Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
19 390 Hozzászólás
Kedves Melinda! 42 éves, házas, két gyermekes, tanult nő vagyok. A problémám a következő: én minden embert szeretettel fogadok az életembe, lojális barát vagyok, jó hallgatóság, segítőkész vagyok, nem vagyok a terhére a barátaimnak, stb, de az emberek egy idő után elfordulnak tőlem, sokszor még ellenem is. Vannak több éves és több tízéves barátságaim, de többször éltem át az árulást. Miért lehet ez visszatérő elem? Köszönettel!
Kedves Zsuzsanna!
Levelére reagálva röviden azt tudnám mondani, hogy önismereti munka szükséges a válaszok megadádához. Kicsit részletesebben pedig azt, hogy a közelség-távolság, valamint az áltozatkészség-önérvényesítés optimális összhangja minden kapcsolatban más és más, sőt, a különféle helyzetekben is változik, ezért érdemes azokat konkrétan átgondolni, pszichológus segítségével elemezni.
Amennyiben szeretne belevágni, e-mailben várom szíves megkeresését.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Szakértő!
15 éve élünk együtt a férjemmel, 13 éve vagyunk házasok. Máig nagyon figyelmes, kedves velem, mindenben támogat. Sajnos néhány éve merevedési zavarai vannak, többszöri orvosi kivizsgálás, szexuálpszicholóiai tanácsadás sem hozott tartós eredményt. Az utóbbi időben több nehéz élethelyzet volt, kevés energiánk maradt az intimitásra, és talán a kudarctól való félelem miatt kerüljük is. Ez viszont frusztrációt kelt bennem és eltávolít egymástól. Mostanában elkezdtem vágyakozni valaki után, akit személyesen alig ismerek, csak a munkásságát. Népszerű, társasági ember, nagyon sikeres. Emlékeztet egy kapcsolatomra egy hozzá hasonló férfival, ami viszont sok fájdalmat okozott és mélyen sérültem, mert az a férfi nem szeretett olyan mélyen, ahogy én őt és az életében engem hátrasorolt minden más után. Nem értem, miért gondolok sokat valakire, aki hozzá hasonló, nagyon független, elfoglalt, társasági ember (egyébként házas). A férjemmel összehasonlítva sokkal vonzóbbnak tűnik.
Kedves Eszter!
Levele alapján első körben azt javaslom, hogy közösen a férjével vágjanak bele párterápiás munkába. A szexuálpszichológia képtelen kezelni az intimitás problémáit, ha segít is célzottan a tüneteken, az általában csak rövid ideig hat és gyakran tünetváltás következik be, mert a kiváltó okokat nem kezeli. Amennyiben ez nem megoldható, vagy Ön már nem szeretné rendbehozni a házasságát, egyéni önismereti munka javasolt inkább. Általánosságban csak annyit tudok reagálni, hogy az ismeretlen mindig vonzó, de hogy jobb-e mint a jelenlegi, az rendszerint akkor derül csak ki, ha megszokottá válik. Önismereti munka segítségével azonban megfelelő alapossággal mérlegelhető, hogy mire van valójában szükségünk, miről árulkodnak ténylegesen az érzelmeink.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Hölgyem!
Elég komoly problémával küzdők. Több mint 10 ève házasságban élek egy másik országból való, tőlem jóval idősebb férfival. Egy gyermekünk van. A házasság mindig ingatag volt, de tavaly beadtam a válópert, amit aztán visszavontam a férjem könyörgèsère. Hütlensèg is volt a pakliban de úgy tűnt, hogy túl tudunk lépni rajta, már csak a gyerek érdekei miatt is. Az a helyzet, hogy szinte semmi nem változott, sőt, én túl sokszor érzelmileg a legmèlyebb ponton találom magam, és nem találok megnyugvást. Nem fog elengedni a gyerek miatt. De boldogtalanok vagyunk mindketten.
Nagyon kèrem, tiszteljen meg válaszával!
Kedves Ilcsi!
Levele alapján érthető, hogy nagyon nehéz helyzetben van. Amennyiben a férje partner benne, érdemes párterápiára menniük. Ha nem, egyéni terápia javasolható az Ön számára, illetve a kettő nem zárja ki egymást. Fontos lenne, hogy jól érezze magát a bőrében önmaga és a gyermek szempontjából is. A gyerekek sorszor rugalmasak, ha a szülő új életet kezd és boldog, könnyen alkalmazkodnak a változásokhoz.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Lassan 2 éve, hogy a férjemmel külön töltöttünk fél évet. Ez alatt az idő alatt neki is, nekem is volt alkalmi partnerem. Szerencsére úgy döntöttünk, hogy közösen folytatjuk az életünket. Viszont azóta, megugrik a gyomrom, ha meghallom az ő volt partnere nevét. Hivatalosan nem volt megcsalás, hiszen külön voltunk, én mégis annak élem meg. Fizikai rosszullétek van a nevéről, a helyekről, ahol voltak, stb…
Miért van ez, és mi a megoldás?
Válaszát előre is köszönöm :
Barbara
Kedves Barbara!
Érthető, hogy összeszorul a gyomra a névre/gondolatra, hiszen bizonyára szereti a férjét, újrakezdték együtt. Nem szeretné elveszíteni őt. Érdemes azonban a tünet kapcsán mégis önismereti munkába fognia, a kapcsolatuk eddigi alakulását egy terapeuta segítségével négyszemközti formában átgondolni. Annak idején milyen tényezők vezettek a külön éléshez, ezek hogyan alakultak az azóta eltettlt időben. Ön változott-e valamiben a krízis óta, ha igen miben, s mik azok a dolgok, amiket együtt másként működtetnek, mint korábban.
Amennyiben ezen szempontok átgondolásán szeretne együtt dolgozni, e-mailben várom szíves megkeresését.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Hölgyem!
Azért írok mert úgy érzem az agyam felrobban attól hogy állandóan cikáznak a gondolataim, nem tudom kikapcsolni őket azzal kapcsolatban mi lenne számomra a jó döntés. Fél éve szakítottam a jegyesemmel, időközben megismertem egy másik férfit akivel jól érzem magam de a volt párom még mindig küzd és fejleszti magát értem, úgy érzem meg fogok bolondulni mert nem tudom melyikükkel lehetnék igazán boldog. Miért nem tudok dönteni és kitartani a döntésem mellett?
Előre is köszönöm ha válaszol!
Kedves Mária!
Érthető, hogy sokat gondol erre a dilemmára. Önismereti munka segíthet tisztábban látni abban a kérdésben, hogy hosszabb távon mely döntés lenne szerencsésebb az Ön számára. Megérteni milyen tényezők szólnak az újrakezdés, s mik az új kapcsolat mellett. Átgondolni mi vezetett korábban a szakításhoz, a problémás dolgok megoldódtak-e valójában, s hogy Ön mit érez ezekkel kapcsolatban.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Cím !
Annyit szeretnék kérdezni, ha vki pszihiatriai kezelés ( paranoid skizofrénia ) diagnózis alatt áll, pszihiatriai gondozoba jár , gyógyszereit nem szedi pszihiater tudta nélkül egy ideje. De feliratja. Közben el kezdett járni pszichológushoz , akinek ezt elmondta. Pszihologus azt mondta , ami köztük négy szemközt zajlik, az nem jut ki sehova. Ez igaz ? Pszihiaterhez sem ? Mert ő megkerte , pszihiaternek se mondja el ezt. Ő erre , nem megy ki onnan semmi , ami négy szemközt zajlik. Vagy köteles elmondani ? Köszönöm szépen választ.
