Címke: Nagyszülők

A változó kor pszichológiája

A menopauza vagyis a nemzőképesség megszűnése, (más néven klimax vagy változó kor) minden nő életében jelentős átalakulást hoz magával. Ezt a nagyon fontos életszakaszt napjainkban főként bio-medikális szemléletben tanulmányozzák, kijelentve, hogy a hormonális változások sokféle testi tünetben nyilvánulhatnak meg.  A klimax testi tünetei vslóban sokfélék lehetnek: a hőhullámok és az éjszakai verítékezés nyugati típusú kultúrákban (köztük nálunk is) igen gyakoriak. Ezeket ingerlékenység, fejfájás és különféle egyéb fájdalmak, hízás, koncentrációs zavarok valamint szorongásos és depresszív tünetek is kísérhetik. A fenti tüneteket összefoglaló névvel menopauzális szindrómának nevezik, melynek része lehet továbbá a libidó csökkenése is.

Legalább ennyire fontos szerepet játszanan ebben a folyamatban a biológiai változással egy időben történő életesemények. Ki kell hangsúlyozni hogy erre az életszakaszra sokféle szociális megterhelés is jut, nem csak azzal kell a nőknek megbírkózniuk, hogy életfeladatuk megváltozott. Például ekkortájt jellemző a szülők és egyéb közeli hozzátartozók elvesztése is. Ezek megviselhetik alkalmazkodóképességünket, szembesítenek saját létünk végességével, képességeink esetleges csökkenésével. Ekkor jellemző továbbá, hogy a gyermekek kirepülnek a családi fészekből, ami a szülőpár kapcsolatának megváltozását is törvényszerűen magával hozza. Ezen túl a nők társadalmi státusza is csökken, hiszen kultúránkban a nőknél a fiatalság, a szépség és az egészség számít alapvető értéknek a bölcsességgel és élettapasztalattal szemben, melyet egy idősebb nő inkább tud felmutatni. Kutatások támasztották alá, hogy a keleti típusú kultúrákban, ahol az idősebb nők nagyobb megbecsültségre számíthatnak, a nőket sokkal kevésbé viselik meg a menopauza által okozott testi változások, kevésbé fordulnak orvoshoz ennek esetleges tüneteivel. A nők viselkedésének változása tehát nem elsősorban a hormonális változások függvénye, hanem sok tényező összjátékának eredménye.

A legfrissebb kutatások alapján a nők öregedésről alkotott képe nagyban befolyásolja a menopauzális tünetek megjelenését. Ezért lényeges kihangsúlyoznunk, hogy érdemes szembenézni az előttünk álló változással, leszámolni negatív elvárásainkkal, mert ettől várhatóan jobban viseljük majd testünk szükségszerű változását. A menopauza egyébként az esetleges nem kívánt terhességtől való félelem megszünése miatt akár felszabadító érzéssel is járhat, ami szexuális életünkre is pozitív hatást gyakorolhat.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

A nyugdíjba vonulás lélektana, avagy miért jó nagyszülőnek lenni

A nyugdíjbamenéstől sokan félnek: a tétlenségtől, a magánytól, az időskori betegségektől és hogy már “nincs rájuk szükség”. Sok függ azonban attól, hogy mennyire készült fel a leendő nyugdíjas erre az életszakaszra, milyen tervei és lehetőségei vannak.

Az ember a nyugdíjkorhatár eléréséig a munkahelyét és a társadalmat szolgálta, amiért megbecsülték, ezért a nyugdíjazás az önértékelés csökkenéséhez vezethet. Sokan (különösen férfiak) nem tudnak mit kezdeni a nyugdíjazáskor hirtelen rájuk szabaduló rengeteg szabadidővel. Sok esetben nehéz  megszokni azt is, hogy a korábban távol lévő házastárs állandóan jelen van, ez konfliktusok forrása lehet. Mindemellett támogatást is jelenthet, ha a partner bevonja az otthoni munkába a friss nyugdíjast, ha hangsúlyozza annak személyes fontosságát. Ezek mind segíthetik az énkép, az elvárások és a viselkedés szükségszerű módosításait. A házaspár nyugdíjas létre való átállásának sikere nagyrészt attól függ, hogy a férj megtalálja-e újfajta szerepét.
Ha nincs család vagy nem jó a kapcsolat a családtagok között, a nyugdíjazás a tartós elszigetelődés veszélyét rejti magában. Éppen ezért egy új lehetőség is a közeledésre, az elfeledett vagy megromlott kapcsolatok helyrehozására, felelevenítésére. Különösen nehéz ilyenkor az egyedül élőknek, özvegyeknek, de lényeges, hogy a párkapcsolat és a munkahely hiánya ne jelentsen szociális elszigetelődést is egyben, nyissunk az új kapcsolatok, például nyugdíjas (vagy vallási) közösségek felé.

Az időskor egyik legnagyobb veszélye az aktivitás elvesztése. Az egyéni tevékenység, annak intenzitása és minősége kifejezi, hogy mennyire tartja magát az egyén fiatalnak. Ez jól jelzi előre, hogy egy ember meddig fog élni (ha valaki testileg vagy lelkileg nagyon rossz állapotban van, szeretne meghalni, aktivitását teljesen beszűkíti). A tétlenség, a monotónia tehát együtt járhat a fizikai és mentális leépüléssel is.

A nyugdíjba vonulás azok közé a nagy események közé tartozik, amelyek előrejelzik az időskor kezdetét. Olyan konkrét jelzés, amelyről nem lehet nem tudomást venni. Nyugdíjazás után minden esetben muszáj az egyénnek az új helyzethez alkalmazkodnia, újra megtalálnia saját magát, kialakítani egy új életformát. Kezdetben a friss nyugdíjasok gyakran mindent be akarnak pótolni, amit fiatalon elmulasztottak.

Fél-egy évig is eltarthat, mire a frissen nyugdíjba vonuló megtalálja a helyét ebben az új élethelyzetben. Ilyenkor számos új lehetőség, belső erőforrás, akár új életpálya bontakozhat ki. Ma már nem meglepő az idősek nyelvtanulása, a fiatalkori érdeklődés pedig akár egyetemi tanulmányokban is megmutatkozhat. Nagyon hasznos időtöltés az is, ha a nyugdíjba vonuló hölgy vagy úr családjára fordítja a felszabaduló idejét és energiáját, hiszen a fiatal társaság mellett itt is újra hasznosnak érezheti magát. Az ifjabb generáció számára is nagy segítséget jelenthet mindez (például az unokákra való vigyázás miatt), azonban kevésbé szerencsés esetben konfliktusforrás is lehet.

Habis Melinda

klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta

gyermekvállalás

Gyermekvállalás: amikor a legnagyobb boldogság házassági krízist okoz

Mit hoz magával a gyermekvállalás?

Mi okozhatna annál nagyobb boldogságot egy nő életében, mint amikor megtalálja a másik felét, férjhez megy, majd megfogan szerelmünk gyümölcse? Természetesen ezek minden ember életének legemlékezetesebb, legörömtelibb pillanatai, de mint minden változás, ez is sok nehézséget és megoldandó problémát hoz magával. Erről az oldaláról azonban mintha nem szívesen beszélnénk, sokszor csak saját bőrünkön tapasztaljuk meg a boldogság árnyoldalát, egyedül maradunk a problémáinkkal.

Amikor párunkkal megismerkedünk, meg kell ismerni egyúttal önmagunkat is, szerepünket az új kapcsolatban. Nem mindegy az sem, honnan jöttünk, milyen szokásokat, családi hagyományokat hoztunk magunkkal. Ilyenkor a két családból egy új születik, kialakulnak a közös szokások, kölcsönösen kialakítjuk az új szabályokat (pl. kapcsolattartás az eredeti családdal, megtörténik az új (közös) és régi értékrendek összeegyeztetése, határvonalak meghúzása.) Nem könnyű feladat, de a szerelem erőt ad a nehézségek leküzdéséhez, a közös lét megteremtéséhez. A férj és feleség közti őszinte és nyílt kommunikáció a közös élet kialakításához elengedhetetlen.

