Pszichológus válaszol

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.

Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.

Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 30 munkanapon belül, random sorrendben történik.

A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.

Ha új kérdést szeretne feltenni, kattintson ide!

16 163 Hozzászólás

  • S. Bea

    Kedves Doktornő!
    48 éves nő vagyok, 3 gyermekem van, egy magáncégnél könyvelőként dolgozom. Becsületesen, tisztességesen, lelkiismeretesen végzem a munkám. A főnököm mégis minden alkalmat megragad arra, hogy becsméreljen, szidalmazzon. Attól sem riad vissza, hogy az ő téves utasításának következményét is rám hárítsa. (Ezért most már ha lehet, írásban visszaigazolva kérem az utasításait). Sajnos az sem vigasztal, hogy másik öt kolléganőmmel is ezt teszi. Lehet, hogy ezt hívják mobbingnak? Mivel nem tudok hirtelen munkát váltani próbálom viselni a mindennapok megpróbáltatásait. Igazából az érdekelne, hogy miért érzek az egész testemben fájdalmat, remegést amikor igazságtalanul bánt, és lehet-e ennek a későbbiekben egészségügyi kockázata. Ön szerint van-e valamilyen módszer amivel ezt az érzést a mindennapokban leküzdhetném. Vagy csak a munkahelyváltás jöhet szóba!
    Köszönettel: S. Bea

    • Habis Melinda

      Kedves Bea!

      Teljesen igaza van abban, hogy ez mobbing, hiszen senkinek – ide értve a főnökét is sincs joga Önt becsmérelni, vagy szidalmazni. Sajnos a jelenlegi helyzet valóban egészségkárosító hatású, ezért érdemes lenne pszichológussal négyszemközti munkát kezdenie a káros következmények csökkentéséhez/megszüntetéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andi

    Jó Napot!
    A barátommal 3 hónapja vagyunk együtt. De az a legnagyobb problémám, hogy hetente 1x-er ha találkozunk. Mondtam már neki hogy ez nagyon kevés írta is hogy tudja. De azóta sem változott a helyzet semmit. Mindig én írom neki, hogy találkozzunk.

    • Habis Melinda

      Kedves Andi!

      Úgy tűnik, hogy határozottabb lépésekre van szükség a céljai eléréséhez, nem elég, hogy megemlítette a barátjának azt, hogy mit szeretne.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rose

    Kedves Pszichológusnő!

    Van egy barátnőm, aki lényegében több mit barátnő, vele testvérekként szerettük meg egymást. Nagyon sokat segitett nekem kezdetektől fogva, amit igyekeztem én is mindig viszonozni neki. Nagyon jól megvoltunk, elég hamar kiderült hogy szinte majdnem mindenben nagyon hasonlóak vagyunk, ezért nagyon sokmindenről jól el tudtunk beszélgetni, elviccelődtünk, megértettük egymást mindenben. Aztán egyik napról a másikra gyökeresen megváltozott, ugy ért engem mint derült égből a villámcsapás. Szó szerint értve, egyik nap még szeretettel öleltük egymást ugy váltunk el, másnap már a szeretet leghalványabb jelét sem láttam a szemében. Kérdeztem mi baja van velem, persze még azt is letagadta hogy egyáltalán baja lenne velem, de azóta is érezteti. Ha olyan hangulata van szóba áll velem, ha olyan akkor nem.. és ha szóba is áll velem, van amikor ugyanolyan jól elbeszélgetünk mint régen, de van amikor nagyképü, flegma és sokszor csak úgy eltünik.. Olvastam róla cikket milyenek azok a bizonyos “mérgező emberek” na ő pont ilyen lett, egyik napról a másikra.. Azt szeretném kérdezni reménykedjek még benne hogy valaha is visszaváltozik, olyan lesz mint régen? Nagyon megszerettem őt, még most is nagyon hiányzik nekem:(

    • Habis Melinda

      Kedves Rose!

      Fotnos volna, hogy elmondja a barátnőjének, hogy milyen érzéseket kelt Önben a viselkedése. A mérgező kapcsolatok épp attól mérgezőek, hogy lehetetlen bennük az őszinte és tiszteletteljes kommunikáció. Az, hogy változott a lány viselkedése sok ok miatt lehet. Ha nem hozza szóba ezt, akkor ennek kapcsán eltávolodhatnak egymástól. Ha Önnek fontos ez a kapcsolat, akkor ne várjon, hanem tegyen érte, hogy ismét jó legyen!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. István

    Kedves Doktorno! Olyan kerdessel fordulnek on fele,hogy 8 eve elek egyutt a parommal van egy nevelt gyerek es egy sajat. Es egyik naprol a masikra egy no lepett a kepbe es olyan erzeseket taplalok fele,hogy elugy erzem,hogy vele akarok elni. Mi lehet a gond??? Elore is koszonom szepen a valaszat!!!

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      A váratlan változásokat mindig nehéz érzelmileg feldolgozni és itt azt is szerencsésnek tartanám, hogy azon gondolkozzunk (négyszemközti keretek között), mi fogta meg Önt ennyire ebben a másik nőben. Milyen a kapcsolata az élettársával, ebből milyen dolgok hiányoztak, melyeket az új hölgy képvisel? Ennek hiányában a váratlan és kínzó változások sajnos előbb-utóbb újra felbukkanhatnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Laura

    Jónapot!
    Segítséget szeretnék kérni! 14 éves lány vagyok és körübelül 6 éve kényszergondolataim vannak. Nagyrészt agresszívek azonban tőlem az agresszív viselkedés távol áll. Nagy szorongással járnak es néha már úgy érzem hogy nem bírom tovább (nem öngyilkosságra gondolok). Régen voltak kényszercselekedeteim is a szorongás enyhítésére de azokat magamtól abbahagytam. Tudna esetleg valamilyen tanácsot adni ennek enyhítésére befejezésre? Szüleimnek már 2-szer szóltam erről nagyon kiakadtak de pszichológushoz nem vittek. A másik az hogy rettenetesen félek a mentális betegségektől egésznap ennek a tüneteit olvasom. Rakattantam a skizofrénia tüneteire félek attól hogy ki ne alakuljon nálam ez a betegség. Mindig töbször odanézek valahova hogy megnézzem nem e hallucináltam. Előtte nem csináltam ilyet. Tudom hogy nem kéne ettől félnem mert egy idő után bevonzom azt a problémát amitől félek de mégis nem tudok leállni. Mit tanácsol?

    • Habis Melinda

      Kedves Laura!

      Fontos volna, hogy mielőbb pszichológushoz tudjon fordulni a kínzó tünetei miatt. Érdemes lenne beszélnie erről a szüleivel, megtudni, ők mitől tartanak, mi akadályozza azt, hogy szakszerű segítséget kapjon. Egyébként az Ön korában még jó prognózissal kezelhető a legtöbb mentális probléma. Várni ezzel azonban ennek ellenére sem érdemes.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Balazs

    Egy kerdesem lenne ha valaki azt mondja ,hogy senkit sem erdekel. De megis az adott dolog témáját felhozzák / felevenítik vagyis amit egyszer kimondtam es bizonyos szemely/eket nem izgatja akkor miert hozza fel? De ha valakit/ valakikwtnem erdekell nem foga felhozni nem?

    • Habis Melinda

      Kedves Balázs!

      Nehéz erre általánosságban válaszolni, de igen. Ami cseppet sem érdekel bennünket, arról általában nem beszélünk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Laszlone B.

    Üdvözlöm!
    Csak azt szeretném kérdezni a vírus miatt a barátnőmmel le lehet e menni a patak partra sétálni? 70 éves vagyok. Emailom piroskakovacs1949@gmail.com

    Köszönöm válaszát
    Bálintné

    • Habis Melinda

      Kedves B. Lászlóné!

      Tudtommal jelenleg az a legbiztonságosabb, ha minimálisra csökkentjük a társas érintkezéseinket. Érdemes ezért átmenetileg inkább telefonon beszélni, mint találkozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • LEMESE 2020 márc

    E miatt a járványféle miatt. Kissé úgy érzem szigorú szabályokat vezettek be. De ezt lelkileg, hogy fogom vajon túlélni. Nagy gondot jelent nekem, hogy nem lehet ismerősöket úgy üdvözölni ahogy szoktuk. Leginkább a családtagjainkat.

    • Habis Melinda

      Kedves Lemese!

      Ebben a helyzetben mindenkinek nehéz, hiszen drasztikusan megváltozott mindannyuink élete. Fontos azonban, hogy vigyázzunk magunkra és egymásra, hogy a vírus minél lassabban terjedjen. Arról, hogy hogyan vészeljük át ezt a nehéz időszakot itt írok részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • névtelen

    Tisztelt Doktornő!

    Most nagyon sok nehézség összejött az életemben, családomban. A párkapcsolatomban is bizonytalan lettem. 3, 5 éve vagyunk együtt. Most utazott ki külföldre, pont előtte feltűnt egy másik fiú. Nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mindketten nagyon szimpatizálunk egymással. Tisztáztam az első jeleknél, hogy van barátom és ezért nem akarom kisérteni a sorsot. Végül csak egy társaságban voltunk sokat, majd találkoztunk is mint barátok. Megcsalás biztosan nem játszik. De nem tudok választani. A kapcsolatom néha unalmas, sok mindenben teljesen különbözünk, másképp gondolunk és vannak olyan szokások amit nem biztos, hogy el tudok fogadni. Tudom, hogy jó ember és nagyon szeret, teljesen megbízok benne és mindent meg tudunk beszélni . Az új fiú izgalmas, vicces kedves, helyes, nagyon sok közös érdeklődésünk van tiszteletben tartja a helyzetet, most olyan tökéletesnek tűnik, azt leszámítva, hogy egy év múlva messzebb fogja folytatni a tanulmányait ahol én is tervezem és én is 1-2 órányira leszek egy fél évig. Most van időm mérlegelni, mert a jelenleg kialakult világhelyzet miatt egyikükkel se találkozhatok. 22 évesen mennyire kell elköteleződni? Talán a legjobb lenne egyedül lenni, mindenképpen megbántok valakit és félek rosszul döntök. Nagyon frusztrál, hogy ilyen borzalmas érzéseim vannak.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Érthetőek a vívódásai. Ha röviden akarok válaszolni a kérdéseire, elköteleződni sem most, sem más életkorban nem kötelező. Az emberek nagyrésze azonban előbb-utóbb vágyik stabil, tartós párkapcsolatra. Hogy Önnél ez mikor jön el, mire van most szüksége, önismereti munka segítségével lehetne feltárni. A családi nehézségeken is könnyíthet ez. Ha igényli, hogy közösen vágjunk bele, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kata O.

    Kedves Doktornő!
    3 hónapja lett vége egy 11 éves kapcsolatoknak már nem voltak érzések részemről. Jott egy új srác akivel már régebb óta ismertük egymást és sokat beszélgettünk nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában. Egy buli alkalmával megcsókolt és utána le is feküdtünk viszont én nekem meg megvolt a párom, de akkor már lezárni készültem a dolgot ami meg is történt ezután par nappal. Viszont ez az új srác nagyon jól néz ki sok pénze van bárkit megkaphatna. Felek hogy nem vagyok elég jo neki és kihasznál. Már 3 hónapja találkozgatunk folyamat nála aludtam szerintem túl hamar kimutattam és mondtam neki hogy mennyire boldoggá tesz és szeretem o ettől lehet megijedt. Elkezdett kevesebbet keresni neki fontos a szabadság és haverok . Én egyre többet keresem és o mintha jobban tavolodna. Már alig válaszol vagy csak órák múlva. Viszont most elkezdtem én is ritkábban válaszolni és ha estig nem írok azért rám ír, hogy mit csinalok. De volt hogy pénteken nem irt semmit és haverokkal volt estig aztán este irt rám csak én nem válaszoltam. Mindig akkor ugrottam neki amikor o raert és ha haverozni akart akkor nem keresett. De azért mindig ellenorizget ha nem számolok be. Most nem írtam neki 2 napja és nem válaszolok neki mert úgy érzem neki kellene most hivogatnia. De szerintem o túlságosan makacs és elvárná, hogy én keressem amit eddig csináltam. Viszont 2 hete volt egy mutetem akkor mindennap keresett érdeklődött velem akart lenni mindennap ahogy jobban lettem ez kezdett változni.Mit kellene tennem, hogy elérjem azt nála, hogy megvaduljon értem és többet keressen?

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      Levele alapján egyértelmű, hogy Ön vonzódik ehhez a fiúhoz. A kapcsolatuk elég hullámzónak tűnik, ami érthető módon megviseli Önt. Ha szeretné a kettejük kapcsolati dinamikáját jobban érteni, akkor javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába. Ez alapvetően nem a másik ember befolyásolásáról, hanem a tudattalan működések tudatossá tételéről, egymás igényeinek jobb figyelembe vételéről szól.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • alexandra

    27 éves lány Kedves Doktornö kérdéseim lennének 6 éve élek a páromal 3 gyermeket szültem neki , ugy gondoltam hogy minden rendben van a kapcsolatunkal egészen addig amig bele nem néztem a laptopjában és észre vettem hogy pornot néz , testi kapcsolatot nem hajlando velem azota teremteni magátol csak akkor ha én kezdeményezem és a volt barátnöjét véddi töle van egy gyermeke . válaszát elöre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Alexandra!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a szexuális problémák átgondolásához párterápiás munkára volna szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Ágnes

    Kedves Doktornő!
    43 éves nő vagyok,a barátom 54 éves.
    8 hónapot voltunk együtt,nagyon szeretem a barátom. 2 hónapja együtt éltünk,amit ő vetett fel,hogy költözzek hozzá. Amióta együtt laktunk nagyon megváltozott,a szex,az intimítás is eltűnt az életünkből,hiába közeledtem felé. Azt mondta fáradt. 3 hete arra kért költözzek el tőle,mert neki nem megy az együttélés. Ezt meg is tettem. Azóta kétszer beszéltünk telefonon,utolsó alkalommal ordított velem,hogy befejezte.
    Azóta írtam neki kétszer üzenetet,egyikre sem reagált. Én eközben teljesen összeomlottam,képtelen vagyok a napi feladataimat is ellátni,nagyon hiányzik nekem,egy nagy űrt hagyott maga után. Nem tudom keressem-e még?
    Tisztelettel várom válaszát
    Ágnes

    • Habis Melinda

      Kedves Ágnes!

      Érthető, hogy nehezen viseli ezt a helyzetet, hiszen a viszonylag felhőtlen együttélésből hirtelen szakítás lett. Érdemes volna ezért önismereti munka segítségével átgondolni a történteket, melyben szívesen leszek partnere, ha úgy dönt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Stuntman83

    Üdvözlöm Melinda!

    én 31- éves férfi vagyok egy olyan kérdésem lenne hogy én szoktam rendes pornó filmeket nézni de
    leginkább a transzszexuális más szoval a shemale pornók jönnek be nem azok beöltözöttek ha nem azok az igazi nagyon nőies transzszexuálisok és ez mennyire baj?

    • Habis Melinda

      Kedves Stuntman83!

      Amennyiben ez nem korlátozza az Ön életét, pl nem áll összefüggésben párkapcsolati, vagy egyéb problémákkal, nem gond.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kriszta

    Kedves Szakember!
    25 éves házas, újdonsült anyuka vagyok. Boldog, kiegyensúlyozott házasság. Egy valami nagyon jellemző volt rám, hogy utáltam a rosszat a Világban, a fájdalmat, mindenkit meg akartam menteni mikor kicsi voltam. Felnőttként is lázadok gondolatban az igazságtalanság ellen és mai napig fenn maradt a düh, hogy miért történik sok rossz és még el is kell viselni, holott nem kértem az életet! A halált sem tudtam sohasem elfogadni pont az említettek miatt. 2 éve elveszítettem nagymamámat egyik pillanatról a másikra. Különleges ember volt és a kapcsolatunk is az volt. Azóta belül minden más, nem tudok örülni igazán semminek. A saját esküvőmön nem hatottak meg a kulcs momentumok de más helyzetekkel is így van. Vállaltunk családot szerelemből de mintha csak tehernek érezném a fiamat is (nagyon sírós). Nem tudom szeretni pedig régen a koldust még magamnál is jobban szerettem. Hideg vagyok. Mit tegyek, hogy vissza nyerjem a jó humorú, boldog, törtető önmagam? Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kriszta!

      Levele alapján több dolog is felmerül, ami összefüggésben állhat a lehangoltságával. Ilyen például a szeretett nagymamája elvesztése. Érdemes lenne ezért pszichológust felkersnie és közösen, négyszemnközti keretek között dolgozni a problémák megoldásán. Ha igényli, hogy ezt közösen tegyük meg, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anita P.

    Kedves Pszichológusnő!

    Már második alkalommal vagyok bántalmazó jellegű kapcsolatban.
    Úgy érzem, le vagyok fagyva. Anyagilag, érzelmileg sakk-matt helyzetben. Nem tudok kilépni a kapcsolatból, nincs hova mennem.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Javaslom, hogy keresse fel a bántalmazásra szakosodott NANE egyesület honlapját, ahol teljeskörű, szakszerű segítséget kaphat a támában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Drumpi

    Lassan 4 éve meghalt az akkori párom és sajnos nem tudtam még teljesen feldolgozni. A trauma miatt úgy érzem, mintha két részre szakadtam volna. Gyanakszok néhány betegségre,de lépni még nem szeretnék, ameddig nem vagyok biztos bennük.
    A mostani párommal beszéltük, hogy tanácsot kéne kérni egy hozzáértőhöz és meg szeretném kérdezni, hogy hogyan tudnék azonnali jobbulást produkálni, hogyan tudnék továbblépni ezen a haláleseten?
    Mielőtt kérdezné,igen,valamennyire magamat hibáztatom.
    Válaszát nagyon szépen köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Drumpi!

      A gyász feldolgozása egy érzelmileg megterhelő, nehéz folyamat, gyakran szükséges a pszichoterápiás támogatás ahhoz, hogy ez megtörténjen. Az, hogy a veszteség 4 éve történt azt mutatja, hogy érdemes mielőbb elkezdenie a szakemberrel való közös munkát. Ha szeretné, hogy ezt együtt csináljuk, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Daniel G.

    Szép napot, kedves Doktornő!

    Dánielnek hívnak, 20 éves leszek. Volt egy egyiptomi barátnőm, aki 17 éves. Mivel kopt keresztények az egyiptomiak, ezért titokban találkoztunk, mivel csak felnőtt koruk után lehet párjuk. Nem volt könnyű, de mivel nagyon szerettem, ezért benne voltam a heti 1-szeri találkozóban. 2 hónapnál kicsit tovább tartott a kapcsolat, aztán közölte, hogy már nem úgy érez, mint az elején. Nagyon megviselt…3 napig a padlón voltam. Próbálok talpra állni, mondta, hogy maradjunk barátok, de nekem az nem igazán menne. Még nem beszéltük meg, hogy miért, de nem is tudott rá választ adni. Pont Németországban volt, mikor telefonban szakítottunk. Azóta nem beszéltünk, ami 1 hete volt. Most rám írt pár órája! De nem neztem meg, mit. Sokan azt mondják a 21-30 napos Zéró kontakt segít, most ehhez próbálom tartani magam, de ennek a hátulütője, hogy lehet, hogy teljesen eltávolodik. Viszont valaki azt tanácsolta, hogy a Zéró kontakt elengedhetetlen, hogy vissza tudjam szerezni. Egy barátom azt mondta, hogy ne engedjem el, harcoljak érte. Ettől meg azért félek, mert lehet teljesen megijed a nyomulásomtól és az esélyemnek vége!
    Mit javasolna Doktornő?
    Köszönettel,
    GD

    • Habis Melinda

      Kedves Daniel!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos lenne először tisztázni, hogy Ön mire vágyik. Ha a szakítás mellett kötelezte el magát, a kapcsolattartás szüneteltetése kedvező hatású lehet. Amennyiben azonban szeretné újrakezdeni, mindenképp szükséges az Önök közti problémák/érzések megbeszélése.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dartveder

    Jó napot doktornő.
    Segítséget szeretnék kérni vagyis tanácsot hogy mi tévők legyünk a barátnőmmel.

    Én 18 ő pedig 17 éves és teherbe esett, de félünk mindketten az édesanyjától hogy ha még tudja mit tenne, félünk el mondani mert valószínű hogy el vetettné a kisbabát, de mi meg meg szeretnénk tartani és nem tudjuk hogy mit tegyünk kérem segítsen mert tanácstalanok vagyunk.

    • Habis Melinda

      Kedves Dartveder!

      Janaslom, hogy a yelon.hu weboldalon keresztül kérjenek segítséget a párjával. Itt lehetőség van akár élő csevegésre is, hogy egy szakértővel átgondolják közösen ezt a nehéz élethelyzetet!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy középkorú nő

    Kedves Doktornő!

    Párkapcsolatban élek.Jó ideje:élet unt,kedvetlen,lusta,állandóan halogató lettem.Szinte minden a nehezemre esik,de elvégzem a dolgaim és a munkámat is.Mindig eltervezem,hogy össze szedem magam,mégis úgy érzem semmi sem sikerül…Jó ideje már a barátaimmal és a családommal sem tartom a kapcsolatot.Nem járok sehová,csak munkába.Korábban pőrgős,nagyon aktív életem volt.Tudom,hogy változtatnom kellene de nem tudom hogyan…!

    • Habis Melinda

      Kedves Egy középkorú nő!

      Egyedül nem megy, mert a problémája ehhez túl összetett. Szükséges pszichológussal négyszemközti keretek közt rendszeresen konzultálnia a nehézségeiről, az érzelmi munka segítségével kikörvonalazni mi a probléma és milyen változtatásokra van szükség ahhoz, hogy ismét jól érezze magát a bőrében. Ha szeretne ezen közösen dolgozni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    34 éves nő vagyok, aki nagyon régóta küzd borzasztó hasi és gyomorfájással. Az orvosok minden rendben találnak,legutóbb azt mondták, pszichés eredetű. Kerestem, kutattam magamban, családomban az okokat, miérteket, de nem tudom, mitől lehet. Sajnos már annyira elhatalmasodik felettem ez a fájdalom, hogy úgy érzem kezdek pánikolni, ha valahova mennem kell. Félek, mi lesz, ha rosszul leszek… Gondolkodom, hogy elmegyek szakemberhez, de vajon tudna segíteni nekem? Szomorú vagyok és nagyon tanácstalan.
    Válaszát előre is köszönöm!
    Julcsi

    • Habis Melinda

      Kedves Julcsi!

      Igen, mindenképpen javaslom, hogy keressen fel a gyomorfájása miatt klinikai szakpszcihológust, vagy pszichoterapeutát. Egymagunk nehezen látunk rá ezekre az összetett testi-lelki folyamatokra, ez azonban a pszichológussal közös munka hatására változhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. GYULA

    Tisztelt Hölgyem!
    Szeretném minél rövidebben ,leirni.Sok mindenen átmentem az évek során,erdélyi vagyok,és 89 ben az úgynevezett Román forradalomban részt vettem,ahol átlötték a belsö szerveimet ,meg a könyökömet.Elég nagy trauma.Szerencsére elég jól felépültem dolgozhattam stb.Megnösültem ,azt a lányt vettem el akinek udvaroltam,a katonaság elött.Együtt házat épitettünk,de mint mindenhol jöttek,az úgynevezett problemák,most nem kell szex, mert fáradt vagyok,most meg nincs kedvem, most fáj a fejem stb.Nem vettem észre ,hogy megcsalna de fájt,és ezert italozni kezdtem,nem annyira túlzottan de néha a barátokkal.Ez nagyon nem tetszett neki,végül is arra szeretnék kilyukadni,hogy évek után eladtuk az együtt épitett házunkat Kolozsváron,és vásároltunk egyet Székelyudvarhelyen ,ahova valósi
    Elhoztam magunkkal a szüleimet is ,akik megjegyzem teljesen külön lakrészben laktak.4 év után sajnos édesapám elhalálozott,majd édesanyám is megbetegedett 2014 ben,Mieloma multiplex et diagnosztizáltak nála,ami el is vitte.Annyira magam alatt voltam,mert közben a kissebbik lányomat is meg kellet müteni a petefészkével,én meg erös ideges voltam ,szerintem depresszio,hiába kértem haggyjon békén(egyfolytaban idegesitett) mert szörnyen ideges vagyok nem tette,akkor bevettem 112 darab DHC continuust 50 db Immovane t és50db 0,5 xanax ot,és azt is túléltem 4 nap kóma és 4 bélmütét után.Ezt csak azért irtam le ,hogy most a feleségem szorulna segitségre ,3 éve erös szorongásai vannak ,sem pszihiáter sem pszihoterépia nem használ.Talán én lennék a kiváltó?Azert amit tettem?

    • Habis Melinda

      Kedves Gyula!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ez a helyzet bonyolultabb annál, minthogy levélben adekvátan lehetne rá reagálni. Egyrészt nem minden szorongás, ami annak látszik, másrészt vannak olyan pszichés betegségek, melyektől nem a beteg, hanem annak környezete szenved jobban. Gyakran a páciens sem tudja mi a problémája, ezért nehezen fogalmazza meg azt a szakembernek. A pszichoterápiáról pedig tudni kell, hogy rendszerint évekig tartó folyamatra van szükség a változáshoz. Ráadásul vannak olyan kórképek (pl személyiségzavarok) amikor önmagában ettől nem várhatunk változást, mindenképpen szükséges a szakszerű gyógyszeres terápia is mellette. Amennyiben Ön vagy a párja problémásnak érzi a kapcsolatát, érdemes ezen párterápia segítségével dolgozniuk.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Emília

    Kedves doktornő!
    Olyan problémával küszködök, hogy nagyon sokan harcolnak a párom és az én kapcsolatom ellen vannak kis anyagi gondok és nem hogy csak a családom de még a környezetemben lévők is küzdenek ellenünk meg itthon lakom 20 éves vagyok sajnos az anyagi gondok miatt nem tudok segíteni édes anyámnak de viszont segítettem a páromnak.
    Jogom van e segíteni neki és vele maradni? Ugye nem dönthetnek helyettem se a családom se a környezetem barátok stb hogy vele maradjak.
    Nem egy jó fiú kategóriába tartozik de nagyon szeretem.
    Előre is köszönöm a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Emília!

      Azt, hogy Önnek mi a jó, Önnek kell eldöntenie, ahogy azt is, kinek segít anyagilag és kinek nem. Legfeljebb az átgondolásban lehet segítnei, aminek neve önismereti munka. Nem szükséges egyébként senkit sem támogatnia, szíve joga arra költeni a pénzét, amire akarja. Az életünkhöz hozzá tartoznak a rossz döntések, jó esetben képesek vagyunk később tanulni a hibáinkból.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tünde S.

    Jo napot Doktornö Tünde vagyok 50eves es sajnos csak most tudok rola beszelni hogy van egy 30eves fiam de nincsen anya erzesem szeretem a fiamat de nincs köztünk ez a anya es fia kapcsolat ausztriaban elünk nös ember es hamarossan lehet nagymama Leszek es felek hogy nem Leszek jo nagymama:

    Üdvözlettel Tünde

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne önismereti munkába fognia. Ennek segítségével átgondolni az érzéseit a fia iránt és ezek összefüggéseit. Sok akadályozó tényező lehet a szülő-gyermek kapcsolatban, melyeket ezen eszköz segítségével orvosolni is lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Ibolya

    Kedves Melinda , 5 éves kapcsolatom válságba került .Az ősszel derült ki , hogy a barátomnak mellesleg van egy másik kapcsolaTa egy másik lánnyal , amit tagadott persze , de a telefonjaban látott dolgok az ellenkezőjét bizonyítottak .Akkor nem tudta , hogy is legyen , sőt meg én sem voltam biztos , hogy vissza fogadom , ha mellettem dönt .Egyhetes vívódást után , úgy döntöttünk , hogy folytatjuk. és próbáljuk rendbe hozni a kapcsolatunkat .Sajnos , azóta megszűnt a sex , az intimitás közöttünk , és nemrégiben minden jel arra utal , hogy , sajnos azzal a lánnyal nem zárta le a kapcsolatot .Elutasito , titkolózás , ….és most újra mosolyszünet . Én 26 éves lány vagyok , o az idén töltötte a harmincat és neki én vagyok az első nagy szerelme .Mintha megrémült volna az el kötelezettségtől .
    Nem tudom mitévők legyek , nem akarom elveszíteni , hisz meg mindig szeretem .Segitseget kérnem .

    • Habis Melinda

      Kedves Ibolya!

      Javaslom párterápiás munka megkezdését az intimitás újraalkotásához. Az elköteleződéstől való félelem is megérthető, vagy akár leküzdhetó ezzel, ha a párja is hajlandó részt venni, a nehézségeiken elgondolkodni. A problémák sajnos rendszerint nem oldódnak meg maguktól.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    Párommal 1 honapja szakítottunk. Távkapcsolatban éltünk. 3 hétig nem beszéltünk egymással. Viszont kb másfel hete ráírtam azzal kapcsolatban, hogy nala maradt egy cipőm és vissza adná-e. Utána elkezdtünk beszélgetni és igazából úgy beszélgettünk mint régen. Megkérdeztem hogy személyesen talalkozunk-e amire igent mondott. Sajnos a találkozó rövidebbre sikerült mint terveztük de az idő alatt rengeteget nevettünk igaz zavarban voltunk mind a 2-en. Megbeszéltük hogy legközelebb találkozunk még és megbeszéljük hogy mitől is ment tönkre a kapcsolatunk. És rengeteget poénkodtunk úgy mint régen amit csak mi értünk. Nagyon sokat gondolkoztam ezutan, mert nem tudtam hova tenni, hogy 3 hétig hallani nem akart rólam most pedig így viselkedik. Másnap üzentünk egymasnak parszor, majd megkérdeztem tőle, hogx ő jól érezte-e magat előző nap. Erre a kérdésemre azóta se kaptam valaszt 2 nap eltelt. Van esély arra hogy megbeszéljük a parkapcsolatunkat esetleg béküljünk?
    26 éves lány

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A legfontosabb kérdés szerintem az, hogy Ön mire vágyik. Ha szeretné az exével újrakezdeni, akkor mindeképpen érdemes átgondolnia azt, milyen nehgézségek vezettek a szakításukhoz, mit lehetne tenni azért, hogy ezek a későbbiekben ne jelentkezzenek/megoldódjanak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Ha barátom 18 évet betöltötte én csak most fogom a 17-et,és szeretnék oda költözni hozzá mert családommal nem valami jól jövünk ki,akkor ha édesapád menne a rendőrségre lenne valami probléma belőle vagy haza tudnának hozatni ha hálálja ő ès szülei is rólam a felelősèget?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Sajnos nem ismerem a jogszabályokat ezzel kapcsolatban. Javaslom, hogy kérdezzen meg egy családügyi szakjogászt. Javaslom, hogy a konkrét lépések megtétele előtt próbálja meg békésen rendezni ezt a konfliktust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marihuana

    Kedves Doktornő! Èn jelenleg 37 èves vagyok,17 èvesen dolgoztam itt kint Magyarorszagon valamikor ,megismertem egy ferfit akibe nagyon beleszerettem..Annak idejèn ő kezdmènyezett velem ,ugyanis nős volt ès èn probaltam kikerülni mindig de nem elegge ,tepert utannam ès èn annyi idösen beadtam a derekam neki ,lefeküdtem vele ,egyre többet talàlkoztunk es beleszerettem őrülten 🙁 Nagyon jol kijöttünk a sex a testi kapcsolat is nagyon jo volt vele szerelmes lettem örülten ,lejart a szezonmunkam ès arra került az idő,hogy haza kellet mennem …Sirtam ,hogy soha többet nem latom,mert egy hatàr választott el ès vagy 50 km.De nekem azt mondta ,hogy meg larom hogy ő meg fog engem keresni.Ugy is lett,nem hottem a szememnek mikor a falumban meglattam,ugyanis volt ott neki 1 ismeröse ,akivel vèletlenül 1 utcàban laktunk.Es meglatogatott.Ez utan minden nap atjart hozzam a hatàron keresztül,3-4 orat tudtunk igy ketten eltölteni minden nap.Azt mondta mar elötte hogy nincs együtt a felesègèvel hogy külön vannak,külön alszik is.Azt mondta 20 ev alatt nem kapott annyi szeretetet senkitől mint tőlem,meghogy szeret.Azt igerte el fog valni,jah azt kihagytam ő akkor annyi idős volt ,mint èn most 37 ,èn meg akkor 17.A nagy kor ellenère is imadtam,ès nekem a kor sem tünt fel annyira szerettem.Az anyjahoz is elvitt engem mikor meg ki mentem dolgozni meg 1 -szer a falujukba .Az anyja is tudott rólunk.Volt 2 gyereke, a lanyatol kellett megtudnom,hogy ő együtt alszik a felesègèvel a lànya lejött a nagymamàjànàl ès elmondta hogy mindent tud az apja elmondott neki mindent.Ott összetört bennem az egèsz vilag Mentem utanna ,mierteket kerestem,de sose kaptam,caak annyit hogy a gyerekei miatt maradt,vartam de nem jött utána.Teljesen tökrementem.Felkerültem Pestre dolgozni,ott meg volt hogy feljött hozzam,lefeküdtem vele ,meg akkor is szerettem de mivel lattam hogy nem lep nem tesz semmit,igy feladtam,nem kerestem mar nem mentem utanna.Èvek teltek el lett valakim ,ès internetet is csinaltunk a közös hazba,ugyan is addig nekem nem volt elötte.kb 27 èves voltam mikor facebbokon ramirt ,megtalált nem sokkal utàna amikor facet csinaltam,elküldtem,hogy mit akar ezek utàn tőlem,nem irt többet,go dolom nem mert,ense kerestem,most ujbol ram irt azota mar egy masik kapcsolatom van 2 gyerekem lett.Tud rola,hogy van valakim ,azt mondja nem akar semmit nem akar bantani,meg azt hogy őt sosem szerette igy senki mint èn,meghogy most is zseret,meghogy a lanyaval mondent meg tudott beszélni,elmesèlte milyen jokat szeretkeztünk ,ès hogy azt mondta a lànya hogy egy nagy marha volt,milor itthagyott.Èn azt hittem mar reg elfelejtettem,,de ujbol felszinre törtek az erzeseim.Beszèlgettünk ,felhozta hogy .ilyen jokat szeretkeztünk hogy mit imadott rajtam,elvileg mindent meghogy annyira szeretne latni,de mikor rakerdeztem mit akar,nekem azt mondja semmit,csak latni szeretne,de èn ezt nem hiszem,meg azt se hogy 20 èvig nem tett èrtem akkor most miert tenne barmit is.Meghogy jobb ha beszèlünk mintha semmi nem lenne köztünk.Nem tudok ràjönni az èrzèseire,arra gondolok titokban ő legbelül vagyik ram ,de nem meri mondani,jah meg azt is mondta hogy ő egy gyàva ember hogy akkor is az volt,es hogy ő ilyen egy gyava.Mi lehet benne,mit akarhat valojaban,a kerdesem az lenne hogy megbanhatta a dolgot ès szeret mèg talàn vàltoztatna èrtem ha ujra vele lennèk?Most minket 450 km vàlaszt el ,tudja hogy messze vagyok …Nem tudok mar aludni egy hete miatta ,es enni se miatta.Legyen szoves irni ,not gondol ön mit akarhat mi lehet benne ennyi idő itan.Azt mo dja azota neki nem volt senkine rajtam kivül,ami közbe nem igaz ,mert a felesège az ki?Köszönöm a vàlaszát elöre is

    • Habis Melinda

      Kedves Marihuana!

      Levele alapján megértem, hogy felkavarta Önt ez a megkeresés. Korábban nagyon erős vonzatlmat érzett a férfi iránt, de a kapcsolatukban elég sok ámítás, sőt hazugság volt. Ön ennek ellenére nem igazán zárta le ezt a viszonyt, még mindig reménykedik. Érdemes lenne ezért önismereti munkába fognia, ennek segítségével átgondolni, mi az, ami ennyire vonzó Önnek ebben a férfiban. Mennyire kiegyensúlyozott a mostani kapcsolata, ebből mi hiányzik. Az hogy Ő mit akar másodlagos ahhoz képest, hogy Önek mi lenne a jó. Azt pedig csak Ön tudhatja.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Eva

    Jó napot kivanok.
    8 ev kapcsolat után szakitottam a párommal, mert megcsalt. Mindent tagad én meg hazaköltöztem a szüleimhez. Engedett. Azóta mindennap hiv, mostanában egyre ritkábban de naponta. Mi törtenik vele? Mit akar?Jó ötlet hogy beszélek vele mintha semmi sem törtent volna?53 éves,kapuzárási pánik lehet? Esténként már nem hiv.
    Köszönöm válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Levele alapján sok kérdés felmerül. Ön mire vágyik pontosan? Mi történt a kapcsolatukban, ami hozzájárult a megcsaláshoz? Ezt Ő miért tagadja? Hogyan alakul most a viszonyuk? A múltbéli törésen hogyan tudnak/tudtak túllépni? Ha igényli, hogy ezeken a kérdéseken együtt gondolkodjunk el, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő. 18 éve vagyunk együtt férjemmel,két szép gyermekünk van. Én 15 évig pánik beteg voltam,férjem támogatott ,kigyógyultam. Épp el szerettem volna indulni dolgozni,mikor ő megkért menjek ki ausztriába ő is ott dolgozik, legalább egy évre. Nem akartam,de addig kampányolt,belementem. Napi 200 kilométer ingázás,váltó műszak. Addig mindig együtt voltunk. Már ez a harmadik évem itt….nem szeretem,de nem érti mért nem. Nagyon eltávolodtam…visszahozható még?? Köszönöm válaszát. Kell

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Amennyiben a párkapcsolatára érti az eltávolodást, úgy a válaszom igen. Érdemes párterápiás munkába fogni, megnézni mik a változások okai, milyen lépések szükségesek az újbóli közeledés érdekében.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kova

    A férjem , folyton kibeszéli az otthoni dolgainkat a barátaival , nagyon megalázónak tartom, elveszítettem a bizalmamat iránta… Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kova!

      Javaslom, hogy mondja el ezeket a párjának és kérje meg, hogy hagyja abba a bántó viselkedését.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • KisGico

    Üdvözlöm!
    Férjemmel 13 éve vagyunk együtt, van 2 gyermekünk (5,10éves). Ő 45 én 37 éves. A szexuális életünk szerintem kielégítő, hetente 5-6szor vagyunk együtt. Nekem elég lenne heti 3-4alkalom, de neki minden kevés, néha a minden napi 1 is. Nem érti hogy lehet hogy én van hogy nem kívánom és visszautasítom, ilyenkor megsértődik, nem beszél velem. Azt mondja örüljek, hogy engem kíván. Néha akkor is vele vagyok, ha nincs kedvem, csakhogy elkerüljem a durcázását, de ő nem tud csökkenteni az (adagján)ilyenkor naponta többször is magán segít! Sosem tudjuk ezt megbeszélni, mert nem érti hogy nem kívánom néha a szexet. Szerintem evvel a mennyiséggel bárki elégedett lenne, csak ő nem.
    Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves KisGico!

      A párkapcsolatban a túl sok szex is épp olyan problémás lehet, mint a túl kevés, ezért párterápiás munka megkezdését javaslom. Azt tanácsolom, hogy ne menjen bele ezekbe a helyzetekbe, mert az, hogy Ön élvezze az együttéltet, ugyan olyan fontos, mint a férje öröme.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. Annamária

    Kedves Doktornő!

    Van párom, vagyis remélem, hogy helyre tudjuk hozni. 2 éve vagyunk lassan együtt, volt élettáras, de bevállaltam, aztán nem úgy haladtak a dolgok ahogy vártam, megcsaltam, kiderült hogy azért viselkedett velem úgy mert nem vett komolya. Aztán helyre jöttünk, de megint amiket ígért hogy figyel rá, nem történtek meg és én megint kikacsingattam. Megbeszéltük, újra kezdtük. Aztán most mikor minden rendben, és tényleg mindent megad, csak a szeretgetést keveslem, amit ő azzal indokol hogy nem bízik még bennem és ezért zárkózott. Erre, én hülye megint rosszat tettem, beszélgettem egy barátjával, aki elhivott kávézni, de nem mentem és eszem ágába se jutott megcsalni. De kiderült ez a beszélgetés és most megint nullán vagyunk. Szeretem, érzem hogy meghalnék nélküle és senki mellett nem lenne ilyen életem. Kérdésem hogy miért követem el újra és újra ugyanazt a hibát. Bár most nem csaltam meg fizikálisan, és igazából a barátjának is megmondtam hogy nem találkozom vele és utána teljesen általános dolgokról beszéltünk. Tudom, ez nem mentség, el kellett volna mondanom hogy rámírt ez az illető. Nem értem magam, miközbe egy biztonságos kapcsolatra vágyom, és mindig elrontom. Mi lehet velem a baj? Kérem segítsen! Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Annamária!

      Javaslom, hogy fogjon önismereti munkába, hogy jobbnan megértse a saját működését és a kapcsolatait szándékainak megfelelően tudja alakítani. Ha szeretne ezen négyszemközti keretek között közösen dolgozni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Endzsi H.

    Üdvözlöm !!
    21 éve élünk együtt a férjemmel 37 éves vagyok. Van 3 közös gyermekünk ! Évek óta nem szeretem, de ezt meg sem merem neki megmondani! El akarok válni mindenképp minél hamarabb . Bele szerettem egy másik férfiba egy nyaralásom alatt de ő 2500 km-re van tőlem! A férjemnek azért nem merem megmondani hogy válni akarok mert félek tőle. Ő nagyon agresszív (velem)! Utalok vele együtt élni . Felemészt ez a dolog engem. Már nyugtatókon élek e miatt, hogy valahogy kibírjam mellette. FÉLEK hogy mi lenne ha meg mondanám neki nem szeretem már! Ráadásul a családja is elég rosszindulatú ! Már egyszer említettem neki akkor megvert, hogy én tönkre teszek szét szedem darabokra ezt a gyönyörű családot! Régen rendszeresen megvert. Most már nem , csak fenyegetőzik ha valami nem tetszik neki ! Segítsen kérem, mit tegyek?! Nem akarok és nem is bírok tovább vele együtt élni !!

    • Habis Melinda

      Kedves Endzsi!

      Azt javaslom, hogy a bántalmazás előli elmenehülés konkrét és biztonságos lépéseinek megtervezéséhez hívja a 06-80-505-101 telefonszámot, vagy keresse fel a NANE egyesület weboldalát, ahol több témában is részletes és szakszerű tájékoztatást talál.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Melinda

    Tisztelt Doktornő!
    Régóta böngészem már a netet segítséget szeretnék kérni párkapcsolati tanácsadás terén.4 éve van egy párkapcsolatom.Elejébe minden jó működött,közösen terveztünk egymással.Nekem előtte volt egy 15 éves párkapcsolatom,gyermek nem szüetett.Elég bántalmazó kapcsolat volt.A mostani páromért léptem ki a volt párkapcsolatomból.Le is zártam a múltat.Úgy éreztem a mostaniban megtaláltam mindazt amire szükségem van.Nem csaltam meg őt egyszer sem a 4 év alatt.Sokat tett értem hogy bebizonyítsa hoy szeret,viszont visszaél sokszor azzal hogy ő húzott ki a rosszból az anyukájával együtt és folyamatosan felháyyjtolgata ezt nekem időközönként.Fél éve már úgy vagyunk,hogy ő vissza költözött az anyukájához mert megtört felém a bizalma.Fél éve folyamatosan azért küzdök,hogy végre minden a normális kerékvágásban működjön mint régen.De mindig talál valami problémát aminek én vagyok az oka ő szerinte és sokszor már kiabál is velem.Arról meg nem beszélve hogy a barátai az anyukája,mimdenki ellenem biztatják.Nekem nincs senki családtagom akivel megtudjam beszélni a dolgokat.Teljesen egyedül vagyok.Nekem csak ők vannak..Nemtudom hogy mit tudok csinálni hogy újra megtudjon bennem bízni és megtörjön az a jégpáncél amit már 6 hónapja őrizget maga körül.Nemtudom hogy tudnám rávenni arra,hogy ne hallgasson mások véleményére.Már szakorvoson gondolkozok,hogy elmenjünk közösen egy olyan orvoshoz aki tudja kezelni ezt a helyzetet és tud megoldást adni a helyzetünkre.De szerintem ő hallani sem szeretne erről..Nem birok már várni,mert teljesen felőröl ez az egész lelkileg.Ő az akibe annyira megbíztam,hogy az egész életemet képes lennék leélni mellette.Amit még nem emlitettem,hogy egymás mellett lakunk az anyukájával.Vagyis szomszédok vagyunk.Mindennap találkozunk a párommal ha akarunk ha nem.Az anyukája nagyon beteg és megviseli őt is ez az egész.Leginkább úgy látom hogy azért szeretné hogy szétmenjünk mert már nem bírja tovább ő sem.Azzal nem foglalkozik hogy 2 ember életét kettétöri teljesen.
    A párommal leülni megbeszélni ezeket a dolgokar nem lehet mert már teljesen elfordították tőlem..Mit tanácsol erre a helyzetre?
    Várom válaszát!
    Köszönöm:
    Melinda

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Párterápiás munka segíthetne Önöknek a bizalom helyreállításában. Ennek felétele, hogy a párja hajlandó legyen részt venni ezen és képes legyen elgondolkodni arról, mi miért történik Önök közt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gyné Kati

    A 30 éves lányom velünk él, nagyon undok hozzám az anyjához, az öccséhez is néha. Odáig fajult a dolog, hogy már szólni is alig merek, mert nem akarom hallani,hogy flegmán vákaszol. Én nem kérdezek, ő meg nem mond semmit, igy hát nem tudok róla semmit.Azt látom hogy nem boldog, segíteni szeretnék de hogyan?

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Levele alapján azt javaslom, hogy először a kapcsolatukkal foglalkozzon, majd ha közel kerülnek egymáshoz, valószínűeg elondja mi a baja. Ha bizalmi a kapcsolatuk és Ön szükségesnek találja, akár szakember felkeresését is javasolhatja neki, hogy Ő maga küzdhessen meg a nehézségeivel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. tünde

    Sziat tünde. vagyok.5éve ismerem a gyerekem apukáját,ebböl 2éve egyedül nevelem a kettö gyermekedet.ugy mondva öszejárunk arra Az alkalomra.Csak a szex-is eletünk nem Az igazi,én tovább birom és õ hamar elsül.Érdekes ō egy héten többször én egy héten kevésbé.Megcsaltuk egymást õ tudja én rolam,de ō nem ismeri be,De 100%hogy ō is megcsalt,annak ellenére öszejárunk,van amikor kenyérre lehet kéni,van mikor nagyon csunyán neszél,ebben bene van a kurva szó,rohadék,undorodom és még tovább.stb,stb.nekem EZ már fáj,lelkileg.Mit tegyek,Mondtam szakitsuk ö nem,mert ugyis Az asztalon lesz,vagy szünetsemi EZ egy nap van ijen aztán tud szépen beszélni.havonta kétszer elö jön nála a hiszti.

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ha Ön elhatározta a szakítást, akkor már csak a megvalósítás konkrét lépései kérdésesek. Ha átfogóbb segítségre van szüksége, az négyszemközti keretek között lehetséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viktoria B.

    Jonapot Doktornö.

    Ugy erzem teljesen eluralt a feltekennyseg es a düh a parommal lassan egy eve vagyunk együtt szeretjük egymast es ez nem is kerdes. Megis feltekeny vagyok….elmeselte nekem hogy 2 evvel ezelött a szomszeddal akart összejönni de aztan nem lett belöle semmi mert a lany nem akarta….teljesen kiboritott miutan meg azt is elakarta magyarazni h nem azert beszelgetnek am mert valami van köztük vagy szeretne töle valamit hanem egyszerüen barati kapcsolat maradt köztük …megprobaltam ugy tenni mintha ezeken a dolgain tul tudnek lepni ugyanis nem egyszer volt…..(hozza kell h tegyem megszakitotta vele a kontaktot mert tudta h ez faj nkm mondvan neki semmi mas nem fontos rajtam kivül es ha megbantott sajnalja de ö nem latott ebbe a dologba mast csak neha irogsttak….
    Nem tudom elhinni neki hogy amit mond igaz lenne h annyira szeret es az eletet velem tervezi.
    Minden napposa valt köztünk a veszekedes ö nem birja h en minden nap valamit kitalalok amin össze tudunk vesszni en pedig tenyleg minden kis aprosagon felhuzzom magam…..Nyilvan megprobalok ugy tenni az elejen h semmi nincs de nem hiszi el addig faggatozik mig a vegen ugyis elmondom…..
    Teljesen tanacstalan vagyok….nem szeretnem öt elvesziteni megis nem tudok magamon neha uralkodni neha egyepkent egy buta kifejezes…..mindennapossa valt ez köztünk…latom rajta h faj neki meg sem tudom ezt abbahagyni……mindig megfogadom h lenyugszom nem szolok nem csinalom…..a vegere megis oda jukadunk ki h megint veszekszünk

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      Levele alapján párterápiás, vagy egyéni önismereti munka megkezdését javaslom. A jó közérzet sajnos nem csak elhatározás kérdése, meg kell küzdeni érte.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Melinda

    Kedves Melinda!

    A barátommal rövid ideje vagyunk egyutt, azonban ugy erzem elvarja tolem, hogy szeretkezés kozben orgazmusom legyen. Ez nagyon rossz hatassal van rám. Nem tudom mi tevő legyek kezdunk elidegenedni egymástól. Elore is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Javaslom, hogy beszéljen a párjával a félelmeiről. Fontos tisztázniuk, hogy nem csak az orgazmus fontos a szeretkezésben, jó esetben vannak benne más kellemes dolgok is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Melinda!

    Sokáig nem éltem igazán, csak az elvárásoknak tettem eleget, azt tettem ami a kötelességem. Aztán most így 30 évesen körvonalazódik, hogy milyen irány az ami érdekel. Eddig nem volt komoly kapcsolatom egyáltalán, mert nem voltam az igazi önmagam és már szeretnék lassan egy normális kapcsolatot is. A kérdésem az lenne, hogy előbb valósítsam meg magam aztán jöhet egy kapcsolat vagy nincs ennek sorrendje? Csak azért, mert úgy gondolom előbb magammal kell jóba lennem és utána egy nő az életembe, de közben meg már szeretnék mindent egyszerre 😀

    Köszönöm,
    Dávid

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      A dolgoknak nincs általános értelemben javasolt sorrendje. A kapcsolatban létezést is ugyan úgy tanulni kell, mint bármi mást, ezért akármennyire is önmagunk vagyunk, nem biztos, hogy az első lesz az “igazi”.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    21 éves egyetemista vagy, 15 éves korom óta (7éve) kapcsolatban. Első kapcsolat, szerelem. Pár hónapja azt vettem észre, hogy egyre több a veszekedés, elmérgesedett a kapcsolatunk, sokszor csúnyán beszéltünk egymással. 1 hónapja ez miatt elküldtem őt, összevesztünk, de 1-2 napig bírtam nélküle. Azóta ezek a veszekedések megszűntek, de a folytogató érzés megmaradt, hogy mi lenne ha szakítanék? Nem tervezem vele azt hiszem az életem, jó vele és kötődöm hozzá nagyon, jó a közös barátj társaságunk is, de nem tudom hogy ténylegesen szeretem-e még őt. Úgy érzem, hogy nélküle üres lennék és magányos. Ő szeret és velem akar lenni, támogat. Én pedig vívódom és nem tudok dönteni, ami eléggé kihat az életem minden területére. Ebben szeretném a segítségét kérni.
    Köszönettel egy elkeseredett lány.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önismereti munkával kellene megnézni mikkel függnek össze a kétségei a párkapcsolatát illetően. ha szeretné, hogy közösen gondolkodjunk el ezeken, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.V

    Kedves doktornő a barátom nagyon le néző és kritizál engem azt mondja ő a férfi ő kell irányítson adjak mindenbe igazat neki és le akkarja rombolni a bizalmam mert büszke vagyok szerinte de nincs mire sem szépségeire sem viselkedésre sem karierre (18 vagyok most végzek a sulival nem tudom mit vár el ő 23 éves és annyir ért el hogy van egy munkahelye kulfoldon de akkarmit is csinalok neki nem felel meg )mivel ő az első kapcsolatom nem tudom mit csinaljak ,pár hónappal ezelőtt tőle függőttem mivel inkább távkapcsolat mindenért sirtam és igazat adtam neki de most már sok ez és nm hagyom hogy ennyire lenéző lekezelő legyen megvédem magam de mindez neki büszkeség és ő nem szereti a büszke lányokat jobb ha meg valtozom de én nm erttek egyett vele így engem támad hogy miért kell nekem kapcsolat ha nm vagyok képes rá hallgatni és nem hagyom hogy irányításon,ez nekem nagyon sok és bánt és tudja jol de mindezek ellenére haragszik rám nem tudom mit csinaljak annyira le néz hogy nagyon bánt akkor mert van velem?

    • Habis Melinda

      Kedves M.V!

      Levele alapján azt emelném ki, hogy vannak alá-fölérendeltségen és vannak egyenrangúságon (partneri viszonyon) alapuló kapcsoplatok is. Ön utóbbit szeretné, melyet a párja nem tud elfogadni, Ő nem erre vágyik. A másik lenézése és a különféle bántások nem férnek bele egy egészségesen működő szerelmi viszonyba.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emese

    Tisztelt Hölgyem/ Uram!

    Segítséget szeretnék kérni Önöktől. Jelenleg pszichológushoz járok, 32 éves dolgozó nő vagyok, egyedül élek. A problémám az, hogy rosszul alszom, vagy egyáltalán nem, félek éjszaka egyedül, ez a gyerekkormba történt fizikai bántalmazások miatt van. Nehezen bízom, pláne a férfiakban. Jelenlegi pszichológusom férfi. Azt beszéltük az elején, úgy állapodtunk meg, hogy 10-15 alaklom elegendő a probléma megoldására, ezt ígéri a weboldalán is. Jelenleg már 5 hónapja járok hozzá. Nagyon szomorú vagyok, és csalódott. Nem tartja be amit ígér, így egyre nehezebben tudok benne megbízni, pedig ez fontos lett volna. Az 5hónap alatt 2szer haza küldött, mert sok volt aznapra a páciens, többször nem válaszolt az összefoglalóimra mit írok óra után, mert nem volt ideje, és a naplóm is volt hogy nem olvasta el, így 2órán keresztül is ugyanazokat beszéltük mert nem készült fel. Elnézést kért, és azt mondta mindenki ember, nézzem el neki. Én viszont úgy érzem nem teljesíti amiket megbeszéltünk az elején, hogy neki mi a feladata és nekem mi. Én mindig sokat készülök az órára, és sokszor úgy érzem nem foglalkozik velem, és hogy kidobom a pénzt az ablakon! Egyre jobban nem tudok benne bízni, mert 3hetente futjuk ugyan azokat a köröket, hogy nem teljesíti amit megbeszéltünk, nem válaszol az összefoglalóra, vagy nem olvassa el a naplóm vagy bármi. Nekem ez akkor mindig nagyon rosszul esik. 🙁 Azt mondta hogy bízzak már meg végre benne! Én szeretném, de linknek látom, és ha megígér valamit és nem tartja be, akkor megbízhatatlannak is. Sajnos ez van. Én ilyen vagyok a magánéletben is, nekem ez fontos a barátoknál és a párkapcsolataimba is, számíthassak a másikra, és ők is rám. nagyon csalódott vagyok a kezelést illetően, és próbáltuk megbeszélni a pszichológussal, de csak hárít, elbagatelizálja, és azt mondja nem tökéletesek a kapcsolatok, szerintem meg nem vállal felelősséget azért amit csinált, pedig úgy érzem ketten vagyunk a terápiába, neki is nagyban köze van ahhoz, hogy nem tudok benne megbízni. 5 hete vívódom magamba otthon, és sokszor sírok emiatt, mert úgy érzem nem érti meg amit mondani szeretnék neki, igazságtalannak tartom a helyzetet hogy csak engem hibáztat, pedig hetek óta küzdök hogy ez változzon bennem, de nem megy. Ő neki ez bele fér ez a viselkedés, de nekem fontos volt ez a terápia, változni szerettem volna, és nálam ezek a “szabályok” nem férnek bele. Sok pénzt költöttem erre, és átverve érzem kicsit magam. Az lenne a kérdésem hogy túlreagálom a dolgot? Hogy ez nekem ilyen fontos?Tényleg szeretnék változni, de össze vagyok zavarodva és nem tudom kihez forduljak, de úgy érzem ez így nem jó.
    Köszönöm előre is a válaszukat.

    Üdvözlettel:
    Emese

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      Levele alapján fontosnak tartom, hogy őszintén merjen beszélni a pszichológusával arról, ami rosszul esik Önnek. A terápiás szerződés (ki mit vállal a változás érdekében) mindkét felet kötelezi, melytől el lehet ugyan térni, de ez külön megállapodás kérdése kell legyen. Amennyiben elégedetlen a közös munkával, a fentiek után megszakíthatja és egy másik szakemberrel újrakezdheti azt. Jó, hogy ilyen motivált, szeretne változtatni. A komoly munka feltétele a stabil terápiás keretek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hanna Sz.

    Kedves Doktornő!
    18 éves lány vagyok,és már majdnem 1 éve vagyok a barátommal párkapcsolatban. Fél év után szakítottunk,mert éretlennek és gyerekesnek éreztem már a viselkedését. Miután szakítottunk,rájöttem,hogy nagyon hiányzik nekem,és ő is ugyan ezt mondta,és le is írta,hogy még szeret. És ezek után összejött egy lánnyal és lefeküdt vele. Teljesen összeomlottam,hogy hogy tehetett ilyet,miközben megbeszéltük,hogy jó lenne újrakezdeni. Miután lefeküdt a lánnyal (2x) írt nekem,hogy rossz ötlet volt,és engem szeret. Én visszafogadtam. Ennek 3 hónapja. Úgy érzem,hogy ezt nem fogom tudni megemészteni,amit tett. Esetleg Ön szerint el tudnám még engedni ezt a problémát? Mert nagyon szeretem a barátomat,de rettentő rosszul esik,hogy már nem én vagyok az egyedüli lány az életében.
    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Hanna!

      Levele alapján azt emelném ki, hogy a rossz érzéseknek mindig van valamilyen üzenetük, melynek megfejtése fontos feladat. Csak ennek segítségével van arra lehetőség, hogy ez az emóció megváltozzon, vagy akár elmúljon. A mélyebb megértéshez azonban önismereti munka szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Teszt Judit

    Kedves Melinda! Pàrommal màr 6 éve vagyunk együtt, de 15 éve ismerjük egymàst. Ő 45 éves, két kisgyerek (10 és 12 évesek) apukàja. Én nagyon szeretnék màr közös gyereket (33 vagyok), de ő bizonytalan. Én erről a vàgyamról nem tudok lemondani és màr nem vagyok a legfiatalabb, viszont a pàromat is nagyon szeretem, nem akarok szakítani. Sajnos rossz gyerekkora volt. Sokat is veszekszünk e miatt, mert a nehéz helyzeteket nem igazàn tudja kezelni. Most kezdjek új életet? Nagyon boldogtalan vagyok, hogy ennyi év utàn sem tud felelősséget vàllalni értem. Nagy nehezen belement a baba projektbe, de ennek is màr egy éve és nem akar összejönni, mert sokat veszekszünk (ezen) , kevés a megfelelő alkalom, meg szerintem nem is igazàn akarja. Persze hàzassàgról nem is àlmodozhatok. Velem van a baj? Egyébként nagyon rendes ember, szorgalmas, gondoskodik rólunk, szereti a gyerekeit és mindent megtesz értük. Csalàdommal nem tudom megvitatni, nem akarom, hogy haragudjanak a pàromra. Vàrjak még? Félek sosem lesz sajàt csalàdom.

    • Habis Melinda

      Kedves Judit!

      Levelében olyan kérdéseket vet fel, melyekre valódi, mély válasz önismereti munka segítségével adható. Ha szeretne elgondolkodni közösen azon, hogyan valósítható meg mindaz, amire vágyik, mi várható ettől a kapcsolattól, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Csak egy lany

    Tisztelt pszichológus.
    Önhöz fordulnék tanácsért.
    A párommal 1,5eve vagyunk együtt együtt élünk a szuleinel.
    Ha a párom alkoholt fogyaszt teljesen kikel magából kepzelodik,agresszív de nem bántott soha, csak szavakkal (lekurvazott) eljegyzési bulinkon. Most jelenleg nemzetközi sofőrök vagyunk 2 hétig osszezarva. Egy pár napja úgy össze vesztünk hogy én nagyon csunyakat mondtam neki az anyukajara és rá. Lekurvaztam az anyukáját de nem emlékszem rá. Egyszerűen nem Tudom magamról elhinni h ezt mondtam. Várom tanácsát véleményét köszönettel.

    • Habis Melinda

      Kedves Csak egy lány!

      Úgy gondolm, hogy a verbális bántalmazás egy egészséges párapcsolatba nem fér bele. Segítségkérés nélkül ugynais az agresszió mértéke rendszerint idővel fokozódik a kapcsolatokban. Javaslom ezért önismereti munka megkezdését, ha lehetséges, párterápia formájában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Bettina

    Üdvözlöm! Egy olyan nehéz élethelyzetben vagyok, hogy 6 hónapos terhesen elhagyott a párom. Egy csettintésre történt az egész, soha még csak nem is veszekedtünk, féltett mindentől es nagyon sokat törődött velem, szerelem első látásra volt amikor találkoztunk. Úgy történt az egész, hogy először nem akartuk megtartani a babát, aztán amikor ott voltunk, hogy műtenek mégis meggondolta magát ő is és én is. Minden jól ment. Várta ő is nagyon. Aztán 6. Hónapban vettem eszre hogy beszelget egy lannyal 14 eves kislanyrol beszelunk. A parom 21 es en is 21 vagyok. O most hallani sem akar rolam. Az eleje azt mondta hogy ujra egyutt leszunk es szeret. Mostmar a hivasaimra es az uzeneteimre sem valaszol. Bulizik, haverozik, iszik, sosem volt ilyen amig velem egyutt volt. Ugytudom a kislannyal is egyutt van de nekem ezt tagadja illetve a csaladjanak is, de nekem a jelekbol ugy tunik, hogy egyutt van vele. Nagyon csunyan viselkedett velem ha sikerult is beszelnunk. Jelenleg 8 honapos vagyok es egeszsegugyi okok miatt hamarabb jon a baba. Egyszeruen nem ertem miert zarkozik el igy elolem. Sosem bantottam, sosem tettem neki rosszat. Olyan mintha teljesen masik ember lenne. Eddig imadta a babat is, mostmar rola se kerdez. Hianyzik nagyon. Es nem tudom mi lenne a megoldas.

    • Habis Melinda

      Kedves Bettina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz helyzetben lehet, érdemes lenne rendszeres lelki támogatást igénybe vennie. A szülővé válás nem könnyű, különösképp, ha ilyen problémásak a körülmények. Ha szeretne velem négyszemközt beszélni erről, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Kedves Doktornő. Én egy 35 éves nő vagyok . Október óta szomatikus zavarban szenvedek. Ez év januárjában bizonyosodott meg hogy valóban ez a diagnózisom. A bal lábam befeszül,elnehezedik,görcsöl,az ágyékomnál fájdalmat érzek és olykor bele nyilal comb izmaimba a fájdalom. Nem tudok járni,mert nem tudom behajlitani a lábam,csak ha frontin tablettát veszek be. És ha rám néz valaki,akkor feszül be legjobban a lábam ,és nem tudom behajlitani.

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Javasolt lenne pszichológust is felkeresnie, pszichoterápia segítségével megismerni a szomatikus zavarának mélyén rejlő problémákat és hatékonyan kezelni azokat. Ha érdekli a közös munka, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Anita

    Tisztelt Doktornő!
    Problémám munkahelyi jellegű. Van egy kolléganőm, aki egy jó ideje a hátam mögött hazugsagokat terjeszt a főnökömnek a munkamrol, mindenféle hibát és mulasztást ad elő részemről, ami nem igaz. A többi kolléga előtt is be akar feketiteni és minden alkalommal mikor valtjuk egymást szamonkerő és keres valami apró dolgot, amit a fejemhez vághat, természetesen úgy, hogy a főnök is hallja. Sokszor persze nincs igaza és igazán nem is ért a munkájához de féltett szándéka ostobanak beállítani engem. Ezt egy idő után jeleztem a felettesemnek de azóta sem változott semmi. Nem csak velem viselkedik így de mára már gyomor fajassal megyek be, hogy megint mi vár és védekeznem kell. Amit én teszek az neki nem jó de ő rendre hibázik illetve direkt ott hagyja minden alkalommal a használt evoeszkozeit hogy mosogassam el. Már nem tudom kezelni a helyzetet és úgy érzem a saját hozzá nem értését nagy sikerrel palastolja és állít be engem butának, benának. Jóval régebben dolgozom a cégnél.
    A kialakult helyzet miatt kérném tanácsát.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Nagyon jó, hogy jelezte a felettesének a helyzetet. Azt tanácsolom, hogy kezdjen önismereti munkába és ennek segítíségével ásson a frusztrációi mélyére, bővítse eszköztárát az asszertív kommunikációval kapcsolatban. Ha igényli, hogy ezen közösen dolgozzunk, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mirtil00

    Kedves doktorno!
    Az lenne a problémám hogy a ferjem megcsalt 1 eve egy valakivel akihez erzelmek is fuztek bar sokszor biztositott a megbanasrol es bozonyit is evgyutt is maradtunk egyszeruen nem birom elfelejteni es nem gondolni a dologra megkeseriti az eletem es sokat veszekszunk(20 eve elunk eggyutt).

    • Habis Melinda

      Kedves Mirtil00!

      Érthető, hogy nem tudja megbocsánati a megcsalást a férjének, ehhez érzelmi munkára van szükség, melyet párterápia segítségével lehet a legkönnyebben és leghatékonyabban elvégezni. Ha szeretné, hogy együtt dolgozzunk ezen Önnel és a párjával, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Gàborné

    Tisztelt doktornő! A problémàm röviden.
    Szeretnék végre élni . Nem tudom hol kezdje. De nem volt életem. Úgy érzem ,én nem éltem. Mert mindíg màs monta meg mit tegye s mit ne. Persze anyósom nyelve ,és tettei végig benne voltak,és ami a leg dràmaim hogy pàrom hagyta eszt. 27éve vagyunk hàzasok . A 24-dik évig bírtam . Aszt a megalàztatàst nemtörődöttséget felém és a gyerekei felé. Mindíg meg hallgatta az annyàt nem mert neki sz9lni h ne bàncson ne piszkàljon, inkàbb engem fogott le hogy nehogy neki menjek. Voltak nedzeteltérések nem is kicsi nem is tudom miért de anyósom nem szívlelt soha meg monta hogy nem is fog. Szinte egyedül maradtam a gondolataimmal. 3gyerek mellett volt munka elég ,de ki húzta magàt mindenből. Aszt vàrta hogy én csinàljam meg mert ő dolgozik nem éreztem h volt vólna férjem. 😥 Ha szükség volt apjukra cserben hagyta őket is ,se gyógyszer se az hogy vigyàzzon ràjuk .henyélt otthon. Tévézett meg aludt. Aszt monta anyós hogy én otthon vagyok ràérek mindent meg csinàlni. Nem vólt védelmezőnk ,inkàbb én léptem fel mindenbenben ha kellett. Kértem menjen annyàhoz lakni,de aszt monta hogy én mennyek el a gyerekeimmel.😥 El akartam menni kerestem pàromat de nem engedett el.😥aszt monta fel akassza magàt ha el megyek. Kb. Fél éve volt ez. Azóta mintha javúlt volna a helyzettesz-vesz dolgokat ,hàzat neki làtott rendbe rakni talàn jobban figyel a gyerekekre is,…de még én mindíg félek hogy megint meg meri tenni hogy nem néz minket semmibe sem. Félek nyitni. 😥 Keressek màs pàrt magamnak?mit tegyek ? Màr fàradt vagyok mindenhez . Vàrom vàlaszàt nagyon!üdvözlettel.
    Margitka.

    • Habis Melinda

      Kedves Margitka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a helyzet mélyebb átgonsolásához és valódi megoldásához párterápiás munkára van szükség. Ez segíthetne Önöknek abban, hogy a párja saját véleményt formáljon, merjen ellentmondasni az anyjának. Végre Önre is oda tudjon figyelni, olyan életük legyen, amilyet szeretne és amilyet megérdemel. Ha igényli egyéni pszichoterápiás segítséget is igénybe vehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Luna

    Kedves Dr. Nő
    Nem is tudom jó ötlet egyáltalán hogy írok de sajnos nem igazan tudom mi mást tehetnek . Nagyon sokszor gondoltam hogy segítségre van szükségem és kicsit szégyellem megtenni,kerni…
    Annyi minden lenne amit el mondának,kérdeznek. 24 éves vagyok de egyáltalán nem érzem hogy elég felnőtt lennék a koromhoz a szüleimmel élek vagyis élünk a barátommal habár inkább az élettársam már 4 éve. Keresem önmagam de valahogy sosem tálalom meg. Folyton változni próbálok hogy jó legyen. Főleg a kapcsolatomban. Tudom hogy nem megy de felek nem birok lépni tovább lépni abbahagyni. Pedig hova tovább? Elmondta már annyiszor hogy nem szeret. De nem tudok lemondani róla. Főképp nem érten én hogy szerethetem meg mindig ennyire? Vannak napok,pillanatok mikor csak random ránézek és érzem hogy szerelmes vagyok, mit Ha újra beleszeretnek vagy nem is tudom hogy ez mi… annyiszor megalázot! Csak a hibáimat látja sőt olyan hibákat is amik nincsenek. Vannak napom amikor felek hozzászólni mert mindig azt hiszi hogy megakarom mondani mit csináljon, vagy hogy nem olyan hangnemben szólok hozzá ahogy neki jó és nem tudom mit tegyek. Félreértés ne essek én sem vagyok tökéletes sőt annyi meg annyi hibám van! Amin isten bizony próbálok változtatni ami nem mondom hogy Rosz mivel csak magamnak teszek jót a továbbiakban, de olyan jól esne egy csöppnyi törődés. Vagy lehet én gondolom roszul… az normalis ha sosem nyit felem egy puszi mikor elmegy valahova ennyi. Annyi gondolát kering a fejemben és semire sincs válasz! Lehet depressziós vagyok? Esetleg ha tudna valami segítséget online verzióban vagy egy beszélgetős akármit…
    A válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Luna!

      A párkapcsolatban egymás hibázatása és megalázása nem nomrális, sőt, kifejezetten káros. Mindkét félnek dolga, hogy dolgozzon a saját nehézségein. Ha szeretné önmagát jobban megismerni, érteni és jobban komolyan venni az érzéseit, önismereti munka megkezdését javaslom. Ha szeretne közösen belevágni ebbe, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • F. Réka

    Kedves Melinda! Társkereső oldalon ismerkedtünk meg, 3 hétig csak leveleztünk intenzíven. Majd egyszer csak nem írt többet. Gondoltam nem leszek finnyás, és írtam neki. Azonnal jött válasz. Majd magától semmi. Megint írtam és kértem találkozást, erre Ő, hogy szuper. Eltelt 1 hónap mire találkoztunk. Egyből érződött az erős vonzalom. De nem keresett utána. Majd jött egy második találkozó. Ott sem történt semmi, pedig nagyon erős szimpátia és vonzalom volt közöttünk. Elment, írt egy üzenetet, hogy ne haragudjak, ha megbántott. Nem értettem és felhívtam, ahol én mondtam ki, hogy nem értem ezt az egészet, hisz érezhető, hogy nagyon tudna működni közöttünk (értékek, jó beszélgetés, kémia és vonzódás).. és azt mondta ez így van… majd megint én léptem, és elindult egy intenzív vágyfokozó szexuális levelezés, amiben mindketten nagyon ott voltunk. Éjjelenként nem aludtunk és nagyon szerettük volna összehozni, hogy ezt megéljük személyesen is. Két találkozó hiúsult meg miatta. A harmadik sikeres találkozó előtt egy nappal írásban bevallotta, hogy azért tűnt el anno, mert megismerkedett valakivel, akivel éppen alakulgat valami, és ezt nekem tudnom kell, mert nem adhat nekem egy találkozásnál többet.. fel sem fogtam az üzenetét, annyira akartam őt. Átjött, megtörtént. Remegett keze lába, órákig csak csókolt. Majd elsőre csődöt mondott a férfiassága, amit gyengédséggel tudtam később feloldani, és akkor hosszú ideig szeretkeztünk. Napokkal később írt egy üzenetet, ami teljesen félreérthető volt, de utólag kiderülve: Ő szeretné, ha megmaradnák azok, akik voltunk a “fantasztikus együttlét” előtt, mert neki van valakije. Azóta eltelt 2 hónap és írogatunk és kétszer találkoztunk, mondjuk ebből 1 mondvacsinált volt részéről. Az írásokban “incselkedik” majd ha reagálok “leállítja”. Mindkét találkozón tapintható volt a feszültség, amiért ellenállunk egymásnak. De nem lép. Elfogadom a nem kellek eléggé opciót is. Ismerősök és szerintem se csapodár, aki egyszerre több nőt szédít. Tudja, hogy szerető nem leszek, és ezt tiszteletben tartja. De miért nem enged el? Az a másik kapcsolat felszínes, kevés ideje tart, max fél év, nem egy régi ellaposodott, amit turbózni kell. De mégis csak a másik nő van “valakim” státuszban és nem én.. viszont én, ha az éjjel közepén írok, akkor is válaszol és reagál minden velem kapcsolatos dologra. Tipródok, mert látom ésszel és szívvel is, hogy egy különleges kapocs ez, de azt is látom, hogy maximálisan ellenáll. Vagy csak áltatom magam? Tartalékol tudat alatt? Szórakozik mégis? Álljak elé és követeljem meg az igazságot? A férfiak tényleg menekülnek a felelősségre vonás elől? Vagy csak legyek laza és várjak ki? Vagy engedjem el? Én tudnám szeretni, azt tudom rózsaszín felhő nélkül. Köszönöm válaszát előre is!

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Levele alapján azt emelném ki, hogy nem minden férfi menekül a felelősségvállalás elől, Ön mégis egy olyan partnerjelöltbe botlott, aki nem volt teljesen őszinte Önnel, amikor megismerkedtek. Ennek ellenére volt Önök közt szexuális kapcsolat és érezhető a vágyakozás az Ön részéről, hogy több is kialakuljon. Sorai alapján javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába, ennek segítségével gondoljuk/gondolják át honnan ismerős az, hogy másodlagos szerepet tölt be valaki életében, aki az Ön számára érzelmileg igen fontos.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Tibor

    Tisztelt Hölgyem!
    A kérdés nem személyem szerint magamról teszem fel, ha nem páromról. (1991.04.12) 16 éves kora óta bipoláris zavarral kezelik (Bipoláris effektív zavar F3120-F4120). kb. féléve nem szedte a gyógyszerét így bekerült a Szombathelyi Pszichiátriai osztályra. A 6 hónap gyógyszermentesség alatt egyetlen egyszer sem került mély depressziós állapotban, egészen az utóbbi időig. Mikor egy rosszul sikerült állásfelvételin átverték, felvették majd még is mást alkalmaztak a helyére, neki pedig mint egy csontot odadobták nagyon szívére vette. Úgy gondolom ez a dolog volt, ami miatt bekerült. 2020.02.14-én. Több kérdésem is lenne mivel együtt fogok vele élni, és szeretem. Jelenleg több gyógyszert alkalmaznak nála, személyem szerint gyógyszert állítsák vissza. Felmerült a gyermek vállalás későbbi időszakban, a kérdésem a következő, ha a jelenlegi gyógyszerek olyan mértékű hormonok stb, amelyek a gyermek fejlődésében elváltozást okozhatnak, akkor most szervi krónikus elváltozásokat nem okoz? Kicsit ez nekem fura. Mellékhatásként gyermeknél gyógyszert szükséges alkalmazni, de többi mellékhatásról nem beszélnek. Következő kérdésem az lenne mennyi ideig szükséges bent maradnia igazából, nem szorong, beszéde folyamatos nem gyors, nem pörög. Mennyi az általános idő ameddig bent tartanak egy beteget? Következő kérdésem. Hogy lehet különböző gyógyszereket alkalmazni, ha szervileg nincs ténylegesen le ellenőrizve hogyan hat a gyógyszerek a testére? Az eltöltött idő alatt semmiféle vérvételt és szervi vizsgálatot nem végeztek el rajta. Ez nem felelőtlen kezelés módja? Nem felelőtlen kezelni valakit egy 16 éves korában megállapított diagnózis alapján? Lehetséges-e Magyarországon, hogy ha nem vagyunk megelégedve a lakóhely szerinti TB által nyújtott Pszichiátriai kezeléssel, akkor más kórházba kérjük kezelését ahol magasabb színvonallal kezeik a betegeket? Kérdésem folytatásaként az lenne, hogy gyógyszeres terápia mellett más gyógyszer mentes terápiákat lehet mi az a kizáró oka, hogy ezt nem kínálják fel? Végezetül mint élettársa, mint leendő élethosszig tartó társaként ön milyen tanácsokat adna nekem, hogyan segíthetek neki? Milyen dolgokra figyeljek rá? Milyen tanácsokat tudna adni, esetleges terápiákat, magas szintű ellátást biztosító kórházakat? Mit javasolna a jövőt nézve?

  • Cynthia

    Tisztelt Doktornő!
    21 éves nő vagyok párom 24 éves. 4 éve vagyunk együtt, 3 éve távkapcsolatban vagyunk, mert a lakóhelyemtől 200 km-re jöttem el tanulni,de amúgy minden hétvégén haza megyek. Én nem tudom eldönteni, hogy tényleg jó-e ez a kapcsolat. Nem tudom, hogy már csak megszokásból vagyok vele vagy nem. Tudom, hogy szeretem de lehet, hogy teljesen mégse. Úgy értem 2 évvel ezelőtt jártam egy személyi edzőhöz aki nagyon megtetszett sőt inkább belé szerettem. Az edzőnek is tetszettem, de neki is volt párja és nekem is,így nem is nagyon nyitott felém. Aztán nem találkoztam vele 1 évig és többet nem is akartam látni viszont most kB 2 hete mégiscsak elmentem hozzá edzeni és még mindig nem tudtam elfelejteni iránta az érzéseim sőt az 1 év alatt amíg nem találkoztunk akkor is eszembe jutott néha. Talán ez a kisebbik problémám. A nagyobbik az, hogy nem érzem azt, hogy a kapcsolatom komoly lenne a párommal nem tudom megmondani miért. Az utóbbi 1-2 évben vagy ötször akartam szakítani vele, de vlhogy mégse váltunk el. Egyszerűen nem érzem azt, hogy olyan igazán szeretne. Inkább úgy érzem, hogy az autóját teszi első helyre. Mert ha a kocsiba kell 200 000 forintért (nem túlzok) alkatrész vagy bármi az nem sok de az, hogy elmenjünk vlhova az milyen sok pénz és akkor még jön a válasz pluszba, hogy spórol a saját lakásunkra. Minden akkor változott meg szerintem mikor megismertem az edzőt. Előtte tökéletes volt a kapcsolatunk. Most pedig harcolok érte nagyon. A párom se teljesen olyan mint régen,nem mond bókokat, nem küld szerelmes idézeteket, nem lep meg csak úgy egy kisebb csokor rózsával,ha azt mondom neki,hogy telefonáljunk akkor megkérdezi,hogy minek, mi történt.. Én pedig csak a hangját szerettem volna hallani. (mondjuk az utóbbi csak egyszer fordult elő) Tudom mondta, hogy milyen érzés lenne nekem ha ő szakított volna velem 1-2 év alatt ötször és elvileg már megsem hatja ha szakítok vele. Egyszerűen nem érdekli nem tesz se érte se ellene semmit. Legutóbb pontosan szilveszterkor történt ilyen akkor viszont nagyon rosszul esett, hogy azt mondta, hogy ő nem fog könyörögni nekem. Pedig mindig váltig állította, hogy ő mennyire szeret engem. Az már csak plusz, hogy picit irányítva, megfojtva érzem magam, hogy néha leellenőrzi az üzeneteim, megmondja mit vegyek fel, mert szerinte túl kihívóan öltözködöm (és szerinte régen szolidabban öltözködtem) és nem szereti ha a férfiak megbámulnak engem. És ezért is minden ruha vásárláskor küldöm neki a képet, hogy megvehetem-e azt a ruhát. Igazából ez a legkevesebb, mert mondtam már neki, hogy úgy érzem ő nem szeret igazán vagy nem vesz engem komolyan, de erre azt mondta, hogy beképzelem magamnak és ilyenkor csak ideges lesz. Én is egyszer úgy érzem, hogy szeretek vele lenni meg a jövőben szeretnék is, de egyszer meg úgy érzem, hogy jobb lenne nekem nélküle. Egyszerűen nem tudom mi lenne a jó vagy mit kéne tennem. Kíváncsi vagyok az Ön véleményére. Válaszát előre is köszönöm szépen!

    • Habis Melinda

      Kedves Cynthia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna átgondolni alaposabban az elvárásait, azt, mitől érezné jól magát egy párkapcsolatban. Az edzőjében milyen tulajdonságok tetszettek meg Önnek, milyen érzéseket élhet meg abban a kapcsolatban, melyeket a párja mellett nem. Javaslom önismereti munka megkezdését, hogy jobban átlássa, mik teszik Önt boldoggá, járni tudjon a saját maga számára választott úton. Ne mások véleményére adjon, hanem tanuljon meg befelé figyelni, értelmezni, használni a saját érzéseit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. korina

    Kedves Dr.nő!
    Nekem az lenne a problémám hogy édes anyukám elhagyott a mostani párja miatt egy hónapja ezt már probálgatom feldolgozni viszont anyukám édesanyjához kerültem. Először felhőtlen volt a kapcsolatunk a mamámmal viszont az elmúlt egy hétben minden napos a vitatkozás. Csúnyán fogalmazva bejáró nőnek és kutyának használ, mindent velem csináltat meg. Szeretet bizalmat ilyeneket tőle nem nagyon kapok. Sehova nem enged el, mindenkitől eltilt szóval nem érzem jól magam és nem tudom mit kene tennem..

    • Habis Melinda

      Kedves Korina!

      Nagyon nehéz történéseket fogalmaz meg a levelében. Az, hogy az édesanyja valakit elhagyjon komoly lelki trauma, melyet szakszerű keretek közt lehet csak feldolgozni. A nagymamájával való viszony is igen feszült, melyet érdemes lenne szintén így átgondolni. Nem írja mennyi idős, de feltételezem hogy iskoláskorú, ezért iskolapszichológus felkeresését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • tibor

    nincs pénzem

    • Habis Melinda

      Kedves Tibor!

      Javaslom, hogy menjen el dolgozni, hogy legyen rendszeres bevétele. Ha erre nem képes, különféle segélyeket igényelhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Réka

    Kedves Doktornő.
    Párkapcsolati problémáim vannak. 3,5 évet voltam együtt a barátommal. Addig minden jól akalkult, voltak kisebb összezörrenések, ha gondja volt nem velem beszélte meg, hanem a lány ismerősivel. Júliusba kiderült, hogy a szüleim külfölre költöznek, ahol a testvéreim is élnek és magára hagyják az anyukám apukáját, aki 80 éves. 1,5 özvegyült meg. Az elején kedvetlen volt a papám, nem találta a helyét, de most már kezd jobban lenni, viszont a nyáron még nem volt igazán jól. A páromat kértem meg, hogy segítsen megoldani, hogy mi legyen a nagypapámmal, hiszen 80 évesen nem hagyhatom magára. Imádok a papámmal lenni. De a párommal nem tudtuk megoldani a problémát, ő hajthatatlan volt, nem akarta, hogy a papám odaköltözzön hozzánk,ahogy ő se volt hajlandó elköltözni onnan. Itt is lett volna munkahelye, de a szüleim nem szerették a barátom, és az apukám is és a barátom is buszsofőrök, csak külön városban. De apukám a munkahelyén beszélte ki a párkapcsolatunkat, hogy nem illik hozzám a barátom. És ahol éltünk az az ő háza, itt viszont csak abban a házban tudtunk volna élni, ami a szüleimé, ami nekik már nem kell. Én viszont nem akartam magára hagyni a nagypapám, így jobbnak láttam hazajönni és mellette lenni. A barátom pár napra rá már más nő társaságában volt, elmondása szerint csak a bánat miatt volt. Utána nem beszéltünk egy darabig. A papámmal és nagybátyámmal közel lanunk egymáshoz, de nem egy háztartásban. Ahogy észrevettem a papa könnyen kezelte, hogy a lánya németországba költözött. Közben magam mellé vettem egy kutyust, hogy ne legyek egyedül, aki amikor én dolgozok a nagypapámmal van. Amióta hazaköltöztem a papám sokkal vidámabbnak tűnik, sokat nevet, nagyokat sétál/sétálunk a kutyával, viszont január óta újra elkezdtünk beszélni a volt barátommal. Elmondta, hogy még mindig szeret és velem akar lenni, és én se tudtam azóta se elfeljteni őt, de tudom, ha visszamegyek hozzá a szüleim megfognak haragudni, még az is lehet, hogy eltávolódnak tőlem, mert ők utálják a barátom, szerintük nem tesz elég boldoggá, nem elég jó nekem/hozzám. Bennem is megfordult a gondolat, hogy visszaköltözni és újra megpróbálni, de akkor el kell költöznöm innen, igaz csak olyan 50km-re,de nem fogok tudni napi szinten lejárnia a nagypapámhoz és én mindig mindenkiért aggódok akit szeretek és azért a papám már a korban is benne van. Félek, hogy a papám elhagyja magát,ha már nem leszek mellete. A kutyát itt hagynám mellette, hogy valaki vigyázzon rá, legyen társasága, de az nem ugyanaz. A fia pedig heti 2x vagy 3x látogatja meg maximum egy órára.
    Nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás. Tudna nekem tanácsot adni? Mert én már összezavarodtam, nem tudom mi lenne a jó megoldás.

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Csak azt tudom tanácsolni, hogy gondolja át ezt a helyzetet önismereti munka segítségével. A levelében szinte csak arról ír, másoknak mi volna jó, önmagára jóval kevesebb figyelem jut. Pedig az Ön felelőssége ezeket a szempontokat figyelembe venni, a saját érdekeit hatékonyan képviselni. A vágyakat és a lehetőségeket összeegyeztetni talán nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ha ebben segítséget szereten kapni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dominika O.

    Kedves Doktornó.
    Nagyon kétségben vagyok esve nos elmesélem röviden a történetem 🙂
    18 évesen meg ismerkedtem egy fiúval,(ő 19 éves ) az egyik barátnőm el hívta a szulinapomra, én nem ismertem de engem igen. Szulinapom után 3 hónapjára megint találkoztam vele egy falunapon, ott nagyon sokat beszélgettünk. Rá pár hét múlva rám irt, kaptam meghívót a szulinapjara amire el is mentem. Nagyon jól éreztem magam. Majd össze jöttünk. Rá 2 hetére be is mutatott a családjának először minden jól ment .
    Majd elkezdte mondani hogy ne vasaljam a hajam mert az karos, utána ne sminkeljem magam mert smink nélkül is szép vagyok. Aztan már azt is hogy ne cigizek. De legvégül hogy ne hordjak magas sarkut, ne öltözködjek kihívóan(pedig nem öltözködom úgy) . Hat örültem neki hogy elfogad és tetszek neki úgy is ha nem sminkelem magam. Pozitívan fogtam fel.
    Suliba mikor ki festettem magam, le cseszet, megmondta hogy milyen szörnyen nézek ki sminkkel ( nem értettem ezt a viselkedést, elejente nem volt neki problémája meg dicsérte is ). Azt hajtogatta hogy feltűnősködni akarok ezzel másnak akarok tetszeni.
    Aztan el magyaráztam neki hogy saját magamnak akarok tetszeni , majd elfogadta és ezel le zártuk a témát . Majd jót a másik probléma a anyukájanak hirtelen gonosz, roszlelku voltam a szemébe én egy ördög vagyok. ( a anyukája nagyon ragaszkodik a fiához, mindig mikor nalom volt hívogatta mikor megy haza, jöjjön már haza stb.) majd veszekedések voltak nála othon anyukája azt kiabálta neki hogy szét szed minket. Én nagyon rosszul viseltem ezt a barátom mindig velem akart lenni, mivel hogy ő intris volt én jártam hozza hétvégére hogy legyen a családjával ne legyenek viták .
    Közben volt a 19 szulinapom. Majd jót egy kellemetlenség, elkaptam valamilyen nemi betegséget amiről nem tehetem. Az orvosom mondta hogy vagy valamilyen fürdőben, vagy megcsalas. Én ezt el mondtam a barátomnak és kerdesztem tőle hogy meg e csalt mondta hogy nem, én hittem neki bíztam benne. Majd fordult a kocka és meggyanúsított hogy én megcsaltam mekkora egy k*** vagyok stb. Mondtam neki hogy tudsz ilyent mondani aztan végül el mondta hogy a anyuja mondta ezt , sokkot kaptam . Végül olyan sok volt a vita hogy nagyon rosszul szakítottunk.
    Kb 1 hónapig voltunk külön és aztan hirtelen vissza jót hozam hogy ő menyire szeret stb. Ő már azóta be töltötte 20 évet, dolgozik . Mivel hogy anyukám kint van németben magam vagyok a lakásba .
    Mikor vissza jót hozzam azt mondta hogy nem akarja el mondani a anyukajanak hogy mi együtt vagyunk, én szüleim tudják . Ő baráti tudják de a családja nem .
    Már lassan fel éve vagyunk újra együtt.
    Nem festhetem magam mert ki akad .
    Kicsit kényesebb téma de csak akkor jár hozzam mikor a anyuja el alszik az az este 22:00/23:00 között és hajnali 2-3 szokot maradni. Hétvégén 18:00 körül szokot jönni és hajnalig marad . Majdnem minden nap jön hozzam mindig van …… de elvárja hogy fozek mert ő éhes, persze szívesen, de úgy érzem csak ki használ. Már mondtam neki hogy költözön hozzam , de ő azt mondja mindenek el jön a ideje.
    Nem jarkalunk sehova nem hogy anyuja vagy valamilyen ismerőse meg lássa . És én ettől már totál ki vagyok , mondtam neki hogy mondja el a anyujanak hogy újra együtt vagyunk (mindig szokta mondani hogy mennyek vele hazza, azt akarja hogy vele mennyek stb ) én meg mondtam mond el a anyudnak. Ő azt akarja hogy én írják rá a anyujara és én mondjam el neki ! De én ezt nem így tartom.
    Amúgy mindig mondja nekem hogy vigyázzák magamra szeret stb .
    ( mikor tudta a anyukája hogy együtt vagyunk ott aludtam náluk. Feküdtünk a agyba, párom alutt én ép hogy aludtam volna el majd azt veszem észre hogy jön a anyukája kis lámpával és közénk feküdt, ott alutt velünk, én szólni nem mertem. És észre vettem hogy féltékeny volt rám a anyukája. A fiát kontrollálja bele szól a dolgaiba el megy otthonról hivogaja, az jó ha othon van és vigyázz a kistesojara (9eves ).
    Szeretném a véleményét kérni és tanácsot is.
    Köszönöm a valoszat 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Dominika!

      Levele alapján sok téma felmerül, melyet érdemes lenne átgondolnia. A titkolózás, hogy korlátozni próbálja Önt a párja sminkelésben és egyéb dolgokban. Számomra ez nem az elfogadásról szól, épp ellenkezőleg, az elvárásokról és a hatalomról. Ha Ön mondaná el, hogy kapcsolatban vannak a párja anyjának, az csak növelné az Ön és a nő közti feszültséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ella

    Kedves Melinda!

    Van egy párom, aki még mindig az exével és a közös gyerekeikkel él. Eleinte megértettem, hogy anyagiak miatt nem tud külön költözni. De ez már egy éve húzódik velem úgy, hogy már 1-2 éve rosszban vannak és elvileg el is akar jönni onnan. Viszont nem is látom rajta, hogy valamit tenne az érdekében, hogy esetleg egy közös életet kezdjünk, csak a sok ígéret. Pedig már rengeteg ötletet felvetettem neki, de semmi sem jó neki, mindenben talál kifogást. És vannak még egyéb problémák is. Azt tudni kell rólam, hogy a legjobb barátom fiú, mert a barátnőimben mind csalódtam. A párom mondhatni elvárja, hogy még csak vele se beszéljek, holott ő mindenféle nővel beszélget, mert barátok. Ő folyton a telefonján csüng valamilyen okból kifolyólag. Úgy érzem, mindig engem szorít háttérbe, pedig szeret, velem akar lenni- mondja ő. Pedig mindig engem koptat le. Kérdezem, hogy ezek tudatában tényleg bolond vagyok-e, vagy jogosak a kiborulásaim? Mert sajnos egyre több van belőlük. És szerinte mindent csak túlreagálok, nem értem meg őt, önző vagyok. Mit tudna tanácsolni?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Ella!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne önismereti munkába kezdenie, hogy jobban komolyan tudja venni a saját érzéseit, igényeit ne kiborulások útján hozza a párja tudomására. Inkább a tetteknek, mint az ígéreteknek higgyen. Úgy vélem, hogy egyetlen párkapcsolatban sem várható el a felektől, hogy ne tartsanak kapcsolatot barátokkal. Ha igényli, hogy közösen gondolkodjunk el ezeken a témákon, kérem keressen meg.
      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő! Két éve élek párkapcsolatban. A páromat 14 éves koromban ismertem meg, és 15 éves koromban szerettem meg, azóta tart a szerelem viszont néha nagyon elbizonytalandom. Nagyon sok minden van ami zavar a párommal kapcsolatban. Ő elég zárkózott, leginkább a munkájának él. E zárkózottság miatt nehezen nyil meg felém, nem igazán szeret beszélgetni, nagyon ritkán mondja hogy szeret, nehezére esik bocsánatot kérni hibáirt. De ha bocsánatkérését és szeretetét nem is szavakban de ajándokkal, figyelmességével kifejezi. Amit a legnehezebb elviselnem vele kapcsolatban az az, hogy nagyon hirtelenharagú, a legapróbb dolgok miatt is ideges lesz, ilyenkor kiabál és elég csúnya szavakat használ, amit én nehezen tudok elviselni. Mivel érzékeny típus vagyok nagyon a szívemre veszem ezeket. Tanácsot szeretnék kérni, nem akarom lezárni a párkapcsolatot, inkább megoldást szeretnék találni, hogy én hogyan tudnám jobban kezelni ezeket a “dühkirohanásokat” és miként tudnék segíteni a páromnak abban, hogy ne húzza fel magát minden apróságon ?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján párterápia szükségessége merül fel. A párja dolga, hogy megtanuljon az indulataink uralkodni, ami fáj neki, azt normális hangnemben közölje Önnel. Mindez nem rendezhető otthoni körülmények között, szüsékges hozzá a szakértő bevonása.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noémi

    Ma reggel szörnyű álomra ébredtem csak nem értem hogy tudok ilyen ökörségeket álmodni azt álmodtam hogy a párommal mentünk fürdőbe bár nem tudom, hogy hová nem emlékszem és ott össze futott pár lány haverjával és jó sokáig ott volt velük míg én vártam rá aztán egy ideje már ott volt láttam rajta hogy nagyon jól érzi magát velük még egy üveg bort is vitt oda nekik aztán elegem lett szóltam neki h már egy ideje várok mikor lessz hajlandó végre velem is foglalkozni és ő el kezdett flegmulni és haza küldött akkor én haza is akartam meni mert meg alázva éreztem magam de hirtelen fel ébredtem … Szörnyű álom volt

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Az álomtevékenység bár sokszor furcsának tűnhet, agyműködésünk természetes velejárója. Amennyiben érzelmileg felkavarónak érzi az álmait, érdemes elgondolkondni, mit üzennek ezek az Ön számára.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Név nélkül

    Kedves Melinda!
    Van egy baràtom, 28 éves férfi. Még soha nem volt intim kapcsolata, sem párkapcsolata. Pár randi után mindig barát zónába kerül mindenkinél.
    Én külföldön élek, nem tudok neki segíteni abban, hogy kimozduljon vagy változtasson, mindent az ő elmondasa alapján ismerek csak. Már hetek, de talán hónapok óta minden nap az ő üzenetével kelek és fekszem. Szerelmes egy lányba, aki ezt nem viszonozza és mániákusan ismétli magát, hogy ő mennyire semmibe van véve, utálja és undorodik tőle mindenki. A megnyilvánulásai egyre agresszívabbak a lánnyal kapcsolatban és már olyanra is történt utalás, hogy fizikailag bántalmazná. Ismerve ezt a férfit én ezt nem tartom valószínűnek, de őszintén aggódom. Egyrészt a lány épsége miatt, a fiú állapota miatt, nem tudom, mit tehetnèk vagy javasolhatnék. Arról nem is beszélve, hogy számomra is rendkívül megerőltető és nehéz feldolgozni ezt a mindennapos lelki terrort, amit ugyan nem nekem címez, de én olvasom reggeltől estig. Szívem szerint letiltanám, de nem szeretnèk én felelős lenni sem az ő, sem a lány esetleges sérülése miatt. Mit tehetek ilyen esetben?
    Köszönettel,
    Anonimus

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Elsősorban azt kell kihangsúlyoznom a leveléből, hogy mindenki a saját tetteiért felelős. Még a barátja is. Az, ha Ő kárt tesz esetleg önmagában, vagy másban, nem az Ön dolga, ezt akkor sem biztos, hogy megakadályozhatná, ha egész nap mellette ülne és fogná a kezét. Az ilyen súlyos esetek szakszerű kezelést igényelnek. Öngyilkossági-, vagy közveszély felmerülése esetén pszichiátriai osztályos kezelésre van szükség. Mindenképp javaslom, hogy fejezze ki a barátja felé, hogy aggasztónak találja az állapotát és javasolja neki, hogy keressen fel egy pszichológust. Csak addig segítsen, amíg Önnek is jó érzéseket okoz mindez. Jó esetben a barátság kölcsönös örömforrás.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. Veronika

    Kedves Melinda!
    A párom váltig állítja, hogy szeret és nem kell Neki más nő, viszont (szerinte) titokban csapja a szelet nálam sokkal fiatalabb lánynak! Sajnos elég sok rossz tapaszralatom van és nagyon félek hogy elhagy!

    • Habis Melinda

      Kedves Veronika!

      Amennyiben az emberek szavai és viselkedése ellentmondanak egymásnak, érdemes az utóbbinak hinnünk. A tetteink igazolják ugyanis szavaink hitelességét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Zita Johanna

    Jó napot!

    A páromal lassan 3 hónapja együtt vagyunk. Lobbalékony Legelső találkozásunkor ilyet kérdezett, hogy komoly kapcsolatot keresek-e, ami furcsa volt. Teltek a napok, majd elkezdtem úgy érezni, hogy manipulál, lekicsinylően beszél, sokszor helyesel, és sokszor ugyanazokat ismételi meg, és csak akkor segít ha megkérem, engem okolt nekem semmi sem jó, “fenyegetett” ha nem akarod ha itt legyek elmegyek” , és meg akarja mondani, hogy ne aludjak, a film közben, visszakérdeztem , ha álmos vagyok ne aludjak? Mire ő: Nem, mert filmezünk. Majd Amikor azt szerette volna, álmos voltam mondtam neki, hogy nem szeretném, és ő igy megsértődött és ilyet mondott, hogy ez gáz. Pedig egyáltalán nem az.. Azt is mondta nem igen szeretne csiszolódni
    Nem tudom mit csináljak Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Zita Johanna!

      Levele alapján érezető, hogy sok kérdfés fogalmazódott meg Önben a párkapcsolatával kapcsolatban. Ezekre válaszolni önismereti munka segítségével lehetne, ugyanis ahány ember, annyiféle jó megoldás létezhet. Az Ön számára megfelelőt akkor fogja megtalálni, ha megnézzük, mire vágyik valójában, miket talál különösnek vagy elfogadhatatannak egy kapcsolatban. Ha szeretne ezen négyszemközti keretek között elgondolkodni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • D. Genovéva

    Jó estét olyan kérdésem lenne hogy mi lenne a helyes megoldás? Párommal sok vitánk volt, van 2 gyermekünk,1 hónap alatt ugy döntött itt hagy minket a kissebbik gyerekkel magunkra a nagyibbikat elvitte 1300 km-arrébb azóta alig keresnek én pedig teljesen a padlón vagyok , vajon hagynom kellene le csillapodni, hogy neki hiányzunk e a kicsivel és vissza jön hozzánk vagy nekem kell rávezetnem hogy nem éppen a legjobb megoldás amit csinált. Nem tudom mit tehetnék mi lenne a helyes? Félek hogy teljesen eltávolodik tőlem 🙁 Tanácsot szeretnék!! Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Genovéna!

      Javaslom, hogy gondoljon a gyermekeire, mindkettőjük számára biztosítsa a zavartalan kapcsolattartást Ön és köztük. Amennyiben a párkapcsolatát szeretné átgondolni, javaslom, hogy gondolkodjon el – akár velem négyszemközti keretek között – hogy mik vezethettek a szakításhoz. Ha szeretné újrakezdeni, mindenképp valamilyen lépést kell tennie. A család közös érdeke, hogy együtt- vagy külön, de megtanulják a konfliktusokat konstruktívan rendezni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Nevtelen Valaki

    A testnevelés óráról van szó. Nem szeretem, sőt utálom a tesit. Mindig rástresszelek és ez mindig elrontja a napomat. Ha tudom hogy lesz aznap tesim egyből rossz kedvem lesz. A tanárunk nagyon bunkó, mindent kötelez, erőltet és focizni, kosarazni sem szeretek, amiket jatszani szoktunk. Ősszel eltört a lábam, és sokáig nem tesiztem, de mostmár kell és nagyon rossz kedvem van emiatt. Nem szeretném ha ez rontaná el a hátralévő néhány hónapot az általános iskolából, kèrem segítsen! Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna jobban megnézni, mit nem szeret a testnevelés órában. Érdemes erről egy, Önhöz közel álló felnőttel elbeszélgetnie, aki segít majd Önnek abban, hogy tudjon alkalmazkodni az iskolai elvárásokhoz, mindeközben ne kelljen szenvednie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Zsófia

    Azt vettem észre Magamon, hogy van egy fiú haverom és Neki bizalmas dolgokat el tudtam mondani, de viszont történt köztünk egy csók és onnantól már alig merek Neki mondani bizalmas dolgot vagy akármit..

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófia!

      Szerintem ez érthető. Fontos tisztázni, Ön szeretne-e párkapcsolatot és ha nem, akkor ezt közölni a haverjával a félreértések elkerülése végett.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Panna

    Tisztelt Doktornő!A problémám az,hogy a párommal 20 éve vagyunk együtt és most bejelentette,hogy élni akar..De persze szeretné,ha maradnék én is ugye csak hát ő közben hajtaná a nőket.Folyamatos megalázás,elismerő tekintetek más nőkre mellettem.Nem érdekli mit érzek.Megőrjít a tehetetlenség…Van egy közös gyerek 16 éves.Mit tehetnék?Kapuzárás?1 éve tart ez az állapot.

    • Habis Melinda

      Kedves Panna!

      Megértem, hogy nagyon szenved ebben a kapcsolatban. Szerintem érdemes lenne átgondolnia, Önnek jó-e így, mire vágyna valójában. Egy párkapcsolatban mindkét fél érzései, szándákai számítanak, az Önéi is természetesen. Ha szereti, hogy négyszemközt beszélgessünk ezekről, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Zsanett

    Kedves Doktornō!

    18 éves, egyetemista lány vagyok.
    Az utóbbi idōkben nem tudok rendesen aludni, késōn fekszem le, keveset alszom és sokszor felébredek az éjszaka, valamikor vissza sem tudok aludni. Emellett hangulatingadozások jellemzik mindennapjaimat, egyik pillanatban még vidám vagyok, a másikban pedig teljesen letört, néha a sírás is rámtör. Gyakran leszek ideges, és hamar fel húzom az orrom másra, de ez a harag pár percen belül elmúlik. A külsōm miatt is sokszor letört vagyok, mindenki szépnek, csinosnak lát saját magamon kívül, nincs önbizalmam. Családi hátterem megfelelō és sok barátom van.
    Nem tudom, hogy mi lehet ezeknek az oka!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsanett!

      Az alvászavarok és az önértékelési problémák is szakszerű eszközök segítségével kezelhetők. Pszichológus négyszemközti konzultációk keretében tud segíteni megfejteni és kezelni az okokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • András

    Szép estét az a kérdésem volt egy barátnöm egy évig egy hete megbántottam nem bíztam meg Bene szakítottunk de én szeretem rosszat tetem vele szerintem ö is érez felém esetleg van esélyem hogy újra kezdhetjük?

    • Habis Melinda

      Kedves András!

      Amennyiben szeretné újrakezdeni a kapcsolatot a volt barátnőjével, érdemes ezt elmondania neki. Ha megbántotta, akkor miért is ne kérhetne egyúttal bocsánatot is?!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy lány

    18 éves vagyok és az utóbbi időben rengeteget sírtam és úgy éreztem semmihez sincs erőm és kedvem sem.Ehhez annak is köze van hogy a legjobb barátnőmmel összevesztem és nem beszéltem vele három hétig mert úgy éreztük nem érezzük magunkat jól egymással. Tegnap újra találkoztunk és beszélgettünk de mégis úgy érzem hogy azalatt a három hét alatt egy olyan gödörbe estem képletesen ahonnan nem tudok kimászni. Rengeteget gondolkozok olyan dolgokon amiken nem kéne mint például, hogy már nem ír nekem úgy mint régen és emiatt azt érzem hogy már nem nem szeret és nem akarja az egészet. Viszont ez más dolgokkal kapcsolatban is így van és mindent túlagyalok, de nem tudok mit kezdeni a gondolataimmal és ha egy pillanatra elfelejtem mert éppen valamit csinálok akkor egy pár perccel később újra eszembe jutnak. Ezek miatt sokszor görcsöl a gyomrom és úgy érzem félek és szorongok ezektől a rossz gondolatoktol.Probalom ezt az egész dolgot elengedni meg nem ezen agyalni,de amint jobban érzem egy kicsit magam újra visszajönnek.Ma reggel is felkeltem hogy megyek iskolába de rámjött a sírhatnek és hogy mi értelme van bemenni az iskolába.Es végül arra jutottam hogy nem megyek be és sirtam. Azt hittem azzal hogy újra beszélek vele majd ezek a gondolatok eltűnnek de nem tűntek el egyáltalán és úgy érzem ha eltelik egy hét ez akkor sem lesz máshogy.Rengeteg dolgot kéne csinálnom tanulni figyelni vagy akár készülni az érettségire,de képtelen vagyok rávenni magam arra hogy akarminek is nekikezdjek. Egyedül érzem magam annak ellenére hogy azt mondják körülöttem hogy itt vannak melettem és támogatnak, mégis azt érzem egyedül vagyok a problémákkal és egyszerűen megőrülök tőlük.

    • Habis Melinda

      Kedves Egy lány!

