Címke: Fájdalom

A szorongásról röviden

A szorongás egy olyan intenzív érzelmi állapot, aminek nincsen konkrét tárgya. Abban tér el a félelemtől, hogy nem tudjuk megmondani, hogy mi okozza a kellemetlen állapotunkat. Például, hogy félünk a kutyáktól, vagy a repüléstől, hanem csak érzünk egy kínzó, nyomasztó érzést. Mindenkiben vannak szorongások! Akkor kell csak foglalkozni ezekkel, hogyha ezek túlzottan hevesek – tehát kilátástalanság vagy fenyegetettségérzéssel együtt járó állapotok –, illetve, hogyha hosszasan elhúzódók, mert a szorongás a szervezet kimerüléséhez tud vezetni.

Milyen összetevői vanak a szorongásnak?

A szorongásnak kognitív, tehát gondolati, érzelmi és testi, illetve viselkedési komponensei is vannak. A leggyakoribb testi tünetek a koncentrációzavarok, fejfájás, izomfeszültség, szédülés, fáradtság, gyomorpanaszok, különféle fájdalmak, és gyakran alvászavarok is kísérik. Sokféle testi tünetet okozhat tehát a szorongás, és nagyon gyakran alkoholizmusban, vagy más függőségekben csúcsosodik ki.

A szorongás tehát nem más, mint vészjelzés, ami egy kezelendő külső, vagy belső konfliktusra utal. Éppen ezért nem érdemes figyelmen kívül hagyni! Vannak ún. alapszorongások, amelyek gyermekkorban természetesek, de felnőttkorra rendszerint elhagyjuk őket. Ilyen például a betegségtől, vagy a sötéttől való félelem.

A szorongásra való hajlam genetikailag is meghatározott, valamint erősen befolyásolja a korai szülő-gyermek kapcsolat biztonságossága is, hogy mennyire tudunk majd a stresszes, fenyegető helyzetekkel a későbbiekben megbirkózni.

Miért szükséges kezelni a szorongást?

A hosszantartó szorongás amellett, higy kellemetlen, különböző pszichoszomatikus megbetegedésekhez vezet, ezért érdemes azt mielőbb kezelni. Ilyen pszichoszomatikus betegség például a magas vérnyomás és az irritábilis bél szindróma is. A pszichoszomatikus betegségekről már régóta tudjuk, hogy a kialakulásukban és a fennmaradásukban lelki tényezők játszanak szerepet.

Milyen testi tünetei lehetnek a szorongásnak?

Fontos, hogy akár önmagunkon, vagy szeretteinken észrevehessük az alábbi tüneteket.

Szív és érrendszeri tünetei a szorongásnak a teljesség igénye nélkül: a szapora szívverés, vérnyomás emelkedés, csökkent pulzus, vagy a vérnyomásesés, szívritmuszavarok, szívszúrás, vagy fájdalomérzés.

Légzőszervi tünetek pl.: a légszomj vagy nehéz légzés, mellhasi nyomás, torokgombóc érzés, vagy fulladás.

Neuromuszkuláris tünetek pl. folyamatos izomfeszültség, nyugtalanság, izomrángások, remegés, különféle izomgörcsök, bizonytalanság, gyengeség érzés.

Gasztrointesztinális tünetek pl. az étvágytalanság, hányinger, undor, hasi fájdalom, hányás, hasmenés.

Az urinális rendszert érintő zavarok: fokozott vizelési inger, inkontinencia, illetve, hogy túl gyakran kell meglátogatnunk a mellékhelyiséget.

Bőrtünetek lehetnek a sápadt arc, vagy akár pont ellenkezőleg a kipirult arc, verejtékezés, hőhullámok, viszketés…ezek mind-mind szorongásról is árulkodhatnak.

Természetesen, hogyha ilyesmit tapasztalunk magunkon, akkor elsősorban a háziorvosunkat érdemes felkeresni, aki segít majd kizárni az ezzel összefüggésbe hozható, kezelendő testi betegségeket.

Melyek a leggyakoribb pszichés kórképek, amelyeknek a szorongás a táptalaja?

A leggyakoribb a pánikbetegség, ami heves testi tünetekkel jár, és nagyon jellemző rá a következő rosszulléttől, rohamtól való félelem, ami valójában egy fizikai rosszullétekkel járó rohamig tud fokozódni. Kevésbé gyakoriak, de kevésbé feltűnőek a fóbiák – ezekkel kevésbé fordulnak orvoshoz az emberek. Többféle fóbiáról beszélhetünk. Nagyon sokan vannak a fóbiások közül, akik a zárt terektől félnek, ahonnan nehéz elmenekülni. Vannak specifikus fóbiák, gyakorlatilag bármitől lehet félni: állatoktól, repüléstől, kígyóktól, akár olyan dologtól is félhetünk, amivel még soha életünkben nem találkoztunk. A szociális fóbia egy speciális fajtája a fóbiáknak. Ez azt jelenti, hogy társaságban kellemetlen érzéseket tapasztalunk, ezért bezárkózunk és inkább kerüljük a társaink közelségét.

A kényszeres zavar is egy viszonylag gyakori szorongásos kórkép. Itt elkülöníthetünk kényszergondolatokat és kényszercselekvéseket. Ezek a kényszeres rituálék csökkentik valamelyest a személy szorongását. Ilyen pl. a kézmosás vagy különféle viselkedési kényszerek. Például a csempének csak a közére lehet rálépni, és akkor az ember azt gondolja, hogy ezzel elkerül valamilyen potenciális veszélyforrást.

Szorongásos kórkép a poszttraumás stresszzavar – röviden PTSD – ami különféle lelki traumák után szokott előfordulni. Ez lehet akár egy olyan trauma is, ami nem feltétlenül minket érint, hanem mondjuk szemtanúi vagyunk egy közlekedési balesetnek, ami ránk is érzelmileg nagyon erősen hat. A PTSD tünete, hogy ezt az eseményt a későbbiekben sokszor átéljük, álmodunk vele, illetve az eredeti traumatikus szituációhoz hasonló apró kis jelekből is eszünkbe jut. Pl.: ha valakin hasonló színű felső van, mint azon az emberen, akit mondjuk elütöttek, akkor ez az aprócska hasonlóság az egész élményt, az összes testi-lelki élményaspektusával együtt felidézi bennünk.

