Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban (maximum 1000 karakter, az ennél hosszabbakat törlöm!) meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt!
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés, vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt!
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
19 394 Hozzászólás
Jó napot kívánok! Nekem olyan kérdésem lenne hogy van egy 8 éves kislányom s egy ideje elkezdett olyant csinálni hogy alvás elött elkezd nyugtalan lenni , majd sírni s addig fajul hogy hányni is kezd . Szinte könyörög hogy aludjunk vele, de mindig azt mondja hogy nem fél. Kérdezem mért hánysz azt mondja ideges : Mit tegyek mi lehet a baja ? Köszönöm előre is válaszát!
Kedves Zsanett!
Azt javaslom, vigye el a kislányát gyermekpszichológushoz, hogy a szakvizsgálat által megismerje a viselkedésének okait és a probléma kezeléséhez is segítséget kaphasson.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda!
23 éves vagyok. Pár hónapja hangulat ingadozásaim vannak. 2 hónapig mély depresszióban szenvedtem, egész nap feküdtem, ha felkeltem alváskényszereim voltak. Nem érdekelt semmi és senki, teljesen magamba zuhantam minden előzmény nélkül. 6 hétig pedig alvászavaraim is voltak.
15 évesen volt hasonló depresszióm, akkor sem kezelt orvos, mert a szüleim nem vittek el.
Most pedig a hangulatom gyakran hirtelen változik, egyik nap, mikor esik az eső nagyon depressziós vagyok másik nap pedig sokkal jobban. Aztán időjárástól függetlenül is változik a hangulatom. Van hogy egy nap többször is. Egyszer jobban vagyok egyszer pedig nagyon lent. Van hogy teljesen feldobott vagyok, szépnek érzem magam, másnap pedig pont az ellenkezője. Sokszor érzem magam dühösnek, fáradtnak és van, hogy ok nélkül sírok. Nagyon érzékeny vagyok. Barátaimmal is kezd megromlani a viszonyom.
Szintén van, hogy amikor belépek a fürdőszobába azt képzelem, hogy én fekszem a fürdőkádban és kilóg az egyik kezem és csurog belőle a vér. De én nem akarok öngyilkos lenni és soha nem okoznék magamnak fájdalmat. Ez nagyon megrémít!
A kérdésem az lenne, hogy van esély arra, hogy ez bipoláris zavar lenne? Ön szerint milyen betegségre utalnak a tüneteim?
Üdvözlettel:
Evy
Kedves Evy!
Ha olvasgatta a többi hozzászólónak írt válaszomat, akkor nem fogja meglepni, hogy az írásos kommunikáció (felsorolt pár tünet) alapján nem fogok Önnek diagzózist mondani. Azt javaslom, keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót és kérjen szakvizsgálatot és egyúttal kezdje meg a szükséges kezelést is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda.
38 éves férfi vagyok. Sajnos életem során rengeteget maszturbáltam pornó filmek nézése közben vagy csak fantáziálva. 17 éve együtt élek egy nővel és miközben nagyon kívánom ha együtt vagyunk nincs merevedésem. tudok e ellene tenni? Sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk.
Kedves Sziszi17!
Mióta tart a merevedési zavar? Történt valami Önök közt, ami kiválthatta ezt, vagy az elmúlt 17 évben is problémát jelentett mindez? Az előzmények és a körülmények ismeretében lehet tanácsot adni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
38 éves férfi vagyok. Sajnos életem során rengeteget maszturbáltam pornó filmek nézése közben vagy csak fantáziálva. 17 éve együtt élek egy nővel és miközben nagyon kívánom ha együtt vagyunk nincs merevedésem. tudok e ellene tenni? Sajnos kezd rámenni a kapcsolatunk.
Ezt sziszi17 írta pár éve. Nekem ugyanez lenne a problémám. Nem történt köztünk semmi ami kiválthatta. Kérem segítsen. Köszönöm
Kedves Tibor!
A szomatikus kivizsgálás után (ahová házoirvosa küldheti el) érdemes pszichológust felkeresnie személyesen, alaposan átbeszélni a tüneteket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktor úr!
Olyan helyzetbe keveredtem, hogy igen összebarátkoztam egy lánnyal , rengeteget voltam vele, és szépen lassan. Akaratom ellenére beleszerettem.
Volt egy érzésem..mintha a legjobb barátom fele közeledne..
És a napokban kiderült , hogy együtt is vannak.
Tanácstalan vagyok , nem tudom mit tegyek.
20\F
Kedves Frácse!
Szerintem nem sokat, tehet, ha együtt van a kiszemelt lány ezzel a fiúval. Ha szerelmes belé, akkor azt javaslom, először gyászolja el, hogy nem lett a dolgoból párkapcsolat, csak utána próbájon barátkozni vele, ha szeretne.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Arról , hogy együtt legyek vele lemondtam. Ezt megbeszéltük ketten. Rávettem magam. , hogy csak barát marad. Ez jól is ment. De rá 1 hétre a legjobb barátom benyögi, hogy együtt vannak.
Nemtudom ezt feldolgozni. Olyan lekezelöen bánnak velem azóta..pedig elvileg ők nem akarnak elvesziteni.
A fiu..aki a legjobb bbarátom volt 2 szöveget irt. Es az ő részéröl le van rendezve.
Nemtudom.. Van e értelme probálkoznom a barátsábarátságukkal. Piszkosul fáj.
És elnézését k€rem elöbbi posztomban. ( doktor nő *)
Kedves Frácse!
Megértem fájdalmát. Talán éppen emiatt kellene egy kis távolságot tarania ettől a lánytól, míg teljesen fel nem dolgozza, hogy már nem lesznek egy pár. Ha a közelében marad, sokkal nehezebb nem nőként tekintenie rá.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Arról , hogy együtt legyek vele lemondtam. Ezt megbeszéltük ketten. Rávettem magam. , hogy csak barát marad. Ez jól is ment. De rá 1 hétre a legjobb barátom benyögi, hogy együtt vannak.
Nemtudom ezt feldolgozni. Olyan lekezelöen bánnak velem azóta..pedig elvileg ők nem akarnak elvesziteni.
A fiu..aki a legjobb bbarátom volt 2 szöveget irt. Es az ő részéröl le van rendezve.
Nemtudom.. Van e értelme probálkoznom a barátsábarátságukkal. Piszkosul fáj.
És elnézését k€rem elöbbi posztomban. ( doktor nő *)
Vele még ugy ahogy tudok beszélgetni.. De a fiu barátommal egyeltalán nem. És úgy érzem a lánnyal beszélnem kell , ha az egészől pozitivumot akarok kihozni
Kedves Frácse!
Ha a legjobb barátja tudta, hogy tetszik Önnek a lány és ennek ellenére össezjött vele az komoly bizalmi problémákat vet fel, melyekről lehet, hogy beszélniük kéne. Ha ő nem érzi ezt problémának, akkor talán Ön közeéebbi barátnak gondolta őt, mint valójában.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
….
Nemtudom mit csináljak?!
Szeretném ha ezt a levelet privátilag kezelné és nem látná más.
Köszönettel:Ivett.
Kedves Ivett!
A privát levelezésemet a barátaim, ismerőseim és családtagjaim részére tartom fenn. Ha pszichológusként szeretne dolgozni velem, ingyenesen tud kérdezni itt, a honlapomon, ebben az esetben azonban a kérdése a válasszal együtt meg fog jelenni ezen az online felületen.
Ha terápiát vagy személyes konzultációt szeretne, akkor e-mailben tudjuk a részleteket megbeszélni.
Ha egyik sem megfelelő Önnek, kérem keressen más csatornát/szakembert.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda
Angliaban elek mar lassan ket eve. Mielott kikoltoztem elkezdtuk a kezelesemet a terapeutammal, mivel szorongassal kuzdom. Akkor meg nem hittem a gyogyulasban. Nem olyan regen viszont elkezdtem foglalkozni a temaval nagyon reszletesen. (Taplalkozas, egyeszseges eletmod, szemelyisegfejlesztes… Stb.) Amit tehettem azt ugy erzem megtettem, most viszont ugy erzem, hogy az 3-4 db terapias ules 1 ev alatt keves lesz!! Egy eleg jo terapeutat sikerult talalnom otthon, sok tapasztalattal, megertessel…, de keves ez az ido!! Ugyhogy korulneztem a netem es talaltam egy-ket magyar pszichologust Londonban. On szerint jo otlet-e egyszerre ket terapeutahoz is jarni?? Eleg nagy az elhatarozasom es van akaraterom is, ezert is valt most mar surgosse is a gyogyulas. Meg akarok gyogyulni minel hamarabb!! Ugy ertem rengeteg dologrol lemaradtam mar eddig is, tudom hogy a gyogyulas evekbe fog telni es nem szeretnem megtriplazni az idot a ritka terapias kezelesek miatt! Ugy erzem az otthoni kezelesek nagyon jok, viszont nem szeretnek most meg hazakoltozni. A haza repulgetes minden ket hetben pedig eleg faraszto lenne es joforman az osszes szabadsagom elmenne az utakra!! Ugyhogy nem tudom, hogy mi lenne a jo megoldas!!??
Kedves Kérdező!
Két terapeutához semmiképpen sem javasolt járni, mert a terápia lényegi része a gyógyító kapcsolat, ami nem duplázható meg (és egyébként felesleges is). Ezért azt javaslom, hogy ha az eredeti terapeutája nem vállalja a Skype-os kezelését (vagy ez nem felel meg Önnek), akkor keressen egy új pszichológust.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelettel azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan lehet egy 60 éves, öregedő és betegeskedő, általános iskolai tanárnőnek,- akinek magánéleti problémái között a magánytól, pénztelenségtől való félelem , a párproblémák, fájdalomszindróma szerepel, s már 3 nagy operáció meggyengítette, – kibírni még a 4 évet a lehetséges nyugdíjig, ha már most kiégett, mert fizikailag és lelkileg nem bírja a megterhelést!?
Üdvözlettel: Panna
Kedves panna!
