Címke: Lelki béke

konfliktuskezelés

Konfliktuskezelés 2.: érzések a szavak mögött

Létünk (egyik) legfontosabb területét az emberi kapcsolatok jelentik. Az egymással való érintkezések következtében azonban gyakran kerülünk saját érdekeinkkel, vágyainkkal ellentétes helyzetbe. Az ellentétek elsimításához azonban nem saját álláspontunk hangoztatása szükséges, hanem az, hogy bele tudjunk helyezkedni a másik ember helyzetébe, kicsit belelássunk az Ő világába. Popper Péter szerint az emberi jellem a konfliktusok megélésén és megoldásán keresztül kovácsolódik ki. Dan Millman híres szerző pedig így fogalmaz: „A béke nem a konfliktus hiánya, hanem a konfliktus kezelésének képessége.”

Hogyan feljődik ki a konfliktuskezelő képességünk?

Fogantatásunk pillanatától kezdve minden körülöttünk lezajló esemény hat ránk. Különböző  jelentések raktározódtak el lelkünkben, melyek később aktivizálódnak. Ezek a rögzült állapotok óriási érzelmi hálózatot hoznak létre. Minden egyes ember másfajta érzelmi jelentéshálózattal rendelkezik, így másfajta érzéseink vannak bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Érthető, hogy sok mindent máshogy élünk meg, nem értünk egyet. A kommunikáció segítségével azonban világaink közeledhetnek egymáshoz. A megértéshez az empátia képessége szükséges, ami a korai életévekben alakul ki. (Már ekkor képesek vagyunk a körülöttünk lévők gesztusainak, mimikáinak leutánzására, ami ezen képességünk alapja, később pedig megtanuljuk beleképzelni magunkat a másik helyzetébe és megértjük őt.) A konfliktus során saját világunk csap össze a másik ember világával: érvényesíteni akarjuk akaratunkat, autonómiánk megőrzésére törekszünk. Konfliktusaink megoldásához nyugodt körülmények között kialakított beszélgetés szükséges, melyben a másik megértésére és egymás véleményének elfogadása a cél.  Ha a felek fejlődésre, pozitív változásra törekszenek a konfliktus építheti a személyiséget és a kapcsolatot is. A másik ember jobb megértésében sokat segíthet az, ha felvesszük a másik gesztusait,  testhelyzetét.

Mi zalik bennünk a konfliktus során?

Konfliktusaink során különböző megoldási módok és különböző szerepek felvétele jellemző ránk. Egy komplementer kapcsolatban az egyik fél alárendelődik a másiknak: a konfliktuskerülőbb fél könnyen belesimul a másik véleményébe és álláspontjába. Ez magával hozhatja (a ki nem mondott sérelmek eredményeképpen) a másiktól való eltávolodást: meg nem értettnek, elnyomottnak érezheti magát, az elfojtott feszültség pedig testi tünetekben nyilvánulhat meg. Ezáltal könnyen válhatunk szorongóvá, elraktározódnak rossz érzéseink, melyek később meglepetésszerűen törnek majd elő belőlünk. Ennek ellentettje a konfliktuskiélező személyiség, aki úgy alakítja a szituációt, hogy versengő helyzetet hozzon létre, amiben győzelemre törekszik a másikkal szemben. A szimmetrikus, egyenrangú kapcsolatokban az együttműködésre való törekvés jellemző, ahol a felek egymás segítésével próbálják megoldani a helyzetet. Ebben fontos szerepet kap a másik fél végighallgatása, a megértésére való törekvés és saját elképzelésünk megfogalmazása egy minkét fél számára elfogadható megoldás kialakítása érdekében. Személyiségünk (melyet korábbi tapasztalataink, érzelmi jelentéshálózataink határoznak meg) dönti el, hogy melyik viselkedési stílust követjük. Ezen utólag bár nem könnyű, külső segítséggel (folyamatos visszajelzések által) lehet változtatni.

Hogyan kommunikáljunk egyenrangú partnerként?

Fontos tehát, hogy a békét ne fejünk homokba dugásával, hanem konfliktusaink kezelésével érjük el, mert a vitás helyzetek megélése, az empátia és a kommunikáció fejlesztheti személyiségünket és hosszú távon szorosabbá, intimebbé teheti a másikkal való kapcsolatunkat is.