Pszichológus válaszol

Tisztel Doktor nő!

29 éve vagyunk házasok a feleségem gyűlöli ki nem állhatja a nővérem! 25 éve!
Első jele volt /300km -re lakunk egymástól/ nővérem első nálunk töltött napjai/kb 2-3 napra jöttek!
Másnap delelőt feleségem hangos nem tetszését fejezete ki irányába hogy a nővérem 5 éves gyereke hangosan játszik a családi ház udvarán, a mi 6 hónapos gyerekünk aki tetőtérben alszik nemfog tudni aludni.De nem tetszését durván fogalmazta, igy ők könnyek között sietősen távoztak ,megalázva megbántva!
Én fiatal emberkén ott álltam és feltettem a kérdést a feleségemnek ,miért volt ez jómért bántotta!Elég lett volna annyi: légyszíves szólj a kisfiadra hogy halkabban játsszon! El költöztem összevesztünk!Egy hét múlva vissza sírt hogy megbánta!Sírva ecsetelte : te jobban szereted a nővéred mint egem!!Ez megy 25 éve!
A nővéremmel 5 évente találkozunk!Ma már ott tartunk hogy válunk!Bármi problémánk van két mondat után nővérem van porondon mindenféle válogatott aljas mocskolódás közepette! Nagyon jó anyagi helyzetben vagyunk! A feleségem 28 éve nem dolgozik! Neki a gyerekkel és háztartással kell csak törődni!Minden meg adtam neki és adok is!A családján is sokat és öntelenül segítettem legyen az pénz vagy fizikai vagy lelki segítség! A feleségem édenanya most 78 éves rossz döntéseket hozott életébe közben özvegy lett!72 évesen elvesztette az otthonát! Én a másik házunkat felújítottam és odaköltözött még a rezsidíját is én fizetem 5 éve! Azért hogy feleségem megnyugodjon!A testvérein is sokat segítek önzetlenül!A nővérem soha nem kért tőlem segítséget pedig szerény körülmények között él! A feleségem az utóbbi egy- három évben meg van győződve arról hogy a nővéremnek lopom a közös pénzünket!Tántoríthatatlan ettől a felvetéstől!Ezekből örökös vita elköltözés óriási veszekedések alakulnak ki! Öngyíkosságot is megkísérelte! Mit tegyek bevallom 29 éve szerelmes vagyok a feleségembe sokan mondják hogy ez nem lehet igaz! Azt mondja a feleségem hogy ő is! Mi az igazság? Most egy hónapja külön élünk!

Tisztelt doktornő. Lányom skizoféniás.Kventiniakot 300 mg és gerodormot szed napi 1 et.Sokszor rájön a sirógörcs elég sokáig tart nála.Dominált szedett még németországban élt a férjével.Kapcsolatuk megromlott és hazajött.Először sokáig nem volt baj.Most vagy egy hete egyre többször rájön a sirás.A doktorja megemelte 300 mg ra a kventiniakot.Nem tudom hogy nem e a gerodoerm csinálja ezt.A dominál helyett nem találtunk semmi hasonló tartalmi gyógyszertMár hozattam volna németországbol dominalt de nem egyszerü mert receptköteles.Itt borsodban volt mát kórházba de többet nem engedem mert alig tudtam haza hozmi élve.Biztos hallott az itteni gondokról.Valami tanácsot ha tudna adni nagyon jó lenne.Mát hallottam a cbd olajról vettem is de nem mertem még kipróbálni.Pedig sok jót hallottam és olvastam róla.Tudja doktornő velexinnel kezdte mikor tiz éve meghalt lánya akkor irta fel a doktornő neki. Ha tudom mi ez velaxin eltörtem volna a kezét ha egyet is bevesz.Én 69 éves vagyok de életem során én egy db se vettem be ezekből gyógyszerekből inkább megittam egy felest.De nem szaporitom a szót kérném a véleményét. Köszönettel József

Tisztelt Hölgyem!Pánikbetegségem lassan 7 éve tart. 2év volt amikor ez szünetelt és olyan voltam mint rég.Epe műtét után kezdődőt ez az egész rémálom ahol magasnak találták a pulzusomat. És nagyon megijedtem mert azt hittem szív eredetű probléma és nem is kaptam rá magyarázgatott hogy ezt mi okozza ;Azért is féleltem tőle annyira mert a mamám a kezeim közt halt meg és azt hittem szív eredetű problémám van.sok idő telt el mire eljuttotam egy jó kardiológushoz aki kizárta a szív eredetű problémát.akkoriba jártam pszichológushoz és akkor volt ez a 2év amikor jól voltam.De tavaly januárba minden élőről küzdött akkoriba nagyon rossz állapotba kerültem 10kg fogytam egyedül próbáltam megoldani ezt az egészet többnyire sikerült. Orvoshoz azóta nem merek menni félek a vizsgálatoktól. A mostani próblémám hogy kb.3hete nagyon felerősödtek ezek a dolgok a reggeleimet tönkre teszi nem tudok így teljes életet élni hiába szeretnék. Szédülés remegés gyengeség fejfájás hányinger nyugtalanság rossz közérzetet erős szorongás gyomorideg.
Erre szeretnék valami megoldást mert amíg ez nem szűnik meg nem tudok munkába állni mert folyamatos szorongásom van félelmem ha boltba is kell menni szinte minden második alkalommal rám jönn a pánikroham míg várakozok .hogy tudnám ezt meg oldani .mert az mondják hogy szembe kell nézni a félelemmel de hiába valamiért nem tudok meg szabadulni tőle pedig nem szoktam megfutamodni ha nem bent vagyok a helyzetbe de nem akar jobb lenni. Jelenleg nem tudok pszichológushoz járni.36 éves nő vagyok 3gyeremek anyukája és nem így szeretném leélni az életem mert így már sokat elpazaroltam a betegség miatt. Köszönöm hogy elolvasta levelem.

Kedves Doktornő!
Borzalmasan szomorú időszak van az életemben. Nagyon szeretem a volt párom de fél éve külön élünk. A lényeg nem tudtunk együtt élni mert én éreztem hogy már nem szeret volt megcsalás is a részéről.Ezért elköltöztem. Az utolsó percig amig el nem jöttem könyörgött ne hagyjam el de mikor eljöttem teljes fordulatot vett megszakitotta velem a kapcsolatot . Az elején még beszéltünk de most már 3 hónapja egy szót sem . Irtam neki egy levelet de nem válaszol arra sem. Én nagyon szeretem és azt hittem ha elköltözöm fogok neki hiányozni és a szeretete vissza tér felém de sajnos nem igy lett. Nagyon nehezen birom nélküle fél év eltelet de nincs olyan óra hogy ne lenne eszembe. Elkeztem tanulni mindennel próbálom elfoglalni magam de sajnos üres az életem nélküle. Próbálok sokat beszélgetni mindenkivel szórakozni járni de mindenről ő jut eszembe . 7 évig éltünk együtt van egy kislányom nem tőle de együtt neveltük 7 évig a gyereket sem keresi nagyon hiányzik neki is mert imádták egymást . Segitsen drága doktornő mit tegyek hogy túl legyek rajta? Voltam jósnál soha nem hittem benne de most felkerestem egyett . Viszont hívő vagyok vagyis csak voltam úgy érzem mert nem tudom elfogadni hogy ezt tette velünk isten annyira hittünk benne ő meg csak rosszat tett. De ez mindegy is. ….Előre is köszönöm válaszát.

Kedves Doktornő!
Írt a pasim, és boldogan mentem vissza hozzá. 4 kg fogytam a hülyeségem miatt. Kétszer is meggondolok valamit, mielőtt leírom vagy kiejtem a számon. Köszönöm a segítségét, mégha így leírva is válaszolt, de megkönnyebbültem, nincs már gombóc a torkomban.

Kedves Melinda érdeklődni szeretnék hogy a szoros baráti körunkbe furakodott nem rosszindulatú de nagyon zavaró szemely. Nem sikerül leraznunk pedig erősen próbálkozunk. Ebben kérnék tanácsot, van e ötlete nem akarom megbántani de szeretnénk ha másokkal találnà meg a kellemes együttlétet. Válaszát előre is köszönöm Marta Gyongyi

Kedves Doktornő!
Mit, hogyan kellene csinálnom, van-e remény arra hogy folytathassam a kapcsolatot? Írjak neki (ha írok olybá tűnik futok utána, és ezt a pasik nem szeretik) vagy várjam meg, míg ő jelentkezik?

Tisztelt Doktornő!

Szeretnék tanácsot kérni Öntől.
Férjemmel 6,5 éve vagyunk együtt. Annak idején nagyon szerettünk volna gyermeket. Én 1 éven keresztül számos vizsgálaton vettem részt, nem találták az okát, miért nem sikerül a vágyott gyermek. 1 év után orvosom javasolta, hogy párom is menjen el vizsgálatra. Ezt én megbeszéltem vele, azt mondta, hogy a babáért mindent vállal, úgy volt, hogy el is megy, időpont is le volt egyeztetve. A vizsgálat helyett hazajött és vett egy, a vizsgálat árának duplájába kerülő hangfalat. A mélységes döbbenet csak az, amire abból az időszakból emlékszem, szólni nem tudtam, a gyermek témát többször nem hoztam elő. Bocsánatkérés azóta sem történt.
Az évek alatt számtalanszor fordult elő, hogy ha rosszul lettem munkahelyemen (súlyos migrénes vagyok), és megkértem legyenszíves jöjjön el értem kocsival, folyton azt a választ kaptam, hogy meggondolja, hiszen estig még jobban is lehetek akár, vagy menjek haza taxival, kifizeti, hiszen jól tudom, mennyire utál esténként már kimozdulni a lakásból. Az a fájdalmas ebben, hogy nekem nem arra volt szükségem, hogy kifizesse, hanem hogy érezzem: számíthatok rá.
Idén tavasszal megtudtam, hogy amikor a családja megismert, azonnal kaptam egy stigmát, beskatulyáztak, mondván, hogy mivel skorpió a csillagjegyem, én is biztosan olyan vagyok, mint az első feleség (szintén skorpió csillagjegyű, de teljesen más karakter, mint én), aki kihasználta, anyagilag padlóra tette és papucsférjet csinált belőle. Javasolták neki annak idején, hogy ne ismerkedjen velem, eszébe ne jusson, hogy engem elvesz feleségül. Amióta ezt tudom, nem szívesen látogatom a családját, szeretem őket annak ellenére, amit megtudtam róluk, de most már tudom mi az oka, hogy nem igazán beszélgettek velem sosem, ha elmentem hozzájuk és tudom azt is, miért éreztem magam mindig idegennek, kirekesztettnek közöttük.
Abban szeretnék tanácsot kérni, hogy miként tudnék túllépni ezeket a dolgokon? Hogyan tegyem túl magam rajtuk? Nem a bocsánatkérés hiányzik (bár lehet az is), hanem hogy én érezzem magam jobban, és ez csak úgy menne, ha túl tudnék lépni ezeken a még mindig fájó dolgokon.

Köszönöm tanácsát,
tisztelettel:

Brigitta

Tisztelt Doktornő!
Én egy 14 éves lány vagyok és azért vagyok itt ,mert nem tudok/tudnak a szüleim sem segíteni rajtam lelkileg. 154cm vagyok tehát nagyon alacsony.. Ez a magasság engem iszonyatosan zavar mindennap sírok ,mert az valamilyen szinten megnyugtat. Ha társaságban vagyok elég rosszul érzem magam,mivel mindenki magasabb nálam és jóval fejlettebb. Már ott tartok,hogy az utcára sem mennék ki ,ha nem kellene tehát nincs önbizalmam. Félek attól is ,hogy mi lesz így velem a jövőmre tekintve( párkapcsolat, munkahely) Illetve mindig másokhoz mérem magam,amit tudom nem szabadna ,de ez van. A szüleim próbálnak nyugtatni,hogy még nőhetek ,amit én természetesen nem hiszek el. Azt is mondták,hogyha mégsem nőnék akkor el kell fogadnom ,de nekem ez nem fog menni soha!
Teljesen magamba fordultam és rossz gondolatokkal van tele a fejem… Én,csak olyan lány szertnék lenni mint a többi 14 éves! Esetleg tudnál valami tanácsot adni?
Válaszodat előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!
Van egy Németországban élő férjes barátnőm, akinek nemrég meghalt az apja és anyja egyedül maradt Magyarországon. Mi régi családias kapcsolatban vagyunk gyermekkorunk óta, jól ismertem a szüleit, és őt pedig az egyik unokatestvérem vette el feleségül. Neki 1 db felnőtt gyerek van, aki így a gyermekeim harmadunokatestvére , és aki már kirepült, jelenleg Ausztriában tanul. Nekem 2 kisebb gyermekem van (későn szültem) akiket egyedül nevelek Magyarországon. Rengeteg megoldandó problémám van, és gyerekeim kamaszok: egyik idén fog a gimibe felvételizni, tavaly majdnem megbukott és kiderült utolsó pillanatban bár igen okos ,de mégis bizonyos dolgokban fejlesztésre szorul. Sajnos a munkám miatt korábban nem tudtam eleget foglalkozni vele és ez nem derült ki.
Barátnőm anyja közel lakik hozzánk (autóval 15 perc). tömegközlekedve nehéz odaérni, mert egy erdő melletti utcában van a házuk, Budán.
A gondom az, hogy elvárnák, hogy időnként gyógyszerért menjek el, vagy vigyem ki a temetőbe – ami pesti messzi várorészben van -, vagy egyéb pl. masszázsra, vagy vérvételre vigyem el, vagy menjek el egy másik, eladandó lakásuk kulcsáért, amit valaki épp a postaládában hagyott
Anyja bottal jár, és 80 év feletti. Világéletében kiszolgálták.
A gondom az, hogy nekem ez a segítségnyújtás nehezemre esik.
Tudom, hogy van pénzük és vannak különböző emberek , akik pénzért időnként segítenek. Megértem, hogy azok mégsem bizalmas kapcsolatok és nehéz az anyjának érzelmileg egyedül. Hozzáteszem, hogy barátnőm ki akarta vinni véglegesen Németországba az anyját, csak épp nem tudták egymást elviselni, ezért visszajött anyja. Anyja ragaszkodik a budai házhoz és nem hajlandó egy jó tömegközlekedési helyen levő lakásba átköltözni. Bottal jár , de szellemileg igen ép. Kérni is tud.
Időnként úgy érzem, hogy talán hetente egyszer vagy kéthetente megtehetnék valamit értük.
Ugyanakkor van elég problémám. Jelenleg egy vállalkozást szeretnék beindítani és bár még elég sok szabadidőm van, azt azonban a “szülésre” szeretném használni, magammal számot vetni, jógázni, ha marad szabadidőm és gyerekeimmel foglalkozni felvételire készülni stb. Egy nagyon nehéz munkát hagytam ott burn out-tal és ugy érzem, hogy életem számvetésére szánt időre máris mások akarnak lecsapni.
Ugyanakkor lelkiismeretfurdalásom is van (mert jó szándékú vagyok) és nem tudom eldönteni, mi lenne a helyes?
Zárkózzak el tőlük? Vagy időnként segítsek? Lehet, hogy től önzőnek neveltek, ezért esik nehezemre a segítség? Ugyanakkor szeretem is őket.
Félek, hogyha segítek, rámszoknak és az terhes lesz, idegesíteni fog, és amúgy is sok minden idegesít, amit helyre kéne tennem az életemben.
De azt mondja a Biblia, ha kérnek, akkor segíts.