Üdvözlettel.
Kedves Kérdező!
Csak abban az esetben oldódik fel a pszichológus titoktartási kötelezettsége, ha veszélyeztető állapot állna fenn, vagy jutna a tudomására. Paranoid skiforfénia esetén gyakran hiányzik a betegségbelátás és a gyógyszerszedéssel kapcsolatos motiváció a betegek részéről. Remélhetőleg ez a terápia fókuszában van és hamarosan jelentős javulás várható ebben, a páciens maga fog beszámolni a pszichiáternek a gyógyszerrel kapcsolatos fenntartásairól.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Hölgyem! Fizikálisan és egészségileg (testsúly, rendszeres szűrések, stb.) jól vagyok, munkahelyem viszonylag rendben, családon belül vannak lezáratlan konfliktusok, de nem a párkapcsolatomban, az rendben. Életkorom 49. Az utóbbi hónapok ellenben lelkileg megterhelők voltak. Feleségemmel jól vagyunk már több mint 20 éve, jobb a kapcsolatunk mint régen volt és régen se volt rossz. A szex ellenben vegyesebb. Van amikor simán megy, van amikor vagy nehezebben indul el (de elindul), az erekció is kisebb mint felkeléskor vagy olyan is van hogy útközben “újra kell indítani”, kb. az esetek 20 %-ban. Igaz, nem volt még olyan, hogy elmaradt volna a vége, csak nekem kellemetlen ha ilyenkor vontatottan haladunk. Most pl. 3 hétig minden rendben volt, de megint nehezebb volt múltkor. Van néha amikor egymás után 2-3 alkalommal előfordul. Amikor én kezdeményezek, akkor általában nincs gond. Főleg akkor van, ha eleve úgy érzem, nincs túl sok kedvem. Vagy ha nehéz napom volt és kicsit ideges vagyok eleve. Amikor nyaralunk, aktívabb vagyok és sikeresebb. Heti 2-3-szor szoktunk együtt lenni. Szeretnék néha kis változatosságot is, de nem tudom hogyan. Van amiben feleségem is változatosabb lett idővel, ennek örülök. Ugye nincs nagyobb gond velem, illetve mit tudnék csinálni?
Kedves Béla!
Köszönöm megtisztelő bizalmát!
Érdemes négyszemközti konzultációt igénybe venni, hogy az Önt zavaró intim részleteket alaposabban át tudjuk gondolni. Szerintem érthető, hogy pihenten jobban működik a szex, s egy nehéz nap után kevésbé van kedvünk hozzá.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő!
A kisfiam 8 éves lesz, nem tud egyedül elaludni. Azt mondja fél (napközben sem mer egyedül fent lenni a szobájában). Minden este fürdés után az apukája olvas neki, ez kb 20 perc aztán mellette kell feküdni még minimum egy órát, de sokszor többet is. Amikor már alszik, akkor is felébred arra ha felkelünk mellőle és egyedül hagyjuk. Nap közben aktív, sokat vagyunk vele a szabadban, rohangál, focizik, sokszor szinte egész nap kint vagyunk. Mit tehetnénk, hogy megtanulja kezelni a félelmeit? Normális, hogy még 8 évesen sem képes egyedül lenni? Az 5 éves testvére már hónapok óta egyedül alszik. Mi lehet a megoldás? Előre is köszönöm a válaszát!
Üdv, Judit.
Kedves Judit!
A levelében leírtak szeparációs szorongásra utalnak, érdemes gyermekpszichológust felkeresniük, aki segít majd az okok feltárásában és a probléma megoldásában is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm
Kedves Doktornő
Olyan problémával fordulok önhőz, hogy van egy idősebb férfi ismerősöm pontosabban 49 éves,akibe fülig szerelmes vagyok pedig mindenki azt mondja körülöttem, hogy nem lennék vele boldog mert a barátnőjét is sokszor megcsalja pedig már 5 éve Boldog párkapcsolatban élnek. Nagyon sok ismerősöm férjhez megy, babát szűl és attól félek ha nem lépek túl ezen a bizonyos illető soha nem lesz babám és nem megyek férjhez sem. Mit tudna nekem tanácsolni, hogy tudnék tullépni az illetőn?
Kedves Izabella!
Köszönöm megtisztelő bizalmát, hogy megírta mivel küzd.
Önismereti munka segíthet jobban megérteni, mi annyira vonzó az Ön számára ebben a férfi ismerősben, hogy nem tud túllépni a vele való kapcsolat lehetőségén. A rendszeres konzultáció pszichológussal abban is segíthet, hogy rálássunk a saját kötődési mintáinkra, s változtassunk ezeken, amennyiben szükséges.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő,
Édesapám 3 hónappal ezelőtt hunyt el én találtam meg reggelre kelve. Azóta minden vasárnap PTSD-s tünetekkel kiugrom az ágyból a halála időpontjában és magamon kivül kiabálom, hogy apu apu ez nem a valóság vagy csakberős stresszt érzek. Kb.10 perc legzőgyakorlat után spontán lenyugszom de minden vasárnap ugyanez van, újraelem az egészet.Váratlanul halt meg. Sajnos anyagilag sem állok jól, költöznöm kell ősszel a bérelt házunkból, munkahelyet váltanom és apu külföldin nyugdija is odalett. A benzó ifeig oraig segít de inkabb elfediva tüneteket. Nehezen megy a gyászfeldolgozás az egzisztenciális szorongás miatt. Agresszív es visszahúzodó vagyok a barátokkal és rokonokkal is és képtelen vagyok társaságba menni. Alkoholt nem fogyasztok.Mit tehetnék?
Kedves Flóra!
Megértem, hogy nehéz helyzetben van, érzelmileg és anyagilag is. Érthető, hogy nagyon megviselték a történtek, hiszen kifejezetten traumatikus körülmények közt veszítette el az apukáját, s ez az életének több területére is rányomja a bélyegét. Fontos volna mielőbb pszichoterápiás munkába fognia, mert ahogy írja is, a gyógyszer csak a tüneteket kezeli. TB alapon a helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban találhat pszichológust.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Párom szakított velem a gyermekére hivatkozva, hogy több időt szeretne vele lenni és ha velem van,akkor nem tud vele lenni. Közölte azt is, hogy már nem szeret úgy, ahogyan kellene. A szakítás követően még nálam aludt, másnap még reggelit is készített nekem. Nagyon sírt mikor elkoszont.
Felajánlotta a segítségét, hogy segít mindenben amiben csak tud és ez tényleg igyis van. Bármikor szólok neki szinte rögtön meg oldja h segítsen. Általában én keresem őt és mindig jön rögtön. Szex kapcsolat maradt közöttünk ez is az én ötletem volt, de ő nem kezdeményezi a találkát, viszont rögtön jön ha én szólok.
Kérdésem az volna, hogy miért viselkedik így? Sajnálatból segítene? Miért nem kezdeményezi ő is a találkákat?
Válaszát köszönöm!
Kedves Rózsa!
