Címke: Gyermekvállalás

párkapcsolat, szülővé válás, kötödés

Hogyan függ össze a párkapcsolatunk azzal, milyen szülővé válunk?

Korábbi blogcikkeimben részletesen volt szó a kötődési stílusokról. Arról, hogy befolyásolja kötődési mintázatunk azt, hogyan működik a szex, tartós lesz-e a párkapcsolat, mennyit veszekszünk a partnerünkkel? Jelen írásunkban arra térek ki, miként hat kötődési stílusunk és párkapcsolatunk minősége a szülői szerepünkre.

Gyermeknevelés a kötődés szemszögéből

A gyermekek számára nagyon fontos, hogy a családjukat biztonságos kikötőnek élhessék meg. Tudják jól érezni magukat otthon, a szülőkkel bensőséges kapcsolatot ápoljanak. Ha szükségük van az iránymutatásra, bármikor fordulhassanak felmenőikhez. Ez biztosítja számunkra a stabil alapot az életben való elinduláshoz. Ebből a szempontból pedig alapvető a szülők egymáshoz fűződő szeretetteljes, bensőséges kapcsolata. A szülők kiegyensúlyozottsága és a jó konfliktuskezelés. Ez megalapozza a gyermekek lelki egészségét, érzelmekre és stresszhelyzetekre való reagálását. Ráadásul követendő mintát ad a számukra a mély, kötődésen és őszinteségen alapuló emberi kapcsolatokra.

A biztonságosan kötődő családokban felcseperedő gyermekek érdeklődők, empatikusak, rugalmasan reagálnak az élet kihívásaira.

A gyermek mindig hat a szülőre

Fontos szem előtt tartanunk, hogy jó esetben szülőként mi is fejlődünk gyermekeinktől kapott tapasztalatok és szeretet által. Fontos, hogy kövessük figyelemmel a gyermekünk életét, problémáit, hiszen azok számunkra is lényegesek. Kiderül belőle, hogyan él meg minket utódunk, könnyen ráláthatunk vakfoltjainkra a gyermekünk viselkedése és nehézségei által.

A gyermekvállalás alapvetően megváltoztatja a párkapcsolatunkat

Egy párkapcsolatban feltenni a kérdést kedvesünknek, hogy gondoltál-e már arra, hogy egyszer gyermekeid legyenek, automatikusan sebezhetővé tesz bennünket. Azáltal azonban, hogy egy új vágyunkat mutatjuk meg, egy mélyebb kötelék alakulhat ki köztünk a partnerünkkel.

Hogyan befolyásolja a múlt azt, hogyan szeretünk?

Azt a módot, ahogy továbbadjuk a szeretetünket gyermekeinknek jelentősen befolyásolja az, hogy mi milyen tapasztalatokat szereztünk gyermekkorunkban. Hogyan gondoskodtak rólunk a szüleink? Mennyit beszéltek az emócióikról, ki tudták-e mutatni szeretetüket az irányunkban. Ez egyezett-e a mi szeretetnyelvünkkel, elvárásainkkal? Amennyiben tapasztalataink nem voltak jók, nehéz lehet arra az elhatározásra jutnunk, hogy gyermeket vállaljunk. Az is felvállalható, ha a gyermektelenség mellett döntünk. Életünk így is teljes lehet. Nagyon gyakori az is, hogy akik sok mindent nélkülöztek gyermekként, nagyon korán vágynak gyermekre. Emögött az áll, hogy tudattalanul be akarják bizonyítani, hogy ők jobban csinálják majd, mint a szüleik. A görcsös akarás azonban nem feltétlenül vezet jóra.

Azt, hogy hogyan viselkedünk a gyermekünkkel, az önmagunkról alkotott képünk határozza meg. Ha pozitívan tekintünk önmagunkra, tisztában vagyunk gyengeségeinkkel és bízunk képességeinkben, könnyebb lehet számunkra gyermekünket is pozitívan látni. Akkor sem kell kétségbe esnünk, ha ez nem így van, önmagunk fejlesztésébe sosem késő belefogni!

