Összegzés 2023
A 2023-as év rengeteg szakmai kihívást és online megkeresést tartogatott számomra, ezért a weboldalam pszichológus válaszol rovatába naponta érkező számtalan kérdés közül sajnos több száz maradt megválaszolatlanul.
Ezúton is köszönöm a megkereséseket, megtisztelő bizalmukat!
Kérem, hogy amennyiben kérdése továbbra is aktuális, vegye fel velem a kapcsolatot az online.pszichologus.valaszol@gmail.com címen, vagy küldje el újra a felületen kérdését a 2024-es évben. Megértését és együttműködését köszönöm!
Felhőtlen pillanatokban és önismeretben gazdag 2024-es évet kívánok!
2 Hozzászólás
Kedves Habis Melinda!
Már megkérdeztem, kérdésem válasz nélkül maradt. Megismétlem:
Mi a véleménye arról, hogy divattá vált az anyák utólagos kritizálása, a kifogások fejükhöz vágása évtizedekkel a gyermek felnevelése után. Amikor már a “gyermek” rég felnőtt, negyven évhez is közeledik. Az anya pedig már öreg.
Meddig mehet ez? Ha ez indokolt és legális a szakértők szerint, akkor egyre kevesebb nő fog szülni. Minek? Azért hogy a szeretetért, a törődésért cserébe idős korára megkapja azt, hogy “nem volt helyes, ahogyan neveltél!”.
Hibát mindenki elkövet, bármennyire is jót akar. De mi értelme, célja van annak, ha összedöntik az anya önbecsülését akkor, amikor már semmin nem lehet változtatni. Sőt, nem is kell változtatni a legtöbb esetben!
Tudom, hogy ez a gondolkodás Freudtól indul ki.
De akkor is: kikérem magamnak az anyák nevében is, hogy lealázzák őket idős korukban!
Mit érnek el ezzel? Hogy a páciens “gyermek”, valamint a környezet, az iskola, a barátok, akik szintén hatottak a “gyermekre”, saját felelősségük alól fel legyenek mentve? Mindenről az anya tehet?
Szerintem ez egy nagyon könnyű és kifizetődő pszichológusi gyakorlat. Mármint saját maguknak kifizetődő, könnyű munkával, a sablonokat követve.
Gondolom, erre sem fog válaszolni.
Kedves Ágnes!
Az anyák hibáztatását egyáltalán nem tartom szerencsésnek.
Az önismereti munka nem arról szól, hogy felelőst jelölünk ki, hanem hogy megértjük, hogy hatott ránk a felmenőink viselkedése és megtanulunk felelősséget vállalni a saját tetteinkért. Aki felelősséget tud vállalni, annak nincs szüksége ugyanis bűnbakra. Freud nézeteit sok szempontból meghaladták már, mindig a szülőpár és a tágabb környezet kapcsolatának kontextusában érdemes vizsgálni a régmúlt történéseit. A megalázás pedig hiányzik az érzelmileg érett emberek viselkedés-repertoárjából.
Az önbecsülésen, (reális énkép kialakításán) bármikor lehet dolgozni, önismereti munka keretein belül. Ez azonban a páciens, és a pszichológus számára is ritkán könnyű, inkább nevezném érzelmileg megterhelőnek, de hatásosnak. A személyes fejlődés alapjának.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!