      Szerintem nagyon jó, hogy leírta, ami nyomasztja Önt. Fontos volna, hogy rendszeresen kiadja magából, ami fáj, akár megbízható barátokal, vagy felnőttekkel beszéljen róluk. Iskolapszichológus felkeresését javaslom!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Üdvözlöm!
    Segítségre lenne szükségem, mert teljesen tanácstalan vagyok.
    A helyzetem:
    22 éves fiatal lány vagyok, aki egy kis városból 4 éve Siófokra költözött vállálkozni a családjával. Közben megismertem itt a páromat, de ő 200 km-rel messzebb lakik. Ekkor én még egyetemre jártam , és 1 évet távkapcsolatban húztunk le. 1 év után mikor végeztem a sulival lépnünk kellett mert úgy éreztük muszáj lépnünk mert ez így tovább nem megy hogy 3 hetente találkozunk 2 napra. Először úgy volt , hogy ő költözik hozzám , de végülis önző módjára azt mondta hogy ő nem megy sehová és ha vele akarok lenni költözzek én. Mivel nekem ő az első nagy szerelmem ezért nem is tettem máshogy. 1,5 éve élünk együtt egy albérletbe.
    Problémám: A párom nagyon makacs és szerintem egy kicsit önző ember is. Mivel a családi vállalkozásunk csak nyáron működik ezért tavaly nyáron páromnak mondtam, hogy haza szeretnék menni segíteni a családnak, hiszen néhány éve azért kezdtek bele mindenben , hogy nekünk könnyebb legyen. Ő erre azt mondta, ha 2 hónapra haza megyek ne is jöjjek vissza.
    Tavalyi év elment , itt maradtam.. erősebb volt az itteni kötelék. Sajnos most megint elő jött a probléma, újra közeledik a szezon.
    A változás annyi, hogy nem vagyok benne biztos, hogy én szerelmes vagyok-e. Néha úgy érzem, mintha egy középkorú anyuka lennék, aki 8 óra munka után haza jön, főz, mos , takarít egész nap és ha valami nincs meg akkor “nem csinál semmit “, amíg a kedves párom horgászik vagy a haverjaival lóg és piál. Úgy érzem, hogy sokat vagyok egyedül hagyva, nem foglalkozik velem. Mondja, hogy menjek vele, de kinek van kedve órákat sétálni amikor az egész napos munkába elfárad és otthon is csak a munka várja. Pusziért úgy kell könyörögnöm, hogy adjon , amire mindig az a válasz hogy ő nem érzelmes típus . Rengetegszer elmondom a problémám neki, hogy változtassunk , de hiába.
    Szóval újra közeledik a nyár és lehetőségem lenne a családi vállalkozás mellett egy sajátot is létrehozni. Mondtam neki, hogy költözzünk együtt, amire persze határozott nem volt a válasz, ő nem jön oda , mert nincs ott semmi. Rögtön megkaptam, hogy a pénz fontosabb mint ő. Az elmúlt 3 napba mikor veszekedtünk többet láttam sírni mint 3 év alatt, mert ő már velem képzeli el a jövőjét és azt szeretné , hogy a felesége legyek. Én viszont a könnyebb élet reményében szeretném a nyári vállalkozást, de ő azt mondta idén is, ha elmegyek ne jöjjek vissza mert teljesen szét fog hullani a kapcsolatunk és nem fogadna vissza.
    Tudom , hogy nagyon szeret engem, soha nem volt okom féltékenynek lenni, de nagyon nehéz a természete és aki ismeri az jól tudja , hogy az érzelmeit nem tudja kimutatni. Úgy érzem bele fáradtam ebbe a kapcsolatba , de szeretem mégis ,vagy csak megszokás? Fogalmam nincs mit tegyek , de dönteni kell, hogy ő vagy Siófok. Kérem segítsen!
    Előre is köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján érezhető, hogy nagy dilemmában van. A párkapcsolatában nem boldog, de kilépni sem tud/akar egyelőre. Érdemes lennne önismereti munka segítségével felmérni, mire végyik valójában. Amennyiben a párkapcsolat mellett döntene, ezen közösen kellene dolgozniuk, hiszen mindkét félnek vannak jogai és kötelezettségei minden emberi kapcsolatban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Bernadett

    Tisztelt Doktornő!

    Kisfiam 7,5 éves. Kb. 2 éve kezdődött nála, hogy az óvodában többször elréved, hol pár másodpercig, hol akár 5 percig is eltart ez az elrévedés. Otthon nem tapasztaltam hasonlót.
    Voltunk EEG-n eddig kétszer, s a gyerekneurológus se talál semmi eltérést a leletek alapján. Kisfiam eléggé visszahúzódó főleg az idegen felnőttekkel. Kisfiam SNI-s, megkésett beszédfejlődésből eredő beszédértési problémával küzd. Gyerekekkel barátkozik, szívesen játszik.
    A szakértői bizottsági vizsgálaton azon vizsgálónál révedt el, aki nem volt számára szimpatikus.
    Lehet ez az elrévedés egy természetes védekezés, mellyel megpróbálja kizárni a számára zavaró tényezőket?
    Köszönöm válaszát előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      Igen, természetesen lehetséges. Amennyiben a tünet nehézségeket okoz az iskolában, vagy a gyermek társas kapcsolataiban, gyermekpszichológus felkeresése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Vera

    Van egy fiú aki nagyon tetszik, én probálok témát keresni hogy beszélgessünk de ő olyan kuka. Ez olyan érzés mint amikor az ember eszik valami finomat és elfelejti az ízét.

    • Habis Melinda

      Kedves Vera!

      Megértem, hogy frusztrált, hiszen nem tud szóba elegyedni ezzel a fiúval. Lehet, hogy érdemes lenne más módon megpróbálnia közeledni felé, mondjuk valamilyen izgalmas programon részt venni közösen, hátha úgy könnyebben megnyílik majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Tímea

    Üdv. T vagyok, egy 23 éves lány. 8 éve vagyunk együtt a párommal, ő az első szerelmem. A kapcsolatunk mondhatni csodás, az egyetlen gond az ágyban van. Ha minden klappol, akkor ez is rendben van, sőt… de vannak időszakok, hogy gondolni sem szeretnék rá, egyáltalán nem hiányzik, jól megvagyok nélküle, a kapcsolatunkat is teljesnek érzem. Viszont a páromnak ez gondot jelent és ebből elég sok gondunk adodik.

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      A felek szexuális igényeinek összehangolása nem mindig könnyű feladat egy párkapcsolatban. Amennyiben nem elég, hogy erről ketten őszintén beszélnek egymással, érdemes párterápia segítségével feltárni a nehézságek mélyebb okait és kezelni azokat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Viktória

    Kedves Melinda,
    31 hetes kismama vagyok. Vannak feszültebb napjaim, terhessegem alatt kétszer előfordult nagy veszekedés a párommal, ami kiabálással, ajtócsapkodással végződött. Mindkétszer megijedtem, mert szinte a semmin sikerült veszekedni. A feszültségem abból adódhat, hogy rengeteg elintéznivalóm van még. A védőnőnek ezt elmondtam, azt írta fel magának, hogy feszült vagyok, javasolt a napirend megtervezése. Illetve szóban adott pár tanácsot, amitől nyugodtabb lehetek, illetve hogy figyelni fogja a lelkiállapotomat, esetleg beszelhetnék aggodalmaimrol egy pszichologussal. Mivel nem gyakori nálam a feszültség és van kivel beszélnem róla, így nem hiszem hogy indokolt lenne szakemberhez fordulni. A védőnő kötelezhet rá? Ugye semmiképpen nem vehetik el tőlem a gyereket? Úgy tudom a várandósság alatt normális bizonyos szintű feszültség. Köszönöm a választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Viktória!

      A védőnőnek nem hiszem hogy volna arra jogököre, hogy Önt bármire kötelezze. Amennyiben feszült, vagy a párkapcsolata nem működik megfelelően a terhessége kapcsán (sajnos ez nem ritka), az Ön érdeke ezzel érdemben foglalkozni. A kibeszélés pedig sajnos nem mindig elegendő. A stresszhormonokból, melyeket az Ön szervezete termel a pici is részesül, melyek hatnak az idegredszere fejlődésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anett

    Tisztelt Doktornő!
    10 ève vagyok fèrjnèl, de beleszerettem egy másik fèrfiba. Vele nem tartom a kapcsolatot. De mèg mindig őt szeretem
    Ennek ellenère 1 ève gyermeket vállaltunk a fèrjemmel, de ezt csak ő akarta, èn pedig csak az anyagi biztonság miatt bólintottam rá.
    De sem a fèrjem, sem a kislányom nem tudom szeretni.
    Hogy tudnèk ezen változtatni?

    • Habis Melinda

      Kedves Anett

      Fontos volna önismereti munkába kezdenie, ennek segítségével megnézni miért befolyásolják Ön ennyire mások elvárásai. Az anyagi biztonságon túl milyen értékekre vágyik Ön egy kapcsolatban. A szülő-gyermek kapcsolat komplexitását is érdemes lenne átgondolnia. Ha igényli, hogy közösen vágjunk bele ebbe, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • nevtelen32

    Kedves Melinda! Az a problémám hogy, egy férfi kollégám nagyon felkavarta, a lelki világomat már egy éve ezt teszi. Azt kell tudni, hogy nagyon jóban voltunk. Sokat beszélgettünk, hülyéskedtünj egymással.,de tavaly nagyon megváltozott velem kB ilyenkor… Rideg lett, került, de mindig nézett, egyszer kedves volt, egyszer utálatos. Ez így ment tavaly végig. Kolléganőm szerint belém szeretett azért lett ilyen velem. Közbe eljezdett foglalkozni egy másik kolléganőmmel, de mindig újra közeledett hozzám azóta, is ezt teszi, hol jön és közlekedik, hol eltaszit magától. Én mutattam felé érzelmeket de olyankor elfut tőlem, megvaltozik, ha nem torodom vele akkor közeledik. Most torodtem de nem futott el közeledett tovább de a másik nő mondug a, képben van. Nem kerhetem számon, nem mondjátok semmit neki mert én foglalt vagyok, de sajnos lettek felé érzelmeim, de nem tudom h o mit érez. Ha, kérdezem harit , terel, hazudik. Ha azt hiszi nem érdekel megsertodik mint múlt héten is azóta is bűntudatom van pedig csak zavarom ban nem tudtam hozzászolni, de ezt tisztáztam is vele. Azóta írt üzenetet is nekem örültem, de most hogy én is írtam neki hamar lerazott, elhiszem hogy náthás de akkor is. Ön mit gondol tudna nekem valamit javasolni mert kezdem nem bírni ezt így tovább és tudom hogy valamerre lépnem kell. De vele nem tudok eligazidni mindig csak kételyeket ébreszt és sokszor elhiszem h szeret, aztán azt érzem hogy csak egy pótlék vagyok.?mindig néz titokban és rossz kedvű ha, haragban vagyunk. Köszönöm válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Javaslom, hogy önismereti munkával gondolja végig ezt a kapcsolatot, benne a saját igényeit, vágyait. A szeretet/szerelem önmagában sajnos kevés a tartós párkapcsolathoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • András

    Ma a páromat megbántot ám meggyanusitotam egy csalásal és szakítottunk. Vajon van esélyem az ujrakezdésre?

    • Habis Melinda

      Kedves András!

      Ha szeretné átbeszélni, milyen lehetőségei vannak, akkor javaslom, hogy keressen fel és négyszemközti keretek között beszéljük át a részleteket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anikó

    Üdvözlöm !
    Szeretnék kérdezni olyan dologról ,amire ha megkapom a választ talán másképp gondolkozom.
    Két éves kapcsolatban élek ,nem élettársi de érzèsem szerint annál több.
    Bonyolult gondolatok vannak a fejemben.
    A párom tavaly vált el hivatalosan.
    Viszont neki olyan igényei vannak hogy találkozzon régi nő kollégájával,vagy régi nő barátjával.
    Esetleg egy kávé vagy pl vacsora mellett .
    Én ezt elég rosszul viselem.
    Szóval ebben szeretnék segítséget kérni.
    Köszönöm szépen! Anikó

    • Habis Melinda

      Kedves Anikó!

      Levele alapján azt gondolom, hogy Önnek arra lenne szüksége, hogy megértse a saját érzelmeit, nem pedig arra, hogy valaki megítélje, normális-e hogy rosszul érzi magát, ha a kedvese találkozik egy másik nővel. A féltékenység önismereti munka segítségével szüntethető meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Egy hölgy

    Kedves Melinda! A ferjem pár hónapja lebukott pornó nézéssel és szexpartner kereső oldalon járt a szexpartner kereső oldalra azt mondta csak beugrott hirdetés.. ő hónapokig pornót nézett mellettem volt hogy nagyon sokáig nem is szexelt velem.. ezen túl estünk de most pedig tangaban guggoló táncoló nőket nézett és bekovetett egy nőt instagramon aki az exatlonban van de tudom hogy tetszik neki és tele van a nő oldala bugyis képekkel ezért követi őt. Van egy olyan gyanúm is hogy erre a nőre elégíti ki magát. De nekünk van egy fel éves gyermekünk, és én nagy depresszióba estém amiért ezt teszi velem szex közben érzem hogy azért csukja be a szemet mert nem tetszik neki a látványom és mindig rettegek hogy az együttlét alatt más nőt képzel helyettem nagyon nagyon fáj a szívem nagyon szomorú vagyok nem tudó mit tegyek

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiás munkába kezdeniük a férjével. A szülés hatására a női test változásai természetesek, melyeket az apává válás (egy komplex érzelmi folyamat) során a férfiak el tudnak fogadni. Ennek megsegítése, a szexuális pótcselekvések megszüntetse pedig csak szakszerű keretek közt történet meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Tiborné

    Kedves Melinda. Én a menyemmel kapcsolatosan szeretnék kérdezni. 2010-ben megszületett nagyobbik unokánk. Amikor 2014-ben második unokánkkal volt terhes akkor tudta meg,hogy Édesanyja rák beteg, így kapott egy idegösszeomlást,így volt terhes második unokánkkal,amiből aztán szerencsére sikerült ki gyógyulnia. 2017-ben megszületett harmadik unokánk,és egészen 2018-ig semmit nem tapasztaltunk a menyünknél. Sajnálatos módon 2018-tól sorozatos betöréseknek voltak a célpontjai,ami felemésztette a menyünk lelkiállapotát. A folyamatos betörési kísérlet egészen 2019 májusáig jelen volt az életükben. 2019 júniusában lejöttek nyaralni hozzánk, de sajnos meg kellett szakítani nekik az itt létet,mert menyünk egyre rosszabb állapotba került. Már a hazafelé vezető se volt egyszerű,mert a menyünk a nagyobbik unokánkkal kiszállt a taxiból /a Fiunk a középsővel az illemhelyen volt/,a kicsi a taxiba maradt,amint a Fiunk észrevette,visszavitte a menyünket a taxiba,így a pályaudvarig eljutottak. A vonaton sajnos megint mindenáron le akart szállni,de szerencsére fel értek a vonattal. A pályaudvaron a menyünk megint “jelenetet” rendezett,de 3 órás huza-vona után sikerült haza érniük. Másnap sajnos már mentőt kellett hívni rá,mert jött-ment a lakásba,haját tépte,ütötte,vágta magát. 3 hétre bent fogták a kórházba majd kiengedték,azóta kontrollra kell neki járni. Sajnos a gyógyszereket nem szedi,kontrollra vagy elmegy vagy nem. A mai nappal ott tartunk,hogy már nem érdekli semmi,nem főz,nem takarít,a gyerekeket sem látja el,sőt tegnap előtt feltett főni rizst,de a papír dobozát a tűzhelyen hagyta ami felgyulladt,de azzal se foglalkozott. Csak ül az ágy szélén azt mondogatja nincs értelme semminek,semmi nem érdekli. Párszor már el köszönt a gyerekektől,hogy elmegy mert ő öngyilkos akar lenni,de aztán meg az orvosának azt mondja,hogy nem lehet öngyilkos,mert a vallása nem engedi. Sajnos mi már kifogytunk az ötletekből,és sajnos akit közel enged magához,azok meg azt mondogatják neki,hogy nincs semmi baja,nem kell neki orvos. Tudna valami tanácsot adni nekünk. Köszönettel

    • Habis Melinda

      Kedves Sz. Tiborné!

      Érthető, hogy aggódik a menyéért. Az asszony számára előírt kezelések mellett családterápia elkezdése is javasolt, mert ez a helyzet speciális családi összefogást igényel. A hölgynek valószínűleg olyan súlyos mentális problémája lehet, amihez az állandó gyógyszerszedés elengedhetetlen, különben ön- és közveszélyes helyzetekbe sodorja magát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Kedves Doktornő!
    54 eves vagyok,
    7 eve vagyok egyutt a jelenleg 67 eves parommal.
    A kapcsolat kezdete ota mindennapos jelenseg, hogy mindenhol mindig a fiatal noket lanyokat nezi.
    Ha megyunk valahova egyutt akkor sem fogja vissza magat.
    Azt mondja ha szolok erte, hogy ebben nincs semmi rossz, mert a szep autokat is nezi.
    Nekem ez nagyon rossz erzes, mert felem nem mutat figyelmet.
    Szex csak akkor van koztunk, ha hazajovunk a strandrol, vagy az neten megnezi a meztelen noi kepeket.
    Mit csinaljak, hogy ne zavarjon, mert probalok nem odafigyelni ha viszont eszre vesem sirni kezdek. O nem erti miert problema ez.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Ha Ön problémának érzi, hogy a párja megnézi a szép nőket, akkor ez egy probléma. Nem lehet úgy tenni, mintha nem okozna Önnek jelentős szenvedést. Fontos kérdés a párja miért nem veszi ezt komolyan? Más helyzetekben is elbagatellizálja az Ön érzelmeit?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Anna

        Kedves Doktornő!
        Sajnos felem sok dologban elbagatellizalja a dolgokat…
        szerinte csak a kezzel foghato dolgok fontosak a tobbi olyan lelki dolog szerinte marhasag,
        beszelni sem lehet vele rola.
        Ha el akarom mondani mi bant az elso szonal razza a fejet, hogy ezek hulyesegek, vagy ha kerdezem az a valasz ilyenekkel nem foglalkozik.
        megvarja amig nalam magatol elmulik …
        bennem egyre tobb a meg nem ertettseg, a szomorusag csalodottsag,mert sajnos beszelgetessel nem ertem el elorelepest.
        Sokszor tudom kezelni a helyzetet, de sokszor napokig bant .
        Lehet nem is a nok nezegetese zavar, hanem hogy en nem kapom meg az alapveto figyelmet?
        Egyszer megkerdeztem Tole, engem is megnez neha?
        Az volt a valasz csak annyira mint a tobbit.
        Hat ez eleg erdekes erzeseket valtott ki bennem,
        Csalodtam

        • Habis Melinda

          Kedves Anna!

          Megértem a csalódottságát! Az érzések rendszerint nem múlnak el teljesen, amíg be nem töltik a funkciójukat az életünkben. A párkapcsolata rendezeéséhez párterápiára lene szükség, amennyiben a párja is együttműködő és szeretne tenni azért, hogy Ön jól érezze magát vele.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Ádam

    jonapot kivanok .. szeretnem segitseget kerni mit tegyek es hogy … meleg srac vagyok 20 eves tavaly nyaron megismertem egy sracot akibe bele szeretem nagyon. Ő szegeny csaladbol szarmazik en gazdag csalasbol de engem nemerdkelt egyre joban megszeretem őt talalkozgatunk ismerketünk. Es persze segitetem őt. Mindig aztmondta Már ex baratja szoba se jöhet csak én nemrud nekem nemet mondani viszont. Oktoberbam sajnos. Visza ment a ex baratjához eldobot engem mikor. Hejre segitetem az ő eletet segitetem talpra álni neki. Es eldobott. Engem azthitem. Egy élet omlik osze benem nagyon szeretem. Es szeretem en decembere tultetem magam es. Elkesztem egy masik sracal ismerkedni azaz nemegesz 2 honpja megismertem nagyon rendes sracot. Joszivot. Rendeset viszont egy hete. Megjelent az eletemben az első baratom hogy megvaltozot. Es szeretnem velem. Folytatni. De. Ujra segitseget kert tolem nemtudom higyek e nemi vajon tenyleg megvaltozott vagy ujra csak kihasznalna. Engem anyira nehez hini egy oan embernek aki egyzser eldobot masert es cserben hagyot nehez viszont. Szeretem öt de kozbe itvan a uj baratom nemtudom mit tegyek es hogy Azterzem bele bolondulok vajon. Tenyleg higyjek multbol valo baratomnak vagy felejtsem el ezt mert ujra penzt kert. Es hogy megvaltozot de felajanlotam neki hogy jojon hozam lakni es majd minden hejre jon ezt nemakrja igy meg nehezeb hinem bene. Aztan otvan a mostani parom akit nemakarok megbantani dontenem kel de hogy nemtudom Szeretem. Multbol. Visza tert baratom nagyon szeretem de ha egyszer atvert nemtudom koszonom segitseget es tanacsot mit tegyek elore is.

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába, melynek segítségével jobban körvonalazódhat, Önnek mi a jó. Mi hiányzik a mostani párkapcsolatából, miért ragaszkodik még mindig a múltbéli sráchoz? Miért mentek szét annak idején, azóta miben változott? Mi támasztja alá azt az elképzelést, hogy nem ismétlődik meg újra a korábbi eset.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vivien Aliz K.

    Tisztelt doktornő!

    23 éves lány vagyok. Eddig nem volt még sose férfi az életemben, egészen tavaly májusig. Megismerkedtem egy fiúval aki nálam fiatalabb 3 évvel. Először csak ismerledtünk két hónapig beszélgettünk videóchaten ( ő távol lakik tőlem) majd két hónap után komolyabbá váltak a szándékai….legalábbis én ezt hittem….hiszen melyik férfi mutatná meg 2 hónap ismerkedés után a nemi szervét főleg aki szexet akar az rögtön is megtehetné. Zavarba voltam tőle, hiszen eddig még nem volt semmi kapcsolatom férfiakkal. Ez gyerekkori traumából adódik…édesapámat nem érdekeltem és magamat okoltam amiért elhagyta anyukámat.
    Nos ő reakciót várt tőlem én pedig hiába belül van egy kis pajzánság…nem fogom csak úgy megmutatni másnak…ezért csak elpirulni tudtam a látványtól.
    Először amikor én ( nagy erőt véve magamon) felmentem hozzá hogy ott aludjak, megvoltam szeppenve és megijesztett a hevessége amiatt hogy meglátott. Igen tudom…családi nyomás hatására megpróbálkoztunk lefeküdni egymással….ami nem sikerül. Most már tudom, hogy lelkileg sem voltam felkészülve rá és a nőgyógyászati gondom is okozott lelki gondokat nekem. ( PCOs-om van) Próbálkoztunk még párszor de nem ment akkor sem…ez miatt még jobban magamat okoltam.
    Végülis hivatalosan is együtt jártunk onnantól kezdve.
    Eleinte minden jól működött, legalábbis én ezt hittem. Mivel távol élt tőlem így lejárt hozzám havonta kétszet látogatóba….viszont én nem tudtam felmenni hozzá mivel édesanyám külföldön dolgozott és vannak háziállataim akiket nem tudtam másra bízni. Így egyszer jártam fent nála csak.
    A szűlei kedveltek én igyekeztem jól viselkedni.
    Viszont időközben amikor lejött próbálkoztunk tovább is ….kevés sikerrel így a szexuális együtt lét sivár volt….mellette nekem hangulat ingadozásaim voltak és családi gondok…sajnos biztos volt olyan is amikor ő kapta a hideget- meleget. Utána igyekeztem kiengesztelni és bocsánatot kérni. Számomra egy kapcsolat úgy lett elképzelve, hogy a párok a kapcsolatban megbíznak egymásban, tisztelik egymást, megbeszélik a problémákat, teret hagynak a másiknak és minőségi időt töltenek együtt.
    Neki van egy leopárd gekkója …én kis agyalás után szerettem volna egyet és sikerült is.. Viszont mivel ahol ő lakik egyszerűbb volt beszerezni mindent hozzá , úgy érzem leterheltem őt ezzel, hogy neki kellett elmennie érte és türelmetlen voltam mert mindig kérdezgettem hogy mikor hozzák le a terráriumot a szűleivel …. Nem csak ez volt a problémája velem…. Decemberben karácsony előtt szakított velem facebookon üzenetben. Azt mondta akaratos vagyok ( ez lehet amiatt volt mert nem akartam hogy egészségtelen ételt egyen vagy mindenhova elakartam vinni amíg lent volt nálam, legyenek szép emlékek) és türelmetlen ( úgy éreztem végre lehet valami ami tényleg vágyam teljesül( leopárd gekkó, babzsák, még halat is akartam ő miatta de nem lett végül), túl sokat akartam egyszerre és a gyerekes ” mindent akarok” személyiségem miatt kikészítettem őt. Igyekeztem neki teret hagyni, szabadságot hogy ne azt hidje folyton rajta akarok lógni…viszont úgy látom nem sikerült. Nem tudtam eldönteni az lenne a jobb ha megvárnám mig ő ír, de mi van ha azt hiszi nem érdekel engem…gondolat. A végén mikor már teljesen kikészülve lehetett még azt is mondtam neki hogy megbízhatatlan. Ez volt az ami kivágta nála a bíztosítékot, hiába kértem bocsánatot már nem segített ezen, mondta hogy már jó pár hónapja nem is szeretett engem és ennek a kapcsolatnak nincs jövője mivel olyat mondtam neki amit nem tud megbocsátani nekem. Sokáig kerestem magamban a hibát miért nem vagyok elég jó….mikor igyekeztem.
    Nem rég amikor megnyugodtam lezártam vele a dolgot végleg, bocsánatot kértem tőle minden miatt és megköszöntem a kellemes emlékeket voltak azokat is…csak nem tudom hazugságok voltak vagy igaz érzelmek. Ő azt mondta nem volt a legjobb fiú a számomra.
    Végül bele gondolva az egészbe nagy hibát követtem el ezzel a kapcsolattal. Nem vagyok ártatlan már, az érzés itt lebeg hogy csak a testemet szerette nem engem és hogy lehet minden hazugság volt ebből ez egészből.

    Kérem doktornő addjon nekem tanácsot, hogyan tudnék túl lépni ezen az egészen. Nem akarom azt hinni és várni hogy , talán lehet még később újra valami ebből, mert nem lehet. Ő nem szeretett így már el is felejtett engem, mint aki nem létezik.
    Megbocsáthatatlant mondtam …..ami úgy néz ki fel ér azzal mintha megcsaltam volna….pedig sose tennék ilyet, erkölcsileg bennem van hogy nem csalnám meg akit szeretek.
    Kérem, addjon tanácsot hogyan tudnám elfelejteni őt. Hiába lezártam ezt az egészet menthetetlenül bele szerettem és fáj hogy ennyit értem neki, hogy messengeren szakított velem.
    Szeretnék tovább lépni, megszabadulni ezektől az érzésektől.

    Köszönöm válaszát előre is.

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien Aliz!

      Levele alapaján azt gondolom, hogy számos olyan kérdést vet fel ez a kapcsolat Önben, melyekre önismereti munkával lehetne választ találni. Különösen fájó, hogy üzenetben zárta le a párja ezt a kapcsolatot. Fontos volna megismernie, megértenie öbnmagát, elfogadna a negatív oldalát is. Az, hogy egy kapcsolat nem sikerül nem lehet csak az Ön hibája, nyilván komplexebb ez ennél. Az azonban, ha tudja mi volt benne az Ön és mi a volt partnere része, segít majd a továbblépésben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • E

    Kedves Melinda!

    Serdülőkoromban bántottam a kisebb testvéreimet egészen kis koruktól kezdődően, mialatt a függő szüleim nem tettek semmit ezt megakadályozandó. Ezt a mai napig nem tudom megbocsátani magamnak. A bűntudat mindennap előtör és nem érzem magamat szeretetre méltónak és a vágyaimat is elfojtom. A családi mintákat látván és benne élve magam is függővé váltam. Milyen megoldással élhetnék ezen krízis megoldásában? A nekem szükséges 12 lépéses csoport ebben segíthet? Magamtól folytonosak a visszaesések a függőségembe.
    Köszönöm előre is a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves E!

      Igen, mindenképpen szükséges a 12 lépéses program végigcsinálása és mellette addiktológiai szaksegítség igénybe vétele is szükségessé válhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Napfény

    Kedves Dr. Nő !.
    Segítségég szerettném kérni még pedig azzal kapcsolatban hogy bizonytalan vagyok a páromban. 19éves vagyok a párom 25éves és van egy 1éves kislányunk. Most jelenleg külön vagyunk én a szüleimnél a kicsivel, a párom is a szüleinél van.
    Lényeg az hogy nem szeretne lakást vásárolni velem. Mikor megcsokolom vagy átt ölelném akkor ellök magátol.
    Azért vagyunk külőn mert elfelejtettem kimosni a kabátját ö haza jött a munkábol és ezért vesztünk össze. Nem tudom mitévő legyek ?! Folytassam vele vagy mégse ? 3hete vagyunk a kölün de még nem hivott vissza magához és alig alig keres. A lányát se jött megnézzni 4dik napja de azt hozza teszem hogy egy faluban élünk. És csak két utcányira vagyunk egymástol. Szeretném ha segitene.

    • Habis Melinda

      Kedves Napfény!

      Érthető a bizonytalansága. Azt azonban, hogy érdemes-e még ebbe a kapcsolatba energiákat fektetnie, csakis Ön döntheti el. Ha szeretné közösen végiggondolni mi Önnek/Önöknek a legjobb, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K Tibor

    Kedves Melinda,

    Az egyik kollégám depressziós, dühkitörései vannak egyre gyakrabban sokat beszélgetünk vele de nem akar szakemberhez fordulni, van e lehetőségem nekem vagy a munkáltatóknak öt orvoshoz küldeni? A családjával nem jön ki és nem is segítenek neki, hova tudok fordulni?

    • Habis Melinda

      Kedves Tibor!

      A levelében leírtak munkaalkalmassági kérdéseket is felvetnek. A munkaadó elküldheti a munkatársát üzemorvoshoz, aki előírhat külöféle kezeléseket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • L. István

    Tisztelt Doktornő!
    Kétségbe esve kérem a tanácsát…
    A feleségemmel 7 éve vagyunk házasok, alapvetően jól működik a házasságunk. A mára szeretetté érett vonzalom mélyen bennem él iránta. Mindketten irányító tipusú emberek vagyunk, a kapcsolat azért életképes, mert szinte mindig én engedek. Alapvetően érzem a szeretetét, és vonzalmát irányomban, egészen addig a pillanatig, amíg meg nem betegszem….
    Olyankor pár órát gondoskodó, gyengéd, figyelmes, de érzékelhetően kezd feszültté válni. Legkésőbb fél-egy nap alatt kifordul önmagából, és elkezd támadni. Kimondottam kötekedővé válik, és keresi, ill. előteremti a szituációt, amiben veszekedhet velem. Isten bocsássa meg a gondolatot, de olyanná válik, mint egy ragadozó, ami érzi a másik gyengeségét, és támad.
    Egyébként a hétköznapokban valóban sokat segítek neki a házimunkában, munka után. Nincs elnyomva, igyekszem biztosítani egy olyan életet neki, amiben kibontakozhat.
    Ez a fajta viselkedése azonban félelemmel tölt el. Megrémíszt az érzés, hogy pont akkor nem számíthatok rá, amikor a legnagyobb szükségem lenne rá… Egyébként egy nagydarab, magas, erőteljes ember vagyok, de egy köhögőrohamos vírusos torokgyulladás levett a lábamról. Automatikusan jött egy napon belül a reakciója, támadott, kötekedett.
    Rettegek attól, amit érzek: minden ilyen “alkalom” megmérgezi a házasságunkat.
    Nem lehet erről beszélni vele, abszolút elzárkózik, ill. támad.
    Amint meggyógyulok, “visszaváltozik”…..
    Félelemmel tölt el ez az egész….
    Kérem segítsen.
    Köszönöm.
    István.

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      Szerintem érthetőek az aggályai. A nehéz helyzetekben való támnogatás kialakulásán párterápiával lehetne dolgozni. Ide kapcsolódik a kötődési stílusokról szóló írásom, melynek kapcsán a későbbiekben tervezek írni a nehéz élethelyzetek és a kötődési stílus viszonyáról is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Klaudia

    Szia ! Klaudia vagyok 22 éves
    És mamamnal lakom .. anyu hetente egyszer látogat minket .. Tesommal… Én csak azt veszem észre hogy mindig én vagyok a hibás .. el hord a saját családom mindennek és nagyon szörnyű …. És úgy érzem külön álló vagyok .. és úgy beszélnek velem mint egy kutyaval sőt még rosszabb … Kérem mit tegyek ? Üdvözlettel Klaudia

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Önnek joga van a tisztelethez, ezért nem kell elviselnie a szóbeli bántalmazást! Nyugodtan kérje ki magának, ami rosszul esik. Amennyiben ez kevésnek bizonyul, a fizikai távolság megartására lehet szükség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Férfi

    Kedves Doktornő szeretnék tanácsot kérni.
    Sógornőm rettegésben tartja öcsémet és 90 éves édesanyámat,mindenféle ordonáré szavakkal és azt akarja elérni,hogy üssék meg őt,hogy tudjon látleletet vetetni,külön szobában alszanak és zárt ajtónál mert töbször hangoztatta,hogy megöli őket.kérem tanácsát,

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján felmerült bennem, hogy a sógornője olyan súlyos mentális zavarban szenved, hogy ön- és/vagy közveszélyes. Ilyen esetekben a háziorvostól lehet segítséget kérni, aki segíthet lépéseket tenni a kényszerkezelés irányába. Elképzelhető, hogy a költözés önmagában is megoldhatja a szerettei problémáját.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Krisztina

    Jó napot kívánok. Kb másfél éve gondok vannak a párom és köztem. 5 és fél éve vagyunk együtt. Sajnos több negatív dolog történt mint pozitív… Lányunk 40 ik hétre sajnos halva született… Ennek 4 éve. Kb fél éve megtudtunk hogy nem lehet természetesen gyermekünk, mert a párom majdnem steril… Most jövő hónapban mesterséges beultetesre mehetünk… De bennem majdnem minden elmúlt… Hibákat követtünk el mind a ketten. Mondtam neki hogy nem megy már, de ő erőlteti, és nem akar elmenni. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Azt gondolom, hogy fontos volna mielőbb tisztázni Önmagában az érzéseit, gondolatait. Mire vágyik Ön? Ha igényli, hogy ennek átgondolásában négyszemközti keretek közt segítsek, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Andrea

    Kedves Melinda! Olyan kérdéssel fordulok önhöz, hogy egy sráccal 2 és fél hónapja ismerkedünk és az első két hónapban úgy tűnt, hogy komoly őszinte szándékai vannak. Rég nem találkoztam ennyire rendes sráccal ez a két hónap alapján. Ha utaztam kijött reggel elém, hogy segítsen a csomagot hazacipelni, késő este hazakísért holott egy órára lakom tőle és képes volt még fél órát várni a buszra. Ha elment utazni hozott nekem ajándékot stb. Két hete vasárnapra elhívtam mozizni és előző este benne is volt másnap meg nem jelentkezett. Este írt egy üzenetet, hogy segítenie kellett a kollégájának bútort pakolni. Én erre írtam egy mérgesebb üzenetet, hogy miért nem jelezte nekem a programját hisz az egész napom úgy szerveztem, hogy találkozzunk. Aztán két hétig nem hívott el találkozni meg alig keresett. Amikor rákérdeztem, hogy miért van ez a passzivitás azt mondta, hogy sajnálja, hogy eddig nem magyarázta meg, de nagyon jól érzi magát velem és tényleg nem szeretné ha megszakadna a kapcsolat köztünk, csak az életében problémák vannak (munkahelyiek nagy részt tudtommal) és most jelenleg nem tudna benne lenni egy komoly kapcsolatba amíg meg nem oldja. Viszont nagyon sajnálná ha nem találkoznánk többé és szerinte a lassan alakuló dolgokból szebbek születnek. Vajon érdemes energiát fektetnem ebbe az egészbe?

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Szerintem annak mentén érdemes megválaszolni ezt a kérdést, hogy mi van Önben. Komolyan szeretne-e kapcsolatot, tud-e várni, vagy lassabban haladni ezzel a fiúval. Érdemes lenne a kommunikáció, konfliktuskezelés témájáról is beszélgetniük, hogy kiderüljön, mennyire illeszthető össze kettejük elképzelése.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • E. Éva

    Kedves Doktornő!

    40 éves házas vagyok,eddig jo kapcsolatunk volt a férjemmel,voltak persze viták de a család összetarto
    gyerekeinkkel és unokáinkkal sokat találkozunk. Két hét mulva mütik a férjemet és eddig mindig segitettük egymást a betegségben.Most az a véleménye hogy ne menjek be amikor őt mütik és az ápolásaba se segitsek mert nem vagyok egy jo gondozo,Csak idegesitenén ha ott lennék,
    elmondanám hogy egy segitő ember vagyok,sokan megkérdezik a véleményemet ha betegek és a férjemnek is igyekszem elmondani de nem mindig fogadja meg a tanácsomat.Most csak azt kérdezem hogy mit tegyek? Megkátogassam a korházban ,és ahol majd rehabilitálják vagy ne menjek el csak várjáamm a fejleményeket.Mivel a korházban vannak ismerőseim állapotárol fogok tudni.Köszönöm válaszát üdvözlettel Egri Éva

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ha nehéz is, tartsa tiszteletben a férje kérését. Ha nem akarja, akkor ne menjen be hozzá a kórházba. Remélhetőleg, ha jobban lesz, meg tudják beszélni mi volt a kérésének az oka és Ön is megnyugodhat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • névtelen

    kedves Melinda!
    21 éves vagyok a párom pedig 24.
    3 éve vagyunk együtt de már 7 éve ismerjük egymást. 2 éve külföldön lakunk. 1,5 éve már külön lakásban élünk. mindenünk meg van igazából az élethez. de a páromnak ez sem elég még. ő szerinte mégtöbbet kéne keresnünk gyüjtenünk,sporolnunk. mindig is az anyagi helyzetünk érdekelte jobban. de engem nem. én feljebb szerettem volna lépni a kapcsolatunkban. szeretnék egy közös gyermeket. már többször felhoztam neki a témát és a válasza az volt mindig hogy jövöre belevághatunk (azaz 2020ban) mindig is félt ettöl a témától olyan mintha félne valamitől de nem tudom hogy mitől és ő is azt vallja hogy nem tudja hogy mitől. az az igazság hogy én meg nagyon szeretnék már gyermeket. néha már betegesen… azt érzem hogy egyszerűen kell nekem és kész.. és igazából rosszul esik hogy neki ilyen még nem is igazán jutott még az eszébe. 3 éve szinte ugyan ott tartunk, az anyagi helyzetnél.. tudom hogy ebben az évben sem fogja azt érezni hogy apa szeretne lenni.. de nekem ez a legnagyobb álmom (egyébként a családunkban mindenki fiatalon lett anyuka, szóval ezért én sem bánnám)
    nagyon nagy szeretetet érzek a gyerekek iránt és probáltam már nem erre gondolni de ugy érzem hogy ezt az érzést nem tudom magamba tartani… azt hiszem hogy a párom csak hiteget azzal hogy ebben az évben családot alapitsunk…
    nagyon nehéz egy ilyen nagy álmot magamban tartani és mélyre nyomni.. de azt érzem hogy nem ugyan azok a celjaink..neki a pénz és talán a hatalom is egy kicsit (hogy több minden felett legyen az ő keze)
    ez miatt meg butaság lenne elhagyni mert nagyon szeretjük egymást.
    probálok kompromisszumra jutni vele de ő csak a saját feje után megy..
    hogyan tudnám esetleg ezt a “nagyon gyereket akarok” érzést magamban csillapitani? vagy esetleg a páromnak megmutatni hogy a gyereknevelés nem is olyan félelmetes mint ahogyan ő azt gondolja
    mert azt hozzá tenném még hogy a sajat szavaival azt mondta nekem hogy ,ha becsuszna egy baba ő örülne neki a legjobban
    szóval számomra ez értelmetlen
    de akkor miért fél ennyire belevágni?
    én mindig áldozatot hozok miatta és hasonló nagy döntésekben is hajlandó vagyok bármit megtenni érte de akkor ő mért nem? lehet nem is szeret igazán mint ahogxan mondja? vagy esetleg van valami/valaki más ami miatt nem akar velem családot alapitani?
    annyira fáj hogy neki nem is jut szinte eszébe ilyen… mondjuk hozzá teszem mindig is az anyagiak érdekelték.
    remélem tud segiteni és nem csak lenéz hogy 21 évesen már szeretnék anya lenni
    köszönöm a válaszát

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt emelném ki, hogy nem szabad elnyomnia az álmait. Érdemes lenne inkább beszélni erről a párjával. Megfejteni az ő félelmeinek okait, vagy belátni, ha merőben eltérő terveket dédelgetnek a jövőről. Előbb-utóbb úgyis kiderül, ha nagy az ellentét Önök közt ebben. A boldogság nem korfüggő!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    A legjobb barátnőm mindennapos beszámolói a párjával töltött időről, programokról, üzenet váltásokról egyre inkább untatnak, már már idegesítenek.
    Eddig nem szóltam, mert nem akarom megbántani.
    Nekem nem volt még komoly kapcsolatom. Talán emiatt érzem ezt. Meglehet, hogy tudat alatt féltékeny is vagyok, meg persze rettentő magányos.
    Nem tudom, mit kellene tennem.
    18 éves lány

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem nyugodtan mondja el a barátnőjének, hogy Önnek most terhes ez a téma. Ha Önnek is lesz partnere, akkor nyilván szívesebben diskurál majd vele erről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Benjámin

    Kedves Melinda!
    Ülök a buszon, vonaton, úton a melóhelyem felé és csak egy valamire gondolok: meg akarok halni. A munkahelyemen ebédszünetben mindenki csicsereg körülöttem és én arra gondolok: meg akarok halni. Hazafelé a munkából, majd a boltban a sorban állás közben. Mindig, állandóan, szüntelenül.
    Mostanában ez minden és talán az egyetlen meghatározó gondolatom. Pontosan nem tudnám megmondani mióta, nem emlékszem rá. Éppen ezért olyan, mintha mindig is ezt éreztem volna, mindig is így éltem volna. Reggel kinyitom a szememet és a sírás fojtogat. Vagy az sem, csak olyan üres vagyok, mint egy tátongó sötét lyuk. Arra gondolok, hogy meg kellene halni, de jó is lenne és akkor nem kellene végig csinálnom ugyanazt, mint mindig.
    Nincs kedvem a munkához, nincs kedvem tanulni, nincs kedvem zenét hallgatni se, pedig emlékszem, régen még szerettem mindent. Jóleső örömmel töltött el meghallgatni egy kedvenc zenét, megtanulni valamit, amit eddig nem tudtam, de most már semmi nem tölt el örömmel. Semmi sem. Semmi sem érint meg.
    Már nem hiányoznak a barátaim se, akikkel azt sem tudom, mikor találkoztam utoljára. De sajnos egyikük se hívogatnak, mikor találkozunk, sosem írnak rám facebookon. De nem érdekelnek, ahogy semmi más sem. Csakhogy túléljem a napomat. De közben az fut át az agyamon: hátha közben meghalok. Mondjuk reggel. És akkor nem kell már egész nap semmit se csinálni, semmit se tetetni.
    Azt szeretném, ha hirtelen megszűnne minden, véget érne a földi pályafutásom és nem kellene befejezni a napomat. De ha csak nem gázolnak el, lő le egy fegyveres őrült, vagy állít valaki belém kést, esetleg elvisz egy hirtelen jött betegség, akkor erre nem sok esélyem van. Csak ha öngyilkos leszek. Ám az annyira nem kecsegtet még. Talán mert nincs bátorságom hozzá, nem akarom fájdalmat okozni magamnak. Meg az olyan macerás. Én egyszerűen csak azt szeretném, ha elaludnék és nem kelnék fel többé vagy hirtelen megszűnnék létezni. Eltűnnék egy csettintésre és nem kellene tovább cipelnem azokat a mázsás súlyokat, amiket napközben magammal viszek mindenhová.
    Nem akarok már több lélektelen szexet. Nem akarok úgy beszélgetni a senkivel, hogy közben ott sem vagyok. Igen, beszélek, tőmondatokban elmondom mi történt velem és megkérdezem őt, mi van vele, de valahogy mégis mindez olyan távoli, mintha ott sem lennék. Nincs kedvem ahhoz, hogy eljátsszam mennyire boldog vagyok és elégedett. Miközben egyáltalán nem.
    De ahhoz sincs affinitásom, hogy elmenjek egy randirra. Nem akarok kimozdulni. Jobb szeretek csak feküdni és nem csinálni semmit. Csak nézni ki a fejemből és azt várni, mikor halok már meg. Annyiszor hallottam már, hogy valakit álmában ért utol a vég, mert agyvérzése volt vagy leállt a szíve. Velem ez miért nem történhet meg? Tessék, itt egy lélek, aki mennem, hogy eggyel kevesebb ember élősködjen a Földön, de mégsem engednek el. Inkább szenvednem kell, minden nap végig járni a poklot, bezárva az életnek nevű börtönbe.
    Este a fürdőben, vagy éjszakánként titokban sírok és könyörgők a megváltó halálért. Ennyi jutott nekem. Néha arra gondolok, hogy beteg vagyok. Nem normális, ha az embernek van egy középszerű élete és ennyire boldogtalan. Van egy jó munkám, fizetésem. De én csak meghalni
    akarok. Lehet, hogy elment az eszem vagy egy démon lakik bennem. Az ördög suttog nekem és próbál öngyilkosságba kergetni, hogy övé legyen a lelkem. Nem tudom. Csak azt, hogy nem normális, hogy azt érzem, amit, hogy halálosan szomorú és elégedetlen vagyok, hogy semmi sem mozgat belül, akár jó, akár rossz dolog történik velem.
    Nincsenek már álmaim, vágyaim. Igényeim sincsenek. Egyedül az érdekel, hogy meghaljak, de lehetőleg anélkül, hogy nekem kellene besegítenem. Remélem, nem kell eljutnom odáig, hogy gyógyszereket kell bevennem, vagy kiugranom a kilencedikről. Sok minden megfordult már a fejemben, de félek, hogy nem járok sikerrel és egyszer nem tudom őket elhallgatni. Már azon voltam, hogy egy csomó altatóval fogom véghez vinni. El is kezdtem kiváltani a recepteket, amiket nagyanyó és nagyapónak ír fel az orvos. Ki is váltottam egy párat, de sikerült azt az énemet megállítani, de úgy látszik csak egy darabig.
    Egyetlen kívánságom az élettől a kényelmes halál. Nem kell nekem több pénz, ház, saját kocsi, sem gyerek vagy más, egyszerűen csak boldog akartam lenni egész életembe. De ez nem sikerült, sosem voltam boldog eddigi életem egyetlen egy percébe sem. Főleg az elmúlt 2 évben. Előtte még volt bennem remény, harc, erő, de most már csak fáradt vagyok. Fáradt nem csak testileg, hanem szellemileg és lelkileg is, de nagyon.
    Hadd adjam át a helyemet egy olyan léleknek, aki szívesebben élne helyettem. Szabaduljon már meg ez a Föld legalább egy fogyasztótól. Itt vagyok, készen állok. Csak ne keljen újra felvennem azt a fájdalmas maszkot. Nem vagyok dühös senkire és semmire sem. Én csak egyedül voltam, vagyok és leszek is.
    Tudod, mióta az eszemet tudom azóta állandóan úgy érzem, mintha a testemen kívül lebegnék, és onnan nézném magamat. És gyűlölőm, amit látok. A viselkedésemet, a hangomat. Nem tudom, hogy tegyek ellene. Nagyon félek, hogy ez az érzés sosem múlik el. Nem vagyok se hülye, vak meg éppen nem. Mindig észrevettem, mikor engem gúnyoltak ki, beszéltek ki és ez nagyon fájt. Nem tehetek róla, hogy ilyen lettem, pont ezért utálom magamat, a testemet, a fejemet, fülemet, fogaimat, ahogyan beszélek. Mindent. Látom ahogy rám néznek.
    Félek, holnap reggel is még itt leszek. Már előre szomorú vagyok. Látom magam előtt, ahogy felébredek és csak azon jár az eszem: miért nem halok már meg?
    Torkom szakadtából sikítok, de senki se hallja, aki meg talán észrevette az meg az mondja, hogy én csak egy probléma vagyok, mindig. Hát, sajnálom, hogy többé nem vagyok személy. Probléma vagyok. Ha nem magamat bántom akkor mindenkit körülöttem és ez ellen semmit sem tehetek. Egyszerűen összetörtek. Tudom, hogy az élet maga a fájdalom, minden reggel fájdalommal nyitom ki a szememet, fájdalommal megyek dolgozni, fájdalommal mosolygok, nevetek. Hiába mondja valaki, hogy jobb lesz, vége lesz majd ennek, nyugodjak le. Nem megy, borzasztóan fáj, csak azt akarom, hogy vége legyen. Minden lélegzetvétel fájdalmas.
    Hogyan tudnád folytatni az utadat, ha a legszörnyűbb dolog történt meg veled? Mivé kell alakulnod, hogy túléld ezt? Tőlem az életemet vették el és oda adták másnak, minden egyes nap látom ahogyan boldogan, vidáman éli azt az életet, amit én is akartam. Ilyenkor azt kívánom, hogy bárcsak semmit se éreznék soha többé. Nem én akartam ezt az utat választani, lerugdostak
    erre és egyszerűen nem tudok változtatni rajta, akár hányszor megpróbáltam mindig ugyan az lett a vége. Még jobban beletaszítottak a sárba.
    Általában mindig sikerül felvenni a maszkot, mindig ezt csináltam, sosem mutattam az igazi arcomat, és ha valaki gyanított valamit erről, akkor csak elhintem, hogy jól vagyok, de ma nem sikerült felvenni, nem találtam magamban több erőt egy újabb mosolyra.
    Nincs már remény, számomra nincs több. Mindenki jobban fog járni, ha már nem leszek itt.

    Nem tudom mit tegyek? Eddig mindig sikerült megakadályozni azt az énemet a végső csapástól, de egyre nehezebb megállítani. Nagyon félek, hogy mi lesz ha Ő fog győzni.

    • Habis Melinda

      Kedves Benjámin!

      Öngyilkossági gondolatok esetén bármikor hívhatja a 116-123-as telefonszámot, vagy akár mentőt is hívhat. A negatív gondolatain és sötét jövőképén pszichoterápia segítségével lehet tartósan változtatni. Hogy ez elenendő-e szakvizsgálat után pszichiáter, vagy klinikai szakpszichológus döntheti el. A maszkoktól való megszabadulás egy jobb életminőséget eredményez majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kata N.

    Üdvözlöm.
    Egy 28 éves no vagyok akinek az utóbbi időben nagyon elmérgesedett a viszonya a családjával (anya, anyai nagyszülők, nagybátyj). Ott tartunk, hogy lassan fél éve nem találkoztunk pedig csak 3,5 km-re lakunk egymástól. Nagyapám néha felhív de csak vádaskodás lesz belőle. Mindenért engem hibáztatnak de sose jöttek hozzám megbeszélni. Senkinek nincs munkája de mégsincs idejük az egyetlen gyermekre/unokara. Már a jelenlegi családomat is hibáztatják ,mert szerintük ellenük “uszítanak”. Sajnos bárhogy próbáltam megbeszélni minden szavamat kiforgatják vagy meghazuttoljak. Nem tudom mit tegyek. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kata!

      A konfliktus megértéséhez és a lehetséges konkrét lépések kitalálásához önismereti munkára van szükség. Ha szeretne velem belevágni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dávid

    Jó napot segitséget szeretnék kérni.
    A párommal több mint 3 éve vagyunk együtt szeretem tisztelem de egyre kevesebb a közös téma és a jövő elképzelés. Lenne egy harmadik személy is a képben aki iránt érzek sok mindent de párom iránt is és nem tudom mi tévő legyek. Ebbe szeretném a segitségét kérni. Hogyan döntsek?

    • Habis Melinda

      Kedves Dávid!

      Ez az ön élete és az Ön döntései, melyeket más nem hozhat meg. Amennyiben szeretné közös munkával átgondolni, mi volna a legjobb az Ön számráa, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén. Négyszemközti keretek között szívesen segítek ebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Eszter

    Kedves Melinda!

    Van két gyermekünk: 6,8 évesek. Az apai nagypapa 3 éve meghalt. Anyósom minden évben kiviszi a gyerekeket a temetôbe dec. 24én a papához, amíg a Jézuska meg nem érkezik. Én ezt nem igazán támogatom,mert nem szeretném, ha a gyerekeknek ez az emlék maradna meg a Szent Estei várakozásról és felettébb morbidnak tartom. Sem engem, sem a páromat nem vitték karácsony semelyik napján temetőbe. Ennek ellenére párom az anyósom lelkivilágát helyezi előtérbe. Én viszont a gyerekeimét szeretném.
    Önnek mi a véleménye?

    • Habis Melinda

      Kedves Eszter!

      Az a véleményem, hogy ez egy párkapcsolati probléma, melyet Önöknek kell tudni megbeszélni. Amennyiben az a benyomása, hogy az anyósa túlzottan befolyásolja a párját, ezt kedvezőtlennek éli meg önmagára, vagy a gyermekeikre nézve, akkor javaslom, hogy mondja ezt el a kedvesének. Amennyiben ennek ellenére nincs változás, párterápiás munka megkezdése javasolt az érzelmi szintű változások eléréséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina I.

    Tisztelt Doktornő!

    Két- két és fél év után, egy nagyon viharos kapcsolatból szakítottam a pasimmal. Én szakítottam, mert már nem bírtam tovább.
    Kezdetek óta, a hátam mögött hazudozott rólam. Nem akármiket, durva, gyakran ocsmány dolgokat. Miket? Például, hogy a kislányom nem is tőle van. Hogy én több pasival egyszerre, kettővel vagy hárommal is… A szex összes durva alternatíváját előadta velem kapcsolatban, eszközökkel, gusztustalan verziókkal. Aztán, hogy én a házát akarom megszerezni. Aztán, hogy nem fürdök, nem mosdok, mocskos vagyok… Hogy én a kapcsolatuk előtt “érdek-kurva” voltam… (hivatalban dolgoztam amúgy) Hogy mások nyakán élősködve szeretek élni. Neki is van egy lánya külön, vele kapcsolatban azt, hogy én bántottam az ő lányát. Aztán hogy én nem látom el a kislányomat. Kétdiplomás nő létemre elterjesztette rólam azt, hogy sarki kurva szeretnék lenni.
    Eleinte fel se merült bennem, hogy ő keveri a kártyákat – csak azt vettem észre, hogy az emberek megutálnak. Párom mindig azt mondta a kiderült dolgokra, hogy akiktől hallottam, az állította. A számon kért viszont tagadott, besértődött. Csak nemrég jöttem rá, hogy ő volt, és be is ismerte, hogy ezidáig folyamatosan igyekezett lejáratni. Épp csak azt nem mondja meg, hogy miért.
    Nagyon mocskos dolgokat állított. Sajnos elég hamar terhes lettem, ő akarta a babát, de a harmadik hónap után abortuszt akart és amíg el nem költöztünk, terrorizált. A pénzemet elvette, saját nagyobb fiamat gyűlölte, állandóan azzal zsarolt hogy utcára dob minket.
    Ma már külön élünk. Nincs is így semmi baj, elhagytam. De egy valamit egyáltalán nem értek.
    Miért hazudozott rólam a kezdetek óta? Miért állítja valaki hogy szeret, ha valakiről a háta mögött ilyeneket mondok, akkor azt nyilván nem szeretem, vagy van ilyen? Ha valakiről ilyen gusztustalan véleményem van, akkor azt nem akarom magam mellett tudni. Mi motiválta ezt az embert arra, hogy gyakorlatilag mindenkit ellenem fordítson?

    Előre is köszönöm szépen a válaszát!

