Címke: Megcsalás

Írások • • • • • • írta Habis Melinda 0 Hozzászólás

Elkerülhetetlen krízisek egy párkapcsolatban/házasságban

Ahogy korábban említettük a bizonyos élethelyzetek mindenféleképpen megterhelik a párkapcsolatunkat most ezekről beszélünk röviden. Fókuszba helyezzük azt, hogy mi az, ami segíthet a megterhelések átvészelésében.

Már a kezdet sem mindig könnyű

Az első jelentősebb nehézséget azt jelenti a párkapcsolatokban, hogy összekötjük az életünket kedvesünkkel. Ehhez ugyanis alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Ezt rendszerint megelőzi valamennyi együtt töltött idő, amíg mindketten hozzászoktunk a gondolathoz, hogy nem vagyunk már egyedülállók. Benyomásokat szerzünk arról, hogy fog-e működni a kapcsolatunk hosszabb távon. Egyénenként eltérő, kinek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy döntést hozzon arról merjen-e a másikkal összeköltözni. Minél biztonságosabb kötődésűek vagyunk, annál könnyebben becsülhetjük meg, hogy számunkra a másik megfelelő partner-e és annál könnyebben birkózunk meg a változásokkal.
Az esküvő megszervezése sokszor feszültségekkel jár. Itt a párnak mindkét család elvárásaihoz szükséges alkalmazkodnia, az esemény megszervezése sok közös döntést igényel. Sok feszültséggel járhat, hogy közösen határozzuk meg, melyik városba, vagy ingatlanba költözzünk. Hogyan nézzen ki az otthonunk. Milyen legyen a lakás berendezése, vagy a falak színe. Sok apróság merül fel a közös életünk kezdetén, amiben valahogyan megegyezésre kell jutnunk.

A problémák kezelése a kötődés szempontjából

Az, hogy milyen kötődési stílussal rendelkezünk, meghatározza hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. A szorongóan kötődő partnereknek nagyon nehéz megbíznia abban, hogy a másik jó döntést hoz. Az elkerülően kötődők azt érzik, hogy a párjuk üldözi őket a kérdéseivel és nem hagy számukra teret. Az ilyesfajta kezdeti nehézségekből sokat lehet tanulni. Merjük egymás érzékeny pontjait jobban megismerni! Ehhez persze az szükséges, hogy felismerjük saját érzékeny pontjainkat és beszélgessünk ezekről a másikkal. Ne akarjuk ráerőltetni a kedvesünkre, hogy ő is mindent ugyanúgy csináljon, ahogyan mi. Érdeklődéssel és tisztelettel szemléljük egymást. Vizsgáljuk meg hogyan tudják egymást ezek a kötődési stílusok kiegészíteni, ahelyett, hogy összevesznénk rajtuk.

A gyermekvállalás miatt megváltozik a párkapcsolat

A következő potenciálisan nehéz életszakasz, amikor gyermekünk születik. Egy kiszolgáltatott kis életről gondoskodni ugyanis nem könnyű feladat. Sok párnál nehézséget jelent egy aprócska gyermek mellett az intimitást megteremteni a férfi-nő viszonyban. A korábbi spontán szexualitás háttérbe szorul, vagy akár teljesen elvész. Nehéz lehet rendszerességet vinni az életünkbe és a gyermekért érzett aggodalom miatt a partnerkapcsolat gyakran háttérbe szorul. Ilyenkor sok férfi azt érzi, többet kell dolgoznia, hogy eltartsa a családot. A nők pedig magányosnak érezhetik magukat. A felek korábbi otthoni egyenrangúságukat is elveszíthetik.


A szex háttérbe szorulásának részben biológiai oka, van hiszen a szoptatással és a csecsemő érintésével oxitocin hormon termelődik a nőkben. Emiatt inkább a gyermekükkel keresik a kontaktust. A férfiak azonban továbbra is érezhetnek nemi késztetést és azt élhetik meg, hogy a gyermek a helyükbe lépett a párjuk szívében. Azon az az időn, amit korábban csak egymásnak szenteltek már gyermekükkel kell megosztaniuk. Kevesebb idejük marad egymásra, természetes hogyha többet veszekednek.
Ilyenkor előtérbe kerül az, hogy a gyermek születése előtt milyen volt a kapcsolatuk. Ha kialakult közöttünk a biztonságos kötődés, akkor könnyebben élhetik meg ezt az életszakaszt. Ez esetben kevésbé esik nehezünkre bízni abban, hogy minden jóra fordul majd.
Ahogy a gyermek cseperedik, a családtagok között is folyamatosan változnak a kapcsolatok. Az egymáshoz való alkalmazkodást a kisgyermek is fokozottan sajátíja el. Amennyiben újra újabb terhesség következik be, a családi felállás ismét megváltozik.

