Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, írja meg kérdését a lenti ablakba és a válasszal együtt (moderálás után, név nélkül) megjelenítem. A hozzászólás elküldéséhez az email cím és más adatok megadása nem szükséges.
Tisztelettel kérem a kedves Látogatót, hogy e-mailt csak pszichoterápiás felkérés esetén írjon. Kérdését az oldal alján (legörgetés után) megjelenő ablakba írja meg, mert csak így áll módomban megválaszolni azt.
Felhívom szíves figyelmét, hogy az írásos tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján bennem keletkező benyomásokat és a személyes véleményemet tükrözi. Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelki-segély vonalak valamelyikének felhívása javasolt.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és általában 2 munkanapon belül, random sorrendben történik.
A hozzászólás elküldésével Ön kijelenti, hogy elmúlt 18 éves. Amennyiben Ön 14 és 18 év közötti kijelenti, hogy a törvényes képviselője hozzájárulásával használja ezt az oldalt. 14 év alattiként kijelenti, hogy a törvényes képviselője jár el Ön helyett.
14 640 Hozzászólás
Kedves Melinda.
Nagyon nagy szükségem lenne az Ön segítségére.
3hónap ezelőtt megismertem egy csodálatos Férfit,akivel nagyon jól meg voltunk,ugyanazok a céljaink voltak,ugyanúgy látta a jövőt mint én,szóval a közös összhang megvolt minden téren…Viszont hazudtam neki,tudtam hogy utalja a hazugságot illetve hogy ha bárki hazudik neki nincsen több esély,de ennek ellenére sajnos hazudtam…utólag megbántam nagyon,rengetegszer kertem tőle bocsánatot illetve kertem hogy beszéljük meg személyesen de látni sem akar,így marad az internetes kommunikáció.Napi szinten beszélünk de csak én kezdeményezek mindig…azt mondta hogy szakít velem mert nem tud bennem többe megbízni és így nem is akar semmit sem tőlem…mit tegyek ? Hogyan tudnám neki elmondani hogy sajnalok mindent és hogy adjon egy lehetőséget arra hogy bebizonyitsam sosem csinálok többet ilyet
Válaszát előre is köszönöm
Kedves Georgina!
Levele alapján azt gondolom, hogy a bizalom újraépítése egy komoly érzelmi munka eredménye, melyre kérdés, hogy a párja mennyire nyitott. Fontos volna ennek során megérteni az Ön motivációit a hazugságra és feltéárni azt is, hogy van az, hogy ennél a férfinél mindenkinek csak egyetlen egy esélye van. Ő maga sem hibázik soha semmiben? Vagy azt hogyan kezeli?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktorno.
Elore is szives elnezeset kerem hogy hosszu lessz az irasom de ket mondatban sajnos nem tudom atlathatoan osszefoglalni a problemam amiben segitseget szeretnek kerni.
Korulbelul 6 eves koromig felhotlen boldog csaladi eletet eltunk szuleimmel es nagyszuleimmel. Edesapam kamionsofor volt europat jarta, edesanyam haztartasbeli. Nagyszuleim parhazzal arreb laktak igazi videki modra nagy kert allatok. Imadtam ott lenni neha jobban mint othon.Sajnos nagypapam hosszu betegseg utan 1992 ben elhunyt, ami orjasi valtozast hozott a csalad eletebe. Edesapam magat hibaztatta hogy nem tudott othon lenni edesanyam pedig az alkoholba probalt vigaszt talalni.Az orrom elott ossze omlott minden mar nem surun volt orom a hazban anyam folyton ivott apu ha haza jott mindig veszekedtek volt hogy meg is verte anyut. Nagyon megromlott a kapcsolat. Egy ido utan elkwzdtem megutalni anyut azert amilyen es ahogy viselkedik es egyre jobban nyitottam apu fele akit a vegtelensegig tiszteltem es szerettem. Elegem volt anyu viselkedesebol hogy hol a konyhabol hol a folyosorol kellet osszekaparnom hol mentot kellet rahivnom. Hozza tennem akarmennyire utaltam soha semilyen korulmenyek kozott nem voltam vele tiszteletlen sot megprobaltam segiteni neki hogy tegye le az alkoholt stb. Kb 10 eves lehettem mikor egyik evben anyai nagymamam kovetkezo evben pedig apai nagymamam is elhunyt. Itt ennel a pontnal vegleg ossze dolt minden bennem is es a szuleimben is. En elvesztettem azt a ket embert aki a legnagyobb bajba is tamaszaim voltak ugye anyuek meg a szuleiket vesztettek el. Apu felhagyott a kamionozassal elkezdet o is inni. Valamivel o azert jobban kordaba tartotta magat mint anyu de nala is voltak bizony olyan napok mikor nem tudta konkretan mit csinal. Egy ilyen alkalommal tortent hogy elkezdett hozzam olyan teren kozeledni simogatott nyukalt. Termeszetesen nem engedtem es nagyon meg remultem. Egy vilag dolt bennem ossze. Az az ember akit a vilagon mindennel jobban szerettem es tiszteltem akinek batran elmondhattam barmit mindig mindent meg tudtunk beszelni mindig segitett tanacsot adott pont o tesz ilyet. Teljesen osszetortem mar keptelen voltam bizni benne inkabb feltem tole. Utanna nem gyozott bocsanatot kerni de nem tudtam hinni a szavanak. Ezutan nem akartam mast csak hogy minel elobb elkeruljek othonrol. Ezutan elkezdtem lefele sullyedni nem jartam be suliba nem erdekelt hogy nezek ki hogyoltozok tiszta vagy epp piszkos a ruham. Teljesen leertekeltem magam.A folyamatos elszokdoseseim bandazasaim persze meg tobb konfliktust okoztak de en csak menekulni akartam. Menekulni minden es mindenki elol meg sajat magam elol is. Utaltam magam. Elmultam 17 mikor megismerkedtem jelenlegi ferjemmel akivel van 3 csodas kozos kisfiunk. Szerelem volt elso latasra. Az az igazi mesebeli herceg csak nem lovon hanem feher kombi trabantal :)Tudtam elso pillanattol fogva hogy o az igazi es hogy o lessz az akivel vegre boldog lehetek. Hellyel kozzel igy is lett. Azt az eletet es eletformat amit anyuek eltek teljesen elakartam kerulni es parommal kozosen halistennek sikerult is. De sajnos az elet nem egy tundermese es hiaba imadjuk parommal egymast es tenleg fogadalmunkhoz hiven joban rosszba egymasmellet vagyunk sajnos felutotte a felyet nalunk is a bizonytalansag.Ami az en nagy problemam hogy keptelen vagyok felejteni es megnyilni ami egyre nagyobb bonyodalmakat okoz mint sexualisan mint a hetkoznapokban.Parom keptelen elfogadni vagy beletorodni (nem is tudom melyik a helyes kifejezes)hogy nem tudom magam elengedni , nem tudok nyitni uj dolgok irant. Ezen a teren teljesen bezarkozok. Mindig a multon jar az agyam sokszor mondom neki milyen jo volt mikor megismerkedtunk vagy hogy szeretnem ha ujra olyan boldogok lehetnenk mint akkor. Erre o mindig azt mondja hogy az akkor volt az elmult es probalhak meg a mostba elni es probaljam meg hogy a most legyen jo. De egyszeruen nem tudom hogy kell hogy csinaljam. Nagyon rossz latni a parom hogy szenved es nem akarom hogy ez egy vegzetes donteshez vezessen. Szeretnek meg valtozni nyitot boldog lenni. Kerem segitsen hogy tudnam tultenni magam a multon a sok fajdalmon?Mit tegyek azert hogy vegre boldog lehessen az en csaladom?
Kedves Anita!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munkát kezdenie, hogy feldolgozza végre azt a sok szörnyűséget, ami Önnel történt. Ez egy érzelmi folyamat, ami nem képzehető el szakszerű segítség nélkül. Ennek végre fog tudni majd a jelenben élni, önmaga lenni és megélni a párkacsolatát olyannak, amilyen.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Az alábbiakban kérem a segítségét:
5 éves nevelem egyedül a fiamat. Most 9 éves. Amíg el nem kezdett iskolába járni, addig csupán a szokásos anya-fia konfliktusaink voltak. Mióta iskolába jár, egyre inkább komolyodnak ezek a helyzetek. Tisztában vagyok a gyermekem képességeivel, matematikából kicsit gyengébb, de én sokat próbálok gyakorolni vele. A problémák itt kezdődnek. Amikor 2 hetente elmegy az apjához, ott egyfolytában táblagépezhet, telefonozhat. Többször jött úgy haza, hogy a házi feladat vagy ellenőrizve nem volt, vagy kész sem volt. Ott lazák a ‘szabályok’. Nálam megvan a napirend. Mivel az ő világuk már a kütyük világa, erre is vannak nálam szabályok. Az édesapa legutóbbi említésemre, hogy a gyerek 1-est kapott házi feladat hiánya miatt, illetve kettes dolgozatot írt, annyit mondott, hogy ha már 2 hetente azt a kevés időt vele tölti a gyerek (péntek délutántól hétfő reggelig), akkor nehogy már erre kelljen fordítani az időt. Ez nem kényszermunka tábor. Tanuljak vele eleget hét közben. Ők külön nem is gyakorolnak. Tehát ilyenkor, amikor előkerülnek a gyakorlások, az amúgy imádnivaló fiam valahogy “eltűnik” és a olyan viselkedésmódokat produkál, hogy már nem tudom kezelni. Az elejét még elkezdi, de aztán közli, hogy ez nehéz, meg hülyeség és minek kell iskolába járni, majd 1 másfél órán keresztül tüntetően nem csinálja a kért feladatot. Az elején mindig elmondtam neki, hogy ügyes, megtudja csinálni, csak induljon el, vagy ha nem érti akkor mondja el mit nem ért és beszéljük meg. Azt is elmondtam neki, hogy saját magát hátráltatja azzal, hogy nem csinálja, mert annál később végez és akkor nem marad idő játékra, beszélgetésre. Volt, hogy azt vágta a fejemhez, hogy ha továbbra is kínzom, akkor elmegy az apjához. Az első ilyen alkalmaknál még higgadtan próbáltam vele megbeszélni, hogy ez nem így működik, én csak szeretném ha fejlődne, ha jobb jegyei lennének és milyen büszke lennék rá, és amit mond nekem rosszul esik. Az elején még hatott.Nem vagyok a híve annak hogy megpofozzuk a gyereket, de a sokadiknál már szívesen képen töröltem volna érte. Az utolsó ilyen esetnél kitettem a bőröndöt és mondtam neki, hogy akkor pakoljon és mehet apjához. Persze nem ment. A legdurvább eset tegnap történt szintén gyakorlás közben. Szintén tüntetően nem csinálja, majd bőg, hogy én nem szeretem őt, kínzom és olyan hangosan fog sírni, hogy meghallja a szomszéd és hátha kihívja a rendőrséget. Az édesapa mindehhez annyit tud mondani, hogy én tehetek róla, mert felrúgtam a család egységét, úgyhogy ne panaszkodjak és állítása szerint, amikor vele van a gyerek ő többet vár el tőle tanulás terén, mint én.
Köszönöm válaszát.
Kedves Krisztina!