A generalizált szorongás szintén gyakori szorongás alapú kórkép. Erről azt érdemes tudni, hogy egy nagyon erős szorongás, ami szintén nem köthető tárgyhoz, vagy helyzethez. Főleg a testi tünetek vannak előtérben ennél a betegségnél, tehát a feledékenység, ingerlékenység, gyomorfájdalom, izomfeszülés, illetve hasonló panaszokkal keresik fel a betegek az orvosukat, és sokszor előfordul, hogy nem is feltétlenül derül ki, hogy ezen panaszok hátterében szorongás áll.

Milyen stratégiákkal küldzhető le a szorongás?

Hasznos stratégia, technika a légzéstechnika megtanulása – ezt pánikbetegség esetén is nagyon hatékonyan lehet alkalmazni. Érdemes relaxációs technikákat is tanulni, de ehhez a kettőhöz is érdemes inkább szakember segítségét kérni. Amit önmagunk is jó szívvel, kockázatmentesen tudunk tenni a saját szorongásunk ellen, az a rendszeres sporttevékenység, illetve az elkerülő viselkedés megakadályozásának is fontos szerepe van. Tehát, ha mondjuk félünk a tömegtől, akkor érdemes nem túlzottan sokáig bezárkózni és elkerülni az emberek társaságát, mert érdemes azt tudnunk, hogy ez csak tovább fokozná a félelmünket. Nyilván az sem működik, hogyha folyamatosan stresszhelyzetben vagyunk és a tűrőképességünk határáig terheljük magunkat, de érdemes ésszerű keretek közt kezelni ezeket a félelmeket, mert az segít ezeknek a leküzdésében.

A pszichoterápia a szorongást olyan módon kezeli, hogy különféle stresszkezelési technikákat tanít, illetve önismereti munka segítségével megérthető, hogy mi az, ami mögötte áll, milyen traumákról vagy hiányokról árulkodik ez a lelki tünet. A szorongás mindig egy jel, ami azt mutatja, hogy valami probléma van a lelkünkben. Érdemes ezt komolyan venni, illetve szakszerűen értelmezni és kezelni. Szakember segítségével javasolt ezeknek a tüneteknek az összefüggéseit megkeresni a személyközi helyzetekkel, valamint saját belső elvárásainkkal, gondolatainkkal, így ezt a tünetet hosszútávon is meg tudjuk szüntetni. Egy jobb életminőség érhető el!

A témában készült videómat ide kattintva is megtekintheti.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Szexuális zavarok kezelése a gyakorlatban

Sokan azt hiszik, hogy a szex ösztönös viselkedés, pedig az ember szexuális viselkedése igen összetett, ezért sok minden okozhat zavart benne. Pszichológusi munkám során gyakran találkozom azzal a hozzáállással, hogy az együttlétek behatolás központúak, ami háttérbe szorítja az örömszerzés egyéb lehetőségeit. Ezzel megnehezíti a párok dolgát. Jelen írásomban a leggyakoribb szexuális zavarokat és az ezek mögött megbújó tényezőket tárgyalom, valamint kitérek a változtatás lehetséges módjaira is.

Ahhoz, hogy jól működjön a szex két ember között, hosszú távon szükséges, hogy a párkapcsolat is jól funkcionáljon. Vannak továbbá ennek egyéni feltételei is. Nem ritka ugyanis, hogy az örömképesség, vagy az érdeklődés hiánya gyermekkora vezethetőek vissza. Igen korai bevésődés eredménye, hogy alapvetően igényeljük-e, élvezzük-e a másik testi érintését.

A szexuális viselkedésről röviden

A szexuális válasz-folyamat sorrendisége. Első az izgalom, majd a plató fázis következik, ezután jön az orgazmus, melyet az elernyedés szakasza követ. Nőknél az izgalmi fázis megelőzi a nemi vágy kialakulását, amire később részletesen is kitérek. A szexuális viselkedésnek bármely szakaszában előfordulhat zavar mindkét nemnél. Gyakoriak még a fájdalom zavarok (pl fájdalmas közösülés, vaginizmus), melyek a szexuális problémák körébe sorolhatók. A vágy fázis zavarai közé tartozik például a szexuális averzió, vagy a hipoaktív vágy zavar. Az izgalmi fázis zavarai férfiaknál erektilis diszfunkció, nőknél a szexuális izgalom zavar. Az orgazmus zavarai közé tartozik a korai magömlés és az orgazmus tartós, vagy ismétlődő késése, vagy elmaradása.

A szexuális zavarok lehetnek primérek és szekunderek. A primér azt jelenti, hogy elsődlegesen ez a probléma, a szekunder pedig azt, hogy ez valamilyen egyéb tünethez, problémához társul. Lehetnek generaizáltak, tehát minden helyzetben előfordulók és szituatívak (pl csak az élettársunkkal fordul elő, mással azonban nem).

Min múlik az, hogy képesek vagyunk-e átélni a szexuális örömet?

Ha a gyermek élvezte életének legelső időszakában a gondozója testi érintését és a szoptatást, akkor felnőve jobban fogja igényelni a testkontaktust. További fontos feltétel, hogy a szülő legkorábbi életévekben adekvátan kielégítette a gyermek testi-lelki (!) igényeit. Élvezetes volt-e a kisgyermek számára a szülő közelsége, a hozzá való kötődés. További fontos feltétel, hogy a szülők mennyire engedték a kisgyermek számára az önállósodást. Meg tudták-e engedni a kisgyermeknek, hogy bűntudat nélkül élvezze az életet, vagy nehezen engedték el? Ha a másiktól való érzelmi függés érzéséhez negatív érzelmek társulnak, az gátolhatja a szexuális működést. A gyermek autonómia törekvéseinek tiszteletben tartását sok tényező akadályozhatja. Ilyen például a szülők válása, valamelyik szülő szorongása, esetleg negatív életesemények. Gyakran tapasztalom pácienseim körében, hogy alkalmi kapcsolatban működik a szex, csak a partnerrel nem. Ennek hátterében gyakran a szülőkről való érzelmi leválás hiánya, vagy nem tisztázott családi konfliktusok állnak.