    Krisztina

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy elképzelhető, hogy a volt párjánál valamilyen személyiségzavar állhat fent, ezért nem tudja elkülöníteni a valóságot az álmoktól, gondolatokról. Sajnos sokszor ezek nem látszanak első ránézésre, hiszen a beteg megtanul mások előtt kompenzált módon viselkedni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cz. Csilla

    Szép napot kívánok!
    Olyan problémával fordulok önhöz,hogy van egy 13 éves fiam,néha úgy érzem lehetetlen kezelni. Édesapjával kb. 2 éve váltunk szét, amit nehezen dolgozott fel,valószínű még az is dolgozik benne. Engem hibáztat mindenért. Azóta lett egy új párom, akivel össze is költöztünk, ezt is nehezen fogadta. Pedig jól kijönnek egymással,de úgy érzem a mai napig féltékeny rá. Fiam elvárja hogy inkább vele aludjak, csak hogy addig se legyek a párommal. Próbálunk közös programokat szervezni de arra nem hajlandó eljönni. Apjával se nagyon tartja a kapcsolatot,és ezt se értem miért. Ha kérdezem nem mondja meg. Iskolai teljesítménye nagyon leromlott, volt hogy nem járt be az iskolába se. Össze is gyűlt a 10 igazolatlan óra. Itthon nem csinál semmit,elvárja hogy kiszolgáljam. Ha pedig vmi nem úgy történik ahogy szeretné szitkozodik, csapkod,kiabál. Felkerestem egy pszichológust, kaptunk időpontot is, de egyszerűen nem tudom rávenni hogy elmenjen. Nem tudom már mit csináljak,teljesen tanácstalan vagyok.
    Előre is köszönöm válaszát!
    Csilla

    • Habis Melinda

      Kedves Csilla!

      Szerintem nagyon jó, hogy felkeresett gyermekpszichológust, ahová elviszi a fiát. Érdmemes ilyen komplex problémák esetén családterápiás munkába is belefogni. A gyermek apja és az Ön párja is támogathatják (és jó esetben hatékonyan meg is teszik) Önt abban, hogy hatékonyabban tudja nevelni gyermekét.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot a baratommal kise ossze kaptunk. Mas lannyal beszélgetett azt mondta cssk baratok. Megkertem hogy tobbet ne beszeljen vele. Egy masik veszekedesunknel azt mondta o tovabb fog vele beszelni mert jo baratya mit gondoljak erol?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Miért zavarja Önt az, hogy a barátja beszélget ezzel a lánnyal? Mennyire tud Ön megbízni benne? Milyen tényezőkkel függ össze ez?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • E. Anna

    Tisztelt Szakember!
    14 éves korom óta szerelmes vagyok a középiskolai fiatal férfitanáromba. Minden nap kiemelt figyelmet kaptam tőle. Többször utánam fütyült, rám kacsintott, sőt, volt olyan, hogy masszírozta 1-2 percig a vállam, amikor a többiek nem látták. Egyik nap kedves volt hozzám, majd napokig bunkó. Nekem ő nem is tetszett eleinte, szó szerint kierőszakolta a figyelmem. Mindössze két évig tanított, mert a 11. osztályt a város egy másik iskolájában kezdtem (más okokból kifolyólag). Heti rendszerességgel jártam vissza színjátszókörre a volt iskolámba, és a kacsingatásai, kétértelmű megjegyzései ugyanúgy megmaradtak. Ritkán látom már, de nagyon rossz ez nekem, mert a barátommal 2 éve együtt vagyunk, aki imád engem, én viszont úgy érzem, még mindig ezt a férfit szeretem, aki 33 éves, és neki is van kapcsolata. De ha meglát, mai napig bámul. Sokszor úgy érzem, hogy csak szexuálisan vonz, máskor azt, hogy szeretem. Mit tegyek?Gyáva vagyok elmondani a barátomnak, akárcsak a volt tanáromnak. De 6 év után úgy érzem, valakivel beszélnem kell erről. Válaszát előre is köszönöm! 20 éves lány.

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ez a tiltott szerelem. Egyrészt bűntudatot érez a párja miatt, másrészt itt van ez az elérhetetlen férfi. Érdemes volna önismereti munka segítségével átgondolni mik azok a tényezők, melyek ennyire megfogják Önt benne. Ha igényli, hogy erről négyszemközti keretek közt beszéljünk, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Bianka

    Mit tegyek ha parom azt hiszi edesapammal szexualis kapcsolat van koztunk?

    • Habis Melinda

      Kedves Bianka!

      Miből következtet erre a párja?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • J. bianka

        Igazandibol o egyszer azt almodta hogy en edesapammal vagyok viszont ott voltam mellette es ebben a hitben el azota is

        • Habis Melinda

          Kedves Bianka!

          Az álmok nyelve sajátos: egyáltalán nem biztos, hogy meg fog történni, amiről álmodunk, megjelenítheti félelmeinket is. Amennyiben a képzeletbeli és a hagyományos értelemben vett valóság összemosódik, pszichiáter segítségére van szükség.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V

    Kedves Melinda! 11 éve lesz februárban, h ismerjük egymást és decemberben 5. Éve, h házasok vagyunk. Most januárban meghalt az Apukája ma volt vmi megemlékezés fele ( nem temetés ). Ő velem volt , amikor én veszítettem el a hozzátartozóimat így kérdés sem volt , h én us megyek…. csak a részemről… Ő nem akarta, h menjek sőt azt mondta egoista vagyok és csak magammal foglalkozok… Nem ertem? Az anyukájat, tesojat, nagymamáját ismerem, apukákat is. A többi rokonnal soha nem találkoztam. Miért vagyok én önző?? Miért is nem mehettem el???

    • Habis Melinda

      Kedves V!

      Szerintem Ön nem önző attól, hogy el akart mennni. Mivel ismerte az apukáját érzelmileg kedvező lett volna, ha részt vehetett volna a közös családi búcsúzáson. Hogy ez a párjának miárt fáj, azt csakis ő tudhatja.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O.Bianka

    Kedves Melinda! A véleményét szeretném kikérni.
    Szeptemberben született meg régen várt kislányunk. Gyermekem születésekor komplikációk léptek fel. A fogadott nőgyógyászom, két órával a szülés előtt nem vette észre UH vizsgálat során, hogy baj van a babával, a köldök zsinór többszörösen meg volt tekeredve a kistörzsén. Gyermekem életét az ügyeletes orvosnak köszönhetem, aki azonnal megcsászározott, látva az NST vizsgálat eredményét. Gyermekem élete perceken múlott. Mindezt, csak később tudtam meg. Azt sejtettem, hogy baj van, dehogy ekkora csak két nappal később, az osztályon, az asszisztáló orvostól tudtam meg, nem éppen etikus módon, ugyanis a beavatkozás menetét a nővérkének ecsetelte, a fülem hallatára két nappal később. A problémát tetézte, hogy szülést követően gyermekemet napokig nem láttam, ugyan is nyelőcső fejlődési rendellenességgel született, még aznap elvitték egy másik intézménybe, ahol születését követően a harmadik napon megműtötték. Közel egy hónapig nem foghattam meg, inkubátoron keresztül láttam. Gyermekem állapota nem javult, jelenleg tracheastomával él, nem rég töltöttük a négy hónapot, hál Istennek agyi problémák nincsenek, szépen fejlődik. Borzalmas hat hetet élt át a család, nem részletezném, nagyon megviselt mindannyiunkat. Azért írtam Önnek, mert mostanában hangulat ingadozásaim vannak, szédüléses panaszaim jelentkeztek, közel két hete, melyet háziorvosom szerint nem szervi probléma okoz. Meg kell még említenem, hogy másodéves vagyok pedagógiai szakon, melyet levelező tagozaton végzek. Szerettem volna halasztani, melyet férjem, és a család sem támogatott, így folytattam. Fáradtnak érzem magam, több alkalommal van összetűzésem férjemmel, a család tagokkal. Újévkor ép anyósommal, igaz előtte is voltak gondok, de most eljutottam arra pontra, hogy kész, ennyi volt, nem tűrök tovább. Igyekszem kontrollálni magam, próbálok piheni amennyit csak tudok, férjem is sokat segít, mégis egyfolytában fáradtnak érzem magam, vitaminokat szedek, mégis érzem valami nem az igazi. Mit tanácsol Doktor Nő, mégis mit tegyek? Férjemmel igyekszünk mindent megbeszélni, maximálisan mellettem áll, a család is, mégis úgy érzem kevés vagyok. Gyermekem kezelő orvosa szerint két éves kora előtt nem lehet kivenni a kanült. Mostanában gyakran eszembe jut a szülés is, hogy mégis mi és hogyan történt. Nem akarom sajnáltatni magam, mindig úgy gondoltam, amíg egészséges vagyok, tudok dolgozni, engem ne sajnáljon senki. ,,Elhanyagoltam”ezt a fajta hozzáállásomat, mindig igyekeztem mindenhez pozitívan hozzáállni, de most úgy érzem elfogyott minden tartalékom, és már valahol csúnyán hangzik, de ,,elvárom”, hogy megdicsérjenek, ,,hogy ez igen, jól csinálod, hogy csinálod?”. Ez a fajta viselkedés messze állt tőlem. Néha nem ismerek saját magamra, jelentős változás állt be viselkedésemben, és hozzáállásomban. Család egy- két tagja is megjegyezte, hogy nem ilyen volt a viselkedésem. Mégis mit tanácsolt, mit tegyek?
    Válaszát köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Bianka!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. A szülés körüli traumák pszichoterápiás feldolgozása elengedhetetlen. A pozitív hozzáállás jó esetben nem egy magunkra kényszerített álca, hanem egy természetes jó közérzet, ami belülről fakad. Javaslom, hogy keressen fel pszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoltán

    Tisztelt Pszichológus asszony!
    Azzal kapcsolatban lenne Önhöz kérdésem, hogy a barátnőmmel több mint 1 éve együtt vagyunk, én 18 éves leszek, ő pedig 16 lesz. Fontos hogy mind a ketten szüzek vagyunk, mert ő meg nem akarta. De Novemberben volt egy alkalom, amikor pettingeles során én elelveztem, és nem mostam kezet utána, ez miatt ő teljesen bepanikolt, és azóta minden ilyen alkalommal meg ha kezét mosok utana akkor is túl gondolja egyfolytában hogy terhes lehet. (meg akkor is ha nem élveznek el) Most már eljutott odáig, hogy szeretne a szexet is csak fel, hogy túl gondolja. Válaszát előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Szerintem jó, hogy mernek erről a témáról őszintén beszélgetni a barátnőjével! A félelmek leküzdéséhez segítség lehet, ha bővitik ismereteiket a biztonságos szex témájában. Jó szívvel ajánlom a yelon.hu weboldalt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonymus

    Kedves Melinda
    17 éves vagyok, a barátom 25, 5 hónapja vagyunk együtt, a családjainkon keresztül ismertük meg egymást. Volt egy másfél éves “se veled, se nélküled” kapcsolatom, amely számomra nagyon toxikus volt. A jelenlegi barátommal minden rendben alakul lényegében, az egyetlen probléma, hogy az előző kapcsolatom miatt a mostani páromt ól folyamatos megerősítést várok a szeretete felől. Ha együtt vagyunk akkor érzem is a szeretetét 100%-ig azonban ha épp nem tudunk találkozni, akkor elkezdek aggódni az érzései felől. Sokak szerint az állhat a háttérben, hogy én nem szeretem eléggé saját magamat. Azonban én nem tudom mit tehetnék annak érdekében, hogy ne legyen ez és magabiztosan tudjak működni ebben a kapcsolatban.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munka segítségével elfogadnia önmagát. Emellett a se vele, se nélküle párkapcsolat érzelmi feldolgozása is szükslégszerű, ami négyszemközti keretek közt lehetséges pszichológussal.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsanett F.

    Kedves Pszichológus!
    Két éve vagyok együtt a párommal, most költöztem ki hozzá külföldre, eddig tavkapcsolatban éltünk. Most sok minden történt az életemben, szakdolgozat, államvizsgan, jogositvany, nyelvvizsgazas, ez a sok stressz már egy éve érint engem mellette folyamatosan költözni kellett. Sajnos egy éve dürohamaim vannak, bantom a párom fizikalisan. Ön szerint hagyjam el? Úgy jobb lenne az élete egy dührohamos ember nélkül?

    • Habis Melinda

      Kedves Zsanett!

      A fizikai erőszak mindenképp kerülendő minden emberi kapcsolatban. Nem volt egyértelmű számomra a soraiból, hogy önt bántják, vagy Ön jut el a tettlegességig. Mindesensetre az agresszió kezelése az érintett számára mindenképp szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • István

    Üdvözlöm kedves Melinda .

    István vagyok 26 éves.Olyan helyzetben vagyok,hogy van egy lány barátom ,akinek van párja .Ezért mindig is ígyekeztem sosem ugy tekinteni rá.Bár ha nem hessegetném el a gondolatot odáig lennék érte.Nem rég egy komolyabbra fordult beszélgetésünk során elárulta ,sokszor álmodik rólam.És álmában velem szexel.Ez engem kicsit össze zavart .Nem tudom szabadjára engedhetem e a gondolatot ,hogy én is vonzódok hozzá.Ön szerint mi lehet az oka hogy ilyet álmodik velem ?

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      Sorai alapján elképzelhetőnek tartom, hogy Ő is vonzódik Önhöz, de ezt érdemes lenne felhoznia neki. Hiszen jó a viszonyuk, minden bizonnyal meg tudják majd beszélni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Timea B.

    Kedves Melinda,
    erös es hatarozott embernek ismerem magam. Az eletem alatt soha nem volt valami szamomra lehetetlen, mindent meg tutdam csinalni, amit a fejembe veszek es nem akarmilyen minösegben. Az edesapam igazi segitsege voltam, sokszor emlitette egy fia van , en es ket lanya a fiu testvereimre ertette. Gyermekoromban sulyosan megegtem 2,5 eves koromban, 64%-a a testemnek 2 es 3 foku egeseim voltak honaljtol lefele. 4 Nap koma utan ebredtem. Az iskolaimat erdelyben kolozsvaron vegeztem ott hazasodtam es a 4 honapos kisfiamat fel evre hatra hagyva a szüleimnel MOra kerültem. Majd a szüleim es a batyam is kivandoroltak. A hazassagom pokoli volt italozo ferjem miatt igy elvaltunk, egy ideig a gyerekek miatt együtt eltünk, de en hirtelen panikrohamokkal küzködtem. Varatlanul erkeztek ezmeletvesztesig fajultak majdnem 3 evig vizsgalgattak az orvosok, de senki nem tudott magyarazatot adni az okaert. Elvesztettem a munkahelyem de egy masik szakmara valtottam,ahol emberekkel voltam kapcsolatban. csak akkor ereztem magam biztonsagban, na es ha a hözelemben korhaz van. Egyedül neveltem a gyermekeimet mivel a ferjem egyik naprol a masikra kirakott a lakasbol egy szatyornyi ruhaval. Alberletet kerestem, majd lassan probaltam helyt allni a munkahelyemen migne egy alkalommal a volt ferjem botranyt csinalt a boltban ahol dolgoztam es megfenyegetett, hogy elveret a cigany baratival. Remegve jartam haza az delutanos müszakbol, a rosszul vilagitott utcan hazaig. Aztan megismerkedtem a jelenlegi ferjemmel, chat-en beszelgettünk, mindig megerezte hogy ha valami bant, tudta, mikor vagyok vidam es ez nagyon tetszett, pedig nem lattuk egymast csak irogattunk. 3 honap utan elmondta, hogy velem szeretne leelni a hatralevö eletet es fel ev ismeretseg utan összehazasodtunk. Sokan korainak mondtak, de mi olyanok voltunk egymassal mint egy lelek. A gondolatainkat is kitalaltuk. A betegsegem egyre javult, mar sikerült gyogyszerek nelkül lennem es neha egy par megallot buszoznom is.
    Ujra kivandoroltunk ezuttal nemetorszagba. Mindegy volt hol elün, hol lakunk az volt a fontos, hogy együtt legyünk. A fiam 16 volt a kislanyom pedig 9 amikor eljöttünk. A fiam edesanyamnal akart maradni a tanulas miatt, a lanyom pedig gyülölt amiert elszakitottam az apjatol, mert barmilyen is volt ö szerette.
    Alakultak a dolgaink es voltak vitaink is a kamaszokkal mert nem minde ugy alakult ahogy elterveztük, de az eletünk nem volt rossz, sokat voltunk együtt. Majd a fiamek elköltöztek, amit nehezen viseltem, mert ö volt mindig a lelki tamaszom indvegig mig egyedül voltam velük. Ö vigasztalt es segitett ha rosszul voltam, vigyazott a hugara. Soha nem lehetek neki elegge halas ezert.
    A lanyom 14 evesen kezdett kicsapongani es kezelhetetlenne valni, volt par adosagunk, es azokkal zsarolt, hogy elmeseli az iskolaba, es a szocialis hivatal elveszi majd öt tölünk, mert nem vagyunk kepesek nevelni öt stb. Szo szerint terroban tartott, es rettegtem a gondolatoktol is amiket ö mondott. Ekkor kezdtem magamba fordulni, szinte feltem kimenni az utcara, mert ugy ereztem meglatjak a nyomorusagomat.Elmentem dolgozni es tanfolyamra, ahol megtanultam a nyelvet, vallakoztam es ezzel kinyilt elöttem a vilag. Ujra ertekesnek ereztem magam es hasznosnak, imadtam az emberekke beszelgetni. Aztan ujra jött egy melyhullam es ujra minden összeomlott.. Kenytelen voltam elmenni ceghez dolgozni. ahol segiteni probaltam a tudasommal es falakba, kritikakba es allando elutasitasban volt reszem . 8 hona utan mar ugy dolgoztam, hogy a szükseges beszelgeteseken kivül csak köszöntünk a munkatarsoknak. többet voltam terepen mint az irodaban , ezzel kivedtem azt, hogy nem sertegetnek es en sem adok ra modot, hogy valaki felreertsen. A csepp a poharban az volt amikor a fönököm behivta a feletteset, egyoldaluan elmondta , hogy en hasznalhatatlan mukaerö vagyok, a hallgatasom tiszteletlensegnek vette, mire a felettese nekem szegezte a következö kerdest: Mondja Timea, maganak felfogasi nehezsegei vannak? Itt elegem lett, soha nem tudtam nökkel együtt dolgozni mert mindig idegesitett ahogyan nyafogank ,( minden fele baromsagrol csevegnek es közben elfelejtenek dolgozni), es ez bebizonyosodott.
    Femondtam. A vallakozas bevetele igen szereny, ezert nagyon meg kellett huzni a szijat. A lanyom, aki közben ferjehz ment es 2 gyönyörü baba boldog edesanyja nalunk van az ünnepek ota. Csinos , szep es magabiztos na meg öszinten kritikus, ami nekem nagy nehezsegeket okoz. En telt vagyok, amiota az eszem tudom, de engem allandoan le akar fogyasztani, pedig eppen most vagyok 49 es elkezdödött a menopausam. Raadasul a gyerekek mindent tönkretesznek, barezek miatt mar nem is szolok, anyagi dolgok, nem erdekelnek. A baj, hogy az autonk is beadta a derekat es ez volt az utolso tulajdonom, amit magamenak mondhatok. Ezzel veszelyeztetve van a vallakozasunk, a megelhetesünk es minden amiert eddig megdolgoztunk. Lehet, hogy en latom atomrobbanasnak a dolgot, de ez az igassag. Egy alvina indult el velünk a lejtön es nem birom megallitani, mert egyedül vagyok benne. A lanyom azt szajkozza, hogy feketen kell dolgoznom, iditsak csödeljarast stb. DE ezzel veszelyeztetem a lakhatasom,mert ameddig mindent kiszamolnak es penzhez jutok honapok telnek el, addig kilakoltathatnak, nem beszelve a barlisarol ahova felkerülök.Ö venne nekünk egy autot, de nem tudja bejeenteni, mert arra mar nincs penze, rendben, de akkor mi ertelme, ha nem lehet hasznalni. Nem ertem . Ami nagyon idegesit es ez tudaton kivül jön elö, az, hogy nem szeretem ha valaki csak ugy penzt ad valamire. A vejem egy borzasztoan celtudatos ember es büszke erre, sokat dolgozik es meg is van a gyümölcse, minel többször kisegit,annal lejebb vagyok nala a becsületlistan. Zavar hogy tiszteletlenül beszel velem es halatlannak nevez, hogy nem fogadom el a segitseget. DE nekem is van büszkesegem es erzem hogy minden iylen akcioval a becsületem szet van marcangolva es elveszitem az emberi meltosagomat. Valahogy ugy erzem magam mint annak idejen a deportalt zsidok. Ujra elöjöttek lassan 6 hete a felelmeim, hogy kilepjek a hazbol. Ha emberekkel kell beszelnem sirva fakadok es nem birok megszolalni. Lehet hogy mindent tamadasnak vesze, de ugy erzem, hogy csakannyal estek neki a falaimnak es en mar a vizesarkomat kezdem epiteni, hogy meg se tudjanak közeliteni. Nem kivanom latni a csaldtagjaimat sem, egyedül szeretnek lenni a varamban a relaxacios zenemmel es a telt alakommal az egesz romba dölt eletemmel es az összes almommal, hogy egy nap ismert vallakozo leszek es atadok valamit a gyermekeimek, ami en vagyok, amire büszke lehetek. Es almodom, hogy ugy emlekeznek ram mint egy büszke es celtudatos anyara aki foggal körömmel, de elerte almait. Es ezt almodom egy varban valahol melyen a falak között a vizesarok mögött….. Edes Istenem, de jo lenne kiszabadulni, de nem tudom hogyan …

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      Levelében hosszasan részletezi komplex problémáit, melyekre nem lehet röviden válaszolni. Javaslom, hogy forduljon pszichológushoz, akivel részletesen, négyszemközti keretek között mindent átbeszélhet. Fontos lenne az önmagáról alkotott képét megerősíteni, hogy ne legyen kiszolgáltatott a bántásokkal szemben. Könnyebben megvalósíthassa azokat a célokat, amiket kitűz. A pánik tüneteit is fontos volna szakszerűen kezeltetni, mert ennélkül legfeljebb átmenetileg múlnak el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Szilvia

    Kedves Doktornő!
    Először is nagyon köszönöm a lehetőséget, hogy itt tanácsot kérhetek 🙂
    Válófélben lévő nő vagyok. Néhány hónapja megismertem egy nálam jóval fiatalabb férfit, és szexkapcsolatot létesítettünk. Ez egy idő után már több lett, napi szinten tartjuk a kapcsolatot a találkozók között is, illetőleg az ő kérésére minden alkalommal nála aszom. Érzelmekről is beszéltünk, hogy szeretjük egymást, de az nagyon félre lett kommunikálva, így azóta nem beszélünk erről. Azt mondtam akkor neki, hogy köztünk a kora miatt nem lehet semmi komoly, így az én szerelmemet ő nem szabad, hogy generálja bennem, sőt, inkább ki kell ölje ezt az érzést, és ő biztosan csak a szex miatt érzi, hogy szeret…. De közben bele szerettem, illetőleg ha pontosan akarok fogalmazni, inkább mély szeretetet érzek iránta. Úgy érzem, ő az első férfi az életemben, akit úgy szeretek, amilyen, és semmit nem változtatnék rajta. Minden perc csodás vele, ugyanazok az igényeink, ami az intimitást illeti. Azt mondta, velem nagyon sok mindent megosztott magáról, amiről eddig senkinek nem beszélt. A bizalom köztünk teljesen megvan, az értékrendünk azonos, nagyon jól meg tudunk beszélni sok mindent.
    Amiben tanácsot szeretnék kérni, az az, hogy nekem teljesen új helyzet, hogy ő introvertált. Erre menet közben jöttem rá, mivel nem ismertem eddig senkit, aki ebbe a típusba tartozott volna. Így sok volt részemről a félreértés, neki pedig sok volt az én elvárásom. Azt mondta, rájött, hogy őt annyira nem érdekli a szex, és hogy ez így sok neki, ő magának való, egyedüllétre vágyik, nem akar párkapcsolatot, és mi már kezdtünk abba belecsúszni stb. Mondta, ő nem tudja azt adni, amit én megérdemlek, és keressek mást, aki nekem jobban megfelel. Hogy úgy nekem is jobb lesz. Szakítottunk, de ő mégis írt folyamatosan, bár a találkozóktól teljesen elzárkózott. Kérdezgette, randizom -e, és biztatott, hogy ismerkedjek. Pár hete, kb egy hónap szünet után viszont újra kezdtük, megint nyitott lett rá. Előzőleg sok mindent megbeszéltünk írásban, mi az, amit nem jól kezeltünk.
    Azóta egész más , odaadóbb, bújósabb, figyelmesebb. Mikor újra találkoztunk, hosszan ölelt, csókolóztunk, boldognak tűnt. Éjszaka alvás közben hozzám bújt, pedig eddig ez nem így volt, mert őt az eddig zavarta. Nagyon éreztette végig, mennyire örül nekem. Azt mondja, sok férfi csak kihasználna engem, ő viszont monogám, neki elég vagyok én, nem kell neki több nő.
    Ezekből én azt remélem, van esély rá, hogy vannak érzelmei felém, olyanok, amiből egy párkapcsolat fejlődhet. Remélem, nem csak bele képzelem. De sehol nem találok erről semmi infót, hogy az introvertáltak hogyan működnek egy szexkapcsolatban. Hogy kellene hozzá viszonyulnom?
    Tudom, hogy sok egyedüllétre van szüksége, hogy őt ez tölti fel. Inkább azt nem tudom, mennyire közvetíthetem az érzelmeimet. Az elején elijeszthettem, mert mondtam olyanokat, hogy nem terveznék vele közös jövőt, hogy nem akarok belé szeretni. Mikor kérdezte, szeretem -e, azt mondtam, ezt úgyis tudja. Azután zárkózott be, és a szakítás előtt azt mondta, ő nem szerelmes, csak emberileg szeret engem.
    Hogy értelmezzem akkor azokat a jeleket, ami a ragaszkodását feltételezi? Mit ne tegyek semmiképp, amivel elijesztem? És mit tegyek, hogyan közvetítsem felé az érzelmeimet? Azt mondta, én egy nagyon ideális nő vagyok a számára, jó velem, tetszem neki. Kialakulhat még benne szerelem?
    Köszönöm szíves válaszát előre is!
    Üdvözlettel: Szilvia

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvia!

      Azt tanácsolnám, hogy ne hallgassonma a tanácsokra és ne keressen leírásokat, mert olyan, ami minden helyzetre ráhúzható nincsen. Figyeljen inkább a saját érzéseire, vágyaira és a férfi jelzéseire. Ha ezeket szereté jobban megérteni, akkor kezdjen önismereti munkába. Nem rövid, nem is mindig könnyű, de megéri.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    Tudom, hogy az internetes pszichologiai tanacsadas nem tud vegleges segitseget nyujtani de valamilyen fele iranymutatast talan.
    Ugy gondolom eleg negativ szemelyisegem van, ahogy a parommal is szoktunk a fura dolgaimrol beszelni igy kiderul, hogy valoszinuleg egy feltekeny, irigy,reszben onzo, introvertalt ember vagyok aki probalja talan a parjat maga mellett tartani mert erzem, hogy o az egyetlen mentsvaram. Emiatt sok a feszultseg koztunk, mert o pl ha barmi programra elhivnak a barataink minket rogton igen mond, en altalaban huzom. szamat, pont azert mert nem is igenylem annyira surun a tarsasagot masreszt pedig zavar h a parom nem veszi figyelembe h nekem h lenne jo. Ha masokkal is vagyunk es erzem h massal jobban erzi magat mint velem akkor ez frusztral es sertve erzem magam, hogy bezzeg velem nem nagyon akar csinalni kettes programokat es nem tudom eljatszani emiatt h jol erzem magam a tarsasagaban es a barataink tarsasagaban. Biztos nagyon osszetett a problemam es csak remelni tudom, hogy tud esetleg valami tanacsot nyujtani. koszonom
    Eva

    • Habis Melinda

      Kedves Éva!

      Fontos lenne, hogy merje kifejezni a párjának azt, ami zavaró Önnek a viselkedésében. A negatív érzéseit önismereti munkával lehetne átdolgozni. A tanácsoktól az emberek rövid távol ugyan kielégülhetnek, de hosszú távon frusztrálódnak, hiszen mindenkinek a saját válaszaira van szüksége a kérdéseire, nem pedig az enyémre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Cs. Henrietta

    Tisztelt Habis Melinda!

    Kérem a segítségét, a történetem tavaly áprilisában kezdődött fel figyeltem egy facebook oldalon egy barátom dalaira és eleinte csak írogattunk, majd így karácsony felé eléggé aktívan kezdtünk érdeklődni egymás iránt és mint ki derült nagyon sok közös vonásunk van és zenei téren kapcsolódási és érdeklődési pontjaink. Ez év elején találkoztunk és egy fantasztikus időt töltöttünk el együtt parázslott és izott közöttünk e levegő mind ehhez tudnia kell mind a ketten 45 évesek vagyunk( ő Lajoskomáromi én félig Fehérvári félig Érdi a munkám Bp-hez köt), nekem nincs senkim neki van egy kapcsolata amelyből született egy kislány aki 5. osztályos (kis tünemény, de tényleg) 4 éve nem élnek szexuális életet és nem alszanak egy ágyban. Mi nagyon jól ki jöttünk, de valami zavar van, mert meg akarja szakítani velem a kapcsolatot és most idézem az üzenetekből ( ugyan is nem hajlandó le ülni szemtől szemben és beszélni a problémájáról velem csak üzenetben még telefonon sem akar hallani) : “Csodálatos Nő Vagy és köszönök mindent! Én túl problémásnak tartom magam hozzád és ezt ÉN nem tudom tolerálni! Kérlek felejts el engem, mert azt érzem , hogy ebből semmi nem lesz! Nagyon Sajnálom! Ha tudsz akkor bocsáss meg nekem!”- közben némi üzenet váltás után ezt kaptam még: “Nem tudom mit hoz a jövő és csak bénultan nézek előre! Minden csodálatos volt veled, de amíg magam nem győzöm le, csak egy szerencsétlen vagyok! Azzal pedig csak többet ártanék!”- közben el telt egy nap és kérdeztem, hogy jelent e neki valamit hogy szinte be tudjuk fejezni egymás gondolatait, hogy folytatni tudjuk egymás mondatait és meg kérdeztem jelent e ez neki valamit: válasz ” Igen, jelent! legfőképpen azt, hogy ha nem tudok változtatni a múltamon, akkor még nagyobb fájdalmat okozok olyannak aki ezt nem érdemli meg!” – majd rá két napra találkoztunk és szájon csókolt sétáltunk csókolt és bolondozott, este még egy jót beszélgettünk mivel énekel küldött újabb dalokat amit felénekelt.- S jött a fekete leveses reggel ahogy fogalmaznék az alábbi üzenettel: “Úgy érzem káros vagyok neked!!! Fogd vissza az érzéseidet, mert sok lesz és fájni fog! Meg maradok magnak és a szerelem minden érzését kiölöm magamból!” Majd újabb beszélgetés írásban és egy kérés tőle: ” Engedd el a lelkem, szívem és a kezem!! Ez nem fog menni!- erre válaszoltam e képen: A lelkedet nem én tartom és nem vettem az a tied a szívemet adtam, de nem vettem el a szíved csak szeretem, a kezed na ezt nem tudom, hisz Te fogtad meg az enyémet. Meg tudod fogalmazni mi nem megy? – kértem beszéljünk telefonon erre ezt a választ kaptam- “Ha beszélünk telefonon, nekem végem! A bennem kavargó érzéseket nem tudom legyőzni, ezért még alkalmatlan vagyok kapcsolatra! Nem akartalak akarlak bántani de inkább visszahúzódom és egyedül maradok harcommal!” majd újabb beszélgetések írásban és egy provokáló kérdést ettem fel el tudod képzelni, hogy nem hallasz felőlem… stb. -válasz ” nem és nem is úgy gondoltam hogy nem tudok rólad”….. sok sok levelezés után tegnap est ki írta a következőt: ” Zavar és bénító az érzés” Mit jelenthet ez a zavarót meg magyarázta, hogy eddig ő ahogy fogalmazott rideg tartásban volt érzelmileg, nem tud mit kezdeni a szeretettemmel, de mi a bénító….. amit okoz a lelkében…. Segítsen kérem! Mi lehet a baj?

    Tisztelettel:

    Henrietta

    • Habis Melinda

      Kedves Henrietta!

      Érthető, hogy nagyon felkaravja Önt ez az üzengetés, hiszen ragaszkodik ehhez a férfihoz. Ahhoz, hogy jobban értse Őt és önmagát, önismereti munkára van szükség. Ehhez pedig a levélváltás keretei túl szűkek.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdező2

    Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy anyukám körülbelül fél éve nagyon féltékeny. Egyszerűen már nem tudjuk kezelni, folyamatosan telefonálgat, ellenőrizgeti a férjét, még a munkába is elmegy vele, folyton ellenőrzi a telefonját és a közösségi oldalát is,ráadásul ha netalán egy ismerőssel megáll beszélni aki nő már kitör a veszekedés, és ha elmondjuk neki, hogy ez így nem jó sírni kezd és nem beszél velünk. Már igazából nem tudom hogyan segíthetnék és egyre rosszabb ez nekünk is. Mit tanácsol? Ha felkeresek egy pszihológust tud segíteni nekünk?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy az anyjának kellene szakembert felkeresnie, Ön pedig annyit tehet, hogy bátorítja erre (segít megszabadulni neki az esetleges félelmeitől). Pszichológus segítségével az anyja megtanulhatja jobban értelmezni és kezelni a féltékenységet és egyéb frusztrációkat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Ibolya

    Tisztelt phszihologusno.
    41 eves lanyom,tiszteletlenul beszel velem.
    En 76 eves erdelyi no vagyok,lanyom Magyarorszagon el a csaladjaval.
    Mikor haza jonnek ,mindig szeretettel varon kedvenc eteluket fozom,sutom.
    Karacsony elott sokat dolgoztam,sutottem,foztem,sajnos Szenteste becsipodott egy ideg a derekamba,4 napig fekudtem,ezalatt hiaba kertem a lanyom,hogy segitsen valamit,nem tette kiabalt velem hogy ne kenyszeritsem erre,mert szereti.
    Nekem fajr,hogy igy megvaltozott,en mindent megtettem erte.
    Vagy 3 eve ,mindenfele eliadasokra jar,(Szabo Peter)szo szerint idezi a szavait,valosagos agymosason ment at,
    Miutan visszament hivott es irt a neten,mintha mi sem tortent volna,tudon egy anyanak mindenr meg kell bocsajtani,de nem vakaszolok neki,akkor magamat emesztem.de ha valaszolok,az az erzesem,hogy azt gondolja,velem mindent megtehet.
    Probaltam megbeszelni vele,hogy miert viselkedik igy,de veszekedes lesz belole,engem hibaztat kiabal.

    Nem tudom eljepzelni,hogy valami gyerekkori serelme van,vagy mi tortenik vele mikor itthon van.
    Mondtam hogy ha igy kiabal velem,nem is megyek hozzajuk,erre azt mondta,hogy ne is menjek.
    Van egy okos,szep 10 eves kislanyuk.

    Hogy kellene viselkednem,mit tegyek,ha neki semmi se jo,amikor beteg vagyok,akkor sem segit.
    Amikor hozzajuk mentem,akkor is en foztem ,nem szeret fozni,csak ritkan keszit hetvegen.

    Udvozettel,egy banatos erdelyi edesanya.

    • Habis Melinda

      Kedves Ibolya!

      Szerintem nem kell mindent megbocsátani, érthető, ha haragszik a lányára a levelében leírt viselkedése miatt. Fontos volna, hogy tudjanak erről beszélni, kialakítani egy kölcsönös tiszteletet. Ha igényli, hogy a konkrétumokban segítsek, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin Sz.

    Kati

    30 éves nő vagyok. Angliában élek. 3 hónappal ezelőtt megismerkedtem egy 34 éves férfival. Nagyon megtaláltuk az összhangot. Valahogy azt éreztem, h mindig is ilyen férfira vágytam és tényleg nagyon boldog voltam. Jelenleg is szeretem. Van neki egy hobbija aminek egyik része a törvény szerint illegális. Lehetne ez legálisan is csinálni de nem tudtam hatni rá mert makacs volt e témában. Miattam sem tette volna le mert mondta, hogy amit a fejébe vesz azt végre akarja hajtani.Sajnos 1 hónappal ezelőtt folyamatosan szorongtam ez miatt mivel én hívő és istenfélő családból származok ez engem nagyon bántott, hogy ezt csinálja. Nem árt vele sok embernek de ezt szerintem ő sem volt ezzel tisztában. vagyis ő mondta, hogy ne féljek ezzel nem árt senkinek . Természetesen bíztam benne és együtt képzeltük el a jövőnket. De a 3. hónap végére mondtam neki, hogy egyszerűen adjon nekem valamit amiben bízhatok, hogy ebből nem lesz probléma. Ő nem akart ígérni hamisan és ő ilyen vagy elfogadom vagy nem. És én mondtam ki h nekem ez nem fér bele, habár jelenleg is sokat gondolkozom, hogy itt van életem férfija és csak egy rossz döntése van amit nem tud elengedni .Ez egy friss dolog nekem és nagyon fáj az hogy ez az egy dolog miatt kellett nemet mondjak. 🙁 nagyon hiányzik de közben félelem is van bennem . Jelenleg nem értem a döntésem . Jó váltunk el nem volt hangos szó csak sírás mindkettőnk részéről. nagyon szeretem most is. de nem tudom hogyan engedjem el. nem volt sok szerencsém a férfiakkal. soha nem voltam olyan boldog mint vele. Tudom, hogy 3 hónap nem sok de intenzív volt és nagyon szeretjük egymást. Nem tudom hogyan tovább? Nem tudom, hogy jól döntöttem e. Lehet lekellet volna nyelni és együtt éni vele és bízni, hogy nem lesz semmibaj. de félelemben élni viszont nem akartam. Ő viszont bántani nem akart engem 🙁 Hogyan lehet ebből jól kijönni lelkileg?

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Egy kapcsolat lezárása egyrészt egy döntést, másrészt pedig egy érzelmi folyamat, melyben megsegítheti Önt az önismereti munka. Ha szeretné közösebn átgondolni, miért volt szükség a párkapcsolat lezárására, bátran keressen fel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V

    Kedves Melinda!

    Hogy tudnék ujra vissza találni magamhoz?
    Németországban éltem egy hosszutávu párkapcsolatban , amikor neten megismerkedtem egy angol sráccal, pont akkor végre eltudtam kezdeni az iskolámat amiért dolgoztam , hogy bejussak. nyelvizsgák , sporolás stb , és én nehezen tanulok. Az iskolában csalodtam , és most már öszinintébben tudom mondani, hogy sok problémám volt önmagammal is nem csak a párkapcsolatommal. Szakitottam az elsö hosszutávu kapcsoaltommal azért, hogy az angol fiuval legyek, én 25 ő 32 . Az exem 9 évvel volt idösebb. Azt hiszem a korkülönbség is számit ezért irom. (ö mama pici fia volt, az anyja elsö babája meghalt, igy rettenetesen ragaszkodó és overprotective .az utobbi idöben többször veszekedtünk és csunyábban nekem jött, mivel nem akartam még gyereket szülni,és ezért is élösködönek titulált+ a ház amit az exemre eröltetett ott alattunk laktak)
    Ugy egyeztünk meg, hogy befejezem a 2.szemeszter és el kell mennem , mivel az exemmel együtt laktunk már 4 éve.Nehéz lakást szobát találni utolag bánom,hogy eddig huztam nehezen bocsájtok meg magamnak emiatt. Az a kapcsolat mérgezte az ujjat. Sok fájdalmatokoztam okoztunk egymásnak mind a 2 férfival. Mindent otthagytam és haza költöztem “pihenni”10kg fogytam és alvászavarim is voltak néha még vannak. . Az angol barátom javasolta és néha ugy éreztem , hogy eröltette az összeköltözést , amit valhol akartam is de nem éreztem még helyesnek most már egy éve ismerjük egymást és többször is tudtunk talizni, mindennap beszélünk, reggeltöl estig. ugy érzem, hogy mégminidg döntés képtelen vagyok. Keresem a biztonságot a megszokottat és szeretnék visszamenni németországba , arra felé ahol laktam, minden olyan szép ott.Angliában ott van a másik iskola , pszichologia szak amire felvettek , amit mindig is szerettem volna tanulni. Hiába vágyom ezekre,olyan szomoruság övez , lehangolt vagyok és bénult. itthon sem találom a helyem, németország nekem amunkát inkb az önnálloságot jelentette egy jobb életszinvonalat, magyaroszrág a hazám itt van a családom de eléggé diszfunkcionális.Az illuziom ami volt, most haza öltözve , már mind eltünt vagy étérékelödött és nagyon furcsa érzés….vége lett. ugy érzem ez a döntés többekre is hatással lesz és most már inkb csak azt nézem , hogy nekem , hogy lenne jó , és emiatt büntudatom is van. Az angol barátomnak mindeféleképpen jót akarok, tudom, ha továb leszunk hosszutávu pkapcsolatban az nem lenne egy fákylás menet, de mondta, hogy velem van. Mivel emlitettem,ha németországban röviditenék nekem az egyik sikolát amiért fizetést kapnék akkor visszamenék oda 2 évre. Ambivalens érzéseim vannak.Elvesziteni nem szeretném, vele szeretnék lenni, de nem tudok benne ugy bizni . Az elözö barátom istöbször jut eszembe.sok minden hiányzik abbol ami volt,de már felölem felé elmult a kémia,már nem úgy szerettem inkb csak lakotársak , testvérek lettünk,de neki is jót szeretnék.
    Mársokkal nyugodtabb vagyok demég minidg a hibáimat látom és nehezen látoma jobbat magamban , nehezn bizok most magamban is , nincs tulsok kedvem társaságba menni.
    ELőre is köszönöm a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves V!

      A lehangoltságát és a párkapcsolati nehézségeit önismereti munkával lehetne megérteni. Ez különösen fontos akkor, ha pszichológus szeretne lenni, hiszen a segítő személyisége legalább annyira fontos a terápiás kapcsolatban, mint a szaktudása.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Anna

    Tisztelt Doktornő!

    Nem tudom mitévő legyek. Egyetemre járok óvodapedagógus szakra levelezőn. Jelenleg vizsgaidőszak van, ezután már egy félév van hátra.
    Én nem akartam ezt az iskolát soha, nem akartam diplomás lenni, a szüleim erőltették. Az első érettségimre szándékosan nem tanultam, de erőltették, hogy újracsináljam, hogy felvegyenek.
    Úgy érzem, végképp nem bírom már tovább ezt, nem akarom végigcsinálni, nem bírom ezeket a számomra érdektelen tárgyakat. Nem vagyok már arra sem képes (nyilván a makacsságom miatt főleg) hogy nekiüljek. Sosem szerettem tanulni, de már van egy szakmám (az újraérettségizés évében mennem kellett valahova)és jelenleg is csinálok egy szakmát az egyetem mellett ami tényleg érdekel már évek óta. Valószínüleg az egyetem miatt ütköznek is itt szakmai vizsgáim.. a rovására megy annak amit imádok. Nem tudom mit tegyek, a szüleimnek elmondtam és kértem a támogatásuk. Ordibáltak és figyelmeztettek, hogy minél hamarabb hagyjam el a házukat mert egy csalódás vagyok. Nem viselnek el tovább, hasztalan vagyok. (Ezek mellett ráadásul dolgozom, tehát ingyenélő sem vagyok!)
    Kérem, adjon tanácsot.
    Nagyon köszönöm!!

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Senki sem erőltethet Önre semmit. Ha nem akarja, nem kell tanulnia és a szülei durva bánásmódját sem köteles elviselni. Amennyiben szeretné hatékonyabban képviselni azt, amit szeretne, önismereti munka megkezdését javaslom.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Adrien

    Kedves Melinda!
    Tanácstalan vagyok mitől lehetnek ezek a gondolataim. 24 éves vagyok. Első hosszabb kapcsolatban. Lassan 2 éve vagyunk együtt. Olyan mint a másik felem, rengeteg mindenben hasonlítunk. Még is elmúlt a rózsaszín köd és persze felmerülnek viták. Többnyire frusztráltságból. Nem tudunk minden nap találkozni, ezért nagyon hiányzik és sokszor ezért vitázom vele. Ő nem mondja, nem érezteti hogy hiányoznék neki. Amikor teheti belemenekül a játékokba. Viszont legmélyebb érzéseimet, mindent el tudok neki mondani és megérti mik zajlanak bennem. Túl komplikálós vagyok, stresszes, pörgős lány. Érzelmi hullámvasútakkal és hiper érzékeny. Nagyon tudok örülni a legapróbb dolgoknak, de a legapróbb dolgok is eltudnak nagyon szomorítani amiből vitát generálok. Egy félre sikerült rossz mondat és szegény agyára megyek a hisztivel. Sokszor kétségek fognak el, félelem inkább. Nem abban nem vagyok biztos hogy együtt kell lennünk hanem azt nem bírom feldolgozni hogy ő engem választott. Valahogy annyira hihetetlen hogy szeret engem valaki ennyire. Rengeteg plátói szerelmem volt, de viszonzott még sose. Nem tudom, hogy normálisak e a kételkedő gondolataim vagy valami baj lenne a kapcsolatommal. Mindig elhesegetem ezeket mert igazából szuperül meg vagyunk Konfliktusokat is kezeljük, sose fekszünk le haraggal, megbeszéljük. A jövővel kapcsolatban és gyorsabban haladnék, mert nem bírom a toporgást. Szerettem volna összeköltözni már, de nem tudjuk összehozni még egyenlőre hogy komfortos legyen. Ő is már tervezget velem. Együtt képzeljük el a jövőnket, gyerekekkel. Még is minden rosszba belekapaszkodok és minden jó, szerelmes mondatot elengedek a fülem mellett de nem értem miért? Itt egy tökéletes férfi és én bolond vagyok.
    Előre is köszönöm a segítséget. Remélem valami érthető belőle, hogy hova akartam kilyukadni.
    Adrien

    • Habis Melinda

      Kedves Adrien!

      Az Önben megfogalmazódó érzéseket, kérdéséeket önismereti munkával lehet megérteni, átdolgozni. Ez segíthet a “túlérzékenységén”, túlagyalásán, negatív dolgokba való belekapaszkodásán is. Ha igényli, hogy ezen négyszemközti keretek között együtt dolgozzon, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Adrienn

    Kedves Melinda!

    Amikor valaki nagyon haragszik rám, akkor úgy érzem belehalok. Ráz a hideg, szédülök, és bármit próbálok csinálni, egyszerűen nem megy. Sokszor nem is haragszik rám senki, vagy nem annyira, mint amennyire gondolom, de mégis úgy érzem, hogy igen. Nem értem, mi bajom? És hogy tudok rajta változtatni? És miért van az, hogy egyszer minden szép és jó, máskor meg azt hiszem hogy mindenki utál, hacsak nem teszek értük valamit, a szeretetükért cserébe?

    • Habis Melinda

      Kedves Adrienn!

      A haragra adott heves reakcióit önismereti munkával lehetne megérteni és megváltoztatni. Ha igényli, hogy ezen négyszemközti keretek közt együtt dolgozzunk, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Jó napot kívánok!

    A segítségét és a tanácsát kérem, hogy segítsen nekem, mert kétségbe vagyok esve. Bűntudatot érzek mindenért amit “a párommal” tettem és egy ideje ezen gondolkozok hogy miért tehettem vele ilyet, hogy miért használtam ki (de én ilyet nem tennék vele) viszont ő ezt állítja és tudja, hogy miért hazudtam neki.
    Nem tudom, hogy miért csalhattam meg. És az a baj, hogy nem őt tettem előtérbe nem az ő érzéseivel foglalkoztam, hanem csak saját magammal. ÉS nem tudom, hogy most mi lenne a helyes megoldás, de azt érzem, hogy nem akarom elveszíteni, még ha ő hiszi hogy nem szeretem és nem vagyok belé szerelmes. Az ellenkezőjét hiszi rólam, azt gondolja hogy ismer engem annyira hogy én mikor hazudok éppen vagy hülyének nézem. Pedig ez nem így van. A párkapcsolatunk elején leszóltam hogy milyen az intim része, de azóta a szavaimat félre érti. Olyanokért is leszóltam ami neki nagyon fájt. Nagyon szeretem őt és tényleg nem szeretném elveszíteni. Helyre szeretném hozni.
    Ebben az egészben szeretném a segítségét kérni, hogy mi lehet az amiért ezt csináltam vele?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján párterápia megkezdését javasolom. Ez segít majd a bizalom helyreállításában és a félreértések tisztázásában, vagyamint egy elfogadóbb egymás iránti vizsonyulás kialakításában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anna

    Kedves Doktornő!

    Egy igen pitinek tűnő szánalmas a mai világban megalázó problémával fordulok Önhöz! Elsősorban szeretném őszintén bevallani hogy a gondom olyan mértékű hogy részben emiatt is elkeseredett vagyok kilátastalannak látom az életem, nem tudok munkát vállalni és folyton az önygilkosságon gondolkodom. A problémám nagyon egyszerű mégis egyedül érzem magam. A párkapcsolatomat tönkresteszi a bizalmatlanság mert a párom pornófüggő. Persze állítása szerint ez már a múlté(1 hónapja állítja) hozzáteszem mert izthon vagyok ebből kifolyólag mert én már úgy érzem ebbe belebrtegedtem és nem merek kimozdulni itthonról, magára hagyni. Emiatt folytonos veszekedés zajlik a lakásunkban én már már magamon kìvül vagyok a fájdalomtól amivel nem bírok megbírkózni ezzel szemben a pánikbetegségemmel sem. Kérem segítsen rajtam! Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Fotnos volna szakszerű segítséget igénybe vennie a pánikbetegségére (gyógyszer+pszichoterápia) és a párkapcsolati problémáira is (párterápia). Amennyiben a kedvese szándéka ellenére nem tud leállni a pornófilm nézéssel, a probléma függőségi természetű, aminek szintén megvan a speciális kezelési módja (addiktológiai protokoll követése).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Benedek

    Tisztelt Doktornő!
    Tanácsát szeretném kérni, párkapcsolati problémám megoldására. A barátnőmmel fél éve vagyok együtt, és megismerkedésünk előtt két héttel lépett ki, egy szeretői viszonyból, a főnökével, ami 3évig tartott és nagyon megviselte.A problémám az, hogy mostanáig az az ember a főnöke és időnként utazniuk is kell, ketten vidéki munka miatt.Ezeken a napokon volt már félre érthető szituáció amit meg magyarázott és ideig/óráig elhittem .Beleszerettem a lànyba és azt mondja ő is szeret, de nagyon nehezen tudom kezelni, ezt a helyzetet és már túl sokszor vitáztunk is emiatt.Munkahelyet nem szeretne váltani.Ha tudna, tanácsot adni abban, hogy hogyan tudnám higgadtan és nem önmarcangolva kezelni a helyzetet nagyon megköszönném!
    Szép napot!

    • Habis Melinda

      Kedves Benedek!

      Szerintem a helyzetből fakad az Ön bizalmatlansága, ami érthető. Ennek kezelése komplexebb annál, mindhogy pár konkrét tanácsot tudjak adni rá. Párterápiás munka megkezdése javasolt az Önök közti bizalom kialakításához, vagy elmélyítéséhez.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Gábor

    Jó napot! Segítségét szeretném kérni. 2019 februárban lett vége 5 éves kapcsolatomnak. Az utolsó 4 hónapban eltitkolta a párját. Vagy egy 5 éves kislányom. Az anyukával kénytelen vagyok tartani a kapcsolatot a kislány végett. Mostanában van egy olyan érzésem, hogy vissza szeretne kapni, de ez nem lehetséges hiszen terhes lett az akkor párjától úgy hogy még ki se mondták nálunk a válást. 1 év elteltével sikerült negatív emlékekkel megutálnom. Viszont a napokban a közös kislányunk vágya az volt h együtt töltsünk el egy délutánt. Elmentem értük, elment fürödni. Szerintem szándékosan egy szál tangába és pólóba jött ki. Elmondtam neki hova vinném nyaralni a kislányunkat ő is jönne. Mikor hazavittem őket szerette volna, hogy maradjak,de én a parkolóra fogtam ami mondjuk igaz is h nehéz találni már este ahol én lakom. Mikor elhozta hozzám a kislányom elköszönésnél felém hajolt, mondván puszit akart adni. Az a lényeg, hogy ezekkel felkavarta az érzéseimet. Én nem szeretnék tőle semmit, sőt egy nőben sem tudok jelenleg megbízni amit tett velem. Szerintem addig nem fog leállni míg nem találok valakit. Mi tévő legyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Szerintem érdemes lenne letisztázni magában jobban az érzéseit. Azt vettem ki a soraiból, hogy Ön már döntött és nem akarja újrakezdeni az exével. Érdemes lenne ezt lekommunikálnia a hölgy felé is, hogy ne hozza Önt kellemetlen helyzetekbe. Ha azt szeretné jobban megérteni, mik miért történket Önök közt a kislánya anyjával, önismereti munka megkezdése szükséges.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Viola.T

    Kedves Melinda.
    Ez az elsô kapcsolatom a báràtommal távkapcsolatban élünk egy ève ,amikor megismertem egyutt töltöttünk 1honapot utána el ment 4honapra mert külfödön dolgozik nehéz volt de nagyon sokkat beszéltünk videochatan és amikor haza jött és együtt töltöttünk megint egy hónapot nagyon közel kerültünk egymashoz vissza ment és azóta is együtt tervezzük a jővőt.Novemberben haza jött minden rendben volt de amiota vissza ment nem beszélünk màr annyit nem keress annyiszor mint régebb nem meséli el a napját nem mondja el mindennap hogy szeret.Nekem a kezdetektől nehéz ez a távkapcsolat streszes vagyok nem eszek nagyon sokkat fogytam ha nem hív féltékenykedek vajon micsinál mért változott meg.Kiderult zavarja hogy nem törödöm magammal és mégis várom a nagy szerelmet tőle ő már unja hogy egésznap nem csinalok semmit màr nem lát semmi jot bennem mégis azt mondja szeret.Én meg egésznap rá gondolok és csak vele akkarok beszélni nem tudom mit tegyek régebb jobban adtam a külsőmre ,barátaim nincsenek és így egesznap bent vagyok és csak ő az aki boldogít nyáron együtt leszünk mert ki költözöm hozá de most ugyerzem hogy már nem szerett annyira .Mit tegyek hogy ne csak ő számítson és magammal is törödjek?Azt várja legyek olyan mint rég màr nem féltékeny akkor mégis hogy szeret?ha megpróbálok változni és törődni magammal jobb lesz a kapcsolatunk nem tudom mit tegyek..Köszönöm előre is a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Voila!

      Érthető, hogy megviseli Önt a távkapcsolat és az is, hogy az utóbbi időben kevesebbet kommunikálnak. Fontos, hogy a beszélgetéseik továbbra is élvezetesek, izgalmasak legyenek mindkettejük számára, ne csak a kapcsolat fenntartásáról szóljanak. Azon, hogy magával jobban törődjön odafigyeléssel, tudatos tervezéssel tud változtatni. Ha ez nehéznek bizonyul, vagy egyéb kérdések merülnek fel, önismereti munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lina

    TISZTELT MELINDA! Nekem az a problémam hogy egy ideje mindennap ideges vagyok mindenre és mindenkire màr a csalàdomnak is elege van belőlem mert igazuk van ha éhesek azért is ideges vagyok ha szomjasak azért is nem vagyok ilyen amugy a csaladom az életem de nem tehetek rola jönnek ezek a roham idegek napi szinten

    • Habis Melinda

      Kedves Lina!

      A fokozott feszültségének megértéséhez önismereti munkára van szükség. Javaslom pszichológus felkeresését négyszemközti beszélgetések céljából.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sylvia P.

    Kedves Melinda. Angliaban elunk, ithon magyarul beszelunk .A kisfiam 3 eves,sokszor rossz sorrendben mondja a mondatokat. Oviba 2 nap jar egy heten angolul meg nem beszel cask par szot tud . Most forduljunk szakemberhez vagy ezt “kinövi” a gyerek. A valaszat elore is koszonom. Sylvia

    • Habis Melinda

      Kedves Sylvia!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy ha nincs más tünet, akkor nem szükséges szakemberhez vinni a gyermeket. A kétnyelvűség lassítja mindkét nyelv elsajátítását, ez idővel megoldódik majd.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!

    2018. december végén vége szakadt egy 6 éves kapcsolatnak a párommal. 2019 nyár végéig alig voltunk beszélő viszonyban, nem találkoztunk csak nagyon keveset, én próbáltam volna találkozót megbeszélni vele, hogy normálisan le legyen zárva, megbeszélve stb. , de folyton az volt a kifogás, hogy dolgozom sok munkám van, nem jár annak a településnek a közelében ahol lakom. Azt mondtam, oké rendben akkor majd, ha lesz idő. November végén sikerült összehozni a találkozót, elmentünk vacsorázni, haza kísért, majd a semmiből benyögte, hogy nem alszik itt nálam, pedig ezt senki sem mondta, hogy tegye. Búcsúzòul adott két arc puszit. Abban maradtunk, hogy néha, ha a helyzet úgy hozza össze futhatunk, egy kávéra sütire stb. mint, két jó barát. Rá pár napra teljesen megváltozott a viselkedése, azt mondta, hogy nem akarja tartani a kapcsolatot velem, én próbáltam kérdezni, hogy miért, mit csináltam rosszul stb. Választ sajnos nem kaptam, így megírtam neki, hogy oké, akkor a mai nappal idegenek vagyunk egymás számára. A mai napig nem beszéltem azóta vele.
    Nem értem, hogy ha nem szerette volna tartani a kapcsolatot, akkor miért találkoztunk mégis? Miért nem akarja tartani a kapcsolatot?!
    Miért mondta, hogy nem akar itt aludni, ha én erről egy szót sem mondtam.
    Azt, biztosan tudom, hogy nincsen senkije, de vajon ez miattam lehet?
    Nem tudom, hogy mi a helyes döntés ebben a helyzetben, hogy harcolnom kéne kettőnkért vagy sem.

    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján felmerül a kérdés, hogy Ön barátként, vagy párként szeretne kapcsolatot tartani az illetővel. A sorai alapján valószínűnek gondolom, hogy a volt párja sem tudja mit szeretne, le is akarja zárni az egészet és vannak benne nosztalgikus érzések is. (Hiszen minden kapcsolatban van sok jó dolog annak ellenére, hogy a lezárás mellett döntünk.)

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Köszönöm!
        Ennek ellenére, Ön jónak látja, hogy a továbbiakban sem tartjuk a kapcsolatot vagy pont emiatt kéne egy baráti kapcsolatot kialakítanunk?

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          Ez egy olyan döntés, amit Önnek kell meghoznia a konkrétumok figyelembe vételével. Ha szeretné ezt közösen átgondolni, négyszemközti keretek között tudok benne segíteni.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Edina

    Tisztelt Doktornő! Teljes tanácstalanságban írok Önnek. A férjemmel lassan 9,5 éve vagyunk együtt, 3 éve vagyunk házasok, van egy 6 és egy 2 éves kisfiunk. A hétköznapokban vidám, boldog család vagyunk. Alig van nézeteltérés, ha mégis, akkor azt vita nélkül meg tudjuk beszélni, ami óriási fejlődés, hiszen a gyerekek előtt elég heves vitáink voltak. Teltek az évek, és szépen megynugodtznk egymás mellett, megtanultuk békésen kezelni a problémáinkat. Mesébe illőnek hittem az életünket, az a tipikus nevetgélve fürdetős, gyerekekkel birkózós, egymással viccelődős családi jelenet nálunk mindennapos. December 30-án egy egész napos programra indultunk, vásárlással egybekötve. Túl zsúfoltnak, kupisnak, találta a csomagtartót, kifakadt, kiszállt a kocsiból, és km-eket gyalogolt haza, hiába kértem, hogy szálljon vissza. Aznap hozzám se szólt. Másnap annyit tudtam kiszedni belőle, hogy ő nem tudja mi legyen, besokallt az állandó szájkoptatás miatt, nem működik a kommunikáció kettőnk között. Értetlenül állok az egész előtt. Persze vannak apró súrlódások, félreértések, vagy épp mások az igényeink bizonyos dolgokban, de nem érzem, hogy ennyire a szakadék szélén állnánk. Már nem először fordul elő, hogy bedobja a válás kártyát. Félévente előkerült a kicsi születése után, 2 nap után meg jött, hogy nem gondolta komolyan. Legutóbb mondtam neki, hogy nem tudom, el tudnám-e viselni mégegyszer az érzést, hogy elveszíthetem, és hogy nem kellek neki. Most mikor megint nem tudta megmondani, mit akar, mondtam neki, hogy költözzön el, mert így nem tudok élni, hogy nem szól hozzám, amíg el nem dönti, mit szeretne, gondolja át a dolgot, legalább érzi, milyen, amikor nélkülünk él. Egyből elfogadta az ajánlatot. Hatodikán költözik. Ma “Nem szeretkezünk egy utolsót?” kérdéssel várt délután, pedig a konfliktus óta nem beszélünk, fagyos a hangulat. Nemet mondtam. Megalázónak érzem ezt az egészet. Az elutasításra úgy reagált, hogy ne várjak túl sok jót az egy hónap letelte után. Olyan dolgokat mondott amik nagyon fajnak, nem tudom mit csináljak. Szeretem, de a mondatai belém égtek.: A lényemmel van gondja. Én vagyok a gond. Nem megy ez nekünk. Úgyse lesz ez már jobb. Ő nem akar egész életében könyörögni. Arra, hogy mi a valódi gond, nem egetrengető dolgokat mondott: Állandóan könyörögnie kell mindenért. Nem jó a szexuális életünk. Húzom a számat, ha maradnia kell sokáig dolgozni. Kupis a kocsim, utal a szárítóról öltözni. Ezzel szemben, amit kér, igyekszem teljesíteni, bár nyilván nem vagyok tökéletes. A házunk tiszta, mosok, főzök rendesen, a gyerekeinket próbálom lehető legjobban nevelni. Itthon szinte mindent én csinálok, gyerekek körül szintén, de sosem panaszkodtam emiatt. A szexuális életünk az utóbbi időben pont javulni látszott. A “szájhúzás” pedig csak annyi, hogy vagy elmondom, vagy hallja a hangomon, hogy kár, hogy nem jön. Sokszor mondtam már neki, hogy túl sokat dolgozik, és hiányzik mind a hármunknak, de hárít, hogy kell a pénz, pedig nem élünk rosszul. Kérdésemre, hogy szerinte neki kellene-e változni, azt mondta hogy nem. Állítólag szeret, de úgy gondolom, aki szereti a másikat, az nem gondolkozik váláson, csak azért, mert akadnak ellentétek, vagy nem is tudom mik, mert annyira minimálisak és kis mértékűek a konfliktusaink, hogy nem is nevezném konfliktusoknak.
    Tehát most elköltözik. Azt mondta nem fog zaklatni, ne is beszéljünk egyáltalán, és hogy a gyerekekhez sem fog jönni, hogy ne zaklassa fel őket, holott nem fogjuk nekik elmondani, én próbálom majd a lehető legjobban hárítani ezt az egészet addig amíg nem biztos. Elmegy, 1 hónapig várom az ítéletet. Mi van, ha azt mondja váljunk el? Mi van, ha azt mondja maradjunk együtt, de én nem tudom neki megbocsátani, hogy megint bedobta a válás kártyát, mi van, ha nem tudom félretenni, hogy mindenért én vagyok a hibás, és bármit is teszek, soha nem leszek elég jó?
    Mit tudna tanácsolni? Kérem, segítsen levelével, mert rendelésre nem tudok elmenni. Ragaszkodott a férjem hozzá, hogy a második gyermekünkkel maradjak itthon két éves kora után is, aminek én nagyon örültem, mert a nagyobbik fiunkkal nagyon nehéz volt a bölcsis időszak lelkileg. Ebben a hónapban már pont a nevetségesen alacsony GYES-t kapom, ez is elég nagy teher jelenleg, hiszen 2 gyerkőcöt kell ellássak majd ebből a kevés pénzből. Ezért is fordultam ilyen formában segítségért. Kérem, írjon bármit, amivel el tudok indulni. Szükségem van egy kívülálló, szakember segítségére.
    Hálás köszönettel: Egy elkeseredett feleség.

    • Habis Melinda

      Kedves Edina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna, hogy párterápia segítségével próbálják megértnei, mi is a baj a kapcsolatukban. Az, hogy egy hónapig nem találkoznak a féjrével, nem fog közelebb vinni a megoldáshoz és a gyermekek számára sem előnyös, hogy megszakad az apjukkal való kapcsolattartás. Kivédhetetlen, hogy bevonódjanak a konfliktusba, ami így kiéleződött. Családsegítő szolgálatnál ingyenesen találnak ilyen lehetőséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mónika

    Kedves Pszichológusnő!

    Segítséget szeretnék kérni. Nem volt még dolgom pánikbetegséggel semmilyen formában, így nem is tudom hogyan kezeljem. Most sem velem történik ez. A páromon (1 éve vagyunk együtt) jelentkeznek tünetek, tehát nem tudom azt mondani, hogy minden egyes rezdülését ismerem.

    Néhány éve diagnosztizálták nála a pánikbetegséget. Bizonyos stresszhelyzetekben pánikrohamra ébred az éjszaka közepén, van hogy többször is, és van hogy bevett gyógyszer ellenére is (Frontin legkisebb adagja). Ő maga is érzi, hogy stresszes, és sok neki, ami körülötte van. De azt nem mondja, hogy mi az, ami sok. Programozóként dolgozik, tehát igen stresszes, szülei nemrégiben váltak, ami igencsak megviselte, és sajnos a mi kapcsolatunk sem felhőtlen. Én úgy érzem, hogy engem okol minden rosszullétéért, mert elmondása alapján mindig folyamatos feszültséget érez. Azt megemlíteném itt, hogy a bizalmam megingott vele kapcsolatban, amikor más nőkkel kezdeményezett ismerkedést amiatt, hogy a problémák elől odamenekült az ismerkedésbe, ahelyett, hogy velem megbeszélte volna. Így sajnos sokszor előjön a bizalmatlanságom miatt némi vitás helyzet, valamint amiatt, hogy szeretete kimutatását igénylem, hogy visszanyerjem a bizalmam. Ő pedig szorong ettől, mert azt gondolja, hogy én mindenbe belekötök.

    Jelenleg az a helyzet van, hogy félek ismét inkább a szakítás mellett akar majd dönteni (amikor ez megtörtént, akkor is voltak rohamai, és a végén ő kezdeményezte a kibékülést). Ami még fontos, hogy mindketten érzékenyebbek vagyunk a kelleténél más-más rajtunk kívül álló okokból, és hogy egész életében a megfelelési kényszer jellemző volt rá: szülei felé, munkahely felé is.
    Nagyon aggódom miatta, kérem, mondjon ötletet arra, hogy hogyan segíthetnék neki. Szeretnék mellette lenni, de úgy nagyon nehéz, hogy sokszor úgy érzem, hogy nem kell neki a támogatás. Mivel ő maga mondta, hogy mindig mindent egyedül oldott meg. Én viszont úgy érzem, hogy segítségre szorul ő is külön, és a kapcsolatunk is.

    Előre is köszönöm a válaszát, üdvözlettel,

    Mónika

    • Habis Melinda

      Kedves Mónika!

      Javaslom, hogy kezdjenek mielőbb párterápiás munkába a partnerével. Emellett ha szükséges, a pánikbetegséget is lehet szakszerűen kezeltentni, ha a párjahajlandó rá. Ha nem, első lépésnek ez is megfelelhet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Emma

    Jó napot!
    Segítséget szeretnék kérni. Azért választottam Önt, mert maga is egy női személy és talán jobban megérti ezt a helyzetet. Rettentően felelőtlen voltam és 13 évesen a barátommal elkövettünk egy hatalmas hibát, csináltuk. Óvszert használt közben, de kilyukadt és bár kivette az élvezés előtt félek, hogy az előváladéktől terhes leszek. Nem tudjuk mikor lyukadt ki. Egy hatalmas nagy hiba volt és természetesen el kellett valakinek mondanom. Az anyukámat választottam és megkértem, hogy menjünk el esemény utáni tablettáért apám nélkül, mert neki nem szeretném elmondani. Anyukám azt mondta, hogy el kell mondanom apámnak minél hamarabb, mert úgyis kiderül, de ha én el mondanám neki, akkor a barátomat nem látom viszont és bár borzasztóan felelőtlenek voltunk és hülyeséget csináltunk, én szeretem őt és nem akarom elhagyni. Ő is belátta, hogy mit is tettünk és nagyon aggódik. Ön szerint mit kéne tennem? Nem szeretném elveszíteni a barátomat.

    • Habis Melinda

      Kedves Emma!

      Javaslom, hogy beszéljen az édesanyjával a félelmeiről. Ha elismeri
      , hogy hibázott, bizonyára meg fog bocsátani Önnek az édesapja is. Hiszen mindannyian bakizunk időnként, jó ha tanulunk ezekből.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • P. Martin

    Kedves Pszichologús!
    18 éves vagyok 6 éve diagnosztizáltak nálam pánikbetegséget, de pszichoterápiával másfél év alatt kijöttem belölle. Majd most 2 éve újra pánikbeteg lettem, ezt sikerült újra legyőznöm, de sajnos gyógyszer segített, és abbahagyás után, vagyis ahoz kötöm, nem biztos, de depressziós lettem és nagyon szorongó. Féltem több dologtól, hogy befog következni, rosszul leszek, meghalok stb., erre tett 1 lapáttal az, hogy fél év után kaptam egy 30 perces rohamot, és azután még rosszabbul lettem egész nap szédültem ,de elkezdtem egy pszichologússal a terápiát és sokkal jobban lettem, elmúlt teljesen. Majd szörnyű gondolataim, amiket kényszeres gondolatnak neveznék, törtek rám, elösször még csak olyan gondolatok törtek rám ,hogy attól féltem öngyilkos leszek, majd több hét küzdelem után ez a gondolat elmúlt, mert átfordult egy bizonyos személyre a családból, és most attól félek, hogy “bántani” fogom őt, ez az egész egy film jelenete után keletkezett a fejembe, és aztán elkezdtem ezen gondolkodni, és azóta bárhogyan akarom nem tudom kiverni a fejemből, állandóan ott van, és emiatt nem tudom élni a napjaimat, mert már rettegek tőle, annyira szorongok, hogy még enni se birok, folyton sírok és vagy sírás kerülget, mert nem tudom, hogy mért pont az eggyik legnagyobb szerettem iránt jött ez a gondolat, mivel nagyon nem szeretném, hogy megtörténjen, de az a baj, hogy néha elkezd erősödni ez a gondolat, már arra gondoltam, hogy befekszem pszichiátriára, mert nem akarok ezekkel a gondolatokkal élni, de tudom, hogy a gyógyszer ezen nem segít. A pszichológusomhoz, nem tudok menni egy darabig, tudna valamilyen tanácsot adni, valamilyen gyakorlati tanácsot ez ellen a negatívgondolat ellen, mit tudnék csinálni, nagyon nem szeretném hogyha ezek megtörténnének, de ma is ezen gondolkodtam egész nap, hogy mit csinájak, mért vannak, mitől, mért nem múlnak el, mért vannak fent állandóan. Nem tudom, hogy mit tudnék tenni, egyszer találkoztam csak a pszichologusommal, de ő csak annyit mondott, hogy ne gondoljak rá, ne mondjam senkinek se ki, de nehezen megy, mit tudna tanácsolni?
    Válaszát nagyon várom

    • Habis Melinda

      Kedves Martin!

      Szerintem jó ötlet, hogy elmesélje a gondolatait a pszichiáterének, aki segít eldönteni mi a legmegfelelőbb kezelési mód. A pszichoterápia újrakezdése is hasznos volna, ha lehet mielőbb. Az, hogy próbál nem gondolni a negatív dolgokra, csak felerősíti a negatív spriált, amiben benne van.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Kedves Melinda, a testvérem elég labilis kapcsolatban él a párjával, már rengeteg pszichoszomatikus eredetű betegséget összeszedett. (Hirtelen hallásvesztés is egy ilyen.) Nemrég a tudomásomra jutott, hogy a párja örömlánynál járt (egy bekapcsolva maradt diktafon vette fel) de nem tudom hogyan mondjam el neki. Ha csak erre gondolok remegni kezdek, nem akarom kihúzni a lába alól a talajt, de nem is hagyhatom, hogy ez az ember továbbra is átverje. Hogyan lehet egy labilis lelkiállapotú embernek elmondani egy ilyen dolgot a lehető legkíméletesebben. Előre is köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Mária!

      Érthető, hogy nehéz helyzetben van. A legjobb az volna, ha a testvére párja mondaná el ezt, ezért először vele beszélnék. Ha nem jár sikerrel, akkor Önnek jut ez a nem túl nemes feladat. Egy ilyen hírnek persze senki sem örül, de ha mellette van, a testvére bizonyára ki fogja bírni a csalódást. Ha pedig rossznak látja a helyzetet, javasolhatja neki, hogy keressen fel pszichológust a nehézségei kapcsán (akár el is kísérheti, ha ez segítség). A legtöbb probléma megoldható!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rebeka T.

    Tisztelt Doktornő,
    Lassan 50 éves nő vagyok. Házasságban élek, 10 éves gyerekem van.
    A férjemmel több mint 30 éve ismerjük egymást. Voltak zűrös időszakaink, megcsaltam őt, de túl lettünk rajta. A szerelem már régen elmúlt, a kötődés meg van valamilyen szinten.
    Beleszerettem egy tíz évvel fiatalabb kollegámba. Azt gondoltam naívan, hogy én is jelentek neki valamit, sokat beszélgettünk munkahelyi és kívüli személyes témákról is. Soha nem léptünk ennél tovább.
    Most közölte, hogy sok vagyok neki. Nem ezekkel a szavakkal. Hogy nem kell mindig beszélgetnünk, attól még jóban lehetünk.
    Ezelőtt összevesztünk, zokon vett tőlem egy kérdést, amiből azt szürte le, hogy nem bízom benne.
    De szerintem ez csak ürügy volt. Kértem, beszéljük meg, de idő hiányra hivatkozott, de közben más kollegákkal láthatólag jól érezte magát, nevetgéltek, szóval nem volt fontos neki ezt megbeszélni.
    Megalázva, megsemmisülve érzem magam. Buta voltam, hogy bíztam benne, reménykedtem.
    Hogy tudok ezen túllépni úgy, hogy közben a munkámat ne veszítsem el, és tudjsk vele is együtt dolgozni?
    Köszönöm,
    Rebeka

    • Habis Melinda

      Kedves Rebeka!

      Levele alapján több probléma is megfogalmazódott. Az egyik kérdés, hogyan zárhatja le ezt a kapcsolatot önmagában a kollégájával, amihez önismereti munka szükséges. Az is fontos lenne, hogy a házasságában jól érezze magát, helyre álljon a viszonyuk a férjével. Attól, hogy évtizedek óta együtt vannak, még lehetnének boldogok.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • G. József

    Tisztelt Hölgyem!

    Egy 22 éves fiú vagyok és az alábbi párkapcsolati problémával fordulok Önhöz:
    barátnőmmel egy kicsit kevesebb, mint 4 éve vagyunk együtt. Előre is leszögezném, hogy barátnőmet nagyon szeretem, őszintén, tisztelem, sosem bántottam meg, jó kapcsolatunk van. De van egy olyan problémám, hogy nagyjából egy-másfél éve már más hölgyek iránt is erősen kezdek érdeklődni szexuális téren. Nekem barátnőm volt a legelső minden szexuális téren és azóta sem csaltam meg soha, senki mással nem létesítettem semmilyen szexuális kapcsolatot életem során. Az érzés bennem egyre erősebb… Kalandokra vágyok, egyértelműen nem éltem még ki magam, de őszintén úgy érzem, hogy nem lennék képes szakítani, mert egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, minden rendben van, csak borzasztó erős a szexuális vágyódás más lányok iránt. Nem más lány szerelmére vágyok, csak szexuális együttlétre és annyi. Úgy érzem most vagyok fiatal, most kell megtapasztalnom dolgokat, de ezért szakítani semmiképpen nem szeretnék, nem hiszem, hogy találnék ilyen lányt, s bár fiatalok vagyunk még, de szerintem ő lehet a bizonyos “nagy Ő”, tiszta szívből szeretem. Tudom, hogyha ezért (vagy bármilyen más okból) szakítanék vele, összetörném a szívét, s tudom, hogyha fordított helyzetben tenné ezt velem, mennyire borzasztóan esne, képtelen lennék szakítani vele, inkább szenvednék évekig. Próbáltam vele kiélni magam, ki akartam ptóbálni új dolgokat vele, beszélni vele, de mindig visszatérünk ugynaoda, nem vevő sok dologra. Eddig úgy voltam vele, hogy majdcsak lesz valami, majd elmúlik, de csak egyre erősebb az érzés. Tanácsot szeretnék kérni ezzel kapcsolatban, mi tévő legyek?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves József!

      Azt tudom tanácsolni, hogy gondolkodjon el azon, mire vágyik valójában. Sajnos kevés embernek adatik az meg, hogy az első partnerével élje le az életét, mert az ismeretlen mindig vonzó. Idővel meg kell azonban tanulni határt szabni is, nem mindig csak az újdonságot keresni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lázár

    Kedves Melinda!

    Mit jelent pontosan a féltékenység?
    Az exem egyből összejött utánam egy másik férfivel, a semmiből sokkolt. Arra hivatkozott, hogy neki élnie kell és még nem áll készen egy igazán komolyabb dologra. Egy hosszabb idő után újra elkezdett keresni, először csak érdeklődött felőlem, majd érzelmi manipulációs eszközeit is bevetette, hogy még mindig rám gondold és hiányzom neki. Amikor pedig meglátott egy másik nő társaságában akkor féltékeny lett. Kérdem én miért? Amikor ő már rég mással van, én pedig csak eljártam ismerősökkel beszélgetni. A másik nő is csak egy ismerős volt. Amikor kezdem elhinni, hogy biztos nem keres, mindig felbukkan valahogy. Miközben ő azt mutatja boldog a másik emberrel. Lehet valaki úgy boldog, hogy máson is jár az agya? Én igazából még mindig szeretem, és eléggé megmagyarázhatatlanul hagyott el, különösebb jelek nélkül. De ha még mindig rajtam töpreng miért van mással? Mit tehetek én ilyenkor?

  • Anita

    Tisztelt Habis Melinda!

    42 éves leszek, a párom 44. Pár hónapja vagyunk együtt, szeretetben, békességben. Én már lassan 4 éve voltam szingli egy rosszul sikerült házasság után, ő kb. egy éve van egyedül, elvált, van egy gyereke, aki 12 éves. A felesége csúnyán cserbenhagyta, mostanra már kezdi magát lelkileg is összekapni, ezt a szerelmet ő is egy csodának éli meg, nagyon örülünk egymásnak.

    Társkeresőn ismerkedtünk meg, minden kritériumban stimmeltünk. Mindkettőnknél úgy volt megjelölve, hogy még nem tudjuk, szeretnénk-e gyereket. Mivel nekem szingliként nem ez volt a fő célom, emiatt jelöltem be ezt, meg a korom is azt feltételezi már, hogy kezdek kiszaladni az időből. Az előző kapcsolatomnál derült ki, hogy egy betegség és ezután egy orvosi hiba miatt nem lehet már csak mesterséges megtermékenyítéssel gyermekem, talán erre is ment rá az előző kapcsolatom, mert ő ezt nem tudta elviselni, bele sem vágtunk a procedúrába már, mert a munkatársnőjének sikerült összehoznia egyet.

    Emiatt nem is kerestem senkit 4 évig, rendbe kellett jönnöm lelkileg.

    Most, hogy készen álltam erre az új szerelemre jöttem rá, hogy lehet, ettől a férfitől szeretnék gyereket, persze, nem azonnal, de szeretem és el tudnám képzelni vele már ezt.

    Előttem volt egy kapcsolata egy 25 éves lánnyal, akit -mint kiderült egy beszélgetésből- amiatt engedett el, hogy még ő a gyermekvállalás előtt áll, nem akarja emiatt elvenni tőle ezt a lehetőséget. Én meg itt kerek szemmel néztem rá, hiszen bennem meg egyre erősebb ez az ösztön. Így rákérdeztem, hogy mik a tervei akkor velem. Ő meg közölte, hogy már nem szeretne gyereket. Én elmeséltem neki mindent, amit itt előzőleg leírtam, és ő erre úgy reagált, hogy még nagyon korai erről beszélnünk, de jelen helyzetben gyerekről hallani sem akar.

    Nem tudom, mit tegyek jelen helyzetben. Ha most elhagyom, lehet, tévedek, hiszen most jelen helyzetben nagyon boldog vagyok vele, lehet, sosem találnék olyat, aki készen áll egy gyermekre (nekem nem is ez a fő célom, ez az ösztön évek után most indult be nálam, amikor megismertem őt). Ha együtt maradok vele, lehet, sosem lesz gyermekem. nem is tudom, mi az az időpont, amikor erről már konkrétan tudok vele beszélgetni. Nem tudom, mit kellene tennem, de azt tudom, hogy a volt felesége napi szinten kiborítja (direkt módon, hogy mi ne legyünk boldogok), és emiatt ez is emlékezteti arra, hogy egy házasság és a gyerek csak megnehezíti az életét.

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján több kérdés is felmerül. Például, hogy Önben hogyan van ez a gyermekkérdés? Mennyire vágyik erre, vagy esetleg külső tényezők befolyásolják? Ez a kapcsolat elég erős, fontos, stabil-e ahhoz, hogy emiatt akár lemondjon erről a vágyáról? Önismereti munka megkezdését javasolnám hogy közelebb kerüljön az Ön számára legmegfelelőbb válaszokhoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Attila

    Üdvözlöm.Attila vagyok. Olyan problémával fordúlnék önhöz,hogy egy hölggyel nagyon rég ismerjük egymást,egy településen lakunk,az elmúlt hónapokban felerősödött bennem az érzés ami eddig nem volt felszínen de utólag vissza gondolva nagyon is bennem volt,nagyon szeretem. Van egy párja,ő is 20-30 közötti mondjuk úgy,de nem úgy bánik vele,sokat veszekednek,ami rosszúl érint hogy látom is rajta.Jelenleg egy helyen dolgozunk,de a munkát a magánélettől külön tudom választani,ott csak munkatárs. A probléma az hogy nincs erőm hozzá hogy elmondjam neki szeretem nagyon,amit nem tud,és igazából félek is nagyon mert nem szeretném ha ezmiatt esetleg kerülne mivel nem tudom hogyan reagálna. A tanácsát kérném mint nő,és mint pszichológus,mit tegyek? Mondjam el neki őszintén mit érzek iránta? Gyötrődöm már egy idelye ami egészségileg is kihat. Válaszát előre is köszönöm. Attila

    • Habis Melinda

      Kedves Attila!

      Megértem vívódását! Sorai alapján mégis azt gondolom, fontos volna hogy jelezze a vonzódását, hogy a lány megtudja, van olyan lehetősége, hogy Önnel egy szorosabb kapcsolatot építsen fel. Ha titokban maradnának az érzései, azzal csak elzárná magát egy bimbózó kapcsolat lehetőségétől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kati I.

    Tisztelt pszichológusnő,Én, egy keresztény-konzervatív szempontból teljesen átlagos, négy gyereket feleségével nevelő apa vagyok, és kissé mintacsaládnak számítunk egy székelyföldi kisvárosban. De amiről nem tud sem szűkebb hazám, sem a nagyvilág, hogy transzszexuális vagyok. Ezt gyerekkorom óta, tudom, majd a negyedik gyerekünk születése után “szintet” léptem, hormonozni kezdtem magam. Akkor úgy spekuláltam, hogy jobban járok napi egy-két milligramm ösztrogénnel, mintha hetente, itteni férfiszokás szerint rendesen leiszom magam mondjuk meccsnézés közben. És bejöttek a számításaim valamelyest, mert 8 év után teljesen rendben a vérképem, vérnyomásom, koleszterinem, és jócskán nőiesedett is a testem. Persze, a férfiak és nemcsak papucsférjnek tartanak, de az legyen az ők bajuk: tudom, hogy a házimunka, ételkészítés a gyerekeknek, egész napos velük foglalkozás az önzetlenség, az pedig maga a nőiség. Csak egy dolgot nem oldottam még meg: a sok bennem kavargó gondolatot, érzelmet sehogy sem tudom lecsapolni rendesen, nincsenek csatornáim, hogy levezessem. Előbújni semmi szín alatt nem akarok, nem lehetek annyira önző, hogy saját megvalósításom érdekében kockára tegyem gyermekeim, feleségem helyzetét, hogy majd pletykálják, ugrasszák őket hülye apjuk miatt. Feleségemet sem akarom ilyesmikkel untatni, elvan ő a rengeteg gondjával, tanárnő, osztályfőnök, inkább ő szorul az én lelki támogatásomra, sokszor nagyon feszült az iskolai balhék miatt. És akkor nekem marad az egyetlen kibeszélőhely, a természet. Az év minden szakában lehet oda menni – sajnos a december-január egy kicsit kivétel – ahol lehet gyalogolni, biciklizni, gyerekekkel vagy nélkülük, és a természetnek lehet szőrtelen testet, kebleket villantani, ő meg elnézően mosolyog, befogad. Nem úgy mint az emberek, hajnalonta böngészem a fórumokat, mifajtánkról szóló cikkeket, és sajnos a világ teljesen kivet és megvet bennünket, gyűlöl úgy a konzervatív mint a liberális véleményformálók nagyon nagy része. És ezért én is lapulok, gyáva is vagyok, és a családom baját sem akarom meggyűjteni: mondom, maradok a millió egy gondolattal. És akkor eljön a december-január, mikor rövidek a nappalok, és nincs mikor a természetnek se beszéljek a bajomról, azok meg gyűlnek és gyűlnek. Hát ettől félek, hogy egyszer kibuggyannak belőlem, és kárt okozok. Életek függnek tőlem, életeket tehetek tönkre. Ebben kérném, hogy segítsen, találjak egy pszichológust/pszichiátert, legjobb volna itt Székelyföldön, aki nem utálja annyira az én fajtámat. És mutat nekem valami tréninget, vagy coachingot, vagy mit tudom minek nevezik ezeket az eljárásokat, mivel levezethetem bajomat, vagy egyszerűen csak kibeszélhetem magamból. Tudtom szerint nincsenek mifelénk, maximum Bukarestben lehetne találni, de egyrészt messze van a főváros, másrészt románul kéne előadjam magam. Ezért is kellett én önsegítő módon, magamat gyógyszerezzem, vállalva egy nem is kis kockázatot (igaz, alacsony dózisban használtam). De hála Istennek nagyon jól reagált a testem, és ebben biztatást éreztem a továbbcsinálásához, és még inkább úgy érzem, hogy nő vagyok. Csak sajnos ezt soha senki nem fogja megtudni, a feleségemen kívül. És esetleg egy jó pszichológus is megtudhatja, az Ön segítségével…Előre is köszönöm: Kati, aki egy apa

    • Habis Melinda

      Kedves Kati!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a nemi identiutásának felvállalásával kapcsolatos kétségeiről, nehézségeiről beszélnie szakemberrel akár online. Nagyon megterhelő lehet ugyanis a kettősség, amelyben él. Ha igényli, négyszemközti online konzultáció keretei között is szívesen állok a rendelkezésére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Veszett macska

    Szeretnék tájékozódni, mi a különbség az emberek és az állatok közöt ?

    • Habis Melinda

      Kedves Veszett macska!

      Erre a kérdésre szerintem nem érdemes konkrét választ adni, javaslom a megfigyelést és az etológiai témájú weboldalak, fórumok, előadások, szakkönyvek tanulmányozását.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Vanessza N.

    Kedves Melinda!
    KB. Egy éve indult köztünk párommal ez a kapcsolat, de teljesen különbözőek volt k legfőképp az volt a gond, hogy ő sajnos hajlamos volt csúnya beszédre,én viszont nagyon érzékeny vagyok, ez változott ár az elején sokszor mondta, hogy minden párjának megigerte sosem ment,nekunk is rengeteg vitánk volt, sokszor szakítottunk hetekre, volt, hogy pár nap után kibékültünk. Most legutóbb azt beszéltük meg kB. 1honapja, hogy tiszta lappal kezdünk, de engem zavar, hogy anyukájának be sem mutatott még, sőt most a napokban kezdett el elvinni magához amikor barátaival találkozik, eddig az összejöveteleken sem vehettem részt, pedig tudtak rólam a barátai. Én viszont teljesen bizonytalan vagyok, ugyanis mióta én sajnos egy felnőtt filmben szerepeltem ami engem de őt is igen megviselt ugyerzem ez utunkba áll, ki sem mondja, hogy szeret, de viszont látni rajta és érezni is… Legfőképpen azt nem tudom, hogy van-e értelme ezt folytatni, hiába vagyok szerelmes máig belé és a kémia is nagyon jól működik. De viszont egyrészt zavar, hogy anyukája is tud rólam, mégsem találkozhattam vele eddig… (mindig próbálok valami indokot kitalál i hogy megnyugodjak talán a korkulonbseg a gond 14év van köztünk) a másik pedig, hogy a szüleim ismerik és egyre inkább beszélnek le erről a kapcsolatról, mert szerintük már rég össze kellett volna költözzünk vagy legalább is meg próbálni, és ismernem kéne a szüleit is….ugy gondolják, hogy ebből sosem lesz komoly kapcsolat. És több barátnőm is ezt gondolja, hogy annyira különbözőek vagyunk és a korkulonbseg is nagy…(én 21 ő 35éves)
    Mit gondol?

    • Habis Melinda

      Kedves Vanessza!

      Éne azt gondolom, hogy nem jó, ha hagyja, hogy mások véleménye túlzott mértékben befolyásolja. Ha szeretné jobban megérteni az önmaga és kapcsolatai működését, akkor érdemes önismereti folyamatba kezdenie, ahol kérdéseket és nem kész válaszokat kap majd. Ennek segítségével pedig megtalálhat a asajáét megoldását a problémás helyzetekre. Ha szeretne velem négyszemközti keretek között dolgozni ezen, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. János

    Jó napot! Olyan problémám lenne, hogy naponta csak egyszer tudunk szeretkezni a párommal. A második alkalomnál lelankadok. De ha maszturbálok akkor naponta akár 4-5 x is sikerül elélveznem lankadás nélkül. Mi lehet a probléma?
    Köszönöm a gyors választ.

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Levele alapján azt a kérdést tenném fel, hpgy miben akadályoza Önt/Önöket az, hogy csak naponta egyszer tudnak szeretkezni a partnerével?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Adi

    Kedves Melinda!

    Folyamatos stressz, idegesség, feszültség miatt kérném segítségét.
    Alapjáraton sajnos idegesebb típus vagyok, az a fajta aki folyton aggódik. Pl ha a férjem 1 órát késik és nem érem el telefonon, akkor először is elönt a düh, hogy nem igaz, hogy nem veszi fel a telefont, másrészt elkezdek aggódni, biztos valami baja esett. (Arra nem szoktam gondolni, hogy megcsalna, nem az a típus és szeret engem, én sem tudnám megcsalni soha, 10éve vagyunk együtt, 1 éve házasok)
    Ezt a helyzetet fokozta amikor kiderült, hogy terhes vagyok és gondok vannak. 6. hét után mentem orvoshoz, ahol kiderült van egy nagy miómám, ami szülési akadályt képez, magas a koraszülés kockázata. Ezt tetézte, hogy az integrált teszten magas kockázat jött ki, a Nifty teszt csak a 20. hét után mutatta, ki, hogy semmi baj hálistennek😀🙏💕 De ekkor sem nyugodhattunk meg, ezzel egyidőben már elkezdett megrövidülni a méhnyak, kinyílni a méhszáj stb. Végül egy baktérium miatt a 32. héten sos császárral megszületett kisfiúnk. Egészségesen, de 1 hónapot a Picen töltöttünk, nekem közben begyulladt a sebem … Szinte egy percre sem tudtuk félretennk a problémát, nem volt az a felhőtlen babavárás, boldog első hetek stb. 1 hónap után végre itthon. Kicsit nyugodtabban. De a hétköznapokban nagyon sokszor felidegesítenek dolgok. Legtöbbször a férjem, szegény bármit tesz, idegesít. Sokat segít, de sokszor úgy áll a dolgokhoz, hogy más is odaférjen.😀 Tudom, hogy sokszor jogosan akadok ki. De érzem, hogy sokszor viszont kezelhetném higgadtabban a dolgokat. És ez a legnagyobb problémám apróságokon is felkapom a vizet, kiabálok és idő mire megnyugszom, olyankor is folyton azon rágódok ami történt. Hozzáteszem akkor tettem le a cigit, amikor kiderült, hogy terhes vagyok, biztos vagyok benne, hogy az ingerültségnek ehhez is köze van, de már érzem, hogy kezdek elviselhetetlen lenni.

    • Habis Melinda

      Kedves Adi!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna párterápiás munkába kezdeniük, hogy az egymással kapcsolatos indulatokat, negatív érzéseket konstruktívabban tudják kezelni a férjével. Sok nehézségről beszámolt, melyek sziontén megviselhették, hozzájárulhatnak az ingerlékenységéhez, s melyeket szintén nem lehet házilagos keretek között feldolgozni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Elvira

    Kedves Melinda!
    A párommal a munkahelyünkön ismertük meg egymást, de mindketten párkapcsolatban éltünk, nála ráadásul gyerek is volt. Sokáig azt hittem hogy kedves velem mert új vagyok, de később kiderült hogy többről volt szó, szimpatikus voltam neki, együtt dolgoztunk, majd pár hónap után egy összejövetel után megcsókolt. Nagyon meglepődtem, mert addig bár mindig mosolygott rám, csak a munkáról beszéltünk, semmi személyes, és bár mindig együtt ebédeltünk, nem éreztem a közeledését. Az eset után úgy tettem mintha semmi sem történt volna, gondoltam ivott és megbánta, a korábbi mederben folytak a mindennapok, de a következő összejövetel során már egyértelmű volt a helyzet. Tiszteltem és kedveltem, de igyekeztem távol maradni tőle a családi helyzetek miatt. Mégis egymásba szerettünk, mára már együtt élünk, de évekig szerető státuszban voltunk. Az ex egy ronda válás után érkezett az életébe, hirtelen, pár hónap alatt gyermeket vállaltak, de nem volt kettő a kicsi mikor találkoztunk. Imádom őt és kivételes a kapcsolatunk, mégis a minap a hölgy a fejemhez vágta hogy hat évig ő volt a mindene, majd egy eset után elvettem tőle,ez elgondolkodtatott. Létezik hogy ennyire nem vett észre semmit a hölgy az évek alatt? Valóban bánhatott vele úgy a kedvesem hogy ne érezze hogy baj van miközben engem szeretett? Érzem hogy oda van értem, de lehet a mi kapcsolatunk annyira más, hogy ne kelljen aggódnom amiatt hogy egyszer én sem veszem észre?

    • Habis Melinda

      Kedves Elvira!

      Azt gondolom, hogy a párhuzamos kapcsolatok mindig számos veszélyt rejtenek, ezért meglehetősen instabilak. Én nem hiszek abban, hogy valakit akarata ellenére el lehetne venni bárkitől, szerintem szabad döntésünk belemenni, vagy nem belemenni egy házasságon kívüli viszonyba. Hogy milyen tényezők befolyásoljék ezt, mindig egyéni, melyről, ha igényli lehetősége van négyszemközt elbeszélgetni velem a konkrtétukom figyelembe vételável.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alica F.

    Férjemmel kb.7 éve megromlott a házasságunk.Az az érzésem, hogy a saját neméhez vonzódik.Nekem nagyon fáj a lelkem, mintha folyamatosan mázsás kő nyomná.Hiányzik a melegség, az ölelés.Nincs senkim, kínlódom

    • Habis Melinda

      Kedves Alica!

      Érthető, hogy rosszul érzi magát, bár leveléből nem egyértelmű számomra, hogy együtt vannak-e még. Érdemes lenne pszichológust felkeresnie, részletesebben megismerni, megérteni az érzéseit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Etele

    Tisztelt Hölgyem!

    15 éves lányom van és nagyon sok vitánk van egymással különböző okok miatt. Pár napja egyszer otthagyta az asztalon a telefonjanját, és láttam, hogy azt írta az egyik barátjának, hogy reggel óta részeg vagyok, és kiabaltam vele és utána pofán vágtam.

    Ezekből egyik sem igaz. Soha nem ütöttem meg, alkoholista nem vagyok, délelőtt sosem iszom, és nem kiabalok vele soha, nem emelem fel a hangom.

    Miért mond rólam ilyen durva hazugságokat?
    Szembesítsem vele? De akkor kiderül, hogy belenéztem a telefonjába.

    Köszönöm a segítséget! Etele

    • Habis Melinda

      Kedves Etele!

      Igen, javaslom, hogy kérdezze meg, miként látja Önt és a családjukat a lánya. Egy kamasz mindig izgalmas felismerésekhez segítheti hozzá a szüleit egyedi látásmódjával.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Ibolya

    5 éves kislány unokám szülei szétköltöztek. A gyerek végtelenül szomorú, nem eszik, sőt a belediktált ételtől öklendezik. 1,5 órán keresztül képes sírni, vigasztalhatatlan. Hogyan tudnék segíteni, a szeretetemen kívül?
    Köszönöm, ha segít!

    • Habis Melinda

      Kedves Ibolya!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a gyermeknek pszichológus segítségére volna szüksége, javaslom, hogy beszéljen erről a lányával/fiával.
      Mielőbbi jobbulást kívánok a kislánynak!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Üdvözlöm!
    Egy kis visszatekintés szükséges a dolgok megértése érdekében.
    Régen nagyon zárkózott voltam, nem akartammegnyilni senkinek viszont lassan egy fél éve volt egy leszbikus kapcsolatom.(az első kapcsolatom)Mostanság is gondolok rá.
    Viszont ma már új emberekkel ismerkedem és megpróbálok a férfiak felé kacsintgatni.Eléggé jól ment mindez, míg a testiségekhez nem értünk, úgy érzem megrémít egy férfi komolyabb érintése. Félek kapcsolatba lépni, pedig szimpatikus az illető és nem tudom hova tenni ezt az egész dolgot.Adtam már időt magamnak, mégis úgy érzem, hogy hiábavaló volt.Az illető többet akar én meg nem akarom elveszíteni őt, de nem tudom eldönteni, hogy akkor a fenti dolgok mivel magyarázhatóak.
    Nem vagyok szerelmes, de azt hiszem szeretem őt, mint ember.
    Választ szeretnék kapni arra, hogy hogyan tudnám legyőzni ezt a “félelmem” és mi lehet ennek az okozója?

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Ahhoz, hogy félelmeit megérthesse önismereti munkát kell végeznie. Sajnos nincsenek készen kapott, vagy sablonválaszok erre a helyzetre (sem). Amennyiben szeretne közösen elgondolkodni kapcsolatain, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!

    A párommal 2,5 éve voltunk együtt mikor szakítottunk. Én szakítottam vele, mert egy idő után nem osztotta meg a terveit velem, mert folyton bunkózott (pl: Ha gyerekünk lenne Őt jobban szeretné a gyerek mint engem /mert túl konzervatív vagyok/, Túl sokat eszem, Kimentünk nyaralni külföldre, amit előre jeleztem hogy sajnos most nem fogom tudni finanszírozni az én részem és ezért most nem tudunk menni de, azt mondta nem baj csak menjünk és Ő majd kifizeti, utána megkaptam, hogy túl sok pénz költ rám. STB.)és úgy éreztem, hogy egyáltalán nem őszinte. Próbáltam vele többször is leülni beszélgetni de soha nem tudtunk dűlőre jutni, valahogy valami mindig félre siklott. Talán azért mert teljesen más életet éltünk. Míg én már 18 éves korom óta egyedül éltem, dolgoztam és ott volt a suli is Stb.. míg neki igen arany élete volt a szüleinél és a mai napig haza jár 2 hetente hétvégenként akár dolgozom akkor, akár nem. Pedig már 30 éves. (Én 26) Szeretem Őt, nem azért szakítottam vele mert ne így lett volna, hanem azért mert úgy éreztem, hogy megfulladok. És őszintén volt egy bizonyos fajta kisebbségi komplexusom mellette mivel szerette fitogtatni az eszét, ami nem is lett volna baj ha nem teszi állandóan. Ezt is próbáltam vele megbeszélni, megoldást keresni rá, Sikertelenül. Ez egy fél éves periódus volt.
    Szakításkor kérlelt, hogy ne, hogy szeret és meg fog változni de hát volt fél éve. Végül abban maradtunk, hogy kezdjük előröl, ismerkedés szintjén.
    Még el sem költöztem tőle (mert nehéz albérletet találni ilyenkor) de elkezdett a volt szeretőjével írogatni.
    Soha nem szoktam más üzeneteibe bele nézni de most olyan furcsa érzés fogott el így megtettem, pechemre. Amit olvastam egyáltalán nem tetszett. A kapcsolatunkat kibeszélte, ahogyan csak lehetett a szexel bezáróig és flörtölés hegye halmozódott fel. Itt leírta a csajnak, hogy mennyire megviselte a szakításunk és hogy nem is élvezi párkapcsolatban a szexet mert semmi izgalom nincs benn és szeret szabad lenni és amúgy sem tetszettem neki soha 100%-ig. Ő egy nőt akar maga mellé aki mer élni és nem leánykori vágyálmokat kerget.(Ezt nem is értem, hogy mire írhatta) Sorolhatnám a végtelenségig. Mikor számon kértem, azt válaszolta hogy csak valakivel meg akarta beszélni az elmúlt időt. És engem szeret és akar magának.
    Doktornő, Én teljesen össze zavarodtam nem tudom mi tévő legyek, nem tudom mi lenne a megfelelő döntés, nem tudom mit csináljak. Nekem mond igazat vagy a volt szeretőjének?

    Tisztelettel Egy zavarodott Lány!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érthető, hogy felkavarta Önt, amit olvasott. Ennek ellenére ez egy bántalmazó kapcsolat lehetett, amit jobb, hogy Ön lezárt. A párja nem ismerte Önt valójában, hiszen annak, aki ennyire lekezelő más emberekkel és fitogtatja a saját képességeit torz az emberekről (és persze az önmagáról) alkotott képe. A saját szubjektív látásmódját vetítette ki az Önök közt történtekre, ami ezért nehezen érthető az Ön számára. Ha igényli a bántások feldolgozásához négyszemközti konzultációt vehet igénybe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Tina

    Tisztelt Habis Melinda!
    Olyan problémám van,hogy állandóan feszűlt vagyok mert vállalkozásba kezdtem és egyszerűen most minden stresszel és nagy a megfelelési kényszerem mindenki felé amiről nem bírok egyszerűen le tenni. Mindenki véleménye sajnos érdekel magammal szemben. És a párom most panaszkodott hogy éjszaka rémálmom volt és behúztam neki úgy hogy fel repedt az orra. Én nem szándékosan tettem mert álmodtam és ha nem meséli akkor nem is tudok róla hogy megtörtént. Ennek mi lehet az oka? és milyen megoldást javasol erre? . Tisztelettel.Tina

    • Habis Melinda

      Kedves Tina!

      A megfelelési kényszerén önismereti munkával lehetne változtatni. Ez lehetőséget adhat a rémálmok megérétésére (és egyben kezelésére) is. Ha szeretne ezeken négyszemközti keretek között együtt dolgozni, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Miklós

    Kedves Melinda!
    Feleségemmel teljesen megtörtünk, szinte megszűnt a normális házastársi kapcsolat is fiunk “elvesztése miatt! Fiunk 31 éves koráig, 2016 novemberéig teljesen egészséges, normális kapcsolatot ápolt szüleivel, testvérével, hozzáillő lányokkal foglalkozott, barátai voltak. Fiunk diplomás, jóképű, intelligens, sportos testalkatú, mindenkit tisztelő, mindenki által szeretett férfi volt! 2016 novemberében rászállt egy nála 14 évvel idősebb, 13 éves lánygyerekes nő. Fiunkat úgy behálózta, hogy fiam még a 25 éves barátnőjét is eldobta ez miatt a szakadt (nem szép, nincs alakja, korához képest idősebbnek kinéző) nő miatt!? Ami azonban ennél is sokkal súlyosabb, fiunk tartózkodási helyét a mai napig nem tudjuk, a szülői házba már csak nagyon ritkán, maximum 1 órára jön, akkor is, állandóan az óráját nézi!? Telefonon hiába keressük, nem veszi fel, nem hív vissza! A munkahelyéről kitiltott! Utoljára a cég garázsában láttuk, de akkor sem mert velünk beszélni, faképnél hagyta szüleit, folyamatosan a lift felé nézett, mintha valakitől félne (ugyanis a nő is abban az irodaépületben dolgozik)! Karácsony Szenteste, haza sem jött a szüleihez, testvéréhez (pedig többször hívtuk sms-ben), másnap ebédre sem jött, sötétedéskor jelent meg és vacsora után távozott!
    A családunk tagjaitól már kértünk segítséget, nekik azt mondja,azzal szereli le őket, azért nem jön haza, azért nem veszi fel a telefonjainkat, mert mindig veszekszünk vele. Ez nem igaz, számtalan esetben próbáltunk vele értelmesen beszélni, nem lehetett, nem mer a szemünkbe nézni, láthatóan zavart, félelemben, befolyás alatt lévő, zavart ember! A 14 évvel idősebb nő akivel él a Theta Healing tagja, ahol azt is oktatják, tagad meg családod, barátaid, az anyaméhben töltött kilenc hónapot felejtsd el, szakadj el mindenkitől, köztünk találj új barátokat, családot!!!
    Nagyon erős a gyanúnk, fiunkat ezzel a mocskos, aljas módszerrel behálózták, átmosták az agyát, ezért tagadja meg családját, szüleit, testvérét!

    Kérem adjon tanácsot, mit lehet tenni, mit csináljunk?
    Köszönettel, Miklós

    • Habis Melinda

      Kedves Miklós!

      Megértem, hogy fáj Önnek a fia viselkedése. Levele alapján javaslom, hogy kérjenek családterápiás segítséget, ami lehetőséget ad az Önök közti félreértések tisztázására és az esetleges sérelmek átbeszélésére, jóvátételére.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Melinda

    Jó napot kívánok! Körülbelül két hete különös jelenséget tapasztaltam. Este 11-kor a munkahelyemről tartottam haza, céges buszjárattal. Az utolsó megálló előtt általában egyedül utazom a busz hátsó felében. Nem tudom, honnan, hogyan és miért, de a gondolataim között feltűnt egy férfi alak. Mellettem ült, és ijesztően vicsorgott. Pontosan fel tudom idézni, a jellegzetességeit, de az arcát mégsem tudom kivenni. Azóta többször is “láttam”. Például közel jön hozzám, vicsorog, vagy éppen azon “vitázom” vele, hogy nem igazi. Nem hinném, hogy skizofrén lennék. Nem vagyok tőle agresszív, nem buzdít semmire. Egyetlen durva “húzása” volt, amikor mérges voltam, és bevillant a kép, ahogy a párom levágott fejét a kezében tartja. Ez mennyire normális? Másoknak is vannak ehhez hasonló gondolataik? (Azt gondolom, hogy maga az alak a Holló című film főszereplőjére hajaz, szeretem azt a filmet. De mégsem olyan magas, inkább, mintha a férfi kiadásom lenne.) Kérem, válaszoljon az üzenetemre. Segítségét előre is köszönöm! 26/L

    • Habis Melinda

      Kedves Melinda!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne foglalkozni ezzel az ijesztő élménnyel. Átgondolni egyúttal Ön hogyan kezeli a frusztrációkat, mit kezd a harag érzésével. Önismereti munka megkezdése javasolt. Erre nem csak személyiségzavarok esetén van szükség, levélváltásunk alapján nem eldönthető van-e bármiylen kezelendő lelki betegsége.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Xy

    Tisztelt Doktornő! A fiam lopott tőlem. Párszáz forintott. Én megbocsájtottam neki, de az új párom aki nem az apukája nem tudott. Ezek után leírtam a fiamat. Sehova nem volt hajlandó vele menni. Köszönésen kívül semmilyen kommunikáció nem volt. Ez sajnos sok vitát okozott. Én nem értem miért nem segít a fiamat terelgetni. Nem az a jó megoldás szerintem ha büntetem és a hibájára emlékezetem. A párom nem így gondolja. Nem hajlandó beszélni vele. Számára ez nem megbocsájtható. Én gondolom ezt rosszul?