A megoldás természetesen az, hogy szembenézzen a problémákkal, hiszen a nyugdíjazás önmagában nem oldja meg ezeket. A párkapcsolati problémák, kiégés és a fájdalom szindróma is pszichoterápiás módon kezelhetőek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
25 éves vagyok, a férjemmel (aki 33 éves) 9 éve vagyunk együtt, 2 éve kötöttünk házasságot és 3 éve élünk egy háztartásban a szüleinktől távol. Most válságba került a kapcsolatunk, ugyanis a párom azt állítja, hogy már fél éve elhidegült tőlem, de akkor még nem jelezte, csak kb. 2 hónapja derült ki, amikor éreztem, hogy nem úgy viszonyul hozzám, mint azelőtt és addig faggadtam, míg kibújt a szög a zsákból, elmondta, hogy már nem úgy érez irántam, plusz bejött a képbe egy másik lány. Többször hazudott nekem az utóbbi két hónapban, amikor vele találkozgatott. Azt mondta, hogy már érez iránta valamit, talán szereti is, de nagyon jól érzi vele magát. Olyanokat tapasztalt meg vele ilyen rövid idő alatt, amihez nálam évek kellettek. De mondtam neki, hogy ne hasonlítsa össze, mert amikor mi megismerkedtünk, akkor még szinte gyerek voltam (16 éves). Egyszer elköltöztem 1 hétre (kb. 3 hete), 1 hétig nem találkoztunk, majd elmentünk együtt egy terapeutához, akkor meggondolta magát és engem választott, de mindez csupán egy hétig tartott, mert utána megint visszajött a képbe a másik lány.Ezek után már nem is jött el a következő terápiás időpontra. A válást nem indítja el. Mit tegyek? Lépjek tovább vagy várjak? Honnan tudjam, hogy ez csak egy fellángolás nála vagy tényleg komoly? Én úgy érzem, hogy nem tudok nélküle élni, nem tudok egyedül új életet kezdeni, de belekényszerülök ebbe, ha nem változtatja meg a döntését. Tanácstalan vagyok és nagyon fáj. Várom válaszát. Köszönettel: Zsanett
Kedves Zsanett!
Szerintem fontos, hogy érzékeltesse a férjével, hogy ez a mostani se veled se nélküled kapcsolat nem felel meg Önnek. Tudom, hogy ez nagyon nehéz, mivel Ön nagyon ragaszkodik hozzá, mert elképzelhető, hogy a másik nőt választja. (Bár a párterápia során Ön mellett tette le a voksát, ami biztató jel.) Ha végül mégsem Önt választja, az esetben kérjen egyéni pszichoterápiás segítséget.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda! Érdeklődnék hogy a pánikrohamnál előforduló tünetek az ájulás érzése és a megőrüléstől való félelem meddig fokozódik.valoban el lehet e ájulni miatta?
Kedves Szandra!
A pánikroham része az ájulástól és a megőrüléstől való félelem, melyek kezelés nélkül idővel fokozódhatnak (ájulás ritkán fordul elő, más pszichés betegségek előfordulásának valószínűsűgát is megnöveli), ezért javasolt (minél korábban) a betegség pszichoterápiás kelezlése.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda.4 éve pánikbetegséget állapítottak meg rajtam szociális és agora fobiával plusz generalizalt szorongással.volt időszak hogy az utcára nem bírtam kimenni,és magamban is csak jajgattam pedig nem fájt semmi csak a létezés volt elviselhetetlen.csak gyógyszereket kaptam máshogy nem igen foglalkoztak velem.terapiara sajnos nem tellik.egy ideig jol voltam tudtam dolgozni is,de mostanában megint előjön rajtam.nem akarok megint bezárkózni.azt szeretnem kérdezni hogy azzal segítek e magamon ha az olyan helyzetekbe amitől már szorongok pl ha ugy érzem nem tudok kimenni az utcára vagy boltba,rákényszerítsem e magamat,azzal segítek e,vagy hagyjam hogy a félelmek eluralkodjanak rajtam.ezzel ártok vagy segítek magamon?
Kedves Anikó!
Ha elkerüli a félelemkeltő helyzeteket, elősegíti a negatív érzelmek felerősödését, tehát ha tud, járjon el, amíg képes rá. A probléma megoldását aonban mindenképpen a pszichoterápia jelenti. Ezt minél tovább halogatja, annál kevésbé lesz hatékony, annál több időbe telik a kezelés, ezért fontos, hogy mielőbb utánajárjon ennek a lehetőségnek. Ráadásul, ha a gyógyszerek hatására el is múlik, a probléma újra és újra előjön majd. Elvileg a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban kell lennie TB alapon dolgozó pszichológusnak.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Hölgyem!
42 éves vagyok. 20 éve élek házasságban, egy 13 és egy 6 éves gyerekünk van. A házasságunk érzelmi része, a szexualitással együtt, a párom részéről kb 5 éve elmúlt, majdnem egyik napról a másikra, de legalábbis nagyon gyorsan. Most már a váláson gondolkozunk, illetve eldöntöttük. A baj az, hogy az elhidegülés egyoldalú… A gyerekeket mindketten szeretjük, és ők is ,minket. A nagyobbik fiú, ő nagyon apás, a kicsi lány, ő nagyon anyás. Nem tudom ezt a helyzetet feldolgozni, kezelni.
A párterápia elől a párom elzárkózik. Mindketten kínlódunk. Én két hét alatt fogytam öt kilót.
Milyen tanácsot tudna adni tapasztalatai alapján, hogy a gyerekek a legkisebb lelki töréssel vészeljék át a következő időszakot, és az sem volna baj, ha én is többé-kevésbé normális tudnék maradni?
köszönettel:
p
Kedves P.!
Mivel Önt nagyon megvislei a válás, egyéni pszichoterápia igénybevételét javaslom. A gyerekek szempontjából is fontos, hogy azt lássák és érezzék, ez a legjobb döntés, a szüleik így boldogabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Emellett kiemelném, hogy minél kevesebb változással kell szembenézniük, annál könnyebb átvészelniük ezt a nehéz időszakot.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda.van egy nagy problémám a párommal.ugy érzem valami nincs rendben a személyiségével.2 éve vagyunk egyutt,és amikor vitatkozunk mindig nagy veszekedés lesz a vége,es legtöbbször kezet is emel rám,utána meg azt mondja hogy magamnak köszönhetem meg én csináltam magammal.ha valamiert ingerült vagyok es latja rajtam belémköt hogy miert vagyok ilyen,és ha arra kérem hagyjon olyankor békén nem teszi hanem azt mondja miert vagyok ilyen meg lealáz szavakkal hogy hülye vagyok meg nem lehet elviselni.ha valamiert szólok neki megha normális hangnemben is az sem tetszik neki akkor is szavakkal bánt,meg hogy legyek csendben,de ő meg mondja a magáét sérteget,és ha mar nem bírom elviselni a szavait be szólok neki en is mérgesen és akkor jár el a keze.elég durván ráadásul es ha fajdalmambam még orditok akkor Megüt meg egyszer mert nem vagyok csendben.ugy érzem ha nem azt hallja amit ő akar akkor generál veszekedést és persze mindig csak en vagyok a hibás a végén.meg én kezdem azt mondja.ugy érzem teljesen el akar nyomni mondtam is neki de erre az a válasz hogy idióta vagyok.pedig ami zavar igenis kimondom,de általában ezért kapok mert nem állok le.de az ilyen viselkedése ilyeszto meg amiket mond is szerintem nem normális.és még azt mondja hogy en nem tisztelem őt,és egy ilyen veszekedés utan még azt varja hogy en kérjek bocsánatot.de ő soha nem kért amiért megütött.szerinte magamnak kerestem.meg olyankor felhándigálja hogy ő tart el,mert en nem tudok dolgozni most mivel külföldön vagyunk és nyelv hiány miatt nehéz munkát találnom.de nekem ez a viselkedése nem fér össze a másik felével,amikor jol megvagyunk a szívét kiteszi nekem meg szeret és ki is mutatja szavakkal is és nagyon uriember olyankor lehet szeretni.de nem fojthatok el mindent ami zavar meg a hangulatomat sem.ön szerint miért ilyen,már mondtam neki kezeltesse magát mert nem normális de erre is inkább nekem jött.az a baj ezt már páran is mondták hogy valami nincs rendbe a viselkedésével akik ismerik.
Kedves Éva!
Szerintem a valódi kérés nem az, miért bánik így Önnel a párja, hanem hogy Ön miért törődik bele abba, hogy rendszeresen ilyen-olyan indokkal kezet emel Önre. Ezért persze aztán Önt hibázattaja, mert nem szeretne mindenben hozzá alkamazkodni. Én szívem szerint mindkettejük számára pszichoterápiás segítség kérését javasolnám.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Volt egy szerelmi Kapcsolatom kb 6 évvel ezelőtt nagyon sokáig együt voltunk de már régvége én azota már férjhez mentem és a kisfiam születése után 4 hoanppal elváltam
,ma már két éves a kisfiam, nem tudom miaz az érzés ami bennem van még mindég arra a szerelemre gondolok ami 6 ével ezelöt volt a gyerekem apját nem is szerettem nem tudtam megszeretni mert az elsö szerelmem mindég bennem él ugyan ugy szeretem mint először de ö már nem igy érez irántam és nem tudom mit tegyek sokszor bánatos vagyok csak rá gondolok van ugy hogy gyülölni akarom de nem tudom akár hogy megprobáktam elfeledni nem tudtam…
Kedves Karola!
Mivel ennyi ideje nem tudja túltenni magát ezen a szerelmi csalósáson, ez megkeseríti a mindennapjait, azt javaslom, vegyen igénybe pszichoterápiás segítséget ehhez.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
34 évesek vagyunk a férjemmel, 2 éve házasok, 4 éve együtt. Én nagyon domináns típus vagyok, próbálok odafigyelni, hogy ne nyomjam el, de sajnos néha nehezen megy. Ő olyan típus, aki ezt általában hagyja. Sajnos ennek eredményeképpen nem kívánom őt szexuálisan, mert nem érzem elég férfiasnak. Mit kellene változtatnom a viselkedésemen, hogy újra a férfit lássam benne?
Segítségét előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Gabi
Kedves Gabi!
