Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
19 400 Hozzászólás
Kedves Doktortno!
Van benne igazsag,hogy tul sokat adok mert nagyon szeretem annak ellenere,hogy vannak rossz hibai.
Tulzasba viszem a ragaszkodast is.
Most vissza vettem magambol azokat az indulatokat hogy neha duh rohamot kapok es nem erem el.Tegnap el ment munka utan haverokkal iszogatni nem hivogattan nem irogattam ejjel o irt hogy minden rendben de reggel 8 ora van es meg nem ert haza ezt a dolgot hova tegyem???
Kedves Melinda!
Szerintem nagyon bölcsen tette, hogy lazított a kontrollon, ragaszkodásán. Próbálja meg lelkileg is könnyebben venni a dolgot, hiszen biztosan fáradt a párja, azért nem kereste még. Ráadásul ha el akar menni, akkor is elfog, ha szorosan próbálja magához kötni. Próbáljon meg bízni benne.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Nemrégiben megismerkedtem egy lánnyal. A randi nagyon jól sikerült, a végén teljesen egymásba borultunk, csók, ölelés. Kapcsolatban vagyunk, viszont a lány még azt mondta nekem, hogy van egy srác korábbról,-akivel a neten ismerkedett még előttem- és akivel szeretne találkozni csak úgy kíváncsiságból. Részben jól tette, hogy ezt őszintén elmondta. Azt mondta csak látni szeretné őt és semmi több bízzak benne, de neki ígért egy találkozást és nem szeretné lemondani. Nekem annyi a bökkenő, hogy mi már elkezdtünk járni, előrébb vagyunk már és nem értem miért akar még talizni ezzel a sráccal. Volt előttem még egy randi társa, de neki megmondta, hogy már velem van, viszont ennek a másik fiúnak miért nem tudja ezt megmondani? Miért szeretné látni, ha mi már egybekeltünk??
Válaszát előre is köszönöm!
Üdvözlettel,
G.
Kedves g.!
Szerintem fontos, hogy elmondja a barátnőjének, hogy Önnek más az értékrendje: ha kapcsolatban van, nem fér bele, hogy más nőkkel (a lány esetében férfiakkal) ismerkedjen, randizzon. Szerintem az őszinteség nagyon lényeges építőköve kell, hogy legyen a kapcsolatuknak.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Köszönönöm valaszat! A lány azt mondta hogy egyszer talalkozik csak vele es utana nem. Nem tudom mennyire bizzak benne. Ha igazat mond es csak egyszer találkozni akar vele akkor azt mondom egye fene, de ahoz biznom kell es ahoz pedig idő. Nem is ertem miert pattant ez ki fejeből?…. Ugy velem ezt meg kell beszelni.
Kedves Garner!
Szerintem érthető, hogy nem örül az ötletnek. Én sem tudom, miért szeretne másik fiúval randizni ez a lány, ha Önnel van.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Dr.nö!
Egy honapja volt egy betegsegem amivel korhazba kerultem.Nem halalos betegsegrol van.szo.de en a poklok poklat eltem meg mert az orvosok ide oda lokogettek es lefitymaltak a bajom na es mikor nagyon.rosszul.voltam akkor egyedul voltam otthon edesapam.nem.volt a kozelben.ugy gondolom ez lehet jogy okozott nalam egy enyhe poszttaumas stresszt mert mikor hazaengedtek alig mertem belepni a szobamba feltem hogy megint rosszul leszek.azota felmondtam a munkahelYEmen mert mar nagyon utaltam. Jelenleg es azota is otthon vagyok mert kozben ujabb bajaim lettek. Veseko, ful orr gegeszeti bajok na es folyton faradt vagyok.ami nem tudom mitol van attol felek hogy valami komolyabb bajom van es egyben attol is tartok hogy hipohonder vagyok bar ezt cafolja az hogy eddig mindig valos betegsegeim voltak de mar a haziorvos is pszichologushoz akar kuldeni amire nekwm nincs penzem.igazabol iszonyatosan magam alatt vagyok. Nincsenek igaz barataim csak haverok ezert elegge jelentektelennek erzem magam .sokat gondolkodok eletrol es halalrol.ami megremit. Nagyon nagy melypont ez most az eletemben. Teljesen tanacstalan vagyok…
Kedves Margaréta!
Szerintem nagyon jó, hogy Ön is belátja, hogy most mélyponton van, szüksége van a segítségre. Ez nem feltétlenül kell, hogy pénzbe kerüljön, a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban lehet rá TB alapon is lehetősége.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő !
Egy gyors kérdésre lennék kíváncsi. Párommal másfél éve együtt vagyunk (21 évesek vagyunk ) 1 héten 1x találkozunk az egyetem miatt, de emígy szép kapcsolatot alakítottunk ki. Tehát ő is szerelmes belém.De ami aggasztó, hogy egy kicsit sem féltékeny. ( Régen a volt barátnőinél az volt ) Pl. mikor mondom, hogy rám írt a volt barátom, és hogy nem bír elfelejteni, stb. a tartalmát elmesélem, ő csak mosolyogva végig hallgatja. Vagy mikor valaki flörtöl velem akár virtuálisan, akár élőben, ő semmi jelét nem mutatja ki, hogy bár egy minimálisan zavarná őt. Maga szerint ez mennyire normális?
Üdvözlettel, Mirella
Kedves Mirella!
Szerintem érdemes nála rákérdeznie miért viselkdik így, elmondania, hogy ez aggasztja Önt, hiszen arra következtet belőle, hogy nem szereti, nem félti eléggé.
Üdvözlettel: Habis Melinda
dves Doktornő! Párommal 12 évé vagyunk együtt minden jól működik.van egy kisfiún is.én 27 éves vagyok rajta kívül senkim se volt ő volt az első,kiszerettem volna próbálni mással is…és párom felajanlotta,hogy hivjunk egy másik férfit ,feltett hírdetést de ott nem talaltunk senkit aki nekem tettszet volna..volt egy ismerösöm aki rám mozdult és én vissza.felhívtam s kérdezte hármasba kipróbálnam e ,mondtam pont jó párom is ezt szeretné,de ő mondta először legyen kettes, mondat oke, nagyon lelkiismeret furdalásom volt.vége lett s mondtam neki,szólok a páromnak hogy te benne lennél,erre ő legyen meg kettes és utána megbeszéljük,de közben mondogatta hogy vigyek képet magamról,kérdeztem milyet azt rám bízza,de páromak mondtam hogy beszélni jottem hozzá s párom egy lehallgatott tett a táskámba a tuttom nélkül s mindent hallott:( elmondtam az illetőnek is,hogy párom mindent tudd,így már kettes nem lehetett,de ettől függetlenül belement a hármasba a párom,mi az illetővel még folytattuk a beszelgetést párom háta mögött,többször össze jöttunk hármasba es talalkoztam az illetővel mondta,hogy imadlak,mikor bementem a munkahelyere ,nem bírta ki hogy megcsolojon ,nálunk voltunk a harmasak ,kacsintott ram,vallamhoz folyamatosan hozzá ért,aktus végég utána elmenezt kért megcsókolt a párom háta mögött.megcsókoltam aktus közben ő vissza háromszor s az illető mondta négyesbe is próbáljuk ki,de persze feltetelei voltak a hármasnak páromnak is kellett hívni egy lányt amit nagyon rosszul bírtam oda se tudtam menni.. Ezt mondtam az illetőnek neked a négyes nem fog menni..erre ő de az ő kedvéjért menjek bele,és utána megbeszéljük a kettest mondom oké belementem,ott is sugott valmit. Fülembe amikor vége lett de nem ertettem,hogy mit.párom vett egy másik telefonkártyát s át írta a nevet s rám írt egy smst hogy bemegyek e hozzá szerdán,vissza írtm igen,majd rájöttem ez a párom volt.ő felhívta az illetőt,hogy rájött és merges volt mi érthető. Írtam az illetőnek Párom tudja beszélünk illető vissza írt velem tőbbet nem beszél.mondtam neki minek mondta imadlak erre ő ilyet soha nem mondtam és csak a pároddal beszélek sziasztok.nagyon mérges voltm rá írtam neki egy levelet de arra már nem vállaszolt,bementem hozzá a munka helyere s mondtm neki miért nem írt vissza s mondta párommal beszélt a legelejen titokba,hogy a háta mögött nem beszélhetünk amiről én nem tudtm,és mondta párom helyzetébe képzelte magát és tudja milyen és nekem se akar rosszat,mondtam neki tudom,hogy szeretsz erre ő bollogatott.és annyiba maradtunk beszéljem le a hármasat.sikerült kibékitenem párom és talalkozott az illetővel mondta neki mehet mnden de ha megegyszer megtudja háta mögött beszélünk nincs pardon és át adta a felvételt neki,de közben az illető mondta neki van felesége,barátnője senkitől nem akar elvenni,én csak a feleségéről tudtam egyébként van kettő gyereke,és hogy tudta ezt sebek nélkűl nem lehet megúszni és nincs érzelem,elváltak utána rá egy percre az illető felhívta párom terelje a gondolataimat mert a tiltott csümölcs jobban kell.azután megint talalkoztak mondta az illettő neki a nyáron sok dolga lesz,és mondta párom hogy most már csak óvszerrel lehet s az illető össze csapta a kezét ez csak szex utána mindenki megy a dolgára..kérdem én eddig nem az volt!?jöttünk haza a nayarlásból írtunk neki h mikor lenne neki jó,vissza irt 1-1napokra jön fel pestre most nem jó neki de majd ir,nem ír aztán felhívta a párom hogy nagyon elfoglalt de majd kb egy hónap s telefonál,persze nem hívott írtam neki semmi baj ha nem akar jönni nincs sértődés megértem ha nem szeretne jönni akkor ne hívja fel párom de ő csak felhívta s jön de most megint nem jó neki de egy hónp és telefonál, megint nem hívta akkor írtm neki három hónap eltelt mindenkinek arra van ideje amire szakít és nem baj ha nem jön de leszeretném zárni remélem megérted mert nagy volt a nyomás a párom miatt is, de megint felhívta páromat hogy műtétte lesz és szeptember második feleben utána telefonál,márnap mondtam páromnak kérdeze meg milyen műtét e lesz s. Mondta lágyék sérv ugyhogy nov elején tudna jönni mert 4-6hét a felépülés,de közben párom mondta neki nem baj ha nem jön de ő jön, írtam neki hogy köszönöm hog felhívta párom várni fogok rá mert tudom jönni fog, és majd hívja fel párom hogy sikerült a műtét,rá egy hónapra küldtem neki egy kis macit amin írja híányzol, szomorú fejjel,s másnap felhívta párom idegesen az ő részéről levan zárva kettőször mondta,én vissz hívtam hogy ezt ő már nyár elején tudta? Mondja nem de nagyon lerázó volt s mondta magától nincs érzelem és nem fog találkozni velem,mondtam neki tudom,de akkor miert bollogatott mikor mondtam neki tudom hogy szeretsz erről ő nem akar beszélni.de most nincs ideje műtét sok. Munkája mondom akkor már ne várjam hívásod mondta ne,ja és azt is kérdeztem a maci miatt mondta nem,vállaszokat nem kaptm s nem tudom lezárni ezert kérném ön hogy látja ezt kettő hette volt én őt nem fogom keresni,de ő fog e mindket vagy engem és hogy szeretett e.nagyon szépen köszönöm válaszát
Kedves Nóra!
Véleményem szerint – bár sokan ennek ellenkezőjét állítják – nem lehetséges a testiséget az érzelmektől szétválasztani, így tehát egy párkapcsolat stabilitását megbonthatja egy ilyen hármas-négyes együttlét. Fokozottan igaz ez, ha az aktus többször megtörténik. Egy ilyen összetett kapcsolatan azt gondolom óhatatlanul sérül valamelyik (vagy minden) fél, minél intenzívebbek az érzelmek, tovább tart a kapcsolat, annál jobban.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tehát azért szált ki mert szeret? És fél,hogy nem tudja magát távol tartani tőlem? Köszönöm ez még lemaradt😉
Kedves Nóra!
Ez is egy elképzelhető magyarázat. A párkapcsolata érdekében azonban talán így lesz a legjobb.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Köszönöm válaszát! csak még mindig nem értem miért csinálta ezt ,hogy beleszeressek és utána cserbe hagy az illető ,mire jó ez ?párom mondta neki ha oda allunk elé és közöljük egymásba szeretünk,ő félre áll,de ő nem akar senkitől se elvenni.és minden mehetett volna tovább ,gondolom nem hagyta volna el a feleségét értem,
Kedves Nóra!
A legfőbb kérdés szerintem, hogy Ön mit érez/mit szeretne. Ha szereti és el akarja érte hagyni a párját, megteheti, de egyáltalán nem biztos, hogy lehet ebből egy kizárólagos kapcsolat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Könönöm válaszát! Az a baj,hogy mind a kettőt szeretem,én legjobban azt szerettem volna ha minden ,úgyan úgy mehet volna.tobább…de igaza van le kell zárnom mindenkinek így lesz a legjobb.csak félek ha netán egyszer felkeresné megtudnám-e álni ne írjak vissza.
Kedves Nóra!
Nagyon szívesen!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Nagyon szépen köszönöm válaszat,sokat segítet!
Kedves Nóra!
