Pszichológus válaszol

A párommal az elejétől együtt élünk(7hónap), azonban most egy konfligtus miatt visszaköltözött az anyjához (25éves,férfi)nem akarja hogy vége legyen, de kicsit külön szeretne élni és megnézni hogy működik e, egyenlőre nem akar visszaköltözni. Normális ez így?

Kedves Doktornő!

Egy számomra zavaró problémával fordulok Önhöz, mely lehet, hogy igazából jelentéktelen, csak én fújom fel. Van pár ismerősöm, barátnőm, akik rendszeresen rám írnak cseten, és felteszik a kérdést: “Szia Andi, Hogy vagy?” Ilyenkor pár sorban leírom, éppen mi van velem, munka, család….röviden. A végén mindig visszakérdezek: “És Veletek mi van?” De az én kérdésemre, rendszeresen nem jön válasz. Én úgy gondolom, ha valakinek elmondom, hogy én hogy vagyok, és visszakérdezek, akkor azért kérdezek vissza, mert én is kiváncsi vagyok, engem is érdekel hogy van a másik. Ez számomra így nagyon egyoldalú “társalgás”. Ott tartok, ha jön egy ilyen üzenet, hogy “hogy vagyok” többé nem fogok rá válaszolni.

Ön mit gondol ez miért van?

Tisztelettel: Andrea.

Üdvözlöm! Mit tegyek? Már 2éve megy a huzavona a párom és köztem. Volt, hogy azt mondta vége és volt, hogy azt mondta mégis engem akar. A párom 38 éves és egy 20 éves fiú akibe elvileg szerelmes. Még mindig vele élek és ba gyermekeinkell. Elvagyunk nem vitatkozunk. Sofőrkent dolgozom és mikor hazaérek egy útról ugyanúgy mellette alszom és ő ugyanúgy kezdeményez éjszaka az ágyban mint azelőtt. Kérdeztem hogy akkor most mi lesz, de azt mondta semmi, csak a testi kapcsolat kell neki. Persze sokszor megfogadtam nem megyek bele ebbe a játékba de szeretem és nemtudok ellenalni. Nagyon fáj hogy már nem kellek neki és elkell költözöm, hogy ő új életet tudjon kezdeni. Néha ugyerzem megbolondulok, keveset alszom, mindig ő jár a fejemben és a gyermekeink. Otthagyom nekik a házat, fizetem tovább a hitelt, így próbálok segíteni nekik. Nem tudom mit csináljak, hogy elbirjam őt engedni!

Jó napot!
A barátnőm lámát szeretne szerintem ez nem normális!
Mit tegyek?

Kedves Melinda!
Gábor vagyok Londonból. Barátnőm megváltozott viselkedése miatt írok. Mi nem vagyunk szeretők csak kölcsönös szimpátia van közöttünk. Anne-Marie egy 45 éves szingli angol nő, karakán, sportos határozott supermarket dolgozó. Téma a maszkviselés amivel sose értett egyet. Angliában ezt sokkal később vezették be és 2 lépcsőben a bolti dolgozókra 2 hónappal később lett érvényes. Amíg nem volt törvény kikérte magának ha valaki reklamálta nála a maszkot. A törvény bevezetése előtti napon küldött egy selfit amin maszkba van. Azóta precízen viseli a maszkot nem hanyagul. Találtam egy jogi kiskaput az itteni törvényben : ez lehet sál, kendő is és a plexi fal mögött ha van nem kötelező használni. A-M örült ennek és így kezdett csinálni kendő amit levett a plexi mögött. Aztán újra maszkot viselt de mindig levette a plexi mögött. Utána jött a teljes fordulat már maszkot viselve jön eleve és a plexi mögött se veszi le. Pár hét alatt. Mi zajlik benne pszichésen? Mit akar ezzel a gesztusváltozással kifejezni? Miért lett ez a dolog erősebb benne mint a következetes karakán stílusa? Ha én kerülök sorra letolja rám mosolyog és vesz egy nagy levegőt. Segítenék neki ha emlékeztetném a jogi kiskapukra amiket előtte kihasznált?

Üdv!!!
Sokat tűnődöm azon a kérdésen vajon miért vagyok más mint a családom összes többi tagja,akik ismernek engem és a családom is mondják is hogy kakukk tojás vagyok. 25 éves vagyok dolgoztam mindig nem váltottam sűrűn a munkahelyeim tudtam nagyon jól hogy az élet rendje az hogy dolgozni kell azért hogy éljen az ember amit minden normális ember tud. Nem azt mondom hogy utálom a családom mert szeretem őket de haragszok sokszor mindenkire mert linkek és a nagy része a családomnak primitív. Nem dolgoznak mindenkitől csak kölcsön kéregetnek amit nem tudnak vosszaadni mert nincs miből borzalmas körülmények közt élnek amiért nemtudom őket sajnálni mert tehetnének ellene ha dolgoznának. Én sem vagyok egy tanult ember az tény és szégyenlem is mert nembírtam befejezni az iskolát a 10. Osztályom van csak meg mert fiatalon elkellett menjek dolgozni a saját lábamra állni de persze a terveim közt van hogy befejezem, de tudom mi a helyes és mi nem tudom hogy társaságban hogyan kell viselkedni tudom hogy dolgoznom kell ahhoz hogy éljek tudom hogy felelősséggel tartozom saját magamra és az állataimra és a születendő kisfiamra. A családomból miért csak nekem van ilyen felfogásom miért csak én küzdök ?? Miért lógok ki ennyire ? Csak választ szeretnék kapni mert mindennaposan elszomorodok mikor látom a körülményeket amiben vannak és az is fáj nekem hogy nem tesznek érte semmit 1 kis lépést se vagy hajlandóságot. A bátyám nem beszél velem már 2 éve mert anno kiosztottam a hozzáállása miatt nem írtam csúnyát csak leírtam a véleményem neki azóta nem köszön letiltott a facebookról. Az öcsém szintén nem dolgozik 2 napot se bír egy munkahelyen megmaradni. Apukám másfél 2 éve szabadult a börtönből. A nénémék sem dolgoznak egy régi parasztházban laknak 10 en és a mamám nyugdíjából élnek persze 2 ember dolgozik a 10 ből. Arról ne is beszéljünk hogy mindenki utálja egymást színészkednek és hazudnak egymásnak 10 ezer ft ért hátba szúrnák a saját csaladjukat önző buta lusta primitív az összes sajnos egyedül édesanyám aki rendszeresen dolgozik de neki is vannak dolgai. Édesanyámról rosszat nem írok mert őt szeretem a legjobban és mindenkinek segítene ha lehetne. De rá sem hasonlítok. Kilógok az egész képből és mindenki egytől egyig ilyen amiket fent felsoroltam. Elnézéat hogy hosszúra sikerült tudnám még írni reggelig 😀 A kérdésem mégegyszer újra miért nem lettem én is ekkora link ember ha mindenkitől ezt láttam ? Miért vagyok más mint ők? Persze nem szeretnék olyan lenni csak egyre többet foglalkoztat ez a kérdés.

Jo napot, Doknorno.
Egy véleményt szeretnék kérni.
1 éves párkapcsolatban élek, de majdnem minden nap veszekszünk.
Nem tetszik benne, hogy folyton kijavít, mindig kritizál, hogy ez miért nem csinálom meg, miért nem törölöm le az asztalt mindig, miért vajon valamikor figyelmetlen… stb
S egy másik dolog ami zavar az, hogy mindig belebújik akkor mikor fozok.
Ezeket mind megmondtam neki, de folytatja.
Ez ok miatt, intimitás kevés van köztünk, és amikor hozzányul egyáltalán nem érzek semmi vonzalmat, sőt még néha unott a hangulatom.
HOGYAN tudnám ezt a szituációt megelőzni, vagy valahogy változtatni. Köszönöm válaszát és varom

Jó Napot kívánok. Egy 8 éves házasságban vagyon benne. Emi a 7.évre nagyon megromlott. Szinte semilyen kapcsolat nem volt köztünk a férjemmel de fontosak maradtunk egymásnak. Viszont az, hogy a szétköltözés mellet döntöttünk nagyon megviselt a masikunkat. Kit így kit úgy. Ez alatt az egy év alatt nekem volt egy 1x futó kalandos amire nem vagyok büszke. Sajnos az illető tudta, hogy milyen a házasságom. Mejd a szétköltözés 9 honlapjára a férjemmel elkezdödöt rendeződni köztünk minden és nem a vállás mellett döntöttünk. Én úgy voltam vele akármennyire is szenyelem el mondom neki azt az egy elkalmat. Mert hazugsagra nem lehet semmit újra építeni.. Soha nem csináltam ilyet akkor ez volt ez első és utolsó. A probléma az, hogy nem tudja túl tenni magát ezen a dolgon. Hogy nekem volt valaki egyetlen egyszer. Nagyon bánt a dolog de nem tudja a férjem hogy tegye túl ezen magát és én sem tudom, hogy segíthet ék neki ebben. Válaszát előre is köszönöm

Kedves Melinda!
Egy éve ismerkedtem meg tinderen egy Londonban élő magyar sráccal. Órákat beszélgettünk, többször találkoztunk, nagyon passzol minden. Három hónap után mondta el, hogy van egy kisfia, majd idén augusztusban tudtam meg, hogy egy házban lakik velük, nem költöztek külön anyagi okokból. Szeptemberben végül elköltözött, de azóta is napi szinten ha nem dolgozik megy a gyerekért a bölcsödébe, hazaviszi az exe lakásába, ha az exe nincs otthon, az exe lakásában játszik a gyerekkel. Engem ez nagyon zavar, ő azt mondja, hogy mivel nem lakunk együtt, nincs semmi kivetnivaló abban, hogy szabadidejét, amit nem tud velem tölteni, a saját gyerekével tölti, de ha együtt laknánk ez máshogy lenne. Úgy érzem, hogy nem tud elszakadni onnan, s iszonyúan féltékeny vagyok a gyerekre, exre. Hogyan tudnám ezt leküzdeni?Köszönöm a választ 🙂 Anita

26 éves vagyok és megismerkedtem egy 38 éves nővel aki a munkatárs. Nagyon jókat beszélgetünk szinte mindenről. Kicsit udvaroltam. Tetszett neki. Nagyon jóba lettünk. Sajnos rá fél évre elhunyt anyukám. Egyedül ő volt aki napi szinten érdeklődőt iránta míg kórházban volt. Utána meg sokat foglalkozott velem, szamithattam rá. Úgy kezelt mintha a fia lennék. Látta hogy nehezen viselem. Sajnos elkovettem azt a hibát hogy át léptem a határt udvarlás terén. Eltavolodtunk mindenért megharagudott. Mindig sikerült megbantanom akaratomon kívül. Depresszió eluralkodott már rajtam. Megtört a jég és kezdtünk megint beszélni. Ha bármi van nyugodtan írjak rá akármikor mert szeretne segíteni de a munkahelyen meg egyáltalán nem beszéltünk mert közben a munkatarsaink elég furcsán néztek ránk. Manapság csak messengeren beszélünk. El mondtuk egymásnak hogy kedveljük egymást. Meg beszéltük a dolgokat. Lehet hogy többet érez irántam vagy nagyon zavarja hogy furcsán néznek ránk? Esetleg tényleg a fiának néz vagy csak sajnálat?Nagyon hasonló karakter mint anyám és most teljesen úgy tekintek rá mint egy anya 2.0. Amit nem mondtam el neki.
Maga szerint mi lehet a baj nálunk? Köszönöm

Tisztelt Doktornő! Kedves Melinda!
Párommal 12 éve vagyunk együtt. Anno Anyukája háza mellé költöztünk ahol párom apai anyukája élt. Esztergályosként dolgozik egy nagy műhelyben rögtön középsuli után óta,mert az apukája hirtelen meghalt szívinfarktusban és átvette a szakmát. Sokat veszekedtem vele,őrlődtem, hogy lehet önálló élet úgy ,hogy ne legyen rálátása és befolyása az életére/ünkre-mivel a műhely is szülei otthonában van.Nem voltak határok húzva(sem érzelmi),de fizikai sem lehetett az elrendezés,átjárási szokások miatt sem. A probléma, hogy páromnak nem volt lehetősége választani,nagy felelősséget kapott, amin nem könnyített az elvárásaival sem az anyukája,lemaradt a saját fiatalságáról(lázadás,barátok,pihenés,magánélet…nem nyílt/nyilhatott ki előtte a világ anyja döntése miatt, hogy odaláncolja) és az ő döntéseire ‘mondott’ igent, fiatalként rábólintott és ‘jó’nak itélte.
Jó ideje már tele van feszültséggel, mert az érzelmi zsarolások, bántások egyre többször jelentkeznek. Haragszik, elkeseredett,nem lát magában elég erőt a változásra, drasztikus változtatásra. Konfliktuskerülő-ami inkább belső feszültség elnyomása-és durván jön elő. Nincs nyílt kommunikáció, pedig értelmiségi család. Én viszonylag elviselem az egyre durvább verbális bántást sok fájdalom és tehetetlenség,nyomasztó érzés árán,de nem avatkozhatok bele. elköltözéshez úgy érzi,nincs ereje,és min 150 km-rel arrébb lenne csak egy nagyobb városban lehetősége gyári munkásként munkát találnia- ha egyáltalán menne.Halogat,talán hogy ne neki kelljen megoldania. Helyette nem dönthetek, viszont nem tudom hogyan segíthetném,mert ezek évek alatt jöttek felszínre és biztos megoldást nem tudok. Meddig folyhatok bele, vagy csak tartsak ki, amíg megérik valami nagyobb változtatásra? Ha belekényszerítem valamibe, az sem az ő döntése.

Tisztelt pszichológus asszony! Nagy gondban vagyok, a 15. éves lányommal kapcsolatban. Van egy fiú, akit születése óta ismerek, a barátnőm fia, és tudom, milyen, mire alkalmas, mire nem. A barátnőmmel néhány éve már nem járunk úgy össze, néha összefutunk, beszélünk…de a gyerekeink, lányink elkezdtek barátkozni, jóban lettek. Szinte sorsszerű, mondhatni, nem esik messzire az alma a fájától. A fia az első házasságából van és most 23 éves. Mindketten nyilasok és nagyon egy hullámhosszon lettek, de az én lányomnak nem szeretném, ha ő lenne az első tapasztalata, sajnos végignéztem, ahogy kora tini kortól nem éppen jó úton haladt, folyton gondot, bajt okozva az édesanyjának, nevelő apjának…Nem tudom, hogyan kezeljem és mit tegyek, mert ezt egy anya érzi, zsigerből, hogy nem jó választás, az én kislányom még olyan lelkes, ártatlan lány, nem akarom, hogy ő legyen neki az első kapcsolata, nem akarom, hogy szerelem legyen ebből, hiszen sajnos egy párkapcsolatra nem igazán alkalmas fiú. férfi…nem beszélve arról, hogy 8 év ilyenkor nagyon sok korkülönbség…de ez a fiú folyton olyan lányokat keres, akik 15-17 éves kis fiatal csajszlik, nem maga korabelieket és doggal kapcsolatos gondjai is voltak…egyszerűen nem tudom, mit tegyek?

Kedves doktornő! Az a problémám hogy szeretkezés közben le lankad, mikor el mennék, de Elötte minden rendben van!
Van hogy egész végig rendesen müködjön de van hogy egyjátalán nem, van hogy csak második próbálkozásra sikerült!
Nem tudom hogy mi lehet a probléma, pedig én kívánom a partnereket, meg minden! Adjon tanácsot hogy mit tegyek meg hogy lehet ezt helyre hozni! Előre is köszönöm!

Jó napot. Számomra egy igen nagy kérdés kapcsán kerestem fel ezt az oldalt. Megismerkedtem egy fiúval az új sulimabn és hát sokat beszélgettünk. Viszonylag korán megnyilt nekem majd aztán nemsokára rá szerelmet vallott. Sokat agyaltam rajta, végül Úgy döntöttem adok egy esélyt a dolognak. Szeretem a fiút de ő az első kapcsolatom. Kiderűlt róla hogy biszex.. Áll facrbookja van és azon nem egy olyan profilja van amin nyíltan vállalja hogy biszex. Ez egy picit megieszt ezt. Rengeteg kérdés merült fel bennem. Azt el tudnám fogadni hogy biszex de félek attól hogy még nem tudja hogy pontosan ki is ő. Amikor finoman tapogatozni kezdtem a témában ő azt mondta még nem volt kapcsolata úgy fiúval csak neten dumalgatott párral. Egy időre feledésbe merült a téma. Most két hete lettünk egy honaposak és most szerzett tudomást anyám a barátom szexuális beallitotsagarol. Érthetően beszélni akart velem de ez ugynezett ki hogy az agyamon ülve orditozott hogy még fog csalni és miket muvelhetett már és stb… Ez elohozza a félelmei et. Megint megprobaltam beszélni a batmratommal erol. Most nem először állította hogy ő már nem biszex és a lányokat szereti. Ez egy picit megnyugtat ott. De honnan tudatja igaz e ez az érzés ha még nem volt fiúval? Leh az hogy csak kissé korában volt egy közeli fiú barátja és azt hitte szerelmes bele és ebbol a helyzetbol azt szurtem le hogy ő biszex, sosem volt még fiúval és eddig rengeteg lánnyal volt kapcsolata. Lehet hogy pont nálam jön rá hogy nem biszex hogy még is csak a nők az igaziak?

Kedves Melinda!

Olyan kérdéssel fotdulok önhöz hogy a férjem agresszív, depressziós és ezt folyamatosan rajtam és felém kimutatja. Nagyon félek de elválni vagy elengedni nem akar. Persze probálom nyugodtan és higgadtan megbeszélni vele hogy ez nem vezet közös jövönk felé de úgy csinál mitha nem is mondtam volt semmit.
Azzal fenyegetőzik hogy öngyilkos lesz miattam és én tehet róla. Nagyon félek hogy bántalmazni fog esetleg.
Ilyen esetben mit lehet tenni mivel próbáltam pszihológushoz is elvinni de nem akara. Várom válaszát! Előre is köszönöm a segítséget!