Ahhoz, hogy jó szülők legyünk, jól kell tudnunk alkalmazkodni

A gyermeknevelés azzal jár, hogy folyamatosan kezelnünk kell a váratlan helyzeteket. Minden gyermek a maga sajátos módján fejlődik, szülőként pedig az a dolgunk, hogy lépést tartsunk vele. Figyelembe vegyük mire van szüksége, s mindemellett kezeljük a saját és párkapcsolatunk igényeit is. Ahhoz, hogy ez gördülékenyen menjen, fontos számba vennünk mik azok a dolgok, amiket ugyanúgy szeretnénk csinálni, mint a szüleink. Mik azok, amiket teljesen másképpen. Ha ismerjük a saját érzékeny pontjainkat, kötődési sérüléseinket (igen, ilyenek mindenkinek vannak) az óriási segítséget jelent a gyermeknevelésben (is).

A szülő-gyermek kapcsolat ösztönösen is működhet, mégsem érdemes itt megállni

Kötődési rendszer a gyermekben és a szülőben is automatikusan aktiválódik, hiszen előbb-utóbb minden szülőben megjelenik az a vágy, hogy gondoskodjon a gyermekéről. A gondoskodási rendszer alapja pedig az a biztonság, melyet párkapcsolatunk nyújt. Fontos azonban a gondoskodás mellett az is, hogy gyermekünknek megfelelő önállóságot biztosíthassuk. Ha folyton ölben tartjuk, nem engedjük, hogy felfedezze a külvilágot, nem fog megfelelően fejlődni. Nagyon lényeges hogyan reagálunk a gyermek jelzéseire. Fontos, hogy ráhangolódjunk az igényeire. Ehhez pedig jól kell ismerünk és kezelnünk a saját érzéseinket! Hiszen, ha a baba sír, mi is automatikusan kellemetlen érzéseket élünk át. Ha felvesszük és azonnal vigasztaljuk, mi is átélünk egy hasonló érzést, mint amit ő. Ezt valamelyest csillapítva kell visszatükröznünk és meg fogalmazzunk ahhoz, hogy a gyermek megnyugodjon, elfogadva érezze magát.

Sokszor nem is értjük, mi baja a gyermeknek és ez nagyon frusztráló! Amikor a kicsi végre megnyugszik, mi magunk is ellazulhatunk. Amennyiben ez nem sikerül, stresszesek leszünk. Idővel elbizonytalanodhatunk szülői alkalmasságunkban. Ha valaki szenved, azt kétféle reakciót válthat ki: együttérzést, valamint ellenérzést és zavart. Az emberekben többnyire mindkét érzés egyszerre van jelen! Kötődési stílusunktól függ, hogy melyik kerekedik felül. Segítünk, vagy elutasítóan reagálunk.

Szülőszerep és kötődési stílus

Amennyiben szorongóan kötődők vagyunk, a gyermek viselkedése túl heves reakciókat vált ki belőlünk. Túlértékeljük a rá váró veszélyeket, fokozottan aggódunk, ha leesik a mászókáról. Amikor a baba sír, az olyan heves érzelmeket vált ki belőlünk, hogy nem tudunk a gyermek igényeire adekvát módon reagálni. Muszáj először megnyugodtunk, s csak ezután segíteni a gyereknek. Ahhoz, hogy neki segíthessünk, előbb kiegyensúlyozottnak kell lennünk!

A szorongó kötődésű szülők nagy érzelmi közelséget és gondoskodást nyújtanak, de kevésbé ösztönzik gyermeküket arra, hogy önálló legyen. Könnyen túlzottan rátelepedhetnek.

