Címke: evészavar

A leggyakoribb evészavarokról

Mai bejegyzésemben a leggyakoribb evészavarokról, az anorexia nervosaról és a bulimia nervosaról olvashat részletesebben. Milyen okok vannak a két betegség kialakulásának háttérében, és milyen kezelési módok léteznek? Hogyan induljunk el, hogyha ezeket a tüneteket tapaszaljuk magunkon, vagy szeretteinken? 

A táplálékfelvétel alapvetően egy ösztönkésztetés, de nagyon sok társadalmi és családi szokás is befolyásolja. Az evészavarnak két klasszikus típusa az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, de ezek mellett érdemes még megemlíteni az elhízást és az egyéb étkezési zavarokat, mint például az egészséges ételfüggőséget, az orthorexiát.

Kik a veszélyeztetettek az evészavarok szempontjából?

A klasszikus evészavarok elsősorban fiatal lányokat érintenek, tehát fiatal korban kezdődik. Az anorexia 12-18 éves korban, a bulimia picit később, 17-25 éves korban szokott kezdődni. Utóbbi betegség két-háromszor gyakoribb, mint az előző. Fontos tudni, hogy mindkét betegség vezethet életveszélyes állapotokhoz, ezért fontos a felismeésük és a szakszerű kezelésük.

Férfiaknál az evészavarok tipikus formája az ún. inverz anorexia, ami azt jelenti, hogy ők nem a karcsúságra, hanem éppen ellenkezőleg, a minél izmosabb testalkat elérésére törekszenek. Nagyon gyakoriak a szubklinikai zavarok, ami azt jelenti, hogy még a diagnosztikai kritériumok nem teljesülnek, de jelentős szenvedés okoz a szenély számára az evészavar. Ez akár a diákok 60%-ánál előfordulhat.

A legtöbb evészavaros páciens a felső és a középső társadalmi rétegből kerül ki, és fokozott kockázatot jelent a kialakulás szempontjából az, hogyha valaki nagyon sok médiumban, tévé vagy online szereplőt lát, akiknek fotóit retusálják.

Az evészavarral együtt járó pszichés betegségek

,Az evészavarok gyakran más pszichés betegségekkel együtt fordulnak elő. Leggyakoribb ezek közül a depresszió, a kényszerbetegség, a különféle függőségek, szociális fóbiák és a borderline személyiségzavar. Ezért nagyon fontos, hogy klinikai szakpszichológus vagy pszichiáter lássa el az illetőt, aki ki tudja zárni ezeket az egyéb kapcsolódó betegségeket.

Az evészavarok kialakulásával kapcsolatban fontos azt tudni, hogy mind egyéni, mind családi és szociokulturális tényezők is hozzájárulnak a kialakulásához. Ilyen szociokulturális tényező például a tökéletes megjelenésre való vágy, illetve a minél jobb teljesítménnyel kapcsolatos elvárás.

Növelik az evészavar kialakulását a különféle fogyással járó testi betegségek, stresszek, diéták is, ugyanis gyakran kedvet kapnak a fiatalok az önsanyargatáshoz. A saját test feletti kontroll eszközévé válik az evés, kialakul az evészavar.  

Milyen okai vannak és miért alakul ki az evészavar?

A különféle elméletek természetesen más-más okokat helyeznek a fókuszba. A biológiai elméletek különféle hormonok eltéréseivel magyarázzák a betegséget, míg a pszichoanalitikus elméletek egyfajta regresszióként fogják fel az evészavarokat, ami a korai szülő-gyermek kapcsolatra vezethető vissza.

A kognitív modellek elsősorban a testképzavar jelentőségét hangsúlyozzák, ami azt jelenti, hogy gyakran az evészavarban küzdő személyek sokkal kövérebbnek látják magukat, mint amilyennek mások látják őket, vagy mint ami a súlyuk alapján elképzelhető lenne.

A rendszerszemléletű megközelítés pedig az evészavarok családra gyakorolt hatását vizsgálja, a családon belüli ellenállás megnyilvánulási formájaként tekint rá.

Milyen pszichés háttér jellemző az evészavarokra?

Általában bonyolult lélektani folyamatok játszanak szerepet a betegség kialakulásában. Mind biológiai, mind pedig az adott személy lelki működéseire figyelmet kell fordítani.

Az evészavarokban közös:

  • az érzelemkifejezés nehézsége,
  • a kommunikációs készségek hiánya,
  • a különféle én-határ problémák,
  • illetve a kontrollzavarok, tehát nehezen tud határt húzni, nemet mondani

Az evészavarok diagnosztizálásának része a testtömeg index, amit úgy tudunk kiszámolni, hogy a megadott testtömeget a testmagasság négyzetével elosztjuk. Ezt a normál, a túlsúlyos és az alultáplált kategóriákba tudjuk besorolni. Ehhez nyugodtan kérjük akár háziorvosunk segítségét is.

Milyen tünetek jellemzőek az anorexiára?

Az anorexia esetén akaratlagos súlyvesztést figyelhetünk meg, amelyet a páciens kezdeményez. Ez legalább a testsúly 15%-át érinti. Jellemző a zsíros, vagy az egészségtelennek hitt ételek kerülése, és az energiabevitel drasztikus csökkentése.

Itt is előfordulhatnak különféle purgáló magatartások: hánytatás, különféle hashajtók használata. A beteg retteg a kövérségtől és a nem megfelelő testaránytól. Az anorexiások igyekeznek túlkontrollálni a viselkedésüket, különféle érzelmek kifejezése és a szexualitás is gátolt.

A személyiségük a betegség előrehaladtával egyre visszahúzódóbbá válik, betegségbelátásuk nincs. Testi állapotuk is nagyon veszélyessé válhat, tipikus tünet a menstruáció elmaradása, illetve a másodlagos nemi jellegek eltűnése.

Mik a bulimia jelei, tünetei?

A bulimiát ezzel szemben a falásrohamok és a testsúly kontrollálása jellemzi. A hánytatások/hashajtózások hatására itt is kialakulhat egyfajta hormonzavar, illetve különféle testi szövődmények, tehát itt is akár életveszélyes állapot is előállhat.

A falásrohamok során a páciens hatalmas mennyiségű ételt elfogyaszt, ezek általában hizlaló finomságok szoktak lenni. Utána megpróbálja a beteg ezek felszívódását-beépülését megakadályozni, például hánytatás, hashajtózás, böjt, vagy testmozgás segítségével.

Gyakran előfordul, hogy bulimiát anorexia előzi meg, illetve a két betegség kombinálódása sem ritka. Tudni kell, hogy a bulimia minden tápláltsági fokban megjelenhet, tehát attól, hogy valaki túlsúlyos, attól még előfordulhat, hogy bulimiában szenved. A hánytatás miatt a fogak belső felszínén gyakran zománchiány alakul ki, a hashajtás miatt akár életveszélyes állapotok is jelentkezhetnek.

Érdemes tudni, hogy az evészavarok krónikus betegségek, évtizedekig elhúzódhatnak, és gyakran jellemző a tünet-és alakváltás is.

Hogyan kezeljük az evészavarokat?

Fontos, hogy minél előbb felkeressük a háziorvosunkat, hogyha bármilyen tünetet tapasztalunk a fentiek közül. Hasznos tudni, hogy mindig kezelni kell a szomatikus tüneteket és pszichiáter bevonására is szükség van. Az elsődleges az, hogy a beteg testileg jó állapotban legyen, majd ezt követően lehet szó pszichoterápiás kezelésről, ami 18 éves kor alatt optimális esetben családterápiát is magában foglal, illetve egyéb pszichoterápia is szóba jöhet.

A leghatékonyabb a pszichodinamikus pszichoterápia, illetve a tüneti viselkedés korrekcióját célzó viselkedésterápia.

Mit tehetünk hozzátartozóként?

Abban az esetben, ha családtagként, barátként felmerül bennünk, hogy egy szerettünk evészavarral küzd, akkor menjünk oda hozzá, mert jellemző, hogy ezek a páciensek nem kérnek maguktól segítséget. Mondjuk el, hogy aggódunk értük, hogy mi milyennek látjuk őket, mert gyakran nem jönnek arra rá önmaguk, hogy bajban vannak,igen jellemző, hogy a betegségbelátás hiánya miatt a segítséget sem szívesen fogadják el.

Fontos azonban, hogy a véleményünket mindig kedvesen fogalmazzuk meg és ne próbáljunk bennük szégyent vagy egyéb rossz érzést kelteni, hanem a felnőtt személyiségükre, a józan eszükre hassunk, és próbáljuk meg a segítségünket felkínálni akár abban, hogy szakemberhez jusson el.

A blogbejegyzést videó formájában is feldolgoztam. Kattintson ide és tekintse meg. További tartalmakért látogasson el a YouTube-csatornámra és iratkozzon fel.

A túlsúly lelki összetevői – a lelki éhség problematikája

Napjainkban rengeteg embert érint az elhízás, ezért nem tudunk elég sokat beszélni a túlevés zavarról. Ennek jellemző mögöttes tényezője az alacsony önértékelés, folyamatos aggódás az alakkal kapcsolatban.

Ez gyakran együtt jelenik meg különféle mentális betegségekkel, például depresszióval, szorongással, pánikbetegséggel. Jellemző rá a kontrollvesztés az étkezés kapcsán és nagyon gyakran (de nem feltétlenül jellemzik) falásrohamok, melyet bűntudat kísér.

Gyakran tapasztalható, hogy az evés válik a nap fénypontjává, valamiféle kárpótlásként, stresszlevezetési lehetőségként funkcionál.

Fogyókúrázik? Kezdje a lelkével!

Ha megnézzük a túlevés zavarban szenvedő személyek személyiségét, láthatjuk, hogy nehézségük adódik a saját igényeik felismerésével és kifejezésével. Nehézségük adódik a feszültséglevezetéssel és az érzelmekről való kommunikációval. Az evésnek ezért egyfajta plusz funkciója lesz.

Természetesen a túlevések is vannak egyéni, családi és kulturális tényezői is. Ide sorolható, hogy gyakran a családtagok érzelem kimutatási eszköze az etetés. Kulturális tényezőnek számít, hogy a manapság sokan a vékonyságot a sikerességgel azonosítják, s ezáltal túl nagy nyomás nehezedik az erősebb testalkatú nőkre.

Fontos tudni, hogy a túlsúlynak vannak különféle lelki szövődményei például az elszigetelődés másoktól, a kommunikációs zavar, szexuális probléma és a hangulatzavar is. Egy túlsúlyos, evészavaros személy általában gátlásosabb a társas kapcsolataiban.

Mi szükséges a tartós fogyáshoz? Mi áll a túlevés hátterében?

Önmagában tehát nem elég egészségesebb életmódra váltanunk! A fogyáshoz feltétlen szükséges a lelki tényezők vizsgálata, mint a saját belső világunk, mind a társas kapcsolataink szintjén! Ha megnézzük a család egészét, a zavar kapcsán különféle jellegzetességeket figyelhetünk meg.

Egyéni szinten érdemes azon elgondolkodnunk (akár önismereti csoport, vagy terapeuta segítségével), hogy mi a szerepe életünkben az ételnek/evésnek. Milyen plusz funkciókkal ruházzuk fel?

A zavar hátterében gyermekkori traumákat és önismereti hiányosságokat találunk, ami miatt a személy nem érzi magát biztonságban a világban. Gyakran az tárható fel a terápia során, hogy a kliens nem tud örülni az életének, inkább teherként éli meg ezt a lehetőséget. Ez azonban átdolgozható! Az érzésekről való kommunikáció fejleszthető, ami segít a konfliktuskezelésben is.

Mire figyeljünk a család szintjén? Mi jellemző a „túletető családokban”?

Ezekben a családokban különösen fontos a tagok egyetértése, jellemző a konfliktuskerülés. Elvárják egymástól, hogy kitalálják a gondolataikat, nem szívesen kérnek direkt. A saját igényeik felismerésében, vagy kommunikációjában kevésbé ügyesek.

Az evészavaros (pl. túletető) családokban a gyerekek a meg nem értettség tapasztalatát építik be a személyiségükbe. A szülők gyakran túl kontrollálók, a családban a határok összemosódnak. Megjegyzéseket tesznek a gyermek megjelenésére, súlyára. Gyakran a szülők nem vállalják fel nyíltan a vezető szerepet.

A konfliktuskezelés mellett jellemző a negatív érzelmek kifejezésének kerülése, vagy ennek zavara. Gyakran megfigyelhető, hogy a szülő gyermek szerepben van (pl. saját szülőjével túl szoros a viszonya) a családban fokozott az egymástól való függés. Akár átvitt, akár gyakorlati értelemben.

Az evészavar feltétlen összefüggést mutat a felelősségvállalás hiányával.

A túlsúly párkapcsolati aspektusairól röviden


A családi minták alapvetően meghatározzák a párválasztást is. Ezek vagy fenntartják a korábbi mintákat, vagy súlyos konfliktusokat okoznak a párkapcsolatban, amennyiben a partner jelentősen eltérő környezetből származik. Mondhatjuk tehát hogy az evészavar a párkapcsolatra is feltétlenül hatással van.

Az evészavaros nők, vagy férfiak gyakran szenvedélybeteg, agresszív, vagy szorongó, túlkontrolláló partnert választanak. Nem ritka, hogy nehézségeik adódnak az elköteleződéssel (gyakran váltogatják partnereiket) és/vagy a valódi intimitással.

A párkapcsolatban gyakran megfigyelhető a magányosság érzése, illetve a kölcsönösség és a közös célok hiánya. A konfliktuskezelés nehezített. Ahogy fentebb említettem a saját érdekek, szempontok képviselése nehéz. Nem ritka, hogy az evészavar kialakulásának előzményében valamilyen szexuális, vagy egyéb jellegű abúzus/bántalmazás (is) van. A párkapcsolatban rendszerint nincsen közös döntés, a saját szükségletek alárendelődnek a másikénak. A szexualitás rendszerint nem kielégítő.

