Segítség, függő van a családomban!

Függőségek

Segítség, függő van a családomban!

A szenvedélybetegség igen gyakori Magyarországon. Gyakran hallani, hogy kis hazánkban minden ötödik embert érinti az alkoholizmus, tehát szinte minden családban van valaki, aki valamilyen mértékben benne ragad az alkoholproblémában. Az italon kívül sokféle dologtól lehet függeni, például drogoktól, munkától, szerencsejátéktól, vagy képernyőtől. Ezek látszólag teljesen eltérő dolgok, mégis sok közös van bennük. Például, hogy a való élet nehézségei ellen, pótszerként használjuk őket. Jelen írásomban a függőséggel élők családjainak jellegzetes dinamikájával (kapcsolatrendszerével) foglalkozom. Következő blogcikkeimben pedig a függők párkapcsolatával és a függőségből való kilábalás lépéseivel foglalkozom majd részletesebben.

Mit érdemes tudni a függők családjáról?

A függők családjában megfigyelhetjük hogy az egyik szülő domináns szerepet játszik. A másik szülőfél pedig nem viseli a családban a hagyományos értelemben vett apa/anya szerepet. Például soha sincs otthon, így nem tud pozitív hatást gyakorolni a családra. Legtöbbször így az otthon maradó szülő arra törekszik, hogy kitöltse másik által hagyott űrt, vagyis helyettesítse őt. Ezért ő válik a család a legfontosabb emberévé. Neki azonban szüksége van arra, hogy értelmet adjon életének, ezért saját gyermekei dolgaiba túlzottan beleavatkozik. Szeretete túlzott mértéket ölt, mivel örül annak, hogy törődhet valakivel. Ezzel azonban megnyirbálja a gyermekei önállóságát. Mivel házassága boldogtalan, gyakorlatilag saját gyengédség-szükségleteinek kielégítésére használja fel gyermekét. Manapság nagyon gyakran megfigyelhető, hogy a szülők nem engedik el felnőtt leányaikat és fiaikat. Az ő jólétükkel foglalkoznak gondolataikban, nem adják át nekik a felelősséget saját életükkel kapcsolatban. A valódi szeretethez azonban hozzátartozik a felelősségre, önállóságra és szabadságra nevelés is. Az igazi szeretet nem akar birtokolni!

Amikor árt a sok szeretet…

Érdemes szem előtt tartanunk, hogy ha valaki a koránál fogva már felnőtt, akkor a szüleinek összes segítségnyújtási kísérlete haszontalan, sőt tovább támogatja a függőséget. A domináns szülő a függők családjában sokszor bűntudatkeltően viselkedik. Mivel tekintélye rejtett módon fejeződik ki, nem világosak a játékszabályok. A gyermek ezért fél szembefordulni a szüleivel. A domináns szülő a tolerancia és nagylelkűség látszata mögé bújva folytatja játszmáját. A családi dinamika akkor is folytatódik, ha a gyermek is függő szerepbe kerül. Az alkohol vagy a drogok segítenek ugyanis elfojtani a saját szüleink iránt érzett dühünket. A fiataloknak az érzelmi fejlődéshez arra van szükségük, hogy megfelelő mértékű frusztrációt tapasztaljanak meg. Ha ettől megóvjuk őket, megakadályozzuk a lelki értelemben vett érésüket. Sokszor megfigyeljük hogy azért válik valaki szenvedélybeteggé, mert mindig jó kislány vagy jó kisfiú akart lenni és ezért a háttérbe szorította a saját szükségleteit. Mindenki a saját eredeti családjában tanulja meg hogyan működik a szeretet. Ha az egymás iránti haragunk kifejeződése gátolt, akkor ez meghatározhatja az egész életünket.

Szorongás és függőségek

Ha szorongunk, az kedvez a függőségek kialakulásának. Gyakran megfigyelhető, hogy a szülők anyagi gondoskodásért cserébe engedelmességet várnak el a felnőtt gyermekeiktől. Elkényeztetik gyermekeiket hogy ne kelljen azoknak felnőniük. A gyermek pedig megtanulja, hogy a segítség csakis kívülről jöhet. A szülő gondoskodik róla, minden problémát megold helyette. Gyakran ez azt is jelenti, hogy a gyereket ránevelik a problémásságra, aki szélsőséges viselkedést mutat. A domináns szülők gyakran a saját betegségeikkel manipulálják felnőtt gyerekeiket. Például heves szívdobogást kapnak hogy ha gyermekünk el akar menni nyaralni. A függőségi dinamika kialakulásához szükséges az, hogy a gyereket megfosszák a saját észlelésétől. Bár Ő legbelül érzi, hogy a szülő nem lehet annyira beteg, de azt gondolja, hogy nem szabad ebben a megérzésében megbíznia, ezért megmarad az alkalmazkodásnál. Emellett persze dühös arra, aki manipulálja és önmagára is, amiért hagyja magát becsapni. A folyamatosan alkalmazkodásra nevelt gyermek személyisége azonban szintén függővé válik. Sokan azért maradnak egyedül, mert nem sikerül függetlenné válniuk (akár már régen halott felmenőiktől). Sem saját érdeklődési-, sem saját baráti körük nincs.