Idővel a szex is változik

A párkapcsolat idővel átalakul. Az izgalmas együttlétek helyét átveszi az érzelmi biztonság. Ha ez nem társul az érzelmi intimitás növekedésével, drasztikusan lecsökkenthet az együttlétek gyakorisága. A sok jól működő szexuális együttlét és az igényekről, erotikus vágyakról való kommunikáció hatására nagyobb érzelmi biztonságot és megelégedettséget élhetünk meg. Az ennek hiányában lecsökkent szexuális intenzitást egyik, vagy másik fél szorongást keltőnek élheti meg.

A gyermekvállalás és a szülés körüli sérülések is negatívan befolyásolhatják a párok közti szexualitást. Fontos azt tudni, hogy ha apuka bent van a szülésnél, ő is traumatizálódhat. A szülőszobában történő esetleges komplikációk a nőt és a férfit is megviselhetik. Előfordulhat, hogy bár a férfi is jelen van, nem tudja a nőt megvédeni a nehézségektől, ami kapcsolati sérüléseket okozhat.

Fontos hangsúlyozni, hogy a házasságban vagy tartós élettársi viszonyban élő párok jelentős százaléka szembesül hűtlenséggel élete során. Sokszor látom, hogy a férfiak és nők évekig tartó párhuzamos kapcsolatokkal próbálják elfedni a szexuális problémákat. Fontos ezért, hogy ne bagatellizáljuk a szexuális nehézségeket, hanem nézzük velük szembe és keressünk rájuk hatékony megoldást! A statisztika szerint minden ötödik házasság szexmentes (ez évi 10-nél kevesebb együttlétet jelent)!

A szexuális vágy eltér a két nemnél

Fontos tudni, hogy a férfi és a női vágy jelensége meglehetősen eltér. A férfiak számára fontosabb a vizuális inger, mint a nőknél. A női vágy reszponzív abból a szempontból, hogy nem váltódik ki azonnal az ingerlés hatására. Szükséges hozzá a nő elégedettsége a párkapcsolattal és gyakran a férfi izgalma is. Férfiaknál gyakran előfordul a spontán merevedés. Nőknél először jelentkezik az izgalom, majd ezután alakul ki a szexuális vágy.

Basson a női szexuális vágy három komponensét azonosította. Ezek az érzelmi közelség, a szexuális ingerlés és a párkapcsolattal való elégedettség. Fontos tehát látnunk azt, hogy biztonságos kötődés esetén a női vágy bonyolultabban működik, mint férfiaké. Sok páciens csodálkozva, hitetlenkedve fogadja ezt, hiszen a különféle médiumokból azt a benyomást szerezhetjük, hogy mindennek spontán kellene működnie. Fontos tudni, hogy a női vágy szempontjából alapvető tényező a nő érzelmi és fizikai elégedettsége is az ingerlés mellett. A „női fejfájás” (szexuális együttlét elől való menekülés), tehát nem csak hiszti, hanem egyfajta tudáshiány következménye!

A két nemben a szexuális élvezet is eltérő. Nők esetén ugyanis rövidebb a platófázis (korábban ingerelhetők újra), de többszörös orgazmus is előfordulhat. Ezen kívül érdemes tudni, hogy a fizikai gyönyör és a lelki kielégülés kettéválik a nőknél. Előfordulhat orgazmus érzelmi kielégülés nélkül és fordítva, érzelmi kielégülés is orgazmus nélkül. Érdemes megjelezni, hogy sok nő számára a lelki kielégülés fontosabb az orgazmusnál. Fontos azonban tudni, hogy a korábbi, akár szexuális, akár egyéb traumák például fizikai bántalmazás gátolják az orgazmus átélését. Az is könnyen előfordulhat, hogy ugyan van testi gyönyör érzés, de a lelki kielégülést érzelmi problémák akadályozzák meg. Ezek lehetnek egyéni, vagy párkapcsolati vonatkozásúak is. Fontos tehát tudni, hogy a nők számára a biztonság és az elégedettség a párkapcsolattal szexuális hatótényezők is!

A pornófogyasztásról röviden

Napjainkban igen gyakori, hogy az emberek pornót néznek. A gyakorlatban azt mondhatjuk, hogy ha ehhez nem társulnak szexuális problémák, akkor ez nem feltétlenül rontja párkapcsolatot, vagy az együttlétek minőségét. Fontos azonban, hogy egyik fél se a szex helyett, hanem emellett használja ezeket termékeket. Gyakran megfigyelhetjük azonban, hogy ha valaki sokáig fogyaszt pornót, megnő az ingerküszöbe és a hagyományos szexuális helyzetek képtelenek lesznek izgalmi állapotot előidézni.

Napjainkban gyakoribbak a szexuális zavarok?!

Napjainkban a kultúra is növeli a szexuális problémák előfordulásának gyakoriságát. A különféle médiumokból ugyanis az az elvárás ömlik ránk, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Ez önmagunkkal kapcsolatban és a párkapcsolatunkkal szemben és okozhat bennünk gátlásokat. (Lehet-e szőrösen szexelni, elég jó-e, amit én adok, vagy amit a partnerem nyújt nekem?!) Nagy hangsúlyt kap az orgazmus, erre hegyezik ki az együttlétet, ami fokozza a felek teljesítményszorongását.

Milyen tényezők állhatnak a szexuális zavarok mögött?

Minden helyzet és probléma egyedi, ezért itt csak néhány gyakran előforduló jelenséget említek meg. Sokszor látom, hogy akkor jelennek meg a szexuális problémák, amikor a párok szorosabbra fűzik a viszonyukat: összeköltöznek, vagy összeházasodnak. Ilyenkor a szexuális problémákat a kötődés kontextusában kell megvizsgálni. A leghatékonyabb megoldást ilyenkor a párterápia jelenti. Ugyanis a párkapcsolattal szemben támasztott elvárások és a korábbi kötődések tisztázása elengedhetetlen!

A szexuális örömök átélését a bűntudatkeltő családi környezet, illetve a rátelepedő, kisajátító szülői viselkedés is gátolhatja. Gyakran a szexuális problémákat az eltérő hiedelem rendszer és nem megfelelő kommunikáció fokozza.