    • Habis Melinda

      Kedves Xy!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a párjával arról beszélgetnie, Ő hogyan kezeli a haragját, mennyire tartja azt, hogy valaki hibázik elfogadhatónak. Milyen gyermeknevelési eszközöket tart adekvátnak ebben a helyzetben. Mit tartana jónak arra vonatkozóan, hogy az Ön fia jóvá tegye amit, tett, ez ne forduljon elő többé. Amennyiben szükséges családterápiás munka megkezdése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Klaudia

    Szép napot!
    Olyan problémát szeretnék megosztani, amit szeptember óta érzek, bárhová megyek.
    1 éve vagyok együtt a párommal, viszont előtte volt egy ideálom, akit nagyon szerettem, de az csak ilyen plátói volt, hiszen együtt se voltunk, soha nem is beszéltünk, vissza se írt nekem a srác.
    Mióta elköltöztem Pestre, barátom szegedre, feljött hogy a srác is pesten van. Nem tudok nem agyalni rajta, de tudom hogy nem őt szeretem, hanem a páromat. Ha megyünk valahova félek hogy avval a sráccal találkozunk. Gyakran szorongok, nem eszek, rosszat álmodok miatta. barátommal már beszéltem erről, vele sokat vagyok, és tudja hogy őt szeretem.
    Lehetséges hogy a távtól van? És hogy csak beképzelem az egészet?
    Köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Klaudia!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna az érzéseit önismereti munka segítségével megérteni, dolgozni azon, hogy szívvel-lélekkel a jelenlegi kapcsolatában tudjon lenni és ne vágyakozzon az elérhetetlen szerelem után.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Borka

    Kedves Pszichológus Nő!
    Férjemmel 11 éve vagyunk együtt van 2 gyönyörű kisfiunk! Masfél évvel ezelőtt megcsalt. Én is hibás voltam nem adtam meg neki azt amire vágyott, de ezt én is beláttam! Folytattuk a kapcsolatunkat, bár azóta nagyon rossz a kapcsolatunk! Azóta megadok neki mindent amit kell! Egy hónapig jó minden, aztán mintha idegenek lemnénk egymásnak! Azt mondja hogy azóta minden jobb velem mint a másikkal volt, de valamiért nem tudja elengedni azt az érzést amit akkor érzett! Sajnos egy munkahelyen dolgoznak…multkor azt mondta minkettönket szeret😣 Nem tudja azt sem hogy vele akar e lenni, azt sem hogy velem…de el sem akar hagyni….ha felmerül hogy nekem is lehetne akár valakim féltékeny,azt is mondta hogy munkahelyet vált ….elment pszichologushoz, de csak annyit mondott hogy magának kell rendbe tennie a fejében a dolgokat! Ezt tudjuk is….Most elküldtem itthonról hogy én ezt így nem bírom tovább….szentestére hazajön.. Nem szeretne már engem, csak nem meri megmondani? Kérem adjon valami tamácsot! Tényleg menthetetlen a kapcsolatunk? Vagy miert teszi ezt velem??? Azt mondja nem szerelmes a másikba, csak az érzést nem tudja elengedni, és lehet emiatt az érzés miatt nem is akarja a mi kapcsolatunkat helyre hozni!
    Köszönöm válaszat!

    • Habis Melinda

      Kedves Borka!

      Levele alapján párterápiás munka megkezdését javaslom. A megcsalás feldolgozása nem oldható meg házilagos keretek között, melyről itt írok bővebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hanni

    Tisztelt Doktornő!
    Szeretném megkérdezni a véleményét!
    10 évig külföldön éltünk együtt és most pár hónapja hazaköltöztünk, hogy itthon legyen családunk. A párom bejelentette, hogy ő most egyedül szeretne élni, mert (nem tudja hogy amit irántam érez az elég lesz -e a következő 30 évre, úgy érzi hogy lemarad valamiről, tisztába akarja tenni az érzéseit, de nem akarja hogy reménykedjek, de ő szeret csak vele van a baj, és sírt is nagyon ezek miatt). Azt monda időt kér, de én nem adok időt. Nem akarok, mert félek , hogy az időt kérek az azt jelenti, hogy esetleg van más is és ha az jó akkor mehetek, ha nem akkor maradhatok. Elhagytam 2 hete. Megvisel ez a probléma, de döntésem helyessége is! Köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Hanni!

      Hogy a döntése helyes vagy sem, csak Ön érezheti. Meghozta, ezért mostmár megszenvedi következményeket. Lehet, hasonló helyzetben érdemes átbeszélni a félelmeket, akár párterápia segítségével tisztázni a jövővel kapcsolatos terveket, elvárásokat. Megnézni, ezek hogyan egyeztethetők össze ( összeegyeztethetőek-e egyáltalán) szakszerű keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Gréta V.

    Kedves Melinda!
    Komoly problémával fordulok Önhöz. 15 éves lányom évek óta szerelmes egy papba. Nem fordítottam nagy figyelmet erre, gondoltam majd elmúllik a rajongás és hogy az ilyen helyzeteket tudják kezelni a papok. Hívő emberként rendszeresen jár templomba, közösségekbe, így utólag elgondolkodva lehet, hogy csak a pap társaságát kereste. Nyáron elhelyezték az atyát. 3 hete azonban üzenetet kaptam “tőle”, melyben leírta mennyire szereti a lányomat és vázolta terveit, közös jövőjüket. Minden nap váltottunk üzenetet, én biztosítottam jogy támogatom őket ha komolyan gondolhja és személyes találkozást sürgettem, pár napja fogtam gyanút, hogy ez a profil amirő üzenetet kapok talán nem is valódi…sikerült telefonon elérnem az Atyát, és akkor kiderült, hogy 3 héten át a saját lányommal beszélgettem. Összetörtem teljesen. Tehetetlennek érzem magam. Az Atya nem tartja jó ötletnek hogy ő beszéljen vele, bár beismerte, hogy valóban voltak jelek, de ő sem vette komolyan ezeket. A helyi papot javasolta, akit már felkerestem és ismerik is egymást lányommal. Átgobdolhagondolja a dolgozt és majd még beszélni fogunk, hogy hogyan tovább. Tanácstalan vagyok, nem tudom mit tegyek. Vigyem orvoshoz? Kérdésemre csak annyit válaszol, hogy nem tudja mért tette. Nem érdekli az egész. Az atya szerint csak arra volt kíváncsi hogy én hogyan reagálnék ha így történne. Bevallom őszintén, én már abban sem vagyok biztos, hogy az atya teljesen ártatlan, hogy nem mondott olyan dolgot ami miatt esetleg reménykedik.
    Ami még ilyesztő, hogy a telefonjában megtaláltam, hogy saját magával is beszélgetett szeptember óta. Mintha ő és az atya beszélgettek volna. Leginkább hétköznapi dolgokról számolt be, mint egy naplónak. De néha válaszolt is magának az atya nevében.
    Egy álom világban élve töltötte az elmúlt 4 hónapot, mióta az atya elment.
    Most mit tegyek? Tiltsam el a hitétől? Ne engedjem templomba? Abba a közösségbe? Pszichiáterhez vagy pszichológushoz vigyem? És ha nem akar menni? Kérem, segítsen!

    Hálásan köszönöm!
    Hannus

    • Habis Melinda

      Kedves Hannus!

      Levele alapján azt gondolom, hopgy fontos volna megpróbálnia megnyugodni, hiszen a kamaszkor természetes velejárói a meglepő fordulatok. Az, hogy valaki naplót ír, vagy akár önmagával beszélget alapjában véve ártalmatlan elfoglaltságok. Ha tud elfogadással és nyitottsággal fodulni a fiatal felé, akkor érdemes mélyebb beszélgetéseket kezdemányeznie. Megérteni, mi volt vonzó neki ebben az elérhetetlen kapcsolatban. Megtudni, miért nem merte nylítan megkérdezni Öntől, támogatná-e ezt a kapcsolatot. Pszichológus felkeresése javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Margaréta

    Üdvözlöm!

    A segítségére lenne szükségem!
    Több mint 1 hónapja történt , hogy az anyukám beleszólt a kapcsolatomba és szakítás lett a vége .. Egy munkahelyünk van a volt párommal , ezért próbáltam megőrizni legalább a baráti vágya munkakapcsolatot , de annyira bánt , nem tudok tovább lépni, személyesen nem ültünk le beszélni , gyakorlatilag minden messengeren történt és azóta konyorgok neki hogy személyesen is üljünk le.. Aminek az lett a vége hogy kiakadt és kiabálva hívott fel engem telefonon …
    Ön szerint mit tegyek hogy javuljon a helyzet?

    • Habis Melinda

      Kedves Margaréta!

      Érthető, hogy megivselik Önt a történtek. Azt javaslom, önismereti munkával járja körbe, miért lehetett az édesanyjának olyan dologra befoláysa, ami alapvetően az Ön hatásköre, a későbbiekben hogyan kerülhető el ez. Ezen kívül a kapcsolat elgyászolásához (érzelmi lezárásához) is szükséges a szakszerű segítség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kitti

    Üdvözlöm doktornő!
    Néha rámjönnek ilyen belső érzések ,hogy a párom megcsal!
    4hónapja vagyunk együtt. Munkahelére jött két új lány.. És elég furcsa mostanában,habár már előtte egy-két napja kezdődött.
    És ünnepi vacsora van ma a munkahelyén meg majd iszogatnak (mint tegnap) és már vagy 1órája az az érzésem van hogy ő jelen pillanatban megcsal.
    Itthon a viselkedése is változott velem szemben.
    Mostanában akármit csinalok neki , az esetek 80%ban beleköt valamilyen uton módon.
    Szexet hanyagolja meg kifogást keres. Elhiszem én hogy fáradt , de eddig ez sose allt az útjába..
    A telefonjat mem dugdozza de láttam hogy az egyik nemrég hozzajuk érkezett csajjal chatel. És ezt valahogy ,,elfelejtette,, mondani.. Sőt a beszelgetest is o kezdte.
    Régebben kicsapongó életet élt és ezert is felek mostanában..
    Mindig rám akarja hárítani azt hogy en meg mindig bulizni vágyom.. De ugy vettem észre hogy inkabb ő.. Mert aki nem akar inni az max a tisztelet miatt kocint mindenkivel és ennyi , vagy nem?
    Nagyon fura érzéseim vannak mostanában..mintha hazudna ,titkolozna
    ..és mint mar mondtam , Olyan érzéseim vannak neha mintha megcsalna..
    Mit tud erre mondani?

    Tisztelettel: Kitti

    • Habis Melinda

      Kedves Kitti!

      Javaslom, hogy ossza meg érzéseit a párjával. Egy egyenrangú, biztonságos kapcsolatban ez természetes, sőt javítja az egymás felé érzett elkötelezettséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Orsolya P.

    Kedves Melinda!
    Az utóbbi időben teljesen megváltozott az életem, nem igazán ismerek magamra. Lassan egy hónapja, hogy összejöttem a párommal, akivel teljesen odáig vagyunk egymásért, szüleink is ismerik már a másikat, minden rendben van, kivéve, hogy neki előttem volt egy 2 és fél éves kapcsolata, nekem viszont igazán komoly még sosem. Egy héten kb 4-5-6szor vagyunk együtt 3-4 órákat, viszont ő ezt is kevésli. Nem érti meg, hogy én a legjobb barátaimmal külön iskolába járok, nem látom úgy őket minden nap, mint ő, illetve hogy nálunk a család első számú, és a szüleim is sérelmezték már, hogy alig vagyok otthon. Próbáltam vele erről beszélni, de hárít, azt hiszi nem szeretem, nem szeretnék vele lenni, pedig néha egy kis idő egyedül is jól esne.
    Azt is szeretné, ha karácsony után nála aludnék, de azt sem érti meg, hogy az én szüleim ezt még nem engedik, hiába halad nagyon gyorsan a kapcsolatunk (mindketten 18 évesek vagyunk).
    Nem tudom, mit tehetnék, egyre romlik a kapcsolatom körülöttem mindenkivel, de őt sem szeretném elveszíteni, mert nagyon szeretem és fontos számomra.

    • Habis Melinda

      Kedves Orsolya!

      Javaslom, hogy beszéljen a kétségeiről a párjával és a szeretteivel.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T. Ivett

    Jó napot!
    Segítséget szeretnék kérni. Augusztus 8-án programozott császármetszéssel született a kisfiam,a 38.héten. A 36.héten derült ki hogy muszáj lesz a műtét mert nem fordult meg. Nem tudtam elfogadni és a mai napig nem tudom. Nem tudok aludni, amikor a műtétre gondolok a sírás kerülget. Viszont beszélni sem tudok róla senkinek,egyszerűen nem tudom elmondani milyen érzések vannak bennem. A kisfiam egészséges és mindennél jobban szeretem. De nem tudom elfogadni hogy nem szülhettem természetes úton. Ráadásul tavaly szeptemberben volt egy terhességem (iker terhesség) 8.hétig tartott. Vissza térő álmaim vannak mind a kettő műtétről. Újra és újra átélem az egészet a fájdalmat, az érzéseket. Nem tudom mit tegyek.

    • Habis Melinda

      Kedves Ivett!

      A vetélés és a programozott császármetszés is olyan veszteségek, melyekről fontos lenne szakszerű keretek között beszélnie. A rémálmok azt jelzik, hogy segítsége van szüksége. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek közt dolgozzunk ezen, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bea

    Kedves dr Nő!
    3 hónapja ért véget egy 3 éves kapcsolatom, ami nagyon sok keserűséggel járt, bántalmazott kihasznált, érzelmileg, anyagilag, a nyáron úgy döntöttem hogy elég vissza adom az albit és haza költözöm, én egyedül tartottam fent a lakást bérleti díj, rezsi, fizetni valók, étel. Besokaltam es már nem bírtam. Ezért haza költöztem. Az exem apukája augusztusban elhunyt, kért tőlem kölcsön pénzt, adtam neki, mivel mind végig arról biztosított h szeret családot szeretne velem. Aztán kiderült hogy össze te jött egy 46 éves nővel, akinek 4 gyermeke van. A srác egyébként 33 éves és otthon él, akit oda is költözött hozzá. Igazából én ezt rövidre zártam és csak annyit kértem h a pénzemet amit kicsalt az adja vissza és felejtsen el. Ez így is volt. És mivel volt neki egy közeli haverja ő mindent tudott rólunk. És ő el kezdett keresni, hívni mindennap h vagyok stb… Nagyon sokat beszélgetünk végig hallgatta a nyomorom. És ez piszok jól esett. Most viszont ott tartunk hogy az exem haverjával kölcsönös a vibráció köztünk. Itt igazából max szexről van szó, mert úton van a második gyerkőc, 2 hete pedig esküvője volt. Picit rosszul érzem magam e miatt, h ez eddig fajult… ÉS nem akarok német mondani rá mert annyira összhangban vagyunk… És annyira tetszik ez az egész érdeklődése. Az a gáz h az exem barátjának a felesége évfolyam társam volt, és annyira nehéz belül most h mit tegyek, hisz én egyedül álló vagyok. Ez az ő felelőssége h mi fér bele. Nem voltam még ilyen szituációban, kérem segítsen hogy mit kezdjek ezzel az egésszel. Előre is köszönöm a válaszát.

    • Habis Melinda

      Kedves Bea!

      Levele alapján azt gondolom, hogy önsmereti munka segítségével lenne érdemes megközelíteni ezt a helyzetet: átgondolni mi az, amire szüksége van, ami jól esik ebben a helyzetben és mi az ami nehéz. Ennek mentén könnyebben eldöntheti, megéri-e Önnek benne maradni ebben a helyzetben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Valaki:/

    Szia!Hazudtam a szüleimnek és kiderült és most hara:

    • Habis Melinda

      Kedves Valaki!

      Szerintem érthető, hogy haragszanak a szülei, senki sem szereti, ha hazudnak neki. Ha Ön is így érzi, akkor nyugodtan mondja ezt el nekik, sőt, akár bocsánatot is kérhet. Biztosan méltányolni fogják.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szofi

    Kedves Melinda!
    Nem is tudom hol kezdjem. Fiam most első osztályos, kitűnő tanuló, olvas egyedül, a matek tudása is hibátlan, a szorgalmára nem mondhatok semmit, DE a magatartása, lassan már kezelhetetlen.
    Jártam vele az elmúlt 2 évben lovasterápiára, mert minden új dologtól félt, a lovasterapeutája szerint nem volt önbizalma (koraszülött gyermek). Soha nem volt egy egyhelyben ülő kisfiú, mindig ugrált, bohóckodott stb.
    Abszolút nem fogad szót, nem igazán érdekli ha kérünk valamit. Szeptemberben és októberben egész jól belerázódott, persze akkor is “rosszalkodott” de most valami történt vele. Van egy olyan osztálytársa akinek problémásak a családi körülmények és mindig ezt a kisfiút emlegeti, hogy a …. fekete potot kapott, hogy a … szaktanárit kapott és még sorolhatnám. Próbáltam elmagyarázni neki hogy nem helyes ha őt akarja utánozni, próbáltuk neki mondogatni, hogy mit szabad és mit nem, de nem akarja elfogadni a véleményünket. A nagymama tanár így ő is próbálta neki elmondani azt, amit mi is. Kérdeztem őt, hogy mi bántja, ha elmondja a problémáját akkor tudunk segíteni ezen.
    Egyik tanítója azt mondta, hogy legyek még egy kicsit türelemmel, mert ez egy nagy váltás az iskolakezdés az életükben.
    Bízom abban, hogy ez csak az iskolába való belerázódás kissé rögösebb útja számára, és hogy hamar túllendül ezen, és belátja, hogy amit jelenleg “csinál” vagy “tesz” az nem helyes.
    Remélem nem volt kesze-kusza az írásom

    • Habis Melinda

      Kedves Szofi!

      Teljesen érthetőnek találtam az írását.
      Sorai alapján azt hangsúlyozánm, hogy az iskolakedzés általában nagy változást jelent a gyerekeknek, hiszen sokaknak megterhelő, hogy hirtelen rengeteget kell ülni és figyelni. Mindemellett azt is gondolom, hogy azt is érdemes kiemelni, hogy mindig igen aktív, ám félénk volt a gyermeke, aminek kezelését gyermekpszichoterápia, vagy családterápia segíthetné elő. A viselkedési problémnák arra hívják fel a figyelmet, hpgy nehézségei vannak az alkalmazkodással, ami nem biztos, hogy magától megoldódik (és talán a lovasterápia sem elegendő ennek szakszerű kezelésére).

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Aki maradt

    Kedves Melinda!

    Tudna tanácsot adni abban, hogyan lehet elengedni egy barátot?

    A lány évekig a barátnőm volt, mert a felsőoktatás évei alatt együtt jártunk gyülekezetbe.
    Más családi háttérből érkező, más személyiségű emberek voltunk, de barátnők voltunk, mert az azonos felekezet összekötött minket. Valahogy azonban a barátkozásunk évei alatt is úgy éreztem, hogy ő nem tud mit kezdeni az introvertáltságommal, azzal, hogy én nem szeretem azt a fokú spontaneitást, amit ő. Pl. nem szeretek telefonon beszélni (inkább személyesen vagy írásban), és nem szeretem, ha előzetes megbeszélés nélkül beállítanak hozzám. Én bennem a meg nem értettségnek ez a vetülete feszültséget keltett, és tüskét hagyott.
    Aztán egy magánéleti válság kapcsán konfliktusba kerültünk, és ez éket vert közénk. Mire újra felépítettem az életemet, eltávolodtunk egymástól. Azonban az ünnepeken azért e-mailben még felköszöntöttem…mire egyszer, az egyik neki küldött születésnapi üzenetemre egy hosszú e-mailben jól beolvasott nekem, hogy ez a kapcsolatunk megfakulása tükrében álságos, és hagyjam őt békén.
    Jópár igaztalan dolgot rögzített az e-mailjében, például hogy irigységgel vádoltam őt. Támadta a hitemet is, de arra nem tért ki, hogy mi a kifogása…pedig egy magát kereszténynek valló ember számára – mint amilyennek ő magát mindig tartotta – ez a kérdés is fontos kell, hogy legyen. Ő mégsem részletezte, csak odaszúrt egyet, hogy bennhagyjon a ködben, és rosszul érezzem magam. Nagyon megbántott.
    Egy évre rá az egyik közösségi oldalon böngészgette a képeimet, és írt egy üzenetet, hogy már nem haragszik rám, sőt, már a születésnapomon is gondolt rám. Én meg naivan le voltam nyűgözve, és egy 5 évig tartó, egyébként szívélyesnek és meleg hangvételűnek mondható e-mail váltás kezdődött köztünk. Az ünnepeinkre még képeslapokat is küldtünk egymásnak, sőt, gyermekszületéskor meglepetéscsomagot is.
    Majd az egyik születésnapi képeslapomra, amit neki küldtem, már a bátyja válaszolt, azt, hogy a húga pár hónapja családostól külföldre költözött. Ő maga miért nem volt képes erről egyetlen szót sem szólni? Hogy ne postázzak semmit arra a címre, mert úgy sem fogja megkapni? Amikor ezt finoman számonkértem tőle e-mailben, kimutatta a foga fehérjét. A fentebb említett, “őszinte”, hosszú e-mailjénél is durvább hangnemű e-mailt írt vissza, arrogánsan, érzéketlenül, hálátlanul, embertelenül és cinikusan. Még ő támadott. Nem érezte, mennyire modortalan, hogy nem szólt előre, számon kérte, hogy miért küldözgetem a képeslapjaimat (a legutolsót, szintén a szülinapjára a külföldi címére küldtem – egy évvel azután, hogy a bátyja írt nekem), és miért nyomozok utána. Pedig a címe egy nyilvános adatbázisban volt elérhető, bármely internethasználó számára, mert az ország, ahova emigrált, a lakcímeket ilyen módon nyilvántartja. Megint tele volt igaztalan állítással az e-mailje, és egyáltalán nem érdekelte, hogy belém gázolt. Csak az érdekelte, hogy ő mit kaphat egy kapcsolattól, hogy a mindennapjaiban mennyire tudja szolgálatába állítani az embereket. Mivel engem a távolból – az általa önként választott távolból – nem tud, ezért leereszkedően azzal zárta az e-mailjét, hogy az elengedés irányába próbál segíteni engem.
    Hihetetlen, hogy erre képes volt. Keresztényként, de bármilyen elvek mentén élő emberként is, egyáltalán.
    Nem maradtam adós a válasszal, amit reggel olvasván az üzenetét, felindulásból megírtam, és elküldtem. Nem volt olyan durva, mint az övé, de nem finomkodtam azt illetően, hogy mit gondolok az efféle erkölcsi hozzáállásról. Majd egy év múlva, szintén a szülinapjára, azt írtam, hogy én sem reagáltam mindenben méltón. (De nem vontam vissza semmit a meglátásaimból.) Megköszönte, és áldást kívánt. Azóta nincs semmilyen kapcsolat. Egyszer – mivel volt olyan úriember, hogy annak idején ő tájékoztatott – még a bátyjának írtam, hogy a testvérével összevesztünk, de erre már a bátyja sem reagált. Most már biztosan ő is haragszik rám. A lányt töröltem a közösségi oldalon az ismerőseim közül, mert úgy éreztem, könnyebb így elszakadnom tőle… (Észre sem vette szerintem..)
    Viszont még mindig gyakran eszembe jut, és indulatokat kelt bennem, hogy ezt képes volt megtenni egy barátnőjével, pláne magát hívőnek valló emberként. Úgy meg tudnám neki mondani a magamét…
    Mit tegyek, hogyan tudnám tényleg elengedni?
    Egyébként van jó barátnőm, régebbi és sokkal jobb és hűségesebb is, mint ő, de ezt a sértést nagyon nehéz feldolgozni.
    Köszönöm, hogy végigolvasott, és köszönöm tanácsát!

    Egy becsapott barátnő, aki maradt

    • Habis Melinda

      Kedves Aki maradt!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ilyen mélységű és komolyságú konfliktusokat csakis személyesen érdemes megpróbálni rendezni. Ennek során ugyanis van lehetőség mélységesen megérteni és elmagyarázni egymás szempontjait. Megnézni miért haragudtak meg egymásra és akár őszintán bocsánatot kérni. Levélváltással mindez nem kivitelezhető és a korábbi félreértések/sérelmek hosszú távon is megmaradnak, sőt felhalmozódnak, ami egy idő után ellehetetleníti a kapcsolattartást.
      A kapcsolat érzelmi elengedése önismereti munkával lehetséges. Ennek során alaposan végiggondoljuk mi miért történt Önök között és megtörténhet a veszteség (a kapcsolat) elgyászolása.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Üdv: 32 éves anyuka vagyok,2 hete egy nagyobb bevásárló központban,egyik pillanatról a másikra el kezdett,hevesen dobogni a szívem,izgatottságot és nyugtalanságot éreztem,úgy éreztem még szünik a külvilág és menekülnöm kell kifelé onnan. Egyszer csak el kezdett remegni mind a két lábam. Teljesen bepánikoltam. Mi lehet ez? Már sajnos,akárhová be megyek egy kisebb boltba,ott is jelentkezik. Hogyan kezeljem? Köszönöm a segítséget. Tisztelettel:Anita

    • Habis Melinda

      Kedves Anita!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes lenne felkeresnie a háziorvosát, aki elküldheti Ön különféle kivizsgálásokra. Ha ez megnyugtató eredménnyel zárul, elkezdődhet a lelki tényezők vizsgálata, melyben pszichológus tud segíteni Önnek négyszemközti keretek között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noémi Sz.

    Tisztelt Doktornő!
    Úgy érzem,hogy nem vagyok jelen a saját testemben. Sohasem szerettem a külsőm,gyerekként a túlsúlyom miatt apám folyamatosan rombolta az önbizalmam,és ez olyan mély gyökeret vert bennem,hogy hiába fogytam le harminc éves koromra,idegennek érzem magam mindenhol,nem vagyok magabiztos,nehezen állok szóba az emberekkel,párkapcsolati téren is folyamatosan kudarcok érnek,többnyire bántalmazó nárcisztikusok “szednek fel”. Úgy érzem,hogy “takaréklángon működök”,mintha lenne egy szelep rajtam,ami visszafog abban,hogy önmagam merjek lenni. Pedig úgy érzem,értékes ember tudnék lenni,de valahogy már annyira visszahúzódtam a csigaházba,hogy nem látom merre van a kijárat.Próbáltam a komfortzónámból kilendíteni magam azzal,hogy eljártam táncolni (az ismerősök érintését is sokszor nem tudom lereagálni,ott pedig ismeretlenekkel kerülöl szinte már intim közelségbe) tetszett,de az eredményen nem változtatott. Nem tudom mit és hogy tegyek,hogy végre helyemre kerüljek,mert emiatt csak sodródom az életben, csapódok olyanokhoz, akikhez ragaszkodni kezdek,majd eltűnnek az életemből újra és újra. Lehet esetleg valahogy változtatni ezen?

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Igen, lehet változotatni ezen, de a kötődési mintáinak átalakításához hosszabb távú pszichoterápiás munkára van szükség. Ennek részeként jobban meg kell ismernie önmagát és felfedezni a kapcsolatokat az érzelmei, gondolatai és viselkedése között. Jobban elfogadni a testi és egyéb adottságait, megérteni kapcsolatainak működését.
      Ha szeretne ezen négyszemközti keretek között együtt dolgzni, kérem keressen.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emese B.

    Kedves Melinda!

    A kèrdèsem az lenne,hogy mit tegyek abban a helyzetben,ha több,mint fèl èves pszichoterápiàs kezelés utàn minden jel nélkül gyógyulttá nyilvanítva úgymond “kirúgnak”?
    Borderline szemèlyisègzavart àllapìtottak meg nàlam,talàltam is megfelelő alapìtvànyt,ahova eljàrtam kezelèsre,ahol javult is az àllapotom. Egy hónapja közölte a terapeutàm,hogy meggyógyultam,nem kell jöjjek többet.
    Èn ezt nehezen fogadtam el,mert előtte ezt nem emlìtette egyszer sem.
    Jobban érzem magamat,ez tèny,de nem gondolom úgy,hogy ne lenne rà szüksègem a tovàbbiakban,mert az elmúlt egy hètben is kontrollàlatlan indulataim voltak.
    Lenne valamilyen tanàcsa mit tegyek? A legtöbb hely vàrólistàs vagy csak januàrtól fogadnak új klienst…
    Koszönöm vàlaszàt előre is! Emese

    • Habis Melinda

      Kedves Emese!

      Megértem, hogy nehezen viselte, hogy ilyen hirtelen, ráadásul az Ön megkérdezése nélkül zárult le a terápiája. Sajnos a legtöbb helyen megvannak az ingyenes ellátás mennyiségi, vagy idői korlátai akkor is, ha ezek esetleg nincsenek kimondva. A borderline zavar valóban hosszú távú, években mérhető idejű pszichoterápiás kezelésre reagál jól, ezért érdemes tovább keresnie a legetőségeket, vagy magán keretek közt belevágnia a kezelésbe.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lengyel Renáta

    Jó reggelt Doktor Nő!
    32 éves nő vagyok elég erős es karakan személyiséggel. Egyértelmü apakomplexussal amit ferfi reál jellegü szakmámmal kompenzálok. Eleg átgondolt és reális nőnek tartom magam. Természetesen belátom hogy vannak hibáim. Nem is kevés. Amik részben neveltetetés részben körülmenyek részben pedig annak oka, hogy hiába probálok minden opciot és nézőpontot figyelembe venni egy probléma megoldásánál sajnos én is ember vagyok és hibázok. Csak azt tehetem ilyenkor, hogy mérlegelek és megpróbalom legalább a következtetéseket levonni, hogy jobb ember lehessek és újra ne essek ugyanabba a hibába. Egyik problémám a nemrég azzá vált exemmel kapcsolatos. Komplexusom ellenére ő az első olyan férfi volt az életemben aki nagyon sok tekintetben, főként természetben ugyanolyan mint édesapám. A kapcsolatnak sajnos vége van és nem is látom már utólag se azt hogy megoldható lenne. Van egy másfél év köröli kisfiunk. Pont most szotatattam be a bölcsödébe. Nagyrészt azért hogy gyerektársaságban lehessen, amire egyértelmüen vágyott. Sajnos ez exem problémákra visszaterő alkolproblémái miatt a plusz pénzre is szükségünk volt, van de probáltam elsősorban a kisfiunk szükségleteit szem előtt tartani. Tegnapi látogatása után nyugtalanító viselkedést figyeltem meg kisfiamnál. Keserves sírás álmából többször is, nyugtalan alvás, hátat fordított és egyedül játszott annak ellenére, hogy leültem hozzá a földre játszani. Egyik barátnőm pont nálam volt mikor jött a kicsiért hogy elvigye a játszótérre. Nem volt hajlandó a kapun se belépni, és hangoztatta hogy ő nem jön be. Egyik barájával érkezett. Több napi ivás es frissen elfogyasztott ital illatát is véltem fefedezni rajtam. Agressziója miatt megkértem baratnőmet hogy kísérjen ki minket. Ha netán elhelyezési procedúrára kerülne a sor legyen ki tanusitsa a viselkedését. A kevés idő ellenére tudatosan a gyermek előtt nem beszélve és nem mutatva lehetőleg problémát eleg jól elengedtem már a kapcsolatunkat. Egyértelmü és sugárzó gyülölettem és haraggal nézett rám az exem, de erre számítottam is. Játszótéren voltak. Kaptam képet is róla hogyan hintázik kisfiunk. Két óra mulva hazahozta. Már behozta a lépcsőházig a kisfiút. Látszott az exemen a megkönnyebbülés. Sajnos a gyerek reakciói csak később jöttek. A kisfiunk elég jól viselte eddig az egész procedúrát, mivel soha nem volt rendszeres apa jelenléte. Sajnos a problémák okozta nyomás miatt már egy éve elég feszült voltam. Az elmúlt hetet pedig a gyerekkel együtt töltöttük betegsége miatt. Nagyon sokat fejlődött és még nyitottabbá vált a kapcsolatunk, gondolom a feszültségmentes légkör és a bölcsöde hatására. Némi pszihológiát tanultam és most utána olvastam pár dolognak. Sajnos úgy érzem, hogy az exem felém irányuló dühét a kisfiunk ugy értelmezte hogy édesapja őt nem szereti. Mindig is nagyon empatikus kisfiú volt. Tisztában vagyok vele, hogy én is hajlamos vagyok túlreagálni esetenként elfogult lenni ilyen esetekben. Exemmel teljesen nyugodt és normális hangnemben írasban (messenger) közöltem az aggályaim. Természetesen elöször védekezőn utana pedig támadólag lépett fel. Mivel egyikünk se ment át váláson úgy gondoltam hárman mindenképp látogassunk meg egy gyermekpszihológust, bár nem tudom mielőtt beszél egy gyerek van e értelme, vagy csak jól beszélő gyereknél mérhető fel már esetleges lelki sérülések. Felsoroltam minden érvet ami bennem is felmerült. Persze anya vagyok, lehet csak túlaggódom. Lehet én is elfogult vagyok akárhogy próbálok tiszta fejjel gondolkozni. Meg azt is elmondtam neki ha mégis problémája lesz a gyereknek akkor valahol jogosan én leszek a hibás mivel nem vettem észre. Természetesen csak támadast és degradáló megjegyzéseket tagadást kaptam. Már utolsó érveimre választ se. Többszöri kérésemre és kompromisszumkészségem ellenére bő egy hétig nem is látogatta a kisfiunkat. Semmi indokkal. Kértem hogy ne igyon amikor érte jön. Tegye félre és ne mutassa a gyerek előtt az érzelmeit. Csak tagadást és támadást kapok úgy is hogy, semmi szemrehányast nem teszek és hangoztatom is. Mivel az exem családja is látja és látta, hogy teljesen elhatalmasodnak az exemen mindenféle problémái és az alkoholizmusa természetesen semmilyen mocskolódásának nem hittek. Semmilyen anyagi segítséget nem kaptunk az exemtől pedig nagyon nagy minusszal hagyott itt minket. A kisfiunk beteg is volt. Ennek ellenére mindenhol hangoztatta hogy ő adott. Biztos, vagyok benne hogy büntudata van amit tett. A szakítast is kiprovokálta, nem volt képes megtenni még ittasan sem. Szeretném kultúráltan intézni és próbálok türelmes is lenni. Nem folyamodtam elhelyezésért. Ezt lehetőleg meg akartuk oldani egymás között. Eddig hagytam is hadd csinálja amit akar. Így már hogy elment se engem se a kisfiunkat nem bántotta tegnapig. Nagyon nyugtalanít a kisgyerekünk lelki állapota a tegnapi események miatt és teljesen tanácstalan vagyok mostmár mit kezdjek így a helyzettel. Megállapítható ez már egyáltalan ilyen korban? Ha elviszem egyedül az apja tiltakozása ellenére nem lesz problémám egy esetleges elhelyezés során ebből? Vagy hogyan tudnám meggyözni hogy jöjjön velünk? Vagy csak ne tiltakozzon ellene? Nem akarom és soha nem is akartam elvenni a kisfiamtól az édesapját, de így is nagyon félek tőle hogy a negativitasát haragját dühét átörökíti ebbe az ártatlan jószívü gyerekbe. Honnan tudhatom azt mikor vigyem el szakemberhez a fiam? Ítélhetem úgy egyáltalán hogy káros az apja látogatása is lelkileg, érzelmileg? Vagy mindenféleképpen látogassa az apja akármekkora sérülést is okoz? Sokan nem tulajdonítanak jelentőséget az országban a lelki es mentális egészségnek. Én nem így gondolom. Hiszem vallom és tapasztalom hogy a mentális egészseg es pozitivitás boldoggá tesz és bármire képessé az életben. Szeretném ezt a kisfiamnak is megadni. Sajnos úgy érzem az apja semmivel nem tud hozzájárulni ehhez a mentális épüléshez, sőt még hátráltatja is. Keleti régióból származunk mindketten. Én több diplomával rendelkezek es mindig egyre nagyobb es nyugatabbra fekvő városokban tanultam. Sajnos az exemnek szinte mindig nehéz sora volt és mentalitasa is elég vidéki maradt. Ez sajnos nem az első olyan dolog lesz amiben zsigerböl és gyülöletből is szembe megy a véleményemmel. Közben pedig hiába állítja nem nézi a gyerekünk érdekeit. Hasonlóan hiányos az érzelmi neveltetésünk, viszont másképp reagálunk e miatt, pedig természetünk eredendően hasonlóan lobbanékony. Próbáltam mindig tudatosan feljleszteni magam ezen a téren is kisebb nagyobb sikerekkel. Úgy gondoltam kis odafigyeléssel nagyon boldog egeszséges felnőttet nevelhetünk a gyerekünkből. Mostmár azt érzem, mint az otthonunkban mindenkitől mindenkitől és amit az exem tovább is tanult vidéken. Hiába szeretet akkor is saját gyerekét is lehúzza az érzelmi posványba, nyomorba és boldogtalanságba. És mivel ő is csak ezt ismeri ezért a gyerekét is erre neveli. Tudom , hogy nincs mindig igazam, annak ellenére hogy a barátaimmal mostmár viccelődök ezen. Maximalista vagyok magammal szemben és úgy gondolom egy kicsi kétely önmagamban mindig kell ahhoz hogy jobb és jobb lehessek. Nagyon átgondoltan mindent figyelembe véve döntök akár napokig is forgatva egy egy komolyabb problémát. Ezért már sokszor a gyors döntéseim is sokszor ösztönösen is helyesek a saját normáim szerint. Mindig hibáztat, hogy nekem van mindig igazam és már rám nézve nincs jelentősége ennek de a kisfiunkra nézve nagyon is van. És napok óta forgatom sőt már a tényleges különválás előtt is gondolkoztam ezen a kapcsolati problémán. A kisfiam az első de én nem emlékezhetek milyen ilyen kicsinek lenni és nem is éltem át válást. Eddig mindig megpróbáltam a másik helyzetébe belegondolni magam. A fiaméba nem tudom. Minden nap biztositom róla hogy én és az apja is szereti es probálok pozitivitást sugározni, mostmár egyre nagyobb sikerrel. Ezzel a koncepció es kontrol nélküli dühvel es gyülölettem nem tudol mit kezdeni, és még a szituáció sem egyszerü. Pedig úgy érzem és még számomra is új emberek is hangoztatják, hogy velem nagyon könnyü kijönni. Normálisan kommunikálva pedig bármit meg lehet oldani. A kapcsolatunk is ezért nem volt menthető, de most a fiam élete jövője boldogsága a tét bizonyos értelemben. Nem tudom, hogyan vagy milyen stílusban kezeljem az exem, hogy legalább abban a kis időben ne érezze a gyermekem ezt a negativitást.
    Úgy érzem talán túl hosszan is írtam le a problémát. Elnézést ezért. Bármilyen iránymutatásnak örülnék, mivel sajnos úgy érzem hiába ismerek es használok sok kofliktuskezelési módot egyikkel sem jártam sikerrel. Sajnos édesapámmal is van hasonló konfliktusom jelenleg is és ciklikusan is, de az ő helyzete más, és vele a kapcsokatom minimális bár hullámzó. Mióta megszületett az unokája azóta szinte soha nem rajtam vezeti le a vélt vagy valós sérelmeit. Hasonlóan se vitázni se meggyőzni nem lehet semmiről. Sajnos tapasztalatom szerint az érvelés és egészséges vita se értelmezett fogalom az egész országban. Vagy elnyomók vagy elnyomottak az emberek és mind az apám mind az exem elég erős személyiség. Ellentmondást nem türnek és ha valamilyen érvet felhozok nekik azért hogy talán nem gondoltak erre már egyből személyük elleni elnyomásnak tekintik a részemről. Nagyon nem szeretném ha bármelykük viselkedését felvenné a kisfiam.
    Előre is köszönöm a tanácsot!
    Üdvözlettel: R

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      A gyermekük szempontjából az az elsődleges, hogy Ön minél inkább értse és érzelmileg feldolgozza, milyen volt a kapcsolata az exével, mik voltak a kapcsolat kerékkötői. Érzelmileg elgyászolja a válást. A harag ilyenkor természetes, ahogy a gyermek iránti aggodalmai is. Amint rendeződik az Önök viszonya (érzelmi elválás) és kialakul a rendszeres kapcsolattartás, a kicsi lelkivilága is sokat fog javulni. Ebben az életkorban gyermekpszichológusi kezelést nem szoktak javasolni, a család, illetve a párterápia, valamint válás után a mediáció (ami segít megegyezni a gyermeknevelési és egyéb fennmaradó közös kérdésekben) megfelelő megoldás. Mivel a kicsi Önnel van a legtöbbet, leginkább az befolyásolja Ön kiegyensúlyozottan éli-e az életét. Az apja negatívitása miatt nem kell aggódnia, a pici könnyen elfogadja, hogy vannak, akik így viszonyulnak a világ dolgaihoz. Azt azonban mindenképp javasolnám, hogy az apa alkoholos befolyásoltság alatt ne találkozzon a gyermekkel.
      Fontos hogy ne érezze magát áldozat szerepben. Érdemes erről elolvasnia az alábbi cikkemet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Renáta

    Kedves Doktornő!
    Multhèten be akartak törni hozzánk, de nem sikerült nekik.
    A fèrjem dolgozik éjszaka èn vagyok itthon 2 pici gyermekemmel..A betörès óta felszereltünk plusz zárakat , kamerát .
    De így is felkelek minden éjszaka 1 órakor és
    minden zajra odafigyelek halgatozom, ideges leszek görcsbe rándul a gyomrom hidegek a vègtagjaim remegek és be kèpzelem , hogy valaki be akar jönni a házba és nyitjah az ajtót és én nem tudom hogy mit tegyek ez addig megy így mèg olyan fárat nem vagyok hogy el alszom van , hogy reggel 5 óra. Nem tudok aludni ezért napal fárat és ideges vagyok.Több mint egy hete vagyok így ès nem akar elmúlni , nem tudom, hogy mit tegyek!?
    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Renáta!

      Nyilvánvaló, hogy nagyon megvisleték Önt a történtek. Ezek érzelmi feldolgozását pszichológussal közös érzelmi munka segítheti elő.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szabina

    Tisztelt Doktornő!
    Még 16 éves koromban volt egy 2 éves kapcsolatom, nagyon szerelmes voltam viszont véget kellett hogy érjen mert a srác nem úgy állt az egészhez ahogy én!
    Most jelenleg egy 7 éve tartó kapcsolatom van, viszont ez a srác akivel 2 évig voltam együtt, ismét feltűnt, találkoztunk párszor, nagyon jól el voltunk, beszélgettünk, szeretem a társaságát. Viszont tényleg ritkán beszélünk, egy hete találkoztunk akkor megbeszéltük hogy szombaton találkozunk mert el fog utazni vasárnap. Ez viszont elmaradt mert még sok dolga volt az utazás előtt. Most úgy érzem hogy hiányzik, szeretném ha megölelne, jó lett volna találkozni mielőtt elmegy, de ha viszont arra gondolok hogy ebből több lenne mint ami most van akkor attól nem érezném jól magam, nem lennék boldog és nem tudom vele elképzelni a jövőm. Pedig a srác lehet többet szeretne majd.
    A kérdésem pedig az lenne ha úgy érzem hogy nem ő az igazi akkor mért hiányzik és mért akarok vele találkozni? Mi ennek az oka? Nem tudok rá jönni!!

    • Habis Melinda

      Kedves Szabina!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna önismereti munkába foglnia és ennek segítségével átgondolnia, milyen az Ön számára ez a párkapcsolat, amiben él. Milyen érzéseket kelt Önben a korábbi fiú? Mik azok a dolgok, melyekre vágyik? Mi szükséges ahhoz, hogy ezeket meg tudja élni a hétköznapi életében?

      Ha igényli, hogy ezeket a kérdéseket közöseön gondoljuk át, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Rene77

    jo napot kivanok szeretnem a segitseget kerni baratnomrol lenne szo volt egy kutyaja amit nagyon regota nevelte 8 eves koratol es most sajnos most meghalt de a bartnom nem tud tovabb lepni magaba van esve minden egyes nap csak o jar eszebe es szomoru nem tudok segitni rajta barmivel is probalkozok csak hajti magaet hogy o akor lesz bolodg ha visza kapja meg varja mindig otet visza hiaba mondom hogy az lenne a legjob ha meg békelne vele és elengedné és tovab lepne de nem az esset nyaron tortent juniusba es meg mindig nem tudja elengedni magaba van esve es pszichologushoz nem akar meni akar hogyis szedem ra nem tudom nem halgat ram

    • Habis Melinda

      Kedves Rene77!

      Levele alapján én is azt gondolom, hogy a barátnőjének szakember segítségére van szüksége. Abban tud segíteni Ön neki, hogy rákérdez a pszichológussal kapcsolatos ellenérzéseire, esetleg segít neki ezeket a félelmeket eloszlatni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • T-U Dániel

    Üdv! Feleségemmel több mint 10 éve együtt vagyunk. 2015ben házasodtunk született két szép gyermekünk Ők 4 és 2 évesek. Egy hónapja feleségem mintha nem ismerném! Megváltozott, elfordul tőlem, nem érinthetem… Egyik reggel érkezett egy “Hiányzol”os üzenet a telefonjára… Nagyon kiakadtam, hogy megcsal! Azt mondja, hogy csak 1x találkozott azzal a szeméttel. Most meg válni akar! Az egészből semmit sem vettem észre, mint derült égből a villámcsapás! Mondom Neki beszéljük meg, nem hagyja, folyamat csak azzal jön, hogy Ő 10 éve csak szenved mellettem, elnyomom stb csak a saját serelmeit dobja az arcomba, természetesen vita lesz belőle és nincs semmi érdemleges megbeszélés. Szeretem, nem akarom, hogy a családunk tönkremenjen! Párterápiától teljesen elzárkózik, folyamat húzza a megbeszélést az ünnepek utánra. A chat mindeközben is megy -ami csak mérgezi a kapcsolatunk! Vegyem el a telefonját? Mi történt Vele? Mit tehetek, tehetünk? A szemében -akármit is teszek rossz vagyok!

    • Habis Melinda

      Kedves Dániel!

      Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a felesége elzárkózik a problémák megbeszélésétől és tovább folytatja ezt a kapcsolatot. Ha igényli érdemes a történtekról négyszemközt beszélnie pszichológussal. Egyrészt megkönnyebbülhetne, másrészt jobban érthetné, mi történik a kapcsolatukban. Ezen túl pedig talán a felesége ellenállását a párterápia felé is meg lehetne nézni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • János M.

    Jónapot!
    13 éves vagyok és a suli discóba vittem egy kisebb mennyiségű alkoholt a szüleimtől. Ez kiderült a tanárnak pedig azt mondtam hogy találtam a járdán és egy kicsit mégkóstoltam de a szüleim még nem tudják. És e miatt szorongok hogy mi lesz mivel azt mondta a tanárom hogy szól az ofőnek ő meg a szüleimnek.

    • Habis Melinda

      Kedves János!

      Szerintem érdemes lenne elmondania a történteket a szüleinek (jobb, ha Öntől tuják meg, mintha mástól). Ha elmondja, miért tette biztosan megértik majd!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Kinga

    Jónapot!
    Biszexuális lány vagyok. Van barátom, nem jo vele a szex, és inkább a lányok felé hajlok, de egy kis részem még szereti őt is. Mit tegyek?

    • Habis Melinda

      Kedves Kinga!

      Önismereti munka segítségével lehetne megválaszolni azt a kérdést, mikre is vágyik valójában. Megtalálhatja-e a boldogságot a barátja mellett.
      Ha szeretne négyszemközti keretek között belevágni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!
    32 évvel ezelőtt ismertem meg férjemet, még mindketten gyerekek voltunk mégis én éreztem, hogy ő számomra az igazi. Született két csodálatos gyermekünk. Én csodálatos és tökéletes házasságnak tartottam , bár nagyon sokszor nagyon nehéz volt az életünk, mégis mindig mindent megpróbáltunk közösen megoldani. Nem tagadom voltak veszekedések is az életünkben, de azokon is túl jutottunk mindig. Most októberben férjem közölte velem, hogy elfáradt a 32 év színlelésben, sosem szeretett engem, csak tudta, hogy neki kötelessége a gyermekét felnevelni (első gyermekünk 29 éve házasságunk elött született, szerintem igazi szerelem gyerek és az évek alatt így is neveltük) és tudta ,hogy én csonka családból származom és nem akarta, hogy a gyerekünkel is ez történjen mert az én kedvemben akart járni ezzel. Kéthete
    hazaköltözött édesanyjához , hogy gondolkozzon, mert nem tudja mi legyen mit tegyen. Azóta keveset beszéltünk, ha hazajön megölel, megcsókol, kérdeztem tőle, hogy kötelességből teszi-e, de azt mondja nem. Ma találkoztam édesanyjával aki elmondta, hogy ő sem érti a fiát, de azt el kell mondja, hogy akkor régen amikor teherbe estem , férjével kötelezték hogy hozzám költözzön és nevelje fel a besikeredett gyerekét . (Nagyon szeretik az unokájukat). Nem tudom, hogy mit tegyek!!! Annyira szeretem még mindig, vajon hol rontottam el, ez zakatol bennem, hogy lehet ezt ép ésszel kibírni? Mit kéne tennem. Sajnos nincs senkim akivel ezt megtudjam beszélni, nincsenek barátaim én mindig a családomnak éltem, nem gyüjtöttem magam köré embereket. Gyerekeim is teljesen tanácstalanok, mivel még velünk élnek ők is nehezen viselik. Kérem segítsen tanácsával, nagyon mélyen vagyok!
    Üdvözlettel:Bea
    (kérem ha lehet legyek anonim)

    • Habis Melinda

      Kedves Bea!

      Így értette, hogy legyen anonim? Ha nem, kérem írjon és leveszem a keresztnevét!
      Nem gondolom, hogy bármit elrontott volna, hiszen nem is tudott arról, hogy a párja szülei évtizedekkel ezelőtt nyomást gyakoroltak a férjére. Emiatt lehet, hogy össze van zavarodva, maga sem tudja, hogy mit szeretne. Párterápia megkezdését javaslom, hogy közösen átgondolhassák, milyen jó dolgok vannak, voltak a viszonyukban, s mi az ami hiányzik, vagy nem jó. Ennek hatására megfontosltabb döntést lehet hozni a folytatás vagy együtt marads kérdéséről.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noname

    Kedves Melinda!

    Lassan másfél éve alkotunk egy párt a barátommal. Viszont nagyon nem egyezik a szexuális igényünk. Én beérném a minimummal (heti-kétheti egy) Ő viszont folyton csinálná. Voltam már ezzel kapcsolatban két szakembernél is, de nem vette komolyan a véleményüket, tanácsaikat. Nagyon nagyon szeretném szeretni a szexet, de egyszerűen nem megy. Azt szeretném kérdezni, hogy tudna e minket fogadni, ha igen esetleg együtt is lehetséges volna? Egyáltalán van rá bármi esély, hogy egy 21 éves lányból lehessen egy normális nő, akinek nem akadnak minden kapcsolatában hatalmas konfliktusok a szex hiányából?
    Azt még hozzá szeretném tenni, hogy ha magamnak kell csinálni az teljesen más. Orgazmusom van, de általában csak magamnak ha csinálom.
    Válaszát előre is nagyon köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Levele alapján párterápa megkezdését javasolnám. Mit jelent az, hogy nem vette komolyan a párja az eddig kapott tanácsokat? Milyen konfliktusok vannak most és milyenek voltak korábban (az Ön előző kapcsolataiban) a szex körül? Ha szeretne időpontot egyeztetni a közös munkára, kérem vegye fel velem a kapcsolatot elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • H. Zsuzsanna

    A kérdésem ! 5 éve ismerem,de csak 2 éve személyesen ! Most kb.2 honapja párszor találkoztunkn,lehiv magához ,ott aludtam ! Azt álítja,hogy majd párjának akar,de nem kérte el a tel.számom,és messengeren is kb.90%-ban csak sex-el kapcsolatban ír !! Kérdésem az lenne,hogy valóban párjának akar? Vagy vsak azért mond olyanokat,hogy megkaphassa a testem?? Köszönöm előre is a választ!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsuzsanna!

      Ha leginkább a szexről beszélgetnek, az azt jelentheti, hogy Önnel kapcsolatban ez a legfőbb szándéka ennek a férfinak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Andrea Sz.

    Azzal szeretnék önhöz furdulni,hogy a nevelt anyukámmal úgymond rossz lett a kapcsolatom! És olyan rossz dolgot tettem ami nem egy kis dolog! És nagyon megbántam,15 éves vagyok és lány. Én itt leírom,és iszonyatosan gáznak érzem magam,és az a baj,hogy néznem kell a testvéreimnek is mert,nem hagyhatom itt őket! Az volt,hogy a nevelő anyukámnak van az egyik fiú báttya aki 33 éves és kezdett furán viselkedni és mondtam neki,hogy találkozzunk mert ő már 3 lepuszilt szájon! És amikor megbeszéltem vele a találkozót, akkor azt hazudtam a nevelő anyukámnak,hogy benthagytam a teló töltőt,és hogy bemegyek érte.Mondta,hogy jó és után jött mert gondolom sejtett valamit, és kocsival jött utánam, és mi egy térnél talalkoztunk és ez a csók úgy volt hogy közelebb tettem a fejemet a fejéhez és lekapott. És anyukám akkor látta,és persze meg akart verni! Nagyon kivolt törve egyszerűen nagyot csalódótt bennem és a testvérében! És erről nem tud senki! És nagyon szeretnék változtatni ezen szeretném újra az önbizalmát, mert nem akartam attól semmit ,csak hogy megbeszéljük ezeket a puszikat meg stb…válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Andrea!

      Levele apaján azt javasolnám, hogy mondja el a nevelőanyukájának, hogy megbánta amit tett és beszéljenek azokról a dolgokról, amiket szükséges jóvá tenni! Pl. arról, miért haragudott rá. Lehet, hogy csak félreértés az egész!
      Kívánom, hogy mielőbb megoldódjon ez a konfliktus és újra jóban legyenek egymással!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Lilla

    Kedves Melinda!
    Munkahelyemen közelebbi kapcsolatba kerültem egy nálam pár évvel fiatalabb férfi kollégával (középkorúak vagyunk, mindketten házasságban élünk) Sokéve ismerjük egymást, mindig jó barátságban voltunk. Az utóbbi néhány hónapban sokkal gyakrabban felkeresett mint korábban, és sokszor szeretettel megöleltük egymást (mindig ő kezdeményezett) Meleg, hosszú öleléseken és arcra puszin, kézfogáson kívül más nem történt köztünk. Mire észbekaptam, beleszerettem. Kiderült évek óta érez irántam erős szeretetet, de eddig visszafogottan viselkedett. Elmondtam neki érzéseimet, mire közölte, hogy az ő részéről ez csak baráti közeledés volt. Mély szeretetet érzek iránta, szerintem ő is viszont. Megbeszéltük, hogy családjaink miatt nem lehet több köztünk. Ezt én mondtam ki, de megkönnyebbülten egyetértett velem. Most visszafogjuk magunkat, de nagyon fáj. Hogy tudok ebből a helyzetből kijönni, úgy hogy ne szakadjon szét a lelkem, a szívem? Minden nap találkozunk a munkahelyen és nem akarjuk elveszíteni egymást, jó lenne újra csak barátként nézni egymás szemébe, nekem ez egyenlőre nem megy, sokkal többet érzek, gondoskodó, mély szeretetet, és hiányzik a fizikai érintése, ölelése is. Hogy kell ezt jól kezelni, hogy lehet ebből jól kijönni?
    köszönöm válaszát: Lilla

    • Habis Melinda

      Kedves Lilla!

