Kategória: Videók

Írások Videók írta Habis Melinda 0 Hozzászólás

A testvérféltékenységről érthetően

Mai bejegyzésemben a testvérféltékenységről olvashat bővebben. Kitérek arra, hogy miért jelenik meg, valamint arra is, hogy szülőként hogyan kezelhetjük megfelelő módon gyermekünk érzéseit, indulatait ezekben a helyzetekben.

Irigység, önzés, ellenségesség, kirekesztés, túlzott birtoklási vágy…Ezek mind olyan ösztönkésztetések, amelyek minden kisgyerek életében megjelennek. Különösen előtérbe kerülnek, hogyha új gyermek érkezik a családba, de természetesen ezen kívül más helyzetekben is megjelenhetnek.

Ha egy kistestvér születik, akkor viszont mindenképpen átmegy rajta a gyermek, és gyakran az okozza a nehézséget, hogy a család azt várja el – tudatosan vagy tudattalanul -, hogy a kicsi is örüljön a testvér érkezésének. Az öröm mellé azonban számos negatív érzés is társul!

Mitől alakulhat ki a testvérféltékenység?

A legtöbb kisgyerek azt éli meg ebben a helyzetben, hogy ő nem volt elég jó, ezért a szülei egy másik gyermeket hoztak a házhoz. Még szeretetéhesebb lesz, még nagyobb szüksége lesz a szülők figyelmére, amit nyilván nagyon nehezen tud megkapni, hiszen a gyermekágyas időszakban az anyukának a fiatalabb testvérrel van több dolga. Az anya plusz teherként élheti meg azt, hogy a nagyobb testvér is ilyenkor még jobban igényli a szülők társaságát.

Természetes az, hogyha a nygobb gyermek reagál a testvér érkezésére, a viselkedésében különféle változások figyelhetőek meg.

Például válhat:

  • vadabbá,
  • elutasítóbbá,
  • követelőzőbbé.

Ezek mind-mind azt mutatják, hogy ő is érzelmileg megéli ezt a változást és reagál rá.

Nem bánthatja kistestvérét!

Fontos, hogy mindenféleképpen megtiltsuk a gyermeknek azt, hogy a kicsit bántsa, és határozottan megakadályozzuk ezt. Fontos hangsúlyozni, hogy az ő érzései érthetőek, de ezt a viselkedést nem szabad folytatnia!

Fontos, hogy ilyenkor ne legyünk agresszívak, hanem inkább maradjunk megértőek és kedvesek. A legtöbb esetben nem érti azt – természetesen ez életkortól függ – hogy a másiknak ez fáj, hanem csak a saját frusztrációjának a levezetése vezérli. A szülő felelőssége tehát megtanítani a kisgyermeknek azt, hogy hogyan kezelje a saját indulatait, hogy azt ne agresszióval vezesse le, hanem egyre jobban megtanuljon ezekről kommunikálni, és szavakban nyilvánuljanak meg. Ahogy nőnek a gyermekek, úgy egyre több konfliktus várható közöttük, amelyeket jó, hogyha szép szóval tanulnak meg lerendezni, és nem ütésváltással.

Hogyan segítsünk a gyermekünknek elfogadni a testvérét, vagy kijönni vele?

Nehéz helyzetet teremt, amikor egy összeszokott, jól működő családba egy új tag “furakodik be”. Ilyenkor nehéz meglátni a lehetőséget ebben a nehézségben.

A frusztráció, a féltékenység, az önzés, az irigység… ezek mind-mind olyan érzések, amelyeket a gyermek a társaságban, a közösségben is, illetve az életének több területén is megtapasztal.

Tehát hogyha ezekről tudunk beszélni, ezeket le tudjuk kommunikálni, segítünk a gyermeknek feldolgozni ezt az irigységet, féltékenységet, akkor azt az életének a többi helyzetében sokkal könnyebben fogja tudni kezelni. Például, ha az óvodában elveszik a mackóját, akkor anélkül fogja majd tudni azt visszakövetelni, hogy ütésváltásra kerülne sor.

Ez az új helyzet és az ehhez való alkalmazkodás hosszabb-rövidebb időt vehet igénybe. Az sem ritka, amikor akár évekbe telik az, hogy újra kialakul a családban a kölcsönös elfogadás, és a szerepek ismét kialakuljanak vagy újra osztódjanak.