Hát nem is tudom hol kezdjem, bele szeretem a szeretőmbe,a 4-5 hónapja tart a románc de ez egyre mélyebb és mélyebb kapcsolat… Tudja, hogy szeretem őt de mégis még a meg romlott kapcsolatában van és egyszerűen nem logikus hogy engem el lök azért, hogy ne bantson tovább… Viszont a meghalt kapcsolatba még próbálkozik belefektetni energiát… Mért? Mit is kéne tennem hogy ne bezarjon ellökjön hanem befogadjon….?

Kedves Habis Melinda!

Egy szexuális fétisemmel kapcsolatban fordulok önhöz, mivel kifejezetten nem szeretem ezt a vágyamat. Még soha nem próbáltam ki ezt a fétist élőben, és úgy érzem, hogy nem is szeretném kipróbálni, viszont mostanában egyre gyakrabban fantáziálok róla. A cuckold fétisről van szó, ami arról szól, hogy egy párhoz becsatlakozik egy harmadik fél, és a pár egyik tagja – jelen esetben én – végignézi semmi, vagy minimális közbeavatkozással az együttlétet. Én lelki mazochista vagyok, ha mondhatom így, egyszerűen imádom a lelki alázást, akár fájdalmat (kizárólag partnertől). Ezért tetszik a cuckold is, mert ebben érzem a legnagyobb szintű megaláztatást, hogy a szemem láttára történik az aktus. Mostanában nagyon ráfüggtem az ebből kapott extrém lelki megaláztatás érzésére, és arányosan 10 maszturbálás alatt legalább 7 alkalommal erre gondolva élveztem el.
Viszont nagyon szeretnék megszabadulni ettől a fétisemtől, amennyire lehet. Tegnap ismertem fel azt, hogy ez mindennél jobban izgat, és ha nem cuckoldra gondolok maszturbálás közben, akkor már-már fel sem akar mindig állni rendesen. Tegnap ezt felismerve elsavanyodtam, és felhoztam a páromnak, történt egy incidens (miattam, mert bunkón álltam hozzá), ami majdnem veszekedéssé fajult, csak az ő gyors felismerése és reagálása miatt tudtuk megbeszélni ezt normálisan. Soha nem veszekedtünk még, tegnap bunkón viselkedtem vele, és a világért sem akarnám megbántani, ezért úgy érzem a tudatom most összekötötte a cuckoldot ezzel a tegnapi negatív érzéssel, és hála az égnek eléggé utálom jelenleg az egészet és semmi kedvem hozzá, ezt próbálom is így tartani magamban hosszútávon. Én lennék a legboldogabb, ha örökre megutálnám. Abban reménykedek, hogy a többi módszerrel elegendő lesz a megalázó érzés, amit kapok, és ezt a cuckold fétist örökre elengedhetem.
Az lenne a kérdésem, hogy van-e valami megoldás erre, vagy legalább arra, hogy lecsökkentsem ezt a vágyamat minimálisra? Milyen módon tudnék ezen segíteni esetleg?

Ezzel a problémámmal kapcsolatban el is szeretnék menni terápiára felgöngyölíteni ezt az egészet, viszont jelenleg ez nem áll módomban.

Előre is köszönöm a segítségét!

Tisztelettel,
B.

Tisztelt doktornő!
Olyan problémával fordulok Önhöz,Úgy érzem depresszió leszek !
36 éves vagyok , A barátom 52 éves ,5 éve együtt vagyunk de nem költöztünk össze még. A mostanában nem is szexelünk se. Ő azt mondja nincs pénzünk mindhez és nem szeretne gyereket önző a kényelem nyugalom és a szabadság a legfontosabb neki. De néha megtekint baba videót , néha nem értem mit is akar tőlem.( Ha egy új életet kezdek)
Előre köszönöm válaszát

Kedves Doktornő!
A problémám nagy vonalakban, hogy világéletemben negatív beállítottságú, pesszimista ember voltam. Ha valamilyen helyzet alakult az életemben úgy voltam vele úgy se sikerül, nem vagyok elég jó ehhez. Olyan szituációba ahol meg kellene védenem magam soha nem kerültem, magamba fojtottam a dühömet is mások előtt. Nem szeretek szerepelni. Pedig ennek igazából nincs olyan oka, hogy bántalmaztak volna, vagy nem lennék a külsőmmel megelégedve, és még is! Egyszer egy családi vita után agresszív kényszer-gondolatokkal küzdöttem, melyek volt hogy eltűntek több hónapra aztán visszajöttek. Nem vagyok orvos de úgy gondolom, hogy lehet hogy van bennem egy kis depresszió vagy ez hogy nem hiszem magamban sem és ez okozta ezeket a kényszer-gondolatokat is. Kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek és ha párommal vagyok mintha nem ezek a dolgok meg sem történtek volna soha, semmi gond nincs de mikor egyedül vagyok akkor jönnek a kósza gondolatok. Ha kocsival megyünk valahova az jut eszembe ha gyorsabban megy hogy tuti balesetünk lesz tehát mindent felnagyítok feleslegesen aggódok előre. Ehhez kellene nekem segítség, hogy higgyek magamba és nem mindig a negatív gondolatok keringjenek a fejembe!

Üdv
Erika

Jó estét.. én egy olyan kérdésel fordulnák önhöz, hogy az öcsém egy ideje nem tud normálisan gondolkodni vagy nem tudom miez.. kb egy hónapja el hagyta a barátnőjét és a kislányát egy másik nőért azzal a kifogással,hogy bele szeretett de viszont egy két hétig müködött aztán vissza könyörögte a gyereke annyát mert hogy nem tud nélküle élni és mikor visza kapta 2 napig rendben volt közöttük minden de aztán megin elkezdte hogy nem szereti undorodik tőle és pár napja megint el küldte és vissza ment a másikhoz tervezett külön menni vele de amint észhez kapott h a gyereke annya elfogadta ezt és próbál élni nélküle mindent kezd előről … Lehetséges, hogy ez már betegség? Mert ez már nem normális .. köszönöm.

Nekem Olyan problémám van hogy tegnap a páromat rajtakaptam a fürdőben hogy magához nyúlt el is élvezett
Az lenne a kérdésem hogy ezt miért csinálja? pedig mindent megkap tőlem!
És persze tagadja vannak nézeteltérések sokat veszekszünk az a baj hogy engem mindennek lemond és szerintem nem az első alkalom hogy magához nyúlt

azon szoktam mostanaban gondolkozni hogy lehet nem is akarok ferjhez menni de kozben meg vagyok ra es nem tudom miert van ez

A párommal februárig távkapcsolatban kényszerültünk, ő Békéscsabán egy C kategóriás jogosítványt szerez meg német nyelvtudással, én német gyárban dolgozom februárban jön vissza dolgozni újonnan szerzett állására, amint az iskolába ért megváltozott a hozzámállása. Alig beszélünk, telefonon is ritkán keres, nem érdeklődik felém, érzelmileg hidegséget mutat, írásai válaszai semlegesek, inkább saját magával dicsekedik, azt se kérdezi meg hogy vagyok? Mi van velem? Hogy álljak ehez? Meddig legyek türelmes? Érthetetlenül állok a helyzet előtt, nem tudom mit tehetnék?

Kedves doktornő!

25 éves vagyok és már 21-22 éves koromban voltak pánik problémáim. Ezek megszűntek, ahogy leszoktam a dohányzásról és elkezdtem úszni. Aztán 24 éves koromban amszterdamban voltam, rossz társasággal, főiskolai osztálytársakkal, akik társaságát nem kedvelem. Tudni kell, hogy nem drogozom, de mint egyetemista, alkoholt iszom. Félek a marihuánától és mindenféle drogtól. Egyik este rábeszéltek hogy szívjak bele egy füves cigibe, melynek elég magas a THC tartalma. Ekkor már 2-3 sört ittam, gondoltam legyőzöm a félelmem, 3-4 slukkot beleszívtam. Szinte azonnal éreztem, hogy baj van. Bizsergés/külvilági érzés stb. Ezt követte az ágyban hidegrázás reszketés. Másnap mikor felkeltem, furcsa érzést éreztem a fejemben/ szédülést,( majd összeesek) nem akartam emberek társaságába menni stb. Ennek már másfél éve. Azt mondják pánikbeteg vagyok, már 2 pszichozerápián túl vagyok, szedtem scippat is fél évig. Szinte semmi változás. A rohamaim megszűntek, de annyira rossz kedvem van, hogy majd elviselhetetlen. Csak nézek magam elé a nap nagy részében. Attól félek, hogy ez egy kialakuló elmebetegség. A pszichológus és pszichiáter szerint kevert szorongásos/depressziós zavar/epizód. Azt szeretném kérdezni, kialakulhat-e ebből elmebetegség/pszichózis? Esetleg lehet-e, hogy ez már az? (Annak függvényében gondolom, hogy semmilyen terápia és gyógyszer/ életmódváltás nem segített.) ez a furcsa látás és érzés a fejben, nyakfajdalom, állandó feszültség másfél éve nem akar megszűnni. Olyan gyenge vagyok, alig állok meg a lábamon, szédelgek, megszólalni is alig tudok. Közben foltok, árnyékok cikáznak a szemem előtt, melyek nagyon zavaróak. Immáron 5 éve van tinnitusom. Természetesen a létező összes vizsgálaton túlvagyok már. Egy pinealis cystat talált az mri vizsgált 8mm átmérőjűt. Üvegtesti homályok látszanak pupillatágítás után, valamint a szivem kicsit gyorsabban ver, vérnyomás picit magas ( egyébként szervi elváltozást sehol nem találtak.)
Kérem segítsen, mert beleőrülök, hogy senki nem tudta megmondani, mi történt / történik velem! Hol van ennek a vége ? Meddig kell még szenvednem?
Köszönöm és minden jót!

Kedves Melinda!

1 hónapja szakított velem a párom. De a szakítás után 1 nappal szeretkeztünk. Másnap reggel mikor utazott el szájra puszival köszönt el. Utána kerdezgetett hogy vagyok. Facebookon még mindig ismerősöm. A messenger beszélgetésben még ott a szív jel. Amikor elment annyit mondott hogy a jellememmel nincs baja. Ezek után mit higyjek, lesz még jövője a kapcsolatunknak? Angliában élek, és elvileg még jön vissza. Ő is itt él 10 éve.
Köszönöm válaszát

Kedves doktornő a nevem Marika 33 éves vagyok!
Nekem az a legnagyobb problémám,hogy mindegy párkapcsolatomban nagyon sok a veszekedés.
Ráadásul sokszor apró jelentéktelen dolgokon kapunk össze de mindegyik pasimmal aki eddig volt. Soha nem értettek meg engem lelkileg. Az a bajuk a pasiknak legalábbis a legtöbbnek hogy nincs önkritikájuk és mindig a nőkben keresik a hibákat magukba meg nem veszik észre. Azt is észrevettem hogy csak addig kedvesek a nőkkel amig meg nem szerzik maguknak és ha már sikerült akkor elkanászodnak megmutatják hamar a valódi arcukat. Meg csak a barátnőjükkel tudnak szájaskodni veszekedni a munkahelyen meg behúzzák fülüket farkukat ott félnek. Én ezt nem értettem meg soha hogy miért van így. Vagy csak velem szemben ilyenek? Vagy az a baj hogy túl jó vagyok hozzájuk? Mindent elnézek nekik? Minden kapcsolatomban engem okoltak a veszekedésekért hogy én kreálom amikor ez hazugság. Én ok nélküli soha nem veszekedek senkivel csak ha valami nem tetszik. Nem hagyom magam ez a legnagyobb bajuk szerintem. Ön szerint mi lehet a probléma? Tényleg bennem van csak a hiba? Vagy csak az a baj,hogy nem a hozzám illő férfiakkal találkozom?

Szép napot!
A problémám az, hogy a testvérem képtelen elfogadni a páromat. Ennek vannak előzményei…ez már harmadik próbálkozásunk, mert kétszer “nem kellettem eléggé”, tehát valahol megértem a kétségeit, de ez az én életem és az én döntésem. Viszont nyilván nagyon fájna, ha ez a helyzet rossz végkifejltettel zárulna a testvérem és köztem. Hogy tudnám elérni, hogy kevésbé legyen gyülölködő és jobban elfogadja a döntésem?
Segítséget köszönöm!

Jó napot!
Lassan 1 és fél éve vagyunk együtt barátomal. Már a kezem is meg kérte.
De rengeteget vitázunk. Rettentő féltékeny. Nekem meg elég régóta más tetszik és ő ezt tudja is. De félek lépni. Próbáltam vele szakítani már de fenyegetőzik hogy be hajt egy árokba stb és engem is meg ütött már. Mit tegyek?

Mit csináljak s ferjemmel hogy elfogadjon minket a 3 hónapos fimmal nagyon haragtarto tipus sajnos a szuleimet nem akarja elfogadni

Kedves doktornő,

2 gyermekes csalad vagyunk, lanyunk 4 eves kivetelesen inteligens fejlett kislany, kisfiunk 5 honapos gyogyoru srac. En 40 eves vagyok, felesegem 34. Nagy bajban vagyunk, es ketsegbe vagyok esve, ugyanis felesegemnek nagyon nehez evei voltak mar az lanyunk szuletesevel kezdodoen. Szoptatas megszakitasa eros hormontablettakkal, melloperacio tejutelzarodas es pangas miatt ami miatt nem tudta az elso nagyon fontos periodus a gyermekkel tolteni es ezt borzaszto nehezen dolgozta fel. Masodik gyermekunk szuletese szinten kalandos volt es kilatastalan a covid miatt, majd utolso percben rendezodott de itt is a szoptatas elmaradt, viszont szerencsere operacio nelkul. Mindket esetben a feszekrakas csak stressz volt idegeskedes nulla nyugalommal. Kozben szamos csalodas erte barati fronton es csaladi fronton is, nem nagyon vannak barataink, kimozdulni szinte egyaltalan nem tudunk ugyanis a szuleinkre nem szamithatunk. A kisfiam szuletese pedig meg tovabb bonyolitotta a dolgokat, ugyanis lanyom mar honapok ota ejjel megebred nyugtatni kell, haragszik, vele kell aludni, ha ott vagy elkuldd ha nem vagy ott hiv es csak az anyjat hajlando elfogadni. Mindekozben kapcsolata anyjaval romlik, olyanokat vag a fejehez hogy rossz anya, nem.is szereti, elkoltozik, stb. Kistestveret szereti, de a poziciojat nagyon felti, pedig szoszerint mindent megteszunk, hogy ne erezzen semmi kulonbseget a kicsi erkezese ota. Igy a kialvatlansagok, csalodasok, a csaladunk tamasza hijjan, a napi mokuskerek es a lanyom beszolasai miatt a felesegem nem alar mar elni, elege van, nulla turelme a gyerekekhez vagy hozzam. Mindenben tamogatom barmit megtennek es megteszek hogy visszakapjam a felesegem es a gyermekeim anyukajat, de mindenben visszautasit, megalaz es hajthatatlan, sot kitolti rajtam a merget, amit nem.is bannak ha segitene.
Tamacstalan vagyok es felorol az egesz, lassan mar belebetegszem es nem tudok aludni sem es panikrohamaim vannak attol, hogy szetesik az amugy tokeletes gyonyoru csaladom.

Irom ezt a levelet epp felgyogyuloban a koronavirusbol, ami amugyis nehany hetre testileg lelkileg teljesen kikeszitett.

Mitevo legyek????

Bevalottam a legjobb fiú barátomnak hogy szerelmes vagyok belé, most nem beszélünk mert azt hiszi nekem igy jobb. Mit tegyek?
Teljesen eltávoldotunk..

Üdvözlöm!
Egy 17 éves Gimnazista lány vagyok.
Van egy 2,5 éves kapcsolatom, amiben a szüleim nem tudják mert el tíltottak tőle. A szüleim nagyon szigorúak, nem nagyon engednek sehova ha nem muszáj.
A barátommal egészen jol ki jöttünk, de kb 1 éve már nem jó semmi ebben a kapcsolatban.. nekem semmi bele szólásom nincs semmiben sem, túl feszült, ideges állandoan, nem szólhatok semmi rosszat, nem mindegy mit hogy írok vagy épp beszélek vele, nagyon meg változott nem olyan amilyennek meg ismertem, nincsennek barátaim, ha nem az van amit ő akar, akkor elkezd fenyegetni azzal hogy a szüleimet felkeresi, es tönkre teszi a családomat.. Apukámat egyszer el veszítettem már miatta és nem szeretném megint.
Ez egy egy oldalu kapcsolat! Csúnyan beszel velem, aláz. A barátai előtt nagyképűnek vélem..
Teljesen össze vagyok törve, ugy bánik velem mint egy (kutya). Ha valamit csinalok akkor allandoan nekem kll bocsanatot kérjek, ha ő hibazik akkor is, ha kérdezem tőle hogy van e neki mas valakije akkor le tílt, ideges, csunyan beszel velem, bánt lelkileg, es akkor is nekem kell bocsanatot kerjek tőle. Teljesen meg változott, észre vettem egy két jelet hogy férre lepes all benne de nem vagyok biztos. Regen mindig féltett, vigyazott ram, most meg mar mintha csak lennek meg nem is.
Rabnak érzem magam mellette. Alig beszélünk meg valamit is, hazudtol engem sokszor, minden barátomtol el tiltott, nem mehetek sehova az ő tudta nélkul, nem tudom mitcsináljak…mikor valaki ott van a közelében mikor épp telefonálunk, akkor le némítja a telot hogy ne haljak semmit.. nevetgél maskkkal, es ha en feltekenykedek akkor ideges lessz, el lök magátol el taszít..
Remélem hogy minden rendben lessz, csak a maga véleményére lennék kivancsi, mert nem tudom mitcsináljak. Köszönom..