A körzeti orvosunk meg azt mondta: eszembe sem jusson egy nálam ezerszer jobb helyzetben levő németországi barátnömnek (akik Amerikába jártak nyaralni) épp nehéz élethelyzetébben segítni, amihez a sors nem engem, hanem őt hívta ki, hogy ne hagyjam, hogy bármit is rámpasszoljon.
Ilyenkor eszembe jut hogy ráadásul épp félállásba akar menni, node akkor sem fog tudni gondoskodni 1000 km-re levő anyjáról. Néha megsajnálom az öregasszonyt.

De nem szeretnék hülyeséget csinálni. Ön szerint mi lenne a helyes startégia?
A gond az, hogy úgy érzem végletek vannak: vagy nem segítek vagy rámszállnak. És az ad hoc kívánságokat tartalmazó telefonoktól pedig a hideg ráz előre is.
Határokat nemeket igen nehéz szabnom és kényelmesen, nem most szeretném ezt általuk kigyakorolni.
Tanácsát előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
Ilona (48)

Kedves Melinda!
Szeretnék elválni a férjemtől, nem tudtunk megegyezni, ő nem szeretne válni.
Annak érdekében, hogy meggondoljam magam zsarol a múltammal. Sajnos van is mivel ezt tennie. Leveleket küldözget a munkahelyemre, a barátaink között is áskálódik. 3 gyermekünk van és már a gyámügyig elment a befeketítéssel, hogy nem vagyok alkalmas a gyereknevelésre.
Mit tehetnék ez ügyben? Szorongva élem a napjaimat, szégyenkezve.
Köszönöm a segítségét!
Erika

Tisztelt doktornő!
21 éves vagyok a nővérem 23, regebben barátnői kapcsolat volt köztünk sokat beszélgettünk mindig megbíztam benne, ő az a lány aki kimondottan nem bulizik meg egyéb dolgok én ennek az ellenkezője vagyok ennek ellenére testvéri kapcsolat volt köztünk, de ez megváltozott nem tudom pontosan mióta talán mióta komoly kapcsolata van 3 éve, egy kedves szava nincs hozzám, nem lehet megbízni és lenez, kevésnek tart engem, vagyis egy senkinek, próbáltam beszélni vele hogy változzon meg hogy kicsit vegyen engem emberszamba de ő volt felhaborodva hogy ő ilyen, meg nem érzékeny mint én, és hát hiányzik és nem tudom mi tevő legyek ezzel kapcsolatban!?

Tisztelt Doktornő!

Most már másodszorra történik meg velem, hogy egy kapcsolat elején minden teljesen rendben van, de hetekkel később csak úgy magától elillan a kezdeti érdeklődés, lassan elveszítem az érzéseimet, majd a végén pedig semmi sem marad a bűntudaton kívül. Igazából abban sem vagyok biztos, hogy akármelyik esetben igazán szerelmes voltam-e, de maga az érdeklődés és kezdeti vonzalom biztosan megvolt. Tény, hogy a mostani egy kéthavi együtt töltött idő után távkapcsolatba forduló eset, azonban továbbra is úgy gondolom, hogy valami nincs rendjén. Sokszor érzem azt, hogy az érdeklődésem fellángol egy-egy ember iránt, majd ez rövid időn belül tovatűnik, vagy amint elérhető közelségbe kerül az illető, hirtelen minden elszáll és csak tovább akarok állni. Jelenlegi esetemben próbáltam mindent megtenni, de ez csak hetekig tartó folyamatos szorongásba torkollott, most pedig lassan már azt érzem, hogy nincs erőm tovább kapaszkodni. Ön szerint van még remény ebben a kapcsolatban, ha úgy érzem, hogy a szikra már nincs ott? Mi lehet a megoldás arra, hogy ez ne történjen meg újra? A szívem szakad bele, ha belegondolok, hogy a másik félnek fájdalmat kell okoznom, mikor ő tisztán szeret, ahogyan csak tud.

Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!
4 év után szakított a pasim, ha ezt annak lehet nevezni, mert csak sexkapcsolat volt közöttünk, de tény vonzódtunk egymáshoz. Nem jártunk sehová többnyire ő jött. Többször összevesztünk kibékültünk, most az én hülyeségem után mondta, hogy nem jön többet, a miértem után azt mondta, hogy nem kell a feszültség de távozóban még egy „vigyázz magadra”-át mondott. Amit sosem szokott, letiltott chaten (nem FB). Másnap bocsánatot (amit sosem csináltam) kértem a viselkedésemért írásban egy másik chaten mert ott még nem tiltott le, és minden jót kívántam. Most annyira megbántódott, hogy szóba sem akar állni velem, vagy még reménykedhetem? Ha ez fontos én oroszlán nő vagyok ő skorpió.

Jelenleg – illetve évek óta – életem legnehezebb időszakát élem. Az elmúlt években sok, számomra fontos embert elvesztettem (édesapám halála, több évtizedes barátságok vége).
Az elmúlt 7 -8 év is igen nehéz volt, én külföldön kezdtem el dolgozni 2012-ben, majd később követett a feleségem és a kislányom. Sajnos akkorra a feleségemmel már megromlott a viszonyunk, nem éreztem a támogatását és a közös célokat, majd ők ketten visszaköltöztek Magyarországra. Én az anyagi gondok miatt így kb. 5 évet egyedül éltem külföldön és 2 hetente látogattam a családom, minden ünnepet és nyaralást együtt töltöttünk. A feleségemmel 24. éve vagyok együtt, ő volt az első és egyetlen nő az életemben – minden szempontból. Tavaly februárban a feleségem elmondta (azt remélve elhagyom), hogy volt egy szeretője. Kiborultam, de mivel szeretem ezért megbocsátottam, hisz benne volt az én “munkám” is az elhidegülésben. Újra kiborultam, amikor erre egy hónapra lebukott, hogy egy közeli közös, házas barátunkkal készül együttlétre. Ekkor elmondta, hogy kényszeresen flörtölhetnékje van. Akkor kijöttünk abból az állapotból és lelkesen mondta, hogy örül, hogy nem adtuk fel egymást és hogy költözzek haza, folytassuk közös utunkat. Remek nyaralásban vettünk részt, őszinte meghittség volt köztünk. Ezután ősz,tél környékén észrevettem, valami megint nem stimmel, gyakorlatilag csak aludni járt haza. Ekkor újra lebukott, hogy egy újabb szeretői viszonya van. Lassan egy éve élünk ebben a szituációban, egyre több fájdalmat megélve, mind én és mind a kislányunk, hisz rendszeresen rajtunk vezeti le a frusztrációját, ha a szeretőjével vagy a helyzet miat kettőnknek van konfliktusa. Sajnos az elmúlt évben azt állította, hogy ő bizonytalan és hogy egyáltalán nem boldog az új “szerelemmel” és rendszeresen eljátszotta, érzelmileg labilissá tett a vislkedésével. Egyszer szeretett és engem akart, másszor az ellenkezője. A napokban közölte, hogy mégis inkább elhagy minlket, mert szabadságra vágyik, de a gyereket szeretné magával vinni. Sajnos én ezt nem tudom elfogadni. Nem tudok már több veszteséget elviselni sem: negyedszázadnyi emlékek, élmények és az érzelmeim, illetve a gyermekem napi szintű láthatásának lehetőségét. De még most is labilis, mert még szeret, de nem szerelemmel. Próbáltam meggyőzni, hogy ebből a helyzetből csak fájdalommal lehet kikerülni, a kérdés az, kinek akar fájdalmat. Viszont nem összeesküvés elméletet szeretnék gyártani és menekülni a felelősség elől (én őszintén bocsánatot kértem tőle, amivel korábban megbántottam, felismertem saját hibáimat, de a nejem viselkedésére gyakorlatilag a nárcisztikus személyiségzavar tüneteinek 90%-a ráillik. Hogy tudnám megoldani a helyzetet? Ha valóban beteg, mit tegyek? Tényleg csak a menekülés az egyetlen lehetőség? Reménykedjek még naívan, hogy meggondolja magát? Hová tegyem a rengeteg fájdalmam, amit megéltem és még meg fogok élni? Válaszát előre is köszönöm!

Admin50

Kedves Melinda!

Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy házas nőként megismerkedtem egy férfivel és kialakult köztünk a szerelem, én igaz rossz 20 év házasság után miatta beadtam a válást, a volt férjem megvert stb., ezzel a férfivel összeköltöztem van két gyermekem és őket emiatt otthagytam, persze tartottam velük valamilyen formában kapcsolatot, a páromnak is van gyereke, megismertettük egymással a két gyereket, mivel nekem a kicsi 5 a nagy 17, neki pedig 4 éves, a két gyerek elfogadott minket a mi is őket, a gond akkor kezdődött kb. fél év után amikor az én gyermekem többet volt nálunk az övé kevesebbet mert sokat volt beteg ezt sérelmezte, rám vetítve ki, volt olyan hogy menni szerettem volna a fiaimhoz mert 60 km-re vannak tőlem, ő becsukta az ajtót nem engedett ki így nem tudtam menni vagy csak jóval később a kisebbik fiam tönkrement emiatt is hogy nem csak össze vissza mentem hozzá, viselkedési problémái lettek befordult, úgy döntöttem hogy magamhoz veszem mivel emiatt is és az exem sem tudott foglalkozni vele 6+2-es műszakba jár dolgozni, nem tudta fürdetni gondozni, a jelenlegi párom ezt nem fogadta el azt mondta ő ha nem él a saját gyerekével a máséval sem nem ebbe egyeztünk meg, hanem hogy kéthetente hozzuk a gyerekeket és szórakozunk a köztes időbe, viszont én nem hagyhattam a fiamat anya nélkül elkallódni így elköltöztem, albérletbe. Valamint az ex férjemmel való éltemet is kérdezte elmeséltem, hogy fiatalon 16 évesen ismertem meg és szerelmes voltam belé, és (öngyilkos) is ő erre azt mondta nem tudja feldolgozni a múltamat, hogy ilyen hülye vagyok, akkor rengeteget féltékenykedik és vádol hogyha fel öltözöm szépen és parfümöt fújok magamra akkor másnak akarok tetszeni, igaz férfiak között dolgozom azt várja ne szóljak senkihez sem, ebből már önértékelési zavarom van, viszont azt elvárja hogy én ne kérdezzem meg ő hol van mit csinál mert az az ő dolga. Sok vitánk volt van én fenyegetőztem már a tehetetlenség miatt, ő anyázik férgez moslékol akkor dögöljek meg stb. Tudom hiba a fenygetőzés nem szabadna, ezért most azt mondja nem illünk össze megváltozott a viselkedése íránatam, nem tudom hogy hozzam ezt rendbe mit tegyek, azt mondja pszihés eset vagyok lehet hogy már igen.

Kedves Dr nő.
A kérdésem egy visszatérő álomról lenne.
Azt álmodom hogy a parommal egy kiránduláson vagyunk, vannak többen is. Kint a szabadba alszunk és amikor felébredünk, a parom egy dombos rész felé indul. Várom vissza és nem jön. Kérdezem a többi embert hogy nem -e tudják hova ment. Aztán elindulok keresni. Nyitott szállodákat látok , de olyat ami több udvaron van . Eltévedek és segítséget kérek egy hölgytől aki egyedül van egy hófehér köppenyben. Elvisz egy nagy uszodán keresztűl egy folyosóra és elmegy. Én elindulok tovább de oda jutok ahol a hölgyet kérdeztem hogy segítene e. Három ház , három út, szembe egy sarki ház. Egy kanyarban. Megyek tovább és a páromat nem találom. Aztán azt mondogatom hogy eltévedtem, most hogy jutok vissza és sírok. Ezután felébredek.
Ez az álom ugyanígy már másodjára jött elő. Először kb. 4-5 hónapja.
Válaszát előre is köszönöm
Üdvözlettel: Anita

Tisztelt Doktornő!
Érdekes problémával fordulok Önhöz , én félek a “jó pasik”-tól!
Azért érdekes, mert sokan csinosnak mondanak és megvannak döbbenve,hogy miért nem hozzám illő partnerem van…..
Mindig “csúnya” partnereim voltak, mert csak előttük nem voltam zavarban. Hiába vágytam jóképű férfira, ha ilyennel találkoztam sem tudott kialakulni közöttünk semmi, mert annyira leblokkoltam a közelében, hogy nem tudtam semmi értelmeset mondani!
Ha lehetőségem adódik jóképű férfival beszélni, teljesen megváltozom, mintha kislánnyá változnék. Csak bámulom, ( mert tetszik!!!),és valami hülyeséget válaszolok, vagy semmit, mert nem tudok megszólalni!

Hogyan tudnék ebből a helyzetből szabadulni, mert szeretnék csinos, helyes párt találni!
Válaszát előre is Köszönöm!!

Kedves Melinda!

Tanácsát szeretném kérni párkapcsolati kérdésben, problémában.

Sajnos az utóbbi időben rájöttem, hogy a férjen (41) pornófüggő.
Nem is tagadja, szerinte normális. Nem tartja magát betegnek, a függőségét azonban elismeri.
Úgy érzem ez a kapcsolatunk rovására megy. Érdeklődés hiánya, testi kapcsolat ritkulása és önzés jelent meg részéről, az én véleményem szerint.
Beszéltünk a dologról, azt ígérte leáll, de nem tartja be.
Mi tanácsolna ebben a helyzetben?
Köszönöm válaszát.

Jó napot kívánok!
Van egy fiúbarátom, a Zoli, akibe teljesen belezúgtam. Eddig tisztában sem voltam ezzel, aztán valamilyen okból kifolyólag elkezdtem féltékeny lenni a körülötte lévő lányokra. Idegesít, az is ha csak valakire rá néz. Nem tudom, hogyan történt a dolog, de teljesen megbolondultam. Én ezt nem így terveztem.
Hosszú párkapcsolatban éltem, mellette barátkoztam a Zolival, de soha nem volt köztünk semmi. Viszont, tudom, hogy nem vagyok közömbös számára.
Most párommal szakítottunk és nem hagyott nyugodni a dolog, ezért rákérdeztem Zolinál, hogy ő gondolkozott-e már azon, hogy lehetne köztünk több is? A nemleges válasz megdöbbentett, nem értettem, hogy miért? Addig húztam a dolgot, míg kibökte, fél attól, hogy ha összejövünk és nem lesz jó a kapcsolatunk, összeveszünk és nem beszélünk többet. Ezt pedig ő nem akarja, mert fontos neki a barátságunk és velem nem akar veszekedni.
A kérdésem az lenne, van-e valami mód arra, hogy meggyőzzem, hogy ha harmonikus a barátságunk, akkor ugyanilyen harmonikus lehetne köztünk egy párkapcsolat is?