Segíthetnek különféle mesék is a testvérféltékenység feldolgozásában, ezek ugyanis sokszor a másik elfogadására, türelemre tanítanak, ami a gyereknek egy pozitív példát mutathat.

Nagyon hasznos az is, ha ilyenkor van időnk külön-külön minden gyermekre. Nem szükséges a gyermeket szórakoztatni, elég az, hogyha közösen leülünk egy mesét elolvasni vagy valamilyen játékot játszani. Fontos, hogy legyen megtapasztalása a gyermeknek azzal kapcsolatban is, hogy jó családként együtt lenni. Időnként szervezzünk közös programokat, amelyek során minden családtag jól érezheti magát.

Jó hatású, ha meg tudjuk tartani a korábbi napirendet. Tehát például, ha a gyermek lefekvés előtt egy bizonyos rutinokat követett, akkor jó, hogyha ezt meg tudjuk tartani a kistestvér születése után is, mert ez megnyugtató, biztonságot ad számára.

A szülő hozzáállása alapvető

Ahhoz, hogy a gyermek megtanulja kifejezni a saját igényeit és egyezkedjenek a verekedés helyett nagyon lényeges a szülő önismerete! A legtöbb felnőtt azt gondolja, hogy megfelelőképpen ismeri magát, ám a gyereknevelésben felbukkanó nehézségek kapcsán gyakran rájöhetünk arra, hogy ezek a kihívások mind-mind egy új arcunkat mutatják meg. Érdemes ezért elgondolkodni a gyermekeink által közvetített problémákon is, ezáltal növelni a saját érzelmi intelligenciánkat.

Veszekedés a gyerekek között…

Jó hatású tehát a konfliktusos helyzetek átbeszélése, az sem baj, ha nem rögtön kerül erre sor. Először jó az, hogyha mindenki lehiggad, átgondoljuk, hogy mit szeretnénk mondani. Néhány éves kortól a gyermekek akár arra is emlékeznek, hogy előző nap mi történt, ezért utólag is van értelme ezeket a helyzeteket elővenni és átgondolni. Alaposan megbeszélni, hogy kinek mi okozott nehézséget, kinek mire volna szüksége, és stratégiákat kialakítani arra vonatkozóan, hogy a jövőben hogyan lenne érdemes kezelni a hasonló konfliktushelyzeteket.

Amennyiben az indulatait a gyerek elnyomja magában és nem tudja megélni, vagy megfelleőne lereagálni az gyakran abban nyilvánul meg, hogy felnőttként is folyton keresni fogja a lehetőséget a rivalizálásra, versengésre. Ez különféle különféle kapcsolati problémákat okozhat.

Összefoglalásként hangsúlyoznám, hogy ezek a negatív érzések mint a testvérféltékenység vagy irigység az életünk természetes velejárói, jó az, hogyha szülőként tudunk segíteni a gyermekünknek abban, hogy ezt meg tudja élni és le tudja küzdeni. Ez a későbbi életében is egy pozitív példa lehet.
Ne ijedjünk meg tehát a gyermekeink indulataitól, a testvérféltékenység természetes és leküzdhető. Ha esetleg azt érezzük, hogy ebben segítségre van szükségünk, bátran keressünk fel pszichológust!

A témát már videó formájában is feldolgoztam. Amennyiben szeretné megtekinteni, kattintson ide.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Írások Videók • • írta Habis Melinda 0 Hozzászólás

Egészséges nárcizmus, vagy nárcisztikus személyiségzavar?

Mai bejegyzésemben a nárcisztikus személyiségzavarról fogok bővebben írni, azonban előtte kitérnék arra, hogy mi a különbség az egészséges nárcizmus és a patológiás nárcizmus között.

A nárcizmus korunk népbetegsége, manapság nagyon gyakran találkozunk nárcisztikus emberekkel. Ez azonban nem minden esetben patológiás, szükséges ugyanis egy egészséges nárcizmus, önszeretet ahhoz, hogy jól érvényesüljünk az életben.

Sokszor azt látjuk, hogy a súlyos nárcisztikus páciensek is jól érvényesülnek – például nagyon sikeresek a munkájukban – de az emberi kapcsolataik valahogy nem az igaziak. Nem sikerülnek a párkapcsolatok, sok a családi–baráti konfliktus (vagy nincsenek, esetleg látszólagosak a kapcsolódások). Legtöbbször ez utal arra, hogy valamilyen probléma van a háttérben, amivel foglalkozni kell.

Fontos tudni, hogy a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő páciens nem tudja jól értelmezni mások érzelmeit, szükségleteit, nem tud velük empatizálni, gyakran tárgynak tekinti őket, vagy legalábbis a másik fél ezt így értelmezi. Nehezen van tekintettel mások szükségleteire, amikor a partnere kinyilvánítja az igényeit, akkor inkább kilép a kapcsolatból.

A nárcizmus egy kontinuum – vagyis egy olyan jelenség, amelynek két végpontja van. Az egyik végpontján a figyelmetlen, a másikon a túlérzékeny nárcisztikus áll. Az egyiken az önző, követelőző, állandóan figyelmet és elismerést követelő személyiség található, míg a másikon egy sokkal érzékenyebb, védtelenebb, éretlenebbnek tűnő személyiségű illető helyezkedik el.

Mi a különbség és mi a közös vonás ezek között a nárcisztikus személyiségtípusok között?

Figyelmetlen típusba tartozók látszólag nem keresik a visszajelzést másoktól, önmagukra fókuszálva kommunikálnak, nem tartanak szemkontaktust, nem figyelnek mások jelzéseire, fő témájuk önmaguk és az ő kedvenc területeik. Szeretnek mindig a társaság középpontjában lenni és nehezen hagynak másokat szóhoz jutni.

A túlérzékeny nárcisztikusok ezzel szemben fontosnak tartják azt, hogy mások mit gondolnak róluk. Figyelmük középpontjában rendszerint a másik ember áll. Figyelik, hogy hogyan reagálnak rájuk, gyakran érzik magukat támadva. Nagyon szégyenlősek, gátlásosak, szeretnének inkább a háttérben maradni. Belső világukban gyakran szégyenkeznek, rosszul érzik magukat, mert szeretnének mások szemében pozitívabbnak tűnni, ámde úgy gondolják, hogy erre nem igen képesek. Azt érzik, hogy képtelenek másoknak megfelelni, javíthatatlannak hiszik magukat.

A közös vonás a két típusban tehát a szégyen, a csökkentértékűség érzése, amelyeket próbálnak ezek a személyek távoltartani maguktól, és ezért fejlesztik ki ezeket az elhárításokat, viselkedésmódokat, amelyekre hamarosan részletesen is ki fogok térni.

Tehát, közös a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő egyénekben, hogy az önértékelésük fenntartása az elsődleges cél a számukra és nem igazán válogatnak az eszközökben. Próbálják elkápráztatni a többi embert, vagy nagyon is figyelnek a másikra, ezért a saját igényeiket háttérbe szorítják, próbálják kitalálni azt, hogy mit akar a másik fél.

Mik a nárcisztikus személyiségzavar tünetei?

Nagyon hangsúlyos az elismerés és a különleges bánásmód iránti igény. Ez megakadályozza a pácienst abban, hogy a másik ember helyébe képzelje magát, és nagyon sok személyközi konfliktusa lesz ennek hatására. Ezek a konfliktusok rendszerint kevésbé zavarják a pácienst, mint annak a környezetét, szeretteit, ezért nagyon gyakran megfigyelhetjük, hogy inkább a rokonok, család vagy partner az, aki elviszi a nárcisztikus személyt terápiára.

A nárcisztikus személyiségzavar súlyossága nagyban függ attól, hogy mennyire érett vagy éretlen a személyiség. Vannak tehát olyan páciensek, akiknél csak bizonyos életesemények hozzák elő ezeket a tüneteket, és vannak olyanok, akiknél ez a hétköznapokban isnagyon nagy hangsúlyt kap.

Mi áll mögötte, hogyan alakul ki a nárcisztikus személyiségzavar?

Bár látszólag a nárcisztikus ugyan önzőnek tűnik, de mégis nagyon súlyos önértékelési problémákkal küzd, folyamatosan keresi másokban a pozitív megerősítéseket, visszajelzéseket. Nagyon függ a környezete reakcióitól.