A megoldás kulcsa az, hogy ismét férfiasnak, szexuálisan is kívánatosnak lássa a férjét, ami terésztesen nem ilyen egyszerű. Pszichoterápiás segítségre lehet szüksége ahhoz, hogy domináns viseklkedésének gyökereit megismerje, jobban tudja őt engedni, hogy férfiasabb oldalát is megélhesse Ön mellett.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!A volt párommal lassan 2 éve nem vagyunk együtt csak akkor találkozunk mikor jön a gyerekért.Lehet,hogy beképzelem amit kérdezni szeretnék,de mikor találkozunk csak a gyerekkel pusmorog ha mondok vagy kérdezek valamit nem néz a szemembe…vagy igen-igen ritkán…Nem rég küldtem egy zene számot (kicsit célzás,hogy még nem közömbös),de közölte,hogy lezárta és új életet kezdett és már aznap kitette,hogy kapcsolatban van….Mikor együtt voltunk nem vagyok rá büszke,sőt!!,de megcsaltam párszor mert valami hiányzott,most meg mikor már tudom,hogy nem lehet köztünk semmi most megint mocorog bennem valami….pedig nekem is van kapcsolatom.Komolyan már kezdek a saját agyamra menni,hogy hogy lehetek ilyen hülye…..Ön szerint én közömbös vagyok neki??Vagy ez csak álca???Tudom a megcsalásokkal megaláztam és ez nagyon bántó….Össze vagyok kavarodva…..Ha beszélni akarok vele akkor megcsörgetem de ő hív vissza….vagy ezek csak ilyen gyerekes beképzelések nálam??Köszönöm a válaszát….
Kedves Popi!
Szerintem a közös gyermek miatt elvárható, hogy normális hangnemben kommunikáljanak a volt párjával. Ha ő elutasította a közeledését, akkor talán végleg lezárta már magában a kapcsolatukat, ezért Önnek is ezt kellene megpróbálnia.- Elvégre nem véletlenül keresett más karjaiban vigaszt annak idején sem.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Elnézést,hogy megint én,de elképzelhető,hogy csak azért érzem ezeket mert már túl lépett rajtam??Ez érthető….amit csináltam vele..de legbelül nem tudtam elengedni….szerintem már orvosi eset vagyok….
Kedves Popi!
Természetsen érthető, hogy nehezen éli meg, ő lezárta magában a kapcsolatukat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda !
Elég kombinált az ok,ami miatt írok önnek,de segítségre van szükségem.
6.éve élek Franciaországban és 5 éve van egy párom aki francia és van 2 gyermekünk egy 3 éves fiú és egy 20 hónapos kislány. Amióta a kislányunk megszűnését, azóta szinte semmi felé testi kapcsolatom nincs a párommal és ezt nagyon nehéz feldolgoznom !A szinte semmi azt jelenti,hogy 2-3 havonta talán. Ez így működött sokáig és nem igazán vettem jóneven, azt hittem velem van a baj. Sajnos ez elég komoly fájdalmat okozott nekem és nem igazán tudtam boldogan fogadni ezt és elég sok Pszichés fájdalmat okoztam a páromnak aki azóta elég rendesen eltavolodott tőlem. Már 7 hónapja semmiféle testi kapcsolat nincs köztünk. Próbáltam változtatni a viselkedesemen, de úgy éreztem semmi pozitív visszajelzest nem kapok !sokszor beszéltünk, de mindig ugyanaz lett a vége, nem tudja hogy mit tegyen,.én úgy érzem csak a gyerekek miatt akarja, hogy maradjak, de sajnos nekem ez nem megy.szeretném visszakapni a páromat, de sajnos nem tudom milyen irányba induljak el.
Ha tud kérem segítsen,vagy adjon tanácsot.
Tisztelettel Ádám
Kedves Ádám!
Szerintem elsősorban a kapcsolatukat kellene helyrehozni, melynek fontos része, hogy kiderüljön, miért nem kívánja az Ön szexuális közeledését a párja. Fontos, hogy ne okolja magát emiatt, ne indulatosan reagáljon erre, hanem higgadtan próbálják megbeszélni egymással a problémákat. Mivel azt írja, már sajnos elharapóztak az indulatok, eltávolodtak egymástól, ehhez párterápiára is szükség lehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda! 19 éves vagyok. Nekem egy olyan problémám van hogy nagyon sokat tudok agyalni mindenen. Ha jön egy kis “probléma” én abból nagyot csinálok.Folyton mindent túl gondolok,és mindenfélén görcsölök,ha egy új szakasz jön el az életemben,legyen szó tanulásról,vizsgáról,barátokról,fiúkról.. Mit tegyek hogy ne legyek feszült és ne görcsöljek rá mindenre? A választ előre is köszönöm!
Kedves Petra!
A változásoktól és az új dolgoktól való félelem bizonyos mértékig normális és egészséges dolog, hiszen segítheti az ezekhez való alkalamzkodást. Ha ez túlzott méréketz ölt, vagy folyton “agyal dolgokon” akkor oylan tényezők lehetnek a hátterében, melyek feltárásához (és oki kezeléséhez) pszichológusi vizsgálatra és pszichoterápiára lehet szükség.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot Melinda! 14 éves vagyok a szüleim meghaltak.anyukám 2008-ban apukám 2010-ben. Ugy gondoltam hogy feldolgoztam de mêgsem! Hall om éjjelente a hangjukat es attol félek hogy megbolondulok!!
Kedves Fernanda!
Fontos, hogy (gondnoka segítségével) mielőbb szakember segítségét kérje, mert a hanghallások akár komolyabb pszichiártiai kórképet is jelezhetnek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda! 20 eves lany vagyok es kisgyermek korom óta az a problemam hogy mikor uj tarsasagba kerulok teljesen bezarkozom. Nehezen nyilok meg az uj emberek elott , ha sok ember van csak ulok neman es nem tudok a beszelgetesekbe bekapcsolodni. En szeretnek de az agyam teljesen leblokkol egyszeruen meg sem tudok szolalni. Ha kerdeznek valaszolok par szoval de magamtol nem merek megszolalni akarmit is mondani. Sok ido kell mire fel tudok oldodni. Kollegiumban 1 teljes ev kellett mire szinte teljesen magamat tudtam adni a sajat szobatarsaim elott is. Mit tehetnek hogy ez ne igy legyen? Ezen tud segiteni egy szakember? Hallottam mar azt hogy nem mert ilyen a termeszeten de en ezt nem tudom elfogani. Elore is koszonom!
Cintia
Kedves Cintia!
Természetesen lehet változtazni sok mindenen. Bár az ember beleszületett temperamentuma is meghatározó, korántsem akkora mértékben, mint sokan hiszik. Fontos azonban tisztázni, hogy nem is az a terápia célja, hogy alapvetően megváltozzon a kliens, hanem hogy könnyebben boldoguljon a társas helyzetekben.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő!olyan problémám van hogy panikbetegsegem van évek óta.ami volt időszak hogy jobban voltam.de az utóbbi időben rosszabb szorongóbb vagyok.a magánéletem sem olyan jo már.megfigyeltem amióta rosszabbodott a kapcsolatom azota vagyok rosszabbul.de hiába próbálom javitani a kapcsolatot ugy érzem hiába.pedig mindig kimondom amit érzek nem fojtom el.ami a legrosszabb hogy bármilyen negatív dolgot (pl.ha csalódok,vagy rossz hírt tudok meg)rosszul leszek annyira szorongok es ugy érzem nem bírom ki,nem tudom feldolgozni.tudna tanácsot adni hogy segithetnék magamon,terápiára sajnos nem tudok menni anyagi gondok miatt,a pszichiátrián ami TB alapú meg csak a gyógyszereket irjàk fel amiket szedek is.
Kedves Kata!
A területileg illetékes pszichiártiai gondozóban elvileg tud kérni pszichoterápiát TB alapon. Fontos, hogy ne elégedjen meg a gyógyszeres kezeléssel, mert ez csak átementi, tüneti javulást okoz, életének megváltoztatásához és az okok megszüntetéséhez pszichoterápiára van szükség.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!Levelem célja megtudni vajon van e értelme folytatni a kapcsolatomat.1éve vagyunk eggyütt.Sokszor kaptam hazugsàgokon.Az exeit keresgélte közösségi oldalakon szerintem mai napig ez menne ha nem emlitem meg.vagyis azota is megy csak màr az előzményeket folyamatosan törli.A kapcsolat elején rengeteget hallgatni kellett az exeről akiröl mosolyogva beszélt miközben màr 4éve szakitottak ugy hogy a hölgy 3honapig csalta.ezekutàn ő még tartotta vele mellettem is a kapcsolatot pedig àllitàsa szerint utàlja engem meg szeret .de a legdurvàbb az volt mikor a hölgy megszülte a babàt aki nem az ő gyereke de ő megünnepelte és nekem nyafogott részegen hogy ez a gyerek lehetne most az ő gyereke is.Kérem segitsen.Nagyon bizonytalan vagyok.Köszönöm
Kedves Marcsi!
Egy levél alapján nyilánvalóan nem fogok tanácsot adni arró hogy szakítson-e a párjával, vagy sem. Ezt Önnek kell eldöntenie, gondolatai rendszerezéséhez és érzései tisztázásához pszichoterápiás segítséget tud kérni. Ami a legfontosabb, hogy mielőtt bármilyen dötést hozna, próbáljon meg kommunikálni a párjával a problémáikról. Ha ez sikertelen, esetleg párterápiára is elmehetnek, hogy megmentsék a kapcsolatot.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda! Panikbetegségem lett 6 éve azota gyógyszert szedek.volt idő hogy jobban voltam,de mostanában rosszabbul vagyok,és még agorafobiám is előjött.a párommal most jöttünk megint külföldre élni.vele sem olyan jo a kapcsolatom mint éve az elején.okozott nekem csalódást azzal hogy más nőkkel e-mail-ezik titokban.nem csal meg azt tudom,de nyomozok utána mióta ezt észrevettem.feltörtem az e mail fiokját is pár hete is,és akkor is nőknek irogatott sexuális dolgokról.nagyon megviselt szóltam is neki,de nem nagyon érdekli mert folytatja.mostanában már meg sem merem nézni a leveleit,mert olyan pánik rosszullét jön rám még a gondolattól is hogy megint mit találok a levelezésében.de közben meg tudnom kell miket csinál a hátam mögött.gondoltam arra is hogy elhagyom az ilyen dolgai miatt,de félek hogy nem tudnám feldolgozni az elválást tőle a betegségem miatt,de ez igy sem jo hogy folyton sex csetel a hátam mögött.köszönöm válaszát előre is.
Kedves Jalmie!
Szerintem mindenképpen javítani kellene a kapcsolatukon, mert Ön györtődik, mert tudomására jutott: más nőkkel csetel a párja a háta mögött. A pánikrohamok kezeléséhez pszichoterápiára van szüksége (ez segíthet tisztábban látni a párkapcsolati problémákban is).