 Az elkerülőn kötődő szülőknek sok nehézséget okoz a gondoskodás, melyet legtöbbször észre sem vesznek. Inkább távolságot tartanak a gyerek érzéseitől és kevés együttérzést mutatnak. A gyermek sebezhetőségében ugyanis saját sebezhetőségüket látják viszont. A szülői szerep kötelesség a számukra, éppen ezért kritikusak a gyermekekkel szemben. Gyakran feladatközpontúak és szeretnek ellenőrzést gyakorolni a kicsi felett. A szeretet kimutatása kevésbé megy könnyen számukra.

Ha biztonságosan kötődőek vagyunk, kevésbé esik nehezünkre reagálni, ha a gyermek sír. Sok erőtartalékunk van szeretetből és együttérzésből. Jól ráérzünk arra, hogy a gyermeknek mikor van szüksége önállóságra és mikor közelségre. Közben saját érzelmeinket is kontrolláljuk. A biztonságosan kötődő szülők kedvesen viselkednek gyermekükkel, támogatják és segítik őket még a függetlenedés kérdéseiben is.

Változtatni sosem késő!

Amennyiben tudatosítjuk saját kötődési stílusunkat, lehetőségünk adódik a változtatásra. Fontos tudni, hogy a kötődési stílusok megváltoztatásában az élő, támogató kapcsolatoknak van a legnagyobb szerepe, ezért a legjobb segítség, ha felvesszük a kapcsolatot egy terapeutával. Adjunk esélyt önmagunknak, hogy megtanuljunk másként reagálni, mint korábban. Kérjünk támogatást és szeretetet partnerünktől! Ez pozitív hatással lesz a szülői szerepünkre is!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Share Button
Twitter
Facebook

Elkerülhetetlen krízisek egy párkapcsolatban/házasságban

Ahogy korábban említettük a bizonyos élethelyzetek mindenféleképpen megterhelik a párkapcsolatunkat most ezekről beszélünk röviden. Fókuszba helyezzük azt, hogy mi az, ami segíthet a megterhelések átvészelésében.

Már a kezdet sem mindig könnyű

Az első jelentősebb nehézséget azt jelenti a párkapcsolatokban, hogy összekötjük az életünket kedvesünkkel. Ehhez ugyanis alkalmazkodnunk kell egymáshoz. Ezt rendszerint megelőzi valamennyi együtt töltött idő, amíg mindketten hozzászoktunk a gondolathoz, hogy nem vagyunk már egyedülállók. Benyomásokat szerzünk arról, hogy fog-e működni a kapcsolatunk hosszabb távon. Egyénenként eltérő, kinek mennyi időre van szüksége ahhoz, hogy döntést hozzon arról merjen-e a másikkal összeköltözni. Minél biztonságosabb kötődésűek vagyunk, annál könnyebben becsülhetjük meg, hogy számunkra a másik megfelelő partner-e és annál könnyebben birkózunk meg a változásokkal.
Az esküvő megszervezése sokszor feszültségekkel jár. Itt a párnak mindkét család elvárásaihoz szükséges alkalmazkodnia, az esemény megszervezése sok közös döntést igényel. Sok feszültséggel járhat, hogy közösen határozzuk meg, melyik városba, vagy ingatlanba költözzünk. Hogyan nézzen ki az otthonunk. Milyen legyen a lakás berendezése, vagy a falak színe. Sok apróság merül fel a közös életünk kezdetén, amiben valahogyan megegyezésre kell jutnunk.

A problémák kezelése a kötődés szempontjából

Az, hogy milyen kötődési stílussal rendelkezünk, meghatározza hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket. A szorongóan kötődő partnereknek nagyon nehéz megbíznia abban, hogy a másik jó döntést hoz. Az elkerülően kötődők azt érzik, hogy a párjuk üldözi őket a kérdéseivel és nem hagy számukra teret. Az ilyesfajta kezdeti nehézségekből sokat lehet tanulni. Merjük egymás érzékeny pontjait jobban megismerni! Ehhez persze az szükséges, hogy felismerjük saját érzékeny pontjainkat és beszélgessünk ezekről a másikkal. Ne akarjuk ráerőltetni a kedvesünkre, hogy ő is mindent ugyanúgy csináljon, ahogyan mi. Érdeklődéssel és tisztelettel szemléljük egymást. Vizsgáljuk meg hogyan tudják egymást ezek a kötődési stílusok kiegészíteni, ahelyett, hogy összevesznénk rajtuk.

