Címke: krónikus betegség

A szorongásról röviden

A szorongás egy olyan intenzív érzelmi állapot, aminek nincsen konkrét tárgya. Abban tér el a félelemtől, hogy nem tudjuk megmondani, hogy mi okozza a kellemetlen állapotunkat. Például, hogy félünk a kutyáktól, vagy a repüléstől, hanem csak érzünk egy kínzó, nyomasztó érzést. Mindenkiben vannak szorongások! Akkor kell csak foglalkozni ezekkel, hogyha ezek túlzottan hevesek – tehát kilátástalanság vagy fenyegetettségérzéssel együtt járó állapotok –, illetve, hogyha hosszasan elhúzódók, mert a szorongás a szervezet kimerüléséhez tud vezetni.

Milyen összetevői vanak a szorongásnak?

A szorongásnak kognitív, tehát gondolati, érzelmi és testi, illetve viselkedési komponensei is vannak. A leggyakoribb testi tünetek a koncentrációzavarok, fejfájás, izomfeszültség, szédülés, fáradtság, gyomorpanaszok, különféle fájdalmak, és gyakran alvászavarok is kísérik. Sokféle testi tünetet okozhat tehát a szorongás, és nagyon gyakran alkoholizmusban, vagy más függőségekben csúcsosodik ki.

A szorongás tehát nem más, mint vészjelzés, ami egy kezelendő külső, vagy belső konfliktusra utal. Éppen ezért nem érdemes figyelmen kívül hagyni! Vannak ún. alapszorongások, amelyek gyermekkorban természetesek, de felnőttkorra rendszerint elhagyjuk őket. Ilyen például a betegségtől, vagy a sötéttől való félelem.

A szorongásra való hajlam genetikailag is meghatározott, valamint erősen befolyásolja a korai szülő-gyermek kapcsolat biztonságossága is, hogy mennyire tudunk majd a stresszes, fenyegető helyzetekkel a későbbiekben megbirkózni.

Miért szükséges kezelni a szorongást?

A hosszantartó szorongás amellett, higy kellemetlen, különböző pszichoszomatikus megbetegedésekhez vezet, ezért érdemes azt mielőbb kezelni. Ilyen pszichoszomatikus betegség például a magas vérnyomás és az irritábilis bél szindróma is. A pszichoszomatikus betegségekről már régóta tudjuk, hogy a kialakulásukban és a fennmaradásukban lelki tényezők játszanak szerepet.

Milyen testi tünetei lehetnek a szorongásnak?

Fontos, hogy akár önmagunkon, vagy szeretteinken észrevehessük az alábbi tüneteket.

Szív és érrendszeri tünetei a szorongásnak a teljesség igénye nélkül: a szapora szívverés, vérnyomás emelkedés, csökkent pulzus, vagy a vérnyomásesés, szívritmuszavarok, szívszúrás, vagy fájdalomérzés.

Légzőszervi tünetek pl.: a légszomj vagy nehéz légzés, mellhasi nyomás, torokgombóc érzés, vagy fulladás.

Neuromuszkuláris tünetek pl. folyamatos izomfeszültség, nyugtalanság, izomrángások, remegés, különféle izomgörcsök, bizonytalanság, gyengeség érzés.

Gasztrointesztinális tünetek pl. az étvágytalanság, hányinger, undor, hasi fájdalom, hányás, hasmenés.

Az urinális rendszert érintő zavarok: fokozott vizelési inger, inkontinencia, illetve, hogy túl gyakran kell meglátogatnunk a mellékhelyiséget.

Bőrtünetek lehetnek a sápadt arc, vagy akár pont ellenkezőleg a kipirult arc, verejtékezés, hőhullámok, viszketés…ezek mind-mind szorongásról is árulkodhatnak.

Természetesen, hogyha ilyesmit tapasztalunk magunkon, akkor elsősorban a háziorvosunkat érdemes felkeresni, aki segít majd kizárni az ezzel összefüggésbe hozható, kezelendő testi betegségeket.

