Pszichológus válaszol

Jó estét
Szeretnék kérdezni.
35. Hetes terhes vagyok. Eddig a terhesség elejen voltak csak alvás zavarok nálam apuka miatt.. Idö elteltevel elfogadtam hogy anya és apa is leszek egyben.
Viszont mostanság nem megy az alvás fáradt vagyok a szulesig sincs már sok mindenem fj derekam terdem vádlim..
Általában aktiv vagyok napközben már amennyire most kivitelezheto, koran is fekszem. Van mikor hamar bealszom, van mikor nehezen általában ez kb Ha jó nap van akkor 1 órat tart… Aztan felriadok és hajnali 5-7 olyan fura dolgok miatt nem tudok aludni. Mi lesz hogy lesz uristen most mi fog történi?? biztos hogy jó leszek anyának? Stb
Tudom, hogy ez termeszetes folyamat kőze tartozik de Miért este erosebb? Nem tudok aludni, sem olvasasra, swm tv semmi nem hasznal. Ilyenkor mit tehetek? Köszönöm előre is tanácsát
Tisztelettel

Kedves Doktornő! Ön szerint mennyi az ideális korkülönbség 2 ember között egy kapcsolatban? Már 7 hónapja vagyok benne egy se veled-se nélküled kapcsolatban, ő 31, én 19 éves vagyok. Teljesen jól megvagyunk egymással, szeretünk együtt lenni, a szex is jó, egyáltalán nem úgy viselkedik mint a korabeliek, 10 éves simán letagadhatna külsőre-belsőre is.
Most úgy tünik ez a kapcsolat megszakadni készül kettőnk között, mert azt mondta nekem , őt már egyre jobban zavarja a köztünk levő nagy korkülönbseg. Szerintem nem ez a fontos, ha szeretjük egymást. Önnek mi a véleménye erről? Válaszát előre is köszönöm ! 🙂

Tisztelt Doktor nő!
18 éves fiú vagyok. Problémám,hogy van egy nagyon közeli barátom (a kapcsolatunk “járásként” indult,később szakítottunk) és öngyilkos akar lenni.Borderlineos,egyértelműen nem egészséges a hozzám való kötődése,próbálok neki segítek ahol csak tudok,ott lenni,támogatni hiszen ezt családjától nem kapja meg. Állandóan öngyilkos akar lenni,több próbálkozása is volt már,pszichológushoz jár,van mikor kórházban fekszik,gyógyszereket szed…Nem tudom,mit tudnék tenni,hogy segítsek neki. Nem tudja túltenni magát a szakításon,még mindig szerelmes belém.Nem akarom magára hagyni,nem akarom,hogy meghaljon.Talán bármilyen rondán is hangzik az én részemről “könnyebb lenne” ha megszakítanám vele a kapcsolatomat,de nincs szívem hozzá. Tisztában van a betegségével és hogy ez mivel jár,de nem tudom mi tévő legyek.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves doktornő!
Kérem segítsen,ha tud..
16 éves vagyok,a szüleim rám erőltették a Szakács iskolát amit én utálok. A gyakorlati helyemen sem szeretnek ez miatt,mert nem tudok lelkesedve dolgozni. Bántanak minden nap egyre jobban már többször elsírtam magam.ez a második gyakorlati helyem sajnos már váltani sem tudok pedig van még 1,5 évem.. mit tegyek,hogy elfogadjanak és hogy ne bántsanak? Már minden nap gyomorgörcsel megyek be és mikor végre vége az aznapi gyakorlatnak egyből sírok..és már nagyon rosszul vagyok lelkileg ez miatt:(

Kedves Monika!
Hat az a helyzet , eleg csunyan viselkedtem baratommal es most megvaltozott az egyenisege meg ugy minden emiatt megbeszletuk hogy elfelejtjuk a multat minden rosszat es ujra kezdjuk es hogy probal olyan lenni mint regen. Szoval regen mindig kerdezett hozott fel temakat meselt nekem mindenrol tehat olyan bobeszedu volt kicsit erzekeny es mindig elmondta nekem az erzeseit hogy mik tortentek vele reszletesen legtobbszor anelkulhogy kerdezzem barmi rossz volt mindent megoldottunk egyutt mindig romantikus volt folyton megleptt mindennel mindig mondott nekem minden fele cuki es romantikus dolgot es folyton almodozott hogy miket csinanank ha most egyutt lennek meg szamolta a napokat hogy mikor fogunk ujra talalkozni meg alig varta hogy ujra lasson es ezt minden nap tobbszor elmondta nekem azt szerette hogy mindne masodpercben mindig egyutt legyunk es beszlejunk es hogy mindnehova elvigyen enegem es vele legyek mindent megtett azert hogy taalkozhassunk en voltam az mindene es engem szeretett a vilagon a legjobban es en voltam szamara a legfontosabb meg olyan szerelmes naptart is csinalt telefonjara ami szamolta hogy hany napja vagyunk egyutt meg betett hatternek mindnehova meg hasonlo romantikus dolgokat csinalt olyan turelmes nyugodta volt es hogy oszinte legyek felt hogy elveszit felt hogy magaba marad es nem birt elni nelkulem meg egyszeruen elkezdtunk egy temat es alig birtuk abba hagyni es csomo mindnet irt nekem hossasan . Hat azt mondja hogy most is annyira szeret mint akkor de meglatozott de igyekszik es probalkozik hogy pont olyan legyen mint regen de meg sok minden nem jon neki ( ezek a dolggok amint az iment elmondtamhat ezek kozul van ami jon neki kicsit es van ami egyeltalan es van olyan amit rendesen jon neki es csinalja ). Azt mondta hogy o ugy erzi hogy sikerulni fog neki h ujra olyan legyen mint regen csak kell hozza ido es szerinte fokozatosa ossze jonne neki hogy olyan legyen. Abban szeretnem kerni a segitseged h ebben a helyzetben miket tehetnek h felgyorsitsam ezt a folyamatot esetleg vannak olyan modszerek amikkel el tudom erni h bobeszedubb legyen h tobbet meslejen h jojjenek neki a dolgok ? Picit mar kezdek turelmetlen lenni es szeretnek jo megoldasokat kapni amikkel sikerul minnnel hamarabb visszavaltoztatni v arra osztonozni hogy ujra olyan legyen es hogy siekruljon neki megvaltozni . Valoszod elore si koszonom!

Tisztelt Doktornő!
28 év házasság után januárban elköltöztem! Párom mindig féltékeny volt, de az elmúlt években ez betegessé vált. Nem lehetett önálló programom, szabadidőm saját tulajdonaként kezelt! 15 éve mióta az Édesanyja elment fokozatosan alkoholistává vált! 13 éve crohn beteg lettem amiből kifolyólag tavaly műtéten estem át. Nem volt partner az ápolásomban, de a betegágyamon eldöntöttem visszaszerzem az önbecsülésemet! Lépésről lépés elindultam a gyógyulás útján 35 kilóról szépen gyarapodtam és eldöntöttem, hogy önmagam leszek! Január 13-án később értem haza munkából mint az megszokott volt. Jöttek a vádak és súlyos verés, kirakott a lakásból elvette a lakáskulcsomat! 2 hétig a húgoméknál voltam addigra találtam egy albérletet ahová hozzám költözött a 23 éves lányom is. Májusban a 27 éves fiunkra DNS tesztet csináltatott! Jelenleg a lányom befolyásolásával szeretné hogy költözzek vissza de rettegek a tudattól hogy ismét úgy éljek mint egy cseléd! Mindig család centrikus voltam utolsó a sorban aki fontos. Most nyugalomban békében élek! Doktornő lát esélyt a párom változására? Mi történt vele ami ezt kiváltotta belőle? Várom a véleményét és megerősítését hogy a döntésem helyes! Tisztelettel: Adél

Tisztelt Doktornő!
Mit tegyek,hogy a párom lánya 2 év után elfogadjon? Ő velünk él mindennap én gondoskodom róla. El van látva minden téren mégis mindig emlegeti,hogy nem vagyok az anyja. Az édesanyja teljes mértékben lemondott róla nem érdeklődik a kislany iránt. Én játszom vele beszélgetek vele etetem mosom a haját szóval mindent megteszek neki mint a közös fiúnknak is. A kislány már 6 éves.

Jo napot én valmit nagyon elrontottam és már tudom hogy késő mindent jóra fordítani ….de az utolsó lehetőségembe zárkózva szeretném megkérdezni hogyan tudnám kimutatni hogy komolyan megbántam amit tettem ????? Eszt. A szüleimnek szeretném kimutatni ……viszlát igor

Olyan problémám van hogy szakítottunk párommal 6 év után..De még mindig feljár hozzám szexelni meg elhív moziba meg kajálni már 5 hónapja és ezt úgy teszi hogy van valakije akivel lakást vett.
Ha kérdezem miért a válasza “nem tudom”
Azt mondja engem is szeret meg a másik lányt is.
Mi tèvő legyek? Jó lenne szólni a másik lánynak?

Jó napot kívánok! Van egy majdnem 5 hónapos Kisfiam. 3,5 hónapos koráig nagyon jó alvó volt, de azóta lig tudom letenni éjjel a kiságyáb aludni. Fürdés után 1-2 órának el kell telnie, hogy letehessem, éjjel meg szinte már lehetetlen letenni. Maximum fél órát alszik ott. Egyébként csak rajtam alszik. Még mellettem se hajlandó. Éjjel-nappal felületesen alszik. A védőnőnk szerint Kisfiam többemberes baba. Normális dolog, hogy csak rajtam alszik? Tudok segíteni abban, hogy mélyebben aludjon? Meddig tart ez? Nem fog teljesen a mi ágyunkba szokni? Csak anyatejes baba. Köszönöm a válaszát!

Kedves Melinda!
Nagyon aggódom a párom miatt! Ő 38 éves két és fél éve vagyunk együtt.A kapcsolatunk elején agresszív természet volt,sajnos volt eset mikor megütött.A veszekedéseink nagy része amiatt volt,hogy különféle közösségi oldalakon 16-25 éves nőknek udvarolt,ígérgetett nekik mindent.Természetesen ez nekem nem tetszett.Ez mára már megváltozott,már nem írogat senkinek.Az agresszivítása is elmúlt,már ölelget együtt érez velem,ami korábban nem volt.Viszont van valami ami nem szünt meg,az pedig az,hogy kitalált személyekről beszél,mintha ismerné őket és történeteket is mond, ami nem felel meg a valóságnak.Nagyon hihetően meséli,mintha tényleg megtörténtek volna vele ezek a dolgok.Biztos forrásból tudom,hogy nem igazak amiket mond,probáltam is szembesíteni ezzel,de megsértödött hogy én hazugnak nevezem! Ami még aggasztó,hogy ezek a kitalált személyeknek van profiljuk egy közösségi oldalakon és még nekem is írtak.A szövegből persze ráismertem a páromra.Belementem a játékba…Ezeket a személyeket arra használja,hogy önmagát magasztalja.Nekem akkor írnak,ha éppen valami feszültség van köztünk.Másoknak is írogat és ott is a fő téma az öndicséret.Aggodom,mert én úgy látom ez nem egészséges dolog.Kérem szépen adjon tanácsot,orvosi eset a párom?
Várom válaszát! D.G.

Kedves Melinda! Bátyámmal (47 éves) van nagy problémám, aki a válása után megismerkedett egy nárcisztikus nővel. Az egész család látja, hogy nagyon megváltozott, nagyon rossz irányba. Senki nem tesz semmit mert az ö élete. Többször beszélgettem már vele, próbáltam rávilágítani, hogy milyen butaságokat csinál, sok mindenben igazat adott, beismert dolgokat, úgy láttam, láttuk, hogy kinyílt a szeme, de következő nap minden ment tovább, mint régen. Valóban az ő élete, nem kisgyerek már, de olyan rossz nap mint nap nézni hogy úgy viselkedik, mint egy jól beidomított őleb. Csak a véleményére lennék kíváncsi, hogy tudunk-e, kell-e tennünk valamit, vagy egyszerűen csak végignézni ahogy elviszíti azt a maradék kis férfiasságát, önbecsülését, energiáját, mindenét?
Válaszát előre is nagyon köszönöm! Hugi

Az édesapám egy öt diplomás tanár, volt vizilabdázó, és alapvetően egy “menő” srác volt fiatal korában.
Ennek ellenére a legdurvábban belémnevelte az alázatot, a szabályokat, és az engedelmességet. Sportra nem járatott soha, csak könyveket adott mindig helyette. Most egy átlagos, kicsit kövérkés gondolkodós srác vagyok, és nap mint nap megkapom hogy mekkorát csalódik bennem hogy nincs barátnőm. Dolgozik bennem a megfelelési kényszer, megtettem minden tőlem teljetőt, de esélyem sincs egyik lánynál se akit valaha ismertem. Mi a búbánatot tehetek??? Úgyérzem ki fogok készülni emiatt.

Erika vagyok. Párommal több mint 1 éve élünk boldogan együtt. A páromnak van egy 7 éves lánya és egy 5 éves fia előző kapcsolatából, Őt Ilonának hívják és vele van a probléma. A gyerekek láthatását is csak a bíróság útján tudtuk érvényesíteni. Engem sokszor rágalmazott. Nem lehet vele szóban sem és sms formájában sem megbeszélni semmit, mert meghazudtolja önmagát, még a saját sms-eiben is. Nekem egy olyan email címre lenne szükségem ahová csatolni tudom az összes sms-eket, ahol szakember és mindig ugyan az, tanácsot adna hogy mit tegyünk.

Kedves Doktornő! 18 éves vagyok, a rokonom pedig 15 éves. Tavaj december környékén belekezdett egy amolyan “Diétába”. Ez a diéta mai napig tart. Nem képes megenni egy darab süteményt, csokit, se semmi ilyen édességet, vagy olyan ételt ami hizlalna, elmondása szerint fél, hogy meghizik. Már kb 10 kg ot fogyott, és tudom, hogy nem tul drasztikus a sulya, de 45 kg lassan 16. évesen és 160 cm. A napja annyiből áll, hogy reggeli nélkül elmegy az iskolába mikor hazajön pedig eszik egy kis főtt zöldséget, vizbe főtt halat vagy csirke hust. A szüleit ugy veri át, hogy azt az ételt amit meg kellene ennie eldugja, vagy kidobja. Minden 2. nap tornázik, már mindenki mondja hogy sovány hagyja abba, de ő azt mondja, hogy mé mindig van mit leadni. Elmondása szerint, pedig nagyon fél a hizástól, és lelkiismeret furdalása van ha bekap egy egy szem csokit, cukorkát vagy esetleg megeszik 1 kekszet. Mi lehet ez? Anorexia?/kezdete.Vagy csak megszállott az egésszséges ételek iránt?

Kedves Melinda!

21 éves vagyok volt egy 4 éves kapcsolatom ( a srác 29 éves jelenleg) mely különböző okok miatt megszakadt egy közel 6 hónapos időre. Az említett személlyel augusztus óta megint egyre közelebb kerülünk egymáshoz , ha találkozzunk elmegyünk moziba, vacsizni visz , sétálunk beszélgetünk stb. A helyzet furcsasága számomra, hogy a napokban szóba hoztam, hogy ha valóban szeretnénk újra kezdeni el kell mondja mire vágyik igazán bármilyen téren, erre a válasza az volt ,hogy nem vágyik kötöttségre , mint kiderült ezalatt a párkapcsolatot érti , nem a nyitott kapcsolatot. Mikor mondtam neki hogy számomra a párkapcsolat nem a kötöttségről szól hanem a szeretetről, szerelemről , azt a választ kaptam, hogy nagyon szeretett engem és még most is szeret de most jól esik neki egyedül lenni.
Ön mit gondol erről ? csak össze van zavarodva vagy valami más dolog? Számomra az furcsa hogy a szerelem és a nem vágyom kapcsolatra hogy fér össze.
Válaszát előre is köszönve , Üdvözlettel: Andrea

Kedves Doktornő!

21 éves vagyok, 1 éve élek párkapcsolatban. Ebből az első 3 hónap csodálatos volt, utána rengeteg problémánk adódott egymással. A kölcsönös (és jogos) féltékenykedésre majdnem ráment a kapcsolatunk és mi magunk is. Rendeződtek a dolgok, de nagyon különbözőek vagyunk, sok a hullámvölgyünk. Sokszor úgy érzem, hogy nem szeretem a páromat, elmúlt, kiölte belőlem az érzéseket a régi dolgokkal, amiken azóta sem tudok továbblépni. Nem tudjuk kifejezni egymás felé a szeretetünket, mert más nyelvet beszélünk, másra van szükségünk. (Neki testi érintésre, ölelésre stb., nekem inkább bíztatásra, bókra, szavakra.) Legutóbbi problémánk, hogy kezdtem eltávolodni tőle, azt mondta nekem, hogy már kint vagyok a kapcsolatból félig és igaznak is találtam. Semmilyen módon nem vonzódtam hozzá, nem akartam a szexuális együttlétet sem (mi pedig nálam eddig sosem fordult elő,kivételes szexulis étvágyam volt eddig, aki ismer, az tudja). Azóta javultak a dolgok, de mint mondtam, hullámzik az egész. Az előttem író lány üzenetéből rám is tökéletesen igazak ezek a mondatok.
“Szerintem korai volt az összeköltözés de már a kapcsolatunk elején is egy házban laktunk. (Mi félig nálunk, félig náluk, de együtt élünk, szinte mindig együtt vagyunk)Ha vele vagyok jó de mégsem. A szex jó vele, de nem tudok teljesen kielégülni. (…) Szex közben nem tudom pontosan mit is kell érezni de az én érzéseim többnyire haloványak. Néha van hogy lángolok de nagyon ritkán. Mitől van ez? Általában a stresszre fogom (…). Nem tudom milyen kapcsolat ez mert úgy érzem tudnám szeretni csak valahogy mindig olyan dolgokat csinál ami kiábrándít. Igazából leírni sem tudom hogy mit érzek most ebben a kapcsolatban, mert annyira nem értem…”
Mintha az eszemmel szeretném, vágynék rá stb. de érzelmileg nem. Mi lehet ennek az oka? A korom, vagy más? Általános jelenség ez a mai huszonéves lányoknál?
Kérem adjon tanácsot.
Várom válaszát.
Eszter

Kedves doktornő!
Egy hónapja hogy elveszítettem édesapám. Nagyon szerettem őt ő volt a példaképem.
A húgommal édesanyámmal és édesapámmal éltünk.
21 éves vagyok a húgom 15. Mikor anyukám hazajött és elmondta hogy felhívták a kórházból nem tudtam sírni csak átöleltem. Elment a húgomért az iskolába mert aznap ő ment volna látogatni. Egyedül maradtam itthon akkor sírtam. Elhúzódott a temetés dátuma a vizsgálatok miatt mert orvosi műhiba történt. Abban a másfél hétben néha sírtam. A temetést végig zokogtam. De azóta nem tudok sírni. Édesanyámék előtt nem is szeretnék mert apukám azt mondta mindig ha ő már nem lesz nekem kell rájuk vigyáznom mert én leszek a férfi a háznál. Tudom hogy támaszt kell nyújtanom nekik. De amikor egyedül vagyok egyszerűen nem tudok sírni. Ha meghallgatom a zenét ami a temetésén szólt vagy a képet nézegetem ami a halála előtt pár nappal készült elszomorodom, érzem hogy szorít a torkom de nem tudok sírni. Ez normális? Hiszen ő volt az egyik legfontosabb ember számomra az életemben anyukám és a húgom mellett. Nagyon szerettem őt és a kapcsolatunk is nagyon jó volt. Nem értem mi lehet a baj de nagyon zavar ez a dolog.
Válaszát előre is köszönöm! Patrik

Tisztelt Doktornő!