      Levele alapján érezhető, hogy nagyon szenved. Erre azonban nincs pár mondatos orvosság, önismereti munka szükséges ahhoz, hogy közösen átgondolva rájöjjünk, mitől ilyen nehéz a baráti kapcsolat megtartása és a romantikus szál elengedése. Mik azok a dolgok, melyke az Ön házasságát színesebbé, az Ön számára vonzóbbá tehetnék.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő!

    Lassan 2 éve vagyok kapcsolatban a Párommal. Azonban szinte az első összejövetel óta azt érzem, a családja kissé lenéz. Amellett hogy kedvesek velem, rendszeresen alakulnak úgy a dolgok, hogy úgy érezhetem, velem bármit lehet, nekem viszont semmit. Csak neki merem mondani, mert úgy érzem, ha a családjának mondom, csak jobban lenéznek. Azonban ő sem reagál erre jól, sőt. Azt állítja én bántom ezzel a családját, s unja ezt. Pedig az önértékelésemmel vannak gondok…, a megrovás helyett támogatást várnék.
    S vajon azért lehet ez, mert látták rajtam, hogy velem megtehetik, vagy alapból ez lett volna a leosztás? Vagy csak eltúlzom?
    Mit tehetnék ellene mindenesetre?

    Előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Valószínű, hogy ez a család ugyan így működött akkor is, mielőtt, Ön belelépett volna, a kedvesének azonban nem tűnnek fel azok a dolgok, amik Önnek igen (hiszen neki ez a természetes, Ő mindig így élt). Fontos azonban, hogy megpróbálja képviselni az érzéseit, ne csak a barátnőjének mondja, ami fáj, hanem inkább annak, aki megbántotta Önt. Így lehetőség adüdik arra, hogy kiderüljön, szándékos-e a lenézés, vagy pusztán stílusbeli különbségről van szó. Az önértékelési kérdéseket önismereti munkával lehetne megoldani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Norina

    Kedves Melinda!
    Én egy olyan dologgal fordulok Önhöz,hogy párkapcsolatban élek kicsivel több,mint 3 éve. Ez előtt volt egy hosszú,3,5éves párkapcsolatom,aminek elég rossz vége lett. Se veled,se nélküled kapcsolat volt a végén már.Amikor ez az időszak volt(se veled se nélküled) akkor megismerkedtem egy fiúval,akivel sokáig találkozgattunk,de végül nem jötünk össze. Úgy érzem ebben mind a ketten hibásak voltunk. Úgy gondolom ő még nem teljesen akart elköteleződni,én pedig nem tudtam még lezárni az előző kapcsolatom. Illetve az is közrejátszott,hogy másik városba mentünk egyetemre. Majd ahogy elkezdtem az egyetemet megismerkedtem a mostani párommal. Ahogy teltek az évek nem szakadtunk el teljesen az előbb említett fiúval(akivel nem jöttünk össze)mert közös a baráti társaságunk. Így nem sokszor,de 1évben kétszer biztosan találkoztunk közös baráti összejöveteleken. Úgy gondolom sohasem lesz számomra közömbös,hiszen normális,értelmes és az ideálom. Idén szeptemberben találkoztunk ugyan így egy közös baráti összejövetelen,ahol beszélgettünk. Ekkor mondta el,hogy úgy érzi köztünk azóta is van egy kis vibrálás,és hogy még mindig nagyon tetszek neki,és,hogy tudja,hogy megérdemlem,hogy egy férfi mindenben támogasson. Amióta ismerkedtünk eltelt,3,5év,de neki azóta sem volt komoly kapcsolata,csak alkalmi. Amit nem értek mert azt gondolom,hogy lehetne ha akarna. Amikor ezt elmondta akkor picit úgy gondoltam,hogy az alkohol beszélt belőle,de mivel utána is keresett jó párszor,érdeklődött felőlem(hétköznapi dolgokról)így lehet,hogy valóban így is volt ahogy akkor mondta.Azóta még egyszer ugyan így találkoztunk egy közös baráti összejövetelen,ahol minden folytatódott. Azt mondta,hogy hiányoztam neki,és egyetért abban,hogy ezt nem ilyen helyen kell megbeszélni,de nem találkozunk sűrűn,így máshol nem nyílt alkalma. Azt mondta,hogy ő velem szeretne lenni,és nehéz erről beszélnie mert fél a csalódástól. Egyből az volt a kérdésem,hogy miért nem évvekkel ez előtt állt elő ezzel,amikor senkim nem volt. Amire az volt a válasza,hogy nem tudja az érzéseit befolyásolni,és akkor még csak 20éves volt,azóta sok minden változott.Nagyon sokszor ölelt meg és mondta el,hogy mennyire szép vagyok,és hogy úgy gondolja,hogy mi nagyon össze illenénk,ugyanakkor fél,hogy nem tudja nekem ugyan azt megadni amit a mostani barátom. Sokszor megpuszilta a homlokom például.Semmilyen testiség nem történt közöttünk egyébként.Természetesen tiszteletben tartotta a páromat. Én sokszor mondtam neki,hogy úgy gondolom ezt nem itt kellene megbeszélni,hanem négyszemközt. Amit valóban nagyon nehéz kivitelezni,hiszen ő Budapesten él,én Szegeden,és ritkán járunk haza a szüleinkhez mindketten. Ennek ellenére másnap írt,es mondta,hogy ebben igazam van és,hogy hozzuk össze,mert nem lehetetlen.
    Engem nagyon össze zavart ez az egész. Nagyon felkavart,amit én magam sem értek. Ez után az este után rengetegszer eszembe jutott,pedig nem vagyok az a merengős,túlgondolós típus. A párommal jelenleg nehéz időszakon vagyunk túl,sok veszekedésen(nem megcsalás miatt).
    Nem tudom,hogy miért kavarhatott ez ennyire fel? Amiatt,hogy nem élünk tul jó időszakot a párommal?
    Minden férfi mellett elmennék az utcán,aki nem a párom,és el is mentem,de ez nagyon felkavart. Őszintén szólva nem is értem mi van velem,úgy érzem magam mint egy tini,közben már 25éves vagyok…

    Hálás köszönettel!

    • Habis Melinda

      Kedves Norina!

      Lehet összefüggés aközött, hogy most ennyire felkavarta ez a beszélgetés és hogy az utóbbi időben nehézségek voltak a párkapcsolatában. Érdemes a párjával való viszonyát rendezni és ezután is megnbézni, még mindig ennyit jelent-e Önnek, amiket a másik férfi mondott és tett.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Gábor

    Jónapot elég érdekes érzés nem tudom hogy betegség-e. De folyamatosan ölelést akarok (nem a 18+) hanem egyszerüren ölelés valamit vagy valakit sokszor a takaromat is ez valami betegség jele?

    • Habis Melinda

      Kedves Gábor!

      Diagnosztizálással online nem foglalkozom, csak a személyes magánrendelésemen. Mindazonáltal azt gondolom, hogy lehet egy tünet, hogy vágyik az ölelgetésre, érintésre. Felmerül a kérdés, hogy vajon kap-e ebből eleget a privát életében. Ha nem, milyen változások szükségesek ahhoz, hogy az igényei kielégülhessenek?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lia

    Tisztelt doktornö
    Szeretnék utmutatást kérni öntöl
    Párommal másfél éve vagyunk eggyütt elegge huzos évunk volt szeptemberben haza koltoztunk magyarorszagra de amiota itthon vagyunk párom teljesen meg valtozot el hidegult tolem mar nem is tudom mikor volt az a pillanat amikor magatol adot egy puszit ,mar nem erzem hogy szeret , eddig nem voltak ijen gondjaink s sajnos nem tudom kezelni a helyzetett
    Mivel most anyagi gondjaink is vannak en nem dolgozok gondoltam talan ez allhat a hatterben
    Az a baj hogy napi szinten elo tor belolem egy erzes hogy mar nem akar engem vagy hogy ki tekinget a kapcsolatbol csak nem mondja el nekem vagy nem tudom de nagyon ki latastalan a hejzetem
    Mikor beszeltem vele azt mondta hogy nyugodjal meg mert nincs semmi no meg ha nem szeretne akkor nem fekudnek mellete
    Hogyan tudjam ezt az erzest le gyozni magamban ? Annyira szeretnem ha ujra vissza talalna hozzam ?
    Mit tudjal tenni hogy vegre o is eszre vegyek hogy mennyire szeretem ?

    • Habis Melinda

      Kedves Lia!

      Nem gondolom, hogy le kellene győznie ezt az érzést, sokkal inkább azt javasolnám, hogy nézzük/nézzék meg miből fakad. Miben változott a kapcsolatuk mióta hazatértek? Neki milyen igényei vannak, ezek kielégülnek-e a kapcsolatukban? Mire volna Önnek szüksége ahhoz, hogy megnyugodjon? Hogy azt, érezze a partnere szereteti Önt? Párterápiás munkával lehetne adekvát és mély válaszokat adni ezekre a kérdésekre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anonima

    Kedves Doktornő!
    Én egy 29 éves kallódó vagyok. 9 éve vagyok együtt a párommal, 3éve élünk együtt. Többféle hivatást is próbálgattam, jelenleg van állásom, de nem találom a helyem az emberek között. Kiskorom óta rengeteget problémázom magamban mindenen, szorongás, önutálat, időnként fóbiák és depresszió is előfordul, pár hónapja pedig magas vérnyomást is megállapítottak nálam, bár szervi okot nem találtak. Sokszor bántok meg másokat azzal, hogy figyelmetlen vagyok, mindenki azt gondolja, hogy szándékosan okozom fájdalmat. Ez szörnyen bánt, de mindig későn veszem észre hogy hibáztam. Vannak napok, mikor csak nézek magam elé, és nem tudok szabadulni érzésektől, vagy éppen az apátiától. Rosszul alszom. A mostani környezetem mindebből még nem sokat lát szerintem, de az utóbbi időben egyre nehezebb helytállnom. Sosem mertem ezzel szakemberhez fordulni, mert félek a gyógyszerektől. Elég rosszul néz ki ez így leírva, de a haláltól és a fizikai fájdalomtól való félelmem olyan erős, hogy az önpusztító gondolataim sosem mentek el a tettlegességig. A hormonális dolgaim sem tökéletesek. Azt hittem, miután kilábalok a kamaszkorból, végre lesz tisztább rálátásom a helyzetemre, és szépen lassan megoldom egyedül, önismerettel, de nem megy. Már nagyon kínos nekem ez a káosz, nem tudok szívből örülni semminek, nem tudom a párom meddig bírja még mellettem anélkül, hogy ártanék az ő személyiségének is, teljesen eltávolodtam a családomtól, sürget a tudat, hogy mindjárt elfogy az élet…
    Ön mit javasol?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Anonima!

      Levele alapján pszichoterápiás munka megkezdését javasolom, ami segít majd a kínzó érzéseket akár gyógyszer nélkül is kezelni. Ezeket a dolgokat nem lehet egyedül megoldani, az önismeret sem arról szól csupán, hogy megfigyeljükön magunkat. Ennek lényege, hogy egy terapeuta, vagy egy erre szakosodott csoport segítségével párhuzamokat keresünk az érzelmek és a viselkedések között.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Emoke s.

    Jó reggelt kedves Doktornő! Abban szeretnék tanácsot kérni hogy én 13,17évesen elvesztettem a szüleim nem tudom köze van e problémáimhoz,De van egy 5,5éves kapcsolatom a párom15évvel idősebb nem tudok benne bízni folyton azt érzem hogy megcsal rettegek ettől ha valaki belikolja már elméleteket szövögetek hatalmas viták vannak ebből most ott tartunk hogy szakított velem e miatt. (Volt olyan h azt hazudtam valaki mondta pedig nem). Nem tudom elengedni mert azt érzem nem élném túl nem tudok nélküle élni rettegek hogy elveszítem.

    • Habis Melinda

      Kedves Emőke!

      Igen, lehet köze a szerettei elvesztésének a párkapcsolati problémájához. Az egyéb okok feltárásához és kezeléséhez önismereti munka megkezdése szükséges. Ha szeretne ezen négyzemközti keretek között közösen dolgozni, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Anett J.

    Kedves doktornő!
    A páromnál majdnem másfél éve több tünet is jelentkezett, melyekre még mindig nem találtunk megoldást.
    A problémák eleinte kéz és lábfej bizsergéssel kezdődtek, melyet időnként arcon is érzett. Majd észrevettem hogy a karja megemelésénél, illetve leengedésénél remeg a karizma, annak ellenére hogy nem végzett semmilyen megerőltető, fizikai munkát előtte. A harmadik dolog amit elmondása alapján érez hogy nyugalmi állapotban, pl este lefekvésnél is érzi a lüktetés, a szív dobbogását, melyet olykor fülében is hall dobogni. A negyedik dolog a duzzadás érzet mely időnként jelenik csak még és a hónaljban érzi. Ha dolgozik akkor aközben nincs semmi gond, nem fáradékonyabb, nem is köhög, csak jóval azután hogy pihenésre került sor. Viszont ami még talán érdekesebb hogy ezek a tünetek csak 5-6 naponta jelennek meg, ezért gondoltunk arra hogy lehet a vérkeringéssel vagy a vesékkel lesz valami gond. De jártunk kardiológián, neurológián, pszichiátrián, CT és laboratóriumi vizsgálatokon is. A vérképében a bilirubin szint volt magasabb, háromszor több a normál értéknél. De a többi vizsgálat eredménye negatív.

    Várom mielőbbi válaszát és remélem hogy tudna nekünk tanácsot adni hogy merre forduljuk segítségért.

    • Habis Melinda

      Kedves Anett!

      Mivel a szomatikus kivizsgálás kellőképpen alapos volt és nem talált érdemi magyarázatot a tünetekre, érdemes a lelki okokat is feltárni. Pszicho-diagnosztikai viszgálat szükséges. Ennek céljából keressen fel a párja személyesen klinikai szakpszichológust.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Tisztelt Doktornő?
    18 éves srác vagyok, aki eddig szerelmi életében a legkevésbé sem volt sikeres. Folyamatosan csalódások és sikertelenségek értek. Konkrétan nem volt egészséges, tartalmas és komolynak mondható kapcsolatom. Rengeteg sérelmet éltem meg ezáltal
    Aztán jött egy lány aki végre úgy szeret ahogy arra tudom hogy szükségem van, és olyan akit én is tudok szeretni ahogy azt mindig is szerettem volna. 4 hónapja tart ez a kapcsolat. Komoly veszekedés sose volt, mindig megtudtuk beszélni mindent. Rengeteg időt töltünk együtt, nyilván emiatt az eddigi barátaimmal sajnos picit kevesebbet tudok(egyetem miatt is). Viszont most elkezdtem úgy érezni mintha kezdene az a láng elmúlni. Amikor vele vagyok nincsen gond, mindig felhőtlenül érezzük magunkat. De amikor egyedül maradok, néha szabályos gyomorgörcs fog el. Nem tudom hogy amiatt mert félek az erős kötődéstől és a könnyen sebezhetőségtől vagy ez teljesen normális hogy ilyenkor jobban agyban dőlnek el a dolgok amikor a “rózsaszín köd” elmúlni látszik. De egyszerűen elválni tőle nem szeretnék, már csak azért sem mert tényleg rettenetes kötődik hozzám, és én sem tudnám elviselni ha miattam kellene azon végig mennie, mint amin én is keresztül mentem más lányok miatt. Nem tudnám végig nézni és szörnyen nehéz lenne ezzel a tudattal élni. Mert tényleg olyan érzésem van hogy ő olyan akiért érdemes mindenemet oda adni, és próbálkozni. Vagy esetleg ez már veszett ügy ha ilyeneken gondolkozok? Vagy esetleg az egészet az okooza hogy túl sokat stresszelek ezen.
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Azon, hogy fél a tartós elkötelezettségől, kötődéstől pszichoterápiás munkával lehetne változtatni. A gyomorgörcsnek mindig van valamilyen oka, és kezelés is szükséges, hiszen az a természetes, ha jól érezzük magunkat a bőrünkben. Magától sajnos ez nem fog megoldódni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Mária

    Kedves Melinda!
    Hogyan bocsássam meg a férjemnek, hpogy megcsalt egy lányommal egykorú nővel?
    Kiderült, hogy évek óta csalt, el akart hagyni, de mikor mondtam, hogy menjen engem választott. 30 év házasság után úgy érzem egy idegennel élek, aki vagy 50 másik nővel lefeküdt mellettem. Ragaszkodik hozzám és a gyerekek is h együtt maradjunk. Én sem akarom elhagyni, biztos megélhetésem van mellette. Szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat és ő is, de vajon bízhatok benne? Főleg mert egy helyen dolgozik a nővel, és tudom, hogy a tiltásom ellenére beszélnek. Azt mondta felmond, csak akkor meg félek, hogy azért amiért vele vagyok, megsemmisül.

  • Kedves Dr.
    Férjemmel 13 éve élünk együtt nekem van egy felnőtt lányom aki velünk nőtt fel. Apja ként tekint férjemre. Az utóbbi időbe férjem a nemi szervét mutogatja neki mintha véletlen ki lógna. És a telefonján is nemi szerveket mutat neki de azt is úgy mintha véletlen lenne.
    Tud nekem ebbe segíteni miért viselkedik így?
    Köszönöm.

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Az okokat nem tudhatom (hiszen nem ismerem Önöket), de az biztos, hogy a lánya számára ez a helyzet igen kellemetlen és lelki szempontból destruktív hatású. Fontos lenne, hogy a férje mielőbb keressen fel ezzel pszichológust, vagy ha erre nem hajlandó, akkor családterápiás segítséget kapjanak. Addig is jó, ha megpróbálja megóvni felnőtt gyermekét ettől a helyzettől.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szia

    Miért van az hogy szex filmre föl áll a farkam a feleségére nem

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Ezt egyéni, vagy pártrápia segítségével lehetne kideríteni, mivel számtalan oka lehet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Doktornő!
    6 évet voltunk együtt a párommal, de közel egy éve szakítottunk. Mit gondol mennyi idő szükséges egy 6 éves párkapcsolat lezárásához?! Mit javasol?
    Úgy érzem más férfi felé nem tudok, nem is akarok nyitni, mintha nem is érdekelnének a férfiak. Ez lehet amiatt, hogy még érzek valamit a volt párom iránt…?
    Köszönettel: Manda.

    • Habis Melinda

      Kedves Manda!

      Nagyon változó, hogy mennyi idő szükséges a kapcsolat lezárásához. Alapvetően nem idő kérdése ez, azon több múlik, milyen stratégiáink vannak az elengedésre, a velünk történő veszteségek elgyászolására. Ha igényli, négyszemközti keretek között lehet beszélni erről, ami megkönnyíthati és meggyorsíthatja ezt az érzelmi folyamatot,

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Nikolett

    Kedves Doktornő!
    Gyermek korom óta befelé forduló személyiség voltam,sosem tudtam illetve tudok beilleszkedni, nem tudok semminek sem örülni,az éven sikeresen lediplomáztam de azóta nem látok a jövőben semmit ami boldogítana,munkahelyemen sem kedvelnek, céltalan vagyok,a halál pedig állandó téma amin rágom magam,rettegek tőle,félek hogy hamar következik majd be,folyamatosan változik a hangulatom,többnyire negatív irányban. Mostanában a szociális élet kifáraszt nincs kedvem az emberekhez. Kíváncsi lennék hogy van-e szükségem szakemberre avagy ez csak egy átmeneti állapot, válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Nikolett!

      Igen, érdemes lenne pszichológust felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Vivien

    Tisztelt doktornő!
    Már évek óta küszködöm lelki problémákkal, 19 éves vagyok. Bonyolult családi háttérrel rendelkezem, nagyon zárkózott és ideges vagyok. Talán a depresszió tünetei enyhén jelentkez(tek)nek!?
    A lényeg hogy az utóbbi pár hónapban azt érzem hogy rendbe szeretném hozni az életem. Viszont amikor 3 éve történt egy tragédia, akkor teljesen magamba fordultam, és masszív evéssel kezdtem el gyógyítani magam (főként édesség), a mai napig is.
    Már egy éve ostorozom magam a súlyom miatt, nagyon rosszul érzem magam a bőrömben. Többször nekifutottam az életmódváltásnak, de mindig feladom, és csak eszem, és ez megnyugtat.
    Kezdem azt érezni hogy képtelen vagyok rá. Tudom hogy addig nem engedhetem másnak hogy igazán szeressen amíg én nem vagyok rendben önmagammal.
    Kérem hogy segítsen véleményével. Előre is nagyon köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Vivien!

      Levele alapján azt gondolom, hogy Önnek nem egy véleményre van szüksége, hanem arra hogy megismerje és elfogadja önmagát az erősségeivel ls gyengeségeivel együtt. Ez pedig egy érzelmi munka eredménye, amit önismeretnek hívnak. Ha igényli, hogy ezen a folyamaton négyszemközti keretek között én vezessem végig, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dorina

    Kedves Melinda!

    Nehéz élethelyzetbe kerültem.
    Szeretnék egy kis iránymutatást kérni, ha lehetséges, ami segíthetne a feldolgozásban…
    Van egy 14 hónapos kislányom. Apukájával,- aki vőlegényem is augusztus óta – élünk együtt.
    Néhány hete kezdődött, hogy konfliktusokkal terheltté vált a kapcsolatunk. Nem nagy dolgok, hétköznapi apróságokból eredtek. Ezeket igyekeztünk megbeszélni, leginkább én kezdeményeztem. Mindenképp túl szerettem volna lépni ezeken. Párom viselkedése is megváltozott irányomban. Hűvössé vált, kislányunkkal is kevesebbet foglalkozott és türelmetlenebb is lett. Folyamatosan rossz megérzéseim voltak, szokatlan dolgokat csinált, amik feltűntek.
    A lényeg, hogy november 8-án ismét felhoztuk a problémáinkat, ő mondta, hogy nem jó így a kapcsolat, ellaposodott. Egész este és éjjel nem aludtam. Ugyanis a beszélgetés után éjjel bele néztem a telefonjába és ami elém tárult, attól teljesen ledöbbentem.
    Párom titkos családok átmeneti otthonában dolgozik családgondozóként, ahol bántalmazott édesanyák élnek gyermekeikkel. A párom egy három gyermekes 22 éves édesanyával került viszonyba, aki ott él az otthonban gyermekeivel. A beszélgetés, ami elém tárult teljesen elképesztő volt. Egyszerűen úgy tűnt, elment az esze. Felfedtem előtte másnap mindent, a szüleimnél voltunk. Elviharzott. Másnap sírva jött bocsánatot kérnk és elmondani, hogy velünk akar élni, szeret minket. A nő semmit nem jelentett. Nem érti, hogy tehette. Az egész viszony, elmondása szerint a beszélgetésből állt, amiben előfordult szeretlek szó is, ill. 4-5 alkalommal volt csók. Nem feküdtek le. Ezt egy, a nővel történt üzenetváltással alátámasztotta.
    Miután kibukott ez a dolog, megszakította vele a kapcsolatot írásban (ezt láttam is). Eljutottunk odáig, hogy beszélgessünk magunkról,kapcsolatunkról, hogy megbocsájtottam neki (legalábbis azt mondtam), de még mindig gyakran felhozom a témát és őrlődöm, hogy történhetett ekkora, számomra abszurd dolog. Hogy engedhetett magához egy ilyen szerencsétlen helyzetben lévő nőt. Egyrészt velem, velünk, hogy tehette, másrészt szakemberként, hogy merészelte. Munkahelyet azóta keresgél, de nem egyszerű váltani. A nő kb. márciusig, ha addig nem oldódik meg a helyzete, az otthonban tartózkodik majd.
    Nagyon nehéz ez nekem, van, hogy nyugodt vagyok, de előfordul, hogy újból és újból páromnak mondom a fájdalmaimat, dühössé válok. Tudom, hogy ez nem vezet előre. De nehéz kezelnem a helyzetet.

    Abban szeretnék segítséget kérni, hogy a feldolgozást mi segíthetné? Hogy lenne érdemes felfognom ezt az egészet? Nekem a párom sziklaszilárdnak tűnt, de darabokra tört ezáltal..Nem tudom egyáltalán meg tudom-e ezt emészteni valaha..

    Köszönöm szépen a választ.
    Diána

    • Habis Melinda

      Kedves Diána!

      A felfogást és az érzéseket nem manipulálni és irányítani kell, hanem önismereti munkával megérteni és megtanulni jobban használni és kontrollálni. Ez egy emócio-racionális folyamat, melyből ha kihagyjuk az érzelmi részt, akkor ártunk magunknak. A konkrétumokra rátéve mindenképpen párterápiás munka volna szükséges ahhoz, hogy integrálódhasson a párkapcsolatuk történetébe ez a megcsalás. Ennek során a párja átgondolhatja, miért tette, amit tett, mik azok a dolgok, melyre szüksége volt, csak nem kérte, vagy nem kapta meg a kapcsolatukban. Az Ön oldaláról pedig a bizalom helyreállítása is szükséges, ami szintén egy közös érzelmi munka eredménye. Itt írok részletesebben a megcsalásról.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Admin1111

    Joestet!:) segitseget szeretnek kerni, ahoz hogy elengedjek szamomra egy fontos szemelyt. A mi kapcsolatunk februarban kezdodott, mikor eloszor beszelgettunk messengeren, nem vettem komolyan a dolgot, mert voltakeppen az elozo “baratomert” szenvedtem aki hazudott! (8 honapba telt mire ot eltudtam engedni) de ez a mostaninal nem megy.. peobalkozom de, lehetetlen! Na de nem is huzom tovabb… szoval, februarban en meg semmit nem szerettem volna attol akiert most szenvedem, aztan igazabol csak beszelgettunk, es semmi tobb! Marciusban, ugy voltam ezzel az egesszel hogy jojjon akinek/aminek jonnie kell talakoztam is ezzel a csavoval es volt koztunk egy csok. Azutan, eltavolodtunk egymastol neki volt baratnoje es mint “mondtam” nekem nem jelentett akkor meg semmit! Nem is volt semmibaj egeszen augusztusig, akkor, valahogy eszembe jutott. Es ujra elkezdtunk beszelgetni. Na de akkor mar komolyabban volt koztunk tobb is mint egy csok:)! Szoval, parkapcsolatban eltem vele. De sajnos baratnoje meg mindig volt/van es valojaban a baratnoje is csalta akkoriban ot… a baratnojenek volt elotte egy kapcsolata es abbol a kapcsolatbol van 2 gyerek. Szoval a csavot akivel enis voltam, csalta azzal akitol a 2 gyerek van! Es most terhes is lett.. de nemtudja senki hogy kitol. Lehet hogy azzal akivel en voltam nem is lehet gyereke.. :/ szoval igen ez egy eleg bonyolult helyzet! A csavoka most jelenleg nem torodik velem, es a baratnojet valasztotta, ami ertheto! De sajnos en beleszerettem. Esetleg ha a gyerek nem az ove es ujra megkeres mit tegyek? Vajon komolyan gondolta velem vagy csak jatszott? En elengedni semmikepp nem szeretnem.. nem fog menni!!! 🙂

    Válaszát, előre is köszönöm!
    Kedves Melinda!

    • Habis Melinda

      Kedves Admin1111!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ezt az illetőt nehéz lehet elengednie, már csak a kusza körülmények miatt is. A történtekkel összefüggő érzelmi folyamat megsegítéséhez azonban rendszeres, személyes kapcolattartáson alapuló önismereti munkára van szükség. Ennek során fontos lenne azt is körvonalazni, Ön mire vágyik.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves doktornő. Egy tizenéves ember vagyok. Nagyon sokat küzdök szorongással, stresszel, túlterheléssel. A mindennapjaim ebből állnak. Az osztályom állandóan utálkozik mert volt kapcsolatom egy fiúval az osztályból. Egy lány pedig állandóan rivalizál. Ha lesz egy új barátnőm, vagy csak megállok beszélgetni egy ismerőssel, rögtön elmond a hátam mögött mindennek, és ellenem akarja fordítani a barátaim. Emellett 4 éve az árnyékomban érve mindig les rólam és nyal a tanároknak. Mindig hazaviteti magát velünk és azzal akar felvágni h kisebb gyerekekkel jár. Egyszerre többel is.
    Állandó megfelelési és gondolkodási kényszerem van. Minden pillanatban fáradt vagyok, de amúgy sosincs időm semmire. Keveset alszom, mert egyszerűen nincs időm rá. És nagyon szeretnék egy olyan igaz barátot, aki tényleg mindig mellettem van és nem csalódok. Mert a mai világ szerint mindenki legyen túlsminkelve és k*rva. Én pedig szeretnék kulturalt, okos, intelligens, udvarias, tisztelettudó barátot/barátokat. Remélem tud segíteni. Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem nagyon jó, hogy megfogalmazta mitől szenved és mire vágyik! Ez az első lépés a megvalósítás felé. Szerintem fontos volna, hogy rendszeresen beszélgessen a szüleivel arról, ami nyomasztja. Talán ők segítenek a folyamatos nyomás csökkentésében is. Úgy gondolom, hogy jó, hogy Önnek vannak értékei, s ezek mentén lehetnek új barátságai, csak kezdeményeznie kell. A konkrét lépések kialakításában segítséget kaphat a szeretteitől, vagy felkereshet azár iskolapszichológust is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zsófi

    Jó estét kívánok!
    Az lenne a problémám hogy ugye több mint 3 éve párkapcsolatban élek és nagyon sok a vita a párom és köztem. Szakítottam vele aztán megbeszéltük hogy próbálunk mindketten változni és nekem sikerült is megváltoznom nem féltékenykedek meg semmi ilyesmi ő pedig ha valami rosszat teszek pl..szólok neki hogy ezt nem így mondta nem ezt mondta akkor egyből idegbeteggé válik és vergődik velem kiabál és leszar szó szerint nem keres nem ir nem hiv semmi es ez nekem olyan mintha leszarna de o szerinte csak en kombinalom tul. Kerem segitsen mit lehetne tenni!

    • Habis Melinda

      Kedves Zsófi!

      Nagyon jó, hogy próbál kevésbé féltékeny lenni, a változás azonban sokszor nem csak elhatározás kérdése. A párja valószínűleg képtelen kontrollálni az indulatait, aminek megtanulásához terápiás munka volna szükséges. Egyéni, vagy párterápiás segítséggel lehetne ezen változtatni, új képességeket, hatékonyabb kommunikációt kialakítani.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dorottya

    Tisztelt Habis Melinda

    Én egy bizonyos eset miatt fordulnék önhöz, hogy hogy kezeljem a dolgot vagy mit tegyek?
    Az ominózus eset az, hogy egy nap készítettem otthon egy ételt amiből később a kislányommal meg is vacsoráztunk elő is hagytam mert meleg volt egész éjszakára kint maradt.
    Reggel hallottam, hogy anyukám korábban felkelt hallottam, hogy kotorászik és zörög gondoltam, hogy eszik az ételből hisz nekem egyértelmű volt és természetes, hogy vesz belőle….
    Szóval mikor én is felkeltem akkor gondoltam a maradékot elviszem magammal a munkahelyemre jó lesz ebédnek ámde a buszon mikor voltam anyukám közölte velem, hogy én egy önimádó vagyok mert őket megse kínáltam és azt kívánja, hogy akadjon meg a torkomon ezt muszáj neki elmondania.
    Hát köpni nyelni nem tudtam.
    Utána írtam neki egy smst, hogy nekem nem állt szándékomban meg nem kínálni őket elmondtam, hogy este a azt vacsoráztunk és nem volt megtiltva az, hogy ne egyenek belőle stb. Mondanom se kell, hogy erre nem is válaszolt.
    De mikor hazamentem nem köszönt majd aztán elmondott minden”jónak”, hogy én egy sunyi vagyok stb…..
    Azóta nem is szól hozzám.
    Mit tehetek?
    Mert ez szerintem nem normális viselkedés a részéről.
    Kezelésre nem vihetem mert ő nem egyezne bele.
    Mit tegyek ?
    Köszönettel: Dóri

    • Habis Melinda

      Kedves Dóri!

      Levele alapján azt gondolom, hogy ebben a családban sok kimondatlan szabály és elvárás lehet, melyeket igen nehéz kezelni. Jól érezte, hogy segítség kérést, konkrétan családterápiát fogok javasolni. Az, hogy valamelyik családtag ettől elzárkózik, nem jeleti azt, hogy ne volna ennek értelme. Ilynekor meg kell nénzi, mi akadályozza a részvételt, vannak-e előítéletek vagy félelmek (esteleg ismerethiány) a terápiás munkával szemben. A duzzogás egyébként a harag kifejezésének képtelenségéből fakad, melyről itt írok részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szonnya2018@freemail.hu

    Jonapot kivanok nekem 3 gyermekem van az elso beteg .nem neveljuk sulyosan beteg azt szeretnem tudni vagy segitseget kerni hogyan lehetne ezen tul tenni magunkat a parommal es mar 7 eves latogatjuk minden honapban de a parom nem akar errol beazelni es mit csinaljak vele hogy megnyiljon nekem

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Egy ilyen veszteséget nagyon nehéz feldolgozni mind egyéni, mind pedig kapcsolati szinten. Levele alapján párterápia szükségessége merül fel. Ingyenesen a helyi családsegítő szolgálatnál kaphatnak ilyen jellegű segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Katalin Zs.

    Kedves dokotornő,

    Úgy érzem hogy a férjem nem tud felnőni. 20 évesen házasodtunk meg ( 6 éve ) akkor is én egyetemre jártam , dolgoztam ő meg inkább játszott otthon a gépen és a suliból is lógott . Persze 20 éves volt gondoltam kinövi . És mostmár dolgozik nem lusta egyáltalán .De úgy hozzá szoktunk hogy én kezelem a pénz ügyeket hogy mindent én csinálok már ezzel kapcsolatban. Plusz amikor valami férfias döntést kellene hozni akkor a férjem leblokkol és mindig a rossz döntést hozza nem érdekelve ezzel hogy engem vagy valaki mást bánt csak ami akkor ott neki tetszik . Utána mindig megbánja és mondja hogy nem tudja hogy mi történt . Ez már sokszor megcsalast jelent . Szerinte most ő bipoláris, de nem szomorú csak leblokkol döntés helyzetben . Hogyan tudnék segíteni neki ?

    • Habis Melinda

      Kedves Katalin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem Ön tud segíteni a párjának, hanem Ő kellene, hogy a saját nehézségeivel hatékonyan szembenézzen. Önismereti munkába fogjon akár egyéni, akár párterápiás keretek közt. Az Ő felelőssége ugynais, hogyan dönt, Önt megbántja-e ezzel. Ha Ön ebben segíteni próbálna, akkor Ő nem fog a továbbiakban sem felelősséget vállani és még több hárulna Önre.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Judi

    A lányom 39 éves egyedülálló, nem szeret dolgozni, volt pár munkahelye, de mind rossz szerinte. Én ebbe teljesen bele vagyok betegedve, mert nincsenek céljai, mint más hasonló koruaknak

    • Habis Melinda

      Kedves Judi!

      Megértem, hogy aggódik a lányáért. Mivel Ő már felnőtt, házilagos keretek között nem lehet lelki értelemben hatékonyan segíteni neki, mindenképp szaksegítség igénybe vétele szükséges. Érdemes lenne megnézni, Ő motivált-e arra, hogy pszichológushoz forduljon a saját nehézségei kapcsán. Ha nem, miért nem?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • O. ISTVÁN

    Tisztelt Doktornő!
    Van egy nagyon rossz szokásom, amit a feleségem nagyon nehezen tolerál. Ha napközben meghallok valami dallamot ami tetszik, egész nap halkan azt fütyörészem, amiért a nejem egyre mérgesebb, egyre nehezebben tolerál. Hiába próbálom megálni csak csinálom. Tudni kell rólam, hogy nagyon kreatív ember vagyok, mindig valamin jár az agyam és ennek a hozománya a fütyörészés! Ez egy betegség, vagy egy tolerálható rossz szokás?
    Tisztelettel: O.István

    • Habis Melinda

      Kedves István!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy nem a normalitás a legfőbb kérdés ebben az esetben, hanem az, hogy mi zavarja a feleségét az Ön fütyörészésében. Milyen érzéseket kelt benne mindez, milyen emlékekkel kapcsolódik össze? Hogyan tudjak egymáshoz jobban alkalmazkodni? Ha igénylik, párterápia segítségével lehet ezeken a kérdéseken mélyebben elgondolkodni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Timea

    Üdvözlöm. Nemtudom kezelni a féltékenységem et rétegek ha elmegy valahova a pasim ha ranez egy nöre a koleganoire szintén az van a fejembe jajj meg ne lásson szeb nőt és az is zavar múltkor azt mondta ha szeretne táncolni és ha elhivnak egy bálba biztos hogy táncolna ismerősökkel. Más nokel ugye na olyan féltékeny lettem maga szerint ebe van valami ha táncol? Mással mert zavar ez ennyire engem? Mert vagyok ilyen féltékeny hogy kezelem? Segítsen köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Tímea!

      A féltékenységének megértéséhez és jobb kezeléséhez önismereti munka megkezdése javasolt. Ha igényli, hogy együtt vágjunk ebbe bele, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • RÉKA

    Tisztelt doktornő!
    Boldog névnapot kívánok!
    Én mindig boldogtalan de nehezen találok társat.Nagyon szeretnék:)
    Sokat segített és mindent köszönöm!
    Szép estét kívánok!
    Üdvözlettel, Tisztelettel: Réka

    • Habis Melinda

      Kedves Réka!

      Köszönöm szépen a köszöntést, nagyon kedves Öntől!
      Kívánom, hogy mielőbb találjon társat!

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M Gergely

    Kedves Melinda!

    Tanácsért fordulok önhöz egy megcsalási ügyben. Nagyjából november 19-én tehát kb másfél, lassan két hete rájöttem, hogy a feleségem öt hónapos várandósan kb egy hónapja összejárt alkalmankénti csókolózásra az egyik “kollégájával”, barátjával. Mindketten egy amatőr színtársulat tagjai. Amikor ez kiderült, a feleségem azt mondta hogy teljesen össze volt/van zavarodva. Úgy érezte, hogy vonzódik a másik férfihoz, de velem akarja folytatni, de felém nem tudja azt érezni amit kell. Mondtam neki hogy akkor én folytatom egyedül, a gyermekünket pedig nyilván ellátom minden erőmmel lehetőségeinkhez méltóan, és a békérev törekedve. Ő nem akarta ezt, azt akart x hogy mardjak, mert velem képzelte el a jövőt. A legközelebbi próbájuk alkalmával leárta a másikkal a kapcsolatát, mi pedig elkezdtünk dolgozni azon hogy feltárjuk mi volt a baj kettőnk között.
    Egyre jobban tudunk kommunikálni a helyzetről, az okokról, ő is sokkal nyitottabb felém, ő is nagyon igyekszik.

    Mindez nagyon jól hangzik, de sajnos a színházat nem tudja teljesen feladni, mert van ott egy gyerekcsoportja amit ő vezet, és még van egy két előadása is amiben szerepelnie kell együtt azzal akivel megcsalt.

    Ő azt mondja, hogy egyre könnyebben veszi a helyzetet, a másik fél is tartja magát, nem érintkeznek a szükségesnél többet. Azonban ő azt mondja hogy nagyon szorong, fél hogy “visszaesik” hogy nem tudja lezárni magában a dolgot annak ellenére hogy ésszel felfogta hogy ez egy teljesen terméketlen út lenne, szemben a miénkkel.

    Arról kérném a tanácsát, hogy létezik ilyenkor egy leválási idő, min múlik, nekem mit kell tennem?
    Félek ugyanis hogy becsapja magát, vagy hogy azért maradt csak velem, mert félt a szégyentől, vagy engem szánt meg. Az is megfordult a fejemben, hogy még mindig tart a dolog, csak úgy intézik, hogy ne tudjak róla. Elég bizalmatlan vagyok de korrekten kezelem a dolgot, nem üldözöm vele napi 24 órában.

    Ha tudnám azt hogy ez a leválás természetes dolog, idő kell neki, és hogy érzelmi kapcsolatból vissza lehet-e térni az alap kapcsolatba, akkor én is sokkal jobban tudnék dolgozni kettőnkön is.

    Nagyon köszönöm előre is a segítségét!
    Üdv: G

    • Habis Melinda

      Kedves G!

      Azt gondolom, hogy ebben a helyzetben nagyon nehéz lehet Önnek és a partnerének is, hiszen találkozik azzal a fárfival, akihez köze van és ez lehetőséget ad újabb érzelmek fellobbanására. A kapcsolat lezárása nem biztos, hogy meg fog valósulni spontán, ráadásul ezután is dolgozni szükséges még a viszonyukon. Ezért javasolnám párterápia igénybe vételét. Jó szívvel ajánlom Önnek olvasásra hűtlenségről szóló blogbejegyzésemet.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Hgod

    Heló. Munkahelyemen van egy lány akinek akkor volt barátja de kb márciusba kezdtünk el beszélgetni sokat ahogy telt az idő nem néztem rá úgy hogy most én többet akarnék tőle meg amúgy is volt barátja, csak elvoltunk elment gyorsan az idő hamar vége lett a munkaidőnek és közben megismertük egymást is. Egész közel kerültünk egymáshoz bizalom együtt mentünk szünetre, felmentünk nála, már megszokottá vált hogy munka után mikor másnap nem kellett jönni dolgozni felmentünk ettünk elvoltunk de semmi több. Beszélgetések közben messengeren sok pirulós arc szivek ilyesmik is voltak látszott hogy közel állunk egymáshoz, viszont így visszagondolva ez olyasminek tűnt mintha együtt lennénk. Másfél hónapja lassan vége lett a kapcsolatának, én ápoltam a lelkét és a hangulatingadozásai mellett is ott voltam neki. Kb 12-14 napja bejelölte egy ott dolgozó csávó, akivel elkezdtek beszélgetni. Viszont nekem azt mondta h az idén biztos nem lesz senkije és főleg a munkahelyről nem meg hogy nála nem megy könnyen a tovább lépés ilyen hamar. Na és mindennap beszélnek munka közbe is és otthon is, és azóta azt vettem észre hogy már nem ír olyan szives dolgokat, olyan érzés mintha visszafogottabb lenne és azóta kiemeli hogy legjobb barátok vagyunk, ami oké is. Csak nekem furcsa hogy ezt most miért kezdte elhagyni meg az esti elköszönő szövegnél a sziveket meg minden ilyen cukiskodó dolgot. És azóta idegesít a dolog hogy miért ilyen velem meg máskor mondta h hiányzom meg imád szeret meg hogy foglalkozzak vele otthon is egész nap beszéltünk mostanában meg szinte nem, és egyik munkanap után maradt vele beszélgetni kb félórát és azért sem mentem fel aznap nála meg elvileg ő fáradt volt és pihenni akart. Voltak meccset nézni amit 12 óra válasz nélkül csinált. Na de a lényeg hogy mi lenne a teendő nekem csak fogadjam el vagy kérdezzek rá vagy nem tudom hogyan kezeljem a dolgot, egyszerűen csak jól esett hogy valaki ennyire szeret és foglalkozik velem, nem akarnék vele kapcsolatot meg ő sem, csak hiányzik a dolog. Viszont személyesen olyasmi mint régen meg beszélgetésnél is próbál de azért ennyi idő után észreveszem ha valaki nem olyan. Olyat is csináltam hogy mindig néztem h fent van-e elolvasta már-e az üzenetem meg ilyesmi kicsit beteges vagy nem tudom. És ebben kérnék segítséget hogy mit hogyan kellene tennem mert idegesít és olyan céltalannak érzem most az életem meg egyedül. Köszönöm! 🙂

    • Habis Melinda

      Kedves Hgod!

      Talán könnyebb lenne elviselnie ezt a helyzetet, ha rákérdezne ennél a lánynál, hogy mi történt. Mi változtatta meg a kommunikációt Önök közt. Elképzelhető, hogy ezzel a férfival kezd alakulni köztük valami, ezért lazult a kapcsolat Önök közt. A barátság viszont így is megmaradhat, s ha tudja mi a helyzet, könnyebb lehet az ezzel kapcsolatos érzelmeket is kezelnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Roland

    Jó napot
    27 éves férfi vagyok, menyasszonyom 23, jövő májusra tervezzuk a lakodalmat.
    Azt hittem minden rendben van, azonban eszrevettem h nagyon dugja a telefonjat előlem, és bavallom nem örömmel, de belenéztem a beszélgetéseibe.
    Egy beszélgetésre lettem figyelmes közte és kollégája között, nagyon nyomult rá a kollégája, próbálta rávenni hogy legyenek barátok extrákkal stb. De ilyenekre a menyasszonyom mindig elutasito volt.
    A beszélgetés végén viszont ketten terveztek egy közös napot együtt, a menyasszonyom irta neki hogy az jo mert akkor Én a volegeny dolgozni fogok. Ez a legfájóbb pont, amit rögtön el is mondtam neki és azt mondja ez semmi mert ugyse ment volna el vele sehova, sírva könyörgött hogy ne haragudjak, mert hülye volt. Mint később kiderulült volt 2 alkalom amikor mialatt Én dolgoztam Ők kimentek egy italra.
    Menyasszonyom azt mondja ez neki nem jelentett semmit, és csak Engem szeret, hozzàm akar jönni, Én viszont azóta csak a gyomorégést érzem és egy lyukat a szívemben, Szeretem Őt, csak sose gondoltam volna hogy velünk előfordulhat ilyen!
    Kérem segítsen hogyan tegyem túl magam ezen, hogyan tudjak ujra bízni benne?

  • Kira

    Tisztelt Doktornő! Párommal 4 éve vagyunk együtt. Hajlamos vagyok hirtelen lobbanékony és féltékeny lenni a semmire is. Tegnap a telefonján láttam, hogy egy régi lány barátjának azt írta, hogy aludjon nála és menjen ki hozzá. Amikor rákérdeztem azt mondta, hogy ‘hülyéskedett’ a lánnyal, soha nem akarna tőle semmit. Maga szerint adjak esélyt, vagy higyjem el, hogy ez egy rossz poén volt?

    • Habis Melinda

      Kedves Kira!

      Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes a féltékenységen és a párkapcsolati problémákon párterápia segítségével elgondolkodni. Ez segíthet a változtatásban és a mindkettejük számára humoros tevékenységek megtalálásában.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • V. Krisztina

    Üdvözlöm.
    A kérdésem csak annyi lenne hogy pszihológiai alkalmassági vizsgálatnál miért tesznek fel “megtenné -e” ? Elég buta kérdés pl. Megtenné-e hogy leírja, hogy 32? Mi ezekre a helyes válasz?
    Nagyon várom a segítségét amit előre is köszönök.

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Az, hogy ‘megtennénk-e valamit’ egy kedves megfogalmazása a felszólításnak. A vizsgálat célja, hogy a vizsgálatvezető megtudja, általában Ön hogyan reagál a különböző helyzetekben. Ezért Önnek nincs más dolga, mint hogy úgy viselkedjen, mint egyébként.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztina K.

    Jó estét!

    Egy olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy vajon miért van az, hogy nem tudok egyetlen egy férfit sem szeretni. Régen volt egy 3 éves kapcsolatom, amely tönkrement, de azóta egyszerűen semmi. Próbáltam kapcsolatban lenni, de semmi érzelem nem volt. Vártam, hátha előjön, de nem jött. Nem szeretnék továbbá senkit megbántani.
    Olvastam az elmúlt hónapokban, hogy a gyermekkor is közrejátszhat ilyenkor. Sajnos a nagyszüleim neveltek fel, majd amikor a kamasz éveim elkezdődtek, a szüleim, mintha mi sem történt volna, újra felbukkantak és próbálták az aggódó szülő szerepét játszani. Ezen részének lehet köze ahhoz, amiért most nem tudok szeretni?
    Előre is nagyon köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztina!

      Igen, akár ennek is lehet köze hozzá, de ezen kívül más tényezők is közre játszhatnak. Fontos tudnia, hogy nem elég rájönni az okokra, hanem érzelmi munkával kell ezeken dolgozni. Önismereti munka megkezdését javaslom a változtatáshoz.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Flora

    4 éve szereto vagyok én már többet akarok mint puszta szeretoi statusz ő azt mondta mindig hogy a gyerekei miatt nem lép ki a kapcsolatból és ezért nem választ engem mindent megadok neki de úgy érzem soha nem fogom elferni hogy engem válasszon.

  • Tulipán

    Tisztelt Pszichológus Hölgy!
    Párom jövő szeptemberben tervezi, hogy kimegy külföldre, egyetemre. Én is egyetemre járok, de még van vissza 1,5 évem. Attól tartok, hogy bár nagyon szeretjük egymást, meg dög történni az, amire nem vágyunk.. eltávolodunk egymástól. De szeretem és ő is engem. Már most szomorú vagyok, szenvedek a gondolattól. Előre rettegek. De nem akarok szakítani vele mert nagyon szeretem. Félek mégis hogy eltávolodunk egymástól. Kéthavonta tudunk találkozni, nem tudom hogy ez mit fog tenni velünk. Rettegek.
    Nem tudom mit tegyek.. nagyon el vagyok keseredve..
    üdvözlettel: Tulipán

    • Habis Melinda

      Kedves Tulipán!

      Érthető, hogy fél ettől a változástól. Az, hogy érzelmileg eltávolodnak-e a fizikai távolság miatt több tényezőn is múlik. Ha mernek beszélni a félelmeikről egymásnak, az segíthet megőrizni az érzelmi közelséget. Tudnak támaszként szolgálni egymásnak a nehéz helyzetekben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Elisabeta

    Kedves Melinda,

    Elisabeta vagyok és már volt egy tanács kérésem Ön felé, a főnököm jó ha útba igazít, viszont minden egyes ilyen helyzetben van valami hozzá szólása, pld. nem tudok logikusan gondolkozni, akkor válaszoltam de tudok logikusan gondolkozni, hiszen 10 éve már könyvelésben dolgozom. Erre, akkor azt mondja, akkor nincs türelmem, abban van némi igaza, de akkor amikor az utolsó pillanatban tudom meg, hogy év vége előtt, egy óriási adatmennyiségű anyagot kell prezentálnom. Nem rég dolgozom itt, és aki helyére jöttem, Ő nem adta át teljesen a munkafeladatot. Mivel nem rég vagyok ott, ezért lehet, hogy amit kérdezek, Ő nem érti, mert nem úgy mondom el, ahogy Ő azt átlátja, és akkor hisztisen olyan jelzést kapok vissza:” jaj, hogy most megint nem értelek”, utána pedig végig gondolhatta, jaj és azt mondja, igen most már értelek.
    Szóval ezeket a helyzeteket lekezelni, ebben kérem a segítségét.

    • Habis Melinda

      Kedves Elisabeta!

      Levele alapján azt gondolom, hogy jó, hogy megfogalmazódott Önben az, hogy ne hagyja, hogy a főnöke leszólja Önt. Ezt a verbális bántalmazást nem érdemes eltűrnie, hanem nyugodtan kikérheti magának. Nyilvánvaló, hogy minden helyzetben más az adakvát, önérvényesítő válasz. Ezek begyakorlásához hatékony segítség az asszertivitás trénng, vagy az önismereti terápia.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Krisztián

    Kedves doktornő!

    A problémám a következő lenne:
    Párkapcsolatokban teljesen “függő” leszek. Az elején általában semmi probléma nincs, de egy idő után teljesen rá eroszakolom magam a páromra. Ezt úgy kell érteni, hogy minden szabadidőm vele akarom tolteni, minden szabad percemben vele szeretnék beszélni. Aztán amikor ez nem jön össze, mert nyilván dolga van mindenkinek, akkor elkezdek olyanokon gondolkozni, hogy biztos probléma van a kapcsolattal, el akarnak hagyni stb. Ez nyilván a másik félnek iszonyatosan terhelő és én is tudom, hogy ez nem normális, viszont ez egy visszatérő probléma és nem tudok vele mit kezdeni. Nem tudok felhőtlenül boldog lenni, mindig félek, hogy valami gond van. Hagytak már el ezért és több ilyet nem szeretnék.
    Előre is köszönöm a válaszát!

    • Habis Melinda

      Kedves Krisztián!

      Az elhagyatástól való félelmén pszichoterápiás munkával lehetne dolgozni. Ha igényli, hogy ebbe közösen vágjunk bele, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Brigitta

    Jó napot!
    7éve vagyunk együtt a férjemmel,van 3gyerekünk,a legkisebb 2éves.
    1honapja teljesen megváltozott velem kapcsolatban,2hete bejelentette,hogy nem akarja velem folytatni.Kerdeztem az okát,csak út mondta,hogy nem akarja már tovább,nem szeret úgy mint előtte.
    Interneten kezdett beszélgetni mással,akkor lett mas.Ezt nem vallotta be,viszont tisztán észre lehetett venni.Mondott egy-ket okot,de azokkal nem tudtam mit kezdeni,mert nem értettem őket.Par napja elköltözött hozzá.Ott is van 3gyerek.Hozzank minden nap jön reggel viszi a gyereket az iskolába,délután hozzá és marad velük 1-2orat.Minden holmiját se vitte még el.
    A kezdeti düh elmúlt,lehiggadtunk mind a ketten,úgy beszélünk egymással mint 1honapja.
    Van-e rá esély,hogy meg visszajön?Valamit nem kapott meg és ezért lett oda érte hirtelen?
    Fellángolás,mert megunta az itthoni dolgokat,és most él?Vagy torodjek bele,hogy vége és ott marad.
    Köszönöm a választ.

    • Habis Melinda

      Kedves Brigitta!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ez a helyet. Azt, hogy mi van a férje döntése hátterében, leginkább Ő tudná megmondani Önnek. Ahogy azon is közösen lehetne elgondolkodni, hogy van-e még visszaút. Ha igen, akkor érdemes párterápiás munkába fogniuk és együtt átgondolni, mi miért történt Önök közt, hogyan lehetne jobbá tenni a viszonyukat.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Dia

    Kedves Habis Melinda
    Azért kerestem meg önt mivel mostanság önbizalom hiánnyal küzdök .
    Sokszor nem tudom mi van velem, egyszerüen nem ismerek magamra rég nagyon vidám életre való nő voltam tele önbizalommal.
    Csak mivel volt egy 3 eves kapcsolatom ami nem alakult túl jol igy az önbizalmam is oda lett , ennek köszönhetöen a jelenlegi párom mellet szerethiányt érzek egyszerüen már benne is azt látom amit magamban pontosabban hogy nem szeret nem tudom mi tévő legyek szeretnék segitséget kérni öntöl .
    Van egy remek párom akit nem szeretnék el vesziteni csak azert mert nem ismerem magam meg önbizalom hianyos vagyok.
    Válaszát előre is köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Dia!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna alaposabban átgondolni mi történt az előző párkapcsolatában, ami negatívan hatott mind az önbizalmára, mind pedig a közérzetére ebben a jelenlegi viszonyban. Az önismeret fejleszthető, ez azonban egy interaktív folyamat, melyhez vagy egy erre szakosodott csoportra, vagy egyéni terapeutára van szükség. Ha szeretne ezen négyszemközt dolgozni, szeretettel várom megkeresését elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

      • Névtelen

        Kedves doktornő
        Köszönöm elöző válaszát .
        Szeretném megint a segitségét kérni mostanság ugy erzem a párom nem hüséges hozzám olyan mintha már el laposodott volna a kapcsolatunk probalok vele beszelni errol de mindig duhos lesz mindig azt mondja mar a kapcsolatunk elejetol kezdve hogy o huseges de valamiert olyan rossz megerzesem van vagy lehet csak velem van a problema tulsagosan feltekeny vagyok
        Nem tudom mi tevo legyek nagyon szeretem de nem akarom ezt erezni hogyan tudnal orvosolni a problemat ?
        Koszonom

        • Habis Melinda

          Kedves Kérdező!