Nagyon gyakran vezetnek szexuális zavarokhoz a kimondatlan párkapcsolati konfliktusok és az elhúzódó hatalmi harcok. Ide tartozik például, hogy ha az egyik félnek dominánsabb a személyisége. Jel lehet, ha valamelyik partner magányosnak érzi magát .

Az elhagyástól, vagy a túlzott közelségtől való félelem is gátolhatja a felhőtlen nemi életet.

Leggyakrabban a személyes tér hiánya a túlzott összemosódás, vagy a valódi intimitás hiánya vezet a szexuális érdeklődés csökkenéséhez.

Érzelmek és szexualitás

A kötődéselmélet szerint a biztonságos kötődés lehetővé teszi az optimális párkapcsolat és szexualitás megvalósulását. Ennek következményei ugyanis a nyitottság és önátadás képessége. Adottság a vágyak és szükségletek őszinte kifejezésre. Rugalmasság, hogy a partnerek elfogadják egymás különbségeit. Biztonságos kötődés esetén az összehangolódás érzelmi és testi síkon is megtörténik. Kialakul az érintések közös nyelve, az erotikus válaszkészség fokozódik.

Bizonytalan kötődés esetén előfordulhat a szex túlhangsúlyozása és a szexuális igények háttérbe szorítása is. Mindkét esetben nehéz kifejezni a saját szükségleteket és megfelelően figyelni a partnerre. Károsodik az örömkészség. A túlzott szexuális aktivitást gyakran az elhagyatástól való félelem motiválja. A szorongás csökkenti a spontaneitást, nyitottságot és a kölcsönösséget.

Mi a különbség a szexuálterápia és a párterápia között?

A szexterápia kifejezetten gyakorlatorientált. Figyelmen kívül hagyja a szexuális zavarok mögött megbújó érzelmi tényezőket. Ez előnye és hátránya egyben, hiszen az esetleges gyors javulás után igen gyakori a probléma visszatérése más köntösben. További nehézség, hogy az esetlegesen traumatizált felek újabb sérüléseket szenvedhetnek.

A párterápia keretei között zajló szexterápia feltétele, hogy a terapeuta próbálja megtalálni a kapcsolati probléma és a szexuális probléma közös gyökerét/gyökereit. Fontos, hogy a pár merjen egymással őszintén beszélni a szexuális igényeiről, ismerje saját izgalmát ezt a tudását megossza kedvesével is. Az érzelmi biztonság megteremtése az alapja a szexuális intimitás rendezésének. 

Mint láthatjuk a szexuális zavarok mögött egyéni és/ vagy párkapcsolati tényezők állnak. Amennyiben több párkapcsolatban is jelentkezik ez, érdemesebb az egyéni, amennyiben a jelenlegiben először, akkor inkább a páterápiás irányban elindulni.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

dr. Barát Katalin: Szexproblémák kezelése a pár- és családterápia keretei között című online szemináriuma 2020.06.10-én

Amit kevesen tudnak a krónikus fájdalomról

Az általános orvosi gyakorlatban a sebesülés mértékével arányosan ítélik meg a fájdalom súlyosságát (pl. az égési felület nagyságával és mélységi fokával). Ha a látható nyomok meggyógyultak és a fájdalom továbbra is fennáll, akkor a hagyományos orvosi szemlélet nem ad magyarázatot ezekre. Tehetetlenségében a legtöbb orvos szimulánsnak bélyegzi az ilyen beteget és fájdalomcsillapítót, vagy nyugtatót ír fel neki. Pedig érdemes tudnunk, hogy évente a népesség 15%-ának van hagyományos orvosi eszközökkel nem kimutatható fájdalma. Ez pedig semmivel sem lebecsülendőbb, mint például a sebesülések, vagy különféle betegségek által okozott panaszok, melyet krónikus fájdalom szindróma okoz.

Mi az a krónikus fájdalom?

A krónikus fájdalom szindróma több mint három hónapja fennálló testi fájdalmat jelent. Az akut fájdalomtól a krónikus fájdalom abban különbözik, hogy míg előbbinek fontos fiziológiai funkciója van (jelzi, ha valami baj van, mert például megvágjuk magunkat), addig a krónikus fájdalom szindrómánál a fájdalom nem figyelmeztet semmire, hiszen az ember tudja, hogy mi a baja. Az idegrendszer az akut fájdalomnál észleli a fájdalmat, utána pedig negatív visszacsatolás keletkezik, melynek hatására a központi idegrendszer csökkenti a fájdalomérzést. A krónikus fájdalom szindrómánál ez a mechanizmus nem hatékony. Ezek bármilyen területen jelenkezhetnek, a leggyakoribbak azonban a hát- és fejfájások.

Hogyan képeződik le a fájdalom az agyban?

Agyunkat 5 modalitásban (tapintás látás, hallás, szaglás, ízlelés) folyamatosan érik ingerek, melyek az agykéreg megfelelő területére érkező ingerületeket szolgáltatnak. Amikor egy inger eléri az agykérget, akkor a hozzá tartozó idegsejthálózat „tüzelni kezd” (aktiválódik). A korábban nem érzett ingerek hatására az idegsejt hálózatok átalakulnak, kibővülnek. Ha sokszor érzünk egy ingert, akkor az idegsejthálózat megfelelő részei közötti kapcsolat megerősödik. Fájdalom esetén ezt nevezzük fájdalom emlékezetnek. Mivel az agyi idegsejt hálózatnak egyszerre több része is aktiválódhat, az agyunk összetett tárgyakat vagy folyamatokat is képes belső képpé, például gondolattá alakítani. A fájdalmas ingerek által agyunkban (többek között) megváltozik az agyunkban az idegsejtek felszínének elektromos töltése, melyet EEG-vel lehet kimutatni. A fájdalmas inger és a fájdalom agyi markereinek megjelenése között kevesebb, mint a másodperc egyharmad része telik el.

Hogyan hat a fájdalom érzése a testünkre?