Szívesen! Örülök neki!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Nagyon szépen köszönöm válaszát, s ön szerint akkor nem fog jelentkezni?mert szeret?köszönöm
4 hónapja ért véget egy 3 éves kapcsolatom, ezután egy hónappal jöttem össze a jelenlegi barátnőmmel. Ő egy nagyon rendes konzervatív lány ahogy megismertem és ez valóban így is van. Történtek vele érdekes dolgok a múltjában, amiért Ő nagyon félénk lett a férfiakkal szemben (megtámadták egy éjszaka és erőszakoskodtak vele, de nem történt semmi komoly), ezután Ő magába forduló és 4 fal között ülő lett. Ezt csinálta 3 évig, amíg meg nem unta és kitalálta, hogy ezen változtatni kell, akkor látta a tv-ben a hirdetést az egyik társkereső oldalról és kitalálta, hogy ott tud emberekkel beszélni, mert nem kell velük fizikai kontaktba lépnie csak online formában. Ezek közül 2-3 hét beszélgetés után találkozott 3-al, velük többet nem is, majd jött egy negyedik, aki a többihez képest tetszett neki, és a srác nagyon rámenős volt, így az első randin megakarta csókolni, de ezt korábban említette is neki, hogy ő első randin csókol, 3.-4. randi szex. Ő ezt nem hagyta, de megbeszélték hogy másnap is találkoznak, mert a bnőm messze lakik és kollégiumban volt fent, és csak másnap délután volt vonat, így ő sem akart unatkozni. Találkoztak másnap is, amikor a srác megcsókolta és ő visszacsókolt (erre nekem azt mondja, hogy csak azért, mert azt hitte így könnyebb lesz neki megszokni a férfiak közeledését, és hogy azt hitte ez hasznára lesz). Ezután a srác amikor kísérte ki a vasútra próbálkozott átölelni a zebránál és a vasúton is, de nem nagyon hagyta. Következő héten találkoztak ismét, ekkor a srác kapásból szájon puszilta, amin ő meglepődött, és mentek sétálni. Majd kis idő után megfogta a srác a bnőm kezét és így sétáltak 1 órán keresztül, ezután leültek egy padra, ekkor a srác nagyon elkezdett nyomulni, megcsókolta ismét amit ő hagyott, megölelte a srác, ezen a bnőm meglepődött és nem nagyon tudott mit kezdeni a helyzettel, így ő csak a derekára tette a kezét. Ezen a randin az egy óra padon ülés alkalmával 4 csók történt és a bnőm hiába ellenkezett és mondott bármit, a srác megcsókolta és ő visszacsókolt. Majd a randi vége felé közölte vele a srác, hogy ő 3-4 randi után lefekszik a nőkkel, ekkor a bnőm mondta neki, hogy ő pedig akkor fekszik le egy férfival, ha ő is akarja és nem azért, hogy megfeleljen az elvárásainak. Ekkor megfagyott a levegő és elindultak vissza. Ezután 2 hétig nem találkoztak, de a srác állandóan leakarta hívni magához Győrbe, amit bnőm mindig kikerült a válaszaiban, majd egyszer belement és meg is beszéltek, hogy mi lenne ha lemenne a bnőm, mit csinálnának, de konkrétan nem mondta soha neki hogy lemegy és időpont sem volt megbeszélve, csak annyit modnott neki ha lemegy akkor segíthet neki koreográfiát készíteni, és nem is akart lemenni hozzá, tudta mit akar a srác. Így lemondta egy hét erről való beszélgetés után, hogy neki dolga van, nem ér rá. Következő héten találkoztak ismét, ekkor is fagyott volt a hangulat, itt is történt 2 csók és a srác megfogta a mellét is, amit ő nem hagyott és azonnal levette a kezét, a srác próbálta szépíteni, hogy de úgy tetszik. Majd ezután a srác felállt és mondta h mennie kell, ekkor kb 50 perce voltak együtt, és a bnőm kérdezte hogy miért és hova. A srác valami mondvacsinált indokot mondott, a bnőm mondta neki, hogy pedig hozott sütit is, csak a kollégiumban hagyta, mert az utazás alatt megolvadt, ha kér belőle menjenek el, és ad neki, de a srác elment és otthagyta őt.
Mióta ezeket ilyen részletesen elmesélte nekem, állandóan kérdezgetek, mindig újabb kérdés merül fel bennem pedig tudom, hogy nem kellene, de nekem nagyon fáj, és nagyon zavar, hogy egy ilyen rendes lány ilyet tett, főleg egy ilyen emberrel. ( egy féfival volt egész életében, ő hagyta el azon az éjszakán, amikor megtámadták és ezután csak ezzel a sráccal csókolózott semmi más nem volt). Velem, amikor találkozgattunk nagyon távolságtartó volt, (azt mondja emiatt, mert rájött mekkora hülyeséget csinált) és azt sem hagyta, hogy megpusziljam a száját, nem hogy csókokat és ölelgessem vagy lejönne hozzám, teszem hozzá nem is erőltettem, vigyáztam rá. Ez nekem nagyon rosszul esik és nem tudom feldolgozni, mert tényleg nagyon rendes lány, és azt hittem mindenkivel úgy viselkedik mint velem is tette, örültem is neki egyébként, de amikor ezt megtudtam,hogy ezeket hagyta és visszacsókolt rendesen sokkolt a hír. Azt mondja tetszett neki a srác, de csak saját maga miatt hagyta ezeket, mert azt hitte, hogy így jobb lesz neki majd, ebből haszna lesz. Én ezt nem hiszem el, szerintem ő is akarta különben nem tudta volna hagyni és visszacsókolni, de tagadja.
Azóta állandóan kérdezgetem mikor, mit csináltak pontosan, mennyi ideig, hol voltak, mi történt és nem tudok leállni a kérdésekkel. Nem hiszem el, hogy azért történt ez, amit mond, nincs ebben semmi baj, nem is zavarna, ha elmondaná az igazat, mert én nem nagyon hiszem, hogy azért hagyta ezeket, mert azt hitte neki ettől jó lesz és a nagy ő-nél már tud rendesen viselkedni, ez a legújabb, amit mond (mert rideg volt és távolságtartó és elüldözött mindenkit aki közeledett). Szerintem csak simán a 3 év után szeretett volna valakit, a srác tetszett neki, és azért történtek ezek, de tagadja, lehet ezért kérdezek? Mit tegyek, miért olvasgatom a korábbi beszélgetéseinket, mindig támpontot keresek a szövegben, hogy ő rendes lány ez csak véletlen volt stb. Nagyon zavar már engem ez az állapot, nem tudok ránézni, nem tudom megcsókolni, mindig az jár a fejemben, hogy a sráccal is csókolózott. Korábban amikor már együtt voltunk beszélt egyszer a sráccal, ekkor mondtam neki, hogy nem szeretném, ha ilyen még egyszer előfordulna, és amikor a srác ráírt ő ismét válaszolt neki, ekkor még jobban összevesztünk, és amikor harmadszor írt neki megint képes volt válaszolni.
Két kérdésem lenne a fenti történet alapján, amit persze sokkal részletesebben mesélt el.
Mit tegyek, hogy ne gondolkodjak így és ne kérdezzek folyton, ne törődjek ezzel?
A lány igazat mondhat, vagy csak ismét szépít?
Előre is köszönöm válaszát, sokat segít vele!
Kedves Peti 11!
Levele kapcsán az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy miért zaklatja fel ennyire egy múltbeli történet? (Hiszen ha jól értettem amiket leírt, nem a kapcsolatuk alatt történt ez a lánnyal.) Miért nem tud megbízni benne? Szerintem előfordulhat, hogy Ő maga sem tudta mi a helyes viselkedés, össze volt zavarodva.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Bízom benne, de nagyon rosszul esik, hogy előtte 1 hónappal egy másik férfit megcsókolt, engem pedig nem akart (gondolom az előző miatt).
Szeretnék rajta már túl lenni, de nap mint nap csak arra tudok gondolni, hogy éppen hogy és mennyit csókolózhattak és ez nagyon rossz. Erre szeretnék rájönni, hogy zaklat ez fel ennyire és hogyan tudnék rajta túl lenni, vagy elfogadni.
Kedves Peti 11!
Én azt gondolom, hogy azért képtelen túllépni ezen, mert azt feltételezi, a másik férfival különlegesebb volt a lány kapcsolata, hozzá képest kevesebbnek érzi magát.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A párommal nemrég költöztem össze a párommal és étkezési szokásait felettébb furcsának találom ami kicsit meg is mérgezi kapcsolatunkat. Nem hajlandó adztalnál velem v mással együtt enni, a főztömből srm akar inkább vesz konzervet a boltban. 36 éves dohányzik és nem reggelizik . Van hogy három zsemlét evett egész nap vagy egy doboz nápolyit v. Aprósütit. Azt mondja ne kinálgassam mert utálja és azért nem eszik másokkal mert nem kiváncsi a csámcsogásukra inkább a tv előtt eszik főleg szendvicset. Nem tudom ez étkezési vagy inkább pszichológiai probléma. Hozzáteszem nagyon jól főzök de mostanában már inkább hozzá sem fogok mert csak úgyis kidobnám és úgyis lefikázná.
Kedves Kérdező!
Szerintem érthető, ha rosszul esik Önnek, hogy a párja nem szeretne Önnel egy asztalnál étkezni, nem eszi meg, amit főz. Én azt gondolom, hogy ennek hátterében valamilyen kapcsolati (ha mással való párkapcsolatában ezzel nem volt gond), vagy ha mindig is volt, személyiségbeli problémák lehetnek. Utóbbi kezeléséhez pszichoterápiára lehet szükség.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő!!Én 30 éves vagyok!Van egy 5 éves kislányom és egy 3 hónapos kisfiam.Nagyon Szeretem őket.Egy hete kezdödött ,hogy halálfélemem van.Attől félek hogy idő elött elmegyek és itt kell hagynom őket!!7 évvel ezelöt is volt ilyen problémám és addig fajult a dolog hogy már gyógyszert kellett szednem.Nem szeretnék újra gyógyszert szedni.Próbálom túltenni magam rajta,de nehéz.A kislányom születése után is volt ilyen érzésem de egy idő után elmúlt.Lehetséges hogy ez is átmeneti lesz?Nem akarom hogy újra beteg legyek.Válaszát előre is köszönöm!!
Üdvözlettel:Liliána!!
Kedves Liliána!
Azt gondolom, mindenképpen az volna a tartós megoldás, ha pszichotetápiás segítséggel próbálná/próbálnánk megtalálnbi a halálfélelme gyökerét, tudná/tudnánk azt leküzdeni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Dr.Nő!
Olyan kérdéssel fordulnék önhöz,hogy a barátnőm,akivel már 3éve jó barátságban vagyunk hirtelen megváltozott a természete.Hasonló a nárcisztikus személyiségzavarhoz.Tehát elég öntelt,beképzelt,önző,nehezen fogadja el a kritikákat,ha valakinek ugyan olyan ruhája van,mint neki már rögtön azzal jön,hogy utánozza mindenki,fényképezi magát állandóan,mert olyan szépnek tartja magát,Tény,hogy szép is,de azért nem kéne annyira reklámozni magát.Felhívja a figyelmet magára mindig.Másokat ki csúfol,lenéz és ezzel meg is bántja az illetőt.Már szóltam neki,hogy ez így nem lesz jó,de csak megsértődik.Már odáig fajult a dolog,hogy mindenki elfordult tőle,lassan én is,mert tarthatatlan amilyen már.Segítségét szeretném kérni Dr.Nő,hogy micsináljak vele,mi lehet a kiváltó oka ennek?Válaszát e-mailben várom.Köszönöm szépen.
Kedves Regina!
E-mailben nem folytatok tanácsadást, itt az oldalon van lehetőségem a válaszadásra.
Levelével kapcsolatban azt gondolom, hogy nem feltétlenül kell, hogy megmentse ezt a lányt (valószínűleg nem is lehet), neki (vagy legrosszabb esetben is a családjának) kell rájönnie, hogy a viselkedésével eltaszítja az embereket és segítséget kérnie.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztel Doktornő!
Volt egy párkapcsolatom ami 6 évig tartott, sajnos a 6 év alatt sokszor éreztem úgy h a párom nem volt velem őszinte. Én a sexuális és párkapcsolati múltamról, de minden másról is mindent elmeséltem amire kíváncsi volt,és nyitott voltam minden probléma megbeszélésére ami egy kapcsolatban adódhat, viszont mikor én kérdeztem, egy egy történetet hol így hol úgy mesélt el, amit nagyon furcsálottam, de betudtam annak vagy legálábbis azzal áltattam magam biztos rég volt nem emlékszik pontosan vagy szégyel valamit, de a tüske bennem maradt h őszintétlen velem és ez meg is mérgezte a kapcsolatunk hosszútávon, mert ezek a ködösítések teljesen bizonytalanná és bizalmatlanná tettek már az elején. Sokat gondolkodtam h bizalom nélkül nem sokat ér a dolog ,és elhagyom, de vele maradtam, mert szerettem. Aztán egy nap 6 év után egyszerűen nem jött haza csak telefonon közölte h nem szeret és a barátnőjéhez költözik. Jó ideig nem beszéltünk nem kerestük egymást eltekintve egy alkalomtól amikor szakított rám 10percet , mikor is felsorolta h miért is van elege belőlem, én meg csak néztem mint a sült hal , mert olyan indokat problémákat sorolt szakadatlanul amiket egyetlen egyszer sem hozott szóba vagy vetett fel vagy szólt volna h meg kéne beszélnünk ezt azt.
Aztán fél évvel később már tényleg csak baráti alapon beültünk valahova , mikor is egy kedélyes beszélgetés közepette váratlanul őszinteségi rohamott kapott és elmesélte h aznap mikor elhagyott nem a barátnőjéhez költözött hanem már kivettek egy albérletet közösen egy férfi munkatársával és összejöttek. “Elmondása” szerint a kapcsolatuk 2 hónapig tartott, tehát már “állítólag “nem voltak együtt mikor ez a beszélgetés megtörtént, de még közös albérletben laktak “állítólag ” csak mert így volt olcsó. A történet itt nem zárult le , most jön csak a java és a kérdésem a végén. Ezt a kitárulkozó beszélgetést követően (kb 1-2 hónap), rosszul lettem otthon és úgy éreztem h el fogok patkolni. Sajnos már rokonaim nem élnek és félholtan a volt párom hívtam fel, aki azonnal eljött a munkahelyéről , mentőt hívott és bekisért a kórházba,ahol pár vizsgálat után kiderült majdnem beadtam a kulcsot és nyomban meg is műtöttek. Miután kikerültem a korházból, már nem laktak egy albérletben azzal a sráccal aki miatt elhagyott, szerzett magának sajátot. Erején felül látogatott ápolt engem , igaz közben közben miközben lábadoztam találkozgatott más fickókkal is, tehát meg sem fordult a fejemben h itt még lesz/ lehet valami, de azért nagyon rosszul esett h fekszem betegen ő meg átmászkál palikohoz, de hát mit tehettem volna,viszont ő azt mondta csak dumcsiznak mert van férfi nő közt barátság. Aztán az első életmentő műtétet még másik kettő követett, miközben a lehetőségekhez képest mellettem volt. És ahogy teltek múltak a hónapok konkrétan ez egy másfél évig húzódó történet lett, még is valahogy összejöttünk újra. DE nagyon felnőttesen leültünk beszélgetni előtte h ki mit és hogy szeretne, mik azok a hibák amiket nem követhetünk el újra, ez viszonylag könnyen ment , mert ez alatt a másfél év alatt olyan oldalát is megismerhettük egymásnak amit eddig nem. Amit megbeszéltünk az újrakezdésnél a rám eső részét úgy értékelem h 99 százalékban sikerült betartanom én csak annyit kértem tőle h soha többé ne hazudjon , füllentsen vagy szépítsen nekem, teljesen más lett a kapcsolatunk. Viszont egy idő után azt vettem észre h nem közeledik hozzám sexuálisan, ami egyrészt nagyon rosszul esett pláne úgy h elmesélte h a másik fickóval 2 hónap alatt vagy negyvenszer sexeltek, mi meg az első fél évben max 15 alkalommal. Hivatkozott ő fáradságra stresszre hormonokra mindenre, Erre én pihenést intéztem , elkezdtem fogyózni , szoliba járni, felújítottam a ruhatáram, sokat járunk el itthonról, változtattam az étkezésünkön beszereztünk sexuális segédeszközt is (amit ő választott izlésének megfelelően) uh szerintem beleadtam apait anyait, de nem javult a dolog. És ahogy a dolgok nem javultak/javulnak egyre jobban ott motoszkál a fejemben h mással lehet 40szer hemperegni két hónap alatt én meg el vagyok hanyagolva. Sajnos az e téma körüli általam indított beszélgetések kb 5 perc után csapnak át a részéről idegességbe és sajnos gyanítom h nem női hormon meg élmény fürdő kellide…rengeteg orvosi tanácsot elolvastam ahol kihangsúlyozzák az öszinte beszélgetést , meg h térképezzük fel h az előző kapcsolatban volt-e már ilyen libidócsökkenés az érintettnél, de ha ilyesmire rákérdezek megint az a ködösítés megy mint régen. Sorolnék néhány példát : mikor nem voltunk még együtt egyszer megkérdeztem h milyen volt vele a sex , erre ő teljesen meggyőző arcal azt mondta h őrjítően vad, meg az szeretkezés volt. Nokéremszépen most meg azt mondja h csak azért mondta h ne kérdezzek ilyet többet. Félre értés ne essék, nem faggattam nem zaklattam a témával, csak teljesen spontán nyugodtan megkérdeztem anno. Azán elmesélte egyszer h ő hagyta ott a palit, de hogy hogynem az egyik korházi befekvésemkor véletlen kiderült egy betegről h az exem munkatársa. Ismerte a sztorinkat viszont ő pont az ellenkezőjét mondta nekem, még pedig azt h a srác hagyta ott a volt párom és nem fordítva. Szóval most megint ott tartok h kezd megrendülni a bizalmam , az önbizalmam már olyan mint ha nem is lenne…megint zavart érzek az erőben, de ő váltig állítja h szeret meg tetszem, csak az fránya sok munka. Itt azért megjegyzem h az első 6 évben remek volt a sexuális kapcsolatunk, nem uncsiztunk benne voltunk minden pajkosságban stb stb és mikor a másik fickóval volt együtt ugyan annyit dolgozott mint most. nEM ÉRTEM ! Akkor nem volt fáradt csak most?!