A kamaszkor a szülőpárnak is megterhelő lehet

Nagyon nehéz tud lenni amikor a gyermek kamaszodik. Ez sokszor nemcsak a gyermeket viseli meg, hanem a szüleit is. A kamaszoknak szükségük van rá, hogy néha visszahúzódjanak, elutasítóan viselkedjenek a szüleikkel. Gyakran kifürkészhetetlenek a felmenőik számára, ami a felnőtteknek megterhelő lehet. A változások a szülőket ijedtséggel, a zárkózott viselkedés a magányosság nyomasztó érzésével töltheti el.
Ilyenkor a szülőknek meg kell változtatniuk a gondoskodást megszokott módját. Az igen gyorsan változó, szélsőséges viselkedés gyakran bizonytalanságot szül a szülőkben. A szülői alkalmasság útban való elbizonytalanodás is kötődési mintázatunkat hívja elő. A bizonytalan kötődésű szülőnek nehéz alkalmazkodnia a kamasz változó szükségleteihez. Nehéz nagyobb teret engednie a gyermek egyéniségének és autonómiájának. Érdemes tudnunk, hogy teljesen háttérbe vonulnunk mégsem tanácsos. Az átlátható rendszer és az érthető szabályok ugyanis segítenek a kamasznak, hogy lázadhasson ellenünk és ennek segítségével kialakíthassa saját identitását.
Ilyenkor nagy segítség, hogyha a párkapcsolatunk stabil. A szülőknek még nagyobb szükségük van egymásra, hogy meg tudják fejteni a kamasz viselkedését. Fontos, hogy bátorítsák és támogassák egymást ezekben a feszült pillanatokban. Ugyan fizikailag kevésbé kell gondoskodni a gyermekről, de érzelmileg elérhetőnek kell lennünk a számára. A biztonságos kötődés alapvető az önállóság felé vezető úton.

A biztonságos kötődés megteremti az állandóságot a változások közepette is

Egy kamasznak hihetetlenül nagy erőforrást jelent, hogyha a családjában példát láthat a biztonságos kötődésre. Agykérge jobban fejlődik és ennek következtében az ingereket jobban tudja integrálni, kevésbé lesz érzékeny a stresszre. A biztonságosan kötődő szülőpár pozitív példát mutat arra vonatkozóan, hogyan kell helytállni egy kapcsolatban. Miként tudjuk egyszerre megőrizni önmagunkat és kapcsolódni másokhoz. A biztonságos kötődés tehát az alkalmazkodó képességet és a rugalmasságot alapozza meg.
Jó, ha felnőttként is tudunk tanulni a fiataloktól. Kamaszkorunkban számos új készséget és tulajdonságot fejlesztünk ki önmagunkban, melyeket később felnőtt életünk folyamán elveszítünk. Például a szociális érzékenység a társadalmi szerepvállalás, a nyitottság gyakran kevésbé erőteljes bennünk idősebb korban. Ezek a képességek segíthetnének abban, hogy a kapcsolatainkat jobbá tegyük Nem csak a gyermek tanul valamit a szüleitől a kamaszkor során, hanem jó esetben a szülők is átvesznek némi rugalmasságot a gyermektől. Ennek hatására megtanulhatunk jobban bánni önmagunkkal és szeretteinkkel.

Krízisek a házasságban

Amikor a gyermeknek már nincs szüksége ránk

Mindig nehéz életszakasz egy pár számára, amikor a gyermekeik kirepülnek. Komoly feladat ismét egymásra találni a közös és az egyéni tevékenységek harmóniáját megteremteni. Egy másfajta intimitást megszokni. Előfordulhat, hogy hirtelen távol érzik magukat a partnerünktől, hiszen hosszú ideig a gyerekekre fókuszáltak. Most számukra más erőforrásokat kell találni. Ilyenkor természetes, hogy visszagondolunk a saját ifjúságunkra, szabadságunkra szülőként. Ha a partnerek kevés dolgot osztanak meg erről egymással, megnő a félrelépés kockázata.
Érdemes tudni, hogy az elkerülőn kötődő partnerek hajlamosabbak arra, hogy a bennük támadt űrt egy szeretővel orvosolják. Ők ugyanis be nem teljesült vágyaikra már azelőtt megoldást keresnek mielőtt ezt önmaguk számára megfogalmazható lenne. Egyszer csak elkezdik magányosnak érezni magukat és hirtelen belép valaki az életükbe. Ennek oka, hogy saját érzéseiket nem ismerik kellőképpen. Következménye pedig gyakran az, hogy bonyolult helyzetekbe sodorják önmagukat. Amikor a bizalom elvész egy párkapcsolatban, nagyon sok munkába kerül azt visszaszerezni.

Amennyiben szorongóan kötődők vagyunk, az űrt úgy akarjuk betölteni, hogy több együttlétre törekszünk a partnerünkkel. Ez főleg akkor lehet megterhelő, ha az igényeink sok mindenben eltérnek egymástól. Minden viszonyban fontos, hogy a feleknek a saját dolgaikra is maradjon elég idejük. Ilyenkor jó megoldás lehet, ha tovább fejlesztik önmagunkat a munka, a társas kapcsolatok, vagy a barátságok területén.

Öregedő párok harmóniában

Az élet vége mindenképpen problémákat hoz magával. Mire megöregszünk és elérjük életünk utolsó szakaszát, már sok mindenen keresztül mentünk. Voltunk szerelmesek és csináltunk együtt izgalmas, spontán dolgokat a partnerünkkel. Sok minden változott, sokat veszekedtünk egymással. Életünk során néhányszor újra kellett gondolnunk önmagunkhoz és a párunkhoz való viszonyunkat. A nyugdíjazással a munkahelyi barátságok fokozatosan elmaradtak és ismét a családi kötelékek kerülnek előtérbe.
Fel kellett dolgoznunk az életünk során szerzett tapasztalatokat, megtalálni ezek értelmét. Talán még mindig sok felfedeznivaló van az életünkben. Bár talán már nehezebben vállalkozunk új dolgokra, az intenzitás, amellyel megéljük azokat ugyanakkora. Egészségünk megőrzésének legjobb módja a szoros érzelmi kapcsolatok ápolása.
A stabil párkapcsolat erős védelmet nyújt a betegségek ellen, mivel lecsökkenti a ettől a stresszhormonok szintjét. Minél biztonságosabb a kötődési stílusunk, annál könnyebben tudunk segítséget kérni és elfogadni azt. Egészségünk megromlása sajnos az öregedés természetes velejárója. Ez pedig szorongató élmény. Ennek elviselése könnyebb hogyha a kapcsolat kölcsönös és egyenrangú. Egyszer egyikünk szorul segítségre, máskor másikunk.

Ha váratlanul magunkra maradunk, nehéz a magányt elviselni. Partnerünk hiánya idővel halványul ugyan, de teljesen sosem szűnik meg. Az elhagyatottság érzéséhez nem lehet hozzászokni. Az érzelmi közelség iránti igény ugyanis a késői életkorban és ugyanolyan. Az idősek is képesek újra szerelembe esni és ilyenkor megint ugyan azt érezzük, akár az ifjak. A valakihez való tartozás igénye a sírig elkísér minket.

Összegzés

Ahogy blogcikkünkben áttekintettük a különféle életszakaszok tipikus problémáit, igyekeztünk azt is felvázolni, hogy ha mindketten akarjuk partnerünkkel, megoldást is találhatunk a nehézségekre. Sosem késő dolgozni önmagunkért, bensőségesebbé tenni kapcsolatainkat. Ha elkerülhetetlenné válik az elválás, akkor se adjuk fel. Gondoljuk át nehézségeink tanulságait és őrizzük meg azt egy következő kapcsolat számára.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Írások • • • írta Habis Melinda 4 Hozzászólás

Amit a hűtlenségről tudni érdemes

Korábbi blogbejegyzésemben foglalkoztam azzal a témával, hogyan élhetjük meg, ha kedvesünk megcsal minket. Milyen kérdések merülhetnek fel bennünk ennek kapcsán. Gyakran kegyelemdöfésként hat a hűtlenség a viszonyra és válás következik be. Kitértem arra is, hogyan érdemes a különválást kommunikálni a gyermekek felé, hogy minél kevésbé sérüljenek. Mai blogbejegyzésemben egy új nézőpontból közelítem meg a hűtlenséget.

A kijózanító pofon?

Egy ideje arra gyanakodni, vagy hirtelen megtudni, hogy megcsalt a párunk, nagyon fájdalmas érzés, ami csak lassan csillapodik. Ahhoz, hogy ez a szörnyű érzés megváltozzon bennünk, érdemes alaposabban átgondolnunk a kapcsolatunk történetét, elhelyezni ebben a csalódást. Ezután lehetséges csak megfontolt döntést hozni a párkapcsolat jövőjéről. Az esetleges folytatás ugyanis új alapok lefektetésének szükségességét is jelenti.
A megcsalásból ugyan úgy, mint más veszteségekből fel kell épülni érzelmileg (ha meghal egy szerettünk sem várjuk el önmagunktól, hogy már másnap túl legyünk a gyászon).
A megcsalás mindenképpen egy riasztás. Ez vagy a kapcsolat megújításához, vagy megszakadásához vezet. A hűtlenség által generált heves érzelmek/indulatok segíthetnek olyan energiákat felfedezni egy tartós kapcsolatban, melyekről az együtt töltött évek alatt nem volt tudomásunk. A megcsalás érzelmi feldolgozásának is megvannak a tipikus szakaszai, melyeket alább ismertetünk majd.

Mit keresünk egy tartós kapcsolatban? Mitől vagyunk elégedettek a viszonyunkkal?

Megváltozott a párkapcsolat szerepe az életünkben. Míg régen elsősorban gazdasági közösséget jelentett, ma a szerelmet és a megértést keressük a házasságunkban. Személyiségünk igen komplex, ezért annak minden részét nem, vagy csak nagynehezen tudjuk megélni egy adott partner mellett. Kimondott elvárás azonban, hogy a párunk legyen egyben a legjobb barátunk (és még sorolhatnám). Elégítse ki minden intim igényünket.

A jó párkapcsolat ismérvei

Esther Perel párkapcsolati terapeuta szerint az alábbi motivációk hajtanak bennünket, amikor valakihez kapcsolódni vágyunk egy tartós szerelmi viszonyban.

  • Vágyunk rá, hogy a partnerünk elismerjen minket.
  • Tisztelje a különlegességünket, egyediségünket. Értékelje a személyiségünket.
  • Közel legyünk a másikhoz, de ne csak testileg, hanem érzelmileg is.
  • Akkor is gondoljunk rá, amikor nem vagyunk együtt és viszont.
  • Legyen a kapcsolatunkban kölcsönösség. Tehát adjunk és kapjunk figyelmességeket, kedves gesztusokat.
  • Bízhassunk egymásban. Képesek legyünk hinni abban, hogy amikor nem vagyunk együtt, a párunk akkor sem fog félre lépni.
  • Amikor ismét találkozunk, ott folytathatjuk majd, ahol abbahagytuk.
  • Értsük meg egymás szempontjait, fogadjuk el egymás eltérő igényeit.

Válni, vagy nem válni?

A házasság napjainkban egy romantikus szövetséget jelent, melyet könnyen megingathat a megcsalás. A válás ugyanakkor nehéz, mert ezzel le kellene mondanunk a kapcsolatunkban meglevő jó dolgokról, valamint az együtt felépített családról és egzisztenciáról is. A megcsalás sok kapcsolatban az utolsó csepp a pohárban, adhat azonban új energiát is. Felerősítheti bennünk a vágyakozást a másikhoz való kapcsolódásra. Motiválhat az elvesztett érzések újra megtalálására.
A megcsalás érzelmi feldolgozásának is megvannak a tipikus szakaszai, melyeket most ismertetünk.

Milyen szakaszokon megy át a kapcsolat a hűtlenség napvilágra kerülése után?

Az első a krízis szakasza, ami intenzív, egymásnak ellentmondó érzelmeket hoz magával. Elképzelhető, hogy az egyik pillanatban a pokolra kívánjuk kedvesünket, máskor pedig azt érezzük, hogy a világ végét jelenti számunkra, hogy egy másik nővel, vagy férfival kezdett. Jellemzőek a megalázottság, a düh érzései és a távolságtartás a megcsalt fél oldaláról. A másik oldalról pedig a bűntudat. Jó, ha nem tabu a megcsalás, lehet erről beszélni, de az apró részletek kiteregetése csak felesleges fájdalommal járna.

A következő szakasz a belátásé. Ennek során a pároknak meg kell találniuk a választ arra a kérdésre, miért történt ez meg a kapcsolatukban? Ebben milyen egyéni és párkapcsolati tényezők játszottak közre. Mit jelent a megcsalás a hűtlen félnek? Mit keresett ebben a viszonyban? Lehet, hogy egy elfeledett érzést hozott elő a másik nő, vagy férfi. Vagy az illető személyiségének új, eddig ismeretlen részére világított rá. A válaszokat a miértekre tehát nem minden esetben a viszonyban kell keresni.

Ezután lehet csak jelentést találni a történteknek és integrálni a párkapcsolat történetébe, vagy hatékonyan dönteni a viszony lezárásáról. Sok esetben előfordul, hogy a szakításra első felindulásból kerül sor, ami megnehezíti a viszony érzelmi lezárását.

Rengeteg megkeresés érkezik hozzám, ahol még évek vagy évtizedek múlva is a csalfa partnerhez ragaszkodnak a levélírók. Ez nem zárja ki, hogy legyen a megcsalt félnek új kapcsolata, de ha nem történik meg a megcsalás feldolgozása, akkor az új kapcsolat óriási hátránnyal indul. Az a fél, aki már csalódott, ugyanis az új partnerével szemben is bizalmatlan, vagy túlkontolláló lehet.

A megcsalás feldolgozásának utolsó szakasza az új jövőkép kialakítása.
Itt nagy hangsúly kerül a bizalom helyreállítására. Mi kell hozzá, hogy a megcsalt fél megbocsásson? Szükség lehet valamilyen jóvátételre és időre is. A kapcsolatot mindenképpen újra kell szervezni egy ekkora krízis után. Tisztázni az elvárásokat, valamint hogy a továbbiakban hogyan fogják a nehéz helyzeteket kezelni.

A hűtlenség krízisének feldolgozásában gyakori a különböző fázisok közti sodródás. Sok türelem és párterápiás munka szükséges a fent említett kérdésekre való mély és őszinte válaszok megtalálásához és a kapcsolat újraszervezéséhez. A bizalom helyreállítása egy komplex érzelmi munka eredménye, nem pedig egy idővel magától is lezajló folyamat.

Hogyan lehet együtt élni a hűtlenség tudatával?

Azok a párok, akik egy megcsalás után együtt maradtak nagyon sokfélék, eltérő módokon reagálhatnak erre a krízisállapotra. Ezeket Esther Perel párkapcsolati terapeuta írása nyomán részletezem.
Vannak párok, akik bár együtt élnek, de a múltban ragadnak. Az önsajnálat és a bosszúvágy még évekkel, sőt évtizedekkel a hűtlenség után is elkísérheti őket. A viszonyban állandósulhat egymás hibáztatása és a valódi fájdalmak elfedésének vágya (amikor nem beszélnek a megcsalásról).

Vannak olyan párok, akik a közös vagyon, vagy a gyermekeik miatt maradnak együtt. Úgy döntenek ugyanis, hogy a stabilitás és a kiegyensúlyozott háttér miatt feladják az izgalomra és a szeretet érzésére vonatkozó vágyukat. Inkább ahhoz ragaszkodnak, amit együtt felépítettek, mintsem ahhoz, hogy érzelmi igényeiket kielégítsék. A szenvedély és a szeretet helyét viszonyunkban a fájdalom veszi át.

Olyan újrakezdő párokkal is találkozott azonban Esther Perel akik azt nyilatkozták viszonyukról, hogy jobbá vált, mint amilyen a hűtlenség előtt volt. Újra egymásra találtak és azokat a dolgokat amiket korábban nem tudtak közösen megbeszélni, vagy átélni, most egymás karjaiban élték át. A hűtlenséget integrálták a közös történetükbe.

Amit kevesen tudnak a megcsalásról…

Fontos tudni, hogy a megcsalás nem csak a párkapcsolatról üzen, tehát nem csak a boldogtalan párkapcsolatban élő nők vagy férfiak lépnek félre. Egy idegen ő vagy férfi adhat olyan érzést, amit eddig elnyomtunk magunkban. Segíthet előhozni olyan dolgokat, melyeket addig nem tudtunk megengedni magunknak (ezt nevezik árnyékszemélyiségnek). Egyéni problémák, önismereti hiányok is okoznak tehát hűtlenséget! Ha az ember nem érzi jól magát a bőrében, akkor ugyanis ösztönösen is keresi a megoldást a problémájára. Bevallva, vagy bevallatlanul, sokszor egy másik életet keres az, aki félrelép. Valójában nem új társra, hanem egy új személyiségre vágyik. Figyelemre és vágyakozásra van szüksége, melyeket nem tud kérni, vagy nem kaphat meg a jelenlegi partnerétől. Ez azonban csak illúzió, az önismereti munkát nem lehet megspórolni. Ennek hiányában ugyanis később újra előjöhetnek a korábbi párkapcsolati problémáink.

Fontos figyelembe venni, hogy egy szeretői kapcsolat mindig bizonyos szempontból elérhetetlen marad. Attól, hogy a korábban hűtlen fél kilép a tartós viszonyából alapvetően megváltozik (és ettől gyakran fel is bomlik) a szeretői viszony. Megszűnik ugyanis a folyamatos sóvárgás a másik iránt és új alapokra kell helyezni a kapcsolatot. Ez pedig nem megy energiabefektetés és kompromisszumok nélkül. Ezért van az, hogy sokszor a szerető megléte stabilizálja a házasságot, az esetleges ígérgetés ellenére évekig elhúzóik a szeretői viszony.

Összességében elmondható, hogy a megcsalás egyéni szinten is előhozhatja belőlünk egy másik oldalunkat, melyet szükséges a személyiségünkbe és a kapcsolatainkba is integrálni. Ha ez megtörténik, megtanulunk új szempontokból ránézni egymásra és a kapcsolatunkra partnerünkkel, a korábbi párkapcsolat egy új szinten szerveződhet ujjá mindkét fél megelégedésére.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Ajánlott irodalom:

Heyn, D. (2003) A vágy csendje. Háttér Kiadó Budapesten
Siegel, J.(1992) A bizalom helyreállítása. Tárgykapcsolati családterápia. Animula Kiadó
Perel, E. (2005) Szeretkezés fogságban. Oriold és Társai Kft.

Írások • • • írta Habis Melinda 13 Hozzászólás

Féltékeny a párjára?

Nyár van, a kánikulában a túlélés fontosabb szempontnak tűnik az öltözködésnél. Az utcán mindenhol kivillanó női combokat és melleket látni. Mi a helyzet akkor, ha a párunk szemei zavaróan hosszasan elidőznek egy vonzó női testen? Meddig egészséges az, ha a társunk megnézi a szép nőket és mikor van okunk a gyanakvásra, hogy a puszta kíváncsiságnál több is van a háttérben?

Mi a féltékenység?

A féltékenység egy igen intenzív félelem attól, hogy elveszíthetjük szerettünket, tehát bizonyos fokig természetes érzés. Annak megnyilvánulása, hogy partnerünket vonzónak, mások számára is kívánatosnak látjuk, ragaszkodunk hozzá. Csak akkor okoz problémát, ha túlzottan felerősödik, kontrollálhatatlanná válik, vagy objektív ok nélkül jelenik meg. A betegesen féltékeny ember  rendszerint faggatja, ellenőrzi partnerét, „rajtaütő” látogatásokat tesz stb. Ez a viselkedés a rövid ideig megnyugvást hozhat (hiszen gyanúnk alaptalannak bizonyul), ezért egyre gyakrabban alkalmazzuk. A másik fél pedig megerősíti párja viselkedését azáltal, hogy felel a kérdésekre, beszámol, hol járt, mit csinált, kivel találkozott. Ez azonban nem hozza vissza a megingott bizalmat, sőt, minkét félben egyre nő a feszültség. A konfliktushelyzetek kiéleződhetnek, ami a kapcsolat eldurvulását, széthullását eredményezheti.

Miben más a nők féltékenysége, mint a férfiaké?

Érdemes tudni, hogy a féltékenységnek a nők részéről evolúciós haszna van, mert az apa közelsége, részvétele az utódgondozásban hozzájárul az gyermekek felneveléséhez, növeli annak túlélési valószínűségét. Férfi szempontból azonban teljesen más az evolúciós érdek: az ő génjeinek továbbadását az segíti leginkább, ha minél több utódot nemz. Ebből logikusan adódik, hogy a nők leginkább azt sérelmezik, ha a párjuk érzelmileg kezd kötődni valakihez, a férfiak viszont inkább a szexuális aktus megtörténtét veszik magukra. Érdekes, hogy a kutatások azt mutatják, a kevésbé vonzó, evolúciós szempontból kevésbé rátermett férfiak hűségesebbek a családjukhoz, odaadóbbak utódaikkal szemben, az értékesebb genetikai állománnyal bírók azonban inkább hajlamosak a hűtlenségre.

Mi zajlik bennünk?

Kutatások igazolták, hogy azok az emberek, akik nem elégedettek önmagukkal, hajlamosabbak féltékenykedni a partnerükre. Ha csúnyának vagy nem kellőképpen szerethetőnek érezzük magunkat, jobban tartunk tőle, hogy párunk elhagy bennünket egy másik nőért/férfiért.
A nők egy-egy félrelépésre inkább szomorúsággal, a másik szerelmének elvesztése miatt érzett gyásszal reagálnak. A férfiak azonban inkább dühöt éreznek, ha megcsalja őket a párjuk. Közös bennünk, hogy mindkét érzés elfojtása esetén várható különféle testi tünetek, betegségek megjelenése. (Például különféle nőgyógyászati problémák kezdődhetnek ilyenkor.)

Mi a megoldás?

Ahogy már a bevezetőben is írtam, nem mindegy valóban van-e alapja a gyanakvásunknak, vagy inkább a szorongásaink játszanak velünk. Ennek eldöntésében sokat segít az önismeret. Ha összefüggő, teljes képünk van magunkról, nincsenek kisebbrendűségi érzéseink, reálisabban átlátjuk az emberi kapcsolatainkat is. Nem ijedünk meg, ha párunk észrevesz más nőket/férfiakat is, de észleljük, ha viselkedése megváltozik, eltávolodik tőlünk és időben, higgadtan kezeljük a helyzetet. Akit korábban megcsaltak már, érthető módon hajlamosabb a féltékenységre, de tudni kell, hogy a gyermekkori elhanyagolás, korai traumák önmagukban is fokozzák sérülékenységünket a párkapcsolatainkban. Ezek kezelése pszichoterápiás feladat, melynek hatására a kóros féltékenység megszűnése is várható.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda
klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, pár- és családterapeuta-jelölt

Írások • • • • írta Habis Melinda 2 Hozzászólás

Megcsaltak… váljunk?

A nyár a szerelem időszaka… de mi a helyzet akkor, ha ez az érzés egy meglévő párkapcsolat (esetleg házasság) mellett költözik a szívünkbe? Mi a jó döntés ilyenkor? Engedjünk az ismeretlenhez kapcsolódó izgalomnak, fellobbanó szenvedélynek vagy fontosabb a megszokott, biztonságot adó háttér?

Manapság a házasságok jó része válással végződik: az első házasságok esetében 40-45%-ban, a második házasságok 67%-ban, az élettársi kapcsolatok pedig még nagyobb arányban bomlanak fel az évek során. A válás elfogadottá vált társadalmunkban, így ha emellett döntünk, kevésbé kell tartanunk környezetünk negatív megítélésétől, mint korábban. De mit érzünk mi? Milyen értékeket, viselkedésmintákat hoztunk az eredeti családunkból? Mi vezetett oda, hogy egy harmadik színesítette meg a hétköznapjainkat? Helyre lehet-e/kell-e hozni még a párkapcsolatunkat?

A váláshoz vezető út…

Fontos tisztázni, hogy a válás mindig egy folyamat eredménye, melyet ún. válási krízis előz meg. Ennek része lehet a fokozatos elhidegülés, melyet különböző viselkedési stratégiák kísérhetnek. Gyakran jellemző a másik viselkedésének vagy személyének kritizálása, becsmérlése (nyilván jogosan érzi magát megbántva a megcsalt fél, de a kapcsolatra tett hatását nézve az indulatos viselkedés ennek ellenére destruktív). Hasonlóan káros tud lenni az ún. szabotőr viselkedés, ami azt jelenti, hogy az egyik fél későn jár haza, távol marad különböző családi eseményekről, kerüli a párjával való kettesben maradást. Ezek a stratégiák gyakran nem tudatosak, a másik iránt érzett haragunkat fejezik ki. Hozzájárulnak a pár tagjai közötti érzelmi szakadék mélyüléséhez (és persze nem feltétlenül kapcsolódnak megcsaláshoz sem). Amennyiben a másik iránt érzett haragunkat saját magunk felé fordítjuk, például elhízás vagy káros szenvedélyek jelenhetnek meg. A válási krízist gyakran provokálja a megcsalás, mert ez döntési helyzetbe hozza a feleket, hiszen óriási érzelmeket és indulatokat mozgósíthat. Ez az érzelmi töltés, ha szakszerű segítséggel felhasználjuk a kapcsolat javításának érdekében, segíthet megoldani a problémákat, visszahozni a bizalmat, sőt, a korábbi működésnél magasabb szintre emelni a párkapcsolatot. A pár tagjai ennek hatására ismét örömöt tudnak találni egymás társaságában, új, közös célokat fogalmazhatnak meg, ami egy hosszú érzelmi munka eredménye. Fontos megjegyezni, hogy vannak olyan házasságok, melyet egy harmadik fél stabilizál, tehát ami a párkapcsolatból hiányzik az egyik félnek, azt egy másik nőtől/férfitól kapja meg.
A válási krízis kimenetele tehát többféle lehet: párterápia segítségével hozhat egy megújulást, az erőforrások mobilizálását, egy új „szerződés” megkötését. Elképzelhető kimenetel a válás, hogy a megcsaló a harmadik felet választja, vagy a megcsalt fél nem akar már küzdeni a kapcsolat megjavításáért. Gyakran előfordul az úgynevezett próbaválás, ami azt jelenti, hogy a sértett fél elköltözik, mert azt gondolja, így könnyebb lesz megoldást találni a gondokra, ettől felértékelődik a kapcsolatuk a másik szemében (ez azonban általában téves elképzelés). Mint láthatjuk, a sértettség gyakran hibás megoldásmódokat szül, ezért jól jöhet ha egy kívülállóval tudunk beszélni az csalódásunkról, ki tudjuk adni a dühünket. Előfordul, hogy  a párok úgy döntenek, a megcsalás után is együtt élnek, de  ilyenkor sok-sok konfliktusra vagy teljes elszigetelődésre lehet számítani. Fontos tisztázni, hogy mindkét megoldásnak sok hátránya van, tehát egyik sem javasolható (különösképpen, ha gyerekek is érintettek).

Ha már megszületett a döntés…

A válás mindig komplex folyamat: beszélnünk kell érzelmi (már nem szeretem), jogi, gazdasági,  közösségi válásról (amikor a társas kapcsolataink változnak meg), egyházi válásról és pszichológiai válásról (a kapcsolat elvesztéséből fakadó csalódottság), valamint a szülői feladatok megosztásáról. Nyilvánvaló, hogy egy kapcsolat elvesztése, még ha az igen konfliktusos volt is, bánattal és csalódottsággal jár. Sokan a válási procedúra lezajlása után is benne ragadnak a harag érzésében: megmarad egymás hibáztatása, vagy az anyagi javakon való osztozkodás képében jelenik meg a másik fél iránt érzett indulat. (A másik iránti bosszúvágy pedig igen gyakran a kapcsolat és saját magunk leértékeléséből fakad.) Ez nem csak a másik elengedését és életünk újrakezdését akadályozza meg, hanem igen káros a közös gyermek(ek)re nézve is. Ilyenkor gyakran elakadt gyászfolyamat áll a háttérben, ami pszichoterápiás megsegítést igényel. Talán elsőre meglepőnek tűnik, de gyakran nehezebb gyászfolyamat egy válás, mintha egy közeli hozzátartozónk hunyt volna el. Fontos tehát, hogy a válás ne húzódjon el, a konfliktushelyzetek feloldódjanak, hogy minden fél új életet kezdhessen. Lényeges, hogy a gyermekfelügyelettel és láthatással kapcsolatos problémákat a szülők higgadtan tudják megbeszélni. Ennek feltétele az érzelmi-, jogi és gazdasági elszakadás befejeződése. (Nem nehéz belátni, hogy csak akkor tudunk volt párunkra partnerként tekinteni, ha elengedtük a párkapcsolat megszakadásával járó haragunkat.) Lényeges tehát, hogy szülőként továbbra is kompetensnek tekintsük Őt, nyugodt szívvel bízzuk rá csemeténket.

Mint a fentiekből is látható, a válási krízis minden résztvevő felet megterhel, lelki szempontból mégis szerencsésebb megoldás az addig kimondatlan feszültségek megfogalmazása, mint a sok-sok áldozat árán fenntartott látszat. Ha megszületett a válás melletti döntés, hogyan mondjuk el a gyermekünknek? Mit tehetünk, hogy minél kevésbé viselje meg Őt a szülők konfliktusa? Soron következő írásomban erről fogok részletesen szólni.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, családterapeuta-jelölt