Jó, hpgy írt, s próbálja keresni a megoldást a negatív gondolatokra! A következő lépés az lenne, hogy személyesen is felekeres egy szakpszichológust, aki járatos a szorongások kezelésében. A pszichoterápia megkezdése előtt háziorvosi kontroll is indokolt az esetlegesen fennálló különféle testi betegségek kizárására, vagy a szükséges kezelés megkezdése miatt.

Üdvözlettel: Habis Melinda

Köszönöm megtisztelő bizalmát!
Levele alapján azt gondolom, hogy a szorongásainak megértéséhez pszichoterápiás munka lenne szükgéses. Fontos lenne ennek segítségével megérteni, miért kell olyasvalakit befogadni (akár csak pár órára is) az otthonába, akit nem lát szívesen, hogyan tudná úgy meghúzni a határt, hogy az Önnek (is) jó legyen.

Üdvözlettel: Habis Melinda

Levele alapján első körben azt javaslom, hogy közösen a férjével vágjanak bele párterápiás munkába. A szexuálpszichológia képtelen kezelni az intimitás problémáit, ha segít is célzottan a tüneteken, az általában csak rövid ideig hat és gyakran tünetváltás következik be, mert a kiváltó okokat nem kezeli. Amennyiben ez nem megoldható, vagy Ön már nem szeretné rendbehozni a házasságát, egyéni önismereti munka javasolt inkább. Általánosságban csak annyit tudok reagálni, hogy az ismeretlen mindig vonzó, de hogy jobb-e mint a jelenlegi, az rendszerint akkor derül csak ki, ha megszokottá válik. Önismereti munka segítségével azonban megfelelő alapossággal mérlegelhető, hogy mire van valójában szükségünk, miről árulkodnak ténylegesen az érzelmeink.

Üdvözlettel: Habis Melinda

Levelére reagálva röviden azt tudnám mondani, hogy önismereti munka szükséges a válaszok megadádához. Kicsit részletesebben pedig azt, hogy a közelség-távolság, valamint az áltozatkészség-önérvényesítés optimális összhangja minden kapcsolatban más és más, sőt, a különféle helyzetekben is változik, ezért érdemes azokat konkrétan átgondolni, pszichológus segítségével elemezni.

Amennyiben szeretne belevágni, e-mailben várom szíves megkeresését.
Üdvözlettel: Habis Melinda

Levele alapján érthető, hogy nagyon nehéz helyzetben van. Amennyiben a férje partner benne, érdemes párterápiára menniük. Ha nem, egyéni terápia javasolható az Ön számára, illetve a kettő nem zárja ki egymást. Fontos lenne, hogy jól érezze magát a bőrében önmaga és a gyermek szempontjából is. A gyerekek sorszor rugalmasak, ha a szülő új életet kezd és boldog, könnyen alkalmazkodnak a változásokhoz.

Üdvözlettel: Habis Melinda

Elég komoly problémával küzdők. Több mint 10 ève házasságban élek egy másik országból való, tőlem jóval idősebb férfival. Egy gyermekünk van. A házasság mindig ingatag volt, de tavaly beadtam a válópert, amit aztán visszavontam a férjem könyörgèsère. Hütlensèg is volt a pakliban de úgy tűnt, hogy túl tudunk lépni rajta, már csak a gyerek érdekei miatt is. Az a helyzet, hogy szinte semmi nem változott, sőt, én túl sokszor érzelmileg a legmèlyebb ponton találom magam, és nem találok megnyugvást. Nem fog elengedni a gyerek miatt. De boldogtalanok vagyunk mindketten.

Nagyon kèrem, tiszteljen meg válaszával!

Érthető, hogy összeszorul a gyomra a névre/gondolatra, hiszen bizonyára szereti a férjét, újrakezdték együtt. Nem szeretné elveszíteni őt. Érdemes azonban a tünet kapcsán mégis önismereti munkába fognia, a kapcsolatuk eddigi alakulását egy terapeuta segítségével négyszemközti formában átgondolni. Annak idején milyen tényezők vezettek a külön éléshez, ezek hogyan alakultak az azóta eltettlt időben. Ön változott-e valamiben a krízis óta, ha igen miben, s mik azok a dolgok, amiket együtt másként működtetnek, mint korábban.

Amennyiben ezen szempontok átgondolásán szeretne együtt dolgozni, e-mailben várom szíves megkeresését.
Üdvözlettel: Habis Melinda