Melyek a leggyakoribb pszichés kórképek, amelyeknek a szorongás a táptalaja?

A leggyakoribb a pánikbetegség, ami heves testi tünetekkel jár, és nagyon jellemző rá a következő rosszulléttől, rohamtól való félelem, ami valójában egy fizikai rosszullétekkel járó rohamig tud fokozódni. Kevésbé gyakoriak, de kevésbé feltűnőek a fóbiák – ezekkel kevésbé fordulnak orvoshoz az emberek. Többféle fóbiáról beszélhetünk. Nagyon sokan vannak a fóbiások közül, akik a zárt terektől félnek, ahonnan nehéz elmenekülni. Vannak specifikus fóbiák, gyakorlatilag bármitől lehet félni: állatoktól, repüléstől, kígyóktól, akár olyan dologtól is félhetünk, amivel még soha életünkben nem találkoztunk. A szociális fóbia egy speciális fajtája a fóbiáknak. Ez azt jelenti, hogy társaságban kellemetlen érzéseket tapasztalunk, ezért bezárkózunk és inkább kerüljük a társaink közelségét.

A kényszeres zavar is egy viszonylag gyakori szorongásos kórkép. Itt elkülöníthetünk kényszergondolatokat és kényszercselekvéseket. Ezek a kényszeres rituálék csökkentik valamelyest a személy szorongását. Ilyen pl. a kézmosás vagy különféle viselkedési kényszerek. Például a csempének csak a közére lehet rálépni, és akkor az ember azt gondolja, hogy ezzel elkerül valamilyen potenciális veszélyforrást.

Szorongásos kórkép a poszttraumás stresszzavar – röviden PTSD – ami különféle lelki traumák után szokott előfordulni. Ez lehet akár egy olyan trauma is, ami nem feltétlenül minket érint, hanem mondjuk szemtanúi vagyunk egy közlekedési balesetnek, ami ránk is érzelmileg nagyon erősen hat. A PTSD tünete, hogy ezt az eseményt a későbbiekben sokszor átéljük, álmodunk vele, illetve az eredeti traumatikus szituációhoz hasonló apró kis jelekből is eszünkbe jut. Pl.: ha valakin hasonló színű felső van, mint azon az emberen, akit mondjuk elütöttek, akkor ez az aprócska hasonlóság az egész élményt, az összes testi-lelki élményaspektusával együtt felidézi bennünk.

A generalizált szorongás szintén gyakori szorongás alapú kórkép. Erről azt érdemes tudni, hogy egy nagyon erős szorongás, ami szintén nem köthető tárgyhoz, vagy helyzethez. Főleg a testi tünetek vannak előtérben ennél a betegségnél, tehát a feledékenység, ingerlékenység, gyomorfájdalom, izomfeszülés, illetve hasonló panaszokkal keresik fel a betegek az orvosukat, és sokszor előfordul, hogy nem is feltétlenül derül ki, hogy ezen panaszok hátterében szorongás áll.

Milyen stratégiákkal küldzhető le a szorongás?

Hasznos stratégia, technika a légzéstechnika megtanulása – ezt pánikbetegség esetén is nagyon hatékonyan lehet alkalmazni. Érdemes relaxációs technikákat is tanulni, de ehhez a kettőhöz is érdemes inkább szakember segítségét kérni. Amit önmagunk is jó szívvel, kockázatmentesen tudunk tenni a saját szorongásunk ellen, az a rendszeres sporttevékenység, illetve az elkerülő viselkedés megakadályozásának is fontos szerepe van. Tehát, ha mondjuk félünk a tömegtől, akkor érdemes nem túlzottan sokáig bezárkózni és elkerülni az emberek társaságát, mert érdemes azt tudnunk, hogy ez csak tovább fokozná a félelmünket. Nyilván az sem működik, hogyha folyamatosan stresszhelyzetben vagyunk és a tűrőképességünk határáig terheljük magunkat, de érdemes ésszerű keretek közt kezelni ezeket a félelmeket, mert az segít ezeknek a leküzdésében.