Az agyba jutott jelek nem csak az idegsejt-hálózatok tüzelését váltják ki, hanem géneket is aktiválnak. A gyakran használt idegsejthálózatok ezért egyre erősebben tüzelnek. Ezt cikkünk végén idézett forrásunk krónikus hátfájdalomban szenvedő betegeken vizsgálta. Az egészséges kontrollszemélyekhez képest a krónikus fájdalomban szenvedő betegek ugyan olyan fájdalmas ingerre nagyobb szenvedéssel reagáltak, melynek magyarázata a fentebb részletezett működés. A hosszan tartó fájdalom tehát megváltoztatja az agyi idegsejt hálózatokat, ezáltal az új fájdalmas ingereket is erősebben észleljük. Ennek magyarázata a fájdalom emlékezet. Ezek a fájdalom emlékek hosszú időn át szunnyadhatnak, amíg nem okoznak semmilyen panaszt. Egy akár évtizedekkel későbbi súlyos lelki stressz azonban aktiválhatja azokat.

Egy 42 éves tanítónő kliens krónikus hátfájásban szenvedett, melynek nem volt semmilyen hagyományos orvosi eszközzel kimutatható oka. Pszichoterápia során feltárható volt, hogy gyermekként szülei a hátát verték. Egy munkahelyi konfliktus lobbantotta be nála azt a testi érzést, amely a korábbi trauma feldolgozása kapcsán elmúlt. A fájdalom-emlék azonban nem szűnt meg, hanem ismét alvó állapotba került. Egy másik kliens katonabörtönbéli kínzásai keltek ismét életre egy másik traumatikus esemény kapcsán. (Az eset elolvasható a könyvben, erre itt most nem térnék ki)

Mivel előzhető meg a krónikus fájdalom?

A szerző nagy hangsúlyt fektetne minden intenzív és hosszan tartó fájdalmas kezelésre, ugyanis ezek megnövelik a későbbi krónikus fájdalom előfordulásának valószínűségét. A gyermekek testi fenyítése, illetve az altatásban végzett műtéti beavatkozások is figyelmet kapnak. Az agyi fájdalomközponton túl ugyanis a gerincvelőnek is van külön fájdalom emlékezete. A nagy fájdalommal járó műtétek (például végtag amputáció) tehát akkor is bevésődhet az idegi hálózatba, ha arról semmiféle tudatosan felidézhető emlékünk nincs.

A fájdalom érzelmi oldala…

Aki vágta már el a kezét korábban, az át tudja érezni egy másik ember fájdalmát, ha végignézi azt. Az empátia hatására ugyan azok az agyterületek aktiválódnak, amik akkor aktiválódnának, ha mi magunk vágnánk el a kezünket, bár mi „csak” érzelmi fájdalmat élünk meg. Ezért a jelenségért a gyrus cinguli nevű agyterület úgynevezett tükörneuronjai felelősek (ezt úgynevezett funkcionális mágnesesrezonancia vizsgálat segítségével lehet kimutatni). Ez a jelenség magyarázza azt is, hogy miért okoz poszttraumás stresszt, ha egy súlyos balesetet, vagy szerettünk halálát nézzük végig. A cinguláris terület egyébként az érzelmi intelligencia központja. Ezt a mechenizmust egy érdekes kísérlettel igazolták. Éber állapotban végzett agyműtét során (amikor a beteg nem érez fájdalmat) az orvos először a betegnek majd magának okozott fájdalmat egy tűvel. Igazolhatóvá vált, hogy a beteg cinguláris kéregben bizonyos idegsejtek akkor is tüzeltek, amikor ő maga semmit sem érezhetett, de látta a közelében levő szakember fájdalmát.
Az érzelmi fájdalomemlékezet is okozhat fizikai fájdalmat. Erre forrásunk egy konkrét példát hoz. Egy negyvennégy éves mérnök rendszeres szívtáji fájdalmak miatt kereste fel orvosát, melyre a legalaposabb szervi kivizsgálás sem tudott magyarázattal szolgálni. A pszichoterápiás kezelés feltárta a tünetet kiváltó traumákat: a beteg édesapja a szeme előtt hunyt el szívrohamban gyermekkorában. Ezt az emléket pedig aktuálisan az édesanyja elvesztése aktiválta.

A krónikus fájdalom és a fájdalomtól való rettegés kapcsolatáról

Nemcsak egy másik emberen látott fájdalmas érzések válthatnak ki aktivitást a cinguláris agykéregben, hanem különféle érzelmek és gondolatok is. Ilyen például a fájdalomtól való félelem is. Az orvosok régen megfigyelték már, hogy krónikus fájdalom szindrómában igen gyakori, hogy a beteg fájdalmai anélkül szűnnek meg, hogy ez feltűnne neki. Hirtelen észreveszi ezt, de az jut eszébe, hogy ez ismét jelentkezni fog és egycsapásra vissza is tér a fájdalom.

A traumák hatása a génekre: a trauma utáni stressz zavar

Egy benyomás képes pusztán az érzelmi intenzitása miatt agyi „heget” (nyomokat) okozni. Ezt a jelenséget meg kell vizsgálnunk közelebbről ahhoz, hogy megértsük a traumatikus események egészségre gyakorolt hatásait. Egy terápiás kliens esetén keresztül mutatjuk ezt be. Egy negyvenes éveiben járó gyógyszerész rémálmok miatt keresett kezelést. Ezekben egy hét évvel korábbi autóbaleset utolsó pillanata idéződött fel. Ez önhibáján kívül történt, de igen súlyos anyagi és egészségügyi következményekkel járt a számára. A poszttraumás stressz zavar igen gyakori és gyakran fel nem ismert egészségügyi probléma, melynek tünetei az alvászavarok, az érzelmi ingerlékenység, szorongás vagy pánikszerű állapotok és a hirtelen ötlettől vezérelt öngyilkossági gondolatok. Rendszerint napközben is jelentkeznek a rémképek (nem csak rémálmok formájában) és a figyelem összpontosításának nehézségei is előfordulnak. Nem ritka az elkerülő viselkedés és az érdeklődés elvesztése sem. A balesetet, súlyos testi bántalmazást, vagy megerőszakolást átélt emberek 45-65%-ának maradnak ilyen tünetei. Ha valaki „csak szemtanúja” ezeknek az eseményeknek, ennek valószínűsége mindössze 7%. A teljes népesség 8%-a szenved élete során poszttraumás stressz zavarban.

