramra. Jó nem foglalkoztam vele, majd megbeszéljük. És akkor pár napra rá, szintén jött az üzenet a 32 éves barátnőmtől, hogy ha valami bajom van velük akkor keressem meg őket és mondjam el nekik, ha valamit előadok akkor úgy adjam elő, ahogy történt ne máshogy, meg hogy miért fordul el tőlem pár ember, el kéne gondolkodnom rajta, és hogy nem miattuk. ( Rajtuk kívül nem fordult el tőlem senki) És hogy neki se erője 32 évesen se energiája se ideje erre. És ez mind a semmiből jött. És akkor mondtam nekik, hogy rendben van, akkor most már tényleg találkozzunk ezt megbeszélni. És akkor itt is jött a válasz, hogy neki már most elege van az egészből és hogy hányingere van, hogy ő tudja már most, hogy mi lesz, és hogy tőlem mindig csak azt hallgatják hogy milyen szar minden stb. és hogy tulajdonképpen nekem köszönheti, hogy “tönkrement”. A másik két lánnyal találkoztunk, de persze a 32 éves barátnőm, aki az egészet csinálta nem jött el. A két lány olyanokat vágott a fejemhez, hogy mióta ez a munkahelyem van megváltoztam, csinosabban öltözködök, csúnyán beszélek. Amit nem értettem, mert nem gondolom, hogy ez ekkora baj lenne. ÉS azt se értettem, hogyha őket bármi is zavarta akár a viselkedésemben akár másban, miért nem szóltak akkor amikor ők ezt észrevették ? Bármit mondtam akkor mindenre az volt a válasz, hogy én nem fogadom el a kritikát és, hogy mindenre van valami magyarázatom. Azóta nem beszéltünk, a 32 éves barátnőm pár napra rá rám írt, hogy beszéljünk. Mondtam neki, hogy én már mondtam hogy beszéljünk ő azt mondta nem ér rá. Azt mondta, hogy ő ketten akar velem beszélni. Aztán volt egy szülinap, amin mindannyian ott lettünk volna és felhívott, hogy nem e tudna velünk jönni meg haza is mondtam neki, hogy persze jöjjön, és úgy csinált mintha nem történt volna semmi. Aztán írtam neki, hogy mikor ér rá, azt mondta a héten nem, mondtam neki majd írjon ha ráér. Egyik nap a párom a városban volt a haverjaival, és azzal jött haza, hogy az egyik szórakozóhelyen amikor voltak kb négyen odamentek hozzá azzal, hogy látják és hallják, hogy hogy öltözködöm, az egyik legjobb haverja meg azt mondta neki, hogy azt hallotta valakitől, hogy én milyen nagyképű lettem, de nem mondta el, hogy kitől hallotta. Nem értem őket, hogy miért történt ez. Akikkel eddig beszéltem erről mindannyian azt mondják, hogy féltékenység az egész. Ami engem bosszant, hogy egyik pillanatról a másikra történt ez. Ha tényleg barátnők vagyunk, akkor miért nem álltak oda elém,(ahogy ők mondták hogyha bajom van velük, akkor nekik mondjam) és mondták el, hogy ez és ez a bajuk?!
    Ö mit gondol erről ?

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek, hogy a barátai hirtelen így megorroltak Önre. Jó volna megtudni, hogy miért. Igaza van abban is, hogy a legkorrektebb szemtől szembe intézni a konfliktusokat. Az, hogy úgy gondolják, hogy Ön beképzelt lett valószínűleg megváltoztatható, ha Ön személyesen négyszemközt leül velük. Megkérdezi egyenként tőlük, hogy mi is tulajdonképpen a problémájuk az öltözködésével vagy a viselkedésével.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Adél

    Tisztelt Doktornő!

    Egy olyan problémával fordulnék magához, hogy most váltottam iskolát, idén kerültem középiskolába. Kollégista is vagyok, nem túl messze az otthonomtól. A gondom az lenne, hogy szinte minden második éjjel, és minden hétvégén amikor hazajövök éjjelente valamilyen formában eszembe jut a régi iskolám és vagy egy 10 perces sírógörcsöt kapok. Nincs is olyan sok barátom az új suliban és nem úgy alakulnak most ott a dolgaim ahogy szeretném. Nincsenek szimpatikus tanárok, az itteni iskolámban sokkal jobban kijöttem az oktatóimmal is. Nem tudom mit csináljak. Nem vagyok boldog ezen a helyen, de csalódást okoznék azzal sok mindenkinek, magamnak is ha iskolát váltanék. Viszont nem tartom normálisnak, hogy még mindig sírok a régi iskolám miatt és nem tudok napiremdre térni efelett. A tanulás is sokkal nehezebben megy már mint régebben.
    Mit gondol erről?

    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Adél!

      Szerintem egy új iskolába és közösségbe kerülés mindig nehéz. Mit gondol arról, mi okozza a hogy nem úgy alakulnak a dolgai, ahogyan szeretné? Mi a baj a tanárokkal és a diáktársakkal? Ön hogyan viselkedik velük?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Klára

    Tisztelt Melinda!
    Exem szociopata jellem. Történtek dolgok, nem szeretném ideírni.
    Van esély rá hogy meggyógyulok? Mindenképp kell pszichológus segítsége?
    6 stádiuma van a gyógyulásnak, kb 3as-4esben vagyok…
    Köszi, Klári

    • Habis Melinda

      Kedves Klári!

      Nem egyértelmű számomra a leveléből, hogy miből kellene meggyógyulnia. Miféle bántások voltak a kapcsolatukban? Ezek hogyan hatottak Önre?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hella

    Tisztelt Doktornő !
    13 éve vagyok a párommal , 5 éve házasok vagyunk, két gyermekünk van. 4 éve nagyon megromlott a kapcsolatunk a férjemmel, mert az anyja mióta elköltöztünk tőlük es összeházasodtunk folyamatosan kisebb nagyobb intenzitással furkál, be feketit, úgy adja elő a dolgokat, hogy engem állítson be rossznak. Régebben jóban voltam vele, de ahogy elkezde ezt csinálni egyre inkább úgy éreztem, hogy nekem nincs szükségem arra, Hogy minden találkozás után vita legyen miatta a párommal. Így egyre jobban harcoltam az ellen, hogy ne kelljen velük találkozni. Férjem ezt nagyon rosszul viselte. Iszonyúan nagy veszekedések, sajnos néha tetlegesség is előfordult emiatt. A mai napig az anyja az aki minden egyes találkozáskor csinál valamilyen drámát, balhét. Ennek ellenére a férjem szerint nekem kéne rendeznem a kapcsolatomat vele. Nem igazán tudom ezt megbeszélni, mert ahogy feljön ez a téma olyan, mintha elborul na az agya és nem lehet vele beszélni. Mit tanácsolsz mit tegyek? Sajnos a válás mar rengetegszer szoba jött

    • Habis Melinda

      Kedves Hella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy szükséges mielőbb párterápiás segítséget kérniük, a kapcsolati erőszak ugyanis igen veszélyes. Amíg ez fennáll nem is érdemes az anyósa témájával mélyebben foglalkozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F.D.

    Tisztelt Cim!
    19 eves vagyok, es meg a nyaron megismerkedtem egy 24eves sraccal. Sokszor hivott, hogy talalkozzunk es vegul par hete sikerult ossze is hoznunk. Felmentem hozza, filmet neztunk beszelgettunk es teljesen ugy ereztem, hogy ugyan olyan, mint en. Oszinten kicsit feltem felmenni hozza, mivel elotte csak egyszer talalkoztunk, de semmi nem tortent a romantikus filmes osszeebujason kivul. Majd masnap nem irt, igy gondoltam rairok. Ekkor elkovettem azt a hibat, hogy megirtam neki egy sraccal vagyok es iszogatunk, majd ezt ki is posztoltam. Masnap nagyon csunyan kiosztott engem ,hogy nem szereti ha faggatjak, nem illunk ossze es en csak arra kellettem neki, ne irjak tobbet neki. Nagyon rosszul erintett a dolog, mert ugy erzem amiket irt nem tukrozi azt amilyen o valojaban. Nem tudom elfogadni ,hogy akivel nyolc orat eltoltok es semmi nem tortent, annak tenyleg csak arra kellettem volna, foleg, hogy teljesen ellentmond egymasnak az amit csinalt es amit messengeren irt. Mit tegyek?irjak neki? Vagy tenyleg ennyire nem vagyok jo emberismero?
    Elore is koszonom valaszat!

    • Habis Melinda

      Kedves F.D.!

      Nem tudom, hogy a düh szólt a srácból, vagy valóban azt gondolja, hogy inkább legyen vége a kapcsolatuknak. Az is kérés számomra, Ön miért dörgölte az orra alá, hogy mással van, ha vele akar párkapcsolatot. Ha ezt megértettük, utána lehetne elgondolkodni azon, jóvá tehető-e a helyzet valahogyan.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • erika

    Kedves Doktornő!

    Miért van az,hogy ha iszok /nem túl sok/ alkoholt,teljesen kifordulok magamból.Alapjáraton teljesen visszafogott,szinte szégyenlős lány vagyok.Ha iszok,akkor viszont teljesen elmegy az eszem.Értem ebben az esetben azt is,hogy képes vagyok minden zokszó nélkül lefeküdni valakivel.Van párom 13 éve,bár nem igazán jó a kapcsolatunk.

    • Habis Melinda

      Kedves Erika!

      A kérdést én úgy tenném fel, hogy miért van együtt 13 éve egy olyan férfival, akivel nem boldog, mit lehetne tenni, hogy a kapcsolatukban ismét örömet találjon. Mindemellett az alkohol a sok negatív hatása mellett remek szorongásoldó, de vigyázni kell vele, mert igen addiktív. Ráadásul vannak egészségesebb feszültség csökkentő módok is pl. sport, relaxáció, önismeretünk növelése.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Sziasztok. Most másztam ki egy borzasztó szerelmes kapcsolatból. A szakítás nem mérges volt csupán azert mentünk szét mert a párom lelki problémakkal kűzd és szeret de úgyérzi nemtud úgy szeretni engem ahogy ő szeretne mert önmagával sincsen rendben. De en beleőrülök a hianyába. Vele akarok lenni de nemtudom mit tegyek. Szeretnék újra vele lenni de nemtudom mennyit kéne várnom hogy felkeressem. Hogy beszélhessek vele. Hogy egyáltalán volna e barmi esély arra hogy újra egy párt alkossunk. Rendbe akarom hozni a dolgainkat de elveszett vagyok és tanácstalan.

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Ha jól értelmeztem sorait, Ön annyira megijedt a párja lelki problémáitól, hogy inkább szakított vele, melyet megbánt, hiszen szereti Őt. Szerintem érdemes ezt elmondania neki, támogatni Őt abban, hogy kérjen professzionális segítséget, hiszen a lelki bajok nem gyógyulnak maguktól.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nati

    Üdvözlöm! Nati vagyok szeretnék kérdezni kezdö kapcsolatomról..1hónapja vagyunk együtt “párommal” és sajnos érzem hogy kezdünk eltávolodni egymástól nem találkozunk mindennap és nem keres úgy mint az elején..én igazán kedvelem és szeretném ha továbbra is együtt maradnánk!
    Az igazi probléma köztünk az hogy irásban idegennek tünik beszélgetésünk de viszont élöben teljesen jó a kapcsolatunk..többször is kérdeztem magamtól hogy mi lehet a baj talán velem van a baj, mert többféle kapcsolatom is tönkre ment már és sosem jöttem rá igazán hogy mi lehet a problema velem? Szeretném tanácsát kérni abban hogy hogyan tartsam meg párom??
    Elöre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Nati!

      Javaslom, hogy beszéljen az érzéseiről a párjának. Elképzelhető, hogy neki más elképzelései vannak az együttlétek gyakoriságáról, de ez nem feltétlenül jelent megoldhatatlan problémát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Matyás

    Tisztelt Habis Melinda és Kolléganői!

    21 éves egyetemista fiú vagyok. Nemrégiben olvastam el az érzelmileg éretlen szülőkről írt két szeptemberi cikküket. Telitalálat. Édesanyám érzelmes típusú, édesapám 100% céltudatos szülő. Az a pár mondat róla íródott, ezt innen üzenem.

    És sajnos rám is telitalálat a két cikk. Érzelmek, vágyak elfojtása korán, családon belüli manipulatív kommunikáció, mások túlzott önzetlen segítése. Nem jegyzetelem Önnek/Önöknek a saját cikkeiket. Sajnos nálam fennállnak az ott leirtak. Mióta az eszemet tudom, ilyen vagyok. Mindig is éreztem valahogy, hogy ez nem én vagyok, nem ilyennek kellene lennem. Most úgy gondolom, végre megtaláltam magamhoz a használati utasítást.

    Az egész problémám gyakorlatilag 2016-ban kezdődött, mikor egyetemre kerültem. Ki merem állítani, burokban nőttem fel, fizikailag és lelkileg is. Talán szellemileg is, ha szabad így fogalmaznom. Erősen befolyásoltak szüleim nézetei. Mikor elkerültem Pestre egyetemre, mellbevágott látnom velem egy időseket, akiknek szakmailag vagy tarsaságilag mennyi élménye, sikere, tapasztalata volt.

    Értéktelennek és butának éreztem magam. Ezen az sem segitett , hogy egy félév csúszást is összeszedtem.

    Most csatlakoztam egy számomra szimpatikus, szakmai hallgatói csoporthoz. A képzés élvonalában vannak, TDK-t irnak, hallgatóként már kutatnak, nemzetközi konferenciákra járnak. Iszonyúan szeretnék közéjük tartozni. Igazán közéjük. Én is ott akarok állni közöttük valamelyik európai fővárosban a díjátadón. Ott akarok lenni én is a szak élén.

    A problémám, hogy erre képtelennek érzem magam. Úgy érzem nincs tehetségem hozzá, hogy én vagyok az akivel “hígul” a csapat szellemileg és emberileg is. Félek, hogy bármennyire igyekeznék ezt megvalósitani, én lennék a kudarc a csapatban.

    Ráadásul tanulási nehézségeim is vannak. Sem otthon nem tudok tanulni, sem kollegiumban ha ott van valamelyik szobatársam. Ha pedig teljesen egyedül vagyok, akár otthon akár koliban, azt vettem észre, hogy hangosan beszélek magamban, közben fel-alá jarkálok. Órákat tudok így elcs_szni. Általában magamról, mintha egy ott ülő barátomnak mesélnék. Ez lehet faradtságtól is, de kezdek félni ettől. És nem tudok rendszeresen tanulni. Rávenni is nehéz magam. Halogatok mindent.

    Igazából már ha a tanulási gondjaim megoldódnának, annak is örülnék. Úgy érzem a süllyedő hajón vagyok, tudom, hogy így keserű jövőm lesz, de nem mozdulok. Nem változtatok semmin. Minden szalad ugyanúgy a veszte felé, és én annyit teszek, hogy végignézem.

    Elnézest, kissé ömlengős lett a szövegem. Jól esett kiírnom, lehet összefüggéstelen emiatt.

    Segítségüket előre is köszönöm és várom megtisztelő válaszukat!

    Tisztelettel,
    SM

    • Habis Melinda

      Kedves Mátyás!

      Köszönöm a kedves visszajelzését a korábbi cikkeim kapcsán! Örülök, hogy tanulságosnak találta őket!

      Az önmagáról alkotott képét valószínűleg nagyban befolyásolja, hogy milyen visszajelzéseket kapott korábban, milyen tudattalan mintákat hoz otthonról (pl bele merjek-e vágni valamibe, vagy sem). Az önmagával kapcsolatos kétségei pedig minden bizonnyal a teljesítményét is negatívan befolyásolják. Jó hír azonban, hogy az önelfogadás és az érzelmi intelligencia önismereti munka segítségével felnőtt korban is fejleszthető. Javaslom pszichológus felkeresését. Amennyiben szeretne velem dolgozni ezen, szeretettel várom megkeresését!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • S. Mátyás

        Tisztelt Habis Melinda!

        Köszönöm válaszát és tanácsait, és elnézést a késő válaszomért. Olvastam időben, csak nekiülni nem mertem válaszolni. Illetve az elmúlt egy hónapban megfelelő pillanatot sem éreztem erre.

        Nagyon köszönöm ajánlatát, hogy problémámon Önnel dolgozhatok. Amennyiben így, több hét után is áll még az ajánlat, úgy tisztelettel élnék vele. Ezzel kapcsolatban olyan kérdésem lenne, hogy a probléma megoldására online beszélgetés is elegendő, avagy szükséges a személyes találkozás?

        Viszont, kérem, nézze el nekem, óvatos vagyok. Magamról tudom, hogy talán a kelleténél jobban rágódok ezeken a dolgokon. Egy-egy beszélgetésünk során nem tudom, mennyire kavarnának fel az ott elhangzottak. Azonban tanulmányi és szakmai kötelezettségeim a következő egy hónapban fokozott figyelmet és koncentrációs igényelnek (zárthelyik, beadandók, szakmai tevékenység, stb ). Ezt figyelembe véve az lenne a kérdésem, hogy lehetséges-e, hogy a vizsgaidőszakban (nálam december 17. – január 18. ) esetleg utána januárban keressünk időpontot, amikor a megfelelő mennyiségű és minőségű figyelmet tudom fordítani a dologra? Addig megpróbálnám összeszedettebb formába önteni a problémát.

        Válaszát előre is köszönöm, és mégegyszer elnézést a válaszom késésével.

        Tisztelettel,
        SM

        • Habis Melinda

          Kedves Mátyás!

          Köszönöm hogy válaszolt!
          Természetesen januárban is szívesen dolgozom Önnel, időpont-egyeztetés miatt kérem írjon majd a habismelinda@gmail-com címre. Az önismereti munka valóban felkavaró tud lenni, de hosszú távon kiegyensúlyozottabbak és hatékonyabbak leszünk tőle.

          A vizsgaidőszakához minden jót kívánok!
          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Edit

    Tisztelt Pszichológus nő!

    17 éves,életvidám lány vagyok és nagyon boldog párkapcsolatban élek. Kilenc hónapja vagyunk együtt a párommal. Minden nagyon jó, csak egy dolog nem hagy nyugodni és tudom hogy ez nem egészséges. Tudom hogy nem az, de egyszerűen az eszem nem akarja felfogni.
    Párom múltja aggaszt. Nagyon sok “exe” volt előttem és egyszerűen néha betegesen gondolok a kalandjaira, lejátszódik a lelki szemeim előtt. És nagyon fáj belül.
    Fáj az, hogy ezeket nem tudja visszacsinálni.

    Tudom hogy Mostmár engem szeret ez csak a múlt, de egyszerűen… Nehéz.
    Én sem vagyok ártatlan lélek, de mérföldekkel előttem jár.

    Kérem segítsen! Nem tudom, miért van ez és hogyan tudnám megszüntetni.

    • Habis Melinda

      Kedves Edit!

      Ahogy hogy megértsük, miért zavarják önt a párja exei alaposabban el kellene mélyednünk a témában. Ez azonban nem lehetséges írásos keretek között. Ha szeretne közösen gondolkodni erről, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim valamelyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • leány

    Kedves Melinda!
    27 éves lány vagyok. Soha nem volt még párkapcsolatom, mert nem akartam. Bízom az Úrban illetve továbbra is szeretnék. Megszoktam válogatni a baráti társaságom. Egy és féléve egy vallásos környezetben egy ötven éves férfivel csakúgy beszélgettem telefonon, watsapp, általános dolgok, habár angyalkának nevezett. Gondoltam hogy majd jól elküldöm. Dehát bezavart hogy vallásos.. nem kell olyan bunkonak lennem. Párhonap észrese vettem eltelt beszélgetéssel. Majd háromszor csakugy megjelent a házam előtt ahol lakom. Dühös voltam mondtam is neki.. picit beszeltünk.. de nem küldtem el drasztikusan. Egyidő utam bejött aztán a házba is hiszen már ismerem szekrenyt csinalta.. nem volt olyan idegen. Ott is beszéltünk egyidőután, megölelt, megpuszilta a mellem kétszer, megsimogatta. Masnap elküldtem elmondtam a szüleimnek h segitsenek. Sikerült is. 1 ev eltelt. Nem volt semmi..azert par dühös smst kapott. Haragudtam. Telt az idő nem hivtam ő se. Elmondtam a szüleimnek es neki is tudják ugyhogy hagyjon beken. Igy oke.A beszelgetesek alatt Úgytűnt mintha szeretne, volt h elhittem. De tudtam h nem akarok semmit tőle túl idős…De eddig csak a platoi szerelmek voltak. Amiota egyedül elek ugyerzem szeretetre van szükségem, pedig a szüleim szeretnek. De ez már masféle szeretet..1 fiuval mar jartam volna de az nem várt, összese jöttünk. Ez viszont vár..szoval 1 ev utan felhivtam Majd eljött hozzám sétáltunk. Ez volt a masodik alkalom.ennyi. majd időt kértem. Mondtam döntést szeretnék h járunk e vagy sem! Valami miatt végülis kedveltem!? Talan mert türelmes volt!? De mit akarhat egy 50 eves egy 27 evestol hat sex.. elmeletben jolmegy a dolog..bárcsak ne alltam volna vele szoba.. szóval összeìrtam h miket mondott hogyan cselekedett velem. Mondta: jóbőr vagyok, édes. Feltudna falni. Maradok még egy órát ha bemegyünk a házba. Ezt masodik alkalommal mondta. Megtörtent a mellpuszi. Nem volt jo. (Csak szeretre vagyom nem sexre.) vedd le a nadragod legyél harisnyába, 20 perc kedvezmenye lejarta utan leakarta tenni a telefont, Ha komoly hangon beszéltem menni akart. Simogatott.. csak utána nem amikor mar mondtam h ez a lelkemnek nem esik jól, de vándorolt volna a keze ha nem állitom le. Ez nem tetszett. Ugy gondolom egy egészséges ferfinak is kell tudni magát fékezni nemcsak a nőnek.
    8nap utan felhivtam es megmondtam h ennyi volt.. elmondtam h tiszteletlen volt es leakart huzni az ő szìntjére. Es amiket mondott az nem szép.. azt mondta: de te kedves voltal! Mondtam nem vok szerelmes beled nem tudom, valoszinű megakartam élni valamit amit eddig nem sikerült ez a kedvesseg nem neked szolt. Te csak sexet akartal de nem jött össze.Ugygondolom csak megjátszotta h türelmes( az elején ez valoszinű tetszett.) Végülis nem bolond.de ez mindent tud. Ez nem tetszik..mindent tud a nőkről.. . Mondtam neki h ha nem is mondod ugyis tudom hogy sexre hatottal. Ugyse fogod mondani. Erre azt mondta: igen, deaztán rájöttem hogy nem lehet.
    Ezzel bevallotta h tényleg azt akarta!?
    Majd kinyomott engem észre se vettem. Azert irtam mert, Haragszom magamra is. Felkavart a dolog. Rossznak érzem magam nagyon. Nem szoktam ilyet csinálni. Es neha ugyerzem bántottak, habar sex nem történt se vetközés..de a mellem megpuszilta.ez az ember is vallásos sőt régota. Tudta hogy még szűz vok es nem volt kapcsolatom. Csokolodzni se csokoloztam meg. Vele se. Meg azt is mondta h azt szeretne h boldog legyek… Rosszul esik h tényleg sexet akart!? Hiszen mondta is ugye!?- igen, de aztan rajött h nem lehet.valaszolta. Tiszeletlenül beszélt velem ugye!? Ha bevallotta, miert valotta be? Miert mondta h en kedves voltam? Hat szerintem ő azert nem volt annyira az. A megnyilvanulasai alapjan. Semmi okot nem talatam arra h szerelmes legyek vagy megprobaljam vele. Ugyis atgondoltam h a kort nem vettem figyelembe ugy. Amikor mondtam h na akkor mostmar ideje kezdeni vagy zárni ezt.. megkerdezte hogy akkor elmondom e a szüleimenk!! Mondtam hogyha igent mondok akkor persze elmondom deha nemet mondok akkor nem mondok már semmit. Ebből nekem ugytűnt reménykedik a pozitiv valaszban. De lehet ezt is megjatszotta?vagy fél a szüleimtől.!?ők azt mondták mán felejtsd el mert Tata. Ez az ember elvalt, feleseg csalta meg 7 eve.Nem szeretnék megbuggyani csak nyomaszt a dolog ilyen meg nem volt sőt semmi fiu dolog. Nem jo területre leptem.. nem akarom ezt. Nem tudom mit kell gondoljak magamról errol az egészről.?Kicsit összezavarodtam, kicsit megijedtem magamtól is. inkább leirtam köszönöm a válaszát. Minden jót!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munka segítségével alaposan átgondolni a történteket, többek között az alábbi kérdéseket, megismerni az Ön ezzel kapcsolatos érzéseit. Hogy lehet az, hogy kedvességre, szeretetre vágyik egy férfitől, de szexre nem? Ez hogyan befolyásolja azt, hogy van-e/lesz-e párkapcsolata. Mennyire érinti mindez a vallás ás a bűn kérdéseit?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cinti

    Mit csináljak ha megtudtam hogy anyukám kavar a főnökével és meg soha nem hazudott nekem és nagyon nagyot csalódtam benne és csak itt sirok és most nem tudom hogy mondjam el neki vagy nem vagy mit csináljak?

    • Habis Melinda

      Kedves Cinti!

      Sorai alapján az volt a benyomásom, hogy alapvetően bizalmas a kapcsolata az anyjával, amiben törést okozott amit megtudott róla. Ha képes esélyt adni annak, hogy ezt helyre lehessen hozni, akkor érdemes valamilyen formában megosztania vele ezt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Réka Sz.

    Tiszteletem!
    A kérdésem az lenne, hogy ön szerint, ha épp nagyon válságos a kapcsolat, hogy kellene ezt kezelni? : (tápkapcsolatban élnek. Két hetente a hétvégét töltik együtt) Volt két nagy hazugság a férfi részéről, ami sok embernek nem okozna gondot, de a nőt nagyon zavarta a téma (önvecsülésében nagy kárt okozott a férfi azzal, hogy nem dícsérte a nőt, és mikor hiánya volt, akkor pornót nézett, ahelyett amit megbeszéltek, hogy a nőről vagy kettőjükről készült videókra csinálta volna) . Ezt tudta az férfi is. Mégis majdnem egy évig hazudott róla. Ezután a nő nem tudta folytassák-e a kapcsolatot így kis szünetet kért. Nem szakítós, csak csend szünet, hogy tudjanak gondolkodni. Ezalatt a férfinek az egyik ismerőse munkát aljánlott külföldön. Ez csak akkor lett volna lehetséges, ha végleg szakítanak, mert azt tuti nem bírta volna el a kapcsolat. Megbeszélte az ismerőssel, hogy kimegy hozzá és megbeszélik a részleteket. Ez után jobbra fordult a viszony a kapcsolatban és újra a közös jövőt tervezgették. Viszont a férfi nem mondta el ezt a munka ügyet a nőnek. Véletlenül mégis kiderült és akkor azzal védekezett, hogy azért nem mondta el, mert gondolni sem akart arra, hogy ne a nővel maradjon, így nem tudta elmondani. A látogatást baráti látogatásként elmondta volna. Persze a külföldi ismerős nem tudott arról, hogy sztornózva lett a munka része. A férfi nem érti, hogy miért baj, hogy ezt nem osztotta meg a nővel. És hogy ennek mi köze a korábbi hazugság okozta bizalmatlansághoz, hisz teljesen más téma. A nő viszont azt érzi, hogy újra elárulták és még kevésbé bízik. Hogyan lehet ezt rendbe tenni? Mit kell másképp csinálnia a nőnek és mit a férfinek?

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Nem teljesen értem miért fontos Önnek, hogy beleszóljon enne a kapcsolatba. Kívülállóként megfelelően sosem tudhatjuk, hogy mi zajlik le a felekben és ez nem is lehet dolgunk. Ha erre kíváncsi, nincs általános recept a boldog párkapcsolathoz, hiszen ahogy mi magunk nem vagyunk egyformák, úgy a kapcsolataink sem. Ha a pár valamelyik tagja szenved, érdemes neki pszichológus segítségét kérnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Klára

    Kedves doktornő,
    41 éves nő vagyok, férjemmel 20 éve vagyunk együtt. Nagyon jó a házasságom, persze vannak konfiklutosok, de nem számottevő. 2 éve meghalt párom édesanyja, hosszú és súlyos betegség után.Nagyon szerettem, haláláig én ápoltam. Végignéztem teljes leépülését…. mostmár tudom” hiba volt”. Azóta annyira féltem a férjem, lépten nyomon azt keresem, hogy bújkálhat-e benne valami betegség. Minden nap minden órában, arra gondolok mi baja lehet, meghal és itt fog hagyni engem és 17 éves lányom. Állandó félelemben élem az életem, szeretnék változtatni gondolataimon, de nem megy. Jártam pszichológusnál, voltam pszichoterápián kaptam gyógyszert, de nem segített. Ráadásul mikor anyukám azt mondja, hogy ne gondoljak folyton erre, mert bevonzom, hát nem szeretném leírni akkor mire gondolok… Gondolhatja, hogy nem szeretném elveszíteni a férjem. Vettem már motivációs könyveket, semmi.. attól félek, hogy ez a félelem annyira beleégett az agyamba, hogy nem tudom kitörölni. Ráadásul férjemnek azért vannak egészségügyi panaszai, de persze orvoshoz nem akar menni. Én pedig a legrosszabb betegségeket látom magam előtt. Kérem adjon tanácsot, hogyan tudnám kiverni fejemből ezeket a gondolatokat.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Klára!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az anyósa hosszas betegsége és elvesztése olyan félelmeket mobilizált Önben, melyeket önismereti munkával kellene megértenünk. Ehhez feltáró (pszichodinamikus) pszichoterápiás módszert javaslok. Az érzelmeinket nem tudjuk tudatosan kontrollálni, csak ha megértettük ezek gyökerét van lehetőség ezek változására (de ez általában akkor sem azonnal következik be).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Csilla

    Kedves Doktornő!

    27 éves vagyok. Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy nagyon ragaszkodom általam kiválasztott emberekhez ( nálam idősebb nőkhöz). 13 éves korom óta élek együtt ezzel a problémával. Egyre inkább zavar, nem tudom kezelni, bizalmatlan vagyok.
    Gyermekként, az édesanyámmal nagyon szoros kapcsolatom volt. Sajnos alkoholista. Ennek ellenére a kapcsolatunk nagyon jó volt, soha nem éreztem, hogy nem lehet rá számítani, ha bajban voltam, vagy valami rossz dolog történt. 12 éves voltam mikor a szüleim elváltak, Édesapám eltiltott Édesanyámtól, okát sajnos nem tudom pontosan, valószínűleg az alkoholproblémája miatt. Apai nagymamáméknál laktunk, anya a szomszédban, és leveleztünk. Akkor ezzel nekem nem volt semmi problémám. Édesapám sokat dolgozott, kevésbé foglalkozott velem. Sokat voltam a barátnőmnél. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy szeretek egyedül lenni, és nem mindenki társaságát szeretem. Középiskolába felkerülve volt két tanárom, mind a kettőhöz nagyon ragaszkodtam, nem egy időben. Az elsőnél akinél ezt a ragaszkodást tapasztaltam, miután sokat tudtam vele beszélgetni, ez az érzés elmúlt. Nem sokkal utána megismertem a másik tanáromat, és hozzá évekig ragaszkodtam. Ha megláttam mindig szerettem volna vele beszélgetni. Semmi többre nem vágytam. Ő azonban megtartotta a 3 lépés távolságot, így aztán esélyem nem volt sokat beszélgetni vele. Egy idő után flegmán kezdtem el viselkedni vele, amiről jött is a visszajelzés. Vele erről a dologról akkor beszéltem, mikor nála előjött ez az érzés. Szerintem megijedhetett, lényeg, hogy érettségi után kezdett ez az érzés múlni, amikor már nem láttam minden nap. Utána valamilyen szintem valakinél mindig előjött, általában annál, akinél éreztem, hogy törődik velem. Jelen esetben van egy ismerősöm, akivel durván 3 éve ismerjük egymást. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, beszélgettünk. Nála soha nem éreztem ilyet. Idő közben megkeresztelkedtem, és Ő lett a Keresztanyám. Akkor minden megváltozott, azóta érzem nála is ezt a ragaszkodást. Akkor mikor ez az érzés előjött nála is, finomat megpróbáltam erről beszélni vele, nehogy félreértse, illetve, hogy értse, mi is ez. Nagyon félve, óvatosan próbáltam neki elmondani, hogy mivel küzdök évek óta. Megértő volt, érzem, hogy szeret, és tisztában vagyok azzal is, hogy Ő benne nem fogok csalódni, mindig számíthatok rá. Mostanában csak időnként jön elő ez a fajta érzés nálam. Számomra ez érdekes, mert volt hogy nála voltam egy óra hosszát is, beszélgettünk, semmi különösebb érzés nem volt. Másnap elég fáradt voltam, és azt éreztem, hogy szükségem lenne rá, egy ölelésre, beszélgetésre, mindegy, csak a társaságában legyek. Szóval mindaz ellenére, hogy tudom, hogy szeret és mindig számíthatok rá, és rám tör egy ilyen érzés, nem merek neki erről beszélni, általában csak annyit mondok neki: “megint kínlódok.” Ebből tudja miről beszélek, de azt már nem tudom neki mondani, hogy “szükségem lenne a társaságodra”, csak valahogy megpróbálom elintézni, hogy találkozhassak vele. Pedig tudom, hogy szívesen lát bármikor.
    Szívem szerint leülnék vele négyszemközt, és elmondanám neki, hogy valójában mit érzek. Csak nem tudom mit szólna hozzá, azt sem tudom, én mit várok Tőle.
    Válaszát előre is köszönöm

    Üdvözlettel: F. Csilla

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Levele alapján azt gondolom, hogy amennyiben nagy szenvedést okoz Önnek ez az érzés, akkor nem csak azzal lehetne ezt kezelni, hogy elmondja az érintettnek, mennyire ragaszkodik hozzá, hanem azzal is, hogy önismereti munkával megérti honnan fakad ez a túlzottan erős kötődés.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktor Nő!
    3 hónapja ismerkedtem meg parommal .Más városban élünk,így csak akkor tudunk találkozni ,ha a munkabeosztása engedi.
    Mindkettőnknek van gyermeke.Az enyém 6,5 éves kisfiú,elsőperctől kezdve elfogadja,szereti a paromat.
    A párom gyermeke 12 éves kislány,aki kéthetente hétvégén van a párommal.
    Az a problémánk,hogy a kislanya elzarkózik az elől,hogy megismerkedjen velünk.
    Sokat beszélget vele a párom,van amikor megigéri ,hogy hétvégén találkozunk,de végül sirdogál,hogy nem akar mégsem.
    A kislány az apukájával alszik mikor együtt vannak,minden körülötte forog..
    Az a baj,hogy épp az a hétvége szabad a paromnak,amikor együtt lehetnénk,de a kislany nem akarja ezt.
    Én nem kérdeztem meg a kisfiamtól,hogy szeretné e megismerni a páromat Nekem természetes volt,hogy ha a paromnak tekintem,akkor a gyermekem em is meg kell ismernie,hiszen így tudunk csak normalisan együtt lenni.
    A párom viszont megkérdezi a kislányt,hogy szeretne e megismerni minket..
    Régóta kerestem a tarsam,rendes embernek tartom.Sokat voltam egyedül,évekig.Egyedül teltek a hétvégék ,az ünnepek,hiszen a kisfiam az apukájánál is volt .
    Most,hogy van párom,sajnos ez ugyanígy van,hiszen amikor együtt lehetnénk több időt,nem lehet,mert a kislány nem szeretné.
    Mit tegyünk Ön szerint,hogy a kislány is elfogadja,hogy az apukája sem szeretné egyedül leélni az életét?
    Köszönettel: Tünde

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna megbeszélnie a párjával, miért nem lép fel határozottabban a kapcsolatuk mellett. Nem szerencsés, ha egy gyermeken múlik az, hogy Önök találkozhatnak-e vagy sem. Érthető, hogy a gyermek nem akarja Önt megismerni, hiszen arra vágyik, hogy a szülei együtt legyenek. Ha viszont látja, hogy az apja Önnel boldog, akkor előbb-utóbb beletörődik majd ebbe a változásba. Ha erről nem tudnak hatékonyan négyszemközt elbeszélgetni, párterápiás segítség igénybevétele javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Niki

    Szia
    18 éves vagyok lassan 19..
    A szüleim úgy érzik teljes hatalmuk van felettem
    Nem engednek nagyon sehova nem igazán találkozhat barátaimmal ha elmegyek akkor is hívnak merre vagyok mikor érek már haza
    Este 8 vagy 9 után már nem is nagyon mehetek sehova
    Apukám minden héten legalább egyszer elmondja hogy nem lesz belőlem senki nem viszem semmire.
    Dolgozok. Sulim felét én fizetem a másikat apa mert nem keresek annyit az edzőm én fizetem a telefonom magamnak vettem a ruháimat is saját pénzből veszem. Ezek után meg azt mondja ő jó apa hogy nem kér pénzt a közösbe.
    Mindennap a tanulással piszkal hogy nem tanulok soha nem végzem el a sulit kuka lesz belőlem.
    Beszéltem már velük meghalgattak másnap ugyanúgy szarba néztek nem tudom tisztelni őket és nem tudok fel ez i rájuk nem szeretek itthon lenni nagyon sok a vita és nagyon rossz hogy ennyire a semmibe vesz a saját apám anya meg nem ellenkezik vele.
    Mit tehetnek hogy egy átlagos 18 éves életét elhessem?

    • Habis Melinda

      Kedves Niki!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. A sok kritika, leszólás amit otthon kap pedig nyilván nem Önnek szól, hiszen tanul és dolgozik is. Javasolt lenne pszichoterápiás segítséget kérnie, hogy megérthesse, miért töltik ki Önön a frusztrációjukat a szülei, miképp tudna mielőbb teljesen a saját lábára állni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alma

    Tisztelt Hölgyem!

    Kétségbe vagyok esve hogy teljesen tönkre ment a 15 éves kapcsolatom.
    Ez egy tini szerelem volt a részemről tervek voltak csak a körülmények eléggé hátráltatták az embert.
    A volt párom abszolút nem nyitott semmilyen téren szakemberhez fordulni. Szent meggyőződése hogy én tehetek erről.
    Én magam részéről tudom hibáimat és be is látom, sőt még bocsánatot is kéretem mindig!
    Egyszerűen hiába az alkalmazkodás és az igyekezet a végeredmény az lett, hogy míg én ő érte változtam magamat kaptam vissza.
    A probléma ott kezdődött, hogy ő egy családi vállalkozásba van benne már 13 éve.
    Nekem mindig is furcsa volt, hogy őt szó szerint percre pontosan leszabályozzák mit, egy óvodást és ez neki meg is fele gondolom én.
    Mert hiába kértem töltsünk, több minőségi időt itt sose lehet el kérezkedni vagy szabit kérni csak a vasárnapok.
    Hiába kértem szóltam érte az volt a válasz nekem hogy nem, de a családjának igen. Állandóan hozzájuk kellet alkalmazkodni.
    Azon kaptam magam, hogy effektíven olyan szinten be van oda szippantva, mint ha nem is lenne neki önálló gondolata.
    A család is úgy nyilatkozót nekem mikor szóltam ezért, hogy Én fel sem tűntem, Senki nem mondta, hogy gyere ide, náluk az alap hogy senki senkivel nem tárgyal..! Számomra fájó sértő szavak ezek. Meg ilyen szöveg hogy a munkát valakinek el kell végezni.? Heti 7 napból csak a vasárnap jutott, amúgy meg 20:30-nál hamarabb sose volt otthon mindig egyedül voltam és persze fáradtan jött haza stb.. semmihez nincs kedve.
    Hozzá teszem a szülők 15 év alatt egyszer se voltak hajlandóak bemutatkozni az én családomnak sajnos közbe az apukám meg halt. Érdekes ezt se zavarta sose a páromat. Egyszerűen nekem felfoghatatlan az, hogy 33 éve férfinak nincs önálló gondolata? Vagy csak én hittem magunkba?
    Azóta is egyfajta szorongás van bennem, hogy a kis úját se mozdította hol ott egy kapcsolatba a kölcsönösség és a tisztelet az alap nem de? Mindkét félnek dolgoznia kell a kapcsolatán, hogy tudjon fejlődni.
    Tény én költöztem hozzá már csak a vállalkozás végett is mivel ő nem volt hajlandó Kecskemétre jönni.
    Neki könnyebb volt az, hogy lakást adtak neki ott és autót is. De azt már ő nem veszi, észre be is vasalják kő kemény rajta azt, hogy pénzbe került a szülőknek. Nekem ez a meglátásom! Ő ezen is meg sértődött mikor mondtam neki szeretném, ha függetlenek lennénk tőlük és adjon, mindent vissza, menjünk, el egy albérletbe kezdjen egy új munkahelyen.
    De ő erről hallani se akart. Hiszem azt, ha meglépte volna teljesen más élete, életünk lehetett volna és nem ez, hogy a család dirigál a 365 napból 365 napot.
    Próbáltam praktikákat bevetni, de hiába a mamafőztjét senki se múlhatja felül. Hiába vártam ebédel haza csak egyedül kelet megebédelni is.
    Igyekezetem úgy nyitni a szülők felé, hogy sütit is küldtem egyéb csecsebecséket, de azt se köszönték meg sose!
    Teljesen kiégve érzem magam hogy semmi se volt jó, amit csináltam.
    Olyan sokkot kaptam olyan benyomást csinált nekem, hogy nem vagyok szerethető és értékelhető bármit is csinálhatok!
    Én jó magam is tudom mik a rossz és a jó tulajdonságaim, de ő benne hogy nem merült fel az, hogy nemcsak a családjához, ha nem a barátnőjéhez az élettársashoz is kellene alkalmazkodni.
    Én is szerettem volna kapni a szertettedből az ölelésből, a lelkéből.
    Mit kellet volna még tennem, hogy elismerjen, észrevegyen?
    Sokszor elcsodálkoztam a körül ölelő környezetemen, hogy mások hogy csinálják, hogy van, intim közös pillanatuk van édes kettes szabad idő?
    Mit tudnak mások, amit én, nem hogy ez nekem nem jár? Vagy én ezt nem is érdemelhettem meg?
    Nekem csendben a társas magányt biztosította. Mindig egyedül voltam otthon. Ő azt se vette észére, hogy a barátaink mind fejlődtek valamerre önerőből és senki se dirigált nekik. Sőt én családod is szerettem volna arra lusta volt, hogy orvoshoz menjen, mert nem jött össze a baba és én elmentem kivizsgálásra is. Részemről én meg tettem azokat a lépéseket is.
    Tényleg a kommunikáció minden formáját bevettem és semmi. Mindig mellőzött, ha rólam volt szó és a kapcsolatunkról.
    Mindig azzal jött náluk nem szokás megbeszélni a dolgokat. Nekem mindig is furcsa volt ez.
    Én nem ilyen családba nőttem fel ahol az effajta viselkedés megengedett lenne.
    Vagy ez a családi vállalkozásnak a hozadék? Nem is értem.
    Nagyon fáj, hogy a családja felülírt mindent a sok igyekezetem mellet. Teljesen padlót fogtam.
    Azóta is egyfajta kisebbségi komplexusom alakult ki és szorongok.
    Már én magam se tudom, hogy mit is kellet volt tennem, hogy értékelhető és szerethető legyek a volt párom szemében. Egyáltalán ezek után, hogy lehet bárkire is alapozni meg bízni?
    Ön, mint szakember mire véli az effajta viselkedést hozzá állást?
    Kétségbe vagyok esve azért is mertem önnek írni.

    • Habis Melinda

      Kedves Alma!

      Levelében írja, hogy mindkét félnek dolgoznia kell a kapcsolaton, mellyel teljesen egyetértek. Elképzelhető azonban, hogy erről Önnek és a párjának más elképzelései voltak/vannak. Ezért érdemes lehet párterápiás munkába kezdeniük. Jó ha tudja, hogy egy párkapcsolatban olyan kölcsönhatások zajlanak, melyek igen bonyolultak, ezekért egyik fél sem hibás, mégis mindketten részesei a folyamatnak. Az Ön alkalmazkodása tehát ebben az esetben kedvezőtlen hatású lehet. Nem arról van tehát szó, hogy Önnek ne járna a szeretet és a figyelem, hanem arról, hogy a párja ezt nem tudja olyan formában biztosítani, amilyenben Önnek erre szüksége van. Ebbe azonban nem kell beletörődnie!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marika

    Szép napot 4éve suedem a scippát probáltam már lerakni .de sikertelenül sueretném megprobálni ujra.10mg kezdtem majd feleztem most pedig 3napja negyedelem hogyan tovább hogy ne legyen elvonási tünetek?köszönöm marika

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Javasolt lenne pszichiáterrel megbeszélnie a tervét és segítséget kérni a megvalósításához, én klinikai szakpszichológus vagyok, ezért sajnos nem vagyok ebben kompetens.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • k. ferenc

    Kedves Doktornö !
    Segitségét kérem , 2 és fél honapja szakitot a párom velem aki vidéki volt, indok az hogy beleszerette a 50 éves fönökébe , 2 évet voltunk együt , szakitáskor elöször nem hibáztatot utána igen, már minden jol alakult köztünk, hogy feljöjön és összeköltözünk a jövönk is , szeretném hogy igy legyen és folytatni, de ö ezt lezárta , megörülök 6 év után ö volt az igazi most is , mit tegyek, harcoljak vagy hagyam békén és szendvejek
    Szerte, megprobáltam minden megoldást, le mennék hozzá de azt mondták csak magam allat vágom a fát mitt kénne tennem ? hogy vissza kapjam
    üdvözlet

    • Habis Melinda

      Kedves Ferenc!

      Megértem, hogy nagyon nehéz most önnek, hiszen szereti ezt a lányt. Nehéz elfogadnia a csalódást. Sajnos ha Ő már lezárta magában ezt a kapcsolatot és elzárkózik a folytatástól, Ön semmit sem tehet. A veszteség feldolgozásához önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoli

    Tisztelt Habis Melinda
    Lehet, hogy már feltettem a kérdést, csak a választ nem találom.

    a kérdésem, hogy mi állhat -e mögött. Nem tudom, hogy miért van, de 30 éves férfi létemre egyre gyakrabban érdekel,hogy milyen lehet az ágyban egy másik férfivel. Milyen lehet a passzív szerep. Azért lehet ez az érdeklődés,mert biszexuális lennék vagy azért, mert nincs dolgom nőkkel és a meg nem élt,ki nem élt szexualitás így tör utat magának? Ha nem tudom megélni nőkkel akkor a férfiak felé terelődik az érdeklődés, a vágy? Ennek van értelme? Lehet ez a hátterében? A nők vonzanak csak nem merek közeledni feléjük. Számtalan oka van. Kórosan negatív az énképem és önbizalmam sose volt. Ugyan most lenne lehetőségem összejönni egy kedves,okos lánnyal,de nem érzem azt a pluszt ráadásul külsőre sem vonz olyan rettentően,de más oka is van. Ő vallásos én meg kevésbé. A kérdés inkább az, hogy miért kezdhetett el érdekelni már vagy 1-1,5 éve,hogy milyen lehet a szex egy férfivel. Lehetőségem is lenne kipróbálni. Nem tudom, hogy merjem-e megtenni. Mi van ha nagyon nem lesz jó? Hogy fogom ezt feldolgozni? Milyen lesz amikor mások erről viccelődnek és én meg hallgatom? Mi lesz ha élvezem? Azt, hogy fogom feldolgozni? Ha kiderülne, hogy biszex vagyok. Nem tudom mi tévő legyek. Mitől lehet ez az érdeklődés? Honnan tudjam , hogy ki akarom-e próbálni vagy csak egy hiányt pótol ez az érdeklődés? Időről időre felmerül bennem ez az irányú kíváncsiság. Nyomjam el? Ne foglalkozzak vele? Majd egy nő feledteti? Vagy próbáljam ki? nem tudom mi tévő legyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Zoli!

      Igen, a másik weboldalon küldte be ezt a kérdést, ezért az ott megírt válaszomat másolom most be Önnek:

      “Levele alapján azt gondolom, hogy mielőtt a tettek mezejére lépne, érdemes elgondolkodnia a saját vágyain. Sokszor ugyanis nincsen valójában szükségünk arra, ami a vágyaink tárgyát képezi. Igen, ha nem él nemi életet, a szexuális energia egyéb formákban tör utat magának.

      A levele második felében feltett kérdéseket hatékonyan pszichológus segítségével tudná végiggondolni. Az önismereti munka hozzásegítheti Önt ahhoz, hogy megértse, miért nem működtek eddig a párkapcsolatai és új stratégiákat találjon ehhez.

      Ha igényli, szívesen állunk/állok a rendelkezésére online konzultáció keretében.”

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Viktória

    Kedves Melinda,
    23 éves nő vagyok. Ami miatt megkerestem, hogy 5 hónapja vagyok együtt az első párommal. Sok mindenen túl vagyunk már. Igazából azt nem értem, hogy összejöttünk és elkezdtem fogamzásgátlót szedni amitől pánikrohamaim lettek. Valószínűleg nem magától alakultak ki a pánikrohamok. Viszont abba hagytam a gyógyszer szedését, elkezdtem b vitamint szedni és jobban lettem. Viszont megint úgy érzem, hogy jönnek elő a pánikrohamok. Munkámban nem tudok kiteljesedni. Sajnos mostanában kevés a munka. Szombatin iskolába is járok, de még olyan nagyon tanulni nem kell. Kereskedő képzés nem feltétlen az életcélom csak ebben dolgozok és jó lenne egy papír is róla. Nincsenek nagyobb céljaim. Félek hogy ettől a kilátástalanságtól van hogy pánikrohamok gyötörnek. Nem tudom kellőképpen hasznosítani magam. Nincs egy cél a szemem előtt amiért küzdjek vagy haladjak. Eddig a párkapcsolat volt amit akartam, de azt is megkaptam. Nem tökéletes de végre most egyenesbe került az életünk egy kicsit a párommal. Igazából nagyon sok összetett dolog van az életembe amik miatt stresszes lehetek és abból jönnek a rosszulléteim. Szédelgés, elanyátlanodás, remény vesztettség. Már a párom is mondta, hogy túl stresszes vagyok. Viszont ami legjobban zavar hogy céltalan vagyok és fogalmam nincs merre kellene kapirgálnom hogy megtaláljam a saját utamat.
    Előre is köszönöm a választ.
    Viktória

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a pánikrohamok megértéséhez és leküzdéséhez pszichoterápiás munkára volna szüksége. Ez segíthet az Önt ösztönző tényezők, célok megtalálásában is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Viki N.

        Kedves Melinda,
        Elkezdtem sétálni, újra időt tölteni saját magammal. Sétálni és belerévedni a gondolataimba. Visszatérni oda hogy relaxálok és nem mások után futok hanem hogy szeressek újra egyedül is lenni. Úgy érzem ez segít. Akad, hogy néha ha nincs mit csinálni rám tör a pánikroham és generálok valami tünetet, mert nem vagyok lekötve . Nem értem mitől lehet, de gondolom így is tanácsos pszichológushoz menni.
        Sokat olvastam a témában és hiába volt 130-as pulzusom én akkor sem veszek be nyugtatót. Egyből a háziorvosom is nyugtatót írt fel, de csak 23 éves vagyok. Sose fogok nyugtatóhoz nyúlni és semmilyen ilyesfajta gyógyszerhez.
        Előre is köszönöm,
        Viktória

        • Habis Melinda

          Kedves Viki!

          Szerintem jó, hogy tud egyedül is lenni, próbálja komolyan venni az érzéseit, gondolatait. A pánikrohamok megértéséhez érdemes pszichoterápiás segítséget igénybe vennie. Ez önmagában is elég lehet, de ha mégsem, átmenetileg a gyógyszeres segítség is megfontolandó. Ha az önismerete megfelelő, bírja a frusztrációt, akkor úgysem lesz szüksége a tudatmódosító szerekre.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Beni

    Üdv
    A kérdésem az hogy a párommal 1 hónapja szakítottunk. Ő velem. 2.5 év után avval az indokkal hogy így érzi bezárom lehet benne valami elismerem
    A kapcsolatunk nagyon mély volt És őszintén imádtuk egymást.
    A kérdésem hogy lehet rá esély hogy vissza hódítsam a szívét vagy ilyenkor már reménytelen?
    És azt hallottam most tetszik neki valaki.
    Ilyenkor is van még esély? Vagy inkább később? Pár hónap múlva?
    Válaszát köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Beni!

      Levele alapján azt gondolom, hogy minél több idő telik el, annál valószínűbb, hogy a volt párja továbblép. Hogy van-e esély az újrakezdésre azt Ő tudná megmondani Önnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Szep estett szeretettel udvozlom elnezest hogy on hoz fordulok tanacsert de mar annyira szerelmes vagyok a baratnombe hogy neha neha sirok hogy nemkapom vissza azt a szeretettet amitt en adok neki mindent megteszem annak erdekebe hogy jol ereze magat melettem de nemis az a lenyeg anyit szeretnek hogy eltudjam felejteni hogy ne szeresem nelegyek bele szerelmes koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sorai alapján nem egyértelmű nekem, hogy szakítottak-e a barátnőjével, s ha igen miért. Ha nincs esély a kapcsolat rendezésére, a szomorúság, düh (és a gyászfolyamat egyéb érzései) természetesek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • András

    Kedves Melinda!

    30 éves vagyok, elvált. Volt feleségem és köztem alapvető különbségek voltak/vannak, amik egyébként is megnehezítették a kapcsolatot. Ezek többsége jellemzően az esküvő után kerültek felszínre. Tovább nehezítette kapcsolatunkat az elhidegülés egymástól. Több örömet leltem, ha igényeimet magam elégítem ki, az ágyban maradt a kifogáskeresés. Több évig ment ez így, majd elváltunk. Rendszeresen éltem a magam szexuális életét, nem ritkán hívva segítségül egyéb audio-vizuális eszközöket. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy függő lettem-e ezektől az egyértelműen káros dolgoktól, vagy csak tünete volt a rossz kapcsolatnak. Jelenleg is párkapcsolatban élek, nehéz helyzetekben előfordul a korábbi cselekedetek gyakorlása, naponta akár többször is, de van úgy, hogy hetente csupán egyszer. Ha függő lennék, akkor sem okozna problémát az önkielégítés elhagyása, 4-5-6 napig? Korábban évekig dohányoztam, egyedül abba tudtam hagyni, mivel éreztem pozitív élettani hatásait. Amennyiben függő lennék ( azért a gondolatokban ott van, milyen jó lenne, ha… ) véget tudok vetni pusztán akaraterővel, vagy mindenképp szakemberre lenne szükség?

    Köszönettel: András

    • Habis Melinda

      Kedves András!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes szakemberhez fordulnia annak eldöntésére, hogy függő-e az önkielégítéstől és a szexuális tartalmú audio-vizuális eszközöktől. Egy párkapcsolatban természetesek a nézetkülönbségek, nem mindegy azonban hogy a felek ezeket hogyan kezelik. A szexuális probléma hosszú távon szintén igen rombolóan hat egy házasságra.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Pné V Andrea

    Kedves Doktornő!
    A nővéremék lánya egy félig török, félig magyar férfit szeret. Az elején a kapcsolatot a szülők is elfogadták, később titokban, hazudozniuk kellett. A fiatalok között is sok a vita a szülők miatt. A lány 22 éves, egy rendkívüli módon befolyásolható egyetemista. Vidéken élünk, ő pestre jár egyetemre, a fiú is pesten él a családjával. Többször szakítottak már, de a fiúnak mindig sikerült visszaédesgetni a Laurát. Ez egy hónappal ezelőtt olyan jól sikerült, hogy azóta nem jött haza, ha hívják őt, a telefont sem veszi fel. Nem úgy a török fiú, aki felveszi a telefont, pocskondiázza a szülőket, és azt mondja, ők idézték elő, ők a hibásak abban, hogy Laura most nem megy haza. És nem is fogja engedni hazamenni. Elszigeteli teljesen a szülőktől. A testvéreitől, akiket imád. 🙁 Senki sem segít, mivel 22 esztendős. 🙁 Mist tudunk tenni? Kérem segítsen, mert a nővéremék belebetegszenek. A legutóbbi telefon híváskor azt mondta a fiú, Irakba megy ki dolgozni 3 hónapra, addig ők ne merészeljenek a Laura közelébe menni. Kérem, adjon tanácsot, mit tehetnénk? 🙁

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levele alapján érzékelem, hogy nagyon aggódnak Laura miatt. Azt gondolom azonban, hogy a lánnyal azt kellene éreztetniük, hogy bíznak benne, támogatni fogják, bármi történjék is. Egy egészséges viszonyban nem kell választanunk a szüleink és a párunk, vagy a barátaink szeretete között. Ha a család és Laura közt rendeződik a viszony, a férfi sokkal kevésbé árthat majd a lánynak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsolt

    Üdv a nevem Zsolt. Azon gondolkoztam miért van az, hogy a legtöbb lányt nem tudom szeretni. Van akiket viszont igen. Kis listára szedve őket és a természetes szerelmet kihúzva róla rájöttem valamire. Azokat a lányokat tudtam, tudom csak megszeretni úgy igazán akiknek segítségre van szükségük és én tudok segíteni, ez által hasznosnak, értékesnek tudom magam érezni. Arra vezettem eszt vissza, hogy azért van ez mert életem során akármit csináltam mindig leszólták, leminősítették… Ezáltal most ha egy lánynak tudok segíteni és hasznosnak tudom magam így érezni akkor megszeretem de úgy igazán. Látásmódom szerint feltettem a kérdést, hogy ez vajon jó e? Nem vagyok biztos benne h egy kapcsolat ilyenre épülve jó e. Ez lehet egy téves szeretet fajta is…. mint mikor a beteg beleszeret az ápolójába. Ebben szeretném kikérni a véleményét h ez vajon csak egy “torzulása” a “szeretetnek/szerelemnek”? Válaszát előre köszönöm 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Zsolt!

      Szerintem nagyon jó hogy megfigyelte, hogy azok a hölgyek érdeklik igazán, akiken segíteni tud. Ennek a felérendelt helyzetnek azonban sok árnyoldala is van, ami a párjával való kapcsolatában megmutatkozik/megmutatkozott. Önismereti munka szükséges ahhoz, hogy ezeket kezelni tudja, jobban elfogadja önmagát annélkül is, hogy azt érezné, valakinek szüksége van Önre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • va. henriette

    Kedves Melinda!

    Nagyon szeretném tudni,hogy van egy 15 éves fiam aki nagyon agresszív ,illetve először jön a dühkitörés és utána viselkedik agresszívan! nekem illetve az apjának megy! Ha megkérdezem miért ,akkor azt mondja ,nem tudja miért csinálja! Hát jó lenne tudni ,tudatában van ilyenkor annak amit csinál!? Mióta megszületett imádom és ezt ki is mutatom felé,de az apukája sajnos nem igazán képes a szeretet kimutatására,és mióta dühkitörései vannak és verekszik ,azóta még inkább nem tudja kimutatni az érzelmeit ,de szerintem már nem is igazán akarja ! Szerinte Botit be kéne záratni ,mert valami nincs rendben nála! De nem hiszem,hogy egy rakat gyógyszer segítene az alap bajon,a gyerek érzi ,hogy apa nem úgy kezeli,ahogy én !
    Szeretnék valami ötletet kezelést beszélgetést hogy merre tovább mert ebbe én lassan bele örülök!

    Köszönöm szépen: Henreiette

    • Habis Melinda

      Kedves Henriette!

      Levele alapján azt gondolom, hogy valóban érdemes megoldást keresniük a fia agressziójára. Elképzelhető, hogy ő maga sem tudja az indítékait, hiszen ha durvaságok nélkül is ki tudná fejezni önmagát, nem lennének dühkitörései. Javaslom hogy keressenek fel emiatt pszichológust, aki rendszeres foglalkozások segítségével tudja orvosolni a problémát. A párja hozzáállása nagyon szerencsétlen, hiszen ő is sokat segíthetne abban, hogy a helyzet megváltozzon, ha nem zárkózna el a nehézséggel való szembenézéstől. Ő hogyan kezeli a frusztráló helyzeteket?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alma

    Tisztelt Hölgyem!

    Kétségbe vagyok esve hogy teljesen tönkre ment a 15 éves kapcsolatom.

    Ez egy tini szerelem volt a részemről tervek voltak csak a körülmények eléggé hátráltatták az embert.

    A volt párom abszolút nem nyitott semmilyen téren szakemberhez fordulni. Szent meggyőződése hogy én tehetek erről.

    Én magam részéről tudom hibáimat és be is látom, sőt még bocsánatot is kéretem mindig!

    Egyszerűen hiába az alkalmazkodás és az igyekezet a végeredmény az lett, hogy míg én ő érte változtam magamat kaptam vissza.

    A probléma ott kezdődött, hogy ő egy családi vállalkozásba van benne már 13 éve.

    Nekem mindig is furcsa volt, hogy őt szó szerint percre pontosan leszabályozzák mit, egy óvodást és ez neki meg is fele gondolom én.

    Mert hiába kértem töltsünk, több minőségi időt itt sose lehet el kérezkedni vagy szabit kérni csak a vasárnapok.

    Hiába kértem szóltam érte az volt a válasz nekem hogy nem, de a családjának igen. Állandóan hozzájuk kellet alkalmazkodni.

    Azon kaptam magam, hogy effektíven olyan szinten be van oda szippantva, mint ha nem is lenne neki önálló gondolata.

    A család is úgy nyilatkozót nekem mikor szóltam ezért, hogy Én fel sem tűntem, Senki nem mondta, hogy gyere ide, náluk az alap hogy senki senkivel nem tárgyal..! Számomra fájó sértő szavak ezek. Meg ilyen szöveg hogy a munkát valakinek el kell végezni.? Heti 7 napból csak a vasárnap jutott, amúgy meg 20:30-nál hamarabb sose volt otthon mindig egyedül voltam és persze fáradtan jött haza stb.. semmihez nincs kedve.

    Hozzá teszem a szülők 15 év alatt egyszer se voltak hajlandóak bemutatkozni az én családomnak sajnos közbe az apukám meg halt. Érdekes ezt se zavarta sose a páromat. Egyszerűen nekem felfoghatatlan az, hogy 33 éve férfinak nincs önálló gondolata? Vagy csak én hittem magunkba?

    Azóta is egyfajta szorongás van bennem, hogy a kis úját se mozdította hol ott egy kapcsolatba a kölcsönösség és a tisztelet az alap nem de? Mindkét félnek dolgoznia kell a kapcsolatán, hogy tudjon fejlődni.

    Tény én költöztem hozzá már csak a vállalkozás végett is mivel ő nem volt hajlandó Kecskemétre jönni.

    Neki könnyebb volt az, hogy lakást adtak neki ott és autót is. De azt már ő nem veszi, észre be is vasalják kő kemény rajta azt, hogy pénzbe került a szülőknek. Nekem ez a meglátásom! Ő ezen is meg sértődött mikor mondtam neki szeretném, ha függetlenek lennénk tőlük és adjon, mindent vissza, menjünk, el egy albérletbe kezdjen egy új munkahelyen.

    De ő erről hallani se akart. Hiszem azt, ha meglépte volna teljesen más élete, életünk lehetett volna és nem ez, hogy a család dirigál a 365 napból 365 napot.

    Próbáltam praktikákat bevetni, de hiába a mamafőztjét senki se múlhatja felül. Hiába vártam ebédel haza csak egyedül kelet megebédelni is.

    Igyekezetem úgy nyitni a szülők felé, hogy sütit is küldtem egyéb csecsebecséket, de azt se köszönték meg sose!

    Teljesen kiégve érzem magam hogy semmi se volt jó, amit csináltam.

    Olyan sokkot kaptam olyan benyomást csinált nekem, hogy nem vagyok szerethető és értékelhető bármit is csinálhatok!

    Én jó magam is tudom mik a rossz és a jó tulajdonságaim, de ő benne hogy nem merült fel az, hogy nemcsak a családjához, ha nem a barátnőjéhez az élettársashoz is kellene alkalmazkodni.

    Én is szerettem volna kapni a szertettedből az ölelésből, a lelkéből.

    Mit kellet volna még tennem, hogy elismerjen, észrevegyen?

    Sokszor elcsodálkoztam a körül ölelő környezetemen, hogy mások hogy csinálják, hogy van, intim közös pillanatuk van édes kettes szabad idő?

    Mit tudnak mások, amit én, nem hogy ez nekem nem jár? Vagy én ezt nem is érdemelhettem meg?

    Nekem csendben a társas magányt biztosította. Mindig egyedül voltam otthon. Ő azt se vette észére, hogy a barátaink mind fejlődtek valamerre önerőből és senki se dirigált nekik. Sőt én családod is szerettem volna arra lusta volt, hogy orvoshoz menjen, mert nem jött össze a baba és én elmentem kivizsgálásra is. Részemről én meg tettem azokat a lépéseket is.

    Tényleg a kommunikáció minden formáját bevettem és semmi. Mindig mellőzött, ha rólam volt szó és a kapcsolatunkról.

    Mindig azzal jött náluk nem szokás megbeszélni a dolgokat. Nekem mindig is furcsa volt ez.

    Én nem ilyen családba nőttem fel ahol az effajta viselkedés megengedett lenne.

    Vagy ez a családi vállalkozásnak a hozadék? Nem is értem.

    Nagyon fáj, hogy a családja felülírt mindent a sok igyekezetem mellet. Teljesen padlót fogtam.

    Azóta is egyfajta kisebbségi komplexusom alakult ki és szorongok.

    Már én magam se tudom, hogy mit is kellet volt tennem, hogy értékelhető és szerethető legyek a volt párom szemében. Egyáltalán ezek után, hogy lehet bárkire is alapozni meg bízni?

    Ön, mint szakember mire véli az effajta viselkedést hozzá állást?

    Kétségbe vagyok esve azért is mertem önnek írni.

    • Habis Melinda

      Kedves Alma!

      Megértem hogy nyomasztja Önt a párkapcsolatában kialakult helyzet, sorai alapján azonban az volt a benyomásom, hogy Ön és a párja is egymásban keresik a problémák okát és a másiktól várják a megoldást. A helyzet azonban ennél bonyolultabb, hiszen minden párkapcsolatban komplex kölcsönhatások zajlanak, melyek párterápia segítségével érthetők és változtathatók meg. Ha a párja mellőzi Önt, akkor hathatósabb eszközökkel kell fellépnie ez ellen, mint amivel eddig próbálta. A szerencsétlen helyzetbe nem kell ugyanis beletörődnie!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonim

    Kedves Barbara!
    A szüleimnek szeretnék segíteni, ehhez kérném az Ön iránymutatását. Szüleim édesanyám 20 éves, édesapám 32 éves korában házasodtak össze, véleményem szerint édesanyám azért lépett ilyen korán házasságba, hogy az otthoni környezetéből elmeneküljön. 28 éve házasok, ezidő alatt 3 gyerekük született. Édesanyám viselte az irányító szerepet mindig is, elég kontrollmániás, önfejű, kompromisszumra nem képes személyiség. Édesapámat mindig is csak becsmérelte, leminősítette, ami miatt (véleményem szerint) az évek alatt édesapám beteg is lett és lelkileg is megnyomorodott. A kép teljessé tételéhez el kell mondani, hogy édesanyám szinte egyedül nevelt minket, édesapám nem nagyon segített neki a gyereknevelésben, így anyám vállára túl sok teher hárult. Most már mindhárman elköltöztünk otthonról , így ketten maradtak és a helyzet egyre szörnyűbb. Egymáshoz sem tudnak igazán szólni, édesapám bezárkózik, elfelejt dolgokat, olyan mintha igazán jelen sem lenne. Édesanyám vezető pozícióban dolgozik, szinte állandóan túlórázik, aludni jár csak haza jóformán. Édesapám le van százalékolva, így ő otthon van egész nap, egyedül.. Anyám elvesztette már a türelmét és segíteni sem nagyon akar neki, homokba dugja a fejét. Biztos vagyok benne, hogy mindketten tönkre fognak így menni, a legnagyobb félelmem, hogy édesapám öngyilkos lesz. Nagyon sajnálom őket, mert szerintem jól átlátom, hogy mi miért alakult így, és hogyan hatottak egymásra, és tudom, hogy mindketten hibásak, ugyanakkor mindkettőjükre sürgősen segítségre lenne szüksége. Kérem, adjon tanácsot, hogy hogyan segíthetnék nekik? Tudom, hogy nagyon összetett a dolog. Pszichológushoz kellene fordulniuk szerintem, de erről hallani sem akarnak. Mit tehetnék?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján én is azt gondolom, hogy a szüleinek jót tenne az, ha pszichológushoz fordulnának, konkrétan párterápia volna szükséges ahhoz, hogy az egymásra hatásokat ők is megértsék és erőt találjanak önmagukban/egymásban a változtatáshoz. Ezt akkor a legegyszerűbb elérni, ha valamelyikük rálát arra, hogy lehetne jobb ez a viszony, vagy megfogalmaz valamilyen problémát, aminek mentén el lehet már indulni. Ha erre nem hajlandók, akkor azt javaslom, hogy próbálja meg elfogadni azt, hogy az Ő életük az Ő döntéseik mentén zajlik és energiáit fordítsa a saját dolgaira.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • János

    Kedves doktornő! 2-hónapja rosszullét miatt éjjel bementem a sürgősségire, ahol bél elzárodást állapítottak meg,mivel nagyon sokan voltak, és nagyon rosszul éreztem magam nagyon féltem az esetleges műtét miatt.10 óra várakozás után átvittek a sebészeti klinikára ahol további 6-órát várakoztam,majd mivel kicsit jobban éreztem magam,és úgy ítélték meg hogy nincsen bélelzáródás hazaengedtek. Ez az eset óta először csak rövid ideig,most így két hónap után egyre gyakrabban és hosszabb ideig, van olyan hogy egész nap.mindkét fülemben sípoló hangot hallok,mellkasi nyomás érzés,hányinger,hidegrázás. Különösen akkor erős amikor újra fáj a gyomrom és megijedek hogy újra kórházba kerülök a korábbi probléma miatt.Azt még megemlíteném hogy a tünetek ha édességet vagy cukrot eszek akkor nagyon erősek. Mivel fül orr gégészeten nem találtak a fülzúgással és a hányingerrel kapcsolatos problémát,felmerül bennem hogy idegi alapon lehet,hogy akkor hosszabb időn át féltem, megvoltam ijedve az esetleges komolyabb orvosi beavatkozástól.Szeretném megkérdezni lehet-e ettől,és hogy ön szerint mennyi ideig fog tartani. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Lehetséges, hogy a hosszabb ideig tartó kiszolgáltatott helyzet nyomot hagyott a lelkén, igen. Az, hogy ez meddig tart attól függ, Ön mennyire veszi ezt komolyan. Ha pszichológushoz fordul vele, akkor (akár) rövidtávú, ha nem, akkor egyre súlyosbodó, akár élete végéig tartó problémával kell együtt élnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katka

    Kedves Barbara!

    Régóta van már jogosítványom, de kezdetektől fogva szorongok és félek az autóvezetéstől. Pontosabban annak lehetséges negatív következményeitől (pl. károkozás, testi épség…. ) . Volt egy időszak, amikor úgy éreztem, hogy kezdek bele jönni, mertem vezetni. Ennek eredménye egy könnyebb baleset lett, ami végződhetett volna sokkal rosszabbul is. Az autót sikerült össze törnöm, a saját hibámból. Mély nyomot hagyott bennem, azóta nem igen mertem vezetni, pláne mióta gyermekeink vannak… Egy – egy veszélyesebb helyzetben utasként is izzad a tenyerem, heves szívdobogás, gyomor remegés jön elő és azon morfondírozok, hogy bizony én nem tudtam volna így megoldani az adott szitut. … Annak idején nagyon vágytam rá, hogy vezethessek. A vezetési órák viszonylag jól mentek, de a vizsgán rendszerint bepánikoltam és sokadik alkalommal sikerült… Az utóbbi időben többször előfordult már, hogy álmodtam a vezetésről és mindannyiszor balesetet okoztam, összetörtem az autót.. A gyermekek miatt viszont egyre nagyobb szükségét látom, hogy tudjak biztonságosan, félelem nélkül vezetni. Folyamatosan érdeklődéssel figyelem, hogy mások hogy oldanak meg egy-egy parkolást, kényes szitut.. vajon mások hibáznak -e . Nagyon idegesít és napi szinten foglalkoztat a gondolat, hogy miért nem vagyok egy olyan képesség birtokában, ami másoknak olyan egyszerű és hétköznapi tevékenység. Szégyellem is, hogy nincs elég bátorságom hozzá. Kicsit olyan érzés, mintha analfabéta lennék… A tanácsát kérném szépen! köszönöm,

    • Habis Melinda

      Kedves Katka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna pszichológust felkeresnie és közös munkával átgondolniuk a balesetét és az összes vezetéssel kapcsolatos félelmét. Ahogy vezetni sem tud senki magától, a szorongásaink leküzdését is meg kell tanulnunk. Az ide vezető a folyamatot önismereti munkának hívják.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Kristóf

    Üdv! Nekem egy olyan problémán van hogy úgy érzem teljesen kimerültem (22 évesen) az örökös küzdelemben a depresszióval.
    Elegem van hogy a szüleim és szinte senki sosem segített ebben nekem. Már gyerekkoromban is említésre méltó jó problémamegoldó képességgel rendelkeztem.. De 18 eves korom óta mióta erősebb depressziós epizódok jelentek meg és szinte semmi mánia.. mintha csak depressziós lennék.. azóta vhogy nem tudom megoldani ezt az egészet.. és pedig évek óta ezen jár az eszem.. A területileg illetékes pszchiatriarol inkább nem is írnék semmit.. Egyszer voltam egy ott dolgozó pszichológus maganrendelésén és ő maga se ajánlta nekem.. persze megpróbáltam! De mindhiába..Vhogy nem jött össze. Azóta 4 éve magam maradtam.. jobban mondva én és a xanax, meg a közepes, és súlyos dep.epizodok..
    Jelenleg egy civi szervezetnél segítséget kertem. A leszokás kapcsán.
    De vhogy mindig úgy érzem annyira elegem van már ezekből annyira belemerültem sajnos.. Mindig sajnalgatom magam.. nagyon.. meg akkor is ha 4 éve már sírni se tudok.. teljes kiegés.. deperszonalizacio..
    Vettem igénybe tavaly nyáron egy kedves fiatal pszichológus segítséget hetente m.rendelesen de sajnos előrébb úgy érzem nem jutottam..
    A kérdésem az lenne hogy mit lehet/kene tenni ilyen esetekben amikor már saját magam sem tudok helyt állni.. minden egyes nap egy küzdelem..főleg az ébredés..
    ön mit tanácsol? Gondoltam rá hogy újból felkeressem a pszichologusomat.Válaszát köszönöm előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Kristóf!

      Szerintem jó ötlet, hogy ismét felkeresse a pszichológusát és az is, hogy elmondja, ha a beszélgetések közben frusztrált, vagy azt érzi, nincs ennek sem értelme. Közös munkával tudnak ugyanis ennek a végére járni. A nehezebb periódusok sajnos elengedhetetlenek a gyógyuláshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. GYULA

    Jo estét doktornö!Egy bonyolult és gubancos kapcsolat lett a.miénk a feleségemmel.VAN egy kilenc és 15éves lányunk és nagyon szeretjük öket!A helyzet az hogy a feleségem 3évig csalt aztán vártam hogy mikor megtudtam én is visszacsaltam.A helyzet az hogy mindketten szeretjük egymást de nagyon fájnak a történtek de ugygondolom nem tudnék élni nélküle és a gyerekeim nélkül .Öket nagyon megviselte az elmult öt év vitái de szeretnénk ujj életet kezdeni és pest az uticél.Egy ujj életre környezetváltozással szeretnénk megoldani.A feleségem még mindig bem heverte ki a történteket és ugyérzem hogy segitségre szorulna mert egyre betegesebb és elviselhetetlenebb a gondolata és depresszioba esett.Szeretnék neki segiteni ö is szeretné ha megoldodna a mi kettönk dolga de nem tud aludni és kipihenni magát csak gyogyszerekkel.Még mindig szeretem és aggodok érte és reménykedek hogy ujj életet és elfelejtett rámálmot tudhatunk 5év mulva.

    • Habis Melinda

      Kedves Gyula!

      Levele alapján azt gondolom, hogy párterápia igénybevétele volna javasolt. Ha a felesége fordul egymaga pszichológushoz, akkor egyáltalán nem biztos, hogy a kapcsolatuk rendeződni fog, amikor Ő jobban lesz. A környezetváltozás a kedvező hatásai mellett nehézségekkel is jár majd, melyekre érdemes előre felkészülniük.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K.Éva

    Tiszteletem!
    Nekem az a problémám,hogy a párom,élettársam akivel pár éve élek együtt fura dolgai vannak amit nem nagyon értek….Már többször volt éjjel,hogy felébredtem Gábor nevű párom tapogatott ,rázta a mellem,simogatott…Ha észrevette ébredésem gyorsan elhúzta a kezét.Szeretkezés is érdekes nála mostanában,mert nem szereti magát az aktust és nem keményedik,hanem inkább puhul a nemi szerve.Az jó neki,ha én vagy ő maga (veri)ki .Aztán nem érdekli,hogy én elélveztem vagy sem ….illetve egyszer azt mondta….hogy oldjam meg.Aztán olyant is mondott már,hogy a szex az munka…..nem értem ezeket a dolgokat és beszélni sem lehet vele róla….Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Szerintem is foglalkozni kellene ezzel a szexuális problémával, megérteni, milyen tényezők állnak amögött, hogy a párja ezt munkaként fogja fel. Javaslom párterápia igénybevételét, hiszen a kapcsolatukban is okoz ez feszültséget. Elképzelhető, hogy valamilyen szexuális trauma van a viselkedésének hátterében, ami csak szakszerű eszközök segítségével dolgozható fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mónika

    Kedves Melinda!

    Párkapcsolati probléma miatt kerestem fel Önt. A férjemmel lassan 10 éve leszünk együtt. 10 év van közöttünk. (Ő 39, én 29 éves vagyok). Van egy 2 éves kisfiúnk. Kommunikációs problémánk van. A gyerek előtt tudtunk órákat beszélgetni, de ez mára nincs meg. Nagyon indulatos. Én megtanultam nyugodtan lereagálni a dolgokat, de nagyon csúnyán beszél a férjem és a legnagyobb baj, hogy nem is tudunk a végére érni a beszélgetésnek. 7 év együttlét után elhagytam egy másik férfiért. Úgy hagytam el, hogy előtte nyíltan közöltem vele, hogy tetszik valaki, súlykoltam belé, hogy ha nem tesz valamit-nem foglalkozik velem többet- akkor elhagyom. Nem érdekelte, túlságosan biztonságba érezte magát. Nagyon kiábrándultam akkor belőle. 3 hónapig voltam ezzel a másik férfival, majd rá 1 hónapra újra összejöttünk a párommal és gyorsan jött is a gyerek. Igazi érzelmi vasúton ültem anno. De alapvetően-mai napig- szerelmes vagyok a férjembe. Az, hogy ő szerelmes-e nem tudom. Azt mondja az és kezdem elhinni neki-de nekem ez nagy feladat, hogy higyjek egy férfinak. Szóval ezután a kis kitérő után a kapcsolatunk más minőségű lett. Köszönhető annak is, hogy öntudatra ébredtem és úgy érzem megtaláltam azt, aki vagyok, akit szeretnék magam mellé társnak stb. De ő sajnos nem igazán felel meg annak a férfinak, akivel boldog tudnék lenni hosszú távon. Ennek oka, hogy más elveket vallunk bizonyos dolgokba- a baráti köre rossz hatással van rá és próbáltam elszakítani tőlük, hogy ne csináljon butaságokat, de ez egy hosszú folyamat, amit nyílván nem vesz jó néven. Más barátokra nem tudunk szert tenni egyelőre, mert nehezen lépünk ki a komfort zónánkból.
    Innen jön az egyik problémánk, hogy a barátaival nem szívesen “engedem” el, mert tudom, hogy butaságot fognak csinálni. Emiatt sokat veszekszünk. Próbálom elmagyarázni neki, hogy nem akarom lácra verni, de ha nem ad okot arra, hogy bízzak benne akkor nem fog megoldódni ez a probléma. Mindig átvág engem, így nem tudok megbízni benne. Harmónikus kapcsolatra törekszem, de nem tudjuk megbeszélni. Például: elment egy legénybúcsúra, ahol “nő” is volt. Megbeszéltük, hogy felhív, ha táncol a hölgyemény. Fel is hívott csak nem akkor… (Mindig azzal védekezik, hogy lassan 10 éve kitart mellettem és szeret és ő megbízik bennem azok után, hogy elhagytam) Vagy, ha elmegy síelni a barátaival akkor megbeszéljük, hogy nem megy discoba, mert mit is keresne ott -mindig csak a pultot támasztja, iszik, sose táncol-erre persze, hogy mindig kiderül, hogy akartak menni. Bár azzal jön, hogy tudta, hogy úgyse találnak, de ez elég gyenge kifogás.
    Ami igazából nem szokott eszembe jutni, de lehet a tudatalattimból ez dolgozik, hogy tudom, hogy az összes barátnőjét megcsalta és nem tudom elhinni, hogy én lennék egyedül a kivétel ez alól. Miért lennék én ennyire különleges? (Ezen tudom dolgoznom kell, mert igenis az vagyok :)) Apukám nem az a megbízható típus plusz semmilyen kapcsolatom sincs vele. Nem igazán beszélgetünk, de nem vagyunk rosszba csak sose nyit felém. Bár legutóbb odavetette-nem nézett a szemembe-hogy büszke rám, hogy olyan csodásan nevelem a fiam. Ez borzasztó nagy szó már nálunk! 🙂
    Féltékeny igazából nem a szó szoros értelmében vagyok. Érzem, hogy nem csalna meg másik nővel. De miután mellettem is megnéz más nőket és flörtölt is már mellettem anno egy munkatársával és még sorolhatnám hát engem zavar, ha egy nő azt hiszi, hogy megkaphatja és lesajnál engem, hogy ilyen férfival vagyok. Plusz a legénybúcsúnál meg a nő azért zavar, mert tudom, hogy miért van ott, miért táncol egy nő ott és fél baráti társasága él is a lehetőséggel és valamiért akkor is zavaró, hogy más pucér nőt néz a férjem… Ez számomra abszurd szituáció és nem értem, hogy a férfiaknak miért jó, hogy felcsigázza őt egy olyan nő, akihez nem is nyúlhat hozzá elméletileg…
    Kértem, hogy menjünk el segítséget kérni, mert úgy néz ki, hogy félrebeszélünk egymás mellett és nem tudunk kommunikálni, de nem hajlandó.
    Mit tudok tenni? Tudom, hogy dolgoznom kell azon, hogy megbízzak másokban, de úgy érzem, hogy teljesen reális az, hogy egy házas apuka ne discozzon, ne legyen olyan “barátokkal”, akik a rosszba viszik és megrekedtek egy szinten, hanem törjünk előre, fejlődjünk, barátkozzunk olyan emberekkel, akik húzóerők számunkra, mutassunk példát a fiúnknak. De ebben nem igazán tud partnerem lenni.
    Volt, hogy levelet írtam neki, miben kifejtettem a dolgokat röviden. Nem reagált rá, de akkor megváltozott pár dolog. Jó irányba.
    Tulajdonképpen a kérdéseim a következők: hogy lehet a kapcsolati kommunikáción javítani? Ön szerint megbízható egy ilyen férfi? Vagy mit lát, gondol ebből a hosszú-mégis kevés információt tartalmazó- szövegből?
    Köszönöm előre is a válaszát, segítségét!

    Üdvözlettel: Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Levele alapján azt gondolom, hogy párterápiás segítséggel lehetne a kapcsolatukat olyanná tenni, amiben élni érdemes. A kommunikációs problémán kívül ugyanis több dolgot is látok, melyek nem kezelheők otthoni keretek között. Ha a férje nem hajlandó Önnel menni, akkor kezdetnek Ön is felkereshetne egy terapeutát. Ha Ön változik, akkor ez a kapcsolatukra is mindenképpen hatni fog.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita

    Kedves Melinda !öt hónapja élek kapcsolatban – tavkapcsolatban. Szeretjük egymást de fel lépni komolyabban. A hetvegeink sem sűrűn megoldottak. Nagyon nehezen elem meg és tanácstalan vagyok. 60km választ el. Sajnos lassan tonkretesz ez lelkileg minden téren. Gyerekeim szeretik, ő is. Mit tanácsol, hogyan kozelitsem meg ezt a helyzetet. ? 43 éves vagyok és nem szeretnék hónapokat várni. Köszönöm szépen.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Említette a párjának, hogy mennyire nehezen éli meg ezt a távolságot? Ha igen, mit reagált erre? Milyen lépéstől fél pontosan a partnere?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Zoltán

    Kedves Doktornő,
    nekem is mint mindenkinek van egy problémám, úgy érzem egyedül nem tudok vele megbirkózni 4 éve, ezért is írok. Ezelőtt 4 évvel, 15 év házasság után elváltak útjaink. Igaziból én léptem hamarabb mivel túlságosan ellaposodott minden, talán egy kis figyelmet kértem volna csak cserében. Van egy 11 éves lányunk is, megpróbáltuk úgy, hogy Ő sokat ne érezzen meg belőle. E közben lett egy másik kapcsolatom, ugyancsak egy elvált nő, akinek 2 lánya van(5 éve elvált). Sajnos a volt férje mindent megtesz, hogy ne érezze senki jól magát. Folyamatosan lelkileg zsarolja a saját gyermekeit , meg mindenkit. Nekem viszont elegem lett mindenből, nem tudom hogyan tovább. Nem tudom mit kellene tegyek, hogy visszaálljon az egyensúlyom. Valahol elvesztődött bennem az a lelkesedés amiért küzdeni érdemes. Nem tudom mit tegyek, hova és hogyan lépjek tovább. Kb. ennyi röviden, ami véleménynyilvánításra biztos kevés, de legalább megpróbáltam. Amúgy 40 éves vagyok. Köszönettel Zoltán.

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna energiát szánni arra, hogy javítsanak az otthoni helyzeten. Egy mozaikcsalád élete nem könnyű, de családterápia segítségével elérhető olyan állapot, ami minden családtag számára elfogadható. A párkapcsolatok előbb utóbb mindenképp ellaposodnak, ha elfelejtjük ápolni őket, vagy nem tudunk kellőképpen befelé figyelni és az érzéseinket jól lekommunikálni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Kitti

    Üdv ! Annyira félek a nyilvános beszédtől,hogy remeg mindenem fejem…stb és egésznap képes vagyok azon gondolkodni,hogy mi lesz ha olyan helyzetbe kerülők ahol meg kell szólalnom! Mit tegyek nem tudok ezen túl lenni!? Rettegek

  • Tomi

    Tisztelt cím!
    Olyan kérdésem lenne hogy megismerkedtem valakivel két hónapja és arra gyanakszom hogy valamilyen pszichologiai zavar van a másik félnél. Történet röviden: találkoztunk, én 31 éves biszexuális vagyok, ő 19 éves és meleg. Rengeteg időt töltöttünk együtt két hónapon keresztül, nem tudtunk betelni egymással. Az első lépéseket mindig ő tette meg, nem csak szex, de más intim dolgok terén is. Azt mondta hogy sosem érzett még ilyet és úgy érzi szerelmes belém és hogy sosem bánt még vele senki sem ilyen jól. Az elmúlt hetek 80%-át nála/náluk töltöttem, rengetegszer kérte hogy menjek át vagy aludjak ott. Családját is ismerem már, együtt él még szüleivel, kulcsom is van a lakásukhoz. Minden rettentő intenzív volt és gyorsan történt, minden jó együtt és sosem éreztük azt hogy sok lenne a másik. A probléma: amikor épp nem vagyunk együtt, ignorál. Nem válaszol üzenetekre vagy épp fel sem veszi a telefont, vagy félvállról veszi a kommunikációt. Egyszer összekaptunk üzenetben és azt mondta hogy ő kapcsolatot nem akar. Szabad akar lenni és azzal akar szexelni akivel csak kedve tartja, találkozni akar emberekkel és nem akarja egyetlen egy embernek elkötelezni magát… Hogy nem bírja ha valaki tapadós és féltékenykedik…ami meglepett mert 1 hónapon keresztül teljesen mást mutatott és úgy tűnt hogy ő ragaszkodott jobban. Megírtam neki hogy akkor ezentul csak maradjunk barátok és ne viselkedjünk úgy és ne csináljunk olyat amit párok/szerelmesek csinálnak… Másnap áthívott családi vacsorára hozzájuk… Utána folytattuk a “sodródj az árralt”. Elmondta, hogy ő csak azt képes érezni, ami pont fizikailag előtte van. Nem tud szerelmet érezni mert képtelen rá. Ergo amikor nem vagyunk együtt, nem érzi a hiányomat sem…de ugyanakkor nagyon kedvel és szeret velem együtt lenni. Most elment nyaralni egyik barátjával (korábban volt szexuális kapcsolatuk, de baráti szinten maradtak mert nem tudott megbízni benne és sokat hazudott) akivel már hónapokkal ezelőtt leszervezték az utat. Tudja hogy féltékeny vagyok és félek hogy nyaralás alatt fog köztük történni valami. Ennek ellenére küldött magáról egy meztelen képet, amin látszott kicsit hogy ez a “barát” ott fekszik mellette az ágyban laptoppal az ölében… Azt mondta hogy nem csináltak együtt semmit, pont azért küldte nekem a meztelen képeket. Amit én nehezen hiszek el. De nem értem hogy lehet ilyen kegyetlen hogy tudja mit érzek és ennek ellenére küld egy ilyen képet… 5 éve egyébként folyamatosan antidepresszánst szed, korábbi trauma miatt. Kérdésem arra irányulna hogy van-e ilyen hogy valaki nem képes szerelmet érezni és csak azokat az érzelmeket képes megélni ami pont épp fizikailag is előtte van és pont emiatt nem érez bűntudatot sem. De ugyanakkor nagyon ragaszkodik és kötődik, más esetekben pedig ignorál… vagy lehet csak megijedt a saját érzéseitől és így védekezik? Esetleg az antidepresszáns hosszútávú mellékhatása lehet hogy “blokkolva” van am az érzelmei?
    Előre is köszönöm a válasz!

    • Habis Melinda

      Kedves Tomi!

      Nem gondolom, hogy szerencsés lenne, ha diagnosztizálni akarná a partnerét. Ezt egy pszichológus sem teszi meg az övével, inkább ő maga keres segítséget, ha gondja van. Ön hogyan éli meg azt, hogy ignorálja a kedvese? Beszélt neki erről? Ha igen, hogyan reagált? A párja megmondta, hogy nem akar komoly kapcsolatot, amit lehet hogy nehéz Önnek elfogadnia, hiszen Ön nagyon is ragaszkodna hozzá. Mi tartja Önt benne ebben a viszonyban mégis? Mi a jelentősége annak, hogy a gyógyszertől, vagy más okból viselkedik így?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • David

    Tisztelt Melinda! Nehezen viselem a szingliseget. Folyton erzem,hogy jo lenne mar egy kapcsolat, de nem alakul es meg nem is volt tartos kapcsolatom. 28 vagyok viszont jo lenne ha ez nem nyomasztana ez a furcsa erzes hanem turelmesen higadtan tudnam ezt kezelni. Erzelmileg zavar ez az egesz mert amugy ne aggodnek es nem agyalnek..Mit gondol? Udvozlettel
    D.

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      Szerintem érthető, hogy vágyna már egy tartós kapcsolatra és azt gondolom, hogy érdemes is átgondolni azt, miért nem jött össze eddig. Voltak próbálkozásai? Ha igen, miken siklottak félre? Milyen mintákat látott otthon a kielégítő párkapcsolatra vonatkozóan? Önismereti munka megkezdését javasolnám.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Katalin

    Tisztelt Doktornő
    Van egy 14 éves lányom, akit egyedül nevelek már 8 éve. Igen szoros kapcsolatunk volt, ez annak is köszönhető, hogy ketten vagyunk, de most megváltozott. Tudom legelőször arra gondol kamaszodik. Pályaválasztás előtt állunk de most abszolút nem érdekli semmi. Tanulást a konyveket messze elkerüli, pedig voltak tervei és tenni is akart ezek megvalósításáért. Ha megpróbálok vele beszélgetni, kérdezni a válasz mindig azt,mert nincs kedvem tanulni. Sok és inkább nem is kezd neki.
    Szeretném könnyebbé tenni, kérdezem is mibe tudnék segíteni, de azt mondta sehogy.
    Tanácstalan vagyok, úgy érzem nem bízik bennem.
    Előre is köszönöm az idejét és válaszát.
    Kata

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      Megértem, hogy megrémíti ez a változás és azt gondolom, hogy nem is érdemes ezt a kamaszkor számlájára írni. Azt javaslom ezért, hogy forduljanak pszichológushoz (ebben a korban akár gyermekekre, akár felnőttekre specializálódott szakember szóba jön), aki segít kideríteni mi az oka annak, hogy messziről kerüli a könyveket. Ha a képességeiben nem bízik, azon nem lehet sajnos házilagos keretek közt segíteni ebben az életkorban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eva

    Kedves Melinda! Gyermekem miatt irok Önnek, segitseget, tanacsat kérve. Gyermekem 11 eves volt amikor tavaly ev novembereben kijottem Ausztriaba dolgozni, mivel egyedul neveltem, külso segitsegem nem volt. A hitelünket nem tudtam fizetni, hiaba van felsofoku vegzettsegem nem talaltam kornyekunkon munkat. Apukajanal van a gyermekem en hotelban dolgozom konyhan. Mindig megyek amikor tudok, allandoan beszelunk, telefonon , kameran. Megbeszelunk mindent. Viszont sajat magat kezdi hibaztatni, hogy kulfoldre kellett jonnom dolgozni es miatta nehez az eletunk. Ez nem igy van en mondtam neki, most o. .szi szunetben is egyutt leszunk. Mivel tudnam megerositeni biztatni naponta?? Szeretnek jovore vegleg visszamenni vagy ha ugy alakul ot is kihozni ide. A kotodes nagy hozzam. Kolcsonosen igy van, hiszen elvaltunk, 8 evig egyedul neveltem ot. Lelkileg nekem is nehez. Mindkettonknek nehéz. ..Szuksegem van kulso szemely tanacsara, segitsegere. Nagyon koszonom kedves Melinda!

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      A gyermekek sajnos hajlamosak önmagukat hibáztatni a szüleik nehézségeiért, ezért fontos hogy elmondja ahányszor csak kell, hogy Ön egyedül is meg fogja oldani a helyzetet és kimutassa, mennyire szereti a gyermekét. Nagyon jó ötletlenk tartom, hogy Ő meglátogassa Önt, vagy akár ismét összeköltözzenek ott, ahol Önnek van munkája.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Milán

    Kedves Melinda!

    Párommal 13 éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást, de valahogy a szenvedély kihűlt a kapcsolatunkból, és túl sablonos lett a kapcsolat, a szexuális élet. ennek eredményeképpen sajnos párom (a női fél) munkahelyen egy románcba keveredett, ami egy csókig fajult. Viszont sajnos eléggé elhomályosítja az érzéseit jelenleg a kolléga, aki szintén párkapcsolatban él és semmi komolyabbat nem szeretne. Páromban megfogalmazódott, hogy lehet szakítani kéne, végső megoldásként bejelntkeztünk párterápiára. Kérdésem az lenne, hogy ilyenkor még segíthet az együtt maradásban a terápia? Ha azzal a céllal megyünk, hogy megértsük mi vezetett ide, és hogyan lehetne visszahozni a tüzet a kapcsolatba, de ott van benne a szakítás lehetősége is lehet eredményes? Én nem szeretném, ha vége lenne, és kicsit félek a terápiától, mert pro és kontra jókat és rosszakat is olvastam róla. Szeretnék mindent megtenni, hogy működjön a kapcsolat, mert nagyon szeretem a párom.

    • Habis Melinda

      Kedves Milán!

      Igen, azt gondolom, hogy érdemes a párterápiás munkát végigcsinálni. Ennek nem csak az lehet a célja, hogy együtt maradjanak, hanem annak megértése is, mi vezetett az elhidegüléshez. Mit volna érdemes máskor másképpen csinálni, hogy a boldogságuk tartós lehessen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Peti

    Azután szeretnék érdeklődni,hogy működik-e a pszichológia?
    Hogy miért nem tudnak segíteni.

    Sajnálatos módon többel is találkoztam és azt amivel a szakma reklámozza önmagát még sosem találkoztam

    Úgy értem mégis mit tanulnak olyan sokáig ha segíteni nem tudnak? Elemezni lehet, de amit a marketing kínál abból a valóságban semmi sem valósul meg.

    Tulajdonképpen nem tudnak segíteni.

    Szerencsés esetben meghallgatnak,de ettől ne lesz jobb.

    Nem tudnak tanácsot adni,nem tanítanak semmit, nem világítanak rá semmire, nincs múlt feltárása és újraírása,értelmezése. Semmit sem láttatnak más szemszögből. tulajdonképpen semmi sem történik.Jó esetben meghallgatnak,mert van aki azt sem.

    10 perce nehéz is fér bele. Aztán találkozzunk 3 hét múlva. Jártam is. Van aki azt mondja erről ne beszélj,mert ezt rossz hallgatni, arra nem vagyok kíváncsi. Jártam így. Terapeutánál ! Pénzért !

    Semmi sincs abból amivel a szakma eladja magát.

    Feltárjuk a múltat,megértjük amitől majd beindul egy folyamat és szépen lassan megváltozik az illető,megoldja a problémáit, stb.

    Ilyenek nincsenek ! Tapasztaltam .

    Kicsi úgy érzem,hogy egy erős önreklámot tolnak amivel megteremtik maguknak a munkahelyet és a lehetőséget,de amit kínálnak az leginkább a nesze semmi fogd meg jól.

    Nem értem, hogy előre szerződést ktnek,hogy 20 alkalommal találkozunk.
    Még azt se tudja mi a bajom, de szerinte 20 találkozó segíteni fog?

    Van aki rendszeresen lemondja vagy elfelejti az általa adott időpontot !
    tulajdonképpen, hogy is működik a pszichológia,hogyan segít ha semmit nem tapasztalni abból amivel reklámozz önmagát.

    Kihez kellene segítségért fordulni ha pont azok nem segítenek akiktől az ember várja,ez a munkájuk?
    Talán rossz a hozzáállásom.
    Mi várható a pszichológiától?egy terápia mire lesz jó?Miben fog segíteni?
    Mert eddig nem értettem meg semmit, nem gondolkodok másképp magamról, ugyan úgy utálom magam, a problémáim is ugyan akkorák, nem látom az okát sem azt, hogy tudnám megoldani.
    Természetesen a hibás mindig csak én vagyok.
    Amikor kértem,hogy mondják meg alkalmas vagyok-e pszichológiai segítség befogadására nem válaszoltak, amikor kértem ajánljanak valaki aki az én problémáimmal foglalkozik nem ajánlottak.
    Megkérdeztem milyen módszerrel dolgozik-nem válaszolt. Kérdeztem milyen féle segítségre van szükségem- nem kaptam rá választ.
    Hogyan is segítenek akkor a pszichológusok?
    Olyan érzésem, hogy csak visszaélnek az emberek helyzetével.
    Nyitottan mentem, őszinte voltam és átvertek,kihasználtak.

    más :

    Aztán, amikor lejárt minden határidő, hasra ütéssel „kialakítottuk” a pszichológiai profilokat. Nem lennék meglepve, ha ma is azokat használnák.

    Fura,hogy a szakemberek a felelősséget mindig a másikra tolják, ők nem vállalnak belőle semmit.

    Ha ők megtették és az ország benyelte akkor mások is megtehették idehaza is meg külföldön és és a világ simán elhihette.

    Megtehette Freud meg Jung is. Ellenőrizni úgy sem tudták. Az előremenetlenek jót tesz.

    Ma is.

    Vajon mekkora része kamu,alaptalan hazugság a pszichológiának?

    forrás:

    Vaskuti Pál pszichológus: A család a beteg, a “rossz gyerek” csupán tünethordozó | 24.hu

    • Habis Melinda

      Kedves Peti!

      Az, hogy vannak rossz pszichológusok nem jelenti azt, hogy a pszichoterápia nem működik. Az is érdekes kérdés mit vár el tőle az ember. Ha azt, hogy valaki megmondja hogyan csinálja a dolgokat, akkor zsákutcában jár. A jó szakember abban segít, hogy kliense megtalálja a saját erőforrásait és másképp (többféle szemontból) lássa a problémáit, a többi (ezek megoldása) a kliens feladata. Nagyon jól teszi, ha már az első alkalommal rákérdez a terápiás célokra és módszerekre, ha már a “szakember” nem hozakodik elő ezekkel. Mi történt, amivel azt érzi, visszaélt a terapeutája?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • H. Peti

        Tisztelt Habis Melina

        Úgy érzem visszaéltek a bizalmammal. Nem csak az egyes személyek,de a szakma is.
        Nem kétlem, hogy a nagy számok törvénye alapján kell, hogy létezzen jó szakember, de én még nem találkoztam ilyennel. Az is ritka, hogy kedves legyen.
        Semmiféle segítséget,iránymutatást nem kaptam,nem tanítottak semmit, nem vezettek rá semmire. Nem folyt munka,terápia, de fizetnem kellett a semmiért !!
        Én csak hitvány kuruzslót fogtam ki. Volt aki emberként kezelt ,de az sem ért semmit

        Amit állít magáról a szakma azt sosem tapasztaltam.
        Nem látom másként a problémáim, magam, a helyzetem.
        Nem derítettük ki mi lehet a probléma forrása. Nem áskáltunk a múltban.
        Voltak akik csak 4-5 alkalommal találkoztak velem (pénzért) és elküldtek erre-arra-amarra hivatkozva.

        Én úgy érzem, ha nem sikerese egy terápia azért csakis a kliens lehet a felelős.( kliens és nem beteg !!)
        A szakembert nem lehet számon kérni, felelősségre vonni noha semmi sem történt abból amiben állítólag segíteni tudnak.
        Keressen minek bizalommal ha önbizalom hiánya van, kisebbrendűségi érzése, stb .
        Szól a hirdetés.
        Hát senki semmiben nem segít,nem világosít fel. Nekem kell rákérdeznem, hogy lehet-e tanult tehetetlenség az egész mögött, milyen terápiát folytat. Ha nekem ez nem való ajánljon valakit. De nem válaszoltak és küldtek máshoz.
        Én honnan tudnám, hogy milyen terápia lehet a számomra alkalmas. Én döntsem el?
        Még csak arra sem voltak hajlandóak,hogy máshoz irányítsanak !
        A kevés pénzemből áldoztam erre, de nem kaptam semmit.
        Ha fizetnem kell érte akkor én úgy gondolom,hogy egy szolgáltatást veszek.
        Én az én részem beletettem csak a pénzemért nem kaptam semmit.
        Azt is elmondtam,hogy motiválatlan vagyok,alkalmatlannak tartom magam mindenre és pont a cselekvés nem megy . Ők meg pont azt várják el.
        Sose találkoztam olyannal, hogy leásunk a mélybe, a múltba és feltárjuk a probléma gyökerét amitől majd beindul egy lassú változás.
        Szerintem ez csak hitegetés és ilyen nincs is.
        Ahogy a rossz fűtésszerelő is elmondja , hogy ő milyen fontos és baj van a kazánnal, szükséges őt hívni, aztán rosszul csinálja meg vagy semmit sem csinál pont úgy mehet ez a pszichoszakmában is. (bocsánat) Megy a reklám, hogy szükség van rájuk meg segítenek valójában meg semmi sem történik.
        Segítséget vártam és kihasználtak,visszaéltek a helyzettel(nem azt, hogy helyettem oldják meg a dolgokat, de legalább annyit, hogy megértsem mitől alakult így az életem)
        Olyasmit vártam amit olvasni, amivel reklámozza magát a szakma és az ellenkezőjével találkoztam.

        Mégis kihez forduljak segítségért ha pont azok tojnak a fejemre akiknek ez lenne a munkája?

        • Habis Melinda

          Kedves Peti!

          Sajnálom, hogy ilyen negatív tapasztalatai vannak a pszichológusokkal kapcsolatban. Szerintem alapvető kellene legyen, hogy kedvesen és nyitottan állunk a klienseinkhez. Természetesen joga van tudni az, hogy milyen terápiás módszer javasolt a bajára (a a tapasztalt klinikusok ezt az első ülés végén maguktól is elmondják, hiszen a terápiás szerződés része). Nem válaszolni egy nekünk intézett kérdésre pedig tiszteletlenség. Felártó pszichoterápiára kevesen képződnek a szakmában, mert időigényes, de ez az egyik leghatékonyabb eszköz sok probléma esetén (pl. a tanult tehetetlenségben is).

          Üdvözlettel: Habis Melinda

      • H.Peti

        Bocsánat ! Szeretném megköszönni, hogy egyáltalán fogadott és reagált egy negatív véleményre a szakmával kapcsolatban. Nagyon sokan ezt nem tették meg !

        Nem tartom kizártnak,hogy kettőnk közül én vagyok az idősebb.
        Egyáltalán nem találom a helyem az életben !

        Az iskolában azt tanultam meg, hogy buta vagyok így a nagyon gyenge gimiben szerzett szerény érettségimmel nem tanultam tovább. Szakmát sem,mert ahhoz is butának tartom magam. Sőt magához a tanuláshoz is már. Pedig nagyon kellene egy munkahely.
        De ahhoz is butának tartom magam már egyszerűen.
        Még a jogosítványom sincs. Meg sem próbálom, mert annyira butának tartom magam.
        Sose volt párkapcsolatom. Arra is alkalmatlannak tartom magam. (Már a szextől is félek,amiben igazából nincs tapasztalatom )
        Pl Ilyesmivel is fordultam “szakemberekhez”, de nem segítettek.( a szexualitást leszámítva)
        Pont az nem megy amit elvárnak, a cselekvés !
        Masszív öngyűlölet van,értéktelenség érzésével + a tehetetlenség érzése. Innen már csak lefelé visz az út.
        Sose foglalkoztunk azzal, hogy talán tanult tehetetlenségben szenvedek.
        Édesanyám gyógyíthatatlan beteg.
        Kivétel nélkül minden szakinak elmondtam, hogy anno disztimi szociális fóbiát diagnosztizáltak nálam. Azt írják erről, hogy már viszonylag könnyen és gyorsan helyre nagyon jó eredményeket lehet elérni a gyógyításával.( eleve sértő, hogy minden betegség)
        20-25 alkalommal. Ez kb 1 év.
        Soha senki nem foglalkozott ezzel ! (Szerintem mára sokat javult,de még van gond.)
        Volt aki rendszeresen elfelejtette az általa adott időpontot(mind az órát, mind a napot) vagy lemondta a találkozót mondván nekem nincs szükségem gyakori találkozásra.
        Volt akit felhívtam a következő napi találkozó miatt és kiderül, hogy konferenciára megy.Ha nem hívom fel nem szól,mert elfelejtett. A következő napra adott időpontban a megbeszélt helyen megjelentem. Nem volt ott.Felhívtam, hát ő bizony elfelejtett az általa előző nap adott időpontot.
        A terapeuta akinél jártam ha levélben közli velem, hogy rövid dinamikus terápiát folytat akkor nem keresem fel. Levélben is megkérdeztem tőle,meg az első találkozáskor. Csak az ötödik alkalommal mondta el amikor elküldött. Legalább fizettem 30 ezer forintot a közmunkás béremből. Igazi,beképzelt,felsőbbrendű volt.
        Közölte velem, hogy erről ne beszéljek,mert ezt ő nem szereti hallgatni, arról meg ne,mert az nem érdekli.
        Inkább arról, hogy akarom megoldni.
        Ha tudnám nyilván nem kérnék segítséget.
        Nem ajánlott senkit,hogy kihez lenne érdemes elmennem noha kértem. Már a megkereső leveleket is így írom meg. Milyen módszerrel dolgozik és ha nekem az nem jó ajánljon valakit. Egy kivételével senki nem tette. Akit ajánlottak az meg nem tudott fogadni, Ez az én formám.
        Volt akinél 50 ezret hagytam és annyival küldött el, hogy keressek csoportterápiát. Mindegy milyet !
        Volt akinél csak négyszer voltam és 24 ezer forintért. Az első 4-5 találkozó arról szól, hogy vajon tudunk-e majd együtt dolgozni. Megmondta nekem, hogy ő nem akar velem dolgozni,mert szerinte én nem értem amit ő mond .

        Nekem nagyon úgy tűnik,hogy itt munka nélkül is lehet szép összeget zsebre tenni,mert akinél 50 ezret hagytam egyszer sem adott róla papírt !!

        Tulajdon képen munka,terápia sosem történt !

        Elnézést kérek, de a saját tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ez a szakma egy átverés,mert nem foglalkoznak az emberekkel vagy ha mégis akkor segíteni azt biztos nem tudnak.
        Szerintem a pszichológia elemezni tud, de segíteni nem.
        Megérteni,hogy mi mitől van , na ilyen nincs. Ez csak reklámfogás.
        Ahogy az is, hogy a terápia során fény derül az elfojtásokra, hogy a múltba mi okozta a törést és majd beindul egy lassú folyamat amitől a delikvens megváltozik,feldolgozza és segít magán.
        NA ILYEN NINCS !! Ezt tapasztaltam.
        Pont azok taszítottak el akitől segítséget reméltem.
        Akihez most eljárok(egy fiatal, a pálya elején jó nő) legalább emberszámba vesz,talán komolyan is, tisztességes csak semmire nem mentünk még.
        Ugyan úgy nem tudom mitől siklott félre az életem és változatlanul olyannak tartom magam amilyennek. Nem indult be semmiféle lelki,szellemi,mentális folyamat aminek a hatására meg tudnék változni és ezáltal az életemet is meg tudnám változtatni.

        Biztos fordítva ülök a lovon . Azt hittem előbb a változás bent megy végbe ami kihat a külsőre, a cselekvésre.Hogy előbb a gondolkodás,a magamról, az életemről alkotott kép változik és ezzel felvértezve tudok változtatni az életemen.
        De akikkel találkoztam ők pont a fordítottját várták el tőlem.
        Hogy cselekedjek,csináljam és akkor majd ennek hatására(mert nyilván sikerülni fog és ha nem akkor is könnyű lesz a kudarcot feldolgozni) fog változni a gondolkodásom.

        A fejem a magamról alkotott kép, hogy buta vagyok,alkalmatlan az nem számít. Ezzel nem foglalkoztunk. Majd a pozitív eredmények ezt elmossák.
        Bennem az van,hogy a dolgok nem sikerülhetnek,hogy képtelen vagyok rá.
        Ez az énképem.
        Ami ennek ellent mond az nem tudom befogadni.
        Sose foglalkoztunk ezzel.
        Én meg pont azért nem tudok cselekedni,mert ilyen kép él a fejemben magamról.

        Egyébként már a sikertől is félek.Mi van ha képes vagyok rá. Akkor, hogy számolok el az életemmel,a sok elvesztegetett évvel? Hogy dolgozzam fel, hogy kimaradtam a csajozásból, a párkapcsolatból, a szexből, a oktatásból az életről való tapasztalatszerzésből?

        Nekem kell mindenre rájönni,kitalálni,utánaolvasni,mert ha tudja sem mondja el.(addig fizetek neki)

        Egy szerencsétlen,rakás szar vagyok, eldobtam a fiatalságom,nem éltem, szórakoztam,tanultam, dolgoztam.Kimaradtam mindenből. Nem tudom feldolgozni.
        Ehhez kértem segítséget, de nem kaptam viszont ehhez hozzájött a csalódásom a szakmában,az érzés,hogy kihasználtak,cserbenhagytak.

        Mégis merre induljak?

        • Habis Melinda

          Kedves Peti!

          Továbbra is sajnálom a korábbi pszichológusokkal való rossz tapasztalatit, javaslom, hogy ezekről a jelenlegi szakemberének részletesen számoljon be a többi negatív tapasztalatával együtt. Segíteni csak akkor fog tudni, ha Ön beavatja a lelke/élete legmélyebb bugyraiba is. Ha minden nap azt érzi, hogy Ön mindenre alkalmatlan, akkor ezt minden alkalommal el kell mondania, egészen addig míg meg nem találják az érzés forrásait és az el nem kezd változni.
          Az, hogy rossz tapasztalatai voltak bár sajnálatos, nyilvánvalóan nem ad teljes képet sem a szakmáról, sem padig arról, hatékony-e a pszichoterápia. Ha Ön bizalmatlan a saját pszichológusával, vagy fél a változástól/sikertől akkor ezt is be kell vinnie a folyamatba, mert ha nem teszi meg, nem is várhat hatékony segítséget.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő!
    Miért lehet az,hogy egyik percben kedves másikban dühös vagyok. Képes vagyok kiborulni minden apróságon. Van hogy nem veszem észre magamon ha bután szólok vissza másokhoz de igy meg bántom a körülöttem lévő embereket. Hamar felkapom a vizet. Mit tegyek hogy ezen változtatni tudjak? Esetleg valami nyugtató gyógynövény segítene? 20 éves vagyok.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az ingerlékenységnek minden esetben oka van. Önismereti munkával lehetne kiegyensúylozottabbá válnia. Amennyiben rövid távú, vagy kizárólag tüneti kezelést szeretne, akár a gyógynövények is szóba jöhetnek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Dávid

    Kedves Melinda!

    A feleségem és köztem a szex nem teljesen működik. Pár sorban leírni nem könnyű, röviden az a lényeg, hogy időszakokra bontva egy darabig minden jól működik. Ez az időszak változó de 1-2 havonta változik, tehát 1-2 hónap után jön 3-4 alkalom, amikor nem tudom kielégíteni a feleségem, annak ellenére, hogy mindent úgy csinálunk, mint máskor.
    Természetesen az első ilyen eset után próbálom másképp csinálni a dolgokat, de ez sajnos nem működik. Viszonylag passzív az ágyban, ez azt jelenti, hogy csak a missziónárius pózt kedveli. Ő nem segít megoldani a problémát, ha kérdezem mi nem volt jó, mit csináljunk másképp, azt válaszolja nem tudja, nem érezte azt a nagyon jó érzést, mint máskor. Valószínűleg a következő vagy azutáni alkalommal már sikerül neki, és megint, minden a régi. Ezzel semmi bajom nincs, mert nem lehet mindig mindenkinek orgazmusa, emiatt letörni nem szabad, mert felemészti az embert.
    A gondom, ahogy reagál, segítséget nem akar adni (se szóbeli tanácsot, se gyakorlatit aktus közben), de utána duzzog, ami nekem rosszul esik. Hozzátenném, hogy a 3 alkalomból az utóbbi 2 esetén Ő kezdeményezett nem Én.
    A kérdésem, hogy ilyenkor mi a teendő? Hagyjam figyelmen kívül a duzzogást – elvégre Én nyitott lennék a megoldásra, de Ő nem segít – és majd minden megoldódik, mint mindig? Nehéz úgy megoldani valamit, ha a másik fél nem segít.

    Üdv.: Dávid

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      Megértem a frusztráltságát! A duzzogás mindig annak a jele, hogy az ember nem tudja megfelelően megfogalmazni az érzéseit. Ezért nem javaslom, hogy ráhagyja ezt. Szerencsésebb volna párterápiás segítséget kérniük, hogy a szex minél többször mindkettejük számára kielégítő legyen, a vágyaikról megfelelően tudjanak kommunikálni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Szandra

    Üdvözlöm. Kedves Melinda.
    Hú nem is tudom hol kezdjem.
    Szükségem lenne a segítségére.
    Nagyon nehéz erről beszélnem de úgy érzem társfüggő vagyok.
    Van egy párom és nem bánik velem valami szépen, mégsem tudom elhagyni. Előtte lévő páromnál is ez volt a probléma bármit megtehetett sosem dobtam ki. Tudtam mit kellet volna tennem, tudtam mi lenne nekem a jó és hogy véget kéne vetni ennek az egésznek de nem megy. Van rá lehetőség hogy e-mailba fel vegyük a kapcsolatot? Mert ez még a fele sem annak ami miatt önhöz fordultam. Köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Szandra!

      A társfüggőségi probléma kapcsán személyes önismereti munka javasolt. Az e-mailezgetésnek nincsen értelme. Javaslom, hogy ha TB alapú segítséget szeretne kapni, a helyi pszichiátriai gondozót keresse fel, ahol remélhetőleg elérhető pszichológus.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Köszönöm szépen válaszát. Sajnos a párom szakember segítségéről hallani sem akar. Szerinte lépjek túl a hisztimen és pakoljak vissza. Kicsit az üzenetei, hívásai is kezdenek eldurvulni, már életveszélyes fenyegetések is rendszeresen vannak benne. Annak ellenére, hogy ő zavart el minket, most engem vádol, hogy elvettem a családját. Képtelen vagyok eldönteni mi lenne a helyes lépés. Visszamenni nem fogok, a gyerekek sem akarnak. Fogalmam sincs, hogy rendőrséget van-e értelme belevonni? Tettlegesség még nem történt. Nem tudom rendőrség tesz-e egyáltalán valamit, és ha beidézik, számonkérik az nem csak felbőszítené-e a volt páromat? Nyilván több védelmet nem tudnak feljelentés után sem biztosítani, mint anélkül. Hetek óta félelemben élek, amit igyekszem a gyerekek előtt nem mutatni, de a legutóbbi veszekedést, fenyegetést ők is hallották. A múlt este, amikor a kutyák ugattak kérték, hogy ne menjek ki, hátha az apjuk az. Több mint 10 évig éltünk együtt, de úgy érzem nem ismerem ezt az embert, nem tudom mire számíthatok.
    Köszönettel
    B.Magdi

    • Habis Melinda

      Kedves Magdi!

      Szerintem van értelme segítésget kérnie, akár a rendőrségtől is. A fenyegetések nem egy normál párkapcsolat részei! Javaslom, hogy nyugodtan mutassa ki az érzelmeit a gyermekei előtt, hiszen ők akkor is érzik, sőt átélik ezeket, ha Ön póker arccal próbálja meg átvészelni az eseményeket. Család és gyermekvédelmi központ bevonásának látnám értelmét, hiszen sajnos a gyermekek sérülnek a legjobban ebben a helyzetben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Meli

    Tisztelt Cím!
    Van egy nagyon közeli ismerősöm, aki pánikbeteg, és depressziós is. Tavaly halt meg az édesapja a szeme láttára, amit szerintem nem tud feldolgozni, valamint magánéleti problémái is vannak. Sajnos az 1 hónapos kórházi kezelés sem sokat javított az állapotán. Most már odáig jutott, hogy mindenkit ellök magától, kizárja a szeretteit is az életéből. Kontroll vizsgálatra nem megy vissza, és nem érdekli semmi. Hogyan lehet az ilyen betegen segíteni? Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Meli!

      Az ismerősének nyilván nagyon nehéz lehet a levelében leírt szörnyűségek miatt, ráadásul a kórházban nagy valószínűséggel azt tapasztalata meg, hogy nem segítenek neki (vagy legalábbis nem úgy,a hogy neki kellene). A család és barátok azonban fontos, hogy reményt nyújtsanak és abba az irányba tolják, hogy addig keressen hatékony segítséget, amíg nem talál. Fontos hogy a megoldást nem csak a pirulák jelentik, hanem a legsúlyosabb esetben is van létjogosultsága a pszichoterápiának. Hiszen ennek hatására dolgozza fel az anyja halálát, láthatja más szemszögből a magánéleti gondokat, s lehet képes azok megoldására.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bianka

    Szakított velem a barátom. Aki nalam 20 evel idosebb pasi volt. Csalad 2 gyerek barátnő stb.. Velem csalta a párját 2 éven keresztul es most ennek vege es nem tudom fel dolgozni. Egyedul nem megy.

    • Habis Melinda

      Kedves Bianka!

      Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába. Ez segít majd a veszteség (szakítás) elgyászolásában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Tímea

    Tisztelt Habis Melinda!

    15 és fél éve vagyunk együtt a párommal. Közös gyermekünk 12,5 éves. Az első pár évben minden rendben volt közöttünk. Sokat segített a házimunkákban, szépen éltünk. Azt mondogatta, mindig is engem keresett, ilyen nőre vágyott. Szépnek, okosnak, háziasnak tartott. Sokat dicsért.
    Jó pár éve azonban valami elromlott. Rengeteget veszekszünk, s látszólag pitiáner dolgokon. Ám két fő téma a kapcsolatunk kezdete óta problémás. Az egyik, hogy szerinte ha nem ízlik az étel, amit főzök – s legtöbbször sajnos így van -, az azért van, mert én nem szeretem őt, nem figyelek oda, hogy jó legyen az étel. Szerintem a főzés nem szeretetnyelv. Nem azért főzök, mert szeretem azt, akinek főzök, hanem mert muszáj. Ugyanolyan kötelező házimunka, mint a mosás, vasalás, takarítás. Azt várná, hogy legyek kreatív a főzésben, meg hogy mindig finomakat főzzek. Szerintem nem főzök rosszul, de tényleg utálok főzni. Inkább tízszer vasalnék, mintsem egyszer főznöm kelljen. Nagyon jól tudja ezt, mégsem veszi át a stafétát tőlem, azaz nem főz, pedig tud. Mert hogy az a nő dolga. Azért nő. Meg – és ez a másik kardinális kérdés, vagy probléma -, hogy a nő azért nő, hogy elvégezze a házimunkát. Azért született. A férfinak más dolga van. Ezen a két témán rengeteget veszekszünk, s nincs kompromisszum. Rengetegszer adtam neki ultimátumot, bíztam benne, hogy megváltozik, hiszen én nem tudom megváltoztatni, ám semmi sem történt. Tegnap este is csúnyán összevesztünk. A gyerekünk mindent lát és hall, mivel egy kis házban élünk. Korábban albérletben éltünk 12 évig, aztán ki kellett költöznünk. Jelenleg egy faluban, egy zártkerti ingatlanban élünk, ahonnan 2,5 km a buszmegálló és nincs rendes út, meg közvilágítás. Ezen is rengeteget veszekedtünk az utóbbi hónapokban, mert én inkább maradtam volna a városban, drágább albérletben, míg ő egymaga eldöntötte, hogy oda kiköltözünk. Az a “jelszava”, hogy ebben a családban ő a főnök, ő hozza a döntéseket. Nem érti meg, hogy egy egyenrangú kapcsolat nem így működik. Nem vagyok az alárendeltje. Szerinte nincsen egyenrangú kapcsolat. Rengeteget “harcolok” vele emiatt. Ha elvagyunk, szépen el tudunk lenni, de ezek a témák, a feszültségek mindig ott lappanganak. Családsegítőhöz is fordultam már évekkel ezelőtt, 3 pszichológushoz is jártam egymás után évekig, de semmi nem történt. Ő nem hajlandó sem pszichológushoz, sem párkapcsolati coach-hoz fordulni. Viszont így meg nem lehet élni. Szeretem őt – bár azt állítja, hogy én nem szeretem, mert magamat sem szeretem és így senki mást sem tudok -, ezen kívül a gyerekünk és az anyagiak is összekötnek. Egyikőnk sem tudna önállóan megélni. Ráadásul nekem a kisfiamon kívül nincsen senkim. Sem barátok, sem családtagok. Egyedül vagyok a nagyvilágban. Elmúltam 40, hallásproblémám, gyomorproblémám (reflux, IBS) van, kamasz gyerekem. Nagyon félek attól, ha tényleg szakítanánk, hogyan tudnánk megélni, mert nem tudok kifizetni egy albérletet és még élni is. No meg a korom, a kamaszfiam és az egészségügyi problémáim miatt is félek egyedül maradni. Így nem kellenék senkinek. Jogosítványom sincsen, még kimozdulni sem nagyon tudnánk sehová. Fogalmam sincsen, mitévő legyek. Ön mit tud tanácsolni?

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Maximálisan megértem, hogy nem kedveli a főzést, vagy a többi házimunkát és a kapcsolatuk sikeréhez ez nem is lehet elengedhetetlen. Javaslom, hogy kezdjenek párterápiás munkába, hogy közös nevezőt tudjanak találni a főzés/házimunka és legfőképp a nemi szerepek kérdéskörében. Továbbá azt is fontos volna meghatározni, hogy mitől család a család, mi ebben az apa/anya szerepe. Mit akarnak a gyermekük számára követendő példaként állítani? Ha a párja nem hajlandó semmiféle kompormisszumra, akkor mindenképpen Önnek kell határozottnak lennie és kiharcolnia azt, amit szeretne. Egy ilyen anyagilag függő kapcsolatban ez nem könnyű, de talán nem is lehetetlen…

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Valéria

    Üdvözlöm! Az alábbi problémával kapcsolatban kérném segítségét. Kislányom májusban múlt 2 éves. Kb. 2-3 hónapja ha valami nem úgy van ahogy ő szeretné vagy elvesznek tőle játékot, akkor odacsap vagy eltolja/ellöki a másik gyereket. De volt már rá példa, hogy az apukájának vagy nekem csapott oda. Sajnos nem találjuk a probléma okát és eddig bármivel próbálkoztunk nem javul a helyzet. Elmagyaráztuk neki, hogy nem szabad, csak simogatunk, nem csapkodunk. Ezt tudja, el is mondja sokat, aztán mégis csapkod. Néhány hete, ha bábozunk, akkor a bábokkal is úgy játszana, hogy a nála lévő báb odacsap a nálam lévő bábnak. Ha megkérdezem miért, nem válaszol rá. Kérem segítsen mi lehet ennek a problémának az oka? Hogyan tudnánk segíteni neki, hogy ez megoldódjon. Egyébként ügyes, okos, társaitól nincs elmaradva. Sokat olvasunk, mondókázunk együtt. A családi vagy egyéb problémák nincsenek. Kb. 1 hónapja kezdtük a bölcsit, de ez a probléma már előtte is fenn állt. Köszönöm a válaszát előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Valéria!

      Ebben az életkorban természetes, hogy a gyermek nem tudja mit miért tesz, ezt nekünk, felnőtteknek kell megfejetenünk és megneveznünk a számára (pl most dühös vagy, mert Karcsika elvette a macidat). Önök a családba hogyan kezelik az indulatokat? Érdemes ezt megmutatni, nyíltan közölni a gyermekkel. Ha Ön dühös, nyilván Ön sem simogatja meg azt, aki miatt méregbe gurult.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Nóra

    Tisztelt Melinda!

    8 éves lányom nem hajlandó semmit megkóstolni. Kb. 5 féle ételen él olyan 1-1,5 éves kora óta. Próbáltuk már minden féle módon megkóstoltatni vele az ételeket, de még az asztalhoz sem hajlandó ülni, ha olyan étel van rajta amit „nem szeret”. Ha erőszakkal próbáljuk akkor öklendezik addig amíg ki nem jön belőle. Nem tudom mit lehetne tenni. Háziorvos javaslata, hogy vigyük pszichológushoz. Nem tudom esetleg találkozott-e már hasonló esettel, ha igen van-e rá valami megoldási javaslata.

    Válaszát előre is köszönöm!

    Üdvözlettel: F. Nóra

    • Habis Melinda

      Kedves Flóra!

      Teljesen egyetértek a háziorvosukkal! Mielőbb gyermekpszichológusi vizsgálat volna javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt doktornő! Válásom után mindenkiben a rossz tulajdonságokat, jellemvonásokat veszem észre. Létezik vajon olyan emberi kapcsolat amely nem érdeken alapul?
    Gondolok itt a barátságra, lehet csak azért áll szóba velem mert szórakoztatom ?
    Vagy a rokonoknak anyagi érdekük fűződik a szeretetükhöz?
    Ismerek olyan mindenkinek segítő embert, aki ezzel építi az egóját.
    Azt hiszem ezentúl senkitől se várom el az önzetlen szeretet, hanem mindenkivel üzletelni fogok, kölcsönösen előnyös helyzetek alapján. Senkiben nem szabad bízni. Gondolom eddig naív voltam.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna végiggondolni, mennyire van túl érzelmileg a válásán. Az ilyen kaliberű feldolgozatlan problémák ugyanis jelentősen hatnak arra, hogyan viszonyulunk egymáshoz. Persze megteheti, hogy ezentúl üzneti alapon közelít az emberekhez, de ezzel nem csak csalódásoktól, hanem nagyon kellemes élményektől is megfosztja önmagát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Zsombor

    Tisztelt Habis Melinda!
    Egyetemista gyermekem a köszönésen túl semmiféle kommunikációra nem hajlandó. Ha kérdezzük, vonakodva, kurtán válaszol és rövid úton kivonja magát a beszélgetésből. Ha otthon van, bezárkózik a szobájába, de többnyire csak késő éjszaka ér haza, amikor a család többi tagja már alszik. Teljesen öntörvényű, a családja iránti szeretetnek, ragaszkodásnak nyoma sincs benne. A probléma nem újkeletű, középiskolásként a sportegyesülete lett számára mindennél fontosabb, ebben az időben távolodott el tőlünk. A testvére is sokat szenved mindettől, de mi szülők is nagyon nehezen éljük ezt meg.
    Beszélni nem lehet vele, nem áll szóba velünk.
    Mit javasol? Mit tehetnénk? Ne törődjünk vele, legyünk türelmesek, szenvedniük el békésen mindezt, vagy lépjünk fel határozottan ezzel a bennünket napi szinten megalázó magatartással szemben?

    • Habis Melinda

      Kedves Zsombor!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna csaláterápiás lehetőséget keresniük, ahol a közös beszélgetések alkalmával fény derülhetne arra, mi baja van a fiának, miért zárkózik el Önöktől. Önök, a szülők pedig kifejezhetnék, milyen elvásásokat támasztanak felé és egymás felé, újragondolhatnák együtt a család fogalmát. Jó volna megtudni erről mi lehet egyetemista gyermekük fejében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. György

    Tisztellt Doktornő !
    46 éves férfi vagyok, 25 év házasság és 3 gyerek után a feleségem beleszeretett egy 17 éves fiúba. A feleségem 50 éves. Ős is érti hogy ez nonszensz dolog de azt mondta nem tudja megerőszakolni magát és igy érez.Legalább őszinte volt .Mert rákérdeztem mi a helyzet mostanában mivel éreztem hogy valami megváltozott.Lártom rajta hogy ő is szenved mert ez a szerelem halott ügy.
    Velem most teljesen semlegesen viselkedik.Ha kérdezem hogyan tovább csak azt mondogatja nemtudja.Én majd bele örülök mert nagyon szeretem.És még ő sem mondta hogy nem szeret csak most egy ilyen helyzetbe keveredett.És csak azt mondolgatja ő sem tudja hogyan tovább.Ráadásul a legjobb barátnőjének a fia tehát mikor megy beszélgetni stb. mindig találokzik a gyerekkel.Elméletileg még testi kapcsolat nem történt,legalább is nekem ezt mondta.Csak legszivesebben egész nap vele lenne ….
    Nem értem mi történik !!!!Mi ez kapuzárás előtti pánik vagy mi ?
    Valahol tudom hogy ennek a kapcsolatnak vége , de a szivem nem engedi ,ha csak ránézek még mindig elönt a forróság mert még mindig tiszta szivemből szeretem.

    Mit tegyek kérem segitsen.Nagyon nagy lelki válságaban vagyok

    • Habis Melinda

      Kedves György!

      Levele alapján javaslom, hogy kérjenek párterápiás segítséget a felesége szerelmi kapcsolatának megértéséhez, a és a további kérdések átgondolásához. Ha úgy döntenének, ez az érzelmi munka segíthet akár a kapcsolatuk újraszervezésében is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Barbara

    Jónapot!
    Megszeretném kérdezni hogyha édesanyám pszichés beteg és egy pszichátriai betegek otthonába szeretnénk helyezni mert jobb lenne neki,illetve a pszivhátere szerint is jobb lenne,de ő még nem akar menni akkor mi a teendő,illetve milyen hosszú folyamat ez?

    Köszönettel

    • Habis Melinda

      Kedves Barbara!

      Javaslom, hogy ezt a kérdést az édesnyja pszichiáterével és háziorvosával beszélje meg. A konkrét részletek ismeretében ők fognak tudni segíteni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.