Jó estét kívánok! Csak annyit szeretnék kérdezni hogy hogyan kezelem a férjem érzelmi kirohanásait! Mert a férjemmel a szexuális életünk ő szerinte nem jó mert a nemiszerve nem túl jól működik úgy mond sokat kell vele digicselni hogy mehessen a játék és ő erre azt vágja a fejemhez hogy keressek mást aki ki tud elégíteni mert így nekünk nincs sok jövőnk mert hogy én biztos nem vagyok vele boldog ezért pedig igen boldog vagyok veleés szeretem és mondtam neki hogy engem ez a hibája nem érdekel de ő akkor is mondja hogy hajam el! Maga szerint mit tegyek hogy jobb legyen a kedve és nagyobb önbizalma legyen

Kedves Dr nő! A férjemmel sok mostanában a vita, amióta megszületett a kisfiúnk, és ő már 6 hónapos lesz, az elején nagyon rossz anya voltam, bár most is előjön néha a rossz énem. De folyton el várta hogy változtassak,ami sikerült is, de ő nagyon agresszív lett velem, folyton sérteget, és mikor én kérem hogy ezen változtasson, az is egy napig tart nála, folyton megbánt, szorongató, és este megütött, nem erőteljesen, de heves volt az is biztos, és folyton azt mondogatja mikor vitázunk hogy ,,bárcsak megszabadulni tőlem,, meg,, unalmas vagyok már,, stb… És azt mondja ezekre hogy idegében mondja, de nem gondolja komolyan. Nem tudom mitévő legyek, és hogy ez a fajta viselkedés mit jelent nála, kérem segítsen nekem ezt megválaszolni!!! Előre is köszönöm!!!

15 éves vagyok. Jelenleg a baratomnál vagyok. Otthon anyukám meg a pasija mindig piszkál és ugráltatnak minden hova. El akarok onnan költözni, de 16 éves koromig nem lehet. Mit csináljak? Itt szeretnék maradni a barátom családjánál. Mit tudok tenni? Hogyna tudom ezt el mondani anyumnak?

Kedves Doktornő!
Olyanban szeretném tanácsát kérni, hogy 6éve eggyütt vagyunk a párommal sajnos a kapcsolatunk elején a szüleim magyon ellenezték a kapcsolatot ő mindent megtett énia próbáltam hatni a szüleimre de későn sikerült mire ő megcsalt egy buliban megbocsáltottam neki. Nem tudtam bízni benne szétmentünk. Rá fél évre újra öszzehozott minket a sors. Minden jol ment köztünk majd fél év eltelt megint megcsalt. A helyzet hogy azt mondja ez mind a szüleim miatt van meg hogy nem álltam ki melette. Sajnos lelkileg azt érzem zsarol mivel én őszintén szeretem. Most újra eggyütt vagyunk.Rengeteget igért de nem érzem hogy abból sokminden megvalósulna. Szeretem őt de félek és gyakrank kombinálok nem tudok teljessen megbízni benne. Fogalmam sincs mit kellene tennem elengedni vagy bizni benne? Én hibáztam? Miért nem vagyok neki elég? Előre is köszönöm válaszát!

Tisztelt doktornő!
3 gyerekes 29 éves anyuka vagyok, 8 hete szültem, azóta 1x próbálkoztunk a férjemmel újra beinditani a szexuális életünket. A minap rápróbálkoztam hajnalban, mert ugy éreztem jó lenne egy kis együttlét, de nem lett belőle semmi. Túl fáradt volt hozzá. Tegnap filmet néztünk közösen, majd a film közepén bevillant egy elég intim és vad szexjelenet, amire a férjemnek merevedése lett mellettem. Zokon esett, ha én hozzányúltam lekoptatott, viszont más nőre meg mellettem felizgult. Erre annyit válaszolt, hogy ő szeret,nem csalna meg soha de ez egy férfi reakció, ösztonösen jön. Nos engem eléggé szíven ütött a dolog. Veszekedés lett belőle és sírás. Nem érzem magam szülés óta igazán nőnek, csak anyának, az ilyen meg mégjobban lehuzza az önbizalmam. Ez tényleg csak ösztön vagy velem van a baj? Mit csináljak, hogy túl tegyem magam rajta? Volt már olyan, hogy mellettem megnézett valakit, de az nem fájt így. Azóta nincs kedvem szexuális dolgokról beszélni, és eléggé közömbös vagyok a közeledésétől. Én ugy vagyok vele 5 év alatt egy férfira se néztem mellette, de az én nézőpontomat ő nem érti. Szinte már csak akkor érzem magam nőnek, ha szexuálisan tudok bizonyítani, de így ez sem megy. Önbizalmam most a nullán van és nem ez volt az első alkalom. Próbáltam neki elmagyarázni ez hogyan érint, de nem ért meg. Azt mondta biztos csak a szülés utáni hormonok kavarodnak bennem és más nő ezt simán hagyná, nem foglalkozna vele.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Melinda!

Nem rég lett vége az 1 éves kapcsolatomnak. Pénteken elköltöztem tőle ugy h ő nem volt otthon épp dolgozott. Ő szakított velem. Utobinapokban miellött még nem jöttel el nem is beszéltünk egymással. Én kezdeményeztem h ne haraggal váljunk el. De ő nem volt partner benne. Sőt volt h szemétkedett pl mosni akartam de ő mosott sütit sütött de meg se kínált se engem a gyerekemet. Mosószer kutya kaja ilyenekből is külön vett magának. Mielött elköltöztem hagytam neki levelet meg dobozban ajándékot. Tegnap fb közzétett történetben abbol a szobábol az asztalon feles pohár benne gondolom pálinka.
Ezt a reakciót mire véljem? Megviselte volna h elköltöztem mikor ezt ő kérte? Vagy inkább önnepel h megszabadult tőlünk?

Üdvözlöm! Évek óta nem szeret a párom, soha nem valotta be viszont rengeteg bántott..most 12 év után bevallotta és úgy is bánik velem a gond hogy 6 hónapos terhes vagyok. Mindenképpen szükséges van a segítségére. Kérem az elérhetőségét 🙁

Jô napot. Szobatiszta kisfiam, mióta napközibe jár ( két hónapja) minden nap a délutáni alvásnål a napközibe bepisil. Itthon semmi probléma ott meg minden nap. Tanácstalan vagyok én is az ovónénik is, hogy miért van, pedig szeret járni az oviba, de mégis minden nap bepisikál ( itthon semmi gond). Tanácstalanok vagyunk, hogy mit tehetnénk!

Szép napot! Olyan problémával kapcsolatban fordulok önhöz, hogy van egy 14 éves kamasz fiam,aki lóg az iskolából,nem tanul és nem is érdekli a tanulás.Édesapjával már több mint 2 éve külön mentünk. Ezt nehezen viselte. Azóta van egy élettársam akit nem fogad el, elmondása szerint irritálja hogy velünk lakik,pedig erre semmi oka nincs. A válasza arra hogy miért nem megy iskolába igen változatos.Egyszer azt mondja hogy a párom miatt,meg hogy emiatt én elrontottam az életét, aztán ráfogja a tanárokra,akkor olyat is mondott hogy az osztálytársai miatt….Tehát mindig van valami ürügy. De a tanára szerint szeretik a társai. Nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet.Vittem volna pszichológushoz is tavaly,de mikor megkaptuk az időpontot nem tudtam rávenni hogy elmenjünk.Minden reggel egy rettegés számomra,hogy megint nem megy iskolába. Már nem tudom mit tegyek. Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt doktornő,14 éves vagyok , a problémám az hogy a családommal és szinte minden emberrel rendkivül agresszív vagyok, egyszerüen undorodom a fizikai kontaktustol legyen az ölelés vagy puszi, még a családomnál is, ez rendkivül befolyásolja a kapcsolatom az emberekkel, de még a kedves gesztusok és szavak is undorítóak/szánalmasak
számomra vagyis így érzem,ezek az érzések rentkívül erősek, idén kezdődött, ez mitöl lehet ? Hogylehetne hogy ujra a régi legyek ? Lehet hogy csak kamaszkori hormon változás ? Vagy trauma ?

Jo napot.ojan problémám van hohy uj kapcsolatom van2honapja mert bolt párom ivott.elkellett jönnöm amunkahejemrol mert ott dolgozik esJelenleg i paromis.amit nagyon megbántam.nem.tudom feldolgozni hogy nm vettek vissza .gyermekeim sem jonnek felem miota eljottemUtolso.dolog hogy mostani párom 1hetet dolgozik 1hetet nem majd igy tovabb.es ezalatt egyedul vagyok itthon amit szinten nm tudok feldolgozni hiszbegesz idaig dolgoztam. Alvas zavarokkal is kuzdok nehezrn alszomel es keveset.segítséget előre is koszonom.Nikoleta

Pár napja nagyon magamra haragítottam a barátnőm, nagyon csúnya dolgokat mondtam neki. Azóta nem vagyunk együtt mert őneki így tovább nem megy. Irogatunk egymásnak, néha beszélünk telefonon de nem akarja újra kezdeni. Mi tévő legyek, már szinte mindent megpróbáltam. Nagyon szeretem őt, nem szeretném elveszíteni őt! Hiába mondom, hogy megváltozok.

Üdvözölöm!Kérdésem lenne önhöz van egy férfi akivel ismerjük egymást de nem jártunk együtt nem volt kapcsolatunk de viszont egy munkahelyen dolgoztunk és messengeren beszélgetünk jó sokszor és hát ott a munkahelyen egy helyen csókolóztam vele és sex is volt de viszont tudtam hogy van barátnője de olyan szinten bejött hogy megtörtént aminek nem kellett volna aztán annyiba is maradt szóval hibáztam nagyot következő évbe megint ugyanúgy rám írt és belementem ugyanúgy megtörtént a sex köztünk de az akkori barátnője meg volt még most egy új munkahelyen dolgozom és megláttam hogy ő is ott dolgozik és rám köszönt utánna másnap rám írt hogy jó hogy lát azt hitte már soha többet nem fog találkozni velem stb. és felajánlotta hogy haza szeretne vinni kocsival belementem de beszéltünk róla előtte messengeren hogy most két hete új barátnője van de viszont ő tudta hogy nekem már nincsen barátom még előző beszélgetések alkalmával az a lényeg haza hozott és csókolóztunk kis fogdosások voltak a kocsiba de nem volt sex mert nem engedtem a kísértésnek megköszöntem hogy hazahozott és ennyi. Másnap nem is írt rám én írtam rá szóval nem éreztem hogy akarna engem vagyis húzna hozzám nem irt rám a kifogás a munkahely dolgozik nem mindig tud írni itt bepöccentem és másnap este megirtam neki hogy érdekes hogy ha valami kellett akkor tudott írni és hogy jó lenne már felnőnie és eldönteni hogy mit akar éntőlem mert mikor nem volt senkije nem is irt rám és ő tudta hogy nekem sincs de most mikor van barátnője akkor ír rám és ugye ez nekem nem tetszett már és megírtam neki meg hogy én egy férfi életében nem leszek második csak első és egyetlen erre a válasza rendben és szia ennyi volt.Fogalmam nincs hogy mi van benne vagy hiba volt ezeket leírni neki mert nagyon kellene nekem ő csak ezek a dolgok nem tetszettek és leírtam neki hogy tudnám ezt helyrehozni vagy nem érdemes nem tudom mert ő azt írta mindig hogy nagyon bejövök neki de viszont érzem is rajta hogy igen mert mikor a kocsiba mikor hozzám ért láttam rajta hogy jól esett neki és ezt leis irta nekem úgyhogy nem tudom mi tévő legyek.

Kedves doktornő!

A párommal egy éve vagyunk együtt. Közben vannak összeszólakozásaink és van amikor nem beszélünk két napig de utána átbeszéljük a dolgokat. Azt szokta mondani, hogy szeret velem lenni s tényleg minden jó ne gondoljam túl, csak kell az embernek az “énidő” is. Ön szerint nincs okom idegeskedésre, ha pl. Sörözik a barátaival és nem velem beszél folyton vagy egy napig nem beszélünk?

Tisztelt Doktornő! Az ügyben kérnék tanácsot hogy hogyan segíthetnék a 7 éves gyermekemnek hogy a gátlásosságot, szégyenlőségét leküzdhesse. Attól tartok hogy ez a továbbiakban a tanulásban is kártokozhat mikor az osztály előtt felelnie kellesz. A választ előre is köszönöm!

Kedves Doktornő,
A napokban történt az, hogy utána néztem a szexuális beállítottságoknak, a nemi indentitásoknak. Csomó mindent olvastam és elgondolkodtam magammal kapcsolatban. Alapjáraton nő nemű vagyok és a férfiakhoz vonzódom, de megesett már, hogy egy lányt is vonzónak találtam. Mindig is úgy éreztem, hogy legbelül van egy fiúsabb énem is. Ez megnyílvánul mind az öltözködésemben, mind az érdeklődési köreimben, mind a viselkedésemben is.
Ahogy említettem, olvasgattam mindenfélét, és lehetséges hogy találtam magamnak egy besorolást, de nem vagyok benne biztos. Esetleg a doktornő nem tudna nekem segíteni ebben? Megmondani, hogy ez alapján mi is lehetek én.

Kedves Melinda! Tanácsát szeretném kérni. Én egy 34 éves nő vagyok és a munkahelyen az egyik férfi kollégámmal aki 32 éves nagyon jóban voktunk kint kollégák, mint barátok. Sokat beszélgettünk, viccelődtünk egymással. Mar 4 eve dolgozunk együtt. Tavaly hirtelen megváltozott velem. Fura lett. Elkezdett kerülni, nem beszelni velem minden ok nélkül. A kolléganőm szerint belém szeretett. Én többször is próbáltam kideriteni mi történt de mindig terel vafy hazudik. Egész nap nézett körülöttem legyeskedett zavarba jött meg ilyesmik. Én viszinoztam neki dolgojat kozeledtem felé. Közben ő másik nővel kezdett flörtölni detovábbra is figyelt engem, sokszor tavolodott sokszir közeledett. De mindig mikor közel engedtem szaladt a másik nőhöz aki elég kacér, vékony stb en nem vagyok ilyen. Végig ugy éreztem hogy szeret engem minden ellenére. Aztán 4 hinapig nem beszéltünk mert nagyon megbantott. Irtam beki levelet is amiben leirtam mit gondolok és sajnalom hogy eldob. Negy hobap után ujra kozeledni kezdett hozzám kedveskedett, meg minden de minnel jobban viszonoztam megint a nőhöz ment és nem értem. Néha keres ir nekem néha meg mintha nem léteznék. Csak játszik velem vagy szeret? Már magam sem tudom. Bizni már nem bizok benne, hinni se hiszek neki, és fáj amit csinál. Hogy tudnám lezárni ezt az egészet úgy hogy közben jóban maradhassunk kicsit mert ugy jobb dolgozni. Látom minden nap őt. Azt is mikor a nővel cseveg. Tudom higy a nő nem akar tole srmmit sztem el is utasitotta őt. Mégis hozzá futkos de engem néz és mikor nem törődöm vele akkor ujra jön és vissta akar hódítani. Mi ez.? Mire jó ez neki kérem segítsen. Veke nem tudok beszélni nem hadja, terel es hazudik. Várom válaszát! Köszönöm.

Szép jónapot!
Családunk problémája, hogy az anyukám súlyosan depressziós, persze orvos még nem diagnosztizáta, mert nem hajlandó soha semmilyen orvoshoz elmenni, mondván, “az ő problémájára nincsen megoldás”. Bizonyos időnként törnek rá ezek az időszakok, de az idő múlásával egyre gyakrabban, és egyre súlyosabb formában pl. Menekülne vhová, ahol egyedül lehet. Már az ágyból sem kel ki, csak zokog napokig, és most már az öngyilkosságot is felemlegette. Ez teljesen felőrli a családot is-főleg a férjét akivel együtt él-, de nem tudjuk rávenni, hogy menjen szakemberhez, ráadásul tagadja a depresszióját. Abban kérném a segítségét, hogy mit tudnánk az érdekében tenni, mik a lehetőségek, hogy ő mégiscsak beszéljen szakemberrel, hogyan tudnánk rávenni a segítség elfogadására? Úgy tudjuk, hogy ha önszántából nem megy, nem tudunk mit tenni. Mi nem szeretnénk, ha kárt tenne magában, pedig félő, ha”kiicsusszanna” mégis vhogy a kontrol alól, bekövetkezik. Mi tévők lehetnénk, hogy minél előbb vmilyen szakemberhez eljusson? Várom mielőbbi válaszát, köszönettel: Henrietta.

Kedves doktornő!

Azzal a problémával fordulok önhöz,hogy én a barátnőmmel (jegyesemmel, lagzira, gyerekekre keszultunk) 7és fél éves kapcsolat utan hirtelenséggel szakítunk. Vázolom az egész történteket. Az első 3 évben minden gyönyörű volt. Fülig szerelmes volt belém, én picit tartottam tőle,de persze idő elteltével énis beleszerettem. Felőle volt nagyobb dominancia, tehát pl. a másik chatelésnél már drágámnak szólitott, persze közbe többször talalkoztunk, mert mindketten egyazon sportot üztünk (kosarlabdakör az egyetemen). Közös tervek megvoltak idáig, 2016 ban kiköltöztünk külföldre, akkor az első pár hónapban nagy depresszióba került de átsegítettem rajta. Ahogy ő fogalmazott, úgyérzi rossz irányban haladunk. Az előtt neméltünk együtt, hol én voltam nála hol ő, tehát max az a 3-4 nap amit együtt töltöttünk. Persze az együttélés kezdeti szakaszában jóvolt minden, sokat segítettem őt,mivel nekem a nyelv nem okozott problémát, neki picit mert alig beszélte, ami persze már javult. Máig mindig ha valamit kellett intéznie azt én intéztem. Pl. ha női orvosa is volt, engem hívott,maga sosem ment el. Máig a telefonhivásokat én intézem. Rengeteg energiámat beleáldoztam a jobb közös jövő felé. Így a végére már rájöttem, hogy amennyi időt,energiát, pénzt és szeretetet belevertem a kapcsolatunkba, annak a töredékét nemakptam vissza. Ugyanúgy segítettem a háztartásba, neha többször is. Idén két térdműtéte volt, és 5 hónapig csak rám számíthatott amit persze odaadással csináltam.
Külföldre költözésünk óta dolgozunk, neki van egy kis válalkozása amiben persze énis kivettem a nagyja részt, mert máig segitettem a menedzselésében (adobevallás keszites, beszerzés, ugyintézés)
Dolgos családból származom. Közös tervek megvoltak, akartunk épiteni egy közös házat, jövőre készultunk volna haza. Haza mentem egy hosszú hétvégére hogy rendezem a telekügyeket meg rendet rakjak. Amikor visszajöttem egypici beszélgeteés hogy mit történt vele meg hogy én mit csináltam otthon és nagy hirtelenséggel tudatja velem hogy legyen vége.
Köpni nyelni nemtudtam, mert többször voltak konfliktusaink de megbeszéltuk, hogy folytassuk tovább. Sok esetben úgy éreztem hogy nem teljesen beszéltuk meg és mindig maradtak kérdések. Szinte mindig felőlem, de ő általában befejezettnek tekintette.
Ő mindig az hajtogatta hogy boldogtalan, és hogy nem dícsérem eléggé nem úgy nézek fel rá ahogy elvárja. Neki kellettek mindig visszajelzések. Utolso idoben hiába megkapta tölem a dícséretet csókot,öleléseket, nem úgy fogadta már. Kommunikációt is általában én tartottam már csak fel. Hogy ha kettönkről beszéltunk többszöris teljesen más témárol kezdett beszélni, mintha nemis egy ugyanaz nyelvet beszéltük volna.
De hogy ha szakításrol volt szó hogy ennek nincs értelme akkor mindig jöt hogy próbáljuk meg hagyjunk időt magunknak. Persze változás volt, ideig, óráig néhány hétig. Ő meg énis a romantikus típusok vagyunk, ő máig nézi a brazil illetve török szappanoperákat, annyira hogy még nemis várja meg a magyar vagy angol feliratot, inkább törökul megnézi. Többször megleptem őt kisebb ajándékokkal, elszórtam rózsaszirmokat a lakásba, vagy néha megleptem őt valami finom ebeddel, vacsorával. Sok esetben már csak értékelte.

