Online pszichológiai tanácsadás | Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus és személyközpontú terapeuta honlapja

A válás hatása a gyermekre…

…avagy hogyan közöljük gyermekünkkel a döntésünket, hogy minél jobban viselje?

Ahogy előző írásomban részletesebben is említettem, a válási krízis minden családtagot megterhel (gyermeket és felnőttet egyaránt), mégis szerencsésebb megoldás az addig kimondatlan feszültségek megfogalmazása, mint a sok-sok áldozat árán fenntartott látszat. A kimondott konfliktushelyzetek tehát sokkal jobban kezelhetőek, könnyebben feldolgozhatóak,  a gyermek személyiségfejlődése szempontjából kevésbé károsak, mint a szőnyeg alá söpört feszültségek. (A gyermekek nagyon érzékenyek ezekre a kimondatlan feszültségekre, akkor is megérzik boldogtalanságunkat, ha még magunkhoz sem vagyunk teljesen őszinték, nem merünk szembenézni azzal, hogy baj van.) Amennyiben a válás során a rendszeres kapcsolattartás nem sérül, mindkét szülőt (nagyszülőt) a későbbiekben is bűntudat nélkül szeretheti a gyermek, könnyebben feldolgozható számára az új élethelyzet, mint gondolnánk. Hogyan segíthetünk neki, hogy minél könnyebben élje meg ezt a változást? Erről szól mostani bejegyzésem.

Hogyan közöljük vele a válást?

A válás tényét jó, ha a döntés meghozatala után rögtön, nyíltan (ha ez különösebb feszültségek nélkül megoldható, együtt a másik szülővel) közöljük. Ezután a szülőnek el kell mondania milyen változásokkal jár a válás a gyermek szempontjából (például ki fog menni érte óvodása, iskolába, mikor hol alszik majd). A gyermekek számára előnyös, ha minél kevesebb változással találják magukat szemben a szüleik válásakor: tehát jó, ha nem neki kell a korábbi családi otthonból elköltöznie, nem ekkor kell abbahagynia a számára fontos edzést, vagy más, kedvelt elfoglaltságot.
Fontos tisztázni, hogy a válás nem a gyermek miatt vagy érdekében, hanem a szülők döntésének következtében történik (érdemes az okot objektíven megemlíteni), az ezzel kapcsolatos kérdéseket érdemes azon nyomban tisztázni. Ennek hiányában a gyermek (egocentrikus gondolkodásmódjából fakadóan) magát okolhatja a történtekért. Érdemes tudni, hogy a gyermekben mindig van újraegyesítési fantázia a válás után! Tehát a régi közös családi életre emlékeztető programok (például egy közös állatkerti séta apával és anyával, karácsonyi vacsora együtt) igen károsak lehetnek, mert a változatlanság illúzióját nyújtják, így azt s hiedelmet erősíti a gyermekben, hogy szülei miatta újrakezdik majd közös életüket. Ez gátolja a gyermek számára a válás érzelmi feldolgozását. Ha válás után is felmerül a közös családi program vágya, az valószínűsíti, hogy az egyik szülő még (kimondva vagy kimondatlanul) reménykedik az újrakezdésben.

Mi a természetes reakció válás után?

A válással együtt járó viselkedésváltozások a gyermek életkorától függnek.
– Óvodáskorú vagy ennél kisebb gyermek esetén jellemző a korábbi fejlődési szintre való visszatérés, például újra bepisil, vagy az ujját szopja a gyermek, a szülőtől való elválás esetén nyugtalan, nem szívesen marad a közösségben, este nehezen alszik el.
– Iskoláskortól gyakran figyelmetlenség, teljesítményromlás jelzi leggyakrabban a problémát, a gyermek gyakran tűnhet szomorúnak, feszültségét agresszív viselkedés segítségével vezetheti le.
– Felső tagozatos kortól gyakran magára a szülőre irányul a harag, melyet a gyermek a válás miatt érez. Fontos, hogy a szülő megértse és kibírja ezt! Ha a gyermek egy ideig nem szeretne velünk találkozni, mi akkor is keressük Őt, biztosítsuk továbbra is a szeretetünkről. Ez nem könnyű feladat, de a gyermeknek éreznie kell, hogy a negatív érzéseivel, indulataival együtt is el tudjuk őt fogadni, megértjük fájdalmát. Serdülőkorban a válás megnehezíti a gyermek eltávolodását a családtól, leválását a szülőktől. Ebben a korban lényeges, hogy a szülő támogató legyen, engedje gyermeke társak felé fordulását, de eközben határokat is szabjon a gyermeke számára.

Hogyan segíthetünk neki?

A válás után teljesen normális reakció, tehát ha a gyermek viselkedése megváltozik: érzékenyebbé válik, többet sír, rosszabbul alszik, ez azonban maximum 1-1,5 év alatt el kell, hogy múljon. Ennek feltétele, hogy a válás korábbi írásomban bemutatott minden szintje (érzelmi, anyagi, pszichológiai stb.) végbemenjen és a szülők érzelmileg is feldolgozzák a veszteséget, a válás után beszélő viszonyban maradjanak. A gyermek szempontjából igen lényeges, hogy szülei őszintén, feszültségmentesen kommunikáljanak az őt érintő kérdésekből, rendszeresen láthassa – ha akarja- mindkét szülőt és a távolabbi rokonokat pl. nagymamát is. Amennyiben a gyermek visszautasítja a kapcsolattartást, fontos belegondolni a döntése okába. Nem akar-e bármelyik szülővel lojálisnak lenni. Amennyiben a gyermekkel (gyermekekkel) való kapcsolattartás veszélyes lenne (pl súlyos alkoholista vagy bántalmazó szülő esetén), érdemes a lehetséges kockázatokat végiggondolni és felszámolni: például nyilvános helyen, más felnőtt társaságában találkozni. Nagyon fontos, hogy ha a gyermek tartani szeretné a kapcsolatot a szülőjével, azt megtehesse, ebben ne befolyásoljuk Őt.

A legfontosabb tehát, hogy a szülők megfelelően átgondolt döntést hozzanak (később ne bizonytalanodjanak el, vagy gondolják meg magukat), ezután pedig szembenézzenek a saját ezzel kapcsolatos érzéseikkel, mert ennek hiányában gyermeküknek sem fognak tudni segíteni  a továbblépésben.

Az ezzel a témával kapcsolatosan felmerülő kérdéseiket, hozzászólásaikat szívesen veszem (megválaszolom) itt a cikk alatt. #válás, #válásgyerekkel
Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, családterapeuta-jelölt

Válásgyerek

Share

About the Author: admin

2 Comments

  1. Válasz Livi

    Kedves Habis Melinda,

    A problémám a következő lenne. 3 éves volt a kisfiam mikor a mostani férjemmel megismerkedtünk. Lassan 10 éve vagyunk együtt. Közben született egy kislányunk is aki most múlt 3. A férjem a fiammal a kapcsolatunk elején egész jól meg volt. Holott nyelvi nehézségeik is voltak, mivel férjem nem magyar. A fiam még apának is akarta szólítani, aki ezen felbuzdulva a nevére akarta venni. A fiam azért ezt nem akarta, mert ő nem akart választani az apja és közte. Ezt férjem nem vette olyan jó néven, bár értette, hogy az apját választja. Férjemnek is volt egy előző kapcsolata és abból egy lánya és egy fia, de megismerkedésünk után ca. egy évvel megszakadt a kacsolata velük. Megjegyzem, hogy nem miattam, más okokból, amit itt nem lehet két mondatban leírni. A családunkat ca. 6 évig én tartottam el, majd férjemnek is lett egy nagyon jó állása és így fordult a kocka. Fiammal nem tudom, hol romlott el a kapcsolatuk, de az biztos, hogy mindig rettenetesen szigorú volt vele, amit én sokszor nehezményeztem nála. Persze soha nem a gyerek elött. Sok dologban egyezik a nevelésről alkotott véleményünk, de azt nem èrtette meg, hogy nem lehet csak katonásan nevelni, hanem szeretni és dícsérni is kell. Nem játszott vele egy idő után, nem beszélgetett vele. Amikor erről próbáltam beszélgetni vele, azt mondta, hogy a gyerek nem megy hozzá. Sajnos nem halottam meg a külső hangokat. Rokonok, barátok mondták, hogy a gyerek fél tőle. Nagymamám is párszor említette és anyukám, hogy úgy néz a gyerekre mint akit meg akar ölni. Velem mindíg kedves volt, bár ő egy nagyon erős egyéniség, aki elèrte sok beszéddel nálam is azt, hogy megalkudjak és az ő véleményén legyek még akkor is ha ezzel nem értettem egyet, hogy elkerüljem a veszekedéseket. Aztán megszületett kislányunk, innentől kezdve pedig úgy gondolom most visszaemlékezve, hogy a fiam még inkább a háttérbe szorult. Míg a mostani nyaralásunk végén a fiamat megütötte. Természetesen anyatigrisként üvöltöttem, hogy mit csinál. Erre még én voltam a rossz, hogy vele így még nem üvöltött senki…. Ettől kezdve mélypontra jutott a házasságunk. A váláson is elgondolkodtunk, majd most ott vagyunk sok beszélgetés után, hogy megígérte, hogy nem dolgozik annyit (3-4 napot nincs itthon, ha van is az irodájában ül vagy velünk de a tableten játszik) többet foglalkozik a kicsivel és velem. A fiamhoz nem szól, vagy is én követeljem meg tőle a jó magaviseletet, a tiszteletet iránta, meg hogy jól tanuljon. Állítsak én fel szabályokat, mert utána járt és most tudja, hogy neki nem szabadott volna átvenni a nevelésben az irányítást hanem rám hagyni. Most visszadja nekem. Tanácstalan vagyok, mert ez a sok vita megmérgezte a kapcsolatunkat, megmérgezte az érzéseimet és már nem tudom, hogy mit tegyek. Szeretnék családot a gyerekeimnek, de nem minden áron. Ebben a történetben a fiam issza meg mindennek a levét, de ha elválok mi lesz a lányommal…. Anyukám jól meg volt férjemmel, mostanra már ellenség lett. Rengeteget segít a háztartásban a kislányomnál. Sokat van nálunk. Több front között örlődöm. Válni vagy küzdeni….

    • Válasz admin

      Kedves Livi!

      Levele alapján azt gondolom érdemes volma mélyebben átgondolnia ezt a helyzetet, mielőtt bármilyen döntést meghozna. Mitől változott meg a férje viselkedése? Miért volt agresszív az Ön fiával? Ön mit érez iránta? Önnek ki tudja mutatni az érzéseit a férje? Milyen most a kapcsolatuk? Miért bizonytalanodott el a folytatásban? Az édesanyja és közte mitől mérgesedett el a helyzet?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

A hozzászólás elküldéséhez kérjük, oldja meg a következő feladatot! Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.