Gyakran grandiózus fantáziái vannak, máskor pedig épp ellenkezőleg, nagyon lenézi önmagát, kisebbrendűségekkel küzd. Saját értékeit ezért próbálja felnagyítani, másokkal elhitetni, hogy milyen fantasztikus, és várja, hogy csodálják. Amikor ezt nem kapja meg, akkor leértékeli a másik felet, és haraggal reagál.

A partnere gyakran azt érzi, hogy kihasználják, nincsenek tekintettel az érzéseire, és ez óriási szenvedést okoz. A nárcisztikus személy tagadja a másoktól való függőségét, és mégis, amikor nem elégülnek ki a csodálat iránti igényei, akkor leértékeli a másikat. Nárcisztikus düh jelenik meg, s a sértettség állapotában gyakoriak a szidalmazások, akár agresszív kitörések is lehetnek, de ilyenkor előfordulhatnak depresszív érzések is.

Pozitív visszajelzést vár el, enélkül unalmat és ürességet él meg. Gyakran irigykedik másokra, nem szereti, hogyha a környezetében nála sikeresebb, szebb, jobb személyek vannak.

Több tényező is befolyásolja azt, hogy miért alakul ki a nárcisztikus személyiségzavar. Mivel ahány ember, annyi probléma csak pár szóban jellemezném a közös pontokat. Ami közös, az az empátiahiányos, vagy pedig hideg, elutasító, elhanyagoló családi háttér, nehéz gyermekkor.

Hogyan gyógyítható a nárcisztikus személyiségzavar?

Fontos tudni, hogy általában hosszú pszichoterápiára van szükség, gyógyszeres kezelést akkor érdemes kezdeményezni, amikor más betegségek is társulnak. Ez gyakran lehet szenvedélybetegség – például függőség – vagy hangulatzavarok, pl depresszió – ilyenkor feltétlen szükséges a gyógyszeres kezelés.

Rövidebb pszichoterápia is lehet hatékony, hogyha ez a nárcizmus nem érinti az egész személyiséget, hanem csak bizonyos életesemények váltják ki. Ilyenkor azonban ne számítsunk a hosszútávú személyiség átszerveződésére, ugyanis személyiségváltozáshoz általában évekig tartó pszichoterápiás munkára van szükség!

Nagyon hasznos lehet a csoportterápia is az egyéni terápia kiegészítéseként, ahol a páciens megtanulja, megtapasztalja a saját bőrén azt, hogy másoknak is vannak igényei, amelyekre tekintettel kell lennie.

Nárcisztikus személyiségzavar esetén megnő az öngyilkosság kockázata, ami arra vezethető vissza, hogy ezek a páciensek nagyon sérülékeny önértékeléssel rendelkeznek, esetleges kudarcra, munkahelyi konfliktusra, problémára, ezért túl heves reakcióval reagálnak. Mindez akár öngyilkosságig is vezethet.

Fontos tehát, hogyha valamelyik tünetet felismerjük önmagunkban, szeretteinken vagy barátainkon, akkor kérjünk szakszerű segítséget (klinikai szakpszichológustól, pszichoterapeutótól, pszichiátertől), mert a legtöbb esetben ezek a problémák, tünetek kezelhetők. Nárcisztikus személyiségzavar mellett is élhető, jó minőségű élet érhető el.

A témában készült videómat ide kattintva megtekintheti.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Írások Videók • • • • írta Habis Melinda 0 Hozzászólás

Rosszkedv vagy depresszió?

Mindannyiunkat érnek néha veszteségek, kudarcok, ezért természetes, hogy időnként kellemetlenül érezzük magunkat, levertek vagy szomorúak vagyunk. Hol van a határ a természetes szomorúság, illetve a depresszió, mint betegség között?

Érdemes átgondolni ezt a kérdést, merthogy nagyon sokan vannak ma Magyarországon, akik depressziósak és nem kerül ez felfedezésre, így nem kapnak megfelelő kezelést. Ez azért is nagy probléma, mert a legtöbb befejezett öngyilkosságot sajnos a depressziósok követik el. Érdemes gondolnunk erre a betegségre, mint lehetőségre, hogyha azt látjuk, hogy egy szerettünk levert vagy visszahúzódó, kerüli az embereket és esetleg rossz a közérzete.

Mi a különbség a depresszió és az egyszerű szomorúság, levert hangulat között?

Manapság sokszor használjuk a „de depis vagyok” kifejezést, ami sokszor egy átmeneti állapotot jelöl. Tehát, hogyha néhány napig tart a szomorúságunk, akkor valószínűleg nem vagyunk depressziósok. A depressziót az különbözteti meg a hétköznapi rosszkedvtől, hogy sokkal erősebb mértékű. Vagyis, nagyon sokszor azt tapasztaljuk, hogy egy depressziós betegnek semmihez sincs kedve, már az is nehézséget okoz számára, hogy reggel kikeljen az ágyból és elvégezze a hétköznapi teendőit. Sok esetben ez minden különösebb ok nélkül jelentkezik, tehát általános rossz kedvvé, lehangoltsággá válik, és nem lehet (könnyen) megmondani, hogy mi váltotta ki.

A depresszió tünetei:

Ha már egyet-kettőt észreveszünk magunkon, vagy szeretteinken, ismerőseinken, akkor keressük fel a háziorvosunkat és járjunk utána, hogy valóban egy betegség áll a háttérben, vagy megnyugodhatunk. Ha családunkban találkozunk hasonlóval, figyeljünk fel és segítsünk. Egy depresszióban szenvedő személy ugyanis lehetséges, nem fog tudni önmaga segítséget kérni!

  • A depresszió legfőbb tünete gyakran a levert hangulat, az örömképtelenség elvesztése, az érdeklődés csökkenése. Tehát, azok a tevékenységek, amik régebben örömmel töltöttek el, most már nem adnak nekünk semmilyen pluszt. Cselekedeteink köre beszűkül, egyre kevesebb dologgal töltjük a napunkat.
  • Nagyon jellemző a fáradtságérzés, hogy hiába pihen az ember, igazából sosem tudja magát kialudni.
  • Tipikus még a nehezített koncentráció, amikor az embernek elkalandozik a figyelme, nem tud kitartóan végezni egy feladatot, romlik az iskolai vagy a munkahelyi teljesítmény.
  • Nagyon gyakori depresszióban az alvászavar, tehát az is elképzelhető, hogy valaki sok-sok órát tölt naponta az ágyban, de mégsem tudja kipihenni magát. Akár 12 óra alvás után is fáradtan ébred a beteg.
  • Jellemző még sok esetben a bűntudat érzése, illetve az, hogy nem tartjuk magunkat eléggé értékesnek depressziósként.
  • Sokszor megjelenik, de nem feltétlen kritériuma a betegségnek, a halál gondolatával való foglalkozás.
  • Nagyon sokszor testsúly változása és az étvágyváltozása is megfigyelhető ezeknél a betegeknél.
  • Előfordulhat, hogy a megjelenés is megváltozik: öregesebbé, igénytelenebbé válik, akár a mozgás is meglassul.
  • Vannak olyan helyzetek, amikben inkább ingerlékenység figyelhető meg, például a gyermekek esetén.

Nagyon sokszor kimerültnek, erőtlennek érzi magát a beteg, és nem is gondolnak depresszióra, pedig sok esetben ez az egyik fő ok.

Ezek a tünetek legalább két hétig kell, hogy tartsanak ahhoz, hogy depresszióról beszéljünk, de itt nem érdemes a saját benyomásainkra hagyatkozni, hanem érdemes orvoshoz fordulni, hiszen a saját állapotunkat nem tudjuk objektíven felmérni.

Néhány érdekesség a depresszióról

A nőknél sokkal gyakrabban előfordul, mint a férfiaknál. A nők 6-12%-át érinti élete során legalább egyszer, míg a férfiaknál ez az arány csupán 3-6%.

Megterhelő életesemények utáni fél évben sokkal gyakrabban előfordul, mint egyébként és nagyon sok válfaja van:

  • szezonális depresszió, ami ősszel-télen szokott tipikusan jelentkezni,
  • illetve szülés utáni depresszió, ami csak ebben az életszakaszban fordul elő,
  • megemlíthető még a maszkolt depressziót, ahol főleg a testi tünetek vannak előtérben és kevésbé jellemző ez az emocionális levertség, lehangoltság.
  • illetve létezik még a bipoláris depresszió, ami a lehangoltság, levertség tüneteit egy felhangolt, optimista, energiával teli állapottal kombinálja. Itt mindenféleképpen fontos, hogy szakorvoshoz forduljunk!

Milyen okai lehetnek a depressziónak – a teljesség igénye nélkül:

  • biológiai háttér: a depresszió különböző ingerület átvivő anyagokkal van összefüggésben, különösen a noragranam és a szterotonin szintje változik depressziós állapotban. Emellett említésre méltó még a melatinin nevű hormon, ami alvás közben keletkezik a szervezetünkben. A depressziós állapot hatására ezek az agyi ingerület átvivő anyagok máshogy termelődnek, a gyógyszeres kezeléssel ezeket szokták megcélozni.
  • Freud a Gyász és melankólia című művében a gyermekkori veszteségeket hozza összefüggésbe a depresszió állapotával. Ezek folyamatosan fennálló sérülékenységet eredményeznek a betegséggel kapcsolatban.
  • Nagyon fontos elmélet Bowlby kötődéselmélete, ami a szülőkhöz való kötődés nehézségeivel, problémáival hozza összefüggésbe a betegséget. Ennek mentén a gyerek úgy fogja látni önmagát, mint aki nem szerethető, és később az életében bekövetkező nehézségek kapcsán ez az érzés újra aktiválódik.
  • Fontos még megemlíteni a depresszió kognitív elméleteit, amik sokszor a kezelésben is nagy hangsúlyt kapnak. Ennek alapja, hogy a depressziós beteg egy torzult percepcióval rendelkezik önmagára vonatkozóan, tehát saját magát sokkal negatívabb színben látja, mint ahogy mások látják őt, és ez a torzult percepció nem csak önmagára vonatkozik, hanem az őt körülvevő világával is. A saját jövőjével kapcsolatban is így gondolkodik.

A depresszió kognitív terápiája elsősorban ezeknek a torzításoknak és ún. logikai hibáknak a feltárására és megváltoztatására irányul.

  • Fontos megemlíteni a szociokulturális elméletet, ami azt mondja ki, hogy a depresszió főleg azokat fenyegeti, akiknek nem megfelelőek az emberi kapcsolatai. Tehát, hogyha vannak barátaink, jó a családunkkal való viszonyunk, van egy bensőséges párkapcsolatunk, akkor jobban fel vagyunk vértezve a depresszióval, mint betegséggel szemben.

Hogyan gyógyítható a depresszió?

Fontos azt tudni, hogy ameddig a tünetek enyhék, addig elég lehet a pszichoterápiás kezelés. Amint azonban súlyosabbá válnak, vagy elhúzódóak lesznek gyógyszeres kezelés is szükséges. Itt mindenféleképpen pszichiáter, illetve klinikai szakpszichológus felkeresése szükséges, aki el tudja dönteni azt, hogy ezek a tünetek mennyire súlyosak és, hogy milyen terápia a legmegfelelőbb. Nagyon gyakran úgy történik a kezelés, hogy az elején szükséges a gyógyszeres terápia, de ahogy halad előre a pszichoterápiás folyamat, úgy a gyógyszer elhagyható és végül a beteg teljesen tünetmentessé, gyógyultá válik. Emellett fontos megemlíteni, hogy a pszichoterápiás munka hatására egy jobb életminőség érhető el, akár a depressziós időszak előtti életszakaszhoz képest is.

Érdemes tehát ebbe a pszichoterápiás munkába belevágni és megérteni a tüneteket.

A témát videó formájában is feldolgoztam, megtekintéséhez kattintson az alábbi linkre:

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Írások Videók • • • • • írta Habis Melinda 2 Hozzászólás

A szorongásról röviden

A szorongás egy olyan intenzív érzelmi állapot, aminek nincsen konkrét tárgya. Abban tér el a félelemtől, hogy nem tudjuk megmondani, hogy mi okozza a kellemetlen állapotunkat. Például, hogy félünk a kutyáktól, vagy a repüléstől, hanem csak érzünk egy kínzó, nyomasztó érzést. Mindenkiben vannak szorongások! Akkor kell csak foglalkozni ezekkel, hogyha ezek túlzottan hevesek – tehát kilátástalanság vagy fenyegetettségérzéssel együtt járó állapotok –, illetve, hogyha hosszasan elhúzódók, mert a szorongás a szervezet kimerüléséhez tud vezetni.

Milyen összetevői vanak a szorongásnak?

A szorongásnak kognitív, tehát gondolati, érzelmi és testi, illetve viselkedési komponensei is vannak. A leggyakoribb testi tünetek a koncentrációzavarok, fejfájás, izomfeszültség, szédülés, fáradtság, gyomorpanaszok, különféle fájdalmak, és gyakran alvászavarok is kísérik. Sokféle testi tünetet okozhat tehát a szorongás, és nagyon gyakran alkoholizmusban, vagy más függőségekben csúcsosodik ki.

A szorongás tehát nem más, mint vészjelzés, ami egy kezelendő külső, vagy belső konfliktusra utal. Éppen ezért nem érdemes figyelmen kívül hagyni! Vannak ún. alapszorongások, amelyek gyermekkorban természetesek, de felnőttkorra rendszerint elhagyjuk őket. Ilyen például a betegségtől, vagy a sötéttől való félelem.

A szorongásra való hajlam genetikailag is meghatározott, valamint erősen befolyásolja a korai szülő-gyermek kapcsolat biztonságossága is, hogy mennyire tudunk majd a stresszes, fenyegető helyzetekkel a későbbiekben megbirkózni.

Miért szükséges kezelni a szorongást?

A hosszantartó szorongás amellett, higy kellemetlen, különböző pszichoszomatikus megbetegedésekhez vezet, ezért érdemes azt mielőbb kezelni. Ilyen pszichoszomatikus betegség például a magas vérnyomás és az irritábilis bél szindróma is. A pszichoszomatikus betegségekről már régóta tudjuk, hogy a kialakulásukban és a fennmaradásukban lelki tényezők játszanak szerepet.

Milyen testi tünetei lehetnek a szorongásnak?

Fontos, hogy akár önmagunkon, vagy szeretteinken észrevehessük az alábbi tüneteket.

Szív és érrendszeri tünetei a szorongásnak a teljesség igénye nélkül: a szapora szívverés, vérnyomás emelkedés, csökkent pulzus, vagy a vérnyomásesés, szívritmuszavarok, szívszúrás, vagy fájdalomérzés.

Légzőszervi tünetek pl.: a légszomj vagy nehéz légzés, mellhasi nyomás, torokgombóc érzés, vagy fulladás.

Neuromuszkuláris tünetek pl. folyamatos izomfeszültség, nyugtalanság, izomrángások, remegés, különféle izomgörcsök, bizonytalanság, gyengeség érzés.

Gasztrointesztinális tünetek pl. az étvágytalanság, hányinger, undor, hasi fájdalom, hányás, hasmenés.

Az urinális rendszert érintő zavarok: fokozott vizelési inger, inkontinencia, illetve, hogy túl gyakran kell meglátogatnunk a mellékhelyiséget.

Bőrtünetek lehetnek a sápadt arc, vagy akár pont ellenkezőleg a kipirult arc, verejtékezés, hőhullámok, viszketés…ezek mind-mind szorongásról is árulkodhatnak.

Természetesen, hogyha ilyesmit tapasztalunk magunkon, akkor elsősorban a háziorvosunkat érdemes felkeresni, aki segít majd kizárni az ezzel összefüggésbe hozható, kezelendő testi betegségeket.

Melyek a leggyakoribb pszichés kórképek, amelyeknek a szorongás a táptalaja?

A leggyakoribb a pánikbetegség, ami heves testi tünetekkel jár, és nagyon jellemző rá a következő rosszulléttől, rohamtól való félelem, ami valójában egy fizikai rosszullétekkel járó rohamig tud fokozódni. Kevésbé gyakoriak, de kevésbé feltűnőek a fóbiák – ezekkel kevésbé fordulnak orvoshoz az emberek. Többféle fóbiáról beszélhetünk. Nagyon sokan vannak a fóbiások közül, akik a zárt terektől félnek, ahonnan nehéz elmenekülni. Vannak specifikus fóbiák, gyakorlatilag bármitől lehet félni: állatoktól, repüléstől, kígyóktól, akár olyan dologtól is félhetünk, amivel még soha életünkben nem találkoztunk. A szociális fóbia egy speciális fajtája a fóbiáknak. Ez azt jelenti, hogy társaságban kellemetlen érzéseket tapasztalunk, ezért bezárkózunk és inkább kerüljük a társaink közelségét.

A kényszeres zavar is egy viszonylag gyakori szorongásos kórkép. Itt elkülöníthetünk kényszergondolatokat és kényszercselekvéseket. Ezek a kényszeres rituálék csökkentik valamelyest a személy szorongását. Ilyen pl. a kézmosás vagy különféle viselkedési kényszerek. Például a csempének csak a közére lehet rálépni, és akkor az ember azt gondolja, hogy ezzel elkerül valamilyen potenciális veszélyforrást.

Szorongásos kórkép a poszttraumás stresszzavar – röviden PTSD – ami különféle lelki traumák után szokott előfordulni. Ez lehet akár egy olyan trauma is, ami nem feltétlenül minket érint, hanem mondjuk szemtanúi vagyunk egy közlekedési balesetnek, ami ránk is érzelmileg nagyon erősen hat. A PTSD tünete, hogy ezt az eseményt a későbbiekben sokszor átéljük, álmodunk vele, illetve az eredeti traumatikus szituációhoz hasonló apró kis jelekből is eszünkbe jut. Pl.: ha valakin hasonló színű felső van, mint azon az emberen, akit mondjuk elütöttek, akkor ez az aprócska hasonlóság az egész élményt, az összes testi-lelki élményaspektusával együtt felidézi bennünk.

A generalizált szorongás szintén gyakori szorongás alapú kórkép. Erről azt érdemes tudni, hogy egy nagyon erős szorongás, ami szintén nem köthető tárgyhoz, vagy helyzethez. Főleg a testi tünetek vannak előtérben ennél a betegségnél, tehát a feledékenység, ingerlékenység, gyomorfájdalom, izomfeszülés, illetve hasonló panaszokkal keresik fel a betegek az orvosukat, és sokszor előfordul, hogy nem is feltétlenül derül ki, hogy ezen panaszok hátterében szorongás áll.

Milyen stratégiákkal küldzhető le a szorongás?

Hasznos stratégia, technika a légzéstechnika megtanulása – ezt pánikbetegség esetén is nagyon hatékonyan lehet alkalmazni. Érdemes relaxációs technikákat is tanulni, de ehhez a kettőhöz is érdemes inkább szakember segítségét kérni. Amit önmagunk is jó szívvel, kockázatmentesen tudunk tenni a saját szorongásunk ellen, az a rendszeres sporttevékenység, illetve az elkerülő viselkedés megakadályozásának is fontos szerepe van. Tehát, ha mondjuk félünk a tömegtől, akkor érdemes nem túlzottan sokáig bezárkózni és elkerülni az emberek társaságát, mert érdemes azt tudnunk, hogy ez csak tovább fokozná a félelmünket. Nyilván az sem működik, hogyha folyamatosan stresszhelyzetben vagyunk és a tűrőképességünk határáig terheljük magunkat, de érdemes ésszerű keretek közt kezelni ezeket a félelmeket, mert az segít ezeknek a leküzdésében.

A pszichoterápia a szorongást olyan módon kezeli, hogy különféle stresszkezelési technikákat tanít, illetve önismereti munka segítségével megérthető, hogy mi az, ami mögötte áll, milyen traumákról vagy hiányokról árulkodik ez a lelki tünet. A szorongás mindig egy jel, ami azt mutatja, hogy valami probléma van a lelkünkben. Érdemes ezt komolyan venni, illetve szakszerűen értelmezni és kezelni. Szakember segítségével javasolt ezeknek a tüneteknek az összefüggéseit megkeresni a személyközi helyzetekkel, valamint saját belső elvárásainkkal, gondolatainkkal, így ezt a tünetet hosszútávon is meg tudjuk szüntetni. Egy jobb életminőség érhető el!

A témában készült videómat ide kattintva is megtekintheti.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.