Szóval azt kérdezném, ezeken kívül amit megpróbáltam lenne még valami amivel elsősegítheném h jobban kívánjon?
Vajon létezik h tényleg csak azért mondta ezt az őrítően vad sex dumát h elvegye a kedvem az ilyen beszélgetéstől és most mondja az igazat h kb 3 szor ment el vele a 40 alkalomból?
Mi lehet az oka h a másik férfit kívánta engem nem? (láttam a fickót kb egy kaliber vagyunk) de ha azért nem kíván mert nem tetszek neki, miért akar/akarna velem lenni?
miért hazudta h ő hagyta el a fickót? lehet még is azért maradt vele egy albérletben a szakítás után, mert remélte háta összejönnek újra? én meg most csak egy időkitöltő pótlék lehetek és ha ritkán sexelünk akkor meg az előző srácra gondol?
Érdemes ebbe a kapcsolatba még nekem szeretetet időt és energiát fektetni, vagy igaz amit gyanítok h folyamatosan be vagyok palizva és egy isten barma vagyok?
Bármilyen tanács , meglátás , elemzés piszok jól jönne.
Előre is köszönöm
Kedves Mihály!
Megértem, hogy aggógik a szexuális életük miatt, különösen így, hogy a párja azt mondta, a másik férfival jóval aktívabb volt. Azt gondolom, hogy érdemes volna párterápás segítséget igénybe venniük, hogy helyreálljon (kialakuljon) a bizalmas, bensőséges légkör Önök közt, ami a kielégítő szexuális élet alapja lehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves doktornő! A tanácsát szeretném kérni, van egy nagyon kedves kollégám akivel elég jó volt a viszonyom, elviccelődtünk, poénkodtunk. de valami az utóbbi időbe megváltozott, a vicceimet már sértésnek veszi megharagszik apró dolgokon, és ez miatt sürün veszekszünk. Nem tudom mit kellene tennem . Már nem ugy viselkedik velem mint azelött, hanyagol stb, Nem tudom hogy köze van -e hozzá, de én nem csak baráti és kolléga kapcsolatot érzek iránta, hanem többet és ő ezt tudja is. Kérdeztem miért változott meg, de szerinte bennem van a hiba. Nem tudom mit tegyek, nem akarom elvesziteni. Kérem segítsen!! Előre is köszönöm.
Kedves Mónika!
Én úgy gondolom, hogy utolsó lehetőségéként érdemes volna rákérdeznie, mitől változott meg a kollégája viselkedése. Ha haragszik valami miatt, csak így tudnak rajta javítani. Amennyiben ezt megtette és elutasító volt Önnel, talán azt jelenti, hogy nem örül neki, hogy nem pusztán baráti vagy kollegiális viszonyt szeretne vele.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda
Nyolc éve vagyok házas de megromlott a házassagom! Van két lányom és most született egy fiam. Hütlen lettem a férjemhez. Aszthiszem beleszerettem abba az emberbe akivel hütlen voltam. 99% alék hogy a kisfiam tőle van és ezt ő is tudja! Mindkettő férfinek kellenék a három gyermekkel együtt! A férjemtöl elhidegültem sajnos félek hogy vele ezért nemmenne! A másik férfihez viszont nagyon vonzodom de neki alkohol problémái vannak és nemtudom meg e tudna változni nincs bennt elég felelősség érzet! Nemtudom képes lenne felnőni családapának! Most döntenem kellene de képtelen vagyok! Nemtudom mi lehet a jobb! Már arra is gondoltam hogy egyedül maradok inkább a három gyerekkel! Nemtudok dönteni egyszerüen nemmegy kérem segítsen mittegyek??
Kedves Mónika!
Megértem györtődését, valóban igen nehéz érzelmileg ez a helyzet. Azt hiszem Önnek és a gyermekeinek is fontos, hogy békés, támogató környezetben legyenek, amit egy alkoholproblémákkal küzdő férfi nem tudna megadni. Ezért azt javasolnám, hogy ne döntsön, amíg nem tudja biztosan, hogy a szerelme képe-e letenni az alkoholt, valóban képes-e megáltozni a családjáért.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Tanacsado!
Nagy dontes elott allok!
Parommal 4eve vagyunk egyutt es most valami hullam van a kapcsolatban eros hullam.
Gondolkodttunk es adttunk magunknak meg egy lehetoseget de az o reszerol valahogy ugy latom nem torekszik arra,hogy jobb legyen!Azt veszem eszre taszit magatol en meg persze kattogok a dolgokon.Feltekeny tipus vagyok es lehet,hogy nem veletlenul.Nem engedi,hogy a munkahelyere bemenjek pedig sokat jartam be.Jelszavazva van minden lap top-on.Egyszeruen nem tudom mit tegyek.Ha probalok vele beszelni lekezeloen beszel es tereli a lenyeget.Az elmult egy honap ami ilyen most es mintha ugy ereznem ez mar a vege.Probalom beletenni szivem lelkem de ez sem eleg.Nekem is vannak rossz tulajdonsagaim de kinek nincs ha 4evig elfogadott ilyennek akkor most miert nem?!Egyszer azt mondta levego kell neki,hogy egyedul legyen.Se velem se nelkulem na most ez szerintem nem igy mukodik.De ez az en velemenyem.Remelem tud segitteni mert irtozatosan nagy szuksegem van ra!
Koszonom!
Kedves Melinda!
Megértem bizonytalanságát. Szerintem fontos, hogy tudjanak beszélni a párjával minden féléről, többek között arról, hogy miért titkosak a dolgai Ön előtt. Hogy érti, hogy levelő kell neki? Konkrétan mit várnak egymástól?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktorno!
Tegnap tudttam parommal beszelni.Mar mint probalkoztam vele azert.Most is azt mondta levego kell neki.Egyedullet.Hol nagyon velem akar lenni hol nem.Azt mondta ha ugy erzi nem megy akkor el fog menni.Egyszeruen probalkozok o is mondta hogy latja de sajat magan meg eszrevette hogy tavolsagtarto lett velem szemben.Nem tudja mit akar en meg allandoan ezen agyalok Ur Isten mi lesz holnap…es az utan….felek mert nem tudom elkeozelni az eletem nelkule.Terveztunk mindent es most azt mondja ne tervezzek semmit.Neha ugy veszem ki a szavaibol,hogy o mar tudja nem sok van hatra a kozos eletunkbol.Jelenleg nem tudom feldolgozni es nem is akarom talan.
On szerint mit tegyek?
Koszonom!
Kedves Melinda!
Szerintem érdemes volna elgondolkodnia azon, mi az amit sérelmez a párja a kapcsolatukban, mi az amiből “túl sokat ad”. Fontos, hogy ne legyen függő helyzetben, hiszen ez megterhelő lehet mindkét fél számára.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda.
Van egy fiu baratom, nyaron ismerkedtunk meg, kihivott engem a jatszoterre es nagyon sokat beszelgettem vele. A baratnom pont ebbe a fiuba szerelmes. Es azaz erzesem hogy azt akarja hogy en meg az a fiu ne legyunk baratok. De az a fiu engem kedvel. Facebookon is sokat beszelgettunk. Es olyanokat irkalt nekem hogy ” szeretlek amugy nem” ” nagyon birlak” most szerelmes belem vagy csak szorakozik? Egyik nap gepeztem es facebookon megosztottam egy ilyet hogy ” ki a titkos hodoldod” es ot hozta ki. Es ezt irta oda: ” csak te szeretned en nem” . Leszedtem. Masnap suliba nem szolt hozzam.En koszontem neki.de o nekem nem. Es kerdeztem h mi a baj? De nem valaszol nekem. De a baratnommel bezzeg beszel. Velem nem. Es a baratnomhoz menekul. Most mi legyen? Es a tobbiek ki akarnak minket bekiteni. De hozzam se szol. Semmi. Mindig rosszkedvu. Ez a teszt megbantotta? Mit tegyek? Soha tobbet ne legyek a baratja? Koszonom szepen a valaszat!
Kedves Viktória!
A legfőbb kérdés, hogy Ön barátkozni szeretne ezzel a fiúval, vagy párkapcsolatban gondolkodik. Amennyiben előbbi a helyzet, összezavarhatta a facebook-os megosztásával.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
A párkapcsolatomban ütköztem falakba, ezért kérnék segítséget Öntől.
A párom két testvérével együtt árvák lettek 3 éve. Párom a legidősebb, mi egy albérletben lakunk,az öccs és húg a családi házban, ugyanabban a városban. Egyikőjüknek sincs párja. Az öcsi katona és most igaz belföldön, de távol tölt szolgálati időt. Mikor elment 6 hétről volt szó, most viszont már arról beszélgetnek, hogy csak márciusban jöhet haza. Szóval a 26 éves hugi egyedül maradt a házban, egy kutyával. Párom szinte naponta hazanézett eddig is, azzal a felelősségtudattal, hogy neki kell vigyázni a testvérére. Párszor már aludtunk ott közösen, de ő ezt minden nap igényelné. Mostanság furcsa csomagokkal áll elő a hugi, amivel azt akarja megmutatni, hogy a szomszédok le akarják mérgezni a kutyát és be akarnak hozzájuk törni. Ez motiválja páromat, hogy minden éjszakáját, szabadidejét ott töltse.
Lehet csak nekem van ez a negatív véleményem, de szerintem a hugi szimplán fél egyedül, csak tudja, hogy ennyivel nem tudná hazacsalogatni a páromat, ezért kitalálta ezt.
Most ugye elkezdődött a vita párom és köztem, mert én nem tudok odaköltözni, dolgozok, egyetemre járok és nem mellesleg fizetem az albérletet. Páromnak is meg kellene értenie, hogy egy kapcsolatban van, együtt élünk, de ő most ezt “felfüggeszti” mert vigyáznia kell a hugira. Én egyébként annyi idősen szintén egyedül laktam, dolgoztam és eltartottam magam, nem vigyázott rám senki.
A kérdés tehát az lenne, hogy ez a viselkedés normális-e a párom részéről, illetve mit tegyek, hogy meglegyen az összhang és ez az átmeneti helyzet ne rontsa meg a kapcsolatunkat?
Köszönöm!
Kedves Zsuzsi!
Szerintem a legfőbb kérdés, hogy Ön mennyire tudja elfogadni ezt a helyzetet, illetve hogy hogyan tudnak róla kommunikálni a párjával. Amennyiben jól és átmeneti a probléma, nem fogja kárát látni a kapcsolatuk. Fontos, hogy őszintén, ne indulatosan beszéljenek erről.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot kivánok! Az lenne a problémám hogy van egy srác a munkahelyemen aki nagyon régóta tetszik de eddig tudomást sem vett rólam csak most hogy egy helyen dolgozunk! Érzem hogy ő is szeretné ha több lenne mint barátság de nem mer lépni mivel féll a csalódástól! Egy hete elmentünk együtt billiárdozni ő hìvott el! Jól éreztük magunkat aggódott hogy éppségben érjek haza emlìtette hogy lesz még alkalom egy ilyen napra! Ön szerint lehet köztünk valami?
Kedves Borsó!
Azt gondolom, hogy a legfontosabb, hogy Ön mit szeretne. Ha azt mondta Önnek ez a srác, hogy szeretne még találkozni, akkor valószínű, hogy csak Önön múlik a dolog.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Köszönöm a választ!
Nagyon szívesen!
Jó napot!
21 éves lány vagyok, a volt barátommal 2 évig voltunk együtt, most egy éve, hogy már nem vagyunk együtt.
Nagyon sok problémánk volt, első sorban a távolság, ugyanis 600 km-re lakik tőlem, emelett olyan dolgokat művelt, amelyeket én nem bírtam elviselni, ezért jobbnak láttam a szakítást. Kizártam az életemből annak reményében, hogy tovább lép ő is, én is. Kb 2 hónapja találkoztunk, neki sincs senkije, s nekem sincs párom. Ismét elkezdtünk beszélgetni, minden fantasztikusan alakult. Közben jött egy lány, aki tetszett neki, de elmondása szerint engem szeret. A lánynak azt mondta, őt szereti, s engem már nem. Amikor erre fény derült, arra kértem, hogy válasszon, döntse el melyikünket akarja. Engem választott. Vissza akar kapni azóta is, mióta szakítottunk, most is próbálkozik – bár kevés sikerrel. Tudja, hogy bizonyítania kell nekem azért, hogy ismét bízhassak benne, hogy lássam azt, hogy valóban engem akar és tud kicsit változni miattam, értem. Az elmúlt két hónap során próbáltuk egyengetni egymást, a kapcsolatunkat, tisztáztunk mindent, hogy mit szeretünk a másikban, mi az, amin változtatnánk, s úgy látszott, hogy működhet. Közben én néha megingok, és nem vagyok biztos benne, hogy ezt akarom, s pár napja elmondtam neki. hogy jó lenne, ha találkoznánk, s személyesen dőlne el az, ha megpróbáljuk ismét vagy hagyjuk az egészet, mivel én így nem vagyok biztos az érzéseimben. Ezen kiakadt. Másnap visszaszaladt ehhez a csajhoz, aki helyett akkor engem választott. Össze is jöttek, ám még aznap este engem hívott fel, hogy mennyire szeret, és bánja, hogy haragjában gyenge volt és a könnyebbik utat választotta, hiszen tudta, hogy őt biztos megkapja, értem pedig harcolnia kell. Egyébkén 5 nap múlva találkoztunk volna mi is, s együtt töltöttünk volna pár napot. 5 napot nem bírt várni, inkább máshoz szaladt. Megértem, hogy nem tetszik neki az, hogy bizonytalan vagyok, de időt kértem. Ha igazán szeretne, várna. Vagy nem tudom. Most is mondja, hogy egy szavamba kerül, s otthagyja a lányt, emellett még azt is, hogy nem tud mellette jövőt elképzelni. Csak van neki, hogy legyen valakije.