A fogantatás párkapcsolati krízist okozhat?

Amikor első gyermekünk megfogan, a földöntúli boldogság mellett házasságunkban új nehézségek is várhatók. A meglévő női és a férfi szerepek mellé bekerül repertoárunkba az anya és apaszerep. A szülőpár tagjai ismételten találkoznak az általuk korábban átélt mintákkal, ezeket felülvizsgálják és kialakítják saját elgondolásainkat a gyermeknevelésről. (Problémás lehet a saját anyával való megoldatlan (korábbi) konfliktus, ami megnehezíti az anyává válás érzelmi folyamatát.) Nem csoda hát, hogy a terhesség örömteli szakaszát sokszor szorongás árnyékolja be. A várandóssággal járó testséma változás, a félelem az öröklődő betegségektől, és a szüléstől, illetve a saját gyermekkorból hozott rossz emlékek megterhelik a szülői szerepre való felkészülést. A házastársak közötti összhang kialakításához elengedhetetlenül szükséges a bizalom, az intimitás valamint a fontos kérdésekben való egyetértés, az ezekről való nyílt és feszültségmentes kommunikáció.

Milyen változásokat hoz magával a gyermekszületés?

A várva várt utód megérkezése a boldogságon túl sok-sok nehézséget is magával hoz: megszűnik a szülőpár közt a kölcsönös, személyes fontosság érzése, a gyermek irányítja életüket, kapcsolataikat és intim életüket is beleértve. Mindemellett megoldást kell találni eddig ismeretlen problémákra (a kialvatlanság okozta feszültség, a túl sok gyermek körüli/otthoni feladat, beszűkült életvitel stb.. Amennyiben gyermekünk hasfájós, a sok sírás is folyamatos stresszforrást jelent). A férfi úgy élheti meg, elvesztette a nő gondoskodását, kevesebb figyelem fordul felé, a feleség egyedül maradhat nehézésgeivel és az elhanyagoltság bánatába merülhet. A szülés után gyakran előfordulnak szexuális problémák is, ami további konfliktusok forrása lehet. A pár számára ennek az életszakasznak fontos feladata, hogy átalakítsák a kétszemélyes családot háromszemélyessé, úgy, hogy kapcsolatuk ne sérüljön. Akorábban kettesben megélt kellemes élmények és a gyermek születése felett érzett boldogság adhat erőt, hogy alkalmazkodjanak a radikális változásokhoz. Az új családforma kialakításához sok türelem és igyekezet szükséges. A házasság a gyermek egyéves korára gyakran megterhelődik: az anya érezheti úgy, hogy számára beszűkült a világ; félhet a kiszolgáltatottságtól, munkahelyének elvesztésétől, újabb testvér érkezésétől. Az apa szerepe megnő, hiszen ő a családfenntartó, a kapocs a külvilág felé. Ha a szülők nem hangolják össze a szükségleteiket, az anya úgy élheti meg, hogy az apa családon kívüli élete fokozza az ő bezártságát. Az idősebb generáció jó esetben nagy segítséget jelenthet (elsősorban időt biztosíthat), hogy a pár rendezze a konfliktusokat és az anya is kimozdulhasson. Ha a nagyszülők túlságosan nagy befolyást gyakorolnak a családra, az szintén káros lehet.

Mint láthatjuk a fenti élethelyzetek a leírhatatlan öröm mellett sok-sok új problémát is magukkal hoznak, melyek megoldása azonban megerősíti a párkapcsolatot. Ellenkező esetben viszont nagyon romboló tud lenni, ami saját lelki egészségünk mellett gyermekünk egészséges fejlődésére is rányomja bélyegét. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne várjuk meg, míg a helyzet elmérgesedik, ha nem tudunk a gondokkal megbirkózni, bátran kérjünk (szakértő) segítséget.

Habis Melinda klinikai szakpszichológus, személyközpontú terapeuta
Az írás megjelent a babafalva.hu oldalon is.