A pszichoterápia a szorongást olyan módon kezeli, hogy különféle stresszkezelési technikákat tanít, illetve önismereti munka segítségével megérthető, hogy mi az, ami mögötte áll, milyen traumákról vagy hiányokról árulkodik ez a lelki tünet. A szorongás mindig egy jel, ami azt mutatja, hogy valami probléma van a lelkünkben. Érdemes ezt komolyan venni, illetve szakszerűen értelmezni és kezelni. Szakember segítségével javasolt ezeknek a tüneteknek az összefüggéseit megkeresni a személyközi helyzetekkel, valamint saját belső elvárásainkkal, gondolatainkkal, így ezt a tünetet hosszútávon is meg tudjuk szüntetni. Egy jobb életminőség érhető el!

A témában készült videómat ide kattintva is megtekintheti.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

A cukorbetegség elfogadása: a hatékony kezelés alapja

Egy krónikus betegség (ilyen a cukorbetegség is) diagnózisát megtudni érzelmileg igen megterhelő. Állapotunk elfogadása és egészségünk elgyászolása azonban alapvető ahhoz, hogy végig tudjuk csinálni a megfelelő kezelést és hosszú távon karban tarthassuk a betegségünket. Ennek érzelmi feldolgozása után ismét kialakulhasson a jó közérzet. Sokat hallani a diabétesz szakszerű kezeléséről, a betegség lelki oldaláról azonban nem eleget. Ezért ebben a blogbejegyzésemben erről szólok picit részletesebben.

Mit jelent az, hogy elfogadni a betegséget?

Mindenki tudja, hogy cukorbetegnek lenni rengeteg lemondással jár. Életmódunkat jelentősen meghatározza a betegség, hiszen oda kell figyelnünk az étkezésekre, rendszeres mozgásra, a megfelelő gyógyszeradagolásra és a cukorbetegséggel járó immungyengeség miatt sajnos egyéb betegségek kockázata is megnő. A testtudatosság kialakulása és a lelki egyensúly helyreállítása diabéteszes betegeknél ezért elengedhetetlen! Kevesen tudják, hogy a stresszhormonok milyen drasztikus hatással vannak a vércukorszintre. Ha felidegesítjük magunkat, felmegy a cukrunk akkor is, ha egyébként minden életmód-tanácsot betartunk. Lényeges ezért cukorbetegként megfelelő stressz-kezelő stratégiákat kifejlesztenünk.

Honnan tudhatjuk, hogy valaki nem dolgozta fel a diabétesz diagnózisát?

Mivel nincs két egyforma ember, két egyforma reakciómód sincs, ezért itt csak néhány árulkodó jelet sorolnék fel, ami arra utal, hogy érzelmileg nem dolgoztuk fel, hogy diabéteszesek lettünk. Nem vesszük elég komolyan a betegséget: nem tartjuk be az orvos utasításait, nem (vagy nem megfelelően) szedjük a gyógyszert. Levertek lehetünk, nem tudunk a munkánkra figyelni. Megváltozik a kapcsolatunk a barátokkal, családtagokkal. Önsajnálat jelentkezik. Az is gyakori, hogy valaki a másik végletbe esik át, túlzottan egészségesen él, másra nem is jut energiája.

Hogyan gyászoljuk el az egészségünket? Miként építsük bele az önmagunkról alkotott képünkbe a cukorbetegséget?

A gyásszal már mindenki találkozott, vagy találkozni fog hozzátartozóinak, ismerőseinek, barátainak halála, vagy akár egy válás kapcsán. Veszteségre adott normál reakcióról van szó, ugyanakkor krízis helyzetnek is tekinthető, hisz ilyenkor gondolkodásunk, érzelmeink és magatartásunk is eltér a megszokottól. Cukorbetegség diagnózisát megtudni olyan, mintha a kezünket amputálnák, vagy meghalna egy szerettünk. Egy komplex érzelmi folyamat, ami fájdalmas érzésekkel jár! Ennek hossza, intenzitása és lefutása is egyéni.

