Levele alapján érthető, hogy megrendült a bizalma, hiszen teljesen másként látja most a férjét, mint az eset előtt. Sok kérdést felvet ez a helyzet, melyekre önismereti folyamat keretei között lehet a leginkább alapos, helytálló válaszokat kapni. Például más is közrejátszhat-e a bizalom megrendülésében. Ezt az esetet leszámítva a kapcsolatuk hogyan működik? Az intimitást is érdemes körbejárni, mennyire kielégítő a szexuális életük az Ön számára? És neki?
Ha a kapcsolatikat több szempontból is problémásnak érzi és a férje is akarja, párterápiás munka indokolt lehet.

Üdvözlettel: Habis Melinda

A közösségbe szoktatás során gyakran előfordul a levelében leírt jelentség. Gyakran a gyermek addig sír, míg a szülő látja, hátha nem szükséges ott maradnia. Akármennyire is jó a bölcsőde, a szülővel nagyobb biztonságban érzi magát a gyermek. Tehát ha a nevelők szerint könnyen megnyugszik, miután Ön elment, bízhat benne, hogy jól érzi ott magát.

Üdvözlettel: Habis Melinda

Levele alapján úgy gondolom, hogy nehéz helyzetben van. A gyermeke nevelése sok energiát kivesz Önből, s fontos volna azt énidővel, felnőtt kapcsolatokkal pótolni/feltölteni, hogy újra tudjon adni, sőt, hogy Ön is jól érezze magát. A férje úgy tűnik nem igazán találja önmagát az apa szerepben, ami újabb terheket jelent a kapcsolatuknak. Érdemes lenne párterápiás munkába kedzeniük, hogy ismét jobban működjön a házasságuk, a párja is megtalálja az utat a gyermekhez, Önnek pedig több ideje legyen.

Üdvözlettel: Habis Melinda

A belső üresség betöltéséhez önismereti munkát javaslok. Érdemes megfigyelnie az érzéseit, s pszichológus segítségével átgondolnia ezek mit üzennek, mire van szüksége valójában? Milyen szerepe volt a korábbi belső világnak, mitől tűnt el?

Üdvözlettel: Habis Melinda

A helyzet amiről ír sok feszültséget rejt. Nem teljesen egyértelmű a számomra, hogy az apjával milyen gyakran találkozik, olyankor mik történnek, próbál-e Ő közeledni, s erre Ön hogy reagál. Írja, hogy egyéni terápiára járt/jár. Szeintem ez nagyon jó, érdemes az alkalmakon kitérni erre, jobban körbejárni az apjával való kapcsolatot, a férfi lehetséges motivációit. Ha jól értem a sorait, a ház vásárlás egy sarkallatos pont volt a kapcsolatukban, ekkortól lett még rosszabb. Nem kizárható, hogy ez arra utal, fél, hogy még jobban eltávolodik, elveszíti Önt. Kérdésére válaszolva, szerintem a kekeckedés soha nem lehet természetes és nem kell elfogadnia. Hogy mit tehet, hogy könnyebb legyen, arról négyszemközti konzultáció során lehetne érdemben elgondolkodni (s ha jár szakemberkez, érdemes vele megbeszélnie ezeket).

Üdvözlettel: Habis Melinda

Röviden leírnám a történetemet,s véleményt kérnék Tisztelettel Öntől!

Családi házban lakom, 34 éves vagyok. A történethez hozzátartozik, s fontos szerintem, hogy koraszülött voltam, s dongalábbal születtem. Édesanyámmal jó volt a kapcsolatom, apámmal viszont mindig is a szurkálódás részéről, sosem volt jó semmi amit csináltam 10-ből 9-szer, tipikus negatív eset (szerintem).
3 éve megjegyezte apám, hogy lekéne fogynom, kérdeztem mennyit. mondta 10 kg simán. Lefogytam 23-at. Azután kitalálta, hogy nem eszek rendesen és hogy pszhihológushoz kellene mennem, mert szerinte velem vannak bajok, Elmentem, kinevetetett. Azóta nem állok szóba vele, nem beszélünk, nem köszönök, nem eszek abból az ételből, amit ő hoz, főz, teljes kizárás. Idén vettem házat, új építésű, jövőre adják át, vettem fel hitelt is. Azóta viszont úgy vettem észre hogy “szemét lettem” anyám szemében is és nagyon befolyásolja. Édesanyám mindig megfőz és tudja, ha apám eszik az ételből, én nem vagyok hajlandó, mivel már megkaptam Tőle azt hogy nem én hoztam más még megette volna, bla bla. Minden héten vita van, hogy miért nem eszem a főztjéből, pedig tudja, csak akkor vagyok hajlandó, ha ő az adott ételből nem eszik. Július vége van, idén 2-szer mondta, hogy nem kell neki, de a húsból nem enged. Én főzök magamnak, szeintem ez nem gond. Kérdésem Tisztelettel az lenne, hogy ez természetes, hogy kekeckednek, édesanyámat ellenem hangolja, mivel elköltözök, s tudja addig árt, amíg itt vagyok, utánna látni sem szeretném, vagy bennem lenne a hiba, mivel én próbáltam megfelelni Neki, de nem sikerült.?

Tisztelettel: András

Levele alapján érthető az aggodalma: valami megváltozott, már nem olyan a kapcsolata a fiával, mint korábban. Ha jól értem sorait, a fia a telefonos elfoglaltságaira hivatkozva utasítja el az Önnel való kapcsolódást. Az, hogy a fiúnak nincs közeli barátja, ebben az életkorban nem szerencsés (nem zárható ki, hogy nem csak Önt, hanem másokat is elutasít a fia valamilyen okból). Javaslom, hogy keressen szülőkonzultációt, ahol részletesebben körbe lehet járni az okokat és meg lehet tervezni a szükséges utat a megoldáshoz. Akár családterápia is szóba jöhet, ha a szerettei nem zárkóznak el tőle (ez azért lenne szerencsés, mert ennek során minden családtag el tudná mondani a saját szempontjait, végighallgatni egymást a szakemberrel közösen).

Üdvözlettel: Habis Melinda