Levele alapján azt gondolom, hogy az ideális az volna, ha a gyermek apjával tudnának megegyezni abban, hogy az iskola mennyire fontos. A gyermek érdeke az volna, hogy magtanulja, vannak kötelességei (pl. a házi megírása) melyet minden körülmény mellett teljesítenie kell. Ha ez nem működik, akkor gyermekpszichlógus felkeresését javaslom, ami segíthet megerősíteni az Ön tekintélyét a gyermek szemében. Nem javaslom, hogy kitegye a szűrét, mert ezzel törtést okoz a fia lekében, arról nem is szólva, hogy mi van ha tényleg fogja egyszer a cókmókját és elmegy. Mit érezne Ön akkor?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Az előző hozzászólásom megszakadt.
Szóval a párommal több,mint egy éve vagyunk együtt. Nagyon szeretjük egymást.
Idén elkezdett dolgozni én meg egyetemen vagyok. A munkájából adódóan heti 2-3szor látjuk egymást. Amikor találkozunk mindig hulla fáradt és annyi energiája van hogx egyen és aludjon. Minden nao hajnalban kel.
Sose tudnám ezt a munkaütemet végigcsinálni,amit ő és eszembe se jutna hibáztatni,hogy ennyire fáradt. Nagyon sajnálom,hogy jelenleg ez az életvitele.
Ami viszont probléma,hogy úgy érzem kezdi megviselni ez a kapcsolatunkat.
Nem veszekszunk,semmi ilyesmi,csak mintha kezdene kihűlni.
A paromon nem veszek észre ilyen jeleket,de én valamit érzek,ami kezd kicsit ahhoz vezetni,hogy a szikra alábbhagyott.
Fiatalok vagyunk,ez egy új szint az életben,és annyira új terep,hogy nem szeretném ha valami fölött elsiklanék és tehettem volna ellene valamit.
A páromert mindent megtennék,és időben szeretném ,,orvosolni” ezt a problémát.
Nem tudom,hogy beszéljek-e vele erről,mivel hogyha ő ezt nem így éli meg,nem szeretnék bogarat ültetni a fülébe.
Ha úgy gondolja minden rendben van most,minek kezdenék el egy új problémát generálni ami azután a levegőben marad…
Nem igazán tudom mit tegyek vagy ne tegyek…
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves M.B.!
Szerintem mindenképpen érdemes beszélnie a párjával a félelmeiről. Ezzel nem bogarat fog elültetni a fülébe, hanem remélhetőleg több figyelmet fog kapni a párjától, ami megakadályozza, hogy a mindennapok sodrásában távol kerüljenek egymástól. Az érzelmi közelség ugyanis nem idő, vagy távolság kérdése…
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Nem tudom erre a kérdésemre Öntől kaphatok-e választ,de egy próbát megér.
Pár hete azt álmodtam hogy a férjem egy vörös hajú nővel chatel a neten és aztán nagy készülődés után el is ment hozzá nem titkolva hogy sexuális indíttatás vezérli.
Tegnap éjszaka viszont egy ennél mégrázóbb álmom volt. Egy ágyban találzam a férjem egy másik férfivel…. nem ecsetelném a “látottakat”.
A kérdésem az lenne hogy van-e ennel valamiféle pszichológiai magyarázata.
Tisztelettel:Gabi
Kedves Gabi!
Mindannyiunk álmainak van funkciója és magyarázata is. Agyunk az alvás során szabadul meg az aznap mindket ért “felesleges élményektől” és raktározza el a számára fontos információkat. Továbbá a félelmeink és vágyaink jelennek meg ezekben, illetve álmok formájában üzen a tudatalattink a minket ért traumákról, fontos dolgokról is.
A konkrét álom tehát az Ön élményeinek és élettörténetének ismeretében, önismereti munka keretében értelmezhető.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Egy kérdés lehet, hogy ciki 22 évesen vannak olyan estjeim, hogy a plüssállataimmal beszélgetek elalvás előtt ez negatív dolog?
És a volt barátomat szeretem aki volt de neki már van barátnője ,
és mindennap szeretne velem beszélni mit tegyek?
Kedves Valaki!
Szerintem nem ciki, de talán nehéz. Gondolom hogy szívesebben beszélné meg a gondjait emberekkel, mint plüssállatokkal. A volt barátja nyilván nem a legjobb személy ehhez, mert akkor még nehezebb lenne tőle érzelmileg elszakadnia.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Szakértő!
Anyósommal való problémámról lenne szó. Első gyermekünk megszületése óta feszült közöttünk a kapcsolat. Szeret beleszólni a dolgokba. Ha eltölt nálunk néhány napot, általában mikor a férjem külföldön dolgozik, megfigyeli hogyan foglalkozom a gyerekekkel. Majd telefonon hosszasan taglalja hogyan kéne másképp, ő hogyan csinálná. Ez engem rendkívüli módon bosszant. Persze meghallgatom, vannak jó ötletei, de ezt rendszeresen folytatja. Ezáltal engem is elbizonytalanít, hogy ennyire alkalmatlan lennék az anyaszerepre? Nagyon frusztrál a jelenléte. Illetve nekem úgy tűnik, hogy szereti átvenni az irányítást. Folyamatosan beszél, igazgatja a gyerekeket, szó nélkül intézkedik az óvodai, iskolai ügyekben, ha ő megy a gyerekekért. Szerintem nem az ő dolga ez, illetve eldönteni, hogy a gyerekek mikor játszanak, mikor tanuljanak vagy egyenek. Ha pedig én közbeszólok, és mást mondok, akkor én vagyok az ellenkező meny. Legutóbbi akciója volt, hogy szó nélkül beállított hozzánk (másik városban lakik), hogy ő jött és itt marad néhány napot (férjem nem volt itthon). Megjegyzem,hogy még a saját édesanyám sem jön szó nélkül. Próbáltam a tudtára adni, hogy ez nem túl etikus, de nem értette hogy miért izgat ez engem fel ennyire. Én nem szeretnék vele veszekedni, volt már néhány vitánk. Kértem a férjemet, hogy beszéljen vele ezekről a dolgokról, én már nem tudnám ezt higgadtan vele megtárgyalni. Mit tehetnék még? Férjem sokszor az anyja mellé áll. Azt mondja, hogy figyeljek inkább rá, hiszen jó tanácsokat ad. Ilyenkor elbizonytalanodom, hogy jogosan érzek-e így, vagy velem van a baj?
Kedves Angéla!
Elnézését kérem a megkésett válaszért!
Szerintem teljesen érthető, hogy nehezen viseli, hogy az anyósa belekotyog abba, hogyan neveli a gyermekeit. Valóban nem az ő dolga intézkedni az óvodában/iskolában. A párja miért áll az anyja mellé? Ő mennyire rutinos a konfliktusok felvállalásában vele? Amennyiben úgy érzi, nem tudják hatékoynan megbeszélni ezeket a dolgokat családterápia megkezdésée javasolt.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jónapot . Élérdeklődni szeretnek … mar kissebb koromba megtortent hogy egy almom sajnos valora valt … ejjel almodtam hoy meghalt az alsos osztalyfonokom es reggel mikor oda ertek iskolaba hallottam hogy az ejszaka meghalt az alsos osztalyfonokom … Na mostanaban ujra elkezdodott hogy rosszakat almodok par honapja almodtam hogy a parom elesik a viciklievel es probaltak segiteni nem tudtam … es ahogy elesett lattam hogy a feje levalt fellul almomban ezt almodtam most 1 hete elesett biciklivel :/ es megserult a feje , bar hala isten nem az lett a kimenetele kint almomban … de megalmodtam hogy a feje megserul bicikli miadt met elesik … namost en utana olvastam hogy a fog hullasa az halalt jelenthet … nen halt meg meg szerencsere senkim de a kishugomrol is most almodtam egy rosszat hogy elraboljak , messzelakok tole igy nagyon felek ettol 🙁 plusz mostanaban a paromrol is azt almodom hogy megcsal folyamatosan es ismeros lanyok szerepelnek az almomban vagy eppen az exe hogy ot szereti s engem nem . Most kar kezdek aggodni . Ez csak par pl volt . Letezhet egyaltqlqn ilyen , vqgy csak ez a felelmeik kivetulese ? De ha csak kivetules akkor miert valosult be jopar ?! Koszonettel .
Kedves Olimpia!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt!
Nagyon megterhelő lehet, hogy megálmodik előre dolgokat. Ez azonban nem jelenti azt, hogy haláleset fog történni a környezetében! Sok egyéb dolog miatt is lehet foghullásról álmodni. Igen, a félelmeink kivatülése okozhat rémálmokat, de olyan is van, hogy annyira együttérzünk valakivel, hogy megérezzük, ha baja esik. Önismereti munka segíthet eldönteni, mikor melyikről van szó.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő !
A tanácsára lenne szükségem. 6 éve van egy kapcsolatom ( ha annak lehet nevezni ). Kb 20 éve ismerjük egymást, én még akkor férjezett voltam, szimpatikusak voltunk mindig is, Ő mindig is flörtölt velem, de akkor még eszem ágában sem volt, hogy többet akarnék tőle. Így a kolléganőm kezdett ki vele, ( szerintem csak azért, mert az eddigi kapcsolatai nem sikerültek, és mint nő kezdett kifutni az időből a gyerek vállalásra gondolok most ). Azóta is együtt vannak, van 2 gyermekük. Mi utána is tartottuk a kapcsoltatott mint barátok. Közben én elváltam. És egyszer hozott nekem egy csomagot, és a beszélgetés után már majdnem haza ment, be próbálkozott, én igazság szerint nem hajlottam a dologra, féltve a barátságunkat, hogy hogy fogunk utána viszonyulni egymáshoz, és mint, hogy a párját is ismerem. De Ő erre azt válaszolta, hogy sosem tudjuk meg ha nem próbáljuk ki, és mondta, hogy a kapcsolatában a sex nem nagyon működik. ( amit el is tudok képzeni, mivel a párjának elég ” furcsa ” természete van ). Így megtörtént a dolog, és minden olyan volt ahogy a nagykönyvben van megírva. És ez nem változott a 6 év alatt. Azt meg kell mondanom, hogy a lelki ismeretem nem hagyott nyugodni, ( hogy van 2 gyereke, + ismerem a párját ), kétszer is szakítottam vele, de mindig vissza találtunk egymáshoz. Én néha többet akarnék ettől a kapcsolathoz, néha megvagyok elégedve a helyzettel. Ő pedig nem akarja a családját elhagyni. Nem mintha érezne valamit is a párja iránt, hanem szerintem itt az anyagi dolgok dominálnak. Mert neki egy elég jövedelmező vállalkozása van, ami nem is tartja otthon, ezt úgy kell elképzelni, hogy a hét napból talán ha 1- 1,5 napot van velük. Ebből Ön is látja, hogy velem sincs minden nap, de mikor haza megy, előbb hozzám jön. És azt is meg kell mondanom, hogy amit a barátom párjáról írtam, nem a rossz indulat beszélt belőlem, hanem akik még ismerik nekik is ez a véleményük. ( ezt azért írtam, hogy ha a kiértékelésében netán szüksége lenne rá ).
Végül is a kérdésem az lenne, hogy Ön szerint mit tegyek? Folytassam ezt a kapcsolatot? Mi lesz így velünk ? Van értelme ?
Köszönettel várom válaszát. ” Egy bizonytalan nő “
Kedves Egy bizonytalan nő!
Elnézését kérem a megkésett válasz miatt!