  1. Normál gyász esetében a gyász folyamata rendszerint egy sokkos állapottal kezdődik, melyre érzelmi bénultság, vagy épp az érzelmek kontrollálhatatlanságának érzése jellemző. Pl. dühöng, amikor megtudja a diagnózist.
  2. Ezután az ún. kontrollált szakasz teljes passzivitás vagy túlzott aktivitás is jelentkezhet, sokszor úgy érzi a gyászoló, hogy mint egy robot teljesíti kötelességét. Távol tartja magától az érzéseket.
    Egy idő után ez nem fenntartható, ezért érzelmi viharok következnek.
  3. A gondolkodás is megváltozik. Jellemzően szomorúság, magány érzése, üresség érzés, tehetetlenség, harag, bűntudat jelentkezik. „Mivel érdemeltem ki, miért pont én ezt a betegséget?” A magatartása is megváltozik a gyászolónak: általában visszahúzódó lesz, sem a jövő, sem a környezete nem érdekli, „mintha megállna az idő”.
    Testi változások is lehetnek ilyenkor: alvászavar, az étvágy megváltozása, gyengeség, energiátlanság érzése, meglassultság.
  4. Idővel az érzelmek intenzitása csökken, testi tünetek fokozatosan enyhülnek, és képessé válik a gyászoló a környezete felé és a jövő felé is megnyílni, érdeklődést mutatni. Újra törődik önmagával (egészségesen él, de nem viszi túlzásba), ápolja társas kapcsolatait, örömét leli a munkájában.

Hogyan segíthet a család?

Az egyik legfontosabb, hogy hagyjuk a gyászolót saját tempójában és módján gyászolni. Ha igénye van a cukorbetegséggel kapcsolatos veszteségekről beszélni, és a család elbírja érzelmileg ezt a segítségadást, akkor hallgassa meg. Az olyan bátorításnak szánt mondatok, mint pl. “Gondolj csak a jóra, a pozitívra”, “Most már ideje abbahagynod a szomorkodást”– sajnos nem segítenek. A szenvedést ugyanis nem lehet megspórolni! A gyásznak le kell zajlania ahhoz, hogy ne alakuljanak ki pszichoszomatikus betegségek, vagy egyéb problémák. Legyünk türelmesek és elfogadók, bírjuk ki a könnyeket, viseljük el az esetleges dühöt, amit a gyászoló ilyenkor megél. Ez jelenti a legnagyobb segítséget.

Milyen lelki nehézségekre kell jobban odafigyelnünk cukorbetegség esetén?

Ahogy fentebb volt szó róla, nagyon fontos lelki állapotunk karbantartása diabétesz esetén, mivel a különféle stresszhormonok felszabadulása gátolja az inzulin megfelelő hasznosulását. Sajnos a betegség néhány lelki problémára is hajalmosít, ezekről lesz most szó.