A levelében leírt helyzetnek sokféle oka lehet, önismereti munka segíthet feltárni, mi miért történt Önök közt. Az, hogy egy gyermek miatt történjen szakítás kifogásnak tűnik, jó esetben a pár össze tud fogni a gyermek/gyermekeke körüli problémákban, nevelési kérdésekben. Az együtt és külön töltött idő egyensúlyát a legtöbb kapcsolatban szintén be lehet állítani. Ahol nem sikerül a pár tagjai közti kommunikációt párterápia tudja segíteni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Két éve pánikrohamokkal küzdöttem. Azóta ez javult, viszont a bizonytalan szédülés megmaradt, amit egy ideig tudtam kezelni, de most megint elviselhetetlen. Most pánikroham nem, helyette idegenségérzet, kontrollvesztéstől és megőrüléstől való félelem társul hozzá, illetve agyi köd. Az lenne a kérdésem, hogy ezt okozhatja-e szorongás, vagy esetleg valami más áll a háttérben?
Kedves Kérdező!
Okozhatja szorongás a levelében leírt tüneteket, de mindenképpen szoktunk javasolni háziorvosi/szakorvosi vizsgálatot mielőtt belekezdenénk a pszichoterápiába a komorbid betegségek kizására végett. Amennyiben valamilyen szomatikus betegség is igazolódik, azt feltétlenül kezelni kell a pszichoterápia mellett is. Súlyos szorongásos tünetek esetén átmenetileg felmerüllhet szorongásoldó gyógyszer adásának lehetősége (ezt is mindenképpen beszélje meg a háziorvosával).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Régóta küzdök olyan belső gátlásokkal, amik akadályoznak abban, hogy igazán jól érezzem magam a bőrömben – főleg nőként.
A párkapcsolatomban is visszatart ez: nehezen kezdeményezek, nem tudok felszabadultan jelen lenni az intimitásban.
A párom határozottságot vár tőlem, de ez nekem nehezen megy. Sokszor érzem azt, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég nőies – és ez nagyon megnehezíti a kapcsolatot is, és az önmagamhoz fűződő viszonyt.
A testemmel kapcsolatban is vannak nehézségeim – például jelenleg orvosi kezelés alatt állok (nemi szervi szemölcsök miatt), és emiatt még erősebben érzem a szégyent, bizonytalanságot.
Tudom, hogy ezek mélyebb önértékelési problémák, és szeretném megérteni, hogyan alakultak ki, és hogyan tudnék elkezdeni változtatni rajtuk.
Fontos számomra, hogy valaki szakemberként segítsen átlátni ezt az egészet – őszintén, ítélkezés nélkül.
Köszönettel: Viktória
Kedves Viktória!
Levele alapján azt gondolom, hogy a nőiességgel, szexualitással kapcsolatos kérdéseket legkönnyebben önismereti munkával lehetne átgondolni. Négyszemközti konzultációk segítségével a szégyen feloldódhat, jobban elfogadhatja, sőt, akár megszeretheti a saját testét. Mindazonáltal a párkapcsolatnak véleményem szerint fontos része, hogy ne elvárások tömkelegével kelljen szembenéznünk, hanem elfogadást és gyengédséget tapasztaljunk meg általa.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
5éve vagyok együtt a párommal, neki is és nekem is van 2 gyermekem , és most várjuk a közös gyermekünket. A párom gyermekei az édesanyjukkal laknak, az én gyermekeim velünk. Olyan gondom lenne, hogy nagyon féltékeny vagyok a párom 16éves lányára, nem tudom elviselni ahogy becézgeti, ahogy kedveskedik neki, hogy közös programokat csinálnak nélkülem. Sokszor van olyan érzésem is, hogy ezt a figyelmet amit a kislány kap nem is érdemli meg, nekem kellene ezt kapnom én meg nem kapom meg. Holott ha belegondolok én se mondhatok egy rossz szót sem a páromra, mert velem is nagyon kedves, nagyon sokat segít, számíthatok rá mindenben. Tudom hogy nem normális, hogy ilyen érzéseim vannak, mert az én gyerekeimmel is nagyon kedves, aranyos, egy rossz szót sem mondhatok rá, de mégis ha a kislánya szóba jön, rögtön rámjön a féltékenység. Mit tehetnék?
Kedves Zsuzsa!
Nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben, nem csak a 4 gyermek miatt, akikről gondoskodnia kell, hanem a terhesség és a féltékenység érzése miatt is. Utóbbi valamernnyire normális ebben a helyzetben, de ha azt érzi, hogy ez túl erős, érdemes önismereti munkába fognia. A terhesség okozta hormonális változások fokozhatják a rossz érzéseket, ezért az első alkalommal a pszichológussal való konzultáció végén érdemes átbeszélni az időzítést: indikációkat és kontraindikációkat a terápiára vonatkozóan.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Kérdésem a jelenlegi élethelyzetemmel kapcsolatban a következő.
Párommal lassan két éve alkotunk egy párt.
Mindketten elváltunk. Nekem egy 19 éves fiam van, aki Apukájával él, és az elmúlt időszakban nem igazán tartja velem a kapcsolatot.
Páromnak két kislánya van előző kapcsolatából, (9 éves és 7 éves) a lányok heti váltásban élnek velünk illetve az Anyukájukkal.
Mikor velünk vannak a lányok, nehezen viselem azokat a szituációkat, mikor azt érzem, hogy a nagyobb lány szinte alig hagy teret a számomra. (10 éves lesz idén)
Folyton az apján csüng, (pl. séta közben ragaszkodik, hogy neki fogja az apja a kezét; ha látja hogy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz, akkor máris érkezik az apjához valami ürüggyel, és megszakítja a mi közelségünket) érezteti , hogy neki van helye az apjánál, és én húzódjak háttérbe.
Egyfajta rivalizálást érzek.
Ezekben a helyzetekben lefagyok, és inkább visszahúzódok, és nehezen viselem lelkileg ezeket a szituációkat.
Mit tegyek, hogy jól viseljem az ilyen helyzeteket?
Kedves Szilvia!
Érthető, hogy rosszul érzi magát, hiszen Ön is szeretne szeretetet kapni a párjától és az Ő gyermekétől is. Azt gondolom, hogy érdemes lenne a helyzet részleteit alaposabban átbeszélni egy szóbeli konzultáció során. Esetleg ennek alkalméval kitérni rá, mi történt a fiával, lehet-e tenni valamit, hogy a kapcsolatunk ismét közelibbé váljon, vagy hogy az új családban milyen jellegű konfliktusok vannak, azt a párjával közösen hogyan tudnák hatékonyabban kezelni. A rivalizálás szándéka a gyermek részéről természetes, s megfelelő szülői reakciók mellett hamar elmúlhat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda,
Nagyon boldog vagyok hogy lehetőséget biztosít ilyen módon kérdezni. Azért keresem fel, mert volt párommal már másfél éve szakítottam és nem hajlandó elköltözni. Már többször azon voltam hogy rendőrökkel rakom ki. Egy ideig nem volt munkája ezért hagytam de mostmár 5honapja van és már gyűlölöm az embert. Mit tegyek?
Kedves Illi!
Köszönöm kérdését, szerintem érthető, hogy nem akar már együtt élni a volt párjával.
Hogy pontosan milyen jogi lépéseket tud tenni, azt ügyvédtől/jogi tanácsadótól érdemes megkérdeznie. Fontos kérdés, hogy az ingatlan, amiben élnek kié, s hogy ha ő nem hajlandó, Ön tud-e mozdulni/költözni máshová.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Egy három hónapos kapcsolatban élek,és azt érzem,hogy a társam minden nap megsért valamivel.
Szól,ha nem úgy szelem fel a paradicsomot, ahogy ő szereti,ha nem igazítottam meg a blúzom gallérjàt.Amikor látja,hogy elszomorodom,megszertetget,és annyit mond,hogy csak viccelt….