Mit tegyek? Megérdemel még egy esélyt? Azt nem kérem tőle, hogy szakítson a lánnyal. Azt mondtam neki, hogy minden az ő döntése, ha boldog a lánnyal, próbálják meg, legyenek boldogok – holott ez nagyon fáj nekem. Nem akarok belemászni a kapcsolatukba. Találkozni is csak akkor találkozom vele, ha már nem lesz barátnője. Viszont ő azt mondta, hogy csak akkor hajlandó elhagyni a lányt, ha én 100%, hogy összejövök vele, mert ha én nem leszek a barátnője, akkor se a lány nem lesz neki, se én. Lehet, hogy mindegy neki, hogy kivel van, csak legyen valakije? Olyan tanácstalan vagyok.
Mit gondol, mi a helyes megoldás?
Válaszát köszönöm!
u.i.: azt még hozzátenném, hogy első nagy, “igaz” szerelem volt..
Kedves Szandi!
Megértem, hogy nehezen engedi el az első szerelmét, de a levele alapján az a kérdés merült fel bennem, hogy vajon érdemes -e várnia erre a fiúra, vajon viszonozza-e kellőképpen az Ön érzéseit. Viselkedése alapján nem valószínű, hiszen csak ahhoz ragaszkodik, hogy legyen vele valaki.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Már elég rég óta ,minden egyes álmom arról szól,hogy mindenki ellenem van, mindenki utál, mindenki ártani akar nekem.
Szinte minden nap álmodok .És mindig ugyan ez az álmaim lényege,csak más-más furcsa és nyomasztó helyzetekben.
Mit tudnék tenni ez ellen? Mert egyrészt nem hiszem ,hogy a legpihentetőbb így az alvás, másrészt nem hiszem ,hogy ez túl jót tenne az önértékelésemnek.
Van erre esetleg valamilyen megoldás?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Karolina!
Teljesdn igaza van abban, hogy ha sokszor felriad éjszakánként, vagy nyugtalanul alszik, nem tudja megfelelően kipihenni magát. Álmainkban sokszor félelmeink öltenek testet, ezért azt gondolom, pszichoterápiás segítséggel tudna/tudnánk azon dolgozni, hogy rájöjjön, mi az ami ennyire nyomasztja, felzaklatja Önt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda,
Korábban már kommunikáltunk ezen a felületen és azóta ráébredtem pár dologra, amit most megosztok.
Kényelmes ember vagyok aki a céljai eléréséért kevés erőfeszítést tesz. Kivéve ha az a cél a kényelmemet és a nyugalmamat szolgálja.
Eme tulajdonságom miatt sok „vágyott” célom nem értem el vagy csak nagyon, nagyon lassan, de a legtöbb esetben kényszer hatására, és csak nagyon ritkán önszántamból.
Hogy mások előtt jó színben tűnjek fel és leplezzem a kényelmességem, magammal és másokkal is elhitetem, hogy én aztán mindent megtettem. Mintán elhiszem, hogy mindent megtettem ez okot ad arra, hogy szenvedjek, hisz a cél nincs elérve és akkor biztos szar ember vagyok.
Természetesen sok célt elértem már az életem, de a fentiek miatt azok közül kevés okozott örömet az elérésekor.
Most már tudatában vagyok annak, hogy ilyen vagyok és arra gondoltam, hogy először is el kellene fogadnom ezt a tényt, elfogadni önmagam és csak azután jöhetne az, hogy esetleg változtassak amihez szintén felül kell kerekednem a kényelmességemen.
Ez pszichés betegség? Személyiség típushoz köthető normális jellemző? Elkényeztetéség?
Köszönöm,
Gábor
Kedves Gábor!
Amennyiben olvasgatja a hozzászólásaimat ezen a felületen, nem fog meglepődni rajta, hogy nem szeretek állást foglalni azügyben, hogy ki miért viselkedik ugy ahogy, mivel nincs elég információm ennek eldöntéséhez egy-egy írásos beszámoló kapcsán. Abból a szempontból talán mindegy is, hogy hiába ismeri a viselkedését, nem feltétlenül tud rajta egymaga változtatni. Ehhez pszichoterápiás kapcsolatra van szükség.
Üdvözlettel: Habis Melinda
A férjemmel 1980-ban esküdtünk 86-ban meghalt tragikusan. Volt munkahelyem amit 2006-ban létszámcsökkentés miatt elvesztettem. Több munkahelyen dolgoztam mikor végre az Újvidéki Tévéhez kerültem mint gépírónő. Votl egy műtétem és nem várták meg a felépülésemet, így hát kirúgtak. Most munkanéküli vagyok. Nincs kire támaszkodjak. Van egy lányom, de ő sem segíthet mindenben és nem tudok munkát találni. Teljesen elfogott a félelem. Nap mint nap félelek. Nem tudom a számláimat kifizetni. Voltam már munkát keresni, ahol ki van írva, hogy: Sürgősen munkást keresünk. Csak a telefonszámot meg a nevemet kérték, hogy majd értesítenek, de sajnos nem így lett. 54 éves vagyok mivel gépítónőként dolgoztam 21 évig, így nehezen látom magamat bármilyen munkában mint pl.: a pizza készítése vagy különböző pékségben, ahol mindenhez kell érteni, valamint fafeldolgozás, vagy takarítás. A takarítást is már többször megjelentettem, de nem jelentkezik senki. Köszönöm.
Kedves Gizella!
Megrétem, hogy megviseli, hogy nehezen talál munkát. Valóban nem lehet könnyű egy új pozícióban elképzelénie magát, mivel sok évig ugyan azt csinálta. Fontos, hogy a sikertelenség ellenére ne veszítse el a lendületét és tovább keressen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Azt szeretném megkérdezni, hogy lehet feldolgozni a következőt: sok régi jó barátom van vagyis jópár csak volt, apukám halálakor és elötte (amikor beteg volt) mindíg melettem voltak. Sajnos (igaz mi is öregszünk) az utóbbi években jóegypár nem keres, ha megkérdezem miért? azt mondják hogy kérdezhetek ilyet (és én vagyok a hibás) ha össze akarom hozni a régi csapatot, vannak köztük akik hülyének néznek, van aki megigéri, hogy jön és még csak le se mondja. Ami nekem fura nemtudom mi változott… Nem minden nap követelem, hogy velem legyenek, hiszen mindenki elfoglalt, de egy évbe 1x miért nem lehet összeegyeztetni? Ami a legjobban bánt ha annó a nagy bajban melettem voltak mostanra miért lettem egy melőzött senki? Szerencsére nem mindenki ilyen, de 4-en igen, és ez elég volt ahoz, hogy elöször meg is győzzenek én vagyok túl akaratos. Most már tudom, hogy nem, figyeltem más baráti csapatokat, tartják a kapcsolatot ahogy tudják, neten, telefonon, személyesen,mert fontos nekik a másik. Amin elég nehéz volt túltennem magam az, hogy ne magamat hibáztassam, ám most se könnyebb, hogyan fogadhadtam a szívembe olyan embereket akiknek egy fabatkát se érek, miért nem vettem észre? Erre is halottam egy viszonylag elfogadható magyarázatot, megváltozott az életük és más nekik a fontos, de sajnos ott van az, hogy hibázattak is, pedig nem bántottam egyiket se. Ami még a történethez hozzátarozik időközben egy barátunk meghalt. Utána kezdődött ez az egész, de akkor még csak 2-en, de idén nyáron már 4-en. Úgy érzem a hibázatók már nem érdekelnek ilyenek, nem tudok velük mit kezdeni, hiszen nincs konkrét válasz, hogy megbántottam volna őket bármivel. Inkább az a probléma, maradt bennem félelem, ha ennyire nem tudom ki a barátom hogy lesz később? legkevésbé se szeretném a maradékot elüldözni a bizonytalanságommal, pedig sajnos van bennem…
Kedves H. Gáborné!
Megértem, hogy rosszul esik Önnek az elutasítás. Azt gondolom, érdemes azokba a baráti kapcsolataiba fektetnie az energiáit, melyeket viszonzottnak érez. A csalódás ellen nem tudja magát megvédeni az ember, mégis szükségünk van szeretetre, törődésre.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő !
A problémám : Viszonylag én és a párom elég fiatalok vagyunk ( 22 évesek ) másfél éve járunk. Ő elejében nagyon ” rajongott ” értem, kb. nemrég úgy 2 hónapja kezdett megváltozni velem. ( 3.dik biztos nincs neki, hisz rám alig van ideje, nem hogy még egyre.. ) Mármint érzem, hogy szeret, de most kezd kinyílni a ” szája ” ? Eddig problémamentesek voltak a konfliktusok. De most mikor felhív telefonon beszélgetni, minden szavamra vigyáznom kell, hogyan mondom, hogyan válaszolok, mert képes belémkötni. Mondok egy egyszerű példát. ( 50 km választ el minket ) ” Most süt a nap. ” Erre ő : ” Nem, biztos ott nem süthet a nap, hisz itt esik az eső ! ”
Én pedig győzködök, de igen, majd ő, hogy nem, és végül ráhagyom, hogy ő győzzön. Akármilyen konfliktusaink voltak, a kapcsolatunk megőrzésében magamra vettem őket, hisz hiába győzködök, hogy nekem van igazam, mikor ő azt ” nem hiszi el “. De ő nagyon szeret, és hallani se akar a szakításról. Mit mondjak, én sem akarom még elveszíteni.
Most egy határozott válaszra lenne szükségem, kérem szépen !
1. Mi okozhatta ezt a megváltozást? Talán ő mindig ilyen volt, és csak most ismertem ki? Ha nem, akkor, hogy hogy nem fél attól, hogy ez a kapcsolatunk rovására mehet?
2. Ön szerint meneküljek egy ” ilyentől ” ahogy csak tudok, vagy próbáljam meggyőzni valamivel?
Hisz olyan fiatalok vagyunk, szép az élet, és velünk is szép lenne, ha nem kötne belém bármibe is. Mostmár iszonyom van a telefonoktól is….
Hatalmas üdvözlettel: Elina
Kedves Elina!
Mivel én nem ismerem a párját, nem tudhatom, mi okozza nála a viselkedésváltozást, tehát határozott választ sem adhatok. Elképzelhető, hogy eddig is ilyen határozottan képviselte a saját elképzeléseit, csak Ön nem vette észre, elvakította a szerelem. Azt gondolom, hogy érdemes visszalejeznie a párjának ezeket a dolgokat, megkérni, hogy finomabban fejezze ki a véleményét, fogadja el, az Ön álláspontját. Ha nem jár sikerrel és a későbbiekben is ilyen sok frusztráció éri, érdemes lehet elgondolkodni a kapcslat befejezésén.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő,
szülő vagyok és volna egy kérdésem. Van -e joga a pedagógusnak bármilyen módon, jelen esetben szituációs játék keretében arra kérni a gyerekeket, , hogy otthoni problémákat, szituációkat játszanak el. Itt gondolok főként problematikus helyzetekre, mint apa veri a családot, drog, alkoholizmus, molesztálás, akármi. Van-e joga a pedagógusnak bármit kipuhatolni akár segítő szándékkal is?
Köszönöm a válaszát
Tisztelettel
László
Kedves László!
A dolog jogi oldalához nem értek, de számomra teljesen érthető, ha nem akar megnyílni ilyen téren a pedagógusa előtt. Nem véletlenül szoktuk úgy szervezni az önismereti csoportokat, hogy egymás számára korábban ismeretlen emberekből álljon, hiszen olyan mély dolgokra derülhet fény, amit nem osztanánk meg szívesen bárkivel.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Végső elkeseredésemben fordulok Önhöz. Pedig a problémáimat igyekeztem megoldani magam, önállóan. Krízis helyzet alakul vagy alakult a családomban és ezért őszintén kérem az embert aki önben lakozik az válaszoljon. Van egy bizonyos morál amit követek humánum, emberség, tolerancia, De a menekült helyzet szószerint éket vet a családomban. Mivel az ENSZ-nek dolgozom ezért nem értek egyet a kormány döntéseivel, sem a kollektív ítélezéssel menekült kérdésben. De a családom viszont igen, állandóan megy a vita, a harc. Itt ebben az esetben nem állja meg a helyét az okos enged taktika, mert fel kell vállalnom a véleményem, nem értek velük együtt, elítéslem a rasszizmust és a túlzásba vitt nacionalizmust. A párom és családja szintén mellettem foglal állást, de ha nem lennének akkor is határozottan a menekültek segítését tartanám legfőbb feladatnak. Ismerem a civileket, ők ott vannak velük mindennap és emberségből naponta vizsgáznak. A szüleim manipulálva vannak, és nem tudom hogy neveljek beléjük emberséget, hogy lássák meg az igazságot. Hogy mentsem meg a szüleimet a politikai manipulációtól? Tudom nem egyszerű az ügy és egyre gyakrabban fordul mostmár elő, családokban, barátságokban, ismeretségeknél de éket ver közénk a gyűlölet. Ha tud segítsen!
Üdvözlettel
Aurora
Kedves Aurora!
Talán nem fog egyetérteni velem, de a véleményem az, hogy vannak olyan dolgok, amikben nem kell egyetértenünk. Ilyenek például a vallás, politika, vagy amit felhozott, a menekült kérdés. Ha a családtagjainak, ismerőseinek nem egyezik a véleményük Önnel, ne erőltesse rájuk, hiszen mindenki annak hisz, akinek akar.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Úgyérzem nem értett meg kellőképpen, vagy pont ellenkezőleg. Ők akarják rám erőltetni a nézőpontjaikat, nem érdekel addig mit gondolnak ameddig tiszteletben tartják a véleményemet. De ez nincs így és megy az ostrom az érzelmi zsarolás, lelki terror ezerrel.