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Sokszor foglalkoztat az öngyilkosság gondolata, mostanság egyre gyakrabban és intenzívebben. Az egyetemen van pár bukott tantárgyam, a társaim a lógásokért kiközösítettek, nincs semmi kedvem megcsinálni ezeket a feladatokat és minden tantárgyból csak az átmenőre hajtok, holott ez egy nagyon gyenge egyetem. Ezért sincs sok motivációm az értelmetlen feladatok elvégzésére. Nagy a nyomás rajtam, mert a szüleim elvárják, hogy “jó” legyek. Jelenleg a barátommal lakok pár hete, akit tisztelek szeretek de elviselhetetlenül agresszív és naponta csúnyán veszekedünk minden kis semmiség miatt. Látja rajtam hogy motiválatlan vagyok, lassú és túlságosan is laza és bosszantja, türelmetlenné teszi a perfekcionista, heves természetét. Maximalistának tartom magam, amit csinálok igyekszek minél tökéletesebbre csinálni, de ha nem tartom fontosnak, vagy célravezetőnek akkor nem tudok nekifogni. Nem megy. Különben antiszociális vagyok. Úgy érzem senkiben sem bízhatok. Senkivel sem tudok az érzelmeimről beszélni. A barátaimnak is csak óvatosan és a lényeget nagyban kerülve. A jövőképem vagy álomszerű vagy nagyon szomorú. Csakhogy a szebb jövőkép beteljesüléséért nem teszek semmit. Régebb vasakaratom volt. Mára már csak a lemondás, visszavonulásra való elkötelezett döntésig jutok el. Sokáig önfejlesztéssel próbálkoztam. Egy-egy tulajdonságom nagyon szépen fejlődött. De rohadt gyengévé váltam. Gyenge akaratom lett, gyengének tartom magam a változtatásra. És ezért döntök mindig az öngyilkosságnál. Amúgy sok lehetőségem van rá, szépen gyorsan elintézni a dolgot és sokszor gondolok a búcsúnak szánt pár mondaton. Csak rengeteg fájdalmat szereznék a szeretteimnek, s tudom a következményeket, s nem akarom, hogy miattam legyen egy életüket meghatározó traumájuk. Mindig úgy éltem, hogy igyekeztem másokat nem megbántani. Nagyon magányosnak érzem magam. Nem fogok pszichológushoz menni. Most nem is tudnék. Nincs rá keret. Hehehh.. Még akartam valamit írni.. Nagyon rossz a memóriám..
Ó. igen. Szeretnék tanácsot kérni hogy most mi legyen. Szedjek idegnyugtatókat? Zárassam magam a pszichiátriára? (Néha nagyon kiborulok :D) Mantrázgassak? Meditáljak? Változtassak az életemen? Mivel kezdjem? Volt, hogy változtatni akartam valamin, de túl megterhelő volt egyből változtatni. Máskor kis lépésekben próbáltam. Az sem ment. Szerintem egyszerre egy dologra kellene koncentráljak de nem tudom milyen sorrendben. Tényleg jól jönne egy csapat szakember aki segíteni kialakítani az ideális rutint és személyiséget de… nem engedhetem meg magamnak.
Kedves Csilla!
Ingyenesen is tud pszichoterápiás segítséget kérni (elvileg) minden pszichiátriai gondozóban. Hogy min kellene változtatnia, arra Önnek – pszichoterápiás támogatás mellett – kellene rájönnie, mert hiába mond bárki bármi okosat, amit Ön érez és gondol, az a legfontosabb.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Csilla!
Értem, hogy nem szeretne pszichológushoz fordulni, pedig ez ez Ön esetében létfontosságú. Ha nem teszi meg mielőbb ezt a lépést, és esetlegesen öngyilkossági kísérletre szánja el magát, Önnek és a szeretteinek is sokkal roszabb lesz. Mivel (többek közt) nagyon magányos, az emberektől egyre jobban ezlárkózik, bezárul az önsorsrontó kör. Higgye el, a pszichoterápia az erő és a problémákkal való szembenézés szándékának a jele, az öngyilkosság a gyávák megoldása. (Mint már több levélre adott válaszomban is írtam, TB alapon is felkereshet szakembert, engem például Székesfehérváron.)
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Idegrendszeri betegségem van és közben nevelek egy 11 éves kislányt. Mivel a nevelési tanácsadóban azt mondták tanulási nehézsége van, így kap fejlesztést. Év vége van és matekból 2,6-ra áll. Tudva ez annak, hogy a téli hónapokban nem éreztem nagyon jól magam, így nem tudtam tanulni Bogival, de tavasszal leültem vele 3 nap fél órát magyarázni és hozott két négyest matekból. Mivel alsós még, a tanító nénije mindig azt mondja, hogy a szülő felelőssége az, hogy a gyerek hogy tanul és hogy nem tanulnak a gyerekek, az osztályban alig tud valaki valamit.
Az egyik egyetemista tanár akihez jár Bogi magánúton azt mondta, hogy az iskolában 80 %-ban meg kell érteniük az aznapi leckét a gyerekeknek és a házi feladat az csak plusz. Hozzátenném, hogy szövegértésből Bogi mindig 4-est kapott.
Kérdezni csak azt szeretném mivel a tanító néni gondolkodik, hogy hármast adjon-e Boginak vagy kettest év végére, hogy mennyire hibáztassam magam azon, hogy a téli hónapokban nem tudtam vele nagyon tanulni, illetve tényleg a szülő felelőssége-e, hogy a gyerek mennyire értette meg az aznapi leckét meg?
köszönöm válaszát.
Kedves Zsuzsanna!
Szerintem egyáltalán ne hibáztassa magát, hiszen egyrészt beteg is volt, másrészt a lányának tanulási problémái vannak, ezért hivatalosan is extra figyelmet igényel. Kérdés, hogy ezt megkapja-e az intézményben, ahol oktatják. Nem tudom, milyen a konkrét problémája a kislánynak, de vélłményem szering egy egészséges gyermek esetén elég kell, hogy legyen az iskola. Egy 11 éves gyereknek inkább szabad játékra és otthoni feltöntődésre volna szüksége, nem állandó teljesítmény-nyomásra.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdv. 14 éves vagyok. Az lenne a gondom ,hogy van 4 baratnom. Mindig 5 én vagyunk egyutt. Mistanaban 2 baratnom inkább csak egymással vannak és ez eddig nagyon roszul esett és sokat sirtam miatta, de mar megszoktam és nem faj. Hanem ma nagyon rosz kedvem volt és nem voltam a masik 2-vel és meg sem jerdeztek , hogy mi a bajom . En ugy érzem , hogy nem is erdeklik…ma is órákat sirtam miatta. Mit tegyek? Inkább keressek új baratokat vagy megprobaljak közelebb kerülni a masik 2 höz? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Fruzsina!
Szetintem mielőtt ilyen döntést hozna, kérdezze meg őket, észrevették-e hogy valami bántja Önt, mondja el neki(k), hogy a barátaitól több támogatást várna.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
21 éves vagyok, 5 évvel ezelőtt elváltak a szüleim, melynek következtében pánik betegséggel küzdöttem 1,5 évig.. Segítséggel (és ami a legfontosabb, gyógyszeres kezelés nélkül) sikerült felülkerekednem ezen, aminek azért is örülök, mert azt a pár hónapot az életemből nagyon megkeserítette ez a probléma. Úgy érzem, hogy jó mederbe terelődött az életem (csodálatos nagyszüleimnek hála), főiskolára járok, és boldog párkapcsolatban élek. Ami mindig is problémám volt, s ami miatt írok most az az, hogy alapjába véve túl kedves vagyok, amivel vissza is élnek, és rám is telepednek már egy idő után. Nem tudom azt mondani hogy nem, mert az én lelkiismeretem bántja az a helyzet. A másik probléma pedig, hogy édesapámnak azóta új kapcsolata van, és nem lehet vele normálisan beszélni, bármi történik a 2 öcsémen és rajtam csattan. Röviden a lényeg, hogy alig kapunk tőle pénzt (a válás után nála maradtunk), a nagyszülők segítenek bennünket a nyugdíjukból, ők pedig dorbézolnak ha kell ha nem. Hiába próbálom meggyőzni az igazságról a kapcsolatára értve, nem hisz el semmit, sőt még úgy ellenem fordult emiatt egy időben, hogy nem szalon képes szavakat is kaptam, mert ki mertem mondani az igazságot.. Nagymamám azt tanácsolta, most az újabb konfliktus kezdetén maradjak ki a dolgokból, ne legyen megint problémám belőle, de hogy őszinte legyek, mivel a nagyszüleim már 60 éven felül vannak, féltem az ők egészségi/idegi állapotát. Így hogy magamban tartom ezt a temérdek történést, egy idő után összegyűlik, és az egészségi állapotomra hat ki. A kérdésem az lenne, hogy tudnám csökkenteni a stresszt magamban? Kedves Doktornő mit tanácsolna nekem? Válaszát előre is köszönöm!!
Üdvözlettel: egy elkeseredett lány
Kedves Elkeseredett lány!
Először is hadd gratuláljak ahhoz, hogy gyógyszer nélkül, pszichoterápiás segítséggel le tudta győzni a pánikbetegséget. Családi kapcsolatainak rendezéséhez és tulzott kedvességének legyőzéséhez ismételten pszichoterápia igénybevételét javaslom.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Párommal 4 éve vagyunk együtt élettársi kapcsolatban. Én 27 éves vagyok, ő 31. Sajnos eléggé ellaposodott a kapcsolatunk, megállt egy ponton. Nem igazán járunk sehová, amiből új, közös élményeket szerezhetnénk és táplálkozni tudna a kapcsolatunk. Úgy érzem, a családja néhány tagja a mai napig nem fogad el, úgy érzem, nem kedvelnek, pedig soha nem adtam okot ilyesmire. A szex már hónapok óta nem igazán működik és még az eljegyzésről sem esett szó. Állítólag ő szeret, én is őt, de már nem szerelemmel.
Közben februárban megismertem egy fiatalabb fiút, aki 6 évvel fiatalabb, most 21 éves, szerelem volt első látásra és hatalmas szikra volt kettőnk között amikor megismertük egymást, nagyon működik a kémia. Azóta tart ez a titkos kapcsolat, szerelmesek vagyunk, a szex még senkivel nem volt ilyen jó, mint vele. Tudja, hogy milyen rossz kapcsolatban élek és már nagyon türelmetlen, mert mindketten tovább szeretnénk lépni, hogy elindítsuk közös kis életünket. Nemsokára meg is teszem, hogy hazaköltözök a szüleimhez, de akkor 70 km-re lennénk egymástól. Sajnos albérletbe nem tudok menni, mert nem keresek annyit. Ő egy nagyobb városba megy 3 hónapos képzésre, csak hétvégén tudnánk találkozni. Utána pedig egy másik földrészre utaznak a munkahelyétől többen is és ő is megy. Azt a 3 újabb hónapot kibírnám, mert nem olyan sok, az idő így is, úgy is eltelik. Utána elgondolkodnánk az összeköltözésen.
Szóval ő türelmetlen, addig nem éli bele magát semmibe, amíg a jelenlegi páromnál lakom. Tudom, hogy nagyon rossz neki ez a helyzet, nekem is az. A fő probléma a szüleim hozzáállása. Mindketten . Sajnos eléggé régimódi, földhöz ragadt gondolkodásúak és nem akarják elfogadni a helyzetet, hogy el akarom hagyni a párom egy fiatalabb fiú miatt. Ők sajnos nem látják a problémákat, pedig már sokat meséltem erről. Nekik az első bekezdésben leírtak nem problémák… Nagyon szeretik a párom, szinte mintha a fiuk lenne. Azt mondják, ha megteszem ezt a lépést, haza nem mehetek. Nyilván ezt csak hirtelen dühből mondták többször is, és nem komolyan, csak próbálnak velem szemben erélyesebben fellépni. Ahogy észreveszem, nem tudják elfogadni és kezelni a helyzetet. Ha hazaköltöznék, nyilván nem zavarnának vissza. De ezt a fiatalabb fiút, aki egyébként nagyon komoly gondolkodású és egy világcégnél dolgozik, félek, hogy nem fogadják majd el és nem engednének el hozzá hétvégente. Úgy érzem, a szüleim állnak csak a boldogságom útjában… 🙁 Mit tudna tanácsolni? Hogyan tudnám őket “puhítani”?
Válaszát nagyon köszönöm!
Üdvözlettel: B.
Kedves B.!
Szerintem elég, ha elmondja a szüleinek, hogy eldöntötte, nem akar már több erőfszítést tenni régi kapcsolatának rendbe hozása miatt és lezárja azt. Nyilván nem fog tetszeni ez a szüleinek, ha kedvelték ezt a férfit, de az Ön szempontjait kell, hogy figyelembe vegyék ebben a helyzetben. Az uj kapcsolattal szemben azonban óvatosságra inteném: a tartós boldogságért abban is meg kell majd küzdeniük.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Elöször is elnezest hogy ekezet nelkül irok, de nem az en gepem,ezen nincs ekezet. A problemam az lenne, hogy a ferjemmel van egy közös 2 eves gyerekünk, akit nem terveztünk es nagyon hamar erkezett,alig par honapja voltunk csak együtt. Ferjemnek mar van egy elözö hazassagbol született gyermeke, mely hazassag eleg nagy sebeket ejtett rajta,depresszios volt, igy közölte hogy ö mar masik gyereket nem akar. Ezzel en is igy voltam, gondoltam raer meg a gyerek tema, vagy nem lesz az sem gond, de aztan becsuszott a baba. Ö elvetette volna, elöször en is (bejelentkeztem abortuszra egy klinikara de vegül nem mentem el),en vegül meg akartam tartani bar eleg ijedt voltam.A ferjem azt mondta fel hogy a gyerek miatt elveszit es tönkremegy a kapcsolatunk. Vegül arra jutottunk hogy megtartjuk, ö azt mondta benne van, de iszonyat nagy felelösseg lesz es teher keszüljek fel. Azt mondtam jo. Persze az ember erre ugysem tud felkeszülni, akarhogy is probal. Ez az elsö 2 ev nagyon nehez volt, sajnos semmilyen segitsegünk nem volt,egyaltalan semmi. Most vegre ugy erzem könnyebb, a gyerek bölcsis, a munkak rendezödni latszanak, ugy erzem sikerrel vettük az akadalyokat, minden ok,kialakult ritmus rutin,meg neha el tudunk menni kettesben randizni is. Viszont azt is erzem hogy a ferjemnek mar ez sem eleg. Az az erzesem elegedetlen ezzel, nem tart jo tarsnak,sajnos meg is hiztam kisse. Elejtett egy mondatot a mult heten hogy ö tartja-tartotta össze a csaladot, meg hogy milyen sokat tett a gyerekert,ö is ejszakazott, sokat foglalkozik vele mas apak ezt nem teszik stb stb…Örüljek hogy ilyen ferjem van,nem iszik es nem nözik stb…A gyerek egy egy hisztirohamaban pedig közölte hogy miert van ilyen “f@sz” gyerekem,miert ilyen hisztis illetve minek kellett nekünk gyerek, sokkal egyszerübb lett volna az eletünk ha nincs. Nem lenne semmi gondunk utazgathatnank stb. En ezt sosem gondoltam igy.Persze egyszerübb lett volna az eletünk, de azt hogy minek kellett nalam nem tema.Soha egy percig nem bantam meg, es nalam a csalad resze,inkabb mint teher. Szerintem gyerekkel is lehet utazni stb. persze nehezebb es nem ugyanaz, de azert az is szuper. Ugy erzem a ferjem nem nyugodott bele hogy gyerekünk van es korlatozza öt,mig en ugy probalom az eletünket kialakitani hogy a gyerek az elsö es ahhoz probalok igazitani mindent, ö viszont nem. ugy erzi korlatozva van es azt nezi miben akadalyozza öt es hol tartana most ha nem tartottuk volna meg. Hiaba mondom neki hogy türelem, a gyerek hamar kirepül, le se tiszteli majd a fejünket 10 ev mulva aztan meg utazgathatunk kedvünkre fialatalok leszünk (most vagyunk harmincasok) barmit megvalosithatunk meg,nem leszünk elkesve. meg jöhet sok munka karriere akarmi.Masoknak persze vigan es büszken tetszeleg a gyerekkel, mert bizalmat kelt, elvarjak es milyen jol nezünk igy ki stb.stb.stb.
Merre vezet ez az egesz?En ugy erzem valas lesz a vege 🙁 Össze vagyok zavarodva. Egyebkent meg nagyon jol megvagyunk,tökeletesen összeillünk,minden passzol es megvan a harmonia, de ezekböl a dühkitöresekböl, meg beszolasokbol ugy erzem nem es el fog egyszer hagyni. Ha igy lesz akkor jobb ha most teszi,mert nem szeretnem ha a fiam erteni fogja amit beszelünk egyszer meghalljon egy ilyen beszolast,vagy hogy 50 evesen kelljen uj eletet kezdenem, most meg rugalmasabb vagyok,könnyebben menne, de 15 ev mulva??Ö azt mondja elegedett az eletevel es boldog, de akkor ezek a rohamok miert jönnek elö?Egyaltalan hogy mondhatja hogy egyszerübb lett volna az eletünk gyerek nelkül es minek kellett??Hogy mondhat valaki ilyet,holott azt allaitja imadja a gyereket.Nem ertem.Es abbol is elegem van hogy a vegtelensegig halasnak kell lennem szerinte hogy nem egy troger es nem jar bulizni,nözni mint a mai korban a pasik szoktak. Es ö miert nem halas hogy rendes felesege van aki mos föz takarit gyereket nevel,ertelmes,több nyelven beszel???En meg jarhatnek hetente fodraszhoz es mükörmöshöz mint azt a mai nök szoktak es kerhetnem töle a penzt ruhakat venni stb.ahogy az mostansag szokas!Ennyire lenezne,önzö vagy nagykepü??Vagy engem vesz semmibe?
Köszönöm a valaszat es szep napot!
Üdvözlettel
Kornika
Kedves Kornika!
Megértem, hogy borzasztó rosszul esik Önnek, hogy a férje megjegyzéseket tesz arra vonatkozóan, hogy miért vállalták a közös babát, hiszen annak idején ő is kivette részét a döntés meghozásából. Levele alapján az volt a benyomásom, hogy a probléma gyökere leginkább az férje régi kapcsolatában és az ő lelki állapotában keresendő, ezért ennek megoldására, az ő pszichoterápiás kezelésére volna szükség. Ő is be kell lássa, hogy viselkedése, dühkitörései mennyi fájdalmat okoznak Önnek, hosszutávon a kapcsolatuk kárára mennek. Ha ezekről nem tudnak egymással hatékonyan kommunikálni, párterápia lehetősége is felmerül.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda,
28 éves nő vagyok, párommal 4,5 éve vagyunk együtt. Ez idő alatt sok mindent megéltünk együtt, édesapja halála, sok mélypont és több mint egy éve a munkája miatt külföldön élünk. Én eleinte nem igazán akartam külfölfön élni, mivel az én szakmám eléggé a magyarországi munkakörnyezetre specializálodott, így tudtam nehéz lesz munkát találnom egy idegen országban, de végül belementem a költözésbe, hisz neki ez volt a vágya, hogy kiprobálhassa magát külföldön is. Elég nehéz volt nekem az elején, hogy feladtam a karierrem, barátaim, családom és kint nem találtam munkát. Most már jobb a helyzet, van munkát, vannak ismerősök, elvagyunk. Viszont én már szeretném magasabb szintre emelni a kapcsolatunkat, házasság, gyerek stb… Ő 30 éves, de valamiért retteg az elkötelezettségtől. Azt mondja szeret, és velem akarja leélni az életét, de még nem akar esküvőt, gyereket. Nekem pedig ez minden vágyam, 3 éve várok, hogy megkérje a kezem. Nem tudom mit tegyek, meddig várjak, hisz én már mindent megettem érte, feladatam a magyarországi életem miatta, támogattam a nehéz időkben, mindig magam elé helyeztem az ő igényeit. Most viszont szeretném ha az én vágyaim is megvalósulnának és családot alapítanánk. Gondoltam már arra, hogy kész helyzet elé állítom, hogy „vagy elvesz” vagy hazaköltözöm. Probáltunk már többször beszélni a témáról,de mindig ugyaz volt a vége: ő szeret, de még nem akar családot, ne nyaggassan ezzel. Nem tudom mit tegyek, lehet nem én vagyok a megfelelő nő számára, ezért nem akar elvenni?
Kérem adjon tanácsot, mit tegyek, meddig várjak még, mit tegyek hogy végre az én vágyaim is beteljesüljenek?
Válaszát előre is köszönöm szépen!
Emma
Kedves Emma!
Szerintem semmiképp nem az erőltetés a megoldás, hanem egymás érveinek jobb meghallgatása, figyelembe vétele. Meg tudja fogalmazni a párja, hogy miért nem szeretne még családot? Fél esetleg valamitől? A párkapcsolatukat ő milyennek érzi? Változtatna-e valamin? Neki milyen a kapcsolata a családjával? Milyen képe lehet az apa szerepről? Fontos, hogy ezekről a dolgokról tudjanak beszélgetni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő. Olyan problémám van hogy alvás helyett rámjön a remegés és reggel mennem kell dolgozni. Nem tudom mi tévő legyek így nem tudom elvégezni a munkám. Válaszát elöre is köszönöm.
Kedves Gábor!
Szerintem ki kellene vizsgáltatnia a remegését, ezért azt javaslom, mondja el részletesen a panaszait háziorvosának. Ha nem találnak semmit, akkor felmerül, hogy a szorongástól, feszültségtől lehet ez a tünet. Ennek kezelésére pszichoterápia ajánlható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!a párommal vannak gondjaim,én 28 éves vagyok ő pedig 45.nagyon szeret engem ki is mutatja,és azt mondja az àgyban is jo velem.bár ritkán vagyunk együtt.azt mondja fáradt.pedig én többször szeretném,mondtam is neki.csak azt nem értem akkor a hátam mögött miert néz pornòt és csetel más nôkkel a sexről.emiatt volt veszekedés is és kiborultam.mondtam neki hogy zavar.mire jo ez neki?és miért csinálja ha kikészít ezzel?köszönöm válaszát!
Kedves Kitty!
A szex a legbonyolultabb emberi működések egyike, ezért a párja szexuális viselkedésének megértéséhez egy sor háttérinformációra van szükség. Például hogy mióta tart ez a probléma, mindig érdekelte-e őt a pronó vagy az utóbbi időben fordult csak efelé. Együttléteik milyenek voltak, érte-e esetleg bármilyen negatív élmény őt a “teljesítményével” kapcsolatban. Párkapcsolatukban voltak-e változások, melyekkel összefüggésbe hozható mindez?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
A párommal másfél évet töltöttünk együtt, majd 4 év kihagyása után, immáron 3. éve vagyunk újra együtt. Nagy szerelem a miénk mindkettőnk számára az első nagy szerelem. Egy kedves barátnőm biszekszuális, ritkán találkozunk mert sokat utazik. A párommal is csak nem rég ismerkedett meg. Ő modellkedik tehát teljesen más világban él mint egy hétköznapi ember. Náluk a 3-as szex ugyan olyan normalis mint kettesben. A párom miutan megtudta hogy a baratnőm benne van az ilyenekben, beindult a fantaziája. Régebben is emlitette egyszer, de rövidre zártam a témat. De mióta lenne partner is ebben, nem tud ettől elvonatkoztatni, ugy érzem minden találkozásunk a baratnőmmel arról szól hogy a párom próbálkozik remenykedik, hátha rá tud venni erre. Nem hajlok igazán erre a dologra nagyon féltékeny típus vagyok, de már negfordult a fejemben h ha ennyire akarja akkor rá veszem magam még akkor is ha ez nekem nagyon fájna, csak hogy ne fosszam meg semmitől. De attol tartok hogy egy alkalom nem lenne neki elég, főleg miutan megbeszeltük hogy nem lesz ez, és mégis bepróbálkozott negyedjére is. Utobbinal latta rajtam h nagyon rosszul esik, azt mondta h nem erolteti ha ennyire nem akarom, de nekem mar ez a 4 alkalom is eröltetés volt, hiszem előtte nem egyszer tisztáztuk h nemet mondok. Most talan megijedtert nagyon hatarozottan mondtam hogy elhagyom ha ezt nem hagyja abba. Azt is tudom, h nagy sebet ejtene rajtam. Mit tegyek? Belemenjek, agy mondjam neki h menjen és keressen maganak valakiket, vagy szakítsak, vagy magyarazzak adig mig fel nem fogja h nem akarom?
Kedves Heni!
Szerintem semmiképp nem lenne jó, ha csak a párja kedvéért belemenne egy olyan szexuális játékba, ami Önnek fájdalmat okoz (még nehezebb a helyzet attól, hogy a barátnőjéről van szó). Ha szereti Önt, akkor az, hogy Önnek jó-e fontos szempont kellene, hogy legyen. Legyen tehát egyértelémű, akir erről beszélnek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Nemsokára 20 éves fiú vagyok, és azért irok Önnek, mert az utóbbi időben megromlott a viszonyom a barátnőmmel, és a tanácsára lenne szükségem, mert döntésképtelen vagyok. kb 3 éve ismerkedtünk meg online. 4 évvel idősebb nálam. Egyre gyakrabban beszélgettünk, egymásba szerettünk. 1 éve távkapcsolatban élünk, jó esetben havonta 1x, 1 hét erejéig vagyunk együtt. Mindketten féltékeny tipusok vagyunk, és sajnos, ha felerősödik bennünk a másik iránt érzett hiány, rendkivül aggresszivvá válunk, bántjuk egymást, ami hiába végződik minden esetben béküléssel, nyomot hagy bennem és benne is. Tavaly sajnos pár pont hiján nem vettek fel egyetemre, ami rendkivüli módon megviselt, viszont idén újra érettségizem, az irásbeli része jól sikerült, azonban a szóbeli része még hátra van, és rendkivül feszült vagyok, amit próbálok leplezni előtte, mert nem minden erőfeszitésemmel tanulok, inkább vele tölteném az időm, ő pedig hajtogatja, hogy tanuljak.
A viszony megromlása bizalmatlansággal kezdődött fél éve, amikor egy másik nő tanácsaira hallgattam ugyanabból az online közegből, a kapcsolatunk szorosabbra fonása érdekében, amit ő érzelmi megcsalásnak élt meg és rendkivül kikészitette, amit a mai napig előszeretettel vág a fejemhez, ha viták alakulnak ki köztünk. Úgy alakultak a dolgaink, hogy télen összeköltözünk, mert nem birjuk egymás nélkül, ő azonban idő előtt nem vállalta az elköteleződést, arra hivtakozva, hogy belefurakodom a “magánéletébe”(!!!!), nem hagyok elég teret neki, zaklatom a családját, mikor csak próbálkoztam velük is jó viszonyt kiépiteni, hogy pozitiv véleménnyel legyenek rólam.
Az elköteleződés nem vállalásával bennem is megtört a bizalom, innentől kezdtem úgy érezni, hogy nem vagyok elég jó neki, közben az eszem azt súgja, hogy csak nem áll készen a továbblépésre,továbbá tart attól, hogy a koromból adódóan majd az egyetemi éveim alatt megcsalom, kevésbé fogom érdekelni, olyan cimszó alatt, hogy nem lesz elég időm rá.
A nagy vita óta kizárólag saját magam döntök a kapcsolatunkat illetően, senki véleményét nem kérem ki, hogy bizonyitsam neki, igenis “férfi” vagyok, ő viszont folyamatosan az unokahúga véleményére adva, mostanában egyre inkább negativ irányba tereli a kapcsolatunkat. kevesebbet találkozunk a tanácsára, csak mert úgy véli nem vagyok elég jó, nem illek hozzá, fiatal vagyok. És mivel én igyekszem, rendkivül sért, és dühit, hogy mig én összeszedtem magam, ő tulajdonképpen ugyanazt csinálja mint én anno, csak ő egy családtagjára hallgat, ami feszültséget szül bennem, mert határozott véleménnyel van róla, hogy én rossz vagyok, és amit csinál az elfogadott. Sérteget, hogy nem vagyok elég férfias, ha valami vita adódik. Én pedig azzal nyugtatom magam, hogy nem gondolja komolyan, a munkahelyén ért nagy nyomás és feszültség miatt borul ki.
Mostanában javulni látszik a helyzet, azonban a szexuális együttléteink egyre minőségtelenebbek. pár hónapja annyira kivántam, hogy szünet nélkül, több menetet is lebirkóztunk, az utóbbi hetekben ritkán érzek iránta szexuális vágyat, és azt hiszem ez a rendszeres visszautasitásnak tudható be. Találkozásunk ideje alatt ugyan volt gyakran szexuális együttlét, viszont 1szeri orgazmus után én nem éreztem, hogy folytatni szeretném, viszont ő kétségbeesetten elkezdett a napokban vagdalózni, hogy az én hibám és egy teljesitményhiányérzetet gerjesztett bennem, ami egyre inkább csökkenti bennem a vágyat felé, amit érez is, ezzel egy ördögi kört zárva be……félek a kudarctól és attól, hogy nem vagyok elég neki, viszont nem szeretném elvesziteni…..
A részletes nézőpontjára van szükségem, ha van ideje! Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Károly!
Mivel az írása a személyes (Skype-os) kommunikációhoz képest szegényes információforrás, válaszom sem lehet teljes értékű. Én úgy látom a levele alapján, hogy Ön nagyon ragaszkodik ehhez a lányhoz, ő azonban érdekesen áll a kapcsoltukhoz (azt nem értettem a leírásából, hogy ha Önök egy párt alkotnak, hogyan furakodhat Ön az ő magánéletébe, családjába). Szerintem fontos volna a kapcsolatuk javítása érdekében, hogy ne mások véleményére alapozzanak, hanem ketten beszéljék meg a problémákat. Ejtsenek szót róla, mi a bizalmatlanságuk, féltékenységük oka, (akár szakember segítségével) próbáljanak meg azon változtatni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Hamarosan tizennyolc éves középiskolás diák vagyok. Nagyjából fél éve tudatosult bennem, hogy biszesxuális vagyok, természetesen egy ideje már sejtettem ezt a tényt.
Az első szakaszban a barátaim támogattak. Valójában, bár nem gondoltam volna, mindannyian elfogadtak, ugyan úgy kezelnek mint az előtt, pedig egy igen homofób valamint erősen keresztény lány is tud a “titkomról”. A velük való barátságom azóta hihetetlenül erős lett, a szüleimmel azonban képtelen vagyok mit kezdeni. Nem olyan sokkal, hogy valamelyen szinte feldolgoztam magamban ezt a tényt, és gyűjtöttem pár pozitív kritikát, amikor megtörtént az első nem olyan pozitív jellegű beszélgetés édesanyámmal. Nem olyan sokkal később szerelmes lettem egy lányba. Mivel korábban már az ellenkező nem tagjaival megtapasztaltam ezt az érzést, így volt viszonyítási alapom, és valóban ugyan úgy éreztem. Végre teljesen biztos voltam magamban.
Édesanyámnak nem mondhattam el, hogy az a lány, akivel találkozom szereti a lányokat, hiszen tudtam, eltiltana tőle. Egyszer már tett hasonlót, pusztán csak mert számára nem volt szimpatikus az adott fiú, aki akkor tetszett. Természetesen az ő kérésére elhajtottam az udvarlót, ez esetben azonban szégyenemre hazudtam. Persze a végére kiderült a turpisság. Odaálltam elé, és kijelentettem, hogy én szeretem azt a lányt, azt pedig, hogy mennyire – már elnézést a szóért – tart hülyének, mert biszexuálisnak “hiszem” magam, nem érdekel. A kapcsolatom vele aztán véget ért, teljesen más okból.
Azóta próbáltam helyretenni magam, és ismételten elé állni, ezúttal normális módon, egy levéllel a kezemben. Minden egyes gondolatom, érzésem azok közé a sorok közé rejtettem. Elmondtam, mennyire szenvedtem, mikor serdülőkorom tavaszán felébredt bennem a puszta sejtelem, és próbáltam magamban elnyomni. Felkészültem a legrosszabbra, azonban ez szerencsémre nem történt meg. Helyette, mikor könnyes szemekkel a kembe nyomta, megkérdezte: Mi a fene volt ez a hatalmas marhaság?
Ez alkalommal azonban valóban kiálltam magamért. Közölte velem, hogy a biszexuálisok nem táplálhatnak érzéseket a saját nemük iránt, hiszen azok a leszbikusok, így nekem vagy leszbikusnak kell lennem, ami természetesen egyikünk szerint se vagyok, vagy ugye heteronak. Persze, a vita lezárásaképp igazat adott, amitől boldogan vonultam félre annak reményében, hogy végre változni fog valami. Mint kierült, az előző alkalmakhoz hasonlóan pusztán hallotta, megérteni már nem volt képes a szavaimat. Én az ő szemében örökké hetero maradok, amivel igazából nem is volt bajom ez idáig. Mostanában azonban összeismerkedtem egy lánnyal, akit kedvelek, ahogy ő is engem. Természetesen őt is egy barátomként mutattam be (végtére is jelenleg az is), ő persze azonnal hazugsággal vádolt. Megértem, hogy az az egy alkalom, mikor hazudtam neki (tudom, szürreálisan hangzik, de valóban akkor hazudtam először) mélyen a lelkébe gázolt, de elismerte, ha tudott volna az akkori szerelmem nemi identitásáról, a közelembe nem engedte volna. Jelenleg ezt a lányt kívánja eltiltani tőlem. Én persze erősködtem, hogy csak barátok vagyunk, de ő ez esetben is arra hivatkozva, hogy nem szimpatikus neki az illető, itthon kíván tartani. (Egy másik esetben, mikor először találkoztam az ex barátommal, aki számára szimpatikus volt, buzdított, hogy nyugodtan üljek be az autójába, és menjek vele valahova).
Hihetetlenül szeretem, és megértem, hogy nehéz lehet neki, hogy a lánya nem teljesen hetero, de miért kell megfosztani a boldogságtól? Annyira nehéz kérés lenne, hogy fogadjanak el engem így, és ha esetleg nem börtöntöltelékkel kívánok randevúzni, ne szóljanak bele az ügyeimbe? Ez nem egy olyan dolog, amit én választhatnék meg, hogy kit szeretek. Annyira hihetetlenül vágyom arra, hogy elfogadjanak úgy, ahogy vagyok… Mit tehetnék?
Kedves Réka!
Szerintem teljesen érthető a vágya, hogy elfogadják, a választottjával együtt. Az édesanyja nyilván óvni szeretné Önt, ezt azonban a legszerncsétlenebb eszközökkel teszi, hiszen azt kockáztatja, hogy nem lesz őszinte vele, eltávolodik tőle. Önnek jobb tanácsot nem tudok adni mint, hogy kövesse az érzéseit.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Joestet.
Nekem van egy nagy problémám…
3 éve elek együtt a párommal,de az utolsó időben teljesen elhidegültünk egymástól. Nem beszélgetünk,csak stresszeljük egymást ,az intiméletünkről nem is beszélve. Nem érzem hogy szeretnénk egymást , de egyszerűen félek a szakítástól,es nem tudom mi tévő legyek…
Üdvözlettel.: D.M
Kedves D.M.!
Szerintem két választása marad: vagy megpróbálják megjavítani a nem működő kapcsolatot, vagy erőt gyűjt a továbblépéshez. Utóbbihoz pszichoterápiás támogatásra lehet szüksége.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Két évvel ezelőtt megismertem egy fiút akivel együtt voltam 8 hónapig távkapcsolatban de 2 havonta találkoztunk pár napra. 8 hónap után elhagyott engem a távolság miatt, majd megbánta de nem békültünk ki. Szakítás után rengeteget bántottuk egymást, sérregettük, addig meg sose. Ma már jóba vagyunk és beszélgetünk de a mai napig szeretem pedig már másfél éve nem vagyunk együtt. Múltkor direkt azt mondtam neki hogy van egy udvarlom aki nekem is bejön, láttam ez rosszul esett neki, majd napról napra kedvesebb lett és sokat beszélgettünk és elmondta, hogy nem akar elveszíteni. De erre rá.2 hétre ezt mondta : “én már majdnem járok egy csajjal, végre boldog leszek”. Ez nekem nagyom rosszul esett és napig mondhatni depressziós állapotba voltam. Aztán nem tudom hogy ez igaz vagy nem, lehet hogy visszavágott ahogy én… nem bírom egyszerűen, nap mint nap ezzel a fájdalommal kell megküzdjek, és az a baj hogy akkor is rámírt többször mikor azt mondta van barátnője..képtelen vagyok elfelejteni, próbálkoztam sokszor. A leghosszabb idő amit kibírtam anélkül hogy ne beszéljek vele az 3 hét volt…
Szeretném kérni a tanácsát. Mit javasol?
Kedves Emese!
Ha ennyire ragaszkodnak egymáshoz, akkor szerintem meg kellene beszélniük, miért nem műküdött a kapcsolat, akár változtatni ezeken a dolgokon. A mostani helyzet, hogy kölcsönösen féltékennyé teszik a másikat, csak felesleges fájdalmat okoz. Mi van ha egyszer tényleg talál valakit maga mellé?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm! Szeretném kikérni véleményét.. Soha sem ismerem fel szívesen hibáimat ha be is látom elnevetem az egészet! Ha belekezdek valamibe pl: nyelvtanulás hamar elvesztem az érdeklődésemet. Utálom a gyerekeket ha meghallom ahogy vinnyognak legszívesebben azt mondanám kuss legyen kis taknyos de persze nem teszek ilyet szüleik előtt és azért nem bántok senkit mert tudom avval én járnék rosszul! Sok tragédia ért már régebben ezért jönnek ki rajtam depresszív hajlamok, sűrűn kivánom mások halálát de mégis igyekszem másokat manipulálva kedvesnek lenni! Kérem válaszoljon majd levelemre.. előre is köszönöm
Kedves Barbara!
Számomra a legfonotsabb, amit kiemenék a leveléből, hogy nem kedvtelésből türelmetlen másokkal, nem véletlenül lehagolt és veszti el hamar az érdeklődését a dolgok iránt, hanem mert sok veszteség érte, melyeket még nem dolgozott fel. Véleményem szerint kapcsolatai minőségi javulásához a múlt pszichoterápiás átdolgozására lenne szükség.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Melinda!
45 éves férfi vagyok. 22 éve vagyok nős, van 2 gyönyörű, már felnőtt lányom.
A családi életünk jónak (volt) mondható, minden nagyobb bajtól mentesen zajlott egészen 2 évvel ezelőttig.
Akkor a neten megismerkedtem egy korombeli, szintén családos hölggyel. Eleinte írásban, majd telefonon beszélgettünk, nagyon sokat.
Egymásba szerettünk.
Az ország két végén éltünk, így találkozásra ritkán kerülhetett sor.
Kb. egy év után Ő és a 17 éves fia odaköltözött a közelembe, én pedig sok-sok gondolkodás után elhagytam a családom és összeköltöztünk.
Rövid ideig tartott ez a dolog, mert nekem nagyon hiányoztak a lányaim és a feleségem is. Valamint az anyagi dolgaink is nagyon rosszul alakultak,
Akkor én, másfél hónap után visszavonulót fújtam. Ők is hazaköltöztek.
A távkapcsolat azonban tovább tartott. Beszélgettünk, néha találkoztunk. A feleségem, gyerekeim tudtak erről és nagyon szenvedtek.
Tudtam, hogy mindenkit bántok ezzel, de nem tudtam elhagyni őket. De sajnos a szerelmemet sem.
Egyfolytában járt az agyam, mit tegyek.
A vége az lett, hogy újra elhagytam őket, hogy véget vessek a szenvedésüknek és az enyémnek is.
Tudtam, ha maradok, nem tudok megnyugodni, így ők sem.
Én költöztem a hölgyhöz. Most albérletben élünk az ország keleti felén.
De nem jobb a helyzet…
Nagyon hiányzik a családom, úgy érzem mellettük a helyem.
Az anyagilag ismét nagyon rosszul mennek a dolgok, itt nem találok munkát.
De ami a nagyobb baj, hogy a szerelmemmel sem úgy alakultak a dolgaink, ahogy szeretném.
Állandó stresszben élek, írogatok a lányaimnak, feleségemnek, lesem-várom a válaszukat.
Ennek a stressznek már vannak jelei, így a szex sem úgy működik ahogy kellene. Ezen szintén a pénzhiány miatt nem fogok tudni segíteni.
Folyton arra gondolok, hogy haza kell mennem.
Nem a családomhoz rögtön, hanem a közelükben, albérletbe és újra építeni (ha tudom) a bizalmat.
A feleségem (még nem váltunk el) erre mutat hajlandóságot. Ő nagyon erősen, intelligensen viselte a megaláztatást, amit okoztam.
Tudom, ha ezt megteszem, a szerelmem fog hiányozni, ezért kellene mindenképp egyedül lennem egy darabig.
A baj, hogy Ő nagyon szeret és miattam másodszor hagyta el a férjét.
Féltem és sajnálom.
De magamat és a családomat jobban.
Köszönöm, ha válaszol!
Kedves László!
Leveléből egyértelműen érezhető, hogy ha a párjával van akkor a felesége és a lányai hiányoznak Önnek, ha fordítva, akkor az “új nő”. Tehét egyik hölgy mellett sme tud elköteleződni, lemondani a másik párkapcsolatról. (A lányairől nem kell lemondania, mégis talán ők sérülnek a legjobban ebben a helyzetben.) Véleményem szerint először (mielőtt bármiféle döntést is meghozna) pszichoterápiás segítséget kellene kérnie sajt maga megtalálásához. Ez a helyzet ugyanis minden résztvevője számára igen kellemetlen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Mostanában vettem észre, hogy nem szándékosan, de kerülöm az olyan helyzeteket, amikor nagyobb társaságban kellene lennem. Úgy érzem, hogy mindenki elítél, meg akarnak szólni vagy csak nem akarják, hogy ott legyek. Kiskoromban kövér voltam és elég sokat bántottak miatta. Azóta lefogytam, viszont azt vettem észre, hogy tartok az emberektől, nem merek hozzájuk szólni. Néha úgy érzem, hogy nekem nincs jogom ahhoz, hogy másokkal beszéljek, ez főleg ismerkedésnél van így. Ha valakit régóta ismerek, akkor jól kijövök vele, de ha ismerkedésre kerül sor feszült leszek, folyton azon kattogok, hogy mikor fognak leszólni vagy mikor hagynak ott csakúgy miközben egy mondat közepén tartok. Most igyekszem egyre többször eljárni, de néha annyira rosszul érzem magam, hogy ilyen pánikroham szerűség jön rám: kapkodom a levegőt és halálfélelmem van. Tudom, hogy ez így nagyon nincs rendben és gyakran mások is észreveszik, persze igyekszem tartani magam, de egyszerűen nem tudom mit tehetnék, hogy ez elmúljon. Tényleg igyekszem akár magamra is erőltetek olyan dolgokat, amit egyébként nem tennék, de nem érzékelek semmi változást.
Időnként napokon keresztül úgy érzem, hogy nem akarok mást csinálni, csak sírni, annyira üresnek érzem magam, olyan mintha semminek nem lenne értelme, ilyenkor csak akkor mozdulok ki, ha nagyon muszáj. Máskor viszont úgy érzem, hogy tele vagyok energiával és akár tízszer körbe tudnám futni az egész várost, folyton csinálnom kell valamit és mindenen nevetek, jó kedvem van. Valamennyire visszahúzza a hangulatom, ha idegenek társaságába kerülök, de ilyenkor időnként követhetetlenül hadarok, sok mindenből úgymond viccet csinálok és nem veszem olyan komolyan a dolgokat. Mindent máshogy látok, nem látom teljesen reménytelennek a dolgokat, nem vagyok benne biztos, hogy le tudom írni, amit érzek, de már a környezetem és én sem bírjuk ezt a hangulatingadozást. A legjobban az zavar, hogy ha valami történik, akkor kiszámíthatatlan, hogy fogok reagálni, illetve az, hogy idegen társaságban szinte mindig “megszűnök létezni”.
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Hanna!
A levele alapján úgy gonoldom, hogy fel kellene keresnie a legközelebbi (területileg illetékes) pszichiátriai gondozót, hogy kiderüljön hangulatingatozásainak oka, szakszerű kezelésben részesülhessen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
2-3 eve kezdödött .hogy folyamatosan felek valamitöl, eddig abszalut nem volt jellwmzö ram.Az utobbi idöben az autozastol felek nagyon.es föleg a fiamat feltem nagyon, ami lassan tönkre tesz bennünket föleg ha valahova mennie kell. Fogalmam nincs ez mitöl van fiatal koromban autocersenyzö voltam 5 evvel ezelött us a gyorshajtasrol voltam hires.Mindif aktiv energikus voltam, most akkir vagyok a legnyugodtabb , a sajat szobamba az agyban feküdhetek. Nagyon zavaro, mert en eddig egyaltalan nem ez voltam. Es lassan mindent halasztanek , az agyban fekvesert.
Nagyon varom valaszat
Tisztelettel Csili
Kedves Csili!
Érdemes volna (akár pszichoterápiás segítséggel) elgondolkodnia viselkedésváltozásának, félénkségének okain. Talán történt Önnel valami, ami megváltoztatta, szembesítette Önt az élet törékenységével…
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Én 38 éves vagyok,a problémám olyan 12-13 éves korom óta van.Volt egy barátnőm első osztályos korom óta és olyan 12-13 éves koromban azt mondta,hogy többé nem akar lenni a barátom,hogy miért azóta sem tudom.Végül barátok maradtunk,de nem volt a régi,ő másokkal is barátkozott ,jobban mint én ,engem ez nagyon bántott.Ahogy kijártuk az iskolát ,más-más iskolába kerültünk,azóta nem is tudunk egymásról.Ezzel még nem is igazán lenne baj,csak én azóta nem merek senkit közel engedni magamhoz.Vannak persze ismerőseim,barátaim akikkel munkában,iskolában jól érezzük magunkat,sokmindent megbeszélünk,de igazán nem érdekel ha nem látom őket huzamosabb ideig.Tehát mégsem mondanám,hogy a barátaim.Ha esetleg valakin látom annak a jelét,hogy közelebb szeretne barátilag kerülni hozzám akkor azonnal elutasítóvá válok vele.Keresek benne valamit ami miatta azt mondom magamban,hogy őt miért nem tudom barátként közelengedni magamhoz.Persze belülről érzem,hogy ez így nem jó ,mert teljesen egyedül vagyok sokszor,de eddig nem sikerült magamban megoldani ezt a problémát.Mit tehetnék,hogy vátoztatni tudjak ezen?Úgy érzem ,hogy mindenkinek megvan már a barátja.Senkinek nincs a barátságomra szüksége.Persze azt is tudom,hogy valakinek lehet több barátja is,de nekem ez mégsem férne bele,legalábbis így érzem.Pontosan mi lehete a gond nem tudom.De azt igen,hogy sokszor érzem,hogy így nem jó.Remélem tud nekem valamilyen tanácsot adni.
Köszönettel!
Gyöngyi
Kedves Gyöngyi!
Az a baj, hogy hiába írnék most Önnek okosakat, önmagában ez semmit sem érne, mert hiába tudja, miért nem tud közel engedni magához másokat (hiszen most is vannak róla sejtései, ez egyértelmű), csak egy gyógyító kapcsolat hatására tud változtatni az eddigi a “kapcsolati mintázaton”. Ezért pszichoterápiás segítség igénybevételét javaslom.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szeretnek segidseget kerni ontol..
3kisfiam van es nagyon sertodekenyek szeretnek ezen valtoztani…
4ev utan kerultek hozam vissza eddig az eseapjukal eltek es a nagymamaval aki sajnos meghalt…
Nem normalis korulmenyek kozot eltek sajnos az volt amit ok szeretek volna nem voltak szabajok es sok sertest es csunya szot kaptak en ezen szeretnek valtoztani h velem ne gondoljak azt h mindent meg lehet tenni de meg is megpizanak benem es h tiszteljenek…
Szeretnek szabajokat be vezetni az eletukbe mert szerintem az nagyon fontos h szabajok legyenek 3 fiu fiumelet.. Tudni kell roluk h agreszivek es nem ugy beszelnek ahogy egy kis gyereknek kell hanem inkabb (10,8,6) evesek… Szeretnem ha valami megoldast tudnank erre az egeszre talalni h hogyan is tudnam oket egybe tartani h mikor 3 an vannak a szobaba ne az legyen h 2 perc mulva osze verekednek vagy eppen csufolodnak ….es h kedvesek legyenek egymashoz…
Kerem segidsen
Elore is koszonom
Kedves Aggódó anya!
Az előzmények ismeretének hiányában nehéz volna konkrét javaslattal előállni (pl. mióta vannak Önnél a gyerekek, miért vették el őket Öntől, ők hogyan élték meg ezt, konkrétan min kellett átmenniük, míg nem voltak Önnel, tartották-e a kapcsolatot stb.) Illetve hogy pontosan milyen most a viselkedésük, miben nyilvánul meg a sértődélenységük, agresszivitásuk, vannak-e bármeilykükkel problémák az iskolában stb. A fenti dolgok tisztázésa és a gyermekek vizsgálata után tudnak a kollégák konkrét tanáccsal szolgálni, ehhez azonban személyesen kell gyermekpszichológuishoz, nevelési tanácsadóhoz fordulnia.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Párkapcsolati témában kérném a segítségét, útmutatását.
20 éves vagyok, és 5 hónapja vagyok együtt a barátommal. Idáig minden remek volt, de a vizsgaidőszak kezdetével most teljesen felborult minden. Neki nagyon nehéz az egyetem, nagyon sokat kell tanulnia mert jogra jár. Nagyon keveset tudtunk most találkozni. Ő azt mondja ne aggódjak, ő ilyen stresszes vizsgaidőszabkan hogy még magára se tud figyelni nemhogy másra. Én ezt megértettem és nem is erőltettem semmit. De a héten ez annyira elhatalmasodott hogy alig beszélünk és akkor is nagyon stresszes…és ezzel rám is akkora nyomást tett hogy nem tudok koncentrálni és nem telt el nap hogy ne sírtam volna, mert megbántott, még ha akaratlanul is. Nagyon félek ha nem sikerülnek a vizsgái, akkor már velem sem akar együtt lenni. Minden nap mondja hogy szeret, de nagyon félek. Nem tudom ezt megmagyarázni de nem múlik a gyomoridegem és nem tudok enni, se tanulni. Mellette vagyok és próbálom megérteni, mert tudom ilyen nehéz neki, de ezzel most teljesen leromolt. Nagyon szeretem és nem akarom elveszteni. Nem tudom mit tehetnék.
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Anna!
Leveléből érződik a barátjához fűződö, különösen erős ragaszkodása. Ezen kívül szembetűnő számomra, mennyire érzékenyen reagál a távol töltött idő megnövekedésére és a párja feszült megnyilvánulásaira, ami részben érthető is, hiszen fital ez a kapcsolat. Mégis úgy vélem, hogy hosszú távon nem szerencsés, ha az ő szempontjait a sajátjai elé helyezi, ezért azt javasolom, jelezze vissza neki, mennyire rosszul esnek Önnek az ideges megnyilvánulásai, bántó szavai. Ha ettől sem érzi jobban magát, pszichoterápiás segítségkérés is szóba jöhet.
Üdvözlettel: Habis Melinda