Sok volt a szerelmi csalódásom,mindenért,próbálok túllépni mindent!
Sok barátom lett,mind rendesek,aranyosak!
Hálás vagyok mindenért!
Melinda-napra boldog névnapot kívánok Doktornőnek!A Jó Isten éltessen sokáig!
Köszönöm mindent Doktornőnek!
Üdvözlettel,Tisztelettel:RÉKA

Húszas évei legelején járó szűz fiú vagyok és ezzel együtt a hormonrendszerem “űvölt” és ezzel nem tudok semmit se kezdeni sajnos. Teljesen dekoncentrált vagyok.
Semmi esélyét nem látom, hogy találjak egy lányt és ez egyre jobban frusztrál, kikészít.
Elkezdtem kerülni az olyan helyeket ahol sok fiatal lány van (pláza), mert rögtön rámtör a mély frusztráció, hogy képtelen vagyok “meríteni” belőle.
Csajozási fórumot is látogatom, mégis eredménye = 0.
Ki kell lépnem a komfortzónámból, de félek. Még mélyebbre süllyedek ha begyűjtök pár elutasítást. Csak megerősítené, hogy értéktelen vagyok.
Ha nincs ló jó a szamár is meg felesleges és csak illuziót kergetném a másikkal is.
Pedig az igényeimet is lejjebb adtam. De nem tehetek róla, hogy a szép női vonások indítanak be.

Mit csináljak?

Üdvözlöm!
Az én kérdésem az lenne,hogy mit tehetek,ha szeretem a páromat,de sokszor bánt szavakkal? Mintha nem tetszene neki az,aki vagyok teljesen ,és tökéletesre akar változtatni. Viszont,ha én mondok valami rosszat,akár csak viccből,abból hatalmas veszekedés van.. Én eltűröm őt,csak úgy érzem,gyengülök..

Úgy érzem hogy a férjem elhidegült tőlem. Nagyon viccelodo törődő gondoskodó férj és apuka. De az elmúlt fél évben észre vettem hogy hozzám se ér , nem viccelődik ,nem bujhatol mellé este hogy a vállán aludjak el. Pedig edig így volt. Volt egy megcsalás a részéről . Megbocsájtottam de a bizalom felé elég ingatag bizonyos hejzetekben. Mondjuk második gyerekünk születése után beteges volt és nagyon sokat veszekedtem a semmiért vele. És elkergettem magam mellől sokszor. Csak kérdezném mivel tudnám a kapcsolatunkat visza állítani a régi jó állapotra.

Tisztelt DR úr,szeretném a véleményét kikérni a leleteim ellentmondásosak.jelenleg a kardiológusok nem értenek egymással eggyet,valaki látja és hallja is ,hogy mi a probléma aki odafigyel,mindenki mást vet észre.sajnos túl későn vették észre ,hogy mi a baj.Tisztelt Dr úr,leirok minden részletet-2008-ban kezdődött káliumhiánnyal ill. valószinű tesztoszteronhiányom is lehetett már akkor is.az agyalapi mirigyben elváltozás,hogy mi mit okozott azt P.L professzor vette észre és egy Dr nő is érti hogy mi mit okozott.a káliumhiány után sokkal magasabb lett a terhelési puzusom 180.visszamenni az erdőre nem tudtam.nehéz fizikai terhelés esetén éreztem először mellkasi fájdalmat gyengébb fáradékonyabb lettem.leépülés kezdődött nyhA1.2012-ben melegintolarencia alakult ki a kávé alkohol nem esett jól az izmaim kezdtek gyengülni futni úszni biciklizni  fát vágni a 180 pulzussal nem tudtam.a házasélet melegben nem müködött nyha2.2013 elkezdtem hasra hizni kb 8-kg.ot 1-2 ételtől kezdtem elfáradni még gyengébb lettem nyha3.2014 május először indult be a szivem éjjel erős mellkasi fájdalmat ill.fülzúgást éreztem leizzadtam utána mindig beindult.1 hónappal késöbb 500 méter után a pulzusom elérte a 180-190-et.le kellett ülnöm út közben 1 órát vártam mig 100 alá lement aztán megint visszament.az 1 emeletre nem tudtam felmenni le kellett ülnöm a lépcsőre,tudtam,hogy valami nem jó.1 héttel késöbb itt nagyon nagy hibát követtem el nem hivtam mentőt de azt hittem elmúlik.mindenkinek azt tudom tanácsolni hogy ilyen esetben hivjon,mert keresheti az igazát.fáradtan értem haza ettem ,majd lefeküdtem kb 170 pulzusra ébredtem szoritott a mellkasom fulladtam izzadtam szédültem alig láttam zsibbadtak a karjaim azt hittem elmúlik de sajnos nem 200-nál már a földön feküdtem beszélni alig tudtam összeestem halálfélelemem is volt .Bementünk az ügyeletre az orvos fogta a fejét a pulzus túl gyors és aritmiás menjünk a kórházba de se ekg se vérnyomásmérés.mire beértünk az egész lezajlott kb 2 órán keresztül ment 200 fölött kb 240 -nél valamilyen szakadást éreztem teljesem elment az erőm ami soha többé nem jött vissza a kórházban annyit láttak ,hogy 80-160 között ingadozott vezetési késésem lett.mást nem vettek észre nem tudom mi történt a szivemmel,de azóta teljes korlátozásban élek csak ülök és fekszek a szivemet lehetetlen terhelni azóta nyha4.tünetek a 240 óta terhelés nélkül is folyamatosan rosszul ,gyenge erőtlen,fáradt vagyok alig állok a lábamon.gyengébb végtagok terhelés nélkül mellkasi fájdalom fulladás szédülés sétánál erősödő mellkasi fájdalom fulladás emelni nem tudok egyből szorit a mellkasom a pulzus egyből ugrik.olyan ritmuszavarok ezek sajnos még nincsenek regisztrálva amik mellkasi fájdalomból indulnak és hányingerrel mellkasi fájdalommal fulladással szédüléssel karzsibbadással hátszúrással ájulással vagy anélkül járnak az eröltetéstől 50 perc kb aztán vagy visszaáll vagy nem ebből 2 fajta van a másik hányinger karzsibbadás nélküli ezek veszélyesek ezért meg sem merek mozdulni vannak még vlot vesek ill. extrák ezek ártalmatlanok pár perc alatt elfáradok.a következő probléma az evés mindig szerettem enni a 240-ota evés után falmozgászavart érzek ha eszek még 50 méter is gond annyira legyengit.egyébként se tudok 100 méternél többet elmenni mert egyből szorit a mellkasom és fulladok is egyszer túlettem magam elkezdtem szédülni erősödő mellkasi fájdalom fulladás erős fülzúgás erötlenség szapora pulzust éreztem majd az eszméletemet veszitettem pont az autóba ültem majdnem az életembe került az evés a kórházban tértem magamhoz tehát enni többször keves ezt be kell tartani az ekg-m eltünt ,összekeverték ,de vannak még érdekes dolgok a következő intim eggyüttlét esetén erős mellkasi fájdalom fulladás hányinger teljes erővesztés lábösszecsuklás ez sem müködik aludni ülve alszom de nagyon rosszul vagyok főleg hajnali órákban szorit a mellkasom fulladok zsibbadnak a karjaim izzadok az időjárásváltozást is megérzem a 240 óta csináltak katétert ami állitólag jó 10 perc de én és a Dr nő is kételkedik.sziv uh 35% viszont elektrofiziológiát is ami után még rosszabbul lettem tünetek teljes kimerültség 5 métert nem tudtam megtenni annyira kimerültem hogy 2 napig fel se tudtam kellni extrém erős mellkasi fájdalmam lett még jobban fulladtam még a beszéd is kimeritett 4 óra mulva a pulzus még mindig 100-150 között ingadozott fel akartam kellni egyből 190 lett.a vizsgálat miatt 6x 7x beindult a szivem aztán egyszer csak a mellkasi fájdalomból hányingerrel mellkasi fájdalommal karzsibbadással szédüléssel szemhomállyal hátszúrással fulladással járó ritmuszavar lett az eröltetéstöl ez a lelet is eltünt. ez szerintem nem normális kb 1 hét alatt állt helyre a pulzus 3 napig a kezem-lábam remegett a gyengeségtől az elektrofiziológia után próbálták megterhelni a szivem a 2 fokozatban már 180 pulzusom volt a széket alám kellett tenni bal kamra hipertrophia alacsony terhelhetőség a szivem ugyanazt csinálta mint elekrtrofiziológia után úgy kimerült hogy 5 métert nem tudtam megtenni 4 óra mulva 100-150 között ingadozott felkellni nem engedett kisebb mozdulatokra tulzott pulzusemelkedés 180 extrém erős mellkasi fájdalom mégjobban fulladtam a beszéd is kimeritett 6x7x mégjobban beindult a szivem aztán megint hányingeres ritmuszavar lett az eröltetés miatt 2 napig nem tudtam felkellni 3 napig a kezem-lábam remegett a gyengeségtől tehát lehetetlen terhelni hiába akarom nem megy valami itt nagyon nem stimmel.ami eddig kiderült 240 előtt normál sinus ritmus utána aritmias pulzus,bal kamra hipertrophia,pitvar-kamra blokk,sineoralis blokk,funkcionalis szárblokk,repol zavar,gyors tachycardiozolodas,alacsony terhelhetőség,vlot vesek,spvt,hányingeres eszméletvesztéses ritmuszavarok az eröltetéstől ezért szigorú ágynyugalom,sick sinus sindroma ,qs komplexus,supraventricularis ill.ventlicularis tachycardia,széles ill.keskeny qrs tachicardia ,fascicualis blokk,holosistoles zörej,súlyos frekvenciaingadozások,pitvarfribrillácio a professzor úr szerint a károsodás miatt lehet.ezek erőltetéstől vannak még nincsenek meg elektrofiziologia terheléses vizsgálat után és minden eröltetéstől bármikor jelentkezhet ezért mindent lassan ovatosan csinálni felállni is csak lassan,vezetési késés,a máj nagyobb a vesefunkció rosszabb lett.mivel járni nehezen tudok felvitettem magam P.L professzorhoz akinek elmeséltem mindent a diagnózisa túl gyors pulzus a sziv nagyobb mint kellene a sziv rendszertelenül megy pumpafunkciója gyenge holosistoles zörejeket hallott súlyos frekvencia ingadozásokat irt le őszinte volt átlátta a káliumhiány a teszt.hiány 2008-tól ill- a 240 (infarktus)volt és tönkrement a szivem ezért ájulok el evés után házaséletkorlát ill.nem emelhetek ezért lettem még rosszabbul a vizsgálatoktól is erre a gyenge szivre sajnos gyógyszer nem ajánlott ezt én is igy tapasztaltam a gyogyszerektől mégjobban fulladok szorit a mellkasom szédülök ill.hányingerem is van és az erőm se jön vissza a diagnózis DCMP ill.ADP nem operálható nyha4 szivtranszplantáció szükséges tanácsokkal ellátott ne emeljek enni többször keveset felállni lassan tapasztalatának köszönhetően tudta mi a gond.furont q10-et panangin fortet irt ezt sajnos a többi orvos nem vette észre de később még valaki igen.egy másik professzor észrevett pitvarfribrilláviót is megkérdeztem egy gasztroenterologust ,hogy hogy miért ájulok el evés túladagolás után és miért vagyok rosszul elmagyarázta ,hogy az emésztéshez 1.5 liter vér szükséges azonnal forduljak kardiológushoz mert gyenge a szivem.elmentem vittem minden leletem elmeséltem,hogy hogyan jártam 240 nem emelhetek,házaséletkorlát,evéskorlát,vizsgálatoktól rosszabbul lét annyit mondott az evéskorlát túl súlyos szivbetegség biztos nincs a vizsgálatoktól nem lehetek rosszul mondtam próbáljuk ki ,hogy rosszabbul leszek vagy nem .ezt nem vállalta be.egy sima ultrahangos orvos észrevette a falmozgászavarokat a korházban nem vették észre az éjjeli 30-as pulzus miatt raktak be pacemakert,meg a szivem ki is hagyott ezt egy másik kardiológus vette észre ebből látszik.hogy sérült a sziv,de sajnos az erőm attól sem jött vissza teszteltem magam pulzus 40 felállok 120,300 méter gyalog pulzus 170-180,pulzus 40 100 méter +15 kg pulzus 170 a vérnyomás sokszor leesik elmegy az erő a 240 óta 30 pulzus 160/1110,     180 pulzus 100/60 vérnyomás.de volt a pulzus 40 vérnyomás 70/50 tehát tud olyat a szivem,hogy alacsony pulzus magas vérnyomás.ill.magas puzus alacsony vérnyomás. az egyik ismerősöm járt úgy mint én neki is szoritott a mellkasa fulladt gyenge volt 4x katéterezték csináltak sziv uh-t ct-t,mr-t és senki és semmi nem vette észre ,hogy 2 infarktuson volt túl hiába vizsgálták a 3. infarktus vitte el ezért fontos,hogy mit érez a beteg nem véletlenül vannak tünetek nem szeretnék az ö sorsára jutni Ami jelenleg árt a szivemnek:a mozgás,meleg,kávé,alkohol 170 pulzus 2dl bortól 4 órán át itt eszméletvesztés is lehet tulzott alkoholfogyasztás esetén ,sós,füszeres,szénsavas,emelés,intim eggyütlét,fekete tea még a fürdővizem se lehet forró-ill.elektrofiz.ill.terheléses vizsgálat után mégrosszabbul lét-jelenleg élhetetlen az életem.nem a magas pulzussal van bajom hanem a 240 szövödményeivel ezt helyrehozni már nem lehet ezt P.L. professzor is leirta már réges régen a transzplantációs listán kellene lennem a 240 pulzus szövödményét meg tudom mutatni eröltetni kell a szivet aztán valószinü hányingeres ritmuszavar lesz ezt kiszámitani nem lehet.de ehhez ki kell kapcsolni a pacemakert különben falsch adatot kapunk szivmonitort beültetni de ezt sem vállalta be senki egyik kardiológus sem én már mindent átéltem ami a szivvel kapcsolatos a 30 pulzustól a 240(infarktust)is ráadásul hátsófalit amit nem kellett volna túlélnem ezzel tisztában vagyok,de túl éltem ,kaptam egy esélyt.de még egyet nem fogok és bármikor jöhet a következő ill.3 féle ritmuszavar van amiből 2 halálos is lehet Megpróbáltam erőltetni a szivem a 240-óta 5 percig pakoltam fát elkezdtem szédülni homályosabb let a látásom,gyors pulzus 180 mellkasi fájdalom fulladás ill.lábösszerogyás később megint hányingeres ritmuszavar az eröltetéstől nem megy hiába próbálom aztán vagy visszaáll vagy nem .terhelhetetlen.a 240 laborja ck270,ckmb15 got50,hgb180,cukor7,koleszterin 6.5,crp17,rossz májfunkció,vesefunkció,sziv uh 35% tesztoszteron 4.9 .További számomra érthetetlen dolgok amikor rosszabbul lettem elektrofiz.után az ekg-m eltünt a főnővér szerint rossz volt,autóbaleseti ekg-m eltünt ,helyette idegen férfié van nálam,a 3 napos holter felvételéből 2 nap hiányzik,pedig a felrakási ill- levételi időpont eggyezett azt mondzák,hogy rossz volt a gép pedig működött,a várnyomásmérö rögzitett 70/50 értéket is szintén rossz volt a gép,továbbá megmagyarázták melyik vizsgálattól nem lehetek rosszabbul itt már gondolni kellett volna valamire.itt több orvos véleménye is látszik az esetemről.a gyógyszeres kezeléstől mégrosszabbul lettem.P.L.ill.egy Dr nő szerint is árthat .próbálom kimélni magam sok orvost megkérdeztem erről az egészről,kardiocentert,kardioközpontot,pszichiátert is ő is azonnal a kardiológiára irányitott ugyanis a nyugtatóktól mégjobban fulladtam ,szoritott a mellkasom,szédültem ,de még hányingerem is lett.mindenkinek ugyanaz a véleménye.remélem van megoldás,hogy teljes életet élhessek.én is szeretnék dolgozni,emelni ,enni,aludni,de nem ülve,házaséletet élni ill. legalább 1 kávét meginni,de a 240-óta nem tudok.elég nehezen mozgok a mellkasi fájdalom miatt 100méter is nehezen megy voltam a szivklinikán is elmeséltem mindent kapok holtert nem biztos,hogy sikerül eszméletvesztéses ritmuszavart produkálnom különben is ki kell kapcsolni a pacemakert ,hogy valós adatokat kapjunk ez a 240 szövődménye ez már a 240 szövődménye.egyszer hibáztam ez lett a vége.eszméletvesztés  étel túlzásba vitele ill.fizikai megterhelés esetén (emelés)
de ha utána nézünk mit okoz a teszt.hiány ill.káliumhiány.ön is megérti mi lehetett a 240 pulzus. további betegségek .anya arh- szivbeteg apa arh+ súlyos Alzheimer kór vérösszeférhetetlenek elöttem 2 testvérem elhunyt e miatt én 7 hónapra születtem 1.30kg teljes vérátömlesztést kaptam úgy maradtam életben.1984 mandulaműtét.1994 . 41.5 láz véres széklet 1 évig magas 180/110 vérnyomás szorito mellkas.itt már valami volt 11 évig hordtam ujságot is akkor vettem észre hogy baj van amikor a 240 után nem ment a biciklizés és ujsághordás után le kellett feküdnöm elötte ilyen nem volt 2x estem le a bicikliröl erőltettem majd az eröltetéstöl hányingeres ritmuszavar lett úgyhogy ezt is abba kellett hagynom az hogy az ember szeretne dolgozni de nem tud az baj a szivem egyből jelez hogy ne terheljem ahogy Papp Lajos professzor úr is elmondta 1 esély van a szivtranszplantáció.vagy icd ? sziv uh 1 éve ao gyök 31 bal pitvar31 bal kamra47/27 septum10/13 hátsó fal 10/13 jobb kamra 29.mostani sziv uh.ao gyök 36 bal pitvar 40 bal kamra 49/33 septum11/13 hátsó fal 11/14 jobb kamra 28.megint rosszul lettem egy dr nő csinált sziv uh t átnézte összes leletemet .véleménye a beteg amnaesiseben évtizedek óta hypertónia ischemias szivbetegség inf.myoc elhúzodó kamrai tachykardia miatt 1.33 postprandalis vc. sin. arithmia kp tengely állás p pulmonale pq 0.20 qrs 0.85 qtc 0.045 v1-v3 ban qs komplexus t poz átmenet v5 ben v 4-6 ig t magas csucsos poz avlt izo spike nincs,lab. hypertonia st post inf. myoc.mi ti non signif csökk. bkf 32% eszméletvesztést okozó ventlicularis tachycardia kardalis panaszai fokozódnak ezért hospitalizációja javasolt szükség szerint icd beültetéssel wood kritériumok mérlegelésével esetleges szivtranszplantáció céljából minden dokumentáció a betegnél ill.Papp Lajos hasonló javaslatát beutalóval elléttam igy hazaengedni nem tudom. sajnos a Dr nő nem tudta átnézni a leleteket,ill,nem tudtam elmondani,hogy mi történt velem.a rövid idő miatt és hogy mi mit okozott a sziv.32 vagy 35%-os bk 58/48 ef 35 % i mi i ti apsp 30hgmm. évek óta ismert szívelégtelenség eszméletvesztés evés túladagolás miatt gyógyszert nem szed mert rosszul van töle .a beteg gyógyszeres kezelése elengedhetetlen .icd véleményezése 3 havi gyógyszeres kezelés után javasolt.transzplantáció jelenleg nem jőn szóba egyebekben véleményezése csak a beállitott gyogyszeres kezelés után meghatározott vizsgálatok elvégzése után lehetséges.mivel szivelégtelenségre gyogyszer árt Papp Lajos szerint ill.a Drnő aki észrevette az infarktusomat szerint is árt. Gyengiti az amúgy is gyenge szív munkáját.mi a véleménye Dr.úr ,.mert ez igy egy élhetetlen élet.ha gondolja elbeszélgetés céljából találkozhatunk. A holteren található nem pitvarfribrilláció hanem kamrai tachikardia ami a Dr nő szerint nem mindegy az egyik halálos is lehet a másik nem.dilatadiv cardiomyophatia a véleménye.annyit mondott még ,hogy a billentyűvel is valami gond van.rosszul zár. átélt pulzusok 180 könnyü elérni 300 m gyalog itt elmegy az erő fulladás mellkasi fájdalom szédülés lábösszerogyás ,240 itt kaphattam infarktust elment az erőm és nem jött vissza .azóta se lett kezelve bármikor jöhet a következő azóta vannak eszméletvesztések hányingeres ritmuszavarok az erőltetéstől.30 pulzus éjjel hányinger fulladás mellkasi fájdalom leizzadás a pacemaker után nincs de akkor is rosszul vagyok sajnos az erőm a gyogyszerektől biztos nem jön vissza ami tönkrement az tönkrement. most nagyon meg kell gondolni mit tegyen az ember..egyébként a gyógyszerektől mégjobban fulladok szédülök hányingerem is van és jobban szorit a mellkasom a Dr nő szerint gyengiti az amúgy is gyenge szivet a qs komplexus ill.bal kamra hipertrophia a billentyűhiba rajta van az ekg-n ill.a sziv uh-n az infarktus nyoma is látszik mondta a Dr-nő a sziv balra húz amit nem mindenki vesz észre .. Ha segitenének egy szerencsétlenül járt betegnek .köszönöm. vércukor terhelés eredménye 5. 2 óra után 1.3.valószinű a káliumhiány ill.teszt.hiány tönkretette a szivet.persze a 240 is. a gyógyszerek amik ártanak,procolaran,rythmonor,concor,metoprolol z.azerőm nem jött vissza sőt mégjobban szédültem fulladtam mégjobban szoritott a mellkasom ill.hányingerem is lett sajnos az lenne a legjobb,ha gyógyszerekkel megoldható lenne a probléma de ettől sajnos komolyabb a baj.2017.10.13 voltam a kórházban vittem az ellentmondó leleteket 3 at.devisszautasitották  elküldtek az endokrinológiára hiába mondtam hogy ami tönkrement az tönkrement  ez nem úgy van és a pszichiátriára irányitottak ráirták a leletre hogy 35% szorit a mellkasa ájulások transzplant nem jön szóba annyit kérdeztem hogy a Dr nőt többi orvost is oda kell irányitani? elküldtek a kórházból azt mondták oda ne menjek  ha nem szedem a gyógyszert ez csak tüneti kezelés .nem baj ha rosszabbul vagyok tőle csak akut esetben látnak el. ez visszafordithatatlan sajnos ma nagyon sok a felületes orvos ill.egy másik orvos leletét se fogadják el hiába van leirva főleg ha a beteg panaszos mellkasi fájdalom fulladás stb.az orvosok egymásra mutogatnak..ADr nő is csodálkozott  és fel is háborodott mert mi biztosan tudjuk hogy nem igy vanhogy a kórházban mindent elutasitanak vizsgálatokat elutasitják soha nem ismerik be és át sem nézik az eddigi leleteket hogy valahol hibázik ez az egész  itt a hozzáállással  is gond van.  3 lelet mikor mégrosszabbúl lettem autóbaleseti.elektrofiziologia utáni ekg k eltüntek holter lelet is.hol vannak ezek a leletek?. Állandóan támadják a beteget ill. Más orvosokat aki egyetért velem és tudja hogy mi mit okozott. is Papp Lajos ill. A Dr nő is mondta hogy nem értenek hozzá de visszafele is mondták  itt már senki nem ért semmihez?nem baj akkor irányitsanak máshová ahol kivizsgálnak.becsülettel. nem baj ha nem értik mi az ok és okozat ez a betegség igen ritka de miért kell elutasitani más orvosokat aki észrevett valamit ill. A beteget sem de ezt sem. milyen hozzáállás ez?j az ekg-n ez áll sinus tachycardia jobb pitvar megnagyobbodása bal elülső fasciculáris blokk inferior infarktus .anterior infarktus nem zárható ki abnormális ekg.frekvencia 144.vérnyomás 130/70.ebben a stádiumban az ember az életéért küzd.ha tudnak kérem segitsenek.köszönöm.Dr. Wacha Judit válaszol Kedves Kérdező! Leírása alapján súlyos szívelégtelenségben szenved. Ennek kezelésében, gondozásában kardiológusok segítségét tudja igénybe venni. Valóban nem egyszerű a helyzete. Üdvözlettel: dr. Wacha Judit gasztroenterológus.Tisztelt Murmann László! Sajnos olyan bonyolult esetről van szó, hogy csak a klinikán tudnának segíteni. Üdvözlettel Dr. Vaskó Péter.kardiológus.Kedves László! Sajnálatos az Ön egészségügyi problémája, de ilyen súlyos betegségek esetében már csak az orvosi terápiák javasoltak, természetes terápiák nem jönnek számításba. Az orvostudomány folyamatos fejlődése ellenére sajnos még is csak vannak korlátok.. A miértekre pedig nem tudok Önnek válaszolni. Jobb egészséget kívánva, Dr. Dóda Ildikó Háziorvos-fitoterapeuta Tisztelt Uram, Terjedelmes levelét elolvastam, számos mellékelt leletét átnéztem. Önnek sajnos súlyos szívelégtelensége van, melynek hátterében dilatatív cardiomyopathiat véleményeztek az orvos kollegák. Leszögezném, hogy nem vagyok sem kardiologus, sem egyéb szívspecialista. Mindenképpen valamelyik kardiologiai centrumban való rendszeres gondozása indokolt, mert csak ezeken a helyeken tudnak Önnek érdemben segíteni, esetleges szívtransplantációs váró listára kerüléséről dönteni. Üdvözlettel: Dr. Kováts László A szívtranszplantációs listát dr. Szabolcs Zoltán professzor úr vezeti a városmajori Szív és Érgyógyászati klinikán. Az ő orvosai megvizsgálhatják, hogy tényleg a szívátültetés lenne a megfelelő módszer.Személyes kivizsgálás nélkül felelőtlenség lenne bármit mondani. Tisztelettel Dr Kerkovits Gábor. Tisztelt Uram, A leírása alapján nagyon összetett problémáról van szó, melynek megoldása túlmutat egy magánrendelés lehetőségein. Azt ajánlom városmajori Szív és Érsebészeti Klinika, *szívelégtelenség ambulanciájára k*érjen konzultációs időpontot. Ebben a kórházban a legtöbb lehetőség egy helyen adott, ami egy súlyos szivbetegségben szenvedő beteg kivizsgálását, kezelését segítheti.Üdvözlettel Dr Seidner Judit itt egy pár orvos véleménye is látható.
Tisztelt Murmann Úr!
Elolvasva a levelét én is úgy vélem, hogy egy igen összetett egészségügyi problémával állunk szemben. Természetesen a leírtak alapján lehetetlen véleményt a formálni a betegségéről, ahhoz sokkal alaposabb áttekintésre lenne szükség. Azonban a levelét olvasva biztos vagyok benne, hogy a probléma messze meghaladja egy magánrendelés, de még egy kisebb, városi kórház lehetőségeit is. Teljes mértékben egyet értek az előttem álláspontjukat kifejtő kollégákkal és én is csak azt tudnám javasolni, hogy mielőbb keresse fel Budapesten a városmajori Szív és Érsebészeti Klinikát, ahol kiváló szakemberek vannak és nagyon magas szintű diagnosztikai és terápiás lehetőségek állnak a rendelkezésükre.
Dr. Fridrik Gábor
A bal elülső fascicualis blokk elnevezésü állapot során a sziv bal kamrájának egy része 
Hegesedik. A rendellenességgel érintett betegekre a szivelégtelenség a hirtelen szivhalál
és a pitvarfibrilláció megnövekedett kockázata leselkedik.
A Dr nő szerint a sziv uh-nak bár igy is észrevehető a falmozgászavar.valaki látja valaki nem  ill.holter vizsgálatnak úgy van értelme szerintem is ha pacemakert kicsit leállitjuk 30-ra úgy csinálják meg a vizsgálatokat különben falsch adatokat kaphatunk.azekg-m teljesen más lett mind a káliumhiány ill.azinfarktus után is ez is látszik nincs 2 egyforma ekg-m balra húz az is látszik.kardiológiai vélemény.
hypertonia?érbet poz.doh nincs,alk nincs,drog nincs,vc IGT,pp érték 1.0,hasi tip.elhizás volt utána 12 kg fogyás,chol:pot,tg,hdl,hugysav elev.koraszülött,pm betegség,sok léguti hurut,teszt.szint csökk.évekkel ezelött felmerült sss gyanu,pm-t latolgatták,lab.hypertoniát nem kezelték,2014.jun.inf myoc,2015 dec autóbaleset,gyógyszer szedés bizonytalan, a zala megyei card. gondozta EF,PM impl,coron megtörtént,mindez neg.????eredménnyel???.2013-óta egyre fáradékonyabb.mellkasa nyom,fullad,1 alk.volt eszméletvesztéses rosszullét kapcsán 240/min frekv széles qrs tachycardiája,állitólag EF szerintl.nem ventr. eredettel????korábban már voltak ekg-ján vez zavarok,ES-ek,SVPT.k,a PM beült.után is.holter igazolta RR volt.kl,ingadozó,max 180/110,hgm volt,sec DCM alakult ki,rossz bkf-fel-PM functio??? panangin,metropol z napi fél időnként 2013 óta fokozatosan romló status,fáradékonyság mellkasi nyomás RR p  ingadozások,12 kg fogyás,rutmuszavarok egyértelmüen fiz. terhelésre,sex terhelésre ill-étkezésre indulnakel.bb.nem segit.status.Pulmo tiszta,cor balra 2 hu maius,légzési arrh,egyébként ritm szivh ES-ekkel,sovány ,hepar 1 hu,anasaraca nincs,cyan nincs acrák hidegek.St p impl PM/Metronic 1 éve/elmondás alapján jó PM funct,holteren 150-180/min frekv tachycardiák,maior esemény nincs.testm:180 súly 63 kg .RR B:115/80       J:135/85.Ekg jelenleg 71/min átl frekv,bal dev,PQ,0,21 l foku AV blokk p pum,p term force,QRS,0,10,0,11,Qtc0,44,V1-3 r reductioQS,átm V5,V4-6 T magas csúcsos poz,BK i vol terh jelek,ill qs,T poz,pozic,mko carotis compr neg. hozott Ekg 144/min frekv vékony QRS tachycardia,sec ST T eltérésekkel.Echo:BK 59/40,S:11/9,Hf 14/10,a septum és a csúcs anterior regioban distalisan elvékonyodott,hypo-akinetikus,uez látható a posterio basalis regioban,a BK hátsó fala hypertoniás,mozog,E/A 60/79,Vo 0,99 m/s EF:32-35%.MMV vastagabb prolabál,MPS MI i-ii,perif jet,non signif.MS nincs,ao gy 29,asc 39!!!!kit 22,AI I-II,érdemi grad AS nincs.JK 29,BP,43×43,JP 43 mm,TI I-II Apsp 20+15 Hgmm,elev,jelzett PF a csúcson,nagy üregi thr-t,acut történést nem látok,PI jelzett,PS nincs.Diagnózis:Hypertonia lab,BKH,sec,dilat,DCM,csökkent glob BKF,fenti falmozgászavarok,amelyek lezajlott myoc történést valószinűsitenek.SSS emiatt PM impl,ennek ellenére hiányos med miatt RR és pulzus ingadozások,adynamia.Ao asc picit tágabb,AI I.II,érdemi AS nincs,funct TI,emelk.APSP,min PF,THr,acut tört nincs,szóba jón Ao asc controllja,progresszió esetén mellkasi ct aneur kizárásra.PM funct kontroll Metab paraméterek,és TSH ell.P.RR,labor kontroll ,CDS,ill. perif Doppler.IEprofilaxis.Card gondozás.gyógyszeresen panangin tovább,Q10,Metroprolol pici dózis. ez az utolsó lelet.valami nem jó az aortáknál sem ellentmondásos a kettő a Dr nő magyarázta nincs öszhangban a kettő.ezért kétséges a katétervizsgálat eredménye nem lehet negativ!!!én csak annyit szeretnék hogy nézzük meg az eszméletvesztéses ritmuszavarokat az eröltetéstől vagy evés túladagolás miatt erre keresek kardiológust de ehhez tőbb napra van szükség.vagy túl kell ennem magam vagy emelgetnem kell.kockáztatnom kell mást nem tehetek mert ez igy egy élhetetlen élet.és ha hibázok összeomolhat.teszteltem mit csinál a sziv ha gyógyszert veszek be és megterhelem magam elkeztem dolgozni emelgettem stb. ismét erősödött a mellkasi fájdalom volt egy kis dolgom az autóba ültem és megint a mellkasi fájdalomból hányingerrel mellkasi fájdalommal karzsibbadással szédüléssel szelhomállyal fulladással járó ritmuszavar lett legalább 30 perc nagyon nehezen állt vissza még éppen félretudtam húzni a kormányt. a concort simán kiütötte én megpróbáltam mindent minden hatástalan és bármikor jöhet vagy evéstúladagolás vagy emelgetés miatt erőm sincs csak szigorú ágynyugalom az a baj hogy terhelés nélkül is rosszul vagyok a rossz keringés miatt 

Kedves doktorno!

29 eves 1 eve parkapcsolatban elo holgy vagyok. Sajnos semmilyen kesztetest nem erzek szex letesitesere. Endometriozisom van, igy a kozosules sokszor fajdalmas habar ha parom kello gyengedseggel es turelemmel elokeszit es eljuttat az orgazmushoz kulso ingerles altal akkor nincs olyan fajdalmas eleve a behatolas sem. Viszont a problema az, hogy a parom turelme sokszor limitalt; vagyik a spontan szenvedelyes egyuttletre, de sajnos en csak ugy tudok vele egy szintre kerulni es akarni, ha o mindig ugyanazon modszerrel inditva jatszadozik velem. Meg ezt el is fogadta egy ideig mar mindent megprobal, hogy mukodjon viszont ismet velem van a gond, hiszen egyszeruen en nem erzek kesztetest egyaltalan az egyuttletre pedig minden rendben koztunk hazassag szandeka van tervunkben viszont ez egy nagyon kenyes pont. Van ugy, hogy kezdemenyez mivel en soha es mar egybol el is utasitom, magamnak se szeretnek oromet okozni es neki sem. Nagy turelmesen addig simogat amig megnyugszom olyannyira, hogy mar az elojateknal tart viszont en soha nem szerettem ugyanezt viszonozni. Kerem segitsen ravilagitani mi lehet a bajom, miert nem erdekel a masik orome, miert gondolom azt, hogy nem csak a szex altal lehet kifejezni szerelmunket, miert lettem ennyire elutasito holott elozo kapcsolatomban soha ilyen nem fordult elo (igaz az volt az elso olyan, akivel nem voltak gatlasaim es a legszebb elmenyekben volt reszem). Nem nem erzek mar semmit az elozo parom irant mi tobb az a kapcsolat maga volt a pokol igaz eletemben eloszor ragaszkodtam valakihez ugy es annyira, de nem volt mas kiut abbol a lelki szenvedesbol meg akkor sem ha o volt a legjobb szexualis elmenyt ado valaha is; vegleg kitoroltem eletembol. Rovid idon belul hala az Istennek ra is talaltam leendo ferjemre, akivel mimdenben egyetertunk kiveve a szex temat. Miert erzem, hogy ciki kezdemenyezni, szerepjatszani, fehernemukbe bujni, vagy mar csak az is ha ker barmire is azon nyomban el tudnek sullyedni a szegyenben es megdermedek? Miert utasitom vissza holott o a ferfi idealom, megis miert nem kivanom? Talan az a baj, hogy elozo kapcsolatomban en semmit nem tettem, ki voltam szolgalva? Kerem segitsen hogyan terjek eszhez, hogyan szeressek oromet szerezni a paromnak mielott vegleg elvesztem! Segitsen mi lehet a problemam forrasa kerem?

Koszonettel es udvozlettel

Hajni

Kedves Doktornő!
24 éves vagyok,van egy 4 éves kislányom és egy 7 hónapos kisfiam gyönyörű gyerekek imádom őket.Férjem 36 éves,és én mégse vagyok boldog.Más örülne ennek és énis szeretnék deh nemtudok,vagyis örülök neki deh ecerüen nemtudok hűséges lenni mindig megcsalom a párom és ráadásul hüvelyorgazmusom még sose volt,deh mégis állandóan szexelnék és mindenkivel és ez nagyon rossz és mindig ugy érzem hogy szerelmes vagyok valakibe szerintem ez már beteges.és ecerüen nemtudok érvényesülni nem merek ki állni magamért,például most jogsira járok és megbuktam már 4-szer deh mindig csak a vizsgán van gond és most 5.-re már megse merem probálni anyira bátortalan vagyok hogy az már szinte sulyos.félek magátol az életöl hogy nem állok meg a talpamon,deh mégis szeretnék elszökni a gyerekekel valahova máshova ahol nem ismer senki és nem utálnak új életet kezdeni,deh tudom hogy ez nem megoldás ott is ugyanez lenne és a férjem alkoholista volt miattunk változott meg és én nem akarom tönkre tenni őt nem ezt érdemli jó ember és szereti a gyerekeit és engem is.és szeretném énis szeretnék normális családi életet élni deh nem megy.mindig buliznák csavarognák?más mindent megadna ha ilyen családja lenne és én mért nem tudok annak örülni ami van?félek ha a pici is ovodás lesz hogy megyek majd el dolgozni amikor ecerüen félek az emberektöl is nemis tudom hogy magyarázam ezt.A buszon is ideges vagyok,nagy társaságba.Mit tehetnék??

Tisztelt Melinda!
Egy éve ismerkedtem meg, egy nálam 5 évvel fiatalabb hölggyel. 25 év házasság után ő volt az, akivel közös jövőt szerettem volna tervezni. A kezdet tökéletesen ment, igaz kicsit nehezen nyíló, visszahúzódó volt. Hozzáköltöztem, feladtam a régi életem, és új környezetben (Budapest, és Szegedi) kezdtem dolgozni, élni az életem. Az első probléma ez év márciusában történt, amikor munkahelyi bulin vett részt, és részegre itta magát. Senki sem tudott arról, hol van. Kerestem de nem vette fel a telefont, és a facebook oldalon sem jelentkezett. Amikor hazaértem otthon találtam, kiderült, hogy ivott, és különböző jelekből következtetve meg is csalt. Ezen túlléptem, mert szerettem! Később kiderült, hogy több férfival chatel a neten, titkolózik, amikor rájöttem, otthagytam pár napra, de visszakönyörögte magát. Visszamentem hozzá. Egy rövid ideig nyugalom volt, de utána minden újrakezdődött. Engem okolt, hogy nőzök, terrorban tartom, illetve minden pénzt elviszek. Mindent megadtam neki, közös kasszán voltunk, oda ment ahova akart, és csak annyit kértem, hogy tudjam hol van. Az egykori élettársával is felvette a kapcsolatot, igaz elmondta, de mivel kisebb, nagyobb hazugságai kiderültek, így nem vagyok biztos abban, hogy mi történhetett közöttük.
Kiderült az is, hogy teljesen lejáratott, megalázott a testvérei előtt, akik nem is ismernek, és kreált “hibáim” miatt kidobtak a pesti albérletből, elveszítettem a munkám. Folyamatosan féltékenykedett, okolt, és gyanúsítgatott. Igaz beismerte a hibáit, mindent megígért, de semmit sem tartott be. Hiába próbáltam beszélni vele. Ott tartok, hogy lassan elmegy a józan eszem, és olyan dolgokat teszek, ami nem én vagyok. Most újra külön vagyunk, mert a sokadik megbocsátás nem működik. Még mindig szeretem őt, de érzem, hogy lelkileg, és fizikailag is tönkre mentem. Feszült vagyok, mert csak ígérget..félek mikor fog újra, padlóra vágni teljesen.
Nagyon köszönöm, hogy meghallgatott.

Kedves Melinda! Örömmel olvastam, hogy elmondhatom Önnek, ami a lelkemet nyomja. A lányomék 14 év
e külföldön élnek. A lakótelepi lakásunkban 15 évig volt két cica, mindenki szerette őket. Amikor a lányom terhes akart lenni, elég keményen megmondta, hogy oldjam meg a cicákat, mert ő babát szeretne. Végül is mindig elvittem a cicákat a garázsba, és ott voltak, bármikor hazajöttek. Ez volt 10 éve. A férje biológus.
8 évvel ezelőtt született a második unokám, akkor kint voltunk látogatóban. Valahogy ott derült ki, hogy a férjemet kiszürték hepatitis C-re, még én sem tudtam. Pánik tört ki, hiszen mindenkitől vért vettek, még a két hetes babától is, mi akkor már hazajöttünk, a László kórházban kiderült, hogy nem vagyunk fertőzöttek, hála Istennek ők sem. De ez már bőven rányomta a bélyegét a kapcsolatunkra. Ettől függetlenül jöttek időnként látogatóba. Amit már régóta érzek, hogy nem szeretetből, hanem kötelességből. Folytatom. Nekünk van egy kertünk, ahol bevándorló cicáink vannak, és az egyik fialt is. A gyerekek nagyon szerettek volna kiscicákat, és ki is vittek kettőt, előtte voltam állatorvosnál, hogy mi a teendő, de nem mondták, hogy mindenképpen vigyem be a két cicát féregtelenitésre, persze mind a kettő férges volt, az egész család megfertőződött. Miután a kinti állatorvos lekezelte őket, utána elajándékozták a két cicát. Tavaly Husvétkor itthon voltak, persze megint férgesek lettek, csak nem hitték el, hogy nem tőlünk, mert amióta volt a gond, utána én a hozzánk bejáró cicákat kezelem, azóta is, féreg ellen és bolha ellen. Ezért is engem hibáztattak, pedig megmondtam, hogy ez most nem tőlünk van, mert két nap alatt nem válik láthatóvá a székletben. Nem tudom, hogy honnan kapták, hiszen a kinti cicák már egy éve nincsenek,az itthoniak pedig kezelve vannak. A következő fertőzésveszély az volt, hogy volt egy nagynéni, aki kórházban volt előzöleg, ahol EBSL fertözött volt, utána hazaengedték, és mi nyáron elmentünk hozzá. Ekkor én nem gondoltam, hogy , és kitettem a családom a veszélynek, mert elmentünk hozzá, persze megint megkaptam a magamét, hogy milyen felelőtlen vagyok, igy kértem gyors vizsgálatot, de hála Istennek nem lettem fertözött, igy nem fertőzhettem le a családot. Jó, ezen is tul voltunk. Az idei nyáron két hétre jöttek nyaralni, a kisebb unokám szalmonellás lett, három napot töltött a kórházban, közben a nagyobb is fertözödött a strandon, nagyon beteg volt ő is, de azt mondja a doktornő, hogy az ővé nem ugyanaz-
Drága Melinda! Nagyon szégyenlem magam, de már azért imádkoztam, hogy vége legyen az életemnek, nagyon nehezen viselem már, hogy ennyi fertőzésveszélyen mentünk át, pláne nehezen viselem a szeretetlenséget. Ez persze nem teljesen igaz, mert az unokáim nem éreztetik velem, amit köszönök Istennek, viszont a lányom és a vejem nem tudja teljesen eltitkolni, hogy csak kötelességből, és az unokák miatt jönnek. É mindehhez még az is hozzájárul, hogy nagyon szeretett Öcsém alkoholista, és megint munka nélkül van, és nem tudok rá hatni.
Köszönöm, hogy leirhattam a lelki fájdalmamat, köszönöm, ha időt szakit rám. Tisztelettel. Sné

Kedves Doktornő !! 21 éves fiam lassan 3 éve füvezik, más drogokról nem tudok, bevallása szerint még eksztazit használt néháhny bulin. Rendesen dolgozik, a barátai megváltoztak, szerintem csak füvezők maradtak, akik szintén iskolába vagy dolgozni járnak rendesen…Le kellene ülnöm beszélni vele, de nem tudom hogy elkezdeni, ha a drogot emlitem nem hallgat meg., régimódinak tart, mert ma már ” mindenki használja ”. A fizetését, ami nem nagy, 2 háten belül elkölti, aztán tőlem kap tankolásra, reggelire. Eddig nem akart a családi fuvaros cégünkben dolgozni az apával kialakult nézeteltérések végett, de most, hogy megtapasztalta az idegen cégben való munka-hangulatot ( ami nem kellemes ), tavasztól társul hozzánk. Attól tartok, ha továbbra is drogozni fog, el fogja verni az összes megkeresett pénzét, ezért kellene leszoknia, de nem tudok hogy közeledni hozzá ezen a téren. Elöre is köszönöm válaszát . Márta

Kedves Doktornő!
Problémám az, hogy borzasztó modon idegesít ha meztelenkednek. Nem nézek meg olyan filmet amiben már csak a nőnek a melle megvillan, nem nézzem meg, azokat a reklámokat miben bikinis lányok stb van. Sok sorozatot néztem, de ha szex jelenetet vagy már félmeztelen nőt mutatnak egyből kikapcsolom, nem nézem tovább, és annyira fel idegesít, hogy már szinte zihálok borzasztó gyomoridegem lesz majd szétrobanok a dühtöl! Attól tartok, ez egyre rosszabb lesz. Vagy 20 éve nem jártam strandon, már nem járok semmerre. Nem tudom, mit kellenne tennem, hogy ne legyek ennyire ideges ezektől a dolgoktól? A férjemmel nem tudunk megnézni közösen egy filmet , mert ha olyan jelenet van benne elég 3 mp is ,én egyből düh rohamot kapok, múltkor megfogtam a tv t , kiszagadtam a kanócát ha nem állít le a férjem földhöz is vágtam volna. Azt mondja, hogy nemvagyok normális ., és ha nem változtatok el fog hagyni. Mi tegyek ? Szeretném ha nem érezném ezt az idegességet, düht , hogy csináljam ? Előre köszönöm válaszát: egy 40 -es nő

Kedves Melinda! Engem nagyon zavar amikor valaki a párom exeit a jelenlétemben szóba hozza vagy beszél róluk. Szerintem bunkóság.
Mert igen, kell beszélni róluk, de a kapcsolat elején amikor még nincsenek komolyabb érzések. Később nincs helye, esetleg ha megkérdeznek akkor válaszolok de ennyi. Ha valaki az én exeimet emlegeti a párom jelenletében, az is nagyon kellemetlen. Szeretném megkérdezni, ez normálisnak számít, vagy túlérzékeny vagyok? Páromat semmi ilyesmi nem zavarja.. Teljesen elbizonytalanodtam magamban, talán nekem kellene változtatni a hozzáállásomon? De rettenetesen rosszul tud esni amikor ilyen történik.
Előre is köszönöm a válaszát!
Üdvözlettel: Regina

Kedves Doktornő!
42 éves vagyok, két éve húsz éves házasságot bontottam fel több okból is. Egyik, hogy megismerkedtem egy férfivel, akivel nagyon jól indult minden, igazán szerettük egymást. Sejtettem, hogy valami nem teljesen jó vele kapcsolatban, de elfogadtam olyannak amilyen. Szerettem és éreztem, hogy ő is szeret. De váratlanul egyszer minden más lett. Nagyon féltékeny volt mindenkire, leginkább a volt férjemre nem tudta elfogadni a létezését és inkább elhagyott. Ez 3 hónapja történt. A családja ennek hatására mondta el, hogy paranoid skizofrén bár addigra már erre én is rájöttem. Van egy 17 éves lányom. Többször megvádolt bennünket olyan dolgokkal amik más ember számára nevetségesek pl. meg akarjuk mérgezni, legyet teszünk az ételébe elakarjuk üldözni otthonról és ő ezeket annak ellenére, hogy mi kedvesek, elfogadóak voltunk vele nagyon is komolyan gondolta. Azzal magyarázta meg, azért tesszük ezeket, hogy a volt férjem vissza tudjon jönni, de ilyesmiről persze szó se volt hiába mondtam neki nem hitte el. Ő 39 éves eddig nem élt kapcsolatban senkivel, mindig egyedül volt. Mindenkinek örvendezett mennyire jó neki, hogy végre egy szerető családban van és hogy soha senkitől ennyi jót nem kapott még. A kérdésemre, hogy miért megy el a válasza az volt, neki jobb ha magányosan él így nem bánt senkit, Ő úgyse kell senkinek. Azóta többször próbáltam vele beszélni oldjuk meg a problémát de igazából semmilyen kommunikációra nem hajlandó, sőt kifejezetten elutasító. Egy igazi barátja van ő is mindig mondja beszéljek vele, mert kifordult önmagából negatívan áll mindenhez begubózott. Tudom hogy szeret, de saját magával vannak problémái azt hiszi nem elég jó , nem tud megfelelni, nekem úgyis más kell,nem ő. Okot nem adtam rá nem is voltak elvárásaim felé. Azt tudja, hogy valami baj van vele de mindenféle segítségnek a gondolatát is elutasítja, inkább nem beszél senkivel. Építkezés kellős közepén hagyott itt de visszajárt segíteni, mindenét itt hagyta míg azt nem mondtam ha el akar menni akkor végleg tegye meg. Erre megsértődött. Mit kezdjek ezzel az egész helyzettel? Neki sem jó nekem sem. Állandóan ez az egész dolog van a fejemben, hogy miért? Miért dobta el magától a jót? Nekem mi lenne a jó azt sem tudom mert hiányzik nagyon de hosszútávon együtt élni vele lehetne? Szakítsak meg minden kapcsolatot vele engedjem el? Szerettem volna segíteni de nem engedi.

Tisztelt Doktornő!
Olyan problémàval fordulok Önhöz, hogy a pàrom, akivel 2,5 éve vagyunk együtt nem kívànja az együttléteket. 27 éves fiatal férfi .
Àltalàban én kezdeményeznék, de elutasít.
Heti 1 maximum 2x történik aktus közöttünk.
Nem akar csókolózni, nem kívànja az intimitàst.
Azt mondja szeret és nem tudja miért van ez vele,szeretne ő is erre megoldàst talàlni.
Az ő megàllapítàsa tesztoszteron szint csökkenés. Mi lehet a probléma, van erre megoldàs?
Köszönöm vàlaszàt!
Emma

Kedves Habis Melinda!
Az Én esetem kicsit korlátozott abból szempontból hogy nem beszélhetek senkinek róla. Sajnos nem tudom a dolgot letenni ezért meghallgatnám az Ön véleményét!
A munkahelyemre jött egy új alkalmazott, az első perctől szinpatizáltunk, nem tudom de érezni lehetett hogy valami szerepe lesz az életemben. Amikor volt lehetőség beszélgettünk pár mondatot, mindig Ő kezdeményezett , keresett a közösségi oldalakob is stb . Irogattunk néhányszor 1-2 alkalomkor találkoztunk is tövid időre. Kívülről több ember is visszajelzett hogy milyen aranyosak vagyunk így együtt meghogy látják hogy ez más. Én el vagyok kötelezve , tudtuk hogy nem is lehet köztünk semmi, de volt hogy ugyan úgy keresett! Megjegyzem egy nagyon okos , inteligens fiúról van szó. 30 éves Én egy pucivel több. Én megértem és tisztába vagyok a döntésével mert az egyetlen ok amiért visszalépet hogy van valakim. Az utólsó találkozásnál is beszéltünk erről , és egy csók is volt, elköszöntünk egymástól vidáman teljesen normálisan, viszont másnap írta hogy ne keressem , ne írjak neki stb.Pár nap múlva sajnos elbocsájtották bizonyis okok miatt.Ez nem lényeg. Rá két napra mindenhonnan letiltott nem tudok kapcsolatba lépni vele,felhivni tudnám , de igazándiból próbálom betartani amit kért, De ez nagyon rosszul esett mert mint mondtam hogy egy végtelenül kedves és inteligens emberről beszélek. Nem összeegyeztethető a viselkedése és ez a tett. Nekem nagyon hiányzik mint ember, lenne hozzá kérdésem de nem tudom feltenni neki. Több hete másra se tudok gondolni csak a miértekre, meg hogy ennyire utálhat hogy a sok ismerők közül Én vagyok az egyetlen aki nem méltó mégse arra hogy az legyek?! Mindig nézem a facebook profilját hogy mikor volt fent mert ez az egy emléken maradt, az üzeneteket is ki kellett törölnöm a fent említett okok miatt! amilyen gyorsan belépett az életembe olyan gyorsan el is tünt , nem tudom elfelejteni és ez nagyon rossz így nekem! Egyépként 3 hónapos ismeretségi időről van szó. Várom a véleményét , és köszönöm hogy leírhattam!

Jónapot!

Segítséget szeretnék kérni. Úgy érzem kezdek depressziós lenni és nagyon magányos vagyok, nincsenek barátaim.
És félek emberek közé menni. Mit tehetnék?

Kedves Doktornő!

Önértékelési,önbecsülési problémáim vannak. Pár hónapja úgy érzem,hogy nem vagyok jó semmiben és semmire.A jelenlegi munkámban,nem érzek örömöt,nagyon sokat vagyok egyedül az irodában. A gond az,hogy nincs annyi munka ami letudna foglalni napi 8 órában.
10 hónapja párkapcsolatban élek,de az utóbbi időben,nagyon sokat veszekszem a párommal,folyamatosan valami zavar a viselkedésében.Nyilván vannak olyan dolgok amiben igazam van,és ő belàtja ha úgy érzi téved,de nagyon sokszor bolhából elefántot csinálok.Nem akarom elveszíteni,mert nagyon szeretem,és tudom,hogy ő is engem.Viszont a legnagyobb gond az,hogy nem tudok megbízni benne.Pedig nem nagyon adott okot rá,sőt…A gyerekkorom nem volt zökkenőmentes, az apai kép nm példamutató volt,mindig csalta anyukámat.
Nem szeretném a sok” hiszti” miatt elveszíteni a párom,de a napi negatív gondolatokat nehéz kitörölni a fejemből.
Előre is köszönöm válaszat!

Kedves Doktornő!
Nagyon sok feldolgozatlan dolog van bennem, úgy erzem. 22 éves vagyok, elsőéves egyetemista, külföldön, egyedül. Vannak barátaim otthon, itt is egy. Édesapám kilépett az életemből áprilisban. Most léptem ki egy 3,5 éves fizikailag es érzelmileg is bántalmazó kapcsolatbol. Maradtak bennem érzelmek, szeretem, megszakad a szívem erte. Új kapcsolatom van, ami nagyon komplikált es meg 300 km is van közöttünk, igy nehezebb is az egész, az ismerkedés. Részemről mar komolyabb érzelmek is vannak. Ő óvatosabb. Sokszor érzem, hogy egy sírás jól esne, sokminden kijönne, megkonnyebbulnek. Egyszerűen nem bírok sírni. Emellett ontudatlanul, amikor nem figyelek oda vagy álmomban tepkedem a hajam. Mar egy tenyérnyi kopasz foltom van. A mindennapokban pozitív vagyok es úgy érzem többnyire tudom kontrollálni az eletem. Néha viszont osszeomlok, es akkor sem bírok sírni. Nincs megkönnyebbülés, nincs
menekvés a stressz elől -amit a hetkoznapokban nem
Is érzek. Elvezem
Az eletem, de néha alattomosan lecsap rám valami. Van erre valami megoldás esetleg? Köszönöm a segítséget.

Tisztelt Doktornő! Azèrt irok önnek mert teljesen elvagyok keseredve 18 èves lànyom miatt.
16 èvesen adott èletet kisfiànak ès az utobbi időbe azt mondja hogy nem birja a gyereknevelèst sok neki munkàval együtt szeretne èlni.
Èn külföldön èlek ő otthon de hetvègente van segitsège hogy eltudjon jarni szorakozni hiszen nagyon fiatal.
Mèg is engem okol mindenèrt ami vele törtènik.
En mindig segitettem neki ahogy csak birtam.legyen anyagi lelki tamaszra szüksège.Mèg is ugy èrzem semmi nem jó neki aminek hangot is ad.
Hiàba probàlom neki szèpen mondani ne làssa ennyirre sotèten a helyzetet de semmi eredmèny.
Kèrem segitsen pàr mondattal nekem mit tegyek hogy viselkedjek vagy hogy segitsem kibillenteni ebből a negativ gondolat vilàgàból? Esetleg depresszios szüksège lenne segitsègre?.vàlaszàt előre is köszönöm
Üdvözlettel:Veronika

Kedves Melinda!

Egy eléggé érdekes témában fordulnék Önhöz segítségért. Nem rég megismerkedtem egy lánnyal az interneten, akivel komoly szándékkal kezdtünk el ismerkedni. Nagyon tetszett nekem mind külsőleg, mind belsőleg. Ráadásul közös ismerősünk is van (bár ezzel a közös ismerőssel már rég beszéltem). Elég hirtelen megnyíltunk egymásnak. Rólam tudni kell, hogy sajnos a múltban történtek olyan dolgok amik miatt lelkizősebb típus vagyok, illetve a lánnyal is történtek ilyenek (mondta is, hogy mennyire depressziós és hogy senki nem érti meg őt). Szóval így hamar úgymond egymásra találtunk. Őszintén szólva én benne nagyon megbíztam, gyakorlatilag úgy megnyíltam neki, mint még soha senkinek. A kérdésem viszont az lenne, hogy létezik olyan hogy kettős személyiség? Vagy nagyon hirtelen hangulatváltozás? Nem tudom minek minősülhet ez. Egy darabig tök jól megvoltunk, lelkizett ő is. Aztán volt mikor egyik percről a másikra megsértődött rám, hogy én milyen hisztis vagyok meg stb… Már eleve azt sem értettem, hogy egyik pillanatban azt bizonygatta nekem, hogy milyen jó velem, meg már olyat is mondott, hogy így szeretem engem amilyen vagyok…. Illetve olyanokat mondott, hogy ő azonnal nem veti magát egy pasi ágyába…. Másik pillanatban meg már azzal jött, hogy mennyire szexhiánya van, meg hogy már volt jópár alkalmi kapcsolata is… és hogy mennyire szeret orális tevékenységet végezni (gyakorlatilag úgy mondta, hogy neki diplomája van belőle 😀 ), de ha én szexuális utalást tettem, megsértődött, hogy ez neki még túl korai…. És onnantól nem válaszolt facebookon (ennek viszont előzménye, hogy a melleiről fotót küldött). Másnap megkérdeztem mi volt ez az egész, elpoénkodta, hogy biztos részeg volt (pedig nem volt az). Egyik pillanatban egy tök aranyos, lelkizős, értelmes lány, következő percben (akár 1-2 perccel később csak) viszont egy igazi bunkó, és úgy adta elő magát, mint egy igazi útszéli. A mai nappal megszakítottam vele a kapcsolatot. Még tegnap este is amikor beszéltünk, teljesen lelkes volt az irányomba. Sőt… még ma reggel is. Tegnap este abban maradtunk facebookon, hogy reggel hívjuk egymást telefonon, ha már jobban érzem magam (beteg vagyok épp). Reggelre elment a hangom, így mondtam neki, hogy most nem tudok így beszélni. Erre megjegyezte szomorú fejjel, hogy akkor nem beszélünk ma… Későbbre vissza jött a hangom úgy ahogy, így mondtam neki, hogy felhívnám. Erre azt mondta, hogy épp készül melóba, de miközben hajat vasal, kihangosítva tudunk beszélni 10 perc múlva. Na erre nem írt akkor, hogy hívhatom vagy stb… Én csak annyit írtam 15 perccel később, hogy most már mindjárt be kell érnie, így akkor már nem fogunk tudni beszélni, és tettem egy szomorú fejet. Erre olyan hisztit levágott üzenetben, hogy olyan vagyok, mint egy gyerek, meg hogy nem szereti a lelkizéseket és hogy köztünk emiatt nem lesz semmi meg stb…. És bunkó módon még sértegetett is. Tegnap este meg még azt írta szeret….

Mire véljem ezt az egészet? Létezik olyan lelki gond ami egy emberből ilyen gyors hangulatváltozásokat idéz elő? Megszakítottam vele a kapcsolatot a most délelőtti eset után, csak szeretném tudni egy szakembertől, hogy ezt az egészet mire véljem. Azért esett ennyire rosszul, mert én még tényleg soha életemben ilyen szinten nem nyíltam meg senkinek. Csak ő neki. Amit ezen alkalmakkor úgy reagált le, hogy megtisztelve érzi magát és örül neki, meg hogy lát bennem potenciált, hogy legyen köztünk több is.

Köszönöm válaszát!

Tisztelettel,
István

Kedves Doktornő!

Most lesz egy éve hogy, együtt vagyunk a barátommal, de felmerül mindig az exe, és ez zavar. Kezdődött azzal, hogy elmesėlt mindent a kapcsolatukról, 1 évig voltak együtt, mennyire szerelmes volt a lányba, előtte még nem volt senkivel, csak vele. Én vagyok a második, meg hogy megcsalta, akkor lett vége…
Nagyon sokat beszélgetek vele erről, de egyszerűen már nem tudok mit csinálni, mert nincs olyan nap hogy eszembe ne jutna. Ez már kihatással van a kapcsolatunkra is sajnos.
Tanácsot szeretnék kérni, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni, mivel tudnék magamon segíteni?
Köszönöm..

Kedves Doktornő!
Egy olyan problémával fordulnék önhöz hogy a párom a napokban belátta hogy pornófüggő.
3és fél éve vagyunk együtt.
Megismerkedésünk elején furcsáltam hogy kevés a szexuális együttlétünk,arra hivatkozva hogy sokat dolgozik és fáradt.Igazából vele sosem voltam az a kezdeményező tipus mert már az elején lerombolta az önbizalmam azzal ahogy az exeiről áradozott hogy milyen csinos barátnői voltak,meg valahogy engem sosem dicsért hogy szép lennék vagy hogy mennyire tetszem neki stb.
Aztán egy éve lehettünk együtt körübelűl amikor az előzményei között rátaláltam hogy napi rendszerességgel pornó oldalakat látogat.Eleinte nem tudtam hogyan kezeljem ezt vagy szoljak e ezért,de egy kis idő múlva már nem birtam és kérdőre vontam és a válasza csak annyi volt hogy nincs semmi probléba a szexuális életünkkel és hogy velem eddig a legjobb de minden férfi csinálja és ez nem megcsalás.Nem megcsalás de igen is nagyon rosszul esik hogy ahelyett hogy velem összebujna inkább önkielégiti magát
Ha csak elmentem a boltba,vagy elmentem dolgozni kihasználta az alkamat vagy például olyan is volt hogy munka helyén a mosdóban maszturbált vagy éjjel felkelt mellőlem az ágyból és kiment a mosdóba pornót nézni.
Egy időbe ugy vettem észre hogy visszább vett ebből a dologból és akkor több is volt a szexuális együttlétünk de ez csak rövid ideig tartott.Manapság ujra látogatja napi szinten az oldalakat,az elmult 3hónapban heti egyszer vagyunk együtt de érezhető hogy valami nem olyan mint régen
Nincs benne szenvedély és elhanyagol a szexben inkább azon van hogy ő gyorsan tul legyen rajta és kész.
Önbizalmam a béka feneke alatt van mert rosszul esik hogy más nőkön elégiti ki vágyait,és azt hiszem én nem vagyok neki elég jo.
Sajnos ez miatt nagyon sokat veszekszünk és nem tudom hogy inkább kilépjek ebböl a kapcsolatbol vagy megfog e ez a helyzet valaha változni
SzeretSzeretem a páromat de kezdek töle elhidegűlni ez miatt.Mit javasol Doktornő hogyan lehetne ezt a helyzetet kezeleni?Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Melinda!
15 éves fiamról van szó, akinél az utóbbi időben magas vérnyomást mértek. Tegnap vették le róla a 24 órás vérnyomásmérőt. Szinte minden mérés magas volt. Kérdezte a kardiológus, hogy izgulós-e a gyermek. Nem tudtam értelmes választ adni erre, ugyanis a fiam nem mutatja ki az érzelmeit, ugyanakkor kicsi korától enyhén ugyan, de izzad a tenyere és a talpa. Erre azt mondták, hogy ő “ilyen izgulós fajta”.
Lehet, de még soha nem láttam dühösnek, mérgesnek, felindultnak, ugyanakkor kitörő örömöt sem láttam rajta. Ön szerint van köze az elfojtott érzelmeknek a vérnyomásához? Hogy tudnám belőle előhozni? Mindig nyugodt, megfontoltnak látszik. Köszönettel várom tanácsát. Andrea

Meg azt szeretnem kerdezni, hogy ez normalis hogy mas fiuval azota nem ereztem magam jol akikkel Talalkoztam es nem ereztem ugy hogy eltudnam veluk képzelni hogy egyutt vagyok? Ez amiatt lehet hogy meg nem leptem tovabb? De mar 4honapja hogy szakitottunk…remelem
leszek meg szerelmes

Kedves Melinda!
50 éves két felnőtt lány anyja vagyok. A hugom 3 éve elvált és azóta a férjem utálja őt.Már mindent megpróbáltam amire csak lehetőségem volt /békés megbeszélés, veszekedés, psichológus egyedül és kettesben is stb/, de a helyzet egyre rosszabb. Szomszédok vagyunk ezért elkerülhetetlen a találkozás és nem is akarom vele megszakítani a kapcsolatot, mindig is jó testvérek voltunk. Ha együtt vagyunk halkan de káromkodik, utánozza pl ahogy nevet, undok megjegyzéseket tesz stb.. amiért én nagyon szégyenlem magam. Mivel elválni nem szeretnék /sajnos okot mindig találok rá miért ne:), habár tudom, hogy csak ez volna a megoldás. Arra szeretnék választ kapni hogyan tudnék mindezzel együtt élni úgy, hogy ne menjen az egészségem rovására, mert az utóbbi időben gond van a vérnyomásommal, ami szerintem ennek az áldatlan állapotnak tudható be.
Az utálkozás okát egyáltalán nem értem mert olyan dolgokat mond pl mert már a házassága altt találkozgatott egz másik férfival, holott a férjem a múltban engem is megcsalt de azt bezzeg bocsánatos bűnnek tartja, vagy hogy anyagilag kiszúrt a volt férjéve ami szintén nem igaz mert a családi házból ahol a hugom maradt a gyerekekkel kifizette a neki járó pénzt.Szóval reális oka nincs erre a viselkedésre és egyébként is semmi köze hozzá ki hogyan oldja meg a problémáit és éli az életét.
Bármilyen jótanácsra nyitott vagyok, másokat nem tudok megvátoztani de magamat és a hozzáállásomat a saját érdekemben igen.

Tisztelt Doktornő!

A segítségét szeretném kérni. Férjemmel kb. 4 éve lettünk egy pár, mivel ismertük már évek óta egymást a férjem kijelentette, hogy tőlem szeretne gyereket, amit én meg nem bántam, mivel vele képzeltem el a jövőmet. Kevesebb, mint egy éven belül lett összeköltözés, eljegyzés, házasság és gyermek. A szülésem után egészségügyileg kritikus állapotba kerültem, ahol teljes mértékben mellettem állt a férjem, utána viszont, mintha egy mélyrepülés vette volna kezdetét. A hullámvölgyből kijöttünk valamelyest, de mint egy kapcsolatban mindig jött új. Mire kijöttünk észrevettem, hogy folyamatosan 20 éves lányokat nézeget a facebookon, ami a mai napra odáig fajult, hogy szexpartnerkereső vagy szexmasszázskereső oldalakon is nézelődik. Elmondása szerint csak egyszer nézelődött kíváncsiságból, de én nem így láttam. Nyáron is történt valami flörttől több, hisz vett egy női cipőt amit elmondása szerint nekem vett Valentin napra….Azt tudni kell róla, hogy nem tervez előre, szokott venni nekem ruhát, cipőt, viszont ennyivel előre soha sem tette. Ebben az időszakban kicsit mást is mutatott be az ágyban. Ekkor volt a névnapja is, megleptem, de ő inkább a haverokat és a focit választotta. Viszont amiért írtam, nem tudom mi a megoldás, vagy csak félig tudom. Az elmúlt időszakban amikor közeledtem felé, akár ki/beöltözve akár nem 10-ből 5x elutasít. Közben szerintem a pornót és saját kényeztetését rendszeresen végzi, bár tagadja, és ugye jött a különböző partnerkereső oldalak. Ő 40 múlt én 30. Mi lehet ennek az oka? Közben megszületett a második gyermekünk is. Igazából úgy érzem, hogy bennem csak a gyerekei anyját látja, fontos neki a család, de az is, hogy új élményekre tegyen szert mellettem.

Köszönöm a válaszát.

Szép napot doktornő!Az én problémám a párkapcsolatomban van.Sajnos nagyon stresszelek az együttlétek előtt,sőt inkább talán szorongok.4-hónapja vagyunk együtt,és a kapcsolatunk kezdetén nagyon jól ment minden,sőt talán ennyire jó még soha nem is volt senkivel!Amióta megcsókolta a volt barátja,minden megváltozott,persze ő helyén kezelte a dolgot,és elutasító volt,viszont azóta nagyon féltékeny lettem,és a sok kudarcot követően már tanácstalan is.Folyton azt figyelem,hogy minden rendben van e ott lent,és már a szexuális vágyam se olyan,ha van még egyáltalán.A sok kudarc már beteggé tett,gyűlölöm magam hogy nem tudom boldoggá tenni azt akit szeretek.Azelőtt is volt ilyen,ha olyan lelki trauma ért,vagy sok volt a gondom,de akkor ez 1,2 nap alatt rendszerint magától megoldódott,most ezt sokkal komolyabbnak érzem,és dühít hogy tudom mi a bajom ,és mégsem tudom kezelni.Megpróbáltam mindent,nem szeretnék gyógyszert,vagy alkalmi tablettákat szedni,mivel nem hiszem hogy szükségem lenne rá,hisz ott lent minden rendben van nálam!Nagyon megköszönném a javaslatát! Maradok tisztelettel B. József

Tisztelt Dr. Nő!

A segítségét szeretném kérni. Párom depressziós, olyanokat mond, hogy sokat csalódott már az életben, feladta már a boldogságot, nem érdekli semmi. Nagyon rossz gyerekkora volt, ahol az anyja miatt többször gondolkozott öngyilkosságon. Nagyon könnyen stresszel és ritkán nyílik meg. Úgy érzi, hogy senki nem érti meg őt. Azt mondja, hogy a stressz gyerek kora óta gyűlik a szomorúsággal együtt és minden újabb stressz csak rá rakódik erre a halomra és sosem tűnik el. Azt mondja, hogy tele van stresszel, szomorúsággal mintha egy pohár lenne amiből kifolyik a víz, de még ömlik bele továbbra is. Amikor álmodik mindig rémálma van. Sötét gondolatai vannak, olyanokat mond, hogyha közli vele az orvos hogy csak egy rövid ideje van hátra, akkor megnyugodna. 30 éves és azt mondja, hogy már túl késő ezen változtatni, ezért nem bírom rávenni egyelőre, hogy szakemberhez forduljon. Mit tudna nekünk tanácsolni? Mit tudnék én tenni érte? Van valamilyen gyógyszeres kúra erre? Ami a legfélelmetesebb amúgy az, hogy elmondása szerint ezek a gondok, a kétségbeesettség és az elégedetlenség az életével mindig a fejeben van. Zuhanyzas közben tv nézés, étkezés l, beszélgetés közben. Ha mosolyog, akkor is ez jár a fejében, csak kívülről nem mutatja. Néha esténként sír.

Köszönöm előre is

Gábor

Kedves doktornő!
A lányom 4 éves és kicsi kora óta abban a problémában szenvedünk, éjjelente szinte percre pontosan( 00:45-01:37 vagy 01:20-2:47-_ig )felül az ágyra és mintha álmában is lenne csak sír, nem lehet megnyugtatni sem, és nappal nem emlékszik, nem minden éjjel azokon az éjszakákon ha nem sír akkor többször is fel ül körbe néz, kapálódzik a kezével, mozog vagy nyöszörög. A napi teendők nála óvoda ott az óvónő dicséri jól viselkedik, nincs panasz és saját meglátás is hogy szót fogad,bár nekünk itthon ritkán, az édesapjával nem tartjuk a kapcsolatot,nagyszüleimmel élek egy nagy házban és a párommal.
Sokat szaladgál, felmászik sok helyre amit leparancsolunk természetesen, pelenkás volt 3 és fél éves koráig, az is egy nehéz korszak volt. Mostanában teljesen más lett egyre makacsabb többet sír már elviselhetetlen állapothoz kerültünk. Szeretnék segítséget kérni.
Köszönöm hogy időt szakított.
Üdvözlettel : Emese

Kedves Melinda!
Mit tegyek? 5 év házasság, inszeminációval nagy nehezen 3 éves gyermek. Építkezés.
3 éve várjuk a tesót. 3 sikertelen inszemináció, majd lombikra jegyeztek elő. Petesejt leszívás előtt 2 nappal közölte a férjem, hogy nem szeretné a babát, el akar hagyni engem is, nem boldog. 2 hete fogy, nem eszik, nem iszik. Őszinte velem most, kedves is. Sír. 41 éves vagyok, ő 39 éves.
Összezavarodtam, kétségbeestem, rémült vagyok. Kedden lesz a beültetés. Mit tegyek?
Nagyon nagyon nem szeretné a babát most ezt mondja. Eddig akarta.
Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Doktornő! Párkapcsolati kérdésem lenne. Párommal 1,5 éve vagyunk együtt mindketten egy kudarcba fulladt házasságból léptünk ki, neki és nekem is van egy gyermekem. A kapcsolatunk elején minden szépen indult én már 9 hónapja külön éltem a férjemtől amikor megismerkedtünk ő akkor még együtt élt a családjával (igaz a megismerkedésünket megelőzően már éltek egyszer külön egy fél évet, tehát az ő házasságukban a problémák nem az én színre lépésemmel kezdődtek). Szóval az elején minden szépen indult, felvállalta a kapcsolatunkat a kezdetektől külön költöztek elkezdtünk kialakítani egy közös életet. Külön lakunk de a szabad időnket és a hétvégéinket a gyerekeinkkel együtt négyesben szoktuk eltölteni. A problémám hogy a volt feleség még mindig a párom vállalkozásában dolgozik, és elmondásaik alapján nem is szeretnének ezen változtatni mert a közös gyerekük mindennapi logisztikája miatt ez így helyén való illetve a munka bizalmi mivolta miatt a párom sem tervezi hogy keres mást erre a pozícióra. Nyilván a párom gondoskodik is ezáltal róluk mert nincs szíve elküldeni a gyereke anyját (aki pedig olyan szakma birtokában van amivel bárhol könnyedén meg tudna élni (szakfordító) gyakorolja is mellékállásban szépen is keres vele). Engem viszont zavar hogy ilyen szinten szükségük van egymásra. A bennem lévő feszültség emiatt mostanra olyan méreteket öltött hogy folyamatosan pengeélen táncol a kapcsolatunk. A hölgy a válást sem szeretné beadni (pedig a párom már nem egyszer kezdeményezte) mondván ha ez a köteléke is megszűnik nem marad senkije. A másik dolog amit nagyon nehezemre esik tolerálni az az hogy a párom a saját gyerekével intézi a pihenéseit nyaralásait mondván szüksége van kettesben töltött időre a gyermekével. Együtt összesen 4 napot voltunk négyesben pihenni és 2x 2 napot kettesben a 1,5 év alatt. A kisfiával pedig már ez idő alatt 3×1 hétre utazott el. Ami rosszul esik hogy én nélküle csak gyerekkel nem szívesen utaznék mert egyrészt hiányozna másrészt pedig csak a gyerek társasága nem lenne kielégítő számomra fordított helyzetben. Mikor elmennek mindig megfogadom hogy nyugodtan kezelem és tiszteletben tartom a pihenésüket de a sértettség olyan szinten eluralkodik rajtam hogy olyankor mindent a fejéhez vágok és kérdéses hogy amikor hazajönnek van e még tovább kettőnknek. Beszélgettünk már ezekről a dolgokról nagyon sokat és általában azt szoktam megkapni hogy ha ezekkel nem tudok együtt élni akkor hagyjuk az egészet mert úgy érzi nem lehet önmaga mellettem. Egyébként ha kettőnket nézem akkor gondoskodó szerető férfi aki jó partner a mindennapokban és akivel el tudnàm képzelni a további életemet. Persze nem így az előző élete árnyékában. Az elején úgy gondoltam hogy idő kell amíg minden lezáródik lenyugszik átalakul közöttük, de így hogy 1,5 év után is ugyanúgy van minden már nehezemre esik bölcsen gondolkodni sok esetben. Próbáltuk már külön is mert nagyon csúnyán össze tudunk veszni ezek miatt. 3 hétig tartott a szünet de reszketve jött vissza hozzam hogy nem tud nélkülem élni. Viszont minden maradt ugyanúgy. Szeretnék abban segítséget kèrni hogy hogyan kezeljem ezeket a dolgokat úgy hogy ne veszítsen el a páromat. Válaszát előre is köszönöm. Kérem levelemet név nélkül megjelentetni.