Kedves Aurora!
Csak azt tudom javasolni Önnek, hogy kerülje az ilyen helyzeteket, témákat a családjával és a barátaival. Akár meg is fogalmazhatja nekik, hogy mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Higgye el, nem ér annyit az egész, hogy emiatt vitatkozzanak, rosszban legyenek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Azt szeretném kérdezni, hogy ha az ember meghoz egy döntést, egy számára nehéz kérdésben, akkor hogyan tud ahhoz véglegesen ragaszkodni.
Főleg, ha nem úgy döntött ahogyan igazán, szivéből, szeretett volna.
Én most úgy döntöttem, egy szorult helyzetemben, hogy a családommal, a férjemmel maradok Pedig a szivemmel és az eszemmel is tudom, hogy el szeretnék menni. Úgy gondoltam, ez a helyes és a legjobb a LegTöbb embernek.
3 hónappal ezelőtt megkeresett egy nagyon régi udvarlóm. Egy hónap mulva találkoztunk is, 3 x rövid időre, de csak nyilvános helyen. Én ezt akkor el is mondtam a férjemnek. Azóta 2 hónap telt el. Ez a férfi feleségül kért, azóta is többször, és nagyon szerelmes. A férjem ultimátumot adott nekem két napja, hogy csomagoljak és menjek, én azonban – mostmár tudom, hogy félelemből és a következményektől is megriadva -, azt mondtam másnap, hogy itt maradok. Azóta eltelt két nap és szembesülök a saját érzelmeimmel, és azzal, hogy mit is fog jelenteni ez, az én számomra.
Ez nem csak azt jelenti, hogy itt folyik tovább az életem, felnőtt gyerekeim stb. között, (jelenleg kínok közt), hanem azt is, hogy a férjemet is szeretnem kell, és főleg fogadni az ő szeretetét, és közelségét. De egyenlőre ez nem megy. Úgy gondolom nem akarom őt szeretni, sőt magamban, Őt okolom a helyzetért, amibe most kerültem, hogy itt vagyok és nem mehettem! És tudom ez tiszta ellentmondás, de nagyon haragszom a férjemre és nem akarok a közelségében lenni pedig ő nem rossz, megbocsájt és mindent elfelejt… Nem tudom, hogy megváltozik e az érzelmem vagy a hozzáállásom, és hogy tudok együtt élni vele, ha nem fogom szeretni.
Mi 30 év alatt nem csaltuk meg egymást. Most azt mondja az érzelmi megcsalás is megcsalás. Igaz.
Az udvarlóm még nem tud semmit, ő ott van a távolban és csak vár rám, és szenved. Sőt azt tervezte, hogy végre találkoznunk kellene, hogy lássuk egymást , mert akkor könnyebben döntenék, és – 2 nap! – mulva ideutazik. Nem tudom mit tegyek, maradjak hü a döntésemhez? Vagy titokban mégis megengedjem, hogy ideutazzon 300 km-ről? Az biztos, hogy a személyes találkozás sokat segithetne a döntésben, de ha még is az lesz a vége, hogy itt maradok? Nem akarom őt ide széditeni.
kb 2 óránként mást érzek.
Ez a kapcsolat, bennem rengeteg dolgot felszinre hozott, mivel rengeteget töprengtem az eddigi életemen. Pl. hogy mi hiányzott az életemből, mire vona szükségem Amit az ember 30 év házasság után már elfogad és természetesnek tart. De mégsem tudom megtenni, ami fájdalmat okozna a családomnak és főleg a gyerekeimnek. Sőt úgy érzem a férjem életéért is felelős vagyok. amit igy teljesen tönkre tennék.
Szóval itt tartok most, egyáltalán nem készen arra, hogy elmenjek és feladjak egy egész életet, de utálva az itteni napjaimat. és nem tudom elképzelni, hogy élek itt majd. Sokat szenvedtem, küzdöttem az elmult 2 hónapban hogy el tudok e menni és ezt a helyzetemet senkivel sem tudtam megbeszélni, elmondani.
Köszönöm szépen, hogy meghallgatott.
Kedves Emese!
Ide bármikor írhat, én és a kedves Látogatók is biztosan szívesen meghallgatják!
Engedje meg, hogy a levele kapcsán bennem megfogalmazódott kérdéseket írjam le Önnek válaszként. Miért gondolja azt, hogy a gyermekei életét tönkretenné azzal, hogy mást szeret, nem az apjukkal találja meg a boldogságot? A férjét miért tartja életképtelennek? Azt értem, hogy három évtizedig jó volt mellette, de most már inkább undort, mint szeretetet érez iránta.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Párommal 5,5 éve vagyunk együtt, ebből 1 éve házasok vagyunk és van egy 9 hónapos gyönyörű kisbabánk. A problémám korábbról kezdődik, kb. 6 éve jelentkeztek a tünetek (szívdobogás érzés, izzadás, gombóc a torokban érzés). Voltam több vizsgálaton is, természetesen nem állapítottak meg semmit, csak hogy pszichikai kezelés lenne szükséges (azon is átestem több alkalommal, de nem találtunk megoldást. Most azért fordulok Önhöz, mert kezd súlyos problémát okozni a házasságomban.
Párommal hosszú ideig barátok voltunk és csak azután lett kapcsolat belőle. Eleinte rendkívül féltékeny voltam, majd ez a probléma megoldódott. Viszont idő után sok nehézség után kezdett megromlani a kapcsolatunk, sokat veszekedtünk és csak egyre inkább keletkeztek a problémák. Több haláleset is történt ezidő alatt így sok nehézségen mentünk keresztül. A problémám okára mindig mást tettem felelőssé, mindig próbáltam okokat és okozókat keresni. Most éppen párom testsúlya és megváltozott viselkedése zavar a leginkább (szintén szívdobogás érzés, stb mellett) – korábban többször magamban kerestem a hibát, ez is mindig változik.
Mostanság, ha kettesben vagyunk zavartan és feszülten viselkedek, de sokszor egyedül is ezt érzem, csak vele jobban kijön. Mindent megbeszélünk egymással, így ezt is, nincsenek előttem titkai (ezért is nehezebb mostanság). Ezen kívül itthon folyamatosan feszült vagyok, ami sajnos a gyereknevelésben is hátrányt jelent. Folyamatosan rossz a hangulatom, sírhatnékom van. Korábban depressziót állapítottak meg Nálam, de nem használtak a gyógyszerek. Kérem, ha van ötlete, hogy merre és kihez tudnék fordulni, segítsen. Köszönettel:
Kristóf
Kedves Kristóf!
Levele alapján felmerül bennem a kérdés, miért hagyta abba a lelki gondok kezelését, ha nem értek el eredményt. Ebben az esetben inkább szakembert kellett volna váltania, mintsem feladni az egészet, hiszen idővel a gondok csak súlyosbodtak, sűrűsödtek. Éppen ezért mást nem is javasolhatok, minthogy mielőbb kérjen ilyen irányú segítséget, vegyen igénybe pszichoterépiát (is).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Az alábbiakban kérem segítségét.
Több mint egy éve élek távkapcsolatban, és az utóbbi időben szinte csak kéthetente hétvégente látom a páromat. A kapcsolatunk elején minden hétvégén találkoztunk, aztán egyszer csak ezek a találkozások ritkábbak lettek, mivel van, hogy a párom szombatonként dolgozik.
A viselkedéséből már egy ideje úgy érzem, hogy én sokkal jobban akarom ezt a kapcsolatot mint ő, és sokkal többet teszek érte. (Bár lehet ez a csillagjegyünkből is adódhat, mert ő Bak én meg tipikus Rák vagyok. Ő nem igazán mutatja ki az érzelmeit én meg pont az ellenkezője vagyok.)
A probléma az, hogy sajnos van egy olyan rossz érzésem, hogy neki teljesen elegendő az, hogy engem csak kéthetente lát. Attól tartok, hogy a szombati munka nem is valós. Hisz részemről kideríthetetlen, hogy valóban dolgozott-e vagy sem, mert messze vagyunk egymástól.
Amikor legutóbb voltam nála találtam egy füzetet nyitva az asztalán, amire rápillantottam és azt írta fel benne, hogy mikor hogy dolgozott (mivel nyitva volt gondoltam nem titkos a tartalma). A július és szeptember volt felírva, és csak egy szombat szerepelt a listában, holott ez időszak alatt többször nem találkoztunk azzal az indokkal, hogy ő szombaton dolgozik.
Egy őszinte embernek ismertem meg, és én is teljesen így viszonyulok hozzá. Ha azzal „vádolom” esetleg alaptalanul, hogy nem őszinte velem, akkor abból nem sok jó sülhet ki, merthogy nem adott okot arra, hogy bizalmatlan legyek.
Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnám ezt a dolgot úgy megbeszélni vele, hogy ne érezze ezt támadásnak részemről és ne gondolja azt, hogy én nem hiszek neki, nem bízok benne, mert akár az is lehet, hogy én érzem/gondolom rosszul a dolgokat. Lehet alapja a félelmemnek? Mindig mondja, hogy nagyon szeret, csak sajnos annyira nem mindig érezteti. És ha annyira szeret, akkor hogy lehet, hogy neki 2 hetente elegendő a találkozás? Bármiről van szó nekem ő az első, ezt viszont fordítva nem igazán így érzem.
Nagyon szeretem őt és nem akarom elveszíteni, de ha ő esetleg így gondolja a dolgokat, akkor lehet, hogy ezt a kapcsolatot be kell fejeznünk, mert én nem ezt várom el egy párkapcsolattól, és ahhoz már „idős” (28 éves) vagyok, hogy „feleslegesen” legyek benn egy párkapcsolatban. Lassan már szeretnék megállapodni és családot alapítani. Egyébként, ez miatt, hogy ilyen keveset találkozunk nem is érzem magamhoz olyan közel, mint szeretném és sok mindent ez miatt nem is nagyon „merek” megbeszélni vele. Az is furcsa nekem az egészben, hogy a kapcsolatunk elején meg tudta oldani, hogy minden hétvégén találkozzunk most pedig nem. Pedig ugyan azon a munkahelyen dolgozik. A munkahelyéről röviden annyit, hogy bármikor mondhatja azt, hogy nem megy be, úgy hogy nem rúgják ki (hogy miért abba most nem szeretnék bele menni még így név nélkül sem). Plusz infó még, hogy egyébként nagyon jól kijövünk egymással, és a párom egy idős velem. Hogy nehogy félre értse a problémámat, ha valóban arról van szó, hogy szombatonként dolgoznia kell azt teljesen megértem, eddig is megértettem és nem várom el, hogy a munka helyett engem válasszon, mert hát pénzből élünk. Csak sajnos a jelek másra utalnak…Illetve nem szeretem ha madárnak néznek. Az őszinte, egyenes kapcsolatok híve vagyok. Illetve ez a füzetben látott dolog még jobban elbizonytalanított.
Köszönöm válaszát.
Kedves Léna!
Szerintem egyszerűen fogalmazza meg a párjának, hogy Ön vágyik rá, hogy minnél több időt töltsenek együtt, a szeretetét jobban kimutassa. Végülis ez a lényeg, nem a füzet, amiben a gyanús információkat találta. Azt is megemlítheti, hogy intimebb kapcsolatra vágyik, melyben több mindent megbeszélhetnek, jobban részesei egymás életének.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő! A Fiamról lenne szó,ő most 21 éves. Szakított a barátnőével,most van egy másik barátnője,de a fiam azt állítja hogy csak ,,haver”. Közben az exével is jóban van,találkozgatnak,de nincs köztük semmi. Teljesen kifordult magából,amióta az új megjelent. Ha beszélnek a fiam ideges és feszült lesz. Ha bármit mondunk,a reakciója ,,ne szóljunk bele az életébe”. Esténként nem jár haza,nem piheni ki magát, pedig tudja hogy mennie kell dolgozni,fogyott 10 kg-ot. Kitart az új barátnő mellett,ha bármit mondunk rá,azonnal ,,harap”. Azt mondja azért nem jön haza,mert nem hadjuk békén,és mindenbe beleszólunk. Pedig csak fel akarjuk nyitni a szemét,hogy tönkreteszi magát,és minket is mert belehalunk az aggódásba. Közben a régi barátnő is segíteni akar,de azt mondja neki hogy pióca,és hadja őt békén,és hogy elárulta. Csak az új lánynak hisz,és meggyőződése, hogy mi rosszat akarunk neki. Mi azt gondoljuk hogy a lány sakkban tartja valamivel. De akkor miért védi őt a szüleivel szemben? Reménykedem hogy tud pár szóval segiteni,mert arról hallani sem akar,hogy segítséget kérjen pszihológustól. Sajnos már nem kisgyerek,és nem tudom kényszeríteni. Köszönöm!
Kedves Zsuzsa!
Megértem, hogy aggódik a fiáért, de csak arra tudom biztatni, hogy bízzon benne, ha nagy baja lenne, szólna Önnek/Önöknek. Ha eddig bizalmas volt a kapcsolatuk, biztos lehet benne, hogy így történne. Talán csak a saját lábára szeretne állni, kipróbálni milyen az, amikor egymaga dönt a fontos kérdésekben.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda,
pár kapcsolatban élek és minden tökéletes (legalábbis úgy érzem) Csupán a munkámból kifolyólag viszonylag sok férfival kell együtt dolgoznom, ami számomra nem jelent különösebb problémát, mégis van egy kolléga akivel szemben jobban működik a kémiai közöttünk, mint egy munka kapcsolat. Ha csapatépítő tréningen vagyunk vagy egy céges buliba mindig jobban keressük egymás társaságát, mint másokkal. Ez történt most is. (bár egy csók után megálltunk, de mindketten tudtuk/éreztük, hogy ez csak az ideális hely hiánya miatt maradt el). A másik oldalon pedig mindkettőnknek bűn tudata volt, hogy otthon vár ránk a saját párunk.
Mai nap, hogy újra dolgozni jöttünk nem mertünk egymás szemébe nézni, de izzot körülöttünk a levegő. Ezt pár ember észre vette és nem tudom mi tévő legyek, hogy ne szakadjon meg a jó munka kapcsolatunk és pláne ne derüljön ki más számára, hogy történt vmi kettőnk közt.
Kérdésem, hogy én mint nő mit tehetek ez ügy érdekében. Kerüljem társaságát? Továbbra se keressem a szemkontaktust vele? (mint a mai nap ez történt?)
A baj az, hogy nagyon felcsigázott, de nem szeretném elveszíteni, mint egy jó munkatárs. Mi tévő legyek?
Mit tegyek ha legközelebb lesz vmilyen rendezvény? Kerüljem el messziről?
Köszönöm előre is a válaszát
Kedves P!