Tisztelt Doktornő!
A volt párommal 2évet voltunk együtt, ő most 20éves én 24. Tavaly szeptemberben a születésnapom előtt szakított velem mert már nem tud bízni bennem ahogy mondta sokszor adott már új esélyt. A kapcsolatunk szinte tökéletes volt alig voltak itt-ott némi viták, az én gondolkodás módommal volt a probléma problémáztam mikor épp nem találkoztunk. Persze ő csak hallgatott és kibúvót keresett aztán egyszer leültünk és szóvá tette hogy ez igy nem lesz jó változtassak. Elment egyetemre és pár hétre rá szakított. 1évig nem beszéltünk, próbáltam a szakítás után telefonon keresni, szociális médián keresztül de nem foglalkozott velem. Pénteken volt a születésnapom amikor is felköszöntött és beszélgetni kezdtünk, elmesélte hogy az egyetemet ott kellett hagynia teljesen felborult az élete de össze szedte magát van munkája. Érdeklődött felőlem is, elmeséltem azt hogy velem mi történt ez idő alatt, estig beszélgettünk sem ő sem én nem tettünk utalást valamelyikünk hiányára. Este én irtam utoljára mert nem válaszolt. Másnap este olvasta el az üzenetem amiben csak az állt hogy jó éjt kivántam es bármikor számíthat rám. Azóta nem beszéltünk. Gondolja hogy csak a születésnapom miatt kedves szeretett volna lenni? Esetleg felkavarta volna a beszélgetésünk ami miatt már nem keres? Ön szerint ennek a “kapcsolatnak” lehetne-e újra kezdése? Köszönöm megtisztelő segítségét!

Arrol lenne szó, hogy foggalmam sincs, hogy mit tegyek. Barátommal lassal 2 éve leszünk együtt, de rengeteget veszekszünk. Tegnap este nagyon sokat sírtam és nem is jött megvigasztalni. Én nagyon szeretem, de ugy érzem ez igy nem mehet tovább. De viszont nélküle megbolondulnék. Mindig elkap a sírás, ha arra gondolok, hogy nincs tovább. De akárhanyszor megbeszéltük a dolgokat 1-3 napig volt jó aztán megint összevesztünk. Egyszerűen nem tudom mi lenne a jó.

Kedves Melinda!
Én igazából ugyan azért írok most, mint mindenki más.. egy jó tanácsért.
A történetem azonban kicsit szolidabb, bár ennek ellenére sokkal bonyolultabb.
Középiskolás vagyok és iszonyatosan tetszik egy srác akivel és egy suliba járunk. Szinte minden nap beszélünk, azonban itt még nincs vége a mesének, mivel neki egy nagyon szokatlan, tragikus és rentkívül hosszú,bonyolult múltja/élete van a családja miatt. Senki se tudja de valójában egyedül él és elég jelentőségteljes gondjai vannak az alkohollal. Ennek ellenére az egyik legemberibb és legszerethetőbb srác akivel valaha találkoztam. A csavar viszont az, hogy ez a fiú a nővéremnek a legjobb fiúhaverja és az egyik osztàlytársa… de szerintem a srác többet akar tőle mint pusztán barátság. De állítása szerint nem akar barátnőt és szerlmes meg végképp nem. De mi van ha mégse értem félre a dolgot? Amikor legutoljára berúgott és videóchatben felhívta a nővéremet én is a szobában voltam így elkezdtem én is beszélni vele. Amikor beköszöntem annyit mondott, hogy “Hát itt van a …. is?!? A kis üllőfejűm?!? – igen ez egy hosszú történet😂- …. ugye tudod h mennyire szeretlek?” Nem válaszoltam neki semmit. A videóhívás végére csak ketten beszéltünk már. De erre már úgy se emlékszik szerintem…. Az a helyzet, hogy úgy érzem én tényleg csak egy átlagos barát vagyok számára és ezért nem szeretném… vagyis inkább szerintem félek attól, hogy megtudná, hogy nekem több annál, és vége lenne az egésznek. Azt meg végképp nem szeretném. Fontos még, hogy a tesóm csak annyit tud, hogy szerintem nagyon helyes a srác és, hogy ha úgy alakulnának a dolgok, hogy kiderűlne, hogy nem egyoldalú a dolog összejönnék vele.
Ui.: A választ lehetne e- mail-ben kérni? De ha nem az se baj! Köszönöm, ha elolvasta és választ ad nekem erre!

Jó napot !
Azzal a kérdéssel fordulok önhöz:
– elöször is , 15 éves fiu vagyok , most mentem 9. Osztályba . Van egy lány akivel a suli elött irogattam már messengeren és ö szeretett volna találkozni velem , találkoztunk is a suli elött , összesen 2 szer
A lánnyal egy osztályban vagyok és apadtársam is lett ( ő kérdezte meg hogy lehet e a padtársam ) üzenetbe leirtam neki hogy kedvelem , es bejön nekem , én is tetszem neki , nyilatkozása szerint
A kérdésem az lenne , hogy mit tegyek , en kezdeményezzek valamit , mert ugy érzem hogy ő lenne a tökéletes , de nem vagyok elég bátor , az első lépések megtételéhez…
Ön mit javasol , mit tegyek ?
Válaszát előre is köszönöm!!

Mit jelent ha a parom azt elvezi hogy ha lathatja hogy mas elegitene ki ?

Kedves Doktornő!
Van egy 12 éves fiam, aki elég öntörvényű.Érzésem szerint genetikusan is ilyen, de
a kialakult következetlenség csak rátesz.A legtöbb napi feladatot, min tanulás,fürdés,pakolás hossza rimánkodás előzi meg, és még akkor sem biztos a siker.A kezdetektől fogva a szigorú elvárásaim lettek volna, de a férjem hajmeresztően engedékeny hozzáállása ebben megakadályozott. Nem elég, hogy a legtöbb dolgot ráhagyta, de még velem is összeveszett, ha keményebben rászóltam. Ma már ő is látja ennek kárát, de ennek ellenére időnként felülkerekedik benne az a hülye szokás, hogy engem szidalmaz, mert erősebben rászólok a fiamra, mert szerinte ez kiabálás, és a kiabálás az nem normális. Szerintem a keményebb rászólás az nem kiabálás, de vele ezt nem lehet megértetni. A gyerekem időnként hangosan és agresszívan ellenkezik,és sokszor már az apja se bír vele, és ő is erősebb hangon nyilvánul meg.Ennek ellenére ezt nem látja be.Hozzá kell tenni, hogy sose emelem a hangom elsőre, de amikor már 6-szor szóltam valamiért, akkor nem fogom magamat összehúzva visszavonulni, csak azért, hogy a látszatbéke fennmaradjon, Nem hiszem el, hogy más családban nem szólnak keményebben az anyák a gyerekre, csak azért hogy drága apuciban a látszatharmónia érzése fennmaradjon. Ma például e fiam elkezdett lökdösni, hogy maradjak csöndben, persze az apja visszhangjaként ismételve, és erre én is megfogtam is kicsit megszorongatva kitoltam a konyhából. Ekkor meg a férjem ahelyett, hogy őt szabályozta volna, engem lökdösött Ennyi nem férhet bele részemről a gyereknevelésbe ?

Szia!
Egy olyan kérdéssel fordulok hozzad, hogy a párommal lassan 3 éve vagyunk együtt de volt egy körülbelül 2-3honapos szünet amikor is a párom a legjobb barátjának a noverebe lett szerelmes .Ekkor mentünk mi szét .. majd pár hónap elteltével újra beszélgetni kezdtünk és össze jöttünk . Én elfogadtam és megbocsajtottam az akkori dolgot. Viszont azóta nem is beszélt se a lánnyal se a sraccal. A napokban pedig újra felvette a kapcsolatot a fiúval akivel találkozni is fog. A testvére is ott lakik vagyis ha elmegy a sráchoz ott lesz a lány is akivel majdnem összejöttek.
Nekem iszonyatosan faj és nemtudom hogy szóvá tegyem e vagy csak én reagálom túl.. kerlek segíts

Kedves Doktornő,
2 évvel ezelőtt ismerkedtem meg barátommal az interneten. Én 32 éves vagyok, ő 20 éves indiai állampolgár és Delhiben él családjával. Még nem találkoztunk személyesen, de naponta videótelefonálunk. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, megszerettük egymást és ő a hindu hagyományok szerint házasságot szeretne. Ha úgy szeretném, hajlandó lenne ideköltözni és letelepedni, ezt rám bízta hol szeretnénk élni. Igazán szerető, ragaszkodó és őszinte embernek ismertem meg, mert beszélgetéseink során úgy tűnt, igazán szeret és én is őt. Csak őt, mivel úgy vélem, a szerelemi kapcsolat két emberről szól, ahol egy harmadiknak nincs helye. Ezzel ő is egyetértett még az elején. Aztán pár hónappal ezelőtt rajtakaptam, hogy interneten keresztül több nővel is kapcsolatban volt, videóhívta őket és a ruhák is lekerültek. Ezt először tagadta és állította, hogy köztük csak barátság van, de megmutattam neki a bizonyítékokat, amiket előzőleg a nő megosztott velem, amin ő ledöbbent, mert már nem volt mit tagadni. Szakítani akartam, mert az eddigi bizalmam megrendült és éreztem, hogy már nem úgy szeretem mint előtte. Válaszul videohívásban pengével vagdosni kezdte magát és öngyilkossággal fenyegetőzött, ha elhagyom. Maradtam tehát, adva neki egy utolsó lehetőséget. Megígérte, hogy ezután nem lesz semmilyen harmadik a kapcsolatunkban, sem valósan, sem virtuálisan. Pár nappal ezelőtt azonban szembesülnöm kellett azzal, hogy ígéretét nem gondolta komolyan, mivel vannak közös online platformjaink és a keresési előzményekben szerepelt, hogy prostituáltakat keresett a közelében és minden bizonnyal találkoztak is. Ez a felismerés és a nyilvánvaló igazság folyamatos eltagadása azonban most végérvényesen aláásta a felé érzett bizalmamat és szerelmemet és most már semmi esetre sem szeretnék házasságot a későbbiekben. Ezt közöltem is vele és válaszul jött a vagdosás és az öngyilkossági fenyegetőzés. Maradtam tehát, de már végképp semmi nem köt hozzá, csak nem akarom hogy beváltsa a fenyegetőzést. Beszéltem a báttyával is az ügyről, hogy próbáljon testvériség hatni rá, de azt mondta, hogy ha valami történik vele, azért én leszek a felelős. Kérem, segítsen megoldást találni az ügyre, mert teljesen kikészültem és már aludni sem tudok tőle. Válaszát előre is hálásan köszönöm. Üdvözlettel: Lana

Tisztelt Doktornő!
4 évig voltam egy kapcsolatban mint harmadik fél. Családos ember volt. 4 év alatt utaztunk, rengeteget találkoztunk és háromszor hozzám költözött és háromszor elkötözött. Sok negatív dolog volt a kapcsolatban. Valamiért nem tudom elengedni, a sok rossz után is szívből szeretem. Állandóan sírok és nem tudok elszakadni. Most már teljesen elutasito velem. Folyamatosan rá gondolok. Mit tegyek? Se enni se aludni nem tudok.

Kedves Doktornő!

Párommal 8 éve vagyunk együtt, van egy 6 éves kislányunk. Gyönyörű szerelemként indult. Sajnos elhidegültünk egymástól, emiatt másnál keresett boldogságot, egy nős férfinél. A viszonyuk kb. 1 hete derült ki, szakítottunk. Elmondta a fő probléma az volt, hogy nem figyeltem már rá ill. megbeszéltünk rengeteg problémát mindkét oldalról, hogy mi vezethetett idáig. Hosszú beszélgetés után mintha mélyvízből jöttem volna fel, kitisztultam, máshogy láttam sokmindent és próbáltam odatenni magam. Pár napja elmentünk egy régebben befizetett utazásra is, kislányunk miatt. Újra közel kerültünk egymáshoz, nagyon jól éreztük/ érezzük magunkat, rengeteget beszélgetünk azóta is, mintha fellángolt volna újra valami közöttünk, bár azt mondja ennek előbb kellett volna megtörténnie.

Nem szakította meg a kapcsolatát a harmadik féllel, amely részemről elfogadhatatlan, bár azóta nem találkoztak. Nem szép dolog, de beleolvastam a telefonjába, a barátnőivel váltott üzenetekből az derül ki, egyáltalán nem biztos abban, hogy a megfelelő döntést hoztuk meg.

Azon gondolkozom, felhívom a harmadik felet normálisan, hogy lépjen ki ebből a viszonyból. A félelmem, hogy nem tudom ez milyen irányba sülne el. Illetve, hogy meg kell-e ennyire alázkodni vagy inkább hagyjam alakulni és ne manipuláljam a dolgokat.

Mit tegyek Ön szerint?

Köszönöm előre is a válaszát!

Tisztelt Doktornő!
Szeretném a véleményét kikérni unokám viselkedésével kapcsolatosan. A kicsi 3 éves elmúlt, oviba jár, de most a nyári szünet után fél a gyerekektől. Nem játszik és eszik velük. Az idegen felnőttektől is fél, pedig szülei kicsi kora óta vitték emberek közé. Ami nekem nagyon fura, hogy ha egy bevásárlóközpontba vagyunk akkor nem fél senkitől, egyedül megy a kis bevásárló kocsijával.Kérem szives válaszát, hogy mit tegyünk. Tisztelettel

Tisztelt Pszichologus!

Nagyon szorongo es teljesiteni akaro szemely vagyok, aki mindig mindent tokeletesen akar kivitelezni, gyakran szorongok csekely helyzetek es problemak miatt is, a gyomrom gyakran gorcsbe szorul, ilyen napokon enni sem tudok rendesen, szinte hetente faj a fejem ugy, hogy muszaj fajdalomcsillapitoval aludjak es ugy erzem nem vagyok kepes beilleszkedni egy munkahelyre sem, mivel a konkret semmitol is szorongok, akkor is ha teljesen kedvesek a fonokok, kollegak, es semmi problema sem lenne…Mar elore felek attol, hogy ujra elkezd fajni a fejem a szemem folott-homlokomnal es emiatt ujra haza kell kereszkednem.Egyenesen kinzasnak elem meg az amugy konnyu es kenyelmes irodai munkat, hogy 8-9 oram ramenjen naponta es felek, hogy lassan itt is fel fogok mondani. Nem tudom mitevo legyek, hogy maskepp tudjak hozzaallni a munkahelyhez. 🙁 Kerem adjon nekem tanacsot, mivel 2 hete valtottam munkahelyet, ezert meg nem tudok elszabadulni pszichologiai konzultaciora.
Koszonom!

