Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
19 380 Hozzászólás
Tisztelt Pszichológus!
Azért írok itt, mert nem tudom kihez fordulhatnék problémámmal, remélem itt segítségre lelhetek.
Kényes témám van, ugyanis homoszexuális kapcsolatról van szó, remélem nem kizáró ok, de megkísérelem leírni a lehető legrövidebben a történetem.
Tehát, párommal (most már exemmel) 1,5 éve ismerkedtem meg, azóta éltünk párkapcsolatban. Róla tudni kell, hogy értelmes, okos ember akinek mindig a társadalmi normáknak való megfelelés volt az elsődleges célja.Ismerkedésünk előtt pszichiátriára került, ugyanis nem bírta elviselni, hogy homoszexuális és öngyilkos akart lenni. Folyamatosan pusztította magát, meleg szaunákba és night clubokba járt, minden este másokkal közösült, impulzív magatartást produkált. Megismerkedésünk után visszavett ebből, én tudtam őt kezelni,csak én voltam neki másfél évig, ezalatt az idő alatt pszichológushoz járt, akivel meg tudta beszélni a mélyebb, lelki problémáit, közben lelki állapota folyamatosan ingadozott: hol boldog volt velem, hol utált, mert kapcsolatban vagyunk, és szerinte ez nem megfelelő viselkedési norma. Az utolsó fél évünket az pecsételte meg, hogy az említett pszichológus elengedte az exem kezét, szerinte már el kellett volna fogadnia azt, hogy homoszexuális és elfogytak az eszközei, amivel meg tudná vele értetni. Azután átkerült egy LMBTQ-s pszichológushoz, aki szerint Ábelnek csajoznia kellene. Ez odáig vezetett, hogy az immár boldog és harmonikus kapcsolatunk megszakadt 3 héttel ezelőtt. Az exem megismerkedett egy lánnyal, aki szerinte a jövőjét képezheti, így nem kell szégyenben élnie. A lány teljesen középszerű, aki szerelmes érdeklődést mutat exem iránt, akiről tudni kell, hogy igen vonzó fiatalember, tehát a lány természetesen kapott az alkalmon.
Egy nap az exem felhívott, hogy megtalálta azt, akivel el tudja képzelni az életét és hogy így egy csapásra megszűntem neki létezni. Ne keressem, ne hívjam, mert mivel homoszexuális vagyok, így nincs helyem az életében. 2 hét után a barátjainak is bemutattat, mint párját.
Annyit leszögeznék, hogy miután három hete elhagyott, a lánnyal való harmadik randija után ismét lement egy szórakozóhelyre, ahol több férfival volt aktusa.
Én azt szeretném, ha az exem boldog lenne. Természetesen én nem keresem, ő eddig egyszer hívott, de valamiért kiabált velem és letiltotta a hívásaimat (pedig nem hívom).
A kérdésem az lenne, hogy vajon mit tegyek? Nagyon nehéz elengednem őt, mert nagyon szeretem, és nem tudom elképzelni, mit csinálok majd nélküle, valamint nagyon rosszul érintett, hogy egy csapásra csak úgy itt hagyott, egy telefonhívással elintézve, ráadásul egy lányra lecserélve ilyen rövid idő alatt. Létezik, hogy valóban egyszerre heteroszexuális lett?Tudna valami segítséget , támpontot nyújtani, hogy mit kezdhetnék az életemmel, vele, mert ez így nagyon nem jó. Csak fájdalmat érzek és mérhetetlen szomorúságot, valamint hiányzik, a depresszió tüneteit mutatom.
Kedves Névtelen!
Megértem, hogy nagyon csalódott a párja viselkedése miatt, főleg hogy egy telefonhívással zárta le a kapcsolatukat. Szerintem nem valószínű, hogy ilyen hirtelen szexuális érdeklődést váltott a férfi, hanem egyszerűen akar adni egy esélyt a másik oldalnak is. Mindenesetre azt gondolom, hogy ha egy stabil, boldog párkapcsolatról lett volna szó a részéről (amilyen érett személyiségű emberek közt lehet), nem ingott volna meg, nem viselkedett volna így Önnel.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Augusztus közepén találkoztam egy nagyon helyes sráccal,ő jött oda hozzám és adott nekem egy rajzot amire a nevét és a telefonszámát is odaírta.Ezután nagyon sokat beszéltünk,írásban mivel 90 km-re lakunk egymástól, majd két hét után ismét találkoztunk, megbezséltük hogy nemsoká ottalszok nála, egy hét múlva így is lett, és az is megtörtént. Nekem ő volt az első, annak ellenére hogy már 18 vagyok. Ezután mivel végzős Fősulin és gyakorlatra kell járnia csak heti egyszer írt, de akkor mindig nagyon kedves volt velem. Két hónappal késöbb aludtam nála legközelebb. Mind a két este varázslatos volt, nagyon kedves volt velem, sokáig ölelt meg csókolt, főztünk is közösen és filmeket néztünk. Nem taláálkoztunk sokat de én teljesen beleszerettem. A második ottalvás óta azonban egyszer írt összesen három hete, azóta nem reagál az üzeneteimre. Nem tudom mi történt,, csak játszott velem vagy időre van szügsége?
Kedves Andrea!
Levele alapján nehéz eldönteni, miért viselkedhet így ez a fiú. Elképzelhető, hogy csak egy laza kapcsolatra vágyik annak ellenére, hogy Ön többet szeretne tőle.
Üdvözlettel: Habis Melinda
És hogy tudom kideríteni mit gondol? Azóta írt Karácsonykor és Szilveszetrkor is, csak nem sokat.
Kedves Andrea!
Azt javaslom kérdezzen rá, milyen a jövőképe, szándékai.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
21 éves heteroszexuális szűz lány vagyok. Rendszeresen vannak udvarlóim, de egyikkel se jutottam odáig, hogy szeretkezzünk (csókon és ölelésen túl nem tapasztaltam eddig semmit). Ha elöntenek a hormonok, pornográf videókat nézek, és maszturbálok – meg kell jegyeznem, hogy nem sok kedvvel. Az ingyenes internetes videókban általában se romantikát, se gyengédséget nem találok, fizetni pedig nem tudok a minőségi oldalakért, és nem hiszem, hogy azok is pótolnák az igazi szeretkezés élményét. Sajnos mindig félévente egyszer úgy érzem, muszáj valami extrémebbhez nyúlnom, és ilyenkor nők és lovak közösülését nézem. Amióta az eszemet tudom, lóbolond vagyok, és nagy lelkiismereti válságot okoz, mert élőben soha nem tennék ilyet egy lóval és magammal. Ráadásul ez sem mindig segít, de egy bizonyos ponton túl nem tudok más megoldást keresni.
Egészséges és kiegyensúlyozott embernek tartom magam, és a külvilág visszajelzéseiben is ezt látom: békés családom szeret, az egyetemen megbecsülnek, és ha lejjebb raknám a mércét, régóta élhetnék egy nem túl boldog, de legalább szexuális párkapcsolatban valakivel. Ön szerint normális ez a fajta “szelepkiengedés”?
Kedves Zavarodott lány!
Szerintem érdemes volna elgondolkodnia azon (akár pszichoterápiás segítséggel), hogy miért van az, hogy nem haladnak tovább a párkapcsolatai az ölelésen és a csókon, hogyha vágyik a szexre. Mi az amitől tart és amit az állatokkal való közösülés nézésében él ki? Miből gondolja azt, hogy egy hús-vér kapcsolathoz lejjebb kellene tenni a mércét, nem tenné boldoggá?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Köszönöm a válaszát. Sajnálom, hogy nem ide írtam de nem tudtam, hogy hogy kell most először írok ilyen oldalra.
Sajnálom. Az a kérdésem, hogy maga szerint miért közösítettek ki? És már egy ideje elkezdtem magam vagdosni annyira utálom néha saját magamat is. Elöször csak csattal karcoltam magam utána csipeszel majd borotva pengével utána már ollóval is így indult az egész persze apránként. Sosem voltam békében önmagammal.
Kedves Furcsa lány!
Azt, hogy miért okoz megkönnyebbülést az önkárosító viselkedés akkor tudnám megmondani, ha egy komplett pszichoterápiás/diagnosztikus ülést tartanánk, ennek során körvonalazódhatnak az esetleges beavatkozási pontok is. Ez egy meglehetősen összetett folyamat, melynek felgöngyölítése írásos formában nem lehetséges.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Van egy fiu akibe beleszerettem de ő nem viszonozta.Most úgy érzem hogy jobban érdeklem mint eddig.Többet beszélgetünk és volt egy fiu akivel piszkáltak hogy szeretem de nem volt igaz de ugy láttam hogy nem közönbös neki az hogy szeretem a másik fiut.Nemrég segitett nekem odahuzoztt nekem egy padot és egy széket ahová akartam de nem kértem meg rá.Elfelejteni nem fogom tudni.Előre is köszönöm válaszát.
Kedves Noémi!
Ha úgy érzi, nem közömbös ennek a fiúnak, talán érdemes helyzeteket teremteni a kapcsolatfelvétel megkönnyítésére, vagy akár Önnek kezdeményeznie.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!