A gyermekvállalás miatt megváltozik a párkapcsolat

A következő potenciálisan nehéz életszakasz, amikor gyermekünk születik. Egy kiszolgáltatott kis életről gondoskodni ugyanis nem könnyű feladat. Sok párnál nehézséget jelent egy aprócska gyermek mellett az intimitást megteremteni a férfi-nő viszonyban. A korábbi spontán szexualitás háttérbe szorul, vagy akár teljesen elvész. Nehéz lehet rendszerességet vinni az életünkbe és a gyermekért érzett aggodalom miatt a partnerkapcsolat gyakran háttérbe szorul. Ilyenkor sok férfi azt érzi, többet kell dolgoznia, hogy eltartsa a családot. A nők pedig magányosnak érezhetik magukat. A felek korábbi otthoni egyenrangúságukat is elveszíthetik.


A szex háttérbe szorulásának részben biológiai oka, van hiszen a szoptatással és a csecsemő érintésével oxitocin hormon termelődik a nőkben. Emiatt inkább a gyermekükkel keresik a kontaktust. A férfiak azonban továbbra is érezhetnek nemi késztetést és azt élhetik meg, hogy a gyermek a helyükbe lépett a párjuk szívében. Azon az az időn, amit korábban csak egymásnak szenteltek már gyermekükkel kell megosztaniuk. Kevesebb idejük marad egymásra, természetes hogyha többet veszekednek.
Ilyenkor előtérbe kerül az, hogy a gyermek születése előtt milyen volt a kapcsolatuk. Ha kialakult közöttünk a biztonságos kötődés, akkor könnyebben élhetik meg ezt az életszakaszt. Ez esetben kevésbé esik nehezünkre bízni abban, hogy minden jóra fordul majd.
Ahogy a gyermek cseperedik, a családtagok között is folyamatosan változnak a kapcsolatok. Az egymáshoz való alkalmazkodást a kisgyermek is fokozottan sajátíja el. Amennyiben újra újabb terhesség következik be, a családi felállás ismét megváltozik.

A kamaszkor a szülőpárnak is megterhelő lehet

Nagyon nehéz tud lenni amikor a gyermek kamaszodik. Ez sokszor nemcsak a gyermeket viseli meg, hanem a szüleit is. A kamaszoknak szükségük van rá, hogy néha visszahúzódjanak, elutasítóan viselkedjenek a szüleikkel. Gyakran kifürkészhetetlenek a felmenőik számára, ami a felnőtteknek megterhelő lehet. A változások a szülőket ijedtséggel, a zárkózott viselkedés a magányosság nyomasztó érzésével töltheti el.
Ilyenkor a szülőknek meg kell változtatniuk a gondoskodást megszokott módját. Az igen gyorsan változó, szélsőséges viselkedés gyakran bizonytalanságot szül a szülőkben. A szülői alkalmasság útban való elbizonytalanodás is kötődési mintázatunkat hívja elő. A bizonytalan kötődésű szülőnek nehéz alkalmazkodnia a kamasz változó szükségleteihez. Nehéz nagyobb teret engednie a gyermek egyéniségének és autonómiájának. Érdemes tudnunk, hogy teljesen háttérbe vonulnunk mégsem tanácsos. Az átlátható rendszer és az érthető szabályok ugyanis segítenek a kamasznak, hogy lázadhasson ellenünk és ennek segítségével kialakíthassa saját identitását.
Ilyenkor nagy segítség, hogyha a párkapcsolatunk stabil. A szülőknek még nagyobb szükségük van egymásra, hogy meg tudják fejteni a kamasz viselkedését. Fontos, hogy bátorítsák és támogassák egymást ezekben a feszült pillanatokban. Ugyan fizikailag kevésbé kell gondoskodni a gyermekről, de érzelmileg elérhetőnek kell lennünk a számára. A biztonságos kötődés alapvető az önállóság felé vezető úton.