Kedves Doktornő!
Úgy gondolom, hogy az én esetem kicsit kiüt a hétköznapi történetekből. Nehezen, de vettem a bátorságot hogy leírjam történetem. 29 éves nő vagyok, és a nőkhöz vonzódom. Külföldön élek 5 éve.Körülbelül másfél évvel ezelőtt belebonyolódtam egy párkapcsolatba, amit nem mondanék mindennapinak. Egy nálam 12 évvel idősebb nővel kezdtem randizni az ő kezdeményezésére. Annyit kell tudni róla hogy férjnél, van és van egy 20 éves fiúk. Ő kezdeményezte az első találkozókat és elmondta, hogy mennyire boldogtalan évek óta nem szereti a férjét lévén az többszörösen megcsalta, megalázta és még gyereket is csinált másnak. Együtt éltek ebben az időben, de nem voltak már egy pár csak lakótársak.Mi meg kezdtünk egyre jobban belebonyolódni a dologba és 8 gyönyörű hónap után összeköltöztünk. Természetesen ebben az időben a férje folyamatosan hívogatta nem hagyta békén annak ellenére, hogy nekem azt mondta hogy mindenről tudd nyugodjak meg abba fogja hagyni. Miután összeköltöztünk a zaklatás elviselhetetlenné kezdett válni reggeltől estig az összes forráson keresztül amit el tud képzelni jöttek a gyalázatos üzenetek illetve telefonhívások amire ritkán volt válasz. Nagyon sokat veszekedtünk ezen iszonyatosan fusztráltá váltam. A vége az lett hogy kicsit több mint egy hónap együtt élés után kiraktam a barátnőmet a házból ő pedig visszaköltözött a férjhez. Egyfolytában ivott illetve hazudott a hétvégi találkozóiról, ami egy idő után kiderült, hogy a férjnél volt. Nekem azt hazudta, hogy a férje visszaköltözött Lengyelországba. Egyszerűen nem tudtam eldönteni mit higgyek. Ebben az időben a férj engem is zaklatni kezdett,illetve a fia nem beszélt vele. Nem tudom mi ütött belém de elkezdtem harcolni a barátnőmért és másfél hónap után visszaköltözött a közösen bérelt házunkba. Amíg nem laktunk együtt szinte minden nap találkoztunk volt hogy napokat töltött velem. Elmondta hogy hibát követett el és nem szereti a férjét. Elválik amint tud és mindent elrendez ,beszél a családjával stb. De a zaklatás nem csillapodott így elmentem a rendőrségre ,feljelentettem a férjet miután mindkettőnket megtámadott. Szerencsére nem lett nagy baj de a barátnőm reakciója nagyon meglepett. Elkezdte védeni férjét és engem hibáztatni. Mégse gondolom, hogy börtönbe juttatom a gyereke apját? Nyílván nem én generáltam a szituációt, de elfogadtam az érveket. Nem lett ügy belőle. Kezdünk helyrejönni. A férfi a rendőrségi feljelentés után sokkal csendesebb lett engem már egyáltalán nem zaklatott. Néha beszéltek anyagi dolgokról meg a fiúkról, de nem zavart, tudtam róla. Teltek a hónapok, de a vállas nem jött el vele. Sajnos valami sokkal borzalmasabb történt. A barátnőm húga súlyos állapotban kórházba került. Azóta is kómában van. Innentől kezdődött kapcsolatunk végleges megromlása. A barátnőm elkezdett kommunikálni a férjével és anyagi segítséget kért tőle, hogy testvérét támogassa. Természetesen a férj belement a dologba, ha cserében visszamegy hozzá.. Körülbelül egy hónap leforgása alatt a karjaiban volt, hulla részegen és összeomolva. Mi csak veszekedtünk próbáltam elmagyarázni, hogy nem ez a helyes út. De szavaim üres fülekre akadt sőt ellenséggé váltam. Férjének az akkori barátnőjét vagy szeretőjét zaklatta. Nem szeretném részletezni, hogy mennyire aljas módon és embertelenül történt az újra egymásra találás, de a megcsalástól a hazugságig sajnos minden volt. Körülbelül egy hónapja nem élünk együtt, felmondtam a lakás szerződésünket és költözök Magyarországra pár hónapra. Azóta folyamatosan keres, hogy szeret, hiányzok neki és várjak rá. Költözzek vissza Angliába, ami valószínűleg így is lesz csak másik városba. Egyetemem miatt nincs más választásom, de ebben a városban nem tudok tovább létezni. Nem értem, hogy még mindig mit akar tőlem ? Miért nem hagyja élni az életem. Többek között azért is döntöttem a hazaköltözés mellett, mert nem akarok mérgező és zaklató környezetben lenni. Mind lelkileg mind testileg legyengültem. Ennyi lenne történetem dióhéjban.
Üdvözlettel ,Boglárka

Kedves Doktornő!

Elnézést kérem, hogy zavarom! Idő, és egyebek hiányában nagyon sok kérdésben bizonytalan vagyok, és sok-sok mindent szerettem volna megkérdezni Öntől! Sajnos néhány éve infarktusban elveszítettem az édesapámat, akitől életében, és egész gyermekkoromban féltem, rettegtem! Édesanyámmal ketten maradtunk! Külföldön szerettem volna munkát vállalni, de sajnos nem merem hátrahagyni hozzátartozóimat, hiszen egymásra vagyunk utalva! A jelenlegi munkaerőpiaci helyzet Magyarországon kilátástalan! Számos állásinterjún, meghallgatáson, castingon, meetingen voltam, ahol vagy idiótának nézték az embert, vagy hitegették, hogy pár napon belül értesítik! Diplomával rendelkezem, de tanári hivatásomat fel kellett adnom, mert nem éreztették azt, hogy megbecsülnék a munkámat, befektetett energiáimat! Sajnos már gyermekkoromban erősen megkísértett az öngyilkosság démona, és bár foggal-körömmel igyekszem tartani magamat önsajnálatra, melankóliára, és enyhe depresszióra hajlamos vagyok! A nagy tömegben kisebb pánikszerű rohamaim lesznek, amikor dörömböl a szívem, és csorog rólam a verejték! Egykori barátai kapcsolataim felbomlottak, mert sokan családos emberek lettek, és a barátságok mintha el lettek volna felejtve! Új kapcsolatokat rendkívül nehéz manapság létrehozni, mert introvertált ember vagyok; elmélkedő, befelé forduló! Néhány éve volt egy párkapcsolatom, mely csúnya szakítással végződött, és volt barátnőm közölte, hogy Senkiházi, szánalmas alak vagyok, akivel nem lehet jövőt tervezni! Főként a téli időszakban októbertől-márciusig szokott volt kiújulni a lélektani mélypont lelkiismeretemben! Sokszor kilátástalanak érzem a jövőt, és kishitűségem miatt egyre kevésbé találok örömöt a túlélhető életben!
Érdeklődnék hogy mi lehet a megoldás? (Nem szeretnék gyógyszereket bevenni)
Segítségét előre megköszönöm!

Üdvözlettel: Norbert

Kedves Doktornő!
Segítséget szeretnék kérni Öntől.
Pár hónapja a páromnak van egy barátja akit már korábbról ismer, osztálytársak voltak. Eleinte nagyon jól indult a barátságuk, megtalálták egymásban a közös dolgokat. Azonban az illető az utóbbi időkben egy kissé tolakodóan viselkedik ami már engem is és a páromat is kezd zavarni. Naponta többször hívogatja, illetve olyan furcsa dolgokat állít magáról amiket nehezen tudunk elhinni. Ha kettesben vagyunk, akkor is felhívja és órákat képes beszélni érdektelen dolgokról. Ha a párom pihenni szeretne, szintén ezt teszi. Vagy ha mással telefonál éppen akkor is felhívja csakazértis, hogy vele beszélgessen és ne mással. Egyáltalán nem tartja tiszteletben a személyes terét. Ha a párommal történik valami akkor érdekes módon másnap vele is olyan dolog történik. Valósággal beteges a viselkedése és nem tudjuk mire vélni. Bele akarja keverni a saját, sötét dolgaiba. Nem tudjuk eldönteni, mi a szándéka ezzel az erőszakos viselkedéssel.
Ön szerint mi lehet ennek az erőszakosságnak az oka? Mit tehetünk, ha nem ért a szép szóból sem?

Válaszát köszönöm!

Jónapot!segitséget szeretnék kérni valamiben;Régebben duci voltam és nem voltam jó tesiből, lefogytam és kb mindent megtudok csinálni ami a tornaórához szükséges, viszont minden torna óra elött kész ideggörcs vagyok(valamikor sirok is) és rettegek hogy valamit nem tudok megcsinálni és kicsúfolnak, ugyanis az osztályból az egyik fiú mindig azzal foglalkozik hogy ki milyen tesiből(aki valamiben nem jó csúfolja)+ én nagyon maximalista vafyok suli terén idáig mindig kitünő voltam(most megyek 6.-ba). Azt szeretném kérdezni hogy mit tegyek hogy ne féljek ennyire?

Tisztelt Melinda!
Azert irok, mert miota gyerekunk szuletett, egyeb rokoni kapcsolataink elegge megvaltoztak: kibeszelnek a hatunk mogott, mit hogyan kellene csinalni (nagyszulok). Ez nyilvan nem esik jol, es a bizalmunk is megrendult bennuk. Hogyan lehetne kezelni ezt a helyzetet? Koszonom gyors valaszat!
Tisztelettel:
Szabone

Kedves Melinda.
Tavaly március közepén már írtam Önnek, azzal kapcsolatban, hogy a férjemmel nem tudjuk megoldani a problémáinkat. Akkor én rögtön nem hoztam szóba a párterápiát. Pár hónap múlva egy újabb konfliktus során úgy éreztem, hogy én már nem bírom tovább és elhagyom. Erre azt mondta, hogy akkor Ő meg felköti magát. Mondtam, hogy ezzel szemétség zsarolni. Mikor szinte már az albérlet is megtaláltam, akkor esett le neki hogy tényleg el akarok költözni. Akkor könnyes szemmel ígérgetett, és azt mondta akár párterápiára is eljön. És ezt Ő hozta szóba. Hát így nem költöztem. Nyári szabadságolást követően őszre kértem időpontot úgy, hogy kérésemre első két alkalommal külön menjünk, majd azután már csak közösen. Szóval először elmentem én, és mondtam a férjemnek hogy kérjen ő is időpontot. Hát ez nem jött össze. Azóta sem volt. A hétköznapok valahogy elsodortak a máig, az elmúlt évben voltak jobb és rosszabb időszakaink. Sokat segített, hogy ez idő alatt kezdtem megint dolgozni gyes után, és újra “emberek között” lehettem. Meggyőztem magam arról, hogy sokmindent túlreagáltam, túlgondoltam. Mégis a felmerülő vitáknál egyre alacsonyabb az ingerküszöböm. Nagyon sokat sírok, hamar megbántódom, nehezen viselem a stresszhelyzetet. Mivel nem akarok a gyerekeimnek egy őrült anyát, én még egyszer felkeresten a doktornőt, ahová együtt kellett volna mennünk. Segített, meghallagatott, tényleg jobb érzés volt utána. Valami sokáig idáig erőt adott a szavaiból. Az, hogy a férjem sérteget, gúnyos, már szinte kontrollmániás, sokszor ellentmondást nem tűrő, az neki a legrosszab. Mert ezt hozta, és hogy a saját bizonytalanságát leplezi. Szóval mint írtam egy ideig tudtam magam ezzel biztatni, hogy értsem meg, ne adjam fel, meg hát -főleg – a gyerekek stb. Ráadásul bocsánatot kérni (igaz kell neki 1-2 nap) azt nagyon tud. Elmondja, hogy mennyire szeret, hogy én vagyok a legfontosabb neki stb. Augusztus 20-án nagyon összevesztünk, és hiába volt jelentéktelen az ami a vitát szülte, felszínre hozott pár olyan dolgot, amit ha működne a kommunikáció, és egyáltalán az egész kapcsolat nem is kellene léteznie. A tűzijátékot a kertünkből néztük, ahová kivitt két mécsest is. A két gyerekünk, és még egy baráti házaspár volt velünk . Mindenkinek jó kedve volt. Miután elmentek, megkérdezte, behoztam-e a mécseseket. Mondtam nem. Elindult vissza a kertbe, közben a nagyobbik fiammal észrevettük hogy az asztalon vannak. Hát nem mentem, és nem is kiabáltam utána. Abban sem voltam biztos, hogy azokat vitte- e ki, vagy nem. A fiam is már másról kezdett beszélgetni, meg nem is gondoltam arra, hogy baj lehet abból ha potyára megy ki a kertbe. 1 perc múlva visszajött, félúton felénk megállt, és azt mondta: “Na gyere ide!… Mondom gyere ide!” Odamentem, folytatta: “Mit kérdeztem én tőled?!… Mit kérdeztem, hol a mécses?!” Próbáltam nem felkapni a vizet, és magyarázkodni, hogy mi is nemrég vettük észre, meg ne legyen ilyen mérges amiért igy alakult. De mintha még sem szólaltam volna, Ő így folytatta:” Na húzzatok befele!…. Mondom húzzatok befele!” Ez azért már túl sok volt nekem, kikértem magamnak ezt a stílust és azt vágtam a fejéhez, csúnya szóval, hogy be van b… va.(Ami egyébként igaz, mert elég részeg volt). Aztán egy újabb sertést követően, nagyon dühös lettem rá, leöntöttem kb. 1 deci pezsgővel, és közöltem vele, hogy ne beszéljen így velem. Ha okos lennék (ami nem vagyok), akkor hagytam volna az egészet szó nélkül, bemenni a házba ahogy mondta mert hát részeg, mit várok. De már annyi sérelem, csalódás van bennem(tudom ez nem jó ), hogy nem tudok uralkodni az érzelmeimen. Ráadásul ehhez hasonló megnyivánulásai előfordulnak akkor is ha nem iszik. Hidegzuhanyként ért, hogy a férjem egyik percben még csiklandozza a gyerekeinket, nevetgél a másikban meg úgy beszél mint egy ha senki lennék. Egyébként ezek a hirtelen változások is előfordulnak józanon is. A veszekedésünk a házban folyt, de akkor már nem tudtam visszaterelni az alap problémához. Megpróbáltam párszor megkérdezni, tudja-e még honnan indult az egész. Hamar kiderült pl. hogy anyumat hibáztatja mindenért (aznap eljött hozzánk 1 órára). Azt mondta hogy idejön és átprogramozza az agyamat. Minden vitánknál felhozza anyumat, és nem hisz nekem, hogy nem befolyásol. Azt le kell írnom, hogy ő nem hangoskodott annyira, kimérten, gúnyos megjegyzésekkel hajtotta a saját igazságát. Én pedig hülye mód sírtam, hangoskodtam (merthogy szerencsétlen sírós fajta vagyok, és sajnos az alap hangerőm is nagy). Eluralkodik rajtam a kétségbeesés és a tehetetlenség érzése, de ambivalens módon csak bennem van az is hogy ne hagyjam magam sértegetni. Mikor már nem egy szobában voltunk arra gondoltam elszívok egy cigit. Nagyon ritkán teszem ezt, 2-3 havonta kB 1-2 szálat. A férjem nem is szereti. Még ki sem vetem a dobozból, kijött utánam, el akarta venni, de nem engedtem. Ezért erőszakkal akarta kicsavarni a kezemből. Soha ne volt ilyenben részem, nem engedtem, így a karjainkkal “hadakoztunk”. Megint csak nem tudom miért volt annyira fontos, hogy ne hagyjam. Végül fogta magát és lekevert egy nagy pofont. Az asztal alá estem, a bal fülem sípolt pár másodpercig. A nagyobb fiunk pedig sírni kezdett, és az asztal alól csak annyit hajtogattam a magyarázkodni kezdő férjemnek, hogy nyugtassa meg. Azóta kiderült magát a pofont nem látta, de a veszekedés is bőven sok volt már szegénynek. Szégyen amit műveltünk. Megpróbáltam másnap beszélgetni a fiúnkal arról, hogy mennyire helytelenül viselkedünk. Még aznap este a férjem bocsánatot kért a pofon miatt, de azt is hozzátette, oka volt rá. Mert hisztiztem, meg láttam volna magam akkor megtudnám miért. Hát abban igaza van, hogy én voltam vehemensebb, de ezt akkor sem érdemeltem. Másnap elment dolgozni. Én még aludtam. Írt egy cetlit, hogy mennyire sajnálja, és hogy Ő most nagyon rosszul érzi magát. Napközben felhivott, így volt alkalom beszélni vele józanul is az esetről. Mondtam neki, hogy nem tudok nem a pofonra és a gúnyos megjegyzéseire gondolni. És egyáltalán nem tudom mit érzek, mit akarok. Elmondtam, hogy ha lehet még az eddigieknél is jobban össze vagyok zavarodva. Már olyan sokszor mondtam neki korábban, (évek vagy hónapok óta) hogy szerintem nem jutunk soha előre, ha a mi vitáinkért mást okol, hogy mennyi mindent meg kellene beszélnünk, többek között, az anyum helyzetét, elvégre nem tilthatja meg hogy találkozzunk, ráadásul a gyerekek mamája. Soha nem utalt rá, hogy tiltani akarja, de most sem találkozunk gyakran, és minden nézeteltéréseinkbe anyumat látja közvetetten hibásnak. Merthogy átprogramozza a fejem. Úgy viselkedik a férjem, mint akinek üldözési mániája van. Elmodtam, hogy véleményem szerint az alkohol sem tesz jót a kapcsolatunknak, ill. hogy legyen őszinte hozzám, bízzon bennem. De soha nem engedett olyan közel magához érzelmileg. Olyan mintha nem is ismerném. Soha nem tudom mikor mire számíthattok tőle, hol ilyen, hol olyan. De nem is tudom számítanak-e még ezek valamit. Mert ez a pofon csak azt bizonyítja, hogy hiába lehetnek jó pillanataink, mindig jön egy hétköznapi konfliktus (márpedig azok mindig lesznek), és mi nem tudjuk megoldani, ráadásul egyre komolyabban összeveszünk. Amikor hazajött a munkából köszönt és úgy megölelt, mintha mi sem történt volna. Én pedig mondtam neki, hogy most inkább ne. Azt követő első mondatában megkérdezte, hogy meg csinálom-magamnak a paradicsomot salátának.(saját paradicsom a kertből a férjem műveli) Mondtam, hogy nem. Jött a válasz : “Akkor ne egyél, mert tőlem van!” Mondtam, hogy nem vagyok éhes. Aztán pár perc múlva azt kérdezte, hogy akkor most nem szólok hozzá? Mondtam neki, hogy az a helyzet, hogy a paradicsomról, időjárásról stb. nem szeretnék. Nem tudok úgy tenni mintha előző este semmi sem történt volna. Erre azt mondja ő leirta a cetlire, hogy szégyenli magát, és hogy ez neki nagyon rossz érzés. Hát nem vagyok önző alkat, de megkérdeztem tőle, hogy akkor most beszélgessünk arról, hogy neki milyen rossz? Mert, hogy nekem milyen, vagy hogy fáj-e valamim, az merült fel benne. Mondtam neki, hogy én nem tudom ölelgetni, és ő se ölelgesessen inkább, mert ez nekem most nem megy. Erre azt mondta jó akkor megígéri, hogy addig nem is közeledik amíg én nem szólok. Mondtam neki, hogy számomra fontos, hogy alapjaiban gondolja át ő is, hogy hogy gondolná tovább, a kettőnk jövőjét. És beszélje meg velem. Nem tudok már csak egy néma öleléssel átlendülni a dolgon. Eddig amikor felvetődött a “”beszéljük meg” dolog, Ő leült tekintetét rám szegezte, mint aki vallat, majd azt mondta “Na! Beszélj akkor! Hallgatlak!” Én mindig elmondom az aggályaimat, problémáimat, minden kapcsolatunkat érintő dolgokat. Én már csak ismételni tudom magam, mert mindig ugyanazok a problémák merülnek fel. Én már belefáradtam. Ezek után ott tartok, hogy nem tudok mit mondani neki. Két nap úgy telt el, hogy csak köszöntünk egymásnak. Úgy néz ki a helyzet, hogy nem szólunk egymáshoz. Nem direkt, egyszerűen nem tudom mit mondhatnék annak a férfinak, aki megütött. Nem jó érzés, és korábban pont én hoztam fel, milyen bántó a közönyös viselkedése, de nem megy. Még érzem a fülemben a fájdalmat, és még ha az nem is erős fájdalom attól még nem tudom túltenni magam rajta. És közben Ő sem szól hozzám, úgy viselkedünk most mint két idegen. Szerintem megfogadta magában, hogy amiért visszautasítottam a közeledését, Ő nem tesz egy lépést sem felém. Olyan érzésem van, mintha haragudna rám. Nem tudom mire várok. Nem tudom azt sem hogy mit szeretnék mit tegyen, vagy mit mondjon. Ha azt veszem bocsánatot kért, mégsem jobb semmivel. Ha most elém állna és újra bocsánatot kérne, akkor sem lenne jobb. Lehet hogy hülye vagyok, de nem a 3.4.5. bocsánatkérésre van szükségem. Tényleg mindent meg lehet tenni? Legfeljebb majd később bocsánatot kér. Sajnos nekem már semmit sem jelentenek, mert csak üres szavaknak tűnnek. A bocsánat kéréssel akkor már mindent el lehet intézni? Nem nagyon tudok már hinni neki, és emiatt rosszul érzem magam. Az a gyanúm, hogy átbeszélni a dolgainkat ő most sem akarja, csak várja, hogy elüljön a vihar, aztán csak éljünk tovább, szót se ejtsünk semmiről. Azt tudom korábban mire vágytam volna tőle (őszinte, bizalmas beszélgetés, megértés, empatia, bizalom, egymás tiszteletben tartása), de most végképp összezavarodtam. Azt sem tudom érdemes-e vele maradnom. Változtatás nélkül biztos nem,az pedig segítség nélkül nem tudunk. Ha mégis vele maradnék, akkor most a nyakába kellene fonnom magam, és szorosan öleljem. Mert most erre nem lennék képes. Köszönöm hogy “elmondhattam” , és elnézést a kalandozós, vagy zavaros megfogalamzás miatt.

Kedves Doktorno!

A parommal tobb mint 6 eve vagyunk egyutt, nagyon sok mindenen mentunk keresztul egyutt, elegge rossz csalad mintakat hozva. Az utobbi fel evben lenyegesen valtoztak jo iranyba az eletkorulmenyeink, szoba kerult a hazassag gyerek stb, de nekem hirtelen volt, en picit meg athelyeztem gondolatban kesobbre es paromat ezzel melysegesen megsertettem, mint utolag kiderult, foleg az onbecsuleset es azota o felrelepett, de nem akar elhagyni, kettonk kozotz a hetkoznapokban minden rendben van, de volt egy lefoglalt utazasa, amit a nagy hev idejen foglalt le, amikor azt hitte, hogy a megcsalas utan elhagyom es most elutazott ra. Nem tudom, hogy ilyen formaban mentheto e a kapcsolat egyaltalan, en nagyon szeretem, o is szeret es en latom a kozos jovonket.

TISZTELT PSZICHOLOGUS!
A GONDOM INKÁBB OLYAN LENNE,AMIT MAGAM NEM TUDOK MEGOLDANI.4ÉVE VAGYOK EGYÜTT EGY FFIVAL,AKI ALKOHOLISTA.SZERELMES VOLTAM BELE,DE IDŐVEL AZ ITALOZÁSAI,MEG AZ,HOGY NÉHA ÁLLÁST VÁLTOTT,MERT NEM FELELT MEG NEKI,VAGY NEM JÓL DOLGOZOTT AZ ITAL MIATT,ÍGY VÁLTOTT.KŐMŰVES,AMOLYAN HASZNOS,ÜGYES EMBER.TÖBBSZÖR SZAKÍTOTTAM VELE.KIRUGTAM.BEUGROTT A HÁZ UDVARÁBA,VERTE ÉJSZAKA AZ ABLAKOM.ALSÓÉPÜLETEMBEN ALUDT RÉSZEGEN,JÓ IDŐBEN.HÍVTAM RENDŐRT,MIRE KIJÖTTEK,ELTÜNT,REGGELRE MEGINT VISSZATÉRT.SAJNOS TÖBBSZÖR VISSZAENGEDTEM,ÍGÉRTE,HOGY NEM ISZIK.DOLGOZIK.IDEIG ÓRÁIG.MÁR ÉN SZÉGYENLEM MAGAM,HOGY HÜLYÉBB VAGYOK,MINT Ő,MERT KIHASZNÁLTATOM MAGA.SOKSZOR KITÖRTEM,NEKIESTEM,ARTIKULÁLATLANUL ÜVÖLTÖTTEM,HOGY TAKARODJON EL A HÁZAMBÓL.ELMEGY,BERUGIK,AZTÁN BEMÁSZIK,VERI AZ ABLAKOT.AZTÁN 1-2HET UTÁN JÓZANON VISSZAKÖNYÖRGI MAGÁT.MÁR SZEXUÁLISAN SEM SZERETEM,MERT BÜDÖS.AKKOR,HA NEM ENGEDEM,FENYEGET,HOGY BIZTOS VAN VALAKIM.VÁLTOZÓ KORBAN VAGYOK,ÉS NEM MŰKÖDIK.DÜHÖS VAGYOK,MERT OLYAN,MINT EGY HÜLYEGYEREK.SZERETNÉM,HA MAGÁTÓL ELMENNE,ÉS NE KELLJEN NEKEM KIPAKOLNOM A RUHÁIT AZ UDVARRA,MERT NINCS HOVA MENNIE.MIT TEHETEK? HOGYAN SZABADULJAK MEG TŐLE? AZ ILYEN RAGADÓS,ALKOHOLISTA MITŐL VESZI FEL A NYÚLCIPŐT?
KÖSZÖNÖM VÁLASZÁT.

Jó napot! Azzal a problémával kapcsolatban fordulnék Önhöz, hogy a párommal lassan 4 éve együtt vagyunk. Minden alkalommal mikor összevesztünk, 4-5 napig nem kerestük egymást és nem is beszéltünk semmit. Akkor békültünk ki amikor átmentem bocsánatot kérni. Igaz miattam veszünk össze a legtöbbször, én vagyok a hibás. Vasárnap összekaptunk egy rosszul kiterített pólón, és hazaküldött. Haza gyalogoltam és azóta nem beszéltünk. Nagyon rosszul esett hogy ilyet mondott. Ezek után úgy gondolom nem megyek át, ameddig nem hív. Ő teljesen jól elvan a barátjával, járkálnak ide oda, együtt alszanak, együtt mennek munkába is. Mostanában feleslegesnek érzem magam mert ha találkozunk, a barátja is jön. Minden alkalommal. Én nem nagyon tudok hozzászólni a témáikhoz, így csak csendben figyelek.. Elhanyagoltnak és feleslegesnek érzem hogy ott vagyok olyankor velük. Nem tudom mi tévő legyek. Gondolkozok, próbálkozom elfogadni, de valahogy nem sikerül. Mikor kettesben vagyunk a csillagolat is lehozná nekem, az én érdekeimet tartja szem előtt. Akkor, mikor nem vele vagyunk hanem otthon ketten, minden a legnagyobb rendben. Érdemes ebbe a kapcsolatba energiát fektetnem? Mit csináljak ha nélkülem is jól érzni magát, én pedig csak rágódok a témán.. párkapcsolati tanácsadóhoz semmiképpen nem szeretnék menni mert úgy gondolom hogy ahhoz még túl fiatalok vagyunk. Köszönöm szépen a segítséget!

Jó estét !
Új munkahelyen kezdtem még próbaidős vagyok.Többször szembesültem már azzal,hogy amikor a mi csarnokunkba átjön pár raktáros annyira nevetnek rajtam ,hogy az már zavaró.
Mit tegyek ,hogy ez megszűnjön?
Az a módszer, hogy ne vegyek róla tudomást nem müködik.
Hiába nem veszek róla tudomást annál inkább csinálják.
Balhézni nem akarok mivel próbaidő alatt vagyok.
Kérem írjon megoldást mitévő legyek ?
Már sokadjára az állás váltáson gondolkodom .

Mélyen Tisztelt Doktornő!
Egy nagyon nehézkes problémával fordulok önhöz. A 21 éves nővéremről van szó, aki elég komolyan már 2 éve, az egyetem megkezdése után nem érzi jól magát. Ezt szó szerint idéztem. Lehet, hogy a dolognak semmi köze az egyetemkezdéshez, de a probléma egyre nagyobbnak látszik.
“Vagy hogy jobb a kedvem van hogy nem”, “Lehet csak szimplán nem akarok felnőni”, “Egy depis bunkó vagyok”, “Az egész életem nyomaszt”, “Az hogy egyedül vagyok mindig és nem tudok mit csinalni…” és ehhez hasonló mondatok hagyják el a száját egyre többször. A helyzet az, hogy nem tud mit csinálni, egyész nap a nagymamámnál van (balesete miatt ő vigyáz rá… reggelit/ebédet/vacsorát kell adni neki, fürdetni, de egyébként jó állapotban van) nyomkodja a telefonját, eszik és eszik. Már egy disznónak képzeli magát, így sportolni sincs kedve, amit nagyon, de nagyon szeret egyébként. Sajnos apukámmal rossz a kapcsolata, ez is nagyon megbántja, mert nagyon szereti őt és szomorú, hogy nem tudják megoldani a konfliktust. Egyébként érzelmi kitörései is vannak, ami nagyon feldúlt. Van, hogy jó kedve van, aztán teljesen random visszaesik.
Nagyon nagy segítségre lenne szükségünk, mert természetesen ő nem ismeri el, hogy valahol beteg vagy egyszerűen nem tud róla és családon belül nem sikerül megoldani a problémát.
Én Pán Péter-szindrómára vagy bipoláris zavarra gyanakszom, de szakmai segítségre van szükségünk!
Nagyon hálásan köszönöm válaszát, előre is.

Üdvözlöm!
Olyan problémám van, hogy 8 hónappal ezelőtt megismertem egy srácot, akivel azóta is együtt vagyok. Sajnos csak akkor jöttem rá, hogy valami nincsen rendben vele, amikor már megszerettem. Kiderült, hogy drogfüggő volt, alkoholista és szerintem pszichés problémái is vannak. Rendkívül nehéz volt, de eddig kitartottam mellette. Van egy kislánya is, de nem vele él. Azt mondja, hogy az előző felesége kisemmizte és ezért is van a padlón. Tudom, az alkoholfüggőknél jelentkeznek hangulat ingadozások, de nála ezek elviselhetetlenek. Ráadásul sokszor nem emlékszik dolgokra, amik nemrég történtek. Legnagyobb problémám az, hogy azt mondja nekem, hogy szeret, senkit nem szeretett még így és látom is rajta. Viszont van úgy, hogy 1 hétig majdnem minden nap találkozunk, ki is mutatja, hogy szeret minden téren, amikor vége van ezen szakasznak, akkor pedig van, hogy 1 hétig nem vagy csak alig beszélünk. Azt mondja nekem, hogy dolgozik és ilyenkor fáradt, meg depis, hagyjam békén. Volt már olyan is, hogy 3 hétre eltűnt. Aztán amikor ez elmúlik, megint keres és nagyon-nagyon jó vele, érzem, hogy szeret. Olyan is volt már, hogy minden ok nélkül cikizett, ugratott, sőt sértő dolgokat mondott nekem, ami rosszul esett. Mikor kérdőre vontam, azt mondta, hogy ő mindig is így viselkedett azzal, akit nagyon szeretett. Bunkón viselkedett, bántotta és minél messzebbre tolta magától. Azt mondja, azért, mert csalódott és nem akarja, hogy elbízzam magam, hogy kedves velem, mert akkor biztosan elhagyom. Pedig nagyon tud szeretni, de már sokszor megégette magát. Vannak még furcsa dolgai ezeken kívül, de amit leírtam, nekem azt a legnehezebb kezelni. Ezt az érzelmi hullámzást. Mindenki azt javasolta, hogy szakítsak, de nem tudok, mert szeretem. Volt is olyan már, hogy szakítottunk, de mindig kibékültünk. És segíteni is akarok neki, bár kétlem, hogy orvosi segítség nélkül ez menne, főleg, hogy makacsul ellenáll minden ilyen dolognak. A kérdésem az, hogy lehet esetleg ezeknek a tüneteknek a hátterében valamilyen komolyabb pszichés betegség? Mert én erre gyanakodom, ezért is kértem az ön segítségét.
Várom válaszát!

Kedves Dr.nő. A párommal 2 éve vagyunk együtt. Eléggé indulatos vagyok bevallom, viszont az utóbbi időben változtattam a hozzáállásomon. Viszont a párom a konfliktusban saját magát mindig áldozatnak adja ki, illetve én vagyok a fő gonosz. Legutóbb szó nélkül elment mire én haza jöttem, írtam neki, hívtam. Semmire nem reagált! Mai napig nem tudom kivel, és hol volt. Eldöntöttem aznap éjszaka hogy nem fogok kiakadni. Ez így is lett. Azóta semmi intimitás, se egy ölelés se egy csók. Nem szól hozzám és úgy csinál mintha semmi nem történt volna. Félek hogy ennek így vége lesz. Megpróbáljak én közeledni? Mi lenne a legjobb döntés? Nagyon félek.

Ilyen még soha nem fordult elő velem, mint pár napja. Ismerősöm vett egy új lakást, meghívott magukhoz.
Az ajtón belépve félelem fogott el és pár perc múlva rosszul éreztem magam. Annyira vert a szívem azt hittem kiugrik, és azt hittem megfulladok.
Ki kellett jönni a lakásból. Az udvaron már nem volt semmi baj. Ilyet én még soha nem éreztem és nem éltem át. Mi okozhatta ?

Kedves Doktornő !
Nyolc hónapja chaten tartok rendszeres kontaktot egy roppant szimpatikus fiúval. Pár hónappal ezelőtt szorgalmazta a személyes találkozást mostanában nem , de ragaszkodik ehhez a jellegű kapcsolattartáshoz és kötődést érzek. Véletlenül futottunk már össze de zavarban volt. Mi állhat a háttérben , hogy kielégíti ez és nem fejlődik a kapcsolat.

Válaszát előre is köszönöm

Kedves Melinda,
Most 3 eve vagyok a parommal akibe elsolatasra beleszerettem. Most ö 35 en 29éves vagyok. Közös megeggyezes utan 1 es fel eves kapcsolat utan ugy döntöttünk közös gyereket szeretnénk. Miutan teherbe estem nála minden megvaltozott. Kedtek alkohol problémái lenni, 1héten többször is reszegen jött haza, veszélyeztetve a munķáját es az életet, mivel sokat megy kocsival. Rajta kaptam számomra nem elfogadhato dolgokat csinálni, már teherbe esésem elött is, pornot nézni mikor soha nem volt ilyen téren problémánk, söt. Megszületett a pici és ö mindent folytatott tovább, annyi ideig míg semleges lett számomra. Egy ideje amiota észrevette hogy elveszithet, próbál vagy azt állitja, akar változni, de en már nem bizok benne. Valami elmúlt bennem ennyi rossztevése után.
Mi tévö legyek? Türnöm kell a közös gyerek miatt? Várom segitö valaszod. Elöre is köszönöm.

Kedves Doktornő!
23 éves nő vagyok, párom pedig 32 éves. Olyan problémám van, hogy sose szokott levetkőzni előttem a párom, pedig már lassan 2 éve együtt vagyunk. Párszor volt olyan, hogy a pólóját átvette előttem, de ez csak nagyon ritkán fordul elő és olyankor is inkább hátat fordít. A testével nincs semmi probléma, minden nap jár edzeni, szoktam is mondani neki, hogy jól néz ki. Szex közben sem szokott levetkőzni. Azt is szoktam neki mondani, hogy vegye le a pólóját mert nekem tetszik, de akkor sem akarja. Nem tudom, hogy mi lehet ennek az oka és, hogy ezt hogyan tudnánk megoldani.
Köszönöm!

Üdvözlöm!
Ha a férfi megtiltja egy másik férfinak, hogy ránézzen egy nőre, akkor az azt jelenti hogy tetszik neki az a nő?
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Doktornő!
Tegnap írtam Önnek a munkahelyes történettel.
Elolvastam a válaszát, többször is. Sajnos külföldiként nem áll módomban a négyszemközti beszélgetésre. Csak szeretném megköszönni a válaszát. Minden erőmmel azon vagyok, hogy minél kevesebbet agyaljak a történteken, ebben pedig nagyon sokat segít az Ön levele. Hihetetlenül nagy erőt tudok belőle meríteni. Még egyszer köszönöm szépen. Bár nem egy nagy probléma, mégis nagyon nehéz ez számomra, de mindig kicsit jobban érzem magam, ha elolvasom az Ön írását. Nagyon sokat segített nekem.
Köszönettel és tisztelettel : Korina

22 ev házasság után vállunk . Vañ egy 19 éves fiunk . Megísmerkedtem egy korom beli férfival és szeretnék vele együtt élni de a fiam nem akarja megísmerni de az apját utálja , mit tegyek hogy megváltozzon a véleménye . Köszönöm a választ
Üd Móni

Jó napot!Krisztina vagyok 1agodó anyuka!13éves fiam annyira magába zárkózik, hogy nem beszél az iskolában nincsenek barátai!A tavalyi év úgy zajlott, hogy piszkálták,csúfolták amit persze nem akkorbtudtam meg.Ez odáig fajult,hogy már reggelente sírva unszolva ment iskolába!Voltunk fent a z iskolában és azt mondták jobban odafigyelnek!Ez év márciusában az epilepsziája is előjött.Nem tudom, hohyan lehetne bátrabbá magabiztosabbá nyitotabbá tenni!Előre is köszönöm a válaszát!

Tisztelt Melinda.
Azt szeretném megkérdezni elő fordulhat esetleg olyan dolog hogy a barátnőm barátnője rombolja a kapcsolatom csak azért mert neki nem mennek jól a dolgai pl (válás rossz kapcsolatok stb..)
13 éve vagyok együtt a barátnőmmel és mint minden kapcsolatba voltak jobb és rosszabb évek is ő az összes negatív dolgot megosztotta a barátnőjével és ö emiatt folyton biztatja hogy szakítson velem mert neki akár egyedül is jobb mint velem vagy éppen arra biztatja ismerkedjen a hátam mögött nyugodtan barátnőm ezt mondjuk nem akarja de barátnője folyton próbálja rávenni a szakításra és az lenne a kérdésem ez a folytonos külső behatás miatt lehet az hogy barátnőm elhidegül kedvtelenedik . És ha tényleg befolyásolhatja ez a mi kapcsolatunkat hogy állandó jelleggel uszítja ellenem akkor ez ügyben milyen lépéseket lehet tenni részemről már ha lehet. Válaszát előre is köszönöm.

Tisztelt doktor nő!
Legjobb barátnőmet felvették egyetemre egy tőlünk kb 2 órányira lévő városba. Ez volt a célja, úgyhogy nagyon örült neki. Én is örülök a sikerének, viszont annak nem, hogy ilyen messze lesz tőlem. Én eléggé ragaszkodó típus vagyok, és nem nagyon szeretem a változást. Igazából ha úgy veszem félek a változástól. Pedig tudom, hogy ez az élet rendje, és az embernek szüksége van a változásra. De megbeszéltük, hogy hétvégente, ha úgy van vagy ő jön haza vagy én megyek hozzá, de ez nyilván nem lesz így minden héten. Eddig egy suliba jártunk, így minden nap találkoztunk. Nem tudom mi segítene, hogy elfogadjam, hogy valószínű így is tartjuk majd a kapcsolatot és a változás nem feltétlenül rossz.
Zsófi

(csak 1 beteg)
Kedves Dr nő
a kérdésem a következő,
van egy férfi akit szeretek 4 éve. akkor találkoztunk elöször. tehát amiota meg láttam azota szeretem. ő ezt tudja rolam. csak táv kapcsolatban voltunk egymással országok választanak el minket. kb 2 éve kezdödött az egész ő csak szexet akart persze az elején nem igy kezdte de mindegy fel fogta hogy mélyek az érzéseim iránta ezért lenézett engem ki gunyolt és betegnek nevezett nem tetszett neki hogy szeretem és hogy rá várok, nem kezdtem új kapcsolatot senkivel. igy folyton tiltott eltünt. de számomra érdekes vagy csak beképzelem!?hogy vagy karácsony, vagy egy fontos dátum, vagy valami nagyobb családi akármi történik nálla, leg utobb eljegyzés, most pedig esküvö. ilyen események alkalmak amikor felold holott azt mondtta nem kellek neki nincs esélyem nálla bár nagyon fáj de fel fogttam de attol az érzéseim nem változtak iránta. pár napja újra fel oldott én pedig nagyo erőssen vissza kell fogjam magam nem írok neki beszéltünk igaz de úgygondolom neki kell mostmár írnia. de valahogy nem értem miért teszi ezt velem. miért kínoz?
előre is köszönöm a segítséget

Jó napot kívánok! Olyan kérdésem lenne, hogy az exemmel 4 évig éltem együtt,van egy lányunk,3 éves, 7 hónapja szétmentünk, az exemnek van barátnője, s miért van az, hogy nem engedem,hogy a kislányomat megismerje? Kijelentettem az exemnek,hogy ha megtudom hogy a közelébe vitte más nőnek a kislányt, többet nem megy hozzá. Miért van ez??? és meg fog ez idővel változni bennem??

Tisztelt Melinda!
4 éve vagyok együtt párommal. Az első 2 évben még jó volt minden. Azután kezdődött olyan szituáció hogy a párom állandóan nézegette a nőket. (ez pasiknál persze természetes). Viszont volt hogy egy boltban a pénztárnál álltunk és egy hölgy tolta a kosarat. Párom megnyilvanulasa hangos szóval és hozzá testmozgással közölte hogy Ó hogy bxxxnám szét. Majdnem elsüllyedtem szegyenembe. Aztán ezek a dolgok folytatódtak a mai napig. Igaz bevallom féltékeny is voltam /vagyok és mindig magyarázok is neki. De csak annyit mond rá hogy bolond, gyogyos, pszichopata, elmebeteg vagyok. Menjek pszichológushoz mert nem vagyok normális. Folyamatosan szexoldalakat néz. Furcsa a viselkedese, azt mondja hogy a nők csak k betűsök, őket csak baxxxni kell. Nem kell hozzá érzelem. Páromat nem lehet ölelgetni, nem csokolozik, együttlétkor sem tesz semmit hogy jó legyen a szex. Van hogy olyanokat mond hogy fogjam be a pofám, duguljak el, rám sem tud nézni stb. Aztán meg kisidő múlva hizeleg. Gondoltam már rá hogy nem e lehet neki valamilyen pszichikai problémája.
Ön szerint mi lehet a probléma és mit javasolna nekem.
Üdv Ani

Kedves Melinda,
Timea a nevem es 30 eves vagyok. Nagyon erzekeny es öszinte embernek tartom magam. Nagyon bant egy Sologitarre, amit nem tudok lelkileg feldolgozni. Szeretnem az Ön tanacsat kerni! A kishugom esküvöjeröl van szo. 5 evvel fiatalabb nalam. A kapcsolatunk felszines, nem öszinte, nem keressük egymas tarsasagat. Vele nöttem fel csaladom köreben, de külföldre költöztem a rossz viszonyok miatt.
Augustus auf lesz az esküvöje, amin sajnos reszt kell vennem😥! Nagyon nehez elfogadnom, hogy a kishugom hamarabb megy ferjhez mint en, retteten, hogy hogyan fogom elfogadni, ha meglatom öt a menyasszonyi Rihanna, a templomban😥😭! Nagyon nem akarom! Csak sirdogalok egymagamban. S ami a legrosszabb, hogy még az apám is a fejenhez vágta jo gúnyos hangnemen, hogy „ latod, neked kellett volna lenni az elsönek, s ö megelözött“! Jaj ne, a gyomromban egy oriasi sziklatömb all, nem birom! Mit tegyek? Legszivesebben nem mennek el!😥sehitsen kerem!
Köszönöm!
Üdvözlettel: Timea

Kedves Dr nő.. Dorinanak hívnak és 22 éves vagyok nagyon nehéz időszakon megyek most keresztül.. Egyszerűen nem tudom. El viselni anyira fáj.. A volt párommal 1 évig voltam együtt nagyon szeretem/szeretem egyszerűen már 1 hónapja haza költöztem és non stop ő jár a fejemben és már nem. Bírom.. Én kerestem de ő hátat fordított nekem szótlanul. Ott hagyott nem szólt semit. Csak hagyta azt h haza költözek minden ok nélkül.. Babát szeretünk volna de ugye pici apró nőgyógyászati problémam van ami kezelhető és ő azt mondta a családjának otthon h nekem nem. Lehet gyerek és ő már 1 évnél tovább nem akarta velem húzni.!!! Egyszerűen nm. Tudom fel fogni és el fogadni.. Ezt.. Nem. Tudom miért pedig még nagyon fiatal vagyok. Kérem segítsen