Párkapcsolatokban el kell érni, hogy a viták előre vezetőek legyenek és egymás megismerését szolgálják. A feszültség tehát feloldódjon (ne legyen szükség a plusz boldogság bonbonokra). A párkapcsolati konfliktusok lehetőséget adnak az önismeret fejlesztésére is. Gyakran megfigyelhető azonban, hogy a túlevők az igazit várják, aki persze sosem jön el.

Az evészavar kezelése alapvető a fogyáshoz!


A túlevés zavar kezelésénél fontos tisztázni, hogy az evés magánügy és a fogyás, illetve az egészséges életmód is csak saját felelősségre érhető el. Ha valaki a partnerének szeretne megfelelni (vagy akár vele közösen lefogyni), és ebből a motivációból változtatni, az eleve kudarcra van ítélve. A folyamatos bűntudat ugyanis aláássa az önbizalmat, függő helyzetet teremt. Épp azt a lelki hátteret erősíti fel, amiből szabadulni szükséges a tartós fogyáshoz.

Érdemes tehát egyedül, vagy erre specializálódott csoport segítségével belevágni az életmódváltásba.

Miért eszünk, ha nem is vagyunk éhesek? A túlevés érzelmi hátteréről

Mint bejegyzésemből is kitűnik, az evésnek számos aspektusa van, nemcsak az éhség miatt nyúlunk az ételhez. Az alábbiakban néhány olyan (egyéni) okot sorolok fel, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy akkor is vegyünk magunkhoz ételt, amikor valójában nem lenne rá szükségünk.

Gyakran az evésnek különleges szerepe van abból a szempontból hogy a különleges ízekben talál az ember örömöt. A világ túl sok stresszforrást tartogat és az evés aktusa megnyugtató.

A kapcsolati éhség azt jelenti, hogy nehezen kommunikáljuk az igényeinket mások felé, ezért tele vagyunk kielégítetlen szükségletekkel.

Vágyunk az elismerésre, ezért a különleges/finom ételekkel ajándékozzuk meg magunkat.

Gyakran előfordul, hogy a kielégítő nemi élet pótléka az evés. A testi vágyak elfojtása valamilyen trauma miatt is előfordulhat, ezért erőltetni nem szabad.

Az ún. strukturális éhség azt jelenti, hogy nehezen tudjuk beosztani az időnket, ezért az étkezés ideje felértékelődik (pl. csak az asztal körül beszélgetünk családtagjainkkal). Kevés idő marad önmagunkra. Gyakran megfigyelhető, hogy nincs rendszer az ember életében és emiatt számára fontos teendők elmaradnak, nem vállal felelősséget a saját sorsáért.

Gyakran jellemző az ún. cselekvési éhség. Ez akkor figyelhető meg hogyha nem találunk elég örömet a munkánkban. Az evés segít, hogy a jelenre koncentráljunk.

Fontos kiemelni, hogy a saját testünkkel szembeni tisztelet hiányáról szól az, hogyha nem elégítjük ki megfelelően a szükségleteinket, egészségtelen, vagy túl nagy mennyiségű ételt veszünk magunkhoz. A saját magunk iránti tiszteletet gyermekkorunktól fokozatosan sajátítjuk el annak alapján, hogy hogyan bántak velünk a szüleink. Kinevettek-e, megengedték-e hogy méltatlan helyzetbe kerüljünk, vagy tisztelettel bántak velünk. Ha fizikai vagy érzelmi bántalmazást szenvedtünk el akkor észrevétlenül is károsodhatott a saját magunk szeretete és tisztelete iránti képességünk, ami pszichoterápia segítségével állítható helyre.

A fogyás felé vezető út mérföldkövei

A túlevés megoldásának első lépése a tudatosítás, ezt követi a felelősségvállalás és utána lehet megnézni, hogy mi a teendő, pontosan milyen lépések szükségesek a mi esetünkben. Nem elég tehát egy egészséges és örömteli életmódot megtervezni, ennek fenntarthatónak is kell lennie. Csak abba vágjunk bele, amit életünk végéig tudnánk csinálni! Ha a szükséges lépéseket nem kellő tudatossággal tervezzük meg, akkor előbb-utóbb testi-lelki hiányokkal fogunk találkozni, ami az életmódváltás útjába áll majd. Ne mondjunk le az élvezetes ízekről, inkább próbáljuk meg az általunk kedvelt ételek egészségesebb verzióját elkészíteni! Fontos szempont a fokozatosság is.

Az önismeret és az önszeretet kialakítása/fejlesztése tehát a fogyáshoz alapvető. Meg kell tanulnunk megfigyelni és értelmezni testünk jelzéseit és életmódunkat ehhez igazítani. Hogyha pedig önmagunkkal jóban vagyunk, akkor kapcsolataink is javulni fognak.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Felhasznált irodalom:

Lukács Liza (2015) Az éhes lélek gyógyítása. Túlsúly, evés zavarok és kapcsolati problémák. Kulcslyuk Kiadó, Budapest