Mi jelent traumát az agynak?

Traumának nevezzük azt az érzelmileg megterelő helyzetet, melyből az ember nem tud elmenekülni. Erre adott tipikus lelki reakció, az úgynevezett disszociáció. Ez azt jelenti, hogy a páciens úgy érzi, mintha elvált volna a saját testétől, mintha kívülről látná önmagát. Az érzelmileg, vagy testileg túlzottan fájó, számunkra feldolgozhatatlan események kibírásának stratégiája ez, melynek azonban nagy ára van. Az agy idegsejthálózatai megjelenítik és tárolják a külvilágból az öt érzékszervünkön keresztül érkező ingereket. Az agy a külső képet belsővé fordítja a megfelelő idegsejtcsoportok egyszerre történő aktivációjának segítségével. A korábbi kellemetlen élményeink az amygdalában tárolódnak, ami a veszélyes tapasztalatainkat tárolja és az eredetihez hasonló veszélyhelyzetben az egész szervezetet képes aktiválni. Úgynevezett veszélygéneket hoznak működésbe. Az agytörzset és a hipotalamuszt a másodperc törtrésez alatt mozgósítja. A hormonális stressztengelyt CRH és kortizol kiválasztására serkenti. Ez a testi reakció teszi lehetővé a szervezet számára azt a különleges erőfeszítést, ami a helyzettel való megküzdést, vagy az ebből való minél gyorsabb elmenekülést szolgálja. Traumahelyzetben azonban nincs kiút! A trauma kapcsán tehát teljes kontrollvesztést szenved el az ember, ami beleég az amygdala emlékezetébe. Ezáltal a vészjelző sejtek válaszkészsége fokozódik, másrészt megerősödnek az idegsejtek közti kapcsolatok, melyek a stresszel összefüggő hormonok kiválasztásáért felelősek. Ez pedig fenntart egy fokozott érzékenységet. Ezt PET segítségével ki is lehet mutatni. A fentiekből következik, hogy a trauma minél korábban következik be, és minél később érkezik a segítség, annál súlyosabb károkkal kell szembe néznünk. A fenti reakciók egyébként tudat alatt is működnek, nem szükséges tehát a veszélyhelyzet tudatosítása a fiziológiai változások létrejöttéhez.

A trauma a gének aktivitását is megváltoztatja

A trauma által elszenvedett lelki élmények a központi stresszgén aktiválásán keresztül hatnak a génstruktúránkra. A CRH termelése ugyanis normál esetben nagyobb kortizol szinttel jár, poszttraumás stressz zavarnál azonban a kortizol szint alacsonyabb. A súlyos trauma hatására tehát összeomlik a stressztengely megszokott működése. A kezeletlen PTSD hatására pedig agyunk is károsodik. Ha ugyanis nem kerül sor idejében a pszichoterápiára, akkor járulékos neurobiológiai következmények lépnek fel. Egy éven belül csökkenni kezd az idegsejtek tömege és száma azokban a területekben (hippokampuszban), melyek szerepet játszanak az emlékezeti funkciókban.
Igen lényeges tehát a trauma utáni azonnali segítségnyújtás, melyet bízzunk szakemberre. A szakszerűtlen beavatkozás (túl korai vagy nem kellőképpen óvatos konfrontáció a fájdalmas érzésekkel) ugyanis akár újra traumatizálódáshoz is vezethet. A PTSD a traumát követően hónapokkal, vagy akár évekkel később is felléphet.
A disszociáció (ha nem dolgozzák fel az ezt kiváltó traumát) akár állandósulhat, mint stresszkezelő mechanizmus, aminek hatására a beteg társas kapcsolatai károsodnak. Akár önálló betegséggé válhat (pl valóságtól való teljes eltávolodás) Előfordulhatnak olyan lelki állapotok is, amikor valaki disszociáció miatt nem emlékszik impulzív, akár öncsonkítással, vagy mások bántalmazásával kapcsolatos cselekedeteire. A disszociáció állandósulása azzal magyarázható, hogy ez olyan géneket aktivál, melyek hatékony fájdalomcsillapító anyagokat szabadítanak fel pl. endorfinokat, endogén opiátokat. Ez pedig gyakran borderline személyiségzavarban, falásrohamokban (nőknél) vagy törvénybe ütköző cselekedetekben (férfiaknál) csúcsosodik ki.

A korai gyermekévek tapasztalatai kikövezik az utat a későbbi testi és lelki folyamatoknak. Ahogy itt is írtuk a korai szerető anyai törődés megvédi a csecsemő stresszgénjeit attól, hogy felnőttkorban túl aktívan reagáljanak. Gyermek és fiatalkorban alakulnak ugyanis azok az idegsejthálózatok, melyek később is mehgatározzák, milyennek éli meg és hogyan értelmezi az ember a környezetét, miképpen alakítja a társas kapcsolatait. Ezen túl pedig a fájdalmas testi-lelki élmények megfelelő feldolgozása létfontosságú.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Bauer, J. (2011) A testünk nem felejt. Kapcsolataink és életmódunk hatásai génjeink és idegrendszerünk működésére. Ursus Libris. Budapest

A fejfájás pszichológiája

Nem nagyon van olyan felnőtt ember, aki életében ne érzett volna még fejfájást. Legtöbbször mégsem vesszük ezt komolyan, életünk természetes velejárójaként tekintünk rá. Ha már nagyon elviselhetetlennek érezzük, bekapunk egy fájdalomcsillapító tablettát. Nézzük meg milyen tényezők állhatnak eme hétköznapi, mégis igen kínzó tünet mögött.

A fejfájás gyakran más betegségek kísérőtünete, de előfordul önállóan is. Fejfájást okozó testi betegségek például a különféle szembetegségek, gyulladásos betegségek, a magas vérnyomás, bármilyen lázzal járó állapot, vagy a fejet ért ütés. Ezeket most nem tárgyaljuk részletesebben. Leggyakrabban azonban a stressz, a fizikai vagy lelki kimerültség, az alváshiány vagy a kevés folyadék fogyasztása okozza. Manapság igen elterjedtek az önálló fejfájásbetegségek: a tenziós fejfájás, a migrén és a cluster fejfájás.

