Címke: Alvás

Mi lehet az oka annak, hogy nem várom az ünnepet, nem tudok kikapcsolni hétvégén?

Modern világunkban a legtöbb munkaadó szemében alapvető, hogy lelkiismeretesen végezzük a munkánkat, sőt, ha kell munkaidőn túl is bent maradunk, hogy határidőre befejezzük a feladatainkat. Nem ritka az sem, hogy egy multinál akár napi 10-16 órás munkavégzést is elvárnak, ami hosszú távon egészségromláshoz, kiégéshez vezethet. Mi van olyankor, amikor a munka lesz a legfőbb elfoglaltságunk és háttérbe szorul a magánéletünk? Könnyen előfordulhat hogy a mindennapos pörgésben elvesznek a hobbijaink, egyéb örömforrásaink, a házasságunk, vagy a barátaink szerepe is lecsökken. Könnyen izolálódhatunk ördögi kört alakítva ki, melyben a munka lesz a legbiztosabb örömforrásunk, ebből származik a legtöbb sikerélményünk.

Mi az a munka-alkoholizmus?

A munkaalkoholizmus sok mindenben hasonlít a többi függőséghez, (alkohol, drog, gyógyszer vagy számítógép-függőség) még testi tünetei is lehetnek. Ezek például az alvászavar, a folyamatos kimerültség, gyakori fejfájás, vagy a különböző stressz-betegségek. Bár társadalmunk elismeri a dolgos embereket, a jelenség nem új keletű: a „vasárnapi neurózist” már egy évszázada leírták. A legszembeötlőbb tünet, hogy a munkafüggő személy nem tart napközben szünetet, hétvégén hiányzik neki a munka, nem élvezi a néhány napnál hosszabb pihenőt. Ha nem a munkára gondol, szorong. Ezért aztán betegen is dolgozik, inkább marokszám szedi a fájdalomcsillapítókat, minthogy beiktatna egy kis pihenőt. A szabadság ráadásul azért is jelent plusz stresszforrást a munkamániás személynek, mert lelassulást hoz magával, melynek során egyedül maradna önmagával. Együtt kellene lennie a családjával, barátokkal, melytől a nagy rohanásban elszokhatott, vagy esetleg eleve nem érezte elég fontosnak magát a társaságukban.

Mik a tünetei?

A legszembetűnőbb tünete a munkaalkoholizmusnak, hogy az ebben szenvedő személy képtelen a munkán kívül másra gondolni. Folyton a munkahelyi feladatok járnak a fejében még akkor is, amikor nincs a munkahelyén. A telefonja mindig be van kapcsolva, gyakran ellenőrzi az e-mailjeit. A családjával is főként a feladatairól szeret beszélgetni. Munkájában nélkülözhetetlennek érzi magát (azt éli meg, más nem dolgozik olyan jól, mint ő), ezért nem szívesen ad át feladatot másnak. Nem ritka hogy a családtagokat is bevonja az üzletbe, például adminisztratív feladatokat ad nekik. A közös vacsoránál vagy a gyerek bemutatójánál fontosabbak a munkahelyi kötelességek, a családi programokról távol marad ezek miatt.

Nem ritka, hogy amennyiben a munka a legfőbb örömforrásunk, akár önként bevállalhatjuk a pluszfeladatokat. Nem is érezzük ezt problémának.
A leginkább veszélyeztetettek a munka-alkoholizmusra a családi problémákkal küzdő, alacsony önbecsülésű emberek. Különös helyzet alakulhat ki, ha a munkahelyen ráadásul értékelik a munkavállaló erőfeszítéseit. Ilyenkor még nehezebb belátni hogy túlzott a munkakedvünk, hiszen el is ismerik a teljesítményünket, végre fontos embernek érezhetjük magunkat. A pihenés hiánya hosszú távon azonban rosszabb teljesítményhez (kevésbé hatékony munkavégzéshez) vezet. A folyamat vége pedig az érzelmi elsivárosodás, depresszió, alkohol vagy drogfüggés, vagy akár testi betegség is lehet.

Mi van a munkaalkoholizmus mögött?

Gyakran megfigyelhető, hogy a munkafüggők eredeti családjaiban is van valamilyen (legtöbbször alkohol) függőség. Ennek mentén alacsony önértékelés alakul ki a gyermekben, aki felnőve szintén a függőség útjára lép. A munkamánia sokszor a kontrollról szól, ennek segítségével próbálja meg a beteg irányítás alá vonni életének minden területét. (Ez nyilvánvalóan képtelenség, kivéve ha beszűkítjük az életterünket, csak a feladatainkra fókuszálunk.)
Sokszor megfigyelhetjük, hogy a „szükség van rám” érzés bújik meg a munkafüggőség mögött. A személynek a többi (házastársi, szülő stb.) szerepéhez képest kiemelten fontossá válik a dolgozó szerep. Ebben talál leginkább önigazolást. Az önbizalom gyakran igen alacsony, ezért szükség van a folyamatos sikerélményre a viszonylagos jó közérzethez. A fokozott terhelés vállalásával pedig ez akár meg is valósulhat, munkaadónk valóban elismerhet és kiemelhet a kollégák közül.
A folyamatos munka ezenkívül kimenekülést jelenthet a házastársi feszültségek elől. Ha az érezzük, a párunk jobban tud vitázni, vagy ügyesebb a gyermeknevelésben, könnyen ráhagyhatjuk a döntéseket. Az érezhetjük, hogy valójában nincs is szükség ránk otthon.
A munkamánia elfedheti, hogy nem vagyunk elégedettek társas készségeinkkel. Nem kell szembenéznünk azzal, hogy nem keresnek minket a barátaink, a találkozások szép lassan elmaradoznak, a folyamatos munka kiváló mentség lehet erre. Hiszen ha hívnának se mennénk…

Mit tehetünk, ha már megérintett minket a munkafüggőség?

A munkamánia legnagyobb nehézsége, hogy a többi függőséghez hasonlóan itt is hiányzik a betegségbelátás.

Általában a hozzátartozó szenvedése erősebb, például a munkamániás férfi felesége érzi magát magányosnak. (Ilyenkor jó megoldás lehet családterápiás segítséget kérni. A lelki munka hatására a folyton dolgozó férj ugyanis rádöbbenhet a saját tudattalan motivációira, a közös munka hatására megszűnhet a munkába menekülés oka.) Ráadásul könnyen megindokolható a túlzott munkakedv, hiszen egy férfinak hagyományosan el kell tartania a családját. Gyakran halljuk, hogy egyszerűen szereti a munkáját, s így felmenti magát a következmények alól. Amikor egy családtag szembesíteni próbálja a függőt a helyzetével, az indulatossá válhat, agresszíven nyilvánulhat meg.

A probléma megoldásához javasolt önismereti munka megkezdése, akár csoportos, akár egyéni formában. Ez segít, hogy rájöjjünk, mit jelent nekünk a munka, milyen szerepe(ke)t tölt be az életünkben. Mért fontos ez a számunkra? Milyen az életünk egyébként? Hogyan érezzük magunkat a szeretteink körében? Mi elől menekülünk a munkahelyi sikerekbe? Meg kell tanulnunk reagálni testünk jelzéseire, nem túlhajtani magunkat. Felvállalni minden körülmények között a véleményünket, beleállni a konfliktushelyzetekbe. Ez azonban a legtöbb esetben nem megy egyedül.

Ha felismerte a problémát önmagán, vagy valamelyik családtagján, itt kérhet személyre szabott segítséget tőlem.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

A modern világ betegsége: a depresszió

Kutatások bizonyítják, hogy a XX. század vége óta egyre gyakoribb a depressziós tünetek megjelenése: a levertség és az érdeklődés elvesztése. Szinte mindenki érez hasonló tüneteket valamikor élete során. A depresszió különféle evés vagy alvászavarokat, meglassultságot is okozhat. A kór tünete lehet még ezeken kívül a döntésképtelenség, a fáradtság, az önvád, és a halál gondolatával való foglalkozás is. (A diagnózis felállítása azonban pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus feladata.)
Az első depressziós tünetek megjelenése is egyre korábbi életkorra tehető. Gyakran már gyermekkorban megjelenik a kedvetlenség, céltalanság. (Bár a fiataloknál a betegség gyakran  nyugtalanságban, ingerlékenységben, beilleszkedési vagy ürítési zavarok formájában nyilvánul meg.)
A depresszió egyre gyakoribb felbukkanásának egyik oka, hogy megbomlott az emberek számára oly fontos családi kötelék ereje. Egyre kevesebb időnk van egymásra, gyermekeinkre. A mai fiatalok gyakran úgy nőnek fel, hogy távolabbi rokonaikat nem is ismerik, ami néhány száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna. Ezen kívül háttérbe szorultak a helyi közösségek például az egyház is, melyek régebben szintén egyfajta érzelmi biztonságot adhattak.
Fontos kiemelni, hogy a depresszív tünetek gyermekkori enyhe előfordulása is megnöveli a felnőttkor során fellépő súlyos depresszió kockázatát. A rosszkedvű vagy befelé forduló gyerekek a közösségben sem boldogulnak jól, képtelenek másokkal kapcsolatot teremteni kevesebb barátot szereznek. Aztán az iskolában is rosszabbul teljesítenek, nehezen tudnak az órákon figyelni. Ez aztán egy önsorrontó, ördögi körré válik, melyből nehéz kitörni. Ha helyre is állnak ezek a problémák, a gyermekben nyomot hagyhat a kudarc, ami megerősíti az eleve pesszimistább hozzáállást, “önutálatot”. Serdülőkorban a depresszióra való fogékonyság minden egyébtől függetlenül is megnő, hiszen ekkor sokféle változással kell a leendő felnőttnek megbirkóznia.
Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk egymásra, ha hasonló tüneteket észlelünk gyermekeinken, vagy más családtagjainkon,  ismerőseinken, kérjünk szakszerű segítséget.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Immunrendszerünk és a stressz

Hogyan hat a stressz az immunrendszerünkre? Milyen testi változásokat indít el?