A cukorbetegség (diabétesz) és a depresszió kapcsolatáról

A depresszió előfordulása cukorbetegeknél kétszer gyakoribb, mint az átlagnépességben. Egy felmérés szerint a depresszióban is szenvedő diabéteszeseknek kevesebb, mint húsz százaléka kap megfelelő kezelést depressziójára, mert utóbbi nem kerül diagnosztizálásra. Depresszív állapotban azonban a viselkedés feletti kontrollképesség csökkenhet, így a szövődmények kockázata megnő. Ezért fontos, hogy a depresszív tüneteket felismerjük, és megfelelően kezeltessük. Már az enyhe depresszió is kezelésre szorul!
Enyhe a depresszióról beszélünk, ha az alább felsoroltakból néhány tünet jelen van, de a legtöbb tevékenységét tudja folytatni a beteg:
örömképesség csökkenése
• ingerlékeny vagy levert hangulat a nap nagy részében
• koncentrációs problémák
étvágy megváltozása
• súlyváltozás
• alvási problémák
értéktelenség érzés
döntési nehézség
• mozgásban meglassulás, vagy nyugtalanság
• napi szintű fáradtság érzés
a halál gondolatával való foglalkozás.
A depresszió antidepresszáns gyógyszerekkel és pszichoterápiával hatékonyan gyógyítható. Enyhe esetben elegendő lehet a pszichoterápia (ennek eldöntése azonban klinikai szakpszichológus, vagy pszichiáter feladata!). Bizonyított, hogy a depresszió kezelése a szénhidrát anyagcserét javítja. Ezért cukorbetegség korai és késői szövődményeinek kockázatát is csökkenteni tudjuk a szakszerű lelki kezeléssel.

A cukorbetegség és a szorongás kapcsolatáról

A szorongásos tünetek is gyakoribbak diabéteszben, mint az átlagnépességben. Különösképpen a diagnózis megkapását követő egy évben. A szorongás fizikai tünetei hasonlíthatnak a hipoglikémia tüneteihez, így fontos, hogy el tudjuk különíteni a kettőt. Jellegzetes szorongásos tünetek: szájszárazság, remegés, zsibbadás, ájulás érzése, mellkasi panaszok, gombócérzés a torokban, nehézlégzés, halálfélelem, mozgáskényszer a lábakban, izzadás, hányinger, hasi panaszok, belső feszültség érzése. Azt, hogy vannak-e szorongásos tünetei az alábbi linken elérhető kérdőív segítségével felmérheti. A szorongás a depresszióhoz hasonlóan szintén orvosolható gyógyszeresen és pszichoterápia segítségével is.

Néhány szó a neuropátiás fájdalomról

A cukorbetegség kedvezőtlenül hat az érrendszerre és az idegeket is roncsolja. Ezzel összefüggésben különféle fájdalomtünetek jelentkezhetnek, melyeket neuropátiás fájdalomnak nevezünk. Előfordul, hogy (még) nem kimutatható a testi ok, de a beteg szenvedése jelentős. Ide kapcsolódik krónikus fájdalomról szóló írásom. Ebből kiderül, hogy miként képeződik le a fájdalom az agyunkban és milyen érzelmi és egyéb hatások határozzák meg azt, milyen erősségű a szenvedésünk. Hogyan lobbanthat be egy traumatikus élmény fájdalom-emléket, ami fizikai fájdalomban, vagy akár komplett betegségben manifesztálódik.

Miért fontos a cukorbetegek lelki nehézségeinek megfelelő kezelése?

A lelki problémák tehát éppúgy kézben tarthatók, mint maga a cukorbetegség. Fontos, hogy a beteg azt érezze, ura a helyzetének, sőt, szakértője a saját a betegségének. Ha úgy érzi lelki problémáit egyedül nem tudja uralni, vegyen igénybe szaksegítséget, hiszen lelki állapotunk szoros összefüggésben van fizikai egészségünkkel.

A blogcikket a székesfehérvári cukorbetegek egyesületének felkéréséből 2019. május 28-ikán a Fehérvári Civil Központban tartott előadásom alapján írtam.

További pszichológiai tartalmakat keres? Látogasson el Facebook és Instagram oldalamra, és iratkozzon fel YouTube-csatornámra is, ahol rendszeresen osztok meg új videókat.

Javasolt olvasmányok:

Friedman, R. (2014) Gyógyulás a gyászból. Zafír Press
Kast, V. (1999) A gyász. Park Könyvkiadó
Tatelbaum, J. (1998) Bátorság a gyászhoz. Pont Kiadó
https://onlinetanacsadas.com/amit-kevesen-tudnak-kronikus-fajdalomrol/