Nem rég szakítottam a párommal, már féléve együtt voltunk, kisebb – nagyobb megszakításokkal. Én őt ismerem még suliból, egy elég rossz fiú volt… Fű, pia, stb… Családi háttere valami borzalom, anyukája piál, mégis ragaszkodik a családjához… Sokszor kapott is az anyjától… Ő meg hagyta magát…
Érzelmileg sem volt stabil szegényem, nem értem, miért ragaszkodik egy olyan emberhez, akinél szeretetre nem talál. Elmondása szerint, engem már két éve lassan, hogy szeret, így sikerült neki letenni a rendszeres piáról, és stb, stb… Közben engem csak akkor keresett meg, amikor már végleg sikerült leraknia. Én valamilyen szinten attól kezdve, hogy megismertem, kötődtem hozzá. Ha mesélt, hogy mi történik otthon, majdnem mindig sírtam, és aggódtam miatta. Már nyolc éve ismerem, és szeretetet éreztem. Aztán mikor lerakta, kérte, hogy találkozzunk, én pedig eleinte nem akartam, végül belementem. Aztán pedig kezdtem többet érezni, ő elmondta, hogy mióta szeret, és, hogy miattam rakta le, mert nem akar elveszíteni, ez nekem imponált. De előtte folyamatosan voltak pár hónapos, vagy éppen egy éves kapcsolataim, … szóval, nem értem… miután találkozgattunk, egy idő után éreztem iránta, majd az erősödött, végül neki adtam magam… nem bántam meg, és nem is fogom, de utána kezdtek kihűlni az érzéseim, vagy még magam sem tudom, hogy mi történik most… Kérem, segítsen, adjon tanácsot!!!
Az a lényeg az egészben, hogy már majdnem összeköltöztünk, de csak húzta a dolgot folyamatosan… mindig azt mondta, hogy ma, aztán majd a jövőhéten, majd rá a következő héten, és nem történt semmi… Egy órányira lakik, és mikor itt volt nálam, mindig találkozgatott ezzel a barátjával, meg azzal… volt, hogy engem is hívott, na de ha ő velük van, én egyedüli lány mit kezdjek? Aztán volt úgy, hogy úgy éreztem, fontosabbak neki a barátok, mint én… Azt mondja, hogy én mutattam meg, és tanítottam meg, hogyan kell őszintén, tiszta szívből szeretni. Szóval nem mertem neki azt mondani, hogy ne mejnen a barátaival, mert féltem, hogy megharagszik, így csak tűrtem, és nyeltem… mikor ott voltam, éreztem, hogy az anyukája engem nem kedvel, így nem mentem többet oda… hiszen ha az embert nem fogadják szívesen, akkor mindek lábatlankodjon ott? Így megmondtam a páromnak, hogy én ezt érzem, és nem fogok oda menni. Megértette, de valamilyen szinten biztos bántotta is a dolog… aztán hiába mondtam, hogy nem megyek, akkor is próbálkozott… szóval megértő is volt valamilyen szinten, meg nem is. Nagyon sokat vitáztunk, és mikor ilyesmi volt, folyamatosan a szakításon járt az eszem. Mindig, de aztán volt, hogy megbántam. Most utólag már nem bántam meg, és most folyamatosan könyörög… tudom, ha itt lenne, megcsókolnám, és egy ideig minden rendben lenne, de utána valamin úgy is vitáznánk. Úgyhogy, most folyamatosan mondom neki, hogy nem találkozunk, és ennyi. Engem az is bántott, hogy nem állt ki mellettem mikor beszólogatott az anyja, pedig én nem szóltam semmit… aztán volt olyan is, hogy a barátja is… abból veszekedtünk is, szakítottam vele, állítólag rá szólt a barátjára, de akkor én nem voltam ott… és ahogy ezek folyamatosan történtek, nálam úgy hűlt le ez az egész… már nem éreztem azt a határtalan boldogságot, azt a határtalan szerelmet…Néha még hiányzik, de már nem úgy, mint eddig… talán már a megszokás lenne, meg a magány, és az önzőségem, ha most azt mondanám neki, hogy rendben, próbáljuk meg újra. Mondom neki, hogy ne beszéljünk többet neten sem, ő hallani sem akar erről. Folyamatosan ír, és beszél a szerelméről, ami engem zavar
De ha meg nem ír, akkor hiányzik, hogy írjon… Én nem vagyok normális ugye? Mi a teendő ön szerint? Még én magam sem tudom, most mi lenne a helyes!!!
Köszönöm szépen a türelmét, és kusza levelemre a válaszát, amii olyan kusza mint én magam meg az érzéseim
üdvözlettel: egy kétségbeesett lány
Kedves Kétségbeesett lány!
Leveléből látszik, hogy még nem zárta le magában ezt a kapcsolatot, holott tudja, ez a fiú nem tudja boldoggá tenni Önt (talán épp azért sem, mert sosem kapott a családjától valódi odafigyelést, szeretetet). Az persze nagyon jó, hogy már nem iszik, de a változás csak akkor lehet tartós, ha nem Ön miatt csinálja, hanem egy jobb életet szeretne, bensőségesebb kapcsolatokkal, amikért bizony keményen meg kell küzdeni, ha az élet úgy hozza, akár az édesanyjával is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Egy számomra sürgősebb ügy érdekében írok, nagyon tanácstalan vagyok. A barátnőm apukája meghalt, holnap lesz a temetése. Pánikbeteg vagyok, és nagyon félek elmenni. Nekem tömegben egy beszéd alatt is nagyon nehéz állnom 10 percnél tovább, nem még hogy egy temetésen…Mindig félek, hogy rosszul leszek, vagy összeesek. Nagyon kiakaszt, sokat sírok miatta, mert nagyon jó barátnőm, nem szeretném cserben hagyni, és félek, ha nem vennék részt a temetésen, rosszul esne neki… Még iskolába járok, és az osztálytársaim mennek a temetésre, és nekem is kellene, csak nagyon félek…Ha nem mennék el, akkor azt gondolnák, hogy nem is vagyok igazi barátnő , pedig nem erről van szó. A párom is megy, meg az anyukája is, de a párommal mindig ezen vitatkozunk. Nem ért meg. Most is azt mondta, hogy szerinte élvezem, hogy a középpontban lehetek, és a temetésen ajánlja, hogy ne rendezzek jelenetet, és nem akarja hogy azt érjem el, hogy én legyek a főszereplő. (ezek után mégjobban félek elmenni a temetésre)…Nagyon keményfejű, és ami a szívén, az a száján… Szeret engem és én is őt, csak ezeket nem nagyon tudja még kezelni. Nagyon tanácstalan vagyok, elmenjek e… Mert félek, rosszul leszek, de ha meg nem megyek el, akkor pedig lehet, azt gondolnák, hogy cserbenhagyom őt… nem tudják sokan a problémám.
Köszönöm szépen, hogy idejét és szaktudását rám áldozta. Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Névtelen!
Megértem, hogy tanácstalan, hiszen nem szeretne elájulni a temetésen. Azt gondolom, hogy fontos volna beszélnie a barátnőjével erről, őszintén elmondania milyen problémával küzd és elnézést kérnie a távolmaradás miatt. Hogy mások mit gondolnak, azzal meg próbáljon meg nem törődni. Fontos azonban, hogy kezeltesse a problémáját, az elkerülés csak vészmegoldás lehet!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Kezeltetem. Gyógyszert is szedek rá, és pszichológushoz is járok. Még nagyon az elején van a kezeltetés szóval a tabletta még nem hat.
Köszönöm szépen a válaszát!
Kedves Névtelen!
Nagyon szívesen!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Pszichológusnő!
Két hónapja ért véget egy kicsivel több mint két éves kapcsolatom, ő szakított velem és nem is túl szépen, esélyt se adott rá, hogy személyesen beszéljünk a dologról, csak csúnyán összevesztünk, és mivel már azelőtt két hónappal is volt egy ilyen összeveszés, akkor kijelentette, ha még egy ilyen lesz befejeztük, és most erre hivatkozva, hogy ő megmondta, megtette, véget vetett. Aztán még azt is mondta, hogy én nem tudtam elfogadni olyannak, amilyen és ez hosszútávon úgyse működött volna, de én úgy gondolom, hogy ez nem igaz, ha nem tudtam volna elfogadni, nem lettem volna vele több mint két évig, és nem viseltem volna el érte annyi mindent. Nagyon megviselt, és még mindig megvisel, nem tudom túltenni magam rajta. 17 éves vagyok, ő 24. Tudom, hogy fiatal vagyok még, és előttem áll az élet, de amióta az eszemet tudom nagyon oda voltam érte, kedveltem, tetszett, sokat beszélgettünk még mielőtt össze jöttünk volna, pedig akkor neki volt barátnője. Aztán megcsalta velem a barátnőjét, négy hónapon keresztül élt kettős életet, olyan voltam, mint valami tartalék, szégyellem is magam miatta. Mentségemre legyen mondva, hogy azt hiszem már akkor szerelmes voltam belé, ezért voltam képes ilyesmikre. Végül eljutottunk oda, hogy szakított a másik lánnyal, és összejöttünk. Nagyon különleges természetű, elég sokat veszekedtünk, végig zavart engem az ex, féltékeny voltam rá. De a másik lány, az ex időközben új kapcsolatot is kezdett, aztán az új barátja is megcsalta, vele is szétment. Mindezt azért tudom olyan jól, mert mind egy faluban lakunk, sajnos. Ami a legjobban fáj az egészben, hogy a legutolsó veszekedés emiatt a lány miatt volt, amiatt, akit megcsalt velem, és akkor rákérdeztem, és azt mondta, hogy nem érez iránta semmit, nem érdekli. Aztán a szakításunk utáni hétvégén már azt kellett végignéznem, hogy milyen jól elvannak ketten, beszélgettek, kacarásztak. Azóta pedig csak egyre rosszabb a helyzet, már hazakísérgeti, a szemem láttára ölelgeti, látom, ahogy jár a lány után, pedig két hónap telt el, hihetetlen. És egyszerűen nem tudom elkerülni, hogy lássam őket, mert egy faluban lakunk, egy helyre szokott járni a fiatalság és képtelen vagyok itthon ülni, mert akkor csak rosszabbul érzem magam. Nem tudom, hogy volt képes néhány nap alatt túllépni rajtam és elfelejteni, s azt se tudom felfogni, hogy hogy tudja ezt csinálni velem, pont azzal a lánnyal. Azt sem értem hogy a lány hogy képes a sok minden után még szóba állni vele.. Semmit nem értek, tele vagyok kérdésekkel, és haraggal is. Most az egész kapcsolatra is úgy gondolok vissza, hogy ennyi ideig hazugságban voltam akkor? Velem volt, s közben a másikra gondolt? Vagy mégis mit gondoljak most, mi ez az egész? Én jó voltam hozzá, szerettem. Eddig én voltam a legkomolyabb kapcsolata, mivel az előttem levőben nem csak ő csalta meg a lányt, mert a lány is őt. Most három hétig vakáción vagyok, és már két napja borzalmasan érzem magam, pedig azt hittem hogy kezdek jobban lenni, iskola időben hétköznaponként nem vagyok itthon, csak hétvégén, és csak akkor kell lássam őket, de most szinte mindennap. Most teljesen más dolgokkal kellene foglalkozzak, tizenkettedikes vagyok, tanulás, érettségi..de egyszerűen minden gondolatomat leköti. Úgy érzem bárhogy is feldühít néha amit látok, az érzéseim mit sem változtak és még mindig szeretem, nagyon hiányzik.