          A féltékenységet párkapcsolati kontextusában lehet a leghatékonyabban kezelni, ami azt jelenti, hogy párterápia megkezdése javasolt.

          Üdvözlettel: Habis Melinda

  • admin55

    Tisztelt Doktornő!

    Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy a páromnak van egy négyéves kislánya és mindennap illetve minden másnap hívja az exét a gyerek miatt (meg beszél a gyerekkel) valamint ha nála van a gyerek ő küld képet a volt feleségének, ha a volt feleségnél akkor ő küld neki, elváltak két és fél éve, a párom nárcisztikus személyiség (11 év házasság alatt volt tettlegesség is), nem értem a volt feleségét sem, hogy ezt a viszonyt tartja fent így, a páromat sem akinek vagyok én, nem arról van szó természetesen, érdeklődjön a gyermekéről de mindennap túlzás úgy hogy a volt feleségének a válás óta nincs senkije, sőt így , hogy mindennap hívja kapcsolatot sem tud kialakítani senkivel, elég agresszív ember talán nem is hagyja, hogy legyen az exének más, az meg tűri. Próbáltam erről a párommal beszélni ő nem hajlandó ezen változtatni, sokszor azt gondolom nem zárta le a házasságát, és nem képes meglenni csak úgy ha mindennap beszél vele, ez nekem sok, nem féltékeny vagyok csak szeretném érteni mi zajlik körülöttem. Nem szeretnék pótlás lenni. Normális dolog ez egyáltalán, vagy én vagyok az aki nehezen viseli és ez a normális viselkedés?

    • Habis Melinda

      Kedves admin55!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nem elég jeleznie a párjának, hogy ez így nem megfelelő az Ön számára, hanem érdemes lenne párterápiás munkába fogniuk. Ennek során Ön és a párja számára is feltárható milyen motivációk vannak e viselkedés mélyén, melynek fényében Ön dönthet a kapcsolat további menetével kapcsolatban.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Alexander

    Kedves Pszohológus nő!

    41 éves vagyok,a volt barátnőm 35 éves! A párommal 2 éve voltunk együtt egészen szeptemberig. Elég furcsán szakítottunk… mondhatni extrém furcsán. Röviden.. Augusztus 20 án elmentünk a nővérével és kissebb családjával nyaralni ami egész jónak igérkezett!! Nem volt semmi különös egy két aprobb sértődés belefért… 26-án haza jöttünk. Nem laktunk együt,én haza mentem és telefonon tartottam vele a kapcsolatot…. hol beszéltünk hol meg a közösségi médián üzentünk egymásnak… 28-án rokonok jöttek hozzám,amit jeleztem is párom felé. néhányóra eltelte után vettem észre hogy írt nekem… mivel nem hallottam nem is válaszoltam. Mikor elolvastam csak ideges hibáztatásokat…”Hogy lehet így el tünni,nem tudom kivel vagy vagy mit csinálsz,hagyjuk egymást ,nem tudok aludni éjjel sokszor mert nem tudom mit csinálsz” olvastam! Kb szakított is velem,így ilyen formában…. amit egyáltalán nem értek… Szerintem más is van a dologban… Amikor próbáltam hívni már fel se vette a telefont…. Azóta kb mindenhonnan letíltott,ha bementem a munkahelyére akkor ugyan pityergett de elég ridegen közöolte velem hogy “Nem hiszem el hogy ilyen gyenge vagy!” Mi lehet ön szerint a háttérben? Megjegyzem a szexualítás az utolsó pillanatig működött, ha együt voltunk nagyon jó hangulatban telt mindig, a bajok ainkább akkor alakúltak szinte mindig, ha mindketten othon voltunk. Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Alexander!

      Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a párja ilyen durva módon szakított Önnel, ráadásul különösebb lőzmények, vagy magyarázat nélkül. Azt, hogy mi lehet a döntésének hátterében ismeretlenül nem tudom megmondani, de ha igényli, hogy közös munkával gondolkodjunk ezen, négyszemközti keretek között van erre lehetőség.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • B. Bernadett

    Szep napot Kivanok!
    B. Bernadett vagyok s parkapcsolati kerdessel fordulnek Onhoz!
    9honapot voltunk eggyutt a Kedvesemmel! (lany)(eleinte tavkapcs. majd kozelebb koltoztem hozza mert ezt szerettuk volna) egybol szerelem volt koztunk! en voltam az elso szamara s igazan nagyon szerettuk egymast!
    volt egy majdnem kapcsolata elottem (egyoldalu volt, csak a Kedvesem akarta a lanyt ,a lany ezt nem akarta, viszonzatlan maradt) ugy indultunk nekina kapcsolatunknak h elmeselte nekem de allitotta h lezarta s h mar bem erez iranta “ugy” csak mint barat! hagytam h beszellgessen vele esetleg talakozzanak ha ugy erzi! el is kezdtek de ezekre mindig utolag kerult sor h elmindja! mint arra is h mar jart nala! nem mondta el rogton! 1hetet vart mire eszrevettem a furcsa viselkedeset (valoszinuleg zavarta h nem volt oszinte ami nalam nagyon alap) majd szova tettem h erzek erzelmi valtozast amit rajta vettem eszre! kerlelt h beszelljuk meg, h nem akar szakitast, hagy nekem idot, nem akar elvesziteni, majd elmondta h jart az exenel! teljesen kiborultam amiert nem tartott annyira tiszteletben h szolljon errol idoben! osszepakoltam s elkoltoztem tole! idore volt szuksegem! 2nap hallgatas! majd kuldott egy kepes lapot amiben megirta h hianyzom neki s szeret! Orultem! mert Igazan szerettem Ot!
    azthittem letudunk ulni s megbeszellni ezt a kilengeset vagy bizonytalansagat! nemakart velem talalkozni aznap (programja volt s nem akarta lemondani mondvan h nemszamitott arra h latni a akarom) megertettem elfogadtam!
    masnap irtam neki (nyilvan fajt h nem en voltam a program) h gondollja at kol a dolgainkat! idot hagyok neki barmennyit, nagyon szeretem, elveszizeni nem akartam! azt is irtam neki ba ugy erzi mas lanynal oroballkozna akkor tegyen igy! de biztam abban h szeret annyira h megtudjuk ezt beszellni! hat nem! mert szakitott velem! szeret de nem akarja fokytatni! voltak vitak koztunk dehat Mi ikyenek voltunk! (meghat lanyok is) azonnal az exehez fordult szakitasunk utan s mint kiderult tartjak ezt a kapcsolatot (bar azt nemtudom h mkkyen szinten) a kerdesem az lenne h van.e eselyunk egy ujjabb kozos kapcsolatra?!
    (mind2en valtoztunk mig egymas mellett voltunk, sokat tanultunk egymastol s ezt mind2en belattuk)

    • Habis Melinda

      Kedves Bernadett!

      Levele alapján azt gondolom, hogy nehéz lehet Önnek ez a helyzet, hiszen nagyon ragaszkodik a volt párjához, aki eddig is több vasat tartott a tűzben. Amikor Ön próbálta volna szorosabbra fűzni a viszonyukat, Ő kilépett a kapcsolatból. Érdemes lenne szerintem átgondolni, mi vonzza Önt ennyire benne. Milyen tényezők miatt sírja vissza ezt a kapcsolatot, s mi volt, ami kevésbé volt jó Önnek ebben. Hogy hogyan fog alakulni a vizsonyuk, önismereti munka segítségével lehetne átgondolni, de ebben az Ön érzései és vágyai legalább annyira fontosak, mint az Övé.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Erzsike

    Miért van az hogy a férjem nem engedi hogy az előző kapcsolatomban van gyerek és nem akarja tarcsam vele kapcsolatot .ha tartanám elzavarják mi ének az oka és még sorolhatnám.ő ha haragszik mindig az italhoz nyúl.

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsike!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben! Azt gondolom, hogy senki nem dönthet Ön helyett arról, tartja-e a gyermekeivel a kapcsolatot vagy sem. Egy szerető párkapcsolatban, ahol megértés van, fel sem merülhet ez, mint kérdés. Az alkoholizmus egy olyan betegség, ami eltorzítja az ember látásmódját és emberi kapcsolatokhoz, valamint a realitáshoz való viszonyát. Ha igényli, kérhet rendszeres lelki támogatást, hogy jobban ki tudjon állni amellett, ami Önnek fontos.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sz. Anna

    Kedves pschihologus nő!

    Egy várandós anyuka vagyok aki 1,5 éve van együtt a párjával és lakik együtt az anyósával. Sajnos lelkileg ez engem nagyon megvisel, hogy folytonos viták vannak a párom anyával és úgy érzem h megaláztatásban élek.
    Sajnos elkoltozni még nincs lehetőségünk. Anyósom mindenbe beleköt amit teszek, semmi nem jó neki, lehord mindenek. párom se nagyon birja már kimerült. Anyósom nagyon ragaszkodik a fiahoz. ha elmegyünk otthonról hivogatja hogy rosszul van, saját magát betegití, folyton mártirkodik, leskelodik utanunk. nehezen birom és nem tudom hogy mit tudnék még tenni. Szólni nem szolhatok semmit mert én vagyok a rossz akkor is. köszönöm ha pár sorban segít. .

    • Habis Melinda

      Kedves Anna!

      Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek ez a folyamatos feszültség. Javasolnám, hogy ha van erre lehetőség, kezdjenek párterápiás munkába, hogy a párja jobban megértse az Ön nehézségeit, konfliktushelyzetben képes legyen megszabadulni a rossz érzésektől és támogatni Önt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Marika

    Kedves doktornő!
    Sajnos rájöttem hogy kapcsolatfüggő vagyok de már nagyon régóta és ebbe betegedtem bele. Van egy 25 éves pasim akivel már lassan 2 éve se veled se nélküled kapcsolatban vagyunk már nagyon sokszor szakítottunk de mindig kibékültünk. Most viszont az utolsó szakítás már végleges a barátom részéről amibe én nem tudok beletörődni. Pedig tegnap be is vallotta hogy már nem szeret úgy mint régen nem szerelmes de viszont szexre meg kellek neki én meg hagyom magam kihasználni pedig sokan mondják hogy nem kéne. Le kéne zárnom nekem is végleg ezt a kapcsolatot de nekem ez nem megy úgy mint a barátomnak. Viszont így sem jó hogy néha összejárunk szexelni. Ő már nem szeret ezt érzem is de nem tudom őt elengedni. Kérem mondja meg mit tegyek? Ez a pasi olyan nekem mint egy drog nem tudok nélküle meglenni és csak belebetegszem ebbe. Nagyon rossz érzés ez őrlődök minden nap és csak kettőnkre gondolok. Én akár ezerszer is újrakezdeném vele de ő nem akarja már és igaza van.

    • Habis Melinda

      Kedves Marika!

      Fontos volna önismereti munkával megérteni, mi minden láncolja Önt ehhez a férfihoz. Javaslom, hogy személyesen keressen fel pszichológust, aki segít érzéseinek megértésében és ha igényli, akkor akár a változtatásban is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Zoltán

    Üdvözlöm
    Nekem az lenne a problémám hogy már lassan 1 éve dadogok és már meguntam hogy már attól is félek hogy egy buszjegyet kell kérnem….ezért tudna segíteni abban hogy valami házi praktikával el lehet e mulasztani??

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      A dadogás nem kezelhető szakszerűáen házilagos keretek között. Javaslom, hogy keresse fel háziorvosát, aki elküldi a szükséges vizsgálatokra, s emellett a lelki tényezőket is érdemes feltárni. Ebben pszichológus lehet a segítségére, akit személyesen szükséges felkeresnie.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Névtelen

    Kedves Melinda!
    A páromnak rángásai vannak mikor velem van és állítása szerint csak akkor ha velem van. A rángásokat úgy kell elképzelni, hogy hirtelen rándul egyet a teste, de semmi hirtelen behatás nem éri. Friss a kapcsolat és számomra ez elég aggasztóak ezek a rángások, de nem akar orvoshoz fordulni. Én 19 éves nő vagyok, a párom 24 éves.
    Mi lehet ennek az oka? Összefüggésben lehet a jelenlétemmel?
    Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      Szerintem fontos lenne kivizsgáltatni, mi okozza a rángásokat, ebben háziorvos tud segíteni. Elképzelhető, hogy csak az izgalom, de fontos lenne a szervi okokat is kizárni. A lelki tényezől is kezelhetők, de először mindig a szomatikus kivizsgálás irányában kell elindulni.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • K. Diana

    Kedves Melinda!

    A tanácsát szeretném kérni!
    Kb 4 honapja megismerkedtem egy ffival…en 35 eves vok ő 33.Egyedülallo volt es en is.Igaz en kb.2 honapja jöttem akkor még csak ki egy 9eves kapcsolatbol!Amit nagyon nehezen hagytam ott hiaba volt mar kb 5 eve rossz kapcsolat!Állando veszekedések,viták voltak viszont nagyon nagy összepasszolas es érzelmek!
    A mostani páromtol mindent megkapok amit mastol eddig soha!Anyagilag támogat segìt nekem nagyon sok dologba!Barmikor barmire megkérem ugrik nekem!kedves,figyelmes,odaado…igazabol ezekben a dolgokban nem tudnék ra rosszat mondani!Külsőre teljesen az ellentéte az eddigi ffiaknak!En varosi vok ő falusi!Ez sokszor sokmindebe kiütközik!Undoritoan eszik…undorito eteleket,rágja a körmét..stb..nem ragozom h mennyi ilyen tulajdonsaga van ami taszít!Emberileg viszont a legjobb ember akivel valaha talalkoztam!Nem vok belé szerelmes!Az elején nagyon lelkes voltam…ugy ereztem megtalaltam az igazit!Aztan ez hamar elmult ….nagyon gyorsan kezdte mondogatni h nagyon osszepasszolunk…költözzek hozza..egyedul él 1 nagy házba…be akart mutatni a szuleinek mar 2 het utan…1,5 honap utan elvitt nyaralni egyiptomba!megismerte ö is nagyjabol a csaladom,baratokat!Olyan mintha mar 5 eve vele lennek!Az esti vacsorarol beszelunk es masrol nem!Mar 1x elhagytam ugy kb 2 hete…de akkor meg rosszul ereztem magam emiatt!Fura lett volna ha mar nem resze az eletemnek!De lehet csak az egyedulléttől félek!Szexualisan sem.kivanom!Jo a tarsasagaba lenni de az se mindig…
    Nem tom h mitévő legyek…lépjek tovabb?Neha mar engem bant ahogy beszelek vele…amikert bantom es kötekedek vele!mikor tole csak jot kapok…en viszont semmit nem viszonzok ebből!kérem probaljon meg vmi jotanacsal ellatni…köszönöm

    • Habis Melinda

      Kedves Diana!

      Szerintem érdemes lenne finoman megfogalmaznia a párjának azokat a dolgokat, melyek zavarják Önt. Az, hogy az ember honnan származik nem jelenti azt, hogy ne lenne kész arra, hogy figyelembe vegye a partnere kéréseit. Amennyiben magába folytja azokata dolgokat, melyek taszítják, mindenképpen el fognak távolodni egymástól érzelmileg (és szexuálisan is). Amennyiben ez megtörtént, azon is lehet segíteni, de elképzelhető, hogy a házilagos módszerek kevésnek bizonyulnak.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Károly

    Tisztelt Doktornő!
    53 éves elmúltam, férfi vagyok, 4 éve élünk itthon megint Magyarországon. Amivel önhöz vagyok kénytelen fordulniaz nem más mint alapvetően a szexualitásom lanyhulása, úgy mond 4.-éve nem volt a párommal közös együttlétünk és ezt így tovább nem tudom csinálni. Ezért kérnék segítséget öntől! A párom és én kb. 12 évet volt külföldön a vendéglátásban dolgoztunk mind a ketten, nagyon megterhelő munkakörökben. A kinti tartózkodásunk alatt kellet elkezdenem vérnyomás csökkentő gyógyszert szednem amiben béta blokkoló is van. A szexuális életünk nagyon is normális volt minadíg míg haza nem jöttünk, Az életünk teljesen megváltozott! A trsessz mindennapos volt számomra és a párom számára is ( családban lévő rákos betegekről beszélek, akik közűl a párom édesanyja közben elhunyt). A kettőnk közti kapcsolat is igen megváltozott! Sokat vitatkozunk, de nem veszekszünk! Apárom erősebb akaratú mint én és ezért hamarabb rá hagyok dolgokat, amiket később szóváteszek neki, én sem értem hogy miért! A nőkhöz való viszonyom igen csak megváltozott: Egyszerűen hidegen hagy egy szép nő látványa vagy ha apárom meztelenűl végigvonul fürdés után a hálószobában! Ez korábban nem így volt! Sajnos észre vettem magamon hogy a merevedések elmaradnak, sőt már egyáltalán nincsennek. Ez aggaszt engem és a páromat! Mi mindent megbeszélünk, mert ez szerintünk így helyes. Amit még magamról elk kell mondanom, mióta itthon vagyunk 30 kg-ot híztam és esténként alkoholt is fogyasztok, amit évekig nem is csináltam! Szerintem ezek is a probléma okozói, de a ránk rakódó teher is és a gyógyszerek is kiváltói együttesen! Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Károly!

      A szexuális életük nehézségein párterápia segítségével lehetne változtatni. Ez hasznos lehet akár az Önökre nehezedő nagy nyomással való hatékonyabb megküzdés megtanulásában is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Ádám

    Jó napot.
    29 éves vagyok ,párom meg 35″
    8 éve élek már, párommal külföldön ,szinte mindenünk megvan..Jó munka,pénz ,szabadidő,ház,kocsi stb…,De mégis csak egyre rosszabb a párkapcsolatunk. Úgy viselkedik velem,mint ha csak ismerösök vagy haverok lennénk… Nem akar Házasodni,nem akar gyereket,nem akar együtt csinálni szinte semmit! mindig valami fontosabb dolog akad számára.. Napi max 10 percet beszélünk,de sajnos 3 perc után már balhézunk”.Hétvégét mindig kihúzza,hogy ne kelljen otthon lennie..Mondtam már többször,hogy hagyjuk abba,amire azt mondja hogy oké nem gond…. 8 év után! Ez nekem annyira fáj,hogy Depressziós vagyok! ( Nincs szerető vagy bármi ilyen” )
    Folyamatosan azt mondja,hogy,amit csinálok az rossz,hibás,értéktelen,de ha valaki megdicséri a munkámat,akkor ö is hogy jah igen p az párom””.De otthon meg folyamatosan engem mocskol….Szerinte a Kritízálás normális dolog,amiből tanulni kell…. Szégyenlem,de sokszor azt kívánom,vagy álmodom,hogy bárcsak meghalna és soha többet nem kéne látnom 🙁
    Úgy érzem,hogy egy lelketlen Szörny lettem mellette…
    A legnagyobb hiba,hogy tudja, nem tudom feladni ezt a életet,amit már itt külföldön kialakítottam. (Szerintem ezt használja ki a legjobban) Tudja,hogy Otthon nincs semmim és nem tudnám újra kezdeni.
    Többször leültem már vele beszélni erről,de max 1 hétig mükődik utána újra előröl az egész.
    Mit lehet ilyen helyzetbe tenni? sajnos én már kifogytam az erőmből.

    • Habis Melinda

      Kedves Ádám!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a párkapcsolatban, a kevdese felől érkező kritikákat nem kell elviselnie. Amennyiben szeretnének javítani a viszonyukon, mindenképpen párterápia megkezdése szükséges. Amennyiben azt érzi, nincs ereje ehhez, mégis szeretne segítséget kapni, akkor négyszemközti konzultáció idénybe vételét javaslom. Ha igényli, szívesen segítek Önnek a történtek átgondolásában, akár online is.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • jné Erzsó

    Kedves Melinda! Nagyon fájdalmas róla írni! Az életem javát, már megéltem! Egész kemény életem volt .Mindené meg kellett küzdenem! 26 év után meghalt a férjem. Ezután munkába menekültem! Minden rám szakadt.Volt egy vállalkozásom 20 segítséggel. Közben megismerkedtem egy valakivel ,és azzal 12 éve együtt,de tiszta tragédia.Most már békés ,egymás mellett élés.Majd az életembe megjelent egy olyan személy .aki 32 éve vágyott rám,de látta ,hogy boldog párkapcsolatba éltem a férjemmel és ezt tiszteletbe tartotta-Soha nem adta tudtomra ,de fel sem adta..Csak a volt párommal ismerték egymást személyesen .Engem is ismert csak én Őt nem.Majd volt egy ingatlanom és kiakarta venni bérbe.Ez ismeretség által ,közölte finoman érzéseit.Nagyon kedves volt,inteligens szeretett,tisztelt,boldog lettem mellette,és szinte ilyen emberről álmodtam.Nagyon jó megvoltunk,terveztük a jövőt ,de vágtatva.Nem tudott már nélkülem létezni,A házamat gyorsan kis újítás és húsvét után egybeakartunk költözni.Boldogok voltunk nap mint nap.Ez év január30.-án találkoztunk először .Úgy találkoztunk, mint ha már mindig együtt éltünk volna.Szinte rögtön szeretett volna egybe költözni ,mert félt ,hogy ennyi vágyakozás után ,eltudott fizikálisan is érni,és nehogy elveszítsen.Szinte sírt a boldogságtól.Nagyon boldogok voltunk,vágytunk egymás társaságára.Ápr 18.-án egy szép nap után nehezen ,de elváltunk..Majd 19.-én írtunk egész nap Viberen .Majd este 10 57perckor írta, “Fáj a hátam és a karom és elköszönök,,És ez volt az utoldó értekezésünk.Nem tudtam mire vélni.Írtam folyamatosan ,de már nem jött rá válasz.Elnémúlt örökre a telefon.Majd másnap nem jelentkezett és akkor tudtam meg ,hogy az éjszaka vagyis 11-kor este szívelégtelenség rögtön elvitte.ápr.19.-én.Nem volt jele a betegségének.Lehet lelkiismeretfurdalásom ,hogy esetleg nem vettem észre dolgokat??Azóta nem tudom a sebeimet halványítani, nem e én hibáztam valamit?Nagyon hiányzik! Állandóan a hangját hallgatom ,mert van egy pár hangfelvétel a beszélgetésünkről..Nosztalgikus számokat hallgatva ,szinte ömlik a könnyem.Annyira a szívembe zártam ,e rövid idő alatt , és nagyon fáj a hiánya.Imádtam nagyon..,hiszen így még nem tisztelt ill.szeretett senki,de én sem szerettem így senkit.Most már 8 hónapja elmúlt ,hogy elköltözött az örök hazába.Nagyon hiányzik.Sajnos mióta elment még nem álmodtam vele nem jött még vissza álmomba.Próbálok nagyon magamon uralkodni ,csak nem tudom hogy menne könnyebben.Sajnos ,most még pillanatnyilag ott vagyok ,ahonnét szerettem volna elindulni ,az újabb boldog életbe ,de az élet nem engete ,hogy egyszer igazán boldog legyek! Mir tehetek a könnyebb feldolgozáshoz!! Köszönöm Erzsó

    • Habis Melinda

      Kedves Erzsó!

      Szerintem nagyon jó, hogy kiírta magából, ami fáj!
      Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek a szerelme elvesztése. Ha igényli, a gyászfolamaton négyszemközti keretek között lehetne dolgozni. Ennek segítségével könnyebben élné meg ezt a tragédiát.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Noemi

    Kedves Doktorno!

    A pasim megsimogatta a terhes baratnom hasat es ez bennem fura erzeseket valtot ki. Zavart es nem tudom hogy ez normalis dolog. Feltekeny voltam mert en is szeretnek babat de o meg ugy erzi nincs itt az ido. A parom 31 eves es 5 eve elunk egyutt.
    Koszonom

    • Habis Melinda

      Kedves Noémi!

      Szerintem érthető, hogy féltékenynek érezte magát. Hasznos volna, ha beszélgetnének erről a párjával. Talán ez a megtapasztalás közelebb viheti Önöket egymáshoz, vagy akár egy jövőbeli “baba projekthez is”.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Bogiii

    Üdv! Ön szerint ha a volt barátom azt híreszteli mindenkinek hogy van valakim csak nem vallom be senkinek de konkrétan ő azt tudja hogy egyedülálló vagyok egyébként! Akkor azt miért teszi miért szeretné azt a tudatod kelteni mindenkibe hogy foglalt vagyok!? Válaszát előre is köszönöm!

  • Névtelen

    Jó napot kívánok Van egy olyan problémám hogy azthiszem mindenki rólam beszél és rosszakat mondanak és ilyenkor azt érzem mindenki utál. Olyan mintha mindenki gonosz lenne körülöttem. Ön szerint ebből ki lehet gyógyulni? 21 éves korom óta van ez most 27 leszek. Szedek gyógyszereket nagyjából tünetmentes vagyok. A pszichiáterek szerint ez gyógyíthatatlan. Ön mit gondol?

    • Habis Melinda

      Kedves Kérdező!

      A gyógyszerszedés mellett a gyankvó gondolatok pszichoterápiás kezelése is szükséges lenne. Ezek segítségével a legtöbb esetben kielégítő életvitel érhető el.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lindt

    Kedves Melinda!
    Tudom,hogy ez egy közhelyes kérdés lesz,de kíváncsi vagyok egy “kívülálló”véleményére.Van egy barátom lassan másfél éve.Első látásra szerelmes lettem.Pedig én nem vagyok az a fajta,aki csak úgy szerelmes lesz,és mégcsak nem is az ideálom.Voltak közben problémáink,de megoldottuk,egy kis “mosolyszünettel”.De mindig visszatérünk egymáshoz.Nem tudunk egymás nélkül lenni sem.A családom nem nézi egészen jó szemmel,mivel 17 évvel fiatalabb.De még ez talán nem a legnagyobb probléma.A személyes kérdésem az,hogy ,természetesen ő is volt másba szerelmes.De úgy érzem és mondta is,hogy neki ő volt az első szerelme.De mit jelentek én neki?Mindig hozzám jön,szeret engem,de nem vagyok olyan fiatal és szép,mint az a lány.Valahogy már nem bánt a dolog,mert arra a lányra még csak nem is hasonlítok.Aminek igazából örülök.Ő fekete,én szőke..és teljesen más felépítésűek vagyunk.Mondta,hogy szeret.Vajon mennyire?Mert a telefonjára véletlenül háttérképnek került az a lány.Ügyet nem csináltam belőle.Mert örülök annak,hogy ő van nekem.Viszont ami meglepő volt,engem otthon bemutatott,azt a lányt meg nem.Soha senkit sem mutatott be otthon.Vajon biztos lehetek-e abban,hogy igazából engem szeret?És az a lány csak egy múlt?A lánynak van barátja is és,mint barátként leveleznek.Nem vagyok féltékeny típus,mondjuk még mindig jobb ő háttérképnek,mint én.Ezt mondtam neki egyik nap és nevetnem kellett.Ő lepődött meg a legjobban.Nem festem magam és sportosan öltözködöm,mert hozzászoktam,hogy sportoltam(tájfutás,kosárlabda).Kicsit szeretnék “nőiesebben” kinézni.Pedig ő mondja,hogy nem szereti a nőn a sok “vakolatot”,de púder nélkül tényleg gáz vagyok,és én meg szeretném tartani őt.Nehéz lesz az biztos,hogy ahhoz legalább hozzászokjak,hogy a szempillámat kifessem.A sport miatt nem igazán festettem magam,mert az izzadság miatt úgyis leázott volna.És ő nem mondta,hogy változzak.Magam miatt szeretnék.Azért,hogy csodálkozva nézzen rám,hogy azt mondja de jól nézel ki…s.t.b. És ezek alapján amit leírtam…Vajon szeret??? ,)

    • Habis Melinda

      Kedves Lindt!

      Javasolnám, hogy beszélgessen a párjával arról (is), ami Önnek rosszul esik. Érthető, ha nem örül, hogy egy másik lányt tett ki háttérképnek a telefonján. Csak a párja tudja, mit jelent ez, illetve hogy az Önnel való kapcsolatáról mit gondol. Elégedett-e ezzel, vagy változtatna valamin?

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • zoltán

    Tiszteletem! Zoltán vagyok. 52. Nem tudom hol kezdjem, nagy a baj, 1.5 éve halt meg a bátyám ön akaratából és a testvérem húgom ezt nem tudta szerintem feldolgozni. azóta az alkoholba menekül és már veszélyes a környezetére is. ő is azt mondja végez magával ,hiába a szerető család , a gyerekek, ő eltervezte .Nem tudom mit tegyek, látva hogy szét esik egy boldog család. Mem dudtuk a TESTVÉRÜNKET MEGMENTENI
    Most segítséget kérek hogy a Hugomat meg menthessem, Mit tegyek? hová forduljak?

    • Habis Melinda

      Kedves Zoltán!

      Az öngyilkossági szándék és az alkoholizmus is olyan problémák, melyek szakszerű kezelést igényelnek. Az öngyilkossági gondolatok esetén pszichiátriai és pszichológiai terápia, függőségek esetén addiktológiai kezelés szükséges. Amennyiben a betegnek nincs, vagy nem elégséges a betegségbelátása, háziorvosától kérhet segítséget.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szilvia

    Tisztelt Doktornő!

    Az én kérdésem egy gyerekkori trauma feldolgozásához kapcsolódik. 9 éve vagyok együtt férjemmel és vannak gyerekeink is. A férjemet gyerekkorában az apukája viccből, “puszta szeretetből” azzal piszkálta, hogy a fülét rágcsálta, állítólag elég undorító érzés volt ahogy a férjem fogalmaz és nyálas, nem tetszett neki, hogy a nyál olyan helyen folyik/csorog (fül), ahol nem kellene. Ez ránk úgy van hatással, hogy a férjem nem csókos típus, sose volt az elmondása szerint, és a testváladékok esetén is van némi fenntartása (nem vészesen). Kerüli a csókot, ha ad, akkor se beleérzően és szenvedélyesen, hanem általában röviden és sokszor csak akkor kapható rá, amikor szexre kerül a sor. Ő inkább érintéssel, öleléssel, simogatással (bármivel) próbálja kompenzálni a csókot. Számomra ez nem elég, zavaró, hiányérzetet okoz, a probléma itt kezdődik. A kérdésem a következő lenne, hogyan lehet feloldani ezt itthoni módszerrel, ha a párom semmiképpen sem szeretne terápiára járni? Hogyan tudnék ezen segíteni, hogy tudnám a blokkjai oldásában segíteni?

    Köszönettel: Szilvi

    • Habis Melinda

      Kedves Szilvi!

      Egy ilyen lelki trauma feloldása mindig egy komplex érzelmi folyamat eredménye, ezért házi keretek közt nem megoldható. A másik probléma, hogy Ön a társa, ezért a kapcsolatuk miatt nem állhat fent pszichológusi értelemben vett segítő-segített helyzet Önök közt, mert a két szerep sok szempontból kizárja egymást. Párterápia igénybevétele javasolt.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • N. Ildikó

    Üdvözlöm. A problémám az anyámmal van. Tönkretette a gyerekkorom, alig vártam hogy elköltözzek otthonról. Apuval sosem volt jó a kapcsolatuk, de nem váltak el csak mikor nagykorú lettem és anyám sm betegséggel diagnosztizálták. Ennek az lett a következménye, hogy az én nyakamba szakadt (testvérem nincs) most tönkreteszi a maradék életem, ahhoz fiatal és túlsagosan jól van hogy otthonba adjam, én meg kikeszülök teljesen. Gonosz, undok, egész nap semmit nem csinál semmit, mert ő beteg. De szerintem kutya baja csak lusta, de kritizálni azt tud. Gyülölöm ezt az egész helyzetet. Véletlenül sem hajlandó elismerni ha nem neki van igaza. Utál mindent és mindenkit. Legszivesebben meghal ék csak megszabaduljak tőle…

    • Habis Melinda

      Kedves Ildikó!

      Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben, hiszen azt érzi, köteles ápolni az anyját annak ellenére, hogy sok harag van Önben a múltban Önök közt történtek miatt. Ez a helyzet akkor is megterhelő lenne lelkileg, ha egyébként jó lenne a kapcsolatuk. Ezért fontos volna pszichológussal beszélnie erről. Ha igényli, hogy négyszemközt gondoljuk át a részleteket, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Lili

    Tisztelt Doktor/Doktornő!
    Van egy nagy problémám .
    Vagyis több is. Jelenleg testkep zavarral küzdök gyakran nem tudok enni (amúgy molett nő vagyok) mert azthiszem hogy nem vagyok elég jó. Igazából bármit teszek egész életemben ez jelen van. Rengeteget sírok és gyakran gondolok az öngyilkosságra pedig amúgy boldog életem lehetne hiszen van párom meg van tető a fejünk felett. Anyagilag moat kicsit méllyen vqgyunk mert éppen munkát keresek.
    Mindig úgy érzem hogy bántani akarom magam. Régen vagdostam magam ma mar ennyira nem durva de a gonolat ott van és neha a tett is. Közben párom mondja hogy biztos miatta van. De nem mert talán ő az egyetlen jó. Gyakran megsebesítettm magam . Féltékeny vagyok es úgy érzem hogy is el fog hagyni mind mindenki életemben. Nálunk gyermek koromban nagyon sok mindenki halt meg.
    Mi van ha újra nem leszek neki elég jó? És közben rettegek hogy el hagy hiszen próbálom néha elmarni magamtól mert bele örülök abba hogy mi van ha nem vagyok elég jó… mert sosem voltam a szüleimnek sem.
    közben hipochonder vagyok és rettegek a haláltól és nem tudom hogy ebből a káoszbol hogyan keveredjek ki. Kértem a haziorvosomtol segitseget de o azt mondta hogy nem fognak velem foglalkozni a pszichológusok mert nem súlyos állapotom. De én borzasztóan érzem magam.
    Kérem segitsen mert már nagyon nagyon nem bírom ezt az egészet es szeretnék meggyógyulni.

    üdvozlettel
    egy elkeseredett 25 éves nõ

    • Habis Melinda

      Kedves Lili!

      Levele alapján úgy gondolom, hogy fontos volna foglalkozni a lelki nehézségeivel. A háziorvosa valószínűleg arra gondolhatott (csak ezt igen szerencsétlenül fogalmazta meg), hogy önmagában nem elenegdő valószínűleg az Ön esetében a pszichoterápia, hanem gyógyszeres támogatás is szükséges (hiszen testképzavar és hipochondria is fennáll). Érdemes ezért pszichiátert és személyesen dolgozó pszichológust is felkeresnie, akivel rendszeresen át tudja beszélni a problémáit.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Evelin

    Kedves Doktornő!
    Azért írok Önnek, mert kétségbeestem a pánikrohamok jelentkezésétől. Megpróbálom összefoglalni történetemet, amit az évek során már szinte teljesen tisztán látok. 22 éves nő vagyok, az első pánikrohamom 16 évesen volt, egy nyaralás alkalmával. Azon a nyaraláson több családdal együtt vettünk részt, ahol szinte mindenki rajtam kívül elkapott egy hányós-hasmenéses vírust. Utólag rájöttem, hogy hányásfóbiám is van, illetve félek a legtöbb betegségtől és annak tüneteitől. Azon a nyáron minden reggel pánikba estem, hányingerrel keltem, majd szeptembertől el kezdtem pszichológushoz járni. A pszichiáter Xanaxot és még kétféle antidepresszáns gyógyszert írt fel, az utóbbiakat 1 évig szedtem, hatásukat nem igazán éreztem. A pszichoterápia hasznosnak bizonyult, de a pánikom miatt mindig kell lennie nálam hányinger csillapítónak, szőlőcukornak és egyéb olyan dolognak, amely enyhíti a szorongásom.
    Az utóbbi időben észre vettem, hogy ha nagyobb stresszhelyzet következik az életemben megfelelően helyt tudok állni, de utólag előjön a pánikrohamom. Az államvizsgát követően is így történt, valamint most is, mert két fontos embert is elveszítettünk az életünkből.
    Sokszor azt érzem, hogy nem tudom irányítani és elveszítem a kontrollt, pedig évekig azt gondoltam, hogy már képes vagyok a kezemben tartani az irányítást. Ebben most meginogtam és félek. Remegek, szorongok és magas a pulzusom. Nem szeretnék így élni, hiszen teljes mértékben bekorlátozza a mindennapjaimat.
    Érdeklődni szeretnék, hogy Ön mit javasolna, mit tegyek?

    Köszönöm szépen a válaszát!

    Üdvözlettel: Evelin

    • Habis Melinda

      Kedves Evelin!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna a pszichoterápiás munka mielőbbi folytatása. Ez nem a tudásról szól első sorban, tehát nem elég érteni, mitől jönnek a pánikrohamok, hanem a megtartó érzelmni kapcsolatról, melynek keretében lehetősége van a saját magával kapcsolatos érzések megváltoztatására.
      Ha szeretne ezen közösen dolgozni, keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Shawen

    Kedves doktor nő
    Én egy 22 éves külfoldi fiu vagyok és es a szerelmemel élek 1 éve magyar országon es a szülejim nem tudjak hogy en meleg vagyok hogy azonos neműekhez vonzodom es ugy tudjak a szülejim hogy csak dolgozom es haza akarnak vinni pár hetem van valamit ki kellebe talalnom rá mert nem akarom hogy megtudjak hogy mijen vagyok hogy nem ojan vagyok mint a tobbiek es nem akarom itt hagyni a szerelmem ha hazakell mennem soha nem fogom feldolgozi eszt a traumat ahogyan erre gondolok kogy mi lesz ha mégis mennem kell elfog a sírás ahogy mostt is 😭😭 nagyon faj mostis aluttam de roszat almottam almomban haza vittek es nem ertem el a szerelmem kerem segitsem mar ha tud mar nem bírom továb igy naprolnapra nem tudok aludni elore is köszönom a segitséget es elnézést kérek a hejes írásért.

    • Habis Melinda

      Kedves Shawen!

      Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna kiállnia azokért a dolgokért, melyeket szeretne. Péládul azért, hogy marad, ha így jobb Önnek. A párkapcsolata is ilyen lehet. Amennyiben ezt nehéznek érzi, javaslom, hogy keressen fel négyszemközti keretek között és beszéljünk róla részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • S. Boglárka

    Kedves Doktornő! Gyerekkorom óta nagyon érzékeny vagyok, ez körülbelül azt jelenti hogy nagyon könnyen megbántódok apróságokon és elég gyakran előfordul hogy e miatt zokogásba kezdek, ez nagyon nagy szerepet játszik a párkapcsolatomban is, ugyanis a párom már nem igazán veszi komolyan a a szomorúságomat, illetve a sírásomat, röviden, hidegen hagyja. Mindenképpen szeretném megtudni hogy mi az oka ennek a hatalmas érzékenységnek és hogy hogyan lehetne ezen legalább egy kicsit segíteni, sok bántó szó után elgondolkodtam az életemen és azon is hogy nem kéne folytatnom, ezért többször is bántalmaztam magam, de igazán sosem merném megtenni azt amire igazán gondolok.

    • Habis Melinda

      Kedves Boglárka!

      Az érzékenység egyfajta adottság, melynek jó és rossz oldalai egyaránt lehetnek. Lehetőséget ad önmagunk és mások jobb megfigyelésére és megértésére. Érdemes lenne ezért önismereti munkába fognia, ami egy reflektív folyamat (szükséges hozzá a teraoeuta, vagy a visszajelző csoport). Öngyilkossági gondolatok esetén hívja a 116-123-as teelfonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Linda

    Tisztelt doktornő!

    23 éves nő vagyok, kapcsolatfüggő.
    Sajnos erre kellett rájönnöm. Évek óta kapcsolatból kapcsolatba léptem. Az idő elteltével kezdett tudatosulni bennem, hogy nem puszta önzetlen szeretet, hanem borzalmas szereterhiány és ragaszkodás lépett fel nalam. Nemrég ért véget egy 2 éves kapcsolatomnak. Úgy éreztem tudatosan képes leszek kezelni a szakítást is és nyitni szépen-lassan emberek fele is, pusztán ismerkedés szinten. Tévedtem ismét. Egy adott ponton érzelmeket kezdtem táplálni valaki olyan iránt, aki ezt nem viszonozza. Nem értem önmagam sem, hisz mindent de kapcsolatot nem akarnék jelenleg, érzelmi kötődést meg pláne nem, mégis minden akaratom ellenére ez jött össze. Így mostmar nemcsak egy szakításon kell túl legyek hanem meg ezen a hirtelen jött fellángoláson is ami melle társul duplán a ,,nem kellesz érzés,,.
    Igazabol túlságosan érzelmes és ragaszkodó vagyok.
    A kérdésem az lenne, hogy mit tegyek, hogy képes legyek önálló lenni érzelmi téren?
    Tudom arra lenne szükségem, hogy egyedül megtaláljam a belső egyensúlyom és ez bár tudatos bennem, gyakorlatban megsem megy.

    • Habis Melinda

      Kedves Linda!

      Önismereti munka megkezdését javaslom, ami segíthet abban, hogy megszeresse önmagát, valamint megtalálja a belső egyesúlyát. Ez külső segítség nélkül sajnos nem elképzelhető. A kapcsolatfüggőség leküzdéséhez fontos volna, hogy megtapasztaljon egy megtartó, bensőséges, ám kellő önállóságot biztosító terápiás kapcsolatot.

      Ha szeretne ezen négyszemközti keretek között dolgozni, kérem keressen meg.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Szimonetta K.

    Jó estét kívánok! Rengeteg betegségem/traumám és iskolai kikösösítésim voltak/vannak. A szuleimnek ha elmeselem hogy mennyire rosszul vagyok,azt hiszik sajnaltataom magam,meg hogy csak tinédzser vagyok pedig ez több ennél…senkinek nincs beszelejek ezekrol,nem tudom már mi segíthetne…előre is köszönöma választ

    • Habis Melinda

      Kedves Szimonetta!

      Sajnálom, hogy a szülei nem értették meg, amiket elondott nekik. Bármilyen témában hívhatja a 116-111-es telefonszámot.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • J. Tünde

    Üdvözlöm! 6,5 éve vagyunk együtt a párommal ebből 5,5 éve együtt élünk! Ő 32 éves ,Én 39. Nekem volt már egy házasságom amiből egy gyermekem is van ,volt férjem többször megcsalt ,ezért is ment tönkre a házasság ,nem volt többé bizalom! Igyekeztem ezt a bizalmatlanságim nem kivetíteni a következő párkapcsolatomra és így kaptam egy igazi társat ,akivel hasonlóan gondolkodunk minden szép és jó… volt egészen egy évvel ezelőttig! Külföldön élünk egy kis faluban és itt él az egész családom is ,az Ő családja magyarországon távol tőlünk. 1 éve folyamatosan azt vágja a fejemhez hogy csak miattam van itt,illetve hogy a családom gyűlöli őt ,valóban voltak az elején problémák a családom rs közötte ,de ezek idővel helyrejöttek viszont Ő folyamatosan azt az időt emlegeti amikor bajuk volt egymással! Mindig is szeretett legútitani 1-2 sört nem volt vele semmi bajom de az utóbbi időben már több is lecsúszik ,nem bánt engem viszont kötöszködik ,elmondok neki valamit 2-3 nap múlva szóba kerül és azt mondta titkolózom mert Ő erről most hall először! Ha felhozom a témát az ivásról akármilyen stílusban támadásnak veszi meg hogy Én le alkoholistázom! Hétköznap még el is vagyunk de komolyan minden hétvégére jut egy olyan veszekedés aminek az a vége hogy talán jobb lenne külön de aztán egyikünk mindig enged! Viszont úgy érzem ez már egyáltalán nem egézséges így,mit tudom tenni? Tényleg jobb lenne külön?
    Válaszát előre is köszönöm! Üdv.

    • Habis Melinda

      Kedves Tünde!

      A párkapcsolatukon párterápia segítségével lehetne változtatni. Arra a kérdésre, Önnek jobb-e külön szintén nem tudok adekvát választ adni, hiszen az Ön érzéseit és szükségleteit Ön ismeri legjobban. Ha igényli, hogy négyszemközti keretek közt gondolkodjunk erről, kérem keressen meg elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M. Gábor

    Üdvözlöm!

    A szadisztikus szarkasztikus ember kezelése érdekelne, örülnék ha írna néhány tanácsot. Az illető irigykedik a kollégájára, ezért elkezdi piszkálni, aljas sunyi módon PROVOKÁL. TUDATOSAN mond valami sértőt, aztán kaján álvigyorral hozzáteszi, hogy csak poén volt, ne vedd magadra. Ha az illető hagyja, akkor tovább folytatja a piszkálódást, vesztes a helyzet. Ha ilyenkor beleáll a dologba, akkor nem elég poénos, nem érti a poént és sértődékenynek van titulálva, megint vesztes a helyzet. Közönség esetén még hozzá is teszi kaján álvigyorral , “nézzétek, hogy megsértődött”! Teljesen összezavar az, hogy hátulról támad, alattomosan. Mosolyog, de pontosan tudom, hogy dúl benne az agresszió, csak nem konfrontálódik nyíltan, egyenesen. És pontosan ez a sunyi viselkedés az ami a végére feldühít. 12-13 ember előtt csinálja, tehát reagálni kell a dologra mindenképp, úgy is időzíti a beszólásait. Mit tanácsol az ilyen sunyi emberek kezelésére? Köszönöm válaszát.

  • Egy làny

    Szépnapot. Lenne egy elég bonyolult kérdésem illetve egy sajàt magam fele megmagyaràzhatatlan tettem amit nem tudok fel dolgozni. A páromal es egy kisebb “tàrsasàgal” töltöttünk egy estét és kicsit túl léptünk a hétköznapon majd az éjszaka folytán észleltem h pàrom az egyik làny fele érdeklődést mutat majd kis idő elteltével elővete a nemi szervét és elkezdte verni ugy h mindenki jelen volt majd en mar ere annyira be rágtam h idegeségembe azt mondtam h a kiscsaj verje neki meg is engedte neki hagyta a parom majd abba maradt az ejszaka folyamàn parom fel dobta a labdat h mi lenne ha en egyutt lenek a lànyal es mar anyira ideges voltam zavart állapotba hogy mar nem erdekelt semi mondom jolvan oke ere megtortent az egesz a lamyal es velem kb 5 perc leforgasa alat mert nem voltam kepes tovabb folytatni parom ezt végig nézte majd egyutt szajal elégitük a lànyal őt majd ra ultem es le àlt neki utána a lànyt akarta megbaszni en mar akor nem birtam ott hagytam oket abba a tudatba hogy eszre veszi magat es utanam jon de nem tette több oráig egyutt voltak. Most fogalmam sincs mi van velem velünk pàrom el akart hagyni en sirtam könyörögtem h ne tegye ezt velem velünk ne hagyjon el ki békültünk majd egy fél nap elteltével ujra szoba jött az az este és fel tettem a kérdést h ő is olyan nyugodtan tudta volna kezelni a helyzetett ahogyan én 🙂 ? Erre hogy hat o nem meg h én akartam anyira azert tette meg mondom ha en azt mondom h ugordj ki az ablakon megteszed elkezdi meg teszi mert anyira szeret. Teljesen össze omlotam undorodok magamtól mert kepes voltam egy ilyen helyzetbe bele menni akivel beszeltem erol azok csodalkoznak rajtam rajtunk mert mi nagyon szeretuk egymast es nem tudtunk egymas nelkul létezni se és mára mar nem tudom hogyan tovàbb megbànàs részéről egy szikra sincs ahogy én làttom mert azt modja h mivan akor ha egyutt volt velemeg ilyenek. Én már félek hogy ujra megtörténik hogy megcsal és vagy ép etől durvàbb lesz nagyon nem tudom mi legyen. Félek hogy megbolondultam egyszerűen nem tudom mit tegyek mere legyen hogyan legyen könyörgöm segîtsen.

    • Habis Melinda

      Kedves Egy lány!

      Levele alapján azt gondolom, hogy a történtek feldolgozásához mindenképp négyszemközt kellene beszélnie pszichológussal (pl velem). Fontos volna a konzultációk során foglalkozi a határhúzás és az önfeladás kérdéseivel, hogy feszült helyzetben is képes legyen nemet mondani, ha szükségét érzi.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • M.

    Kedves Doktornő. En egy 31 éves leszbikus nő vagyok. 9éve elek együtt a párommal. Nagyon szeretem őt becsülöm mint embert mert nagyon jo ember. Viszont nagyon nehezen kezdődött a kapcsolatunk mert neki is voltak lelki problemai es nekem is sok szenvedes árán tudtum az eletunket felepiteni. A problema az, hogy mielott en ossze jottem volna vele elotte volt masik parom. Es azzal a masik parommal szakitas lett ő erte nagyon oda voltam langoltam. De akivel most elek, soha nem volt az a nagy vonzalom erzetem csak bele csoppentem a kapcsolatba nagyon hamar jott ugy hogy fel sem eszmeltem es mar ossze koltoztunk. A lenyeg az hogy sajnos volt hogy megcsaltam mert ugy ereztem valami hianyzik a kapcsolatunkbol. Az a tűz amit kene ereznem az nem volt es nincs is. Ő tudja hogy megcsaltam mert megbeszeltuk. Lenyeg az hogy a mai napig nincs meg az a tűz bennem felé, szeretem tiszta szivembol de talan ugy mint egy tetsvert nem mint szerelmet. Nemi élet sem mumodik koztunk, nem erzem azt hogy kivannam de ő sem annyira es honapokig szex nelkul elvagyunk egymas mellett. Sokan azt tanacsoltak hogy vessek veget ennek a kapcsolatnak mert ez igy nem jo. De az a baj hogy en nem akarom őt ossze torni mert ő nagyon szeret engem es nagyon sok mindenben kitartott mellettem. ő nem az az ember aki csak ugy tultudná tenni magat. Ő ebbe bele betegedne. A masik hogy en is szeretem ot csak nem szerelemből. Sok mindenben amugy megegyezunk, sok kozos can amit szeretunk. De megsincs meg nalam az a tűz ami kene hogy legyen, mindig hanyzik nekem az a tűz. Mikor megismertem, nekem mint nő nem tetszett, a belső vilaga tetszett amilyen ember ő. Es aki azt m9ndja nem fontos a kulső az hazudik. Mert valami kell hogy kivulrol is megfogjon. Es engem nem fogott meg benne semmi kivulrol. Nem tudom mit tegyek, es most a munkahelyemen van egy lány aki nagyon tetszik. Es nagyon szenvedek hogy en nem akarom a parom megcsalni semmi ilyet nem szeretnek mert az nem megoldas. De sajnos nem tudok szakitani a parommal nagyon feltem. Meg nem is tudom mi lenne a megoldas. Ha kerhetnem a tanacsod azt megkoszonnem.

    • Habis Melinda

      Kedves M.!

      Az, hogy egy párkapcsolatban mennyi örömet találunk sokmindentől függ, rengeteg múlik azon, mennyire tudunk nyitni érzelmileg a másik felé. Leveléből azt gondolom, hogy Önnél ez nem igazán volt/van meg, mert igen gyorsan történt minden, érzelmileg nem zárta le a korábbi viszonyát, amikor elköteleződött a jelenlegi párja felé. Ez pedig egy sor problémát vetíte előre, melyeken lehet változtatni, de mindenképp párterápiás segítésg szükséges hozzá. Önismereti munka megkezdése mindenképpen fontos volna, hogy jobban értse mire vágyik a párkapcsolatában, lehetsősége legyen arra, hogy akár egyetlen partnertől is megkaphassa ezeket.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Henrietta L.

    Kedves Pszohológus nő!

    Párkalcsolatban élek majdnem 6 éve a barátommal. Sajnos megzavarodtam. Olyat érzek amit még nem. Van egy családos házas munkatársam. Mióta hozzánk került azóta ha csak találkozunk mindig mosoly van az arcán. Néha azt érzem hogy követ ha épp tudja indulok a mosdóba. A céges bulin bókolt kissé lazább volt az italtol. De mindig bámul a szünetekben. Elhivtam ebédelni munkaidőben persze nem a munkahelyi ebédlőbe mert ott mar voltunk hanem máshova. Belement. Érdekelne hogy ön mit gondol a helyzetről? Csak szeretne kikapcsolódni vagy tetszem neki?

    • Habis Melinda

      Kedves Henrietta!

      Érdemes lenne beszélgetnie ezzel a fiúval olyan téámákról, melyekből jobban megismerhetik egymást. Be lehetne ezek közé venni a kapcsolatok és a jövő kérdéskörét, aminek mentén kiderülhet, mennyire hasonlók a terveik. Vagy van-e esély ezek összehangolására. Ezen kívül persze vannak nonverbális jelei is annak, hogy lehet-e komoly a kapcsolat. Erről itt írok részletesebben.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Sky

    Üdv! Milyen gondja van a fejével annak, aki egy hús-vér kapcsolatot lecserél egy olyanra, akivel még soha életében nem találkozott, aki azelőtt évekig hülyitette, hazudozott, nem ment el a randikra stb. Csak telefonon és neten hajlandó beszélni, egy képet küld magáról és ennyi. Egyértelmű, h csak szórakozik a társkeresőn, személyes találkozót sosem lehet vele összehozni. Aki egy ilyenbe beleszeret, és hűséges hozzá, nyilvánvalóan nem normális. Gyógyítható a gondja, vagy végérvényesen menthetetlen? És amennyiben van rá remény, h észhez térjen, azt hogyan tudom elérni? Válaszát előre is köszönöm!

    • Habis Melinda

      Kedves Sky!

      Leveléből érezhető a sértettsége, bár azt nem írja kiről, s milyen helyzetben van szó. A megcsalásról itt írtam bővebben. Amennyiben szeretne a részletekről négyszemközt beszélni, kérem keressen elérhetőségeim egyikén.

      Üdvözlettel: Habis Melinda

  • Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

    Az email címet nem tesszük közzé.