Az elkényeztetett gyerek személyisége éretlen marad

Az elkényeztetés tehát mindenképpen depresszióhoz vezet. Ennek oka, hogy az önállóságot ezáltal nem sikerül megtanulni. Ráadásul az elkényeztetett emberek azt az érzést hordozzák, hogy sosem elég, amit kapnak. Téves elképzeléseik lesznek a kapcsolatokról. Ahhoz hogy érzelmileg felnőtté váljunk, meg kell tanulnunk elviselni a frusztrációkat és együtt élni a fájdalommal. Kudarcainkból megtanulni leszűrni a szükséges következtetéseket. Az önállóságot tehát nem lehet elérni akadályoztatás, feszültség és csalódások nélkül.

Mit érez, hogyan viselkedik a függők családjában felnövő gyermek?

A függő személyiségű gyermekek sosem helyezkednek szembe valójában a szüleikkel, megtanulnak inkább engedelmeskedni. Azt várják, hogy mások tegyenek valamit értük és igazságtalannak élik meg a világot. Csalódniuk kell, hiszen a többi ember nem hajlandó valóra váltani azokat a kívánságokat, melyeket a szülők készségesen megtesznek. Az elkényeztetett gyerekek – akik helyet mindent mások csinálnak – nem tanulnak nem tanulják meg hogyan legyenek aktívak. Ha a gyerek a saját lábán állt volna, nevelői veszítettek volna személyes fontosságukból. A gyerekből így kis zsarnok válhat. Mindemellett nem tanulja meg hogy hogyan kell kezelni a negatív érzéseket, nincsenek korlátozások az életében. Valójában szenvednek a belső ürességtől és tele vannak haraggal azért mert érzelmi függőségben kell élniük.

A probléma gyökere gyakran az, hogy szüleik korábban partner-helyettesítő szerepbe emelték őket. Legbelül bizonytalanságot éreznek, ezt gyakran túlzott magabiztossággal, vagy fontoskodással fedik el. A belső szabadság hiányát pedig alkohollal, vagy kábítószerrel tompítják.

Összetartunk a bajban?!

Látnunk kell, hogy a függők családjában valójában mindenki szenved, a kínzó érzések átmeneti csökkentésének vágya tartja fenn a megbetegítő családi dinamikát. A szülő azért sem tudja elengedni a lányát, vagy fiát mert saját boldogságát kizárólag az övére építette. Mivel a saját élete frusztráló, nincs olyan párja, akivel boldog, nincsenek saját céljai, nincsen válasz arra kérdésre sem, mitől lenne értelme az életének azonkívül hogy a gyermekéért él. Ezért féltékeny lesz és képtelen elviselni, ha ő szabadnak és függetlennek érzi magát.

Amikor a világ fekete-fehér…

A legtöbb függő személyiségű ember ösztönösen olyan társat talál magának, aki hasonló szerepet játszik az életében, mint korábban a szülei. A függők családjaiban a világ fekete vagy fehér, vagyis az ember velünk van, vagy ellenünk. Hiányzik belőlük a többi emberrel való együttérzés képessége. Ezért a gyermekeik kicsinek és értéktelennek érzik magukat. A függő személyiség szerkezettel bíró emberek nem hisznek abban hogy szeretetreméltók, mégis lehetnek nagyzásos megnyilvánulásaik. A tehetetlenség és függőség érzés hatja át életüket. Nem hisznek benne, hogy meg tudnak változni. Sötét szemüvegen keresztül át szemlélik a világot, a katasztrófaváró gondolkodásnak pedig szorongás és depresszió lehet a következménye. Félnek a kritikáról. Gyakran bármit megtennének, hogy szeretetet kapjanak, azonban olyan embereknél keresik a törődést, akik képtelenek azt megadni.

Saját magunk szeretetének és elfogadásának hiánya tehát függővé tesz!

A harag és a függőség

A függő személyiség szerkezettel bíró emberekben gátolva vannak a düh és harag érzései. Ez azt jelenti, hogy amikor indokolt lenne ezt érezniük és megvédeniük magukat, akkor erre képtelenek. Vannak olyan típusú függők, akik érzik ugyan a dühöt, de lenyelik azt: jó képet vágnak a rossz dolgokhoz is. Vannak olyanok is, akik valóban nem éreznek haragot, hanem lehasítják ezt magukról. Így ez az energia más csatornákat keres magának, például túlzott szorongás vagy depresszió formáját ölti. Gyakran megfigyelhető, hogy amikor egy függő személyiség szerkezetű ember dühös lesz, akkor ez túlzott formában, pl. dühkitörésekben nyilvánul meg. Ez azonban nem az elhatárolódást szolgálja, mint a kimondott harag, hanem további bűntudatra ad okot. Hiszen a függő is tudja, hogy eltúlzott mértékben, vagy nem a megfelelő emberre zúdította az indulatait. A bűntudat miatt aztán még jobban megpróbál alkalmazkodni az illető, ami további frusztrációk forrása. Ez pedig előbb-utóbb újabb indulat kitöréshez vezet. Ez az az ördögi kör, ami megerősíti a túlalkalmazkodást és a függőséget. A bűntudat ugyanis öngyűlölethez és depresszióhoz vezet.

Következő cikkemben a függők párválasztásával és párkapcsolati jellegzetességeivel fogok foglalkozni. Június 21-én várom vissza szeretettel!

Felhasznált irodalom:

Heinz-Peter Röhr (2014) Kiút a függőségből. Ha gúzsba köt a családi háttér. Ursus Libris

Share Button

Kérdése vagy véleménye van? Ossza meg velünk!

Az email címet nem tesszük közzé.