Levele alapján azt gondolom, hogy nincs könnyű helyzetben, hiszen ragaszkodik ehhez a férfihoz, közben pedig tudja hogy van neki családja. Érthető, hogy néha többet szeretne kihozni ebből a kapcsolatból, de kérdés, hogy ez mennyire leheteséges. Egyrészt ő nem akarja elhagyni a családját, másként az ilyen szeretői viszonyból induló kapcsolatok gyakran nem működnek, hiszen elvész az izgalom, több lesz az elvárás, ha kizárólagossá válnak.
Ön mit érez pontosan? Megéri ennek fényében is folytatnia ezt a kacsolatot, vagy lezárja ezt a viszonyt és keres inkább egy olyan férfit, akit teljes egészében a partnerének tudhat?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Segítség! Hetek ota rosszul vagyok a gyomrom miatt vagy épp a reflux kínoz. Úgy érzem hogy valamit el akarok mondani csak nem tudom hogy mit. Érzem ha elmondom akkor megszünik ez az egész. Kérek szépen valami ötletet. Köszönöm szépen
Kedves Annamária!
Ha azt érzi, ki kell mondania valamit, akkor bizonyára érdemes megpróbálnia ezt. Mi az ami megakadályozza ebben? Tart esetleg valamitől?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
23 éves vagyok és szüleimmel élek. Sajnos a családom nem nyugis és régebben hiperaktív voltam. Amióta elvégeztem az iskoláimat, magamban beszélek és veszekszek. Mit tehetek, hogy leálljak erről és, miért van az, hogy állandóan a veszekedésekre gondolok? Nagyon le szeretnék szokni erről még mielőtt baj lenne.
Nagyon köszönöm!
Kedves Alateras!
Levele alapján azt gondolom, hogy többféle kérdés is felmerül. Miért él még mindig a szüleivel, ha nem nyugis otthon a légkör? Hogyan kezeli ezeket a feszültségeket? Elképzelhető, hogy a veszekedés ennek a “feldolgozási módja”?
Üdvözlettel: Habis Melinda
A férjem pornót néz. Akkor, amikor épp egészségügyi problémáim vannak. Sajnos ez már egyszer előfordult. Nagyon megalázónak éreztem, amikor épp miómám volt, műtét előtt álltam és meztelen nőket nézegetett mellettem az ágyban, amikor nekem fájdalmaim voltak és persze féltem a műtéttől is. Most sajnos ismét egészségügyi problémáim vannak és nem tudod az ágyban “teljesítni”. Nem érzem, hogy mellettem állna és támogatna ebben a szakaszban. Úgy érzem, hogy ha nem teljesítek, nem vagyok jó semmire. Meg szeretnék gyógyulni, de lelkilek nagyon sebzettnek érzem magam és nem tudom, hogy bízhatok-e benne, hisz pont a számomra nehéz helyzetben hagyott cserben. Amikor ő beteg, természetes a számomra, hogy ápolom, mellette vagyok.
Kedves Györgyi!
Megértem, hogy nagyon rosszul esik Önnek, hogy a párja pornót néz, miközben Önnek súlyos nőgyógyászati problémái vannak! Említette már a rossz érzéseit a férjének? Hogyan reagált erre?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó reggelt kívánok tisztelt doktornő,az lenne a kérdésem,hogy nem tudom,hogyan tovább a párommal..majdnem 6 éve vagyunk együtt de pénteken azt mondtam,hogy legyen egy kis szünet kell idő nekem,nagyon sokat veszekedtunk,féltékeny nagyon és semmi oka rá..márciusban meg volt egy ilyen időszak adtam egy esélyt neki mondjuk a féltékenységből vissza vett picit de nem hallgat meg,nem mond szép szavakat nekem nem kényeztette mind régen és ő nem ilyen volt de a tavalytol semmi sem a régi..én értem,hogy az ember változik én is hibáztam biztos mert makacs vagyok de néha azt is érzem,hogy nem nyutottam eleget neki….nem tudom mi lenne a helyes maradjak vele vagy szakitsak?
Kedves Ada!
Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába, hogy megtalálhassa a saját őszinte és mély válaszait ezekre a kérdésekre. Ennek átgondolásában segít, ha alaposan végiggondoljuk hogyan alakult a kapcsolatuk, mikor mik jelntettek problémát. Korábban ezeket hogyan oldották meg?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt holgyem,
Egy 32 eves egygyerekes anyuka, akibe sajnos kicsit belehabarodtam nos ember letere, nagyon kozel van ahhoz, hogy elhagyja a ferjet, akit nemhogy nem szeret, hanem egyenesen utal. Mint kiderult, 2 eve titokban van egy nös szeretoje, mindketten ugy nyilatoznak, hogy eletuk szerelmet elik at egyutt. A nos szereto viszont ennek ellenere nem akarja elhagyni a csaladjat a gyerekek miatt. En megertettem, hogy ram itt nem var semmi, viszont az erintett holgynek szivesen adnek egy tanacsot, mert szivenszurt az elkeseredettsege ebben a kilatastalannak tuno helyzetben. A srac allitja, ha ot kidobna a felesege, elfogadna, es osszekoltozne az erintett holgyel. Szerintem meg ez baromsag, hogy mastol varja, hogy belelokje egy ‘eletem szermenek’ titulalt kapcsolatba. Milyen fo kerdest, kerdeseket kellene egy ilyen helyzetben levo nonek prioritizalnia?
Halas koszonet
Kedves Lajos!
Szerintem a hölgynek javasolt volna önismereti munkába kezdenie, hogy valódi, mély válaszokat találjon az alábbi kérdésekre: milyen tényezők kötik őt a férjéhez? Mik azok, amik nem jól működnek a kapcsolatukban? Ezek mikortól jelentenek gondot, mitől változtak meg? Mi ebben az ő saját része? Az új szeremeltől miket kap meg, amiket otthon nem? Próbálta ezeket a férjétől is megszerezni? A gyermekre való hivatkozás mindig a felelősség átruházása, mert a kiskorúaknak nyugodt, stabil és őszinte családi körülményekre van szükségük, ami válás után könnyebben megvalósul, mint egy szeretővel terhelt kapcsolatban.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm,
5 éve vagyunk együtt a párommal, ha nem ideges akkor minden nagyon szép és nagyon jó. A problémánk az, hogy állandóan ideges. Persze megértem, hogy a vállalkozásában mindig vannak megoldandó feladatok, de pánikba esik és üvöltözik. Én egy nyugodt természetű, karakán nő vagyok, aki hiszti helyett mindig cselekszik….többnyire én vagyok a problémamegoldó. Hiszti, cirkuszok és kiabálás….hiába mondom neki, hogy cselekedni kell, nem ez a megoldás hiszen minden embernek vannak problémái és megoldja.
Reggel, ha felkelek már félek a naptól, hogy most miért lesz cirkusz. Nagyon nehéz egy iyen ember mellett együttélni és gyakran szégyellem is, iszen van hogy az utcán idegenek előtt, vagy vendégeink, szüleim előtt is csinálja. Lassan ott tartunk, hogy én vagyok az egyetlenegy ember akit elvisel.
Tudja és felismeri a problémáját és az is nyomasztja, hogy rám nyom minden megoldandó feladatot.
Nyugodt természet vagyok, de ez már egyre több streszzt okoz bennem is, nehezen tudom így ellátni saját vállalkozásomat mert állandóan az övével kell foglalkozni. Külön kasszán vagyunk, nem vagyok túlságosan megfizetve így fontos számomra is a saját vállalkozásom. Ő mindig azzal érvel, hogy elvisz nyaralni így maradjak csedben.
A volt férjemmel ugyanez volt a gondom, állandó kiabálás és üvöltözés. Ő anno elküldött pszichológushoz, hogy velem van a baj. El is mentem, mert de a doktornő nem tudott megállapítani semmi rosszat, azt mondta inkább a férjemet kellett volna elhozni. Persze ő erről hallani sem akart.
Szóval ugyanabban a cipőben vagyok, és nagyon szeretnék megoldást találni.
Egyébként, ha minden rendben turbékoló pár vagyunk…..két összeillő ember. Hogyan tudnék neki segíteni?
Kedves Angelinas!
Javaslom, hogy kezdjen önismereti munkát, hogy rájöjjön, mi a közös ezekben a kapcsolatokban. Ön hogyan kezeli a saját fusztrációit? Mennyire tudja megélni ezeket, vagy kizárólag a problémák megoldására koncentrál? A párkapcsolati nehézségek rendezéséhez párterápia javasolt. Ha ebben a párja is partner volna,és együtt keresnák a megoldásokat, az volna a legoptimálisabb.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő! Kettő hónappal ezelőtt megismertem egy gyönyörű és kedves lányt. Elkezdtem neki udvarolni. Megadtuk a számunkat is egymásnak. Elkövettem viszont egy hatalmas hibát az elején. Azt hazudtam, hogy motorbalesetem volt. Azért tettem, hogy könnyebben meghódíthassam. Telt múlt az idő megszerettük egymást. Egészen múlthét szombatig amikor is bevallottam, hogy hazudtam neki. Elindult a dráma. Elvesztette a bizalmát benem azóta nem áll szóba velem. Kidobott, szakított is emiatt velem. Borzasztóan bánt a dolog. 12 kilót fogytam majd kettő hétalatt. Nem tud megbocsájtani. Azonban tudom, hogy szeret én meg odavagyok érte. Még tudok vele beszélni ha nagyon szükséges, de nem igazán tudom, hogy lenne-e értelme. A célom az lenne hogy valahogy személyes találkozót kérjek tőle. De hogyan érjem ezt el, illetve hogyan tudnék vele kibékülni? Azt az egy hülyeségemet leszámítva mindenben igazat mondtam neki és tényleg őszintén szeretem a csillagokat lehoznám neki.
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy gondolja át, milyen tényezők motiválták a hazugságra és ha lehetősége adódik erre, mondja is el a lánynak őket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő!
Egy olyan problémám lenne hogy van egy párom 1 és fél éve. És bevallom öszintén hogy nagyon féltékeny vagyok és tudom sokszor a semmiért hisztizek de sajnos vannak olyan dolgok amiket tényleg úgy érzem hogy szóvá kell tegyem de akkor tudom hogy ö sértödik be és bármikor amikor ezt meg akarom vele beszélni vagy valami problémát meg akarok beszélni akkor ki tér előle és én vagyok a rossz meg a hibás! Kezdem ott hogy mindig nézi a pornót de a szexel semmi baj mert amikor együt vagyunk érzem rajta hogy jó amit csinálok neki és az a legjobb hogy mindig elmondjuk egymásnak hogy mi jó az ágyban és mi nem szóval ezzel semmi baj. Viszont nem rég észre vettem azt is hogy olyan oldalakat keres fel ahol escortos lányokat lehet lakáshoz hivni vagy menni,
Nem tudom mi ennek az oka vagy miért nézi de félek hogy felesleges érte harcoljak. És bármikor kilépünk az utcára megjelenik egy csinos lány szemez vele meg úgy nézi öket hogy ki esik a szeme, nem tudom mit tegyek nagyon sokan mondják hogy szép lány vagyok de igy ezt nem tudom elhinni hogy az vagyok már az önbecsülésem lent van a földön. Nem ismerkedésből irom ki a nevem ide meg is kérek mindenkit hogy ne jelöljön be mert senkit nem jelölök vissza. Csak azért irom ki hogy lássak és elmondják a véleményük hogy szép lány e vagyok és hogy érdemes e a párom után hajtani? Lea Ketrisa a páromal vagyok kint! Sajnos félek már attól is hogy meg fog ő is csalni mint eddig mindenki más ennyire rossz lennék hogy ne érdemeljem meg a boldogságot?
Előre is köszönöm a segitséget:
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy ezt a problémát nem lehet házi keretek közt megoldani, javaslom párterápiás munka megkezdését.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő! 36 éves nő vagyok. 2 évig volt egy viharos kapcsolatom, többször szakitottunk, tobbszor félrelépett, mindig kibékültünk, úgytűnt lesz változás de sohem volt! Szakítottunk végleg, nem probáltuk újra hiszen az alap probléma nem oldódott meg! Nagyon szerettem továbbra is az exem , de nem akartam folytatni ! Talalkoztam egy fiúval, akivel minden adott normális életre, családra, amire vágytam ! Az exem azóta ostromol, belátta hogy mit tett, jóvá szeretné tenni új eséjt egy magát “új embernek” nevező férfival!Èn sokáig ellenálltam de sokszor elgondolkodtatott meg kellene e probálnom újra vele?! Ez azóta tart mióta az új párom megvan, és ez tönkretette az új szerelmet! Mindenki belerokkant kicsit ebbe a 3 hónapba! Az exem is própált másik kapcsolatot de nem működött neki mert állítólag engem szeret! Nem tudom mit tegyek , nem tudok dönteni ! Most ott tartok hogy időt kértem mindkettőjüktől ! Kérem hogy segítsen milyen úton induljak el hogy döntésem végleges és őszinte lehessen ? Köszönöm !
Kedves Edina!
Azt javaslom, hogy kezdjen önismereti munkába hogy mélyésgeiben átgondolhassa, hogy van-e értelme új esélyt adni ennek a kapcsolatnak. Mi változna, ha újrakezdenék? Mitől nem csalná meg ismét? Hogyan változott meg Ő? Mitől nevezi magát új embernek? Önnek milyen volt a korábbi kapcsolatuk, milyen tényezők tartották Önt benne?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves DOKTORNO!
18 eves lany anyukaja vagyok…Nehez kisse a modornak koszonhetoen 1 velemenyen lennuk…..de ez cask kialakul majd…
A nagy gondom az,hogy meselt a lanyom a baratnorol* kivel mostanaban jon-megy tanitas utan,hogy a csaj leszbikus…..ugy derult feny ra ,h az en lanyom erdeklodott a nemi kapcsolatairol es akkor mondta a masik,h a noi nemhez vonzodik……hiaba tiltom mert az meg rosszabb.Nem hiszem ,legalabbis remelem,h nem volt….mitevo legyek??????????
igazabol amit tudok az enyem eddig a fiukhoz vonzodott es vonzodik cask a csajt elfogadja,hogy O ilyen s kesz….de akkor miert maszkal vele?
van e okom aggodalomra?
NAGYON KOSZONOM!
Kedves Rita!
Szerintem nincsen oka aggodalomra. Attól, hogy a lánya egy leszbikus lánnyal barátkozik, még nem fog ő maga is a női nemhez vonzódni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Pszichológusnő! Egy 13 és egy 11 éves kislány nagymamája vagyok. A családból kilépett a vejem, mintegy 3-4 éve élnek külön, el is váltak. A gyerekeket a bíróság mindkettőjükre bízta, két hetente hétvégeken az apjuknál kéne legyenek, hétközben egyszer pedig ugyancsak nála. A 11 éves lány mindig nagyon apás volt, pici korában is képes volt csongolygatni apja izzadt blúzát, ha ő elutazott vagy éppen velem voltak a gyerekek (nagyon jó, szinte napi kapcsolatban voltam velük kb. 1 évvel ezelőttig).
Bejelentette, hogy az apjához költözik a vakáció kezdetével. A lányom nem akarta megakadályozni, megtiltani, félve attól, hogy még nagyobb ellenállást vált ki belőle. Mai helyzet: Nem jön haza, teljesen mellőz engem is, sőt egy barátnője(osztálytársa) anyukájának a hálójába került oly módon, hogy az apja nem ér rá, de ma sem a lányommal jött haza az iskolából, hanem elment hozzájuk. Megjegyzem, hogy a barátnő anyukája vallási leader, nagyon szuggesztív egyéniség, ami természetesen nem a mi vallásunk. Azóta vegetáriánussá vált az unokám, az apja pedig bármit elkövet, hogy a gyereket felhasználva bizonyítsa, hogy neki a válás értelemszerű döntés volt. Sajnos a szülők ezt sem tudják megbeszélni, a vejem mindig keresztbe tesz. Mi a teendő? Hogyan lehet/lehet-e visszahozni. Mindenkitől eltávolodott aki nem az apja oldalán áll, teljesen elment egyirányba, egy 5. osztályt kezdő gyermekre nem lehet hatással az anyja… Mi a teendő? Köszönettel várom tanácsát.
Kedves K.L.!
Javaslom mielőbb gyermekpszichológusi vagy családterápiás segítség igénybevételét (az otpimális az volna, hogyha a lánya és a veje viszonya normalizálódna a válás után). Jó volna minden szülőnek tudnia azt, hogy ha a másik fél ellen próbálja meg neveli a gyereket, azzal neki, a szeretett csemetéjének árt a legtöbbet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves pszichologusnő!
Én biszexuálisnak tartom magamat, és segítségét szeretném kérni.
Régen eszembe se jutott hogy érdekelnek az azonos neműek, és csak a nőkhöz vonzódtam míg egyszer rájöttem hogy a másik nemhez is vonzódom. Ez olyan erős lett ez a vonzalom hogy fiúkba tudok szinte csak szerelmes lenni. Hogyan tudnék esetleg valahogyan vissza térni a másik nemhez a nőkhöz ? hogy azok iránt érezzek vonzódást és szerelmet ?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Sándor!
Kikek vagy minek a hatására érzi úgy, hogy meg kellene erőszakolnia önmagát, hogy ismét a nőkhöz vonzódjon? Ha azt mondanám, hogy ez nem döntés kérdése, akkor mit érezne?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tiszteletem!
Talán furcsa lesz a kérdésem férfiként,lehet olykor furcsa és értelmetlen,de tanácstalan vagyok,most először igazán..(sajnos kénytelen vagyok a rövid verziót leírni) Egy számomra nagyon fontos személlyel ismerkedtem meg tavaly Novemberben..Mindketten ugyanazt éreztük már rögtön a legelejétől kezdve..Gyönyörűen alakult minden ahogy egy igazi felnőtt kapcsolatnak működnie kell..Megtudtunk mindig mindent beszélni,oldani…De sajnos a múltunkból hozott dolgok mindkettőnkben nyomot hagyó érzések bennünket is megváltoztattak és olykor sajnos veszekedésbe fulladt egy egy esténk..Minden ilyen alkalom után bocsánatot kértünk egymástól,de sokszor választotta azt a párom reakcióként,hogy nem reagált a megkeresésemre,semmire sem igazából..Voltak napok mikor gyönyörű helyeken bújtunk el a világ elől hetekre..semmi más nem érdekelt minket csak a másik..De voltak olyan időszakok amikor azt mondta,hogy Ő nem ilyen.És,hogy igazából nem is akar kapcsolatot…Most szakítottunk a párommal 9 hónap után..Jelen pillanatban ami történik,hogy ritkán beszélünk,találkozunk..de főleg én keresem..Valamikor a zenén keresztül üzenünk egymásnak üzenetben,tudatva hogy igazából hiányzunk egymásnak,de Ő még sem lép..Inkább álarcot húz és azt mondja nem szerelmes,de ha találkozunk,megölel,mindig a közelemben van,és megcsókol könnyes szemekkel azzal a mondattal,hogy vigyázzak magamra.De most egy kis idő kell külön..Majd eltelik 2-3 nap szintén úgy,hogy hozzám sem szól..Programokat szervezek amiken nem kettőnkről szeretnék beszélgetni,csak azokat a dolgokat amiket mindketten szeretünk/szerettünk együtt csinálni,hogy újra egymásra hangolódjunk (táncórák,séta,kirándulás,utazás,vacsora, stb..)de ami az elejétől kezdve létezik nálunk az a mozi..van egy rutinja magának a készülésnek,a
napja mikor megyünk moziba (ami a csütörtök) csak akkor semmikor máskor nem megyünk..Ezt igazából azért hoztam fel példának mert most utoljára mikor vitatkoztunk,azt mondta hogy gondolkozzak el azon miért beszélget olyan emberekkel akik megbántották,eltiporták,kihasználták inkább mint velem akitől tudja,hogy milyen boldogságot kaphatna,figyelmet amit igazából soha senkitől nem kapott csak tőlem..Sexelhetne mással is ,de nem tette meg,Azt mondja..De minden este programja van..Amit bevallok egyszer ellenőriztem,és csak hazasétált a kutyával..Nem értem akkor..Tényleg ennyire vak lennék,hogy nem értem? Visszakapcsolódva nyertem közben 2 jegyet egy olyan filmre amit mindketten szeretünk.Én megkérdeztem mást,hogy ki jönne velem..Erre ő pedig hajnalban válaszolt a bocsánatkérő levelemre,hogy Ő is sajnálja nem akart vitatkozni,de az hogy mással megyek moziba az bosszantja..Tudom,hogy nagyon megbántottam és nehezen tartom be a zéró kontakt szabályt,de bármilyen gyerekesen is hangzik,ő az akit kerestem..És Ő is ezt mondja rólam..De nem enged közelebb magához,és nem szeretném Őt elveszteni..hetek óta van nálam egy gyűrű is számára,amiről nem beszélek neki..Köszönöm a válaszát is előre..
Tisztelettel
Krisztián
Kedves Krisztián!
Megértem, hogy nagyon nehezére esik, hogy ne keresse ezt a nőt. Sorai alapján azt gondolom, hogy valóban azért zárkózhatott el Öntől, mert az Önök közt történtek valószínűleg megnyomhatták az egyik fájó pontját. A múltjából hozott dolgok miatt most lezárt Ön felé, melyet feloldalni csak szakszerű segítséggel lehetne.
Üdvözlettel: Habis Melinda
szia en tanacsot szeretnek kerni szerelem teren
Kedves Péter!
Várom kérdését szeretettel.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó napot!
Felismerve a lelki terrort és a lelkileg bántalmazó páromat hamar felismerve 5 hónap után elhagytam. Nagyon nehezen sikerült és a szochiopata nárcisztikus embert felismerve egy “lelki bántalmazást” köveően 1 hét után még mindig úgy érzem mint akit szó szerinte vertek meg. Volt már egy hosszú távú kapcsolatom, de ott nem volt agresszió, csak mérhetetlen közöny, ami itt is jelen volt,ó és most hamarabb felismertem ezt, kérdésem a következő: Tudatában vagyok már mi történt velem, és tudom, jól tettem , hogy kiléptem ebből a kapcsolatból azon az estén mikor már úgy éreztem fizikálisan is meg leszek ütve. Az életerőm tényleg ilyenkor annyira “leszívódik”, hogy fizikálisan betegnek és kimerültnek érzem magam?
Ha igen szeretnék tanácsot kérni hogyan rövidíthető a gyógyulás. Nincs szerelmi bánatom, csak a szorongásos fáradtságérzet azóta is.
Kedves Tamara!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy felismerte a bántalmazást és nem hagyta, hogy tovább folytatódjon mindez. Fontos volna azonban pszichoterápia segítségével érzelmileg is feldolgozni ezeket a traumákat, mert ez szükséges ahhoz hogy újra jól érezze magát a bőrében és ahhoz is, hogy legközelebb elkerülje a hasonló kapcsolati dinamikákat.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Szép jónapot kívánok!
A párkapcsolati problémám abból adódik, hogy 17 éve együtt élünk és együtt is dolgozunk. Minden tekintetben a párom irányít. Sajnos én nagyon szeretnék más emberekkel dolgozni, kicsit külön lenni tőle. Nem azért, mert nem szeretem őt, csak egyre többször érzem,hogy idegesít, untat, nehezen érvénesülök mellette és hiányzik egy kis idő, amit önmagamra szánok. Ő ezt nem akarja érteni, bennem meg nő a menekülési vágy. Hogy tudnám megértetni vele, hogy nem vezet jóra ennyit együtt lenni? Válaszát és segítségét előre is Köszönöm.
Kedves Ibolya!
Szerintem teljesen érthető, hogy időnként külön is szeretne lenni a párjától. Neki ezzel mi a problémája? Mitőlt tart? Ha nen tudnak erről hatékonyan négyszemközt elbeszélgetni, álláspontjaikat közelíteni, érdemes lehet párterápiás segítséget igénybe venniük.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő! Körülbelül fél éve ismertem meg a barátomat. Nagyon szeretjük egymást de megis amikor a szexről van szó ő nem akarja csak nagyon ritkán (kb 2 hétben 1 szer) . Tudni kell hogy én igényelném többször is egy héten, de ő azt mondja hogy inkább vágyik az összebújásra mint a szexre. Nem értem mi a probléma hiszen fiatalabb mint én 12 évvel. Nem kéne többször vágyjon rá? Rákérdeztem hogy maszturbál e otthon es mondta hogy igen. Nincs is ezzel probléma, de azért jó lenne ha velem is többször szeretkezne. De inkább választja a saját magának okozott örömöt. Azt is megkérdeztem tőle hogy nem talál e elég szexinek vagy valamit nem csinálok jól de azt mondta hogy nem én velem van a baj és nem tudja miért nem kívánja a szexet.
Kérem segítsen megértenem őt mert már a szakításon gondolkodom! Előre is köszönöm a válaszát
Kedves Melinda!
Szerintem érthető az Ön frusztrációja, hiszen úgy tűnik, hogy az önkielégítéssel a párja megelégszik, legalábbis azt a szexuális energiát, amit a kapcsolatukba fordíthatna, inkább ebbe fekteti. Hogy mi az oka a viselkedésének, azt párterápia segítségével lehetne feltárni, mert valószínűleg a párja sem tudja és eléggé valószínű, hogy egymaga nem is fog rájönni erre/ezekre.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő! A problémám a következő:2eve vagyok együtt a párommal csak hétvégén találkozunk nem együtt lakunk.1 éve rájöttem hogy interneten intim kapcsolatot folytat. Elmondtam neki hogy nem kell idegen nővel csinálja énis benne lennék nem gond sőt örülnék neki. Azt válaszolta hogy velem nem csinál ilyet mert nem szabad ő tisztel engem. A másikat nem ismeri és vele csak szórakozásból kovácsiságból csinálja .Mondtam hogy ez engem nagyon zavar fejezze be.Megigerte de még félév múlva is rajtakaptam ilyesmin Szerintem nem tudja ezt abbahagyni
Kérdeznem hogy miért másnál keres ilyen örömöt és velem miért érzi ezt tisztességtelennek?egyenként amikor együtt vagyunk nincs gond s szexel. Néha még úgy is érzem hogy ez felpörgeti. Köszönöm mielőbbi válaszát Tisztelettel és köszönettel
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a párjának egyrészt jelenleg szüksége van ezekre az izgalmakra, másrészt ő maga sem tudja, hogy mi ennek az oka. Azért nem mondja el Önnek, hogy miért érezné a hasonló szexuális tevékenységeket tiszteletlenaségnek Önnel szemben, mert ő maga sem tudja. Párterápiás munkára volna szükség, hogy Önnel szemben is felbátorodjon és ne idegen nőknél keresse ezt az érzést.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő.
Segítségre lenne szükségem. A párommal sajnos már több mint egy éve nem sikerül csiszolódnunk, ennek a legfőbb oka az Én vagyok. Valamiért azt érzem hogy nem tudok könnyen alkalmazkodni. A viselkedésemmel vannak jelentős problémák ez alatt azt értem hogy nem sikerül kontrollálni a dühömet,sokszor idegeskedem és hangulat ingadozásaim vannak. A párom jó ember és kimutatja az érzéseit felém,de én viszont kevésbé viszonoztam az utóbbi időben. De ezen már változtatok.. Sajnos már nem igazán érzem hogy szerelmes lennék. Inkább csak kötődés, Szeretet, Megszokás. Azt érzem hogy nekem a biztonság kell.. Sok fájdalmat okoztam a páromnak… De nem volt szándékos. Legutóbb elkövettem azt a hibát hogy megnéztem Facebook..on a volt páromat. Persze kíváncsiságból.. Milyen az élete,miket oszt meg. Persze több alkalommal is megtettem. Aztán a párom hazáért a munkából és megnézte a keresési előzményeket. Hozzátenném hogy bizalom semmi. Ha már idáig jutottunk hogy egymás profilját nézegettük. Azt hittem itt a vég. Majdnem elveszítettük egymást. De sikerült megbeszélni egy időre. Aztán felhozza hogy mit hibáztam időnként.. Rossz látni hogy lehangolt és tudom hogy jogos a harag. De én nem akarok így létezni mellette. Mégis mit tegyek mi lenne a helyes érdemes lenne küzdeni,változtatni a kapcsolatunkért?! Vagy engedjük el egymást. Sajnos ő is kilátástalan.. Viszont olyant is mondott párszor hogy azon gondolkodik hogy el kéne engednie. Kétségbe vagyok esve,szeretném ha segítene.
Tisztelettel
Kedves Éva!
Szerintem mindig érdemes küzdeni és legalább megérteni, hogy mitől vett negatív fordulatot a kapcsolatuk. A külcsönös bántások miken alapulnak, hogyna helyezhetőek tágabb kontextusba? A problémák alaposabb átgondolásához önismereti munka szükséges, melyben szívesen segítek, ha igényli.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Több mint 10 éve vagyok/ voltam együtt a párommal, van közös gyermekünk is. Az utóbbi években gondjaink vannak a házasélettel, illetve ezzel inkább nekem, mert egyre nehezebben viselem a közeledését (én nem is kezdeményeztem az utóbbi évben, amit rendszeresen nehezményez is). Sajnos fiatal koromból volt negatív tapasztalatom szexuális téren, apám zaklatott kamasz koromban, ezért sokáig el sem tudtam képzelni, hogy én valaha valakit közel engedek magamhoz. 20 éves elmúltam, mikor ez megtörtént. Ezután sem lett ez a kedvenc elfoglaltságom, de gondoltam, ha a páromnak örömet jelent… Sajnos az évek múltával az én amúgy sem nagy libidóm egyre csökkent, ellentétben a pároméval. Emiatt folyamatosak voltak részéről az elégedetlenkedések, mert bár nem mondtam neki nemet, ha közeledett, de szerinte én túl ritkán kezdeményezek. Egyre inkább kezdtem kötelességnek érezni a szexet, ami még nehezebbé tette számomra, hogy kellemes élményként éljem meg. A probléma fokozódott, amikor 3 év börtön után hazajött, mert nem voltunk olyanok (akkor már meg voltak a gyerekek), mint ahogy azt bent elképzelte (kedves, mosolygós gyerekek helyett rosszcsont fiúkat kapott, és persze tőlem is elvárta volna, hogy körbe ugráljam nap mint nap, ami nem ment), no meg én is megtapasztaltam, hogy mennyivel jobb volt egyedül. Ugyan adtunk még pár esélyt, de többször felmerült, hogy jobb lenne külön menni. Nem rég egy szintén a nemi élet miatt kialakult veszekedés során el is zavart, én pedig elköltöztem. Most próbál győzködni, hogy menjek vissza, mert nem gondolta komolyan. Pár hét győzködés után viszont megint számonkérés, hogy én tehetek mindenről, miért csinálom ezt vele, hogy lehetek ilyen önző, elvettem tőle mindent (semmit sem hoztunk el a közös házból, csak a gyerekek holmiját), miért nem vagyok hajlandó újra megpróbálni, az sem igaz, hogy nem élvezem a szexet, ha meg igen, akkor csinálni kéne többször, majd csak újra jó lesz nekem is….
Abban biztos vagyok, hogy amíg nekem nem esik jól az intimitás, nem fogok tudni neki megfelelni, kezdődik minden elölről, ahogy eddig is, hiszen ami neki a legfontosabb, az nekem egyáltalán nem az!
Már túl vagyok a 40-en, egyre inkább érzem azt, hogy itt az ideje magamat is figyelembe venni, nem mindig hátra sorolni, arra várni, hogy majd talán egyszer jobb lesz.
Szeretném megkérdezni, Ön szerint van-e olyan terápia, vagy más mód, hogy ne érezzem kényszernek, nyűgnek az együttléteket? Van értelme egyáltalán próbálkozni?
Szeretem, volt sok szép közös évünk, de sajnos egyre gyakoribbak a dühkitörései, és egyre rosszabbak, utána pedig úgy tesz, mintha nem is mondott volna semmi rosszat előző nap.
Őszintén megmondom én egyedül teljesen jól érez magam, rég voltam ennyire kiegyensúlyozott. Gyerekek nem szívesen mennek még látogatóba sem az apjukhoz, főleg a kisebb. Ennek is az a fő oka szerintem, hogy teljesen váratlanul kezd el dühöngeni sokszor érthetetlen okból. A párom szerint én uszítom ellene őket, de sajnos már nem annyira kicsik, hogy ne értsék amit mond és ahogy mondja…
Elég tanácstalan vagyok, nem tudom mi a jó döntés. Most jól érzem magam nélküle, de nem tudom valaha békén fog-e hagyni? Marad-e a fenyegetőzésnél vagy félnem kellene? Lehet még köztünk valaha normális kapcsolat?
Segítségét nagyon szépen köszönöm!
Kedves Magdi!
Szerintem bár lehetséges volna ledolgozni a szexxel kapcsolartos ellenérzéseit (ami valószínűleg még a korábbi zaklatással is összefügg) mégsem ezt érzem a legfőbb problémának. A kapcsolatuk ugyanis a külön töltött évek alatt a férjével megváltozott, amit együtt tudnának megújítani. Ehhez azonban az egymásra mutogatás helyett párterápiás munka volna szükséges. Szerintem sem elvárható, hogy a saját igényeit továbbra is hátra sorolja, ennek a családnak Ön ugyan olyan fontos része, mint a többiek, sőt. Az Ön vágyaiért Önnek kell kardoskodnia.
Üdvözlettel: Habis Melinda
A párommal másfél éve vagyok együtt és ha eljövök tőle akkor valamiért akaratomon kívül sírok vele szeretnék lenni! Máskor amikor nem vagyok vele a nyáriszünetben,vagy nyaralok semmi bajom! Tudok nélküle lenni. De ha az iskoláról van szó stresszelek sírok akaratomon kívűl és nagyon rossz érzés. Mit tehetek?
Kedves Kitti!
Szerintem érthető, hogy nehéz Önnek az elválás.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő/úr
39 éves,19 éve házasságban élő,két gyermekes anyuka vagyok!Olyan kérdéssel fordúlnék önhöz,hogy kb 2 éve ért egy trauma,amikor a párom megcsalt(bizonyára mindketten hibásak voltunk,hisz a szexuális kapcsolatunk nem volt túl gyakori)Akkor nagyon sokminden megváltozott bennem iránta,de mégsem hagytam el,és nem csaltam meg!Nekem ő volt az életemben az első pasi,sem előtte ,sem közben nem volt senkim!Viszont azóta eljátszottam a gondolattal,(azelőtt meg sem fordúlt a fejemben)hogy milyen lehet más pasival együtt lenni?!Meg tegyem,ne tegyem?Nem a bosszú vezérel,de azt gondolom,hogy ha ő megtehette,én is!A párommal beszéltünk róla,hogy így érzek,és kipróbálnám,és a párom azt javasolta,hogy éljük meg közösen úgy,hogy választunk egy pasit harmadiknak,és ott lenne velem,partner lenne,és segítene ellazúlni,mert eléggé gátlásos vagyok,és akkor megélhetem a vágyaim!De én ezt nem tudom így megélni,nem akarom,hogy ott legyen!Ha megteszem egyedűl akarom megtenni!Ön szerint mi lenne a legjobb megoldás?
Kedves Viki!
Szerintem érdemes volna még erről beszélgetniük a párjával. Végülis az is kérdés, hogy mit bír el a kapcsolatuk, nem csak az, hogy Ön mire vágyna. Az is érdekes kérdés véleményem szerint, hogy Önt mi motiválja erre.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
Hogyan lehet azt elérnem, hogy tiszteljenek?
34 éves vagyok, 6 éves kapcsolatban, 2 éve férjnél és senki az égvilágon nem tisztel. A férjemnek mindent megadok, ami elvárható, sőt erőmön felül is teljesítek sokszor. Mindketten zárkózottak vagyunk, nagyon nehezen nyitunk, elvagyunk a magunk világában.
Próbáltam beilleszkedni a családjába (anyósomék 100 km-re laknak, sógornőmmel egy városban vagyunk)
Anyósoméknál takarítottam, ha kellett teregettem, fát hordtam, mindent megcsináltam első perctől fogva.
Sógornőmnek vigyáztam a gyerekére, vacsorázni mentünk együtt.
Aztán ezek megváltoztak. 2016-ban meg kellett szakítani a terhességemet orvosi hiba miatt. Tény, hogy magamba zuhantam, és a környezetem sem segített sokat. Akkor úgy gondoltam, hogy soha többé gyerekvállalás. ’17-ben anyósom úgy gondolta, majd ő megmondja erről az egészről a véleményét. Jól sikerült neki, újra a ’16-os állapotomba zuhantam vissza. Azóta anyósomat kerülöm, félek attól, hogy mikor bújik ki belőle a majd én megmondom. ( ezeket a sorokat már valószínűleg terhesen írom, tehát abból a gödörből kimásztam). A férjem sem áll ki, az anyjával-testvérél szemben értem, de mai napig hibáztat, hogy nem megyek vele a szüleihez.
Sógornőm egyenesen gyűlöl. Olykor írogat nekem, hogy milyen rossz ember vagyok, milyen neveltetésem van, csak temetésre vagyok hajlandó menni a családjukba. ( arra is csak azért megyek, mert a férjemnek szüksége van támaszra. A családi ebédjeiken a férjem nagyon jól elvan velük, alig alig vesz engem észre. Ha pozitív esemény van, akkor abban nem veszek részt, mert úgysincs ott rám szükség.)
Férjem imádott nagymamájának egészsége ’16 novemberében megrokkant. Többször voltunk intenzíven, aztán ’17ben az utolsó végzetes agyvérzése után, kettőnktől még el tudott köszönni (sosem lehetek ezért elég hálás a sorsnak). Amíg kórházban volt, volt olyan, hogy én mostam haját, zuhanyoztattam, elláttam a felfekvését, sógornőm nem vette ilyesmire a fáradságot. S amikor meghalt, sógornőm világgá kiáltotta fájdalmát. Nem érdekelt, mindenki úgy gyászol ahogy tud.
Tehát tényleg ott voltam, tényleg segítettem. Nekem a család azt jelenti, ha baj van segítünk, ott vagyunk, támaszt és vigaszt nyújtunk. Én próbáltam megtenni a tőlem telhetőt, de belefáradtam. Tudom én, hogy felettem állnak, de tisztelni még az ilyen kis szerencsétlent is lehetne, mint én.
Mit kellene tennem?
Saját szüleimhez minden szombaton megyek, jön a férjem is, ott is segítünk, ha szükséges. Húgom egyedül maradt a kislányával, neki a lakásfelújításban segítek (festek, takarítok).
A férjem akkor megy a családjához, testvéréhez amikor akar.
Nagyon elrontottam ezt az egészet valahol, és nem tudok belőle kimászni. A tisztelendő atya azt mondja, hogy emelkedjek ezen felül, de amikor a sógornőm tudom, hogy miket írogat a férjemnek rólam, akkor ez nagyon nehéz. Borzasztó gyarló vagyok.
Éva
Kedves Éva!
Azt, hogy tiszteljék Önt csakis úgy lehet elérni, hogy Ön is tiszteli saját magát és egyértelműen meghúzza a határokat. Ön dönti el, hol van az, ameddig mások elmehetnek. Szerintem nem gyarlóság az, hogy rosszul esnek Önnek a bántások, sőt, az ezekkel kapcsolatos a negatív érzések nagyon is szükségesek ahhoz, hogy ne hagyja magát. A családjában zajló kihasználós-dinamikát önismereti munka segítségével lehetne megérteni.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda,
Kérem segítsen. Párkapcsolatban vagyok 4 hónapja. Nem indult valami fényesen, nem azért mert nem lennénk szerelmesek, csak betegségek körül vesznek. Torokgyulladás, pánikroham, most ő lett beteg. Folyamatosan van valami, de nem is ez a baj. Tény hogy ő szeret engem de azt mondja nem szerelmes. Nem hiszi hogy valaha újra szerelmes lehet (régebbi csalódások miatt teljesen elzárkózott). Nehezen mutatja az érzelmeit is bár tényleg megerőlteti magát miattam (azt mondta csak miattam, másoknál még erre sem volt hajlandó). Értékelnem kéne az igyekezetét, de én meg szerelmes vagyok és folyton vele lennék. Valamint nem valami párkapcsolat barát szakmát választott. Létezik olyan hogy pick up artist, lényegében arról szól hogy a csajozást tanítják. Régen elment egy ilyen táborba mert nagyon önbizalom hiányos volt és az lett a célja, hogy ő is oktató legyen. Nem a csajozás neki a lényeg hanem hogy az önbizalom hiányos fiúkat/férfiakat rávegye hogy nőkkel beszéljenek. Leküzdjék a gátlásaikat. Megértem valamilyen szinten hogy segíteni akar, mivel nekem is régi álmom volt pszichológusnak menni valamint mindig én voltam a lelkiszemetes láda és szerettem ezt csinálni. Viszont nem tudom feldolgozni. Folyton nyugtalan vagyok ha ilyen esti túrákra megy. Rend ellenes hogy esténként amikor ugye a szinglik buliznak (a kapcsolatban lévők meg romantikáznának), ő elmegy. Nem volt sokszor és egyszer elvitt magával hogy lássam. Végig a kezemet fogta és ott állt mellettem és figyelte hogy viselem. Amikor elég volt elmentünk és megbeszéltük ezt az egészet, de nem tudom hogyan tudnám elfogadni. Féltékenység, megértés, a céljában biztatás, az az érzés hogy épp nem velem van pedig lehetne, minden, minden kavarog bennem.
Tudna segíteni nekem egy keveset.?
Előre is köszönöm,
Viktória
Kedves Viktória!
Levele alapján párterápia igénybevétele lenne javasolt. Ez azért is hasznos volna, hogy megtapasztalhassa, hogy milyen a másik oldalon lenni. A legjobb segítő az, akinek rendben van a lelki élete (és az tud valóban megtanítani jól csajozni , aki maga is közel mer engedni magához egy ellenkező nemű embert). Tudja, az emberek előbb-utóbb kiszúrják a hamisságot.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda
Köszönöm szépen. Nagyon hálás vagyok. Tényleg próbálom már az ő szemszögéből is nézni a dolgokat. Valamint próbálok magunkkal foglalkozni és nem szakmájával mert van teendő a kapcsolatunkkal és magunk körül. Viszont sajnálom, de nem teljesen értem a hamisságot. Közel mert engedni magához nőket az azt jelenti hogy könnyen el is csábíthatják vagy engem engedett magához közel? Az ő hamissága, hogy valójában nem vagyok elég?
Előre is köszönöm,
Viki
Kedves Viki!
Igen, úgy értettem a hamisságot, hogy fontos megérteni, miért nem jelezte a párja az igényeit Önnek, s fordult inkább másik nőhöz.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő!
Azzal a problémával fordulok önhöz hogy ugy érzem megbolondultam teljesen nem vagyok normális!
20 éves múltam. Munkahelyem nincsen mert nem merek sehova elmenni dolgozni mert szégyellem magam mindenki előtt mert csúnyának érzem magam. Otthagytam a munkahelyemet mert sajnos nagyon izzadós vagyok és ugy szégyelltem már magam ahol dolgoztam hogy folyt a fejemről a viz mások meg nemis izzadtak.
Azóta nem merek sehova menni az utcára se ugy szégyellem magam és undorytónak tartom magam. Kezdenek itthon is megutálni mert nem nagyon csinálok semmit csak nagy nehezen mert olyan rosszul érzem magam hogy felkelni is alig birok egésznap gondolkodok szurást érzek a mellkasomban már 2 hónapja. Egyszerűen olyan csúnyának érzem magam. Meg mindig buszmáskodok ha valaki néz és előtte csinálok valamit olyan zavarban vagyok szinte mindig ilyen voltam régen jártam pszichologushoz szedtem gyógyszereket is aztán ez abbamaradt. De amiota otthagytam a munkahelyemet azóta csak gondolkodok és felfedtem magamon a hibákat hogy igazából hogy is nézek ki kicsit kövér vagyok az alakom sem jó és egésznap sokszor megse szólalok annyit gondolkodok egyszerűen ugy szégyellem magam mindenki szebb nálam ugy érzem. Elakarok bujni mindenki elől hogy ne lásson senki. nem festem magam mert ahhoz is béna vagyok. A páromnak tetszek mindennap mondja hogy szép vagyok de én akkoris csunyának érzem magam. Itt lakok náluk és már tudom hogy utálnak mert biztos észrevették valami bajom van és alig merek már előttük mutatkozni. Kérem ha tud valahogy segyteni hogy hogyan lábaljak ki ebből nagyon megköszönném. Az utcán pedig ka nagy nehezen kimegyek olyan rossz érzés ha rám néz valaki én nem nézek a szemébe szégyellem magam. Válaszát előre is köszönöm . Tisztelettel Mónika
Kedves Mónika!