A kérdés valójában az, Ön mit szeretne ettől a férfitől. Ha csak barátságot, akkor talán jobb ha valóban elkerüli a kellemetlen helyzeteket. Amennyiben vonzza Önt, utat engedne az érzéseinek, akár keresheti is a kapcsolatot vele.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő! 50 éves vagyok 2 nagykorú gyermekkel.Sajnos most szembesültem azzal igazán hogy a férjem megcsalt. azt hiszem ezt már korábban is tudtam de mindig homokba dugtam a fejem a gyermekek miatt.Házaséletet már nagyon ritkán élünk 5 évente kb.A férjem nem vallja be hogy van valakije de minden ismerősöm azt mondta hogy hogyan nem vettem ezt még észre.Mindig is szerette a szép nőket és akkor is képes volt megnézni őket amikor velem volt.Engem ez nagyon bántott.Férjnek nagyon rossz de apának kiváló hiszen imádja a gyerekeket.Engem lelkileg mindig bántott pl.letehenezett,cigányozott és az önbecsülésem romokban.Kb. 1 éve elkezdtem foglalkozni magammal, lefogytam, sportolni kezdtem és rátaláltam egy igazi szerető férfira aki már tini korunkban is szerelmes volt belém. Szerelmes lettem,de mégsem tudom elhagyni a férjemet a gyermekeim miatt akik imádják az apjukat. Ők hallani sem akarnak a válásról pedig már 27 és 23 évesek.Igazán már nem is velünk laknak.Nekem pedig lelkiismeret furdalásom van.Mit csinálják,tudok még kárt okozni a gyermekeimnek?Vagy most már csak magammal foglalkozzak és ők majd megbocsátanak nekem?Köszönöm
Kedves Viki!
A legnagyobb kárt szerintem akkor okozza a gyerekeinek, ha boldogtalanul éli tovább az életét. Akár mennyi idősek is, ha jó a kapcsolatuk, felnéznek Önre, követni fogják a mintáját.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Barátnőmmel akivel most a szakítás szélén állunk fél éve ismerkedtünk meg. Akkor még úgy tűnt minden rendben de már az első hónapokban kiderültek a problémák. Sajnos én féltékeny típus vagyok így nagyon zavartak fiú barátjaival való találkozások. Később beláttam, hogy alaptalan féltékenykedésem elég kártékony volt ránk nézve ezért vissza vettem és megpróbáltam lenyugodni. Nagyon sokat változtam a hónapok alatt sikerült legyőzni a mérhetetlen féltékenységet, a szerelem erősebb volt annál. Aztán később mégis okot adott rá… Munkatársakkal egész napos beszélgetések otthonról, állandó jellegű találkozások, rózsa mástól…. Ekkor már nagyon zavartak a dolgok és mikor szóvá tettem én lettem a hibás. Én voltam a rossz amiért számon kértem és amiért kalitkában tartom. Amikor szexuális utalásokat és pajzán leveleket találtam a telefonjában akkor már készültem szakítani. De elmagyarázta hogy az egész színjáték volt (tényleg őszinte volt szerintem ember nem lenne képes így hazudni) teljes mértkében láttam rajta az őszinteséget és azt is elhittem amit a dolog mögé elmesélt viszont megbeszéltük hogy ez színjátéknak is kegyetlen volt és nem tehet többet ilyet, bocsánatot is kért én pedig lenyeltem a vékát. Mikor kiderült hogy titokban megint ezzel a férfival beszélget minden áldott nap és én ezért veszekedtem vele ismét én voltam a hibás amiért kutakodtam (hozzá teszem véletlenül akadtam rá ezekre a telefonbeszélgetésekre). Végül megint csak lenyeltem a vékát mert nem beszéltek “olyan ” dolgokról már. De így is nagyon zavart… Végül mikor már több férfivel is megtörtént a rendszeres találkozás és egyértelmű volt számomra hogy a férfiak oldaláról nem csupán baráti a szándék kérdőre vontam: ” Értem én hogy te csak barátként tekintesz rájuk de nekem fáj hogy kielégíted azt az örömüket hogy találkozol velük mert ők randi gaynánt akarnak veled lenni”. Erre egy olyan választ kaptam hogy nála nem létezik olyan fogalom hogy randi, ő csak ismerkedik és jól érzi magát, úgy is engem szeret nem fog megcsalni. Újra leneyltem a vékát viszont mostanra arra a pontra jutottunk el hogy már az is felidegesíti ha normális kedves hangnemben kérdezem valamelyik fárfiről/srácról. Megmondtam neki hogy nem bírom tovább… Ennyit igazán megtehetne értem. Ekkor önzőnek és beképzeltnek nevezett… Elmondtam neki hogy szerintm ez abnormális én már legyőztem a féltékenységemet de ez minden normális férfit zavarna szerintem. Most “szünetet” tartunk…. A minap elmondta nekem hogy ő élni akar, nem akar megöregedni és ő sok emberrel akar találkozni teljesen szabad akar lenni. Gondoltam magamban hogy komolyan egy 19 éves lánynnak kapuzárási pánikja van?! Nem értem ezt a lányt. Nem hoz áldozatokat, csak azzal törődik hogy neki megfeleljenek a dolgok. Elmondta hogy az előző kapcsolataiban is többynire ez volt a probléma. Nem értem… Annyi ideje van még… elmondtam hogy nem kell egy életre lekötlezenie magát azért mert barátja van csak egy két minimális erőfeszitést és áldozatot hozni. Azt mondta én gondolkodom rosszul. Közben látom rajta hogy még sem akar elengedni meg szeret még és azt is elmondta, hogy tényleg sosem csalt meg. Viszont továbbra is szüksége van az állandó figyelmre más férfiaktól. Egyszerűen igényli. Lehet hogy ennek gyerekkorba visszamenő vagy másmilyen szociális eredetű gyökerei lehetnek? Mitől van ez doktornő? Lehet hogy én gondolkozom problémásan? Mit tudnék vele kezdeni? Vagy magammal?!
Előre is köszönöm válaszát!
Egy értetlen 19. éve végét taposó férfi/srác (a kettő között)
Kedves gergő!
Levele alapján úgy tűnik, ez a lány még nem készült fel egy komoly kapcsolatra, valójában csak ismerkedni szeretne, mindenkéle kötöttség nélkül, ami Önnek kevés. Természetesen lehet, hogy annak, hogy ennyi figyelmet igényel a barátnője, múltban gyökerező okai vannak, társadalmunkban mégsem elfogadott az, hogy ha valaki párkapcsolatban él, mégis több vasat tart a tűzben.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
A véleményére lennék kíváncsi. A legjobbat szeretném a húgomnak,de most egy szakértő tanácsára is szükség lenne.
A húgom egy húsz éves lány ,egy párkapcsolata se volt még,randizni is csak kétszer ment el.Igen csinos,okos,művelt és rendkívül humoros személy. Az önbecsülése minuszban van.A párkapcsolatok egyáltalán nem az ő asztala. Rám meg nem mindig hallgat,íme a krízishelyzet.
Van egy fiú,aki már több,mint három-négy éve próbálja elhívni randira,egyszer el is ment,de utána megpróbálta megszakítani a dolgot a húgom.Az aggályai a következők. Ez a fiú az egyik volt barátnője hosszútávú kapcsolata. Már több,mint három éve nincsenek együtt. A fiú azóta odavan érte. Eleinte a húgom még utálta is és meg is mondta neki,hogy sose lesz semmi köztük a húgom barátnője miatt. Azóta szinte levakarhatatlanul,de sokat beszélget a húgom az udvarlójával online és rengeteg közös van bennük,ennyire még senkivel se passzolt az érdeklődési körük se.A jövöre nézve hasonló terveik voltak.A húgom elmondása szerint a sráccal önmaga lehetett,és ő is teljesen őszintén beszélt a tesómmal jó és rossz dolgokról egyaránt. Már szinte legjobb barát szinten folytak társalgásaik.A húgom,,barátnője”nem volt olyan közeli,csak jóba voltak osztálytársak lévén is. Már egyáltalán nem beszélnek és még azt is mondta régebben a lány,hogy őt nem zavarja,ha összejön a tesóm az exével. Húgom erre minden porcikájával tiltakozással reagált.A húgom ,,barátnőjéről” tudni kell,hogy nem kell félteni,hogy nem talál magának másik partnert,ennyit mondhatok.A probléma,hogy ugyanez elmondható a hódolóról is. Most azonban,a sráccal a beszélgetéseik a végéhez értek a húgomnak egy újabb sikertelen randikérés után. Mondta a fiú,hogy így marad a hugi neki az örök elérhetetlen plátói szerelme.
A tesómra rá se lehet ismerni azóta. Nagyon hiányolja a srácot,tiszta depressziós lett az amúgy a világ egyik legvidámabb lányából.Úgy érzi,elszúrta a dolgot megint a bizalmatlanságával és félénkségével. Nem tudja mit tegyen. Állandóan ezen rágódik. Nekem elmondta,hogy annyiszor elment volna vele randira,csak a büszkesége és bajtársiassága az ex osztalytársa felé(aki véleményem szerint a világ egyik legkétszínűbb nőszemélye és csak kihasználta a húgomat)nem engedte.A másik oldalról viszont teljesen megértem,hogy már belefáradt ebbe a srác és a húgom is ugyanezt vallja.
Az illetőről tudni kell,hogy rengeteg hölgyeménnyel volt már életében dolga és ezt nem is titkolja. Viszont azok futókalandok voltak. Emiatt még mindig bizonytalan a tesóm vele kapcsolatban. Mi van,ha őt is csak kiakarta volna használni és emiatt jól döntött? Mi van,ha pont emiatt volt olyan kitartó,mert a hugit nem kaphatta meg és ha megkapná otthagyná?Ha ez az egész örök plátói szerelmes szöveg is csak manipuláció volt?
Eleinte unszimpatikus volt a fiú nekem,de be kell valljam,a húgomat szerintem tényleg nagyon szereti.
Én személy szerint nagyon örülnék, ha összejönnének,tényleg összeillenek. Viszont féltem is a húgomat az előzőkben leírt miatt.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Szerintem érthető, hogy félti a húgát a csalódástól, de aki belemegy egy kapcsolatba, az sérülhet érzlemileg, ettől nem tudjuk megóvni magunkat (sem, nemhogy másokat). Mindemellett azt is gondolom, hogy a húgának kellene lépéseket tennie effelé a fiú felé, hiszen a fiú már várt, próbálkozott eleget, most tehát Ő jön. Én úgy gondolom, hogy az életben sajnos szenvedés árán tanuljuk meg a legfontosabb dolgokat, péládul hogy hogyan lehet kialakítani, fenntartani egy bárkapcsolatot.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Nem is tudom hol kezdjem, vagy van e értelme ide írnom. Egy jó barátom kért meg arra ma, hogy menjek el egy pszichológushoz. Én nem igazán kaptam szeretetet sohasem. Senki sem ölelt meg, soha senkire sem számíthattam. Így nőttem fel, anya nélkül, egy pofozkodó apával a pokolban. Két dolog történhet ilyenkor. Az egyik, hogy a gyerek is olyanná válik amiben felnő, a másik pedig annak az ellenkezője. Volt annyi intelligenciám, és empatikus képességem, hogy ne váljak én is olyanná. Én már gyermekkoromban tudtam hogy tanítással kell nevelni nem pedig erőszakkal. Egy ilyen pokol gyermekkor után melyben szinte ismeretlen a szeretet érzése egyetlen ölelés is olyan boldogságot váltott ki, melyet még sohasem ismertem. Furcsa érzés az ölelés a mai napig. Olyan mély, őszinte, mintha minden egyes levegővételkor beszívnánk a másik tiszta lelkét. Van fiú lány barátság? Van, ha a lány leszbi a fiú meleg. – Mondják viccesen – Ha van egy fiú lány barátság, igazából általában az szeret bele hamarabb a másikba aki boldogtalan. A legjobb kapcsolatok alapját az adja, ha olyan jól érezzük magunkat a másikkal, olyan felemelően, felszabadultan önmagunkat adva mintha csak a legjobb barátunkkal lennénk együtt.
Ki a boldogtalan? Akinek valami hiányzik az életéből. Ezt a hiányt betudja tölteni egy legjobb barát. Ha ellenkező nemű, mint az én esetemben, akkor kialakul a szerelem.
Én beleszerettem de hiába, ő mást szeret. Évekig titkoltam aztán egyszer csak megkérdezte hogy jól érzi hogy mindez több mint barátság. Mivel soha nem hazudok neki elmondtam. Mintha megkönnyebbültem volna. Nagyon gyorsan vert a szívem, de jó érzés volt hogy tudja. Tudtam, hogy ha sohasem mondom el neki, egész életemben bánni fogom. De aztán csak rosszabb lett bennem minden. Reménytelenség és tehetetlenség. Eléggé ütős páros és az ember hamar a padlón találja magát. Igazából aki nagyon tud szeretni, az nagyon tud szenvedni is. Lassacskán minden gondolatom Ő lett, magamban beszélgetek vele, mindenről Ő jut eszembe, és nem tudok aludni, ha elalszom is róla álmodok, állandóan nézem a facebookot mikor ír nekem. Keresem az alkalmakat mikor találkozhatok vele. Bár soha nem próbálkoztam be nála, és a remény csíráját is próbáltam elfojtani magamban. Én Tiszteletben tartom mások kapcsolatát. Soha nem fordult meg a fejemben hogy ez másképp legyen. Hihetetlen… Hogy amikor összevesztek a barátjával jó párszor én voltam az aki segített nekik megbeszélni a dolgokat. Nem számított ez az iszonyatos érzés bennem, csak Ő legyen boldog. Én tudom hogy “csak” barátként is, de próbáltam így is minél többet hozzátenni az Ő boldogságához. Imádom amikor nevet, amikor boldog, amikor táncol. Ő hihetetlen egy lány. valamiféle hetedik érzéke van. Hihetetlen. Bármikor a halálra gondolok, öngyilkossági gondolatok kínoznak, ő egyszerűen a semmiből megkérdezi tőlem facebookon hogy érzi hogy valami baj van. Megkérdezi mi a baj. Nem tudom hogy képes erre. Mindig volt valami baj, nem mondtam el mindent, de soha nem is hazudtam. A mai nap mindent elmondtam neki, hogy állandóan rá gondolok, már nincs is más gondolatom csak Ő. Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel, csak kínoz ez az egész. Annyira sok mindenben hasonlítunk hihetetlen mennyi mindenben, még az ebédet is bal kézzel eszi mint én, pedig jobb kezesek vagyunk. Sokszor kínoznak öngyilkossági gondolataim. Megtanultam a hóhércsomót is emiatt. Gyógyszereket olvastam mivel tudnám befejezni, de legjobbnak a hígító ivást találtam mert fegyverem nincsen. Gondolkodtam rajta itt volt a kezemben, hogy kiöntsem e a fenébe mert megőrülök és megteszem. Elképzelem milyen volna befejezni az egészet, megszűnne ez a pokoli kínzó érzés a mellkasomban. Mintha lángolna a lelkem. Nem tudom mivel érdemeltem én ezt meg az élettől. Én ha fázott vittem neki fát biciklin, hidegben télen esőben is hóban is, még akkor is amikor megműtöttek engem alig éltem de elvittem neki hogy nehogy fázzon, én mindig ott voltam neki amikor csak tudtam, ha gondja volt meghallgattam, ha szomorú volt megöleltem, bármi kellett neki én ha tudtam rögtön adtam, én megírtam neki a beadandó dolgozatát 5-ösre még dicsérték is. Görkorira vágyott vettem neki névnapjára, soha nem hagytam cserben, én igyekeztem minél jobb barátja lenni, egyszer még a példaképe is voltam, senki sem tökéletes, én sem. Nekem mindig bűntudatom volt ha csak egy kicsit is megbántottam Őt. Mégis ezt kell éreznem. Nem mintha annyira hinnék Istenben aki a rosszat megbüntetni a jót megjutalmazza. Inkább a vonzás törvényéhez állok közel, de ennyi jó cselekedet után miért kapom újra és újra ezt az élettől? Miért kellett mindeközben beleszeretnem? Lehetett volna csak egy barát akinek boldogan segítek. Senki sem tudná ezt megmondani. Engem csak az tett boldoggá mindeközben hogy bármit csináltam vagy adtam neki Ő boldog volt. Ez éltetett. De amit most érzek azt már nem tudom elviselni. Hatalmas boldogtalanság. Családom is egy pokol, csak együtt lakunk nem együtt élünk. Nem beszélgetünk. Akik fontosak voltak nekem meghaltak.