2 részre fell lehetett osztani kapcsolatunkat, elsőrész a rozsaszin felhő amikor megvolt a teljes boldogság és a másik fele pedig már inkább mérgezett volt. Szexuális életünk felejthetetlen volt, utóbbi időben pedig változó. Utolso idoben én kezdeményeztem és próbáltam vele beszélni hogy mi a baj, beszéljen hozzám,de sok esetben semmivel válaszolt. Úgy éreztem hogy minnél közelebb akarok kerülni hozzá, annál nagyobb falat húz fel elém. Sok esetben én az érzéseimről beszéltem ő szinte sosem. Mintha hárított volna. Mintha nem ugyanaz az ember volt akit megismertem. Tudni kell, hogy az én családomban nemvolt válás a szüleim konzervatívak és mindig megadták a kellő szeretet és törődést, ő is megkapta tőlük ugyanezt, többször a párom mondta, hogy édesanyámat úgy tekintett mint másik anyját.
Ha otthon voltunk, közös időtöltés megvolt, családi unnepek, rokonok együtt. Felőlük is, csak sok esetben konfliktusok közepette. A párom részéről pedig a szulei elváltak, ő akkor 13 évesen az apjával maradt,sajnálta őt, és a párom tartotta benne az erőt, mindenhova vitte magával, mindenben segített neki. Mitnha az anyja szerepét felvette volna. Az édesanyjának több hosszabb rövidebb kapcsoalat volt amig együtt voltunk és ő is csak annyit mondott hogy keresi a boldogságot.
Ekkor figyeltem fel a párom rejtett nárcizmusára. Amit öszintén szólva idáig nemismertem fel. Kérem erősítsen meg ebben hogy tényleg jól e látom, amit évekig nemfedeztem fel.
Szakítás után teljesen üresnek érzem magamat, úgy érzem az önbecsülésem valahol lent van. Illetve rengeteg energiám van. Kedves doktornő mit tanácsol ilyen esetben? Majd egy hónapja történt, én költözöm el, még sokszor találkozunk. Ő sok esetben megkérdezi milyen napod volt, mintha mi sem történt volna. Nagyon rémisztő számomra, az elején hogy ha megkérdeztem van e valami hozzáfüzni valód ezzel kapcsoaltban vagy hogy beszélgessünk,akkor nemmel válaszol. Most hogy rájöttem, hogy érzelmileg manipulál amit persze nemárultam el neki, érdekesdolgok történtek: pl egyik nap a melltartóit a zoknis fiókomba rakta, vagy másnap délután elaludtam a kanapén és betakar engemet. Úgy érzem, hogy még máig érzelmileg manipulálni akar,de próbálom elhárítani, mert tudok róla. Mit tanácsol nekem kedves doktornő? Válaszát előre is köszönöm!

Ma fel hívott a volt barátom májusban még terveztük össze költözünk .júliusban már mással lépett kapcsolatba és el mondta együtt él egy nővel de nevetett ..Miért hív fel hónapok után hogy még mindég fájdalmat okozzon? Rá nyomtam a telefont

Jó estét kedves Doktornő,
Nem is tudom hogy kezdjek neki? Néha annyi minden van a fejemben az a sok kattogás olyan dolgokon amik meg történtek meg amik nem,és fel teszem azt a kérdést hogy mi lett volna?/és mi lenne ha ?
De sajna ez csak az egyik probléma.
Ez a problémám kb olyan5-6 éve kezdődött ami egyre rosszab lessz ahoyg én látom.(Közben voltak időszakok hogy rendben éreztem magam,azt hiszem jó nagy hullámvölgybe kerültem )
Szóval minden rendben volt, és akkor lassan észrevettem kevesebben keresnek/írnak.
Az ismerősök ,a barátok( csajok ,fiuk) egyszer csak semmi. Akkor úgy gondoltam nem írok én sem ha ők sem keresnek.
Ma meg ott vagyok hogy: nem tudom kivel miről beszéljek .
Az ikertesómmal is egyre rosszabb a kapcsolatom évről-évre, nem értem mi van .
Most is voltam az ikertesómnál 1 hetet, de egyáltalán nem telt úgy hogy gazdagabb legyek egy újabb vidám emlékkel
Előre is köszönöm a válszt .

Üdvözlöm!
14 éves a fiam, és nem hajlandó a húgához (12) hozzászólni, vagy 2 méternél közelebb menni hozzá. A barátaival való kapcsolata is elég rövid. Nem beszél hangosan, csak motyog az orra alatt. Nem áll ki magáért, nem beszél a rokonokkal csak áll és néz és nem érdekli. Nem hajlandó mesélni semmiről nekem sem. Nem tudom mi jár a fejében. A hugával nem veszekszik hanem tényleg “undorodik” tőle. Ez régóta így megy. Fogalmam sincs mit csináljak, hogyan kezeljem!? Érdemes lenne kivizsgáltatni? Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Melinda,

Mit tegyek, ha párom azt mondja, hogy neki nem probléma, ha már keresgélek más partner után ? Amúgy, másfél éve vagyunk együtt és komolyan tervezzük / terveztük, de jelenleg még nem tudjuk megoldani az összeköltözést (gyerekek, pénz gondok miatt). Köszönöm a választ !

Szia!10ev van a hatunk mőgöt parommal.sajnos megcsalas törtent de az semmit nem jelentet nalam. De parom elköltözött 3honapja. 🙁 de az 5eves kozos gyerekünkhöz jar minden 2hetente legtőbbet sexelűnk is! Lehet még ebbol.kapcsolat? Egyenlöre ö idöt ker par dolgot veghez akar vinni pl.jogositvany megszerzese stb!mit tegyek?szeretjuk egymast pedig!mennyi idöt adjak stb? Kellek e meg neki komolyra?

Jó estét! Párkapcsolati problémában szeretnék kérdezni. A férjem 20 év házasság után bejelentette hogy mást szeret. Én nagyon nehezen viselem, bár tudom hogy én is hibás vagyok hogy lassan eltávolodunk egymástól. Azt mondja hogy ő döntött és a nőt válassza helyettünk (2 kk gyerekünk van). De továbbra is itthon él és dolgozik, de naponta elmegy hozzá pár órára. Nem tudom mit tegyek, várják hátha visszajön hozzánk vagy váljak?
Ön mit ajanlana?

Kedves Doktornő!
Egy mondhatni klasszikus családunk van, 2 gyerekkel – a fiam nevelt fiam de 2,5éves kora óta úgy élünk és érzünk mint apa és fia. (A kislányunk most múlt 1 éves és ő a harmadik gyerek a családban, előtte lévő terhességet meg kellett szakítani mert olyan mértékű fejlődési rendellenesség lépett fel ami alapján életképtelennek nyilvánították a magzatot. A műtétet ráadásul elrontották és vetélés, majd később újabb műtét követte) De a kislányunk hamar összejött és most egy gyönyörűség aki egészséges, kis csoda.

Pár éve kezdődhetett a párom és köztem a gond. Mára kicsúcsosodott és lehet rossz a szó ide de érzelmileg kiégett a párom. Már az érintésemet, közelségemet sem tudja elviselni. Kirázza a hideg. Egyedül a masszírozást tudja elviselni de csak ha nem intim területről szól.
Elkezdtünk erről beszélgetni és keresni az okokat a szakadékra ami közöttünk van és az “undorra” ami kialakult benne velem kapcsolatban. A válaszokat nem találjuk bár sok elkövetett hibát találtam. A túl sok felvállalt tehet 2-3állás, sok hitel és az ezzel járó rohanás. De egy biztos, sosem ártanék/bántanám legyen szó bármiről – szex közben is mindig az volt nekem a fontos hogy neki jó legyen – és ő sem érti miért van ez a dolog.
Sajnos ő már nem hisz abban hogy megmenthető a kapcsolatunk, mert már egy szakítás volt az életében és a környezetünkben sincs túl sok hosszú boldog házasságban élő pár. Családunkban is van rá példa a válásra, sajnos nem is kevés.
Én megmenteném a házasságunkat ő gondolkozik a lezáráson. (Nem azért szeretném megmenteni mert a gyerekek miatt, vagy a hitelek miatt, vagy a kényelem miatt, esetleg a szociális forma miatt ami szerint bukásnak érezném ha én is elvált férj lennék. Sokat gondolkoztam rajta és néha azt kell mondanom hogy “sajnos” még mindig szeretem. Könnyebb lenne ha nem mert megőrit a gondolat hogy nem ölelhetem meg, nem csinálhatok semmi mert látom az arcán hogy nem esik neki jól)
Nem vagyunk az a veszekedős páros akik mindenki szeme láttára ölné egymást de ezt a szintet nem is szeretném elérni.
Doktornő szerintem ez a pár gondolat alapján érdemes elkezdeni boncolgatni a múltat, vagy ha valakiben kialakul egy ilyen szintű gátlás akkor már csak az okokat lehet megtalálni de abból már nincs visszaút?

Jó napot!
Olyan gondom van, hogy pár hónapja nagyon nem figyel rám a férjem(13éve vagyunk együtt, 2 csodálatos gyerek), mintha el lenne a saját világában, csak a telefonnal kell,fekszik, nem figyel rám, minden zavarja, amit mondok vagy kérdezek és már 2éve,hogy nem kapok tőle semmit, se szülinapomra, se névnapom rá, minta azt sem tudná mit akarok, mit szeretnék. A másik gond pár hónapja, meg titkolódzik, hogy van egy csomó pénze, közben tőlem kér ha kell valamire, én fizetem a csekket, kajákat, stb. Aztán ha valamit kinéz magának(pl. Láncfűrész) megveszi, de ha nekem kell valami nincs pénze, pl most volt a szülinapom, semmit nem kaptam(én meg mindet megadok neki) Nem tudom miért csinálja ezt…. Reménykedek… Aztán mindig csalódok…. Testileg, lelkileg megviselt.
Köszönöm a választ, segítségét!!!

Tisztelt Hölgyem/Uram! Valami baj van velem! A figyelmem 90%-a folyton a saját mozgásomra összpontosul.Figyelem a lépteim,a beszédem,ahova nézek,mindent,aminek teljesen természetesnek kellene lennie. Társaságban súlyosabb,de mikor egyedül vagyok is folyton ez van,és nagyon nehéz a gondolataimat elterelni.Ha beszélek valakivel egy részem mindig a saját mimikám,mozdulataim természetességét figyeli,ami miatt érzem is,hogy merevek az izmaim,természetellenes a járásom,és minden mozdulatom.Mikor nagy nehezen lefoglalom az agyam ez megszűnik és a mozdulataim kisimulnak.Mi ez és mit lehet ellene tenni? Lehetséges ezt gyógyszer nélkül eltüntetni? Előre is köszönöm a válaszát:

Üdv: Barbara

Jó napot! Egy kérdésem lenne. Tegnap szakítottam a barátommal aki szeretett és én is de nem úgy csak mint egy barátot! És ahogy beszéltük ezt, már akkor rossz volt, igazából nagyon meg sem tudtuk beszélni, minden kapcsolatot meg akar velem szüntetni, pedig én jóban akartam elválni. A kérdésem az lenne hogy mégis miért érzem magam rosszul? Elhamarkodott döntés volt? Vagy csak mert sajnálom,vagy szeretem? Teljesen tanácstalan vagyok!

Kedves Melinda!

Párommal a nyáron nagyon összevesztünk. Én akkor mondtam neki, hogy jó pár napig egyedül szeretnék lenni. Ezt a kijelentést ő is megfogadta, majd még jobban összevesztünk. Majd későbbi bevallása szerint volt mással, addig amig mi nem voltunk együtt ő lefeküdt egy másik nővel. Mindent őszintén elmondott (én is tudni akartam a részleteket), ő igy akart túl lenni rajtam, de nem sikerült neki. Rájött, hogy minden vita ellenére, amit 5 év alatt átéltünk engem szeret. Azóta újra összejöttünk, de nekem nagyon fáj. Vele nem nagyon beszélek már a történtekről, de rengeteg kérdésem van még. Szeretem őt, de a megoldást szeretném megtalálni, hogy mitől tudna feloldódni bennem ez a fájdalom.

Előre is köszönöm a segítséget!

Kedves Melinda! Férjemmel 20 éve házasok vagyunk, nagyon szeretjük egymást. Van egy közös gyermekük s van egy az elöző kapcsolatombol. A nagyobbik nem jött ki a nevelő apjával, oly annyira ez már tetlegeségig falyult a dolog. Nem tudom mi tévő legyek egyenlőre külön élünk 1 hónapja, a nagy fiú 22 éves sose akarta megbeszélni a problémát a nevelő apjával s ebből fakadt nagyon sok veszekedés . A kisebbik fiú is szeretne haza költözni s én is, nem tudom mitévő legyek. Ebbe a kettős életbe s abba választanom kell köztük kezdek bele betegedni.
Nem tudom engedje e a nagyobbik kezét el s tanuljon meg lábra állni. A férjem kitart mellettem mert nagyon szeret, de meddig tarthat ez azt nem tudom.
Üdvözlettel :Tünde

Jónapot
Kedves Doktornő!

Az iskolában folyton a nevem el bántanak mivel terjeng egy videó amiben a lányt Evelinnek hívják de persze nem én vagyok rajta és folyamatosan azzal a videóval szekalnak és nagyon félek hogy depresszióhoz fog vezetni csak próbálok a barátaimmal lenni akik nem bántanak!

hát az Én történetem húsz évre megy vissza de még mindig nem tudom feldolgozni a dolgot
Az úgy történt hogy akkoriban kezdtem járni a feleségemmel egy pár hónapja és utána találkoztunk egy régebbi haverommal aki oda jött hozzánk köszönt bemutatam őket egymásnak és volt velünk a feleségem egy barátnője is és az én feleségem nagyon akarta hogy ők összejöjjenek mert mondta is a barátnőjének hogy te milyen hülye vagy hogy nem jössz vele össze mert én a helyedben már rég össze jöttem volna vele és volt olyan is hogy az állítólagos barátom is fel járt a nejem ékhez mert ott szoktunk találkozni és volt olyan hogy a nejemet az anyukája állítólag nem engedte el velem sétálni mert már késő van és rá két óra múlva jönnek fel hozzám a barátommal hogy a barátom engem keresett és ezért engedték el a nejemet vele hogy a barátom ne menjen egyedül pedig tudta hol lakom meg volt olyan is hogy sokan mentünk bulizni és ezt mástól tudom hogy a nejem lassút táncolt a barátommal és ott fogdosta a nejemet mert én pont kimentem valamiért és volt olyan is hogy fent vagyok a nejeméknél és hálóing volt rajta és előttem nyakig volt be takarva mert azt mondta hogy nagyon átlátszó és szégyenlős de mikor meg jött a barátom egyből kiugrott az ágyból és mutogatta magát hogy ő terhes és még meg is fordult hogy lássa minden oldalról meg volt olyan is hogy találkoztunk az utcán egy másik haverral és ott volt a másik srác is és mondta a haverom hogy menjek már vele valahova és mondtam a nejemnek hogy menjünk de ő erre azt mondta hogy még vár itt a lépcső házban a sráccal én meg mondtam hogy jó mert mind kettőben meg bíztam meg nem is gondoltam olyanra és mikor vissza értünk arra az történt hogy az emeletről jönnek le és mikor meg láttak engem vissza szaladtak ja és a nejemen volt a srác kabátja mert ugye bár tél volt de akkoriban nem is gondoltam volna semmi rosszra de idővel egy két év múlva eszembe jutottak a dolgok és akkor kezdtem furcsálni a dolgokat a nejemet többször is kérdeztem hogy mi is volt ez mert én azt mondom hogy biztosan megcsalt vele de ő mindig tagadja azt mondja túlságosan féltékeny vagyok meg beteg hogy ilyeneket gondoltam róla de azóta is együtt vagyunk vannak gyerekeink ja és a barátomat azóta nem láttuk kb húsz éve

Jó napot !
Eloszor is szeretnek elnézést kerni ha kicsit ossze vissza lesz de másképp nem tudom leírni! Van egy 5eves kapcsolatom 2 gyerekkel! Az egyik 2 eves a masik 2 honapos lesz. Mar egy jo ideje nagyon lehangolt vagyok nincs kedvem semmihez! Egyik percről a másikra ideges leszek es mintha belül görcsölnék nem tudom ennél jobban kifejezni . Ha eppen “jo”kedvem van semmit nem ezek . Olyan mint ha eltűntek volna az érzéseim es csak az idegesség es ez a megmagyarázhatatlan görcs maradt volna . Éjjelente alig tudok elaludni kb 2-3 óra fele alszom el es reggel 5-6 korul ha sír a kisgyerek felkelek es nem tudok vissza aludni, elfelejtek enni csak akkor eszem ha érzem hogy faj a gyomrom de akkor is keveset nem kívánok semmilyen ételét amit regen megette most mar azt sem. Minden feszültségem a baratomon vezetem le emiatt minden napossá váltak a veszekedések. Egyedül vagyok a gyerekekkel, amikor megszületett a kis lányunk 2 hétig itthon volt. En vissza kerültem a kórházba mert be gyulladt a méhem, addig o volt a gyerekkel az nap amikor haza jöttem vissza ment dolgozni. Nagyon nehez, hogy jön es megy ha itt van minden megváltozik felborul a minden napi életünk, es minden amit en addig elértem (pl elpakol a nagyobbik maga után , 9 kor alvás ) es 2 nap múlva ha elment kezdhetel minden elölről, amit nem bírok es stresszes leszek es ideges. Nem is emlékszem, hogy mikor nevettem őszintén utoljára. Boldogan szeretném nevelni a gyerekeimet de ez minden nap egyre csak messzebb lesz .
Remelem érthetően fogalmaztam.
Koszonom a válaszát előre is !