Javaslom, hogy forduljon pszichológushoz és közös munkával tárják fel a szégyenérzete okait. Önmaga elfogadása az első lépés, amit a kapcsolatai sikeréért tehet.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jó estét doktornő!a lányom nagyon szorong az iskolába,gyomorpanaszok és egyéb tünetek vannak nála .hogy segithetnék rajta?
Kedves Bella!
Javaslom, hogy vigye el mielőbb gyermekpszichológushoz, hogy felderítsék a gyermek szorongásának okait és javasloatot kapjon a kezelésükre.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktor nő!
Úgy érzem 35 éven át egy kirakati család voltunk. A férjemmel próbálok erről beszélni de valahogy nem érti az én mondataimat csak a sajátját fújja. A felhalmozott sérelmeken nem tudunk vagy akarunk túllépni.Annyi minden van amit rosszul csináltam és annyi embert megbántottam hogy nem tudom hol kezdjem a bocsánat kérést. Legfőképp talán magamnak hazudtam a legtöbbet. Ami még most is így van,peddig a józan eszem tudja a kapcsolatnak nem most lett vége,talán el se kezdődött.Mi lenne a helyes?
Üdv. Margit
Kedves Margit!
Javaslom, hogy először önmagához legyen őszinte és önismereti munkával gondolja át, miért nem tudott korábban az lenni, aki valójában. Az Ön változása valószínűleg kedvezően fog hatni a családja többi tagjára is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő. Kamasz lány vagyok és 3 éve kapcsolatban vagyok. Rendkívűl jól működött ez a kapcsolat és nagyon szerettem a barátomat, aki egy nagyon rendes és hűséges fiu. Fél éve nagyon megtetszett egy másik fiu és bármennyire is probálom kiverni a fejemből, sajnos nem tudom. A jelenlegi kapcsolatom nagyon megromlott és az érzéseim is elmúltak a barátom iránt. Azt érzem ki szeretnék lépni ebből a kapcsolatból hiszen a barátommal szemben sem fer, hogy máson jár az eszem, viszont szakítani képtelen vagyok. Ha a szakítás szóba kerül kifordulok önmagamból, magányos leszek és az életemet értelmetlennek érzem. Nagyon sok emlék köt a barátomhoz amiket nem tudok elengedni, mint már mondtam nagyon rendes és félek, hogy több ilyen fiu nem lesz az életemben. Viszont a kapcsolatban már nem érzem boldognak magam és szeretnék valami változást. Hogy tudnám őt elengedni mikor az évek során nagyon hozzánőttem? Képes leszek túltenni ezen magam? Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna minél alaposabban végiggondolnia, mit tartja Önt benne ebben a kapcsolatban, mi fűzi a másik férfihoz. Az érzelmi szálak elvágása sokkal egyszerűbb, ha tudatosítja hogyan hatottak egymásra az együtt töltött idő alatt. Ehhez önismereti munka javasolható.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
A párom 2 évvel ezelőtt közlekedési balesetet szenvedett, ami nem az ő hibájából történt. A csodával határos módon viszonylag gyorsan (5 hét kórház+5 hónap otthoni lábadozas után) felépült fizikailag.
A baleset után azonban a személyiségében változasok történtek. Egy végtelenül kedves, nyugodt, szerény, de magabiztos ember volt, aki ki tudta mutatni a szeretetét, és képes volt felmérni és beismerni az esetleges korlátait. A felépülést követően azt tapasztaltam, hogy nem enged közel magához senkit, nem tudja kifejezni az érzéseit, és dührohamokat kap, vagy éppen kicsattan a jókedvtől.
Rajta kívül mindenki észlelte a változást, de ő nem hajlandó beismerni (felismerni?). Segítséget nem fogad el, és hallani sem akar pszihológusról, mert elmondása szerint semmi baja, régen túltette magát az egész baleseten.
Kérem, hogy legyen kedves tanácsot adni, mert szeretnék vele közös, hosszú és boldog életet, de teljesen kimerít érzelmileg az instabilitása.
Köszönettel:
SZ.N.
Kedves Nóri!
Elképzelhető, hogy a párja olyan sérülést szenvedett, ami személyiségváltozást okozott, vagy a fel nem dolgozott trauma is lehet drasztikus hatással a személyiségére. Amennyiben a férfi nem hajlandó pszichológusi segítséget kérni, javaslom párterápiás munka megkezdését, hiszen a baleset kapcsán a kapcsolatuk is megváltozott és a levelévől azt vettem ki, hogy az Ön számára ez nem kedvező.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Melinda!
Párommal(ffi28) 7 hónapja vagyunk egyutt, most költöznénk össze. A kapcsolatukkal minden a legnagyobb rendben volt, együtt tervezzuk/ terveztük az eletunket. Egymás családját és barátait is nagyon szeretjük. O mindenhova szerette volna H menjek vele, ha nem akartam menni, ő sem akart, hogy együtt legyünk. O már kb 2 hónapja szerette volna hogy odakoltozzek hozzá, de nekem is van egy albérletem, ezért állapodtunk meg a szeptemberbsn.egy nagyobb beszélgetésen estünk át 2 hete,hogy milyen jó a kapcsolatunk, mennyire szeretjük egymást, és hogy így egymásra találtunk, mennyire várjuk az összeköltözést . Ezután a beszelgetes után 3 nappal közölte minden előjel nélkül, hogy O nagyon szeret, de nem szerelmes, vagyis csak hullámokban az, de nem tudja mi az a szerelem, es kis időt kér hogy rendbe tegye a gondolatait, mert lehet hogy ez a szerelem. . Ez volt másfél hete. Én azóta érthetetlenül állok a helyzet előtt és nem fogom fel, mert tényleg ahogy viselkedett velem, amiket tett értem, amilyen terveink voltak, nem csinál egy olyan ember aki nem szerelmes.A legjobb barátja és a családja sem érti ezt a helyzetet, mert azt mondják ezer éve nem látták őt ilyen boldognak egy lány mellett.. ilettve a barátjával akárhányszor szoba kerültem, mindig azt mondta neki,hogy úgy érzi én vagyok az igazi. A barátja és tesója próbálja bennem tartani a lelket, hogy legyek türelmes, keresni fog…egy hét után írtam neki h én ezt nem bírom, találkozzunk beszélgessünk, megírtam nekem melyik napok lennének jók. Annyit írt H beszélgethetünk, kitalálja mikor jó neki is is. Ez volt 1 napja és nem jelentkezett. Érthetetlenül állok a helyzet előtt, mert erzem hogy ez szerelem az ő részéről is, és nem véletlenül nem érti most ezt sem a családja sem a barátai. Nem tudom mit kellene csinálnom, vagy hogyan segíthetnek neki, illetve hogy ha tényleg nem volt szerelmes mi volt ez a tökéletesnek mondhato 7hónap.
Kedves L.Sz.!
Levele alapján azt gondolom, hogy a párja valószínűleg össze van zavarodva, de remélhetőleg, ha sikerül összehozniuk a beszélgetést, akkor meg tudják majd osztani egymással, hogy milyen érzések kavarognak Önökben. Ez segíteht abban, hogy ismét visszataláljanak egymáshoz.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Dr.Nő!
Először csinálok ilyet.Elég hosszú és sajnos elég bonyolult is de igyekszem a lényegre törni. Lassan 11 ével ezelőtt meg ismertem egy fiút..( Én :17 Ő:21)nekem minden téren ő volt az első..nagy szerelem volt..aztán eléggé hamara jött is a közös gyerek,közös élet minden amikor egy családdá válásal jár.Nagyon sokáig nehéz volt fontos dolgok meg beszélése,nagy sok mindenről lekkelet mondanom hogy neki és családjának meg felejek.Ahogy teltek az évek nagyon sok rossz dolog történt köztünk de valahogy mindig vissza találtunk egymáshoz…a szerelem át alakult mássá..igyekeztem kitartani és mindig meg felelni..annyiszor be csapott,és hazudot történtek ennél komolyab dolgok is sajnos…de én mindig mellete akartam maradni..azért egy pár szor elköltöztem tőle,de újra vissza mentem mert reménykedtem..közben született egy másik gyerekünk is akit én csodának gondolok,de már lassan 2 éve hogy elment..mindenért engem hibáztatot.Sajnos én is nagyon sok hibát követem el..sok mindent meg is tudtam neki bocsáltani..de még vannak dolgok amiket nem tudok…azt hittem hogy ő olyan apuka aki soha nem hagyná hátra a gyerekeit,akire majd lehet számítani.Tudom hogy szereti őket de még is úgy tűnik ebben nagyot tévedtem.Azóta már volt kapcsolata azért is ment el.ami vége lett.Persze azt hittem újra lehet kezdeni mert közben probáltuk tisztázni az elmúlt éveket..és így néha amikor engedünk az érzéseiknek be hálóztuk egymást..Majd végül nekem ez rosszab volt így ezért elhatároztam bármennyire is fáj kizárom az életemből amennyire csak lehet,hogy túl legyek rajta..új életet tudjak kezdeni…és bizony ebbe bele kell hogy vegyem a gyerekeimet..nem úgy foglalkozik velük ahogy egy igazi apának kellene,de hétvégi apának se tudnám mondani.Még is úgy érzem nem tudok tőle elszakadni,haragszom rá éa közben úgy érzem életem végéig szeretni is fogom.De nem tudok új életet kezdeni nem megy.Mélyen belül forog velem minden és nincs aki ezt meg tudná érteni.Sokan vannak melletem,se sokan hülyének is néznek.Nem tudom elengedni…akkár mennyire is szeretném..pedig nagyon szeretnék még jobban meg felelni a gyermekeimnek és kiegyensúlyozott életet élni.Tudom hogy most is van valakije de néha olyan érzésem van hogy ő se tud elszakadni tőlem.De akkor is meg bánt.
Kedves T.A!
Level alapján önismereti munka megkezdését javaslom, hiszen fontos volna megérteni milyen tényezők vannak jelen a kapcsolatukban, amik bár nem boldogok együtt megadadályozzák, hogy elengedjék egymást. A gyermekei és önmaga számára is fontos volna, hogy ne függjön ettől a szerelemtől, hanem önállóan is jól érezze magát a bőrében.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm!
EGY olyan kérdésem lenne mivel szakított velem a párom, nagyon szeretem őt és valószínűleg sok idő is kell mire túl tudom tenni magam rajta. És az a legfájdalmasabb hogy már el terveztem vele a jovomet.
Szeretnék segítséget kérni öntől, hogy hogyan tudnam magamat túl tenni a paromon?
Köszönöm válaszát!
Kedves Anna!
Javaslom, hogy a szakítás feldolgozásához kezdjen önismereti munkába. Amennyiben igényli, hogy segítsek Önnek ebben, azt négyszemközti keretek között lenne lehetséges és nem ingyenes szolgáltatás. Elérhetőségeim bármelyikén szívesen állok a rendelkezésére.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt Doktornő!
A segítségét és a javaslatát szeretném kérni, súlyos problémával fordulok Önhöz. 31 éves miskolci férfi vagyok és egy furcsa és ritka fóbiától, emetofóbiától szenvedek immáron több mint két évtizede. Nem az interneten megtalálható leírások szerinti “típusos” formájától. Korábban akkor is szorongtam, ha valaki rosszul volt mellettem, ez azonban többszöri expozíció nyomán szinte teljesen megszűnt. Pánikbeteg is vagyok, tulajdonképpen szinte minden gastrointestinalis kellemetlen folyamattól szorongok. Hányinger esetén pedig nagyon bizarr pánikrohamot tudok produkálni. Ilyenkor minden erőmmel, ösztönösen (tudattalanul) az ingerek (öklendezés, expulsio) ellen küzdök és próbálom visszafojtani és/vagy a figyelmemet elterelni. Tekintve, hogy a pánikom pontosan ilyen tüneteket generál, egy öngerjesztő folyamatba csúszok bele. A sors fintora, hogy sajnos gyakran vannak ilyen tüneteim, azonban szerencsére az inger nem mindig olyan erőteljes, hogy az öngerjesztő folyamat beindulhasson és a pánikroham kiteljesedhessen. Sajnos ezidáig nem tudtam megfigyelni, hogy ez minek a függvénye, a psyches izgatottság meggátol abban, hogy a folyamatot vizsgálhassam. Korom előrehaladtával a tünetek még gyakrabban jelentkeztek és egyre intenzívebben, ezért három alkalommal is gastroscopiát javasoltak, melyek minden alkalommal negatív eredménnyel zárultak. Így a panaszaim hátterében psychés eredetet állapítottak meg és ebben az irányban javasolták a további diagnosztikus vizsgálatokat és kezelést. Tekintve, hogy ezt nem tudtam elfogadni, önkényesen további invazív vizsgálatoknak vetettem alá magamat, melyek mind negatív eredményt hoztak. Mostanra magam is beláttam, hogy az esetek többségében psychés folyamatok okozzák a tüneteimet. Azonban abban az esetben is ugyanúgy reagálok, ha a panasznak valamilyen vegetatív oka van (pl. ételabusus, vagy infectio). Tehát gyakorlatilag “nem tudok” hányni, bármennyire szürreálisan hangzik is. Tágabban összefoglalva, a saját szomatikus folyamataimtól félek, leginkább azoktól, amelyek valamilyen formában a gastrointestinumot is érintik. Ezzel így nagyon nehéz egészséges, normális felnőtt életet élni. A probléma mostanra oly mértékben súlyosbodott, hogy a mindennapi élet korábban triviálisnak tűnő feladatainak elvégzése is komoly problémát okoz. A megoldást mindenképpen két fronton szeretném keresni, az egyik, hogy mi váltja ki a tüneteket, a másik pedig, hogy miért így reagálok rájuk, hiszen a fentebb említett fizikai kiváltó okok esetében ez is nagyon fontos lenne. A szakemberek többsége ezt a másodikat figyelembe sem vette, nem hallgatták meg az érveimet. Keresem tehát a hányingerre, öklendezésre hányásra jelentkező pánikreakcióm okát. Nagymater elmondása szerint, édesanyám kisgyermekkoromban többször hagyott magamra veszélyhelyzetekben. Gyakorlatilag megijedt ezekben a szituációkban és próbált belőlük kimenekülni, ahelyett, hogy rólam gondoskodott volna. Ilyen esetekben, állítólag több alkalommal előfordult, hogy sikítozva menekült a szoba másik végébe, ahol becsukott szemmel, befogott füllel a sarokba guggolt. Édesanyám psychés problémáiból adódó megnyilvánulásai egyéb kritikus helyzetekben, sajnos más, biztonságérzettel kapcsolatos, ill. személyiségfejlődési problémát okoztak. Egyértelmű caracteropathias jegyeket mutatok, melyeket én magam is felismerek a viselkedésemben. A kezdetektől fogva, szociális, beilleszkedési problémáim voltak, vannak. Ezek megjelennek a baráti- és párkapcsolatokban, kollegális- illetve minden más emberi kapcsolatok vonatkozásában. Ezt azonban jelenlen másodlagos problémának tartom. Az elsődleges a fentebb leírt. Úgy vélem, hogy sokkal jobban tudnék fókuszálni a másodlagos problémára, ha az elsődleges megoldódna. Számos szakembert felkerestem már, több alkalommal feküdtem hónapokat a MISEK Pszichoterápiás Rehabilitációs Osztályán, de az alapprobléma perzisztens, ezen nem tudtak segíteni. A hagyományos, feltáró jellegű terápiák nem váltak be a problémára, véleményem szerint bármilyen hosszú távon lehetne folytatni, de nem járnának eredménnyel, mert az alapproblémával kapcsolatos konfliktusok non-verbális korból származnak. Amennyiben már találkozott hasonló problémával és/vagy tud bármilyen javaslatot tenni, hogy hova fordulhatok ezzel, kérem tegye meg.
Köszönettel,
T.H.
Kedves Thomas!
Levele alapján javasolnám, hogy kezdjen pszichoterápiás munkába, a tünetei ugyanis nagy valószínűséggel megérthetőek és orvosolhatóak pszichológiai módszerek segítségével. A feltáró pszichoterápia – ahogy agyon helyesen írta is – bár hosszú távú, de segíthet feloldani a preverbális korból számarzó traumák hatását is.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Tisztelt doktornő!
A párom az útóbbi időben nagyon szomorú, folyton csak alkoholba önti bánatát, mert azt mondja, hogy az a pár óra részekség megváltást jelent számára. Tőlem is szünetet kért, mert nagyon össze van zavarodva. Azt mondja szeret még, de nem akar segítséget. Viszont ő maga sem tudja mi baja, hogy mi váltotta ki ezt az állapotot. Pszichológushoz nem akar elmenni. Mi tévő legyek? Hogyan tudnám neki megmagyarázni, hogy az alkohol nem megoldás és hogy ne meneküljön, hanem nézzen szembe a problémáival?
Kedves Rebeka!
Sehogy, sajnos a legtöbb esetben a teljes összeomlás szükséges ahhoz, hogy egy alkoholbeteg belássa hogy segítségre van szüksége. A munkahely elvesztése és a párkapcsolat megszűnése, másnéven a krízis elengedhetetlen a problémával való szembenézéshez. Gondolom, hogy ezt nagyon nehéz lehet elfogadnia, de akkor segít a legtöbbet, ha hagyja, hogy a párja egymaga nézzen szembe a tettei következményeivel.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Normális vagyok?A férjem megcsalt a szomszéd,barátnőmmel.Megbocsátottam nekik,jó a férjemmel a kapcsolatunk de nagyon hiányzik a barátság,lehet jobban mint a férjem szeretete?Fölépíthetek egy barátságot újból ezzel a barátnőmmel,vagy hülye vagyok?Nincs más a közelembe.
Kedves Kati!
Miért is ne lenne normális? Érdemes volna azonban azon elgondolkodnia, hogy valóban ezt a barátnőt hiányolja-e, vagy magát a barátságot. A bizalmat hogyan lehetne visszahozni Önök közé? Beszéltek már a történtekről mélységeiben?
Üdvözlettel: Habis Melinda
Kedves Doktornő,
A párommal 6 éve és 3 hónapja vagyunk együtt. Szeretném már ha eljegyezne. Ha felhozom azt mondja fél és hogy csalódást okozna mert nem úgy kérne meg ahogy akarnám. Utána pedig ezt hallgathatná, hogy jajj nem olyan volt mont amilyet szerettem volna. Most pedig azt mondja ,hogy már traktálom ezzel. Ennyire nem akar megkérni? A félelmére nem adtam okot. Nem tudok már rá sokáig várni. Ha szeret megkér….nem igaz? Mi tévő legyek?
Kedves Izabell!
Szerintem érdemes volna beszélgetniük a párja félelmeiről attól függetlenül, hogy talán nem Önről szólnak. Nem biztos, hogy érdemes ultimátumot adnia a barátjának, egymás megértése és támogatása stabilabb alapja egy hosszú távú szövetségnek.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Üdvözlöm ! ….
Ha esetleg kérhetem ez az írás ne kerüljön ki a közös platformra.
Kedves Kérdező!
Kérésének megfelelően töröltem a kérdéseit!
Az ingyenes tanácsadást weboldalamon keresztül végzem, ezért ha kérdezni szeretne, akkor azt olyan formában teheti meg ezen a felületen, hogy az ne legyen felismerhető (pl ne írja le lakcímét vagy pontos munkahelyét).
Várom szeretettel a megkeresését!
Üdvözlettel: Habis Melinda
Jo napot. kérem segitsen pár kérdésemre választ kapni. egy puszta flört tart 2,5 éve? átmehet igaz szerelembe? ha csak flört akkor miért nézz titokban, miért féltékeny ha más férfival beszélgettek, miért figyel, miért keres a tekintetével, miért van zavarban a jelenlétemben? ez mind flört vagy már kialakuló szerelem? és miért fél retteg tőle? köszönöm szépen 🙂 (mind2en foglaltak vagyunk)
Kedves Dalma!
A szeretői kapcsolat sajátossága, hogy sosem teljesedhet be, hiszen ha elsődleges párkapcsolattá válna, megszűnne az a sóvárgás, ami eddig összetartotta a titkolózó feleket.
Üdvözlettel: Habis Melinda
Pár hónap múlva egészen biztosan 26 éves leszek!
Úgy érzem, hogy tegnap még csak 17 voltam… Volt egy kedves barátnőm… Történetesen az első… Ő volt aki először összepuncizta a pöcsömet… Ő volt akit megbántottam és aki helyett a “szórakozást” választottam. De engem nem érdekelt… Engem csak a pia érdekelt, na meg a drogok és minden egyéb más szenvedélybetegség… Azt az életet amit 17 éves koromig tapasztaltam, azt kurvára nem akartam józanul továbbélni… Ez az én hibám lenne? Igen! Egyértelműen! Egy embernek kutya kötelessége minden helyzetben jól döntenie, még akkor is ha erre nem tanította meg senki… Mindig… Akkor is ha a fasszopó élettől és emberektől többnyire negatív impulzusok érték… Akkor is ha tele baszták az agyát mindenféle fossal amitől nem lát tisztán… Senki nem fogja megkérdezni, hogy miért döntöttél rosszul… Senki nem fogja megkérdezni, miért tetted. Csak elítélnek. Halkan vagy hangosan elítélnek és leköpnek… Senki sem fog segíteni annak aki hibázik, mert az ember egyszerúen képtelen jobban szeretni bárkit vagy bármit önmagánál… Nem akarom ezt a világot élni ezekkel az emberekkel. Nem akarom ezt a sok fájdalmat. Ezt a sok szart. mert nekem nem ér annyit. Szarok az arányok. Ezt hívnák depressziónak? Szuicid hajlamnak? Az lennék? Egy kibaszott emós kis köcsög aki sírva vagdossa fel az ereit otthon a szájbabaszott fürdőkádban? Nem hiszem. Én nem ez vagyok. “Mosolygok akkor is ha legbelül sírok.” Ez egy baszottul szép kifejezés, amit elbasztak azok, akik azért veszik a szánalomra méltóan remegő szájukra, mert apucikájuk nem vett nekik karácsonyra csillámfaszlámát… Szánalmas világban élünk ami számomra ijesztő. Az emberek miatt. Félek az emberektől. Menekülni szeretnék innen… Amilyen messze csak lehet.
Mi a baj velem doktornő? mik ezek a hullámvölgyek? miért vagyok képtelen a boldogságot érezni? kérem segítsen nekem…