Nagyon örülnék, ha valahogy tudna segíteni…
Előre is köszönöm a válaszát, és a türelmet amivel végigolvassa egy fiatal nagy “tragédiáját”.
Kedves Barbi!
Megértem, hogy nagyon rossz lehet folyton találkoznia azzal a férfival, aki átverte. Én azt gondonom, hogy az ember viselkedésmintái ritkán, csak külső behatásra változnak, ezért aki egyszer megcsalta a párját, az valószínűleg később is meg fogja, mert nem tud elköteleződni, nem akarja megoldani a kapcsolatban keletkező porblémákat(pedig azok mindenképp megjelennek előbb-utóbb), hanem továbblép. Ezért azt javaslom, próbáljon minél kevesebbet találkozni vele és gyászolja el a veszteséget, hogy idővel Ön is továbbléphessen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Teljesen egyetértek Önnel, hogy van ami soha nem változik. De azért az előfordulhat, hogy amiért a másik lányt megcsalta, és most talán újra megfogja, ha egy párt alkotnának, de a másik kapcsolatában, ami velem volt, abban nem csalt meg?
Nagyon köszönöm válaszát! 🙂
Kedves Barbi!
Az életben minden lehetséges, csak a valószínűsége kevesebb a hűségnek ebben az esetben.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
20 éves lány vagyok, édesanyámmal nagyon megromlott a viszonyunk. Szüleim elváltak még kiskoromban, egy éve költöztem át édesapámhoz. Így karácsony közeledtével gondoltam, azért még visszamennék anyáékhoz és a testvéreimhez legalább meglátogatni őket. Anyukám e-mailben közölte, hogy többé nem szeretne látni. Ezek után én már nem szeretnék tovább fáradozni a kapcsolat javításán (eddig is egyoldalúnak bizonyult). Hogyan tehetném túl magam azon, hogy sem édesapámnak 8annak ellenére. hogy most velük élek), sem édesanyámnak nem kellek?
Kedves XY!
Nagyon rossz lehetett átélnie ezt a visszautasíást, aminek feldolgozásához pszichoterápiás segítség igénybevételét javaslom.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Tudom, ez egy durvábbik eset, de szeretném, ha elmondaná, ön mit tenne.
A barátnőmmel 2 éve együtt vagyunk. Nem tudom pontosan mi a baja… Bipoláris, vagy skizofrén.. valami ilyesmi. Depressziós is, gyakran próbálja megközelíteni az öngyilkosság kapuját, de valahogy eddig a kilincshez csak hozzáérni tudott. Konkrét “tünetek”:
Hangulatingadozásai vannak. Néha apró dolgok iszonyatosan felidegesítik, néha viszont az egész világban bármi történhet, őt nem érdekli. Saját bevallása szerint nagyon érzékeny, és alig tudja miért él. Én minden héten úgy érzem, mint akinek a lelkébe kést szúrtak volna, valamivel mindig belém hatol lelkileg, majd bocsánatot kér.. vagy nem.. de legtöbbször megbánja, és elmondja, hogy sajnos hamarosan megint ezt fogja tenni velem… 🙂
Tudom, ez a téma sok egy online tanácshoz, de kérem, csak egy ici-picit segítsen, ha tud. Ha nem tud, azt is elfogadom. Nem tudok kihez fordulni.
Kedves NemSzeretnémFelfedni!
Megértem, hogy nehéz elviselnie a párja hangulati ingadozásait, hogy Önön vezeti le a feszülségét. Az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy azt sem tudja, valójában milyen kórképpel áll szemben, milyen kimenetelre számíthat. (Erről esetleg érdemes volna beszélniük, ha a párja sem tudja pontosan, akár az őt kezelő szakemberrel is felvehetné a kapcsolatot.) Párkapcsolatuk javításához párterápia igénybevételére is szükség lehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Mondja, hogy neki én vagyok az igazi, de Nekem nem ő… Igazából nem is tudom, kire, és mikor mondják azt, hogy igazi, de ha ő lenne az igazi, akkor nem minden vitánál azt látnám, hogy legyen vége…
Kedves NemSzeretnémFelfedni!
Akkor az a legjobb döntés, ha követi az érzéseit… vannak dolgok, amiket nem érdemes erőltetni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Habis Melinda! Unokámmal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni! Most beteg volt, hányás, hasmenés, hasi görcsök, valószinü rotavirusvolt, de már meggyógyult, jól van. Egyébként okos, jólfejlett, sokat olvasó, egészséges gyerek , 9 éves. Barátkozó, különböző helyzetekben jól feltalálja magát. Testvére nincs. Most a betegség félidejétől kezdve elkezdett rettegni különböző betegségektől. Pl. agydaganat, Pestis, mellrák, stb., és képes sirva fakadni, mert Ő érzi a tüneteket! Már próbáltunk rá hatni, több kevesebb sikerrel, de egyidő után kezdi ujra. Mit tehetnénk ilyen esetben? Hogyan segithetnénk Neki? Köszönettel várom mielőbbi válaszát: egy aggódó Nagymama. 🙁 Kérem a nevemet ne jelentesse meg! Köszönöm szépen.
Kedves Aggódó nagymama!
Egy ilyen súlyos betegség után (bár nem írt erről, de felételezem nagyon megterhelő volt az unokája számára, talán kórházban is volt emiatt) az ember természetes módon aggódik az életéért, egészségéért. Amennyiben a gyermek családja kiegyensúlyozott, idővel és sok figyelemmel (közösen eltöltött idővel) elmúlik majd a szorongása. Ha ez egy hónapon belül nem javul, érdemes gyermekpszichológust felkeresniük.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Es ,hogyan tudnam ebbe ot is meggyozni ? mert tudom ,hogy ok nem latjak be hisz en is a kozel jovobe szocialis munkas leszek szoval ertek en sok mindent csak tehetetlenek erzem magam es nem tudtam mit tegyek mindent megprobaltam edig de semmi vagyis azert mukodot de nem sok ideig nem mondhatom mert 1-2 hetig mukodot vagy egy ket honapig de annyi de az kenne ,hogy hosszu tavon mukodjon es ezert vagyok tehetetlen ,koszonom a valaszat kedves Melinda
Kedves Hermi!
A saját családjának senki sem tud professzionális módon segíteni, emiatt ne okolja magát, hiszen ez nem is az Ön dolga. A szülei felnőtt emberek, akik felelősek a saját viselkedésükért és azok következményeiért.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Koszonom a valaszat, en tudom mindent ertek de valamit csak kell tenni ,ha o nem tudja megtenni az elso lepest en nem erzem magam hibasnak ,hanem tehetletlenek erzem magam ,enyire tehetetlenek eletembe nem ereztem magam itt vagyok 22 eves es ennyi problemam mind most ebbe a 3 evbe sosem volt mert mindig harmonia volt a csaladba
Kedves Hermi!
A segítség első lépéseként azt javaslom olvassa el Eric Berne ‘Emberi játszmák’ című könyvének alkoholizmusról szóló fejezetét.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Eloszoris elnezest, hogy ekezet nelkul irok. Egy szamomra nagyon komoly dologban kerem a segitseget.
Parommal 10 honapja vagyunk egyutt, en 5 evvel fiatalabb vagyok nala, 21 eves vagyok. Imadjuk egymast, az osszekoltozest tervezzuk, de mar szinte most is egyutt lakunk.
Mikor elkezdtunk randizni, de meg nem koteleztuk el magunkat egymasnak, egyszer elmentem bulizni es valoszinuleg valamit beletettek az italomba, csak reszletekre emlekszem. A legrosszabbra hàl’ Istennek nem kerult sor, de tobb dologra igen. Nem mertem a paromnak elmondani, mert szegyeltem, es a korabbi kapcsolatai megcsalas miatt mentek tonkre. Hiaba nem szandekosan tortent, nem tudom hogy reagalna. Olyan csodalatos a jelenunk, de igy lehet nem is oszinte a kapcsolatunk. Idorol-idore mar szinte maniakusan ezen gondolkodom, de mivel ez meg ‘hivatalos kapcsolatunk’, bolondsagnak ereznem elmondani, es ezzel ot megbantani, neha pedig elkerulhetetlennek.
Szeretnék egyedul megbirkozni azzal, ami tortent, es megbocsatani magamnak. Elhinni, hogy a kapcsolatunk oszinte. Epp esszel sosem tortent volna ilyen, tudom. De nem tudok a gondolatokon tuljutni. Azt hiszem belehalnék, ha emiatt elveszitem. Nincs nala jobb fiu.
Kérem, adjon tanàcsot hogy jussak tul ezen. Mar ugy erzem mindent 100x atgondoltam, szenvedek belul.
Varom valaszat,
Sz.
‘hivatalos kapcsolatunk’ elott volt, de megis valamiert nagyon bant a dolog.
Kedves Sz.!
Azt gondolom, hogy ha nem tudja egymaga túltenni magát a történteken, érdemes pszichoterápiás segítséget kérnie ehhez. Próbálja meg nem okolni magát, hiszen nem tehet a történtekről.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Szeretnék tanácsot, véleményt kérni Öntől, előre is köszönöm, hogy szán rám idejéből!
Párom 49 éves férfi, szívbillentyű-műtét előtt áll. A műtét időpontja egyelőre még nagyon távoli, több vizsgálat előzi meg, majd ha minden eredmény megvan, akkor újabb konzultáció lesz a sebészprofesszorral. Ezen a konzultáción kerül sor várhatóan az időpont kijelölésére, amely a konzultációtól számítva még kb. másfél hónap. Ha mindent összevetünk, kb. jövő év március végére tehető a műtét időpontja, de ez csak hozzávetőleges számítás a rengeteg előzetes vizsgálat időtartamait figyelembe véve.
Amiért írok Önnek, annak oka a következő: párom nem az életre, hanem a halálra készül, temeti önmagát. Minden megnyilvánulása, rezdülése ezt mutatja. Ha alkalma adódik, rögtön alkoholhoz nyúl, hétvégente gyakran magamra hagy, mert elmondása szerint “nem találja a helyét” sehol sem. Interneten halállal kapcsolatos idézeteket keres, terveztünk házasságot, közös gyermeket, de ezeket a terveket egycsapásra elvetette, mondván, hogy “minek” és hogy “minden felesleges”. Próbálom érteni és átérezni a helyzetét, nagyon sokat beszélgetünk, mindenben támogatom, szervezem helyette a vizsgálatokat, de úgy érzem, hogy nagyon kevés vagyok ahhoz, hogy visszaadjam neki az életkedvét. Emiatt hibásnak érzem magam, frusztrál, hogy nem vagyok elegendő ahhoz, hogy a kialakult helyzetet “uraljam” és újra biztonságban érezhesse magát mellettem.
Édesanyám volt nagyon súlyos depressziós, pszichotikus, magam is átestem két súlyos depressziós epizódon (az egyik 1 évig tartott, a másik szülés után alakult ki és kb. 2 évig állt fenn), emiatt úgy érzem, hogy párom lelkiállapota már nem tartozik az egészséges kategóriába. Szeretném időben elejét venni a komolyabb depresszió kialakulásának.
Szeretném megkérdezni, hogy Önnek mi a véleménye, a jelenlegi állapot pszichológus által még kezelhető, vagy már pszichiáter segítségére lenne szükség? Azért szeretném ezt tudni, hogy időben tudjunk szakszerű segítséget kérni, hiszen a műtét napjáig még nagyon sok idő van hátra, és félek, hogy párom pszichés állapota még rosszabb lesz.
Tisztelettel köszönöm tanácsát!
Üdvözlettel:
Brigitta
Kedves Brigitta!
Szerintem nagyon dicsértes, hogy ennyire törődik a párja lelki egészségével. Egy ilyen nagy műtét valóban sok szorongást tud mobilizálni az emberben, felerősödhetnek a korábban is meglevő tünetek (kardiológiai osztályos tapasztalatom szerint a szívbeteségek nagy részében lelki okok is szerepet játszanak a betegség kialakulásában, súlyosbodásában) ezért pszichológus segítségére gyakran van szükég. Annak eldöntéséhez, hogy ez elegendő-e, vagy gyógyszeres terápiára is szükség van, a párját kellene megvizsgálnom.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktor Nő!
Van egy házaspár ismerősöm, 2 gyermekük is van, ahol a férjnek (37 eves) gyakori éjszakai magömlese van. Egyszerű emberek, nem igazán járnak szűrésre vagy orvoshoz, de hatásomra a férj elment urológushoz ahol nem találtak semmi rendelleneset, ezért tanácsoltam nekik forduljanak pszichológushoz, de hallani sem akarnak róla, hiszen “nincsen semmi baj, ez normális”. Szerintem meg nem normális, hogy az esti együttlétuk után is a férjnek reggel magömlése van, hetente többször is. Bár állítása szerint csak akkor, ha “olyat” álmodik. Nem értem, hogy ha este együtt vannak es szerintük jó a szex akkor miért álmodik “olyat”? Egészsegügyi dolgozó vagyok, ezért mindig hozzám fordulnak segítségért de hát ennel többet már nem tudok nekik segíteni, nem vagyok szakember.
Kedves Lia!
Levele alapján én is úgy gondolom, hogy érdemes pszichológiai szempontból is megvizsgálni az ismerőse korai magömlését. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ha az ismerőse feleségét ez nem zavarja, azt tiszteletben kell tartanunk, nem érdemes túlzottan bevonódi a helyzetbe. Ha nem kérnek segítséget, vagy nem fogadják meg a tanácsokat, az Ő dolguk.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
A következőkben kérném segítségét:
A férjemmel régóta együtt vagyunk, 2 éve hàzasodtunk össze. Az utóbbi pàr hónapban úgy érzem egyre jobban nyomasztja, hogy nem úgy alakul a karrierje ahogy elképzelte. Minden feszültséget rajtam vezet le, folyamatosan kritizàl. Minden nap talàl valami okot, hogy vitàzhasson velem. Minden az én hibàm, folyamatosan érezteti, hogy milyen béna vagyok. Mindent megpróbàltam màr, de nem akar erről beszélni. Kedveskedem neki aprósàgokkal, de nem túlzottan örül ezeknek. Szerinte túlanalizàlom a dolgot és nincs semmi baja. A dolog azért is bànt mert eddig nagyon harmonikusan éltünk, irigylésre méltóan. És nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Szeretnénk gyereket, de én így ebben a helyzetben erre gondolni sem tudok. Talàn fontos hogy én középvezetőként dolgozom, nem régen léptettek elő. De igyekszem a munkàról keveset beszélni, hàtha ez bàntja. Mindennél jobban szeretem őt, mit tehetnék, hogy megmenthessem a kapcsolatunkat? Köszönöm vàlaszàt.
Kedves Ildikó!
Levele alapján azt gondolom, érdemes volna párterápiás segítséget igénybe venniük kapcsolatuk megmentéséhez. Amennyiben az Ő karrierjével van összefüggésben a probléma, a párja oldalán egyéni terápia szükségessége is felmerül.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Anita vagyok és július óta van egy nevelt kislányom: ő 5 napos korától csecsemőotthonban élt majdnem 3 éves koráig. Akkor került családunkba. Az elején nagyon kis “illedelmes”, szófogadó kislány volt, bár a világ dolgaival (mesék, játék, vásárlás) kapcsolatban abszolút tudatlan volt, aztán a beilleszkedése során már egyre többett hisztizett. A kapcsolatunk és a fejlődése sokat alakult, javult, van már bizonyos kötődése is, tehát ebben fejlődtünk. Anyukának, apukának szólít bennünket, vér szerinti szülei 3 hónapja nem látogatták meg.
Oviba is szeret járni, ott is sokat okosodott , mi is sokat játszunk vele, beszélgetünk. Azonban , ami nagyon nagy gond: az evés – ő korlátlanul eszik, ameddig lát. Minden otthoni étkezésnél a “saját adagja után” még kérincsél, kunyerál, kinézi mások szájából a falatot, ha nem kap, akkor sír, hisztizik. Az oviban ő eszik a legtöbbet (2-3 repeta) Vendégségben is ugyanez a helyzet: csak az asztal, az étel környékén van a kislány, semmi más (játék, beszélgetés) nem érdekli. Az oviban, ha nem figyelnek rá egy pillanatra, a maradékot is elcseni, ezért a többi gyerkőc természetesen kineveti. Sok “trükköt” próbálunk férjemmel és fiammal bevetni, de sajnos úgy érzem, hogy nem javul a helyzet, sőt egy-két “jobb” nap után még rosszabb lesz a helyzet.
Az elmúlt 2-3 napban pedig az evési zűrökön túl annyira makacs lett, hogy semmit sem tesz meg kérésünkre, inkább leveri magát a földre és üvölt. teljesen tanácstalanok vagyunk férjemmel, most főleg karácsony tájékán sok finomság van mindenhol, egszerűen nem tudom, hogy tudjuk kezelni a helyzetet. Egy helyi pszichológusnál jártunk októberben, ő azt mondta, hogy egyen annyit a gyerek, amennyit akar, majd megunja vagy kihányja. Azt mondta, hogy egy-két hasmenés és hányás után rendbe jön, megtanulja a dolgokat, de ezt nem merem alkalmazni. Tudom, hogy ennek leki okai vannak, az étel biztonságot jelent számára. Ön mit javasol? Köszönöm válaszát előre i: Anita
Kedves Anita!
Én is azt gondolom, hogy nem érdemes a gyermek evését korlátozni, viszont ha néhány hónap alatt magától nem rendeződik a helyzet, azt javaslom keressenek fel személyesen egy szakembert. A legfontosabb, hogy az Önökkel való kapcsolata stabilan jó legyen, hiszen valószínűleg az otthonban nem kapta meg azt a kizárólagos figyelmet és törődést, amire szüksége lett volna. A hiszti azt jelzi, hogy érzelmileg kezdi magát biztonságban érezni, ami nagyon jó.
Üdvözlettel: Habis Melinda
nagyon ketsegbe vagyok esve mert edesanyam par eve marmint 3 eve az alkoholhoz nyult de nem rendszeressegel ,hanem ha valami nyomas eri vagy valami tortenik csak akkor es gondolom azert vannak ezek mert elveszitette az edesanyat a tavaj vagyis nagymammamat akkor az elott 2 eve leeget a hazunk akkor eleg nehez gyerekkora is volt , nem tudom mit tudnak tenni pszihologushoz nem akar menni en kenyszeriteni nem tudom mindent megprobaltunk beszelgetem vele ment 1-2 het utanna ugyan ott voltunk marmint megint jot egy nap es akkor megint ivot es utanna megint 1-2 honapig semmi es ha megint jott valami akkor megint nem tudom mit tehetunk nem szeretem es nem szeretnem ugy latni es a masik ,hogy kiderult hogy epilepsziaja van mert a tavaj csinalt egy krizist es az alkohol miat mert volt analiziseket csinalni es az derult ki de nem erti meg ,hogy neki az nem jo es elmonduk neki es beszelgetunk rola es probaltam kozos programokat szervezni de meg mindig mikor az alkohol nyomasa alatt van azt mondogatja ,hogy nem szeretjuk es ilyenek pedig nem igaz tehat sotet gondolatok jarnak a fejebe es utanna eleri a krizis az epilepszia krizis de ez is kulombozik ,koszonom elore is a valaszat
Kedves Hermi!
Megértem, hogy nehéz az édesanyjával. Az alkoholbetegek nem szokták belátni, hogy segítségre van szükségük, ezért két választása maradt: vagy mindenáron kezelteti Őt (a leghatásosabb módszere ennek a családterápia), vagy végignézi, ahogy leépül és tönkreteszi a saját és a szerettei életét.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
A segítségét szeretném kérni. Lassan öt éve tart a párkapcsolatunk, mely kb. 2 évvel ezelőttig tökéletesen működött. Úgy is fogalmazhatnék, hogy megtaláltam a másik felemet. A Páromat a mai napig szeretem, de az utóbbi időben gyakran adódtak problémák abból, hogy szerinte én betegesen féltékeny vagyok. A probléma a következő:
A Párom igen kedves, simulékony férfi, aki igencsak ért a nők nyelvén. Szeret a társaságukban lenni, Bulikban ő a hangulatmester, a táncparkett ördöge. Soha nem állítottam elé akadályokat, hogy bármikor, bárhova elmenjen. Hiszem, hogy egy párkapcsolatban szükség van arra, hogy időnként külön-külön kapcsolódjanak ki.
Tavaly nyáron történt, hogy a Párom egy kedves kolléganőjét, útban hazafelé jövet meglátogatta a nyaralójukban, és egy kellemes délutánt töltöttek együtt. Sétáltak a tóparton, beszélgettek, fürödtek. Sajnos, én rosszkor voltam rossz helyen, és megláttam őket, amint nagy egyetértésben sétálgattak.
Lehet, itt követtem el a hibát, hogy a döbbenettől hátat fordítottam, és hazamentem.
Másnap számon kértem a dolgot, és a Párom becsületére legyen mondva, nem tagadott semmit, bevallotta, hogy igen ott volt, sétáltak, fürödtek.
Innentől kezdődik a vesszőfutásom. A gyanakvás beleette magát a lelkembe. Nem mindennaposan, de amikor külföldi nyaraláskor, vagy éjfélkor a telefonjára sms-t , vagy üzenetet kapott soha nem bírtam szó nélkül hagyni.
Többször az értésére adtam, hogy nagyon bánt ha a céges bulikban a kolléganőivel készült fotóit kiteszi a közösségi oldalra. Nem az zavar, hogy képek készülnek, csak az, hogy közszemlére teszi őket.
Szerinte ez teljesen normális dolog, viszont én betegesen féltékeny vagyok. Az ő kérése volt, hogy mondjam el ezt egy szakembernek, mert szerinte orvosi kezelésre lenne szükségem. Azt állította feltételnek a kapcsolatunk folytatásához, hogy nekem gyógyíttatnom kellene magam.
Erre szeretnék választ kapni, hogy ez valóban beteges?
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel: T.E.
Kedves Erika!
Szerintem érthető, hogy féltékeny a párjára, ha az más hölgyekkel érzi jól magát. Fontos, hogy őszintén elmondják egymásnak ezeket az alkalmakat, mert ha ez nem történik meg, magától értetődő a gyanakvás, ami a kapcsolatuk rovására mehet. Szerintem fontos hogy ebben (is) figyelembe vegyék egymás igényeit, ne tegyenek olyant, ami bántó a másiknak.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Köszönöm szépen a válaszát!
Nagyon szívesen!
Kedves Doktornő!
Olyan problémával fordulnék önhöz hogy a férjemmel együtt vagyunk 6 éve, és minden aktusnál elmegy nagyon gyorsan eleinte is igy voltunk de azt hittük hogy változni fog de nem változott semmit sem 🙁
Úgyhogy korai magömlése van szerintem mert ha akármikor is próbáljuk nem jön össze egyszersem, én nálam pedig emiatt mindig elmarad a hatás:(
A férjem szerint befolyásolja az hogy nekem a hormonháztartásommal van baj. Ez való színű lehet ?
De ha meg aktus elött próbálja kézzel akkor sikerül de elég sok idő kell hozzá.
Kedves Éwus!
Attól függően, hogy mióta van a párjának korai magömlése érdemes urológus vagy pszichológus segítségét kérnie. A hormonális zavar okozhat örömképtelenséget, de ennélkül is előfordulhat az, hogy a párja szexuális problémája miatt nem élvezi a szexet, ezért elsősorban az Ő kezelése (ha kapcsolatukkal egyidős a probléma, párterápia) ajánlott.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Köszönöm szépen az információt!
Nagyon szívesen!
Kedves Melinda!
segítséget szeretnék kérni. 10 éves korom óta vagyok zárkózott nem tudom hogy miért vagy mi miatt. Azóta mindig vagdosom magam és azért megharagudtak rám az osztálytársaim és kiközösítenek. Sőt a német tanárommal meg olyan vagyok hogy egyszerűen mikor felszólít nem szólalok meg nem tudom mi hozza ezt ki belőlem. Lehet azért mert máshogy nézek rá mint a saját tanáromra vagy nem tudom. Kérem segítsen! Előre is köszönöm szépen!
Kedves Sz.Zs.!
A vagdosás (falcolás) akár veszélyes is lehet, ezért mindenképpen érdemes (ha még nincs 18 éves, felnőtt segítségével) felkeresnie egy pszichológust, hogy átbeszéljék életének nehézségeit és megoldásokat találjanak ezekre.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Köszönöm szépen a segítséget. Még annyi lenne az előbbihez hogy a szüleim nem tudják ezt az egészet. Nem is olyan a kapcsolatom velük hogy elmondjam ezt mert nem érdekli a szüleimet. Az iskolában is ezt mondták a tanáraim hogy menjek el pszichológushoz de így nem tudok elmenni. Nem láttam be eddig hogy segítségre van szükségem de már belátom. Nincs senkim sem aki szeretne.. Magányos vagyok.. 🙁 :'(
Kedves Sz.Zs.!
megértem, hogy nagyon rossz Önnek, de higgye el, szakember segítségével meg fogja találni az utat, hogy könnyebb legyen. Ha a családja nem is változik meg, Ön jobban érezheti magát a bőrében.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
A legjobb barátnőmmel annyira elromlott a kapcsolatunk, hogy mar barátnők sem vagyunk. Ő mást választott és engem ott hagyott. Ez engem nagyon rosszul érintett, de sokszor bebizonyította, hogy nem igazi barát.. tegnap írt nekem, és azt akarta hogy legalább ne nézük egymást levegőnek és ne utáljuk és hogy ő békülni akart de mondtam neki hogy ezzel már elkésett. Sajnálom hogy tonkrement a barátságunk, pl nyáron 10 napig velük nyaraltam… Bevallom kicsit hiányzik, de én már nem tudnék benne bízni. Ön szerint mit kéne tennem, hogy jobban érezzem magam? Ön szerint jól tettem hogy nem békültem ki vele?
Suliban se és facebookon sem szoktunk már beszélni és ő is levegőnek néz.
Köszönöm válaszát!
Kedves Fanni!
Szerintem nem érdemes haragot tartani, jobb, ha megfogalmazza, miért neheztel rá még mindig, megbeszélik és utána eldönti, kíván-e még vele bármilyen kapcsolatot ápolni. Az sem baj, ha nem barátkoznak többet, de ettől még lehet köszönni egymásnak, ha találkoznak az iskolában (elvégre korábban jóban voltak).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Redben köszönöm szépen!
Szívesen!
Kedves Melinda!
Csaknem 10 hónapig együtt voltam a párommal,aki hirtelen,egyik napról a másikra szakított velem (körülbelül 3 hete). Mondvacsinált indokokat kaptam (viták miatt,pedig a vitázás egyáltalán nem volt gyakori közöttünk,és meg is tudtuk beszélni őket,semmi komoly probléma nem volt). Nagyon jól éreztük magunkat,azonban eléggé depressziósnak látom őt.Magába zárkózik, levert, kedvetlen, és a szakításunk óta még inkább látható rajta mindez. Eléggé stresszes lett,azonban ő is belátta hogy nem a kapcsolatunk volt a problémája,és kell neki egy kis idő hogy rendszerezze az életét. A problémáiról senkinek nem beszél, egyedül bennem bízott meg igazán. Szeretnék rajta segíteni,azonban ellök magától , teljes magányt akar, én viszont nehezen viselem hogy így látom és félek hogy olyan mélységekbe zuhan ahonnan egyedül nem tud kimászni. Nem látja be hogy segítségre van szüksége, erőltetni pedig nem akarom,ezért belementem hogy megadom neki a magányt, ezért pár napja már nem beszélünk, de szeretném valahogy kihúzni ebből a helyzetből. Félek hogy rosszabbul lesz, és hogy teljesen elveszítem őt.
Remélem tud néhány tanácsot adni.
Válaszát előre is köszönöm!
Béla
Kedves Béla!
Levele alapján felmerült bennem, hogy talán a barátnője sem tudja, miért nem érzi jól magát a bőrében, ezért szakított Önnel. Ha így van, érdemes szakember segítségét kérnie, mielőtt számára fontos kapcsolatokat veszítene el a rossz közérzet miatt. A gödörből egyedül nagyon nehéz (sokszor lehetetlen) kimászni, ezért azt javaslom, időnként keresse fel, támogassa abban, hogy segítséget kérjen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A volt párom körülbelül 4 hónapja szakított velem. Egyik napról a másikra,de nagyon meggyőző választ nem kaptam,hiába kértem,csak annyi volt a magyarázat,hogy sok mindenben különbözünk,sok volt az elmúlt időben az ebből adódó vita,és most ez nem megy neki.Hogy úgy érzi,önző lett a kapcsolatban,és nem tud nyitni se felém,se egy új kapcsolat felé,de csak remélni tudja,hogy tudunk annyit változni,annyira felnőni,hogy idővel a sors újra összehozzon minket és ne legyenek a viták,mert ő így nem tud komolyabban tervezni. Pedig már sokszor mondta,hogy tervez már velem,mert tudja,hogy soha nem tudna így szeretni már mást. Ezt még a szakításunkkor is elmondta,hogy bármennyire is megszeretné próbálni újra,most nem megy,de hogy senki mást nem fog tudni,és nem is akar már szeretni,mert sokat várt rám,és soha nem akar elengedni. Próbáltam pozitívan venni,és remélni hogy tényleg jó ötlet lesz ez a kis szünet. De amint megtudta és meglátta, hogy én találkozgatok,beszélgetek mással (amit muszáj volt,mert nagyon nehezen viseltem) 2 hétre rá ő összejött egy lánnyal,annak ellenére hogy 2 héttel előtte még azt mondogatta,hogy nem kell neki senki,és még nem is menne ez neki,de örül,hogy nekem sikerült továbblépnem. Azóta eltelt 4 hónap,nem beszélünk már,de a napokban összefutottunk az utcán,megkérdeztem tőle,hogy miújság van vele? Mire azt a választ kaptam,hogy semmi,és hogy ő nem hajlandó semmiféle kapcsolatot tartani velem többé. Ezen nagyon meglepődtem,és egyik nap a legjobb barátja,akivel én is jóba voltam megjelent nálam otthon egy dobozzal,hogy a volt párom küldi-benne volt minden ami az enyém volt még. Azóta töprengek azon,hogy mivel érdemeltem ki ezt a viselkedést? Ő szakított velem,ő akarta,hogy így legyen,én semmi olyant nem tettem,amiért haragudnia kellene rám….Én azt is megértem,hogy mással van már,és őszintén nem is reménykedem már abban,hogy tényleg összehoz minket újra a sors,csak azt nem értem,hogy 4 év együttlét,1 év együtt élés és annyi boldogan megélt pillanat,emlék után miért csinálja ezt? Én tettem felé egy lépést,hogy ha összefutunk néha napján 1-2 mondatot tudjunk váltani felnőttek módjára,szerintem tőlem nagy lépés volt azok után,hogy ő volt életem első igaz szerelme, és az a személy akivel már az egész életünket együtt terveztük….Ön szerint mi lehet a fejében,vagy mit tehetnék azért,hogy ne legyen velem ennyire utálatos?
Válaszát előre is köszönöm!:)
Kedves Luca!
Megértem, hogy rosszul esik Önnek a volt párja viselkedése, amit talán az vezérel, hogy nem szívesen emlékszik az együtt eltöltött időre, vagy túlzottan nagy kudarcnak élte meg a szakítást. Ráadásul szerintem a szakításuk indoka is kissé mondva csinált (nem eléggé őszinte), hiszen minden normális kapcsolatban vannak viták, gond csak akkor van, ha nem ezek vezetnek megoldásra vagy túlzottan elmérgesedik a helyzet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Párommal egésszen különös körülmények között költöztünk össze. Ennek előzménye, hogy találkoztunk tavaly nyáron, azonban ő nem Magyaro.-n él(t), így interneten tartottuk a kapcsolatot, de nem volt semmilyen komolyabb gondolat a kapcsolattartás mögött. Később találkoztunk is kétszer, majd arra került a sor, hogy elköltözöm Mo.-ról, s ő felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Átmenetinek indult, mint jó ismerősök, de hamar párkapcsolattá alakult. 14 év korkülönbség van közöttünk, az ő javára. Mikor idejöttem, azt gondolta az a legjobb, ha nem mondja el senkinek, hiszen átmeneti, semmi komoly, stb. De már komolyra fordult és több mint 5 hónapja tart, azonban még mindig titokban tart mindenki előtt. Nem nyithatok ajtót, hisz nem tudja ki az, esetleg valaki meglát… Viszont pár hete láttak is együtt minket a szülei, ők ekkor rá is kérdeztek és utána is még párszor, de ő nem mondott semmit. Azt állítja, hogy velem akar lenni és nem titokban, hogy ez az amit akar, boldog velem, mégis ez így nem működik és nem érzem jól magam a helyzetben. Nem érzem, hogy elég lennék, hogy büszke rám vagy egyáltalán fel mer vállalni, hiszen nem is teszi. Minden egyes veszekedés tárgya ez, azonban akárhányszor megigéri végül mindig halasztódik és nem történik meg… Azon gondolkodom, talán jobb lenne belátni, hogy nem fog változni a helyzet és nekem kellene kilépni belőle, viszont az érzelmeim miatt nehéz lépés lenne.
Szóval ezért is írtam, hátha külső szemmel egyértelmű mi lenne helyes….
Köszönöm a válaszát és megértését előre is.
Szép estét!
Kedves Kérdező!
Egy külső szemlélőt természetesen nem befolyásolnak az érzelmek, ezért tisztábban látja azt, amit Ön is érez: hogy a párja nem akarja felvállalni. Talán azért, mert nem gondolja eléggé komolyan ezt a kapcsolatot.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!A segitségét szeretnèm kèrni abban,hogy van e szüksègem párterápiára vagy más szemèlyi problèmám van.25 èves vagyok ès kb2ève nemigazán kivánom a szexet a párommal.Együtt vagyunk8 ève ő az egyetlen akivel eddig lefeküdtem.jó a kapcsolatunk bármit megtudunk beszèlni,lelkitársamnak èrzem.voltam nőgyógyásznál azt mondta,hogy stressz,trauma miatt van ez.Akkor volt stessz az èletemben családi gondok amiket nem dolgoztam fel teljesen máig.Tavaly összeházasodtunk.,nyugodt vagyok,jól èlünk.Sokat dolgozunk mind ketten kevès idônk volt egymásra.Nemrèg felhozta a fèrjem,hogy váljunk el ,mert ez igy nem èlet egy hónapig elmaradt a szex .Megbeszèlrük ,hogy több időt forditunk egymásra ès jobb is kicsit.Az esküvönk előtt megismertem a barátját aki nagyon vonz,kedvelem ès állandoan az eszemben járt.Tetszek neki èrzem,fèrjem elmondása szerint is.őt kivánom sajnos.Ha arra gondolok,hogy magához ölel,megcsókol már attol kivánom.Gondoltam,hogy megcsalom a fèrjem vele de fèlek beleszeretek ès a jèrjemet sem szeretnèm elveszteni.Nem tudom mi a bajom?Lehet szeretett hiány vagy csak az új izgat engem?Igy sem èlhetünk sikáig,hogy szex közben a másikra gondolok,mert egyáltalán nen kivánom a fèrjwm.Kèrem segitsen milyen orvoshoz forduljak,ki segit megválaszolni ezeket a kèrdèseket.Előre is köszőnöm.
Kedves Ildikó!
Levele alapján azt gondolom, hogy a másik férfi miatt párterápia lenne javasolt, de ha egy régi traumával áll összefüggésben (régebb óra tart), hogy nem kívánja a a szexet, egyéni terápiára is szükség lehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Köszönöm szépen a válaszát!
Nagyon szívesen!
Kedves Doktornő!
21 éves lány vagyok és lassan 1,5 éves kapcsolatban vagyok egy 20 éves fiúval. Nekem az lenne a problémám, hogy az elején mindig féltem attól, hogy ez úgysem fog sokáig tartani, hiszen én vagyok a párom életében az első lány. Nem lehetek olyan önző, hogy elvárjam, hogy én legyek az életében az utolsó is. Nagyon sokszor szoktunk vitatkozni apróságnak tűnő dolgokon, pl. ha oktalanul ordibál velem. Nagyon ragaszkodó természet, bár nem tudom miért, szoktam kritizálni. Legfőképpen ez azóta jellemző, amikor a távkapcsolatunk megváltozott 1 év után, így pár hónapja már egy helyen élünk, hetente többször is találkozunk. Én mindig nagyon őszinte vagyok hozzá, de sokszor volt már rá példa, hogy napokig tagadott előlem valamit, hazudott nekem, pedig tudtam, hogy mi az igazság, csak ezzel azt akarta elérni,hogy én érezzem rosszul magamat, mert ezt feltételezem róla, a végén mégis kiderült, hogy nekem volt igazam. Nem mond el nekem semmit, mégha tudom is rá a választ, inkább letagadja .Elképzelhető, hogy ez is az én hibám, hiszen biztos fél tőlem. A legnagyobb baj itt mégis az lenne, hogy nem érzem azt,hogy megbízhatok benne teljes mértékben, hogy ő számomra egy stabil hátteret biztosítana.
Sosem mondja el nekem,hogy mire gondol, mi bánthatja őt ebben a kapcsolatban, csak beburkolózik a problémái mögé és várja, hogy az megoldódjon. Szeretnék rajta segíteni, magamon is, de nem tudom, hogy milyennek kellene lennem . Néha jól jönne az is, ha megmondaná a szemembe,hogy mit csinálok rosszul, ennek ellenére sosem mondana rám egy rossz szót sem, én pedig mindent rázúdítok, és félek,hogy pont emiatt fogom magamtól elűzni.
Röviden és tömören így tudnám jellemezni a kapcsolatunkat, és szeretném kikérni ezzel kapcsolatban a véleményét!
Türelmét és válaszát előre is köszönöm!
Üdv, egy kétségbeesett lány.
Kedves Lilla!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna fejleszteni az Önök közti kommunikációt. Próbáljanak meg nyitottan állni egymáshoz, beszélgetni azokról a dolgokról, amik foglalkoztatják Önöket. Érdemes a konfliktushelyzetekről is higgadtan kommunikálni, hogy egyikőjükben se maradjon rossz érzés. Ha Ő zárkózott típus, türelmesnek kell lennie vele, segítenie abban hogy megfogalmazza a gondolatait.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda !
A párommal 1 hónapja szakítottunk, a párom szakított velem, de nem adott meggyőző választ hogy miért lett vége. Azt mondta hogy kiszeretett belőlem, de tudom hogy ez nem igaz mert az elején nagyon szeretett engem és egyik pillanatról a másikra nem lehet kiszeretni valakiből. Én tudom hogy még mindig szeret engem, de mit tegyek hogy adjon egy esélyt nekem, hogy újra próbáljuk?? már kértem tőle hogy próbáljuk meg újra de azt mondta hogy neki nem menne, nem tudja újrakezdeni. De mégis mit tehetnék hogy vissza szerezem őt? Nagyon szeretem őt, bármit megtennék érte. Kérem segítsen nekem..
Kedves Viktória!
Szerintem azt kellene megtudni, miért mondta, hogy kiszeretett Önből, konkrétan miket kifogásolt a kapcsolatukban. Ha ezt nem akarja elmondani, az azt jelentheti, valószínűleg lezárta már magában a dolgot, továbblépett.
Üdvözlettel:Habis Melinda
Udvozlom!Olyan problémám lenne,hogy van egy gyönyörű 8Honapos lanyom akit nagyon vartunk.terveztünk..viszont a terhesseg es a szules is borzalmas volt :(!Ennek tobb oka is van.A terhessegben mindig voltak problémák,a szules pedig orvosok hibajabol nehez volt mert természetesen szultem meg az5150 es62cmes babamat13ora nehez vajudas utan amibe majdnem elvereztem es napokig mozogni alig tudtam meg vert kaptam szedultem stb..aztan2honapig alig aludtunk hasfajas miatt:(mire elmult merr sikerült szoptatni. Aztan azon vettem eszre magam hogy nemtudok jol.es.konnyen elaludni folyamatosan remalmaim vannak,nehezen alszok vissza is,aztan sajnos ha sokat sir a pici akkor mar.nyugosnek.erzem magam es.sokszor azt kivanom bar valaki elvinne tolem egy napra:(nehezen dolgozom fel hogy milyen lett a testem is..es regen mas volt minden..mostmeg robotnak erzem magam es folyamatosan kimerultnek…neha jolenne parommal.is kettesben de nincs ki vigyazon a lanyunkra mert tul ragaszkodo hozzank.Ami jobban idegesit hogy nappal csak babakocsiba alszik el es jatszani is csak ugy ha valaki van mellette:(amitol nehez barmit csinálni.. Igy mar.ezis zavar. SOKSZOR veszem eszre hogy kiborulok attolis mar ha sokat sir:( pedig sajnalom es inkabb szeretgetnem de ez nem mindig jon ossze es inkabb hagyom kicsit sirni:/ EZ A SZULES UTANI DEPRESSZIÓ?? Mit tehetnek ellenee?Borzalmas hogy ilyen türelmetlen vagyok es sokszor hisztis enis..
Kedves Dia!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes pszichoterápiás segítséget kérnie a nehéz szülésélmény feldolgozásához és a új élethelyzethez való alkalmazkodás megsegítésének céljából. A baba és az Ön érdeke is, hogy mielőbb le tudjon tenni a terhekből és visszataláljon a régi, kiegyensúlyozott önmagához.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
A következő a probléma gyötör már 2 hónapja: Másfél éve vagyok együtt a barátnőmmel, örömben, boldogságban, minden tökéletes volt. Egészen addig amíg egyetemre nem mentem, ahová egyébként a barátnőm is jár, egy évvel alatta csatlakoztam a felsőoktatáshoz. Elmentem bulizni, a bulin volt egy lány akivel jól kijöttem, érdeklődött stb.. azonban semmi az ég világon nem történt köztünk, hazamentem, kijózanodtam. Itt érkezett a csavar a történetembe. Másnap a barátnőmmel nem éreztem magam olyan felhőtlenül mint előtte, ami a hétvége folyamán csak erősödött, pánikrohamok törtek rám. Ez pár napig tartott, utána minden rendben volt egy hétig, aztán újra. Nem tudtam aludni, koncentrálni, egyszerűen semmit. Mintha egy csapásra elmúlt volna a rózsaszín köd. még párszor lejátszódott bennem ennek a két ciklusnak a váltakozása. Sajnos már nincs kedvem semmihez, emésztem magam hogy mi a bajom, miért van ez. Úgy érzem hogy már nem az igazi a kapcsolatunk, elhidegültnek érzem magam, és végtelenül szomorúnak. Ennek ellenére soha nem tudnám bántani, szeretném helyrehozni ezt az egészet magamban, illetve azt szeretném hogy működjön továbbra is. Ön szerint a kettesben szervezett programok segíthetnek? Hétvégente találkozunk szinte mindig, én szeretnék menni ide-oda. Továbbá mi van velem? mi a gond? hogy kezeljem? Nem vagyok az a feladós típus, így a szakítás gondolatába is beleszédülök.. lehet ez egy megingás?
Kedves Zoli!
Szerintem érthető, hogy elbizonytalanodott, hiszen egy másik lánnyal került kapcsoltaba, ami felteszi azt a kérdést, elég jó-e ez a párkapcsolat. Mennyi örömöt talál benne. Ha nem eleget, akkor sem kell megijedni, a problémák megfogalmazása és megbeszélése után ezek megoldódhatnak, nem kell rögtön szakításra gondolni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves , Habis Melinda!
Körülbelül 5 hónapja belépett egy hölgy az életembe. Egyelőre nem jutottunk tovább az online csevegésen talán csak annyira, hogy néha néha futólag láttuk egymást a kocsiból. (Természetesen tervezzük a találkozást viszont én úgy gondolom ,hogy ennek spontán kell történnie.)
Nem is ez a téma tárgya, hanem hogy én jelenleg rendvédelmi területen dolgozok amiről természetesen a titoktartás közelez így eléggé nehéz megosztanom vele mindennapjaimat akármennyire is akarom.
Már hetek óta ugyan az a rémálom gyötör , (Röviden tömören egy bevetés alkalmából kivonultunk a helyszínre és a h*ldokók között találtam , minden erőmből próbáltam újraéleszteni de nem sikerült) ezekből a rémálmokból sokszor csurom vizesen ébredek és pánikroham tör rám. 10 perc után sikerül felfognom ,hogy ez csak egy álom volt.
Én arra gondoltam ,hogy mivel a munkámról nem beszélhetek neki így próbálja feldolgozni a tudatalattim ezt a hiányosságot.
A segítségét szeretném kérni ez ügyben, mit tanácsol nekem. Segítségét és megértését előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Levele alapján elképzlehetőnek tartom, amit írt. Talán már elkezdett kötődni hozzá annak ellenére, hogy még nem találkoztak. Érdemes volna tehát mielőbb személyesen is megismerkedniük.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda.
Ma történt az iskolában hogy az állítólagos barátnőmnek kifogyott a hibajavitoja es oda adta nekem hogy szórakozzak vele. Utána 10 perc mulva ki akarta csavarni a kezemből. Nem engedtem neki. Elkapta a másik karom es belém melyesztette a kormeit (ez meg igy 10 ora utan is latszodik es faj.) Aztan közbe léptem volna a kuka felé hogy kidobjam az üres hibajavitot erre ő arcon kopott egy eleg nagy adag nyálal.aztan bementem a mosdoba az arcom meg mosni es a konnyeimet vissza tartani. Aztán lementem az alsó szintre. Nem jött utánam. Nagyon rosszul esett hogy megalázott több ember előtt és már pár napja is volt olyan hogy nagyobb társaságban belémgázolt. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Szerintem fontos lenne tudni, miért viselkedik így az állítólagos barátnője. Azt javaslom beszéljenek a dolgokról, ne tettekkel, hanem szavakkal próbáljanak meg egymással kommunikálni. Azt valamivel könnyebb értelmezni, esetlegesen kevésbé bántó tud lenni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot
Azért keresem mert lenne egy olyan kérdése,problémám,hogy 2 éve vagyok a barátommal 1 éve vele élek amig nem laktunk együtt hétvégenként találkoztunk és igaz hogy ittunk buli minden ,de szexeltünk és neki is jó volt miota együtt élünk még az elején volt köztünk szex s mostmár nagyon ritkán ami nekem nem baj ,de hiányzik hogy érezzem őt lényeg az hogy csak ugy fekszik le velem ha részeg vagy éppen majdnem részeg állapotban van és olyankor ő nem tud kielégülni és neki az a lényeg h én kilegyek de csak akkor ha részeg vagy majdnem ha józan sosem szexel velem és neki elég annyi ha kielégitem másképen .És nem tudom ennek mi az oka akarok babát ő még nem vagy lehet egyáltalán nem és gondoltam hogy ez miatt de ez hülyeség hisz védekezünk illetve anno mert most esély se lenne hogy terhes legyek.Ugy érzem velem van a baj mert ha szexelünk(havi1x ugy h ő piás) és nem megy el még ha élvezi akkor sem csak nekem jo ennyi utána mondja hadjuk abba ugyse tud elmenni és reggel meg kielégitem másképp nem értem őt és nagyon rossz ez nekem az is h keveset van velem és az ahogy együtt vagyunk ,mind ezek melett szeretem és ő is de nem tudom őt hova tenni valami tanácsa lenne nekem erre ??? nagyon megköszönném én 24 éves vagyok ő 35 és még annyi hogy ezt nem merem neki mondani mert ismerem s kifogást keresne kimagyarázná vagy összevesznénk és mondaná keresek akk valaki mást ha nekem ő nem jó
Kedves Barbara!
Megértem, hogy nagyon zavarja, hogy megváltozott a szexuális élete a párjával, szeretne ezen változtatni. Azt kell mondjam, hogy még ennél is aggasztóbb, hogy úgy érzi, nem tudnák megbeszélni ezt, ezért nem meri felhozni a témát. Lehetségesnek tartom, hogy együttléteiket a gyermekvállalástól való félelem (a párja részéről) negatívan befolyásolja (esetleg emiatt nem tudja elengedni magát, nincs orgazmusa), ennek legjobb ellenszere azonban az volna, ha javulna az önök közti kommunikáció és ezáltal szorosabbá válhatna a kapcsolatuk.
Üdvözlettel: Habis Melinda
hosszú kapcsolatba élek és ilzenkor ha mas pasival vagyok egy alkalommal leheteke terhes elfogadja azt a spermát a szervezetem? mert oktober 12én voltam utoljárra beteg és novmber 4én voltam más pasival…azelött a barátommal sem védekeztünk.
Kedves Kérdező!
Természetsen lehet terhes másik férfitól, ha szexuális együttlétre került sor vele.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda,
édesapám, aki szinte sosem volt beteg, a nyáron kórházba került és szívműtétek sora után október végén meghalt. Anyukám 42 éve élt vele házasságban, végig mellette volt, ápolta, volt hogy naponta 3szor ment el gyalog a kórházba és este 9kor jött el tőle. Mindenkit nagyon megviselt a haláleset, az egész családot. Tegnap anyukám zaklatottam felhívott, hogy talált egy cetlit, rajta név és telefonszám amit felhívott és így derült ki, hogy apukámnak volt egy (állítólag) 30 éve tartó kapcsolata egy másik városban és egy fia is született. Mint megtudtam, anyut egyszer valaki szembesítette kb 32-33 éve apu egy viszonyával és akkor anyu beszélt erről apuval. Apu sokat járt vidékre dolgozni elvileg de semmi más egyéb nem utalt arra, hogy egy ilyen hosszú viszonya lenne.
Van egy nővérem, aki pár éve azért vált el, mert a férje megcsalta és idén ért véget egy kapcsolata, amiről kiderült, hogy a férfi eltitkolta, hogy felesége van – neki még nem szóltunk. Kérdésem: hogy segítsek anyukámnak ezen túllépni? Hogy segítsek a nővéremnek, hogy mondjam el neki ezt? És hogy lépjek én magam túl ezen? Úgy érzem, hogy újra és véglegesen elveszítettem az apámat és mellette az egész világ kifordult a sarkából, semmi sem biztos.
Köszönöm előre is,
Ruby
Mármint úgy értettem, hogy anyu megtudta hogy apunak volt egy viszonya 32-33 éve, de az egy másik dolog volt. Ami tegnap kiderült, arról nem tudott ő sem.
Kedves Ruby!
Az első lépés, hogy saját magában helyre tegye ezeket a dolgokat (akár pszichoterápiás segítésggel), csak ezután tud segíteni az édesanyjának. A nővérének viszont azt javasolom, mielőbb mondja el a dolgot, nehogy megharagudjon az információ visszatartása miatt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Hat hónapos kisbabámmal töltöm itthon az időmet. Kérdésem az anyósommal kapcsolatos. Alapvetően jóban vagyunk és voltunk is, mielőtt a pici megszületett, azóta azonban van pár dolog, amivel nem tudok dűlőre jutni. Mióta megszületett az unokája egyszerűen nem tudom őt jól kezelni. Rajongásig imádja, aminek nagyon örülök, bár ezt úgy képzelje el, hogy ha náluk vagyunk mi rá se nézhetünk a gyerekre, rosszul van, ha megpróbálom felvenni. Én úgy látom újraéli a saját anyaságát a gyereken és valamilyen szinten velem akar versenyezni. Biztosan minden nagymama ilyen, próbálok neki ilyenkor teret engedni, had legyen a picivel, bár tényleg néha nagyon túlzásba esik, mert van, hogy szoptatás közben is odajön és direkt szól a babához meg a fejét puszilgatja, mikor már így is minden elvonja a kicsi figyelmét az evésről. Én tudom, hogy tényleg nem rosszból teszi ezeket, de az a baj, hogy bennem annyi feszültség gyűlt már fel miatta és van, hogy éjszaka is ezeken agyalok és már aludni sem tudok néha. A párom nekem ad igazat, de sokszor ott sincs meg mindig azt mondja, hogy ha szól az anyukájának biztos, hogy még ő lesz megsértődve. Kérdésem leginkább mégis magammal lenne kapcsolatos. Biztos vagyok benne, hogy sok dolgot túl is reagálok, sok időm van itthon és túlgondolkodom, de egyszerűen mindig van valami, amivel idegesít. Az is, amiket már most mond a gyereknek, hogy ő majd mindent megenged, az is, hogy banán-marakujás bébiételt hoz, mondván, hogy az hat hónapos kortól adható, akkor nyugodtan adhatom neki, holott a pici szinte csak anyatejes, még csak az almát kóstolta. Múltkor egy barátnőm is eljött megnézni a picit, anyósom pont itt volt, bár arról volt szó, ha megjön a vendégem elmegy. Mivel a kisbabám egy picit nyűgös volt aznap, így anyósom nem ment el, sőt, átvitte a gyereket a másik szobába, hiába mondtam neki, hogy jöjjenek vissza, nem hozta. Nagyon kellemetlen volt. Most a legújabb, hogy karácsonyra is csak a kicsi számít, senki ne ajándékozzon a másiknak, higyje el nem én vágyom ajándékra, de az egész hangulatát elveszi az ünnepnek. Biztos nem akar rosszat, de állandóan van valami, amivel annyira felbosszant….Hiába próbálok, de azon sem tudok túllépni, hogy mikor a pici megszületett és egy hét után hazajöttünk a kórházból anyósom már aznap délutánra be akart jelentkezni babázni, ahogy ő mondta, a férjem udvariasan megmondta neki, hogy lesz még lehetősége babázni, most pihennünk kell. Emiatt anyósom megsértődött és egy hétig nem is telefonált, de azt egyszer sem kérdezte meg, hogy egy tál étel lesz-e, ha hazamegyünk a kórházból. Tudom, hogy erre megkérhettük volna, de annyi minden volt akkor, hogy erre tényleg nem gondoltunk. Nem tudom miért nem tudok ezeken a dolgokon túllépni, miért forrongok magamban és veszek fel ilyen sérelmeket. Miért van, hogy mindig újabb dolgok bántanak vele kapcsolatban és egyszerűen nem tudok vele megbékülni? Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!
Tisztelettel: Melinda