Nem èrtem,mi a célja ezzel? Ez a viselkedés ösztönös vagy tudatos a részéről?
Köszönöm szépen, szíves válaszát.
Iny
Kedves Inez!
Nagyon jó, hogy megfigyelte a kapcsolatuk dinamikáját. Az, hogyha a párja nem változtat a sértő viccelődésen a bántalmazó kapcsolat jele. Hogy szándékosan, vagy nem direkt teszi, lényegtelen abból a szempontból, hogy dominanciára törekszik és nem veszi figyelmbe az Ön érzéseit. Rendszerint a fizikailag bántalmazó kapcsolatos is érzelmi bántással kezdődnek. Normális esetben ha Önnek rosszul esik egy megjegyzés, szóvá teszi és a parje elnézést kér, s ami a leglényegesebb, nem ismétlődik meg a viselkedés. Ez az alapvető tisztelet jele.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Az én problémám a munkahelyemhez köthető. Légiutas Kísérőként dolgozom, így mindennapos érintkezésben vagyok különböző emberekkel. A legnagyobb problémám, hogy minden apróságot magamra tudok venni. Hogyan tudnám elérni azt a szintet, amikor nem veszem magamra/személyesen minden apró, kicsinyes dolgot? Hogyan tudnám a ” fülem mellett elengedni ” az emberek bunkó, makacs viselkedését?
Válaszát, segítségét előre is nagyon köszönöm.
Üdvözlettel,
Marietta.
Kedves Marietta!
Emberekkel dolgozni gyakran nagyon megterhelő tud lenni, mert a munka kapcsán sok agressziót, vádaskodást és egéyb szélsőséges érzelmet és viselkedést szükséges kezelni. Ez akkor megy leggördülékenyebben, ha jó az önismeretünk, stabil az énképünk, melyen egyéni konzuktáció, vagy önismereti csoport segítségével lehet leghatékonyabbann dolgozni. Amennyiben igényli, előbbiben szívesen leszek a partnere, ha megkeres.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Mit lehet olyankor tenni, ha a férjem nem tudja kifejezni az érzéseit? Szóban sem és érintésekben sem.Nekem ez nagyon hiányzik, az együttlétek száma is csökkent, mert ő szeretné, de nekem érzelmek nélkül nem megy. A magabiztosságom is a ködbe veszett, nőiességem is nulla..
Köszönöm!
Kedves Csilla!
Az érzelemkifejezést alapvetően gyermekkorban, szüleinktől tanuljuk, ezért a férje szakszerű segítség nélkül nem fog tudni fejlődni ebben. Amennyiben motivált erre egyéni, vagy párterápia segíthet (utóbbi kevésbé mély ereménnyel jár, de mivel a kapcsolatuk van a fókuszban és ketten tudnak elmenni rá, speciálisabb alaklamazkodást eredményezhet). Amennyiben a párja erre nem nyitott, az Ön önbizalma helyreállításához önismereti munka javasolható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Szeretnék tanácsot kérni hogy mitévő legyek?2,5 éve élek egy olyan kapcsolatban ami nagyon jol indult /szerelem,odafigyelés stb/De mégis furcsának eléreztem mert nem a megszokott parkapcsolat alakult ki.Aztan rájottem hogy ő nárcisztikus személy.De nem bánt meg nem aláz csak olyan mintha az édesanyjának nézne.Már fél éve szex sem volt köztünk mert /beteg címszóval/kibújik alóla.Mar elég nehezen tűröm.A nőiességem es az önbecsulesem is elfogyott.Sokszor olyan mintha a gyerekem lenne.En nem ilyen ferfira vagyom.El szeretnem hagyni de sajnálom.Tudom hogy szeret es összetörne és alkoholba folytaná bánatát,/eléggé iszik most is/lecsúszna az életről teljesen.En ezt nem szeretnem.Nem akarok neki rosszat mert amúgy meg szeretem és sajnálom.De tudom hogy így az en időmet húzom.Nem fog megjavulni volt rá 2.5 éve.Tanácsot szeretnék kérni hogy mit tegyek?Elhagyjam és a lelkemen száradjon hogy lecsúszik az életről vagy még beszéljek vele hátha valtoztat?
Előre is köszönöm a választ:Tina
Kedves Tina!
Levele alapján érthető, hogy nem érzi jól magát ebben a kapcsolaban. A nárcisztikus működés igen megterhelő, de az, hogy az párja az anyjához hasonló módon kezeli Önt, más okból kifolyólag is előfordulhat. Érdemes önismereti munkába vágnia, hogy jobban lássa, min lehet s min nem lehet változtatni, s hogy a saját érdekeit jobban tudja képviselni. Hogy újra legyen önbecsülése, jól érezze magát a női szerepekben is. Ha szeretné, ki tudjon lépni ebből a kapcsolatból.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm
6 éve járok 1 pszichológushoz most a férjem is Őt akarja saját pszichológusának.
Vállalhatja ő a férjem is külön.?Ha igen tudja vonatkoztatni majd a 2 kezelést ?
Kedves Katalin!
Nem lenne szerencsés ugyanahhoz a pszichológushoz járniuk. Amennyiben párkapcsolati gond merül fel, érdemes olyan szakembert választani, aki objektív tud lenni, tehát sem Önt, sem a férjét nem ismeri. Ugyan ez vonatkozik egyéni terápia esetére is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Bármit teszek mindenről az jut az eszembe, hogy ki mit gondol rólam. Ki milyennek lát. Ha pl. Megvásárolok egy ruhát, szinte mindjárt arra gondolok , hogy ő, ès ő mit fog gondolni rólam,ha abban a ruhában meglát. Betegesen úgy èlek, hogy szinte folyton vègigfut az agyamon az,h mások hogyan gondolkodnak rólam. Fiatalabb koromban ez nem volt nálam,csak az utóbbi 3-4èvben kezdődött. Van fèrjem ès egy 5èves fiú gyermekem. Ezt a fèrjem is tudja rólam. Ő szembesített ezzel a dologgal. A házasságunk válságban van, mert rá nem fordítottam kellő figyelmet, amióta a kisfiúnk megszületett. Nem gondolom,h önző volnèk,de azért többet törődtem saját magammal az utóbbi időben, mint a fèrjemmel. Persze a kisfiam az első az èletemben, ő a minden.Most a bocsánatáèrt esedezem,mert utál engem. Le akarok szokni a megfelelèsi kènyszeremről,mert ebbe már beleőrülök. Előre is köszönöm a válaszát.
Kedves Nadin!
A megfelelési kényszer egyéni pszichoterápiával általában jól kezelhető. Ennek hatására többnyire a páciens kapcsolatrendszere is javulni szokott, bensőségesebbé válhat. Amennyiben szeretne, akár online is találhat ilyen jellegű segítséget.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Sajnos párom másképp viselkedett velem ,ezért belenéztem a telefonjába.Kamerába kielégítő nőket…stb találtam benne .Nagyon kikészültem,utána többször megkérdeztem,h nézeget e..Folyamatosan hazudozott ,h nem csinálja.Mindig találtam a telefonjába meztelen őket.
Ezt miért csinálja?Ha hazudott,akkor mindíg is fog?Vagy talán jó útra tér.
Mert már így nem tudok benne megbízni.
Üdvözlettel!Orsolya
Kedves Orsolya!
Megértem, hogy csalódott és nem tud újra megbízni. A változás mindig belátásból fakad, tehát amíg tagadást tapasztal a párja részéről, a gyanakvása indokolt. A bizalom helyreállításához ezután is legtöbbször párterápiás munka szükséges.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Párom (40-es férfi) pszichológushoz jár már évek óta a válása miatt kialakult traumájának kezelése céljából. A kezelés megismerkedésünk előtt kezdődött. Időközben megtudtam, hogy a fiatal (30-as éveinek elején járó), csinos, kihívóan öltözködő pszichológus hölgy még nem végezte el a képzést sem, és a facebook-on aktívan „szívecskézik” egymást a párommal, névnapon, születésnapon felköszöntik egymást, a kezelések között is üzengetnek egymásnak. Időközben a hölgy elvált, tehát maga is komoly problémákkal küzd, amit részletesen meg is oszt a társammal (pl.hogy hogyan csalta meg a férje). „Kedvezményesen” vállalta a kezelést, de mikor látta, hogy új párja van a kliensének, felemelte az óradíjat. Ezenkívül a saját lakásában szerelési munkákban a páromat kéri meg, hogy végezze el. Szerintem ez már rég eléri azt a szintet, h. a pszichológus átlépi a segítő szakember etikai kereteit. Mindez engem nagyon zavar, a társammal beszéltem erről, de vehemensen kiáll a hölgy mellett.
Kedves Adél!
Szerintem is többszörösen átlépi a szakmai határokat, amit leír. Ráadásul a pszichológus diploma nélküli “mentális segítőkkel” szemben a szakma is tehetetlen (etikai biztottásgnál lehet azért jelenteni). Ezen túl pedig érdemes elgondolkodnia azon, hogy ha párja ennyire lojális ezzel a nővel, akkor egy párkapcsolatban mennyire tud elköteleződni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot ! Egy olyan kérdéssel fordulok Önhöz hogy nem tudom hogy hogyan tovább a kapcsolatomba. Lassan 5 éve leszünk együtt. Vannak es voltak hullámvölgyek. Egy éve költöztünk össze “hivatalosan”. Sajnos voltak stresszes időszakok halál,vizsga stb. Most lett két kiskutyánk pár hónaposak. Decemberbe majdnem szétmentünk mert minden apróságon össze tudunk veszni es ki akadunk. (Megcsalás nem történt soha) Sajnos egy hete sikerült összevesszünk de nem tudom hogy hogyan tovább ő már nem lát esélyt a kapcsolatra mert fel hogy mi van ha fájni fog es megy egy pár hétig aztán újra előlrol kezdjük.Nagyon sokszor megtörtént már a dolog es lassan már teljesen el távolodtunk. Most nem beszélünk egymással,egy fedél alatt élünk meg én elkezdtem lakást keresni de nem tudom hogy mi a helyes döntés. Nagyon sok minden all a háttérben. Tudna segíteni?
Kedves O.R!
Levele alapján párterápiés munka megkezdését javaslom. Ha mindketten akarják a kapcsolatuk minősége javulhat. A válás/szakítás pedig mindenképp fájdalmas, ha az ember kötődik a másikhoz. Jó esetben a konfliktusok egysmás jobb megértéséhez és a kapcsolat stabilizálódásához vezetnek, a párkapcsolatban való partneri működés pedig tanulható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Hogyan magyarázzam meg a 13 éves lányomnak hogy nem kövér!13 éves kézilabdázik,és azt mondja nagy a combja!167-170cm és 65kg.
Köszönöm szépen hogy válaszolt.
Kedves Ilona!
A kérdésére nehéz válaszolni, mert érdemes lenne tudni hozzá mi jár a lánya fejében. Hogy milyen hatások érik pl mit lát a tv-ben, telefonon nap mint nap, milyen hatáspk érik a kortársak között, milyen a miliő a csalkádjukban. A gyerekek még azt is érzik a viselkedésünkből, mi mit gondolunk magunkról, elfogadjuk-e a testünket olyannak, amilyen, vagy vigyázunk-e rá. Amennyiben nem eléggé, érdemes ezzel kezdeni, mert elsősorban mintakövetés után tanulnak, s csak ezután jön bármilyen verbálisan átadható információ. Egyébként, ha jó a kapcsolatuk, nyugodtan elmagyarázhatja, hogy Ön szépnek, izmosnak látja, s rákérdezhet őt mi zavarja pontosan, kihez méri magát.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szeretném megkérdezni, hogy a párom, aki coach-ként működik úgy rakta fel a honlapjára a magánéletünk problémáit, hogy nem tudtam róla. Ez etikus? Elfogadható-e a válasz, hogy csak azért tette, mert másokon akart a mi rossz példánkon keresztül segíteni?
Köszönöm a válaszát
Kedves Nikoletta!
Nem etikus, kérheti az anyag eltávolítását. Személyes példa csak az illető írásbeli hozzájárulása esetén osztható meg.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdv sajnos gyakran úgy értem hogy már felesleges vagyok hiába vannak gyerekeim unokáim férjem mèg is úgy érzem hogy nincs értelme èlnem a férjem sokszor így bánik velem mint ha csak egy tárgy lennék észre vettem hogy szegyel és ez nekem nagyon rossz sokszor eltűnő dóm hogy minek éljek mi keresni valóm van itt imádom a gyerekeim és az unokáim de úgy érzem hogy jobb lenne nekik nélkülem kérlek segits mert nem bírom már így tovább élni
Kedves Andrea!
Megértem, hogy megviseli a levelében leírt helyzet!
Pszichoterápiás munka segíthet, hogy nagyobb tiszteletet harcoljon ki magának a családjában. Öngyilkossági szándék esetén azonban a 112-t kell hívni!
Kellemes ünnepeket kívánok!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jo estét kívánok.A 15 éves lányom magyar rosszkedvű,zarkozott.Volt családi problémánk, de az többnyire megoldodott.Az apuka alcoohol függő.mit tehetek hogy jobb kedvű legyen ,esetleg ez depresszió?
Kedves Enikő!
Az alkoholfüggő a családban negatívan hat a gyermekek mentális jóllétére, aminek megoldására csalédterápia és a függő hozzátarrtozó számára komplex addiktológiai kezelés szüskéges (amennyiben szeretne leszokni). A gyermeknek pedig egynéni pszichoterápia javasolt az eddig elszenvedett károk enyhítésére.
Kellemes ünnepeket kívánok!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Pánikbetegséggel és agorafóbiával küzdök. Mostanában csak akkor érzem magam biztonságban ha kilépek a lakásból, ha van valaki mellettem. Ha egyedül vagyok olyan érzésem van, hogy képtelen vagyok bármit megtenni, szorongok az emberek között. Olyan érzésem van, mintha nem is önmagam lennék, mintha a világ se olyan lenne mint akkor, amikor még jól voltam és ez nagyon megijjeszt. Pszichológus vagy pszichiáter segítségét kellene inkább igénybe vennem? Budapesten tud ajánlani olyan helyet, ahol ingyen vagy alkalmanként max. 20 ezer ft-ért vállalnák a terápiát?
Nagyon köszönöm!
Kedves Judit!
Pántikbetegség esetén érdemes a pszichoterápiás és a gyógyszeres keezelés kombinációját választani, mert ez hoz a leghamarabb enyhülést, s okozza a legtartósabb változást. TB alapon a területileg illetékes pszichiártiai gondozóban találhat pszichiátert és elvileg pszichológust is tud kérni (jogszabály teszi lejetővé az államilag finanszírozott pszichoterápiás ellátást).