A biztonságos kötődés megteremti az állandóságot a változások közepette is

Egy kamasznak hihetetlenül nagy erőforrást jelent, hogyha a családjában példát láthat a biztonságos kötődésre. Agykérge jobban fejlődik és ennek következtében az ingereket jobban tudja integrálni, kevésbé lesz érzékeny a stresszre. A biztonságosan kötődő szülőpár pozitív példát mutat arra vonatkozóan, hogyan kell helytállni egy kapcsolatban. Miként tudjuk egyszerre megőrizni önmagunkat és kapcsolódni másokhoz. A biztonságos kötődés tehát az alkalmazkodó képességet és a rugalmasságot alapozza meg.
Jó, ha felnőttként is tudunk tanulni a fiataloktól. Kamaszkorunkban számos új készséget és tulajdonságot fejlesztünk ki önmagunkban, melyeket később felnőtt életünk folyamán elveszítünk. Például a szociális érzékenység a társadalmi szerepvállalás, a nyitottság gyakran kevésbé erőteljes bennünk idősebb korban. Ezek a képességek segíthetnének abban, hogy a kapcsolatainkat jobbá tegyük Nem csak a gyermek tanul valamit a szüleitől a kamaszkor során, hanem jó esetben a szülők is átvesznek némi rugalmasságot a gyermektől. Ennek hatására megtanulhatunk jobban bánni önmagunkkal és szeretteinkkel.

Krízisek a házasságban

Amikor a gyermeknek már nincs szüksége ránk

Mindig nehéz életszakasz egy pár számára, amikor a gyermekeik kirepülnek. Komoly feladat ismét egymásra találni a közös és az egyéni tevékenységek harmóniáját megteremteni. Egy másfajta intimitást megszokni. Előfordulhat, hogy hirtelen távol érzik magukat a partnerünktől, hiszen hosszú ideig a gyerekekre fókuszáltak. Most számukra más erőforrásokat kell találni. Ilyenkor természetes, hogy visszagondolunk a saját ifjúságunkra, szabadságunkra szülőként. Ha a partnerek kevés dolgot osztanak meg erről egymással, megnő a félrelépés kockázata.
Érdemes tudni, hogy az elkerülőn kötődő partnerek hajlamosabbak arra, hogy a bennük támadt űrt egy szeretővel orvosolják. Ők ugyanis be nem teljesült vágyaikra már azelőtt megoldást keresnek mielőtt ezt önmaguk számára megfogalmazható lenne. Egyszer csak elkezdik magányosnak érezni magukat és hirtelen belép valaki az életükbe. Ennek oka, hogy saját érzéseiket nem ismerik kellőképpen. Következménye pedig gyakran az, hogy bonyolult helyzetekbe sodorják önmagukat. Amikor a bizalom elvész egy párkapcsolatban, nagyon sok munkába kerül azt visszaszerezni.

Amennyiben szorongóan kötődők vagyunk, az űrt úgy akarjuk betölteni, hogy több együttlétre törekszünk a partnerünkkel. Ez főleg akkor lehet megterhelő, ha az igényeink sok mindenben eltérnek egymástól. Minden viszonyban fontos, hogy a feleknek a saját dolgaikra is maradjon elég idejük. Ilyenkor jó megoldás lehet, ha tovább fejlesztik önmagunkat a munka, a társas kapcsolatok, vagy a barátságok területén.

Öregedő párok harmóniában

Az élet vége mindenképpen problémákat hoz magával. Mire megöregszünk és elérjük életünk utolsó szakaszát, már sok mindenen keresztül mentünk. Voltunk szerelmesek és csináltunk együtt izgalmas, spontán dolgokat a partnerünkkel. Sok minden változott, sokat veszekedtünk egymással. Életünk során néhányszor újra kellett gondolnunk önmagunkhoz és a párunkhoz való viszonyunkat. A nyugdíjazással a munkahelyi barátságok fokozatosan elmaradtak és ismét a családi kötelékek kerülnek előtérbe.
Fel kellett dolgoznunk az életünk során szerzett tapasztalatokat, megtalálni ezek értelmét. Talán még mindig sok felfedeznivaló van az életünkben. Bár talán már nehezebben vállalkozunk új dolgokra, az intenzitás, amellyel megéljük azokat ugyanakkora. Egészségünk megőrzésének legjobb módja a szoros érzelmi kapcsolatok ápolása.
A stabil párkapcsolat erős védelmet nyújt a betegségek ellen, mivel lecsökkenti a ettől a stresszhormonok szintjét. Minél biztonságosabb a kötődési stílusunk, annál könnyebben tudunk segítséget kérni és elfogadni azt. Egészségünk megromlása sajnos az öregedés természetes velejárója. Ez pedig szorongató élmény. Ennek elviselése könnyebb hogyha a kapcsolat kölcsönös és egyenrangú. Egyszer egyikünk szorul segítségre, máskor másikunk.

Ha váratlanul magunkra maradunk, nehéz a magányt elviselni. Partnerünk hiánya idővel halványul ugyan, de teljesen sosem szűnik meg. Az elhagyatottság érzéséhez nem lehet hozzászokni. Az érzelmi közelség iránti igény ugyanis a késői életkorban és ugyanolyan. Az idősek is képesek újra szerelembe esni és ilyenkor megint ugyan azt érezzük, akár az ifjak. A valakihez való tartozás igénye a sírig elkísér minket.

Összegzés

Ahogy blogcikkünkben áttekintettük a különféle életszakaszok tipikus problémáit, igyekeztünk azt is felvázolni, hogy ha mindketten akarjuk partnerünkkel, megoldást is találhatunk a nehézségekre. Sosem késő dolgozni önmagunkért, bensőségesebbé tenni kapcsolatainkat. Ha elkerülhetetlenné válik az elválás, akkor se adjuk fel. Gondoljuk át nehézségeink tanulságait és őrizzük meg azt egy következő kapcsolat számára.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Wagenaar, K (2018) Hogyan legyek boldog veled? A párkapcsolat megjavítása az érzelmekre fókuszáló terápia módszerével. Ursus Libris. Budapest

Párból család?

Előző írásomban azzal foglalkoztam milyen szükségszerű változások történnek egy párkapcsolatban az évek során, mi kell ahhoz, hogy az hosszú távon is működőképessé váljon. Mostani cikksorozatomban arról szeretnék írni, hogyan alakulhat ez a tartós szövetség valódi családdá, ennek milyen nehézségei adódnak, illetve hogyan juthatunk túl ezeken. Mint a leírásból látható lesz ezek a változások szükségszerűen kisebb-nagyobb konfliktusokkal, ún. normatív krízisekkel (Komlósi, 1989) járnak, melyek megoldása a további fejlődés, együtt maradás kulcsa. Egy párkapcsolatban tehát folytonos változások zajlanak, az egyének belső szükségelteinek és a környezeti hatásoknak megfelelően. Minden egyes életciklus szükségszerűen változásokat:, veszteségeket és új viselkedésmintákat, a kapcsolat működésének átalakulását hozza magával.