Napjaim legtöbb részét egyedül töltöm. Ha bármi gondom volt Ő neki mindig elmondhattam mindig meghallgatott. Elmondtam neki ma mindezeket, és azt mondta hogy egy ideig ne találkozzunk és facen is csak keveset beszéljünk 🙁 Tudom hogy jót akar nekem. De annyira fáj ez. Ez az egész, minden ami történik velem. Már drogokra gondolok mi tudná megkönnyebbíteni ezt nekem. Alkoholt inni nem merek attól mindig csak rosszabb lett. Én nem szeretném megölni magam, nem tudom azt tenni hogy eltervezem, írok egy búcsúlevelet és ennyi volt. Az öngyilkossággal az a legnagyobb gond hogy nem látom hogy utána mi történik. Sírjon mert én gyenge vagyok elviselni ezt az érzést? És ha egyszer ő sír én ne tudjam őt megvigasztalni? Ha szüksége lenne rám, én csak porladjak a temetőben? Hát nem! Én csak attól félek hogy hirtelen felindulásból teszek valamit magammal. Mert erre sajnos eléggé van esély. Ott van a hígító. Abból egy korty is halálos lehet. Ha elveszítem a fejem meghalok 🙁 Pár hónapja majdnem sikerült megtennem. Egy marék Revex anyagcsere pörgető fogyáshoz használt tablettát tartottam a markomban. de mire az utolsó szemet is kiráztam a dobozból, onnantól már csak döntés lett volna a halál, és nem csak hirtelen felindulás. Visszaraktam. Annyi elég lett volna egy szívrohamhoz. Már nincsenek meg. Ha élni akarok ki kell öntenem a hígítót. De én nem akarok élni. Nem tudom mit tegyek.
Igazából tudom mi gyógyítana meg. Környezetváltozás, a múlt emlékeit előidéző tárgyak elrakása, új emberek megismerése, egy kapcsolat melyben a lány szeret engem. Mert amúgy eddig engem mindenki csak megcsalt. Nem tudom jól viselni ezt. Senki sem tudná aki nagyon tud szeretni. Nagyon nem. bármi volt velem Ő mindig segített nekem.Nem tudom megfogok e valaha bízni másokban. Nem merek. Félek újabb kapcsolatba belekezdeni. Ez az egész olyan mint egy szerencsejáték, hogy honnan is tudhatnád előre hogy milyen lesz vele egy hónap, kettő, vagy egy év múlva? Alapvető jeleket lehet olvasni, megfigyelni ki mennyire empatikus, őszinte, önzetlen, állatbarát, mennyire szereti a gyermekeket, figyelni a gesztusokat stb… de az ember időközben változik. Túl sok a tényező és minden kiszámíthatatlanná válik. Egy alaposabb megfigyelést igényel mindez. Informatikusnak tanultam, eléggé jól tudom hogy kell belemászni mások gépébe megszerezve vele facebook meg skype jelszavakat. Utolsó 2 kapcsolatomban így buktak le. Éreztem hogy valami nem stimmel, elég gyorsan rájövök hamar összeáll a kép, és amikor nem bírtam tovább, megszereztem a jelszavakat és beleolvastam a facebookba. és ott volt. Megcsaltak… Közvetlenül vagy közvetett géphozzáféréssel is megtudom szerezni a jelszavakat. Ez egy hatalom. De ha megismerek egy lányt mi jogom volna belemászni rögtön az egész életébe? Az emberek egy életet írnak bele a facebookba és én hozzáférhetek ha akarok. Megtudhatom előre kivel milyen. egyetlen egy nap alatt megismerhetem annyira mint talán normálisan egy év alatt sem. Tisztességes ez? Ő a lány akit szeretek nála sosem volt ilyen gondolatom. Előbb halnék meg minthogy ezt megtegyem hogy olvasgatom a dolgait. Az első naptól kezdve amint megláttam éreztem hogy Ő más mint a többiek. A legelső napra is úgy emlékszem mintha tegnap történt volna. Mindenre. Túl sok mindenre emlékszem túl pontosan. Nagyon jó memóriám van főleg ha róla van szó. Bár mostanság ilyen depressziósan ezt nem mondanám. sokszor amikor már elköszön tőlem a facebookon visszaolvasgatom az írásainkat, így később jól emlékszem mindenre, vagy ha élőben találkozunk visszagondolok este az egész napra. Ő annyira különleges. Soha senki nem volt még az én életemben olyan mint Ő. Ő nagyon tud szeretni, és ami még ennél is fontosabb, hihetetlenül ragaszkodó. A szerelem tompul, elmúlhat, de a ragaszkodás az, ami átvészeli a szerelem gyengébb pillanatait, hogy újra ismét fellángolhasson. Minden csodálatos tulajdonsága közül a gyerekességét és a ragaszkodását imádom a legjobban. Őt érdekli hogy élek e vagy halok. nem is tudom már mit is szerettem volna írni. Szóval, ha jövőt szeretnék el kell engedjem a múltat. környezetváltozásra van szükségem és új emberek, társaságok megismerésére. Nem garancia a boldogságra, lehet újra ide csöppenek de mindenképp egy lehetőség. De Ő nem egy volt barátnő akit ki lehet törölni az életemből. Ő az én legjobb barátom aki iránt többet érzek. Mintha valaki ételfüggő lenne, és nem tud lemondani róla, nem lehet mert ennie kell mert éhen hal. De ha eszik újra függő lehet. Azt gondolja Ő a lány, hogy ideiglenesen ne találkozzunk ne sokat beszéljünk facebookon. És sajnos igaza van. És nekem eközben kéne megismernem valaki mást, hogy ha újra találkozhatunk én már mást szeressek. De nagyon nehéz ez nekem. Mert hiába volt nekem barátnőm, Ő sohasem volt közömbös nekem akkor sem. Nem nagyon szoktam Istenhez szólni de én imádkoztam egyet és megfogadtam hogy ha lesz barátnőm szeretni fogom a végsőkig. Részemről létezik az örökké, mivel én is végtelenül ragaszkodó vagyok. Én szerettem a barátnőmet de Ő is megcsalt. Annyira nagy szeretetéhség és szeretetadás van bennem, és mégsem kapok és nem adhatok :S Ő tőle kapok amennyit adhat.
Sajnos nem “csak” ennyi pszichés problémám van. Néha magától mozog a kezem néha a szemem is. Néha remegek is. azt hiszem minimális kényszerbetegségem is van. szorongás, Pánikrohamféleség is. Az állandó testhőmérsékletem mindig 37 fok körül van. Mások 37,2 nél már futnak az orvoshoz hogy hőemelkedés. Mindenféle betegséget kizárva csak lelki dolgokra tudok gondolni. Hirtelen gyorsan szokott verni a szívem nyugalmi állapotban. Nem iszok emiatt semmilyen koffeint hetek óta, és alkoholt sem ittam kerek egy éve. Már nagyon nagyon sok éve edzem heti 5-6 alkalommal. futok is mellette. Mostanában az edzés nem megy jól. Ha ennyire szomorú vagyok sosem megy az edzés, pedig ilyenkor kéne még jobban. Nincsen étvágyam, vizet inni sincs sok kedvem. Már gondoltam arra is hogy szomjan vagy éhen halok. Ha Agresszió van bennem, letudom vezetni. de ez az érzés amit most érzek ebben nincs ilyen. Magányt érzek, reménytelenséget, tehetetlenséget, kilátástalanságot. És megakarok halni. Ha Ő nem volna én már halott lennék. Az öngyilkosságot gyávaságnak tartom. Illetve bátornak kell lenni belevágni az ismeretlenbe, de ez csak egy menekülés a problémák elől. Egy kihátrálás. Bűntudatom lenne ha Ő miattam sírna. De ha halott vagyok nincs bűntudatom. Én szeretném befejezni ezt az egészet. De az egész természetem azt mondja nekem hogy: Győzni születtem! Túlságosan szeretem Őt, hogy itt hagyjam. Csak nehogy hirtelen felindulásból. Akkor nem gondolkodom. elméletben tudom hogyan gyógyulhatok meg, de mindez kegyetlenül nehéz ha közben ennyire nyomja a lelkem ez a sok minden. Mintha hegyet akarnék mászni egy 200 kilós táskával, tudom merre kell tartanom, tudom hogyan de nem bírom el. Hogyan ismerjek meg új embereket ha állandóan az ő társaságára vágyom? Hogyan ismerjek meg új lányt, hogyan bízzak benne ha minden mozzanatában Őt látom? Ő mint egy etalon viszonyítási alap másokhoz képest, és mivel az én szememben Ő a tökéletesség, mindenki más hozzá képes mint valami selejt.
Persze tudom hogy nem, és azt is hogy mindenki más és senki sem tökéletes, de ebben az érzésvilágban amiben most létezem ez a meglátásom. tehát a kérdés adott mit csináljak?
környezetváltozásra nincs lehetőségem. Új emberek megismerése az állandó Ő rá gondolás miatt korlátozott. Eléggé erőltetett lenne. Ő rá emlékeztető dolgok elpakolása megoldható, de abból nem sok van és nem érzem hogy ez gond lenne nekem. A helyszínek emlékek gondolatok idézik fel őt magamban, ezeket pedig nem tudom kerülni.
Nem érzem magamban semennyire sem a vonzódást más lányok iránt. Mindenkiben őt látom. Figyelemelterelő tevékenység mint az edzés futás, nem jó megoldás mivel egyedül vagyok. Az egyetlen ilyen az a foci, azt tudom társaságban is, de sajnos erre kevés lehetőségem van. Más barátoknak beszélni erről pedig korlátozott lehetőség, mivel Ő rajta kívül csak egy barátom van még, előtte meg nem tudok így megnyílni, meg meg kellene kérdeznem Őt, hogy elmondhatom e neki hogy szeretem. “Családom” beavatása a problémáimba nem lehetséges és csak rosszabb lenne. saját elképzeléseim alapján erre jutottam:
1.Öntsem ki a hígítót, semmisítsem meg a gyógyszereket, oldjam ki a hóhércsomót, és oldjam meg hogy az egyetlen fegyvert itthon ne találjam meg soha.
2. Minimalizáljam az Ő vele létesített kapcsolatomat mind virtuálisan mind személyesen. Addig míg:
3.Próbáljak nem egyedül lenni amikor csak tudok. (ez nagyon fontos lenne)
4. Ismerjek meg új embereket
5.Töltsek sok időt a másik barátommal. (sajnos nem egyszerű ez sem. Kevés az idő)
6. Próbáljak meg beleszeretni valakibe, DE csakis úgy hogy tudom hogy hozzám való. (ez nagyon bonyolult. személyiségprofilt készíteni hogy ne Ő hozzá hasonlítgassak mindent elfogultan. És megállni hogy ne sértsem meg a magánéletét csak mert én megtudom szerezni a facebook jelszavát. Félretenni a félelmemet bizalmat adni neki. A bizalom mint kés, a döntés rajta áll megvéd e vagy hátba döf.. Mindenkiben Őt látom.. Még nem tudom hogyan lehetséges ez, de itt lép érvénybe az IDŐ..
7.Ami talán mindnél fontosabb hogy sokat nevessek. Csak ha történik velem valami vicces, mindig arra gondolok hogy majd elmesélem Ő neki. 🙁
8. kerüljem a virtuális kapcsolattartást.
9. Új életcél kinevezése. Igazából az élet értelme boldognak lenni, vagy megtalálni az értelmét. De aki az élet értelmét megtalálja az magát a boldogságot találja meg, így végül is az élet értelme a boldogság. Az én életcélom hogy hős legyek.
10.Ha teljesül mind az előző 9. egy jó nagy baráti ölelést adni Ő neki. (még ha fáj most ezt így leírnom)
Szeretném kérni a segítségét abban, hogy mit kéne tennem a helyzetemben, mi az Ön meglátása ebben?
Köszönöm!
Kedves Amon!
Levele alapján egyértelmű, hogy mielőbbi pszichiáteri (és pszichoterápiás segítségre) van szüksége. Kérem keresse fel a területileg illetékes pszichiátraiai gondozót!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő! Párkapcsolatommal kapcsolatban szeretném a segítségét kérni, egy éve vagyunk együtt a barátnőmmel.( 22 évesek vagyunk, egyetemisták). Mostanában nem igazán tudom hova tenni hogy mi van vele, az első félév tökéletes volt, vagyis nekem úgy tűnt a további hónapok is azok, alapvetően számomra kicsit keveset tudunk találkozni egy héten a suli meg a munka miatt mondjuk úgy heti 1 maximum 2 napot, persze megértem a suli az első, de aztán többször is előkerült, hogy ha lett is volna időnk találkozni, akkor is szívesebben volt egyedül, eleinte ő is gyakran írt ő sms-t, meg ha csak 30 szabad percünk is volt találkozni akart velem, mostanában ez sajnos nem ilyen már, én még mindig a lehető legtöbb időt vele tölteném, de ha kérdezem hogy akar-e velem együtt aludni este, visszadob egy olyat, hogy “jöhetsz” mintha Ő annyira nem is vágyna a társaságomra, csak ha én akarok találkozni meg a kisasszony beleegyezik akkor találkozhatunk, ami nekem kicsit kellemetlen, hogy ő nem vágyik annyira rám mint én rá, egyszer június körül összekaptunk kicsit ezen, és akkor a fejemhez vágta, hogy unatkozik mellettem, hogy már egy ideje keveset beszélgettem, keveset kirándultunk, keveset játszottunk, amiben biztos volt valami, de gyakran előfordult, hogy én akartam, hogy menjünk valahová, és ő inkább lustálkodott mellettem, amivel persze szintén nincs baj, csak, hogy miért nem mondta akkor mikor keveselte, nem egy hónappal később, mert én azonnal szeretem kijavítani a hibákat, és miután beszéltünk erről, én igazán meg is teszek mindent, hogy kijavítsam ezeket, azóta meg épp ő beszél kevesebbet, mikor már én próbálok egyre többet beszélni és feldobni a kapcsolatunkat, nem értem. Én imádom simogatni minden pocikáját, gyakran kicsit túlzásba is viszem, de ilyen vagyok, szeretem a közelemben tudni, és bele kell sűríteni egy napba annyi érzelmet, mintha nem vágyna annyira az érintésemre mint én az övére, mondjuk ő nem is az a cirógató típus. Plusz néha vannak olyasmi beszólásai amit nem tudok hova tenni, mint például a legutolsó ilyen : beszélgettünk a testedzésről, aztán szóba került a feneke, amit imádok, viszont tudja, hogy lehetne kicsit feszesebb is, és ilyen szöveget mellékelt hozzá, hogy ha mondjuk fogni akarna egy jó pasit aki jól is néz ki meg a pénztárcája is vastag, akkor egy kicsit edzéssel milyen frankó hátsót tudna varázsolni magának, na erre most mit mondjak? Nem tudom szexuális témában mennyire érdeklődhetek de van még egy furcsa pont számomra, mégpedig, hogy még sosem volt orgazmusa, nekem pedig az a legfőbb célom, hogy ő a lehető legjobban érezze magát, mondjuk szex közben előfordul, hogy kicsit gyors vagyok, vagyis mielőtt ő el tudna menni általában én szoktam arra a pontra jutni hamarabb, de kézzel és szájjal, bármikor képes lennék csúcsra juttatni, viszont mindaddig élvezi amíg csinálom, viszont, mikor oda jutunk, hogy elmenne menekül és leállít, szex közben arra kér ha közel van hogy én menjek el, hátha ő is, de ha kézzel csinálom egyszerűen bezárkózik és elhúzza a kezem, és ez engem elég rosszul érint, mert én szeretnék megadni neki mindent, de mintha valami megfelelési kényszer vagy hasonló okok miatt nem tudná teljesen elengedni magát mellettem vagy nem tudom. Elnézést ha kicsit káosz amit próbáltam megfogalmazni, de minden apró tanács sokat segítene.
Kedves Krisztián!
Azt tudom javasolni Önnek, hogy próbáljon minél őszintébben kommunikálni a párjával, megfogalmazni neki az érzéseit, ahogy nekem is tette a levelében. Például, hogy több együttlétre, gyengédségre vágyik. Egy jó eltalált pillanatban előhozhatná azt is, miért nem élvezi a hölgy a szexuális közeledését, megkérdezhetné, mire vágyik Ö.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Köszönöm szépen a gyors választ.
Fel szoktam vetni neki időnként, de akkor olyan aggresszívan válaszol, mintha vádolnám azért, hogy keveset vagyunk együtt, pedig csak elmondom, hogy örülnék ha többet lehetnénk együtt, mikor úgy együtt vagyunk akkor igazából élvezi, csak mintha nem tudná teljesen elengedni magát mellettem, vagy az előző barátja alakította ezt ki benne vagy nem tudom, de ha megkérdezem miért, akkor csak annyi választ kapok, hogy nem tudja, meg hogy neki annyira nem fontos az orgazmus, de ez olyan rossz, hogy meg tudnám adni neki és mégsem lehet.
Kedves Krisztián!
Szerintem nagyon jó, hogy próbál beszélni ezekről a dolgokról a barátnőjével (itt megjegyzem, hogy igen fontos a dolog csomagolása is, nem csak maga a tartalom, amit közölni szeretne). Ha ő nem fogékony ezekre, akkor nemigazán tehet mást, hiszen mindkettőjüknek akarni kell a kapcsolatot, tenni érte, hogy intim viszonyban maradjanak a szó minden értelmében.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Harmincéves osztálytalálkozón szembesültem azzal, hogy egy értéktelen ember vagyok. Mindenki beszámolt arról, hogy ő és a gyermekei hol tartanak, miket értek el az életben és csodálkozva hallgattam, hogy ki és mire vitte egzisztenciálisan és a magánéletben.
Ehhez képest én, még ha több szakmával is rendelkezem, mindig szimpla gyári munkás voltam, vagyok. Nem lettek gyermekeim, párkapcsolat nélkül élek, mert valahogy nem sikerült megtalálnom a zsákot a foltjához.
Amióta dolgozom, mindig is takarékos ember voltam, de ennek ellenére sem tudtam a mai napig annyit spórolni, hogy legyen saját házam.
Nagyon bánom, hogy elmentem az osztálytalálkozóra, most romokban vagyok, mert mint mindenki az én elképzeléseimben is szerepelt az, hogy fel tudjak mutatni valamit, vagy hogy legyen feleségem, gyermekeim, de valahogy nem jött össze, az élet mindig elgáncsolt, mintha az nem hagyná. És ez a kilátástalanság, hogy telnek az életem évei és nekem nem adatik meg az ami másnak, ez kezd reménytelen, kilátástalan lenni.
Köszönöm, hogy meghalhatott.
Kedves Reményt vesztve!
Megértem, hogy rossz volt végighallgatnia mások sikertörténeteit az osztálytalálkozón, de azt gondolom, hogy a szenvedés mellett fontos, hogy elhatározást is gyűjtsön ezekből. Hogy bárhogyan bánt is el Önnel az élet, megpróbálja ezredszer is, máshogyan. Végülis sosem késő párt keresni, családot alapítani. Pszichoterápiás segítséggel hatékonyabb egy ilyen terv kidolgozása és kivitelezése.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Előre is elnézést, ha kicsit hosszasra sikerül a történetem. A barátnőmmel 7 hónapja vagyunk kapcsolatban, viszont nemrég elhagyott, és nem tud dönteni mi legyen.
A barátnőm a munkatársam már 5 éve. Már elsőre megtetszett amikor a munkahelyemen megismerkedtünk. Én akkoriban magányos farkasként éltem, nem igazán kerestem a párkapcsolatot, csak alkalmi szexre vágytam akkoriban. Volt pár csalódásom, ezért kissé gátlásos is voltam a tartós kapcsolattal szemben, úgy gondoltam nem kellek senkinek és nem is kerestem állandó partnert. Link alak voltam, ittam is rendszeresen, csak a mának éltem.
Ebből a “megtetszett” érzésből, azonban lassan szerelem lett, ahogy jobban megismertem. Ezt nagyon sokáig titkoltam, nem mertem kezdeményezni mert féltem az elutasítástól.
A barátnőmnek is volt egy hatalmas csalódása az első kapcsolatából. Hosszú évekig együtt élt a volt párjával, ebből van egy 10 éves kisfia. Az akkori párja elkezdett teljesen lezülleni. Ivott keményen, az ismerőseitől nagyobb összegeket kért kölcsön, amit nem adott vissza. Ekkor barátnőmnél betelt a pohár és kirakta a szűrét és szétmentek. Már 7 éve egyedül neveli a gyerekét, nem volt azóta kapcsolata, nem is érdekelte senki. Azóta nehezen nyíló, zárkózott, bátortalan és bizonytalan lett.
7 hónapja rászántam magam hogy szerelmet valljak neki. Ebben még a főnök asszonyom is sokat segített, aki amolyan őrangyal és közvetítő tipus. 🙂
Én a nagy vallomás előtt, elkezdtem felhagyni a rossz életvitellel, letettem az italt végleg, teljesen megváltoztam. (Hozzáteszem hogy Édesanyám tavaly novemberben meghalt, és változtatnom kell magamon. Természetesen nem csak e-miatt, hanem magam végett is.)
Mikor szerelmet vallottam a barátnőmnek, azt mondta hogy még nem tudja hogy akarja-e a kapcsolatot. Aztán 2 nap múlva közölte hogy próbáljuk meg. (Közben főnök asszonyom elmondta hogy tetszek neki, nem közömbös irántam.)
Minden jól alakult, romantikus randik, mindketten nagyon szerett(j)ük egymást. Minden nap sms-t küldünk egymásnak, én még szerelmes verseket is. Bemutatott a rokonságnak is, a szülei is kedvelnek, a gyereke szeret engem, én is szeretem a kis huncutot.
Én még többet változtam érte, mind külsőleg, mind belsőleg. Ő az akivel le szeretném élni az életem, vele illetve velük boldog vagyok, ahogyan ő is Egy boldog és jobb ember lettem. Közben teljesen kiismertük egymást. Szexuális téren is egyezünk, iszonyatosan be tud gerjedni és felizgulni, odafigyelek rá. és az előjátéknál már el szokott élvezni. Ő is szeret kényeztetni, a végén mindig simogatjuk, ölelgetjük egymást hosszasan.
Még nem költöztünk össze, számára még korai. Még mindig az a bizonytalan, félénk típus. Ezt ő is tudja magáról, én is tudom, látom rajta. Sokszor nem mondja ki ha zavarja vagy bántja valami dolog. Néha szeret egymaga is lenni. Látom rajta ha gond van, ismerem minden rezdülését, pillantását.
6 hete történt valami a kapcsolatunkkal. Szokás szerint mentem fel hozzá meló után. Éppen szobafestés utáni takarítás,és még ablakkeret festés volt. Kérdeztem hogy segíthetek-e. Nem kell, mondta. Én meg kérleltem hagy segítsek neki. Ellent mondott, meg kérdezte hogy ő nem lehet egyedül nyugodtan? Én erre mondtam neki hogy :-Akkor magadra hagylak, majd keress ha hiányzom stb. Még 1-2 dolgot hirtelen egymás fejéhez vágtunk. Én hazamentem.
Hozzáteszem, ő nagyon dolgos, szinte látástól-vakulásig dolgozik, munkahelyünkön és otthon is. Nem lazítós típus. Mindig segítek neki mindenben ha hagyja. Ő legjobban egymaga szeret mindent csinálni. Tudom hogy nagy rajta a teher. Pont az összeveszés előtt jött haza 1 nappal a kisfia a Balatonról, ő ott volt egész nyáron. (Mi is elmentünk nyaralni júliusban 2 hétre hozzá, mert rokonjuknak a nyaralójában volt.) Most neki a gyerek fontos volt, mert régen látta, vele akart foglalkozni, ezt megértem. A kisfia is örült nekem, egyből a nyakamba ugrott mikor felmentem aznap.
Én ahogy hazamentem, utána 1 hétig hozzám sem szólt. Hiába kértem hogy beszéljük meg mi a baj.
Majd 1 hét múlva azt mondta nekem hogy ő ugyan szeretett, de nem szerelmes, hagyjuk abba, nem érez úgy ahogy én iránta, nem tud előre tervezni.
Rosszul esett, bánatos és szomorú voltam, rettenetesen hiányzott. De tudtam hogy ez nem igaz, amit mondott. Csak fél és bizonytalan.
A szemében mindig azt a ragyogást, szerelmet, ragaszkodást és vágyat láttam és látom. Az ölelésében is. Sokszor nagyon szorosan ölel és húz magához, puszilgat, simogat.
3 hete kissé megtört a jég, küldött sms-t, és találkoztunk. Egymás karjaiba borultunk, pityeregtünk, ölelgettük és puszilgattuk egymást, csókolóztunk.
Azt mondta nagyon hiányzok neki. Ő is nekem, ő a mindenem.
De még nem tudja eldönteni hogy folytassuk-e, mindig nagyon bizonytalan. Mondtam neki hogy tudom hogy szeret engem, látom rajta, különben nem keresne, nem írna nekem stb.
Nemrég írtam neki egy hosszú levelet az érzéseimről, gondolataimról, hogy mennyire bánt engem, amiért nem mondja ki nekem a valódi okát a bizonytalanságának. Egyik munkatársam mondta nekem hogy nagyon örült a levélnek és szárnyalt a boldogságtól. Este írt nekem egy sms-t hogy, ne várjak rá, mást nem tud mondani. Ma reggel megkerestem és szerettem volna választ kapni a kérdéseimre, mert úgy tartom helyesnek, ha ezt közli velem. Megkérdeztem hogy nem bízik bennem, Azt mondja nem tudja. Kérdeztem hogy érez irántam valamit? Erre azt felelte hogy nem. Kérdeztem hogy elmondja a döntése okát? Mi a baj? Azt mondta nincs baj. Majd megint ölelgetett, puszilgatott, simogatott, mosolygott és könnyezett is. Mondta hogy nem tud dönteni. Nagyon labilis és bizonytalan. Megkérdeztem tőle, hogy a függetlenségét nem akarja feladni, Azt felelte, valami olyasmi. Azt mondta hogy majd megbeszéljük. De úgy érzem ez nagyon nehéz lesz.
Nagyon nehéz döntenie. Ő régen húzott maga köré egy falat, amit csak ő tud lebontani. Egyszer már elkezdte lebontani de megállt.
Főnök asszonyom azt mondja hogy várjak türelemmel, mert a türelem rózsát terem.
Végképp nem tudom, mit akar, miért nem mondja el őszintén a döntés képtelenség valódi okát, a bizalmatlansága okát.
-Hogy kezeljem ezt a helyzetet?
-Mi lehet ennek az oka?
Teljesen tanácstalan vagyok, összezavart teljesen. Iszonyúan fáj nekem hogy nem kapok választ a kérdéseimre tőle.
Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Csaba!
Én úgy gondolom, hogy nem szerencsés a főnökasszonyára hallgatnia, neki bármit is mondania a kapcsolatukról, hiszen ahogy célzott rá a levelében, Ő ellenérdekelt a boldogságukban. A párjával kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy nyilván nagyon megviselték a múlt csalódásai, kudarcai, ami miatt nehezen tud magához bárkit is közel engedni. Talán Önt szeretné, mégis bizonytalan, nem akarja ismételten megégetni magát. Ezért a legszerencsésebb az volna, ha a hölgy pszichoterápiás segítséget kérne. (Ön pedig legyen megértő, de keresse Őt, jelezze felé, hogy a bizonytalaságaival, félelmeivel együtt is akarja Őt.) Amennyiben az Önök kapcsolatával van gondja a hölgynek, amit nem tud elmondani, érdemes lehet párterápiával is megpróbálkozni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Köszönöm szépen a válaszát kedves doktornő!
Pszihoterápiát és párterápiát biztosan nem fogja bevállalni a párom, így maradok vele megértő és kitartok mellette, mert nagyon szeretem.