Kedves Melinda!
Egy olyan helyzetbe csöppentem, hogy a munkámat nem szeretem abszolút, szüleimmel élek és nincs párkapcsolatom sem, igazából nem is volt komoly kapcsolatom sosem. 30 éves vagyok és azt érzem sokszor megalkuvó voltam dolgokkal és nem úgy éltem ahogy igazán szerettem volna vagy amiben jól éreztem volna magam igazán. Szeretnék szüleimtől külön költözni egy saját lakásba majd, váltani akarok munkát ( keresek folyamatosan), illetve egy normális kapcsolatra is vágyom, egy kicsit jobban is, mint az előző kettőre. Igazából mindent akarok kb egyszerre. A kérdésem pedig a következő. Ön szerint hogyan rangsoroljam a dolgaimat? Nem tudom, hogy egy szerelem amire nagyon várok vajon beleférne e ebbe a helyzetbe? Eddig úgy gondoltam h előbb majd ha a saját kis életem rendbe rakom akkor jöhet a kapcsolat, de én nem érzem magam annyira szörnyűen csak elegem van dolgokból és unom h mindig alkalmazkodnom kell folyton olyan helyzetekhez amiket nem tudok mindig irányítani vagy ha tudok nem egyből. A nővérem mikor hozza a gyermekeit hozzánk a szülőkhöz ahol én is lakom, akkor sokszor zavar, mert nem vagyok egy nagy gyerekimádó és ebben a helyzetemben ez csak bosszant h tűrnöm kell. Érdekes, hogy amikor voltunk nővéremmel és a gyerekeivel kirándulni, akkor nagyobb türelmem volt hozzájuk, mert én is kaptam valamit, jobban éreztem magam, szóval nem vagyok én rossz szeretem őket a magam módján, csak a körülmények aggasztanak sokszor és lehet ez vetül ki. A lényeg a lényeg, hogy mit lát hol kellene kezdjem a változást? Nem vagyok depressziós nem szorongok, bár van h ráfeszülök dolgokra vagy agyalok, de olyan nagy mértékben nem befolyásolja az életem. Úgy érzem mindig sodródtam és már jó lenne ha azt kapnám amire vágyom. Egy kapcsolatot szeretnék nagyon, de mennyire kell jóba lenni magammal ehhez? Köszönöm!
Dávid

Szép estét Melinda! Én egy 18 éves lány vagyok. Akit mindig is dicsértek, bíztattak. Én tisztában vagyok a jó tulajdonságaimmal mint a külsőmet mint a belsőmet illetően. Van egy első szerelmem, akit miután egyszer meg bántottam 3 éven át csak kritizált, én pedig tűrtem és vele voltam úgy szerettem . Aztán elhagytam Őt. Vele együtt a problémáimat is magammal szemben és elfogadtam magam újra úgy ahogy voltam. Nem voltam olyan gátlásos és sikeresebb lettem az életemben. Fél év után felkeresett, belül mindig volt egy hiány érzetem amíg nem volt és káros tevékenységekkel akartam az űrt kitolteni. Úgy éreztem megéri adni egy esélyt. Azóta sem bánom, hogy adtam. Eleinte felszabadult tudtam végre lenni mellette, ami másnál lehet alap dolog,nálam egy csoda volt. Boldog voltam, hogy végre magamat adom gátlások nélkül. Kevesebb mint egy hónap múlva visszatértek a rossz gondolatok, hogy ő miket beszélt belém, miket éreztetett velem, hogy én milyen szerencsétlen, értéktelen, rossz ember vagyok. Ezek a gondolatok gátlásokat halmoznak fel bennem és félek magamat adni újra elfogom felejteni ki vagyok valójában. Pedig fiatal vagyok és belül tudom, hogy egy értelmes normális lány. Viszont szörnyű érezni, hogy újra elveszítem önmagam. Féltékeny vagyok alaptalanul, dühös sokszor és van, hogy tükörbe sem szeretek nézni mert annyira elégedetlen vagyok újra. A párom azóta támogat és érezteti velem milyen ember vagyok, becsül és segít, hogy visszatért az életembe csak sajnos szembe kell végre néznem azzal amit régebben okozott bennem. Szerintem depressziós is vagyok és sokszor zavart a viselkedésem. Pszichológushoz akartam már menni de olyan jelentéktelennek érzem magam, hogy nem akarom elhinni, hogy bárki is komolyan segíteni akarna az én lelkiproblémáimon. Amiket eddig magam oldottam meg sikeresen, de ezt nem tudom. Tisztában vagyok azzal, hogy segítséget kell kérnem. Jól gondolom? Mit tud tanácsolni nekem, hogyan fogadjam el magam? Hogyan győzzem le végleg a szörnyű gondolatokat magammal szemben? Hogy szeressem meg magam igazán? Előre is nagyon köszönöm!

..Kerem segitcsen rajtunk..parom sajnos borton honapjait tolti en melette vagyok,tamogatom,husegesen varom stb..nemadtam neki okot sose hogy nebizzon bennem megis igy van..,,NEM TUD BIZNI BENNEM,,Hiaba ismetelem neki hogy nekem o a eletem a boldogsagom stb.egyszeruen nembizik.segitsen hogy tudnam ot elvezetni a bizalomig:-(

Kedves doktornő!

Van egy barátnőm aki nagyon jóban van egy lánnyal gyermekkora óta és egy fél évvel ezelőtt a lány meglopta őt, mikor ott aludt nála (korrektor, alapozó, beautyszivacs stb…). Nem rég egy másik barátnőmnek a testvérét lopta meg, mikor itt aludt nála. A testvére nagyon jól rajzol és volt egy vázlat füzete, amibe állatokat rajzolt. Azt lopta el, és amikor mind két lány ott aludt a lopós lánynál, megkapták a dolgaikat nála és a rajzok is ki voltak rakva a falra. De nem vették vissza a lopott tárgyakat! Egy harmadik barátnőmnek volt – e hétvégén a szülinapja, és a lopós lány is ott volt. A barátnőmet, akiről legelőször beszéltem ismét meglopta a lány. Mikor meglátta hogy nincs meg a fésűje és a szempillaspirálja tudta hogy ki lopta el tőle. Anyukája tanácsára vette vissza a holmiját. Minden ott volt a lopós lány táskájában. Később megint ellopta a lány. A barátnőm remegett, nem tudta elhinni. Így mindenki megtudta mit tett a lány, de annak a tudta nélkül. Később mikor a lopós elment leültünk és elkezdtük beszélni mindezt. Olvastunk a Kleptomániáról, minden jel arra utalt hogy ő ilyen beteg. Mivel ugye a stressz váltja ki a lopást, nem tudjuk mi az oka. Ez az egy nagy kérdő jel van. Később megtudtuk az egyik lánytól a csoportunkban, hogy a lopós egy kamuprofilt is készített, fiúként beállítva magát. És azon a kamuprofilon írogatott saját magával!!! Azután ráírt a lányra aki mesélte mindezt, akivel mellesleg jó barátok. És idővel a lány rájött hogy nincs semmilyen fiú. A barátnője írogat csak neki. És közben egy másik lánnyal is be akarta mindezt etetni a lopós. Ez már eleve egy nagyon beteg dolog, de hogy a kamu profilja hihetőbb is legyen csinált még 22 olyan profilt amik csak az ő hivatalos profilját, a fiús kamuprofilját és egy annak kitalált haver profilját követik, hogy a fő kamu profilokat is kövessék valakik, ne csak ő. Innen mindenkinek lecsengett hogy a lány csinálta mindezt és ez így egyáltalán nincs rendben. Volt olyan alkalom is amikor direkt magára hívva a figyelmet jelentette ki, hogy ő mennyire le van sz@rva. És a lány akinek írt a fiú profilról, azt mondta neki mikor ketten voltak, hogy lenne a helyében. Mármint hogyha egy ilyen jó csávóval beszélgetne. Vissza gondolva a lány, nagyon hülyének érzi magát, hogy nem jött rá az egészre hamarabb. Egy darabig a szemébe sem tudott nézni. Egyikünk sem tudta elhinni hogy lopjon s ilyeneket tegyen. Pedig a családjával minden rendben nem veszekednek, és ha valamit is szeretne biztos hogy megkapná, szóval nem kényszerülne lopni. Ezért is gondoltuk hogy kleptomániás. El akarjuk mindezt mondani az anyukájának. Mert mind csak 14 évesek vagyunk és ez a jövőben egyre csak rosszabodhat. És úgy gondoljuk ezt minél előbb meg kell szüntetni. Gondoltam leírom mindezt, csak hogy mit gondol egy pszichológus erről, mert mióta mindez megtörtént nem tudunk lenyugodni és csak ezen gondolkodom. Mindannyian szeretjük a lányt és tényleg annyira jófej és aranyos lány. Senki ki nem nézné mindezt belőle. Válaszát előre is nagyon köszönöm!!!!

Üdvözlöm !
21 eves vagyok 2 gyermek édesanya a nagyobb 2 eves a kisebbik 1 hónapos a párom messze dolgozik igy ritkán van velünk minden teendő ram hárul . Hangulat ingadozásom van es állandóan szorongok, feszült vagyok . Ugy érzem hogy nem vagyok önmagam folyamatosan rossz kedvem van nem tud semmi fel vidítani. Rossz anyának érzem magam amiért nem tudom élvezni azt hogy a gyerekeimmel vagyok. Csak sajat magam idegesítem ugy érzem de nem tudom abba hagyni ! Mit tudnék tenni hogy ez megoldódjon ?

Jó napot kívánok!
Ezeket a tüneteket észlelem,mit tudok tenni, hogy javuljon.
Külvilági érzés,mintha egy burokban lennék; mintha távcsövön keresztül szemlélném a világot,hogy egy testbe vagyok zárva-mintha elkülönülne a testem és az elmém (de nem lebegek, nem látom magam kívülről)
hiába vannak körülettem emberek,mégis egyedül érzem magam;
tompa vagyok; érzelmileg rideg, közben a sírás kerülget
valamikor ingerlékeny vagyok, ilyenkor félek, hogy dührohamot kapok, amit még kezelni tudok vagy inkább visszafojtani, de félek, hogy elveszítem a kontrollt, kitör és bántani fogok valakit
nem merek tükörbe nézni,mert bár tudom,hogy az én vagyok, de mégis olyan idegen a tükörképen, ránézek a kezemre tudom, hogy az enyém, de idegennek tűnik, közben ledöbbenek, hogy ilyen egy kéz, a kezem; nem szeretek ránézni a szeretteimre, mert ők is idegennek tűnnek – annak ellenére, hogy felismerem és kétségem sincs afelől,hogy kik ők;
megkérdőjelezek mindent, például mik vagyunk mi emberek, mit jelent embernek lenni, ki vagyok én, mi a célja az egész létünknek/mi a célja embernek lenni; mi az, hogy lét??
a rövid távú memóriám borzalmas, nem emlékszem arra amit az előbb csináltam, vagy nem mindig tudom egy emlékről eldönteni,hogy az megtörtént e vagy csak álmodtam
tompák, és ködösek az emlékeim

Üdvözletem!

Nem tudom mi tévő legyek!
Van egy hölgy akinek udvarlok/udvaroltam. 1 hónapos ismerkedés után kiderült ő egy 10 éves házasságon van túl, elvált kb 10 hónapja. Nincsen még rajta túl, hibáztatja magát. Nem érzi magát biztosan, abban sem , hogy a jövőben egyáltalán kapcsolatot szeretne. Ezt velem közölte. 1 hónap után, az elmúlt időszakban, nagyon egymásra vagyunk hangolva, minden nap beszéltünk, nagyon jó embernek tart, viszont részemről is meg van ez a szimpátia. Írta, hogy nem szeretne “elveszíteni” Én viszont nem tudom így tovább folytatni, hogy csak “baráti” kapcsolat, nem is szeretnék a barát kategóriába átkerülni, mert az a legrosszabb. Tanácstalan vagyok, hogy taktikázzak e, vonuljak el, és hagyjam, hogy megérezze hiányomat, hogy rájöjjön dolgokra, valóban hiányoznék e neki, vagyok valóban annyira fontos neki, vagy sem. Vagy inkább folytassuk tovább az ismerkedést. Részemről vannak mélyebb érzések is, ezért nehéz nekem.
Köszönöm!

Üdvözlöm!

A feleségem pár napja jelentette be, hogy el akar válni a stílusom miatt.
Azt mondja, hogy belül eltört valami és nem bírja már tovább. Nincs szó harmadik félről egyikünk részéről sem, de az elmúlt évek sérelmeit, amit elkövettem ellene nem tudta megbocsátani.
A gond abból ered, hogy sose kommunikálta le Velem, hogy milyen sebeket okoztam Neki és hogy Ő ezt sose tudta megbocsátani, csak látszólag a külvilág és felém is minden rendben volt. Kértem, hogy menjünk el együtt egy pszichológushoz vagy pátterápiára vagy bárhova, ami segíthet megmenteni a házasságunk. Sajnos ettől is elzárkózik …
Már külön alszik a nappaliban és a gyűrűt sem hordja. Azt mondta, hogy gondoljam át, hogy hova szeretnék költözni, mert Ő is elfog innen, nem akar itt maradni.
Tudom, hogy ez már egy ideje érlelődött benne, de sajnos vak voltam , hogy nem vettem észre, hogy mit is okoztam Neki az én hülye stílusom miatt, mert lobbanékony vagyok és domináns a kapcsolatban.
Kértem Tőle, hogy adjon időt , mert nagyon szeretem és dolgozni fogok azon, hogy lobbanékonyságom fenntartható módon megszüntessem és ne bántsam Őt. Természetesen tudom, hogy ehhez külső segítség kell, hisz én nem vettem sokszor észre magam, hogy milyen rossz stílusom van.
Én változni tudok és akarok és fogok is és bármit megtennék, hogy a házasságunkat megmentsük. A gond ott van, hogy ehhez két ember kell(ene) és jelenleg csak én küzdök, mert Ő elvesztette a bizalmát felém és hiába mondta, hogy jó ember és kedves vagyok, de a rossz modorom kiölte belőle a szerelmet, amiért úgy szeretett.
Küzdök Érte, de Ő nem hisz a változásban. Nem akarom elveszíteni, mert mindennél jobban szeretem.
Az elmúlt pár napban volt időm sokat gondolkodni , hisz nem aludtam sokat, s talán így írnám le a jellemvonásaimat: Szókimondó, nagyon cinikus tudok lenne, sokszor ott van a szurka-piszka. de nagyon szerető, gondoskodó, támogató vagyok. Sajnos mint a legtöbb szűz jegyű. Ő viszont Rák, aki nagyon családcentrikus és nyugodt.
Elképzelhetetlen számomra, hogy külön váljunk, ezért kérem a tanácsát, hogy mit kéne tennem ahhoz, hogy visszanyerjem a bizalmát és megmentsem a házasságunk ebben a szituációban….
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves doktornő!
…. (moderálva)
Kérem ne tegye nyilvánossá ezt segélykérést. Köszönöm előre is.

Szép napot. Egy pártanácsadási kérdésem lenne , Megismerkedtem egy hölggyel akiről röviden azt kell tudni : 2 kislánya van , egyedül él de a volt párja nem tud elszakadni tőle hiába rég nincsenek együtt , a “kapcsolatunk olyan mint egy hullámvasút hirtelen alakult ki , 2 nap után már együtt aludtunk , bemutatta másnap az egyik kislányt is amit én 1-2 hónapra tippeltem volna , szóval én érzem azt hogy fontos vagyok neki és érez valamit amit nem mond ki én se akartam elsietni mert nála ez nem menne , a fontos kérdésem az lenne amikor interneten beszélünk olyan lenne mintha egy vad idegen lennék számára és ha valami olyan érzelmi téma van kikerüli vagy 1-2 szót válaszol , most neki időt kell adni ehhez vagy mit javasol?Sajnos nincs ötletem . Előre is köszönöm.

Üdvözlöm! Olyan problémám van, hogy 1éve lebukott a férjem. Messenger üzenetet küldtek neki ami arra utalt, hogy párbeszédben vannak a férjemmel. Ő azt mondta, hogy csak írogattak. Találtam üzeneteket amibe látni lehetett, hogy a csaj nagyon odavan a férjem ért. Megbocsájtottam neki, nagyon jól megvagyunk de nem igazán tudom túltenni magamat a dolgokon, azt érzem, hogy beszélnem kellene a csajszíval hátha akkor megnyugodnék. De nem tudom mit csináljak. Állítólag nem volt köztük semmi.Köszönöm

Üdv!
A párom rendszeresen más nőket néz online holott én itt vagyok neki. Ő azt mondja csak azért nézi mert akkor épp nem vagyok ott. Na de ha én tudok várni pár napot akkor ő miért nem? Engem ez nagyon aggaszt, nagyon sokszor mondtam már és veszekedtünk miatta de így akkor titokban csinálja. Már egyáltalán nem bízok benne, mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm!

Üdv! Nekem olyan problémám van, hogy egy részről amikor távoli célt határozok meg, s mikor közeledik egyszerűen olyan mértékű hipochondria, és pánik jön rám amit nagyon nehezen tudok már kezelni, és elfolytani.
Elkezdem azokat a dolgokat távolinak érezni amik tényleg hetekre vannak, és még akár sikerülhet is.
Például most csinálok egy tanfolyamot, hogy a későbbiekben jobban kereshessek, és a jelenlegi rossz helyzet miatt szét idegelem magam, közbe pedig egyéb más problémák is jönnek, és nem nagyon látok kiutat csak ha ez sikerül, de akkor jönnek, a kérdések, hogy most mi lesz! ? Hogyan oldom meg… Mikor lesz már valamo szerencsém… ( természetesen a tanfolyam eleje óta kínoz ez, a Hipochondria[főleg, hogy minden héten valami daganatos betegségem van tőle …] ) hogyan tudnám ezt kontrollálni?Vagy elfogadni?

Kedves Doktornő!!
Nekem olyan problémám van hogy az anyósom teljesen elvette az anyai szerepeimet, sajnos sokat volt nála a gyermekem beleszol teljesen az életünk, most elköltöztünk másik városba, de a gyermekem folyamatosan zaklatja és ellenünk fordítja, elvagyok keseredve. Mi lenne a megoldás erre a problémára ön szerint? Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel.:S.Detti

Kedves Doktornő,
24 éves lány vagyok, van egy 3 hónapos kapcsolatom, ami eléggé megvisel, megvan a szimpátia, összhang, bemutattuk egymást a másik családjának barátainak, de állandó konfliktus jön fel közöttünk, amikor mesélek neki a múltamrol ami nem szándékosan de fel-fel üti a fejét témákban. Én őszintén elmondtam neki mindent magamrol, kivel, meddig, hogy voltam kapcsolatban, nem tagadom, hogy nem hoztam jo donteseket, konnyen mentem bele kapcsolatokba, 2×4 ev is van már mögöttem, s futokaland is. Ö azt mondja könnyüvérü r**anc vagyok, csalódott bennem, állandóan csalódik mikor megtud többet. Súrolom az ő értékrendjét, keressek valaki mást, nem vagyok neki elég jó, ő jobbat érdemel. Szerinte korán kezdtem, sűrűn érzékelteti, hogy baj van velem. Nem értem mit tehetnék a múltammal. Szerinte nincs bennem megbánás és szégyen. Nem tudok felmutatni semmit a kapcsolatokkal pazarolt éveimből. Nem tart sehová az életem. Szüleimnél lakok. Vizsgálatokra is elküldött ami elég érzékenyen érintett. Nem tudom, hogy valóban velem van a baj vagy ő reagálja túl a dolgolat. Szeretném ha nem lenne ez állandó téma és nyugodtan legyünk, de már nagyon gyakran sírásba megy át ez a dolog, s szakítás érzés van a levegőben. Nem birom már.
Üdvözlettel: Niki

Kedves Doktornő!
21 eves vagyok 2 kisgyerek édesanya “egyedul” nevelem oket a párom messze dolgozik heti 6napot ,igy keveset látjuk . Folyamatosan idegeskedek es stresszelek ez mar odáig fajult , hogy 0-24be,görcsbe rándul a gyomrom ha ki kell mennem az utcara es nagyon ideges leszek, az agyamat nem tudom kikapcsolni kb 5-6 orat alszom ha felkelek nem tudok vissza aludni az étvágyam is elment mindentől amit eddig megettem mar azt sem napi 1x eszek akkor se sokat .Lehangoltnak erzem magam es olyan semmilyen kedvem van nagyon régóta ez van. Szeretném en is Jol érezni magam a gyerekeimmel , hogy azt tudjam érezni ez nem kényszer ! Lehet hogy ez mind hülyeség amit leírtam de kérem segítsen ha tud !
Köszönöm a válaszát előre !

Tisztelt Doktornő!!
Egy olyan kérdésem lenne a férjemmel 3 éve vagyunk egy pár neki az előző kapcsolatából született egy gyermek aki most 6 éves
Ma a gyermekért mentem volna amikor írt a volt élettárs hogy ne menjünk érte mert azt mondta a kisfiú hogy èn bántom és nem szeretem pedig ilyen probléma sosem adódott hogy kezet emeljek és kiabáljak a férjem gyermekére ! Való színűleg ez az anya állítása ! De én nem tudom elviselni hogy ő ezt állítja rólam ilyenkor milyen jogi lépéseket tudok tenni ????
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Melinda.
Azzal a kérdéssel fordulok önökhöz hogy extrém modon finyás vagyok összesen 4 fajta ételt eszek meg már nagyon zavar probálkozok más ételeket megkostolni de elkap a hányinger és nem birom le nyelni. Édesanyám elmondása alapján kiskoromban mindent megettem most 22 éves vagyok. Az egészségemnek se tesz jót hogy nem viszek be egészséges ételt. Mit tegyek?

Kedves doktornő!
Olyan problémám van,hogy olykor bizonytalan a járásom és a beszédem elcsuklik a hangom,az ajkaim mindig kiszáradnak bizonytalanul érzem magam emberek közt és nagyon rosszul leszek ezért nem is dolgozom,mindig másokat nézek,hogy nekik sokkal jobb az életük elmennek bárhová,csak én vagyok ilyen mindent a szívemre veszek bárki bármit mond és évekig ezeken rágódom köszönöm válaszát.23 éves vagyok.

Kedves Melinda!
Párommal 4 éve vagyunk együtt, mindkettönk elöző kapcsolatai csalodassal végződtek. Nem egyszer csakltsk meg minket, ebből adodóan nem nagyon bízunk egymásban sem.
Ez rám különösen igaz.
A facebook teljesen magával szívja az embert különböző témáju csoportok.
Többször mondta már a párom, hogy törölni fogja magát, mert amúgy is reggeltől estig nyomjuk és nem normális. Így lett pénteken, pénteken törölte is.
Előtte viszont nagy vitánk volt emiatt.
Volt egy rossz álmom, de már előtte pár héttel azt éreztem beszél valakivel amit nem mond el hiába kérdeztem.
Mikor elment zuhanyozni a rossz álom utáni reggelen belenéztem a telefonjába, nagyon rosszul éreztem magamat de legalább tudtam, hogy igazam volt.
Láttam, hogy egy lánnyal beszélt, volt egy csoport onnan szedte azt a lányt.
Kérdeztem később tőle, hogy nem beszél valakivel? Azt mondta , hogy nem. Kérdeztem, hogy akkor megnézhetem a telefonját? Azt mondta nem. Majd elment mosdóba mondtam, hogy azért elég gyanús, hogy egyből telefonnal megy mosdóba. Nyilván akkor törölte, ki a beszélgetést.
Majd nagyon nehezen de kinyögte, hogy beszélt valakivel de csak mert a lánynak is olyan autója van mint páromnak és sose lehet tudni mikor lesz rá szükség… Én persze kikeltem magamból, hogy akkor beszéljen fiúvalannak a segítségét kérje, de a kész a pizza puszillak nem egyenlő azzal, hogy pl.: nekem is a váltó romlott el de … (Mert ugye sose tudni mikor kell pont egy lány segítsége.)
Ez után teljesen magamba fordúltam, és nem hagytam őt sem békén.
Erre jött, hogy törölte a facebookot.
Mondta, hogy de én biztos úgysem fogom.
Én is függesztettem a profilom de már a messengert sem használjuk. Nekem viszont hiaba nyugodtabb a lelkem a saját profilomtól nagyon nehéz volt megválni, túl hirtelen ötlet volt.
Mi a véleménye erről?
Ködzönöm válaszát,
Eszter

Üdv. Az én gondom az, hogy amióta megszuletett a lányom, érzem hogy egyre jobban idegesit a saját anyám. Ez onnan jön, hogy 14 evesen elhagyott minket (de joban vagyunk, mindig is tartottuk a kapcsolatot) és akkor ezt nem éltem meg olyan rosszul, ugy gondoltam ha nekik igy jó akkor nekem is. Tett és mondott olyan dolgokat amit egy anya nem mond a lányainak. Sértő és megalazo dolgokat.
Úgy érzem, most, hogy enis anya lettem, elojott az elfojtott fájdalom, düh, és az, hogy egész gyermekkoromban nem ereztem azt, hogy szeretve vagyok. Ez miatt 6 havonta ramjon egy pár napig tartó siras, szomorúság, feszültség. Elmondom a paromnak a gondom és jobban leszek, de ő segíteni ezen nem tud. Érdemes személyesen is szakembert keresnem, vagy én reagálom túl? Előre is köszönöm.

Tisztelt Doktornő!
3 gyermekem van.A legnagyobb beköltözött a 3 gyermek nevére vett lakásba aminek a haszonélvezője én vagyok.Fizette a számlákat,de ezen kívül semmi egyéb hajlandóságot nem mutatott a lakás és környezete felé.(takarítás,stb)Közben férjhez ment,-úton volt gyerek- és a férj is oda költözött.Itt kezdőd az én problémám,bár mindig is voltak köztünk viták a gyerekkel.Az esküvő éjszakáján a kedves vőm kijelentette,hogy neki is van joga a lakáshoz,nem mehetünk fel hozzájuk,és még sorolhatnám.De mindezt olyan hangnemben,hogy kinyílt a bicska a zsebemben.Ha nem tetszik elvisz a lányom és az unokám és nem látom őket.Megszületett az unokám.Nem igazán láthattuk őt.Mi nem mehettünk a lakásba,ők nem hozták hozzánk.Ha találkoztunk fél tőlünk a gyerek és sír.Ők ezen csak nevetnek,hogy nem értik miért,idegeneknek mosolyogni szokott.Egy ilyen ritka alkalommal amikor eljöttek megfenyegetett a vőm,hogy fel fog jelenteni,mivel nem fizetem utána az adót.(Nem engedtem hogy bejelentkezzen a lakásba)Megelégelve az egész zsarolást,a lustaságát,a szó szerint koszos életüket abban az ingatlanban ami még 2 másik emberé akik nem is látogathatják,és kifizetni sincs hajlandóságuk utasítottam,hogy költözzön ki a lakásból.Ez meg is történt,de igéretéhez híven viszi magával a lányomat és unokámat.Ezt még elfogadom.Lányom az új családját választja.Így van rendjén.De az anyósomék engem hibáztatnak.Holott szerintük is egy lusta,haszonleső,élősködő link alak a vőm.Merthogy ő városi gyerek.Igen,de elvitte az unokát.Nekem viszont nincs lelkiismeretfurdalásom.Eddig sem láttuk a gyereket,ezután lehet hogy többet fogjuk.A lányomat kértem ha valami baj van telefonáljon,és megyünk értük.Ön szerint hibáztam?Nem kellett volna elengedni Őket?Hallgatnom és tűrnöm kellett volna,Vagy mi egyebet csinálhatnék?Tanácsát előre is köszönöm.

Tisztelettel! Marika vagyok 54 éves. Kisbaba koromban 7 hónapos koromtól epilepsziás voltam de kinőttem iskolában meg dikleksziás ezért nehezen tanultam és csúfoltak. Apukám alkoholista volt. Felnőtt koromban esti tagozaton 2-re le érettségiztem. De később el kezdtem inni akkor tudtam nevetni akkor éreztem egész embernek magam. Van 1. 28 éves lányom de igaziból nem tartja velem a kapcsolatot. A szülők meghaltak az örökségből nem kaptam de ki tudja részegen mit írtam alá a 2 testvérem elkerül. Rám tör, hogy engem nem is lehet szeretni. Azért kérdem mit tegyek mert már 6 éve nem iszok és pszichiátriai otthonban vagyok és lehet ezen segíteni? Kérem adjanak tanácsot mert a múltamról itt semmit se tudnak. Előre is köszönöm.

Tisztelt Doktornő
Köszönöm a válaszát.
A veszekedés utáni időtől a mai napig azon dolgozunk, hogy helyrejöjjön a kapcsolatunk. A barátnő az én kérésemre eltünt az életünkből, de a gondolatainkból még nem igazán. Sokat beszélgettünk a párommal és bár mindent megtett értem őt sokszor emlegette. Egy idő után kértem a páromat,hogy beszéljen egy másik baráttal aki külső szemlélőként hátha tanácsot tud adni ebben a helyzetben. Megtette és nagyon büszke vagyok rá. A párom kérésére én is beszéltem vele,nagyon tanulságos volt. Nem azt mondta amit szerinte hallanom kell nem volt bologató jános, hanem az igazat mondta, bár hozzátette nem ismeri a helyzetet csak kettőnk véleménye alapján mondja amit mondd. Ami szíven ütött és elgondolkodtatatott, hogy megérti nekem mi fáj neki is szarul esne és én hiába szidom a barátnőt a páromnak kell az álarc mögé néznie. A párom bevalotta neki hogy nem tudta kezelni az én fájdalmamat a csöveket és kifutott volna a világból csakhogy ne kelljen engem így látnia ,és szerinte ilyen okért nem a költözést kéne fontolgatnom hanem megbocsájtanom neki, mert ez nem a párom hibája az érzéseit nem tudta irányitani. Épp tegnap is beszélgettünk hogy most hogy látja a dolgokat a párom és mondta hogy átértékelődtek a dolgok tőlem függetlenül az eltelt időben a barátnő viselkedése miatt és a harmadik féllel folytatott beszélgetések után kezd tisztábban látni,hogy ez egy érdekbarátság volt a barátnő részéről. Ki akarta sajátítíni a páromat mint barát ez is kiderült, mert a haramadik fél egy nagyon helyes jó alakú hölgyemény, amikor még a télen mondta a barátnőnek hogy ha a harmadik fél kér segítséget akkor nagyon szívesen segít neki is és nagyon jókat tudnak beszélgetni( a párom ilyen és én ezért nagyon büszke vagyok rá) mivel a barátnő kiváncsi volt ezért megmutatta a facebook képeket reakció-mit akarsz ettől a nőtől neked egy nő nem elég?-és hogy én nem e vagyok féltékeny.ezt sem igazán értettük, hogy egy barátnak nem mindegy hogy néz ki a másik barát, vagy azt gondolja a páromról, hogy minden jó nőt lefektett? Mit gondol a páromról vagy erre vár? Nem tudom és nem is érdekel nekem a párom és a kapcsolatunk fontos. Tavasszal visszahalottama baránőtől, hogy mennyi mindent megtett értem, a harmadik fél mondta hogy az igaz segítség néma és igaza van, én sem hántorgattam fel neki soha hogy mit tettem érte mert én szívből tettem nem érdekből. A párom szeme elől kezd elmenni a lila köd már az én lelkem is nyugszik és mindent megteszünk hogy megalkuvás és megalázás nélkül újra boldogok legyünk.

Tisztet Dr.nő!
A párommal közel 1 éve vagyunk együtt, elég nehezen ment a dolog, az exe miatt, volt 4 hónap kihagyás miután adott neki egy esélyt. De kitartottak végig. Most újra kezdtük tiszta lappal, viszont a probléma az, hogy úgy érzem hanyagol. Lemondja a találkozót amit ő ígért meg, nincs 5 perce hogy egy puszira összefussunk, telefonon beszélünk persze. De nekem ez kevés, ha szóvá teszem egyből hisztinek veszi.
Ön szerint mi a megoldás erre? Mi lenne a helyes amit tehetek?

Üdv ojan problémám van hogy a párom kapot egy levelet amiben az ál hogy meg csaltam és szértegetik Bene de nem hisz nekem hogy nem igaz mit tegyek hogy el hidje

Kedves Melinda!
Parommal 4 eve vagyunk egyutt, o 26 en 22 eves vagyok.
Meg iskolas voltam mikor megismerkedtunk, de ettol fuggetlen kulon koltoztunk anyukam miatt.
Nehezen de atveszeltuk az iskolas idoszakot, leerettsegiztem.
Egybol munkat kellett keressek, hogy tudjunk elni es ne az apukamtol kapott segito penzbol kelljen eljunk.
Masfel eve voltunk egyutt meg epp erettsegi elott mikor gondolkodtam agyaltam es szakitottam vele.
Haza koltoztem, de beszeltunk, sirtunk hianyoztunk a masiknak.
A szakitas oka az volt, hogy allandoan vitatkoztunk, hogy masfel ev utan huszon evesen 2 havonta volt szex (elvileg csak azert mert faradt volt, szo sem volt elvileg arrol, hogy azert nem kivan mert felszedtem par kilot), mindenert en voltam a hibas.
Aztan valamiert megis kibekultunk, de ugy igazabol sose beszeltuk meg mert mindig tamadasnak vett mindent, es talan en is ha o mondott valamit.
2 eve vagyunk alberletben, mindletten dolgozunk, vagyis most csak en, 8 honapja o itthon van kezdodott egy betegseggel majd a virus miatt kirugtak tappenz alatt es juliusig nagyon nem is hivtak sehonnan. Egyebkent a kettonk netto fizetese nem egeszen eri el a 400ezret egy 100ezer +rezsis alberlet mellett
Ez a honap volt az elso hogy nem kapott penzt. Ezen kivul az anyjaek is segitettek sokat.
Sokszor szoba jon, hogy miert nem szakitunk allandoan csak a civakodas, amihez egyikunknek kedve van a masikunknak nincs. Szex egy ideje megint csak 2 havonta van es akkor is csak hogy az alap szukseglet meglegyen es annyi.
De szoktunk az eljegyzesrol eskuvorol egy a gyerek temarol is beszelni.
Szeretem es o is engem.
En javasoltam, hogy menjunk egyutt egy parterapiara, mert ha mashogy nem tudunk segiteni akkor ne szegyelljunk mastol kerni, de o teljesen ellene van, hogy ha mar segitseg kell akkor az mar a veg.
Nem tudom mit tegyek. Nem nagyon jutunk semmire, nem tudjuk mit hogy beszeljunk meg. 😭😭😭

Kedves Doktornő!

Három éve együtt vagyunk a párommal és eddig minden elképzelésében támogattam és bíztattam benne. El is érte a karrierjében amit szeretett volna, külföldre költöztünk.
Találtam munkát de egyáltalán nem a szakmámban azonban azt is elvesztettem jó ideje a vírus miatt. Azóta sem találok és a legrosszabb ha találnék is végre akkor is csak olyat amihez semmi képesítés nem kell. Nem kell hozzá gondolkodni és nem is szeretem sajnos. Egyre jobban kezdem elveszteni a türelmem és egyre boldogtalanabb vagyok. Ha hazaköltöznék dolgozhatnék abban amit szeretek és el is tudnék helyezkedni de akkor a párkapcsolatommal mi lesz? Óriási harcot vívok magammal és úgy érzem nem megy tovább. Mind egzisztenciálisan, pénzügyileg, karrierügyileg itt borzasztó rossz nekem. Fontos számomra hogy jó munkám legyen, amihez gondolkodni kell ami kreatív nem csak egy gyári betanított munka. (Félreértés ne essék nincs azzal baj de egyszerűen nem hozzám való). Úgy érzem ha az agyam nem kap elég kihívást impulzust akkor teljesen kiégek lelkileg. A párom élete és karrierje egyre jobb míg ezzel egy időben én egyre jobban kezdek elveszni önmagamban. Mit tehetnék?

Kedves Doktornő,
Egy éve vagyunk együtt a barátommal, külföldön dolgozik ezért van hogy hetekig vagy hónapokig nem látjuk egymást, nemrèg utazott vissza. Mielőtt elment megkèrdeztem, hogy ott van -e valakije , aztmondta nincs, azt is megkérdeztem, hogy megcsalt-e ? (mert utoljára három hónapot volt ott) , erre is nem volt a válasza, de viszont azt is hozzátette, hogy ha meg is csalna úgyse mondaná el nekem! Mit kezdjek ezzel a válasszal ?
Köszönöm!

Kedves Doktornő,
17 éves vagyok, versenysportoló és az elmúlt időben mondák hogy le kell fogyjak. Sajnos akarhogy probálkoztam nem sikerült, minek hatására megundorodtam a testemtől és már nem szeretem a testem, se azt amit a mérleg mutat. Hiába diétázom, nem eszem, egészségesen táplálkozom nem megy és eyszerűen rosszul vagyok ha tükörbe nézek. Mit tegyek hogy visszanyerjen a testszeretetem?

Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt Doktornő!
Próbálom elfogultság nélkül a történetet leirni. Szeretném a véleményét kérni az alábbi esetben.
Párom nővére külföldön él, minden évben haza látogatnak. Eddig repülővel jöttek és csak Pestre kellett felmenni értük. Most kitaláltak hogy egészen Németországig menjen ki értük…. Velem erről nem beszélt semmit, természetesen neki igent mondott,velem már csak tényként közölte, mert a családjáért megtesz mindent. Próbáltam ész érvekkel alatamasztani az én meglátásom mi szerint ha nekünk az üzemanyagot úgy is kifizeti akkor miért nem a férjét kéri meg hogy őket haza hozza, miért az én páromat kell ugráltatni.1 hónap múlva a férje jön értük kocsival és haza mennek.
Erre az a válasz hogy én ne akarják szembe menni az ő családjával. Ez az a kijelentés aminél elgondolkodtam hogy mi is van akkor köztünk. Ő erről nem nyit vitát. Ha törik ha szakad kimegy értük,mert megkérték rá. Egyébként is ha az én családomnak kell valami segítség ő mindig segít…
Rengeteget dolgozik és egyedül vagyok 2 kicsi gyermekkel.
Köszönettel

Tiszteletem
Azzal a kérdéssel fordulok Önökhöz hogy hogyan tudnék komoly dologról beszélni a párommal ha mindent vissza mond az anyjának? Annyira ragaszkodnak egymáshoz meg mindent nagyrészt vele beszél meg a szexuális életünket is kifecsegi neki és még sorolhatnám. És rettenetesen zavarnak dolgok hogy mindenbe beleszol az anyósom. Múltkor a fiam kifecsegte nekem hogy az anyósom azt mondta neki a hátam mögött hogy én nem tudom levágni a körmüket hogy csak úgy jó ahogy ö csinálja pedig elvégre ez a szakmám körmös vagyok.. Meg olvastam egy cikket amit már én is meg kaptam. Ugye, én megmondtam…” – “Ezt nem így kellene csinálni…” – “Az én fiam nem így szereti…” – “Csináld, ahogy szeretnéd, de…” – “Tudom, te másképp szoktad, mint én, de…” – “Én nem akarok beleszólni, de…”
De hogy tudnám ezt vele meg beszélni mert azt mondta ha valami rosszat merek mondani az anyjárol be visz a szobába és meg ver. Annyira örlödök magamba hogy inkább le lépjek a gyerekekkel vagy ne. Föleg hogy a párom eléggé agresszív típus de mostanság türtöszteti magát de néha próbál kostolgatni beszolni. Várom válaszát

Tisztelt Dr .Nő!! Én sajnos megijedtem ettől a vírustól!! Annyira hogy csak ritkán jàrok ki emberek közé!! A házi orvosok irt gyógyszert de alig hasznàl valamit! Érzem egyedül nem tudom megoldani màr!! Félek kimenni az utcàra! 44 éves vagyok sosem voltam még így!

Sziasztok van egy lány akit megismertem nagyon kedvelem meg minden .Küldtem neki egy apró ajándékot ara csak anyit reagált hogy köszönöm későbbiekben mikor rátértem a lényegre hogy nem e lene kedve ismerkedni .Aszt mondta volt egy öt éves kapcsolata ami 1 hónapja let vége sokáig nemfog bízni senkibe és egyedül akar leni csak ara vagyok kíváncsi hogy hagyam vagy ne

Tisztelt Melinda!
Párommal (30ffi) 3 hónapja vagyunk együtt, egyikünk sem akart komoly kapcsolatot mikor megismerkedtünk, de idő közben elkezdett máshogy viselkedni velem. Elkezdett a barátaihoz vinni, családjához, ha nem tudunk találkozni hosszabb ideig, a következő találkozásnál százszor elmondja, mennyire hianyoztam és mennyire imád, el sem tudom képzelni, mennyit gondol rám egész nap stb. A barátai előtt is hosszan ölel, és bújik hozzám, el sem enged.. Mindenben kikeri a véleményem. Olyan bútort vettünk hozzá, ami nekem is tetszik. Volt egy tökéletes hetvegenk kb 3 hete es azóta kicsit visszavett a lelkesedésből. Pár napja megkérdezte, hogy szerelmes e vagyok már, mondtam hogy nem tudom, csak azt, hogy vele szeretnék lenni. Erre, ő sem szerelmes es ha én érzem, h az leszek akkor inkább hagyjuk ezt, mert ő független akar maradni. Mondtam neki, hogy ellentmond sokszor a viselkedése és szavai, mert egyszer már mondta, hogy még nem bízik bennem, mert mi van ha rájövök hogy én még élni akarok és nem állok készen egy komoly kapcsolatra,miért is mondta akkor ezt. A válasza az volt, ezt most is így gondolja, de ő nem lehet szerelmes mert akkor megáll az élet és neki most a munkára kell koncentrálnia és megbeszéltük az elején, hogy nem akarunk semmi komolyat. Mondtam, hogy igen ezt beszéltük, de közben máshogy alakultak a dolgok és amikor éreztem rajta, hogy ez nála több már, akkor én is belementem, nem tudom miert fel ettől ennyire. Szerinte én úgy is meg fogom unni, hogy alig van szabad ideje. Kérdeztem, hogy akkor hagyjuk e ezt, a válasza az volt, hogy nem mert velem szeretne lenni, és már próbál nem dolgozni hétvégén, hogy együtt tudjunk lenni. Mondtam, hogy nem értem akkor miért csapja be magát, és ne döntse el helyettem, hogy mit bírok ki és mit nem. Ezután tök szerelmesen nézett rám, megfogta az arcom és megcsókolt. Kicsit úgy érzem, hogy megijedt az érzéseitől és inkább elnyomja azokat, visszavesz a rajongasból, fél beismerni, hogy működhet ez a dolog kettőnk között. Nem tudom, mit csináljak, minek higyjek, mert ez a kettőség nagyon osszezavar. Én vele szeretnék lenni, de nem tudom hova tenni, hogy egyszer ezt mondja, egyszer azt. Mi van, ha csak belelatom ezt, hogy ő fél a szerelemtől. Ön szerint mi az oka a viselkedésének?

Tisztelt doktornő!
Arcvörösség kérdésében fordulok önhöz.
Eléggé rányomja bélyegét mindez a mindennapjaimra. Bármikor amikor zavarban vagyok vagy csak szimplán meleg van, az arcom akaratom ellenére elkezd pirosodni, amitől mégjobban stresszelek, idegeskedek ezáltal rákvörös lesz az arcbőröm. Vagy ha sok ember előtt vagyok azt érzem hogy a figyelem rám irányul. Nemtudom megállítani ezt a folyamatot ami komoly pszichés gondot okoz nekem. Már egy kis izgalomtól elindul ami csak rosszabodik.
Érzem hogy a szívem elkezd erősebben dobogni a belső feszültségtől.
Ez lehet valami hormonális probléma vagy valami szociális fóbia?
Köszönöm válaszát!

Tisztelt Doktornö.
Nem vagyok mar mai gyermek ,megis tanacstalanul allok sok apro kerdes elott ami engem es a paromat illet..10 honappal ezelött megismertem egy 10 evvel fiatalabb fiut .en 37 ö 27 eves..kalandnak indult,több lett belole…egy igen erdekes karakterrel rendelkezö ember.12 en vannak testverek,ö volt az ötödik.25 evesen hagyta el a szulo hazat,szorgalmas,szeret dolgozni..van benne elorehaladasi vagy.az elsö szerelme 16-17 evesen lehetett kb 2 evig tartott es azota csak futo kapcsolatai voltak csak a szexre alapulva,en vagyok az elso nö akivel szinte minden nap egyutt alszik..intelligens viszont nem szeret beszelgetni ..ritkan.kerdezem miert nem beszelgetünk..ha nem szolok hozza el van egesz nap csendben mellettem.nem szeret csokolozni.puszit ad,de igazi csokot ritkan..testi intimitast nem igazan szeret adni…kapni annal inkabb..ha megemlitem nem erti mit akarok hisz ö ad eleg szeretetet nekem.az erzeseirol beszelni vagy a jovorol nem szeret..viszont allitja hogy szeret…a 3 . honap utan elkuldtem,hogy nekem több szeretetre es szerelemre van szüksegem..de visszajott…terhes lettem,de könyörgött vetessem el a babat mert meg alig ismerjük egymast es meg nem eleg erös a szerelme egy gyermek felnevelesehez..sok tenyezo közrejatszott de mivel sarokba szoritott en is kikotottem,ha osszeköltözünk es megnyilik nekem megteszem.en betartottam a szavam ö nem.gondoltam adok meg neki idöt.jön minden nap.nalam alszik talan egy honapban 2-3 szor alszik a sajat lakasaban..ugyebar jott a corona,sok a kiadasom,lassan elverzek hisz csökkentet a fizetesem es luxust amit eddig sikerült fizetnem sajnos mar nem megy. az elmult par honapban nagyon sok penztköltött ram ,rank, nehez idok jarnak.valaszut elott allok mert vagy egy kissebb lakast kell nezzek ami olcsobb vagy ossze kell költöznunk..gondoltam ha mar ugyis velem van minden nap.. miert ne,de o azt mondta nem eleg erös a szerelme hogy együtt eljünk.es igen.nem ertem.minek jön minden nap miert aldoz annyi penzt ram,ha nem eleg erös a szerelme.a szülei meg mindig csak sejtik hogy van baratnoje ,de biztosan nem tudjak.a varos ahol elünk eleg kicsi.az hogy vegigmenjünk az utcan el is felejthetem,azt mondta nem szereti ha beszelnek rola.mas varosokban mikor uton vagyunk nem problema.kerdeztem hogy szegyenli e hogy együtt van velem..kimagyarazza azzal hogy ugyis tudjak de ne laasak nem kell hogy rolunk beszeljenek.sokszor ugy erzem nem vagyok neki eleg jo. es idonkent ezt meg is emlitem.de nem erti a problemamat es persze utana megjobban megprobal a kedvemben jarni….mi kell ahoz ,minek kell törtennie hogy el tudja donteni mennyire kötödik hozzam.. mindig mindenre nemtudoom a valasz.nem ertem..a testiseget sem .hogyan lehet csokolozas nelkul lenni..intimitas,..azt hoiszi pornofilmben vagyunk..erotika sehol..azt gondoltam olyan mint a tiszta papir..ugy formazhatom ahogy en szeretem.megmutatni hogyan kell..de egyszeruen nem fogadja be …megis azt gondolom megeri energiat bele fektetni mert szep a lelke..csak nem tudom hogyan vezessem ra..en megprobaltam beszelgetni vele szepen..de tamadasnak veszi es azt sem szeretnem ha megserülne es megjobban vissza huzodna.van e esetlek a vilagon valami megoldas,hogyan tudnam ravezetni hogy mi is a szerelem m,hogyan kell szeretnni,hogy mi az a szenvedely.hogy hogyan tudna vegleg atadni az erzelmeinek..nem tudom mennyire tudtam atadni a problemat ,a leirast hogy ö milyn..kavarognak a gondolataim..tanacstalan vagyok.mennyi ido utan illik bemutatkozni a csaladnak.miertt nem szerethet egy ember csokolozni..es a többi..

Kedves Habis Melinda!

Azt kérdezem, hogy mit tanácsol, mivel a kerti szomszédaim diszkriminálnak, nem beszélnek hozzám, csak a legszükségesebbet, és átdobálnak mindenféle szemeteket a kerítésen. Amire én gondolok lehetséges-e, nincs férjem és autóm, és még nyugdíjasként dolgozom? Évek óta próbálom magam lefoglalni, de annyira nevetségesen direkt módon teszik.
Mit tehetek? Nagyon sok kellemetlenséget okoznak, mert feltűnően teszik, mintha fizetnének érte.
Köszönöm a lehetőséget, várom válaszát.

Kedves Melinda!
Szeretném tanácsát kérni, a következővel kapcsolatban:
50 éves, 7 éve, jó, szeretetteljes kapcsolatban élek. 25 éve ugyanabban a középiskolában tanítok! Úgy érzem, lelki válságba kerültem, aki 25 év alatt sehova nem jutott. Pedig a gyerekek a suli legjobb tanárának, a kollégák kíváló pedagógusnak szavaztak, csak sikerem van! De… Nem tudok főzni, vezetni, (nagyon félek), informatikát sem tudom(4tanfolyam után is csak a min.)
3 nyelven beszélek, de semmitérőnek látom az életem. Anyumat 3 éve gondozom, nem egyedül, agyvérzéses. Naponta hazamegyek, h segítsek apunak, ő még dolgozik, 80 évesek. Gyerekem nincs.
Sajnos semmi nem köt le, de jól játszom a külvilág előtt, h ne terhelje senkit!
Tudna vmi tanácsot adni?
Válaszát előre is köszönöm!
Eszter

Üdv !
Ha valami negatív dolog történik az életemben, szomorú vagyok, vagy dühös, csalódott, akkor eszem, egyfolytában ennem kell. Aztán amikor ennek az érzésnek vége, bűntudatom van, és pár napig nem eszem. Majd folytatódik tovább….Egy hónappal ezelőtt halt meg az apukám, és akkor kezdődött, és onnantól minden hasonló érzésnél ez van.
Nem tudom hogy mit tegyek, vagy kihez tudnék fordulni ezzel.

Kedves Doktornő.
Mozaik családban élünk.
Paromnak van egy 10 éves lánya, és van egy 2 éves közös fiunk.
Kisfiunk a dackorszak kezdetén van. Sokszor elutasító, verekszik és nem fogadja szívesen a puszikat oleléseket.
Párom és a lánya ezt nehezményezi. És sokszor dorgaljak azért pl ha nem akar puszit adni.
Véleményem szerint ezt nem szabadna erőltetni, ők mégis ezt teszik. Ha a fiam nem engedelmeskedik akkor ridegek vele. Erőltetik az ölelést, a vége általában az hogy a kisfiú oda csap. Ilyenkor az apuka kivétel nélkül a lánya partját fogja a fiat pedig leszidja. Előfordulnak olyan megjegyzések az apa szájából hogy “ hagyjad mert bolond” vagy “ már napok óta bunkó ez a gyerek”. Ez nekem nagyon faj. És szerintem ilyet nem mondhat egy szülő, főleg a másik gyereke felé nem közvetíthet ilyet a testvererol.
Párom azt mondja félti a lányát, mert úgy érzi a kislány hogy ilyenkor nem szereti az öccse és azért nem öleli meg, és ez a kislányt lelkileg megviseli.
Jól gondolom, hogy az ilyen helyzeteket a lánya úgy tudná jól kezelni, ha az apa megfelelően kommunikálná?
Köszönöm válaszát.

Tisztelt doktornő!
A pàrom szakitott velem 8 hónap utàn , volt sok nézeteltérésünk, de mind megbeszéltük. Sokat nyaggatott, hogy csináltassak műkörmöt de én nem szeretem mindig csak igérgettem neki, hogy majd lesz megmég kezdtem is belemenni mert láttam, hogy nagyon szeretné . Egyik este ottaludtam nálla és mire hazaértem jött az üzente, hogy nem szeretne velem lenni többet , nem személyesen csak egy üzenetben majd megkèrdeztem, hogy miért is volt ez a válasza az volt , hogy egy nő adjon magára ez alatt a kivágott tapados minden mutagatós ruhákat és a műkörmöt értette (megjegyezném, tiszta rendezett lány vagyok új ruhákkal csak nem kihívókkal)
Nagyon szíven ütött ez hiszen mikor megismert akkor se volt műkörmöm se kihívó ruhám és még ő szedett fel engem.
Volt mèg egy számomra érthetetlen esetünk mikor egy rég ismert ismerősömet tiltott el töllem azt mondván, hogy nem kell ilyen időssekkel barátkozni mivel a hölgy 19 évvel időssebb töllem .
Nagyon belevagyok betegedbe ebbe a helyzetbe(-4kg egy hét alatt) megszoktam hogy együtt vagyunk , de folyamatos elvárásoknak kellett volna megfelelnem és tiltásoknak
Lehet jobb ez igy de nagyon fáj
Magaszerint kellett volna rá hallgatnom, hogy megváltoztasson az ő ideáljának vagy majd lesz olyan akinek így vagyok megfelelő? És a maga véleménye a leirtakról
Előre is köszönöm válaszát

Tisztel Dr-nö.Azt szeretném megtudni,hogy 1 éve Arisppa 10mg szedek naponta,és ezt teljessen elszeretném hagyni(egyébként gyenge hanghallásra szedem),de viszont az 5mg-os változata csak külföldröl rendelhetö.Ezt a kezelöorvosom nem hajlandó megrendelni arra hivatkozva,hogy nekem a 10mg-os változatott életem végéig szednem kell.Egyébként 2 éve történt traumábol kifolyólag vagyok hanghalló.De,nem érzem, hogy szükségem lenne a gyógyszere.Az orvosom azt mondja ha nem tetszik keressek mást.Joga van ahhoz,hogy nem tartja tiszteletben a kérésemet?

17 éves vagyok
2 éve ismerkedtem egy fiúval ő 21 éves
Nagyon belé szerettem
És en már azt szeretném hogy vele éljek
De viszont a szüleim nem engedik.
Én el is mennék de nem szeretném magamra haragitani apát mert nagyon szeretem
Ez ügyben mit tudnék tenni
Nagyon szépen meg köszönném a válaszát!

Tisztelt Doktornő!
25 éves vagyok, jelenleg egyedül élek, de van párom kicsit több, mint 1 éve. Azt vettem észre, hogy néha kijön rajtam a depresszió, nagyon nem szeretem magam és míg mindenki mással szemben pozitív és optimista vagyok, magamat nem tudom elfogadni és a hibázást sem igazán engedem meg magamnak. Ha mégis hibáznék (ami ugye elkerülhetetlen, ezt tudom nagyon jól és azt is, hogy ezzel nem kéne problémának lennie), akkor teljes letargiába esek és úgy érzem, hogy értelmetlen akármi, amit eddig az életemben csináltam. Emellett van még egy dolog, ami nagyon zavar. Nem lehet rólam fotót készíteni, amit úgy értek, hogy annyira kellemetlenül érzem magam, ha látom, hogy fotóznak, hogy az összes képen látszik a szenvedésem. Ez azért nagyon furcsa számomra, mert amíg ezelőtt körülbelül 1-2 évvel is készültek rólam rosszabb képek, de azon csak nevettem, de azért szerettem őket visszanézni az emlék miatt, manapság viszont meg sem engedem, hogy elkészüljön a kép. Ez már a kapcsolatunkban is kijött kisebb problémaként 1-1 utazás vagy esemény során, hogy közös képet sem tudunk csinálni, mert engedem. Mit tudok ezek ellen tenni? Hogy tudnám visszahozni azt a könnyedséget, ami bennem volt 1-2 éve?
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy pontosan mi is lehet a baj, de én a lelki okokra gyanakszom, hogy onnan erednek a problémáim. Kb. 2 éve kezdődött, hogy testi tünetek is jelentkeztek márpedig mindig fáj a hasam, puffadok, hányingerem van ha tejterméket fogyasztok akkor is ha glutén terméket fogyasztok akkor is jelentkeznek a tünetek összességében bármit fogyasztok, eszek problémám van. Ilyenkor nagyon megijedek elkezdek pánikolni, hogy rosszul leszek hányni fogok nagyon félek a hányástól bármi mást kibírnék csak hányni ne kelljen ezért pl. nem fogyasztok alkoholt, nem eszem túlzottan zsíros ételt, de ha előfordul akkor már tudom, hogy szenvedni fogok, nem tudok teljesen laposan aludni, mert akkor is azt érzem, hogy forog velem a világ, a tömegben is néha rám jön ez a fajta rosszullét. És ilyenkor vagy Deadelont veszek be vagy Cocculine gyógyszert, mert ezek elmulasztják a hányingert. Allergia vizsgálaton is voltam, hogy van-e valami érzékenységem a laktózra mutatott egy minimálisat, de alapjáraton semmi bajom nincs a vizsgálatok alapján. Tudom, hogy valami baj van lelkileg és nem tudom egyszerűen megoldani és nem akarom így leélni az életem, hogy ezeket a hányáscsillapító gyógyszereket szedem, elvileg nem okoznak függőséget, de ha mindig ahhoz folyamodok, mert az segít akkor már függő vagyok.
Próbáltam meditálni mindenfélét olvasni ami esetleg segítene, de nem jutottam előrébb.
Kérem Doktornő tudna valami féle megoldást ajánlani miféle úton induljak-e? Keressek fel egy szakembert aki segíteni tudna, hogy leküzdjem ezeket vagy mi lenne a jó irány?
Köszönöm szépen!

Kedves Melinda,

Szeretném abban segítségét kérni, hogy mit tegyek, ha férjem minden nap 3 sört megiszik? Van egy 6 hónapos gyermekünk akit szoptatok és úgy érzem a férjem egyáltalán nincs jelen a hétköznapjainkban. Ha hazajön munkából csak alszik és semmiben sem segít. Ha játszik is vele, 10 percnél tovább nem bírja cigaretta nélkül.. Kimegy és én még el sem mosogattam. Már arra is gondoltam, hogy rossz döntést hoztam mikor hozzámentem feleségül. Azt ígérte változtatni fog. Ezt már sokszor hallottam tőle… Felvett egy nagyobb (10milliós) hitelt, amitől én kifejezetten elzárkóztam…, édesapjával meggyőztek, hogy nem lesz gond. Amit persze remélek én is, de úgy érzem, az ilyen döntéseikkel teljesen kirekesztenek a saját életemből. Kértem a férjemtől azt is, hogy maximum 2 sört igyon egy nap, de a legszebb az lenne, ha egyáltalán elfelejtené a sörözést. Hisz van egy gyönyörű egészséges gyermekünk! Miért nem boldog? Van, hogy 5 sört iszik meg, amie csak később jövök rá. Nagyon kimerültnek és magányosnak érzem magam, mert ha szeretnék ezekről vele beszélni, folyton hárit és más témát hoz fel.

Köszönöm, hogy “meghallgatott” és várom válaszát!
Üdvözlettel,
Borsi

Tisztelt Doktornő!
Szüleimnek 10 éve megromlott 28 éves házassága, melyben 4 gyerek született.
Apukám megcsalta anyukámat, anyukám teljesen belebolondult ebbe mert azt hitte ez vele sosem történhet meg. 6 éve apukám külföldre költözött, anyukámat elhagyta rá 2 évre elváltak. Anyukám 10 éve már, hogy varja apukám mikor megy vissza hozzá. Mai napig tartják a kapcsolatot, beszélnek találkoznak ha apukám hazajön (anyukám a közös tulajdonu házban él).
4 éve vagyok együtt a párommal és azóta anyukámmal rohamosan romlik a kapcsolatom. Nem élünk túl nagy lábon, tehát ha kimegyünk apukámhoz pihenni vagy valahova máshova megfogjuk az összes forintot. Emiatt anyukám pénzéhesnek tartja a páromat. Pl ha kimegyünk apukámhoz és jönni akar anyukám is akkor el szoktuk fogadni, ha belead a benzinbe mert hát 500 km nem kevés. Ha azt mondjuk valamit nem csinálunk mert nincs pénz akkor megint azt hiszi csak ez a lényeg. Mert ő azt hiszi, hogy akár egy horvát nyaralást 100 ezerből szállással kajával utazással meg lehet úszni.
Rengeteget szidja anyukám a páromat… Szinte nincs beszélgetés mikor ne hozná fel, hogy milyen rossz ember. De ha beszélünk akkor apukámról is állandóan panaszkodik illetve Nagyiról aki anyukámmal él, hogy már nem bírja elviselni a dolgait és már azt sem bánná ha meghalna… De ezt bele is mondja Nagyi szemébe. Mikor mondtam neki, hogy ne mondjon ilyet mert ha nem lesz akkor még úgy is vissza szeretné majd kapni amilyen most 92 évesen. De erre csak annyit mondott, hogy így neki nem kell és nem fog hiányozni.
MOst legutóbb mikor beszéltem vele születésnapja alkalmából hívtam felköszönteni.
A válasz az volt, hogy köszönöm, vártunk haza a bátyáid is itthon voltak.
Én nem voltam itthon, de ha itthon is lettem volna nem szólt senki, hogy összejövetel lesz.
Ezeket a kitöréseit nem tudom kezelni, csak némán hallgatom amit mond. Hozzá tette, hogy tudja hogy most ő a gonosz és rossz anya, hogy jó szándékkal felhívom aztán ő elpanaszolja magát, de ha 2 napja hívom is elmondta voltna ezt.Aztán a végén csak sóhajtottam mire sértödőtten elköszönt. 1 órával később írt egy üzenetet hogy ne haragudjak, mikorbelkezdte megbánta, de nagyon bántja hogy így megromlott a kapcsolatunk, nem tudja miért utálom ennyire és reméli egyszer érezni fogom hogy ő szeret engem.
Én nem utálom és ezt szoktam is neki mondani, hogy szeretem őt.
De ha aut mondom, hogy nem tudok mit kezdeni a panaszkodásával, hogy hol apukámat, hogy nagymamámat szídja hol a páromat akkor megy az, hogy én csak a rosszat látom benne és utálom őt. Azzal meg sem merek próbálkozni, hogy azt mondjam neki, hogy menjen orvoshoz mert csak olaj lenne a tűzre.
Bánt és fáj, hogy ilyen a viszonyunk, kicsot mint ha féltékeny lenne, hogy boldog vagyok a párommal neki meg nincs senki.
Nem tudom kezelni a kettőnk közti feszültséget

Szünetet tartottunk a párommal, amit ő kezdeményezett. Utána együtt maradtunk, közös döntés alapján, viszont konkrétan semmit nem beszéltünk meg. Folytatódhat így a kapcsolat? Épült a szünet miatt/alatt? Mit tegyek?

Tisztelt Doktornő ,

Olyan problémám van hogy Állandóan mélylevegőt Szeretnék venni,
Szorongok félek szinte egész nap
Alvás is nehezen megy ,nem tudok ellazulni
Folyamatos Feszültség érzet.
Sport közben (bicikli ,futás ) sokkal jobb
De aztán vissza tér.
Tudna ebbe tanácsot adni ?
Előre is köszönöm válaszát

Kedves Habis Melinda!
21 éves férfi vagyok, meleg. (remélem e tény ellenére is kapok választ) Párkeresési problémákkal küzdök. Már több mint 4 éve regisztráltam a Tinderre párkeresés céljából, ahol inkább kudarcok értek/érnek. Sajnos korán szembesülnem kellett a cudar valósággal, vagyis szembesülnöm kellett azzal a ténnyel hogy nem mindenkinek olyan komolyak a szándékai ezeken a felületeken mint nekem. Legtöbben sajnos csak gyors szexuális kielégülést keresnek ezeken a platformokon, amely eléggé megnehezíti a párkeresést egy komoly szándékkal rendelkező embernek, mint én. Nekem is volt ilyen időszakom nem tagadás amikor még a szexualitásomat fedeztem fel és alkalmi kapcsolatot kerestem, de mindig is éreztem hogy legbelül valami tartalmasabbra és mélyebbre vágyok. Mindig törekedtem az itt “megismert” emberrekkel minél hamarabb a való világban találkozni, de sajnos ez az esetek 90 százalékában nem jött össze, hiszen az illető behátrált. Vagy olyan is volt, hogy látszólag jóképű, okos intelligens ember egyszer csak megszakította velem a beszélgetést minden ok nélkül, pedig semmi rosszat nem írtam. Olyan is volt aki csak szórakozásból és unaloműzés gyanánt használja…Az a kevés ember, akivel pedig sikerült találkozni, sajnos nem tartott sokáig, áltlában az első randi volt az utolsó is egyben. Egy esetet kivéve, de sajnos az illető nem tetszett nekem. (perzse volt olyan is hogy tetszett nekem vki, de sajnos nem volt kölcsönös ez a vonzalom)Felmerülhet a kérdés, hogy miért pont online ismerkedek? Az az igazság, hogy úgy érzem melegként korlátozottabbak az ismerkedési lehetőségeim mint heteró társaimnak. Naivitás lenne azt hinni, hogy én az utcán fogom megismerni a párom, hiszen nem tudni a szembejövő emberről hogy milyen a szexuális orientációja meg úgy gondolom nagy szerencse is kell hozzá… Mindenesetre ha így jönne össze, nem lenne elég egyszer találkozni, többször kéne látni egymást utána kiszakadni abból a közegből(közös programokkal). Többen írták ezt(hogy az utcán találkoztak) le nekem, mindezzel fokozva egy kicsit a szorongásomat e téren. Félreértés ne essék, magamat vonzónak találom, meg minden csak nagyon nehezen akar nekem ez az egész összejönni… Szeretnék egy társat, nemcsak a környezetemből érkező impulzusok miatt, belül is érzem… Igaz most megismertem egy nálam 13 évvel idősebb férfit, akivel találkozgatunk, részemről megvan a vonzalom, remélem az ő részéről is(úgy érzem igen), ő is mondta hogy komoly kapcsolatot keres, vette a fáradtságot és még a fővárosból is lejött hozzám, jól éreztük magunkat, már 2 randin túl vagyunk. Benne most látom a reményt. De kicsit félek és szorongok, ha pl nem ír(meg alapból), tudom infantilis ez az egész, meg hogy dolgozik, elfoglalt, de valahogy mindig ő jár a fejemben. Jó lenne ha írna és találkoznánk megint, úgy érzem kevés olyan erényekkel rendelkező ember van mint ő, nem szeretném hagyni , de viszont rá se akarok csüngni és erőltetni az egészet, az se jó. Néha rám törnek olyan érzések(leginkább akkor amikor nem keres), hogy mi van ha megint úgy járok mint a többinél, meg hogy mi van ha ennyi volt… Tudom túlgondolom és aggódom az egészet, de sok sérülés ért. Remélem lesz folytatás, szeretném nagyon. Mit tanácsol ? Mit tegyek ha véletlen nem lesz folytatás, a feldolgozásra értve és a párkeresésnél? Bízok abban, hogy kapok választ a levelemre. Köszönöm megértését és segítségét előre is.

Tisztelt doktornő!
Nem tudom mi a bajom de egész nap csak ara tudok gondolni és meg győzni magamat hogy én most lanyokhoz vonzódok vagy a fiukhoz de legbelulrol tudom hogy a fiukat szeretem csak ezt nehéz valami miatt meg értetni magamal,pedig van is egy fiu akit szeretek csak nem viszonozza,néha ezek miatt úgy érzem hogy élni se akarok mivel nem tudok dönteni de lanyal nem tudnék lenni de mégse tudom meg értetni magamal,ilyenkor betegnek érzem magam és össze zavarodva!

Jó napot Doktor Nő!
3 gyermekem van, ami októberben változott, lett egy új kapcsolatom, neki szintén 3 gyermeke van. Az online tanítás alatt jött ki nálam a nehézlégzés, félelem, remegés, hol hidegrázás, hol izzadás, megemelkedett pulzus,ami hidegfront hatására erősödik fel. Szeretném kérdezni, hogy ez pánik, szorongás vagy esetleg depresszió?
Előre is köszönöm szépen a válaszát!

Üdvözlöm!
Két éve vagyok együtt a párommal. Első kapcsolatom, mármint komoly. 1,5 hónapos kapcsolataim voltak. 25 éves vagyok, ő meg 28. Nagyon jól el vagyunk. Tervezzük a közös jövőt. Egész jól el tudjuk képzelni. Jól összetudunk dolgozni. Olyan mint egy nagyon jó barát. Szex egyre ritkábban fordul elő. Valamiért nem kívántam. A koronavírus miatt ideköltöztem hozzá. Kicsit felfordult az életem és nem tudtam senkivel találkozni így lehet attól volt hogy a szexet sem kívántam. Magamat sem láttam szépnek. Még mindig nem tudok a barátaimmal találkozni mert vezetni még nem tudok és messze vagyunk egymástól. Szex jelenleg azért pihen mert kihúzták a fogam. Viszont egy valami nem hagy teljesen nyugodni. Többször is mondtam neki hogy nagy szeretett éhségem van (amennyi szeretetet adok annyit el is várok …). Sajnos ő nem igazán tudja kimutatni sz érzéseit. Tipikus pokerface ember. Próbálja mindettől függetlenül, hogy nekem jó legyen. Na viszont tényleg az nem hagy nyugodni, hogy a párkapcsolatunk elején közölte velem, hogy szeret de nem szerelmes. Én mondtam neki hogy lehet így nincs is értelme csak barátok vagyunk extrákkal. Másnap felkeltünk és azt mondta, hogy de ők is egymásba szerettek végül (ugye a filmre utalva). Mai napig mondja, hogy ha úgy hozom fel a dolgot hogy ő nem szerelmes, nem érzem hogy szeret, hogy ő megmondta előre hogy nem szerelmes és ezt tudatosítja bennem. Ennek így van értelme ? Tényleg nem tudom már. Én sokszor azért tartok ki mellette mert szerelmes vagyok, legalábbis voltam és szeretem. Sok vitánál ő menekülne, hogy neki ez nem megy. De tényleg emellett tudni kell hogy szeret és próbál a kedvembe járni csak ezt vagyis ezeket nem tudom hova tenni. Mi lehet nálunk a baj? Lehet úgy boldog párkapcsolatom érzelmekkel, élményekkel teli hogy ő nem szerelmes ?
Előre is köszönöm a választ.
Viktória

Kedves Melinda!
Férjemmel egészen fiatal korunk óta ismerjük egymást, 14 éve egy pár vagyunk, 6 éve házasok. Gyermeket szeretnénk. Többnyire elégedett vagyok a kapcsolatunkat, jól megvagyunk, én vagyok a dominánsabb, a felelősségteljesebb (ami olykor terhes számomra, jó volna nem mindenben nekem dönteni). Férjem konfliktuskerülő típus, és ezért aggódok a jövőképünk miatt. Nagyon kedves, megértő, szinte mindenkivel, és nem tud/akár nemet mondani senkinek. Szeretnék segíteni neki, hogy kicsit nagyobb önbizalma, határozottabb kiállás legyen önmagáért is, meg azért is, mert a konfliktuskerülő magatartásával én többször kényszerülök túlgondoskodó vagy éppen főnökösködő funkcióba(mert különben saját maga körüli feleősségeket sem vállalja pl. Autó müszakiztatása, vagy hivatalos ügyek intézése). Kérem adjon tanácsot, hogy hogyan segíthetném a fejlődését ebben a helyzetben!
Hálásan köszönöm!