Az immunrendszer testünk természetes védekezőképességét jelenti az őt károsító hatásokkal (kórokozók vagy méreganyagok) szemben. Stressz hatására a stressz-hormonok (adrenalin, kortizol, stb.) mennyiségének növekedésével párhuzamosan immunrendszerünk működésének csökkenését lehet megfigyelni. A stressz-hatások a hypothalamust corticotrop-releasing-hormon (CRS) kiválasztására késztetik, ami koordináló szerepet játszik a fiziológiai és a viselkedéses stressz-válaszban. Aktiválja a hipofízis-mellékvesekéreg rendszert, és szimpatikus aktivitáshoz vezet. (Csökken az étvágy, libidó, megváltozik a motoros aktiváltság, megnő a szorongás stb).

A következő lépés során a hipofízisben olyan hormonok képződnek (pl.:ACTH, α-MSH, β-endorphin) melyek a stressz-válasz szabályozását végzik.
Az ACTH (adreno-cortikotrop hormon) hatására a mellékvese kéregben fokozódik az kortikosteroidok képződése, amely erősen gátolja az immunfunkciókat. A kortizol fokozza a készenléti állapotot. Magas szintje egy idő után visszacsatolás révén leállítja a stressz-választ. Minél több vagy érzékenyebb kortizol receptor található az agyban, annál gyorsabb lehet a stressz-válasz leállítása. Ha ezeknek a receptoroknak a száma vagy érzékenysége lecsökken, a stresszválasz időtartama elnyúlik (ennek következménye a fokozott éberség, szorongás, egyfajta készenléti állapot), az immunrendszer védekezőképesség ezzel párhuzamosan lecsökken. A stressz-hormonok túlzott szintje elpusztítja a kortizol-receptorokat, így nem lesz, ami visszacsatolás révén leállítsa a stresszválaszt.

Érdekességként megjegyzem, hogy a depressziók egyes fajtáiban magas kortizol és CRH szintet talátak, ami alapján a depresszió inadekvát, generalizált stresszválaszként írható le. Ez egyértelműen mutatja, hogy lelki porblémák, családi vagy munkahelyi konfliktusok is súlyos stresszforrásnak minősülnek. Lelkünknek is van tehát “immunrendszere”, melyet önismeretünk bővítésével tudunk serkenteni.

Mi az, ami javítja immunrendszerünk működését?

Most hogy áttekintettük, hogy a stressz pontosan hogyan rontja immunrendszerünk működését, nézzük meg mi minden tudja javítani azt.

    • A viszonylagos éhezés (alacsony kalória, de magas tápanyag bevitel) jó az immunrendszernek. Ennek oka még nem tisztázott, de valószínűleg testi regenerációs folyamatot indít be. A kiegyensúlyozott táplálkozás támogatja az élettani folyamatok egészséges egyensúlyát.
    • Alvás (δ fázis) alatt nő a növekedési hormon (GH) termelődése, ami javítja immun-működésünket. A stressz rontja az alvásminőséget, ami rontja immunrendszerünk hatékonyságát. A GH mennyisége korral természetes módon is csökken.

  • A testmozgás javítja az immunrendszert. A testedzés hatására akut válaszok jönnek létre, amelyek a testedzés befejezését követően 6 órán belül elmúlnak. Közvetlenül a testedzést követően a teljes leukocita szám 50-100%al emelkedik. A leukocita-szám változásának mértéke nagyban függ a testedzés intenzitásától (és az ezáltal okozott adrenalin és kortizol szint növekedéstől). A rendszeres testedzés hatásaként a természetes ölősejtek (NK) sejtölő (citotoxikus) aktivitása szignifikánsan megemelkedik, ami hatásos segítség lehet a rák megelőzésében. A rosszindulatú daganat kialakulásának esélye összefügg a testmozgás hiányával. Ülőmunkát végzők esetében például 1,6-szor nagyobb kockázatot találtak a végbélrák kialakulására az aktív tevékenységet végzőkhöz képest. Nem sportoló nőknél pedig 1,8-2,5% -al magasabb volt a nőgyógyászati daganatok aránya. Ennek hátterében is több mechanizmus állhat. Például a testedzéssel kapcsolatos általános életstílus, ösztrogén szint, alacsony testzsír-mennyiség, csökkent salakanyag-tranzit idő stb. Fontos megemlíteni, hogy a túlzott testedzés kifejezetten immunszupresszor (gátló) hatású. Kíváncsi rá, milyen lelki tényezők állnak a rákbetegség kialakulása mögött? Következő cikkemből kiderül!

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

 Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta