Címke: Pszichoszomatikus betegségek

leszokás

Kiút a függőségből 1. rész

Az előző két blogbejegyzésemben a függők (alkoholisták, drogosok, gyógyszer és számítógépfügők, munkamániások, stb) családjáról és párválasztási szokásairól írtam. Ebben és a következő bejegyzésemben pedig arról szólok részletesen, hogy mik szükségesek ahhoz, hogy megmenekülhessünk szenvedélyeink rabságából.

Mi segít a gyógyulásban?

Ha az ember alacsonyabb rendűnek érzi önmagát, képtelen jól érezni magát a bőrében. Aki ezt el sem ismeri, annak nincs mi ellen küzdenie. A bizonytalanság és a gátlások, az önmagunkkal kapcsolatos kételkedés nem múlik el attól, hogy felismerjük mindezt. Sőt, előfordul hogy minden ami ellen küzdünk, megerősödik. Teljes külső függetlenség ugyan nem létezik, de az ember érezheti magát teljesen szabadnak és szuverénnek. Az tud azonban boldog lenni, aki megismeri önmagát és elfogadja a negatív tulajdonságait is! Szégyenteljes érzés nem önmagunkat adni, míg boldoggá tesz azt érezni és azt mondani, ami valóban a sajátunk. A függőségek gyógyításában tehát a kisebbrendűségi érzés megváltoztatása a legfőbb feladat. Ehhez fontos hogy legyen egy olyan hely, ahol megvédik a függőt, ahol biztonságban érzi magát. Ahol mindent kimondhat, minden kínzó érzéstől és körülménytől megszabadulhat. Kockázatok nélkül levetkőzheti a gátlásait.

Függőség: természetes érzés, vagy betegség?

Érdemes tudni, hogy a korai bevésődés következménye a függőség: mindannyiunknak szüksége van arra az érzésre kisgyermekként, hogy szüleink vártak ránk, szeretnek bennünket és megvédenek minket. Ha ez az ősbizalom nem alapozódik meg, akkor előbb-utóbb kialakul valamiféle függőség. Akinél hiányzik az ősbizalom, az egész életében támaszt keres. Amit önmaga nem képes egyedül megtalálni. Fontos azt hangsúlyoznunk, hogy a függőség érzése alapvetően nem káros, hiszen a kisgyermeknek az életben maradáshoz szüksége van a szüleire, ezért a gyermekek mindent megtesznek ha szüleiknek segítségre van szükségük. Rengeteg felnőtt fél attól, hogy elveszíti a szüleit. Ez csak akkor változik meg, ha valaki más lép a szülők helyére és átvállalja a függő személyiségű emberért a felelősséget. Ilyenkor kialakul azonban egy újabb függőség. Az érzelmi függés jele, hogy átvesszük szüleink értékrendjét és véleményét anélkül, hogy megkérdőjeleznénk azt. Az érintettek persze legtöbbször azt hiszik, hogy saját meggyőződéseikről beszélek és nem veszik észre hogy sokkal inkább a szüleiktől átvett nézetek között vergődnek. A szülő véleményétől való függés különösen akkor hátrányos, ha az leértékeli vagy megszégyeníti a gyermeket.

Mi szükséges a gyógyuláshoz?

A gyógyuláshoz tehát szükséges az hogy ezek az emberek átmenetileg megszakítsák a kapcsolatukat a domináns szüleikkel. Enélkül a függő személyiségű emberek képtelenek reálisan látni őket. Tudnunk kell azt is, hogy a függetlenséggel kapcsolatban óriási szorongás van a függőkben. Ha az ember személyes határait gyermekként megsértik és ezt a határátlépést rendszeresen elkövetik akkor annak az lesz a következménye, hogy túlzottan kiszolgáltatottnak érzi majd magát másoknak. Nem mer érvényt szerezni a saját álláspontjának, vagy megvédeni magát. Mások kritikáját megsemmisítőnek éli meg. A függetlenné váláshoz tehát meg kell ismernünk saját sebezhető, belső önmagunkat! Mindemellett kifejleszteni a védekező képességeket. Akkor fogják ugyanis csak tisztelni mások az embert, ha az érdekeit védelmezni és képviselni tudja.

A változás útján

Amikor a függő személyiség szerkezetű ember változni kezd, jellegzetes ellenállással találja magát szembe a családjában. A körülötte élő emberek megszokták már, hogy feláldozza magát alkalmazkodik ezért a környezet ellen fog állni a változásnak. Újra és újra megpróbálják majd manipulálni, hogy minden olyan legyen, mint régen. A függők terápiájában ezért a leghatékonyabb az addiktológiai/rehabilitációs osztályos kezelés. Ennek során az új közösségben a függőnek lehetősége van begyakorolni az új viselkedésmódokat. A szakemberek gyakran tapasztalják hogy a klinikán lezajló pozitív fejlődés a hazatérés után visszaesik, a függők újra az alkoholban, vagy más szerekben keresnek vigaszt.

A belső szabadság elengedhetetlen…

A függőségtől és a kisebbrendűségi érzésektől való megszabaduláshoz szükséges, hogy megszüntessük a gondolkodásunk korlátait és olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek valójában. A korai években a szüleinktől elszenvedett érzelmi kizsákmányolás az oka a belső szabadság hiányának. Gyakran segít, hogyha egy levél formájában megfogalmazzuk álláspontunkat a szüleink felé. Tudomásul kell vennünk, hogy az emberek megismétlik gyermekkori drámájukat akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. Más kérdés, hogy felnőttként más módon nyilvánul meg ez. Bár a szereplők mások, a téma ugyanaz marad. A felnőttkori konfliktusok sokszor nagyobb szenvedést okoznak mint a gyermekkoriak.

A függőségek és a pszichoszomatikus megbetegedések sokszor olyan gondokra utalnak melyeket nem akarunk felismerni!

A nehézségek legyőzéséhez azonban feltétlenül szükséges hogy megértsük saját személyes drámákat és ezt pszichoterápia segítségével feldolgozzuk. Ha tetszik, ha nem, már kora gyermekkorunkban megírják életünk forgatókönyvét, ami a férfi-nő és a szülő-gyermek kapcsolatokat illeti. A szülők feltétel nélküli szeretetére minden embernek szüksége van. Ez elengedhetetlen a gyermek egészséges testi-lelki fejlődéséhez. A szülő-gyermek kapcsolat megoldatlan konfliktusai olyan érzelmi sebeket okoznak, amelyeket ha nem sikerül a szülővel rendezni, az ember tudattalanul olyan társat választ magának, akivel ezt újra megpróbálhatja. Például a lány az iszákos apját nem tudta megmenteni, ezért most megpróbálja részeges férjét ki gyógyítani az alkoholizmusból. Ha valaki a szüleitől nem kapott kellő mennyiségű/minőségű szeretetet és elismerést, az ösztönösen olyan partnert talál, akitől ugyanúgy nem kaphatja ezt meg. Akit a szülei függő szerepben tartottak az olyan partnert keres magának, aki uralkodik felette és mindent elintéz neki.

Drasztikus változások kellenek

A függőségtől való megszabaduláshoz sajnos csak radikális változások útján lehet eljutni: le kell válni a domináns szülőkről, ahhoz hogy önálló életet élhessünk. Gyász nélkül tehát a gyógyulás elképzelhetetlen. Aki felismerte a saját történetét az tudja hogy mekkora erőknek volt kiszolgáltatva és hogy ennek következményeképpen mennyire meg kellett sérülnie. Fontos hogy a haragunk kifejeződése juttathassuk. Aki dühében sír az utána nem könnyebbül meg, hanem még rosszabbul érzi majd magát. A valódi gyászmunka ismérve hogy utána jobban érzi magát az ember. Ez szükséges ahhoz, hogy az ember megtanuljon kiegyezni a sorsával. Óriási bátorság kell ehhez a lelki munkához! A terápiás közösség (osztály, AA csoport) feladata tehát a bátorítás illetve az, hogy reális tükröt tartson a függő elé. A társak körében történő tanulásra azért van szükség, hogy a függő érzelmileg is utolérje a valódi életkorát. A függők terápiája évekig eltart, mivel ezek az emberek nagyon alkalmazkodók és barátságosak, nem mutatják ki a foguk fehérjét még a klinikán sem. Itt is a függő viselkedésmintákra rendezkednek be, ezért ha nem kapnak kritikát úgy érezhetik, hogy haladnak. Ehhez azonban szükséges kibontakoztatnunk a csakis miránk jellemző destruktív viselkedésmintázatokat. Ez után lehet csak megváltoztatni ezt a dinamikát. A függők alapvető problémája a saját szükségleteik elhanyagolása. Önértékelésüket gyakran azáltal próbálják meg stabilizálni, hogy folyton elérhetőek mások számára. Boldogok ha segíthetnek, de legbelül üresnek és értéktelennek érzik magukat. A terápiás kezelés csak akkor lehet sikeres, ha fel lehet ismerni ennek a viselkedésnek a romboló hatását és meg lehet változtatni azt.

A terápia első része tehát mindig a megvilágosodásé: meg kell értenünk a saját drámákat az érzelmi kizsákmányolásunkat. Miután tudatosultak bennünk a nehézségeink és ezek összefüggései, akkor a hiányosságainkra is jobban rálátunk. Ilyenkor a páciensnek elismerésre van szüksége, mert ez biztosítja számára a motivációt a további változáshoz. A függőség dinamikája más utakat is követhet. Nagyon gyakori az is, hogy a függők túlzottan pozitív módon látják önmagukat és a legnagyobb lelki nyugalommal helyezik a saját szükségleteiket a többieké elé. Nehezen fogadják el a valóságot. Ebben az esetben is szükség van azonban a hitelessé válásra. Arra, hogy beismerjük saját gyengeségeinket. Ettől szabadabbak és magabiztosabbak leszünk. Minden függő és családtagja számára elengedhetetlen, hogy a személyisége árnyékban levő oldalával is foglalkozzon. Itt találjuk meg ugyanis azokat a dolgokat, melyekre szükségünk van a gyógyuláshoz. Még a legfélénkebb embernek is szüksége van néha az uralkodó és erőszakos fellépésre, melyet ha mi magunk nem merünk megtenni, akkor majd olyan partnert választunk aki hajlamos erre.

Következő cikkemben a függőségből való kilábalást kísérő belső változásokkal fogok részletesebben foglalkozni. Augusztus 21-én várom vissza szeretettel!

Felhasznált irodalom:

Heinz-Peter Röhr (2014) Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a családi háttér. Ursus Libris

Függők párkpcsolata

A függők párválasztása és párkapcsolata

Előző blogcikkemben részletesebben írtam a különböző függőségek egyéni és családi jellemzőiről. Ebben az írásban arra fogok kitérni, milyen párkapcsolati jellegzetességeket okoz az alkoholizmus, vagy az egyéb függőségek. Milyen párt választ magának egy függő személyiségű ember? Hogyan hat a függőség a szexuális életünkre?

Milyen partnert választ a függőségtől szenvedő személy?

A függők párkapcsolatában tipikusan érvényesül a zsák a foltját elv, hiszen a pár két tagja kiegészíti egymást a nehézségekben. Gyakran olyan partnert választanak, aki kifelé önbizalmat, agresszivitást és önérvényesítő képességet sugároz. Tudattalanul a függő éppen azokért a tulajdonságokért csodálja a partnerét, ami benne nincs meg, pedig szüksége volna rá, hogy kifejlessze önmagában. A függő személyiség legtöbbször talál valakit, akit bálványozhat (vagy utálhat). A kapcsolat így tudattalanul válik problémamegoldóvá. Az ilyen kapcsolat azonban visszaélésen alapul, hiszen a függő kihasználja a társát annak érdekében, hogy biztonságra tegyen szert. Az egyik partnerről gondoskodni kell, a másik pedig megerősítést és csodálatot kap cserébe a törődésért. Az egyik tehát dominánssá válik a kapcsolatban, a másik fél pedig alárendelt szerepbe kerül, hiszen nem tanult meg megfelelően kiállni a saját szükségleteiért.

Az önállóság útja…

Gyakran a partnerválasztás az első önálló döntés a fiatal életében. A függő dinamika ennek ellenére fennmarad, hiszen a függő ösztönösen olyan partnert választ magának, aki látszólag biztosítja neki a szükséges tartást, hogy kiszakadhasson a szülői befolyás alól. Ezért egy újabb függő kapcsolatba kerül. Ennek fenntartó motivációja, hogy el akar kerülni mindenféle veszekedést és mindenkinek meg akar felelni. Ez azonban nem lehetséges! A párkapcsolatokat gyakran féltékenység és rivalizálás is mérgezi.

Pár szó a féltékenységről

Nagyon gyakori a függőséggel élők párkapcsolatában a partner elvesztésétől való félelem, ami gyenge önbizalommal társul, ennek pedig féltékenykedés lesz az eredménye. Párterápiában gyakran megfigyeljük, hogy az erős és kölcsönös gyűlölet ellenére lehetetlennek tűnik az elválás. A függő személyiségű ember gyakran erősen nárcisztikus partnert választ. Utóbbira jellemző, hogy fél a függőségtől, azt hiszi egyedül mindent elérhet. Érzelmileg gyakran elutasító, bár ezt jól álcázza. A függők családjában tipikus, hogy belekapaszkodnak a gyerekeikbe és nem hagyják, hogy azok önállóak legyenek. Amikor a gyermek párt talál, a szülő rettegni kezd, hiszen a gyermeke megházasodásával ő háttérbe szorul. A szülő ilyenkor mindenféle (rejtett vagy nyílt) eszközzel harcol a párkapcsolat megszüntetéséért, gyakran a féltékeny szülői szív riasztja el a potenciális partner jelölteket.

A párkapcsolati problémák megoldása lehetetlen

Nem ritka hogy a párkapcsolatában fellépő nehézségeit az egyik fél valamelyik szülőjével beszéli meg, így ő lesz valódi beszélgetőtársa, miközben párkapcsolatában végleg megszűnik az érdemi kommunikáció. Ilyen körülmények között a pár tagjai mindenképpen eltávolodnak egymástól. A konfliktuskerülés miatt boldogtalanságra ítélt kapcsolatból nemcsak a szülő felé sodródhat a korábban is függő személyiségű “gyermek”, hanem új hobbik, vagy italozás felé is. Nem ritka, hogy a házasság ellenére tovább éli felelősséget nem vállaló életét a férfi (vagy nő) és házasságon kívüli kapcsolatokat tart fenn.

A konfliktusok elkerülésének vágya konzerválja a nehézségeket

A bűntudattól való szorongás megveti a konfliktuskerülő viselkedés alapjait. Emiatt az illető nem kezeli jogos szükségleteit megfelelően, halogatja a számára fontos dolgok elvégzését, ha azok kellemetlenek a számára. Szorong, hogy nem tudja megoldani a nehéz szituációt, az emberektől visszahúzódik. A konfliktuskerülés további önlebecsüléshez, végül depresszióhoz vezet. Jó tudni, hogy a konfliktuskerülés egy olyan ördögi kört generál, ami fenntartja önmagát. Ráadásul az emberek ösztönösen megérzik, ha olyan emberrel állnak szemben aki alacsony önértékelése miatt nem tudja megvédeni magát és ki lehet őt használni. A konfliktuskerülés emellett pszichoszomatikus betegségekhez és pszichés zavarokhoz is vezet. Nem ritka hogy a függő személyiségű emberek szociális szakmát választanak maguknak, ahol másoknak segíteni tudnak és ezáltal növelik valamennyire az önbizalmukat. Továbbra is engedik magukat kizsákmányolni, előbb utóbb azonban belebetegszenek: kiesnek a munkából és ez gyakran további bűntudatot okoz.

A függőség és a szex

Nagyon gyakran a függő személyiség szexuális problémákkal jár együtt. Bár megvan a függőben a testi közelségre való igény, általában korlátozott a nemi életre való képesség. Ezért a párkapcsolatában kerüli, vagy legalábbis nehezen éli meg a szexuális energiákat. Sokszor a pornóba menekül. Ettől a férfi gyakran még üresebbnek érzi magát, a kedvesétől eltávolodik.

A függő személyiségű emberek akár egész életüket leélhetik úgy, hogy képtelenek önmagukká válni. Reménytelenséget, szorongást és kényszeres gondolatokat éreznek. Nem győzzük elégszer hangsúlyozni hogy nőkre és férfiakra is jellemző lehet bármelyik szerep (az alkoholista és a megmentő közül). Gyakran előfordul hogy a függő személyiségű páciens szenvedésnyomása nem elég erős, csak a függőségek pozitív oldalát akarja meglátni. A szüleitől kapott finom ételt, hogy nem kell gondoskodnia tiszta ruháról, vagy a takarításról. Pusztán a szenvedélybetegség utal arra, hogy valójában nem kielégítő az élete. Igen gyakori, hogy ilyen pácienseknél evészavar is kialakul. Sok esetben az figyelhető meg, hogy az evés „pótolja” a nem kielégítő szexualitást. A kábítószereket és az alkoholt sokszor a belső elégedetlenség és mély harag ellen használják. Bár a családban mindenki szenved, sokszor senki sem veszi észre, hogy viselkedésével mekkora fájdalmat okoz szeretteinek. A domináns szülő önmaga is bűntudattal küzd, ezért próbálja túlóvni, túlgondozni gyermekét aki viszont így továbbra is éretlen marad és a helyzet konzerválódik.

Következő cikkemben a függőségből való felgyógyulás alapköveivel fogok foglalkozni. Július 21-én várom vissza szeretettel!

A gyermekkori bántalmazás hatására testi tünetek alakulhatnak ki

A gyermekkori bántalmazás hosszú távú következményei

Jelen írásomban a gyermekkori el nem fogadottság („baj van velem”) élmény kapcsolatát vizsgálom a felnőttkorban jelentkező depresszióval és testi betegségekkel. Az ember előbb utóbb belebetegszik, ha elhiszi, hogy azt érzi, amit éreznie kellene és fáradhatatlanul próbálja nem azt érezni, amit tilos éreznie. Ezen kívül a saját gyerekeivel fizetteti meg a számlát, akik projekciós felületként szolgálnak a fel nem vállalt érzelmek számára. Nagyon gyakori, hogy testünk betegséggel reagál arra, ha tagadjuk a gyermekkori bántalmazást, vagy elhanyagolást, nem ismerjük el az ezzel kapcsolatos valódi érzelmeinket. A szeretet érzés azonban spontán kialakul, ha nem kényszerítjük rá magunkat.

Hogyan fogadjuk el önmagunkat?

Önmagunk elfogadásához az út azon keresztül vezet, hogy nem fojtjuk el negatív érzéseinket és megbarátkozunk saját valódi élettörténetünkkel. Érdemes tudnunk azt, hogy minél kevesebb szeretetet kap egy gyermek, minél többször semmibe veszik a nevelői, annál jobban fog felnőtt korában is a szüleitől és azok helyettesítőitől (pl. drogoktól, alkoholtól) függni. Ez elménk normális reakciója, hiszen ott marad lelkünkben az űr, amely arra vár, hogy betöltsék. Minél idősebbek vagyunk, annál nehezebb azonban ez. Sőt, lehetetlenség másoktól megkaptunk azt, amire vágyunk. Önmagunknak kell tennünk érte, hogy megismerjük és megszeressük önmagunkat. Ehhez szeretnünk kell azt a gyermeket is, akik valaha voltunk. Aki sok mindent megélt. Ha elnyomjuk erős érzéseinket, akkor a depresszióra jellemző fáradtság jelentkezik. Sokszor a legfájdalmasabb testi betegség is könnyebben elfogadható, mint lelkünk igazsága. Ideje azonban komolyan vennünk a gyermekkori bántásokat és azok következményeit. Olyannak kell látnunk szüleinket, amilyenek akkor voltak, amikor kisgyermekként bántak velük. Meg kell válnunk a belsővé vált szülőktől, akik bennünk folytatják tovább a romboló munkát! Csak így tudjuk tisztelni önmagunkat! Ahhoz, hogy a megfélemlítésen és testi erőszakon alapuló nevelést megállíthassuk, úgy kell látnunk a bántalmazót, amilyen valójában. Ez azért nem könnyű mert mindenki, akit gyermekként bántalmaztak a túlélése érdekében azt a hozzáállást vette fel, hogy a külső tényezőket jónak, míg önmagát rossznak lássa. Mivel a gyermek teljes mértékben függ szüleitől, muszáj őket idealizálnia. Ha megverik, túlélése érdekében azt kell gondolnia, hogy valami rosszat tett és megérdemelte az agressziót. Felnőttként úgy tudjuk ezt feldolgozni, ha a bántás teljes igazságát megismerjük és az ezzel járó érzelmeinket szabadjára engedjük. Ez az egyetlen hatékony ellenszere az ismétlési kényszernek.

Miért lesz a lelki fájdalomból testi tünet?

A testünk igazságunk őrzője, mivel önmagában hordozza életünk minden tapasztalatát. Tüneteink segítségével arra kényszerít bennünket, hogy összhangba kerüljünk a bennünk élő elhanyagolt, vagy megalázott gyermekkel. A legtöbb szülő nem szánt szándékkal bántalmazza gyermekét, leginkább az együttérzés és a tudatosság képessége hiányzik belőle, ezért a saját érzelmei okát a gyermekben találja meg. („Jaj, de felidegesített ez a vásott kölök!”) Elfelejtik azonban, hogy a saját érzéseinkért mi magunk (és a saját történetünk) is épp úgy okolhatóak vagyunk, mint a körülmények, vagy a másik fél. Társadalmunkban ráadásul az agresszió nagyon elfogadott: a különféle filmek hősként ábrázolják a bántalmazó figurákat. Emellett sajnos sok pszichológus is valamilyen szülőfigura szolgálatában áll. Ezért nem tudja kliensét sem hozzá segíteni az autonómiához. Csaknem az összes társadalmi intézmény részt vesz az igazság elől való menekülésben, hiszen ezeket is emberek vezetik.
A legtöbb ember számára már a gyermekkor szó is szorongást okoz, ezért nagyon sokan feljogosítva érzik magukat a szülői hatalommal való visszaélésre. Felmentik azt a szülőt, aki rákiabál a gyermekére, vagy lekever neki egy pofont. Ráadásul a múlt nem megváltoztatható, ami nagy nyomást jelent. A korábbi bántalmazások azonban elkerülhetetlenül ismétlési kényszerben érnek véget, ha nem gondoljuk át alaposan saját szenvedésünk történetét. A megvert, megalázott gyermekek, akik mellett nem állt védő figura később nagy türelmet gyakorolnak a szülő figurák okozta borzalmakkal szemben. Feltűnő közömbösséggel viszonyulnak a bántalmazott gyermekek szenvedéséhez. A megkínzott gyermek ezen kívül benne marad a zavarodottságban és túlterheltségben, ezért egész életében képtelen lesz felnőni. A függőség azonban kedvez a további gyűlöletnek. Ezt könnyű elfojtani, ilyenkor az ártatlanok elleni agresszióban tör utat magának. Sokan vannak, akik nem tagadják a saját gyermekkoruk nehézségeit. Más dolog azonban panaszkodni a szüleinkre, mint komolyan venni a tényeket és megélni az ezzel kapcsolatos szenvedésünket. Utóbbi felébreszti az egykori gyermek félelmét a büntetéstől, ezért legtöbben inkább elfojtva hagyják a legkorábbi érzéseiket és nem néznek szembe az igazsággal. Ez igaz sajnos a terapeutákra is. Utalnak ugyan az agresszió tilos voltára, de mégsem képesek arra, hogy ne alkalmazkodjanak mások elvárásaihoz és felmentik az agresszív szülőket.

Milyen lelki következményei vannak a gyermekkori elhanyagolásnak?

A bennünk lévő gátak azonban annak a történetnek az eredményei, amelyet a lehető legjobban meg kell ismernünk. Ha ezt nem tesszük meg, akkor könnyen előfordulhat, hogy csak akkor leszünk képesek örömet érezni, ha egyúttal fájdalmat is okozunk önmagunknak. Az is gyakori, hogy valaki annyira blokkolja magában a negatív érzéseket, hogy ezzel a pozitívakról is le kell mondania. Sok terapeuta úgy gondolja, hogy a gyermeknek meg kell bocsátania a szüleitől elszenvedett bántalmazást, ez azonban korántsem olyan egyértelműen egészséges. Ha meggyőzöm magamat arról, hogy mást érezzek, mint amit valójában érzek, az testi tüneteket okozhat. Ha erőnek erejével próbálok szeretni valakit, aki károsan befolyásolta az életemet, akkor lemondok a saját magammal való hűségről. Az embernek azonban szüksége van a valódi önmagára! A szüleinket sem kényszeríthetjük rá a szeretetre. Vannak olyan szülők, akik csak a gyermekeik álarcán keresztül tudnak élni. Ha a gyermek felnőve leteszi az álarcot, akkor azt mondják nekik „bárcsak olyan lennél, mint amilyen voltál”. De miért is akarjuk becsapni magunkat? Az, hogy a szüleink hogyan alakítják a velünk való kapcsolatukat, nem rajtunk múlik. Arra azonban van esélyünk, hogy a saját testükkel és a gyermekeinkkel őszinték legyünk….

A bántalmazás nélküli életről

Azok az emberek, akiknek gyermekkorukban megadatott a szeretet és a megértés, együtt tudnak élni a saját igazságaikkal és ki tudják bontakoztatni a képességeiket, amikkel saját gyermekeiket tudják nevelni. Ők nem használják a megalázást (bűntudatkeltés, leszólás) és a pofont nevelő eszköznek. A megbocsátás álarca sokszor segít elfedni és felerősíteni a gyűlöletet, amit a szüleink iránt érzünk. Ez azonban testileg betegít meg. Amennyiben azonban ezt tudatosan megéljük és kifejezzük, akkor nem lehet ránk ilyen hatással. Felnőttként már csak olyan helyzetbe ragadunk bele, amelyben nem tudjuk szabadon kifejezni az érzéseinket. Ha azonban már kisgyermekként el kellett távolodnunk valódi érzéseitől, személyiségünk függővé válik. Nem az a kérdés, hogy megszakítjuk-e szüleinkkel a kapcsolatot vagy sem, a megoldás mindig mibennünk van. Előfordulhat, hogy azt érezzük, hogy csak a kapcsolat megszüntetése segít igazságosan bánni a saját szükségleteinkkel. Régi sebeink csak akkor tudnak begyógyulni, ha az egykori áldozat eldönti, hogy megváltozik, és mostantól tisztelni fogja önmagát, feladja a gyermeki elvárásait. A szülők ugyanis nem fognak automatikusan megváltozni a gyermekük új viselkedése által. Ameddig tagadjuk a korai sérülésből fakadó fájdalmunkat, addig az egészségünkkel fogjuk megfizetni ennek árát, vagy gyermekünkön fogunk észrevétlenül revansot venni. Igen gyakori, hogy valaki mindenben a jót akarja csak meglátni, hogy ne kelljen félnie a negatív érzésektől. Ez egy jó túlélési stratégia lehet átmenetileg, hosszú távon azonban nagy ára van.

Hogyan változtathatunk?

Először is jó, ha egy szakavatott segítővel átgondoljuk a régi szenvedéseinket, majd elkezdjük máshogy kezelni a szüleinket. Akár ki is mondhatunk olyan dolgokat, amelyeket korábban nem tehettünk meg, ennek hatására a szüleik is bocsánatot kérhetnek. A kapcsolat rendezését azonban nem szabad siettetni! Előbb szabadjára kell engednünk erős érzelmeinket! Testünk egyértelműen visszaemlékszik a korábbi bántalmazásokra, ezért komolyan kell vennünk az üzeneteit. Nem kell hazugságra kényszeríteni önmagukat és ennek árát depresszióval megfizetni! Csak akkor leszünk képesek tisztelni önmagunkat, ha komolyan vesszük valódi érzelmeinket. A látszólagos jókedvet sokan kábítószerrel, vagy alkohollal tudják csak fenntartani. A függőség azonban csak tovább rombolja egészségünket. Semmilyen hálával és áldozattal nem tartozunk azoknak a szülőknek, akik súlyosan megsebeztek bennünket! Ezt az idealizált szülőknek szánjuk, akik csak a fantáziánkban léteznek.
A kikényszerített szeretet valójában a gyűlölet álarca. Hiszen az álságos kommunikáción alapuló kapcsolatok képtelenek a változásra. A valódi kapcsolat létrejötte csak akkor lehetséges, ha mindkét félnek sikerül szabadjára engednie az érzéseit. Ha félelem nélkül meg tudják osztani ezeket egymással. A megbocsátásról szóló prédikáció tehát haszontalan, sőt veszélyes is, mert eltakarja az ismétlési kényszert. Negatív érzéseink tehát a testünk által küldött fontos jelzések. Ha ezeket az üzeneteket figyelmen kívül hagyjuk, akkor a testünknek új üzenetet kell küldenie, melynek ára akár a testi-lelki egészségünk is lehet.

Felhasznált irodalom:

Miller, A (2017) A test kiáltása. A szülői bántás hosszú távú következményei. Ursus Libris

A fejfájás lelki okai

A fejfájás pszichológiája

Nem nagyon van olyan felnőtt ember, aki életében ne érzett volna még fejfájást. Legtöbbször mégsem vesszük ezt komolyan, életünk természetes velejárójaként tekintünk rá. Ha már nagyon elviselhetetlennek érezzük, bekapunk egy fájdalomcsillapító tablettát. Nézzük meg milyen tényezők állhatnak eme hétköznapi, mégis igen kínzó tünet mögött.

A fejfájás gyakran más betegségek kísérőtünete, de előfordul önállóan is. Fejfájást okozó testi betegségek például a különféle szembetegségek, gyulladásos betegségek, a magas vérnyomás, bármilyen lázzal járó állapot, vagy a fejet ért ütés. Ezeket most nem tárgyaljuk részletesebben. Leggyakrabban azonban a stressz, a fizikai vagy lelki kimerültség, az alváshiány vagy a kevés folyadék fogyasztása okozza. Manapság igen elterjedtek az önálló fejfájásbetegségek: a tenziós fejfájás, a migrén és a cluster fejfájás.

Mik azok az önálló fejfájásbetegségek?

Ahogy az előbb említettem legtöbbször (az esetek kb. 80-90%-ában) a fejfájás nem valamilyen betegség, hanem a helytelen életmód következtében alakul ki. Alább a leggyakoribb fejfájásbetegségek legtipikusabb tüneteit, majd azok kezelését részletezem. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy ahogy a fájdalom tünetek általában, ezek is igen egyéniek és változatosak mind megjelenésükben, mind pedig lefolyásukban.
A cluster-fejfájás a fejfájás betegségek közül a legritkább, ezért gyakran nem ismerik fel. Általában a szem körül lokalizálódik és nagyon erős fájdalmat okoz. Könnyezés, orrdugulás, orrfolyás, a homlok vagy arc verejtékezése, szemhéj duzzanata, vagy akár pupillaszűkület is kísérheti. A tenziós fejfájás általában kétoldali, abroncs-szerű nyomó érzéssel jár.

Mi az a migrén?

A migrénes fejfájás tipikus esetben bizonyos időközönként jelentkező, rohamszerűen kezdődő fejfájás. Ez jellemzően féloldali, lüktető érzés. Kísérheti hányinger, hányás fény- és hangérzékenység. A migrénes fejfájás előtt előfordulhatnak bevezető tünetek (úgynevezett aura). Ez érzékcsalódással, leggyakrabban optikai csalódással járó érzés. Akár hangulatváltozás, fáradtság, ásítási kényszer, hangérzékenység, étvágynövekedés, vagy akár székrekedés is lehet egy migrénes roham előjele. Migrénes fejfájása a lakosság közel 10%-ának van. Jellemzően 25-45 éves korban fordul elő. A tüneteket az erőkifejtés súlyosbíthatja. A migrén nőknél háromszor gyakoribb, mint férfiaknál (ezt hormonális okokkal magyarázzák).

Figyelem! Azonnali orvosi segítségre/mentő hívására van szükség, ha a fejfájás hirtelen, ütésszerűen kezdődött. Amennyiben beszédzavar, tudatzavar, izomgyengeség, bénulás kíséri, vagy ha nagy erőkifejtést, illetve fejsérülést követően jelentkezik. A rendszeresen visszatérő fejfájást is érdemes kivizsgáltatni és orvosi segítséggel kezelni! Igen gyakori hogy ennek lelki okai vannak, melyekről alább bővebben is szólok.

Kihez forduljunk a fejfájással?

Legelőször hasznos a háziorvosunkhoz fordulnunk, aki a vizsgálatot követően segít a megfelelő szakember kiválasztásában. Fontos, hogy megfigyeljük és az orvosnak is elmondjuk, milyen a fájdalom jellege, gyakorisága, időtartama. Általában melyik napszakban jelenik meg, vannak-e kiváltó tényezők, vagy egyéb kísérő tünetek. Régebb óta tartó fejfájás esetén hasznos, ha fejfájásnaplót vezetünk. Ebbe írjuk fel, hogy mikor volt a fejfájás, milyen erős volt, milyen jellegű, milyen időtartamú, mi válthatta ki, mi enyhítette. A panaszok részletes átbeszélése után ki lehet választani azokat a képalkotó eljárásokat, vagy szakorvosi vizsgálatokat (pl. szemészorvos felkeresése) melyek a fejfájás okát nagy valószínűséggel feltárják. Ha nincs semmilyen kimutatható agyi elváltozás, fájdalmunkat nagy valószínűséggel pszichológiai vagy életmódbeli tényezők okozzák. Ha találnak valamilyen testi betegséget, akkor  annak kezelése elengedhetetlen akkor is, ha a lelki nyomás szerepe jelentős a tünet megjelensébében.

Mik a fejfájás leggyakoribb okai?

A fejfájásnak, mint a legtöbb betegségnek biológiai, lelki és környezeti (életmódbeli) okai is vannak. A migrénes betegek megfigyelései szerint hormonális változások (pl. menstruáció, terhesség), stressz, fáradtság, erős érzelmi megterhelés, bizonyos élelmiszerek fogyasztása (pl. alkohol, csokoládé, kávé, sajtok) és környezeti hatások (pl. frontok, légnyomás-változás) provokálhatják a rohamokat.A fejfájás ellen fogyasszunk sok folyadékot! Kutatások igazolják, hogy a migrén esetében jelentős a családi halmozódás, ami az örökletes tényezők szerepét húzza alá. Ezek igen magas száma és egyéni jellege miatt nem lehet konkrétan meghatározni, hogy pontosan milyen környezeti tényezők váltják ki a fejfájásokat. A rendszertelen étkezés, az elégtelen folyadékfogyasztás és az alváshiány talán ezek közül a legalapvetőbb. (Az alvásszakértők legalább napi 8-9 óra egybefüggő pihenést javasolnak.) Ha sokat nézzük a monitort, vagy az okostelefonunkat, az a nyaki izmok bekeményedését, gerincünk deformációját okozhatja, ami önmagában is elég indok rá, hogy fájjon a fejünk. Klasszikus kiváltó tényezők a fokozott stressz és a rendszeres mozgás hiánya is.

Milyen lelki tényezők állnak összefüggésben a fejfájással?

Sokféle lelki probléma mentén kialakulhat a fejfájás. A szorongás vezető tünete lehet a rendszeresen jelentkező fájdalom. Akár a depresszió menyilvánulása is lehet. Kialakulhat akár különféle munkahelyi vagy családi konfliktusok mentén is. (Például egy vitába „belefájdul a fejünk”.) A pszichodinamikus elmélet a migrént az elfojtott (ki nem mutatott és le nem vezetett) agresszióval hozza összefüggésbe. Ezt úgy kell érteni, hogy a fejfájásra hajlamos személy igyekszik racionálisan gondolkodni, az érzelmeket gyakran nem megfelelően kezeli (például nem veszi őket kellőképpen komolyan). A le nem vezetett feszültség ezért testi tünetben tör utat magának (ezt a jelenséget nevezzük szomtaizációnak). Gyakori, hogy a fejfájástól rendszeresen szenvedő személyt a görcsös megfelelni akarás, elismerés utáni vágy és a kudarctól való félelem jellemzi. Önmagával túlzottan kritikus. Különösen a migrénben szenvedők közt mindennapos, hogy alárendelik igényeinket a másik félnek, nem mondják ki a bennünk kavargó érzéseket. Próbálnak nem szembenézni a problémákkal, kerülik a konfrontációt.

Hogyan kezelhető hatékonyan fejfájás?

A tüneti kezelés része lehet különféle fájdalomcsillapító gyógyszerek szedése. A fejfájásban szenvedő betegeknek jelentős részének segít a megfelelő mennyiségű alvás, a friss levegő, a bőséges napi folyadékfogyasztás, és a relaxáció. Javasolt a rendszeres (legalább heti 3x végzett kiadós) testmozgás, ami segít kordában tartani a stresszt.

A migrén sajátossága, hogy megfelelő kezelés híján a rohamok egyre sűrűbben jöhetnek elő és tovább tarthatnak. Ebben az esetben valamilyen migrénspecifikus gyógyszert és mellé nem szteroid gyulladáscsökkentőt javasolhatnak a neurológusok.

A másodlagos fejfájások (amikor valamilyen szervi probléma, pl. magas vérnyomás, vagy látásproblémák tünete a fájdalom) kezelése minden esetben az azt kiváltó betegségek gyógyítását, kezelését jelenti. Amennyiben stresszel, vagy egyéb lelki tényezőkkel (például szorongással) függ össze a fejfájás, a kezelés elsősorban választandó módja a pszichoterápia.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta, pár- és családterapeuta jelölt

Siker, mint stresszforrás

Miért nehéz elviselni a sikert?

Az ember azt gondolhatná, hogy ha jól megy az üzlet, egyre több az elégedett ügyfél, szépen emelkedik a bevétel az örömmel tölt el bennünket. Hogyan lehet az, hogy hosszú távon mégis negatívan hat ránk ez a változás? Sok esetben azt látni, hogy az üzleti siker magánéleti problémákat okoz, vagy más tényezők miatt a cég növekedése lelassul, esetleg teljesen megáll. A cégvezető értetlenül áll a kimutatások felett, hiszen üzleti szempontból semmi sem indokolja a visszaesést. Mi lehet emögött? Miért nehéz elviselni a sikerrel járó stresszt? Mit tehetünk azért, hogy személyiségünk is lépést tartson a cégünk növekedésével? Erről olvashat most bővebben.

A szakmai siker, mint stresszforrás

Kevesen tudják, de a mindenféle változás érzelmi megterhelést jelent, hiszen alkalmazkodnunk kell hozzá akkor is, ha ez kedvező, örömteli a számunkra. Ide kattintva kitöltheti Életesemény kérdőívünket, amely arra ad választ, hogy az elmúlt egy évben mennyire sok változás érte, ez nagy valószínűséggel megterhelő lehetett-e az Ön számára. A stressz lényegében tehát kétféle lehet. Az ún. eustressz egy pozitív, felfokozott érzelmi állapotot jelent, melynek során a motivációnk nő, kellemes izgatottság lesz rajtunk úrrá, teljesítményünk javul. Ilyent okozhat például valamilyen ünnep, izgalmas program, vagy érdekes munkahelyi feladat. A stressz másik fajtája az ún. distressz, ami egy kóros mértékben felfokozott izgalmi állapotot jelent. Ilyen lehet például egy komolyabb munkahelyi vagy magánéleti konfliktus, súlyos anyagi nehézségek, egy hozzátartozónk halála, vagy valamilyen súlyosabb betegség. Hogyan kezeljük a stresszt?
Az, hogy mennyire érzünk megterhelőnek egy ingert vagy szituációt, mindig több tényezőtől függ. Mégpedig attól, hogy

  1. Milyen inger idézi elő a változást? Ahogy a bevezetőben már említettük, egy számunkra kellemes esemény is idézhet elő bennünk fokozott stressz-választ. Ilyen lehet akár egy kihívásokkal teli munkahelyi feladat is. Az inger tudatosulása agykérgi aktivitást okoz, majd a következő lépésben limbikus rendszerünk is reagál erre. Testi reakcióink az anyagcsere fokozódása: szaporább szívverés a légzés-szám növekedése, gyakorlatilag szervezetünk egy készenléti állapotba kapcsol, hogy megkönnyítse számunkra a reagálást. Lényegében tehát bármilyen inger okozhat stresszt a számunkra, ez csakis a személyes értékelésünktől függ.
  2. Mit gondolunk a változásról? Előnyös vagy előnytelen a számunkra? Befolyásolja a reakciónkat, hogy hirtelen vagy várt esemény történik-e, illetve, hogy mennyire intenzív változást hoz számunkra. Ennek mértéke összhangban van-e a képességeinkkel.
  3. Ez mindig kivált belőlünk valamilyen reakciót: kontroll alá vonjuk a külső változást. Minél váratlanabbul ér bennünket a stresszor, annál hevesebb érzelmet (és fiziológiai reakciót) vált ki belőlünk. A stresszre adott leggyakoribb érzelmi válasz a düh és a félelem. Ideális esetben nem csak kínzó érzelmeinket próbáljuk meg csökkenteni, hanem viselkedésünkkel is reagálunk a kihívásokra.
  4. A folyamat eredményét integráljuk a személyiségünkbe, azaz az ingerrel kapcsolatos tapasztalatainkat megjegyezzük. A tanulás hatására egy későbbi, hasonló helyzetben könnyebben küzdhetjük le a hasonló nehézségeket, ezek kevésbé heves feszültséget váltanak ki belőlünk. Ez az összefüggés negatív irányban is igaz, azokat a szituációkat, melyekből korábban rosszul jöttünk ki, elkerüljük.

Mitől függ az, hogy hogyan kezeljük a minket érő stresszt?

A mozgás jól levezetheti a stressztMegküzdésnek nevezzük azt a reakciómódot, mellyel a nehéz, bennünk feszültséget keltő életeseménnyel, külső vagy belső hatással megbirkózni próbálunk. Ez tehát nem más, mint egy tudatos alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez. Ide tartozik az is, hogy hogyan tudjuk leküzdeni a céljaink elérése során felbukkanó nehézségeket. Ha kíváncsi rá, hogyan küzd meg a stresszel, töltse ki kérdőívünket ide kattintva! Ahogy a fenti leírásból is következik, személyes látásmódunk megváltoztatása a legjobb fegyver a stressz ellen. A fokozott feszültség levezetésére jó hatásúak lehetnek a különféle relaxációs gyakorlatok, a sport és az, ha vannak támogató kapcsolataink, családunk és/vagy barátaink, akikkel megoszthatjuk a nehézségeinket. A személyiségünk fejlesztésében, stressztűrő képességeink fokozásában pedig pszichológus tud személyre szabott iránymutatást adni.

 

Mi történik akkor, ha képtelenek vagyunk alkalmazkodni a viselkedésünkkel a stressz helyzethez?

Amennyiben a cégünk fejlődésében visszaesés következik be, a helyzet megoldódik, hiszen nem kell alkalmazkodnunk a változáshoz, a korábbi lelki egyensúlyunk minden további nélkül visszaállhat. (Bár az, hogy a kudarcot hogyan kezeljük újabb kérdést vet fel.) Ha a bizniszünk tovább növekszik, de mi nem tudunk vele lépést tartani, az akut stresszválasz fennmarad és a szervezetünk egy idő után kimerülhet. Lelki kimerültség (úgynevezett kiégés) és egy idő után különféle (pszichoszomatikus) testi betegségek alakulhatnak ki. Ezekről a „stressz-betegségekről” az alábbi blogbejegyzésünkben olvashat bővebben.

 

Hogyan tarthatunk lépést az üzleti fejlődéssel?

Az üzleti sikerhez való alkalmazkodás fontos része a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtése. Ha a szakmai fejlődés érdekében a saját igényeinket háttérbe szorítjuk (például nem pihenünk eleget, vagy elhanyagoljuk a szeretteinket), az előbb-utóbb visszaüt. Érdemes tehát az üzleti ambícióinkkal párhuzamosan a személyiségünket is fejleszteni, hogy a szakmai sikert jól kezeljük, ez pozitívan hasson ránk és a társas kapcsolatainkra is, hiszen ez vissza hat majd a munkánkra is.

Jó hatású, ha belegondolnunk abba, hogy hogyan hat ránk a szakmai siker, milyen korábbi, belső konfliktusokat aktivizál bennünk, milyen más tényezőket, kapcsolatokat szorít hátra az életünkben. Hogyan hat a személyiségünkre? Előhoz-e belőlünk olyan személyiségvonásokat, amelyek a számunkra fontos emberekben ellenérzéseket keltenek? Ha igen, érdemes ezeket szakképzett pszichológus segítségével végiggondolni, konfliktusainkat a saját személyes múltunkkal összefüggésbe hozni. Ez az önismereti munka lehetővé teszi, hogy a számunkra legmegfelelőbb megoldást találjuk meg ezekre a nehézségekre. Ennek eredménye többek között az, hogy a kapcsolatainkat is tudatosabban alakíthatjuk annak megfelelően hogy az a mi és a szeretteink számára is kielégítő legyen.

Az önismeretünk növekedésével stressztűrő képességünk javul
Az önismeretünk növekedésével stressztűrő képességünk is javul

A cikk megjelent itt is:

http://bixindex.hu/miert-nehez-elviselni-a-sikert

Őszi-téli depresszió

Elmúlt a nyár, egyre kevesebbet élvezhetjük az életető napsütést (ha sokat esik az eső, csak a lehető legminimálisabb időt töltjük a szabadban), ami gyakran rányomja bélyegét nemcsak egészségi állapotunkra, hanem hangulatunkra is. Nem ritka ilyenkor a levertség, hangulati nyomottság, ami akár a leggyakoribb szezonális (évszakfüggő) betegség, a depresszió tünete is lehet. Ez Magyarországon hozzávetőleg a lakosság 10-15 százalékát érinti.

A téli depresszió bár többnyire ősszel jelentkezik és tavasszal spontán rendeződhet, mégis fokozott figyelmet igénylő állapot. A tünetek súlyosságát az aktuális életesemények, lelki történések, az átélt stressz mértéke éppúgy befolyásolhatják, mint a napsütéses órák száma. Fontos tisztázni, hogy régen az emberek télen másfajta életmódot éltek: a kinti munkák befejeződésével több idejük jutott a pihenésre, regenerációra, a következő év tavaszától újrainduló munkafolyamatokra való felkészülésre. Ma már nem szívesen veszünk vissza a tempóból, (sokszor még betegség esetén sem), elvárt dolgoznak számít hogy az emberek télen is ugyan annyit dolgozzanak, mint nyáron.

A téli depresszió tünetei nagyon hasonlóak az ún unipoláris depresszióéhoz, melyről korábbi írásomban részletesebben szóltam. https://onlinetanacsadas.com/a-modern-vilag-betegsege-a-depresszio/

– állandó fáradtságérzet, megnövekedett alvásigény
– negatív gondolatok, sötét jövőkép
– fokozott szénhidrát bevitel (pl. csokoládéfogyasztás növekedése)
– visszahúzódás a társas kapcsolatokból (pl. szexuális érdeklődés csökkenése)
– csökkent koncentrációs készség
– az immunrendszer gyengülése, fokozott fogékonyság a küldöböző fertőző betegségekkel szemben
– pszichoszomatikus betegségek

Hogyan kezeljük?

1. Fontos, hogy igyekezzünk minél több időt tölteni a szabad levegőn, különösen napsütéses időben. Mozogjunk rendszeresen!
2. Törekedjünk az egészséges táplálkozásra! Fontos az vitaminok és ásványi anyagok folyamatos bevitele.
3. Halgassunk testünk jelzéseire! Biztosítsunk időt a megnövekedett alvásigény kielégítésére.
4. Törekedjünk a stressz levezetésére, konfliktushelyzeteink megoldására! Ebben segíthet a pszichoterápia vagy valamely relaxációs technika elsajátítása.
5. Fényterápia rendszeres alkalmazása jó hatású lehet.

Ha a tünetek túlzottan kínzóvá válnak (pl. akadályoznak minket kapcsolataink fenntartásában vagy a munkavégzésben), érdemes szakember segítségét kérnünk. Súlyos esetekben a pszichoterápia mellett gyógyszeres kezelésre is szükség lehet. Ne vegyük félvállról ezt a betegséget, mert megnövelheti az öngyilkosság kockázatát. Ráadásul a szezonális depresszió kezelés nélkül évről évre egyre súlyosabb formában térhet vissza.

Habis Melinda
klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Munkahelyi stressz

     Bár nyáron a legtöbben be tudunk iktatni egy néhány napos vagy hetes pihenőt – ami remélhetőleg felölt minket energiával és utána újult erővel térhetünk vissza a munkánkhoz – a fennmaradó időben viszont  megkeserítheti hétköznapjainkat a  munkahelyi stressz.

Ahogy már korábbi bejegyzéseimben is említettem a stressz különféle változásokat indít el testünkben, melyről Selye János már a 20. század elején említést tett. Ő a stresszel való megküzdésnek 3 szakaszát különböztette meg, a vészreakciót (vagyis vegetatív idegrendszerünk aktivációját), az ellenállást (tartalékaink mozgósítását), majd a kimerülést, ami a stresszforrás meg nem szűnése esetén különféle organikus károsodásokat (testi betegségeket) vagy akár halált is okozhat. Már egy rövid ideig tartó megterhelés is csökkenti immunrendszerünk hatékonyságát a különböző fertőző betegségekkel szemben a különféle stresszhormonok (és más fiziológiai változások) által. A krónikus testi betegséget többnyire megelőzik olyan tünetek, mint folyamatos kimerültség, levertség, alvászavarok, szorongás, depresszió, de súlyosabb pszichiátriai problémák, pl. depresszió és szenvedélybetegségek (dohányzás-, alkohol és drogfüggőség)  is kialakulhatnak.

Fontos tisztázni, hogy nem csak az extrém munkakörülmények okozhatnak stresszt, hanem minden olyan változás, ami meghaladja alkalmazkodási képességünket. (Tehát nem feltétlenül csak a kimondottan negatív változások lehetnek stresszforrások. Zárójelesen megjegyzem, hogy van a stressznek egy pozitív, motiváló változata is, ami növeli a teljesítményt, amelyről azonban itt most nem szólok részletesebben.) Nem mindegy tehát, hogyan látjuk a velünk történő dolgokat, értelmesnek látjuk-e erőfeszítéseinket, úgy érezzük-e pozitívan tudunk hatni saját jövőnkre, előmenetelünkre. Természetesen az extrém munkakörülmények (mint például a nagy hő-, fény vagy zajterhelés), a sok személyközi konfliktus és/vagy kudarcélmény is hozzájárulnak a munkahelyi stresszel való túlterhelődésünkhöz, amit kiégésnek nevezünk. A kiégéshez vezető úton nagy szerepe van továbbá megbecsülés hiányának, anyagi  problémáknak (egzisztenciális bizonytalanság, változó munkahely) és az elégtelen munkafeltételeknek is. Ha túl magasak az elvárások velünk szemben, (folyton többet, vagy gyorsabban kell dolgoznunk), az megemelkedett stressz szintet, és végül kimerülést okozhat. Szervezetünk számára a több műszakos munkarend is megterhelő. Természetesen fogékonyabbá tesz a kiégésre, ha a magánéletünkben problémákkal küzdünk, alacsony az önbecsülésünk, vagy súlyos veszteség (trauma) ért minket, hiszen ilyenkor képtelenek vagyunk megküzdési stratégiáinkat mozgósítani.

    Nagyon fontos a kiégés megelőzésében a pozitív munkahelyi környezet, a kollégák és  a vezetés támogató, együttműködő hozzáállása, a megfelelő elismerés (és itt nem csak az anyagi jellegű jutalmazást kell érteni). Ha a munkavállaló jól kiszámítható munkarenddel és biztonságos, stabil munkakörnyezettel rendelkezik, a felé irányuló elvárások egyértelműek. Protektív tényező továbbá a biztos családi háttér, a stabil személyiség és a szociális védőháló (tehát támogató társas kapcsolatok) megléte.

„Stressz-betegségek” avagy a pszichoszomatikus kórképekről

Ahogy azt már korábbi írásomban is említettem, a tartós stressz megviseli testünket, sokféle betegség kialakulásában van kiemelkedő szerepe. Ha lelkünk sérül, az többnyire testi elváltozást is magával hoz. Bár talán nehezen hihető, hogy „egy kis szorongás” markáns, negatív hatást gyakorolt testünkre, mégis fontos hogy pszichológus segítségét kérjük, hogy megfejtsük testünk jelzéseit, megtanítsuk rá, hogy a hétköznapi stresszt ne különféle betegségek segítségével vezesse le. Lelki problémáink felvállalása azonban általában sokkal nehezebb feladat, mint testünk gyógyíttatása, így sokan inkább orvostól orvosig járnak (persze ebben az orosok felelőssége is hatalmas, hiszen rengeten vannak, akik inkább elvégeznek egy sokadik CT vizsgálatot, minthogy pszichológus felkeresését javasolnák). Ráadásul fájdalmas dolog elfogadni betegségünk lelki vonatkozásait, a pszichológus segítségét. Pedig sokszor semmilyen diagnosztikus eszközzel nem kimutatható fájdalmaik oka.

Amennyiben a lelki feszültség testünkben szervi bajt, betegséget okoz, vagy semmilyen elváltozás nem mutatható ki, de a tünet zavaró és hosszabb ideje fennáll, ún. pszichoszomatikus betegségről beszélünk. Ezek nagyon sokrétűek lehetnek, gyakran hosszú ideig fennállnak, de tünetváltás is jelentkezhet. (Amikor az egyik betegséget meggyógyítják, előjön egy másik, az után egy harmadik.) Ezek kialakulásukban és fennmaradásában a stressz (vagy más lelki tényezők) kiemelt szerepet játszanak. Érdekli, hogyan hat immunrendszerünkre a stressz?

Mik a leggyakoribb pszichoszomatikus betegségek?

Allergiák

Autoimmun betegségek: pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex

Bőrgyógyászati betegségek: pl. pikkelysömör, ekcéma

Emésztéssel kapcsolatos panaszok: pl. hányinger, hányás, hasmenés

Érzékeléssel kapcsolatos zavarok: pl. kettőslátás, homályos látás, vakság; fülzúgás, halláscsökkenés, hallásvesztés; zsibbadás, tapintás-, hőérzés csökkenése vagy hiánya; remegések, érzészavar

Fájdalom tünetek: pl. Migrén, hasi fájdalom, hát- és derékfájás, izomfájdalom, izületi fájdalom, végtagfájdalom, mellkasi fájdalom, menstruációs fájdalmak

Gyomor-bélrendszer betegségei: pl. colitis ulcerosa, IBS, gyomor- és nyombél fekély, reflux

Kardiovaszkuláris betegségek: pl. magas vérnyomás, szívtáji fájdalmak

Légzőrendszer betegségei: pl. köhögés, asztma

Nőgyógyászati betegségek: pl. rendszertelen vérzés, visszatérő nőgyógyászati betegségek, premenstruális szindróma, meddőség, vetélés, súlyos terhességi hányás

Neurológiai jellegű tünetek: koordinációs vagy egyensúlyzavar, bénulás vagy gyengeség, nyelési nehézség vagy torokszorulás (torokgombóc-érzés), beszédképtelenség, tapintás- vagy fájdalomérzés kiesés, kettős látás, vakság, süketség, görcsök, nem ájulásos tudatkiesés

Mozgással kapcsolatos tünetek: pl. koordinációs zavar, izomgyengeség, bizonytalan járás, beszédképtelenség

Túlsúly

Szexuális zavarok: szexuális érdektelenség, erekciós vagy ejakulációs zavar, szexuális aktussal kapcsolatos fájdalmak

Mit tehetünk a pszichoszomatikus betegségek ellen?

A pszichoszomatikus betegségek gyógyításánál alapvető, hogy a testi tünetet ki kell vizsgáltatni és szakorvos segítségével kezeltetni, emellett pedig pszichológust felkeresni, aki pszichoterápia segítségével segít megszüntetni a kiváltó okokat és a fenntartó tényezőket. Sajnos sokan maradnak testi tüneteikkel kezeletlenül, mert az orvosok nem találják a panaszok okát, (megfelelő pszichológiai képzettség hiányában) nem tudják a tünetek üzenetét megfejteni és ennek megfelelően tanácsot adni az életmódom való változtatásra, csak későn jutnak pszichológushoz, ami nagyban rontja a gyógyulás kilátásait, növeli a terápia hosszát.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

Megbetegíthet a stressz?

Csak a testünk lehet beteg?

Sajnos az orvoslásban még ma is hátérbe szorulnak lelki gondjaink: testünk betegségeire jóval nagyobb figyelem fordul, mint pszichés problémáinkra. Amikor egy náthával vagy felfázással elmegyünk a háziorvoshoz akkor a fizikai tünetek felsorolásán túl nagyon ritkán kerül szóba, hogy volt-e mostanában valamilyen konfliktusunk, pedig a legbanálisabb betegségnek is van lelki vonatkozása. Gondoljunk csak arra, hogy manapság mennyire gyakoriak az allergiás és az ún. autoimmun betegségek (melyben az immunrendszer a saját test ellen fordul, pl. sokízületi gyulladás, sclerosis multiplex stb.) A túlzott stressz sokféle betegséget okoz (ezekről egy későbbi írásban ejtek majd szót), de önmagában is markáns tüneteket produkál. Ezek lehetnek az alvászavarok, kedvetlenség, figyelmetlenség, különféle fájdalmak, szívdobogásérzés, mellkasi fájdalom, emésztési, nőgyógyászati és szexuális problémák. Túlpörgetett, elvárásokkal teli világunkban rengeteg teher nyomja a vállunkat, az élet minden területén, akár naponta ér bennünket stresszhatás. Elég ha csak a munkába jutásra, a megélhetési/munkahelyi nehézségekre, közelebbi kapcsolatainkban megjelenő konfliktusainkra gondolunk.

Mitől függ, mennyire vagyunk stresszesek?

A stressz mértékét befolyásolja, hogy mennyire éljük meg az adott eseményt váratlannak, befolyásolhatatlannak. Feszültséget nem csak környezetünk okoz, hanem belső vívódásaink is. Nagyban befolyásolja a stresszel való megküzdés képességét, hogy optimistán állunk-e a dolgokhoz, a velünk történő rossz dolgokban meg tudjuk-e találni a jót, megfejtjük-e a tünetek jelentését, üzenetét. (Sokszor utólag úgy gondoljuk, hogy akár munkahelyünk elvesztése is lehet hasznos, hiszen nélküle nehezen váltottunk volna, átmenetileg több időt tölthetünk családunkkal.) Az optimista hozzáállás javítja immunrendszerünk működését így védetté tesz a betegségekkel szemben. Emellett a már kialakult betegségek lefolyását is pozitívan befolyásolja. (Például kutatások kimutatták hogy azoknál a rákos betegeknél, akik hittek saját gyógyulásukban lassabban osztódtak a káros sejtek, mint a magukat tehetetlennek érzőknél.) A pesszimista ember az feltételezi, hogy rossz fog vele történni, így szervezete állandó készenlétben áll (szíve gyorsan ver, izmai megfeszülnek, anyagcseréje felgyorsul), könnyen kimerül.

Mit tehetünk a tartós stressz ellen?

A tartós stressz megviseli testünket, bizonyítottan magas vérnyomáshoz, szív és érrendszeri betegségekhez, gyomorfekélyhez stb. vezet. Amennyiben a lelki feszültség testünkben kóros elváltozást okoz, ún. pszichoszomatikus betegségről beszélünk.

A fent felsoroltak tükrében tehát kijelenthetjük, hogy a stressz csökkentése egész testünkre jó hatást gyakorol. Ennek érdekében többféle dolgot is tehetünk.

A testmozgás segít megszabadulni a feszültségtől, fizikálisan elfáraszt, mentálisan azonban felfrissít. Javítja önértékelésünket, növeli fizikai teljesítményünket: energikussá és fittebbé tesz. Emellett immunrendszerünket is erősíti, ráadásul bárki számára elérhető.

A pozitív emberi kapcsolatok, melyben önmagunk lehetünk, érzelmeinket nyíltan kifejezhetjük, szintén erősítik a stresszel szembeni megküzdőképességünket. A magány és a negatív érzelmekkel / indulatokkal terhelt szociális kapcsolatok viszont épp ellenkező hatásúak.

A relaxáció során megtanuljuk izmainkat ellazítani, anyagcsere folyamatainkat lassítani, befelé figyelni. Testünk ellazul, elménk megtisztul a negatív gondolatoktól. Ezt azonban meg kell tanulni, hogy aztán önállóan is sikeresen alkalmazhassuk. Kiváló és elterjedt módszer az autogén tréning, mellyel testünk öngyógyító törekvését fokozhatjuk, javul fizikai tűrőképességünk, teljesítményünk. Nyugodtabban és mélyebben pihenünk.

Érdekli, hogyan hat immunkrendszerünkre a stressz? Megtudhatja a következő blogcikkemből!

Habis Melinda klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus, személyközpontú terapeuta