Mik azok az önálló fejfájásbetegségek?

Ahogy az előbb említettem legtöbbször (az esetek kb. 80-90%-ában) a fejfájás nem valamilyen betegség, hanem a helytelen életmód következtében alakul ki. Alább a leggyakoribb fejfájásbetegségek legtipikusabb tüneteit, majd azok kezelését részletezem. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy ahogy a fájdalom tünetek általában, ezek is igen egyéniek és változatosak mind megjelenésükben, mind pedig lefolyásukban.
A cluster-fejfájás a fejfájás betegségek közül a legritkább, ezért gyakran nem ismerik fel. Általában a szem körül lokalizálódik és nagyon erős fájdalmat okoz. Könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, a homlok vagy arc verejtékezése, szemhéj duzzanata, vagy akár pupillaszűkület is kísérheti. A tenziós fejfájás általában kétoldali, abroncs-szerű nyomó érzéssel jár.

Mi az a migrén?

A migrénes fejfájás tipikus esetben bizonyos időközönként jelentkező, rohamszerűen kezdődő fejfájás. Ez jellemzően féloldali, lüktető érzés. Kísérheti hányinger, hányás fény- és hangérzékenység. A migrénes fejfájás előtt előfordulhatnak bevezető tünetek (úgynevezett aura). Ez érzékcsalódással, leggyakrabban optikai csalódással járó érzés. Akár hangulatváltozás, fáradtság, ásítási kényszer, hangérzékenység, étvágynövekedés, vagy akár székrekedés is lehet egy migrénes roham előjele. Migrénes fejfájása a lakosság közel 10%-ának van. Jellemzően 25-45 éves korban fordul elő. A tüneteket az erőkifejtés súlyosbíthatja. A migrén nőknél háromszor gyakoribb, mint férfiaknál (ezt hormonális okokkal magyarázzák).

Figyelem! Azonnali orvosi segítségre/mentő hívására van szükség, ha a fejfájás hirtelen, ütésszerűen kezdődött. Amennyiben beszédzavar, tudatzavar, izomgyengeség, bénulás kíséri, vagy ha nagy erőkifejtést, illetve fejsérülést követően jelentkezik. A rendszeresen visszatérő fejfájást is érdemes kivizsgáltatni és orvosi segítséggel kezelni! Igen gyakori hogy ennek lelki okai vannak, melyekről alább bővebben is szólok.

Kihez forduljunk a fejfájással?

Legelőször hasznos a háziorvosunkhoz fordulnunk, aki a vizsgálatot követően segít a megfelelő szakember kiválasztásában. Fontos, hogy megfigyeljük és az orvosnak is elmondjuk, milyen a fájdalom jellege, gyakorisága, időtartama. Általában melyik napszakban jelenik meg, vannak-e kiváltó tényezők, vagy egyéb kísérő tünetek. Régebb óta tartó fejfájás esetén hasznos, ha fejfájásnaplót vezetünk. Ebbe írjuk fel, hogy mikor volt a fejfájás, milyen erős volt, milyen jellegű, milyen időtartamú, mi válthatta ki, mi enyhítette. A panaszok részletes átbeszélése után ki lehet választani azokat a képalkotó eljárásokat, vagy szakorvosi vizsgálatokat (pl. szemészorvos felkeresése) melyek a fejfájás okát nagy valószínűséggel feltárják. Ha nincs semmilyen kimutatható agyi elváltozás, fájdalmunkat nagy valószínűséggel pszichológiai vagy életmódbeli tényezők okozzák. Ha találnak valamilyen testi betegséget, akkor  annak kezelése elengedhetetlen akkor is, ha a lelki nyomás szerepe jelentős a tünet megjelensébében.

Mik a fejfájás leggyakoribb okai?

A fejfájásnak, mint a legtöbb betegségnek biológiai, lelki és környezeti (életmódbeli) okai is vannak. A migrénes betegek megfigyelései szerint hormonális változások (pl. menstruáció, terhesség), stressz, fáradtság, erős érzelmi megterhelés, bizonyos élelmiszerek fogyasztása (pl. alkohol, csokoládé, kávé, sajtok) és környezeti hatások (pl. frontok, légnyomás-változás) provokálhatják a rohamokat. Kutatások igazolják, hogy a migrén esetében jelentős a családi halmozódás, ami az örökletes tényezők szerepét húzza alá. Ezek igen magas száma és egyéni jellege miatt nem lehet konkrétan meghatározni, hogy pontosan milyen környezeti tényezők váltják ki a fejfájásokat. A rendszertelen étkezés, az elégtelen folyadékfogyasztás és az alváshiány talán ezek közül a legalapvetőbb. (Az alvásszakértők legalább napi 8-9 óra egybefüggő pihenést javasolnak.) Ha sokat nézzük a monitort, vagy az okostelefonunkat, az a nyaki izmok bekeményedését, gerincünk deformációját okozhatja, ami önmagában is elég indok rá, hogy fájjon a fejünk. Klasszikus kiváltó tényezők a fokozott stressz és a rendszeres mozgás hiánya is.

Milyen lelki tényezők állnak összefüggésben a fejfájással?

Sokféle lelki probléma mentén kialakulhat a fejfájás. A szorongás vezető tünete lehet a rendszeresen jelentkező fájdalom. Akár a depresszió menyilvánulása is lehet. Kialakulhat akár különféle munkahelyi vagy családi konfliktusok mentén is. (Például egy vitába „belefájdul a fejünk”.) A pszichodinamikus elmélet a migrént az elfojtott (ki nem mutatott és le nem vezetett) agresszióval hozza összefüggésbe. Ezt úgy kell érteni, hogy a fejfájásra hajlamos személy igyekszik racionálisan gondolkodni, az érzelmeket gyakran nem megfelelően kezeli (például nem veszi őket kellőképpen komolyan). A le nem vezetett feszültség ezért testi tünetben tör utat magának (ezt a jelenséget nevezzük szomtaizációnak). Gyakori, hogy a fejfájástól rendszeresen szenvedő személyt a görcsös megfelelni akarás, elismerés utáni vágy és a kudarctól való félelem jellemzi. Önmagával túlzottan kritikus. Különösen a migrénben szenvedők közt mindennapos, hogy alárendelik igényeinket a másik félnek, nem mondják ki a bennünk kavargó érzéseket. Próbálnak nem szembenézni a problémákkal, kerülik a konfrontációt.