kedves doktornő !nekem olyan problémám van hogy a barátnön lassan 3.honapja elkezdet dolgozni és és már 1.5honapja elhidegült tölem van egy 2.5 éves kislányunk és a lánnyal is ingerültebben viselkedik feszültebb .beszélgetem vele de sajnos nem mond semit hogy mi a baj ,baja kb 1hete nagynehezen kinyögte hogy bizonytalan az éruéseiben és azért hidegült el a munka előtt mig nem dolgozot nagyon jo volt a kapcsolatunk esküvöt terveztük most meg már külön menésröl gondolkodik vagy még ö sem tudja mit akar. ezet a problémával mit lehetne kezdeni meglehet még menteni a kapcsolatot most leszünk 3.5éve együtt a párom mot lett 23éves én 33éves vagyok már 1honapja nincs sexuális életünk mert ö nem kivánja nagyon megváltozott és azt mondta hogy szabadságra kikapcsolodásra van süksége barátkozon ismerkedjen pasikal de azt mondja hogy nem új kapcsolatot akar hogy nem csalna meg de én etöl félek hogy még is mert elhidegült és csak szájra puszi van közötünk mikor elköszönük egymástol a melloba indulva beszélgetünk szoktunk de csak amiröl ö beszéni akar hogy mi történt a melohelyen meg mi van a gyerekünkel de ketönkröl semmit mert feszült neki idö kel de nem értem mert nem volt semmi lomoly vita köztünk ha tudna tanácsot adni vagy látja a körülbelül az esélyt hogy menthetö a kapcsolat kérem segitsen nem szeretném ha a lányom nélkülem nölne fel csonka családba mert a barátnömnek valami depresszio félesége vagy hasonlo gondja lehet ?vagy a munka hatására kiszeretet volna belölem a szabadság ilata miat hogy bölcsibe került a kislány és most akar élni?ha tud segiteni irja meg hogy tudom helyrehozni a dolgot köszönettel Ferenckedves doktornő !nekem olyan problémám van hogy a barátnön lassan 3.honapja elkezdet dolgozni és és már 1.5honapja elhidegült tölem van egy 2.5 éves kislányunk és a lánnyal is ingerültebben viselkedik feszültebb .beszélgetem vele de sajnos nem mond semit hogy mi a baj ,baja kb 1hete nagynehezen kinyögte hogy bizonytalan az éruéseiben és azért hidegült el a munka előtt mig nem dolgozot nagyon jo volt a kapcsolatunk esküvöt terveztük most meg már külön menésröl gondolkodik vagy üég ö sem tudja mit akar. ezet a problémával mit lehetne kezdeni meglehet még menteni a kapcsolatot most leszünk 3.5éve együtt a párom mot let 23éves én 33éves vagyok már 1honapja nincs sexuális életünk mert ö nem kivánja nagyon megváltozott és azt mondta hogy szabadságra kikapcsolodásra van süksége barátkozon ismerkedjen pasikal de azt mondja hogy nem uj kapcsolatot akar hogy nem csalna meg de én etöl félek hogy még is mert elhidegült és csak szájra puszi van közötünk mikor elköszönük egymástol a melloba indulva beszélgetünk szoktunk de csak amiröl ö beszéni akar hogy mi történt a melohelyen meg mi van a gyerekünkel de ketönkröl semmit mert feszült neki idö kel de nem értem mert nem volt semmi lomoly vita köztünk ha tudna tanácsot adni vagy látja a körülbelül az esélyt hogy menthetö a kapcsolat kérem segitsen nem szeretném ha a lányom nélkülem nölne fel csonka családba mert a barátnömnek valami depresszio félesége vagy hasonlo gondja lehet ?vagy a munka hatására kiszeretet volna belölem a szabadság ilata miat hogy bölcsibe került a kislány és most akar élni?ha tud segiteni irja meg hogy tudom helyrehozni a dolgot köszönettel Ferenc

Kedves Melinda!
Olyan kérdéssel fordulnék önhöz, férjem elköltözött 3 hónapja azóta beköltözött az új barátnőjéhez ( miatta nent el)egy hónapja! Van egy 17 hónapos gyermekünk!Apuka heti 2x az otthonunkba találkozik vele és egy hétvégi nap elviszi ottalvás nélkül, de most minden áron oda szeretné vinni magukhoz a nőhöz!Azt szeretném megtudni, hogy ez a gyermekre nézve jó döntés e? Megtudja ez a szituáció zavarni zavarni?Mivel még nem hiszem,hogy egy kb 6 hónapos szerető viszony biztos kapcsolat!És még én sem vagyok erre felkészűlve,hogy a gyermekem egy másik nő babusgassa! Válaszát előre is köszönöm!

15 eves lany vagyok. Segitseget szeretnek kerni. Volt egy fiu az eletemben akit 2 eve ismertem es en egybol tudtam hogy nekem o kell. Eloszor csak baratok voltunk o nem ugy nezett ram aztan egyre közelebb kerültünk egymashoz. Mindent tudtunk egymásról es nagyon jol éreztük magunkat egymassal. Elotte neki se volt baratnoje es nekem se baratom. Nem akart kapcsolatot egy ideig ezert úgymond “baratsag extrakkal” volt koztunk. Aztan osztalytarsak lettunk meg közelebb kerültünk egymashoz es osszejottunk. En annyira boldog meg sose voltam. Sokat egyutt voltunk rengeteg kozos emlekunk volt, tenyleg nagyon szerettuk egymast az a rozsaszin kod volt úgymond. Ami baj volt hogy azert sokat veszekedtunk es enis tul feltekeny voltam es a szuleinek sem akart bemutatni de tudtam hogy kik, valószínűleg azert mert az anyukájának semmi sem volt eleg jo. 3 honapot voltunk egyutt ugy igazabol. En valogatott kosaras vagyok es majdnem az egesz nyarat a valogatottban töltöm. Ez most is igy tortent. 1 hetet voltam es utana hazajottem 1 napra ugye ugy volt hogy talalkozunk. Az 1 het alatt beszeltunk persze mindig de akkor is veszekedtunk meg nemvolt olyan mint maskor. Aztan irt amikor hazajottem hogy neki ez mar nem megy tovabb es mindig kulonleges leszek neki es szeretni fog de mar megunt es nem akarja ezt. Hat en nagyon kiakadtam es mondtam neki hogy talalkozzunk beszeljuk meg de nem volt hajlandó. Nagyon megbántam mert akkor csunyan viselkedtem nem igy kellett volna kezelnem ahogy kezeltem. A szuleink is osszevesztek nagyon. Megutalt teljesen es azota nem is beszeltunk. Es nem csaj volt a hattterben se semmi ami miatt szakitott velem. Egy hatalmas ur volt bennem, ennek mar 4 honapja. Azota ugy vagyok hogy nem tudom elkepzelni massal hogy egyutt vagyok mert csak o az akiért barmit megtettem volna hogy talalkozzunk es senki irant nem erzek igy. Nem tudom elkepzelni hogy massal önmagam legyek es ilyen jol érezzem magam mint vele. Hianyzik az hogy mi mindent tudtunk egymásról es sok élményünk emlekunk es kozos szokasunk volt. Mindenkiben ot keresem es csalódok mas fiukban magam miatt. Nem tudom hogy hozza miert kötöttem igy de felek hogy ez nem mulik el es mast nemfogok tudni szeretni. Minden nap gondolok ra es meg neha kinzom is magam a sok szep emlékkel. Koszonom ha elolvassa es tud segiteni!

Kedves Melinda doktornő!
Magdolna vagyok ,egy 8 èves kislàny,ès egy 8hònapos kisbaba anyukàja.A kislànyom elèg furcsa viselkedèse màr màsoknak is feltűnt.Nèha olyan mintha valahol màshol lenne.Itt voltak vendègsègbe a rokonok ès akkor vettem èszre rajta,hogy valami nincs rendben nàla.Ìrok egy kèt dolgot ami elèggè aggasztò.Van egy 8hònapos kisbabànk.Tèvèt nèztünk a rokonokkal ès a kisbabàt letettem aludni a kisàgyàba.A lànyom megkèrt ,hagy jàtszon a tablet gèpèn amìg filmezünk.Mondtam,jò csak fel ne èbreszd a kistestvèred.Kis idő mùlva rohan ki a szobàbòl,hogy a baba leesett az àgyròl.Berohantam,ès kèrdeztem mit keresett a baba a francia àgyon.Erre ő,hogy kivette jàtszani mert felèbredt.Aztàn valami zajt hallott ès arra figyelt ès akkor leesett a kicsi az àgyròl.Nagy baja nem esett,de mondtuk elvisszük az ügyeletre megvizsgàlni.Akkor amikor öltöztünk,ebben az ideges hangulatban a kislànyom mintha mi sem törtènt volna,megkèrdezte,hogy mikor visszük el a babàt uszodàba.Pedig előtte szidtuk le,amièrt nem szòlt ,hogy felèbredt a kicsi ès csak ùgy kivette az àgyàbòl.Mondtuk neki,hogy ő egy igazi kisbaba,nem egy jàtèkbaba.A màsik ami aggaszt,hogy nehezen èrt meg dolgokat. Pl.hogyan jönnek a napok egymàs utàn,az ünnepek melyik mi utàn következik. Pl.elmondom neki ,hogy hàny nap mùlva lesz Karàcsony,de van hogy aznap mèg többször megkèrdezi. Szeret a nàla fiatalabb kisgyerekekkel jàtszani ès teljesen visszamegy olyankor az ő èrtelmi szintjükre. Èn ùgy èrzem mintha èrtelmileg lemaradt volna. Tanulàsàval nincsen gond,de nagyon lassan csinàl mindent. A tanàrnője is panaszkodott rà,hogy valahol màshol jàr az esze òràn.Megcsinàlja a feladatàt,de jòval több idő alatt,mint a többiek.Mi külföldre költöztünk amikor ő 2 ès fèl èves volt. 4hònapig ameddig rendeztük az itteni körülmènyeket a mamànàl volt.Mikor kihoztuk nagyon idegenül viselkedett velünk. Bepisilt az àgyba ès nem akart hozzànk bùjni. De aztàn az rendbejött,most meg ez.Nem tudom milyennek kell egy 8 èvesnek lenni,de szerintem ő koràhoz kèpest tùl gyerekes.Hovà tudnèk fordulni segìtsègèrt?Köszönettel.Magdolna.

Olyan indulatot váltasz ki belőlem, hogy félek magamtól!

Kedves dokornő!
Nagyon rossz helyzetben vagyok, és nem találom a kiutat.
A történet: 2012-ben érettségiztem, de csak 2013 nyarán kaptam ki az érettségi bizonyitványt, abban az egy évben, én összeszedtem magam, legalább mondtam nekivágok., aztán a 2013-as tanévben az iskolának.
Nem így lett,. 2013ban lecsökkentették a korhatárt 22-ről 21 -re. a nappali ingyenességet hogy én tanuljak okjt…. Tehát én 1992 november 26-n születtem, és azok mehettek 2013ban akik 1993 január 1-je után születtek. Egyetle egy hónap miatt, nem engedték, én meg ott álltam érettségivel 0 tudással.
Szüleim, rokonom nem tudott támogatni, mai napig, nekik sincs pénzük. Én meg nem találtam a kiutat. 20 évesen nem mehettem nappali tagozatra kitanulni a szakmát. Félelembe nem tudtam mi tévő legyek. Beiratkoztam estire, de nem fizették a tbmet, nem járhattam diákmunkára. Abbahagytam, és elmentem gyárba 3 műszakozni, ami fizikálisan lelkileg is kikészitett. 2014-2015 januárig dolgoztam ott, utána létszámcsökkentés és engem kirugtak. Egyetemre nem vettek fel, mert nem értem el a ponthatárt akkor. És körübelül 21 és fél éves korom ota ülök itthon. Elvesztettem,. az időérzékemet, összefolynak a naok, hetek honapok,évek, nem találok érettségivel munkát. Tanfolyamra nincs pénz. Munkanélküli hivatal nem tesz semmit. , mert nincs 360 napos munkaviszonyom. Végig itthon ülök 2015 óta, most telik le az 5 év hogy nem jutottam előre, 2012/2013 2013/2014 2014/2015 2015/2016 2016/2017 tanéveket ülétem itthon.
Nagyon depressziós lettem, 25 leszek november 26-án, és se munkám sem végzettségem nincsen, és én nem így terveztem. Szerencsétlenül jött ki nekem az egész 2013-ban hogy PONT akkor vitték le korhatárt.
Nem volt ezalatt az idő alatt esmeény az életemben, nem sportolok, nincsenek abrátaim, kapcsolataim, semmi.
Nem találom a kiutat, és rengetekszer gondolkodok az öngyilkosságon. 25 leszek, és tulajdonképpen 5 éve ülők itthon, ha azt vesszük nem jutottam előre.
Nem tudom mit csináljak, gyárba nem tudok visszamenni 3 műszakba, szakmát meg most se mehetek el nappalin tanulni. Amikor nekem ez elveszett, nagyon rossz nem tud az ember, reggel elmenni 8-ra, és igy kiesik a rendszer az életéből. Nekem ez lett. Hiába leszek 25 éves, ha ennyi idő alatt itthon voltam.
Napjaim ugy telnek hogy alkalmai munkákat keresek, ha van elmegyek 1-1 napokra, ha nincs alszok, vagy gépezek, vagy filmet nézek. Igy telik már ennyi éve az életem. Nagyon depressziós lettem.,
Nem tudom mit csináljak. Az erdetei tervem az volt: 2013ban elkezdem a sulit, szerzek egy szakmát nappalin, ingyen mellette járok diákmunkázni, és 2015ben megkapom a szakmát és megyek vele dolgozni.

Udvozlom! Szeretnek egy kis segitseget kerni,megmagyarazhatatlanul erzem magam igazabol.. annyira elveszettnek erzem magam es mintha leragadtam volna az idoben.. nem tudom hoy ki vagyokvagy hogy mit akarok .. tobbszor ramtor a siras..annyira rosszul erzem magam,sokaig nem alszom sot van hogy nem is alszom folyton csak gondolkodom es sirok nem tudom mit kellene tennem.. de nem akarom ezt az allapotot tovabb..koszonom ha elolvassa es vegkepp ha segit is nekem..
Tisztelettel: Tabita.

Kedves Doktornő!

Azt szeretném kérdezni miért pont a volt párom hajait hallom másodjára is ???
Mert ez a kapcsolatom is ugyan olyan rossz mint az előző ??
Vagy én hibázom túl sokat ???

Üdvözlöm! Azt szeretném megkerdezni, hogy mennyire mondható egészségesnek a párom és a fia közt a kapcsolat. A fiú 14 éves és ha nálunk van folyamatosan az apján csüng, öleli, bújik oda hozzá, fogja a kezét. Nekem ez már nagyon kellemetlen, nem gondolom, hogy ennyi idősen normális ez a viselkedési forma. Ha otthon vagyunk, ha pl. Egy koncerten, vagy nyaraláson… A párom meg fogja mindkettőnk kezét, ezt nagyon nehezen viselem, mintha nem is a menyasszonya, hanem a másik gyermeke lennék.. Ja, És folyamatosan követi a lakásban is, még a mosdóba is… Ha nem ez van, akkor folyamatosan hívogatja… Kértem azt is válasszanak egy sportot, ahol a többi gyermek mellett tudna szocializálódni, hogy ne legyen ennyira apafüggő.. Segítségét köszönöm!

Kedves Doktornő!
27 éves nagyotthalló vagyok betanított nyomdaipari munkás, a párom 33 éves tanár. Teljesen különböző családi háttérrel rendelkezünk. 4 éves vagyunk együtt. A szüleinél lakunk még, jelenleg úgy tűnik, hogy költözünk albérletbe. De úgy érzem ez nem fog működni, az ő viselkedése és reakciói miatt. Hiú, annyira nem önző mert néha kapok tőle dolgokat, a legtöbb apró ajándékomat közösen veszi a nővérével. Egyedül nem is tud mit venni. A kapcsolatunk miatt, ő miatta válalltam, hogy másik városba járok át dolgozni több pénzért, hogy elköltözhessünk. Egyébként házat akar venni, de valami ebben is vissza tarta nem csak a pénz. Anyukám szerint azért, mert nagyon is kényelmes is így neki hiába gyűlöl az anyját. Nagyon is jó neki, hogy mos rá, főz stb. Nekem terveim vannak, családot szeretnék, de ő nem. Ha azt mondja mégis, akkor úgy érzem csak azért mondja, hogy vele maradjak. Sokszor ‘szekál’ bizonyos dolgokért pl. túl sokszor fáradt vagyok. Itt állandóan dolgozni kell, nincs olyan, hogy valaki pihenjen az anyja részéről is, állandóan a nyakunkra jár. Szeretném magam fejleszteni mert, az anyagiak egyébként sem engedik meg, de ehez idő kellene. De mindig mindenért megszólnak, ha csinálok valamit a magam szórakoztatására akkor az a baj ha takarítani akarok az a baj. Alakulnak ki időnként viták köztünk mert ő okosabb, én pedig lojálisabbnak látom a dolgokat. A sexuális életünk…hm, nem tudok erről mit mondani, ebben is teljesen odaadom magam, próbáltam feldobni vagy akármi. De az utóbbi egy évben elutasító velem, vagy fáradt vagy fáj a feje. Néha úgy érzem én vagyok a férfi ebben a kapcsolatban, de nem erre vágyom. Felhoztam már egy párszor a házasságot, ő nem az a fajta (honnan ha sosem próbálta), gyereket is ellenzi mert szerinte így is sok hülye kölyköt tanít és nem érzi úgy hogy jó apa lenne. Van egy kolláganője akivel jóban van, és van 2 fia ők apjuknak tekintik őt. Tudom, hogy pár éve ez a hölgy azt mondta a páromnak h nem közömbös neki. de elutasította. mégis napi szinten találkoznak, együtt járnak tanfolyamra, órákat beszélnek telefonon, többet mint velem egész 4 év alatt. Nem nagyon járunk el sehová. Ha én elmegyek jön a nem szeretem hogy elmész hiszti. Csak karcagig mehetek, ha pestre vagy szegedre merészelek menni mindig vita van belőle. Mert mindig a munka, (őstermelők a szülei és segítünk nekik), úgy érzem kijárna nekem ennyi mozgás. De én úgy érzem belefáradtam, hogy nem kapok egy kis gyengédséget több intimitást és megértést. Én mindent engedek neki, azt csinál tőlem amit akar sosem mondom meg neki mikor mit csináljon. De ő nemcsak a családomat, barátaimat nem fogadja el, de úgy érzem még mindig engem sem. Nem tudom, mi lenne a legjobb megoldás, hogy megértse végre engedjen el, ne kínozzuk egymást így. Arra gondoltam azt hazudom neki, hogy megcsaltam. Nem tudom, ön szerint? megtenné, hogy emailben válaszol? nem mindig tudok gép előtt lenni. Köszönöm szépen!

Kedved Doktornő.

8 hónapja élek párkapcsolatban. A páromat ismertem már előtte is,úgy durván 3 éve. Szóval úgy nagyjából ismertem az exeit. Az egyik srác nagyon zavar engem, rá is kérdeztem sajnos hogy kivel volt neki jobb, azt mondja velem, attol fuggetlenul hogy szeret es hogy velem van párkapcsolatbam. De en mégis azt érzem hogy vele volt neki a jobb. Ez miatt sajnos néha nem megy vele a sex. Mit csináljak? Engedjem el a témát? Előre is köszonöm 🙂

Kedves Melinda,
21 éves vagyok,párom 24. 2 éve már, hogy együtt vagyunk, azonban vannak dolgok amiket nem tudok megérteni, s nem is tudom mi lehet a kiváltó oka. Az interneten, hamis névvel nőkkel chatelget,vagy csak egyszerűen kommentálgat, viszont amikor megtaláltam és rákérdeztem azt mondta, hogy ez egyáltalán nem számít neki, csak szórakozásból csinálja, mindezt azért, hogy rámutasson a nők azon rétegére, akik eléggé könnyűvérűek. Mivel nagyon az elején voltunk, ezért megbeszéltük, s én megpróbáltam relatív jól kezelni ezt a dolgot. Azonban kis idő elteltével már képeket találtam az egyik üzenetben, ahol addig irkált a nőnek, míg képet nem kapott válaszul. Nem tudok ép magyarázatot találni a helyzetre, sokszor viccelődtem vele, hogy beteg, mivel egy totál más személynek adja ki magát. Viszont ezektől eltekintve nagyon jól megvagyunk, semmi más problémánk nincs, kapcsolatunk remekül működik minden téren, sőt még az együttlétekkel sincs semmi gondunk, s soha nem is volt.
Szeretném kérdezni, hogy ez valóban csak egy szórakozás, s a mai fiatalság könnyűvérűségének egyfajta kihasználás a közösségi hálózatokon keresztül? vagy valami más probléma lehet ez az egész mögött?
Válaszát előre is köszönöm!
Üdv,
Klaudia

Kedves Melinda!

38 éves nő vagyok, egy fiú édesanyja, elvált. A jelenlegi kapcsolatomnak hosszú előzménye van, próbálom összefoglalni röviden. Kezdem a párommal: a nagyapja felakasztotta magát, mert megcsalta a felesége (nem tudom, igaz volt-e, de az öngyilkosság és az ok igen). A párom apja szinte betegesen üldözte a párom édesanyját, aki állítólag nem csalta meg, de a férje rendszerint ezzel gyanúsította. Páromnak volt egy kapcsolata, ahol a párom gyermekének az anyja csalta meg, állítólag bevallotta. Volt utána is olyan kapcsolata, ahol a másik fél félrelépett. Tehát volt számos olyan előzmény, ami óvatossá tette a nőkkel szemben.
Most jöjjek én: volt egy férjem, ellaposodott a kapcsolatunk, és nem akarom szépíteni, sajnos megcsaltam őt, nem is egyszer. Egyről biztosan tudott, az utolsóról, aki miatt vége is lett a házasságnak, de hiába akartam az új kapcsolatot, sokáig hitegetett, de végül csak eltávolodott tőlem. Még sokszor találkoztunk intim együttlétekre, és közben ismertem meg a jelenlegi párom, aki akkor külföldön dolgozott, és a korábbi negatív tapasztalataim alapján nem hittem el, hogy ő tényleg komolyan gondolja, és haza akar jönni. Három hónapig így párhuzamosan ment a két kapcsolat, de egyre jobban kötődtem a jelenlegihez, és egy napon végül döntöttem, hogy ő marad, a másik megy. Kb. fél évvel később, amikor már az új párommal összeköltöztünk, kiderült ez a párhuzamos időszak, és a korábbiakról is kifaggatott. Habár úgy éreztem, hogy változtam, nem akartam neki hazudni, egy csomó dolgot így is elhallgattam, hogy ne fájjon neki, és mert le akartam zárni a múltat, de valahogy csak kiderült. De a féltékenység elkezdődött: bizonyítékul lekértem híváslistámat, változtattam telefonszámot, bármikor, bárhogy ellenőrizhetett, nem zavart, mert nem volt okom félni. Aztán munkába álltam, és ő úgy érezte, egyre inkább csak a munkahely számít (fél évig voltam előtte munkanélküli), és biztos nem a hely, hanem valaki miatt járok szívesen be. Elkezdett nyomozni, lehallgatni, bejárogatni, ami egyre durvábbá vált, és hallani vélt erotikus hangokat, amelyek miatt elkönyvelte, hogy megcsalom. Leszoktam számos korábbi szokásomról, péntek körülre időzítettem a hajmosást, hogy ne bántsam egy hétköznapi hajmosással, figyeltem arra, hogy ne vegyek fel kihívó ruhákat, miközben ő biztonsági kamerák felvételeit akarta visszanézni, figyelte a kollégáimat, hogy ki lehet gyanús.
Voltunk pszichológusnál, mindkettőnket meghallgatott, megállapította, hogy igazat mondok, de végül mégis őt tartotta rossz szakembernek a párom, mivel az én múltamról nem esett szó. Egy-egy rövidebb időszakot leszámítva elkezdtek állandósulni a veszekedések, nehezményezte, ha szerinte szép bugyit vettem fel, és vizsgálta a kidobott tisztasági betéteimet is. Aztán valamennyire ez alábbhagyott, de közben bennem szép lassan megszakadt valami. Már nem érzek szexuális vágyat (főleg, hogy sokszor akaratom ellenére, csak megadtam magam neki), és nemcsak iránta, hanem úgy általában eltűnt a vágy. Általában nem mehetek egyedül sehova, ha itthon is lennék pár órát a fiammal, óránként többször telefonál. Van egy háza egy közeli településen, ahová az alkoholista édesapja miatt nem tudott/tudtunk költözni, de ő nyáron meghalt, és elkezdte felújítani. Sokat segítettem neki, minden héten legalább egy nap ott voltam. Nehezményezi, hogy több idő kellene a házra, de minél inkább erőlteti, hogy menjünk (mert vagy együtt megyünk, vagy sehogy), annál inkább viszolygok a háztól, a költözéstől.
Tény, hogy a hónapok során megvontam a kedveskedéseket, mert amikor próbáltam ezeket újra előhozni, akkor mindig jött valamiért a gyanúsítás. Voltak fizikai következmények is: néha úgy megszorított, hogy kék-zöld lett a karom, tört el kedves emlékeket (párat ugyan én is). Biztos nem vagyok túl kellemes társ, ritkán mosolygok már szívből, nem közeledek fizikailag hozzá. Ő nagyon vékony, nem fogadja el magát, nekem pont ellenkező a problémám.
Időközben kipécézte a csütörtököket, hogy akkor mindig kicsípem magam (összesen 3 nadrágom van, amit hordok, felsőkből is 5-6 darabot tűr meg. Sokáig próbáltam a kedvében járni, de elfogyott a türelmem.
Többször próbáltam elküldeni, de olyankor a szív közbeszól, és előbújnak a régi emlékek. Amikor próbálnék erőt venni magamon, akkor meg visszahúznak a fájó szavak, tettek. Ő azt mondja, én okoztam az első sérülést, nekem kell helyrehozni, de elfogyott az erőm, de ahhoz sincs, hogy elengedjem. Nem félek attól, hogy anyagilag nem tudnék megállni, és éltem is már egyedül (ill. kettesben a fiammal). Kudarcnak érzem, ha mégis vége szakad, de attól tartok, hogy ha együtt maradunk, abból ha más nem, lelki összeomlás következik be valakinél (neki már volt egy ideg-összeroppanása). Félek mellette dönteni, pedig tudom, hogy jó ember volt, hogy ha megnyugodna, és elhinné, hogy tényleg nem csalom meg, akkor odaadó társ tudna lenni. Tanácstalan vagyok, mit lehetne tenni. Megbeszélni képtelenek vagyunk, ő engem hibáztat, én jó darabig csendben tűröm, aztán elszakad a cérna, és kitör a vihar. Felér az ő bántása azzal, amit én adtam neki, a lelkiismeretem pedig tiszta, én hű vagyok hozzá, és felőröl, hogy képtelen elhinni. Jól érzem, hogy a reakcióim normálisak? És hogy nem nekem kell őt ebből kihúzni, hanem magának kell tenni érte? Nem viselkedek kihívóan, nem flörtölgetek, nem értem, miért nem látja ezt. Hogyan kéne innen továbblépni? Elvesztettem a hitet, hogy meg fog változni. Félek attól, hogy a közös költözés a házába nem hozná meg a pozitív változást, de iszonyatosan fáj látni, hogy szenved. A családja mellettem áll, próbálják észhez téríteni, de nem hallgat rájuk.

Tisztelt pszichológus!Segítséget szeretnék kérni, mert sajnos a párommal nagyon meg romlott a kapcsolatunk. 7 éve élünk együtt. Eleinte sem volt jó a szexuális életünk de most már nagyon ritka. Sokszor hetek telnek el,hogy hozzám ér. Tudni kell sajnos elég sokat iszik. Főleg hét végén. Már nem tudom mit kezdjek ezzel a kapcsolattal. Nem tudom mi az oka ,hogy nem foglalkozik velem. Lehet megcsal ? Vagy az alkohol.Sajnos nem lehet beszélni vele ilyenről mert csak az a válasz hogy nincs senkije. Már nem tudom mit tegyek! Szeretnék gyereket de sajnos így nem lesz. Köszönöm a segítségét.

Kedves doktornő!
Van egy immár 2 éves párkapcsolatom. Mikor megismerkedtünk, ő még egy másik kapcsolatban volt benne ami 14 éven át tartott. (Ez utólag derült ki) Mivel nagyon megszerettem és elmondása szerint Ő is engem, kitartottam mellette, és végig asszisztáltam egy fél évet a végső szakításig, költözésig. Akkor még boldog és kiegyensúlyozott voltam. Úgy körülbelül 3 hónapja felborult minden bennem. Kiderült számomra, hogy ez a kapcsolat nincs teljesen lezárva. Titokban napi kapcsolatban van az exével, telefonon, sms-ben. Igaz az ex időközben külföldre költözött, de még mindig úgy érzem, hogy itt áll köztünk. Napi szinten tartja vele és a család többi tagjával a kapcsolatot. Próbaltam erről beszélni vele, de sajnos nem sok sikerrel. Azóta szinte folyamatosak a viták, nincs az a boldognak tűnő kapcsolat, mint ami az elején volt. Ha próbálok erről beszélni vele, mindig feszülté válik a hangulat. Igaz dühömben és tehetetlenségemben én sem maradok nyugodt. Ő azt mondja, hogy már nincs semmi, csak 14 év sok idő. Ezzel teljesen tisztában vagyok, próbaltam megertő lenni, de a szétválás óta már eltelt majdnem 1 év. Úgy gondolom, (lehet rosszul), hogy természetesen nem kell elfelejteni, de ezt az intenzitást túlzásnak érzem, pláne úgy, hogy azóta az exnek is van egy másik és, hogy ezt eddig titokban tartotta. Próbáltam tervezni, beszélni vele a közös jövőt, a válasza az volt, hogy “egyelőre nem akar összeköltözni senkivel!” Korábban viszont többször emlegette az összeköltözést, amit viszont akkor még én tartottam korainak az előző kapcsolata után. Nem tudom mit kellene tennem. Szeretem és nem akarom elveszíteni, de sajnos a bizalmam megingott és a féltékenység lett rajtam urrá, amivel nem szeretném tönkretenni a kapcsolatot. De egyszerűen tehetetlen vagyok.
Előre is köszönöm a válaszát és a segítséget!

Kedves Melinda!
20 éves egyetemista lány vagyok, 8 hónapja élek komoly távkapcsolatban de egy hónapban van,hogy többször is tudunk találkozni a barátommal és akkor több napot is együtt tölthetünk. Távkapcsolatban élünk mert az elmúlt egyetemi év során ismerkedtünk meg,két különbözõ városban tanulunk de mindketten úgy éreztük a távolság ellenére is mūködne ez a kapcsolat és két év múlva már egy városban is lakhatnánk,mivel én hamarabb befejezném az egyetemet. A nyáron a barátom diákmunkát végzett külföldön, 2 és fél hónapot nem láttuk egymást de azt is sikeresen kibírtuk. A problémám az,hogy akárhányszor találkozunk számomra az elválás egyszerūen rémálom,nem tudom hogyan kezelhetném jobban,folyton lehangolt vagyok utána, és elkeseredetté,céltalanná válok. Próbáltam már lazábban kezelni a dolgokat,hogy lefoglaljam magam de ez az érzés elõbb utóbb kitōr belõlem és ismét céltalanná válok majd napok kellenek ahhoz,hogy újra összeszedjem magam. Attól tartok túlságosan ragaszkodom hozzá bármennyire is próbálom megadni számára azt a szabadságot ami szükséges,hogy a kapcsolatunk ne laposodjon el de félek,hogy elveszítem félek,hogy túl sokat adok ebbe a kapcsolatba és õ teljesen másképpen gondolja,hogy a kapcsolatunk számára már nem lesz kihívás és továbblép.Én hiszek abban,hogy két ember igazán szeretheti egymást a végsõkig, sokszor kimutatja,érzékelteti,hogy szeret de én félek a csalódástól, õ csendesebb típus õ nem beszél folyton az érzéseirõl de én egyszerûen azt érzem,hogy minél több idõ eltelik annál inkább akarom õt magam mellett és sokszor emésztem magamban ezeket a dolgokat. Félek,hogy nem érez bennem elég életerõt. Mit tehetnék?
Elõre is köszönöm válaszát!
Tisztelettel,Sára

Kedves Melinda!
A párommal 4 éve vagyunk együtt,2 éve házasok.Alapjában véve kiegészítjük egymást,és nagyon szeretem a férjem.Sajnos az utóbbi időben egyre többet mondja nekem,hogy ő nem bírja ezt a terhelést ő öngyilkos lesz,és én nem veszem komolyan.
Amikor összejöttünk,még nős volt.Próbáltam mindenben támogatni őt,mellette lenni.Együtt mentünk a válásra is,illetve jó ideig egy házban is éltünk az exével,mert muszáj volt.1,5 évig,de túléltük mindannyian…Reménykedtem,hogy ha majd csak ketten leszünk,saját házban a párom nem lesz annyira feszült,és jól elleszünk.A nulláról kezdtük az életünket.A páromnak olyan a munkája,hogy csak akkor tud dolgozni,ha jó idő van,tehát kb fél évet.Ez alatt keresi meg az évi keresetünket.Engem nem hagy dolgozni,mindig maga mellett akar tudni.Eddig is igyekeztem mindenben segíteni neki..
Sajnos egyre antiszociálisabb.Utál maga körül minden embert csak engem fogad el.Először örültem,hogy mindenhová együtt megyünk,de ez lassacskán kezd nekem teher lenni.Utálja magát is,úgy érzi,hogy hiába dolgozik kifolyik a kezéből a pénz,a semmiért hajt,és nem jut előrébb sosem.Másokra nem hallgat,barátaink nincsenek.Nem keresi mások társaságát.A családjaink sem állnak mellettünk.A szülei is csak irigyek rá és mindig megbántják.Az én szüleim szintén ilyenek,így nem tartjuk a kapcsolatot.Ebből kifolyólag senkihez sem tudok fordulni segítségért.Szeretnék valahogyan segíteni a páromon,mert jó ember és amúgy segítőkész,de annyira el van keseredve,meg sem hallja már ha vigasztalom,odamegyek hozzá,hiába szeretgetem meg,azt mondja nem állok mellette.
Próbáltam rábeszélni,hogy menjünk el pszichológushoz,vagy terapeutához,hallani sem akar róla.Kineziológushoz sikerült egyszer elvinnem,de többször nem akar menni..Nem tudom mit tegyek.Nem akarom elveszíteni.
Kérem adjon tanácsot mit tehetnék…
Tisztelettel:H.D.

Kedves Melinda!
23 éves lány vagyok volt egy fiú akibe teljesen bele szerettem mielőtt megtudtam, hogy hívják megálmodtam, hogy van egy barátnője. Közösségi hálón a név alapján megtaláltam a fiút és akkor láttam, hogy van barátnője. Eltelt kb.3-4 hónap megálmodtam, hogy a srác aki a lakhelyemnél buszt vezet ( mert buszsofőrként dolgozik) elkezdett más helyen buszt vezetni ott voltam mellette láttam, hogy az nem az a környék ahol eddig vezetett. és ismét eltelt kb 2-3 hónap és az álmom be is bizonyosodott áthelyezték őt máshová vezetni aztán eltelt ismét pár hónap megálmodtam, hogy a barátnőjével az oltár előtt állnak ismét eltelt kb 1 hónap és akkor láttam a közösségi hálón, hogy megkérte a kezét most ismét vele álmodtam, hogy megint máshol kezdett el vezetni. Miért van ez ? miért álmodom meg előre azt ami történni fog vele? ez egy kicsit ilyesztő is. Soha senki mással nem történt még ilyen, hogy megálmodom mi fog vele történni. Remélem megtudom rá a választ!

Előre is köszönöm a válaszát

Tisztelettel: Alexandra

Kedves Melinda

21 éves fiu vagyok. Párkapcsolati problémám van. Egy évig voltam eggyütt egy gyönyörű lánnyal akiről tudom hogy ő lehet életem szerelme. ő 19 éves. azert szakított velem mert tulzottan féltékeny voltam mindenkire. illetve tudni akartam hogy merre jár és mit csinál. Azt érezte hogy: “túl szoros a póráz” az eggy évből kb 10 hónapot iszonyatosan jól töltöttünk de szerinte az utolso 2 hónap az nagyon sok volt már neki. egy hónap telt el a szakitas ota de semmi valtozast nem érzek még mindíg szeretem. szakitasunk elott eggy iskolaba iratkoztunk pesten így kedd csütörtök szinte egesz nap eggyutt vagyunk mert éjszakai a képzés. sokat buszozunk ez miatt mert nem pestiek vagyunk. nemrég probáltam vele beszélni kettonkről de mkndketten sírva mentünk haza. ő most sokaig nemakar eggyaltalan parkapcsolatot. aztmondta hogy nem csukja be az ajtomat de ne számítsak sok jóra.. pedig érte megváltoznék sőt már nagyon sokat változtam. de nemakarja tiszta lappal elkezdeni velem újra. A körülöttem és még a körülötte élők is biznak abban hogy egynap ujra osszejovunk mert látta mindenki hogy jol megvoltunk. szülei is azt szeretnék illetve a barátaink is. ő viszont eggyáltalán nem. csökönyös es nem lehet vele beszélni mert hamar felkapja a vizet és elrohan vagy nembeszél velem. baratok vagyunk még az megmaradt de nagyon magam alatt vagyok.. ebben kérem a segitségét illetve tippeket vagy gondolatokat..
Köszönöm

Kedves Melinda!

A barátnőm lakása büdös, bent van 1 macska, 1 kutya, az udvaron még 3 kutya.
Hogy lehetne az orrfacsaró szagra, igénytelen miliőre felhívni a figyelmét?

Egy éve vagyunk együtt a barátnőmmel, életem legszebb nője nagyon jól megvagyunk minden tekintetben, egyformán gondolkodunk, kiváló a nemi életünk, meglátásom szerint boldogok vagyunk.
Az én lakásomban.
Nála egyszerűen büdös van, a macskája mindenhova bejáratos, / a kutya csak a folyosón/ volt hogy a franciaágyon az én fejem alatti részt pisilte le, amikor nem voltam ott, nem is aludtam ott hónapokig. A reakciója a tipikus: mircike nem miattad csinálta, egyáltalán nem féltékeny rád. / pedig dehogynem/

Egyre inkább azt érzem, hogy kezdenek az állatok az első helyen lenni nála. Az meg milyen profán már, hogy egy állattal keljen megvívni egy nőért, egyáltalán, a téma felvetése is lassan kétséget ébreszt saját épeszűségemmel / magammal szemben is, hogy kell-e nekem ilyen kapcsolat?

A macska egyébként kinti benti macska, alma nincs bent, maga macska büdös. / pedig ivartalanított kan/
Amikor gondolja bemegy a lakásba, / cukika cicaajtón át/ és miután evett, bármit szabad neki, lehet hogy két napig a mezőn – árokban- szennyvíztelep mellett – vagy a szomszéd padlásán volt, vagy bárhol, ( ki tudja hol) és azzal a testel, bundával fekszik az ember életterébe, amikor nem vagyok ott akkor az ágyába is. mondjuk mindenkor tiszta ágyneműt húzunk amikor ott alszok, olyankor nem jöhet be a hálóba, de ez pusztán parasztvakítás a javából, ezt sztem mindketten tudjuk.

Nem tudom, hogy vak voltam eddig, vagy mostanában valami folyamat beindult, de undorodok hozzá menni, és félek, ez a végét jelenti a kapcsolatnak. Az összeköltözést tervezgetjük, ám az esélyeket latolgatva, már ami a 10 éves távlati terveket illeti, nem hiszem, hogy a jelenlegi állapotban eljutnánk odáig. Hogyan tudnám a jó irányba terelni, és felnyitni a szemét?
Nem átnevelni szeretném, mindössze macskaszőrmentes jó illatú tiszta lakásba hazamenni, ahol a komfortérzetem a toppon van. Szeretném azt az állapotot elérni, hogy nem kell 4 törölközőt kidobnom a szekrényből a szennyesbe, mielőtt kiviszem a fürdőszobába, törölközni, mert a macska egész nap azokon feküdt a szekrényben, és nemcsak büdösek, de sokszor „furcsán nyirkosak is”. Férfiként szeretem az illatokat, a maszkulin vonások rendben vannak, nem vagyok metroszexuális sem, mielőtt túlzottan nőies jegyekre gondolna. Az otthon melege, az otthon árasztotta béke, és nyugalom mind- mind a saját kényelmünket kell hogy szolgálja, és elgondolkodtat, hogy ha ennyire eltérő igényrendszerrel költözik össze két ember, akkor a jövő komplex egészé válhat-e egyáltalán valaha is?

Válaszát köszönöm.

Ákos

Kedves Melinda!

Én egy 25 éves egyedülálló férfi vagyok. Sokat dolgozok biztonsági őrként, ezért interneten van jobban lehetőségem az ismerkedésre. Kevés komoly kapcsolatom volt, de számomra azok szerelmek voltak szám szerint 4-ről van szó. Az első egy majd 4 évig, aztán egy féléves, 3 éves és 10 hónapos időtartalomról van szó. Mai napig fontosak számomra ezek a személyek, de sajnos az esetek 90%-ban én rontottam el. Próbálom rövidre fogni és lényegre törően elmondani a problémám. Ha mind a 4 kapcsolatom elemezném regényt kellene írnom, ezért a friss utolsó kapcsolatomról mesélnék, amit még nem hevertem ki. Megismertem egy 39 éves, három gyerekes nőt, akit megkedveltem. Voltunk is együtt, de a gyerekek miatt illetve mivel én még nem voltam túl az előző kapcsolatomon nem jött össze. Megbeszéltük maradunk barátok és úgy tartjuk kapcsolatot. A sors úgy hozta, hogy pár háznyira kerültem hozzá. Ekkor még több időt töltöttünk együtt. Közös programok, közös alvás, filmezés, séta, stb. Számíthatunk a másikra minden téren. Kezdtem megszeretni és közel engedni magamhoz, de féltem teljesen megnyílni előtte, az előző csalódások miatt. Úgy viselkedtünk mint egy párkapcsolat, de még is amikor megkérdezte mi is van kettőnk közt, azt feleltem (amit utólag bánok) barátság. Telt múlt az idő és sok mindenen átmentünk, de a helyzet változatlan maradt. Múlthéten közölte velem új kolléga érkezett cégéhez, akinek bejön és udvarol neki. Rá másnapra randevúztak. Én akkor se nyíltam meg, de utaltam neki nem örülök ennek, hisz féltem elveszítem. Sajnos durva dolgokat is vágtam fejéhez, aztán mondtam ha elmegy felejtsen el. Ő ennek tudatában is elment és nem is keresett. Erre rá, három napra kiderült össze is jöttek és volt köztük viszony. Ekkor még dühösebb lettem és megint durva dolgokat vágtam fejéhez mérgembe. Nem értette miért, hisz barátnak állítottam be és úgy gondolta csak Ő lát ebbe többet. Majd elmondtam neki őszintén szeretem és önvédelmi célból nem mertem közelebb engedni magamhoz, mert féltem az újabb csalódástól (ami most be is következett). Nagyon sokat veséztük a témát, ki hol rontotta el, miért, mit kellett volna másképp, de semmin se változtatott. Közölte, hogy hagyjam békén, felejtsem el, mert rájött mégse lenne jó az új kapcsolatára nézve, ha velem tovább beszélne. Persze amíg nem jött ez az idegen, addig Ő nem értette, miért zárja ki a kettő egymást. Végül kiderültek olyan dolgok is, hogy már régebb óta úgy érzi meg kéne válnia tőlem, de társasági lény, mint én, és félt egyedül marad kitudja meddig. Ezért addig, míg nem talált valakit, jó voltam, aztán már nem kellek neki, semmilyen téren. Azt állította a két hetes ismeretség után, jobban szereti a férfit és mindenbe jobb nálam.

A rövid regényem után, abban szeretném a segítségét kérni, hogy mint szakember és kívülálló, e rövid belátás után mi a véleménye? Mit rontottam el? Hol hibázhattam? Fog e még keresni, ha például nem sikerül a mostani kapcsolata? Helyre lehetett vagy lehetne még hozni? Mire figyeljek a jövőben? Szeretett e egyáltalán vagy csak használt míg tudott?

Nem is az fáj legjobban lefeküdt mással vagy, hogy ismerkedett, hanem amiket mondott. Nem a tette fáj, hisz én nem mertem felvállalni és nem nőként néztem rám, hanem az, ahogy tette. Nem adott választási lehetőséget, nem állt elém, hogy neki ez nem jó, döntsek kell e nekem vagy nem, mert akkor tovább lép. Én minden nőt elmartam magam mellől miatta, és Ő az első férfiért elhagyott. Egy két hetes férfiért félretette a tíz hónapos kapcsolatunkat, akármilyen is volt. Én ezek után is kértem bocssáson meg, folytassuk, megváltozok, találkozzunk, beszéljük meg, de Ő elutasított. Ragozhatnám tovább, de a lényeget leírtam.

Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszát!

Üdvözlettel : Viktor

Kedves Habis Melinda!
16 éves lány vagyok. Még soha nem volt kapcsolatom. Elég érzékeny és vissza húzódó típus vagyok, a fiúkkal képtelen vagyok bármilyen formában kapcsolatot teremteni. Még azzal sem aki iránt semmi érdeklődéssem sincs. Valamiért olyan “alárendeltnek” érzem magam, a környezetükben. Beszélgetni sem merek velük. Pont emiatt a suliban rettentő csöndes vagyok, ezért néha sokan bántanak.
A lányokkal remekül kijövök, és az ő társaságukban teljesen fel tudok oldódni. Sokszor úgy érzem, hogy csak egy lánnyal tudnék szerelmi kapcsolatot építeni.
Érzelmileg Biszexuálisnak nevezném magamat, mivel néha bejön egy-két lány, (de nem vagyok benne biztos.)
Van is, aki nagyon tetszik, de mivel az osztálytársam soha nem merném neki elmondani, hogy érzek iránta valamit. Egy ideje ezen kondolkozom, hogy meg próbáljam e a kapcsolat kezdést egy másik lánnyal..

Előre is Köszönöm a választ és a segítséget!

Udvozlom.a dolog ami miatt felkerestem a kovetkezo:
Van egy 5 eves lanyom es egy 9 honapos kisfiam.a lanyom sokszor nagyon jol eljatszik a tesojaval viszont sokszor minden ok nelkul felloki es tegnap minden elojel nelkul rakopott.mi okozza ezt a problemat es mit tehetunk ellene?teljesen jo es kiegyensujozott csaladi eletet elunk,imadjuk a gyerekeket es sokszor forditunk arra figyelmet hogy a lanyommal foglalkozzunk es jatszunk.a pucur ilyenkor a nagyiek felugyelete alatt van es a lanyomra oszpontositunk.a problema megis fent all.de a lanyom is imadja az ocsiket mert minden reggel megpuszilgarja ovi elott es hazaerkezeskor is.
Valaszat elore is koszonom.

Kedves Melinda!

A dolgok, amiket le fogok irni kb. 4 eve kezdodtek, de 2-3 eve lettek komolyabbak, akkor valtottam iskolat, lehet ez is kozre jatszik. Eloszor 4 evvel ezelott decemberben volt egy idoszakom karacsony kornyeken, amikor valamiert nagyon elojottek a hangulatingadozasok, es sokan sirtam, azt ereztem, hogy semmi ertelme elni, es egyszer le is ugrottam a tetonkrol(nem is meghalni, csak igy eltunni szerettem volna, de nem volt olyan magas, hogy nagy seruleseket szerezzek, ezt tudtam). A szuleim nem tudtak rola, talaltam kifogast a kovetkezmenyekre. Akkor nagyon sokat veszekedtem az ikertestveremmel, es ugy dontottem, hogy jo, iskolat valtok(egy osztalyba jartunk). Elmentem, elso evben minden renben volt, csak hangulatingadozas volt, meg sokat voltam kedvtelen, de az apukam csaladi hulyesege miatt volt. Aztan masodik evben(akkor voltam kilencedikes) kezdett megint elojonni minden erosebben, plusz meg ujabb dolgok.
Abban az evben sokat stresszeltem mind iskolai, mind csaladi okok miatt, es olyan dolgok is voltak amik addig nem, migrenes fejfajas, iszonyatos szedules, hogy nem lattam a tablat, es akkor kaptam szemuveget, de ez nem sok mindent oldott meg. Ez kb egy fel even keresztul ment, es kozben eros hasfajasom volt. Januarban pedig mar ott tartottam, hogy en ezt nem birom, feladom. Vagdostam magam, de olyan helyeken, hogy senki ne lassa, es azert mert csak igy tudtam levezetni a feszultseget. Mason nem tudtam volna, mert nem akartam fajdalmat okozni senkinek. Utana kicsit jobb lett, majd majusban korhazba kerultem vakbel gyanuval, de vegulis azt mondtak, hogy valami gyulladas van stressz miatt, szoval dieta es irany a pszichologus. Utana nyaron viszonylag jo volt(2016). Azutan szeptemberben jartam pszichologushoz, ami segitett abban, hogy a csaladi dolgokat meg tudjam beszelni vele, de a szorongasban, panikrohamokban(mert azok is elojottek)nem tudott segiteni, de nem is mondtam neki. Azt az evet valahogy tuleltem, bar elofordult, hogy hanytattam magam, hogy ne keljen iskolaba mennem, pedig kulonosebb okom nem volt ra, miutan az osztallyal joban voltam, es a tanarok sem voltak a legrosszabbak. Vegul kollegiumba koltoztem, hogy ne keljen messzirol, meg 2 helyrol iskolaba jarnom( a szuleim elvaltak), majd majusban halisten kaptam egy lehetoseget, hogy elmenjek Ausztraliaba 2 honapra. Kint is iskolaba jartam, de ott nem volt semmi a hasfajason kivul. Visszajottem es eldontottem, hogy en iskolat valtok, mert nem birom tovabb. Sikerult is egy jo iskolat valasztanom. De valamiert nem erzem jol magam. Jok a tanarok, ah orak, a diakok, de allandoan faj a hasam, nem tudok enni, es az a baj, hogy eleve nagyon vekony vagyok az alkatom miatt, ezert iszonyat konnyen fogyok, de hizni meg hosszu honapok alatt sem mindig sikerul. Es abba hagytam a pszichologushoz valo jarast, mert ugy tunt, hogy minden oke. De mostanaban sokszor elojon, hogy ugy erzem, felesleges vagyok, hogy nem birok emberek kozott lenni, zsibbad a labam, vagy remeg,meg a kezem nagyon, es sokszor van, hogy fazom, de kozben izzadom, es nem alszok valami jol, pedig regen nagyon jo alvo voltam, altalaban 12-14 orakat mindig aludtam hetvegen estenkent. Es ugy erzem, hogy megorulok, sokszor mintha almodnek olyan erzes nappal ebren lenni, es csak menekulni akarok. Most egy ideig tejmentesen kell elnem, mert azt mondtak, az jot fog tenni a hasamnak. Van meg egy dolog, vagyis ketto. Az egyik, hogy kb 1 eve ramjott az, hogy mindig azt erzem, hogy figyelnek, ezert a sajat furdonkben korbe szoktam nezni, hogy nincs- e kamera. Meg azt erzem valakinel, hogy hallja a gondolatom, tudom, hogy nem igy van, de emiatt sokszor manipulalom a gondolataimat. Es mostanaban mindig tobbszor kell ellenoriznem, hogy elzartam a gazt, vagy becsuktam az ablakot, mert sokszor teszek ugy valamit, hogy nem emlekszem egyaltalan, hogy en csinaltam-e, vagy megcsinaltam-e. Sajnalom, hogy ilyen hosszu lett, csak egyszeruen jol esett kiirnom magambol, mert a szuleimnek ezeket nem tudom elmondani(nyilvan 1-2 dologrol tudtak,de lenyegeben nem). Mit tanacsol? Egyszeruen mar nem tudom mit tehetek. Meg van 2 evem a sulibol es utana tudok, csak kulfoldre menni, hogy itt hagyjam ezt az egeszet, de attol felek, hogy a problemak elol nem tudok elmenekulni, es ott is meg fognak talani.

Kedves Doktornő!
Egy elég összetett probléma miatt írok Önnek. 21 éves vagyok,a barátommal 18 éves koromban jöttem össze,de a nagy problémám az,hogy nem feküdtem még le vele.Röviden szólva “minden megtörtént,csak AZ nem”. Az osztálytársam volt,sokáig nagyon tetszett nekem,mielőtt kiderült hogy neki is tetszem.Össze is jöttünk,de sajnos kezdtem úgy érezni (már az elejétől kezdve),hogy valami nem jó,pedig úgy éreztem szeretem őt.Nagyon sokat olvasok már tinédzser korom óta,nagyrészt romanikus regényeket.Persze nem úgy van a valóságban mint a könyvekben,de mégis úgy érzem,hogy valami más is van a háttérben,mintha egyáltalán nem úgy kívánnám őt,mint “ahogy kéne”.Nagyon gondolkodós típus vagyok,mindent a fejemben élek meg inkább,mint a valóságban és már az elején elkezdtem görcsölni, hogy “ez így nem jó” meg “lehet nem is vele akarok lenni” . Telt az idő,és csak úgy hirtelen eszembe jutott,hogy mi van, ha azért nem olyan ez az egész,mert valójában nem is a fiúkhoz vonzódom,hanem a lányokhoz.Ez már egyszer eszembe jutott kislány koromban,amikor vastam egy másik lány üzenetét egy magazinban: “tetszik a barátnőm”. Nekem nem tetszett meg soha nő/lány,ezért akkor sem értettem,meg is ijedtem.Szóval alapja nem volt.De amikor összejöttem Vele,hirtelen megint előjött a kérdés: mi van ha ez a baj? Megijedtem hogy elveszítem Őt, ha ilyeneken gondolkozom,ezért gyorsan ejtettem is a témát.Akkor sem volt senki nőnemű, aki megtetszett volna,ilyen fantáziáim sem voltak soha.Viszont eltelt 2 és fél év,februárban lesz 3 éve,és még mindíg úgy érzem hogy valami baj van és még mindig nem jutottunk el a “fináléig”. Nekem és Neki is ez az első kapcsolata,én pedig alapból féltem a testiségtől mindíg is. Az még fontos információ,hogy én 150cm,ő pedig198,ezért attól is féltem már az elejétől kezdve,hogy sokkal nagyobb, mint én.Szóval sokat olvastam,elbújtam a könyvekbe és nem akartam igazán ,megélni(mostmár azt sem tudom miért).Ígybotlottam bele két fiú szerelmi kapcsolatába. Két fiú szerelme nekem mindíg is pozitív gondolat volt,a szexjeleneteiket olvasni is élvezetes volt.Szóval ahogy belekerültem ebbe,beleéltem magam,de még mindíg a két férfi gondolata tetszett.Na és így jött megint fel,mostmár harmadjára a gondolat: azért tetszik ennyire ez a két férfi történet,meg szex stb.,mert valójában tényleg a nők tetszenek? Valamint a barátomat ezért nem kívánom “ahogy kéne”? Vagy csak már annyira rágörcsöltem a “végső” részére a szexnek,hogy az a baj? Mivel eddig ebbe a”nő témába” nem gondoltam bele teljesen,nem is jutottam semmire,de mostmár muszáj vagyok,mivel tényleg kétségbe estem,hogy lehet ez a baj. Hiszen most harmadjára előjött ez a kérdés,akkor kell hogy legyen benne valami? Vagy nem? A 20 év alatt mindíg is srácok/fiúk tetszettek,a könyvekben is őket preferáltam,velük tudtam magam elképzelni.De mostmár annyira felhergeltem magam,hogy csak ezt hallom a fejemben:”Te a lányokat szereted,ezért nem volt minden olyan ahogy szeretted volna.Most végre kiderült.Csak fel kell dolgoznod.” Belegondoltam,próbáltam elképzelni,milyen lenne,mivel sokat olvasok és élénk a fantáziám nagyon sok szituációt elképzeltem nőkkel,hátha találok magamban valamit. Undorítónak nem találtam,sőt volt olyan amit vonzónak ítéltem,de valahogy mégsem érzem hogy jó lenne,pláne hogy nagyon nem érzem ezektől a gondolatoktól jól magam.A legrosszabb,hogy mindkét nemmel el tudom ezeket képzelni,és hiába érzem,hogy érzelmileg férfihoz tudnék kötödni romantikusan,valahogy mégis kétségek között vagyok,hogy akkor mégis miért gondolkozom ilyeneken,és miért “sikoltom magamban”,hogy “de te AZ vagy.” Szóval jó lenne egy kis útmutatás,hogy így első benyomásra mi lehet a baj,mert nagyon szeretném a “2 gyerek,férj,kutya” boldog véget,és félek,hogy végül nem ezt a kártyákat osztották le nekem,ami viszolygással tölt el. Körülbelül egy hónapja gyötörnek ezek a gondolatok,a családom támogat,az ő véleményük szerint itt nem a “lányokkal van a baj”,hanem az intimitástól való félelmemtől,vagy attól,hogy a barátom mégsem nekem való.De már odáig jutottam,hogy azt gondolom csak “gondolatban tetszenek a fiúk” és most,hogy nőkre is gondolok,azért reagálok ilyn intenzíven,mert csak azt hittem,hogy az ellenkező nem kell.Főleg,mivel régen is,amint kiderült,hogy valakinek én is tetszem,olyan volt,minthna elfújták volna a vonzalmamat és már majdhogynem taszított az illető.Ez egyszerű ijedtség volt csupán?Szakítanom kéne Vele,vagy csak a görcsösséget kéne megoldani? Vagy nem is a szex a baj,hanem hogy inkább nővel szeretnék lenni,csak nem tudom magamnak bevallani? (Persze ezt a mondatot leírva egyből jön a hang:”Igen ez a baj,nővel szeretnél lenni”.) Nem tudom mit tegyek,hogy mi az igazság.
Remélem ez a kusza történet érthető lesz,nagyon próbáltam magamból mindent szisztematikusan kiírni. Előre is köszönöm a választ és a segítséget!