Hozzászólások ehhez: Kisbabával otthon – kimerültség, bizonytalanság, párkapcsolati problémák

Szerző: Habis Melinda

Habis Melinda — Wed, 09 Feb 2022 11:31:35 +0000

Kedves Kérdező!

Javasolt mielőbb felkeresnie pszichológust, aki segít Önnek abban, hogy mielőbb ismét jól érezze magát a bőrében! Utána remélhetőleg a gyermekével való kapcsolata is könnyebb lesz, s tán a párkapcsolatára is másként tekint majd.

Üdvözlettel: Habis Melinda

Szerző: Hello

Hello — Thu, 25 Nov 2021 14:55:38 +0000

Hello. Ugyan ebben a cipőben járok én is. Most is épp sírok, ugy érzem nem birom tovább. Lassan 1 éves a kisfiam de egyre nehezebben viselem. Látom rajta is hogy egyre hisztisebb mert ezt látja rajtam, ugyan úgy vergődik, csap, vág mint én. Egyszerűen nincs türelmem hozzá. Nincs türelmem semmihez. Egyedül vagyok, férjem dolgozik 3 váltásban, külföldön élünk, rokonság nincs mellettünk. Egyszer, kétszer megyünk haza 1 évben. Tudom hogy velem van a baj, de nem tudom hogy változtassak ezen, akarom hogy több türelmem legyen hozzá, mivel imádom. Bánt a lelkiismeret miután rá orditok, tudom hogy kicsi es ugyse fogja fel. Egyszerűen nem tudom mit csináljak. Páromhoz sincs türelmem, vele is egyre többet veszekedem, akár mit mond idegesít, pedig megfogatuk egymásnak hogy a baba nem fog semmin változtatni. Könyörgöm valami jó tanács 🙁

Szerző: admin

admin — Tue, 06 Jan 2015 18:33:13 +0000

Kedves Névtelen!

Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek, hiszen egy kisbaba gondozása és nevelése mellett a háztartás és a többi klasszikus női teher is az Ön vállán nyugszik. Hogy megpróbál minden szerepben maximálisan helyt állni. Mégis azt mondom, hogy hosszu távon ez nem tartható állapot. Önmagára is kellene időt szánnia és nem rosszul érezni magát emiatt, mert különben azt kockáztatja, hogy a tartós tulterhelődésre rámegy a testi-lelki az egészsége.

Üdvözlettel: Habis Melinda

Szerző: Névtelen

Névtelen — Tue, 06 Jan 2015 17:04:00 +0000

Mindenhol azt írják, hogy csak szervezés kérdése az egész. De hogyan szervezzek ha soha nem érem utol magam, ha előre el is van tervezve minden biztos, hogy akkor üt be valami ami felborít mindent? Hogyan jutna akár egy óra is magamra, ha sokszor még pisilni is alig van időm?
Állandóan van mit csinálni pl.: mosás, teregetés, vasalás, takarítás, porszívózás, felmosás, ágyazás, kaja készítés a babának (az enyémről ne is essen szó, ha nem főz rám néha anyukám sokszor csak bekapok valami hideget), foglalakozni a gyerekkel, megetetni a macskát (néha fél napig koplal mire odaérek), rendezni a kertet (nagyon megnyugtat ha csinálom, de alig jut rá idő), heti 2-3 alkalommal elrendezni minden ügyet kb 1-1.5 óra alatt (bank, posta, bevásárlás rohamtempóban végig az összes bolton). Persze mondják, hogy a háztartás ráér, de nem bírok porban és koszban, halomban álló mosni és vasalni való ruha között élni.
Hihetetlen, hogy milyen intenzíven vágyom egy jó órás edzésre, amikor még az alsóneműmből is lehet csavarni a vizet, de szoptatás miatt nem lehet, meg se idő, se anyagi keret nincs rá.
Mikor este végre 10 óra után nyugalom van, akkor sincs magamra idő, mert akkor ott a párom aki szintén megköveteli (és igaza van, aláírom), hogy vele is foglalkozzak. Imádom a kisembert, de néha elkap a sírógörcs vagy már nem hülledezek, amikor arról hallok, hogy valaki összepakolt és elhagyta a gyerekét, mert megértem. Nem a munkám hiányzik (már nem szerettem csinálni a terhesség előtt sem), nem is vagyok társas lény, az idő hiányzik, de az nagyon.
Nagy szerencsém van a babámmal, nem egy hisztis típus, de néha ha meghallom, hogy nyafog és már megint félbe kell hagynom amit csinálok, akkor nagyon a határ szélére kerülök, olyankor meg szörnyű lelkiismeret furdalásom van, hogy rossz anya vagyok. Napközben nehezen alszik el és csak babakocsiban, sokszor csak hisztizik, mert fáradt, de nem akar elaludni csak vergődik, na olyankor nagyon ki tudok akadni. olyankor úgy vezetem le, hogy elég lendületesen húzkodom a kocsit előre-hátra (persze a baba erre elalszik) és szidom azt, aki egyszer leírta, hogy a fáradt kisbaba bárhol, bármikor elalszik.
És igen, fáradt vagyok, rohadt fáradt, 4 óránál nem igen alszom többet egyhuzamban. Ha a baba alszik napközben akkor sem tudok aludni, mert akkor is van mit tenni, ha meg ledőlök nem tudok aludni, mert azon jár az agyam, hogy mit kéne csinálni. Ha valamelyik nagyszülő vigyáz is a babára, akkor sem magamra van idő hanem akkor is háztartás, bevásárlás, főzés a program. Nagyon hiányzik az énidővagy egy kiadós alvás, de nem látom az alagút végét.
Tudom, hogy csak magam segíthetek magamon, de jól esett, hogy legalább találtam egy oldalt ahol végre valaki leírta, hogy mi is van velem