Hogyan kezelhető hatékonyan fejfájás?

A tüneti kezelés része lehet különféle fájdalomcsillapító gyógyszerek szedése. A fejfájásban szenvedő betegeknek jelentős részének segít a megfelelő mennyiségű alvás, a friss levegő, a bőséges napi folyadékfogyasztás, és a relaxáció. Javasolt a rendszeres (legalább heti 3x végzett kiadós) testmozgás, ami segít kordában tartani a stresszt.

A migrén sajátossága, hogy megfelelő kezelés híján a rohamok egyre sűrűbben jöhetnek elő és tovább tarthatnak. Ebben az esetben valamilyen migrénspecifikus gyógyszert és mellé nem szteroid gyulladáscsökkentőt javasolhatnak a neurológusok.

A másodlagos fejfájások (amikor valamilyen szervi probléma, pl. magas vérnyomás, vagy látásproblémák tünete a fájdalom) kezelése minden esetben az azt kiváltó betegségek gyógyítását, kezelését jelenti. Amennyiben stresszel, vagy egyéb lelki tényezőkkel (például szorongással) függ össze a fejfájás, a kezelés elsősorban választandó módja a pszichoterápia.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, pár- és családterapeuta jelölt

„Stressz-betegségek” avagy a pszichoszomatikus kórképekről

Ahogy azt már korábbi írásomban is említettem, a tartós stressz megviseli testünket, sokféle betegség kialakulásában van kiemelkedő szerepe. Ha lelkünk sérül, az többnyire testi elváltozást is magával hoz. Bár talán nehezen hihető, hogy „egy kis szorongás” markáns, negatív hatást gyakorolt testünkre, mégis fontos hogy pszichológus segítségét kérjük, hogy megfejtsük testünk jelzéseit, megtanítsuk rá, hogy a hétköznapi stresszt ne különféle betegségek segítségével vezesse le. Lelki problémáink felvállalása azonban általában sokkal nehezebb feladat, mint testünk gyógyíttatása, így sokan inkább orvostól orvosig járnak (persze ebben az orvosok felelőssége is hatalmas, hiszen rengetegen vannak, akik inkább elvégeznek egy sokadik CT vizsgálatot, minthogy pszichológus felkeresését javasolnák). Ráadásul fájdalmas dolog elfogadni betegségünk lelki vonatkozásait, a pszichológus segítségét. Pedig sokszor semmilyen diagnosztikus eszközzel nem kimutatható fájdalmaik oka.

Amennyiben a lelki feszültség testünkben szervi bajt, betegséget okoz, vagy semmilyen elváltozás nem mutatható ki, de a tünet zavaró és hosszabb ideje fennáll, ún. pszichoszomatikus betegségről beszélünk. Ezek nagyon sokrétűek lehetnek, gyakran hosszú ideig fennállnak, de tünetváltás is jelentkezhet. (Amikor az egyik betegséget meggyógyítják, előjön egy másik, az után egy harmadik.) Ezek kialakulásukban és fennmaradásában a stressz (vagy más lelki tényezők) kiemelt szerepet játszanak. Érdekli, hogyan hat immunrendszerünkre a stressz?

Mik a leggyakoribb pszichoszomatikus betegségek?

  • Allergiák
  • Autoimmun betegségek: pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex
  • Bőrgyógyászati betegségek: pl. pikkelysömör, ekcéma
  • Emésztéssel kapcsolatos panaszok: pl. hányinger, hányás, hasmenés
  • Érzékeléssel kapcsolatos zavarok: pl. kettőslátás, homályos látás, vakság; fülzúgás, halláscsökkenés, hallásvesztés; zsibbadás, tapintás-, hőérzés csökkenése vagy hiánya; remegések, érzészavar
  • Fájdalom tünetek: pl. migrén, hasi fájdalom, hát- és derékfájás, izomfájdalom, ízületi fájdalom, végtagfájdalom, mellkasi fájdalom, menstruációs fájdalmak
  • Gyomor-bélrendszer betegségei: pl. colitis ulcerosa, IBS, gyomor- és nyombél fekély, reflux
  • Kardiovaszkuláris betegségek: pl. magas vérnyomás, szívtáji fájdalmak
  • Légzőrendszer betegségei: pl. köhögés, asztma
  • Nőgyógyászati betegségek: pl. rendszertelen vérzés, visszatérő nőgyógyászati betegségek, premenstruális szindróma, meddőség, vetélés, súlyos terhességi hányás
  • Neurológiai jellegű tünetek: koordinációs vagy egyensúlyzavar, bénulás vagy gyengeség, nyelési nehézség vagy torokszorulás (torokgombóc-érzés), beszédképtelenség, tapintás- vagy fájdalomérzés kiesés, kettős látás, vakság, süketség, görcsök, nem ájulásos tudatkiesés
  • Mozgással kapcsolatos tünetek: pl. koordinációs zavar, izomgyengeség, bizonytalan járás, beszédképtelenség
  • Túlsúly
  • Szexuális zavarok: szexuális érdektelenség, erekciós vagy ejakulációs zavar, szexuális aktussal kapcsolatos fájdalmak

Mit tehetünk a pszichoszomatikus betegségek ellen?

A pszichoszomatikus betegségek gyógyításánál alapvető, hogy a testi tünetet ki kell vizsgáltatni és szakorvos segítségével kezeltetni, emellett pedig pszichológust felkeresni, aki pszichoterápia segítségével segít megszüntetni a kiváltó okokat és a fenntartó tényezőket. Sajnos sokan maradnak testi tüneteikkel kezeletlenül, mert az orvosok nem találják a panaszok okát, (megfelelő pszichológiai képzettség hiányában) nem tudják a tünetek üzenetét megfejteni és ennek megfelelően tanácsot adni az életmódom való változtatásra, csak későn jutnak pszichológushoz, ami nagyban rontja a gyógyulás kilátásait, növeli a terápia hosszát.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta