Segítség, túl gyakran beteg a gyermekem!

Kétféle tendenciát figyelhetünk meg a gyógyításban, amikor egy gyermek megbetegszik. Az egyik amikor a figyelem csak a betegre és annak tüneteire összpontosul, a másik amikor a gyermeket természetes környezetében (családjával együtt) figyeljük meg. Utóbbi előnye, hogy olyan szempontokkal is szolgál a betegség kialakulásával kapcsolatban, amelyek másképpen nem merülnének fel.

A társas környezet vizsgálata természetesen nem jelentheti azt, hogy nem veszünk tudomást a biológiai elváltozás meglétéről, vagy hatásáról! Mindössze annyit állítunk, hogy a biológiai elváltozás önmagában nem igazolja teljes valójában a testi betegséget. Annak megértéséhez a biológián túl egyéb szempontokra is szükségünk lesz.

Pszichoszomatikus gyermekbetegségek okai és kezelési lehetőségei

Ezekhez a szempontokhoz lassanként, az egész család vizsgálatát követően lehet rábukkanni. Minden esetben egyedi kapcsolati viszonyok egészíti ki a betegséget a környezetből származó érzelmi hatásokkal, a gyermeket körülvevő felnőttek kommunikációs stílusával együtt.

Bár cikkemben kifejezetten a pszichoszomatikus betegségekről írok, természetesen a leírt családi folyamatok azokra a helyzetekre is alkalmazhatóak, amikor túl gyakran, vagy banális okok miatt, esetleg kifejezetten a nyaralás, vagy más közös családi elfoglaltság alatt jelentkeznek a különféle betegségek a gyermekeknél.

A betegségek okai mindig komplexek

Fontosnak tartom azt, hogy kitérjünk rá, hogy a pszichoszomatikus betegségek mögött mindig van egyéni hajlam. Figyelembe kell vennünk, hogy a pszichoszomatikus betegség megjelenésével kapcsolatban betegben sajátos pszichodinamikus konfliktus áll fent (F. Alexander nyomán). Ennek része az egyén személyes élettörténete és a saját lelki rendszerének dinamikái.

Gyermekek esetében azonban a személyiség még éretlen, ezért fokozott jelentősége van a szülők viselkedésének. Spitz szerint az anya személyiségzavara negatívan tükröződik vissza a gyermekben, ami akár különféle megbetegedésekhez is vezethet. Ebben az értelmezésben pszichoszomatikus zavar az anya-gyermek páros rendellenes működésének tüneteként fogható fel. Azonban ma már tudjuk, hogy a gyermek érzelmi egészségéértnemcsak az anya felelős, hanem az egész család.

A család és a betegség összefüggései az eddigi kutatások tükrében

A kutatóknak azóta sikerült felfedezzük egy olyan interakciós modellt, melyben nemcsak az anya és a beteg vettek részt, hanem az apa és a testvérek is. Pinkerton asztmás gyermekek családjait vizsgálva azt találta, hogy a kis asztmás betegek családjai három csoportra oszthatók. Az egyik csoportban a szülők túlvédőek, a másodikban elutasítóak, a harmadikban ambivalensek voltak a gyermekkel.

Bruch az evészavaros gyermekek családjainak vizsgálata révén igazolta a rejtett feszültségek, kimondhatatlan konfliktusok meglétét.

Ezt a teóriát igazolja az a megfigyelés is, hogy a kórházi kezelés során javuló tünetek a családba visszakerülve gyakran ismét felerősödnek.

A pszichoszomatikus betegségek megértésének alapja, hogy a családot, amelyben a gyermek él, rendszerként lássuk. Ennek értelmében minden családtag viselkedése szorosan összekapcsolódik a többiekével, hat azokra és azok is kölcsönösen hatnak rá.

Szükséges megemlítenünk, hogy a gyermek betegsége a család szempontjából fontos funkcióval bír. Ez egyfajta közvetítő szerepet tölt be a szülők között. Ha szülői páros nehezen kommunikál, vagy a saját kapcsolatuk nehézségeivel képtelenek szembenézni, ebbe a konfliktusban észrevétlenül is bevonódnak a gyermekek. Gyakran megfigyelhető, hogy szülők saját elfojtott feszültségeket a beteg gyermekre irányítják, miatta fognak össze (közösen aggódnak érte).

Ezeknek a családoknak van egy másik közös jellemzője, a konfliktustól való félelem. A családi harmónia megvédésére való törekvés olyan áron is, hogy ennek érdekében sok frusztrációt kell lenyelnie a családtagoknak. Így a kis beteg komoly szerepet kap a konfliktus elkerülésében. A gyermek tünetei minden más probléma félretételére ügyként szolgálhatnak. Elfednek minden feszültséget, igazolnak minden halogatást. A szülők tehát mentesülnek annak felelőssége alól, hogy a saját problémáikkal hatékonyan szembenézzenek. Ez pedig állandósítja a problémát.

Milyen családokban fordulnak elő a pszichoszomatikus betegségek?

Minuchin és Palazzoli szerint a pszichoszomatikus családok rendszerszintű megközelítése szükséges a gyógyuláshoz! Saját terápiás praxisukból gyűjtött megfigyeléseik alapján különféle jellegzetességekkel írták le azokat a családokat, melyben a pszichoszomatikus betegségek előfordulnak.

Az első ilyen jellemző, hogy a családtagok túlságosan bevonódnak egymás életébe. Hajlamosak befurakodni a másik érzéseibe, gondolataiba, tetteibe és kommunikációjába. Nehéz a privát szféra fenntartása. Az egyének és a generációk közötti határok gyengék, ennek következtében a feladatok összekeverednek.

Második közös jellemző a túloltalmazás. A család minden tagja nagy gondoskodást és kölcsönös érdeklődés tanúsít. Védelmező típusú válaszokat adnak a tünettel kapcsolatban, gyakran ebbe a folyamatba ágyazva fojtják el a köztük levő konfliktusokat.
Közös pont még a merevség. Erős a család ellenállása a változással szemben, gyakran próbálják egy harmonikus család képét mutatni, ahol nincs más probléma a betegségen kívül. Ezzel tagadják a változás szükségességét. Gyakran kevés a kapcsolat a külvilággal, a családtagok egymásra utalva érzik magukat.

Az utolsó közös pont a konfliktuskerülés. Számtalan védekezési stratégia merül fel, ami biztosítja, hogy a feszültség ne robbanjon ki. Megfigyelhető a családterápiás ülés során, hogy a gyermek közbeszól, amikor a szülők közötti feszültség növekedni kezd.

Rendszerszemléletű modell nemcsak a problémák okainak leírására szolgál, hanem a kezeléshez is iránymutatást ad. Ennek értelmében ugyanis a pszichoszomatikus tünet gyakran szimbolikus, amivel valamit közölni lehet, és amit csak a testen keresztül képesek megtenni.

A hatékony kezelés alapja az összefüggések ismerete

Fontos látni, hogy a beteg gyermek is aktívan alakítja a család működését a megnyilvánulásai által. Az egész család benne reked egy merev interakciós mintázatban, aminek fenntartásában minden családtag együttműködik. Ennek stabilitását és belső egyensúlyát különféle kimondott, vagy kimondatlan szabályok/elvárások tartják fent.

Normális esetben a rendszer fejlődhet annak ellenére, hogy a családtagok közötti egyensúly kórosan felborulna. Optimális esetben a család jól reagál a gyermekek életkorával és a különféle életeseményekkel, társadalmi eseményekkel összefüggő környezeti változásokra. Ahhoz, hogy az alkalmazkodás sikeres legyen, a családnak újra kell tudnia tárgyalni saját szabályait. Ha az alkalmazkodás nem sikerül, a tünet megjelenése az az ár, amit a rendszer a homeosztázis (állandóság, stabilitás) fenntartásáért fizet. Fontos itt megjegyeznünk, hogy a szabályok újratárgyalásának képessége elsősorban a házastársi kapcsolat minőségén múlik. A konfliktuskerülés azonban ezekben a családokban jellegzetes.

A rendszerszintű felfogás megmagyarázza a tünetváltás jelenségét is. Gyakran megfigyelhető ugyanis, hogy miután a beteg gyermek meggyógyul, egy másik tünet jelenik meg, amennyiben a család rendszerének átstrukturálása elmarad. A szakirodalom is gyakran említi a pszichoszomatikus tünetek vándorlását.

Tehát például ha az elhízott (vagy pszichoszomatikus betegségben szenvedő) gyermek folyni kezd, gyakran megjelenik valamilyen másfajta tünet, ami fenntartja a korában megszokott családi működést. Ez azért lehetséges, mert minden élő rendszer nyitott, tehát állandó energia és információ áramlásnak van kitéve. Folyamatosan interakcióban áll a szomszédos, nagyobb rendszerekkel pl. a társadalommal, iskolarendszerrel stb.

A pszichozomatikus tünetek megértésének alapja

A pszichoszomatikus betegségek jobb megértéséhez tehát 3 féle rendszert szükséges figyelembe vennünk. Az első az egyéni pszichológiai rendszer, ez a tünet biológiai részét jelenti. Természetesen itt is szükséges számolnunk az érzelmi stresszt szerepével, amit teljes kontextusában érdemes megvizsgálnunk.

A második a család rendszere. Családi interakció bizonyos modelljeihez kötődő érzelmi stresszt működésbe hozza a biológiai sérülékenységet. A család a betegség és a beteg köré szerveződik.

A harmadik a társadalmi környezet rendszere. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy a család nem egy zárt rendszer, hanem összefügg a külső, makrotársadalmi környezettel, viszonyuk körkörös és folyamatosan változó.

Ezek mind nyílt rendszerek melyek folyamatos kölcsönös kommunikációban állnak egymással. Minden rendszernek megvan az önmaga teljessége, de a tágabb kontextusba épülő része is. Fontos ezért az összefüggéseket feltáró munka, hogy a tünet jobban érthető legyen.

Miért hasznos a családterápia, ha gyakran beteg a gyerek?

 A családterápiában a családot választjuk annak a működési egységnek, amelyet alaposabban górcső alá veszünk. Családterápiás intervenciók tehát az egész interperszonális rendszerbe beavatkoznak ahhoz, hogy megszűnjön a család homeosztázisának merevsége, így lehetővé tegye a szabályok újra alkotását és a tünet megszűnését.

A családterápia tehát ilyen esetben azon érzelmi stresszek megértésére és csökkentésére irányul, amelyek összefüggnek a beteg gyermek tüneteivel. A rendszernek be kell fogadnia a szakembert és elfogadni a szükséges intervenciókat. A terapeuta tehát családterápiás kezelés megkezdésekor részére válik annak a rendszernek, melyek őrá is hatnak. Lényegesnek tartom itt megjegyezni, hogy gyakran a család igényéből fakad, hogy a kezelés kifejezetten a tünet biológiai aspektusaira korlátozódjék. Gyakran megfogalmazódik az elvárás, hogy kizárólag a tünet hordozót kezeljék. Sajnos ennek következménye, hogy egy idő után elkerülhetetlenné válik a betegség stabilizálódása és krónikus irányba történő továbbfejlődése (vagy a korábban említett tünetváltás).

A családterápia azonban a gyógyulás érdekében az egész család erőforrásait fel tudja használni. Speciális intervenciók segítségével támogatja a családot egy érettebb együttműködés felé, ahol nincs többé szükség a tünetre.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

L Onnis (1993) A pszichoszomatikus zavarok rendszerszemélete. Animula: Budapest