Kedves Melinda!
Azt szeretném kérdezni, mi lenne a javaslata egy ilyan helyzetre, hogy férjemmel egy munkahelyen dolgozunk, ahol van egy olyan kolléganő, aki nagyon flőrtölget a pasikkal. Én nagyon nem szeretem őt, csak köszönünk egymásnak, de megvan a három lépés távolság. Férjemmel viszont jóban vannak, minap is összemosolyogtak, miközben én ott álltam férjem mellett. Ha ezt szóvá teszem, férjem azt mondja, attól, hogy én haragban vagyok a hölggyel, nem kötelező neki is. Hogy lehet egy ilyen helyzetet jól kezelni?
Üdvözlettel, (Anonim)

Jónapot!
Az lenne a kérdésem hogy, szeretek egy fiút már több mint 5 éve régebben ő is szerette volna hogy több legyen köztünk mint barátság viszont amint átment középiskolába megváltozott és onnantól kezdve nem tartottuk már a kapcsolatot kb 3 éve és ez nekem nagyon fáj, néha-néha összefutunk valahol és mindig mikor meglát szomorú lesz vagy feszült, nem rég kórházba kerültem és a testvérem megkérdezte tőle hogy be e jönne hát ha jobb kedvem lesz és azt mondta rá hogy nem hiszi de megpróbál bejönni, aztán végül lemondta, és nem értem hogy miért? Lehetséges hogy félt attól hogy nem tud belenézni a szemembe? Mert elég sok fájdalmat okozott nekem sajnos.
Megvan a telefonszáma és volt mikor sokszor hívtam és blokkolta a számom viszont rá 1 hónapra feloldott és újra tudtam hívni. Nemrégiben is ugyanez volt és megint feloldott, közbe azt mondta hogy utál és hogy nem érez irántam semmit, csak akkor nem értem hogy minek old fel ha nem szeretné hogy keressem, és mikor sokáig nem kerestem megint felbukkant azzal hogy a tesomat felhívta azzal hogy nem érdeklem őt, a semmiből, és mindig mindenkinek rólam beszél, viszont sose keresett mert tudta jól hogy én mindig megkerestem, lehetséges hogy attól fél hogy sokszor megbántott és hogy nem tudnék neki megbocsájtani?
Nagyon megköszönném ha segítene mert ezekre a kérdésekre találom a válaszokat de nem találom,és senki nem tud rá reális vagy megmagyarázható választ adni.
Előre is köszönöm!

kérdés
KEDVES DOKTORNŐ
Lehet hogy én beleőrülök de ami történt az sok tavaly márciusban elhunyt a férjem ezt nem bírom feldolgozni ugyan abban az évben szeptembedr a nevelő anyám idén márciusban a Húgom és Juliusban szintén idén a legkissebb Húgom nos ez nekem sok

Jó napot!
Szeretnék érdeklődni,hogy mi a baja a barátnőmnek szükséges e az orvosi segitség,az elmúlt időszaka igen nehéz volt,es a párja csúnyán cserben hagyta,sokat sírt de attól a naptól nem,csak ül és néz maga elé,nem vagy csak nehezen reagál,de ellatja magát,dolgozik,a lakást amolyan várnak tekinti,sokszor bolyong ugy szedjük össze,de ugy szeretném tudni mi jár a fejében,nekem ugy tünik mintha önmagába zárkozott volna a fájdalom elől.

Tisztelt Doktornő !
Egy gimnazista lány vagyok . A párom jóval idősebb nálam . Van egy 2 éves kislánya . Az exe megtudta hogy én képbe vagyok és lehet meg fog keresni . A szüleim erről az egèszről semmit sem tudnak . Nagyon óvnak és féltenek mindentől . Még a páromról sem tudnak . Félek ha megtudják az igazat és ha a barátom exe felkeresi őket is akkor eltiltanak tőle és nem láthatom többé . Kérem segitsen . Nem tudom mi tévő legyek .

Joestét dr nő !
Az anyukam miota ferjhezz ment azota nem erdeklem annyira mint regen . Regen nem voltam le rongyolodva ruhakba .. nem is ez a baj .. regen sokat törödött velem … es amiota a ferje van nincs ram ideje .. mindig vele van el foglalva .. es az a bajom hogy egy folytaba mondjak hogy menjek el dolgozni ha ruhákat szeretnék meg uj telefont .. de a ferjenek uj dolgai vannak .. nekem semmim .. hogy tudnám vissza kapni az anyukám ?

Kedves Doktornő!
Párommal 16 éve élünk házasságban, 3 gyermekünk van. Tanácstalan vagyok párom időnkénti ki borító viselkedése miatt. Időről-időre valami apróságon kiakad, szinte keresi a hibát az otthoni munkákban, ilyenkor hirtelen nagyon dühös lesz, lekezelő és megalázó. Később jelzi hogy nem úgy gondolta, és bánja és kis idő elteltével ismét föl háborodik és trágár kifejezéseket használ. A gyerekeket is meg viselik a helyzetek, és már nagyon sokszor elmondtam hogy mennyire károsak a kirohanásai a kapcsolatunkra. Terápiára nem szeretne menni.

Tisztelt doktorno!
Elosszor is szeretnem tudatni,hogy en nem szeretnek senkit senkitol elvalasztani de mivel izgatom a pasit (nos de felesleg energiaja van mondta meg hogy izgatom)es o is engem mig mindig annyi idore ra(jo sokara talalkoztam tegnap vele es beszelgettunk de csak ennyi mert epp elozo nap kaptam meg a havi bajom),gondoltam kaland erejeig beadom a derekamat aztan legyen mainek lenni kell.
Viszont cseng a fulemben egy bizonyos kerdes.Ha mar ennyire kivan akkor par ejszaka utan belem bir szeretni?Csak erdekelne a valasz.

Jonapot kivánok én egy 9 honapos kismama vagyok és ugy érzem elvesztettem a gondolkodasi képességem minden zavaros a fejemben szorongok és nem értem miért aludni sem birok úgy érzem ebből nincs kiút néha eszembe jut hogy jobb lenne ha nem élnék de itt van a lányom akire gondolni kell de ugy érzem elvesztem ugy érzem hogy meg őrülök nagyon félek soha nem leszek már normális

Tisztelt Doktornő!
A párom 20 éves és képtelen figyelni arra amit mondok. Ha nem is csinál semmit és úgy tűnik hogy engem figyel, egy szavamat sem hallja meg csak azt veszi észre hogy mérges vagyok de fogalma sincs róla hogy miért. Ugyan ezt csinálja a családtagokkal is. Nagyon intelligens de néha az egyszerű kéréseket sem érti. Úgy hallottam ez egy mentális betegség jele is lehet és szeretnék megbizonyosodni róla hogy pontosan mi. Válaszát köszönöm

Férjemmel 13 éve vagyunk együtt, van 2 kislányunk. A férjem az utóbbi időben elgondolkozott, hogy akarj e még a házasságot. Annak ellenére, hogy már 12 éves házasok vagyunk, még mindketten viszonylag fiatalok: férjem 30, én 32 éves. Mindkettőnknek a másik volt az első és eddig egyetlen az életében. Azt hiszem talán ez is a probléma, hogy a férjem úgy érzi nem élt eleget, nem volt szexuális kapcsolata más nőkkel és most kíváncsi (ezt el is mondta). Sosem volt az az érzelgős, kitárulkozós típus, általában én voltam a bujós, kedveskedős a kapcsolatunkban, azonban az utóbbi időben belefáradtam, hogy alig kapok vissza valamit a szeretetből. Néhány hónapja volt egy beszélgetésünk, akkor elmondta, hogy már nem szerelmes belém, és miattam lehet hogy jobb lenne, ha elengedne és találhatnék valakit, aki úgy szeret, ahogy én szeretném. Aztán közben abban maradtunk, hogy megpróbáljuk helyrehozni, de ismét nem láttam, hogy különösebben igyekezne, pedig egy wellness hétvégére is elmentünk kettesben. Talált egy új hobbit és közben új emberekkel ismerkedett meg. Addig sosem járt el bulizni, nem ivott alkoholt, de azóta elkezdett eljárogatni. Én örültem neki, hogy végre vannak barátai akikkel eljár, nem is mondtam soha hogy ne menjen. Most sem zavarna, ha nem lenne ez a feszültség köztünk. Ráadásul elmondta, hogy érez valamit az egyik nő iránt, ebből a baráti körből. A nőt én is ismerem és sejtettem is, hogy a férjemnek tetszik. Ő nem tud róla, neki is férje van és gyerekei. A férjem elmondása szerint nem is fogja neki elmondani, nem akar az ő házasságába is belerondítani. Ezután a vallomása után ismét azt kérte, próbáljuk meg elengedni a dolgokat és egymással foglalkozni. Nekem érthetően nehezen megy, hiszen fáj, hogy belém nem szerelmes, más nő iránt pedig érzelmeket táplál. Ma ismét azt mondta, hogy nem akarja elveszíteni a gyerekeket, de azt sem akarja, hogy én boldogtalan legyek, így talán az lenne a legjobb ha külön mennénk. Én semmiképp nem akarom, hogy a gyerekek sérüljenek, és egyelőre nem is tudok elköltözni velük. Nem tudom, lehet e úgy együtt élni, hogy közben már nincs közünk egymáshoz. Nem tudom, mit tegyek. Hétvégére foglaltam ismét kettőnknek szállást, de ezek után már azt sem tudom, érdemes e elmennünk. Ő azt mondja nem tudja mit akar, de ha együtt vagyunk úgy viselkedik, mintha semmi nem történt volna. Egyébként szexinek talál, okosnak gondol (legalábbis ő ezt mondja), valamiért mégsem vagyok már elég neki. Én szeretem őt, és ha érezném, hogy ő is komolyan gondolja és próbálkozik, ismét belé tudnék szeretni. De egyedül már nem megy. Arra is gondoltam, hogy együtt maradunk, de amolyan nyitott házasság módján, megengedem neki, hogy más nőkkel legyen. Csak félek, hogy tudnám kezelni, ahhoz teljesen el kellene engednem. De talán, ha ő is azt látná, hogy én más férfiakkal vagyok, rájönne, hogy nem akar elveszíteni. Párterápiáról hallani sem akar, én pedig már teljesen tanácstalan vagyok. Hogy kezelhetném okosan ezt a helyzetet úgy, hogy nem válunk el rögtön? Köszönettel: N.M.

Kedves Doktornő.Parkapcsolati kerdesem lenne.2eve osszejottem egy nalam 7evvel fiatalabb ferfival.mind a ketten elvaltak vagyunk,en egy kisfiut nevelek,o 2kislanyt akiket az anyjuk itthagyott.a gyerekek osszeszoktatasaval nem volt gond kisebb nagyobb sikerrel jol mukodik.ossze is koltoztunk,kb egy het utan miutan osszejottunk.a gyerekek szeretnek ugy erzem elfogadtak.a parom sajnos nagyon szorahajlo,es a kedves anyukaja megtette a magaet,egy evre ra kulonmentunk,mert anyukaja azt mondta hogy keressen maganak mast,mert en szigoru vagyok a gyerekekkel.utana csak megkeresett ujbol es ott folytattuk ahol abbahagytuk,azzal hogy a mamat a hatterbe szoritottuk.ugy erzem a szerelem megvan koztunk,de valami megsem vilagos,es erre sose kapok feleletet .egy eve kaptam egy karikagyurut ugy kerte meg a kezem,hogy akarsz e a felesegem lenni,nem baj ha nem!es ramhuzta a gyurut.utanna azt mondta hogy neki egy karikagyuru nem jelent semmit se.az esku az igen.na most en mar parszor felhoztam az eskuvot.ilyenkor csak a nagy nema csend van.nem ertem ha mar csaladba szeretnenk elni gyerekeket nevelunk,es csak az esku szamit kotesnek,akkor most mi a baj.en 45 vagyok.mennek az eveim,az erom,az idom.elotte 23evig eltem hazassagban ami kihult,elvaltunk.o 8evig elt egy viszonylag rossz,hutlen tars melett.velem 2eve van,de ugy erzem valami koztunk van amitol nem teljes ez az egesz.hiaba kerdezem azt mondja semmi baj nincsen.Doktornő hogy kell lekezelni egy ilyen helyzetet.Elore is koszonom a valaszat.Üdv vajdasagbol

Jó napot! Igen, mondtam neki hogy több figyelemre van szükségem. Viszont ő úgy vette le az egészet hogy telhetetlen vagyok. A hétvégéket mindig együtt töltjük és sok programot csinálunk. Azt mondta mindig ugy tervez hogy nekem jó legyen, fontos vagyok neki.

Kedves doktornő!
A szüleimmel való kapcsolatom elég rossz és egyre rosszabb így,hogy 18 és fél éves vagyok.A magatartásommal szerintem nincs gond,segítek a házimunkában,nem járok el bulizni sem annyira,nem iszom és nem dohányzom.Van egy barátom akivel 7 hónapja vagyunk együtt és már sokszor találkoztak vele és kedvelik.Párszor már felvetettem azt a kérdést,hogy hagy aludjak a páromnál.Erről hallani sem szerettek volna,mindig valamilyen kifogásokkal és “majd később megbeszéljük” dologgal álltak elő.Beszélni így már semmi kedvem velük erről,hogy ilyen válaszokat adnak.Így már a bizalmamat is kezdik elveszíteni és minnél jobban löknek el maguktól.Ő már aludt egyszer itt nálunk,de nem egy ágyban és én is voltam már vele és a családjával nyaralni több napra.Azzal is tisztában vannak,hogy már nem vagyok szűz.Szeretném megértetni velük,hogy együtt szeretnénk aludni a párommal és hogy elfogadják a tényt,hogy nem vagyok már baba!
Válaszát előre is köszönöm!

Sose gondoltam, hogy használni fogom ezt a felületet, de úgy látszik, hogy kíváncsi vagyok a véleményére. Felnőtt férfi vagyok és van egy lány, akivel már nagyon régóta ismerjük egymást, és azóta is közös baráti társaságba járunk, újabban sokkal több időt töltöttünk együtt. Mindkettőnknek volt több párkapcsolata az elmúlt években, amik befuccsoltak, neki már több mint féléve, nekem kb. 3 hónapja volt az utolsó.

Bevallom, hogy azért szakítottam a korábbi barátnőmmel, mert az egyik barátom, aki bizalmasabb kapcsolatban van vele azt mondta, hogy tetszek neki és egy másik közös ismerősömtől pedig azt hallottam, hogy azért nem jött egy-két közös programra, mert a korábbi barátnőm is ott volt.

Aztán a magam módján elkezdtem óvatosan közeledni, hogy azért a haverságot se rontsam el. Heti vagy néha napi rendszerességgel kezdtük telefonon beszélgetni, chatelni és legalább heti egyszer személyesen is összefutottunk, de inkább társaságban. A gond, hogy nem léptem határozottabban abból fakadt, hogy úgy éreztem, hogy 90 %-ban én keresem, mivel mindig én hívtam, és egy-két alkalmat leszámítva én indítottam a beszélgetést is a chaten.

Nagyobb társaságban néha érzem a figyelmét, de néha elbizonytalanodok. Mikor kettesben vagyunk, akkor folyamatosan csillog a szeme, mosolyog és nevet, még akkor is, ha nem mondok semmi poénosat. 1-2 hónapja volt egy alkalom, hogy találkoztunk, s azelőtt sosem éreztem olyat, de többször megérintette a vállamat csak úgy, és többször tett pozitív megjegyzést rám, csak akkor pont el voltam bizonytalanodva, hogy mégis közeledjek-e felé vagy ne. Telefonon, mikor beszélünk, sokszor úgy érzem, hogy nem akarja letenni, de amiért elbizonytalanodtam, hogy sokszor megbeszélünk valamit és elfelejt szólni, hogy nem tud jönni vagy éppen sok programot lemond, plusz, hogy mindig én keresem, illetve sokszor felajánlom a segítségemet, de nem fogadja el. Mondjuk az elmúlt időszakban tényleg sok fontos és stresszes dolga volt, plusz depressziós is volt és önbizalomhiánnyal is küszködött, ezt személyesen is láttam és tudom biztosan, de ha valaki tetszik, akkor az az első, nem? Jó, mondjuk én se nagyon mutattam ki, hogy másképp nézek rá, mint egy barátra azon felül, hogy többet kerestem.

Az elmúlt hetekben személyesen nem találkoztunk, mert elutaztam és bevallom, hogy nem nagyon kerestem, mert gondoltam megnézem, hogy mi történik, ha nem érdeklődök felőle és tudom, hogy rossz kedve volt, de nem tudom, hogy mi miatt is, pedig a stresszesebb időszakának közben vége lett. Talán egy másik férfi, mivel mostanában aktívabb chaten? Igazából általában minden férfi odavan érte.

Büszke ember vagyok, uh egyelőre nem tudom, hogy mit lépjek, mert a haveri kapcsolatunkat se akarom tönkretenni, mert nagyon régóta ismerjük egymást, de közben meg nagyon tetszik.

Mi a véleménye? Ha tényleg tetszem vagy már csak tetszettem neki, akkor miért nekem kellett szinte mindig keresni? Úgy gondolom, hogy esetleg csak tartalék voltam, amíg nem talál jobbat? Szóval nem értem.

Az volna a kérdésem hogy a feleségem folyton féltékenyekedik és vádaskodik meg mindig szidja a családom de olyan hogy napi 24 óra ha otthon vagyok eszt teszi. És üt karon háton meg ahol ér fenyegetőzik hogy így úgy el visszi a két gyereket. Én dolgozom még mindig én fürdetem a gyerekeket meg én főzök mindig. Én imádom a gyerekeimet öt is szeretem de már eszt nem bírom amit csinál nem lehet vele beszélni, féltem a gyerekeimet mellette vannak sokszor. Tegnap úgy veszekedet csapkodot hogy rá csaptam a kezére mert már fájt hogy üt és szid. És ezért mert rá csaptam a kezére és tanú is van hogy csak a kezére már fel jelentett hogy agyon vertem öt és a gyerekeket. Én válnék de ő nem akkar és a gyerekeket nem hagyom mert én neveltem őket gondozta őket ő csak szidja meg volt hogy kezet emelt a kislányra.

Tisztelt Doktornő!
A volt kapcsolatomról van szó a 21 éves
volt barátnőm szakított velem masfél hete, én ez idő tartam alatt csak igyekeztem helyre hozni a kapcsolatunkat, hívtam, írtam kérdezősködtem utána, személyesn be mentem, hozzá a munkahelyére de egyre rosszabb lett a helyzet mivel eljutott odáig, hogy azt mondja, hogy utál, bánja hogy megismert és nem szeret már ez volt most Pénteken de előtte kedden azt mondta, hogy szeret még de nem tudja, hogy szerelmes e még…?
A szakítás oka pedig sok pici dolog sokra ment nála ami az én természetemből eredt mivel meg szerettem volna változtatni, kisajátítani ezekből adódóan besokalt és határozottan mondja és kitart amelett hogy ő velem végleg befejezte majdnem 5 hónap után…
Pénteken beszéltem vele utoljára személyesen és messengeren a délutáni órákban.

Mit tudok kezdeni ezzel a helyzettel Doktornő mivel nagyon szerelmes vagyok még és azt érzem, hogy őt meg az indulatai vezérelik?

Válaszát köszönöm előre is Doktornő!

Kedves doktornő!

Sok emberi kapcsolatot láttam , jókat rosszakat, helyzeteket, akik tényleg szeretnék és akik azt mondják a masiknak. Közel 30 éves vagyok, a munkám, karrierem, tanulmányaim és családom részesítették előnyben. A magán életemben nem voltam annyira sikeres valahogy nem volt/voltak az igaziak számomra. Ezàltal szerelmes sem voltam. De most még történt. És szerintem nem tudom kezelni. Más a család által vagy barátok kollégák mindenki által való szeretet ( amiből valahogy igazán én nem éreztem,de tudom hogy szeretnék,de valahogy én mégsem éreztem). Viszont most Ő , tényleg mindenben a legjobb amit elképzeltem életemben,hogy egy igazi egy aki mindenben. Ahogy megölel, megcsókolta a homlokom, a szám ahogy beszél ahogy érzem magam mellette, aki vagyok mellette, a beszelgeteseink minden szinte hibátlan.. Szinte megáll a levegő ha együtt vagyunk. Igaz kicsit göröngyös az utunk eddig,de végül kitartottunk. Annyira szeretem, nem tudok enni, aludni, koncentrálni, állandóan ő jár a fejemben, de ha nem együtt vagyunk akkor még ,,rosszabb,,. És ami igazság szerint nem tetszik amiért írtam önnek, az hogy ha nem együtt vagyunk szinte nem is keres. Mintha elvesztem önmagam, nem tudom kezelni. Annyira új ,nem tudom ,hogy nyugtassam le valamelyest e érzést. bízom benne, és bennünk. Ha írok vissza ír, kérdezi hogy vagyok ,de van hogy választ sem várja meg. Van hogy írja szeret és hiányzok máskor meg egy szívet sem küld. És beszéltünk róla, hogy nekem ez igazán fontos hogy érezzem. Ne csak ha együtt vágyunk. Ha nem vágyunk együtt szinte mintha nem lennél, úgy valahol neha mint egy ,,havernak,,. És most igazán fontos pont előtt állunk. És ezzel annyira kétségeket kelt bennem, hogy ő hogy is érez?! Nyilván én tudom és teszek érte/ értünk. Alig van ideje mondván annyit dolgozik, én ezt el is hiszem, de öt perc hogy érdemben tudjuk beszélni, nem olyan nagy dolog, ha érdekelné tényleg hogy vagyok. Vagy csak ápolnà és együtt építenénk a kapcsolatot. Nem régóta vagyunk együtt és ebben volt már nehézség. ( Külső tényezők) talán én ,,vakultam,, meg mert ő volt az első aki eljutott ilyen szintre nálam ? Talán nem látom a valóságot? Talán annyira ,,ragaszkodok,, ehhez az erzeshez amit kivált belőlem és aki vagyok mellette.
Kedves doktornő bízom benne tud választ adni esetleg tanácsot. Sokat olvasok emberi kapcsolatokról, helyzet kezelés de nyilván más amit érez az ember. Ellentmegy az elmével, talán legyek türelmesebb. Hogyan tudnék vele erről beszélni,hogy miért tesz így ( kérdeztem mindig van válasz) . Tudtom ,hogy szeret. De nem mutatja,csak ha együtt vagyunk. Azaz akkor érzem. És tényleg beszéltünk már róla. De lehet nem nyílt ki, vagy nem tudja kimutatni. Nem tudom, de ezzel összezava. Nem tudom mit tegyek. Köszönöm

Jo napot!
Szedtem a scippat 3evig de Abba hagytam a terhesseg miatt és halistennek nem is voltak panikrohamaim csak vagy. 3szor
De most rosszabbodott miutan megszultem voltam orvoshoz és pszihiatria javasolt ujra… Az lenne a kerdesem ugyan ugy lehetne szednem a scippat? Akkor ha ujra szednem megint Jok ereznem magam elmulnanak ezek a panik rohamok?

Mit tegyek? Döntésképtelennek érzem magam. Jelenlegi barátommal 5 éve vagyunk együtt, együtt is élünk külföldön. 2 évvel ezelőtt megismerkedtem egy fiúval, akivel azóta nap mint nap beszélek. Ő egy másik országban él. Nincsenek tabutémák közöttünk, ugyanúgy beszélünk az intimitásról, mint az időjárásról. Szerelmes belém, és azt hiszem én is belé, mert képtelen vagyok kiverni a fejemből, ha esetleg összeveszünk. Tudom, hogy helytelen a jelenlegi barátommal szemben. Úgy érzem mégis, hogy képtelen vagyok elveszíteni bármelyiküket is. Próbáltam mérlegelni, de nem billen egyik oldalra sem a mérleg. Amikor elhatározom, hogy kitartok egyikük mellett, mindig jön valami, és újra és újra csak agyalok rajta. A segítségét szeretném kérni, mit tegyek?
Előre is köszönöm válaszát: Kitty!

Kedves Doktornő!
Többször rajta kaptam a párom, heti rendszeressèggel, hogy anya-fia pornót nèz.
Megkèrdeztem tőle, hogy mièrt nèzi valamint mièrt pont ezt a kategóriát.
Meg szeretett volna nyugtatni, hogy nincs jelentősège, csak a milfekre gerjed.
De engem mègis aggaszt ez a dolog!

Mit tegyek senki nem szeret és ez már gyermek köröm óta így van de most el döntöttem nem fogok többet meg szólalni és így nekik sem kel meg erőltetniük magukat

Kedves Doktorno!
26 eves vagyok. A problemam elegge osszetett, es talan bonyolult is. Az eletem mar 3 eves korom ota rosszul alakul. Azota nem ereztem egy biztos pontot sem az eletemben. Nem atlagos problemak, es nem atlagos fogjuk ra gyermekkor kezdodott el. A sajat csaladom kirekesztett, amitol kisebbsegi erzesem is lett. Sokaig nem tudtam elfogadni onmagam sem e miatt. A mai napig kuzdok ezzel. 11 eves korom ota nagyon sok muteten estem at, amelyektol szorongasos panikbetegseg is kialakult nalam. Gyogyszereket irtak fel(Xanaxot), de egy ido utan mar nem birtam szedni, es feltem a fuggosegtol. Ez 19 eves koromban tortent, mert olyan allapotba kerultem, hogy ket mento jott ertem. A sok mutet miatt az iskolat sem sikerult befejeznem. Ha vizsgakig eljutottam, addigra mindig mar mutottek, es honapokig fel sem allhattam. Parkapcsolati teren sem alltam, es a mai napig nem allok a helyzet magaslatan. Hat evvel ezelott sajnos ongyilkossagi kiserletem is volt. Arrol nem sok emlekem van, csak, hogy korhazban ebredtem. A szuleimmel problemam olyan teren nincs, hogy ne probaltak volna segiteni, de mivel nem beszelek, igy mindig probaltak mas dolgokkal segiteni. Ettol fuggetlenul eleg sok szemelyes dolog miatt haragszom rajuk, es jelenleg ott tartok, hogy apukammal sem igen beszelek, pedig egy alberletben lakunk, mivel a lakasunkat is arveresre bocsajtotta a bank, pedig fizettuk. Ok technikai hibanak tekintettek, nekunk viszont tonkre tettek az egyebkent sem zokkenomentes eletunket. Mellettunk volt, de igazan sosem ereztem, hogy mi lennenk az elsok szamara. Inkabb csak egy vallalt felelosseg vagyok. A gyermekkorom sem volt atlagos. Sok nehezseg volt, es En igyekeztem felnottek modjara kezelni a problemakat, megha masnak is ereztem magam ezek miatt a tarsaimtol, akik szinten kirekesztettek. Nem igazan mondanam, hogy legalabb csak hasonlo lett volna a tarsaimehoz. Felkerestem mar orvosokat, de egyik sem segitett. Csak megtobb gyogyszert adtak, amiktol csak rosszul voltam, fizikalisan is. Jelenleg ugy erzem senki sem veszi igazan komolyan a problemankat. Azt mondjak igen, de valamiert ugy erzem nem felnottek modjara kezelik. Talan En latom teljesen mashogyan a dolgokat, mint ok. Jelenleg minden osszeomlott korulottem. A kornyezetemben is, es belul is. A fizikalis betegsegembol kifolyolag nem hogy azzal foglalkozni nem tudok, amivel szeretnek, de sokszor meg dolgozni sem. Ugy erzem ez nem En vagyok, egyedul vagyok, es talan kiszolgaltatott, es igazan senki sem ert meg. Tanacsot szeretnek kerni, mert nem szeretnek gyogyszerfuggove valni, de ezt az allapotot sem birom elviselni. Igyekszem eros lenni, de a belso gondjaim nem szunnek. Egyaltalan nem. Arra gondoltam, esetleg Onnek van valami otlete szamomra, vagy olyan meglatasa, amit talan En erzek rosszul, vagy En kepzelem magamba.(Legalabb is ebben remenykedem) Elore is koszonom!

Mit tegyek ha mindenki azzal van , hogy budos vagyok es osszefogtak ellenem, mivel megbeszeltek hogy nem szeretnek es milyen vaganyul budos vagyok , minden szavukba beleteszik hogy tetszik vagy nem , vagany es hasonlok, segitseget elore is koszonom, mert nagyon eldurvult a helyzet es mar nem igazan birom tovabb. koszonom..

Arról lenne szó, hogy nem tudom mit tegyeke de hiszem van megoldás. Megcsaltam a baratomat most egy hete mikor most egy hete is szakított velem. Eleinte nem mondta el miért szakit es utana 3 napra mondta el mivel vádol, avval hogy meg csaltam őtet. Sajnos igen igaz meg csaltam es tegnapig tagadtam, meg tegnap nem cikeket olvasgattam es az lett a legjobb döntés, hogy el mondjam az igazat. Sajnos nem örült, dühös volt de közben eléggé szomorú is és csalódott. Nem tudom mit tegyek, hogy ujra együtt legyünk. En tényleg szeretem es tényleg együtt akarok ujra lenni vele. Ha nem lenne igy es magamat ismerve, mar fel adnám es keresnek mast. De nem. Az illető szemelyel akivel meg csaltam avval meg szakitottam minden kapcsolatot. És a baratom az transznemű személy es meg nincs meg mutve vagyis meg nemileg lany. Szeretném, ha segitene hiszen mindenre van megoldás. Es szerintem es gondolom en mindenki érdemel egy második esélyt mert ez volt az első es utolsó esett, hogy meg csaltam.