Azt gondolom, hogy a nagy iskolai szigor óriási önfegyelmet vár el a gyermektől, ami a számára még túl nagy erőfeszítést kíván, ezért feszültséget okoz benne. Kisiskolás korban még nagyon fontos lenne, hogy ne állandóan a külső elvárásoknak (maximális teljesítmény, példás magatartás) kelljen megfelelni, hanem legyen tere a szabad játéknak, mozgásos feladatoknak is. Persze, fontosak az otthoni szabályok, de azt is vegye figyelembe, hogy a fáradt gőzt is ki kell engednie Bencének valahol. Az iskolai szabályokhoz muszáj alkalmazkodni, de ha Ön túlzottnak tartja a szigort, akkor ne feddje meg a fiát a viselkedése miatt, próbáljon nem állást foglalni az iskolai kérdésekben. Egy kis rosszalkodás, a határok megismerése azt gondolom, az egészséges gyermeki lélek velejárója (akkor is, ha ezt a tanítók nem nézik jó szemmel) Ha Ön szerint is túlzott mértéket ölt a probléma, kérje gyermekpszichológus segítségét.

Üdvözlettel: Habis Melinda

Tanácsát, véleményét szeretném kérni a 2. osztályos kisfiam problémájában. Egyedül nevelem Bencét 3 éve, nem volt, és most sincs új kapcsolatom, ketten élünk. Az apukájával nagyon jó a kapcsolat, a személyes látogatások havonta valósulnak meg, de napi szinten telefonálnak egymásnak. A probléma az iskolában mutatkozik meg. Szellemileg nagyon jó képességű, 4-5-ös osztályzatai vannak, de a magatartása hullámzó. Egyik nap 5-öst kap,másik nap 1-est. Egy hét alatt 2 db 1-est szerzett be magatartásból. A tanítónénivel beszélve elmondta, hogy produkálja magát, szórakoztatja a többieket, nem bírnak vele. Személyes véleményem, hogy túl nagy szigorral bírnak a gyerekek felett, már szinte teljesíthetetlen feltételekkel. Egyik testnevelés órán azért kaptak tömegesen 1-est a gyerekek, mert beszélgettek. Már tesi órán sem ereszthetik el magukat? És sajnos pont az a tanító osztogatja a rossz jegyeket, aki 50 éves, és nincs saját gyermeke. Bencének mondtam, hogy a tanító néni hogyan látja a problémát, és a gyerek mondja, hogy a tanító hazudik, mert bizonyos cselekvéseket nem is csinál meg. De bizonyos viselkedéseket elismer. Mivel egyedül nevelem, ezért bevallom, hogy én is keményen nevelem, mert nem tudom, hogy milyen mértékig legyek az anyja, és mennyiben az apja. Lehet, hogy otthon engednem kellene a szigoron?

Ha kell, bárhova elmegyünk, terápiára, tanácsadásra, csak derüljön ki, hogy melyik fél a hibás a gyerek hullámzó viselkedésében.

Köszönöm megtisztelő válaszát, üdvözlettel: Edina

Fontos megjegyezni, hogy a gyerekek nem csak az otthonról hozott mintát ismétlik, nagyon erősen tud hatni rájuk a tv, videojáték, vagy bármilyen a környezetéből származó inger, ahol elfogadott az erőszakos viselkedés. Azt javaslom, jobban gondolja végig, mit enged nézni a fiának, ha mégis durvaságot lát, erről mindenképpen beszélgessen el vele.

Üdvözlettel: Habis Melinda