A megismerkedés és a kapcsolat stabilizálódásának buktatói

Mikor két felnőtt ember összetalálkozik szerencsés ha már megtörtént a szülőkről való (érzelmi) leválás, velük egy új fajta szimmetrikus kapcsolat alakult ki és megszilárdult mindét fél autonómiája (tehát önálló életvitelre képesek, reális képpel és gyakorlattal rendelkeznek abban, miből és hogyan fognak megélni.) Fontos, hogy mindkét fél lelkileg kiegyensúlyozott legyen, pozitívan élje meg az intimitást, kapcsolatuk kiteljesedhessen a szexualitásban is. Mire a kezdeti lángolás alábbhagy, meg kell erősödnie a párkapcsolatnak, hogy a pár tagjai elköteleződhessenek egymás mellett. Ezt hagyományosan házasságkötésükkel pecsételhetik meg. Ezzel együtt jár az együttélés időszaka, melyben a felek az eltérő elképzeléseikből egy közös szabályrendszert alakítanak ki, melyben az egyéni szükségleteik összehangolása, kölcsönös alkalmazkodás (természetesen az egyéni identitás megtartása mellett) zajlik. Ebben nagy hangsúlyt kap a kommunikáció, ahogy azt már korábbi írásomban is kifejtettem. A párkapcsolat mellett való elköteleződés több fontos veszteséggel is jár, például ezzel együtt jár a más nőkről (vagy éppen férfiakról), korlátlan szabadságról és a gyermeki felelőtlenségről való lemondás. Amikor tartósan együtt élünk valakivel, megismerjük a másik barátait, családját, kapcsolatrendszerének tagjává válunk. Gyakran okoz problémát a partnerek közt a társ családjába való beilleszkedés, amely a pár tagjai között optimális rugalmasságot és jó kommunikációt igényel.

Vállaljunk-e gyermeket?

A gyermekvállalás egy nehéz, felelősségteljes döntés minden család életében, melynek meghozatalát megnehezíti, ha a pár egyik, vagy mindkét tagjának túlzottan konfliktusos a kapcsolata a szüleivel, vagy ha gyermekkorában különböző (még mindig feldolgozatlan) traumák érték. A gyermek világrajövetele addig nem tapasztalt felelősséget ró a felnőtt személyiségre, ami sokféle problémát okozhat. A párkapcsolatnak szükségszerűen át kell alakulnia, hiszen a korábbi egyensúlyt egy új élet bontja meg: ki kell alakulnia a szülő szerepnek. Egy újszülött gondozása nagy testi-lelki terhet jelent, melyet az anya gyakran egyedül kénytelen cipelni. Az első időszak nehézségeihez tartozik a csecsemővel való összehangolódás, ami az anyának is új feladat. (Ennek az életszakasznak a nehézségeiről korábbi írásomban részletesebben ejtettem szót.) Fontos, hogy minden családtag kellőképpen empatikus legyen a másikkal szemben, az édesapa megértse, hogy az anya-gyermek szimbiózis a csemete túlélését szolgálja, támogassa ebben az édesanyát. Az apa és az anya szerep is nagy lemondásokkal jár ebben az időszakban, melyért a gyermek iránt érzett szeretet és a korábbi, párként megélt pozitív élmények kárpótolhatnak. Ennek a szimbiotikus, drasztikus lemondásokkal járó időszaknak a gyermek 1-1,5 éves korára mindenképpen változnia kell, hogy a párkapcsolat ne sérüljön. Az utód érkezése mindemellett megváltoztatja a pár szüleivel és tágabb családjával való kapcsolatainak rendszerét is, amely további nehézségek forrása lehet. Fontos, hogy a párkapcsolat és a felek személyisége is stabil legyen, hogy ezt a krízist megfelelő módon tudják kezelni. Egy gyermek (különösen az első gyermek) születése tehát mindenképpen óriási változást, intenzív alkalmazkodást igényel a pár tagjaitól. A szülő szerepben megélt bizonytalanság és ki nem beszélt konfliktusok pedig eltávolíthatják a pár tagjait. Fontos, hogy ezt időben felismerjük és tegyünk ellene. Ha szükséges, ne szégyelljünk segítséget kérni.

Következő írásomban a kisgyermeket nevelő család nehézségeiről fogok beszélni.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, pár- és családterapeuta jelölt