Üdvözlettel Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Tizenkét éve vagyok együtt a párommal van két gyerekünk, elégedett vagyok és szeretem a párom ezzel az egy dologgal kapcsolatban azonban nem vagyok vele őszinte. Gyakran gondolok egy másik férfira. Gimis osztálytársam volt, azóta csak párszor találkoztunk és néha volt egy két üzenetváltásunk. Nem volt köztünk semmi a gimis évek alatt sem és azóta sem. Bár nekem mindig tetszett, de ezt nem mondtam el neki soha. Egyszerűen nem értem miért gondolok Rá ennyit, tényleg jó életem van, a férjem kedves, nagyon szeret és én is őt, a családom is. Ennek ellenére van hogy együttlétek alatt is róla fantaziálok. Gyakran még álmodok is vele. Bűntudatom van, kicsit mintha megcsalnám a férjem és azt is tudom hogy ha lenne rá alkalmam valószínűleg meg is tenném. És érdekel ő maga is az élete hogy hogy van. Mintha egy plátói szerelmem lenne… Nem tudom mi tévő legyek…szeretem ezt az életem, de mégis vágyódom utána…
Kedves Brigitta!
Köszönöm, hogy megírta levelét, felvállalva ezzel a nehéz helyzetet, amiben van.
Sorai alapján azt gondolom, hogy nem a férjével való őszinte beszélgetés, hanem inkább egy belső rendrakás segíthet. Annak átgondolása, mi minden fogja meg és tartja fogva ebben a férfiban, milyen tényezők táplálják az érzést, amit plátói szerelemként definiál. Amennyiben igényli, négyszemközti konzultációk segíthetnek átgondolni ezeket a kérdéseket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó reggelt tanácsért fordulok önhöz
A párom meg csalt érzelmileg és testileg is azt mondta nem érek 1 Ft ot sem nem kellek neki de fel háborodik ha nem fekszem mellé vagy nem csinálom azt amit ö kér ,közös képet ki szívott nyaktól stbrol szereztem tudomást van egy 4 éves gyermekünk mit tegyek teljesen el vesztem 😭😭össze zuhantak kerem segítsen
Kedves Patrícia!
Érthető, hogy nagyon rosszul érzi magát! Amiről a leelében írt azok a bántalmazó kapcsolat ismérvei: megaláztatás, megcsalás, folymaatos kontroll és irányítás. Javaslom, hogy keressen fel pszichológust aki segít átgondolni, hogyan védheti meg magát az agressziótól. A NaNe egyesület weboldalán pedig sok hasznos tanácsot, ingyenes segítséget találhat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda! Felesègem romantikus csalás áldozata. A fèrfi bókol neki, ő megköszöni. Ezt mindenki látja. Már szóltak nekem, hogy a határokat húzzam meg. Már beszèltem a felesègemmel, hogy ez nem tetszik. Erre ő azt mondja, hogy senkinek semmi köze. De engem zavar. Múlt èv novemberében kezdődött. Azóta 1 millió 900 ezer forintot el küldött az ismeretlen külföldi/ vietnám talán /fèrfinek. A pènz küldèst leállítottuk. Sírt, hogy nem tudok megbocsátani neki. Mondom rendben. Azóta is válaszol a fèrfi nak. Pènzügyileg nagyon szar helyzetben vagyunk. Most nem tudok elválni. A 10 èves örökbe fogadott lányunkat nèzem. Mit tegyek?
Kedves Attila!
Javaslom, hogy kérjenek családterápiás segítséget. Családsegítő szolgálatnál elérhető ingyenes lehetősg. Fontos meglátnia a feleségének, hogy szükséges változtatni a viselkedésén az anyagi és az érzelmi stabilitás elérése érdekében. Amennyiben motivált rá, számára egyéni támogatás is szóba jöhet, aminek segítségével talán beláthatná, hogy átverték, kihasználják.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm. Férjem már hosszú idő óta kedvetlen, mindig mindenen morgolódik, (nem agresszív) mindenhol mindenben a negatívumot látja. Próbáltam rávezetni keressen olyan dolgot ami boldoggá teszi de a válasz mindig az hogy semmi nem érdekli. 30 éve vagyunk együtt. Sok nehézségen mentünk keresztül de már jópár éve anyagilag gondtalanul és gyönyörű helyen élünk… megköszönöm segítő válaszát, hogy hogy tudnék segíteni neki
Kedves Edina!
Levele alapján felmerül, hogy a férje depressziós lehet. Érdemes ezért pszichiátert felkeresni (aki tudja ezt diagnosztizálni, s középsúlyos-súlyos esetben gyógyszert ír fel), s a probléma súlyosságának tükrében, illetve akár a gyógyszer mellett is pszichoterápiás kezelésbe fogni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktorno!
Avval a kerdessel valasszal szeretnek magahoz fordulni
Hogyan tudnek eltavolodni itthon a csaladomtol megjobban?
Kedves Angela!
Amennyiben egzisztenciáléisan már független, a pszichoterápia/önismereti munka a megfelelő eszköz a családtól való érzelmi eltávolodás elérése érdekében.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Nem értem önmagam. Egyik percben minden rendben, a másikban teljesen más érzelmek törnek ki belőlem. Legtöbbször az ilyen perceimet önbántalmázással vezetem le, és ezen próbálok változtatni, de egyszerűen nem megy.
Kedves Viktria!
Mindenképpen érdemes pszichiátert/klinikai szakpszichológust felkeresnie, hogy mielőbb véget vessen önmaga bántásának, szembe tudjon nézni az emögött álló problémákkal. Öngyilkossági gondolatok/szándék esetén pedig a 112-t kell hívni!
üdvözlettel: Habis Melnda
Kedves Doktornő!
Miért van az, hogy a családom tagjait ( Apám, testvéreimet) többször kértem már hogy ne Barnának hívjanak, hanem Barnabásnak, mert az a nevem. Ezt mégse képesek megtenni? Pedig próbáltam már szépen is haragosan is, de semmi. Én már elmúltam ötven éves, ez csak a nagy családi összejövetelek alkalmával jelent nekem problémát. Köszönöm a válaszát
Kedves Barnabás!
Érthető, hogy frusztrálja Önt, hogy nem hallják meg a családtagjai a kérését. A tisztelet jele, hogy figyelmbe vesszük a másik kérését azzal kapcsolatban, hogyan szeretné, hogy szólítsuk. Hogy ez miért nem működik az Ön családjában, azt önismereti munka segítségével lehetne feltárni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Azzal a problémával fordulnék önhöz, hogy már egy ideje megromlott a szexuális életünk a párommal. Nehezen indul a kezdeményezés és az aktus maga se olyan, nem élvezem annyira, néha szenvedés kibírni, hogy “végezzen”. Félreértés ne essék, nagyon nagyon szeretem őt, csak úgy gondolom, hogy elég alacsony szinten van a libidóm, ez alól kivétel ha alkoholt fogyasztok, akkor az aktus is nagyon jó, és tényleg kívánom őt. Mit tudna tanácsolni?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kinga!
Köszönöm, hogy megírta tapasztalatát!
A levelében megfogalmazott probéma sajnos gyakran előfordul. Egy hosszú távú párkapcsolatban a szexuális vágy/libidó gyakran megváltozik, alábbhagy. Hogy mit lehet tenni ellene, egyéni önismerti munka segítségével deríthető ki, hiszen minden esetben más tényezők állnak emögött.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm! Olyan kérdésem lenne, hogy hogyan tudom lelkileg megszakítani azzal az emberrel kapcsolatot, akitől elváltam évekkel ezelőtt, és csak a gyermekünk miatt kell találkoznunk, de még a mai napig nyilvánosan megaláz, sérteget, írásban már-már zaklatásnak minősíteném, ahogy kommunikál (miközben állítólag boldog párkapcsolatban van). Én kb. fél éve szakítottam a volt párommal (5,5 év után, és azóta az SNI-s fiamat igazgatom, terelem, készülünk a felvételire, nem egyszerű, nem túl önálló a gyermek), de a volt férjem, a gyermek apja semmiben nem segít (anyagiakban is alig), és akárhányszor bármilyen kommunkációba kezdünk (akár írásban, és ezek megmaradnak), borzasztó ocsmány stílusban hord le engem. Nem tudom megszakítani a kapcsolatot vele a gyermek miatt (vagy nem tudom hogyan, jogilag), de ez minden más mellett kezd nagyon sok lenni. Elmenni dolgozni nem tudok a gyermek miatt, egyenlőre, így GYOD-on vagyok, és az anyagi oldala is kezd nagyon terhes lenni (tandíj van az iskolába (már 8 éve, de 3 éve duplára emelték), de apjával erről még beszélni sem lehet. Lassan tehetetlen vagyok, mert nem csak az én felelősségemről van szó. Nem elég az állandó stressz, és a pénztelenség, de még gyakorlatilag lelkileg bántalmaznak is, és már nem is vagyunk házasok…nem mintha akkor természetesebb lenne az ilyen. Előre is köszönök bármilyen véleményt, tanácsot ezzel kapcsolatban.
Üdv
Nóra
Kedves Nóra!
Megértem, hogy nagyon nehéz helyzetben van, mert a bántalmazás semmilyen formában nem természetes, s nem is viselendő el. Mégis úgy tűnik, hogy szükséges levélben kapcsolatot tartania a gyermeke apjával (amennyire lehet, szűkíteni érdemes ezt is). A személyes találkozókat érdemes minimálisra csökkenteni és a helyi szociális rendszerben megérdeklődni, van-e lehetőség esetleg ingyenes pszichológusra. Hiszen a bántalmazás lelki következményeit rendszeres mentális támogatással tudná csökkenteni. Fontos lenne ezen kívül, hogy anyagi támogatást is kapjon, hiszen Önmagát és a gyermekét is el kell tartania. Úgy tudom, hogy az egyedül álló szülők különféle kedvezményeket is kaphatnak, de ebben a családsegítőben dolgozó szociális segítő járatos/kompetens.
Üdvözlettel. Habis Melinda
Kedves Melina !
A helyzetem a következő, nagyon szeretnék megváltozni a féltékenységből, néha úgy érzem sikerül felül kerekedni ezen de aztán újból bele esek.
Röviden , a sogornőm mindig tökéletes, minden alkalommal tökéletes a ruhája, haja alakja minden, persze mindehhez tökéletesen főz, makulátlan a háza stb. egyszerűen akárhányszor találkozzunk én egy szerencsétlennek érzem magam… részben azt gondolom ezt biztos kívülről is így látja a férjem, vagy anyósom stb. de ennek nincs alapja.Én is vékony vagyok, és alapvetően szerintem jó ezekben , bár a soha nem volt valami sok önbizalmam.
Egyszerűen nagyon szeretnék megváltozni ebből , de nem értem saját magamat sem miért vagyok ilyen, ebben hát ha tud egy jó tanáccsal szolgálni .
Köszönöm !
Kedves Hanna!
Az önbizalmát egyéni, vagy csoportos terápiával tudná megnövelni, leküzdeni azt, hogy másokhoz hasonlítsa önmagát. Fontos volna, hogy megszeresse önmagát, vagy legalább elfogadja a hibáival együtt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Néhány napja azt vettem észre magamon, hogy képtelen vagyok örömérzetre, sírni szintén! Mintha zombi lennék… Ételt és italt is csak azért fogyasztok, mert az agyam tudja, hogy szükség van rá! Elvégzem a napi tevékenységeimet, de nem tudok semmit átélni, mintha nem lennék önmagam! Ha tükörbe nézek, az is semmitmondó! Borzasztó maga a tudat, mintha nem is én lennék! Kétszer fordult velem ilyen elő,sok évvel ezelőtt, de akkor nagy traumán estem át, két hónapon belül ott helyre is rázódtam…. De most nem történt velem semmilyen trauma, sőt új kapcsolatom lett! Igaz az utóbbi hetekben borzasztó fáradt voltam, sokat agyaltam, féltem belevágni az egészbe, azt is tudtam, hogy a munkája miatt rövidesen el fog utazni! Így is lett, de megbeszéltük, hogy tartjuk a kapcsolatot! Viszont mióta kiment egyre tompább vagyok, van nap hogy teljesen kiüresedek, nem sírok, nem nevetek, nem érzek, ha ír sem tudok már örülni mindig, mintha abszolút eltűnt volna minden érzelmem!Pedig az eszemmel tudom, hogy örülök neki! Tele voltam állandóan érzelmekkel, imádtam a zenét, de most semmit nem mond az egész! Szeretném vissza kapni a régi ént, de nem tudom mit tehetnék… Mintha saját magam iktattam volna ki az érzéseimet, de hogyan hozhatom vissza?
Kedves Nelli!
Amiről a levelében ír az egy lelki krízisállapot, aminek a túlterhelődés az oka. Érdemes mielőbb kipihennie magát és pszichoterápiás munkába kezdenie, mert az érzelmek “kikapcsolása/eltűnése” súlyosabb mentális zavarokat is okozhat (vagy akár már annak tünete is lehet).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Lassan több mind 6 hetes terhes vagyok de nem érzem úgy hogy szertnem ezt a babát, lelkileg nagyon roszul vagyok amióta tudom, férjem szertne es a kislányom de en nem, sajnos akor jöttem ra mikor ez valós!
Nem tudom hogy mit tegyek de amióta tudjuk a férjemmel azóta el is távolodtunk egymástól! Kérem segítsen köszönöm
Kedves Beáta!
Megértem, hogy rosszul érzi magát, hiszen szorult helyzetben van. Jó, hogy most írt, mert még van ideje dönteni arról, hogy mit szeretne. Azt gondolom, hogy az Ön teste felett Önnek kell rendelkeznie, akár tetszik ez másoknak, akár nem. Pszichológussal való négyszemközti konzultáció segíthet abban, hogy átgondolja, meg szeretné tartani az embriót, vagy sem.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Úgy érzem elvesztettem a párom bizalmát, és szeretném azt vissza kapni. Ha esetleg tudna ehez tanácsot adni hogy mit tegyek vagy éppen mondjak neki, esetleg hogy érjek hozzá. Szeretném ha a kapcsolatunk újra az eredeti lenne. Kérem segítsen.
Kedves Melinda!
Fontos lenne megérteni, mitől veszett el a kapcsolatukban a bizalom. Hogy a párja kezdetben is gyanakvó/féltékeny volt-e. Ennek mentén lehet beszélni a bizalom újraépítéséről, s ehhez a párja akarata, együttműködése is szükséges. Érdemes lehet párterápiás folyamatba fogni, amennyiben ketten nem jutnak ebben javulást elérni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét kívánok!Van 3 gyerekem de A kilenc éves kisfiam születése óta állandóan sír düh kitörései vannak nagyon ideges ha nem nyer,vagy ha hangosan beszélünk miközben O játszik akkor kiabál legyünk csendben,vagy ha O fent van az emeleten a szobában akkor is mindenkinek csendben kell lennie senki sem szólalhat meg a tv sem.mehet.Nem tudom mit tegyek.Elore is köszönöm a segitseget
Kedves Judita!
Érdemes gyermekpszichológust felkeresni a levelében leírt problémáról. Egy ilyen vizsgálat során részletes anamnézist vesznek fel a szülővel a gyermek vizsgálatán túl és javaslatokat is tesznek a változásra vonatkozóan. Akár konkrét nevelési tanácsokat kaphat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő.
Teljesen kétségbe vagyok esve,nem tudom,mi tévő legyek.Van egy sikeres sportoló 17 éves fiam.Megismerkedett egy lánnyal,akivel helyesen megértik egymást.Mi is elfogadtuk őt,gyakran jár hozzánk.A gond az,mikor látogatóba jön,a fiam nem eszik semmit,émelygést érez a gyomrában és ha valamit mágába nyom,akkor az ki is jön belőle.Nagyon stresszel ezen,nem érti mi ez,mert szereti a lányt.Ma például egy falat reggeli után rohant a toalettre és így ment edzeni,mert tudja,hogy délután jön a barátnője.Hogyan lehetne rajta segíteni,hogy ez a blokk,ez a stressz oldódjon benne?A válaszát előre is köszönöm.Tisztelettel,Éva.
Kedves Éva!
Megértem, hogy aggódik. Érdemes megpróbálni megtudni, amennyiben a fia is igényli az erről való beszélgetést Önnel, hogy mitől izgul pontosan, amikor átmegy Önökhöz a lány. Pszichológus felkeresése is megfontolandó lehet a számára.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő
Én mindig egy zárkózott típusu személy voltam. Nehezen illeszkedtem be minden hová.
Feszéjezetnek érzem magam társaságban ( ez lehet rajtam kívül 5 fő)
Viszont néha vágyok mások társaságában.
Én is szeretnék olyan jól kijönni másokkal, szeretném ha lennének barátaim, de ez nem megy mert néha akarok társaságban lenni néha meg nem.
Amikor voltam baráti társaságban mindenki jól el volt egymással. De engemet nem nagyon vettek számításba. Ennyire nem lehetek önző, irigy.
Nem tudom hogy ez mi. A depressziónak egy fajtája lehet, de melyik?
Ki próbáltam olyat hogy próbáltam másokra figyelni. Ez egy darabig jó volt. De hamar vissza jött az az érzés hogy arra jó vagyok hogy kezdeményezzek mások felé de arra már nem hogy én felém meg nyíljon valaki.
Remélem tud valamit tanácsolni mert már évek óta dillemázok ezen.
Előre is köszönöm ha tud segíteni
Kedves Edina!
Megértem a vívódását. Sorai alapján úgy tűnik, hogy a zárkózottsága, ami azonban jó kapcsolatteremtő készséggel párosul nem teszi elégedetté Önt. Ahhoz, hogy jobban érthetővé váljon, mi gátolja a kapcsolódásban, vagy önmaga elfogadásában, önismereti munka szükséges. Nem javaslom, hogy öndiagnózisba kezdjen, mert az önmagunkról alkotott képünk rendszerint torzít valamilyen irányban. Inkább keressen fel szakembert, s vele beszélje meg a kétségeit.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
A párommal évek óta elhidegültünk egymással, majd közel fél éve érzelmi megcsalásra kezdtem gyanakodni: párom az egyik kolleganőjével került baráti, bizalmas viszonyba, melyben a flört, “tét nélküli” évődés is helyet kapott. A férjemmel megbeszéltük az esetet és a kapcsolatunk 180 fokos fordulatot vett. Újra intim viszonyba kerültünk, közel 20 év után kivirultunk, élvezzük egymás társaságát, jól megértük egymást. Az ígérete az volt, hogy a kolleganővel folytatott évődéssel felhagy és a munkatársai-baráti kapcsolati szintre korlátozza a kettejük közötti kommunikációt. Az elmúlt 5 hónapban azonban többször is szemtanúja voltam félreérthető üzeneteknek, melyeket a férjem konzekvensen letagad. Ha megkéedezem, hogy aznap pl. írtak-e egymásnak üzenetet vagy beszéltek-e telefonon, szintén nemleges válaazt kapok, miközben a messenger és a híváslista tele van üzenetekkel és hívásokkal. Ebben a bizalmatlan légkörben és a szemmel látható lojalitási problémával teljesen elakadtam. Mit tegyek? Nem szeretném elveszíteni a férjemet. Köszönöm válaszát!
Kedves Emese!
Megértem az elakadását, szomorúságát.
Pszichológussal való egyéni konzultáció segít eldönteni, hogy érdemes-e energiákat fektetni a kapcsolatába a párjával. Átgondolni, hogy a szexuális életük és a párkapcsolat többi aspektusának javulása milyen tényezőkre vezethető vissza, illetve hogy a folyamatos hazugság által generált lojalitás konfliktusnak milyen kimenetelei lehetnek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A páromnak múlt héten váratlanul elhunyt az apukája. Sajnos ő nem volt az a minta apa..gyerekek voltak, mikor az édesanyjuk elhagyta. Ezután sem fordított rájuk sok időt, foglalkozást.. Sajnos alkohol problémája is volt. Igazából az elmúlt években mondhatni csak akkor kereste, ha épp valami kellett neki.. Az utolsó hívása is hasonló volt. Ekkor a párom kissé felhúzta magát, s nem volt vele túl kedves. Mondta neki, hogy jó lenne, ha végre össze kapná magát, mert se ő, sem a testvére nem fogja majd pelenkázni, ha arra kerül sor, stb. Majd rá nyomta a telefont. Érthető, hogy emiatt most lelkifurdalása van és nagyon emészti.. Hogy tudnék neki segíteni, mit mondhatnék neki, amitől kicsit könnyebb lenne neki? Hogy tudna könnyebben megbocsatani magának illetve elengedni őt?
Köszönöm, ha válaszol.!
Kedves Kitti!
Kedves Öntől, hogy törődik a párjával, szeretne segíteni neki, de tudnia kell, hogy egy elhanyagoló, alkoholista apa elvesztése mindenképp nehéz, önmagában is szakember bevonását teheti szükségessé. Az utolsó apa-fiú beszélgetés tovább nehezíti a helyzetet. Mindenképpen előnyös azonban, ha nem erőltet semmit, egyszerűen jelen van és figyel, ha a párja igényli az apjáról való beszélgetést, akkor empatikusan végighallgatja őt. Ennél többet ebben a helyzetben nemigen tehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm!
Egy olyan szobában alszunk amit egy üvegtéglafael választ el az előtértől ahol a 12 éves fiam alszik és pár napja észre vettem, hogy kukucskálni próbál az üvegfalon keresztül, hogy a párommal éppen mit csinálunk, de persze ha esetleg felállok és kimegyek a mosdóba, akkor úgy tesz mintha aludna. Normális ez? Ugyanis az rendben van hogy valaki kíváncsi, na de a saját apjára illetve annak párjára? Általában a cikkek esetek arról szólnak, hogy a gyermek véletlenül rányit a szülőkre de itt egyértelműen leselkedésről van szó. Köszönöm válaszát előre is.